A04 a mi sulink by Secrétariat Hermitage

Pályázat Jean-Baptiste Montagne Pedagógiai innovációs díjra „ A Mi Sulink” projekt Készítette: Herendi Anna pedagógus Mészárosné Nagy Angéla gyógypedagógus

2013. Esztergom

„Úgy érezzük, hogy amit teszünk csak egy csepp egy tengerbe Anélkül a csepp nélkül azonban sekélyebb volna a tenger” (Teréz anya)

Bevezető A rendszerváltástól az Európai Unióhoz való csatlakozásig eltelt időszak gazdaságitársadalmi változásai új helyzetet és elvárásokat támasztottak a fiatal korosztály felé. Átalakultak az osztályviszonyok, a társadalmi értékek és normarendszerek körében alapvető változások történtek. A legszembetűnőbb átalakulások a foglalkoztatás és a munkaerőpiac területén következtek be. A fent említett folyamatok hatványozottan jelentkeztek

társadalom

legérzékenyebb,

legdinamikusabb

és

leginkább

befolyásolható rétegénél, az ifjúságnál. A piac követelte haszonközpontúság, a pénz mindenhatósága, a multinacionális szolgálatban álló, médiák sugározta információ és értékrendszer sokszor ellentétben áll a hagyományos, otthonról, vagy az iskolákból hozott értékkel. A családi háttérnek, az iskolának, munkahelynek nincs biztos integráló szerepe. A családokat felkészületlenül érték a társadalmi változások, a legtöbb nem tudott ilyen gyorsan alkalmazkodni a folyamatokhoz. Egyre nagyobb az anyagi különbség család és család között. Ez növeli az esélyegyenlőtlenséget és az elégedetlenséget is. Egyre több problémával szembesülnek a fiatalok, egyre könnyebben alakulnak ki krízishelyzetek. A fiatalok csoportja a legveszélyeztetettebb, ők könnyebben keresnek kiút lehetőséget az alkoholban, a drogokban, a deviáns viselkedésekben semmivel nem törődő nihilben. Ezért is erősödik fel a fiatalokkal közvetlenül kapcsolatban állók segítő szerepe, prevenciós tevékenysége. Jelen pályázatunkban a „A Mi Sulink” projekt is a normál iskolai keretek közül kiszoruló hendikeppel teljesítő gyermekek megsegítését célozza meg.

1. A mai iskolarendszer zavarai Az iskola, mint a szocializáció másodlagos helyszíne, fontos szerepet játszik a társadalomba való beilleszkedés során. Magas azoknak a fiataloknak száma, akik a tankötelezettségi kor vége előtt kimaradnak az iskolából. Szakképzettség nélkül illetve nem vagy csak igen nehezen értékesíthető képzettséggel rendelkeznek. A munkaerőpiacon való érvényesülésük nehézkes, kilátástalan. Ez a hátrány, sokszor halmozottan hátrányos helyzet a képzetlenség és az alacsony iskolázottság következtében tovább romlik. E populációba tartózó fiatalok elsősorban negatív tapasztalatokat szereznek iskolai pályafutásuk során. Az iskola oldaláról mik lehetnek azok a tényezők, amelyek a tanulói létszám lemorzsolódásához vezethetnek? -

túlméretezett tantervi követelmények

kudarcok

nem megfelelő pedagógus-diák kapcsolat

rossz osztálylégkör

motiválatlanság a tanulásban

a speciális szükségletű gyermekek oktatásában felkészületlen pedagógusok

Azok a fiatalok, akik kiszakadnak, ebből a szocializációs közegből nem sajátítják el a társadalom értékeit, nem tudnak különbséget tenni jó és rossz között, nem alakul ki bennük az értékóvó magatartás és a munka szükséglete. A mai iskolarendszer nem tud mit kezdeni a családi szocializációs hátrányokkal iskolába lépő, estelegesen tanulási nehézségekkel küszködő tanulókkal. A kezdeti teljesítménybeli lemaradást a későbbiekben viselkedési zavarok, esetleg súlyosabb magatartási problémák követik. Gyakran előfordul, hogy zavarják a tanórák rendjét, társaikat bántalmazzák, tiszteletlenül viselkednek a tanáraikkal, a sor folytatható a médiákból jól ismert további esetekkel. is. A hátrányos helyzetű fiataloknál az én-érzet specifikusan negatív konnotációjú, és ebből a helyzetből, a fiatal önerőből képtelen kilépni. Az iskola által az énértékeléshez mintaként kínált mutatók általában egy kedvezőbb helyzetben lévő fiatalt

„képeznek

le”.

Ebben

helyzetben

meghatározó

szerepe

van

pedagógusnak, Kérdés: Fel tudja-e vagy fel akarj-e venni a „harcot”? Kísérletet tesze arra, hogy megpróbálja az otthonról hozott és negatív viselkedési mintákat

megváltoztatni, felismeri-e a pozitív megerősítés motiválás lehetőségét, képes-e differenciáltan foglakozni a tanulókkal. A pedagógus elutasító magatartása jelentős mértékben meghatározza az érintett tanulók további iskolai életét, el nem fogadottság az osztályközösség peremére szorítja őket, amire először alakalmi később rendszeres hiányzásokkal reagálnak. A „MI SULINK” projekt pedagógusai, terápiás és önkéntes felnőtt segítői felvállalják, a normál iskolai keretek között már oktathatatlan tanulók egyéni szükségleteihez igazodó sérülés specifikus nevelését-oktatását.

