RĂŠka Szent-IvĂĄnyi
There is nothing wrong with that
Réka Szent-Iványi
There is nothing wrong with that
szöveg | text by Judit Gellér fordítás | translation by Dóra Villing könyv terv | book design by Virág Bogyó külön köszönet | special thanks for Szandra Ruda
2014 | Budapest
Valami szokatlan | Something Unusual
Valami szokatlan
Mindannyian érzünk és gondolunk valahogy, valamit. Valahogy mind éljük az életet. Néha, amikor felkelünk reggel, kinézünk az ablakon hosszan, néha könyvet olvasunk, néha levisszük a kutyát sétálni, néha otthagyjuk a reggeli után a mosatlan edényeket... Mind élünk, lakunk, valahol, valahogy. És néha elgondolkodunk: milyen lenne, ha másmilyen lenne az életünk? Ha nem tettük még, játsszunk el a lehetőségekkel: milyen lenne az életünk, ha más neműek lennénk, ha más bőr-, haj-, vagy szemszínt örököltünk volna? Ha máshova születtünk volna, egészen más életünk lenne. Az a fajta bátorság, ami ahhoz szükséges, hogy kisebb-nagyobb változtatásokat eszközöljünk magunkon vagy életünkön – változó, hisz vannak olyan dolgok, amik túllépnek felállított értékrendünk, morális mércénk, vagy a társadalom által rögzített minták, sémák határain. Holott, nincs abban semmi. Mindezzel Torgyán is így van. A képeket nézve, boldognak tűnik. A figyelem (amelyre mindenki vágyik), rá irányul ezekben a percekben. Van, aki szeret a kamera elé állni, s van, aki mögötte marad. Bizalomjáték. Kölcsönös bizalom. Kölcsönös tisztelet. A kamera elé állni, szembe nézni a képet készítővel, szembe nézni a leendő nézővel, a legelőnyösebbnek ítélt arcunkat mutatni, a legmegfelelőbbnek gondolt testtartást, pózt felvenni, egyet jelent azzal, hogy megmutatjuk magunkat, megmutatjuk az életünket. A kamera mögött pedig ott a felelősség kérdése. Mit mutat majd a rögzített kép a világnak abból a szeletéből, ami elé tárul, mit mutat meg a fotográfus arról az emberről, aki kamerája elé áll, s kihez juttatja majd el mindezt? Gábor és Szent-Iványi Réka között kialakult egyfajta bizalom. Gábor édesanyjával, kutyájával és macskájával él Budapesten egy másfél szobás panellakásban a 8. kerületben. Munkája épp nincs, ideje nagy részét otthonában tölti, tájékozódik a világ dolgairól, olvas, tévét néz. Politikai nézetei miatt beceneve is van: Torgyán. Gondoljon róla bárki bármit: ha épp koszos a zokni, ha még mosatlan az edény, ha úgy tartja kedve szoknyát húz, vagy arcot sminkel, s ha esetleg fizetni kell a szerelemért? Nincs abban semmi. Szent-Iványi Réka pedig úgy fotózza őt, ahogy egy divatfotós tenné (top)
modelljeivel, miközben éppúgy ápolja a Diane Arbus-i hagyományokat, ahogy Nan Goldin világából építkezik. Szent-Iványi munkáiban érzékenyen és reflektíven reagál a társadalom perifériáján élőkre, a látható másságra, az alternatív életmódokra. Sorozatai (Emlék perspektívák, 48-as házszám, Vasárnapi ebéd) fókuszában személyes történetek, a mindennapok, vagy épp az ünnepek rejtett és nyilvános mozzanatai kapcsolódnak össze társadalmi kérdésekkel. Fotográfusi attitűdje a riport és a rendezői elv határán mozog, modelljeit kevéssé instruálja, közvetlen környezetükben fényképezi őket, kizárólag analóg technikával. Ahogy sorozatai különböző szereplőivel, úgy Torgyánnal is különleges kapcsolatot alakított ki. A modell ajtót nyit, fotósa belép, majd együtt engedik be a világot az intimitás tereibe. Nincs abban semmi. “A világon minden avégből létezik, hogy könyv váljék belőle.” idézi Mallarmét Esterházy Péter a Szív segédigéi című könyvében. Szent-Iványi „There is nothing wrong with that” című sorozatával egy élet történetét meséli el – képekben. Részletek, mint a könyvespolcon sorakozó könyvek sarka – a szerző, s a mű címe nem derül ki; a macskás alátéten hagyott hamutartó – benne csikkek, nem tudjuk mi történt, mialatt valaki elszívta a cigarettákat; a lámpaernyőre tapadt szőrcsomó – vajon milyen szél keverte fel ilyen magasba? Kapcsolatok, mint a legszorosabb, az anyához fűződő; mint a legközelibb, a baráthoz, házi kedvencekhez kapcsolódó viszonyok. Plánok: nappalok és éjszakák, felöltözve, levetkőzve, közelről és távolról. Stillek a sorozathoz tartozó videóból: feszült zavartalanság, zavart fesztelenség; érzelmek ösztönök nélkül, ösztönös érzelmek. Nincs abban semmi. Szent-Iványi Réka munkái – ahogy az álló-, úgy a mozgóképek képek is – egyszerre direktek és sokat sejtetőek, állítanak, de nem ítélkeznek: átlépnek egy határt, pillanatnyi helyzeteket rögzítenek, bemutatják a külsőt, a felszínt, a külcsínt, miközben a belső, a miértek, az ehhez az életmódhoz vezető út lépései rejtve maradnak a néző számára. Helyzeteket mutat fel, majd magára hagyja a nézőt az értelmezés lehetőségeivel, az értékítéletet a befogadóra bízza. Hiszen nincs abban semmi, talán épp csak úgy érezzük: valami szokatlan. Gellér Judit
