ISTEN AKARATA Isten megalkotta a mindenséget, és benne saját mását, az Embert. Az Embernek megadott mindent, ami benne megvolt, és szavát adta, hogy döntéseibe nem szól bele. Az Embernek feladatul a teremtés folytatását rendelte, és kíváncsian várja, mire megyünk. Hosszú időn át az Ember megtartotta isteni képességeit és békében élt a mindenséggel. Mígnem valakik beavatkoztak és elkezdték a figyelmét elterelni az Istennel való közvetlen kommunikációról. Majd elültették benne a „büszkeség” – az ego csíráját. Kitalálták a módját, hogyan lehet egyre több gondot zúdítani az Emberre, figyelmét a veszteségtől való félelemmel lekötni, az évezredek folyamán egyre „földhözragadtabb”, lassúbb gondolkodásra bírni. Természetesen, akik a módszert kiötlötték, azt is megoldották, hogy ők maguk „láthatatlanok” legyenek. Első dolguk az emberiség egynyelvűségének a megszűntetése volt. Azután kitalálták a pénzt, mint az árucsere szükséges velejáróját. Majd csoportonként vezetőket választattak, és rájuk hárították az időnként felháborodó, a szabadságukért kitörő tömegek előtt a felelősséget, ellenségképet kialakítva, és a feszültséget forradalmakkal, szabadságharcokkal, honvédő háborúval, esetenként világháborúval vezették le. Minden esetben a győzelem nekik jutott, és újra ők osztották el a vagyont, és a hatalmat. Izmusokat, vallásokat, pártokat hoztak létre egyre jobban megosztva az embereket, és mindig megmagyarázva a megmagyarázhatatlant a lelassult gondolkodású többségnek. A találmány kitűnően működött egészen napjainkig, amikor is az elbizakodott „hatalmasok” (a hatalom irányítói nem azonosak a senkivel, akinek neve van a világban) úgy döntöttek, hogy gyorsítanak a tempón, hogy végleg bebiztosítsák hatalmukat. A tudást szeletekre bontották, specialistákat képezve, akik már egyre kevésbé látták át a folyamatokat, és még inkább a nagy egész működését. Az emberek képzésébe folyamatos változtatással, mind nagyobb lexikális tudásra kényszerítve a valósággal nem egyező tudásanyagot vittek be, eltömedékelve a valós információk áramlásának útját. Kezdetben a hatás az elvártnak megfelelően működött, a tömeg kezdett elhülyülni, és rossz közérzetét tudatmódosító szerek fogyasztásával próbálta kizárni. Az irányítók reakciója kettős megoldást adott, egyrészt minden módon növelték a tudatmódosító szerek elérhetőségét, „felvilágosító munkával” reklámozták, majd tiltásokat alkalmaztak, tudva, hogy annak hatására növekszik az igény. Nem elégedtek meg azonban az elért eredménnyel, teljességre törekedvén bevetették a zenét, az írott sajtót, a filmet, a rádiót, a televíziót, és végül az internetet. Minden csatornából rázúdítva az emberre a létező és nem létező összes hatást, amivel növelni lehet a félelmet, illetve csökkenteni a gondolkodásra való képességet. A számítógép használatának következtében a hatalmasok elkényelmesedtek, az új nemzedékek viszont versenyre keltek mindennel, és mindenkivel. Gondolataik egyre gyorsultak, mert már nem érdekelte őket semmi más, csak a játék. És ez lett a veszte a hatalmasoknak, mert a felnövő nemzedékeket már nem tudják utolérni. Aki gyorsabban gondolkodik, az előbb jut el az igazságig, sokkal előbb hoz jó döntéseket, így a megelőzöttek jó esetben alávethetik magukat a döntéseknek.
Az utolsó fázisban valahogy nem voltak elég figyelmesek, vagy nagyon lelassultak, és nem számoltak néhány hatással. Az ember információéhsége egy idő után átvált az elutasításba, magyarul hányingere lesz, és választásra kényszerül, vagy abbahagyja a zabálást, vagy elpusztul. A többség az első megoldást választja. A következmény pedig nem kedvez a „hatalmasoknak”, mert egy idő után az önmegtartóztatás (böjt) eredményeként kitisztul az ember, és gondolatai egyre gyorsabban találnak rá a valóságra. Rájön, hogy hosszú ideje hazudnak neki, és ettől beindul. Keresni kezdi a hogyant, a miértet és találkozik azokkal, akik ugyanezt teszik. Az összeadott tudásanyag egyre növekszik, míg végül eltűnik a fátyol – a maja fátyla – kitárulkozik a lehetőség egy tiszta képet alkotva megteremteni az élhető világot, és őket már soha többé nem lehet elkábítani a régi módon. A felszabadult Ember gondolatának sebessége és tisztasága meghaladja elnyomóinak képességeit, megfordítva a lehetőségeket az emberiség irányítását illetően. Megoldásokat találnak minden eddig megoldhatatlannak látszó problémára minden Ember számára, mint a tiszta energia, a tiszta víz, a tiszta levegő, és élelem megfelelő mennyiségű előállítására. (Borbély József és Társai) A teremtés titkainak feltárása ettől kezdve újra kitárulkozik. Csak néhány tiszta gondolatokkal bíró Ember is elég a fordulat megvalósításához, és számuk egyre nő, az emberiség elindult a végzet szakadékától az édenkert felé. Ez ISTEN AKARATA! A „hatalmasok” már tudják, hogy vége van a játékuknak, és már nem is próbálkoznak, de a mechanizmus lendülete még tart, a hatalom szolgáiban még nem tudatosult a végzetük. A TITANIC elsüllyedt, a túléléshez szükség van az Elfogadás, a Szeretet energiájára ebben a lelassult, lehűlt világban. TEMPÓ! TEMPÓ! TEMPÓ! MERT JEGES A VÍZ!
2012.12.31.
©Atilla