2. Missziónk A Mi Sulink a normál oktatási keretek közül kiszorult gyermekek nevelését-oktatását biztosítja. Feladatunknak tekintjük, hogy A Mi Sulink-ban tanuló gyermekeknek mindazt a gyakorlati és elméleti tudást segítsük megszerezni, illetve olyan élményekhez jutassuk őket, melyek a sikeres szocializációjukhoz elengedhetetlen. Munkánkat a legjobb tudásunk szerint, a gyermek feltétel nélküli elfogadásával, érzelmi biztonság megteremtésével, empátiával, egyéni bánásmód alkalmazásával igyekszünk végezni.

3. Célkitűzés Célunk

iskolai

kudarcok

következtében

kialakult

tanulási

nehézségek

kompenzációja, korrekciója, a kisebbrendűségi érzés enyhítése, a reális önértékelés kialakítása. Célcsoport A projektben azok a gyerekek alkotják a célcsoportot, akik azért estek ki valamilyen formában a normál iskolai oktatásból, mert a feléjük irányuló figyelem az igényeiknek nem felelt meg, vagy mennyiségében, vagy minőségében. A célcsoportunkhoz tartoznak még azok a fiatal felnőttek, akik régebben estek ki hasonló okok miatt az általános iskolai oktatásból.

A célcsoport jellemzői Szociális háttér - Többségükben halmozottan hátrányos helyzetűek. - A családi érzelmi dinamikában biztonságos kapcsolósági pontok, stabil rögzítő személyek hiányoznak, vagy instabilak. - A serdülőkorú fiatalok autonóm törekvéseit nem segíti kellő kontrol (elhanyagolás, kivonja magát a felügyelet alól stb.) - A családban, a rokonságban és baráti körben a drogfogyasztás által több, általában életkori közelséget mutató személyek is érintettek. - A szülők jelentős hányada szenvedélyes dohányos, illetve évek óta alkoholizáló életmódot folytat. -. Az egyedülálló szülők a napi megélhetéssel leterhelten időhiányában saját érzelmi ellehetetlenüléséből adódóan nem képesek kellő törődést, támaszt nyújtani a serdülő fiatalnak. Ennek hiányában a serdülő saját, (olykor idősebb) hasonló sorsú társakhoz sodródva keresi a kompenzálás lehetőségeit. A serdülés „elgyengíti” a személyiséget és minden irányba nyitottá teszi, így a különféle devianciák kialakulása felé is. Szociokulturális hátterükre jellemző a tudás, mint érték elismerésének hiánya, a szülők alacsony iskolázottsága. Szomatikus állapot: - Fizikális ápolatlanság, esetleges bizarr külsőségek figyelhetők meg. - Drogfogyasztás, alkoholizálás utáni fáradt, kialvatlan állapot. A pszichés állapot jellemzői: - A belső szabályozó mechanizmusok fejletlensége. Gyermekkori fejlődési zavar fel nem ismerésére kezeletlenségére utaló fixációs pontokkal. - Alacsonyfokú pszichés teherbírás és frusztráció tűrés. - Az érzelmi- indulati labilitás szcénikus megnyilvánulásai. - A sodorhatóság, mint az én határok gyengeségének tünete. - Nehezített monotónia tűrés. - Fokozott izgaloméhség, örömkeresés. - A szellemi és figyelmi fáradékonyság, a feltűnően csapongó érdeklődés és az érdeklődés hiány szintén megfigyelhető. - Az érzelmi indulati állapotok hullámzása mellett az erkölcsi érzelmek alig észlelhetők még alacsony szinten is differenciálatlanok.

- A viselkedésben nyugtalanság, passzivitásra hajlás alternál Tanulóink iskolai pályafutása Tanulási nehézségekkel és korábbi iskolai kudarcokkal küzdenek. A szülők sok esetben gyermekeiknek szinte semmilyen segítséget nem tudtak nyújtani a tanulásban. A fiatalok gyakori hiányzások akár egy, két, hónap kihagyás után kerülnek ismét iskolapadba. Tudásuk sok esetben nem éri el a megszerzett bizonyítvány alapján elvárható szintet. Bukások, iskolai kudarcok miatt a tanulás iránti motivációjuk alacsony. Évfolyamismétlők, rendszertelen iskolába járók. Szinte egész iskolai karrierüket túlkorosként élték meg. Saját képességeik megítélésében nem reálisak, inkább alul értékelik magukat. A magasabb

iskolai végzettség megszerzését

nem tartják jövőbeli életük

meghatározó elemének. Jövőképük

kialakulatlan,

nem

éreznek

reális

lehetőséget

élethelyzetük

megváltoztatására. Sok esetben az írás-olvasás és számolás alapműveletei is komoly nehézségeket jelentenek.

