Természetfotó Magazin 2009/2 by Természetfotó Magazin

természetfotó magazin

ingyenes online fotómagazin

2009/2.

GDT | Német Természetfotósok Szövetsége a hold ezer arca | asztrofotózás Costa rica | Máté Bencével

Nagymenõk.

A Nikon FX család.

www.nikon.hu

köszöntő Kedves Olvasó! Induló számunk sikerén felbuzdulva folytatja útját a Természetfotó Magazin online kiadása. Számszerűsítve már elértük a 10.000 olvasót, és a világ 5 földrészéről mindeddig 46 országban olvashatták írásainkat, nézhették meg természetfényképeinket. Nagyszerű visszaigazolás ez természetvédelmi üzenetünkre, mely szerint igenis van jövője a digitális folyóirat-olvasásnak, mert ezzel komolyan védjük erdeinket a kipusztulástól, hiszen mi nem használunk papírt megjelenéseinkhez. Legyen Ön is részese közös munkánknak, ajánlja és jutassa el minél több olvasóhoz magazinunkat, hogy megismerhessék Földünk természeti kincseit, s felismerve sérülékenységüket, változtassák meg olvasási kultúrájukat a fák megóvása érdekében. Köszönjük minden olvasónak a biztató e-mail-eket és az észrevételeket, melyekkel nagyban hozzájárultak magazinunk fejlesztéséhez. A második számtól már DVD minőségben lehet megtekinteni videó trailer bejátszásainkat, sőt ezt akár teljes képernyőn is élvezhetik. A 2009/2. számunkban egy új rovatot indítunk, melyben köszönthetjük Máté Bence világhíres természetfotósunkat és párját, Kiss Ágnest, aki az írásokért felelős ebben a rovatban. Elsőként Costa Rica vadonjában engednek bepillantást a lesfotózás kulisszatitkaiba. A fotóklubok bemutatása során sikerült Európa talán legnagyobb fotós szervezetét „elhozni” az olvasóknak, így e számunkban a GDT-t, Németország Természetfotós Szövetségét ismerhetjük meg közelebbről. Szerkesztőségünk több tagjával ellátogattunk Észak-Európa legnagyobb sas populációjához. A táj és az érintetlen természet mindenkit elbűvölt a Flatangeri fjordokban. Fotós portfoliónk vendége Laco Stuhár Szlovákiából, aki elképesztően szép tájakat fényképez - még mindig 6x6-os Fuji Velvia 50 diára. Az Ifjú tehetség most Lengyelországból érkezett, Jerzy Grzesiak fiatal és lelkes természetfotós személyében. Kipróbáltuk terepen a Canon 500D és a Nikon D 5000 fényképezőgépeket. Mindkét DSLR kamera jól bírta a kiképzést. A Tippek-trükkök rovatunk a legyek, méhek, darazsak fényképezésének világába nyújt betekintést, míg a Fotósuli folytatja a kompozíció különböző lehetőségeinek képes bemutatását. Az Érdekes helyek bepillantást engednek a Tarpai Nagy hegy és a Bakony rejtett kincseibe, melyeket ősszel (is) érdemes felkeresni. És végül, de nem utolsósorban a web ajánlóban a Travels to the Edge with Art Wolfe TV és DVD szériát mutathatjuk be olvasóinknak.

Címlap: SEA EAGLE Fotó: Imre Tamás Canon EOS 1D Mark II N, EF 2,8/300mm 1/500sec f/5,6 ISO 400

Fogadják szeretettel második számunkat. Munkatársaink a világ minden táján állandóan a terepen vannak, hogy képekben ragadják meg a természet világát, így juttatjuk el minél több természetfotóshoz és minden érdeklődőhöz a megismerhetetlennek tűnő természet szépségét, sérülékenységét; ez a Természetfotó Magazin Online kiadás egyik fő küldetése. Imre Tamás főszerkesztő

Costa Rica 98 Máté Bence és Kiss Ágnes

Flatangeri sasok

Ebben a fotós kalandunkban elkalauzoljuk önöket Norvégiába, a fjordok varázslatos élővilágához. A madarak csúcsragadozói a sasok, ebben a régióban SEA EAGLE-ként ismerik őket. A Flatanger fjord Észak-Európa legtöbb szigetet magában foglaló szigetcsoportja, mely rendkívül ideális élőhely a sasok számára.

Laco struhár szlovákiából

A mai kortárs szlovákiai táj és épületfényképezés kiemelkedő személyisége, nemzetközileg is elismert alkotó. Az egykoron multikulturálisnak számító szlovák fővárosban - éltek itt a szlovákok mellett magyarok, németek, csehek - Pozsonyban (Bratislava) született 1954-ben, egyik nagymamája magyar volt. Struhár számára teljesen egyértelmű, hogy a fényképész szó mit takar. A fényt, a képet és a gondolatot.

fotósuli - kompozíció II.

Folytatjuk kompozíciós sorozatunkat. Már eddig is láthattuk: nem elég az élesség és a pontos expozíció, egy fényképből csak akkor lesz KÉP, ha a kompozíciója is jó. A kompozíciós szabályok jó része univerzális: egyaránt alkalmazható növény-, állat- vagy éppen tájfotózásnál, sőt, a fotózás természetfotón kívüli, más részterületein is.

’A szépség és a szörnyeteg’ Holló (Coragyps atratus)- és a kuriózumnak számító Királykeselyű (Sarcoramphus papa)

Asztrofotózás - A hold

A Hold igen látványos, viszonylag könnyen lencsevégre kapható égitest. Azon kevés objektumok közé tartozik, amelyek megfigyelése és fényképezése még a fényszennyezett, városi környezetből is nagy élményt jelent. Derült éjszakákon, ha a horizont felett van, ragyogó fényével uralja az égboltot.

terepen tesztelve - Nikon d5000

A Nikon D5000 fényképezőgépet Szekeres János természetfotós vetette alá terepi tesztelésnek. A 12,3 megapixeles, DX-formátumú képérzékelő kivételesen részletgazdag képeket rögzít. Az innovatív, változtatható szögű LCD-monitor és az élő előnézeti funkció jóvoltából tetszőleges szögből könnyedén fényképezhetünk, akár állóképet, akár videót rögzítünk vele.

érdekes helyek Tarpai hegy Gaja patak völgye tippek-trükkök legyek, méhek, darazsak fotóklub GDT képfeldolgozás Adobe szoftverek terepen tesztelve canon eos 500d ifjúsági rovat Jerzy Grzesiak páyázatok, workshop-ok fTN 2009 fotópályázat ajánlók könyv, dvd, webgaléria

14 18 46 52 62 68 82 86 92

Fotós kalandok Sasok

a levegő királyai Norvégiában Ebben a fotós kalandunkban elkalauzoljuk önöket Norvégiába, a fjordok varázslatos élővilágának csúcsragadozó madarához, a SEA EAGLE (nálunk rétisasként ismert) birodalmába. A Flatanger - a madárfotósok paradicsomának is nevezhetnénk e helyet - területe 460 négyzetkilométer és közel 1400 kisebb szigetet foglal magában. Ez Észak-Európa legtöbb szigetet magában foglaló szigetcsoportja, mely ideális élőhely a sasok számára.

Canon EOS 1D Mark II N, EF 2,8/300mm 1/4000sec f/3,5 ISO 400

A fényképezésre ne sajnáljuk az időt: ha biztosra akarunk menni, legalább egy hetet töltsünk el a fjordoknál, ami nagyban növelheti esélyeinket. Flatanger időjárása nagyon szeszélyes, egy nap alatt eső, köd, pára és gyönyörű napsütés is lehetséges. A tengeren fényképezhetünk sasokat, sirályokat, csigaforgatót, nyílfarkú halfarkast, a szigeteken pedig őzt, jávorszarvast, mókust és sok kisebb testű erdei madarat. Flatanger festői hely, ezért ne feledkezzünk meg a csodálatos tájképek fényképezéséről sem. Júniustól augusztus közepéig nem sokat tud itt aludni az éjszakákhoz szokott európai ember. Ebben az időszakban a nap még este sem tűnik el teljesen, közel a horizonthoz nyugszik és már kel is fel. Ez fotós szemmel azt jelenti, hogy este 22.00 órától hajnali 4.00-ig ideális fényekben lehet tájat fotózni. A madarakhoz naponta kétszer is érdemes kihajózni a tengerre. Igen, de hová és kivel? - kérdezi magában az olvasó. Nos, a www.norway-nature.com webcímen található Oleh Martin fotós guide segédletével. Oleh a világ egyik legjobb fotós túravezetője, nemcsak érti a dolgát, de felettébb vicces és jókedvű embert ismerhettem meg személyében, ezért mi már visszatérő vendégei vagyunk. A madarak fényképezéséhez a következő felszerelést javasoljuk elvinni: amennyiben lehetséges, vigyünk f/2,8 300 mm-es objektívet, ami egy EOS 1D Mark III jó társa lehet. Akinek olyan Canon váza van, ami 1,6x szorzóval rendelkezik, annak elég lehet a 70200 mm-es objektív, de 1,4x és 2x is legyen a csomagban. A Nikon rendszerrel fényképező természetfotósoknál egy D3 vagy D300, de még a D700 is jó választás lehet, objektívekből a Nikkor f/2,8 300 mm VR és az f/2,8 70-200 mm VR a bajnok. A Sigma objektívek közül kiváló választás a nagy fényerejű Sigma f/2,8 120-300 mm, itt a végleges képkivágás előnyeit is élvezhetjük.

Canon EOS 1D Mark II N, EF 2,8/300mm 1/500sec f/5,6 ISO 400

Canon EOS 5D Mark II, EF 4/24-105mm 1/1600sec f/6,3 ISO 400

Ha szeretnénk a levegőből érkező vagy esetlegesen támadó madarakat fotózni, egy 4/500mmes tele is kellhet, de ezt a „csövet” kevesebbet fogjuk használni. Állványra nincs szükségünk, a madarak annyira gyorsak, hogy az ideális zársebesség legalább 1/1000 sec. Az akciójelenetekhez segítségünkre lehet a gyors gépváz, a Sandisk Extreme IV kártya, de a tartalék akkumulátort

se felejtsük a parton. Már az előző kalandtúránál is megírtuk, hogy a hajnali és esti fények a legideálisabbak a fényképezésre, ezért a koránkelés és a késői fennmaradás elengedhetetlen. Olyannyira, hogy a délutáni fotózásból éjfél és hajnali fél egy körül jöttünk be, és korán reggel már ismét indultunk kifelé. A legjobb, amit tehetünk a köztes időben, ha tájat fényképezünk éjjel 1.00-tól 4.00-ig, azután reggeli,

és ismét mehetünk a következő fotózásra. A túra után aludtunk egyet egészen délutánig, hogy bírjuk a következő fotózást. Nehéz átállni erre az időbeosztásra, de megéri a fáradtságot. Maga a fényképezés motorcsónakból történik, a madarak már messziről megismerik Oleh hajóját. A világon egyedülálló saspopuláció megtalálása nem egyszerű feladat. A GPS navigáció és a gyors motorcsónak

elengedhetetlen kelléke a távolságok áthidalásának. A madarak akár 50 kilométerre is lehetnek a kiindulási ponttól, a jó vezető azonban mindig tudja, miért, hová és mikor kell menni fényképezni. Ne tévesszen meg senkit, azért egyáltalán nem könnyű briliáns képet készíteni. Maga az akció kb. 2 másodpercig tart, és számtalanszor előfordul, hogy nem jó irányból érkezik a levegő harcosa. Magas fokú

koncentráció és lelkiekben felkészült, nyugodt viselkedés szükséges ahhoz, hogy egyáltalán éles képet fényképezzünk. Jó lehetőség volt gyakorolni a tengeri sirályokon, fotóztuk őket a hajóból és a parton egyaránt. A napok múlásával egyre extrémebb körülmények között vállalkoztunk a sasok fényképezésére. Kellett a több napos gyakorlat, az adott madarak viselkedésének megismerése, a széljárás adta

lehetőség, a fények, és nem utolsó sorban a rendkívüli reflex egy kiváló kép elkészüléséhez. Az eredmény kitűnően sikerült: ezzel a képpel (6. oldal) a világ több földrészén PSA (Photographic Society of America) és FIAP (International Federation of Photographic Art) Gold medál díjazott lehettem. Utólag is köszönöm Oleh és a madár együttműködését, hiszen nélkülük ez a felvétel nem készülhetett

Canon EOS 1D Mark II N, EF 2,8/300mm 1/2000sec f/5,6 ISO 400

volna el. A díjakon kívül is hihetetlen élményt nyújtott számunkra, hogy e rendkívüli madarak életének részesei lehettünk. Soha ne felejtsük el azonban, hogy a természet fényképezése fontos üzenet legyen mindenki számára. Meg kell őriznünk a fajokat, és a képeiken keresztül hívjuk fel a figyelmet sérülékenységükre, mert embertársaink többsége nem láthatja ilyen testközelből a természet szépségeit és törékenységét. Aki teheti, szakadjon ki az unalmas hétköznapok egyhangúságából, óriási lehetőséget kínál fotózásra ez a madárparadicsom. Sok érdekes, szép felvételt köszönhetünk Oleh Martin kitartásának. Közösen, workshop formájában már második éve viszünk csapatokat a sasok birodalmába. Ajánlom mindenkinek, nagyon jó lehetőség. Senki ne csüggedjen, ha nem elsőre készülnek el az áhított felvételek. A természetfényképezés sok kitartással és rengeteg koránkeléssel jár. Mindenkinek szép fényeket és sok fotós témát kívánok.

