Tétékás Nyúz 4415 by Tétékás Nyúz

TétékásNyúz XLIV. félévfolyam 15.1. szám XXXVIII félévfolyam szám 2009. június február13. 03. 2012.

Az ELTETTK ELTETTKHÖK ELTE TTKHÖK HÖK hetilapja info: nyuz@elte.hu http://nyuz.elte.hu

TTKHÖK

4415_szurke.indd 1

2012.06.11. 13:18:04

Logópályázat

I. helyezett: Kőnig Rita

II. helyezett: Vándor Zsóﬁa

III. helyezett: Karsai Richárd A nyerteseknek gratulálunk, levélben értesítjük majd őket.

44. félévfolyam 15. szám 2012. június 13. 4415_szurke.indd 2

2012.06.11. 13:18:05

A főszerkesztő nadrágszéle Zárszó

Tartalomjegyzék Logópályázat ................................... 2 F. A.: Zárszó ..................................... 3 Skylla: Pókhálós görbe útvesztők...4-5 Tóth Bence: Versek ..........................5 F. A.: Mire a levelek lehullanak.......6-7 Szandi: Élet és technika .................. 8 Zsani: Gát ......................................... 9 Mentes Anikó: Egy napom a vizsgaidőszakban....9 Pikó Ádám: Az első szerelem ........ 9 Nagy Dávid: Öt másodperc ......... 10 Skylla: Ezer apró álarc .................. 10 Michael Kay: Max-imális pillanatkép.................11 Spiller András: Revü a Vígben.....12 Kopács Orsoja: Lem - újra ............ 12 Budafai Viki: Egy kis romantika..13 Mihály Eszter: Égi háború ........... 13 Törceee: A Hold sötét oldala ....... 14 Mihály Eszter: Hét élet ................. 14 Saáry Ákos: A legenda folytatódik..15 Törceee: Egyszerűen csak Ted ..... 15 Törceee: Filmes kalandozások 22 év nyomában ...................................16-17 Panni: Kérdezz-felelek .................. 18 Képregények .................................. 19

– Kedves hajóm sírva reccsent, óceán hű nagy délibáb, s hogy itt termettem rettenettel más immár a másvilág. – zengte hangján zuzmóízzel zuzmószínű Karfiol, agytalány. Bámész bamba tekintettel, arcán idült szenvedély téblábolt, ahogyan ölében összefont kezekkel magyarázta el előre odakészített meséjét, marcona pofa. Szúrós szempár meredt rá. Egyébként is odavolt a kusza vagy még annál is tekervényesebb körmondatokért, így ebben a pillanatban úgy gondolta, nem okoz majd nehézséget számára a helyzet kimagyarázása. Először balról gyürekszik neki, majd pedig a másik oldalról próbálkozik, a végén pedig anélkül viszi el a pálmát,hogy bármi lényegre törőt is közölt volna, csacsicsel. Hosszú a történet, mit átélt, amíg idekeveredett, hogy ezt a padlót tapodja, és egyes részei talán a valóságalapot is nélkülözik, na de nem is ez a lényeg. Vad küklopszok harsogtak buzgó imákat a feje felett, miközben szelíd nimfáktól remélt hamis útbaigazítást. Tépett vitorlával fröccsöt áldozott Szküllának matrózai helyett, hogy Kharübdisz dühét kerülje, de a lótuszevős sztorit inkább kihagyta. S ahogy mind jobban belejön a beszédbe, úgy vált orra színe is vörösebbre, mert a hév egészen lázba hozza. Oly közelinek érzi a győzelmet, csalfa kéj. Képzeljük viszont most el elbeszélőnk objektívjét, ahogy mind jobban és jobban távolodik Karfiolunk kopaszodó fejétől és kalimpáló kezeitől. Ha kedvünk tartja, akár még valamiféle lágy zenei aláfestést is paszinthatunk a folyamat mellé. Aztán egyszer csak hopp, a távolba veszik az az apró pontocska is, amely megmaradt nekünk belőle. Nem foglalkoztat többé az, hogy vajon sikeült-e a megpróbáltatásod, amelynek nekiveselkedtél, vagy elbuktál rajta, ahogy oly sokan korábban, hiszen egy ember voltál a sok közül, a poros nagyvárosból, milliók szomszédja. Csak titokban tapogatjuk szemünk sarkát arra a gondolatra, hogy többé már sohasem találkozunk veled, sohasem hallunk többé tetteidről. Hát Isten hozzád Karfiol, az élet egyszerű, féltett gyermeke, Isten hozzád! Történeted véget ért. Fontanji Andor főszerkesztő foszerkeszto@ttkhok.elte.hu

MINDEN

KEDVES OLVASÓNKNAK SIKERES VIZSGAIDŐSZAKOT KÍVÁN A TÉTÉKÁS NYÚZ SZERKESZTŐSÉGE. TALÁLKOZUNK A KÖVETKEZŐ FÉLÉVBEN!

TétékásNyúz XLIV. félévfolyam, XV. szám.

Kiadja az ELTE TTK HÖK. Felelős kiadó: Dukán András Ferenc, a HÖK elnöke. Főszerkesztő: Fontanji Andor. Vezetőszerkesztő: Fontányi A. Tördelő: Fontányi A. Olvasószerkesztők: Kovács Orsi, Saáry Ákos. Rovatok: Belszíni fejtés (Panni), Cooltér (Kőnig Rita), Helyvektor (HG Roland), Kritika (Fontányi A.), Lágymányosi Portrék (Mészáros Máté), Mozizóna (Törceee), Négyeshatos (B. Andi), TTT (Spiller András, djkalo), Tudósítás (Jurecska Laura, Weyde Szandra). Honlap: http://nyuz.elte.hu. E-mail: nyuz@elte.hu. Telefon: 372-2654, lapzárta után 30/806-3000. Fax: 372-2654. Lapzárta: péntek 12:00. Készült a Komáromi Nyomda és Kiadó Kft. nyomdájában 1500 példányban. A Nyúz a Magyar Egyetemi és Főiskolai Sajtó Egyesület tagja. A főszerkesztő elérhetőségei: foszerkeszto@ttkhok.elte.hu; személyesen fogadóidőben (péntek 12-14) Déli Hali (00.732).

TétékásNyúz 4415_szurke.indd 3

2012.06.11. 13:18:05

Irodalom

PÓKHÁLÓS GÖRBE ÚTVESZTŐK ÍRTA: SKYLLA A vörös hajú, tizenkét éves kisﬁú a templomlépcsőn várta bajtársát. Kékkeretes szemüvege majdnem az orrhegye végére csúszott, és arcát teljesen beborította. Szürke szemei sebesen szánkáztak az előtte terülő hatalmas könyv betűin. Imádott olvasni, valahányszor belefeledkezett egy történetbe, a külvilág megszűnt számára, és egy másik világban érezte magát. Az iskolában átlagosan teljesített, nem volt népszerű, a vele egykorú srácokkal ellentétben ő gyűlölt focizni, asztmás rohamok gyötörték valahányszor kikényszerítették a pályára, a suliban egyenesen terrorizálták. Otthona nem volt kifejezetten családiasnak nevezhető, a szülei elváltak, édesanyja a borosüveg mámoros fenekére nézett nap mint nap. Sokszor megfogadta már, hogy végleg megszökik, de volt valaki, aki várta otthon, valaki, aki számított rá, és aki nem érdemelte volna meg, hogy eltűnjön, egy hű bundás társ. Nem voltak barátai, csupán egy túlsúlyos tízéves kislány, Gabriella, akinek hatalmas zöldesbarna szemei voltak, egy rendkívüli mosollyal koronázva. Hoszszú fekete haját mindig befonva tartotta. A bajtársi viszonyuk az óvodában kezdődött, miután Gabriella megvédte az ötévesek igazi fenegyerekeitől. Gonosz kis törpék voltak azok, mindennap elvették a többiek uzsonnáját. Gabi édesapja volt a városban ez egyik legbefolyásosabb személy, tartottak hatalmától, alvilági kapcsolataitól. A rakott szoknyás lánynak szép élete volt, egy csomó játék és minden, mi szem szájnak ingere, ez utóbbi meg is látszott rajta. Barátja mégis csak Max volt, pont a zűrös apja miatt a szülők tiltották a gyermekeiket Gabitól. Gyere, nézd meg mit találtam – integetett Max az érkező lánynak, majd felemelte az öreg poros könyvet, amelyet két kézzel is alig bírt el. – A térkép szerint ha az épület első beugrójában felrántjuk a szőnyeget, lejutunk az alagsorba. – A ﬁú igyekezett csillapítani vehemens kedélyállapotát. – Ez biztos, Max? Ha már kulcsot loptam, akkor legyél teljesen biztos a dologban – babrált a hajában lévő piros masnival. – Bízhatsz bennem, alapos

munkát végeztem – nem hazudott, egész éjszaka ezen dolgozott egy elemlámpa és hűséges társa, a kékszemű husky kutyus, Zoé társaságában, aki folyton-folyvást játékra buzdította gazdáját, és nedves orral bökdöste a ﬁatal kalandort, de mindhiába. – Reméltem, hogy ezt mondod, induljunk! – Gabi izgatottan mosolyra húzta az ajkait, az előttük álló kaland, a fantáziája legmélyebb bugyraiba ásta be magát. Megtalálták a lejárót, egy kis sötét alagúton át jutottak a dohos, elfeledett kriptába. Vittek magukkal fáklyákat,

ahogy a könyv írta, megvolt a helyük és idejük. Meggyújtották őket, belehelyezték a nyirkos kőfalakon csüngő rozsdás tartókba. Nehezen vettek levegőt. A terem csordultig tele volt pókhálóval beszőtt, cirádás, ember nagyságú, ősi tükrökkel. – A varázstükrök… – Max suttogása élként hasított a csenden. Bizony a nyirkos falak tömérdek tükörnek biztosítottak rejtekhelyet. Volt törött, kicsi, nagy, voltak, amelyek egymás hegyén-hátán hevertek, a tűz lángjai azonban mindegyiken ugyanolyan buján táncoltak. – Mindent az utasítás szerint tettünk? – Gabi hangja meg-megremegett. A ﬁú bólogatott, kezében erősen markolta a térképnél kinyitott könyvet. A tükrök átjárók voltak, mindegyik egy másik világot tárt az elég

merészek elé. Egy kék cirádás vaskeretes mellett döntöttek. Kapkodva megszabadították a pókhálók fogságából az antik darabot, és szembenéztek az ismeretlen jövővel. Féltek, de kalandvágyuk erősebb volt, így bizonytalan mozdulatok kíséretében beléptek egy különleges birodalomba. Az első világban minden ugyanolyannak tűnt, a város, a lakók, az épületek. Hazatérve Max édesanyját és édesapját is a kandalló előtt találta, boldognak látszottak, meleg étel várta, a sütőben még sercegtek további ﬁnom falatok. Az a családi idill várta, amelyre mindig is vágyott. A kiadós vacsora után megcsörrent a telefon, Gabi kereste. – Ez valami elképesztő, Max, olyan mintha minden apró hibát varázsütésre kijavítottak volna. – Beszámoltak egymásnak a pozitív történésekről és nyugovóra tértek. Max forgolódott éjszaka, valaminek iszonyú hiányát érezte, nem tudta biztosan, mi marcangolja ily’ hevesen szívét, csupán annyit érzékelt, hogy nem kerek e világ. Másnap kora reggel újra találkozott a kis csapat. – Én mindenképp itt akarok maradni, képzeld, tegnap megtudtam, hogy népszerű vagyok. – Gabi boldogságát azonban Max hamar letörte. – Nézzünk tovább, úgy érzem nem itt a helyünk. Amúgy meg te nem vagy kíváncsi a többi tükör rejtelmére? – Megegyeztek, visszamentek az átjárón, majd választottak egy kis rozsdás tükröt. Ezúttal egy egészen különös táj terült eléjük. A levegő eszméletlen ízét eleinte csak kapkodták, majd a léghólyagocskáik megadták magukat, és átjárta tüdejüket. Az emberek a fákon alakították ki kuckójukat, mások voltak. – Nézd, Gabi, megtanultak pusztítás nélkül együtt létezni a természettel, ez fantasztikus! Jól érzem itt magam. – Itt is megtalálták a családjukat, ki-ki a magáét. A ﬁú lefekvés előtt hívogatta Zoét. – Kit keresel ilyen bőszen? – érdeklődött édesapja, kit oly régen látott már valódi életében. – Zoét, tudod, kék szemek, nagy bunda, a kutyám, láttad ma már? – Az apa nem tudta, ugyanis ebben az univerzumban nem léteztek állatok. Max és Gabi is lassan észrevette az intő jeleket. A madarak

