A BENNEM ÉLŐ MÚLT • 234. SZÁM • 2012. JÚNIUS • WWW.HISTORIA.HU
AZ IPARI FORRADALOM TALÁLMÁNYAI 1769
1800
Gőzgép feltalálása
1769
1903 Repülőgép feltalálása
Írógép feltalálása
KÉMKEDÉS A HIDEGHÁBORÚBAN 1949 NATO megalakulása
1961
1965 Kubai rakétaválság
A berlni fal építése
EGYIPTOM TITKAI
740 Ft
A SZERKESZTŐ LEVELE
Glatz Ferenc
A
z ókori Egyiptom vagy „Óegyiptom” (egyiptomi nyelven Kemet, a Fekete) hosszú ideig fennállt ókori, nagy folyam menti civilizáció volt ÉszakkeletAfrikában, túlnyomórészt a mai Egyiptom területén. A Nílus völgyében feküdt a folyó középső és alsó szakasza mentén északon a Nílus-deltája és a Nílus negyedik kataraktája között, legnagyobb kiterjedését az i. e. 2. évezredben, az Újbirodalom idején érte el. Egyes korszakokban a birodalom a Közel-Keletet, a Keleti-sivatagot a Vörös-tengerig, a Sínai-félszigetet és a mai Líbiai-sivatagot is magába foglalta. Az ókori Egyiptom több mint három és fél évezreden keresztül fejlődött. Története i. e. 3150 körül kezdődött a Nílus menti települések egyesítésével és i. e. 31-ben ért véget, amikor a Római Birodalom elfoglalta az országot, bár nem ők voltak az elsők, akik megszerezték az uralmat Egyiptom fölött. Az egyiptomiak országukat számos néven emlegették, például Kemet, azaz „Fekete Föld”. Az egyiptomi civilizációt és társadalmat sokan merevnek, arisztokratikusnak, irracionálisnak és a halál szeretetére épülőnek, elmúltnak és távolinak tartják. Ez a kép azonban félrevezető. Az egyiptomi civilizáció a maga korában nagyon életteli, változatos, sok meglepően modern kulturális jellegzetességet mutató, és a szoborszerű merevségnél sokkal rugalmasabb volt. A görögök és egyéb fiatalabb kultúrák, melyeket ma a modern európai civilizáció kezdeteinek tartunk, a mezopotámiai kultúrák mellett az egyiptomit tekintették mintaképüknek. Mintegy ötvenezer évvel ezelőtt Észak-Afrika éghajlata egészen más volt.
A TÖRTÉNELEM ARRA TANÍT MEG BENNÜNKET, HOGY AZ EMBERISÉG SEMMIT SEM TANUL A TÖRTÉNELEMBŐL.
234. szám, 2012. június
HU ISSN 01392409 Index: 25384 www.historia.hu
Szerkesztő: Glatz Ferenc A szerkesztőbizottság tagjai: Burucs Kornélia, Csorba László, Demeter Zsuzsanna, Erdődy Gábor, Fodor Pál, Kertész István, Sipos Péter, Szász Zoltán, Zsoldos Attila Olvasószerkesztő: Kovács Éva Munkatársak: Farkas Ildikó, Kocsis Gabriella, Bognár Katalin, Oprán Emese, Horváth Imre
Felelős kiadó: História Alapítvány (1081 Budapest, Rákóczi út 5.) Kuratóriumi elnök: Gecsényi Lajos Levélcím: Pf. 9. Budapest 1250 Nyomdai előkészítés: Krónikás Bt. Nyomtatás és kötészet: Mesterprint Kft. Terjeszti: Lapker Zrt. és alternatív terjesztők. Előfizetésben terjeszti a Magyar Posta Zrt. További információ: +36 80 444 444
TARTALOM
EGYIPTOM TITKAI 7
14
A PIRAMISOK REJTÉLYEI A piramis a piramiskörzetek leglátványosabb eleme. A III. dinasztia idején lépcsős piramisokat emeltek, amelyek többé-kevésbé négyzethez tartó téglalap alapúra épültek. A piramiskörzet, más néven piramiskomplexum az ókori egyiptomi piramisokat magukba foglaló kultikus épületek csoportja.
15
A MÚMIÁK VILÁGA A legújabb természettudományos vizsgálati módszereknek köszönhetően ma már a több ezer éves tetemek a rég letűnt korok és kultúrák követei.
20
MODERN KORI MÚMIÁK A mumifikálás napjainkban sem elfeledett.
22
TÚLVILÁGHIT AZ ÓKORI EGYIPTOMBAN Az egyiptomiak hittek abban, hogy aki arra érdemes, arra dicsőséges túlvilági élet vár.
4 HISTÓRIA
2012/4.
Egy nép a történelmi ismerete, származása és kultúrája nélkül olyan, mint egy fa gyökerek nélkül.
Bob M arley
26
VALLÁSOK ÉS MÍTOSZOK AZ ÓKORI EGYIPTOMBAN
33
AZ IPARI FORRADALOM TALÁLMÁNYAI Ipari forradalom a neve annak az átfogó társadalmi, gazdasági és technológiai változásnak, amely 1769 és 1850 között először Nagy-Britanniában, majd Európa és Észak-Amerika egyes régióiban zajlott le.
A világ első irodalma a mezopotámiai irodalom mellett az ókori Egyiptom irodalma volt. Két különböző írás alakult ki: a hieroglif írás és a hieratikus írás.
38
A KÁLVINIZMUS ÉS MAGYARORSZÁG Magyarország lakossága a 16-17. században nagy többségében valamelyik protestáns egyházhoz tartozott. Magyarországon és Erdélyben a parasztságnak mintegy 10-15%-a tartozhatott a katolikus egyházhoz.
38
„ZAVAROS A TISZA VIZE, NEM TISZTA” Eredeti állapotában, a tavaszi hóolvadás után, évenként hatalmasra nőtt a Tisza. Szélesen terülő vizei beborították a fél Alföldet.
31
A GLOBALIZÁCIÓ KIALAKULÁSÁRÓL A globalizáció komplex folyamat, mélyreható átalakulás hordozója a társadalom fejlődésének és működésének valamennyi szférájában. Az információs és kommunikációs technikák forradalmán és a tudásalapú társadalmon nyugszik, szerkezetét a posztindusztriális társadalom keretei jellemzik.
2012/4.
HISTÓRIA 5
TARTALOM
A történelem kegyes lesz hozzám, mert szándékomban áll átírni.
Winston C hurchill
58
VÁSÁRI SZOKÁSOK A KÖZÉPKORBAN
70
A középkori Magyarországban a kiskereskedelem fő színtere a heti- és az éves vásár volt. Piacon a 19. század elejéig csak épületekkel körülvett teret értettek, ahol a hetivásárokat tartották.
60
A régi időkre visszanyúló hiedelmek és legendák világában való barangolásunkat ezúttal egy szintén komoly történelemmel bíró területen folytatjuk, amely nem más, mint Franciaország.
A RENDSZERVÁLTÁS ÉS A FEGYVERES ERŐK Az ország komoly fegyveres erővel rendelkezett, de sem a politikai, kormányzati, sem a katonai vezetésnek nem volt szándéka a belpolitikai küzdelmek során a fegyveres erők alkalmazása.
64
AMI A TÖRTÉNELEMKÖNYVEKBŐL KIMARADT
75
Az ország komoly fegyveres erővel rendelkezett, de sem a politikai, kormányzati, sem a katonai vezetésnek nem volt szándéka a belpolitikai küzdelmek során a fegyveres erők alkalmazása.
II. ANDRÁS REFORMJAI II. András birtokadományainak legfőbb újdonságát az jelentette, hogy a várispánságok népeit és földjeit is igénybe vette adományai megtételekor, ami korábban nem volt szokásban.
A RENDSZERVÁLTÁS ÉS A FEGYVERES ERŐK
80
EVLIA CSELEBI, A VILÁG TÖRÖK FÖLMÉRŐJE
86
A KIS JÉGKORSZAK ÉS AZ ÖLTÖZKÖDÉS A viselet különleges üzenet a hosszú háborúkkal terhelt századok mélyéről, az emberekről, gondolataik, értékrendjük öltözködésbe kódolt sokrétű valóságáról. Alább azt vizsgáljuk, hogy az éghajlati viszonyok változását miként követte az öltözködés.
6 HISTÓRIA
2012/4.
SZERZŐINK
Egy ember halála tragédia. Millióké statisztika.
Joszif Visszarionovics Sztálin
95
EGY TÖRTÉNELMI ZSÁKUTCA A Független Horvát Állam (1941–1945)
98
A. Sajti Enikő az MTA doktora, tszv. egyetemi tanár (SZTE)
A DÉLVIDÉKI ÁLDOZATOK ADATBÁZISA A Tartományi Igazságtételi Bizottság 2000-ben a Vajdaságban azt a célt tűzte ki maga elé, hogy összegyűjtse az 1941 és 1948 közötti időszak vajdasági áldozatainak adatait
100
E számunk szerzői
ÚT A II. VILÁGHÁBORÚHOZ Az I. világháborút követő európai rendezés KeletKözép-Európában több súlyos problémát teremtett, amelyek megakadályozták, hogy a térségben tartós stabilitás alakulhasson ki.
Ablonczy Balázs PhD, igazgató (Párizsi Magyar Intézet)
Csorba Béla tanár, néprajzkutató (Újvidéki Egyetem, Újvidék)
Fodor István igazgató (Történelmi Levéltár, Zenta)
Forró Lajos tanár, újságíró (Zenta)
Geiger Vladimir (Hrvatski Institut za Provijest, Zágráb)
Mezei Zsuzsanna levéltáros (Vajdasági Tartományi Levéltár, Újvidék)
104
BÁCSKA 1941 ÉS 1945 KÖZÖTT
107
A 183-AS FOND A Vajdasági Levéltár kutatható anyagai között több fond is tanúskodik az 1944–1945-ben elkövetett magyarellenes atrocitásokról, egyúttal korképet adva a titói éra korai szakaszáról.
