Természetfotó Magazin 2010/2 by Természetfotó Magazin

természetfotó magazin

ingyenes online fotómagazin

Vízcseppek | Tippek-trükkök Nyugat-Franciaország (Loire Atlantic) | Fotós kalandok Canon EOS 1d mark IV | Terepen tesztelve

2010/2.

köszöntő Kedves Olvasó! Üdvözöljük Önöket idei második számunkban, melyben több változtatás történt a magazin tartalmában. Ismét új rovatok és érdekes helyek kerültek be, hogy ezzel is színesítsük repertoárunkat. Nagy örömünkre szolgál, hogy Eifert János fotóművész a szerkesztőség tagjaként fog publikálni a „Népek-kulturákvárosok” rovatunkban, melyben ezúttal Párizs kapta a főszerepet. „Kalandtúránk” egy olyan tájegységet mutat be Franciaországban (Loire Atlantic), mely a turista áradattól távol, de az Óceánhoz mégis közel helyezkedik el. E természeti csodába kalauzoljuk el önöket Imre Anikó és Tamás fotóin keresztül. Az „Érdekes helyek” sorozatunkban Erdély és a magyarországi kultúrtájak kaptak helyet, bemutatva Kelet Európa szépségeit. Portfoliónkban Tóth Zsuzsannát üdvözölhetjük, aki varázslatos fotográfiáival a cseppek, a fények és a hangulatok,szemet gyönyörködtető világát örökíti meg. „Fotósuli” sorozatunkban ezúttal a hangulatok szerepével foglalkozunk, és azok felhasználási lehetőségeivel mondanivalónk képpé alakításában. A „Tippek-trükkök” rovatban ismét egy érdekes témát, a vízcseppek fényképezését és annak trükkjeit emeltük ki Suhayda László felvételein keresztül. „Terepen tesztelhettük” a Canon legújabb, természetfotózásra született csúcs fényképezőgépét. Imre Anikó és Tamás az EOS 1D Mark IV-ről egyszerűen csak ennyit mondtak: nagy élmény volt vele dolgozni. A fotóklubok közül most a Győri fotóklub természetfotós szekciója munkájával ismerkedhetünk meg. Újdonságként mutathatjuk be az Olympus PEN E-P2 digitális fényképezőgépet, amelyet elsősorban városok, tájak, emberek fotózására terveztek. A „Víz alatti világ” rovatunkban Selmeczi Dániel a Közép-Amerikában található Malpelo és Cocos szigetek vízi világának csodálatos felvételeivel kápráztat el bennünket. Másik újdonságként„Diaporáma” cikksorozatot indítunk, melyben megismertetjük önökkel a kép és a hang kölcsönhatásán alapuló vizuális élményvetítés varázsát. A képfeldolgozást ismertető sorozatunkban most a Photoshop CS5 került előtérbe; Perhiniák Márton egy videó tutorialban mutatja meg az újdonságokat. Máté Bence fényképei és Kis Ágnes írása segítségével a pusztaszeri gyurgyalagok életébe leshetünk bele egy pillantás erejéig. A weboldalunk dinamikus oldallá fejlődött, ezáltal sokkal frissebben tudunk jelentkezni hírekkel, kiállításokkal és egyéb fontos információkkal. Olvassák rendszeresen! www.termeszetfotomagazin.hu

Címlap: Vad part Fotó: © Imre Anikó Canon EOS 1D Mark II, EF 16-35mm f/2,8 USM 2 sec, f/22, ISO 100 állvány

LEGYEN ÖN IS RÉSZESE a természetfényképezés népszerűsítésének az EYE OF NATURE weboldalunkon, ahol megoszthatják fotósaink egymással képeiken keresztül élményeiket és véleményüket. Várjuk természetfotós klubok és fotósok jelentkezését bemutatkozó anyaggal. A „Szép helyek a világban” rovatunk sikerén felbuzdulva várjuk azon természetfotósok jelentkezését is, akik weboldalunkon önzetlenül megosztanák fotós helyeiket másokkal; a legszebb összeállítások a magazin hasábjain is helyet kapnak. A bemutatkozó anyagokat és fotókat az info@naturephotomagazine.com címre várjuk. Fogadják szeretettel ötödik számunkat. Imre Tamás főszerkesztő

Portfolió - Tóth Zsuzsanna 30

érdekes helyek - erdély

tippek-trükkök - vízcseppek

Canon EOS 1D mark IV teszt

A Canon EOS 1D Mark IV végleges kereskedelmi verzióját a Canon Hungária jóvoltából vehettük magunkhoz január elején és április végén 3-3 napra. A Canon sajtóhírei alapján megszületett az a váz, amire régóta vágytak a Canon professzionális felhasználók. Nem bíztunk a véletlenre semmit, ezért műteremben az ISO érzékenységet és az élességet, terepen pedig az autofókusz gyorsaságát és pontosságát teszteltük.

©Tóth Zsuzsanna - Egy csepp Világ - A Kék Bolygó

bemutatjuk - olympus pen e-p2

Az Olympus legújabb félprofesszionális fényképezőgépe nem egyszerű digitális gép és nem is DSLR, hanem PEN. A fényképezőgépet elsősorban a haladó amatőröknek fejlesztette ki a gyártó, mely olyan tulajdonságokat ötvöz magában, mint a kompakt méret, de cserélhető objektíves, mint a DSLR.

Máté Bence - gyurgyalag

Megérkeztek. Május 3-át írunk. Jellegzetes “fuvola füttyük”-ről - ahogy azt becsült magyar költőnk, Áprily Lajos írja versében - kétség nélkül felismerni ezeket a színpompás madarakat, melyek valamivel később érkeznek, mint a többi vonuló madárfajunk. Ősszel ugyancsak korán, már szeptemberben csapatokba verődve indulnak vissza Kelet-és Dél-Afrikába.

fotós kalandok loire atlantic 6 érdekes helyek kultúrtájak 22 fotósuli hangulatok 40 népek-kultúrák-városok párizs 60 fotóklub győri fotóklub 66 élet a vízfelszín alatt cocos: a cápák szigete 78 diaporáma wings platinum 85 képfeldolgozás photoshop cs5 88

2 sec, f/22, ISO 100 állvány

Fotós kalandok

Nyugat-Franciaország (Loire Atlantic) Loire Atlantic és Bretagne: ez Franciaországnak az Atlanti-óceánba benyúló csücske, mely földrajzilag teljesen más arcát mutatja a megszokott francia partokhoz képest. Ennek a természeti értékekkel bőségesen megáldott vidéknek csodálatos tájai és madárvilága volt utunk fő célpontja. Csipkézett vad partok, folyótorkolatok, mocsarak és sólepárlók teszik vonzóvá ezt a vidéket a természetfotósok számra.

A Briére Nemzeti Park és környéke Atlanti parti fotóskalandunkban szeretnénk bemutatni e gyönyörű vidék hangulatát, természeti szépségeit és különleges madárfajait. Franciaország kevésbé ismert célpont természetfotós körökben, főleg nem a nyugati partja, hiszen Párizstól még 400 kilométert kell utazni. Itt nincsenek szenzációszámba menő különleges fajok és tömeges madárpopulációk, de a táj és a hangulat egyedülálló. Mi elsősorban a Briére Nemzeti Parkot, a Le Croisic óceánpartot és a Guérande mellett elterülő sólepárlókat választottuk fotós helyszíneinknek. Ez nem véletlen, hiszen a park legnagyobb részén, mintegy 70 négyzetkilométeren édes vizű mocsár terül el, mely rengeteg vízimadár és pézsmapocok lakhelye. Már jártunk a vidéken 2005-ben, itt volt a Nemzetközi Természetfotósok Szövetségének (IFWP) találkozója, tehát nem volt számunkra ismeretlen a helyszín. Francia barátaink annyira segítőkészek voltak, hogy a sikeres fényképezést részben nekik is köszönhetjük. Vegyük csak szép sorjában, milyen fotós témákat hol kaphatunk lencsevégre. A Briére Nemzeti Parkban mocsaras élőhelyet találunk, ahol pont úgy, mint a Tisza-tavon, csónakokkal lehet közlekedni és olyan közel kerülni a madarakhoz, amilyen közel csak lehetséges. Mivel ezt a vidéket egyáltalán nem vették birtokba a turisták, a madarak nem félnek annyira az emberektől. A vízimadarak sok fajtájával találkozhatunk, de mégis érdemes egyet kiemelni, méghozzá az egyetlen európai előfordulását a Szent íbisznek; ezek elsősorban Afrikában fordulnak elő, de itt, ebben a nemzeti parkban egy visszavadult populáció szaporodott el. Jelenleg mintegy 80-100 párral találkozhatunk. Fényképezésük elég egyszerű, akár 10 méterre is meg lehet őket közelíteni. A többi faj, mint a kanalas gémek, kiskócsagok, szürke gémek és kormoránok Magyarországon is megtalálhatók. Óriási élmény a vad mocsárban és lagúnákban csónakázni, és élvezni a természet hangjait. A fotózás másik fő célpontja a Guérande melletti sólepárlók voltak. A fő téma itt a gulipán. Leshely nélkül, egy kis álcahálóval is megközelíthetők, úgy 4-5 méterre. A madarak fő tápláléka pont a sóban gazdag iszapzátony kazettákban található. A helyi természetvédelem itt kialakíttatott 10-15 lepárlót, ezeket nem gondozzák, hanem ráhagyják a természetre a változásokat.

Tervezés Helyszín: Nyugat Franciaország, Loire Atlantic. Megközelíthetőség: A párizsi repülőtérről autóval vagy a gyorsvasúttal. Mit lehet fotózni: Madarakat és tájakat. Mit vigyünk magunkkal: Nagylátószögű objektívet 16-35 mm, 300 mm-es teleobjektívet, lehetőség szerint 1,4x telekonverterrel; állványt; ND átmenetes szűrőt; memóriakártyát, álcahálót. Szállás: Nantes környékén nagyon jó minőségű szállásokat találhatunk. A legjobb időpont: Áprilistól-júniusig.

Így teljesen természetes körülményeket biztosítanak a gulipánoknak és a gólyatöcsöknek. E madarak hosszú lábaik révén kedvelik az ilyen sós, lápos élőhelyet. Érdemes hajnalban felkelni és a legszebb fényekben fotózni. Egyébként a nap állása ebben az időszakban elég furcsa: az időeltolódás végett májusban reggel hatkor kel és este tízkor nyugszik, a köztes időszakban pedig jókat lehet pihenni és ebédelni a környék skanzen hangulatú falvaiban. Ezen a vidéken lencsevégre kaphatunk még más érdekes madarakat is, többek között kékbegyet és küszvágó cséreket. A harmadik fotóscélpontunk a Le Croisic környéke, ahol rengeteg kisméretű parti madarat fényképezhetünk. A kedvenceim közé tartoztak a kőforgatók, hihetetlenül színes és látványos madárkák. Ez a rész egyébként tartogat szép tájkép fényképezési lehetőséget is, itt az Óceán végtelen hullámai ostromolják a sziklás és homokos partszakaszokat. Egy stabil állvány és a rövid, illetve hosszú expozíciós idők változatos lehetőséget biztosítanak a téma elkötelezettjeinek. Franciaország nyugati partja sok szép természeti látványban részesített bennünket, érdemes volt ilyen messzire elutazni, és megismerni eme változatos, de egyben nagyon barátságos vidéket.

