ÚJ!
BOOKAZINE BESTSELLER
Bookazine Bestseller – A II. világháború története
A MÁSODIK
9 772631 020009
ÁRA: 1 990 FT
19001
VILÁGHÁBORÚ TÖRTÉNETE ESEMÉNYEK, EMBEREK ÉS HELYEK, AMELYEK ALAKÍTOTTÁK A HÁBORÚT
A MÁSODIK
VILÁGHÁBORÚ TÖRTÉNETE A II. világháború otthagyta nyomát a földgolyó szinte minden sarkában és majdnem mindegyik családjában. A Mindent a történelemről – A II. világháború története kiadványból megtudhatja, hogyan gyökerezett meg a gonoszság Olaszországban és Németországban a fasizmus felemelkedésével, és ez a mérgező ideológia hogyan pozicionálta magát a szovjet és ázsiai kommunizmus fenyegetése elleni védőbástyaként. Követheti, ahogyan a növekvő vörös áradattól való félelem, a modernség utáni vágy és az igény, hogy szereplő legyen a világ színpadán, nagy területek bekebelezésébe és a glóbusz első szuperhatalmaival való harcba hajszolta Japánt. Láthatja, ahogyan a nagy, többszörösen zátonyra futott hadműveletek mégis technikai innovációt, valamint új, néha alattomos taktikákat hoztak létre, és ahogyan a világ valaha volt legvéresebb csatái megváltoztatták a harc fogalmát a katonaság, a politikai vezető réteg és a civilek számára. Végül feltérképezheti, hogyan szülnek konfl iktusokat világszerte az eszmék 20. századi háborújának ártalmas következményei ma is.
Előszó A második világháború az emberiség történetének eddigi legnagyobb és legtöbb halálos áldozattal járó fegyveres konfliktusa volt. A világháborúban a szövetségesek és a tengelyhatalmak álltak egymással szemben. Kezdetben javarészt az utóbbiak győzedelmeskedtek a csatákban, majd 1942-ben mind a kelet-európai, mind a csendes-óceáni, mind az afrikai fronton a szövetségesek törtek előre, és végül a tengelyhatalmak teljes vereséget szenvedtek. Az európai, ázsiai és afrikai földrészen vívott harcokban közel hetven nemzet vett részt, ennek következtében több mint 73 millióan vesztették életüket, beleértve a megölt civileket és az elesett katonákat is. A háború kitöréséhez nagyban hozzájárult az első világháború után, a Párizs környéki békeszerződésekkel kialakított világpolitikai helyzet. A világháború végén két atombombát dobtak Japánra, ami sok százezer ember szörnyű halálát követelte. A második világégés során több népirtás is történt, de az áldozatok számát és az elkövetés módszerét illetően mind közül kiemelkedik a több millió zsidó származású ember életét követelő holokauszt. A háború után a győztesek Európában a nürnbergi, míg a Távol-Keleten a tokiói perben háborús bűnösnek ítéltek német és japán vezetőket. A világháborút a hadviselő felek többsége számára lezáró párizsi békét 1947-ben kötötték meg. Európa térképét átrajzolták, a Szovjetunió jelentős területeket szerzett. A háború után megromlott a két korábbi szövetséges, a Szovjetunió és az Amerikai Egyesült Államok viszonya, és elkezdődött egy új világméretű konfliktus, a hidegháború korszaka. A kiadvány teljes mértékben fordított reprodukciója a Future Publishing Limited, a Future plc group company, UK 2018 „Story of the Second World War” című bookazine-jának, amely a hivatalos brit történészi álláspontot képviseli, a második világháború történéseit a Brit Birodalom szemszögéből mutatja be. Ennek következtében a kiadvány nem vagy csak kisebb súllyal világítja meg a Magyarországot érintő összefüggéseket, szereplőket és eseményeket.
(Felhívjuk olvasóink figyelmét, hogy a kiadvány a nyugalom megzavarására alkalmas fényképfelvételeket tartalmaz, megtekintése kiskorúak számára nem ajánlott!)
