Identitas a kulturak kereszttuzeben. Kutatasi beszamolo tanulmanykotet. by Móni Szabó

lan_anh_001-.qxp

2012.09.07.

17:20

Page 1

IDENTITÁS A KULTÚRÁK KERESZTTÜZÉBEN Kutatási beszámoló tanulmánykötet

Magyarországon élõ fiatalok identitás-konstrukcióinak vizsgálata

lan_anh_001-.qxp

2012.09.07.

17:20

Page 2

lan_anh_001-.qxp

2012.09.07.

17:20

Page 3

IDENTITÁS A KULTÚRÁK KERESZTTÜZÉBEN Kutatási beszámoló tanulmánykötet

Magyarországon élõ fiatalok identitás-konstrukcióinak vizsgálata

Szerkesztette: Nguyen Luu Lan Anh – Szabó Mónika

Budapest, 2012

lan_anh_001-.qxp

2012.09.07.

17:21

Page 4

Az etnikai kulturális identitásfejlõdés európai távlatai TÁMOP 4.2.1/B-09/1/KMR-2010-0003, 18. elemi projekt A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósul meg.

ISBN 978-963-312-132-0

www.eotvoskiado.hu

Felelõs kiadó: az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Kar dékánja Felelõs szerkesztõ: Pál Dániel Levente Tördelõszerkesztõ: Lendér Lívia Borító: Váraljai Nóra Nyomdai kivitelezés: Prime Rate Kft.

lan_anh_001-.qxp

2012.09.07.

17:21

Page 5

TARTALOM BEVEZETÕ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 7 KORÁBBI KUTATÁSOK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 11 BERNÁT ANIKÓ: Etnikai-nemzeti sokszínûséggel kapcsolatos nézetek Magyarországon a rendszerváltás óta . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 13 SZABÓ ÁGNES: A bevándorlókkal szembeni attitûdöt meghatározó demográfiai és pszichológiai szintû változók: A European Social Survey 2010-es magyar adatainak másodelemzése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 25 SAJÁT KUTATÁSOK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 43 NGUYEN LUU LAN ANH: Magyarországon élõ fiatalok többségi és kisebbségi identitása egy kvalitatív vizsgálat tükrében . . . . . . . . . . . . . . . 45 A kutatás résztvevõi, módszerei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 45 Eredmények: Identitás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 46 Eredmények: Csoportközi viszonyok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 51 Összefoglalás helyett . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 54 SZABÓ MÓNIKA–NGUYEN LUU LAN ANH–SZABÓ ÁGNES–FLISZÁR ÉVA: Magyarországon élõ fiatalok többségi és kisebbségi identitása egy kérdõíves vizsgálat tükrében . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 55 Többség és kisebbség – egymás tükrében . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 55 Résztvevõk, eljárás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 58 A használt kérdések, skálák, indexek kialakítása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 58 Eredmények . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 66 A többségi és a kisebbségi fiatalok szociokulturális jellemzõi . . . . . . . . . 66 Identitás: magyarság, európaiság, bikulturális önazonosság . . . . . . . . . . . 69 Csoportok egymás tükrében: fenyegetettség, diszkrimináció, akkulturációs attitûdök . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 74 Identitások és csoportközi viszonyok: a tényezõk dinamikus összjátéka . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 80 Összefoglalás-kitekintés: identitás a kultúrák kereszttüzében . . . . . . . . . . 88 5

lan_anh_001-.qxp

2012.09.07.

17:21

Page 6

Tartalomjegyzék

GYAKORLAT . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 93 BERECZ DIÁNA – LANGMÁR PÉTER – SZEMÁN DÉNES: Technikai médium alapú részvételi kutatás és empowerment módszerek a társadalomtudományokban . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 95 IRODALOM . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 117 A KÖTET SZERZÕI . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 127 MELLÉKLETEK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 129 A vizsgálatban használt kérdõívek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 131 A tanulmánykötet szófelhõje . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 155

lan_anh_001-.qxp

2012.09.07.

17:21

Page 7

BEVEZETÕ A TÉMA FONTOSSÁGA Napjaink magyar társadalmában továbbra is a monokulturális szemlélet az uralkodó, dacára annak, hogy az kulturális szempontból egyre inkább plurálissá válik. A kulturális sokszínûségben rejlõ lehetõségek kiaknázásához és a sikeresebb együttmûködéshez így elengedhetetlen a multikulturális szemlélet; a kulturális sokszínûség figyelembevétele és elfogadása. A társas és csoportok közötti érintkezésben az etnikai-kulturális identitásnak kiemelt szerepe van, ennek feltérképezése ezért közelebb vihet minket a multikulturális szemlélet megértéséhez és elõmozdításához. Empirikus adatok bizonyítják (lásd PHINNEY–JACOBY–SILVA 2007), hogy a biztos etnikai-kulturális identitás pozitívabb csoportközi viszonyulást, más csoportok iránti nagyobb elfogadást biztosít. A csoport- és kultúraközi találkozások egyik legizgalmasabb színtere éppen a multikulturális személyiség maga. Az etnikai-kulturális identitás a többségi társalomhoz való tartozáson alapulóan a bi-, illetve multikulturális identitás fontos részét képezi. Ezen identitások dinamikájának, egymáshoz való viszonyának, a különbözõ identitások integrációjának vizsgálata, a multikulturális személyiség elõnyeinek és esetleges hátulütõinek feltárása kurrens téma (lásd BENET – MARTÍNEZ 2012)1. A kötetben bemutatásra kerülõ kutatásunkban ezért arra vállalkoztunk, hogy a magyarországi fiatalok etnikai-kulturális identitásának kérdéskörét vizsgáljuk. Egy tágabb társadalmi, interkulturális és szocializációs kontextusban szeretnénk értelmezni fókusztémánkat, a többségi- és kisebbségi, etnikai- és nemzeti identitások kérdéseit. Az identitás fejlõdése, a bi- és multikulturális identitás-stratégiák problematikája az egyik pillérünk. A másik fókuszkérdésünk a befogadó társadalom attitûdjei és szemlélete, a mono- és/vagy multikulturalitás és a kisebbséghez és kisebbségi identitásokhoz való lehetséges viszonyulások feltérképezése.

BENET–MARTÍNEZ (2012): Multiculturalism: Cultural, personality, and social processes. In: K. DEAUX– M. SNYDER (eds): Handbook of personality and social psychology. Oxford University Press. 623–648.

lan_anh_001-.qxp

2012.09.07.

17:21

Page 8

Bevezetõ

KUTATÁSI KÉRDÉSEK A Magyarországon élõ fiatalok nemzeti-etnikai identitására fókuszálva – kitekintve az európai identitás kérdéseire is – olyan fõbb kérdésekre kerestük a választ, mint hogy: • Mennyire markánsan jelennek meg a különféle (európai, magyar, etnikai) identitások? • Mennyiben elfogadottak ezek a – többségi és kisebbségi – identitások? • Hogyan észlelik a többségi fiatalok az egyes kisebbségi csoportok tagjait? (fenyegetettség) • Hogyan észlelik a kisebbségi fiatalok a többségi társadalom feléjük irányuló attitûdjeit? (diszkrimináció) • Mit gondolnak a többségi fiatalok a kisebbségi csoportok akkulturációjáról? • Mennyire jellemzõ a kisebbségi fiatalokra saját etnikai-kulturális identitásuk megõrzése? • Milyen jellemzõk mentén írhatóak le a kisebbségi identitás-stratégiák? Ezek milyen viszonyban vannak a többségi identitással? A feltárandó kérdéseket alapvetõen két nézõpontból fogalmaztuk meg. Egyrészt arra voltunk kíváncsiak, ahogyan a (történelmi) kisebbségi és bevándorló fiatalok észlelik a többségi társadalmat, és ahogyan saját identitásukat konstruálják ebben a térben. A másik nézõpontból, a többségi identitással rendelkezõ fiatalok szemszögébõl pedig arra kerestünk válaszokat, hogy mennyiben fogadják el, engedik meg vagy éppen ignorálják, esetleg a diszkrimináció alapjává teszik a kisebbségi etnikai-kulturális identitásokat.

MÓDSZEREK ÉS RÉSZTVEVÕK Egymásra épülõ vizsgálatokat végeztünk a jelenségkör komplex felderítésére, kvantitatív és kvalitatív módszereket egyaránt alkalmazva. Résztvevõink 14-18 év közötti, többnyire Budapesten tanuló középiskolás fiatalok voltak. Etnikai-kulturális identitás szempontjából öt csoportot vizsgáltunk, az identitás meghatározásánál az öndefinícióra építve. Ennek alapján tehát magukat többségi magyarnak / romának / németnek / szlováknak / vietnáminak valló fiatalokat kérdeztünk. Sajnos nem volt lehetõségünk az összes kisebbségi csoport vizsgálatára, a kiválasztásnál így olyan szempontokat érvényesítettünk, mint például hogy elérjünk a Magyarországon élõ nagyobb történelmi kisebbségek képviselõit (németek, szlovákok), másrészrõl a bevándorolt kisebbséget is (vietnámiak), illetve mindenképpen vizsgálni szerettük volna azt a csoportot, amely ma Magyarországon – sajnálatos módon – a többségi társadalom elõítéleteinek kifejezett céltáblája (romák). A kutatás elsõ, feltáró részében félig strukturált interjúkkal és fókuszcsoportos beszélgetésekkel vizsgáltuk az identitás komplex természetét. Célunk az volt, hogy 8

lan_anh_001-.qxp

2012.09.07.

17:21

Page 9

Magyarországon élõ fiatalok identitás-konstrukcióinak vizsgálata

indirekt módon, a kortárscsoport kontextusában vizsgálva feltárjuk a fiatalok identitásának meghatározó elemeit és fejlõdésének jellegzetességeit. A személyes környezet, az iskolai tapasztalatok, a barátok, a családi kapcsolatok kontextusában térképeztük fel az önmagukról kialapított képet, valamint a megtapasztalt (interetnikus) interakciókat. A beszélgetések fókusztémái a családi kapcsolatok és azok tágabb kontextusa, illetve az iskolai környezet, valamint a kortárs és baráti kapcsolatok voltak. A kvalitatív szakaszban kapott eredményeink felhasználásával egy nagyobb mintán kvantitatív, kérdõíves módszerrel szisztematikusan is vizsgáltuk az identitás-konstrukciók jellemzõit és beágyazottságát.

A KÖTET FELÉPÍTÉSE Tanulmánykötetünk elsõ felében áttekintését adjuk néhány fontosabb, a témában született vizsgálatnak, saját kutatásunk mintegy kontextusba ágyazásaként. Az elsõ tanulmány egy összefoglalót ad az elmúlt két évtized – fõként a TÁRKI kutatócsoportjai által végzett – szociológiai típusú elõítélet- és identitáskutatásaiból. A romákkal és bevándorlókkal kapcsolatos attitûdök változásának trendjei és a hátterükben megbúvó lehetséges okok, továbbá a társadalmi feszültségek észlelése kap itt kulcsszerepet. Ezen túl szerettünk volna olyan kutatási eredményeket is bemutatni, amelyek pszichológiai szintû magyarázatokkal is szolgálnak, mégpedig konkrétan – az általunk is vizsgált – bevándorlókkal kapcsolatosan. Egy széleskörû, nemzetközi reprezentatív felmérés – European Social Survey (2010) – magyar adatainak másodelemzésére vállalkoztunk, azzal a céllal, hogy a bevándorlókkal kapcsolatos attitûdök bejósló tényezõit keressük. A kötet gerincét a saját kutatásunk részletes bemutatása adja, az egymásra épülõ kvalitatív és kvantitatív vizsgálataink eredményeinek részletes bemutatásával. A fiatalok identitás-konstrukcióinak vizsgálata során nyert eredményeinket késõbb szeretnénk a gyakorlatban is hasznosítani. Ennek néhány lehetséges módját a kötet zárásaként bemutatott, technikai médium alapú, részvételi kutatási és gyakorlati technikákat összegzõ fejezet ismerteti. Az eljárások közül a PhotoVoice módszere a részvételi, dokumentarista fotográfián keresztül tapasztalati szakértõként kezeli az érintetteket és a kutatások alanyaiból részvevõkké teszi õket. A feltárható narratívákon keresztül képessé teheti a résztvevõket, hogy azonosítani és erõsíteni tudják a saját etnikai-kulturális identitásukat, és az így megteremtõdõ stabil identitás a többségi társadalomba való integráció elsõ lépéseként szolgálhat. Kutatási beszámolónkban igyekeztünk egy átfogó, széles körképet adni az eredményeinkrõl, ugyanakkor közel sem merítettük ki gazdag adatbázisunk elemzési lehetõségeit. Vizsgálatunk eredményeinek kibontása közben folyamatosan szembesültünk vele, hogy a különféle identitások – európai, magyar, etnikai – és csoportközi viszonyok összefüggésrendszere szerteágazó, folyamatosan további 9

lan_anh_001-.qxp

2012.09.07.

