Planning Horizons nr 5 - Hozzunk jobb döntéseket a helyekről

Planning Horizons no.5 | Hozzunk jobb döntéseket a helyekről 2017 Február

PLANNING

Hozzunk jobb Hozzunk döntéseket a jobb helyekről Miért válik kritikussá a döntéshozás szintje a XXI. században?

A MUT elnökének előszava Nagy öröm a Magyar Urbanisztikai Társaság számára és személy szerint nekem is, hogy közzétehetünk egy, a szakemberek és remélhetőleg a társadalom - jelentős részének - érdeklődésére számot tartó kiadványsorozatot, amely átfogóan közelíti meg a térbeli tervezés, s rajta keresztül az emberiség alapvető kérdéseit. Különösen örvendetes ez annak fényében, hogy a Társaság közelmúltját és jelenét – híven a szakmában betöltött újító szerepvállalásához – a mindenkor fennálló viszonyok jobbításában való a különféle szakterületeket a térbeliség alapján integráló szakmai gondolkodás hangsúlyozása fémjelezte.

Magyarország történelmileg a német nyelvterülethez kötődik – és ezen a létező szocializmus 45 éve sem változtatott számottevően -, és bár az elmúlt évtizedekben egyre erősödik orientációnk az angolszász világhoz, talán éppen e területen sokan úgy gondolják, hogy lehetetlen rövid úton adaptálni az ottani módszereket, hiszen azokhoz több évszázados társadalmi fejlődés is hozzátartozik. Ezért különösen örvendetes jelen esetben, hogy olyan művet ajánlhatunk tanulmányozásra, ami általános kérdéseket, az emberiséget érintő folyamatokat mutat be, tesz érzékletessé, a térbeli, helyi viszonyoknak, sajátosságoknak megfelelő megoldások előtérbe helyezésével.

A Holt költők társasága c. nagyszerű film főhősének javaslatát követve mindent érdemes megtekinteni a mienktől eltérő szemszögből. Ehhez segíthet ez a most magyarra átültetett kiadvány. Már egymás közt, akár a családban is megtapasztaljuk, hogy két ember – két nézőpont – erőteljesebb perspektívában látja a világot, s annak nagyobb szeletét képes felfogni, érzékelni, ezért biztos vagyok abban, hogy a más viszonyok, hagyományok és folyamatok között született gondolatok megtermékenyítően hatnak saját problémáink megoldásában, helyzetünk javításában.

Kívánok minden olvasónak elmélyülést ezen aktuális témájú művek tanulmányozásában, s jóízű párbeszédeket, diskurzust azok megértésében és adaptálásában.

Körmendy Imre MUT elnök

Az RTPI elnökének előszava Büszkeséggel tölt a tudat, hogy 2017-ben a Royal Town Planning Institute (RTPI: Királyi Várostervezői Intézet) elnöke lehetek. A szervezet világszerte 24000 tagot számlál, és csak az Egyesült Királyságon és Írországon kívül 1300 tagunk van. Az RTPI sok éve dolgozik már együtt Európa- és világszerte más országok tervezői intézményeivel.

Az RTPI 1914-ben alakult meg. A települések tervezését önálló szakmaként a kor kihívásainak való megfelelés szándéka, és a szilárd meggyőződés hívta életre, hogy a világnak szüksége van tervezésre. Egy évszázaddal később, 2014-ben a centenáriumi rendezvénysorozat részeként időszerű volt, hogy ismét számvetést készítsünk a mai kor azon kihívásairól, melyek a következő 100 évben nagy valószínűséggel átformálják a tervezői szakmát.

A Planning Horizons sorozatunkban azt keressük, hogy a tervezésnek milyen válaszokat kell adnia a 21. század legmeghatározóbb kihívásaira. Ezek a megoldandó feladatok – hogy mindenki részesülhessen a gazdasági növekedésben, hogy elősegítsük a jobb városi egészséget, vagy az éghajlatváltozásra adott válaszok kitalálása és a környezeti fenntarthatóság kérdése – már ma is részei a mindennapoknak. Hogy ezek mennyire fontos feladatok, azt az Egyesült Nemzetek Szervezete által rendezett Habitat III (Quito, Chile; 2016) konferencián elfogadásra került Új Városi Agenda nemzetközi egyezmény is demonstrálja.

A sorozat befejező része az egyes könyvekben kitárgyalt kihívásokat tekinti át újra döntéshozás szempontjából. Arra fókuszál, hogy döntéshozás a legmegfelelőbb szinten - a helyitől egészen az országos és nemzetközi szintig - történjen, és az eltervezett intézkedések így jóval hatékonyabbak legyenek.

A várostervezés szerepe ebben a formában már túlmutat a szakma hagyományos értelmezésén, mivel tevékenységével iránytűként szolgálhat a kormányzati és közigazgatási, valamint a magán és civil szférában dolgozók egész sorának döntéshozási folyamatában. A ránk váró kihívások megoldására ugyanis egymagában egyik szervezet sem képes.

Nagy örömmel támogattam a Magyar Urbanisztikai Társaság és a Planning Horizons sorozatot fordító önkéntes csapat munkáját és szívesen járultam hozzá a Hozzunk jobb döntéseket a helyekről/ terekről magyar nyelvű kiadásának megjelenéséhez.

Borító: Reichstag, Berlin Fotó: Rodrigo Quiñones.

Stephen Wilkinson MRTPI RTPI President 2017

Making Better Decisions for Places | November 2014 | Executive summary

A fordítók előszava

Láposi Roland

településtervező

Sokat lehetne mesélni azokról a kalandokról, kellemes és kellemetlen

A szakma művelői a planner-ek, akik többek közt város és regionális tervezők,

tapasztalatokról, melyek a Planning Horizons sorozat magyarra történő

geográfusok, közgazdászok, közlekedésmérnökök, tájépítészek vagy akár építészek

átültetése közben megestek az önkéntesekből álló fordítógárdával. A 2015-

is lehetnek. A tervek egy-egy helyi közösség (local community) számára készülnek,

ben kezdődött és két éven át tartó projekt során többen áldozták idejüket

ami azonban az esetek nagy részében valójában egy több településből álló térséget

arra munkájuk mellett, hogy a sorozat öt kötete magyarul is napvilágot

jelent. A térségi szint a helyi önkormányzat (local council) szintje is, amely geográfiai

láthasson. Az önkéntes csapat tagjaként Zsigmond László, Vajdovich Visy

kiterjedését tekintve lehet egy kisebb megye, vagy például a fél Skóciát elfoglaló

Erzsébet, Soóki-Tóth Gábor, Láposi Roland és Láposi Miklósné, Gauder

skót Felföld önkormányzata is. Az önkormányzati hivatal (local authority) saját

Péter mindannyian hosszabb-rövidebb ideig részt vettek a munka egyes

maga készíti a terveket, házon belüli tervező csapata segítségével. A tervezési

fázisaiban, hol fordítóként, hol lektorként, olvasó- és kiadványszerkesztőként

hatósági (planning authority) jogkörrel bíró tervezési osztályok három nagy részre

vagy szponzorként. Úgy, ahogy kedvük és energiájuk engedte. Rajtuk kívül két

tagolódnak: a tervkészítők (development planning); a fejlesztési menedzserek

kulcsszereplőn múlt, hogy a Planning Horizons magyar kiadása elkészüljön,

(development management) és az építési hatósági ellenőrök (building control).

Richard Blyth (RTPI) és Ongjerth Richárd (MUT) nyugodtan mondhatott volna

Az tervezés felelős vezetője pedig nem a főépítész, hanem a főtervező (Head of

nemet az ötletre, amikor a csapat tagjai minden előzmény nélkül megkeresték

Planning).

őket és a támogatásukat kérték. Részben rajtuk múlott az is, hogy a

Zsigmond László településtervező

magyar vonatkozású fejezeteket nélkülöző könyvsorozat mellé, a jövőbeni Magyarország urbanizációs, demográfiai, éghajlat-változási, gazdasági és társadalmi változásairól, valamint a változások következményeképp megváltozó urbanista szakmáról szóló konferencia is szerveződött: a

Vajdovich Visy Erzsébet területi tervező

az üzleti élet szereplőinek - a stakeholder-ek - érdekeit figyelembe vételével jelölik ki őket valamilyen funkció betöltésére.

iskolát. Hogy mi az eltérés a szabályozó (magyar), és a fejlesztő (brit) típusú tervezés között, azt már sok a tanulmány leírta (pl. MUT, 2010). Mi ezért inkább azon kifejezésekről szólunk, ahol a magyarban szokásos használattól

A tervdokumentumok két fő részből állnak: a planning policy-ból, azaz az írott általános és tematikus irányelvekből és az egyes, fejlesztésre kijelölt ingatlanok és területek (development site) részletesebb előírásaiból. Ez a design brief, ami egy nagyon részletes és ingatlanonként eltérő, vázrajzokat és speciális kritériumokat tartalmazó csomag, amely nem közvetlenül befolyásolja az építészeti tervezést (pl. kötelező beépítési vonal), hanem közvetetten (pl. előírja, hogy passzív ház legyen,

Az angol „tervezés” szó, a nagybetűs Planning, a magyar terület és település

fejlesztők számára a magánszektorban tevékenykedő tervezők a mestertervet, azaz

rendező-fejlesztő szakma brit megfelelője, amit jobb híján összefoglaló

masterplan-t, amely gyakorlatilag egy beépítési terv dokumentációból és hozzá

néven urbanisztikának neveztünk, vagy csak simán tervezésként utalunk

tartozó sokrétű hatásvizsgálatból áll.

megoldatlanságának elsőszámú bűnbakjaként. Kétféle elnevezése van használatban, a tradicionálisabb fejlesztési típusú tervezés (development planning) és az elmúlt évtizedekben tért foglaló spatial planning, amit térbeli tervezésnek fordítottunk. Ez az, amelyet a magyar szakirodalom jobbára területi tervezésnek aposztrofál, azonban a hangsúly ez esetben nem a területi dimenzión van, hanem az egyes helyek és helyszínek (place), illetve a rajtuk folytatott tevékenységek (activities) egymáshoz való térbeli (spatial) kapcsolatán. A place kifejezés is sokrétű, mert jelentése a hely vagy helyszín mellett a szövegkörnyezettől és földrajzi léptéktől függően egy teret vagy akár egy egész településrészt, települést vagy más karakteres lokációt is magába foglalhat. önkéntes

végig veszik a számításba jövő helyszíneket és az önkormányzat, a lakosság illetve

kerülne.

hogy rendszeresen az újságok címlapján szerepel, a lakásellátottság

Láposi Miklósné

fejlesztéseket, jó helyen” legyenek megvalósítva, valamint megfeleljenek az épített

különbségekről szeretnénk mesélni, amelyek jól megvilágítják a két tervezői

rá. Jól ismert és elismert szakterület, melyet mi sem bizonyít jobban, mint

városfejlesztési szakértő

megfontolásai mentén határoznak meg, s így törekednek arra, hogy a „jó

De leginkább az angol és a magyar tervezői szakzsargon közötti

egy magyar és egy brit tervező párbeszéde során biztos, hogy felszínre

Soóki-Tóth Gábor

amelyet az adott térség gazdasági, társadalmi, közszolgáltatási és környezeti

és a természeti környezettel kapcsolatos elvárásoknak is. A tervek nem normatívak,

ízességével is érzékeltessük a koncepcionális különbséget, amelyek például

várostervező urbanista

A tervek műfaja a landuse planning, azaz a területfelhasználasi módok tervezése,

még50év.

eltérő szó mellett tettük le a voksunkat. Azért, hogy az adott szó hangulatával,

Gauder Péter

A fordítók előszava folytatás

vagy legyen a publikum által látogatható a földszint). Ennek ismeretében készítik a

A policy mást is jelenthet, mint például stratégia, program, szakpolitika, irányelv, szakpolitikai intézkedés, ez esetben az segíthet, hogy mennyire ágazat/szektor specifikus a kibocsájtó saját viselkedésének kritériumait leíró dokumentum. A legszélesebb értelemben véve pedig közpolitikáról beszélünk. Akik ezekről döntenek, azok a politikaformálók és döntéshozók (policy and decision-maker), a kormányzási struktúra, valamelyik a helyitől az országosig tartó szintjén található intézményének, szereplőjének a képviselői. A governance esetében a kormányzás szót használtuk (és nem a magyar irányítás szót), mert autonóm, önálló cselekvési jogkörrel bíró magán, civil és állami/önkormányzati/ágazati szereplőkről beszélünk, akik valamilyen intézményesített formában, általában helyi partnerségi szervezet formájában vesznek reszt a programalkotásban és megvalósításban. Így a planning framework, azaz a tervezést meghatározó dokumentumokban foglalt előírások, irányelvek alkotta keretek kialakításában is.

6

Mialatt egyre komplexebb kihívásokkal kell szembenéznünk, egyre kevésbé bízunk a kormányzatokban

7

A kormányzási struktúrák egyre inkább küszködnek abban, hogy választ találjanak a 21. század kihívásaira. Többen úgy vélik, hogy a jelenlegi kormányzási krízis (crisis of governance) oka leginkább az elmúlt évtized pénzügyi válságában keresendő. Valójában ez a válság mélyebben gyökeredzik. egyre nyilvánvalóbbá válik az a bizalmatlanság, kétség, amellyel a publikum a politikai elit felé fordul, s amely nem hiszi el, hogy a kormányzatok hatékonyan válaszolnak korunk széleskörű gazdasági, társadalmi és környezeti problémáira.

A Planning Horizons sorozat a klímaváltozás, a demográfia, a gyorsan változó világgazdaság, a nagysebességű urbanizáció, a rossz egészség, az egyenlőtlenség és társadalmi igazságosság problémáit vette sorra. Ezek a gondok olyan összetettek, hogy többszintű, a lokálistól a globálisig tartó válaszokat igényelnek.

Képessé kell válnunk arra, hogy megértsük, hogy ezek a kihívások miként nyilvánulnak meg a különböző - földrajzi és kormányzási - szinteken, miközben másképp jelennek meg a fejlődő és a fejlett államokban, és arra is, hogy azonosítsuk a megoldást célzó döntések meghozatalának legoptimálisabb szintjét.

Szőlőültetvény Kaliforniában. Az elmúlt 3 évben a szövetségi állam az előző száz év legaszályosabb, legszárazabb időszakát tapasztalja. 2014-ben Jerry Brown, az állam kormányzója szükségállapotot vezetett be mivel kimerültek a vízkészletek. Az USA szövetségi kormánya vis major segítséget nyújtott az aszállyal sújtott területek farmereinek és ránchereinek (állattartók), hiszen a Kalifornia Central Valley térsége az ország legfontosabb mezőgazdasági régiója. A válságos helyzet a környezeti, demográfiai és fejlesztési igények komoly konfliktusa mellett, összetett a kormányzási struktúrát érintő gondokat is felvetett, mivel közel sem volt egyértelmű, hogy milyen kormányzati szinten dőljön el, hogy melyik területek kapjanak prioritást a vízkészletekhez való hozzáférésben (ki kapjon vizet gyakorlatilag), és hogy ki fizessen a katasztrófaenyhítésért. Fotó-: John Weiss.

8-9 Összefoglaló Politika: 10-11 Törvényesség és elszámolhatóság 12-13 Kormányzás és XXI. századi kihívások 14-15 Kormányzás alakítása a XXI. századi feltételekhez Gazdaság: 18-19 Fiskális decentralizáció 20-21 Közlekedés 22-23 Innovatív megoldások a kormányzásban Környezet: 26-27 Klímaváltozás 28-29 A városi szolgáltatások ágazatai 30-31 Demográfia Kormányzás és döntéshozás - újra összekötve 34-36 A XXI. század nagy kihívásaira adott válaszintézkedéseket hátráltató tényezők 37-38 A döntéshozás horizontális és vertikális integrációja 40 Erősítsük meg az inézményeket 41 Az RTPI Planning Horizons sorozatáról

8

Hozzunk jobb döntéseket a helyekről | 2017 Február | Összefoglaló

9

Összefoglaló A térbeli tervezés nagy hangsúly helyez arra, hogy a

A Planning Horizons sorozat azt vetette fel, hogy a demográfiai és a klímaváltozás, az egészséges városi környezet létrehozása és a fenntartható gazdasági növekedés jelentette kihívások kezelésében a tervezői szakma kiemelt szerepet tölt be már ma is. A sorozat kötetei arra a problémára is felhívták a figyelmet, ahogyan döntéseket hozunk, és közpolitikai irányokat fogalmazunk meg, illetve hogy a döntéshozásban hajlamosak vagyunk ignorálni a helyspecifikumokat, azaz nem törődünk az egyes helyszínek, települések sajátosságaival. Számos országban a helyekkel kapcsolatos döntéshozás mozaikos mivolta, töredezettsége alaposan megnehezíti, egyes esetekben teljesen ellehetetleníti a tervezést, s így a fentebb leirt kihívásokra történő hatékony válaszadást is. Ez a tanulmány azt a célt tűzte ki maga elé, hogy új megközelítésben gondolja át a döntéshozói szintek megválasztásának kérdését, hogy összhangban legyen az adott szintű kormányzati szereplő által felelősen ellátandó tevékenységek köre és a rendelkezésére álló erőforrások. Azért, hogy jobb, koordináltabb és következetesebb döntések hozunk a helyekről, az egyes helyek sorsa felől, és így hatékonyabb és eredményesebb válaszintézkedések szülessenek az évszázad nagy kihívásainak kezelésében.

