David Präkel
VILÁGOSÍTÁS fn. meghatározott jellemzőkkel rendelkező fény, illetve az azt létrehozó berendezés
SÍTÁS VILÁGO
SÍTÁS VILÁGO
SITION O P M O C
SÍTÁS VILÁGO
SÍTÁS O G Á L I V A fordítás alapjául szolgáló kiadás: Lighting Copyright © AVA Publishing SA 2007
VILÁGO
SÍTÁS O G Á L I V
SÍTÁS O G Á L I V
VI
Design: Gavin Ambrose (www.gavinambrose.co.uk)
SÍTÁSFordította: Baki Ádám
Szaktanácsadó: Gyulai Bence Márton, Megyeri László
SÍTÁS VILÁGO
Hungarian edition © Scolar Kiadó, 2009 Hungarian translation © Baki Ádám, 2009
Scolar Kiadó 1016 Budapest, Naphegy tér 8. Tel./fax: (+06 1) 466-7648 scolar@scolar.hu www.scolar.hu Felelős kiadó: Érsek Nándor Felelős szerkesztő: Schmal Alexandra
SÍTÁS O G Á L I V
ÍTÁS S O G Á L VI
SÍTÁS O G Á L I V
SÍTÁS VILÁGO
VI
Minden jog fenntartva. A mű egyetlen részlete sem használható fel, nem sokszorosítható, tárolható vagy továbbítható sem digitális, sem bármilyen más formában vagy módon a kiadó előzetes írásbeli engedélye nélkül.
TÁS LÁGOSÍ
ISBN 978-963-244-113-9
SÍTÁS VILÁGO
SÍTÁS O G Á L I V
SÍTÁS
SÍTÁS O G Á L I V
SÍTÁS O G Á L I V
S 2_3
ÍTÁS ILÁGOS
OSÍTÁS
ÍTÁS ILÁGOS Albuquerque, Új-Mexikó, 1969 A fotós a napfény eső utáni ragyogását örökítette meg a távoli sötét felhők előtt. Csak a fényben rejlő lehetőségek iránti érzékenység kelti fel a fotós figyelmét egy ilyen téma iránt. Készítette: Ernst Haas Technikai adatok: ismeretlenek
Tartalom
Hogyan használjuk a könyvet? Bevezetés
6 8
Mi a fény?
10
Természetes fény
56
Adott fény
72
A fény alapelmélete
12
A nappali fény
58
Lángok
74
Színelmélet
20
Az esti fény
64
Izzólámpák
76
Az expozíció
32
Éjszaka
66
Fénycső
78
Polarizált fény
50
Az évszakok változása
Utcai világítás
80
68
Neonfény
82
A helyszín hatása
70
Képalkotás a spektrum szélein
52
Fotózás koncerteken 84
4_5
Fényképészeti fény 86
A fény szabályozása 110
A fény használata 142
Folyamatos fény
88
Műtermek
112
A fény jellege
144
Vaku
90
A fény formálása
116
A fények beállítása
126
A körvonal megrajzolása
154
A forma megrajzolása
156 158
A Rembrandtvilágítás
132
A pillangófény
134
A textúra megrajzolása
Reklámfotók világítása
136
A tónusok és színek megrajzolása 160
Pauszsátor
138
Filmes megvilágítás 140
Összefoglalás Kapcsolatok Szójegyzék Köszönetnyilvánítás és alkotók
Kísérletezés a fénnyel
162
172 173 174 176
Mi a fény?