17:21

Page 10

Bevezetõ

kérdéseket felvetõ. Adataink bemutatásakor törekedtünk a részletgazdagságra, ugyanakkor igyekeztünk mértéktartóak is lenni, tekintettel a terjedelmi korlátokra és az olvasók türelmére is. A kötetünk mintegy kiterjesztéseként, a kutatás továbbfejlesztésérõl és a további publikációkról, valamint a témához kapcsolódó eseményekrõl további információk találhatóak az ELTE PPK Interkulturális Pszichológiai és Pedagógiai Központ honlapján (http://ippk.elte.hu/tudomány).

Budapest – Hanoi, 2012. július 15. Nguyen Luu Lan Anh – Szabó Mónika ELTE PPK Interkulturális Pszichológiai és Pedagógiai Központ

lan_anh_011-.qxp

2012.09.07.

17:21

Page 11

KORÁBBI KUTATÁSOK

lan_anh_011-.qxp

2012.09.07.

17:21

Page 12

lan_anh_011-.qxp

2012.09.07.

17:21

Page 13

BERNÁT ANIKÓ

ETNIKAI-NEMZETI SOKSZÍNÛSÉGGEL KAPCSOLATOS NÉZETEK MAGYARORSZÁGON A RENDSZERVÁLTÁS ÓTA A magyar lakosság évtizedek óta küzd a másság elfogadásával, általánosabb szinten és a nemzeti-etnikai különbségek tekintetében egyaránt; ez a tanulmány az utóbbiakat tekinti át a bevándorlókkal és a romákkal kapcsolatos attitûdök elmúlt két évtizedbeli alakulása és a jelenlegi helyzet alapján. Magyarország az ellentétek országa a bevándorlók kérdésében: európai összehasonlításban és nominálisan is alacsony a bevándorlók száma és aránya, a velük szemben érzett feszültségek és az elõítéletesség mértéke viszont magas; sõt emellett meglepõen jelentõs azok aránya is, akik ismerõsként tartanak számon bevándorlókat annak ellenére, hogy nemcsak alacsony számban, de nagyon koncentráltan, legfõképp a fõvárosban élnek bevándorlók. A romák aránya a bevándorlókéhoz képest magasabb ugyan, de összességében nem tekinthetõ kiemelkedõnek, a magyar lakosság mégis jóval nagyobb számúnak és arányúnak véli a cigány népességet, mint amekkora. Ennél már csak a cigányokkal kapcsolatos negatív véleményeket osztók aránya magasabb, a magyar lakosság döntõ hányada ugyanis egyetért az efféle sztereotípiákkal és általánosításokkal. A következõkben ezeket az állításokat támasztjuk alá néhány példán keresztül.

A BEVÁNDORLÓK ÉS ROMÁK HELYZETE MAGYARORSZÁGON – DIÓHÉJBAN Szakértõi becslések szerint a magyar lakosság körülbelül 6-7%-a roma (KEMÉNY– JANKY–LENGYEL 2004; Council of Europe 2010), míg hivatalos statisztikák szerint 2%-a bevándorló (BAH 2012). Mindkét kisebbségi csoport száma és aránya nõtt az elmúlt évtizedekben, de összességében mindkét csoport igen alacsony számú és arányú a népesség egészét tekintve.

lan_anh_011-.qxp

2012.09.07.

17:21

Page 14

Etnikai-nemzeti sokszínûséggel kapcsolatos nézetek Magyarországon a rendszerváltás óta

A bevándorlók2 száma 2011 végén 227 ezer fõ volt (BAH 2012), ami lényegében megduplázódott az elmúlt évtized alatt, de még így is kifejezetten alacsony arányban élnek Magyarországon migránsok a legtöbb EU országhoz viszonyítva. A ma élõ generációk számára az utóbbi évtizedekben az elsõ nagyobb bevándorló-hullámot3 a nyolcvanas évek végén a fõleg Erdélybõl érkezõ határon túli magyarok jelentették. A rendszerváltás után más, „láthatóbb” bevándorló csoportok is érkeztek, eleinte fõleg kínaiak, késõbb különbözõ arab és afrikai államokból, Törökországból, valamint egy-egy jól meghatározható idõszakban háborús zónákból (pl. Afganisztán, Szomália) vándoroltak be különbözõ módokon (legálisan, illegálisan és menedékkérõként egyaránt) migránsok, akik sokkal inkább csak heterogénebbé tették, semmint mennyiségileg jelentõsen megnövelték volna a magyarországi külföldiek számát. Ez annak ellenére így van, hogy az elmúlt két évtized alatt folyamatosan és egyértelmûen nõ a bevándorlók száma. (BERNÁT–SIMONOVITS–SZALAI 2012) Mivel a hazánkban élõ külföldi állampolgárok zöme határon túli magyar, ezért a nyelvi-kulturális integráció az eleve sem magas számú bevándorlói körnek csak egy része számára okoz nehézséget. Ennek fényében az sem meglepõ, hogy a Magyarországra (legálisan) bevándorlók döntõ része Európából érkezik (2009-ben 84%-uk), míg a jellemzõen legnagyobb bevándorlói csoportként észlelt kínaiak csak a migránsok egy töredéket teszik ki: tízbõl alig több mint egy bevándorló indult el Ázsia egészébõl, azaz a kínaiakon kívül vietnámiak, indonézek, indiaiak, irániak, afgánok stb. is ebbe a kategóriába tartoznak. A többi földrészrõl érkezettek aránya elenyészõ. A bevándorlók társadalmi helyzete igen heterogén, mivel nagyon különbözõ társadalmi, iskolázottsági, munkaerõ-piaci háttérrel és nyelvtudással rendelkeznek és nagyon eltérõ szinten integrálódtak a magyar társadalomba. (BERNÁT–SIMONOVITS–SZALAI 2012) A magyarországi cigányság száma szintén emelkedett az elmúlt évtizedekben (az 1971-es 320 ezer fõs becslésrõl 1993-ra 470 ezer körülire, míg 2003-ra hozzávetõlegesen 600 ezer fõre nõtt, ld. KEMÉNY–JANKY–LENGYEL 2004), de a romák története és beágyazottsága szinte ellentéte a bevándorlókénak, hiszen a 15. század óta élnek Európa ezen részén, jórészt inkább a társadalom peremén de annak részeként. A cigányság peremhelyzete nem újkeletû jelenség, ami különösen érzékelhetõ a mai magyar társadalomban, hiszen lényegében közmegegyezés van abban, hogy ma a romák a leginkább hátrányos helyzetû és kirekesztettségben élõ csoportok közé tartoznak. Habár ennek összetevõi nyilvánvalóak, hiszen a szegénységet generáló, egymásból következõ tényezõk láncolata – azaz az aluliskolázottság, a gyenge munkaerõ-piaci helyzet, a szegényes és egészségtelen lakhatási körülmények, 2

A Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal által használt definíció szerint „bevándorlók” alatt a bevándorolt, letelepedett és három hónapot meghaladó tartózkodók csoportját értjük, amely természetesen nem tartalmazza az illegálisan az ország területén tartózkodókat.

Ez elõtt is voltak bevándorlási hullámok, de az 1949-es görög polgárháború után a szocialista országokba menekített görögökre a mai generációknak csak egy kis, jellemzõen idõsebb része emlékszik, a szocialista idõszakban fõleg „baráti államokból” származó tanulók és vendégmunkások pedig olyan kis számban érkeztek, hogy bár láthatóak voltak, de számosságuk alapján nem jelentettek országos szintû integrációs kérdést.

lan_anh_011-.qxp

2012.09.07.

17:21

Page 15

Magyarországon élõ fiatalok identitás-konstrukcióinak vizsgálata

a rossz egészségi állapot, amit átszõ az élet minden terén jelenlévõ diszkrimináció –, a döntéshozók és a közvélemény számára egyaránt nyilvánvalóak, mégis, a megoldást jelentõ célzott szociálpolitikai programok egyelõre jórészt sikertelenek. Mindez összekapcsolódva az utóbbi évtizedekben más társadalmi és gazdasági folyamatok hatásával azt eredményezte, hogy a rendszerváltás körül a romák hirtelen „megrogyott” társadalmi helyzete nemhogy javulna, hanem inkább romlik. A cigányság kirekesztettsége és rossz társadalmi-gazdasági helyzete természetesen nemcsak Magyarországon alakult így, hanem lényegében minden olyan európai államban ez a helyzet, ahol romák nagyobb számban élnek. Mi sem foglalja össze jobban a helyzetet annál, minthogy egy 2011-ben tizenegy európai, fõleg kelet-európai országban végzett nemzetközi összehasonlító vizsgálat szerint tízbõl kilenc roma a saját országa szegénységi küszöbe alatti jövedelemszinten él. (FRA 2012) A kelet-európai átlaghoz képest a magyar romák helyzete az átlagosnál valamivel jobb ugyan, de még így is a romák szegénységi kockázata a legmagasabb (70%) más társadalmi csoportok szegénységi kockázataival összevetve. (GÁBOS– SZIVÓS 2010)

A BEVÁNDORLÓKKAL KAPCSOLATOS ATTITÛDÖK ALAKULÁSA AZ ELMÚLT KÉT ÉVTIZEDBEN A bevándorlókkal kapcsolatos véleményekrõl minden bizonnyal az egyik legrégebbi idõsor a TÁRKI évente mért ún. idegenellenesség kutatása, amely a kilencvenes évek eleje óta a menedékkérõk befogadásán keresztül vizsgálja4 a magyarok bevándorlókkal, tágabb értelemben pedig az idegenekkel és a mássággal kapcsolatos attitûdjeit (a korábbi évek eredményeit és tágabb kontextust ld. SIK–DENCSÕ 2007). A felmérés legfrissebb eredményei szerint 2012-ben tíz magyar felnõtt közül egy (11%) tekinthetõ „idegenbarátnak”, négy (40%) „idegenellenesnek” és további öt (49%) „mérlegelõnek”. Ahogy az 1. ábra mutatja, az elmúlt 20 év alatt hullámzásokkal ugyan, de bizonyos értelemben viszonylag stabil a magyarok hozzáállása a bevándorlók e speciális csoportjához, és rajtuk keresztül az országba érkezõ és letelepedést tervezõ külföldiekhez. Minden évben a legkisebb ugyanis az idegenbarátnak nevezett, azaz mindenkit befogadó csoport aránya, általában 10-bõl 1 válaszadó sorolható ide; õket követi a mindenkit elutasító idegenellenes csoport (10-bõl 2-4 válaszadóval), míg minden évben a legnagyobb csoport a mérlegelõké (10-bõl 5-7 válaszadóval). A vizsgált két évtized alatt ugyanakkor kisebb-nagyobb hullámzások tapasztalhatóak 4

A minden évben feltett kérdés így hangzik: „Ön szerint minden menedékkérõt be kell-e fogadni, vagy senkit sem, vagy van, akit igen, van, akit nem?” Az elsõ csoportot idegenbarátnak vagy befogadóknak, a másodikat idegenellenesnek vagy elutasítónak, a harmadikat pedig mérlegelõnek vagy reálpolitikusnak nevezzük. Az utóbbi válaszlehetõséget választóktól ezt követõen megkérdezzük, hogy egy adott lista alapján mondja meg, mely nemzetiségû-etnikumú csoportokból származó menedékkérõt engedne be és melyeket nem.

lan_anh_011-.qxp

2012.09.07.

