Tétékás Nyúz 4305

TétékásNyúz

Az ELTETTKHÖK hetilapja info: nyuz@elte.hu http://nyuz.elte.hu

XLIII. félévfolyam 5. szám XXXVIII félévfolyam 1. szám 2009. október február 03.

2011.

12.

Lágymányosi Portrék: Ónodi Zsolt geográfus (8-9. oldal)

Ű r Légyszi a középső rétegre tedd a címlap-k u képet! Az majd eltakarja ezt a szöveget t a t á s i

Lágymányosi Portrék: Dr. Erdei Anna Széchenyi-díjas immunológus

v i l á g h é t

Tudósítás: Kína (12. oldal) 4-5. oldal 9/11 (13. oldal)

!

K O T AZZA

SZAV

ELTE TTK HÖK Képviselőválasztás 2011 6-11. oldal

TTKHÖK

+-

Plusz-Mínusz Párhuzamos ruszisztika MA szak az ELTE és az RGGU között

Laborczi Dóra a Komáromy Gábor-ösztöndíj idei díjazottja

Az ELTE és az Oroszországi Állami Bölcsészettudományi

A Mathias Corvinus Collegium (MCC) a Cook Communications PRügynökséggel közösen ösztöndíjat alapított tavaly elhunyt munkatársuk, Komáromy Gábor emlékére. Az ösztöndíjat nappali tagozatos egyetemisták és főiskolások nyerhetik el egy-egy cikkterv (például oknyomozó riport) témájával pályázva. A 2011. évi Komáromy Gábor-ösztöndíjra 13 projektterv érkezett, és a bírálóbizottság tagjai öt pályázót hívtak meg szóbeli meghallgatásra. A projektjavaslatok számos témát érintettek, többek között a környezetvédelmet, a gasztronómiát, a bűnmegelőzést, az esztergomi politikai helyzetet és a sportot.

Az ösztöndíjat idén Laborczi Dóra nyerte. A cikket a 2011/12-es tanévben kell elkészítenie; összességében 900 eurós támogatásban részesül a tanév során, negyedéves bontásban.

A következő pályázatot várhatóan 2012 májusában hirdetik meg, és a cél ismét egy projekt megvalósításának támogatása lesz.

Laborczi Dóra pályamunkájában olyan cikksorozat tervét ismertette, amely a Magyarország leghátrányosabb térségeiben élő roma nők társadalmi helyzetét mutatja be, különös tekintettel az oktatás, a foglalkoztatás, az életszínvonal, az alultápláltság és a családon belüli erőszak közötti összefüggésekre. (forrás: http://elte.hu)

Egyetem rektorai 2011. október 3-án Moszkvában aláírták a párhuzamos ruszisztika MA szak indításának részleteit rögzítő szerződést és a hozzá tartozó jegyzőkönyvet.

A párhuzamos ruszisztika MA szak a tervek szerint 2013 őszétől indul az ELTE BTK-n, a már működő ruszisztika MA szakkal párhuzamosan, különleges módon a moszkvai Állami Bölcsészettudományi Egyetemen meghirdetett hasonló szakkal együttműködve. Elvégzése esetén a hallgatók két diplomát fognak kapni: egyet az ELTE-től, egyet pedig az RGGU-tól. A közös szak legizgalmasabb szakasza a részképzés lesz. A Moszkvában felvételt nyerő hallgatók a második, a Budapesten felvettek pedig a harmadik szemesztert fogják a partnerintézményben végezni. Így a négy félévből kettőt a gyakorlatban is csoporttársakként fognak eltölteni a két országban tanuló évfolyamtársak. Ez lehetőséget nyújt majd arra, hogy informális csatornákon keresztül is segítsék egymást a szakértővé válásban. (forrás: http://elte.hu)

Könyvadomány az ELTE Egyetemi könyvtárnak Loránt Endre magyar származású nyugalmazott egyetemi tanár , író közel 700 darab nagyértékű francia nyelvű könyvet adományozott gyűjteményéből az ELTE Egyetemi Könyvtárnak. Az adományozás kapcsán október 18-án 17

Az ELTE digitális planetáriumának titkai

Az idén elkészült létesítmény digitális bemutatkozása a csillagok és bolygók közé kalauzolta a jelenlevőket 2011. szeptember 28-i megnyitóján. A programot Dobos Vera, órakor a könyvtár dísztermében rendezett ünnepségen az ELTE TTK doktori ösztöndíjas hallgatója Loránt professzor „Balzac első regényei (1819-1825): nyitotta meg egy planetáriumi vetítéssel, amely „naplementétől szívére hallgat egy fiatal író” címmel tart előadást Honoré napfelkeltéig” tartott. Az égbolton megjelent a Jupiter a Galilei által de Balzac műveiről és saját kutatásairól francia nyelven. felfedezett Io nevű holdjával, a Szaturnusz, amely a Naprendszer André Lorant 1930-ban született Budapesten, 1956 óta Franciaországban él. második legnagyobb bolygója, illetve az Uránusz is. Látni lehetett A Párizsi Egyetem professor emeritusa, az összehasonlító irodalom tanára, Balzac az Orion-ködöt, egy fényes csillagközi gázfelhőt, amelyet kozmikus munkásságának egyik vezető specialistája, a Bouquins Robert Laffont sorozatban Balzac csillagbölcsőnek is neveznek. Követhető volt a görög, kínai, eszkimó, korai regényei speciális kiadásának irányítója. Számos esetben írt előszót az „Emberi hindu, azték és óegyiptomi csillagképek mozgása is. színjáték” köteteihez.

Dr. Petrovay Kristóf, az ELTE TTK Az adományozott könyvek között szerepel a „La Comédie humaine” 50 éves az ukrán nyelv és irodalom szak a BTK-n Csillagászati Tanszékének vezetőelső kiadása, a Balzac kritikai irodalom számos kötete, irodalomje beszámolt a planetárium törelméleti tárgyú, illetve szépirodalmi könyvek. Az anyag értékét és Ötven éve, 1961 szeptemberében indult az első ténetéről és néhány fontos adatot jelentőségét növeli a számos Loránt Endrének dedikált kötet. ukrán szakos évfolyam az ELTE Bölcsészettudo- is ismertetett. Mint elmondta, az Az adományozás kapcsán rendezett ünnepségen Loránt professzor elő- mányi Karán. Ebből az alkalomból az ELTE Ukrán ELTE TTK 1998-ban költözött mai adása előtt az ELTE részéről köszöntőt mond Borsodi Csaba rektor- Filológiai Tanszék 2011. október 3-án, hétfőn épületébe, és már akkor kész volt helyettes, François Laquieze, a budapesti Francia Intézet igazgatója ünnepélyes nyilvános tanszéki értekezletet tara terv egy csillagvizsgáló létrehoés dr. Bárdosi Vilmos, az ELTE BTK Romanisztikai Intézet igazgatója. tott az ELTE Tanári Klubjában. Az értekezletet dr. zására. Eredetileg a földszintre (forrás: ELTE Egyetemi Könyvtár) Zoltán András tanszékvezető egyetemi tanár, az szánták, ám ez nem tűnt előnyös MTA doktora nyitotta meg. Az egybegyűlteket megoldásnak, így került az épüköszöntötte az ELTE rektora nevében Fábri György let tetejére a planetárium, mellé Martyn Ferenc művészete egykor és ma közkapcsolati és kommuni- a gömb alakú csillagvizsgáló, az 2011. október 13-án az ELTE Művészettörténeti Intézet Fülep kációs rektorhelyettes, Jurij északi oldalra pedig egy észlelő Lajos termében a „Martyn Ferenc művészete egykor és ma” Muska, Ukrajna magyaror- terasz – itt áll az űrkutatóközpont című konferenciakötet bemutatója lesz kerekasztal-beszélgeszági nagykövete, az ELTE rádiócsatornája, amely a Föld feltés keretében. A moderátor dr. Rényi András intézetvezető, BTK dékánja nevében dr. színéről készít valós idejű képet. az Intézet részéről az eseményen részt vesz dr. Passuth Pál Ferenc, a nemzetközi ügyek dékánhelyettese, 1997-ben, amikor átadták az épüKrisztina, dr. Marosi Ernő, dr. Keserü Katalin, Mészáros Flóra, valamint dr. Lukács István, a Szláv és Balti Filoló- letet, költségvetési okok miatt még továbbá dr. Aknai Tamás, a Pécsi Tudományegyetem tanára giai Intézet igazgatója. A résztvevők az ünnepélyes sem a planetáriumot, sem a csilés dr. Lantos Ferenc Kossuth-díjas festőművész. tanszéki értekezleten délelőtt az ukrán szak tör- lagvizsgálót nem tudták kialakíIdőpont: 2011. október 13. 16:30 ténetébe kaptak betekintést, míg délután a hazai tani. 2004-ben utóbbi elkészült, Helyszín: ELTE BTK Művészettörténeti Intézet, Fülep Lajos és külföldi ukrainisztika jeles képviselői tartottak ám a planetárium létrejöttére még terem (1088 Budapest, Múzeum krt. 4/B I.em.) tudományos ülést.

2011-ig várni kellett. (forrás: http://elte.hu) (forrás: http://elte.hu) (forrás: http://elte.hu)

43. félévfolyam 5. szám 2011. október 12.

3

A főszerkesztő nadrágszéle Tartalomjegyzék HÖK................................................ 4-6 (Elnöki beszámoló; Esélyegyenlőség az ELTE TTK-n; A Szakterület; A BReKi madárlesen) Sport....................................................7 (Ironman és maratoni futás) Arcok...................................................7 (Sárkány Sándor biológus) Lágymányosi Portrék................... 8-9 (Ónodi Zsolt geográfus) Tudósítás....................................12-13 (Kína céljai a 12. ötéves tervvel; A világ 9/11 nélkül) TTT.............................................. 14-15 (A vasút és az ember; Az Apollo-program) Helyvektor.......................................16 (Flying Puli) Kritika...............................................16 (Tornatore: Cinema Paradiso) Cooltér..............................................17 (Übü király és a magyarok) Négyeshatos.....................................17 (Igazi gazdagság) Belszíni fejtés....................................18 Mozizóna..........................................19 (Drive; Variációk szexre)

A Tétékás Nyúz lelkes hallgatókat keres szerkesztőségébe.

Jelentkezhetsz cikkírónak, olvasószerkesztőnek, tördelőnek, fotósnak; tapasztalat nem szükséges, mindenre megtanítunk.

Jelentkezni lehet a főszerkesztőnél levélben és a fogadóórájában.

„A végtelenbe és tovább!”

A világűr a legősibb idők óta meghatározza az emberiség életét. Az ókori hajósok a csillagok állása alapján tájékozódhattak, néhány égitestet istenként tiszteltek, de a Bibliában is számos utalás van a Föld és a Világegyetem elhelyezkedésére. A modern korban is óriási hatással van ránk, elég ha a ma használatos időmérő módszereinkre, naptárainkra, illetve a távközlési és műsorszóró műholdakra, a mobiltelefonokra és a GPS-rendszerekre gondolunk.

Nincs olyan ember a Földön, akit valamilyen szinten ne érdekelne a világűr. A legtöbbek számára ez az érdeklődés kimerül a nap- és holdfogyatkozások, illetve a meteorrajok időszakos kémlelésében. Vannak azonban olyanok, akik az éjszakai égboltot rendszeresen bámulják áhítattal álmodozva. Nyugtató és egyben zavarba ejtő az a felfoghatatlan végtelen, amely körülvesz minket. Már Naprendszerünkben is apróbbak vagyunk a legapróbb porszemnél, de még a galaxisunk is elvész a végtelen térben. És mi minden lehet még kint, amikről egyelőre semmilyen információnk nincs!

Bizonyára sokan elgondolkodtatok már azon, hogy vajon létezhet-e élet a Földön kívül; egy ilyen felfedezés ugyanis örökre megváltoztathatná az emberiség magáról alkotott képét. Nem csoda, hogy valóságos tömeghisztéria tört ki, amikor tavaly decemberben a NASA bejelentette, hogy egy olyan élőlényt fedeztek fel a kaliforniai Mono Lake mélyén, amely foszfor helyett arzénből is fel tudja építeni szerves molekuláit – ez ugyanis egy újabb közvetett bizonyíték, hogy a földinél sokkal extrémebb körülmények között is elképzelhető élet.

Az ENSZ 1999 óta minden év októberében megünnepli az Űrkutatási Világhetet, hogy felhívják a közvélemény figyelmét az űrtudományok és az űrtechnológia hasznára és rohamosan szélesedő alkalmazási lehetőségeire.