Színelmélet A színhőmérséklet A „vörösen izzó” és „fehéren izzó” kifejezések mindenki számára ismertek. A 18–19. század fordulóján végbement első ipari forradalom során egyre fontosabbá vált, hogy pontosan meg tudják ítélni a kohászat és az üveggyártás folyamatainak hőfokát. Ezt hagyományosan a kohó színe alapján tudták megtenni. A 19. században élt fizikus, William Thompson, majd később Lord Kelvin egységesítette ezeket a megfigyeléseket; bevezették a színhőmérséklet mértékegységét, a kelvint (nem összekeverendő a Kelvin-fokkal). Ha egy sötét vasdarabot fehér színűre hevítünk, e folyamat során az anyag a sötétvöröstől a citromsárgáig minden színt felvesz. A színhőmérsékleti skála közvetlenül a tárgyak hevítése során tapasztalt színváltozáshoz kötődik. Kelvin a valós hőmérséklethez hozzáadta az abszolút nulla fok értékét, így hozta létre saját beosztását. A fehérre hevített vas oxidálódni kezd, vagyis elég, ezért nem működik vele tovább a párhuzam. Ha viszont oxigénmentes vákuumba helyezzük az anyagot, további hevítés hatására a színe fehérről kékre változik (ezzel máris feltaláltuk a villanykörtét). A gyakran használt fényforrások színhőmérséklete
Színhőmérséklet Szín
Leírás
Valós hőmérséklet
Extrém sötét vörös 480 °C
753 K
750 °C
Cseresznyepiros
815 °C
Világospiros
900 °C
Narancssárga
990 °C
903 K Abszolút nulla
Nagyon sötét vörös 630 °C Sötétvörös
Színhőmérséklet (kelvin)
1023 K +273
1088 K 1173 K 1263 K
Citromsárga
1150 °C
1423 K
Sárgásfehér
1330 °C
1603 K
Gyertya és olajlámpa
2000 K
Háztartási villanykörte
2900 K
Napfelkelte és naplemente
3100 K
Izzószálas stúdiólámpa
3200 K
Fotoizzós lámpák
3400 K
Reggeli és esti napfény
3800 K
Déli napfény/elektronikus vaku
5500 K
Felhős ég
7000 K
Tiszta kék ég
10 000 K
A kék ég visszaverődése árnyékban
16 000 K
A Nap energiát sugároz. Az általunk használt fényforrások nagy része olyan izzólámpa, amely fém izzószál vákuumban való hevítésével bocsát ki fényt. Színes fényképezéskor figyelembe kell vennünk a megvilágításra használt fény minőségét (azaz hőmérsékletét). A napszak nagyban befolyásolja a fény színét. Ha sokféle megvilágításnál szeretnénk fényképezni, akkor ahhoz, hogy a fehér ne kékes és sárgás elszíneződéssel, hanem fehéren jelenjen meg, szűrőt, vagy az adott fénynek megfelelő filmet kell használnunk. A digitális fényképezőgépeket is beállíthatjuk úgy, hogy semleges fehéret adjanak vissza a különböző színhőmérsékletű megvilágításoknál.
színhőmérséklet a fény „fehérségének” meghatározására szolgál, mértékegysége a kelvin
Színelmélet 20_21
Nomogrammal határozhatjuk meg, hogy melyik szűrővel alakíthatjuk át egy fényforrás színét egy másikéra. Csak húznunk kell egy vonalat, amely összeköti az eredeti fényforrás színhőmérsékletét az átalakított fényforráséval. A középső skáláról a változás eléréséhez szükséges ún. mired eltolás, valamit az ezt létrehozó szűrők olvashatók le. Ez a nomogram csak a fényképezőgépen használatos szűrőket mutatja. A film- és TV-iparban elterjedtebb megoldás az, hogy magát a fényforrást szűrik. Az ehhez szükséges színes zselatinszűrők más táblázatokban találhatók. Egy nomogram eredeti fényforrás, K 10 000 9000
2000
400
8000 7000
átalakított fényforrás, K
mired érték
tiszta kék ég
A nomogram úgy használható, hogy húzunk egy vonalat a fénytípustól a használandó filmtípusig. Ahol a vonal keresztezi a középső skálát, ott van a színkorrekcióhoz szükséges szûrô.
