Volt egyszer egy váti by Pro Régió

Aczél Gábor, Csontos János, Lukovich Tamás

Volt egyszer egy Egy tervezőintézet ötven éve, 1950-2000

VOLT EGYSZER EGY VÁTI… (EGY TERVEZŐINTÉZET ÖTVEN ÉVE, 1950–2000) SZERKESZTŐK: ACZÉL GÁBOR, CSONTOS JÁNOS, LUKOVICH

Aczél Gábor, Csontos János, Lukovich Tamás

IMPRESSZUM

Írta és szerkesztette: Aczél Gábor, Csontos János, Lukovich Tamás Borító: Lukovich Tamás, Csohány Borbála Grafika és tördelés: Csohány Borbála Lektorálta: Biczó Orsolya Kutatási asszisztens: Fecskovics Melinda Nyomdai munkák: Pressman Bt., Dabas

A könyv megjelenését a Belügyminisztérium támogatta.

Köszönetnyilvánítás

E munka elkészítéséhez nyújtott segítségéért ezúton mondunk köszönetet Barkóczi Zsoltnak, a VÁTI Dokumentációs Központ igazgatójának; személyes közreműködéséért Kálnoki Kis Sándornak, Hörcher Ferencnének, Fogarasi Gyulának, Dékány Tibornak, Erdélyi Zsófiának, Farkas Máriának és Farkas Tibornak; az írásaikból felhasznált információkért pedig Paksy Gábornak, Győri Istvánnak. Külön köszönet illeti Szaló Pétert, a Belügyminisztérium helyettes államtitkárát és Krakler Judit főtanácsost – természetesen mindketten „vátisok” is voltak –, akiknek a támogatása nélkül ez a kiadvány nem jöhetett volna létre.

TARTALOM 1. Bevezetés

2. A VÁTI első ötven évének időszakai

2.1 A kezdetek: Rudnai Gyula (1949–50)

2.2 A kibontakozás: Gyárfás Iván (1951–70)

2.3 Intermezzo: Csáki Norbert (1971–74)

2.4 A VÁTI fénykora: Kálnoki Kis Sándor (1975–89)

2.5 Utóvédharcok Paksy Gábor (1989–2004) 3. Főbb tevékenységek áttekintése

24 29

3.1 Településtudományi Kutatási Iroda

3.2 Regionális Tervezési Iroda

3.3 Településtervezési Iroda

3.4 Mérnöki Iroda

3.5 Műemlék- és Építéstervezési Iroda

3.6 Országos Telephelyforgalmi Központ

3.7 Termálvíz Projektiroda 4. Tematikus visszaemlékezések

41 43

4.1 A VÁTI és a pártállam

4.2 A VÁTI és a piac

4.3 A VÁTI és a minőség

4.4 A VÁTI és a tervpályázatok

4.5 A VÁTI és a művészetek FÜGGELÉK

53 55

Vezetők

Díjazottak

I. Bevezetés A VÁTI 1950-es alapításától az ezredfordulóig tartó mintegy fél évszázad során a legnagyobb hazai urbanisztikával, településés regionális tervezéssel foglalkozó tervezőintézet volt. Sokáig az a tréfás mondás terjedt a hazai szakmai közéletben, hogy kétfajta tervező van: az egyik, aki már volt VÁTI-s, a másik pedig, aki lesz. (Néhány kollégának még az a kivételes lehetőség is megadatott, hogy kétszer is volt VÁTI-s pályafutása során.) Mi, szerkesztők – másokkal egyetértésben – úgy gondoltuk, hogy ennek a kivételes szellemi műhelynek a története nem érdektelen sem a fiatal szakember-generációknak, sem a szakmatörténet „könyvtárának”. Az egykori VÁTI a települések, régiók és városi létesítmények, műemlékek tervezésének széles spektrumával foglalkozott, de voltak kiterjedt nemzetközi együttműködései, külföldi projektjei, gazdag könyvtára, tervtára, folyóiratai, pályakezdő „óvodája”, díjai, és még a műszaki fejlesztésre is energiát fordított. A rendszerváltást követően a nagy állami tervezővállalatok jobbára feloszlottak, de a VÁTI még egy szűk évtizedig a régi keretekben tartotta magát. Ezt követően profilja, szervezete és személyi állománya teljesen átalakult. Ma már csak a neve őrzi az emlékét, és reményeink szerint ez a kiadvány. 5

Néhány szót a műfajról és a módszerről. A források feltérképezését követően számos szerkesztői megbeszélés, illetve közös tanakodás után kikristályosodott egy megfelelő analógia: nagyszüleink „kincses kalendáriumáé”. Legyenek benne a legfontosabb tények és számok, emlékezzünk meg a vezetőkről, a fő tevékenységi körökről, hazai és nemzetközi eredményekről, válogassunk a legérdekesebb munkákból, illetve dokumentumokból, de legyenek személyes visszaemlékezések és a korrajz jelleget erősítő anekdoták is. Munkánk során elsősorban a VÁTI Archívumára támaszkodtunk, de forrásaink között volt néhány, az intézet egykori jelentős személyiségeivel folytatott beszélgetés, a szerkesztők személyes élményei, a 25. évfordulóra kiadott füzet, a Modern Építészeti Lexikon (Műszaki Könyvkiadó, 1978) „Városépítési Tudományos és Tervező Intézet” című, Peregi Tamás által összeállított szócikke, valamint az „Évek, művek, alkotók – Ybl Miklós-díjasok és műveik” című könyv (ÉTK, 1995) szócikkei. Természetesen a teljességre több okból sem törekedhettünk. Egyrészt terjedelmi korlátoknál fogva sem, de a meglehetősen egyenetlenül rendelkezésre álló források sem tették volna ezt lehetővé. Ahogy visszafelé haladtunk az időben, úgy ritkultak a dokumentumok, illetve – sajnos – 6

már nem voltak elérhető szemtanúk.

A fellelt dokumentumok tekintetében az 1980-as évek tűntek ki, amely évtized a leggazdagabban dokumentált az egykori VÁTI történetében. Hogy fogják-e a volt VÁTI-sokon kívül mások is forgatni ezt az áttekintést? Bizonyosan nem tudhatjuk, de ők is még – szerencsére – sokan vannak. A szakmába belépő új generációk pedig joggal tarthatnak igényt a (közel)múlt megismerésére, melyhez hasznos időtöltést, jó böngészést kívánunk.

(A szerkesztési munkák lezárásakor érkezett a hír: a VÁTI most már ténylegesen megszűnt, jogutódja a Lechner Lajos Tudásközpont lett.)

A VÁTI egykori irodája a Rákóczi úton

Az ÁÉTV-vel közös székház a Krisztina körúton

Az új székház a Gellért8

hegy utcában

II. A VÁTI első ötven évének időszakai (igazgatók szerint) 2.1 A kezdetek: Rudnai Gyula (1949–50) Valójában nem is lehet olyan pontosan megállapítani, mikor is alakult meg a VÁTI. Dr. Mohos Andor vállalati jogtanácsos 1978. május 9-én Kálnoki Kis Sándor igazgatóhoz címzett feljegyzésében a következőket írta: „Intézetünket, illetve jogelődjét Lakóépülettervező Iroda nv. céggel nemzeti vállalatként az 1949. október 12-én kelt 46.604/1949 sz. alapítólevéllel alapította az Építésügyi Minisztérium. Az alapítólevél I.f. pontja szerint a vállalat a 4260/1949/204 MT sz. rendelet alapján a Magasépítési Tervező Intézetből alakult. 1974. szeptember 10-én megkerestem a Pénzügyminisztériumot azzal a kéréssel, hogy Intézetünk léte 1949. október 12-től számítódik-e, vagy pedig a Magasépítési Tervező Intézet Intézetünk jogelődjének tekintendő-e. A Pénzügyminisztérium 1974. szeptember 24-én kelt 14.315/1974 sz. válaszában közölte, hogy a Magasépítési Tervező Intézetről törzskönyvi adatai nem állnak rendelkezésre, miután a vállalatokról törzskönyvi nyilvántartást csak 1950 év óta vezetnek. Fentiekre tekintettel Intézetünk, illetve jogelődje alakítási idejének 1949. október 12-e tekintendő.”

A háborút követő földreform tanyaközpontok és gépállomások tervezésével is együtt járt, ez – a szocialista iparfejlesztéssel együtt – megteremtette az igényt a komplex városépítési szemlélet kialakítására. E tervezési feladatok elvégzésére hozták létre 1949-ben a Lakóépület-tervező Iroda Nemzeti Vállalatot, amely a VÁTI közvetlen elődjének tekinthető. A vállalat 1950. március 1jén – a szemléletváltás jeleként – vette fel a Városépítési Tervező Iroda Nemzeti Vállalat nevet. Igazgatója ebben az időszakban Rudnai Gyula volt.

Mezőterv – Lakóterv fúzió 1952 táján

2.2 A kibontakozás: Gyárfás Iván (1951–70) A vállalat neve 1951. január 1-jén Városépítési Tervező Irodára, majd 1951. május 16-án Városépítési Tervező Vállalatra (VÁTERV) változott. 1951-ben a vállalat a Mezőgazdasági Épület- és Településtervező Iroda (MEZŐTERV) Falurendezési Osztályának beolvasztásával bővült. Ekkor a vállalat igazgatója Gyárfás Iván lett, aki 1970-ig irányította az intézményt. Ebben az időszakban – az ötvenes évek elején – zajlott le az épülettervezés és a városrendezés szervezeti különválása, melynek eredményeként 1953. október 1-jén a VÁTERV két részre szakadt. Egyrészt megalakult a LAKÓTERV (ÉM Lakóépülettervező Vállalat), amely – mint ahogyan azt neve is mutatja – a lakóépületek tervezésére szakosodott, másrészt a VÁTERV (ÉM Városépítési Tervező Vállalat), melynek fő profilja a településtervezés lett. Utóbbi ekkor költözött a Madách térről a Krisztinavárosba. A VÁTERV társbérlője a Krisztina körúti irodaházban az Általános Épülettervező Vállalat (ÁÉTV) lett. A későbbi terjeszkedés során sikerült birtokba venni és bővíteni a Tartsay utcai volt Rózsahegyi-villát. A további telephelyek között megemlítendő a Rákóczi út 7. szám alatti ház első emelete, az azóta már lebontott Baross utcai ház emelete, a Serleg utcai villa, a Corvin téri műemlékház földszintje, valamint a Tanács körúti VÁTI-műterem. A Gellérthegy utcai székház építése a hetvenes évek elején egy foghíjtelken indult meg, a tízszintes, nagytermes jellegű irodaépület átadására 1974-ben került sor, az épület terveit Mandel Ta-

Tamásné készítette. További telephelyek azonban ezt követően is maradtak a VÁTI kihelyezett funkcióira. A VÁTERV a kezdeti időszakban elsősorban általános és részletes rendezési terveket készített az ország teljes területére Budapest kivételével. Budapestre a BVTV /Budapesti Városépítési Tervező Vállalat/ készítette a rendezési terveket. Ez a sajátos munkamegosztás egészen a 80-as évek közepéig fennmaradt. Érdekes, hogy a „tabut” a Budapest Belváros Déli részére kiírt országos tervpályázat döntötte meg, melyen a VÁTI kollektívája (Aczél Gábor, Korompay Judit, Lukovich Tamás) I. díjat nyert, és elnyerte a megbízást a részletes rendezési terv elkészítésére.

Tervező kollégák 1961-ben

Speciális feladatként jelentkezett a Tanyai Tanács által kijelölt tanyaközpontok – valójában új községek – tervezése. Az 1953ban bekövetkezett önállósodás idején a VÁTERV létszáma mintegy 100 fő volt, amely a későbbiekben – a tevékenység egyre komplexebbé válása következtében – dinamikusan növekedett (1969-ben 300 fő, 1975-ben már 570 fő dolgozott az intézetben). A VÁTERV tevékenysége a hatvanas évektől egyre sokrétűbbé vált, annak köszönhetően, hogy a különböző szakmák mindinkább képesek lettek urbanisztikai szellemben együttműködni. A korábbi építész és településtervező dolgozók mellett a tevékenység komplexebbé válásával megjelentek a csapatban a közlekedési, közmű, táj- és kertépítészmérnökök, a talajmechanikusok, a geodéták, a természet- és gazdaságföldrajzi szakértők, a matematikusok, a demográfusok, a közgazdászok, a mezőgazdászok, a jogászok és a szociológusok is. Ez a sokszínűség teremtette meg az alapját annak az interdiszciplináris gondolkodásnak, amire a későbbi legendás „VÁTI-s műhely-szellem” fel tudott épülni. A VÁTI nemzetközi kapcsolatokat alakított ki az ENSZ-szel, a KGSTvel, a Nemzetközi Földrajzi Unióval, a Világ-egészségügyi Szervezettel és a Nemzetközi Építész Szövetséggel (az UIA-val) is. 1958tól 1965-ig ellátta a KGST regionális és városrendező szakosztályának titkári teendőit, továbbá szerepet vállalt az ENSZ európai lakásügyi, építési és városrendezési bizottságának munkájában is.

1957-ben a tervek végrehajtásának megkönnyítésére, az érintett tanácsi szakigazgatási apparátusoknak segítséget nyújtó szándékkal alakították meg a vállalaton belül a Balatoni Főépítészséget, 1958-tól pedig a területi megbízottak szervezetét, melynek működését szintén a VÁTERV fogta össze. 1962-ben ezt továbbfejlesztve jött létre a területi főépítészek szervezete, amelynek 1965-ig a VÁTERV adott otthont. 1967. január 1-jén a VÁTERV intézeti státuszt kapott, neve is ekkor változott meg Városépítési Tudományos és Tervező Intézetté. Az új név kifejezte a korábbi években a vállalat szakmai tevékenységében végbement változást, nevezetesen a tevékenység egyre komplexebbé válását, amelynek eredményeként a VÁTI a hazai urbanisztika tényleges központjává vált. Kialakult az a szervezeti rendszer, amely – kisebb-nagyobb változtatásokkal – egészen a rendszerváltozásig fennmaradt. Az egyes irodák a főbb feladatcsoportokra szakosodtak, így a tudományos kutatásra, a regionális tervezésre, a településtervezésre, a szakági tervezésre (közlekedés, közművek, zöldterületek), és sajátos módon a műemléki tervezésre.