Szakály Sándor az MTA doktora, tszv. egyetemi tanár (KGRE)
Arnold Suppan egyetemi tanár, alelnök (Osztrák Tudományos Akadémia)
2012/4.
HISTÓRIA 7
DVD MELLÉKLET
EGYIPTOM TITKAI DVD Frank Langella ad otthont ez a magával ragadó lemezes DVD-n a legendás civilizáció felfedezése az ókori egyiptomiak. Négy ellenállhatatlan epizódok nyomon követni a világ csodáit, és az ősi királyság, a Nílus. Funkciók széles körű helyre felvételt és felkeresi a folyamatos feltárások. Visszaút a gazdag és fantasztikus világ az ókori Egyiptomban. Ahol hatalmas piramisokat egy átjáró a túlvilágra. Ha a király váltságdíj lehetett kapni egy gondosan kidolgozott 70 napos folyamat, amely garantálja az örök megőrzésre a holttestet. Frank Langella meséli el ezt a rendkívüli vizsgálatot múmiák az ókori Egyiptom, amely magában foglalja a négy epizód:
1. A NAGY PIRAMIS
2. SZFINX
2. HIEROGLIFÁK
8 HISTÓRIA
2012/4.
Az európai nyelvekben elterjedt alak, melynek magyar változata Egyiptom, a latin Aegyptus szóból származik, amely viszont az ógörög Αιγυπτος; „Aigüptosz” átvétele. Egyiptom 1 001 449 km², és ezzel a világ 30. legnagyobb országa. Összehasonlítás képpen, a területe akkor, mint az összes Közép-Amerikai ország együttvéve, mint kétszer Spanyolország vagy négyszer az Egyesült királyság, és a területe naggyából megegyezik az Egyesült Államok legnagyobb államaival, Texassal és Kaliforniával.
Mivel egyiptomi éghajlata száraz, ezért az ország nagy területét sivatag borítja, és a lakosság mindössze a terület 5,5%-át használja. Egyiptomot nyugati irányból Líbia, délről Szudán, északkeletről a Gázai övezet és Izrael határolja. Mivel az ország transzkontinentális ország, ezért fontos geopolitikai szerepe abban rejlik, hogy rendelkezik egy föld nyelvel Afrika és Ázsia között. Itt hozták létre a tengeri kereskedelem részére a Szuezi-csatornát, ami a Földközi-tengert köti össze a Vöröstengeren át az Indiai-óceánnal.
A Nílus völgyet eltekint az ország nagy része sivatagi táj. A szél homokdűnéket hoz létre, amik akár a 30 métert is elérhetik. Egyiptomban két sivatag, a Szahara és a Líbiai-sivatag is megtalálható. Az Ókorban védelmül szolgáltak a fáraóknak, mert a sivatagból biztosra vehették, hogy nem éri őket támadás. Egyiptom fővárosa egyben legnagyobb és legnépesebb városa Kairó, más nagyvárosok, Alexandria, Port Szaíd, Szuez, Luxor, Asszuán. Egyiptomnak egy folyója van, a Nílus. A Nílusnak Egyiptom területén nincs komolyabb mellékfolyója, csak mesterséges öntözőcsatornák ágaznak ki belőle és térnek vissza bele. Tavaszi áradását már az ókorban is nagy biztonsággal tudták előre jelezni.
CÍMLAPTÖRTÉNET Nemmese Emese
A PIRAMISOK REJTÉLYEI A piramis a piramiskörzetek leglátványosabb eleme. A III. dinasztia idején lépcsős piramisokat emeltek, amelyek többé-kevésbé négyzethez tartó téglalap alapúra épültek.
A
piramiskörzet, más néven piramiskomplexum az ókori egyiptomi piramisokat magukba foglaló kultikus épületek csoportja. Fő elemeik már az Óbirodalom idején, a IV. dinasztia alatt megjelennek, és a Középbirodalom végéig terjedő közel nyolc évszázad alatt nem nagyon változnak. Funkcionálisan a piramiskörzet jelenti az önálló egységet, azon belül a piramis csak egy épület a sok közül, mégha a leglátványosabb is. Számos piramiskörzet bizonyíthatóan működött annak ellenére, hogy a hozzájuk tartozó piramis nem készült el. A piramiskörzetek kultikus és adminisztratív központok voltak, amelyek működését a síralapítványhoz tartozó ingatlanvagyon bevétele biztosította. A piramiskörzetek helyéül olyan területet választottak, ahol az épületcsoport védve van az áradástól, és az alapkőzet elbírja a piramis tömegét. A piramiskörze-
tek legtöbb eleme ezért a Nílus-völgyet kísérő nyugati platón található, csak a völgytemplom és a feljáróút nyúlik le az ártérig. A piramiskörzet egyidős a piramisokkal. Dzsószer Lépcsős piramisa is egy összetett rendszer részeként épült, amelyben a később klasszikussá vált piramiskörzetek főbb elemei megjelentek, más elemek pedig kezdeti állapotukban felismerhetők. A klasszikus piramiskörzetek felé a következő jelentős lépést a mejdúmi piramis jelentette, majd a komplexumok az V. dinasztia idején érték el végső alakjukat. A Kö-
FOLYTATÁS
12
A piramis egy négyzet alapú gúla alakú építmény. A piramis szó valószínűleg a gúla magasságára vonatkozó óegyiptomi geometriai terminusból, a peremusz szóból ered, ezt társították hozzá később a görög pür tűz szóhoz
2012/4.
HISTÓRIA 9
CÍMLAPTÖRTÉNET A PIRAMISOK RELYTÉLEYI
A III-IV. DINASZTIA FORDULÓJA KÖRÜL ÉPÍTETT ÁTMENETI PIRAMISOK Befejeztetlen, építtető ismeretlen kb. 120 × 120 méter emelkedés, lépcsők száma ismeretlen
7
HEVNEJ NISUTEH 147 × 147 méter 51 30' 35"
zépbirodalom piramisainál a klasszikus minta némi módosulással jelenik meg. Az újbirodalmi piramisoknál az analógiák már nehezebben felismerhetők, de hatásuk még a XVIII-XXI. dinasztia királysírjai esetében is megfigyelhető. Dzsószer Lépcsős piramisánál a piramis mellett megjelent a halotti templom, a kerítésfal, a szerdáb, déli sír, és az uralkodás harmincadik évfordulóján elvégzendő heb szed ünnepi rítusok számára készült épületek, terek. Ezek közül az építmények közül némelyek eltűntek a későbbi piramiskörzetekből, mások feltételezhetően átalakultak, de a piramis, a kerítésfal és a halotti templom megmaradt mindvégig, amíg a nagy méretű piramisok építése szokásban volt. A későbbi lépcsős piramisok közül egy sem készült el teljesen, de a Lépcsős Piramisnál meglévő legfontosabb elemek beazonosíthatók. Az első, klasszikusra már hasonlító piramiskörzetet Huni (és/vagy Sznofru) építtette a mejdúmi piramisnál (Álpiramis vagy Hamis piramis). Itt jelent meg először a feljáróút és a (kultikus) mellékpiramis, és ez az épület volt az első kísérlet a valódi piramis forma kialakítására. Feltételezhető, hogy völgytemplom is épült hozzá, annak valószínűsíthető helye azonban jelenleg termőterület alatt van, a feltárást lehetetlenné tevő körülmények között. A mejdúmi piramis mellékpiramisa sem látható, mi-
10 HISTÓRIA
2012/4.
SENEFEREV NEBMAAT (déli, első) 183,5 × 183,5 méter 43 22' 54 27' 44"
vel maradványait vastag törmelékhalom borítja. Klasszikus piramiskörzetnek Hufu Nagy piramisának körzetét tekintik, de a fejlődésük folyamata nem állt meg, és egyes elemek a későbbi (újbirodalmi) halotti templomokban is felismerhetőek. Nem tekinthetők hagyományos piramiskörzetnek az újbirodalmi, piramis felépítményű magánsírok, a núbiai piramisok, és a III. dinasztia végén épült, ismeretlen célú, kis méretű lépcsős piramisok, amelyeknek jellemzően alépítménye sincs. A halotti templom a piramiskörzet – kultikus szempontból – legfontosabb egysége. Ismert olyan piramiskörzet, például Dzsedefré piramisa, ahol a piramis építése éppen csak elkezdődött, máris félbe maradt; mégis használták a piramiskörzetet, mivel a halotti templom erre már alkalmas volt. Ugyanakkor szinte teljesen kész piramisokat egyáltalán nem használtak, mivel nem volt megfelelő halotti templomuk. Az utóbbira jó példa a két mazgúnai piramis, vagy Hendzser piramisa. A halotti templom központi része kezdetben inkább csak kis áldozókápolna, egy hotep hieroglifa alakjára faragott oltárkő volt, két oldalán egy-egy sztélével. A koncepció a mejdúmi piramisnál és a Tört Piramisnál kitűnően megfigyelhető: az oltárkő elhelyezésére kis méretű, fedett épület szolgált, amit kőfallal körülvett aprócska udvar fogott körbe. Hafré piramisánál jelent meg az első, klasszikus halotti templom, amelynek fő egységei megtalálhatók a későbbi épületeknél is. A bejáratot a feljáróúthoz csatlakozó, hosszanti előcsarnok képezte, ami egy, az épülethez képest tágas, nyitott udvarra nyílt. Az udvar egyes oldalait, vagy minden oldalát oszlopok díszítették, esetleg a falakon beugrók vagy
A VI. dinasztia újabb paradigmaváltással járt a temetkezési területeken. Unisz (görögül Onnosz), az V. dinasztia utolsó tagja a nagy előd, Dzsószer sírvárosának közvetlen szomszédságában építtette 67×67 méteres alapú piramisát.