A Világhét két fontos eseményről emlékezik meg. 1957. október 4-én állították Föld körüli pályára a Szputnyik–1-et, az első mesterséges holdat. Ezzel kezdetét vette az az őrült versenyfutás a két világhatalom között, amelyet a korban űrháborúként is emlegettek. Csaknem pontosan tíz évvel később, 1967. október 10-én lépett hatályba az a szerződés, amely a világűr békés célú hasznosításának alapelveit fektette le. A hidegháború idején rendkívül fontos volt egy ilyen okmány írása, ugyanis még azelőtt megakadályozta az űr hadászati hasznosítását és a Földön kívüli világ „gyarmatosítását”, mielőtt megkezdődhetett volna.

Természettudományos hallgatóként a világűr kutatása minket is kiemelten érdekel. A Világhét előtt ezért e heti számunkban két írással és címlapunkkal tisztelgünk. A Természet-Tudomány-Technika rovatban az Apolloprogramról olvashattok érdekes cikket, a Plusz-Mínuszban pedig rövidhírt közlünk az ELTE digitális planetáriumának megnyitásáról.

Gansperger Gábor főszerkesztő foszerkeszto@ttkhok.elte.hu

TétékásNyúz XLIII. félévfolyam, V. szám.

Kiadja az ELTE TTK HÖK. Felelős kiadó: Dukán András Ferenc, a HÖK elnöke. Főszerkesztő: Gansperger Gábor.

Vezetőszerkesztő: Gans. Tördelőszerkesztő: Fontányi A. Olvasószerkesztők: kovácsorsi, Törceee, HGR. Címlap: Törceee.

Rovatok: Belszíni fejtés (Panni), Cooltér (Verus), Helyvektor (HG Roland), Kritika (Fontányi A.), Lágymányosi Portrék (Gans), Mozizóna (Törceee), Négyeshatos (B. Andi), Természet-Tudomány-Technika (Spiller András, djkalo), Tudósítás (Jurecska Laura).

Honlap: http://nyuz.elte.hu. E-mail: nyuz@elte.hu. Telefon: 372-2654, lapzárta után 30/806-3000. Fax: 372-2654.

Lapzárta: péntek 12:00. Készült a Komáromi Nyomda és Kiadó Kft. nyomdájában 1500 példányban.

A Nyúz a Magyar Egyetemi és Főiskolai Sajtó Egyesület tagja.

A főszerkesztő elérhetőségei: foszerkeszto@ttkhok.elte.hu; személyesen fogadóidőben (péntek 10-12) Déli Hali (00.732).

TétékásNyúz

4

HÖK Elnöki beszámoló

szeptember 17-én megválasztott tisztségviselők mit ténykedtek megválasztásuk óta, akkor látogassatok el honlapunkra, a http//ttkhok.elte.hu-ra. Ezenkívül a Küldöttgyűlésen módosítjuk a jutalomkeret pályázati kiírását, amelyet természetesen az INFO-listára is ki fogunk küldeni.

A jelenleg betöltetlen gazdasági elnökhelyettesi tisztség reményeink szerint betöltésre kerül, továbbá módosítjuk a költségvetésünket, aminek legfőbb oka – ahogy erről már korábban beszámoltunk –, hogy a kari OTDK-sokat 900 000 Ft-tal támogattuk. Végül pedig új napirendi pontként a Küldöttgyűlés elé kerül a Tudományos Csoportunk által kidolgozott tudományos koncepció, amely a TTK HÖK egy régóta elhanyagolt területének fellendítési terve.

A tavasszal készített HKR-módosításunkat soron következő üléseiken tárgyalják az Intézeti Tanácsok. A módosítás célja, hogy félévente ne csak egy alkalommal lehessen javítóvizsgázni, hiszen ez számos hallgatót arra kény-

szerít, hogy ha nem elégedett a jegyével, akkor inkább egyest kér; ez viszont nem tükrözi megfelelően a felkészültséget.

(Javítóvizsga: a nem elégtelen vizsgát követő újabb vizsga azonos félévben ugyanabból a kurzusból.)

Végezetül nem hagyhatom szó nélkül az országos eseményeket sem. A Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciája bejelentette, hogy október végén demonstrációra hívja a hallgatókat. Az előző számban már olvashattátok a HÖOK állásfoglalását a legújabb felsőoktatási törvény koncepciójáról – és persze a koncepció főbb pontjairól szóló összefoglalónkat is. A hétköznapi módszerek úgy tűnik, hogy kudarcot vallanak. A TTK HÖK minden eszközzel támogatja a HÖOK törekvéseit egy hallgatóközpontú felsőoktatási törvényért.

A tüntetést mint legvégső demokratikus véleménynyilvánítási formát elkerülhetetlennek érezzük. Titeket is hívunk, hogy együtt védjük meg a hallgatók jogait és a jövő felsőoktatását!

Október 18-án pedig szóban is tájékoztatást nyújtunk a törvény állásáról, illetve várjuk véleményeiteket felsőoktatási fórumonkon. További részleteket a szokásos helyeken találhattok: http://ttkhok.elte.hu, http://facebook.com/ eltettkhok Dukán András Ferenc elnök ELTE TTK HÖK elnok@ttkhok.elte.hu

folyamán valamely tulajdonságod miatt hátrányos megkülönböztetés ér, jogod van annak kivizsgáltatásához.

A kari esélyegyenlőség megvalósítása során kiemelt figyelmet szentelünk a speciális szükségletű, azaz fogyatékkal élő hallgatók esélyeinek felzárkóztatására.

Egyetemi tanulmányaik során különleges jogok és engedmények illetik meg őket, amelyek igénybevételéhez az érintetteknek regisztrálniuk kell a kari esélyegyenlőségi koordinátornál, aki a fogyatékkal élő hallgatók regisztrációját, valamint a beruházások kezelését irányítja. Ezt a tisztséget jelenleg Körmendi Tiborné tölti be, akit a Tanulmányi Osztály nyitvatartási idejében az 1.78-as szobában találhattok meg. Regisztrációra jogosultak a látás-, hallás-, mozgássérült, diszlexiában, diszgráfiában vagy diszkalkuliában szenvedő, súlyosan beszédhibás, illetve autista hallgatók. A regisztráltak különleges jogai közt szerepel többek között az „A” kate-

góriás szociális támogatásra jogosultság, a megnövelt támogatott tanulmányi idő, a vizsgákon hosszabb felkészülési idő, továbbá speciális készülékek kölcsönzése vagy ingyenes fénymásolás az Észak Hallgatói Irodában.

Esélyegyenlőségi biztosként az én feladatom a Kar hátrányos helyzetű és fogyatékkal élő hallgatóinak érdekképviselete, beilleszkedésük segítése az egyetemi életbe, valamint a hallgatói panaszokkal foglalkozás. Ha tehát hátrányos megkülönböztetés ér az egyetemen, vagy bármilyen, az esélyegyenlőséggel kapcsolatos problémád, ötleted, kérdésed merülne fel, bátran keress fel fogadóórámban, keddenként 14-16 óráig az Északi Hallgatói Irodában, vagy írj az esely@ttkhok.elte.hu e-mail címre.

Tóth Róza esélyegyenlőségi biztos ELTE TTK HÖK esely@ttkhok.elte.hu

A TTK és az ország hírei hallgatói szemmel Az év eleji dömping véget ért, elkezdődtek az „átlagos” szorgalmi időszaki hétköznapok. Azért túlzás lenne azt állítani, hogy nem történt semmi a HÖK háza táján; az országos hírekről nem is beszélve.

Az elmúlt hét eseményeit szokás szerint igyekszem összefoglalni.

Amikor e sorokat olvassátok, minden valószínűség szerint már megkaptátok tanulmányi ösztöndíjatokat; illetve a szociális-, tudományos-, sport- és közéleti ösztöndíjakat is, akár a szeptemberben vagy nyáron beadott egyszeriről, akár az egész félévre megpályázott rendszeresről van szó. Több ezer pályázat lévén előfordulhat, hogy hiba csúszott valamelyik kiszámításába.

Ilyenkor se essetek kétségbe, ha így érzitek, gyertek be az Északi Hallgatói Irodába vagy írjatok szociális elnökhelyettesünknek a szoceh@ttkhok.elte.hu címre.

A Gólyabál szervezése eközben tovább halad. A szigorúbb szabályok miatt minden eddiginél több munkánk van vele, de úgy tűnik, hogy sikerül megbirkóznunk a nehézségekkel és jövő héten a szokásos színvonalon tudjuk megtartani a rendezvényt.

A Tétékás Nyúz megjelenésekor már lezajlik keddi Küldöttgyűlésünk, amelyet szokásos módon beszámolókkal kezdünk. Ha érdekel titeket, hogy a

Esélyegyenlőség az ELTE TTK-n Az esélyegyenlőség egyenlő bánásmódot, a diszkrimináció tilalmát jelenti; lényege, hogy senkit nem érhet hátrány azért, mert valamilyen tulajdonsággal rendelkezik. Ezen jogokat az esélyegyenlőségi törvény rögzíti, amely 19 védett tulajdonságot sorol fel. Ezek közé tartozik például az illető neme, életkora, vallása, etnikai hovatartozása, betegsége, fogyatékossága vagy szociális helyzete.

Az egyenlő esélyek biztosítása és a hátrányos megkülönböztetés megakadályozása az Egyetem minden polgára számára biztosított jog, amelyet a TTK Hallgatói Önkormányzata különösen fontosnak tart. Itt töltött éveid során számtalanszor kerülsz kapcsolatba hivatalokkal, oktatókkal a vizsgák vagy egyéb ügyeid intézése során. Amennyiben ezek

43. félévfolyam 5. szám 2011. október 12.

HÖK A Szakterület Földrajzosok és földtudósok Éppen aktuális egy kicsit bővebben kifejteni, hogy mi is ez a címben említett két szócska, amely ott virít az újonnan elkészült pólónk elején. A Szakterület kiket is takar, milyen tartalma van és milyen tartalommal akarjuk feltölteni?

A TTK-n több szakterület, de csupán egy Szakterület van. Kicsit talán felvágós ilyen mondattal indítani, de csak a földrajz és földtudomány szakokon van ennek a szónak igazi, plusz jelentéstartalma. A legtöbb helyen egy alapszak adja a szakterületet, azonban nálunk két igen eltérő, de mégis sok szempontból összefonódó alapszak, valamint a belőlük kiinduló szakirányok, mesterszakok építik fel a földrajz- és földtudományi szakterületet.

De tulajdonképpen mit is értünk alatta? Ez is valami HÖK-ös szervezet vagy valami más? Ezzel el is érkeztünk egy olyan kérdéshez, amely az utóbbi időben sokat foglalkoztatott.

A legátfogóbb és számomra legszimpatikusabb megközelítés, ha úgy tekintünk A Szakterületre, mint a földrajzos és föltudós egyetemisták közösségére. Ennek szól a póló, ezen munkálkodunk, ezt az elképzelést szeretnénk erősíteni.

Persze van egy szűkebb értelmezése is, ha csak az általam szimplán „aktívaknak” nevezett csoportot értjük alatta. Ők sem kizárólag a megválasztott HÖK-ös képviselők, hanem rengeteg olyan ember, aki szeretne segíteni, jobbá tenni a környezetét. A Szakterület nem egy zárt kör, bármikor bárkit szívesen látunk, akinek új ötlete van, aki tevékenykedne a társaiért.

Nehéz most konkrétumokat írni, mivel sok tekintetben az átalakulás időszakát éljük, sok az új ötlet, melyeket meg szeretnénk valósítani.

Ezért először tömören felsorolnám, hol találkozhattatok már a munkánk gyümölcseivel, majd az új lehetőségekről számolnék be röviden.

A legidősebb korosztályon kívül már mindenki találkozhatott a mentorokkal, akik a gólyatábortól az első vizsgaidőszakig istápolják az újonnan érkező hallgatókat. A tavaszi félévben az ő képzésükkel foglalkozunk a legtöbbet, hogy aztán szeptember-

től felkészült emberek segíthessék az elsőéveseket.

Már a középiskolásoknak is próbálunk támpontot nyújtani, mivel az évente kétszer megrendezett nyílt napon az oktatókkal közösen próbáljuk minél színesebbé tenni a földrajzos és földtudományi standokat.

Emellett bővítettük az érdeklődő fiataloknak szánt programokat egy játékos vetélkedővel és körbevezetéssel.

Az ősz eleje alapvetően a gólyákról szól. Mi a programsorozatba a Földes Gólyaavatóval szálltunk be, ahol a gólyatábori színek szerint szerveződő csapatok vívták – a visszajelzések alap-

ján – jó hangulatú „harcukat” az állomásokkal és egymással, végül pedig „értékes” nyereményeiket ihatták el.

