A Náci Németország Története by Ringier Hungary Kft.

BOOKAZINE BESTSELLER

NÁCI

Bookazine Bestseller A náci Németország története

A NÉMETORSZÁG TÖRTÉNETE

HATALOM ÉS POLITIKA

9 772631 020009

ÁRA: 1 990 FT

19004

HITLER ÁLLAMÁBAN

ÚJRAFEGYVERKEZÉS

 HITLERJUGEND  GYŰLÉSEK, BESZÉDEK

NÁCI

A NÉMETORSZÁG TÖRTÉN ETE

HATALOM ÉS POLITIKA

HITLER ÁLLAMÁBAN

A náci párt felemelkedése jelentéktelen fanatikusokból az erős Németország vitathatatlan uraivá olyan véráztatta menetelés volt, amely hatalmába kerítette egy generáció életét, elméjét, és háborúra sarkallta őket. Az Adolf Hitler nevű ambiciózus, fiatal, magányos figura által irányított Nemzetiszocialista Német Munkáspárt 1933-ban végül beteljesítette hatalmi törekvéseit, és azonnal elkezdte az épp talpra álló Németországot újra felfegyverezni ahhoz, ami azután a történelem legnagyobb konfliktusa lett, miközben kirekesztette a „nemkívánatosakat” abból a népességből, amelyet teljesen az ellenőrzése alá akart vonni. A zsidók kiközösítésétől, majd legyilkolásától a teljes politikai ellenzék megsemmisítéséig, valamint a Hitlerjugenden és a Német Lányszövetségen keresztül az ország gyerekeinek fanatizálásáig a nácik alattomos propagandával és a Gestapo kegyetlenségének segítségével vitték keresztül akaratukat. Ez a bookazine leás a nácik sötét gyökeréig, aztán feltárja elképesztő hatalomszerzésüket és brutális intézkedéseiknek a német államra gyakorolt hatásait, amelyek végül egy olyan országot hoztak létre, amely a történelem egyik leggyűlöltebb alakjának faji és társadalmi téveszméit tükrözte.

Előszó Az első világháború az emberiség történetének addigi legnagyobb és legtöbb halálos áldozattal járó fegyveres konfliktusa volt. Németország a központi hatalmak egyikeként vereséget szenvedett az antanttól. 1918 novemberében forradalom tört ki Németországban, II. Vilmos császárt és az összes fejedelmet lemondatták. A háború végén a fegyverszünetet november 11-én, a békét Versailles-ben 1919 júniusában írták alá. A béketárgyalásokról kizárták a központi hatalmakat. A nagy gazdasági világválság hatásai következtében, valamint a megalázó versailles-i békerendszer, a gyors egymásutánban egymást váltó gyenge kormányok miatt a német tömegek szemében a parlamentáris demokrácia tekintélye megrendült, gyorsan teret nyertek a felelőtlenül ígérgető szélsőségesek, akik közül végül a nemzetiszocialista irányzat kerekedett felül. Bookazine-unk több aspektusból igyekszik bemutatni a nácik birodalmát. Végigkísérhetjük a „Reich” létrejöttét, az államalakulat főbb vonásait, gazdasági alapjainak megszervezését és működtetését, az „SS-állam” jellegzetességeit, a békés, majd később a háborús terjeszkedés főbb állomásait, végül megismerhetjük a náci állam bukásának okait. A kiadvány teljes mértékben fordított reprodukciója a Future Publishing Limited, a Future plc group company, UK 2019 „The History of Nazi Germany” című bookazinejának, amely a hivatalos brit történészi álláspontot képviseli, a nemzetiszocialista állam kialakulásának és működésének történéseit Nagy-Britannia szemszögéből mutatja be.

(Felhívjuk olvasóink figyelmét, hogy a kiadvány a nyugalom megzavarására alkalmas fényképfelvételeket tartalmaz, megtekintése kiskorúak számára nem ajánlott!)

NÁCI

A NÉMETORSZÁG TÖRTÉN ETE

HATALOM ÉS POLITIKA

HITLER ÁLLAMÁBAN MAGYAR NYELVŰ KIADÁS Kiadja: Ringier Axel Springer Magyarország Kft. 1122 Budapest, Városmajor utca 11. Telefon: (+36-1) 488-5700 Felelős kiadó: Kovács Tibor Főszerkesztő: Koszó-Stammberger Kinga Fordította: R. Kovács Anna Lektorálta: Dr. Nyáry Gábor Tervezőszerkesztő: Képe Judit Tördelő: Vodnyánszky Éva Nyomtatás: Ipress Center Central Europe Zrt. 2600 Vác, Nádas u. 8. Felelős vezető: Borbás Gábor Megrendelés sorszáma: 183667 Nyomtatás időpontja: 2019 Árusításban terjeszti: Lapker Zrt. s egyéb terjesztőszervek ISSN: 2631-0201 ISBN: 78-963-9631-44-1

A kiadvány teljes mértékben fordított reprodukciója a Future Publishing Limited, a Future plc group company, UK 2019 „The History of Nazi Germany” című bookazinejának, a szerzői jog vagy a licencjog a Future Publishing Limited tulajdona. Minden jog fenntartva. A „The History of Nazi Germany” a Future Publishing Limited márkajegye, a tartalom licencjogával a Future Publishing Limited rendelkezik.

BOOKAZINE BESTSELLER

T A R T A L O M 6

A NÁCIK FELEMELKEDÉSE 10 A WEIMARI

KÖZTÁRSASÁG VIHAROS ÚTJA Németország küzdött, hogy talpra álljon az I. világháborús vereség társadalmi és gazdasági sokkjából, a demokratikus weimari kormány pedig igyekezett egy pénzügyileg stabil, alkotó és toleráns országot létrehozni. A világ számára tragikus, hogy bukásra volt ítélve

20 A GONOSZ TÉRNYERÉSE: HITLER

Hitler igen leleményesen alakította azt a politikai játszmát, amelyben kijátszotta ellenfeleit egymás ellen, miközben arra törekedett, hogy megszerezze a teljhatalmat

30 HATALOMRA JUTÁS

Hitler és a náci vezetés hízelgett, megfélemlített és vesztegetett, hogy eljusson a csúcsra, egy olyan pozícióba, amelybe azután könyörtelenül bebetonozta magát

ÉLET A NÁCI NÉMETORSZÁGBAN 38 A RENDŐRÁLLAM KIÉPÍTÉSE

A Gestapo, az SA és az SS ellenőrzése alá vonta az állampolgárok szívét és tudatát, és a birodalom számára „nemkívánatosak” ellen fordította őket

48 PROPAGANDA A NÁCI NÉMETORSZÁGBAN

Lássuk, hogyan kísérelték meg a nácik a Harmadik Birodalomban ellenőrzésük alá vonni az elmét a könyvek, az újságok, a mozi és a rádió segítségével!

54 NŐK A BIRODALOMBAN

Ismerje meg a nők szerepének megváltozását a náci uralom éveiben!

60 FIATALOK A NÁCI KORSZAKBAN

Hitler eltökélte, hogy minden fiúnak és lánynak készen kell állni a haza szolgálatára

64 NÉMETORSZÁG

FELFEGYVERZÉSE Nem törődve a gyűlölt versailles-i szerződéssel, Németország titokban megkezdte a felkészülést a globális háborúra

70 A HOSSZÚ KÉSEK ÉJSZAKÁJA Pillantsunk bele a káoszba, amely során Hitler brutálisan megtizedelte az SA-t és más politikai vetélytársait

A HARMADIK BIRODALOM BUKÁSA 100 HITLER HÓDÍTÓ MENETELÉSE

Miután Németország évekig készült a háborúra, Hitler végül beindította a konfliktust, amelyet mindig is akart. Lengyelország volt az első a sok ország közül, amelyet a félelmetes Wehrmacht elfoglalt

104 A NÉMET HÁTORSZÁG

Miközben Európában tombolt a háború, Németország visszafojtotta a lélegzetét, és reménykedett a győzelemben. Lássuk, milyen volt a valódi élet Németországban a nácik uralma alatt a győzedelmes kezdetektől a vereség árnyékáig!

112 A HARMADIK

BIRODALOM VÉGE Élje át az ádáz berlini csatát, a kegyetlen harcot, amely százezrek életébe került, s amely rákényszerítette Hitlert és híveit a vereség valóságának elfogadására

124 ÉS HA A NÁCIK SOSEM

JUTNAK HATALOMRA? Milyen lett volna az élet Németországban, ha Hitler és a nácik soha nem veszik át egy meggyengült, megmentést kereső ország irányítását?

72 AZ 1936-OS BERLINI OLIMPIA Mivel a világ szeme Berlinre szegeződött, a nácik úgy tettek, mintha egy békés és toleráns országban uralkodnának

82 AZ ANSCHLUSS

Politika és emberek, akik Ausztria és Németország egyesítése mögött álltak

86 AZ ÁRJA ÁLLAM KIÉPÍTÉSE Előítélet és üldöztetés a Harmadik Birodalomban

94 A KRISTÁLYÉJSZAKA

Az éjszaka, amikor Németország rárontott a zsidókra

A NÁCIK FELEMELKEDÉSE 10 A WEIMARI

20 A GONOSZ

FELEMELKEDÉSE: HITLER Hitler igen leleményesen alakította azt a politikai játszmát, amelyben kijátszotta ellenfeleit egymás ellen, miközben arra törekedett, hogy megszerezze a teljhatalmat

30 HATALOMRA JUTÁS

Hitler és a náci vezetés hízelgett, megfélemlített és vesztegetett, hogy eljusson a csúcsra, egy olyan pozícióba, amelybe azután könyörtelenül bebetonozta magát

A WEIMARI KÖZTÁRSASÁG VIHAROS ÚTJA

A törekvő, 14 éve demokratikus német társadalom a gazdag kulturális fellendülésből katasztrofális gazdasági összeomlásba és politikai szélsőségességbe zuhant.

két világháború közötti Németországra leginkább úgy tekintenek, mint arra a táptalajra, ahol elvetették Hitler gonoszságának magjait. Ez a korszak azonban sokkal több, mint csupán egy megalomániás felemelkedésének előfutára. 1918. november 9-én, két nappal azelőtt, hogy a fegyverek végleg elhallgattak a nyugati fronton, II. Vilmos császár lemondott a trónról és Hollandiába menekült. Úgy hitte, ezzel a tettével „…feláldoztam magam és trónomat abban a hitben, hogy így cselekedve szolgáltam legjobban szeretett hazám érdekeit”. Ezzel hatalmi vákuumot okozott, az utcákon elszabadult az anarchia, mivel a Német Császárság szétmorzsolódott. A bekövetkező németországi forradalom hónapokon át tartó zavargásokat idézett elő, és ezek az erőszakkitörések jelezték,

mennyire szétdarabolódott a társadalom, és hogy még tovább bomlik. Miután a baloldaliak veszítettek a Spartakus-felkelésben, 1919 januárjában az új kancellár, Friedrich Ebert és a kormánypárt, Németország Szociáldemokrata Pártja (SPD) új alkotmányt készített elő. Megszületett egy új, demokratikus rendszer, amely weimari köztársaságként vált ismertté. A weimari társadalmat azonban még legjobb évei csúcsán is áthatotta a széthúzás. Ez a feszültség aztán a gyakori gazdasági zavarok rohamai során egy olyan korszakban hágott tetőfokára, amely az infláció, a feszült nemzetközi kapcsolatok, a puccsok és a virágzó kultúra melegágya volt. A weimari politikai kísérlet ugyan Hitler zsarnoki uralmával végződött, de a 20. századi történelem egyik legjelentősebb periódusa marad.

A NÁCI NÉMETORSZÁG

ZŰRZAVAR

1919–23

Kifizethetetlen jóvátétel, háborús bűntudat és frissen meglelt kulturális szabadság határozta meg ezt a változatos kort.

KULTÚRA

A birodalom a múlté lett, a német nép pedig megragadta a lehetőséget, hogy megszerezze a szabadságát. A német főváros, Berlin rövid idő alatt a világ egyik kulturális központjává vált, ez figyelemre méltó teljesítmény volt, tekintve, hogy a háborús kapituláció csak néhány évvel korábban történt. Országszerte új lehetőségek nyíltak a nők számára: megkapták a választójogot, és a születésszabályozás modern formáihoz is hozzájutottak. A művészetben is előtérbe kerültek az új gondolatok, különösen a Bauhaus, egy dizájn- és építészeti iskola, amely 1919-ben Weimar városában nyílt meg. Az utcákon azonban továbbra is felbukkant az erőszak, és nem szűnt meg a politikai bizonytalanság sem. A kultúra és a szórakoztatás ezen korszaka lett az egyik eszköz, amelynek segítségével a németek elviselték a bajokat, és amely segített átevickélni a köztársaság kezdeti ingatag évein – az élelmiszerés pénzhiány ellenére. Berlin óriási szerepet játszott ebben az új önkifejezési módban, de a weimari kultúra leghíresebb műfaja, a kabaré Münchenben gyökeresedett meg. A műfaj már a századforduló óta létezett Németországban, de teljességében csak az 1920-as években virágzott ki. Amikor elkezdődtek a weimari köztársaság legjobb évei, a „Kabarett” társadalomban betöltött avantgárd szerepe tovább növekedett.

GAZDASÁG

A mérhetetlen jóvátétel fizetése és a súlyos hiperinfláció mellett a német gazdaság beleragadt a háború utáni pangásba. A nyugati front legtöbb harca Franciaország és Belgium területén zajlott, így Németország profitált a nagyrészt sértetlen Ruhr-vidékből, az ország ipari központjából. Mindez azonban megváltozott a versailles-i békeszerződéssel, amely megnyomorította az országot. 1921-ben alig tudta kifizetni az első év kétmilliárd aranymárkányi jóvátételét, nagy részét szénnel, vassal és fával rótta le. 1922-re viszont világossá vált, hogy ez nem fenntartható rendszer, és elkezdődött a hiperinfláció. A papírpénz napról napra értéktelenebb lett, az emberek talicskákban gyűjtötték a bankjegyeket, és siettek elkölteni, mielőtt az árak tovább szöktek volna az egekbe. A hiperinfláció rombolta EGY UNCIA 1 000 000 000 000 000 a zsenge weimari közARANY társaságot, így Gustav MEGVÁSÁRLÁSÁHOZ Stresemann közbelépett. SZÜKSÉGES 1 000 000 000 NÉMET MÁRKA Az 1923 augusztusában 100 000 000 kinevezett új kancellár elrendelte, hogy a mun10 000 000 kások térjenek vissza a Ruhr-vidékre, és nekilátott 100,000 az ország stabilizálásának. Az új pénz, a Rentenmark 10,000 és a Dawes-terv keretében 1,000 nyújtott 200 millió dolláros 100 USA-kölcsön segítségével Németország képes volt 1919. 1920. 1922. 1923. 1923. 1923. újra talpra állni. jan. szept. szept. jan. szept. nov.

A WEIMARI KÖZTÁRSASÁG VIHAROS ÚTJA

POLITIKA A császár távozásával újfajta politika alakult ki a fiatal köztársaságban. Friedrich Ebertet 1919 februárjában elnökké választották. A II. Vilmos császár uralmának árnyékából kilépő weimari köztársaság volt a háború lángjaiból kiemelkedő főnix. Miksa badeni herceg birodalmi kancellár hivatalosan átadta a hatalmat Ebertnek, Németország pedig ekkor szövetségi államokra (Land) oszlott, mindegyik önálló volt, a had-, kül- és pénzügyeket kivéve, végső soron pedig a berlini Reichstagban működő központi kormányzatnak tartozott beszámolni. A weimari köztársaság arányos képviseleti rendszert alkalmazott, és minden húsz évnél idősebb ember jogosult volt a szavazásra. Ez azt jelentette, hogy több kisebb párt vett részt a kormányzásban, és egyiknek sem volt abszolút többsége. Ez megakadályozta, hogy bármelyik párt kizárólagos hatalomra tegyen szert. Az első jelentős fenyegetést a weimari Németországra az 1920-as Kapp-puccs jelentette. A jobboldali zendülést a köztisztviselő és újságíró Wolfgang Kapp vezette, a támadások Ebert ellen irányultak, mivel a lázadók úgy hitték, hogy a versailles-i békeszerződés cserbenhagyta az országot. A köztársasági elnök elhagyta Berlint, Drezdába menekült, ahol elsősorban a fővárosban megvalósítandó általános sztrájkra szólított fel. Ez a döntés mesterfogásnak bizonyult, megbénította a fenyegető felkelést, emiatt az mindössze öt nap után kudarcba fulladt. Ebert azért is szerencsés volt, mert 1918-ban megkötötte a hadsereggel az Ebert–Groener-paktumot, így nem állt fenn a veszély, hogy a katonaság megbuktatja a kormányt. A szocialisták körében, akik a hadsereget a forradalom ellenségének tekintették, népszerűtlenné tette őt a megegyezés, amely azt is biztosította, hogy a hadsereg a köztársaság idején továbbra is beleszólt a politikai ügyekbe.

NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK A korábbi szövetséges hatalmak elnézően bántak a legyőzött Németországgal, vagy kipréseltek volt ellenfelükből mindent, amit csak lehetett?

Úgy tűnt, mintha az egész világ Németország ellen lenne. Miután a kormány nem tudta összekaparni az újabb jóvátételi részletet, Franciaország és Belgium 1923-ban eldöntötte, megszállja a Ruhr-vidéket, Németország ipari erőközpontját. Hatvanezer támadó vette át az acélgyárak, szénbányák és vasutak feletti ellenőrzést, és minden ellenálló munkást bebörtönöztek. A jóvátétel részét képező készleteket erőszakkal elszállították. Ez sértette a Népszövetség által felállított szabályokat (megmutatva a szervezet gyengeségét). A kétéves megszállás 150 ezer Ruhr-vidéki német kiutasításához vezetett, és óriási csapást mért a német gazdaságra, mivel a kormány a régió dolgozóit passzív ellenállásra utasította, majd a költségek fedezésére túlzott pénzkibocsátáshoz folyamodott, részben ez volt a hiperinfláció oka, amely rövidesen tönkretette az országot. A szövetségesek kísértésbe estek, hogy hátradőlve figyeljék, amint a régi ellenség magát dönti romlásba, de hamarosan mutatkoztak más összefüggések is. A Szovjetunió kezdett a legnagyobb ideológiai fenyegetésnek tűnni az USA, Nagy-Britannia és Franciaország számára, így Olaszországgal és Belgiummal együtt megalakították a Dawes-bizottságot, hogy segítsenek talpra állítani a weimari köztársaságot. A tárgyalások eredményeképp a franciák és 1871. február 4. – 1925. február 28. a belgák kisvártatva kivonultak a Ruhr-vidékről, A weimari köztársaság első elnöke fő szerepet Németország nemzeti bankját pedig a volt világjátszott az új alkotmány létrehozásában. Ebert háborús szövetségesek szoros ellenőrzés alá vonátvezette Németországot a politikai zűrzavaron, de bírálták, amiért túl sokszor alkalmazta ták. A hosszú távú célok továbbra sem látszottak, a fegyveres erőket. Tekintélye végül de rövid távon a weimari köztársaságon segített áldozatul esett a pénzügyi krízisnek; korábbi ellenségeinek nagylelkűsége. még hivatalban volt, amikor

FRIEDRICH EBERT

meghalt.

A NÁCI NÉMETORSZÁG

ARANYKOR

1924–29

Stresemann éleselméjűségének és az USA engedékenységének köszönhetően a köztársaság a legnagyszerűbb korszakát élte meg.

GAZDASÁG

Az új pénz bevezetése és a praktikus nagykoalíció segített megalapozni egy működtethető kormányzati rendszert Németországban.

KULTÚRA

A gazdasági fellendüléssel a filmkészítők és színészek elérték a kabaré és a német mozi felemelkedését.

A modernebb szemléletű rendszerben új zenei, tánc- és egyéb irányzatok jelentek meg. A Weimarból elköltözött Bauhaus művészeti iskolát, amely lényegi hatással volt az európai művészet fejlődésére, Dessau fogadta be. A weimari köztársaság arany éveiben vezető műfaj volt a kabaré, Berlin, München és más német nagyvárosok szórakoztató-központokká váltak. Berlinben az éttermek és bárok késő éjszakáig nyitva tartottak, különösen a Nollendorfplatzon, ahol az illetlen humor és a politikai szatíra nyújtotta a hátteret. A kabaré eredetileg csupán szórakoztató műfaj volt, de népszerűségét politikai hatáskeltésre is használták. A kabaré örve alatt komoly problémákat taglaltak, biztatva az embereket, hogy gondolják át, miért úgy vannak a dolgok, ahogy, és miként javíthatnak az életen. Cél volt a birodalom napjaiban hirdetett nemzeti retorika lecserélése, de az Oroszországban végbement bolsevik forradalom elleni védekezés is. A németek sejtették, hogy ez a fellendülés ideiglenes, de a jó években kihozták a lehető legtöbbet a virágzó kultúrából, mielőtt elkezdődött a gazdasági válság és a szélsőségesség.

Ezt a konjunktúra-időszakot Stresemann gazdasági zsenialitása indította be, valamint az USA hajlandósága, hogy tárgyalóasztalhoz üljön. A csökkentett jóvátétel-fizetés 1929-ig volt érvényben, amikorra az infláció megszűnt probléma lenni, és a gazdasági helyzet megszilárdult. A kormány szigorúan megakadályozta a bankjegykibocsátást, és korlátozta a forgalomban lévő pénz mennyiségét. 1924-ben a járadékmárkát (Rentenmark) felváltotta a birodalmi márka (Reichsmark), a nagyvállalatokra kivetett adót pedig megemelték, hogy a kormányzat nagyobb vagyont tudjon újra befektetni. Mindezt a Stresemann vezette nagykoalíció alatt a tehetséges pénzügyminiszter, Hjalmar Schacht irányításával tették. A munkanélküliség azonban még mindig nőtt, és romlottak az életkörülmények, amelyek hamar a háború előtti szint alá kerültek. A legtűrhetetlenebb probléma azonban a tengerentúli kölcsönöktől való függés volt. Az egészséges gazdasági viszonyok kialakulása azt jelentette, hogy az arany években a szélsőséges pártok hangja elnémult, és a weimari köztársaságban végre virágozhatott a demokrácia. Az életkörülmények ugyan megsínylették, de a társadalom nyert is az új utakkal, középületekkel és iskolákkal, amelyeket a frissen felhalmozott pénzből építettek. Ahogy teltek a jó évek, változtak a dolgok: a bérek országszerte emelkedtek, mivel az ipari termelés megkétszereződött. Végül a weimari köztársaság eljutott a stabilitás szakaszába, de ez nem volt hosszú életű. Az amerikai pénz csak eltakarta a repedéseket, és az Atlanti-óceán túloldalán az események nagyobb, ezúttal tartós zűrzavart okoztak.

A WEIMARI KÖZTÁRSASÁG VIHAROS ÚTJA

POLITIKA A kulturális fellendülést a politikai spektrum szélsőbal- és szélsőjobboldala egyaránt kritizálta. Az előbbi a kapitalizmus tékozlásának, az utóbbi pedig a gyenge központi kormányzás bizonyítékának tekintette. Mindezen nézetek ekkor még csak kevéssé voltak aggasztók, és amikor Hitlert 1923-ban bezárták a Landsberg börtönbe, megszűnt a demokráciát érő legnagyobb fenyegetés. Talán az volt a legjelentősebb, hogy a szélsőséges pártokat hivatalosan betiltották, de ez nem állította meg az olyanokat, mint a KPD és az NSDP, hogy illegális támogatói bázisokat építsenek ki.

A nézeteltérések titokban maradtak, de a felszín alatt forrt a szélsőségesség.

A köztársaságon belül abból a tényből adódtak a problémák, hogy a gazdasági talpra állás és a kulturális felvirágzás ellenére a piramis csúcsán nem sok minden változott. A koalíciók sora mérsékelt és demokráciapárti volt, ám akadtak kisebbségi kormányok is, és a politikai vezetés gyakran cserélt gazdát. A háborús hős, Paul von Hindenburg elnökké választása 1925ben már jelezte az elkövetkezendőket: erőteljes figura volt, és köztudottan a jobboldali politika szimpatizánsa. Stresemann 1929-ben bekövetkezett halálával a politikai helyzet rövid idő alatt ismét bizonytalanná vált.

KOALÍCIÓ

KPD

USPD

A Spartakus-felkelés A Független résztvevőiből Szociáldemokrata alakult kommunista Párt az SPD-ből párt weimarellenes vált ki 1917-ben, volt, az SPD-vel Németország ellenszenvezett. további I. Előny: erős világháborús moszkvai részvétele feletti kapcsolatok. ellentét miatt. Hátrány: nem Előny: akart a weimari szakszervezeti köztársaság támogatás. keretében dolgozni. Hátrány: bomlasztó belső ellentét.

SPD

Az erősen antikommunista SPD mérsékelt szocdem párt volt, a köztársaságban a legnagyobb. Előny: erős párt, mély gyökerekkel. Hátrány: az arányos képviselet miatt nem tudott többséget szerezni.

DDP

Középosztálybeli liberális demokrata párt, a köztársaság alatt kikopott minden erős pozícióból. Előny: támogatta a Népszövetséget és a weimari alkotmányt. Hátrány: csak egy százalékot szerzett az 1932-es választáson.

Centrumpárt (Z)

A Német Centrumpárt mindegyik weimari koalícióban részt vett az NSDAP 1933as győzelméig. Előny: támogatók minden társadalmi osztályból. Hátrány: ragaszkodott a katolikus egyház szabályaihoz.

DVP

A Német Néppárt monarchista szervezet volt, legjobb eredménye az 1920-as választáson elért 14 százalék. Előny: vezetője Gustav Stresemann volt. Hátrány: későbbi csatlakozás a szélsőjobb eszmékhez.

DNVP

A monarchiát támogató nemzeti néppárt. Jobboldali nézeteivel ez állt legközelebb a nácikhoz. Előny: erős vidéki és protestáns támogatás. Hátrány: 1933ban beolvadt az NSDAP-be.

NSDAP

Először megpróbálta megdönteni a köztársaságot, de a kudarcos müncheni sörpuccs után törvényes megközelítésre váltott. Előny: világos, erős és lendületes Németország-vízió. Hátrány: Adolf Hitler (akkor még nem ismert) torz elméje.

NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK Németország megbízható nemzetközi szereplő lett, így javult a kapcsolata Franciaországgal.

Az USA azt szerette volna, hogy Németország folytassa a jóvátétel fizetését, mivel ez segített Párizsnak és Londonnak finanszírozni azt, amivel azok tartoztak az Államoknak. Azt is remélték, hogy ez Németországot a kapitalizmus választására ösztönzi, és nem billen el a kommunizmus felé. A folyamat gördülékenységét elősegítendő az USA nemzetközi bizottságot szervezett Németország pénzügyi helyzetének vizsgálatára. Charles Dawes volt a csoport vezetője, és 1924 áprilisára kidolgozták a Dawes-tervet, ebben rögzítették egy 800 millió márkás kölcsön nyújtását Németországnak. Ezt követően a locarnói szerződés alapján Franciaország és Belgium kivonta csapatait a Ruhr-vidékről. Két évvel később Németország belépett a Népszövetségbe, látszólag úton volt afelé, hogy ismét vezető, elismert országgá váljon a nemzetközi színtéren. 1929-re a német export már 34 százalékkal magasabb volt, mint 1913ban, és minden rózsásnak tűnt. A Dawes-terv óriási könnyítést jelentett a pénzügyileg gyenge weimari államnak. Ám világos volt, hogy a terv túlságosan is a kölcsönökre támaszkodik, és a németek 1878. május 10. – 1929. október 3. tudták ezt: szórták a pénzt kabaré-előadásokra és más kulStresemann volt a weimari köztársaság jó hírét építő legfontosabb emberek egyike. Volt külügyminiszter turális időtöltésekre. Németország szinte teljesen az USAés kancellár, neki tulajdonítják Németország tól függött, így ennek orvoslására 1929-ben kidolgozták a nemzetközi tekintélyének helyreállítását. Young-tervet. Az 59 éves periódusra vonatkozó, éves fizetési Kiemelkedő szerepe volt a Dawes-terv elfogadásában; elszántan dolgozott rendszer fenntarthatónak tűnt, ám mielőtt ez bebizonyosodhaazon, hogy Németországot otthon tott volna, 1929-ben beütött a Wall Street-i tőzsdekrach. és nemzetközileg egyaránt

GUSTAV STRESEMANN

sikeressé tegye.

EMBEREK GYÜLEKEZNEK A WEIMARI NÉMETORSZÁG EGYIK KABARÉSZÍNHÁZÁNAK BEJÁRATÁNÁL. A CSÁSZÁR URALKODÁSA IDEJÉN A NYILVÁNOS KRITIKA MINDEN FORMÁJÁT CENZÚRÁZTÁK, DE A BIRODALOM BUKÁSA UTÁN A „KABARETT” MŰVÉSZEI FOGLALKOZHATTAK TÁRSADALMI ÉS POLITIKAI TÉMÁKKAL. A KABARÉMŰFAJ AZ 1920-AS ÉVEKBEN VIRULT KI NÉMETORSZÁGBAN.

A MÓKA KAPUJÁBAN, 1925

A NÁCI NÉMETORSZÁG

WEIMAR KUDARCA 1930–33

A köztársaság utolsó évei elhozták a demokrácia és a politikai józanság halálát.

GAZDASÁG KULTÚRA A Reichstagot ugyan káosz uralta, de a weimari kultúra továbbra is tartalmas maradt. A weimari kor művészeti gondolata, a Neue Sachlichkeit (új tárgyiasság) az 1930-as években tovább élt. A közönségre még mindig kiábrándítóan hatott az I. világháború, ezt Erich Maria Remarque 1929-es regénye, a Nyugaton a helyzet változatlan fejezte ki a legjobban. Kurt Tucholsky szintén híres szerző volt, olyan sanzonokat írt, amelyeket Németországszerte énekeltek. A drámaíró Bertolt Brecht műveit egy új művészeti mozgalom, az expresszionizmus eszméinek népszerűsítésére használta, és az elitellenes művészi megnyilvánulást hirdette. A képzőművészethez és a színházhoz hasonlóan beindult a mozi is. Az 1930-as évek elején olyan filmeket mutattak be, mint a Der blaue Engel (A kék angyal) és a Der Kongress tanzt (Táncol a kongresszus), de népszerűségük alulmaradt Hollywood befolyásával szemben, és amint Hitler hatalomra került, a filmek kreativitását elnyomták. Amikor a nácik létre akarták hozni a Volksgemeinschaftot (népközösség), célkeresztbe vették a neves kabaré-előadókat, akiknek nemigen maradt más lehetőségük, mint elmenekülni, vagy pedig behódolni a Harmadik Birodalom kulturális béklyóinak. Ekkortól csak a nácikat kedvező színben feltüntető kabarét engedélyezték.

Hogyan reagált a weimari köztársaság minden idők legszörnyűbb gazdasági hanyatlására? Az 1929-es Wall Street-i tőzsdekrach ugyan Manhattanben történt, de lökéshullámait Berlinben is megérezték. Gustav Stresemann az évi halála újabb csapás volt a német gazdaság számára; a válság különösen keményen sújtotta az országot, mert miután a békeszerződés kirótta rá a jóvátétel fizetését, Amerika segítségétől függött. A lankadt német gazdaságot a Dawes- és a Young-terv segített fenntartani, tehát bármi történt az USA pénzügyeiben, az közvetlenül hatott a weimari köztársaságra. Mivel az Egyesült Államok maga is nehéz financiális helyzetbe került, 90 napos ultimátumot adott Németországnak, hogy visszajuttassa a pénzt az amerikai pénzesládába. Előre látható volt, hogy a németek semmiképp nem tudják visszafizetni ezt a tőkét, és a többi nagyhatalomnak is megvoltak a maga pénzügyi problémái, így képtelenek voltak kisegíteni a weimari kormányt. Az USA-kölcsönöket beszüntették, az ipari termelés pedig visszaesett az 1928-as eredmény 58 százalékára. A következmények pusztítók voltak. Mindössze hat évvel a hiperinfláció után a családokat ismét kemény csapás érte: a munkanélküliek száma 6,1 millióra nőtt. Franz von Papen kancellár 1932 júniusában beszédet tartott a gazdaságról, amelyben Németország helyzetét magyarázta. A kamatok és az adók magas szintjét, valamint a külföldi adósságtól való függőséget okolta. Noha minden, amit mondott, helytálló volt, ebben a helyzetben a beszéd nem ért sokat, mindenki számára nyilvánvaló volt, hogy a weimari köztársaság rövidesen fenntarthatatlanná válik. Valaminek történnie kellett gazdaságilag – és végül politikailag is.

A WEIMARI KÖZTÁRSASÁG VIHAROS ÚTJA

POLITIKA

Háromévnyi küzdelem során a reichstagbeli marakodások szélsőségességhez vezettek. Hermann Müller 1930. márciusi lemondása után a centrumpárti Heinrich Brüninget bízták meg azzal, hogy Németországot kivezesse az ingoványból. Brüning terve az adók megemelésén, a munkanélküli-járadékok csökkentésén és az importra bevezetett magas vámilletéken alapult. Minden erőfeszítése ellenére ezek az intézkedések sikertelenek voltak, így a szélsőséges pártok most jobb választásnak tűntek, mint addig bármikor. Ez bebizonyosodott, amikor 1930 szeptemberében 107 nemzetiszocialista és 77 kommunista párti képviselőt választottak be a parlamentbe. A Szovjetunión kívül az Ernst Thälmann vezette KPD volt a legnagyobb kommunista szervezet, és a politikai paletta többi szereplője mindig is aggodalommal figyelte. Ezzel ellentétben az NSDAP-t ekkor már az ország vezetésére nyíltan alkalmasnak tekintették. Hitler körüludvarolta a gazdag nagyvállalkozókat, ami igencsak kifizetődőnek látszott, mivel például Alfred Hugenberg médiamogul (ő maga a DNVP tagja) hatalmas adományokkal támogatta a nácikat. Hugenberg más jelentős nagyvállalkozókkal és a nácikkal 1931-ben Harzburgi Front néven jobboldali nacionalista szövetséget hozott létre, hogy rávegyék Hindenburgot Brüning menesztésére. A Harzburgi Front megbukott, a Hitler és Hugenberg közötti viszony megromlott, Hindenburg pedig nem mozdította el Brüninget. Az ország mélyülő társadalmi és gazdasági problémái azonban azt jelentették, hogy közel a demokrácia vége. Brüning oly mértékben veszített teret a parlamentben, hogy tevékenysége a Hindenburg által kibocsátott szükségrendeletektől függött. Lemondott, és Franz von Papen, majd Kurt von Schleicher rövid életű kormánya után Hitler lett a kancellár.

NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK Az USA megvonta a finanszírozást, így a weimari köztársaságnak a saját lábára kellett állnia. 1929 augusztusában a Chicago Tribune úgy írta le Németországot, hogy „Európa legmodernebb országa”. A Wall Street-i tőzsdekrach miatt azonban beütött a tragédia. Magával rántotta a weimari állam nagymértékben az USA-tól függő gazdaságát. Cégek mentek csődbe, bankok zártak be Németország-szerte. A gazdaság nem volt felkészülve ilyen mérvű katasztrófára. Az ipari termelés 40 százalékkal csökkent, ez sokkal jelentősebb volt, mint a franciák, valamint a britek 29, illetve 14 százaléka. A nagyhatalmak magukkal törődtek, hogy megpróbálják rendbe hozni gazdasági helyzetüket, nem óhajtottak Németországra figyelni, ahol felgyülemlettek a nacionalizmus, a fasizmus és más szélsőjobboldali irányvonalak eszméi. A német és az osztrák bankok bedőlése egész Európában pánikot keltett. Válaszul az országok egymás után vonták ki a pénzüket a Reichsbankból, és elveszett kétmilliárd dollárnyi aranytartalék. 1931-ben Herbert Hoover amerikai elnök felfüggesztette a jóvátétel-fizetési követelést, hogy némi haladékot adjon Németországnak. 1932 februárja és októbere között tartották Genfben a Népszövetség utolsó leszerelési konferenciáját, 60 ország részvételével. A Népszövetség követelte minden agresszió beszüntetését, ám Franciaország és Németország a haderőt illetően nem tudott megegyezésre jutni. Ez megroppantotta a szervezetet.

PAUL VON HINDENBURG

1947. október 2. – 1934. augusztus 2. Híres háborús hősként elkerülte őt a vádak nagy része országa I. világháborús kapitulációjáért. A Brüningkormány alatt biztosította minden, az aláírását igénylő törvény elfogadását. 1932-ben Hitlert legyőzve ismét elnök lett, de a nácik könnyen befolyásolták. 1933-ban követte el legsúlyosabb hibáját, amikor Hitlert nevezte ki Németország kancellárjává.

Feature A NÁCI NÉMETORSZÁG

20 20

A GONOSZ FELEMELKEDÉSE: HITLER

A GONOSZ FELEMELKEDÉSE:

HITLER A népámító a felkelést, a rasszizmust és az elnyomást használta a német „nagyság” helyreállítására.

itlert olvasva, ahogy 1924-es önéletrajzában, a Mein Kampfban (Harcom) elmondja történetét, szerinte az egész élete – már a születésétől kezdve – az 1933-tól 1945-ig tartó németországi diktatúrája felé vezetett. A végzet erői gondosan elterveztek mindent – ő volt az az ember, akit a sors a német nemzet vezetőjévé jelölt ki. Ám a valóságban a történelem ritkán ennyire gondos, és Hitler rendkívüli felemelkedése a totalitárius náci állam urává az 1930-as években, majd a német nép háborúba vezetése és szinte teljes romba döntése ennél jóval bonyolultabb. A történet gyökere inkább az I. világháború tragédiája, valamint következményeinek társadalmi, gazdasági és politikai káosza: egy ország, amely új kezdetet hajszolva elment a szélsőségekig, egy megkeseredett ember és követői körének képessége arra, hogy eladja a nemzeti újjászületés mítoszát egy kulturált, ám ugyanakkor háború sebezte népnek. Az 1924-től – amikor Hitlert rövid büntetése után kiengedték a börtönből – 1934-ig eltelt évek és a hírhedt véres hosszú kések éjszakája jellemzi Hitler felemelkedésének kulcsidőszakát. Amikor 1924. december 20-án kilépett a dél-bajorországi Landsberg am Lech város börtönéből, csupán kilenc hónapot töltött le ötéves, hazaárulásért kapott büntetéséből, amelyet az 1923. november 8–9-i müncheni sörpuccsban játszott szerepéért kapott. A csak 1919-ben alakult fiatal nemzetiszocialista párt és egy maroknyi jobboldali

társutas kísérlete volt ez az általuk gyűlölt weimari kormány megdöntésére. Hitler bírósági tárgyalása – amelyet egy náciszimpatizáns bíró vezetett – messze ható nyilvános pódiumot biztosított neki, ahonnan széthinthette a nézeteit, különösen, mivel a tárgyalásról buzgón tudósítottak az országos lapok. Nem csak elismerte bűnösségét a puccsban, igazából tetszelgett benne. „Eltökéltem, hogy a marxizmus elpusztítója leszek” – nyilatkoztatta ki magabiztosan a vádlottak padjáról, magát jelölve meg az „erős emberként”, akire, ahogy a jobboldalon sokan hiszik, Németországnak szüksége van, hogy kiemelkedjen a háborús évek zűrzavarából és nyomorúságából. A puccs után többé nem a leendő vezető útját előkészítő „hírverőnek” tekintette magát. Immár ő maga volt a Führer (vezető). Hitler Rudolf Hess-szel (aki 1933-ban a Führer helyettese lett) együtt meglehetősen kényelmesen töltötte börtönbüntetését. Fogadhatott vendégeket és több politikustársát, akik később a Harmadik Birodalom kiemelkedő figurái lettek. Ernst Röhm, Wilhelm Frick és Alfred Rosenberg például számos alkalommal meglátogatta. Ez lehetővé tette egy azonos gondolkodású csoport kialakulását, valamint azt, hogy Hitler kifejtse és kikristályosítsa nézeteit és megszilárdítsa pártvezetői szerepét – mindezt a börtön falai közt. Ráadásul Hitler kihasználta az időt politikai kiáltványának összeállítására is. Tulajdonképpen egy „állam által fizetett egyetemként” határozta

A NÁCI NÉMETORSZÁG

Hitler frissen kinevezett propagandaminisztere, Joseph Goebbels mellett ül egy 1933-as stuttgarti nagygyűlésen

meg a börtönt. Könyvének címe Mein Kampf volt, ebben részletezte azon alapvető nézeteit, amelyek keveset változtak élete során, és amelyek a nemzetiszocialista (náci) ideológia alapvető magvát képezték. A Mein Kampfban Hitler a saját történetét is átírta, megerősítendő a gondolatot: a sors akarata, hogy ő vezesse Németországot. Ő és sok követője kezdte hinni, hogy neki „…szinte messiási küldetése…, hogy az a »Nagy Vezér« legyen, akire a nép várt, aki eltörli »1918 bűnös hazaárulását«, helyreállítja Németország hatalmát és erejét, valamint megteremti az újjászületett »német nemzet germán államát«”. Önéletrajza a „Führer-mítosz” kezdete, amely aztán sok németnél

kitartott a náci korszak 1945-ös zord végezetéig. Egy vele rokonszenvező író mondta 1924-ben: „Ami a német nép lelkében szunnyad, mindenestől élő vonásokban öltött alakot… Adolf Hitlerben jelent meg a nemzet vágyainak élő megtestesülése.” A Mein Kampf olyan világot festett le, amelyet állandó harc jellemzett. Minden létezést le lehetett egyszerűsíteni az erős és a gyenge közötti harcra. „Aki tehát élni akar, küzdjön, és aki az örök küzdelemnek e világában nem akar küzdeni, nem érdemli meg az életet.” Hitler a szociáldarwinizmus mellett érvelt, amely Darwin evolúciós elméletének az emberiségre való alkalmazása, s a legjobban úgy foglalható össze, hogy „a legrátermettebb

túlélése”. Az erős és a gyenge meghatározásának legfőbb eszköze a faji szemlélet volt. Hitler azt mondta a Mein Kampfban: „A faji kérdés nemcsak a világtörténelemnek, hanem az egész emberi kultúrának is a kulcsa.” Az árjákat tekintette az emberiség legnagyszerűbb megtestesülésének. A német eszmény jellemzője a magas, jó felépítésű, egészséges, szőke hajú és kék szemű ember volt. Az árják fizikai vitalitása gazdag teremtő kultúrájukban is megnyilvánult. Hitler számára az árják voltak „a kultúra megalapítói”. Szöges ellentétük volt a zsidó. A nácik a zsidóságot nem vallásként, hanem fajként mutatták be, olyanként, amely fizikailag, mentálisan, sőt lelkileg is beteg.

A GONOSZ FELEMELKEDÉSE: HITLER The Rise Of Evil: Hitler

Hitler úgy magyarázta, hogy a zsidóságnak nincs saját kultúrája, és míg az árják kultúrát teremtenek, a zsidók az árjákra törnek, utánozzák őket, korrumpálják, végül elpusztítják őket. A nácik azzal érveltek, hogy éppen ez történt nemrég Németországban. Az I. világháború alatt, amíg a német férfiak harcoltak, a zsidók otthon aláásták a hagyományos német kultúrát azzal, hogy olyan veszélyes modern eszméket vezettek be, mint a bolsevizmus és a feminizmus. Ennek eredményeképpen a hátország összeomlott, és elvesztették a háborút. Ez volt a szélsőjobb által hirdetett hírhedt Dolchstoßlegende, a tőrdöféselmélet. Ezért a zsidók Németország ellenségei lettek, és el kellett

őket távolítani a társadalomból. Változatos javaslatok voltak, hogy ennek az „eltávolításnak” milyen mértékűnek kell lennie. Ezenkívül Európa összes német ajkú népét egy nagy német államban kellett egyesíteni, és ehhez szükséges volt több Lebensraumot (életteret) szerezni. Ugyanígy, a versailles-i szerződés „árulását” is orvosolni kellett. Összeálltak Hitler hosszú távú céljai. A Mein Kampfról és Hitler céljairól ellentétes nézetek alakultak ki. Johannes Zahn közgazdász ezt mondta: „A Mein Kampf olvasása pontosan olyan volt, mint hinni a Biblia parancsolataiban. Ezek parancsolatok voltak, de senki sem hitte, hogy százszázalékosan teljesíthetők.” Manfred von Schröder diplomata azt állította, „senki sem vette igazán komolyan”. Johannes Zahn azonban úgy vélte, a zsidó befolyás „túlságosan messzire ment” Németországban. Herbert Richter, aki szerint a Mein Kampf ahhoz is „túl hibbant” volt, hogy egyáltalán végigolvassák, azért úgy érezte, az I. világháborúban elvesztett területeket vissza kellene kapni. Úgy tűnt, Hitler a Mein Kampfban a közvélekedés számos elemére rátapintott – csak éppen a végsőkig fokozta azokat. Kezdetben rosszul fogyott a könyv, de 1939-re Németországban már második volt a Biblia mögött, és 1945-re 10 millió példányt adtak el. A müncheni sörpuccs és Hitler börtönben töltött ideje arra is megtanította a náci pártot, hogy a hatalomba az egyetlen út a szavazóurnákon át vezet. A fegyveres forradalom nem volt megoldás. Ehelyett belülről bomlasztották a rendszert, úgy, hogy Németország demokratikus rendszerének részévé lettek, majd a hatalmat megszerezve szétszaggatták a demokráciát. Ahogy Hitler mondta: „Tovább tart leszavazni, mint lelőni őket, de legalább az eredményt a saját alkotmányuk garantálja.” Hitler ebben az időszakban kezdte körülvenni magát olyan emberekkel, akik fontos szerepet játszottak a náci mozgalom kifejlődésében és a náci kormányzatban. Joseph Goebbels – aki kitartott Hitler mellett 1945-ig, a végső, öngyilkos napokig a Führerbunkerben – radikális értelmiségi volt, doktorátussal német irodalomból. A náci ideológiával szembeni kezdeti fenntartásai után ő lett a klasszikus példa arra, aki hitte, hogy ha Hitler mond valamit, akkor annak igaznak kell lennie. Emiatt Hitler egyfajta vallási alak lett, akiben hittek a követői.