4. A projekt: A Mi Sulink Ez alternatív, kislétszámú, nappali rendszerű oktatást jelent azoknak a gyerekeknek, akik a normál iskola kereteit és tempóját nem bírják, magatartási, figyelem- és egyéb zavarok miatt, így az általános iskola befejezése és a továbbtanulásuk nem biztosított. A projekt része a felnőttoktatás is. Azok a fiatal felnőttek, akik nem fejezték be a nyolc osztályt, itt reális lehetőséget kapnak a bizonyítvány megszerzésére. A projekt ötlete Tapasztalataink szerint egyre több olyan gyerek van, aki az általános iskola elvégzésére az általános iskolai keretek között nem képes. A tanárok sokszor hiányos felkészültsége, az osztályok létszáma, de elsősorban a túlzott iskolai elvárások nem adnak valós esélyt azoknak a gyerekeknek, akik figyelem-, magatartás-, részképesség-, vagy egyéb zavaruk, családi problémáik, jelentős tantárgyi elmaradásaik miatt nem tudnak együtt haladni a többivel. Létező gondjaik ellenére bizonyos gyerekeknek nem nyújt megoldást a speciális iskolába való áthelyezés, mert nem olyan jellegű problémákkal küzdenek, vagy az áttelepítés szükségessége túl későn derül ki. Jelenleg az ötödik évfolyamig van erre lehetőség, de a tananyag nehezedése és a szaporodó fehér foltok miatt, és mivel egyre több, a belépő tantárgyakat tanító tanárhoz kell alkalmazkodni, sokszor éppen felső tagozaton jelenik meg és okoz nehézségeket valamely addig rejtve maradó, vagy jól kompenzált hátrány. Sok szempontból nagy a különbség az alsó és a felső tagozat között, ez is oka lehet, hogy egyes problémák csak felső tagozaton jelentkeznek. Ilyen például a más bánásmód, a vándorló osztályok, a tananyag jellege. A társaiktól valamiben eltérő gyerekek viselkedése, kevesebb vagy a többiekétől eltérő hozott ismeretanyaga, bármilyen „mássága” konfliktusokat, kudarcokat okoz, amik megint rossz magatartást eredményeznek és egyre halmozódó tantárgyi elmaradásokat. A többi gyerek és a pedagógusok munkáját is nagyon megnehezíti az ilyen problémákkal küzdő gyerek jelenléte az adott osztályban. Ha tovább engedik őket a következő osztályba, az se jelent valós segítséget, mert a magasabb követelményeknek még kevésbé tud megfelelni, közben egyre torzul az önképe, így a viselkedésbeli és tantárgyi problémák csak súlyosbodnak. Ha pedig

buknak, (a gyakorlatban akár többször is,) egyre nagyobb szakadék keletkezik az osztálytársak és a túlkorossá váló tanuló között, akit követ a „híre”, aki nem tud igazán részévé válni az új és új közösségeknek, és a fiatalabb korosztálynak szóló tananyag is egyre távolabb kerül az érdeklődésétől. Ezek miatt a gyereknek nincs kedve az iskolához, mert rossznak, unalmasnak és fölöslegesen kötelezőnek érzi. Nincsenek tanulmányi sikerei, ezért más területen keresi azt.

Segítséget

jelenthetnének a készségtárgyak, de mivel ezeket mereven és teljesítményalapúan tanítják a magyar iskolákban, ez sem ad sikert. Mind gyakoribbá válik a hiányzás, míg a gyerek kimarad végül az iskolából. Gyakran a család se javít a helyzeten, nem szorgalmazzák az iskolába járást, „nem bírnak” a gyerekkel, inkább befogják otthon dolgozni, kisebbekre vigyázni, bevonják az ügyintézésbe, „szórakozásba”, akár a család vélt érdekében. Az otthoni elfoglaltságok előnyben részesítése miatt is sok lehet a hiányzás. A másik út, hogy magántanulóvá válnak, ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy egyedül a szülők felelnek a gyerek taníttatásáért. Ezt a feladatot időben, anyagiakban, felkészültségben kevés szülő képes teljesíteni. Ha a szülő kérésére, (rábeszélésre, fenyegetésre, félrevezetés útján) lesz magántanuló, akkor az iskola semmit nem köteles nyújtani a gyereknek az év végi vizsgáztatáson kívül. Ha az iskola kéri a magántanulói státuszt (nagyon ritka), akkor is jóval kevesebb óraszámban, nagyon eltérő napirend alapján, sok önálló felkészülést feltételezve kellene megbirkóznia a gyereknek a tananyaggal, amire kevés esély van. Szükség van arra, hogy az érintett gyerekek lemorzsolódását megelőzve más módon tegyük lehetővé számukra az általános iskola elvégzését. A kiemelt gyerek lehetőségei bővülnek, mert számára elfogadható, teljesíthető feltételek között tud tovább haladni, pótolni tudja a saját tempójában a lemaradásait, fejlődhetnek a képességei