A félév folyamán még két, sokéves hagyományokra visszatekintő rendezvényt is szervezünk. Az őszi szünet környékén kerül sor a FöldesKémiás Halloweenre, majd decemberben a geológusok által szervezendő GeoMikulásra, amelyen pár órára eltűnik az oktatókat a hallgatóktól elválasztó komoly távolság, és közösen ünnepelnek.

Vizsgaidőszak után érkezünk el a felező bulikhoz. A földrajzosoknál hosszú ideje hagyomány, hogy tanáraikkal közösen szórakoznak ezen jeles alkalom apropóján. Természete-

sen mindig az aktuális második évfolyam dönti el, hogy pontosan mit is szeretne, hiszen közülük kerülnek ki a főszervezők. A tavaszi félév végén pedig a Lágymányosi Eötvös Napokon, a Civil Falu keretein belül próbáljuk bemutatni a Föld szépségeit.

Közben természetesen egész évben képviseljük az érdekeiteket különböző fórumokon. A Hallgatói Önkormányzaton belül jelenleg tíz képviselő és öt tisztségviselő dolgozik értetek. Az oktatók felé is próbáljuk közvetíteni a problémákat, remélve, hogy a színvonalat így sikerül tovább emelni, miközben nektek is reálisabb követelményeknek kell megfelelnetek.

Idén nyáron páran új vállalkozásba kezdtünk: beléptünk egy európai geográfus szervezetbe, az EGEA-ba.

Ezzel próbálunk új kaput nyitni előttetek, hogy minél könnyebben tudjatok kapcsolatba lépni más országok hasonló érdeklődésű fiataljaival. Lehetőségünk nyílik arra, hogy csereprogramokat szervezzünk, konferenciákon vegyünk részt, tapasztalatot cseréljünk, illetve új kapcsolatokra tegyünk szert. Ami két-három ember kezdeményezése volt, az pár hónap alatt már egy egész csoportot alakított ki, amely továbbra is várja az érdeklődőket.

A Szakterülettel szoros kapcsolatot ápoló szervezet a Földrajzos Klub, amelynek érdekes előadásai ezen a héten kezdődnek. Szerda esténként a világ kevésbé ismert részeire kalauzolnak el minket oktatók, hallgatók, végzett diplomások. A Klub idén próbál a földtudósok számára is vonzó előadásokat programjára tűzni, valamint kirándulásokat szervezni. Utóbbi egyelőre tervezési fázisban van, ötleteket gyűjtünk és keressük azokat, akik tudományos hátteret tudnak adni.

Ebből is látszik, hogy azok felé is próbálunk nyitni, akik a tudomány iránt érdeklődnek, nem pedig a bulikban találják meg a boldogságukat. Szeretnénk önképző köröket létrehozni, tematikus kerekasztal-beszélgetéseket tartani speciálisabb témákban, de egyelőre nem tudjuk, hogy van-e rá igényetek. Mindent megteszünk A Szakterületért, de néha szükség lenne a ti ötleteitekre és aktívabb részvételetekre.

Ezért ha a cikk kapcsán új gondolatok merülnek fel bennetek, akkor írjatok, minden véleményt szívesen látunk!

VAZ foldtudszk@ttkhok.elte.hu

TétékásNyúz

5

6

HÖK A BReKi madárlesen F O T Ó: H Z S

Biológus Rendszeres Kirándulások A Biológus Rendszeres Kirándulások 2011 tavaszán alakult, és legfőbb célja, hogy betekintést biztosítson a biológiai kutatómunkákba. A szeptember 30-i hétvégén a Duna–Ipoly Nemzeti Park területén található Ócsa madárvilágával ismerkedtünk.

A terület egy egykori Duna-mederben kialakult jégkorszaki láp maradványa, ezért növény- és állatvilága rendkívül érdekes. Előnye, hogy közel van a fővároshoz, előzetes bejelentés után egyénileg és csoportosan is látogatható.

Az Ócsai Madárvárta Egyesület 1992-ben alakult 18 fővel, azóta további 178 tag csatlakozott és bárki dolgozhat náluk önkéntesként.

Velem együtt nyolc lelkes hallgató vett részt a programon. A járatunk a Népligetből indult, ahol Ócsa feliratú „táblával” – amelyet madarak díszítettek – vártam a csoporttársakat. Bő fél óra utazás után elértük a város határát, majd a buszról leszállva a megállótól tizenöt perc séta után fogadott minket a vendégház. Megkaptuk a szobákat, felmentünk az emeletre és kipakoltuk a táskákat.

Az előszobában Gönye Csaba képeiben gyönyörködtünk, miközben madárcsiripelés hallatszott a kis textilzsákokból a „fogason”. Igen, ezek azok a madarak, amelyek a „népszámlálásra” vártak. Amikor kiveszik őket, meghatározzák a fajukat és a nemüket, megnézik a tollaik állapotát, lemérik a tömegüket és a szárnyhosszt, továbbá ha még nincsen rajtuk, akkor kapnak egy gyűrűt, majd az előszoba nyitható ablakán kiengedik őket a szabadba.

Utóbbi ezúttal nem történt meg, mert már nyolc óra felé jártunk és odakint kezdett besötétedni. Ha ilyenkor engednék ki a madarakat, félő, hogy nem találnak vissza. Az éjszakát ezért a házban töltötték és csak hajnalban indulhattak haza.

Az este a szalonnasütés jegyében telt. Faaprítás és a nyársak elkészítése után a szalmatetejű kunyhóban sütögettünk. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a házban egy szál gyufa sem volt, a társaságból pedig senki nem dohányzik, de szerencsénkre a mályvacukor sütésének hátsó szándékával egyikünk mégis hozott magával öngyújtót.

A vegetáriánusok melegszendvicset

43. félévfolyam 5. szám 2011. október 12.

készítettek, az édesszájúak kakaós csigát „sütöttek”, a kannibálok szalonnája pedig még fél óra múltán is fröcsögött a zsírtól. Desszertként jó szenes mályvacukrot ettünk, a sütögetés után füstösebbek lettünk, mint a szalonna.

Vannak megszállott rajongók, akik a tábortűz mellett sem tudják kihagyni a Barátok köztöt, így hát a füstben néztük Magyarország kedvenc sorozatát.

Este még hivatalosak lettünk volna egy mozizásra, de már fél tizenkettő tájékán az ágyba zuhantunk.

Másnap reggel 6:27-kor megcsörrent egy telefon, amelynek tulajdonosa nem tartózkodott a szobában.

Sebaj, hiszen fél hét felé mind felkeltünk. Letápászkodtunk a konyhába, ahol megtudtuk, hogy a Madárvárta elnöke és Egyetemünk oktatója, dr.

Csörgő Tibor tanár úr egy óra múlva érkezik meg, tehát még bőven volt időnk felébredni.

A verőfényes reggelen nem bírtuk ki, hogy ne tartsunk a madárgyűjtésben már jártas hallgatókkal. A madarak

a Nappal keltek, így már pirkadatkor nekiláttunk a munkának. Három irányba indultunk: a nádasba, a hosszú hálóhoz az erdős részen és a bodzás felé.

A nádasban pallón közlekedtünk, hiszen az év nagy részében vízzel borított, vagy legalábbis elég nagy a sár ahhoz, hogy csak gumicsizmában lehessen közlekedni. A hálók nagyjából két és fél méter magasak, továbbá elég vékony szálúak, hogy a madarak ne vegyék észre. Minden szakaszá-

hoz számok tartoznak, ezek alapján vittük be a házba. A hálóból először a madár lábát kell kiszabadítani, majd azt megfogva lehet lefejteni a fennmaradó részeket a szárnyról, a fejről és a farktollakról. Ezután kis zsákocskákba tettük őket, amelyeket a házba vittünk.

Itt határozták meg és vették fel madaraink adatait, mi pedig az ablak túloldalán vártuk őket a sztárfotókra.

Nyolc óra körül, Csörgő tanár úr megérkezése után kisiskolás gyereksereg árasztotta el a vendégházat és a kertjét. Három csoportra bontva vittük őket madarakat gyűjteni, ahol már mi is besegítettünk a tapasztalt madarászoknak. Szerencsés volt a reggel, hiszen minden gyerek kezébe jutott madár. A házban meggyűrűzték a kis csőrikéket, a gyűrű az előírásoknak megfelelően a bal lábukra került. Leltárba vételük az erre a célra fenntartott füzetbe kerül, amelyet igen precízen kell vezetni, hiszen a befogott madarak a későbbiekben ezen számok alapján azonosíthatók.

A madarak nagy része vörösbegy (Erithacus rubecula) volt, de találtunk kék cinegét (Parus caeruleus), kékbegyet (Luscinia svecica), szajkót (Garrulus glandarius), cserregő nádiposzátát (Acrocephalus scirpaceus), fülemülesitkét (Acrocephalus melanopogon) és házi verebet (Passer domesticus). Bármennyire is szerettünk volna őszapót (Aegithalos caudatus) találni, végül nem jött össze.

Dél körül a társaság fele hazautazott, azonban a lelkesebb része maradt délutánra is, mert szerették volna tudni, mi volt az eddigi legkülönlegesebb madár, milyen egyéb madárbefogási technikák vannak és hogyan lehet ebből TDK-zni, szakdolgozni.

A részletekért látogassatok el a Déli épület hatodik emeletére vagy nézzétek meg az Ócsai Madárvárta Egyesület hivatalos honlapján, a http:// www.omve.hu-t HZs

7

Sport & Arcok Ironman és maratoni futás A befutó most is az ELTE–BEAC Az elmúlt napok az ELTE–BEAC sportolóinak sikereiról szóltak, a Challenge Family-n élete eddigi legjobb idejével végzett Kis Gyula (PPK), az idei nagyatádi Ironman ezüstérmese. A 26. Spar Budapest Nemzetközi Maratonon az ELTE ADSK férfi csapata arany-, a női bronzérmet szerzett.

Ironman A nagyrészt Európában megrendezett ironman és félironman távú versenysorozat, a Challenge Family mind pénzdíjakban, mind az indulók számában utolérte a nagy rivális Ironman sorozatot (IM). Évről évre egyre több világklasszis sportoló dönt úgy, hogy az IM-mel szemben a Challenge-et választja fő versenyéül. Mi sem mutatja jobban e versenysorozat színvonalát és növekvő népszerűségét, mint hogy az idei világrekord is a Challenge Rothon, Európa legnagyobb ironman távú versenyén született, ahol 3100-an álltak rajthoz.

E sorozat részeként az idei Challenge Barcelona ironman távú versenyt a katalóniai Calellában rendezték közel 1100 résztvevővel. A mezőny erősségét

Sárkány Sándor Folytatódik kalandos utazásunk a termek útvesztőjében. Ezúttal a gyógyszerészeti növénytan egyik hazai nagykövetéről, a Déli tömb 4.206-os számú termének névadójáról, Sárkány Sándorról esik szó.

A neves biológusprofesszor 1906. március 18-án született Dés községben, a mai Románia területén. Tehetsége és képességei már fiatalabb korában megmutatkoztak. Miután a Pázmány Péter Tudományegyetemen 1930-ban biológia-kémia-földrajz szakos tanári diplomát szerzett, az Általános Növénytani Intézetbe került, ahol gyógyszerészképzésben vett részt. Később A szállítószövet-rendszer fejlődése a Ricinus communis szárában című disszertációja alapján doktorált. Hat évig, 1936 és 1942 között tanított a budapesti Fasori Gimnáziumban, 1941-ben növényi

Első helyen végzett az ELTE ADSK férfi csapata az év egyik legnagyobb futóeseményén, az október 2-án rendezett 26. Spar Budapest Nemzetközi Maratonon. Beda Szabolcs, Pach Péter Pál (TTK) és Szabó Gábor hármasa állhatott a dobogó legfelső fokára, az egyesület legjobb női maratonistái – Szojka Szilvia (BTK),

Korenovszkij Júlia és Fischer Anita – bronzérmesek lettek a csapat OB-n.

Az ELTE–BEAC Polythlon Triatlon Klub és a Sashegyi Gepárdok futói egyéni sikereknek is örülhettek: Beda Szabolcs taktikus versenyzéssel a harmadik helyet szerezte meg, Szabó Gábor, a csapat vezetője hatodik lett.