A sorozat jelen része azt vizsgálja, hogy merre és hogyan kell továbbfejlődnie a kormányzási rendszereknek, ahhoz hogy lepést tudjanak tartani a ránk váró feladatokkal.

Azt tapasztaljuk azonban, hogy világszerte elindult egy folyamat, melynek eredményeképp a döntéshozás egyre töredezettebbé válik s így a demográfiai- és éghajlatváltozás kezelése, illetve a fenntartható gazdasági növekedés és az egészséges városi környezet biztosítása egyre nehezebb lesz.

A jelenségnek több oka is van. Az egyik az, hogy a beruházási invesztitúráról szóló döntések - hogy mire költjük el a pénzünket - mindinkább elszigetelten ágazati alapon születnek meg, ahol a közvetlen probléma elhárítás élvez elsőbbséget, a stratégián alapuló programok megvalósításával szemben. A problémát az is súlyosbítja, hogy zömében magánkézben lévő, multinacionális cégek szolgáltatják a közszolgáltatásokat, a „városi szolgáltatások ágazatában”. Így fordulhat elő, hogy a szemellenzős ágazati döntéshozás miatt, az egymással összefüggő szakpolitikai célkitűzések (pl. lakásügy, közlekedés, munkahelyteremtés) harmóniáját biztosítani hivatott párbeszéd és koordináció jelentéktelenné válik. Ugyanakkor a 21. századi társadalmak számára igazi megpróbáltatást hozó kihívások, nemcsak a különböző ágazati felosztásokat hagyják figyelmen kívül, hanem teljesen eltérő földrajzi léptékben öltenek testet a nemzetközi egészen a lokális szintig. Ez a helyzet nagyon nehéz feladat elé állítja a jellemzően szabott illetékességi terület felett rendelkező hatóságokat és önkormányzatokat, mivel sok esetben a problémák máshonnan erednek és

egyedül nem lehet sikeresen fellépni velük szemben.

Miközben egyre nagyobb szükségünk van arra, hogy a döntéshozás jobb és koordináltabb legyen, a kormányzási struktúrák egyre összetettebbé, komplexebbé válnak. Az is bizonytalanná vált, hogy ez a világszerte terjedő félben lévő ún. „sokszintű kormányzás” - amelyben különböző szereplők, különböző szinteken műkődnek - valójában segíthet majd a 21. század nagy kihívásaival szemben való hatékony fellépésben.

Legfőképp a fejlődő világ országai vannak kitéve ennek a problémának azért, mert ezekben az országokban a nyomasztó gazdasági, társadalmi és környezeti gondokra való hatékony reagálás, már sok esetben így is meghaladja a kormányzatok cselekvőképességét. Az eredménytelenség oka pedig leginkább a korrupcióban és az átláthatóság hiányában keresendő Ami a tervezést illeti, a kormányzás nehézségeire az jelenthet gyógyírt, ha válaszkeresés során a helyet, helyszínt helyezzük a gondolkodás központjába, azaz a városaink, településeink és közösségeink számára legjobb eredményt hozó megoldásra törekszünk. Tovább kell lépnünk az elméleti vagy az általánosító megközelítésen (pl. a vitán, hogy mi a jobb: centralizáció vagy decentralizáció?). Arra kell összpontosítanunk, hogy melyik köz- és szakpolitikai döntés a célravezető, hogy a kormányzás melyik szintjén hozzuk meg az adott döntést, és hogy az hatékonyan át is vezetődjön az egyes kormányzási szintek között.

tervezés során a különböző szektorok számára és eltérő földrajzi területre készített köz-és szakpolitikai programokat megkísérelje integrálni, melynek segítségével átjárhatóvá válnak az ágazatok és intézmények közötti választóvonalak.

Ideális esetben a tervezés ezen a módon érné el, hogy több, különböző eredetű beruházás történjen meg egy adott helyen, településen vagy helyszínen s így adódjanak össze a jövőért tett erőfeszítések.

Ez a szemlélet képezheti az alapkövét egy új, együtttervezésen alapuló kormányzási kultúrának, melynek elsajátításával mi is könnyebben találhatunk válaszokat az évszázad kihívásaira. Ehhez arra is szükség van, hogy összehangoljuk az egyes kormányzási szintekhez tartozó vállalásokat és erőforrásokat, azért hogy hely-specifikus, eredményes és hatékony szakpolitikai intézkedéseket és a beruházásokat és befektetéseket kapjunk végül. Ez lehetne a garancia egyrészt arra, hogy a szakpolitikai előírások eredményre vezetőek legyenek, másrészt maximalizálnák a befektetett pénzügyi erőforrások által kifejtett kedvező hatásokat is.

A felsorolt feladatok összetettek és eltérően jelentkeznek a különböző kontextusokban, de azért vannak olyan alapelvek, melyek észben tartása nemcsak fontos, de előnyös is a programalkotók és döntéshozók számára.

kell vezetni és kormányozni, miközben a szolgáltatások, az infrastruktúra és közpolitikai intézkedések menedzsmentje, koordinációja és integrációja során a tágabb, de az országosnál alacsonyabb szintű geográfiai sajátosságokat is figyelembe kell venniük. Az országos szinten dolgozó vezetőknek pedig nemzeti szinten kell a települések és más helyszínek egész rendszerét menedzselni és formálni. + Nagyon fontos a kormányzás berendezkedésének, szerveződésének összehangolása a való életben kialakuló gazdaságilag összetartozó funkcionális térségekkel, mintsem ragaszkodni a berögzült határokhoz.

A tradicionális közigazgatási határok létjogosultsága ugyan egyértelmű, de a sorozatunkban tárgyalt kihívások természete miatt tanulmányunk arra következtetésre jutott, hogy a mai közigazgatási határok és az a funkcionális lehatárolás, amelyre a kormányzási szinteken nagyon sok esetben eltér egymástól. Ezek gondok leginkább egy nagyobb térség vagy régió szintjén kezelhetőek, inkább, mintsem egy adott települési közigazgatási határon belül.

A világ sok pontján van demokrácia deficit, ahol egy adott térségben meghozott döntések mélyen érintik egy másik térségben élő közösség mindennapi életét és jólétét, s akiknek következésképp nincs beleszólásuk a döntésbe.

Ha a döntések a helyes térbelit szinten születnének,

+ Bármilyen szakpolitika, stratégia vagy programalkotó

megnőne annak a valószínűsége, hogy valóban végre

folyamatban kritikus pont az elsődlegesen országos és az

lennének hajtva, és a települések egymással való

országos szint alatti kihatású döntések szétválasztása, és a

kapcsolata is inkább a méltányosságon alapulna.

megfelelő kormányzási szerveződés felépítése, azért, hogy ezek a döntések a lehető gyorsabban napvilágot lássanak és legeredményesebb módon végre is legyenek hajtva.

A megfelelő kormányzási struktúra jelenthet egy új kormányzási szint közbeiktatását, a meglévő szintek megerősítését, valamint a különböző kormányzási szintek közötti vertikális integráció és interakció létrejöttének és fennmaradásának menedzselését.

+ Be kell biztosítanunk, hogy a helyi, regionális, országos és nemzetközi intézmények rendelkezzenek a döntéshozáshoz és megvalósításhoz szükséges erőforrásokkal.

A hatékony döntéshozáshoz elengedhetetlen, hogy a különböző döntési szinteken működő szervezetek, intézmények elegendő szakértelemmel, tapasztalattal és pénzügyi erőforrással rendelkezzenek, valamint mindez

+ nélkülözhetetlen, hogy a köz- és szakpolitikai célkitűzések

egy olyan működési kultúrába ágyazódjon be, amely nem

igazodjanak egymáshoz, és hogy a döntések alapja pedig az

hátráltatja, hanem elősegíti, hogy döntéseket hozzunk és

a hely legyen, ahol az egyes politikák majd kölcsönhatásba

meg is valósítsuk azokat. Ahhoz, hogy a döntések az arra

kerülnek egymással.

legmegfelelőbb szinten legyenek végrehajtva, a nemzeti

Ami a térbeli tervezést illeti, a helyre, településre, helyszínre fókuszáló kormányzási struktúra esélyt nyújt arra, hogy az egyre jobban elváló, izolálódó ágazati szakpolitikák újra kapcsolatba kerüljenek egymással. A vertikális integráció azt jelenti, hogy a helyi vezetőknek települési szintű egységeket

kormányoknak arra kell fókuszálni, hogy a legjobban kistafírozzák a helyi és regionális vezetőket, azért, hogy a régiók és a kisebb térségek jövőjének formálása és menedzselése produktívabb, élhetőbb és fenntarthatóbb feltételeket eredményezzen.

10

11

Az utóbbi időben a fejlett világ számos demokratikus rendszerében érte fokozódó bírálat a politikai intézményeket és pártokat. Választások idején jelentősen csökkent a szavazók a száma – a második világháború utáni 80 %-ról alig több mint 60 %-ra - az Európai Unióban és az Egyesült Államokban is1.

Politika

Puerta del Sol, Madrid, 2011. május. A közterület a tömeges tiltakozás tárgya és helyszíne lett. 2011-ben az indignados (a dühös fiatalok) a spanyol városokban elfoglalták a köztereket és a pénzügyi válság hatásai miatt tüntettek. Néhány nappal később ugyanezt tették Görögországban az aganaktismenoi-k.

A spanyol indignados mozgalmat a politikusok, a korrupció, és a rossz kormányzás miatti felháborodás szülte, amely gazdasági válsághoz, munkanélküliséghez, a közellátás és a bérek megkurtításához vezetett. Foto: Jesus Solana

A nemzeti kormányok iránti bizalom csökken a fejlődő országokban is2.

Dél-Afrikában például a „szabadnak született” (az apartheid utáni DélAfrikában született) generációnak csak egyharmada regisztrált szavazásra a 2014-es általános választás előtt. A nemzeti politikával és politikusokkal való elégedetlenség és kiábrándulás oka részben az, hogy a hagyományos kormányzási mód már nem alkalmas a huszonegyedik század kihívásainak kezelésére.

12

13

Hozzunk jobb döntéseket a helyekről | 2017 Február | Politika

Törvényesség és elszámoltathatóság A globális tiltakozások fellendülésének kiváltó oka, hogy a polgárok a valódi demokrácia hiányát tapasztalják. Sok állampolgár úgy érzi, hogy nincs beleszólása a politikai folyamatba (a közvetlen demokrácia értelmében), miközben a politikusok és politikai intézmények sem képviselik jól a választók véleményét (a képviseleti demokrácia értelmében). Azt látják, hogy a politikai döntéshozásban nem az állampolgárok ügye van előtérben3, ezért egyik párt politikusaiban és politikai intézményeiben sem bíznak. A politikai képviselet válsága valamennyi politikai rendszerben megfigyelhető, akár egypárti rendszerről, akár képviseleti demokráciáról van szó: a politikai hatalom köreit támadják, amiért nem veszik figyelembe a közemberek szükségleteit és véleményét.

A szavazási hajlandóság csökkenése és a rendszeressé váló tiltakozás jelzi világszerte a hagyományos politikai rendszerrel szembeni elégedetlenséget és az attól való fokozatos elfordulást. Az állampolgárok a politikai részvétel kevésbé intézményes és inkább alkalomszerű formáit választják4; így a kormányok demokratikus deficittel működnek, amelyben a polgárok nem azt érzik, hogy a kormány őket megfelelően képviseli. A vezetők és intézményeik legitimitásának és elszámolhatóságának megkérdőjelezése súlyos probléma, és néhány helyen már hajlanak a kormányzási rendszerek felülvizsgálatára.

Nő például a népszerűsége a deliberatív (közreműködő) irányítás eszméjének, amely szerint a politikai döntéshozás előfeltétele a közösségi tanácskozás5. A társadalmi választások elmélete (social choice theory) szerint viszont kérdéses, hogy lehetséges-e koherens eredményre jutni az ilyen közösségi tanácskozások során5. Csoportos keretek között nem lehet olyan megbízható, ésszerű eredményre jutni, amely közpolitikává fogalmazható meg.

A szakirodalom tanúsága szerint többféle, kevésbé merev, összetett kormányzási mód terjedése várható, ha tovább csökken a legitimitás,és a bizalom, és fokozódnak a tiltakozások. Ez a „többszintű kormányzás”, ahol a hatóság helyi, az országos és a nemzetközi szintjei szövődnek össze egy területileg átfogó hálózattá7 – talán az Európai Unió mai szervezetére jellemző leginkább.

A paradoxon az, hogy az ilyen többszintes kormányzás még bonyolultabb, miközben az állampolgárok már nemigen tudják, hogy melyik testület hozza a döntést, és még inkább felerősíti az elit csoportok döntéshozásával kapcsolatban érzett demokrácia deficitet.

Azonban a gazdasági versenyképesség, a környezeti fenntarthatóság és a társadalmi kohézió szempontjait végül is egybe kell hangolni. Az igazi kihívás a kormányzás újra gondolása a huszonegyedik századi problémák közepette úgy, hogy mindez hatékonyan működjön.

A kormányzat iránti bizalom szintje a világban Azok %-os aránya, akik

Bizalmi szint %-os változása

%bíznak Having confidence in % Point change in a nemzeti kormányban 2007-2012 között their national government confidence, 2007-2012 Írország Ireland 35%

-28

India 55% India

-27

Görögország Greece 13%

-25

Dél-Afrika South Africa 47%

-19

Belgium 44% Belgium

-16

Spanyolország Spain 34%

-14

Ausztria Austria 38%

-12

Kanada 52% Canada

-12

Ausztrália Australia 42%

-11

Chile 32% Chile

-11

Mexikó 33% Mexico

-9

Japán 17% Japan

-7

Dánia 53% Denmark

-6

Egyesült UnitedÁllamok States 35%

-4

Törökország Turkey 53%

-3

Dél-Korea South Korea 23%

-1

Svédország Sweden 63%

+7

Németország Germany 42%

+7

Egyesült Királyság 47% United Kingdom

+11

Kína 66% China

Forrás: Gallup World Poll and OECD.

2007 Data Unavailable

N/A

14

Hozzunk jobb döntéseket a helyekről | 2017 Február | Politika

15

Kormányzás és a XXI. századi kihívások A Tervezés Horizontjai című tanulmánysorozat a fő gazdasági, környezeti és társadalmi kihívások széles körét vizsgálta meg. Jelen tanulmány ezeket a huszonegyedik századi kihívásokat a kormányzás szemszögéből veszi végig, és bemutatja, hogy a kormányzás szervezeteinek horizontális és vertikális integrációja nélkül, milyen nehéz köz- és szakpolitikai választ adni rájuk. A kihívások ágazatközi és többszintes jellege miatt a válaszadás nemcsak egyegy ágazati (probléma-orientált) szakpolitika és döntéshozás ügye. A tervezők a többi szakemberrel együtt kulcsszerepet töltenek be abban, hogy hogyan teremthetünk és tarthatunk fel sikeres településeket.

Számos oka van annak, hogy a politikusok, a döntéshozók miért nem foglalkoznak a területfelhasználás következményeivel és a különböző településekre gyakorolt hatásaival. Mivel nem figyelnek az egyes helyek konkrét adottságaira, azzal sem törődnek, hogy nem mindegy, hogy hol, milyen területre vonatkozóan döntenek, és az adott helyen hogyan hatnak egymásra a különböző szakpolitikák.

Az ahogy a különböző szakpolitikák különböző módon, de együttesen hatnak a helyek, a települések életére, és a különböző kormányszintek vertikális integrációjának hiánya számos negatív gazdasági, társadalmi és környezeti következménnyel jár, például: • A népességszám növekedése miatt a városokban, régiókban nő a közlekedés terheltsége, nő a lakáshiány, elfogynak az az energia és víztartalékok, és települések egyre sérülékenyebbek az árvízzel és a szélsőséges időjárással szemben.

