flax muleiras by Somogyi Zsuzsa

flax műleírás

Somogyi Zsuzsa Formatervező művész MA Moholy-Nagy Művészeti Egyetem 2020

MOME - Design tanszék, Formatervező művész MA. Somogyi Zsuzsa Témavezető és konzulens: Lakos Dániel 2020.

TARTALOM 4 Absztrakt 5 Összefoglaló 6 Bevezetés 7 Háttér 7

Termékhez anyag

Lehetőséghez termék

Anyaghoz termék

Koncepció és célcsoport

11 Kutatás, anyag és termékválasztás 13 Kísérletek és technológiai háttér 15 Ötletrajzok, karakter keresés 18 A forma letisztítása 19 Kézirajz, modellezés, méretezés, makettek 22 Út a végső formatervhez 24 A kész termék 28 Utóélet, lebomlás, az anyag körforgása

“

20 years ago, designers were looking at how the product would

begin, how it’s produced and how it’s sold but now I think the end of

”

the product is more important,” Sato said. “We really need to focus on what’s going to happen after the product is thrown away.

- Oki Sato, a Nendo Studio alapítója, 2019. november.

Absztrakt A designer tevékenysége sokszor egy termék koncepcióból indul ki, melyhez meg kell találni a megfelelő anyagot. Szakdolgozati kutatásomból kiderült, hogy ez a folyamat megfordítható, hiszen sok olyan cég van, amely alapanyag fejlesztéssel foglalkozik, de termékük nincs hozzá. A designer munkája itt kezdődik: ő az, aki termékké tudja fejleszteni az anyagot és megtalálni az anyagnak azt a felhasználási módját, amiben az a legjobban tud érvényesülni. Mestermunkám célkitűzése ilyen cég és anyag keresése volt, ahol tervezői tudásommal tudom segíteni az anyag felhasználási módjának megtalálását. Kitűzött célom a választott anyag tulajdonságainak célszerű használata, az előnyök kiemelése és így az anyaghoz illeszkedő termék létrehozása.

Összefoglaló Szakdolgozatom témája az upcycling magyarországi helyzetét, és ezen belül az itt megtalálható tervezők és cégek munkásságát kutatta. A vizsgálati szempontok meghatározását követően igyekeztem következtetéseket levonni és kideríteni a területen dolgozó cégek sikerességének “receptjét”, egyben megválaszolva azt a kérdést, hogy divatról vagy jelentős szempontváltásról beszélünk Magyarországon. Szakdolgozatom egyik tézise volt, hogy a „PLA felhasználásával tervezett tárgy egy upcycling folyamat kiinduló pontja lehet”. Mestermunkám tervezési folyamata erre az alaptézisre épül. Míg szakdolgozatom a lehetséges anyagok körét térképezte fel, addig mestermunkám erre a választott (MESHLIN PLA bio-kompozit) anyagra épülő tervezési folyamatot és annak eredményét reprezentálja. Munkám bemutatja a termékfejlesztés folyamatát, a folyamat során felvetődő és megválaszolandó kérdéseket, valamint az egyes döntések következményeit. A termék fejlesztése nem egyenesvonalú munkafolyamat volt, hanem kísérletek, kudarcok és sikerek sorozata. Ez azonban megfelelt előzetes várakozásomnak, melyet szakdolgozatomban is rögzítettem: „Az upcycling nem nélkülözheti a reál tudományban alapvető kísérleti megközelítést, ami mestermunkám része is. A designer fejében nem kiindulási anyagok kell legyenek, hanem egy ’könyvtárnyi kísérlet’.” (Neri Oxman, 2019) Az elkészült munka egy MESHLIN PLA alapanyagból készült ülőbútor lett.

