Brindisi a város jelképe, a Via Appia végét jelző oszlop
Lecce
Egységes barokk városképének köszönhetően „dél Firenzéjének” is nevezik
Barletta
Az 5,11 méter magas kolosszus valószínűleg egy kelet-romai császárt ábrázol
Polignano Mare Otranto
Dél-olaszországi körutazás
Brindisi A legendák szerint a várost a görög hős, Diomédész alapította. A város a Salentói-síkság északnyugati részén fekszik Lece és Bari között nagyjából félúton, az Adriai-tenger egykis öblének partján. Az öböl, amely egy kiváló természetes kikötő, mélyen benyúlik a szárazföldbe nyugati irányban és két ágra szakad. Brindisi óvárosa a két ág közötti félszigetre épült. A kikötő a déli ág partjai mentén alakult ki, itt található az utasterminál is. Az északi ág mentén elsősorban halászhajók és teherhajók kötnek ki. A kikötő bejáratánál két kisebb sziget található, a Pedagne-szigetek. A régészeti kutatások azonban arra engednek következtetni, hogy a város Illyriából származó telepesek alapították, még a rómaiak terjeszkedése előtt. Latin megnevezése, Brundisium a görög Brenteszion-ból származik, mely a messzáp brention szóból alakult ki, és jelentése „őz feje” (valószínűleg a város kikötőjének alakjára utal). A Nyugat-római Birodalom bukása után a Bizánci Birodalom fennhatósága alá került. Rövid időre az osztrogótok hódították meg, de a bizánciaknak sikerült visszafoglalniuk. 674-ben az I. Romuald beneventói herceg által vezetett longobárd csapatok elpusztították. Kikötőjének előnyös helyzete miatt azonban gyorsan újjáépítették. A 9. században egy szaracén település létezett a város területén, melyet a 10. században a bizánciaknak sikerült elfoglalniuk. 1070-ben a normannok foglalták el és a Szicíliai Királyság részévé tették. A többi pugliai kikötőhöz hasonlóan a középkor során többször is gazdát cserélt: egy rövid ideig Velence is birtokolta. A város lakosságát jelentősen megtizedelte az 1348-as pestisjárvány és az 1456-os földrengés. 1707-ben az osztrákok hódították meg, akik 1734-ig birtokolták, amikor visszakerült a Bourbon-ház által vezetett Nápolyi Királysághoz.
(Wikipédia)
Dél-olaszországi körutazás
Lecce
A számos barokk épület által meghatározott egységes városképének köszönhetően „Dél Firenzéjének” is nevezik
Dél-olaszországi körutazás
Dél-olaszországi körutazás
Lecce
Lecce
Dél-olaszországi körutazás
Lecce
Dél-olaszországi körutazás
Dél-olaszországi körutazás
Lecce
Lecce A várost közel kétezer éve a messzápok alapították. A rómaiak idején Lupiae néven a birodalom egyik virágzó városa volt, ekkor épült meg kikötője is a mai San Cataldo tengerparti település területén. A Nyugatrómai Birodalom bukása után jelentősége csökkent, vezető szerepét a régióban Otranto vette át. Virágkorát a 17. században élte, amikor a város feletti hatalmat a helyi püspökök gyakorolták. Ekkor épültek fel impozáns barokk építményei. A Terra d’Otranto székhelye lett, majd a 19. század elejétől Lecce megye központja. A város fő exportterméke az úgynevezett leccei mészkő, amely puha és könnyen megmunkálható. (Wikipedia)
2016
Szamos Iván
Dél-olaszországi körutazás
Lecce
Dél-olaszországi körutazás
Lecce
Lecce
Dél-olaszországi körutazás
Barlettai kolosszus
Az 5,11 méter magas szobor valószínűleg egy kelet-római császárt ábrázol. A hagyományok szerint 1204-ből származik, amikor egy velencei hajó, a keresztesháborúban kifosztott Konstantinápolyból hazatérve az apuliai partok mentén elsüllyedt, a kincseit pedig a hullámok partra vetették. A hagyományok szerint a szobor Hérakleiosz bizánci császárt ábrázolja, ezt azonban a történelmi és művészettörténészeti vizsgálatok megcáfolják, ezek II. Theodosius, Honorius, I. Valentinianus vagy Marcianus császárok ábrázolásának tartják.
A történelmi források alapján úgy tartják, hogy a szobor az ókori Ravennában állt. A II. Frigyes által elrendelt ásatások során, 1231-1232-ben találták ismét meg és a császár parancsára Apuliába (a császár kedvenc tartózkodási helye) szállították. Első írásos említése 1309-ból származik, amikor lábait és kezeit a helyi Domonkos-rendi szerzetesek beolvasztották, hogy harangot öntsenek templomuk számára. A hiányzó részeket a 15. században pótolták. (Vikipédia)
Dél-olaszországi körutazás
Dél-olaszországi körutazás
Barletta
Polignano Mare
Dél-olaszországi körutazás
Polignano Mare
Domenico Modugno szobra
Polignano Mare
Dél-olaszországi körutazás
Otranto
Southern Italy cruise 2016 Szamos Iván
Brindisi
symbol of the city, Via Appia end marker post
Lecce
Single baroque cityscape Thanks to „Firenze South” also known as
Barletta
The 5.11-meter-high colossus probably a Eastern Roman Emperor representation
Polignano Mare Otranto