Piaristák MA - 1/2018 Spring

Page 1

PIARISTÁK

A MAGYAR PIARISTÁK LAPJA | VIII.évfolyam I.szám | 2018. tavasz

PIARISTA SZINÓDUS

HIVATÁS URBÁN JÓZSEF SP

A NEVELÉS ÁLTAL EVANGELIZÁLUNK

VERZIÓVÁLTÁS GÖDÖN


PÜNKÖSD A pünkösd jő - de meg nem érti titkát a szív, amelyben még az Úr nem él; Itt a tavasz, - bimbófejük kinyitják a kis virágok, zöldül a levél. Mit ér, ha a természet újra éled, a föld örül, madárka énekel, de a szívünkben még az égi Lélek élet tavaszát nem költhette fel? Ha szívünket a Lélek át nem hatja, hervadt virág csak minden ünnepünk, Hiába volt a szent karácsony napja, a húsvét fénye föllángolt - s letűnt. Az Úr csak egyszer járt itt lenn a földön, értünk csak egyszer halt kereszthalált, De kell, hogy pünkösd újra s újra jöjjön, mert életet csak Isten Lelke ád.

Ismeretlen szerző


BEKÖSZÖNTŐ

PÜNKÖSD ÉS KALAZANCIUSI KARIZMA Húsvét ünnepe után ötven napon át a Feltámadott legnagyobb ajándékára készülünk: a Szentlélek eljövetelét várjuk. A Lélek az, aki élteti az egyházat, aki jelenvalóvá teszi a mi életünkben is Isten csodáit. Ahogyan Szent Pál apostol fogalmaz: „A nekünk ajándékozott Szentlélek által kiáradt szívünkbe Isten szeretete.” (Róm 5,5) A Lélek az, aki bevon minket Isten életébe – még ha nagyon különösen hangzik is ez az állítás. S Isten az ő kimeríthetetlen gazdagságát szeretné felragyogtatni a világban is: ezt teszi a teremtés szépsége által, s ezt teszi egy-egy ember és emberek közössége által. Amint szintén Szent Pál írja a korintusi híveknek: „A lelki adományok ugyan különfélék, a Lélek azonban ugyanaz. A szolgálatok is különfélék, de az Úr ugyanaz. Sokfélék a jelek is, de Isten, aki mindenben mindent véghezvisz, ugyanaz. A Lélek megnyilvánulásait mindenki azért kapja, hogy használjon vele.” (1Kor 12,4-7) Egy-egy szerzetesközösség életében karizmának nevezzük azt a sajátos ajándékot, amelyet a közösség kap, hogy ezáltal megmutassa Istennek egy oldalát, jellemzőjét. A karizma magában foglal egy sajátos tapasztalatot Istennel kapcsolatban, s általában kapcsolódik hozzá egy sajátos szolgálat és egy sajátos közösségi stílus is. Az egyházban élő és működő sok-sok szerzetesközösség Jézus Krisztus személyének és arcának egy-egy vonását rajzolják elénk, s így, e sokszínű szolgálat által „hirdetik Krisztus felfoghatatlan gazdagságát” (Ef 3,8). Rendalapítónk, Kalazanci Szent József is egy sajátos ajándékot, karizmát kapott a Lélek által: a nevelés és oktatás által segítse a gyermekeket és fiatalokat, hogy személyiségük kibontakozzék, és teljes emberi és keresztény életet élhessenek. Ezt a hívást fedezte fel egyre teljesebben élete során, s erre adta oda nagylelkűen, teljes szívvel és örömmel önmagát. Kalazancius egész élete Jézusnak azt a mozdulatát állítja elénk és bontja ki, amikor szeretettel fordul a gyermekekhez: „Karjába vette őket, rájuk tette a kezét és megáldotta őket.” (Mk 10,16) Az iskolai oktatási és nevelési tevékenységünk, az iskolán kívül egyéb pedagógiai formák, a fiatalok és családjaik

között végzett pasztorális szolgálatunk mind-mind azt hívatottak segíteni, hogy Jézus áldó mozdulata valóra váljon a velünk kapcsolatba kerülő gyermekek és fiatalok életében. S hogy a Lélek ajándéka növekedni tudjon, s hogy egyre jobban tudjunk „használni vele”, szükséges, hogy újra és újra megfogalmazzuk, melyek is e karizma legfontosabb elemei. Az identitás, az önazonosság gondozása az ajándék megbecsülésének kifejezője és mások helyes szolgálatának elengedhetetlen része. A Piaristák MA jelen számával kezdődően szeretnénk rátekinteni, hogy a kalazanciusi karizma egy-egy eleme hogyan valósul meg magyar piarista világunkban. A Lélek, aki annak idején Kalazanci Szent Józsefet indította, minket is hív, alakít, bevon munkájába. Ebben a húsvéti és pünkösdi időben kívánom mindnyájunknak, a magyar piarista világ tagjainak, hogy tudjunk rácsodálkozni a Lélek köztünk való jelenlétére, s legyünk készségesek, hogy indításait követni tudjuk életünk, szolgálatunk mindennapjaiban!

Labancz Zsolt SP tartományfőnök

PIARISTÁK

3


PIARHÍRVILÁG KOMMUNIKÁCIÓS VEZETŐK VILÁGTALÁLKOZÓJA MADRIDBAN

„Menjetek és hirdessétek!” címmel tartották a piarista rend kommunikációs vezetőinek I. világtalálkozóját tavasszal Madridban. A 2018. április 9-13. között megrendezett szakkonferencián négy kontinensről (Afrika, Amerika, Ázsia és Európa) huszonegy tartomány képviseltette magát szerzetes és civil munkatársakkal. Az alábbiakban Szathmáry Melinda beszámolóját olvashatják.

Izgatottan és kérdésekkel tele indultam Madridba, egy számomra ismeretlen és itthoni szemmel nézve gigantikus méretű városba... Régóta élt bennem a vágy, hogy „testközelből” megismerjek olyan kollégákat, szerzeteseket, akik adott esetben egy teljesen más kultúrában végzik ugyanazt a szakmai tevékenységet, mint én. A közel egyhetes találkozót az Andrés Valencia Henao SP által vezetett központi kommunikációs iroda hívta életre, melynek helyszíne a madridi Building Calazanz volt a városközponttól nem messze. (Az épület jelenleg a Betánia tartomány idős piarista szerzeteseinek otthona, emellett konferenciaközpontként is üzemel.) A rendezvény elsődleges céljai közt szerepelt, hogy a résztvevők egymás kommunikációs tevékenységének megismerése és korszerű szakmai ismeretek szerzése mellett megfogalmazzák azokat a központi és egységes irányelveket,feltételeket, amelyeket a rend tartományaiban követni és biztosítani szükséges a szakmai tevékenység végzése során. Ezeket az iroda munkatársai az előkészítő munka folyamán keretdokumentumba foglalták négy nyelven, majd a konferencián részleteiben bemutatták, végül véleményeztették a résztvevőkkel. A napi program rendszerint reggel 8-tól indult közös szentmisével a Building Calazanz kápolnájában, amelyet minden egyes alkalommal más szerzetes celebrált a résztvevői körből. Az intenzív szakmai munka este f9-ig tartott kisebb szünetek beiktatásával. Ennek nagyobb részében az egyházi szektorban széles körben ismert spanyol kommunikációs szakemberek és újságírók előadásait hallgathattuk meg, majd az általuk vezetett műhelymunkában vettünk részt kisebb csoportokban. A konferencia nyitónapján, a házigazdák tájékoztató beszédét követően, a rend kommunikációs vezetői mutatták be saját tartományaik kommunikációs gyakorlatait, PR és marketing tevékenységét 3-5 perces előadások keretében. E délutánon igazolást nyert az addigi feltételezés, hogy az egyes országok meglehetősen különböznek e tekintetben egymástól: valahol egy-két szerzetes végez híradási és kiadványszerkesztési tevékenységet pár hetes/hónapos gyakorlattal a háta mögött, máshol akár 4-5 fős, elsősorban civil munkatársakból álló kommunikációs csapat látja el bő 10 éve e számos részre osztható terület feladatait. Másnap reggel Pedro Aguado generális atya mondott szentmisét, majd előadást tartott. Ebben arra kérte a résztvevőket, hogy ne csak őrizzék a piarista rend „kincseit”, hanem naprakészen feleljenek a jelen kihívásaira. Segítsék a piarista iskolák fenntarthatóságát és új piarista jelenlétek születését elkötelezett és professzionális munkájukkal, amely a piarista küldetés és élet szenvedélyes szeretetében gyökeredzik. A generális atya kiemelte, hogy a rend a „külvilág” számára abszolút látható kíván lenni az általa végzett tevékenység és misszió vonatkozásában, melynek bemutatásához számos projekt, kiváló kezdeményezés is kínálkozik. A rendezvény elkövetkező napjain az alábbi témakörökben hallhattunk előadásokat, kerekasztal-beszélgetéseket: vallás és kommunikáció; intézményi kommunikáció, a hatékony kommunikáció ismérvei, a közösségi média és az ehhez kapcsolódó marketing tevékenység. A heti programot buszos városnézés, egy helyi tradíciókban nem szűkölködő, nyolcfogásos (!) éttermi vacsora, és közös zenélések színesítették. Izgalmas és sokat adó volt megtapasztalni egymás valóságát, aktív részesévé válni az egyes tartományokat és a szakmát foglalkoztató aktuális kérdéseknek. Értékes, gazdag és színes hetet kaptunk az Úrtól és egymástól, amelyért hálával és köszönettel tartozunk. Remélem, hogy jövőre ismét találkozhatunk így, együtt, a piarista nagycsalád tagjaiként. SZATHMÁRY MELINDA

PIARISTÁK

Impresszum: Piaristák MA – A magyar piaristák lapja ∙ www.piarista.hu Kiadja: Piarista Rend Magyar Tartománya ∙ A szerkesztőség címe: 1052 Budapest, Piarista köz 1. E-mail: ujsag@piarista.hu ∙ Felelős kiadó: Labancz Zsolt SP ∙ Alapító főszerkesztő: Turcsik István ∙ Főszerkesztő: Szathmáry Melinda ∙ Arculat, layout: www.estercom.hu ∙ Fotók: Besze Erika, Márkus Roland SP, Nagy Attila SP, Szabó Dániel SP, Szathmáry Melinda, Turcsik István, Piarista Archívum, Piarista Iskolák, Piarista Nővérek. ISSN: 2062-817X ∙ Nyomda: Pauker Holding ∙ Lapengedély szám: 163/2520/1/2011.


HÍREK A MAGYAR TARTOMÁNYBÓL MENTORPROGRAMOT INDÍTOTTAK SÁTORALJAÚJHELYEN A PIARISTÁK

A sátoraljaújhelyi Piarista Rendház sikeresen pályázott a Bari Shej – Fata Mare – Nagy Lány elnevezésű uniós pályázaton Csillogó szemek c. pályamunkájával. A pályázatban vállalták, hogy húsz, többségében roma származású középiskolás lányt 2019. december 31-ig személyesen kísérnek, mentorálnak annak érdekében, hogy a programba bevont lányok ne morzsolódjanak le az iskolából, azt sikeresen végezzék el, így szakmához vagy érettségihez jussanak. Február 28-án, a projekt nyitórendezvényén Szabó László, a sátoraljaújhelyi piarista jelenlét és a projekt vezetője elmondta, hogy a diákokat a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei település három középiskolájából – a Szerencsi Szakképzési Centrum Sátoraljaújhelyi Trefort Ágoston Szakgimnáziumából és Szakközépiskolájából, az V. István Katolikus Szakközépiskolából és Gimnáziumból, valamint a Kossuth Lajos Középiskolai Piarista Kollégiumból – választják ki. A munkát a fent nevezett iskolákban tanító nyolc mentorral végzik. A mentorálás heti rendszerességű személyes találkozást jelent, valamint kétheti rendszerességgel csoportos foglalkozásokat életvitel, egészség, mentálhigiéné, háztartás, kultúra és hagyományok, pályaorientáció, családnevelés témakörben. Része a programnak a rendszeres családlátogatás, kapcsolattartás a szülői házzal, illetve egy nyári tábor is. A program során a lányok havonta természetbeni támogatásban is részesülnek, mint például buszbérlet, hangszer, szakkönyv vagy színházjegy, épp, amire szükségük van. A mentorok a program keretében szakmai támogatást, képzést is kapnak annak érdekében, hogy munkájuk a lehető leghatékonyabb legyen. SZATHMÁRY MELINDA

ÚJ FELÜLET INDULT A PIARISTA INTÉZMÉNYEK TÁMOGATÁSÁRA

2018. március 26-tól elérhető a Piarista Alapítvány új honlapja, amely a piarista intézmények támogatását hivatott elősegíteni. Az Alapítvány forrásszervezési tevékenységgel segíti az intézményi és tartományi szintű projektek megvalósulását, emellett szemléletformáló kampányokat indít és hosszú távú kapcsolatokat épít a piarista öregdiákokkal, valamint a piarista küldetés iránt érdeklődőkkel. Az alapítvány új honlapja elérhető itt: https://alapitvany.piarista.hu Idén is lehetőség adódik, hogy adója 1%-át a Piarista Alapítványnak ajánlja fel. A felajánlás módjáról a következő linken tájékozódhat, s letöltheti a rendelkező nyilatkozatot is: https://alapitvany.piarista.hu/1

„BEPIPA” KÉPZÉS A PIARISTA KÖZPONTBAN

Április 5-én és 6-án zajlott a piarista iskolákban kezdő tanárok továbbképzése a Tartományfőnökségen. A programon összesen húsz pedagógus kolléga vett részt Gödről, Vácról, Budapestről, Kecskemétről, Szegedről, Nagykanizsáról és Mosonmagyaróvárról. A megérkezést követően a Tonti bíboros számára írt emlékirattal és a piarista emberképpel foglalkoztak a résztvevők. Pénteken órákat látogattak a budapesti Piarista Gimnáziumban, majd a Piarista Térről gondolkodtak közösen Guba András piarista vezetésével, végül Urbanek Rudolf atya és Dekiszkyné Fejér Rita (a Piarista Testvériség tagja) tanúságtételét hallgatták meg. A mostani találkozás már a második képzési alkalom volt a tanév során. Tervek szerint a következő évben is megszervezésre kerül ez a továbbképzési forma újabb résztvevőkkel. ZSÓDI VIKTOR SP

BERNHARD VOGT KALAZANCIUS EMLÉKPLAKETTBEN RÉSZESÜLT

Huszonöt éve megszakítás nélkül szervezi Bernhard Vogt tanár úr a rheinbachi és kecskeméti diákok cserekapcsolatát német partneriskolánk részéről. Kezdetben a Vincenz Pallotti Kolleg, majd átvétel után az Erzbischöfliches Sankt-Joseph-Gymnasium tanáraként szervezte a találkozásokat. Április 15-én délelőtt Budapesten Labancz Zsolt tartományfőnök úr Bernhard Vogt tanár úrnak nyugdíjba vonulása alkalmából és a diákcserék terén végzett negyedszázados elkötelezett munkája elismeréseként Kalazancius emlékplakettet adományozott. Mi is hálásan köszönjük tanár úrnak a diákjainkért is végzett munkáját, és gratulálunk az elismeréshez. KECSKEMÉTI PIARISTA ISKOLA

PIARISTÁK

5


kisABLAK a múltra

A rendtartomány gyűjteményei, a Könyvtár, a Levéltár és a Múzeum olyan nyomtatott, írott és tárgyi emlékeket őriznek, amelyek kaput nyitnak Magyarország és a piarista iskolák múltjába. Néha azonban a kisablakon is be lehet kukucskálni. KOLTAI ANDRÁS

ORSZÁGOS BAJNOKOK

A budapesti Piarista Gimnázium kosárlabdacsapata 1953 tavaszán megnyerte az országos középiskolai bajnokságot. Az út a csúcsra a budapesti területi döntő megnyerésén és a veretlenül abszolvált országos középdöntőn keresztül vezetett. A március 21–22-i országos döntő izgalmasan alakult, mert a körmérkőzések után a piaristák és a budapesti Vörösmarty Gimnázium csapatai egyaránt 10-10 ponttal zártak. A sikert a Vörösmarty 68:51-es legyőzése jelentette. Mivel holtverseny esetén az egymás elleni eredményt nézték, a budapesti „szomszédvár” legyőzése a bajnoki címet jelentette Szilágyi Géza tanár úr csapatának. A torna első napjáról az akkori sportnapilap, a Népsport is beszámolt, a végeredményt azonban politikai okokból már nem közölhette… (Piarista Múzeum, Fényképgyűjtemény)

1750–1807

SZEKÉR BARNABÁS

HÁROMSZOR SZEGÉNY

Révai Miklós (1750–1807) a legtehetségesebb piaristák közé tartozott, túlságos ambíciói azonban gyakran elragadták. Mivel jó kézügyességgel rendelkezett, 1777-től rendházon kívül élt, mint a nagyváradi mintaiskola rajztanára, de mivel nem kapott filozófiatanári kinevezést, 1781-ben onnét is továbbállt. 1782-ban éppen a Sopron megyei Nagylózson volt házi tanító a Viczay családnál, de újabb irodalmi terveket szőtt. Ezekben számított barátja, Paintner Mihály exjezsuita, győri kanonok támogatására, akit levelekkel bombázott. 1782. május 21-én kelt leveléhez kicsiny önarcképét is mellékelte, amelyre „szerényen” ezt írta: „Nagy grammaticus, jó költő, s rajzoló, de háromszor szegény.” (Pannonhalmi Főapátsági Könyvtár, Kézirattár, 10a. E. 26/1.) KOLTAI ANDRÁS

6

PIARISTÁK


2018

stílusos, bátor, elkötelezett

VEGYE MEG A MÁJUSI ÉS A JÚNUSI KÉPMÁST ÉS NYERJEN WELLNESS PIHENÉST!

stílusos, bátor, elkötelezett

05

2018

05 SZÁRNYAS OLTÁR VAGY LEVESKONZERV?

ÁKOS

ÁKOS

„ERŐSS LORÁND IDEGSEBÉSZ, MÁLTAI LOVAG, NÉGY FIÚ APJA, IGAZI PÉLDAKÉP. Ő ENGEM IRIGYEL, HOGY MENNYI EMBERNEK OKOZOK ÖRÖMET, ÉN MEG ŐT, HOGY NAPONTA MENT MEG EGYEGY ÉLETET. MEGTISZTELŐ A BARÁTSÁGA.”

795 FT ÉVES ELŐFIZETŐKNEK: 575 FT

Nincs más dolga, csak regisztrálni a lapban található kóddal. EGY SZERENCSÉS PÁROS PIHENÉST NYER A SÜMEGI HOTEL KAPITÁNYBA!

A REGISZTRÁLÓK KÖZÖTT TOVÁBBI AJÁNDÉKOKAT SORSOLUNK KI:

10 db éves Képmás előfizetés 10–10 példány a Képmás-KönyveKből: Martos Tamás: Pillanatfelvételek – Hogyan (ne) veszekedjünk párunkkal? Szám Katalin: Családi karikatúra – Három gyerek nem akadály 5 db családi belépő a csodáK palotájába A sorsolásban csak azok a vásárlóink vesznek részt, akik sikeresen regisztrálnak a májusi és/vagy júniusi lapszámban található kódokkal június 30-ig. Sorsolás: 2018. július 5. A nyerteseket e-mailben értesítjük.