Szöveg: Imre Tamás Képek: Imre Anikó és Imre Tamás

Érdekes helyek

Erdély - A Kárpátok hegykoszorúi között

Canon EOS 5D, EF 70-200 mm

6sec f/22 ISO 50

Fuji FinePix S2Pro, 28 mm

1/4sec f/8 ISO 200

Erdély. Minden magyarban ennek a szónak a hallatán erős érzelmi kötődés alakul ki. A trianoni békeszerződés következtében megszűnt történelmi Magyarország legnagyobb tájegysége, amely ma Románia részét képezi. Hányatott történelmű vidék, melynek magyarsága túlélte a kun, tatár, török, osztrák háborúkat, Ceausescu diktatúráját. Ezen a vidéken hirdették meg először a vallásszabadságot. A történelem folyamán együtt élt itt a magyar, székely, szász, román - hol békében, hol harcban. Páratlan szépségű táj, a Kárpátok hegykoszorúi, a havasok világa mindig is kemény munkára sarkallta az itt élőket. Megőrződtek olyan archaikus életformák a mai napig, amelyek a mai Magyarország területéről már eltűntek. Barangolásaink során felkapjuk a fejünket falvakvárosok nevére: Apáca Apáczai Csere Jánosnak, a pedagógia egyik legnagyobb alakjának, Barót pedig Baróti Szabó Dávidnak, a 18. századi magyar irodalom egyik jelesének a szülőfaluja. Itt Mikes Kelemen, II. Rákóczi Ferenc társa a rodostói száműzetésében, ott a Bolyai testvérek, a matematika nagyjainak emlékei, amott Segesvár és Petőfi ötlik eszünkbe - és még sorolhatnánk tovább. A világörökség részét képező Székelyderzs, a székely templomerődök egyik legszebb példája, Gelence pedig a Szent László legenda páratlan középkori freskóiról nevezetes. Az évszázados szász kultúra maradványai, amelyek a több száz éve itt élő németek 1970-80-as években történő kivándorlása után pusztulásnak indultak, a csodálatos templomerődeik és még sorolhatnánk tovább, mind az egyetemes magyar történelem és kultúra részét képezik, a történelem során megváltozott országhatároktól függetlenül. Erdély területe több mint 100 000 km2, melynek természeti szépségeit lehetetlen egy rövid cikk keretében bemutatni, ezért csak felvillantok egyegy helyszínt. A tömegturizmus által leglátogatottabb helyek egyike a Békás-szoros, Gyilkos-tó vidéke. A buszos turisták leszállnak, sétálnak egy rövidet. A Békás-szoros - Nagy Hagymás Nemzeti Park ennél sokkal izgalmasabb vidék.

Fuji FinePix S2Pro, 70-200 mm

1/45 sec f/11 ISO 160

A Gyilkos-tó 983 m magasan fekszik, létrejöttét 150 esztendővel ezelőtt egy földcsuszamlásnak köszönheti. Születéséhez számos legenda kapcsolódik. Fotós szempontból legszebb időszak az ősz, ilyenkor - ha hajlandóak vagyunk napfelkelte előtt felállítani állványunkat - csodálatos fényeknek lehetünk tanúi. Szerezzünk be megfelelő szakirodalmat és fedezzük fel a vidéket.

A gyergyószentmiklósi Mark House Kiadó Kalandozások a Gyilkos-tónál c kis füzete remek túraútvonalakat kínál. Szerkesztője Dezső László természetfotós, fotóművész, a Győri Fotóklub Egyesület tagja, a vidék kitűnő ismerője. Évente több száz kilométert túrázik a gyergyói vidéken és szerte Erdélyben. Ne hagyjuk ki a Békás-szoros több

száz méteres sziklafalakka helyenként csak 20-30 mé szurdokvölgyét sem.

Amennyiben letérünk a tö útvonaláról, pillanatok ala tárul a szemünk elé. Télen más világ bontakozik ki, d nem ritka errefelé a -25 C° Erdély másik jelentős term

al határolt, éter széles

ömegturizmus att egy új világ n is egy teljesen de vigyázzunk, ° hideg sem. mészetes tava a

Szent Anna-tó, amely az egykori vulkán, a Nagycsomád kráterében alakult ki 950 m magasan. Valaha a kettős kráterben két tó létezett, de a másik időközben tőzegláppá alakult, így jött létre a Mohos különleges világa. A vidék természetvédelmi terület. Különleges hangulata van a tájnak kora tavasszal és ősszel. Már éltem itt át közel 15 cm-es havazást október 20-a környékén.

Fuji FinePix S2Pro, 70-200 mm

1/125sec f/5,6 ISO 100

Fuji FinePix S2Pro, 28 mm

1/30sec f/11 ISO 160

Különleges helyszín Parajd környéke, a Sóvidék. A sóbányában tett kötelező kirándulás után keressük fel a Sószorost, ahol a Korond patak keresztülvágja Európa egyik legnagyobb felszínre kiemelkedő sótömbjét. Hasonló felszíni só kiemelkedés csak Spanyolországban található. Természetvédelmi terület, a látogatótól jelképes összeget kérnek a turista szezonban. Legszebb az őszi és a téli időszakban. Télen gyakran zúzmarás köd üli meg, amely viszont különleges hangulatot kölcsönöz a helynek. Nem ritka ilyenkor a -20 C° hőmérséklet sem. Ha már itt járunk, érdemes felmennünk Parajdról a Görgényi-Hargita fennsíkra. Itt fekszik 850-1000 m magasságban Románia egyik legnagyobb területű faluja, Székelyvarság, területe megközelíti a fővárosét, miközben alig több mint ezerötszázan lakják. A közelben van a Hargita tömbje, amely nagyon sok fotós csemegét rejt azoknak, akik szeretnék felfedezni rejtett kincseit.

Fantasztikus látvány, mikor kiemelkedik a Csikimedencét borító ködtakaróból. Télen több méteres hó borítja, amely egészen későig megmarad. Remélem, hogy minél több fotós ellátogat erre a vidékre és fedezi fel fényképezőgépével a táj szépségét, ismerkedik meg a helyiek vendégszeretetével. A páratlan szépségű táj engem 2001-be ejtett rabul, évente többször jövök ide, számtalan barátot szereztem. Ez indított arra, hogy szakavatott vezetéssel megismertessem olyan fotósokkal a vidéket, akiket egyaránt vonz a természet és a még létező archaikus paraszti kultúra. Immár 7. alkalommal indul útjára 2010 októberében az Eltűnő kultúrák nyomában - Nemzetközi Székelyföldi Fotóworkshop Dezső László és jómagam vezetésével. Aki kedvet érez, csatlakozzon.

Szöveg és fotó: Szabó Béla www.belafoto.hu

Tervezés Helyszín: Romániának a Kárpátok által körülölelt területe, közelebbről Székelyföldnek nevezett tájegység. Megközelíthetőség: Románia ezen vidékén csak most épül autópálya, Kolozsvárt elkerülendő átadtak egy 60 km-es szakaszt. A közutak minősége nagyon változó, a főutak egy része zsúfolt a kamionforgalomtól. A településeken keresztülhaladnak az utak, így a közlekedés eléggé lassú. Számítani kell lovas kocsira, van, ahol bivaly, vagy ökör vontatta szekerekre is. Bizonyos településekre, helyekre sokszor útnak nehezen nevezhető utakon lehet eljutni. Mit lehet fotózni: Csak az érdeklődési körünk szab határt. Természet, építészet és még létező archaikus paraszti életformák. Mit vigyünk magunkkal: Halszem-, nagylátószögű objektívet 16-35 mm, nagylátószög-tele zoom-ot 24-70 mm, teleobjektívet

80-200 mm, állványt, ND2x, ND4x, ND8x, ND átmenetes szűrőt, kioldózsinórt. A megfelelő túrabakancs alapfelszerelés, jól jön a vízhatlan, szellőző ruházat is. Célszerű a fotós hátizsák. Szállás: Számtalan szálláslehetőség található a területen, de tájékozódjunk. Érdemes a szállást előre lefoglalni. A szállások minősége meglehetősen nagy eltérést mutat. Sok helyen van falusi vendéglátás. A legjobb időpont: Az egész év. Télen bizonyos helyek megközelíthetetlenek. A nyári szezon végével a felkapott helyek is lecsendesednek. Amit feltétlenül kóstoljunk meg: Erdély legismertebb édessége a kürtöskalács. A hagyományos faszénen sütöttnek izgalmasabb ízvilága van. Kitűnőek a rostonsültek. Ne hagyjuk ki a micsnek nevezett roston sült fasírtot sem. Kóstoljunk csorba leveseket. Feltétlenül együnk az erdélyi konyha egyik jellegzetességéből, a puliszkából. Vigyázzunk a házi pálinkákkal, 50 fok alatt nem nagyon főzik.

Kultúrtájak Magyarországon Érdemes elkalandozni erre a fotós területre is, mert a természet és az ember alkotta dolgok keveredése, egymásra hatása nagyon érdekes kompozíciókat eredményez. Keresni kell a szokatlan helyzeteket. Olykor a meghökkentő látvány, például egy ipari jellegű táj és a természet konfliktusoktól sem mentes egymás mellett élése jelenthet érdekes fotótémát. Mint minden tájfotózáshoz, így a kultúrtájak megörökítéséhez is szükség van legalább közepesen kontrasztos fényre, de az igazán különleges fényviszonyok közepette érdemes fényképezni. Fontos a páramentes, tiszta levegő is, amelyre hidegfront elvonulása után van a legjobb esély. E tájak - szántások, vetések, fasorok - tele vannak geometriai formákkal, egyenes és görbe vonalakkal, foltokkal, erőteljes grafikus hatásokkal. A szántás ismétlődő barázdái, a mélyszántás eke által kifordított, azonos állású és csillogású talajdarabjai kiváló fotótémák már a tél végétől kezdve, amikor a barázdaközökben még megbúvik az olvadó hó. Akkor a legszebb a látvány, ha rálátásunk van a szántóföldre, amely a dimbes-dombos vidékeken könnyebben adódik, az alföldi tájakon viszont valahová fel kell kapaszkodni a megfelelő perspektíva eléréséhez. Talán a legszebb az a kultúrtáj, amelyet egymás után következő, ismétlődő talajhullámok jellemeznek. A barázdák szabályosságát érdekesen törik meg a traktorok fordulói, a kikerülendő fa- és bokorcsoportok, esetleg sziklás helyek, suvadások. Másféle, véletlenszerű minták oldhatják a barázdák mértani rendjét, mint például a talajfelszín eltérő színárnyalatai a nedvességkülönbségek miatt, vagy a vonuló felhőzet árnyjátékai a talajon. Jó szolgálatot tesz a teleobjektív, amely közelebb hozza a távoli dolgokat, összesűríti a látványt, ezáltal a domborzati viszonyok és a grafikus mintázat még nagyobb hangsúlyt kapnak. A tipikus földszínekhez hozzáadódik az ég kékje és a vonuló felhők fehér- vagy szürke árnyalatai.