Az érzelmi elköteleződés többet ért az észszerűségnél és az értelemnél, ez a tendencia jellemezte Hitler egész uralmát. 1927-ben Hitler azt mondta: „A hitet tesszük az első helyre, nem a tudást. Az embernek hinnie kell egy ügyben. Csak a hit teremti meg az államot. Mi motiválja az embereket, hogy elinduljanak és vallási eszmékért harcoljanak? Nem a tudás, hanem a vakhit.” Nyilvánvalóan ezt a jellemvonást mutatta Goebbels, aki a Mein Kampfot olvasva így nyilatkozott: „Szeretem őt… az én vezetőm lett egy ilyen sziporkázó elme. Meghajlok a nagyobb, a politikai géniusz előtt… Adolf Hitler, szeretlek, mert nagyszerű és ugyanakkor egyszerű vagy. Ezt nevezik zseninek.” A vak odaadás hasonló példája Rudolf Hess, aki 1920-ban lépett be a náci pártba, miután már eltöltött egy időt a németországi jobboldali mozgalomban, valamint Hermann Göring, az I. világháború ászpilótája, aki 1922-ben csatlakozott a párthoz. Később a Harmadik Birodalom egyik legfontosabb embere lett, először az SA (rohamosztagok) vezetőjeként, majd a Gestapo (a náci titkosrendőrség) megalapítójaként és a Luftwaffe (légierő) főparancsnokaként. Ernst Röhm egy más típusú náci volt. Hesshez és Göringhez hasonlóan már korán a mozgalom támogatója lett. 1919-ben lépett be a pártba, és kulcsszerepet játszott a müncheni sörpuccsban. Fontos pozíciót töltött be az SA megszilárdításában és vezetésében, de a náci párt útját leginkább egy forradalomnak látta, még a puccs után is, amikor Hitler elhatározta, hogy a politikai fősodor segítségével szerzi meg a hatalmat. Ezzel kapcsolatban Röhm így beszélt: „… mivel éretlen és gonosz ember vagyok, a háború és a lázadás jobban vonz, mint a jó öreg polgári rend. A kegyetlenséget tisztelik, és a népnek jót tesz a félelem”. Mivel a náci mozgalom hajnalán Hitler egyik legközelebbi barátja volt, nem látta őt olyan isteni vezetőnek, aki előtt be kellene hódolnia. A saját céljait akarta követni, hatalmat akart a pártban, és ez az engedetlenség vezetett végül az 1934-es meggyilkolásához. Gregor Strasser, aki testvérével, Ottóval együtt a nemzetiszocializmus szocialista elemeit akarta mindenekfelett kihangsúlyozni, hasonlóan megpróbálta a saját útját követni a mozgalomban, és szintén veszített.

„ÚGY TŰNT, HITLER A MEIN KAMPFBAN A KÖZVÉLEKEDÉS SZÁMOS ELEMÉRE RÁTAPINTOTT – MAJD A VÉGSŐKIG FOKOZTA AZOKAT” 23

A NÁCI NÉMETORSZÁG

Náci párt 1919

1918

1919

 Az I. vh. véget ér  Megalakul a

Német Munkáspárt Más antiszemita és nacionalista aktivistákkal együtt Anton Drexler az elsődleges előmozdítója a náci párt előfutára 1919. január 5-i müncheni megalapításának.

A Nagy Háború végén felmerül a „tőrdöféselmélet”, miszerint a német hadsereget elárulták. A német politikai palettán megjelennek a szélsőjobboldali elemek.

A Nemzetiszocialista Német Munkáspárt születése.

Német polgárok csatlakoznak a kieli matrózlázadáshoz

1921

1920

 Hitler belép

a Német Munkáspártba A hadsereg utasítja, hogy szivárogjon be a Német Munkáspártba, ám Hitler inkább 55. tagként be is lép a pártba, és gyorsan emelkedik a ranglétrán.

 Nácivá alakulás  Hitler előrelép

A csoport nevét hivatalosan Nemzetiszocialista Német Munkáspártra, rövidítve „náci pártra” változtatják, és megtartják első nyilvános gyűlésüket.

1924

1923 Hitler, szónoki adottságait kihasználva, 6000 emberből álló tömegnek beszél Münchenben. Még ebben az évben a náci párt elnökévé választják.

 Müncheni

sörpuccs Megtartják az első náci pártnapot. A sikertelen müncheni sörpuccsot követően több nácit megölnek, Hitlert pedig letartóztatják és bebörtönzik.

 Politikai

platform Hazaárulás miatti bírósági tárgyalását Hitler fórumként használta a német politikai helyzet bírálatára. A landsbergi börtönben letöltendő ötéves büntetést kap.

Hitler a börtönben rendszeresen fogad látogatókat, jelentős szabadságot élvez. Titkárának, Rudolf Hessnek lediktálja kiáltványát, a Mein Kampfot.

Hitler Mein Kampf című könyve bestseller lett Németországban

A nemzeti konzervatív párt szűk szavazati többséget biztosított Hitlernek.

1918

1925

 Konzervatív koncentráció

A Német Nemzeti Néppárt (DNVP) konzervatív szervezetet az I. világháború után alapítják meg. Különböző, a weimari kormányt ellenző jobboldali frakciókat foglal magában. A nácik terjeszkedése előtt ez a legnagyobb ilyen párt Németországban.

A Német Nemzeti Néppárt emblémája

Freikorps

 Mein Kampf

Adolf Hitler tagsági igazolványa

Német Nemzeti Néppárt

A NÁCI PÁRT EVOLÚCIÓJA

1928

 Az idős tábornok

megválasztása A DNVP a német szavazók több mint 20 százalékát tudhatja támogatói között, és kampányol, hogy Paul von Hindenburg tábornokot válasszák Németország elnökévé.

Hindenburg beiktatási ceremóniája 1925-ben

 Kemény jobbos

fordulat Alfred Hugenberg veszi át a DNVP vezetését, és éles jobboldali politikai fordulatot hajt végre, növelve a weimari kormánnyal szembeni ellenállást. A nácik népszerűsége kezdi lerombolni a DNVP bázisát.

Alfred Hugenberg, a DNVP vezetője

Hogyan sodródtak a szabadcsapatok, a német önkéntes alakulatok a náci pártba? 1919

1918  Felállni a vereségből

Reichswehr

1920

 További elégedetlenség

Megszerveződnek az első félkatonai Freikorps-egységek. A főként volt katonákból álló jobboldali Freikorps szemben áll a weimari köztársasággal és a baloldali csoportokkal.

 A hatalomért

nyúlnak A Freikorps részben feloszlik, de a következő években mégis működik tovább. Egyes Freikorps-vezetők részt vesznek a kudarcba fulladt Kapp-puccsban.

Németország-szerte legalább 65 Freikorps-egység szerveződik. Utcai erőszakba és a kommunista és baloldali lázadások leverésébe kezdenek, gyakran terrorhoz és gyilkossághoz folyamodnak.

1920

 Katonai átszervezés

Németország I. világháborús veresége után az Ideiglenes Nemzeti Hadseregből és Haditengerészetből létrejön a weimari köztársaság fegyveres ereje, a Reichswehr.

A jobboldali nacionalista Wolfgang Kapp

A nácik sikerének kulcsa: Hitler kapcsolata a német hadsereggel.

1919

1924

1920

 Állam az államban

 Titkos növekedés

A hadsereg vezetése nem hajlandó teljes mértékben támogatni a weimari kormányt, és Hans von Seeckt tábornok, a hadsereg kinevezett főparancsnoka gyakorlatilag önálló cselekvésbe kezd.

A Reichswehr katonái gyakorlat közben

Bár a versailles-i szerződés 100 000 főben limitálta a német hadsereg létszámát, Von Seeckt tábornok titkos kampányba kezd egy „árnyékhadsereg” kiépítéséért és fenntartásáért.

Von Seeckt tábornok Reichswehr-tisztek körében

A GONOSZ FELEMELKEDÉSE: HITLER

1925

1928

 Az SS

megszületése A Schutzstaffel, vagyis az SS Hitler testőrségeként alakul meg, de kiterjedt erővé válik, biztonsági, adminisztrációs és katonai feladatokkal.

 Választási

mérföldkő A Reichstag-választásokon a nemzetiszocialisták a szavazatok közel három százalékát kapják, ez felkelti más politikai csoportok figyelmét, és Németország-szerte érdeklődést vált ki a párt iránt.

 Erő

a Reichstagban Az országos választásokon a nácik 6 millió szavazatot kapnak, és képviseletüket 12 helyről 107-re növelik a Reichstagban.

Németek kampányplakátokkal

1932

1930

1931

A náci párt választási plakátja

 Náci elnöki

ambíciók Hindenburg, az I. világháború hőse fölényesen legyőzi Hitlert az elnökválasztáson, noha a náci jelölt megszerzi a szavazatok 37 százalékát.

Hitler egyik választási plakátja

1933  Feltörekvő terror

Franz von Papen kancellár feloldja az SS és a Sturmabteilung, vagyis SA betiltását. A nácik 13,7 millió szavazatot kapnak a választáson, így 230 hellyel többségük lesz a Reichstagban.

Vigyázzban álló SA-tagok egy díszszemle előtt

1933

1934

 Németország

kancellárja Hindenburg elnök, aki meg van győződve arról, hogy a nácik ellenőrzés alatt tarthatók, ha vezetőjüket beveszik a kormánykoalícióba, kinevezi Hitlert Németország kancellárjává.

 Véres tisztogatás

Hitler a hadsereg megnyugtatására és a hatalmát fenyegető veszély megszüntetésére tisztogatást hajt végre az SA vezetésében, és régi sérelmeket törleszt a hosszú kések éjszakáján.

A propagandaplakát Hindenburgot és Hitlert a kormányzat vezetőiként ábrázolja

1933

 Kooperáció

és koalíció A DNVP együttműködésbe kezd a nácikkal. Két év múlva, Hitler kancellársága alatt belépnek a koalíciós kormányba, amelyben Hugenberget nevezik ki gazdasági és mezőgazdasági miniszternek.

 DNVP-végjáték

Hugenberg javasolja a DNVP nevének Német Nemzeti Frontra (DNF) változtatását, hogy nagyobb képviseletük legyen az ország politikai térképén. Ám befolyásuk megcsappan, sok tag a nácikhoz csatlakozik.

Hitler kancellár a birodalmi kabinet tagjaival

1933

1922  A gyilkosság mint

politikai fegyver Egy volt Freikorps-egység tagjai meggyilkolják Walther Rathenau külügyminisztert, akiről úgy vélik, a politikai baloldallal szimpatizál. Rathenau ráadásul zsidó.

 Hűség a nácikhoz

A náci párttal való egység jelképeként komoly ünnepség keretében átadják a régi Freikorpszászlókat az SA és az SS vezetőinek.

Rathenaut egy volt Freikorps-egység ölte meg

1933  Fegyveres versengés

Náci választási propagandaplakát 1930 körül. „Asszonyok! Mentsétek meg a német családot! Szavazzatok Adolf Hitlerre!”

Miután Hitler Németország kancellárja lesz, a Reichswehr egyre tovább növekszik. A magas rangú tisztek azonban nehezményezik a többszörösen nagyobb, mintegy hárommillió főt számláló Sturmabteilung (SA) gyarapodó hatalmát.

1934  A lojalitás

kérdése Hitler megszerzi a hadsereg együttműködését, és tisztogatást rendez az SA-ban a hosszú kések éjszakáján. A német Hitler SA-katonákkal katonáknak később pózol 1928-ban hűségesküt kell tenniük Hitlernek.

Adolf Hitler Dortmundban egy náci gyűlésen katonák tömegeinek szónokol 1933 körül

Az I. világháború elvesztése okozta mély csüggedés, valamint a gazdasági és társadalmi káosz sok németet arra ösztönzött, hogy legalább meghallgassa a náci pártot, azonban az 1920-as évek közepére a körülmények javultak, és a legtöbb ember elfordult a politikai szélsőségektől. Az 1920-as évek végére viszont visszatért az az instabilitás és zűrzavar, amely ahhoz kellett a náciknak, hogy magukat életképes, újfajta kormányerőként tüntessék fel. 1928-ban zuhanni kezdtek a világpiac élelmiszerárai, amit a német mezőgazdasági dolgozók igencsak megszenvedtek. Az 1923-as katasztrofális hiperinfláció elmúltával Németország az Egyesült Államoktól kapott kölcsönökre alapozva megpróbálta a versailles-i szerződés által rárótt háborús jóvátételt fizetni a franciáknak és a briteknek. A világgazdaság teljesítménye azonban romlani kezdett, és ez fenyegetést jelentett Németország már amúgy is törékeny gazdasága számára. Amikor a nagy gazdasági világválság előhírnökeként a Wall Street pénzügyi piacai 1929-ben összeomlottak, az USA visszakérte a kölcsönöket, és a német gazdaság – mint világszerte oly sok másik – zuhanórepülésbe kezdett. Úgy tűnt, az ismert pártok kevés reményt vagy használható segítséget tudnak nyújtani a lakosságnak, mivel a nagy bankok bezártak, és a munkanélküliség mértéke kezelhetetlenné vált. 1929 végére mintegy 1,5 millió német állástalan volt. Egy éven belül ez a szám több mint duplájára nőtt. 1933 elejére Németországban a munkanélküliség elérte a döbbenetes hatmilliót. A kormányzat válasza

a költségek, bérek és munkanélküli-járadékok csökkentése volt – végzetes lépés. A gazdasági kínlódás a munkásosztály mellett a középosztályt is érintette. Az emberek elkeseredetten keresték a válaszokat, a segítséget, a reményt. Úgy látszott, a szélsőséges pártoknak vannak válaszai a szélsőséges időkre – a kommunisták és a nácik az utcákon harcoltak egymással a vezető szerepért. Hitler elemében volt. A náci párttagok száma az 1929-es 120 000-ről 1930-ra egymillió fölé nőtt. Az instabilitás miatti gyakori választásokon a nemzetiszocialisták az 1928-as 2,5 százalékról 1930-ban 18 százalék fölé növelték szavazataikat. 1932-ban a náci párt megszerezte a voksok közel 40 százalékát. Hitler üzenete az „igazi” németek egysége volt. A háborús évek bajtársiasságát kívánta újra visszahozni. Jutta Rüdiger, aki később a Német Lányszövetség vezetője lett, így emlékezett vissza: „Nekem azt mondták, hogy ez a frontkatona (Hitler) úgy tartotta… az egyetlen, ami számít, a bajtársiasság, a segíteni akarás, és hogy kiálljunk egymás mellett.” Hitler 1932-ben indult a német elnökségért az öregedő I. világháborús tábornokkal, Paul von Hindenburggal szemben. A tehetetlen kormányzás, az egymást váltó kancellárok, a gazdasági gyötrődés és a társadalmi elégedetlenség zűrzavarában Hitler két hatásos kampányt folytatott, nagyrészt propagandafőnöke, Joseph Goebbels munkájának köszönhetően. Hitler volt az első politikus, aki repülőgéppel beutazta az országot. Olyan volt, mintha a mennyekből szállt volna alá, amikor napi

öt városba elutazott beszédet tartani: a „Hitler Németország fölött” kampány óriási siker volt. A cél érdekében ütős és hatékony választási plakátokat használtak. „Hitler – az utolsó reményünk” szólt az egyik. „Dolgozók – arc és ököl – szavazzatok a frontkatona Hitlerre!”, mondta egy másik, amelyről két keménykötésű dolgozó férfi meredt vadul a nézőre. „Német asszonyok, gondoljatok a gyermekeitekre – szavazzatok Hitlerre!”, szólított fel ismét egy másik, amelyen rettegő női alak szorította magához a gyerekeit. Egy újabb ezt állította: „A marxizmus a kapitalizmus őrangyala – szavazz a nemzetiszocialistákra!”. A kapitalizmust jól öltözött, kövér zsidó férfiként ábrázolták, aki egy zsák pénzt szorongat. Ezek az egyszerű plakátok mindenkihez szóltak – férfiakhoz, nőkhöz, az egész lakossághoz – és egyetlen közös ellenségre koncentráltak: a zsidóra. Németország politikai elitje azonban nem volt meggyőződve róla, hogy a munkásosztályból jövő őrvezető (így tekintettek rá) a megfelelő ember a feladatra. Ám az ország társadalmi, politikai és gazdasági zűrzavara növelte a nyomást, lépni kellett. Hindenburg úgy gondolta, jobban ellenőrzés alatt tudják tartani Hitlert és a nácik túlkapásait, ha beveszik őket a kormányba, mint ha kívülről agitálnának, így beleegyezett, hogy Hitler legyen Németország kancellárja, a konzervatív Franz von Papen alkancellársága mellett. A döntés hibás volta hamar kiderült. Nem egész egy hónappal Hitler német kancellárrá történt kinevezése után, 1933. január 30-án kigyulladt a Reichstag épülete. Egy

A GONOSZ FELEMELKEDÉSE: HITLER

A WEIMARI JOBBOLDAL TENGELYE

A német kormányzat kulcsszereplői különbözőképpen képzelték el a nemzet meggyógyítását. TRADICIONALISTA

HEINRICH BRÜNING FRANZ VON PAPEN

PAUL VON HINDENBURG KURT VON SCHLEICHER

SZOCIALISTA holland kommunistát, Marinus van der Lubbét vádolták meg, de náci közreműködésről is terjedtek pletykák. Hitler szerint viszont ez a totális nemzeti szükséghelyzet végső jele volt. 1933. március 24-én elfogadták a felhatalmazási törvényt. Ez lehetővé tette a hatalom számára törvények alkotását anélkül, hogy azokat a Reichstag parlamentje elfogadta volna. Hitler bejelentette, hogy Németországban a nemzetiszocialista az egyetlen engedélyezett politikai párt. Az összes többi pártot és a szakszervezeteket betiltották. A Németországot alkotó államok elveszítették autonóm hatalmukat, náci hivatalnokok lettek az államok kormányzói. A zsidókat „nem árjának” nyilvánították, eltiltották őket a tanítástól, a közszolgálattól, a katonáskodástól és bármely üzlet birtoklásától. Az első koncentrációs tábort München mellett, Dachauban nyitották 1933. március 21-én. Hitler most már ténylegesen Németország diktátora, az ország pedig totalitárius rendőrállam volt. Miután Hitler a külső ellenségeit uralma alá hajtotta, figyelme a saját környezetében lévő ellenségek felé fordult. Eldöntötte, hogy fellép Ernst Röhm ellen, aki továbbra is agitált, nagyobb szeletet akarva a hatalomból. Nem vetette magát alá a Führernek, úgy gondolta, a rohamosztagosokat a német hadsereggel kell összeolvasztani, mégpedig az ő parancsnoksága alatt. Himmler és Göring hamis bizonyítékot tálalt fel arról, hogy Röhm puccsra készül. Hindenburg követelte, hogy Hitler cselekedjen. 1934. július 1-én kivégezték Röhmöt, majd az SA vezetését is, mindazokkal együtt, akikről Hitler úgy gondolta, veszélyeztetik a hatalmát; Gregor Strasser, a magas rangú náci tisztségviselő is rajta volt a listán. Útjára indult Hitler véráztatta Harmadik Birodalma.

KAPITALISTA

ERICH LUDENDORFF

ERNST RÖHM ADOLF HITLER

FORRADALMÁR

ADOLF HITLER

Hitler az 1920-as évek óta a náci párt vezetője volt, a totalitárius államban hitt, amely mindenben az egyén fölött áll. Gyakorlatias politikus lévén, hatalma megszilárdítására kénytelen volt együttműködni a német nagyiparosokkal és pénzügyi emberekkel. Ám vonakodott a kapitalizmustól, a gazdasági és társadalmi intézmények állami irányítását hirdette.

HEINRICH BRÜNING

Brüning 1930 márciusától 1932 májusáig a weimari Németország kancellárja volt. A nácikkal folytatott tárgyalásai nem eredményeztek koalíciós kormányzást. Emlékirataiban azt állította, a Hohenzollern-monarchia visszaállítását pártolta, hogy Hindenburg halála esetén megakadályozza Hitler hatalomátvételét.

PAUL VON HINDENBURG

Hindenburg, az I. világháború hőse két cikluson át volt Németország elnöke. A konzervatív választás érdekében

belesodródott az ország háború utáni politikai felbolydulásába. 1933-ban aláírta a felhatalmazási törvényt, amely szinte diktátori hatalommal ruházta fel Hitlert, így Hindenburg a náci párt felemelkedésének bűnrészesévé vált.

ERNST RÖHM

A radikális szocialista Röhm vezette az SA-t. Haramiái az utcákon csaptak össze náciellenes csoportokkal. Amint a növekvő SA létszáma meghaladta a német hadseregét, Hitler már fenyegetésnek tekintette. 1934-ben, a hosszú kések éjszakáján Röhmöt megölték, az SA vezetői között pedig tisztogatást hajtottak végre.

FRANZ VON PAPEN

A konzervatív, monarchista Von Papen a weimari köztársaság kancellárja volt 1932 júniusától novemberéig. Nagyrészt ő volt a felelős Hindenburg meggyőzéséért, hogy 1933-ban Hitlert nevezze ki Németország kancellárjának. Azt hitte, hogy egy kormánypozíció ellenőrzés alatt tartja majd

Hitlert és a nácikat. Sajnálatos módon tévedett.

KURT VON SCHLEICHER

Schleicher a weimari Németország utolsó kancellárja, lényegi szerepe volt a német hadsereg – versailles-i szerződést megszegő – újjászervezésében. Politikailag mérsékelt lévén, megpróbált centrista koalíciós kormányt alakítani, szembemenve a kezdődő náci befolyással. Ez kiváltotta Hitler ellenszenvét, és előidézte Schleicher meggyilkolását 1934-ben, a hosszú kések éjszakáján.

ERICH LUDENDORFF Ludendorff az I. világháborús hadsereg befolyásos tábornoka, aki kiábrándult, és az 1920-as években a jobboldali politikai irányzatokhoz kapcsolódott. Részt vett a sikertelen 1920-as és 1923-as puccskísérletben. Nemzetiszocialistaként volt a Reichstag tagja, de később figyelmeztetett a náci kormányzat okozta veszélyekre.

NÉMETORSZÁG MESSIÁSA? ÚGY ÜDVÖZÖLTÉK, MINT A HAZA MEGMENTŐJÉT ÉS AZT AZ EMBERT, AKI VISSZAJUTTATJA NÉMETORSZÁGOT A JOGOS HELYÉRE, ÍGY HITLER HATALOMRA JUTÁSA SOKAK SZÁMÁRA REMÉNYKELTŐ VOLT. A KÉPEN ÉPP LELKES TÖMEGEK KÖSZÖNTIK NÜRNBERGBEN.

A NÁCI NÉMETORSZÁG

ÍGY JUTOTTAK

HATALOMRA A NÁCIK A náci párt felemelkedése nem gyors hatalomszerzés volt, hanem lassú, módszeres, manipulatív felkapaszkodás a csúcsra.

önnyű lenne feltételezni, hogy Hitler hatalomra jutása úgy történt, mint valami fantasy történetben. Egy gonosz nagyúr felbukkan a sötétségből, lemészárolja ellenfeleit és leigáz egy népet. Ám a nácik valódi története egy variáció a változó tényezők, események közül, ahol már egyetlen eltérés megváltoztathatott volna mindent. A rejtett fenyegetés története, olyan, amelyről mások azt gondolták, irányíthatják, és nem vették észre, hogy nem így van, csak amikor már túl késő volt. Németország 1929 óta sokat szenvedett a nagy gazdasági világválság felőrlő, fojtogató szorítása alatt. A munkanélküliség egyre nőtt, 1932-re 8,5 százalékról közel 30 százalékra emelkedett, az ipari termelés pedig 42 százalékkal visszaesett. A keményen küzdő német emberek radikális változást vártak. A köztársaságot támogató pártok kormánykoalíciója felbomlott, az 1920-as választásokon a demokratikus pártok elveszítették többségüket a Reichstagban. Ez egy olyan lehetőség volt az NSDAP (ismertebb nevén a náci párt) és emelkedő csillaga, Adolf Hitler számára, amelyet nem kívánt elszalasztani. A párt kezdeti éveiben Hitler gyorsan emelkedett a ranglétrán. Hihetetlenül ügyes szónok volt, és tisztában volt vele, mennyire értékesek a szónoki képességei az NSDAP számára. Megérezve a lehetőséget, ultimátumot adott nekik: tegyék meg vezetővé, vagy elhagyja a pártot. A párt tisztségviselői felismerték, mit veszítenének, így beleegyeztek. Hitler azután magához hasonló emberekkel vette magát körül, olyanokkal, akik készséggel alkalmaztak erőszakot, hogy céljaikat elérjék, és ez olyan pártot eredményezett, amely kíméletlenül tört a sikerre, mindegy, mi volt az ára. Hitler tudta, hogy a félelem és a bizonytalanság elterjedt a német népesség körében, és ebből ko-

vácsolt tőkét. A náci párt nagyarányú, agresszív propagandába kezdett, hogy magához vonzza a munkásosztályt. Azt ígérték, Hitler az a keménykezű, rendíthetetlen vezető, akire szükség van, hogy országukat ismét erőssé és kiemelkedővé tegye. Egyszerűen fogalmazva, a nép változást akart, és a nácik ezt kínálták. A párt azonban nem ért el azonnali sikert, az 1928-as választásokon mindössze 12 mandátumot szerzett. Ám ahogy az ország tovább süllyedt a gazdasági szegénységbe, a párt mind nagyobb támogatást szerzett. Az 1930-as választáson szavazataik megnyolcszorozódtak, 1932-ben pedig Hitler indult az elnökségért Paul von Hindenburggal szemben. Veszített, de nem drasztikus mértékben, az első fordulóban 30,1, a másodikban 36,8 százalékot szerzett Hindenburg 49, illetve 53 százaléka ellenében. Mindeközben Németország utcái csatatérré váltak. A nácik paramilitáris szervezete, az SA (Sturmabteilung) harcokba kezdett kommunista és szociáldemokrata ellenfeleivel. Noha a pártja szabad folyást engedett a testi erőszaknak, Hitler mégis vonzó volt a rettegő középosztály számára, mert azt mondta, hogy helyreállítja a törvényességet és a rendet. A gyűlölet mindig is ott bugyborékolt a náci szónoklatokban, de Hitler valójában azzal adta el magát, hogy a stabilitás biztosítását és a küszködő gazdaság felélesztését ígérte. A német emberek nyilvánvalóan hittek neki, mert az 1932. júliusi választáson az NSDAP elnyerte az összes szavazat 37,3 százalékát. Ez azt jelentette, hogy a Reichstag legnagyobb pártja lett, 230 hellyel az összesen 608-ból. De ez nem volt elég. Hitlernek nem volt többsége, és a pártok közül egyik sem óhajtott koalícióra lépni vele. Ha többi párt képes lett volna félretenni a nézeteltéréseket, és

ÍGY JUTOTTAK HATALOMRA A NÁCIK

Hitler megnyerő szónoki képességei hatalmas és odaadó közönséget vonzottak

Von Papent a nürnbergi perben vád alá helyezték, de minden vádpontban felmentették

A KANCELLÁR Hogyan vezetett egy személyes bosszúhadjárat Hitler kancellári pozíciójához? Franz von Papen szunnyadó fenyegetés volt, akinek a nácikkal való összefonódása jelentős szerepet játszott azok hatalomra jutásában. Von Papen korábban hivatásos katonaként szolgált, aki az I. világháború (amelynek során szabotázzsal és kémkedéssel vádolták) után szállt be a politikába. A katolikus Centrumpárt szélsőjobboldali szárnyának tagjaként alelnök volt a porosz állam parlamentjében, a Landtagban. Csak Hindenburg tanácsadója, Kurt von Schleicher (Von Papen legjobb barátja) fáradozásainak köszönhetően lett belőle kancellár, a német politikai körök szinte minden tagjának nagy meglepetésére. Égett a vágytól, hogy megszerezze a hiányzó támogatást, ezért feloldotta a náci félkatonai szervezet betiltását, és lemondatta Poroszország szociáldemokrata kormányát. Schleicher érthetően nem örült ennek a fejleménynek, és azon munkálkodott, hogy a közvéleményt gyorsan Von Papen ellen fordítsa, nyilvánosan ostorozta őt, és kikényszerítette a lemondását. Von Papen a sebeit nyalogatva bosszút esküdött volt barátja ellen, ezért összefogott Hitlerrel, hogy módot találjon Schleicher kigolyózására. Sikerült meggyőznie Hindenburgot, hogy a náci vezetőt nevezze ki a kancellári pozícióba, aki mellett Von Papen lett az alkancellár. Von Papen ostobán azt gondolta, hogy ez olyan hatalmat ad neki, amellyel visszafoghatja Hitlert. A sértett egóját tüzelő könyörtelen bosszúterve miatt Von Papen a világ legveszélyesebb emberét juttatta óriási hatalommal járó pozícióba. Ami a volt barátból riválissá lett Schleichert illeti, őt meggyilkolták a hoszszú kések éjszakáján, 1934-ben.

Hitler 1933. március 23-i, Reichstag előtti beszéde hamis ígéretekből állt, hogy elfogadtassa a felhatalmazási törvényt

koalíciót alkotni Hitler ellen, az lelassíthatta volna a felemelkedését. Ám a kommunisták bírálták a szociáldemokratákat, ezzel szétforgácsolták a nácikkal szembeni ellenállást, és újabb választást kényszerítettek ki az országban. Ezúttal Hitler a saját szabályai szerint akart nyerni, és nem szándékozott megosztani a hatalmat másokkal. Mivel az NSDAP volt a legnagyobb párt, meg tudta választani Hermann Göringet a Reichstag elnökévé. Hitler azt kérte, nevezzék ki kancellárrá. Franz von Papen azonban ehelyett az alkancellári pozíciót ajánlotta fel neki. Hitler számára ez arculcsapás volt. Nem akart másodhegedűs lenni. Uralkodni akart. De még Hitler számára sem voltak olyan egyszerűek a dolgok. Az 1932. novemberi rendkívüli választásokon a náci párt 35 helyet veszített. Habár ez még mindig azt jelentette, hogy a Reichstag legnagyobb pártja maradt, az eredmény hatalmas csalódás volt a nácik számára. És megint nem sikerült koalíciót kötniük, mert egyik riválisuk sem kívánt összeállni velük. Ez volt az utolsó szabad és tisztességes német választás 1949-ig. Hitler egyre ingerültebb lett – az egyenlő, tisztességes választások nem nyújtották a neki szükséges eredményt elég gyorsan. A kormány eközben zilált állapotban volt. Von Papen kancellár parlamenti többség nélkül kormányzott, és főként a Hindenburg által kibocsátott törvényerejű rendeletekre támaszkodott. Ez a helyzet tarthatatlan volt, és ezt mindenki tudta. Felismerte, hogy bizalmatlansági indítvány következik, s tudta, hogy azt el is fogadják majd, így

szeptember 12-én arra kérte Hindenburgot, oszlassa fel a parlamentet. Mivel az ezt követő novemberi választás nem hozott egyértelmű többséget, a dolgok kétségbeejtővé váltak. Von Papen tudva, hogy még van valamennyi befolyása Hindenburgnál, megígérte Hitlernek, hogy kancellár lehet, amennyiben ő, Von Papen lesz az alkancellár. A drámai politikai helyzet ellenére Hindenburg érthetően tartott Hitlertől, és nem kívánt neki túlzottan nagy hatalmat adni. Ám meg volt kötve a keze. A választás nem eredményezett többségi kormányt, és nem hagyhatta figyelmen kívül Hitler növekvő népszerűségét. Hindenburg kapott egy levelet az ipar, a pénzügyi élet és a mezőgazdaság 22 köztiszteletben álló képviselőjétől, amelyben mindannyian kérték, nevezze ki Hitlert kancellárrá. Hindenburg beadta a derekát, belegyezett, hogy Hitlert nevezi ki a posztra, valamint, hogy koalíciós kormány alakuljon az NSDAP és saját pártja, a DNVP (Német Nemzeti Néppárt) részvételével. Az új kabinet 1933. január 30-án letette az esküt, Hitler kancellár, Wilhelm Frick belügyminiszter, Hermann Göring pedig tárca nélküli miniszter lett. Ennek megünneplésére az SA és az SS elözönlötte Berlin utcáit, fáklyás felvonulásokat tartottak. A többi politikus nem volt vak. Tudták, hogy Hitler még több hatalomért fog küzdeni, és ismerték pártja szélsőjobboldali beállítottságát is. Hiba volt részükről, hogy alábecsülték a nácikat. A konzervatívok meg voltak róla győződve, hogy Hitlerrel egy koalícióban lévén, képesek lesznek kontrollálni őt, és megfékezni pártja vad önfejűségét. Hitler lesz a népszerű arc, de a kormányban ők lesznek az igazi

ÍGY JUTOTTAK HATALOMRA A NÁCIK

vezetők. Hitler a tömegek kedvence volt, de csak beszélt, és nem cselekedett. A külföldi nagykövetek „középszerűnek” tartották, és „Mussolini rossz másolataként” jellemezték. Sokan nyilvánosan degradálták őt pusztán a kormány kabalafigurájává vagy bútordarabjává. Hitler szélsőséges nézeteit és hatalomvágyát jelentéktelennek tüntették fel. Az újságok azt állították, a diktatúra kialakítására szőtt reményeit lehetetlen megvalósítani, mert a német nép rendkívül büszke a „szólás- és gondolati szabadságra”. Még a zsidó közösség – amely nagyon is tisztában volt Hitler antiszemita nézeteivel – sem aggódott különösebben, azt hitték, senki nem meri a nép alkotmányos jogait fenyegetni. Németországban nem. A modern világban nem. Hitler egy vad kutya, de erős pórázon tartják. Nem mindenkit lehetett azonban meggyőzni arról, hogy olyan egyszerű megfékezni Hitlert. Sir Horace Rumbold berlini brit nagykövet elismerte ugyan, hogy Hitler aligha államférfi, de „szokatlanul agyafúrt és arcátlan […] tökéletesen érzékel minden tömegösztönt”. Rumbold figyelmeztette a külügyminisztériumot, hogy a nácik „meg fognak maradni”. Egy másik magas rangú brit diplomata, Robert Vansittart úgy hitte, hogy ha Hitler képes fordítani a körülményeken és megszerezni az irányítást, akár egy pillanatra is, akkor ki fogja használni azt, és egy újabb európai háború fenyeget. Kétkedő hangjuk azonban nem volt elég hangos, és még mindig könnyebb nem törődni a fenevaddal, mint szembeszállni vele. A nácizmust ellenző németek közül senki sem cselekedett elég gyorsan, a saját ellentéteik és

megosztottságuk felett civakodva nem sikerült ellene egyesülniük. Az alábecsült és veszélyesen nagyravágyó Hitler azoknak az orra előtt eszelte ki az utat az abszolút hatalomhoz, akiknek az volt a célja, hogy ellenőrzésük alatt tartsák. Csak egy szikra, egy apró lángnyelv kellett neki, hogy felgyújtsa a lőporos hordót, amelyet az elmúlt húsz évben fabrikált. Hitler a végsőkig megalkuvó volt, és a nagy lehetőség, amelyre várt, 1933. február 27-én egyenesen az ölébe hullott. Négy héttel azután, hogy Hitlert beiktatták kancellárnak, szó szerint tűz söpört végig a Reichstagon. A tüzet először este 9-kor jelentették, és mire a hatóság kiérkezett, az üléstermet már elborították a lángok. Az épületben egy embert találtak, Marinus van der Lubbét, őt letartóztatták azzal a gyanúval, hogy ő gyújtogatott. Hitler számára ez nagy pillanat volt – nem azért, mert a kormányzati épület lángba borult, hanem azért, mert a feltételezett elkövető kommunista volt. Ezt az információt Hitler előnyére tudta fordítani. Szemérmetlenül kiforgatta, és azt állította, hogy ez a veszélyes támadás a kommunista agitátorok tevékenységének eredménye. Bár egy német bíróság később úgy ítélte meg, hogy Van der Lubbe egyedül cselekedett, a nácik ezt az akciót bizonyítékként használták arra, hogy a kommunisták összeesküvést szőttek a német kormány ellen. Ők voltak a lázadók, ők voltak az agitátorok, ők voltak mindaz, amitől Németországnak meg kellett szabadulnia, hogy egyáltalán reménye legyen a stabilitásra. Hitler ösztökélte Hindenburgot, adjon ki szükségállapotról szóló rendeletet, amely felfüg-

Az 1930-as évekbeli plakáton Hitler azt állítja: „Kezünkbe vesszük a nemzet sorsát”

Hindenburg szemben állt Hitlerrel, de beadta a derekát, és a követeléseit kielégítve kinevezte kancellárrá

A NÁCI NÉMETORSZÁG

A nácik 1930-as kampányába hatalmas pénzösszeget fektettek, több mint egymillió röpiratot készítettek

geszti a polgári jogokat, és engedje meg a „könyörtelen szembeszállást” Németország Kommunista Pártjával. A valódi tűzzel szembesülő Hindenburg aligha mondhatott ellent. A rendeletet kiadták. Ez azt jelentette, hogy Hitler szabad kezet kapott arra, hogy tömeges letartóztatásokat foganatosítson a kommunisták ellen, beleértve a parlamenti képviselőket is. A nácik már hosszú ideje elkeseredett harcban álltak legnagyobb riválisukkal, a kommunistákkal. Most az utóbbiak eltűntek. Székeik üresen álltak, a nemzetiszocialisták pedig mohón méregették azokat. Mindössze pár nap múlva új választás következett, és ezúttal Hitler nem óhajtotta hagyni, hogy a többség kicsússzon a kezéből. A nép és az állam védelméről szóló birodalmi elnöki törvényerejű rendeletnek köszönhetően Németországban a nácik számára megérett a helyzet, amelyet kihasználhattak és saját akaratuk szerint alakíthattak. A törvény felfüggesztette a személyes szabadságjogokat, a szólás- és sajtószabadságot, sőt még a postai szolgáltatás és a telefonvonalak titkosságát is. Hitler ezt arra használta, hogy betiltson minden olyan kiadványt, amely nem barátian közelített a náci ügyhöz, és kinyilatkoztatta, hogy

„A FELHATALMAZÁSI TÖRVÉNY JOGÁN HITLER TÖRVÉNYEKET HOZHATOTT” a kommunista összeesküvés megállításának egyetlen módja, hogy a nácikra szavazzanak a küszöbönálló választáson. A náci rohamosztagosok erőszakhullámot indítottak nemcsak a kommunisták, hanem a szakszervezeti tagok, baloldaliak, szociáldemokraták és a Centrumpárt ellen is. Az újságok pánikba kergették a lakosságot, és a kommunisták ezreinek letartóztatása mellett a nácik szavazatainak száma 33 százalékról 44-re nőtt. Habár a náci szervezetek felügyelték a szavazási folyamatot, ez még mindig nem volt az az arány, amely Hitlernek kellett, ehhez szükség volt a DNVP nyolc százalékára, amellyel pártja végül 52 százalékos többséget szerzett. Nem volt könnyű és nem volt elsöprő győzelem, de végül csak megcsinálta. Ekkortól lépett életbe Hitler valódi terve a hatalom megszilárdítására. Hitler tudta, hogy számára a birodalmi elnök mindig is

akadályozó tényező lesz, mert az elnöknek megvolt a hatalma, hogy bármikor elmozdítsa a kancellárt. Nem remélhette, hogy szabadon cselekedhet, ha van valaki, aki képes egy pillanat alatt megállítani. El kellett hát fogadtatnia egy felhatalmazási törvényt. Ez megadhatta neki a jogot, hogy rendeleti úton törvényeket hozzon, anélkül, hogy át kellene menniük a problémás Reichstagon. Ez négy évig lenne érvényben, mielőtt az új hatalmat felülvizsgálnák, ami biztosan elég idő lenne számára, hogy terveit beindítsa. Négy év alatt sokat tehet. A felhatalmazási törvény egy elnök hatalmát biztosítaná Hitlernek – a hatalmat, hogy rendeleti úton kormányozzon. Ez a fajta törvény szinte példa nélküli, csak szélsőséges szükséghelyzetben hoztak ilyet. Egyetlen probléma volt: Hitlernek kétharmados szavazati többség kellett a törvény elfogadtatásához. Tudta, hogy a szociáldemokraták lesznek a legna-

ÍGY JUTOTTAK HATALOMRA A NÁCIK

A Reichstag felgyújtásának valódi felelőse ma is sok vita forrása

ELSZAKADÁS A NEMZETEK SZÖVETSÉGÉTŐL A német népnek a Népszövetség nem egy szervezet, hanem az elnyomás eszköze volt.

gyobb ellenzői, ezért, hogy sokukat megakadályozza helyük elfoglalásában a szavazás idején, megfélemlítést és letartóztatásokat alkalmazott. Hitler ígéretet tett, hogy új hatalmával nem fenyegeti majd a Reichstagot, az elnököt, a szövetség államait és az egyházakat. Természetesen csak azt teszi majd, ami szükséges, hogy visszavezesse az országot az erkölcsileg helyes útra, miután azok a gonosz kommunisták mindent összezavartak. Választás elé állította a parlamentet: „Önökön, a Reichstag kiválóságain múlik, hogy válasszanak a háború és a béke között.” A megmaradt politikusokat meggyőzte Hitler retorikája, és valószínűleg féltek az ellenkezés következményeitől, így 1933. március 23-án, anélkül, hogy túlságosan ellenálltak volna, elfogadták a felhatalmazási törvényt, lényegében megadták Hitlernek egy diktátor minden jogkörét. Hitler ígéretei szinte azonnal elenyésztek. Mivel nem volt olyan párt, amely szembeszállt volna vele, megszüntette a szövetségi államok felhatalmazását, és eltörölt minden nem náci pártot. A Reichstagot is megfosztotta demokratikus feladataitól. Engedte, hogy Hindenburg tovább-

ra is elnök legyen, az maradt 1934. augusztusi haláláig, ami végül igazán megszilárdította Hitler teljhatalmát. Viszont nem vesztegette az idejét, már Hindenburg halála napján megparancsolta minden katonának, hogy tegye le a Hitler-esküt, az új vezetőjük iránti feltétel nélküli engedelmesség fogadalmát. A hatalom megszilárdításának útján Hitler nem borította lángba a világot. Még a szavazók megfélemlítésének és az ellenzékiek letartóztatásának csúcspontján sem sikerült többséget szereznie. Hitler nem győzte meg az egész német népet, sokan igazából más pártra szavaztak. De ez nem számított. Képes volt megragadni a lehetőséget, amely az ölébe hullott, eltorzította a törvényeket és a törvényhozást, valamint meggyőzte politikustársait, hogy nem jelent fenyegetést, valójában eltökélten segíteni akarja őket. Hitler ügyesen átcsúszott a radar alatt, és mire azok, akik meg tudták volna őt állítani, felismerték a hibákat, túl késő volt. Németország már Hitleré lett, azt csinált vele, amit akart. Hamarosan Európa többi része következett.

Amikor Németország 1933 októberében bejelentette, hogy kilép a Nemzetek Szövetségéből (Népszövetség), az egy 14 éven át kitörni készülő vihar folyománya volt. A német nép még mindig a versailles-i békeszerződés okozta sebeit nyalogatta, úgy hitték, a béke pária államnak bélyegezte őket. A szerződés teljes mértékben Németországot okolta a háborúért, az egyszerű németek viszont úgy gondolták, cselekedetük védekezés volt. A Németországot ért legnagyobb megaláztatás a Népszövetség részéről azonban a többi ország lefegyverzésének elmulasztása volt, amire pedig felkérték a szervezeteet. Hitler ezt a negatív érzelmet lovagolta meg, és népszavazást tartott a Népszövetségből való kilépésről. Szándékosan úgy időzítette a voksolás időpontját, hogy az közel essék a compiègne-i fegyverszünet 15. évfordulójához, Németország keserves emlékéhez. Ráadásul akkora volt a kilépés támogatottsága, hogy Hitler tudta, nem kell kényszerítő taktikát alkalmaznia a kívánt eredmény eléréséhez. A szavazók 95,1 százaléka földindulásszerűen tette le voksát a kilépés mellett. Kilenc hónappal Hitler kancellári kinevezése után Németország elhagyta a Népszövetséget. Ez egy gyors újrafegyverkezési időszak kezdetét jelölte, amely végül elvezetett Ausztria bekebelezéséhez, Csehország és Morvaország annektálásához, és 1939 szeptemberében a világ többi része számára is sorsdöntő lengyelországi invázióhoz.

A Népszövetség 26 évig működött, 1946-ban oszlott fel

ÉLET A NÁCI

NÉMETORSZÁGBAN 38 A RENDŐRÁLLAM KIALAKÍTÁSA

A Gestapo, az SA és az SS ellenőrzése alá vonta az állampolgárok szívét és tudatát, és a birodalom számára „nemkívánatosak” ellen fordította őket

48 PROPAGANDA A NÁCI NÉMETORSZÁGBAN

Lássuk, hogyan kísérelték meg a nácik a Harmadik Birodalomban ellenőrzésük alá vonni az elmét a könyvek, az újságok, a mozi és a rádió segítségével!

54 NŐK A BIRODALOMBAN

Ismerje meg a nők szerepének megváltozását a náci uralom éveiben!

60 FIATALOK A NÁCI KORSZAKBAN

Hitler eltökélte, hogy minden fiúnak és lánynak készen kell állni a haza szolgálatára

64 NÉMETORSZÁG

FELFEGYVERZÉSE Nem törődve a gyűlölt versailles-i szerződéssel, Németország titokban megkezdte a felkészülést a globális háborúra

70 A HOSSZÚ KÉSEK ÉJSZAKÁJA

Pillantsunk bele a káoszba, amely során Hitler brutálisan megtizedelte az SA-t és más politikai versenytársait

72 AZ 1936-OS BERLINI OLIMPIA

Mivel a világ szeme Berlinre szegeződött, a nácik úgy tettek, mintha egy békés és toleráns országban uralkodnának

82 AZ ANSCHLUSS

Politika és emberek, akik Ausztria és Németország egyesítése mögött álltak

86 EGY ÁRJA ÁLLAM KIÉPÍTÉSE Előítélet és üldöztetés a Harmadik Birodalomban

94 A KRISTÁLYÉJSZAKA

Az éjszaka, amikor Németország rárontott a zsidókra

64 38

A NÁCI NÉMETORSZÁG

A RENDŐRÁLLAM KIÉPÍTÉSE Ahogy a náci rezsim mind erősebben szorongatta az országot, a fenyegetés, az erőszak és a terror lett a német néppel szemben bevetett fő fegyver.

