David Präkel
EXPOZÍCIÓ fn. az a fénymennyiség, ami a felvétel készítése során a filmre vagy érzékelőre jut
IÓ EXPOZÍC
E
POZÍCIÓ IÓ EXPOZÍC IÓ EXPOZÍC
IÓ EXPOZÍC A fordítás alapjául szolgáló kiadás: Exposure Copyright © AVA Publishing SA 2009
IÓ EXPOZÍC
IÓ EXPOZÍC
Design: Gavin Ambrose (www.gavinambrose.co.uk)
ZÍCIÓ EXPOFordította: Baki Ádám
Szaktanácsadó: Érsek-Obádovics Mercédesz
Hungarian edition © Scolar Kiadó, 2010 Hungarian translation © Baki Ádám, 2010
IÓ EXPOZÍC IÓ EXPOZÍC
IÓ EXPOZÍC
Scolar Kiadó 1016 Budapest, Naphegy tér 8. Tel./fax: (+36 1) 466-7648 scolar@scolar.hu www.scolar.hu Felelős kiadó: Érsek Nándor Felelős szerkesztő: Schmal Alexandra
IÓ EXPOZÍC IÓ EXPOZÍC
Minden jog fenntartva. A mű egyetlen részlete sem használható fel, nem sokszorosítható, tárolható vagy továbbítható sem digitális, sem bármilyen más formában vagy módon a kiadó előzetes írásbeli engedélye nélkül.
IÓ EXPOZÍC
I EXPOZÍC
ISBN 978-963-244-188-7
IÓ EXPOZÍC IÓ EXPOZÍC IÓ EXPOZÍC IÓ EXPOZÍC
2_3
IÓ Luke Tomlinson (lovaspólós) A helyesen megválasztott záridőnek és a precíz lekövetésnek köszönhetően a téma éles marad, az elmosódott háttér pedig megteremti a kép hangulatát. A fotós éppen abban a pillanatban exponált, amikor a lónak mind a négy lába a levegőben volt, és ez a mozgásban lévő patákkal jól szemlélteti, hogy a záridővel és a fényképezőgép elhúzásával milyen erőteljesen lehet ábrázolni a mozgás dinamikáját. Készítette: Marek Sikora Technikai adatok: Canon EOS 40D, Canon 100–400 mm L IS USM, 1/60 s, f/22, ISO 250, kiértékelő fénymérés, a tónusgörbe, az árnyalat és a színtelítettség Photoshopban módosítva
A zársebesség és az idő
56_57
A fényképészet hajnalán a filmek gyenge érzékenysége miatt nem volt szükség a fényképezőgépbe jutó fény mennyiségét szabályozó mechanikára. Az emulziók lassan reagáltak a fényre, ezért hosszú expozíciós időket kellett használni. A fényképezés úgy zajlott, hogy a fotós egyszerűen levette az objektív sapkáját, várt, hogy elegendő fény jusson a filmre, majd visszahelyezte a sapkát. Ezzel a módszerrel természetesen csak olyan témákat lehetett elfogadható minőségben lencsevégre kapni, amelyek exponálás közben nem mozogtak. Az érzékenyebb filmek megjelenésével egyre nagyobb lett az igény az expozíciós idő szabályozására. Ez vezetett a zárszerkezet megalkotásához, amely lehetővé tette, hogy pontosan meghatározott ideig érje a fény a fényérzékeny felületet. A modern zárszerkezetek vékony lemezekből épülnek fel. Kétféle típus létezik. Az egyik egy mozgó rést hoz létre az objektív gyújtósíkjában (redőnyzár), a másik pedig lamellák által alkotott lyukkal szabályozza az átengedett fényt (központi zár). A két zártípus bizonyos esetekben egymástól meglehetôsen eltérô képet eredményezhet. Ahhoz, hogy megfelelő képet kapjunk, a fényérzékeny felületet megfelelő mennyiségű fénynek kell érnie. Mivel a fényviszonyok és a témák különbözőek, szabályoznunk kell a filmre vagy érzékelőre jutó fényenergia mennyiségét. Erre való a zárszerkezet, amely az expozíció szabályozásának egyik legfontosabb eszköze. Általánosan elfogadott vélemény, hogy a fénykép a „valóságot”, vagy legalábbis egy adott helyzet valósághű leképezését mutatja. Kevesen gondolnak bele abba, hogy az objektív és a zárszerkezet használatával készített fotók mennyire távol állhatnak attól, amit a szemünkkel látunk. A redőnyzárral készült képeken például az expozíció közben mozgó tárgyak eltorzulnak. A záridővel uralhatjuk a mozgás érzékeltetését. Hosszú záridővel a mozgó tárgyak elmosódnak, míg a gyors záridő kimerevíti a mozgást. A fotókon látható kép néha egybeesik ugyan azzal, amit a minket körülvevő világban látunk, azonban nincs szó másról, mint véletlen egybeesésről.
