Mesterek – Szabadság, szerelem! E ketto˝ kell nekem. Szerelmemért föládozom Az életet, Szabadságért föládozom Szerelmemet.
Ernst Kollom fametszete
a magyar Peto˝fi és az észt Ellen Niit
(Peto˝fi Sándor, 1847. január 1.)
Mu ülem ihaldus on priius, armastus! Ma armastuse eest võin elu ohverda. Kuid vabaduse eest ka armu - annan ma! (Gustav Wulff-Õis, 1887)
Vabadust, armastust ihkan ja vajan, nendele kahele elu ma rajan. Armastuse eest oma elu ma annan, vabaduse ohvriks armugi kannan. (Karl-Eduard Sööt, 1930-as évek)
Vabadus, armastus, need on mu igatsus. Elu ma ohverdan sinu eest, armastus, ohverdan armu ma sinu eest, vabadus.
(Ellen Niit, 1955)
A kiállítást összeállította: Livia Viitol. Arculat: Angelika Schneider. Az Észt Intézet köszönetet mond: Ellen Niit, Észt Irodalmi Múzeum, Tartui Egyetem Történeti Múzeuma, Jaan Klõšeiko, Észt Kulturális Alap. 2009 Eesti Instituut Ungaris Magyarországi Észt Intézet Estonian Institute in Hungary 1055 Budapest Falk Miksa u. 22. fe. 2. www.esztorszag.hu
y
Kezdetek I
A magyar irodalom Észtországban a 19. század utolsó negyedében kezdett terjedni. Az észt nemzetiségu˝ értelmiség - kiterjesztve kulturális kapcsolatainak földrajzi vonatkozásait is - ebben az ido˝ben ero˝sítette meg pozícióit. Ez volt az észt Nemzeti Ébredés kora.
p fty
Észt Irodalmi Múzeum
A külföldi látogatók sorában ott volt a magyar nyelvtudós és néprajzkutató, dr. Hunfalvy Pál is. Hunfalvy útleírása, az “Utazás a Balt-tenger vidékein I-II” két évvel késo˝bb, 1872-ben jelent meg.
bgKLÖffddsa ffddsa
Észt Irodalmi Múzeum
822 férfi énekes, 56 fúvós - csaknem mind észt földmu˝ves - vett részt elo˝adóként. Észt nyelvu˝ mu˝soruk 25 darabot mutatott be. 15 000 ember gyu˝lt össze hallgatni o˝ket. Ez volt az észt nemzeti mozgalom egyik csúcspontja, elso˝ alkalommal itt hangzott el a “Mu isamaa, mu õnn ja rõõm” (J. V.Janssen)(Hazánk, ford. Bán Aladár), a jövo˝ észt himnusza.
1885 és 1886 között Magyarországon tartózkodott Mihkel Veske (1843–1890) nyelvtudós és költo˝, aki látogatása hatására megpróbálkozott Peto˝fi verseinek fordításával: a “Valgus” címu˝ folyóiratban (1886, nr. 3) megjelenteti a “Lennék én folyóvíz” (“Mina olen jooksev jõgi”) címu˝ verset.
Az elso˝ Peto˝fi-fordítások 1879-ben jelentek meg az észt sajtóban. Fordítójuk a fáradhatatlan újságíró, Harry Jannsen (1851–1913), a Nemzeti Ébredés legnagyobb költo˝je, Lydia Koidula (1843-1886) testvére, aki többek között 1894-ben Budapesten megalapította az oroszellenes irányvonalú nemzetközi újságot, a “West-östliche Rundschau”-t.
Peto˝fi verseinek fordításait a néprajzkutató és költo˝ Matthias Johann Eisen (1857–1934) “Helinad Emajõelt” (1884) címu˝ kötetében is megtalálhatjuk.
Észt Irodalmi Múzeum
1869. Tartuban, Johann Voldemar Jannsen (1819–1890), a Nemzeti Ébredés nagy alakja kezdeményezésére megrendezték az elso˝ észt dalosünnepet.