Az ELTE TTK és BTK doktori iskoláiba járnak azok a tudósjelöltek, akik a maraton OB legjobb csapataiban kaptak helyet. Ahogy a kutatói pályához, úgy a futáshoz sem vezet királyi út, de példamutatásuk eredményes. Az egyetemi klubból több mint húszan futották le a 42,2 km-t, közülük nyolcan az országos bajnokságon is részt vettek. Az ELTE Sashegyi Gepárdok évek óta a legjobb hosszútávfutó egyetemistákat fogja össze, idén több fontos versenyre, például a Szarvasűzőkre vagy az Ultrabalatonra is érmes csapatokat delegált.

Törceee (a BEAC sajtóközleményei alapján)

szövettanból egyetemi magántanárrá habilitálták. Ugyanebben az esztendőben jelent meg másik híres könyve, A növényszövettan gyakorlati jelentősége.

Ezt követően Bécsben, Drezdában, Berlinben, valamint a szintén németországi Tharandban kutatott xilotómiai-antrakotómiai területen.

1947-ben az Eötvös Loránd Tudományegyetem Gyógyszerészeti Növénytani Tanszékének egyetemi tanára lett, 1952-ben a biológiai tudományok doktorává minősítették. Paál Árpád váratlan halála után a Magyar Királyi Növényörökléstani és Nemesítéstani Kísérleti Intézet főadjunktusa, majd igazgatója lett.

1976-ig vezette az Egyetem Alkalmazott Növénytani és Szövetfejlődéstani Tanszékét. Ebben az időben, egészen pontosan 1969-ben írta meg fő műveit, az azóta is szakmai bibliának számító A növények világa I-II.-t.

Tudományos munkásságát jó néhány esetben rangos díjakkal ismerték el. Három alkalommal vehette át a Kabay János-, nyugdíjba vonulásakor pedig a Kazay Endre-emlékplakettet is. 1986-ban az MTA Széchenyi Istvánemlékplakettjében, majd 1992-ben a Magyar Biológiai Társaság Hermann Ottó-díjában részesült, míg 1995-ben az ELTE tiszteletbeli díszdoktori címét kapta meg. Ugyaneddig dolgozott tudományos tanácsadóként az Egyetemen.

1996-ban, kilencven esztendősen távozott az élők sorából. A nemzetközi hírű kutató, iskolateremtő növényanatómus gazdag és szerteágazó munkássága napjainkban is erősen érezhető, könyveit a mai napig rendszeresen forgatják. Emlékére kollégái, tisztelői és tanítványai 2006-ban emléktáblát állítottak a Gyógyszerészeti Növénytani Tanszék bejáratánál.

Spiller András

fémjelzi a győztes ideje 8 óra 15 perces, ami egyben új pályacsúcsot is jelent.

Az ELTE–BEAC versenyzője, Kis Gyula az 54 profi férfi indulóból az abszolút tizedik helyen végzett (3,8 km úszás: 52:02; 180 km kerékpár: 4:43:27; 42,2 km futás: 3:02:35), és ezzel a magyarok közül a leggyorsabb és legsikeresebb férfi versenyző volt a mezőnyben.

Maratoni futás

TétékásNyúz

A Kar Kiváló Oktatója

F O T Ó: T U R C S ÁN E D I T

8

Lágymányosi Portrék Interjú Ónodi Zsolt geográfussal Az előző szemeszter végén Ónodi Zsolt geográfust és Simon Péter matematikust választották A Kar Kiváló Oktatójának. Kétrészes interjúsorozatunkban velük ismerkedhettek meg, elsőként Ónodi Zsolttal, a Társadalom- és Gazdaságföldrajzi Tanszék fiatal tanársegédjével beszélgettünk.

A Tétékás Nyúz szerkesztőségének nevében gratulálok A Kar Kiváló Oktatója címhez! Mit gondolsz, minek köszönheted ezt az elismerést?

Valószínűleg sok hallgató találta szimpatikusnak az oktatói munkámat, és úgy gondolták, hogy ezzel szeretnék hálájukat kifejezni. A saját teljesítményem nem értékelem akkora szenzációnak, hogy ezért kitüntetést kapjak, de nagyon örülök neki, és köszönöm a hallgatóimnak!

Három éve még te is hallgató voltál, milyen érzés ennyire fiatalon oktatói díjat kapni?

Először megdöbbentem, mert egészen addig nem is ismertem ezt a kitüntetést, amíg nem mondták, hogy felterjesztettek. Furcsa, hogy fiatal oktatóként elismernek, miközben nagyon sok jó tanár és kiváló kutató van az Egyetemen; hallgatókoromból jó néhányat tudnék megnevezni, akinek a munkáját sokkal inkább jutalmaznám.

Fiatalként azért annyival könnyebb a dolgunk, hogy több gyakorlatot és specit tartunk, és így jóval direktebb módon tudjuk átadni a szemléletünket, tudásunkat és tapasztalatunkat. Egy előadáson, ahol olykor százan-kétszázan is ülnek, ez már sokkal nehezebb. Én is csak most kezdem megtapasztalni, amikor egyre több előadást tartok, hogy már nem jut idő minden egyes apróságot megosztani a hallgatóimmal. Azért remélem, hogy nem csak a gyakorlatok és a specik miatt kaptam ezt a díjat, hanem az előadásaimat is magas színvonalúnak értékelték.

Elismerésed részben az Oktatói Munka Hallgatói Véleményezésének köszönhető.

Szerinted megfelelő az OMHV-rendszer, pontos visszajelzést tud adni az oktatók munkájáról, vagy esetleg változtatnál rajta?

43. félévfolyam 5. szám 2011. október 12.

Az OMHV nemrég változott; a régi rendszert jobban ismertem, hiszen a jelenleginek már csak az eredményoldalát látom. Mivel egy olyan általános rendszert kellett kialakítani, amellyel objektíven értékelhetők az oktatók, ezért jónak tartom. A változás után több lett a szöveges bejegyzés, ami persze sokkal hasznosabb információt adhat át, ugyanakkor az egyes adatok egymással nehezebben összevethetők.

A kurzusaimon éppen ezért csinálok külön értékelést, ahol a konkrét tárgyra vonatkozó kérdéseket tudom feltenni.

Ez nekem nagyon fontos visszajelzés, hogy a tanított anyag és az oktatási módszereim megfelelők-e; az ilyen jellegű kérdéseket egy kicsit hiányolom az ETR-es OMHV-ból.

Hogyan kezdtél el földrajzzal foglalkozni?

Valahogy úgy kezdődött, hogy gimiben fakultációt kellett választani, és ráböktem a földrajzra. Végül nem indult el, de a téma megtetszett, nagyon szívesen tanultam, versenyekre jártam, OKTV-ztem is. Egyértelmű volt, hogy geográfus szakra jelentkezem, mert már akkor tudtam, hogy településekkel szeretnék foglalkozni.

Diploma után barátaim rábeszélésére jelentkeztem a doktori képzésre, akkor már sokkal konkrétabb elhatározással, a településföldrajz és a térinformatika kapcsolatát kezdtem vizsgálni.

Főbb kutatási területeid a települések és a térinformatika összekapcsolása, illetve különböző földrajzi információs rendszerek. Kérlek, mesélj ezekről!

A téma akkor ragadott meg, amikor Jakobi Ákos területi információs rendszerek órájára jártam. Igazán az tetszett meg, hogy a különböző információk és tematikus térképek, amelyek külön-külön vizsgálva elmond-

ják a maguk történetét, egymás mellé helyezve és a térbe kivetítve sokkal nagyobb többletet adnak. Tehát nem csak két különálló adattáblánk van, hanem olyan tanulságaink, összefüggéseink, amelyekre térinformatika nélkül sosem jönnénk rá.

A települések életében a térinformatikai rendszerek használata rendkívül hasznos lehet, ugyanis problématérképeket lehet készíteni. Az egyes bejelentéseket, például hogy van egy kátyú vagy eldugult egy áteresz, az önkormányzatok eseti kezeléssel oldják meg, tehát betömik a kátyút és kitisztítják az átereszt. A valós probléma gyakran nem szűnik meg ezzel, hiszen könnyen lehet, hogy az áteresz azért tömődik el, mert pár kilométerrel feljebb valaki rendszeresen építési törmeléket szór az árokba. Ha van egy átfogó problématérképünk, ami pontosan megmutatja, hogy hol milyen településüzemeltetési gondok vannak, akkor már sokkal könnyebben eljuthatunk a valódi megoldáshoz.

Településfejlesztő mellett hidrológus szakirányon is végeztél, ezzel foglalkozol most?

Jelenleg nem. Hidrológiát azért tanultam, mert a folyók, tavak és a felszín alatti vizek is nagyon meghatározók egy település életében, elég ha a partok pusztulására vagy az árvízi védekezésre gondolunk. Eddig azonban nem volt szükség az ilyen ismereteimre, mert két mintaterületemen, Veszprémben és Várpalotán a víz nem okoz túl nagy problémát.

Két éve ott voltam azon az előadásodon, amelyen Veszprém és Várpalota példáján vizsgáltad a települések integrált adatbázisait. Akkor említetted, hogy Várpalota esetében egyáltalán nincs adatbázis, Veszprémben pedig pontatlan és hiányos.

Történt azóta előrelépés?

Lágymányosi Portrék Jelentős előrelépés történt, aminek nagyon örülök. Egyrészt mind a két város megtanult földrajzi térben gondolkodni, tehát belátták annak a szükségességét, hogy ne csak egy-egy helyre koncentráljunk, hanem nagyobb területeket vizsgáljunk. Három éve mindkét településre egyhetes terepgyakorlatokat szervezek, ahol kimondottan szakmai feladatokat kapunk. Ez a másodéves hallgatók esetében terepi adatgyűjtés, ami ugyan nem a legszakmaibb munka, de nagyon hasznos olyan szempontból, hogy megtanulják, hogyan épül fel egy adatbázis, illetve milyen problémákkal küzd egy átlagos magyarországi település.

Várpalota még nem tart ott, hogy saját rendszert építsen ki, ezért olyan open source térinformatikai rendszereket próbálok alkalmazni, amelyek bárki számára elérhetők és alkalmazhatók.

Rendszerépítésben még nekünk sincs sok tapasztalatunk, de szerencsére vannak olyan hallgatóink, akik ebben egészen profik, így velük együttműködve építjük a város mintaprojektjét.

Veszprémben a meglévő rendszert élettel töltjük meg, azaz az alapszoftvert és a tartalmat frissítjük, illetve újabb modulokat építünk be. Az Egyetemmel együttműködésben olyan hármas kapcsolat alakult ki, hogy a másodévesek terepgyakorlaton adatot gyűjtenek, majd a náluk nagyobb tudással rendelkező hallgatók adatbázist építenek, amelyet végül a térinformatikai cég a rendszerbe emel.

gos konferenciák résztvevőivel, akkor látom, hogy nagyjából ugyanazok az emberek, vállalatok tartottak nálunk is előadást, vagyis mondhatom, hogy a térinformatikai szakma krémje megjelent a GIS MeetUp-on. Az Egyetem és a piaci szereplők között párbeszéd indult meg, amivel a geográfus szakma ismertségéhez is hozzájárultunk.

Néhány hallgatónk olyan cégeknél helyezkedett el, amelyekről korábban én sem tudtam, hogy térinformatikust, geográfust alkalmaznának.

Abban a talán kissé különleges helyzetben vagy, hogy egyszerre mondhatod magad természet- és társadalomföldrajzosnak is.

A földrajztudomány története során ez a két ág olykor összekapcsolódott, olykor teljesen eltávolodott egymástól. Jelenleg mi a helyzet?

A helyzet teljesen egyértelmű, elég ha a három folyosót megnézzük, hiszen a tanszékek között éles a választóvonal. Bár vannak olyan oktatóink, akik mindkét területtel foglal-

Mi a helyzet más települések esetében?

A nagyvárosoknak általában jól működő rendszerük van, amelyből persze az átlagember keveset lát, mert nagyrészt nem publikáltak, hanem belső használatúak. Kisebb településeken akkor jelenik meg a térinformatika, ha lobbierő vagy pályázat erre lehetőséget biztosít, de úgy gondolom, hogy középvárosok alatt nem szükséges, hiszen a jóval kisebb adatbázisok úgy is kezelhetők, ha nincs mögöttük bonyolult rendszer.

Idén áprilisban az ELTE Térinformatikai Műhely szervezte a GIS MeetUp-ot, amelyről három hallgatónk már írt beszámolót a Tétékás Nyúz számára. Szakmai szemmel milyen volt a rendezvény?