Danseurs Robert Doisneau fotóművész redőnyzárat és nagyformátumú filmet használt ennek az erőteljes hatású, lehetetlennek látszó képnek a megalkotásához. A modellt álló táncosok egy forgókorongon mozdulatlanul állva forogtak a kamera előtt. A mozgó redőnyzár felülről lefelé haladva exponálta őket, így hozta létre azt a hatást, mintha összefonódva táncolnának. Készítette: Robert Doisneau Technikai adatok: ismeretlenek
A zársebesség és az idő
Mozgás és idő A záridővel a mozgás megjelenítését szabályozhatjuk. Hosszú záridővel a mozgó tárgyak elmosódnak, míg rövid záridővel kimerevíthetjük a mozgást. Ha éles képet szeretnénk készíteni, csak akkor használhatunk hosszabb záridőt, ha a téma nem mozog. A fényképeken a mozgó tárgyak életlen csíkot húznak maguk után, olyan érzetet keltve, mintha átlátnánk rajtuk. Ezek a hatások merőben eltérnek attól, ahogy a világot valójában érzékeljük, de a fényképeken már megszoktuk a látványt, és fel tudjuk használni például a sietség vagy a nyugalom érzékeltetésére. Mindegy, hogy menüből vagy mechanikus tárcsával adjuk meg, a záridő mindig duplája vagy fele a sorban mellette állóknak. A rövidebb záridők a másodperc törtrészei, melyből általában csak a nevező jelenik meg, mint itt is látható: 1
2
1 mp 1/2
4
8
15
30
60
125
250
500
1000
2000
1/4
1/8
1/15
1/30
1/60
1/125
1/250
1/500
1/1000
1/2000
Az első népszerű fényképezőgépek két beállítással rendelkeztek: I és B. A B a Bulb szóból ered (bár néhányan a Brief, azaz ’rövid’ kifejezést használják rá), amely azt jelenti, hogy a zár addig van nyitva, amíg lenyomva tartják az exponáló gombot. Az I az instantaneous, azaz ’azonnali’ kifejezésnek felel meg, ami a legtöbb gépen 1/50 és 1/100 közötti záridőt jelentett. Elsősorban nagyformátumú gépek objektívjein találhatunk T beállítást (Time, azaz ’idő’), ami azt jelenti, hogy a zár az exponáló gomb első megnyomására nyílik ki, és a másodikra záródik be. A Bulb móddal ellentétben nem kell lenyomva tartani a gombot. Ezzel a beállítással tartják nyitva a zárat fokuszálás és a kép megkomponálása közben a régi típusú mattüveges fényképezőgépeken. Az egyik záridőnél néha X vagy villám jel látható, vagy a záridő más színnel van feltüntetve. Ezzel jelölik a leggyorsabb vakuszinkron-sebességet, ami géptől függően 1/60–1/250 s közé eshet. Kétféle életlenséget hozhatunk létre. Az egyik akkor keletkezik, ha a téma mozog exponálás közben. A másik akkor jön létre, ha maga a fényképezőgép mozog. Ha a mozgás nem szándékos, azt úgy nevezzük, hogy a fényképezőgép bemozdult. Csak úgy tudunk tiszta és éles képeket készíteni (amikor ez a célunk), ha tudjuk, hogyan és mikor fordul elő a bemozdulás. (A fényképezőgépet persze nyugodtan mozgathatjuk exponálás közben, csak tudnunk kell, mit érünk el ezzel, és mi a célunk vele.)