Bevezetés Személyes motivációm, hogy olyan járatlan területet ismerjek meg, amely a formális oktatásban nem kapott még teret, ugyanakkor a mai „klímavészhelyzetben” (European Parliament, 2019) nyilvánvalóan releváns és kihívást jelentő terület. A környezetvédelem elcsépelt és a média által „túlhasznált” megközelítése helyett az upcycling egy új megközelítés, a téma újragondolása és egyben izgalmas kísérlet. Szakdolgozatom kiindulási pontja a hazai alkotók és projektek megismerése volt. Vizsgálataim során látókörömbe került több olyan cég, mely az alkotás folyamatában az anyagból indul ki, ahhoz keresve a felhasználás módját, illetve pár olyan műhely és kutatás mely anyaggal rendelkezik, de termékkel nem. Ezekben a vállalkozásokban elsődlegesen anyagkutatás és anyagfejlesztés történik, de nem közvetlen cél valamilyen piacra vihető termék előállítása. Sokkal inkább előtérbe kerül az, hogy a fejlesztendő anyag rendelkezzen pár speciális tulajdonsággal, például előállítási folyamata alacsony energiabefektetést igényeljen, vagy, hogy a belőle készült termék környezetbarát módon megsemmisíthető, vagy újrahasznosítható legyen, a termék életciklusa végén. Ahhoz azonban, hogy az anyag termékké válhasson olyan design munkafolyamatra van szükség, amely az anyag előnyös tulajdonságainak megtartására és a fejlesztendő termék funkcionalitására egyaránt fókuszál. Szakdolgozatom egyik konklúziója az volt, hogy upcycling alapokra épített vállalkozás csak akkor lehet sikeres, ha az anyagtervezés, anyagválasztás, termékfejlesztés összhangban áll a létrejövő termék piacának igényeivel. Ez az összhang kutatásaim alapján éppúgy megteremthető a „termékhez választott anyag”, mint az „anyaghoz választott termék” útján, ahol az utóbbi esetben a designer szabadsága és így felelőssége is nagyobb. Kézenfekvő volt, hogy mestermunkámmal igyekezzem igazolni szakdolgozati kutatásom konklúzióit egy konkrét termék fejlesztésén keresztül. 6

Háttér Mestermunkám hátterét szakdolgozati kutatásom adta, mely betekintést adott a hazai upcycling „iparba”. Az upcycling területén számos vállalkozót, céget, művészt találhatunk, akik e szemlélet jegyében készítenek, gyártanak termékeket. Az alkotók indíttatása igen sokféle.

Termékhez anyag Egyes esetekben egyfajta tudatos környezeti gondolkodás a mozgatórugó és a célt a „vissza a természethez”, „kisebb ökológiai lábnyom”, „hulladékmentes gazdálkodás”, „bio-alapanyag használat” kifejezések körvonalazzák. Ez az irányvonal többnyire gyártási kapacitáshoz, vagy meglévő termék előállítási tudáshoz keres környezettudatosan alapanyagot.

Ábra 1

Lehetőséghez termék Sok esetben a motiváló tényező a rendelkezésre álló nyersanyag, például egy helyi gyár melléktermékei, hulladéka, vagy éppen a helyi munkanélküliségre adott válaszban jut szerep valamilyen recycling vagy upcycling megoldásnak (mint a Totomoxtle design (Laposse, 2016) termékei esetében) – az az a motiváció valamilyen helyi adottságból érkezik. Ez a felfogás a rendelkezésre álló anyaghoz igyekszik optimális terméket és gyártási képességet találni.

Anyaghoz termék Egy harmadik utat jár az a gondolkodásmód, melyet leginkább Neri Oxman képvisel: a cél olyan természetes alapú kiindulási anyagot fejleszteni, amely lehetővé teszi az upcyclingot, azaz nyersanyagként potenciálisan végtelen életciklust biztosít, ezzel minimalizálva a tovább már feldolgozhatatlan és így környezetterhelő hulladék felhalmozódását. A termék tervezési és gyártási folyamata majd csak ez után kezdődik. Egyszerre van tehát jelen egyfajta hosszútávú ökológiai gondolkodás, társadalom- és gazdaságformáló misszió, környezeti kényszer és ugyanakkor jelen van a divat is, mint üzleti szempont.