4
A MÁSODIK
VILÁGHÁBORÚ TÖRTÉNETE MAGYAR NYELVŰ KIADÁS Kiadja: Ringier Axel Springer Magyarország Kft. 1122 Budapest, Városmajor utca 11. Telefon: (+36-1) 488-5700 Felelős kiadó: Dr. Bayer József Főszerkesztő: Koszó-Stammberger Kinga Fordította: R. Kovács Anna Lektorálta: Dr. Nyáry Gábor Tervezőszerkesztő: Képe Judit Nyomtatás: Ipress Center Central Europe Zrt. 2600 Vác, Nádas u. 8. Felelős vezető: Borbás Gábor Megrendelés sorszáma: 179502 Nyomtatás időpontja: 2019 Árusításban terjeszti: Lapker Zrt. s egyéb terjesztőszervek ISSN: 2631-0201 ISBN: 978-963-9631-41-0
A kiadvány teljes mértékben fordított reprodukciója a Future Publishing Limited, a Future plc group company, UK 2018 „Story of the Second World War” című bookazinejának, a szerzői jog vagy a licencjog a Future Publishing Limited tulajdona. Minden jog fenntartva. A „Story of the Second World War” a Future Publishing Limited márkajegye, a tartalom licencjogával a Future Publishing Limited rendelkezik.
BOOKAZINE BESTSELLER
5
Tartalom A gyökerek
10
50
Mussolini fasiszta 58 Itáliája A fasizmus az olaszországi belviszályok miatt jött létre
12
Csendes-óceáni viszályok
A náci állam belülről
Hitler hatalomra jutása és a gonosz, melyet életre hívott
20
Lengyelország felszámolása
Az invázió, amely háborúba vitte Európát
Sorsdöntő pillanatok 24
Dunkerque csodája
A „kis hajók”, amelyek szövetséges életeket mentettek
28
Hitler pokoli várostúrája
A nácik megpróbálták lerombolni a legszebb brit városokat
36
Paktum az ellenséggel
Sztálin bárkivel szövetkezett a szovjet állam megóvásáért
40
Japán első csapása
Csaták 68 72
Az angliai csata
Miként verték vissza a brit ászpilóták a Blitzet
A sztálingrádi csata
A történelem legvéresebb harcát vívták Sztálin városáért
76 86 94
10
D-nap
A szövetséges erők tömegei elözönlötték a francia partokat
Ivo Dzsima
Bosszú Pearl Harborért vagy szükséges taktikai mesterfogás?
Végjáték: a Harmadik Birodalom bukása A Vörös Hadsereg betört, a náci Németország felmorzsolódott
Kulcsszereplők 108 Churchill
Hogyan lett belőle a britek ikonikus háborús vezetője?
Kémek, akik meg118 Franklin D. nyerték Roosevelt a háborút
Titkos hadsereg, amely segített a briteknek legyőzni a nácikat
6
Hogyan törte fel néhány szolid brit akadémikus a kódot
A Pearl Harborra mért szörnyű csapás térdre kényszerítette az USA-t
A japán imperializmus megágyazott a csendes-óceáni háborúnak
14
3
Enigma
A háborúzó Amerika a legbiztosabb kezekben van
58
122 Joszif Sztálin: az acélember
A fondorlatos kommunista vezér részletes élettörténete
126 A gonosz tengelye
Így szövetkeztek a tengelyhatalmak a világ leigázására
Egy korszak vége
36 76
138 Mussolini bukása Mivel kedvenc Rómája elesett, a Duce szökni próbált
148 Adolf Hitler öngyilkossága
A vereség és a halál közül a Führer az utóbbit választotta
150 Az első atombomba: Hirosima Az Enola Gay navigátorának szemtanúi beszámolója
154 A haláltáborok felszabadítása
122 126
A szövetséges felszabadítók tárták fel a holokausztot
156 A nácik perbe fogása
Az újfajta háború a háborús bűnök új megítélését követelte
158 A hidegháború gyökerei
A háború véget ért, helyette az eszmék új háborúja bukkant fel
86
7
14
20
12
A gyökerek
Hogyan sarjadt ki globális konfliktus az európai és ázsiai területszerző harcok által elhintett magvakból? 10 Mussolini fasiszta Itáliája
A fasizmus a kommunizmus ellenében jött létre Olaszország civakodó zűrzavarában
8
12 Csendes-óceáni viszályok Japánt csak a tengelyhatalmakkal nem állította szembe a hatalomvágy
14 A náci állam
Hitler hatalomra jutása Németországot megállíthatatlanul sodorta a II. világháború harcterei felé
20 Lengyelország felszámolása Döntő csapás, a szövetségesek emiatt üzentek hadat Németországnak
10
12
9
A gyökerek
Mussolini fasiszta Itáliája
Mussolini totalitárius fasiszta állama, a megfélemlítés taktikáját az olajozott propagandagépezettel vegyítve, Európa első szélsőjobboldali diktatúrája, a Harmadik Birodalom előfutára lett.