17:21

Page 16

Etnikai-nemzeti sokszínûséggel kapcsolatos nézetek Magyarországon a rendszerváltás óta

az egyes csoportok arányát tekintve: az idegenbarátnak nevezett legtoleránsabb csoport maximuma 1993-ban volt, akkor 14% volt a feltétel nélkül mindenkit befogadók aránya. A minimum pedig a kilencvenes évek végén és az ezredfordulón volt, amin belül a legalacsonyabb értéket 1998-ban mértük, 3%-os részesedéssel. A senkit befogadni nem hajlandó idegenellenesek legnagyobb arányban az idõszak közepén, 2001-ben voltak (43%), de a legfrissebb kutatásban, 2012-ben is közel hasonlóan magas értéket találunk (40%). A mérlegelõk tekintetében a csúcsérték 70% körül volt több évben is, amelyek közül a legmagasabb az elsõ évben, azaz az 1992-ben mért 70%, míg a legalacsonyabb a legutolsó év, (2012) 49%-a. Az idegenellenesség idõsorának hullámzásai tehát lényegében a nyíltan elutasító és a – látszólag – mérlegelõ csoport közti arányok változásából adódik, azaz nem a befogadó, idegenbarát csoport részesedésének kismértékû ingadozása hozza mozgásba a többi csoportot méretének alakulását. 1. ábra: Az idegenellenesség alakulása Magyarországon a rendszerváltás óta (1992–2012, %)

Forrás: TÁRKI Háztartás Panel, Háztartás Monitor és Omnibusz kutatások, 1992–2012

A kutatás minden évében az ún. mérlegelõ csoport tagjai egy további kérdésre válaszolva kifejthetik, hogy mely nemzetiségekhez vagy etnikai csoportokhoz tartozókat engednék be az országba és melyeket nem. Visszatérõ tapasztalat, hogy a magukat mérlegelõknek beállítók döntõ többsége a határon túli magyarokon kívül egyetlen más csoport tagjait sem engednék be, köztük a nemlétezõ – és így lényegében „lakmuszpapírként” funkcionáló – pirézeket se, azaz valójában a magyarokon kívül minden menedékkérõt elutasító mérlegelõk zöme szintén idegenellenesnek tekinthetõ. Õket csak a látencia különbözteti meg az elsõ kérdésre feltétel nélkül idegenellenes választ adó csoporttól, így elõbbieket látens, utóbbiakat pedig nyíltan xenofób csoportnak is nevezhetjük. Ebbõl a szempontból nézve különösen érdekes megfigyelni az elmúlt évtizedben lezajlott változásokat az idegenellenesség látenciája terén. Tíz éve, 2001 és 2002 között egyik évrõl a másikra, érzékelhetõ mértékben csökkent a nyílt idegenellenesség és nõtt meg a látens 16

lan_anh_011-.qxp

2012.09.07.

17:21

Page 17

Magyarországon élõ fiatalok identitás-konstrukcióinak vizsgálata

csoport, azaz a mérlegelõk aránya, és maradt ennek dominanciája az évtized egésze alatt, míg most épp ellenkezõleg: 2011 és 2012 között, egy év alatt jelentõen megnõtt a nyílt, és lecsökkent a látens idegenellenesek részesedése. Az elmúlt két évtized egészét tekintve a kezdeti nyitottabb attitûd hirtelen a nyílt idegenellenesség irányába tolódott, ezt követõen az ezredforduló körüli és utáni idõszakot a konszolidáció jellemzi, az elmúlt egy évben azonban újra a nyílt idegenellenesség felé való hirtelen elmozdulás figyelhetõ meg. (1. ábra) Ha azt vizsgáljuk, hogy kik felülreprezentáltak a nyíltan idegenellenesek körében, akkor fõként olyan csoportokat azonosíthatunk, amelyek a társadalom „vesztesei” közé sorolhatók, ám nem csak ilyen csoportokat találunk. Társadalmi-gazdasági téren egyértelmûen a vesztesek közé tartoznak azok, akik legfeljebb általános iskolát végeztek, munkanélküliek, és rossz anyagi helyzetük indikátora az is, hogy el vannak maradva közüzemi számláik fizetésével, valamint nem rendelkeznek saját tulajdonú lakással. Ezen csoportok körében átlagon felüli (43–52%) azok aránya, akik a nyíltan idegenellenes válasszal reagáltak a menedékkérõk beengedésével kapcsolatos kérdésre. És bár egyáltalán nem sorolhatók a vesztesek közé a Jobbik szimpatizánsai, akik fiatalabbak, iskolázottabbak és a munkaerõ-piaci helyzetük is jobb az átlagnál (BARTLETT et al. 2012), ennek ellenére nem meglepõ, hogy a radikális párt szavazói körében szintén felülreprezentáltak (45%) a nyíltan idegenellenesek. Ugyanakkor a legnagyobb arányban a politikából kiábrándultak azok, akik nem engednének be egyetlen menedékkérõt sem: több mint a fele (54%) azoknak, akik úgy érzik, hogy biztosan nem mennének el szavazni, szintén nyíltan elutasítja a menedékkérõket.

A ROMÁKKAL KAPCSOLATOS ATTITÛDÖK ALAKULÁSA AZ ELMÚLT KÉT ÉVTIZEDBEN Az idegenellenességhez hasonlóan hosszú, közel két évtizedes idõszakot fed le az az idõsor is, amely különbözõ állításokon keresztül a cigányokkal szembeni elõítéletek alakulását vizsgálja a felnõtt magyar lakosság körében. Az idõsor alapján a legfontosabb következtetés, hogy a vizsgált bõ másfél évtized alatt hiába változott meg a romákról szóló közbeszéd jelentõs mértékben, a velük szembeni attitûdök – némi hullámzástól eltekintve – nem változtak lényegesen az általunk vizsgált három pozitív és három negatív irányú, hétköznapi helyzetekrõl szóló állítással való egyetértés alapján. (1. táblázat) Ami a jelenlegi helyzetet illeti, a legutóbbi kutatás eredményei szerint – megerõsítve a korábbi évek alapján kialakult trendet – tízbõl egy magyar szerint kell a cigányoknak több támogatást adni, míg tízbõl nyolcan vélik úgy, hogy ha „végre” munkába állnának a romák, akkor a gondjaik elmúlnának. Emellett tízbõl hatan értenek egyet azzal a nyílt és szélsõséges állítással, hogy a cigányok vérében van a bûnözés, és négyen helyeslik, hogy léteznek még szórakozóhelyek, amelyek diszkriminálják a romákat. Ezzel szemben tízbõl nyolcan támogatják a cigány gyerekek 17

lan_anh_011-.qxp

2012.09.07.

17:22

Page 18

Etnikai-nemzeti sokszínûséggel kapcsolatos nézetek Magyarországon a rendszerváltás óta

inkluzív oktatáshoz való jogát, míg hatan egyetértenek azzal, hogy a cigányok körében erõsebbek a hagyományos családi értékek. Ha a teljes idõszakot tekintjük át, akkor is összességében magasnak és stabilnak tekinthetõ a cigányokkal kapcsolatban negatív attitûdökkel rendelkezõk aránya. Hiába találunk kisebb-nagyobb ingadozásokat az egyes felmérések között, a trend egyértelmû, még akkor is, ha egyes állítások kilógnak ebbõl a mintázatból. Egyértelmûen negatív attitûddel jellemezhetõ a magyarok döntõ többsége, ha a cigányoknak adható támogatásokról, munkáról, szórakozóhelyekrõl vagy bûnözésrõl van szó. Erre utal, hogy 1994 és 2011 között a magyar felnõttek körülbelül egytizede (8–15%) értett egyet azzal, hogy „a cigányoknak több támogatást kell adni, mint a nem cigányoknak”, míg hét-nyolctizede (78–89%) osztja azt a véleményt, hogy „a cigányok gondjai megoldódnának, ha végre elkezdenének dolgozni”. Emellett körülbelül hattizedük (53–64%) egyetért azzal, hogy „a bûnözési hajlam a cigányok vérében van”, és lényegében négytized körüli arányuk (33–47%) vallja azt, hogy „csak helyeselni lehet, hogy még vannak olyan szórakozóhelyek, ahová a cigányokat nem engedik be”. Ezzel szemben érdekes, hogy két pozitív állítással kapcsolatban nagyarányú egyetértést tapasztalunk a vizsgált 15 év alatt végig, ami az elõzõeknek lényegében ellentmond. A lehetséges magyarázatok legfeljebb csak hipotetikusak lehetnek, mert ellenõrzésükre az idézett kutatások nem adnak lehetõséget, ám van olyan magyarázatlehetõség, amelynek érvényességére közvetetten utal pár tény. Így például az ezredforduló óta minden kutatás során 10-bõl 8-9 válaszadó egyetértett azzal az állítással, amely szerint „minden cigány gyermeknek joga van arra, hogy a nem cigányokkal közös iskolai osztályokban tanuljon”. Nem elvitatva azt, hogy a válaszadók ezt komolyan is gondolják, mégis a válaszokat részben torzíthatja az, hogy a kérdezettek csak egy részének van iskoláskorú gyereke és él olyan településen, ahol nagy arányban vannak cigány gyerekek is. A válaszadók jelentõs része tehát úgy válaszol erre a kérdésre, hogy nem találkozik a szituációval a mindennapjai során. Emellett a szegregált osztályok és iskolák magas, és az utóbbi években újra növekedésnek indult száma sem sugallja azt, hogy a napi gyakorlat, azaz a nem cigány szülõk gyerekeik iskolaválasztásával kapcsolatos döntése alapján valóban ilyen erõs támogató attitûd lenne ebben a kérdésben Magyarországon. Az 1. táblázatban megjelenített vélemények elterjedtségének relatív stabilitása annak fényében különösen figyelemreméltó, hogy az elmúlt pár évben kifejezetten megváltozott mind a média, mind pedig a politikai és egyéb közbeszéd a romákkal kapcsolatban. Míg a rendszerváltástól a 2000-es évek elsõ évtizedének közepéig a cigányokkal kapcsolatos politikai és médiabeli diskurzust alapvetõen a „politikailag korrekt”, azaz a „PC” beszédmód határozta meg, addig az évtized közepétõl ez jelentõsen megváltozott. A fordulatot hozó mérföldkõ is könnyen beazonosítható az olaszliszkai eseményekben, ekkor került be ugyanis a közös nyelvezetbe és terjedt el rohamosan a „cigánybûnözés” terminus, amely azóta is egyre gyakrabban használt kifejezés. A fogalmat ma már nem csupán az azt „bevezetõ” és felfuttató jobboldali erõk, elsõsorban a Jobbik és köre által használt, hanem egyre általánosabbá válik azáltal, hogy növekvõ mértékben jelenik meg a médiában, és alkalmazzák azt a közbeszéd további szereplõi is. (JUHÁSZ 2010) Összességében az elmúlt években 18

lan_anh_011-.qxp

2012.09.07.

17:22

Page 19

Magyarországon élõ fiatalok identitás-konstrukcióinak vizsgálata

a cigányokról szóló médiatartalmak száma nõtt, a bennük felbukkanó témák és konnotáció alapján a romákról alkotott kép egyre negatívabb; a „cigánybûnözés” és egyéb negatív jelenségek etnikai jellemzõkkel történõ magyarázata és a témát körülölelõ hangnem radikalizálódása pedig egyre jellemzõbbé vált. (BERNÁTH–MESSING 2012) 1. táblázat. A romákkal kapcsolatos lakossági vélemények alakulása a rendszerváltás óta – az adott állítással egyetértõk aránya az összes megkérdezett körében (%) 1994

1997

2000

2002

2008

2011

A cigányoknak több támogatást kell adni, mint a nem cigányoknak.

