N YUGATI
TÉR
Szigeti Tamás kiállítása az OCTOGON art Galériában, 2007 Paintings by Tamás Szigeti at the OCTOGON art Gallery, 2007
W ESTERN S QUARE
Bevezetés a Nyugati tér-címû kiállításhoz
Szigeti Tamás legújabb képeit láthatjuk az OCTOGONart Galériában. A cím többértelmû ugyan, de leginkább szó szerint vegyük: a festõ közvetlen környezetében, a Nyugatinál járókelõkrõl készített fotósorozata alapján festette és rajzolta meg a tömeg és az egyén, a tömegbõl kiváló egyéniség ellentétét, kettõsségét vizsgáló mûveit. A tömeghatást érzékeltetik szín- és festékdús, klasszikus technikájú nagyméretû festményei, míg expresszív portréi a sokaságból kiemelt személyiségeket ragadják meg találóan. Monumentális rajzai is a tömeggel mint masszával, mozgékony kis figurákat sejtetõ apró festménysorozata pedig ismét csak az egyes – bár itt személyiség nélküli – emberrel foglalkozik, mert végsõ soron: „Ilyen az ember. Egyedüli példány.” Szigeti a budapesti Iparmûvészeti Egyetem után a mexikóvárosi Képzõmûvészeti Akadémián szerzett diplomát. Egyik méltatója, Hajdu István szerint „nincs igazán benne a korosztálya, a késõi húszasok, korai harmincasok trendakaró, coolra törõ, könnyûkezû csapatában...” Évrõl-évre megújuló tematikájával „azt tárja fel és adja értésünkre, amit nem is a festészetrõl, hanem az általa festészet- vagy közelebbrõl mûvészet-, még pontosabban szellemtörténetnek tartott fenoménról képzel.” Mûvészete ennek megfelelõen egyszerre érzéki, anyagszerû, klasszikusan megragadható és konceptuális, elméleti síkon is értelmezhetõ. Iványi Bianca mûvészeti vezetõ OCTOGONart Galéria
Szigeti Tamás kiállítása elé
Jómagam Pécsett élek. Itt dolgozunk együtt Szigeti Tamással az egyetem Mesteriskolájában. Megnyitónk pillanataiban Pécsett, a város fölé tervezett NATO lokátor ellen sokgyerekes szülõk és kismamák vonulnak a fõtérre tiltakozni. A koncertteremben az aktuális európai kultúrfõváros, Nagyszeben (Sibiu, Hermannstadt) szimfonikus zenekara hangol, kislányom, Aknai Katalin pedig Fejõs Miklós festõmûvész kiállítását nyitja meg ebben a percben háromszáz méterrel arrébb, egy másik galériában. Mi, itt Szigeti Tamás újabb munkáival találkozunk. Boldogult emlékezetû Csiky Tibor a hetvenes évek közepén üdvözlõlapként küldött egyszer nekem egy közönséges csoportképet valahonnan és felírta rá, hogy "Mindennapi életem struktúrái". Hagyományos pózokban ott volt a mûvész is és egy sor, számomra ismeretlen férfi, nõ. Csiky ekkoriban hagyott fel éppen a fareliefként megfaragott ornamentumokkal. Egyikének - másikának éppen az "organikus struktúra" címet adta. Mindennek látszólag semmi köze ahhoz, amit Szigeti Tamás Nyugati tér meghatározással útjára engedett kiállításán láthatunk. Látszólag, - mondom- és azt igyekszem sejtetni evvel a szóval, hogy az élet és mûvészet különös terjedelmû halmazainak egymásba mosódása mennyire másként és mégis mennyire egymás feltételeként ható mechanika ellenállhatatlan háttérmozgását valószínûsítik. A szervezet és a szerkezet, az eszközök és az optikai transzformáció, illetve az "érzelmek zûrzavarát" tisztázó szándék egységes keretbe foglalása kétségtelenül jellemzõ választásokat hozott, ezek medrében az idõ által elválasztott, de egy irányba tartó szemléletek leglazább kapcsolata