44. félévfolyam 15. szám 2012. június 13. 4415_szurke.indd 4

2012.06.11. 13:18:06

Irodalom dalolásának hiányával, a rovarok zümmögésétől mentes rémisztő csenddel, egyre több és több aggasztó furcsaság került napvilágra. Azzal a tudattal, hogy semmi sem az, aminek látszik, cseppet sem varázsolta el többé őket ez a hely, így másnap továbbálltak. A harmadik birodalomban nem időztek túl sokat, ugyanis egy apokaliptikus, nyomorult bolygóra csöppentek. – Talán a mi jövőnk is épp ilyen lesz – töprengett a lány. Max eközben egyre rosszabbul érezte magát, a sajgó fájdalom szívét satuként préselte, még mindig nem tudta, mi okozza, abban azonban biztos volt, hogy haza akar térni a saját otthonába, a saját életébe. Miután kimásztak a kriptából és hazatértek, mindkét család sírva fakadt. Gabi szülei szorosan ölelték magukhoz kislányukat, Max anyukája egy összetört tányér felett küszködött a könnyeivel. Három éve eltűntnek nyilvánították őket. – Anyu, sajnálom. – Elraboltak, kisfiam? Hol voltál az elmúlt években? Annyira aggódtam, kicsim. – Nem akartam fájdalmat okozni – préselte ki összeszorított ajkai közül a szavakat. – Édesanyám, hol van Zoé? – kérdezte bizakodón a szemüveges kissrác. – Kicsim aznap, hogy eltűntél, őt se láttuk többé, annyira sajnálom – ölelte könnyekkel áztatott mellkasához gyermekét. – Utoljára három éve a templomba látták berohanni, a plébános kereste, de mindhiába. – A fiú anyja karjai között üveges tekintettel bámulta a tányér darabjait, rájött, minden eddigi szörnyűség ellenére élete most tört véglegesen apró szilánkokra. A korábbi hiány és fájdalom újra átjárta, már értett mindent, így csendben átadta magát az elméjében tomboló ürességnek. A csillagok már az égen ragyogtak, mikor Max leveleinek sorait zárta. Egyet édesanyjának, egyet Gabinak szánt, az előbbit az ágyára helyezte, az utóbbit a lány postaládájába dobta. A fiú szitáló esővel karöltve érkezett a gigászi épülethez. Felfeszítette az ajtót, ami viszszacsapódott, ezzel erőteljes ütést mérve orrára. Feszülten lemászott a kriptába, egyetlen elemlámpa és Zoé fényképének kíséretében habozás s válogatás nélkül lépett a tükrök egyikébe. Tudta, kutyája utána eredt, és miatta rekedt valamelyikben. Nem volt más választása, nem bírta Zoét cserbenhagyni, bármilyen árat is kellett ezért fizetnie. Talán azóta is a világokat kutatja remélve, hogy egyikben a hű kék szempár szúrós tekintete mered vissza rá lyukat égetve egészen a lelkéig.

Elfáradtam Elfáradtam. Hosszú a szárnyalás át a sötéten. Régóta nem hallják erőtlen beszédem, és már nem értem magam sem. Elfáradtam. Apró a láng, mit éj-nappal őrzök, és halványodó fényében rámszűkül a világ. Elfáradtam. Elfáradtam, és a sorból kidőlő Krisztusok közt én sem vagyok különb. Lépésről lépésre vonszolom keresztem, húzom, míg a lépések közti örökkévalóság szemem elé kúszik, és mint lassan ölő méreg önti el tudatom. Meztelen vállamba pallosként vág végzetem fája, és a kő, amin megcsúszom, saját véremtől síkos. És ha végül elbuktam, csak más szenvedő próféták jönnek testemet a feledés érdes homokjába tiporva. Elfáradtam. Lélegezni vágyom. És kendőtlen szenvvel nézni a Mindenség kertjének színes virágait. Állni a szélben, és érezni az érkező lég enyhet hozó illatát. Új század prófétai, hozzátok szólok: Vigyük a kereszteket!

Hűség Vess a mélybe, nyomj a sárba, várva, várva… Kutya vagyok. Lakat hangos kattanása, zárva, zárva… Kutya vagyok. Elesve és fel-felállva; Elhagyva és megtalálva; Örök állat, Kutya vagyok.

Intelem (Disztichon 1.1) Ember, a sportpályán szemedet tartsd mindig a labdán! Mert ha szemed nem lát ott, hol a vész les rád, Fődnek jó lesz fájó búcsút venni nyakadtól, és vele életed is égi körökbe talál. ÍRTA: TÓTH BENCE

TétékásNyúz 4415_szurke.indd 5

2012.06.11. 13:18:06

Irodalom Későre járt az idő, már a Nap is lemenőfélben volt, amikor az idős kéményseprő, akárha menekülne a nyomában lopódzó sötétség terpeszkedő nihilje elől, búsan tekert végig biciklijén ülve a falu egyetlen kis fogadója előtt. Történjék bármi, az életnek folytatódnia kell. Odabent már csak ketten maradtak, és Sankos nekigyürkőzött, hogy leszedje az asztalon felejtett üvegeket és poharakat. Amióta elrendelték az elsötétítést, tudta jól, hogy ilyentájt már nem érkezik több vendég. Azoknak sem fűlik a foga az ilyesmihez. Jancsi továbbra is a pultot támasztotta, italát szürcsölve. Szeméből valamiféle boldogsággal fűszerezett melankólia sugárzott, maga sem tudta volna megmondani, miből is fakadt ez. – Hát nem örülsz? – bökte oda a kopott bajuszos férﬁnak, aki épp a háta mögött serénykedett.

fényes idegen, mintha csak megsejtette volna a többiek érzéseit, mackósan tottyantott egyet befelé, és betette maga mögött az ajtót. Az öreg arca a hirtelen belécsapódó felismeréstől vagy csak a megnyugvástól azonnal felvirult. – Sándor? Hát te vagy az? – ugrott az érkező elé, és melegen megszorította a kezét – Nem hittem volna, hogy ilyen hamar viszontlátunk – duruzsolta hoszszan, és hangsúlyát megőrizve a ﬁához fordult – hozz gyorsan egy üveggel a legjobból, korán van még a lefekvéshez. A gyertyát pedig ne feledd, fenét se látok már itt bent. – Hagyja csak bátya, búcsúzni jöttem. *** Mindannyian az asztal körül ültek, és a lankadt gyertyafény góliátokat mázolt alakjukból a szürke falakra. Mindhármuk lelkét nyomta valami,

akkora beleszólása egyikőjük döntésébe sem. Mélyeket kortyoltak poharaikból, hallgattak, mert tudták már jól, hogy a szavak csak káoszt csepegtetnének ebbe a nehezen összehozott harmóniába, s csak az angyalok szárnysuhogása jelezte feléjük, cselekedniük kellene valamit. Jancsi már a kezdetek óta fülig érő vigyorral ült, de nem szólt semmit. Apjára várt, de amikor észrevette, hogy az öreg magába roskadva gubbaszt, végül elszánta magát. – Nem gondoltam volna, hogy végül te is közénk állsz. Tavaly még a paciﬁsta hőzöngéseiddel szöszmötöltél, na de mindegy is. A lényeg, hogy beláttad: meg kell mutatnunk nekik – fordult Sándor felé. – Hova kerültél? Engem a nyolcvankettesekhez osztottak be. Holnap indulok. Sándor a gyertya lángját ﬁgyelte elmélyülten, kezei a poharát morzsolgatták önfeledten, szája kicsit legörbül-

MIRE A LEVELEK LEHULLANAK ÍRTA: FONTÁNYI A. – Ahelyett, hogy a szádat jártatnád, inkább az apádnak segítenél – válaszolta kitérően, miközben az asztalon matatott, öreg vagyok én már ehhez. – Azt most nem lehet – pattant fel székéről a fiú, lehajtotta az utolsó kortyokat és szedelődzködni kezdett. – Pihennem kell, tudod, hajnalban, még össze sem pakoltam. Sankos nem mondott semmit, megállt a munkában, egész testével a fia felé fordult, és összeszorított ajkakkal bólintott egyet. Zsebébe nyúlt, kotorászott egy darabig, majd egy doboz cigarettát halászott ki onnan. Komótosan rágyújtott, a füstöt a plafon felé kezdte el eregetni, amely tevékenység látszólag minden figyelmét lekötötte. Várt. A fiú is habozott egy pillanatig, de mielőtt megindulhatott volna az ajtó felé, az kinyílt és a kinti világosság csiklandozni kezdte a kívül álló alakot. A hirtelen bevágódó fénytől mindketten megszeppentek, és amíg hozzá nem szoktak a hirtelen változáshoz, vaksin próbálták kibetűzni az újonnan felbukkanó harmadik szándékát. A

amelyet szívesen megosztottak volna egymással, de ha valaki negyedikként odalépett volna hozzájuk, és közli velük, hogy ezek az utolsó kortyok, amelyet egymás társaságában fogyasztanak el, és az utolsó szavak, amelyeket egymással osztanak meg, mert a nyugati szellő oly erősen repíti tova majd ezt a társaságot, hogy többé nem kerülnek egy asztal köré ebben az életben, bizonyosan lehurrogják. Sándor tavaly nyár óta nem járt otthon, éppen mióta a nagyvárosba költözött, hogy tanulmányait folytassa. Újbóli felbukkanása mégsem járt azzal a megkönnyebbüléssel Sankos számára, mint amelyet egy rég nem látott kedves ismerős megjelenése szokott okozni. Felzaklatta a tudat, hogy ezek ketten itt előtte – pajtások a bölcsőtől fogva – akárha valamiféle groteszk összeesküvést szőttek volna ellene, egyazon napon jelentik be távozásukat. Amióta a felesége meghalt, egyedül nevelte mindkét ﬁát, így annak a ténynek a felfogása is nehezebben ment, hogy a nagykorúság elérésével már nincs

ni látszott, úgy tűnt, meg sem hallotta a másikat. Gondolkodott. Igen, tavaly még a béke mellett kardoskodott, mondván: senkit sem lehet egy olyan eszme miatt a vágóhídra küldeni, amelyben talán még a kiötlői sem hisznek igazán. S vajon változhat-e egyetlen esztendő alatt egy kiforratlan személyiség annyit, hogy gyökerestül ellentmondhasson korábbi álláspontjának? Vajon etikus-e hátat fordítani a korábbi bajtársaknak, mert azok másként kezdik el látni a világot? És talán a legfontosabb: létezhet-e etika ilyen vészterhes időkben? Egyik kezét továbbra is a poháron pihentetve, iszonyúan lassan úsztatta föl tekintetét Jancsi arcára. A választ továbbra is halogatva a két barát percekig farkasszemet nézett egymással ezen a kora őszi sivár estén, három és tizennyolc évvel a másik halála előtt, miközben mindketten hallani vélték – akár a kicsiny gyermek a füléhez szorított csigaházban a tenger morajlását –, ahogyan kedvenc vonósnégyesük lágy tangószót füttyögött Vukovár erdeiben.