Koncepció és célcsoport Mestermunkám célkitűzése volt, hogy a szakdolgozatomban tárgyalt upcycling alapú tervezési koncepciót a gyakorlatba ültessem át. Elsődleges célom így az lett, hogy olyan céget és anyagot válasszak munkám kiinduló pontjának, ahol tervezői tudásommal tudom segíteni az anyag felhasználási módjának megtalálását. Ez az upcycling koncepció egyben meghatározta azt is, hogy a korábban bemutatott három kategória („termékhez anyag”, „lehetőséghez termék”, illetve „anyaghoz termék”) közül az elsőt kettőt kizárjam és kutatásomat a harmadik lehetőségre szűkítsem le. A fenti koncepción belül szükségesnek láttam meghatározni, hogy milyen tárgykörben és milyen célcsoportnak szeretnék tervezni. A skála elméletben a tisztán esztétikai funkciót betöltő egyedi design termékektől kezdve, a kis szériás luxustárgyakon keresztül egészen a sorozatgyártott tömegtermékekig terjedhet, azonban napjaink realitása leszűkíti ezt a skálát. Napjainkban egyre szélesebb körben terjed az újrahasznosított tárgyak használata. Mióta nagyobb érdeklődés mutatkozik az ilyen termékek iránt, a gyártók a termékek tervezésére is több hangsúlyt fektetnek, így azok esztétikai minősége is sokat fejlődött. Ennek köszönhetően lassan formálódik egy olyan tudatos vásárlói réteg, mely keresi az ökológiai szemlélettel tervezett tárgyakat. Egy-egy új természetbarát anyag felhasználása azonban sokszor olyan terméket eredményez, mely az alkalmazott drágább technológia miatt nem alkalmas tömegigény kiszolgálására. Megjegyzendő, hogy a tömegtermelés a jövőben az előállítási költségek csökkenését fogja eredményezni, azonban a tömegigény megjelenését a kis szériás előállítás magasabb költsége gátolja.

Olyan „ördögi kör” ez, amelyből valószínűleg lassú piaci fejlődés útján lehet továbblépni. Jelenleg meg kell találni azt a felvevőképes keresletet, amely szemléletében igényli, ugyanakkor képes is megfizetni az alkalmazott anyag és technológia többlet költségét. Termékemet olyan vásárlóknak szánom, akik a 21.század felvilágosult szemléletét képviselik, és használati tárgyaik választásánál anyagilag képesek preferenciáikat követni. Magyarországon ez a kör valószínűleg a felső középosztályba esik, mely az átlagnál magasabb jövedelmi kategóriát jelent. Az upcycling „anyaghoz termék” koncepciója jegyében olyan tárgy tervezését tűztem ki, mely a fenti célcsoport számára általános igény lehet, ugyanakkor igen tág mozgásteret enged meg a tervezés későbbi fázisaiban. Ábra 2

Kutatás, anyag - és termékválasztás A szakdolgozati kutatásom lezárása után is volt lehetőségem több céghez ellátogatni. Korábbi kutatási anyagomat és az itt látottakat célkitűzésem szempontjából értékelve két cégre tudtam leszűkíteni azt a kört, melyből mestermunkám alapanyagát választom. Huszár Kata notjustuseless cége (http://www.katalinhuszar.com/notjustuseless) használt szívószálaknak ad új életet. A diplomamunkának indult projekt használt műanyag szívószálak begyűjtésével és tisztításával jut alapanyaghoz. A színek szerint szortírozott szálak különféle hőkezelési és laminálási fázisokon mennek keresztül, illetve kompozit anyagok komponensévé válnak, míg elnyerik végső formájukat. A projekt és az abból kiépült cég célja olyan alapanyag nyújtása designerek számára, amely lehetővé teszi sokféle „objektum, installáció és textura” létrejöttét. A projekt egy különösen szimpatikus oktatási célt is kitűz maga elé: visszajuttatni az elkészült munkát a szívószálak begyűjtési helyére, ezzel megmutatva a fogyasztóknak, hogyan lehet új életet adni a „not-justuseless” szívószálaknak. Az így létrejövő anyaggal kapcsolatosan sok érv sorolható fel mellette és ellene is. Mellette szól az, hogy jelentős mennyiségben képződő hulladékanyagot hasznosít, amely a világ szinte minden fejlett országában elérhető. A nem lebomló alapanyag megsemmisítése környezetkárosító lenne, ezért az újrahasznosítás mindenképp előnyösebb. A létrehozott anyagok részben vagy teljesen újrahasznosításból származnak és tág teret adnak a designer számára a termékalkotáshoz. Ellene szól azonban, hogy a szívószálak begyűjtése körülményes és a technológia sok előkészítő munkát igényel. A folyamat pazarló, hiszen minden használt szívószálat vízzel kell átmosni, amely sok szennyvizet termel. Mivel az alapanyagok stabilitása (azonos összetétel és színezék) nem garantálható, ezért erre sorozatgyártás sem alapozható. Meg kell jegyezni azt is, hogy olyan anyagról van szó, melynek utánpótlása az elkövetkező években megszűnik, hiszen a legtöbb ország a környezetvédelem jegyében betiltja a műanyag szívószálak gyártását és használatát. 11