További információ a 06 1 3651414 telefonszámon és az elofizetes@kepmas.hu-n Adatkezelési Szabályzat a kepmas.hu ÁSZF oldalán.

PIARISTÁK

7


HIVATÁS

URBÁN JÓZSEF SP: „FOLYAMATOSAN TARTOK A PIARISTASÁG FELÉ”

Urbán Józsefet a 2015-ben Esztergomban megrendezett 47. egyetemes káptalan a rend ázsiai cirkumskripcióért felelős generálisi asszisztensévé választotta. A korábban Szegeden és Pesten tevékenykedő szerzetes közel három éve járja az európai ember által gyakran csak a filmekből vagy az internetről ismert egzotikus területeket, ahol nemrégiben telepedett meg a rend, de máris számos taggal rendelkezik, iskolákat tart fenn és plébániákon szolgál egy számunkra távoli kultúrában. A közelmúltban beszélgettünk életútjának új állomásáról egyik budapesti villámlátogatása során.

Mit jelent pontosan a rend Ázsiáért felelős generálisi asszisztensének lenni? Milyen feladatok, tevékenységek kötődnek e megbízatáshoz? A megbízatás alapvetően két csoportba osztható feladatokkal jár. Az egyikbe azok tartoznak, amelyeket a rendi vezetői csapat tagjaként kell elvégeznem. Ide sorolhatók a különféle megbeszélések, találkozók, vagy akár olyan dolgok, mint egy pedagógiai kongresszus megszervezése és levezénylése. A másik csoportot azok a feladatok alkotják, amelyek közvetlenül az ázsiai rendtársakat érintik: látogatások, képzések és találkozók szervezése, vagy simán csak jelen lenni nemcsak köztük, hanem számukra. Utazásai során mit élt meg, milyen benyomások érték egy indiai, vietnámi, kínai, japán vagy fülöp-szigeteki tartományban? Milyen ezen országokban a „piarista valóság”? Nemrég egy dokumentumfilmet néztem a vietnami háborúról. Az első rész után abba kellett hagynom, annyira felkarvart, ahogy arcul ütöttek egy vietnami srácot, akinek a vonásai az egyik rendtársunkéra emlékeztettek. Meghatározó élményem az, ahogyan megnyílnak előttem az arcok, és ami korábban idegen volt, ismerőssé válik.

8

PIARISTÁK

Már nem azt látom csak, hogy mindenki egyforma, hanem elkülönülnek a tekintetek, személyessé válnak. Lassan talán azt is megtanulom, hogy biztonsággal meg tudjam különböztetni, ki vietnami, ki japán, ki indonéz vagy kelet-timori. Látni tanulni, s érteni, amit látok: úgy élem meg, hogy ezzel a feladattal kell megbirkóznom. Ez igazából azt jelenti, hogy szükségem van mélyebben látni, többet látni, összefüggéseket meglátni. Jelenlét és azonosulás kell ehhez. Ugyanez a jelenlét és azonosulás teremti meg azt a közeget, amelyben új, helyi piaristák tudnak teremni. És talán az a legizgalmasabb, hogyan is lehet úgy jelen lenni és azonosulni, hogy közben az ember megtartsa azt a fajta kívülállását és idegenségét, amely az evangéliumból következik. Ahogy a Diognétosznak írt levél mondja a keresztényekről: „Saját hazájukban laknak, de mégis jövevényekként; […] bárhol, idegenben is otthon vannak, de minden haza idegen számukra.” Nekem, bármilyen furcsán hangozzék is, ennek a tanulása a legérdekesebb.


Fiatal piaristaként többen mondták Önről, hogy a „srác, aki nem hagyta el a nagykörutat”. Az új pozícióval mi az, amit el kellett hagynia, s mi az, amit „nyert”? A világomat veszítettem el, és megnyertem helyette a világot. Az irodámban egy Ázsia-térkép lóg a falon, az egyik pesti barátomtól, tanártársamtól kaptam. A térkép hajtogatva volt korábban, aminek a nyomai most is látszódnak, így pontosan meg tudom mondani, hogy ebben a térképészeti nézetben Európa az egésznek egy tizenhatoda. Szóval elég kicsi. És aztán ha azt is figyelembe veszem, hogy ebből mennyi az, ahol mi, piaristák jelen vagyunk – akár Európában, akár Ázsiában –, és ugyanakkor ezt a keveset is bejárva men�nyi mindent láttam, akkor tényleg csak azt tudom mondani, hogy a világ hihetetlenül nagy és színes, felfoghatatlanul tágas. Egy korábbi találkozásunkkor a digitalizálódó világról és az ehhez kapcsolódó pedagógiai folyamatok átalakulásáról is beszéltünk. A magyar tartományban idén elindult egy 4 piarista intézményt érintő digitális pedagógiai program uniós forrásból. Ön szerint miként formálja a felnövekvő nemzedéket a digitalizálódás? Nehezebb-e így pl. a fokozódó „hír és információzajban” Isten szavára figyelni? Azt gondolom, hogy leginkább a figyelemről érdemes elgondolkodni. Csíkszentmihályi Mihály írja, hogy a figyelem korlátozott erőforrás, ezért egyáltalán nem mindegy, hogy mire fordítunk figyelmet. Az új eszközök új módon törnek be egyéni és közösségi kapcsolati tereinkbe, és váratlan erővel kötik le a figyelmünket. Ez az új helyzet mindnyájunkat érinti, nem csak a fiatalokat. Sajátos nehézsége annak lehet, akinek emléke sincs arról, hogy lehet másként, visszanyúlni sem tud olyan helyzethez, amikor a figyelme egy valamire összpontosult, és ezért teremteni és tanulni, személyesen kapcsolódni és újat befogadni volt képes. A feladat ezért mindnyájunk számára ugyanaz: megtanulni ebben az új környezetben is odafigyelni egymásra, magunkra, a másikra, a másra, a Teljesen Másra. Közös tanulás ez, egyedül ezt sem lehet tanulni. Az ezt a tanulást célzó pedagógiai programok sosem csak arról szóltak, hogy behozzuk az előtte zsigeri alapon a rossz megszemélyesítőjévé tett eszközt a tanterembe, hanem valójában mindig egyfajta tabutlanítás történt. A struccpolitika helyett a nehezebb, de egyetlen utat választjuk: tudomásul vesszük, elfogadjuk, bevalljuk a valóságot, és a valóságnak megfelelő válaszokat keresünk. Miben látja a rend legfontosabb feladatait az elkövetkező évtizedben? A legutóbbi, a 2015-ben Esztergomban tartott rendi káptalan kilenc, úgynevezett „életkulcsot” fogalmazott meg: a hivatás kultúrája, a növendéknevelés, a közösségi élet, az állandó képzés, a szolgálatunk, a részesedés, a fele-

lősségteljes gazdálkodás, a növekedés és megerősödés, a Kalazancius személyéhez kapcsolódás. Figyelemre méltó ez a megnevezés, amely a magyar fülnek különösen hangzik. A spanyol „claves de vida”, életkulcs kifejezés a régebben használt politika vagy irányvonal szó helyén szerepel. A szóválasztás abból a meglátásból fakad, hogy nem egyszerűen feladatok állnak előttünk, hanem az életre nyíló ajtók, amelyeket ezekkel a kulcsokkal – „feladatokkal” – megnyithatunk. Jézus Lelke arra hív minket, hogy lépjünk át ezeken az ajtókon, és induljunk el az ajtók mögötti utakon, adott esetben akár úttalan utakon. Vagyis arra is számíthatunk, hogy úttörők leszünk, nekünk kell utat vágnunk az élet felé. Ez Jézus követésében nem szokatlan, hiszen ez a követés „imitatio”, vagyis tanulás, nem gépiesen végrehajtható, hanem valóban emberhez méltó, személyesen ránk szabott és nekünk szánt feladat elvégzése. Talán a legegyszerűbben azt mondhatnák, hogy az életkulcsok azt rögzítik, mit jelent, miben áll nekünk, piaristáknak itt és most Jézus követésében élni. Első látásra soknak tűnhet ez, mégis ezek így, együtt rendszert alkotnak, ahol is fontos, hogy minden elemet figyelembe vegyünk, és így szert tegyünk egy új térlátásra. Ha magunknak ezt a kérdést tesszük fel: „Van nálunk élet? Hol tapasztalok áldást? Élek, élünk, elevenek vagyunk? Mikor, milyen helyzetekben?”, akkor azt hiszem, egykettőre megnyílik a szemünk az életre, és hamarosan arról is elkezdünk beszélgetni, hogy miben kellene változnunk: feladatokat – „életkulcsokat” – fogunk meglátni. Érdemes kipróbálni, és biztos vagyok benne, hogy ha nem kerül is szóba mind a kilenc életkulcs, nagy lesz az átfedés. A piarista rend alapítójától, Kalazanci Szent Józseftől idézzük ezt a sokszor ismételt mondatot: „Rómában megtaláltam Krisztus szolgálatának számomra legjobb módját a szegény gyerekek szolgálatában, és ezt el nem hagynám semmiért a világon.” Megosztana valamit abból, amit megtalált a piarista világban, és nem hagyná el semmiért sem? PIARISTÁK

9


HIVATÁS Kalazancius ezt a mondatot egy olyan beszédhelyzetben mondta, amikor az „ezt elhagyni valamiért” opció valóságos volt számára. Pontosabban, amikor már éppen döntött arról, hogy mégsem hagyja el Rómát. Kalazancius tehát egy úton előrejutva jutott el ehhez a mondathoz. A szavai erre a megtett útra utalnak, vagyis azt akarják kifejezni, hogy maga mögött hagyta „a világon minden mást”.

Nem arról van tehát szó, hogy a döntése szakítószilárdságát vizsgálgatná, hanem elmondja az Isten-tapasztalata történetét. Nekem is szükségem van úgy fogalmazhatni, hogy abban egy útról legyen szó, haladásról valami felé, az én Rómám felé. Folyamatosan tartok a piaristaság felé, és ezért talán ez lenne az én mondásom: A piaristaságban, ebben a fajta Istenhez kapcsolódásban, amelyet Kalazancius tett lehetővé, egyre több kincset fedezek fel, egyre gazdagabbá válik nekem, egyre több és mélyebb értelemmel telik meg. Lassan-lassan meglátom talán a szegény gyerekeket is, meglátom, hogy velük találkozva Jézussal tudok találkozni. Egyre jobban, egyre nagyobb evangéliumi erővel hív ez a helyzet, amelyben a gyermekek tekintete arra bátorít, hogy merjek elhagyni „mindent a világon”, ne keressem a biztonságom. Vágyom arra, hogy rátaláljak a szabadságra. És ez a helyzet – a piarista léthelyzet, a „Róma” – ennek az ígéretét hordozza. Szeretnék Róma felé haladni. SZATHMÁRY MELINDA – URBÁN JÓZSEF SP

PIARISTA

KILÁTÓ - HIÁNYPÓTLÓ INTÉZMÉNY ALAKULT 2018. január 31-én megalakult a Piarista Rend Magyar Tartományának új intézménye, a KILÁTÓ Piarista Pályaorientációs és Munkaerőpiaci Fejlesztő, Módszertani Központ. A belső egyházi jogi személy megalapításával egyidejűleg, hosszas és alapos tervezés után megkezdődött a váci ferences kolostor felújítása is. 2019 közepétől a volt rendház biztosít helyet az intézmények, de a szolgáltatások egy részét már az idei ősztől biztosítja a Kilátó Központ. A Kilátó célja, hogy elsősorban fogyatékos és sajátos nevelési igényű gyerekeknek, fiataloknak segítsen életpályájuk megtervezésében, mellettük álljon és kísérje őket a munkaerőpiaci beilleszkedéshez fontos fordulópontoknál. Ehhez a Kilátó különböző munkadiagnosztikai, pályaorientációs, munkaerőpiaci és mentor szolgáltatásokat kínál, és egyben módszertani, képzési központként működik. A módszertani, kutató–fejlesztő munka elősegíti, hogy a fogyatékos gyermekek és fiatalok a leghatékonyabb, hiánypótló szolgáltatásokban részesüljenek, a széleskörűen biztosított szolgáltatások pedig folyamatos visszacsatolást jelentenek majd a Kilátóban folyó szakmai, módszertani feladatok ellátásához. 2018. augusztusig befejeződik a Kilátó működését megalapozó szakmai fejlesztő munka, amelyet a Rend kérésére a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala kutatás-fejlesztési tevékenységnek minősített. Ennek keretében kerül 10

PIARISTÁK

kialakításra a Kilátó teljes szolgáltatási rendszere, ebben a fejlesztési időszakban erősítjük meg és építjük ki kapcsolatainkat a helyi köznevelési, munkaügyi, szociális partnerekkel. Augusztusra elkészül az egyéni és csoportos tanácsadások pontos tartalma, eljárásrendje, a Kilátó munkadiagnosztikai vizsgálatainak protokollja, a mentorálás és mentorképzés teljes módszertana. Terveink szerint a mindenre kiterjedő előkészítő munkára építve hamarosan útjára indulhat az ország első komplex, fogyatékos személyeket támogató pályaorientációs és munkaerőpiaci fejlesztő központja, ami a piaristák számára is új – örömmel és felelősséggel vállalt – tevékenységeket, kihívást jelent. ZIKKERT ANTAL


PIARISTA

KITAVASZODOTT A SEGÍTŐ HÁLÓBAN Hagyományainkhoz hűen ötödik alkalommal rendeztük meg Segítő Háló szakmai napunkat március 8-án a Tartományfőnökségen. A sorozat az „1 ház, 7 rend, 1 küldetés” TÁMOP-program keretében jött létre, célja, hogy támogassa a segítő szakmában dolgozók együttműködését, fejlődését és közösséggé válását, megalapozza a kölcsönös segítségnyújtást az intézmények között. Idén is egyházi iskolák, óvodák segítő szakembereit, fejlesztő munkatársait vártuk, hogy az őszi visszajelzésekkor megfogalmazott igényeikre épülő programot kínáljunk nekik. Fogyatékossággal és SNI-vel élő gyerekek, fiatalok fejlesztésére, támogatására helyeztük a hangsúlyt a szakmai előadások és a kapcsolódó workshopok során. Először a Kilátó Piarista Pályaorientációs és Munkaerőpiaci Fejlesztő Központ születéséről mesélt Zikkert Antal projektmenedzser, Szabó Gabriella szakmai alprojektvezető és Guba András piarista szerzetes. Bemutatójukban kiemelték, hogy a projekt országos szinten kíván mentorképzést nyújtani, így kínálva kapcsolódási lehetőséget a jelenlévő segítő szakemberek számára is. Gacsó Adrienn konduktor, mozgásterapeuta, utazó gyógypedagógus az SNI-s gyermekek befogadását, az integráció feltételeit és lehetséges formáit járta körül előadásában és kollégái; Baloghné Tóvizi Anita, Fodor Klára és Veres Anna gyógypedagógusok segítségével a fejlődési zavarok sajátosságait ismertették interaktív beszélgetések, játékok keretében. Műhelyfoglalkozásaikból kitündökölt a gyógypedagógiai hivatástudat, az érintett gyermekek iránti elfogadás, programjaikban lelkesen, lendülettel képviselték a szakma szeretetét. Élni és élni hagyni-ADHD-val címmel Sorompóné Fléger Ildikó művészetterapeuta, ADHD-s esetkoordinátor, önismereti csoportvezető, mediátor és Németh Sándor családterapeuta, művészetterapeuta, hitoktató, kórházi lelkigondozó széleskörű tapasztalatait, gyakorlati tanácsait osztotta meg velünk rengeteg humorral fűszerezett előa-

dásában. Megtanulhattuk, hogy minden hátrányként értékelt tulajdonság pozitívra váltható, csupán fel kell fedezni a gyermek erősségeit, értékeit, törekednünk kell motivációinak, világának megértésére. A velük való foglalkozás több figyelmet és türelmet igényel, gyakran szemléletváltásra késztet, meg kell tanulni kreatívan kilépni a megszokott keretekből. A konfliktusmentes kommunikáció alappillére a humor, a szövetség és a szeretet.A nap programját Kiss György Ádám gyógypedagógus, fejlesztő tréner fűzte össze egy egységgé és a résztvevők meglepetésére magával hozta a Rögtönzések Színházát. Színészei a jelenlévők történeteire érzékenyen rezonálva tükrözték vissza a nap történéseit, megéléseit, reflexióit, a kapcsolódó érzéseket, mindezzel kicsit felkavarva, felrázva a hangulatot, lehetséges értelmezéseket feltárva teljesítették ki a nap addigi élményeit. A személyes kapcsolódásokkal együtt ható közösségi élményeinkkel gazdagodva, sok szakmai kérdésre választ kapva, de a diskurzust nyitva hagyva várjuk a következő, őszi találkozást. Megerősödtünk abban, hogy gyermekeink fejlődéséhez elengedhetetlen a pedagógus és a szülő kölcsönös bizalma és szoros együttműködése, nevelésükben létfontosságú a figyelem, a türelem és az elfogadó szeretet.Ilyen hiteles, szakmailag elhivatott előadókkal és nyitott, érdeklődő résztvevőkkel ajándék volt ez a nap, a kinti hűvös ellenére belemelengette szívünkbe az első tavaszi sugarakat. TÓTH KRISZTINA

A KILÁTÓ PIARISTA FEJLESZTŐ KÖZPONT 2018. május 24-én szakmai workshopot tart

Budapesten, a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola dísztermében, ahol elsősorban fogyatékos emberek érdekvédelmi szervezeteinek, civil közösségeinek mutatják be a Kilátó szakmai koncepcióját. A workshop keretében sor kerül a tervek, fejlesztési elképzelések közös megvitatására. PIARISTÁK

11


PIARISTA IFJÚSÁGPASZTORÁCIÓ

VELED TÖBB!

A PIARISTA IFJÚSÁGI SZINÓDUSRÓL

„Ne féljetek hallgatni a Lelket, aki merész döntéseket sugall nektek, ne habozzatok, amikor lelkiismeretetek azt kéri, hogy kockáztassatok, és kövessétek a Mestert!” (Ferenc pápa: Levél a fiataloknak, 2017. január 13.)