és

személyisége,

és

visszakaphatja

érdeklődését,

kíváncsiságát, ami segítheti előre. Ezzel megkönnyítjük egyben az osztálytársak és a pedagógusok munkáját is, lehetővé téve a nyugodt munkát, ami elsősorban az osztály tehetséges és a csöndes, de gyenge képességű gyerekei számára előnyös. A projekt az eddigi gyakorlattal szemben nem reménytelen esetként megszabadulni akar a problémás gyerekektől, hanem meg akarja valósítani a számukra megfelelő nevelési-oktatási formát .Tapasztalatunk szerint a jövőre nézve az igazán jó megoldás a még iskolába járó gyerekek átvállalása, mert aki az

iskolából már kimaradt vagy már magántanuló, az sokkal nehezebben motiválható bármilyen rendszeres tanulásra. A tanköteles kort betöltött fiataloknak is nehéz lehet a megszakított általános iskolai tanulmányok befejezése. Ha már találtak munkát, a munkaadók jelentős része nem tolerálja a hiányzást, még a tanulás érdekében sem, viszont sokszor váratlan túlórázásra kényszerülnek, vagy a család miatt mulasztanak a fiatalok, amit meg az állami iskola nem tud tolerálni. Az állami tanfolyamok résztvevői között sok a motiválatlan tanuló, aki a tanórai munkát akadályozza, és gyakran az itt tanító pedagógusok is lazán veszik a tanítást, így az órák kihasználtsága nem megfelelő. A munkanélküli fiataloknak a számonkérésekre való felkészülés okozhat problémát, mert az állami felnőttoktatás anyagi lehetőségei korlátozottak, egyéni foglalkozásokra, egyéni bánásmódra legtöbbször nincs lehetőség. Sokszor a részt vevő pedagógusok felkészületlenek, és hozzáállásuk sem megfelelő, így a tanulók motiváltsága csökken, és lassan lemorzsolódnak. Munkánk

során

konkrétan

szembesültünk

több

gyereknél

ezekkel

problémákkal, melyeknek a megoldása azonnali lépéseket követelt volna, de a széles körben megkeresett szakemberek, bár maguk is tapasztalták a problémát, nem tudtak semmi reális megoldást javasolni. Az érintett iskolák vezetőivel, gyermekvédelmi és családsegítő

szervezetekkel és a

városi oktatásügyi

szakemberekkel is konzultáltunk, a megoldásra már létező módot nem találtunk, de nem adtuk fel. Így született meg A Mi Sulink. Amikor ezzel a város állami fenntartású iskoláit megkerestük, az igazgatók pozitívan fogadták a projekt hírét: mivel mindannyian szembesültek már korábban a probléma létezésével, örömmel fogadták a megoldás ilyen lehetőségét.

5. Előzmények 2009 Munkánk során konkrétan szembesültünk több gyereknél is olyan iskolai problémákkal, melyeknek a megoldása azonnali lépéseket követelt volna, de a széles körben megkeresett szakemberek, bár maguk is tapasztalták a problémát, nem tudtak semmi reális megoldást javasolni. 2011. Caritastól kaptunk helyiségeket, és a Seed Foundation-től pénzt a felújítás finanszírozására.

2011. Nyáron megtörtént a felújítás. Berendeztük a helyiségeket a legszükségesebb felszereléssel, kitakarítottunk. Szeptemberben egy évnyitó ünnepséggel elkezdtük a projektet, elindult A Mi Sulink és a felnőttoktatás is. 2011. Decemberben két éves finanszírozáshoz jutott a projekt. 2011/12 tanév: két felnőtt tanulónk volt, ők sikeresen elvégezték a nyolcadik osztályt, és három 16 év alatti, akik a következő osztályba léphettek. Tavaly minden erőfeszítésünk ellenére egy fiú kimaradt az iskolából, a negatív családi hatás érvényesült jobban. 2012./13. tanév: már hét tanulónk vesz részt a délutáni, és négy a délelőtti csoport munkájában. A felnőtt csoportból idén hatan fejezik be általános iskolai tanulmányaikat, hárman közülük már biztosan középiskolába kerülnek jövőre, egy pedig jövőre folytatja nálunk a tanulást. A délelőtti „kicsik” közül három gyerek felvételt nyert középiskolába, egy a következő osztályba lép. Egy fiú megint kiesett tavasszal, de még van remény, a nyári korrepetálások és sikeres pótvizsgák után még megszerezheti a nyolcadikos bizonyítványt. Szellemi erőforrásaink bővültek, fejlesztőpedagógus, gyakorlati oktatásvezető, önkéntes segítő pedagógus és egy Marista testvér segíti az itt folyó munkát. Tárgyi feltételeink terén is javulás történt, új bútorokat kaptunk.