Szöveg, fotó és videó: Imre Tamás

Tervezés Helyszín: Norvégia középső részén. Megközelíthetőség: A Norvégia Trondheim repülőtérről az E6-os úton észak felé, majd nyugatra a 17-es úton egészen a fjordokig. Mit lehet fotózni: Elsősorban sirályokat, sasokat és más tengeri madarakat. A szigetek közelében érdemes tájakat fényképezni. Mit vigyünk magunkkal: Nagylátószögű objektívet 16-35 mm, teleobjektívet 70-200 mm és 300 mm, lehetőség szerint 1,4x telekonverterrel, állványt, ND átmenetes szűrőt és memóriakártyát, amennyit csak lehet. Szállás: Flatanger és környékén jó minőségű szállásokat találhatunk.

Videó: Imre Tamás Zene: Perhiniák Márton

A legjobb időpont: Májustól egészen szeptemberig.

Érdekes helyek

A tarpai Nagy-hegy /Hungarikum

Pompás kilátóhely a Beregi síkon A síkság szélén emelkedő dombok mindig kiváló rálátást biztosítanak a szinte asztallap simaságú tájra. Ilyen a Beregi sík szélén, Tarpa falu határában emelkedő Nagy-hegy is, amely csekélyke, 154 méteres tengerszint feletti magassága ellenére valódi hegy. 15-20 millió évvel ezelőtt ugyanis vulkánok egész sora füstölgött ezen a tájon, s a kráterekből kilövellő lávakőzet vastagsága 1000-2000 méter között váltakozik. Később a terület megsüllyedt, s a Nagy-hegy dácit kúpja – szomszédaihoz, a Kaszonyi hegyhez és a beregszászi Nagyhegyhez hasonlóan – alig-alig emelkedik ki a felhalmozódott üledékekből.

Canon EOS30D, 2,8L/80-200 mm f/16 1/200 sec ISO 400

Canon EOS30D, 2,8L/80-200 mm f/16 1/400 sec ISO 400

Magyarország keleti csücske ligeterdős tájaival, folyóvölgyeivel, élő- és holtágaival egyike azon területeknek, ahol a legjobban megőrződött a természetes növény- és állatvilág. A Tisza gyors folyású felső szakasza kisebb mellékfolyóival, patakjaival, állandó és időszakos vízállásaival növénynek és állatnak kellemes, párás környezetet biztosít. Tarpáról Beregsurány irányában alig két kilométerre emelkedik a Nagy-hegy, amelynek déli lejtőjén szőlők, gyümölcsösök sorakoznak, pincékkel, kisebb-nagyobb

Canon EOS30D, 2,8L/80-200 mm f/16 1/30 sec ISO 400

hétvégi házakkal. Köztük vezet fel az út a hegy tetejére, ahonnan nincs zavartalan körkilátás, ezért komoly feladat hárul a teleobjektívekre. A hegyet kiterjedt erdőség veszi körül. Délkeletre, keletre – ahonnan ősszel kel a Nap – található az ezer hektáros Téb-erdő 70-80 éves fáival, s annak egy mindössze 10 hektáros szép részlete, a Nagyerdő, egy-másfél méter átmérőjű, 120-130 éves fákkal: zömében tölgy, kőrissel és gyertyánnal keverve. Kezdődik a napkelte színjátéka. A fényes égitest

Canon EOS f/16 1/30 s

alig egy percre vörös fénnyel megvilágítja a szőlőhegyet, majd eltűnik a likacsos felhőzetben. Alant hideg kékes párák úsznak, felettük halvány rózsaszínben játszik az ég, a látóhatáron felsejlenek a Beregszászi hegyek körvonalai. A kék párából sárgásvörösen bújnak elő a ligeterdő fasorai, amikor néhány pillanatra rájuk süt a Nap. A jó idő egészen novemberig megőrizte a színesedő lombot. Eltelik fél óra hasonló fényben, a Nap sugarai itt-ott áttörnek a felhőzeten, de csak a távolabbi tájat világítják

S30D, 2,8L/80-200 mm sec ISO 400

Canon EOS30D, 2,8L/80-200 mm f/16 1/100 sec ISO 400

Tervezés Helyszín: Kelet-Magyarország, Vásárosnamény környéke. Megközelíthetőség: Nyíregyházától Vásárosnaményen át a 41. sz. úton a beregsurányi elágazásig, onnan jobbra, Tarpa felé, az elágazástól mintegy 3 kilométerre. Mit lehet fotózni: Elsősorban tájat, apró részleteket, más időszakban növényeket, állatokat, madarakat is. Mit vigyünk magunkkal: Nagy látószögű és teleobjektíveket, állványt, kioldózsinórt, polárszűrőt, átmenetes szürke szűrőt. Szállás: Hat szállásadó - fogadó, panzió, vendégház működik Tarpán, de a környező falvakban is találunk szálláshelyet. A legjobb időpont: Az őszi hangulatok megörökítéséhez október közepe-vége, lehetőleg szélcsendes hajnalokon.

be, makacsul kihagyva a közeli, hegylábi erdőrészt. Kisvártatva – alig egy percre – mégis előbújik rejtekéből, s a kék pára egyszeriben narancsvörösre vált, s a fénypászmák élesen belehasítanak a lombok, törzsek által hagyott résekbe. Isteni színjáték, amihez fenséges orgonaszó illenék. Szorgalmasan csattog a fényképezőgép zárja, de a másodpercek könyörtelenül peregnek, s szertefoszlik a varázslat, elhalványul a fény. A megmaradó látvány is gyönyörű,

az erdő sárgás-barnás pasztell színekben pompázik, az egymás mögötti fasorok egyre inkább a távoli párába vesznek. Más évszakban is érdemes elzarándokolni ide. A hegyre felvezető és a hegylábat körbejáró tarpai Szőlő-hegy tanösvény szabadon látogatható, de az erdő felkereséséhez a Hortobágyi Nemzeti Park NyírségSzatmár-Bereg Tájegységétől (Fehérgyarmat) engedélyt kell kérni. Kora tavasszal lilás szőnyeg borítja az erdő alját, ekkor nyílik a kárpáti sáfrány. Később

keresztes vipera siklik az avaron, a magasban holló korrog, a ligeterdő felett szalakóta szárnya surrog, a felhagyott bánya löszfalában pedig gyurgyalagok fészkelnek. A környék másfajta élményekkel is várja az ide látogatókat: festett kazettás mennyezetű református templomokkal, fa haranglábbal, a népi építészet emlékeivel, harmonikus színvilágú beregi szőttesekkel, s nem utolsó sorban ízes tarpai szilvapálinkával. Szöveg és fotó: Krivánszky Árpád

A Gaja patak völgye

a Bakonyban A Bakony kiterjedt erdőségei hajdan betyárok, bujdosók számára nyújtottak menedéket, rejtekadó hajlékot, szűkös, de az éhhaláltól megmentő táplálékot. Ma a vidék a bakancsos, kerékpáros hétvégi kirándulók, túrázók paradicsoma. A hegység egyik leglátványosabb vidéke a Keleti-Bakony legfontosabb vízfolyása, a Gaja patak völgye. A Nagyesztergár mellett eredő patak húsz kilométeren át kelet felé halad, majd Bodajknál délre fordul. Vizével táplálja a Fehérvárcsurgói víztározót és dél felé folytatja az útját. Régebben nagy gazdasági haszna volt, majd minden, hozzá közel eső településen működött három-négy vízimalom. A patak szinte végig gyönyörű, vadregényes tájon halad. Egyik csodálatos kirándulóhelye a Bakonynána és Jásd közötti szakaszon található, Római fürdőként ismert szurdokvölgy. A mélyen a mészkőfelszínbe vágódott áttörés legszűkebb pontján zúgók és kisebb vízesések sorozata alakult ki, amely hazánk egyik legvadregényesebb táját hozta létre. A szurdokot érdemesebb Bakonynána felől megközelíteni, mert a völgy felső szakasza is látványos. A falu szélén indul az ösvény, ahol az autóút keresztezi a patakot. Elhaladunk az egykori vízimalom felújított épülete mellett, majd a patak mentén sétálunk lefelé a völgyben. A meder egyre mélyebbre kerül, hamarosan a fák eltakarják a völgytalpban csörgedező patakot. Érdemes kis kitérőt tenni lefelé, mert odalent a völgyoldalban már feltünedeznek a sziklák és szűk szorosban folyik a Gaja- patak vize. A völgyben kialakított turistapihenő után célunk - a Római fürdő vízesése - már csak egy szusszanásnyi séta. A patak másik szép szakasza a Bodajk - Fehérvárcsurgó közötti szurdokvölgy, amely több kilométer hosszan nyúlik el. Ebben a völgyben nincsenek vízesések, csak sellők és a már szinte folyócskává duzzadt Gaja. Az erősen párás levegőben a növényzet buján tenyészik. Festői táj a Gaja- szurdok tornyosuló szikláival, mély szakadékaival, lágy szellőtől zúgó fáival. Valaha két öreg tölgy állott a Gaja partján, melyekről már Rómer Flóris is írt a Bakonyról szóló, 1860-ban megjelent könyvében. Ádám és Éva fa néven 2002ben bekerültek a magyarországi tanúfák névsorába. A túrára legszebb időszak az ősz csodálatos rozsdás színvilága. Szöveg és fotók: Szabó Béla

Canon EOS 5D, EF 2,8/24-70mm, 15 sec f/22 ISO 50

Tervezés Helyszín: Keleti-Bakony, Gaja patak völgye, Bakonynána-Jásd és Bodajk-Fehérvárcsurgó között. Megközelíthetőség: Autóval a 81 főútról Bodajknál, a 82 főútról Zircnél kell letérni. Mit lehet fotózni: Elsősorban tájat, vízesést, növényeket.

Mit vigyünk magunkkal: Halszem-, nagylátószögű objektívet 16-35 mm, nagylátószögű-tele zoom-ot 24-70 mm, teleobjektívet 80-200 mm, állványt, ND2, ND4, ND8, ND átmenetes szűrőt, kioldózsinórt. Hasznos lehet a túrabakancs vagy a gumicsizma. Szállás: Zirc, Bodajk, de megszállhatunk a környék más településein is. A legkedvezőbb időpont: Az ősz, a havas tél, valamint a tavasz.

Laco (Ladislav) Struhár A mai kortárs szlovákiai táj és épületfényképezés kiemelkedő személyisége, nemzetközileg is elismert alkotó. Egykoron multikulturálisnak számító szlovák fővárosban, - éltek itt szlovákok mellett, magyarok, németek, csehek,- Pozsonyban (Bratislava) született 1954-ben, egyik nagymamája magyar volt. Itt végezte tanulmányait, alkalmazott fényképész végzettséget szerzett az iparművészeti szakközépiskolában 1974-ben. Ezt követően elköltözött a Tátra csodálatos hegyvidékének közelébe Rózsahegyre (Ružomberok). Jelenleg a Vág völgyének lankái között Galgócon (Hlohovec) él. Szlovákiában 20 önálló tárlaton találkozhattak a nézők csodálatos tájképeivel. Külföldön 21 tárlaton mutatkozott be Guttenstein (Austria), New York, Hawai (USA), De Panne, Stavele (Belgium), Kaposvár (Magyarország), Prága, Hranice, Prostějov (Csehország), Trondheim (Norvégia), Abu Dhabi /Egyesült Arab Emirátusok/, Toronto, Montreal, Vancouver (Kanada), Belehrad (Szerbia és Montenegro), Porto, Lisszabon (Portugália) kiállítótermeiben. Állandó kiállításokon mutatja be szlovákiai táj és vidék szépségeit Budapesten, Szófiában, Varsóban és Taskentben lévő szlovák kulturális központokban. Napjainkig 13 önálló fotóalbuma jelent meg, elsősorban szlovákiai táj szépségeit és városait mutatja be, melyből kettő a Szlovákia legszebb könyve pályázaton aranyérmet kapott. Szlovákia - Az álmok kertje c. dupla kötetétnek a Szlovák Köztársaság elnöke keresztapja. Az egyik legnagyobb példányszámban elkelt könyve a cseh fővárost, Prágát örökíti meg. Önálló fotóalbumai mellett 5 könyvnek készítette a képanyagát, többek között a Geometria harmóniája Szlovákia történelmi építészetében, Tátra, Szlovákia - A színek országa c. köteteknek. Majd félszáz naptárt adott ki különböző szlovákiai minisztériumok és vállalatok megbízásából. Alkotói tevékenysége mellett többször volt zsűritag Szolnokon megrendezett Monfodi Nemzetközi Fotószalonon és a Szlovák Köztársaság kulturális minisztériuma által megrendezett Szlovákia legszebb könyve pályázaton. Tagja a Szlovák Művészeti Egyesületnek és a Hivatásos Fotográfusok Szlovákiai Szövetségének Laco Stuhár a mai napig az analóg technika és középformátumú dia híve. Felvételeit Hasselblad és a saját maga által épített műszaki fényképezőgéppel készíti. Objektívparkja nagylátószögtől a teléig terjed, polárszűrővel és szürke félszűrőkkel kiegészítve. Azt vallja, a jó tájképhez alázat a természet iránt, szaktudás, türelem, állvány és hosszú záridő szükséges. Na meg nem árt egy jó bakancs sem. Szöveg: Szabó Béla

Portfoliรณ

Szlovรกkia - Az รกlmok kertje

Szlovรกkia - Az

z รกlmok kertje

Szlovรกkia - Az

z รกlmok kertje

Szlovรกkia - Az

z รกlmok kertje

Szlovรกkia - Az

z รกlmok kertje

Szlovรกkia - Az รกlmok kertje

rovatszponzor:

Fotósuli kompozíció II. Folytatjuk kompozíciós sorozatunkat. Már eddig is láthattuk: nem elég az élesség és a pontos expozíció, egy fényképből csak akkor lesz KÉP, ha a kompozíciója is jó. A kompozíciós szabályok jó része univerzális: egyaránt alkalmazható növény-, állatvagy éppen tájfotózásnál, sőt, a fotózás természetfotón kívüli, más részterületein is. A fénykép egy kattintással elkészül. Az exponáló gomb lenyomása előtt szenteljünk egy kis időt és odafigyelést a jó kompozícióra, s ugrásszerűen javulni fog a fotóink minősége. Miről lesz szó a továbbiakban? – látószögről, képritmusról, tömegegyensúlyról, struktúrákról, ablakhatásról és más érdekes dolgokról.