SZNOFRU MÁSODIK PIRAMISA ÉS HUFU NAGY PIRAMISA SENEFEREV (második, észak) 218,5 × 221,5 méter 43 22' 35"
HNUMHUFVEJ 232,4 × 232,4 méter 51 50' 35"
KŐGÚLÁK – A IV. DINASZTIA PIRAMISAI A IV. dinasztia idejének piramisfejlődését az utolsó III. dinasztiabeli piramissal kell kezdeni. Ez Huni piramisa, amely újabb paradigmaváltás emléke. Ugyanakkor a piramist sokan teljes mértékben Sznofru nevéhez kötik. A IV. dinasztia idejének piramisfejlődését az utolsó III. dinasztiabeli piramissal kell kezdeni. Ez Huni piramisa, amely újabb paradigmaváltás emléke. Ugyanakkor a piramist sokan teljes mértékben Sznofru nevéhez kötik. Huni (görögül talán Széphurisz) építésze már a piramis tervezéskor újított, csakúgy, mint Szanaht, aki először próbált teljesen kőből masztabát építeni. Szakított a hagyomá-
nyos alépítmény-konstrukcióval. Addig a bejárat a felépítménytől messzebb, a talajból nyílt, ahonnan nyílegyenes, egyenletes lejtésű folyosón lehetett eljutni a sírkamrához, ellenkező irányban pedig a felépítmény alá nem nyúló halotti kelengyés kamrákhoz vezetett út. Sírjának bejárata ezzel szemben az északi oldal közepén, az első lépcső oldalmagasságának felénél található. Innen meredeken halad
paneles díszítések sorakoztak. Az udvarról egy oszlopcsarnokon avagy portikuszon keresztül az öt szoborfülkéhez lehetett jutni, amelyek a királyság aspektusait ábrázoló szobrokat tartalmaztak, és a VI. dinasztia elejétől (Teti piramisától kezdve) bizonyíthatóan egyszárnyú faajtók zárták el a külvilágtól. Az öt szoborfülke mögött – gyakran egy keresztfolyosóról – nyílt a szentély, amelynek nyugati falánál királyszobor vagy álajtó volt, esetleg mindkettő. Elé áldozókamra kerülhetett, aminek közepén kőoltár állt, de a klasszikus halotti templomok esetében már nem hotep, hanem egyszerű, téglatest alakú. Esetenként a keresztfolyosón további álajtókat helyeztek el. E fő helyiségek körül keskeny, hos�szú tárolóhelyiségeket alakítottak ki, illetve rendszerint kijárat is nyílt a piramis és az azt körülvevő kerítésfal által bezárt területre. A VI. dinasztiától kezdve a szentély felé csak egy kis, négyzetes alaprajzú, egyetlen oszloppal „díszített” előszobán, az egyoszlopos kamrán avagy antichambre carrée-n keresztül lehetett bejutni.
egészen a talajszint alá, majd egy vízszintes rész, és hirtelen vége. A sírkamra – eléggé meglepő módon – a folyosó vége felett van, már a felépítményben, pontosan a középpont alatt, vagyis igen kevés üreget kellett az építés alkalmával a sziklába vésni, gyakorlatilag csak a folyosó egy rövid szakaszát. A sírkamra bejárata annak padlójába nyílik, mely padló maga a talajszint. elegyengetett szálkőzet.
A halotti templom tájolása lehetett észak-déli, vagy kelet-nyugati. A tájolás alapján típusokat is szokás megkülönböztetni. A lépcsős piramisok halotti temploma rendszerint észak-déli tájolású, és ezek a piramis északi oldalán helyezkedtek el. A klasszikus piramiskörzetek halotti temploma a piramis keleti oldalán, kelet-nyugati tájolású, de akad ez alól kivétel is, például Uszerkaf piramisának halotti temploma a piramis déli oldalán, észak-déli tájolással épült. Ez a piramiskörzet számos más tekintetben is rendhagyó. A Középbirodalmi piramisoknál váltakozik, hogy a halotti templomot a déli oldalra, észak-déli tájolással, vagy a keleti oldalra, keletnyugati tájolással építették. A tájolásnál egyes építmények esetén nem a tényleges égtájakat vették figyelembe, hanem a Nílus fo-
A temetkezési körzetek fontos részét képezték a piramiskomplexumoknak. Dzsószer volt az első, aki a kerítésfalat messzire helyeztette a sírhelytől, amellyel nagy belső tér nyílt.
2012/4.
HISTÓRIA 11
CÍMLAPTÖRTÉNET A PIRAMISOK RELYTÉLEYI
A piramisok mellett gyakran találni későbbi korokból származó sírokat, sőt, egyes piramisokból későbbi betemetkezésekből származó leletek kerültek elő. Az egyik leghíresebb ezek közül a XIII. dinasztia egyik kevéssé simert uralkodójának HórAuibrének a sírja, amely III. Amenhotep dahsúri Fekete-piramisa egyik aknájában volt. A temetkezésből származó legismertebb lelet Hór-Auibré fából faragott ka-szobra.
12 HISTÓRIA
2012/4.
lyásirányát tekintették észak-déli tengelynek. (Ez más templomoknál is előfordult, például a Luxori templomnál is.). A kerítésfal, idegen nevén temenosz a piramiskörzetet (vagy bármely más templom körzetét), illetve azon belül az egyes részeket elkülönítő fal. Fizikai szerepén túl elválaszotta a megszentelt helyet a külvilágtól, a magasztosat a profántól, de ennek értékelése is változó idővel. Sznofru tört falú piramisánál a kerítésfal kiöblösödött, hogy a kultikus piramist a körzethez kapcsolhassa, Hufu, Hafré és Menkauré kerítésfala elkerüli a kultikus piramist és messze van a királynék piramisaitól. Uszerkafnál a kultikus piramis belül helyezkedik el, a királynéé viszont nem. Dzsedkaré szövevényes falrendszert építtetett, ahol a fő kerítésfalhoz szervesen kapcsolódó mellékfal keríti körbe a királyné piramisát (miközben az valójában kívül van a körzeten). Végül II. Pepi esetében a fő kerítésfal újra csak a kultikus piramist zárja a halotti körzetbe, és a királynéi piramisok teljesen önálló kerítésfalat kaptak.
A Középbirodalom korában I. Szenuszert két koncentrikus kerítésfalat emeltetett, amelyből a belső csak a kultikus piramist kerítette le, a külső viszont az összes feleség piramisát is, miközben a feleségek piramisainak saját kerítésfaluk is volt. II. Szenuszertnél kultikus piramisnak nincs nyoma, a kerítésfal a királynéi piramist és még néhány masztabát is körbeveszi. III. Szenuszert újra dupla kerítésfalat emelt, ahol a második körzet tartalmazza a királynék piramisait, a belső viszont csak a keleti templomot. Az utolsó ismert piramis, Hendzseré is dupla kerítésfalas, egyetlen mellékpiramissal, amely a második körzetben van. A kerítésfal rendszerint 1–3 méter vastag, és 5–10 méter magas volt. Építéséhez követ, nyerstéglát egyaránt felhasználhattak. Dzsószer lépcsős piramisának kőből épült kerítésfalán jól megmaradt a palotahomlokzat-díszítés, amely ma a bejárat környékén, illetve a déli oldal rekonstruált szakaszán igen látványossá teszi a falat. Valamennyire hasonló a mazgúnai déli piramis kerítésfala is, de az nem a szokásos palotahomlokzatmintára épült, hanem hullámos nyomvonalú. A völgytemplom a piramiskörzet legkeletebbre eső és legalacsonyabban fekvő építménye, amely a Nílus árterének szélére épült. Hufu Nazlet elHammán falu csatornázásakor meglelt völgytemplománál, illetve Hafré völgytemplománál rekonstruálható volt, hogy a völgytemplomhoz kikötő is tartozott, amihez a feltételezések szerint hajózható csatorna is vezetett. A völgytemplom rakpartja képezte a piramiskörzet bejáratát, innen egy előcsarnokon keresztül nyitott udvarra vezetett az út, amelynek nyugati oldalán a halotti temploméhoz hasonló áldozóhely és szentély állt. Ezen kívül tárolóhelyiségeket is kialakítottak az épületben, és biztosították a tető megközelíthetőségét is – ez arra mutat, hogy egyes rítusokat a templom tetején, a nap fényénél kellett elvégezni. A völgytemplom szerepe nem teljesen tisztázott. Összekapcsolják a mumifikálással is, miszerint a mumifikálósátor kőből épített jelképe, vagy éppen a művelet tényleges helye. Az uralkodó halála után a völgytemplom lehetett a halotti kultusz tényleges helyszíne, míg a halotti templom csak a piramiskörzet papjai számára lehetett fenntartva. Mark Lehner Hafré völgytemplomáról szólva még azt a feltételezést is megengedi, hogy a völgytemplom egyfajta spirituális energiákat gyűjtő és fókuszáló hely lehetett.
Az V. dinasztia naptemplomaihoz is épült völgytemplom és feljáróút. A legkorábbi völgytemplom feltehetőleg a mejdúmi piramishoz épült, ám annak eddig nem sikerült a nyomára bukkanni. A tört falú piramis völgytemploma a legrégebbi ismert völgytemplom. Ennek romjai közül rendkívül szép domborműveket sikerült feltárni, amelyek a korszak igen magas művészeti színvonalát bizonyítják. A feljáróút volt az összekötőkapocs a völgytemplom és a halotti templom között. Vastag falakkal körülvett, kövezett vagy döngölt útvonalként vezetett fel a platón álló halotti templomhoz, rendszerint több száz méter hosszon. A leghosszabb feljáróút megközelíti az 1800 métert. A feljáróút a vallási szempontból ideális esetben egyenes, és pontosan kelet-nyugati irányba vezet. Ezt a gyakorlatban nem igyekeztek érvényesíteni, nem ritka az olyan feljáróút, ami jelentősen kitér az ideális iránytól, vagy éppen megtörik. Arra azonban törekedtek, hogy a feljáróút egyenletes emelkedésű legyen. Ennek érdekében némelyik piramiskörzetnél igen tekintélyes töltéseket kellett építeni az útba eső kisebb vízmosások, akadályok leküzdéséhez, mint például II. Teti vagy Menkauré piramiskörzeténél. Ez alapján kézenfekvő az egyiptológusok azon feltételezése, hogy a feljáróút az építés során felvonulási, illetve szállítási útvonalként (is) szolgált. Hérodotosz Egyiptomban tett látogatása leírásakor nem mulasztja el közölni, hogy Hufu piramisának feljáró útja egyenértékű alkotás magával a Piramissal.