350
felhős ég 300
6000
5000
hidegfehér nappali fény, fénycső
250
kék vaku
200
150
2500
KR 15
85B (+131)
4000
KR 12
85 (+112)
2 órával naplemente előtt 2 órával naplemente után 1 órával naplemente előtt 1 órával naplemente után fotoizzó 500 W (3400 K)
100 KR 9
85C (+81) 85EF (+53) 81D (+42) 81C (+35) 81B (+27) 81A* (+18) 81(+10)
KR 1.5
82 (-10) 82A (-18)
3000
82B (-32) 82C (-45) 80D (-56)
műfény 3200
KR 3
0
fotoizzó 500 W (3200 K) halogén napfelkelte/naplemente
3000
KR 6 50
Skylight 1A szűrő
KB 1.5 KB 3 -50 KB 6
80C (-81) KB 9
100 W-os izzólámpa
4000
-100 80B (-112)
KB 12
80A (-131) -150
KB 15
-200
KB 20
40 W-os izzólámpa
2500
-250
5000 nappali fény 5500
6000 nagynyomású nátriumlámpa
-300
7000
gyertyafény
2000
* A 81A, 81B és 81C hatása hasonlít a KR3-éhoz, de kissé barnásabb árnyalatot adnak. Portrék és alakok fényképezéséhez ideálisak.
8000
-350
9000 10 000
-400
filmtípus, K
mired a micro reciprocal degrees (mikro reciprok fok) kezdőbetűiből alkotott szó. Akkor kapjuk meg, ha egymilliót osztunk a színhőmérséklettel. Gyakran használjuk a színhőmérsékletek szűrőkkel való befolyásolásakor – ez a mired eltolás. (A reciprok megakelvin kifejezés is kezd elterjedni.)
Adott fény
Svéd éjszakák (fent) A gyertyafénynél kevésbé gazdag, de hasonlóan jellegzetes sárgás fényű háztartási izzólámpa melegsége barátságos hangulatot ad. A kép készítője szándékosan nem „korrigálta” a színeket. Készítette: Jean Schweitzer Technikai adatok: Olympus E20, 1/8 s záridő, f/2,2 rekeszérték, ISO 80. Utólagos kontrasztállítás és vágás Photoshopban
Izzólámpák 76_77
Izzólámpák Az első fejezetben már szó volt arról, hogy a fény forrása a magas hőmérsékletű objektumok energiasugárzása. A háztartási izzólámpa esetében ez egy üvegburába zárt, alacsony nyomású, vegyileg közömbös gázban lévő volfrámszál. Néhány „élő” múzeumban szénszálas lámpákat is találhatunk, amelyek a modern fémszálas égők elődei voltak. Ezek az elszenesített bambuszból készült lámpák nagyon szép, telt fényt bocsátanak ki, s önmagukban is érdekes fotótémák lehetnek. Akárcsak a gyertyafénynél, az izzólámpáknál sem tanácsos túlkorrigálni a fényt úgy, hogy tiszta fehér színű legyen. Agyunk kompenzálja ugyan az ilyen lámpák sárga fényét, az otthoni világítás azonban sárgásmelegként él képzeletünkben, ezért a lakások belsejében készült képeket ilyen színűnek várjuk. Vannak, akik egyáltalán nem törődnek azzal, hogy az izzólámpákhoz igazítsák a színegyensúlyt, és meg sem próbálják korrigálni a napfényfilmen megjelenő sárgás színeket. Ilyen például Nan Goldin, akinek képeire egyik kritikusa az „izzóan tarka” kifejezést használta, ezzel feltehetően tudat alatt összekapcsolva az esztétikai hatásra vonatkozó megjegyzést a tényleges technikai kivitelezéssel és annak korlátaival. Az asztalon berendezett, kis tárgyak fényképezésére alkalmas „ministúdiókban” jól beválhatnak az egyszerű olvasólámpák és az olcsó, izzószálas spotlámpák, néhány kartonból és alumíniumfóliából készült mini derítőlappal kiegészítve. Ilyen egyszerű felszereléssel már számos professzionális virágfotó készült. Gyakran előfordul, hogy nem a drága felszerelés tesz széppé egy képet, hanem a részletekre való odafigyelés és az esztétikai érzék. A fotoizzók a háztartási és a műtermi izzólámpák között képeznek átmenetet, és egyes cégek (az Interfit és a Stellar) professzionális műtermi foglalatokat kínálnak ezekhez az izzókhoz. A túlhajtott fotoizzók megnövelt fényáram mellett a műtermi izzólámpáknál fehérebb fényt adnak, és háztartási foglalatokban is használhatók (lásd a lenti megjegyzést). Fényük színhőmérséklete 3400 K, míg a műtermi égőké a sárgásabb 3200 K. A 275 és az 500 wattos (P1 és P2) égők egyaránt túl sok áramot vesznek fel, ezért háztartási foglalatokban használatuk nem biztonságos. Vannak, akik villanyszerelő segítségével egyszerű áramköri lapot készítenek, mellyel sorba kötve használható két lámpa a beállításhoz (ekkor tompán világítanak), majd átkapcsolhatók párhuzamosra a teljes fényerősség leadásához. Ezzel az izzók élettartama is megnő, ami a legjobb esetben is csak nyolc–tíz óra. Megjegyzés: A háztartási foglalatokba illeszthető modern kompakt fénycsövek a hagyományos fénycsővel azonos elven működnek, ezért más a színhőmérsékletük, mint az izzószálas lámpáknak. Ha kétségeink támadnak, ellenőrizzük a használt égőt, vagy mérjük meg a fehéregyensúlyt.