Észt Irodalmi Múzeum
Peto˝fi mu˝veire gyorsan felfigyeltek, de a közvetlen fordításhoz nem voltak még magyarul tudó irodalmárok. Verseinek elso˝ fordításai német közvetítéssel születtek meg. Ez nem volt váratlan, mivel az észt és az orosz mellett a német volt a harmadik nyelv Észtországban, ráadásul Peto˝fi verseinek lendületes terjedése Európában a német nyelven keresztül indult meg.
Kezdetek II A következo˝ években Peto˝fi neve és mu˝vei egyre ismertebbé váltak Észtországban, verseinek fordítása és sajtóban való megjelentetése az 1880-as évek végén érte el csúcspontját. Jókai Mórral együtt o˝ a századforduló leginkább fordított magyar irodalmi alkotója. A tartui “Postimees” címu˝ újság 1888 elso˝ felében tömegesen jelentette meg Peto˝fi verseit úgy egyes versekként, mint verscsokrokként, néha több különbözo˝ oldalon és néha egyenesen a fo˝cím alatt. Ezen versek fordítója az újságíró és költo˝ Jaan Parv, a “Postimees” akkori fo˝szerkeszto˝je és a késo˝bbi irodalmi klasszikus Eduard Vilde (1865–1933) jó barátja.
Jaan Parv (1867–1899) DélÉsztországból, a Võru megyei Kanepibo˝l származik. 16 évesen kezdett dolgozni újságok szerkeszto˝ségeiben, késo˝bb járási és bírósági tudósító lett. Rövid élete során körülbelül 60 költeményt jelentetett meg és közel ennyi az általa készült klasszikusok (Heine, Schiller, Goethe, Lermontov stb.) fordításainak száma.
Mu˝vészileg értékesebbként tartják számon Peto˝fi “Világosságot” (“Valgust”) címu˝ versének 1903-ban, a “Linda” címu˝ lapban megjelent fordítását, melynek szerzo˝je a költo˝, Gustav Suits (1883–1956), Észtország egyik legfontosabb irodalmi csoportja, a Noor-Eesti alapítója és vezeto˝je, késo˝bb a Tartui Egyetem irodalom professzora.
Észt Irodalmi Múzeum
Megemlékeztek Peto˝fi halálának 50. évfordulójáról is: a “Postimees”-ben 1899. július 29-én jelent meg Friedrich Kuhlbars (1841–1924) tollából egy Peto˝fi életét ismerteto˝ írás és három versszak híres versébo˝l, a “Nemzeti dalból” (“Üles, madjar!”).
A 20. század elejére Peto˝fi körülbelül 30 versének fordítása jelent meg tíz fordító tollából. A korabeli fordítók azonban inkább lelkes amato˝rök voltak, a fordításaik pedig általában szabad átírások.
Peto˝fi alkotásai nagy hatással voltak a korabeli észt költészetre, ezt megfigyelhetjük Gustav Suits (“Pöörase laul”, “Mehed” (Férfiak, ford. Képes Géza), Juhan Liiv és Karl Eduard Sööt verseiben is. 1911-ben jelent meg észtül Peto˝fi egyetlen regénye, “A hóhér kötele” (“Timuka köis”).
Elmélyülés I
p p ft y “fty 1923-ban az Észt Irodalmi Társaság nagyvonalúan ünnepelte Peto˝fi születésének 100. évfordulóját. A Tartui Egyetemen munkáját akkor kezdo˝ elso˝ magyar lektor, Virányi Elemér Peto˝fi életét és mu˝veit ismerteto˝ elo˝adássorozattal lépett fel.
A magyar kultúra és Peto˝fi Sándor mu˝vei iránti érdeklo˝dés az 1920as években mélyült el: su˝ru˝södtek a magyar-észt-finn kulturális kapcsolatok, a nyelvrokonsági mozgalom ero˝t gyu˝jtött és megszületett a finnugor kulturális kongresszusok tradíciója (1924. Tallinn, 1928. Budapest, 1931. Helsinki, majd 1936. ismét Tallinn).