Őszi lombok alulnézetben Időnként irányozzuk felfelé is az objektívünket! Kora délelőtt a bükkerdőben szép napsütés és gyönyörű színek fogadtak. A részben még zöld, de sok helyen már sárguló levelek a kék éggel együtt a kora őszi hangulat teljességét kínálták. A látvány nagy látószögű objektívvel tetszett igazán. Keresnem kellett valami eltérő motívumot, ami kapaszkodót jelent a néző szeme számára a lombtengerben, amit meg is találtam egy, a leveleit valamilyen okból hamarabb lehullató fa képében. Ráadásul a lombját vesztett fa koronája mögött jól látszik az ég kékje, így egyforma hangsúllyal tud megjelenni a hangulatot hordozó összes szín.

Váltsunk időnként látószöget! © Suhayda László Canon EOS 3, 2,8L/16-35 mm f/16 1/200 sec Fujichrome Velvia 50

A szürkegémet ábrázoló képpár jó példa arra, hogy ugyanarról a helyről, ugyanarról a témáról teljesen eltérő hatású fotókat lehet készíteni. A nagy látószögű objektív segítségével rögzített kép az állatot a környezetével, élőhelyével együtt mutatja be, annak valamennyi hangulati elemével együtt. A teleobjektívvel készített felvételen ezzel szemben a környezet alig érzékelhető, viszont az állat jellegzetességeiről, „egyéniségéről”, illetve pillanatnyi viselkedéséről annál többet árul el. Az objektívek, ezzel együtt a látószög változtatása bátran ajánlható más témáknál, például növények vagy tájak megörökítésénél is. Akár egy kisebb átfogású zoom-objektív használatánál is egészen más hangulatú fotókat készíthetünk a gyújtótávolság változtatásával.

A kevesebb néha több Előfordulhat, hogy az erősebb hatás elérése érdekében egy merész gondolattal szűkebbre komponáljuk a felvételünket. Így még jobban ráirányíthatjuk a néző figyelmét a látvány leghangsúlyosabb elemeire. Erősen zúzmarás időszakban kerestem fel ezt a szép, öreg, kéttörzsű vadkörtefát. Tetszett a fa törzse és a belőle kiágazó vastag ágak kígyózása. Közelebb mentem, s egy szűkebb képkivágatban mutattam meg a korona belsejét. Az ágak rajzát szépen kiemelte az erős zúzmara, amely nélkül a kép elvesztené kifejezőerejét. © Suhayda László Canon EOS 3, 2,8L/16-35 mm f/16 1/200 sec Fujichrome Velvia 50

grafikus hatás A karakteres formák „megfogják” a néző tekintetét; érdemes tudatosan keresni és fotografálni ilyeneket. Egy kirándulás alkalmával megragadta a figyelmemet egy fenyőfa víz által kimosott gyökérzete, melynek barnás színvilágához jól illett a lehullott (sárga) lomb. Olyan képkivágást kellett keresnem, ahol a szerteszét futó gyökerek nem vezetik ki a képből a néző tekintetét, éppen ellenkezőleg, a képhatárokon belül tartják. Fontos, hogy az ilyen jellegű felvétel minden részlete éles legyen! Állványt, és megfelelően szűk rekeszt érdemes használni. © Suhayda László Canon EOS 3, 2,8L/16-35 mm f/16 1/125 sec Fujichrome Velvia 50

természetes formák A sugaras forma sűrűn előfordul a természetben, a csillagokat, vagy a Napot is így rajzolják le például a gyermekek. Ennek a virág belsejét ábrázoló fotónak fő témája a virágtölcsér középpontjából szétfutó, finom színátmenetekkel jellemezhető sugaras szerkezet. A bibe az alsó vízszintes harmadoló vonalon található, azonban a hosszabbik oldalt inkább 40/60 százalékos arányban osztja. A virág kelyhének mélységét jól érzékelteti az élesség a bibén, illetve mögötte a sugaras szerkezeten, valamint a viszonylagos életlenség a kép többi részén. Ha egy virágba – annak érdekében, hogy érdekes szerkezetét felfedjük – a képhatárokkal belevágunk, tegyük azt mindig határozottan; ne gondolhassa a néző, hogy a fotós hanyagságból hagyta le a virág egyes részleteit.

Ritmus Kedvezőtlen fényviszonyok fogadtak a fekete kökörcsin élőhelyén. A figyelmemet mégis megragadta három virág, amelyek nem csak formájukban, hajlásuk ívében ismételték egymást, hanem felsorakozva egyre növekvő méretűek voltak, akár a testvérek. Az ismétlődő motívumok érdekes, ritmusos fotót eredményezhetnek, érdemes tudatosan is keresni azokat. A kellemes hátteret a hosszabb gyújtótávolságú makroobjektív és a tág rekesz biztosította, a talajtól tónusában jelentősen nem különböző ég pedig lehetővé tette, hogy hangulati elemként „becsempésszük” egy darabkáját a kép felső sarkába. Ha viszont nagy a tónus (fényesség) különbség, inkább kerüljük az ég és a talaj együttes szerepeltetését a háttérben!

ablakhatás Hideg téli délelőtt jártam ezen a kis faluszéli réten, ahol néhány öreg fűz állt. Szerettem volna ebből a – kicsit mesebeli – zúzmarás hangulatból minél többet megörökíteni. Az elkészült felvételek közül talán ez adja vissza legjobban az ottani érzést. Ahogy a közelebbi fa ágai és törzse körülveszi a távolabbit, egy kis romantikus játékosságot visz a képbe.

Alacsony kameraállásból (állványról) készítettem a felvételt. Így a kevéssé érdekes talaj csak egy vékony sávként jelenik meg, helyet engedve az ég kékjének. Az ég színének mélyebbé tételére, a kontraszt fokozása érdekében polárszűrőt használtam. © Suhayda László Canon EOS 3, 2,8L/16-35 mm f/16 1/125 sec Fujichrome Velvia 50

tömegegyensúly Előfordul, hogy egy téma túl kicsi lenne az egyik harmadoló pontba helyezve, vagy pedig a zavaró környezet nem enged „levegősebb” ábrázolást. A fő téma ekkor középre, vagy csaknem középre kerül. Ekkor is ügyelni kell a tömegegyensúlyra; jelen esetben ez a fa által elfoglalt képterület teljes képfelülethez viszonyított, nagyjából egyharmados arányát jelenti, így az emberi szem akadálytalanul „körüljárhatja” a témát. A talajból elég, ha egy keskeny sáv kerül a fotóra, amelyen „megtámaszkodhat” a fa. Lombjától megfosztva még jobban előtűnik széltében elnyúló, kissé aszimmetrikus ágszerkezete, melyet misztikus köd vesz körül. Színét, s vele együtt a fotó hangulatát a hajnali kékes derengés határozza meg, amelyhez több másodperces expozíció kellett.

Szöveg és fotó: Krivánszky Árpád és Suhayda László

Asztrofotózás A Hold ezer arca

A Hold igen látványos, viszonylag könnyen lencsevégre kapható égitest. Azon kevés objektum közé tartozik, amelyek megfigyelése és fényképezése még a fényszennyezett, városi környezetből is nagy élményt jelent. Holdunk az az égitest, amelynek mozgását és fényváltozását a legrégebb óta nyomon követi az ember. Nem véletlenül, hiszen derült éjszakákon, ha a horizont felett van, ragyogó fényével uralja az égboltot.

A Hold színes arca 2007 március 3-i holdfogyatkozás teljességi fázisában készült kép, jól megfigyelhető a földi légkör által megszínezett holdfelszín. EOS 400D, TMB 130/780 apo (6/780 tele) 5 sec ISO 200

Annak ellenére, hogy karnyújtásnyira látszik, meglepően messze van tőlünk, átlagosan 384 ezer km-re, ami a Föld átmérőjének mintegy harmincszorosa. Ezt a távolságot a fény 1.3 másodperc alatt teszi meg, tehát a Holdról ennyivel később ér a szemünkbe a fény. Átmérője 3476 km, harmada-negyede a Földének. Mivel légköre nincs, nagyon nagy a hőingadozás, a 15 napos nappal és ugyanilyen hosszú éjszaka folyamán az egyenlítői holdfelszín hőmérséklete –180 és +140C fok között váltakozik. A Hold kb. 30 napos keringési és forgási periódusa megegyezik, ezt kötött forgásnak nevezzük. Ennek köszönhetően a Földről nézve mindig ugyanazt az arcát fordítja felénk. Ritka égi jelenségek fotózására leginkább teliholdkor és újholdkor nyílik kiváló lehetőség. Újholdak alkalmával jöhetnek létre a napfogyatkozások, ilyenkor a Hold a Földről nézve kitakarja a Napot. Teliholdkor pedig ennek mintegy „ellentéte”, holdfogyatkozás következhet be, ilyenkor a Hold merül a Föld árnyékába. Mivel a Hold keringési síkja nem esik teljesen egybe a Föld Nap körüli keringési síkjával - az ekliptikával -, a fogyatkozások ritkán, évente átlagosan két alkalommal következnek be. Ugyan a holdfogyatkozás kicsit ritkább jelenség, mint a napfogyatkozás, mégis az előbbit egy adott helyről sokkal gyakrabban figyelhetjük meg. Míg a napfogyatkozás teljessége a földfelszín keskeny, mindössze pár száz kilométer széles sávjában söpör végig néhány ezer kilométer hosszan, addig a holdfogyatkozást bárhonnan élvezhetjük, ha a fogyatkozás időtartama épp a helyi éjszakára esik. Utóbbi jelenség alkalmával a Hold elsötétedik és kiszínesedik. Kísérőnk ekkor is látható marad, hiszen a Föld légköre által megtört napfény kismértékben még megvilágítja a felszínét. A fogyatkozás színe és sötétsége változó. A jellemzően vöröses árnyalatú színek mellett a sárgástól a kékeslilásig előfordulhat benne minden, világosabb és sötétebb árnyalatban, függően a földi felsőlégkör összetételétől, például attól, volt-e vulkánkitörés a közelmúltban. Ezen ritka égi jelenségek alkalmával akár egy alap- vagy rövidebb gyújtótávolságú teleobjektívvel is látványos és hangulatos képeket készíthetünk.