fotoizzó a szokásosnál magasabb feszültségen használt izzószálas lámpa, amely rövidebb élettartamú, színhőmérséklete viszont 3200 K vagy 3400 K
Fényképészeti fény
Catherine (fent) A derítővaku tökéletesen kiegészíti a természetes napfényt, hangsúlyosabbá teszi a hajat, és élfényt ad a modell zöld felsőjének, hogy kitűnjön a hasonló színű háttérből. Készítette: Rod Edwards Technikai adatok: Mamiya 645 Pro TL, Mamiya 150 mm fix objektív, Fuji Reala ISO 100 színes negatív film (EI 64 jelölésű, nagyobb részletességű árnyékokat ad), 1/250 s záridő, f/5,6 rekeszérték, polárszűrő a fényerő csökkentéséhez, hogy tágabb rekeszt lehessen használni a kisebb mélységélesség érdekében. Derítővaku szoftboxból állványra helyezve Elinchrom Ranger hordozható akkumulátorral és fejjel. A derítővaku és a napfény aránya 1:1. Az égen látható kék színátmenet utólag készült Photoshopban
Vaku 106_107
Derítővaku A vaku fénye még világos nappal is dominálhat a képen, különösen ha a téma közel van hozzá. Ha a vaku fényereje megegyezik a környező világításéval, akkor 1:1 arányról beszélünk. Természetesebb lesz a kép, ha a vaku egy fényértékkel gyengébb a környező fénynél, ami 1:2 arányt jelent. Még az 1:4 arány is sokat segít az árnyékos részek világosításában és színhőmérsékletük csökkentésében. Vannak olyan esküvőfotósok, akik mindig használnak vakut, hogy megcsillantsák fotóalanyaik szemét. Ez életet ad a képnek, még ha egyébként a vaku nem szól is bele az expozícióba. Egyes külső és beépített vakukon van teljesítménykompenzáció, amellyel fél és harmad lépésekben növelhetjük és csökkenthetjük a fényerőt. Kompenzáció nélkül sok vaku túl erősen villan, és lehet, hogy alacsonyabb fényerő jobban megfelelne elképzeléseinknek, különösen derítéskor. A fényforrások kiegyensúlyozása A különböző fényforrások kiegyensúlyozásán két dolgot érthetünk. Az egyik a két forrás (általában napfény és vaku) fényerejének kiegyensúlyozása úgy, hogy egyikük hangsúlyosabb legyen, a másik pedig a megfelelő fehéregyensúly kiválasztása abban az esetben, amikor nagyon eltérő színhőmérsékletű fényekkel van dolgunk (erről lásd a 26–27. oldalt). Az elektronikus vaku és a napfény színhőmérséklete nagyon hasonló, könnyebb egy képen használni őket, mint az izzószálas lámpát és a napfényt. A derítővakut manuálisan kell kiszámítanunk, ha manuális fényképezőgéppel és vakuval dolgozunk. Tegyük fel például, hogy ISO 200 az érzékenység, és a vakuszámító f/8-as rekeszértéket javasol egy 3 méterre lévő tárgyhoz. Kézi fénymérővel megmérjük a környező fényt, és a kapott érték például 1/125 s lesz f/8 rekeszértékhez. Ezzel 1:1 arányt kapnánk a vaku és a környező fény között. A szerencsésebb 1:2 arány eléréséhez a vaku fényerejét egy fényértékkel csökkenteni kell. Ha f/11-re zárjuk a rekeszt, a vaku fényerejét 1 fényértékkel csökkentjük, viszont ahhoz, hogy a környező fény ugyanannyi legyen, kétszeresére, azaz 1/60 másodpercre kell növelnünk a záridőt. A profik azért kedvelik jobban a középformátumú gépek központi zárját a tükörreflexes gépek redőnyzárjainál, mert nem korlátozza a záridőt vaku használatakor. Redőnyzáraknál vakuzáskor a lehetséges legrövidebb záridő 1/60–1/250 mp között van, mert a vaku csak akkor villanhat, amikor a zár kinyílása és becsukódása között a film vagy érzékelő teljes felületét éri a fény, ami szűk határokat szab a záridőnek.