V. Finnugor Kultúrkongresszus, Tallinn, 1936
Peto˝fi fordítójaként az 1920-as években emelkedett ki Karl Eduard Sööt (1862–1950) költo˝, a kulturális élet jeles szereplo˝je, aki 1924to˝l a Peto˝fi Társaság levelezo˝ tagja volt.
Sööt elso˝ verseskötete (“Aasa õied I”, 1890) két Peto˝fi-fordítást tartalmaz (“A dal” - “Laps”, “Fekete kenyér” - “Leib”). Peto˝fi-fordításainak nagy részét az 1925- ben megjelent “Aastate kajastus” címu˝ kötetébe gyu˝jti. Az Észt Kultúrtörténeti Archívum gyu˝jteményében több mint hetven kéziratos, németbo˝l készült Peto˝fi versfordítást o˝riznek K.E. Sööt tollából.
Észt Irodalmi Múzeum
III. Finnugor Kultúrkongresszus, Magyarország, 1928
bgKLÖffddsa bgKLÖffddsa
Észt Irodalmi Múzeum
Julius Mark
Észt Irodalmi Múzeum
Észt Irodalmi Múzeum
A közvetlenül magyar nyelvro˝l fordítást Észtországban Julius Mark (1890–1959) nyelvész, a tartui egyetemi hungarológia elo˝mozdítója, a Magyar Tudományos Akadémia késo˝bbi külso˝ tagja kezdte meg. 1914-ben jelentette meg “Ungari antoloogia”(“Magyar antológia”) címu˝ kötetét, melyben több magyar prózaíró (Mikszáth Kálmán, Bársonyi István, Rákosi Viktor, Gárdonyi Géza, Jókai Mór stb.) szerepel. Verseket Julius Mark nem fordított, de 1921-ben megjelentette Molnár Ferenc “A Pál utcai fiúk” (“Pál-tänava poisid”) címu˝ mu˝vének észt nyelvu˝ fordítását.
Elmélyülés II
Észt Irodalmi Múzeum
1935-ben jelent meg a “Keel ja Kirjandus” címu˝ filológiai kiadványsorozatban Ants Murakin fordító és festu˝mu˝vész tollából az “Ülevaade ungari kirjandusest” (“Áttekintés a magyar irodalomról”) címu˝ cikk. Murakin lett az egyik legtermékenyebb magyar irodalom fordító: közel harminc regényt, egy sor színdarabot és verseket is fordított. 1937-ben jelent meg Tallinnban Bernhard Linde és Ants Murakin összeállításában a “Valimik ungari kirjandust”(“Válogatott magyar irodalom”) irodalomtörténeti adatokkal és a magyar irodalom áttekintésével. A kötetet, ami 24 magyar irodalmár szövegeit és életrajzi adatait, köztük tizenegy verset és Peto˝fi “A puszta, télen” (“Pusta”) címu˝ leíró versét is tartalmazza, az észt államelnök adományozásában az iskolákban osztották szét. Az elso˝ világháború utáni elso˝ Peto˝fi-fordítások orosz nyelvi közvetítéssel születtek és 1949-ben, a költo˝ halálának 100. évfordulója alkalmából jelentek meg.
Észt Irodalmi Múzeum
1939-ban az Észt Irodalmi Társaság “Suurmeeste elulood”(“Nagyságok élete”) címu ˝ sorozatában jelent meg a népköltészet és nyelvtudományok tudósa, Felix Oinas 162-oldalas “Peto˝fi. Vabaduse ja armastuse laulik”(“Peto˝fi. A szabadság és szerelem dalnoka”) címu ˝ monográfiája.
August Sang (1914–1969) az “Arbujad” nevu ˝ költo˝i csoport tagjaként az 1930-as években került be az irodalmi köztudatba. 1950 és 1956 között kizárás miatt nem lehetett az Észt Írószövetség tagja. Fo˝ munkája hosszú ideig a fordítás volt (Goethe: Faust, Heine, Moliére, Schiller, Baudelaire, Gorkij, Paszternak, Catullus, Beranger, Kafka, Keller, Feuchtwanger stb.). Az 1960as évek elejének politikai olvadása idején kezdett ismét verseket publikálni.