• A gazdaság területi növekedése és fejlődése kiegyensúlyozatlan a fejlett és fejlődő országokban egyaránt.

• A régió gazdasági fejlődését korlátozza az infrastruktúra fejlődés lemaradása, mert hiányzik a döntéshozás során a kormányszintek közötti vertikális integráció, valamint a szakpolitikák horizontális integrációja.

• A szabályozatlan városnövekedés miatt romlik a fizikai és az élő környezet színvonala, és ez közegészségügyi károkat okoz. A környezet leromlása olyan különféle formákban jelenik meg, mint a nyomortelep, közlekedési zsúfoltság, közműellátás zökkenői, szolgáltatási hiányok.

• Az egyenlőtlenség, szolgáltatási hiányok, korlátozott lehetőségek, egyenlőtlen fejlődés, környezetszennyezés és a döntések befolyásolásának korlátai tiltakozásokhoz, politikai instabilitáshoz vezetnek.

• Az állampolgárok gyakran azért nem jutnak alapellátáshoz, mert hiányzik a kormányzati kontrol, és a víz-, villany-, gáz és közlekedési szolgáltatást magánérdekek vezérlik.

• A klímaváltozás okozta szélsőséges időjárás miatt számos helyen kell elköltöztetni a lakosokat.

• A demográfiai változások a fejlődő és a fejlett országokban egyre nagyobb terhet rónak a munkaképes lakosságra, mert nekik kell viselni a közszolgáltatás - a szociális gondoskodás és a nyugdíjak - és a lakások, középületek, közterületek adaptálásának növekvő költségeit.

Az emberiséget érő globális kihívások Demográfiai változás Demographic change

12

Alap infrastruktúra

Basic infrastructure

and A Legitimacy politika legitimitása és elszámolhatósága accountability in politics

Közegészségügy

12

12

Public health

12

12

Megfelelő lakásellátás Adequate

housing supply

Energy

Energiaellátás és supply and fogyasztás

consumption

12

Inequality and Egyenlőtlenség és társadalmi social justice

12

12

12

igazságosság

Climate change Klímaváltozás

12

12

Közlekedési Transport infrastuktúra infrastructure

Water provision

Vízellátás

Economic growth Gazdasági növekedés

16

Hozzunk jobb döntéseket a helyekről | 2017 Február | Politika

17

A kormányzás alakítása a huszonegyedik századi feltételekhez Korunk olyan kihívásai, mint a lakáshiány és a klímaváltozás összefüggésben vannak egy sor más tényezővel is, mint a foglalkoztatás, infrastruktúra, közlekedés, közegészségügy és migráció. Ez a helyzet megkívánja politikusoktól, döntéshozóktól , hogy hatékonyan és a szervezeti, földrajzi, adminisztratív és szakmai területeik közötti határokon felülemelkedve dolgozzanak. A térségi, térbeli szemlélet segítheti az egységesebb gondolkodást a kormányzás (governance) ilyen feladatai közepette. A térbeli tervezés különös hangsúlyt helyez a holisztikus gondolkodásra, az ágazat-közi és a több-szintű megközelítésre. Éppen ezért alkalmas a térbeli tervezés a huszonegyedik század által támasztott kihívások kezelésére vagy a kihívások kezeléséhez megfelelő keretek kialakítására.

A kormányzás átalakuló arculata az Egyesült Királyságban és Írországban Az Egyesült Királyságban átalakulóban van a kormányzás, nagyobb teret kapnak a decentralizált modellek. Az EK nemzetrészei számára a Scotland Act (1998), a Northern Ireland Act (1998) és a Government of Wales Act (2006) három decentralizált kormányt hozott létre több, korábban a Westminster által gyakorolt hatáskörrel. Az EK Parlament azonban fenntartja a jogot a decentralizációs törvények módosítására és a decentralizált hatáskörök feletti törvényhozásra, továbbá a decentralizált hatóságok költségvetését általában központilag, az Átfogó Költségvetési Tervben határozzák meg8. Nemrégiben a helyi szintek kaptak – bár továbbra is a centralizált szerkezeten belül –nagyobb hatáskört. Angliában a City Egyezmények (City Deal: feladatkörök és források átadását célzó megállapodás települések és a kormány között), Közösségi Költségvetések (Community Budget: a térséginél kisebb lokális közösségek büdzséje) és a vállalkozási adó (business rate) felöli döntések egy részének helyi szintre való átadása révén, valamint Skóciában a tervezésben a helyi, a térséginél kisebb lokális közösségeknek jutatott szerep révén.

Lehetséges, hogy ezek a változások azért következtek be, mert a hagyományosan centralizált Egyesült Királyság kormányzási modelljéből hiányzik valamilyen megfelelőbb kormányzási struktúra, de egyes kritikusok szerint ennek ellenére még mindig „elégtelen a kormányzás minősége” a lakásügy és közlekedésügy terén9, mivel hiányoznak a nagyvárosi térségi tervezés adminisztratív keretei10.

Írországban a 2014-i Helyi Kormányzati Reform Törvény megszüntette az össze városi tanácsot (önkormányzatot) az országban, és a hatékonyság nevében több megyét vont össze. Ez az intézkedés számos szerző szerint centralizáció volt, és hangsúlyozzák, hogy a gazdasági problémák az ír településekben, főképpen az urbanizált területeken a megyei alatti szint erősítését követelnék meg, és nem a megszüntetést.

A kormányzás változása a fejlődő világban A kormányzás különféle kihívásokkal szembesül a fejlődő országokban. Az országosnál alacsonyabb szinteken főleg a szakszerűtlenség és korrupció, az elszámoltathatóság és az ellenőrzőképesség hiánya, az erőforrások szűkössége a leggyakoribb kihívások . Néhány esetben éppen ezek a hibák lettek az innovatív helyi megoldások katalizátorai.

Más esetekben a közösségi és magánszektor együttműködésére (PPP) került sor kormányzati támogatással, máskor nyugati típusú gazdasági és előre haladási áttekintést és elemzést alkalmaztak, melyek lehetnek hasznosak is, de hibás tervezéshez is vezethetnek, ha nem veszik figyelembe a terület környezeti, kulturális, gazdasági és társadalmi jellemzőit és a közvéleményt. A jelek szerint ugyanis a szegénység mérséklésére és fejlesztésre irányuló stratégiák, csak akkor fenntarthatóak hosszabb távon, ha a kedvezményezett csoportok teljes mértékben részt vesznek a döntési folyamatokban11.

Tiltakozás az isztambuli Taskim Gezi Parkban, 2013 június, Fotó: Fleshstorm.

Tervezés és a kormányzás arculat váltása Kevés olyan terület van, ahol a kormányzás és a döntéshozás közvetlenebb módon érinti az embereket, mint a helyi épített környezet tervezése. A világ számos részén ismerik fel, hogy a tervezés akkor eredményes, legitim és demokratikus, ha a döntések a megfelelő területi szinten történnek társadalmi részvétel és egyeztetés keretében, és a tervezés kimenetelében érintettek mindegyikének bevonásával. Angliában a szomszédsági – (neighbourhood:lakókörzet ) tervezés ad nagy szerepet a közösségeknek a környezetük alakításáról szóló párbeszédben. Világszerte tapasztalható, hogy a közösségek részt vesznek a tervezési folyamatban, és jelentős törekvések születnek az optimális részvételi gyakorlat kialakítására. Az Egyesült Államokban például a tervezők a klímaváltozással kapcsolatos szemléletformálás, készségfejlesztés útján kapcsolták a lakosokat a tervezési és döntési folyamatba12, míg Kelet Afrikában a társadalmi részvétellel történő tervezés a szegénység mérséklésének eszköze13.

Tervezés és politika A 2013-14-es isztambuli lázadás a tervezés és a politika kapcsolatának közvetlen példája14. A Taksim Gezi Park beépítésére vonatkozó döntés heves társadalmi tiltakozást váltott ki. Ez fejlődött országos méretű ellenállássá és a politikai rendszerrel való társadalmi elégedetlenség kifejezése lett15.

Az Egyesült Királyságban és Írországban a lakásügy és a szolgáltatások válnak gyakran politikai színezetűvé. A lakáshiány arra késztette a politikai pártokat, hogy szakpolitikai megoldásokkal álljanak elő. Az egymást követő kormányok sorra kudarcot vallottak a hosszú távú energetikai szabályozási rendszer kialakításában is, mely segítette volna a szükséges beruházásokat az energetikai ágazatban, így tovább nőtt a kereslet és kínálat közötti olló.

A kormányzás és a gazdaság összefüggéseiről szóló vita ma arról szól, hogy érdemes több hatósági jogot és erőforrást a központi kormánytól a városok és városrégiók szintjére delegálni, hogy így azok saját gazdasági útjukat követhessék a saját erejükre támaszkodva16. Bár nagyszámú kutatás támasztja alá a decentralizáció gazdasági előnyeit, azért az empirikus bizonyítékok ennél árnyaltabb valóság mutatnak.

18

Gazdaság

Chicagoban például eredményes volt a helyi

Az ország első városi infrastruktúra trösztje

döntéshozók közreműködése és segítése a város

finanszírozza a közlekedési, adat- és

gazdaságának fejlesztésében. Rahm Emanuel

energiaszolgáltatási infrastruktúrák következő

polgármester nagy ívű tervet dolgozott ki, a

generációját. A tröszt honlapján keresztül a városi

Gazdasági Növekedés és Munkahelyek Tervét.

vezetés olyan széleskörű adatbázist osztott meg,

Ez tíz stratégiát tartalmaz olyan célokkal, mint a

amelyre a lakosoknak, a vállalkozóknak és a

modern gyáripar, a célzott munkaerő fejlesztés

cégeknek szükségük van a szolgáltatásokhoz való

és a helyi értékek hasznosítása. A cégek,

jobb hozzáféréshez, a termékfejlesztéshez és az

vállalkozások, civil szervezetek, egyetemek és

üzleti lehetőségek feltárásához. A város emellett

mások bevonásával Chicago városa és partnerei

mérsékelte az kormányzás szervezeti egységeinek

valódi sikert értek el.

széttagozódását, növelte a hatékonyságot, csökkentette a költségeket és javította a munkaerőképzést. Fotó: sinnbadd2211

A kutatások szerint egyaránt van pozitív és negatív kapcsolat a decentralizált kormányzás és a hatékonyság, a közszolgáltatás és az országos egyenlőtlenségek között. Nagyobb hatalom nélkül azonban a városok nem lesznek képesek a térbeli tervezés segítségével helyi bázisú fejlesztéspolitikát és döntéshozást megvalósítani, nem is szólva a helyi környezet alakításáról, melynek révén választ lehet adni a Planning Horizons sorozatban bemutatott kihívásokra.

19

20

Hozzunk jobb döntéseket a helyekről | 2017 Február | Gazdaság

21

Fiskális decentralizáció Nincs konzekvens tapasztalatunk annak alátámasztására, hogy a kormányzás decentralizált vagy centralizált módja pozitív vagy negatív hatással van a gazdaságra nézve. Ennek oka az a nyilvánvaló tény, hogy a helyek, települések különböznek egymástól és rengeteg tényező befolyásolja a növekedést és fejlődést. Ezek közé tartozik a kormányzási struktúra is, amely ugyanígy befolyásolja a gazdaság működését. A térbeli tervezés szemszögéből az látszik, hogy a fiskális decentralizáció segít a modern városi gazdaságfejlődés fokozódó agglomerációs (koncentrált) előnyeinek17 kihasználásában. Ott, ahol gazdasági előnyök keletkeznek, az intézmények, politikák és kormányzási modellek abban a léptékben alakulnak ki, amelyik a terület tényleges társadalmi-gazdasági léptékéhez illeszkedik18.

Fotó: MacAllenBrothers.

Ennek van értelme. A tervezés célja életrevaló helyek létrehozása. Ehhez beruházás, politika, sokféle szakértelem és ágazat és sokféle infrastruktúra szükséges a közlekedéstől az egészségügyön keresztül az oktatásig. A térbeli tervezés által megkívánt vertikális és horizontális integrációt nehezíti az ágazati keretekhez kötött vagy szakirányú finanszírozás és a hatalom és erőforrások országos kormányzati szintű koncentrációja.

A fiskális decentralizáció az egyik lehetséges út az ágazati keretekből a helyi bázisú politika felé történő elmozdulásban. Azért, mert az erőforrások átruházása elvileg lehetőséget ad a helyi vezetőknek a terület alakításához, a szolgáltatások szervezéséhez, koordinálásához és integrálásához a tág városrégióban19.

Ugyanis, ha egy térség a saját költségvetésen belül nagyobb arányban tud forrásokat bevonni saját jogán, akkor nem kell könyörögni a központi forrásnál (például közlekedési beruházáshoz), mint egy a sok konkurens kérelmező között.

Ezzel időt is lehet nyerni. Ráadásul a helyi hatóság könnyebben mozgatja a pénzösszeget az egyik költségvetési fejezetből a másikba, és így elég pénzt halmozhat fel egy projekthez, amelyiknek megvalósítása széleskörű előnyökhöz vezet. Példa erre az aktív utazásba való beruházás, amely az egészségügyi költségeket csökkenti.

Fiskális decentralizáció az Egyesült Királyságban Van ugyan némi elmozdulás a decentralizáltabb kormányzás felé, de az EK még mindig a világ egyik legcentralizáltabb országa fiskális értelemben20. Már egyre nagyobb az érdeklődés a hatalomnak a városokra való átruházása iránt, hogy legyen joguk helyben szerezni, tartani és költeni pénzt. Skóciában a 2007-es Konkordátum lehetővé tette az elkülönített alapok nagy részének átruházását a helyi hatóságokra, és lehetőséget adott a források felhasználására a saját céloknak, igényeknek megfelelően.

A közszolgáltatási reformról szóló Független Skót Költségvetési Felülvizsgálat és a Christie Bizottság hangsúlyozta, hogy a kormánynak a településekkel közösen kell a közszolgáltatást és a jóléti rendszert működtetni. Skóciában vezették be a Településtervezési Partnerségi (community planning partnership) rendszereket is, melyek célja a Skócia Kormányával egyeztetett célok megvalósítása21.

Decentralizáció és az európai gazdaság Az Európai Unió a nemzetközi integráció és kormányzás legjelentősebb jelenkori projektje, ugyanakkor Európában még mindig élesek (és sok esetben fokozódnak) a regionális gazdasági különbségek22. Az euro térség gazdasági

Esettanulmány: Medellín Medellin jelentős gazdasági előrehaladást tett meg az 1990-es évek vége óta. A helyi aktivitás kulcsszerepet töltött be ebben.

A Helyi Fejlesztési Állam (LDS) modell alkalmazták, amely szerint az országos szintnél alacsonyabb kormányzati szintnek kell proaktív módon kezdeményezni az intézményes és szervezeti infrastruktúra

válságát egyebek között a tagországok közötti, tarthatatlan makro-ökonómiai egyenlőtlenségek okozták23, és hozzájárultak ehhez a gazdasági irányítás súlyos hibái24 is. Ezért átvizsgálták az EU kormányzási rendszerét és jelenleg a kohéziós politika új generációját dolgozzák ki. A gond az, hogy az EU döntéshozási struktúrája még mindig a nemzeti kormányokra fókuszál, pedig a gazdasági növekedést alacsonyabb szinten, a városok és város régiók szintjén kellene ösztönözni25.

Kormányzás és gazdasági fejlődés a fejlődő világban Jelenleg is több mint egy milliárd ember él extrém szegénységben, és az országok közötti és országokon belüli egyenlőtlenség fokozódik. Ennek egyik oka, hogy a gazdasági

kiépítését, amely a mikro, kis és középvállalatok létrejöttét és a közösségi fejlődést segíti elő.

Medellinben 14 vállalkozást támogató központ jött létre a legszegényebb körzetekben, és a Banco de las Oportunidades mikro-hiteleket folyósít a vállalkozó-kedvű lakosoknak új vállalkozás létesítésére.

fejlődés területenként rendkívül differenciált.

Ezért a fejlesztéssel foglalkozó nemzetközi körök a kormányzás javítását hangsúlyozzák, ezt tartják a fejlődő világ alapvető stratégiai feladatának. Az Egyesült Nemzetek Fejlesztési Programja (UNDP) egyik fő vizsgálati területe a kormányzás. Az Nemzetközi Fejlesztési Minisztérium (DFID) munkájában is a kormányzás tölti be a fő szerepet26. A kormányzás és a gazdasági következmények összefüggései határozták meg az Egyesült Nemzetek Millenniumi Fejlesztési Célkitűzéseit is. Fontos azonban, hogy a jó kormányzás létrejöttének néhány fontos előfeltétele van, ilyen a foglalkoztatottság bizonyos szintje, a gazdasági stabilitás és a civil társadalom nyugalma27.

