SNOB ( DEMO ) Kulturális magazin by Gábor Zsolt Pető

SNOB 1. év f o lya m / 1. s zá m

KULTÚRA / STÍLUS / TREND / DIVAT

w w w.snob-magazin.hu

KULTURÁLIS MAGAZIN „Először engedélyezte emberi fogyasztásra szánt génmódosított állat árusítását az amerikai élelmiszer- és gyógyszerellenőrzési hatóság”

Térfürdő, avagy a téralkotás kérdései a kortárs művészet közegében „Megtudtuk tőle, miért tartja izgalmasnak a torz,negatív női figurákat, miért hat még ma is furcsán, ha egy nő irányít férfiakat”

Interjú Péterfy Borival

595 F

TARTA FŐSZERKESZTŐ: Pető Gábor Zsolt petogabi@hotmail.com MŰVÉSZETI VEZETŐ: Pető Gábor Zsolt petogabi@hotmail.com VEZETŐ SZERKESZTŐ: Pető Gábor Zsolt petogabi@hotmail.com

SZERKESZTŐK: KÉPSZERKESZTŐ: Pető Gábor Zsolt TERVEZŐSZERKESZTŐK: P. Gábor

KÖZREMŰKÖDŐK: SZÖVEGES ROVATOK: P. Gabor Zs. SZÖVEGGONDOZÁS: Pető Gábor Zsolt DIVAT: P. Gábor Zsolt KORREKTOR: Pető Gábor Zsolt

45 67 KIÁLLÍTÁS

IMPRESSZUM

SNOB kulturális magazin

HÍREK

TA RTA LOM

FELELŐS KIADÓ: Pető G. Zsolt KERESKEDELMI IGAZGATÓ: P. Gábor MARKETING- ÉS PR-IGAZGATÓ: Pető Gábor Zsolt

TERJESZTÉSI IGAZGATÓ: Pető G. Zsolt KÉPFELDOLGOZÁS: Pető Gábor NYOMDAI MUNKA: Pető Press LAPIGAZGATÓ: Pető Gábor BRANDMENEDZSER: Pető Gábor Zsolt

Hirdetésekkel kapcsolatos információ: Lapreferens: Pető Gábor Zsolt E-mail: petogabi@hotmail.com Telefon: +36 70 361 9864

KIADÓ: SNOB kulturális magazin 1171 Budapest, Tiszaörs u. 1- 100. Telefon: +36 70 361 9864

Weboldal: www.peto.ga www.snob.hu (fiktív)

1. év f o lya m / 1. s zá m

Ehetnek génmódosított állatot az amerikaiak 1500 éves kocsmát ástak ki a régészek Epheszoszban Mégsem olyan veszélyes az Antarktisz olvadása Nagyon profik raboltak Rubenst és Tintorettót a veronai múzeumból Egyetemeken tanulnatnak tovább a NASA űrrobotjai Sajnos nem küzdhet az Oscarért a Dargay-díjas magyar animáció

Mi újat mutathat (még) nekünk a művészeti tér? Miként lehet kiaknázni a múzeumok és galériák által nyújtott, a művészek igényeihez igazítható méretű és alakú terek funkcióját, azok észlelését? Belakható-e a múzeumi tér és miként? A bécsi Künstlerhaus tereit olyan műalkotások lepték el, illetve alkották meg a Space Inventions – Der künstliche Raum című, szeptember 18-ig látható kiállítás erejéig

A kiállítást nemcsak fizikálisan, hanem mentálisan síkon is is Robert F. Hammerstiel, osztrák művész Espace Intime című 2002-es videóloopja nyitja.

LOM kulturális magazin SNOB

PROGRAMAJÁNLÓ

INTERJÚ

89 11 10

KÖSZÖNTŐ

Kedves Olvasó, 1. évfolyamunk, első számának megjelenése alkalmából szerettel köszöntjünk Önt és minden kedves olvasónkat. Tisztelettel ves�szük, hogy lapunkat választotta. Magazinunkban ötvöztünk minden olyan témakört, amelyek csak felmerülhetnek a stílus, kultúra és a divat irányzatának átlagos és különleges fogalmában. Ünnepiesnek is mondható ennek a számnak megjelenése, mivel ebben az évben ez az első és utolsó kiadás. Minden egyes részben találhat izgalmakat, különleges és gyönyörködtető cikkeketés írásokat. Reméljük Ön is annyi izgalmat és örömöt talál a magazinunk olvasása közben, mint amen�nyit mi is az elkészítésekor. Olvassa szeretettel!

“Az örök elégedetlenség a mozgatórugó” - Interjú Péterfy Borival

Megtudtuk tőle, miért tartja izgalmasnak a torz, negatív női figurákat,miért hat még ma is furcsán, ha egy nő irányít férfiakat,mit gondol napjaink színházi közegéről és hogy milyen tudatos döntésekre van szüksége ahhoz, hogy önazonos maradjon.

Péterfy Bori a Belvárosi Színház Száll a kakukk fészkére című darabjában lép újra színpadra Ratched főnővér szerepében.

Izgatottan várjuk visszajelzésüket lapunkkal kapcsolatban. minden pozitív és negatív kritikát az impresszumban megjelölt e-mail címre várunk. Amint időnk engedi válaszolunk azonnal a megkeresésre. Kellemes és áldott Karácsonyi ünnepeket illetve sikerekben, szeretetben gazdag boldog új évet kíván Önnek szerkesztőségünk a 2016-os évre is! Pető Gábor Főszerkesztő