Minden cigány gyermeknek joga van arra, hogy a nem cigányokkal közös iskolai osztályokban tanuljon.

–

A cigányok között a hagyományos családi értékek tisztelete erõsebb, mint a nem cigányok között.

–

1994

1997

2000

2002

2008

2011

A cigányok gondjai megoldódnának, ha végre elkezdenének dolgozni.

–

A bûnözési hajlam a cigányok vérében van.

–

Pozitív állítások

Negatív állítások

Csak helyeselni lehet, hogy még vannak olyan szórakozóhelyek, ahová a cigányokat nem engedik be. N

988

3857

1521

1022

4040

3000

Forrás: 1994: MTA Pszichológiai Intézet: Autoritarizmus és elõítéletek kutatás; 1997: a Magyar Háztartás Panel 6. hulláma; 2000: TÁRKI Omnibusz 2000/12.; 2002: MTA Pszichológiai Intézet – TÁRKI Véleménykutatás 2002. május – ezek eredményeit közli ENYEDI–FÁBIÁN–SIK (2004); 2008: TÁRKI Omnibusz 2008/5–7., 2011: TÁRKI Omnibusz 2011/4–6. (saját számítás)

ROMÁK VAGY BEVÁNDORLÓK? Egy 2011-ben végzett nagymintás kutatás arra is lehetõséget ad, hogy a romákkal és bevándorlókkal kapcsolatos elõítéleteket együtt is vizsgáljuk, így kiderülhet a két kisebbségi csoport megítélése egymáshoz viszonyítva is. A felnõtt magyar lakosság reprezentatív mintáján végzett vizsgálat összességében arra utal, hogy mind a bevándorlók, mind pedig a cigányok erõs negatív „erõtérben” élnek ma Magyarországon, és a romák még egyes bevándorló csoportokhoz képest is kevésbé elfogadottak. 19

lan_anh_011-.qxp

2012.09.07.

17:22

Page 20

Etnikai-nemzeti sokszínûséggel kapcsolatos nézetek Magyarországon a rendszerváltás óta

Erre utal például a klasszikus Bogardus-skálával5 mért attitûd mértéke. A társadalmi távolságot a többség és kisebbség között az egyes kapcsolattípusok elfogadottságán keresztül mérõ, már-már hagyományosnak számító kérdés alapján két magyarból egy (49%) semmilyen kapcsolatban nem fogadna el cigányt, legyen az szomszéd, munkatárs, családtag vagy gyerekének barátja, míg ötbõl csupán egy válaszadó fogadna el romát az elõzõ szerepek bármelyikében. Az elutasítottság terén a romákat az arabok követik (a magyarok 43%-a nem lépne semmilyen típusú kapcsolatba velük), a sort az afrikaiak és a kínaiak folytatják (38% és 33%), míg a legalacsonyabb elutasítottságot a zsidókkal kapcsolatban találjuk, ám még õket sem fogadják el tízbõl hárman (31%) semmilyen kapcsolattípus esetében. (SZALAI– SIMONOVITS 2012) Allport kontaktus-elméletével összhangban (ALLPORT 1954) pozitív kapcsolatot találunk a kisebbségi csoport elfogadottsága és a csoport valamely tagjával való személyes ismeretség kérdésében. Akinek van ismerõse az egyes kisebbségi csoportokból, azok a Bogardus-skálával mérve elfogadóbbak az átlagnál az adott csoport egészével kapcsolatban. Az életkor is pozitívan korrelál a kisebbségi csoportokkal szembeni attitûdökkel, a fiatalabbak ugyanis elfogadóbbak, mint az idõsebbek. Érdekes ugyanakkor az iskolázottság hatása ebben a kérdésben: az alacsonytól a magasabb végzettségûek felé haladva nõ a bevándorlókkal (azaz az arabokkal, az afrikaiakkal és a kínaiakkal), valamint a zsidókkal kapcsolatos elfogadó attitûddel rendelkezõk aránya, a romák kapcsán viszont nincs ilyen összefüggés. Ehelyett azt találjuk, hogy a romák elfogadottsága az alapfokú és a felsõfokú végzettségûek körében lényegében megegyezik. Az iskolai végzettség hatásához hasonló a kérdezett lakóhelyének településtípusa mentén megfigyelhetõ összefüggés is: a falvaktól a nagyobb városokig és a fõvárosig haladva nõ az egyes bevándorló csoportok és a zsidók elfogadottsága, ám a romák ismét kivételt képeznek. Velük kapcsolatban nincs jelentõsége annak, hogy hol él a válaszadó, minden településtípuson lényegében azonos a cigányok elfogadottsága (SZALAI–SIMONOVITS 2012). A negatív attitûdök mértéke láttán talán nem is meglepõ, hogy az említett kisebbségi csoportok létszámát jellemzõen erõsen felülbecsli a magyar lakosság. A romák arányát például körülbelül háromszoros mértékben becslik felül (a válaszadók 19%-os átlagos becslésével szemben a romák arányának hivatalos becslése 6–7%). A többi kisebbség esetében is felülbecslést tapasztalunk: a válaszadók átlagos becslése alapján az afrikaiak és az arabok aránya 2–2%, a kínaiaké 6%, míg a Magyarországon élõ harmadik országbeli bevándorlók aránya kevesebb, mint 1% (becslések szerint az ország lakosságának 0,5–0,7%-a). A határon túli magyarok arányára vonatkozó lakossági becslések átlaga 10%, a zsidóké pedig 11%, ami a hivatalos becslésekhez képest ötször-tízszer magasabb arány. (KREKÓ–JUHÁSZ 2012) A kisebbségi csoportokkal szembeni elutasító és negatív attitûd mögött álló lehetséges magyarázatok egyike lehet az a tény, hogy a magyarok az EU legfeszültebb nemzete a különbözõ társadalmi csoportok közti kapcsolatok alapján. Egy

A kérdés így hangzott: „Elfogadná-e Ön az alábbi etnikai vagy nemzetiségi csoportok tagjait szomszédjának, munkatársának, családtagjának vagy a gyereke barátjának?”

lan_anh_011-.qxp

2012.09.07.

17:22

Page 21

Magyarországon élõ fiatalok identitás-konstrukcióinak vizsgálata

2009-es Eurobarometer kutatásban négy társadalmi csoport kapcsán vizsgálták az EU mind a 27 tagállamában, hogy a lakosság mekkora része érzékel feszültséget idõsek és fiatalok, vezetõk és alkalmazottak, szegények és gazdagok, valamint a kisebbség és a többség között, ami magyarországi kontextusban egyértelmûen a cigány és nem cigány lakosságot jelenti. A 2009-es kutatás során az EU-s elsõ helyet Magyarország azzal szerezte meg, hogy a 27 tagállam közül négybõl négy kérdésben a magyarok érzékeltek a legnagyobb arányban feszültséget az egyes társadalmi csoportok között: a négybõl három relációban (szegény-gazdag, kisebbség-többség, vezetõk-alkalmazottak) csupán a lakosság 4–4%-a nem érzett semmilyen mértékben feszültséget, míg az idõsek és fiatalok között 20%-nyian válaszoltak hasonlóan. (BERNÁT 2010) 2011-ben csak a magyar lakosság körében megismételtük ezt a kutatást azzal a különbséggel, hogy a vezetõk és alkalmazottak közti fesztültség helyett a bevándorlók és a többségi társadalom kapcsolatára kérdeztünk rá. Ahogy a 2. ábrán is látható, továbbra is magas szintû feszültség jellemzi a magyarokat, és ebbe a mintázatba a bevándorlókkal kapcsolatos feszültségek is jól belesimulnak. 2011-ben csupán a magyar lakosság 3%-a nem érzett egyáltalán feszültséget cigányok és nemcigányok, 7%-a pedig szegények és gazdagok között, míg 16% nem érzékelt ilyesmit a bevándorlók vonatkozásában és 27% a generációk között, azaz 2011-ben a lakosság döntõ hányada továbbra is feszültségekkel telinek látja a magyar társadalmat. 2. ábra: Az egyes társadalmi csoportok között feszültséget érzékelõk aránya (2011, %) Forrás: TÁRKI Omnibusz 2011/4-6. Bernát 2012

Nem meglepõ, hogy erõs összefüggést találunk a bevándorlók és a romák kapcsán érzett feszültségek között: aki ilyet érzékel a romák és nem romák között, az nagy valószínûséggel (Kendall-féle Tau = 0,351, p = 0,000) így érez a bevándorlók és többségi társadalom relációjában is. Mivel igen magas a feszültséget érzékelõk 21

lan_anh_011-.qxp

2012.09.07.

17:22

Page 22

Etnikai-nemzeti sokszínûséggel kapcsolatos nézetek Magyarországon a rendszerváltás óta

aránya, azaz a társadalmon belül igen elterjedt a jelenség, ezért nem meglepõ az sem, hogy csak néhány olyan csoportot találunk, amely még ebbõl is kiemelkedik azáltal, hogy az átlagosnál is magasabb arányban vannak köztük a társadalmi feszültséget érzékelõk. Ebbõl következõen a hagyományosan alkalmazott társadalmi-gazdasági szempontok is csak keveset magyaráznak a romák, illetve a bevándorlók és a többség közötti feszültségek érzékelése kapcsán. Ha mindezt logisztikus regresszió segítségével vizsgáljuk, akkor azt találjuk, hogy az olyan, általában sok kérdésben jelentõs magyarázóerõvel bíró tényezõk, mint a nem, életkor, iskolázottság, aktivitás, jövedelem, lakóhely településtípusa és régiója összességében is igen kevéssé magyarázzáka feszültségérzékelést, annak ellenére, hogy mind a bevándorlók, mind pedig a romák esetében a logisztikus regressziós modell szignifikáns. (Nagelkerke-féle R2 a bevándorlók és magyarok közti feszültség érzékelése kérdésében 4%, a romák és nem romák kérdésében pedig 7%; mindkét modellre p = 0,00). Ez arra is utal, hogy a feszültségérzékelés ezekben a társadalmi csoportokban közel hasonló mértékben elterjedt, van azonban néhány olyan társadalmi csoport, amelyet érdemes kiemelni ebben a kérdésben. A bevándorlók kapcsán például a legmarkánsabb összefüggés, hogy – bár a migránsok többsége Budapesten lakik, és más településeken, fõleg a kisebbeken jelenlétük elenyészõ – a fõvárosban élõk a más településtípusokon élõkhöz képest kétszer akkora eséllyel éreznek nagy feszültséget a magyarok és a bevándorlók között. Ugyanakkor a romákkal kapcsolatos feszültségek esetében nem találunk összefüggést a településtípus és a nagymértékû feszültségérzékelése között, kivéve azt, hogy a megyeszékhelyen élõk a fõvárosiakhoz képest nagyobb eséllyel érzékelnek feszültséget. A kor kapcsán kiemelendõ, hogy a bevándorlók és magyarok közötti feszültséget a legfiatalabbak, azaz a 30 év alattiak a többi kohorszhoz képest nagyobbnak érzik, különösen a náluk csak alig idõsebb harmincas korosztályhoz képest, amelyik legkevésbé számolt be feszültségrõl. Ezzel szemben a romákkal kapcsolatos feszültség érzékelésében a kor egyáltalán nem játszik szerepet, azaz minden korosztályban hasonlóan magas arányban éreznek e téren nagy feszültséget a magyarok. Az iskolai végzettség tekintetében az iskolázottság szintjének emelkedésével csökken a bevándorlók és többség között a nagy feszültség észlelésének valószínûsége, míg a romák esetében itt sincs összefüggés, csak a középfokú végzettségûek tûnnek ki kismértékben azáltal, hogy õk egy kissé nagyobb valószínûséggel számolnak be nagy feszültségekrõl.