is kölcsönös megerõsítésekkel szolgál. Erre volt csupán alkalmas Csiky Tibor gesztusának említése. Mindez talán okkal tekinthetõ nagy redundanciájú, ezért közös élménynek - ismeretnek. Amit csupán azért idézek fel, mert az említett rendezõdések rezgéseinek mostanában éppen fokozódó frekvenciájához igazodik Szigeti Tamás is a munkáival. Talán nem olyan komoly hiba, ha a megnyitó jókedvû kalauzként még néhány szempontot közread az imént sejtetett sokszorosan telített viszonylatok immár mûalkotásokban útjára engedett jellemzéséhez. A modern kori civilizációk alakulásában már vagy száz éve a specialistáké a fõszerep. A közös tudás megjelenítését sokszerzõs, és munkamegosztásos összegzésekben specialisták végzik. Mérvadó szaktudományos közleményt ma a legritkábban jegyez egy szerzõ. De miért írta saját kezével Csontváry az 1894-es Werthmüller Mihály portré jobb felsõ sarkába a modell állítólagos minõsítését a rajzról (t.i. "Ilyen tökéletesen még senki nem ragadott meg engem, mint Ön, kedves uram…als Sie Lieber Herr." Mert az életét pontosan követõ munkáinak minden tragikomikus elrajzoltsága ellenére médiumként tudta közvetíteni már ebben a gesztusban is a sors kritikáját, az a bekövetkezést, amelyben az egymástól elvált bírói, papi, hóhéri és sírásói szerepet a mûvész személyiségébe integrálva újra egységként mutathatta fel. Nincs közönség? Leszek majd én az - állította. Nincs elismerés? Megadom azt - és már írta is fel az elkínzott portréra a lelkes elismerést. Nem szól rólam a világsajtó? Felvetem akkor, hogy ha szólt volna, akkor az nagy bizonyossággal a Herald Tribune párizsi kiadásában jelent volna meg 1907-ben. Majd Csontváry elhagyta a feltételes módot, s maradt a nagy bizonyosság. Így tudjuk ezt ma. És miért teszek említést most errõl? Azért, mert Szigeti Tamás itt bemutatott kisebb mûcsoportjaiban a köznapinál is megszokottabb festõi jelekkel, a köznapinál sokat mondóan tompábbra hangolt atmoszférában ártatlan kívülállásként olyan integrációban jelöli meg lehet-
séges szerepkészletének kiindulópontjait, amelyek ugyancsak emlékeztetnek a Csontváry metaforában fellelhetõ kérdésre. Arra ugyanis, hogy a mûvész maradt mostanra az egyetlen fenomén, aki még kísérletet tehet valamely általánosan érvényes, valamennyiünkben elválaszthatatlanul együtt lévõ, de kevésbé bevallott, még kevésbé szétszálazott teljesség tényének, létezésének valószínûsítésére. Közhelyeket orront mindebben a nagyérdemû, de éppen ezen a kiállításon erõsítheti meg hitét abban, hogy mindez megalapozatlan vélelem. A közhely látszata igazi természetének felmérésére ritka esélyekkel kecsegtet. Hogy Szigeti nincs egyedül, annak érzékeltetésére bátortalanul felteszek további kérdéseket. Miért szedte elõ a 2005-ös Velencei Biennálé a New Image elõfutárának tekintett, az absztrakt expresszionizmus idején, és keretei között nehezen pozícionálható Phil Gastont és Francisco Botero-t, s idén miért lesznek láthatók majd egymás mellett az eltérõ téridõt befoglaló Elisabeth Murray és Emin Tracey munkái? Mert a nagy kapacitású izmusok formalista specialistáinak helyére az idõközben metafizikai furcsasággá egyszerûsített többértékûség és többérvényûség hívei kerültek. Akik hisznek a köznyelvek ténylegesen közlõ feladataiban. Akik