Something Unusual
We all feel and think somehow, something. We all live our lives. Sometimes, when waking up in the morning, we gaze out of the window, read a book, take the dog for a walk or just leave the dirty dishes after breakfast… We all live somewhere, somehow, and wonder how our life would be in a different context. If not having done this yet, it is worth playing with the thought: how would our life be if we were the opposite sex, or if we had been born with a different skin-, hairor eye colour? If we were born in a different environment, we would have an utterly different life. The kind of bravery that is necessary for executing changes on ourselves is variable, since some things are beyond our well-set standards, moral limits or the borders of social patterns. Although: there is nothing wrong with that. Torgyán is on the same page: he seems to be happy. The attention (that everybody desires) is focused on him. Some like to show themselves to the camera, while others prefer to stand on the other side. It is a question of mutual trust and mutual respect. Standing in front of the camera, facing the photographer and the future audience, presenting our most advantageous face and posture means to reveal ourselves and our lives. In turn there is the question of responsibility on the other side of the camera. What will the prospective photograph say about that particular piece of life? How and to whom will the photographer present the person? A certain kind of trust elevated between Gábor and Réka. Gábor lives in a block of flats with his mother, cat and dog in the 8th district of Budapest. He is currently unemployed, thus he spends his time mostly at home by reading and watching television. His nickname ‘Torgyán’ stems from his political views. You may thing about him whatever you wish: regardless of whether the socks and dishes are dirty, whether he dresses up in skirts and puts make-up on his face or even if he pays for love: there is nothing wrong with that.
Réka Szent-Iványi captures him just as a fashion photographer would do with their models, while cherishing the traditions of Diane Arbus, and getting inspiration from the world of Nan Goldin. Szent-Iványi reacts with sensitivity and reflection on those living on the social periphery, having obviously different sexual orientation or living an alternative life style. Her series (Memory Perspectives, House Numer 48, Sunday Lunch) generally deal with personal stories, everyday life or the motifs of holidays that connect to social matters. Szent-Iványi’s photographic attitude can be best placed between journalism and the directorial principle: her models - whom she never instructs - are usually captured in their respective environment solely using analogue technique. There is a spectacular connection between her and the models - in this particular case with Torgyán. The model opens the door, the photographer enters, and they jointly guide the world inside the spheres of intimacy. There is nothing wrong with that. “Everything exists to end in a book” - quotes Péter Esterházy from Mallarmé in his book ‘The Auxiliaries of the Heart’. In her series ‘There is nothing wrong with that’, Szent-Iványi tells the story of a life – in photographs. Fragments, like the edges of books assembled on the shelf – the author and the title remain unseen; an ashtray filled with stubs left behind on a coaster – we don’t know what happened while those cigarettes have been smoked. Connections of all kinds, like the strongest with the mother, or the closest to a friend or a pet. Frames: days and nights, dressed and naked, close and from the distance. Stills from the video (that is part of the series): tense confusion, confused informality; emotions without instinct, instinctive emotions. There is nothing wrong with that. The works of Szent-Iványi – both still and motion pictures – are direct and anticipating, they state something, but never judge. Trespassing beyond certain limits, momentary situations are captured showing the surface, the look, while the inner self and the reasons that led to such lifestyles remain hidden to the viewer. She presents situations to the audience, and leaves the questions to be answered, the judgements to be made. Since, there is nothing wrong with that; we may just feel that something is strange. Judit Gellér
jelenetek a vide贸b贸l I scenes from the video
© Réka Szent-Iványi 2014 | Budapest www.rekaszentivanyi.com