22

23

Hozzunk jobb döntéseket a helyekről | 2017 Február | Gazdaság

Közlekedés A Planning Horizons tanulmányokban és a közlekedésről és infrastruktúráról szóló állásfoglalásokban az RTPI mindig felhívta a figyelmet, hogy a politikák alakítói és a döntéshozók nem veszik figyelembe a közlekedés, a gazdasági növekedés, a javakhoz, munkahelyekhez, oktatáshoz egészségügyi és más szolgáltatásokhoz való hozzájutás térbeli összefüggéseit. A kormányzás szervezeteinek a közlekedésre vonatkozó nagy kihívása, hogy dialógust kell folytatni a közlekedési projektekhez fűződő egymást keresztező érdekek képviselőivel28.

Egyesült Királyság A közlekedési rendszer a királyság centralizált irányítási struktúrájának fizikai leképeződése.

London és a Délkelet Anglia régió kiváló kapcsolatokkal rendelkezik, miközben az Észak Anglia régió városai között viszonylag alig van kapcsolat29. Az olyan projectek, mint a HS2, a tervezett nagysebességű vasút London, Közép-Anglia, Észak-Nyugat Anglia és Yorkshire, majd az Északi Csomópont kezdeményezés próbál jobb országos és regionális kapcsolatot építeni és ezzel megoldani az egyenlőtlenséget. Üdvözlendők az ilyen ambiciózus projektek, de az egész rendszerre kiterjedő stratégiára volna szükség, hogy az infrastruktúrára történő ráfordítások megtérüljenek. Jelenleg a közlekedési infrastruktúrával foglalkozó testületek nem olyan alapon működnek, mint a többi, kapcsolódó ágazat, például a lakásügy és munkaügy30, más szempontok, alapelvek mozgatják, a tervezési keretek is eltérőek.

Előfordul, hogy éppen az a döntési szint, ahol a közlekedésfejlesztéssel kapcsolatos döntések születnek, akadályozza a projektek végrehajtását. Például a Nyugat Part fővonal fejlesztését akadályozták a központi kormány szintjén a projektről hozott döntések31. A megvalósítás lassú üteme is gyakran károsítja a regionális gazdaságot32.

A jogok és erőforrások egy részének átruházása a városokra és városrégiókra megoldaná a szétaprózódás problémáját és a London és Anglia többi része közötti, a gazdaság, oktatás, egészségügy és foglalkoztatás terén mutatkozó egyenlőtlenség kérdését is. Ha a helyi szintű vezetőknek nagyobb mozgásterük

lenne, ha a döntések során figyelembe vennék a terület sajátosságokat és különbségeket, akkor a megvalósítás is gyorsabb lenne.

Ugyanakkor, a decentralizáltabb rendszer korlátozná a központi hatóság kapacitását a nemzeti érdekek képviseletében, az országos területi egyenlőtlenségek csökkentésében33, a szolgáltatások konzisztens színvonalának biztosításában34.

A közlekedési infrastruktúra irányítása a fejlődő világban A fejlődő országokban is megfigyelhető, hogy hiányzik a kellő kapcsolat a területfelhasználás és a közlekedés tervezése között.

Az infrastruktúra ügyek kezelési hiányosságai miatt sokszor nem a megfelelő projekteket finanszírozzák, nem a megfelelő területek kapnak elsőbbséget és nem törődnek azzal, hogy az állampolgároknak mire van szükségük.

Az hogy a közlekedés tervezés fókuszában a motorizált járművek számára több útvonal biztosítása volt, az urbanizált, beépített területek terjeszkedését eredményezte, ahol jelentős mértékű az autóhasználat és a nagy távolságok miatt a közösségi közlekedés nem életképes megoldás (mindez természetesen nemcsak a fejlődő országokra jellemző). A nagyobb útkapacitás gyakran nagyobb járműforgalmat generál, emiatt nagyobb lesz a zsúfoltság és romlik a fizikai és élő környezet minősége – ez

tapasztalható olyan városokban, mint Lagosz, Dakka, Addisz-Abeda és Ho Chi Minh város.

Számos fejlődő országban nehéz a városok kormányzása, mert a város túlnő azon, amit szabályozni és kezelni képesek a tervezők, és amit elbírnak az erőforrások37. A McKinsey Global Institute-nál a világ 400 városára és városrégiójára készített esettanulmányok alapján végzett kutatás szerint a kormányzási struktúra megváltoztatásával jelentősen nőhetne az infrastruktúra hatékonysága, és milliárdokat lehetne megtakarítani a projektekre vonatkozó jobb döntésekkel és a meglevő projektek megvalósításának korszerűsítésével. Ehhez az kellene, hogy a víz, terület-felhasználás, közlekedés, lakás és foglalkoztatás ügyeiért felelős osztályok intenzíven működjenek együtt.

Közlekedés és az európai gazdaság Európában számos régió rendelkezik jó közlekedési kapcsolattal, de nagy a különbség a régiók között, jellegzetesen ilyen a Kelet-Nyugat válaszvonal. A közlekedési hálózatok a gazdag területeken koncentrálódnak; Németország és Franciaország például nagyon jól kapcsolódik Euróba többi részéhez, ellentétben Kelet Európa egyes részeivel35. A regionális és helyi léptékű közlekedési elérhetőséggel foglalkozó ESPON TRACC kutatás36 szerint az alapanyaghoz és a piacokhoz jól hozzáférő területek hatékonyabbak, versenyképesebbek és általában sikeresebbek, mint az elszigetelt területek. A közlekedési kapcsolat különbözőségei állandósítják a regionális gazdasági egyenlőtlenségeket. A regionális egyenlőtlenségekkel együtt járnak az EU kormányzás hatalmi egyenlőtlenségei is.

Fotó: Kamako.Mi.

Case study: Santiago de Chile Santiagoban a nagyvárosi (metropolisz) helyhatóság szakosztályainak együttműködése révén az eddig sok évtizedes problémákkal küszködő közlekedési rendszer jelenleg sokkal jobban működik. Az 1990-es években a decentralizáció révén nőtt a regionális szinten irányított közösségi beruházások aránya, nőtt a decentralizált projektek finanszírozását szolgáló pénzalap.

A városvezetés továbbá összehívta a korábban egymással versengő magán szolgáltatókat és a közösségi testületeket, és közösen dolgozták ki a város közlekedési rendszerét38.

24

Hozzunk jobb döntéseket a helyekről | 2017 Február | Gazdaság

25

Innovatív megoldások a kormányzásban Az, hogy a helyi és regionális (valamint országos és magasabb) politika és a döntéshozás szintjén mennyire lehet alakítani és befolyásolni a stratégiákat, függ a vezetéstől, a hálózatoktól és a politikai vállalkozó kedvtől, valamint attól, hogy miként tudják a megfelelő erőforrásokat bevonni39. Ilyen tényezők figyelhetők meg a „stratégiai városok40” esetében, mint Malmö, ahol a felelősség és az erőforrások összhangban vannak, és a helyi vezetők innovatív megközelítést alkalmaztak a kormányzásban. Az alábbiakban összevetjük Malmö példáját, és az innovatív kormányzási módszerek szerepét a folyamat sikerében Leeds és Fokváros példájával, ahol a növekedés ellenére, az erőforrások hiánya miatt nem mindig tudtak megfelelő intézmény kapacitást kiépíteni a növekedés előnyeinek kihasználására.

Malmö, Koppenhága és az Øresund régió többi kisebb városa jelentős beruházásokat vonzó konurbációt alkot42. A régió43 sikerének titka, hogy a helyi vezetők képesek önálló cselekvésre.

Fotó: Jorchr-Malmö rådhus.

Malmö (Svédország) Svédországban a helyi hatóságok jelentős hatalommal és erőforrás bázissal rendelkeznek.

Malmö is részesült a hatalomnak a városi szintre való delegálásából és emellett szervezeti megújítást is végre hajtott41. Ennek révén vált Malmö a1990-es évek közepétől hanyatló ipari városból Európa egyik leginkább fenntartható városává.

A hajóipar összeomlása az 1990-es évek elején olyan mértékű volt Malmőben, hogy teljesen új gazdasági felépítésre –szerkezetváltásra - lett szükség a városban. A városi vezetők elhatározták, hogy a város gazdasági fókuszát radikális irányváltással a modern, fenntartható és a klímaváltozás kihívásaira felelő irányba helyezik át. Innovatív megoldást alkalmaztak, melynek keretében a felhagyott ipari területet modern, fenntartható lakóterületté alakították át.

Az Øresund EcoMobilitás projektet44 azért kezdeményezték, hogy fenntartható közlekedési hálózat alakuljon ki az áruk és személyek szállítására Skandinávia legnagyobb forgalmi csomópontjában. Ez a svéd-dán határon átnyúló kezdeményezés az egyetemek, vállalatok és hatóságok együttműködésével, térbeli tervezés eszközével törekszik a klíma-barát közlekedés kapacitásának növelésére.

Fotó: Andrew roberts uk.

Fotó: Felix Gottwald.

Leeds (Anglia)

Fokváros (Dél-Afrika)

Leeds hasonlít Malmőre abban, hogy a városvezetők innovatív módon próbálták bevonni a helyi érdekelteket a város tervszerű fejlesztésébe. A recesszió hatásait és a széleskörű környezeti problémákat felismerve a város olyan növekedési stratégiát dolgozott ki, amely a fenntartható fejlődésre épül és célja a pénzügyi és üzleti szektor bevonásával az alacsony széndioxid kibocsátású, a környezetet előtérbe helyező új beruházási lehetőségek kihasználása, mint. Leeds várostervezési kezdeményezése a Leeds Initiative, partner kapcsolatra épül a térség fő közösségi, magán és harmadik szektorbeli szereplőinek bevonásával. Törekvése kiterjed olyan területekre, mint a gazdasági fejlődés, társadalmi, környezeti problémák. A város Malmőhöz hasonlóan a térbeli tervezés segítségével foglalja egységbe a szerteágazó kérdésköröket.

A fejlődő gazdaságokban sokszor van erős üzleti szektor, miközben hiányzik a fejlesztés tervezéséhez szükséges intézményi kapacitás.

Az egyik megoldás lehet a közösségi és magánszektor közti partnerkapcsolat, a PPP modell. Több szervezet, így az OECD is ajánlja a magánszektor, s civil társadalom, nem-kormányzati szervezetek, jótékonysági szervezetek és más érdekeltek bevonását az innovatív eljárások kialakításába és megvalósításába a fejlődő országokban. Sokszor azonban az önkormányzatok oldaláról hiányzik az intézményi kapacitás a magánszektor szervezeteivel való kapcsolatok kezeléséhez és az ilyen kapcsolatokból származó társadalmi előnyök maximalizálásához.

Azonban az Egyesült Királyság centralizált irányítási rendszere miatt Leeds vezetői elgondolásaik megvalósításában nem rendelkeztek olyan mozgástérrel és erőforrásokkal, mint Malmő. Leeds ezért nem is tudta teljesen megvalósítani innovatív stratégiáját.

A fő fejlesztéspolitikai célok, mint az innováció és szakképzés, a helyi erősségek, mint az egészségügy és gyógyászat kibontakoztatása valamint a fejlődő kreatív és digitális vállalkozások megkapták a helyi politikai támogatást, de a stratégia kiérleléséhez szükség van a központi kormány segítségére és olyan országos irányítási rendszerre, mely jogosítványokat és erőforrásokat ad át városi szintre, és ez nem fér be az ország centralizált irányítási rendszerébe.

Fokváros példája jól demonstrálja ezt, mert itt a városi kormányzat partnerséget alakított ki a magánszektorral45. Az apartheidet követően a városvezetés kapacitás hiánya miatt a magán városfejlesztési vállalkozások gyakorlatilag kisajátították az újraelosztásra alapuló politikai diskurzust és privilegizált helyzetű Városi Innovációs Körzeteket (City Innovation District) alakítottak ki. Ezzel állandósultak a korábbi egyenlőtlenségek és a társadalmi és területi elkülönülés. Voltak pozitív eredmények is, például csökkent a bűnözés, de a városvezetés forráshiánya miatt a partnerséget, mint elsődleges finanszírozó a magáncégek uralják, és ez végül rosszul tervezett, társadalmi ellentmondásokkal terhes fejlődést eredményezett.

26

Környezet

Az energiatermelési technológiák innovációja

technológiák terén az állami támogatások a lehető

a feltétele annak, hogy az Egyesült Királyság

legnagyobb hatást érjék el, s így hozzájáruljanak a

elérje 2050-re a klímaváltozás miatt kitűzött, az

fenti szervezetekkel közösen meghatározott célok

üvegházhatású szennyezőanyag kibocsájtás

eléréséhez.

ambiciózus 80%-os csökkentését. Az országban

Az Egyesült Királyság törvényben rögzítette,

a Low Carbon Innovation Co-ordination Group

hogy az ország energiaigényének 15%-át

(LCICG), azaz az alacsony karbon kibocsájtás

megújuló energiaforrásokból fedezi 2020-ra.

innovációját koordináló csoport fogja össze azokat

Ennek megvalósítása nagyban segítené az

a nagy, az állam által támogatott szervezeteket,

energiabiztonsággal és a karbon- csökkentessel

amelyek az alacsony karbon kibocsájtásra

kapcsolatos vállalások teljesítését.

irányuló innovációt segítik elő. Az LCICG arra

Foto: James 71

törekszik, hogy az alacsony karbon felhasználású

A környezet-orientált kormányzás a fenntarthatóságot tartja az emberi tevékenységek menedzsmentje elsődleges kritériumának, mind politikai, mind társadalmi vagy gazdasági téren. Ez a fejezet azokat a területeket veszi górcső alá, amelyekben komoly ellenállásba ütközik a környezet-orientált kormányzási modell alapelveinek érvényesítése. A globális kormányzat kudarca a klímaváltozás ügyében való előrelépésre, a legnagyobb karbon előállító iparágak feletti állami kontrol elvesztése és a demográfiai változások következményeként fellepő környezeti problémák mind azt sugallják, hogy meg kell találni a környezeti gondok kezelésére leginkább alkalmas kormányzási szintet.

27

28

Hozzunk jobb döntéseket a helyekről | 2017 Február | Környezet

29

Klímaváltozás A tudomány egyetért abban, hogy az emberi tevékenység az éghajlatváltozás motorja. A Planning Horizons sorozat Jövőálló társadalom című része bemutatta, hogy szükség van a bolygó és az emberiség jövőjében bekövetkező változások - az emelkedő tengerszintek, a növekvő hőmérséklet, az aszályok, a kényszerű migráció és az egyre kiélezettebb regionális feszültségek – kezelésének jóval koherensebb, koordináltabb tervezésére.

A világ 18 nagyvárosának részvételével alapult a C40 szervezet 2005 októberében,

A mai világban a nemzetállamok a multinacionális cégekkel és társadalmi-politikai szervezetekkel versenyeznek a hatalomért. A különböző hatáskörök és hatalmi koncentrációk sokasága és átfedése miatt, több megfigyelő szemében a “globális kormányzás” gyakorlatilag lehetetlen. Mások amellett érvelnek, hogy az egymást átfedő hatáskörök végül egyfajta globális kormányzás megjelenéséhez vezetnek majd, és ez a normák térnyerésén, és a nem hivatalos szokásjogokon és rendszereken keresztül materializálódik.

Ebben a vitában különösen nagy jelentőségű az éghajlatváltozás. Mivel a klímaváltozás által generált környezeti gondok hatásai az egész bolygóra kiterjednek, elfogadott a nézet, hogy

általában a környezetet érintő döntéshozásnak, azaz a környezet-orientált kormányzásnak is globális szinten kell történnie. Azonban a tény az, hogy a valóban globális feladatot jelentő éghajlatváltozás kezelésére tett kísérletek eddig nem jártak sikerrel, amely talán annak is a jele, hogy a globális szinten történő irányítás megvalósulása túlságosan is optimista dolog, legalábbis belátható időn belül.

A klímaváltozással szembeni együttes fellépésre irányuló azon törekvések, melyek az egyes államok kollektív fellépésére építettek – kezdve az ENSZ Agenda 21 programjától a 2009 koppenhágai ENSZ klímakonferencián kialakult patthelyzetig – relatíve kevés globális szinten is értelmezhető lépest eredményeztek.

amikor Ken Livingstone londoni polgármester meghívására a résztvevők az üvegházhatású gázok kibocsájtásának csökkentese mellett kötelezték el magukat. A szervezet azóta jelentősen kibővült (www.c40.org).