Korabeli karikatúra: Farkas Tibor kedvenc balatoni elfoglaltsága

Farkas Tibor 1950 óta dolgozott a VÁTI-ban, illetve annak elődszervezeteiben. 1956 és 1982 között főépítész, illetve főmérnök volt, 1975-ben kis ideig megbízott igazgató is. Első nagy munkája az 1956-os nagy mohácsi jeges árvíz utáni helyreállítás volt. Gyárfás Iván igazgató elküldte egy kis csapattal felmérni a terepet; a főhadiszállást egy kocsmában ütötték fel. Nehézséget jelentett, hogy szinte vakon kellett tervezni, a rendelkezésre álló térképeken ugyanis – az ellenség megtévesztésére – minden fordítva volt: ami magaslat, az mélység, és viszont. Minderre egy repülőgépes felderítés során jöttek rá, amikor a víz a térkép szerinti dombot elöntötte, a templom viszont – amely a térkép szerint völgyben állt – szárazon maradt…

A Balaton és környéke regionális terve 1957-ben azon alapult, hogy a szocializmus minden magánjogot felülír, ez pedig lehetővé teszi az egységes területkezelést. Farkas Tibor balatoni főmérnökként a terv megvalósítását irányította. Nehézséget okozott, hogy a tópart három megyéhez került, és a közösségi tartalékterületek is lassan elkoptak. Az „egységes kezelés” mindazonáltal a hatvanas évek közepéig lehetséges volt. (Meg kell említeni még a balatoni vízminőségi állomás létrehozását is Badacsonytomajban, amely Plósz Sándor vezetésével működött.) A Balaton-terv világszínvonalú volt, az első jelentős hazai regionális tervnek tekinthető, amelyet az 1965-ös párizsi UIA-kongresszuson Abercrombie-díjjal ismertek el. A kort jellemzi, hogy Farkas Tibort a kongresszusra kiküldték ugyan, de a díjátadóra nem volt hivatalos belépője. Felesége lélekjelenlétén múlt, hogy egyáltalán bejutottak a terembe, ahol egy kormányzati hivatalosság az építész nevében átvette a rangos díjat. A versailles-i fogadást pedig csupán a kerítésen kívülről nézhették…

2.3 Intermezzo: Csáki Norbert (1971–74) 1970-ben két olyan párthatározat is született, amely alapvetően érintette a VÁTI működését: az egyik a területfejlesztésről szólt, a másik a településhálózat-fejlesztési koncepcióról. 1971-ben a párt- és kormányhatározatok végrehajtására, a gyakorlatba való átültetésére helyezték ki a pártközpontból igazgatónak Csáki Norbertet, aki azonban később vitába keveredett Szilágyi Lajos miniszterhelyettessel. A szakmai és politikai szempontok ütközéséből fakadó konfliktusok Csáki kényszerű távozásához vezettek. (Az átmeneti rövid időszakban – 1975 januárjától augusztusáig – Farkas Tibor volt a megbízott igazgató, aki a Balatoni Intéző Bizottságot is vezette. Ezt követően nevezték ki igazgatónak Kálnoki Kis Sándort.) 1971-ben a kormány jóváhagyta az országos településhálózatfejlesztési koncepciót, amely a területfejlesztés meghatározó dokumentuma lett. A koncepció összekötő kapocs lett a településtervezés és a regionális tervezés között, mivel ettől kezdve az egyes települések fejlesztését a települési hálózatban elfoglalt szerepkörük határozta meg. A hetvenes évek elejére fejlődött ki a VÁTI-ban a hazai településtervezés és a regionális tervezés elmélete és gyakorlata. A regionális tervezés területén a VÁTI évtizedeken keresztül a tervezés és kutatás központi szerepét töltötte be. A településtervezés területén szintén meghatározó jelentőségű volt a VÁTI mint szel16

lemi műhely, hiszen gyakorlatilag az összes fontos általános és

részletes rendezési tervet itt dolgozták ki, és az ezek készítése során nyert tapasztalatokat igyekeztek hasznosítani innovatív tervezésfejlesztési kísérletekben is. Ugyancsak a VÁTI-ban jött létre a műemléképületek helyreállításának, a történeti városok rehabilitációjának nemzetközileg is elismert tervezési műhelye. Az intézetben teremtődtek meg a településtudományi kutatások hazai művelésének feltételei. Figyelemreméltó, magas szintű kutatási munkák születtek a területi fejlődés folyamatainak és tényezőinek megismerésére, az ország sajátos térségeinek és térségi problémáinak – a szociális, a gazdasági, a mobilitási területi egyenlőtlenségek – feltárására, az ország környezeti problémáinak kezelésére, a tervezés és a területi információs rendszer módszertani megalapozására és továbbfejlesztésére.

Tervtárgyalás a 70-es években

2.4 A VÁTI fénykora: Kálnoki Kis Sándor (1975–89)

1975-ben, az intézet 25 éves fennállása alkalmából a VÁTI Figyelő megszólaltatta az új igazgatót, Kálnoki Kis Sándort. Hangsúlyozta, hogy szó sincs egy korszak lezárásáról, a tervek pedig a változó igényekre és körülményekre reagálnak. E tervek beleilleszkednek a népgazdasági tervbe, a területfejlesztési célkitűzéseket szolgálják. Az illeszkedés a tervek realitásán múlik. Kiemelte annak fontosságát, hogy megbízóik – a tanácsok és ágazatok – a magukénak érezzék ezeket a terveket. A csakis a rajzasztal mellett alkotott terv lehet jó, de a megvalósulásához együttműködés szükséges. Kálnoki nemkívánatosnak nevezte a további létszámnövelést, ellentétben a kapacitásnöveléssel. A tartalékot a munkaszervezésben, a fiatalokra való támaszkodásban látta. Kikelt az egyenlősdi ellen, szerinte a teljesítménykülönbség ugyanabban a munkakörben 2-300 forintos alapbér-különbözettel is megjelenhetne. Feszültséget látott az ÁÉTV és a VÁTI eltérő munkarendjében, s javasolta átvenni az ÁÉTV-nél bevált rugalmas munkaidőt. A futó projektek közül az igazgató az V. ötéves terv területrendezési munkáinak országos felmérését emelte ki. A munkaellátásban optimista volt, de szerinte igénybe kell venni a kutatók Korabeli karikatúra: KKS igazgató kifőz valamit

és tervezők személyes kapcsolatrendszerét is. Fő feladatnak nevezte a városépítési törvény előmunkálatait, a nagy távlatú országos területrendezési terv elkészítését, illetve a tömeges lakásépítés terület-előkészítését, a terület kiválasztá-

sától a részletes rendezési tervekig.

Kálnoki Kis Sándor (KKS) 1969-ben Debrecenből került a VÁTIba, ahol a Mérnöki Iroda Közlekedési Szakosztályának, majd 1971-től a Mérnöki Irodának a vezetője lett. (1972-től átmenetileg regionális irodavezető is volt.) Kezdettől érzékelte, hogy a minisztériumban keveredik a tulajdonosi és megbízói szerep: a kutatási megbízásoknak a döntő hányada, a regionális tervezési munkáknak a 80 százaléka az ÉVM-től érkezett. Más volt a helyzet a településtervezési feladatokkal: ott mintegy versenyhelyzet is keletkezett, mert meg kellett küzdeni a debreceni, pécsi, szegedi, győri és miskolci kiemelt tervezővállalatokkal. A nagyvárosok rendezési terveit mindenesetre rendre a VÁTI készíthette el. Az 1969-ben háromszáz fős VÁTI-létszám 1975-re közel hatszázra emelkedett, tehát megduplázódott. Önállóan gazdálkodó szervezet volt, nyereségérdekelt cég; a minisztérium főleg abban gyakorolta tulajdonosi jogait, hogy kinevezte az igazgatót. A minisztérium határozta meg a bértömeget, de a részletekért harcolni kellett az intézeten belül, azaz ez már egyfajta piaci jellegű alku volt. A VÁTI kettős szerepet töltött be a szakmában. Egyrészt „továbbképző műhely” volt, amely gyakorlati ismeretekkel egészítette ki az egyetemi tanulmányokat; másrészt folytonosan fejlesztette, formálta a szakma gyakorlatát is. Sikerélménynek az számított, ha a megbízó egy másfél–két éves folyamat végén megelégedettségét fejezte ki. Ehhez a szaktervezőkkel való együttműködésre, igazi csapatmunkára volt szükség; nem véletlen, hogy milyen sok VÁTI-s dolgozóból lett később főépítész.

A tervezési metodika a konkrét megbízások során fejlődött, s az ezekből kikristályosodó módszertanokat aztán az ÉVM adta közre különféle kiadványokban. Mindezeknek köszönhetően a településtervezés építészi feladatból fokozatosan sokszakmás urbanisztikává vált. Ennek egyik jellemző példája volt a Molnár Attila irodavezető irányításával elkészült miskolci általános rendezési terv, amelyhez már alapos szociológiai és a gazdasági elemzések is készültek. Végül még a helyi pártkorifeusok is elismerték: „A budapesti elvtársak jobban ismerik Miskolcot, mint mi…” A 70-es évek elejétől a VÁTI – az ÉVM bázisintézeti szerepkört betöltő háttérintézményeként – a tervezésfejlesztés szakmai műhelye is lett. A Ráth György vezette Műszaki Irodán belül létrehozott Műszaki Fejlesztési Csoport kidolgozta mindazokat a tervezési módszereket, metodikákat, segédleteket (Füle Lajos, Győri István), amelyeket aztán a tervezők a konkrét tervezési feladatoknál hasznosítottak. A „sárga színű” tervezési útmutató füzetek, a „zöld színű” tervezési segédlet füzetek az ország valamennyi tervező intézetében napi használatban voltak, sőt az akkoriban működő VÉT-ek (Városrendezési és Építészeti Tervtanácsok) egységes szemléletű tevékenységét is nagyban elősegítették. A VÁTI kísérleti tervezés keretében kereste a lakótelep-építés új útjait. Az általános rendezési tervekhez kapcsolódva indult el, és csaknem nyolc évig tartott a nemzetközi szinten is elismerést kiví20

vott módszer, a város és környezetének együttes tervezése, a településcsoport-tervezés.

A szakmai újítások, fejlesztések eredményeit a VÁTI nem kezelte „szakmai titokként”. Ellenkezőleg, közzétette azokat saját kiadású kiadványaiban, amelyek az ország más településeiben dolgozó szakemberekhez is eljutottak. E kiadványok a Műszaki Iroda Dokumentációs Csoportjában készültek, az akkori technikai színvonal mellett országosan is kimagasló minőségben. Ezek közül meg kell említeni az „Intézeti Értesítőt” – amely a tervező vállalat mindenapjairól is beszámolt –, valamint a „Területrendezés”, a „Településfejlesztés”, a „Településtudományi közlemények”, a „VÁTI Referátum-gyűjtemény”, a „VÁTI Szakirodalmi Figyelő” című füzeteket, amelyek publikálási lehetőséget biztosítottak az intézet dolgozóinak. A műszaki fejlesztési terv keretében korszerűsítették a műszaki tervtárat. A tárolás területén a hagyományos módszer (rajzi anyag, asztralon, pausz, transzparens, fénymásolat, nyomat) mellett már megjelent a helytakarékos mikrofilmes rendszer. A nyilvántartásban a tradicionális katalógusrendszert kezdte felváltani a kézi lyukkártyás, majd a gépi lyukkártyás (lyukszalagos) rendszer, végül az elektronikus számítógépek is megjelentek – eleinte még csak alternatívaként. A hetvenes években megélénkültek a VÁTI nemzetközi kapcsolatai. A nyugat-európai gyakorlatot közvetlenül tapasztalhatták meg a tervezők, és az ennek nyomán formálódott tervezés nemzetközi mércével mérve is a szakma élvonalába került. A VÁTI külföldre is előszeretettel vállalt területi és településtervezést. Ehhez rendelkezett a megfelelő nyelvtudással bíró szakembergárdával is – ez a létszám olykor a hetvenet is elérte.

Az exporttervezési munkák közül ki kell emelni a hetvenes évekből a vietnami Hong Gai város tágabb környezetének fejlesztésére készített regionális és általános rendezési terveket, melyek felelős tervezője Loydl Tamás volt. De Észak-Afrika is kedvelt célpont volt. Több rendezési tervet, fejlesztési tanulmányt, illetve kiviteli tervet készítettek a vállalat szakemberei Algéria több térségében, illetve Egyiptomban is.

Hong Gai, Vietnam 22

Algéria, export munkák

Egyiptom, export munka 23

A nyolcvanas évek közepén fogalmazódott meg a VÁTI-ban – a törvényi szabályozást másfél évtizeddel megelőzve – a településrendezési tervek szabályozási tartalmának egységesítése, a szabályozási nyilvántartás bevezetésének szükségessége. A VÁTI sorra készítette a városok olyan egységes, a település egészére kiterjedő szabályozási terveit, amelyekben azonos jelkulcsrendszerrel jelent meg a tervi tartalom, és amely a további részletes rendezési tervek jóváhagyásra kerülő szabályozásának az alapdokumentuma lett.

2.5 Utóvédharcok Paksy Gábor (1989–2004) Paksy Gábor a Debreceni Tervező Vállalattól került a VÁTI-ba, először 1973-ban, ahol ő váltotta Kálnoki Kis Sándort a Regionális Tervezési Iroda élén. Innen került néhány év múlva az ÉVM főosztályvezetői székébe, majd vissza a VÁTI újonnan létrehozott általános igazgató-helyettesi pozíciójába. Kálnoki Kis Sándor miniszterhelyettessé történt kinevezése után ő lett az új igazgató. A rendszerváltással járó gazdasági átalakulások a VÁTI életére is komoly hatással voltak. A tervezés szervezeti rendszerének gyökeres átalakulása, az állami tervező vállalatok megszűnése a VÁTI-t innovatív fejlesztések megvalósítására ösztönözte. A térinformatikai alapú számítástechnikai fejlesztés tette lehetővé a tervezés megújítását, fiatal szakemberek felvételét. Egy alapítvány létrehozása pedig a megszűnő tervezővállalatok felbecsülhetet24

len értéket képviselő tervtárait, műszaki dokumentumait, szakkönyvtárát mentette meg.

Paksy Gábor szerint a VÁTI szakemberei a rendszerváltást megelőző – gyakran politikai nyomást sem nélkülöző – körülmények között is magas színvonalon teljesítettek, szakmai felkészültségük nem maradt el a fejlett európai országokétól. A VÁTI az ötvenes-hatvanas években állami irányítású bázisintézetként működött, de itt fejlődött ki a hazai településtervezés és

regionális

tervezés

elmélete

és

gyakorlata,

műemlék-helyreállítás

és

városrehabilitáció rutinja, a településtudományi kutatások módszertana. A hetvenes évek közepére lett vezető kutatóintézet, főként a területi tervezés bevezetésének hatására. A nyolcvanas évek végén a tulajdonosi jogok gyakorlását a dolgozókból alakult Vállalati Tanács vette át, melynek első elnökévé Aczél Gábort választották. Felerősödött a kritikai szellem, a rendszerbírálat. A VÁTI-sok közül a rendszerváltozás éveiben számosan kerültek magas fővárosi és államigazgatási pozíciókba. Baráth Etele miniszter és államtitkár; Gyurkó János KTM miniszter; Morvay István BM politikai államtitkár; Misley Károly KTM közigazgatási államtitkár; Szaló Péter a Nemzeti Fejlesztési Hivatal elnöke, több minisztérium helyettes államtitkára és szakállamtitkára; Aczél Gábor Budapest főépítésze, majd KTM főosztályvezető; Lombár István, Miklóssy Endre, Vajdovichné Visy Erzsébet KTM főosztályvezető; Loydl Tamás BM főosztályvezető; Schneller István főpolgármester-helyettes, majd budapesti főépítész lett. Ketten pedig (Baráth Etele és Jávor Károly) képviselőként bekerültek az Országgyűlésbe. Az új rendszerben a VÁTI mély válságba került, megszűnt hivatalos háttérintézmény lenni. Csökkent a tervezési igény, a településtudományi és területi kutatást végző irodát megbízások hiányában meg kellett szüntetni. Számos kiváló munkatársat szippantott el a piac és az államigazgatás, sok volt a pályaelhagyó is. A VÁTI létszáma száz körül állt meg, ám az ezredfordulóra már újból kétszáz fölé kúszott. A válságot a tartalékból megvalósított térinformatikai számítógépes fejlesztéssel és egy közcélú alapítvánnyal sikerült átvészelni. A térinformatikai váltás a fiatalítást tette lehetővé, a Települések Fejlesztéséért Alapítvány pedig a megszűnő tervezővállalatok tervtárainak, műszaki dokumentációinak, szakkönyvtárainak összegyűjtését.

1993 végén, az állami vállalatok privatizációjának időszakában a VÁTI önálló gazdasági társasággá alakult. Bár történt kísérlet a vállalat privatizációjára, végül azonban a VÁTI száz százalékos állami tulajdonban maradt. 1997. március 1-jétől a vállalat neve megváltozott: „VÁTI Magyar Regionális Fejlesztési és Urbanisztikai Közhasznú Társaság” lett. 1998 után kiemelt közhasznú társaságként működött tovább az Országgyűlés által hozott törvény alapján. A VÁTI közhasznú szervezetként megbízást kapott az országos területrendezési és műszaki tervtár létrehozására és működtetésére, valamint elnyerte a területrendezéssel és területfejlesztéssel, az épített környezet alakításával és védelmével összefüggő állami feladatokra szóló szakmai tanácsadói megbízást. Ugyanebben az esztendőben az országos területfejlesztési koncepció készítésével, karbantartásával összefüggő feladatok átvétele mellett a területfejlesztési Phare-programok és a határmenti együttműködést támogató Phare CBC programok irányításával, szervezésével és koordinálásával összefüggő állami feladatot kapta meg a szervezet. Ekkor hozta létre a kht. első regionális irodáit, amelyek aztán az ország több városában is – Egerben, Miskolcon, Mátészalkán, Debrecenben, Békéscsabán, Szegeden, Pécsett, Székesfehérváron, Sopronban, Szombathelyen és Zalaegerszegen – működő regionális képviseleti hálózattá fejlődtek. Az európai uniós csatlakozást segítő felkészülés folyamatában fontos szerepet kapott a VÁTI a 2000 végén megalakult területfejlesztési igazgatóságán keresztül. Az új szervezet közreműködött az országos tervezési és koordinációs feladatokban, a 26

programok megvalósításában, a területi folyamatok és a programok megvalósulásának elemzésében és értékelésében.