Sokan találkozhattatok már a 11-12. évfolyamon vagy egyetemista csoportokban a piarista ifjúsági szinódussal. Jó, ha felidézzük, hogy a szinódus egy folyamat, ahol közösen gondolkodunk, közösen keressük a minket érintő kérdéseket és válaszokat, meghallgatjuk egymást, majd döntésekre jutunk. A piarista szinódus emiatt számunkra lehetőség arra, hogy figyelve a Lélek hívását, evangéliumi válaszokat tudjunk adni az életünket érintő kérdésekre. Az ifjúsági szinódus célja, hogy lássuk kik is vagyunk (fiatalok), hogyan gondolkodunk az Istenről, hogyan fordulunk felé (hit) és hogy merre tartunk, minek mentén irányítjuk az életünket, mi ad értelmet a keresésünknek (hivatástisztázás). Ez a három kulcsa a keresztény életünk, Krisztus-követésünk hitelesebb megélésének. A piarista ifjúsági szinódus még egész májusig „dübörög”, hogy aztán májusban-júniusban szépen lassan – legalábbis ez az előkészítő, intenzív kérdésfeltevő és gondolkodó időszak – lezáruljon, összesítésre kerüljön az európai piarista ifjúsági szinódusi találkozóra. Ennek a találkozónak az anyagait eljuttatjuk az ifjúsági szinódus koordinátoraihoz, hogy a szinódusi atyák és Ferenc pápa érdeklődéssel olvashassák. De ne rohanjunk ennyire előre! A piarista szinódus főszereplői a fiatalok. Arra hív benneteket ez a szinódusi út, hogy hallgassátok meg egymást, hallgassatok egyénileg és együtt is Isten hívó szavára, hallgassatok a Szentlélekre. Arra hívattok, hogy életetek teljességét és a hozzá

vezető utat kutassátok együtt. „Mit üzen a Szentlélek nekem ma?” – ez minden feltett kérdésünk alapja. Mit üzen a piarista rendnek, mit üzen a Kalazancius Mozgalom tagjainak? Mit üzen a dökös képviselőknek? Mit üzen az osztályfőnöknek? stb. A piarista szinódus „Veled több” mottója gondolkodásra ösztönöz bennünket arról, hogy mi az közösségi és egyéni szinten is, ami által több tud lenni Egyházunk, a piarista rend, a közösségünk és a saját életünk. Egyben kutatjuk, hogy miként igaz ránk a mottó abból a perspektívából, hogy többek vagyunk Isten, az Egyház, a piarista lelkiség és hivatásunkkal vagy hivatásunk keresésével való kapcsolatunk által. S még egyszer, a kérdés: mit üzen nekem ma a Szentlélek? Bátorítunk benneteket arra, hogy osszátok meg egymással gondolataitokat, beszélgessetek magatokról és beszélgessetek az ifjúsági szinódus témáiról (fiatalok, hit, hivatás). Tegyétek fel kérdéseiteket egymásnak. S akár üzenhettek nekünk és kérdezhettek tőlünk is, akik a piarista ifjúsági szinódust kísérjük. Ne féljetek gondolkodni, meghallgatni, kérdezni és kimondani! Szívesen juttatjuk el kérdéseiteket és gondolataitokat a szinódus résztvevőihez. Üzenjetek itt: szinodus@piarista.hu Végül álljon itt, a szinódusi anyagokban megfogalmazott néhány kérdés, mely segítségetekre lehet a gondolkodásban: • Mi az a három dolog, ami szerinted ma a leginkább kifejezi a fiatalok életét? • Mi az, amitől félsz, hogy bekövetkezik, kialakul, jellemző lesz? • Van-e az egyháznak olyan tanítása, amelyet elfogadsz, de nem követsz? • Mi az, ami vonzó számodra az egyházban? • Szerinted nehéz ma keresztényként élni? Miért igen, ill. miért nem? • Mit „adtál bele” iskolai/otthoni helyzetben (tanóra/szünet/kirándulás/egyéb helyzet), amitől több lett a közösség/család? • Ismersz olyan embert, akitől „több lett” egy helyzet? Ki az? • Van-e olyan személy az életedben, akinek nehezen engeded meg, hogy általa több legyen valami? • Ha írnál még valamit, amit küldjünk el Ferenc pápának, mi lenne az? MÁRKUS ROLAND SP


T S E P BUDA

TÖPRENGÉS A TÁRSADALOM MEGÚJÍTÁSÁRÓL, A SZEGÉNYEK MELLETTI ELKÖTELEZŐDÉSRŐL

ALAPÍTVA:

1717

WWW.GIMN.PAIR.HU

Az utóbbi időben sokat gondolkodunk arról, hogy a pesti piarista iskolában miképpen tudjuk segíteni „a gyerekeket és fiatalokat abban, hogy felismerjék, egyéni valóságukon túl a társadalomban is élnek, és abban, hogy elkötelezzék magukat az evangélium szellemében egy igazságosabb és testvériesebb világ építése mellett”. (Szolgálatunk kalazanciusi identitása, Piarista Rend Generálisi Kongregációja, 2011, 8. oldal). Gyakran szóba kerül az is, hogy milyen módon tudja jellemezni iskolánkat a szegények melletti elköteleződés. A budapesti Piarista Gimnázium sajátos helyet foglal el a magyar társadalomban, mind a múltját tekintve, mind a jelenlegi tanulói összetételét vizsgálva. Az alapítás 300. évfordulóját ünnepelve megtapasztalhattuk, hogy a három évszázad alatt számtalan változáson ment át az intézmény, és noha nagyon sokféle diák járt ide, Pest városának első és sokáig egyetlen középiskolájaként hosszú időn keresztül speciális helyzetben volt. Miként azt egy elitkutatás kimutatta, ebből az iskolából került ki az ország sorsát leginkább befolyásoló értelmiségi réteg a legnagyobb arányban. A jelenlegi társadalmi beágyazottságunk vizsgálatakor a kompetenciamérés háttérkérdőíveiből képzett CSH-index adatait érdemes szemügyre venni. Ez a mutató arról szól, hogy az adott intézménybe járó diákok családi háttere mennyire segíti, határozza meg az iskolai teljesítményt. Ha az utóbbi évek mérési eredményeit számba vesszük, akkor megállapíthatjuk, hogy az ide járó diákok nagyon sokat hoznak otthonról, tehát az iskolánk közösségéhez tartozó családok túlnyomórészt a magyar társadalomnak abba a rétegébe tartoznak, amelyik a legtöbbet képes hozzátenni a diákok fejlődéséhez, tanulmányi eredményességéhez. Ez a kiemelt helyzetünk rámutat a felelősségünkre is: kiváló hátterű és tehetséges tanulóinkat úgy kell nevelnünk, hogy a piarista iskolát egykor majd elhagyva saját hivatásukban ők is Kalazanci Szent József művét folytassák: egy igazságosabb társadalomért tevékenykedjenek.

Csapó Benő a demokratikus gondolkodás fejlesztéséről szóló bölcs írásában megállapítja, hogy „a demokratikus gondolkodás fejlesztése bonyolult feladat, az affektív és a kognitív komponensek együttes változtatását igényli, tehát [vele kapcsolatban] a nevelésnek és az oktatásnak egyaránt megvannak a maga feladatai. (…) Még a „jól megértett”, megfelelően értelmezett ismeretek sem elegendőek azonban önmagukban, ezen az úton nem jutunk el a demokratikus gondolkodás lényegéhez, a megfelelő magatartást megalapozó döntésekhez, illetve a megfelelő készségek, képességek kialakításához, fejlesztéséhez. A képességek fejlesztéséhez ugyanis az adott tevékenységek gyakorlására van szükség, vagyis olyan valós helyzetekre, szituációkra, amelyek között a megfelelő viselkedés megvalósulhat.”1 1

http://epa.oszk.hu/00000/00035/00035/2000-02-ko-Csapo-Oktatas.html

PIARISTÁK

13


Hasonlóképpen, ha a társadalom megújítására törekvő iskola szeretnénk lenni, akkor ez nem történhet pusztán a célkitűzések, a szavak szintjén. Olyan, az intézmény valamennyi diákját érintő pedagógiai program és erre szánt idő szükséges, amely életkori sajátosságaiknak megfelelően és biztonságos módon gondoskodik arról, hogy a piarista diákok érzékenyen, nyitott szívvel és korszerű ismeretekkel felvértezve találkozzanak a társadalom rászoruló csoportjainak problémáival. A nyitott szív különösen fontos itt. Nem elegendő a mégoly magas színvonalú intellektuális képzés, elengedhetetlennek tűnik, hogy diákjaink személyes tapasztalatot is szerezzenek azokról az emberi helyzetekről, amelyek a „jóléti erkélyről”2 nem látszanak. „Jézus meglátta a tömeget, és megesett rajta szíve” – olvassuk az evangéliumban (Mt 9, 36), és e személyes, belső megérintettség élménye nélkül nem várhatjuk, hogy diákjaink hosszabb távon érzékenyek legyenek a rászorulók iránt. Már csak emiatt is fontosnak tartjuk, hogy a TESZI (Tevékeny Szeretet Iskolája) keretében a diákjaink olyan szolgálatokat vállalnak, amelyeknek során kapcsolatokat kell létesíteniük: például idős vagy beteg embereknek segítenek, rászoruló kisgyerekekkel foglalkoznak, hajléktalanoknak osztanak ételt; s nem iratrendezéssel vagy ládapakolással tudják le a közösségi munkát. *** Ha a társadalmat meg akarjuk újítani, akkor iskolaként rendelkeznünk kell egy igazságosabb, szolidárisabb társadalom víziójával. Világossá kell tennünk, hogy a piarista iskola nem csupán a sikeres karrierépítéshez szükséges személyes kompetenciák megszerzésének helye, hanem működésmódjaiban, szervezetében, pedagógiai kultúrájában, közösségi kapcsolataiban is modellje szeretne lenni egy igazságosabb társadalomnak. *** Nemrégiben néhány tanárkollégával Bag községbe látogattunk, hogy személyesen is megtapasztaljuk, hogy diákjaink milyen feladatokat végeznek a TESZI keretében, egy lelkes civil szervezet munkájába bekapcsolódva a falu szélén lévő cigánytelepen. E találkozás folyamán nemcsak azt tapasztaltam meg, hogy milyen elképesztő mértékű már a távolság a telepen élő gyerekek és mi tanulóink valósága között, s hogy valójában mennyire nehéz itt hatékony és eredményes segítséget nyújtani; hanem hogy tanárként mennyire kevés, bátortalan és eszköztelen vagyok ahhoz, hogy ebbe be tudjak kapcsolódni. Márpedig a tanár, nevelő személyes példája nélkül nem tud hitelessé válni a rászorulók érdekében végzett tevékenység. Ezért is figyelünk különösen a sátoraljaújhelyi tanodára és az ott keletkező tapasztalatokra. Ezek bennünket is segíthetnek abban, hogy bátrabbak legyünk és közelebb lépjünk ehhez a valósághoz. *** A pesti piarista iskola társadalmi helyzetéből és hagyományaiból fakadóan is értelmiségi létre készülődő fiatalokat nevel. Fontos, hogy öregdiákjaink a szociális kérdések, a 2

Vecsei Miklós kifejezése: https://mno.hu/belfold/a-nyomorba-sullyedes-jelei-1332852

14

PIARISTÁK

társadalmi problémák iránt érzékeny emberek, közülük néhányan vezetők legyenek. Egy kutatás szerint a 2010 és 2016 között a magyar társadalom leggazdagabb egytizedének jövedelmi szintje igen jelentősen nőtt, míg a társadalom szegényebbik fele, közel ötmillió ember helyzete európai összehasonlításban gyakorlatilag nem változott.3 Tennivaló tehát bőven van. 3

https://g7.24.hu/allam/20180402/


PIARISTA ISKOLA BUDAPEST társadalmi közösséggé egyesülő „mindannyiunk” java. Nem az egyén önmagáért, hanem a társadalmi közösség részét alkotó személyekért keresett java, akik csak e közösségben képesek reálisan és hatékonyan megtalálni a maguk javát. A közjó akarása és az érte való munkálkodás az igazságosság és a szeretet követelménye. (…) Annál hatékonyabban szeretjük embertársunkat, minél inkább hozzájárulunk az olyan közjóhoz, amely az ő valós szükségleteinek is megfelel. Minden keresztény erre a szeretetre kapott meghívást, a maga hivatása és a poliszban érvényesíthető hatásgyakorló képességének mértéke szerint. A szeretetnek ez az intézményi útja – nevezhetjük politikának is – nem kevésbé minőségi és hatékony út, mint az a szeretet, amely közvetlenül, a polisz intézményeinek közvetítő szerepe nélkül találkozik a másik emberrel. A közjóért végzett munka értéke, ha a szeretet lelkesíti, magasabb rendű, mint a tisztán e világi és politikai tevékenységé. Mint az igazságosságért tett minden erőfeszítés, ez is részvétel az isteni szeretetről szóló tanúságtételben: amikor az időben működik, az örökkévalót készíti elő.” A pápa által említett „hatásgyakorló képesség” a mi iskolánkból kikerülő diákok esetében igen jelentős, még akkor is, ha az iskolában egyikükön-másikukon éppen most még nem is látszik mindez. Komoly felelősségünk, hogy milyen tapasztalatokat szereznek ők és milyen képzést kapnak a piarista iskolában a nálunk töltött hat év alatt. HORVÁTH BÁLINT IGAZGATÓ

XIV. Benedek pápa a Caritas In Veritate kezdetű enciklikája4 így szól a közjóért végzett tevékenységről: Szeretni valakit annyi, mint a javát akarni, és hatékonyan tenni azért. Az egyén java mellett létezik az a jó is, amely az egyének közösségi életéhez kapcsolódik: ez a közjó. A közjó az egyénekből, családokból, köztes csoportokból formált és 4

a-magyar-vergodes-europa-aljan-ahogy-meg-sosem-lattad/ http://uj.katolikus.hu/konyvtar.php?h=397


PIAEURMIISÉVTTAIZED

JUBIL

2.0 MINT A TÁRSADALOM MEGÚJÍTÁSA

21 0 2 1 1 0 2

VERZIÓVÁLTÁS GÖDÖN

ALAPÍTVA:

1991

WWW.G-PIAR.HU

A tavaszi vezetői csapatok találkozójának egyik előadója azt javasolta, hogy használjuk ki ezt a lehetőséget, mivel iskolát álmodni, (újra) alapítani egyszer lehet egy életben. Hasonlóan gondoljuk, s érezzük a felelősségét is annak, hogy a negyedszázados hagyomány talaján olyat teremtsünk, ami még távcsővel is alig látható egyelőre, mégis olyan forradalmi válasz a kihívásokra, mint Kalazancius iskolája volt Rómában. Hisszük, hogy bár ez nagyon nehéz munka, csak így érdemes. szerű csinálni, és nem más módon? Igyekszünk a helyes kérdéseket feltenni, és azokra válaszokat találni. Ebben a szakaszban még elengedhetjük a fantáziánkat, álmodozhatunk. Lassanként kialakulnak az új iskola körvonalai. Közösen kutatjuk, közösen tanuljuk, hogy milyen lesz az új iskola. Egyre inkább találkozunk a realitással, ez természetesen szűkíti a lehetőségeket, ugyanakkor valóságosabb lesz. Azt hiszem, ahogy haladunk előre, még több fantáziára és kreativitásra lesz szükség. Tóth Péter (TP): Vallom, hogy az embernek 4-5 évente érdemes kicsit felforgatnia az életét, akár jól működő dolgokon is változtatva. Ez segít nyitottnak, motiváltnak maradni, megújulni, fejlődni. Egy oktatási intézmény esetében ez persze bonyolultabb, de hasonló hozadékai lehetnek. Az intézményfejlesztési folyamatban fontos szerepet kap a DACUM-módszerű tananyagfejlesztés. Ennek négy facilitátora van: Dekiszkyné Fejér Rita, Galsa László, Serényi Tamás SP és Tóth Péter. Rutinos gödiek, együtt közel fél évszázada itt dolgoznak már. Hogyan látják ezt a folyamatot belülről? Mi jut eszedbe a Göd 2.0-ról először? Dekiszkyné Fejér Rita (DFR): Nagy lehetőség új alapokra építkezni: olyan iskolát csinálni, és úgy, ahogy jónak látjuk, ami valódi piaci igényeket elégít ki, egyúttal autonóm embereket nevel. Galsa László (GL): Egy év leforgása alatt – mint kifejezés-, bekerült az intézményi tudatba. Ennek legfőbb jele, hogy megjelenik a napi szófordulatokban és a humorban. Serényi Tamás SP (ST): Igen izgalmas ebben a folyamatban, hogy alapjaitól újragondoljuk az intézményünket. Megkérdezhetjük, hogy miért is szükségszerű, hogy úgy működjön az iskola, ahogy azt megszoktuk? Nem lehetne-e más módon jobb eredményt elérni? Tényleg így cél16

PIARISTÁK

Hogyan látod most a folyamatot, a tananyagfejlesztés első lépcsőfokán állva? DFR: Bemozgatott maga a folyamat. Jó volt a saját bőrünkön érezni a DACUM-ot. Szerintem egy hatalmas, bő tárház, halmaz gyűlt össze. Nagy élmény volt facilitátorként végigvinni a folyamatot. ...és nagy élmény volt a második nap újra ránézni a strukturált anyagra. Amit hiányként éltem meg, hogy nem sikerült megfelelően mozgósítanunk a régió cégeinek képviselőit. GL: Ellentmondásosan ítélem meg a folyamat jelenlegi helyzetét. Egyrészt nagy dologként élem meg a Nyílt nap és a felvételi átalakítását, szemléletváltását, valamint a DACUM lebonyolítását, elemzését. Másrészt bizonytalan vagyok abban, hogy ez mennyire tudja majd segíteni a következő lépcsőt. Ránézve a mostani kerettantervekre, nem látok nagy különbséget a mi általunk és a meglévő kerettanterv fókuszába helyezett kompetenciák között. A legnagyobb kihívásnak pedig továbbra is azt tartom, hogy a jövő tanévet már az új koncepcióval fogjuk kezdeni, s ez akárhogy is számolom, csupán öt hónap. ST: Nemrégiben építőipari szakemberekkel együtt kerestük a választ arra a kérdésre, hogy mire kellene ké-


GÖDI JELENLÉT

PIARISTA ISKOLA GÖD szemléletbeli, és pedagógiai változások a tanárainkon, diákjainkon és szüleiken keresztül hatnak majd szűkebbés tágabb környezetünkre is. Ennek majd az lesz az első látható jele, amikor úgy szólítanak meg, keresnek meg minket, hogy „hallottuk, hogy Gödön…”

pesnek lennie a nálunk végzett szakembernek. Magával ragadó volt a lelkesedésük, és elkötelezettségük a közös gondolkodás során. A munka folyamán sok elképzelésünket visszaigazolták, más pontokon pedig új szempontokat jelenítettek meg. TP: Az első lépcsőfokon állva elmondhatjuk, hogy egy lépcsőfokkal közelebb kerültünk a célunkhoz. Ez jobb érzés, mint a lépcső előtt álldogálni, de azt is remélem, hogy a lépcső tetején még szebb lesz a kilátás. Mi a DACUM-ból a legfontosabb történés / gondolat számodra? DFR: A hatalmas, részletező, strukturált ötlethalmaz. A résztvevők fáradhatatlan lelkesedése. GL: Több is van: először is az, hogy a facilitátor társammal, s a résztvevőkkel együtt sikerült egy olyan alapot létrehoznunk, amely remélhetőleg segíti majd a fejlesztés következő lépcsőjében közreműködők munkáját. Másrészt az is fontos tapasztalat számomra, hogy a kampány helyett, a hosszú távú együttműködés, kapcsolattartás eredményezheti azt, hogy ténylegesen be tudjunk vonni a szakmai szférából együttműködő partnereket. ST: Két dolgot emelnék ki. Egyrészt a résztvevők nagyon fontosnak tartották, hogy a végzett szakemberek képesek legyenek az együttműködésre, tudjanak csapatban dolgozni, és együtt tudjanak működni a folyamat többi szereplőjével. Másrészt kiemelték annak a fontosságát, hogy képesek legyenek a saját munkájukat hatékonyan szervezni, gyorsan és jól dolgozni. TP: Élveztem, hogy az iskolán kívül, nem iskolai szereplőkkel is együtt dolgozva gondolkodhattunk a szakképzésről, az oktatásról. Hogyan kapcsolódik szerinted a 2.0 „A társadalom megújítása”-hoz? DFR: Látszik, hogy az iskola jelenlegi rendszere nem alkalmas arra, hogy korszerű módon adjon tudást, és megfelelően motiválja, lelkesítse a tanulókat. Itt a lehetőség a jövő iskolájának megteremtésére. Olyan iskola életre hívására, ahova öröm járni a gyereknek, és ahol korszerű tudást kap. Ahol megtanulja reálisan látni és értékelni magát. GL: Meggyőződésem, hogy a hagyományos értelemben vett iskola a végnapjait éli. Büszke vagyok rá, hogy Gödön mi erre előremutatóan reagálunk, s nem elszenvedni akarjuk a változásokat, hanem arra törekszünk, hogy alakítói legyünk. Hiszem, hogy azok a Gödön tervezett