Az eredetileg 40 méter szintkülönbséget áthidaló, közel 740 méter hosszú és 18 méter széles út valóban nagy volumenű létesítmény volt. A feljáróút falait többnyire domborművekkel díszítették. Ilyen dombormű az ismert éhínség-relief Unisz feljáróútjáról, amelyen az uralkodó csonttá soványodott sivataglakókat ment meg az éhhaláltól. Más esetben mesterségeket, és más, sírokból megszokott, többnyire a mindennapi életből vett jeleneteket látni ezeken a domborműveken. A feljáróutakkal kapcsolatban visszatérő kérdés, hogy fedettek voltak-e. Az Uniszfeljáróutat kőtömbökkel fedték, ez egy rövid szakaszon rekonstruálva meg is tekinthető. Más piramiskörzetek esetében nem ennyire egyértelmű a kérdés. Menkauré piramiskörzeténél George Andrew Reisner arra a következtetésre jutott, hogy az ahhoz épült feljáróút fagerendákon nyugvó gyékénnyel lehetett fedve. A mellékpiramisok (más néven szatellit piramisok) a piramiskörzet központi piramisánál lényegesen kisebb épületek, amelyek két főbb csoportra oszthatók. ◄
Építkezés az ókori Egyiptomban
A LAKÓ- ÉS GAZDASÁGI ÉPÜLETEK JELLEMZŐEN NEM TARTOZTAK A PIRAMISKÖRZETEKHEZ. GYAKRAN A PIRAMISKÖRZET KÖZELÉBEN, DE AZON KÍVÜL TELEPEDTEK LE A PIRAMISKÖRZETBEN SZOLGÁLATOT ADÓ PAPOK, ILLETVE AZ OTT DOLGOZÓ TISZTVISELŐK, MUNKÁSOK. 2012/4.
HISTÓRIA 13
ÚT AZ ARANYBULLÁHOZ Zsoldos Attila
II. ANDRÁS REFORMJAI II. András (1205–1235) birtokadományainak legfőbb újdonságát az jelentette, hogy a várispánságok népeit és földjeit is igénybe vette adományai megtételekor, ami korábban nem volt szokásban.
A
Az Aranybulla pecsétje
64 HISTÓRIA
2012/4.
z adományok miatt elszenvedett veszteség csekély lehetett (néhány százaléka teljes jövedelmének), miközben új adók és vámok bevezetésével növelte kincstára bevételeit. Ez mindenesetre kételyeket ébreszt azon közkeletű vélekedéssel szemben, amely szerint II. András birtokpolitikája jelentősen megrendítette volna a királyi kincstár helyzetét. II. András adományozásaival legjelentősebb reformja függ össze: a korban királyi szerviensnek nevezett társadalmi réteg létrehozása. A 12. századi birtokos közszabad és a 13. század eleji királyi szerviens jogállása több ponton különbözött. A birtokos közszabadok a 11–12. században a megyésispán katonai joghatósága alatt teljesítették katonáskodási kötelezettségüket. Ezzel szemben 13. századi forrásaink a királyi szerviensi jogálláshoz tartozó kiváltságok között említik, hogy a királyi szerviens a „királyi zászló alatt” katonáskodhat, azaz mentesül a megyésispánok katonai joghatósága alól. A királyi szerviensek mentesültek a megyésispán bírói joghatósága alól is, s e kiváltságukat az 1222. évi Aranybulla is törvénybe foglalta. A királyi szerviensek katonáskodási kiváltsága, azaz a birtokos közszabadok kiválása a megyei csapat szervezetéből jelentősen csökkentette e csapatok létszámát, s így valóban megnyirbálta a megyésipáni méltóság jogait, és apasztotta az ispánságok birtokállomá-
nyát. Kérdés, hogy miért tartotta szükségesnek II. András az ispánságok jogainak megnyirbálását? A 11–12. század folyamán egy-egy ispánság valamennyi erőforrása az ispán kezében összpontosult. A jövedelmek őt gazdagították, az ispánság megyéjéből hadba vonulók az ő csapatában indultak hadjáratba. Az új berendezkedés intézkedései ezeket az erőforrásokat megosztották. Maradt belőlük az ispán kezén is, de jutott a királyi szervienseknek. A rendszer legfőbb haszonélvezője a királyi hatalom volt, mely számíthatott a királyi szerviensek fegyveres erejére, mégpedig közvetlenül, az ispánok közbejötte nélkül. A rendszer másik előnyét a királyi hatalom számára
az jelentette, hogy minimalizálta azokat a veszteségeket, amelyeket egy-egy méltóságviselő hűségének esetleges megingása okozott. Az ispán hűtlensége immár nem vonta maga után a megyéből származó valamennyi erőforrás kiesését, a királyi szerviensek továbbra is az uralkodó oldalán álltak. Az erőforrások megosztása – ez volt a II. András egy 1217. évi oklevelében említett „általános osztozkodás”, s nem a királyi birtokok eladományozása. Ez mindenesetre a legkevésbé sem támasztja alá azt a széles körben elterjedt tévhitet, amely szerint II. András gyengekezű uralkodó lett volna. Az adományok miatt elszenvedett veszteség csekély lehetett (néhány százaléka teljes jövedelmének), miközben új adók és vámok bevezetésével növelte kincstára bevételeit. Ez mindenesetre kételyeket ébreszt azon közkeletű vélekedéssel szemben, amely szerint II. András
birtokpolitikája jelentősen megrendítette volna a királyi kincstár helyzetét. II. András adományozásaival legjelentősebb reformja függ össze: a korban királyi szerviensnek nevezett társadalmi réteg létrehozása. A 12. századi birtokos közszabad és a 13. század eleji királyi szerviens jogállása több ponton különbözött. A birtokos közszabadok a 11–12. században a megyésispán katonai joghatósága alatt teljesítették katonáskodási kötelezettségüket. Ezzel szemben 13. századi forrásaink a királyi szerviensi jogálláshoz tartozó kiváltságok között említik, hogy a királyi szerviens a „királyi zászló alatt” katonáskodhat, azaz mentesül a megyésispánok katonai joghatósága alól. A királyi szerviensek mentesültek a megyésispán bírói joghatósága alól is, s e kiváltságukat az 1222. évi Aranybulla is törvénybe foglalta. A királyi szerviensek katonáskodási kiváltsága,
Az 1222-ben több példányban kibocsátott nagy kiváltságlevélnek egyetlen eredetije sem maradt korunkra. Legrégibb hiteles másolata az itt bemutatott okirat, amely pusztán csak II. Endre oklevelének szövegét tartalmazza. Róla 4 pecsét lógott; a meglevő három sorrendben János nyitrai püspöké, László kalocsai érseké és László pécsi püspöké. A hiányzó pecsét szükségképpen Tamás esztergomi érseké lehetett. Knauz Nándor jól megokolt feltevése szerint a másolat az 1318. évi kalocsai nemzeti zsinat alkalmára és használatára készült.
II. András magyar király 1222. évi Aranybullájának 1318 körül főpapok által megpecsételt hiteles másolata. (Esztergomi érsekség világi levéltára.)
2012/4.
HISTÓRIA 65
ÚT AZ ARANYBULLÁHOZ II. ANDRÁS REFORMJAI
II. András kibocsátja az Aranybullát
azaz a birtokos közszabadok kiválása a megyei csapat szervezetéből jelentősen csökkentette e csapatok létszámát, s így valóban megnyirbálta a megyésipáni méltóság jogait, és apasztotta az ispánságok birtokállományát. Kérdés, hogy miért tartotta szükségesnek II. András az ispánságok jogainak megnyirbálását? A 11–12. század folyamán egy-egy ispánság valamennyi erőforrása az ispán kezében összpontosult. A jövedelmek őt gazdagították, az ispánság megyéjéből hadba vonulók az ő csapatában indultak
A 11-12. SZÁZAD FOLYAMÁN EGY-EGY ISPÁNSÁG VALAMENNYI ERŐFORRÁSA AZ ISPÁN KEZÉBEN ÖSSZPONTOSULT Sokáig tartotta magát az a nézet, hogy az 1222. évi Aranybulla átvétel valamelyik európai ország jogi szövegéből, leginkább a korabeli angol jogból. Példaként az 1215-ös Magna charta libertatumra hivatkoznak, amelyet Földnélküli János angol király (1199–1216) adott ki.