A VÁTI lett a területfejlesztést és területrendezést szolgáló információs rendszer (TeIR) kifejlesztésének és működtetésének felelőse is. Az 1996. évi XXI. törvény alapján létrehozott rendszer az ország természeti, társadalmi, gazdasági, környezeti, infrastrukturális viszonyairól, a különböző jellegű és szintű koncepciókról, tervekről, programokról és ezek megvalósulásáról ad folyamatosan frissülő információt központi és ágazati adatgyűjtések alapján. Paksy Gábor 2004-ig – igazgatósága végéig – igyekezett megőrizni a VÁTI hagyományos értékeit; tervezéssel, kutatással foglalkozó irodáit, tervezőit. Nyugállományba vonulása után, 2004ben Csanádi Ágnest nevezték ki igazgatónak, aki viszont keményen végrehajtotta a VÁTI – politikailag elvárt – pályamódosítását. A VÁTI funkciója, feladatai végérvényesen és visszavonhatatlanul megváltoztak. Az egykori tervezőintézet helyén ma a területfejlesztést, területrendezést segítő intézmény folytatja tevékenységét. De ez már egy másik történet…

A korábban szintén hosszú évekig VÁTI-s Szaló Péter szerint a VÁTI ötvenedik születésnapja 2000-ben egybeesett a Balaton kiemelt üdülőkörzet területrendezési tervének – az új típusú területrendezési tervek közül elsőként – törvénnyel történő elfogadásával, és ez nem véletlen. A VÁTI legjobb időszakaiban a területiség következetes képviselője volt a kutatás, a regionális tervezés és a településtervezés területén, a komplexitás állandó érvényesítője, a szakágak integrálója, az állandó párbeszéd intézménye, a vertikális teljességre törekvés otthona a műemlékektől a társadalom finomstruktúrájáig. Szaló szerint a VÁTI a szakma bölcsője, a haladás kerékkötője és a reformok generálója, a szakma következetes megújítója és a megcsontosodott konzervativizmus képviselője, a rendszerváltás műhelye és a pártállam betagozott intézménye egyszerre – nem lehet semlegesen, érzelmek nélkül beszélni róla sem VÁTI-sként, sem kívülállóként. Akik elhagyták, azok sem tudnak teljesen elszakadni tőle.

A Krisztina körút – Gellérthegy utcai „főhadiszállás” a Tabánban

III. Főbb tevékenységek áttekintése (irodák szerint) Kiforrott formájában a VÁTI-ban öt iroda (és több „segédiroda”) működött. Ezek az irodák önállóan gazdálkodó, önálló hatáskörű vezetők által irányított divíziók voltak, amelyek kormányszervektől, országos és helyi intézményektől, külföldi és magyar érdekeltségektől kapták megbízásaikat. 3.1 Településtudományi Kutatási Iroda Az Iroda a településtudományi kutatások ötéves tervének végrehajtásának bázishelyeként alakult 1965-ben. Elődjének tekinthető azonban az 1953-ban létrehozott „műszaki osztály”, amelynek tevékenysége már megalapozta a tudományos kutatást. Az Iroda feladata volt a területi tervezéssel összefüggő alapkutatások (OTKA) elvégzése, de fontos részt vállalt az Országos Építésügyi Szabályzat elkészítésében is. A középtávú tervezésben kutatásokat végeztek többek között a lakás- és közműellátás fejlesztésének témájában, valamint a gazdaságosság szempontjainak érvényesítésében. 1967-től előtérbe került a városrekonstrukció problémaköre, a tömeges lakásépítés és a városfejlesztés összefüggései, a sajátház-építés és a várostervezés kapcsolata, a falusi lakosság városba áramlása, a különböző közműrendszerek települési és regionális hatékonysága, a közintézmények optimális nagysága és elhelyezése, a matematikai módszerek alkalmazása a közlekedési hálózatok fejlesztésében és a városrekonstrukciókban, ökonometriai modellek, szociológiai vizsgálatok. A Kutatási Iroda első vezetője Valentiny Károly volt, őt követte, és az Irodát hosszú időn át vezette Bakai Jolán. 29

Az Iroda liberális szelepként működött, ezt az itt megforduló nevek is bizonyítják (Konrád György, Szelényi Iván, Hernádi Gyula, Vidor Ferenc). A szellemi élet liberalizációja a hetvenes évek első felében indult meg Magyarországon, ami együtt járt a nyugati gondolatok térhódításával. Így például az ÉVM megbízásából a Konrád–Szelényi páros vizsgálhatta a társadalmi csoportok fizikai elkülönülését, vagyis a szegregációt. A Hörcher Ferencné vezette kutatások is e szakmailag liberálisabb gondolkodásmód jegyében folytak. A monolitikus gondolkodásmódot felváltó szabadabb szemlélet főként Csáki Norbert igazgatói ciklusát követően érvényesülhetett. Az említettek mellett itt alkottak a szakma nagy öregei is: Korompay György, Preisich Gábor, Perczel Károly, Kisléghy Nagy István. Az Iroda 1965 és 1974 között végzett kutatásai közül a Magyar Építészeti Lexikon az alábbiakat emelte ki (az 1970 utáni kiemelkedő – intézeti nívódíjat nyert – munkák a Függelékben találhatók):



Az iparosított tömeges lakásépítés és a városfejlesztés összefüggése (Korompay György)



Férőhelyek szerinti lakásösszetétel gazdasági kihatásainak vizsgálata, különös tekintettel a paneles építési módra (Halmos Béla)



Budapest, Szeged, Pécs, továbbá a tanyai lakosság települési körülményeinek szociológiai vizsgálata (Konrád György)

 

Környezetvédelmi kutatások (Bakai Jolán) Agglomerációk (Szántó Ivánné)

településhálózat-szerkezeti

problémái



A területi információrendszer kialakítása (Gyimothy Béla)



Ipari, mezőgazdasági, üdülési téralkalmassági vizsgálatok (Bihaly Tamás)

Az Iroda 1975-ben bekapcsolódott egy jelentős nemzetközi kutatási programba is, amely a városnövekedés költségeit elemezte. A program 14 európai (köztük tíz nyugat-európai és négy kelet-közép-európai) ország empirikus kutatásaként indult, holland szellemi irányítással. Hollandiából Amersdorf, Svájcból Lugano, Olaszországból Lecco, Jugoszláviából Ljubljana, Bulgáriából Várna, Lengyelországból Olsztyn, Dániából Odense, Angliából Worchester,

Franciaországból

Bordeaux,

Magyarországról

Veszprém vett részt a projektben – ezeken kívül az NSZK, Ausztria, Belgium is képviseltette magát. A vizsgálat azt a meglepő eredményt hozta, hogy a szuburbanizáció nyugaton pozitív, keleten negatív hatású. (A kutatás eredményeit végül nálunk nem hasznosították, mert az egyebek mellett azt igazolta, hogy a tízemeletes lakótelepi beépítés semmivel sem gazdaságosabb a négyemeleteshez képest.) 3.2 Regionális Tervezési Iroda Az Iroda hivatalosan 1960-ban alakult meg, de a regionális tervezés már az ötvenes évek elején megjelent a VÁTERV tevékenységei között. 1954-ben indult el a balatoni regionális terv vizsgálatsorozata, a terv 1957-re készült el. A munka nemzetközi elismerést vívott ki, a tervező kollektívát vezető Farkas Tibort 1965 -ben az UIA (Union Internationale des Architectes) Abercrombiedíjjal tüntette ki. 31

1956-ban készült el a mohácsi sziget regionális terve, melynek célja a jeges árvízkatasztrófa utáni helyreállítási munkák területi megalapozása volt. Nagy számban készültek ipari, mezőgazdasági, üdülőterületekre az ún. kistáj-tervek, környéktervek (pl. Dorog–Tokod–Tát, Dunaújváros, Ajka, Nagybátony, Szeged, Hódmezővásárhely, Kecskemét, Szentes, Hortobágy, Velencei- tó). A területi tervezési tevékenységet egy 1963-as kormányhatározat kötelező jelleggel a VÁTI-hoz sorolta. 1965-ben készült el Magyarország településhálózat fejlesztési tanulmányterve (Perczel Károly, Kőszegfalvi György, Körmendi Klára), majd ennek alapján

Országos

településhálózat

fejlesztési

koncepció

(Körmendi Klára). Ezen a munkán alapultak a megyei településhálózat-fejlesztési tervek is, melyeket az Iroda 1969 és 1971 között dolgozott ki. Az Iroda 1965 és 1974 között végzett tervezési munkái közül a Magyar Építészeti Lexikon az alábbiakat emelte ki (az 1970 utáni kiemelkedő – intézeti nívódíjat nyert – munkák a Függelékben találhatók):

 Dunakanyar regionális rendezési terve (Princz Gyula)  Velencei-tó és környéke üdülőterület terve (Herczeg Márta, Báder Éva)



Mátra-Bükk üdülőterület (Szántó Ivánné)



Balaton környék fejlesztési programja (Farkas Tibor)

 Szolnok megye hosszú távú iparfejlesztési koncepciója (Makk Árpád)

 Dunaújváros

élelmiszeriparának

fejlesztési

koncepciója

(Bodnár Tibor)

 Kiskörei vízlépcső területének regionális rendezési terve (Makk Árpád) Az Iroda munkái közül még kiemelhetők a nagyobb városok környékére készített regionális tervtanulmányok (Szeged, Debrecen, Kecskemét), a tervezési-gazdasági körzetek rendezési koncepciója, az országos idegenforgalmi és üdülési területrendezési koncepció, a tanyás térségek területrendezése, a határ menti területek regionális rendezési tervei (Ipolymente, osztrák határszél, jugoszláv határszél). Kisebb regionális tervtanulmányok is készültek: Hortobágy kistáj, Nagykőrös–Kocsér mikrokörzet, Székkutas mintafalu, Kisterenye–Nagybátonyi bányakörzet, Mecseki szénmedence, Dunaújváros környéke, Szeged környéki szénhidrogén -vagyon. A regionális iroda fénykora Baráth Etele vezetésének idejére (1979–1987) esik. Ekkor készül el többek között a Bős-Nagymarosi vízlépcsőrendszer térségének nagytávlatú területrendezési terve (Baráth Etele), a Balaton regionális rendezési terve (Kotsis Lajos), az Országos Területrendezési Terv (Baráth Etele), az Országos üdülőterületi terv koncepciója (Őry Istvánné). 1988-ra készül el az Országos Területrendezési Keretterv (Schneller István). Baráth Etele távozása után az iroda vezetését Laky Ildikó vette át.

3.3 Településtervezési Iroda A településtervezési tevékenység a VÁTI talán legismertebb és legjellemzőbb tevékenysége. Az Iroda vezetését olyan nevek fémjelezték, mint Czigler Endre, Kismarty-Lechner Gyula, Ráth György, majd Molnár Attila. A településtervezés jellemző területe az 50-es években az új „szocialista” városok általános rendezési terveinek kidolgozása. Dunaújváros tervét Weiner Tibor, Kazincbarcika tervét Valentiny Károly vezette tervezői team készítette el. Általános és részletes rendezési tervek készültek az ipari és bányászvárosokra is, mint Komló (Lux Kálmán), Várpalota (Wossala György), Oroszlány, Tatabánya (Visontai Miklós). Rendezési tervek készültek – az Országos Tervhivatal által készített tervezési program alapján – azokra a településekre is, amelyeken jelentős fejlődést prognosztizáltak (Székesfehérvár, Kaposvár, Keszthely, Békéscsaba, Hódmezővásárhely, Kecskemét, Mezőtúr, Túrkeve stb.). Az 1950 -es évek végén az első 15 éves lakásépítési program előkészítésére új általános rendezési tervek készültek, melyek fő feladata a tömeges lakásépítésre alkalmas területek kijelölése, valójában

új

városrészek

létrehozása

volt

(Zalaegerszeg–

Landorhegy, Kaposvár–Kalinin városrész). A hatvanas években a politikai enyhülés, illetve az építőipari technológia fejlődése jelentős hatást gyakorolt a településtervezésre. A tervek városépítészeti minősége – a korabeli értékelések szerint – az évtized végére elérte a „világszínvonalat”. Az mindenesetre biztos, hogy a megújult tervezési elvek szerint ké34

szült részletes rendezési tervek megfelelően ki tudták szolgálni a tömeges lakásépítési programokat.

1965 és 1971 között mintegy 70 város általános rendezési tervét készíti el az Iroda. Ezek közül a legjelentősebbek: Békéscsaba (Teőke László), Hódmezővásárhely (Elekes Andrásné), Salgótarján, Kecskemét (Korbonits Dezsőné), Szombathely (Zsitva Tibor és Kováts Gáspár), Zalaegerszeg (Csillag József), Tatabánya, Gyöngyös (Mechtl Alfréd), Kaposvár (Peregi Tamás), Leninváros (Füle

Lajos),

(Ilonczai

Nyíregyháza

Nándor),

Eger

(Kalata (Turcsányi

Gyula),

Székesfehérvár

Gyula),

Nagykanizsa

(Domszky Tamás), Tapolca (Darnyik Sándor), Hatvan (Karai Antal), Szeged (Füle Lajos és Takács Máté, SZTV). Az általános rendezési tervek mellett ún. egyszerűsített általános rendezési tervek készülnek a kisebb városok és a községek számára, ebben az időszakban mintegy 700 ilyen terv készül (Baja, Marcali, Nagyatád, Lenti, Szerencs, Paks stb.). 1965-ben készül el az első „összevont rendezési terv”, amely az általános és a részletes rendezési tervek egy tervfajtában való megjelenítését oldja meg (Mindszent község – Domszky Tamás). Ezt követően több száz hasonló tervet készít az Iroda. A részletes rendezési tervek – még a jelentősebbek is – felsorolása lehetetlen, ezek egész köteteket tennének ki. A Modern Építészeti Lexikon az alábbi terveket emeli ki (az 1970 utáni kiemelkedő – intézeti nívódíjat nyert – munkák a Függelékben találhatók):

 

Balassagyarmat városközpont (Németh István, 1965)



Szekszárd városközpont (Korbonits Dezsőné, 1964)



Nyíregyháza városközpont (Kalata Gyula, 1970)

Zalaegerszeg városközpont (Csillag József, 1970)

 Kaposvár városközpont (Peregi Tamás és Horváth Ernőné, 1970)



Nagykanizsa városközpont (Domszky Tamás, 1971)

 

Sopron városközpont (Vinkovits István, 1970)

 

Heves községközpont (Márkus Dóra, 1969)



Eger városközpont (Turcsányi Gyula, 1971)

 

Sárospatak városközpont (Márkus Dóra, 1966)

 

Szolnok, két vasút közötti terület (Molnár Attila, 1969)

Lenti községközpont (Moskó Károly, 1964) Paks községközpont (Vinkovits István, 1969)

Szeged, Nyugati városrész (Vinkovits István, 1969) Gyöngyös, Kálváriapart (Katona Zoltán, 1971)

 Nagybátony, 2. szomszédsági egység (Turcsányi Gyula, 1973)



Szombathely, Oladi városrész (Domszky Tamás, 1974)

 Kecskemét, Batthyány városrész (Korbonits Dezsőné, 1974)  Nagykanizsa, Keleti városrész 3. szomszédsági egység (Aczél Gábor, 1974)



Balatongyörök, üdülőváros (Csillag József, 1967)



Lakitelek, Tőserdő (Peregi Tamás és Kováts Gáspár, 1962)



Velencei Ifjúsági és Üdülő Központ (Molnár Attila, 1973)



Kaposvár, töröcskei víztározó környezete (Peregi Tamás, 1973)



Baja, Petőfi sziget (Loydl Tamás és Aczél Gábor, 1974)



Nagyatád, üdülőterület (Kováts Gáspár, 1974)