ST: Szeretnék olyan társadalomban élni, amely eléggé büszke és magabiztos ahhoz, hogy kritikus merjen lenni önmagával, nyitott a tanulásra és a változásra, és mindeközben önmaga tud maradni. Olyan társadalomban szeretnék élni, ahol mindenki ki tudja fejezni az örömeit és a nehézségeit, és ahol mindez meghallgatásra talál. Olyan társadalomban szeretnék élni, amely hajlandó megfizetni a változás árát. És hiszek abban, hogy a Göd 2.0 kialakulásának folyamata pontosan ilyen. Bár sok félelem van bennem, de még több lelkesedés. Remélem, hogy olyan intézmény születik, amelyben diák is, tanár is jobban otthon érzi magát. Korszerű és hatékony módszerekkel profi módon végezzük majd a tanítást. Azt pedig különösen remélem, hogy az új iskolában még hatékonyabban tudjuk majd segíteni diákjainkat, hogy megtalálják saját útjukat az életben. TP: Nehéz a kérdésre nagy szavak és üres közhelyek nélkül válaszolni. Az oktatásba fektetett munka és támogatás a jövő kulcsa, egy egészséges társadalomban ez kiemelten fontos. Azt nyilván most még nem lehet megmondani, hogy a gödi változások mit tudnak adni a mai magyar társadalomnak, de ahogy az egyik értekezletünkön elhangzott: „A légvárakból nem szabad sajnálni a téglát.” Mikor lennél elégedett a tananyagfejlesztéssel? DFR: Ha valóban látszanak a tananyagfejlesztésben az új impulzusok. Ha nem úgy történne a fejlesztés, hogy a meglévőt toldozgatná a tananyagíró, hanem egészen más rendszer jönne létre. Ha a tananyag a valódi, piacképes szakmai tudást célozná meg, amelyet gyakorlatra épülő projektekben lehetne megvalósítani. És persze, nagyon sok múlik a „KIRÁLY-DACUM”-on, hogy a szakmaiságot is átszövő, emberséget és nevelést érintő kérdésekről hogy vélekednek a folyamathoz kapcsolódó külső és belső szakemberek. GL: Az én várakozásom középpontjában nem elsősorban a tananyagfejlesztés, hanem „hogyan tanítom?” a tervezett projektmódszer áll. Szerintem ez inkább lehet kulcsa a Göd 2.0-nak. Ebből kiindulva akkor lennék elégedett, ha néhány év múlva a Gödi Jelenlét diákjai, tanárai a napi működésükben, a közös alkotás örömét megélve dolgoznának közös és egyéni céljaikon. ST: A tananyagfejlesztés csak az első lépése annak, hogy olyan modern iskolánk legyen, amiről álmodunk. Remélem a tananyagfejlesztés jó alap lesz ahhoz, hogy valóban tanulóközpontú iskolánk legyen. TP: Most bizakodó vagyok. Ha elkészül, örülni fogok. Ha beépül a mindennapi munkánkba, elégedett leszek. BESZE ERIKA

PIARISTÁK

17


ÉT M E K KECS

NEGYEDÉVSZÁZADOS HAGYOMÁNY

ALAPÍTVA:

1714 (1993) WWW.KECSKEMET.PIAR.HU

Különleges egybeesés, hogy két külföldi testvériskolánkkal is szép évfordulót ünneplünk az idén. Mind a salzburgi Jézus Szíve Misszionáriusainak Magángimnáziumával, mind a rheinbachi Vinzenz Pallotti Kolleg-gel (illetve jogutódjával, az Érseki Szent József Gimnáziummal), 1994-ben történt meg a kapcsolatfelvétel, és a következő évben már kecskeméti piarista diákok utaztak Ausztriába és Németországba, illetve fogadták vendégeiket Magyarországon.

A mai fiatalok talán már nem is értik, mekkora dolog volt akkoriban egy középiskolás fiú számára a nyugati utazás, a síelés, a németet anyanyelvként beszélőkkel való találkozás. És mi vonzotta hozzánk vendégeinket? Talán a vasfüggöny lebontását követő évek ostblock-romantikája? Vagy rácsodálkozás arra, milyen kincsek vannak Európa „másik” felében? Egy biztos, a magyar nyelv elsajátítása nem szerepelt a terveik között. Viszont az intenzív találkozás egy másik kultúrával, amit az ember turistaként soha, csak egy családba és iskolai közösségbe bekerülve tapasztal meg, számukra is egyértelművé tette, hogy nem egyoldalú, hanem kölcsönös gazdagodásról van szó. A rövid futamidejű pályázati projektek korában furcsának tűnhet a negyedévszázados hagyomány. Mi tesz fenntarthatóvá egy ilyen kapcsolatot? Elsősorban emberek, akik határozottan az ügy mellé állnak, hiszen személyesen megtapasztalták, milyen mértékben átalakíthatják az embert a személyes találkozások. Másodsorban az intézmények, amelyek fontosnak tartják, hogy a küldetésnyilatkozatukban szereplő interkulturális tanulás ne maradjon holt betű, és áldozatvállalásra is készek ezért. Felsorolni is nehéz, hányféle együttműködést valósítottunk meg az évek során. Az évente zajló diákcsere-akciókon túl voltak kóruskirándulások, tanári látogatások, adományozó akciók (iskolabútor, sífelszerelés), zarándoklatok. Salzburgi testvériskolánk minden évben lehetővé teszi néhány tanulónak, hogy vendégdiákként egy egész évet töltsön az osztrák iskolában. Annak, hogy mi mindent tudunk tanulni egymástól, ékes példája a kecskeméti diákok immár hagyományos petőfi18

PIARISTÁK

szállási zarándoklata, amelynek ötletét a salzburgi iskolai zarándoklaton részt vevő magyarok hozták magukkal. Érdekes párhuzam, hogy mindhárom iskola szinte egyidőben kezdte bevezetni a koedukációt, és mindhárom helyen az utóbbi években történt az első világi igazgató kinevezése is. Mi várható a jövőben? Az angol nyelv térnyerése miatt a diákok fele már most angolul kommunikál a cserediákjával, ez a tendencia valószínűleg folytatódni fog és szélesebb bázisra helyezheti a testvérkapcsolatokat. Talán egy kicsit el fogunk távolodni a konzumturizmus mentalitásától, és egymás kultúrájának mélyebb megismerése lesz a központi téma. Abban ugyanis alig változott a világ, hogy egymásról csak a médiában megjelenő felületes és leegyszerűsített információk alapján alkotunk képet, ezt a személyes találkozások és közös projektek tudják árnyalni. A legutóbbi diákcsere-akciók is ebbe az irányba mutattak: az összehasonlító projekteken és a kulturális tanuláson volt a hangsúly. Végezetül álljon itt Ipacs-Szabó Noémi (2020b) márciusi beszámolójának egy részlete: „A nyelvi akadályokat szerintem sikerült gyorsan legyőznünk, bár nem biztos, hogy nyelvtanilag mindig helyesen beszéltünk, de megértettük magunkat. Sok tudással, ismerettel, élménnyel lettünk gazdagabbak. Mindenki számára nagyon hasznos hét volt. Még a zord időjárás, ami gyakran a -20°C közelében járt, sem tudta elrontani jókedvünket. Láttunk világot, betekintést nyerhettünk más országok, nemzetek életstílusába, életmódjába, gondolkodásába. Ilyen kalandokra mindenkinek szüksége van!” TALMÁCSI JÓZSEF


PIARISTA ISKOLA KECSKEMÉT ÚJ UTAKON: DIGITÁLIS PEDAGÓGIA „Digitális környezet fejlesztése a Piarista Rend négy intézményében” címmel indult el az EFOP-3.2.3-17-2017-00020 számú uniós projekt a magyar rendtartományban. A program célja a digitális pedagógia terjesztése intézményeinkben, az ehhez szükséges tudás megszerzése vagy létrehozása. Mindez hálózatban, tudásmegosztással, pilot-projekt jelleggel. A digitalizáció jelentőségét aligha vette még elég komolyan az iskolák világa. Ez már csak azért is van így, mert az utóbbi néhány évtizedben, sőt pár évben is olyan jelentős változások mentek végbe, amelyeket az oktatási rendszer struktúrája jelen állapotában nem tud követni. Kötöttek a tantervek, az infrastruktúra, a pedagógusképzés rendszere és tartalma többek közt. Már szinte közhelyszerű, hogy a digitalizáció okozta változás jelentősége ahhoz mérhető, amit a könyvnyomtatás megjelenése jelentett. Gondoljunk bele: egy főképp szóbeli vagy gyakorlati ismeretátadásból áttérni a nyomtatott szövegekből is megszerezhető tudásra hatalmas változás. Sok szempontból ugyanolyan félelmeket okozhat, mint a mostani: mi lesz, ha a diák ahelyett, hogy megtanulna valamit, kiolvassa azt a könyvből. Vagy vajon lesz-e szükség tanárra, ha a könyvben is ott lehet minden információ. Lehet azonban akár utópisztikus képünk a tanulás átalakulásáról, vagy félhetünk a változásoktól, úgy tűnik, mint ahogy a könyvnyomtatással se jött el az iskola vége, a digitalizációval se fog. Megmarad például a pedagógus kulcsszerepe a tanulás folyamatában. A pedagógus és a (digitalizált) világ kapcsolata, a tudáshoz és a diákokhoz való viszonya, személyisége, mint minta, döntően befolyásolja a diákok tanuláshoz, tudáshoz való viszonyát.

Ennek megfelelően nem is az a kérdés, hogy milyen eszközöket használunk a tanulásban, tudás átadásban, hanem hogy ettől függetlenül milyen pedagógiát vallunk és gyakorlunk. Az alapvető pedagógiai döntéseink szerint találhatjuk meg azokat a digitális eszközöket, amelyek a célok elérését segítik. Ezek egyes esetekben a hagyományos eszközök digitális változatai, mint például egy e-könyv olvasó. Máskor a módszerek lényegi változást hoznak a tanulásba: ilyen például, ha egy szöveget akár a világ különböző pontjairól közösen hozunk létre, szerkesztünk együtt valós időben. A digitális pedagógia talán leginkább a médiahasználat, az együttműködés és a differenciálás területén ad új dimenziókat. A digitális pedagógia, az iskolai oktatás fontos kérdései: Mik ma a szövegek, amelyekkel egy iskolában foglalkozni kell – ezek kibővülnek, átalakulnak: ide tartoznak többek közt a fórumok, internetes videók, de akár a közösségi média szövegfajtái is. Ezek a szövegek hogyan, akár milyen formában kerülnek be a tanulás folyamataiba: papír alapon, különböző digitális eszközök útján, de élő szóban is. A választott pedagógiákat miben tudja segíteni, vagy akár formálni a nap, mint nap megújuló digitális eszköztár? Hogyan alakítja át az iskola szociális szerkezetét a digitalizáció – a differenciálás lehetőségei, az önálló ismeretszerzés, a tudáshoz való hozzáférés sokféle új lehetősége; az együttműködési modellek hogyan alakítják át a pedagógus-diák együttműködési módjait, például az osztályok, tanítási idő szerkezetét? Végül pedig mindez hogyan van hatással a diákok személyiségfejlődésére, mik ezen a téren az új feladataink? Március 26-án indult Kecskeméten az a multiplikátor képzés, amelyen minden iskolából vesznek részt kollégák, és ahol közösen keresünk válaszokat ezekre a kérdésekre. MIKULÁS DOMONKOS IGAZGATÓ

PIARISTÁK

19


R RÓVÁ A Y G A ÁR ONM MOS HÉDERV

ALAPÍTVA:

DIÁKÉLET A PIÁRBAN

1739 (1994) WWW.PIARISTAMOVAR.HU

Az iskola Diákbizottsága az elmúlt öt évben nagy utat járt be. Egy szervezetből közösségé váltunk, ahol a főszerepet a diákok „játsszák”. Ehhez kölcsönös elfogadás, bizalom, sok-sok türelem és elkötelezettség kellett. Megtanultuk, hogy ha nem mi alakítjuk az iskola diákéletét, akkor nincs jogunk panaszkodni ennek hiánya miatt, hogy egy ötlet kevés, a megvalósításhoz rengeteg idő, energia, kitartás és felelősség kell.

Nagy eredménynek tartom, hogy az IDB elnöke részt vehet tantestületi értekezleteken. Véleményünket meghallgatják tanáraink, az osztályfőnökök együttműködnek az osztály diák képviselőivel. Azt gondolom, az IDB aktívan bekapcsolódik az iskola életébe. Programjaink elismertek diáktársaink körében, de még van hova fejlődnünk. A legjobb, hogy az IDB gyűléseken együtt gondolkodunk mi gimnazisták és a felső tagozat. Néhány ülésünkre meghívtuk az alsó-tagozat képviselőit is. Az egyik legkedveltebb programunk a negyedik éve megrendezésre kerülő jótékonysági koncert, mely az idei évben egészen különleges volt. Hogy miért? Arról Jutka néni írt. ÖRDÖG RITA IDB ELNÖK

PIARISTA KÓRUSTALÁLKOZÓ

2018. április 6-7-én négy piarista gimnázium, a budapesti, nagykanizsai, mosonmagyaróvári és a szegedi iskolák kórusai találkoztak Mosonmagyaróváron. A mosonmagyaróvári diákok nagy izgalommal készültek az eseményre, néhányuk családja befogadott egy-két budapesti diákot két éjszakára is. Pénteken a kórustalálkozó programja

kapcsolódott az iskolai jótékonysági hangversenyéhez. Az iskolai diákbizottság körültekintően fogadta a vendégeket. Figyeltek a résztvevők és a vendégek tájékoztatására, kényelmére, kísérték a vendégcsoportokat. A diákbizottság vezetői Ördög Rita és Varga Zoltán tizenkettedikes tanulók szellemes, változatos konferálással vezették be az egyéni énekes, hangszeres, ill. a kórusprodukciókat. A nagykanizsai Mathia Károly Vegyeskar és a Piccolo Kamarakórus Ráczné Bella Cecília vezényletével énekelt. A budapestiek is két kórussal érkeztek: a budapesti Piarista Gimnázium 7-8.-os Énekkara, és a budapesti Piarista Gimnázium Vörösmarty Diákkórusa szerepelt Melegh Béla vezetésével. A szegedi Dugonics András Piarista Gimnázium kamaraegyüttese, a Fábri Géza vezette Népzenei Kamaraműhely moldvai egyházi és világi népzenei feldolgozásokat adott elő. Vacsora után a szegediek remek moldvai táncházat tartottak, tornatermünk teljesen megtelt a körtáncot lejtőkkel. Pihenésképpen a mosonmagyaróvári Molnár Ancsa énekléssel, a budapesti Csanády Vince pedig basszusgitár játékával szórakoztatta a hálás közönséget. Másnap délelőtt kisétált a mintegy százhatvan diák és tanár a Kisitatóra a Mosoni-Dunához. Az időjárás kegyes volt hoz-

20

PIARISTÁK


PIARISTA ISKOLA HÉDERVÁR zánk, így nem jelentett nagy gondot, hogy sárkányhajózás közben néhol kissé vizesek lettünk! Az ebéd utáni próbákat követően a mosoni Szent Gotthárd templomban előadtuk Schütz A Megváltó hét szava a keresztfán című oratóriumát, majd a Vereb Zsolt atya által celebrált szentmisén a budapesti és a kanizsai énekesek szolgálatát élvezve ünnepeltük az irgalmasság vasárnapját. KERESZTÉNYNÉ BARTH JUDIT KARVEZETŐ

„Az idei kórustalálkozó nagyon meghatározó élmény volt az életemben. Olyan emberekkel ismerkedtem meg, akikkel, ha más iskolába járnék, talán soha nem találkoznék. Az egész tény, hogy ennyi piaristás, éneklő diák van az országban, annyira felüdített, hogy azóta is azt emlegetem. A kórustalálkozóból csak egy dolog nem tetszett, és az a búcsúzkodás volt. Ha nem lenne ez a mai modern technika, talán még tollat és papírt is fognék, hogy tartani tudjam az ott megismert emberekkel a kapcsolatot. Nagyon várom már most a jövő évi találkozót Nagykanizsán. „ GRAFLEITNER KRISZTINA 9.A

PIARISTA KIRÁNDULÁS BUDAPESTEN

Egy szép szerdai napon iskolánk felső tagozata kirándulni ment Budapestre. Személy szerint nagyon örültem ennek a kirándulásnak, mert szeretem Pestet. Kirándulásunk első állomása a Budai Vár volt, ahol a 400 éves piarista rend tiszteletére rendezett jubileumi kiállítást néztük meg. Nagyon izgalmas dolgokat tekinthettünk meg: például szó volt a rendalapítónkról Kalazanczi Szent Józsefről, természettudományról, piarista egyenruhákról, kódexről, cserkészetről. Láthattunk karikatúrákat, gimnáziumi tervrajzokat, igazgatói irodát és még sok más érdekességet. Ezen a kiránduláson láttam egy táblát, amire a következő volt írva: a piarista iskola hitre, tudásra, szép életre, jóra nevel. Én, mint piarista diák elgondolkodtam ezen, és arra jutottam, hogy ez valóban így van.

Vereb Zsolt atya vezetésével a Várból a Lánchíd felé vettük az irányt. A hídon megálltunk, és Zsolt atya beszélt nekünk Buda nevezetességeiről. Innen a Szent István Bazilikába mentünk, amiről megtudtam, hogy ez az ország 3. legnagyobb épülete. Emellett megtekinthettük a Szent jobbot, amely feltételezetten Szent István király természetes úton mumifikálódott jobb keze. Következő helyszínként a budapesti Piarista Gimnáziumba látogattunk, ahová csak fiúk járnak. Az iskolába a diákok kártyával léphetnek be, a termekből gyönyörű kilátás tárul elénk az Erzsébet-hídra és a Dunára. Nehéz ezeket így leírni, mert szerintem ezt egyszer mindenkinek látnia kell… Utolsó állomásunk a Váci utca volt, ahol szabadprogramra nyílt lehetőség. Szeretném megköszönni Zsolt atyának, hogy idejét ránk szánta és velünk volt ezen a szép és tartalmas napon. Köszönöm a felsős osztályfőnököknek, hogy ezt a napot megszervezték és a hédervári csapattal csodálatosabbnál csodálatosabb helyeken járhattunk. SOMODI KATA 8. OSZTÁLYOS TANULÓ

PIARISTÁK

21


IZSA N A K NAGY

KALANDOZÁSOK AZ ÉLMÉNYPEDAGÓGIÁBAN

ALAPÍTVA:

1765 (1992) WWW.NK-PIAR.HU

Idén februárban a nagykanizsai Piarista Iskola nevelőtestületével és diákjaival részt vehettem a Kalandok és Álmok Szakmai Műhely élménypedagógiai képzésén. A képzés célja nem csupán az élménypedagógiai foglalkozások vezetésének elsajátítása volt, hanem ennél jóval több.