Fotó: Világgazdasági Forum

Jelenleg a globális környezeti kormányzást több tényező is akadályozza a környezettel kapcsolatos gondokkal szembeni hatékony fellépésben. Ilyen többek az ENSZ megrendült irányító szerepe, a pénzügyi intézetek részvételének hiánya, valamint a kereskedelmet ösztönző intézkedések és a környezetvédelmi megállapodások betartása között feszülő súlyos érdekellentétek.

A nemzetközi környezetvédelmi egyezmények célja éppen az lenne, hogy beépüljenek az aláíró országok nemzeti vállalásaiba, amelyek azután hatnának a helyi, lokális szintű intézkedésekre.

Akadnak olyan országok is, ahol az erős nemzeti kötelezettség vállalás hiányában a városok vállalták magukra intézkedéseket.

A 2007-2008-ban bekövetkezett ausztráliai aszály következtében kiszáradt tó (Dél-Ausztrália, Rawnsley Park Station) az olyan drámai éghajlati jelenségek, mint a szélsőségesen magas hőmérséklet és az országszerte jelentkező hosszú távú szárazság miatt, a klímaváltozás folyamatosan jelen van a közbeszédben és a politikában. Fotó: Peripitus

A szénkibocsájtás visszafogására sok helyen született szubnacionális szintű intézkedés, mint például: közösségi kerékpár hálózatok kiépítése, a LED utcai világítás alkalmazása, a tömegközlekedés fejlesztése, a “dugódíj” bevezetése, az épületek energiahatékonysági minősítéséhez szükséges jogszabályi háttér megteremtése, a hulladék újrahasznosító rendszerek csatasorba állítása, vagy a napenergiát termelő telepekre vonatkozó adó visszatérítés. Mindehhez képest elenyésző a nemzetközi és az országos szint teljesítménye, ahol a klímaváltozásról szóló tárgyalások gyakran patthelyzetben végződnek, és egyes

országok egyszerűen csak ignorálják a meghatározott szénkibocsájtási limit betartását.

Jó példa a városi szinten történő eredményességre a C40 Városok nevű szervezet, melynek keretein belül, a polgármesterek globális koalíciója dolgozik az éghajlatváltozáshoz való adaptáció előmozdításán. A szervezetbe tömörülő 59 város közel 8000 intézkedést hajtott végre a különféle szektorokban. A C40 tagok össznépessége együttesen eléri a 297 millió embert, akik a világ GDP-nek 18%-ért és a globális karbon kibocsájtás 10%-ért felelősek. A klímaváltozás elkerülhetetlen és nagy valószínűséggel előforduló hatásaihoz való adaptáció során a városvezetők egyik legfontosabb eszköze a területhasználat tervezése és a tervezési jogkör felett gyakorolt hatalom. A C40 városokra együttesen nézve általában igaz, hogy a városok erős és széles jogkörrel rendelkeznek – beleértve a városi zöldfelületek és a biodiverzitás menedzsmentjét és- a tradicionális várostervezést.

30

31

Hozzunk jobb döntéseket a helyekről | 2017 Február | Környezet

A városi szolgáltatások ágazatai A közszolgáltatások terén történő közvetlen állami szerepvállalás mellett egyre inkább előtérbe kerülnek a köz- és magán együttműködésen (PPP), kiszerződésen alapuló megoldások. Ezek az alternatív megoldások alkotják a városi szolgáltatási ágazatot, melybe azok a magán- és civil szervezetek tartoznak, melyek egyrészt a mindenkori kormányzat helyett vagy épp a kormányzat számára nyújtanak közszolgáltatásokat.

Ennek a megoldásnak sok előnye van, de rendkívül megnehezíti a köz- és szakpolitikai célkitűzések megvalósítását. A karbon kibocsájtás csökkentése például a legtöbb fejlett országban megfogalmazott cél, azonban ennek valós elérését fokozatosan nehezíti a szennyezést kibocsájtó szolgáltatási ágak – mint például az energiatermelés és a közlekedés – feletti állami kontroll gyengülése.

Egyesült Királyság Az Egyesült Királyságban a közszolgáltatások biztosításában jelentős szerepet játszik a városi szolgáltatási ágazat. A kormányzat maga 187 milliárd angol fontot költ évente bizonyos javak és szolgáltatásokra a civil szektorral együttműködésben, melynek nagyjából fele közszolgáltatások biztosítására kiszerződött tevékenységekre megy el. A tervezés és a kormányzás terén aggodalomra ad okot, hogy ez a struktúra az alapvetően összefüggő funkciók töredezettségéhez vezet.

Nagy-Britanniában általában igaz, hogy a különböző szervezetek hatáskörébe tartozik az energiaügy, a hulladékkezelés, a közlekedés és a vízügy, amelyek között az interakció minimális, ha egyáltalán előfordul. A helyzet az, hogy az energia- és vízügy, a hulladékkezelés, a telekommunikáció, a zöld területek menedzsmentje és sok más olyan ágazat számára, mely valójában formálja és létrehozza ezen infrastruktúrákat, nem szükséges hogy azonos alapon tervezzenek. Ráadásul teljesen eltérő mozgatóelvek és fejlesztési elgondolások szerint működnek. Ez a struktúra gyakran ágazatközpontú és szűklátókörű működést, és elégtelen kimenetelt eredményez. Ahhoz hogy országos szinten megegyezés születhessen olyan szereplők között, akik egyébként teljesen eltérő nemzeti prioritások megvalósításán fáradoznak, hosszú idő és sok erőfeszítés szükséges. Így az egyes területek és helyszínek közös beruházáson alapuló fejlesztése is komoly késedelmet szenvedhet. Ezért legtöbbször a “tervezés” kerül pellengérre, habár a késedelem magában, az intézményrendszer működésében van kódolva.

Ideális esetben a politikai vezetők integrálják a különböző fejlesztési és területhasználati stratégiákat és szakpolitikákat az olyan más programokkal és fejlesztéspolitikákkal, amelyek befolyásolják az egyes települések és helyszínek funkcionális működését és jellegzetességeit, azért, hogy elkerüljék a szükségtelen vagy nem kívánt térbeli hatásokat és felerősítsék az előnyös kimenetelt. Tipikusan ilyen ágazati politika a közlekedés, a regionális politika, az árvízi kockázat kezelés, és a mezőgazdaság. A magántársaságok érthetően előtérbe helyezik azokat a funkciókat, amelyért ők maguk felelősek, és a jelenlegi struktúra szerint alig vagy egyáltalán nem motiváltak arra, hogy más funkciókkal és szolgáltatási területekkel működjenek együtt. Ebben a rendszerben a közös együttműködésen alapuló tervezés, és annak vertikális és horizontális integráló szerepe komoly kihívásokkal kerül szembe.

A kormányzás szempontjából fontos lenne a városi szolgáltatások, és az azok egymásra gyakorolt hátasa alapján kirajzolódó kép egészének áttekintése. Ha a városi szolgáltatások amúgy rendkívül széles palettájának irányítása ugyanazon intézmény – legyen az állami vagy másféle – feladata lenne, az esélyt adna arra, hogy a különböző közszolgáltatások egymásra és a környezetre gyakorolt hatását figyelembe vegyük. Ez pedig sokkal könnyebbé tenné az országos szintű környezeti – beleértve az épített és a természeti környezetet is – stratégiák megtervezését és végrehajtását is.29

Esettanulmány: Vízszolgáltatás Dél-Afrikában A fejlődő világ országaiban a vízszolgáltatás privatizálására való törekvés rengeteg problémát hozott felszínre, nem utolsó sorban a vízhálózat országos lefedettségének hiányát. Dél-Afrikában a víz szállítási költsége olyan magas, hogy lehetetlenné teszi a szegénységben élők számára, hogy ivóvízhez jussanak, mert nem tudják megfizetni.

A világ legnagyobb vízszolgáltató cégei (Biwater, Suez, Saur) részvételével olyan minta projekt beruházások valósulnak meg Dél-Afrikában, amelyekben a vízellátás magas költségesei miatt a lakosság vízellátása lehetetlen.

A szolgáltatás nem terjed ki a lakosság legszegényebb rétegeinek lakóhelyeire, így sok alacsony jövedelmű ember szakadt le a rendszerről, és széles körben elterjedtté vált az előre fizetős, kártyás fogyasztásmérő felszerelése, s ráadásul mindehhez nagyon alacsony színvonalú szennyvízkezelés is társul. Erre válaszul civil társadalmi szerveződések jöttek létre, melyek az ivóvízellátást és szennyvízkezelést szolgáltató magánvállalatokkal együttműködve igyekeznek az ivóvízhez és a szanitációhoz való alapvető emberi jogokat elismertetni.

A fejlődő világ országai A közszolgáltatások kulcs szerepet játszanak az életminőség javításában és a szegénység csökkentésében. Az ENSZ Millenniumi Fejlesztési Célkitűzései (Millennium Development Goals) közé tartozik, hogy a 2015-re a megfelelő vízellátás és alapszintű szennyvízkezelés nélkül élő népesség aránya megfeleződjön. A célkitűzés magába foglalja a kormányzatok azon kötelességét is, hogy javítsák a közszolgáltatások elérhetőségét.

A tények az mutatják, hogy a fejlődő világ országainak kormányzatai rendre elhibázzák, hogy lépést tartsanak a közszolgáltatások kiépítésében, a népesség növekedésével. A Világbank „World Development Report” című jelentésében kitér arra, hogy a fejlődő országok kormányai a költségvetésük átlagosan mindössze harmadát fordítják a közszolgáltatások létrehozására. Számos esetben pedig még így sem sikerül a szolgáltatásokat elérhetővé tenni a legszegényebb rétegek számára, melynek oka; gyakran a források „elszivárgása” azaz a korrupció, a magas adminisztrációs költségek és infrastrukturális problémák. Az urbanizálódó térségekben a közszolgáltatások jobb menedzsmentjéhez, irányításához olyan eljárások szükségesek, amelyekben a helyi önkormányzat és a lakosság nagyobb befolyást gyakorolhat a szolgáltatások felett. Ugyanis a jó helyi kormányzás – mely magába foglalja a gazdasági és a közigazgatási szférát is – és az egészséges polgári társadalom, illetve ezek képviselőinek bevonása lényeges az állampolgárok ellenőrzési képességnek (monitoring)

Szemét deponálás Perubabn Fotó: Alex Proimos.

növeléséhez, amely pedig kikényszeríti a jobb minőségű szolgáltatásokat mind a magán, mind a közszolgáltatoktól.

Okos városok Az úgynevezett okos város vagy “ smart cities” kezdeményezések jelentik az egyik utat, melynek során a szereplők megkísérlik az információs és kommunikációs technológiák (ICT) használatával nyert adatok segítségével jobbá tenni és integrálni az olyan hiányos városi szolgáltatásokat, mint például az energiaszolgáltatás, a közlekedés és a szennyvízkezelés. Az okos város megközelítés hívei az mondják, hogy a jobb információ-gyűjtés és elemzés, az adat megosztás, a menedzsment és az analízis elősegíti a szolgáltatások teljesítményét és hatékonyságát. Azonban az okos város idea egyúttal kétségeket is ébreszt a döntéshozás esetleges további fragmentálódása miatt, és kérdés, hogy a lakosság érdemben be tud-e kapcsolódni a döntéshozásba.30

32

33

Hozzunk jobb döntéseket a helyekről | 2017 Február | Környezet

Demográfia Ahogy már a Planning Horizons sorozat Térben Gondolkodva című részében is említésre került, a népesség növekedéssel kapcsolatos közbeszéd jórészt az országos trendekre fókuszál. Míg globálisan a jövőbeni népesség növekedés túlnyomó része a fejlődő világ országaiban manifesztálódik (ahogy az alábbi grafikonon is kirajzolódik), a demográfiai változás a fejlett országokat is érinti majd, habár gyakran egészen eltérő módon.

Bár sok elemző szerint ezek a nagy kihívások leginkább országos szintű térbeli stratégiákat követelnek, az egyes országokon belüli, és az egyes térségek közötti jelentős eltérések miatt szövevényesebb és komplexebb, több szintű kormányzásra lesz szükség. Kritikus összetevővé válik majd a köz- és szakpolitikák országos és lokális szintek közötti vertikális koordinációja, azért hogy a területi különbségek menedzselhetők legyenek, illetve a politikák és stratégiák végrehajtási hatékonysága megnövekedjen.

intézmények rendelkezésére álló erőforrások elégségesek legyenek a különböző demográfiai helyzetből adódó sajátos szituációk kezelésére, mégpedig a kormányzás minden szintjen.

Ebben a tervezésnek is kulcsszerepet kell játszania, kezdve a jövőbeni népességszám előrejelzések és demográfiai szcenáriókhoz szükséges bizonyítékok összegyűjtésével és rendszerezésével, a szükséges lakásellátottság biztosításán és a mezőgazdasági, természeti és épített környezet közötti egyensúly megteremtésén át a környezeti terhelés csökkentéséig.

A kormányzás és demográfiai trendek az Egyesült Királyságban Az Egyesült Királyságban – ahogy más országokban – a demográfiai jellemzők eltérőek országos és helyi szinten.

Ezért a regionális és a helyi hatóságoknak is végig kell gondolniuk a saját, egyedi demográfiai trendjüket, és azt, hogy ez mit jelent a térségük növekedése és fejlődése, valamint a lakásellátottságra, a szolgáltatásokra és a környezetre gyakorolt hatásokra nézve. Egy az RTPI megbízásából készített kutatás szerint, az országos népszámláláson alapuló tervezés - beleértve a regionális és várostervezést is - a lakásigény alulbecsléséhez vezethet Angliában, a 2011-es népszámlálás során fennálló rendkívüli körülményekmiatt57. Ezért az alacsonyabb szintű kormányzási szereplőknek plusz erőforrásokra és szakértelemre van szükségük, hogy hiteles képet alkothassanak az országosnál alacsonyabb szintű területi egységek demográfiai trendjeiről, és ennek megfelelően tervezhessenek.

Európa

3

Az Európai Unió országai között, de az egyes tagországokon belül is hasonló demográfiai eltérések mutatkoznak. Számos régiót érint az elöregedés, a népességcsökkenés vagy épp a növekvő bevándorlás.

A klímaváltozás is befolyásolja majd az Unióba irányuló migrációs útvonalakat és célállomásokat, mivel különösen Észak- és Nyugat-Európában lesznek a mindennapi életvitel szempontjából attraktív települések és helyszínek.

Az ESPON program DEMIFER projektje fejtette ki, hogy a munkaképes korú népesség fogyását a migráció stimulálásával ellensúlyozni kívánó politikák csak abban az esetben lehetnek sikeresek, ha más megközelítésekkel integráltan, azaz például a munkahelyek, lakások és iskolák számának növelésével és a környezet minőségének jobbításával együttesen kerülnek megvalósításra. A kormányzás szempontjából ez azt vonja maga után, hogy a releváns hatóságnak rendelkeznie kell a szükséges hatáskörrel és erőforrásokkal ahhoz, hogy mindezek tervezését hatékonyan tudja véghezvinni.

2

Fejlődő országok

Ez a fajta több szintű kormányzási modell azt is igényli, hogy a különféle szinteken lévő

Population NÉPESSÉG (milliárd)

(billions)

10 9 Legkevésbé fejlett Least Developed országok Countries

8 7 6

Less

Fejletlen országok Developed

5

Countries

4

1 0 1950

Fejlettebb országok

More Developed Countries

1970

1990

2010

2030

2050

Forrás: United Nations Population Division, World Population Prospects: The 2010 Revision, medium variant (2011).

A fejlődő világban is hatalmas különbségek mutatkoznak a népességváltozás trendjeiben, gyakran párosulva környezetgazdálkodási dimenziókkal, melyek mindegyike másfajta kormányzási kihívást jelent.

A legnagyobb népességnövekedés Afrikában várható

2050-re, ahol a népesség megduplázódhat, a jelenlegi 1 milliárd főről akar 2,3 milliárd főre is. Ebből következik, hogy a kormányzás szereplői számára a demográfiai osztalék (demographic dividend: a népesség korösszetételnek változásából adódóan felgyorsuló gazdasági növekedés pozitív vonzata) kiaknázása lesz a legjelentősebb kihívás. Amennyiben az afrikai országok vezetői úgy döntenek, hogy invesztálnak az egészségügyi, az oktatási, a gazdasági és a környezeti szakpolitikákat és kormányzást erősítő programokba, úgy esélyük nyílhat arra, hogy kihasználjak a demográfiai osztalékot. Tekintve azonban a kontinensre általában jellemző országos és helyi kormányzati költségvetési korlátokat, ennek véghezviteléhez komoly nehézségeket kell áthidalniuk.