Canon EOS 300, Sigma 2,8-4/28-105 mm

Canon EO

OS 5D Mark II, EF-L 2,8/16-35 mm

OS 30D, EF 3,5-4,5/28-105 mm

© Suhayda László f/13 1/160 s ISO 200 Formagazdag, látványos ég esetén éghangsúlyos fotót készíthetünk, ahol mintegy kétharmados, vagy még nagyobb lehet az égbolt aránya. Drámai hatást kelthet a vihar előtti, sötét égbolt, mely alá bevilágít még a Nap. Részletek nélküli ég esetén inkább talajhangsúlyos felvételt készítsünk fordított aránnyal, vagy csak jelzés-szerű égcsíkot hagyva a kép felső részén. Ha a megörökítendő tájrészleten a geometriai formák uralkodnak, akár el is hagyhatjuk róla az eget. Ilyenkor a kevés szín, esetleg a fekete-fehérben fényképezés, vagy utólagos átfordítás még erősítheti is a kép mondanivalóját. Az átlós vonalak, íves dombés völgyhajlatok izgalmasabbá teszik a fotót, s az is, ha a harmadolópontok valamelyikébe sikerül egy-egy hangsúlyos motívumot elhelyeznünk. A zsenge, vagy növekvő vetések a zöld szín különféle árnyalatait viszik bele a képbe a sorok szabályosságával együtt. A nagy, virágzó monokultúrák – repce, napraforgó – leginkább a színek erejével hatnak. Az érett gabona aranysárga tábláiba pedig finom árnyalatokat hajlítgat bele a szél, illetve a vetőmagba keveredett gyommagvakból kikelő búzavirág, pipacs és nyári hérics. Az időlegesen parlagon hagyott területeken a mezei virágok egybefüggő, színes kavalkádja alakulhat ki. A learatott gabonatáblák hatalmas, hengeres báláiból pedig érdekes, zárt mértani alakzatokat lehet képezni, sőt a saját árnyékunkkal játszadozva humoros fotók készítésére is lehetőség nyílik. A szőlőültetvények tőke- vagy kordonsorai is hálás fotótémát jelentenek.

A virágzó táblákat előszeretettel keresik fel a rovarok. A napraforgók hatalmas tányérjai terített asztalt jelentenek a legyek, méhek, darazsak, dongók számára.

Canon EOS 3, EF-L 4/500 mm

Időnként valóságos drámák tanúi lehetünk, amikor a környezet színéhez alkalmazkodó karolópók lecsap gyanútlan áldozatára. Ezért ne felejtsük otthon a makrooptikát vagy a közgyűrűsort sem. A napraforgó - mely nevével ellentétben inkább beáll a délkelet-déli irányba – egy polárszűrővel

kiválóan fotózható (délelőtt!) az ég kékjével még viszonylag magas napállásnál is, de a fény színe és az árnyékviszonyok miatt természetesen a kultúrtájak is jobban mutatnak hajnali, kora reggeli, vagy éppen alkonyat körüli időszakban. Egyes növények virágzatának, termésének geometriája is érdekes, mint például a szemek elhelyezkedése a napraforgó tányérján, vagy a

Canon T90, FD 4/24 mm

mézontófű görbülő „karjai”. A kultúrtájak szinte a lábunk alatt kezdődnek, ezért érdemes manuális élességállítás mellett 11-es, 16-os rekeszt használni, s persze állványt és kioldózsinórt. Aki utóbbival nem rendelkezik, használhatja az önkioldót is, azzal az esetleges hátránnyal, hogy a beállítható 2, 5, stb. másodperc elteltével megváltozhatnak a fényviszonyok.

A kontraszt emeléséhez, a színek elmélyítéséhez jó szolgálatot tesz a cirkuláris polárszűrő, s ha végképp nem „békíthető össze” segédeszköz nélkül a talaj és az égbolt fényességkülönbsége, a Cokin, vagy más rendszerű szürke, átmenetes félszűrő.

Szöveg és fotók: Suhayda László - Krivánszky Árpád

Tóth Zsuzsanna Tóth Zsuzsanna 1977-ben született Hatvanban. Általános és középiskolai tanulmányait ugyanitt végezte. Jelenleg pénzügyi területen dolgozik értékesítési asszisztensként. Az irodai munka mellett szabadidejében lelkes természetjáró. Tagja a Magyar Fotóművészek Világszövetségének és a Jakab Tibor által vezetett „Diginatura” Heves Megyei Természetfotósok Egyesületének. Tóth Zsuzsanna 2006-ban kezdett fotózni. A néhai Pecze ”Pege” Gábor természetfotóstól kapta meg a biztos szakmai alapokat. Pege volt az, aki türelmesen újra és újra elmagyarázta a fényképezőgép működési elvét, a képfeldolgozás alapjait és a természetfotózás szakmai fogásait. Tóth Zsuzsanna 2007-ben bemutatkozási lehetőséget kapott egy neves fotósszakmai laptól, így nyáron már portfóliója jelent meg makrófotóiból. Ősszel Hatvanban megnyílt első önálló kiállítása Kicsiny Világok címmel. Második kiállítása – melyet párjával és alkotótársával, Sándor Imrével közösen hozott létre – Álomhatár címmel nyílt meg 2009-ben. 2008-ban meghívást kapott Erdélybe az „Orbán Balázs szemével Kányád községben” elnevezésű, Balázs Ödön által szervezett fotótáborba. Ezt a zetelakai fotótábor követte 2009-ben. Itt ismerkedett meg a portré- és szociofotózás mesterfogásaival. Mélyen megérintette Erdély apró falvainak egy, már-már elfeledett világot idéző, hagyománytisztelő élete. Kedvenc témája a természet makróvilágának bemutatása. Lenyűgözik a tavasz első virágai, a fényben táncoló lepkék, a pókok és hálójuk, a harmat csillogása, és mindazon apró csodák, melyeket az emberek többsége szinte észre sem vesz. Főleg a Fóti Tájvédelmi Körzetben, a Mátrában, a Pilisben, és szűkebb pátriájában, Hatvan környékén szeret fotózni. Ha teheti, már hajnalban rója a párás vidéket, hogy a legjobb fények mellett örökíthesse meg kedvenc témáit. Első pályázati sikere a ”Zöld Bolygó 2007” fotópályázat különdíja volt. Azóta négy ország több mint 40 zsűrizett pályázatán közel 90 képét fogadták el. Eddig több mint 20 díjat gyűjtött be. 2008-ban három képét válogatták be az Év természetfotói 2008 kiállításra. 2009-ben az Év természetfotósa pályázaton a Ketten című képe I. díjat kapott a Növények és gombák kategóriában. Weboldala: www.tothzsu.hu

Portfoliรณ

Virรกgรกgyon

Nyรกrs

siratรณ

Alkony

ycsillag

Ébredések

Kett

ten

Gyöngyfüggöny

Alko

ony

rovatszponzor:

Canon EOS 3

3, EF-L 2,8/16-35 mm

fotósuli Hangulatok

Minden jó képnek van hangulata. Kell, hogy hangulatot hordozzon a kép, de vannak olyan esetek, amikor a fényképező ember élményéhez egy határozott, a szokottnál erősebb hangulat kapcsolódik, amelyet szeretne átadni a képek nézőinek. Az átlagos természetfotónál a téma számít, amit megörökítünk, a hangulatképek esetében azonban már az absztrakt képek határmezsgyéjén járunk. A képnek hangsúlyosabb az érzelmi vonulata, de még nem annyira erőteljes, mint egy absztrakt képnél, amikor teljesen elvonatkoztatunk a konkrét dolgoktól. Fontos, hogy mielőtt elkészíti a képet a fotós, tudnia kell, hogy mi okozta azt a hangulatot, amit átélt, és azt kell megörökítenie a képen - hogy a néző is átélhesse. Az előttünk levő dolgoknak az egésze is hordozhatja az adott hangulatot, ami több, különféle jelenség együttes hatása lehet, míg máskor csak egy része. Vegyünk példának egy virágos mezőt, döngő méhecskék sokaságával. Ha e hangulatot nagylátószögű objektívvel próbáljuk meg visszaadni, az nem sikerül, mert a néző csak a virágos rétet látja. De ha a jelenséget közelebbről, más optikával közelítjük meg, akkor a virágok és a sok szorgoskodó méh egyszerre látszódik a képen, így sokkal többet át lehet adni abból a hangulatból, amit a fotós átél (a másik véglet - egy méh egy virággal – már megint egészen mást fejez ki).

Vegyünk további példákat is. Egy enyhén ködös, vöröses napfelkelte a szépen megszínezett, zúzmarás fákkal önmagában is megragadó látvány. Ha azonban a fotós téli madárlesen volt ekkor, sokkal előnyösebb, ha ennek a tevékenységnek, a madárlesnek a hangulatát képes visszaadni. Ezt szolgálja a képtérbe berepülő két ragadozó madár, melyek közül az egyik már leszállt. Mozgást, életet visznek a képbe, hangulati kontrasztot képeznek a táj nyugodtságával. Lenyűgöző jelenség kora tavasszal a mocsári békák násza, amely viszont a fotós számára kedvezőtlen, szinte ellenséges környezetben játszódik.

f/10 1/640 s ISO 800

A kékre színeződött hím békák gyülekezése mocsaras, sásos területen, alacsony, tocsogós vízállás mellett, tavalyi elszáradt sáslevelektől kusza, zavaros környezetben történik. Ezt a környezetet nagyon nehéz úgy hűen visszaadni, hogy az mutasson is valahogy a képen: egyrészt ki kell várni a békák elrendeződése szempontjából megfelelő pillanatot, s viszonylag tág rekesszel és pontos élesség állítással kell arról gondoskodni, hogy a képterület a békák előtt és mögött az adott körülmények között a lehető legéletlenebb, legfoltszerűbb legyen. Egy Mátrafüred melletti patakvölgy erősen sárgás színezetű erdőrésszel fogadott. E helyen lehet egy átlagos tájfotót is készíteni, de az ősz hangulatát sokkal erőteljesebben lehet visszaadni akkor, ha helyezkedéssel, a látószög megválasztásával az előtérbe is minél több sárga színt von be a fotós, az aljnövényzet segítségével egy monokróm hatású képet hozván létre. Általánosságban: egy erdőt nem lehet kompletten megfényképezni. Ki kell választani belőle egy olyan jellemző részletet, ami magában hordozza azt a hangulatot, amelyet a fotós érez és láttatni szeretne a kép nézőivel. Egy bükkös hangulatát meghatározzák a világosszürke, sokszor vastag fatörzsek, a vértesi karsztbokor-erdőre pedig a fehér sziklabordákkal tarkított meredek lejtők, október közepén a még zöld lombú fák közé elegyedő tűzvörös cserszömörce bokrok a jellemzőek; e hangulatok visszaadására kell törekednie a fotósnak. A tájfotó hálás területe a magányosan álló öreg, karakteres fák megörökítése jó környezetben. Minden fa egyegy egyéniség. A kép hangulatát nagymértékben tudja fokozni a látványos, érdekes felhőzet.

Szöveg és fotó: Suhayda László - Krivánszky Árpád

tippek-trükkök Cseppek

Canon EOS 40D, EF-L 3,5/180 mm makro

f/7,1 1/15 s ISO 100

Eső után, vagy hűvös, harmatos reggelen számtalan érdekes kompozíciót kínál a Természet: a vízcseppek teljesen megváltoztatják a parányok világát. Egy egyébként hétköznapinak mondható dolog szép és izgalmas témává válhat a csillogó apró vízcseppek jelenlétében. Többféleképpen „használhatjuk” a jelenséget: a cseppek lehetnek csak díszítőelemek, mint például egy virágfotónál, ami eső után készült a vizes virágról, vagy csak az életlen csillogások foltjait használjuk a kompozícióban. Lehet hangsúlyosabb a szerepük, mint egy harmatos pókhálónál, és lehet a főtémánk maga a csepp, vagy cseppek. Ha a csillogás, vagy a vízcsepp felületén tükröződő környezet az, amit ábrázolni szeretnénk, viszonylag erős fényre van szükség. Ha a cseppek pl. egy levél felületén vannak, és a levéllel együtt szeretnénk lefényképezni, nagyon borult időt vagy árnyékot válasszunk a kép készítéséhez. Az erős fényben a vízcseppek mint egy-egy kis nagyítólencse, az alattuk lévő felületre világos fényfoltokat vetítenek. Minél erősebb a világítás, annál erősebb a fényfolt - tönkreteszi a képet. Ha a cseppeket, mint kis lencséket használjuk, nagyon izgalmas, hatásos képeket készíthetünk. A nagyítólencsén, ha távolabbról keresztülnézünk rajta, a lencse mögötti terület kicsinyített, fordított állású képét láthatjuk. Hasonlóképpen működhetnek a vízcseppek is. A legszabályosabb képet a kisebb méretű, szinte teljesen gömb alakú cseppek adják. Az elnyúlt cseppek torzítják a látványt, de időnként ettől még érdekesebbé válik a felvétel. Az ilyen képeknél nem a cseppekre, hanem a bennük látszó képre kell állítani az élességet. Érdemes szűkebb rekesszel dolgozni, hogy a cseppben látható kép a lehető legjobb minőségű legyen! Ebben az esetben is fontos az erős megvilágítás kerülése. Ha túl sok a fény, a cseppek külső felületén jelentkeznek világos, többnyire kiégett csillanások.