Mozgás és idő 58_59
Ha kézből próbálunk fotózni túl hosszú záridővel, a fényképezőgép bemozdulása miatt a kép életlenné válhat. Ennek elkerülésére tanuljuk meg stabilan tartani a gépet: álljunk vállszélességű terpeszben hajlított térddel, könyökünket csípőnkre támasztva, bal kézzel az objektívet tartva úgy, hogy tenyerünkkel a gépet támasszuk alá. Az exponálógombra ne csapjunk rá, hanem ujjunk hajlításával könnyedén nyomjuk be. Keressük meg azokat a tárgyakat, melyekre támaszkodva stabilizálhatjuk magunkat. Ha kell, használjunk állványt vagy más támaszt – egy zacskó rizs vagy lencse például kiváló alátámasztást adhat. Az általánosan alkalmazott szabály szerint akkor nem mozdul be a kép, ha a záridő legfeljebb az objektív gyújtótávolságának reciproka (1/gyújtótávolság). Hosszabb záridővel állvány vagy más támaszték szükséges. Például: 50 mm-es objektív – 1/50 – legközelebbi rövidebb záridő = 1/60 200 mm-es objektív – 1/200 – legközelebbi rövidebb záridő = 1/250 Ha zoomobjektívvel fotózunk, akkor minél nagyobb a gyújtótávolság, annál rövidebb záridőt kell használni a bemozdulás elkerüléséhez. A fénymérési mód program a gyújtótávolságot is figyelembe veszi a jó expozíciót eredményező záridő/rekeszérték kombináció kiszámításakor.
Záridők szokásos témákhoz normál objektív használatakor (50 mm-es gyújtótávolság 35 mm-es filmes vagy annak megfelelő digitális géppel) Versenyautó
1/1000
Kövessük le az autót.
Sport/futball/atlétika
1/500
Rövidebb záridővel életlen lesz.
Portré
1/60
Ne feledjük csökkenteni a záridőt, ha nagyobb gyújtótávolságú portréobjektívet használunk.
Tájkép
1/60
Ha nincs szél, hosszabb záridő is lehetséges. Használjunk állványt.
Szabadidő/party/emberek
1/250
Állatok
1/500
Attól függ, milyen állatról van szó, és az mit csinál.
Éjszakai felvételek
1 mp vagy hosszabb
Mindig használjunk valamilyen alátámasztást a géphez. Az autók fénycsóváinak rögzítéséhez 10–20 mp kell.
Tűzijáték és villámlás
B (Bulb)
Tartsuk nyitva a zárat, és egy objektívsapkát vagy fekete lapot zárként használva rögzítsük a villanásokat.
A zársebesség és az idő
Záridő növelése szürkeszűrőkkel (ND) Elsősorban szabad téren fordulhat elő, hogy elfogynak az expozíciós lehetőségek. Egyes manuális fényképezőgépekkel és objektívekkel például 1/1000 a legrövidebb záridő és f/16 a legnagyobb rekeszérték. Ha ISO 400-as film van betöltve, könnyen kerülhetünk olyan helyzetbe, hogy a záridővel és a rekeszértékkel nem tudjuk eléggé csökkenteni a gépbe jutó fény erősségét. Az is előfordulhat, hogy a filmünk alacsonyabb érzékenységű ugyan, de olyan erős a napfény, hogy nem lehet elég hosszú záridőt használni életlenségi hatások eléréséhez. Meglepően gyakran fordul ez elő tájképfotósokkal, akik szeretik elmosódva ábrázolni a vizet, ezért fél másodperces vagy hosszabb záridőre van szükségük. A megoldás mindkét esetben a fényerő csökkentése az objektív elé helyezett szürkeszűrővel. A szürkeszűrő (gyakran ND szűrőként hivatkoznak rá) minden hullámhosszon egyenlő arányban csökkenti a fényerőt, ezért szürkének látszik. Néhány digitális fényképezőgép, főként felső kategóriás kompakt gépek képesek arra, hogy 3 Fé-vel a nyolcadára csökkentsék a fény erősségét, ami lehetővé teszi hosszabb záridők (vagy kisebb rekeszértékek) használatát. A fizikai szűrők többféle sűrűségben kaphatók felcsavarható üveg vagy négyzet alakú zselatinszűrő formájában. A gyártók az ND-2, ND-4, ND-8 jelölést használják, ami annyit jelent, hogy a fény felét, negyedét vagy nyolcadát engedik át (azaz 1, 2, illetve 3 Fé-vel csökkentik a fény erősségét). Más gyártók a 0,3, 0,6, 0,9 jelölést tüntetik fel ugyanezeken a szűrőkön. A 0,3-as az ND-2-es szűrőhöz hasonlóan a fény felét engedi át, azaz 1 Fé-vel csökkenti a fény erősségét. Az ND szűrőket egymásra is helyezhetjük, de szűrőtényezőjüket nem összeadni, hanem szorozni kell. (A szűrők egymásra csavarásakor ügyeljünk arra, hogy a szűrők ne fedjék a kép sarkait. Ez nehezebben vehető észre az ND szűrővel elsötétített képeken.) A legtöbb szűrő a fenti három sűrűséggel kapható. Ha különleges hatásokat szeretnénk elérni, lehet, hogy csak külön rendeléssel megvásárolható, ipari és csillagászati használatra szánt szűrőt kell keresnünk.