Felix Oinas (1911–2004), az elso˝ hivatalos észt lektor Magyarországon (1938–1940). Tartui kollégájával, Fazekas Jeno˝vel nagy magyar-észt szótár kiadását tervezték, ez azonban a második világháború és az azt követo˝ események miatt sosem valósult meg. Mindkét férfi el kellett meneküljön hazájából. F. Oinas a számu ˝zetésben világszerte elismert néprajzkutató lett, de lefordította Zilahy Lajos “A két fogoly” (“Kaks vangi”) és Nyíro˝ József “Uz Bence” (“Mägede mees”) címu ˝ mu ˝veit is.
Jäägu kas või ainsam ellu kõikidest, kui ta ainult lahti pääseb orjusest. Kangas kolmevärviline! Kaitstes sind madjarile pole kallis ükski hind! Tolmust oma tiivad tõsta, kerki sa meie ette sinitaeva lehvima!
Ha két magyar marad is a Világon: (Csak e ketto˝ szabad legyen) Nem bánom! Háromszinu ˝ magyar zászló, Dicso˝ jel! Védelmezünk megfeszített Ero˝vel, Kiemeltük a porból szent Szárnyadat, Röpu ˝lj elo˝ttünk a magas Ég alatt!
Észt Irodalmi Múzeum
Ants Murakin (1892-1975) festo˝mu ˝vész és fordító. Mu ˝vészeti végzettségét Tartuban szerezte, majd 1917-1920 között Budapesten tanult tovább. Hazájába visszatérve a magyar irodalom egyik legtermékenyebb fordítója lett. 1944-ben menekült el Észtországból.
1951-ben, a középiskolai világirodalmi olvasókönyvben négy Peto˝fi-vers jelent meg August Sang fordításában. A kor sötét kontextusát nézve bátor válogatás volt: a “Téli világ” (“Talvepäev”) mellett a “Mit csinálsz, mit varrogatsz ott?” (“Lipp”), a “Nemzeti dal” (“Üles, madjar!”) és a “Van-e mostan olyan legény” (“Kus on mees”) szerepelt a kötetben. Nem nehéz elképzelni az észt olvasó érzéseit a “Van-e mostan olyan legényt” olvasva: a háromszínu ˝ zászló közvetlenül kapcsolható a szigorúan tiltott trikolorral, az észt kék-fekete-fehér zászlóval.
Elkötelezettség I
A háború utáni években a magyar nyelv oktatása tovább folytatódott a Tartui Egyetemen. Az új fordítói generáció nevelo˝je az egyetem Finnugor nyelvek tanszékének tanára, Paula Palmeos lett, aki a második világháborút megelo˝zo˝en a Tartui Egyetem ösztöndíjasaként járt Magyarországon.
Észt Irodalmi Múzeum
Paula Palmeos céltudatos egyetemi tanári munkája az 1950-es évek második felében kezdett gyümölcsöt hozni, amikor tanítványai (Edvin Hiedel, Tiiu Kokla, Ellen Niit) lelkesen belevetették magukat a magyar irodalom fordításába. Késo˝bb csatlakozott hozzájuk Leidi Veskis, Ivar Sinimets, Ene Asu-Õunas, Sven Vabar és még sokan mások.
Paula Palmeos (1911–1990) 1939ben cum laude végzett a Tartui Egyetemen. 1936 és 1937 között ösztöndíjasként Magyarországon tanult és a budapesti egyetemen észt nyelvet tanított. 1944 és 1989 között a Tartui Egyetemen dolgozott, ahol egyéb feladatai mellett 89 szemeszteren át magyar nyelvet tanított, miközben maga is magyar irodalmat fordított. Többek között o˝ az 1973-ban, Rigában megjelent lett nyelvu˝ Peto˝fi fordításkötet (“Sandors Petefi 100 dzejoli”) elo˝szavának szerzo˝je.