Németországban a két világháború között kialakult rendőrállam nem egy részletes és hatékony mesterterv eredménye volt. Szervezetlen, gyakran kaotikus folyamatban született, amelyben rivális biztonsági szervezetek versengtek az irányításért és a vezető szerepért. Habár sok szervezet vett ebben részt, az ország átalakításában három testület tűnt ki: a Gestapo, az SA és az SS. A náci vezetés időnként a szervezetek közti rivalizálást használta ki a gyengék leváltására vagy a megkérdőjelezhető hűségűek eltávolítására. A párt számára egyik évben nélkülözhetetlennek tartott embereket a következőben könyörtelenül lecserélhették, a félelem és gyanakvás légkörében pedig a biztonsági erők által alkalmazott módszerek egyre keményebbek lettek. A nácik a párt korai éveiben igyekeztek fenntartani tetteik törvényességének látszatát. Fenntartották a válságérzetet Németországban, hogy bizonytalanságban tartsák a lakosságot, amely így inkább hajlandó volt elfogadni a rend helyreállítása ürügyén tett szélsőséges intézkedéseket. 1933 februárjában Hitler a Reichstag felgyújtását használta indokul az elnyomó rendeletek meghozatalára, szükségállapotot vezetett be Németországban, és felfüggesztett több alapvető demokratikus jogot. Ezzel egy időben megnövelte a rendőrség hatalmát, hogy könnyebben beleavatkozhasson az átlagpolgárok életébe. Fordulópont volt ez az ország történelmében, de az alapok nagy részét már lefektették.

A RENDŐRÁLLAM KIALAKÍTÁSA

A Gestapo gyökerei az 1918-as forradalom után Berlinben megalakított politikai rendőrséghez nyúlnak vissza. Egy különálló részleg, az 1A Ügyosztály kötelessége volt „észlelni, megakadá-

A RENDŐRÁLLAM KIÉPÍTÉSE

Hitler testőrsége és Heinrich Himmler (elöl középen) 1932-ben

Heinrich Müller (bal oldalt elöl) Oslóban, 1941

A GESTAPÓS MÜLLER A titkosrendőrség vezetőjének felemelkedése és feltételezett bukása. A II. világháború idején a Gestapót Heinrich Müller irányította, akinek holttestét sosem találták meg, bár feltételezik, hogy 1945 májusában meghalt. Müller a müncheni rendőrség politikai osztályán kezdte pályafutását, majd belépett az SS-be, és gyorsan emelkedett a ranglétrán. 1939-ben lett a náci párt tagja, nem azért, mintha hitt volna a párt ideológiájában, hanem a nagyobb karrierlehetőségek miatt, amelyeket egy ilyen lépés eredményezhetett. Politikai hozzáállása kifizetődött, mivel 1939 szeptemberében kinevezték az újonnan (a Gestapo és más rendőrségi szervek egybeolvasztásával) létrehozott Birodalmi Biztonsági Főhivatal IV. osztályának (Amt IV) vezetőjévé. Az azonos nevű SS-tábornokkal való összetéveszthetőség okozta várható zavarok miatt őt „gestapós Müller” néven említették. A titkosrendőrség magas rangú tagjaként segített kitervelni a „végső megoldást” (Endlösung), az európai zsidók tömeges legyilkolását. Ő vezette a nyomozást a Hitler elleni 1944-es merényletkísérlet ügyében is, és a náci rezsim végnapjaiban a Führerbunkerben tartózkodott, ám halálát hivatalosan sosem erősítették meg.

Három, a Gestapo franciaországi ügynökeként bűnösnek talált férfi, közülük kettőt halálra ítéltek

lyozni és üldözni… minden olyan törvénybe ütköző kihágást, amely politikai jellegű”. A kezdetben körülbelül 300 rendőrből álló 1A Ügyosztály számíthatott a kerületi rendőrségek újonnan létrehozott politikai részlegeire is. Amikor 1933-ban hatalomra került, Hitler látta az 50 000 fős porosz rendőri erő kézben tartásának fontosságát. Hermann Göring lett a porosz rendőrség főparancsnoka, és a politikai részleget (most már csak 1. Ügyosztálynak nevezték) leválasztották a szervezet többi részéről. 1933. április 26-án megalakult a titkos államrendőrség, amelynek központi irodája Berlinben volt, szerte az országban pedig alosztályokat hoztak létre. A Geheime Staatspolizei Gestapo néven vált ismertté. A korai években szintén létfontosságú szolgálatot tett a pártnak a köznapi szóhasználatban csak rohamosztagosoknak nevezett SA. A nácik felismerték, hogy külső és belső támadóerőre is szükségük van. A külső támadás a hadsereg dolga volt, a belső agresszió pedig az SA feladata. Az SA sok tagja szolgált az I. világháborúban, így ők lettek a náci párt ökle, mindig készségesen, sőt lelkesen bocsátkoztak harcba a rivális pártok támogatóival és fegyveres szárnyaival, különösen a kommunistákkal. Sok veteránt tettek brutálissá a háborús tapasztalatok, így az SA politikai versenytársakra mért kegyetlenségének legalább egy részét egyszerűen az erőszak utáni vágy motiválta. Az SA ezért volt mindig problémás. A náci véreb szerepkörében világos és értékes funkciója volt, de ha egyszer elengedték, nehéz volt lábhoz parancsolni.

1932-ben Hitler szót emelt olyan SA-tagok védelmében, akiket egy kommunista szimpatizáns meggyilkolásáért ítéltek el, Göring pedig elrendelte, hogy a rendőrség támogassa az SA tevékenységét. 1933 márciusában Göring beszédet mondott, amelyben kijelentette: „Nem kívánom elfogadni azt az elképzelést, hogy a rendőrség a zsidó üzletek védelmi csapata.” Az SA brutális viselkedésének ilyen szintű támogatása azonban nem tartott sokáig. A szervezetet végül fenyegetésnek ítélték a rezsimre nézve, nem kis mértékben azért, mert taglétszáma a Hitler hatalomra jutása utáni évben több mint négymillióra duzzadt. Az SS (Schutzstaffel, vagyis véderő) a náci vezetés kicsi, személyes testőrségeként indult, később azonban a párt jelképévé és ideológiájának megtestesítőjévé vált. Heinrich Himmler parancsnoksága alatt kibővült, ez lett a párt belső rendőrsége – a korai években főként a zűrzavaros SA kordában tartásával foglalkozott. Az elképzelés, hogy elit szervezet legyen, gyorsan gyökeret eresztett, és ezt erősítették a szigorú toborzási követelmények is. Már egy tömött fog is elég volt, hogy elutasítsák a tagjelöltet. Miután az SS vezető szerepet játszott 1934-ben az SA lefejezésében, tovább fejlődött, és addig növekedett, amíg sok tekintetben független hadsereg vált belőle .

ÚJ BÍRÓSÁGI RENDSZER

A biztonságot erőszakosan biztosító három fő szervezet mellett új bíróságokat hoztak létre, hogy a nácik még inkább kézben tartsák az országot. Az „Öröklődés-egészségügyi Bíróság” olyan

A RENDŐRÁLLAM KIÉPÍTÉSE

A Népbíróság elnöke, Roland Freisler kihallgat egy tanút. Még náci mértékkel mérve is hírhedten szadista volt

esetekkel foglalkozott, ahol a népességet gyengítő örökletes betegségek miatt szükségesnek ítélhették a sterilizációt. Egymillió ilyen ügyet tárgyaltak, amelyek közül sokat olyan emberek vittek a bíróság elé, akiknek nem volt semmilyen orvosi képzettségük. Becslések szerint 400 000 embert tettek terméketlenné. Az úgynevezett „különbíróságok” az olyan eljárások szakértőivé is váltak, ahol a náci párt ügyeivel kapcsolatos rosszhiszemű pletykákért vádoltak meg embereket. 1939-ben a bíróságok hatáskörét kiterjesztették, például a külföldi rádióadások hallgatása, a hadifoglyok vagy külföldi munkások segítése is ebbe körbe tartozott. 1942-re országszerte 74 különbíróság működött, hatalmuk az új rendeletek bevezetésével folyamatosan növekedett. Az „ország győzelmi elszántságának aláásása” vagy az „élősködő a nemzet testén” olyan általános vád volt, hogy a bíróságok lényegében megvádolhattak bárkit, akit csak kiválasztottak; ezek főként 25–55 éves korú férfiak voltak. A különbíróságok ítéletei alapján mintegy 11 000 embert végeztek ki. Az összes közül a leghírhedtebb a Népbíróság (Volksgerichtshof) volt. 1934-ben hozták létre, hazaárulási ügyekkel foglalkozott – hazaárulással (az állam külső biztonsága ellen irányul) és nemzetárulással (az állam belső rendje ellen irányul) egyaránt. A bíróságnak három tanácsa volt, mindegyik öt bíróból állt: két hivatásos bíró és három úgynevezett „önkéntes népi ülnök” volt a tagja,

utóbbiakat a náci rezsim nevezte ki. A vádlottak esélye így minimálisra csökkent, hiszen ártatlanná nyilvánítás csak elvétve fordult elő, a Népbíróságon nem létezett az ártatlanság vélelme.

HATALMON A NÁCIK

Miután a náci párt hatalomra jutott, változások történtek a biztonsági rendszerében. Az SA beteljesítette küldetését, hamarosan félre is állították, ám a Gestapo és az SS hatalmát megnövelték. Végül az SS vált a meghatározó erővé, maga alá gyűrve a többi rendőri szervezetet. Göring közvetlen irányítása alatt a Gestapo az informátorok, sőt a feljelentők hálózatára támaszkodott. Ezek az emberek a közösség hétköznapi tagjai voltak, akik különböző bűnök vagy nemkívánatos viselkedés miatt beárulták polgártársaikat. Ironikus módon a Gestapo előfutárának, az 1. Ügyosztálynak eredetileg az volt a feladata, hogy fellépjen a politikai paletta mindkét végén (bal- és jobboldalon is) mutatkozó felforgatással szemben. Mostanra azonban a szélsőjobboldali nácik kényszerítő eszközévé vált, és fontos szerepet játszott a demokrácia diktatúrává alakításában. A Harmadik Birodalom kezdeteitől terrorerőként működő Gestapo hamarosan nagy önállóságot és kiterjedt hatalmat kapott a megelőző akciók végrehajtására, a „védőőrizet” koncepcióját is beleértve. Ez utóbbi intézkedés során bárkit bebörtönözhettek, sőt koncentrációs táborba küldhettek hatá-

A NÁCI NÉMETORSZÁG

Az SA csak azért választotta a híres barna inget, mert az I. világháború után azt lehetett olcsón kapni

A RENDŐRÁLLAM KIÉPÍTÉSE

rozatlan időre, vagy akár véglegesen. A háború kitörésekor 25 000 ember volt táborokban védőőrizet címén. Ha valakit esetleg szabadon engedtek, a Gestapo továbbra is bűnözőnek tekintette, és bármikor újra letartóztathatta. Az SS végül akkor nyerte meg a két fő biztonsági szervezet közötti hatalmi harcot, amikor Himmlert kinevezték SS birodalmi vezetővé (Reichsführer-SS) és a német rendőrség fejévé. Az SS-állományt 1934-ben kiképezték a koncentrációs táborok őrzésére, és beléjük sulykolták, hogy minden parancsnak engedelmeskedjenek. Az SS létszáma exponenciálisan nőtt: az 1928-as kevesebb mint 300-ról 1933-ra körülbelül 209 000 főre emelkedett. Addigra a szervezetet teljesen átalakították. Az SS-nek megvoltak a saját kiképzési módszerei és a saját tisztiiskolája. Jellegzetes fekete egyenruhájuk, és nekik tervezett, csukaszürke gyakorlóruházatuk volt. Hamarosan megalakultak az első Waffen-SShadosztályok (harcoló alakulatok), idetartozott a koncentrációs táborok – például Dachau – őrségét adó Totenkopf (halálfejes) hadosztály is. A Waffen-SS-hadosztályok a háborúban bebizonyították értéküket, a német hadsereggel párhuzamosan működő elit erőnek tekintették, amelyek ugyan a Wehrmacht főparancsnoksága alá tartoztak, de nem képezték részét a hadseregnek. Kegyetlenségük miatt is gyorsan híressé váltak.

A GESTAPO AKCIÓBAN

A „rendőrállam” kifejezés csak az 1930-as években terjedt el; Németország kétes társaságba került, Olaszországgal és Sztálin Szovjetuniójával vették egy kalap alá. Arról általában megegyeznek a nézetek, hogy a rendőrállam olyan gyorsasággal és

Himmler egy szovjet hadifogolytáborban 1941-ben

HEINRICH HIMMLER Az SS urának sötét világa. Nagyrészt Heinrich Himmler tehetett róla, hogy a kevesebb mint 300 fős SS a náci Németország elit haderejévé nőtte ki magát. Tekintve saját előnytelen fizikai adottságait, nehezen érthetők a faji felsőbbrendűségről vallott nézetei, de ő lett a náci párt egyik vezetője és a koncentrációs táborok rendszerét kiépítő kulcsfigura. Himmler állította fel a bevetési csoportokat (Einsatzgruppe), amelyek a Szovjetuniót 1941-ben elözönlő hadsereg nyomában haladtak. Ezek halálosztagok voltak, amelyek a becslések szerint kétmillió embert gyilkoltak meg a német előrenyomulás során. Himmlert ezután a német rendőrség főparancsnokának (ezen a poszton az SS és a Gestapo is az irányítása alá tartozott) és belügyminiszternek nevezték ki. A náci párt vezetői közül ő volt az egyik, aki az okkultizmus csodálójává, sőt megszállottjává vált. Fanatizmusa ellenére Himmler 1945-re felismerte, hogy a vereség elkerülhetetlen, és megkereste a szövetségeseket, hogy megpróbáljon különbékét kialkudni. Árulónak bélyegezték, Németországban bujkált a letartóztatás elől, de később a britek elfogták, és 1945 májusában öngyilkos lett.

erővel telepedett Németország lakosságára, hogy a hatékony ellenállás nem volt lehetséges. Az utóbbi időben a történészek több kritikával kezelik a nagyközönség szerepét, egyesek azt állítják, az emberek általában tudatában voltak annak, mi történik, ám a náci párt manipulálta őket, így elfogadták a polgárjogok alattomos megkurtítását. A beletörődés erős motiváló tényezője volt a nyílt terror is. A félelem és a bizonytalanság nácik által előidézett légköre a törvényesség és a rend iránti őszinte és érthető vággyal együtt lehetővé tette, hogy a nácik elporlasszák a demokratikus szabadságjogokat. A biztonsági erők pontos működésének módját nehéz megállapítani, mivel a háború végének közeledtével a rendőrállam nyilvántartásainak legnagyobb részét szisztematikusan megsemmisítették. Egyes adatcsoportok azonban fennmaradtak, köztük 70 000 Gestapo-ügy aktái Düsseldorfban, és kisebb egységek más városokból. Ezen akták alapos elemzése feltárja, hogy a Gestapo műveleteihez milyen fontos volt a közösség együttműködése. Ennek két fő szintjét lehet azonosítani. Az egyik az informátorok alkalmazása, akiket a Gestapo valamilyen módon pénzelt a rendszeres tájékoztatásért, a másik módszer pedig a feljelentőkön alapult, akik önként álltak elő a polgártársaikról szóló információkkal, általában egyszeri alkalommal. A becslések azt mutatják, hogy legalább annyi informátor volt, mint aktív Gestapo-ügynök, ráadásul előbbiek hozzájárultak a titkosrendőrség félelmetes híréhez, mivel az emberek úgy érezték, hogy állandó megfigyelés alatt állnak. A besúgók indítékait nehéz felderíteni. A bizonyítékok szerint csak a feljelentések negyedét tették a párt iránti hűségből, 37 százaléknak az oka személyes harag volt, további 39 százaléknak

A Waffen-SS 3. Totenkopf hadosztályának emberei 1941-ben

Ernst Röhm hatalma csúcsán, 1933-ban, náci üdvözlésre lendített karral

ERNST RÖHM A Sturmabteilung karizmatikus vezetőjének az volt a sorsa, hogy a felettese ölesse meg. Ernst Röhm már azelőtt belépett a náci pártba, hogy Hitlerrel találkozott volna, ő lett a Führer legközelebbi szövetségeseinek és barátainak egyike. Az I. világháborúban súlyosan megsebesült. Vezető szerepet játszott a sikertelen 1923-as müncheni sörpuccsban, elítélték hazaárulásért, de csak felfüggesztett börtönbüntetést kapott. Ilyen imponáló előzmények ellenére Hitlernek voltak kétségei, hogy barátja mit tervez a párt félkatonai szárnyával, így Röhm egy rövid időre visszavonult a németországi politikai élettől, még Bolíviában is volt katonai tanácsadó. 1930-ban azonban Hitler üzent, hogy térjen vissza, és vegye át az SA (Sturmabteilung) vezetését. Erős és energikus vezetőnek bizonyult, tekintélyét nyílt homoszexualitása ásta alá egy olyan korban, amikor ez törvénytelennek számított, de Hitler hajlandó volt ezt tolerálni, amíg az SA hasznos volt számára. A náci hatalomátvételt követően már nem elsősorban a rohamosztagosok módszereire volt szükség. Ez, valamint az a széles körben népszerűtlen elképzelése, hogy a reguláris hadsereget olvasszák be az SA-ba, feláldozhatóvá tette Röhmöt. Miután hamisan megvádolták, hogy a hatalom átvételére készül, letartóztatták, és 1934. július 1-én végeztek vele, mivel a felajánlott öngyilkosságra nem volt hajlandó.

1938. november 10.: szemlélődők egy zsidó üzlet bezúzott kirakata előtt Berlinben, a kristályéjszaka tombolása után

pedig nincs világos indítéka. Sok ember érzett késztetést, hogy személyes ellenségét feljelentse a Gestapónál, néha valamilyen valós haszonért, néha csak kicsinyes gyűlöletből. A félelmetes Gestapóval való együttműködésnek erre a szintjére adott magyarázatok közé tartozik az a gondolat is, hogy az emberek számára ez volt az egyetlen nyitva hagyott út az életkörülményeik megváltoztatására. A náci Németországban értelmetlenné vált belekeveredni a politikába, és a rezsim bármilyen bírálata bűncselekménynek számított. Közvetlenül a Gestapóhoz fordulni egy problémával – ez legalább út volt a változás elérésére, akármilyen kétes is volt a módszer. Érdekes módon a feljelentést nem tartották szégyenletes dolognak, az informátorságot azonban igen. Ez természetellenes, hiszen az előbbi mindig személyes elhatározás kérdése volt, míg az informátorokat gyakran belekényszerítette vagy fenyegetéssel vette rá a Gestapo a csúf munkára. A Gestapo-informátorok tanulmányozása kibővült, amikor 1999-ben Bill Clinton elnök kutathatóvá tett egy óriási (Himmler-gyűjteményként ismert) iratgyűjteményt, amely a washingtoni Nemzeti Archívumban található. Ebben Gestapo-besúgók ezreiről szerepelnek adatok, az iratok feltárják, hogyan képezték ki – nagyon hasonlóan a kémekhez – a legjobb ügynököket, akiket megbízások

végrehajtására még külföldre is elküldhettek. A zsidók általában nem dolgozhattak informátorként, de Berlinben, ahol jelentős zsidó közösség volt illegálisan, ezt mégis megengedték. Az informátoroknak letartóztatási mentességet ígértek, vagy akár pénzt is fizettek – egyes esetekben havi 500 birodalmi márkát, rendszerint azonban sokkal kevesebbet. A folyamatos információáramlás lehetővé tette, hogy a Gestapo és az SS megelőző biztonsági intézkedéseket tegyen, kiiktatták a „bűnözőket”, még mielőtt esélyük lett volna valóban végrehajtani bármely bűncselekményt. Gyakran folytattak le büntetőeljárást a vádlott „elmeállapota” alapján. A bíróság meggyőződése, hogy a vádlott valamikor valószínűleg bűnt fog elkövetni, elegendő volt az elítéléséhez. A koncepció a Szovjetunió lerohanásához megalakított SS Einstazgruppékkal (bevetési csoport) érte el végső formáját. A mintegy 3000 embert számláló négy ilyen csoport követte a német seregeket szovjet területre, szándékuk a lehetséges politikai ellenség megsemmisítése volt az elfoglalt térségben. Kezdetben megelégedtek a zsidók vagy a kommunisták elleni erőszak felszításával a helyi lakosság körében, ám látva, hogy ez a megoldás nem igazán hatékony, a csoportok elveszítették türelmüket, és maguk kezdtek tömeges kivégzésekbe.

A RENDŐRÁLLAM KIÉPÍTÉSE

Himmler (balra) és Hitler SS-csapatok felett tartanak szemlét 1938 körül

A RENDŐRÁLLAM ÖSSZEOMLÁSA

Ahogy a háború kezdett rosszra fordulni a németek számára, a nácik megpróbálták szorítani a prést az embereken. A Népbíróság tárgyalásai mindig egyoldalúak voltak – a védőügyvédeknek folyamodniuk kellett, hogy elfogadják a működésüket, de az ilyen folyamodványokat gyakran elutasították, így a vádlottak tényleges képviselet nélkül maradtak. Most az összes bíróság még szigorúbb lett: 1939ben 99 halálos ítéletet szabtak ki, 1943-ban 5336-ot. Addigra a Népbíróság már nem hozta nyilvánosságra a döntéseit, részben mert nem kívánt szembenézni egy esetleges lázadással, de főként azért, mert a végsőkig leterhelte az elé kerülő hatalmas számú ügy kezelése. 1943-ban a Népbíróság elé állítottak felét halálra ítélték, és 3338 vádlottból csak 123-at mentettek fel. A háborút követő nürnbergi perben a Népbíróság egyik bírója beismerte, hogy a bíróság elsődleges funkciója „az ellenállás letörése” volt. A náci rendőrállam gonosz volt ugyan, de a haláltusája még félelmetesebb volt. Hadseregeit már mindkét oldalról bekerítették, de a rendőrség tovább próbálta szorongatni a lakosságot. A szövetséges repülőgépek rendszeres bombázása növelte az emberek gyötrelmeit, eközben a rendőrség egyre több és több nemkívánatos elemet

és gyanúsítottat gyűjtött be. 1944 novemberétől a Gestapo engedélyt kapott a gyanúsítottak saját hatáskörben történő kivégzésére, bírósági ítélet nélkül. Ha valaki utazott vagy csak egyszerűen ment az utcán, nagyobb gyakorisággal ellenőrizték a személyi okmányait. Több informátort használtak, mivel a feljelentők száma lecsökkent – az emberek nem szívesen adtak át bármiféle értesülést, tájékoztatást egy nyilvánvalóan haldokló rezsimnek, ezért ösztönzőket kellett felkínálni, hogy fenntartsák a létfontosságú információáramlást.

A rendszer összeomlása csak a Harmadik Birodalom bukásával következett be, de a dokumentumok tömeges megsemmisítése segített homályban tartani a Gestapo, az SS és egyéb részlegek tevékenységeit, mivel féltek a megtorlástól, ha gyilkos cselekedeteik teljes mértékben napvilágra kerülnek. A nácik több mint rendőrállamot, terrorállamot építettek, amely annyira megfélemlítette saját lakosságát, hogy az elfogadta az ellenállás hiábavalóságát. Az 1000 évesnek jósolt rezsim brutális uralma alatt a leginkább meggyötörtek között ott volt maga a német nép is.

A LEGJOBB ELLENSÉG ERNST RÖHM, AZ SA VEZETŐJE EGYÜTT VONUL AZ SS VEZETŐJÉVEL, HEINRICH HIMMLERREL (JOBBRA) EGY SS-PARANCSNOK TEMETŐI BÚCSÚZTATÁSÁN BERLINBEN 1934-BEN. RÖHM NEM ÉRTE MEG ANNAK AZ ESZTENDŐNEK A VÉGÉT.

A NÁCI NÉMETORSZÁG

PROPAGANDA A NÁCI NÉMETORSZÁGBAN Lássuk, hogyan kísérelték meg a nácik a Harmadik Birodalomban ellenőrzésük alá vonni az elmét a könyvek, az újságok, a mozi és a rádió segítségével!

dolf Hitler a hírhamisítás egy korai képviselője volt. A börtönben töltött időszakában, 1924-ben írt Mein Kampfban kifejtette, hogy „a propagandának nem szabad az igazságot objektíven vizsgálnia… az igazságnak csak azt az oldalát kell bemutatnia, amely az ő szempontjából kedvező”. Hitler felismerte, hogy a propaganda értékes eszköz, de azt kitartóan és következetesen kell sulykolni, hogy sikeresen rávegye az embereket egy másmilyen állásfoglalásra. Kilenc évvel később, amikor Németország kancellárja lett, Hitlert kötötték a börtöncellából hirdetett elvei, és a propaganda a náci rezsim fő tartópillére lett. A Népművelési és Propaganda Minisztérium élén Joseph Goebbels állt, aki már azóta érdeklődött a félrevezető tájékoztatás iránt, amióta 1926-ban náci Gauleiter (körzetvezető) lett Berlinben. Arra használta a hatalmát, hogy ellenőrzés alá vegye a birodalomban a médiát, cenzúrázta, mit lehet kinyomtatni és közvetíteni, hogy egy államilag jóváhagyott szemlélet kerüljön a nép elé. Az újságírókat és a művészeket arra ösztönözték, hogy a nácikat és a Führert dicsőítsék, s ha nem tették meg, elbocsáthatták, száműzhették

vagy bebörtönözhették őket. A rezsim ellenfeleit – a zsidókat, a bolsevikokat, a homoszexuálisokat és 1939 után az idegen hatalmakat, amelyekkel Németország háborúban állt – befeketítették, és őket tették bűnbakká a birodalom problémáiért. A náci rezsim az emberiség ellen elkövetett iszonyú bűntettekért volt felelős. Ha megértjük, hogyan alkalmazta a propagandát, az segít azt is megérteni, hogyan váltak az egyszerű német emberek bűnrészessé, és hogyan vihettek végbe ilyen visszataszító üldözést, háborút és népirtást.

RÁDIÓ

Nem nélkülözi az iróniát, hogy Hitler azt írta a Mein Kampfban, rábeszélő eszközként az írott szó alacsonyabb rendű a kimondott szóhoz képest. Az eljövendő Führer órákat töltött a beszédei gyakorlásával, memorizálta azokat, hogy jegyzetek nélkül tudjon beszélni. Lassú, csendes kezdésből építette fel az energikus csúcspontig, amely hipnotizáló hangon előadott, hangos, megismételt kifejezésekből és lendületes gesztusokból állt. Amikor a nemzeti szocialisták kormánypárttá lettek, Hitler gyorsan felismerte az államilag finanszírozott rádió fontosságát, mint olyan eszközét, amely a beszédeit terjeszti.

A német ifjúságot arra bátorították, hogy csatlakozzon a nácik által támogatott szervezetekhez. A plakát a Nemzetiszocialista Német Diákszövetség egy mosolygó tagját ábrázolja, és arra buzdítja a fiatalokat, hogy harcoljanak vezetőjükért és népükért

HÍRES NÁCI MOZGÓKÉPEK Több mint 1000 film bemutatását engedélyezték a náci korszakban, közülük néhányat a Filmosztály különleges politikai értékűnek ismert el. A németek sereglettek a mozikba, hogy megnézzék ezeket, megnégyszerezve az éves jegyeladásokat 1933 és 1942 között.

OLYMPIA I–II

BEMUTATÁS ÉVE: 1938 TÉMA: Leni Riefenstahl kétrészes dokumentumfilmje az 1936-os berlini olimpiáról.

DER EWIGE JUDE (AZ ÖRÖK ZSIDÓ)

BEMUTATÁS ÉVE: 1940 TÉMA: dokumentumfilm, amely a lengyel zsidókat gonosznak és korruptnak mutatja be.

TITANIC

BEMUTATÁS ÉVE: 1943 TÉMA: a híres óceánjáró kapitalista tulajdonosainak mohósága miatt süllyed el.

Hitler órákat töltött beszédei gyakorlásával, és fényképeket készíttetett, hogy gesztusait tökéletesítse

A Volksempfänger (néprádió) programban államilag dotált készülékek voltak kaphatók az üzletekben, és a II. világháború kezdetére a német háztartások mintegy 70 százalékában volt ilyen. A vételi skálát szándékosan korlátozták, hogy megakadályozzák a kíváncsi németeket a külföldi adások fogásában, a Volksempfänger elsődleges célja az volt, hogy biztosítsa Hitler fontos beszédeinek a megkívánt hallgatottságot. Az üzleteknek és kocsmáknak kiadták, hogy kapcsolják be rádióikat, amikor a Führer beszédeit sugározzák; egyes városok még hangszórókat is felállítottak, hogy közvetítsék azokat. Bár a Volksempfänger kezdetben csak pártpolitikát sugárzott, a propagandával terhelt programot hamarosan módosították, zenét és szórakoztató műsorokat is beiktattak, hogy a németeket a készülék mellett tartsák. A nácik arra is felhasználták a rádióhullámokat, hogy propagandát sugározzanak az elfoglalt területekre és a külföldi országokba. Nem német születésű nácikat alkalmaztak, hogy anyanyelvükön vezessenek műsorokat. Mildred Gillars az Európában állomásozó amerikai katonák számára vezetett adásokat, míg William Joyce – ismertebb nevén Lord Haw-Haw – a Germany Calling egyik hangja volt, amelyet Hamburgból közvetítettek Nagy-Britanniába és Észak-Amerikába. A náci rezsim ugyan előnyben részesített propagandaszócsőként alkalmazta a rádiót, de nem hagyta el a beszédek személyes előadását sem. Hitler nürnbergi pártgyűléseken elmondott dagályos szónoklatai kiemelten meghallgatandók voltak az egész nemzet számára, de a párt sok más is szónokot is kiképzett, hogy kisebb léptékű előadásokat tartsanak iskolákban, munkahe-

lyeken, helyi pártgyűléseken és ifjúsági csoportoknál. A propagandaminisztérium ötleteket és javaslatokat adott, hogyan közelítsék meg a napi problémákat, hogyan magyarázzák meg az olyan problémás tárgyköröket, mint az élelmiszerjegy-rendszer és a katonai kudarcok.

FILMEK

Adolf Hitler filmrajongó volt. Rendszeresen fennmaradt késő éjszakáig, egymás után végigült két vagy három filmet. Amikor idegen nyelvűeket nézett (gyakran olyanokat, amelyek a nép számára tiltottak voltak), cselekmény-összefoglalót használt, amellyel a segítői látták el, mivel csak az anyanyelvén, németül értett. Egyértelműen Mickey egér, valamint Stan és Pan rajongó volt. Mind Hitler, mind Goebbels felismerte, hogy az új filmtechnológia értékes propagandaeszköz. Amikor a Führer Heinrich Himmlerrel és az SA-vezető Viktor Lutzéval keresztülhaladt egy tökéletesen oszlopokba rendezett hatalmas tömegen az 1934-es nürnbergi pártnagygyűlésen, a jelenetet megemelt mozikamerával filmezték az utókor számára. Az elkészült felvétel, amely a következő év mozikínálatában jelent meg, Az akarat diadala volt, a náci propaganda mesterműve. Rendezője, Leni Riefenstahl mesterien alkalmazta a légi felvételeket, a torzult perspektívát, és mozgó kamerákat is használt, hogy a nézőkben ne hagyjon kétséget afelől, Németország újra nagyhatalom. Azért hogy irányítsa, mit lássanak a németek a filmvásznon, Goebbels kinevezte magát a német film pártfogójává, és megalapította a Filmosztályt, amely a filmtársaságok produktumait engedélyezte. Bizonyos alkotásokat – mint példá-

PROPAGANDA A NÁCI NÉMETORSZÁGBAN

Hitler és Goebbels élénken érdeklődött a mozi mint propagandaeszköz iránt

ul Az akarat diadala – arra szántak, hogy nyíltan dicsőítsék Hitlert és a náci rezsimet. A német filmek többségét azonban továbbra is szórakoztatásra és kikapcsolódásra tervezték – habár szigorú cenzúrával, biztosítandó, hogy eltávolítsanak mindent, amit a nemzetiszocializmus kritikájának tekintettek. Az osztály propagandavezetői azzal bátorították a rezsim együttérző ábrázolását, hogy finanszírozást vagy adócsökkentést nyújtottak azoknak a projekteknek, amelyeket megfelelőnek tartottak. Azok a filmek, amelyek a zsidókat kedvezőtlen színben tüntették fel, biztos népszerűségre számíthattak a náci elit körében, mint ahogy azok is, amelyek Németország fegyveres erőit dicsőítették. A nácik felállítottak egy, a birodalom által támogatott filmiskolát is, a filmkészítőknek pedig kötelezővé tették, hogy a Reichsfilmkammer (Birodalmi Filmkamara) tagjai legyenek, és fokozatosan irányították a több mint 114 filmvállalat összevonását egyetlen, gyakorlatilag államosított egységgé. Úgy tudni, 1945-re körülbelül 45 millió ember vett már részt náci párt által rendezett vetítésen.

PLAKÁTOK

Buszokat, kávéházakat, vasúti kocsikat, pályaudvarokat, kocsmákat – a nácik teleragasztottak minden hozzáférhető helyet a nézeteiket támoga-

tó plakátokkal. A plakátkampány olyannyira mindenütt jelen volt, hogy nehezen lehetett elkerülni a propagandát. Egy olyan korszakban, amikor kevés embernek volt saját autója, a tömegközlekedés plakátokkal való célbavétele különösen sikeres módszer volt arra, hogy számtalan járókelő figyelmét megragadja. Az eredmény a pártpolitika rendszeres és kikerülhetetlen megjelenítésén keresztül az ellenfelek fokozatos kifárasztása és megtérítése volt. A leghatékonyabb plakátok az egyszerű üzenetet vagy felszólítást ötvözték egy ütős képpel és jelszóval. A nácik ezeket szélsőjobboldali ideológiájuk népszerűsítésére (különösen 1933 előtt, amikor a párt még versengett a választásokon) és egy ragyogó, pozitív jövőkép propagálására használták. A plakátok arra is buzdították az embereket, hogy lépjenek be a náci szervezetekbe, mint például a Német Lányszövetségbe és a Hitlerjugendbe, valamint a gyűlöletet ellenfeleikre – különösen a zsidókra – összpontosították, akiket kívülállóként és a birodalom ellenségeiként ábrázoltak. A propagandaminisztérium 1936 és 1943 között minden héten 125 000 plakátot nyomatott ki és terített szét. Ezek között volt a Die Parole der Woche (A hét jelszava) plakátújság, ez egy méter magas és két méter széles volt, és érdekes szöveg szerepelt rajta, amely elég nagy volt ahhoz, hogy

A propagandaplakátok a zsidókat okolták a birodalom bajaiért – itt Németország háborúba sodrásáért

A NÁCI NÉMETORSZÁG

A nácik megkísérelték a német nép számára elérhető információkat könyvégetéssel is korlátozni

messziről is könnyen el lehetett olvasni. Gyakran színezték élénkvörösre és feketére, hogy felkeltsék a figyelmet, néha Hans Schweitzer képzőművész által rajzolt képek voltak rajta. A Die Parole der Woche ismerős témákat ismételgetett: kritizálta a külföldi hatalmakat, amelyek fenyegetik Németországot, kikelt a zsidók ellen, és felnagyította a német katonai sikereket.

KÖNYVEK

Kevés döbbenetesebb példa van a náci propaganda működésére, mint annak a látványa, ahogy 1933 nyarán az SA és a Német Diákszövetség tagjai könyveket hajigálnak nyilvánosan felállított máglyákra. A nácik minden bomlasztó vagy nemzetiszocializmus-ellenesnek tartott könyv betiltásával aktívan törekedtek a nép számára elérhető információk, tények és vélemények korlátozására. A betiltott művek között szerepelt minden könyv, amely olyan ideológiákat pártolt, amelyek ellentmondtak a nácizmusnak, beleértve a kommunizmust, a demokráciát és a pacifizmust. A zsidó szerzőket törvényen kívül helyezték, éppúgy, mint az olyan külföldi szerzőket, akikről úgy látták, Németország rossz hírét keltik, közülük H. G. Wells volt a legjelentősebb. Támogatták azokat a könyveket, amelyek a nemzetiszocializmust vagy a nácikhoz kapcsolódó eszményeket

népszerűsítették, de semmit sem inkább, mint a Führer Mein Kampfját. 1945-re több mint tízmillió példány volt forgalomban: ez a könyvesbolti elképesztő eladások eredménye, valamint azé, hogy ingyen adtak egy példányt minden frissen házasodott párnak és frontkatonának. Az iskolákban a náci anyagot gyakran beleerőltették a tankönyvekbe. A földrajzórákon azt állították, mennyire túlzsúfolt Németország, és hogy több Lebensraumra (élettér) van szükség. A biológia-tankönyvek a fajelméletet és az eugenikát tárgyalták. A történelem olyan német hősökre koncentrált, mint Nagy Frigyes és Otto von Bismarck. Az irodalomtanításhoz kiválasztott műveket gondosan ellenőrizték, és a nácik nem átallották újraírni a népszerű klasszikusokat, hogy illeszkedjenek az igényeikhez. A Heidi című gyerekkönyvet megfosztották keresztény témáitól, a Robinson Crusoe-t pedig úgy írták át, hogy Crusoe és Péntek barátsága úr–rabszolga viszonnyá alakult át.

ÚJSÁGOK

A náci párt hamar felismerte, hogy a hírek feletti kontroll a nép véleménye feletti kontrollt jelenti. A párt 1920-ban Münchenben alapította első újságját, a Völkischer Beobachtert (Népi Figyelő), Joseph Goebbels pedig a Der Angriffnél (Táma-

PROPAGANDA A NÁCI NÉMETORSZÁGBAN

William Joyce, vagyis Lord HawHaw 1945-ben, elfogása után. Bűnösnek találták hazaárulásban, 1946. január 3-án akasztották fel Londonban

Ludwig Dettmann a nácik által jóváhagyott festők között szerepelt a fontos művészek listáján

dás) szagolt először nyomdafestéket, ezt a lapot 1927-től nyomták Berlinben. A nácik, mihelyt hatalomra jutottak, durván rátették a kezüket a nyomtatott média többi részére is. Az 1933-as birodalmi sajtótörvény eltiltotta a zsidó szerkesztőket és újságírókat; akik megmaradtak, azoknak náci állampolgársági vizsgát kellett tenniük, és bizonyítniuk kellett, hogy nem házasodtak zsidóval. A legtöbb nem náci újságot kiszorították az üzletből. Csak a köztiszteletben álló Frankfurter Zeitung kerülte el a szerkesztőségi beavatkozást, de az is csak azzal a feltétellel, hogy zsidó szerzőit elbocsátja. A Frankfurter Zeitung a csökkenő eladásokkal szembesülve végül 1943-ban nyomtatta ki utolsó számát. A nácik által támogatott lapok azonban virultak. A Das Reichben voltak vezércikkek, amelyeket Goebbels írt, a Das Schwarze Korpsot pedig ingyen terjesztették az SS tagjai között. Az összes közül a Der Stürmer volt a leghevesebben antiszemita újság, még Goebbels és Hermann Göring is úgy gondolta, hogy több kárt okoz a náci ügynek, mint amennyi hasznot hajt, habár Hitler állítólag minden számot az elejétől a végéig elolvasott. A keményvonalas szerkesztő, Julius Streicher már 1933-ban arra használta a Der Stürmer oldalait, hogy felszólítson a zsidó faj megsemmisítésére, de Goebbelsnek sikerült időszakosan betiltatni

a hecclapot Berlinben az 1936-os olimpia idejére, később pedig véglegesen bezáratni 1945 februárjában papírhiány miatt.

MŰVÉSZET

Amikor a fiatal Hitler az I. világháborút megelőző években kezdő művész volt, festményei a historizáló stílus iránti érdeklődését mutatták, klasszikus görög–római és olasz reneszánsz utalásokkal. Néhány évtizedet előreugorva a Führer ízlése kissé megváltozott, preferenciáit akkorra átitatta az antiszemitizmus. Hitler véleménye szerint a klasszikus művészek letisztultak és árják voltak, míg a modern művészet a zsidó befolyás eredményeképpen megfejthetetlen és eltorzult. Hogy ezt szemléltessék a német népnek, 1937 júliusában két művészeti kiállítás nyílt Münchenben. A Nagy német művészeti kiállítás az e célra épült Német Művészet Házában azoknak az alkotóknak a munkáit mutatta be, akiket Hitler és a Reichskulturkammer (Birodalmi Kultúrkamara) támogatott. A közelben nyílt Elfajzott művészet tárlat ellenpontként olyan modern művészeti műveket tartalmazott, amelyeket német múzeumoktól és galériáktól koboztak el. A 650 alkotást szándékosan egy kisebb helyre zsúfolták be, és lekicsinylő jelmondatokat társítottak hozzájuk, de – némiképp kínos módon – a négy hónapos nyitva tartás alatt

több mint háromszor annyi látogatót vonzott, mint a rendszer által támogatott alternatíva. A nácik igyekeztek az „elfajzott” művészetet pénzre is váltani: a nemkívánatos műveket külföldre adták el. A megmaradt daraboktól gyakran érzéketlen módon szabadultak meg. A festmények elégetésével megbízott berlini tűzoltóság 1939. március 20-án mintegy 5000 művet semmisített meg, Picasso és Dalí képeit pedig a megszállt Párizsban 1942. július 27-én égették el. Ezzel szemben az állam által elfogadottnak tekintett alkotók műveit támogatták, jóllehet a nyílt politikai üzenetek ritkák voltak a művészetben. 1944 szeptemberében Goebbels létrehozott egy 36 oldalas füzetet, amely több mint 1000 olyan művészt sorolt fel, akik meghatározók voltak a náci kultúra számára; 24-et úgy listáztak, mint különösen nélkülözhetetlen „nemzeti kincset”. Hitler tervezte egy művészeti múzeum nyitását szülőhelye közelében, hogy ott válogatott, nácik által szívesen látott műveket állítsanak ki, de ez sosem jutott túl a tervezési fázison. Amikor a Harmadik Birodalom összeomlott, Hitler berlini bunkerébe húzódott vissza, és órákat töltött a tervezett Führermuseum modelljének szemlélésével. Még a kapituláció pillanataiban is arról ábrándozott, milyen hatással lehet a művészet és a propaganda legyőzött birodalmára.

A NÁCI NÉMETORSZÁG

NŐK

A BIRODALOMBAN A nácik hatalomra kerülésével a német nő élete a munkától a frizuráig szinte minden tekintetben megváltozott.

weimari köztársaság rövid fennállása alatt Németországban biztosították a nőknek a „Gleichberechtigungot”, vagyis az „egyenlő jogokat”, és a korszakhoz képest viszonylag magas szintű szabadságot élveztek. Az I. világháború szükségessé tette, hogy számos nő munkába álljon, és jóval alkalmasabbnak bizonyultak, mint azt korábban sokan gondolták. 1933-ban 35 nő töltött be pozíciót a Reichstagban, és az olyan pályákon, mint az orvoslás és a jog a nők ugyanannyit kerestek, mint férfi társaik. Amikor azonban a náci párt átvette a hatalmat, a Gleichberechtigung helyébe a Gleichstellung – az „egyenlőség” – került. A felszínen ugyan látszólag csekély volt a különbség, de ez az új meghatározás Hitler meggyőződését tükrözte, miszerint a férfiak és nők számára az a természetes, hogy különböző szerepeket töltenek be a társadalomban, és ne egymás mellett dolgozzanak. Hitler a beszédein és a propagandán keresztül arról biztosította a nőket, hogy a Harmadik Birodalomban magasra értékelik őket, de a szerepük egészen más, mint a férfiaké. Nem szabad a munkahelyeken megpróbálniuk felvenni a versenyt a férfiakkal, ehelyett az legyen a céljuk, hogy otthon, a nő természetes környezetében kimagaslóan helytálljanak. Egy tömeghez intézett beszédében Hitler kifejtette: „Ha azt mondjuk, hogy a férfi világa az állam, a harc, a készenlét, hogy erőit a közösség szolgálatának szentelje, akkor talán mondhatjuk azt, hogy a nőé egy kisebb világ. Mert az ő világa a férje, a családja, a gyerekei és az otthona. De mivé lenne a nagyobb világ, ha nem volna senki, aki ellátná és gondozná a kisebbet? […] Nem tartjuk helyesnek, hogy a nő beleavatkozzon a férfi világába, fő hatáskörébe. Azt tartjuk természetesnek, ha ez két világ elkülönült marad.” Amint a nácik hozzáláttak az ország átrendezéséhez, a nőket arra biztatták, hogy adják fel az állásukat, és figyelmüket a „három K”-ra – Kinder,

Küche, Kirche – koncentrálják, miközben a férfiak minden egyebet elintéznek. Hűséges keresztényként elvárták tőlük, hogy mindig szerényen viselkedjenek, hűséges feleségként pedig azt, hogy engedelmeskedjenek a férjüknek, és szolgálják őt. Korán megkezdődött a felkészítés az engedelmes otthoni életmódra. A lányokat az iskolában és a náci Német Lányszövetségben kötelezően eltöltött idő alatt megtanították azokra a dolgokra, amelyekre feleségként szükségük lehetett, és erősen eltanácsolták őket a felsőoktatás bármely formájának művelésétől – az egyetemi helyekre még korlátozást is bevezettek, a felvettek mindössze tíz százaléka lehetett nő. Noha ma elnyomónak tűnik a nemi szerepek szigorú erőszakolása, valójában sok nő üdvözölte a hagyományos értékek visszatérését. Goebbels azt mondta: „A nő missziója az, hogy szép legyen és gyerekeket hozzon a világra.” A náci szépségeszmény a szerénységre, a nőiességre és a termékenységre fektette a hangsúlyt. A német nőket arra bátorították, hogy tradicionális ruhát viseljenek, a hajukat pedig hordják befonva vagy kontyban. A sminket, a tartós hullámot és a kihívó ruhákat elítélték, éppúgy, mint a „férfias” és egészségtelen szokásokat, például az ivást és a dohányzást. A nők könnyű tornagyakorlatokat végeztek az alakjuk és az egészségük megőrzéséért, de a fogyás nem szerepelt a célkitűzéseik között – úgy tartották, a vékony nők küzdelmesebben szülnek. Jutalmul, amiért otthon maradtak, hogy magukat és családjukat gondozzák, a nőknek esti kurzusokat, csoportos tevékenységeket és kedvezményes jegyeket kínáltak a sporteseményekre és a színházakba. Az egyedülálló nők számára, akik vonakodtak feladni a munkájukat, egyre nehezebbé vált az ellenállás. 1933 júniusában elfogadták a munkanélküliség csökkentéséről szóló törvényt, ez anyagi ösztönzést biztosított a nőknek az otthon maradásra, hogy állásaikat a munka nélküli férfi-

NŐK A BIRODALOMBAN

A nő elsődleges szerepe Hitler szerint lojális árja gyerekek szülése volt

A NEMZETISZOCIALISTA NŐSZÖVETSÉG Az őket ért korlátozások ellenére, sok nő volt a náci párt heves támogatója. Mivel Hitler úgy gondolta, a férfiaknak és a nőknek a saját területükön kell maradni, utóbbiaknak saját tagozatuk volt a náci pártban: a Nemzetiszocialista Nőszövetség (németül: Nationalsocialistische Frauenschaft, rövidítve NS-Frauenschaft). A szövetséget 1931-ben, több nemzetiszocialista és nacionalista női szervezet egybeolvasztásával alapították. 1933-tól a II. világháború végéig a Birodalom Asszonyainak Vezetője, Gertrud Scholtz-Klink irányította. A szövetségben a nők olyan tevékenységekben vettek részt, mint üdítők kínálása a vasútállomásokon, fémhulladékgyűjtés és a náci propaganda terjesztése. A tagok feladatai közé tartoztak az egészségügyi tanfolyamok, a német gyártmányú termékek használata, a gyermekgondozás és a főzés. Scholtz-Klink azt mondta: „A mi fegyverünk a merőkanál, de ne becsüljük alá ennek hatékonyságát.” 1938-ra a szövetség taglétszáma elérte a kétmilliót, ez azt jelentette, hogy a náci párt 40 százalékát nők tették ki. A szövetség kétheti magazinja, az NS-FrauenWarte, amely elérte az 1,9 milliós csúcs példányszámot, segített megerősíteni a szigorú nemi szerepeket és támogatókat szerezni a Harmadik Birodalomnak. Ennek ellenére az NS-Frauenschaftot továbbra is alárendeltnek tekintették a férfitagozathoz képest.

ak tölthessék be. Végül a nőket a közszolgálatban és különböző szakmákban állásuk elhagyására kényszerítették – 1933-ban a női tanárok 15 százaléka veszítette el a munkáját, és ugyanabban az évben közel 20 000 női köztisztviselőt bocsátottak el. 1936-ban eltiltották őket attól, hogy bírók legyenek, sőt kizárták őket az esküdtszéki szolgálatból is, mert úgy tartották, nem képesek „objektíven gondolkodni”. Az állásvesztés ellen tiltakozó nők azt kockáztatták, hogy politikai fogolyként koncentrációs táborba kerülhetnek. A faji tisztaság és a társadalom átrendezése a náci párt fő céljai között szerepelt. Hitler úgy tervezte, létrehoz egy országot, amely magas, erős, északi kinézetű családokkal lesz tele, s mindegyikben sok gyerek. Ezért a szülés volt a legnagyszerűbb, amit egy nő a nemzet szolgálatára tehetett. Hitler minden „tiszta” német gyermek születését úgy tekintette, mint egy újabb lépést az árja felsőbbrendű fajról szőtt víziója felé. „Amit a férfi bátorságban nyújt a csatatéren, azt a nő az örök önfeláldozással nyújtja, örök fájdalomban és szenvedésben. Minden gyermek, akit egy nő a világra hoz, egy csata, egy olyan csata, amelyet népének létéért vív.” Különböző intézkedéseket vezettek be, hogy növeljék a „tökéletes” németek születésszámát.