A rendszerváltozást követő években a VÁTI a beköszöntő piacgazdasági körülmények közepette kínálta szolgáltatásait. A kialakuló versenyhelyzetben a Településtervezési Iroda tevékenysége sokszínűbbé vált, a hagyományos településrendezési tervek mellett megjelentek a kínálatban a befektetés-előkészítő szolgáltatások, a magasépítési tervezés, sőt a beruházásszervezés is. Az Iroda ajánlkozott befektetésre alkalmas ingatlanok felkutatására is, a kiválasztott ingatlanra pedig a szükséges műszaki dokumentációkat elkészítette (rendezési tervek, ingatlanhasznosítási tanulmány, elvi építési engedélyek stb.). Az Iroda tevékenységének kiszélesítése sem tudta azonban megakadályozni azt, hogy kiváló tervezők ne lépjenek át a magánszférába, így a településtervezés – mint a VÁTI egyik legfontosabb profilja – fokozatosan visszaszorult. Végső soron az ezredfordulóra a VÁTI végleg elvesztette vezető szerepét a településtervezésben. 3.4 Mérnöki Iroda A Településtervezési Irodából kiválva az 1980-as évek elején ismét önálló lett a Mérnöki Iroda, Csaba Péter vezetésével. Sokrétű tevékenysége kiterjedt a közlekedéstervezésre, a vízi- és energiaközművekre, a táj- és kerttervezésre, a talajmechanikára, valamint a geodéziára. Az Iroda kiemelkedő önálló munkái a Bükki Nemzeti Park regionális és tájrendezési terve (Lázár Tibor), Budapest fürdőhálózat fejlesztési koncepció (Rózsavölgyi Károly), Lakótelepek forgalomcsillapítása (Szálka Miklós). Exporttervezés keretében szakemberei dolgoztak Algériában és Egyiptomban is. 37

3.5 Műemlék- és Építéstervezési Iroda Az Iroda előzménye az 1952-ben – Radnai Lóránd által szervezett – néhány fővel működő műemléki szakosztály volt, melynek vezetését 1953-ban Rados Jenő, majd 1960-tól Dragonits Tamás vette át. Őt Kerényi József, majd Máté Zsolt követte irodavezetőként. Első nagy horderejű munkájuk egy feltáró városképi-műemléki vizsgálat elvégzése volt, melynek eredményét 40 kötetben tették közzé. Ennek alapján városképi javaslatokat dolgoztak ki többek között Esztergomban a Rákóczi tér (Selle Kálmán), Vácott a Március 15. tér (Selle Kálmán), Miskolcon a színház környékére (Vákár Tibor). Az Iroda tevékenysége egyre sokszínűbbé vált, foglalkozott történelmi városmagok műemléki rekonstrukciós terveinek kidolgozásával, műemléki környezetben való új épületek tervezésével, idegenforgalmi célú műemléki vizsgálatok és javaslatok készítésével, tájegységi tervezéssel, illetve szakértői vélemények készítésével. Az Iroda 1960-tól jelentős szerepet vállalt a népi műemlékek kutatásában és helyreállításában is. 1987-ben készült el az ország településeinek építészeti értékvizsgálata, amely kijelölte a védelemre alkalmas népi építészeti együtteseket (Gazda Anikó). A műemlékekkel kapcsolatos tervezési tevékenység szempontjából az Iroda az Országos Műemléki Felügyelőség mellett a legjelentősebb hazai tervező szervezet volt.

Egyedi műemlék-helyreállítási tervezési tevékenységük sorából a Modern Építészeti Lexikon az alábbi terveket emeli ki (az 1970 utáni kiemelkedő – intézeti nívódíjat nyert – munkák a Függelékben találhatók):



Csákvári, volt Eszterházy kastély (Országh Béla)

 

Fertődi kastély (Rados Jenő)

 

Egri vár helyreállítása (Dragonits Tamás)



Nyírbátor, református templom (Sedlmayr Jánosné)

 

Berhidai templom (Ágostházi László)



Győr, Karmelita templom (Muszik Lászlóné)

Siklósi vár helyreállítása (Dragonits Tamás) Budapest, Kálvin téri templom (Lombár Pál)

Kőszeg, Szent Jakab templom (Sándy Péterné)

A későbbi munkákból pedig feltétlenül említést érdemel a soproni városfal rehabilitációja (Ághné Korompay Katalin), a vörösberényi volt jezsuita kolostor felújítása (Hulyák Anna), a kastély-helyreállítások közül pedig a sziráki Teleki-Dégenfeldkastély (Hulyák Anna), a ráckevei Savoyai-kastély (Rados Jenő) és a gödöllői Grassalkovich-kastély (Máté Zsolt). Az egyedi műemlék-helyreállítások mellett a VÁTI műemléki irodája a kezdetektől fő feladatának tekintette a településszintű védelmet. A budai várnegyed rendezési terve 1954-ben készült el. A védett műemléki jelentőségű területekre és együttesekre készült tervek sorából kiemelést érdemelnek Győr, Kőszeg, Sopron (Sedlmayr Jánosné) és Veszprém (Dragonits Tamás) tervei. 39

Ezek a tervek a történeti területek rehabilitációs metodikájának kialakításában nemzetközi viszonylatban is elismerést szereztek. Az Iroda több jelentős középületet is tervezett műemléki környezetben.

Ezek

közül

kiemelhető

veszprémi

MTA-székház

(Sedlmayr Jánosné), a tatai kollégium-épület (Máté Zsolt), az egri Doktor Sándor utcai áruházi együttes (Máté Zsolt), a Budapest III. kerület, Flórián téri aluljáró (Ágostházi László), a Kaffka Margit Gimnázium felújítása (L. Nyiri Vera), a hollókői Vár étterem felújítása (Dávid Gyula). Az Iroda a tanácsok mellett az egyházaktól is szép számmal kapott megbízásokat, többek között Fertődön és Sopronban. Előfordult exporttervezési megbízás is. 3.6 Országos Telephelyforgalmi Központ A területfejlesztési koncepciók kidolgozásával és a telephelyforgalommal kapcsolatos tevékenység önálló szervezete 1972-ben jött létre. A Központ húsz-huszonöt fős irodaként működött, vezetője Szabó Lajos volt, őt távozása után Sigray Béla követte. 1971 és 1986 között kormányhatározat írta elő, hogy az ország területén csak úgy lehet új raktárat vagy ipari üzemet létrehozni, ha a VÁTI-tól kötelező jelleggel telepítési javaslatot kérnek. Ezt az előírást egy darabig szigorúan be is tartották. A VÁTI két-három javaslatot tett a telephely kijelölésére, melyet általában figyelembe is vettek. Fél év alatt már olyan adatbázis gyűlt össze, amely az összes szóba jöhető terület infrastrukturális adottságait, munkaerőhelyzetét, képzettségi színvonalát tartalmazta. Ennek az információbázisnak a birtokában befolyásolni lehetett 40

a térségfejlesztést, elősegítve az elmaradott térségek felzárkóztatását is.

Az adatbázis egészen 1986-ig bővült, ugyanis a telepítési javaslat kötelező jellegének megszűnése után is jelentős piaca maradt az Irodának, az egész országból megkeresték tanácsokért. (A jogszabályt nem iktatták ki, csak elenyészett.) Ezért vált lehetővé, hogy 1986 szeptemberétől, a hazai kétszintű bankrendszer megjelenésekor piaci alapon létre tudott jönni az Általános Vállalkozási Bank és a VÁTI közös cége, a Limes Ingatlanforgalmazó Rt. 3.7 Termálvíz Projektiroda Különleges tevékenysége volt a VÁTI-nak a gyógyvizes idegenforgalom fellendítését célzó tervezés. A magyarországi termálvízkincsre alapozott termálturizmus fejlesztése a regionális fejlesztések kategóriájába tartozott ugyan, jelentősége miatt azonban külön szervezetet érdemelt. A magyar kormány az ENSZ-szel való megállapodás értelmében 1973-ban hozta létre az ezzel foglalkozó célszervezetét, melynek vezetője Bosznay Anna volt. A VÁTI önálló projektirodája e szervezet megbízása alapján dolgozott. Feladata az országos kutatás és a műszakigazdasági tervezés koncepciószintű koordinálása lett. A Projektiroda operatív irányítását Farkas Tibor főmérnök látta el, vezetője Harsányi Szabolcs, majd Peschka Alfréd volt, tevékenységét témafelelősök irányították.

A hazai felmérések mellett 1973-ban a nyugat-európai gyógyfürdők tanulmányozására is mód nyílt. E tevékenység összefoglalását adja David Grove 1977-ben kiadott könyve, amely a „Magyarország páratlan természeti kincse” címet viseli, és amely a magyar mellett angol nyelven is megjelent. A kötet – amely egyúttal beszámoló az ENSZ és Magyarország közös regionális fejlesztési tervezési projektjéről – a termálvíz üdülési és idegenforgalmi hasznosítását elemzi.

IV. Tematikus visszaemlékezések 4.1 A VÁTI és a pártállam A VÁTI viszonylagos „liberalizmusáról”, toleranciájáról a másként gondolkozókkal szemben még egy ilyen – korántsem teljességre törekvő – áttekintésben is szólni kell, ez hozzátartozik a korrajzhoz. A szerkesztők személyes tapasztalatai persze a VÁTI azon időszakára korlátozódnak, amelyet a konszolidált Kádár-korszaknak szoktunk nevezni (az 1970-es évek közepétől az 1980-as évek végéig). Mint minden „szocialista” vállalatnak, tulajdonképpen a VÁTInak is kettős irányítása volt: egy, a szervezet élére kinevezett igazgató – aki általában politikailag „megbízható” szakember volt –, valamint az MSZMP politikájának érvényesülése felett közvetlenül is őrködő (alapszervezeti) párttitkár. Az igazgató felettese a minisztériumi (ÉVM) vezetés, általában miniszterhelyettes volt, akivel a szempontokat, teendőket rendszeresen egyeztette; a párttitkár elöljárója pedig a kerületi MSZMP-bizottság első titkára volt. A hatalmi tengelyt egy nem veszélytelen harmadik elem alakította háromszöggé: a Belügyminisztériumnak (is) közvetlenül jelentő, rettegett személyzeti vezető. A VÁTI e korszakának utolsó párttitkára az a K. Károly volt, akinek a családjában rendhagyó módon nem a gyermek (azaz ő) diszszidált, hogy „jobb világban” élhessen, hanem a szülei éltek az Amerikai Egyesült Államokban. Károly rendszeresen járt hozzájuk

látogatóba, többek között kenutúrákat is beiktatva a programba a Grand Canyonban. A szerkesztők tapasztalata szerint barátságos, joviális mérnökember volt, akinek a párttitkársága alatt a vállalaton belül nem üldözték a másként gondolkodókat, sőt többen menedéket találtak ott, elsősorban a Baráth Etele vezette Regionális Tervezési Irodán, valamint a Kutatási Irodán (azonban vannak, akiknek erről más, kedvezőtlenebb tapasztalatai is vannak). A személyzeti vezetőt, sajnos, egészen más fából faragták. Ő maximálisan eleget akart tenni a „munkás-paraszt diktatúra elvárásainak”, ezért aztán mindenki igyekezett kerülni vele a személyes találkozást. Voltak azonban alkalmak, amikor ez elkerülhetetlen volt. Ha például külföldre akart utazni a dolgozó magánalapon (például nyaralni), akkor az útlevelébe egyedileg megszerzendő „kilépési engedélyhez” a munkahely javaslata is szükséges volt, amit a személyzeti vezető állított ki. Aztán „káderezési” céllal hívatta az éppen kiszemelt dolgozót, hogy kedélyesen elbeszélgessen vele a szocializmus építésének hibáiról és a Nyugat figyelemreméltó eredményeiről. Egyébként az ő kedvenc időtöltése is az utazás volt: az akkoriban lehetséges összes egzotikus, de szocialista relációnak számító országot (Észak-Koreát, Vietnámot, Kubát, a Szovjetunió távol-keleti részeit) beutazta. A vállalat irányítását a nyolcvanas években több hullámban is próbálták „demokratizálni”. Létrehozták a „vállalati négyszög” 44

intézményét: bizonyos ügyes-bajos dolgok megbeszélésénél, döntések hozatalánál az igazgató mellett ott ült a vállalati

párttitkár, a KISZ-titkár, valamint a szakszervezeti bizalmi is. Ugyanez a rendszer leképeződött kicsiben az irodai szervezetek élén is. Sok mindent nem, de a „gőz” levezetését, a hangulat szondázását jól szolgálta. A másik ilyen kései kísérlet a Vállalati Tanács volt, mint a vállalatot stratégiai szinten irányító és az igazgatót munkáltató testület (egyfajta igazgatótanács) létrehozása volt. A tanács elnökét – amely megbízatás komoly presztízst jelentett – a dolgozók képviselőiből választották; első elnöke Aczél Gábor, e könyv egyik szerkesztője volt. A Kommunista Ifjúsági Szövetség (KISZ) helyi ténykedése – néhány, ma már sületlenségnek tűnő formalitáson túl, mint amilyen például a munkaverseny, vagy a brigádnapló vezetése volt – túlnyomórészt kirándulásokban, sportprogramokban, klubrendezvényekben és véradásban merült ki.

Tanulmányi kirándulás

Ezek sorából feltétlenül ki kell emelni a többnapos szakmai tanulmányi kirándulásokat, melyek azért nem csak szakmaiak voltak, hanem jól szolgálták a fiatal tervezőgárda összecsiszolódását is. A tanulmányutak kedvenc célpontjai hazánk műemlékekben gazdag területei és neves borvidékei voltak, de külföldi utak lebonyolítására is sor került. Érdemes megemlékezni arról is, hogy a politikai enyhülés, valamint a néhány évvel később bekövetkező rendszerváltás előszeleként – tudomásunk szerint – az 1980-as évek második felében a VÁTI KISZ alapszervezete az országban az elsők között oszlatta fel magát és alakított egy autonóm ifjúsági képviseletet. Azért a helyzet nem volt mindig ilyen mosolyt fakasztóan kedélyes. A két világrend szembenállása – az imperialisták sanda szándékaival szembeni „éberség ” – megtette a magáét a vállalati élet mindennapjaiban. Az egyik ilyen jelenség az alaptérképek úgynevezett „titkos ügykezelése” (TÜK) volt. Abban az időszakban a rendezési tervek készítéséhez valamennyire is használható térképek csak a katonai felmérések voltak, persze azok is évtizedes lemaradásokkal, szándékos torzításokkal, pontatlanságokkal. Ezeket egy páncélszobában tartották, a tervező saját TÜK-könyvecskéjébe sorszám és szelvényszám szerint bevezették a napközben a munkához kikölcsönzött példányt, majd azt este le kellett adni. A napközben a munkához a „szolgálati használatra” minősítésű térképekről készült fénymásolatokat pedig a tervezőknek darabra és naprakészen pontosan nyilván kellett tartani szürke könyvecskéjükben. (Mondani 46

sem kell, hogy ezt ilyen módon nagyon kevesen – valószínűleg senki sem – tette meg.) A megfelelő nyilvántartást a belügyi

szervek rendszeresen és rajtaütésszerűen ellenőrizték, és a retorziók akár komolyak is lehettek. Ilyenkor, aki tehette, menekült vidékre, tárgyalásra, betegállományba. A közismert anekdota szerint az ismert városépítészt a folyosón megszólította egy egyen-ballonkabátos idegen: merre találja Csillag Józsefet? Ő hátramutatott a nagyterem végébe, majd azonnal elmenekült egy hét betegállományba – merthogy természetesen ő volt Csillag József. A VÁTI vezetésének feltétlen politikai érdeme, hogy a rendszerváltást megelőzően nemcsak eltűrte, de támogatta is egy sajátos, sokszínű értelmiségi műhely kialakulását. Az ilyen-olyan irányzatokat képviselő másként gondolkodók – a későbbi demokratikus ellenzék egy része – sajátos módon a vállalaton belül leltek egyfajta menedékre, és ott értelmes kutatói vagy tervezői munkát folytathattak. Közéjük tartozott hosszabb-rövidebb ideig – többek között – Szelényi Iván, Konrád György, Makovecz Imre, valamint Demszky Gábor baráti körének egy része is. 4.2 A VÁTI és a piac Az 1980-as évek közepéig a VÁTI-ban az a szó, hogy „piac”, kizárólag egy olyan helyet jelentett, ahol szabályozott keretek között folyt a kiskereskedelmi tevékenység, jórészt az őstermelők és a fogyasztók közvetlen kapcsolatában. A „szocialista tervgazdaság” keretei között megfelelő jogszabályok írták elő a városrendezési tervek elkészítésének szükségességét, és az állam többékevésbé – később egyre kevésbé – biztosította is a forrásokat a helyi tanácsok számára.