Az 1990-as években az angol nyelvu˝ fordítói irodalom beárnyékolta a többi nyelvro˝l történo˝ fordítást, de 2000to˝l kezdve a magyar irodalom átültetése ismét ero˝re kapott. Paula Palmeos diákjaival a tartui Toomemägin, 1948-ban
Felélénkült a költészet fordítása is: 2004-ben jelent meg Jávorszky Béla összeállításában a “Mu ema must roos”(“Anyám fekete rózsa”) címu˝ nagy terjedelmu˝ antológia a 20. század második felének magyar költészetéro˝l. Minden ido˝k egyik legkiemelkedo˝bb magyar költo˝je, Szabó Lo˝rinc verseit ebben a gyu˝jteményben Ellen Niit fordította.
bgKLÖffddsa
Az 1980-as években az észt színházakban magyar dramaturgiai robbanás következett be. Voltak elo˝adások, melyeket több százszor is bemutattak.
Paula Palmeos
A magyar irodalom észtországi fordításának új csúcspontja az “arany” hatvanas évekkel érkezett, amikor a totalitárius rezsim szabad szellemre gyakorolt nyomása valamelyest lazulni kezdett. A politikai enyhülés a fordítandók kiválasztásában is követheto˝ volt: megjelent Edvin Hiedel fordításában Fejes Endre “Rozsdatemeto˝” (“Vanarauahoov”), Fekete Gyula “Az orvos halála” (“Arsti surm”) és Kertész Ákos “Makra” címu˝ mu˝ve.
Tiiu Kokla, fordító
2006-ban, Észtországban két magyar lírai kötet jelent meg: Tóth Erzsébet “Fehér madárral” (“Valge linnuga”) címu˝ kötete Tiiu Kokla fordításában, és a tragikus sorsú József Attila válogatáskötete, a “Vasút mentén” (“Raudtee ääres”) Ellen Niit fordításában. A hosszú ideig készült fordítások ismét tanúbizonyságot adtak Ellen Niit mesteri képességeiro˝l.
Edvin Hiedel, fordító
Elkötelezettség II Ellen Niit – Peto˝fi mesterfordítója I
Amikor Észtország legfontosabb irodalmi folyóirata, a “Looming” cikkei között 1953-ban megjelennek a fiatal költo˝no˝, Ellen Niit (lánykori nevén Hiob) Peto˝fi versfordításai, hamar kiderül, hogy a fordítások szerzo˝jének érdeklo˝dése Peto˝fi költészete iránt nem véletlen. Ellen Niit 1928. június 13-án született Tallinnban. 1947-ben a Tartui Állami Egyetemen észt nyelvet és irodalmat kezdett tanulni. Ekkorra irodalmi debütálása már megtörtént: az akkor tizenhat éves iskolás lány elso˝ költeményét anyanyelvi tanára küldte el a “Noorte Hääl” címu˝ lapnak.
A magyar nyelvi elo˝adásokon ismerkedett meg Peto˝fi Sándor eredeti verseivel, amik magukkal ragadták o˝t: egyetemi kötelezettségein felül is foglalkozott fordításukkal. Peto˝fi alkotásaiban olyasvalamit talált, ami a saját érzéseit egyesítette a kor által megnyomorított nép érzéseivel. Peto˝fi verseinek szabadságvágya, ellenállása és küzdelmessége volt az, amire az államiságát vesztett észtségnek az 1950-es években leginkább szüksége volt.
