1
CAFFART
KÉPZŐMŰVÉSZETI EGYESÜLET FINE ART ASSOCIATION
CAFFART
KÉPZŐMŰVÉSZETI EGYESÜLET FINE ART ASSOCIATION
ELŐSZÓ Nem a szépség a cél Jelenkori önmagunk mintha kissé kor-szerűtlen lenne. Mintha a kortárs valóság milyenségét, perspektívátlanságát, rezignáltságát akarnánk a legkevésbé tudomásul venni, mintha éppen napjainkról lenne a legkevesebb mondanivalónk. Ülünk, üldögélünk zsírpárnácskáinkon, magunkba gubózva, hitetlenül és kétségekkel telve. Nem akarjuk tudomásul venni, mi zajlik körülöttünk, de ha érzékeljük is, már leszoktattak bennünket a beleszólásról, mint társadalmi cselekvésről. Marad nekünk tehát az arisztokratikus távolságtartás és a jel típusú avantgárd megnyilvánulás, menekülés az időn kívüliség, de egyben az időtlenség egyetlen elfogadható aspektusa, alternatívája felé. A Caffart Képzőművészeti Egyesület az elmúlt öt évben mértékadó, iránymutató jelenséggé vált a kortárs magyar művészet palettáján. Aknay János, Ferencz S. Apor, Filp Csaba, László János, Őry Annamária, Pap Gitta, Puha Ferenc, Rékasi Attila, Sütő Róbert és Török Ferenc jelhagyó gesztusának egyszerű, evidens és elementáris ereje ölt testet a Caffart filozófiájában. A művek üzenetét „olvasva”, az alkotók kéznyomát, jelhagyását követve utazást tehetünk a művészek „koponyája körül”, a magyarországi kortárs művészet legújabb tendenciái között. A 2009-ben alapított művészeti egyesület nevében Rejtő Jenő: A Sárga Garnizon c. művéből kölcsönzött cafard (őrület, ámokfutás, ingerlékenység, tettvágy, melankólia) kifejezés zöngétlenítve, asszociatíve formálódott Caffart-tá. A beszélő név mögött megbúvó rendkívül heterogén, időnként ellenpontozónak tűnő csoport bemutatkozásai alkalmat teremtenek arra, hogy a kortárs művészet izgalmas tendenciáira, kereszteződési pontjaira pillanthassunk. Mesterek és tanítványok a maguk külön idejében, külön terében, a maguk csendjében keresik saját útjukat, sorsukat. Nem követnek vakon, nem studíroznak. Csak teszik, amit minden művésznek tennie kell ebben a tolakodó, dilettantizmusra hajlamos világban: fákkal, állatokkal, kavicsokkal, szelekkel, tengerekkel és álmokkal társalognak. Nehéz, magányos út ez, de az egyetlen üdvözítő – ahogy Fülep Lajos írja: „Az iskolák, tehát több ember összeadott ereje előbb merül ki, mint a magára hagyotté. A nyájtalan ember, aki nem fér össze a többivel, akit nem lehet nivellálni, kénytelen-kelletlen megy tovább a maga kalandos, keskeny útján, s minél nagyobb ellenállással kell megküzdenie, annál jobban megedződik ereje…” Az önálló útjukat járó alkotóművészek magukban, magukkal vívják napi küzdelmeiket a szellem szolgálatában, s amikor a Caffart útkereszteződéséhez érnek, ki-ki magára és társaira tekinthet. A teremtett világon megtett lépéseikről számolnak be: ahogyan „keresztről keresztre szállnak”. Néhányuknak láthattuk már a gyermekkor félelemből és bizalomból ácsolt keresztjét, másoknak a
3
4