Emiatt az anyag felhasználása inkább csak esztétikai területre korlátozódik, leginkább egy kommunikációs értékkel bíró design tárgy tervezését támogatja, a kiinduló projekt eredeti céljával összhangban. A MESHLIN cég PLA (politejsav) és len felhasználásával készít biokompozit anyagokat, laminátumokat és szendvics paneleket. Ezek az anyagok és a megmunkálhatóságukban rejlő lehetőségek keltették fel igazán az érdeklődésem. A PLA természetes rostokból és keményítőből létrehozott bioplastic - azaz természetes műanyag. Gyártása magas keményítőtartalmú gabonafélék tejsavas erjesztésével történik. A végtermék egy olyan lebomló műanyag, melyből készíthető akár szívószál, palack, szemüveg, bicikliváz, bútor, vagy más, akár 3D nyomtatással előállított termék és amely később újhasznosítható. Emiatt válhat a PLA felhasználásával tervezett tárgy egy upcycling folyamat kiinduló pontjává. A MESHLIN biokompozit anyagának választásával lehetőség van csak természetes anyagokkal való munkára és a laminálás sokféle kialakítást és megmunkálást tesz lehetővé, akár szendvicspanel akár PLA-len laminátumot használunk. A természetes alapanyagok használatának lehetősége és a viszonylag nagy szabadság az anyag megmunkálásában arra vezetett, hogy a MESHLIN biokompozit anyagából készítsem el munkámat. A célcsoport és az alapanyag ismeretében döntöttem el, hogy mestermunkám egy upcycling alapon tervezett ülőbútor lesz.

Kísérletek és technológiai háttér Diploma munkám során a MESHLIN laminátumaival kezdtem először ismerkedni, majd kísérletezni. A laminálás folyamata átlátszó filmréteg és lenvászon egymásra rétegezése. Ezzel az eljárással készíthető szendvics panel is, ahol a két réteg közé egy kitöltő anyag kerül. Az így készült több rétegű anyag hőpréselés vagy vákuum zacskózás segítségével formázható. A bútor készítéséhez megfelelő technológia kiválasztásához arra a kérdésre kellett választ kapnom, hogy „mit tudok kihozni az anyagból”. Ez az egyetlen kérdés persze sok kérdésre bontható le: az anyag milyen technikával munkálható meg, mennyire terhelhető, hogyan vágható, hogyan hajlítható. A legkritikusabb kérdésnek a hajlítás bizonyult. A MESHLIN PLA-len kompozit anyagait többféleképpen lehet hajlítani, azonban tekintettel kell lenni arra, hogy bár a len réteg teljesen flexibilis, de száliránya változtatja a szakító szilárdságot. Lehetséges az anyagot rögtön a tervezett formára laminálni, de lehet a sík anyagot később is hajlítani. Ábra 3