Canon T90, FD 4/200 mm makro

rovatszponzor:

f/16 8 s Fujichrome Velvia 50

Canon EOS 3, MP-E 2,8/65 mm 1-5x

f/5,6 1/60 s Fujichrome Velvia 50

Canon EOS 40D, MP-E 2,8/65 mm 1-5x f/3,5 0,3 s ISO 100

Canon EOS 40D, EF-L 3,5/180 mm makro

Canon EOS 3, MP-E 2,8/65 mm 1-5x

f/5,6 1/25 s ISO 400

f/6,7 1/20 s Fujichrome Velvia 50

Canon EOS 3, MP-E 2,8/65 mm 1-5x f/8 1/50 s Fujichrome Velvia 50

A vízcseppek nagyon aprók. Ha valaki közeli képeket szeretne készíteni róluk, megfelelő felszereléssel kell rendelkeznie. Legjobb megoldás a nagyítóobjektív, vagy a makroobjektív megfelelő méretű kihuzattal (közgyűrűk vagy harmonika-kihuzat). Ha nincs speciális objektív, jó eredményt hozhat egy jó minőségű, 24-35 mm-es nagylátószögű objektív, (fordítógyűrű segítségével) fordított állásban használva.

Szöveg: Suhayda László - Krivánszky Árpád Fotó: Suhayda László

Terepen tesztelve

Canon EOS 1D Mark IV A Canon EOS 1D Mark IV végleges kereskedelmi verzióját a Canon Hungária jóvoltából vehettük magunkhoz január elején és április végén 3-3 napra. A Canon sajtóhírei alapján megszületett az a váz, amire régóta vágytak a Canon professzionális felhasználók. Nem bíztunk a véletlenre semmit, ezért műteremben az ISO érzékenységet és az élességet, terepen pedig az autofókusz gyorsaságát és pontosságát teszteltük. A frissiben kibontott vázzal elkészítettem egy természetfotósoknak is jó lehetőségeket adó tesztkörnyezetet, és lefényképeztem az összes létező érzékenységgel. Majd párom elvitte a gépvázat a Bajor nemzeti parkba, ahol sikerült két farkast akció közben lencsevégre kapnia. Áprilisban nem bírtam magammal és ismét elkértem a tesztvázat; a már ismert kedvenc fotós helyemre, a Hortobágyi Nemzeti Park madárrezervátumába vittem.

Technikai bemutatás: Az 1D Mark IV váz a már megszokott külsőben mutatkozott, csak csekély eltérések voltak a gombok távolságainak kialakításában, küllemét tekintve sem sokat változott, így legalább a megszokott módon lehetett vele dolgozni, nem kellett újratanulni a gombkiosztásokat. Menüjében elsőként találkozhatunk profi vázban a magyar nyelvvel, ennek vannak előnyei és természetesen szokás kérdése, hogy kinek melyik nyelv az optimális. Én az angolt és a magyart felváltva használtam. A gép lelke egy újratervezett, 16,1 megapixeles Canon APS-H CMOS képérzékelő, mely a kettős DIGIC 4 processzornak köszönhetően lehetővé teszi nagy felbontású sorozatok felvételét 10 kép/másodperc sebességgel, és biztosít olyan magas érzékenységet, amilyet Canon fényképezőgépben még eddig nem tapasztalhattunk. A kisebb képpont-méretek ellenére a jel/zaj viszony kedvezőbb, a fotódiódák érzékenyebbek, a kettős DIGIC 4 képfeldolgozóra több összegyűjtött optikai információ jut. Az ISO érzékenység tehát nagy, a zaj kicsi, a dinamikatartomány is szélesebb, ezért az új váz jelentős áttörése a magasabb ISO érzékenység és az újratervezett autofókuszrendszer. A januári és áprilisi tesztelés között áttanulmányoztuk a gépváz fókuszrendszerét, hogy a végleges tesztnél már kellő tapasztalattal vágjunk neki a fényképezésnek. Nos, az új AI Servo AF rendszer a következőképpen működik: az AI Servo AF mesterséges intelligenciájával (AI) meghatározza a téma mozgásának sebességét és irányát (hoppá: szemből érkező témák!), majd az élességet az előre meghatározott helyre állítja (Focus Prediction Function). Mindezt ezredmásodpercek alatt, így az éles kép valószínűsége sokkal nagyobb, mint eddig bármikor. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy most már nem kell a fotósnak követnie a téma sebességét és irányát, hanem azt, hogy az elkészített sorozatok között kb. 40 százalékkal több éles képe lesz. Az új funkciók a következőket tartalmazzák: Amikor a mozgó téma, pl. egy állat egy irányba mozog, tehát az objektív egyenletes húzásával nagy biztonsággal tudjuk követni a mozgó témát, az AI Servo egy algoritmussal kiszámított eredmény alapján állítja be az élesség helyzetét. Ilyenkor, ha két egymás utáni mérésben durván eltérő eredményt kap – például a mozgó téma hirtelen irányt változtatott és nem a várt helyen van –, a számítási eredményt nem alkalmazza a követő fókusz, hanem az élességállítással vár a következő élességi számítási eredményre, és arra ugrik. Ez azért jó, mert a háttér kontrasztaránya és a téma fényessége közötti különbözőségeket nem veszi annyira figyelembe, ezzel eléri, hogy a hibák miatt az élesség ugrásszerűen ne menjen el.

A nem ugrándozó élesség biztosítja, hogy ha valami eltakarja a mozgó fotótémát, akkor az objektív rendszer ott marad az utoljára érzékelt élesség síkjában, így amikor a fotós ismét megtalálja a témát, az élességállítási rendszer újra érzékeli azt, a követés pedig folytatódik az utolsó mérési adatok alapján. A leghasznosabb újítás mégis a gyors, prediktív élességvezérlés. Az új rendszer azonnal képes a predikción alapuló élesség elérésére; amint a téma megmozdul, késlekedés nélkül elindul az AI servo. Ez eddig nem így volt, ezért régebben lemaradhattunk fontos témákról. Az AF rendszer négy fő beállítási lehetősége: Pontszerű AF: itt egy pontszerű AF pontot választhatunk ki a 45-ből. A rendszer erre a területre súlyozva, de a környező pontok segítségével állítja be az élességet. Egyetlen AF pont: itt szó szerint egyetlen egy AF-pont dolgozik, és nem veszi figyelembe a körülötte elhelyezkedő pontokat. AF pont kiterjesztés: itt egy előre meghatározott AF pontot lehet kiválasztani a 45 fókuszpont közül, majd a rendszer a kontrasztarányok és az élességalgoritmusok arányában határozza meg a folyamatos követést. 45 pontos automata AF: itt a 45 pont közül bármelyiken AF élesítés lehet, amit követő AF mód esetén még át is ad egymásnak a keresztirányú rendszer. Mindezeken kívül a felhasználói menüben egy egész sor AF beállítási lehetőség közül választhatunk az adott esemény függvényében. Tehát azt lehet mondani, hogy az EOS 1D Mark IV minden szituációra tartogat egy megoldást. Képminőség: A Canon 1D Mark IV-ben kettős DIGIC 4 továbbfejlesztett processzor felelős a képek gyors kiolvasásáért és a kellően jó minőségért még magas ISO érzékenység esetén is. Ráadásul megnövelték a képek ideiglenes tárolásáért felelős puffer méretét, az 10 kép/másodperces sorozatnál és teljes felbontásnál 121 nagy JPEG vagy 28 RAW fájl befogadásra alkalmas. A képminőség és a gyorsaság ma az egyik legfontosabb tényezője egy természet- vagy sportfényképésznek. Több szituációban próbáltuk ki a gépvázat, elsősorban a műtermi körülmények között mért tesztképeken néztük meg a tényleges zajszint arányt. Az eredmények a következők lettek: ISO 100 és ISO 800 között szinte semmi különbséget nem lehet látni a képeken, a vonalélesség egy picit lesz csak rosszabb. Érdemes belenagyítani a tesztfotókba: döbbenetes az eredmény. Az ISO 1000 és ISO 3200 volt a következő szint, itt némi zajosodás már fellelhető, de ez annyira kicsi, hogy a kész képeket akár 70x100 cm-es nagyításban is nyugodtan falra tehetjük. Képfeldolgozásnál a DPP programban a Noise Reduction-t 03-ra, a Chrominance Noise Reduction-t 04-re állítva kiváló minőségű képeket állíthatunk elő.

1/2000 sec, f/4 ISO 800

Az ISO 4000 és ISO 6400 - a harmadik minőségi fokozat - következett. Zaj keletkezett a képeken, de meglepetésemre ez is jól szűrhetővé vált az előző programmal (DPP). Itt már növelnem kellett a szűrés mértékét és a Noise Reduction-t 05-re, a Chrominance Noise Reduction-t 07-re állítva döbbenetesen jó képeket kaphatunk. Uramisten, ezzel a gépvázzal már 6400 ISO érzékenységen is lehet fényképezni! - az EOS 1D Mark III-mal ez a minőségi szint az ISO 1600 volt. Ez két FÉ lépéselőnyt jelent a Mark IV javára a gyenge fényviszonyok közötti fényképezésnél. Az ISO 12.800 már zajos, de a Digital Photo Professional programban a zajszűrést Luminance Noise Reduction-t 07-re, Chrominance Noise Reduction-t 10-re állítva még egészen elfogadható képeket kapunk. Ilyen magas érzékenységen ezek a képek azonban max. A4-es méretben élvezhetők. E feletti ISO érzékenység már csak napilap (sport fekete fehérben) vagy internetes képek felhasználására javallott, szép, részletgazdag természetfotókat ne várjunk tőle. Teszt a terepen: Az első éles tesztelésre februárban Anikó vihette magával a masinát a Bajor erdő nemzeti park félvadrezervátumába, ahol szürke farkasokat volt szerencséje tesztalanyként fotóznia. Az akciójeleneteknél még a sok hó ellenére sem ment el az élesség, és az elkészített fotók belenagyításánál is mérhetetlenül részletgazdag képeket készített a Mark IV. Az időjárás és a hideg ellenére a váz tette a dolgát, a képeket egy Canon EF 2,8 300 mm IS USM objektívvel készítette. Eltelt egy-két hónap, majd ismét sikerült megkapnunk a vázat. Áprilisban elkísért minket egy hortobágyi madaras workshopra, itt aztán voltak igazán gyors témák: a menü és a felhasználói funkciók teljes testreszabása után a háromnapos fényképezés eredményeként szemberepülő

vércséket és rendkívül gyorsan mozgó búbos bankákat fotóztunk. Mivel a műtermi teszt alatt nem volt gond az ISO érzékenység beállításával, a kedvenc ISO 640 beállítást választottam, ezen már volt kellő zársebességem a madarak fényképezéséhez. A Canon EF 2,8/300 mm-es IS és az új Canon EF 70-200 mm IS II objektíveket vittem magammal. Az autofókusz rendszert 45 pontos AF-ra állítottam, és kiválasztottam a fókuszpont prioritás követést, (AI servo). Nagyon jó eredményt kaptam: a Canon EOS Mark III-hoz képest jó 30%-kal pontosabban követte le a témát, függetlenül attól, hogy az érkező madár súrló, vagy ellenfényben volt-e. Legnagyobb meglepetésemre a szemből érkező madarakat is elég jól megfogta, de itt azért már voltak élességi tévedések, pl. a madár szárnyát kapta el és nem a fejét, a következő képen viszont már jól érzékelte és követte a témát. Mindezt tette nagyon közel, szinte az objektív közelpontján, úgy 4 méteren belül; eddig ilyen jó AF rendszerrel nem dolgoztam. Úgy tűnik, a Canon végre elkészítette azt a gépet, amire két és fél éve várunk. A videó funkciót csak kevéssé próbáltam ki, az adott téma ezt nem igényelte. Az elkészített videók minősége megegyezett az EOS 5D Mark II HD minőségével. Összességében: A Canon EOS 1D Mark IV lett most az új király a természet- és sportfotósok körében. A magasabb ISO érzékenységen is kiváló képminőség és az áttervezett AF tovább növeli a gép precizitását. Azoknak ajánlom, akik egy megbízható, gyors profi vázat szeretnének. A gépvázat a Canon Hungária biztosította.