Négyéves Peti fiamat az óvodából hazafelé próbálom utolérni a pocsolyák között szlalomozva. Valahányszor rászólók, hogy ne ugorjon mindig a vízbe, ezt a feleletet kapom: „Anya ez a legjobb játék, próbáld ki te is!” A gyerekek - és néha a felnőttek is szeretnek játszani. A gyerekkoromban nagyszüleimmel, szüleimmel, testvéreimmel, egykori tanítóimmal játszott játékok emlékei egy életre elkísérnek. Ezek az élmények, érzelmek az alapjai mai értékrendemnek. Ha a gyermeknek nemcsak a testét eddzük, és a szellemét okítjuk, hanem a lelkével is törődünk, akkor nem csupán neveljük, de növeljük is őt. Azt gondolom, hogy ehhez az elfogadó, oldott, játékos légkör a legalkalmasabb, ami a gyermek saját élményeire, aktivitására épül. „Játsszátok a gyerekekkel kedves játékaikat, s akkor együttműködnek veletek!”- javasolja a felnőtteknek Don Bosco, szalézi szerzetes nevelő, aki korán felismerte, hogy a kisgyermekek életformája a játék. Hiszem, hogy a mindennapi nevelő-oktató, fejlesztő munkámat élvezetesebbé, hatékonyabbá, eredményesebbé teszi a játék. Mi pedagógusok tapasztaljuk, hogy egy osztályban legalább két „csodabogárral”, érdekes gyermekkel van dolgunk. Legyen az a diák magatartási és beilleszkedési zavarokkal küzdő, hátrányos helyzetű vagy figyelemzavaros… és még sorolhatnám. Biztos, hogy új és új megoldási módokat, egyéni utakat kell keresnünk az ő számukra, így segítve fejlődésüket. Ehhez is remek ötleteket adott a háromnapos képzés. A tapasztalati tanulás hatékonyságának és módszereinek megismertetését sem a hagyományos módon szervezték meg az animátorok, hanem játékos helyzetgyakorlatokon keresztül mutatták be. Megtapasztalhattuk az újfajta pedagógus-szerep (támogató/kísérő) értékeit. Aktív részvételünk nélkül elképzelhetetlen lett volna- a foglalkozásvezető által létrehozott szituációkban- a különböző problémák, konfliktusok 22

PIARISTÁK

megoldása. Miután mindannyian kényelmesen bevackoltuk magunkat egy biztonságos helyre, érkezett a felszólítás: „Álljunk fel!” Nem volt ez másként a következő napokban sem, persze a választás szabadságát meghagyva számunkra. A székeket, az iskolapadot elfelejtve folyamatosan mozgásban voltunk. Ki gondolta volna, hogy a collstokkal nem csak mérni lehet, hanem különböző alakzatokat kirakni, vagy hidat építeni? Nem hittem, hogy úgy is le tudom rajzolni a társamat, hogy közben végig csak az ő arcát nézem! Bizony az is kiderült, hogy nem is olyan könnyű egy madzagon átjutni egymás kezét fogva… Úgy, ahogy a négyéves a pocsolyákban ugrálva „csak” játszott, közben fejlődött mozgáskoordinációja, egyensúlyérzéke, testi képességei, a térirányok ismerete, úgy mi is „csak” játszottunk ezen a képzésen, de közben fejlődtek szociális kompetenciáink, „érzékenyebbé” váltunk. Jó volt megtapasztalni az egymás iránti bizalmat, a mások véleményének elfogadását, az empátiát. A csoportommal való együttműködés, nyitottság, segítségkérés kulcsfogalmak voltak a helyzetek megoldásában.


PIARISTA ISKOLA NAGYKANIZSA Kiléptünk a komfortzónánkból, de ritkán kerültünk a pánik zónába. Sokat megtudhattam önmagamról is: Mennyire vagyok önálló? Mennyire tudom az érzelmeimet szabályozni? Hogyan viselem a sikert és a kudarcot? Merek-e felelősséget vállalni másokért? Elég kitartó vagyok-e? Mennyire vagyok szabálykövető? Számomra nagyon pozitív élmény volt, hogy a kihívások megoldását gimnazista diákjainkkal együtt vittük véghez. Fiatalos gondolkodásmódjuk, humoruk, lényeglátásuk magával ragadó volt. „Felső pacsi párommal” azóta is összecsapjuk a tenyerünket a „Laudetur” köszönés mellett. Igazán tartalmas képzést tudhatunk magunk mögött, melynek minden elemét be tudjuk építeni nevelő-oktató munkánkba. TAMÁSNÉ DEME BOGLÁRKA

„Ez a továbbképzés számomra a kommunikációt jelentette a diákokkal. Nagy örömmel fogadtam, hogy az egyes reflexiók során bátran és őszintén megnyíltak előttünk, tanárok előtt, meg merték fogalmazni véleményüket, érzéseiket egyaránt. Lehetőségünk nyílt jobban megismerni egymást, s a közös feladatok pozitív irányba formálták kapcsolatunkat. Sokszor kellett együtt gondolkodnunk, terveznünk, megoldást találnunk, ami fejlesztette együttműködő készségünket. Úgy gondolom, oktató-nevelő munkánk eredményességét lényegesen fokozná, ha nagyobb hangsúlyt fektetnénk a „közösre”. STÉGER GABRIELLA

„DÖK-ösként meglepetésként ért a hír, hogy részt kell vennünk egy tanároknak szóló továbbképzésen. Azt hittük, hogy szörnyen fogjuk magunkat érezni. Kezdetben csendben ültünk és csak megfigyeltük a dolgokat, de hamar feloldódtunk, mikor láttuk, hogy a tanárok is önfeledten játszanak. Jó volt látni a nevelőinket ilyen hangulatban és közegben. Meglepett bennünket, hogy ők is képesek gyerekként játszani és viselkedni. Nagyon jól éreztük magunkat és úgy gondoljuk, hogy sikerült szorosabb, kötetlenebb kapcsolatba kerülnünk velük. KOVÁCS KINCSŐ, VALLER TITANILLA 10.C

Élménypedagógiai továbbképzés - kötelező program szombaton is! Kevés ember van, aki erre örömujjongással reagál. Belső morgolódás, szkepticizmus jellemezte hozzáállásomat. Sajnos ez a hangulat nyomta rá bélyegét a kezdésre. A csoportvezetők azonban gondoskodtak róla, hogy ez gyorsan megváltozzon. Rögtön az elején közölték: játszani fogunk! És valóban: játszottunk! Rengeteget!! Folyamatosan!!! Két és fél napon át semmi mást nem csináltunk, mint játszottunk! No meg kielemeztük a játékokat: melyiket hogyan használhatjuk, de főleg azt, milyen élmény volt egy-egy szituáció megélése. Külön ajándék volt számomra, hogy kollégákkal játszottunk, nevettünk, bolondoztunk, dolgoztunk(!) együtt, ezáltal jobban megismerhettük egymást. Kevés alkalom nyílik ilyesmire, hiszen mi nem látjuk egymást munka közben. Nem hittem benne, de tényleg az lett: ÉLMÉNY! Köszönet érte a vezetőknek és a szervezőknek! GERENCSÉRNÉ ZSOHÁR LÍVIA

PIARISTÁK

23


ED G E Z S

SZEGEDI ÉLMÉNYEK

„LÓKAKA, LÓKAKA” – A KÖLTŐ SZERINT A VERSÍRÁS TANULHATÓ

ALAPÍTVA:

1720 (1991) WWW.SZEPI.HU

Március 22-én este egy rejtélyes alak érkezett a kollégiumba. Sokan laudeturral köszöntek neki, és amikor találkoztak vele a reggeli misén, már biztosak voltak abban, hogy egy távoli városból érkező szerzeteshez van szerencséjük. A másnap azonban felülírta a számításaikat. A titokzatos, szőke, göndör hajú férfiról kiderült, hogy Magyarország egyik legismertebb és legolvasottabb költője: Lackfi János.

Érkezése iránt olyan nagy volt az érdeklődés egyes osztályokban, hogy a dísztermet kétszer is csordultig megtöltötték a diákok: a harmadik órában Boldog Zoltán, míg az ötödikben Zsova Tamás tanár úr beszélgetett a költővel.Egy vidám, előadásaival a stand up comedy előadóinak ügyességét idéző kedélyes apukával ismerkedhettünk meg, aki egy feleség, hat gyermek és három unoka mellől kelt útra, hogy meghódítsa a költészetnek Csongrád megyét. Ez sikerült is neki, hiszen mind az anekdoták, mind a felolvasott versek élővé tették a közönség előtt az irodalmat. A franciául is kiválóan tudó Lackfiról kiderült, hogy édesanyja és édesapja is költők, sőt doktori címmel is rendelkezik, emellett tizenhét évig tanított egyetemen. Ennek ellenére megnyerő közvetlenséggel, mindenki számára érthetően beszélt a versírásról és középiskolai éveiről. „Kicsit olyan voltam magyarórákon, mint egy duzzogó szerelmes, és néha megsértődtem, ha a tanár nem engem szólított fel” – tudhattuk meg egyik anekdotájából. „A halott költő a jó költő, mert nyugodtan el lehet mondani, hogy mit gondol” – válaszolta az életrajzhoz való viszonyát firtató kérdésre Lackfi játékosan, de mégis megpróbálkozott a feladattal, hogy néhány fontos momentumot kiemeljen az életéből. Egyik ezek közül, hogy nagycsaládos apukaként rendkívül fontosnak tartja a gyermeki látásmódot műveiben is, amelynek segítségével egy fára akadt nejlonzacskóban is megláthatjuk a szépséget. De ugyanilyen fontosnak tartja, hogy a kreatív írás híve, és ezzel együtt nem szereti, ha túlmisztifikálják az ihlet fogalmát, mert az minden normális szakmához és mindennapi tevékenységhez kell. A vers- és prózaírásnak a jelentős része véleménye szerint megtanulható, és fontos a hozzá a szorgalom. Krúdy Gyula például sohasem ment el otthonról addig, amíg meg nem írt 17 oldalt, tudhattuk meg Lackfi Jánostól. A Facebook meglátása szerint leginkább abban segít a költőnek, hogy „jobban viszik a könyveit”, bármen�nyire is kiábrándító is ez a hozzáállás. Az írói allűrökre és a gyakran tankönyvek sugallta költőképre kitérve megjegyezte, hogy ő már nyolc éve nem iszik semmit, mert 24

PIARISTÁK

sajnos ismeri az italnak és önmagának a nem túl előnyös kölcsönhatását, de sajnálattal állapította meg: „így is nagy a fekve hányó költők klubja”. Ellenpontként említette Baudelaire A mesterséges mennyországok című művét, amelynek szerinte az lehet az egyik tanulsága, hogy aki jó író, az tudatmódosítók nélkül is az. Ezt bizonyította is Lackfi János A vesztesi dal című versének felolvasásával, amely a Nemzeti dal iskolai szituációba helyezett átirata. Lackfi azt is megosztotta a közönséggel, hogyan volt jelen a költészet születésénél egy 2004-es francia útja során. Egy családi kirándulás alkalmával a költő gyerekei körbeültek, és másfél éves gyermeke ritmikusan ismételni kezdte a lókaka szót, majd ebbe az állandó szekvenciába a többi gyermek újabb szavakat skandált. Ez a „furcsa varázslás, igézés” teremtette meg a költészetet, és ráirányította a figyelmet, hogy a szavak néha többet jelentenek, mint amit kinézünk belőlük. A beszélgetés végén a közönségnek is lehetősége volt kérdezni. Egyesek arra voltak kíváncsiak, mennyi a keresete a költőnek. Ezt Lackfi konkrétan nem árulta el, de érzékeltette, hogy jól megél belőle. Mások arra voltak kíváncsiak, mit olvas, és hogyan viszonyul a slam poetryhez. Utóbbi felé nagy nyitottsággal fordul Lackfi, kedvelt kortárs írói közül pedig Orhan


PIARISTA ISKOLA SZEGED

Pamukot és Gerlóczy Mártont említette. A hivatalos rész után sokan dedikáltatták a költővel szöveggyűjteményüket, de még ennél is többen fényképezkedtek vendégünkkel, aki a program lezárta után felöltötte futballmezét, és megmutatta, hogy nem csak a verslábakkal bánik kiválóan, és nem csak néhány költői érzékenységű diák szívébe tud bombagólt lőni. KORTÁRS

A jubileumi alkalmat különböző előadókkal és egy meglepetéskoncerttel tettük emlékezetessé. Visszahívtunk olyan gitárosokat, akik valaha nálunk játszottak zeneiskolásként, de immár közép- vagy felsőfokon folytatják tanulmányaikat zenészként. Az egyik díszvendég a Pavlovits Dávid által vezetett Szegedi Guitar Orchestra volt. Színvonalas és érdekes hangszerelésű darabjaikat olykor különleges effektek kísérték, melyekre a közönség halk felszisszenéssel reagált – elismerésképpen. A koncert zárását valóságos hangorkán uralta, amely mégis szelídséget sugárzott.A Guitar Orchestra tagjai között fedezhettük fel olyan tanárokat is, akik egyúttal a találkozóra érkeztek növendékeikkel, vagyis a tanári feladataik mellett egyben koncertező művészekké váltak. Ez nem kis inspirációt jelent a jövő gitáros növendékeinek. A szombati nap zárásaként megtörtént a díjak átadása, ahol miden résztvevő gitáros a zsűri által kiosztott dicséretben, kiemelt dicséretben és nívó minősítésben részesült. A résztvevő iskolák számára jubileumi ajándékunk a Szabó Géza szegedi ötvös által tervezett emlékérem volt.

TÖBB ZENÉSZ, MINT KOTTATARTÓ

Idén intézményünk a jubileumi, X. Tavaszi Gitártalálkozót március 10-11-én rendezte meg. Március 9-én pénteken minden lehetséges energiánk készen állt a nyitásra. Dísztermet rendeztünk be mérnöki pontossággal, lakberendezőnek is ínyére váló átgondolással, valamint előkészítettük a regisztrációt az aulában, így minden helyszín készen állt arra, hogy fogadjuk az eddigi legnépesebb gitáros sereget. Huszonegy művészeti iskolából érkeztek hozzánk, többek között Pécsről, Budapestről, Békéscsabáról és a vajdasági Zentáról. Eljött hát a szombat. Jusztinné Nedelkovics Aliz igazgatónő nyitóbeszéde után kisorsoltuk a malaclopó téli sapkából a kezdő iskolát.

A maratoni távlatban mért szombati gitárparádé után vasárnap elérkezett a zenekarozás napja, amely teljesen más hangulatban telt. Gyorsan kialakítottuk a gyakorló termet, ahol a pécsi, kozármislenyi, budapesti és szegedi piáros gitárosok tanáraikkal együtt közösen gyakorolták be a délutáni koncert műsorát. A közös próba során szükségünk volt minden kreativitásunkra, mert olyan népes csapat gyűlt össze, hogy kevésnek bizonyult a kottatartó állvány. Közösen szólaltattunk meg reneszánsz táncokat, csörgő ritmushangszerek kíséretében, majd Haydn tánca következett. Ezután fénysebességgel átugrottunk a Csillagok háborújába, azon belül is Mos Eisley városába, és megszólaltattuk a híres swinget, a Cantina Band témáját. Intézményünk vonónyalábjait kioldottuk, majd a gitártalálkozó végén rövid búcsúzást követően engedélyt adtunk a felszállásához a kozármislenyi, pécsi és budapesti szövetséges hajóknak, akik ezután fénysebességre kapcsoltak, és hazatértek a saját birodalmukba… SZALKAI SÁNDOR

PIARISTÁK

25


PIAEURMIISÉVTTAIZED

JUBIL

21 0 2 1 1 0 2

„LELKÉBEN ÉL A PIÁR… VÁCOTT”

ALAPÍTVA:

1714 (1990) WWW.VPG.SULINET.HU

Jelenleg olyan írásokat válogattunk össze - elsősorban diákjaink tollából -, amelyek szorosan kapcsolódnak a színvonalas nevelői és lelkipásztori munkához, az evangélium hirdetéséhez és az egyházhoz való tartozás érzéséhez a kalazanciusi identitáselemek tekintetében. bertől minden nagyszünetben elimádkoznak az aulában összegyűlő diákok és tanárok. Ez egy három Üdvözlégy köré épített különleges Mária-ima, amit délidőben szokás elmondani. A piaristák mindig is különleges tisztelettel fordultak Jézus anyja felé, érdemes ezt valahogy megőrizni. Hétfőnként tanárok nélkül is elmondjuk az imát, énekünktől zeng a suli. HUJBERT MENYHÉRT 11.A

ISKOLA UTÁN, EGYÜTT AZ ISKOLÁBAN

LELKIGYAKORLATOK

Az iskola lelki életének fontos eleme a lelkigyakorlatok rendszere. Minden osztály éves rendjében szerepel egy háromnapos őszi vagy tavaszi lelkigyakorlat. Ezek remek közösség- és önfejlesztő alkalmak, amelyek során egymáson keresztül kerülhetünk közelebb Istenhez. Minden lelkigyakorlatnak megvan a témája, ami kapcsolatban van velünk, diákokkal. A családias légkör, a közös esték az osztálytársakkal, a komolyabb lelki beszélgetések segítenek kizökkenni a hétköznapi rohanásból. Erre szükségünk is van! Remek, hogy az iskola öregdiákjai is bekapcsolódnak csoportvezetőként a programba: amellett, hogy megismerkedünk egymással, számtalan tapasztalatát is meg tudja osztani velünk, fiatalabbakkal. Előfordult már, hogy az osztályok egy-egy nagyobb vallási esemény időpontjában és helyszínén tartottak lelkigyakorlatot, például Csíksomlyón. Nem gondoltam volna, hogy a lelkigyakorlat alatt az osztályomból több emberrel is igazi, mély lelki kapcsolatot tudok kialakítani. TÁBI MARTIN 11.C

ANGELUS - ÚRANGYALA IMÁDSÁG

Az iskolában - azt hiszem, sok - lehetőség van megélni a hitet, és nemcsak a gyakorlatban, a cselekedeteinkkel, szavainkkal, hanem tényleges imáinkkal is. Erre jó lehetőség az Úrangyala (Angelus) imádság, amit decem26

PIARISTÁK

Idén nálunk, Vácon is elindult a Kalazancius-mozgalom, aminek célja, hogy a diákok és az iskola között egy másfajta kapcsolatot is biztosítson a tanuláson, tankönyveken, tanításon kívül, és új kapcsolatok, barátságok is létrejöhessenek. Jelenleg két kiscsoport működik nálunk: egy a nyolcadikosoknak, egy a kilencedikeseknek, van egy vegyes - és egy fiúcsoport. A csoportok szervezésével hat csoportvezető (Pál Sarolta, Gável Klára, Hujbert Menyhért, Kiss Róbert és Tábi Martin), valamint Vass Bálint és Palkó Balázs tanár úr foglalkozik. Minden kiscsoportos alkalomra jó beszélgetésekkel, mókás és vidám játékokkal, meghitt imával készülünk, hogy a lehető legjobb légkört, hangulatot biztosítsuk. Voltak már egyéb programok is: kirándulások, közös főzés, játékdélután. A szépen lassan kovácsolódó kiscsoportjainknak még nincsen végleges elnevezése – nem akarjuk átvenni más iskola elnevezéseit. Tervünk, hogy együtt találjunk ki (a kiscsoportunk és a vezetők) egy ötletes, találó nevet a Kalazancius-mozgalom első váci magjainak. PÁL SAROLTA 9.C