A
Risorgimento 1861-ben egy országban egyesítette az Appennini-félsziget államait. Giuseppe Garibaldi, a nacionalista forradalmár vezette, és a Nyugatrómai Birodalom 476-os bukása óta először egyesítette Itáliát. A Rómában összpontosított kormányzatot a 20. század elején számos liberális kormánykoalíció irányította. A korszak legkiemelkedőbb politikusa Giovanni Giolitti volt, rendíthetetlen liberális, aki 1891 és 1921 között nem kevesebb mint ötször volt miniszterelnök. Az I. világháború kitörése után Olaszország először semleges maradt, de később, 1915. május 23-án az antanthoz csatlakozott. A győzelem ellenére kicsi megszerzett területi nyereség Versailles-ban, a felhalmozódott háborús adósság
és a munkanélküliség óriási nyomást gyakorolt a liberális kormányra. Az egyik elpártoló a korábban szocialista Benito Mussolini volt, aki mohó érdeklődéssel figyelte, amint a nacionalista Gabriele D’Annunzio 1919-ben Fiume 15 hónapig tartó megszállásával demonstrálta, mennyire csekély befolyása van a kormánynak. Mussolini az év márciusában Milánóban alapította meg a Fasci di combattimentót (Harci szövetség), és számos támogatóra lelt. A Nagy Háború sok volt katonája csatlakozott az ügyhöz, ők lettek a feketeingesek, egy fegyveres félkatonai szervezet, amely a növekvő mozgalom erőszakos véderejeként tevékenykedett. A fasizmus a szélsőjobboldali nacionalizmus egyik formája volt, amelyet a liberalizmussal és a szocializmussal szem-
beni haladó alternatívának szántak. Eredete Mussolininek a tehetetlen liberális kormány iránt érzett frusztrációja és a hagyományos szocializmus iránti megvetése volt. Mussolini az országos politikai kiábrándultságot és a kommunista felkeléstől való félelmet használta ki úgy, ahogy tette azt később Németországban Hitler. A fasizmus különösen az alsó középosztály kispolgáraira volt hatással, akiket nyomasztott az adósság és a munkanélküliség, és jobb életre vágytak. A fasizmusból hamar megfelelő eszköz lett arra, hogy a nép szabad folyást engedjen minden politikai csalódottságának. A Nemzeti Fasiszta Párt (PNF) a Fasci di combattimentóból alakult meg 1921-ben, hatása először az 1922-es általános sztrájk során volt érezhető. A
Mussolini fasiszta Itáliája – idővonal 1918 l l
10
A Nagy Háború vége Bár a győztes oldalon áll, Itália úgy érzi, háborús szövetségesei, Franciaország és Nagy-Britannia csupán a szövetség látszatát őrizve becsapta a csekély hadizsákmánnyal. 1918
A feketeinges szervezet létrejötte Mussolini megalakítja a Fasci di combattimentót és a feketeinges erők első osztagait. A párt mindössze a szavazatok két százalékát szerzi meg az 1919es olasz általános választásokon. 1919
l
Komoly választási eredmények Megalakul a Nemzeti Fasiszta Párt (PNF). Szereplése sokkal jobb, mint a két évvel korábbi, 35 parlamenti helyet szerez az 1921-es általános választásokon. 1921
l
Menetelés Rómába Októberben Mussolini átveszi a kezdeményezést, és miniszterelnöki kinevezésének kikényszerítésére bevonulásával fenyegeti az olasz fővárost. A király végül meghajlik követelése előtt. 1922
l
Az Acerbo-törvény Novemberben Mussolini elfogadtatja az Acerbo-törvényt, amely elrendeli, hogy a következő választásokon a legtöbb szavazatot szerző párt kapja a parlamenti helyek kétharmadát. 1923