Szöveg és fotó: Imre Tamásné Anikó és Imre Tamás /Canon Pro Club

Népek-kultúrák-városok Párizs a világ fővárosa Mondják, Párizs a szerelem, a divat, a festők, a filmesek, az írók és a konyhaművészet fővárosa. A művészetek fővárosa. Hozzáteszem még, a fotográfia fővárosa is. Niépce, Daguerre, Henri Cartier-Bresson, Paul Almasy, Atget, Bayard, Doisneau, Brassaï, Durieu, Lucien Hervé, Lartigue, Nadar, Jeanloup Sieff és mások, kész fotótörténet. És amit a jelen kínál: saját felvételeinkkel megrajzolni a világ-főváros portréját.

Tuileriák kertje Canon EOS 300D, 70-300 mm Vivitar Zoom objektív 1/200 sec, f/5, ISO 400

La Défense. Párizs modern üzleti negyede Canon EOS 300D, EF-S18-55 mm 1/125 sec, f/7,1 ISO 100

Hosszú séták egy fényképezőgéppel, és az elénk kerülő arcokról, kapualjakból, épületekből, a fák lehulló leveleiből, a múzeumokból, emléktáblákból, kávéházak falaiból, épületek részleteiből elővillan a Szajna-parti metropolisz világhírű történelme, művészete és kultúrája. Ez a kert volt a Napkirály kedvenc sétahelye; itt lovagolt Bonaparte Napóleon az ujjongó tömeg közepette, győztes hadjáratáról visszatérve; ennél a kávéházi asztalnál üldögélt Ady Endre; itt végezték ki a királyokat a nagy francia forradalom idején; ennél a diadalívnél haladt át Charles De Gaulle gépkocsija az új köztársaság megszületésekor… Csak kapkodhatjuk a fejünket, cserélgethetjük az objektívjeinket, az impozáns épületek, széles sugárutak, az állandóan lüktető közlekedés, pazar kirakatok, a nyüzsgő és lüktető élet, a történelmi múlt és a körvonalazódó jövő lenyomatai adják Párizs „megképesíthető” hangulatát. Parkok padokkal, szerelmespárokkal, odébb kutyasétáltatókkal, remek kis kávéházak, sejtelmes zeg-zugok, kis utcák, este fényben úszó bulvárok, ötletes és gazdag kirakatok, meghitt sarkok: Párizs ma is a világ egyik legromantikusabb városa. A belváros egészen kicsi, a fontosabb helyek egymástól sétányi távolságra vannak. Felfedezhetünk magunknak útikönyvekben sem szereplő csodákat, de a szinte unalomig ismert főbb látnivalókat se hagyjuk ki. Ha mi fényképezzük őket, újra nagyon érdekesek; az Eiffel-tornyot, az Arc de Triomphe-ot és a Notre-Dameot, a Pompidou-központot, a Louvre-t és az új Musée d ‚Orsayt ki ne hagyjuk tehát. Remek akciós utakat, fapados utazásokat hirdetnek, figyeljük ezeket.

„Napóleon” a Café Montmartre teraszán

Éjszakai fények

Ha hosszú hétvégére készülünk Párizsba, érkezzünk már csütörtök este, hogy a péntek teljes egészében a miénk lehessen. Azt se feledjük, hogy sok múzeumi belépő olcsóbb vagy éppen ingyenes vasárnap, hétfőn viszont több múzeum és üzlet zárva tart. Mona Lisa titokzatos mosolyáért érdemes még egyszer a Louvre-ba látogatni, talán még le is fényképezhetjük, igaz, csak külön jegy ellenében. Mosolyokat, gyönyörű nőket fényképezni máshol is tudunk. Élmény sétálni a Szajna partján, kutatgatni a folyóparti könyvárus-pultokon, nézni a Montmartre festőit, miközben csinos portrékat festegetnek, az Eiffel-torony éttermében ebédelni, sütkérezni egy kávéház teraszán, vagy szórni a pénzt a Champs-Elysées luxusüzleteiben. Párizs éjjel-nappal pezseg az élettől. Az emberáradat, a hömpölygő gépkocsifolyam lámpasora, a kivilágított épületek külön-külön, de együttesen is remek esti témául szolgálhatnak. Érdemes felmenni valamilyen magaslati pontra, például a Sacre-Coeur bazilikához, vagy az Eiffeltoronyba, hogy rálátásos felvételt készítsünk az ékszerdobozként fénylő, csillogó városról. Ki ne hagyjuk a Notre-Dame székesegyház román és gótikus stílusú épületeit, esti kivilágításban még csodálatosabb látványt nyújtanak. Hogy felvételeink ne rázkódjanak be, vagy ha hosszú expozícióval fénycsíkokat akarunk elővarázsolni, célszerű állványt használni.

Közlekedés Párizsban egyszerűen lehet eljutni mindenhova, mert nagyon sűrű a városi közlekedési eszközök hálózata. A 15 metróvonal segítségével még a külvárosokba, Versailles-be, a Bois de Boulogneba is könnyedén eljuthatunk. Egy jeggyel addig utazhatunk, amíg ki nem megyünk a kijáraton, de maximum 2 óráig. A buszon a jegyeket átszállásonként kell érvényesíteni, a le- és felszállást jelezni kell, különben nem áll meg a busz. Éjszaka buszokon tudunk utazni, itt a jegyek 2, 50 EUR-ba kerülnek és ezek átszállásra is érvényesek. A párizsi taxisok nagyon megbízhatóak. Az utasok csak hátra szállhatnak be, ha valaki az első ülésre akar ülni, azt csak a sofőr engedheti, mégpedig 2-3 EUR felárért. Városon belül a viteldíj 10 -15 EUR között mozog, késő este vagy szombaton gyakran sorba kell állni. Korlátlan mennyiségű utazásra jogosít Párizs tömegközlekedési eszközein, és kedvezményes belépőt biztosít Párizs számos nevezetességébe a Paris Card. Csak szállásfoglalással együtt váltható. Érvényessége: 3 nap. Gyermekkedvezmény 4 - 11 éves korig. 1 - 3 zóna (Párizson belül): 5500 Ft/felnőtt; 2800 Ft/gyermek. 1 - 5 zóna (Disneyland, reptér stb. ): 11 500 Ft/felnőtt; 5900 Ft/gyermek. Látnivalók Este töltsük fel mobiltelefonunk és fényképezőgépeink akkumulátorait,

Faso

or Versailles-ben

a CF-kártyánkról töltsük le a képeket, hogy másnap reggel készen álljunk a fotóséta folytatására. Vegyük elő térképünket, útikönyvünket, tapasztalatainkat, és tervezzünk. Párizsban rengeteg a látnivaló: az Eiffel-torony, Diadalív, Champs Elysées, Latin negyed, Montparnasse művésznegyed, a Marais negyed polgárházai, Montmartre a Sacre Coeur templommal. Templomok, múzeumok és monumentális épületek sokasága, mint Notre Dame, Louvre, Piramis, Bastille Opera, Picasso Múzeum, Concorde tér, Bastille, D ‚Orsay Múzeum. A különös Georges Pompidou Központ, más néven Beaubourg ad otthont a Musée National d ‚Art Moderne-nek és időszakos kiállításoknak. A „kifordított” megjelenést Richard Rogers tervezte. Sokan megütköztek rajta, de vonzza a tömegeket. Versailles (kb. 25 km), a Napkirály kastélya a csodálatos parkokkal és szökőkutakkal. Párizsi Disneyland: csak 30 km-re található, RER-rel, metróval és az A4 autópályán kényelmesen elérhető. De nem szabad kihagyni a szombaton, vasárnap és hétfőn megrendezésre kerülő bolhapiacot, a „Marché Dauphine „-t, a Porte de Clignancourtnál sem. Étkezés Ne gondoljuk, hogy mivel Párizsban vagyunk, finom ételeket kaphatunk minden sarkon, sem pedig azt, hogy az természetszerűen francia specialitás. A város tele van igencsak középszerű éttermekkel,

Sztravinszkij-szökőkút

de a világ legjobb éttermei közül is néhány itt található. Sok étterem szombaton vagy vasárnap zárva tart. Júliusban vagy augusztusban egész hónapra is bezárhatnak, szabadság miatt. Sok étteremben rögzített árú menüt szolgálnak fel, megengedhető áron. A felszolgálási díj és adó mindig benne van az árban, így nem szükséges borravalót adni. Ebédidőben nagy a forgalom. Rendelést este 9 után már nem igazán fogadnak el. Előételnek (hors-d ‚ouvre) ajánlható a gombasaláta, majonézes tojás (oeuf á la mayonnaise), füstölt lazac (saumon fumé) és esetleg dinnye sonkával (melon au jambon). Specialitásnak számít a libamájpástétom (páté de fois gras), a kacsapástétom (terine de canard) és a borjúpástétom szarvasgombával (timbale de riz de veau). Leveseket (soupe) a legtöbb étteremben csak este lehet kapni. A francia konyha két különleges specialitása a csiga (escargots) és a rántott békacomb (grenouilles santée). A húsok között választhatunk bárányt (mouton), borjút (boeuf ) és sertést (porc). Édességnek megpróbálhatjuk a karamellpudingot (flau) vagy édesített joghurtot (yagourt). Közel 350 féle sajt közül (fromage) választhatunk. A francia étkezéshez hozzátartozik a pohár fehérbor (vin blanc) vagy vörösbor (vin rouge), de manapság egyre többen fogyasztanak sört (biere) is. Szöveg és fotó: Eifert János