44. félévfolyam 15. szám 2012. június 13. 4415_szurke.indd 6

2012.06.11. 13:18:06

Irodalom – Hova kerültem? A zöldhatárra – válaszolta Sándor, de amikor észrevette a barátja ábrázatára kiülő értetlenséget, hozzátette – disszidálni fogok. – Számított arra, hogy ezzel nem tudnak majd mit kezdeni, így folytatnia kellett mondandóját. – Ha holnap reggel elindulok gyalog, másnap már a határ túloldalán lehetek. – Megőrültél? – vágta ki végül Jancsi. – Éppen most akarsz itt hagyni bennünket, amikor a legnagyobb szükségünk lenne rád? Különben is, ha elfognak, véged. Hangját ugyan felemelte, hogy érzékeltesse meglepettségét, de szavaiban több volt az aggodalom, mint a megfutamodás miatt érzett gyűlölet. Ilyen időkben káros az egészségre hadiszökevénynek lenni, és a tudat, hogy elveszítheti legkedvesebb barátját, elszomorította. Félve apjára sandított, kis támogatást remélvén tőle, de amikor látta, hogy az továbbra sem hederít rájuk, halkabbra fogta. – És mit kezdesz magaddal odaát? Nem ismersz senkit sem. – Nos Jancsi, ebben igazad van, fogalmam sincs, hogy hogyan tudom majd megoldani a helyzetet, de abban bizonyos vagyok, hogy nekem itt már nem termelnek babért a Párkák, és őszintén szólva inkább rettegek át egy éjszakát úgy, hogy bármelyik pillanatban leleplezhetnek a járőrök, mintsem a pokol kutyáinak süvítését hallgassam odakint a fronton. Tarts velem! Nem a mi ügyünk ez. Nélkülünk is folytatni tudják. A másik erre nem mondott semmit, ismerte már annyira Sándort, hogy tudja, nincs semmi értelme a győzködésnek, ha valamit egyszer a fejébe vett, bottal sem lehet kiverni onnan. Csak egy mosoly szaladt át az arcán, ahogy eszébe jutottak a rég elfeledettnek hitt, vagy éppen jelentéktelennek gondolt közös élmények. A hajnali horgászások süldő korukban vagy a később értelmetlennek bizonyuló rohangászásuk ﬁatal csitrik után mindmind olyan távolinak tűntek fel előtte ebben a pillanatban, hogy akár vala-

ki más múltja is lehetett volna. Most pedig mindennek vége. Aki egyszer elmegy, még akkor is, ha visszajön valamikor, örökre megváltozik az otthonmaradók számára. Elmegy, mert meg szeretné változtatni a világot, de végül a világ változtatja meg őt végzetesen és véglegesen. Öt vagy talán tíz év – kimondani is szörnyű – és talán újra ennél az asztalnál ülnek, de addigra egy ﬁkarcnyi sem marad belőlük. Nem csak arról van szó, hogy addigra egyetlen sejtjük sem létezik azokból, amelyek e fáradt éjszakán vidáman lubickolnak testükben – mert hát ilyen az ember –, de a lélek hullámhosszai is újrahangolódnak. Holnap ő maga is elmegy, bevonul a szomszédos laktanyába, mert ezt is ki szerette volna próbálni egyszer, aztán pedig ki tudja, mi történik vele.

Olyan sok kiváló történetet hallott már a híradóból, s bár az apja egyszerű propagandának, vagy blöﬀnek nevezi ezeket, ő mégsem tudja elhinni, hogy semmi sem lenne valós ezekből. Még néhány hónap, és miénk lesz a győzelem – ebben volt a legbiztosabb –, hiszen az nem lehet, hogy az a rengeteg generális ne végezze jól a dolgát. És ki tudja, egy kis szerencsével még akár elő is léptethetik addigra, aztán majd néznek a faluban. Ő, a kapitány. Apja szavai riasztották fel elhúzódó álmodozásából, aki eddig csendesen ült mellettük, egyik cigarettát szívva a másik után, s csak most tűnt fel számukra, hogy milyen feszült is valójában. – Fiúk – kezdte a gyermekkorukból már jól ismert frázissal, amelyet nagyon ritkán alkalmazott, de az ezzel induló mondatok általában semmi jóval nem kecsegtettek – tudom, hogy egy vén marhának gondoltok engem, akinek fogalma sincs a ﬁatalságról, és tudom

azt is, hogy nem sok vizet zavar már a szavam, de a nagy égre kérlek benneteket, most az egyszer fogadjátok meg a tanácsomat, és maradjatok otthon. Sok férfi húzta meg magát a szomszédos kiserdőben, miután megkapta a behívóját, mert ott senki sem keresi őket. Lehet, hogy egyesek gyávaságnak titulálják az efféle magatartást, de nektek is ott a helyetek. Higgyétek el, egyszer majd ez is véget ér, és akkor idehaza lesz majd rátok a legnagyobb szükség. Ki építi majd újra a lerombolt hidakat, ha egy ilyen lépéssel kockára tesztek ti is mindent? Hallgassatok rám! Szavai visszabongtak a kihalt fogadó elnyűtt falain, de maga sem hitt abban, hogy foganatjuk lenne a fiatal elmékben. Sándor borúsan figyelte karóráját, majd felemelkedett a székéről. – Nem utasítom vissza jó tanácsod, mert rosszat még nem okoztak a számomra, de már döntöttem, így el sem fogadhatom azt. Nézd el nekem makacsságom – mondta, miközben az ajtó felé indult. – Ég veletek! – Várj még egy percet, elkísérlek hazáig – pattant fel Jancsi is, és a másik után eredt. A férfi egyedül maradt az asztalnál, és csak most, a felélt viaszban egyre halványuló gyertyalángot figyelve döbbent rá arra, hogy mennyire magányos tulajdonképpen.

*** A ﬁúcska tágra nyílt szemekkel bámulta a járdáról a főúton elvonuló konvoj elhúzódó vonaglását, és egy fokkal erősebben markolt a mellette álló vénember kezébe. Nem lehetett több négyévesnél, és az elgördülő acélmonstrumok grandiozitása szemmel láthatóan lenyűgözte. – Nagyapa! Nagyapa! – nézett fel az öreg ráncokkal barázdált arcára – Hányan vannak? – Harmincketten ﬁam, harmincketten – válaszolta szomorúnak tűnő érces hangján a másik, s az öreg ebben a percben iszonyúan keserű szivacsot érzett a szíve helyén.

TétékásNyúz 4415_szurke.indd 7

2012.06.11. 13:18:07

Irodalom A technika vívmányai végigkísérnek minket életünk útján, születésünktől egészen halálunkig. Vajon ezek hogyan hatnak mindennapjainkra? Miként érezzük magunkat, mikor megkapjuk életünk első mobiltelefonját vagy megveszszük a régóta áhított álomautót? – Nézze apuka, az ott a kis keze, ahogy nézem, kislány lesz. A büszke szülők arcáról nem lehet eltüntetni a mosolyt. Még otthon is az ultrahangfelvételt nézegetik, s ezt mutogatják minden ismerősnek. Ennél nagyobb boldogság nem is érhette volna őket. Ez az öröm azonban hét hónappal Annácska fogantatása után félelembe csap át, mikor az anyuka megbotlik és leesik a lépcsőn. A mentősök hamar kiérnek, s hála nekik, valamint az orvostudomány gyors fejlődésének, Annát hét hónaposan világra segítik, s a fejlődéséből hátramaradt két hónapot egy inkubátorban tölti szülei és az orvosok óvó tekintetének gyűrűjében. Szerencsére a kórházban töltött idő sem vész kárba, az interneten anyuka és apuka kiválasztották a legmegfelelőbb színt a szobához, a legszebb bébibútorokat, sőt, még egy különleges csengőt is rendeltek külföldről a babának. Míg anyuka és Anna lábadozik, apukának csak ﬁgyelnie kell a munkálatokat, és berendeznie a szobát. Mikor a kis család végre átlépi házuk küszöbét az új jövevénnyel, anyuka és Annácska, a baba is nagyon meg van elégedve a babaszobával. A különleges

csengettyűkkel a fej fölött nem is olyan nehéz elaludni. Telik múlik az idő, és a csengettyűk értelmüket veszítik, a kislány csak sír és sír, hiába etetik, hiába játszanak vele. A szülők kimerültek, ám egyik délután valami furcsára lesznek ﬁgyelmesek. – Te, apjuk, valami nincs rendben. – Valóban. Mi van a gyerekkel? Nem sír. Annácskára a tévé előtt találnak rá. Hihetetlen, de a lány nagyokat nevet,

ÉLET ÉS TECHNIKA ÍRTA: SZANDI miközben próbálja piciny ujjaival megérinteni a tévében mozgolódó alakokat, persze sikertelenül. A szülők boldogan egymásra néznek, végre egy kis nyugalom, s talán éjszaka is fognak tudni aludni. – Gyere már, kész a reggeli! – Ne sürgess, sietek, ahogy tudok. – De el fogunk késni! Milyen már, hogy az első nap elkésel. Na gyere, elviszlek kocsival. Gyorsan betömi mindenki a reggeli maradékát, bepattannak a kocsiba és már suhannak is az első tanítási nap felé. Hála a család kocsijának mindenki időben megérkezik a dolgára. Annácska már alig várja, hogy találkozzon régi ovis társaival, akikkel megbeszélték, egy suliba fognak járni. – Jaj, kislányom, annyira büszke vagyok rád – kiabálja anyuka, miközben az egész család a monitorra mered. Annácska középiskolai felvételi eredményeit nézik. A kislány mindegyik iskolába felvették, amelyikbe jelentkezett, a szülők nem is lehetnének büszkébbek. Apuka már telefonál a közeli s távoli ismerősöknek is. Akit nem ér el vonalas telefonon, azt hívja mobilon. Erről jut eszébe, Annácskának is kell venni egyet, különben honnan tudják, minden rendben van-e a gólyatáborban. Három hónappal ezután, mikor Anna belép az új osztályterembe, boldogan ugrik újonnan szerzett barátnői nyakába, akiket a gólyatáborában ismert meg. Már a vonaton kiszúrták egymást, együtt robogtak a Balaton felé, a táborban egy szobában telepedtek le, egy csapatba kerültek és együtt fürödtek a Balatonban is. Szinte elválaszthatatlanok lettek. A tábor óta is minden nap beszéltek telefonon, s most végre személyesen is megbeszélhetik az elmúlt pár nap élményeit. – Apuka, Zsóﬁ olyan jó számot mutatott nekem. Letölthetem a gépedre és hallgathatom azon? – Szó sem lehet róla, még a végén tönkreteszed. – Nem igazság, Zsóﬁnak bezzeg saját gépe van. Ha nekem is lenne, nem

tenném tönkre a tiedet, ráadásul az interneten keresztül tudnék vele beszélni és nem lenne olyan magas a telefonszámlánk. Mert az interneten keresztül ingyen van. Legalább már megvan az ötlet, mit kap Annácska a közeljövőben esedékes születésnapjára. Nagy a boldogság, mikor kinyitja a csomagot, s megpillantja a saját laptopját. Újnak ugyan nem új, de hibátlan állapotban van. A szülők az interneten vásárolták, ha vigyáz rá, talán jövőre kap egy vadonatújat, amit csak ő használt. Így egész délután beszélgethet barátnőjével. Annácska a felsőoktatási jelentkezést is otthonról, kényelmesen, interneten intézte. Az érettségi eredményei miatt sem izgult, hiszen az írásbeli után rögtön megnézhette a javítókulcsot az interneten. A napot, amikor a postás hozta a felvételi tájékoztatót, mindenki izgatottan várta. Annácskát felvették. Innentől kezdve beindultak az események. Diploma után az első állásinterjú, amelyre neten küldte be az önéletrajzát. Majd jött az első munkanap, az első ﬁzetés, nem is rossz. Persze ezért keményen kell teljesítenie, ha karriert szeretne, de az első saját autója valamelyest kárpótolja. Az első lehetőséget meg is kapta, tárgyalásra kell mennie reggel 9-re. Ha elkésik, fölösleges volt az eddigi munkája. Este óra beállít, korán fekvés, hogy reggel ne legyen probléma, ki kell pihenje magát. Reggel aztán a fránya éjszakai áramszünet után az óra nem szólt. Annácska 8-kor ébredt, ha nagyon siet, még odaérhet. A motor felbőg, az autó csak úgy suhan a pesti utcákon, észre sem lehet venni, hogy már 100-nál jár az ember. A lámpa piros – lassítson vagy ne? De pont sárgára vált, akkor nem kell lassítani. Hatalmas csattanás, más is úgy gondolta, ha sárga, akkor gyorsítani kell. Talán a lámpák nem voltak megfelelően összehangolva. Annácskán sajnos nem segített az életmentő műtét, s így is hiábavalóak voltak erőfeszítései.