Mussolini fasiszta Itáliája squadristinek nevezett fasiszta feketeingesek fegyveres osztagai felügyelték a közszolgáltatásokat, így enyhítették a szocialista sztrájk hatását. A fasizmus most már komoly politikai erőnek számított, és októberben Mussolini úgy gondolta, eljött az idő, hogy Rómába meneteljenek. A fasiszták ultimátumot adtak ki, miszerint „adjátok át nekünk a kormányzást, vagy elvesszük erőszakkal”. A feketeingesek zavargásokat szítottak Olaszország-szerte, megfélemlítő erődemonstrációjuk Luigi Facta miniszterelnöknek és III. Viktor Emánuel királynak szólt. A gyenge liberális kormány habozott, hogyan is döntsön. Szükségállapot kihirdetéséről határoztak, de egy polgárháború veszélyétől tartva a király közbeavatkozott. Alkotmánysértő lépéssel saját kezébe vette az ügyek intézését, és kinevezte Mussolinit miniszterelnöknek. Megkezdődött a fasiszta Itália kora. A Mussolini-féle vezetés eleinte tapogatózott. Csökkentették a squadristierőszakot, és az első fasiszta kabinetben liberálisok és szociáldemokraták is voltak. 1923-ban megalakították a Fasiszta Nagytanácsot, a feketeingesek szervezetét pedig nemzeti milíciává változtatták. Ugyanebben az évben fogadták el az Acerbo-törvényt, ez biztosította, hogy mindig a fasisztáké legyen a parlamenti többség. A következő évben, az 1924-es választásokon a fasiszták elérték a 65 százalékot. A tekintélyes szocialista politikus, Giacomo Matteotti júniusi meggyilkolása miatt az ellenzéki képviselők tiltakozásul kivonultak a képviselőházból, ezzel elősegítették, hogy Mussolini még több hatalomhoz jusson. Vezetői helyzete már nem volt kétséges, így 1925 januárjában diktatúrát vezetett be. Minden nem fasiszta politikai tevékenységet betiltottak, az országos sajtót állami ellenőrzés alá helyezték, a médiát a fasiszta propaganda uralta. A fasiszta állam teljes lendületbe jött, és az olasz embereket felszólították, hogy támogassák a diktatúrát, különben… Az intézkedések nem voltak annyira
kent. Mussolini törekvése, hogy újra naggyá tegye Itáliát, tönkretette a gazdaságot, mivel a líra leértékelése és az önellátás politikája megnyomorította az ország pénzügyeit és kereskedelmi kapcsolatait. Mussolini a Mediterráneum fölötti uralomra vágyott, és arra törekedett, hogy megmutassa a nagy világhatalmaknak, Itália olyan erő, amellyel számolniuk kell a nemzetközi színtéren. A Római Birodalmat tekintette mintának, magát egy modern kori Julius Caesarnak látta, és 1936-ban elhatározta Abesszínia (ma Etiópia) elfoglalását. Brutális hadjárat volt, amely megbosszulta az olasz hadsereg negyven évvel korábbi pusztító vereségét, és szerzett egy új afrikai gyarmatot Itáliának. A spanyol polgárháborúban részt vevő számos európai ország egyikeként az olaszok jelentős katonai támogatást nyújtottak Francónak is. Mussolini kezdetben ellenezte a Németországgal való szövetséget. Nem értett egyet az antiszemita politikával, és eleinte a találkozóikon Hitlert erősen alárendelt félként kezelte. Noha mindkettő szélsőjobboldali diktatúra volt, a fasiszta Itália nagyon különbözött a Harmadik Birodalomtól. Mindkét ideológia hitt a vezérkultuszban és a populáció életterének megnövelésében, de az olasz fasizmus – legalábbis a háborút megelőzően – nem koncentrált egyértelműen a faji kérdésre úgy, mint Hitler a faji tisztaságról szóló őrült eszméivel. Egy németországi látogatást követően azonban – lenyűgözve a Wehrmacht erejétől – Mussolini kezdte meggondolni magát. Háború volt a láthatáron, és úgy hitte, egy Németországgal kötött szövetséggel Itália jó lóra tesz. Élénken figyelve a nemzetközi ügyeket arra jutott, hogy a nyugati demokráciák – mint Franciaország és Nagy-Britannia – gyengék és ósdik. 1936-ban Olaszország hivatalosan is szövetségre lépett Németországgal a Berlin–Róma tengely keretében. Négy évvel később a fasiszta állam a tengelyhatalmak oldalán lépett hadba.