kamaszkori felismeréseket tévelygésekkel metsző ágát, s ha elég figyelmesek vagyunk, a legmeredekebb, a felnőttkorban készülő is megmutatkozik: a beilleszkedés és a lemondás keresztje. Találkozás, elágazás és távolodás érzései és geometriai formái kínálják tehát a Caffart alkotóművészeinek munkásságában a genezis és az apokalipszis reményének és tragikumának ábrázolási lehetőségeit. Ha a műveket nézve választ keresünk arra az egyszerűnek tűnő kérdésre, hogy mi a művészet mostanában, 2014 Magyarországán, rövid válasz aligha születne. Negyed századdal ezelőtt eltűnt a tendenciák kényszere. A festőnek, grafikusnak és szobrásznak ma már nem politikusan és nem szociografikusan kell gondolkodnia, hanem „csak” művészként. Nem szabják meg a „haladás útját” és a „polgári dekadencia” formáját, de ezzel együtt sajnos eltűnt az értő kritikusok, műélvezők népes tábora is, akik bizonyosan képesek különválasztani az ocsút a tiszta búzától. Ebben a világban minden alkotóművésznek magának kell megtalálnia saját, hiteles hangját. Azt a „láthatatlant, ami a láthatóban látszik” (Hamvas Béla). Azt a monodrámát, amely dialógusnak hangzik. A Caffart alkotóközösségének műalkotásai sem nevezhetők monodrámáknak, „egyenes közlés”nek, ahogyan egy matematikai vagy fizikai tétel, egy filozófiai igazság, egy konkrét tett, vagy egy üzleti levél. A postás, aki egy határozott céllal kézbesít egy határozott üzenetet, mint szimbólum, semmiképpen sem a Caffart szimbóluma – sokkal inkább nevezném az alkotófolyamatot valamiféle kifordított világmodell-keresésnek, őrült híradásnak vagy melankolikus sétának. Szemben a tudományok bizonyított részigazságaival, ezek az alkotások egy bizonyíthatatlan világrész kifejezői. Persze attól, hogy bizonyíthatatlanok, nem kevésbé reálisak, hiszen míg a tudományos igazságok pillanatról pillanatra, lépésről lépésre a logika szabályai szerint születnek, a caffart-objektek vonalról vonalra, fényképről fényképre, ecsetvonásról ecsetvonásra történő választás gyümölcsei. Csodájuk mégis éppen az, hogy mindennek ellenére olyan őszinte, leplezetlen, egyetemes igazságot közvetítenek, amely attól, hogy bizonyíthatatlan, semmivel sem kevésbé valóságos. Ellenkezőleg, meggyőzőbb minden bizonyított realitásnál, mert evidencia – akár egy-egy lélegzetvételünk. Ahogyan a kiadványt lapozzuk – lélegzetvételről lélegzetvételre – követhetjük az alkotók bújócskajátékát. Ahol kezdetben értéktelen anyagot sejtünk, ott egyszer csak valami ősire utaló, de a mához forduló mitológiára lelünk. Ahol egy-egy magántörténet, személyes mítosz jeleneteit véljük felfedezni, ott hirtelen a művész jelzésszerű, már-már filozofikus üzeneteivel találkozhatunk. A kíváncsi szemlélő bármelyik lapon időzik el, mindig őszinte, igaz élményre talál. Olyan időtlen igazságra, melyet az egymáshoz kapcsolódó, oda- és visszautaló formai és gondolati vonatkozások együttese tesz térben és időben messze hangzóvá, felejthetetlenné. Kovács Zita művészettörténész
FOREWORD The purpose is not beauty Our present-day selves seem a bit un-contemporary. We seem to be ignoring the reality of current life with its lack of perspectives and its resignation, we seem to have nothing to say about today. We keep to our shells contentedly, without faith and full of doubts. We don’t want to notice what is happening around us, and even if we perceive it, we have already been put off the habit of letting our voice to be heard or of social activity. So we resort to