Az ázsiai régió, ahol jelenleg 4,3 milliárd körüli a népesség száma, a növekedés jóval kisebb aranyú lesz, de még így is nagyjából 1 milliárd emberrel nő majd a népesség 2050-re. Mivel a népesség 42%-a már 2010-ben is városokban élt, az adekvát városi szintű kormányzás kulcsfontosságú lesz a demográfiai problémák kezelésében. Az ázsiai országokban, az elmúlt évtizedekben bekövetkezett erős gazdasági növekedés ellenére a városi szegénység, az egyenlőtlenség, a nyomornegyedek és szlömök, a környezet rossz minősége és az alacsony életminőség, valamint az éghajlatváltozás hatásai mind-mind hatalmas kihívást jelentenek majd. Több országban sokkal nagyobb figyelmet kell fordítani a kisebb városok és települések döntéshozásának, tervezésének és kormányzásának átláthatóságára és az elszámoltathatóságra, valamint az infrastrukturális beruházásokra és a városok egymástól való tanulására.

A latin-amerikai és karib-tengeri fejlődő régió néz a legkisebb aranyú népességnövekedés elé, 2050-ra a mai 599 milliós lélekszám körülbelül 740 millió lehet, mivel a térség legnagyobb országaiban, köztük Mexikóban és Brazíliában is csökken a termékenység. Azonban ez avval is együtt jár majd, hogy a térség népességén belül a 65 éven felüliek aránya megháromszorozódik, így elérheti a 18,5%-ot 2050-ben. Ezeknek az országok két nagy kihívásra is választ kell találniuk: olyan nemzeti nyugdíjrendszereket kell kidolgozni, amely képes a nyugdíjasok számára megfelelő támogatást nyújtani, miközben nem terheli halálra a fiatalokat; és fellendíteni az életszínvonalat addig, amíg a népesség még fiatal és növekvő stádiumban van.

34

Kormányzás és döntéshozás – újra összekötve

A kormányzatok és döntéshozók képességébe vetett hit és a 21. század nagy kihívásaira általuk adott válaszintézkedések sikeressége iránti bizalom nagyban függ attól, hogy a döntések a megfelelő szinten születnek-e meg. A Planning Horizons sorozat köteteiben tárgyalt kihívásokra adott válaszlépések ugyanis gyakran sikertelenek a különböző köz- és szakpolitikai intézkedések horizontális és a különböző szintű hatáskörök közötti vertikális integráció hiánya miatt.

A hagyományos kormányzási modellek nem feltétlenül rosszak, hiszen többnyire jól körülhatárolható történelmi és társadalmigazdasági okok miatt épültek fel így. Sok esetben a felmerülő problémák nem nyúlnak túl az országos vagy regionális közigazgatási határokon, így a különféle szintű tradicionális közigazgatási szervezetek is meg tudnak velük birkózni. A hagyományos kormányzási struktúra sok esetben alkalmas az egyes problémákhoz kapcsolódó feladatok ellátására. Jó példa erre sok országban az országos villamos energia hálózatok létrehozása és működtetése, vagy a Nemzeti Egészségügyi Szolgálat kifejlesztése az Egyesült Királyságban. Azonban adódnak más, komplex jellegű ügyek, mint például a lakáshiány, a klímaváltozás vagy a városok területi terjeszkedése, melyek túlnyúlnak az adminisztratív határokon és ezért a hagyományos igazgatás keretein. Így a jelenkori kormányzási struktúra szempontjából ezek kiemelten kezelendő, megoldásra váró hiányosságok.

Koppenhága (Dánia). Habár a demokrácia mérése hírhedten nehéz feladat, a The Economist Intelligence Unit besorolása alapján Dánia a negyedik helyet foglalja el a Demokrácia Index rangsorában. A korrupció hiánya és az átlátható kormányzás miatt, Dánia az első helyen van a Transparency International által évente felállított Korrupció Érzékelési Indexben is, s így széles körben a jó kormányzást testesíti meg.

Fotó: Valerio Fuoglio

35

36

Hozzunk jobb döntéseket a helyekről | 2017 Február | Kormányzás és döntéshozás – újra összekötve

37

A XXI. század nagy kihívásaira adott válaszintézkedéseket hátráltató tényezők A Planning Horizons sorozatban tárgyalt gondokra és kihívásokra adott válaszintézkedések sikeressége sok tényező miatt lehet eredménytelen. Ezek közé tartozik a kormányzás vaksága (governance blindness), a szakpolitika alkotás és döntéshozás izoláltsága és szűklátókörűsége éppúgy, mint a hagyományos adminisztratív - közigazgatási – határok preferálása, szemben a funkcionális geográfiai térségekkel, vagy az elégtelen erőforrások biztosítása a kormányzás különböző szintjein lévő szereplők részére.

• A „kormányzás vaksága” - az a jelenség, amikor a helyi, regionális vagy országos határokon átívelő problémák kezelésének ügyében a döntés hozás helyes szintjének kiválasztása komoly átgondolás nélkül történik A kormányzási struktúra és a közpolitikai intézkedések érvényesülése összefügg, de nincs általános szabály arra, hogy milyen kormányzati szervezet biztosítja a legjobb eredményeket.

Szükséges ezért alaposan átgondolni, hogy hol kell a döntést meghozni, és ne higgyük azt, hogy a jelenleg adott kormányzási modell felépítése, minden további nélkül alkalmas erre a célra. Ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy meg kell határozni az elsődlegesen országos kihatású döntéseket, majd a további területi szintűeket, és megfelelő kormányzási szervezetet kell létrehozni, amely lehetővé teszi, hogy a döntéshozás és a megvalósítás a lehető leghatékonyabban történik. Ebből kifolyólag adódhat olyan alkalom, amikor a meglévő szintek szervezeteinek megerősítése mellett új kormányzási szintek kerülnek létrehozásra, miközben a szintek meghatározott belső folyamatainak a vertikális integrációját is menedzselni kell. A vertikális integráció azt jelenti, hogy a helyi vezetőknek települési szintű egységeket kell vezetni és kormányozni, miközben a szolgáltatások, az infrastruktúra és közpolitikai intézkedések menedzsmentje, koordinációja és integrációja során a tágabb, de az országosnál alacsonyabb szintű geográfiai sajátosságokat is figyelembe kell venniük. Az országos szinten dolgozó vezetőknek pedig nemzeti szinten kell a települések és más helyszínek egész rendszerét menedzselni és formálni.

• Izolált szakpolitika alkotás és döntéshozás A lakásügyi, közlekedési, energiaügyi vagy egészségügyi szakpolitikák kialakításában és végrehajtásában közreműködő szervezetek teljesen eltérő alapon terveznek, ráadásul különböző mozgatóelvek és fejlesztési elgondolások mentén operálnak. A szektoriális és az ágazati szakpolitikákat izoláltan kialakító döntéshozás a gyakorlatban a különböző szakpolitikai célkitűzések közötti zűrzavarhoz, azaz az integráció és koordináció hiányához vezet, szemben azzal a szemlélettel,

amely az adott helyet, veszi a fejlesztéspolitikai döntések alapjául, és szem előtt tartja az adott helyszín társadalmigazdasági tényezőit is. Sok országban ennek komoly következményei lettek a lakásellátás, tömegközlekedés és a munkahelyek szempontjából, pedig ezek a tervezés szempontjából nagyon is összefüggő tématerületek.

A térbeli tervezés szempontrendszere meghatározó módon tudja befolyásolni a kormányzás struktúrájával kapcsolatos gondok kezelését, hiszen megmutatja, hogy milyen az új, partnerségi alapon nyugvó szemlélet elsajátítása és alkalmazása, hogyan tudja jobb válaszokhoz segíteni a kormányzás szereplőit a huszonegyedik században jelentkező kihívásokra. Ideális esetben ugyanis a kormányzás szervezete, modellje kapcsolná össze a különböző ágazatokat, biztosítaná a folyamatos párbeszédet közöttük, és így az egyes ágazatok tervezése kölcsönösen befolyásolhatja egymást. Ha a kormányzási struktúra a helyre (legyen az település, térség, helyszín vagy valamilyen más területi alapú entitás) koncentrál, jó esély adódik arra, hogy az ágazati szűklátókörűség miatt izoláltan működő szakterületek összekapcsolódnak a döntéshozás során.

• A kormányzás modellje a hagyományos adminisztratív - közigazgatási - határokat preferálja a funkcionális geográfiai határokkal szemben A tradicionális határok (mint például a régiókat, megyéket, városokat és más településeket elválasztó közigazgatási határok) jogosultsága egyértelmű, és az is nagyon fontos, hogy rendelkeznek a demokratikusan megválasztott képviselet és vezetés, illetve a pénzügyi elszámoltathatóság minden előnyével. Az igazság az, hogy a közösségek többnyire könnyebben éreznek érzelmi és kulturális kötődést a hagyományos határok által kijelölt területekhez. Ezért, ha átrajzoljuk a határvonalakat, nagyon nehezen reprodukálható az együttműködés, melynek során az emberek annak a térségnek az érdekében tevékenykednek, amelynek identitásához kötődnek.

Már csak ezért is oktalanság lenne elvetni a tradicionális kormányzási berendezkedést és a közigazgatási határokat, azonban olyan problémaalapú felülvizsgálatra is szükség van, amely a sorozatban tárgyalt kihívások és gondok több szinten megjelenő, szektorokon átívelő tulajdonságait is számba tudja venni. Azért van szükség a határok felülvizsgálatára és adott esetben újrarajzolására, mert a jelenségek és kiterjedésük nem veszik figyelembe a jelenlegi közigazgatási határok szervezési logikáját, hanem például a lakáspiaci körzetek, vízgyűjtőterületek és vízbázisok vagy épp a munkába való ingázás alapján lehet azokat definiálni.

A jó stratégiai tervezés egyik alapköve az, hogy helyes geográfiai léptékben gondolkodva hozunk döntést. Amikor tehát olyan a határokon átnyúló probléma jelenségekkel nézünk szembe, mint a lakás ellátottság biztosítása és a közlekedési infrastruktúra, a megújuló energiaforrások tervezése, vagy az oktatási, egészségügyi és képzési beruházások irányi tása, fontosabb a kormányzás berendezkedésének, szerveződésének összehangolása a kialakult funkcionális földrajzi jellemzőkkel, mintsem ragaszkodni a berögzült határokhoz.

A világ sok pontján van demokrácia deficit, ahol egy adott térségben meghozott döntések mélyen érintik egy másik térségben élő közösség mindennapi életét és jólétét, s akiknek következésképp nincs beleszólásuk a döntésbe. Ha a döntések a helyes térbelit szinten születnének, megnőne annak a valószínűsége, hogy valóban végre lennének hajtva, és így könnyebb lenne szem előtt tartani a környezetvédelmi megfontolásokat, és a települések egymással való kapcsolata is inkább a méltányosságon alapulna.

miközben szem előtt kell tartani azt is, hogy a különböző szintek hogyan kapcsolódnak egymáshoz.

A hatékony döntéshozáshoz azonban más is szükséges, az hogy a különböző döntési szinteken működő szervezetek, intézmények elegendő szakértelemmel, tapasztalattal és pénzügyi erőforrással rendelkezzenek, valamint mindez egy olyan működési kultúrába ágyazódjon be, amely nem hátráltatja, hanem elősegíti, hogy döntéseket hozzunk és meg is valósítsuk azokat.

A nemzeti kormányoknak gondoskodniuk kell a helyi vezetők jobb felkészítéséről azért, hogy a régiók és kisebb térségek jövőjének formálása és menedzselése produktívabb, élhetőbb és fenntarthatóbb feltételeket eredményezzen. E nélkül ugyanis a legjobb szándékkal és a legmegfelelőbb módon delegált döntésekben foglaltak sem tudnak valóra válni.

Esettanulmány: Stratégiai tervezés és a kormányzás Anglia „Nagyobb Dél- Kelet Régiójában” A fejlesztési kapacitások vizsgálata és a népességre vonatkozó előrejelzések azt mutatják, hogy 20 év múlva a jelenlegi helyi kormányzási struktúrában és a most hatályos területi- és várostervezési tervek alapján nem lehetséges kielégíteni London fejlődésének igényeit Nagy- London, azaz a London metropolisz közigazgatási határain belül. Ennek egyik oka, hogy hiányzik egy a londoni metropolisz régió tervezésével foglalkozó irányító szervezet a kormányzási struktúrából, azaz minden közigazgatási egység csak a saját szűken vett adminisztratív területének tervezési tevékenységéért felel. Ez ahhoz vezetett, hogy a lakásellátottság akut hiányt szenved a metropolisz térségben. Ezért az RTPI az Angliai stratégiai

• A szubszidiaritás elvének meg nem értése és az intézményrendszer alulfinanszírozottsága

tervezésről szóló kiáltványában arra szólított fel, hogy a

A sorozatunkban részletezett kihívások nem feltétlenül kívánják meg a kormányzás modelljének centralizációját vagy épp decentralizációját. Annak a felismerése fontos, hogy a „jó” döntések a „jó” - helyi/ települési, térségi, szupralokális, szubnacionális, országos - szinten kell, hogy megszülessenek,

szinttel, azaz gyakorlatilag egy regionális kormányzási

tágabb londoni régió is rendelkezzen egy kormányzási szervezettel. Számos kommentátor egyet ért ugyanis abban, hogy a londoni régió növekedése jövőbeni kihívásainak kezelése csak egy új kormányzási forma létrehozásával lehetséges, amelynek tevékenységi területe túlnyúlik a meglévő határokon.

Hozzunk jobb döntéseket a helyekről | 2017 Február | Kormányzás és döntéshozás – újra összekötve

39

A döntéshozás horizontális és vertikális integrációja Jelen tanulmány azt a cél tűzte ki, hogy a különböző kormányzási berendezkedések és a huszonegyedik század kihívásai közti viszony bemutatásával rávilágítson arra, hogy a közpolitikai célkitűzések sikerességének fő záloga a döntéshozatal megfelelő szintje, valamint az ágazatok és a kormányzás szereplői közötti interakció.

A Planning Horizons sorozat nagy hangsúlyt helyez arra, hogy a tervezés fókusza az adott hely legyen (település, funkcionális térség stb.), ahol van lehetőség egy nagymértékben integrált szakpolitika és stratégiaalkotó, illetve döntéshozói masinéria létrehozására, mely az adott helyről szóló térbeli adatok nyújtotta ismereteken alapszik.

A Térben gondolkodva című rész a szakpolitikai dokumentumok térbeli kihatásait ábrázoló térképek használata mellett érvelt, amely segítségével láthatóvá és kezelhetővé válik a különböző kormányzati politikák integrációja. Ezáltal ugyanis térképre helyezhető a szakpolitikák térbeli dimenziója és megmutatható, hogy hol állnak interakcióban illetve átfedésben egymással. Több előnye is van annak, ha ismerjük a közpolitikai döntések szélesebb kihatásait. Ezek a térképek egyrészt elősegíthetik, hogy a szolgáltatások és az

infrastruktúra tervezése koordináltan és integráltan történjen, valamint hogy a növekedés térben kiterjedtebb legyen. Másrészt az időt és pénzt takarítanak meg, ami pedig bátorítja a gyorsabb és tájékozottabb beruházási, befektetési döntések meghozatalát.

A szakpolitikai elhatározások térbeli kihatásait ábrázoló térkép lehet az eszköz, amelynek révén pontosabban feltárható a hatályban lévő szakpolitikák közötti horizontális interakció. Egy ilyen térkép világosan megmutatja az olyan külön ágazatok, mint a lakásügy, a vízellátás, a munkahelyek és a kormányzási forma közötti kölcsönkapcsolatot is. Ez az információ lehet az alapja annak, hogy a különböző térbeli kiterjedésű szakpolitikákat össze lehessen egyeztetni a fennálló kormányzási modellel.

Gondolkozzunk a kormányzásról - egy egyszerű séma szerint Az alább látható sematikus vázlat azokat a tényezőket mutatja, amelyeket ideális esetben figyelembe kell vennünk, amikor azon gondolkozunk, hogy milyen szinten hozzunk meg egy-egy döntést (a szubszidiaritás elve alapján). Ez az egyszerű séma, amennyiben együtt használjuk a köz- és szakpolitikai döntések térbeni hatásait kiterjedését - ábrázoló térképekkel, segít abban, hogy a huszonegyedik század kihívásainak tükrében gondoljuk át a kormányzási modell felépítését.