Fotóklub A Győri Fotóklub Egyesület természetfotós szekciója A fotográfia szerelmesei, a művészi fényképezésre törekvő győri polgárok már 1909-ben megalakították az első fotóklubjukat, de akárcsak az 1932-ben alakult következő klubot, a háborús évek elsöpörték. Az 1958ban alakult Győri Fotóklub az eltelt 50 évben töretlenül munkálkodik, a magyar fotográfiai közélet egyik meghatározó fotós közössége. Az eltelt öt évtized bebizonyította, hogy a közösségnek mindig sikerült integrálnia azokat a „csak” kiállításra fotografáló autonóm alkotókat és azokat a hivatásosokat, akik számára a napi megélhetés mellett fontos, hogy a kiállítótermek falán is szerepeljenek alkotásaik. Az alkotóközösségben minden fotográfiai műfaj megtalálható, de a tagok egy része elkötelezett a természetfényképezés iránt. Alapító tagja volt 1983-ban a Magyar Fotóművészeti Alkotócsoportok Országos Szövetségének /MAFOSZ/, a Pannónia Fotóművészeti Fórumnak 1978-ban. A Győri Fotóklub kezdeményezésére jött létre 1990-ben a hármashatár-menti régió magyar, szlovák és osztrák fotósait tömörítő Pannónia Vándorfotógaléria, melynek sikeres kiállításai voltak mindhárom országban. A közösség működteti 1999-től a Dalmáciai Fotóművészeti Mesterműhelyt és a 2003-ban elindított - az Eltűnő kultúrák nyomában - Székelyföldi Nemzetközi Fotóművészeti Mesterműhelyt. A tagok évente 60-70 különböző kiállításon, pályázaton szerepelnek sikeresen. Az eltelt öt évtizedben a Győri Fotóklub híre Argentínától Japánig sok országba eljutott, ezzel is öregbítve a magyar fotókultúra és Győr városának hírnevét. A Győri Fotóklub a lehetőségekhez mérten igyekszik nemzetközi kapcsolatokat kialakítani. Hosszú évtizedek óta tart fenn partnerséget Szlovákiában a Dunaszerdahelyi Járási Fotóklubbal, Galántai Fotóklubbal és a Helios Fotóklubbal Révkomáromból, az osztrák HSV Fotogruppe Bruckneudorffal. 2000-ben alakult ki a kapcsolat a német ingolstadti Schanzer Photoclubbal, 2002-ben a Marosvásárhelyi Fotóklubbal, 2004-ben a Sepsiszentgyörgyi Fotóművészetet Pártoló Gyulai Ferenc Egyesülettel,

2006-ban a nagyváradi Tavirózsa Fotóklubbal és a gyergyószentmiklósi Iris Fotóstúdióval, 2007-ben pedig a bukovinai fotósokkal vettük fel a kapcsolatot Romániából. A Győri Fotóklub önálló, közhasznú egyesületté alakult 2001 novemberében, jelenleg 73 tagunk és 11 tiszteletbeli tagunk van. 2002 nyarán rendeztük meg első ízben a Fotó a természetben - Győri fotópiknik programot, mely nem várt sikert hozott: az egynapos szabadtéri rendezvényt, fotókiállítást közel kétezren keresték fel. A második évtől nemzetközivé vált, érkeztek fotósok Szlovákiából, Ausztriából, Erdélyből és Németországból is. A Győri Fotóklub ötlete nyomán hasonló programokat rendeznek Szlovákiában (Pozsony, Pöstyén, Galánta, Naszvad, Révkomárom), Romániában (Sepsiszentgyörgy, Székelyudvarhely), az ausztriai Bruckneudorfban és Magyarország több városában. A Fotó a természetben - 9. Győri Fotópiknik 2010. július 18-án (vasárnap) kerül megrendezésre. Várunk minden érdeklődőt és kiállítani szándékozót. A katalógusba való jelentkezés határideje június 30. 2009-ben Győr a város legmagasabb művészeti díját, Győr Művészetéért Díjat adományozott a Magyar Kultúra Napján az 50 éves Győri Fotóklub Egyesületnek kimagasló művészeti tevékenysége elismeréseként. A Győri Fotóklub hetente, hétfőn tartja klubestjét 18 órától, melyre minden érdeklődőt szeretettel várunk. Kapcsolat: Szabó Béla ügyvezető elnök belafoto@t-online.hu www.gyorifotoklub.hu

la - Sumava

รณ- Muzica Marii

Bemutatjuk a Olympus PEN E-P2-

Mielőtt belekezdek az ismertetésbe, érdemes bemutatni magát a PEN fényképezőgép családot. A PEN-t először 1959-ben mutatták be, melyet Yoshihisa Maitani legendás Olympus tervező tervezett. A fényképezőgép hihetetlenül gyorsan terjedt el a piacon, összesen 17 millió darabot adtak el belőle. Sikerét elsősorban a szép formai kivitelezésnek és a kompakt méretnek köszönhette. Nagyot ugrunk az időben: 2009. júniusában az Olympus bejelentette az első digitális E-P1-et, majd novemberben már itt is volt az E-P2 és 2010. februárban megjelent az E-PL 1, ami már a harmadik gép ebben a szabványban. Az Olympus PEN család legnagyobb tagja, az E-P2 a kezdő és a haladó digitális fényképezőgépek felhasználóit célozza meg egyszerre. Az új gép a világ egyik legkisebb és legkönnyebb digitális cserélhető objektíves fényképezőgépeként fog ismerté válni, mely a könnyű hordozhatóság miatt válhat nagyon népszerűvé. A E-P2 szinte bárhol elfér - a kisméretű útitáskától a női retikülig - de mindazt a lehetőséget biztosítja, ami egy mai, cserélhető objektíves digitális fényképezőgéptől elvárható. Ennek köszönhetően utazók, kirándulók, portré fényképészek tökéletes társa lehet, és ne feledkezzünk meg azokról sem, akik értékelik a hordozhatóságot, a nem mindennapi design-t, a jó teljesítményt és a kiváló ár-érték arányt. Az E-P2 modell bizonyíték arra, hogy bármilyen szintű ismeretekkel rendelkezzen is a fotós, mindig kiváló

minőségű felvételeket készíthet. A vásárló számtalan expozícióvezérlési program között válogathat, van teljesen automata, félautomata és manuális üzemmód is, amelyek sokoldalúságot biztosítanak. A nagy teljesítményű, 12,5 megapixeles Live MOS szenzor megfelelő felbontást biztosít az éles és részletgazdag felvételek készítéséhez. Mindezt támogatja a TruePic V képfeldolgozó processzor, amely kivételesen élethű képreprodukciót garantál a zaj csökkentése és a feldolgozási sebesség növelése mellett. Az E-P2 fényképezőgépekben a por elleni védelem modern megoldása az Olympus saját fejlesztésű Supersonic Wave Filter rendszere. A folyamatos „élőkép” funkciónak köszönhetően a felhasználó a fényképezőgép nagyméretű, 3.0” HyperCrystal LCD kijelzőjén komponálhatja meg a képeket, amely 100 %-os látómezőt biztosít, továbbá lehetővé teszi a kontraszt, a fényerő és a szín egyszerű beállítását. A tökéletes LCD jóvoltából a fényképezőgépen végzett beállítások, mint például az expozíció, a fehéregyensúly, az árnyalat és a képi üzemmód hatásai szintén valós nézetben, közvetlenül a kijelzőn ellenőrizhetőek. Az E-P2 kontrasztAF rendszert alkalmaz, amely kényelmesebb élességállítást tesz lehetővé, ráadásul az új AF tracking rendszerével most már a mozgó témákat is könnyebben tudjuk megkomponálni közvetlenül a

az -t

kijelzőn. Az első PEN fényképezőgépeket sok kritika érte, hogy nem lehet keresőn keresztül fényképezni, ezt most egy úgynevezett „electronic view finder” azaz elektronikus keresővel megoldották. A próba alatt engem a legjobban az fogott meg, hogy van multiexpo lehetőségünk, és ISO 100-tól egészen ISO 6400-ig választhatunk érzékenységet fényképeinknek. A PEN E-P2-t elvittem a Nemzeti Színház épületének részleteit fényképezni, kihasználtam a gép könnyű és kompakt lehetőségeit: mintha turistaként utaztam volna a helyszínre, vidáman, a kamerát magam előtt tartva fotóztam. Ez számomra kicsit szokatlan volt, de hamar ráéreztem az ízére, így különböző ISO értékekkel készítettem felvételeket, majd elvittem a fényképezőgépet a belváros szívébe, a Nyugati téri aluljáróba, ahol portrékat fotóztam nagyon gyenge fényviszonyok között. Tapasztalataim a következők voltak. A PEN nagyon könnyen és kreatívan használható, a hátsó LCD-n igen könnyű komponálni. A meglévő gyári objektívek még kevés lehetőséget biztosítanak a teleobjektíves fényképezésre, ezért a normál E-system objektívjeit is magammal vittem a tesztre, de ezeknél az AF egy kicsit rakoncátlankodott. Mindenesetre könnyed, jó érzés volt ezzel a pár dekás fényképezőgéppel dolgozni a megszokott nehéz DSLR helyett. A fényképezőgép alkalmas HD videózásra is.

Az AVI formátumú mozgóképek másodpercenként 30 kép felvételi sebességgel, 1280x720 képpont HD felbontással, illetve lenyűgöző PCM hangminőséggel készülnek. A kiváló felbontás és a PCM hangminőség miatt a PEN a mozgóképfelvétel varázsát nyújtja. Egy felvétellel legfeljebb hét perces videó rögzíthető. Emellett számtalan állókép-készítésnél használt funkciót – például a művészi szűrőket, mélységélesség, látószög és AF követés funkciókat – alkalmazhatunk mozgóképfelvétel közben. Újdonság az M-módban végezhető filmezés lehetősége is, melynek köszönhetően a kreatív gondolatok teljes mértékben megvalósíthatók. Emellett, miután a filmezés bármely objektív használatával lehetséges, a téma és a kompozíció lehetőségei szinte határtalanok. Ráadásul mozgóképfelvétel közben egy gombnyomással nagy felbontású állóképet is készíthetünk. Összességében: Az új Olympus E-P2 egy egyszerűen kezelhető, 12,5 megapixeles, 4:3-os képaránnyal rendelkező kisméretű, cserélhető objektíves digitális fényképezőgép. A fényképezőgép egyaránt alkalmas utazási élmények, portrék és egyszerűbb makró-, tájkép fotók megörökítésére. Az E-P2 fényképezőgépet az Olympus Magyarország biztosította. Kép és szöveg: Imre Tamás

Élet a vízfelszín alatt

Közép Amerika: malpelo és Cocos, a cápák szigete Valahogy a neten szörfözve találtam rá a pörölycápáiról híres Cocos szigetre. Emlékeimben derengett, mintha régebben láttam volna egy ismeretterjesztő filmet a szigetről, de már biztosan nem emlékeztem. Pár óra alatt megtaláltam az Underseahunter nevű céget, amely két hajót üzemeltet a területen. Azonnal írtam egy e-mailt nekik, és meglepetésemre néhány óra múlva jött is a válasz: kaptunk egy 2006. októberi időpontot 10 napos túrára. A probléma az volt, hogy mindez 2005. júliusában történt. Teltek a hónapok, végre elérkezett az elutazásunk időpontja…

videó: © Sasdi Zsolt

A fedélzeten

A Sea Hunter nevű hajó várt bennünket, amely az elkövetkezendő 16 napon új otthonunk volt. Aki ismer, az tudja, hogy nem nagyon szeretek tétlenkedni, de ahogy megérkeztünk, és a „welcome-drinkkel” a kezemben már egy briefing kellős közepén találtam magam, pár perc elteltével pedig már a szárazföldet is elkezdték húzni mellettünk, azaz már el is indultunk, no, ekkor én is meglepődtem. A 19 utas a hajón elkezdte összeállítani a felszerelését, mintha erre nem lett volna még vagy 40 óránk, mivel ennyit kellett hajóznunk, hogy elérjük a kolumbiai Malpeló szigetét! Elkezdtem keresni valami praktikus helyet a hajón a felszerelésemnek, de hamar rájöttem, hogy kár, mivel már a helyemen, illetve a palackomon is rajta volt a nevem(!). Összedobtam a felszerelést, kerestem egy jó helyet a kameraasztalon a fényképezőgépemnek, ahol minden fakkban volt konnektor; a szerelést pedig másnapra halasztottam, hogy azzal is teljen majd az idő. Megkerestük a számunkra előre kiosztott 5-ös számú kabint. Meglepetésünkre egy 3 ágyas kabin fogadott, extra helyünk lett ez elkövetkezendő napokon. Az ágyamon egy nevemre szóló üdvözlőkártya, térkép a merülő helyekkel, egy zárható palack szintén „Daniel S.” felirattal a víznek, mindez a környezetvédelem jegyében, és még egy csokoládé is várt. Bevallom, voltam már egy pár szafarihajón, vettem már részt szervezett programokon, de ehhez hasonló végiggondoltsággal nem találkoztam. A hajót sok, igen neves fotós dedikált fényképei díszítik, mint: David Doubilet, Christopher Newbert, Lionel Pozzoli stb. A 740 kilométeres utunk első része igen simán telt, délután hosszabb beszélgetésbe merültem Erikkel a fényképezés és a világ merülő helyei tekintetében. Vacsora után a telihold fényében delfineket figyeltünk meg a hajónk orrhullámain, szemünk a fényes éjszakában a Csendes óceán végtelenjébe veszve merengett, és arra gondoltunk, milyen kalandok várnak ránk az elkövetkezendő napokban.