some sort of aristocratic aloofness and a symboltype, avant-garde mode of self-expression that is an escape to the only acceptable alternative of being timeless and out of time. The Caffart Fine Art Association has turned into an influential and guiding phenomenon in Hungarian contemporary art during the past five years. The simple, evident and elementary strength of the symbolcreating gestures of János Aknay, Apor Ferencz S., Csaba Filp, János László, Annamária Őry, Gitta Pap, Ferenc Puha, Attila Rékasi, Róbert Sütő and Ferenc Török is what materializes in Caffart’s philosophy. We can take a journey „around the artists’ skull” and among the new tendencies of the Hungarian contemporary art by „reading” the works’ messages, following the handprints and symbols left by the creators. The art association created in 2009 took its name, Caffart, from the word cafard (madness, rampage, testiness, the urge to act, melancholy) that appears in a novel by Jenő Rejtő titled The yellow Garrison (A sárga Garnizon). This talking name covers a very heterogeneous and sometimes seemingly contradictory group whose presentations create opportunities to take a look at exciting contemporary tendencies and crossing points. The masters and the disciples search for their path and destiny in their own space and silence. They are not blind followers and they are not mere students. They only do what an artist has to do in this obtrusive world tending to be dilettante: they have conversations with trees, animals, rocks, the wind, the sea and their dreams. It’s a difficult and lonely journey, but the only salutary one. As Lajos Fülep wrote: „The strength of the schools’, that is of more people drains quicker than the strength of one person left to themselves. The human being without a flock who can’t get along with others, who cannot be levelled off is compelled to continue on his adventurous and narrow path on his own, and the bigger the resistance he has to fight, the more hardened his strength becomes…” The artists who travel on their own path struggle day after day with themselves serving the Spirit, and when they arrive to Caffart’s crossing, they can turn to their fellows and themselves. They tell us about their steps taken in the world of creation: going „from cross to cross”. Some of their crosses
5
6
are carpentered from childhood fears and trusts, from teen-age deviations and revelations, and if we are perceptive, we can find the most arduous ones made in adulthood: crosses of integration and resignation. The feelings and geometrical forms of encounters, ramifications and distances offer the possibility of representing the hope and the tragedy of the genesis and the apocalypse in the work of Caffart’s artists. If we would seek an answer for the seemingly simple question of what is art today, in 2014 in Hungary, the answer wouldn’t be short. 