A félreértés elkerülése végett, ez nem a hagyományos kormányzati-kormányzási szerveződések bírálatát jelenti, hiszen azok a legtöbbször jól működnek az adott feladataik megoldásában.

Központi

Az OECD –a gazdasági, munkahelyteremtő

ahhoz, hogy az ország megőrizhesse gazdasági

és szakképzettség fejlesztési szakpolitikák

pozícióját az egyre globalizálódó világgazdaságban. A

integrációjának eredményességét országonként

stratégia azt is célként jelölte meg, hogy az érintettek

mérő- LEED (Local Economic and Employment

között minél szorosabb legyen az együttműködés,

Development) programban Dánia nagyon jól teljesít.

illetve hogy a szereplők jogerős regionális

Az országos szakpolitikai integráció és koordináció

partnerségi megállapodásokat kössenek a stratégia

magas szintje és a megegyezésen alapuló

megvalósításában végrehajtandó tevékenységekről.

politikai kultúra sikeressége nyilvánvaló Dániában, melyre a társadalmi és civil szervezeteknek a szakpolitikák kidolgozásban és megvalósításban való erőteljes szerepvállalása is bizonyíték. A kooperáció miniszteriális szinten például egyrészt intézményesített folyamatokon, másrészt informális hálózatokon keresztül valósul meg.

Hogy a stratégia horizontális dimenziójának integrációja szorosabb legyen, a kormányzati tisztviselők gondoskodtak arról, hogy a különböző minisztériumok eltérő célkitűzései össze legyenek hangolva. Az állami és regionális szintek közötti vertikális integráció a regionális partnerségi megállapodások révén vált valóra, ennek alapján

A dán központi kormányzat 2006-ban mutatta

egyeztetették a Globalizációs Stratégia célkitűzéseit

be az ország új Globalizációs Stratégiáját, amely

és a regionális fejlesztési programokat.

átfogó jövőképet és javaslatokat tartalmazott

Alapvetően két nagy összetevő kölcsönhatását mutatja be - a finanszírozást és a területi hatást amelyeket mindenképpen át kell gondolni, amikor egy adott döntéshez szükséges döntéshozói szintet keressük. A sémát részleteiben a következő oldalon mutatjuk példákon keresztül.

Helyi

1. Típus

“N” Típus

Magaszintű országos hatás

Helyi szinten eldöntött és finanszírozott és az egész ország életére kiható

Példák High Speed 2 - Nagy sebességű vasút 2 (HS2) vasútfejlesztési projekt: a Londont és Manchestert összekötő tervezett új hálózat

Esettanulmány: Horizontális és vertikális integráció Dániában

Azt viszont világosan megmutatja, hogy hogyan közelítsük meg a sorozatunkban tárgyalt, különböző földrajzi és kormányzati szinteket érintő, az ágazati és szektorhatárokon átívelő problémákat. A séma nem jelent választást a kormányzás modelljének centralizált vagy decentralizált formája között sem.

Lényege, hogy a döntést mindig a megfelelő szinten kell hozni, és ez több tényezőtől függ. Leginkább egy olyan analitikus megközelítés kezdő lépésének tekintendő, amely a megfelelő szint azonosításában nyújt segítséget.

Pénzügyi finanszoírozás szintje

Nem használ helyi pénzügyi erőforrásokat

Térbeli hatás szinteje

38

Demokratikus berendezkedésű országban ez a típus nem létezik, mivel demokratikus elvekkel nem egyeztethető

Karbon kibocsájtási vállalások - nemzeti stratégiai döntés, amely az egész ország területén és minden ágazat és szektor életére kihat (NagyBritannia)

2. Típus

3. Típus

Magas szintű regionális/helyi hatás

Magas szintű regionális/helyi hatás

A pénzügyi finanszírozás központilag elbírált segélyek és pályázatok formájában valósul meg

A finanszírozás regionális vagy helyi szinten begyűjtött bevételeken alapul

Példák Az ausztráliai repülőterek (Nemzetközösségi Repülőterek Törvény 1996) Kapacitásbővítés biztosítása egy új reptéri kifutópálya létrehozásával Dél-kelet Angliában Északi Központ vasútfejlesztési projekt (Northern Hub)

Helyi

Példák Parramatta Út revitalizációs projekt: 23 km hosszú korridor revitalizációja Sydney belvárosa és Parramatta város központja között

40

Hozzunk jobb döntéseket a helyekről | 2017 Február | Kormányzás és döntéshozás – újra összekötve

A döntéshozás horizontális és vertikális integrációja folytatás

1. típus: Ez a szegmens azokat a projekteket jelenti,

működtetését privatizálta, azaz magánoperátoroknak adta

amelyek az egész ország életére kihatnak, országos szinten

el a hosszútávú bérleti jogokat. A bérbeadott repülőterek az

lettek eldöntve és állami finanszírozással jönnek létre.

1996-os „Nemzetközösségi Repülőterek Törvény” hatálya

2. típus: Ebbe a szegmensbe azok a projektek tartoznak, amelyek alapvetően befolyásolják egy adott regionális

alá esnek, s így nem vonatkoznak rájuk az állami, területi * Kapacitásbővítés biztosítása egy új reptéri kifutópálya

állami finanszírozásúak és a központi kormányzat döntött

létrehozásával Dél-kelet Angliában: ez regionális szintet

róluk. Ahogy az ausztráliai repülőterek, a Dél-kelet Angliai

érintő döntés, melyet a központi kormányzat hozott meg.

reptéri kifutópálya kapacitásbővítése vagy az Északi

Nagy-Britannia új kifutópályájának megszerzéséért a

Központ vasútfejlesztési projekt példája illusztrálja, a

Heathrow és Gatwick repülőterek versenyeznek. A végső

projektek jelentőségének szintje, azaz a területi kihatásuk

döntést a helyszín kiválasztásáról a kormány hozza majd

és a megvalósítás és finanszírozás közötti eltérés gyakran

meg, és állami forrásokból lesz finanszírozva. * Északi Központ vasútfejlesztési projekt: ez a projekt egy

3. típus: Ez a szegmens azokat a projekteket jellemzi,

Észak-Angliát átszövő hálózatfejlesztési beruházás, amely

amelyek zömmel vagy teljes egészében regionális vagy helyi

a sűrűbben járó vonatokkal, csökkenő menetidőkkel és a

finanszírozásúak és a regionális vagy helyi térség életére

vonalak villamosításával kívánja közelebb hozni egymáshoz

vannak jelentős befolyással. A döntéshozás következtében

az Észak-angliai nagyvárosokat, s egyben stimulálni a

kifejtett területi hatás és a finanszírozás szintjének egyezése

gazdaságot is. A projekt állami pénzből jön létre és Anglia

általában sokkal több sikeres projektet eredményez, ahogy

északi részére koncentrál, azonban a vasútvonalak

azt a Parramatta Út revitalizációja vagy Malmö város

nyomvonalát a kormány dönti el, nem a helyi szereplők.

átalakítása mutatja.

Példák: * A nagy sebességű Vasút 2 (HS2) hálózatfejlesztési projekt: a HS2 tervezett vasútfejlesztés, amely London Euston-t, Közép-Angliát (English Midlands), Észak- nyugat-Angliát és Yorkshire-t, valamint potenciálisan Észak- kelet-Angliát és Skócia központi övezetét (Central Belt), azaz Glasgow és Edinburgh közötti részét kötné össze. A projektet a High Speed Two (HS2) Kft, azaz az Egyesült Királyság kormánya által létrehozott korlátolt felelősségű társaság fejleszti. * Karbon kibocsájtási vállalások: az Egyesült Királyság karbon kibocsájtásra tett vállalásait a 2008-as Klímaváltozási törvény rögzíti, amely alapján a 1990-es évet alapul véve minimum 80%-os kibocsájtás csökkentést kell elérni 2050-re. Az elérendő határértékek jogszabályban kerültek rögzítésre és mindenkire nézve kötelezők. * Ausztrál repülőterek tervezése: 1997 és 2003 között Ausztrália 22 szövetségi fennhatóság alá tartozó repülőtér

Felmérés: Mit is akarnak az emberek a közösségüktől, településüktől?

2014 októberében az RTPI megbízást adott egy országos felmérésre, amely azt vizsgálta, hogy mit gondolnak az emberek a saját közösségeikről és településükről, valamint azokról a döntésekről, amelyek hatással vannak az életükre. Az eredmények az bizonyítják, hogy a sorozatunkban felvetett problémák jó része valóban gondot jelent a lakosság véleménye szerint.

vagy helyi kormányzati tervezési és építési jogszabályok.

vagy helyi térség életét, zömmel vagy teljes egészében

akadályozza a megvalósítást.

41

* Parramatta Út revitalizációs projekt - WestConnex: ez Ausztrália legnagyobb közúti projektje a maga nemében,

Közszolgáltatások

55 24

részeket köti össze a várossal és a repülőtérrel egy 23 km-es folyosón keresztül. A projekt lehetővé teszi, hogy rehabilitálják, és javítsák minőségét. A beruházásban 10 tanács dolgozik együtt különböző kormányzati osztályokkal és részlegekkel. A Parramatta Út projektet az ausztrál kormány finanszírozza a Regionális Támogatási Programon keresztül. A projekt menedzsmentjét a kormány Közlekedési és Regonális Szolgáltatások részlege felügyeli. * Malmő: Svédországban a helyi önkormányzatok jelentős hatáskörrel és decentralizált erőforrásokkal rendelkeznek.

Ahogy a sorozatban bemutattuk, Malmő jelentősen profitált a kormányzati hatáskörök városi szintre történő átruházásából, amely magával hozta a szervezeti struktúra innovációját is. Malmö életében mindez kulcsfontosságú volt, hiszen a 90-es évek hanyatló ipari szerkezetét kellett átalakítani a ma már Európa egyik vezető fenntartható városaként elismert modellre.

Hozzá kell tenni azonban, hogy az olyan országokban, mint az Egyesült Királyság is, a szolgáltatások növekvő mértékben kerülnek magán vagy független civil szervezetekhez, mialatt a nemzeti kormányzat meghatározó szerepet játszik a szolgáltatások minőségének befolyásolásában a szabályozáson és finanszírozás szintjének előírásán keresztül.

A helyi térségeket befolyásoló döntések

amely a Sydney-től nyugatra és délnyugatra elterülő

a Parramatta autópálya nagyobb részének környéket

% úgy gondolja, hogy a közszolgáltatások minősége leginkább a helyi önkormányzaton múlik, mintsem a központin (24% pont az ellenkezőjét véli).

% gondolja csak ügy, hogy a helyi térségben bekövetkező fejlesztésekben (lakásépítés, közlekedés, boltok és szolgáltatások) hozott döntések általánosságban jók, míg csak 25% véli úgy, hogy a döntések a helyi térség alapos ismeretében történtek.

Hasonlóképp mindössze az emberek 23%-a gondolta ügy, hogy ezek a döntések általában jól lettek koordinálva, azaz figyelembe vettek olyan tényezőket is, mint például a lakásépítés és a közlekedési infrastruktúra összehangolása. Mindemellett a megkérdezettek 34%-nak véleménye szerint a döntések alig, vagy nem lettek

Demokrácia

59

% úgy vélte, hogy nincs számottevő beleszólása a saját településének, helyi térségének fejlesztésébe, azonban csak a megkérdezettek 23%-a reagált a felmerülő helyi szabályozási kérdésekre, vagy fejlesztési döntésekre az elmúlt 3 évben a saját környékén. (Az Egyesült Királyságban az építési engedély kiadását megelőzően egy, a beruházás célját elbíráló engedélyezési eljárást is le kell folytatni - része a beépítési terv is - és ennek során meg kell keresni az érintetteket, illetve a helyi tervek készítésében is alkalom adódik a részvételre).

79% úgy gondolta, hogy a közösség hangjának sokkal erősebben kellene

megjelenni a tervezésben, szemben avval, hogy a tervezők és a fejlesztők egymást között tárgyalják meg a tervezési kérdéseket a konkrét ügyekben (amelyet egyébként a válaszadók 8%-a támogatott).

Forrás: RTPI Planning Horizons survey, nationally-representative survey of 2,083 UK adults conducted by Populus, 22-23 October 2014.

42

Hozzunk jobb döntéseket a helyekről | 2017 Február | Kormányzás és döntéshozás – újra összekötve

Erősítsük meg intézményeket A XXI. századi kihívások jelentette feladatok kezelésében csak egy tényező, hogy a döntéseink valóban a megfelelő és arra legalkalmasabb szinten szülessenek meg. Arról sem szabad megfeledkezni, hogy a kormányzás különböző szintjein tevékenykedő intézmények, amelyek ezeket a döntéseket végrehajtani hivatottak, nem nélkülözhetik a szükséges erőforrásokat, azaz elégséges kapacitás, szakértelem és finanszírozási háttér kell, hogy legyen mögöttük. Ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy a kormányzás szereplőinek meg kell erősödniük annyira, hogy a döntéshozás ideális szintjének meghatározása után az arra hivatott szervezet vagy intézmény képes legyen a döntéshozásra és hatékonyan végre is tudja hajtani azt.

Hogy ez létrejöjjön, négy feltételnek kell teljesülnie: *Erőforrások: a döntéshozás hatékony delegálásához kulcsfontosságú, hogy a különböző földrajzi dimenzióban, eltérő térbeli kiterjedésű területen operáló szereplők rendelkezzenek a döntéseik végrehajtásához szükséges erőforrásokkal. Akár központi, akár helyi kormányzatról van szó, az alapelv ugyanaz: ha egy önkormányzat, hatóság vagy más intézmény igazán hatékony döntéshozói szerv akar lenni, akkor adekvát erőforrásokra kell támaszkodnia, azaz elegendő információra, pénzügyi háttérre, tőkére és emberi erőforrásokra van szüksége. *Kicsit eltérő, de hasonlóan fontos tényező a hozzáállás és a szervezeti kultúra kérdése. A karakteres vezetési, irányítási mód akkor működik jól, ha olyan döntésről van szó amely, egy adott térség életére van hatással. Ha azonban a közpolitikai elhatározások vagy szakpolitikák, stratégiák és programok hatása átnyúlik a közigazgatási határokon, akkor csak a kooperáció vezethet valóban eredményre. Helyi, lokális szinten két dolgot is fontos észben tartanunk, egyrészt azt, hogy egyetlen közösség sem egy definiálható, homogén, statikus, éles földrajzi határokkal leírható társadalmi csoportként, másrészt pedig azt, hogy a hatalomátadás és a vele járó felelősség átruházása csak annyira lesz sikeres, amennyire a befogadó intézmény szervezeti és működési kultúrája ezt lehetővé teszi. * Sorozatunk Térben gondolkodva című tanulmánya már rámutatott arra, hogy döntéshozóinknak, politikaformálóinknak sokkal jobb, időszerűbb és több térbeli információra van szüksége ahhoz, hogy átlássák a ránk váró, hatásukat hosszútávon kifejtő kihívásokat, és tájékozottan döntsenek a különböző térbeli szinteken. A térbeli információval alaposan megtámogatott és az adott helyre – helyszínre fókuszáló szemléletmód segíthet hozzá minket, hogy olyan mechanizmust alkossunk, amely nagyságrendekkel integráltabb köz- és szakpolitika alkotáshoz, döntéshozáshoz vezet.

* A kormányzási struktúra szereplőinek - az összes szinten szüksége van még, arra is, hogy rendelkezzen hatalommal, hatáskörrel ahhoz, hogy jó döntéseket hozzon - ahogy az a Malmőhöz hasonló városok példája is mutatja.

A tervezők - urbanisták - alapvetőn jó pozícióban vannak ahhoz, hogy segédkezet nyújtsanak e gondok megoldásában. Szerepük és tevékenységük meghatározó lehet a közpolitika-formálás és döntéshozás holisztikus, helyközpontú megközelítésének irányításában vagy éppen bírálatában. Ez azért van így, mert a tervezők képzésük és gyakorlatuk során pont ezt csinálják: egyes helyekre és helyszínekre fókuszálnak, miközben számos különböző szakágat és szakterületet kezelnek együttesen. Az is nagy előny, hogy a megalapozott vizsgálatokra épülő, az egyes helyek, helyszínek jövőjét alakító stratégiák készítésében képzett és gyakorlott tervezők olyan koncepciókat készítenek, amelyek működnek az adott helyen.