44. félévfolyam 15. szám 2012. június 13. 4415_szurke.indd 8

2012.06.11. 13:18:08

Irodalom GÁT A Kopaszi gát zöld füvén ültem, Néztem, hogy úsznak a csónakok. Nem sokat láttam abból, múltamba olvadva, Hogyan szikrázik felém a Nap. Mintha lelkemből áradna Zavaros és dühös volt a Duna. Mint a fájdalom, ha szomorú az ember Kínoz, felszínre tör, lenyugszik, majd gyötör. Úgy indult, úgy tört felszínre, s úgy csillapodott Minden hullám s a csónakok a tetején. Az egyik csónak, mint életem hajója csak hánykolódott A bölcs Duna felszínén. Belenyugodott már, hogy nem ő, Hanem a Duna a nagyvezér. S mint édesanyám haja, mikor ölében könyvvel mesélt, S később osztotta az idős emberek gyógyszerét. A távolban nagy villámot láttam S követte hangja némán-boldogan. Sötét volt, a táj, mint mély barlangban a szakadék. Attól rettegtem, de ez megnyugtatott. Megnyugtatott, mint az ő hangja, s szavai. Mikor kezem fogta, tudtam, el fogja engedni. És maradt a nagy büdös semmi. (És ezt a mondatot lehet, hogy ki fogom szedni.) S akkor elkezdett esni, mintha az ég tudná azt, Hogy én nem tudok már sírni… Úgy éreztem örökké tart az eső, S élveztem, ahogy lemossa rólam a múltat. S egy pillanatig MEGTISZTULTAM.

Csak szeretnék megtisztulni, de nem hagy a valóság, A múlt nem ereszt csak gyötör. Gólyabál volt s tomboltunk együtt boldogan. S a Nyúz Caféban nem voltak már túl sokan. De a másnap sosem várat, főleg ha nem az alkohol miatt látsz Egy helyett százat. Azóta a Jégbüfében nem is jártam, mert ott csempészett Chen fondorlatos módon drogot a kávémba. Kábultan tértem magamhoz egy hotelszobában. Akkor lettünk cimborák a jó öreg Kaszással. Nem titkolta: „Érted jöttem!” De én a halálból visszatértem. Akkor új szív dobbant bennem és ezt soha nem felejtem. És soha meg nem értem éltem. Azóta is kísért halott lelkem és széttépi az agyam és feszíti a testem. Követeli azt, ami neki jár, De ketten nem férünk el egy testben S ezért lenne könnyebb test nélkül tovább mennem. Azóta is kemény harcban égek, Mert küzd értem a Kaszás,…De én már nem félek! Megmutatom neki, hogy mily boldogan élek És ő irigykedhet, mert engem szeretnek! „Én dolgozni akarok. Elegendő Harc, hogy a múltat be kell vallani.” Nincs sok időm, de azok boldog idők lesznek. Szeretni akarok, élni, újra élni! Mindenkit szeretni, de ne bántson ezért engem senki… Sajnálom, ha rossz voltam, nem akartam, hogy szeressetek, Ha úgyis egyszer végleg itt hagylak titeket. De már minden rendben és élvezem veletek az életet addig amíg lehet. ÍRTA: ZSANI

Lélegzetelállítóan nehéz mindenkinek megfelelni… Talán ezért kapkodok sokszor levegő után.

Egy napom a vizsgaidőszakban

Az első szerelem

Elaludtam, miközben ittam az energiaitalt Éjfél van, gondoltam majd fél ötig kitart Nyomok még egy lájkot, aztán most tanulok Sorozat nélkül gyakran csak bambulok.

Már régóta fúj a változás szele, Azt súgja: „Engedd el végre! Hadd legyen a szegény madárka Törékeny lelkének saját múzsája, Hisz’ csak ketyeg az óra, az élet pedig drága…”

Arcomba száll a cigaretta füstje Nem dohányzom, ez csak elmém trükkje Könnyű ez a tétel, elolvasom, tudom Ezért pihenhetek még kicsit Facebookon. Szól az értelmetlen műfajú, minőségi zene Szerintem ez poprock, de egye meg a fene Még ezt az utolsót meghallgatom háromig Kurta jegyzetösvény vezet el az ágyamig. Minden lámpa fényt ont híven a szokásnak Lassan fél négy, lassan engedek a nyomásnak Hív a puha ágy, de hisz egész nap ott vagyok Ahol rengeteg narancsot popcornnal falhatok ÍRTA: MENTES ANIKÓ

Emlékszem még… a csókja édes, S ahogy a fülembe súgja: „Szeretlek, édes!” Ragyogó szemei, bársony-puha kezei S szerelmes csókoknak ezrei Látszanak most elveszni… Remegek, hisz’ elengedni nem akarom! Egyre élesebb szívemben ez a karom… Ha búcsút int, nem marad más, mint fájdalom, És életem első szerelmének fejezetét lezárhatom, Akkor is, hogy ha nem akarom… ÍRTA: PIKÓ ÁDÁM

TétékásNyúz 4415_szurke.indd 9

2012.06.11. 13:18:08

Irodalom – Jó napot kívánok! Rumpelstilskin urat keresem. – Jó napot! Tessék befáradni! Azonnal szólok neki – azzal a liba elvette kalapomat és a kabátomat, és egy szegre akasztotta. Beléptem a hintóba, mögöttem halk döndüléssel bezárult az ajtó. A liba intésére helyet foglaltam egy kényelmes karosszékben egy asztal előtt. Az asztalon mindenféle összevisszaságban papírok, tintapacák. A levegőben varázsos illat terjengett. Távo-

aláírónk. Legyen mosolygós, szép napja! – azzal, ahogy feltűnt, úgy – egy szempillantás alatt – el is tűnt libástul-hintóstul. *** A HÉV hirtelen nagyot fékezett és ezzel kibillentett egyensúlyomból, amiben az imént elbóbiskoltam. Szemeimből kidörzsöltem a maradék álmot is, majd kinéztem az ablakon: egy állomásra érkeztünk.

ÖT MÁSODPERC ÍRTA: NAGY DÁVID labb az asztaltól egy szekrény telis tele rekeszekkel – bennük papírtekercsek. Hirtelen pukkanás hallatszott és velem szemben az asztal túlsó végén megjelent Rumpelstilskin úr. Nyájasan fordult hozzám: – Jó napot kívánok! Miben lehetek a segítségére? – Isten áldásával! – fejeztem be a jókívánságot. – Van fölösleges öt másodpercem. Azt mondták, jöjjek önhöz, maga tud vele kezdeni valamit. Rumpelstilskin úr arcán ráncok jelentek meg. Úgy tűnt, kissé elgondolkozott valamin. Majd csettintett (a ráncok rögtön kisimultak), odalépett a tekercsekkel teli polchoz és elővett egyet, miközben az orra alatt dünnyögte: – Hát persze, 213-as papír! – majd kibontotta a tekercset és elém tette. – Ez egy okirat, hogy ön lemond öt másodpercéről, és nekem adja szabad felhasználásra – mondta szemembe nézve, a papír fölé hajolva. – Mivel önként adja, nem fizetünk érte, de kap ajándékba egy mosolyt, ami az ajándékba adott öt másodperc megvalósulása után terül majd el az ön arcán. Apró betűs rész és záradék, óvadék nincs. Itt alul írja alá! – Azzal tintát vett elő, a közben belépő liba szárnyából pedig tollat szakított és átnyújtotta nekem. A szerződést átolvastam és aláírtam. – Köszönjük szépen! Ön a háromszáztizenhetedik önkéntes

A szerelvény ajtói kinyíltak. Többen leszálltak, mások felszálltak. A jól ismert szignál kíséretében csattanva zárultak az önműködő ajtók, a naplózó jelzett a mozdonyvezetőnek. A mozdonyvezető, mielőtt meghúzta volna az indítókart, még belepillantott a jobb tükörbe. Én is ekkor néztem ki az ablakon. A mindennapokban egészen kicsiny álarcok mögé rejtjük magunkat. Van belőlük több száz, sőt talán több ezer is. Mindenkinek más jelmezt mutatunk, egyénenként eltérőt, amit épp látni akarnak, amit elvárnak, vagy épp ellenkezőleg, ami minket megvéd, eltakar, elzár. Minél több álarcunk van, annál kényesebb őket épségben tartani, mert van úgy, hogy már magunk is elveszünk bennük s nem tudjuk kinek melyiket is mutattuk. Ezek az apró maszkok, amelyek mögött lapulunk, porcelánból vannak, ráadásul számuk növekedésével egyre könnyebben és gyorsabban törhetnek szét, válhatnak porrá. Rengeteg példát tudnék felsorakoztatni, amellyel igazolni tudom az álarcok létezését, de mégsem írok egyet sem, hiszen azzal pont a visszafordíthatatlan repedést indítanám útjára, mely a rejtekhelyünk vagy inkább a rejtekhelyeink pusztulását okozná.

Egy fiatal hölgy futott a szerelvény felé. A masiniszta kezében a tárcsa hiába mozgott fel és alá, a vonat nyugvó helyzetét megőrizte. Sőt, kinyíltak az ajtók és a fiatal hölgy felszállt. Elmosolyodtam. A piros sapkás úriember halk megjegyzést tett, majd másodszor is elküldte a vonatot, öt másodperc késéssel. A következő vonat huszonhat perc múlva érkezett az állomásra. Aznap még háromszáztizenhat ember szállt fel a végállomásról fél nyolc után három perccel induló HÉV-re Kerepes állomás után. Mind aláírták a 213-as szerződést, és amikor felszálltak a szerelvényre, önkéntelenül elmosolyodtak, és boldogság töltötte el őket. A fiatal hölgy pedig időben (másodpercre pontosan) érkezett a munkahelyére és ezért nem mondtak fel neki. Ő akkor mosolyodott el, amikor este kibontotta az aznapi postát: Tisztelt hölgyem! A mai napon átutaltunk önnek 1585 másodpercnyi időt, melyet önkénteseink ajánlottak fel. Reméljük, szép napja volt. Tisztelettel: Rumpelstilskin Az álarcai mögé mindenki csak saját maga lát. Egyedül mi láthatjuk magunkat minden jó és rossz tulajdonságunkkal együttvéve, természetesen csak mi magunk tudhatjuk, hogy mennyi álcát is viselünk a külvilággal szemben. Néha eszembe jut, hogy pont a legfontosabb dolgot felejtjük el az egész közepette, illetve aminek a legfontosabbnak kéne lennie. Mégpedig, hogy önmaÍRTA: SKYLLA gunk ne veszszünk el, hogy a személyiség képes legyen fejlődni, erősödni, majd egy egész egységet tudjon alkotni. A valóság viszont az, hogy darabokra esünk szét, egyre több, apróbb darabra, mert a maskarák összenyomnak, mi pedig összeroppanunk alattuk. Mi történik, ha összetörjük pokoli maszkjainkat? Nem marad más belőlünk, csak pár könnycsepp s némi por, amit magával ragad a szél.