A fogyó Hold Nikon Coolpix 4300, TMB 130/780 apo (6/780) 1/30 sec ISO 100 10 képes mozaik

Kráterhármas A terminátor vonalán a legapróbb felszíni alakzatok is élesen kirajzoló ophilius-Cyrillus-Katherina kráterhármast és környezetét mutatja. Nikon Coolpix 4300, TMB 130/780 apo (6/780 tele) 1/15sec ISO 1

ódnak. A kép a The-

100

Ezen a videón jól látható a légköri turbulencia, mely jelenlétével az apró részletek megörökítését nehezíti. A videó 15 méterre nyújtott fókusszal készült f/50-es nyílás mellett.” Canon EOS 5D MkII, 300/1200 Newton, 640x480

Videó: Éder Iván Zene: Perhiniák Márton

A középen elhelyezkedő Gassendi kráter többszörös központi csúccsal rendelkezik, talaján rianások is megfigyelhetők. Ő maga romkráter, fala erősen erodált, talaját láva töltötte fel, ahogyan a környezetében látható, nála jobban betemetett fantomkrátereket is. Tőle balra a Mare Humorum (nedvesség tengere) látható. Nikon Coolpix 4300, TMB 130/780 apo (6/780 tele) 1/15 sec ISO 100

Hamuszürke fény Vékony holdsarlónál a Hold sötét oldala is halványan megfigyelhető, melyet a Holdról nézve ilyenkor közel „teleföldként” ragyogó bolygónk világít meg. EOS 350D, TMB 130/780 apo (6/780 tele) 4 sec ISO 200

Persze a Hold hétköznapi, periodikusan változó „arca” önmagában is számos lehetőséget kínál a fotózásra. Arról, hogy a Hold mi módon szegődött a Föld kísérőjévé, a mai napig is több elmélet létezik. Formakincse a Naprendszer kialakulásának egy korai, viharosabb szakaszában formálódott olyanná, amilyennek a mai napig láthatjuk. Felszínét sűrű meteorit-becsapódások okozta kráterek szabdalják. A nagy kiterjedésű síkabb területeket, ahol a kráterek kevésbé dominánsak, egy-egy nagyobb égitest becsapódását követően felszínre törő láva töltötte fel. Vulkanikus kőzetanyaguk miatt sötétebb az árnyalatuk a környezethez képest. Ezeket a területeket még tengereknek és óceánoknak vélték elődeink, elnevezésüket is innét kapták. A korábban létrejött kráterek jelentős részét az itt feltörő láva egészében, vagy részben betemette, utóbbi képződményeket nevezzük fantomkrátereknek. A krátereken kívül számos alakzatot megkülönböztetünk, ilyenek például a hegyek, folyóvölgyek, rianások, dómok. Ma már a Hold geológiai értelemben halott égitest, légköre gyakorlatilag nincs, mindössze a nagy hőingadozásból származó lassan, de biztosan pusztító kőzetaprózódás okoz ilyen távolságból általunk nem megfigyelhető változásokat. Azt gondolnánk, hogy a krátereket és az apró alakzatokat teliholdkor lehet a legjobban megfigyelni, ám ez tévhit. A felszíni domborzat akkor rajzolódik ki a legjobban, amikor a Nap alacsony szögből, súrolva világítja meg a tájat, azaz a holdi napfelkelte ill. naplemente idején. A holdi nappal és éjszaka vonalát hívjuk terminátornak, ez vándorol folyamatosan, amikor hétköznapi szóhasználatban „dagad”, illetve „fogy” a Hold. Ezen a vonalon még a legapróbb részletek is jól megfigyelhetőek, leginkább az első és utolsó negyed környékén (félholdkor). A krátereket nagy gyújtótávolságú objektívekkel, vagy csillagászati távcsövekkel tudjuk a legrészletesebben megörökíteni. A Hold 2600 mm-es fókuszig még egészben belefér a látómezőbe (1,6-os szorzó esetén ez 1600mm), így a leghosszabb teleobjektívekhez is bátran felrakhatjuk a kétszerezőt. Azonban nagyon kell vigyázni, hogy stabil legyen az állvány, hiszen a tükör és a zárszerkezet mozgása könnyen berázza a rendszert, elmosódott képet eredményezve.

Ezért feltétlenül használjuk a tükörfelcsapás funkciót és a távkioldót is. A helyes expozíció megállapításához használjunk spot mérést, irányadó értékként F/5.6-os fényerő és ISO 100as érzékenység mellett kb. 1/250mp expozíció javasolt, persze ez holdfázistól és légköri viszonyoktól függően erősen változhat. A Föld forgása miatt hosszú expozíció nem lehetséges, ezért inkább növeljük az ISO értéket és próbáljunk minél rövidebbet exponálni, hogy a bemozdulást elkerüljük. 1000 mm-es fókusz esetén 1/30 mpnél a Föld forgása miatt már bemozdulhat a kép, azonban óragépes csillagászati mechanikával ez kiküszöbölhető. Csillagászati távcsővel többféleképpen is fényképezhetünk. Egyik módszer, ha a távcsövet teleobjektívként használjuk, ekkor a tükörreflexes gépet objektív nélkül a megfelelő adapterrel rácsatlakoztatjuk. Ilyen esetekben barlowlencsékkel vagy okulárprojekciós módszerrel a gyújtótávolság tovább növelhető, ám ne felejtsük el, hogy minél jobban nyújtjuk a fókuszt, annál hosszabb záridő lesz szükséges a helyes expozícióhoz, és annál nehezebb lesz rezgésmentesen tartani a rendszert. Távcsövön keresztül akár kompakt géppel is fotózhatunk. Ebben az esetben a gépet a távcső okulárjához rögzítve, azon keresztül, afokális módszerrel kaphatunk képet. Ekkor azok a gépek az ideálisak, amelyeknek kis frontlencséjük van. Ezzel a módszerrel nagyon nagy nagyítás is könnyűszerrel elérhető, melyet a kamera zoom-ján kívül magán a távcsövön is tudunk állítani. A kompakt gépeknek további előnye, hogy a zárszerkezet nem rázza be az expozíciót. Késleltetést vagy távkioldót azonban ekkor is használjunk! A részletes képek készítését akadályozhatja a változó mértékű légköri turbulencia, mely jelenlétéről a hullámzó holdperem és elmosódott részletek árulkodnak. Ennek minimalizálása érdekében mindig a legmagasabb égi pozícióban, delelés környékén fényképezzük a Holdat, s próbálkozzunk gyakran, hogy a ritkábban előforduló, kevésbé turbulens légköri állapotok mellett tudjuk elcsípni a legapróbb részleteket. Kezdőknek és haladóknak egyaránt javaslom a Hold fotózását: az említett részletekre odafigyelve, tiszta, derült éjszakán biztos sikerrel járunk.

Szöveg és fotó: Éder Iván

A Hold és a Vénusz a nappali égen A Hold a Vénusz apró korongját eltakarta a nappali égen, mely jelenség szabad szemmel is kitűnően látszott 2007. 06. 18-án. A fotó pár perccel a jelenség után készült. EOS 350D, SkyWatcher 80/600 ED (7.5/600 tele) 1/400 sec ISO 100

ric - Bengal tiger crossing a creek

Canon EOS 5D Mark II, MP-E

tippek-trükkök legyek, méhek, darazsak A hártyásszárnyúak rendje népes és változatos csoportot alkot a rovarok osztályán belül. Külső megjelenésük és élőhely-igényük igen sokféle lehet. Egy részük nektárral, virágporral táplálkozik, más fajaik ragadozó életmódúak. Különösen érdekes a csoportosan élő fajok élete. Bármilyen szabad területen előfordulhatnak, akár az ember közvetlen közelében is. Fontos! A méheket, darazsakat ne fotózzuk a kolóniájuk közelében, mert ott agresszívek, vegyi fegyverzetükkel komoly veszélyt jelenthetnek a fotósra, viszont a táplálkozóhelyükön többnyire ártalmatlanok. Méretük néhány millimétertől néhány centiméterig terjed, nagyon mozgékonyak. A rovarfotózás – mint minden speciális részterület – nagy gyakorlatot, e mellett megfelelő technikai hátteret, esetenként az adott faj életmódjának ismeretét igényli. Legtöbbször makroobjektívet kell használnunk, vagy egyéb technikák, pl. előtétlencsék, közgyűrűk, harmonika kihuzatok és objektív-fordítógyűrűk alkalmazása kerül előtérbe. Fotózhatók állványról is, pl. lecövekelhetünk egy virágnál vagy itatóhelynél, amelyet gyakran felkeresnek. Zömében azonban csak kézből követhető a gyors mozgásuk, magas ISO érték mellett, kis mélységélességgel, rövid záridővel. Ha a helyzet lehetővé teszi, érdemes valamihez letámasztani a gépet. Számos próbálkozásra van szükségünk, mert sokszor nem a kívánt helyen lesz az élesség fotóalanyaink gyors mozgása, vagy annak következtében, hogy mi, emberek, kétlábú állványként nem vagyunk tökéletesek. Gyakran kerülnek fotózás szempontjából kedvezőtlen, vagy éppen természetellenes pozícióba is. Mindezek miatt szerencsés a digitális kamerák elterjedése; nem kell takarékoskodni a nyersanyaggal. A kisebb objektívekhez osztott lámpás körvakura, a hosszabb gyújtótávolságúakhoz pedig nagyobb teljesítményű, két- vagy többlámpás makrovakura lehet szükségünk. Ha a vakut főfényként használjuk, főként arra kell ügyelnünk, hogy a háttér ne sötétedjen be természetellenesen. Ami melegen ajánlható, az a derítő vakuzás kis teljesítményű villantással, amely kiegyenlítő szerepet betöltve a természetes megvilágítást, mint főfényt egészíti ki.

2,8/65 mm 1-5x macro, MR 14 EX vaku f/8 1/200 sec ISO 400

Luxus panoráma

Canon T90, SSC 4/17 mm f/16 1/250 sec Fujichrome Velvia 50

Régóta dédelgetett elképzelésem volt, hogy úgy mutassam be a méhkolónia lakhelyét és környezetét, ahogyan a kirepülő méh láthatja azt a kijáró nyíláson keresztül. Külön erre a célra készítettem egy kaptárt, amelybe belehelyezhető volt a kamera. További nehézséget jelentett a belső tér megvilágításának a külső fényekhez való illesztése. Nem volt vakufénymérőm, és akkor még nem álltak rendelkezésre olyan fejlett technikák, mint manapság. Próbafelvételekkel kellett kitapasztalnom a külső és belső megvilágítás helyes arányát, s ebben nem segíthetett a digitális kamerán ma rendelkezésre álló azonnali visszanézési lehetőség sem; csak az első tekercs dia előhívása után lehetett megszemlélni az eredményt.

Méhraj a levegőben A kolóniában élő méhek izgalmas életfázisa a rajzás, amikor a méhcsalád egy része új lakhely után néz. Ennek a folyamatnak egyik állomását sikerült megörökítenem, amikor a raj kirepülés közben megpihent egy diófa ágán. Tudatosan úgy helyezkedtem, hogy jól érvényesüljön ellenfényben a repkedő méhek szárnyainak csillogása. Arra kellett még ügyelnem, hogy a Nap korongjának bántóan éles fényét elrejtsem, amire jó lehetőséget nyújtott a fa ágán összekapaszkodott méhek tömege. A felvételt kézből lehetett elkészíteni. Canon T90, 4L/300 mm f/11 1/1000 sec Fujichrome Velvia 50

Kitekintő darazsak

Canon EOS 3, 3,5L/180 mm MT 24 EX vaku f/6,7 1/200 sec Fujichrome Velvia 50

Nyár végén teljesen kifejlett, nagy méretű darázskolóniára bukkantam; kíváncsi lettem a darázsfészek belső szerkezetére, ezért kibontottam azt. Érdekes látványt nyújtottak az egy sorban elhelyezkedő, a darázsfészek réséből kikandikáló meglepett darazsak. Nappal nem tudtam rendesen felvételeket készíteni, mert erőteljesen támadtak a darazsak: teljes méhészruhában voltam, kesztyűben, mégis kaptam néhány szúrást. A felvételt este, sötétben készítettem, állványról. Ilyen kontrasztos témáknál a TTL-rendszer sokszor pontatlanul működik, ezért érdemes próbafelvételeket készíteni, és annak alapján korrigálni az expozíciót! A téma helyes megvilágításában egy külön-külön irányítható és szabályozható fényerejű kétlámpás makrovaku volt segítségemre.

fémdarázs A tűzvörös fémdarázzsal tavaszi, nyári időszakban találkozhatunk virágokon, vagy amikor napsütötte felületeken melegszenek, illetve éppen a párjukra várnak. Ez a faj mindössze 6-7 milliméteres méretű, ám annál színesebb, látványosabb jószág. Kis mérete miatt sikerrel csak speciális makroobjektívvel fényképezhető. A fürge rovart nehéz lenne állványról követni, ezért kézből, letámasztással lehetett a felvételt elkészíteni; a megfelelően rövid záridőt pedig makrovaku képes biztosítani. A vaku kicsit keményebb, kontrasztosabb megvilágítást ad, ami nagyobb élesség érzetét kelti és teltebb színeket ad. Canon EOS 5D Mark II, MP-E 2,8/65 mm 1-5x macro, MR 14 EX vaku f/8 1/200 sec ISO 400

Rablólégy fehér virágzaton A hártyásszárnyúak egy része ragadozó életmódot folytat, mint ez a rablólégy is, amely lesben állva várja a hozzá hasonló méretű – 20-25 milliméteres – vagy kisebb áldozatait, többnyire legyeket, méheket, lepkéket. Virágos mezőben találtam rá, nagyon megtetszett a szép környezete. A felvételt viszonylag kis mélységélességgel, gyenge derítő vakuzással készítettem el. Rovarfényképezésnél sem feltétlenül kell a fotónak mindenütt élesnek lennie; ezen a felvételen is csak a fej és a mellső lábak élesek, mégis előttünk áll az igazi ragadozó karakter. Canon EOS 400D, EF 3,5L/180 mm, MT 24 EX vaku f/7,1 1/200 sec ISO 200

Párzó vadméhek Tavasszal egy fatuskón láttam meg ezeket a párzó vadméheket, melyek közül az alul levő nőstény mérete mindössze 12 milliméter, a hím pedig csak feleakkora. Egészen közelről, a fatuskóra letámasztva, nyugodt körülmények között készíthettem el a fotót, hiszen a pár a „szerelem lázában égve” ügyet sem vetett rám. Általában vigyázni kell arra, hogy a vakuzásnál a háttér ne sötétedjen be természetellenesen, itt azonban kimondottan jót tett a fotónak a sötétebb háttér, még jobban kiemelte az állatok szőrzetének szépségét, a szemformájukat, testük más jellegzetes részeit. Canon EOS 40D, MP-E 2,8/65 mm 1-5x macro, MT 24 EX vaku f/8 1/250 sec ISO 250

Virágporral borítottan Ezekre a párzó legyekre gyönyörű, rózsaszínes-fehéres virágos környezetben bukkantam rá. Külön érdekesség volt, hogy táplálkozás közben úgy összekenték magukat virágporral, hogy az vastag rétegben beborította őket. Egészen közelről, állványról, nyugodt körülmények között lehetett megfényképezni a párt, a kiegyenlítettebb megvilágítás érdekében finom derítést alkalmaztam körvakuval.