Ma már csak nosztalgiával emlékezhetünk arra a szóösszetételre, hogy „kapacitásbiztosítás”. A fiatalok kedvéért: ez azt jelentette, hogy ha a VÁTI leterheltsége „fullon” volt, akkor azzal nyugtatta a megrendelni vágyó tanácsokat, hogy ha most nem is, de egy vagy két év múlva majd foglalkozik a problémával, biztosítja az ehhez szükséges kapacitást. Ehhez a nagyképűséghez persze az is szükséges volt, hogy a VÁTI a városrendezés területén monopolhelyzetben legyen. Léteztek ugyan a nagyvárosokban (Miskolcon, Debrecenben, Szegeden, Pécsett, Győrött) az ún. „regionális” tervező vállalatok, ahol főként részletes rendezési, ritkábban általános rendezési tervek készültek; valamint a megyeszékhelyeken ún. „tanácsi” tervező vállalatok, ahol kisebb (összevont vagy egyszerűsített) rendezési tervek készültek, de a kapacitásuk meglehetősen korlátozott volt. A jelentősebb megbízások a VÁTI-hoz futottak be az ország minden részéből, kivéve Budapestet, ahol a BUVÁTI volt megbízva a főváros városrendezési feladatainak ellátásával. (Aztán ez a szigorú piacfelosztás fellazult a nyolcvanas évek második felére: egy díjnyertes tervpályázat után a VÁTI kapta meg a megbízást Budapest-Belváros déli részének tervezésére.) A nyolcvanas évek közepétől – az egyre jobban kibontakozó gazdasági-társadalmi válság egyik mellékhatásaként – csökkenni kezdett az állami támogatás, el-elmaradoztak a megbízások. 48

Az évtized második felében a VÁTI-ban már a műteremvezetők feladataként jelölték meg a munkaszerzést.

A rendszerváltást követően a városrendezési tervezés piacát liberalizálták – ez egyébként nem minden országban van így –, és ezzel megszűnt a VÁTI városrendezési tervezésben elfoglalt monopolhelyzete. Egyre több szakember vált ki a vállalatból és alakított önálló céget. Mindez végső soron elvezetett a VÁTI teljes átalakulásához, tervező vállalati jellegének elhalványulásához. 4.3 A VÁTI és a minőség A VÁTI – miként a korabeli állami tervezővállalatok – nagy súlyt fektetett a munkák szakmai minőségére. Minden munka esetében – a VÉT (Városrendezési és Építészeti Tervtanács) előtti bemutatást megelőzően – konzultációt kellett tartani. Ezt követően – a dokumentálás előtt – házi tervtanácsot kellett bemutatni, a munka nagyságától, jelentőségétől függően irodai vagy vállalati szinten. A tervtanácsokat általában az irodavezető vagy a vállalati főmérnök vezette, tagjai pedig a szakági főmérnökök voltak: idősebb, tapasztalt, nagy tekintélynek örvendő szakemberek, mint például Kismarty-Lechner Gyula vagy Győrffy Lajos. A tervtanácsra minden tervező kiemelt módon készült, mert végső soron itt ismerték meg a munkáját, a szakmai előrejutása alapvetően függött a tervtanácsokon kialakított véleménytől. Ezek az események nyilvánosak voltak, vagyis részt vehettek rajta a csupán érdeklődő kollégák is. Ez hozzájárult ahhoz, hogy a tervezők megismerhessék egymás munkáit, tanuljanak egymás tapasztalataiból. A munkák ellenőrzése nemcsak a tervtanácsokon történt, hanem a „meón” keresztül is. (Az elnevezés a Minőségellenőrző

Osztály rövidítéséből származott.) A meó elsősorban nem a munkák szakmai tartalmát, hanem a dokumentáció teljességét, formai követelményeket ellenőrzött. A meón belül minden irodának volt egy „szakmai ellenőre”. Híres-neves meósa volt a településtervezésnek Tessényi György személyében, akitől egyáltalán nem kellett félni, mert igen kollegiális, barátságos embernek ismerte mindenki. Életének meghatározó szenvedélye azonban nem a meózás volt, hanem a foci. Kívülről fújta minden létező focicsapat felállását, ismerte valamennyi játékost, alighanem minden meccset megnézett, amit a korabeli tévézés lehetővé tett, és szabadidejének jelentős részét töltötte a stadionok lelátóin. Igazán azonban a futball világbajnokságok, Európa-bajnokságok és olimpiák idején virult ki: ekkor gól-totót szervezett a VÁTI dolgozói között. Persze nem bízta az egyes emberek szorgalmára vagy feledékenységére a részvételt: ő maga keresett fel mindenkit, és addig nem tágított, amíg az illető ki nem töltötte az előre elkészített táblázatot. Ebben nem ismert tréfát: el sem tudta képzelni, hogy valakit a foci n

érdekeljen… 4.4 A VÁTI és a tervpályázatok Az 1970-80-as években a szakmai kiemelkedés legkézenfekvőbb lehetősége az országos tervpályázatokon való sikeres részvétel volt. Évente több építészeti és városrendezési tervpályázatot írtak ki, többségében szakmailag is izgalmas témákban. 50

A tervpályázatokon való részvétel szakmailag komoly kihívás volt, ráadásul jó eszköz az egyébként meglehetősen szerény ál-

lami fizetés kiegészítésére. Az állami tervező vállalatoknál kialakult a tervezők azon köre, akik megszállott módon pályáztak, valóságos életformájukká vált a pályázatok készítésének ritmusa: a beadás előtti napon történő éjszakázás, a hétfő éjféli rohanás a postára, a hétvégi zsűrizés utáni hétfő reggeli izgatott várakozás a „fülesekre”. A VÁTI minden rendelkezésére álló eszközzel támogatta a tervpályázatok készítését. A pályázók gyakorlatilag a vállalat teljes infrastruktúráját térítésmentesen igénybe vehették, a díjakat teljes egészében megtarthatták maguknak. Munkaidő után, sőt hétvégeken is lehetőség volt az épületben maradni, a pályázók gyakran a beadás előtti éjszakát is bent töltötték. A vállalat vezetése világosan látta, hogy az egyéni sikerek egyben a VÁTI szakmai

presztízsét is növelik. A VÁTI-ban készült pályázatok történetében különleges helyet foglal el az 1987-ben kiírt – Firenze–Santa Croce negyed rehabilitációját célzó – nemzetközi tervpályázaton való részvétel. Ezt a pályázatot – melynek témája különlegesen izgalmas volt – magánszemély nem vehette ki a kötött devizagazdálkodás miatt, de még a VÁTI-nak sem volt erre lehetősége. Sikerült azonban két kiírást megvásárolni a szellemi termékek exportjára szakosodott külkereskedelmi vállalaton, a Tescon keresztül, amely – a fiatalok kedvéért – nem tévesztendő össze a mai áruházlánccal. A pályázatok így „VÁTI-TESCO TEAM” fedőnév alatt lettek benyújtva. Az egyik pályázat bekerült a rangsorolás nélküli 10 díjazott közé, a több mint 160 fős nemzetközi mezőnyből. A sikeres pályamű szerzői Aczél Gábor (teamvezető), Korompay Judit, Böhönyei Ágnes és Mezey András voltak. A tervpályázatok nemcsak a szakmai előmenetel, illetve hírnév (és a jövedelem-kiegészítés) terén kínáltak pótolhatatlan lehetőséget – a befutottak mellett – különösen fiatal szakembereknek, hanem újszerű, merész koncepciók „tét nélküli” tesztelésére, a köztudatba való bedobására is remek alkalmat szolgáltattak. Jó példa volt erre az új Nemzeti Színház elhelyezésére kiírt ötletpályázat is.

A VÁTI legsikeresebb pályázói között meg kell még említeni Vinkovits István, Darnyik Sándor, Molnár Attila, Teőke László, Kertész Beáta, S. Zlamál Ilona, Gönczi László, Nagy Béla, Koszorú Lajos, Szabó Sándor építészeket, Pirk Ambrus, Morvay István, Lombár István, Mezei András, Szálka Miklós, Hidas Péter, Könczey Gábor, Gulyás András és Lukovich Tamás mérnököket. 4.5 A VÁTI és a művészetek Egy érdekes, eddig számba nem vett vonatkozás. Az áttekintés egyik vezérmotívuma a korabeli VÁTI sokszínű, értelmiségi műhely mivolta. Ebből azonban – úgy látszik – törvényszerűen következett, hogy alkotói közül sokan sokrétű szellemi életet éltek, nem érték be „csupán” a szakmai feladatok megoldásával. Sőt a

legsikeresebbek

nemegyszer

profi

művészekké,

„pályaelhagyókká” is váltak. Köztük volt a sikeres íróvá lett Hernádi Gyula vagy Konrád György, a tengerentúlon világhírű tudós-szakíróvá vált Szelényi Iván, a táncház-mozgalom egyik hazai atyjaként zenésszé avanzsált Halmos Béla vagy a szakmájában művészikonná vált Makovecz Imre. De szakmai pályafutásukkal párhuzamosan, mintegy „amatőrként” többen foglalkoztak még írással, zenével: például a filozófiai írásokat, sőt verseskötetet is megjelentető Vidor Ferenc, a fajsúlyos filozófiai írásokat és verseket publikáló Miklóssy Endre, az esténként pesti zenés

Dékány Tibor tárlatának megnyitója

színházban muzsikáló Morvay István, a saját fotókiállításokkal is jelentkező Dékány Tibor, a fiatal mérnök korában pesti presszókban is zongorázó Kálnoki Kis Sándor, vagy a fiatal VÁTI-s éveiben szimfonikus zenekarban játszó Lukovich Tamás (ő és Fogarasi Gyula azóta közös dzsessz-együttesben is aktívak).

FÜGGELÉK

A VÁTI vezetői

Igazgatók

Főmérnökök

Rudnai Gyula (1949–50)

Lux Kálmán (1951–66)

Gyárfás Iván (1951–70)

Zsitva Tibor (1967–70)

Csáki Norbert (1971–74)

Farkas Tibor (1971–76)

Kálnoki Kis Sándor (1975–89)

Kőszegfalvi György (1977–80)

Paksy Gábor (1989–2004) Igazgató-helyettesek

Szakági főmérnökök

Paksy Gábor (általános)

Kismarthy-Lechner Gyula

Farkas Tibor (műszaki)

Misley Károly

Kőszegfalvy György (tudományos)

Ráth György

Bosnyák Zoltán (gazdasági)

Győrffy Lajos

Sántáné Tinyó Margit (gazdasági)

Zala György

Sinkáné Bánkúti Ilona (gazdasági)

Jakab Sándor Unk Jánosné Kukovics Sándor

A VÁTI kitüntetettjei

Abercrombie-díjas

Ybl-díjasok a VÁTI-ban végzett tevékenység elis-

Farkas Tibor (1965)

meréseként

Állami-díjasok Farkas Tibor (1966) Rados Jenő (1978)

Az ismertetéseket az Évek, művek, alkotók – Ybl Miklós-díjasok és műveik című könyv (Építésügyi Tájékoztatási Központ, 1995.) szócikkei alapján szerkesztettük. Weiner Tibor (1953. I. fokozat) – „a szovjet építőművészet megismertetése és az építészetelmélet terén kifejtett munkásságáért” Építészmérnöki oklevelének megszerzése után 1929ben Németországban a dessaui Bauhaus hallgatója volt. 1931-től a Szovjetunióban iskolákat tervezett és városrendezési terveket készített. 1937-től Franciaországban dolgozott. 1939-ben Chilébe ment. 1946-tól a santiagói építészeti egyetem tanáraként működött. 1948ban hazatért és bekapcsolódott az akkor szerveződő állami építéstervezésbe. Szakmai tevékenységének fő területe Dunapentele-Sztálinváros városrendezési tervezése, építészeti kialakítása. Maga is több városrendezési tervet készített és több épületet tervezett. Valentiny Károly (1953. II. fokozat) – „az 1953. évi városrendezési terveiért”

A BME-n szerzett építészmérnöki oklevelet, 1950

az azóta elpusztult értékek pótolhatatlan doku-

-től a Lakóterv, majd a VÁTERV tervezője volt.

mentumaivá váltak. Kiemelkedő tervezési munká-

Munkái: Kazincbarcika általános rendezési ter-

ja a volt Pénzügyminisztérium (Budapest I. Szenthá-

ve (1951), Sztálinváros második (60 ezer fős)

romság tér 6.) háborúban súlyosan megsérült épü-

általános rendezési terve (1952), Miskolc általá-

letének homlokzati átalakítása (1946–1948), to-

nos rendezési terve (társtervező Vidéki János,

vábbá a budai várnegyed rendezési tervének el-

1952), Szolnok általános városrendezési terve

készítésében való közreműködése.

(1953), továbbá közel harminc részletes rendezési terv tervezője.

Zsitva Tibor (1955. II. fokozat) – „Debrecen és Veszprém részletes városrendezési terveiért”

Rados Jenő (1954. I. fokozat) – „hazánk mű-

Építészmérnöki oklevelét a BME-n szerezte 1932-

emlékvédelme terén elért kimagasló érdemei-

ben. 1938 és 1946 között a Fővárosi Közmunkák

ért, így a Városépítési Tervező Vállalat műem-

Tanácsánál, majd 1949-ig az ÉM-ben városren-

léki műtermében kifejtett munkásságáért és az

dezéssel foglalkozott. 1950-től dolgozott a VÁTI-

általa irányított városképi vizsgálatokért”

nál, ahol különböző szintű városrendezési terve-

Építészmérnöki tanulmányait a BME-n 1919-

ket készített. A díj odaítélésének alapjául Debre-

ben fejezte be, és attól kezdve ugyanott taní-

cen és Veszprém részletes rendezési terveinek

tott. 1945-től a BME nyilvános rendes tanára,

kidolgozása szolgált.

tanszékvezetője. 1957-ben eltávolították a Műegyetemről és a VÁTI műemléki műtermének

Farkas Tibor (1956. I. fokozat) – „a Mohács-

vezetője lett. Kiemelkedő értékű munkának

szigetre készült regionális és részletes rendezési

számít a magyar városok városképi vizsgálata,

terv készítéséért”

amely irányításával, részben személyes részvé-

1956 tavaszán rendkívül súlyos jeges árvíz sújtot-

telével történt. Több évtizedes tevékenysége

ta a Duna mentén fekvő nagy kiterjedésű Mo-

során a felsőfokú oktatásban, illetve személyes

hács-szigetet.

tudományos, építészettörténeti és tervezői tevékenységének középpontjában a korszerű építészeti szemlélet, a műemlék-helyreállítás elméleti és gyakorlati kérdései álltak. Adatfelvételei

Több tucat települést, bennük sok száz lakóhá-

Czigler Endre (1964. II. fokozat) – „több Balaton-

zat pusztított el az ár. A tervezők számára elő-

menti szálloda tervezéséért”

ször adódott lehetőség arra, hogy a falvak új-

A siófoki szállodasor létesítésére a Balaton-

jáépítését, illetve az árvíztől védett területeken

környék fejlesztése keretében került sor. A há-

új falvak telepítését egy, az egész szigetre ki-

rom fszt.+6 emeletes szálló (Balaton, Lídó, Hun-

terjedő regionális tervre alapozzák. A terv

gária), valamint a fszt.+13 emeletes szálló

rendkívül gyorsan, három hét alatt készült el a

(Európa) összesen mintegy 1100 szállodai férő-

régi kataszteri térképek és beszerzett magassá-

helyet biztosít, zömmel 2 ágyas, fürdőszobás

gi adatok egybedolgozásával. Az így elkészült

szobákban. A szállodák idényjelleggel épültek.

„regionális jellegű” általános tervek az épüle-

A hatemeletes épületek lábakon állnak, a föld-

tek tervezését és gyors kivitelezését is kellően

szintjük beépítetlen, ezáltal az amúgy is szűk

megalapozták. A sziget nagy részét még víz

zöldterület kevésbé darabolódik szét. A szállo-

borította, amikor a parcellázási tervek már el-

dasorban elhelyezésre került még egy ezerada-

készültek. A tervezett mintegy négyezer épü-

gos konyha-étterem is. A szállók földszintjén a

letből 1956. október végéig 3200 lakóház el is

Petőfi sétány felöli oldalon idegenforgalmi ki-

készült.

rendeltség, posta, fodrász és egyéb szolgáltató létesítmények kerültek elhelyezésre. A gépko-

Novák Péter (1963. II. fokozat) – „Szolnok álta-

csik parkolása a szállodák mentén, a zöldterüle-

lános és részletes rendezési terveinek város-

ten kívül megoldott.