A fogamzásgátlás nehezebben elérhetővé vált, az abortusz pedig törvénytelen lett, kivéve, ha a nőnek valami „fogyatékossága” volt. A párt 1933ban bevezette a házasságsegítő törvényt. Minden frissen házasodott pár 1000 Reichsmark (birodalmi márka) kölcsönt kapott, és ebből minden gyermekük születésekor elengedtek 250 márkát. A kis jövedelmű családoknak engedményeket adtak, míg a gyermektelen párokat és az egyedülállókat keményen megadóztatták. Sok propagandakép ábrázolt családot négy egészséges, szőke gyerekkel, minden párnak erre kellett törekednie. A Német Anya Becsületkeresztje (röviden Anyasági Kereszt) olyan kitüntetés volt, amelyet mindig anyák napján adtak olyan nőknek, akik több gyereket szültek. A keresztnek három fokozata volt: négy gyerekért bronz, hatért ezüst, nyolc vagy több gyermekért pedig arany járt. Amikor 1935-ben kiadták a német vér és német becsület védelméről szóló törvényt, az árják és

a más fajú emberek közötti házasság törvényellenessé vált. A faji háttér igazolásait be kellett mutatni a házasságkötés előtt, így a nőknek megtilthatták, hogy ahhoz a férfihoz menjenek, akit szeretnek. A fizikai vagy mentális fogyatékossággal, vagy más nemkívánatos tulajdonsággal élő nők helyzete még szélsőségesebb volt: a kényszersterilizálást és -abortuszt legalizálták, biztosítandó, hogy ezeket a tulajdonságokat ne örökíthessék tovább. Habár a nácik megpróbáltak visszatérni a stabil családokból álló hagyományosabb társadalomhoz, végső soron a szülési rátát tartották fontosabbnak. Az 1938-as házassági törvény például bizonyos párok számára könnyebbé tette a válást, mint valaha. Az a férfi, akinek már volt négy gyereke a feleségétől, simán elválhatott, újraházasodhatott, és lehettek további gyerekei egy másik nőtől. A gyermektelen párok és azok, akik három éve külön éltek, szintén szabadon elválhat-

„A GYEREKSZÜLÉS VOLT A LEGNAGYSZERŰBB, AMIT EGY NŐ A NEMZET SZOLGÁLATÁRA TEHETETT”

NŐK A BIRODALOMBAN

Az ideális német nő egészséges és szép volt, de nem túl vékony

tak. Nem meglepő, hogy az új házassági törvény bevezetése után eleinte nőtt a házasságok és a válások száma, de még mindig kevesebb gyerek született, mint az előző évtizedben. Amikor a születésszám alacsonyabb maradt a vártnál, megalapították a Lebensborn egyesületet, hogy felgyorsítsák a „gyerektermelést”. A Lebensborn jelentése „az élet forrása”, és itt a férjezetlen nők is hozzájárulhattak a tiszta vérért folyó harchoz, szülhettek kisbabákat anélkül, hogy elítélték volna őket, ahogy az régebben történt. Az egyedülálló fiatal nőket arra bátorították, hogy látogassák a szervezeti leányszállásokat, ahol alapos egészségügyi és származási vizsgálat után párosodhattak az arra alkalmas SS-tisztekkel, akik között házasok is voltak. A nőket egészen a szülésig ellátták, majd ezután a csecsemőket elvették tőlük. Úgy tudni, a kezdeményezés eredményeképpen körülbelül 20 000 kisbaba született – később sok adatot megsemmisítettek, így a számukat csak becsülni lehet, mindenesetre sok ezren nőttek fel úgy, hogy mit sem tudtak arról, életük egy Lebensborn szülőotthonban kezdődött. Amikor kitört a háború, az otthonát és gyerekeit gondozó nő ideálja nem volt többé tartható. A harcolni induló férfiak után üres munkahe-

lyek maradtak, és a Harmadik Birodalomnak több munkásra volt szüksége, hogy biztosítsa a létfontosságú fegyverutánpótlást. Miután évekig azt mondták a nőknek, maradjanak otthon, most hirtelen arra biztatták őket, menjenek vissza dolgozni. 1937-ben bevezették a „kötelező évet”, kijelentve, hogy minden nőnek legalább egy évig a hazafias munka szolgálatában kell állnia. Nemcsak visszatértek a munkahelyekre, ahonnan az 1930-as évek elején kitessékelték őket, hanem olyan állásokat is betöltöttek, amelyek korábban elérhetetlenek voltak számukra. Az iparban dolgozó nők száma szárnyalt, sokakat pedig segítő munkakörökre soroztak be a hadseregbe. Bár a nők számos területen munkába álltak, a hatalommal és befolyással járó szerepköröktől továbbra is távol kellett maradniuk. Néhányan, mint például a tesztpilóta Hanna Reitsch, elnyerték pártvezetőik tiszteletét, mivel kivételes szakértelmet és odaadást mutattak, de amikor döntéshozatalt és gondolkodást kívánó állásokról volt szó, a legtöbbjüket még mindig alacsonyabb rendűnek tekintették a férfiaknál. Az SS-ben pozícióba kerülő kevés nő közül a legtöbben adminisztratív munkaköröket töltöttek be – a koncentrációs táborok őreinek kevesebb mint 0,7 százaléka volt nő.

NÁCIK NÜRNBERGBEN ZÁSZLÓVIVŐK CSAPATA MAGASBA EMELT HOROGKERESZTES ZÁSZLÓKKAL MASÍROZ A NÜRNBERGI BIRODALMI PÁRTGYŰLÉS BEVONULÁSÁN 1935-BEN. EZEN A GYŰLÉSEN HOZTÁK ELŐSZÖR NYILVÁNOSSÁGRA A NÜRNBERGI TÖRVÉNYEKET.

A NÁCI NÉMETORSZÁG

A HARMADIK

BIRODALOM JÖVŐJE Az ifjúsági szervezetekben a Harmadik Birodalom következő generációjának felkészítésével foglalkoztak.

a valaki kalandot kereső fiatal fiú volt az 1930-as évek Németországában, az első útba eső megállója egy ifjúsági csoportosulás volt. Akadtak választási lehetőségek, például a Fiúcserkészek és a Katolikus Ifjúsági Mozgalom, de ezek nem tartottak ki sokáig. 1933-tól egyetlen szervezet uralta a terepet: a Hitlerjugend (Hitleri Ifjúság). 1922-ben alapították Münchenben, eredetileg Jugendbund der NSDAP névre hallgatott, és a célja egyszerű volt – felkészíteni a fiúkat, hogy majd csatlakozzanak a Sturmabteilunghoz, vagyis az SA-hoz. A Hitlerjugend olyan valamiként reklámozta magát, mint amelybe a fiúk be akarnak lépni. Plakátokat helyeztek ki szerte a kis- és nagyvárosokban, és cserkészetszerű tevékenységekkel, mint például táborozás és túrázás, csábították be a valamilyen izgalomra vágyó gyerekeket. 1933-tól ez volt az egyetlen hely, ahol ilyen tevékenységeket lehetett folytatni, mert a fiúcserkész-mozgalmat megszüntették Németországban. A tagság létszáma tehát szükségképpen emelkedett. Az 1933-as induláskor még 50 000 tagja volt, aztán ez a szám az egekbe szökött, az év végére kétmillió lett. A tagság 1936-ban kötelezővé vált – nem mintha ez az előírás sokat számított volna, mert a fiúkra már roppant nyomás nehezedett, hogy csatlakozzanak. Azok, akik nem léptek be, szembekerültek diáktársaik, sőt tanáraik gúnyolódásával, akik fogalmazásokat írattak velük olyasféle címmel, hogy „Miért nem vagyok benne

a Hitlerjugendben?”. A fiúktól megtagadhatták a bizonyítványuk kiadását is. 1940-re a tagság nyolcmillióra nőtt. A Hitlerjugend mögötti fő hajtóerő a Harmadik Birodalom következő generációjának felkészítése volt. Az ifjúsági csoportok azt jelentették, hogy a gyerekeket eltávolították a szüleiktől, akik esetleg nem értettek egyet a náci ideológia egyes fő tantételeivel, és hithűvé alakításuk már fiatalon megkezdődött. A találkozókon és a gyűléseken a fiúk elsajátították a náci nézeteket a faji tisztaságról, elméjüket megnyitották az antiszemitizmus felé – a zsidó fiúknak természetesen tilos volt belépni. A haza iránti hűség azt is jelentette, hogy egyes fiatalok feljelentették saját szüleiket az államnál, az ellenszegülés pedig ritka volt köztük. A fiúkat a koruktól függően három csoportba osztották. A hat és tíz év köztiek a Pimpfe (Kölykök) részlegbe kerültek, ahol kirándulással, nomád élettel és táborozással mulathattak. A kültéri sportok a napirendhez tartoztak. A tízévesek azután továbbléptek a Deutsches Jungvolkba (Német Ifjak), ahol a tevékenységek kissé katonásabbak lettek. A fiúk fekete sortjukban és barnás ingükben díszszemlét tartottak, masíroztak, és megtanultak térképet olvasni is. Végül a 14 és 18 év közöttiek beléptek a Hitlerjugendbe. Itt megtanulták a fegyverhasználatot, és olyan gyakorlatokat végeztek, amelyek a katonaéletre készítették fel őket. Az eljövendő években, a II. világháború tombolása idején a kiképzettségük hasznosnak bizonyult.

A HARMADIK BIRODALOM JÖVŐJE

BALDUR VON SCHIRACH A Hitlerjugend mögött álló ember. A náci Németország teljes ifjúsági mozgalmának igazgatása nem volt könnyű feladat, és ez a munka 12 éven át Baldur von Schirachra, egy német színigazgató és egy amerikai nő fiára hárult. Von Schirach a nemzetiszocializmus korai követője volt, 1925-ben a müncheni egyetem hallgatójaként lépett be a náci pártba. Első lépése az ifjúsági vezetőség irányába 1929-ben történt, amikor a Nemzetiszocialista Német Diákszövetség vezetője lett. 1931-ben beválasztották a Reichstagba, a Führer belső körébe akkor került be, amikor kinevezték Reichsjugendführerré, vagyis a Német Birodalom ifjúsági vezetőjévé. Ismert volt tervezési képességeiről, ő rendezte azt a potsdami ifjúsági tömegdemonstrációt, amelyen a Hitlerjugend és a Német Lányszövetség 100 000 tagja vonult el Hitler előtt, összesen hét órán át. Hamarosan létrehozta a Deutsches Jungvolkot kisfiúk számára, tízéves kortól lehetett belépni. Mindezek azonban nem akadályozták meg Von Schirachot abban, hogy kimenjen a frontvonalba, mivel 1940-ben belépett a hadseregbe, franciaországi szolgálatáért pedig Vaskereszttel tüntették ki. A háború végén a szövetséges csapatok fogták el, így a Németország ifjúsága feletti rémuralma végre megszűnt. Megtagadta Hitlert, de elítélték húsz évre, amit a spandaui börtönben töltött le 1966-os szabadulásáig. Von Schirach (a jobb szélen), Hitler, Martin Bormann és Hermann Göring

„A HITLERJUGEND TAGJAI BERLINBEN A HALÁLUKIG HARCOLTAK A VÖRÖS HADSEREG ELLEN” A háború kezdeti szakaszában a Hitlerjugend a németországi légelhárító egységekkel működött együtt, egyes tagjai pedig még Hitler irodáját is őrizték. 1940-ben az ifjúsági szervezetet kisegítő erővé alakították, a német tűzoltókat segítették országszerte, és azokban a városokban, amelyeket szövetséges bombatámadások értek, részt vettek helyreállító munkálatokban is. Három évvel később azonban fordult a kocka. A német erők megfogyatkoztak, és nem volt elegendő újonc. 1943-ban Hitler jóváhagyta, hogy a Hitlerjugend-tagokat katonaként használják, így közel 20 000 tizenéves vált a német hadsereg részévé, amikor a szövetségesek elözönlötték Normandiát. Közülük mintegy 3000 életét vesztette. Még rosszabb idők következtek. 1945-re a nácik mindenre elszántak voltak, így aztán ahhoz folyamodtak, hogy 12 éves fiúkat soroztak be katonának. A náci hátországra mért végső csapásban, a berlini csatában a Hitlerjugend tagjaiból állt az utolsó védelmi vonal, halálukig

harcoltak országukért a támadó Vörös Hadsereg ellen. Úgy tudni, a legádázabb katonák közé tartoztak. Az utolsó napon harcoló összes fiú között csak két túlélő volt. A Hitlerjugendet 1945. október 10-én feloszlatták, és később a német büntetőtörvénykönyv törvényellenessé minősítette, a túlélőknek azonban sokkal tovább tartott, hogy átformálják a világnézetüket. Egész gyerekkorukban arra tanították őket, hogy a hűség a Führerhez mindennél előbbre való, ezért sokan viaskodtak azzal, hogy hozzászokjanak az új rendhez. Amikor sikerült, szabadságérzésről számoltak be, de haragról is – végül is elvették tőlük a normális gyerekkort. De mi történt a németországi lányokkal? Egy lány helye a náci Németországban világos volt: még mielőtt felnőtt volna, meg kellett tanulnia a legtöbb női tevékenységet, és jó német anyává kellett válnia. Másképp hogyan tett volna szert a Harmadik Birodalom jó, erős katonákra? Nem kellett diplomaszerzéssel vagy

fegyverkezeléssel foglalkozniuk; életük egyetlen célja az volt, hogy a németek új generációját szolgáltassák. Az 1920-as években jó néhány különböző lányszervezetet alapítottak, mígnem 1933-ban az összeset egybevonták. Amíg a fiúk hatéves korukban kezdték meg útjukat a náci párt ifjúsági tagozatában, a lányoknak várni kellett tízéves korukig. Ekkor léptek be a Jungmädelbundba (Fiatal Lányok Szövetsége). Itt megtanították nekik a jó egészség megőrzésének rutinját, valamint elindultak kijelölt útjukon, hogy jó anya és háziasszony váljon belőlük. Amikor a lányok 14 évesek lettek, feljebb léptek a Bund Deutscher Mädelbe (Német Lányszövetség), ahol a képzésük 21 éves korukig folytatódott. Bevezetésük a Német Lányszövetségbe mindig április 20-án, Hitler születésnapján történt. 1932 végére létszámuk körülbelül 15 000 főre rúgott. Fivéreikhez hasonlóan őket is beoltották a náci ideológiával, antiszemita eszmékkel és

A HARMADIK BIRODALOM JÖVŐJE

A Hitlerjugend tagjai Hitlernek tisztelegnek egy 1933-as nagygyűlésen

az árja tisztaság náci nézetével, de mindezek csak alárendelt szerepet játszottak a Hitler – az ember, aki mindennek a középpontjában állt – iránti vallásos fanatizmus mellett. Aki nem volt a szövetség tagja, azt elkerülték – végtére is a náci Németországban létfontosságú volt az alkalmazkodás –, 1939-ben azonban kötelezővé tették a tagságot. A Hitlerjugendhez hasonlóan a lányoknak is megmondták, hogy jelentsenek minden otthon elhangozott, rezsimellenesnek tekintett dolgot. Egy holokauszttúlélő, Dorothy Fleming írta, hogy a tanára azt mondta: „Azt akarom, hogy tartsátok nyitva a szemeteket és a fületeket, gondosan figyeljetek oda, mit beszélnek a szüleitek, az ő barátaik, a fivéreitek és nővéreitek. Ha azt halljátok, hogy valami csúnyát vagy bírálót mondanak a mi új rendszerünkről, azt jelentenek kell nekem.” A szövetség tökéletes lehetőség volt arra, hogy minden házba kémeket juttassanak. A tagok gyakran önként felajánlották az idejüket más ügyekhez is. A Lányok Vidéki Szolgálata keretében sokan dolgoztak a mezőgazdaságban, a Nők Munkaszolgálata pedig egy hat hónapos munkaidőszakot jelentett a mezőgazdaságban vagy a belföldi szolgáltatásokban. Az utóbbi 1939-ben kötelezővé vált. A tagok kórusokban is énekeltek – rendszerint nép-

dalokat, amelyek összhangban álltak a náci tanításokkal –, és a háború idején a kórusokat arra is kötelezték, hogy a sebesült katonáknak énekeljenek. A kórus által biztosított alkalmazkodás illeszkedett a náci ideológiához, amelyet a szövetség egyenruhájával is segítettek. A lányok sötétkék szoknyát, barna zubbonyt, fekete nyakkendőt és fehér blúzt viseltek, a smink szigorúan tilos volt. Azokat a lányokat, akiknek nem volt pénzük az egyenruhára, gúnyosan kritizálták, még a tagság kötelezővé tétele után is. A beilleszkedéshez mindenkinek egyformának kellett lennie. A sport egyaránt fontos volt a lányoknál és a fiúknál – a lányok szempontjából azért, mert az erősek több gyerek szülésére lehettek képesek. Leginkább az atlétikára és a tornára koncentráltak, némi úszással kiegészítve. De nem minden lány folytatta úgy, hogy a rezsim által „megfelelőnek” ítélt férfitől lettek gyerekei; egyesek más módot találtak, hogy csatlakozzanak a háborús erőfeszítésekhez. Amikor a nagyvárosokat bombázták, a lányok az evakuált iskolás kislányok számára létesített táborokat vezették. A vidéki területeken a szövetség tagjai a gazdálkodásban és a betakarításban segítettek. Ahogy a háború folytatódott, voltak, akik a Hitlerjugendet segítették a légvédelemben, mások pedig beálltak az SS női

szekciójának híradó-alakulataiba. Sokan önkéntes ápolónőként kikerültek a frontvonalba, még többen a helyi náci irodákban dolgoztak önkéntes alkalmazottként. Bár jelenlétük megnövekedett a katonai jellegű feladatkörökben, arra senki sem számíthatott, ami 1944-ben történt. Ahogy a háború a szövetségeseknek kedvező fordulatot vett, Hitler kiadott egy rendeletet, miszerint a lányoknak fel kellett készülniük a hazájukért való harcra. Megtanították őket, hogyan kell aknacsapdát készíteni, az utakat, vasutakat és telefonvonalakat megrongálni. Csak nőkből álló gerillacsoportokat alakítottak az ellenség elűzésére, még egyes városok védelmében is részt vettek. Amikor elkövetkezett a berlini csata, a lányokat felszólították, hogy a Hitlerjugenddel együtt az utolsó leheletükig védjék a fővárost. Miközben a Vörös Hadsereg elfoglalta Berlint, a lányok addig harcoltak a tankok és a katonák ellen, amíg a náci lobogók le nem hanyatlottak. A rájuk váró sors korántsem volt kellemes. Sokakat megerőszakoltak, és azok, akiket nem öltek meg a támadó katonák, szovjet bébiket hordtak ki, akiket aztán közvetlenül a születésük után örökbe adtak. A német lányok egy egész generációját pusztította el vagy változtatta meg örökre a háború, egy fél generációt pedig az a kormányzat tett tönkre, amelyet szolgálva éltek.

NÁCI NÉMETORSZÁG

NÉMETORSZÁG FELFEGYVERZÉSE

NÉMETORSZÁG FELFEGYVERZÉSE A II. világháborúhoz vezető út zűrzavarral, ambícióval és önhittséggel volt kikövezve, és Németország újrafegyverkezési kampánya ezek veszélyes keveréke volt.

mikor a Nagy Háború 1918-ban véget ért, a szövetséges hatalmak rákényszerítették Németországot a versailles-i béke aláírására, és megsemmisítő mennyiségű büntető intézkedést alkalmaztak, amelyeket arra terveztek, hogy örökre kiheréljék Németország katonai képességeit. A súlyos jóvátétel mellett Németországnak el kellett bocsátania katonai vezetését, 100 000 főre kellett csökkentenie hadserege és 15 000 főre haditengerészete létszámát, valamint korlátozták fegyver- és lőszerkészletét, hadihajóinak számát. A békeszerződés azt is kikötötte, hogy Németország csak a szövetségesek által engedélyezett gyárakban, korlátozott mennyiségben állíthat elő fegyverzetet, és szigorúan megtiltotta a fegyverimportot, valamint a páncélozott járművek, harckocsik és katonai repülőgépek gyártását. Mi több, tilos volt a sorozás, a Rajna-vidék a Rajnától nyugatra húzódó részét 50 kilométeres körzetben demilitarizálták. A legtöbb német szemében a weimari köztársaság kormánya árulást követett el a szerződés aláírásával, amely a nagy német nemzetet örökre európai szomszédai igája alá szándékozott hajtani. Ahogy azt Scheidemann kancellár kinyilatkoztatta: „Mely kéz ne sorvadna el, mely önmagát és minket ilyen béklyóba vert?” 1920-ban azonban a weimari kormány titokban szembeszállt a békeszerződéssel – ismét bevezette a katonai kiképzést a rendőrségnél, létrehozta az Abwehr

katonai hírszerző szervezetét, és újjászervezte az állítólag leszerelt katonai vezetőséget. Az országban elszaporodtak a katonai jellegű szervezetek is, homályosan ártalmatlan ifjúsági, munkás- és sportcsoportoknak álcázták őket. Bár tiltva volt, a légierő azonban titokban megtartott egy minimális létszámot pilótákból és személyzetből, ezt a törvényes repülési iparág támogatta a kíváncsi szemek elől elzárt repterekkel. A tiltottakhoz hasonló méretű és típusú hajók is épültek, a haditengerészeti flottát civilnek álcázták. Eközben Adolf Hitler csillaga emelkedőben volt, és vele egy veszélyes új értékrend jelent meg, amelynek középpontjában a háborúzás állt. Mire a káosz és tömeges munkanélküliség által sújtott környezetben a nemzetiszocialisták 1933-ban hatalomra kerültek, a náci félkatonai csoport, az SA és a vele párhuzamos szervezet, az SS együtt körülbelül 500 000 tagot számlált. Miután Hitlert megválasztották kancellárrá, azonnal az lett az elsődleges szempont számára, hogy Németországot átalakítsa Európa kimagasló szuperhatalmává. Az év júniusában Hjalmar Schacht, a Reichsbank elnöke és leendő gazdasági miniszter beleegyezett, hogy finanszíroz egy nyolcéves újrafegyverkezési programot egy a Reichsbank alá rendelt vállalaton keresztül. Az ország négy évet áldozott a védelmi kapacitás kiépítésére, majd újabb négyet egy ütőképes támadóerő létrehozására. A közvélemény támogatásának megerősítésére és a külföldi bírálatok elhárítására a nácik eltúlozták sebezhetőségüket, még történetet is kitaláltak külföldi bombázógépekről, amelyek kommunista röpcédulákat szór-

ALBERT SPEER FEGYVERKEZÉSI CSODÁJA Hitler építésze minden várakozás ellenére bent tartotta Németországot a háborúban. A Szovjetunió gyors legyőzése nem valósult meg, és szövetséges bombázások pusztították Németországot, így 1942-re a helyzet kétségbeejtővé vált Hitler számára. Azonban főépítésze, Albert Speer kinevezése fegyverkezési és haditermelési miniszterré reményt adott, beindította azt, amit később „fegyverkezési csodának” neveztek, mivel a termelés két év alatt megháromszorozódott. A fegyvergyártás már 1942 első felében megduplázta a teljesítményét, a mozdonyépítés pedig 1918 darabról 5343-re nőtt két év alatt. Speer a termelékenység fokozására korlátozta az előállított fegyvertípusok számát, ez segítette a tömegtermelés korszerűsítését. Lecsökkentette a tervmódosítások számát, hogy megtakarítsa a munkaeszközök finomításához szükséges időt. A gyorsabb előállítás érdekében a külcsín szempontjait háttérbe szorították. Speer rákényszerítette a cégeket, osszák meg gyártási titkaikat, hogy országszerte javuljon a hatékonyság. A kormányzat a beszállítók költségalapú szerződéseit fix árasakra cserélte, így az előállítási költségek lefaragására ösztönözte őket. Ezeket az intézkedéseket a repülőgépgyártásban már Speer kinevezése előtt bevezették. Van, aki azt állítja, Speer eltúlozta szerepét ezekben az újításokban, mivel az 1941-es, különösen alacsony adatokra alapozott mutatószámokat használt. Akárhogy is, miután korábban kiválóan megtervezte a nürnbergi pártgyűléseket és az 1936-os olimpiát, Speer Goebbelsszel egy propagandakampányon dolgozott, amely erre a szlogenre épült: „A legjobb fegyverek hozzák el a győzelmet.”

tak le Németország-szerte. Hindenburg elnök temetésén Hitler kijelentette, hogy a béke útját követi; ez merőben ellentétes volt az elkerülhetetlen nagy háborúról szóló merész kinyilatkoztatásával, amelyet a Mein Kampfban jövendölt meg, a franciák pedig gyanakodtak. A nácik elindították a hajóutánpótlás-építési programot, amelyet úgy terveztek meg, hogy 1949-re egy új flottát hozzanak létre, az 1934-es nürnbergi pártnagygyűlés erődemonstrációját pedig 100 000 felvonuló katona egészítette ki, számos tiszt részvételével. Az esemény csúcspontja a katonai harcászat, gyakorlatok és felszerelés bemutatója volt, amelyen 130 légvédelmi fényszóró egy „fénykatedrálist” formált meg. 1935-ben Hitler úgy döntött, felgyorsítja fegyverkezési kampányát, így jóváhagyta a Luftwaffe légierő felállítását, és nyilvánosan bejelentette annak létezését. Az ország éppen csak

elkezdett kilábalni a gazdasági válság bajaiból, és még mindig volt 5,5 millió munkanélküli. A nácik két legyet ütöttek egy csapásra, létrehozták a Birodalmi Munkaszolgálatot, bevezetve a sorozást azzal a szándékkal, hogy 1939-re a Wehrmachtnak, a német hadseregnek 700 000 katonája legyen. A német katonai erő nürnbergi pártgyűlésen történt részletes bemutatásának dacára az újrafegyverkezés vágyálom maradt. A hadsereg ugyan a versailles-i korlátozásoknál nagyobbra, félmillió főre növekedett, ám ahogy Rolf Wagenführ közgazdász írta: „A fegyverkezés mértékéről szóló közvélekedés nagyon eltúlzott volt.” Az acéltermelés lelassult, a gumigyárak csupán két hónapra elegendő alapanyaggal dolgoztak. Hitler azonban igencsak elégedetten hagyta, hogy külföldi kollégái túlbecsüljék az adottságokat. Winston Churchill azt állította,

NÉMETORSZÁG FELFEGYVERZÉSE

„BEVEZETTÉK A SOROZÁST AZZAL A SZÁNDÉKKAL, HOGY 1939-RE 700 000 KATONÁJUK LEGYEN” hogy a német újrafegyverkezési költség 12 milliárd birodalmi márkánál tart, miközben az ötmilliárd állt közelebb az igazsághoz. Az erő illúzióját fenntartani akaró nácik katonai mintázattal lefestett polgári repülőgépeket vittek légi bemutatókra. Míg a németek a katonai gépek tömeges előállítására nem álltak készen, olyan könnyűbombázókat, mint például a Do 17-es, láthatóan gyorsabban produkáltak, mint bármelyik brit vagy francia repülőgyár. A Lufthansa által használt He 111 kereskedelmi gépnél, amelyet óriási dohányzószakasszal

építettek, most mutatkozott meg a valódi cél – a dohányzóhelyiséget bombakamrává alakították. A legendás amerikai pilótát, Charles Lindberghet meghívták, tekintse meg a német berendezéseket, repüljön a gépeikkel, és hagyták, hogy ezt nyilatkozza: „Németország katonai légierő tekintetében kétségtelenül a világ legerősebb országa, és előnyének mértéke minden eltelt hónappal növekszik.” A náci újrafegyverkezési kampány 1936 márciusában kritikus ponthoz érkezett. Mialatt Nagy-Britannia és Franciaország ellentétesen

A krónikus üzemanyag- és gumihiány miatt a nácik sok lovat használtak, a Szovjetunióba kb. 750 ezret vittek

viszonyult ahhoz, hogyan kezeljék Mussolini gyarmatosító háborúját Abesszíniában (ma Etiópia), Hitler mintegy 22 000 katonát küldött a demilitarizált Rajna-vidékre. A helyi rendőrséghez 19 gyalogoszászlóalj, 13 tüzérségi egység és 54 repülőgép csatlakozott, együttesen 36 500 fős erőt alkottak, amelyet a franciák tévesen 295 000-re becsültek. Hitler a lépést az előző hónapban ratifikált francia–szovjet egyezménnyel indokolta. Hitler, aki előzőleg kifejezte a nácik nemzetközi barátság és béke iránti vágyát, most kinyilatkoztatta: „Összhangban egy ország alapvető jogával, hogy megvédje határait és biztosítsa védelmi lehetőségeit, a német kormány ma helyreállította Németország teljes és korlátozás nélküli szuverenitását a Rajna-vidék demilitarizált övezetében.” A briteknek és a franciáknak most sem sikerült egységfrontot alkotni – az előbbiek a megbékélést részesítették előnyben, az utóbbiak túl gyengék voltak az önálló katonai fellépéshez. Mivel Mussolini kilépett a Népszövetségből, Spanyolország pedig polgárháborúba süllyedt, lassan meg kellett húzni a határokat. Hitler hazardírozott – ha Nagy-Britannia és Franciaország ellenáll a németeknek, akkor nagy valószínűséggel kiszorították volna a nácikat a Rajna-vidékről, azok pedig visszavonultak volna – ahogy Hitler tolmácsa, Paul Schmidt fogalmazott: „farkunkat behúzva”. Elszalasztották a nagy lehetőséget arra, hogy csírájában elfojtsák a német fenyegetést. Ehelyett a németek széttörték a versailles-i békeszerződés katonai bilincseit, és olyan politikai kihívást tettek, amely halálos események sorát lendítette mozgásba. A felbátorodott németek titokban számos „önkéntest” küldtek harcolni a spanyol polgárháborúba, szándékosan megszegve a versailles-i szerződést, amely megtiltotta, hogy Németország katonaságot küldjön külföldre. Mintegy 16 000, hamis papírokkal, spanyol pénzzel és egyenruhával felszerelt náci katona szerzett tapasztalatot majdnem három éven át Spanyolországban, és itt tesztelték a Henkel He 112-es és a Messerschmitt Bf 109-es vadászgépeket is. A nácik nyilvánosan egy „fehér költségvetést” mutattak be, amelyben a katonai kiadásokra 360 millió birodalmi márka szerepelt 1936-ban, míg a titkos, „fekete költségvetésben” több mint hárommilliárd. Ezen a tavaszon Hitlert egyre jobban aggasztotta keleten a Vörös Hadsereg – amelynek létszáma egymillióra duzzadt –, nyugaton pedig Franciaország és Nagy-Britannia fegyverkezése, így arra utasította Göringet, készítse fel a hadsereget és a gazdaságot a háborúra – mindössze négy év alatt. Önellátásra törekedtek, Göring lett a felelős a szintetikus gumi, a vas, benzin, ipari zsírok és textíliák előállításába történő befektetésekért is. A második négyéves terv bejelentésekor Hitler kijelentette, hogy a háború elkerülhetetlen, hogy Németország feladata „megvédeni Európát

NÁCI NÉMETORSZÁG

A NEMZETKÖZI REAKCIÓ Ellenfelei összetartásának hiánya utat nyitott Németországnak a háborúhoz. Németország titokban már megkezdte az újrafegyverkezést, de Hitler csak 1935-ben hozta nyilvánosságra szándékát – bejelentette a Luftwaffe felállítását és az általános sorozás elindítását. Németország szembeszegülése a versailles-i békével nem ütközött ellenállásba, sőt, a britek flottaegyezményt is kötöttek vele, beleértve a harci tengeralattjárókat is. Korábban William Shirer amerikai újságíró azt írta: „Itt sokat beszélnek arról, hogy Németország titokban fegyverkezik, bár konkrét értesülést nehéz szerezni, s ha megszerzed és továbbítod, akkor vélhetően kiutasítanak.” Winston Churchill odáig ment a találgatásban, hogy úgy vélte, a német légierő akkorára nőtt, mint a brit, és ezt Hitler igen készségesen erősítette meg, amikor Sir John Simon és Anthony Eden brit politikusok ellátogattak hozzá. A valódi fordulópont a Rajna-vidék remilitarizálása volt. Franciaország felháborodott és megrémült, ám fegyveres ellenállást nem tudott kifejteni Nagy-Britannia segítsége nélkül, amely inkább a megbékélés útját választotta. Noha Churchill figyelmeztetett 1936-ban, hogy „a halogatás, a félmegoldások, a megnyugtatás és a zavaros eljárások korszaka a végéhez közeledik”, az Egyesült Államok izolacionista hozzáállása mellett Hitler felbátorodva rázta le a sebezhetőségét, és készen állt, hogy megszállja előbb a német nyelvű, majd további területeket is.

„AZ 1939 ELŐTTI HAT ÉVBEN 55 MILLIÁRD BIRODALMI MÁRKÁT KÖLTÖTTEK ÚJRAFEGYVERKEZÉSRE” a bolsevizmustól”, és hogy „az élelmiszer-probléma végleges megoldása csak az élettér kiterjesztésével érhető el” – ez utalás volt a Lebensraum elméletére. A hadsereg drámaian túlnőtt a várakozásokon, 1940-re 3,6 millió fős szárazföldi haderőt építettek ki, nagyobbat, mint a császáré volt 1914-ben. A legerősebb gyalogoshadosztályokat egyenként mintegy 600 teherkocsival, 400 autóval és 400 motorkerékpárral szerelték fel. A 120 000 tehergépkocsi mellett volt 630 700 ló is, minden negyedik katonára jutott egy. 1937-től 1941-ig a hadsereg céljaira több mint 35 milliárd birodalmi márkát különítettek el, ennek csak öt százalékát szánták szárazföldi járművekre –

közel egyharmadot a tüzérségre, fegyverekre és lőszerre, kilenc százalékot pedig az erődítésekre fordítottak. 1938-ra a Németország által megvásárolt áruk és szolgáltatások 80 százalékát a Wehrmacht részére szerezték be. A náci katonai költségvetés felét a Luftwafféra költötték: a havi repülőgépgyártás az 1933-as 30-ról 1936-ban 425 darabra emelkedett, ez később további 60 százalékkal nőtt. 1938 után a harckocsigyártást átállították a Panzer III-ra, 1939-ben a Panzer IV-re, amelyből három hónap alatt már 247-et készítettek. Hitler azzal dicsekedett, hogy az 1939 előtti hat évben 90 milliárd birodalmi márkát költöt-

tek újrafegyverkezésre. Az óvatos becslések pontosabb, 55 milliárd márkás összeget valószínűsítenek – ez az összes közkiadás felénél kicsit több, a GDP-nek pedig a tíz százaléka volt. Az országban ekkor teljes volt a foglalkoztatottság, az újrafegyverkezés pedig segített az 1929-es szintnél 25 százalékkal nagyobbra növelni a termelést. A II. világháború hajnalán, amikor a nácik Lengyelország megtámadására készültek, havonta 500 repülőgépet gyártottak – 1000 bombázóból és 1050 vadászgépből álló erős légiflottával dicsekedhettek. Nagy-Britanniának és Franciaországnak együttesen volt 1800 bombázója és 950 vadászgépe. Ebben az évben a nácik belekezdtek egy programba, amelynek során hat óriási csatahajót, 249 tengeralattjárót és nyolc nehézcirkálót építettek a közel 800 hajóra elkülönített 33 milliárd márkás költségvetésből. Habár úgy tűnt, hogy Hitler nagyon is készen áll a totális hadviselésre, nem minden egyezett a látszattal. A németek, a britekhez hasonlóan,

1936 márciusában Hitler 22 000 katonát küldött a demilitarizált Rajna-vidékre, ezzel átlépte a Rubicont – következmények nélkül

a GDP-jük 15 százalékát költötték katonai kiadásokra, míg az amerikaiak 10 százalékot. A már amúgy is magas adók mellett, és mert az ország nem akart több kölcsönt felvenni, Németország számára az ilyen hatalmas mértékű újrafegyverkezés fenntarthatatlan volt. Az ország igen sokat költött autópályákra és közművekre is. 1938-ban hárommilliárd birodalmi márkát hagyott jóvá fegyverkezésre a Reichsbank elnöke, Hajlmar Schacht, akit a következő évben leváltottak, mert nem volt hajlandó több pénzt adni. Távozása után az ország gazdaságát átrendezték, költségellenőrzést vezettek be minden állami szerződésre, és felhagytak az aranyalapú valutarendszerrel, ezáltal a Wehrmacht egyedül 1939-ben 21 milliárdhoz jutott a „fekete költségvetésből”, amelynek durván a felét a haditengerészet és a Luftwaffe, a másik felét pedig a hadsereg kapta. Hitler stratégiája az volt, hogy lépésről lépésre tágítja az életteret egy sor villámháború útján. Mivel Amerika nem tett semmit, Német-

ország lassanként annektálta Nyugat-Európát, és felhasználta annak erőforrásait egy jövőbeli nagyobb háború előkészítéséhez a Szovjetunió ellen. Valójában Németországnak csak néhány hónapnyi harchoz elegendő készletei voltak alapvető anyagokból, például finomított olajból, vasércből, magnéziumból és motorbenzinből. 1940-ben a németeknek csupán 2439 harckocsija volt, szemben a 3254 francia tankkal, illetve a szövetségesek összesen 4200 harckocsijával. Göring bejelentette, hogy 21 000 repülőre tervezi bővíteni a Luftwaffét, ám a mennyiség sosem lett sokkal több ötezernél. Eközben Nagy-Britanniának és a Szovjetuniónak a csúcsidőszakban 8300, illetve 17 000, az USA-nak pedig 21 000 repülője volt. A haditengerészetet és a Luftwaffét részesítették előnyben, de a kezdeti sikereket és a termelés 1940-es megduplázását követően 1941 második felében a haditermelés 30 százalékkal esett. Ahogy Hitler gyors háborúsorozata váratlanul átalakult totális háborúvá, végül fény

derült a náci katonai beruházások lehetetlen mértékére és módszerére, különösen, amikor a keleti fronton a szovjetek kezdték megfordítani a háború menetét. Árulkodó mozzanat, hogy miközben az amerikaiak öntötték a forrásokat az atombomba kifejlesztésébe, a németek igyekeztek költséghatékonyabb megoldásokat találni a problémáikra. A hajókat Norvégia partjai és a fjordok mentén állomásoztatták, a repülőgépeket pedig – a szüntelen bombázásokkal szembesülve – viszszarendelték a haza védelmére. Németország még a katasztrofális sztálingrádi vereség után és a szövetséges bombázások sűrűbbé válása idején is nagymértékben fokozta haditermelését, amelyet 1942-től 1944-ig megháromszorozott – ám ez túl kevésnek bizonyult, túl későn. Terjeszkedés helyett az ország a lehető legnagyobb sebességbe kapcsolta a háborús gépezetét, hogy a saját fővárosáig hátrálva harcoljon, de ez csak arra volt elég, hogy útközben milliókat taszítson a sírba.

A HOSSZÚ KÉSEK ÉJSZAKÁJA NÉMETORSZÁG, 1934. JÚNIUS 30. – JÚLIUS 2.

Idővonal 1934. FEBRUÁR 28. Hitler előírja az SA Reichswehr alá rendelését. Ernst Röhm SA-vezető beleegyezik, de titokban megfogadja, hogy dacol a paranccsal.

1934. JÚNIUS 17.

1934. ÁPRILIS 20. Hermann Göring átadja a Gestapo irányítását Himmlernek, az SS vezetőjének, Himmler pedig csendben az SA-tól független erővé alakítja át a szervezetet.

1934. JÚNIUS 30. Von Papen alkancellár felszólal az SA terrorja ellen a marburgi egyetemen. Ezt követő fenyegetése, hogy lemond, felvetette a náci kormány bukásának veszélyét.

Hitler a Bad Wiessee-i Hanselbauer szállóba érkezik. Röhmöt és az SA vezérkarát letartóztatják, és a müncheni Stadelheim börtönbe szállítják.

A HOSSZÚ KÉSEK ÉJSZAKÁJA

MI VOLT EZ?

A több mint egy éve hatalmon lévő náci rezsim sorai összezártak. Véres tisztogatást rendeztek a párt félkatonai szárnyában, a Sturmabteilungban (SA), közismert nevükön a barnaingesek között. Az SA vezetőjét, Ernst Röhmöt személyesen Hitler tartóztatta le június 30-án kora reggel egy München melletti szállodában. Kíséretének tagjait – többeket félreérthetetlen helyzetben, közös ágyban találtak – szintén begyűjtötték, majd kivégezték. Ezt azonnal hasonló akció követte Berlinben, ahol a Hermann Göring vezényelte Schutzstaffel (SS)-kivégzőosztagok távolították el a „fegyelmezetlen és engedetlen egyéneket, valamint a kóros lelkiállapotú vagy beteg elméjű elemeket”. Legalább 85 emberről tudható, hogy meghalt, amikor a nácik kihasználták a lehetőséget, hogy régi politikai ellenfeleikkel is rendezzék a számlát. A volt kancellárt, Kurt von Schleichert otthonában lőtték le, feleségével együtt. Végeztek a jelentős katolikus Centrumpárt több tagjával, s egy bajor politikust, aki Hitler 1923-as müncheni sörpucscsának bukásában játszott szerepet, sőt egy zenekritikust (összetévesztették valakivel) is meggyilkoltak.

MIÉRT TÖRTÉNT?

A nemzetiszocialista mozgalom erőszakos élcsapataként a barnaingeseknek alapvető szerepük volt a párt hatalomra jutásában. 1934-re a harcos szervezet mintegy négymillió fősre duzzadt, mellettük eltörpült a háttérbe szorított Reichswehr, Németország hadserege. Röhm gyakori utalásai a hadsereg beolvasztására megrémisztették a konzervatív tábornokokat és Hindenburg elnököt. Felhívásai a nemzetiszocializmus szocialista oldalát hangsúlyozó „második forradalomra” kevés politikai szövetségest szereztek neki. Az SA-tagok békeidőbeli féktelen viselkedése folyamatos fenyegetést jelentett arra a stabilitásra, amelyet a nácik vezetésük esetére megígértek. A Röhm vezette Hitler elleni puccsról szóló, a francia részvétel bizonyítékaival felhabosított pletykák az SS kreációi voltak. A régi gárda többé már nem volt hasznos. A Röhm elleni fellépés lehetővé tette Hitlernek, hogy megmutassa hatalmát, miközben hűséget követelt, megszilárdította ellenőrzését a párt felett, és magát kínálta megoldásként arra a káoszra, amelynek gerjesztéséért oly sokat tettek a nácik.

KIT ÉRINTETT? Adolf Hitler

Hitler köszönti a felvonuló SA-csapatokat 1930-ban

1887. november 28. – 1934. július 1. Röhm valaha Hitler bizalmas cinkostársa volt, kegyvesztettsége gyalázatos véget hozott neki egy hideg börtöncellában.

1934. JÚLIUS 3. A „méltóságteljes öngyilkosságra” kapott lehetőséget Röhm visszautasítja. Délután 2 óra 40 perckor két SS-tag kivégzi cellájában.

Ernst Röhm

Elfogadják az államvédelmi intézkedésekről szóló törvényt, amely visszamenőleg legalizálja a törvénytelen gyilkosságokat.

Heinrich Himmler 1900. október 7. – 1945. május 23. A Röhm elleni SS-akciót Himmler irányította, így bizonyította hűségét és erősítette meg pozícióját a náci hierarchiában.

1934. JÚLIUS 1.

1889. április 20. – 1945. április 30. Személyesen vezette a puccsot. Szándéka: szembeszállni az SA-fenyegetéssel, biztosítani önmaga számára az ország feletti uralmat.