Canon T90, 4/200 mm macro, Hanimex vaku f/6,7 1/90 sec Fujuchrome Velvia 50

Vadméhek aszat virágon

Canon EOS 40D, EF 3,5L/180 mm macro, f/5,6 1/200 sec ISO 200

Egy szeptember végi borús délutánon találtam rá vadméhek egy csoportjára élénk színű aszat virágzaton. Akadhat olyan helyzet, amikor nincs szükség vakura a rovarfotó elkészítéséhez. Vaku nélkül, megfelelő fényben kiegyenlítettebbek a fényviszonyok, ezen a fotón szinte nincs is árnyék, a természetes megvilágításban pedig a környezet eredeti színeiben pompázhat. A felvételt állványról, csak az éppen szükséges mértékig rekeszelve készítettem el. A rovarok a táplálkozás során, mozgás közben sokszor előnytelen pozícióba kerülnek, ezért több felvételt kell készíteni róluk. E felvétel külön nehézsége, hogy olyan pillanatra kellett várni, amikor a három méh mindegyike kedvező mozgásfázisban volt, s amellett kellemes kompozícióba rendeződött.

Szemtől szemben Sokszor szerencse is kell a fotózáshoz, Ez a zöldszemű légy beteg, vagy sérült lehetett (szerencsére látható sérülése nem volt), ezért nem repült el, sőt, jól tűrte az áttelepítést is a szeme színéhez jobban illeszkedő pirosas környezetbe. A kívánt hatás elérése érdekében két vakut használtam. A rovarra az objektív elejére illesztett osztottlámpás körvakuval villantottam, de külön kellett gondoskodnom egy rendszervaku segítségével a pirosas környezet kellő megvilágításáról. Ezt a vakut a megvilágítandó terület felett helyeztem el.

Canon EOS 3, MP-E 65 mm 1-5x macro, MR-14 EX vaku f/8 1/200 sec Fujichrome Velvia 50 Szöveg: Krivánszky Árpád és Suhayda László Fotó: Suhayda László

Fotóklub Német természetfotós szövetség (GDT – Gesellschaft Deutscher Tierfotografen) Majdnem minden európai országban léteznek természetfotós szövetségek, Németországban ez a Gesellschaft Deutscher Tierfotografen (GDT), amely 1971 óta működik. Egész Európában ez a legnagyobb szövetség, amely ilyen sikeresen foglalkozik a természetfotózással nemzetközi szinten. Jelenleg közel ezer tagja van. A GDT több szinten és módon támogatja mind a német, mind a nemzetközi fotósokat. Fő célunk a Természet jobb megértése, valamint a környezetvédelem támogatása fotók bemutatásával. A nemzetközi és hazai kiállítások („Automobilforum unter den Linden” Berlinben, a potsdami pályaudvar várójában, valamint az Allianz Centerben, Hamburgban), az évente megrendezett nemzetközi természetfotó pályázat és fesztivál neves fotósok részvételével a világ minden pontjáról, szemináriumok, könyvek és saját újságunk, a „Forum Naturfotografie”, mind a GDT céljait közvetítik a magas szintű és minőségű természetfotókkal, hazai és nemzetközi fotográfusok részvételével. A GDT hivatalos támogatója a Német Környezetvédelmi Minisztérium, amely a fővédnöke is minden kiállításának és rendvezvényének. Támogató tag bárki lehet a GDT-nél. Aki rendes taggá szeretne válni, annak egy jelentkezési lapot kell kitöltenie és húsz természetfotót kell bemutatnia. A fotók témája mellett a fotós tehetsége is fontos szempont az elbírálás során. Szinte meg sem kell említeni, hogy az eredetiség a legfontosabb, szóba sem jöhet semmiféle manipulált felvétel. A GDT egyik fő irányelve a fotós elkötelezettsége, tisztelete a fotográfia és a természetvédelem iránt. A tagok között egyaránt megtalálhatóak amatőr és professzionális fotósok Németországból, de Európa és a világ különböző országaiból is. Tagjaink sorában nemzetközileg elismert természetfotósok is helyet foglalnak, mint pl. Frans Lanting, Klaus Nigge, Norbert Rosing, Ingo Arndt, Winfried Wisniewski, Dietmar Nill és még sokan mások. A mellékelt fotók a GDT belső fotópályázatán szerepeltek. Ez a pályázat – ellentétben az európai pályázattal – csak a GDT tagjai részére került kiírásra. Kapcsolat: Karen Korte Körnerstrasse 4. 24103 Kiel, Germany e-mail: gtt.gs@t-online.de

GDT Nature Photographer of the Year / 2008 / Andreas Volz

The yearly contest “GDT Nature Photographer of the Year” is owned by GDT / Gesellschaft Deutscher Tierfotografen.

GDT Nature Photographer of the Year / 2007 / Uwe Hilsmann

GDT Nature Photographer of t

GDT Nature Photographer of the Year / 2009 / Thomas Block

GDT Nature Photographer of the

The yearly contest â&#x20AC;&#x153;GDT Natu is owned by GDT / Gesellscha

the Year / 2008 / Dieter Hopf

e Year / 2009 / Sandra Bartocha

ure Photographer of the Yearâ&#x20AC;? aft Deutscher Tierfotografen.

GDT Nature Photographer of the Year / 2009 / Bernhard Volmer

GDT Nature Photographer of the Year / 2009 / Bernhard Diehl

GDT Nature Photographer of the Year / 2009 / Markus Botzek

GDT Nature Photographer of the Year / 2009 / Dr. Kyra Sänger

The yearly contest “GDT Natu is owned by GDT / Gesellscha

GDT Nature Photographer of the Year / 2009 / Bertram LĂźtke

ure Photographer of the Yearâ&#x20AC;? aft Deutscher Tierfotografen.

GDT Nature Photographer of the Year / 2009 / Bernhard Brautlecht

GDT Nature Photographer of the Year / 2004 / Markus Botzek

GDT Nature Photographer of the

GDT Nature Photographer of the Year / 2009 / Thomas Brocher

GDT Nature Photographer of th

The yearly contest â&#x20AC;&#x153;GDT Natu is owned by GDT / Gesellscha

e Year / 2009 / Holger Dörnhoff

GDT Nature Photographer of the Year / 2009 / Andreas Volz

he Year / 2009 / Sandra Bartocha

GDT Nature Photographer of the Year / 2009 / Dr. Kyra Sänger

ure Photographer of the Year” aft Deutscher Tierfotografen.

GDT Nature Photographer of the Year / 2009 / Thomas Block

GDT Nature Photographer of the Year / 2009 / Dr. Martin Schmidt

GDT Nature Photographer of the Year / 2009 / Heinz Buls

The yearly contest “GDT Nature Photographer of the Year” is owned by GDT / Gesellschaft Deutscher Tierfotografen.

képfeldolgozás Adobe szoftverek fotósoknak Sok fotós gondban van, amikor a fotózás után le kell ülni a számítógép elé és neki kell látni a képek feldolgozásának. A legtöbben autodidaktaként kezdik el használni az erre a célra készült szoftvereket, és idővel megismerik a számukra elengedhetetlen funkciókat. Sokan a fotósok közül megszeretik a képfeldolgozási

folyamatot, és sok időt szánnak szoftverismeretük fejlesztésére, a többség mégis megmarad azon a szinten, amikor kizárólag az elsőként megismert szoftvert és annak tudásának is csak a töredékét használja, mert úgy érzi, nincs szüksége többre. Egyesek szerint minden a fénykép készítésének pillanatában

dől el, mások szerint sok múlik a professzionális utómunkán is. Úgy gondolom, az a helyes felfogás, ha mindkét fázisra egyenlő figyelmet fordítunk. A modern, profi fotósnak ismernie kell a fényképezőgépét és a felszerelését, tudnia kell komponálni, tervezni, behatóan ismernie kell a témáját, és mindezeken túl értenie kell a képfeldolgozási szoftverekhez is, hogy a lehető legteljesebben adhassa vissza a rögzített pillanat hangulatát. A szoftverek megismerésének rengeteg módja van: elsajátíthatjuk

kísérletezéssel, tanulhatunk abból, ahogyan mások használják, oktatóvideókból tanulhatunk, csoportos oktatásokon vehetünk részt, vagy olvashatunk szakkönyveket. Minden fotósnak magának kell eldöntenie, mennyire fontos számára a képfeldolgozási folyamat, és az ehhez szükséges szoftverek ismerete. A legtöbb program esetében igaz, hogy alapszinten bárki el tudja kezdeni a használatukat, de ahhoz, hogy igazán kihasználjuk a szoftver

adta lehetőségeket, már átfogóbb ismeretekre van szükségünk. Véleményem szerint nem érdemes megragadni az autodidakta szinten. Fontos, hogy valamilyen külső forrásból tanuljuk meg a szoftverek kezelését. A programok felületes ismerete vezet általában a giccses, túlretusált fotókhoz, míg a megfelelő képfeldolgozási tudás birtokában a látásmódunk is gazdagodik, mely jelentősen javíthatja a fotóink minőségét. Mindenekelőtt azt kell tisztán

látnunk, melyik szoftver mire való. Sajnos a köztudatban sokszor tévképzetek alakulnak ki egyes szoftverekről a felületes ismeret, vagy a gyártó cég rosszul szervezett kommunikációja miatt. Ebben a cikkben tisztázni fogjuk, hogy pontosan melyek az Adobe szoftverház képfeldolgozáshoz használt programjai, és mik a legfőbb különbségek köztük. Ez a legfontosabb lépés ahhoz, hogy eldönthessük, pontosan mire is van szükségünk.

Photoshop A legnagyobb múlttal és tudással rendelkező szoftver a képfeldolgozás terén kétségkívül a Photoshop, mely jelenleg már a tizenegyedik verzióját éli és nemsokára ünnepli 20. éves évfordulóját. A Photoshop nagy népszerűségnek örvend, hiszen sok szakmának elengedhetetlen segédeszközévé vált. Sokaknak bármilyen képmanipulációról azonnal a Photoshop jut eszébe. Új felhasználók számára ijesztően sok lehetőséget kínál a program, mely könnyen elveheti a kedvüket a további kísérletezéstől. Egy dolgot kell tisztán látni: a Photoshop segítségével bármilyen képmanipuláció lehetséges, a leglátványosabb

retusált fotóktól és montázsoktól kezdve egészen a szinte észrevehetetlen finomításokig. Mindenki maga döntheti el, mire szeretné használni ennek a programnak a tudását, hogy pontosan mit szeretne vele elérni. Az Adobe három legfőbb képfeldolgozó szoftvere közül a Photoshop használatát a legnehezebb elsajátítani. Sokak számára rengeteg, látszólag felesleges és zavaró funkciót tartalmaz. A megfelelő szoftverismerettel rendelkező fotós is jó esetben csupán a program tudásának 20-30%-át használja ki.

bridge A Bridge abból a célból társult az Adobe kreatív szoftvereihez a CS2-es verzió idejében - két változattal ezelőtt -, hogy megkönnyítse a fájlok keresését, szűrését és megnyitását. Felfoghatjuk úgy is, mint egy bővített tudású File/Open parancsot, mely kreatív szakemberek számára sokkal átláthatóbb módon képes megjeleníteni az általuk használt kép-, videó-, hang- és egyéb multimédiás fájlokat. Ebben a szoftverben közvetlen képmódosításokat nem tudunk végezni, viszont a fotósok számára nélkülözhetetlen Camera RAW feldolgozást lehetővé teszi a beépülő Adobe Camera RAW alprogram. Ennek köszönhetően

gyorsan és átlátható módon tudunk képeinken dolgozni, és csak a retusáláshoz kell átlépnünk a Photoshopba. A Bridge nem képszerkesztéshez és feldolgozáshoz készült, hanem a kreatív állományok rendezésére, átlátható és kényelmes kezelésére. A Bridge nagyon egyszerű szoftver, kezelését könnyen meg lehet tanulni, és azok a fotósok, akik egyszer megszerették, nehezen váltanak egy hasonló, de nagyobb tudású programra. Sok fotós elcsábult és hozzászokott a Bridge használatához, még a Lightroom megjelenése előtt.

lightroom A teljes nevén Adobe Photoshop Lightroom program kifejezetten fotósok számára készült. Tudását tekintve egyedül a katalogizáló funkció hozott újdonságot, de valójában a Lightroom nem más, mint a Bridge és az Adobe Camera RAW egybegyúrása egy jól átlátható, hatékonyan működő külsőben. A Bridgehez hasonlóan a Lightroom kezelése is relatíve gyorsan elsajátítható, hiszen valóban csak a fotósok számára fontos lehetőségeket tartalmazza. Ennek a programnak az ismerete után a Bridge mondhatni teljesen értelmét veszti, kivéve, ha a fotókon kívül más médiafájlokat is használunk munkánkhoz,

mint például videókat, vektoros grafikákat, stb. A Lightroom egyértelműen a legpraktikusabb szoftvere az Adobe termékcsaládnak fotósok számára, mely nem váltja ki magát a Photoshopot, de a legtöbb fotós számára fontos funkciókat mind tartalmazza. Segítségével akár egyszerre előttünk lehet - egy katalógusba rendezve - az összes valaha készített digitális vagy digitalizált fényképünk, és a Lightroom képes rögzíteni az összes utólagos módosításunkat minden egyes képen, anélkül, hogy bármikor mentenünk kellene.