EZER APRÓ ÁLARC

44. félévfolyam 15. szám 2012. június 13. 4415_szurke.indd 10

2012.06.11. 13:18:08

Irodalom

MAX-IMÁLIS PILLANATKÉP ÍRTA: MICHAEL KAY Te persze nem ismersz engem, de ne is várd, hogy elmondjam, ki vagyok – nincs nekem ilyesmire időm. Elfoglalt ember vagyok, és nem nagyon érek rá lényegtelen információkkal dobálózni, de mindenesetre igyekszem mindig valamiféle tanulsággal szolgálni embertársaimnak. Ez vagy bejön, vagy nem. Általában utóbbi. Leszögezném, hogy azt talán említenem sem kell, hogy manapság hiába is keresünk magyarázatot pár dologra, mivelhogy azokra egyszerűen nincsen. Nem csak az örökzöld „hogyan lehet az, hogy hétfő reggelente gyorsabban telik az idő?” illetve a „ki foglalta azt törvénybe, hogy szombatonként hajnali hat órakor ütvefúró hangjára kell ébredjek?” kérdésekre gondolok. Engem inkább foglalkoztat a „milyen erők gátolnak abban, hogy minden reggelem ne azzal teljen, hogy üvöltve mosom a fogamat, mert már megint késésben vagyok?” vagy a „hogy a fenébe sikerült felcsavarodnia egy galambnak a rádióantennámra?”. Az elmúlt pár hétben inkább az utóbbi. Egy 412-es Ferrarim van. Fekete, matt. Van egyfajta passióm a szolid, de elegáns járművek iránt. Úgy vallom, hogy a lényeg a stílus, a kényelmes belső tér megléte, amit különféle célokra lehet felhasználni. Néha mondjuk cipekedésre vagy alvásra – esetleg valami lényegesen izgalmasabbra. Na de a lényeg, hogy persze maradéktalanul ellássa a funkcióját, mint jármű – ami persze mi más lenne, mint az, hogy rendszeres időközönként lerobban. Bár igaz, hogy bizalmatlan voltam már a vásárlás napján is: nem igazán akartam olyan autót venni, ami azelőtt egy rendkívül kövér nőé volt, amit lefogadom, hogy a kis piszok megérzett, és azóta folyamatosan csak tölti ki rajtam boszszúvágyát. Néha komolyan úgy érzem, mintha a volt tulaj lelke beleköltözött volna. Mondjuk azt eleve nem értem, hogy egy eﬀajta ritka járgány hogyan kerülhetett egy godzilla kezébe, vagy hogy egyáltalán hogyan volt képes benne elférni. Szerencsére nem is célom ezen elfantáziálgatni.

Akitől vettem, hamar meg akart tőle szabadulni, mivel szerinte az autón valamiféle átok ül. Elmondása szerint a járművel több kisebb-nagyobb balesete volt az elmúlt 3 hónapjában, mint addigi 26 éves rutinja alatt összesen. Én nem igazán hiszek az eﬀajta dolgokban, és leginkább csak azzal törődtem, hogy milyen hihetetlen mázlista is vagyok, amiért tulajdonképpen hozzám vágják ezt a remek kis járgányt. Persze a galambos incidens után azt kívántam, bár vágták volna hozzám. Akár többször is. Autószalont, úgy döntöttem, hogy én fel nem keresek – valahogy nem lett

volna kedvem kiperkálni egy rakás pénzt azért, hogy aztán precízen úgy javítsák meg a járgányt, hogy két hónap múlva percre pontosan megint elromoljon. Ezek a szakik így csinálják: megérzik, hogy lövésed nincs az autókhoz, és addig fejnek, míg észre nem veszed, hogy te tulajdonképpen mekkora egy hülye is vagy. Másrészről viszont nem szívesen magyaráznám meg a szanaszét tekeredett antennát, letört visszapillantó tükröt és behorpadt motorháztetőt sem, amiket a galambos incidens alkalmával sikerült igen egyedivé varázsolnom – persze nem szándékosan, csak úgy, hát hogy is mondjam, kissé nagyon meglepett a hirtelen szélvédőre repülő belsőségek látványa az autópályán 100 km/h sebességnél. Az első gondolat, ami eszembe jutott, az lényegében egyfajta kántálásként volt felfogható. Bár tudom köztudott, hogy a galamb a béke jelképe, tehát legalább békével haltam volna meg. Ám valószínű nem csak én. Amikor sikerült beérnem a városba megvizsgáltam közelebbről is a tett helyszínét. Ezt azzal kezdtem, hogy üvöltve

kicsaptam az ajtót, a galamb maradványait hörögve lekapartam az autóról, mérgemben elkezdtem rajtuk ugrálni, eközben sikerült letörnöm a visszapillantót, ami úgy felmérgelt, hogy toppantottam egyet, amitől eltört a sarkam. Ekkor horpasztottam be a motorháztetőt. A kórházban mindezt elég nehéz lett volna úgy elmesélnem, hogy ne tartsanak totál őrültnek, így hosszas agyalások után végül is azt mondtam, hogy megtámadtak az utcán. Ez azért lássuk be, hogy nem feltétlenül volt hazugság, viszont azt azért mégsem mondhattam, hogy lényegében kicsinált egy galamb úgy, hogy ráadásul már igencsak halott volt. Az incidens óta egyébként megvilágosultam: elkezdtem hinni a reinkarnációban, és egyik legfőbb vágyammá vált, hogy sasként szülessek újjá. Bár tulajdonképpen bevállalnék akár egy új fajt is, csak a lényeg, hogy lehetőleg kecses, és erős legyen, jól tudjon repülni, valamint a lehető legeﬀektívebben vadásszon galambokra. Persze a kocsit csak megjavíttattam, és jobb lett, mint újkorában – mondták, de ennek nyilván a fele sem volt igaz. Akkor nem ülnék most itt péntek este ebben a klubban, ahol jönnek-mennek a furábbnál furább emberek, akik megváltozott testi-lelki állapotukban nagyon is jól tudják, hogy ők – azonkívül persze, hogy nem részegek – a teremtés ékkövei, és ezt megpróbálják minden fellelhető eszközzel mindenki más számára, aki esetleg nem tudná, be is bizonyítani. Ezen fellelkesült, az evolúció csúcspontjának minősíthető alanyok napja jobbára fejfájással végződik, amit csak másnap reggel éreznek meg igazán; de az is lehet, hogy csak hetekkel később – mikor felébrednek a kómából. Azt azért hozzá kell tegyem, hogy a ranglétra más fokához tartozó példányok – akik testileg fejlettebb állapotot értek el, mint intellektuálisan túlérett társaik – többnyire jól végzik a munkájukat, és az eﬀéle akciókat csírájuknál elfojtják. De inkább a nyakuknál. A hatodik gint iszom. Tartok tőle, hogy közel állok egy evolúciós ugráshoz – lefelé.

TétékásNyúz 4415_szurke.indd 11

2012.06.11. 13:18:08

Kritika Revü a Vígben Egy csók és más semmi ÍRTA: SPILLER ANDRÁS A Vígszínház zenés komédiája közel egy évtizede fut nagy sikerrel a belváros teátrumának fapados színpadán. Ennek ellenére a színházrajongókon túl nem sok ember szokott értesülni arról, valójában hol is lenne érdemes színvonalas darabok után kutakodni. Ez a cikk elsősorban az ő kedvükért született meg. Az Eisemann Mihály, Halász Imre, Békeffi István szerzőtrió műve 2002 szilveszterén debütált a nagyközönség előtt. A darab nem, a felállás, a „kezdőcsapat” azonban jó néhány helyen változott az elmúlt tíz esztendő során. A történet egyik főszereplője dr. Sáfrány válóperes ügyvéd, akit tehetős asszonyok tömege bombáz válóperes kérésekkel. Ebben a Kern András által alakított figura természetesen készségesen segít: élhal szeretett szakmájáért, amelyben hitvallása, hogy ha ő nem is, legalább ügyfelei szabaduljanak meg a házasság terhei alól. Azonban Sáfrányéknál nem csak a kliensek, a háziak élete is igen viharos. A famí-

lia cselédjének kisbabája született, de az apa kilétét a lány nem hajlandó elárulni. Az ügyvéd hosszas faggatását egyre nehezebben tűri, ezért végül a telefonkönyvben keres apajelöltet, noha az igazi apa egészen közel van. Közelebb, mint azt bárki is hinné. Az egész művet végignézve talán az összetartás, illetőleg az őszinteség kihangsúlyozása jut a legnagyobb szerephez. Persze csak Eszenyi Enikő és Varju Kálmán után, akiknek egymás közti konfliktusa végigkíséri a humoros elemekkel tarkított előadást. Érdemes még kiemelni a főbírót alakító Reviczky Gábort, a már fentebb említett Kern Andrást, valamint a Schönt alakító Börcsök

Aki vizsgaidőszakban is hahotázni szeretne, de a jegyei valahogy mégsem adnak erre okot vagy éppenséggel nincsenek vicces barátai vagy YouTube-on már végignézte az összes Showder Klubos, Galla Miklósos, Mónika show-s, butaemberes, részegemberes stb. videót, az fürgén robogjon be egy antikváriumba és valamilyen módon szerezze meg Stanisław Lem Csillagnapló című remek regényét! Higgyétek el, sokkal frappánsabb és kevésbé idétlen holmi galaxis útikalauzoknál. Ez maga Ijon Tichy naplója, aki, mint tudjuk, rettentő muris pofa. Naplójában az univerzum különböző bolygóira tett látogatásairól számol be sajátos stílusában; utazásaiban, továbbá a napló megjelenésében jó barátja, az asztro-zoológus és feltaláló Tarantoga professzor működött közre. Lemről van szó, tehát nem meglepő, hogy a „világűr csavargója” által bejárt bolygókon élő különböző, különös felfo-

gású társadalmak tréfás szűklátókörűsége gyakran könnyűszerrel párhuzamba hozható a földi emberek viselkedésével. Olykor örömmel, olykor viszont kissé ellenségesen fogadják a galaxis szerte

Lem - újra ÍRTA: KOPÁCS ORSOJA ismert űrutazót, így előfordul, hogy egyegy utazás kakaskodásba torkollik, amit a főhős remekül kezel. Ha kakaskodás nincs, adódik más probléma. Ilyen (az ízelítő kedvéért) a röghöz kötött életet megunó, nomád életmódra áttérő, elvadult krumplik problémája, amik előszeretettel támadják meg a közelükben elhaladó rakétákat, és valószínűleg arra hajtanak, hogy majd valamikor ők kapálják az embereket. De megismer-

Enikőt, akit néhanapján Hegyi Barbara szokott helyettesíteni – nem történt ez másképp a színésznő tavalyi bokasérülésekor sem. Persze MajsaiNyilas Tündéről és Fesztbaum Béláról se feledkezzünk meg, akik az előbbi nevekkel karöltve hátukon viszik a produkciót. A műnek hatalmas előnye, hogy zenés betéteivel, kellemes humorával és izgalmas cselekményszerkezetével végig rabul ejti a nézőket az első sortól a felső karzatig. A színészi játék felemelő, egytől egyig kiváló embereket találtak a különböző alakok megformálásra, ráadásul színházjáró egyéneknek a hossz ellen sem lehet kifogásuk, hiszen két közepesen terjedelmes felvonásban le lehet tudni az egészet. Továbbá egészen egyedi – szemben például a Nemzeti Színház darabjaival –, hogy az Egy csók és más semmi nincsen „utórendezve”, esetleg „túlmodernizálva”, mert Eszenyi Enikő, hála a jó égnek, meghagyta nekünk a húszas, harmincas évek békeidős Magyarországát. A színdarab közel 200 előadást élt már meg, és nem kizárt, hogy még ugyanennyit meg fog élni népszerűsége okán. Érdemes megnézni mindazoknak, akik csak tehetik, mivel nagy valószínűség szerint nem fognak csalódni benne.

kedhetünk a halóták vagy az indióták furcsa világával, a Magas Kreténházzal, az Enteropia szimmetrikusan páratlan végtagú lakóival, akik az odaérkező emlősöknek udvariasan szerencsés szopást kívánnak, valamint olyan lényekkel is, akik megfázás esetén egyszerűen levágatják az orrukat. Nem véletlen, hogy a könyv fülén is megállapították, hogy Lem ezzel az 1957es művével megalkotta a „humoros tudományos-fantasztikus” műfajt – nagyon remélem, sokan vevők az ilyen humorra. Akinek a mű elnyerte a tetszését és az előző számban ajánlott Kiberiádát is elolvasta, az ne várjon, amíg további naplórészletek is nyilvánosságra kerülnek (tekintve, hogy a teljes naplót nyolcvanhét negyedrétnyi kötetre tervezik, ez szerfelett hosszú várakozás lenne), hanem vegye magához az író Béke a Földön című kötetét is, melynek főhőse szintén Ijon Tichy, csak épp kettéhasadt tudattal.