Szürkeszűrő
Átengedett fény aránya
Expozícióváltozás
0,3
ND-2
50%
1 Fé
0,6
ND-4
25%
2 Fé
0,9
ND-8
13%
3 Fé
Záridő növelése szürkeszűrőkkel (ND) 60_61
Vízesés, Hareshaw Burn A kép elkészítéséhez használt digitális fényképezőgép minimális érzékenysége ISO 200, ezért ahhoz, hogy érzékeltetni lehessen a lezúduló víz erőteljességét (amihez fél másodperces záridő volt szükséges), egy 0,3-as szürkeszűrőt tettünk a gépre. Készítette: David G. Präkel Technikai adatok: Nikon D100, 60 mm f/2,8D AF Micro, 1/2 s, f/32, ISO 200
A zársebesség és az idő
A zárszerkezetek típusai Redőnyzár Ez a zárszerkezet az objektív gyújtósíkjában fekszik. Manapság azokat a zárakat is ebbe a csoportba soroljuk, amelyeknél (legalábbis a legrövidebb záridőknél) a film fokozatosan exponálódik egy állandó méretű keskeny résen keresztül, amely gyorsan átfut a film előtt vízszintesen vagy függőlegesen. Hosszabb záridők a filmnél szélesebb réssel érhetők el. Ilyenkor a zárszerkezet első redőnye elmozdul, és exponálja a filmet. A megadott expozíciós idő leteltével a zár második része, a második redőny visszazáródik a film elé, és megakadályozza a fény bejutását. A kezdeti időkben a zárszerkezetek vászonból vagy gumis vászonból készültek. Azokban a filmes és digitális tükörreflexes fényképezőgépekben, amelyekben ilyen zár foglal helyet, többnyire elektromechanikusan vezérelt fémlemezt találunk. Manapság rendkívül rövid záridők érhetők el ilyen zárszerkezettel, sok tükörreflexes gép 1/4000 vagy 1/8000 értékre képes.
Redőnyzár
Második redőny
Első redőny
Fent: Függőlegesen mozgó, vászonból készült redőnyzár. Mozgás iránya
Jobbra: Az első redőny felfedi a filmet, a mögötte jövő második pedig
/500 s
/125 s
1
1
eltakarja. Jobbra fent: A képterület redőnyzáras expozíciónál. Keskeny rés
Széles rés
A zárszerkezetek típusai 62_63
Központi zár Egy másik zárszerkezettípus az összetettebb központi zár, amely főként közép- és nagyformátumú fényképezőgépekhez való objektívekben található meg. Angol elnevezése leaf shutter, melyben a leaf (levél) szó arra utal, hogy a zárban levelekre hasonlító lapocskák elfordulása nyitja és zárja a fény útját. Mivel kicsik és könnyűek, gyorsan ki tudnak nyílni, az expozíció végén pedig összezárulnak. A központi zár elhelyezkedhet a fényképezőgépben és az objektív lencsetagjai között is, ahol kis méretben elkészíthető. Ez azt jelenti, hogy minden objektívvel meg kell vásárolni egy új zárszerkezetet is, így ezek az objektívek drágábbak a tükörreflexes fényképezőgépekhez való társaiknál, amelyeknél magán az objektíven csak a lencsetagokra, illetve fokuszáló és rekeszérték-szabályzó mechanikára van szükség.
Központi zár
Balra: Ne tévesszük össze a központi zárat az írisz lamelláival. Fent: A fényképezőgép által látott kép expozíció közben. Lent: Amint a rugós mechanika nyitni kezdi a lemezkéket, a kép halványan formálódni kezd a fényképezőgépben.