erőszakosak és szadisták, mint a náci Németországban, de azért mégiscsak könyörtelen diktatúra volt. A fasiszta párt tagjainak száma 1934-ben kétmillióra nőtt, Mussolini körül pedig kialakult a személyi kultusz, akit már az Il Duce (Vezér) titulus illetett meg. A médiában, a művészetben és a gyűléseken a propaganda Mussolinit erős vezetőként ábrázolta, aki előreviszi Itáliát, eltávolítja a liberalizmus melléfogásaitól. Az antifasiszták tömegesen hagyták el Olaszországot, aki pedig maradt, azt börtönbe vetette az OVRA, a Duce titkosrendőrsége. Több mint 4000 embert börtönöztek be, de csak keveseket ítéltek halálra, mert az OVRA sokkal kevésbé volt erőszakos, mint Hitler Gestapója. Mussolini hitt benne, hogy az olasz gyerekek jelentik a fasizmus jövőjét. Fasiszta ifjúsági szervezeteket alakítottak, és az állami oktatási rendszert összhangba hozták a Duce politikai és társadalmi nézeteivel. Elvárták, hogy a fiatal fasiszta fiúk a nemzet közkatonái legyenek. Az olasz lányoktól és nőktől viszont azt kívánták, hogy menjenek férjhez, és szüljenek minél több gyereket. Ez volt a Mussolini-féle „harc a szülésért”, amellyel megpróbálta (hiába) növelni a születési rátát és felkészíteni az országot a háborúra. Az élet minden területét, a sportegyesületektől a szakszervezetekig, a fasiszta állam lobogója alá vonták. Emellett az 1929-es lateráni egyezmény megerősítette a kapcsolatokat a pápával és a katolikus egyházzal. A médiát teljes mértékben cenzúrázták, feketeingesek járták az utcákat, így a kritikának igen szűk tere maradt. A szórványos antifasiszta irodalomtól eltekintve a dokumentálható ellenállás nagyon csekély volt. Az olasz gazdaságot belekényszerítették a fasiszta korporatív államba, amely teljes ellenőrzést gyakorolt, és a munkásokat eltiltotta a sztrájktól. A korporatív állam törékeny, hatékonytalan volt, és bár ismert, hogy Mussolini elérte, hogy a vonatok közlekedjenek pontosan, az átlagfizetés 1929-re lecsök-
„Mussolini az országos politikai kiábrándultságot és a kommunista felkeléstől való félelmet használta ki úgy, ahogy tette azt később Németországban Hitler” l
Általános választások 1924-ben Az 1924-es általános választásokon a fasiszták megszerzik a szavazatok 65 százalékát. Sikerük oka részben a növekvő erőszak és megfélemlítés. 1924
l
A lateráni egyezmény Az új egyezség megerősíti a katolikus egyház és a kormányzat közötti kapcsolatot, mivel a szerződés független állammá teszi a Vatikánt. 1929
l
Olasz–német kapcsolatok Mussolini változtat politikai orientációján, és elkezd közeledni Hitlerhez. A Berlin–Róma tengely szerződést novemberben írja alá a két ország. 1936
l
Albánia lerohanása A háború közeledtével Mussolini támadást indít Albánia ellen. Egy hónap múlva Albánia legyőzött ország, Zogu király pedig menekülni kényszerült. 1939
l
Irány a háború A Harmadik Birodalom által mutatott erő imponál Mussolininek, így a németekkel szövetségben a tengelyhatalmak oldalán belép a háborúba. 1940
1944 l
A hatalom konszolidálása A teljes sajtócenzúra bevezetésével megszüntetik a független médiát. A következő évben a PNF kivételével betiltják az összes politikai pártot. 1925
l
Abesszínia elfoglalása Mussolini a Stresa-frontban a franciákat és a briteket támogatja Németország ellenében, majd csapatokat küld Abesszíniába, hogy új gyarmatot szerezzen Itáliának, elégtételt véve az 1896-os vereségért. 1935
l
Antikominternpaktum Az eljövendő tengely, Itália, Németország és Japán aláír egy szerződést, ez megerősíti politikai ellenségük, a kommunista Szovjetunió elleni céljaikat. 1937
l
Acélpaktum A Németországgal kötött acélpaktum májusi aláírása után, amikor szeptemberben a németek lerohanják Lengyelországot, Olaszország semleges marad. Ez nem tart sokáig. 1939
l
Háborús kudarc Az olasz háborús tevékenységet katonai baklövések sora jellemzi. Olaszország felkészületlen, végig a német segítségre támaszkodik, egészen az ország szövetséges megszállásáig. 1944
11
A gyökerek
CSENDES-ÓCEÁNI
VISZÁLYOK
A Japán és Kína között fennálló konfliktust a militarizmus és a haszonlesés dagasztotta átfogó háborúvá, és ez hozzájárult a II. világháború kialakulásához.