44. félévfolyam 15. szám 2012. június 13. 4415_szurke.indd 12

2012.06.11. 13:18:09

Kritika Egy kis romantika Hallgass a szívedre ÍRTA: BUDAFAI VIKI A ﬁlm nagy hatással bír, és ráveszi a nézőt arra, hogy ha csak egy pillanatra is, de megálljon és átgondolja eddigi életét. Átgondolja döntéseit, és arra koncentráljon, mi is az, ami igazán boldoggá teszi, hogy mit is vár az élettől. Danny minden álma az, hogy elismert dalszerző legyen, de mindennapjait kénytelen pincérként végigdolgozni egy étteremben. Egy nap találkozik egy gazdag családból való lánnyal, Arianával, akibe első látásra beleszeret, és csak később tudja meg, hogy a lány hallássérült. Ariana viszonozza Danny érzelmeit, de édesanyja ellenzi a szegény fiúhoz fűződő kapcsolatát. Fájdalmakkal teli szerelmi történetük gyönyörű dalok komponálására ihleti a fiút, miközben egyikük sem sejti, a végzet milyen tragikus fejleményeket hoz még. H a c s u p á n p á r s z ó va l k e l lene jellemeznem ezt a filmet, akkor a következőket használnám. Komoly, mélyen elgondolkodtató, érzelemgazdag, klisé.

Égi háború ÍRTA: MIHÁLY ESZTER A film a második világháború egyik legvéresebb csatájának és egyben három fiatalnak a története, akik a saját életüket élnék ebben a nehéz időben. Rafe és Danny a legjobb barátok: gyerekkoruk óta együtt szeretnének pilóták lenni. Mindketten katonák, mindketten Pearl Harborban állomásoznak. És mindketten ugyanazt a lányt szeretik. A mű középpontjában az a mintegy 40 perces számítógépen generált csatajelenet áll, amelyet körülölel két banális románc. A film legnagyobb pozitívuma nem más, mint ez a háborús látvány. Egy óra húsz perc után olyan képsorokat láthatunk, amelyektől akár az állunk is leeshet. Óriási robbanások, pusztítás, csa-

A főszereplőket egyből megszeretjük. Danny karakterébe első látásra beleszerettem. Kedves, aranyos, gondoskodó és nem utolsósorban, jóképű. A női főszereplő, Ariana, egy szintén szeretni való karakter. A színésznő nem egy tipikus topmodell, hanem egy természetesen szép, gyönyörű lány. Mindemellett, meg kell említenem azt a rengeteg klisét, amit ebben a filmben felhalmoztak. Kezdjük akkor Ariana édesanyjával, aki nem hagyja, hogy a lánya a saját életét irányítsa és mindenáron meg akarja szabni, hogy kivel randizhat. Ott van még a legjobb barát, aki folytonosan tanácsokkal látja el Danny-t, valamint a titokban iszákos, de vajszívű főnök. Ezek a karakterek szinte minden filmben felfedezhetőtahajók süllyedése és még sorolhatnám. Erre igazán figyeltek az alkotók. Hans Zimmer szép zenéjét kell még kiemelnem a látvány mellett. Csodaszép dallamok szólnak a játékidő nagy részében. A mozgalmas jeleneteknél pedig igazi háborús muzsikát hallhatunk. Kár, hogy ezt a szép zenét ehhez a filmhez készítette. A japánok bemutatása elég ferde. Bár a nagy csatajelenetet megelőzően a japán vezérkari központban megvitatják a támadás részleteit, de a párbeszédek sematikusak, karakterábrázolásról szó sincs. Az amerikai oldalon a bibi, hogy a szerelmi résznél elbizonytalanodik a rendező, ugyanis neki a románc nem felségterülete. A film szerelmi szövődményei nem meggyőzőek, az udvarlás giccses, a naplementés óceánmelléki képek Kodak-reklámba illőek. A hőn áhított nő maga is hőssé avanzsál a támadás után, amint rúzzsal választja szét a menthetőket a halálraítéltektől. Ezek-

ek. És akkor vannak a főszereplők, Danny a tipikus aranyszívű, jófiú. Ariana pedig a fogyatékossága miatt kialakult, elhatárolódott életmódja miatt számít közhelynek. Danny és Ariana találkoznak, szerelmesek lesznek és egy ártatlan, de titkos románcba kezdenek, mindaddig amíg Ariana édesanyja rá nem jön. Innentől kezdve ő mindent megtesz annak érdekében, hogy szétválaszsza a párt. Mégis minden akadályt legyőzve visszatalálnak egymáshoz. Ekkor azonban kiderül, hogy a fiú súlyos beteg. Olyan érzésem volt, hogy ezt csak azért írták bele a forgatókönyvbe, mert féltek attól, hogy a ,,boldogan éltek, míg meg nem haltak” már tényleg egy hatalmas klisévé tenné az egész filmet. Pedig számomra pont akkor nem lett volna az. Ez a tragikus befejezés csak olaj volt a tűzre. Ettől eltekintve egy rendkívül elgondolkodtató ﬁlmnek tartom. Tényleg mindig a szívére hallgat az ember? Élvezi az élet minden percét?

L I S T E N T O Y O U R H E A R T (amerikai romantikus dráma, 2010, 96 perc). Rendezte: Matt Thompson. Forgatókönyv: Kent Moran. Szereplők: Alexia Rasmussen (Ariana), Kent Moran (Danny), Cybill Shepherd (Victoria), Frank Watson (Roger). Pontszám: 7/10.

ben a jelenetekben fölösleges stilisztikai fogásként alkalmazza az életlen képek éles képekkel való váltogatását. Így akarták volna megóvni a gyengébb szívűeket a háború szörnyűségeinek látványától? A másik fényképezési trükk, amely eltér a Pearl Harbor különben gyönyörű képvilágától, a korabeli híradókat felelevenítő fekete-fehér jelenetek. Összegezve: a Pearl Harbor olyan film, amely beillik a „Titanic-sorozatba”: egy kis tragédia szerelemmel fűszerezve monumentális időintervallumban. Így vizsgaidőszak közepén ideális kikapcsolódást nyújthat két vizsga között. P E A R L H A R B O R (amerikai, háborúsromantikus filmdráma, 2001, 183 perc). Rendezte: Michael Bay. Forgatókönyv: Randall Wallance. Szereplők: Ben Affleck (Rafe McCawley), Josh Hartnett (Danny Walker), Kate Beckinsale (Evelyn Johnson), William Lee Scott (Billy Thompson). Pontszám: 7/10.

TétékásNyúz

4415_szurke.indd 13

2012.06.11. 13:18:09

Kritika A Hold sötét oldala Iron Sky – csak külföldön ÍRTA: TÖRCEEE Ultragagyi filmnek ígérkezett, hiszen ki hinne egy olyan filmben, ami arról szól, hogy a II. Világháború alatt a nácik megtelepedtek a Holdon, ott bázist építettek ki, hogy aztán megerősödve és néger asztronauták okostelefonját használva meghódítsák a Földet hatalmas űrléghajóikkal. Pedig az Iron Sky hosszú idő után a legeredetibb szórakoztató és egyben elgondolkodtató film, amit láttam – persze moziban. A fentiekből már következik, hogy nem tudtam kétségek nélkül nekiülni a filmnek, de végül igenis meggyőz ö tt , h o g y egy igényes és normális filmalkotással van dolgunk. Hiszen annyira abszurd az egész történet és a rendező az egyik videójában annyira komolyan beszél a filmről, hogy nem lehet nem komolyan venni a filmet, még akkor is, ha csészealjakból potyognak ránk a svasztikás bográcsfejűek, persze csak Amerikában.

Amerikában, hiszen itthon még nincs kitűzött bemutatója az egyébként európai (finn-német-osztrák) filmnek. Valamint ért em ezalatt azt is, hogy persze amerikai porondon játszódik a cselekmény, ami nem hátrány, hiszen így a film belehelyezhető a hollywoodi mondakörbe. A filmet rendező Timo Vourensola egyébként tökéletes munkát végzett, első megnézés után semmi hibát nem

Egy barátom azt mondta, ajánl egy jó filmet. Filmelőzetesben láttam pár képkockát egy vak emberrel való kiabálásról, teljesen felháborított, hogyan mondhatná erre bárki is, hogy jó. Semmiképp nem akartam megnézni, aztán addig-addig motoszkált a fejemben míg megtört a jég. Az állam pedig azóta is a földön. Alaptörténetnél maradva, ha nekem autóbalesetem lenne, én is ott hagynám az űrrepülő-tervező állásomat, mert adóellenőrt játszani sokkal szórakoztatóbb, pláne ha csak játszásiból nézegeti az ember a bevallásokat. Mondjuk ebből balatonparti nyaralót nem vehetnék, de Will Smith-nek nem is ez a célja filmjében, van neki tengerre néző virágoskertje, az is minek, elpasszolja, amint tudja. A filmből megtudhatjuk, hogy az orvostudomány úgy kapkodja ki a szerveket az emberből, mint bármelyikünk nagymamája a rántott húst a serpenyőből. Tehát az alaphelyzetünk szerint Willnek

volt egy nagyon rossz napja, nem tudott megválaszolni egy sms-t, összetörte a kocsit, ja, és megölt hét embert, köztük a menyasszonyát is. A történtek után ahelyett, hogy keményen inna, banánhéjjal táplálja a pipacsokat a kertben. Később talál magának egy „rendes” hobbit és embereken kezd segíteni, odaadja nekik a fölösleges szerveit. A film végére ráadásul még kettőt, ami már ugyan nem fölösleges, de ahhoz, hogy drámát forgathasson, nem osztogathat csokoládét a bevásárlóközpontban. És ez a lényege a filmnek: volt egy érdekes ötlet, amit aztán valahogy összehoztak egy filmbe, kiegészítették egy szívbeteg kutyával, érdektelen nőt érdekessé tevő nyomdagépekkel, és az adóhivatal logójával. Annak ellenére, hogy az elején ellövik a poént, türelmesen ki kell várni a fordulatokat, hogy a film végének eljövetelével minden korrektül összeálljon és kérdéseket vessen fel bennünk a saját

44. félévfolyam 15. szám 2012. június 13. 4415_szurke.indd 14

látni benne, és ez – ahhoz képest, hogy az első rendezése – szerintem becsülendő. A film nem ül le sehol, végig peregnek az események és röhögünk a groteszk humoron, amivel csordultig van töltve az egész. A mű egyetlen hibája az lehet, hogy annyira abszurd témához nyúlt, hogy nem hiszem, hogy túl fényes pályát fog befutni, megmarad ilyen Zs-filmnek, pedig aki megnézi, szerintem nem csalódik benne. Csak itt különösen nagy az első benyomás negatív hatása, hiszen találkoztunk mi már náci zombikkal és egyéb nyalánkságokkal, amik egy füstös sörözés vagy az ezt követő józanodás mellé királyak, azonban bármilyen más célból elképzelhetetlenek. De ez nincs így az Iron Sky-jal, tehát „Mozira fel!”, akarom mondani, öhm, izzítsátok az internetkábelt és pörögjenek a bit-ek. IRON SKY (finn-német-osztrák, sci-fi akciófilm, 2012, 93 perc). Rendezte: Timo Vuorensola. Forgatókönyv: Johanna Sinisalo, Jarmo Puskala, Michael Kalesniko. Szereplők: Julia Dietze (Renate Richter), Udo Kier (Wolfgang Kortzfleisch), Kym Jackson (Julia McLennan), Peta Sergeant (Vivian Wagner), Stephanie Paul (Egyesül Államok elnöke), Götz Otto (Klaus Adler), Christopher Kirby (James Washington), Monika Gossmann (tervező). Pontszám: 8/10.