25 years ago, the pressure of tendencies disappeared. Painters, graphic artists and sculptors don’t have to think with politics and sociology in mind, but „only” as artists. The „paths of progress” and the forms of „civil decadence” are not conditioned, but at the same time the populous groups of competent critics and art lovers who were able to recognise real art disappeared. In this world each artist has to find their own trustworthy voice. The „unseen that can be seen in the visible” (Béla Hamvas). The mono-drama that sounds like a dialogue. The works of Caffart’s creator group cannot be considered mono-dramas or „direct statements” as theses of mathematics or physics, philosophical truths, or actions and business letters are. The postman who delivers a determined message as a symbol cannot be Caffart’s symbol – I would rather call the creation process a pursuit of some type of twisted world model, a crazy form of communication or a melancholic walk. As opposed to proven scientific half-truths, these works are the expressions of an unproven part of the world. Being unprovable does not mean that they are not real. As the scientific truth is born second by second, step by step according to the rules of logic, caffart-objects are the fruit of choices taken line by line, photograph by photograph, touch by touch. The miracle is that despite of all of this and even if it’s not proven their message is so sincere, undisguised and universal, that it’s not less real than others. On the contrary, it’s more convincing than the proven reality because it’s evident – as breathing. As we turn the page in this publication – breath by breath – we can follow the creators’ hide-andseek. Where we suspect something worthless, we may suddenly find an ancient mythology finding its place in our era. Where we think we are discovering the symbols of some private myth, we may find that the messages the artist’s marks convey turn out to be almost philosophical. The curious spectator will find a sincere and real experience on any and every page. He will find a timeless truth that is made unforgettable and far-sounding in space and time by a unity of interconnecting forms and thoughts. Zita Kovács art historian
MŰVÉSZEK ARTISTS
CAFFART AKNAY JÁNOS FILP CSABA FERENCZ S. APOR LÁSZLÓ JÁNOS ŐRY ANNAMÁRIA PAP GITTA PUHA FERENC RÉKASI ATTILA SÜTŐ RÓBERT TÖRÖK FERENC
7
KÉPZŐMŰVÉSZETI EGYESÜLET FINE ART ASSOCIATION
8
AKNAY JÁNOS
EMLÉK akril, vászon, 150x130 cm, 2011 RELIC acrylic on canvas, 150x130 cm, 2011
9
EMLร K akril, vรกszon, 100x100 cm, 2013 RELIC acrylic on canvas, 100x100 cm, 2013
Fotó | Photo: Szabó Attila
10
FILP CSABA
DATA EST DEFECTUS installáció – részlet 2013 DATA EST DEFECTUS installation – detail 2013
Fotó | Photo: Szabó Attila
11
DATA EST DEFECTUS installáció – részlet 2013 DATA EST DEFECTUS installation – detail 2013
12
FERENCZ S. APOR
ŐZTÖRTÉNET assemblage, 120x120 cm, 2013 DEER-STORY assemblage, 120x120 cm, 2013
13
KAPCSOLAT CIKLUS – IKREK vegyes technika, 120x58 cm, 2013 RELATION CYCLE – TWINS mixed technique, 120x58 cm, 2013
14
LÁSZLÓ JÁNOS
MINIOLTÁR III. művészdoboz, 24,5x22,5 cm, 2010 MINI ALTAR III. artist box, 24,5x22,5 cm, 2010
15
NEHÉZ ESZKÖZ olaj, vászon, 45x45 cm, 2012 HEAVY TOOL oil on canvas, 45x45 cm, 2012
16
ŐRY ANNAMÁRIA
RÓZSAKERT 12. papír, kínai tus, 40x55 cm, 2013 ROSE GARDEN 12. chinese ink on paper, 40x55 cm, 2013
17
RÓZSAKERT 6. papír, kínai tus, 40x55 cm, 2013 ROSE GARDEN 6. chinese ink on paper, 40x55 cm, 2013