Kopár Szikla: Malpelo

Az első merülésünk az Altar the Virgina nevű helyen volt, ami a sziget védettebb részei közé tartozik. Mi SUI-val a kék csoportba kerültünk, a többiek pedig a sárga csoportba. Kis csónakunk Pepe vezetésével 5 perc alatt a merülőhelyen volt. Lemerülés után máris egy kisebb pörölycápa tűnt fel, majd még egy, gondoltam is, nem rossz kezdet, majd pár darab jackfish jött velem szemben. Mélyebbre ereszkedve kb. 20 méter mélységben “thermoclinen” haladunk át, ami kb 4 C fok különbséget jelent. A homokos aljzat felett 20-30 fős pörölycápa-rajt pillanthattunk meg… egész jó ez a “checkdive”… A vízalatti táj nagy csupasz sziklákból áll, amin elvétve legyezőkorallok telepedtek meg. Szinte minden m2-re jut egy muréna: soknak nincs is megfelelő búvóhelye, csak úgy a sziklákról néztek ránk. A látótávolság elfogadható, kb 15-20 méter, a vízhőmérséklet a felszínen és 28-30 méteren is 22 C fok.

Érdekes volt, hogy a sügérek és a különböző más halak nem féltek, szinte karnyújtásnyira meg lehetett közelíteni őket. Merülésünk után a csónakunk vitt vissza a bázisul szolgáló Sea Hunter fedélzetére. Szerencsére a felszerelésünk a csónakban maradhatott, és itt is töltötték újra a palackjainkat. A fedélzetre érve meleg sütemény, friss gyümölcs várt bennünket, és mindenkinek törölközőt osztottak. A kameráknak két nagy édesvízi edény állt rendelkezésre, amibe csak ezeket lehetett tenni. A kamera asztalnál kis fehér törülközők és minden részhez külön 220V és 110V csatlakozók, sűrített levegős lefúvató pisztoly. Úgy látszik, találkoztak már fotós és videós búvárokkal. A második merülésünk az El Freezer nevű helyen történt, ahol elsősorban pörölycápák csoportjára vártunk. Az áramlások nagyon furcsák: amikor lemerültem, azt éreztem, mintha mosógépben lennék, az áramlás egy kétméteres körben vitt. A merülésen több csoport pörölyt láttunk, de sajnos nem jöttek túl közel. A merülés végén egy sasrája jött ismerkedni, sikerült pár használható képet készíteni róla. Az első napon csak két merülésre volt lehetőség a reggeli csúszás miatt. Este Pilar, a kolumbiai hölgy tartott előadást a szigetről és az élővilágról. A The Fridge az a hely, ahol a parttal párhuzamosan sodródva a pörölyök jöttek hol csoportosan, hol pedig a tisztogató helyre, ahol az angyalhalak vették kezelésbe őket.

A Rúzsos

A harmadik napi első merülésünket 35 méteres mélységre terveztük, hogy megkeressük a piros szájú denevérhalat, mely csak a Cocos és Malpelo szigeteknél él. A tervnek megfelelően süllyedtünk lefelé a kellemes, 24 fokos vízben. Húsz méteren azonban mintha arcon csaptak volna, erős hidegáramlatba érkeztünk. Komputerem kijelzője 17 fokos vízhőmérsékletet mutatott. Mire magamhoz tértem a döbbenettől, már lent is voltunk a fenéken. Merülésvezetőnk a briefing-en (merülés előtti eligazítás) figyelmeztetett, hogy legyünk óvatosak, mert a redliped batfish nagyon jól álcázza magát, és könnyen előfordulhat, hogy amikor egyet észreveszünk, már egy másikra majdnem rátenyerelünk. Pár perc keresés után észre is vettem egy fura kis lényt. Szegénnyel nagyon csúnyán elbánt a természet. Nem elég, hogy élénkpirosra rúzsozta a száját, és egy fallosz alakú nyúlványt varázsolt a homlokára, de még úszni sem nagyon tud, inkább csak „könyökére” támaszkodva mászik az aljzaton. Meglőttem róla a kötelező portréfotót, majd megkezdtem a felemelkedést, hiszen ebben a mélységben csak 8-10 percet tölthetünk biztonságosan. Kellemes érzés volt a termocline (eltérő hőmérsékletű vízréteg) átlépése a hidegből a melegbe. A két réteg határán mindig rengeteg hal tartózkodik, így volt ez most is, mert egy több száz példányból álló dorado raj mellett folytattam a felemelkedést. Felemelő érzés volt látni ezeket a 8-10 kilós ezüstös testű halakat ilyen tömegben. Átfutott az agyamon a gondolat, hogy egy kisebb falu hónapokig el lenne látva élelemmel, ha a hálóikat itt vetnék ki.

De ez szerencsére nem fordulhat elő, mert a Malpelo szigorúan védett természetvédelmi terület, és a kolumbiai haditengerészet ügyel a szabályok betartására.

A hétfejű sárkány birodalma

Merülés, evés, alvás, e három dolog körül forog az élet egy hajós búvárszafarin. Épp a harmadiknál tartottam, amikor félálomban meghallottam, amint Wilson, a főnök, érces hangján üvölti, hogy „briiiefing!!”. Mai utolsó merülésünk a félelmetes nevű Monster Rock lesz. Ez a hely arról híres, hogy a szerencsés búvárok itt találkozhatnak a Monster Shark névre keresztelt cápával. Ez a mélyvízi cápafaj ritkán jön a felszín közelébe, de itt már többször jelentették e lomha ragadozó felbukkanását 30-35 méteres mélységben. A tervnek megfelelően a merülés első 10 percét ebben a mélységben töltöttük. Az erős áramlás miatt a sziklába kapaszkodva fürkésztük az alattunk tátongó mélységet, de hiába vártunk a szörnyetegre. Rejtekhelyem egy kis bemélyedés volt a meredeken leszakadó falon. Furcsa érzésem támadt, mintha nem lennék egyedül. Bekapcsoltam erős kameralámpámat, és bevilágítottam a mélyedésbe. Nem kellett volna. Lámpáim fényében megszámlálhatatlanul sok muréna nézett rám karnyújtásnyi távolságra. Hosszú kecses testük kígyózó mozgása, félelmetes szájuk tátogatása általában szívinfarktust hoz a kezdő búvárokra. Én már nem vagyok kezdő, mondogattam magamnak, hátha elhiszem, hogy ezek tényleg ártalmatlan élőlények. Fürgén kattogott a fényképezőgép a kezemben, nagyon szépen pózolt a hétfejű sárkány. Egyszer csak azt vettem észre, hogy már a lábam alatt is mozog a talaj, levilágítottam, és újabb 10-15 murénát pillantottam meg, amint felém (pontosabban a hasadék kijárata felé) tartottak. Egyedül én álltam útjukat a külvilág irányába. Éles eszemmel gyorsan felmértem, hogy nem épp a legjobb pozíciót választottam a szörny megfigyelésére. De az is lehet, hogy valójában mégis ez volt az, csak a szörny ma más ruhát öltött.

Bye bye Malpelo

Az első öt nap - 13 merülés - nagyon gyorsan eltelt. Minden merülésen láttunk pörölycápát, néha közel jöttek, néha csak távolról szemlélhettük őket. Volt olyan is, hogy közel száz példányból álló csapat úszott el alattunk a mélyben. Gyakori vendég volt a sasrája, és két merülésen a mantarája impozáns méretét és kecses “repülését” is élvezhettük. A Vörös-tengeri merüléseinkről már ismert kék-sárga csíkos snapper itt óriási csapatokban látható, és az egyedek mérete is nagyobb. Annyi a muréna itt, hogy vannak közöttük homeless-ek is szép számmal, akik nem találnak megfelelő üreget a napközbeni pihenéshez. Folytatás az augusztusi számban

Szöveg és fotó: Selmeczi Dániel www.selmeczidaniel.com

Készítsünk diaporámát! wings platinum De mi is az a diaporáma? A diaporáma képeink egymás utáni megjelenítését jelenti zenei aláfestéssel, egy meghatározott koreográfia alapján. Cikksorozatunkban a digitális technikának köszönhetően reneszánszát élő műfajt járjuk körbe. A diaporáma régi mesterei még két diavetítőt használtak első előadásaikhoz. A képek, illetve a diavetítők közötti váltást egy kézben tartott potméterrel vezérelték. Ezekben az analóg időkben is megvolt már a műfajnak két rendkívül izgalmas tulajdonsága: az egyik a zenei aláfestés, mely jó választás esetén jelentősen fokozza képeink nézőkre gyakorolt hatását, a másik pedig az áttűnések. Az átmenet pillanatában egy új, harmadik kép jön létre, mely nemcsak egyedi, de folyamatosan változik is, ahogy az alsóbb kép fokozatosan előtűnik.

Éppen úgy, mint az élet minden területére, a fotográfiába is belopta magát a digitális technika, magával hozva annak minden előnyét és hátrányát. Manapság már nem általános, hogy az albumot elővéve büszkélkedünk képeinkkel, sokkal inkább feltöltjük az internetre, vagy egyszerűen csak elküldjük egy e-mail üzenet mellékletében. A „túloldalon” a néző ízlése szerint „átpörgeti” képeinket, vagy „végig görget” rajtuk. Ha viszont szeretnénk képeinket tudatosan összerendezni, egységbe foglalni, elmesélni egy történetet, akkor meg kell ismerkednünk a diaporáma készítés érdekes világával. A diaporáma különleges elegye a fotográfiának, a zenének és a filmművészetnek. Diaporáma szerkesztése közben ügyelnünk kell a képi kompozíciókra éppen úgy, mint a zenei ritmusokra. Egészen könnyen és gyorsan készíthet szinte bárki technikailag diaporámának nevezhető képsorozatot, azonban éppen úgy, mint a fotográfiában, a lényeg itt is a tudatosságban és az apró részletekben rejlik. Készíthetünk úgy is diaporámát, hogy csak „bedobáljuk” képeinket valamilyen slideshow készítő szoftverbe és zenét illesztünk alá.