6. Innováció a megvalósításban A Mi Sulink-ban a gyerekek tanítása és nevelése külön helyszínen, szabottan,

maximálisan

elfogadó

légkörben

történik

minimális

személyre tantárgyi

követelmények mellett. Különösen hangsúlyosak a hétköznapi életben használható és szükséges ismeretek és képességek, (pl.: olvasás, számolás, nyelvhasználat, idegen nyelvi alapok). Emellett egyéni bánásmód, önállóságra nevelés, és szocializációs, pályaorientációs és személyiségfejlesztő tevékenységek szolgálják, hogy a gyerekek problémáik ellenére képesek legyenek befejezni az általános iskolát, és ezzel lehetővé váljon számukra a tovább tanulás, egy szakma elsajátítása. Megkönnyíti a helyzetüket az is, hogy nagyon kevés pedagógushoz kell alkalmazkodniuk, akikkel szoros napi kapcsolatban és kevés osztálytárssal dolgozva jó kapcsolat alakulhat ki, mely egymás alapos megismerésén és elfogadásán alapszik.

A Mi Sulink működése jelentős mértékben eltér a normál általános iskolákétól, alkalmazkodva az itt tanulók szükségleteihez, igényeihez, lehetővé téve ezzel a sikeres haladásukat. Az első és legfontosabb különbség, hogy a mi gyerekeink megszabadulnak a mai iskolákra jellemző szemlélettől, ami azt vizsgálja, mit nem tud a tanuló, ahelyett, hogy

képességeik

és

személyiségük

pozitív

irányú

fejlődését

szolgálná,

érdeklődésüket igyekezne kielégíteni, és önálló ismeretszerzésre tenné képessé őket. Természetesnek és nem bűnnek vesszük, ha kiderülnek akár komoly hiányosságok is, és felajánljuk ezek pótlását lehetőségként, csak azokra az ismeretekre építünk, amiről tudjuk, hogy a gyerekek birtokában vannak. A gyerekek által elkövetett hibák általában jóvá tehetők, nincs az a fegyelmi rendszer, ami a többi iskolában gyakran több fokozat után kirúgáshoz vezet. A hibák jóvá tehetők, a szabályok pedig közös megegyezésen alapszanak, sőt, változtathatóak is, kivételesen, vagy véglegesen is. A büntetések akár szabadon választottak is lehetnek, hiszen a cél az, hogy a gyerek megértse, mit várunk tőle, és elfogadja, hogy van következménye, ha rosszat tesz. Ahogy a család se veti ki magából a vétkest, úgy ez az iskola se azt várja, hogy rajtakaphassa a gyereket, hanem közösen dolgozunk egy egyértelmű célért, és aki az útról letér, annak segítünk visszatalálni. A nevelést, a való életre való felkészítést helyezzük előtérbe a tananyag tényeinek merev elsajátíttatása helyett, hiszen az információrobbanás korában maguknál az adatoknál fontosabb, hogy tudjuk, hol lehet hozzájuk férni, és ismerjük a módját, hogy megszűrjük, válogassunk közülük. A gyereknek is lehet igaza, a tanár is tévedhet. Különböző következményekkel lehet ezt közölni is a tanárral, bizonyos szituációkban, bizonyos módon, és ehhez dönteni kell tudni, mérlegelve a várható eredményeket. A gyakori egyéni beszélgetések mellett a tanár figyelmének elterelése, az időhúzás, ami megszokott a legtöbb iskolában, nálunk a gyerekek érdekeit szolgálja, sokszor több hasznot jelentve számukra, mint az, amit a tanár tervezett az adott órára. Azzal kell foglalkozni, ami a gyerekeket érdekli, mert az marad meg bennük, az hat rájuk. A tanár feladata, hogy mederben tartsa, ügyesen irányítsa az érdeklődésüket, és a közös munkában motiválttá tegye a tanulókat. Tapasztalatom szerint minden tantárgyban vannak olyan részletek, ami érdekli a gyerekeket, csak megfelelő módon, és a fölösleges dolgokat kigyomlálva kell tálalni. Sokat segíthet