1. év f o lya m / 1. s zá m

H Í R E K

SNOB kulturális magazin

„Először engedélyezte emberi fogyasztásra szánt génmódosított állat árusítását az amerikai élelmiszer- és gyógyszerellenőrzési hatóság” EHETNEK GÉNMÓDOSÍTOTT Á L L AT O T A Z A M E R I K A I A K Először engedélyezte emberi fogyasztásra szánt génmódosított állat árusítását az amerikai élelmiszer- és gyógyszerellenőrzési hatóság (FDA). Ezentúl genetikailag módosított lazac is kerülhet az amerikaiak tányérjára – írja az MTI. Az Obama-kormány a fogyasztói aggodalmak miatt több mint öt éve halogatta a gyorsan növekedő lazac engedélyezését. Az FDA azonban csütörtökön biztonságosnak nyilvánította az Aqua Bounty Technologies nevű cég által kifejlesztett, genetikailag módosított (GM) lazac fogyasztását. Indoklásában a hatóság kiemelte, hogy a vitaminok, ásványi anyagok és zsírsavak tekintetében nincs biológiailag számottevő különbség az AquAdvantage Salmon és a többi, gazdaságban nevelt atlanti lazac között. A döntés bírálói azonban amiatt aggódnak, hogy a halak allergiát válthatnak ki az embernél, továbbá, ha kijutnak a tenyésztőtelepekről és vadon kezdenek el szaporodni, az a természetes lazacpopulációk megtizedelődését eredményezheti. Mások etikai kérdésnek tekintik az állatok genetikai kódjának manipulálását. Az FDA szerint valószínűtlen, hogy a GM-lazac negatív kihatással lesz környezetére. A halak nőstények és sterilek, habár nagyon kis százalékuk talán képes lenne a szaporodásra. Az Aqua Bounty szerint csekély az esélye, hogy az állatok kijutnak a tenyésztőtelepekről. A természetesnél kétszer gyorsabban növő lazac genomjába a királylazac növekedési hormonját és az óceáni anyaangolna (Zoarces americanus) génjét ültették be, ennek eredményeként az állat egész évben képes növekedési hormont termelni. A kiskereskedők egy része elzárkózott a génmódosított lazac árulásától, és időbe telik, mire kiderül, hogy a fogyasztók miként viszonyulnak a génmódosított halhoz. Index

1. év f o lya m / 1. s zá m

1500 ÉVE S KOCSMÁT ÁSTAK KI A RÉGÉ SZ E K E PHE SZOSZ BAN Egy késő-antik söntés maradványait találták meg osztrák régészek a törökországi Epheszoszban, az ivó a leletek tanúsága szerint valamikor a 7. évszázad elején nagyon hirtelen fejezte be a működését. A mostani régészeti munkálatok azért váltak szükségessé, mert az egykori város egy völgymélyedésben, két hegy között helyezkedett el, és az egykor sűrűn beépített hegyoldalak csúszni kezdtek, a talajomlás pedig több régészetileg jelentős területet veszélyeztet. A szakértők ezért folyamatosan figyelik a változásokat és támfalakat emelnek a romok védelmére. Az egyik ilyen fal építésekor bukkantak az ivóra az osztrák kutatók. Számos épségben megmaradt edényt ivókelyheket, tálakat, tányérokat és korsókat találtak, ebből következtetnek arra, hogy egy késő-antik kocsmáról van szó. A helyiségben megőrződtek padok és kisebb asztalok, sőt egy edényekkel teli polc is. Az, hogy a kocsma ilyen jó és teljes állapotban megmaradt, valószínűleg annak köszönhető, hogy nagyon hirtelen szakadt vége a vendéglátásnak. A készlet egyszerűen a padlón hevert, és úgy tűnik, soha senki nem tett kísérletet a hely újraépítésére. A várost 614-ben egy földrengés félig romba döntötte. Számos pénzérmét is találtak, amelyek bizonyítják, hogy Hérakleiosz bizánci császár uralkodásának ideje alatt (610-641) drámai változás állt be a város pénzforgalmában. Az uralkodó háborút vívott az iráni szászánidákkal, Epheszoszt vélhetően meg is hódíthatták a kutatók feltételezése szerint. „A súlyos, nagy pénzérmék szokatlanul nagy száma bizonyítja, milyen hatalmasak voltak a károk, hiszen még ezeket sem tudták elrejteni” — mondta az ásatást vezető régész az MTI szerint. Index

H M É G S E M O LY A N V E S Z É LY E S A Z A N TA R K T I S Z O LV A D Á S A Egy francia és brit kutatókból álló csapat szerint az Antarktisz olvadása nem járul hozzá olyan drasztikusan a tengerszint emelkedéséhez, mint ahogy azt korábban feltételezték, írja a BBC. A Natureban publikált tanulmány nem cáfolja, hogy a probléma jelentős, illetve hogy még nagy kihívásokat tartogat az emberiség számára, csupán azt mondja, hogy a legtöbb korábban ismertetett forgatókönyv valószínűtlen. A tanulmány szerzői szerint a Föld vizeinek szintje 2100-ig nagyjából 10 centimétert növekedhet, és a korábbi kutatások által ismertetett 30 centis vagy még annál is nagyobb (félméteres vagy akár méteres) vízszintemelkedés esélye mindössze egy a húszhoz. A mostani tanulmány legnagyobb erőssége, hogy a legkorszerűbb műholdas berendezések segítségével nemcsak a földrész alapkőzetét vették figyelembe, hanem azt is, hogyan mozog azon a jég. A kutatás egyik vezetője, Tamsin Edwards elmondta, hogy mintegy háromezer különböző szimulációt végeztek, ezeket pedig összevetették azzal, ami jelenleg a Csendes-óceán Antarktiszhoz közeli peremtengerén, az Amundsen-tengeren történik. Szerinte a korábbi kutatások legnagyobb hibája, hogy – velük ellentétben – ezt nem tették meg. Edwards azt is hozzátette, hogy az Antarktisz kőzetének formája rendkívül fontos abból a szempontból, hogyan viselkedik rajtuk a jégtakaró: vannak ugyanis olyan részek, amelyek túlságosan hepehupásak vagy épp durvák ahhoz, hogy a következmények olyan gyorsan menjenek végbe. Index