meg tudnak fogalmazni eligazításokat. Akiket nem esztétikai doktrinák vezetnek, hanem akik új szabályokat alakítanak ki munkáikkal. Vagyis akiknek figyelmét elsõsorban az igazság formája és nem a forma igazsága köti le. És ha az igazság keresését emlegethetjük, akkor már helyben is vagyunk. Szigeti Tamás munkáinak tanúsága szerint és esetében ez az igazság feltétlenül ott rejtõzik az élet "mindennapi struktúráinak" látszólag szervezetlen közegében. Éppen a struktúra rejtettsége a kérdés, miképpen azt Antonioni a Nagyításban jelezte. Mobilis in mobile: megragadhatatlan, de képet alkothatunk róla. Emberáradat, tömeg. Aztán ráközelítés és feltárul a világot összetartó rend szerkezete. Számosságok, formakombinációk, tengelyek, ismétlõdések. Még tovább: eltûnik a szerkezet és marad egyetlen szintaktikai-szemantikai alaphelyzet. Még közelebb: újabb szerkezeti szintek, immár eltérõ jelértékekkel és grammatikával. Felértékelõdõ szenzuális - anyagi impulzusok. Morzsalék, fényvesztés, színvesztés. Az értelem elvesztése, avagy a titkos tudás szülõcsatornája. Szigeti Tamás mindezeket kutatja. A fokozottan piacképes kortárs képzõmûvészet sikerképzõ motívumai közül elég keveset fedez fel az ember az õ munkáiban. Nem szimulálja, hogy lehetne akár könnyû kezû kolorista, trendi vagy cool és tényleg nem tartozik a mûvészet levegõjétõl megrészegült szabadcsapatokhoz sem. Kutató, akit láthatóan hidegen hagy minden, ami szempontjainak nem felel meg, amivel kapcsolatban nem ébrednek benne emóciók. E kissé komornak tetszõ következetesség és a tekintélyt parancsoló termékenység követeli meg tõlünk, hogy magunk is adjunk esélyt példázatainak. A Bolt (2006) és a Rengeteg (2006) egymástól eltérõ szemléletû végpontjai közé már csak azért is könnyû elhelyezni a kiállítás teljes tartalmát, mert a magányos tárgyak komplementer színekkel megrajzolt, ezért más-más téridõbe utalt rendszere, valamint a teljes és szétválaszthatatlan összeolvadás titokzatosan szövött kárpitja közötti kiterjedés a vizuális "esetek" teljességének kínálja magát keretül. És ebben a keretben a festõi formagazdagság esélyét két-három összefüggésre egyszerûsítõ hat portré (2007) éppúgy elfér, mint a Fekete bábok (2007) drámai ornamense és az Összkép -Triptichon (2005) tablója. Naplemente és tajték nélkül: cseppekben a tenger. Aknai Tamás (Elhangzott 2007. március 29.-én, az OctogonArt megnyitóján.)
Vรถrรถs fej - 2007 - Red Head 120*110 cm, olaj/vรกszon - 120*110 cm, oil on canvas
Zรถld fej - 2007 - Green Head 120*110 cm, olaj/vรกszon - 120*110 cm, oil on canvas
Barna fej - 2007 - Brown Head 120*110 cm, olaj/vรกszon - 120*110 cm, oil on canvas
Grafit fej - 2007 - Graphite Head 120*110 cm, olaj/vรกszon - 120*110 cm, oil on canvas
Umbra fej - 2007 - Umbra Head 120*110 cm, olaj/vรกszon - 120*110 cm, oil on canvas
Sรกrga fej - 2007 - Yellow Head 120*110 cm, olaj/vรกszon - 120*110 cm, oil on canvas
Csoport I. - 2007 - Group I. 80*95 cm, olaj/vรกszon - 80*95 cm, oil on canvas
Csoport II. - 2007 - Group II. 80*95 cm, olaj/vรกszon - 80*95 cm, oil on canvas
Csoport III. - 2007 - Group III. 80*95 cm, olaj/vรกszon - 80*95 cm, oil on canvas
Fekete bĂĄbok I. - 2007 - Black Dolls I. egyenkĂŠnt 20*20 cm, olaj/deszka - 20*20 cm each, oil on board