PIARISTA ISKOLA VÁC

RORÁTE AZ ADVENTBEN

A kollégiumban az évek alatt már szokássá vált a roráte miséken való részvétel. Ebben hatalmas segítség az ébresztőóra és a reggeli kávé. Iskolánk templomát – az elmúlt adventben is – előszeretettel látogattuk hajnalonta. Míg a misén a lelkünket és elménket, az ebédlőben tálalt agapén a gyomrunkat töltöttük meg. Ez a négy hét számomra az év legkedvesebb időszaka. TÁBI DÁVID 9.C

A SZENT ÉS A PROFÁN - HÉTKÖZNAPOKON

A szent és a profán egymás mellett él valamennyiünk életében. Összetartoznak, kölcsönösen hatnak egymásra. A szent nemesíti a profánt, a profán gyakorlatba hívja a szentet. Legutóbb farsangkor egy vidám karnevált tartottunk, jelmezes műsort készítettek az osztályok. Utána fergeteges Piár Parti kezdődött, órákon át zene, tánc, buli. Alkohol, cigaretta és drogok nélkül is tud szórakozni a fiatalság! Az estét pedig szentségimádással zártuk. Farsang, buli, tánc, jókedv, és mindezt Krisztussal együtt, a diákokkal közösen. Nem óriási? KALÁSZ ÁKOS IGAZGATÓ

PIÁR PARTI

A Piár Parti egy olyan program, ahol az iskola diákjai (nyolcadik osztálytól kezdve) táncolhatnak egy nagyot, majd részt vehetnek az ezt követő esti szentségimádáson. Ezt a krakkói Piarista Ifjúsági Találkozón tanultuk a lengyelektől. A hazaindulásunk előtti estén volt az úgynevezett Christian Party. A házigazda lengyelek közül néhányan a színpadon mutattak nekünk egyszerű táncokat, mi pedig velük

szemben a „küzdőtéren” tükörképként próbáltuk leutánozni a mozdulatsort. Végül páros és körtáncokat jártunk, majd átmentünk a tornacsarnokba, ahol egy dicsőítéses, szentségi áldással végződő csodálatos szentségimádáson vettünk részt. Mindannyiunknak hatalmas élmény volt ez az este. Vácra érkezve azonnal megfogalmaztuk a Christian Party „váciasítását”. Parti és szentségimádás. Éles kontraszt, nem igaz? Valahol ebben rejlik az ereje a mi Piár Partinknak is. Amikor felmegyek a színpadra felkonferálni a következő táncot, és szembenézek több mint száz, csillogó szemű diáktársammal, olyan érzés fog el, mintha egy koncerten lennék. Ezt érzem akkor is, amikor mindenki a színpadon táncolókat utánozva próbál egyként mozogni a tánctéren. Csak táncolunk és mosolygunk, még a gátlásosabbakat is lelkesíti a tömeg. Ha a partizásra gondolunk, sokunknak elsőként az alkohol jut eszébe. A Piár Partin ennek az ellenkezőjét próbáljuk megmutatni. A bulizás nem egyenlő az ivással. Ahhoz, hogy a velünk egykorúakkal felszabadultan, jókedvben és buli hangulatban érezhessük magunkat, nem kell illuminált állapotban lennünk. Számomra ez az, ami leginkább emeli a táncolós rész értéket, mert az élmény, amit nyújt, az „tiszta”. A tánc után gyorsan átrendezzük a termet, „becuccolnak” a zenészek, körbetesszük a székeket, majd behozzák középre az Oltáriszentséget. Kezdődik a szentségimádás. Annak, hogy alig van átmenet a buli és az ima közt, az a mondandója, hogy ne féljük beengedni Istent életünk minden szegmensébe, a tánc alatt Jézus is ropja a szívünkben a táncot. A mi Piár Partink célja, hogy a diákok saját döntésükből vegyenek részt a már előre ismert programon, tudatosan mondjanak igent a józan mulatságra, majd Isten közelségére. Remélem, egyre többen jönnek majd el a következő Piár Partira, és lesznek majd olyanok is, akik továbbviszik ezt a hagyományteremtő szándékot. Köszönjünk lengyel és észak-dunás barátainknak az ihletet, az iskolának a támogatást, a jó Istennek az erőt, amit a szervezőknek ad, és a Szentléleknek, aki hangulatfelelősként működik a Piár Partikon. PINTÉR HUBA 11.A

PIARISTÁK

27


KOSSUTH LAJOS KÖZÉPISKOLAI PIARISTA KOLLÉGIUM

JAL A R SÁTO HELY ÚJ

AZ Y GENERÁCIÓ ÉLETE A ALAPÍTVA: PIARISTA KOLLÉGIUMBAN 1945 (1992)

INTERJÚ MOLNÁR MÁRK GERGELLYEL

WWW.PIARISTA-KOLL.SULINET.HU

Hogyan kerültél kapcsolatba a Piarista Kollégiummal? Miért ezt választottad? Egy bodrogközi szegény kis faluból jöttem, Nagyrozvágyról. Középiskolának a sátoraljaújhelyi „Katolikus Kerit” választottam. Szerettem volna kollégista lenni, hogy ne kelljen minden nap annyit utazni. Halottam a Piarista Kollégiumról, több ismerősöm is ajánlotta. Milyen volt az első benyomásod? Az első benyomás kellemes csalódás volt. Az elején féltem az ismeretlen környezettől. Azt hittem, hogy a kollégiumi élet nem jó, viszont mikor megismertem a társaságot, ami elég rövid időn belül megtörtént, akkor megváltozott a véleményem. Nem lennék „bejárós”, nagyon jó a kollégiumi társaság, sok-sok barátot és ismerőst szereztem itt. Hogyan jöttél ki a nevelőkkel kezdetben, és most milyen a kapcsolatotok? Az elején nem volt túl gördülékeny a nevelőkkel a kapcsolatom. Az idő múlásával és a nevelők kitartó munkájával mára ez teljesen megváltozott, ez köszönhető a kollégium családias hangulatának és a különféle közösségi programoknak , mint pl. a szalonnasütések, bográcsozások, kirándulások és a lelki gyakorlatok. Mik a kedvenc hobbijaid? A grafikai tevékenység és a fotózás. Hogyan jött az ez irányú érdeklődés? Eleinte a grafika kezdett érdekelni, 12-13 éves lehettem, mikor először használtam az Adobe Photoshop képszerkesztő programot, ekkor még nagyon amatőr szinten ment. Szabadidőmben tanulgattam az Adobe programok használatát. Mára már jól ismerem az Illustratort, Premiere Pro-t, Affter Effect-et, Photoshopot, InDesign-t, a Corelt és sok más szerkesztő programot. Tizenegyedik osztályos koromban a Magyar Piarista Közhasznú Alapítvány Biofil ösztöndíjában részesültem, amelyből megvettem első fényképezőgépemet, így kezdtem el a fotózást. Az első felkérésem fotózásra egy rendezvény volt a piarista kollégiumban. Ekkor már címkéket terveztem üvegekre, logókat készítettem. Beneveztem egy angol grafikai újság, a Photoshop Creative pályázatára, ahol kétszer is sikerült szerepelnem egy első és negyedik helyezéssel. A saját osztályom tablóját is én készítettem. Egyre több felkérés érkezett: tablók, iskolaújság tervezése, promóciós 28

PIARISTÁK

videók forgatása, rendezvények fotózása.(Pl. Magyarok Világszövetsége, falunapok…) Hogyan segített mindebben a kollégium? Több alkalommal is elnyertem a Magyar Piarista Közhasznú Alapítvány Biofil ösztöndíját, aztán a Zempléni Piaristák az Ifjúságért Alapítvány az étkezésem költségeit is átvállalta, a közösségi munkámnak és a jó tanulmányi eredményemnek köszönhetően. Ezek mellet az életre való felkészítés, szakmai tapasztalat az, amit itt kaptam. Szeretnél-e tevékenységekkel komolyabban foglakozni? Mik a terveid? Igen, szeretnék. Az Eszterházy Károly Egyetemre készülök jelenleg grafika szakra, és a multimédia tanár képzés is érdekel… SZABÓ JÓZSEF


HELY J Ú A RALNJODA O T Á S TA

A SÁTORALJAÚJHELYI PIARISTA JELENLÉT

ALAPÍTVA:

2016

Negyedik éve munkálkodunk azon Sátoraljaújhelyen, hogy a kollégium és a templom mellett legyenek olyan kezdeményezéseink, amelyekkel a szegénységben élő gyermekeket, fiatalokat és családjaikat szólítjuk meg. Kezdeményezéseinkről, aktivitásaink bővüléséről folyamatosan hírt is adtunk. Mostanra elérkeztünk oda, hogy az egyes tevékenységeinket rendszerbe foglaljuk, és ennek nevet adjunk. Ez lett a Sátoraljaújhelyi Piarista Jelenlét. A szervezeti felépítésén még dolgoznunk kell, de az már látjuk, hogy ebben a keretben el tudjuk helyezni a kollégiumot, templomot, tanodát, önkéntes projektünket és a Csillogó Szemek nevű mentorálási programot is.

SZERETETTEL OSZTJUK MEG AZ OLVASÓKKAL KÜLDETÉSNYILATKOZATUNKAT: A Sátoraljaújhelyi Piarista Jelenlét a piarista család tagja, a Piarista Rend Magyar Tartományának része. Kalazanci Szent József nevelve evangelizáló, társadalmat megújító küldetésének élő jele Sátoraljaújhelyben. Küldetése, hogy a sokarcú szegénység világába zárt gyermekek és fiatalok helyzetére, velük és családjaikkal párbeszédben és kölcsönös együttműködésben válaszokat keressen, nekik fejlesztő közeget kínáljon, ezáltal segítséget nyújtson számukra az élet lehetőségeinek megragadására. Tevékenységeiben érzékenyen és éber figyelemmel van jelen a város és környezete valóságában, különösen a szegény gyermekek, fiatalok és családjaik világára. Az együttműködés többféle lehetőségét és mélységét kínálja azok számára, akiket megszólít Kalazancius karizmája. Munkatársaival együttműködő és tanuló közösséget alkot. Nyitott azok számára is, akik vallásos elköteleződésüket piarista stílusban akarják megélni a kapcsolódás sokféle lehetőségével: személyes vallásgyakorlás által, vagy egyházi közösséget és az önkéntes szolgálat lehetőségeit keresve. Így nézünk ki, ez az arcunk. Ehhez az alaphoz tudjuk igazítani összes itteni tevékenységünket. Most éppen a kollégium és a Tanoda stratégiai tervezésébe fogtunk bele ennek szellemében. És közben építkezünk is; ősszel már az új közösségi házunkból és tanodánkból fogunk jelentkezni. SZABÓ LÁSZLÓ SP

PIARISTÁK

29


PIAEURMIISÉVTTAIZED

JUBIL

21 2011-20

A SÍK SÁNDOR

PIARISTA EGYETEMI SZAKKOLLÉGIUM TÖRTÉNETE (III.RÉSZ)

ALAPÍTVA:

1992

WWW.SSPESZK.BLOGSPOT.HU

A kollégium történetét átfutó sorozatban a 25 év utolsó harmadához értünk. Ezen időszak kezdeteként lehet megemlíteni Szegheő atya Budapestre való költözésével kapcsolatban az igazgatói posztról való leköszönését.

KAPCSOLÓDÁS A SZEGEDI PIARISTA JELENLÉTBE

Szegheő atya távozásával az a helyzet állt elő, hogy nem volt kinevezett piarista szerzetes a kollégium vezetésében. Ezt a szegedi rendház közösségével való szorosabb kapcsolattartás váltotta fel, amely azóta is ebben a formában működik. Ez elsősorban a lelkipásztori feladatok terén teljesedik ki, de fontosak számunkra a rendházzal a közösségi és személyes jellegű kapcsolatok is. A Dugonics András Piarista Gimnáziummal is kölcsönösen keressük a kapcsolódási pontokat: gyakorlótanítás, filmklub tartása, közös foci…

RÉGI HAGYOMÁNYOK ÚJ TARTALOMMAL

A 2010-es években fontos tényező a kollégium működésében, hogy a kezdetekben tanárszakos egyetemistákkal indult hallgatói gárda az egyetemi folyamatokat követve jelentősen átalakult: a jelenlegi csapat negyedrésze készül tanári pályára, többségben vannak a kutatói, orvosi, mérnöki, informatikusi pályára készülő hallgatók. A kollégiumi programok tekintetében ez a már hagyományos kereteket nem befolyásolta, azonban a tartalmat igen. Hasznos segítség volt számunkra ebben a formálódásban, újragondolásban a „piarista emberkép” üzenetének felhasználása: azt szeretnénk, hogy a kollégium a teljes emberré válás tanulásának helye legyen. 30

PIARISTÁK

BEKAPCSOLÓDÁS A TARTOMÁNY MŰKÖDÉSÉBE

A hallgatói önkormányzat mindig is meghatározó része volt a kollégium működtetésében mind a tervezésben, mind a megvalósításban. Az utóbbi évek folyamatainak köszönhetően vezetői csapatban kezdtünk gondolkodni és működni. Az idei tanévben vezetőségünk tagjai részt vettek a rendtartomány pedagógiai napjain és a vezetői csapatok találkozóin is.

KÖZÖSSÉG, INSPIRÁCIÓ, OTTHON

Néhány évente ránézünk arra, hogy aktuálisan mit jelent a Sík Sándor Szakkollégium, mit kell nyújtson lakóinak. Legutóbb 2017-ben tettük ezt meg. Három súlypontot vázoltunk fel újra: közösség, ami megtart, fejlődésre inspirál és otthon, ami biztos hátteret nyújt. Ez volt az elmúlt 25 évben 205 végzett öregkollégistánk számára a Sík Sándor Kollégium. JUSZTIN ISTVÁN KOLLÉGIUMVEZETŐ


OLY R Á K NAGY

HIVATÁSOK ÉVE

A PIARISTA NŐVÉREK KONGREGÁCIÓJÁBAN

ALAPÍTVA:

1889

A Piarista Nővérek Kongregációjának tematikus éve a rendalapító, Boldog Celestina Donati tavalyi ünnepén kezdődött s idén márciusban ünnepélyes keretek között ért véget. Az idei esztendőben sorra kerülő XVIII. Egyetemes Káptalant megelőző időszakot arra igyekeztünk felhasználni kongregációnkban, hogy szerzetesi életünk alapjához, személyes meghívástörténetünkhöz visszatérjünk. Hogy a bennünket áldozatkész szeretettel vezető Istennel együtt ennek fényénél nézzünk a magunk szívének mélyére és a ránk bízottak szemébe. Mindezt azért, hogy komolyan számot vessünk azzal, hogy személyes hivatásunk, szerzetesi életünk és kongregációnk milyen aktuális feladatokkal néz szembe, milyen válaszokat tudunk adni a mai kihívásokra, és milyen megválaszolatlan kérdések gyűltek össze az eltelt időben. meghatározásában, terveink körvonalazásában, jövőképünk részletes kidolgozásában elengedhetetlen szerepe van annak, hogy újra világosan lássuk, hogyha elfogadjuk Isten meghívását, még ha nem is ez a legegyszerűbb, de ez a legjobb, amit választhatunk, ez a legszebb, ami velünk történhet. Istennel való kapcsolatunkra, imádságos életünkre, életünk imádságára igyekeztünk még jobban odafigyelni mindennapi életünkben és a tematikus év alkalmából szervezett programjaink során is. A Hivatások Éve 2017-ben Boldog Celestina Donati ünnepének előestéjén kezdődött, amikor kápolnánkban a legméltóságosabb Oltáriszentség körül gyűltek össze közösségünk tagjai: gyerekek és felnőttek, világi munkatársaink és mi, nővérek. Szükségünk van mindennapjainkban, munkánk közepette és ünnepeink alkalmával egyaránt, hogy közösségben legyünk Istennel. Ennek a szükségletünknek boldog megnyilvánulása, amikor Isten jelenvalósága felé fordulhatunk, s minden igyekezetünkkel azon vagyunk, hogy lássuk, halljuk, érezzük Őt, mert: “Hinni, érteni, felfogni, érezni Istent és forrón vágyakozni Utána, biztos módja annak, hogy lássuk és magunkénak tudhassuk Őt.” (Celestina anya)

Konkrét szerzetesi, nevelői, intézményeink működtetésével kapcsolatos feladataink meghatározása előtt elengedhetetlen Istentől kapott küldetésünkre tekinteni. Újra a szívünkbe emelni és merni hordozni szerte a világba, ahol járunk, dolgozunk, imádkozunk, élünk, hogy Isten hívott meg erre az életre, erre a feladatra. Jelenlegi feladataink

A Piarista Nővérek valamennyi közössége szerte a világon ezen az estén egybekapcsolódott az imádságban, hogy Kalazanci Szent József és Boldog Celestina anya közben járásába vetve bizalmunkat, hivatásunk megerősödését kérjük a Jóistentől ebben az előttünk álló esztendőben. Közösen kértük az Urat, hogy mindannyiunkban megújuljon a kezdeti lelkesedés, hogy a gyermekek szolgálata által örömmel tegyünk tanúságot Jézus követéséről. PIARISTÁK

31


Imádságunk középpontjában Mária figyelme, odaadása és tettrekészsége állt. Mária, aki meghallgatta Isten szavát, arra bátorít bennünket is, hogy nyíljunk meg Isten előtt, s vegyünk részt terveiben. Őrá tekintve Celestina anya is így bíztatja nővértársait egyik levelében: „nincs más igazi érték a földön, mint átölelni Isten akaratát, (...) s egész tudományunk abból áll, hogy mindig mindenben felismerjük azt. Legyetek szentek és legyetek az égi boldogság forrásai annak, aki annyira szeret benneteket.” Máriának olyan szíve van, hogy nem késik az Úr rendelkezésére állni. Az ő engedelmessége azt jelenti, hogy nem szűnik meg akarni, hanem akarata, szíve, lelke, egész lénye olyannyira egyesül a szeretett személlyel, Istennel, hogy akaratuk tökéletesen egybeesik. Mária igent mondva, szabadon ráhagyatkozott Teremtőjére, és ezzel belépett a megváltás történetébe. Isten bennünket is erre hív. Mária, aki minden cselekedetét, egész életét Isten Fiához igazította, József és Jézus egy családot alkottak. Azoknak adatik meg, hogy megértsék Isten országának titkait, akik egy asztalnál ülnek vele. Arra hív meg bennünket az Egyház, hogy szentmiséről szentmisére szívünkbe, lelkünkbe, emlékezetünkbe idézze, hogy nem csak azokkal élünk egy családban, akiknek hangját, mosolyát, haragos szavát oly jól ismerjük, vagy akinek reggelijéről, frissen vasalt ingéről mi gondoskodunk, hanem Krisztussal is. Isten akarata derűs c s al ádias s ágb an valósul meg, aminek első lépcsőfoka az, hogy együtt tudok lenni az Úrral úgy, hogy szeretek együtt lenni mindenkivel. Másnap szentmisében adtunk hálát a Jóistennek meg nem szűnő szere32