fotós munkafolyamat Az Adobe képfeldolgozó szoftverei nem váltják ki egymást, hanem inkább segítik egymást, együttműködnek. Egy fotós számára kétségkívül a leghasznosabb a három közül a Lightroom ismerete, de ahhoz, hogy mindent meg tudjon valósítani, amit kigondol, szükség lehet a másik két szoftverre is. Közvetlenül a Lightroomba érdemes fotóinkat importálnunk, melynek köszönhetően a képek automatikusan belekerülnek egy katalógus rendszerbe. E katalógus segítségével könnyen és gyorsan átláthatjuk az összes fotónkat, és biztosíthatjuk a módosítások, illetve a kiinduló állapot védelmét egyaránt. A Lightroom-ot öt modulra osztották fel, melyből az első a Library, ahol a képek rendszerezése, kulcsszavakkal való ellátása és áttekintése történik. Innen lehet átlépni a második modulba (Develop), ahol a feldolgozás, képkorrekció történik. Azok számára, akik ismerik a Bridge-ből vagy a Photoshop-ból az Adobe Camera RAW lehetőségeit, jól tájékozódnak ebben a modulban. Itt lehetőségünk nyílik megvágni, vízszintezni, exponáltságot és tónusállományt korrigálni a képen, majd a kész fotókat előkészíthetjük a következő három modulban a bemutatásra. Közvetlenül Lightroomban készíthetünk diavetítéseket, látványos webgalériákat és nyomtathatunk is. Abban az esetben, ha fotóinkat retusálni is szeretnénk, montázsokat akarunk készíteni, panorámaképeket óhajtunk összeilleszteni, vagy speciális művészi effektusokat kívánunk alkalmazni, akkor át kell lépnünk a Photoshopba. Az itt elkészített alkotásokat beilleszthetjük a Lightroom katalógusba, vagy kezelhetjük attól függetlenül is: véleményem szerint a Photoshopban manipulált képeket érdemes külön kezelni. Itt jön elő újra a Bridge, mely a Lightroommal ellentétben szinte az összes fájlformátumot könnyen meg tudja jeleníteni, így hasznos eszköz a retusált fotók szerkesztő fájljainak kezeléséhez. Sokféle munkafolyamat végezhető az Adobe szoftvereivel, így az általam bemutatott munkamegosztási változat csak egy javaslat. Mindenki a saját igényei szerint kombinálhatja a három szoftver tudását és lehetőségeit, de ahhoz, hogy sikeresek legyünk, javasolt mindhárom program ismerete.

Szöveg és kép: Perhiniák Márton

TEREPEN TESZTELVE canon EOS 500D

A Canon EOS 500D végleges, kereskedelmi forgalomba kerülő verzióját a Canon Hungária jóvoltából vehettem magamhoz július elején pár napra. Mivel elsősorban a természetfotós körülmények közötti helytállása érdekelt a leginkább, elvittem a masinát kedvenc helyemre, a Hortobágyi Nemzeti Park madárrezervátumába. Munkám során Canon felszereléssel dolgozom, ezért nem idegenkedtem a váz menürendszerétől, így kellő tapasztalattal álltam neki a váz tesztelésének.

ric - Bengal tiger crossing a creek

Imre Tamás - Lebegés Canon EOS-1D Mark II N, 300 mm

Canon EOS 500D, EF 2,8/400mm 1/400sec f/6,3 ISO 400

f /3.2 1/800 ISO 400

Külcsín Magát a vázat az EOS 450D kategóriájába sorolnám, de tudását tekintve jócskán felülmúlja azt. Az eddigi kisebb Canon vázakhoz képest sokkal jobb lett a fogása, de azért nem árt még egy markolat a biztos tartáshoz és az álló képek szerkesztéséhez. Sajnos az időjárás változó körülményeinek (por, eső stb.) ezt a vázat csak óvatosan

tegyük ki, mert nem extrém körülményekre tervezte a Canon. Borítása kemény műanyag, és nem tartalmaz tömítőgumikat sem. De ezért ne mondjunk le természetfotós használatáról, a terepi teszt alatt egy rendkívül jól használható vázat ismertem meg benne. A nagy áttörést a Canon belépőszintű vázaknál a magasabb ISO érzékenység elérése és a HD videó funkció beépítése jelentette.

Képminőség és ISO érzékenység A Canon 500D-ben az EOS 5D Mark II-ben megismert negyedik generációs Digic 4 processzor dolgozik. A gép lelkét 15,1 megapixeles CMOS képérzékelője adja, mely kiváló képeket állít elő, elképesztő minőségben. Az APS-C CMOS érzékelő mérete

Canon EOS 500D, EF 2,8/400mm 1/160sec f/5,6 ISO 400

1,6x képkivágásnak megfelelő: ha full-frame méretre tekintve egy kicsit utána számolunk ennek a felbontásnak, döbbenetes eredményre jutunk. Teljes érzékelőre átszámítva, ha 1,6-tal megszorozzuk a 15 megapixelt, akkor 24 megapixeles felbontást kapnánk. Ez tulajdonképpen azt jelenti, hogy az EOS 500D-vel fényképezett témánk képkivágás arányában nagyobb

felbontással rendelkezik, mint a ma jelenleg kapható legnagyobb felbontású Canon vázak. Hoppá! És mindezt közel negyed áron kínálja professzionális társaihoz képest. Akkor miért kellene profi vázat vennünk? Sajnos a kisebb méretű érzékelő nagyobb zajszinttel dolgozik, mint a nagyobb méretű társai - ennek néztem utána elsőként. Az ISO érzékenység próbáján a következő

tapasztalatokat szereztem. ISO 100 és ISO 400 között nagyon pici a minőségbeli eltérés, ISO 800-nál már jön a zaj, de a Digital Photo Professional programban a zajszűrést - Luminance Noise Reduction - 04-re állítva tökéletes képeket kaphatunk 43 MB méretben. De a RAW konverziónál, 3x16 bit TIF felbontásnál a tömörítetlen képek mérete még ennél is nagyobb lehet: 86 MB.

Ez bőven elegendő egy 70x100 cm-es kiállítási nyomathoz, méghozzá kiváló minőségben. Az ISO 1600-zal készített fotó szemcsés volt, de még használható kisebb méretű nyomatokhoz. Ennél magasabb érzékenységi tartományokban már nem természetfotóra való a gépváz.

Július, Hortobágy

Canon EOS 500D, EF 2,8/400mm 1/2000sec f/5,6 ISO 400

A párás és vizes körülmények próbára teszik a tükörreflexes vázakat. A minél sikeresebb eredmény elérése érdekében már előző nap este bementem a leshelyre, és ott aludtam éjszaka. Még az este sötétjében felállítottam az állványomat, feltettem egy Canon EF 2,8/400 mm L IS USM objektívet, és erre helyeztem a tesztelésre elhozott vázat. Érdekes látvány volt, ahogy a hold fénye körülrajzolta felszerelésemet. Elmosolyodtam rajta, mennyire pici a váz ehhez az objektívhez. Hajnali fél négykor keltem, és a vártnál jobban bejött a számításom: összesen nyolc madár éjszakázott velem. Feltekertem az érzékenységet ISO 800-ra, és vártam a hajnali fényeket. Olyan közel volt hozzám egy bakcsó, hogy szembenézett a kamerával, szép portrékat fotóztam róla. Valószínű, hogy a kevés fény miatt az élességállításnál szinte mindig kellett korrigálnom az objektív fókuszgyűrűjén az optimális képkivágásnak megfelelően. Végre megérkezett a hajnali ellenfény, mely csodálatos nagykócsag képpel ajándékozott meg. Készítésénél az 500D jól teljesített, nem ugrált élességállításnál, pedig kezdett erősödni az ellenfény. Nagyon élveztem a fényképezést, kisvártatva a sátor elé leszállt a köd. A Canon 500D-vel exponált fotók egy 3.0”-os Clear View LCD képernyőn tekinthetők meg. Az elkészített képek visszanézésénél még a ködben készülteknél is hihetetlen pontossággal megállapítható volt az esetleges helytelen fókuszálás. A 920 ezer képpont felbontású képernyő elsőként jelent meg ebben a kategóriában.

Természetesen a videó funkciót sem hagyhattam ki a próbából. Eddigi tapasztalataim alapján (EOS 5D Mark II) mindenképpen állványról érdemes videózni. Szintén elsőként ebben a kategóriában nagy felbontású, 1080 pixeles HD videók is készíthetők. Amennyiben hosszabb felvételeket szeretnénk készíteni, vagy takarékoskodni akarunk a kártyahellyel, választhatjuk a 720 pixeles vagy a VGA felbontást. Maga a videó funkció egy külön kapcsolható, videokamera szimbólummal jelölt gombon kapott helyet, ezt a vezérlőtárcsa segítségével állíthatjuk be. Azok a fényképészek, akik RAW formátumhoz szoktak, ne felejtsék el videónál előre beállítani a fehéregyensúlyt és a picture style módokat, mert ez utólag nem állítható az elkészített MOV. fájloknál. A videók visszajátszására és egyszerűbb vágására a gépvázhoz adott ZoomBrowser programot tudjuk használni. A beépített HDMI kimenettel lehetőségünk van a fotók és videofelvételek azonnali megtekintésére, az erre alkalmas megjelenítőkkel akár HDTV-n.

Összességében A Canon EOS 500D briliáns tudással rendelkező belépőszintű DSLR váz. Az elődökhöz képest most először ajánlhatom ezt a kamerát természetfényképezéshez. Akik komolyabb vázzal rendelkeznek, azoknak is megéri megvenni másodgépnek. Kezdőknek pedig kötelező darab. Megéri az árát. A gépvázat a Canon Hungária biztosította.

Szöveg, fotó és videó: Imre Tamás

Canon EOS 500D, EF 2,8/400mm 1/80sec f/4,5 ISO 400

Videรณ: Imre Tamรกs

terepen tesztelve nikon d5000 A Nikon D5000 sokoldalú tükörreflexes fényképezőgép, amely kiváló minőségű állóképek mellett nagy felbontású, hangos D-Movie videók készítésére is képes. A 12,3 megapixeles, DX-formátumú képérzékelő pedig kivételesen részletgazdag képeket rögzít. Az innovatív, változtatható szögű LCD-monitor és az élő előnézeti funkció jóvoltából tetszőleges szögből könnyedén fényképezhetünk, akár állóképet, akár videót rögzítünk vele.

Nikon D5000, 4/300mm 1/90sec f/6,3 ISO 400

Az első benyomások A gépet júniusban vettem át kipróbálásra a NIKON Magyarország Kft-től. Profi Nikon vázhoz szokott kezem idegenkedve fogta meg ezt az igen kisméretű szerkezetet, de az első furcsa érzést később felváltotta az őszinte elismerés. A D5000 egy középszintű tükörreflexes fényképezőgép, CMOS rendszerű érzékelővel és 12.3 millió pixeles felbontással. A Nikon D 5000-es a D60 és a D90 közé tehető, de felszereltségében és tudásában inkább a D90hez áll közelebb. A gép hátulján lévő LCD rögtön megragadta a figyelmemet, hiszen a Nikon egy új elképzelést valósított meg azzal, hogy a kijelző kihajtható és forgatható; ez sokban megkönnyíti a fotózást, hiszen helyettesítheti a szögkeresőt. Ráadásként olyan perspektívákban is látható a hátsó LCD-n a képkivágás, ami hagyományos keresővel rendelkező DSLR gépváznál már megoldhatatlan. A majdnem 7 centiméteres kijelző tiszta és világos képet mutat, felbontása 230 ezer képpont. A nagyméretű kijelzőn hátul minden beállítást láthatunk, mégpedig igen jól: bármilyen változtatást hajtunk végre, azonnal látjuk azt grafikusan szimulálva, ami nagyon kényelmes és okos megoldás, hiszen nagymértékben csökkenti a rossz beállításokból eredő hibázás lehetőségét. A fényképezőgép keresője a D60-nál valamivel kisebb képet mutat, de ez nem zavaró fotózás közben. A szenzor-portalanító bekapcsoláskor és kikapcsoláskor azonnal működésbe lép, de ha az exponáló gombot megérintjük, akkor azonnal leáll és felvételre kész. A D5000 a D60-nál megismert 11 pontos autófókusz rendszert örökölte, mely az esetek többségében pontosan állít élesre, ezért nagyon megkönnyíti a jó képek elkészítését, amit SD vagy SDHC kártyára menthetünk el.