J Japán katonák a kínai Nanking elfoglalását ünneplik
„A japán vezetők úgy látták, területük és befolyásuk növelése a kulcs országuk túléléséhez és a világ nagy nemzetei között elfoglalt helyükhöz”
apán 20. századi nemzetközi színtérre emelkedése megdöbbentő gyorsasággal ment végbe. Kevesebb mint egy évszázad alatt Japán rejtelmekbe burkolózott feudális országból modern, számottevő hatalommá vált Kelet-Ázsiában. Azután, hogy az amerikai flotta sorhajókapitánya, Matthew C. Perry 1853-ban hadihajókat vezetett a Tokiói-öbölbe, kikényszerítve ezzel Japán kereskedelmi nyitását, az ország elkezdte befogadni a nyugati kultúrát. Ahogy a feudális Japán modernizálódott, a Meidzsi-restauráció és a Tokugava-sógunátus uralmának vége felgyorsította a szigetország társadalmi fejlődését. A modernizációval együtt azonban jött az aggodalom is, hogy megművelhető föld és természeti források hiányában a szigeteken lakó nép egy napon képtelen lesz fenntartani gazdaságát, különös tekintettel a folyamatosan növekvő lélekszámra. Amikor Japán kényszerhelyzete a 19. század végén nyilvánvalóvá vált, az ország belekezdett egy katonai moderni-
Csendes-óceáni konfliktus – idővonal
zációs programba. A hadsereg erősebbé vált. A császári flotta, amely teljes mértékben a brit Királyi Haditengerészet mintáját követte, fokozatosan növelte erejét. A japán vezetők úgy látták, területük és befolyásuk növelése a kulcs országuk túléléséhez és a világ nagy nemzetei között elfoglalt helyükhöz. A katonai erő segített, hogy Japán forrásokhoz jusson. 1894–95-ben az ország Kínával mérte össze katonai erejét a Koreai-félsziget fölötti befolyásért. Az első kínai–japán háborúban elért gyors japán győzelmet további terjeszkedés követte. 1910-ben Japán annektálta Koreát. Mivel az ország az I. világháborúban az antant oldalán harcolt, népszövetségi mandátumot kapott számos csendes-óceáni szigetre. Japán jövője szempontjából meghatározó esemény volt győzelme a cári Oroszország felett az 1904–05-ös orosz–japán háborúban. A Port Arthurnál és Csuzimánál aratott látványos győzelmek világszerte tekintélyt szereztek a japán haderőnek. Egy feltörekvő ázsiai ország legyőzött egy európai nagyhatalmat. Katonai sikerein felbátorodva Japán a kizsákmányolás vágyával tekintett az ázsiai kontinensen fekvő hatalmas szomszédjára. Kína már hosszú ideje idegen hatalmak elnyomását szenvedte. Euró-
1894
12
Első kínai–japán háború A Koreai-félsziget fölötti befolyásért vívott harcban Japán legyőzi Kínát. Japán hivatalosan 1910-ben annektálta Koreát. 1894–95
Bokszerlázadás Több európai állam és az USA küld katonákat, hogy elfojtsák a nyugati és a keresztény befolyást megállítani akaró hazafias felkelést Kínában. 1899–1901
Orosz–japán háború Japán legyőzi a cári Oroszországot, ez az első alkalom, hogy egy ázsiai ország győzelmet arat egy európai nagyhatalom fölött. A döntő tengeri győzelem Csuzimánál születik. 1904–05
Szun Jat-szen felkelése Dr. Szun Jat-szen kihirdeti a Kínai Köztársaság megalapítását, később államelnök, majd a kínai Kuomintang párt vezetője lesz. 1912
21 pontos követelés Az I. világháborúban Japán átad Kínának egy Mandzsúriára, a forrásokban gazdag észak-kínai tartományra vonatkozó követeléslistát. Válaszul a kínaiak bojkottálják a japán termékeket. 1915
Népszövetségi felhatalmazás Az I. világháború után Japán népszövetségi felhatalmazást kap a csendes-óceáni régióban számos sziget kormányzására, a legyőzött Németország volt birtokaira is. 1919
A csinani incidens Japán katonák kínai hivatalnokokat végeznek ki, és tüzérségi tűzzel lövik Csinan várost, így megölnek több ezer civilt. A japánok Észak-Kína hadurait támogatták a Kuomintang hadserege ellenében. 1928