PIARISTÁK

tő kegyelméért, amellyel gondunkat viseli. Ez alkalomból Nm. és Ft. Schönberger Jenő püspök atya, Ft. Ilyés Csaba főesperes, Ft. Szilágyi János esperes, Ft. Borota Ottó és Ft. Simon Attila közösen mutatta be a legszentebb áldozatot barátainkkal és jótevőinkkel gazdagodott nagycsaládunk jelenlétében. Szentbeszédében a Püspök atya alapítónknak Isten és a gyermekek iránti elköteleződését emelte ki. Ez a fiatal nő, piarista lelkivezetője és még inkább Kalazanci Szent József lelkisége hatására igent mondott Isten szeretetére és elszánta magát, hogy azt tovább adja mindenkinek, akivel csak találkozik. De leginkább azoknak a nehéz sorsú szegény gyermekeknek szentelve az életét, akikről való gondoskodáshoz Isten nem talált még kitartó munkatársakat. A feladat akkor is nagy volt, túlnőtt egy ember életén. Celestina anya megalapította a Piarista Nővérek Kongregációját, hogy immár együtt, alkalmas munkatársai legyenek a minket szerető Istennek. A szentmise evangéliumához kapcsolódóan a Püspök atya arra hívta fel a figyelmet, hogy Jézus azért int bennünket arra, hogy hasonlókká váljunk a gyermekekhez, mert nincs annál fontosabb és értékesebb a számunkra, ha úgy vágyunk Isten szeretetére, és engedjük magunkat szeretni, mint a gyermekek. Piarista hivatásunk alapja, hogy a gyermekek és fiatalok növekedésének szolgálata által éljük meg Isten iránti elköteleződésünket. Ezért igyekeztünk ennek az évnek a


PIARISTA ISKOLA NAGYKÁROLY különlegességét gyermekeinkkel is megosztani. Jutka nővér fiataljaink körében imacsoportot szervezett. Gyermekotthonunk minden fiatalja meghívást kapott, hogy kapcsolódjon be a közös programba, s akik elfogadták a meghívást, rendszeresen találkoztak, imádkoztak új hivatásokat kérve a Jóistentől. Találkozásaikat a kisebbek kíváncsi érdeklődése kísérte, mert meglátva fehér blúzukat és a blúzon büszkén ringatózó, kavicsból készült közös nyakbavalójukat, mindnyájan tudták, hogy a nagyok imádkozni mennek. Az eltelt egy esztendő során az új hivatásokért vállalt imádságon kívül sok közös lelki élményben volt részük. Megtapasztalták személyes imádságuk fontosságát egy szűkebb közösség, nagykárolyi oázisunk lelkiéletében, ugyanakkor tudták, hogy ebben az időben a világon valamennyi piarista nővér, gyermekeik és minden barátunk, ismerősünk együtt imádkozik velük új hivatásokért. Kongregációnkban minden szerzetes közösség külön is mutatott be szentmisét a hivatásokért. Nagykárolyi Oázisunkban 2018. január 20-án szombaton tartottuk szentmisénket, hálát adva minden piarista nővéri hivatásért, és új hivatásokat kérve a Jóistentől. Ezen a szentmisén az imacsoport tagjai vállalták magukra az oltárszolgálatot és a legfontosabb feladatokat. A szentmisét Nm. és Ft. Schönberger Jenő püspök atya celebrálta, a szentbeszédet pedig Ft. Simon Attila spirituális tartotta. Beszédének meghatározó gondolata Istentől eredő küldetésünk volt. Megszentelt életállapotban levőknek az a legfőbb feladatuk, hogy Isten országáról kézzel fogható módon tanúságot tegyenek. Isten meghívása valamint a bűneink, korlátaink közötti feszültséget, ezt az összeegyeztethetetlennek tűnő ellentétet Jézus Krisztus megtestesülése, világba lépése oldja fel. Jézus Krisztus személyén keresztül Isten ma is hív minket. A szerzetesi és papi hivatásban is mindig van egy nagyon határozott, nem csak átvitt értelemben veendő megérintés, amikor Isten megérinti az életünket, és ennek mindig van egy nagyon személyes jellege. Amikor úgy érezzük, hogy Isten megérint bennünket, és általunk akarja újjáteremteni ezt a világot. Isten arra hív meg bennünket, papokat, szerzeteseket, de világi keresztényeket egyaránt, hogy elsősorban a mi személyes hitünkön keresztül tegyünk tanúságot az Ő jelenlétéről. Így vagyunk mi az egyházközségünkben, szerzetes közösségünkben, a családban, a munkahelyen a közösségünknek a papjai. Másokat Istenhez vezetni, ez a küldetésünk. A szentmise a felajánlásokkal folytatódott. Az imacsoport tagjai vitték a felajánlott tárgyakat: a kulcscsomót, mellyel

szíveink megnyitásának hatalmát nyújtottuk át; az iránytűt, mellyel a gondviselő isteni útmutatásért adtunk hálát és új hivatásokat is kértünk; a kincses ládikót, mellyel lelki, szellemi és fizikai javainkat köszöntük meg; a lámpást, mely Istennel való találkozásunk vágyának jelképe; valamint a vizet, a kenyeret és a bort, hogy átváltoztatva ezek legyenek életünk forrásai és piarista szerzetesi hivatásunk táplálói. Három imádság fogalmazódott meg a hivatásokat kérő jelenlévők segítségével. A szentmise megkezdése előtt, a Piarista Nővérek alapítójától, Boldog Celestina anyától kértük közbenjárását. Az áldozás utáni csendben pedig imával fordultunk, mi, szerzetes nővérek a minket szerető és kegyelmeivel szüntelenül elhalmozó Istenünkhöz, valamint Kalazanci Szent József atyai pártfogásába vetett bizalmunkat fogalmazta meg a piarista karizmát világiként megélő barátunk. A szentmisét követően agapéra hívtuk a velünk ünneplő barátainkat, megköszönve nekik imáikat, támogatásukat. A Hivatások Évét nagyböjt 5. vasárnapján zártuk le Boldog Celestina anya liturgikus ünnepén. Böszörményi Géza piarista atya, homíliájában mindenkit közös keresztény hivatása vállalására bátorított. „A Jóisten végtelenül szeret minket. Nem csak úgy, hogy elhalmoz áldásaival, hanem van egy terve az életünkről. Isten nem csak akart minket és megteremtett bennünket, hanem tervezett nekünk egy életutat. Istennek az útja, amire meghív minket, a mi hivatásunk: ez a legjobb, amit választhatunk, a legszebb, ami velünk történhet.” A szentbeszédet követően pedig mi, nővérek megújítottuk szerzetesi fogadalmunkat. Örömteljes áldott napokat éltünk meg, hála érte Istennek! Kérjük továbbra is szerető gondoskodását és irgalmas kegyelmét mindannyiunkra, töltsön el iránta való mély elkötelezettséggel és erővel, hogy akarata szerint teljes szívvel éljünk, és méltó alkotótársaivá váljunk annak a tervnek, amelyet rólunk megálmodott. Egyedül Isten! Őt akarom, Őt keresem, egyedül Neki szenteltem magam. Ő az, akiért élni és halni akarok. (Boldog Celestina Donati) TÓTH BORBÁLA, PIARISTA NŐVÉR

PIARISTÁK

33


PIARISTA

Vitorlástábor

IDÉN IS LESZNEK PIARISTA VITORLÁSTÁBOROK Örömmel adunk arról tájékoztatást, hogy 2018-ban is szervezünk vitorlástáborokat. A táborokat június 17. és augusztus 3. között tartjuk Márialigeti Kristóf tanár úr és Zsódi Viktor tanár úr vezetésével. Az alábbiakban két diákunk írását tesszük közzé tavaly nyári vitorlás élményeikről.

CSAPÓ ANDRÁS (SZEGED):

Első évem a Piárban új lehetőségeket nyitott a nyári programok terén is. Gondoltam, jó lenne valami új sport kipróbálása és innen jött az ötlet, hogy elmegyek a Balatonra vitorlástáborba. Az esemény előtti héten nagyon izgatott voltam. Az odafele út egy átlagos vonatozás volt. Első este fürödtünk egyet a tóban, ami szerintem megállta volna a helyét jéghegy rezervátumként is, olyan hideg volt. A következő reggel az elméleti oktatás után lementünk a partra és megtanultuk felszerelni a hajókat. Szél hiányában is jól szórakoztunk, és a hét minden napján csak egyre jobb lett. Az esték labdajátékokkal, „felelsz vagy mers�szel” és filmnézéssel teltek. Az étkezések a hideg reggeli kivételével egy étteremben voltak, ahol finom, meleg ételeket kaptunk. A vitorlázás közben is értek meglepetések, például amikor az egyszemélyes hajón ketten ültünk és akkora szél volt, hogy a hajót ketten alig bírtuk megtartani. Emlékezetes volt az is, amikor éppen a vitorlás elején próbáltam kiegyensúlyozni a hajót, s annyira megdőltünk, hogy én bele is estem a vízbe. Az volt a szerencsém, hogy odakötöztem magam korábban az árbóchoz. Gyorsan elszaladt ez a hét. A hazaút sem volt éppen unalmas; akkor vált csak igazán izgalmassá, amikor a vonat az egyik állomáson megállt és megtudtuk, hogy előttünk

bozóttűz van…Végül hajnalban értünk haza. Nagyon élveztem a tábort, még új barátokat is szereztem. Remélem, hogy jövőre is vitorlázhatok!

FORIÁN-SZABÓ MÁTÉ (BUDAPEST):

Nekem ez volt életem első piarista vitorlástábora. Nagy izgalommal vártam a tábor kezdetét. A táborba egyéni úton mentünk, de a többség vonattal jutott Balatonberénybe. Az érkezés után lepakoltuk a cuccainkat és nekiláttunk levinni a hajókat a partra, majd elfoglaltuk a szobákat. Összesen két szoba volt: az egyiket a 7.-8. osztályosok lakták be, míg a másik szobában a 9-10.-esek foglaltak helyet. A vacsorák után minden nap megnéztünk egy filmet vagy fociztunk. A meccs vagy filmnézés után következett az esti ima. Hétfőn a reggeli után máris indultunk a partra. Itt beosztották a hajókat és megtudtuk, hogy az idei tábor fő célja, hogy sikeresen részt vegyünk egy augusztusi vitorlásversenyen. Szerencsére az első napon kitűnő szél volt, így aztán jól kifáradva indultunk a közeli vendéglőbe, hogy elfogyasszuk az ebédünket. Délután már alábbhagyott a szél, de még mindig jól lehetett haladni. A második napon sokáig aludhattunk, mivel kiderült, hogy éjszaka esett az eső, így délelőtt nem 34

PIARISTÁK


is ültünk hajókban. Ehelyett a vitorlázásról szóló érdekes kiselőadásokat és filmeket néztünk meg. Délután már kimentünk a vízre, ahol nem volt túl erős a szél. A harmadik nap végre megjött a várt erősség, és elkezdhettünk igazán vitorlázni. Ez főleg versenyekből állt, hogy az augusztusi megmérettetésre minden tiszta legyen. A pénteki nap volt a legjobb, amit főleg a szél határozott meg, ami néha akár ijedelmet is okozott… Ezen a napon voltak a legizgalmasabb versenyek, mivel itt kellett igazán taktikázni. Nekem nagyon tetszett az idei vitorlástábor, és remélem jövőre is sikeresen teljesítem az elméleti vizsgát.

Piarista Vitorlázó Egyesület (1052 Budapest, Piarista köz 1.) Adószám: 18071250-1-42 Bankszámlaszám: 10700347-69707085-51100005 (CIB Bank) E-mail: piarista.vitorlastabor@gmail.com Honlap: http://vitorlazas.piarista.hu/ A tavalyi évben a PVE táborait akkreditálta a Magyar Vitorlás Szövetség. (http://www.hunsail.hu/vitorlasiskolak) Nagyszerű hír továbbá, hogy a Piarista Tartományfőnökség két Laser Pico vitorlást is vásárolt a táborunk számára. Köszönet érte!

PIHENÉSI LEHETŐSÉGEK A TARTOMÁNYFŐNÖKSÉG ÜDÜLŐIBEN! A Piarista Ifjúsági Üdülő Balatonberényben, és a Piarista Kulcsosház Bükkzsércen egész évben várja táborozni vágyó csoportok, pihenésre vágyó pedagógusok, családok látogatását.

BALATONBERÉNY

BÜKKZSÉRC

Árak: piarista gyermekcsoport (és a kísérő tanárok) részére bruttó 1 270 Ft/fő/éj Férőhely: 37 fő

Árak: piarista diákok részére 1 000 Ft/fő/éj Férőhely: új rész: 36 fő; régi rész: 14 fő

További információk, foglalás: balatonbereny@piarista.hu

További információk, foglalás: http://bukkzserc.piar.hu PIARISTÁK

35


PIARISTA

„MEGBÉLYEGEZVE” A PIARISTA MÚZEUM BÉLYEGKIÁLLÍTÁSA 2018. február 15. és április április 15. között, szokásos időszaki kiállítóterünkben, a budapesti gimnázium harmadik emeletén rendeztük meg bélyegkiállításunkat, amely a bélyegtörténet áttekintése mellett a piaristák bélyeggyűjtő tevékenységének, illetve a piarista bélyegkiadásnak is emléket állított. A tárlaton megjelentek a 19. századi levélírás eszközei, a bélyegkorszak előtti postai levelek, borítékok és a világ, illetve Magyarország első bélyegei is. A kiállításon a világ legelső bélyege, az 1840-ben kiadott, brit Penny Black is látható volt. (Nagyon emlékezetes pillanat volt, amikor pár évvel ezelőtt Czeglédi Zsolt SchP egy angol cserediák csapattal járt nálunk múzeumi foglalkozáson, és a vendég diákok és tanárok teljesen elképedtek, hogy nálunk láthatják először élőben első, legendás, nemzeti bélyegüket.) A 19. századi, első bélyegkiadások és további, különleges bélyegek, ünnepi bélyegzéssel ellátott, elsőnapi borítékok mellett nagyon izgalmasak a 20-21. század magyar piarista bélyegei is. Amikor a fiatal, kezdő tanárt, László Mihály piarista szerzetest (1911-1989) a debreceni piarista gimnáziumba helyezték, ő már az első, 1936/37-es tanévében Bélyeggyűjtő kört indított el. A gimnáziumi egylet megalapítását egyrészt a piarista iskolák gazdag önképzőköri kínálata, másrészt pedig a helyi, városi bélyeg�gyűjtő kör, az 1925 óta működő Debreceni Bélyeggyűjtők Egyesülete is inspirálhatta. A Piarista Ifjúsági Bélyeg�gyűjtők Köre az 1936/37-es tanévben tizenöt összejövetelt tartott, ahol a tanulók saját anyagukból cserélhettek bélyegeket egymással, 1937. április 4-5-én pedig bélyegkiállítást rendeztek, amelyen tizenhét résztvevő mintegy ötezer bélyeget állított ki. Ebből az alkalomból a kör Vermes Frigyes VIII. osztályos tanuló négy bélyegtervezetét bocsátotta ki. A kiállítás alkalmából kibocsátott bélyegeknek különböző színnyomatai (arany, ezüst, piros, kék, zöld, szivárvány)

is fennmaradtak a Piarista Múzeum bélyeggyűjteményében. A bélyegek különböző piarista, illetve kifejezetten a debreceni piarista gimnázium számára jelentős motívumokat ábrázolnak. Az első bélyegen a Margó Ede szobrászművész által 1926-ban készített Kalazanci Szent József szobor képe látható. A következő bélyeg pedig a Bánszki Tamás tervei nyomán, 1930-ban Harkányi Ede szobrász műhelyében készült Szent Imre szobrot ábrázolja. Mindkét alkotás a debreceni kegyesrendi gimnázium előcsarnokában került elhelyezésre és mintegy a debreceni piaristák szimbólumává vált. A harmadik és negyedik bélyegen még alapvetőbb piarista motívumok jelennek meg: a rend „tulipános” címere, illetve a piarista diáksapka kitűző, amelyet egy léggömb készül éppen felemelni a földről. A bélyegeket tervező végzős diák, Vermes Frigyes rajztanára Bánszki Tamás (1892-1971) festő-, grafikus- és szobrászmester volt, aki az 1920-as évektől 1948-ig a debreceni piarista gimnáziumban is tanított. A hivatalosabb magyar piarista bélyegkiadások a nagy rendi jubileumokhoz kötődtek 1942-ben. A piaristák podolini megtelepedésének 300. évfordulója alkalmából levélzáró bélyegeket adtak ki kék, narancssárga, piros és zöld színben. A bélyegeken a közkedvelt „angyalos” piarista címer volt látható. A bélyegképet Ifj. Stremnitzer Konrád tervezte, aki a mádi (Tokaj-hegyalja) piarista szőlősgazdaság boraihoz is készített címketervet. A bélyegeket a Klösz Nyomdában nyomtatták. A jubileum alkalmából dekoratív alkalmi borítékok és ünnepi bélyegzők is készültek. 1992-ben, a podolini megtelepedés 350. évfordulója alkalmából már a

36

PIARISTÁK


Magyar Posta bocsátott ki bélyegeket, amelyeket Varga Pál tervezett. A 28,34×40 mm perforálási méretű bélyegeken a (tervezett) pesti piarista tanulmányi ház 18. századi superexlibrise szerepelt, a bélyegívre pedig Johann Ernst Mansfeld egyik Kalazancius-metszetének másolata került, amelyen a szent rendalapító keresztvetésre tanít egy kisdiákot. A jubileumi bélyegkiadáshoz alkalmi levélboríték is készült, amelyen szintén Mansfeld Kalazancius-metszete látható.

A legfrissebb bélyegkiadás pedig a tavalyi, 2017-es jubileumi esztendőhöz kapcsolódott. A budapesti Piarista Gimnázium alapításának 300. évfordulója alkalmából a Magyar Posta alkalmi bélyeget, illetve alkalmi levélborítékot bocsátott ki, amelyeket Horváth Nóra grafikusművész tervezett. A bélyegen a Radnai Béla által tervezett és Gabai Sándor kőfaragó közreműködésével készült, a gimnázium épületét díszítő, Kalazanci Szent Józsefet diákokkal ábrázoló szoborcsoport látható. Az elsőnapi borítékon pedig Hültl Dezső eredeti kivitelezési terve alapján az épület Váci utcai homlokzata jelenik meg. BORBÁS PÉTER

r á v l e k k e k é új term bolt k é d n á j a a t s i r a pia et ég s s ö z ö k a d l a l Vál

akozz l t a s c s é oldalra z! u h . a t s i r bolt.pia cebook oldaláho a l e s s a g Láto kbolt fa é d n á j A a t a Piaris könyv K i t üz ö pólók ötü Nyakkend Bögre ze Kávéscsés

! m u m i t p o i n m o Ex PIARISTÁK

37


PIARISTA

A ZENÉLŐ FILOLÓGUS

SZEPESI IMRE A piarista rend magyarországi tagjai között a sokoldalúság soha nem számított kivételnek. Szepesi Imre, aki a latin és a görög irodalom professzoraként valamint zenészként is elismert volt, csak csatlakozott rendtársai hosszú sorához, akik a tudomány és kegyesség kettős útját járták, legjobb tudásuk szerint.