Ellen Niit 122 Peto˝fi verset fordított észtre, köztük a János vitéz címu˝ alkotást is. Négy önálló Peto˝fi fordításkötetet jelentetett meg: 1955 Valitud luuletused (Válogatott versek) 1964 Vabadus, armastus: valik luuletusi ja poeeme (Szabadság, szerelem: válogatott versek és poémák) 1973 Iginoor mees: luuletused ja poeemid (Örökifjú férfi: versek és poémák) 1973 Sangar János (János vitéz) Ellen Niit: “Peto˝fi verseinek segítségével kezdték nekünk a magyar nyelvet tanítani. Magyar nyelvu˝ könyveket akkor nehéz volt szerezni. A vágy a fordítások folytatásához magától érteto˝do˝ volt. És én fordítottam. /---/ Eleinte kicsit megrémített a feladat, de ha egyszer megérzed az észt és a magyar nyelv kapcsolatát és a két nyelv versrendszereinek hasonlóságait és különbségeit, a dolog mu˝ködni kezd.” (“Keel ja Kirjandus”, 7/1998)
Peto˝fi Sándor elso˝ észt nyelvu˝ verseskötete (1955), Ellen Niit fordításában
Észt Irodalmi Múzeum
w t r d sp f tf p gt ty y
bgKLÖffddsa
Az egyetemista Ellen Niit félbehagyta költeményei publikálását, mert a kornak nem megfelelo˝, “igaztalan” költészettel vádolták meg: tanulmányai utolsó elo˝tti szemeszterében csak egy hajszál választotta el az egyetemi kizárástól.
Elkötelezettség III Ellen Niit – Peto˝fi mesterfordítója II
Ellen Niitet megérintették Peto˝fi költészetének leghangzatosabb dallamai, a versek mágiáját és kortalanságát sikerrel emelte át az észt nyelvbe. Fordításainak és fordításköteteinek azonban van még egy fontos vonzata: Peto˝fi szabadságeszméje pont akkor jutott el az észtekhez, amikor a legnagyobb szükségük volt rá, az 1950-es évek sztálini szörnyu˝ségeito˝l való lelki megszabadulás idején, az 1956-os magyar események idején, az 1960-as évek reményteli várakozásai és a prágai események idején és az 1970-es évek ismét szigorodó szovjet rezsimjének idején.
p fty
Szabadság, szerelem! E ketto˝ kell nekem. Szerelmemért föládozom Az életet, Szabadságért föládozom Szerelmemet. Vabadus, armastus, need on mu igatsus. Elu ma ohverdan sinu eest, armastus, ohverdan armu ma sinu eest, vabadus. Fordította Ellen Niit,1955
Peto˝fi évfordulóit az észt könyvtárakban 1949to˝l felolvasói estekkel és könyvkiállításokkal ünnepelték. Különös jelento˝ségu˝ek voltak Peto˝fi szövegeinek nyilvános felolvasásai az 1956-os magyar forradalom idején, de fontosságuk késo˝bb sem kopott meg: így szervezett például a makacs színész, Mauri Raus 1983-ban, egy politikailag sötét korszakban az Észt Drámaszínház színültig telt termében verselo˝adást Peto˝fi mu˝veibo˝l.
Sok észt zeneszerzo˝ (pl. Artur Kapp, Riho Päts, Eino Tamberg, Alfred Karindi) zenésítette meg Ellen Niit fordításában Peto˝fi verseit, a versekre írt kórusmu˝veket koncerteken és dalosünnepeken adták elo˝. 1998-ban Karl Madis és könnyu˝zenei együttese, a “Karavan” CD-re énekelte Peto˝fi versein alapuló dalait.
Elkötelezettség IV Ellen Niit költo˝ és gyerekkönyvíró
Ellen Niit nagyon fiatalon jelent meg az észt költészetben. Olvasóit elso ˝sorban verseinek egyenessége és melegsége köti le. Niit elso ˝ felno ˝tteknek írt verseskötete, a “Maa on täis leidmist” a “helytelen verselés” bélyege miatt késik, csak 1960-ban jelenik meg. A hatalomhoz hu˝ kritika Niit költészetét formalistának és dekadensnek kiáltotta ki, a független kritika viszont modernnek és avantgárdnak tartotta, de minden esetre mindkét oldal megsejtette az érzelemgazdag alkotó betörését a nagy észt költo ˝no ˝k sorába.
Ellen Niit friss, érzelmes lírai fuvallatot, szárnyaló ritmust és nagy belso˝ intenzivitást hozott az észt lírába. A szerelem, a haza, az otthon, a család és a generációk közötti kapcsolatok, a világ örökkévalósága – ezek költészetének fo˝ fonalai.