ebben a dicsérettel párosított kihívás, és a tanár személyes érdeklődése az adott anyagrész iránt. Ennek megfelelően az iskola órarendje is eltér a megszokottól, hogy alkalmazkodni tudjon a gyerekek aktuális igényeihez. Érkezés után reggelizünk, mert a gyerekek jelentős része reggelizés nélkül indul iskolába, anyagi és életszervezési okok miatt. (Sok családban nem jellemzőek a közös étkezések, a kamaszok között pedig sokan későn kelnek, és kapkodva kezdik a napot, így nem reggeliznek.) A közös étkezést sokszor rövid szabad játék követi, ez szükség esetén alkalmat teremt egyéni beszélgetésekre, míg a többi gyerek pedagógus közvetlen jelenléte nélkül, de hallótávolságban kommunikálhat egymással. Ez a két napirendi pont a nap elején alkalmat ad a gyerekeket izgató témák, napi események átbeszélésére, a tanulók a tanárral és egymással is szót válthatnak, ez kisüti a feszültségeket, megkönnyíti a figyelem koncentrálását az első órán, és a tanárnak is fontos információkat nyújt a gyerekek állapotáról, ami alapján a napi munkatervet is módosítani tudja szükség esetén. Ha fontos problémával szembesülünk, a tanár döntése alapján a szükséges időt rá tudjuk szánni, hogy foglalkozzunk vele. A tanulás órapárokban folyik, egy dupla órát szánunk egy-egy tantárgyra. Naponta két, néha három tantárggyal foglalkozunk, (ilyenkor rövidebben,) hogy legyen elég idő a kiegészítésekre, beszélgetésekre, a hiánypótlásra, képességfejlesztésre, a más tantárgyakkal való kapcsolatteremtésre. Rugalmasan tudunk így változtatni a gyerekek pillanatnyi állapotának megfelelően menet közben is a feladatok sorrendjén, a módszereken, igény szerint elmélyülhetünk valamiben, ami érdekli a gyerekeket, tarthatunk szünetet, vagy megnyújthatjuk tananyag feldolgozásának írásos, szóbeli, csoportos, vagy egyéni szakaszát. A napi elvégzendő tananyagot a pedagógus címszavakban kezdés előtt a tábla szélén feltünteti, így a gyerekek tudják, mi várható aznap. Felkészüléskor viszont úgy kell tervezni, több lépcsőbe szervezve a tanulnivalót, hogy könnyen lehessen elhagyni vagy többet adni belőle, az órapár bármely pillanatában, az adott helyzetre

reagálva.

Van, hogy alig tudjuk a sorrendet betartani, annyi

hozzáfűznivalójuk van, máskor meglepve hallgatják azt is, amiről azt gondoltuk, hogy sokat tudnak. Van, amikor remekül dolgoznak párokban, máskor meg a páros feladat helyett kérnek egyéni munkát, és akár Jókereket ( a piros pont neve nálunk) is feláldoznak ezért. Fontos, hogy minden tantárgy kötődjön a többihez is, hogy ne részekre tagolt mozaikdarabkák legyenek a fejükben, hanem komplex képük

alakuljon ki a világról. Házi feladatot nem adunk, mert nagy valószínűséggel ez csak büntetésekre és veszekedésekre adna alkalmat, de az otthon végzett előre megbeszélt vagy önállóan kitalált kiegészítő feladatok elkészítését jutalmazzuk. Napi két-három tantárggyal foglalkozunk, ezt követi a mindennapos ismétlés. Ennek célja a folyamatos aktív ismétlés, az anyag rögzítése érdekében. Az első félévben a pedagógus, míg a második félévben, vagy már korábban is a gyerekek készítik el megadott szabályok szerint maguknak az ismétlő feladatlapokat. Ezek mindegyikén négy-négy kérdés szerepel részben az adott nap anyagából, részben pedig az előző néhány napon tanult tantárgyak utolsó anyagából. Négy-öt lap a napi kötelező, de itt (mint majdnem mindenben) lehet alkudozni a pedagógussal. A nagyon ügyesen, odafigyeléssel végzett napi munka csökkentheti ezt a számot, hiszen ilyenkor az órák alatt feltehetően több minden maradt a gyerekek fejében, így kevésbé szükséges a nap végén az ismétlés. Az ilyen alkudozás lehetősége jó motivációs lehetőség is. Év vége felé havonta egyre több ismétlő lapot kell készíteni, ahogy nő a tanult anyag mennyisége, és így még nagyobb tér nyílik az alkudozásra. Gyerekeink hivatalosan felmentést kaptak a készségtárgyak tanulása alól. A délelőtti csoporttal mégis sokat sportolunk, rajzolunk, gyakran hallgatnak zenét, hogy ezeknek a fejlesztő hatása is érvényesüljön. Van olyan tanulónk, akinek az alapvető rajzeszközök használatát is az alapoktól kellett megmutatni. Szinte mindegyiküket elvarázsolja a színes és csillogós toll és ceruza, még ha nehezen is mutatják ki eleinte , mert szégyellik. A megszerezhető Jókerekkel (a piros pontok neve nálunk) is a gyerekeket lehet jobban bevonni a napi munka alakításába. A kötelező feladatok kiemelkedően való teljesítése vagy a külön feladatok végzése mellett Jókert érdemel a tanuló akkor is, ha a táblán vagy a tanár munkájában hibát vagy tévedést fedez fel, vagy ha bármi vita esetén bebizonyosodik, hogy a gyereknek van igaza. Még több Jókert lehet szerezni, ha a gyerek kommunikációja is megfelelő, amikor a megtalált hibát vagy tévedést közli, és kéri a Jó kert. Ezeket később többféle módon fel lehet használni: más feladattípust lehet kérni, (egyéni/csoportos, szóbeli/írásbeli, szöveg vagy szabály megtanulása/hangos felolvasása, stb.), ki lehet váltani a pingponglabdát, ha nem a helyén volt, és ezért a pedagógus eltette. Lyukasórára is beváltható, ha sok Jóker összegyűlt, ez azt jelenti, hogy a tanuló szünetben vagy órák után előre elvégzi az egyik későbbi órára tervezett munkát, és az t az órát pihenéssel tölti,