A NÁCI NÉMETORSZÁG

A NÁCI OLIMPIA

A NÁCI OLIMPIA BERLIN, 1936

1936 nyarán, minden idők legemlékezetesebb olimpiáján 16 napra megnyíltak a Harmadik Birodalom kapui a világ számára.

erlint húzták ki a kalapból 1931. április 26-án, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) 29. ülésén. A várost arra választották ki, hogy a XI. modern kori olimpia házigazdája legyen, a német ajánlat Barcelonát és Isztambult győzte le. A weimari Németország a NOB számára ideális helyszín volt. Egy ország, amelynek stabilitása ingadozott – amióta elhallgattak a fegyverek a nyugati fronton, egy Európa szívében rendezett olimpia hatalmas társadalmi és diplomáciai hasznot hozhatott. Azt azonban – a világ többi részéhez hasonlóan – nem láthatták előre, mi történik a következő mindössze két év alatt. A náci párt 1933-as hatalomra jutása Németországban kellemetlen meglepetésként érte a világot,

SZÁMOKBAN

a NOB-ot nem kevésbé. A szigorú faji törvények híre kiszivárgott Németországból, és a tömeges bojkott is benne volt a pakliban. Következésképpen a NOB kikényszerítette, hogy a Harmadik Birodalom mérsékelje szélsőséges ideológiáját, a nácik pedig, legalábbis a felszínen, eleget tettek ennek. Adolf Hitler nem volt sportrajongó, de Joseph Goebbels meggyőzte a Führert, hogy ez egyedülálló lehetőség az árja eszmék elterjesztésére világszerte. Megtörténtek az előkészületek egy náci olimpiára és egy új Németország visszatérésére a nemzetközi közösségbe. Németország korábban soha nem rendezett olimpiát. 1916-ban ugyan Berlint választották az ötkarikás játékok házigazdájául, de ez az I. világháború miatt füstbe ment. A Német Olimpiai

A legtöbb érmet nyerő olimpikon a német Konrad Frey volt

49 3963

A versenyző sportolók száma: 3932 férfi és 331 női résztvevő

A versengő országok száma – addig még sosem volt ennyi szereplő

A legidősebb résztvevő, az osztrák Arthur von Pongracz életkora

131,5 HEKTÁR

Az erre az alkalomra épített Birodalmi Sportkomplexum mérete

7,5 millió

birodalmi márka A teljes jegyárbevétel

42 MILLIÓ BIRODALMI MÁRKA A Birodalmi Sportkomplexum költsége

A NÁCI NÉMETORSZÁG

Bizottság túl akarta szárnyalni az 1932-es Los Angeles-i játékokat, amelyek a nagy gazdasági világválság miatt kevés látogatóval és zavaros pénzügyekkel kínlódtak. Németország minden erejét az olimpia előkészítésének szentelte, kifejezetten az esemény céljára építettek egy új, 100 000 fős stadiont és 150 egyéb olimpiai létesítményt. Az „Olympiastadion”, a világ egyik legnagyobb stadionja a vadonatúj Birodalmi Sportkomplexum része volt. A lenyűgöző stadion-épületegyüttes mellett Berlint felszerelték mindennel, hogy nagyszerű házigazda legyen. Az Unter den Linden mentén és a Birodalmi Kancellária elé hatalmas szobrokat állítottak, amelyek a klasszikus görög és római szimbolikát tükrözték. A berlini nyári olimpia volt az első, amelyet televízión közvetítettek, és nagy előnyére váltak Leni Riefenstahl filmfelvételei, aki összesen hétmillió dollárnyi összeget kapott, és rábíztak egy 33 fős operatőrcsapatot, hogy filmre vegyék az eseményt. Kétségtelen, hogy megérkezésekor a nemzetközi média le volt nyűgözve a náci fogadtatástól: 28 közvetítőkocsit és zeppelineket is biztosítottak a híradófilmek eljuttatásához a többi európai nagyvárosba, hogy gyorsan továbbítsák az eseményeket több mint 41 országba. A németek számára a döntő próba a nemzetközi közösség bizalmának elnyerése volt. Bojkottfenyegetések érkeztek az USA, Nagy-BritanA Hindenburg léghajó alig egy évvel tragikus pusztulása előtt az Olympiastadion felett repül át

nia, Franciaország, Csehszlovákia, Hollandia és Svédország részéről. Magában Németországban sem mindenki állt az olimpia rendezésének gondolata mögé. Ezt az eltérő véleményt elsősorban a német politika baloldal hangoztatta, amely az Arbeiter Illustrierte Zeitunggal (Képes Munkás Újság) együtt határozottan és szilárdan ellenezte. Az amerikai részvételt csupán egy ember támogatta, az Egyesült Államok Olimpiai Bizottságának elnöke, Avery Brundage. Azt a gondolatot védelmezte, hogy „az olimpiai játékok a sportolókhoz, és nem a politikusokhoz kapcsolódnak”. Egyik berlini utazása után kijelentette, hogy az általa tapasztaltak alapján a zsidókkal és a náci állam más feltételezett ellenségeivel méltányosan bánnak. Hitler és a propagandaminiszter Goebbels tompították valódi szándékaikat Brundage, valamint a figyelő világ előtt. A náci diktatórikus ellenőrzés bevezetése óta minden zsidó sportolót eltiltottak a sportlétesítmények látogatásától, és kizárták őket a versenyzésből. 1936 elérkeztével az antiszemita propaganda minden nyomát elrejtették, és sikeresen alakí-

tottak ki hamis képet a náci Németországról. A Der Stürmer náci hecclappot levették az újságosstandokról, és a horogkeresztes zászlók mellé olimpiai lobogókat aggattak az utcákra. Még az SA barnaingesei is rájuk nem jellemző mosollyal üdvözölték a látogatókat. A náci hierarchia gondosan kidolgozott elkendőzést vitt végbe, még azt a tényt is el tudták titkolni, hogy a Német Olimpiai Bizottság zsidó elnökét, Dr. Theodor Lewaldot lecserélték az SA-tag Hans von Tschammer und Ostenre, valamint azt is, hogy 600 cigányt letartóztattak, és erőszakkal áttelepítettek Berlin külvárosába egy temető és egy szennyvíztelep közé. Mindezen intézkedések következtében a bojkott gondolata szertefoszlott, csak a Szovjetunió (amely egyetlen olimpián sem volt jelen, amelyre meghívták) nem vett részt a leendő világeseményen. Goebbels sikeresen emelt függönyt a legszörnyűbb náci elnyomás elé. 1936-ban jelent meg a váltófutás az olimpiai fáklyával. Carl Diem sportfunkcionárius szellemi gyermeke volt; miközben a láng megtette útját a görögországi Olümpiából, az ókori görög olimpi-

„AZ OLYMPIASTADION A VILÁG EGYIK LEGNAGYOBBJA VOLT”

A NÁCI OLIMPIA

ák valamikori otthonából Berlinig, 3422 sportoló futott vele egyenként egy kilométert. A váltófutás Görögországon, Bulgárián, Jugoszlávián, Magyarországon, Ausztrián és Csehszlovákián haladt keresztül, olyan országokon, amelyek később a tengelyhatalmak mellé álltak, vagy azok elfoglalták a II. világháború során. Az utolsó szakaszon Siegfried Eifrig vitte a lángot, ő személyesítette meg azt a kapcsolatot, amely a nácik vélelme szerint a Harmadik Birodalom és az ókor nagy civilizációi között fennállt. Magas, szőke, kék szemű fiatalember, ő érkezett meg a fáklyával az olimpiai stadionba, és augusztus 1-én megkezdődtek a játékok. A két himnusz, a Deutschland, Deutschland über alles és a Horst Wessel-dal harsogott a hatalmas sportlétesítményben, miközben a Hindenburg léghajó félelmetes, de gondosan elpróbált látványosságként átrepült felette. A fő pillanat később következett, amikor Hitler üdvözlésre lendítette a karját. A szereplő országok sportolóinak nagyjából a fele – például Afganisztán, Ausztria, Bulgária, Bolívia, Bermuda és Izland – karlendítéssel válaszolt, míg más országok, köztük Nagy-Britannia és az USA nem tettek így, emiatt az ünnepségen részt vevő – nagyrészt német – tömeg szidalmazta őket. Az amerikaiak azonban még egy lépéssel tovább mentek, nem voltak hajlandók meghajtani a csillagos-sávos lobogót Hitler

Dorothy Poynton-Hill és Velma Dunn amerikai, valamint Käthe Köhler német műugró együtt mosolyog a kamerába

Olimpiai filmje előtt Leni Riefenstahl már megrendezte az 1935ös náci propagandafilmet, Az akarat diadalát

EGY AMERIKAI HŐS SZÜLETÉSE Jesse Owens lánya, Marlene Rankin elmondja, hogyan változtatta meg édesapja életét az olimpia.

Mit tud az 1936-os olimpiáról? Beszélt róla az édesapja? Mivel akkor én még meg sem születtem, csak annyit tudok, amennyit olvastam, filmen láttam és összerakosgattam apám szavaiból, amiket az ottani tapasztalatairól mondott. Otthon az 1936-os olimpia nem volt beszédtéma. Igen ritkán került egyáltalán szóba, de mindig volt a házban egy szoba, ahol ki voltak téve róla fotók és apám trófeái meg díjai. Mit gondol, az édesapja berlini eredményeiről és érdemeiről megfelelő szellemben emlékeztek meg az elmúlt évek során? Azt hiszem, attól függ, kitől kérdezi, de véleményem szerint apám berlini eredményeit és érdemeit megfelelő szellemben méltatták. Meglehetősen szégyenlős fiatalember volt, kimagaslóan tehetséges az atlétikában, és szerette azt, amit csinált. Azért vett részt az

Az olimpia Jesse Owens miatt is emlékezetes volt, aki tündökölt az atlétikában és ezzel Hitler felbőszítésében is

olimpián, hogy megmérkőzzön a világ akkori legjobbjaival. Szerény volt, bízott magában, a csapattársaiban és Amerika ígéretében. Csapatjátékos volt, és óriási érzéke volt a becsületes viselkedés iránt. Ellentétes nézetek vannak még ma is arról, hogy Hitler megtagadta-e, hogy kezet fogjon az édesapjával, hogy valami módon elismerte-e őt, vagy nem. Beszélt valaha is erről Jesse? Mi az igazság? Hallottam, hogy apám azt mondta, amikor a Hitler-kérdést feltették neki: „Futni mentem Berlinbe, nem Hitlerrel kezet fogni. Én itt vagyok ma is, hogy Hitler hol van, azt nem tudom, nem is érdekel.” Ebből arra következtetek, hogy nem rázott kezet Hitlerrel. Ön szerint az 1936-os olimpián történtek hogyan változtatták meg a családja életét? Az 1936-os olimpián történtek csináltak belőle Jesse Owenst.

Hős lett az amerikai fekete közösség körében, nemzetközi sztár az atlétikai teljesítményei okán, és híresség általában is az amerikai közösség számára. Ezek a dolgok átalakították az életét is. Bár többé nem versenyzett amatőrként, a lehetőségek olyan világába került, ami valószínűleg nem adatott volna meg, ha nem éri el mindazt, ami Berlinben sikerült neki. Az élete kipróbált lehetőségek sora lett, mindez pedig lehetővé tette, hogy az atlétikán túl is rátaláljon az erősségeire, amelyekből aztán meg tudott élni, és el tudta tartani a családját. A személyisége, karizmája és új készségei egy híresség életét nyújtották neki. A Jesse Owens Alapítványt korai halála után, 1980-ban hozták létre a barátai és természetesen a család, hogy fenntartsa Jesse Owens szellemét, hitét abban, hogy bármely ország számára az ifjúság a legnagyobb erőforrás.

BERLIN CSILLAGAI Versenyzők, akik ragyogóvá tették a XI. olimpiát.

Hendrika (Rie) Mastenbroek

A 17 éves Mastenbroek mindegyik úszásnemben tehetséges holland úszó volt, az első női sportoló, aki négy díjat nyert egy olimpián. Eredmény: 100 m gyorsúszás – aranyérem; 4×100 m gyorsváltó – aranyérem; 400 m gyorsúszás – aranyérem; 100 m hátúszás – ezüstérem

Helene Mayer

Mayer volt az egyetlen zsidó származású sportoló a német csapatban, kiváló vívással igazolta beválasztását, amikor riválisával, a végül győztes magyar Elek Ilonával küzdött. Eredmény: tőrvívás – ezüstérem

Szon Gidzsong

A hosszútávfutó koreai Szont kényszerítettek, hogy Japán színeiben versenyezzen. Az olimpiai névsort dacból a koreai zászló ábrájával írta alá. Eredmény: maratonfutás – aranyérem

Jack Lovelock

Goebbels és propagandagépezete látványossággá kívánta tenni az olimpiát, amely a Harmadik Birodalommal henceg a világnak

Az új-zélandi John Edward Lovelock az amerikai futóval, Glenn Cunninghammel rivalizált, mindketten lökdösődtek Eredmény: 1500 m síkfutás – aranyérem

Dhyan Chand

A minden idők egyik legnagyobb gyeplabdajátékosának tartott indiai Chand volt országa csapatának kapitánya. Már az 1928-as és 1932-es olimpián is játszott. Eredmény: gyeplabda – aranyérem

Helen Stephens

Stephens veretlenül és két aranyéremmel távozott az 1936-os olimpiáról. A II. világháborúban az amerikai tengerészgyalogságnál szolgált. Eredmény: 100 m síkfutás – aranyérem; 4×100 m váltófutás – aranyérem

Marjorie Gestring

Az amerikai Gestring zsenge 13 éves korában nyűgözte le a németek tömegeit és lett női műugrásban a valaha volt legfiatalabb olimpiai bajnok. Eredmény: női műugrás – aranyérem

Inge Sørensen

Még Gestringnél is fiatalabb volt a 12 éves Inge Sørensen, aki úszásban egy bronzérmet tudott szerezni hazájának, Dániának. Eredmény: 200 m mellúszás – bronzérem

Luz Long

A német olimpikon a Jesse Owensszel vívott csatáiról ismert. Hitler feldühödött, amikor a két sportoló a verseny után kart karba öltve fotózkodott és így ment az öltözőbe is. Eredmény: távolugrás – ezüstérem

előtt, ami rettentően dühítette a Führert. Ha az olimpia első napja bármit is bizonyított a világnak, az az volt, hogy a német nép látszólag elkötelezett a náci rezsim iránt. A megnyitó izgalmai után következő nap már a komoly sporté volt. A látványosságok sztárja kétségtelenül Jesse Owens volt, aki négy aranyérmet nyert: 100 és 200 méteres síkfutásban, 4×100 méteres váltófutásban, valamint távolugrásban. Az afroamerikai eredményei felbőszítették Hitlert, a német média „szerecsen Owens”nek nevezte, az összes fekete bőrű USA-versenyzőt pedig „fekete segéderőnek” hívták. A német emberek azonban az újságírókkal ellenkező véleményen voltak: Owens nevét skandálták a lelátókról, és autogramért ostromolták, amikor csak alkalmuk nyílt rá. A berlini olimpia volt az első év, amikor a kosárlabda is szerepelt a játékokon. Az USA nyert, 19-8-ra verte Kanadát a döntőben, ettől kezdve megkezdte uralmát a sportágban. Noha zsidó származásuk miatt nem válogattak be olyan világklasszis sportolókat, mint a teniszbajnok Daniel Prenn és a félelmetes ökölvívó Erich Seelig, a németek 89 érmet zsákmányolva az első és egyetlen alkalommal az éremtáblázat élén végeztek, messze megelőzve az 56 éremmel második USA-t. Azonban nem csupán a németek nem választották versenyzőiket a tehetség alapján. Az amerikai zsidó Marty Glickmannek és Sam Stollernek megmondták, hogy ők nem fognak futni a 4×100 méteres váltóban, így csak nézhették, ahogy országuk

A NÁCI OLIMPIA

Hitlernek voltak kétségei, hogy a náci Németország rendezzen-e olimpiát, de meglátta benne torz ideológiája hirdetésének lehetőségét

„NÉMETORSZÁG AZ ÉREMTÁBLÁZAT ÉLÉN VÉGZETT, TÖRTÉNETÉBEN AZ ELSŐ ÉS EGYETLEN ALKALOMMAL” aranyéremmel diadalmaskodik. Tartja magát a szóbeszéd, hogy Brundage gyakorolt nyomást az USA-csapat edzőire, ejtsék a két embert, mert feltehetően félt felbosszantani Hitlert. Németországot és az Egyesült Államokat tíz aranyéremmel Magyarország követte a harmadik helyen, míg Nagy-Britannia csak a tizedikként végzett. Az USA-n kívül Japán volt az egyetlen ország, amely megtörte az európaiak monopóliumát a dobogón. Szomorú eseménye az olimpiának a román ökölvívó, Nicolae Berechet halála. Miután kiütötték a pehelysúlyúak versenyének első menetében, néhány nap múlva rejtélyes módon vérmérgezésben meghalt. Távol az Olympiastadion zsivajától a NOB elnöke, Henri de Baillet-Latour koszorút helyezett el az ismeretlen katona sírján. 1936. augusztus 1.: csak pár nap választja el a csapatok bevetésének 22. évfordulójától az I. világháború európai hadszínterein. A tett jelképes értéke a béke demonstrálása volt, ez csak még tragikusabbá teszi a három évvel később kitörő háborút. A színpompás nyitóünnepség és a béke gesztusai csalfa reményt ébresztettek a

világban egy békés, nem agresszív náci Németország iránt. A berlini játékok augusztus 16-án fejeződtek be. Németországnak sikerült egy olyan eseményt rendeznie, amely az országot kedvező színben tüntette fel a világ előtt, a német győzelem az éremtáblázaton pedig óriási propagandalendületet adott a náci pártnak és árja eszméinek. Leni Riefenstahl körülbelül 305 000 méternyi filmet forgatott, amelynek gondos megvágása 18 hónapig tartott. Az eredmény a négyórás Olympia lett, melyet 1938 áprilisában vetítettek, és megmutatta, hogyan manipulálták az olimpiát a náci árja hiedelmek fenntartására. Lehet, hogy Hitler nem volt sportrajongó, de annyira lenyűgözte az olimpia, hogy állítólag kijelentette: „1940-ben az olimpiai játékokat Tokióban tartják, de azután már mindig Németországban lesz.” Az építész Albert Speert még meg is bízták egy 400 000 fős stadion tervezésével az összes eljövendő ötkarikás játékokhoz, amelynek terveit akkor valósították volna meg, ha Németország megnyeri a II. világháborút.

A nemzetközi együttműködés olimpiai eszméi ugyan szemben állhattak mindazzal, amit a Führer képviselt, de még a nemzetiszocialista zsarnok sem becsülhette le azokat a politikai lehetőségeket, amelyeket a játékok a náci Németországnak nyújtottak. Az olimpia sikere hatalmas propagandatámogatás volt az ország számára, és – együtt az olaszok 1934-es és 1938as győzelmével a futball-világbajnokságon – segített bizonyítani, hogy ezek az új diktatúrák a sportpályákon képesek felvenni a versenyt a hagyományos demokráciákkal. A játékok vége után mindössze három nappal a náci pártot megrendítette Wolfgang Fürstner századosnak, az olimpiai falu parancsnokának a halála. Bár az esetet eleinte eltitkolták, kiderült, hogy a zsidó Fürstner öngyilkosságot követett el, miután megtudta, hogy az ismét életbe lépő nürnbergi törvények hatálya alá fog kerülni. A falu szakértő megtervezése mögött álló okos emberre a másodhegedűs szerepét kényszerítették a nem zsidó Werner von Gilsa mellett, és bár a törvényeket az olimpia idejére felfüggesztették, újbóli bevezetésük várható volt. A következő években a Harmadik Birodalom rászabadította a világra a Wehrmacht tombolását, az 1936-os berlini olimpia során elért társadalmi haladás pedig elveszett. Készülődött a háború, és ahogy a konfliktus felhői ismét gyülekeztek Európa fölött, a figyelem a sportok mezejéről hamarosan a csatamező felé fordult.

A NÁCI NÉMETORSZÁG 1972 A müncheni mészárlás

Tizenhét ember maghal, amikor a Fekete Szeptember palesztin terrorcsoport túszokat ejt az izraeli csapat tagjai közül. Az áldozatok között van egy rendőr is, aki a sikertelen szabadítóakció közben veszti életét.

1984 Takarékos házigazdák

1968

A költségek csökkentése érdekében Los Angeles csak meglévő létesítményeket használ, kivéve egy szponzorok által fizetett úszóstadiont és kerékpár-versenypályát. Ennek eredményeként az olimpia 225 millió dollár hasznot hoz.

Állásfoglalás

Tommie Smith és John Carlos afroamerikai éremnyertesek a Fekete Hatalom mozgalom köszöntését, fekete kesztyűs öklüket mutatják a dobogón az amerikai himnusz alatt. Smith később így nyilatkozik: „Amikor nyerek, akkor amerikai vagyok, nem fekete amerikai. De ha valamit rosszul csinálok, akkor azt mondják rám, néger.”

AZ OLIMPIÁK TÖRTÉNETE A néhány ezer évnyi rövid kihagyás ellenére a játékok még mindig sikeresek.

I. e. 776 Vigyázz, rajt!

1890

Megtartják az első olyan olimpiai játékokat, amelyekről feljegyzés készült. Az ókori Görögország számos városállama és királysága részt vesz rajta. Egy Koroibosz nevű szakács lesz az első olimpiai bajnok: megnyeri az egyetlen versenyszámot, a 192 méteres stadionfutást.

A NOB megszületése A francia történész, Pierre de Coubertin báró megalakítja a Nemzetközi Olimpia Bizottságot (NOB), célja a nemzetközi olimpiai játékok váltakozó helyszíneken történő megrendezése.

1859 Új kezdet

Egy görög üzletember, Evangélisz Zápasz támogatja anyagilag az első modern kori athéni olimpiai játékokat. Görögország és az Oszmán Birodalom sportolói vesznek rajta részt. Ő állja az ősi stadion újjáépítési költségeit is.

name e referenc amount

A NÁCI OLIMPIA 1948 Bizonyítanak a fogyatékos sportolók

A paralimpiai játékokat a II. világháború után a katonák rehabilitációjára hozzák létre. Eleinte Nemzetközi Kerekesszékes Játékoknak nevezik.

1936 Náci csalódások

A hírhedt náci olimpián Adolf Hitler kénytelen végignézni, ahogy Jesse Owens négy aranyérmet nyerve lerombolja az árja felsőbbrendűségről alkotott elképzeléseit.

1956 Élőben Melbourne-ből

Először zajlik nemzetközi közvetítés az olimpiai játékokról. A közvetítők között van a BBC, az NBC, a CBS és a United Press.

Ökölvívás

AZ ELSŐ VERSENYSZÁMOK

Gerelyhajítás

Diszkoszvetés

Futószámok

Pankráció

Kocsiverseny

Birkózás

1896 Athén a házigazda

Az első NOB által szervezett olimpiát Athénban tartják. 14 ország mérkőzik meg 43 versenyszámban – a legnagyobb nézősereg előtt, amely sporteseményre valaha is ellátogatott.

1928 A tűz lángja

1900 Olimpiai egyenlőség

Nőket először az 1900-as, Párizsban tartott nyári játékokon engednek versenyezni. A vitorlázó Hélène de Pourtalès lesz az első női olimpiai bajnok.

Ekkor vezetik be az olimpiai lángot. Az olimpiai fáklyával való váltófutás azonban csak 1936-tól válik szokássá.

ERŐDEMONSTRÁCIÓ „A DICSŐSÉG NAGYGYŰLÉSE” ELNEVEZÉSŰ 1936-OS NÜRNBERGI BIRODALMI PÁRTGYŰLÉS A NÁCI KORMÁNYZAT KATONAI EREJÉNEK JELENTŐS BEMUTATÓJA VOLT EGY OLYAN ESEMÉNYEN, AMELY A RAJNA-VIDÉK REMILITARIZÁLÁSÁT ÜNNEPELTE.

A NÁCI NÉMETORSZÁG

AZ ANSCHLUSS A nácik számára lehetővé vált, hogy egy hatalmas lépéssel megkerüljék Versailles-t, s közel jussanak az európai dominanciához.

dolf Hitler mind a hatalomhoz vezető úton, mind uralomra jutva igyekezett egyik fő célját beteljesíteni: beolvasztani Németországba az összes olyan területet, ahol anyanyelvét beszélték. E tekintetben az egyik elsődleges célpontja a szomszédos Ausztria volt. Mielőtt a nácik átvették az irányítást, egy ilyen elképzelés lehetetlen lett volna. Németország I. világháborús veresége után azzal a kifejezett célkitűzéssel róttak rá kíméletlen szankciókat, hogy megakadályozzák az ország újbóli katonai hatalommá válását. A bénító mértékű háborús jóvátételek mellett az 1919-es békeszerződések, a versailles-i és a saint-germaini, megtiltották Németország és Ausztria egyesítését. Ironikus módon a szerződések kegyetlen feltételei nagy szerepet játszottak abban, hogy nem tartották be azokat. A náci párt kezdeti éveiben Hitler rájátszott a népesség nagy részének afeletti haragjára, hogy a szerződéseket szükségtelenül büntető jellegűnek tartották. A közvélekedésnek ez a manipulálása segített a nemzetiszocialistáknak megszerezni a hatalmat 1933 januárjában. Miután már kipróbálta a Népszövetség türelmét a kitartó katonai újrafegyverkezési program és a (Versailles után demilitarizált) Rajna-vidékre történő 1936os bevonulás kapcsán, Hitler következő lépésként az Anschlusst célozta meg: Ausztria Németország részévé tételét. A Mein Kampfban nyíltan kifejezte azon óhaját, hogy Közép- és Kelet-Európa tízmillióra becsült német etnikumát (Volksdeutschok: népi, nemzetiségi németek)

visszaterelje a befolyási övezetébe, mivel közülük sokakat a versailles-i manipulációk választottak el Németországtól. Mi több, az Anschluss egy korai példája volt Hitler Lebensraum (élettér)-mániájának, amiről úgy hitte, Németországnak szüksége van rá, hogy reménye legyen a túlélésre. Ennek ellenére nem akarta rögtön katonai erővel megszerezni az országot. Ausztria Anschlussról való meggyőzésének folyamata inkább fokozatos volt. Bár az osztrák náci párt távol állt a hatalom megszerzésétől, komoly választási eredményeket ért el: 1932. április 24-én besöpörte a szavazatok több mint 16 százalékát többek között Bécsben, Alsó-Ausztriában és Salzburgban. Egy évvel később a voksok 41 százalékát szerezte meg Innsbruckban. Befolyása egyre nőtt. A további hatalomszerzést azonban megakadályozta az osztrák kancellár, Engelbert Dollfuß közbelépése, aki 1933. március 4-én felfüggesztette az ország parlamentjét, részben Hitler hatalomra jutására, valamint a náci párt ausztriai növekvő fenyegetésére adott válaszként. Az ő keresztényszociális pártja vette át az irányítást, az összes többi pártot (a nácikat is) betiltották, kivéve a Szociáldemokrata Munkáspártot, amelyet később, a 16 napos osztrák polgárháború eseményeit követően nyilvánítottak törvénytelenné. A nácik válasza befelé és kifelé is szólt: az osztrák náci párt egy sor bombatámadást hajtott végre kormányzati személyek ellen, míg Hitler május 26-án 1000 birodalmi márka illetéket szabott ki az Ausztriába utazó német állampolgárokra. Bár az osztrák nácik kép-

„HITLER A MEIN KAMPFBAN NYÍLTAN KIFEJEZTE AZON ÓHAJÁT, HOGY EURÓPA NÉMET ETNIKUMÁT A BEFOLYÁSA ALÁ VONJA” 82

A rajzon egy óriási, bőrnadrágot viselő osztrák szó szerint áthidalja az Ausztria és Németország közti szakadékot

A NÁCI NÉMETORSZÁG

telenek voltak megszerezni a hatalmat, Dollfußt sikerült likvidálniuk, amikor 1934. július 25-én megtámadták bécsi irodáját, és sikertelen puccskísérletük során lelőtték őt. Utódja, Kurt von Schuschnigg fogékonyabbnak bizonyult a nácik machinációira. Hiányzott belőle Dollfuß politikai felkészültsége, pozícióját tovább gyengítette a népesség növekvő haragja, később pedig Mussolini támogatásának viszszavonása, aki a Hitler Németországával való szövetség felé közeledett. Ráadásul a Dollfuß meggyilkolását követő, egyre inkább tekintélyuralmi stílusú kormányzása csak még jobban elidegenítette Ausztria lakosságát. Noha Hitler megígérte egy 1935-ben a Reichstagban mondott beszédében, hogy „Németország sem nem szándékozik, sem nem kíván beavatkozni Ausztria belügyeibe, vagy Anschlusst végrehajtani”, a gazdasági nyomás, amelyet fokozott, végül segített rávenni Schuschniggot, hogy megadja magát a követeléseinek. Július 11-én Schuschnigg aláírt egy megállapodást Franz von Papen német nagykövettel, amelynek részeként Ausztria amnesztiát adott minden bebörtönzött náci párttagnak (a folya-

A németek Bécsbe, a fővárosba való bevonulásakor örömkönnyeket ejtő osztrák nő

ELNYOMÁS ÉS VÁDASKODÁS Hogyan érintette az Anschluss Ausztria zsidó lakosságát? Az Anschlusst követően az osztrák zsidókkal való bánásmód a jövőt mutató jelzés lett Európa többi országa számára. Mielőtt az ország beolvadt Németországba, Ausztria zsidó lakossága kb. 200 000 főre rúgott. Az Anschluss után sokan elmenekültek, de sok volt a hátramaradott is, aki elszenvedte a következményeket. Tilos volt részt venniük a népszavazáson, kezdetben „büntetésük” a nyilvános megalázásban öltött alakot, utcák és vécék takarítására kényszerítették őket, néha csak fogkefével vagy puszta kézzel dolgozhattak. Általánossá vált az osztrák zsidók zaklatása, kirablása és tettleges bántalmazása. Ezután következett szisztematikus eltávolításuk a közéletből, üzleteiket elvették, állásukat elveszítették. 1938 májusában itt is életbe léptek a nürnbergi törvények, a különféle intézkedések mellett megtiltották a zsidók és nem zsidók közötti házasságot, és a zsidók egyetemi tanulmányait. Aztán 1938. november 9-én robbant a Kristallnacht (kristályéjszaka) pusztító hatása: Bécs 24 zsinagógáját és 70 imaházát lerombolták, számos üzletet kifosztottak, valamint több mint 6000 embert letartóztattak és koncentrációs táborokba küldtek. Úgy tudni, a II. világháború végéig 65 459 osztrák zsidót gyilkoltak meg.

matot Schuschnigg folytatta), valamint beleegyezett, hogy „német államként” működjön és a kabinetben helyet biztosítson egy sor náci szimpatizánsnak. Mint gyakorlatilag minden további kísérlet a megbékülésre, a „júliusi egyezmény” is csak tovább rontott a helyzeten. A nácik folytatták az agitációt Ausztriában, Hitler pedig látva, hogy Németország nem halad a hazai négyéves tervben felállított termelési célok teljesítésében, Ausztriát tekintette eszköznek a célok elérésére. Mindez 1938. február 12-én Hitler berchtesgadeni nyaralójában egy Schuschnigg-gal való találkozóban csúcsosodott ki, amelynek során Hitler kényszerítette, hogy fogadja el a feltételeit, például Arthur Seyß-Inquart – egy újabb náci – kinevezését belügyminiszterré. Schuschnigg megkísérelte megőrizni a függetlenség maradékát, így népszavazást (referendum) tervezett az osztrák függetlenségről, és megszüntette a szociáldemokraták betiltását a támogatásukért cserébe. Hitler tántoríthatatlanul kritizálta a népszavazást, és március 11-én az azonnali megszállással való fenyegetés mellett azt követelte, Schuschnigg adja át a hatalmat

AZ ANSCHLUSS

az osztrák náciknak. Noha Schuschnigg lefújta a népszavazást és beadta a lemondását, Hitler agresszív maradt, megparancsolta Wilhelm Miklas osztrák szövetségi elnöknek, hogy az ő választottját nevezze ki kancellárnak. Másnap a 8. hadsereg átkelt a határon. Végső soron a németek fogadtatása nagyrészt kedvező volt. Habár az osztrák náci párt sosem volt meghatározó erő az országban, a lakosság nagy tömegei egyre jobban kiábrándultak a diktatórikus jellegű kormányzásból, és reménykedve tekintettek Németország fellendülésére, amely ellentétben állt saját gazdasági bajaikkal, mivel Ausztriát még mindig karmaiban tartották a gazdasági válság elhúzódó hatásai. Evan Burr Bukey történész a Hitler’s Austria: Popular Sentiment in the Nazi Era, 1938–1945 című köny-

vében megjegyzi, hogy a német nacionalizmus „az osztrák népesség jelentős hányadát meghódította, nemcsak a jobboldali nacionalistákat, hanem a liberális, demokrata köröket is, amelyek hagyományosan a német nemzeti egység mellett köteleződtek el, valamint a szociáldemokratákat is”. Ezenkívül a nácik által később a céljaik eléréshez használt propagandát tükröző akciójukban utcai harcokról és kommunisták keltette zavargásokról szóló hamis jelentéseket terjesztettek, ily módon igazolva tetteiket, valamint egy állítólag Seyß-Inquarttól származó hamis táviratot is, amely német katonai segítséget kért a felételezett fenyegetés miatt. Március 13-án Seyß-Inquart bejelentette, hogy a saint-germaini békeszerződés 88. cikkelyét

„RÖVIDDEL AZ ANSCHLUSS UTÁN A SZUDÉTA-VIDÉK ANNEKTÁLÁSA KÖVETKEZETT” A két nemzet egyesítésének széles körű ünneplése keretében német és osztrák rendőrök buzgón munkálkodnak a határsorompó lebontásán

– amely megtiltotta Németország és Ausztria egyesítését – hatálytalanítják, ezzel az Anschluss előtt egyengette az utat. És bár a Népszövetség országai voltak felelősek a békeszerződések feltételeinek betartatásáért, a fogadtatás visszafogott volt. Számos lehetséges oka van annak, miért ez volt a helyzet: a rossz gazdasági viszonyok hatásainak elszenvedése miatt is népszerűtlen távlat volt a további küzdelem, és az I. világháború is közeli emlék volt még. Neville Chamberlain brit parlamenti képviselő ezt hangsúlyozta ki a képviselőház előtt mondott beszédében: „Az a rideg tény, hogy semmi sem akadályozhatta volna meg azt, ami nemrégiben történt, csak ha ez az ország felkészült volna az erőszak alkalmazására.” Hitler számára ez óriási propagandagyőzelem volt. A vértelen megszállás felbátorította, elment Ausztriába, elsőként a szülőhelyén, Braunau am Innben állt meg, majd továbbment Linzbe, iskoláztatása helyszínére, azután Bécsbe érkezett, ahol diadalmasan bejelentette az Anschlusst. Eközben a politikai ellenállást Heinrich Himmler és az SS segítségével elfojtották, több mint 70 000 embert tartóztattak le és szállítottak ideiglenes koncentrációs táborokba. Végül maga a népszavazás – amelyet április 10-én tartottak meg – nagyjából a szavazatok 99,75 százalékával az Anschluss (melyet már március 13-án törvénybe iktattak, így a népszavazás utólag szükségszerűen garantálta ennek érvényességét) támogatását eredményezte. Ausztria most már ténylegesen Németország része lett, ezáltal megszűnt önálló országként létezni. Kétségtelenül számtalan példa volt a voksok manipulálására és a szavazók megfélemlítésére (ráadásul a politikai ellenfeleket begyűjtötték, a zsidóknak és a cigányoknak pedig megtiltották a szavazást), ahogy arról korábban már szó esett, ugyanakkor jelentős volt az Anschluss támogatottsága. Bukey a hatalomátvétel gyors jellegét és egy fényesebb jövő kilátását említi az optimizmus okaiként: „…nyilvánvaló, hogy a lakosság mélységesen megkönnyebbült, amiért elkerülték a vérontást… Az országon végigvonuló, jól felszerelt német katonák látványa felélesztette a háborús idők szolidaritásának emlékeit, és az elégedettség érzését keltette, hogy végre úrrá lettek 1918 megaláztatásain”. Németország optimizmusa akkoriban erős ellentétben állt Európa többi részével, és ezt sokak találták vonzónak. Az Anschluss az eljövendő események jele volt. A Rajna-vidék remilitarizálása után egy következő sarkalatos lépés következett: a Szudéta-vidék annektálása. Németország katonai ereje növekedett, így a többi ország hamarosan kevésbé az esetenkénti terjeszkedésének indoklására koncentrált, sokkal inkább arra, hogy lekenyerezze, abban a hiú reményben, hogy útját állhatják Hitler katonai ambícióinak. Az elkövetkezőket tekintve azonban az Anschluss csak egy korai lépés volt afelé, ami később a nácik megállíthatatlan masírozásává lett az Európa feletti uralkodás irányába.

A NÁCI NÉMETORSZÁG

EGY ÁRJA ÁLLAM KIÉPÍTÉSE

EGY ÁRJA ÁLLAM KIÉPÍTÉSE Egy ember volt, aki hitte, hogy bár Németországot elszegényítették és megalázták, mégis egy felsőbbrendű faj hazája, amelynek nagyságát a határokon belüli ellenség tagadja.

bűne hazaárulás volt. Az ítélet öt év (a körülményekhez képest képtelenül enyhe), de ebből csak kilenc hónapot töltött le. 1924-ben a landsbergi börtönbe zárva Adolf Hitler az idejét nagyrészt egy könyv formájában testet öntött ideológia kigondolásával, tökéletesítésével és megfogalmazásával töltötte, ami végül több mint 60 millió ember halálához vezetett. Hitler gondolatait – részben önéletrajz, részben politikai kiáltvány a náci párt számára – fogolytársainak, Emil Maurice-nak és Rudolf Hessnek diktálta le, akik sajtó alá is rendezték. A könyv eredetileg a kicsit sem frappáns „Négy és fél év (harc) a hazugságok, az ostobaság és a gyávaság ellen” címet kapta. Úgy tudni, a kiadó javasolta az egyszerűbb Mein Kampf, vagyis „Harcom” címet. Oldalain és 1928-as folytatásában, a „Zweites Buch”-ban Hitler körvonalazta azt a faji politikát, amelyet szerinte Németországnak követnie kell, hogy ismét világhatalom lehessen. Hitler az állította, hogy Németországot egy világméretű zsidó összeesküvés húzza vissza. Németország nagymértékű elszegényítésével a zsidókat, a weimari köztársaságot, a szociáldemokratákat és a marxistákat vádolta, és kijelentette, hogy az utóbbi három a zsidó érdekek mentén működött. Hasonlóképpen azt bizonygatta, hogy az I. világháborút Németország nem azért veszítette el, mert legyőzték, hanem a hátulról jött „tőrdöfés”, vagyis a nyerészkedők, a szociáldemokraták és a zsidók árulása miatt. A zsidók iránti gyanakvás és az üldözésük az egész történelem során jelen volt a világban. A judaizmus Földközi-tengertől észak felé útnak induló követői

Európa-szerte szenvedésnek voltak kitéve, amikor megpróbáltak letelepedni. Az antiszemitizmus – ellenségesség a sémi nyelvek (a héber ezek közül csak az egyik) beszélőivel szemben – gyakran a zsidó emberek iránti bizalmatlanság és gyűlölködés formájában jelent meg vallási alapon, amikor a keresztény országok és államvezetés bűnbakot keresett a belső problémái miatt. Hitler Nemzetiszocialista Német Munkáspártja azonban ezt a zsidók iránti ellenszenvet faji alapon terjesztette ki. A „szociáldarwinizmusból” és az eugenika fajnemesítéséből kölcsönzött eszmék halálos kotyvaléka a faji felsőbbrendűség gondolatával – amelyet elsőként Arthur de Gobineau fejtett ki, majd Houston Stewart Chamberlain angol születésű német filozófus hirdetett (aki találkozott is Hitlerrel, és Németország megmentőjeként csodálta), és végül Hans F. K. Günther népszerűsített – keverve alkotta a náci mozgalom által bevezetett szélsőséges nacionalista ideológiát. A náci filozófia lényege az volt, hogy az árja faj az összes többinél felsőbbrendű. A fajilag legtisztább árja csoportnak a németeket tartották, a többi germán népet – nevezetesen a skandinávokat, hollandokat és angolokat – kissé lejjebb sorolták. Más csoportokat – például a „latinokat”, vagyis az olaszokat és a franciákat – pedig kimondottan alacsonyabb rendűnek tekintettek, de megtűrtek. A náci faji skála alján álló nem árjákat Untermenschként, azaz alsóbbrendű emberként sorolták be. Ezek közé tartoztak a szláv népek, a romák, a feketék és a sor legvégén a zsidók. Az árja faji tisztaság megőrzése érdekében Hitler pártja először azt tervezte, úgy szabadítja meg Német-

A NÁCI NÉMETORSZÁG

„MINTEGY 300 000 SZELLEMI ÉS TESTI FOGYATÉKKAL ÉLŐ EMBER VÁLT AZ EUTANÁZIA ÁLDOZATÁVÁ” országot a lezüllesztő fenyegetésnek tartott zsidóktól, hogy száműzi őket az ország politikai, kulturális és gazdasági életéből. A széles körű és bénító kirekesztés legvalószínűbb kimenetelének azt gondolták, hogy majd egyszerűen elhagyják az országot. Hitler azt jósolta a Mein Kampfban, hogy amikor az árja faj felvirágzik, megnő a Lebensraum, vagyis az élettér iránti igény, és erre az ő megoldása a keleti irányú területi terjeszkedés volt. Ebbe beletartozott az ott élő szlávok rabszolgává tétele vagy elűzése, amit teljesen indokoltnak tartottak, mivel őket eleve alsóbbrendűnek minősítették. Miután az 1923-as müncheni sörpuccsal – emiatt ítélték el Hitlert hazaárulásért – nem sikerült megragadni a hatalmat, Hitler a demokratikus rendszeren belül akarta megszerezni azt. A világesemények, mint az 1930-as évek elejének nagy gazdasági világválsága, a kezére játszottak, és a gazdasági zűrzavar közepette stabilitást kereső szavazók Hitler nyíltan faji programot hirdető, szélsőséges pártját választották. 1933 elejére a nácik voltak a legnagyobb politikai párt a birodalmi parlamentben, bár nem volt elsöprő többségük. Németország idős elnöke, Hindenburg kezdetben nem volt hajlandó Hitlert kinevezni az ország vezető, kancellári pozíciójába, de végül beadta a derekát, remélve, hogy ő és az új koalíciós kormány tagjai irányítani tudják Hitlert. Ez végzetesnek bizonyuló, rossz döntés volt. Amikor Hitler 1933 márciusában áterőszakolta a parlamenten a felhatalmazási törvényt – miután a Reichstag épületét felgyújtották, feltételezések

Az 1938-as Anschluss után ezrek gyülekeztek a bécsi Heldenplatzon, hogy hallják Hitlert

szerint egy kommunista ügynök –, keresztülhúzta mindazok számítását, akik meg akarták őt fékezni. A törvény diktátori hatalmat biztosított Hitler kancellárnak a Harmadik Birodalomként emlegetett ország fölött. Szinte azonnal megkezdődött a zsidók és mások kormány által jóváhagyott üldözése. Április 1-én elrendelték a zsidó tulajdonú vállalkozások hivatalos bojkottját. A barnainges Sturmabteilung (SA), vagyis rohamosztag, a náci párt bandita félkatonai szárnya őrködött a zsidó üzleteknél és szakmai létesítményeknél, hogy betartassák a tiltást. Néhány nappal később elfogadtak egy törvényt, attól kezdve csak árjákat alkalmazhattak a közigazgatásban. Hamarosan bekövetkezett a zsidók eltiltása más foglalkozásoktól is, ez azt jelentette, hogy számos tanár, orvos és jogász nem dolgozhatott. Kényszerítették őket a „Jude” szóval dekorált sárga csillag viselésére. Támadták a zsidó kultúrát is, amikor a „nem német” irodalmat, könyveket tömeges nyilvános égetéseken semmisítették meg. A hatalmat megkaparintva Hitler a politikai ellenfelei ellen is gyorsan fellépett. Az ismert vagy feltételezett kommunistákat és a szakszervezeti vezetőket letartóztatták. Magukat a szakszervezeteket betiltották, ahogy az összes politikai pártot is. Az első koncentrációs tábort 1933ban, a München melletti Dachauban létesítették ezeknek a politikai foglyoknak a befogadására, ám ahogy a rá következő években növekedett a táborok száma, más „nemkívánatos” csoportokat is ezekbe zártak, köztük a cigányokat, Jehova

Adolf Hitler és bajtársai, köztük Rudolf Hess, a börtönbüntetésük idején Landsbergben

tanúit, a homoszexuális férfiakat és persze a zsidókat. A nácik eltökéltsége, hogy megvédjék az árja vérvonalat, távolabbra is kiterjedt, a szellemi fogyatékosokra és azokra, akik bizonyos genetikus eredetűnek (gyakran tévesen) minősített betegségekkel születtek. Az 1933. júliusi „Az örökletes betegségek átörökítésének megelőzésére” hozott törvény előírta a kötelező sterilizálást azok számára, akiket szaporodásra alkalmatlannak ítéltek. A törvény az egész népességre vonatkozott, így a hátrányos helyzetű csoportokat – például a szegényeket és a hajléktalanokat – is minősíthették szellemileg fogyatékosnak a bűnözők és prostituáltak mellett. Több mint 400 000 embert sterilizáltak, de az 1939-ben elkezdett Aktion T4 programmal még rosszabb lett a helyzet. Ez bevezette a mentális és fizikai fogyatékkal élők, valamint a pszichiátriai kórházakban elhelyezett betegek államilag jóváhagyott meggyilkolását. Mintegy 300 000-en váltak a nem önként vállalt eutanázia áldozatává. A német nép számára azonban a Hitler-rezsim brutális könyörtelensége csak 1934 nyarán lett nyilvánvaló. Az Ernst Röhm vezette milliós taglétszámú SA magába akarta olvasztani a nála kisebb létszámú hadsereget, átvéve ezáltal annak teljes irányítását. A párt egyes vezetőinek nyomására Hitler tisztogatást rendelt el az SA-vezetés és más lehetséges ellenfelek körében. Több mint 1000 embert tartóztattak le, a jelentések szerint 150–200-at kivégeztek, köztük magát Röhmöt is. Az 1934. június 30. és július 2. között végbement, hosszú kések éjszakája néven ismert eseménysort úgy tálalták, mint egy Röhm által irányított puccs kikerülhetetlen megakadályozását. Megerősítette a katonai vezetés Hitler iránti lojalitását, ám a polgárság nagy részének körében rossz visszhangja volt. A berzenkedő hangokat azonban jórészt meg sem hallották. A média, mivel a nácibarát újságok kivételével a lapokat bezárták, szoros ellenőrzés alatt állt. A főként Joseph Goebbels által meghatározott pártpropaganda fényes jövőt ígért Németországnak, eközben folyamatosan fenntartotta a zsidóellenes üzenetek közvetítését. Sehol sem volt ez nyilvánvalóbb, mint a Der Stürmer, a gonosz, vitriolos zsidógyűlölet

EGY ÁRJA ÁLLAM KIÉPÍTÉSE

A KELETI MESTERTERV

A Németországtól keletre lévő országok szláv népessége egyenesen szembekerült a náci viharral. Az árja felsőbbrendű faj kapcsán a náci párt ideológiája a szlávokat egyértelműen az Untermensch, vagyis az alsóbbrendű ember kategóriájába sorolta. Voltak azonban következetlenségek, például abban, ahogy a különböző országok és régiók szlávjait kezelték, különösen a világháború előrehaladtával, amikor emberierőforrás-hiány keletkezett. Egyes nácik szemében a délszlávként besoroltaknak (például a szerbeknek és a horvátoknak) kielégítő történelmi német vérvonaluk volt ahhoz, hogy „visszanémetesítésre” alkalmasnak tekintsék őket. A keletieket – orosz, ukrán, belorusz – és a nyugatiakat – a Lengyelországból, Csehszlovákiából valókat – azonban alsóbbrendű szlávoknak tartották. Ők nagyon is útjában voltak Hitlernek. A „keleti terjeszkedés” az élettérért és a természeti erőforrásokért azt jelentette, hogy az ott élő népességet elűzik. A Mein Kampfban már előre jelzett etnikai tisztogatást kérlelhetetlenül tervbe foglalták az eredetileg 1940-ben felvázolt Generalplan Ostban. Ahogy sorra hódították meg az országokat, azok lakosságára tömeggyilkosság, kényszermunka vagy száműzetés és jó eséllyel éhezés várt. A még monumentálisabb méretű szláv népirtást csak a náci Németország veresége akadályozta meg, de úgy tudni, több mint tízmillió szláv pusztult el a Generalplan megvalósított intézkedései következtében.