Nikon D5000, 4/300mm 1/640sec f/5,6 ISO 400

Nikon D5000, 4/300mm 1/80sec f/5,6 ISO 400

Videรณ: Szekeres Jรกnos

Tapasztalatok a terepen A sok kapcsolgatás és kipróbálás után a Nikon D5000-est kivittem a kedvenc terepemre. Kíváncsi voltam, hogyan teljesít az új gépváz. Az időjárás nem kegyelmezett: ömlött az eső, ezért nagyon gyorsan felállítottuk a lessátrat, beálcáztuk magunkat és beültünk, vártuk a szerencsénket. Körülbelül egy órányi várakozás után megjelent az első szarvasbika, utána jöttek a többiek is. Hihetetlen szép felvételeket kaptam vissza a Nikon kijelzőjét nézegetve. Annak ellenére, hogy esett az eső, a fények gyönyörűek voltak. A párás tájban igen jól mutattak az állatok. Kisvártatva vaddisznók is érkeztek: no, gondoltam készítek egy videofelvételt az esővel együtt. A D5000 élőkép üzemmódban 1280x720 képpontos, 24 képkockás másodpercenkénti sebességű HDvideó felvételeket is készíthet. Kis fejtörést okozott a felvétel elindítása, hiszen az élőkép előhívása után az OK gombot megnyomva lehet ezt elérni.,szerencsésebb lett volna egy külön gombot erre kialakítani. A felvétel közben csak manuálisan tudunk élességet állítani, erre figyeljünk oda. Vigyázzunk, hiszen a mikrofon a legkisebb, halk megjegyzést is kiválóan rögzíti! Nagy élmény volt ugyanazzal a kamerával fotózni és videózni egyaránt. A videókat és képeinket olyan eszközre is küldhetjük, amik HDMI-csatlakozóval vannak ellátva. A videókat fényképező bal oldalán a HDMI-kimenet mellett USB- és hagyományos videó kimenetet is találunk, de még a gyártó fényképezőihez illő GPS-vevőt is csatlakoztathatjuk. A D5000 akkumulátora kb. 500 kép elkészültére elegendő az LCD kereső és a vaku visszafogott használata mellett.

Összességében A Nikon 5000-es igen jól teljesített, a nagy kijelzőn szépen látszódtak az elkészült fotók, és ami nagyon kellemesen érintett, az a gépváz exponálási hangja volt, ami igen halk és lágy.

Szöveg, fotó és videó: Szekeres János

fiatal tehetségek

Jerzy Grzesiak

Mióta tartasz fényképezőgépet a kezedben? 11 éves koromban kapcsolódott össze bennem két kedvencem, a természet és a fotózás. Mivel az ornitológia régóta érdekelt, madárfotózással kezdtem foglalkozni. Az évek során sok tapasztalatot szereztem, ahogyan a természetfotózás más területein is. Mely kedvelt helyekre vagy országokba jársz fényképezni? A képeim nagy része Lengyelországban készült. Igazából minden hely a kedvencem, ami a vadonban van. Különösen szeretek a hajnali erdőben sétálni - kezemben a fényképezőgépemmel. Számomra ellenállhatatlan a reggeli, puha fények hangulata. Mindig mágikus hatással van rám az összes hasonló jelenet. Milyen speciális felszerelést használsz? Canon 40D-vel fotózom, leginkább egy 100-400-as zoomobjektív segítségével, mind madár-, mint pedig emlős fotózásnál. Többféle lest és sátrat használok, hogy minél közelebb kerülhessek az állatokhoz. Kedvencem a házilag varrott sátram, amit kertészruha anyagból készítettem. Faágakból készült keretre feszítettem rá az anyagot, majd elhelyeztem őket érdekes helyeken, kint a terepen. Van úszó lesem is, amit természetesen vízimadarak fotózására használok. Most éppen egy rádiós kioldóval kísérletezem, amivel egészen közeli, nagylátószögű képeket készíthetek vadon élő emlősökről (17mm). A weblapodon láttam, számos díjat nyertél. Elmondanád mely díjra-díjakra vagy a legbüszkébb? Az első nemzetközi díjam egy magasra értékelt képem volt “Az Év Ifjú Természetfotósa” 2000. évi pályázatán. Ezen egy nagy bukó (Mergus Merganser) volt látható. Ez a második helyezés volt nagyon hosszú idő után, hogy egy lengyelt díjaztak.

Droplet ruff Canon EOS 40D, EF 100-400mm

1/750

0sec f/9.5 ISO 320

The guardian of the mist Canon EOS D60, EF 100-400mm

1/90 sec f/5.6 ISO 200

Goosander Canon EOS D60, EF 100-400mm

Sok más díjat nyertem “A köd őrzője” című képemmel, köztük több nemzetközit is: Spanyolországban, Olaszországban és Németországban (GDT). Megjelent „Fascination” című könyved. Meséld el, miről szól! Lengyelországban mutatták be, és csak az én képeim szerepelnek benne. Az olvasó több leírást is találhat az albumban a fényképezési módszereimről egy-egy kép kapcsán, valamint cikkem is található a könyvben a

1/500sec f/6.7 ISO 100

természetfotózásról. Lengyelországi természetfotósként elárulnál az olvasóknak egy-két helyet, ahol érdemes fényképezni? Lengyelországban még számos érintetlen, természeti értékeit megőrző hely található. Kedvelem a madárrezervátumokat, valamint minden olyan helyet, ahol madárseregletek pihennek és táplálkoznak a vándorlás alatt. Ilyen hely a Biebrzański Park Narodow - a Biebra folyó védett lápvidéke - a legnagyobb

nemzeti park Lengyelországban. Az Ujście Warty Nemzeti parkot pedig a Warta folyó holtágának védelmére alapították. Mennyire gondolod komolyan a természetfotózást; esetleg megfordult a fejedben, hogy ebből élnél meg felnőttkorodban? Lengyelországban sajnos nagyon nehéz megélni a természetfotózásból. Másik hobbim a capital market (tőkepiac), inkább ezen a területen dolgoznék a jövőben.

Bored fox - Canon EOS D60, EF 100-400mm

1/750sec f/8 ISO 200

Roe deer at sunset - Canon EOS D60, EF 100-400mm 1/750sec f/8 ISO 100

Kis szerencsével sikerül majd időt szakítanom a munka mellett a fotózásra is. Van titkos vágyad? Szeretném, ha minél több időm lenne fotózásra. A siker nem azon múlik, hogy hol, merre jár az ember, mennyit utazik érte, hiszen csodálatos, egyedi képeket akár a lakóhely közvetlen szomszédságában is lehet készíteni. Egy biztos, rengeteg időre van szükség ehhez a hobbihoz. Ha külföldre mehetnél fotózni

korlátlan lehetőségekkel, melyik földrészt választanád és miért? Amikor a fotózással kezdtem foglalkozni, nagy álmom volt, hogy elutazzam a Falkland szigetekre. Számos állatfaj él ott, és nem félnek az embertől. Szeretnék eljutni egy érintetlen, eredeti őserdőbe is. Mely magazinokban tekinthetők meg a képeid? Főképp lengyel újságokban találhatóak meg képeim és cikkeim, leginkább természeti

témákban. A National Geographic USA-ban és a Nature’s Best Photography magazinban is jelentek meg fotóim. Mik az elérhetőségeid, illetve weblap címed? Látogassák meg weboldalamat: www.jerzygrzesiak.pl (angolul is olvasható). Nem csak a képgalériámat találhatják meg a látogatóim, hanem online katalógusomat is, valamint képeimet a terepen végzett tevékenységekről. Az interjút Imre Adrien készítette.

hírek, pályázatok FTN 2009 természetfotó pályázat A Fényecset Fotóklub Egyesület - fő támogatóival, mint a Magyar Villamos Művek Zrt, a Nemzeti Kulturális Alap, az awpest.hu és a Balassi Intézet (amely a helyet biztosította), továbbá a Fotoklikk Fotográfiai Archívum és Közösségi Portállal, Infotéka Webináriumokkal – mint a pályázat fő média támogatóival – közösen, hagyományteremtő céllal meghirdette természetfotó pályázatát, amelynek nemcsak címe, de mottója is: „Képek a nappali falára” A pályázat a Fényecset Természetfotós Nap 2009. rendezvényeihez kapcsolódóan olyan fotográfiai alkotások bemutatására törekszik, amelyek hazánk csodálatos tájait,

egyedülálló élővilágunkat, természeti értékeinket ábrázolják az általános fotóesztétikai szempontoknak megfelelően. A rendezvény célja a magyar természetfotózás művészi vénájának kitapintása, erősítése, népszerűsítése, valamint a természetvédelmi és biológiai ismeretterjesztés is. Zsila Sándor természetfotós gondolatai a pályázatról: Tizenéve veszek részt különféle pályázatokban, mint pályázó, lebonyolító, vagy mint zsűritag. Ma a tintasugaras nyomtatók térhódítása, talán egyeduralma is hétköznapi dolog lett. A digitális fényképezés már senkinek sem újdonság. A természetfotózás egy

kis sziget ebben a közegben, ahol még van becsülete az „eredeti expozíciónak”, ahol a helyszínen, az expozíció pillanatában dönti el az alkotó, hogy mi legyen a végeredmény. Mégis érezhető a változás szele ebben a műfajban is, és a digitális technika áldásait egyre többen akarják és tudják is használni. Mivel ma a mű végső arcát maga az alkotó alakíthatja ki az expozíciótól a megvalósuló nagyításig, a digitális laborok operátorainak már alig van befolyásuk a végeredményre. A képfeldolgozás napi rutinná válik, ahol elkerülhetetlen a különféle programokban rejlő csábítás a képek módosítására. Ez persze csak lehetőség, és nem kell feltétlenül élni vele, viszont a képek javítgatására sem volt ilyen

szabadság még soha. Szinte bármi lehetséges! Hova vezet ez? Milyen erő lakik e törekvések mögött? Mennyire fontos az „eredetiség”? A Fényecset Fotóklub Egyesület vezetősége úgy határozott, hogy életre hív egy pályázatot, ahol talán választ kapunk ezekre a kérdésekre, ahol teret kaphatnak a kísérletezések, ahol a hibákat ki lehet javítani, ahol a palackból ki lehet a szellemet engedni. Lássuk, hol tartunk, merre megyünk. Magától értetődően azért itt is a természetesség volt az irányelv, amely a neves zsűrit alaposan meg is dolgoztatta. Ez úton is

köszönöm az úttörő munkát, és köszönöm a pályázóknak a bizalmat. Az eredmény magáért beszél, fontos maradt az eredetiség, ugyanakkor teret kapott a kísérletezés is. A jövőben, illetve már jó ideje a tanulásnak ki kell terjednie a keresőben látható „valóságra”! Meg kell tanulnia a természetet fényképező embernek, hogy milyen az ég kékje, milyen a fű, a lomb zöldje ősszel és tavasszal, stb! A fényképezés sohasem volt ennyire egyszerű és bonyolult is egyszerre, főleg egy hagyománytisztelő természetfotós számára. Sohasem volt ennyire hatékony és eredményes! A műfaj megújulóban van, ez bizonyos,

remélem jó irányban. E pályázat ebben szeretne segédkezni. Az FTN reményeim szerint folyatódik 2011. tavaszán, valahol április közepe tájékán. Bízom benne, hogy egyszerűbb lesz a pályázók dolga, mert jobb lesz a kiírás, könnyebb lesz a fájlokat feltölteni, gyorsabb lesz a NET, jobbak lesznek a vázak, az objektívek, ki tudja… gyorsan változnak a dolgok, még a természet is… A neves szakemberekből álló zsűri öt kategóriában I, II. díjjal és oklevéllel díjazta a képeket: További képek az interneten

Díjazottak: 01. kategória: Táj I. díj 330 Terhes Árpád II. díj 250 Vajda János Oklevél 269 Násfay Krisztina 02. kategória: Az élő természet I. díj 349 Máté Bence II. díj 313 Daróczi Csaba Oklevél 349 Máté Bence 03. kategória: Alkotott képek I. díj 280 Kelemen Attila II. díj 259 Horváth Benedek Vajk Oklevél 285 Pálvölgyi Anett 04. kategória: Színek, tónusok I. díj 269 Násfay Krisztina II. díj 227 Bábonyi Miklós Oklevél 198 Kőműves Kata 05. Változó kategória: Víz I. díj 227 Bábonyi Miklós II. díj 308 dr. Kovács Péter Oklevél 321 Ravasz Balázs Különdíjak: Fotográfiai Múzeum különdíja 207 Gaál Péter Magyar Fotóművészek Szövetsége különdíja 313 Daróczi Csaba

bonyi Miklós - Jégszem

Fényecset Természetfotós Nap A Fényecset Fotóklub Egyesület kétévenkénti országos rendezvénye az FTN (Fényecset Természetfotós Nap) 2009. szeptember 20-án kerül megrendezésre. Budapesti helyszín: Balassi Intézet 1016 Budapest, Somlói út 51. (pontos időpontok és program rövidesen elkészül) A Fényecset Fotóklub Egyesület az FTN-2009 rendezvényeihez kapcsolódóan olyan fotográfiai alkotások bemutatására törekszik, melyek hazánk csodálatos tájait, egyedülálló élővilágunkat, természeti értékeinket ábrázolják elsősorban az általános fotóesztétikai szempontoknak megfelelően. A rendezvény célja természetvédelmi és biológiai ismeretterjesztés, valamint a magyar természetfotózás művészi vénájának kitapintása, erősítése, népszerűsítése. Ezért életre meghirdette a Képek a nappali falára pályázatot, melynek díjátadó ünnepélye és a kiállítás megnyitója is része az FTN2009-nek.

A képek utóélete a kiállítási sorozat után A kiállítás több példányban készül el. A befogadó intézmények vállalták: - hogy közelebbi és távolabbi környékükön található kiállító terekbe eljuttatják a kiállítást és gondoskodnak a megfelelő megnyitó szervezéséről - két év elteltével a képeket környezet és természetvédelmi céljaikra felhasználhatják! (El nem adhatják!) Pl.: Természetvédelmi központok, iskolák, óvodák, kórházak, stb. falát díszíthetik, vagy átadhatják természetvédelmi, biológiai versenyek nyerteseinek. (pl.: Kitaibel Pál, Kaán Károly, Herman Ottó, stb.)