természetesen nem zavarva vele a többiek munkáját. Bizonyos esetekben el is lehet veszteni a megszerzett Jókereket, például iskolába nem illő szavak ismételt használata, fogadások, stb. Lényeges, hogy a Jóker csak jó pont, rosszpontok nincsenek, és a Jókerek megszerzése és elvesztése is játékosan, könnyedén, magától értetődő módon megy, alkuképes, sokszor a gyerekek határozzák meg, hogy valamilyen segítségért vagy nagy jóságért hány Jóker jár. Év elején könnyebben szerezhetőek, év vége felé könnyebben elveszíthetőek. Minél több van valakinek, annál jobban figyeli a pedagógus, hogy hogyan is vehetné el tőle. Ez a játék segít a gyerekeknek megérteni, hogy nem egyforma képességű és hátterű gyerekek nem egyforma elvárásnak kell, hogy megfeleljenek. Nagy hangsúlyt kap a motiválás a továbbtanulásra. Ennek egyik módja, hogy a tanulás számukra érdekes kihívást, izgalmas kalandot jelenthessen, a tudás pedig önmagában értékes dolog legyen újra. Fontos, hogy a gyerekek visszakapják a kedvüket a tanuláshoz, hogy a projektnek ne a 8. osztállyal legyen vége, hanem akarjanak tovább tanulni, szakmát szerezni a gyerekek. A szakma megszerzése az önfenntartás, a széles körben megbecsült életmód záloga lehet. Ennek igényét a sikerélmények, a gyerekek iskolai megbecsülése, a pedagógusnak a gyerekek dolgai iránti érdeklődése, és a szülők felé gyakran továbbított dicséretek kelthetik fel újra a gyerekekben. A szülőkkel való együtt működés nagyon fontos, és erre a kis létszám miatt jóval több lehetőség van, mint az állami iskolákban. A tapasztalatok szerint esetenként napi kapcsolatra is szükség lehet, de a legkellemesebb mindig a tájékoztatás a pozitív eredményekről, a dicséretek. A szülők is megszenvedték általában a gyerekek iskolai kudarcait az állami oktatásban, és eleinte el se hiszik, ha végre jót is hallanak a gyerekről. Márpedig minden gyerekben van jó, és ha tanulóink elfogadják a célt, és megértik, hogy itt valódi lehetőségük nyílik az osztály befejezésére, és hogy ehhez csak olyan dolgokat kell tenniük, amiket, ha segítséggel is, de képesek megtenni, akkor lehet a gyerekekről sok jó hírt közölni a szülőkkel. A „nagyok” csoportjában a nagyfokú rugalmasság, és az egyértelmű követelmények egyensúlya teremti meg a lehetőséget az eredményes tanulásra. Ezt segíti a személyre szabott tempó, a heti többszöri, választható egyéni konzultáció, és az igény szerinti személyes beszélgetések, ahol a felmerülő hétköznapi gondokban is igyekszünk segítséget nyújtani. A fiatal felnőttek év végén Budapesten, a partneriskolánál tehetik le a vizsgákat. A tanév során nyújtott megbízható, folyamatos

és kiemelkedő minőségű munka alapján a vizsga alól felmentést kaphatnak, ha az éves munka és az év végi felmérések eredménye ezt lehetővé teszi. Ilyenkor a tanév során végzett munka határozza meg a tanuló érdemjegyeit a bizonyítványban. A befejezett

nyolc

osztály

birtokában

jobb

esélyük

nyílik

munkaerőpiaci

elhelyezkedésre.

7. Szociális innováció Tanulóink hatványozottan deprivált környezetből érkeznek, a jelentős tanulási problémák mellett, a szocio-kúlturális kódrendszerek és szokás rendszerek különbözőségével is számolnunk kell. Lényeges eltérések vannak az értelmi, érzelmi, képességbeli területeken is. A tanulókkal való foglalkozás szinte minden területén gyakran kell azokat a készségeket, képességeket is finomítani, amelyek a környezettel való harmonikus, konstruktív kapcsolatokhoz szükségesek. Mindezen hiányosságok, oldására terápiás jelleggel, a sérülés-specifikus elveket figyelembe véve az egyéni szükségletekhez illeszkedő foglalkozás sorozatot indítottunk SZOCIÁLIS KÉSZSÉGFEJLESZTÉS elnevezéssel. A foglalkozások célja: A tanulók egyéni és társas viselkedésének alakítása, a pozitív attitűd formálása, a magatartási és viselkedési szokások elsajátítása a szabálytudat erősítése. Az egyéni szükségletek mentén építkezve az énkép, az önértékelés, alakítása, az érzelmi egyensúly, a jó iránti fogékonyság megteremtése. A konkrét élmények és tapasztalatok feldolgozásával, értelmezésével fejleszteni a szociabiltást. Várható eredmények: Fejlődik az önismeret, a reális önértékelés. Kialakul az eredményes alkalmazkodás képessége a társas kapcsolatokban. A szokások és normák belsővé válnak. Fejlődik a társas kapcsolatra való alkalmasság, a szociális érzület.