Csendes-óceáni viszályok
pai országok alapítottak kereskedelmi miszsziókat a városokban, megrabolták az ország gazdagságát, rombolták kulturális önazonosságát. Ez vezetett az 1899–1901-es véres bokszerlázadáshoz, amely hazafias felkelés volt a nyugati befolyás ellen. 1912-ben Szun Jat-szen – aki előzőleg közreműködött a Csing-dinasztia megdöntésében – kihirdette a Kínai Köztársaság megalakulását, kiemelve a „három népi elvet”: a nacionalizmust, a demokráciát és a népjólétet. Ennek ellenére a 20. század korai évtizedeiben társadalmi és politikai instabilitás pusztította az országot. Miközben a kínai területi terjeszkedés és a nyersanyagforrások szerzésének kilátása csábította a legmilitánsabb japán vezetőket, voltak aggodalmak is, amelyek miatt a két ország közelebb került a konfliktus kiújulásához. A kínai gyártási kapacitás méretének nagysága és Kína hozzáférése a világ piacaihoz veszélyeztette a japán gazdaságot, a hatalmas ország zilált politikai helyzetét pedig – a fegyveres felkelésekkel és a kollektivizálásra, szocializmusra törekvő mozgalmakkal – fenyegetésként értékelték. 1915-ben Japán átadta Kínának 21 pontos követelését, amellyel koncessziókat kívánt szerezni, elsősorban Mandzsúria tartományban. Kína ezt a japán áruk bojkottjával torolta meg. A Kína belügyeibe való beavatkozás 1928-ban új szintre lépett, amikor az egymással küzdő kínai erők közötti katonai összecsapás során japán katonák lelőttek több kínai hivatalnokot és tűz alá vették Csinan várost. 1930-ra Kínában polgárháború tört ki, és a kommunisták növekvő ereje riadalomra adott okot. A fokozódó kínai nyugtalanság lehetőséget jelentett Japán számára. A japán hadseregen belüli agresszív csoportok mohóbban akarták a cselekvést, mint a kormány. Mandzsúria leszedésre váró érett gyümölcsnek látszott. A japán Kvantung-hadsereg 1931. szeptember 18-án megrendezte a mukdeni incidenst, és az általa koholt szabotázzsal Kínát vádolta. A Kvantung-hadsereg napokon belül – a tokiói kormány jóváhagyása nélkül – bevonult Mandzsúriába. Öt hónapnyi harc után Japán ellenőrzése alatt tartotta Mandzsúriát, és bejelentette a világnak a Mandzsukuo bábállam létrejöttét. A háborúpártiak és szélsőjobboldaliak tovább mállasztották a
japán kormány tekintélyét, és amíg a hadsereg nyakló nélkül garázdálkodott Kínában, az országban terror- és gyilkossághullám nyitott utat a háborúpárti miniszterek befolyásának. A kínai területre való betörések mindennapos dologgá váltak. Amikor a Népszövetség kritizálta a terjeszkedő politikát, Japán kilépett a szervezetből. 1937. július 7-én összetűzés robbant ki japán és kínai katonák között az észak-kínai Jongding folyón átívelő Marco Polo hídnál, amely heves csatává fejlődött és kirobbantotta a második kínai–japán háborút. A helyzetet a szigetország ürügyként használta egy nagyszabású Kína elleni invázióhoz. Peking és Tiencsin kikötőváros heteken belül japán kézre került. Válaszul az újabb japán agresszióra, Csang Kaj-sek generalisszimusz bevetette a nacionalista kínai erőket a Sanghaj nemzetközi városrészében lévő enklávé ellen, ahol 30 000 japán élt. Mindkét fél hajtott végre légitámadásokat, a katonai és polgári áldozatok száma egyre nőtt. Októberre több mint 200 000 japán katona állomásozott Sanghaj körül, novemberben a kínaiak visszavonulni kényszerültek a nacionalisták fővárosa, Nanking irányába. 1937. december közepére Nanking elesett. A hadjáratban több mint 350 000 japán katona vett részt, közülük sokan követtek el atrocitásokat a város civil lakossága ellen. A hódítók