66 HISTÓRIA
2012/4.
hadjáratba. Az új berendezkedés intézkedései ezeket az erőforrásokat megosztották. Maradt belőlük az ispán kezén is, de jutott a királyi szervienseknek. A rendszer legfőbb haszonélvezője a királyi hatalom volt, mely számíthatott a királyi szerviensek fegyveres erejére, mégpedig közvetlenül, az ispánok közbejötte nélkül. A rendszer másik előnyét a királyi hatalom számára az jelentette, hogy minimalizálta azokat a veszteségeket, amelyeket egy-egy méltóságviselő hűségének esetleges megingása okozott. Az ispán hűtlensége immár nem vonta maga után a megyéből származó valamennyi erőfor-
rás kiesését, a királyi szerviensek továbbra is az uralkodó oldalán álltak. Az erőforrások megosztása – ez volt a II. András egy 1217. évi oklevelében említett „általános osztozkodás”, s nem a királyi birtokok eladományozása. Ez mindenesetre a legkevésbé sem támasztja alá azt a széles körben elterjedt tévhitet, amely szerint II. András gyengekezű uralkodó lett volna. Az adományok miatt elszenvedett veszteség csekély lehetett (néhány százaléka teljes jövedelmének), miközben új adók és vámok bevezetésével növelte kincstára bevételeit. Ez mindenesetre kételyeket ébreszt azon közkeletű vélekedéssel szemben, amely szerint II. András birtokpolitikája jelentősen megrendítette volna a királyi kincstár helyzetét. II. András adományozásaival legjelentősebb reformja függ össze: a korban királyi szerviensnek nevezett társadalmi réteg létrehozása. A 12. századi birtokos közszabad és a 13. század eleji királyi szerviens jogállása több ponton különbözött. A birtokos közszabadok a 11–12. században a megyésispán katonai joghatósága alatt teljesítették katonáskodási kötelezettségüket. Ezzel szemben 13. századi forrásaink a királyi szerviensi jogálláshoz tartozó kiváltságok között említik, hogy a királyi szerviens a „királyi zászló alatt” katonáskodhat, azaz mentesül a megyésispánok katonai joghatósága alól. A királyi szerviensek mentesültek a megyésispán bírói joghatósága
alól is, s e kiváltságukat az 1222. évi Aranybulla is törvénybe foglalta. A királyi szerviensek katonáskodási kiváltsága, azaz a birtokos közszabadok kiválása a megyei csapat szervezetéből jelentősen csökkentette e csapatok létszámát, s így valóban megnyirbálta a megyésipáni méltóság jogait, és apasztotta az ispánságok birtokállományát. Kérdés, hogy miért tartotta szükségesnek II. András az ispánságok jogainak megnyirbálását? A 11–12. század folyamán egy-egy ispánság valamennyi erőforrása az ispán kezében összpontosult. A jövedelmek őt gazdagították, az ispánság megyéjéből hadba vonulók az ő csapatában indultak hadjáratba. Az új berendezkedés intézkedései ezeket az erőforrásokat megosztották. Maradt belőlük az ispán kezén is, de jutott a királyi szervienseknek. A rendszer legfőbb haszonélvezője a királyi hatalom volt, mely számíthatott a királyi szerviensek fegyveres erejére, mégpedig közvetlenül, az ispánok közbejötte nélkül. A rendszer másik előnyét a királyi hatalom számára az jelentette, hogy minimalizálta azokat a veszteségeket, amelyeket egy-egy méltóságviselő hűségének esetleges megingása okozott. Az ispán hűtlensége immár nem vonta maga után a megyéből származó valamennyi erőforrás kiesését, a királyi szerviensek továbbra is az uralkodó oldalán álltak. Az erőforrások megosztása – ez volt a II. András egy 1217. évi oklevelében említett „általános osztozkodás”, s nem a királyi birtokok eladományozása. Ez mindenesetre a legkevésbé sem támasztja alá azt a széles körben elterjedt tévhitet, amely szerint II. András gyengekezű uralkodó lett volna. Az adományok miatt elszenvedett veszteség csekély lehetett (néhány százaléka teljes jövedelmének), miközben új adók és vámok bevezetésével növelte kincstára bevételeit. Ez mindenesetre kételyeket ébreszt azon közkeletű vélekedéssel szemben, amely szerint II. András birtokpolitikája jelentősen megrendítette volna a királyi kincstár helyzetét. II. András adományozásaival legjelentősebb reformja függ össze: a korban ki-
rályi szerviensnek nevezett társadalmi réteg létrehozása. A 12. századi birtokos közszabad és a 13. század eleji királyi szerviens jogállása több ponton különbözött. A birtokos közszabadok a 11–12. században a megyésispán katonai joghatósága alatt teljesítették katonáskodási kötelezettségüket. Ezzel szemben 13. századi forrásaink a királyi szerviensi jogálláshoz tartozó kiváltságok között említik, hogy a királyi szerviens a „királyi zászló alatt” katonáskodhat, azaz mentesül a megyésispánok katonai joghatósága alól. A királyi szerviensek mentesültek a megyésispán bírói joghatósága alól is, s e kiváltságukat az 1222. évi Aranybulla is törvénybe foglalta. A királyi szerviensek katonáskodási kiváltsága, azaz a birtokos közszabadok kiválása a megyei csapat szervezetéből jelentősen csökkentette e csapatok létszámát, s így valóban megnyirbálta a megyésipáni méltóság jogait, és apasztotta az ispánságok birtokállományát. Kérdés, hogy miért tartotta szükségesnek II. András az ispánságok jogainak megnyirbálását? A 11–12. század folyamán egy-egy ispánság valamennyi erőforrása az ispán kezében összpontosult. A jövedelmek őt gazdagították, az ispánság megyéjéből hadba vonulók az ő csapatában indultak hadjáratba. Az új berendezkedés intézkedései ezeket az erőforrásokat megosztották. Maradt belőlük az ispán kezén is, de jutott a királyi szervienseknek. A rendszer legfőbb haszonélvezője a királyi hatalom volt, mely számíthatott a királyi szerviensek fegyveres erejére, mégpedig közvetlenül, az ispánok közbejötte nélkül. A rendszer másik előnyét a királyi hatalom számára az jelentette, hogy minimalizálta azokat a veszteségeket, amelyeket egy-egy méltóságviselő hűségének esetleges megingása okozott. Az ispán hűtlensége immár nem vonta maga után a megyéből származó valamennyi erőforrás kiesését, a királyi szerviensek továbbra is az uralkodó oldalán álltak. ◄
A 31 CIKKELYBŐL 11 FOGLALKOZOTT VALAMILYEN MÓDON A SZERVIENSEKKEL.
Ez arra utal, hogy az előkelők tömegbázisát a szerviensek szolgáltatták. Öt olyan kiváltságot adott nekik, amelyek később a sarkalatos nemesi jogok közé számítottak. Ezzel magyarázható, hogy a kutatók közül néhányan az Aranybullában valamiféle nemesi alkotmányt láttak. Birtokaik mentesültek a királyi adók, a szabadok dénárjai fizetése, valamint a beszállásolás alól. A fiú utód nélkül meghalt szerviens birtoka egynegyedét a lánya örökölje, a többiről szabad akarata szerint rendelkezzék, ha nincs végrendelet, akkor rokonai az örökösök. Csak akkor száll a birtok a királyra, ha a szerviensnek nincsenek örökösei. Mentesültek a szerviensek megyésispánok joghatósága alól. A király országon kívüli hadjáratába csak az uralkodó költségén tartoztak vele menni, ha idegen támadás érné az országot, akkor minden szerviensnek hadra kell kelnie.
2012/4.
HISTÓRIA 67
AMI A TÖRTÉNELEMKÖNYVEKBŐL KIMARADT Nemmese Emese összeállítása
A FRANCIA TÖRTÉNELEM LEGHÍRESEBB LEGENDÁI A régi időkre visszanyúló hiedelmek és legendák világában való barangolásunkat ezúttal egy szintén komoly történelemmel bíró területen folytatjuk, amely nem más, mint Franciaország.
XIV. LAJOS NEM MOSAKODOTT
A GALLOK VOLTAK A FRANCIÁK ŐSEI? Gallia az ókori világnak az a része, amelyet jórészt kelta törzsek népesítettek be Róma terjeszkedésének időszaka előtt és a Római Birodalomban. Gallia területe a következő mai országokra terjedt ki: Észak-Olaszország, egész Franciaország és Belgium, Svájc nyugati fele, valamint Hollandiának és Németországnak a Rajnától nyugatra eső része. A római hódítók a területen először két római provinciát szerveztek, majd a hódításaik kiterjesztésével további provinciákat hoztak létre. A latin elnevezés alapvetően a gall törzsek által lakott területeket jelölte. A gallok mellett ugyanakkor más népek is laktak a mai Észak-Olaszország területén.
70 HISTÓRIA
2012/4.
A vesztfáliai béke megkötése után nagy francia csapattesteket vezényelhettek át a Spanyolország elleni hadjáratra. Ekkor azonban kitört a Fronde (1648–1653), a párizsi Parlament és a francia főnemesség nyílt fegyveres felkelése a király abszolutista politikája ellen. A polgárháborúvá szélesedő felkelésre Lajos király kiskorúsága adott ürügyet. A felkelők azt hirdették, hogy ők Mazarin főminiszternek a királyra gyakorolt negatív befolyása ellen küzdenek. A bíborost idegen (olasz) származása miatt amúgy is általános megvetés vette körül. A királyi család hercegei különösen gyűlölték, mert következetesen kiszorította őket a politikai hatalomból. A harcot Lajos nagybátyja, Gaston királyi herceg, és a Condé hercegek vezették. A városi parlamenteket viszont az angol polgári forradalom és polgárháború példája lelkesítette. Ők azt remélték, újabb kiváltságokat harcolhatnak maguknak ki a koronával szemben. XIV. Lajost 1651-ben nagykorúsították, anyjának régensi megbízatása ezzel
hivatalosan végetért. A Fronde-ot 1652-re leverték, bár a nyugtalanság még 1654-ig eltartott. A 13 éves király, aki még túl fiatal volt az uralkodáshoz, a várakozásoknak megfelelően Mazarin bíborosra ruházta a főhatalmat, és nem a királyi család rangidős hercegére. Koronázására és ünnepélyes felkenésére 1654-ben a reimsi székesegyházban került sor, ezzel a királyi hatalom gyakorlásának rendje mindenki számára látható módon helyreállt.