Nagyon nagy siker, ugyanis ha összehasonlítom a jelenleg futó ran-

koznak, a tudomány egészét vizsgálva elmondható, hogy a természet- és a társadalomföldrajz teljesen különválik. Nagyon ritkán látok olyan konferenciát, ahol az egyik szekció kutatói átmennének a másikba, és ez nagyon szomorú. A térinformatika művelőjeként azonban azt látom, hogy hosszú idő után ez az első olyan eszköz, amely a két tudományágat közelebb hozhatja egymáshoz, hiszen az egyik területen alkalmazott módszerek átemelhetők a másik vizsgálatába. Nagyon remélem, hogy ebbe az irányba halad a geográfia, hiszen ha kilépek egy városból,

akkor máris a természetben találom magam, így egyiket sem hagyhatom ki a vizsgálatomból, legfejlebb a hangsúlyokat helyezhetem át.

A térinformatika egyre inkább felkapott irányzat. Mit gondolsz, ez lehet a geográfia jövője?

Az egész geográfiának semmiképp, inkább azt mondanám, hogy a térinformatikában megjelent az igény a geográfusokra, ami a jövőben lehetőséget biztosít a jelenleginél több hallgató elhelyezkedésére. Semmiképpen nem tartom ezt az egyetlen lehetséges útnak, de frissdiplomásként például ebbe az irányba is lehet mozdulni.

Szabadidődben taekwondózol. Hogyan kerültél kapcsolatba ezzel a Magyarországon kevéssé ismert sporttal?

Gimnazista koromban édesanyám állandóan piszkált, hogy sportoljak valamit, amit én nem éreztem szükségesnek, mert elég aktív gyerek voltam, azaz szinte csak enni és aludni jártam haza. Először megpróbáltam kicselezni a pingponggal, de ő nyilván nem ilyen sportra gondolt. (nevet) Nagybátyám korábban taekwondózott, nagyon tetszett, amit mesélt róla, és mivel a lakóhelyemhez közel működött egy taekwondoklub, ezért belevágtam.

Veszprémben két évig sportoltam és nagyon élveztem, de az egyetem alatt nem igazán tudtam a napirendembe építeni, ezért pár évet kihagytam. Amikor elkezdtem a doktori képzést, már sokkal rutinosabb lett az életem, ezért egykori edzőm véleményét kértem, hogy tudna-e Budapesten egy hasonlóan jó hangulatú csapatot ajánlani, és mivel ismert ilyet, már három éve újra taekwondózom.

Hogyan kell elképzelni egy edzést?

Attól függ, hogy milyen korosztályról van szó. A felnőttedzések általában másfél-két órásak, először bemelegítünk, majd a bázisrész során az alapvető ütéseket, rúgásokat gyakoroljuk ellenfél nélkül, ezután van a küzdelem, végül a nyújtás. A gyermekedzés annyiban más, hogy a bázis kevésbé hangsúlyos, a küzdelem inkább csak játék, és a végén matricaosztás van.

Gansperger Gábor portre@nyuz.elte.hu

TétékásNyúz

9

Felsőoktatási törvény A három lágymányosi kar Hallgatói Önkormányzata a felsőoktatási törvénnyel kapcsolatos nyilvános fórumot tart.

Az elkövetkező napok eseményei meghatározók lesznek a felsőoktatás jövőjében, ezért a fórumra minden érdeklődöt várunk!

További információk: http://ttkhok.elte.hu; http://facebook.com/eltettkhok Helyszín: Északi tömb 0.100A. Időpont: október 18. 16:00.

ISCE 2. – Sokszínű társadalmak / Diverse Societies A Magyar Pedagógiai Társaság Ifjúsági Köre – többek között az ELTE támogatásával – 2009-ben indította el az ISCE projektet (International Students’ Conference on Education), amely reflektált szakmai bemutatkozási lehetőséget kínált nektek, felsőoktatási hallgatóknak. Az ELTE PPK Hallgatói Önkormányzat támogatásának köszönhetően hamarosan újabb konferenciát rendezünk számotokra, amelyhez kapcsolódóan művészeti pályázatot hirdetünk „Sokszínű társadalmak” címmel.

Pályamunkáitokat 2011 november 7-e és 25-e között az ELTE PPK Kazinczy utcai épületének aulájában, valamint a 2012-es tavaszi konferenciánkon állítjuk ki.

Deviancia vagy kreatív konstrukció? Közösség vagy társas magány? Magas vagy mély kultúra? Európa-szerte nemzeti és etnikai kisebbségek, csoportok élnek velünk. Vajon csak együtt élünk ,vagy képesek vagyunk tanulni is egymástól?

Mit jelent a sérülés és mi köze van a kultúrához? Milyen kultúrában élnek a sérült emberek és csoportjaik? Van-e közös kulturális felületünk? Nemzetközi kapcsolatok, kreditek és bolognai folyamat: ti hogyan csináljátok? Mit érhet el egy civil szervezet és mi a feladata? Hogyan segíti a sokszínűség és az elfogadás terjedését?

Ha bennetek is felmerültek hasonló kérdések vagy szívesen gondolkodnátok rajtuk, akkor a kiállítók között a helyetek!

Nem kell sem a művészetekben, sem a témában jártasnak lennetek, csupán az ELTE vállalkozókészséggel és kreativitással megáldott hallgatóinak. Pályamunkáitokat bármelyik művészeti ágban, bármilyen művészeti technikával elkészíthetitek; egyénileg vagy csoportosan is.

Pályázati adatlapot a kiallitas@isce.hu e-mail címen igényelhettek.

Remekműveiteket hatfős zsűri és a közönség bírálja el. A nyerteseket értékes tárgyjutalomban részesítjük, amelyet a kiállítást záró díjkiosztó ünnepségen adunk át.

Használjátok ki a még szép és tanulásmentes kora őszi napokat az alkotásra, mert a pályamunkák leadási határideje 2011. október 31.

A kiállítás fotóanyagát az alkotók nevével és a művek címével együtt megjelentetjük az ISCE II. tavaszi konferencia kötetében, továbbá elhelyezzük a http://www.isce.hu weblapon. Pályamunkáitokat a 2012-es konferenciát követően beleegyezésetekkel óvodák, iskolák és gyermekjóléti intézmények részére ajánljuk fel.

További információk kérhetők Lakos Renátától a kiallitas@isce.hu címen vagy a +36 20 418 0856 telefonszámon.

12

Tudósítás Ismerkedés a mai Kínával Kína céljai a 12. ötéves tervvel Dr. Matura Tamás Ismerkedés a mai Kínával című előadásával elkezdődött az ELTE Konfuciusz Intézet sorozata, amelyet minden hónap utolsó péntekén rendeznek. Múlt pénteken a 12. ötéves terv részleteit ismerhettük meg, amelyből cikkünkben a teljesség igénye nélkül szemezgetünk.

Manapság, amikor a csapból is Kína gazdasági növekedése folyik, azt hinnénk, hogy már nem hallhatunk újat, és hogy csak a szokásos, sallangokkal teli információkkal találkozhatunk. Ezeket jobb, ha elfelejtjük.

Ugyanis a növekedés mögött nagyon sok minden áll, de leginkább tervezés, valamint tudatos, következetes építkezés – igaz, ezek nem európai volumenűek. Az alábbiakban áttekintjük a legújabb ötéves terv TTK-sokat leginkább érdeklő témáit, azaz a környezetvédelmet, és az energetikát, emellett kitekintést nyújtunk az ország demográfiájára és tudományos életére.

K+F KIADÁSOK A GDP SZÁZALÉKOS ARÁNYÁBAN

A 12. ötéves tervben komoly szerepet kap a gazdasági egyenlőtlenségek csökkentése, ugyanis Kínán belül is hatalmas jövedelemkülönbségek alakultak ki mind kelet-nyugat, mind falu-város viszonylatban. Emellett a belső fogyasztás minőségét is növelni kívánják, tehát a korábban exportorientált gazdaságot kiegyensúlyozottabbá, a növekvő belső igényeket is szem előtt tartóvá szeretnék alakítani.

Ez a hatalmas gazdaság természetesen nemcsak termelésben éri be a világ vezető államait, hanem kibocsátásban is – igaz, ezek az értékek GDPre vagy lakosságra vetítve még mindig jócskán elmaradnak a nyugati országok mögött. A hatalmas környezetszennyezésnek szemmel látható „eredménye” van, és ezekről mi is értesülhettünk már, például amikor a pekingi olim-

43. félévfolyam 5. szám 2011. október 12.

pia alatt korlátozták az autóforgalmat, vagy amikor az ország belső területeinek nagyfokú elsivatagosodásáról olvashattunk.

A légkörbe jutó szennyező anyagok közül a szén-dioxid és a kén-oxidok okozzák a legnagyobb gondot, hiszen a kínai energiatermelés túlnyomó részben rossz minőségű, hazai bányászatból származó kéntartalmú szenet használ fel. Így hatalmas savas esők és szmog alakul ki azokon a tengerparti területeken, ahol a legnagyobb a felhasználás.

A jövőben Kína sokkal nagyobb mértékben számít az orosz földgáz importjára, ami nemcsak a növekvő igények kielégítése miatt lényeges, hanem azért is, mert a földgáz a legkevésbé szennyező fosszilis energiaforrás.

Kínában rengeteg nagykapacitású vízerőművet építettek az elmúlt években, amelyek nemcsak környezetvédelmi kérdéseket vetnek fel, hanem biztonságtechnikai problémákat is.

Ugyanis ezek az óriási víztározók megnövelik a kőzetlemezek közötti nyomást, így potenciális forrásai lehetnek földrengéseknek. Az országban épül jelenleg a legtöbb atomreaktor; a fukusimai katasztrófa révén mindegyik építkezést felülvizsgálják, ám az teljesen egyértelmű, hogy Kína nem képes átvészelni a következő évtizedet atomenergia nélkül. Fontos megemlíteni azt a nem túl gyakran hangoztatott tényt, hogy a kínaiak hatalmas és egyre növekvő kapacitást használnak fel a megújuló energiákból is. Elsősorban a szél dominál körülbelül 70%-os részesedéssel, ám a biomassza és a napenergia is jelentős szerepet kap, hiszen Kína belső területei számára – ahol nincs kiépítve vagy nem megfelelő a hálózat – remek alternatívák, amelyek nagyon jól kiegészítik egymást.

Az előadáson emellett szó volt még a kínai tudományos élet előretöréséről, hiszen számos szabadalom kerül bejegyzésre kínai egyetemek és

vállalatok révén. Nagy részük még angolul jelenik meg, ám mind ezek, mind az anyanyelvi publikációk száma robbanásszerűen növekszik. Nagyon sok egyetemistának biztosítanak lehetőséget külföldi ösztöndíjra azzal a nem titkolt szándékkal, hogy kint szerzett tudásukat az anyaországban kamatoztassák. Akik puszta hazaszeretetből nem térnének vissza, azokat a világszinten is remek fizetés vonzhatja haza. Emellett persze külföldi tudósokat is szívesen várnak az országba álombérekért.

Olyan érdekes problémák is felvetődtek, mint az egykepolitika elkövetkezendő ínséges időszaka. Ez főleg a városi lakosságnál volt sikeres, amivel az ország népességének növekvő üteme lelassult ugyan, azonban felborult a nemek természetes fele-fele aránya, hiszen jóval több fiú született. Az így kialakult férfitöbblet, illetve a természetes reprodukció alatti születésszám komoly demográfiai problémákat fog okozni az elkövetkezendő évtizedekben. Megnövekedhet a deviáns cselekmények száma, ugyanakkor a nők szerepe és megbecsültsége felértékelődhet, hiszen több férfi fog versenyezni kevesebb nőért. A nőtlen és jómódú kínai üzletemberek akár külföldön is találhatnak maguknak párt, hasonló házasságturizmus alakulhat ki, mint az USA és az orosz utódállamok között.

A sokszor megbotránkozást kiváltó kínai másolások egészen biztosan vissza fognak szorulni. Idén nyáron járta be a médiát a hír, hogy egy egész osztrák falut másoltak le, de a svéd lakberendezési áruház copypaste-je is fellelhető, ahogy komplett autószériákat is gyártanak a saját logójuk alatt.

Már csak azért is meg fognak ezek szűnni, mert lassan, de biztosan ők is rendelkezni fognak olyan újításokkal és technológiai vívmányokkal, amelyekhez kénytelenek lesznek megfelelő jogi védelmet biztosítani.

Törceee tudositas@nyuz.elte.hu

13

Tudósítás

F O T Ó: A G R O U N D Z E R O L ÁT V ÁN Y T E RV E I

A világ 9/11 nélkül Az elmúlt tíz év értékelése A fenti címmel tartott előadást a Magyar Hadtudományi Társaság a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetemen. A program kezdete előtt pár perccel már alig lehetett ülőhelyet találni. Nem véletlen. 2001. szeptember 11. – a dátum, amit a világ nem felejt.