Ernst Röhm, az SA vezetője Hitlerrel 1933-ban. Egy évvel később Hitler a hoszszú kések éjszakáján kivégeztette Röhmöt

Nyugat-Lengyelország 1939-es megszállása után hamar megkezdődött a népesség nagy részének kényszerkitelepítése

A NÁCI NÉMETORSZÁG

Mohó tömeg áll sorba ingyen rádiókért – ezeken hallgathatták a náci üzeneteket – 1938-ban, Joseph Goebbels propagandaminiszter születésnapján

hetilapjának hasábjain. Úgy tudni, ez volt az egyetlen újság, amelyet Hitler az utolsó betűig kiolvasott. Miközben a pártgépezet szüntelenül szította a zsidóellenes érzelmeket, 1935 szeptemberében újabb megszorítások léptek életbe a zsidó közösséggel szemben. Az úgynevezett nürnbergi törvényeket a bajor városban a náci párt egyik hatalmas tömeggyűlésén léptették életbe. Az új törvények két területtel foglalkoztak: a német vér és német becsület védelmével és az állampolgárság jogával a Harmadik Birodalomban. Az árja vérvonal védelmében megtiltották a németek és zsidók közötti házasságot éppúgy, mint a házasságon kívüli szexuális kapcsolatot. Azokat a németeket, akiknek zsidó házastársuk volt, arra ösztönözték, hogy váljanak el. Ezenkívül a zsidó háztartásokban többé nem alkalmazhattak 45 év alatti árja nőket, azon a logikai alapon, hogy a szülőképes korúakat elcsábíthatják a „fajilag alsóbbrendű” alkalmazók. Az állampolgárság megadását leszűkítették a németekre és rokonvérűekre. Ez azt jelentette, hogy a zsidók már nem voltak a birodalom állampolgárai, ehelyett az állam alattvalói lettek, erősen megnyirbált polgárjogokkal. Mindkét törvény alkalmazásához szükséges volt meghatározni, hogy egy személy mitől zsidó. A kérdést rendeletben rendezték, misze-

rint teljesen zsidó az (tekintet nélkül arra, hogy az illető gyakorolja-e a vallását), akinek három vagy négy zsidó nagyszülője van. Azok a személyek, akik nem követték a zsidó vallást vagy nem volt zsidó házastársuk, de két nagyszülőjük zsidó volt, félzsidónak, vagyis elsőfokú keveréknek (Mischling 1. Grades) minősültek. Másodfokú keverék, vagyis negyedzsidó volt az, aki nem gyakorolta a vallást, de vagy félzsidó házastársa, vagy egy zsidó nagyszülője volt. Minden esetben alapvetően a leszármazás szerint, faji alapon, és nem vallási indokkal határozták meg, hogy ki a zsidó. Olyan emberek is, akik már régen felhagytak a zsidó hittel, vagy kereszténynyé lettek – zsidó felmenőjű római katolikus papok és apácák, valamint protestáns lelkészek –, ugyanúgy az új törvény hatálya alá kerültek. Az év vége felé, novemberben egy kiegészítő rendelet kiterjesztette a megszorítások hatályát a romákra, a feketékre és ezek utódaira. Egészében a nürnbergi törvények arra szolgáltak, hogy a nemkívánatosnak tekintett embereket még inkább a német társadalom peremére szorítsák. Egy ideig a törvények fékként is működtek az esetenként előforduló, zsidók elleni erőszakos támadásokkal szemben, amelyeket a náci párt szélsőségesebb közemberei követtek el, akik látva, hogy „a zsidókérdés” megoldása nem halad, türelmetlenek lettek. A fékező hatás jól

EGY ÁRJA ÁLLAM KIÉPÍTÉSE Az 1934-es nürnbergi pártgyűlés

jött a birodalom vezetőinek, mivel így jelentősebb antiszemita megnyilvánulások nélkül bonyolíthatták le az 1936-os berlini nyári olimpiát, becsapva ezzel a külföldi látogatókat, hogy azt higgyék, az ország viszonylagos belső békében él. A tettetés nem tartott sokáig. A zsidóellenes jogalkotás újabb hullámai váltak törvénnyé a következő 24 hónapban. Korlátozások léptek életbe, a zsidóknak tilos volt megváltoztatni a család- vagy a cégnevüket. Több foglalkozástól is eltiltották őket, például nem lehettek árverezők vagy utazó kereskedők. Törvényi előírás kényszerítette ki, hogy minden zsidó férfi vegye fel az Israel és minden zsidó nő a Sara nevet is. A zsidó emberek útlevele érvénytelenné vált, ha nem pecsételtek bele egy nagy piros „J” betűt. Szüntelen, szisztematikus azonosítási folyamat volt ez, megkülönböztetés és elkülönítés, amit arra találtak ki, hogy kiűzzék a zsidókat a német társadalomból. Ez bizonyos mértékig működött, mert Hitler uralmának első két évében az összes német zsidó egynegyede elhagyta az országot. Ám az idő múlásával nehezebb lett emigrálni. Akik távozni kívántak az országból, azoknak majdnem minden tulajdonukat át kellett engedniük a Harmadik Birodalomnak, így gyakorlatilag nincstelen menekültté váltak, ezért nem voltak

vonzók az olyan országok számára, amelyek maguk is azért küzdöttek, hogy talpra álljanak a gazdasági világválságból. Mások nem tudtak távozni; azok a zsidók, akik az I. világháború után elmenekültek a kelet-európai üldöztetés elől, és Hitler hatalomra jutásáig letelepedhettek Németországban, egyre inkább megvetetté és – útlevél nélkül – nemkívánatosnak tekintett idegenné váltak. Az árják és a fajilag alacsonyabb rendűnek minősítettek közötti kapcsolat jelentősen lecsökkent. A nem nácibarát németek, akik át merték lépni a határt azzal, hogy kereskedtek vagy társadalmilag érintkeztek a nemkívánatosnak tartott csoportokkal, kockáztatták, hogy a Gestapo nyomoz utánuk és letartóztatja őket. Mások behódoltak a szakadatlan faji propagandának, és közömbössé váltak aziránt, hogy mi történik. Megint mások később örömmel húztak hasznot a vállalkozások és ingatlanok államilag jóváhagyott eltulajdonításából, amikor az „árjásítási” intézkedések a zsidó tulajdonokat átruházták a németekre. Így vagy úgy, de a nácik a népesség nagyobb részét maguk mellé állították, mivel segítettek megvalósítani a céljaikat. A zsidók eltávolításának folyamata a birodalom mindennapi életéből lassú és módszeres volt. Azonban 1938 elején, az Anschluss után, amikor Ausztriát bekebelezték és egyesítették Németországgal, ennek irama felgyorsult. Szinte azonnal megkezdődött az osztrák zsidók kegyetlen üldözése. Megszűntek a polgárjogaik, tulajdonaikat és magukat az embereket erőszakos támadások érték. A hasonlóan ádáz fajgyűlölet megnyilvánulásai szaporodtak Németországban is, az év novemberében pedig elszabadultak, miután egy náci diplomatát meggyilkolt egy németországi születésű lengyel zsidó fiatalember, aki feldühödött szülei kitoloncolása miatt. A pusztítás és gyilkosság SA és civilek által rendezett orgiáját Kristallnacht, vagyis kristályéjszaka néven ismerjük. A német hatóságok tétlenül nézték a történéseket, majd letartóztattak 30 000 zsidót, és koncentrációs táborokba szállították őket. A náci Németországban a nemkívánatosak elleni fellépés egy második, halálos szakaszba lépett.

A SZEXUÁLIS ORIENTÁCIÓ ÜLDÖZÉSE Sok csoport vált célponttá, mert nem felelt meg a Volksgemeinschaft, vagyis „népközösség” normáinak. Az egyik ilyen volt a németországi homoszexuális férfiaké. A náci Németország büntető törvénykönyvének 175. paragrafusa kimondta az azonos neműek közötti szex törvénytelenségét. Ez azonban nem terjedt ki a nőkre, így kevés leszbikus nőt ért zaklatás vagy gyűlölet. A homoszexuális férfiakkal más volt a helyzet. Hitler hatalomra jutása előtt a weimari köztársaság viszonylag engedékeny volt a szexuális viselkedést illetően. Berlin a számos ismert melegbárral és egyéb ilyen hellyel különösen liberálisnak számított. Ám a náci hatalomátvétel után ezeket keményen visszaszorították. A homoszexualitás a weimari dekadencia példája lett, amelyet ki kellett irtani a társadalomból. Deviánsnak és némethez nem méltónak nyilvánították, mivel az ilyen árja férfiak nem nemzettek utódokat. A hatalmon lévők sem álltak a törvény felett. Az SA-vezető Ernst Röhmnek, ismert homoszexuális lévén, kevés esélye volt túlélni a hosszú kések éjszakáját: kivégzésének indoklására a szexuális orientációját is felhasználták. A nácik időnként homoszexuális vádakat koholtak azok eltávolítására, akiktől meg akartak szabadulni. 1933–1945 között mintegy 100 000 férfit tartóztattak le ilyen „bűnelkövetés” miatt, ezek nagyjából felét el is ítélték. Legtöbben börtönbe kerültek, kb. 5000– 15 000 ember pedig koncentrációs táborokban végezte, ahol kegyetlenül bántak velük. Az elpusztultakat a holokauszt áldozatainak tekintik.

Szinti és roma családokat deportálnak a német Asperg városból

A ZSIDÓK ELNYOMÁSA ÉDESAPJA SZAKÁLLÁNAK LEVÁGÁSÁRA UTASÍTOTT ZSIDÓ FIÚ, NÁCI TISZTEK FIGYELIK. EURÓPA ZSIDÓ NÉPESSÉGE SZÁMÁRA TRAGIKUS MÓDON A NYILVÁNOS MEGALÁZÁS CSAK GYÖTRÉSÜK KEZDETE VOLT EGY OLYAN PÁRT RÉSZÉRŐL, AMELY ALSÓBBRENDŰNEK TARTOTTA ŐKET.

A NÁCI NÉMETORSZÁG

Egy zsidó üzletben okozott károkat szemlélik a járókelők a kristályéjszaka utáni reggelen

A KRISTÁLYÉJSZAKA A zavargás, amely a nácikat elindította a tömeggyilkosság útján. 94

A KRISTÁLYÉJSZAKA

annak a történelemnek olyan pillanatai, melyek határozott vonalat húznak az idő homokjába. Olyan történéseket hoznak, amelyek korszakokat roppantanak ketté, viharos eseményeket generálnak, amikor túlcsordulnak a vészterhes gondolatok, és megváltoztatják a történelem menetét, megmásíthatatlanul elválasztva egy korszakot a következőtől. A Kristallnacht ilyen pillanat volt. Amit a náci rezsim valamelyest költőien és kegyetlenül „kristályéjszakának” nevezett, arra úgy emlékezünk, mint a pillanatra, amikor a nácik által irányított Németország antiszemita intézkedései nyíltan erőszakos fordulatot vettek. 1938 novemberében egyetlen éjszaka alatt zsinagógák égtek le, családokat tettek ki otthonukból, és majdnem száz ember életét vesztette. Ez volt az az éjszaka, amely feltárta a világ és a zsidó lakosság előtt, hogy a náci uralom alatt élni nemcsak zaklatást, hanem terrort jelent. A kristályéjszaka eseményei nem légüres térben történtek. Hitler már 1924-ben, a börtöncellájában telezsúfolta megjelentetett művét, a

Mein Kampfot zsidóellenes retorikával. Az „érzéketlen” és „szégyentelen” zsidók – érvelt Hitler – alapjaiban fenyegetik a német nép létét. Mire 1933-ban Németország kancellárjaként magához ragadta a hatalmat, mérgező szavai már arra ösztönözték pártja banditáit, hogy hatalmaskodó akciókba kezdjenek. A rohamosztagosként ismert fanatikus követők azonnal felbuzdultak pártjuk választási sikerén, és káoszba döntötték Németország egyes részeit. Egy Siegbert Kindermann nevű pékinast, akit a nácik előzőleg már meggyötörtek és üldöztek, elvittek egy rohamosztagos-kaszárnyába, és ott halálra verték. Ő az abban az évben meggyilkolt 36 zsidó egyike volt. A német zsidóktól megtagadták az újonnan kitalált „árja” státuszt, ennek következtében sokukat gyorsan kiszorították a szakmájából. Egyeseket a frissen létrehozott koncentrációs táborokba zártak, ahol homoszexuálisokkal, kommunistákkal és a rezsim politikai ellenfeleivel együtt munkára kényszerítették és brutálisan verték őket. Amint a rezsim megszilárdította hatalmát,

Hitler Németországa nemigen adta jelét, hogy enyhítene zsidóellenes beállítottságán. 1934-re a zsidók körülbelül tíz százaléka döntött úgy, hogy Európa más országaiba vagy Palesztinába és az USA-ba menekül – Albert Einstein is köztük volt. Ám 90 százalékuk maradt; az ezeréves történelmüket ebben az országban, a megélhetésüket, a családjukat és a barátaikat nem volt olyan könnyű elhagyni. Azt remélték, majd csak túlélik a vihart. Sajnos a helyzetük tovább rosszabbodott. 1935-ben bevezették a nürnbergi törvényeket, amelyek megfosztották állampolgárságuktól a német zsidókat, és megtiltották, hogy kapcsolatra lépjenek a „német vérűekkel”. Németország sok nyugati szomszédja undorral nézte, mi történik az országban. A New York-i és londoni lapok elítélték a nácik tetteit, de a reagálás nem volt egységes. A nácik kezdték hasonelvű programokkal megfertőzni közvetlen szomszédaikat, megbízottakat küldtek szét, hogy működjenek a zsidóellenes retorika szócsöveként. Ahogy az országok felbolydultak a náci szövegektől és saját zsidó polgáraik ellen fordultak, a Németországban zátonyra futottak számára biztos menedéket kínáló helyek száma gyorsan csökkenni kezdett. A szomszédok, valamint Palesztina, Nagy-Britannia és az Egyesült Államok, amelyek korábban szívesen befogadták a menekülteket, ellenálltak a küszöbönálló beözönlésnek, és szigorítottak a határőrizetükön. Sok zsidó magára maradt, és bár a szerencsétlenség felhői a fejük fölött még sötétebbek lettek, nem volt hova fordulniuk. Mintegy 300 000-en maradtak csapdába szorulva Németországban a kristályéjszaka bekövetkeztekor. Az esemény katalizátora az volt, hogy Herschel Grynszpan 1938. november 7-én Párizsban meggyilkolt egy német diplomatát, Ernst vom Rathot. Nem Grynszpan volt az első zsidó, aki ilyen tettre ragadtatta magát egy náci hivatalnokkal szemben. Két évvel korábban egy zsidó orvostanhallgató, David Frankfurter meglőtte és meg is ölte Hitler svájci személyes megbízottját, Wilhelm Gustloffot. Frankfurter fel akarta hívni a figyelmet a népe ellen elkövetett rémületes tettekre, utána feladta magát a rendőrségen, de mindössze azt érte el, hogy 18 év börtönbüntetést kapott, és indokot szolgáltatott Berlin akkori legnagyobb, a Fasanenstrassén álló zsinagógáját teljesen lerombolták

„MIUTÁN VOM RATH HALÁLÁNAK HÍRE ELJUTOTT A NÁCI VEZETÉSHEZ, NEM KELLETT SOK IDŐ, HOGY ELKEZDŐDJÖN A VÉRONTÁS”

lomra Ernst vom Rath már Hitler hata volt jutása előtt a náci párt hű tagja

ERNST VOM RATH MEGGYILKOLÁSA Hogyan robbantott ki egy brutális tett erőszakhullámot a németországi zsidók ellen. Ernst vom Rath beosztott német diplomata párizsi irodájában ült 1938. november 7-én, amikor egy erősen zaklatott fiatalember bement hozzá. A mindöszsze 17 éves, Herschel Grynszpan nevű lengyel zsidó fiú nem sokat habozott, előhúzta pisztolyát és ötször a diplomatára lőtt. Miközben Vom Rathot sietve kórházba szállították, Grynszpan készségesen hagyta magát letartóztatni. A német diplomata két nap múlva, épp a müncheni sörpuccs évfordulóján meghalt, alkalmas indokot szolgáltatva ezzel a németeknek, hogy országszerte elkezdjék a kristályéjszaka kegyetlen akcióit. Grynszpan álmában sem gondolta, hogy tette ilyen erőszakos reakciót vált ki. A nem sokkal korábban a testvérétől kapott levelezőlap magyarázatul szolgált a fiatalember támadásának indítékára. Apját, Zindel Grynszpant erőszakkal kiutasították Németországból, és viszszatoloncolták Lengyelországba. Zindel, más lengyel zsidókkal együtt, napokig nem jutott élelemhez, gyalog hajtották őket egy kisvárosba, istállókban és disznóólakban kellett meghúzniuk magukat. Széles körben elterjedt nézet volt, hogy fiának a Vom Rath elleni támadása megtorlás volt a szabadság ilyen mérvű semmibevétele miatt. Vom Rath és Grynszpan azonban valószínűleg szeretők is voltak. A fiatal zsidó illegálisan élt Párizsban, és a diplomata udvarlása biztosíthatta neki, hogy iratokat kapjon ottléte legalizálásához. Talán a kettős nyomás, hogy megtagadták tőle ezeket az iratokat, és hogy tudomást szerzett családja sorsáról, elég volt Grynszpannak a ravasz meghúzásához. A náci propagandagépezet a II. világháború alatt egy kirakatper vádlottjává akarta tenni Grynszpant, megvádolva, hogy ő szította fel az erőszakot, de lemondtak a dologról, vélhetően azután, hogy megtudták, Vom Rathnak homoszexuális viszonya volt egy zsidóval. Vom Rathot német mártírként kezelték, pompás állami temetést kapott, Grynszpant pedig koncentrációs táborba zárták, majd eltűnt a homályban. 1960-ban nyilvánították halottnak, de feltehetően már 1942-ben elpusztult.

az SS és a Gestapo hatalmának növeléséhez Németországban. Miközben a következő két nap során Vom Rath haldoklott, feljebbvalói szörnyű büntetést terveltek ki megtorlásul a „zsidó összeesküvés” miatt, amelyről azt állították, Németország romba döntését célozta. A berlini brit nagykövetséget előre értesítették, figyelmeztették a küszöbönálló következményekre, a helyi rendőri erőket pedig birodalomszerte készültségbe helyezték: erőszak volt várható a zsidók ellen – hétköznapi emberek és egyenruhások részéről is –, és senki nem akart közbelépni. Miután Vom Rath halálának híre eljutott a náci vezetéshez, nem kellett sok idő, hogy elkezdődjön a vérontás. Tömegesen kerültek elő teherautókon érkező, dorongokkal felfegyverzett banditák, és gátlástalanul kezdték szétrombolni a zsidó ingatlanokat. Az üzletek kirakatait betörték, üveg záporozott az utcákra. A lakókat kizavarták otthonaikból, kegyetlenül megverték őket, miközben az ablakokból hajigálták ki a holmijukat, amely mellettük zuhant a járdára. Az összehordott papírokból és könyvekből hatalmas máglyákat raktak, amelyek lobogtak az éjszakában. Ám ezek a lángok eltörpültek a zsinagógák tüze mellett, melyek közül legalább 191 porig égett. A tűzoltóknak nem engedték, hogy közbelépjenek, hacsak a lángok nem fenyegettek „árja” épületet is, ha igen, a náci brigantik egyszerűen szétverték a zsinagógát. Még a halottakat sem hagyták nyugodni, az őrjöngés közepette bemocskolták a sírokat, lerombolták a sírköveket. Lipcsében egyes áldozatokat – akiket már nemcsak világi javaiktól, hanem emberi méltóságuktól is megfosztottak – további rögtönzött kínzásoknak vetettek alá. Összegyűjtötték és behajtották őket egy kisebb folyóba, ahol a gúnyolódó rohamosztagosok arra buzdították a nézelődőket, hogy sárral dobálják, köpködjék le őket, és gyűlölködő szavakat kiabáljanak. Más városiak csatlakoztak a rohamosztagosokhoz a zsinagógákban, mohón szaggatták darabokra a tóratekercseket, hogy hozzáférjenek a rúdjukat díszítő ezüsthöz. Sok nem zsidó német polgár azonban inkább otthon maradt; a függönyeik mögül lestek ki, szemük könnyektől volt nedves és félelmet tükrözött. A következő nap nem sok megkönnyebbülést hozott a zsidó túlélőknek. Egyeseket további megaláztatásoknak vetettek alá, például kényszerítették őket, hogy hangosan olvassanak fel a Mein Kampfból, miközben nézniük kellett, hogy zsinagógájuk a tűz martaléka lesz. Hoz-

závetőleg tízből egy zsidót letartóztattak és koncentrációs táborba vittek, legtöbbjük felnőtt férfi volt. A friss foglyokkal most már telezsúfolt táborokat kibővítették, hogy el tudják helyezni az új munkaerőt. Minimum 91 embernek azonban nem kellett újabb durvaságokat elszenvednie, mivel meggyilkolták őket az éjszaka folyamán. A kristályéjszaka – bár egyes helyeken a tombolás több napig is eltartott – sokak számára nem volt más, mint kínjaik kezdete. A náci kormányzat azzal vádolta a zsidó lakosságot, hogy ők idézték elő a zavargásokat, és a megrongált vagyontárgyak értékét velük fizettették meg. Egymilliárd birodalmi márka büntetéssel sújtották őket, így minden zsidó polgár vagyonának a 20 százalékát elvették, hogy létrehozzák a „szükséges” pénzalapot. További támadásként november 15-én a zsidó gyerekek elveszítették jogukat, hogy állami elemi iskolába járjanak, ezzel elvágták az utolsó szálat is, amely a zsidó embereket a hazához kötötte. A kristályéjszaka előtt már megfosztották őket állampolgárságuktól, a pogrom éjszakáján elveszették a tulajdonukat és még a látszatát is annak, hogy védelmet kaphatnak polgártársaiktól, közvetlenül utána pedig elvették tőlük az Joseph Goebbels más jelentős nácikkal együtt dolgozta ki a pogrom tervét

A KRISTÁLYÉJSZAKA

Egy zsidó férfi egy bútorüzlet padlójáról lapátolja össze a törött üveget

újjáépítés és a jövőért való munka lehetőségét is. Az év decemberére a zsidókat az ország legtöbb helyéről kitiltották. Nagy-Britannia a következő hetekben újabb, mintegy 10 000 menekültet fogadott be, ezúttal kizárólag gyerekeket, de felfüggesztette a Palesztinába való kivándorlást. Németország határain belül voltak azonban, akik önzetlenül arra használták kivételezett helyzetüket, hogy felemeljék szavukat a kristályéjszakán történtek ellen, bátran kiállva azokért, akiket már megfosztottak a szólás lehetőségétől. Ezek egyike egy keresztény lelkipásztor volt: miután nyilvánosan elítélte a náci bűntetteket, kirángatták a hittanórájáról, megverték, felhajították egy fészer tetejére, később pedig bebörtönözték. Parókiáját a zsinagógák mintájára lerombolták. A kristályéjszaka fordulópontot jelentett a 20. század történelmében. Ez volt az a pillanat, amikor a náci Németország áthágta az eseményhorizontot, belépett a fekete lyukba, amit a kegyetlen diszkrimináció és üldözés jelentett. Visszaút nem volt; a gyalázkodó szavakból és a kisebb rosszhiszemű tettekből iszonyatos megaláztatások, csonkítások és tömeggyilkosságok lettek, amelyek förtelmes foltot hagytak az emberi történelmen. A kristályéjszaka megerősítette a nyugati országok szemében, hogy a náci uralom alatt a német barbár és embertelen néppé vált, de kevesen látták az eseményt annak, ami valójában volt: a holokauszt vészjósló előszelének. Meg lettek vetve a könyörtelen, tömeges népirtás alapjai, a gyilkolás ekkor még éppen csak megkezdődött.

112

A BIRODALOM

BUKÁSA 100 HITLER HÓDÍTÓ MENETELÉSE

104 A NÉMET HÁTORSZÁG

112 A HARMADIK

BIRODALOM VÉGE

Élje át az ádáz berlini csatát, a kegyetlen harcot, amely százezrek életébe került, s amely rákényszerítette Hitlert és híveit a vereség valóságának elfogadására!

124 ÉS HA A NÁCIK SOSEM

JUTNAK HATALOMRA? Milyen lett volna az élet Németországban, ha Hitler és a nácik sosem veszik át egy meggyengült, megmentést kereső ország irányítását?

124

100

104

A NÁCI NÉMETORSZÁG

HITLER HÓDÍTÓ MENETELÉSE A II. világháború elején a náci Németország fegyveres erői villámháborús taktikát alkalmaztak, hogy ellenfeleiket rövid, döntő hadjáratokban zúzzák össze.

100

HITLER HÓDÍTÓ MENETELÉSE

náci Németország és a Második Lengyel Köztársaság hadserege közti különbség nem is lehetett volna nagyobb, mint amilyen Lengyelország német lerohanása előtt volt. A Wehrmacht, mivel készült Lengyelország megtámadására, jól kiképzett gyalogsággal és erős tüzérséggel támogatott páncélos-menetoszlopokat állított csatarendbe a lengyel határon. Ami a lengyeleket illeti, ők az I. világháborúra emlékeztető gyalogsági, lovassági és tüzérségi egységeket sorakoztattak fel. A németek 1939. szeptember 1-én lépték át a lengyel határt, megindítva ezzel a II. világháborút. A lengyelek csapataik egyharmadát helyezték el a határon, ezen csapatok legtöbbjét hamarosan kisebb egységekben körbezárták, onnan kellett megpróbálniuk kivágni magukat. Szeptember 8-ra a német 10. hadsereg előőrsei elérték Varsó külvárosait. A német tüzérség és légierő elkezdte lőni a fővárost, hogy megadásra kényszerítse. A lengyeleket még egy megrázkódtatás érte. Szeptember 17-én a Vörös Hadsereg megszállta Kelet-Lengyelországot a Molotov–Ribbentrop-paktum titkos része értelmében, amelyben Németország és a Szovjetunió felosztotta egymás között az országot. A lengyelek alig egy hónap elteltével, október 6-án megadták magukat. Hitler elérte első háborús győzelmét.

NORVÉGIA MEGSZÁLLÁSA

Hitlert az a félelme, hogy a britek elfoglalják Norvégiát, arra késztette, hogy 1940. április 9-én lerohanja Dániát és Norvégiát. A náci Németország azért akarta ellenőrzése alá vonni Norvégiát, hogy biztosítsa a svéd vasérc veszélytelen tengeri elszállítását a hadigazdasága számára, valamint hogy tengeralattjáró-bázisokat létesítsen az ország nyugati partvidékén. Hitler úgy gondolta, elengedhetetlen elfoglalni Dániát is, hogy a Luftwaffe használhassa az ottani reptereket a norvégiai német egységeknek történő utánpótlás szállításához és támogatásához. A dánok a támadás napján kapituláltak. Eközben egy nagy német hadihajó-kötelék haladt észak felé Norvégiába, amely 10 000 embert vivő csapatszállító hajókat kísért. A katonákat partra tették, hogy foglalják el Bergent, Narvikot, Oslót, Tromsøt, Stavangert és Trondheimet. A norvégokat segítő szövetséges csapatokkal szemben a német erők meghatározó előnye a légtér teljes uralása volt. Április 13-án a döntő második narviki csatában a HMS Warspite-ból, egy repülőgép-hordozóból és kilenc rombolóból álló

brit hajóraj elsüllyesztette a kikötőben lévő összes német hajót. Ezt követően a szárazföldi szövetséges csapatok május 27-én elfoglalták Narvikot, de június 7–8-án ezeket az erőket kivonták. Norvégia június 10-én feladta a harcot.

NYUGATI HÁBORÚ

A szövetségeseknek baljós előérzetük volt, mivel Lengyelország eleste után 2,5 millió német katona gyülekezett a németalföldi országok és Franciaország határainál. Hollandia, Hitler haragjától tartva, rendületlenül semleges maradt. A belga hadsereg azonban 1939 augusztusában mozgósított. A franciák azt hitték, hogy a Maginot-vonal, a Svájctól a belga határ felé húzódó erődrendszer biztosan feltartóztat bármilyen német támadást. Ám mivel a Maginot-vonal a belga határtól kevésbé volt kiépített, így az északi szárnya bevehető volt a luxemburgi és belgiumi hegyvidéki Ardennek régión át, amelyet a franciák áthatolhatatlan területnek tartottak. A német stratégia erős megtévesztő támadást indított a németalföldi országok ellen, hogy a szövetséges erőket lekösse Belgiumban, míg a fő csapást a támadó páncéloséknek kellett mérnie, végigsöpörve az Ardennek térségén, át Franciaországba. Gerd von Rundstedt tábornagy hét páncéloshadosztályból álló „A” hadseregcsoportjának feladata volt az Ardennek régión keresztül menő műveletek végrehajtása, Von Bock tábornagy „B” hadseregcsoportja Hollandia és Belgium ellen indult, a „C” hadseregcsoport a Maginot-vonal ellen intézett támadást.

VISSZAVONULÁS FLANDRIÁBA

A németek május 10-én egyszerre támadták meg Belgiumot, Hollandiát és Franciaországot. A Luftwaffe 4000 ejtőernyőst és 12 000 főnyi légi szállítású könnyűgyalogost biztosított Hollandia lerohanásához, ahol a hidakat, reptereket és csatornazsilipeket kellett elfoglalniuk. A holland hadsereg erősen védte gépfegyvereivel a reptereket, rengeteg könnyűfegyverzetű német ejtőernyőssel és légi úton érkezett gyalogossal végeztek. Miközben folytak a tárgyalások a holland kapitulációról, május 14-én a KG 54 (halálfejes) német bombázóezred 90 géppel szórt bombákat Rotterdamra. A rotterdami légi csapás sokkolta a Nyugatot, és annyira megrázta a hollandokat, hogy másnap megadták magukat. A belga hadsereg összefogott a franciákkal és a britekkel, és védelmi állásokat épített ki a Dijle folyónál, hogy megpróbálja feltartóztatni a német

„A FŐ CSAPÁST A TÁMADÓ PÁNCÉLOSOKNAK KELLETT MÉRNIE, VÉGIGSÖPÖRVE AZ ARDENNEK TÉRSÉGÉN, ÁT FRANCIAORSZÁGBA” 101

Hozzáértő katonák, modern felszerelés és egyesített fegyvernemek: a német villámháborús támadások sikerének alapvető tényezői

előrenyomulást. Francia és brit páncélos- és motorizált hadosztályok siettek észak felé a belgák támogatására, s ezzel egyenesen a németek kezére játszottak. A németek gyors előrenyomulása az Ardenneken át bekerítette a Dijle-vonal jobbszárnyát. A belgiumi szövetséges erőknek nem volt más választásuk május végén, mint visszavonulni Nyugat-Flandriába, ahol kiépítették végső állásaikat. Ez azonban hatástalannak, túl kevésnek és túl későinek bizonyult Belgium számára, így holland szomszédját követve május 28-án megadta magát.

ROHANÁS A LA MANCHE-IG

Rundstedt igen eltökélt páncélosai az Ardenneken keresztül mindössze három nap alatt elérték a Meuse folyót. Miután utat vágtak maguknak a Meuse-vonalat védő gyenge francia erők között, a német páncélosékek gyorsan haladtak La Manche csatorna felé. Heinz Guderian tábornok 19. páncéloshadteste elérte a Nagy-Britanniát a kontinenstől elválasztó víz partját. Ezzel a németeknek sikerült egy nagy katlanba zárni a francia 1. hadsereget és a Brit Expedíciós Haderőt Flandriában. Ennek következtében – és kissé hihetetlenül – a britek körülbelül 300 000 brit és francia katonát evakuáltak Dunquerqe-ből, mivel Philippe Pétain marsall június 25-én életbe lépő fegyverszünetet készült aláírni. A németek Franciaország kétharmad részét foglalták el, a maradék egyharmadot Vichyből irányította a köpönyegforgató Pétain.

BALKÁNI HADJÁRAT

Nyugat-Európa térdre kényszerítése után Hitler mohó tekintetét a felé a terület felé fordíthatta, amelynek elfoglalását mindig is áhította: ez a

102

Szovjetunió volt. Úgy tervezte, hogy 1941 májusában szabadítja rá a Wehrmachtot az országra, de a Barbarossa-terv kódnevű hadjáratot 45 nappal elhalasztották a balkáni fejlemények miatt. Hitler úgy gondolta, a déli szárny biztosítására szükséges Görögország megszállása, hogy az ottani szövetséges erők a Barbarossa-hadművelet megkezdése után ne támadhassák meg a németek Dél Hadseregcsoportját a Szovjetunióban. Amikor Németország épp a Görögország elleni offenzívára készült, egy váratlan belgrádi államcsíny megbuktatta a tengelybarát kormányt, és ez inkább Jugoszlávia megszállására késztette a németeket. Április 6-án hadüzenet nélkül özönlötték el északról és keletről az országot, és mindössze 11 nap alatt megadásra kényszerítették. Eközben április 3-án 56 000 brit és ANZAC-katona szállt partra Szalonikiben a 70 ezer görög támogatására, akik Északkelet-Görögországban tartották a Metaxasz-vonalat. A németek három nappal később a szokásos villámháborús módszerrel csaptak le. A 40. páncéloshadtest Jugoszlávia felől közelített, ezzel elvágta a Metaxasz-vonalat a nyugati részektől. Ez a szövetségesek fejvesztett, déli irányú viszszavonulásához vezetett Athén felé, a németekkel szorosan a nyomukban. Németország ismét keresztülhúzta Nagy-Britannia számításait: legyőzte a briteket, akik pánikszerű menekülésre kényszerültek. Április 30-án a Királyi Haditengerészet 43 000 brit és ANZAC-katonát evakuált Krétára. Június 1-re Görögország a németek uralma alá került.

BARBAROSSA-HADMŰVELET

Végül elérkezett a háború addigi legnagyobb támadásának ideje. Hitler meg akarta szerezni

a Szovjetunióban található életteret, vagy hogy seregei legalább mindent megtegyenek a megszerzéséért. 1941. június 22-én három hatalmas német hadseregcsoport hatolt be a Szovjetunióba. Hitler az Észak Hadseregcsoportot Leningrád elfoglalására, a Közép Hadseregcsoportot Moszkva bevételére, a Dél Hadseregcsoportot pedig az ukrajnai éléskamra központja, Kijev megszállására küldte. Azt remélte, hogy Sztálin területei három hónapon belül behódolnak harcedzett csapatainak. A német háborús törekvés szempontjából végzetes volt, hogy Hitler alábecsülte Sztálin, a Vörös Hadsereg és a szovjet nép erejét. Sztálin arra szólította fel népét, hogy indítsanak partizántámadásokat a németek ellen. A németek villámháborús támadása eleinte még így is sikeres volt, a Wehrmacht gyorsan szétverte a szovjet határt védő erőket. A következő hónapokban a németek Szmolenszk körzetében 300 000 szovjet katonát, Kijev térségében pedig kétszer ennyit zártak katlanba. Noha a szovjetek megrázó veszteségeket szenvedtek a Barbarossa-hadművelet során, a megmaradt erők kitartottak, és elszántan harcoltak, hogy lelassítsák a németek előrenyomulását Moszkva és Kijev irányába. Ám a bátorság sok városban nem tudta megakadályozni a tragédia bekövetkeztét, például Leningrádban sem. A németek szeptember 8-án kezdték meg a város ostromát. A fenyegető veszély tudatában Leningrádon belül a szovjet civilek több ezer kilométernyi lövészárkot és több száz kilométernyi harckocsiárkot (tankakadályt) ástak ki, hogy megkíséreljék feltartóztatni a Wehrmachtot. Mindeközben a szovjetek a frontvonal közeli gyárakat áttelepítették az uráli régióba, hogy folytatni tudják a haditermelést.

HITLER HÓDÍTÓ MENETELÉSE

Mivel a német előretörés folyamatosan heves ellenállásba ütközött, Hitlernek nem volt más választása, mint végül irányt változtatni. 1941 júliusában elhalasztotta a Moszkva elleni támadást, és a megerősített Dél Hadseregcsoportot Kijev elfoglalására küldte. Az ukrán nagyváros szeptember 26-án kapitulált. Azonban a hódítani érkezőkre később csalódások vártak, és amikor a Barbarossa-hadművelet végül megfeneklett, Hitler úgy döntött, a továbbiakban a Szovjetunió déli területeire összpontosít. Az invázió második évében elsődleges céllá tette, hogy elfoglalják a Kaukázus olajmezőit.

TÁJFUN HADMŰVELET

A németek újabb támadásra indultak Moszkva ellen, amikor október elején megindították a Tájfun hadműveletet. A terv a páncéloserők átkaroló támadásán alapult, amelyek északról és délről közelítették meg Moszkvát. Sztálin azzal hárította el a fenyegetést, hogy Szibériából pihent hadosztályokat vezényelt át Moszkva alá. Bár egy német egység 25 kilométerre megközelítette Moszkvát, ennél közelebb nem jutottak a szovjet fővároshoz. Október elején már havazott, az utak sártengerré váltak, a páncélosok elakadtak. Novemberben teljes

PÁNCÉLOSPOKOL

A németek túlzottan bíztak a mozgékonyságban, végül emiatt kellett megállniuk. A háború előtti években a Wehrmacht forradalmian új katonai koncepciót dolgozott ki, amely a gépesített hadviselés elméletén alapult. A német katonai elméleti szakemberek úgy gondolták, hogy a harci repülőgépek által támogatott, sűrűn koncentrált gépesített és motorizált alakulatok érnek el sikert a harctéren. Az elképzelés Blitzkrieg, vagyis villámháború néven lett ismert. A németek gyorsan mozgó páncélos- és gépesített alakulatai az ellenséges vonalak gyenge pontjait célozták meg, és áttörtek rajtuk. Ezeket az áttöréseket aztán a német gépesített erők különféleképp használták ki – például bekerítették az elvágott egységeket, vagy mélyen bent az ellenséges területen elfoglalták a fontos objektumokat. A villámháborús taktika lehetővé tette, hogy a németek 1940-ben és 1941-ben a semleges és szövetséges országok sorának ragyogóan megtervezett és végrehajtott megszállását hajtsák végre. Ám ennek is voltak korlátai, ahogy azt kénytelenek voltak végül megtapasztalni. Különös, de a német katonai teoretikusok szótárában sosem szerepelt a „Blitzkrieg”: a Time Magazine egy 1939. szeptember 25-én megjelent cikke vezette be a kifejezést. Később a németek és a szövetségesek felkapták az elnevezést, így vált általánosan használatossá.

erejével lesújtott a tél. A németek, akiknek nem volt téli felszerelésük, rettenetesen szenvedtek. Harceszközeik befagytak. A szibériai tartalékokkal megerősített Vörös Hadsereg december 5-én ellentámadást indított, és visszaszorította a németeket.

VESZEDELMES RÉS

Amikor 1942 tavaszán beköszöntött a meleg idő, Hitler kitartott amellett, hogy folytassák a támadó műveleteket a Szovjetunió déli részén. A Fall Blau fedőnevű nyári offenzíva egyik fő célja a bakui kőolajmezők megszerzése volt. Amikor a Dél Hadseregcsoport 1942 júliusában elérte a Don folyót, Hitler kettéosztotta a hadseregcsoportot, egyik az olajlelőhelyek, a másik a Volga-menti Sztálingrád irányába indult. Ahogy a két haderő nyomult előre a saját célja felé, veszélyes rés keletkezett köztük. A szovjet hadvezetés azonnal nekiállt terveket kidolgozni a lehetőség kihasználására. A befagyott folyó partjai mentén 1942 novemberében kialakuló események hatalmas méretű katasztrófává váltak a Wehrmacht számára, s ez drámai módon a Vörös Hadsereg javára fordította meg a háború menetét a keleti fronton. Még több mint kétévnyi harc volt hátra, de ez már előrevetítette a náci Németország sorsát.

A tél érkezése megváltoztatta a Szovjetunió német inváziójának kimenetelét

103

A NÁCI NÉMETORSZÁG

A NÉMET HÁTORSZÁG A II. világháború alatt a náci Németországban a mindennapi élet kemény volt, a végén pedig szinte elviselhetetlen.

aria Kosulski izgatott volt. Házasodni készült. A hasában érezte egy új élet első mozdulatait, de kívülről még semmi sem látszott. Ott volt az édesanyja és az anyósa. Előttük az asztalon virágok és a Mein Kampf egy példánya, az asztal mögött a falon pedig egy fotó magáról Hitlerről. A polgármester, aki a házassági szertartást vezette, rövid beszédbe kezdett, majd rátért a hivatalos részre, bevezette Maria és szeretett Ottója nevét az anyakönyvbe. Maria a mellette lévő székre pillantott. A szék üres volt, leszámítva egy katonai sisakot. Otto a keleti fronton harcolt. A Ferntrauung házasságokat, vagyis a távházasságkötést a németek a háború kezdeti szakaszában, a lengyel hadjárat idején vezették be, de ahogy a háború elhúzódott, fokozatosan egyre gyakoribbá vált. Mivel a Wehrmachtban szolgáló férfiak ritkán kaptak eltávozást, így ezek a házasságok azt biztosították, hogy sok gyerek, aki különben törvénytelenül született volna, házaspár utódaként került a nyilvántartásba. Az új törvény eltekintett az ősrégi követelménytől, miszerint a jegyespár egymásnak tegyen esküt: a menyaszszony a polgármester vagy más polgári tisztségviselő, a vőlegény pedig a századparancsnoka előtt tett fogadalmat. Sok posztumusz házasságot is kötöttek, mert a vőlegény meghalt a tényleges katonai szolgálata alatt. Maria végül egy kislánynak adott életet, akit Hildének nevezett el, ám Otto nem látta sem a lányát, sem a feleségét távházasságkötésüket követően. Megölték a keleti fronton, egy héttel az esküvője után. Az, hogy egy ilyen törvényt kellett bevezetni a háború ennyire korai szakaszában, mutatja, hogy a náci államot már erősen foglalkoztatta a totális hadviselés. A civil lakosság körében 1939. szeptember 1-én bevezették a jegyrendszert, pedig az 1930-as évek második felében az élelmiszer-termelés és -fogyasztás már elment a hadigazdálkodás irányába. Amikor Lengyelország német lerohanása után Nagy-Britannia hadat üzent, a Királyi Haditengerészet tengeri blokádot léptetett életbe, amelynek ugyan kevés közvetlen hatása volt az élelmiszer-ellátásra, de akadályozta a német olajimportálási lehetőségeket.