HÍREK kulturális magazin SNOB

EGYETEMEKEN TANULNATNAK TOVÁBB A NASA ŰRROBOTJAI Az egyik az MIT terve, amely szélsőséges űrkörnyezetre készítené fel a robotot. A másik a bostoni Northeastern University terve, amely hozzáférhetőségi teszteket végezne a roboton. A két egyetemet egy versenyen választották ki, a két éves kutatásra 250 ezer dollárt kapnak. Emellett a NASA minden szakmai segítséget megad nekik a projekt sikeréhez. A végső cél a minél jobb szoftver megalkotása, hogy a robot végül minél önállóbb legyen. A robotok szélsőséges körülmények között is el tudják végezni munkájukat,

segíthetnek vagy át is vehetik az űrhajósok helyét veszélyes helyzetekben. A NASA R5-ös robotját például előfutárként is használhatják, olyan feladatokat végezne el a küldetésekben, amelyeket még az emberek odaérkezése előtt kell megtenni. Később persze az űrhajós csapattal működnének együtt. Az R5-öt arra tervezték, hogy a veszélyesebb helyzetekben is eligazodjon. A NASA most különböző egyetemekkel működik együtt, hogy fejlesszék a robot képességeit. Két egyetemi projektet találtak most érdekesnek, nekik adnak egy-egy robotot, hogy ott kapjanak új tudást. Az egyik az MIT terve, amely szélsőséges űrkörnyezetre készítené fel a robotot. A másik a bostoni Northeastern University terve, amely hozzáférhetőségi teszteket végezne a roboton. A két egyetemet egy versenyen választották ki, a két éves kutatásra 250 ezer dollárt kapnak. Emellett a NASA minden szakmai segítséget megad nekik a projekt sikeréhez. A végső cél a minél jobb szoftver megalkotása, hogy a robot végül minél önállóbb legyen. Index

NASA ŰRROBOT R5

N AGYO N P R O F I K R A B O LTA K R U B E N S T É S T I N T O R E T T ÓT A VERONAI MÚZEUMBÓL Drámai bejelentést volt kénytelen tenni péntek este Verona polgármestere: az észak-olasz város híres múzeumából, a Castelvecchióból 17 nagy értékű festményt raboltak el profi műkincsrablók. Az elvitt festmények között fontos reneszánsz és barokk művek vannak. A két legnevesebb festmény Tintoretto férfi portréja és Rubens Egy hölgy portréja, de ezek mellett Pisanello, Jacopo Bellini, Giovanni Francesco Caroto and Hans de Jode műveket is zsákmányoltak. A rablók profik voltak, gyorsak és pontosan tudták, hogy mit keresnek. Az első feltételezések között már megjelent, hogy egy magángyűjtő megbízását hajtották végre — írja a Guardian. A feketébe öltözött három maszkos férfi az esti őrváltás idején hatoltak be a múzeumba, amikor a múzeumban már nem voltak látogatók, de az automatikus riasztórendszer még nem működött. Még nem tudni, volt-e náluk fegyver, mindenesetre egy biztonsági embert és a pénztárost megkötöztek. Rájuk az egyikük felügyelt, amíg két társa az előre kiválasztott képekhez ment és leemelte a falról. Az őrök a rendőrségi riasztót csak a rablók elmenekülése után tudták megnyomni, amikor sikerült kioldozni magukat. Ők még most is sokkos állapotban vannak, a kihallgatásuk zajlik. Az elrabolt képek összértéke a becslések szerint 15 millió dollár körül van. Index

H Í R E K

SAJNOS NEM KÜZDHET AZ OSCARÉRT A DARGAY-DÍJAS MAGYAR ANIMÁCIÓ Az Amerikai Filmakadémia kihirdette azt a tíz animációs rövidfilmet, amelyek közül később majd kiválasztják a 2016 elején megrendezésre kerülő gála Oscar-jelöltjeit, írja a Variety. Sajnos Kreif Zsuzsanna és Zétényi Borbála közös filmje, a Limbo Limbo Travel nincs rajta a listán. Pedig nagyon jó kis animáció, ezt írtuk róla, amikor megnyerte a legjobb magyar animáció díját a Friss Húson: „Egy csapat különböző okokból frusztrált nő elutazik ezzel a bizonyos Limbo-Limbo Travellel, egy olyan egzotikus helyre, ahol ilyen egészen furcsa teremtmények, meztelen férfiak gigantikus bajusszal élnek teljes harmóniában a természettel. A nők természetesen megvadulnak, és egymásnak esnek, hogy megkaphassák a férfiakat, és mivel ez egy ilyen látomásos rémálom, ezért minden megengedett, a gőgicsélő csecsemőt is ugyanúgy ide-oda dobálják benne”. Helyette ezek az animációk lesznek esélyesek az animációs rövidfilm kategória Oscar-díjára: Bear Story (rendező: Gabriel Osorio, gyártó: Punkrobot Animation Studio) Carface (rendező: Claude Cloutier, gyártó: National Film Board of Canada) If I Was God… (rendező: Cordell Barker gyártó: National Film Board of Canada) Love in the Time of March Madness (rendező: Melissa Johnson és Robertino Zambrano, gyártó: High Hip Productions) My Home (rendező: Phuong Mai Nguyen, gyártó: Papy3D Productions) An Object at Rest (rendező: Seth Boyden, gyártó: California Institute of the Arts) Prologue (rendező: Richard Williams és Imogen Sutton, producer, gyártó: Animation Masterclass) Sanjay’s Super Team (rendező: Sanjay Patel, gyártó: Pixar Animation Studios) We Can’t Live without Cosmos (rendező: Konstantin Bronzit, gyártó: Melnitsa Animation Studio) World of Tomorrow (rendező: Don Hertzfeldt, gyártó: Bitter Films) Index

1. év f o lya m / 1. s zá m

KIÁLLÍTÁ KIÁLLÍTÁS

SNOB kulturális magazin

Térfürdő, avagy a téralkotás kérdései M

A kiállítást nemcsak fizikálisan, hanem mentálisan síkon is is Robert F. Hammerstiel, osztrák művész Espace Intime című 2002-es videóloopja nyitja, lévén, hogy sikerül neki azonnal a kiállítás által felvetett főbb kérdésekre hangolnia a látogatókat, amit – bár mindig ez volna a cél – csupán igen ritkán sikerül egy kiállításnak abszolválnia. Hammerstiel művében, amely mint a kiállítás prológusa lép működésbe, a főszereplő hörcsög hasztalanul igyekszik a saját börtönéből szabadulni. A mű kereteként szolgáló tévékészülék szélei egyúttal az állat képzeletbeli ketrecének határait jelölik. A kiállítás látogatója azonnal szembesül a tér kérdésével, hiszen Hammerstiel alkotásának főszereplője valójában nem is a rágcsáló, hanem a tér, illetve annak szűkössége, behatároltsága. A tévékészülék, a képkeret, vagyis a mű terének a határai egy képen belüli elemnek (a hörcsög) a kép széleihez vonatkozó mozgása által jelölődnek ki. Ahogyan az állat a kép kereteinek szüntelenül nekiesik, nekivágódik, felidézi a tér

1. év f o lya m / 1. s zá m

bizonyos koncepcióját, ráhangolva a nézőt ezáltal az egész kiállítás gondolati síkjára. Ráadásul a televízió mint tárgy, egyébként is egy különlegesen zárt teret idéz: azt az érzést kelti a televízió mágiáját még nem ismerő kisgyermekben, mintha valóban ott belül bújna meg a hörcsög.