A GUILLOTINE FELTALÁLÓJÁT SAJÁT GÉPEZETÉVEL FEJEZTÉK LE
JEANNE D’ARC SZEGÉNY PÁSZTORLÁNY VOLT? Kelly DeVries történész így jellemzi Jeanne d’Arc színrelépése előtti korszakot: „Ha valami elbátortalaníthatta volna őt, akkor Franciaország 1429-ben igen”. A százéves háború 1337-ben robbant ki a francia trón körül kialakult sorozatos viták eredményeként. A háborút hosszabb-rövidebb, viszonylagos békével jellemezhető szünetek tagolták. A harcok zömmel Franciaország területén zajlottak, s mivel Gian Giacomo Geronimo Casanova 1725 az angolok a chevauchée taktikát április másodikán született, mint egy (hasonló a felperzselt föld taktikához) velencei komédiáspárnak első gyermeke. alkalmazták, a francia gazdaságot Atyjáról csak azt a keveset tudjuk, amit tönkretették. A francia népesség még a memoárok róla feljegyeztek, hősünk nem állt helyre a múlt századi pestisjárnyolc esztendős volt, mikor apja meghalt, vány után, ráadásképp a kereskedők el anyjáról Zanetta (Gianetta) Farusi-ról voltak vágva a külföldi piacoktól. Jeanne egy velencei suszter leányáról, Goldoni d’Arc pályafutásának kezdetén az is rokonszenvvel emlékezik meg angolok már majdnem elérték céljukat, emlékrajzában. Az apa csendes, szelíd egy kettős monarchia felállítását angol ember lehetett, az anya tündöklő és irányítással, sőt a francia hadsereg már tündöklésre törekvő színházi csillag, nem aratott jelentősebb győzelmet ki Szentpétervártól Londonig mindenütt egy generáció óta. DeVries szavaival otthon volt Európában s akinek pályája „a Francia-Királyság még a XIII. századi bizonnyal hatással volt legidősebb fia csírájának árnyéka sem volt”. kalandos törekvéseire. Casanova egyik öccse Francesco Casanova, festő volt, a festészetet Gualdi és Simetti velencei festőktől tanulta. Csataképeivel Párizsban nagy sikereket ért el, Diderot is elismeréssel írt róla. Később Bécsbe került, ahol Kaunitz vette pártfogásába, bécsi gyűjteményekben látni is képeit. Egy másik öccse, Giambattista szintén festő volt, drezdai mesterektől tanult és már nagyon fiatalon kiváló képszakértőnek tartották. Rafael Mengs-nél tizennégy esztendeig dolgozott, Winkelmannak műveihez ő szolgáltatta a rajzokat. Drezdába visszatérve a festészeti akadémia igazgatója lett. Casanova egyik húgát a szász választófejedelem udvari zongoramestere vette feleségül. Kalandos élete során megfordult Európa jelentős városaiban, többek közt Magyarországon is.
CASANOVA ELKÉPESZTŐEN SOK NŐT CSÁBÍTOTT EL
A kivégzőeszköz névadója Joseph Ignace Guillotin francia doktor volt, ő azonban a közhiedelemmel ellentétben csak keresztapa, a feltalálás dicsősége jóval korábban élt elődeit illeti. Hasonló elven működő szerkezetet állítólag már az ókorban is használtak, a középkorban Skóciában és Angliában a nemesi születésű bűnösöket végezték ki vele. A skótok büszkén hirdetik, hogy az ő Maiden (Szűz) néven ismert nyaktilójukkal végezték ki 1581-ben James Douglas Morton skót régenst. Az olaszok ezzel szemben azzal érvelnek, hogy hiteles feljegyzések szerint 1486. december 10-én, majd 1495. augusztus 11-én Nápolyban ketten is kénytelenek voltak fejüket a nyaktiló kése alá hajtani. Az viszont kétségtelen tény, hogy az elmés szerkezet karrierje a nagy francia forradalom idején ívelt fel, rendszeres alkalmazását pedig névadója, egy bizonyos Guillotin nevű orvos javasolta. Joseph Ignace Guillotin 1738-ban Saintes városában született. Eleinte jezsuita tanár volt, de később kivált a rendből.
2012/4.
HISTÓRIA 71
AMI A TÖRTÉNELEMKÖNYVEKBŐL KIMARADT A FRANCIA TÖRTÉNELEM LEGHÍRESEBB LEGENDÁI
A SOVINIZMUST EGY NICOLAS CHAUVIN NEVŰ KATONÁRÓL NEVEZTÉK EL Sovinizmus alatt általában a hazafiság fanatikus megnyilvánulását értik, a haza vagy nemzet elvakult imádatát, kritika nélküli csodálatát tükröző, annak felsőbbrendűségét hirdető nézeteket. A szó tágabb értelemben bármi másra irányuló fanatikus, ellentmondást nem tűrő rajongást is kifejezhet, például nyelvi sovinizmus, nemi sovinizmus stb. Sovén, soviniszta az, akire a sovinizmus jellemző. A Cogniard-fivérek La cocarde tricolore című vígjátéka alapján terjedt el, amelynek egyik szereplője, Nicolas Chauvin a túlzott hazafiságot személyesíti meg; vakon, ellentmondást nem tűrő módon imádja Napóleont.
MARIE ANTOINETTE AZT MONDTA, HA A NÉPNEK NINCS KENYERE, EGYEN KALÁCSOT Tizennégy évesen érkezett a francia udvarba 1770. május 16-án. Mária Antóniát politikai érdekből 13 évesen férjhez adták XV. Lajos francia király unokájához, a nála egy évvel idősebb Lajos Ágost királyi herceghez, a dauphinhez. A politikai házasság fő célja az évszázados osztrák-francia ellentétek megszüntetése volt. Esküvőjüket még érkezésének napján megtartották. Az osztrák főhercegnőből dauphine (azaz a trónörökös felesége) lett. Nehezen barátkozott meg a versailles-i etikettel, amelyet később királynéként gyakran kijátszott. A házasságot csak Marie Antoinette 22 éves korában hálták el. Lajos feleségét ezután sem sűrűn látogatta, a magány évei alatt Marie Antoinette a szórakozásban próbált feledést keresni. Késő éjszakákig táncolt, kártyázott arisztokrata barátnőinél, mígnem férje megelé-
gelte a dolgot, és bezáratta a palota kapuit, így hajnalig kellett hintójában dideregnie. Marie Antoinette-nek és Lajosnak nem volt érzéke az uralkodáshoz. Ők még mindig a rokokó szépséges palotájában éltek, míg az Udvaron kívül a nép éhezett. Az 1788-as gabonatermés minden addiginál kisebb lett.
IV. HENRIK KIJELENTETTE: PÁRIZS MEGÉR EGY MISÉT Henriket római katolikusnak keresztelték, de protestánsként nevelték; anyja a kálvinizmust rendelte Navarra államvallásává. Henrik tizenévesen csatlakozott a hugenottákhoz. 1572-ben, anyja halálával Navarra királya lett. Még ez év augusztus 18-án elvette Valois Margitot, IX. Károly francia király testvérét. Anyósa, Medici Katalin titokban megszervezte az esküvőre érkező protestánsok lemészárlását (Szent Bertalan éjszakája). Augusztus 24-én Párizsban és környékén több ezer protestánst mészároltak le. Maga Henrik csak úgy menekült meg, hogy színleg áttért a római katolikus vallásra, de ezt követően kb. 4 évig gyakorlatilag
72 HISTÓRIA
2012/4.
háziőrizetben tartották, ahonnan sikerült megszöknie és visszatért Navarrába. Henrik beszállt a francia trónért folyó harcba, amelyben kezdetben támogatást kapott a Katolikus Liga ellen fellépő I. Erzsébet angol királynőtől is. Bölcs politikusként belátta azonban, hogy örökösi jogok ide vagy oda, hugenottaként nem szerezheti meg tartósan a zömében katolikus királyság koronáját, ezért majdnem 21 évvel Szent Bertalan éjszakája után, 1593. július 25-én áttért a katolikus vallásra. Ekkor hangzott el híres, szállóigévé vált mondása: „Párizs megér egy misét!”.
A BASTILLE A ZSARNOKSÁG BÖRTÖNE VOLT A Bastille egy párizsi börtön volt, melynek hivatalos elnevezése 232-es számú Bastille Saint-Antoine volt, s ami ma leginkább az 1789. július 14-ei Bastille ostromáról nevezetes, azaz a francia forradalom kezdetéről. Az eseményt egy évvel később megünnepelték, amely Fête de la Fédération (Szövetségi ünnep) néven vonult be a történelembe. A franciák nemzeti ünnepét azóta is július 14-én tartják. A Bastille francia szó magyarul annyit tesz kastély vagy erődítmény. Határozott névelővel (franciául la Bastille, magyarul a Bastille) a párizsi börtönre utal. A börtönbe kezdetben előkelő politikai foglyokat, főnemesi összeesküvőket zártak, majd később köztörvényes bűnözőket tartott fogva. Többek között hamisítókat, sikkasztókat, szélhámosokat, csalókat, párbajozókat, engedetlen katonatiszteket, és olyan embereket, akiket vallási okokból találtak bűnösnek, például protestánsokat, hugenottákat. Azok is ide kerültek, akik tiltott dolgokról írtak röpiratokat. Mivel magas rangú személyek is tartózkodtak a börtönben,
az távolról sem volt olyan borzasztó hely, mint a többi párizsi börtön. 1776-ban megtiltották a láncok és földalatti cellák használatát, megszüntették a kínvallatást, a foglyok pedig vendégeket fogadhattak, olvashattak, írhattak. Celláikat maguk rendezhették be, és inasaikat is magukkal hozhatták, az előkelőbbek a kormányzó asztalánál étkezhettek, a megbízhatóbb foglyok pedig néhanapján Párizsba is kimehettek. Volt rá eset, hogy a foglyok saját biliárdasztalt hozattak a börtönbe. A szegényebb foglyokról az állam gondoskodott, amely napi 10 livrét folyósított a nekik, és az ebből el nem költött összeget a szabadulás után kézhez vehették. A Bastille befogadóképessége 42 fő volt, ám XIV. Lajos francia király uralkodásának idejére mindössze évi átlag tizenhat fogoly lakott itt, akiknek egyharmada újságíró volt. A börtönbe olyanokat vittek, akiket királyi elfogatóparancs alapján tartóztattak le, ezeken pedig nem tüntették fel a letartóztatás okát, és a szabadulás várható idejét.