ÖSSZEFOGLALÁS A magyarok nagy része nehezen birkózik meg a másság el- és befogadásával, legalábbis erre utal a rendszerváltás óta a bevándorlókkal és romákkal kapcsolatos vélemények mértéke és azok alakulása. Az elmúlt 20 évben kis ingadozások mellett ugyan, de lényegében stagnál a menedékkérõk befogadásán keresztül mért idegenellenesség szintje, ami az utóbbi egy évben még nyíltabbá is vált az elõzõ egy 22

lan_anh_011-.qxp

2012.09.07.

17:22

Page 23

Magyarországon élõ fiatalok identitás-konstrukcióinak vizsgálata

évben, így jelenleg a magyarok zöme nyíltan vagy látensen, de elutasítja a bevándorlás e fajtáját. A romákkal kapcsolatos attitûdök az elmúlt bõ másfél évtizedben összességében végig igen negatívak, és érdekes módon annak ellenére lényegében változatlanok, hogy az utóbbi években a politikai közbeszéd és a média a korábbi politikailag korrekt beszédmódból a nyílt és egyre ellenségesebb és negatívabb hangnem felé nyitott, aminek mi sem jobb indikátora, mint a „cigánybûnözés” szó megjelenése és elterjedése az utóbbi években. Ha a magyarok bevándorlókkal és romákkal kapcsolatos ellenérzéseit együtt vizsgáljuk, akkor azt találjuk, hogy mindkét csoporttal szemben erõsek az ellenérzések, de a romákkal szemben még kicsit hevesebben is, mint a migránsokkal kapcsolatban. Ezt a hangulatot kiválóan illusztrálja az a tény, hogy egy pár évvel ezelõtti EU-s kutatás szerint az unió összes tagállama közül a magyarok érzékelnek a legnagyobb mértékben feszültséget különbözõ társadalmi csoportok között. Ma Magyarországon 100-ból csupán 3 felnõtt nem érzékel feszültséget cigányok és nem cigányok, és 16 felnõtt bevándorlók és magyarok között, annak ellenére, hogy e csoportok száma és részesedése igen alacsony a mai Magyarországon: 100 lakosból mindössze 2 bevándorlót és 6-7 romát találunk.

lan_anh_011-.qxp

2012.09.07.

17:22

Page 24

lan_anh_025-.qxp

2012.09.07.

17:22

Page 25

SZABÓ ÁGNES

A BEVÁNDORLÓKKAL SZEMBENI ATTITÛDÖT MEGHATÁROZÓ DEMOGRÁFIAI ÉS PSZICHOLÓGIAI SZINTÛ VÁLTOZÓK: A EUROPEAN SOCIAL SURVEY 2010-ES MAGYAR ADATAINAK MÁSODELEMZÉSE Az Eurostat 2011-es adatai alapján az Európai Unió lakosságának 6,5%-a bevándorló, 9,5%-a pedig külföldön született. 2010-ben 32,5 millió külföldi élt az Európai Unióban, többségük (20,2 millió ember) egy harmadik, nem európai országból érkezett. A bevándorlók számának növekedésével megváltozott a munkaerõpiaci helyzet, és az addig homogén társadalmak heterogenizálódni kezdtek. Ezzel új társadalmi problémák merültek fel, amelyek az idegenellenesség és az elõítéletek növekedését is magukkal hozták. Semyonov, Raijman és Gorodzeisky (2006) tizenkét európai országot felölelõ vizsgálata arról számolt be, hogy 1988 és 1994 között meredeken emelkedtek a bevándorlókkal szembeni elõítéletek és a negatív attitûd. 1994 és 2000 között ugyan a növekedés üteme csökkent, de nem állt meg. Elemzésük arra is rámutat, hogy a bevándorlókkal szembeni ellenséges érzelmek hangsúlyosabbak azokban az országokban, ahol a gazdaság nem prosperál és az extrém jobboldali partok nagy támogatásnak örvendenek. Ez a tendencia azóta is folytatódik, és egyre fokozódó mértékben érinti Európa országait (HOOGHE–TRAPPERS– MEULEMAN–REESKENS 2008). Mára az eddig zárt elõítéletek egyre nyíltabbá váltak, és elindult egy egész Európát érintõ extremizációs folyamat.

BEVÁNDORLÁS MAGYARORSZÁGON Magyarországon a külföldi lakosság a populáció 2%-át teszi ki, azaz hozzávetõlegesen 200 000 emberrõl beszélhetünk – ennek döntõen nagy részét a határon túli magyar etnikumúak teszik ki. Ezzel Magyarország Lengyelország, Litvánia és 25

lan_anh_025-.qxp

2012.09.07.

17:22

Page 26

A bevándorlókkal szembeni attitûdöt meghatározó demográfiai és pszichológiai szintû változók

Szlovákia után a negyedik ország az EU-ban, ahol a legkisebb a külföldiek aránya a teljes lakossághoz viszonyítva. A nem EU országokból származó bevándorlók aránya mindössze 0,8%, majdnem a legalacsonyabb (Lengyelországot és Szlovákiát leszámítva) az egész Unióban (Eurostat 2011). Juhász (2003) tanulmányában kifejti, hogy Magyarország egyfajta hídként funkcionál Nyugat- és Kelet-Európa között, és elsõsorban mint tranzitországra tekintenek a migránsok a küldõ és a célország között, tehát ha tehetik, azonnal áthaladnak, illetve nem szándékoznak sokáig az országban tartózkodni. Ezzel szemben Nyíri (2003) ugyancsak 2003-ban a magyarországi kínai közösség körében végzett kutatása eredményeként arra hívta fel a figyelmet, hogy ezen, legnagyobb Európán kívülrõl jött migráns csoport korántsem kizárólag ugródeszkának használja Magyarországot vagy Kelet-Európát a Nyugat felé. Bár az európai arányokhoz viszonyítva a Magyarországra történõ bevándorlás valóban nem jelentõs, mégis egyre fokozódó jelenség. A Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal adatai alapján 2009 és 2011 között több mint 5%-kal nõtt a bevándorolt, letelepedett és három hónapot meghaladó tartózkodók száma (BÁH, 2011). A migráns csoport relatív mérete azonban független a velük szemben táplált negatív attitûd mértékétõl (STRABAC–LISTHAUG 2008). Az idegenellenességnek fontosabb bejóslója a migránsok észlelt száma, mint tényleges aránya (ALBA–RUMBAUT–MAROTZ 2005; KREKÓ–JUHÁSZ 2012). A migránsok növekvõ száma a velük szembeni attitûdök változását akaratlanul is magával vonja. 2002 októberébenben a TÁRKI felmérése alapján a megkérdezettek 40%-a senkit sem fogadna be Magyarországra. Ez az arány folyamatosan változik, 1997 és 2004 között 26% és 43% között ingadozott (ENYEDI–FÁBIÁN–SIK 2004: 15).6 Meuleman, Davidov és Billiet (2009) 17 ország bevonásával (a mintában volt Magyarország is) vizsgálták a bevándorlók iránti attitûdök „evolúcióját”, kultúrközi és idõi ekvivalenciáját a European Social Survey elsõ három hullámának (2002–2007) adatain. Eredményeik alapján a negatív attitûd országról országra változik, ám Magyarországon a legelterjedtebb és legszélesebb körben osztott, valamint idõben fokozottan növekvõ. Az International Social Survey Programme (ISSP) adatait elemezve ugyancsak Magyarországot találták a leginkább bevándorló-ellenes államnak (MAYDA 2006).

AZ IDEGENELLENESSÉGET MAGYARÁZÓ SZOCIO-ÖKONÓMIAI FAKTOROK A politikatudomány, a szociológia és a pszichológia területeirõl egyaránt születtek kutatások, amelyek a bevándorlókkal szembeni attitûdöket és bejósló tényezõket igyekeztek azonosítani. A bevándorlókkal szembeni negatív attitûd és a xenofóbia

Ezekrõl a kutatási eredményekrõl részletesebben is szól jelen kötetben Bernát Anikó összefoglaló tanulmánya.

lan_anh_025-.qxp

2012.09.07.

17:22

Page 27

Magyarországon élõ fiatalok identitás-konstrukcióinak vizsgálata

hátterében a kutatások többsége – függetlenül attól, hogy mely területen készültek – stabilan kimutatja néhány demográfiai (kor és iskolázottság) és szocio-ökonómiai (SES és munkaerõpiaci helyzet) változó egyértelmû bejósló hatását. O’Rourke és Sinnott (2006) kutatásában a politikai gazdaságtan nézõpontjából közelítve egyszerre vizsgálta a szocioökönómiai, a szociodemográfiai és a politikai attitûdök bejósló hatásait. Kutatásukkal a munkaerõpiaci helyzet és az életkor prediktor erejét igazolták. Fertig és Schmidt (2011) német mintán tárták fel a zsidókkal és külföldiekkel szembeni attitûdöket meghatározó tényezõket. Eredményeik alapján létezik egy látens változó, amely magyarázza a bevándorlókkal szembeni attitûdöt. Ez a látens szint legjobban szocioökónómiai változók segítségével jósolható be, ezen belül is elsõsorban az iskolai végzettség szerepére hívták fel a figyelmet. Strabac és Listhaug (2008) az Európai Értékvizsgálat 2000-es hullámának adatait vizsgálva kutatták a muszlimellenesség hátterében meghúzódó dimenziókat 30 európai országban. A muszlimokkal szembeni elõítéletek sokkal elterjedtebbnek bizonyultak, mint a más bevándorló csoportokat érintõ elõítéletek. A muszlimellenes nézetek kifejezésében az iskolázottság és a kor játszották a legfontosabb szerepet. A gazdasági változók közül pedig csak a munkaerõpiaci helyzet gyakorolt jelentõs hatást. Érdekes módon a muszlim populáció relatív nagysága és a vallásosság, valamint az ország szintû változók is függetlennek bizonyultak az attitûdöktõl. Hasonló mintázatot rajzolódott ki Kelet- és Nyugat-Európában, bár a kelet-európaiak átlagos értékei magasabbak voltak, és a bejósló tényezõknek sem volt olyan erõs hatása, mint nyugaton. Más, egész Európát felölelõ kutatások eredményei is arra engednek következtetni, hogy létezik egy a kelet- és nyugat-európai országok között húzódó erõs törésvonal. Meuleman, Davidov és Billiet (2009) 17 európai országot felölelõ kutatása alapján a bevándorlókhoz való attitüdinális viszony nem követ monoton trendet Európában. Nagy szerepet kapnak az országspecifikus és egyéb gazdasági, politikai tényezõk. Jelentõs különbségeket találtak Észak- (ahol a legelfogadóbb a társadalom) és Dél-, valamint Kelet-Európa között (ahol a legerõsebb elõítéleteket találták). Legfõbb bejósló tényezõknek az észlelt gazdasági fenyegetettséget és a növekvõ versenyt tartják. Emellett evidenciát találtak arra, hogy a migránsok számában történõ rövid távú megugrás is befolyásolja az attitûdöket. A gazdasági növekedés hatását nem sikerült kimutatni, ugyanis a GDP növekedése zéró korrelációt mutatott az attitûdök változásával. Ellenben a munkaerõpiaci változás jó bejóslónak bizonyult: a munkanélküliségi ráta növekedése fokozza az elõítéleteket. Az International Social Survey Programme (ISSP) adatain készült átfogó elemzés egyszerre vizsgálta a gazdasági és a nem gazdasági változók hatásait (MAYDA 2006). Azokban az országokban, ahol az állampolgárok képzettségi szintje meghaladja a bevándorlókét, a képzett szakemberek inkább mutatnak pro-migráns attitûdöt, és fordítva. A munkaerõpiaci helyzet és a szûkös erõforrásokért való verseny hatása ismét igazolást nyert. Emellett sikerült kimutatnia a GDP szerepét is: minél magasabb az egy fõre jutó GDP aránya, annál pozitívabbak az attitûdök a bevándorlókkal szemben. Halperin, Canetti-Nisim és Pedahzur (2007) izraeli kutatása a munkanélküliségi ráta szignifikáns, bár gyenge bejósló hatását igazolta. Eredményeik alapján az 27

lan_anh_025-.qxp

2012.09.07.