A szintén osztrák illetékességű Leo Schatzl illuzórikus műve, a Roto Objekt (2005) a kinetikára való utalásként értelmezhető. Az alkotás egy lámpazsinórral és acélkötéllel készült konstrukció, melyet a néző hoz mozgásba egy gomb megnyomásával. A kifeszített zsinór ezáltal gyors forgásba kezd, mozgása pedig olyan optikus benyomást kelt, mintha egy térbeli, oszcilláló, tojás alakot formáló szobor állna előttünk. A tárgy egyszerű körbe-körbemozgása a tér érzetét kelti, egy kiterjedéssel rendelkező szobrot imitál. A kiállítás második termében még egy Hammerstiel alkotással találkozhatunk. Ehhez a munkához (Instant Vacations I, 2007-2010) a művész a Second Life nevű komputerprogram vizuális világát használta fel. A C-printekből és két, egymással szemben elhelyezett videóból álló műalkotás által Hammerstiel egy pótlólagos világba invitálja nézőjét. A művész „kamerája” a dokumentumfilmes, külső megfigyelő módjára mozog, a valóság és a látszat közötti összefüggést kutatja. A Second Life-ban résztvevő játékosok valóságként élik meg a virtuális világot, a művész képei pedig a játékban felépített, valósághű laktereket valóságként kezelő szereplők/játékosok csetszerű beszélgetését tárja elénk, a képek alján elhelyezett dialógusok segítségével. Hammerstiel munkája arra törekszik tehát, hogy leleplezze az utánépített valóság virtuális jellegét, a benne felépített tér hamisságát.

Leo Schatzl illuzórikus műve, a Roto Objekt

i újat mutathat (még) nekünk a művészeti tér? Miként lehet kiaknázni a múzeumok és galériák által nyújtott, a művészek igényeihez igazítható méretű és alakú terek funkcióját, azok észlelését? Belakható-e a múzeumi tér és miként? A bécsi Künstlerhaus tereit olyan műalkotások lepték el, illetve alkották meg a Space Inventions – Der künstliche Raum című, szeptember 18-ig látható kiállítás erejéig, melyek célja egy bejárható, intenzívebben megélhető térélmény létrehozása. Az a múzeumi tér válik főszereplővé a tizenegy – főként osztrák, illetve német, japán, amerikai és orosz – alkotó kezei között, melyet egy klasszikus értelemben vett festmény, szobor, de akár tévékészülékbe zárt videóművészeti alkotás megtekintésekor teljesen figyelmen kívül hagyunk, hiszen az csak mint közeg funkcionál, teret biztosít a kiállított műveknek, így nem önmagáért van jelen. Ahogy a kiállítás információs anyaga is megemlíti, a térillúzió előállítása nem kizárólagosan a kortárs művészet ambíciójának tekinthető, a tér mibenlétének művészeti igényű kutatása már egy évszázada kíséri a különböző művészeti ágak képviselőinek munkáját. Kurt Schwitters Merzbau című munkája, ami a művész ’20-as években megkezdett kísérlete, melyben hannoveri házában felépített egy lakható, homorú és domború formájú tárgyakkal létrehozott konstrukciót, maga is egy saját tér előállításának ötletén és megvalósítási lehetőségeiről elmélkedik. Nem elégszik meg az adott, a már meglévő, a fel- és kihasználásra felajánlott múzeumi és kiállítói térrel, hanem maga alkot egyet. A párizsi Galerie Denise René Le Mouvement című kiállítása pedig már 1955-ben kiemeli, hogy nagy valószínűséggel a szín, a fény és a mozgás, valamint az idő fogják az úgynevezett kinetikus szobor alapjait képezni. S ezen aspektusok újragondolása nagyban hozzájárul az újszerű terek megalkotásához, amiként a ’60-as években kifejlődő environment fogalma is, mely az elektronikus médiumok fejlődésével áll kapcsolatban, ami lehetővé tette olyan technikai eszközök művészi alkalmazását, melyek által új dimenziók és térformák létrejötte vált lehetővé.