1960 Maa on täis leidmist 1970 Linnuvoolija (a címadó vers magyar fordítása: Madárszobrász, ford. Képes Géza, Agyagmadár-formázó, ford. Tandori Dezso˝) 1977 Vee peal käija 1978 Maailma pidevus 1998, 2008 Paekivi laul (a címadó vers fordítása: Mészko˝-ének, ford. Képes Géza)(gyu˝jteményes kötet)
Ellen Niit könyves debütálása az 1954-ben megjelent “Kuidas leiti nääripuu” (Hogyan találtak Karácsonyfát?, ford. Kiss Dénes) címu˝ verses gyermektörténet. E. Niit a klasszikus gyermekirodalom tradícióit folytatja, amit azonban egyben továbbfejleszt. ˝ az egyik legkedveltebb O gyermekíró Észtországban, verses-, prózai- és színmu˝vei – összesen többtucat kötettel – az észt gyerekek elválaszthatatlan társai több mint fél évszázada. Több szövege és könyvszereplo˝je egyenesen kultikus jelento˝ségre tett szert. Hosszú ideju˝ kiemelkedo˝ alkotói tevékenységéért 2009- ben Ellen Niit köztársasági kulturális életmu˝díjat kapott.
Néhány kötete:
p fty
1957 Rongisõit 1963 Pille-Riini lood (A lenhajú kislány, ford. Rab Zsuzsa) 1970 Triinu ja Taavi jutud 1974 Midrimaa (Meskeország, ford. Kiss Dénes)(válogatáskötet) 1983 Suur suislepapuu (válogatáskötet) 1984 ”Enne punaseid palituid” (gyermekszíndarabok gyu˝jteménye) 1994 Tere, tere, lambatall! [K. E. Sööt gyermekirodalmi díj, 1994] 1998 Onu Ööbiku ööpäev (gyu˝jteményes mesék) 1999 Ühel viivul vikervalgel (gyu˝jteményes kötet) 2006 Laste laulud (válogatáskötet) 2008 Noorte lehtede päev (válogatáskötet) Ellen Niit mu˝veit magyar mellett finn, orosz, német, angol, lengyel, szlovák, cseh, olasz, holland, cseremisz, litván, lett, ukrán, grúz, kazah, román és eszperantó nyelvre is lefordították. Költeményei tartalmassága, megformáltsága, vizualitása és pontossága csaknem minden ismertebb észt zeneszerzo˝t megihletett. Legalább 120 megzenésített verse ismert, ezek nagy része gyermekkórusra írt darab.
Észt Irodalmi Múzeum
Edgar Valter az ”Oma olemine, turteltulemine” (1979) címu˝ gyermekverses kötethez készített illusztrációja
Elkötelezettség V Ellen Niit és Jaan Kross – hídvero˝k
Ellen Niit magyar irodalom iránti érdeklo˝dése férjét, a 20. század második felének legismertebb és leginkább fordított észt prózaíróját, Jaan Krosst (1920–2007) is a fordításra tüzelte. Kross 1954-ben tért vissza Szibériából és az 1950-es években költo˝ként és versfordítóként kezdte útját az észt irodalomban. 1958-ban házasodott össze Ellen Niittel.
Észt Irodalmi Múzeum
Bereczki Gábor és felesége, Bereczkiné Mai Kiisk - Ellen Niit Magyarországra költözött egyetemistatársa - érdemei az észt irodalom magyarországi közvetítésében elévülhetetlenek.
Észt Irodalmi Múzeum
Jaan Kross
bgKLÖffddsa
1970-ben Jaan Kross fordításában jelent meg Madách Imre “Az ember tragédiája” (“Inimese tragöödia”)(nyersfordítás: Paula Palmeos). Egy évvel korábban, 1969- ben látott napvilágot Magyarországon a J. Kross által összeállított észt irodalmi antológia, “Az észt irodalom kistükre”, az ebben található prózát Bereczki Gábor és Képes Géza fordította.