17:22

Page 28

A bevándorlókkal szembeni attitûdöt meghatározó demográfiai és pszichológiai szintû változók

iskolázottság önmagában nem, ám más pszichológiai változók mediáló hatása révén fejti ki hatását. A nem elsõsorban kontrollált változóként szerepel a kutatások többségében. Néhány eredmény azonban beszámol szignifikáns nemi különbségekrõl (a nõk javára) a bevándorlók elfogadását és a multikulturalizmus támogatását illetõen (DANDY–PE-PUA 2010). Canetti-Nisim és Pedahzur (2003) három konceptuális szint (szocioökonómiai, politikai, pszichológiai) összefüggéseire keresve a választ a bevándorló csoportokkal szembeni attitûd kapcsán, izraeli mintán kimutatták, hogy a szocioökonómiai és politikai változók csak kis mértékben képesek bejósolni a xenofóbiát. Ellenben a pszichológiai változók erõs prediktornak bizonyultak.

AZ IDEGENELLENESSÉGET MAGYARÁZÓ PSZICHOLÓGIAI FAKTOROK Oudenhoven, Ward és Masgoret (2006) összefoglaló tanulmányukban feltérképezik a bevándorló és befogadó társadalom közötti kapcsolat magyarázatára alkalmas elméleteket. Hat olyan konceptuális keretet azonosítanak a pszichológia szempontjából, amelyek alkalmasak lehetnek a bevándorlókkal szembeni attitûdök értelmezésére: a Kontakt Hipotézis (ALPORT 1954), a Hasonlóság-Vonzalom Hipotézis (BYRNE 1971), a Szociális Identitás Elmélet (TAJFEL–TURNER 1979), az Integrált Fenyegetettség Elmélete (STEPHAN–STEPHAN 2000), a Csoport Konfliktusok Instrumentális Modellje (ESSES–DOVIDIO–JACKSON–AMSTRONG 2001), valamint a Közös Saját Csoport Identitás Elmélete (GAERTNER–DOVIDIO 2000). Véleményük szerint mind a hat modell potenciális magyarázó elmélete lehet az idegenellenes attitûdöknek. A továbbiakban mi elsõsorban az Integrált Fenyegetettség Elméletére fókuszálunk, ugyanis jelenleg ez az egyik legkutatottabb és legtöbb empirikus eredménnyel alátámasztott elméleti irányzat, amely alkalmas a bevándorlókkal szembeni attitûdök alakulásának magyarázatára. Emellett a fenyegetettség motívuma megjelenik a legtöbb csoportközi kapcsolatot magyarázó pszichológiai elméletben (ld. Szociális Identitás Elmélet, Csoport Konfliktusok Instrumentális Modellje). Az Integrált Fenyegetettség Elmélete (STEPHAN–STEPHAN 2000) négy olyan motívumot különböztet meg, amelyek az észlelt fenyegetettség forrását képezhetik: reális (erõforrásokért való harc) és szimbolikus (kulturális, norma- és értékrendszerbeli különbségek) fenyegetés, negatív elõítéletek, valamint a csoportközi szorongás. Stephan és munkatársai (1998) az Integrált Fenyegetettség Elméletét tesztelve kimutatták mind a reális, mind a szimbolikus fenyegetés, a negatív sztereotípiák és a csoportközi szorongás szignifikáns prediktiv erejét a migránsokkal szemben táplált elõítéletekben. Ezeken belül is a csoportközi szorongás és a negatív sztereotípiák bizonyultak a legjobb bejóslóknak. Hét évvel késõbb Stephan és munkatársai (2005) az elméletet már kísérleti úton tesztelték, és kimutatták, hogy a reális és szimbolikus fenyegetés együttes jelenléte fokozott mértékben táplálja az elõítéleteket (tehát szummativ a hatás). A negatív sztereotípiák és a csoportközi szorongás hatását pedig ismételten megerõsítették, immár kísérleti elrendezésben. 28

lan_anh_025-.qxp

2012.09.07.

17:22

Page 29

Magyarországon élõ fiatalok identitás-konstrukcióinak vizsgálata

Leong és Ward (2006) az Eurobarometer adatain tárták fel, mely értékdimenziók felelnek a bevándorlókkal szembeni negatív attitûdért. Schwartz és Hofestede értékdimenzióinak elemzésével sikerült igazolniuk a hatalmi távolság, a bizonytalanságkerülés és a kollektivizmus negatív befolyását. Késõbb Ward és Masgoret (2006) egy integratív modell kidolgozásával, az útelemzés technikáját alkalmazva tesztelték a pszichológiai szintû változók (multikulturális ideológia, bevándorlókkal való kapcsolat, csoporton belüli szorongás, észlelt fenyegetettség) kapcsolatát és hatását a bevándorlókkal szembeni attitûdre. Eredményeik alapján az észlelt csoportközi fenyegetettség (reális, szimbolikus és zéróösszegû hiedelmek) a legjobb bejóslói a negatív attitûdnek. Az észlelt csoportközi fenyegetettségen keresztül pedig olyan változók gyakorolnak hatást, mint a multikulturális ideológia – amelynek esszenciális tényezõi a diverzitásról alkotott hiedelmek és a szociális dominancia orientáció –, a csoportközi szorongás és az interkulturális kontaktus. Ezt követõen Leong (2008) mulitlevel megközelítést alkalmazva próbálta feltárni a csoportközi, az egyéni és a kultúra szintû változók együttes hatásait a bevándorlókkal szembeni attitûd alakulására. Eredményei alapján elsõsorban érték és pszichológiai szintû változók felelnek a negatív viszonyulásért, mint például az észlelt fenyegetettség mértéke, az individualizmus és a szociális dominancia orientáció. Magyarországi mintán végzett kutatások arról számolnak be, hogy azok, akik ellenzik a bevándorlók letelepedését Magyarországon, kapcsolatot látnak az idegenek számának emelkedése és a bûnözési ráta növekedése, valamint a munkaerõpiaci lehetõségek csökkenése között. Emellett úgy gondolják, hogy a migránsok rossz hatással vannak a kultúrára és a magyarok által képviselt értékekre, illetve nem hoznak hasznot a gazdaság számára (ENYEDI–FÁBIÁN–SIK 2004). Ezek az eredmények ismét az Integrált Fenyegetettség Elméletére utalnak, hiszen a feltárt változók a reális (szûkös erõforrásokért való harc) és szimbolikus (értékek) fenyegetés egyértelmû manifesztációi. Mayda (2006) – a szocioökonómiai változók szerepét hangsúlyozó fejezetben már említett – ISSP adatokon végzett másodelemzésében nem gazdasági hatások ugyancsak bejóslónak bizonyultak. Azokban az országokban, ahol a lakosság úgy véli, a migránsok komoly szerepet játszanak a bûnözés növekedésében, valamint fenyegetik a kultúrát, erõteljesebb a xenofóbia jelensége. Egy izraeli mintán végzett kutatás ugyancsak kimutatta, hogy az iskolázottsági szint és a kontrollhely önmagában nem bejóslói a migránsokkal szembeni társastársadalmi távolságnak, azonban az észlelet fenyegetettség mediáló hatása révén kifejtik hatásukat (HALPERIN–CANETTI-NISIM–PEDAHZUR 2007). Knudsen (1997) norvég és svéd mintán végzett elemzései alapján a nemzeti sovinizmus (negatívan) és a rendszer legitimizációja (nyitottság és inklúzió – pozitívan) jósolja be legjobban a bevándorlókkal szembeni attitûdöt. Voci és Hewstone (2003) olasz egyetemista mintán végzett kutatásai a kontaktus szerepére világítanak rá. A kontaktus pozitív hatással van a külsõ csoporttal (bevándorlókkal) szembeni attitûdre és az észlelt külsõ-csoport variabilitásra, valamint negatívan hat az elõítéletességre. Az attitûdökre és elõítéletekre gyakorolt hatást azonban 29

lan_anh_025-.qxp

2012.09.07.

17:22

Page 30

A bevándorlókkal szembeni attitûdöt meghatározó demográfiai és pszichológiai szintû változók

mediálja az észlelt csoportközi szorongás. Egy másik, alkalmazottakon végzett kutatásukban kimutatták, hogy a munkahelyi kontaktus pozitív hatással volt a külsõ csoporttal szembeni és a más etnikumú munkatársakhoz kötõdõ attitûdre. Az eredményt ismét mediálta a csoportközi szorongás és a csoporttagság kiugrósága. A szocioökonómiai és demográfiai, valamint gazdasági változók mellett tehát pszichológiai jellegû tényezõk is szerepet játszanak a bevándorlókkal szemben táplált elõítéletek alakulásában. Számos kulturális összehasonlító vizsgálat vette már górcsõ alá Magyarország helyzetét és az attitûdök alakulását szociodemográfiai és munkaerõpiaci szempontból. Ez idáig azonban még nem született olyan kutatás magyar mintán, amely a pszichológiai változók hatásait egyidejûleg vizsgálná a demográfiai változókkal. Jelen kutatásban feltáró jelleggel végeztünk másodelemzést egy országos reprezentatív mintán felvett adatbázison, azzal a céllal, hogy azonosítsuk a bevándorlókkal szembeni attitûdöket leghatékonyabban bejósló demográfiai és pszichológiai változókat.

MÓDSZER Kutatási kérdésünket a European Social Survey 5. hullámának (2010) adatain végzett másodelemzéssel tártuk fel. A kérdéssor öt különbözõ területet ölel fel három alap és két változó modul segítségével. Az alap modulok 1) médiahasználatra és szociális biztonságra, 2) politikára, választói viselkedésre, pártpreferenciára, szociopolitikai orientációra és intézményi bizalomra, 3) szubjektív jóllétre, társadalmi kirekesztésre, diszkriminációra, vallásra, nemzeti és nemzetiségi identitásra kérdeztek rá. A változó modulok a jóléti rendszerrel kapcsolatos véleményeket és viselkedésmintákat, a kedvezményezett csoportok nagyságát, az adózásról vallott nézeteket, a szociális rendszer mûködésével kapcsolatos véleményeket és a jóléti függõséget vizsgálták. Emellett a kérdõívcsomag kiterjedten vizsgálta a demográfiai hátteret, a munka, a család és háztartások jólétét. A kutatás 26 európai országra terjedt ki, beleértve Magyarországot is.

MODELLBE BEVONT VÁLTOZÓK Az ESS adatbázisában sikerült azonosítanunk kilenc olyan pszichológiai jellegû változót (bevándorlókkal szembeni attitûd, emberekbe és politikai-gazdasági intézményekbe vetett bizalom, negatív elõítélet, élettel való elégedettség, gazdasággal és politikával való elégedettség, kedélyállapot, bûncselekményektõl való félelem, társadalmi egyenlõtlenségek elfogadása), valamint a szükséges demográfiai változókat (kor, nem, szocioökonómiai státus /SES/, mobilitási tapasztalat), amelyek lehetõséget nyújtanak az elméleti modell tesztelésére. A modellbe bevont változók pszichometriai jellemzõit az 1. táblázat foglalja össze. 30

lan_anh_025-.qxp

2012.09.07.