Zárva
Nyitás közben
Nyitva
A zársebesség és az idő
A redőnyzárak hatása a képre Mint említettük, az 1/60-nál rövidebb záridőknél a redőnyzáras fényképezőgépekben a fény egy mozgó résen keresztül jut a filmre. A rés előbb az egyik, majd a másik felét exponálja a filmnek. Azok a tárgyak, amelyek a réssel egy irányban mozognak exponálás közben, megnyúlnak az elkészült képen, míg a réssel ellentétes irányban mozgó tárgyak megrövidülnek. Csak a mozdulatlan tárgyak jelennek meg megfelelően. A korszerű redőnyzárak többségénél a rés felülről lefelé mozog (a Leica kivételével), tehát az előbb leírt torzító hatás csak függőleges irányban jelentkezik. A redőnyzáraknál problémát jelent a vaku szinkronizálása, mert a mozgó rés egyszerre csak egy kisebb részét exponálja a negatívnak. Nem lehet mást tenni, mint kinyitni az első redőnyt, elsütni a vakut, majd bezárni a második redőnyt. Az ehhez szükséges idő korlátokat szab annak, hogy milyen gyors záridőt tudunk használni vaku mellett. Ha a záridő túl rövid, a vaku felvillanásakor még belóg a képbe valamelyik redőny. A digitális gépeken többféle zárszerkezetet találunk. Az LCD-t keresőként használó olcsó, kompakt gépeken egyáltalán nincs mechanikus zárszerkezet, elektronikusan kapcsolódik be és ki az érzékelőre jutó fény rögzítése. A digitális tükörreflexes gépekben mechanikus redőnyzárat találunk, hogy egyszerűbb legyen az érzékelő felépítése. Így nem kell bekapcsolni, az érzékelő mindig aktív a redőnyök mögött, megvilágítását pedig mechanikus szerkezet oldja meg. Egyes gépeken kevert zárszerkezet van, a mechanikus zárat bonyolult elektronika egészíti ki a gyors vakuszinkron kezeléséhez. A gyors szinkron azonban nem működik a hagyományos műtermi vakurendszerekkel, csak az adott gyártó saját vakuival.
A zárszerkezetek típusai 64_65
A Francia Autóklub Nagydíja (1912. június 26.) A lassan, vízszintesen mozgó redőnyzár és az autó lekövetése az oka annak, hogy a versenyautó éles, a kereke jobbra dőlő ellipszisnek látszik, miközben az életlen háttér balra dől. A képen látható erőteljes torzítás – a fényképezőgép saját valósága – a versenyautózás és a sebesség szimbólumává tette a fotót. Készítette: Jacques Henri Lartigue Technikai adatok: Ica Reflex 3 1/2 x 4 3/4 hüvelykes üveglemez-negatív, Zeiss Tessar 150 mm f/4,5, expozíciós adatok ismeretlenek
A zársebesség és az idő
Chef Raymond Blanc A kevés fény miatt ehhez a nehéz felvételhez központi záras fényképezőgépre volt szükség, amely maximális rugalmasságot biztosított a vaku és zár szinkronizálásához, valamint a környező fény és a vaku egyensúlyának pontos megteremtéséhez. Készítette: Murdo Mcleod Technikai adatok: Bronica GS1, Bronica PG 100 mm f/3,5, 1/8 s, f/5,6, Fuji 220 Provia, ISO 100. Ernyős vaku balra, derítőlap jobbra. 6 × 7 cm-es diáról szkennelve utómunka nélkül
A zárszerkezetek típusai 66_67
A központi zárak hatása a képre A központi zár egyik legnagyobb előnye, hogy a vaku bármilyen záridővel használható. Ezáltal finoman szabályozhatjuk a környező fény és a vaku által megvilágított tárgy közötti egyensúlyt. Ezt a technikát (melynek neve syncro sun) a 158–159. oldalon részletezzük. A profik éppen azért szeretik jobban a középformátumú objektíveket, mint a 35 mm-es és a legtöbb digitális tükörreflexes gépben lévő redőnyzárakat, mert szabadabban használhatják vele a vakut. Néhány középformátumú fényképezőgépben redőnyzár található, de a hozzá való objektívekben központi zár is helyet kap, így kedvünkre választhatunk közülük. A redőnyzárak 1/60 és 1/250 mp közötti záridőket tesznek lehetővé vaku használatakor, mert a vaku csak akkor villanhat, ha az első redőny már a film teljes felületét szabadon hagyta, de a második redőny még nem kezdett zárni. Központi zárral az egész kép exponálódik, amint a zár nyitni kezd, ahogy az a 63. oldalon látható. Általános témák esetén gyakorlatilag lehetetlen eldönteni, hogy a kép redőnyzárral vagy központi zárral készült-e. A lényeg, hogy megértsük a választott eszközökben rejlő lehetőségeket és korlátokat, amelyek befolyásolják döntéseinket a kép elkészítésekor.