építészeti megoldásáért” A VÁTI tervezőjeként készített különböző szintű

Korbonits Dezsőné (1965. III. fokozat) – „a vidéki

városrendezési terveket. Szolnok általános ren-

városok, különösen Komló és Szekszárd új köz-

dezési terv I. üteme 1961 márciusában készült

pontjának városrendezési megoldásáért”

el. A városrendezés elméleti kérdéseivel és a

Komló városközpont részletes rendezési terve:

különböző szintű rendezési tervek rendszerének

A részletes rendezési terv feladata a bányavá-

gyakorlati, metodikai kérdéseivel foglalkozott.

ros lakótelepeinek felépítése után szükséges városközpont bővítés kialakítása volt.

A terv a

városközpont tervezett üzletsorait, áruházat,

művelődési létesítményeit gyalogos övezet-

A budai várnegyed 43 házának újjáépítése, ezek

ként összefogva, a szűk völgyi adottságok és a

között három új épület tervezése jelzi alkotó mun-

hegyvidék rá- és kilátások következményeinek

kásságát. Ezek a helyreállítások is bizonyítják, hogy

megfelelő megoldására törekedett. A feladat

a régi épületekben a korszerű funkciók alig szá-

kiterjedt egy, a tájolási, domborzati, talajmec-

mottevő megalkuvásokkal alakíthatók ki. Egyéb

hanikai szempontból kedvezőtlen adottságú

fontosabb műemlék-helyreállítási munkái: siklósi

domboldalon a középblokkos építéstechnoló-

vár (1960–72), a kápolna Gerő László által terve-

giával felépítendő lakóterület tervezésére is.

zett helyreállítását adottságként átvéve, a koráb-

Szekszárd központ részletes rendezési terve:

ban mások által készített vázlatterveknek az új

A terv elkészítését a városközpontban elhelyez-

funkciók alapján történő átértékelésével alakult ki

kedő megyei művelődési központ telepítésé-

a megvalósításra került megoldás; egervári vár-

vel kapcsolatos viták tették szükségessé. A

kastély (1960–65).

megoldás alapgondolata egy, a vasútállomást és a Garay teret összekötő kelet-nyugati

Granasztói Pál (1969. I. fokozat) – „a városépíté-

irányú gyalogos övezet kialakítása, ahol a

szetben elért tudományos eredményeiért és iro-

megtartandó védett épületek (múzeum, zsina-

dalmi műveiért”

góga, August-ház, illetve városi közpark) mel-

A két világháború között várostervezési tevé-

lett egy gyalogos sétány fűzi fel a létesítendő

kenységgel, később hatósági irányító munká-

új intézményeket (irodaházak, üzletközpont,

val, tudományos kutatással és szakirodalmi pub-

művelődési központ, szálloda).

likációkkal a korszerű urbanisztikai szemlélet elterjesztésén munkálkodott. 1934 és 1945 között

Dragonits Tamás (1968. III. fokozat) – „a budai

a főváros városrendezési ügyosztályán a város-

várnegyed és egyéb műemlék-helyreállítások

építés körében tervezési, igazgatási és tudomá-

tervezéséért”

nyos tevékenységet fejtett ki. 1945 és 1948 kö-

Műemlék-helyreállítási, építészeti tevékenysé-

zött a Fővárosi Közmunkák Tanácsának tagja

gét 1949-től a Fővárosi Tervező Intézetnél, 1951

volt. 1948 és 1953 között, valamint 1957–58-ban

-től a KÖZTI-nél, 1958-tól a VÁTI-nál folytatta.

az ÉM-ben, 1969-ig a VÁTI-ban dolgozott.

Jelentősebb szakirodalmi, de gyakran szépiro-

kiszabadítása és bemutatása, a belvárosi lakó-

dalmi ihletésű munkái: Városok a múltban és a

és középületek korszerűsítése, a műemlékek

jövőben (1942), Európai építészet (1947), Buda-

szakszerű helyreállítása megfelelő rendeltetés-

pest holnap (Polónyi Károllyal, 1959), Város és

sel, a „gyalogos belváros” megvalósítása illesz-

építészet (1960), Budapest városépítészeti arc-

kedő utca- és térburkolatokkal, egyedi köz- és

képe (1962), A Víziváros (1963), Pest télen

díszvilágítással, az egész területre kiterjedő hom-

(1964), A budai Várhegy (1966), Budapest és

lokzatszínezési javaslat.

más európai fővárosok (1966), Budapest arculatai (1968), Pest-budai városképek (1969).

Vinkovits István (1970. II. fokozat) – „Szeged Nyugati Városrész részletes rendezési tervéért

Sedlmayr Jánosné (1969. II. fokozat) – „Sopron

és több éves városrendezési tevékenységéért”

és Kőszeg (Belváros) műemléki városközpontja

A BME-n szerzett építészmérnöki oklevelet 1954-

rekonstrukciós tervei kidolgozásának elisme-

ben. Ezt követően a Fővárosi Tanácsnál dolgo-

réseképpen”

zott, majd 1958-tól a VÁTI tervezőépítésze lett.

A Sopron és Kőszeg belvárosára készült részle-

Fontosabb munkái: Szeged, Nyugati Városrész

tes rendezési tervek hangsúlyozottan előírták a

részletes rendezési terve; Salgótarján, Gorkij-

középkori városfallal övezett terület értékeinek

telep;

megőrzését, összehangolt megmaradó város-

Aranypart, részletes rendezési tervek. A díj oda-

központi szerepükkel. A tervezés „arra kívánt

ítélésének indokolásában szereplő Szeged, Nyu-

vállalkozni, hogy a történelmi városmagot ne

gati Városrész részletes rendezési tervének kidol-

csak megvédje, de át is mentse a jövő számá-

gozását tervpályázat előzte meg, és a VÁTI-nak

ra. Egyrészt pótolhatatlan, tehát újjal nem he-

a díjnyertes tervek alapján kellett dolgoznia. A

lyettesíthető kulturális örökségként, másrészt

terület a Petőfi Sándor és Tolbuhin sugárutak,

örömet és hasznot nyújtó, testére szabott új ta-

valamint a körtöltés által határolt, elavult beépí-

talommal is gazdagított, élő organizmusként.”

tésű, részben üres városrész. A rendezési terv ké-

Az 1:500-as léptékű műemléki rekonstrukciós

szítésénél figyelembe kellett venni a termelését

tervek legfőbb célkitűzései: a városszerkezet

1972-ben megkezdő Szegedi Házgyár termékeit

megőrzése, tér- és utcavonalak, magassági

és termékösszetételét.

arányok megtartása, a középkori városfalak

Székesfehérvár,

Ybl-lakótelep;

Siófok,

Igény volt továbbá az utcavonalak betartásá-

Csillag József (1972. II. fokozat) – „a település-

ra, ugyanakkor városias, nem lakótelepszerű

tervezés terén kifejtett több évtizedes építészeti

funkcionális beépítés kialakítására. A terv célja

alkotó munkásságáért”

volt, hogy e kötöttségek mellett olyan kompro-

Tanulmányait 1949-ben fejezte be. 1951-től a

misszum jöjjön létre, amely számol a házgyári

VÁTI tervezője volt. Fontosabb munkái: Tanya-

termékekből adódó korlátozással, de mégis

központok és új községek tervei (1950–1954);

korszerű beépítést igyekszik kialakítani. A terve-

Mohács-sziget regionális rendezési terve (Farkas

ző megállapítása szerint el kellett ismerni, hogy

Tibor, Polónyi Károly munkatársaként, 1956–

még egy szűkös házgyári termékösszetétel ese-

1960); Balaton regionális terve (Farkas Tibor

tén is van lehetőség arra, hogy korszerű város-

munkatársaként, 1957); Keszthely általános ren-

rendezési elvek alkalmazásával elfogadható

dezési terve, vásártér és déli üdülőterület részle-

együtteseket hozzanak létre.

tes rendezési terve; Zalaegerszeg általános és városközpontjának rekonstrukciós terve (1968–

Füle Lajos (1971. III. fokozat) – „sok éves szín-

1971). Több városrendezési tervpályázaton sike-

vonalas városrendezési tevékenységéért”

resen szerepelt.

Szinte tanulmányainak befejezése óta (1950) a VÁTI-ban tevékenykedett. Irányítása mellett

Darnyik

Sándor

(1973.

III.

fokozat)

–

készült Tiszaszederkény (Leninváros, majd Tisza-

„Székesfehérvár városközpontja magas színvo-

újváros) újszerű felfogású általános és részletes

nalú rendezési terve tevékenységéért”

rendezési terve (1963–64), valamint a Szegedi

A műemléki területté nyilvánított történelmi vá-

Tervező Vállalattal együttműködve Szeged vá-

rosmag funkcionális és építészeti kialakítását,

ros és agglomerációja rendezési terve (1970).

továbbfejlesztését a terv az adottságok messze-

Városrendezési tevékenységén kívül műszaki

menő figyelembevételével oldja meg. A törté-

fejlesztéssel és tudományos kutatással, az álta-

nelmi úthálózat és szerkezet változtatása nélkül

lános rendezési tervfajták és tervezési metodi-

a gyalogosutcák és terek új funkcionális rendjé-

kák kidolgozásával is foglalkozott.

re tesz javaslatot a terv oly módon, hogy a meglévő, de egymástól elkülönült üzletutcákat összeköti. Az adottságok alapos számbavétele

után az összefüggő szerkezeti egységeken

komplex építészeti egységeket javasol megépí-

Ágostházi László (1976. II. fokozat) – „a Sopron,

teni egyszeri vagy többlépcsős kivitelezésben,

Bécsi út 5. sz. ház és egyéb műemlék jellegű

belül maradva a történelmi utcaszerkezet, a

épületek helyreállítása tervezéséért”

megtartandó építési vonalak, valamint a meglé-

Az épület helyreállításával Sopron mesterségtör-

vő beépítési tömegek határain. A jellegzetes

téneti kiállításainak, múzeumainak sorozatából

szerkezeti egységekre külön-külön határozza meg

az első valósult meg, amely a kézművesipar

a szükséges teendőket ún. „fedettség” (tervezési

egyik jelentős ágának emlékét őrzi és mutatja

terület/bruttó szintterület) további tervezést segítő

be. A pékmúzeumként helyreállított épület ka-

meghatározásával.

putól jobbra eső részében található a helyreállított üzlet, mögötte a műhely és járulékos helyi-

Molnár Attila (1974. II. fokozat) – „a Velencei-

ségei. A bal oldali épületrészben a mester laká-

tó környéke üdülőterület rendezési terveinek

sa helyén kiállítóhelyiséget alakítottak ki. A mú-

tervezéséért”

zeum gondnokának lakása a hátsó udvari

Az 1970-es évek elején kormányprogram kere-

szárnyban kapott helyet. Az üzletet, a kemen-

tében indult meg a Velencei-tó rehabilitációja

cés helyiséget, műhelyeket, a présházat az ere-

és a régi üdülő kirándulóközponttá fejlesztése-

deti használati tárgyakkal, munkaeszközökkel,

se. E programhoz kapcsolódott a tó környéki

bútorokkal rendezték be a Liszt Ferenc Múzeum

településeken az új üdülőterületek, strandok,

munkatársai.

kiránduló központok tervszerű kialakítása, a tó idegenforgalmi befogadóképességének fej-

Schmidl Ferenc (1977. I. fokozat) – „több évtize-

lesztése, a tó környéki terület-felhasználást és

des magas színvonalú építészeti, városfejleszté-

építési tevékenységet megalapozó rendezési

si és oktató tevékenységéért, sokoldalú életmű-

tervek készítése. E tervezés keretében készültek

vének elismeréseképpen”

el a fent megnevezett rendezési tervek, me-

1927-ben szerzett építészmérnöki oklevelet a

lyek nyomán (az 1970-es években szinte példa

BME-n. Építészmérnöki pályafutása elsősorban

nélkül állóan) az építést megelőzően szinte

Székesfehérvárhoz kötődik, ahol a város műszaki

teljes értékű terület-előkészítés valósult meg.

tanácsosa és számos középület tervezője. 1946tól a BME intézeti tanára. 63

Később a VÁTI keretében Pest, Komárom és

A beépítési rendszer a szabadidőközpontok kor-

Nógrád megye főépítészeként, majd a Duna-

szerű láncolatának kialakítását is lehetővé tette,

kanyar építészeti tanácsadójaként e térsége-

emellett az intézmények is megközelíthetők

ket érintő városrendezési, építészeti feladatok

gyalogosan. A kertrendezési terv a tájékozódást

megoldásában fejtett ki aktív tevékenységet.

jól segíti. Példaértékű a közműalagutas rendszer és a szemétszállítás javasolt megoldása.

Láng Tivadar (1977. II. fokozat) – „Tatabánya– Óváros beépítési tervében alkalmazott korsze-

Hulyák Anna (1980) – „Győr, Martinovics tér 1-2.

rű városrendezési elvek és az iparosított építési

szám alatti műemlék együttes helyreállításáért”

rendszerek összehangolása megvalósításának

A Káptalan-dombon a székesegyház előtti tér

elismeréseképpen”

délkeleti oldalát alkotó sajátos homlokzatú, de

A beépítési terv a jármű- és gyalogos forgalom

rossz állagú épületegyüttest előbb bontásra ítél-

megfelelő

épületek

ték, majd a ”Káptalan-domb műemléki rekonst-

olyan csoportosítását tette lehetővé, amely

rukciós terve” az együttest városképi szempont-

védett pihenő- és játszóterületeket eredmé-

ból megtartani és turistaszállóként hasznosítani

nyezett. A különböző technológiával épített és

javasolta. Az IKV 1971-ben mégis az épület la-

változó magasságú épületek változatos utca-

kások céljára történő felújítását rendelte meg.

képet hoztak létre, és a lakásválasztékot is bő-

Hosszas előkészítő munka, többszöri áttervezés

vítették. A terv figyelembe vette a helyi lakos-

után (be kellett bizonyítani, hogy az épület

ság egy részének idegenkedését a magas be-

megtartásra érdemes) alakult ki a végleges

építéstől, és számukra lakóudvaros, lakógyűrűs

program. Az eredmény: a pincében római kori

ötszintes épületeket tervezett, amelyek blokkos

alapfalakat tártak fel; a mai főépület késő góti-

technológiával épültek. A tervezett megoldás

kus emeletes épületet zár magába. Az egysé-

számolt a zajhatások elleni védelemmel, az

ges homlokzat 1811-ben alakult ki. A műemléki

épületek tájolása, zajvédelmi dombok, garázs-

helyreállítás során a déli udvar körüli három

sorok körültekintő megválasztásával, illetve al-

épületszárnyban Borsos Miklós szobrászművész

kalmazásával.

életművének állandó kiállítása, a pincében a

kettéválasztásával

Magyar Építőművészek Szövetségének klubja, 64

az északi udvar körül pedig négy kétszintes

legfontosabb célokat, védendő értékeket ha-

vendéglakás kapott helyet. A déli oldalszárny-

tározza meg. Alapvető mondanivalója, hogy a

ban nyitott fedélszékű kőtár kialakítására került

térbeli alakítás a város léptékében is építészeti,

sor. A műemléki helyreállítás eredményeként

más szakmára át nem hárítható feladat.

feltárulnak a különböző korokból megmaradt építészeti részletek.