17:22

Page 31

Magyarországon élõ fiatalok identitás-konstrukcióinak vizsgálata 2. táblázat: a modellbe bevont változók pszichometriai jellemzõi

Bevándorlókkal szembeni attitûd Emberekbe vetett bizalom Intézményekbe vetett bizalom Elõítéletesség Gazdasággal és politikával való elégedettség Élettel való elégedettség Bûncselekményektõl való félelem Egyenlõtlenségek elfogadása Kedélyállapot

M (SD) 2,68 (1.21) 5,80(2.45) 1,64 (0.85)

M.M. Variancia 73,5% 66,4% 66,0% 52,0% 63,2% 58,0%

Cronbach-alfa 0,81 0,74 0,91 0,76 0,70 0,77

FÜGGÕ VÁLTOZÓ. BEVÁNDORLÓKKAL SZEMBENI ATTITÛD A bevándorlókkal szembeni attitûdöt egy három kérdésbõl (B38, B39, B40) képzett fõkomponens segítségével ragadtuk meg. Mindhárom kérdés egy 11 fokú bipoláris skálával kérdezett rá a résztvevõ bevándorlókkal szembeni attitûdjére. A három kérdés jól mûködött együtt egy fõkomponensként, a variancia 73,5%-át magyarázták meg, a skála Cronbach-alfa értéke pedig kielégítõ (Cronbach-alfa = 0,81). A skálákon felvett pozitív érték pozitívabb attitûddel társult, tehát az általunk képzett fõkomponens a bevándorlókkal szembeni pozitív attitûdöt méri.

MODELLBE BEVONT BEJÓSLÓ VÁLTOZÓK EMBEREKBE VETETT BIZALOM:

Az emberek iránt táplált bizalmat egy három kérdésbõl (A8, A9, A10) álló fõkomponens mérte. A három kérdést egy 11 fokozatú bipoláris skálán válaszolhatták meg a résztvevõk. A fõkomponensen felvett magasabb érték emberekbe vetett bizalom nagyobb mértékét jelzi. Egy fõkomponens a variancia 63%-át magyarázta, a skála reliabilitása megfelelõ (Cronbach-alfa = 0,74). INTÉZMÉNYEKBE VETETT BIZALOM:

Az intézményekbe vetett bizalmat egy hét kérdésbõl (B4, B5, B6, B7, B8, B9, 10) álló komponens révén ragadtuk meg (m.m variancia: 66%, Cronbach-alfa = 0,91). A kérdések egy 11-fokú Likert skálán mértek. A skálán mért magasabb érték magasabb intézményekbe vetett bizalommal társult. ELÕÍTÉLETESSÉG VONÁSA:

Az elõítéletességet egyetlen kérdéssel mértük (B31), amely a melegek és leszbikusok szabad életére és jogaiknak gyakorlására kérdezett rá. Egyetlen kérdés ugyan 31

lan_anh_025-.qxp

2012.09.07.

17:22

Page 32

A bevándorlókkal szembeni attitûdöt meghatározó demográfiai és pszichológiai szintû változók

nem képes az elõítéletesség összetett és szerteágazó vonásának tökéletes megragadására, ám a homoszexuálisokkal szembeni attitûd az egyik legerõsebb korrelátuma az elõítéletességnek. A homoszexuálisokhoz való attitüdinális viszonyulásra az elõítéletesség vonásának lakmuszpapírjaként tekinthetünk. A kérdés egy 5-fokozatú Likert skálán negatív irányban mért, azaz az 1-es válasz jelentette a teljes egyetértést, míg az 5-ös válasz a teljes egyet nem értést. A pozitív válasz tehát a melegek és leszbikusok jogainak elutasítását indikálja. GAZDASÁGGAL ÉS POLITIKÁVAL VALÓ ELÉGEDETTSÉG:

Egy öt kérdésbõl (B25, B26, B27, B28, B29) álló fõkomponenst képeztünk a gazdasági és politikai elégedettség megragadására (m.m variancia: 52%, Cronbachalfa = 0,76). A kérdések 11-fokozatú bipoláris skálán mértek, ahol a pozitív válasz nagyobb mértékû elégedettséget jelentett. ÉLETTEL VALÓ ELÉGEDETTSÉG:

Az élettel való elégedettséget egy 11-fokú Likert skála (B24) mérte. Minél pozitívabb volt a válasz, annál nagyobb elégedettségrõl számolt be a résztvevõ. KEDÉLYÁLLAPOT:

A kedélyállapotot egy öt tételbõl (C1, G1, G2, G3, G7) álló fõkomponens révén ragadtuk meg (m.m variancia: 58%, Cronbach-alfa = 0,77). A kérdések különbözõ skálákon mértek (11-fokú Likert, 6-fokú Likert és 4-fokú Likert). A fõkomponensek képzéséhez sztenderdizált változókat alkalmaztunk, így a skálakiterjedések változatossága – tudniillik vannak egyéni és csoportkülönbségek abban, hogy a Likert skála szélsõ értékeit is használva adnak választ, vagy például jellemzõ módon inkább a skála közepét – nem okozott problémát az elemzésekben. BÛNCSELEKMÉNYEKTÕL VALÓ FÉLELEM:

A bûncselekményektõl való félelem egy három tételbõl (C6, C7, C9) álló fõkomponens. A tételekre adott válaszok egy 4-fokozatú Likert skálán mozogtak. A három kérdés fõkomponensként a variancia 63,2%-át magyarázta meg, a skála reliabilitása pedig Cronbach-alfa = 0,70. EGYENLÕTLENSÉGEK ELFOGADÁSA:

Az egyenlõtlenségek elfogadására egyetlen tétel (B30) kérdezett rá egy 5-fokozatú Likert segítségével. A kérdés a jövedelembeli egyenlõtlenségek elfogadására vonatkozott. DEMOGRÁFIAI VÁLTOZÓK:

A nemre és életkorra közvetlenül kérdeztek rá az F2 és az F3 kérdések. A szocioökonómia státusra (SES) és a mobilitási tapasztalatra vonatkozó változók utólag képzett indexek. A SES három változó kombinációjaként jött létre (lakóhely, iskolázottság és jövedelem), amely végsõ soron egy kilencfokozatú skálát eredményezett. A lakóhely (F14) alapján három csoportba osztottuk a mintát: fõváros (3 pont), vidéki város (2 pont), falu (1 pont). Az iskolázottság (F15) esetén is hasonlóképpen jártunk el: felsõfokú végzettség (3 pont), középfokú végzettség (2 pont), alapfokú végzettség (1 pont). A jövedelem (G56) szempontjából is három csoportot hoztunk 32

lan_anh_025-.qxp

2012.09.07.

17:22

Page 33

Magyarországon élõ fiatalok identitás-konstrukcióinak vizsgálata

létre: a havi bruttó jövedelem kevesebb, mint 100 000 Ft (1 pont), a havi bruttó jövedelem 100 000 és 200 000 Ft közötti (2 pont), a havi bruttó jövedelem meghaladja a 200 000 Ft-ot (3 pont). A résztvevõ (C28) és a családja (C33, C35) bevándorlási tapasztalata alapján létrehoztunk egy kétértékû változót, amely a résztvevõ családi mobilitási tapasztalatára reflektált. Azok, akik õk maguk vagy valamelyik szülõjük bevándorló, a mobilitási tapasztalattal rendelkezõk csoportjába kerültek, míg azok a személyek, akik Magyarországon születtek, és egyik szülõjük sem volt bevándorló, a mobilitási tapasztalattal nem rendelkezõ csoportba kerültek.

MINTA A European Social Survey hozzávetõlegesen reprezentatív mintát szolgáltat minden tagországról. Egy speciális súlyváltozó segítségével lehet az elemzések során minden ország esetén a reprezentativitást biztosítani. A magyar mintában összesen 1561 személy található. Összesen 1072 olyan kitöltõ volt a mintában, aki értékelhetõ választ adott minden, a vizsgálatba bevont változó esetén, így az elemzéseinket ezen az almintán végeztük el. A minta nemi megoszlása kiegyenlített (45,8% férfi, 54,2% nõ). Az átlagéletkor 47,61 év (SD = 18,3 év), a legfiatalabb kitöltõ 17 éves volt, míg a legidõsebb 92. A minta 93,8%-a nem rendelkezett semmilyen mobilitási tapasztalattal, tehát sem õ, sem szülei nem bevándorlók, vagy nem születtek a Magyar Köztársaság határain kívül. A válaszadók 5,7%-a (N = 89) számolt be arról, hogy szülei vagy õ maga bevándorlóként érkezett Magyarországra. A szocioökonómiai státust tekintve a minta eloszlása pozitív irányba ferdül, tehát magasabb az alacsony SES-sel rendelkezõ válaszadók aránya. A teljes mintából 213 személy esetén érvényesült, hogy mind a három kritérium alapján a legalsó csoportba került (lakóhely, iskolázottság és jövedelem), és mindössze 26 kitöltõre volt érvényes, hogy a három kritérium mindegyikén a maximális pontszámot érte el. A résztvevõk a SES indexen átlagosan a maximális 6 pontból 3,25-öt értek el (SD = 1,52).

EREDMÉNYEK A változók sztenderdizálását követõen hierarchikus regresszióelemzéssel vizsgáltuk, hogy mely szocio-demográfiai és pszichológiai változók a legjobb magyarázói a bevándorlókkal szembeni attitûdnek. Elsõ lépésben kerültek beléptetésre a modellbe a demográfiai jellegû változók (nem, életkor, SES és mobilitási tapasztalat). Második lépésben kerültek be a mérési modellbe pszichológiai jellegû változók, amelyek hatásait stepwise módszer alkalmazásával teszteltük. A gazdasági és politikai elégedettség, valamint az intézményi bizalom változók között erõs multikollinearitás lépett fel (r = 0,58). Az intézményi bizalom mutatott 33

lan_anh_025-.qxp

2012.09.07.

17:22

Page 34

A bevándorlókkal szembeni attitûdöt meghatározó demográfiai és pszichológiai szintû változók

erõsebb kapcsolatot a függõ változóval (intézményi bizalom: r = 0,30, gazdasági és politikai elégedettség: r = 0,26), így a gazdasággal és politikával való elégedettséget mérõ változót kihagytuk a további elemzésekbõl. A Durbin-Watson mutató értéke meghaladta a kívánt küszöbértéket (d = 1,874), így a hüvelykujj szabály alapján (500 fõnél nagyobb minta esetén a mutató értéke 1,8 és 2,2 közé essen) az autókorreláció esélye elhanyagolható (SZÉKELYI–BARNA 2004). A demográfiai változók beléptetését és kontrollját követõen további három lépésben szignifikáns bejóslónak bizonyult a SES (Beta = 0,14, t = 5,24, p < 0,001), a mobilitási tapasztalat (Beta = 0,09, t = 3,3, p < 0,01), a kor (Beta = –0,08, t = –3,04, p < 0,01), az intézményekbe vetett bizalom (Beta = 0,25, t = 8,42, p < 0,001), az emberekbe vetett bizalom (Beta=0,161, t=5,4, p<0,001) és az elõítéletesség (Beta = –0,07, t = –2,6, p < 0,01). A nyolc modellbe bevont változó együttesen az összvariancia 17,6%-át magyarázta. Az elsõ lépésben beléptetésre kerülõ demográfiai változók önmagukban a variancia 5,3%-át magyarázták (F(4,1068) = 15,0, p < 0,001). A második lépésben a legerõsebb prediktornak bizonyuló intézményi bizalom egymagában a variancia további 9,2%-át fedte le (F(5, 1067) = 36,3, p < 0,001). Ezt követte az emberekbe vetett bizalom (F(6, 1066) = 36,4, p < 0,001), amely a variancia 2,5%-át tudta magyarázni. A negyedik lépésben lépett be a modellbe az elõítéletesség (F(7, 1065) = 32,4, p 0,001), kiegészítve a varianciát további 0,6%-kal. Az elemzésbe beléptetett demográfiai változók közül a nem, míg a pszichológiai jellegû változók közül a bûncselekményektõl való félelem és az egyenlõtlenségek elfogadásának kivételével minden változó szignifikáns prediktor erõvel bírt, és a variancia egy jelentõs hányadát magyarázta. A demográfiai változók közül a szocio-ökonómiai státus növekedése pozitívan jósolta be a bevándorlókkal szembeni attitûdöt. A mobilitási tapasztalat ugyancsak a bevándorlókkal szembeni pozitívabb attitûdhöz járul hozzá. Ezzel szemben a kor negatív irányban befolyásolta az attitûdöt, azaz a kor elõrehaladtával csökken a bevándorlók elfogadása. A nem nem mutatott szignifikáns hatást a modell egyik lépésében sem. A pszichológiai jellegû változók közül a legerõsebb hatást a társadalmi intézményekkel kapcsolatos bizalom mutatta. A bejóslás iránya pozitív, tehát a gazdasági és politikai elégedettség a bevándorlók nagyobb mértékû elfogadásával és egy pozitívabb attitûddel társul. Ezt követte az emberekbe vetett bizalom, amely ugyancsak az idegenek felé mutatott pozitívabb hozzáállást és elfogadást jósolta. Az elõítéletesség negatív hatással lépett be a modellbe, azaz az elõítéletek növekedésével párhuzamosan csökken a bevándorlókkal szembeni pozitív attitûd.