„A fotózást az teszi beláthatatlan következményekkel járó, különös találmánnyá, hogy elsôdleges nyersanyagai a fény és az idô.” John Berger író, műkritikus, festő, novellista
A zársebesség és az idő
A záridő kreatív felhasználása Elmosódás Az 58–59. oldalon már volt szó a bemozdulásos életlenségről, és arról, hogy ez miként kerülhető el. Időnként azonban éppen hangsúlyozni szeretnénk az elmosódás keltette hatást. Ennek módjáról lesz most szó. Az elmosódás a sebesség érzetét kelti, az idő múlását, azaz az expozíció időtartama alatt végbement mozgásokat érzékelteti. A képen jól látható, hogy mely részek voltak mozdulatlanok az expozíció alatt (ezek élesek), és melyek mozogtak (ezek életlenek). Az elmosódó, tehát mozgó háttér előtti éles autó éppolyan hatásos, mint az éles háttér előtt lévő életlen autó. Ezek közül azonban csak az egyiket látjuk az autógyártók reklámjaiban. Kétféle életlenséget kell megkülönböztetnünk. Az egyik, amikor maga a fényképezőgép mozog expozíció közben, ami szokásos témáknál a teljes kép eléletlenedését okozza. A hatás szabályozható, ha csak egy irányban vagy körkörösen mozgatjuk a gépet. Az első esetben a tárgyak csíkot húznak maguk után, a másodikban pedig annál életlenebb a kép adott része, minél távolabb van a középponttól. Egy másik hatás is létrehozható, amikor a téma egy része is mozgásban van. Ha ugyanabba az irányba mozgatjuk a fényképezőgépet, mint amerre a téma mozog, a háttér elmosódik, de a téma éles lesz. Ha a téma mozgásával ellentétesen mozgatjuk a gépet, a háttér életlen lesz, a téma pedig még életlenebb. Leggyakrabban versenyeken készített képeken láthatjuk e technika alkalmazását; nincs olyan autós vagy kerékpáros magazin, amelyben ne lennének ilyen fotók. A technikával a sebesség és dinamikus mozgás érzetét kelthetjük. Ha a téma előtt valamilyen mozdulatlan előtér látszik (például a nézők), a lekövetéssel az előtér és a háttér is életlen lesz, ettől átlátszó hatás jön létre. Sok gyakorlat kell e technikák tökélyre fejlesztéséhez. Igyekezzünk fejleszteni azt a képességünket, hogy a fényképezőgépet a mozgó témával azonos tempóban tudjuk mozgatni. Ha a fényképezőgép mozdulatlan, és csak a téma mozog expozíció közben, akkor a téma bemozdulásáról beszélünk. A mozgó téma ilyenkor kissé áttetszővé válik, mivel az expozíció során a mögötte lévő háttér is a képre kerül. Hosszú záridővel és stabilan rögzített fényképezőgéppel életlenné tehetjük a mozgó autókat és embereket, megmutathatjuk, hogyan fújja a szél a leveleket, és tejszerű krémmé varázsolhatjuk a vizet. Ha süt a nap, szürkeszűrőre lehet szükség a hosszú záridő eléréséhez (ezzel kapcsolatban a 60–61. oldalon adunk ötleteket). A B (Bulb) beállítással készített, különösen hosszú záridőkkel kapcsolatban a nyitott záras fényképezésről szóló részben írunk a 166–167. oldalon.
A záridő kreatív felhasználása 68_69
Egylábú gyalogos (1950) A hosszú záridőnek és a tökéletes időzítésnek köszönhetően a mozgó gyalogos a láthatatlanságig elmosódik, csak a lépés közben mozdulatlan lába látható élesen. Készítette: Otto Steinert Technikai adatok: ismeretlenek