43

A RTPI Planning Horizons sorozatáról A Planning Horizons sorozat eredeti nyelven 2014-ben az RTPI centenáriumi évében jelent meg, míg a magyar kiadás 2016-2017-ben látott napvilágot. A sorozat nemcsak hosszútávú, de globális kitekintésre is vállalkozott, azért, hogy a XXI. század hatalmas kihívásait számba véve gondolkozzon el az urbanisztika - a „tervezés” - szerepéről a jövőben.

Térben gondolkodva

Egészséges városok

A Térben gondolkodva című könyv azt vizsgálja, hogy

Az Egészséges városok című könyv a városokban élő

milyen következményekkel jár, ha a helyszín, a terület

emberek jólétével és egészségével foglalkozik. Míg sok

szempontjait nem veszik figyelembe a döntéshozás

város népessége robbanásszerűen nő, addig mások

és szakpolitika alkotás során. A tanulmány gazdasági,

lélekszáma rohamosan fogy, de a fejlett és a feltörekvő

környezetvédelmi és társadalmi problémák példáin

országokat vizsgálva egy közös jellemző mindenhol akad:

mutatja be az elhibázott köz- és szakpolitikai válaszadás

az emberek egészségi állapota és jóléte között jelentős és

következményeit, melyeknek egy közös jellemzője, hogy

sok helyen növekvő az egyenlőtlenség. A tág értelemben

nem vették figyelembe a helyeket és a térbeliséget.

vett urbanisztikai-tervezői tevékenységnek - kezdve a

Annak szükségességét is hangsúlyozza, hogy egy újfajta

fejlesztési és infrastrukturális döntésektől - óriási szerepe

- „térbeni” - közpolitikai meglátást alakítsunk ki, azaz

lehet életterünk környezetének olyan irányú alakításában,

olyan politikaformáló módszert (Science of Policy), amely

amelynek révén javul az emberek egészségi állapota és

magába foglalja a térről (térbeniség) és a helyről (helyszín)

jóléte.

szóló ismereteket és sokkal integráltabb, stratégiai szemléletű és a helyek iránt sokkal érzékenyebb.

Jövőálló társadalom

Gazdaságilag sikeres helyek és települések létrehozása A Gazdaságilag sikeres helyek és települések

A mai versenyre épülő gazdaságban az adminisztratív határokon átívelő, szorosan összefüggő ügyek - lakásügy, közlekedés és közszolgáltatások - integrációjának hiánya, komolyan veszélyezteti többek között a közösségek, települések jövőbeni jól-létét és azt, hogy több és jobb munkahely jöjjön létre.

A Jövőálló társadalom című könyv a klímaváltozás és a

létrehozása című könyv témája a gazdasági növekedés

demográfiai változás három - három aspektusára, azaz

fenntarthatósága és az előnyeinek megosztása. A

a szélsőséges időjárási eseményekre, a vízellátásra és

tanulmány összefoglalja azokat a meghatározó trendeket,

az energiaellátásra, valamint a népességnövekedésre,

amelyek a leginkább befolyásolhatják a következő évtized

az elöregedésre és a társadalmi kohézióra koncentrál. A

gazdaságának alakulását, hogy a tervezők hogyan

Az RTPI Planning Horizons sorozata azt is bemutatta, hogy a stratégia és közpolitika alkotás és döntéshozás vertikális és horizontális integrációjának elhanyagolása miért árt világszerte a közösségeknek, hogyan aknázza alá a növekedést és a fejlődést, hogyan fokozza a társadalmi nyugtalanságot, és destabilizálja a természeti környezetet.

tanulmány azt mutatja meg, hogy e kihívások kezelésében

válaszolnak ezekre a változásokra. A helyekre, helyszínekre

a döntéshozók és politikaformálók hogyan és mit

és településekre irányítja a figyelmünket, illetve azt is

tanulhatnak a tervezők gyakorlatából ahhoz, hogy a

megmutatja, hogy a közösségek sikeressége mennyire

társadalmi reziliencia jobb legyen.

összefügg a helyi gazdaság sikerességével.

Nyilvánvaló, hogy egy kialakult kormányzási struktúrában mindig is kompromisszummal jár a legalkalmasabb kormányzási szint meghatározása, hiszen az a meglévő intézményi háttér és leosztott hatáskörök által alkotott kontextusba való beavatkozás keretében történik.

Tanulmányunk mégis azt indítványozza, hogy az évszázad kihívásaival történő hatékony szembenézés érdekében értékeljük újra mind a fejlett és a feltörekvő országok kormányzási modelljeit.

44

45

Hozzunk jobb döntéseket a helyekről | 2017 Február | Hivatkozások

Hivatkozások 1

Celia Hannon & Charlie Tims, An Anatomy of Youth (Demos: London, 2010).

2

OECD, Government at a Glance (OECD: Paris,2013).

Katie Schmuecker, Can the Big Society be a fair society? IPPR North (IPPR: Newcastle, 2011).

21

ESPON, TiPSE The Territorial Dimension of Poverty and Social Exclusion in Europe, (Luxembourg: ESPON, 2013).

22

Donatella Della Porta, Communications in Movements. Social Movement as Agents of Participatory Democracy, in Information, Communication and Society, 14 (6), 800-819.

3

Henrik Serup Christensen, Political Disenchantment and Citizen Involvement in Representative Democracies, Paper prepared for the IPSA’s XXIInd World Congress of Political Science, Reshaping Power, Shifting Boundaries Workshop ‘Investigation into the Relation between Political Trust and Political Engagement’.

4

David Miller, (1992), Deliberative Democracy and Social Choice.

Political Studies, 40: 54–67.

5

6

Ibid.

Ian Bache, Europeanization and Britain: Towards Multi-level governance?

Paper prepared for the EUSA 9th Biennial Conference in Austin, Texas, 31 March – 2 April 2005.

7

Cabinet Office, Scotland Office, Northern Ireland Office and Wales Office, Devolution of powers to Scotland, Wales and Northern Ireland Part of: Devolution: how it affects policies and services and Government efficiency, transparency and accountability (Cabinet Office: London, 2013).

8

Willi Koll. The new economic governance arrangements and autonomous collective bargaining in the European Union. (Macroeconomic Policy Institute.

Düsseldorf, 2013).

23

Diego Puga, European regional policies in light of recent location theories ,Journal of Economic Geography, 2002.

24

ESPON, TANGO –Territorial Approaches for New Governance (Luxembourg: ESPON, 2013).

25

10

Ibid.

United Nations Development Programme, Overcoming Human Poverty Poverty Report (New York: UNDP, 2000).

David Satterthwaite, Hannah Reid, and Stephen Bass, eds. Reducing Poverty and Sustaining the Environment: The politics of local engagement.

Routledge, 2013.

14 Libby Porter. Comparison, context and finding the political in planning.

Planning Theory & Practice 14.3 (2013): 289-291.

Rt Hon Greg Clark MP, Greg Clark, Nations and the wealth of cities (Centre for London: London, 2013).

15

16

Ibid.

Iain Deas, Stephen Hincks, and Nicola Headlam, Explicitly permissive?

Understanding actor interrelationships in the governance of economic development: The experience of England’s Local Enterprise Partnerships.

Local Economy. 2013; 28(7-8):718-737.

17

47

Aidan While, Andy Jonas, David Gibbs, Unblocking the city? Growth pressures, collective provision, and the search for new spaces of governance in Greater Cambridge, England, Environment and Planning, 36(2), pp. 279–304. 2004.

28

Hugh Evans Director of policy at North Western Chamber of commerce, BBC Radio 4, You and Yours, 8/7/13.

IPPR North, Still on the wrong track: an updated analysis of transport infrastructure spending (IPPR North: Newcastle, 2013).

32

Remy Prud’Homme, The dangers of decentralization. The world bank research observer 10.2 (1995): 201-220.

33

Mark Robinson, Introduction: Decentralising Service Delivery? Evidence and Policy Implications. IDS Bulletin, 38: 1–6. 2007.

34

The World Economic Forum, Global Competitiveness Index 2013-2014, (The World Economic Forum: Davos, 2013).

35

ESPON, TANGO –Territorial Approaches for New Governance (Luxembourg: ESPON, 2013).

36

Julius Olujimi. Evolving a planning strategy for managing urban sprawl in Nigeria. Journal of human ecology 25.3 (2009): 201-208.

37

Cristian Toloza & Eugeni Olahera (eds), Chile in the nineties, (Stanford University Press, 2001).

38

Frands Pedersern, Inter-local cooperation and part politics in the international Øresund region. (University of Bristol, Bristol, 2014).

39

Rt Hon Greg Clark MP, Greg Clark, Nations and the wealth of cities, (Centre for London: London, 2013).

41

Peter Newton, Liveable and sustainable? Socio-technical challenges for twenty-first-century cities. Journal of Urban Technology 19.1 (2012): 81-102.

Robin Hambleton, Joanna Howard, Michael Buser and Marilyn Taylor.

International Insights on Civic Leadership and Public Service Innovation.

(Cities Research Centre University of the West of England, Bristol, 2009).

Population Reference Bureau, World Population Data Sheet.

(Population Reference Bureau, Washington 2012).

62

Daniel Cotlear ed., Population aging: is Latin America ready?

(World Bank Publications, Washington 2011).

63

Torrisi, Gianpiero, Decentralisation outcomes: a review of evidence and analysis of international data. (2011).

64

Rt Hon Greg Clark MP, Greg Clark, Nations and the wealth of cities (London: Centre for London, 2013).

65

The Mayor of London, The London Infrastructure Plan (The Mayor of London: London, 2014).

66

Richard Sennet, Together: The Rituals, Pleasures, and Politics of Cooperation. (Yale University Press: New Haven, 2012).

67

68

DeAnne Julius, Public services industry review (Department for Business Enterprise and Regulatory Reform: London, 2008).

69

50

31

Asian Century Institute, 2014. Asia’s next generation. [Online] Available at: http:// asiancenturyinstitute.com/society/110-what-asias-next-generation-the-tiger-cubs-thinks [Accessed October 2014].

61

C40 Cities. [Online] Available at: http://c40.org/blog_posts/CAM2 [Accessed August 2014].

48

RSA City Growth Commission, Connected Cities: The Link to Growth (RSA: London, 2014).

30

40

House of Commons Communities and Local Government Committee, Devolution in England: The case for local government, (The House of Commons: London, 2014).

Conor Devitt, and Richard Tol, Civil war, climate change, and development: A scenario study for sub-Saharan Africa. Journal of Peace Research 49.1 (2012): 129-145.

49

Neil Brenner, New State Spaces: Urban Governance and the Rescaling of Statehood. (Oxford University Press: Oxford, 2004).

20

Naomi Oreskes, The scientific consensus on climate change. Science 306.5702 (2004): 1686-1686.

IPPR North, Still on the wrong track: an updated analysis of transport infrastructure spending (IPPR North: Newcastle, 2013).

29

18

19

Victoria Beard, Faranak Miraftab, and Christopher Silver. Planning and decentralization: Contested spaces for public action in the global South.

(Routledge: New York, 2008).

45

Robert Kaplan, Was Democracy Just a Moment? The Atlantic Monthly, December 1997.

27

12

13

InterReg, 2014. Øresund EcoMobility. [Online] Available at: http://www. interregoks.eu/se/Material/Files/%C3%96resund/Projekter/Factsheet+Ecomobilit y+i+%C3%98resundsregionen [Accessed September 2014].

44

46

11

Stephen Sheppard, et al., Future visioning of local climate change: a framework for community engagement and planning with scenarios and visualisation Futures 43.4 (2011): 400-412.

NASA. [Online] Available at: http://www.nasa.gov/multimedia/imagegallery/ image_feature_549.html [Accessed September 2014].

43

Michael Chibba. The Millennium Development Goals: key current issues and challenges. Development Policy Review 29.1 (2011): 75-90.

26

9

Duncan Bowie, The Challenges of London’s growth: Strategic planning and the failures of governance in the Greater South East. (University of Bristol, Policy and Politics, 16-18 September 2014).

Frands Pedersen, Leadership and Policy Entrepreneurship as Determinants of City- and Para-Diplomatic Strategies – a comparison of selected Danish and Swedish sub-national authorities (University of Bristol, Policy and Politics, 16-18 September 2014).

42

Richard Batley, and George A. Larbi, The changing role of government: The reform of public services in developing countries.

(Macmillan: London, 2004).

The Mayor of London, The London Infrastructure Plan, (The Mayor of London: London, 2014).

51

Gordon McGranahan, and David Satterthwaite, Governance and getting the private sector to provide better water and sanitation services to the urban poor.

(International Institute for Environment and Development: London: 2006).

52

53

Ibid.

Betty Claire Mubangizi, Responses to poverty in post-apartheid South Africa: some reflections. International Journal of Social Welfare 17.2 (2008): 174-181.

54

55

Ibid.

For example, the mean age in London is significantly lower than the national average, and the population is growing faster than the national average 14 per cent over the ten year period 2001 – 2011; compared to 8 per cent in England and Wales overall.

56

Neil McDonald & Peter Williams, Planning for housing in England: Understanding recent changes in household formation rates and their implications for planning for housing in England. (RTPI: London, 2014) 57

Harper, Sarah, Population–Environment Interactions: European Migration, Population Composition and Climate Change. Environmental and Resource Economics 55.4 (2013): 525-541.

58

Population Reference Bureau. World Population Data Sheet.

(Population Reference Bureau, Washington 2012).

59

60

Ibid.

Rt Hon Greg Clark MP, Greg Clark, Nations and the wealth of cities (London: Centre for London, 2013).

Remy Prud’Homme. The dangers of decentralization The world bank research observer 10.2 (1995): 201-220.

Rt Hon Greg Clark MP, Greg Clark, Nations and the wealth of cities (London: Centre for London, 2013).

70

71

RTPI, Strategic Planning: Beyond “Cooperation (RTPI: London, 2014).

Duncan Bowie, The Challenges of London’s growth: Strategic planning and the failures of governance in the Greater South East (University of Bristol, Policy and Politics, 16-18 September 2014).

72

Francesca Froy, and Sylvain Giguère, Local Economic and Employment Development (LEED) Breaking Out of Policy Silos Doing More with Less: Doing More with Less. (OECD Publishing: Paris, 2010).

73

PLANNING

A Planning Horizons sorozatról Az RTPI-t száz évvel ezelőtt hívták életre.

Bizonyos értelemben ugyanolyan kihívásokkal nézünk szembe, mint akkoriban.

Elég csak a minőségi és megfizethető lakások vagy a jobb közegészségügy iránti igényre, és a gazdasági fejlődés illetve a környezet védelme közötti egyensúly megteremtésére gondolnunk.

Más szempontból azonban egészen új, megoldandó feladatok is várnak ránk, mint például az éghajlatváltozás, a demográfiai változások (beleértve az öregedő társadalmakat is), az „életmódfüggő betegségek” megjelenése, vagy a globalizálódó világ növekvő társadalmi egyenlőtlensége és az erősödő versenyhelyzet.

A RTPI centenáriumára 2014-ben kiadott Planning Horizons sorozat hosszútávon gondolkozva és globális szemszögből járta körül a térbeli tervezést, s azt hogy a tervezés miként tud hozzájárulni a 21. század kihívásaihoz.

A Planning Horizons sorozat kötetei: Térben gondolkodva (2016. január) Jövőálló társadalom (2017. február) Egészséges városok (2017. február) Gazdaságilag sikeres helyek és települések létrehozása (2017. február) Hozzunk jobb döntéseket a helyekről (2017. március) A tervezők szerepe mindezen problémák kezelésében kritikus. Ahogy a szükség a tervezői szakma és a kapcsolódó tudomány területek megjelenéséhez vezetett száz évvel ezelőtt, úgy a következő száz év kihívásai is új eredményeket igényelnek a szakmán innen és túl.

Ezt a tanulmányt Jim Hubbard RTPI írta. Az RTPI Planning Horizons programjátt Michael Harris vezeti.

A tervezők szerepe lényeges mindezen problémák kezelésében. Ahogy a szükség a tervezői szakma és a kapcsolódó tudomány területek megjelenéséhez vezetett száz évvel ezelőtt, úgy a következő száz év kihívásai is új eredményeket igényelnek a szakmán innen és túl.

Ezt a tanulmányt Joseph Kilroy és Richard Blyth írta. Az RTPI Planning Horizons projektjét Michael Harris menedzselte.

A tanulmányt Vajdovichné dr. Visy Erzsébet és Láposi Roland ültette át magyarra, a MUT részéről Ongjerth Richárd lektorálta. A kiadványszerkesztés Zsigmond László munkája. Az Planning Horizons sorozatot fordító önkéntes csapat és a projekt menedzsere Láposi Roland. A sorozat kiadója a MUT.

www.rtpi.org.uk/planninghorizons