Sándyné Wolf Katalin (1981) – „Kőszeg, Patikamúzeum és Jurisics téri épületegyüttes építésze-

K. Ráduly Piroska (1980) – „Eger város és tele-

ti megoldásáért”

püléscsoportja általános rendezési terve, vá-

Ezen a helyen 1777-ben nyílt meg Kőszeg har-

rosépítési koncepciójáért”

madik patikájaként az „Apotéka az Arany Egy-

Eger város és településcsoportja az a tájegy-

szarvúhoz”. Később „Szent István vértanúi”,

ség, amely a Mátra hegység északi részén, a

majd „Arany Egyszarvú”, végül „Magyar király”

Bükk alján és az Alföld északi peremén helyez-

néven működött 1910-ig. Később hentesüzlet

kedik el és olyan területet jelent, amelyen belül

nyílt a helyén, majd a Vas megyei Gyógyszeré-

nemcsak a termelés-munkaerő kapcsolata

szeti Központ kihelyezett kiállítása. A műemléki

függ össze, hanem amelynek lakossága a kö-

helyreállítás során kialakított patikamúzeum ér-

zépfokú intézmény-ellátást (pl. kórház, középis-

téke az építészeti-műemléki helyreállítás színvo-

kola, áruház) Egerben kapja. E tájegységre ké-

nalán túl a jezsuiták által készített, az Iparművé-

szített terv lehatárolja azt az Eger várossal

szeti Múzeumban őrzött, majd visszahelyezett

együtt élő településcsoportot, amelynek to-

patikabútorzat. Érdekessége a drogszárító pad-

vábbi alakítását összefüggően lehet csak jól

lás.

megoldani. Ezt követően készülhetett el Eger városának és a 13 környező községnek közös

Aczél Gábor (1984) – „Győr, Belváros rendezési

általános rendezési terve. A városépítési kon-

tervéért”

cepció célja, hogy Eger táji, történelmi és mű-

Rehabilitációs szemlélettel készült terv, mely ösz-

vészeti értékei a legkedvezőbben bontakoz-

szefüggő, egységes városrésznek tekintette az

hassanak ki. A koncepció rugalmas és többol-

egész Belvárost. A korábban készült tervekkel

dalú terület-felhasználást tesz lehetővé, és a

ellentétben elvetett minden újabb, a területet

terhelő átmenő forgalmi kapcsolatot. Kiterjedt

a történeti folytonosságot jelenti. Közülük a leg-

gyalogos városközpontot javasolt, amelynek

jelentősebb a 2. sz. alatti ház, amelyik római la-

gerincét a hagyományos üzletutca, a Baross

kóház falmaradványait is rejtő középkori épület-

Gábor utca képezte. A gyalogos övezet kiter-

re épült 1818-ban. Eredeti funkciója kávéház-

jedt a műemléki terület egészére, a folyópart-

vendéglő-fogadó épület volt. A felújításnak in-

okra, a Rába túlsó oldalának egy részére, déli

dult tervezés az előkerült gazdag adatok alap-

irányban pedig a vasút túlsó oldalán lévő au-

ján végül is műemléki helyreállítás, rekonstrukció

tóbusz-pályaudvar környezetére is. Az 1-es fő-

lett. Az épület három bejáratra szerveződik, a

közlekedési út város- és a megyeháza közötti

sarok-előcsarnok felől közelíthető meg a több-

szakasznak távlati süllyesztését javasolta, ezál-

célú nagyterem, a kávézó, klubhelyiség és a

tal újabb gyalogos térrel gazdagítva a belvá-

pinceszinti kiállító helyiség; a csehboltozatos ka-

ros térhálózatát. E távlati ütemben kerülhet sor

pualjtól jobbra nyílik a bálterem, a zeneszoba,

a vasútvonal felett átvezető Baross-híd közúti

és a tetőtérben lévő nyelvi laborok; a gazdasá-

forgalomtól való mentesítésére, sőt helyére a

gi bejárat a kertkapu lett, innen közelíthetők

belváros déli kapujaként funkcionáló fedett

meg az irodák és a gondnoki lakás. A terek, az

gyalogos „üzlet-híd” létesítésére. A gyalogos

udvar gazdag lehetőséget nyújtanak a sokféle

övezet kiterjesztésének feltétele egy olyan kül-

használatra. A hiteles rekonstrukció mellett pon-

ső forgalmú gyűrű kiképzése, amely az Újváros-

tos adatok hiányában analógiák alapján is

Sziget-Révfalu városrészeket is érintve mentesí-

helyreállítottak részleteket, illetve a modern tér-

teni tudja a belvárost az átmenő gépkocsifor-

alakítás eszközeit alkalmazták.

galomtól. Erre a forgalmi gyűrűre lehet felfűzni a városközpontot kiszolgáló jelentősebb parko-

Korompay Judit (1991) – „a Budapest déli Bel-

lókat is.

város részletes rendezési tervében bemutatott példaadó építészeti alkotói gondosságáért, va-

Korompay Katalin (1989) –„az Óbudai Művelő-

lamint a városközpontok védelme érdekében

dési Központ építészeti kialakításáért”

kifejtett tervezői munkásságért”

A t é r kö rn ye ze téb e n p a nel há zak ál tal

Budapest Főváros Tanácsa 1985 júniusában or-

közrezárva megmaradt néhány kis épület

szágos nyilvános és titkos tervpályázatot hirdetett a Belváros déli részének rendezésére.

A tervpályázat legfőbb célja volt a terület ren-

Ybl-díjasok a VÁTI-n kívül végzett tevékenység

dezési terv mélységű feldolgozása, az egyes

elismeréseként

tömbök kialakítására, hasznosítására, és a környezetvédelmi kívánalmak kielégítésére szol-

Sedlmayr János (1964. II. fokozat)

gáló tervjavaslatok beszerzése. Az I. díjban ré-

„műemlékek, főként várak helyreállításának

szesített pályamű szerzői: Gergelyné Korompay

tervezéséért”

Judit, Aczél Gábor, Lukovich Tamás. A terv legfontosabb feladata volt az északi városköz-

Makovecz Imre (1969. III. fokozat)

ponttal jobban „együttdolgozó”, a történelmi

„a vendéglátó épületek tervezésében a népi

hagyományokat

építészet hangulatához illeszkedő, önálló utat

kiteljesítő,

értékőrző -

értékmentő fejlesztés elősegítése (a döntően

kereső építészeti tevékenységéért”

középkori eredetű szerkezet lényegi megőrzése, a védett és nem védett értékes épületek,

Kerényi József (1975. II. fokozat)

építmények méltó hasznosítása, az utcaképi

„a kecskeméti Technika Háza tervezéséért ”

zavarok lehetőség szerinti kiküszöbölése, a fallal védett pesti városmag műemléki jelentősé-

Peschka Alfréd (1975. II. fokozat)

gű területté nyilvánítása), hogy Budapest

„az egri Centrum Áruház tervezéséért ”

„kirakata” méltó arculatot kapjon, ugyanakkor az itt élő 13 ezer ember számára megfelelő

Szendrő Péter (1989. Szenes Istvánnal)

életkörülményeket nyújtson. E célokat döntően

„Veszprém, Petőfi Színház rekonstrukciójáért,

nem nagyszabású fejlesztésekkel, hanem sok

különös tekintettel az építészeti és belsőépítészi

kis lépés, minőségi változást hozó módszerével

munka magas értékű szintézisére”

közelítette meg a terv. Gergelyné Korompay Judit egyéb jelentősebb munkái: Tokaj, városközpont (1980); Baja, városközpont (1982); Keszthely, városközpont, műemléki jelentőségű terület részletes rendezési terve (1983); Mosonmagyaróvár, gyalogosutca (1986). 67

Intézeti nívódíjak

Az intézeti nívódíj alapításáról egy 1971-ben hozott igazgatói utasítás rendelkezett. A nívódíjakat évente egy szakértő zsűri bírálta el és ítélte oda a legjobbnak tartott terveknek. A szakértő zsűribe neves külső szakemberek kaptak felkérést, hogy az objektivitás ily módon is biztosítva legyen. A nívódíjakat első ízben az 1970-ben készített munkáknak ítélték oda, és a nívódíjak rendszere egészen 1988-ig fennmaradt. (Az 1981-ben kiadott nívódíjak jegyzékét sajnos már nem sikerült megtalálni.) Nívódíjban az alábbi munkák, illetve tervezők részesültek.

1970. évi nívódíjak Szentendre rendezési tervei a. általános rendezési terv b. belváros részletes rendezési terve c. a Duna-part rekonstrukciós tanulmányterve d. IV. ötéves tervi lakótelep részletes rendezési terve e. IV. ötéves tervi lakótelep I. és II. ütemének beépítési javaslata, a II. ütem beépítési terve f. a belváros útburkolati terve Kálmán Lászlóné Rózsavölgyi Károly Jankovich Lajos Váncsai András Gruber Sarolta Székesfehérvár, Piactér részletes rendezési terve Darnyik Sándor Katona Zoltán Dobozi Sándor Győr – Belváros műemléki rekonstrukciós terve Sedlmayr Jánosné Unk Jánosné Csatlósi László

Országos településhálózat fejlesztési koncepció Körmendi Klára 1971. évi nívódíjak Székesfehérvár-Belváros részletes rendezési terve Darnyik Sándor Lombár Pál Tatabánya, Garzonház engedélyezési terve

Dunakanyar üdülőkörzet (bal part) fejlesztési program I. és II. szakasz: vizsgálat, műszaki fejlesztési koncepció Princz Gyula Balogh Ottó Bottyán Géza Büki Zsuzsanna Juhász István Sallay Katalin Váradi Rudolf

Makovecz Imre Bárányos Károly Unk Jánosné

1973. évi nívódíjak

Tihany összevont rendezési tervének programja

Korbonits Dezsőné Jankovich Lajos Vöröss László Kálmán Lászlóné

Korbonits Dezsőné Misley Károly Sedlmayr Jánosné Pataki Tibor Virágh Lajos 1972. évi nívódíjak Siófok, Aranypart 0–4,0 km közötti szakasz tanulmányterve Katona Zoltán Virágh Lajos Dorn Frigyes Saját lakásépítés településtervezési kérdéseinek vizsgálata Sajó János 70

A pilisi tájegység rendezési programja

Az Alsó-Duna szakasz fejlesztésének gazdaságiműszaki koncepciója Zala György Deli J. Miklós Gonda Ágnes Várnai Tamás Sallay Katalin Győr, Kun Béla lakónegyed részletes rendezési terve Molnár Attila Virágh Lajos

Veszprém, MTA-székház kiviteli terve

A ráckevei kastély felújításának kiviteli terve

Sedlmayr Jánosné Mezei Gábor

Rados Jenő Szabó Lajos

1974. évi nívódíjak

Közép-Tisza-vidék üdülőkörzet regionális rendezési tervének felülvizsgálata és a megvalósítás feltételeire vonatkozó tanulmány

Tihany összevont és tájrendezési terve Korbonits Dezsőné Plósz Sándor Győr, Kun Béla lakónegyed elrendezési terve Molnár Attila Rózsavölgyi Károly Virágh Lajos Pásztó, országúti vendéglő kiviteli terve Kravár Ágnes

Büki Zsuzsanna Laposa József Várnai Tamás Várady Rezső Debrecen városközpont részletes rendezési terve Darnyik Sándor Kertész Beáta Laky Ildikó Dorn Frigyes Börtsök László

Hong Gai város tágabb környezetének távlati fejlesztési, telepítési és építési lehetőségei

1976. évi nívódíjak

Loydl Tamás Karai Antal

A termálvízre alapozott üdülés és idegenforgalom fejlesztése Magyarországon

1975. évi nívódíjak

Peschka Alfréd Ozvald Istvánné Fenyvesi József

Műszaki-gazdasági mutatók és irányelvek a városrendezési és építészeti tervtanácsok munkájának egységesítésére Hörcher Ferencné Erdélyi Zsófia

Tatabánya-Óváros I. és II. ütem beruházási programja, beépítési terve Láng Tivadar Pirk Ambrus Dorn Frigyes Rab Ildikó Körmendy Imréné

Békásmegyer tömeges lakásépítési terület és régi község részletes rendezési terve

Szombathely, Oladi lakótelep „A” típusú részletes rendezési terve

Molnár Attila Mezey András Kovács Péter Pirk Ambrus Göczeyné Jáhn Éva Molnár Viktorné Börtsök László

Darnyik Sándor Lombár István Kaposi Károly Börtsök László Morvay István

Badacsony tájvédelmi és összevont rendezési terv programja

Molnár Attila Kovács Péter Rácz Tamás Szálka Miklós Hanczár Zsoltné

Csorba Zoltánné Pintér László Gergelyi Ferenc Mechtl Alfréd 1977. évi nívódíjak A termelőerők adott koncentrációja alapján a település együttesek lehatárolása Szántó Ivánné Ignácz Péterné Pumek Sándorné Maulik Pál Vécsei Pál Mikó Tiborné A tanyás térségek területrendezési terve Makk Árpád

Székesfehérvár, Leninváros „ A” típusú részletes rendezési terve

Szirák, volt Teleki-Dégenfeld-kastély felmérése, program- és kiviteli terve Hulyák Anna Juhász György Gléz Dezső Andor Eszter Heller Károly Hűtőház és mirelit-feldolgozó üzem telepítése Maczonkai Gézáné Kiss Erzsébet Lacz Gábor

A II. tizenötéves lakásépítési program városépítési előkészítése Hörcher Ferencné Korompay Judit Gárgyán Gyuláné Thuranszky Miklósné Langerné Rédei Mária Mechtl Alfréd Winter Jánosné Laky Ildikó A regionális rendezési tervezés egységes metodikája és a tervek végrehajtásának módja

A II. tizenötéves lakásépítési program területi előkészítése Kiskunhalasra, matematikai módszerek alkalmazásával Nagy Ágnes Gruber Sarolta Börtsök László Dévényi Mária 1978. évi nívódíjak Budapesti agglomeráció fejlesztési problémái – összefoglaló tanulmány

Valér Éva Csorba Zoltánné

Bakai Jolán Vajdovichné Visy Erzsébet Saád József

Tatai kollégiumépület beruházási programja és kiviteli terve

Recski rézkombinát és a hozzá kapcsolódó gyipari üzemek telepítési tanulmányterve

Máté Zsolt Andor Eszter Arday Zsuzsa Árendt Lajos Heller Károly Szimán Károly

Farkas Gabriella Szilágyiné Zimai Judit Gerhardtné Polyák Aranka Fleischer Tamás Váradi Rudolf

ve-

Hong Gai településcsoport általános rendezési terve Mezőkövesd általános rendezési terve Óvári Mariann Kaposi Károly Lombár István Hreblay Ferencné

Loydl Tamás Karai Antal Lux Kálmán Rodé Katalin Hidas Péter Morvay István

Bicske településcsoport általános rendezési terve Fazekas Ákosné Morvay István Gergelyi Ferenc Gruber Sarolta Dorn Frigyes Lázár Tibor Eger, Doktor Sándor utcai áruházi együttes beruházási programterve Máté Zsolt Dangel Andrásné Kovács Attila A II. tizenötéves lakásépítési tervidőszak terület kiválasztási feladatai – a munka szervezése, koordinálása, az összefoglaló értékelés kidolgozása Mechtl Alfréd Winter Jánosné Dicséretben és külön jutalomban részesített munkák – 1978 Az urbanizációs folyamat alakulása Hörcher Ferencné Bős-nagymarosi vízlépcsőrendszer térségének nagytávlatú területrendezési terve Baráth Etele Perczel Károly

Péterffy Ágoston Hőna Eszter Pálmai Józsefné Rédei Mária Nagy Béla Schneller István Fekete Klára Váradi Rezső Hazslinszky Tamás Vöröss László Balogh Ottó Botos Lajosné Várnai Tamás A II. tizenötéves lakásépítési tervidőszak területkiválasztási feladatai a. Miskolc Schneller István Baráth Etele Nagy Bálint Simonyi Sándor Őry Istvánné b. Szentendre Kálmán Lászlóné Körmendy Imre Mezei András Csiszár Imréné Rózsavölgyi Károly

c. Székesfehérvár S. Zlamál Ilona Szálka Miklós Benson Tiborné Dévényi Mária

Az elmaradt területek központjainak ipari fejlesztése Gergelyi Ferenc Pál Tiborné Nyírő Erika Posch Gáborné

d. Szolnok Nagy Ágnes Lombár István Benson Tiborné Hanczár Zsoltné Dévényi Mária e. Salgótarján Wettstein János Hidas Péter Kovács Péter Hanczár Zsoltné Pirk Ambrus Dévényi Mária Sátoraljaújhely, Balassi úti szlovák nevelési együttes engedélyezési terve Zsitva Tibor Kisfaludy Attila Heller Károly Árendt Lajos Szálka Miklós

Szolnoki papírgyár és környéke iparterületrendezési terve Dobozi Sándor Lacz Gábor Horvai Ferenc Elszász Rezső 1979. évi nívódíjak A városfejlesztési tevékenységet megalapozó kutatások hosszú- és középtávú programjainak részletes kidolgozása Bakai Jolán Valentiny Károly A Balaton regionális rendezési terve Kotsis Lajos Fogarasi Kornélia Laposa József Vöröss László Jávor Károly Váradi Rezső Laky Ildikó Simon Krisztina