Timeline with control tracks

Fade

Aki még nem készített diaporámát, szerintem próbálja is ki, hogy lássa, kis szerencsével milyen erőteljes hatást válthat ki a zenei aláfestés képeinkhez illesztve! Ha nincs ilyen szoftverünk, akkor elegendő egyszerűen csak egy képnézegetőben lapozgatni képeinket, miközben szól valamilyen – lehetőleg a képek hangulatához valamelyest illeszkedő – zene. Nézegetés közben remélhetőleg spontán módon is összehangolódik a léptetés és a zene ritmusa. A kifejezetten diaporáma készítő szoftverek ennek a ritmusnak, összhangnak a létrehozását teszik lehetővé. Körülnézve az interneten, rengeteg slideshow, vagy diaporáma készítő szoftvert találhatunk. Vannak profi változatok, melyekért fizetnünk

Picture editing

kell, vannak félprofi változatok, melyek szintén fizetősek, de kisebb terhet jelentenek, illetve van pár ingyenes változat is. A különbség közöttük alapvetően a felkínált szolgáltatásokban és beállítási lehetőségekben rejlik. Ha a diaporáma készítést komolyan gondoljuk, akkor ne az automatikus funkciókat és varázslókat keressük, inkább a manuális beavatkozási lehetőségeket részesítsük előnyben. A szoftveres varázslók sajnos ritkán éreznek rá a zene ritmusára, illetve az igazság az, hogy általában nem is figyelik. Szerintem már mindenki találkozott azzal a kérdéssel, hogy belevágjon-e valamibe, és ha igen, akkor mennyi időt, még inkább mennyi pénzt fektessen valami új módszer, technika kipróbálásába.

Inscreen editing

A roppant nehéz kérdésre egy lehetséges válasz az AVstumpfl által fejlesztett Wings Platinum 4 szoftver BASIC licence. A Wings Platinum szoftvert a téma iránt érdeklődők valószínűleg ismerik, de azt kevesen tudják, hogy a BASIC licenc ingyenes; természetesen kevesebbet tud, mint a nagy testvér, azonban ugyanazokra az alapokra épül, és az alapvető működése is azonos. Ha szeretnénk használatba venni a BASIC licencet, nem kell mást tenni, mint a gyártónak írni az avstumpfl@ avstumpfl.com címre, és egyszerűen kérni egy Wings Platinum BASIC licenc kódot. A gyártótól jellemzően egy-két munkanapon belül megkapjuk a kért kódot. Míg erre várunk, addig se tétlenkedjünk, kezdjük el az ismerkedést a szoftverrel. Szerencsére regisztráció nélkül is használható a szoftver, azonban

csak tíz alkalommal. Külön erénye az ingyenes verziónak, hogy az elkészített diaporámában nem jelennek meg reklámszövegek, nem kínálja fel a szoftverlicencet megvásárlásra, és a regisztráció során megadott e-mail címre sem kapunk kéretlen reklám leveleket. Cikksorozatunk következő részében konkrét diaporáma szerkesztési tippekkel, tanácsokkal szeretnénk szolgálni, hogy ott legyen az a kis plusz diaporámáinkban. Addig, ha kedvünk tartja, ismerkedjünk meg a diaporáma készítő szoftverekkel. A Wings Platinum 4 szoftver és egy rövid magyar nyelvű útmutató letölthető a magazin letöltések rovatából.

Szöveg: Szilágyi László

képfeldolgozás

Adobe Photoshop cs5

2010. április 12-én jelentette be az Adobe kreatív termékcsaládjának új verzióját, a Creative Suite 5-öt, vagy rövidítve a CS5-öt. A szoftvercsalád zászlóshajója mindig is az Adobe Photoshop volt, és ebben az új verzióban is rengeteg innováción ment keresztül a már több mint

20 éves múltra visszatekintő, világhírű képfeldolgozó alkalmazás. Megszokhattuk: az új megjelenések célja, hogy a gyakori műveletek egyszerűbbé váljanak és hatékonyabban kivitelezhetővé a felhasználók számára. Ez a CS5 esetében sokszorosan igaz, hiszen olyan alapvető feladatok egyszerűsödtek le az új funkciók segítségével, mint bonyolult képrészletek kijelölése (pl. hajszálak), zavaró képi elemek automatizált kiretusálása, vagy részletek realisztikus torzítása. A talán legnagyobb érdeklődést kiváltó funkció a Tartalomkímélő kitöltés (Content-aware fill), melynek segítségével képesek vagyunk fotóinkról a zavaró részleteket egy hozzávetőleges kijelölés után hibátlanul eltüntetni. A program ilyenkor

a képrészlet környezetéből vesz mintákat, és megpróbálja reprezentálni azokat a részleteket, amelyek a valóságban a zavaró tárgy mögött lehetettek. Ez az automatizált retusálás természetesen nem minden képen működik, de ha az eltüntetésre szánt részlet környezetében van elég, retusáláshoz használható képi információ, akkor meglepő pontossággal képes elvégezni a cserét a Photoshop. Néhány képen már szinte bűvészmutatványnak minősíthető ennek az új funkciónak a tudása. Természetesen ezen kívül rengeteg más hasznos újítást is találhatnak mind kezdő, mind haladó felhasználók a Photoshop CS5-ben, melyek nem csak megkönnyítik a munkánkat, de olyan hatásokat is képesek vagyunk elérni velük, amikre eddig nem is gondoltunk. A Photoshop joggal nevezhető kreatív szoftvernek, hiszen mindig is inspirálta, ösztönözte felhasználóit művészi alkotások készítésére. Szöveg, videó és fotó: Perhiniák Márton

Ebben a videóban Perhiniák Márton az Adobe Photoshop CS5 újdonságait mutatja be.

„Ékes tollú szivárvány-madarak, fuvola-füttyel, ringva szállanak. Hol jársz te már, gyönyörű gyurgyalag? Lobogva kéklő déli ég alatt arany sugár villantja tolladat.”

Kiss Ágnes és Máté Bence rovata

Megérkeztek. Május 3-át írunk. Jellegzetes “fuvola füttyük”ről - ahogy azt becsült magyar költőnk, Áprily Lajos írja versében - kétség nélkül felismerni ezeket a színpompás madarakat, melyek valamivel később érkeznek, mint a többi vonuló madárfajunk. Ősszel ugyancsak korán, már szeptemberben csapatokba verődve indulnak vissza Kelet-és Dél-Afrikába. A Merops apiaster - a család egyetlen európai fészkelő faja - melegkedvelő madár, mely hazánk csaknem egész területén megtelepedhet (kivéve az északi zárt erdőket), ahol homokos partfalakban, medrekben vagy

bányákban megfelelő fészkelő helyet talál. A friss túrásokat kifejezetten előnyben részesíti, meredek lösz- vagy homokfalba szívesen vájja másfél-két méter hosszú járatát, mely végében teszi le 4-6 fehér színű, gömbölyded formájú tojását. Tojásait pár napos időközönként rakja le, de 20-22 napig tartó kotlását még az utolsó tojás lerakása előtt megkezdi. Fiókái ezért nem egyszerre kelnek ki. A csaknem 30 napig fészeklakó fiókákat mindkét szülő eteti. Az emészthetetlen rovarmaradványoktól köpet formájában szabadulnak meg,

melyet gyakran látni az odú nyílása körül. A fészekben előfordul egy, a fiókákon élősködő, mintegy másfél milliméter nagyságú légy parazita, a Carnus hemapterus. A (népies nevén) piripió telepesen fészkel. Költőhelyéhez szívósan ragaszkodik. Kertünk határában minden évben megjelennek költeni csakúgy, mint a partifecskék (Riparia riparia), imígyen gazdagítva kertünk fajszámát, valamint lehetőséget nyújtva a közelről való megfigyelésére, fotózására. Az időjárás erősen befolyásolja költésük sikerességét. S bár a párok erősen ragaszkodnak költőhelyeikhez, tartós esőzések

Rovatszponzor:

esetén nem ritka, hogy a talaj átázása miatt új helyet keresve pótköltésre kényszerülnek. Kecses, nyúlánk formájuknak s gyors, légies röptüknek köszönhetően könnyedén elkapják a rovarokat még a levegőben. Fogyasztanak hártyásszárnyúakat, mint a darázs vagy méh, de zsákmányul ejtik a szitakötőket, lepkéket vagy böglyöket, sáskát és legyeket is. A szeptemberi vonuláskor gyakorta a szőlők fölött vadászgatnak. A kártevők elfogyasztásával ezért egyfajta szimbiózis alakulhat ki a termelők és a madarak között. Sajnos más a helyzet a méhészettel, ahol

kifejezetten nem kívánatosak ezek a madarak, jóllehet nem okoznak akkora károkat a kaptárokban, mint amekkora problémának tekintik azt a méhészek. A fészkek szándékos tönkretétele ezért elég gyakori, emellett a bánya rekultiváció, lelövés zugpreparálás céljából, mérgezés okoznak állománycsökkenést a fajban. Ezért is vált szükségessé egy átfogó fajvédelmi, illetve monitoring program kidolgozása, melyet a Magyar Madártani Egyesület Monitoring központja végez szakemberei bevonásával. Mivel Magyarországon nem sok gyurgyalag telep található, fontos,

hogy ezeknek a madaraknak biztosítsuk a jelenlegi állomány stabilizálását és a jogi szinten való szabályozását. Kertünkben a gyurgyalag párok száma évről-évre növekszik, ezt a homokfalak megújításával, valamint a madarak zavartalan fészkelésének biztosításával érjük el. A gyurgyalag 1982. óta fokozottan védett madár Magyarországon, természetvédelmi értéke 100.000 forint.

Szöveg: Kiss Ágnes Fotó: Máté Bence

Szerkesztőség Főszerkesztő: Imre Tamás Imre Tamás

Imre Anikó

Szekeres János

Szabó Béla

Krivánszky Árpád

Suhayda László

Imre Adrien

Éder Iván

tamas.imre@naturephotomagazine.com

Szerkesztők: Imre Anikó Krivánszky Árpád Suhayda László Szabó Béla Szekeres János Munkatársak: Éder Iván Eifert János Imre Adrien Kiss Ágnes Máté Bence Perhiniák Márton Selmeczi Dániel Olvasó szerkesztő: Krivánszky Árpád Művészeti Vezető: Imre Anikó Grafikai tervezés: Perhiniák Márton Web Design: FX designport Web product: Thomas Picture Fordító: Tóth Péter Pál Hirdetési vezető: Imre Anikó aniko.imre@naturephotomagazine.com

Természetfotó magazin www.termeszetfotomagazin.hu ISSN 2061-2397 info@naturephotomagazine.com

Kiadja: Thomas Picture Kiadó Kft.

Máté Bence

Kiss Ágnes

Cím: Magyarország Budapest 1576 Pf. 3 Minden jog fenntartva © 2010 Thomas Picture kiadó Kft A magazin teljes tartalma, írásos és képes anyagait, beleértve a weboldalt is. A kiadó kizárólagos tulajdonát képezik. A meg nem rendelt kéziratokért és illusztrációs anyagokért a kiadó nem

Perhiniák Márton

Selmeczi Dániel

vállal felelőséget.

A természetfotózás az alapok megszerzésével kezdôdik!

Tanulj te is a fotótanfolyamok kedvelt szakkönyveibôl! Digitális fotózás 2009–2010 – Újdonságok, tippek

Fotózásról utazóknak, nyaralóknak

Makrofotózás és Teleobjektíves fényképezés

Kedves fotótémáink: gyerekek, házikedvencek

Tájak, városok digitális fényképezôgéppel

Hamarosan!

Fogy. ár: 2990 Ft

Fogy. ár: 2290 Ft

Fogy. ár: 2990 Ft

Interneten: 2100 Ft + postaköltség

Interneten: 2100 Ft + posta

Interneten: 2100 Ft + postaköltség

Interneten: 1700 Ft + postak.

Interneten: 2100 Ft + postaköltség

Keresd a könyvesboltokban vagy rendeld meg postai utánvéttel a következô e-mail címen: dfoto@chello.hu

természetfotó magazin

ingyenes online fotómagazin

Következő szám megjelenése

2010. 08. 31.