Az anyag CNC géppel megmunkálható, hajlítás előtt és utána is vágható. A hajlíthatóság lehetővé teszi akár origami technika (többirányú, élek mentén történő hajlítás) alkalmazását is, amely számos ötletet adott a megfelelő forma megtalálásához. A technikai lehetőségek mellett azonban tekintettel kell lenni gazdasági megfontolásokra is. Egyes technikai megoldások alkalmazásánál kiegészítő anyagok alkalmazására is szükség lehet. Érdemes volt megvizsgálni, hogy a felhasznált alapanyagok hogyan járulnak hozzá a tervezett bútor készítésének ökológiai terheléséhez. A lenrostokat a lennövény szárából nyerik, mely 90-120 nap alatt fejlődik magból 70–120 cm magas, egyenes és merev szárú, betakarítható növénnyé. Fejlődése során mintegy 30-szor gyorsabban növekszik, mint a fa, vagyis újratermelése és így ipari használata is sokkal gazdaságosabb, mint a fa felhasználása. Ennek alapján a tervezés fontos szempontjává vált a kiegészítő anyagok elkerülése, amely a technológiai folyamat meghatározását is alapvetően befolyásolta. Ábra 4

Ötletrajzok, karakter keresés Első vázlataim elkészítését az origami technika alkalmazásának lehetősége motiválta. Az ehhez szükséges technológiai folyamat a következő lépésekből áll. A szendvicspanelek három rétegéből először két réteg laminálása készül el, majd CNC vágás következik, utána széthúzás és a harmadik (flexibilis, például len réteg) laminálása jön, majd megtörténik az előre tervezett vágások mentén a hajlítás. Utólag a teljes szerkezet elkészüléséhez további csomópontok is kellenek, melyek ragasztással, tűzéssel, vagy tiplizéssel alakíthatók ki. Ábra 6

Ábra 5

Az első ’origami’ elképzelések vizsgálata után nyilvánvalóvá vált, hogy a többirányú ‘origami’ hajtások mentén soha nem lesz szép illeszkedés, ráadásul a gyártási folyamat nehezen automatizálható. Világossá vált, hogy az egyirányú hajtásokkal jobb dolgozni, azok gyártástechnológiai szempontból sokkal könnyebben valósíthatók meg.

Ábra 8

Ábra 7

Az egyirányú hajtásokkal készített hajlítások a könnyebb kivitelezhetőség mellett sokkal szebbek is lettek, kivitelezésüknél lehet hőgéppel vagy vákuum zacskóval is dolgozni.

Ábra 9

Hajlított és ’origami’ technika kombinálásával is kísérleteztem. A hajlított és ’origami’ elemek vagy sík elemek és ’origami’ elemek kombinálása is számos formai lehetőséget rejt, valamint a bútor stabilitása is könnyen kialakítható az ilyen elemek kombinálásával. A gyártástechnológia vizsgálatánál azonban be kellett látnom, hogy minél kevesebb féle technológiát alkalmazunk, annál könnyebb, energiatakarékosabb és olcsóbb a gyártás.

Ábra 10

Az egyirányú hajlítás kizárólagos alkalmazása lett a végső megoldás. Ehhez a döntéshez több tényező is hozzájárult. Az egyirányú hajlítással sokkal stabilabb és légiesebb eredményt lehetett elérni, kevesebb féle kötés és csomópont alkalmazására volt szükség és lehetővé vált a bútort más anyag bevonása nélküli kialakítása. Ezzel elkerülhető további anyagok használata, szállítása, megmunkálása, ami csökkenti a gyártás energiaszükségletét. A kész termék ezzel teljesen lebomló, minimális természeti erőforrást igénylő, az upcycling elveit teljes mértékben követő megoldássá vált.

A forma letisztítása A kivitelezési szempontok rögzítése után még mindig számos nyitott kérdés maradt a formával kapcsolatban. Hogyan lehet megfogalmazni, majd érvényre juttatni a kiválasztott vásárlói célcsoport tipikusnak mondható stílus iránti igényeit? A követelményeket a következőképp fogalmaztam meg: a nyers anyag megmutatása, letisztultság, egyszerűség. Az egyirányú hajlítás elfogadása eleve megkönnyítette egyszerű, letisztult formák létrehozását. A következő döntési pont a szék lábainak kialakítása lett. Ha nem tömör anyagból van a láb, akkor az összhatás sokkal légiesebb, így inkább ezt az irányt választottam. A láb végső kialakításánál egy további szempontot is figyelembe vettem: ha a bútor több darabból áll, melyeket oldható kötések rögzítenek egymáshoz, akkor a termék könnyebben szállítható és csomagolható lesz tömeggyártás esetén. A végső, letisztultabb formát ennek megfelelően egyirányú hajlítással létrehozott ülőke és támlarészből, valamint ehhez oldható kötéssel rögzített láb-szerkezetből terveztem kialakítani. Ábra 11