ÁS

kulturális magazin SNOB

KIÁLLÍTÁS

a kortárs művészet közegében Az orosz származású Vadim Fishkin Choose Your Day című, 2005-ben készült műve más módon bár, de szintén egy virtuális térbe repíti a kiállítás megtekintőit. Fishkin játékra hívja nézőit. A Choose Your Day a terem közepén elhelyezett fotelből és egy mellette elhelyezett, gombokkal ellátott kis irányítóoszlopból áll; a mű része továbbá egy projektor, egy ventilátor, videó-felvételek, valamint különböző hangok és zörejek. Az installáció humoros művészt sejtet, aki a különböző gombok kiválasztásával eltérő időjárási körülményeket varázsol a fotelben ülő ember számára. Gombnyomással választhatunk a napsütéses délután, viharos nap, esős nap, téli éjszaka, napfelkelte, holdfényes éjszaka vagy akár a Marson található természeti körülmények között. Fishkin műve tökéletesen idézi a különböző hangok, képek és a ventilátor által fújt levegőáramlatnak köszönhetően az eltérő időjárási viszontagságokat, körülményeket. A kiállításon két, a térfigyelő kamerákra reflektáló alkotással is találkozhatunk. Az első Shelley Eshkar és Paul Kaiser amerikai művészek munkája, a Pedestrian című 2002-ben készült, 13 perces földre vetített film. Filmjük madárperspektívából rögzíti, akár egy térfigyelő kamera, az utcán zajló mindennapos, lényegtelen, szürke jeleneteket. A film koreografált cselekvéseinek minden apró részleteit egy számítógép dolgozta ki. A videón sétáló embereket látunk tehát, akik a valósághoz félelmetesen hasonló utcán kóvályognak, bandukolnak, vagy a dolgukra sietnek. Eshkar és Kaiser műve a kiállítás katalógusának információi szerint Elias Canetti Tömeg és hatalom (Masse und Macht) című 1960-ban megjelent könyvét idézi. Canetti könyve az ismeretlennel való találkozást, az emberi tömegek falka-mentalitását vizsgálja. Az Eshkar és Kaiser által konstruált térbe a kiállítás látogatója beléphet, belesétálva a vetített képbe, megzavarva árnyékával a vetítést – ekkor a mű befogadója ugyanúgy tesz, mint a videó ált megjelenített alakok: a földön mászkál. Hogyan viselkedik, miként mozog az ember, mikor tudtán kívül rögzítik a mozgását? Seiko Mikami Desire of Codes (2010) című munkája épp ellenkezőleg azzal kísérletezik, miként változik meg az ember viselkedése, amennyiben tudatában van annak, hogy filmezik. A szenzorokból, kamerákból, robotkarokból és projektorokból felépített műalkotásával Mikami egy megfigyelői, megfigyelés alatt álló térbe kalauzol bennünket. Az alkotás terébe lépő embert azonnal befogják a robotkarokra erősített kamerák. Magatartásunk, mozgásunkat felveszik, képsorozattá alakítják, és azt követően a földre vetítik – ahol mi magunk is járkálunk. Így ráléphetünk saját képünkre, elfuthatunk a robotkarok tartotta kamerák elől, megpróbálhatunk elbújni, ám mindezzel mozgásba, működésbe hozzuk a művet, és a mű részeivé válunk. Amennyiben több látogató játsszik el a műben rejlő lehetőségekkel, úgy szó szerint ellophatják egymástól a kamerák figyelmét, megzavarhatják azokat. Mikami játékos kísérlete az önfeledt játszadozáson túl arra is felhívja a figyelmünket, hogy a kamerák által rögzített ember szubjektuma átlátszóvá, kiszámíthatóvá, és egyben manipulálhatóvá is válik.

A Space Inventions talán két legérdekesebb darabja (bár minden kétséget kizáróan Mikami alkotása is igen izgalmas) Carsten Nicolai Fades című, 2006-ban készült alkotása, valamint Ulf Langheinrich Hemisphere című munkája. Nicolai térinstallációjában – és ezt érthetjük szó szerint, mivel ennél az alkotásnál a legfontosabb a „benne-lét” – egy olyan atmoszferikus térrel állunk szemben, mely fényből, mesterségesen létrehozott ködből, képekből, zúgó, zengő és csengésszerű hangokból van modulálva. A művész által megálmodott terek mind valamilyen természeti megfigyelésen alapulnak, ez mutatja Nicolai érdeklődését a természettudományok iránt, ami a művészetében úgynevezett szinkronizált térszobrokhoz vezet, melyeken belül az elemek harmonikus összjátéka zajlik. Nicolai művébe belépve a saját bőrünkön (de legalábbis a látásunknak és végtagjaink mozgásának köszönhetően) tapasztalhatjuk meg, mit is takar a „haptikus vízió”. Az eredetileg érintést jelentő görög kifejezés 1981-ben jelenik meg Gilles Deleuze tudományos munkájában. A kifejezés a francia filozófus olvasatában a szem érintése, nem egy távoli látvány, mint amilyet az optikus vízió nyújt, hanem egy „harmadik szemmel” észlelt jelenség, amely megragadja az előtte álló formát. A haptikus vízió tere (espace lisse) szemben az optikus vízió terével (espace strié) a tárgy szemmel való kitapintására invitál. S ez a tér, az optikus vízió terével szemben, nem rendelkezik vizuális mélységgel (ez Nicolai művében is igen erősen megfigyelhető); ez a közvetlenség, az azonnaliság tere, amely lehetővé teszi, hogy elvesszünk benne. A haptikus fogalma később nagy karriert futott be a művészetelméletben: míg Pascal Bonitzer a filmes nagyközeli kapcsán tárgyalta, addig Frédéric Dallaire a haptikus hallás lehetőségét vetette fel Svankmajer filmjei kapcsán. A műben való elveszés, de legalábbis elmerülés érzése Ulf Langheinrich munkájánál még erőteljesebben van jelen. A Hemisphere elnevezéséhez hűen egy félgömb alakot formáló kupolából áll, mely a kiállító tér felső részében helyezkedik el, alatta pedig egy olyan kör alakú térbe léphetünk be, ahol a szétdobált párnákra akár le is ülhetünk vagy lefekhetünk. Ezen installációjával a német művész folytatja azt a kísérletét, mely szerint a publikumot egy „belemerítő” környezetbe helyezi, egy „kép-térbe”. Ennek a belemerülésnek az élménye egy olyan plazma által jön létre, mely intenzív térélményt indukál azokkal a különleges hanghatásokkal és erős vizuális komponensekkel (absztrakt figurák, melyek hol lassú, hol egyre gyorsuló mozgást végeznek, olyan motívumok, melyek hol apró mintában izegnek-mozognak, hol egyre kitágulnak, ezáltal egymásnak ütköznek, vagy éppen összefolynak), amelyek a Hemisphere esetében a kupola belsejének síkjára vannak vetítve. A Space Inventions – Der künstliche Raum című kiállítás jó példáját nyújtja azon térinstallációknak, melyek illuzórikus, transzcendentális, virtuális tereket hoznak létre, illetve melyek térfigyelő rendszerek által kreált tereket, poétikus, bejárható utakat hoznak létre. Így a bécsi kiállításnak sikerült elérnie a kitűzött célt, csak bírjunk megfürödni benne. Kötelező elengedni magunkat! Forrás: magazin.apertura.hu