A meghívott előadó dr. Kiss J. László, a Magyar Külügyi Intézet tudományos igazgatója és dr. Tálas Péter, a Stratégiai Védelmi Kutatóintézet igazgatója volt. A jelenlévők üdvözlése után az előadást dr. Kiss J. László kezdte, aki öt pontban vetítette előre, hogy miről lesz szó.

Az első pontban a média és a terrorizmus kapcsolatát taglalta. Elmondta, hogy a média nem más, mint a valóságos események kópiája, a valóság és a fikció keveréke, amely ugyan fontos üzenetet hordoz, de gyakran félelmet kelt, túlreagál és torzít. Azt állította, hogy a média és a terrorizmus együtt él, és hogy kézzelfogható példát említsen, idézte Oszama Bin Ladent: „Küzdelmünk fele a média frontján zajlik…”

A második pontban párhuzamot vont 9/11 és 7/22, azaz az idén nyári norvégiai vérengzés között. Véleménye szerint Anders Behring Breivik az iszlám dzsihadisták tézisét erősítette meg tettével, vagyis azt, hogy a Nyugat hadjáratot folytat az iszlám ellen, viszont saját honfitársai között szedte

áldozatait, ahogy például Afganisztánban „szokás”. Szót ejtett arról a furcsa kettősségről is, hogy az európai országok rá vannak szorulva a bevándorlókra, de eközben a migráció belső társadalmi problémákat vet fet.

A harmadik pont témája volt, hogy a World Trade Center és a Pentagon elleni merényletet ténylegesen nagy világtörténelmi eseménynek tekinthetjük-e, vagy „csak” a korábbi feszültségek folytatásának. Dr. Kiss J. László elmondta, hogy ő sokkal inkább 11/9-et tartja forradalmi jelentőségűnek, vagyis a berlini fal leomlását, ami a világ megosztottságának végét jelentette.

A negyedik pontban azt elemezte, hogy milyen hatása volt 9/11-nek a nemzetközi kapcsolatokra. Leszögezte, hogy a nemzetközi rendszer most is egyenlő a nagyhatalmak viszonyával, de a nem állami szereplők, például a transznacionális vállalatok jelentősége megnőtt. Megemlítette, hogy az USA legújabb kori háborúi Afganisztán és Irak ellen lényegében nem felel meg a háború definíciójának, hiszen nem államok közötti szervezett erőszakról van szó.

Utolsó pontként egy „új” 9/11 problémáját vetette fel. Az elmúlt tíz év legfőbb kérdése, hogy a terrorizmus elleni harc milyen eredményeket ért el és mennyiben sikerült az arab világot átalakítani. A mérleg sajnos negatív, pedig minden államban a stabilitás megteremtése lenne a cél. Példaként említette az „arab tavaszt”, vagyis a 2011 elején az arab államokban kialakult felkeléseket és forradalmakat, amelyek ékes bizonyítékai annak, hogy az USA-nak nem sikerült átalakítania a világot.

Dr. Kiss J. László előadását követően dr. Tálas Péter vette át a szót. Ő is azt állította, hogy ha Amerika sebezhetetlenségének hiedelmét szerte is foszlatta 2001. szeptember 11-e, azért a világot nem változtatta meg. A fordulópont szerinte is 11/9 volt, vagyis a bipoláris világrend vége.

Később beszélt az olyan stratégiai jellegű merényletekről, amelyeknek közös vonásuk a nagy áldozatszám, a figyelemfelkeltés és félelemkeltés, de hozzátette, hogy a média bulvá-

rosít és túlreagál. Szerinte Európa és az USA terrorfenyegetettsége nem túl nagy, hiszen az iszlám alapvetően az iszlámot támadja, a világ terrortámadásainak 90%-án 14 ország osztozik.

Ezek főleg közel-keleti és dél-ázsiai országok, például Irak, Afganisztán és Pakisztán.

Megemlítette a 2008-as gazdasági világválság kezdetét mint világtörténelmi eseményt, és azt, hogy a látszattal ellentétben a világ nem egypólusú, hanem multipoláris. Ő is említést tett a norvégiai terrorról, részletesen taglalta, hogy mi tehette lehetővé: az ország sajátos politikai-biztonsági berendezkedése miatt a rendőrök alapesetben nem hordhatnak maguknál fegyvert, és az egész társadalom máshogy van szocializálva, mint a világ többi része; egyszerűen nem voltak felkészülve egy ilyen merényletre.

Hallgatói kérdésre válaszul szó esett Magyarország újrapozícionálásáról, amelyre mindkét előadó válaszolt: „Fel kell zárkóznunk az EU-n belül, de nyitnunk kell az EU-n kívüli országok felé is. A probléma az, hogy az EU nem akar föderális szuperállamot, de elvárja, ha válság van, úgy működjön, mint egy állam.” Elmondták, hogy hazánk hiányt szenved humántőkében, de anyagi és fizikai tőkében sem állunk jól. A gazdasági válság mély, és a kitörési pont csak az lehet, ha a mi munkánk hozzáadott értéke többet termel, mint más országoké. Jelenleg a fogyasztásunk sokkal magasabb, mint az, amit megtermelünk, és ezen akárhogy is, de változtatni kell.

B. A.

TétékásNyúz

14

Természet-Tudomány-Technika Mozdonyok hajnala A vasút és az ember A vonatok és gőzmozdonyok gondolata már a XVII. század végén felmerült. Mégis több évtizedet kellett várni arra, hogy a technológia fejlődésével személy- és teherszállításra is használni tudjanak ilyen járműveket.

Mondani szokás, hogy minden kezdet nehéz. Nos, ezesetben különösen igaz a szállóige, főleg ha arra gondolunk, hogy a XIX. század elején még lóvasúttal kísérleteztek a mérnökök.

Az 1820-as években Magyarországon is megpróbálkoztak e közlekedési forma meghonosításával – nem túl jelentős sikerrel.

Nem sokkal később, egészen pontosan 1825 őszén debütált a forradalmi újdonság: George Stephenson angol mérnök megalkotta az első gőzmozdonyt, amely a Locomotion nevet kapta. A járművet a Stockton és Darlington közötti negyven kilométeres útvonalon tesztelték, szerencsére sikeresen.

A Locomotion nagyjából hatszáz utast volt képes szállítani közel negyven vagonban; furcsának tűnhet, hogy szén mellett búzával is fűtötték kemencéjét. Érdekesség, hogy a vasparipa nyomtávja 1435 milliméter (4 láb és 8,5 hüvelyk) volt, ez a mai normál nyomtáv szabványa, amelyet a világ vasúthálózatainak 60%-án alkalmaznak.

Stephenson leghíresebb mozdonya azonban még váratott magára: négy évvel a Locomotion megjelenése után, 1829-ben bemutatta Rocket nevű „szerzeményét”, amely a következő évszázad mozdonyainak minden lényeges jellemzőjét magán hordozta.

A 42 km/h-s végsebesség hatalmas előrelépésnek bizonyult, a jármű már-már lekörözte a lóvasutak alig két lóerős teljesítményét. El is nyerte a Liverpool and Manchester Railway Company díját, ami akkoriban igen nagy elismerésnek számított. A szakma és Ste-

43. félévfolyam 5. szám 2011. október 12.

phenson a továbbiakban sem ücsörgött a babérjain: az igazi, robbanásszerű fejlődés csak ezután következett.

Az ezt követő években, évtizedekben sorra nyíltak új vonalak. A kontinentális Európa első közforgalmú vasútvonalát Berlin és Mechelen között például már 1835. május 5-én átadták a nagyközönségnek. A rohamos növekedés elsősorban a gőzgép sokéves tökéletesítésének volt köszönhető; másrészt annak is, hogy az új technológia iránt világszerte egyre jobban fokozódott a kereslet.

Nem kellett sokat várni arra, hogy itthon is meginduljon a vasúthálózat kiépítése. 1836-ban V. Ferdinánd magyar király vasútépítéseket lehetővé tévő törvényt fogadott el, ezt követően azonban heves vita alakult ki az Országgyűlésben, hogy a Duna jobb vagy bal partján épüljön meg az ország első vasútvonala. Végül a pesti oldal mellett érvelők kerültek ki győztesen, így 1844-ben elkezdődhetett a nagyszabású terv megvalósítása. Ennek eredményeképpen 1846. július 15-én átadták a forgalomnak a Pest és Vác között húzódó vasútvonalat. Egy évvel később, 1847 szeptember 1-jén pedig már a 99 kilométer hosszúságú Pest– Szolnok szakasz is elkészült.

Nem sokkal ezt megelőzően, 1845ben alakult meg Ganz Ábrahám vezetésével a Ganz és Társa Vasöntő és Gépgyár Rt. A cégnek később lett igazán átütő szerepe, amikor 1898-ban világszinten elsőként használtak moz-

donyoknál nagyfeszültségű, háromfázisú váltakozó áramú vontatást. Ezzel kapcsolatban mindenképpen meg kell említeni Mechwart András nevét, hiszen 1878-ban ő alapította a Ganzgyár elektromos osztályát.

Az elkövetkező majd’ egy évszázad már az elektromosság jegyében telt. A vasút regionális léptékben is elkezdte hódító útját: a XX. század derekára a villamos végérvényesen kiszorította az elavultnak számító lóvasutakat, az 1980-as évekre pedig már olyan gyorsvonalakat építettek, amelyek átlagsebessége meghaladta a 200 km/h-t. Ezek előfutára, mondhatni első képviselője volt a francia TGV (Train à Grande Vitesse) és a japán Sinkanszen. Menetidőben a szerelvények ma is 200-300 km/h-s sebességgel közlekednek, ám ez csupán töredéke annak, amelyre valójában képesek lennének, adott esetben ugyanis a TGV és a japán MLX01 maglev is 570 km/h feletti iramot tud diktálni.

Napjainkban a vasút már nem a fejlődés motorja, csupán egy közlekedési ágazat a légi, közúti és vízi forgalom mellett. A vasút közlekedésben betöltött részaránya évről évre csökken, köszönhetően annak is, hogy a közúti közlekedés igen gyorsan növekszik. Bár minden évben hallani vonalbezárásokról, a világ vasúthálózata lassan, de biztosan mégis növekszik.

Az infrastruktúra állapota azonban szélsőséges: létezik maglev Sanghajban a belváros és a repülőtér között, továbbá szerte a világban bővítik vagy kiépítik a gyorsvasúthálózatot, azonban még mindig vannak olyan területek, ahol gőzös üzemel. Egy biztos: energiaigénye, gazdaságossága, valamint biztonságossága nemigen hasonlítható a közúti járművekéhez. Talán emiatt is vehető készpénznek, hogy a közeljövőben továbbra is népszerű közlekedési eszközként fognak tekinteni rá az emberek.

Spiller András ttt@nyuz.elte.hu

Természet-Tudomány-Technika Az utolsó emberek a Holdon?

Az Apollo-program A holdra szállás az emberiség történelmének vitathatatlan mérföldköve. Az első tervek már az 1900-as évek elején megszülettek, a sikerre azonban 1969. július 21-ig várni kellett. Az első holdsétát még öt követte – az Apollo–13 nem landolt –, azonban az utolsó három küldetést lefújta a NASA, és azóta se lépett ember idegen égitest felszínére.

Az amerikaiak és az oroszok a bukott német tudósokat felhasználva indították be rakétaprogramjaikat, amelyeknek először pusztán katonai – ballisztikus és interkontinentális rakéták –, majd technikai – a világűr meghódítása, kémműholdak telepítése – céljai voltak. A szovjetek kerültek lépéselőnybe, mivel 1957. október 4-én sikeresen juttatták földkörüli pályára a Szputnyik–1 műholdat. Ezt követően az amerikaiak komoly propaganda- és technikai harcot indítottak, hogy ők lőhessék fel az első embert a világűrbe. Azonban, mint tudjuk, ez sem jött össze nekik, Jurij Gagarin 1961. április 12-én sikeresen tette meg az első űrutazást, majd épen és egészségesen tért vissza a Földre.

Ez azért fontos, mert összeesküvés-elméletek és nem hivatalos jelentések szerint Pjotr Dolgov járt először az űrben 1960. október 11-én, amelyet több nemzet rádiókövető állomásai is feljegyeztek, ám a szovjetek sem ezt, sem a többi „forgatókönyvet” nem kommentálták soha. Így akár Gennagyij Zavadovszkij, Gennagyij Mihajlov, egy ismeretlen orosz házaspár, valamint Vlagyimir Iljusin is lehetett az első ember a világűrben, ám egyikőjük sem élte túl a feltételezett időpontot, vagy maradt „publikálható formában”.