NAGY KÁROLY AZ EURÓPAI EGYSÉG ELŐFUTÁRA VOLT? I. Nagy Károly, lat. Carolus Magnus vagy Karolus Magnus, franc./angol. Charlemagne (742. április 2. – 814. január 28.), Martell Károly unokája, Kis Pippin fia, frank király 768-tól. Államát nagy mértékben kiterjesztette, egyesítve Nyugat- és Közép-Európa nagy részét, létrehozva ezzel a Frank Birodalmat. Lombardia királyává koronáztatta magát, majd 800. december 25-én III. Leó pápa a karácsonyi misén Rómában a fejére helyezte a császári koronát, ezzel „római császárrá” (Imperator Augustus) koronázta őt. Ezzel mindkét fél a dicső Római Birodalom felélesztését szándékozott elérni. Úgy ismert, mint az első helyreállítója a nyugati császárságnak. A Német-római Császárság csak jóval halála után alakult meg, amikor I. Ottó német király 962-ben bevette Rómát, és császárrá koronáztatta magát. Nagy Károly hódításai és reformjai indították el Nyugat-Európa igazi történelmét és a középkort. Uralkodása úgy is ismert mint a Karoling reneszánsz, a művészetek, a kultúra és a vallás feléledésének időszaka.
2012/4.
HISTÓRIA 73
VISSZAVÁGÁS A PÁRIZSI BÉKESZERZŐDÉSEKÉRT Arnold Suppan
ÚT A II. VILÁGHÁBORÚHOZ KELET-KÖZÉP-EURÓPÁBAN Az I. világháborút követő európai rendezés Kelet-KözépEurópában több súlyos problémát teremtett, amelyek megakadályozták, hogy a térségben tartós stabilitás alakulhasson ki. A békeszerződések fő célja volt, hogy Franciaország biztonságát szolgálják Németország irányában, illetve garantálják Franciaország keleti szövetségesei – Lengyelország, Csehszlovákia, Románia és a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság – biztonságát Németországgal és Szovjet-Oroszországgal szemben. 100 HISTÓRIA
2012/4.
A
z első világháborút (1914-1918) lezáró párizsi békerendszer rendelkezései csalódottsággal és elégedettlenséggel töltötték el mind a vesztes Németország, mind a győztes Olaszország és Japán népét. Olaszország az első világháború második évében, 1915-ben állt át az antant oldalára, miután titkos ígéreteket kapott a nyugati hatalmaktól arra vonatkozóan, hogy a háború befejezése után megkapja Ausztriától Dél-Tirolt, az Isztria félszigetet, Trieszt városát, Dalmáciát, illetve megtarthatja afrikai gyarmatait. A béke valóban ki is mondta a leírt területek Olaszországhoz kerülését, ám Dalmácia (Zára kivételével) és az afrikai gyarmatok nagy része nem maradt meg birtokukban. Emellett győztes státusza ellenére a vesztesekhez hasonló nyomorúságos gazdasági körülmények közt élt Olaszország népe. A nyomor életre hívta a szélsőségeket: megerősödtek a kommunisták és Benito
I. világháború, lövészárok
Mussolini vezetésével megjelentek a fasiszták is, akik 1922-ben átvették a hatalmat. Japán szintén győztesként fejezte be az első világháborút, de Észak-Kína Santung tartományának hovatartozása miatt élénk vitába keveredett a szintén győztes Kínával. Japánban 1927-ben a szélősjobboldal és Giichi Tanaka került hatalomra, aki azonnal meghirdette a terjeszkedés politikáját („Tanaka terv”), melynek jegyében 1931-ben Japán megszállta Mandzsuriát. Németország vesztes hatalomként egyszerre szenvedte el a vereség gondolatának megaláztatását és a háborút lezáró béke révén területének megcsonkítását. Elveszett számára Elzász-Lotaringia, az értékes lengyelországi tengerpart a Rajnavidék – melyben demilitarizált övezetet alakítottak ki a győztesek – és az afrikai gyarmatok (ezeket a győztesek szétosztották egymás közt) Mindehhez társult az ál-
Az I. világháborút követő európai rendezés KeletKözép-Európában több súlyos problémát teremtett, amelyek megakadályozták, hogy a térségben tartós stabilitás alakulhasson ki.
2012/4.
HISTÓRIA 101
VISSZAVÁGÁS A PÁRIZSI BÉKESZERZŐDÉSEKÉRT ÚT A II. VILÁGHÁBORÚHOZ KELET-KÖZÉP-EURÓPÁBAN
II. Vilmos császár és IV. Károly király
talános nyomor és éhezés. A lesújtó helyzetben Olaszországhoz hasonlóan Németországban is erőre kaptak a szélsőségek: kommunista forradalmak-felkelések (1919-ben: Spartacus felkelés, Bajor Tanácsköztársaság, 1920-ban: Ruhr vidéki munkásfelkelés) illetve megjelentek a nácik Adolf Hitler (1889–1945) vezetésével. Első hatalomátvételi kísérletük ugyan 1923-ban még kudarcot vallott (müncheni sörpuccs) ám 1932 július 31-én a Nemzetiszocialista Német Munkáspárt a parlamenti választásokon megszerezte a szavazatok 38%-át. A nácik választási győzelméhez hozzájárult, hogy a nyomorban élő németek fogékonyak voltak Hitler beszédeire, melyekben a nyugattal szembeni „revansról”, erős Németországról, a zsidók válságért való okolásáról, és a német felsőbbrendűséghez méltóbb nagyobb élettérről „prédikált”. A németek a nácik ígéretei révén úgy érezhették, végre meg van a megoldás a gazdasági válságra, és az első világháborús vereséget kísérő megalázottság érzésének elfelejtésére. Pedig Németország válságból való kivezetését már az 1920-as években Gustave Stresemann külügyminiszter megkezdte, aki az 1922-es Rapalló szerződéssel előbb a Szovjetunióval rendezte Németország kapcsolatait (háborús károk megtérítéséről való kölcsönös lemondás), majd az 1925-ös Locarno egyezményben elérte a nyugati határvidék nemzetközi garantálását. (A Locarno szerződés garantálta, hogy ne tudjon megismétlődni Franciaország 1923-as önkényes lépése, amikor csapataival megszállta a Ruhr-vidéket.) Ugyancsak Stresemann politikájának óriási eredménye volt, hogy a nagyhatalmak 1932 nyarán a Lausannei Konferencián gyakorlatilag elengedték Németország számára a háborús jóvátételek további fizetésének kötelezettségét. A nácik 1932-es választási győzel-
mével a náci párt a Weimari parlament legjelentősebb politikai ereje lett, ám mivel az esetleges kommunista és szociáldemokrata összefogás lehetetlenné tette volna stabil kormányzásukat, a köztársasági elnök (Hindenburg) 1932 novemberére a választások megismétlését határozta el. Mivel az új választás is hasonló eredményt hozott, végül 1933 január 30-án Hitler lett a kancellár. Megindult a teljes náci egyeduralom és totális állam kiépítése. Ennek során hozták létre a felhatalmazási törvényt, mellyel sikerült kikapcsolniuk a parlamentet a törvényhozás folyamatából. Hitler ekkor érezte elérkezettnek az időt arra, hogy leszámoljon párton belüli riválisával Ernst Röhm-el és túlzott hatalmat szerzett szervezetével az SA-val (Sturmabteilung). A különleges szervezetet 1929-óta vezető Heinrich Himmler ettől az időponttól lett fokozatosan Hitler jobbkeze. A belső „tisztogatást” követően a náci teljhatalom akkor lett teljes Németországban, amikor Hitler betiltotta a pártok működését, majd Hindenburg halála után, 1934 augusztus 2-án az államfői tisztséget is kezébe kaparintotta. Az 1930-as évek második felére fokozatosan kialakult Hitler körül egy belső vezetői kör, melynek „működése” meghatározta a kialakuló náci Németország, majd birodalom „arculatát”. Ezen bizalmi kör legfontosabb tagjai a következők voltak: a birodalmi belügyminiszter és SS vezető Himmler, a propagandaminiszter Joseph Goebbels, a légügyi miniszter és poltikai örökös Herman Goering, Hitler pártbeli helyettese Rudolf Hess majd 1941-től Martin Bormann és végül a hadügyminisztérium megszüntetésével létrejött OKW (Oberkommando der Wermacht) legfőbb veze-
ÚJ HATÁROK: BÜNTETÉSBŐL
A békeszerződések fő célja volt, hogy Franciaország biztonságát szolgálják Németország irányában, illetve garantálják Franciaország keleti szövetségesei – Lengyelország, Csehszlovákia, Románia és a SzerbHorvát-Szlovén Királyság – biztonságát Németországgal és Szovjet-Oroszországgal szemben.
102 HISTÓRIA
2012/4.
Francia katona őrzi a szénszállító vonatot a Ruhr-vidéken, 1923
TERÜLETI PROBLÉMÁK KELET-KÖZÉP-EURÓPÁBAN 1920 UTÁN 3
6
B A LT I -T E N G E R
LITVÁNIA
É S Z A K I -T E N G E R
10
2
SZOVJETUNIÓ
HOLLANDIA
1
NÉMETORSZÁG
LENGYELORSZÁG BELGIUM
9
7 8
FRANCIAORSZÁG
SVÁ JC
23
4 19
15
13
16
AUSZTRIA
20
MAGYARORSZ ÁG
18
21
11
14
12
15 ROMÁNIA
17
OLASZORSZÁG JUGOSZLÁVIA
22
FEKET BULGÁRIA
ADRIAITENGER
Demilitarizált Rajna-övezet, 1919–1936 Saar-vidék: a Nemzetek Szövetsége ellenőrzése alatt, 1919–1936
1 2 3 4 5 6
Felső-Szilézia Kelet-Poroszország Észak-Schleswig Alsó-Karintia Sopron és környéke Memel-vidék
7 Szudéta-vidék 8 Ausztria önállósága 9 Teschen-vidék 10 Vilnius 11 Bukovina 12 Besszarábia
13 Dél-Szlovákia 14 Kárpátalja 15 Partium 16 Erdély 17 Dél-Dobrudzsa 18 Bácska
19 Alsó-Stájerország 20 Osztrák-Tengermellék 21 Isztria, Dalmácia 22 Koszovó 23 Dél-Tirol
2012/4.