DISZKUSSZIÓ A szakirodalom eddigi eredményeivel egybecsengõen a SES és a kor kiegészülve a mobilitási tapasztalattal pozitív prediktornak bizonyultak a demográfiai változó szettbõl. A SES két legfontosabb összetevõje az iskolai végzettség és a jövedelem, vagyis a munkaerõpiaci helyzet, amelyek hatása robusztusan jelenik meg a szakirodalomban. A mobilitási tapasztalat bejósló ereje a kontaktus és az elõzetes tapaszta34

lan_anh_025-.qxp

2012.09.07.

17:22

Page 35

Magyarországon élõ fiatalok identitás-konstrukcióinak vizsgálata

latok jótékony szerepét igazolják. Azok a személyek, akiknek családjában elõfordult migráció, maguk is pozitívabban viszonyulnak a bevándorlókhoz. Az emberekbe és a társadalmi intézményekbe vetett bizalom bizonyultak a legerõsebb prediktornak a pszichológiai szintû változók közül. Azok, akik alapvetõen bíznak és bizalommal fordulnak mások és a társadalmat fenntartó és irányító intézmények felé, pozitívabban viszonyulnak a migránsokhoz. Feltehetõleg úgy érzik, a gazdaság és a politika rendben fejlõdik és mûködik, valamint egy általános bizalommal fordulhatnak a társadalom tagjai felé, így kevésbé tekintik mind reális, mind szimbolikus szempontból fenyegetõnek a bevándorlókat. Emellett jelentõs, negatív hatást mutatott az elõítéletesség. Stephan és munkatársainak (1998, 2005) kutatásai alapján az elõítéletesség vonása az egyik legerõsebb bejóslója a bevándorlókkal szembeni negatív attitûdnek. Az egyenlõtlenségek elfogadása és a bûncselekményektõl való félelem nem kerültek beléptetésre a végsõ modellbe, azaz nem bizonyultak szignifikáns prediktornak. A társadalmi egyenlõtlenség támogatása és elfogadása azonban a szociális dominancia orientáció egyik esszenciális eleme, amely a korábbi kutatások alapján (ld.: WARD–MASGORET 2006; LEONG 2008) a csoportközi szorongás révén közvetett bejóslója a bevándorlókkal szembeni attitûdnek. Ugyancsak több kutatás talált evidenciát más pszichológiai változók közvetett hatásaira (mint például az elõítéletek, ld. WARD–MASGORET 2006; HALPERIN–CANETTI-NISIM–PEDAHZUR 2007).

MÁSODIK ELEMZÉS A közvetett hatások kétfajta módon nyilvánulhatnak meg: moderátor és mediátor változók szerepében. A moderátor változók a független (bejósló) és a függõ (bejósolt) változó kapcsolatának irányát és erõsségét befolyásolják. Ezzel szemben a mediátorok azok a változók, amelyek két vagy több változó közötti kapcsolat létrejöttéért, megteremtõdéséért felelnek. A moderátor tehát befolyásolja a változók közötti létezõ kapcsolatokat, míg a mediátor megteremti azt. Egy második elemzésben elõször az esetleges moderátor változók jelenlétét és hatásait teszteltük. Azaz, hogy van-e olyan konstruktum az általunk felhasznált változószettben, amely módosítja (felerõsíti vagy gyengíti) a prediktorok és a függõ változó közötti kapcsolat erõsségét, vagy meghatározza az irányát. A korábbi eredmények alapján evidenciát találtunk az egyenlõtlenségek elfogadásának, az elõítéletek (WARD–MASGORET 2006), valamint a szocio-demográfiai változók (kor) közvetett hatásaira (HALPERIN–CANETTI-NISIM–PEDAHZUR 2007). Módszer: Hierarchikus regresszióelemzéssel vizsgáltuk a demográfiai változók, az elsõ kutatásban bejóslónak bizonyuló pszichológiai változók, valamint a kornak, az egyenlõtlenségek elfogadásának és az elõítéleteknek a moderáló hatásait. A regresszióelemzés elsõ lépésében a demográfiai változók kerültek be a modellbe. A második lépésben a prediktorok egyszerû hatásait vettük figyelembe, majd pedig egy harmadik lépésben kerültek be a modellbe a moderátor tényezõk, azaz interakciós hatások. 35

lan_anh_025-.qxp

2012.09.07.

17:22

Page 36

A bevándorlókkal szembeni attitûdöt meghatározó demográfiai és pszichológiai szintû változók

EREDMÉNYEK A moderátor változók beléptetése révén a megmagyarázott variancia arány 17,6%-ról 19,3%-ra emelkedett (F(16,1056) = 15,8, p < 0,001), az interakciós tagok a variancia további 1,7%-át magyarázták meg. Az elsõ elemzéssel megegyezõen a SES és a mobilitási tapasztalat bizonyultak szignifikáns, pozitív irányú demográfiai változóknak, míg a kor negatív irányú kapcsolatot mutatott. Szignifikáns és pozitív irányú kapcsolatot mutatott az emberekbe vetett bizalom, az intézményekbe vetett bizalom. A korábbi eredménnyel megegyezõen az elõítéletek negatív bejóslónak bizonyultak (részletes statisztikák a 3. táblázatban). A moderátor elemzés alapján az emberekbe vetett bizalom interakcióban állt az egyenlõtlenségek elfogadásával (Beta = 0,05) és a korral (Beta = -0,09), illetve marginálisan szignifikáns kapcsolat mutatkozott az elõítéletességgel (Beta = 0,07). 3. táblázat: Hierarchikus regresszióelemzés moderátor hatásokkal B (Konstans) –,52 Nem –,02 SES ,09 MO ,37 Kor –,08 Intézményi bizalom ,25 Emberekbe vetett bizalom ,16 Elõítéletek –,07 Elõítéletek x Bizalom ,07 Elõítéletek x Egyenlõtlenségek ,01 Egyenlõtlenségek x Bizalom ,05 Kor x Egyenlõtlenségek –,01 Kor x Bizalom –,09 Kor x Elõítéletek ,01 Kor x Intézményi bizalom ,00 Elõítéletek x Intézményi bizalom –,04 Egyenlõtlenségek x Intézményi bizalom –,00

SE ,13 ,05 ,01 ,11 ,03 ,03 ,03 ,02 ,03 ,02 ,03 ,03 ,03 ,03 ,03

Beta

p ,00 ,66 ,00 ,00 ,00 ,00 ,00 ,01 ,01 ,71 ,05 ,63 ,00 ,60 ,92

r**

r***

–,01 ,14 ,09 –,08 ,24 ,16 –,07 ,07 ,01 ,05 –,01 –,09 ,01 ,00

t –3,97 –,43 5,09 3.21 –2,87 8,29 5,54 –2,53 2,54 ,36 1,91 –,47 –3,09 ,52 ,09

,01 ,18 ,11 –,08 ,31 ,27 –,12 ,11 ,00 ,05 –,04 –,09 ,01 –,04

–,01 ,15 ,09 –,08 ,24 ,16 –,07 ,07 ,01 ,05 –,01 –,09 ,01 ,00

–,01 ,14 ,08 –,07 ,22 ,15 –,07 ,07 ,01 ,05 –,01 –,08 ,01 ,00

,02

–,04

–1,58

,11

,02

–,04

,03

–,00

–,28

,77

,01

–,00

Megjegyzés: SE = standard hiba, * = zero-order korreláció, ** = parciális korreláció, *** = szemiparciális korreláció

lan_anh_025-.qxp

2012.09.07.

17:23

Page 37

Magyarországon élõ fiatalok identitás-konstrukcióinak vizsgálata

UTÓELEMZÉSEK Az emberekbe vetett bizalom és az egyenlõtlenségek elfogadása közötti interakció utóelemzése rávilágított, hogy azoknál a résztvevõknél, akik alacsony emberekbe vetett bizalommal jellemezhetõek, az egyenlõtlenségek elfogadásának mértékétõl függetlenül negatív attitûddel rendelkeztek a bevándorlókkal szemben. Minél magasabb volt azonban az emberekbe vetett bizalom, annál nagyobb szerepet játszott az egyenlõtlenségek elfogadása. Magas bizalom esetén pedig az egyenlõtlenségek elfogadása nagymértékben növelte a bevándorlók elfogadását. A moderátor változó különbözõ szintjeinek lejtés-elemzése (simple slope analysis) az egyenlõtlenségek magas (t(1055) = 5,5, p < 0,001) és közepes (t(1055) = 5,37, p < 0,001) mértékû elfogadása esetén szignifikáns változást mutatott, az alacsony csoportban azonban csak tendencia szintû volt az eltérés (t(1055) = 1,73, p < 0,10). 3. ábra: Az egyenlõtlenségek elfogadása és az emberekbe vetett bizalom interakciója

Megjegyzés: a vonalak az egyenlõtlenségek elfogadásának különbözõ szintjeit ábrázolják

Az elõítéletesség és az emberekbe vetett bizalom közötti interakció mélyebb elemzése az elõítéletesség fõhatása mellett (minél elõítéletesebb valaki, annál negatívabb az attitûdje a bevándorlókkal szemben) az emberekbe vetett bizalom is szignifikánsnak bizonyult. A bizalom növekedésével együtt pozitívabbá válnak az attitûdök és csökken az elõítéletesség mértékében levõ különbség. A simple lope elemzés megerõsítette, hogy mind az alacsony (t(1055) = 3,69, p < 0,001), mind a közepes (t(1055) = 5,37, p < 0,001), mind a magas (t(1055) = 3,94, p < 0,001) elõítéletesség kategóriájában szignifikáns a változás. 37

lan_anh_025-.qxp

2012.09.07.

17:23

Page 38

A bevándorlókkal szembeni attitûdöt meghatározó demográfiai és pszichológiai szintû változók 4. ábra: Az elõitéletesség és az emberekbe vetett bizalom interakciója

Megjegyzés: a vonalak az elõítéletesség különbözõ szintjeit ábrázolják

Az elõzõekhez hasonló mintázatot mutat a kor és az emberekbe vetett bizalom interakciója (5. ábra). A bizalom alacsony szintje mellett a kor nem mûködik differenciáló változóként. A bizalom növekedésével azonban egyre nagyobb szerepet játszik a kor. Magas bizalom esetén a kor szignifikáns dimenzió, amely meghatározza a bevándorlókkal szembeni attitûdöket. Minél magasabb a bizalom mértéke, annál pozitívabb az attitûd minden korcsoportban, azonban ez az emelkedés különösen jelentõs a fiatalabbak esetén (idõs: t = 2,08, p < 0,05, középkorú: t = 5,344, p < 0,001, fiatal: 5,89, p < 0,001). 5. ábra: A kor és az emberekbe vetett bizalom interakciója

Megjegyzés: a vonalak a kor különbözõ szintjeit ábrázolják

lan_anh_025-.qxp

2012.09.07.