A TANÁR

Léván született Spisák Imre néven, és az ottani piarista gimnáziumából lépett 1826-ban a rend tagjai közé. A noviciátust Privigyén végezte, és ott kezdte tanári pályáját is, az elemi iskolában. A filozófiai és teológiai tanulmányok után már nevét Szepesire magyarosítva tett szerzetesi fogadalmat 1833-ban, és a kisszebeni gimnázium tanára lett. Céltudatos lelkesedésére jellemző, hogy 1835-ben ő rendezte a szokásos iskolai színjátékot. Ehhez föltehetően ő fordította le Martin Du Cygne francia jezsuita A bérlő gazda (De villico) című komédiáját. A darab arról szólt, hogy „egy paraszt gazda, … a hamisan gyűjtögetett s titkolt pénzt alattomban egy városi polgárnál tette, melyet a földesúrnak kellett volna lefizetni a bérlett telkekért. A földesúr … a ravasz gazdát emberül s igen furcsán rászedte, és pénzét maga kezére kerítette.” Az öt felvonásos darab szüneteiben a diákok további „közbenjövő furcsaságokat” is előadtak, amelyekben megjelentek a magyar vígjátékok jellegzetes szereplői: a zsidó, a drótostót, a tanár és maguk a diákok, akik vidám dalokat énekeltek, többek között Schreier Norbert (1748–1811) piarista műveit a csirkékről és a dohányról. 2

közön tartózkodtak, és azt tapasztalta, hogy „az ittasságnak általában elterjedt és hallatlan magasságra emelkedett bűne uralkodik a népben”, „mérsékegyletet” szervezett, és e célból mondott beszédeit nyomtatásban is kiadta (1846). 1848-ban, amikor az új magyar minisztérium megpróbálta bevezetni a szaktanítást, Szepesi a pesti piarista gimnázium német és görög tanára lett. Az oktatási reform ugyan a politikai viszonyok miatt elbukott, de ő továbbra is Pesten maradt. Tanítványai számára még 1848 őszén görög és latin nyelvtan kezdett írni, amelyekben a hannoveri Raphael Kühner műveit kivonatolta. Ezeket eleinte kéziratos íveken adta tanítványai kezébe, majd 1850-től nyomtatásban is megjelentek, méghozzá számos ismételt kiadásban, összesen közel 200 ezer példányban. 1861-től 1864-ig igazgatóként állt a pesti gimnázium élén. Ekkor, 1863-ban készült el a kétemeletes udvari keresztszárny, amelyben egy „vizsgálati terem” (auditorium) is helyet kapott. Tankönyveinek és az iskolai értesítőkben megjelent ógörög filológiai tanulmányainak köszönhette, hogy 1858ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagnak választotta. Tanárhoz méltóan, székfoglalójában is arról értekezett, hogy „a classicai nyelvek valának mindenkor azon eszközök, melyek az emberi szellem magasb kiművelésén … a legtöbbet lendítettek”, és „a classicai irodalom azon véderősség, melyre van az ifjúság szellemképzése fektetve”. 1865-től már nem is a gimnáziumban, hanem a pesti egyetemen tanított latin irodalmat és „írástani gyakorlatokat”, eleinte magán-, majd nyilvános, rendes tanárként.

A KÖLTŐ

Szepesi 1838-tól a budai piarista gimnáziumban folytatta a tanítást, majd 1842-től Vécsey Miklós szatmári főispán fiait nevelte. Miközben a fiatal bárók, Antal és József a bécsi egyetemre jártak, ő maga is bejárt az ógörög nyelvi előadásokra. Amikor pedig otthon, a Szatmár megyei Sár38

PIARISTÁK

1

Szepesi azon utolsó generációhoz tartozott, amely nem csak tanította, hanem művelte is a latin irodalmat. Ünnepi alkalmakra szívesen írt „classicai zamatú” költeményeket. Az Akadémia új székházának fölavatását 1865-ben például latin és magyar nyelvű ódával ünnepelte. Egyetemi tanártársa, Télfy János 1867-ben a Nyelvtudományi Közleményekben nyelvészeti szempontból tette bírálat tárgyává Szepesi ódáit, kifogásolva számos, a klasszikus latin nyelvtől idegen kifejezést. Erre a szerző 1868-ban 300 oldalas értekezésben válaszolt. „Bíráló úr … a kishitűeket el is csábíthatná, … még a tudomány fegyvereit is látszik lobogtatni, de csak festettek azok, nincs élök, a hely pedig, hol csörögnek, kártyavár, melynek megdöntéséhez még Aeolus királyt [a szelek őrzőjét] sem kell segítségül híni” – írta.


Képek: Piarista Rend Magyar Tartománya Központi Könyvtára és Levéltára

„Az énekelni és zenézni vágyó mindkét nembeli ifjúságnak” Szepesi 1855 és 1859 között egy világi énekeket (egy, kettő és négy szólamban) tartalmazó füzetsorozatot is készített, Szívemelő és derítő énekek címmel, hogy „a jámborabb vidámság örömeit ültessék be minden lágyabb kebelbe”. A szövegeket és dallamokat Szepesi, a többszólamú földolgozást és a zongorakíséretet Thill Nándor és Vogl Alajos készítették.

3

LÉVA JÓTEVŐJE

A ZENÉSZ

A költészetnél is nagyobb barátja volt Szepesi Imre a zenének. Több hangszeren is játszott, de kedvence a pesti gimnázium „dalárdája” volt, amelybe nagy gonddal válogatta és képezte a diákokat. Ő indította el például zenei pályáján Bignio Lajost (1839–1907), a pesti színházak és a bécsi opera neves baritonistáját, aki barátságból később is szívesen énekelt a pesti piarista kápolna szerény karzatán. A diákok számára 1853-ban Áhítat gyakorlatai címmel énekeskönyvet állított össze, amelyben a nemzeti művelődés szellemében a mise kivételével minden latin szöveget száműzött. Ez az imakönyv a következő fél évszázadban a pesti piarista diákok alapvető fölszerelési tárgya volt. Magyar Elek (1875–1947) például így ábrázolta diákkori önmagát az 1880-as években: „Kis diák igyekszik meg-megcsúszó szapora lépéssel a Kígyó utcán a Városház tér irányába, a hóna alatt összeszíjazott könyvcsomó, legfelül Szepesi Imre énekes imakönyve.” A diákimakönyvet 1869-ben énekeskönyvvel egészítette ki, amely négyszólamú kottákat tartalmazott (Régibb s ujabb egyházi énekek). Ennek összeállításában a korabeli magyar zenészek egész sora működött közre, köztük Mátray Gábor, Mosonyi Mihály és Zsasskovszky Ferenc. 4

5

Sok más rendtársához hasonlóan Szepesi Imre is szívesen támogatta a szegényebb diákokat. Különösen szívén viselte szülővárosa sorsát, és egyetemi tanári fizetéséből megtehette, hogy azt bőkezűen támogassa is. A piarista templom számára kelyhet, festményeket, a gimnáziumnak könyveket, kísérleti eszközöket adott. 1869-ben egy házat vásárolt, és adományozott amelyet Léva városának egy lánynevelő intézet céljára. 1880-ban ott nyílt meg a szatmári irgalmas (vincés) nővérek által vezetett elemi leányiskola és óvoda. Ezt azonban az alapító már nem érte meg. „Túlhalmozott elfoglaltsága és az időnek általa nem a legcélszerűbb beosztása …, ami tán egyetlen, de elég nagy gyengéje volt”, 64 éves korában véget vetettek életének. Agyvérzés végzett vele 1875. január 9-én. Koporsóját rendtársai, tanítványai és tisztelőinek hosszú sora kísérte a pesti piarista kápolnából a Kígyó és Hatvani utcán keresztül a Kerepesi úti temetőbe. KOLTAI ANDRÁS

KÉPEK JEGYZÉKE:

1. Szepesi Imre. (Schrecker Ignác felvétele, Pest, 1870 körül.) 2. A pesti piarista rendház. (Háry Gyula festménye, 1900.)

3. A pesti piarista kápolna kórusa, az épület lebontása előtt. (1913.) 4. Szepesi Imre imakönyve diákok számára. (1853, PMKK) 5. A vincés nővérek lévai leányiskolája és óvodája. (1900 körül.)

PIARISTÁK

39


PIARISTA

Gasztronómia

HÚSVÉTI RECEPTJEINK Húsvét éjszakáján a Kalazantinum rendház közössége vendégül látta a húsvéti vigílián szolgáló ministránsokat és énekeseket, valamint meghívtuk a Kalazancius Mozgalom helyi csoportvezetőit is a közös ünneplésre. Nagy volt a készülődés, mert saját főztünkkel akar- lőtt végére már ott feküdtek a ládánkban a konyhakész tunk hozzájárulni a vacsorához. húsdarabok. Az első feladatunk a bárányhús megszerzése volt. Guba András és Molnár Lehel piaristákkal indultunk nagypéntek reggelén birkát vágni. Nem csak azért volt izgalmas ez a vállalkozás, mert Andrást leszámítva még sohasem vágtunk bárányt, hanem azért is, mert számunka a húsvéti bárányhoz vallásos, spirituális képek is tartoznak. Lehel profi módon szúrta le a birkát, és némi megrendültséggel figyeltük, már csak az előbb említett képek miatt is, ahogy az utolsó lélegzettel eltávozott az élet a jószágunkból. A megnyúzás folyamata alatt mi is meg-megvágtuk magunkat az éles késekkel, de a déle-

András még sokat dolgozott a húsok előkészítésével, hiszen a kicsontozás nem kevés időbe került, és még a fűszerezés, valamint a begöngyölés is hátra volt. Végül elképesztően jól néztek ki a bárányhústekercsek, ahogy nagyszombat délután sütésre várakoztak a tepsiben. A bárány mellé sörös-hagymás sertéstarját is készített Márkus Roland rendtársam, aminek a receptjét szintén közöljük alább. A kóstolók visszajelzése alapján különösen omlós, szaftos és ízletes tarját sikerült készíteni, ezért bátran ajánljuk ezt a receptet. SZABÓ DÁNIEL SP

GÖNGYÖLT BÁRÁNY PETREZSELYMES PESZTÓVAL HOZZÁVALÓK:

Petrezselyempesztó: • 3 nagy csokor (kb. 5 dkg) petrezselyem, szára nélkül • 5 dkg hámozott mandula • 0,8 dl olívaolaj • 1 gerezd fokhagyma • só, bors 2kg báránylapocka, kicsontozva • só, bors • 3 dkg kenyérmorzsa • olívaolaj • fehérbor

ELKÉSZÍTÉS: 1. Először a pesztót készítjük el: késes aprítógépbe tesszük az összes hozzávalót, és kissé durva állagú masszává pépesítjük. 2. A húshoz a sütőt előmelegítjük 100 °C-ra. A szobahőmérsékletű, kicsontozott báránylapockát bőrös felével lefelé kiterítjük, és úgy formázzuk, hogy egy kb. 22x35 cm-es téglalapot kapjunk. (Ha jó hentesünk van, kérjük meg, hogy csontozza ki és formázza meg nekünk a húst). A húst alaposan sózzuk, borsozzuk. A hozzánk közel eső harmadát hosszában megkenjük a petrezselyempesztóval, amit előtte összekevertünk a kenyérmorzsával (ettől stabilabb lesz, és könnyebben szeletelhető). Ráfordítjuk a húst, majd óvatosan, de szorosan felgöngyöljük. Konyhai kötözőzsinórral kb. 3 cm-ként keresztben megkötjük, de a biztonság kedvéért - főleg a végeket - hústűvel is összetűzhetjük. Szép, szabályos hengert kapunk. 3. Egy tepsire helyezzük, meglocsoljuk kevés olívaolajjal és fehérborral, kívül is sózzuk, letakarjuk alufóliával, majd a 100 °C-os sütőbe tesszük, ahol kb. 6 órán keresztül sütjük. A legvégén a sütőt grillfokozatra állítjuk, és kb. 5-10 percig így sütjük, amíg a hús bőre szépen megpirul. Receptünk alapját Mautner Zsófi receptje képezte. (chili & vanília gasztroblog.)

40

PIARISTÁK

SZABÓ DÁNIEL SP-GUBA ANDRÁS SP


SÖRÖS-HAGYMÁS SERTÉSTARJA HOZZÁVALÓK: • • • • •

Egy egész sertéstarja csont nélkül (kb. 10-12 szelet lesz belőle) Flekken fűszersó Olaj 5-6 fej vöröshagyma 1 doboz sör

ELKÉSZÍTÉS: A tarját kb. 1,5-2 cm-es szeletekre vágjuk, majd a fűszersóval elkevert olajba forgatjuk és legalább 2-3 órára, de inkább egy éjszakára hűtőbe tesszük pácolódni. A hagymát félbevágjuk, majd felkarikázzuk és egy megfelelő méretű tepsibe szórjuk. Ezután megsózzuk a hagymát és kevés olajjal is meglocsoljuk, majd ráfektetjük a tarjaszeleteket. Miután letakartuk alufóliával, a 180 °C-os sütőbe tesszük 1,5 órára. Ezután levesszük az alufóliát és bő fél doboz sört öntünk a hús alá, majd légkeverésre kapcsolva a sütőt, visszatesszük a húst alufólia nélkül a sütőbe még egy 20 percre. Készen is vagyunk. MÁRKUS ROLAND SP

Ha készítetek otthon valamilyen izgalmas fogást, amit szívesen bemutatnátok a többi piarista diáknak is, akkor küldjétek el a receptjét képekkel, vagy akár az ezzel kapcsolatos videófilmet is a következő címre: szabo.daniel@piarista.hu Hátha a te receptedet készítjük el a legközelebb!

SZABÓ DÁNIEL SP

! ÁST AZ ÚJSÁG MEGRENDELÉSÉVEL TÁMOGASSA A PIARISTA OK TAT Kedves Öregdiákok, Szülők és Támogatók! A Piarista Rend Magyar Tartománya országszerte 11 intézményben csaknem 4200 tanuló oktatásáról és iskolai neveléséről gondoskodik. Célunk, hogy segítsük diákjainkat tehetségük, képességeik kibontakoztatásában, amely által szűkebb közösségeik és a magyar társadalom teljes értékű, felelősségteljes, felnőtt tagjaivá válhatnak. A harmadévente megjelenő PIARISTÁK MA újság megrendelésével most Ön is támogathatja a magyar piaristák oktatási, nevelési tevékenységét. A támogatás minimális összege 4500 Ft/év, amely tartalmazza az előállítási és a postaköltséget. Kedvezményezett: Piarista Alapítvány Számlaszám: ERSTE Bank: 11991102-02103154 Támogatásukat, bizalmukat ezúton is köszönjük!

PIARISTÁK

41


Öregdiák oldalak

MEGALAKULT A MAGYAR PIARISTA DIÁKSZÖVETSÉG GÖDI TAGOZATA A rendszerváltást követően, 1991-ben, Gödön Jelenits István, akkori piarista tartományfőnök kezdeményezésére a rend szakmunkásképző iskolát nyitott. A cél a gimnáziumokba be nem jutó fiúk szakmai és keresztény nevelése lett. Világi szakoktatók, tanárok és mesterek irányításával ács, kőműves, kőfaragó és díszműlakatos, később pedig már asztalos, karosszérialakatos és szerszámkészítő szakmákat tanulhatnak itt a fiatalok. 2013-ban beindult a szakmai érettségi képzés az országban elsőként, valamint 2014-ben a szakközépiskolai képzés is. A piaristák az érettségit adó képzésekben és a hittanoktatásban vesznek részt. 1991 óta több mint 1200 szakember végzett már itt.

vők írásban is kifejezték azon óhajukat, hogy létrejöjjön a Magyar Piarista Diákszövetség Gödi Tagozata. Ennek megfelelően 2017 szeptemberében egy esős, ám vidám hangulatú közös bográcsozás után meg is alakult a tagozat. A választmányi tagok Pirbus Péter (2008, szerkezetlakatos) és Pavlics Ignác (2015, szerszámkészítő) lettek. A tagozat célja, hogy összekösse a Gödi Piarista Szakközépiskola, Szakgimnázium és Kollégium valamint jogelődjeinek volt diákjait és dolgozóit. A diákszövetség komolyan támogatja a gödi tagozatot, amelynek létrejötte már régóta tervben volt. Ennek keretében az iskolai könyvtár 150 db könyvvel gazdagodhatott, amelyet többnyire az érettségit adó képzésekben tudunk majd jól használni. MAGYAR ZSOLT

Az iskola fennállásának jubileumi évében, 2017 májusában öregdiák-találkozót szerveztünk, amelyre a volt diákok mellett az egykori mestereket, tanárokat is meghívtuk. Szinte minden évfolyam képviseltette magát a legelőször végzett 1994-es évfolyamtól egészen a 2016-ban végzettekig. Bár a legfontosabbak maguk a személyes találkozások voltak, a közös evés-ivás és beszélgetés mellett jutott idő Dekiszkyné Fejér Rita igazgatónő előadására az elmúlt 25 évről, néhány volt diák beszámolójára a végzésük óta eltelt időszakról és az új iskolatörténeti kiállítás megtekintésére is. A résztve-

LEGKÖZELEBB 2018. MÁJUS 25-ÉN DU. 5 ÓRAKOR TALÁLKOZUNK AZ ISKOLÁBAN, AMELYRE SZERETETTEL VÁRUNK MINDEN ÖREGDIÁKUNKAT ÉS VOLT TANÁRUNKAT.

A hagyományos iskolai elérhetőségeken kívül (2131 Göd, Jávorka S. u. 18., tel.: 27/345-167, e-mail: god@g-piar.hu) a Facebookon is megtalálhatóak vagyunk, ahol a zárt csoportba, csak az öregdiákok és a volt tanárok jelentkezhetnek: https://www.facebook.com/groups/godipiaristaoregdiakok/ A tagozat tagjai közé online is lehet jelentkezni a Magyar Piarista Diákszövetség honlapján: http://alumnidb.piarista.hu/

42

PIARISTÁK


Köszöntő

40

A Piarista Rend Magyar Tartománya sok szeretettel köszönti „kerek évfordulós” születésnaposait. Az Úr kegyelme és szeretete kísérje őket végig életútjukon, adjon nekik töretlen hitet, bizalmat, szerető közeget és jó egészséget.

50

55

80

BÖSZÖRMÉNYI GÉZA

1978. JÚNIUS 24.

TŐZSÉR PÁL 1968. JÚLIUS 30.

GUBA ANDRÁS

1963. AUGUSZTUS 28.

SÓCZÓ FERENC

1938. ÁPRILIS 12.


KÖZÖSSÉGBEN, ÉRTÜK.

t r é s é l e v e n e r t e l é s e j l e t a l a 1%-k

Számlaszám: 10700024 70759196 51100005 alapitvany.piarista.hu Adószám: 19013598-1-41


Turn static files into dynamic content formats.

Create a flipbook
Issuu converts static files into: digital portfolios, online yearbooks, online catalogs, digital photo albums and more. Sign up and create your flipbook.