HISTÓRIA 103
NGER
VISSZAVÁGÁS A PÁRIZSI BÉKESZERZŐDÉSEKÉRT ÚT A II. VILÁGHÁBORÚHOZ KELET-KÖZÉP-EURÓPÁBAN
tője Wilhem Keitel. Az 1930-as évekre létrejött há- lezáró párizsi békét.) A három hatalom közül Hitler rom fasiszta hatalom – Olaszország, Japán és Német- terjeszkedése volt a legagresszívabb, hiszen a Saarország – már az 1920-as években megkezdte a ter- vidék népszavazással történő 1935-ös megszerzését jeszkedő politikát és az egymással való szövetségkö- követően 1938 március 12-én az Anschluss révén tést. Japán 1931-ben meghódította Észak-Kínát, Németoprszághoz csatolta Ausztriát is, majd 1938 majd később Todzso Hideki miniszterelnök vezeté- szeptemberében a Müncheni Konferencia révén sével nekilátott a Tanaka-terv (további hódítások) Csehszlovákiát. (Hitler az egyezmény létrehozásámegvalósításához. Olaszország Mussolini vezetésé- nál a Németországon kívüli német kisebbség, a Csehvel 1935-ben megtámadta Etiópiát és felkészült szlovákiában élő, Henlein által vezetett szudétanéAlbánia – később Görögország – meghódítására, Né- metek helyzetét használta fel ürügyként.) A konferencián Nagy-Britannia részéről Neville metország pedig miután 1935 márcusában bevezette az általános hadkötelezettséget, 1936-ban önkénye- Chamberlain, Franciaország részéről Edouard sen birtokba vette a demilitarizált Rajna-vidéket. Daladier, Olaszország részéről Benito Mussolini (Ezzel kétszeresen is megszegve az első világháborút „hozzájárulását adta” Csehszlovákia feldarabolásához: az első bécsi döntés határozott a magyarlakta területek Magyarországhoz csatolásáról 1938. november 2-án, majd 1939. március 14-én kikiáltotta Szlovákia függetlenségét a tisói fasiszta bábkormány, egy napra rá pedig Hitler bevonult Prágába, s Véleményünk szerint a Vajdaság két világháború létrejött a Cseh–Morva Protektorátus. közötti sorsát jelentős mértékben befolyásolták A terjeszkedések közepette 1936-ban létrejött a a jugoszláv állam strukturális problémáit. Berlin-Róma tengely és Németország, Japán, Olaszország kommunistaellenes megegyezése az AntikoAz 1918 decemberében megszülető jugomintern paktum. Az európai hatalmak nem tudtak szláv állam alkotórészei minden lényeges mit kezdeni Németország és Olaszország felemelkeszempontból – történelmi fejlődés, politikai désével s elnézték, hogy a spanyol polgárháború kultúra, társadalmi fejlettség, gazdasági szint, (1936–1939) a fasiszták győzelmével végződjék, és nyelv, jogrendszer, vallás, kulturális szint és haígy újabb fasiszta hatalom jelenjen meg a világtérkégyományok – óriási különbségeket mutattak. A jugo- Az új szerb peken: a Francisco Franco vezette Spanyolország. szláv állam számos olyan strukturális jellemzővel ren- telepesfalvak Az 1930-as évek végére Európában a Führer (Hitler) a egyike, az 1921delkezett, melyek eleve megkérdőjelezték az állam ben létrehozott Duce (Mussolini) és a Cadillo (Franco) vezette fasiszhosszú távú életképességét. Tomislavci ta országok kezükbe kaparintották a világpolitikai A szerb politikai elit támogatta ezt a második kísérle- címere kezdeményezést. Végső szövetségük a Háromhataltet is, mivel a Sándor király-féle jugoszláv retorika mi Szerződés (Németország, Olaszország és Japán) mögött továbbra is lehetősége nyílt a szerb naciona1940 szeptemberében jött létre és később olyan – az lizmus érdekeinek érvényesítésére. Így az egységes juelső világháborús békerendezésben szintén csalógoszláv nemzet megteremtésére irányuló törekvés dott – államok is csatlakoztak hozzá, mint Magyarkudarccal zárult, a szerbeket, horvátokat, szlovénokat ország és Románia. már nem lehetett egységes nemzetté formálni. A két A furcsa háború időszakában a legnagyobb hadvilágháború közötti jugoszláv állam politikai szemmozdulatokra keleten került sor: a Szovjetunió bekepontból tulajdonképpen centralizált, militarista nagybelezte a három balti köztársaságot: Litvániát, Lettszerb állam volt. Az államszervező elv nem a nemzeti országot és Észtországot, majd érdeklődése Finnország felé fordult. Novemberben a Szovjetunió Leösszetételhez igazodó föderalizmus, hanem a legerőningrád biztonságára hivatkozva ultimátumban kösebb nemzet, a szerb hatalmi törekvéseinek szolgálavetelte a Leningrádtól mintegy 30 kilométerre lévő tába állított centralizmus lett. Bár Sándor királyt 1934. Viborg és környékének átadását Finnországtól, cseoktóber 9-én horvát usztasák Marseille-ben megölték, rébe Észak-Karéliában lényegében értéktelen terüleutóda némileg felpuhított formában továbbvitte ezt a teket ajánlottak fel. politikai vonalat. Ennek megfelelően a harmincas A finn kormány elutasította az ultimátumot, amit években változatlan intenzitással folyt a föderalisták/ november 30-án a szovjet Vörös Hadesereg hadüzeautonomista tömörülés és a centristák küzdelme. net nélkül támadása követett. Kitört az ún. Téli háború. A harmincas évek szovjetunióbeli pereinek
BÁCSKA 1918 ÉS 1941 KÖZÖTT
104 HISTÓRIA
2012/4.
emiatt rosszul vezetett szovjet csapatok egymást követő támadási kísérletei sorra megtörtek a finn ellenálláson, így a háború a tervezettnél jobban elhúzódott. A franciák és az angolok expedíciós erőt terveztek küldeni a finnek megsegítésére, a semleges Svédország azonban német támadástól tartva vonakodott átengedni területén a szövetségeseket. A finn kormány felhívásaira külföldi önkéntesek érkeztek az országba, köztük nemhivatalosan egy magyar zászlóalj is. Mire az expedíciós csapatok átengedéséről szóló megállapodás megszületett, a szovjetek 1940. február 11-19-én áttörték a finn erődrendszert, a Mannerheim-vonalat; március 3-án elfoglalták Viborgot, és március 12-én békét kötöttek. A finn erőforrások nem bírtak lépést tartani a hatalmas Szovjetúnióval. Bár Finnország több mint 40 000 négyzetkilométer nagyságú területet vesztett el, és bérbe kényszerült adni a Hanko-félszigetet is, mégis megőrizte önállóságát. A finnek katonai sikerei pedig a szovjet Vörös hadsereg lebecsüléséhez vezetett. Az új határ a szovjet ultimátumban megszabott vonalat követte. 1940 tavaszán Hitler új célpontokat szemelt ki magának: Dániát és Norvégiát. Dániára azért volt szüksége Hitlernek, mert hasznos volt területileg a norvég hadműveletekhez. Norvégiára pedig azért, hogy biztosítsa a svéd vasérc utánpótlási vonalát. Április 9-én ultimátumot nyújtottak át Dániának, és ezzel egyidejűleg csapataik gyakorlatilag egyetlen nap alatt elfoglalták az országot. Ugyanezen a napon jelentős német erők szálltak partra a norvég partvidék több pontján Oslótól Narvikig. Az angolok és a franciák még áprilisban expedíciós erőket küldtek az északi országba, a hadművelet összességében kudarcot vallott. A megszállt Norvégiában németbarát kormány alakult. Alig ért véget a dániai és a norvégiai hadjárat, máris újra támadást indított a német haderő Luxemburgon, Hollandián és Belgiumon keresztül Franciaország ellen, így kerülve ki a Maginot-vonalat. Ezzel befejeződött a „furcsa háború”, és elkezdődtek a Franciaország, majd a Nagy-Britannia elleni támadások. A német támadás ereje és gyorsasága meglepte a szövetségeseket. További meglepetést jelentett, hogy nagy tömegben összpontosítva használták fel a gépesített és páncélos erőiket, amelyeket a Luftwaffe hatékonyan támogatott, a levegőből zúzva szét minden ellenállást. Öt nap alatt elfoglalták egész Hollandiát. A védelem kulcspontjait ott is és Belgiumban is ejtőernyősök foglalták el. 1940. Június 14-én a németek bevonultak Párizsba. Júniusban Olaszország is hadat
üzent Franciaországnak és Angliának. Az olasz csapatok azonban nem tudták áttörni az Alpok és a Földközi-tenger között kiépített francia védelmi vonalat. Franciaország északi része a német csapatok megszállása alá került, míg az ország déli része Vichy központtal névleg önálló maradt, az innen kormányzó Pétain marsall fasiszta jellegű rendszert alakított ki. Dunkerque-nél, a tengerpartnak szorulva több mint félmillió francia és brit katona került kelepcébe, közülük 340 ezret átmenekítettek a La Manche csatornán. Charles de Gaulle tábornok Angliába menekült, és megalakította a Szabad Franciaország mozgalmat. 1942. november 13-án, miután amerikai csapatok szálltak partra Észak-Afrikában, a németek megszállták Franciaországnak a Vichy kormányzat irányítása alatt maradt déli részét is. 1940 végére a Berlin-Róma-tengely ellenőrizte az európai kontinens legnagyobb részét. Franciaország térdre kényszerítése után már csak egy ország maradt Európában, amely még ellenállt és nem volt a németek szövetségese: Anglia. ◄
Ezt a fényképet közvetlenül azután készítették, hogy Németország képviselői 1918. november 11-én aláírták a fegyverszüneti egyezményt. A helyszín a franciaországi compiègne-i erdő, a szövetségesek képviseletében a francia Foch marsall a képen jobbról a második, német részről pedig Matthias Erzberger írta alá. Ugyanebben a vasúti kocsiban írták alá Franciaország megadását 1940. júniusában, majd a németek Berlinbe szállították, ahol a szövetséges bombázások áldozata lett.
2012/4.
HISTÓRIA 105