A fény szabályozása
A fények beállítása Portréknál a legegyszerűbb műtermi világítás egyetlen lámpából áll, amely a napfény természetes hatását imitálja. (A portréfotózások ideális világítása az ún. northlight ablak – olyan ablak, amelyen a világos égbolt fénye süt be.) A frontális fény egyenletesen világítja meg az arcot, és 1:1 megvilágítási arányt ad rajta. Nézzük meg a 104–105. és 134–135. oldalon lévő képeket, ahol körvaku (vagy tengelyirányú világítás) és frontális fény adta a megvilágítást, ezáltal az arc mindkét oldala egyenletesen világos. Ha a fényt áthelyezzük, hogy ne derékszögben világítson (lásd a 120–121. oldalakon lévő ábrát), világos és árnyékos területek keletkeznek, amelyek előhozzák az arc domborulatait, azaz térhatásúbbá válik a kép. Ha az arc árnyékos területeit nem derítjük, drámai hatású, osztott megvilágítást kapunk: az orr vonalánál az arc egy világos és egy sötét részre oszlik (lásd a szemközti képet). Az arc megvilágítási arányának beállításához derítőlappal vagy második lámpával meg kell világítanunk az árnyékos területeket. Az elsődleges fényforrás neve főfény, míg a másodikat derítő- vagy kitöltőfénynek nevezzük (mivel ezzel töltjük fel az árnyékokat fénnyel). Mindig a főfény az erősebb, ez vetíti a legfontosabb árnyékokat. Hogy milyen távolságra kell helyezni, attól függ, hogy milyen típusú a lámpa, és milyen csúcsfényt hoz létre. A lámpa magasságát az orr alatti árnyék hosszúsága alapján határozzuk meg: ha túl magasan van, nem lesz szép a homlok megvilágítása, ha viszont túl alacsony, a homlok kilaposodik, a modell pedig nem tudja megállni pislogás nélkül. Fiatalok és nők arcát jól lehet alacsonyabb, 1:2 vagy 1:3 kontrasztú (másfél fényérték) fénnyel bevilágítani, míg a magasabb kontrasztarány érdesebb, férfiasabb arcoknak áll jól. Megvilágítási arányok
3 fényérték 1:8 f/4 f/11
2 fényérték 1:4 f/5,6 f/11
1 fényérték 1:2 f/8 f/11
tengelyirányú világítás az objektív optikai tengelyéhez lehetőleg közelebb eső fényforrás, általában árnyékmentes megvilágítást adó körvaku főfény a fő fényforrás northlight északra néző ablakot (az ilyet csak közvetve éri a napfény az északi féltekén) imitáló lámpa vagy szoftbox
A fények beállítása 126_127
Vizes tekintet (fent) Az egyetlen stúdióvakuból jövő, osztott fény az arc egyik felét erősen beárnyékolja. A fotós tovább fokozta a portré misztikus hangulatát azzal, hogy vizes ablaküvegen keresztül készítette a képet, olyan magasról, hogy a modellnek felfelé kelljen tekinteni. Készítette: Michael Trevillion, Trevillion Images Technikai adatok: Nikon F90X, 50 mm, 1/125 s záridő, f/8 rekeszérték, Ilford FP4, Prolinca 2500 vakufej az egyik oldalról. Sem szűrő, sem számítógépes utómunka nem volt