Hét élet ÍRTA: MIHÁLY ESZTER életünkre vonatkoztatóan. Ez nem valami gagyi vígjáték vagy csupán egy sima lovestory. Sokkal több van benne. A ﬁlm megindító, mély érzelmeket felkavaró, súlyos és zavarba ejtő kérdéseket vet fel. Összegezve: klisék nincsenek vastaggal szedve, a herceg nem jön vissza fehér lovon és még a vakkal sem bánnak politikailag korrekten. Akibe szorult némi érzelem, annak csak ajánlani tudom. SEVEN POUNDS (amerikai, ﬁlmdráma, 123 perc, 2008). Rendezte: Gabriele Muccino. Forgatókönyv: Grant Nieporte. Szereplők: Rosario Dawson (Emily Posa), Will Smith (Ben Thomas), Barry Pepper (Dan), Woody Harrelson (Ezra Turner). Pontszám: 9/10.

2012.06.11. 13:18:10

Kritika A legenda folytatódik Prometheus ÍRTA: SAÁRY ÁKOS Fiatal koromban édesapám mesélt egy történetet egy csapat űrhajósról, akik egy vészjelzést fogva leszállnak egy kietlen bolygón, majd komoly bajba kerülnek. Csillogó szemmel, és félelemmel telve hallgattam. Pár évvel később láttam a filmet. Nagyon tetszett. Aztán jöttek a folytatások, a másodiktól egyre csökkenő minőséggel. 15 évvel az utolsó film megjelenése után újra hozzányúltak a felépített univerzumhoz. A kísérlet felemásan sikerült. Miután kijöttem a moziból, rövid gondolkodás után arra jutottam: meg kell várni a rendezői változatot, mert rengeteg kérdés maradt nyitva, amire az talán majd választ fog adni. (Slusszpoén: hazaérve a kedvenc filmes hírekkel foglalkozó oldalamon a kapcsolódó cikk első mondata: „Várni kellett volna a rendezői változatra?”) 2091-et írunk, a Földön pedig egy maroknyi régész különböző kultúrákban ugyanazt a szimbólumot azonosítja barlangrajzokon, festményeken, domborműveken. A modern technológia segítségével megtalálják az ennek megfelelő

csillagrendszert, amelyben van egy bolygó, annak is egy holdja, ahol a Földihez hasonló élet alakulhatott ki. Kutatóexpedíció indul, hogy felvegyük a kapcsolatot teremtőinkkel. Odaérve civilizáció nyomaira bukkannak, de minden teljesen kihaltnak tűnik.

Minden vígjátékhoz nagyon óvatosan kell közelítenem, hiszen nagyon félénkek és csak a legritkább esetben nézhetőek a számomra, így csak nagy ritkán ejtek el egyet a cybertérből vagy fordul elő az, hogy nem csattogok ki félig üres – vagy félig teli – popcornos zacsival egy fél óra után a moziból. Tehát óvatosnak kell lennünk, ha ínyencek vagyunk és vígjátékra vadászunk. Az egyik faj, amely újra és újra a vadász nézőkéjébe kerül az Dennis Dugan és ﬁlmjei. Hiszen ide olyanok tartoznak, mint Nagyﬁúk, Ne szórakozz Zohannal, Férj és Férj, Kellékfeleség. De még ő is mellé tud nyúlni, hiszen a Jack és Jill a legszánalmasabb témához, az ikrekhez nyúlt, amit mára az Olsenék óta utálunk – hiszen felnőtt verzióban sosem forgatnak. Plusz a J&J a legszánalmasabb lerágott csontokat dobta a nézők elé, olyan magasságokba

Egyszerűen csak Ted

A ﬁlm az ilyenkor szokásos lépéseket követi: kimennek, találnak valamit, páran elkeverednek, találnak valamit, meghal pár szereplő, a többiek találnak valamit, stb. Alapvetően az a baj, hogy míg a legtöbben a korábbi ﬁlmekben fel-

ÍRTA: TÖRCEEE emelve a filmkészítést, mint amilyenbe a motorral, autóval, hajóval a gyümölcsös fabódéba ütközés. A Ted viszont – semmi köze nincs a koporsója felé szédelgő Így jártam anyátokkalhoz – viszont olyan ütős trailerrel csigázza azokat akik meglátják, hogy ezt nem lehet kihagyni. A film nem követi el azt a hibát, ami miatt a Rangot rendszeresen alázom, hiszen ott a Karib rendezője, Verbinski nem tudta eldönteni mit is akar, gyerekfilmet vagy egy felnőtteknek szóló vígjátékot, plusz az a film úgy beült, mint tejes fánk után bárki más a kocsmás jelenet, vagyis a film fél órája után.

vetődött kérdésekre vártuk a választ, csak még több kérdést kaptunk. Ezek közül sok esetben a néző fantáziájára bízzák a válaszkeresést, azonban több inkább a történet hiányosságainak köszönhető, így azt az érzést keltik az emberben, hogy ezt a ﬁlmet bizony kegyetlenül megvágták (csakúgy, mint ezt a kritikát: több mint 5000 karakterből kellett az írónak 2500-at csinálnia). Helyenként mintha nagyobb ugrás lenne a történetben, megalapozatlan reakciókkal találkozunk a vásznon. Ráadásul illogikus döntéseket is láthatunk (gondolok itt például a biológusra, aki retteg az idegen lényegtől, ám amikor találkozik eggyel, becézgetni kezdi). Úgy vélem, a hibái ellenére jó ﬁlmet kaptunk. Ki kell emelnem a látványt: bár nem gyönyörködhetünk szépséges Földi panorámában sokat (lásd Gyűrűk Ura), de az űrhajó csodálatos kidolgozása, az idegen építmény részletgazdag belső szerkezete kárpótolja a nézőket. Végeredményben csak ajánlani tudom, főleg annak, aki saját kreativitásával hajlandó kiegészíteni a történetben fellelhető lyukakat, a logikátlan fordulatok felett pedig képes szemet hunyni.

PROMETHEUS (amerikai, sci-ﬁ horror, 2012, 124 perc). Rendezte: Ridley Scott. Forgatókönyv: Jon Spaihts, Damon Lindelof. Szereplők: Noomi Rapace (Elizabeth Shaw), Michael Fassbender (David), Charlize Theron (Meredith Vickers). Pontszám: 7/10.

Bár amit tudunk, elszúrunk és a Tube kidobja a magyar trailert, aminél szerintem azért a nemzetközi jobb. Nem tudom, miért kell minden ﬁlmet csöpögős, romantikás szarrá átváltoztatni csak azért, hogy a csajok is jöhessenek velünk. Plusz hogy miért nem lehet sört kapni a moziban. No mindegy, messze van a kulturáltság határa, de ha beülünk megnézni a Tedet, amit a Family Guy írója, Seth McFairlane rendez, biztos, hogy nem kerül közelebb. Persze a ﬁlm csak agusztusban kerül a mozikba, így legyünk türelemmel. TED (amerikai, vígjáték, 2012, 103 perc). Rendezte: Seth MacFarlane. Forgatókönyv: Seth MacFarlane, Alec Sulkin, Wellesley Wild. Szereplők: Mark Wahlberg (John), Mila Kunis (Lori), Giovanni Ribisi (Donny), Seth MacFarlane (Ted hangja). Pontszám: várhatóan 7/10.

TétékásNyúz

4415_szurke.indd 15

2012.06.11. 13:18:11

Kritika ehhez mindig úgy viszonyultam, hogy vannak persze közös filmek, voltak olyan filmek, amiket volt barátnőim mutattak és benne vannak a listában vagy amik nagyon fontosak voltak egy-egy kapcsolatom kialakításában. De ezek – ha nem is mindig – de úgy gondolom, hogy az ÉN filmjeim, az én életem mozaikja, amikre persze valaki ráírhatja a nevét, de az akkor is az enyém marad legbelül. Ez nem önzőség, csak magamnak mindig így szoktam magyarázni azt, hogy akik ismernek – nagyvalószínűséggel – tősége lett, tudom, hogy ki mutatta ezt miért látták ezek közül a filmek közül a legtöbbet? Miattam, mert imádom vagy azt a filmet. Ezekből a filmekből kreáltam rátukmálni az emberekre a jó dolgokat, magam. Ezekhez nyúlok vissza, ami- persze azokat a jó dolgokat, amiket én kor problémám van a világgal, mások- annak tartok. De nem hiszem, hogy baj kal vagy magammal és legtöbbször lenne, hiszen bárki, akinek tetszik valaválaszt is kapok ezekből a filmekből mi, az ajánlja az ismerőseinek és ennél én sem teszek többet, ha csak azt nem, hogy néha ahelyett, hogy spoilereznék nektek egy-egy filmből, ami éppen megy a mozikban, inkább ÍRTA: TÖRCEEE arról írok, hogy az éppen jó vagy nem Mindig is nagy figyelemmel és ájtatossággal viszonyultam a filmekhez. Azt gon- jó ezekhez a filmekdoltam, hogy tanulhatok belőlük. Ez szerintem így is van, hiszen rengeteg tapaszta- hez képest. Ez is csak azért van, mert imálatot szerezhetünk – akár csak elméleti formában is – a filmekből, de ha megfelelően dom ezeket a filmeket használjuk fel őket, sokszor minket is sikeresen kalauzolhatnak az életben, amelyben és nem tudom, hogy ugyanúgy megtörténnek a jó és rossz dolgok, csak van, hogy sokkal ritkábban. az ismerőseim közül kik mennyire tudják, hogy mennyire ezekből a filmekből építkeztem. Mielőtt lemegy a Nap, Bakancslista, 21 – az adott problémámra, megnyugtatValamikor a gimnázium közepénLas Vegas ostroma, Sin City, A vonzás nak vagy éppen tettekre sarkallnak. szabályai, Amerikai szépség, Belső ember, Például ha rossz kedvem van és nyug- elején kezdődhetett az egész a Harcosok Klubja-Kontrol-Mátrix 1-2 vonalán. Éhezés, Papírrepülők, Félelem és reszketés tatni szeretném magam, de nem szeretLas Vegasban, Köntörfalak, Tiszta románc, nék kikerülni a melankóliából, akkor Interstella 5555, ha ki szeretnék kerülni, akkor Intim részek. Ha szerelmi ügyekkel fordulok hozzájuk, akkor természetesen Monsieur Ibrahim, London, Mielőtt lemegy a nap, A forrás jönnek szóba. Ha a motiváltság hiányzik belőlem, akkor a 21, a Fegyvernepper és a Mátrix az, ami meghozza a kívánt eredményt. Ha Akkor volt, hogy hetente néztem meg ezeket a filmeket. csak rossz kedvem van és „vidámodni” A skizós, bankrendszer-hekkelés szeretnék, Bakancslista, Domino, Kecskepont emiatt a két szó miatt tetszett minbűvölők a tuti. A legtöbb filmet megnéztem azok- dig, sosem gondoltam azt, hogy a világ Mátrix 1-2, Ember a Holdon, Domino, kal, akiket nagyon szeretek, barátok, jó irányba halad, és lévén ikrek vagyok sokszor érzem úgy, hogy két én lapul Egyetleneim, Pitch Black, Trainspotting, barátnők, szerelmek. Itt bejön egy fontos momentum, meg a raszta alatt. Charlie Wilson háborúja. A Kontroll nem esett messze Mindegyikhez egy vagy több élmé- a „közös filmnézés” amely a legtöbb nyem is fűződik, nagyjából tudom, párkapcsolat megalapozója, hiszen Edward Nortontól és Brad Pittől. vagykivel néztem meg először ezeket, vagy kialakulnak a közös filmek. Nos, én is amikor még divat volt megkérdezni, Nem tudom már, hogy mikor és mivel kezdődött ez az egész filmes izé, ami mindmáig körülvesz. Mindig is voltak és a mai napig vannak filmek, amelyek ott voltak életem legjobb vagy legrosszabb pillanatainál. Olykor volt, hogy éppen bátorságot adtak, máskor pedig szavakat a számba. Ilyen filmek a Fegyvernepper, Kontroll, Álmodozók, Intim részek, Interstella 5555 (a Daft Punk egyórás vdieóklipje, ami a Discovery lemezhez készült) Oldboy, Pi, A forrás, Harcosok Klubja, Ég velünk, Immortel (ad vitam), A tökéletes trükk, Soul Kitchen, Monsieur Ibrahim és a Korán virágai, Kecskebűvölők, Blöff, London, V mint vérbosszú, Juno, Perfect Sense, Pókerarcok, Halálosabb iramban, Hannibál, Mesterdetektív, Ha eljön Joe Black, New York bandái, Amerikai pszichó, Vérző olaj, Halálbiztos és a Ponyvaregény,

mindegyiket megnéztem valamikor valakivel, aminek aztán később jelen-

Filmes kalandozások 22 év nyomában Hogyan és milyen ﬁlmek nevelnek?