104

A jegyrendszer első szakaszában a hús, vaj, sajt, tej, lekvár és cukor beszerzését korlátozták, ezt követően, szeptember 25-től a tojást és a kenyeret is jegyre adták. Ugyanakkor nem csak az élelmiszerek kerültek be a jegyrendszerbe. A ruhaneműket októbertől árusították jegyre. Egy ruhadarab megvásárlásához a vevőnek be kellett mutatni a Reichskleiderkartét (ruhajegyfüzet), amely egy évig volt érvényes, és 100 pontot tartalmazott. Egy új női ruha 45 pontba került, egy pár harisnya négybe. Ilyen megszorítások közepette az embereknek meg kellett tanulni a holmik javítását, foltozását. A náci női szervezetek bemutatókat és tanfolyamokat tartottak egy sor témakörben, az élettantól a gyerekgondozásig, ezek közül a bútorok felújítása és a régi ruhák újjá alakítása különösen népszerű volt. A lakosság sok tagja számára a jegyrendszer visszahozta a Nagy Háború rettenetes emlékeit. Így aztán az új háború kezdetét nem üdvözölték olyan ujjongással, mint amilyen az első világégés elejét övezte. A német hadsereg – Nagy-Britannia és Franciaország tiltakozása ellenére – következmények nélkül szállta meg Csehszlovákiát és Ausztriát, ezért amikor a tankok begördültek Lengyelországba, sok német remélte, hogy ugyanígy lesz. Ám 1939. szeptember 3-án vasárnap Neville Chamberlain miniszterelnök bejelentette, hogy Nagy-Britannia hadat üzen Németországnak. A német lakosság reakciója higgadt volt. Mind túl jól ismerték a háború valóságát, tekintve a fiúkat, apákat és nagybácsikat, akik elmentek, és sosem tértek vissza, de az I. világháború, amelyet Franciaország és Belgium lövészárkaiban vívtak, magát Németországot nagyrészt megkímélte a borzalmaktól. A Lengyelország elleni gyors győzelem után úgy tűnhetett, hogy az anyaország ebben az új háborúban is érintetlen marad. Lengyelország valóban lehetővé tette, hogy a náci állam folytassa katonai, gazdaság- és szociálpolitikáját. Miközben az ország a totális háború felé haladt, a náci ideológia azt is preferálta, hogy a nők maradjanak háztartásbeliek és anyák, szüljék meg a tiszta árja faj következő generációját. Így, noha a német nők növekvő számban álltak munkába, a háborús erőfeszítésben alkalmazott számarányuk sosem

Ez a plakát figyelmeztette a polgárokat, hogy: „Az ellenség látja a lámpáidat! Elsötétíteni!” Mintegy 410 000 német halt meg a szövetséges bombázások következtében

105

A NÁCI NÉMETORSZÁG

„MIND TÚL JÓL ISMERTÉK A HÁBORÚ VALÓSÁGÁT, TEKINTVE A FIÚKAT, APÁKAT ÉS NAGYBÁCSIKAT, AKIK ELMENTEK, ÉS SOSEM TÉRTEK VISSZA”

Németország 1940 nyarán gyorsan meghódította Franciaországot, így otthon sokan azt hitték, hamar véget ér a háború

A NÉMET HÁTORSZÁG

érte el a nagy-britanniai szintet, ahol a mezőgazdaságtól a gyáriparon át a közigazgatásig a nők adták a termelés és értékesítés gerincét. A német faj tisztaságának biztosítása érdekében a német kormány előnyben részesítette a megszállt országokból származó kényszermunka alkalmazását, és azokét az emberekét, akiket az állam nemkívánatosnak tekintett. A jegyrendszer ugyan azt jelentette, hogy a II. világháború első karácsonya szegényes ajándékokkal és szűkös étkezéssel telt, de Goebbels és a kormányzat más fejesei gondoskodtak róla, hogy lefényképezzék őket, amint játékokat adnak át gyerekeknek: Télapók náci egyenruhában. Az összes játékra horogkereszt volt nyomtatva. A karácsonyra megvehető játékszerek és társasjátékok között volt Hitlerjugend bábu, amely a jobb karját náci üdvözlésre tudta lendíteni, valamint a Zsidók kifelé! társasjáték is. 1939–1940 tele nagyon kemény – száz éve a legrosszabb – volt, a szénkészlet hiánya miatt sok német dideregte végig 1940 januárját és februárját. Azért volt szénhiány, mert nagy részét a benzin helyettesítőjeként a Wehrmacht ellátására fordították: a Királyi Haditengerészet blokádja kezdett komolyan hatni. Ám nemcsak a szénhez volt nehéz hozzájutni, hanem a szappanhoz is. A fejadag egy 85 grammos darab volt egy hónapra. A melegedés céljából csoportosuló mosdatlan emberek körül gyakran igen erős szag terjengett. Mindezt súlyosbította a fogkrémhiány, így a testszag és a rossz lehelet igencsak átható bűzt eredményezett. Az elsötétítés következményeként – amelyet annak megakadályozására vezettek be, hogy a brit vagy amerikai bombázókat kivilágított német városok fölé vezessék – megsokszorozódott a közúti balesetek száma. A gyalogosok rászoktak, hogy fehér kesztyűt viseljenek, vagy foszfortartalmú gombokat varrtak a kabátjukra, arra törekedve, hogy a sofőrök – egy keskeny rést leszámítva az autók fényszóróit lefestették – biztosan észrevegyék őket. A sötétben virágzott a bűnözés és a prostitúció, bár a hideg megnehezítette az utcalányok munkakörülményeit. Tavasszal bekövetkezett Dánia és Norvégia gyors német megszállása, de a remélt norvég hal- és dán szalonnabőség sosem jelent meg a német asztalokon. Aztán május 10-én a Wehrmacht megindította támadását Franciaország ellen, Belgiumon keresztül csaptak le. Véget ért a „furcsa háború”, és napokon belül nyilvánvalóvá vált, hogy ez a háború egyik korábbira sem fog hasonlítani. Június 25-re Franciaország elesett. Hitler kényszerítette a legyőzött Franciaországot, hogy a fegyverszüneti egyezményt ugyanabban a régi vasúti kocsiban írják alá, amely 22 évvel korábban tanúja volt a császár birodalma behódolásának. Másnap Hitler győztesként vonult be Párizsba. A náci rendszer hazai bírálói számára ez a kivételes siker katasztrófa volt. Úgy tűnt, minden sikerül, amit Hitler csinál. A felbátorodott náci állam még inkább elfojtotta az eltérő véleményt,

DREZDA LÁNGBA BORUL A szövetségesek bombatámadásai Drezda fölött apokaliptikus csúcspontra jutottak. Olyan volt, mint a világvége. Drezda 1945 februárjáig viszonylag érintetlenül megúszta a szövetségesek bombatámadásait. Lakói azt remélhették, hogy megmenekülnek a háború szörnyűségeitől. De a február 13-ról 14-re virradó éjszakán 1300 RAF-bombázó elhozta a poklot. A város légvédelmi eszközeit kisajátították és elvitték a keleti frontra, védtelenül hagyva Drezdát. Aztán jöttek a bombák – gyújtóbombák, amelyek egyre növekvő lángtengert robbantottak ki, az pedig végigpusztította a középkori várost, leborotválva mindent, ami az útjába került. Még az óvóhelyeken is sokan meghaltak, megfulladtak, mivel a lángok elszívták az oxigént a föld alatti menedékekből. Mások megégtek. Egy szemtanú így írta le a látottakat: „Tűz mindenütt, mindenütt tűz, és a lángtenger forró szele mindig visszaűzte az embereket azokba az égő házakba, amelyekből megpróbáltak menekülni.” Míg Drezda lakói számára a bombázások borzalmat, mások szerint büntetést jelentettek. Egy, a bombázás utáni mentési munkálatok segítésére kirendelt brit hadifogoly a látottak feletti öröméről számolt be. „Végigmenni Drezdán és látni az összes pusztítást, jelentős örömmel töltötte el a szívemet. Valódi erkölcsi erőt adott. A rohadékok belekóstoltak a saját orvosságukba.”

Halottak között dolgozó mentőmunkások Drezda bombázása után

szigorúan fellépett a katolikus templomokkal és szervezetekkel szemben, valamint letartóztatta a másként gondolkodókat: ezen egyházi személyek közül sok a dachaui koncentrációs tábor papi blokkjában végezte. A 2720 letartóztatott egyházi emberből 2579 katolikus pap volt. Franciaország legyőzése és ezt követően legjobb termékeinek Németországba szállítása enyhítette a szigorú jegyrendszert a lakosság számára. A legtöbb családban volt olyan férfi, aki a fegyveres erőknél szolgált, így a katonáktól érkezett csomagok a legnagyobb örömmel fogadott postai küldemények közt szerepeltek. Mivel csak Nagy-Britannia maradt állva Németországgal szemben, a háború vége biztosan látható közelségbe került. Nem így alakult. Az angliai csata bizonyult a német fegyveres erők első kudarcának, egy Berlin ellen végrehajtott RAF-bombázás pedig bebizonyította a lakosságnak, hogy a háborút az ő otthonaikba éppúgy el lehet vinni, ahogy a német fegyveres erők büntették az ellenségeiket. A hatályban lévő szigorú jegyrendszerrel 1941 karácsonya keserves esemény volt, s ezt csak még keservesebbé tette a december 21-i Berlin elleni légitámadás, amelyben 53 ember meghalt. Ez volt az elkövetkező sokkal rosszabb dolgokból az első ízelítő. A sokféle hiány között tartós volt a cigarettahiány. A háború kitörése jelentősen megnövelte a dohányfogyasztást, de a náci kormányzat volt az első dohányzásellenes rezsim a történelemben: betiltották a dohányzást a villamosokon, buszokon és a helyiérdekű vonatokon. Maga Hitler szigorúan nem dohányzó (vegetáriánus is) volt egy olyan korszakban, amikor a legtöbb felnőtt dohányzott. A háború vitathatatlanul 1941. június 22-én vette a legdrámaibb fordulatot, amikor a Barbarossa-hadművelet kezdetén hárommillió katona özönlött a Szovjetunióba. A gyors sikerek kezdeti elvárása a veszteségekkel való otthoni szembesülés után lassan elsorvadt, gyászjelentések

107

A NÁCI NÉMETORSZÁG

kezdték megtölteni az újságokat, bár a rezsim hamarosan korlátozta az ilyen morált romboló közleményekre szánható helyet. A kormányzat száműzte a fekete gyászviseletet is, nehogy a hadsereg által elszenvedett veszteségek túl nyilvánvalók legyenek az otthon maradottaknak, miközben országos felhívást indítottak, hogy téli ruházatot küldjenek a Szovjetunióban harcoló katonáknak. Ez ahhoz vezetett, hogy a Wehrmacht tagjai kifejezetten nem katonai téli holmit is hordtak, beleértve a szőrméket és gyapjú bojtos sapkákat. 1941. december 11-én a háború még inkább kiszélesedett, mert Németország hadat üzent az Amerikai Egyesült Államoknak. A tél ismét kíméletlen volt, és 1942-ben tovább csökkentették a fejadagokat. A háború folytatása és a megszorítások miatti közelégedetlenségre a kormány udvariassági kampánnyal és annak bizonygatásával felelt, hogy közel van a Szovjetunió legyőzése. Az Auslandsbriefprüfstelle (levélcenzúra) hivatalok azonban nehezen tudtak megküzdeni az egyre sokasodó zord hírekkel, amelyeket a Sztálingrádért folyó, végítéletszerű harcban részt vevő katonák küldtek haza. Habár a frontvonal katonái tudták, hogy a cenzorok minden túl kétségbeejtőt kihúznak, a katonai postával küldött havi több mint 700 millió levéllel átszivárogtak a hírek. Németországban sok feleség számára ezek a levelek jelentették az utolsó kapcsolatot a férjükkel. Még a sajtó is – amely hosszú időn át csak a győzelmi hírek szállításában járt élen – kezdte felkészíteni az embereket az elkövetkezendőkre, jelentéseit megszórta olyan felkavaró kifejezésekkel, mint hősi ellenállás és végső áldozat. A győzedelmes hadseregnek egyikre sincs szüksége. A sztálingrádi vereség bejelentése végül 1943. február 3-án történt meg. 1944-re a háború komolyan elérte Németországot is. Egy René Schindler nevű svájci újságíró, aki átutazott az országon, feljegyezte megfigyeléseit a naplójába: el nem szállított szeméthegyek, hajléktalan emberek milliói, a lebombázott régi házak maradványaira krétával kiírt új címek, és mindenütt patkányok. A D-napi partraszállás sikerét követően, és mivel a Szovjetunió egy sor hömpölygő offenzívát hajtott végre a keleti fronton, Joseph Goebbelst kinevezték a totális háború teljhatalmú birodalmi irányítójává azzal a határozott

A dachaui koncentrációs tábor volt a németek által létesített első állandó tábor

108

feladattal, hogy az állam minden faktorát állítsa a háború szolgálatába. A birodalom végső csatájában csak vérontás volt várható. A mozikat kivéve bezárták az összes színházat és kulturális intézményt, a művészeket és alkotókat, akik addig mentesültek a katonai szolgálat alól, kiküldték a gyorsan hátráló frontvonalakba. A postai kézbesítést napi egy alkalomra csökkentették, a telefonokat kikapcsolták, kivéve a katonai célra használatosakat, a munkaidőt pedig ismét meghosszabbították. Németország szovjetek általi megszállása elmondhatatlanul kegyetlen volt. Az előretörő Vörös Hadsereg bosszút állt a német népen, különösen azzal, hogy féktelenül, tömegesen erőszakolták meg a nőket. A becslések eltérnek, de több mint egymillió nőt gyaláztak meg, sokukat többször is. Egy túlélő sok évvel később elmondta, hogy hét napon át naponta kétszer erőszakolták meg, minden alkalommal egynél több katona. Ám a Vörös Hadsereg tagjai közül sokak számára ez jogos megtorlás volt azokért a bűnökért, amelyeket Németország az ő hazájukban elkövetett. A német állam és a gazdaság összeomlóban volt. Végső próbálkozásként, hogy embereket találjon a harchoz, Himmler felállította a Volkssturmot, az iskolás gyerekek és nyugdíjasok hadseregét, akiknek a felszerelése alig volt több mint Panzerfaustok (páncélököl) és puskák. Aki tudott, nyugat felé menekült, el a Vörös Hadsereg, valamint a náci rezsim utolsó maradványainak egyre tombolóbb erőszakhulláma elől. Hitler 1945. január 16-án visszahúzódott a bunkerébe, utolsó rádióadását január 30-án közvetítették. A birodalom szinte semmivé zsugorodott. De még a véghez közeledve is sok berlini reagált a felhívásra, hogy biztosítsanak ásókat és ruhaneműt a hadsereg maradékának. Mások viszont elkezdtek felkészülni az ellenség érkezésére, élelmiszert halmoztak fel, rejtekhelyeket készítettek és alibiket gyártottak. 1945. április 30-án Hitler öngyilkosságot követett el. Halála megtörte az utolsó varázslatot is. A Volkssturm tagjai elhagyták fegyvereiket, az ezeréves birodalom maradványai pedig összeomlottak. A háborúban 5,25 millió német halt meg, további négymillió megsebesült. Egymillió hadiözvegy és másfél millió árva volt. Az országot elfoglalták, Berlin romokban hevert. Véget ért.

BETÉPETT NÉMETEK Hogyan tüzelte egy kis fehér pirula a német hadsereget és annak civil tagjait? Azt gondolták róluk, árja szupermenek, de a német katonák a valóságban gyakran igen távol álltak ettől. A Wehrmacht amfetamintablettákat osztott ki a katonáknak, hogy feltüzelje őket. A Pervitint kis kék-piros, csavaros tetejű fiolákba csomagolták, és hamarosan eljutott a hátországba is. A drogot, amely teljesen legális volt, a Temmler gyógyszergyártó cég szabadalmaztatta 1937-ben, és mivel olcsóbb volt, mint a kávé, hamar népszerű lett. A munkásoktól megkövetelték a 70 órás munkahetet, így a kis fehér frissítő pirulák ideálisnak tűntek: eszköz volt arra, hogy tovább dolgozhass, amikor lankad a figyelmed, és alig tudod nyitva tartani a szemed. Ami a Wehrmachtot illeti, csak 1940 májusában 35 millió fiolát szállított a katonáknak és pilótáknak. A harckocsizók Panzerschokoladénak (páncéloscsoki) nevezték, a pilóták Stuka Tablettének (Stuka-tabletta) hívták. Ám a Pervitin alapvetően legális – valójában a kormányzat által előírt – kristálymet (metamfetamin) volt. Mellékhatásai azonban – például pszichózis, tisztek megtámadása – olyan szörnyűek voltak, hogy a Wehrmacht és a Luftwaffe 1940 után megpróbálta csökkenteni a használatát, kevés sikerrel. A lakosság számára a kis tabletták és a szer keltette eufória egy módszer volt arra, hogy elviseljék az elviselhetetlent. Az egyik ok, hogy a németek olyan sokáig harcoltak, vélhetően az, hogy rengetegen közülük totálisan be voltak tépve.

A kis fehér pirulát, amely a német háborús erőfeszítést fűtötte, vidám kék-piros fiolákba csomagolták

A NÉMET HÁTORSZÁG

A nyugat-németországi Jüchen romos utcáin élő hajléktalan német család, miután az amerikai csapatok 1945ben elfoglalták a területet

109

110

A VERESÉG VALÓSÁGA MEGRENDÜLT NÉMETEK KEZDENEK HOZZÁ A ROMOK ELTAKARÍTÁSÁHOZ AZ 1944. JANUÁRI, PUSZTÍTÓ SZÖVETSÉGES BOMBÁZÁS UTÁN. SOK POLGÁR SZÁMÁRA A HÁBORÚNAK EBBEN A SZAKASZÁBAN KEZDETT DERENGENI, HOGY A KONFLIKTUSBAN MÁR NEM LEHET GYŐZNI.

111

VÉGJÁTÉK

A HARMADIK BIRODALOM BUKÁSA Amikor Hitler maradék csapatai Berlin utcáin szembekerültek a könyörtelen Vörös Hadsereggel, az egész történelemben visszhangot verő harc kezdődött.

A HARMADIK BIRODALOM BUKÁSA

A csata azzal végződött, hogy a Reichstag tetején a náci horogkeresztes zászlót szovjet sarló és kalapácsosra cserélték

113

A NÁCI NÉMETORSZÁG

égy hónappal azután, hogy a Wehrmacht megtámadta a Szovjetuniót, 1941 októberében Adolf Hitler Berlinben a Sportpalast zsúfolt nézőtere előtt állt. A mintegy 14 000 ember számára a város legnagyobb közösségi csarnokát kidíszítették horogkeresztes zászlókkal, sőt, a „náci jelleget” tovább fokozták egy drámaian megvilágított, húsz méter széles színházi díszlettel, egy arany sassal. Ott lebegett a Führer fölött, láthatóan erőt és tisztaságot sugározva. Ez volt Hitler oltára, és a következő prédikációt mondta el előtte. „Ma elmondhatom, hogy az ellenség megtört, és sosem erősödik meg újra! Erejét összegyűjtötte Európa ellen, és ebből lehetett volna Dzsingisz kán második rohama. Hogy ezt a veszélyt elhárítottuk, azt a német katona bátorságának, kitartásának és önfeláldozásának köszönhetjük!” Az események tálalásának ilyen színpadias verziója fanatikus tetszésnyilvánítással találkozott. Ellensége azonban egyáltalán nem tört meg. A csarnokban visszhangzó „Sieg Heil!” köszöntések helyét 1945 májusára a szovjet gyalogság dermesztő csatakiáltásai vették át, amikor utat törtek Hitler szent templomába és a színpadra, ahonnan prédikált. „Hurrá!” rikoltották, miközben levadászták Hitler utolsó, az épületben még kitartó tanítványait, öldöklő munkájukat szuronnyal, gránáttal és puskatussal végezve. A Vörös Hadsereg meg akarta bosszulni a sztálingrádi vérontást. A Vörös Hadsereg katonái számára ekkor a Reichstagnál semmi nem szimbolizálta jobban a náci hatalmat. Elfoglalása nemcsak a háború végét jelentette, hanem a nemzetiszocializmus halálát is – egy olyan ideológiáét, amely 27 millió szovjet polgár lemészárlásáért volt felelős. A szovjet vezető, Joszif Sztálin számára viszont az igazi eredmény magának a német fővárosnak az elfoglalása volt. 1945 elejére a gondolat, hogy a szovjetek beveszik Berlint és véget vetnek a II. világháborúnak Európában, megvalósítható lehetőséggé vált. A Vörös Hadsereg januári offen-

A végső, Berlin elleni offenzíva a seelowi magaslatok ágyúzásával kezdődött, mintegy 9000 szovjet löveggel

114

Berlin sorsát Churchill, Roosevelt és Sztálin hivatalosan az 1945. februári jaltai konferencián döntötte el. Churchillnek nem hivatalosan más elképzelései voltak

zívájának sikerét mutatta, hogy csupán húsz nap alatt 500 kilométer mélységben betörtek a Harmadik Birodalom területére. Február 5-re csapataik megkezdték az átkelést a Berlin előtti utolsó nagy természeti akadályon, az Odera folyón. Azonban a túlpartra átérve, mindössze 60 kilométerre Hitler fővárosától, megálltak. A szovjet előrenyomulás olyan gyors volt, hogy a siker közepette a Vörös Hadsereg kifogyott a lőszerből és az üzemanyagból. Több mint két hónapig tartott az utánpótlás és a csapatok feltöltése, ezután készen álltak a háború utolsó rohamára. Az öldöklésben beállt szünet a náciknak is időt adott az újraszerveződésre. A különféle csapatok maradékaiból tartalék egységeket állítottak össze, és minden lehetséges civilt erőszakkal besoroztak szolgálatra. Sebesült katonákat parancsoltak ki kórházi ágyukból, a hadsereg irodistáit harcoló alakulatokba rendelték, a 60 év feletti férfiakat és a 13 év feletti fiúkat pedig behívták az újonnan felállított Volkssturm milíciába. Aki megtagadta a szolgálatot, azt kivégezték. Végül a náci főparancsnokságnak nagyjából 760 000 katonát sikerült összegereblyézni. Sokakat a 9. hadsereghez rendeltek, a Berlintől keletre fekvő seelowi magaslatokhoz, hogy

segítsenek egy összetett védelmi rendszert kiépíteni. Miközben ezek a katonák dolgoztak, az előttük fekvő lapályon a szovjetek 2,5 millió fős haderőt gyűjtöttek, több mint 6000 harckocsival és 40 000 tüzérségi eszközzel. Az óra ketyegett, közeledett a történelem legvéresebb leszámolása. Mire Berlin elesett, emberek százezrei feküdtek holtan a városban. Winston Churchill brit miniszterelnök is ki akarta használni ezt a rövid szünetet. Úgy látta, ez lehetőség a nyugatiak számára, hogy magukhoz ragadják a kezdeményezést és magát Berlint is. Március végére a nyugati szövetségesek átkeltek a Rajnán, és ők is már csupán 100 kilométerre voltak a várostól. „Ha az oroszok foglalják el Berlint – hívta fel Churchill Franklin D. Roosevelt amerikai elnök figyelmét április 1-én –, az vajon nem vezet-e rettenetes nehézségekhez a jövőben?” Churchill, mint az később kiderült, nagyon koncentrált a jövőre és arra, hogyan kell majd a háború utáni Európa térképének kinéznie. Sürgette az amerikaiakat, hogy vegyék be a várost. Az USA főparancsnoksága, amelyet Dwight D. Eisenhower irányított, viszont nem volt lelkes. Azon a télen Hitler megindította utolsó ellentámadását nyugaton, és az ardenneki offenzívában a csapatait ért szenvedések Eisenhowert aggodalommal töltötték el. Ami-

A HARMADIK BIRODALOM BUKÁSA

HITLER UTOLSÓ VÉDELMI VONALA A berlini Volkssturm fanatikus gyerekkatonái és polgári milíciája.

ALAPOK

A német hadigépezet 1944 végére kezdett akadozni, emberanyagát szinte teljesen elhasználta. Hitler elrendelte, hogy minden 16 és 60 év között német férfinak be kell lépnie a Volkssturm-egységekbe, és mivel a reguláris hadsereg a vereség miatt kegyvesztetté vált, Heinrich Himmler SS Reichsführert bízta meg a teljes körű parancsnoksággal, aki október 18-án a rádió hullámain keresztül hirdette meg a „népfelkelést”, miközben a stúdió közönsége a Volk ans Gewehr!-t (Nép, fegyverbe!) énekelte.

TOBORZÁS

Mivel a legtöbb felnőtt férfi már a Wehrmachtban harcolt, az összesen hatmillió fős Volkssturm nagy része idős emberekből állt – 1,4 millió fizikailag alkalmatlan, és csak őrszolgálatra volt használható. Nagyjából 600 000 16–19 éves Hitlerjugend-tag volt a szervezetben, de akadtak mindössze tízéves önkéntesek is. Még a náci Nőszövetség tagjait is behívták, hogy háttértámogatást biztosítsanak. 1945. március 23-án a nők is kaptak fegyvert. Berlin 41 000 védőjéből 24 000 Volkssturm-katona volt, közülük 18 000-et a „Clausewitz-sorozás” során hívtak be a katonailag fontos munkát végzők közül.

KIKÉPZÉS

A Volksstrum-újoncokat egy 48 órás kiképző programon hajtották keresztül, amelyben a puska, a páncélököl és a tankelhárító páncéltörő rakéta használatát oktatták. Ha a helyzet megkívánta, a pisztoly, a géppisztoly és a taposóakna használatát is tanították.

FELSZERELÉS

Az őrszolgálatra kijelölt egységek vadászpuskákat vagy ellenségtől zsákmányolt fegyvereket kaptak, de még a harcoló alakulatok is nehezen jutottak megfelelő fegyverhez,

voltak, akiket csak gyalogsági ásóval láttak el, önvédelmi célra. Berlinben annyira kevés volt a felszerelés, hogy az egységek olasz vagy dán puskát, és mindegyikhez csupán néhány töltényt kaptak. Csak az egyszer használatos Panzerfaust rakétavetőkből volt sok.

EGYENRUHA

Egy 1944. december 1-én kiadott rendelet szerint azt maguknak behívottaknak kellett biztosítani; ez a félkatonai, a Hitlerjugend, a rendőrségi, sőt a régi I. világháborús egyenruhák keveredését eredményezte, de sokaknak be kellett érniük kiselejtezett darabokkal, zsákmányolt brit katonai gyakorlóruhával vagy a saját civil ruhájukkal. Minden jelvényt, jelzést el kellett róluk távolítani, kivéve a Volksstrum-rangjelzést a galléron és a Volksstrum-karszalagot a bal felkaron.

VEZETÉS

A Volkssturmban gyakran a Hitlerjugend, a civil rendőrség és a nem harcoló félkatonai egységek (például az NSKK motorosegyesület, az NSFK repülőklub és a félkatonai műszaki építő, kényszermunkásokat dolgoztató Todt szervezet) vezetői voltak a parancsnokok. A Berlin Körzeti Volkssturm Joseph Goebbels propagandaminiszter közvetlen parancsnoksága alatt állt, aki Gauleiter, vagyis a náci párt területi szervezetének vezetője is volt.

HATÉKONYSÁG

Sok Volkssturm-egység olyan abszurd volt, amilyen a nyugdíjasok és tapasztalatlan ideológusok ad hoc gyülekezetétől várható, de némelyik csapat – mint a város keleti külterületein harcoló VolkssturmBataillon Siemensstadt 3/115 – kitartott a kapitulációig. A Hitlerjugend, amely egy csak a nemzetiszocializmust ismerő generációt

FŐSZEREPLŐK GEORGIJ ZSUKOV SZOVJETUNIÓ 1896–1974 Zsukov a legjelentősebb szovjet parancsnok, aki a németeket elűzte Moszkva alól, legyőzte Sztálingrádnál és Kurszknál, úgy ismerték, „az ember, aki sosem vesztett csatát”. Elfoglalta Berlint, de taktikája sok halálos áldozatot követelt.

képviselt, olyan vakbuzgón küzdött, hogy az még a harcedzett katonákat is megrémítette. Egy orosz beszámoló ír egy 400 fős Hitlerjugendmenetoszlopról, amely úgy masírozott feléjük végig a Kolonnenstrassén, mintha díszszemlén lennének. Az elképedt 5. hadsereg egy rövid időre megtorpant, mielőtt tüzet nyitott. A páncélöklökkel felszerelt Htilerjugend „tankvadászegységek” megfélemlítették a Wilmersdorf kerületben előretörő szovjeteket. A földalatti Ruhleben állomásától indított ellentámadás pedig, amelyben 1000 német katona 2000 Hitlerjugend-taggal (sokuk teljesen fegyvertelen volt) kiegészülve vett részt, ténylegesen visszavetette az 55. gárda harckocsidandár előrenyomulását. Tragikus fanatizmusukért talán a legszörnyűbb áldozatot április 23-án hozták, amikor a csak Hitlerjugend-fiúkból álló Volkssturm-zászlóaljak megpróbálták tartani a Havel folyón átívelő pichelsdorfi hidat. Várták a felmentő sereget, amely sohasem érkezett meg – mert egy volt a sok fantom közül, amelyről Németország gyötrődő despotája a bunkerében tombolva rendelkezett. Ötezer felnőttuniformist és túlméretezett sisakot viselő fiú küzdött öt napig a Vörös Hadsereg előrenyomulása ellen, közülük 4500 meghalt vagy megsebesült.

Berlin elestekor ezrek haltak meg, sokan hittek abban, hogy ügyük nemes. Ezek az emberek vezették őket.

GOTTHARD HEINRICI NÁCI NÉMETORSZÁG 1886–1971 A Wehrmacht legjobb védekezési taktikusának tartották, a szovjetek elsöprő előnye ellenére késleltetni tudta előrenyomulásukat Seelownál. Nem volt náci, Hitler katasztrofálisabb parancsait sem volt hajlandó végrehajtani.

IVAN KONYEV SZOVJETUNIÓ 1897–1973 Konyev az 1. ukrán front parancsnoka volt, Sztálin – aki csodálta könyörtelenségét – biztatta, hogy „versenyezzen” Zsukovval Berlinért. Az ő délről támadó erői találkoztak össze először az előrenyomuló USA-csapatokkal.

HELMUTH WEIDLING NÁCI NÉMETORSZÁG 1891–1955 Április 22-én Hitler elrendelte Weidling kivégzését. Másnap Berlin védelmének parancsnokává nevezte ki. Amikor Weidling megtudta, hogy előléptették, azt mondta: „Inkább lőttek volna agyon.”

115

A NÁCI NÉMETORSZÁG kor megkérdezte, milyen veszteség várható, ha megtámadja Berlint, egyik tábornoka 100 000 főt mondott. Ez hihetetlen szám volt. Ha valóra válik, az USA teljes háborús veszteségének egyötödét képezte volna. Eisenhower ehelyett Sztálin véleményét fogadta el, aki azt mondta neki, Berlin stratégiailag nem fontos, és jobb, ha erőit arra koncentrálja, hogy megakadályozza délen a nácik átcsoportosítását. Ezt a tanácsot Eisenhower örömmel fogadta meg. Csakhogy sem Sztálin, sem Churchill nem volt őszinte. A februári jaltai konferencián már megállapodtak, hogy a náci rezsim bukása után Berlint felosztják egymás között. Akkor miért volt fontos Churchillnek, hogy ki veszi be elsőnek a várost? És hasonlóképpen, ha Berlin stratégiailag nem volt fontos, akkor Sztálin miért vállalt be annyira készségesen olyan nagy veszteségeket, hogy a Szovjetunió egyedül foglalja el? Végül is a D-nap előtt a háború nagy részét azzal töltötte, hogy azt hangoztatta, szövetségesei nem hoznak elég áldozatot, mialatt Oroszország teljesen kivérzik. Biztosan most volt itt az ideje, hogy a fasizmus elleni közös keresztes hadjáratban bepótolják ezt? Katonailag is több értelme lett volna egy megfelelő átkaroló hadműveletnek, amely megkímélte volna az egyik felet attól, hogy egyedül kerítse be a várost. Ezekre a kérdésekre a válasz abban rejlik, ami egy Churchill és Sztálin között zajló óriási sakkjátszmának tűnt, csak éppen ezt valódi gyalogokkal és gyaníthatóan katasztrofális következményekkel játszották a világ színpadán. Április elején Churchill, tekintettel Hitler közelgő bukására, parancsot adott az Elképzelhetetlen (Unthinkable) hadművelet kidolgozására. A dokumentumok, amelyek titkosítását 1998-ban oldották fel, felfedik, hogy egy hónappal az európai harci cselekmények befejezése előtt Churchill háborút tervezett a Szovjetunió ellen. A titkos terv szerint 1945. július 1-én 47 brit és amerikai hadosztály indított volna meglepetésszerű támadást a szovjetek ellen. Mi több, ezt az offenzívát tíz német hadosztály támogatta volna; a szándék nem pusztán a szovjetek kiűzése volt Kelet-Európából, hanem magának a Szovjetuniónak a megtámadása. A hivatalos dokumentumok szerint a cél „akkora területek megszerzése az orosz anyaországból, hogy az az ország hadviselő képességét lehetetlenné tegye”. Tudta Sztálin, hogy miben mesterkedik Churchill? Szinte biztos, hogy igen. 1945-re a szovjetek annyira sikeresen beszivárogtak a brit hírszerzésbe, hogy a hírhedt kettős ügynökök, mint Kim Philby és Guy Burgess már évek óta adtak át titkokat a Kremlnek. Ez megmagyarázza Sztálin azon kívánságát is, hogy csapatai foglalják el Berlint és a környező területeket. Ahogy egyszer Karl Marx rámutatott, foglald el Berlint, és uralod Európát. És ha te vagy Joszif Sztálin, akkor még irgalmatlan nagy területeket is beékelsz határaid és az újonnan meghúzott frontvonal közé. Bármi legyen is az igazság, az aligha kétséges, hogy

116

1 ZSUKOV MEGKEZDI A SEELOWI MAGASLATOK ELLENI OFFENZÍVÁT

ÁPRILIS 16., HAJNALI 3

Több mint két hónapnyi intenzív felkészülés után az 1. belorusz front Zsukov marsall vezetésével megtámadja a jól megerősített német állásokat a seelowi magaslatoknál. A célpontot háromnapi heves harc után elfoglalják. Az elkerülhetetlen vereség előtt ez Németország szervezett ellenállásának utolsó jelentős helyszíne.

Szovjet erők

SPREE FOLYÓ

Reichstag

2 ZSUKOV ELÉRI BERLIN KÜLVÁROSAIT

ÁPRILIS 20., ESTE 8

Miután gyorsan előrehalad 60 kilométert Seelowtól Berlin keleti széléig, Zsukov 1. belorusz frontja heves tüzérségi tűzzel adja tudtul az érkezését, amely a város két héttel későbbi elestéig folyamatosan tart.

Tiergarten

3 A HALBEI CSATA

Magdeburg

ÁPRILIS 24., DE. 10

A Konyev 1. ukrán frontja elől menekülő 9. hadsereget SS-csapatok szögezik helyhez, mert szovjet hadoszlopnak nézik. Ez a feltartóztatás teszi lehetővé Konyevnek a bekerítésüket. A következő pár napban a 9. hadsereget felmorzsolják.

4 BERLIN BEKERÍTÉSE

ÁPRILIS 24., DU. 6

Berlintől nyugatra Konyev marsall 1. ukrán frontjának előőrsei egyesülnek Zsukov marsall 1. belorusz frontjának csapataival. Rokosszovszkij marsall 2. belorusz frontja pedig észak felől támad Berlinre, így a náci főváros már teljesen be van kerítve.

5 A SZOVJET ÉS USA-CSAPATOK TALÁLKOZÁSA ÁPRILIS 25., DU. 4

Konyev 1. ukrán frontjának csapatai felveszik a kapcsolatot az amerikai 69. gyaloghadosztállyal Berlintől 135 kilométerre délnyugatra, az Elba menti Torgaunál.

Elba

Amerikai erők Mu lde

Amerikai erők

6 HITLER BUNKERÉT BOMBÁZZÁK ÁPRILIS 27., DE. 10

Brandenburgi kapu

A Schlesingerstrassén a szovjet tüzérek a Reichstag ágyúzására kapnak parancsot. Végrehajtják, bár a lángok annyira elborítják Berlint, hogy nem látják a célt. Saját katonáikat találják el, ezután a Birodalmi Kancelláriát veszik célba, ahol Hitler bunkere van.

Saale

Lipcse

7 A TEMPELHOF REPÜLŐTÉR ELFOGLALÁSA ÁPRILIS 28., DE. 11

A szovjetek, miután Berlin déli külvárosainak nagy része már a kezükön van, elfoglalják a Tempelhof repteret. A város teljesen körbe van zárva, így ezzel Hitler utolsó menekülési útvonalát is elvágják. Tudja, sorsa a halál, vagy fogság Berlinben.

A HARMADIK BIRODALOM BUKÁSA

A VÖRÖS HADSEREG INVÁZIÓJA Sztálin 2,5 millió fős Vörös Hadserege ellenállhatatlan erő volt, amely könyörtelen elégtételt vett a korábbi évek gyilkos náci hadjárataiért.

24 km

Szovjet erők

Berlin

kapu

Ode ra

Warta

1 2

Potsdam

Frankfurt

Dah me

Szovjet erők

NÉMETORSZÁG Torgau

Triebel

Szovjet erők

8 A MOLTKE HÍD ELFOGLALÁSA ÁPRILIS 28., DU. 5

A Spree folyó utolsó ép átkelőhelye volt a kapu Berlin központjához. Kb. 5000 német katona már elbarikádozta mindkét végét, és behuzalozták a felrobbantáshoz. A szovjet erők szürkületkor támadták meg és foglalták el a hidat.

9 A REICHSTAG ÉPÜLETÉNEK BEVÉTELE

10 A KROLL OPERAHÁZ ELFOGLALÁSA

Kétnapi harc után a szovjetek végre kitűzik zászlójukat a Reichstagra, épp, ahogy Sztálin elrendelte: a munka ünnepe előtt. Május 1-re a Reichstag a szovjeteké, Hitler öngyilkosságának híre pedig felgyorsítja a német kapitulációt.

A Reichstagtól csupán 800 méterre a szovjet gyalogosokat végsőkig elszánt SS-katonák támadják hátba a Kroll Operaházban. Az épületet többórás keserves közelharc után a szovjetek elfoglalják.

ÁPRILIS 30., ESTE 10.40

ÁPRILIS 30., DE. 11.30

117

A Reichstag röviddel a tűzszünet után. A birtoklásáért titáni, halálos harc folyt

118

A NÁCI NÉMETORSZÁG Roosevelt április 12-i váratlan halála siettette, hogy Sztálin végül támadjon. Roosevelt olyan szövetségese volt, akiben bízhatott. Az utód, Harry S. Truman nem kínált ilyen biztosítékot, és Sztálin nem várta meg, amíg hátba döfik azok, akik hamarosan az ellenségei lettek, inkább határozottan cselekedett. Négy nap múlva megkezdődött a berlini csata. Április 16-án a hajnali órákban a szovjet propagandista tisztek hangosbeszélőkön jelentették be németül, hogy közeleg a Seelow elleni támadás. A senki földjén keresztül harsogó üzenetet arra találták ki, hogy megfélemlítve az ott várakozó németeket, megadásra késztessék őket. Ám a lövészárkokban és fedezékekben lévő katonák számára nem volt opció a megadás. Erről a hátukhoz fegyvert szegező SS-katonák gondoskodtak. Röviddel ezután, hajnali 3-kor 9000 ágyú félmillió tüzérségi lövedékkel szórta meg a német vonalakat. Az ágyúzás 35 percig tartott. Amikor véget ért, dermesztő csend lett. Aztán remegni kezdett a föld, ahogy 3000 harckocsi dübörgött a német állások felé, harcra kész szovjet gyalogosok tízezreivel együtt. Az oroszok úgy hitték, órák alatt beveszik a seelowi magaslatokat, de a német parancsnok, Gotthard Heinrici jól felkészült. Számított az ágyúzásra, és ameddig az tartott, csapatait hátravonta. A veszteségek minimálisak voltak, és utána a katonák visszafutottak az állásaikba. A támadás előtt azt is elrendelte, hogy a műszakiak nyissák meg az Odera gátját, elárasztva azt a területet, amelyen a szovjetek most a rájuk zúduló tankelhárító tűz közepette küzdötték át magukat. A szovjet parancsnok, Georgij Zsukov marsall elkövetett egy súlyos hibát is. Emberei előretörését 143 erős fényszóróval világíttatta meg, remélve, hogy elvakítja a német védőket. Az ágyúzás viszont hatalmas füstfalat képezett, amelyen a fénysugarak nem hatoltak át, hanem irányt váltottak, elvakították a szovjet katonákat, és kirajzolták alakjukat a fényárban. A németek nem is remélhettek ennél jobb célpontokat. Pirkadatra a szovjet támadás elakadt. Zsukovnak három napba telt, amíg elűzte Heinrici

Ahogy az ostrom folytatódott, az utcai harcok egyre hevesebbek lettek, és Berlin valaha szép nagyvárosi utcáit lángok és ágyútűz rombolta le

VÉGSŐ VISSZASZÁMLÁLÁS ÁPRILIS 16. HAJNALI 3

ÁPRILIS 20. ESTE 8

ÁPRILIS 21. DE. 11

ÁPRILIS 23. DU. 2

ÁPRILIS 24. DE. 10

MEGKEZDŐDIK A BERLINI CSATA

KEZDŐDIK BERLIN ÁGYÚZÁSA

ELRENDELIK AZ ELSŐ ELLENTÁMADÁST

WEIDLING TÁBORNOK KINEVEZÉSE

KÖRÜLZÁRJÁK A MÁSODIK VISSZAVONULÓ ELLENTÁMADÁS 9. HADSEREGET A 12. hadsereget kivon-

A Vörös Hadsereg támadást kezd Berlintől 60 kilométerre a seelowi magaslatoknál a német hadsereg utolsó fő védelmi vonala ellen, amely három nap alatt elesik.

120

Számvetés csapásról csapásra arról, ahogy Hitler Harmadik Birodalmát a Vörös Hadsereg a vérpadra juttatta és végül elpusztította.

Hitler 56. születésnapja van. Utoljára jön ki a Führerbunkerből, hogy gyerekkatonákat tüntessen ki. Még aznap este megkezdődik a szovjet ágyúzás.

Hitler parancsot ad Steiner tábornok erőinek, hárítsák el a szovjet bekerítést. Amikor ez kudarcba fullad, Hitler bejelenti, hogy öngyilkos lesz.

A szovjetek minden irányból közelednek, így Hitler kinevezi Helmuth Weidling tüzértábornokot a berlini védelmi körzet főparancsnokává.

Busse tábornok seelowi magaslatokról visszavonuló, Berlin felé tartó 9. hadseregét Halbénál a szovjetek bekerítik, majd felmorzsolják.

ÁPRILIS 24. ESTE 9 ják az amerikaiakkal szembeni frontvonalból, és a bekerített 9. hadsereg felmentésére küldik. Lehetetlennek bizonyul.

A HARMADIK BIRODALOM BUKÁSA

A jórészt idős férfiakból és iskolás fiúkból álló Volkssturm milícia kiképzése sietős, fegyverzete rossz volt. Ezt tükrözte a halálozási ráta is

ÁPRILIS 26. HAJNAL INDUL A ROHAM

Kö-

rülbelül félmillió szovjet katona özönlik Berlinbe, minden irányból. Heves utcai harcok kezdődnek, szinte minden épület megrongálódik vagy megsemmisül.

Walter Dönicke holtan fekszik Hitler portréja mellett

ÁPRILIS 28. DU. 3

ÁPRILIS 29. DU. 5

ÁPRILIS 30. DE. 10

ÁPRILIS 30. DU. 3.30

HIMMLER A MEGADÁSRÓL TÁRGYAL

ELFOGLALJÁK A MOLTKE HIDAT

WEIDLING UTOLSÓ JELENTÉSE

HITLER ÖNGYILKOSSÁGA

Hitler megtudja, hogy legbizalmasabb híve, Himmler a békefeltételek megtárgyalására a nyugati szövetségesekhez fordult. Hitler árulónak minősíti.

A Spree utolsó hídjának megsemmisítési feladatát nem sikerül megfelelően végrehajtani. Szovjet kézbe kerül, ezzel megnyílik az út Berlin központja felé.

Weidling tájékoztatja Hitlert, hogy a szovjetek csupán méterekre vannak a bunkerétől, a Reichstag tűz alatt áll, és a náci muníció kis híján elfogyott.

Hitler végez magával a Führerbunkerben, előbb ráharap egy ciánkapszulára, majd főbe lövi magát. Holttestét a testőrei később kiviszik a bunkerből és elégetik.

121

A NÁCI NÉMETORSZÁG

KAPITULÁCIÓ ÉS BÉKEKÖTÉS Nem volt, aki eltemesse a halottakat, ezért tetemek tornyosultak az utcákon. A harcok során csak a városban körülbelül 400 000 ember vesztette életét

védőit, és mindez csak azt követően sikerült, hogy nagy riválisa, Ivan Konyev marsall dél felől megkezdte a német erők átkarolását. A seelowi védelmi állás április 19-én esett el. Mintegy 12 000 védő halt meg, a többi elmenekült. A szovjetek vesztesége ennek több mint a duplája és közel 750 harckocsi volt, de immár nem állt semmi köztük és Sztálin végső zsákmánya, Berlin között. Zsukov 1. belorusz frontja keletről robogott a város felé, és április 20-ra a külvárosokhoz ért. Zsukov Hitler utolsó születésnapját a városra zúdított óriási tüzérségi tűzzel tette emlékezetessé. A Führerbunkerben gubbasztó Führer összezavarodva és magát ámítva, tágra nyílt szemmel arról szónokolt, hogy a német nép elárulta őt. Ha ő meghal – rikácsolta –, akkor vele hal a nép is. A háború elveszett, és Hitler tudta ezt, de még előidézte Berlin hárommillió lakójának rettenetes szenvedését. Másnap Zsukov csapatai megkezdték a támadást. Eközben délen Konyev 1. ukrán frontja is gyorsan haladt előre. Nyílt terepre jutottak, és üldözőbe vették a német 9. hadsereg maradékát. Eddigre a német katonákat, akik oly elszántan harcoltak Seelownál, lassanként bekerítették. Berlin felé menekültek, ahol még volt egy rés a frontvonalban, de április 24-én Halbe városnál feltartóztatták őket. Ámbár nem az oroszok, hanem az ottani vonalat tartó SS-csapatok. Az SS-katonák a közeledő németeket szovjet hadoszlopnak nézték, és tüzet nyitottak rájuk. A 9. hadsereg emberei rohanvást kerestek fedezéket, és mire az SS rájött a tévedésre, Konyev csapatai már elözönlöttek mindent, és az SS védelmi állását támadták. A 9. hadsereg a két fél közé szorult, és amikor hat nappal később a harcok elcsitultak, 60 000 német katona feküdt holtan, sokan bajtársaik kezétől estek el, akiknek pedig védeni kellett volna őket. Az 1. ukrán front további része hömpölygött előre, kérlelhetetlenül haladva Berlin felé. Alkonyatkor találkoztak Zsukov csapataival a fővárostól nyugatra. A 2. belorusz front északról kerítette be a várost, amelyet így egészen körbezártak.

122

Németország volt a történelem legpusztítóbb háborújának előidézője, de végül békeszerződést írt alá a szövetségesekkel, amely legalább Európára békét hozott. Bár Weidling a harcoknak ténylegesen véget vetve május 2-án átadta Berlint az oroszoknak, Németország hivatalos kapitulációja csak hat nappal később, 1945. május 8-án történt meg a berlini Karlshorst kerületben lévő szovjet főhadiszálláson. Valójában ez a német hatalom által a második aláírt fegyverletétel volt. Az elsőt, a nyugati szövetségesek főhadiszállásán, Franciaországban előző napon aláírtat a szovjetek elfogadhatatlannak tartották, azzal érveltek, hogy a kapitulációnak a német kormány székhelyén kell megtörténnie. Mindazonáltal a két dokumentum tartalma azonos volt – feltétel nélküli megadás, de Németország kedvezőbb elbánást remélhetett, mint 1918-ban. A különböző német vezetők – Himmlert is beleértve – korábban több kísérletet is tettek, hogy bizonyos feltétellel a nyugati szövetségeseknek adják meg magukat. Ez a feltétel mindig ugyanaz volt – a rezsim hadd folytassa harcát a Szovjetunió ellen. Eisenhower, becsületére legyen mondva, ezt minden esetben elutasította. Roosevelthez hasonlóan szavatartó ember volt, ragaszkodott hozzá, hogy Németország az összes szövetséges előtt – beleértve a Szovjetuniót is – kapituláljon, hogy az Európában hat hosszú éven át dúló háborút végre befejezzék.