Kézirajz, modellezés, méretezés, makettek

Ábra 12

A rajzokból nem minden esetben derül ki, hogy mit lehet igazán megvalósítani, így az első formák kialakulása után a kézi rajzokról és vázlatokról átálltam a modellezésre. Nyers mesh-modellezéssel igyekeztem a megfelelő arányokat és formákat megtalálni. A nagyon sok elkészült forma-változat több “formacsaládra” osztható, melyekben még mindig csak a hajlításokkal, formákkal és kötésekkel kísérleteztem különböző módokon. Utólag látható, hogy a választott anyag tulajdonságainak kihasználása adta meg azt a lehetőséget, hogy ennyiféle variációt lehessen modellezni.

Ergonómia Ergonómiai szempontból sokszor voltak aggályos pillanatok. Bútortervezésnél ilyenkor az 1:1-es ‘deszkamodellek’ segítenek megtalálni a helyes méreteket és dőlésszögeket. Ez esetben kénytelen voltam egy részről a szakirodalomra hagyatkozni és Neufert Építés és tervezéstan kézikönyvének vonatkozó részeit használni, másrészről saját méréseket végezni. A háttámla pozícióját, dőlésszögét, az ülő felület méreteit és a háttámla magasságát így pontosítottam. Kategóriáját tekintve egy fejtámla nélküli pihenő bútor kialakítása volt a cél. A jó átlag méretek eltalálása érdekében minden mérést két emberen teszteltem (átlag férfi és nő). Az irodalom felhasználásával áttekintettem a kategóriába eső hasonló székeket, összehasonlítottam a terveimmel és egyes méretek adaptálása alapján alakítottam ki bútorom végső méreteit.

Ábra 13

Ábra 14

Makettek A rádiuszok és ívek meghatározásánál az esztétikum játszott még nagy szerepet. A legjobbnak ítélt modelleket 3D nyomtatással készült maketteken is megvizsgáltam. Az 1:10 arányban elkészült makettek számos tanulsággal szolgáltak. A nyomtatás során kiderült hogy egyes méretek nem jók, az elkészült darabokon meg lehetett találni a gyenge pontokat, azonosítani lehetett, hogy hol kellenek átalakítások. A makettek segítettek beállítani az egyes elemek vastagságait, ezzel a bútor légiesebb hatásának elérését, de szintén a makettek segítségével lehetett az ülőke és a karfa íveit esztétikusan kialakítani.

Út a végső formatervhez Az anyagválasztási, technológiai, gyártási, ergonómiai és formai szempontok figyelembevétele után kialakult a termék végső formavilága, de még mindig sok kérdés maradt nyitott. A stabilitás, anyagvastagságok, rádiuszok pontosítása és csomópontok kialakítása még szükséges volt. Három különböző csomópont megoldást (bemarás, ragasztás, csavarozás) vizsgáltam a lábak és az ülőke közti rögzítés megoldására. A csomópont megoldások kiválasztásánál figyelembe kell venni, hogy mi lesz a végső konstrukció és milyen sorrendben fednek egymásra az anyagrétegek. A bemarás egyértelműen kikönnyítette volna a lábak tartószerkezeti bírását, így azt hamar elvetettem. Maradt a ragasztás, vagy csavarozás. A ragasztás, mivel az nem oldható kötés, így az szállítás, rakodás, eladás előtti tárolás szempontból nem praktikus. A szálirányban készített csomópont, stabilitás és megtámasztás szempontjából jó, de előre beépített insertet követel, ami nehezebbé teszi a gyártást, így maradt a rétegek egymásra lapolása és csavarozása.

A kidolgozás

során ezt igyekeztem a bútor egyik design pontjává alakítani. A csavarozott csomópont sokféleképp alakítható ki, amelyre több változatot is készítettem.