Eger és településcsoportja általános rendezési terve, városépítési koncepció Kálmán Lászlóné Plósz Sándor Mezey András Csiszár Imréné Koczpek Irén Körmendi Imre Gergelyi Ferenc Pál Tiborné Farkas Gabriella Elismerésben részesített munkák – 1979 Pécs, 41. számú tömb rendezési tanulmányterve Cser István Péntek Viktor Zátonyi László Sebestyén József Lombár István Kecskemét általános rendezési terve Korbonits Dezsőné Plósz Sándor Csiszár Imréné Hanczár Zsoltné Gergelyi Ferenc Hallek Miklós Korompay Katalin Koczpek Irén

Országos hűtőlánc tanulmányterve Maczonkai Gézáné Duli Béláné Lacz Gábor Dél-Balaton szemét-, szennyvíz- és forgalmi telep tanulmányterve Dobozi Sándor Lacz Gábor Sigray Béla 1980. évi nívódíjak Székesfehérvár és településcsoportja általános rendezési terv, városépítési koncepció Farkas Gabriella Szálka Miklós Gerzanics Annamária Benson Tiborné Nagy Ágnes Zsáry Zoltán Molnár Zoltán Gazda Anikó Muszik Lászlóné Kovács Laura Országos Területrendezési Terv Baráth Etele Unk Jánosné Vöröss László Nagy Béla

Laky Ildikó Rédei Mária Őry Istvánné Szaló Péter Kemény Bertalan Schneller István Hazslinszky Tamás Kőszegi Margit Dalányi Lászlóné A hosszútávú népgazdasági tervezéshez kapcsolódó területfejlesztési prognózisok

Miskolc településcsoport általános rendezési terve, városépítési koncepció Molnár Attila Nagy Ágnes Farkas Gabriella Hanczár Zsoltné Dorn Frigyes Rácz Tamás Mezei András Muszik Lászlóné Nyírő Erika

Bakai Jolán Hörcher Ferencné Bihaly Tamás Szántó Ivánné Grosser Enrique Vécsei Pál Kukovics Sándor Rédei Mária Balogh Ferenc Botond Zsuzsa Valér Éva

A hosszútávú településfejlesztés elvei

1982. évi nívódíjak

Farkas Tibor Plósz Sándor

Bakai Jolán Hörcher Ferencné Visy Erzsébet Baráth Etele Miklóssy Endre Perczel Károly Áttekintés a Balaton vízminőségével összefüggő, a hosszútávú fejlesztési programot érintő fontosabb kérdésekről

Győr belváros részletes rendezési terve Aczél Gábor Hulyák Anna Lombár István Lukovich Tamás Benson Tiborné Hanczár Zsoltné 77

Igazgatói dicséretben és kiemelt jutalomban részesített munkák – 1982 A műszaki infrastruktúra-hálózatok területi összehangolása, irányelveinek kidolgozása

Plósz Sándor Tóth Jánosné Várady Györgyné Keszthely-városközpont részletes rendezési terve

1983. évi nívódíjak

Korompay Judit Kozma Csaba Gyarmati Edit Winter Jánosné Muszik Lászlóné

Országos üdülőterületi terv koncepciója

Kiemelt jutalomban részesített munkák – 1983

Őry Istvánné Dalányi Lászlóné Kőszegi Margit Tenke Tibor Sárdi Anna Németh Lajos Kövér Frigyesné

Dunaújváros általános rendezési terve

Laky Ildikó Nagy Béla Nagy István

Faragó Hedvig Gyarmati Edit Győrffy Lajos Thurn Judit

A teljes faluhálózat vizsgálata

Tatabányai Városgazdálkodási Üzem hosszútávú fejlesztési koncepciója és telepítési tanulmánya

Valér Éva Kovácsné Flack Sarolta Csapó Lászlóné Ráczné Jászó Enikő

Gergelyi Ferenc Kiss Attila Beck László Pál Tiborné

A Balaton üdülőkörzet hosszútávú fejlesztési programja

Budapest 50 kilométeres körzeti hulladéklerakó helyeinek felszíni vizsgálata

Zala György Jászonyi Ferenc Huszár Mária

Lacz Gábor Kóródy Péter Egyházi Ferenc

Békés megye hosszútávú területhasznosítási koncepciója, különös tekintettel az ár- és belvízveszélyeztetettségre

1984. évi kiemelt nívójutalom

Végváriné Bede Ildikó Jávor Károly Rétay Istvánné Miklóssy Endre Magyar János

Tenke Tibor Ruzsányi Tivadar Őry Istvánné

1984. évi nívódíjak A terület- és településfejlesztés hosszútávú feladatainak meghatározását szolgáló munkaprogramból származó feladatok Kálnoki Kis Sándor (a munka irányítója) Budapest III. kerület, Flórián téri gyalogos aluljáró építészeti, műemléki és belsőépítészeti tervei Ágostházi László Mezei Gábor Voith Mária Nyékhelyi Mária Baranyai Ildikó Hegyi Miklósné Tatabánya általános rendezési terve Katona Zoltán Könczey Gábor Dorn Frigyes Laposa József Tomposné Nagy Mária

Az üdülőhellyé nyilvánítás új kritériumrendszere

Győr-Sopron megye területhasznosítási terve Hőna Eszter Kalocsa-városközpont részletes rendezési terve Korbonits Dezsőné Sedlmayr Jánosné Mezey András Győr-Sziget-Újváros részletes rendezési terve Aczél Gábor Lombár István Benson Tiborné Hanczár Zsoltné Gyarmati Edit Gödöllő, volt Grassalkovich-kastély felújítása Máté Zsolt Frankó Ákos Péntek Ferenc Balaton-parti megyék komplex hulladék elhelyezési terve Sebestyén József Lacz Gábor 79

Dobozi Sándor Kóródi Péter Hallek Miklós 1985. évi nívódíjak Budapest VII. kerület, 16. és 17. számú tömbök rehabilitációjának előkészítő tervezési munkái Szimán Károly Anda Judit Máté Zsolt Kisfaludi A. Péntek Ferenc A társadalmi szerkezetváltozás és a településfejlődés kölcsönhatása hazánkban Vécsei Pál Ignácz Péterné Bozóki Józsefné Réti Józsefné Bácskai László Csapó Lászlóné Bükki Nemzeti Park regionális és tájrendezési terve Lázár Tibor Huszár Mária Auer Jolán Simon Krisztina

1985. évi kiemelt nívójutalom Budapest fürdőhálózat fejlesztési koncepciója Rózsavölgyi Károly Hanczár Zsoltné Dorn Frigyes Benson Tiborné Turányi Gáborné Istvánffy Gyuláné Tóthné Pocsok Katalin Tata településcsoport általános rendezési terve Fazekas Ákosné Gruber Sarolta Hreblayné Ágh Éva Dorn Frigyes Gazda Anikó Tomposné Nagy Mária Kiskunfélegyháza-városközpont részletes rendezési terve Korbonits Dezsőné Muszik Lászlóné Györffy Lajos F. Thurn Judit Mátra-Bükki üdülőkörzet hosszútávú fejlesztési koncepciója Dalányi Lászlóné Sárdy Anna

Vezetékes energiaellátási módok és urbanizáció Sallai Anna Ruzsányi Tivadar Szaló Péter Faragó Péterné Németh Izabella

Budapest V. kerület, 34–35. számú tömbök rehabilitációs tanulmányterve Aczél Gábor Gergelyné Korompay Judit Benson Tiborné Hanczár Zsoltné

Budapest, II. kerület, Csatárka utcai lakótelep II. ütem I. tömb egyszerűsített beruházási programja

1986. évi kiemelt nívójutalom

Láng Tivadar Fehér Judit Láng Tamásné Heller Károly Lakos Imréné

Sallai Anna Miklóssy Endre Unk Jánosné Németh Izabella Laky Ildikó Végváriné Bede Ildikó

1986. évi nívódíjak

Nógrád megye energiaellátása

Lakóterületek forgalomcsillapítása Az üdülés – idegenforgalom hosszú távú területrendezési és településfejlesztési koncepciója Dalányi Lászlóné Sárdy Anna Soproni városfal-rehabilitáció koncepcióterve és a várfal-helyreállítás I. ütemének előkészítése Ághné Korompay Katalin S. Zlamál Ilona Winter Jánosné Unk Jánosné

Szálka Miklós Lukovich Tamás Unk Jánosné Gyarmati Edit 1986. évi nívójutalom Tamási általános rendezési és városközpont részletes terve Korbonits Dezsőné Czifka Anna Szálka Miklós

Benson Tiborné Hanczár Zsoltné Adnan al Khouri Ferihegyi repülőtér zajgátló védőterületének vizsgálata és tanulmány az építési tilalom felülvizsgálatához Szabó Sándor Wrochna Maciej Feasibility Study (döntés előkészítő tanulmány) Cairo – Alexandria rapid transit systems project Győrffy Lajos Lukovich Tamás Laky Ildikó Schneller István Unk Jánosné Heckenast Judit Kovács Péter 1987. évi nívódíjak Új atomerőmű telephelykutatás Bakai Jolán Faragó Péter Grosser Enrique Körmendy Klára Sallai Anna Ignác Péterné

Timár Eszter Végváriné Bede Ildikó Sopron-Kőszeghegyalja üdülőkörzet hosszútávú fejlesztési programja és regionális rendezési terve Zala György Huszár Mária Tóthné Pocsok Katalin Gyarmati Edit Kőszegi Margit Gerhardtné Polyák Anna 1987. évi kiemelt nívójutalom Budapest V. kerület, Belváros déli részének rendezési terve Aczél Gábor Gergelyné Korompay Judit Lukovich Tamás Hanczár Zsoltné Benson Tiborné Gyarmati Edit Vörösberény, volt jezsuita kolostor felújítása Hulyák Anna Andor Eszter Hegyi Miklósné Péntek Ferenc Sylvester Edina

1987. évi nívójutalmak Nemzetközi vízi turizmus fejlesztési koncepciója Dalányi Lászlóné Sárdi Anna Jávor Károly A termelő infrastruktúra fejlődése 2000-ig és az ezredfordulón túl

Peregi Tamás Bosznay Anna Balla Tibor Mezey András Kaposvár, körzeti hulladéklerakó-telepek engedélyezési és kiviteli terve Láng Tamásné Sebestyén József

Szántó Ivánné Sallai Anna Lányiné Fogarasi Lívia Gerhardtné Polyák Anna Deli J. Miklós Záhony térségére vonatkozó piackutatás Gergelyi Ferenc 1987. évi dicséret Magyarország településeinek építészeti értékvizsgálata – védelemre méltó és alkalmas népi építészeti együttesek kiválasztása és védelme Gazda Anikó Balaton déli part idegenforgalmi tervlapok – balatoni vitorláskikötők telepítési javaslata Mayer Antal Varga Gyuláné Szappanos Géza 83

Intézeti műszaki alkotói díj

A díjat 1988-ban alapították, és a korábbi intézeti

Országos Területrendezési Keretterv

nívódíj helyébe lépett. Az intézeti nívódíjjal szem-

Schneller István Miklóssy Endre Szántó Ivánné Laky Ildikó Barna József Vécsei Pál Vajdovichné Visy Erzsébet Valér Éva Czakóné Timár Eszter Vöröss László Dalányi Lászlóné

ben nemcsak konkrét tervek, hanem alkotói kollektívák is megkaphatták. Első ízben 1988-ban, utolsó alkalommal 1991-ben adták ki. (Az ez utáni időszakról legalábbis semmiféle írásos adat nem maradt fenn. Sajnos az 1989-ben kiadott díjak jegyzékét sem sikerült felkutatni.) 1988. évi intézeti műszaki alkotói díj A hosszútávú és a VII. ötéves terv területfejlesztési céljai, megvalósításának főbb tapasztalatai Vécsei Pál Bakai Jolán Czakóné Timár Eszter Heit Gábor Grosser Enrique Kovácsy Tamás Kőszegfalvi György Sárdy László Nemes-Nagyné Ruttkay Éva Vajdovichné Visy Erzsébet Vécseiné Czégér Zsuzsa Valér Éva

Nagy Ágnes és műtermének kimagasló tevékenysége Nagy Ágnes Sasi Nagy Ildikó Fülöp Péter Krakler Judit Dalányi Lászlóné és munkatársainak kimagasló tevékenysége Dalányi Lászlóné Lányiné F. Kornélia Huszár Mária Göncz Annamária Kőszegi Margit Sárdi Anna Várady Györgyné

A VII. Iroda közlekedéstervező kollektívájának kimagasló tevékenysége Babós Gyula Könczey Gábor Lukovich Tamás Mezey András Szálka Miklós 1988. évi műszaki alkotói díj – dicséret Tata, Kálvária-domb részletes rendezési terve Korbonits Dezsőné Czifka Anna Gruber Sarolta Dorn Frigyes Esztergom díszkivilágítási terve Unk Jánosné 1990. évi műszaki alkotói díj Az I. Iroda I. csoportjának a külterületi lakott helyekre vonatkozó munkái Végváriné Bede Ildikó Faragó Péter Hőna Eszter Simonyi Sándor Giovannini Mária Vajda Ferencné

Darnyik Sándor kiemelkedő tervezői tevékenysége, ezen belül Dunaújváros új intézményközpont részletes rendezési terve Darnyik Sándor A Kaffka Margit Gimnázium felújításának kiviteli terve L. Nyiri Vera Varga Zsolt Gyurkó János Andor Eszter Király László Kádár Kata Török Péter Dorn Frigyes Zátonyi László K. Kovács Nóra A hosszútávú terület- és településfejlesztéssel kapcsolatos feladatok Vécsei Pál Vajdovichné Visy Erzsébet Kovács Tamás Bakai Jolán Valér Éva Grosser Enrique Nemes-Nagyné Ruttkay Éva

Eger általános rendezési tervprogram mérnöki szakági munkarészei Benson Tiborné Hanczár Zsoltné Lázár Tibor Mezey András 1990. évi műszaki alkotói díj – dicséret A települések fejlődésének törvényszerűségei Kőszegfalvi György Valér Éva Czégér Zsuzsanna Berey Katalin Timár Eszter Sárdy László Hanczár Zsoltné Dragonits Tamásné Barna József Közraktárak helyének beépítése és környezetének rendezése Szendrő Péter Szabó Sándor Juhász Csaba Haszpra Éva Wittek Krisztina Anda Judit Szabó Zoltán Andor Eszter

Voith Mária Egyházi Ferenc Rózsavölgyi Károly Nagy László Hollókő, Vár Étterem bővítése és felújítása Dávid Gyula Katona István B. Máthé Ildikó L. Nyiri Vera Dangel Andrásné Király László Kádár Kata Kovács Csaba Zátonyi László A magyar településrendszer alakulása és jövője az európai urbanizálódási trendek tükrében Vajdovichné Visy Erzsébet

1991. évi műszaki alkotói díj

1991. évi műszaki alkotói díj – dicséret

Lágymányosi iparterület környezetfejlesztési programja

Telepítési változatok és területrendezési javaslat – Expo ’96

Schneller István Miklóssy Endre Perczel Anna Kotsis István Hegedűs Viktória Vöröss László Hanczár Zsoltné Dorn Frigyes Bozóki Jánosné Gergelyi Ferenc

Molnár Attila Nagy Ágnes Győri István

A tiszai vízi turizmus fogadási feltételeinek és a magyarországi Tisza-szakasz vízi turisztikai fejlesztésének lehetőségei

Hanczár Zsoltné Unk Jánosné Nagy Ágnes Földesné Thurn Judit Gyarmati Edit Heckenast Judit

Lányiné Fogarasi Kornélia Huszár Mária Kovács Kálmánné Várady Györgyné Vöröss László Tatabánya óváros II. ütemének részletes rendezési terve Katona Zoltán Marozsán Emma Lázár Tibor Dorn Frigyes Könczey Gábor

A cigányok települési viszonyainak változása, telepesedés, telepfelszámolás, újra-telepesedés Berey Katalin Budapest, Kelenföldi Hőerőmű és környéke rendezési terv program

Hévízi gyógy- és sportcentrum tanulmányterve Szendrő Péter Molnár Attila Szabó Sándor Fülöp Péter Juhász Csaba Nagy László