Kegyetlen japán légitámadás következményei egy kínai vasútállomáson: keservesen síró, sebesült kisgyerek a romok közt
annyira brutálisak voltak, hogy a halálnak ezt az orgiáját a történelem „nankingi mészárlás” néven ismerte meg. Becslések szerint 300 000 civilt öltek meg. Ennek ellenére Kína hatalmas mérete, katonaságának szívóssága patthelyzetet eredményezett, bár Japán óriási területeket foglalt el. Az USA már régóta aggódott saját kínai érdekeinek védelme miatt, és paternalista, diplomatikus módon viselkedett az országban, de Japánnak a náci Németországgal és a fasiszta Olaszországgal kötött katonai szövetsége szintén aggasztó volt számára. 1937 decemberében japán repülőgépek tévedésből bombázták és elsüllyesztették az amerikai flotta Panay nevű ágyúnaszádját a Jangce folyón, ez feszültté tette a két ország viszonyát. Az incidens miatti hivatalos japán bocsánatkérést hamisnak és képmutatónak tekintették. Az amerikai diplomáciai nyomás azonban nem igazán akadályozta Japán délkelet-ázsiai terjeszkedését, és 1941 nyarán a japán csapatok elfoglalták teljes Francia Indokínát. Végül a Franklin D. Roosevelt kormányzata által hozott gazdasági büntető intézkedések és embargók miatt Japán arra a következtetésre jutott, hogy hosszú távú céljainak eléréséhez nincs más út, mint a háború. Japán olajának 88 százalékát importálta, és ennek a 80 százaléka az USA-ból származott. Egy amerikai olajembargó megakasztotta volna a japán hadigépezetet, így Holland Kelet-India olajkészleteinek megszerzése látszott az egyetlen életképes megoldásnak. Egy ilyen provokatív lépés egyenlő volt a háborúval az Egyesült Államokkal és talán Nagy-Britanniával is. Az amerikai katonai erők szárazföldön, levegőben és a Csendes-óceánon is olyan fenyegetést jelentettek, amelyet semlegesíteni kellett. Japán úgy döntött, az USA-val való háború szükséges és elfogadható kockázat csendes-óceáni terjeszkedési céljainak elérése érdekében. Így aztán 1941. december 7-én a váratlan japán támadás az amerikai csendes-óceáni flotta ellen a hawaii Pearl Harbornál kiszélesítette a második kínai–japán háborút, beemelve azt a II. világháború globális konfliktusába. Ahogy az másutt is megtörtént a világon, két összeegyeztethetetlen politikai rendszer komoly összeakaszkodása évtizedekre meghatározó lett.
1950
A mukdeni incidens Japán katonák Mukden város közelében felrobbantanak egy vasútvonalat, és a kínaiakat vádolják a szabotázzsal. Ezután a japán Kvantung-hadsereg megszállja Mandzsúriát. 1931
A Marco Polo hídi incidens Egy összetűzés a Marco Polo hídnál a japán és kínai katonák között elmérgesedik, és beindítja a második kínai–japán háborút. 1937
Peking eleste Körülbelül egy hónapi harc után a japánok elfoglalják Pekinget és a közeli kikötővárost, Tiencsint is. 1937
A sanghaji csata A kozmopolita kultúrájáról és kiterjedt nemzetközi lakosságáról híres jelentős kínai várost, Sanghajt több mint három hónapnyi folyamatos harc után beveszik a japánok. 1937
A Panay ágyúnaszád elsüllyed A Panay ágyúnaszád amerikai zászló alatt hajózik, de japán repülőgépek bombázzák és elsüllyesztik a kínai Jangce folyón, ezzel nemzetközi incidens robban ki. 1937
A nankingi mészárlás Nanking elfoglalása után a fosztogató japán katonák rengeteg atrocitást követnek el kínai civilek ellen. Körülbelül 300 000 embert gyilkolnak meg. 1937
Amerikai olajembargó Az USA olajembargóval sújtja Japánt, mivel az nem vonta vissza csapatait Francia Indokínából. Más alapvető nyersanyagok kereskedelmét is szigorítják. 1941
Pearl Harbor Repülőgép-hordozókról induló japán gépek megtámadják az USA csendes-óceáni flottáját. A második kínai–japán háború pedig beolvad a világháborúba. 1941
13