1961-ben Kennedy elnök bejelentése hirdette meg a holdra szállási programot: „Először is hiszem, hogy e nemzetnek el kell köteleznie magát amellett, hogy még az évtized vége előtt embert juttat a Holdra, és onnan biztonságban vissza is hozza a Földre.

E korszak semelyik más űrprogramja sem lesz nagyobb hatással az emberiségre, vagy sokkal fontosabb a távoli űr felfedezése során, és egyik megvalósítása sem lesz ilyen nehéz vagy költséges.”. Az amerikaiaknak azonban nem volt sem tapasztalatuk, sem technológiájuk ahhoz, hogy ezt záros határidőn belül kivitelezni tudják. Ezért szakítottak az addigi hozzáállással, hogy lépésről lépésre biztonságosan fejlesztenek és tesztelnek. A már futó programjukat, a Mercury-t átalakították, illetve elindították a Geminit, amelyet alárendeltek a holdra szállás megvalósítását szolgáló Apollónak.

A program azonban ekkor még egy üres dosszié volt, nem volt információjuk, hogy milyen módon szálljanak le a Holdon, majd térjenek onnan vissza.

Ennek a módszerét végül Tom Dolan mérnök írta le Jurij Kondratyuk 1914-es tanulmánya nyomán, amely a holdűrhajó részegységekre bontását javasolta, valamint azt, hogy a holdfelszínre ne az egész űrhajó, hanem csak egy, a le- és felszállásra alkalmas kisebb egysége, azaz valamiféle holdkomp szálljon le. Ezenkívül szükség volt még három olyen lépésre, amelyek nélkülözhetetlenek voltak a cél eléréséhez: az űrrandevú (két egység egymás mellé tudjon navigálni az űrben), a dokkolás (ezek biztonságosan össze is tudjanak kapcsolódni) és az űrséta (az ember életben maradjon a világűrben, és ha szükséges, át tudjon szállni egyik kabinból a másikba).

Ezek persze még nem biztosították a zökkenőmentes leszállást, hiszen ekkoriban a földi távcsövekkel még csak 1 km-es felbontású képeket tudtak készíteni a Holdról. A probléma megoldására létrehozták a Lunar Orbiter szondákat, amelyek a Pentagontól

kapott „kiszuperált” kémműholdak optikájával már 50 m-es felbontásban tudták fotózni a holdi felszínt.

Ezzel párhuzamosan elindult az Apollo-program, azonban már az első kabin tesztelésénél még a Földön tragédia történt: a tiszta oxigént tartalmazó kabin kigyulladt, és a bent tartózkodó asztronauták (Virgil Grissom, Edward White és Roger Chaffee) meghaltak.

A kabint áttervezték, és pilóták nélküli

15

próbarepülést hajtottak végre a sorban következő Apollo–4-gyel, ami már sikeresnek bizonyult. Az Apollo-5-tel és 6-tal már a holdkompot tesztelték, azonban és a bel- és külpolitikai helyzet miatt gyengült a program támogatottsága.

Ezeket már a sikeres űrhajós tesztmissziók követték, majd a program csúcspontjaként a 11-es számú küldetés.

Legénysége Edwin „Buzz” Aldrinból, Michael Collinsból és Neil Armstronból állt. 1969. július 20-án elhangzott a „Nyugalom Tengerében” az emblematikus mondat Armstrong szájából: „Houston, itt a Nyugalom Bázis. A Sas leszállt”.

Másnap hajnalban Armstrong és Aldrin elsőként léptek a Hold felszínére.

Az első sikeres holdra szállást követően került sor a 12-es, 14-es, 15-ös, 16-os és a 17-es küldetésekre. A 13-as sosem járt a Holdon, mert egy baleset során elvesztette oxigéntartalékának jelentős részét, így az űrhajósok megmentése vált elsődlegessé. Ezek a küldetések már tudományos célokat is szolgáltak: kőzetmintákat szállítottak a Földre és műszereket helyeztek ki.

A tervezett, ám végül nem megvalósuló küldetések hatására (18, 19, 20) kialakultak bizonyos összeesküvéselméletek és UFO-kat feltételező teóriák. Az egyik ilyenből készült idén egy „mockumentary”, azaz áldokumentumfilm, ami arról szól, hogy az Apollo–18 leszállt a Hold sötét oldalán, ahol idegenekre bukkant, a legénység pedig odalett.

Törceee

TétékásNyúz

16

Helyvektor & Kritika Fly me to the Puli… and let me play among the puppies Elnézést az angolul nem tudóktól – bár remélem, nem sokan vannak, hiszen amióta betettem a lábam a TTK-ra, csak azt hallom, hogy tanuljunk szorgalmasan angolul –, illetve a Sinatra-rajongóktól is, hiszen klasszikusokat csak pontosan illik idézni. Két hete egy fehér nyúlnál jártunk, jöjjön most egy fekete kutya, név szerint a Flying Puli.

Immár nem kérdés számomra, hogy a jövő a multifunkcionális helyeké, ahol mindenből van egy kicsi, és a kialakítás, a hangulat senki számára sem taszító. Ezeken a helyeken vidáman megfér egymás mellett egy olvasó srác, egy vacsorázó pár vagy egy söröző társaság, anélkül hogy bárki kellemetlenül érezné magát.

Szerencsére újabban ebben az irányba tolódnak el a szórakozóhelyek, és ezek bár drágábbak, mint egy késdobáló, de olcsóbbak, mint egy puccos étterem, és a neutrális stílus miatt ide mindenki szívesen tér be.

A Puli is ilyen, de nézzük meg kicsit közelebbről! A helyszín a Klauzál utca a Blaha Lujza tér közelében, konkrétabban a BKV főhadiszállásáról ismerős Akácfa utáni keresztut-

Szicíliából szeretettel A főszereplő életének változásait, fejlődését bemutató filmet vászonra varázsolni sokkalta nehezebb feladat, mint azt első ránézésre gondolnánk, hiszen nemcsak a díszletek kavalkádját kell felvonultatni, de újabb és újabb színészekkel kell eljátszatni ugyanazt a szerepet. Olasz rendező keze alól azonban már oly sok remek film került ki, hogy mi sem természetesebb, a Cinema Paradisóban is jól oldották meg ezt a problémát.

43. félévfolyam 5. szám 2011. október 12.

ca a Duna felé. A belváros utcáinak van egy sajátos hangulata, amit lehet szeretni, utálni, sőt akár unni is, ezalól ez sem kivétel. Rövid séta után a járda kiszélesedik, és megpillantjuk a kerthelyiséget, ami jó elrendezése miatt igencsak megnöveli a befogadóképességet, amennyiben az időjárás lehetővé teszi. A benti rész nem nagy, de nem is kicsi, kényelmesen elfér a pult és néhány asztal.

Az étel- és itallapot átfutva láthatjuk, hogy a konyha népszerű és gyorsan elkészíthető ételeket kínál, míg a nedűk terén kávét, teát, sört, bort egyaránt nagy választékban találunk, külön érdekesség, hogy az étlap az italokhoz klasszikus fogásokat ajánl, például tea–teasütemény, sör–sörkorcsolya.

Egy második világháború utáni szicíliai kisvárosban, ahol minden az újjáépítésről és a továbblépésről szól, Toto, a félárva kisiskolás felcseperedését követhetjük nyomon, aki az első találkozás alkalmával, ahogyan sokan mások, beleszeret a film világába. A kezdeti nehézségek ellenére a fiú kitartásának köszönhetően különös, már-már apa-fiú kapcsolat alakul ki közte és a mindig életvidám mozigépész, Alfredo között, aki nemcsak tanácsaival, de tényleges közbenjárásával is segít a minden gyermek és kamasz életét behálózó problémák megoldásában. Még a filmszínház leégése után is, amely mindkettőjük életében komoly törést okozott, kitartanak egymás mellett, habár ezután a gépész szorul ifjú barátja segítségére. A szerelmi szál természetesen itt is elmaradhatatlan motívum, ami miatt a fiatal Salvatorénak el kell hagynia szülővárosát, hogy aztán érvé-

A konyhaművészet rejtelmeinek feltárására egy sajtos hamburgert kértem, amit egészen hamar meg is kaptam igen gusztusosan tálalva. A buci ketté volt vágva, egyik felén a zöldségek, a másikon a húspogácsa, amire ráolvasztották a sajtot. A tálalás érdekességét az adta, hogy a burgerhez járó szalmakrumplit egy kis vödörben tették a tányérra, ami nekem nagyon tetszett. Igaz ugyan, hogy 1550 forintba került, de ha hozzáteszem, hogy előtte nem sokat ettem és mégis maradéktalanul jóllaktam, akkor már nem is olyan drága; arról nem beszélve, hogy a mennyiség egyáltalán nem ment a minőség rovására. A marhahúst remekül fűszerezték, a zsömle és a zöldségek frissek voltak, a burgonyát minden adaghoz külön készítik. Mivel este néhány barátommal látogattuk meg a helyet, kipróbáltuk a kétféle csapolt sört, amelyek korrekt árban kaphatóak és panaszunk egyikre sem volt. Hogy más oldalról is felmérjük a kínálatot, kértünk egy tál pitaszeletet padlizsánkrémmel; ez sem volt kevés, négyen ettük meg, nagy sikere volt.

Az utóbbi időben az egyik leginkább pozitív meglepetés volt számomra a Flying Puli: az étel remek volt, a zene kellemes, a wifi gyors, a személyzet készséges, őszintén ajánlom bárkinek szinte bármire.

HG Roland helyvektor@nyuz.elte.hu nyesülni tudjon egy másik helyen, ahol senki sem ismeri.

A Cinema Paradiso kitűnő film nemcsak a tényleges barátságok halhatatlanságáról, de arról a röpke ötven évről is, amelyben a mozi mint társadalomformáló erő elérte csúcspontját, majd a különféle, mindenki számára elérhető médiumok terjedése miatt hanyatlani kezdett, hogy aztán belesüppedjen abba a holtpontnak is nevezhető helyzetbe, amelyben napjainkban is vegetál.

Fontányi A. kritika@nyuz.elte.hu NUOVO CINEMA PARADISO (olasz, 1988, 155 perc).

Rendezte: Giuseppe Tornatore.

Forgatókönyv: Giuseppe Tornatore, Vanna Paoli.

Szereplők: Philippe Noiret (Alfredo), Salvatore Cascio (a fiatal Salvatore), Marco Leonardi (Salvatore), Jacques Perrin (a felnőtt Salvatore).

Pontszám: 8/10.

Cooltér & Négyeshatos Übü király és a magyarok

Igazi gazdagság

Történelmi ámokfutás bábokkal

Szokásos hétfő reggel. Úgy látszik, nem csak én szeretek a körúton villamosozni: körülöttem hatalmas a tömeg. Persze sokan talán inkább kötelességből, semmint önszántukból vannak itt. Általános reggeli zajok jönnek mindenfelől: papírzacskócsörgés – valaki éppen reggelizik, még az illatát is érzem –, arrébb egy fiatal srác fülhallgatójából kihallatszó rockzene, toporgás, a helyezkedés összevissza zajai és még csak nagyon kevés, fáradt, halk beszéd.

Egy kislány panaszkodása hallatszik ki ezek közül. Nagyjából hatévesnek tippelem – mint ahogy későbbi szavaiból kiderül, helyesen. Sírós hangon mondja, hogy nem fér el, nehéz a táskája, melege van és le szeretne ülni.

Az első napjai lehettek az iskolában, biztosan nem szokott még hozzá a pesti közlekedéshez, ami – valljuk be – néha tényleg egyfajta művészet.

Kicsit később hallom, amint a gyerek az édesanyjával beszélget. Egy furcsának tűnő kérdés üti meg a fülem: – Anya! Azok a jó emberek, akik gazdagok?

– Ezt miből gondolod?

– Hát hogy… azok a jó emberek, akiknek sok pénzük van és jószívűek és adnak belőle a szegényeknek! – hadarja el a kislány, mintha csak így tanulta volna valahol. – Ha felnövök, én is gazdag akarok lenni, hogy jó ember lehessek!

Az anyuka egy pillanatra elgondolkodik. Körülnéz, de látja, hogy senki nem foglalkozik velük, mindenki belemerül a saját újságjába, könyvébe, életébe. Végül így válaszol: – Tudod, nem csak pénzt lehet adni, és nem csak a szegényeknek lehet segíteni. Bárkinek elkellhet a segítség. Ha például átadod ülőhelyed egy idős néninek, akkor is jót tettél, és ehhez igazán nem kell, hogy sok pénzed legyen, sőt, még csak az sem, hogy felnőj. Lehetsz úgy is gazdag, adhatsz úgy is sokat, hogy nincs semmid. Minden csak rajtad múlik, hogy akarsz-e adni, akarsz-e jó ember lenni.