1. év f o lya m / 1. s zá m

I N TE RJ Ú

“Az örök

elégedetlenség a mozgatórugó” - Interjú Péterfy Borival Mi az izgalmas számodra a történetben, a karakteredben? Miért mondtál igent Ratched nővér szerepére? A Főnéni – ahogy a darabban nevezik – egyrészt egy ikonikus figura - mindig érdekes számomra, hogy az ilyenekkel mit lehet kezdeni. Azért is jelent nagy kihívást, mert nagyon keveset lehet róla tudni. Izgalmas azon gondolkodni, hogyan lehet megtalálni vagy felvillantani az emberi oldalát, hiszen bármennyire beteg, van neki az is. Groteszk, torz nőalakokat mindig izgalmas játszani, ilyenkor az ember szembenézhet a saját szorongásaival, a rosszabbik énjével. Hogyan lehet megfejteni az ő igazságát? Meg kell találni azokat a pillanatokat, amikor ez felsejlik. Szerintem van igazsága, legalábbis a maga mércéje szerint. Ő valószínűleg tényleg hisz abban, hogy mindannak, ami történik, úgy kell történnie. A diktátorok sem tudnának ekkora hatalomra szert tenni, ha nem hinnének abszolút mértékben abban, hogy van küldetésük és azt végig kell vinniük. Mi kell ahhoz, hogy azt mondd egy karakterre: teljes mértékben a tiéd, pontosan érted és érzed őt? A próbafolyamatok során jönnek olyan pillanatok, amikor az ember rögtön érzi, tudja, hogy mit akar, de olyanok is, amikor kevésbé biztos a dolgában. Az előadások alatt ez ugyanígy zajlik: ha egyetlen mondatot másképp mondok mint ahogy szeretném, iszonyú ideges tudok lenni. Láttam egy dokumentumfilmet Isabelle Huppert francia színésznőről, aki megfogalmazta: jó, ha egy-egy előadáson két percre elégedett a színpadi teljesítményével. Az örök elégedetlenség a mozgatórugó; a munka általa mindig élő marad és mindig más lesz. Ha azt éreznénk, hogy hú, mennyire jó minden, akkor valószínűleg elunnánk egy idő után mindent, amit csinálunk.

1. év f o lya m / 1. s zá m

Péterfy Bori a Belvárosi Színház Száll a kakukk fészkére című darabjában lép újra színpadra Ratched főnővér szerepében. A rendező, Znamenák István és a McMurphyt alakító Szabó Kimmel Tamás szerint valójában Ratched nővér az igazi pszichopata a darabban. Egy másik aspektusban viszont ott van egy nő – egy vasakaratú, fanatikus diktátor-asszony –, aki minden erejével azon van, hogy akár végletesen radikális eszközökkel fenntartsa a rendet az alárendelt férfiak között. Te melyik oldaláról közelítesz? Már eleve furcsa a szituáció: egy nő uralkodik férfiakon. És ez még ma is furcsán hat. Annak ellenére, hogy a darab kapcsán nem merül fel a feminizmus kérdésköre, egy nagyon erős matriarchátus van benne jelen. Ez a való életben, napjainkban is nehéz kérdés. A színház is egy teljesen férfias szakma, hiszen, bárhogy is nézzük, a rendezők, a színházban dolgozók, sőt a szerepek nagy része férfiaké. Az ő pozíciójukból könnyű mondani, hogy egy nő a pszichopata. (Nevet.) Tény, hogy Ratched nővér nagyon beteg figura, de nem egyféle, nem csak az őrület jellemzi. Persze abban éli ki magát, hogy uralkodhat egy maroknyi emberen - a legkisebb hatalom is mámorító tud lenni egy olyan karakternek, akire ez hat. Emellett azonban egy nagyon frusztrált, elfojtásokkal teli, beteg nő, aki férfiak között éli a mindennapjait, de nincs férje, nincs senkije, szexusa azonban van. Ott él húsz éve egy zárt osztályon, férfiakkal összezárva – el sem tudom képzelni, hogyan oldja meg a szexuális életét. Nyilván működnek benne érzelmek; valószínűleg beleszeret McMurphybe és ezért nem akarja őt elengedni, ezért akarja ott tartani bármi áron. Talán ezért megy el a végsőkig. Mindezen túl az is igaz, hogy átszövi a darabot egy nagyon erős szimbólumrendszer, ami szabadság és elnyomás örök harcát jelképezi. De hát szimbólumot nem lehet játszani… Én az emberit keresem Ratched figurájában – az már a rendező feladata, hogyan áll össze és hogyan megy át az üzenet. Milos Formanék több színésznőt is megkínáltak Ratched nővér szerepével, de sorra visszautasították őket, mondván, túlságosan groteszk a karakter. Bár az előbb említetted, hogy te kifejezetten izgalmasnak találod a hasonló figurákat, mit gondolsz, honnan ered ez a tartózkodás vagy viszolygás a negatív szerepekkel szemben? Valaki mondta is a próbafolyamat elején, milyen rossz lehet olyan karaktert játszani, akit mindenki gyűlöl… de nem tudom, én ezt most mégis élvezem (nevet). Megértem egyébként, hogy a forgatókönyv alapján visszautasították, mert valóban megfoghatatlan, másrészt pedig ki szeretné, hogy utálják? Louise Fletcher, a filmben játszó színésznő története végül elég érdekesen alakult: Oscart kapott a szerepért, de utána nem nagyon tűnt fel másutt. Talán mégis visszahullott rá a karakter és az arca az elsőszámú közellenséget, a gyűlölet tárgyát jelentette Hollywoodban. El tudom képzelni – bár ez persze csak teória –, hogy egyszerűen már nem tudtak neki többé szerepet adni. Akkorát szólt a film, hogy lehet, hogy az ő sorsát is eldöntötte, akárcsak Jack Nicholsonét, csak éppen ellenkező módon. Ráadásul a gonoszságán kívül még az is számított, amiről az előbb is beszéltem: hogy nőként uralkodott férfiakon. Egyáltalán nem volt azon a helyen, ahova a társadalom pozícionál egy nőt: nem a konyhában állt, nem szült gyereket, pusztán ettől is furcsán negatív alakká vált.