Ábra 15

Ábra 16

Ábra 17

Ábra 18

A kész bútor A kész változatnál elsődleges cél volt a forma, tartószerkezet, stabilitás és kényelem megoldása ugyan abból az anyagból és konstrukcióval. A láb, ülőfelület és karfa egymásra rétegzése ugyanazon az íven vezetve egy vizuális hullámzást eredményez. A rétegek össze és szétválása alakítja dinamikussá a formát, melyhez a különböző részek változó anyagvastagsága adja a karaktert. A stabilitás érdekében a láb 25mm vastagságot kapott, így a hangsúly is lejjebb került, a bútor jobban a “földön ül” míg az ülőlap és a karfa a 10-12mm anyagvastagságával megmaradt légiesebbnek, könnyedebbnek.

12 mm

10 mm

25 mm Ábra 19

Ábra 20

A csomópontok végső kialakításánál az oldható csavar kötéseket alkalmaztam a könnyebb szerelhetőség érdekében, így a rétegek felfekszenek egymásra és összerögzülnek. A bútor elején és hátulján alkalmazott látható csavarkötések design elemként működnek, míg belül rejtett rögzítéseket használtam. A bicikliknél is használatos ‘head cap’ megoldás analógiájára standard metrikus csavart alkalmaztam imbusz fejjel és metrikus fa inserttel. A csavar feje és a székláb közötti nagy esztergált alátét kiemeli a csomópontot és esztétikus vizuális hatást kelt. Az alátét a csavar fejét magába rejti, megfelelő felület kezelés után

Ábra 21

elegáns és minőségi megjelenést ad a rögzítésnek. Az alkalmazott elem egy esztergált, majd eloxálással színezett alumínium alátét. A csavar és az alátét ugyanolyan színre eloxált, így vizuálisan egybeolvadnak. Az eloxálás a színezés mellett felületkezelést is biztosít. A hátsó metrikus fa insert a láb rétegébe van beágyazva (befúrva), így a hátsó oldalról láthatatlan marad. A bútor felső két laprögzítése lényegében láthatatlan. Itt csak metrikus fa insert és süllyesztett fejű metrikus csavar segítségével rögzül egymáshoz az ülőlap és a kartámasz. A mellékelt ábrák az egyes rétegek egymásra épülését és a hőpréselést mutatják be.

Ábra 22

Ă bra 23

Utóélet, lebomlás, az anyag körforgása A szakdolgozati kutatástól indulva a bemutatott tervezési munkán keresztül egy kész termékig jutottam el. Ebben a folyamatban, melyet először jártam végig, igyekeztem kitartani azok mellett az elvek mellett, melyeket a tervezés megkezdése előtt rögzítettem. Izgalmas volt látni, hogy ezek az elvek a tervezési folyamat egyetlen pontján sem kerültek ellentmondásba a design egyéb alapvető követelményeivel. Végül olyan termék jöhetett létre, amely használható, esztétikus, kicsi a biológiai lábnyoma, lokális és természetes anyagokból van. Végül megnyugtató az a gondolat, hogy majd, ha a termék élete végére ér, nem kell évezredekig várnia következő generációknak a lebomlására. Bízom benne, hogy sikerült munkámmal igazolnom a szakdolgozatban felállított téziseimet melyhez Oki Sato alábbi útmutatása is segítséget adott: “20 évvel ezelőtt a tervezők azt vizsgálták, hogyan születik a termék, hogyan készül el és hogyan értékesítik, de most azt gondolom, hogy a termék életének vége fontosabb. Nagyon figyelnünk kell arra, hogy mi történik majd a termék kidobása után.” (Oki Sato, 2019)

28 Ábra 24

Ă bra 25

Ábrajegyzék

Ábra1

https://www.meshlin.com/wordpress/wp-content/uploads/2019/10/DesignLaminate_1.jpg

Ábra 2

Saját kép. Lakás belső render, Használt programok: 3dsMax, Phhotosop, Coronarender

Ábra 3

Saját fénykép, készült a Meshlin műhelyében, 2020. 03.02

Ábra 4

https://resuinsa.com/usa/different-types-of-fabrics/

Ábra 5