A szociális készségfejlesztő foglalkozások témakörei Témakörök 1.Együttműködés társas kapcsolatok 2. Önismeret, testi-lelki egészség 3. A társak jobb megismerése. Kooperáció. 4. Társas viselkedés szabályainak megértése. 5. Ünnepre hangolódás. 6. Szociális készségek 7. Interakciós játékok 8. Szabályjátékok A foglalkozások terápiás jellege fokozottan hangsúlyos, az alábbi területek fejlesztését célozza meg: mozgáskoordináció figyelem-koncentráció együttműködés kialakítása érzékszervek finomítása kommunikáció kreativitást vizuális emlékezet verbális emlékezet önérzékelés-partnerészlelés

8. Együttműködés Szent Pál Marista Általános Iskola, Karcag: szakmai hátteret és felügyeletet biztosító iskola, a tanügyigazgatási dokumentumok kezelője Határtalan Szív Alapítvány: fenntartó, az Alapítvány igazgatója egészségügyi felvilágosító órákat tart mindkét csoportunkban. Gyermekjóléti szakszolgálat: szinte minden tanulók az intézmény látókörébe került már, így az ott dolgozókkal folyamatos a kapcsolat, rendszeres szakmai konzultációkat tartunk az érintett gyerekek ügyében. Már közös játékdélutánt is szerveztünk velük. Caritas: A jelenlegi helyiségeinket tőlük kaptuk, időnként adományokat is juttatnak a gyerekeknek, akik ezt alkalmi segítségnyújtással viszonozzák. Máltai Szeretetszolgálat: Drog prevenciós előadást több alkalommal szerveztek a gyerekeinknek, nagy sikerrel. Otthon Segítünk Alapítvány: családórákat szerveznek második éve, kifejezetten kamasz témákban. Veled-Érted Alapítvány: önkéntes pedagógus szervezése német órák megtartására és korrepetálásra Műhely: A tavalyi évben azt láttuk, hogy még emellett a könnyített anyagú és személyre szabott nevelés-oktatás mellett is szükség van olyan foglakozásra, ami más típusú sikerélményt és tapasztalatszerzést tesz lehetővé a gyerekek számára. Ezért az iskolai munka színesítésének érdekében az idén a Mindszenthy József Katolikus Általános Iskola segítségével heti két alkalommal a gyerekeink műhely foglakozáson vehetnek részt. Itt olyan tudást szerezhetnek szakavatott pedagógus segítségével,

ami

pályaválasztást

és

szakmatanulást

segítheti.

(Famegmunkálás, fémmegmunkálás, anyagismeret) Rendőrség, bíróság és a pártfogó: A tavalyi évben is sok tanulónknak volt összeütközése a törvénnyel, és úgy vettük észre, hogy a hivatalos szervek véleménye jó hatással volt a gyerekek viselkedésére. Több új tanulóknak van idén is folyamatban bírósági ügye, ami miatt az adott hivatal rendszeresen tájékoztatást kér az iskolai életükről, viselkedésükről, fejlődésükről. Ezért az idén törekszünk a még szorosabb

és

tudatosabb

együttműködésre.

Tapasztalatunk

szerint

együttműködés segít jó irányba terelni a gyerekeinket.

9. Konklúzió Projektünkkel a magyar oktatási törvény előtt járunk. Várhatóan nőni fog a hasonló okból problémás gyerekek száma, és félő, hogy az általános iskolai oktatás nem fog tudni erre adekvát választ adni. Az új oktatási törvény már foglalkozik a kérdéssel, ígérték, hogy 2013-tól fognak létrejönni megoldást jelentő intézmények. Ez sajnos nem történt meg, a Híd program beindulása még bizonytalan. De indulásával is csak a 16. évet betöltött gyerekeken segítene, a felső tagozaton bukdácsoló, kínlódó fiatalabb korosztálynak nem jelentene megoldást, holott a rászoruló gyerekeket minél fiatalabb korban tudjuk bevonni a munkánkba, annál eredményesebben óvhatjuk meg motivációjuk és érdeklődésük maradékát. A Mi Sulink ezt a célt szolgálja. Nem a tananyagot oktatjuk, hanem a gyerekeket neveljük: érdeklődésüket, személyiségüket engedjük kibontakozni és fejlődni. Tesszük ezt a tananyag leglényegesebb elemeinek felhasználásával, folyamatosan erősítve bennük a Marista értékeket, képességeik, tapasztalataik, tudásuk, szükségleteik és igényeik figyelembe vételével, óvatosan terelgetve őket a jó irányba, és alternatívát kínálva a negatív tendenciákkal szemben. Ez nehéz feladat, csak kis lépésekkel haladhatunk, mert a tinédzser korosztálynak jellemzője a lázadás, és az érintett gyerekek különösen sok rossz tapasztalatot szereztek, sok negatív példát láttak már iskolában és iskolán kívül is.

elfogadás, a személyes példamutatás, az őszinte beszélgetések, a közös jó élmények hatásában bízhatunk, és minden apró változásnak örülni kell.

Nevelni annyit tesz: hinni a változásban.