INTERJÚ

Megtudtuk tőle, miért tartja izgalmasnak a torz, negatív női figurákat, miért hat még ma is furcsán, ha egy nő irányít férfiakat, I N TE RJ Ú mit gondol napjaink színházi közegéről és hogy milyen tudatos döntésekre van szüksége ahhoz, hogy önazonos maradjon. Azóta eltelt vagy negyven év, valamennyit mégiscsak változott a világ… Egy kicsit mindenképpen változott, de alapjaiban azért nem. Nehéz kérdés: attól még, hogy a nőknek ma már sokkal többet lehet, a gyereket még mindig ők szülik és nevelik. Ez azért, hála Istennek, sosem fog megváltozni, viszont rengeteg olyan probléma eredője, amelyek iszonyúan megterhelik a családokat. Én énekesnőként is érzem, hogy egy férfiakból álló zenekar élén, egy szintén nagyon férfias szakmában egészen másként ítélnek meg, mint ha magam is férfi lennék. Mondhatjuk, hogy a szerep különös úton-módon talált meg: nyáron épp szembejött veled a film, megnézted, még el is tűnődtél azon, milyen titokzatos alak ez a Főnéni, majd röviddel ezután befutott Orlai Tiborék megkeresése. Minden szereped ilyen sorsszerűen jött, vagy volt olyan is, amit nagyon akartál, annyira, hogy minden követ megmozgattál érte? Arra, hogy teperjek, soha nem volt példa. Mindig olyan társulatoknál játszottam – az Arvisuránál, Pintér Bélánál, a Krétakörnél –, ahol teljesen másfajta munka folyt, mi nem a próbatáblákról tudtuk meg, ki milyen szerepet kap. Teljesen másként, közös munkával születtek az előadások. A Nemzeti Színház egy rövid időszak volt az életemben, de oda is úgy érkeztem, hogy jól tudtam, mit fogok játszani. Eleve a zenekar miatt csak két szerepet vállaltam be, azután pedig elmentem szülni. Sosem fordult elő, hogy szerepekért ácsingóztam vagy reménykedtem volna. Olyanok persze voltak, amelyekért, utólag belegondolva, nagyon hálás vagyok és örülök, hogy eljátszhattam.

2011-ben arra az újságírói kérdésre, hogy mit változtatnál a kulturális életben, azt felelted: mindent, sőt, a színházakat is teljesen át kellene alakítani, mert rosszul működnek, idejét múltak. Négy év eltelt azóta, most hogy látod a helyzetet? Azóta egyfelől rosszabb lett: a független társulatok folyamatosan küszködnek, a Szputnyik már működni sem tud. Nekem a független színház a vesszőparipám, hiszen jóformán abban a közegben nőttem fel, pontosan látom, hogy ők viszik, mozgatják előre a színházi életet. Azokról a társulatokról beszélek, akik megengedhetik maguknak, hogy úgy dolgozzanak, mint mi egykor a Krétakörben. Kockáztathatnak, és ez is a dolguk. Náluk teremtődnek meg az új formák, amelyek aztán beemelődnek a kőszínházakba. Ha ezek a társulatok, az alkotni vágyó emberek nem tudnak többé dolgozni, akkor be fog fulladni az egész. Nagy és örök kérdés még az is, milyen korosztályt tud még vonzani a színház? Most eszembe jutott a Birdman című film utolsó jelenete, amikor a színész főbe lövi magát és egy pillanatra bevágják az ujjongó, ovációban kitörő közönséget – gyakorlatilag hatvan és plusz az összes néző. Ez egy olyan pici kis poén volt, amit szerintem nem sokan vettek észre, pedig nagyon fontos dologra tapintott rá… Például arra is, hogy a színház fogalmát ma valószínűleg sokkal szabadabban kellene kezelni. Ettől függetlenül nagyon jó, hogy még működik a klasszikus felállás és hogy Magyarországon, főleg Budapesten mennyi embert érdekel ez a fajta művészet - sokkal többet, mint számos helyen Nyugat-Európában.

Rengetegen tekintenek rád példaképként: sikeres vagy nemcsak énekesnőként és színésznőként, de anyaként, feleségként is helyt állsz a mindennapokban. Tudatos imázsformálás eredménye ez, vagy egyszerűen az élet hozta-alakította így? Példaképpé válni nem lehet tudatosan, az életben meghozott döntéseink lehetnek tudatosak. Nem véletlen, hogy a tévét és bulvárt messziről elkerültem… Nincs az a tehetségkutató, főzős- vagy vicces vetélkedős műsor, ahova ne hívtak volna el, de engem az ilyesmi soha nem érdekelt, hidegen hagyott. Persze mindenki tisztában van azzal, hogy milliókat dob ki egy-egy ajánlat visszautasításakor, mert, mondjuk ki őszintén: ezek a szereplések a pénzről szólnak. És az exhibicionizmusról, amilyen meg nem vagyok. Az én tudatos döntésem az, hogy nem aprózom el magam és nem vállalok nyilvános hazugságokat. Egy percig sem tudnék önazonos maradni egy ilyen szituációban.

Péterfy Bori

Ritkán látni téged mostanában színpadon. Milyen most visszatérni egy kicsit ebbe a közegbe? A Nemzeti utolsó időszakában visszavettem a Három nővérből Irina szerepét, majd, miután annak vége lett, még inkább csak a zenekarral foglalkoztam. Ez teljes életet kíván, nehéz belepréselni még mellé a színházat. Időközben volt egy beugrásom ugyanitt, a Belvárosi Színházban a Kramer kontra Kramerben, ami nagyon szerencsésen alakult: „megúszva” a próbafolyamatot, csak az előadásokra kellett koncentrálnom. Így el tudtam vállalni, egy évadon keresztül játszottam Joannát, egy ugyancsak teljesen megfejthetetlen és gyűlöletre méltó nőt (nevet). Most nagyon élvezem a színházi munkát, bár először kicsit szorongtam: ahhoz a szabadsághoz képest, amit a koncertezés jelent, ez azért teljesen más. Az előadásban sok tehetséges fiatal színész vesz részt, élmény őket nézni, dolgozni velük, akárcsak régi nemzetis kollégákkal: Znamenák Istvánnal, Szabó Kimmel Tamással, Takács Zalánnal, Mátyássy Bencével.

Kérdezett: Dömötör Nikolett Forrás: szinhaz.hu

1. év f o lya m / 1. s zá m

PROGRA SNOB kulturális magazin

Kiállítás

P R O G R A M A JÁ N L Ó

Rockmúzeum IRON MAIDEN

Graphifest kiállítás

Illusztrátorok Olümposza

A fotográfia megöli az embert

Az ART pályázatán az idei évben is a konkrét megrendeléseket megvalósító grafikai munkákat jutalmazzák. A MATT pályázatra ezúttal pedig “Kép-Regény-Hős” témában várták az alkotásokat. A kiállításon a két pályázat munkáit tekinthetik meg az érdeklődők. Ingyenes! Tesla Budapest (1075 Budapest, Kazinczy u. 21.)