Hitler ellenoffenzívával próbálkozott. Elrendelte, hogy nyugaton az amerikaiakkal szemben álló 12. hadsereg törje át az orosz vonalakat, egyesüljön a bekerített 9. hadsereggel, majd induljon északnak, Berlin felé. Ez puszta hazardírozás volt, a siker legcsekélyebb esélye nélkül. A 12. hadsereget a várostól 32 kilométerre megállították, a megsemmisítő tűzerő pedig gyorsan visszaszorította. Az oroszok szorosabbra vonták a gyűrűt, és az ostrom, amely a következő két hétben a városra zúdult, a pokol legbelső bugyrává változtatta a valaha ragyogó fővárost. A levegőt az égő épületek és a rothadó hús bűze mérgezte, az utcák eltorzult hullákkal, a pincék és az aluljárók ellátatlan sebesültekkel voltak tele. Amikor elfogyott az élelem és a vízkészlet is megcsappant, az egyenruhások ámokfutásba kezdtek. A civil lakosságot terrorizálták az oroszok is – akik falkákban vadásztak a nőkre, és akit csak találtak, megerőszakoltak, korra vagy egészségi állapotra való tekintet nélkül –, és azok is, akik elvileg védték őket. Eddigre lehullott a tiszteletreméltóság maszkja azokról, akik horogkeresztet, halálfejes vagy SS villámos jelvényt viseltek. Előtűntek mögüle a nyáladzó pofájú szörnyetegek, akik bandákba verődve járták a várost, és legyilkoltak mindenkit, akit gyávának vagy defetistának gondoltak. A város megperzselt lámpaoszlopain és fáin öregemberek és gyerekek holttestei himbálóztak. Megépítették a kudarcra ítélt utolsó állásokat. Helmuth Weidling tábornok, akire Hitler Berlin megvédésének lehetetlen feladatát bízta, védelmet alakított ki a városközpont körül. A szó szerint az utolsó hadra fogható férfiakból (és fiúkból) álló 85 000 főnyi serege 500 000 szovjet katona rohamával nézett szembe. Április 26-án a hajnali órákban megkezdődött a végső ütközet. Az utcák rengtek, kövezetük beomlott, ahogy a szovjet páncélosok végigdübörögtek rajtuk, a tüzérség és a légierő pedig fentről zúdított tűzözönt a városra. A gyalogság minden egyes utcáért megküzdött, jórészt házról házra folyt a harc, szinte test test ellen. Április 28-ra a Tempelhof repülőtér szovjet kézen volt. Nem marad kiút, és a német vonalak gyorsan összeomlottak. Másnap este az oroszok elfoglalták a Spree folyó felett átívelő Moltke hidat, így megnyílt előttük az út a náci központhoz. Órákon belül bevették a Gestapo főhadiszállását. Már

„AZ OSTROM, AMELY A KÖVETKEZŐ KÉT HÉTBEN A VÁROSRA ZÚDULT, A POKOL BELSŐ BUGYRÁVÁ TETTE A VALAHA RAGYOGÓ FŐVÁROST”

A HARMADIK BIRODALOM BUKÁSA

A szovjet katonák a Reichstagra írt feliratokkal bizonyították, hogy ott jártak. Néhány ilyen graffiti még ma is látható

csak egy kilométerre voltak a Reichstagtól, és mindössze 700 méterre Hitler bunkerétől. A brutális vég elkerülhetetlen volt. Weidling április 30-án reggel megvitte a hírt Hitlernek, és arról is tájékoztatta, hogy embereinek csupán 24 órára elegendő lőszere maradt. Könyörgött a Führernek, hadd kísérelje meg a kitörést, de nem volt menekvés. Weidling kérését Hitler elutasította, majd később, a délután folyamán kiloccsantotta az agyát. Kérdés, hogy a Reichstagot védő, a végsőkig kitartó nácikat ez a hír rávette-e volna, hogy megadják magukat. Ami viszont nem kérdés, hogy az oroszok, miközben az épület tetejéhez küzdötték fel magukat, sok olyan emberrel végeztek, aki nem német volt. A hangok, melyeket az oroszok a kiégett folyosókon és még a nagy auditóriumban is hallottak visszhangozni, francia, norvég, dán, lett és holland nyelv hangjai voltak – a különböző külföldi SS-légiók tagjaié, akik torz eszméikért harcolva a német fővárosban haltak meg. Aznap este 10.40-re a horogkeresztet eltávolították a Reichstag tetejéről, és a szovjet kommunizmus vörös zászlajára cserélték. Egy elhalt politikai ideológia jelképét egy olyan váltotta fel, amely utóbb szintén elpusztult. A berlini csata segített ugyan lezárni a II. világháborút, de egyúttal egy új globális konfliktus kezdetét jelentette, amely azután további 45 évig tartott, és az egész világra kiterjedt. Mert a Reichstag romjai között született meg a következő egyetemes viszály – a hidegháború.

Aki megtervezte Berlin bevételét: Zsukov marsall (elöl) röviddel a harcok befejezése után a Reichstag lépcsőin

123

A NÁCI NÉMETORSZÁG

ÉS HA A NÁCIK SOSEM JUTNAK HATALOMRA? A két háború közötti időszakban Németország belekerült számos krízisbe, de modern vezetés jellemezte, és Hitler felemelkedésére nem volt garancia.

INTERJÚ ERIC WEITZCEL Eric Weitz a The City College of New York kitűnő történészprofesszora, egyúttal a Weimar Germany – Promise and Tragedy, valamint a Creating German Communism, 1890–1990 – From Popular Protests to Socialist State című könyvek szerzője.

Hogyan működött Németország II. Vilmos megbuktatása után? Az [I. világháború] utolsó heteiben a matrózok Kiel kikötőjében történt lázadásával elindult egy népi forradalom, amely átterjedt az ipari nagyvárosokra, majd az egész országra. 1918 telén kibontakozott a forradalom Németországban, és mint minden forradalom, nagyon vitatott volt. A radikális végletet a munkások képviselték, akik munkástanácsokat – szovjeteket – alakítottak a gyárakban, és ez még a művészet világára, a színházakra is kiterjedt, egyszóval mindenre, országszerte. Egyfajta radikális demokráciát követeltek. Nem bolsevik kommunizmust, de valami olyan rendszert, amelyben a munkásoknak legalább befolyásuk van a gazdaságra. Ám a visszafogottabb szocialisták, akik halálosan féltek – ahogy nevezték – „a bolsevik káosztól”, gyorsan léptek, hogy parlamenti demokráciát hozzanak létre. Németország Szociáldemokrata Pártja – a Németországban ma is működő párt elődje – szövetségben a liberálisokkal [Német Demokratikus Párt] és a katolikus Centrumpárttal megalapította a weimari koalíciót. A koalíció győzött az 1919. januári választáson, ezután alkotmányozó nemzetgyűlést hívtak össze, amely kinevezett

124

egy bizottságot, amely Weimarban székelt, mert Berlinben polgárháború dúlt. 1919 nyarán készítettek egy alkotmánytervezetet, és ennek alapján megalapították a weimari köztársaságot. Ez 1933. január 30-ig tartott, amikor Hitlert kinevezték kancellárrá. Hogyan élt Berlin az 1920-as években? A leghatározottabban állítható, hogy sok minden történt. Viharos időszak volt, és válság is sújtotta, de ugyanakkor ez volt a 20. század egyik legkreatívabb korszaka. Talán van kapcsolat a kettő között – bebizonyítani sosem tudjuk –, de azt gondolom, hogy a politikai rend törékenysége hozzájárult ahhoz a fajta művészi erjedéshez, amely ma is itt van velünk. Különösen a nagyvárosokban – természetesen Berlin volt a központ – folyt lényeges művészi kísérletezés. Ekkor teremtették meg a művészi modernizmust, a fes-

tészetben és a színházban az expresszionizmust, a 20. század új népszerű műfaját, a nagyon kreatív filmet és a rádiózást is. Martin Heideggertől a Lét és idő, Thomas Manntól a Varázshegy, Bertolt Brechttől és Kurt Weiltől a Koldusopera – ezek a hihetetlenül újító és kreatív munkák mind a weimari köztársaságban keletkeztek. Élénk kabaréélet volt, ez is a nagyvárosokban, és pezsgő közösségi élet folyt az utcákon. Nagyon nyíltan beszéltek a szexualitásról is. Én néha elnevetem magam, amikor az Egyesült Államokban azt mondják emberek, hogy a szexualitás kitárgyalása mennyire új dolog, mivel a németek már az 1920-as években így tettek. Tehát ez társadalmilag nagyon haladó volt? Igencsak élettelien volt az! Zajlottak viták a homoszexualitásról és a rettentően szigorú németországi abortusztörvény megreformálásáról. Az 1918–19-es német forradalom után a politikai pártok versengtek a hatalomért

ÉS HA A NÁCIK SOSEM JUTNAK HATALOMRA?

125

A NÁCI NÉMETORSZÁG

Még közösségi egészségházakat is létrehoztak, amelyek szexuális tanácsadást nyújtottak. Valószínűleg a weimari volt a legdemokratikusabb alkotmány a világon az 1920-as években. Az arányos képviselet, amely végül aztán hozzájárult a politikai rendszer megbénulásához, sokkal demokratikusabb volt, mint az amerikai „a-győztes-mindent-visz” szisztéma. A biztonsági szolgálatok időnként durván reagáltak a tüntetésekre, de általánosságban volt működő szabad sajtó és gyülekezési szabadság. A zsidó közélet is virágzott – ez is a nyitottság jele volt. Még mindig voltak előítéletek, és egyes területeket – például a tiszti alakulatokat – elzártak a zsidó jelentkezők elől. Ám egyetemi katedrát szerezhettek. Miképp nyertek teret az olyan szélsőjobboldali csoportok, mint a náci párt? Az 1920-as évek elején szó szerint több száz szélsőjobboldali szervezet létezett. Sok közülük nagyon kicsi és helyi, de egyúttal féktelen volt. Ezek a csoportok egészében véve a fegyverszüneti megállapodás és a végleges versailles-i béke feltételei alapján leszerelt katonákból álltak. Ezek a leszerelt katonák megrettentek a szocialisták és a kommunisták túlsúlyától a közintézményekben és a kormányzati vezetésben, valamint a magas pozíciókat betöltő zsidóktól. 1919-ben meggyilkolták Bajorország zsidó szociáldemokrata kancellárját, Kurt Eisnert. 1922-ben megölték a zsidó bankár és értelmiségi Walter Rathenau külügyminisztert. Tehát sok jobboldali erőszakos cselekmény történt, amelyet ezek a kis csoportok hajtottak végre. A nácik végül a náci pártban egyesítették ezeket a csoportokat – ez volt az egyik első fontos eredményük. 1923ban, amikor a hiperinfláció teljesen szétrombolta a gazdasági és társadalmi életet, a jobboldali

A Kabaré című filmet a weimari köztársaság élénk éjszakai élete inspirálta

MI LETT VOLNA A KÜLÖNBSÉG?

 Hitlert kinevezik kancellárrá

Franz von Papen és több kollégája tanácsát követve Hindenburg elnök feladja az Adolf Hitlerrel szembeni ellenállását, és őt nevezi ki Németország új kancellárjává. 1933. január 30.

VALÓS IDŐVONAL

 Hitler abszolút hatalmat kap

A jobboldali pártokkal szövetkező náci koalíció által irányított parlament – saját magát feleslegessé téve – megszavazza a felhatalmazási törvényt, így Hitler egyedül, rendeletekkel kormányozhat. 1933. március 23.

ALTERNATÍV IDŐVONAL  II. Vilmos császár

lemond A kieli matrózlázadást követően terjed a forradalom Németországban. II. Vilmos császárt lemondásra kényszerítik, megalakul a weimari köztársaság. 1918. november 9.

126

 A nagy gazdasági világ-

válság  Politikai zűrzavar Az amerikai kölcsönöktől és Németországban 1932-ben a Dawes-tervtől függő Német- három kormány bukik meg: országra pusztító hatással Brüning kancellár lemond, Franz van a Wall Street-i tőzsdevon Papen nem tud támogatást krach. A politikusok értelmes szerezni, Schleicher kormánya megoldást próbálnak találni. két hónapig tart ki. 1929. október 29. 1932

 A náci párt összeomlik

Bár a náciké a legnagyobb párt a széttagolt parlamentben, még mindig csak a szavazatok 33 százalékát szerezték meg. Elégedetlenek Hitlerrel mint vezetővel, és egy puccskísérlet szakadáshoz, végül a párt feloszlásához vezet. 1933

 Von Papen visszatér

Mivel Hitler már nem vállalható opció kancellárnak, és mert korlátozottak a lehetőségek, Hindenburg ismét régi barátját, Franz von Papent nevezi ki a posztra. 1933. január 30.

ÉS HA A NÁCIK SOSEM JUTNAK HATALOMRA?

csoportok mérete megnőtt, és a nácik ekkor tettek először kísérletet a hatalom megszerzésére [a sikertelen müncheni sörpuccsal]. Az 1923-as hiperinfláció után tehát elkerülhetetlen volt a náci párt felemelkedése? Valójában 1924–1929 között, a weimari köztársaság úgynevezett „aranykorában” történt elmozdulás vissza a politikai centrum irányába. Ez látható az 1928-as választáson, ahol a szélsőjobb és a szélsőbal is jelentősen veszített a támogatottságából. 1928-ban a náci párt kicsi: rendőrségi probléma, de nem igazán jelent politikai fenyegetést. Sok német tartományban Hitlert eltiltják a nyilvános szónoklástól. Tényleg sehol nincsenek 1929-ig, amikor beüt a nagy gazdasági világválság, és ez aztán szelet – úgy értem, viharos, hurrikán erejű szelet – fúj a nácik vitorlájába. Ám a nácik még az 1930-as választásokon is lemaradnak, a voksok 18 százalékát kapják. A valaha elért legmagasabb szavazati arányuk az 1932. júliusi 37,4 százalék. Ez már kétségkívül jelentős arány, de nem többség, és ez azért fontos, mert soha nem is szereztek többséget. Tudja, a Harmadik Birodalom előtt sosem volt többségi támogatottságuk. Ha a nácik ilyen rosszul szerepeltek, hogyan lett 1933-ban Hitler Németország kancellárja? Van egy olyan közvélekedés, hogy Hitlert a német nép emelte hatalomra, de ez abszolút téves. 1932-ben tehát, miközben a gazdaság folyamatosan romlik, a politikai rendszer teljesen széttöredezik. Három nagy választást tartanak 1932-ben: két parlamenti és egy elnökválasztást. A legnagyobb részvételt produkáló voksoláson a náci párt 37,4 százalékot szerez. 1932 novemberében visszaesnek, ekkor 33,1 százalékra csökken az eredményük. A náci párton belül Hitler veze-

 A hosszú kések éjsza-

kája A véres tisztogatást az SA vezetői és Hitler politikai riválisai körében Franz von Papen alig ússza meg élve. 1934. június 30.

 A Reichstag felgyújtása

Amikor Van der Lubbét megvádolják a Reichstag felgyújtásával, Von Papen kihasználja a lehetőséget, és kommunista vezetőket tartóztat le. 1933. február 27.

 Nürnbergi törvények

Hitler új intézkedéseket jelent be, amelyek bevezetik a faji elkülönítést: a zsidók elvesztik polgárjogaikat, másodosztályú polgárok lesznek. 1934. szeptember 15.

 Választási győzelem

Széles körű a kommunistaellenesség, és a korábbi náci szavazók voksaival Von Papen Centrumpártja győz az általános választáson. 1933. március 5.

désképtelenné válik. Az elnök már a nácik hatalomra jutása előtt sorra írta alá a szükségrendeleteket a költségvetésről, a deflációs politika folytatásáról, de ezek csak rontottak a gazdaság helyzetén. Bármelyik, Hitler nélküli forgatókönyvvel is elkerülhetetlen volt a II. világháború? Azt gondolom, hogy amikor a nácik hatalomra kerültek, a II. világháború elkerülhetetlen lett, de nem hiszem, hogy az lett volna, ha egy konzervatív csoport van hatalmon. Talán az is egy mocskos katonai diktatúra lett volna, de jóval óvatosabb. Azért tudjuk ezt, mert a konzervatívok túl radikálisnak tartják Hitlert, amikor 1936-ban bevonul a Rajna-vidékre és 1938-ban Csehszlovákiába – ők sokkal óvatosabbak, és nem támogatják ezeket a lépéseket.

tői voltát illetően komoly elégedetlenség mutatkozik, és szerintem ekkor elképzelhető a párt felbomlása. Végül azonban 1933 januárjában a meghatározó emberek egy csoportja, bankárok, katonatisztek, magas rangú közhivatalnokok – köztük Franz von Papen, Kurt von Schleicher és az elnök fia, Oskar von Hindenburg – rábeszélik Hindenburgot Hitler kancellári kinevezésére. Így végső soron az elnököt körülvevő kis csoportnyi erős ember a felelős a nácik hatalomra jutásáért. Miért akarták ezek a figurák segíteni Hitlert? A köztársaság lerombolása és helyére egyfajta konzervatív, tekintélyelvű rendszer állítása volt a szándékuk, valamint a versailles-i békeszerződés eltörlése, hogy Németország ismét nagyhatalom lehessen. Alapvetően a régebbi, konzervatívabb erők és a nácik érdekközösségéről van szó. Mindkét oldal kihasználja a másikat, de a konzervatívok szembesülnek vele, hogy valójában nem képesek megfékezni a nácikat. Egyáltalán nem. Ha a nácik feloszlanak, vagy Hindenburg továbbra is ellenáll Hitlernek, akkor fennmaradhatott volna a weimari köztársaság? Az optimista értékelés az lenne, hogy a weimari koalíciós pártok fokozatosan több támogatást szereztek volna, az emberek visszatértek volna a centrumhoz, és működőképes szociáldemokrata parlamentáris kormányzás alakult volna ki Németországban, ahogy történt ez Svédországban az 1930-as évek azonos periódusában. De amikor bekövetkezik a gazdasági világválság, az igen gyorsan csap le Németországra, és nagyobb a hatása, mint bármely más országban. Ugyanakkor a szociáldemokraták kifáradtak, a politikai rendszer szétesik és lényegében műkö-

 A Rajna-vidék visszafog-

lalása Szándékosan megszegve a versailles-i békeszerződést, Hitler kb. 20 000 katonával megszállja a Rajna-vidéket. 1936. március 7.

 Megnyitják

 Tekintélyelvű demokrácia

Felhatalmazásával Von Papen ultrakonzervatív törvényeket fogadtat el, és talán még az alkotmányt is próbálja megreformálni. 1934

Buchenwaldot A SS-hatóság megnyitja a buchenwaldi koncentrációs tábort. A következő évben közel 10 000 zsidót szállítanak ide. 1937. július 15.

 Katonai diktatúra

Hitler egy zászló alatt egyesítette a különböző szélsőjobboldali csoportokat

 A kristályéjszaka pogromja

Joseph Goebbels támadást indít a német és osztrák zsidók ellen, amelyet az okozott pusztítások – többek közt a betört kirakatüvegek csillogó halmai – nyomán kristályéjszakának neveznek. 1938. november 9.

Von Papen már 1932 novemberében szerette volna átvenni a hatalmat, most Hindenburg halálát kihasználva egyesíti a kancellári és az elnöki posztot. 1934. augusztus 2.

 Versailles újratárgyalása

Von Papen nem próbál meg háborút indítani, de megerősíti a hadsereget, hogy ismét tárgyalóasztalhoz kényszerítse a briteket és a franciákat. 1936

 II. világháború – hadüzenet

Hitler lerohanja Lengyelországot, és nem hajlandó tárgyalni, két nap múlva Nagy-Britannia és Franciaország hadat üzen Németországnak. 1939. szeptember 3.

 Béke máig?

A harcba belefáradt Nagy-Britannia és Franciaország engedi Csehszlovákia német annexióját, ha cserébe Von Papen csökkenti a hadseregfejlesztést. 1938

127

HAMAROSAN JÖN

a BOOKAZINE BESTSELLER legújabb kiadványa AZINE BOOK BESTSELLER

A 20. század katonai hősei

BB FEGYVERES ERŐIT ISMERJE MEG A VILÁG LEGHÍRESE ÉS RETTENTHETETLEN HARCOSAIT

A legkeményebb kommandósbevetés

FALKLANDI HARCOSOK VITÉZ KATONÁK L ÁSZPILÓTÁK L

KATONÁK, KOMMANDÓSOK, ELLENÁLLÓK

A 20. SZÁZAD KATONAI HŐSEI

CHURCHILL TITKOS HADSEREGE

CHURCHILL

A LEGSÖTÉTEBB ÓRÁKBAN

lossy-page1-743px-Jedburghs_get_ instructions_from_Briefing_Officer_in_ London_flat._England,_circa_1944._-_ NARA_-_540064.tif

megszállt Franciaország, 1943. szeptember. Miközben az expresszvonat keresztülzakatol a tájon, a Fehér Nyúl fedőnevű brit kém belép az étkezőkocsiba. Koradélután van, a kocsi tömve francia civilekkel, német katonákkal és az SS embereivel. Kockázatos, de a kém, aki Párizsba tart, hogy találkozzon az ellenállás vezetőivel, reggel óta nem evett. Éhsége még akkor is felülkerekedik félelmén, amikor a pincér közli vele, hogy nincs hely. Egy bankjegyet nyom a markába, és hibátlan franciasággal megkéri, nézze meg újra. Pár perc múlva a kémet végigvezetik a kocsin az egyetlen üres helyhez. A kavargó cigarettafüstön át odaérve megtorpan. Az asztalnál, amelyhez vezették, egy csomó magas rangú náci tiszt ül. Rádöbben, ha visszafordul, gyanút kelt. Színlelnie kell. Így hát szívdobogva leül, és kiteríti a szalvétáját. Csak amikor felnéz az asztaltársaira, akkor látja, milyen mélyre mászott a szörnyeteg torkába. Vele szemben Nikolaus „Klaus” Barbie ül, akit a „lyoni mészárosnak” neveznek. A Fehér Nyúl nemcsak egész Franciaország legkönyörtelenebb Gestapo-főnökével készül ebédelni, de egyúttal azzal az emberrel, aki már közel hat hónapja vadászik rá… Ez úgy hangzik, mint egy James Bondregény, és jó okkal. A Fehér Nyúl valódi neve

ÍRTA: NICK SOLDINGER

Forest Yeo-Thomas, és kalandjai – mint találkozása a kegyetlen Barbie-val – annyira rendkívüliek voltak, hogy ma vannak, akik úgy tartják, ő ihlette Ian Fleming 007-es ügynökét. Ám tetteiben nem volt semmi fikció, ahogy a 13 ezer másik ügynökében sem, akik a Különleges Műveletek Osztályánál, a SOE-nél (Special Operations Executive) szolgáltak a II. világháborúban. Bár titkos keresztes hadjáratuk részletei évtizedekre rejtve maradtak a nagyközönség előtt, nem túlzás azt állítani, lehet, hogy a szabotőrök és orgyilkosok titkos hadserege nélkül a szövetségesek elveszítették volna a világháborút. Az európai győzelem napjáig a SOE nemcsak japán akciókat akadályozott meg Ázsia-szerte, de egyengette az utat a D-napi partraszálláshoz, és legfőképp szétzúzta Hitler abbéli reményeit, hogy a németek fejlesztik ki a világ első atomfegyverét. Ezért történetük rendhagyó. Olyan, amely egy teljesen hétköznapi londoni irodaházban kezdődött öt évvel korábban. 1940 júliusára Nagy-Britannia – miután expedíciós haderejét kipenderítették Európából és horogkeresztes zászló lobogott szövetségeseinek fővárosai felett – magára maradt. Az ország hangulata aggodalmas, de dacos volt. Senki nem testesítette ezt meg jobban, mint az új brit miniszterelnök,

A Jedburgh-hadművelet végrehajtására kijelölt ügynökök utasításokat kapnak egy eligazítótiszttől

... . - / . ..- .-. --- .--. . / .- -... .-.. .- --.. .

TITKOS HADSEREGE

A történelem legsötétebb órájában a Különleges Műveletek Osztálya nemcsak inspirálta az ellenállási mozgalmakat világszerte, hanem sarkalatos szerepet játszott a tengelyhatalmak hadigépezetének feltar feltartásában…

„A FEHÉR NYÚL NEMCSAK EGÉSZ FRANCIAORSZÁG LEGKÖNYÖRTELENEBB GESTAPO FŐNÖKÉVEL KÉSZÜL EBÉDELNI, DE EGYÚTTAL AZZAL AZ EMBERREL, AKI MÁR KÖZEL HAT HÓNAPJA VADÁSZIK RÁ…” 30

A 20. SZÁZAD KATONAI HŐSEI

A Különleges Műveletek Igazgatósága nemcsak inspirálta az ellenállási mozgalmakat világszerte, hanem sarkalatos szerepet játszott az ellenséges hadigépezet feltartásában…

A VALÓDI FRANCIA ELLENÁLLÁS SÖTÉT TITKAI

A VVALÓDI FRANCIAA ELLENÁLLÁS

Ez az angliai propagandaplakát az ellenállás támogatására buzdított, mivel az „segít megfojtani a németeket”

A FRANCIA ELLENÁLLÁS ARCA

ÍRTA: JACK GRIFFITHS

SÖTÉT TITKAI

Francia férfiak, nők és külföldiek egyaránt harcot folytattak Franciaországért a náci megszállás és a Vichy-állam elnyomása idején.

itler megalázta Franciaországot. A csupán hat hét alatt bekövetkezett vereség és a Vichy-bábállam megalakítása térdre kényszerítette az országot, katonai becsületét pedig lerombolta. Miközben a náci hadigépezet Európa többi részét is villámháborúval bevette, a franciák azzal szembesültek, hogy társadalmuk felett német katonák vették át az uralmat. A totális erőszak és a támadás hatalmas sikere megrázta a francia népet, és mielőtt még a visszavágás leghalványabb gondolata is felmerülhetett volna, a civileknek alkalmazkodniuk kellett az új rezsimhez. Mivel a hadsereg létszámát erőszakosan mindössze 100 ezer főre csökkentették, és mivel Pétain marsall Vichy-kormánya fokozatosan hiteltelenné vált, a megszállt Franciaország sok részén az ellenállás kisebb szigetei kezdtek felbukkanni. A közemlékezetben La Résistance Française-ként nyilvántartott, jól

ismert történet az emigráns Charles de Gaulle tábornok ösztönző vezetéséről tanúskodik, aki a Csatorna túlpartjáról rendszeres lelkesítő rádióbeszédekkel rázta fel a francia férfiakat és nőket. A gaulle-ista mozgalom segített a szövetségeseknek Franciaország felszabadításában, és attól fogva az egyik kezében géppisztolyt, a másikban cigarettát tartó francia férfi képe testesítette meg a franciaországi ellenállási mozgalmat. A felszabadulás napján a fővárosban mindenütt voltak filmesek, akik dokumentálták, azt, amit a nemzetközi közvélemény a La Résistance legfényesebb órájának tartott. A történeti felülvizsgálat azonban vitatja ezt a szemléletet, és az ellenállás ilyen felfogását egyes körökben „gaulle-ista mítosznak” tekintik. A közhiedelemmel ellentétben az ellenállásban sok különféle csoport létezett, ezek különböző vallásokat és kultúrákat képviseltek,

Az ellenállásban sok különféle csoport létezett, ezek különböző vallásokat és kultúrákat képviseltek, és a politikai paletta különböző szegmenseiből érkeztek

Jobbra: Sten géppisztollyal, az ellenállás egyik kedvelt fegyverével felszerelt francia partizán

„AZ ÉJSZAKA KATONÁIKÉNT ÁRNYÉKBAN ÉLTÜNK, DE AZ ÉLETÜNK NEM VOLT SÖTÉT ÉS HARCIAS… OLY SOK BARÁTUNK ÉS BAJTÁRSUNK SORSA LETT A LETARTÓZTATÁS, KÍNZÁS ÉS HALÁL, MINDANNYIUNKRA OTT LESELKEDETT A TRAGÉDIA, DE NEM ÉLTÜNK TRAGÉDIÁBAN VAGY TRAGÉDIÁVAL. FELVILLANYOZOTT BENNÜNKET A KIHÍVÁS ÉS AZ ÜGYÜNK IGAZSÁGOSSÁGA. SOK SZEMPONTBÓL A LEGROSSZABB IDŐK VOLTAK, UGYANANNYI SZEMPONTBÓL PEDIG A LEGJOBBAK, DE A LEGESLEGJOBB AZ, AMIRE MA VISSZAEMLÉKEZÜNK” – JEAN-PIERRE LÉVY, A FRANC-TIREUR MOZGALOM VEZETŐJE 54

A 20. SZÁZAD KATONAI HŐSEI

A PAVLOV HÁZ VÉDELME

A PAVLOV-HÁZ VÉDELME Kis létszámú szovjet erő védte a sztálingrádi borzalmak házát a túlerőben lévő Wehrmacht-csapatok ellen.

sztálingrádi csata a történelem egyik legkegyetlenebb összecsapása volt, és a legtöbb történész úgy tekinti, ez jelentette a II. világháború fordulópontját. A Volga folyó menti Sztálingrád bevételének náci kísérletéből apokaliptikus vérfürdő lett. Hatalmas emberveszteséggel végződött, de ez vezetett a tengelyhatalmak seregeinek a Szovjetunióból való visszavonulásához, majd vereségéhez. A csatában számtalan hőstettet hajtottak végre, de az egyik leghíresebb a szovjetek kitartó, két hónapos ellenállása az úgynevezett Pavlov házban, a város közepén álló erődített lakótömbben.

„A NÁCIK KÍKÍSÉRLETÉBŐL A VOLGAA FOLYÓ STRATÉGI A AILAG ATÉGI FONTOS VÁROSA, SZTÁLINGRÁD BEVÉTELÉRE, APOKALIPTIKUS VÉRFÜRDŐ LETT”

1. A NÉMETEK MEGTÁMADNAK EGY HÁZTÖMBÖT

1942. szeptember 23-án német katonák megtámadnak egy négyszintes lakótömböt Sztálingrád központjában.

2. PAVLOV ŐRMESTER ELFOGLALJA AZ ÉPÜLETET

Amikor a lakótömböt a németek elfoglalják, a szovjet 13. lövész-gárdahadosztály katonáit rendelik ki a visszafoglalására és védelmére. A katonákat egy altiszt, Jakov Pavlov őrmester vezeti, aki a műveletet végrehajtó szakasz parancsnoka lesz, miután az egység főhadnagya és törzsőrmesterei meghalnak vagy megsebesülnek. Az épületet sikeresen elfoglalják, noha a harmincfős szakaszból mindössze négy ember éli túl a támadást.

3.PAVLOV STRATÉGIAI ESÉLYE

Pavlov felméri a helyzetet, és látja, hogy a védelemhez az épület stratégiailag jó helyen áll. Egy útkereszteződésben helyezkedik el, és a védőknek egy kilométeres tiszta kilátást nyújt a város felé északra, délre, valamint nyugatra. Két nap után kap erősítést és ellátmányt, ezzel egysége ugyan még mindig hiányos, de 25 fősre növekszik.

4. FELKÉSZÜLÉS

Joszif Sztálin kiadja a 227. számú hadparancsot a sztálingrádi csapatoknak: „Egy lépést sem hátrálni!” Pavlov ezt komolyan veszi, így elrendeli, hogy az épületet vegyék körül négy sor szögesdróttal, és telepítsenek köré aknákat. Ezenkívül a térre néző mindegyik ablakba géppuskaállásokat, páncéltörő puskákat és aknavetőket állíttat.

5. HARCKOCSIK KILÖVÉSE A TETŐRŐL

Pavlov rájön, hogy a PTRSZ–41 páncéltörő puska igen

hatékony a német harckocsik ellen, ha a tetőre telepítik. Amikor a tankok 25 méternél közelebb mennek az épülethez, tornyuk vékony páncélzata ki van téve a fentről tüzelő páncéltörő puskának, de nem képesek lövegeiket elég meredek szögbe fordítani ahhoz, hogy visszalőjenek rá. Ezzel a módszerrel állítólag majdnem egy tucat harckocsit semmisítenek meg.

„AMIKOR A TANKOK 25 MÉTERNÉL KÖZELEBB MENNEK AZ ÉPÜLETHEZ, TORNYUK VÉKONY PÁNCÉLZATA KI VAN TÉVE A FENTRŐL TÜZELŐ PÁNCÉLTÖRŐ PUSKÁNAK, DE NEM KÉPESEK LÖVEGEIKET ELÉG MEREDEK SZÖGBE FORDÍTANI AHHOZ, HOGY VISSZALŐJENEK RÁ”

A BORZALMAK HÁZA SZTÁLINGRÁDBAN

5 3

6. BELSŐ UTÁNPÓTLÁS ÉS TÁMOGATÁS Az akadálytalan közlekedéshez Pavlov emberei ledöntik a pince és a felső szintek belső falait, valamint egy közlekedőárkot is ásnak a külső szovjet állásokhoz. Az utánpótlást – a német légitámadás és ágyúzás dacára – ezután a Volga folyón átkelő csónakokon és ezen az árkon keresztül szállítják.

7. KEMÉNY VISZONYOK

A közlekedőárok kiásása ellenére a katonák (és a pincében magukat meghúzó civil lakók) folyamatosan hiányt szenvednek élelemben és főként vízben. Nincsenek ágyak sem, a katonák a csővezetékről leszaggatott gyapjú szigetelőanyagon próbálnak aludni.

8. SZAKADATLAN BOMBÁZÁS

Az egyik leghíresebb hőstett a szovjetek kitartó, két hónapos ellenállása az úgynevezett Pavlov házban, a város közepén álló erődített lakótömbben

A németek éjjel-nappal folyamatosan lövik az épületet, de amikor katonáik vagy tankjaik a tömbhöz közelítve áthaladnak a téren, Pavlov emberei géppuska- és páncéltörőtüzet zúdítanak rájuk a pincéből, az ablakokból és a háztetőről, nagy veszteségeket okozva a németeknek, és visszavonulásra kényszerítve őket.

9. ÁDÁZ TAKTIKA?

Állítólag november közepén Pavlov emberei – kihasználva a harcok átmeneti csitulását – kitörnek, és szétdúlják a halmokba hordott német holttesteket, hogy az újabb támadók ne használhassák azokat fedezékként. Bármi legyen is az igazság, a védők kitartanak, amíg az 1942. november 25-i szovjet ellentámadások fel nem mentik őket.

SZTÁLINGRÁDI EMBERVESZTESÉGEK

9 7

A KAUKÁZUSI SZOVJET GYŐZELEM MEGFORDÍTOTTA A II. VILÁGHÁBORÚ MENETÉT, DE MINDKÉT OLDAL ISZONYÚ ÁRAT FIZETETT.

Fogolytáborba kísért német katona. A Vörös Hadsereg Sztálingrádnál 91 ezer Wehrmacht-katonát ejtett foglyul

A sztálingrádi csata 1943. január végén–február elején ért véget, szinte napra pontosan tíz évvel Hitler 1933-as németországi hatalomra jutása után, aki olyan Harmadik Birodalmat vizionált, amely ezer évig áll, ám Sztálingrád után ez az álom semmivé foszlott. Ennek egyik oka a csatában elszenvedett hatalmas német emberveszteség volt. A Wehrmacht 6. hadserege eredetileg mintegy 285 ezer katonából állt. Közülük 165 ezret megöltek, 29 ezer pedig megsebesült, őket evakuálták. A megmaradt 91 ezer embert a szovjetek foglyul ejtették, noha Hitler megtiltotta, hogy a katonák megadják magukat. Ezeknek a hadifoglyoknak a többsége nem élte túl a szovjet fogságot. Becslések szerint csupán kb. 5000 német katona tért haza. A szovjet veszteségek még súlyosabbak voltak, feltételezések szerint a katonai és civil halottak száma meghaladta az egymilliót, azaz szinte mindenki életét vesztette, akit Sztálin a csata korai szakaszában vetett be. A Szovjetunió azonban pótolni tudta az óriási emberveszteséget, a németek azonban nem. Egy teljes hadseregcsoportnak és felszerelésének az elvesztése azt jelentette, hogy a németek sem a szovjetunióbeli előretörésüket nem tudták folytatni, sem a bekövetkező ellentámadásokkal nem tudtak megküzdeni. Hitler tombolt, és dühöngve ismerte el, hogy „a háború istene átállt a másik oldalra”.

2020 februárjától keresse a Bookazine Bestseller legújabb kiadványát!

ELMULASZTOTTA MEGVENNI? MOST ITT A LEHETŐSÉG! ÚJ!

Ú J!

BOOKAZINE BESTSELLER

AZ ELSŐ

Hadműveletek, emberek és történetek, amelyek meghatározták a Nagy Háborút

Bookazine Bestseller – A II. világháború története

Bookazine Bestseller – Az első világháború története

VILÁGHÁBORÚ TÖRTÉNETE

BOOKAZINE BESTSELLER

A MÁSODIK

VILÁGHÁBORÚ TÖRTÉNETE ESEMÉNYEK, EMBEREK ÉS HELYEK, AMELYEK ALAKÍTOTTÁK A HÁBORÚT

BOOKAZINE BESTSELLER

ISMERJE MEG A KONFLIKTUST, AMELY MEGHATÁROZTA A MODERN VILÁGOT!

 A Z ATOMBOMBA ALKALMAZÁSA ÚJ KORSZAKOT NYIT A HADVISELÉSBEN

DIKTÁTOROK AUGUSTO PINOCHET IDI AMIN POL POT

Bookazine Bestseller – A hidegháború könyve

HIDEGHÁBORÚ KÖNYVE

Bookazine Bestseller – Diktátorok könyve

BENITO MUSSOLINI SZTÁLIN SZADDÁM HUSZEIN HITLER

RUSCSOV ÉS  N Y IK I TA H TAL ÁL KOZIK O FIDEL CASTR ÓBAN NI A SZOVJE T U

 JOHN F. K E N N EDY ELN ÍR ALÁ, ÖK PROK A L AMÁCIÓ BLOK ÁD MELY ELRENDEL I, T ALÁ VES ZI KUBÁ HOGY AZ USA-H T ADER

BOOKAZINE BESTSELLER

MEGFÉLEMLÍTÉSSEL URALKODÓ ZSARNOKOK  AZ AMERIK AI HADITENGERÉSZET ŐR JÁR ATÁNAK EGY IK GÉPE MEGF IGY EL EGY R AK É TÁK K AL MEGR AKOT T S ZOVJE T T EHERHA JÓT

S Z TÁ L IN – V IE T N Á MI H Á B OR Ú – ÛR V E R S E N Y – JF K – B E R L INI FA L

ESEMÉNYEK, EMBEREK ÉS HELYEK, AMELYEK MEGHATÁROZTÁK A MODERN VILÁGOT KERESSE KIADVÁNYAINKAT A .hu OLDALON, RENDELJE MEG MOST!

NÁCI

NÉMETORSZÁG TÖRTÉNETE HATALOM ÉS POLITIKA HITLER ÁLLAMÁBAN A NÁCI NÉMETORSZÁG

A GONOSZ FELEMELKEDÉSE: HITLER

A GONOSZ FELEMELKEDÉSE:

HITLER A népámító a felkelést, a rasszizmust és az elnyomást használta a német „nagyság” helyreállítására.

itlert olvasva, ahogy 1924-es önéletrajzában, a Mein Kampfban (Harcom) elmondja történetét, szerinte az egész élete – már a születésétől kezdve – az 1933-tól 1945-ig tartó németországi diktatúrája felé vezetett. A végzet erői gondosan elterveztek mindent – ő volt az az ember, akit a sors a német nemzet vezetőjévé jelölt ki. Ám a valóságban a történelem ritkán ennyire gondos, és Hitler rendkívüli felemelkedése a totalitárius náci állam urává az 1930-as években, majd a német nép háborúba vezetése és szinte teljes romba döntése ennél jóval bonyolultabb. A történet gyökere inkább az I. világháború tragédiája, valamint következményeinek társa társadalmi, gazdasági és politikai káosza: egy ország, amely új kezdetet hajszolva elment a szélsőségekig, egy megkeseredett ember és követői körének képessége arra, hogy eladja a nemzeti újjászületés mítoszát egy kulturált, ám ugyanakkor háború sebezte népnek. Az 1924-től – amikor Hitlert rövid elbüntetése után kiengedték a börtönből – 1934-ig el telt évek és a hírhedt véres hosszú kések éjszakája jellemzi Hitler felemelkedésének kulcsidőszakát. dél-baAmikor 1924. december 20-án kilépett a dél-ba jorországi Landsberg am Lech város börtönéből, csupán kilenc hónapot töltött le ötéves, hazaárulásért kapott büntetéséből, amelyet az 1923. november 8–9-i müncheni sörpuccsban játszott szerepéért kapott. A csak 1919-ben alakult fiatal nemzetiszocialista párt és egy maroknyi jobboldali

weimatársutas kísérlete volt ez az általuk gyűlölt weima ri kormány megdöntésére. Hitler bírósági tárgyalása – amelyet egy náciszimpatizáns bíró vezetett – messze ható nyilvános pódiumot biztosított neki, ahonnan társzéthinthette a nézeteit, különösen, mivel a tár gyalásról buzgón tudósítottak az országos lapok. Nem csak elismerte bűnösségét a puccsban, igazából tetszelgett benne. „Eltökéltem, hogy a marxizmus elpusztítója leszek” – nyilatkoztatta ki magabiztosan a vádlottak padjáról, magát jelölve meg az „erős emberként”, akire, ahogy a jobbolda jobboldalon sokan hiszik, Németországnak szüksége van, hogy kiemelkedjen a háborús évek zűrzavarából és nyomorúságából. A puccs után többé nem a leendő vezető útját előkészítő „hírverőnek” tekin tekintette magát. Immár ő maga volt a Führer (vezető). Hitler Rudolf Hess-szel (aki 1933-ban a Führer helyettese lett) együtt meglehetősen kényelmesen töltötte börtönbüntetését. Fogadhatott vendéHargeket és több politikustársát, akik később a Har madik Birodalom kiemelkedő figurái lettek. Ernst Röhm, Wilhelm Frick és Alfred Rosenberg például számos alkalommal meglátogatta. Ez lehetővé tette egy azonos gondolkodású csoport kialakulását, valamint azt, hogy Hitler kifejtse és kikristályosítsa nézeteit és megszilárdítsa pártvezetői szerepét – mindezt a börtön falai közt. Ráadásul Hitler kihasználta az időt politikai kiáltványának összeállítására is. Tulajdonképpen egy „állam által fizetett egyetemként” határozta

20 20

A NÁCIK FELEMELKEDÉSE HOGYAN VETTÉK ÁT AZ URALMAT NÉMETORSZÁGBAN HITLER ÉS A NÁCIK A NÁCI NÉMETORSZÁG

PROPAGANDA A NÁCI

NÉMETORSZÁGBAN Lássuk, hogyan kísérelték meg a nácik a Harmadik Birodalomban ellenőrzésük alá vonni az elmét a könyvek, az újságok, a mozi és a rádió segítségével!

dolf Hitler a hírhamisítás egy korai képviselője volt. A börtönben töltött időszakában, 1924-ben írt Mein Kampfban kifejtette, hogy „a propagandának nem szabad az igazságot objektíven vizsgálnia… az igazságnak csak azt az oldalát kell bemutatnia, amely az ő szempontjából kedvező”. Hitler felismerte, hogy a propaganda értékes eszköz, de azt kitartóan és következetesen kell sulykolni, hogy sikeresen rávegye az embereket egy másmilyen állásfoglalásra. Kilenc évvel később, amikor Németország kancellárja lett, Hitlert kötötték a börtöncellából hirdetett elvei, és a propaganda a náci rezsim fő tartópillére lett. A Népművelési és Propaganda Minisztérium élén Joseph Goebbels állt, aki már azóta érdeklőérdeklő dött a félrevezető tájékoztatás iránt, amióta 1926-ban náci Gauleiter (körzetvezető) lett Berlinben. Arra használta a hatalmát, hogy ellenőrzés alá vegye a birodalomban a médiát, cenzúrázta, mit lehet kinyomtatni és közvetíteni, hogy egy államilag jóváhajóváha gyott szemlélet kerüljön a nép elé. Az újságírókat és a művéművé szeket arra ösztönözték, hogy a nácikat és a Führert dicsődicső ítsék, s ha nem tették meg, elel bocsáthatták, száműzhették

RÁDIÓ

Nem nélkülözi az iróniát, hogy Hitler azt írta a Mein Kampfban, rábeszélő eszközként az írott szó alacsonyabb rendű a kimondott szóhoz képest. Az eljövendő Führer órákat töltött a beszédei gyakorlásával, memo memorizálta azokat, hogy jegyzetek nélkül tudjon beszélni. Lassú, csendes kezdésből építette fel az energikus csúcspontig, amely hipnotizáló hangon előadott, hangos, megismételt kifejezésekből és lendületes gesztusokból állt. Amikor a nem nemzeti szocialisták kormánypárttá lettek, Hitler gyorsan felismerte az államilag finanszírozott rádió fontosságát, mint olyan eszközét, amely a beszédeit terjeszti.

ÉLET A NÁCI NÉMETORSZÁGBAN A PROPAGANDÁTÓL A RENDŐRSÉGIG: MILYEN VOLT AZ ÉLET A NÁCI URALOM ALATT? A HARMADIK BIRODALOM BUKÁSA

VÉGJÁTÉK

A HARMADIK LOM BIRODALOM BUKÁSA

9 789639 631441

Amikor Hitler maradék csapatai Berlin utcáin szembekerültek a könyörtelen Vörös Hadsereggel, az egész történelemben visszhangot verő harc kezdődött.

A csata azzal végződött, hogy a Reichstag tetején a náci horogkeresztes zászlót szovjet sarló és kalapácsosra cserélték

113

A BIRODALOM HALÁLA HOGYAN PECSÉTELŐDÖTT MEG A NÁCIK SORSA BERLIN VÉRES UTCÁIN