Fekete bábok II. - 2007 - Black Dolls II. egyenként 20*20 cm, olaj/deszka - 20*20 cm each, oil on board
Fekete bábok III. - 2007 - Black Dolls III. egyenként 20*20 cm, olaj/deszka - 20*20 cm each, oil on board
Fekete bábok IV. - 2007 - Black Dolls IV. egyenként 20*20 cm, olaj/deszka - 20*20 cm each, oil on board
Három báb - 2001-2005 - Three Dolls egyenként 40*35 cm, olaj/vászon - 40*35 cm each, oil on canvas
Bolt - 2006 - Shop 100*150 cm, pasztell papíron deszkára kasírozva- 100*150 cm, pastel on paper mounted on wood
Rengeteg - 2006 - Wilderness 100*150 cm, pasztell papíron deszkára kasírozva- 100*150 cm, pastel on paper mounted on wood
Péntek 13 Duliskovich Bazil, Szigeti Tamás, és Sasha Tinei kiállítása a Körzõgyárban Kedves Barátunk! A Körzõgyár legújabb kiállításán három fiatal, mégis jelentõs "múlttal", szakmai és tapasztalati háttérrel rendelkezõ festõ mutatkozik be elõször - egyszerre. Mindhárman egymásétól jól különválasztható, karakteres képeket készítenek, mégis közös bennük a tõlünk más, idegen kulturális hatások mûveikbe építése. Ketten (Duliskovich és Szigeti) már egyénileg is bemutatkoztak az OCTOGONart Galériában (ahol jelenleg Szigeti Tamás tárlata látható), szellemi és baráti közösségük okán merült fel közös bemutatkozásuk igénye, melyhez harmadiknak a szintén jóbarát Alexander Tineit hívták meg. A Körzõgyárban képeik mellett videókat és installációkat is bemutatnak, igazodva a hely kísérletezésre inspiráló jellegéhez. Mûveik együttesen egységes összképet adnak, melyek különös, egyszerre más- és evilági hangulatot árasztanak, kemények, olykor brutálisak és lágyak, személyesek is. Groteszk látásmódjuk emiatt nem riasztó, hanem mindenki számára átélhetõ és elgondolkodtató - ez a világ, a környezet, melyben élünk, melynek része(se)i vagyunk, ahonnan elvágyódunk, amelyben mégis otthon vagyunk. Minden ismerõs lesz a Körzõgyár kiállításán!
Sok szeretettel látjuk a kiállításon és az azt megelõzõ megnyitó fogadáson április 13-án, pénteken, 19 órakor a Körzõgyárban! A kiállítás május 5-ig látogatható a Körzõgyárban: 1056 Budapest, Molnár u. 35. Nyitva: kedd-szombat 12-18.
Szívélyes üdvözlettel:
Iványi Bianca mûvészeti vezetõ OCTOGONart Galéria
Persona I - 2007 - Persona I 160*145 cm, olaj/vรกszon - 160*145 cm, oil on canvas
Persona II - 2007 - Persona II 160*145 cm, olaj/vรกszon - 160*145 cm, oil on canvas
Persona III - 2007 - Persona III 160*145 cm, olaj/vรกszon - 160*145 cm, oil on canvas
Persona IV - 2007 - Persona IV 160*145 cm, olaj/vรกszon - 160*145 cm, oil on canvas
Egy mosoly elemei - 2007 - Elements of a Smile 145*120 cm, olaj/vรกszon - 145*120 cm, oil on canvas
Egy s贸haj elemei - 2007 - Elements of a Sigh 145*120 cm, olaj/v谩szon - 145*120 cm, oil on canvas
Nyugati tér - Szigeti Tamás kiállítása az OCTOGONart Galériában Western Square - an exposition of Tamás Szigeti at the OCTOGONart Gallery 2007 március 29-tõl április 13-ig 29 March to 13 April, 2007
külön köszönet - special thanks to: Aknai Tamás Antal István Juszuf Bojár Iván András Iványi Bianka Duliskovich Bazil
© Szigeti Tamás, 2007
Szigeti Tamás
1137-Budapest, Szent István körút 22
tel: 36 (1) 239-8637
tamas_szigeti@hotmail.com
OCTOGONart Galéria
1012-Budapest, Várfok u. 7-9
tel: 36 (1) 201-6959
www.octogonart.hu