18
PAP GITTA
HÓHÁNYÓ vegyes technika, vászon, 120x100 cm, 2013 SNOW WORKERS mixed technique on canvas, 120x100 cm, 2013
19
HIﾃ。A vegyes technika, vﾃ｡szon, 120x100 cm, 2012 IN VAIN mixed technique on canvas, 120x100 cm, 2012
20
PUHA FERENC
GESZTUS VÖRÖS HÁTTÉRREL akril, vászon, 50x50 cm, 2013 GESTURE WITH RED BACKGROUND acrylic on canvas, 50x50 cm, 2013
21
GESZTUS VÖRÖS SZÜRKE ALAPON akril, vászon, 100x150 cm, 2013 GESTURE ON RED GRAY BASIS acrylic on canvas, 100x150 cm, 2013
22
RÉKASI ATTILA
TEREMTETT TEREK I. c-print, 60x60 cm, 2014 CREATED SPACES I. c-print, 60x60 cm, 2014
23
VÖRÖS ÉS SZÜRKE KOMPOZÍCIÓ c-print, 60x40 cm, 2013 RED AND GRAY COMPOSITION c-print, 60x40 cm, 2013
24
SÜTŐ RÓBERT
BELSŐ BLOKK akril, vászon, 100x100 cm, 2013 INNER BLOCK acrylic on canvas, 100x100 cm, 2013
25
MELEG BELSล BLOKK akril, vรกszon, 100x100 cm, 2013 WARM INNER BLOCK acrylic on canvas, 100x100 cm, 2013
26
TÖRÖK FERENC
ÁTJÁRÓ I. vegyes technika, vászon, 100x100 cm, 2013 GATEWAY I. mixed technique on canvas, 100x100 cm, 2013
27
NÉZŐPONT vegyes technika, vászon, 80x120 cm, 2013 POINT OF VIEW mixed technique on canvas, 80x120 cm, 2013
28
KIÁLLÍTÁSOK EXHIBITIONS GALÉRIA-MÚZEUM, Lendva /Szlovénia/ 2014 | GALLERY-MUSEUM, Lendava /Slovenia/ 2014 NYÍREGYHÁZI FŐISKOLA KÖNYVTÁR GALÉRIA, Nyíregyháza 2013 | COLLEGE OF NYÍREGYHÁZA, Nyíregyháza /Hungary/ 2013 ÉRDI GALÉRIA, Érd 2013 | GALLERY OF ÉRD, Érd /Hungary/ 2013 BÁCSKAI KULTÚRPALOTA, Baja 2013 | CULTURE PALACE OF BÁCSKA, Baja /Hungary/ 2013 LUKIJAN MUŠICKI MTK KÉPTÁR, Temerin /Szerbia/ 2013 | LUKIJAN MUŠICKI MTK GALLERY, Temerin /Serbia/ 2013 BÁCSKAI KULTÚRPALOTA, Baja 2012 | CULTURE PALACE OF BÁCSKA, Baja /Hungary/ 2012 ROVÁS AKADÉMIA, Kassa /Szlovákia/ 2012 | ROVÁS ACADEMY, Košice /Slovakia/ 2012 DEBRECENI EGYETEM, ÉLETTUDOMÁNYI GALÉRIA, Debrecen 2011 | UNIVERSITY OF DEBRECEN, Debrecen /Hungary/ 2011 BÁCSKAI KULTÚRPALOTA, Baja 2011 | CULTURE PALACE OF BÁCSKA, Baja /Hungary/ 2011 LEÁNYFALU-HÁZ, Leányfalu 2011 | COMMUNITY CENTER OF LEÁNYFALU, Leányfalu /Hungary/ 2011 FRISS GALÉRIA, Budapest 2010 | FRISS GALLERY, Budapest /Hungary/ 2010 ART ÉRT GALÉRIA, Sárospatak 2010 | ART ÉRT GALLERY, Sárospatak /Hungary/ 2010 KORTÁRS GALÉRIA EÖTVÖS JÓZSEF FŐISKOLA, Baja 2010 | CONTEMPORARY GALLERY OF EÖTVÖS JÓZSEF COLLEGE, Baja /Hungary/ 2010 BERNÁDY HÁZ, Marosvásárhely /Románia/ 2010 | BERNÁDY HOUSE, Târgu Mureș /Romania/ 2010 PRÁGAI MAGYAR KULTURÁLIS KÖZPONT, Prága /Cseh Köztársaság/ 2010 | HUNGARIAN CULTURAL CENTRE, Prague /Czech Republic/ 2010 KRITERION GALÉRIA, Csíkszereda /Románia/ 2010 | KRITERION GALLERY, Miercurea-Ciuc /Romania/ 2010 DEBRECENI EGYETEM DÍSZUDVAR, Debrecen 2010 | UNIVERSITY OF DEBRECEN COURTYARD, Debrecen /Hungary/ 2010 CHINESE CHARACTERS CONTEMPORARY ART SPACE, Budapest 2010 | CHINESE CHARACTERS C. A. S., Budapest /Hungary/ 2010 OÁZIS IFJÚSÁGI GALÉRIA, Derecske 2009 | OÁZIS GALLERY OF YOUTH, Derecske /Hungary/ 2009
Korrektor | Proofreader: Ferencz S. Csilla Angol fordítás | English translation: Pólyi Andrea Grafikai terv | Graphic design: Sütő Róbert © Caffart Képzőművészeti Egyesület, 2014
CAFFART CAFFART.COM
KÉPZŐMŰVÉSZETI EGYESÜLET FINE ART ASSOCIATION