Jaan Kross: “Elso˝ budapesti utazásunk eredménye az akkori magyar kulturális élet vezeto˝ személyiségeivel, köztük például az észt irodalom fordításának szemszögébo˝l nagyon tiszteletreméltó férfiúval, Fehérvári Gyo˝zo˝vel való ismeretség volt. Talán az elso˝ magyarországi utunkon találkoztunk a magyar versfordítás egyik vezéralakjával, Rab Zsuzsával. És férjével, a költo˝ Csanádi Imrével. /---/ Egyébként nem sokkal megismerkedésünk után Csanádi Imre írt egy verset “Észtek” címmel, amit Ellen le is fordított. És 1969. januárjában a “Noorus” címu˝ folyóiratunk – talán kelet-német felügyelet alatt – ki is nyomtatta. Érthetetlen módon e körül semmilyen vita nem alakult ki annak ellenére, hogy valahogy úgy hangzott, mint ahogy nekünk magunknak sosem volt szabad kimondanunk.” (Jaan Kross emlékirataiból. Kallid kaasteelised II. 2008, p. 99). Jaan Kross: “Amikor Bereczki Gábor Maival 1967. tavaszán nyári szabadságra Észtországba jött, magával hozta az “Európa kiadó” felvetését: valamikor a húszas-harmincas években az “Európa kiadó” – ha az akkor már létezett -, vagy annak elo˝dje kiadta néhány európai nép irodalmának áttekintését egy “Kistükrök” nevu˝ sorozatban. A második világháború ezt a kezdeményezést megszakította, és még nem jutottak el az észt irodalomig. Most az “Európa kiadó” – és ahogy értelmeztem, elso˝sorban Domokos, de néhány gondolkodótársa is - kész folytatni ezt a tradíciót, illetve a sorozatba bekapcsolni az észt irodalmat. /---/ Összeállításának körülbelül másfél éve alatt Gábor vagy Mai legalább három vagy négy alkalommal járt Észtországban. És vitték magukkal, minden esetben sikeresen – ez azt jelenti, hogy a szovjet vámon nem fennakadva – személyes papírjaik között a következo˝ adag “Európa kiadónak” szánt küldeményt.” (Jaan Kross emlékirataiból. Kallid kaasteelised II. 2008, pp 153–154)
Elkötelezettség VI
Ellen Niit költeményei 1966-tól kezdve jelentek meg Magyarországon különbözo˝ irodalmi gyu˝jteményekben és folyóiratokban. Érzékeny és gazdag képi világú lírájának máig közel harmadát sikerült magyarra fordítani. Az Ellen Niit versei (1986, Európa, Budapest) címu˝ kötet a Magyarországon két évtized alatt megjelent verseit tartalmazza, melyek fordítói Rab Zsuzsa, Képes Géza, Csanádi Imre, Tandori Dezso˝ és Illyés Gyula.
Képes Géza, fordító
Bereczki Mai és Gábor, mellettük Rab Zsuzsa fordító
1970-ben és 1979-ben Budapesten megjelent a “PilleRiini lood” (A lenhajú kislány, ford. Rab Zsuzsa) címu˝ kötete, 1977-ben pedig gyermekverses-kötete, a “Midrimaa” (Meskeország, ford. Kiss Dénes).
A magyar nyelven kívül Ellen Niit német (H. Heine), finn (E. Sinervo, A. Turtiainen), orosz (S. Jeszenyin, K. Csukovszkij, S. Mihalkov) és ógörög nyelvbo˝l fordított, több magyar klasszikussal is foglalkozott (József Attila és Szabó Lo˝rinc), de fordítói pályája egyetlen állócsillaga Peto˝fi Sándor. Ellen Niit: “Peto˝fi a múlt századi magyar irodalom legnagyobb alakja, függetlenül attól, hogy már huszonhat évesen teljesült férfias vágya – elesett a szabadságért vívott csatában, nem adta fel, nem kötött kompromisszumokat.” (1964, “Vabadus, armastus”(“Szabadság, szerelem”). Utószó).
Szabadság, szerelem, hu˝nek maradni az anyaföldhöz, a néphez és a saját költo˝i énhez – ez Peto˝fi Sándor legnagyobb észt fordítója, Ellen Niit hivatása.
Ellen Niit autográfja: 2009. június 4-én.