Ilyen egyszerű.

Ezután az iskoláról és más hétköznapi dolgokról kezdenek el beszélgetni.

Egyre gyűlik a tömeg, lassan már állóhely sem marad, de a kislányt többé nem hallom panaszkodni.

Rácz Kriszti negyeshatos@nyuz.elte.hu

Botrányos, szellemes, nyers és legfőképpen elgondolkodtató.

Egy groteszk világ, amelyben a zsarnok igazi zsarnokká növi ki magát, miközben mi nevetünk és a végletekig megbotránkozunk. Végül megérik bennünk a felismerés: ez akár a valóság is lehetne. Október 4-től a Budapest Bábszínház társulata kelti életre Übü papa és Übü mama, a két mérhetetlenül becsvágyó és véreskezű főhős alakját.

A mű Alfred Jarry francia drámaíró nevéhez köthető, aki tizenöt éves korában, gimnáziumi fizikatanára kifigurázására alkotta meg Übü önkényes karakterét. Eredeti címe Übü király, avagy a lengyelek, helyszíne pedig a képzeletbeli Varsó. A diákbohózat hamar polgárpukkasztó darabbá vált a világ színpadain, amelyet további alkotások, A leláncolt Übü és A felszarvazott Übü követtek. Ezek összegyúrásával és az eredeti helyszínek megváltoztatásával született meg a történet magyar színpadi változata, ami legalább olyan naturalisztikusra és abszurdra sikeredett, mint a lengyeleknél játszódó mű. Übü papa és mama a király pártfogoltjaiként tűnnek fel először a nézők előtt. Pénzsóvár, önhitt természetük, hatalomvágyból elkövetett cselekedeteik vízözönként lendítik folyamatosan előre a darabot. A történések egymásutánjában tetteik mind súlyosabbá és súlyosabbá válnak. Félresöpörnek mindenkit, aki hatalmuk útjába állhat: igazságos, bár naiv királyukat, gyanakvó királynőjüket, a még csupán tizennégy esztendős trónörököst, mindenkit, akinek az országban vagyona van, végül saját embereiket is. Magukra maradnak, egyedül az egyre csak zúgolódó nép haragjával szemben.

A nézőben pedig – mint aki maga is érintett e képzelt ország ügyeiben – a kezdeti, még csak gyanakvó kíváncsi-

F O T Ó: B U D A P E S T B ÁB S Z ÍN H ÁZ

F O T Ó: H T T P ://S Z I N H A Z .H U

ságot lassacskán a természetes igazságérzet váltja fel. Magunk is átéljük a nép egyre növekvő ellenszenvét, vágyunk rá, hogy tegyünk valamit; negatív érzéseinket azonban folyamatosan feloldják a kacagtató jelenetek, mulattató bábok és dalok, amelyekkel a darab során találkozhatunk. Übü papa és mama nem bábok, hanem életnagyságú, hús-vér emberek, akiket Scherer Péter és Györgyi Anna kifogástalan színészi játékkal testesítenek meg. A darab kiválóságát azonban az a szürreális és ennélfogva felejthetetlen összkép adja, amelyet a nézők különös fogadtatása, a groteszk világot közvetítő díszlet, a drámai hangulatot sugalló vetítések, a hangszerbábok, árnyjátékok és furcsa, ám sokatmondó kellékek teremtenek meg. A Budapest Bábszínház felnőttelőadása elgondolkodtat arról a világról, amelyben élünk: társadalmi felépítéséről, gazdaságáról és a benne élő emberek természetéről, kizsákmányolhatóságáról.

Ugyanakkor elgondolkoztat azokról a végletekről, amelyek keretei között egy torzult és önkénybe taszított társadalom még fenntartható. A nép azonban, legyen bármilyen sebezhető és irányítható is, végül mindig felülkerekedik zsarnokán.

Verus coolter@nyuz.elte.hu

17

TétékásNyúz

18

Belszíni fejtés Húsz a nyerő!

Sziasztok! Ezúttal egy gólyáknak régi ismerőssel és egy kedvenc gyerekkori játékommal készültem nektek.

Az első feladványhoz hasonlót legutóbb a Gólyanyúzban adtam, akkor nevekkel, ezúttal pedig városokkal. A Húsz a nyerő! szabályai a következők: az ábra húsz szót rejt, minden sor és minden oszlop egyetegyet. Ha az ábra valamennyi betűjét felhasználjuk, ráadásul minden betűt csak egyszer, akkor egy szó ki fog maradni.

43. félévfolyam 5. szám 2011. október 12.

A kimaradt várost a rejtveny@nyuz.elte.hu címre várom Húsz a nyerő! jeligével.

A másik játék egy hagyományos torpedó. A tengeren állomásozó flotta egy csatahajóból (négy négyzet hos�szúságú), két cirkálóból (három négyzet), három rombolóból (két négyzet) és négy tengeralattjáróból (egy négyzet) áll.

A hajók elhelyezkedése függőleges vagy vízszintes lehet, egymással sem oldalukkal, sem sarkosan nem érintkezhetnek.

Az ábra szélén látható számok azt jelzik, hogy az adott sorban vagy oszlopban

hány négyzetet foglal el adott hajó vagy hajórész. Az a feladatod, hogy rajzold be a többi hajót. Két hajórészletet előre megadtam, a három hosszúkás fehér téglalap jelentése, hogy az adott négyzetben nem állomásozik semmi.

Az előző szám első három megfejtője Kis László, Vásárhelyi Bálint Márk és Scherman Seila. Nyereménycsokijaitokat átvehetitek az Északi Hallgatói Irodában.

Panni rejtveny@nyuz.elte.hu

Mozizóna Megint nő a baj Dán film menni Amerika A Cannes-i díjnyertes film már első tizenöt percében új vonalat vág az akciófilmek autópályájának nyomvonalába. Hogy mi történik ezután, mindenkinek szíve joga eldönteni, hiszen a film tempója ugyan csökken, a feszültség és a szereplők száma azonban tovább nő. A Drive könnyedén a kedvencünkké válhat, holott hagyományos autós akciófilmek paneljeiből építkezik.

Nicolas Winding Refn filmje nem véletlenül hozta el a legjobb rendezés díját Cannes-ból, hiszen remek keveréke a neo-noir-nak és az akciófilmeknek.

Van benne dráma, nő, halál – talán több is, mint amennyit kinéztünk belőle az előzetes láttán – de akciófilmként kell kezelnünk az autós üldözések és egyéb alapvonásai miatt. Ami viszont nincs benne a klasszikus Halálos iramban-franchise jellemzőiből, az a tuning, a dögös csajok, illetve az afroamerikai zene és stílus. Kicsit talán hasonlít A szállító-filmekre a kevésbé jó nők, a megszokott autók és a romantikus szerelmi szál miatt.

A főcím alatti jelenetek láttán akaratlanul is a Tiszta románc jutott eszembe – ami Tony Scott rendezése, de a forgatókönyv Quentin Tarantinóé –, hiszen az akciójelenetek és a cselekmények helyett inkább a karakterekre és a film hangulatára építkezik, így nyugodtan vonhatunk párhuzamot Tarantino és Refn között.

Variációk szexre Martin Gero író és rendező első egészestés filmje a 2007-es Torontói Filmfesztiválon debütált, és nagy port kavart meghökkentő témájával. Sikerét annak köszönhette, hogy nem mindennapi látószögből mutatja be, hogy mi az, ami zárt ajtók mögött zajlik két vagy több embert között.

Egy átlagos péntek estén megismerjük öt különböző helyzetben levő párosunkat. Matt és Kris gyerekkori barátok, akik úgy döntenek, hogy nem akarnak érzelmi bonyodalmakat, csak kötetlenül jól akarják magukat érezni egy kis baráti szex segítségével. Abby és Andrew fiatal házasok és aznap a férfi születésnapja.

Az ünneplést némileg elrontja Andrew folyamatos aggodalmaskodása és a kettejük közti nem megfelelő kommunikáció.

Mia és Eric exek, akik folyamatosan az egymáson való túllépés tényét bizonygatják, és sajátos kis hatalmi harcuknak lehe-

A filmzene elég filmzenésre sikerült – azaz csupán háttérül szolgál –, leszámítva az elejét és a végét, amikor Kavinsky Nightcall, illetve College feat. Electric Youth A Real Hero című számai csendülnek fel igencsak megdobva a mozi hangulatát.

Aki akciófilmre szeretne beülni, csak akkor kockáztasson, ha vállalkozó kedvében van, mert a Drive sokkal lassabb, mint a szokásos akciófilmek és több mondanivalóval bír. Ennek ellenére tünk szemtanúi, ahogy igyekeznek egymás fölé kerekedni. Jamie és Ken munkatársak és ez az első randijuk, amelyet méltóképp szeretnének megkoronázni.

Az ötödik és egyben utolsó párosunk egy fura lakótársi viszonyt mutat be nekünk, amikor Gord megkéri Dave-et, hogy csatlakozzon hozzá és barátnőjéhez, Inezhez.

A film hat részre tagolódik, amelyekben lépésről lépésre figyelhetjük meg az egyes pároknál a ráhangolódás, az előjáték, az aktus, a közjáték, az orgazmus, majd az utójáték stádiumát. Bármilyen furán is hangozzék, a filmben egyáltalán nem a szex a lényeg, hanem hogy ez milyen jól rávilágít az emberi viselkedés mögött megbúvó ok-okozati tényezőkre. Érdemes megnézni, ahogy a fájdalmasan mindennapi, vagy épp szokatlanul nem mindennapi helyzetekben egyszercsak visszanyal a fagyi, ráadásul úgy, ahogy nem is gondolnánk. Míg a gyerekkori barátok csak zavarban vannak és törté-

az első 10-15 perc az utóbbi évek legjobb akciójelenete, mert megmutatja, hogy nem csak robbanásokkal, ütközésekkel és lövöldözéssel lehet ilyesmit forgatni. A rendező az egész film során szem előtt tartotta ezt a gondolatot, és ahogy a Tarantino-filmekben sincs jelentősebb mennyiségű lövöldözés, vér és egyebek, de mégis nagyon ütős jelenetek kerülnek vászonra; úgy itt is ez a helyzet – persze a feszültség tapintható, üthető, vágható.

Akinek bejön a film hangulata, nyugodtan keresse Refn további rendezéseit, például az Elátkozott várost, a Bronsont vagy a Valhalla Risingot.

A cselekményben semmi újat sem láthatunk – igaz, ez körülbelül az ’50es, ’60-as évek óta így van. Most is van egy nő, Irene (Carey Mulligan), aki tüneményes szerénységével akaratlanul is elcsábítja a bármire képes, mégis lelkizős sofőrt (Ryan Gosling). A nő férje kiszabadul a börtönből, és a jófiú segít rajta, aki így nappal kaszkadőr és hobbiból autókat javít, éjszakánként pedig gengszterek sofőrjévé avanzsál.

Törceee mozizona@nyuz.elte.hu

19

DRIVE (amerikai, 2011, 100 perc).

Rendezte: Nicolas Winding Refn.

Forgatókönyv: James Sallis, Hossein Amini.

Szereplők: Ryan Gosling (Driver ), Carey Mulligan (Irene), Bryan Cranston (Shannon), Albert Brooks (Bernie Rose), Ron Perlman (Nino), Christina Hendricks (Blanche).

Pontszám: 7/10.

netük teli van humorral, addig az exeknél kissé tragikusabb felhangú, a házaspárnál pedig némileg elszomorító, hogy milyen kommunikációs problémák lehetnek két ilyen szoros kapcsolatban élő ember közt.

Szereplőink a szokásos kérdésekre keresik a választ, mint mindannyian.

Létezik-e érzelemmentes szex; lehet-e unalmas, és ha igen, mit tegyünk ellene; vajon hazudik-e nekünk a párunk; és a legfőbb kérdés: hogyan tehetünk valakit boldoggá?

Serephina YOUNG PEOPLE FUCKING (kanadai, 2007, 90 perc).

Rendezte: Martin Gero.

Forgatókönyv: Martin Gero, Aaron Abrams.

Szereplők: Aaron Abrams (Matt), Carly Pope (Kris), Kristin Booth (Abby), Josh Dean (Andrew), Sonja Bennett (Mia), Josh Cooke (Eric), Diora Baird (Jamie), Callum Blue (Ken), Ennis Esmer (Gord), Peter Oldring (Dave), Natalie Lisinska (Inez).

Pontszám: 7/10.

TétékásNyúz