A kiállítás a Pozsonyi Illusztrációs Biennále elmúlt fél évszázadának díjnyertes alkotásait mutatja be. A látogatók a BIBIANA Könyvtár állományában őrzött – 36 országból származó illusztrált gyermek- és ifjúsági könyveket tekinthetik meg. Országos Idegennyelvű Könyvtár (1056 Budapest, Molnár u. 11.) 2015. november 6. - december 4.

Fotókiállítás Romano Martinis Tadeusz Kantor színházi előadásain és próbáin készült felvételeiből.

Csernus Tibor emlékműterem kiállítása

Dimenziók Nádler István kiállítása

Iron Maiden-kiállítás

Lengyel Intézet (1065 Budapest, Nagymező u. 15.) 2015. november 9. - december 9.

Várkert Bazár (1013 Budapest, Ybl Miklós tér 6.)

Várfok Galéria (1011 Budapest, Várfok u. 11.)

Rockmúzeum (1133 Budapest, Kárpát u. 23.)

2015. október 16. - 2016. szeptember 14.

2015. október 16. - november 14.

2015. szeptember 26. - december 31.

Formázott képek a 80-as évek elejéről - Hencze Tamás kiállítása

Ludwig Goes Pop + The East Side Story kiállítás

Óbudai Kulturális Központ (1032 Budapest, San Marco u. 81.)

Galeria Neon (1065 Budapest, Nagymező u. 47., 2. em.)

2015. november 6. - december 4.

2015. november 12. - december 7.

A pop art érdekessége abban rejlik – és ezt a kiállítás is nyilvánvalóvá teszi, hogy a közönségtől meglehetősen nagy távolságot tartó absztrakció után egy olyan figuratív ábrázolást hozott be az akkori kortárs művészetbe, amely hétköznapi referenciái révén ismerős és látszólag könnyen értelmezhető volt a nézők számára. Ludwig Múzeum Kortárs Művészeti Múzeum (1095 Budapest, Komor Marcell u. 1.)

Az egykori Óbudai Festőiskola kiállítása

Heuréka Nicolas Schöffer kiállítása. A tárlaton kibernetikus és egyéb szobrok, továbbá építészeti és urbanisztikai tervek tekinthetők meg. Műcsarnok (1146 Budapest, Dózsa György út 37.) 2015. október 30. - 2016. január 31.

HEURÉKA 10

1. év f o lya m / 1. s zá m

A festészet szent öröm Molnár C. Pál kiállítása Gaál Imre Galéria (1203 Budapest, Kossuth Lajos u. 39.) 2015. november 4. - 2016. január 3.

Home sweet home Iparművészeti Múzeum (1091 Budapest, Üllői út 33–37.) 2015. szeptember 25. - november 15.

2015. október 9. - 2016. január 3. 2015. november 6. - december 4.

AMAJÁNLÓ P R O G R A M A JÁ N L Ó

Száll a kakukk fészkére

Zene

Színház

kulturális magazin SNOB

Spamalot, avagy a Gyalog Galopp

Belvárosi Színház (Budapest)

Madách Színház

McMurphy, a zabolázhatatlan elítélt elmezavart szimulálva a börtönből átköltözik az elmegyógyintézetbe, hogy rabságát egy fokkal kíméletesebb körülmények között tölthesse le.

Monty Python Spamalot című musicaljének alapja a Gyalog Galopp című világsikert aratott film.

Akvárium Klub

Budapest V. Ker., Erzsébet tér november 20., péntek 20:00

This Is Rock And Roll!

Bár a nyaktetkó nem volt menő az 50-es években, a rockabilly csapatok hűen idézik meg a műfaj aranykorát. Mystery Gang, Ed Philips and The Memphis Patrol, Gorilla november 21., szombat

november 18. 19:00 november 19. 19:00

Kaviár és lencse

Balkan Beats november 15. 19:00 november 16. 19:00

Szentivánéji álom

József Attila Színház (Budapest)

Nemzeti Színház

A piti szélhámos Papagatto, foglalkozását tekintve főállású vendég. Lakomákra jár, ott tömi tele rekeszes zsebeit jó falatokkal.

Tündérmese a szerelemről. A szerelem útjában álló akadályok legyőzéséről, a viszálykodó szerelmesek megbékéléséről, a szerelmet korlátozó tilalmak és a beteljesülésre fenekedő veszélyek elhárításáról.

november 17. 19:00 november 18. 19:00

Abigail bulija

november 27. 19:00 november 28. 15:00

Anyám tyúkja

Kamra

Örkény István Színház

Szereplőink egyazon kertvárosi utcában élnek. Abban a korban vannak, amikor elkezdenek tűnödni, megkaptak-e mindent az élettől, amire fiatalon vágytak?

A magyar irodalom kötelező versei Várady Szabolcs válogatásában.

November 26. 19:00

november 18. 19:00 november 19. 19:00

Lendületes ska és balkáni dallamok totális harmóniában, hamisítatlan partyhangulat.: Russkaja, Szilvási Gipsy Folk Band, Suefo, Ramses Hoppa

Dürer Kert

Budapest XIV. ker, Ajtósi Dürer sor 19–21. november 20., péntek 20:00

Blahalouisiana, Minimachines Dögös, lendületes, rockos-bluesos zene erős mentális gyógyhatással. november 21., szombat

A pszichedelikus trance progres�szív úttörőinek szeánsza. Fellépők: Liquid Ace, Liquid Soul, Ace Ventura, Dust live, Kaan Luum, Wegha, Hruscsov, Comsat

A38 Hajó

Budapest XI. ker, Petőfi híd, budai hídfő 2015. november 20., péntek 19:30

Müller Péter Sziámi ...and Friends Pintér Béla és társulata Takáts Eszter,URH, Kontroll Csoport, Sziámi, Európa Kiadó, Bizottság, PUF és Neurotic egy alternatív szupergrup prezentálásában.

1. év f o lya m / 1. s zá m