44. félévfolyam 15. szám 2012. június 13. 4415_szurke.indd 16

2012.06.11. 13:18:11

Kritika hogy szerinted a Kontrollban Bulcsú skizo-e, én mondhattam volna azt, hogy igen. De nem mondtam, mert sosem gondoltam azt. Ennek ellenére a film miatt egy életre lehorgonyoztam magam a Neo zenekar mellett, ami aztán 4-5 évre alapjaiban hatott a szerelmi életemre. A Mátrix, és azon belül is szigorúan csak az első és a második rész, pedig mindig elbűvölt. Hiszen mindig felültem azoknak a buddhista sallangoknak, amikkel tele van a film. De ez később sem okozott problémát, szeretem elhinni azt, amit látok, kivéve ha Michael Bay-ről van szó. A Fegyverneppert és a Dominót is a Westendben néztem, mindkettőt egyegy nagyon jó barátommal és mind a két filmre véletlenül esett a választás. Mégis mindkettő annyira egyedi és dögös, szexi, rengeteg mögöttes gondolattal, kritikával a világot illetően, hogy ott és akkor kedvenc filmek lettek belőlük.

Hasonló véletlen űzött a TV elé, amikor az Immortal (ad vitam)mal találkoztam. Ez alapjaiban egy Ötödik elem sztori, csak annyi vele a bibi – és pont ettől is lesz olyan nagyon jó – hogy francia film. Annyira abszurd és lehetetlen, annyi mindent nem magyaráz meg, hogy órákig gondolkodsz csak azon, hogy miről is szól a film miután megnézted. Szintén a véletlen sodort be a Belső emberre, amit csak azért néztünk meg az illetővel, mert láttam rajta, hogy nagyon rossz kedve van és szerettem volna kizökkenteni. Egyébként a főcímdala is hatalmas kedvenc lett, ami egy indiai szám, amihez egy tipikus bollywoodi klip tartozik, ami a szerelemről és az esélyről szól. Képes vagyok órákig hallgatni. Van egy filmpáros, amely a legjobb barátaimhoz köt: a London és a Closer, amelyek persze csak elméletben alkotnak párt. Mi, a társaság fiú tagjai a Londont néztük mindig, a csajszik meg

mindig Closert és ment a harc, hogy melyik a jobb film és hogy a közös józanodások és hajnalok közepette melyik filmet is kellene nézni. Volt egy nem gyenge pár éves pókeres korszakom – nem, nem akkor, amikor mindenki másnak is, évekkel korábban – és akkor lett kötelező darab a Pókerarcok, amely a legkomolyabb pókeres film szerintem a mai napig, főleg azért mert a Marvicket nem szeretem – talán még A nagy trükk egy jó darab. Aztán szép lassan eljött az az időszaka is az életemnek, amikor már hivatalból is néztem filmeket, ezek közül egy örök darab a Soul Kitchen, amiben Gryllus Dorka is játszik egy mellékszerepet. A film talán a Ponyvaregényhez hasonlít a leginkább, nincs igazi komoly sztori, a film az életről szól, amiben nem sok minden történik, mégis remek a hangulata, ütősek és egyediek a zenék, amelyek alapvetően balkáni-török vonalon csendülnek fel. Nagyon sok filmet ezek közül a nagymamámmal is megnéztem, megnézettem, ami hát azért nem szokványos, de hát nekem szuper nagyim van, aki mindent megtesz értem, még ha kell, akkor az Amerikai pszichóba is belepillant – aminek a könyves verziójával az egyik legvéletlenebblegjobb barátom ismertetett meg. Mamám kedvenc filmje pedig talán a Ha eljön Joe Black, és a Bakancslista. Ez utóbbit az egyik legjobb barátommal láttam, moziban és azt hiszem azt is véletlenül. Ugyan Freeman a kedvenc színészeim egyike, az említett filmek majdnem mindegyik színésze kedvencem. A szerelmes filmek közül talán A forrás gyakorolta a legnagyobb hatást rám, hiszen három párhuzamos történetet mutat be Rachel Weisz-szel és Hugh Jackmannel. És ez is, mint több másik a listáról, annyira egyedi, olyan jó ötleten alapszik, hogy nem lehet kihagyni. Különben is sci-fi, ami azért mindig plusz pont a vígjátékromantika hollywoodi tengerében. És ha már sci-fik, akkor lemaradt a listáról a legkirályabb kisköltségvetésű sci-fi, a Hold Sam Rockwellel, az úgyszintén kihagyhatatlan. Mindenképpen szeretnék szót ejteni még a magyar filmekről is, mert nincs velük sok bajom, ha nem az Üvegtigris folytatásairól vagy vala-

melyik vígjátékról van szó, hiszen készülnek normális magyar filmek: Köntörfalak, Papírrepülők, Intim fejlövés – aminek most készül egy folytatása – vagy A vizsga Kulka Jánossal. De szintén jó film a csak kevesek által ismert Egyetleneim, aminek az egyik promós matricája díszeleg a laptomon. Ez egy olyan film, amiért nem sajnáltam kiadni 5-6 mozijegyet sem, hiszen a DVD-s megjelenés éveket csúszott. A film a csajozásról szól, csak más mentalitású, mint a Köntörfalak. Az Álmodozók pedig az a film,

amely az ártatlanságról, a felnőtté válásról és a kettő összeférhetetlenségéről szól. Az egyik kedvenc színésznőm játszik benne, Eva Green, aki a Perfect Senseben is nagyot alakít Evan McGregor mellett. A 21 – Las Vegas ostromát és az Éhezést összeköti egy másik film, az IRA – Sétáló hullák, amelyben a 21 főszereplője, szintén Jim Strugess játszik. A Sétáló hulláknak és az Éhezésnek pedig ugyanaz a témája és mind a három filmet egy jó barátomhoz kötöm, valamint mind a három film a fiatalokról szól így vagy úgy. Egyébként a 21 főcímdalát a MGMT készítette és a Time to pretend címet viseli. A nagy Tarantinós korszakomból való lehet a Tiszta románc, amely ugyan csak a második forgatókönyve a Stone által jegyzett Született Gyilkosok után, de abban sok minden került átírásra. A Pitch Black remek példa a jó, Star előtagtól mentes sci-fire. Vin Diesel is nagy kedvenc, akit nemcsak ebben a sorozatban, hanem a Halálos Iramban sorozatban is érdemes figyelni. Remélem ezúttal is sikerült olyan filmeket közelebb hoznom felétek, amikkel egyébként nem találkoztatok volna, vagy találtatok további közös pontokat a filmezési szokásainkban. Mindkettőnek örülök, és kellemes pihenést, nyarat kívánok és persze nem utolsó sorban sikeres vizsgákat mindenkinek!

TétékásNyúz 4415_szurke.indd 17

2012.06.11. 13:18:12

Belszíni fejtés Kérdezz-felelek Ha már Kultúrnyúz, akkor a rejtvénynek is kulturális kérdéseket illene feltennie, így ezúttal az általános műveltségetekre lennék kíváncsi. Bár nálunk javában tombol a vizsgaidőszak, ne feledkezzünk meg a jövendőbeni egyetemistákról! Mivel most járja a végét az idei érettségi időszak, így arra gondoltam, nézzük meg, mi maradt meg bennünk azóta, hogy letettük az érettségit és eljöttünk egyetemre ezzel a tudással. Nem kell kétségbeesni, semmi véresen komoly, gimis irodalomórai felelések hangulatát visszaidéző vérengzés nem készül ellenetek. Szegény baráti társaságom egy-két tagján már leteszteltem a kérdéseimet és meglepően sokatokban megvan az a passzív tudás a régi szép (vagy kevésbé szép) időkből. Rendesen meg is lepődtünk magunkon és egymáson, hogy ilyen sok dolog ránk ragadt az iskolapadban a koszon kívül. Ti vajon mi mindenre emlékeztek még? Első kérdéseim a magyar irodalommal kapcsolatban teszem majd fel, ezután következik a történelem, végül egyetemünkkel kapcsolatos ﬁnomságokat kérdezek. Te mennyit tudsz vajon Eötvös Lorándról, egyetemünk névadójáról, vagy magáról az egyetemről? Mind a három témakörből 5 tetszőleges megfejtést kérnék, a kérdés sorszámával együtt. Ezúttal nem csokikért megy a játék, hanem egy könyvet fogunk kisorsolni a helyes megfejtők között. Megfejtéseiteket a rejtveny@nyuz.elte.hu címre várom majd, a sorsolás után mindenkit e-mailben értesítek. Addig is jó fejtegetést kívánok nektek és sikerekben gazdag vizsgaidőszakot! Panni rejtveny@nyuz.elte.hu

MAGYAR IRODALOM:

5. Ki építtette a szerencsi várat?

1. Hogy hívták Jókai Mór feleségét?

6. Melyik első magyar uralkodónk tette kötelezővé az iskolába járást?

2. Hogy hívták Petőﬁ Sándor édesanyját?

7. Mi a hét vezér neve?

3. Mi volt Petőﬁ Sándor eredeti neve?

8. Mikor halt ki az Árpád-ház?

4. Melyik hazai írónk nevéhez fűződik a később megﬁlmestett Rokonok című mű?

9. Mikor született az Aranybulla?

5. Hol született Mikszáth Kálmán? 6. Ki írta A kőszívű ember ﬁai című művet? 7. Kinek a nevéhez fűződik a Piszkos Fred, a kapitány?

10. Mettől meddig tartott a honfoglalás? 11. Mi volt II. Ulászló uralkodó mellékneve, avagy gúnyneve?

TÉTÉKÁS:

8. Mi volt Ady Léda nevű múzsájának valódi neve?

1. Ki volt Eötvös Loránd keresztapja?

9. Kinek a felesége volt Boncza Berta?

2. Mondj két dolgot, ami Eötvös Loránd munkásságához tartozik!

10. Ki írta Az aranyember című művet? 11. Kihez szólt az Elbocsátó szép üzenet és ki írta?

3. Mióta viseli egyetemünk Eötvös Loránd nevét?

TÖRTÉNELEM:

4. Mióta tartozik hozzánk a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolai Kar?

1. Ki fedezte fel Amerikát és milyen nemzetiségű volt?

5. Hány kar jár összesen a Lágymányosi Kampuszra?

2. Ki volt Vörös Erik?

6. Eötvös Loránd milyen miniszteri címet viselt élete során?

3. Ki(k) döntötte(k) meg az azték birodalmat?

7. Minek a rövidítése a LEN?

4. Mikor volt az I. világháború?

8. Minek a rövidítése a KCSSK?

44. félévfolyam 15. szám 2012. június 13. 4415_szurke.indd 18

2012.06.11. 13:18:12

egykismuri

Hogy bizonyítaná be, hogy minden kettőnél nagyobb páratlan szám prímszám? – matematikus: a 3 prím, az 5 prím, a 7 prím, teljes indukcióval a többi is az… – fizikus: a 3 prím, az 5 prím, a 7 prím, a 9 mérési hiba, 11 prím… – biológus: a 3 prím, az 5 prím, a 7 prím, 9 – még nem értek ide az eredmények… – statisztikus: próbáljunk ki több random kiválasztott számot: 17, 23, 11 mind prím… – pszichológus: a 3 prím, az 5 prím, a 7 prím, a 9 is prím, csak megpróbálja elfojtani – professzor: a 3 prím, az 5 prím, a 7 prím, a többi házi feladat copyright TTKépregény

TétékásNyúz 4415_szurke.indd 19

2012.06.11. 13:18:13

4415_szurke.indd 20

2012.06.11. 13:18:13