Elindult a közönségszavazás! Elindítottuk az FTN 2009: Képek a nappali falára közönségszavazását.

Az FTN egy érdekes és újszerű kezdeményezés volt 2004-ben, és 2006-ban. Ezt szeretnénk folytatni az idén. Az első két rendezvény csak Budapesten került megrendezésre. Most viszont elérkezett a megfelelő pillanat arra, hogy azonos minőségben, egy időben ugyanazt láthassuk az országban egymástól távol eső helyszíneken is. A technika immáron lehetővé teszi számunkra azt, hogy a látógatók több nagyvárosban (Nagykanizsa, Kőszeg és Szombathely) egyidejűleg élvezhetik az on-line közvetítést.

Szavazhat a leginkább tetsző képekre, akár többre is!

Ezeken a vidéki rendezvényeken nemcsak élő közvetítés lesz, hanem ugyanannak a kiállításnak a megnyitója is, és nemcsak virtuálisan, hanem nagyon is valóságosan, mert minden helyszínen ugyanaz a kiállítás tekinthető meg egyforma minőségben. Ez a kiállítás egy pályázat eredménye lesz, melynek eredményhirdetése is ezen a napon történik.

Találkozzunk az FTN-en! Zsila Sándor (Fényecset Fotóklub Egyesület Elnöke)

A díj Fényecset Természetfotós Napon kerül átadásra. (a képek megtekinthetők a fotoklikk.hu közvetítő felületén) Az első 5 kategóriában lehet szavazni, összesen 48 db, zsűri által kiválasztott képre.

2009. szeptember 20.

Workshop Eltűnő kultúrák nyomában VI. Székelyföldi Fotóművészeti Mesterműhely 2009. október 6-17. között (7 nap) Erdély. E szó hallatán minden magyarban erős érzelmi kötődés alakul ki. Erdély a trianoni békeszerződés következtében megszűnt történelmi Magyarország legnagyobb tájegysége, amely ma Románia részét képezi. Hányatott sorsú vidék ez, melynek magyarsága túlélte a kun, tatár, török, osztrák háborúkat, Ceausescu diktatúráját. Ezen a vidéken hirdették meg először a vallásszabadságot. A történelem folyamán együtt élt itt a magyar, székely, szász, román - hol békében, hol harcban. A páratlan szépségű táj, a Kárpátok hegykoszorúi, a havasok

világa mindig is kemény munkára sarkallta az itt élőket. Napjainkig megőrződtek olyan archaikus életformák, amelyek a mai Magyarország területéről már eltűntek. Utunk során Erdély természeti és kulturális örökségének azzal a részével ismerkedünk meg, ahova nem visz el a turistabusz. Útba ejtjük a máramarosi fatemplomépítészet csodálatos emlékeit. Ellátogatunk a Kárpátok hegykoszorúin kívülre, Bukovinába, az ortodox kereszténység alapköveinek tartott, a világörökség részét képező kolostorokhoz, megismerkedünk az itt élők archaikus világával. A workshop során lehetőség van természetfotók, szocio-néprajzi és építészeti felvételek készítésére.

Szakmai vezető: Szabó Béla fotóművész és Mekli Zoltán fotóriporter, valamint Dezső László erdélyi és Marius Vasiliu bukovinai fotográfusok. Maximális létszám: 16 fő. Bővebb információ: www.belafoto.hu e-mail: belafoto@t-online.hu

könyv ajánló Laco Struhár Slovensko - Zem pod nohami (Slovakia – The Ground we stand on) Slovensko - Záhrada snov (Slovakia – The Garden of Dreams) A kisérő szöveget írta: Stano Bellan Nem mindennapi kezdeményezés két könyvet egy közös tartóban kiadni. Erre vállalkozott Laco Struhár, a kiemelkedő tehetségű szlovákiai táj- és épületfényképész. Bemutatja Szlovákiát: nem szokványosan, nem propaganda ízzel, hanem SZÍVBŐL. Slovensko - Záhrada snov /Slovakia – The Garden of Dreams/ c. kötetében Struhárnak a táj csak ürügy, hogy gondolatait elmondja a világról. Számára a harmónia, a nyugalom, a csend keresése a fontos. Képei mérnöki pontossággal szerkesztettek. Végtelen tisztelettel közelít a lankákhoz, dombokhoz, vagy az égbetörő ormokhoz, a föld színeihez, ívekhez, hangulatokhoz. Milyen csodálattal lapozzuk mi olvasók a világ távoli tájait bemutató köteteket, s ugyanakkor elmegyünk a környezetünket megörökítő albumok mellett. Ne tegyük. Az általunk is látott mindennapi csodákat formálja képpé Laco Stuhár optikáján keresztül. Szembesít bennünket egy virágzó gyümölcsfa, a gabonamezőn átvezető út, az eső áztatta fenyves hangulatával. Képei segítségével talán könnyebben meglátjuk a szépséget, a harmóniát saját környezetünkben is. Slovensko - Zem pod nohami / Slovakia – The Ground we stand

on/ c. kötetében végigjárja és bemutatja szülőföldje, Szlovákia tájainak, az ország építészeti örökségének egy jelentős részét. Az évszázadok emlékeit, az egykoron itt élők hagyatékát. A fényt használja és kihasználja. Kiemel lényeget, sejtelmessé tesz, eltakar zavaró, oda nem illő dolgokat. Csodálattal nézem a képeket. Elgondolkodom, hogy mennyi szeretet, idő, szaktudás és munka szükséges ahhoz, hogy valaki így tudjon bemutatni 49.036 km²-t, egy 1993. január 1-jén Európa közepén önállóvá vált országot, Szlovákiát. Struhár számára teljesen egyértelmű, hogy a fényképész szó mit takar: a fényt, a képet és a gondolatot. A könyv kihagyhatatlan azok számára, akik a tájfényképezés szerelmesei. Szívesen fényképeznek épületeket, hangulatokat -

nem a megszokott módon. Jó gondolatébresztő lehet a szerző képi látásmódja saját fotográfiai stílusunk fejlesztésében. Kiadó: Spektrum Grafik, Szlovákia megrendelhető: laco.struhar@gmail.com

Kiadja: A&C Black Publishing E-mail: salesoffice@acblack.com www.acblack.com Ár: Ł25.00

Brutus Östling A sasok birodalmában Brutus Östling neve nem csak Svédországban, de világszerte ismert, hiszen könyveivel több évben kivívta a WWF elismerését, a Panda díjat. A kilencvenes évek közepén elkezdett búvárkododni, melynek során rengeteg fotót is készített, majd az ezredfordulón „partraszállt”, és azóta szinte csak a tengerszint feletti területeken készít képeket.

A Sasok birodalmában című könyv Staffan Söderblom gondolataival és Brutus Östling képeivel 2007-ben jelent meg. Staffan Söderblom - a Göteborgi Egyetem irodalom professzora - korábbi írásaiban is nagy érdeklődéssel és hozzáértéssel számolt be a természet csodáiról. Ahogy a szavannák királya az oroszlán, úgy a sasok a levegő urai. A könyv a repülő vadászok

életét mutatja be fantasztikus képeken keresztül. Repülés, vadászat, a megpihenés és belső viszályokkal tűzdelt események köszönnek vissza az album lapjairól, s ezzel olyan pillanatok részesei lehetünk, melyet kevesen élhetnek át. Nehéz és sok türelmet igénylő feladat az ég ragadozóinak felkutatása és megörökítése. Ezt a küldetést Brutus Östling kiválóan teljesítette, otthonunkba varázsolta a sasok izgalmas és lélegzetelállító birodalmát.

Kiadja: Mirax E-mail: info@mirax.hu www.mirax.hu Ár: 3499 Ft/díszdoboz sorozat

DVD ajánló

BBC Vadvilág sorozat A nagysikerű BBC Vadvilág sorozat kiemelkedő darabjai most végre díszdobozban kerülnek kiadásra. Díjnyertes operatőrök káprázatos felvételei, speciális kameraállások színesítik ezt a páratlan sorozatot, aminek segítségével eddig soha nem látott közelségbe kerülhetünk az állatokhoz, bepillantást nyerve különleges életük legrejtettebb pillanataiba.

DVD gyűjtemény I. A kígyó

Az óceántól a sarkvidékekig ez a különleges film végigkalauzol, és felfedi a kígyók életének minden aspektusát, hogyan is hódította meg ez a faj a földet.

környezetének a csúcsragadozója. Végigkövethetjük életüket napkeltétől napnyugtáig, szakadó esőben és verőfényes napsütésben. A leopárd

A sas Kevés madár ragadta meg olyan mélyen az emberi képzelőerőt, mint a sas. Évszázadokon keresztül ez a hatalmas ragadozó madár volt a szimbóluma az erőnek, bátorságnak. A világon körülbelül 60 különböző sasfaj él, és mindegyikük csodálatosan megtanult alkalmazkodni a környezetéhez,ennekköszönhetően élőhelyének rettegett ragadozójává tudott válni. Ebben a filmben speciális légi felvételek segítségével ismerhetjük meg ezeket a páratlan ragadozó madarakat. A tigris

A kígyók hihetetlenül szívós és veszélyes teremtmények. Élelem nélkül kibírnak akár hónapokat is, és villámként csapnak le az áldozatukra, ha eljön a megfelelő idő. Lépj be egy olyan világba, ahol a fekete mamba legyőzi az embert gyorsaságban, és ahol egy A tigrisek kecsesek, erősek és kobra 10 méterre köpi el a mérgét, veszélyesek. A mindennapi életüket olyan tudatosan hanyag hajszálpontosan az áldozatára. Ismerd meg a szigetet, ahol minden eleganciával élik, ami már önmagában is figyelemreméltó. Ez egyes lépésednél különböző az állat tudatában van annak, hogy életveszélyes kígyókba botlasz.

A leopárdok az álcázás és a lopakodás nagymesterei. Titokzatosak és szinte megfoghatatlanok, emiatt az afrikai nagyragadozók közül a legkevésbé ismertek. A házimacskákhoz hasonlóan a leopárdok gyakran vadásznak éjjel vagy alkonyatkor, illetve pirkadatkor. Nagy méretük - a kisebb macskák hatékonyságával párosulva - különösen veszélyessé teszi őket. A leopárdok nappal főként rejtőzködnek vagy pihennek, éjszaka válnak csak igazán aktívvá, emiatt a megfigyelésük is meglehetősen nehézkes volt még pár évvel ezelőtt is. A most rendelkezésre álló csúcstechnológiával felszerelkezve a BBC operatőrei - nappal és éjszaka is - soha nem látott, izgalmas felvételeket készítettek erről a kivételes képességű ragadozóról.

DVD gyűjtemény II. A krokodil

területen élnek és folyamatosan vándorolnak. Életük szüntelen harc a túlélésért és az életet adó táplálékért. A vemhes jegesmedvék azonban hónapokig képesek koplalni a sarki tél legzordabb időszakában, hóba és jégbe vájt barlangjaikba visszahúzódva, s itt hozzák világra bocsaikat is. Ez a természetfilm egy teljes éven keresztül követi nyomon a jegesmedvék életét. Tanúi lehetünk a medvebocsok születésének, a kicsik pajkos játékának, gyönyörű víz alatti felvételeken csodálhatjuk meg azt a kecses eleganciát, ahogyan úsznak és táplálkoznak.

A dinoszauruszok korától kezdődően él a Földön egy hüllőfaj, a krokodil. 70 millió év elteltével ezek a tökéletes gyilkoló gépek még mindig Földünk legsikeresebb édesvízi ragadozói. A krokodilok nem válogatnak, megesznek mindent: csigákat, halakat, madarakat vagy akár bivalyokat is. Megtalálhatóak mindenhol a trópusok édesvizeiben. Napjaink modern technikájának segítségével az emberiség képessé vált a víz alatti és feletti élőhelyüket A farkas megvizsgálni, ezáltal feltárulnak e nem mindennapi faj túlélésének A farkasok lenyűgöző eddig rejtett titkai. intelligenciája, csapatmunkája és szívóssága legendaszámba megy. A jegesmedve Ezek azok a főbb tulajdonságok, Ezek a ragadozók legalább annyira amik miatt képesek a saját csodálatosak, mint a hóval borított tömegüknél tízszer nagyobb állatok elejtésére is. Az ember táj, ahol élnek. Az élet azonban által folyamatosan üldözve nagyon kemény a sarkvidéken, a ma már csak az északi félteke medvéknek erősnek kell lenniük, legkiesőbb, legeldugottabb hogy esélyük legyen az életben zugaiban találhatjuk meg maradásra. A tél itt kegyetlenül hideg, hónapokig sötétségben kell őket. A régen gyakori, szívekbe markoló, vérfagyasztó élniük az állatoknak, míg nyáron farkasüvöltés manapság már folyamatosan vakító napsütésben igazi kuriózumnak számít, ezért fürdik a táj. A jegesmedvék a farkasok filmezése sem volt több ezer mérföldnyi sivár jeges hétköznapi feladat. A filmen

látható farkasokat a BBC kollégái természetes környezetükben, nem rezervátumokban vették lencsevégre. Kanada, Amerika és Európa mellett India vad vidéke is helyszínül szolgált. A bálna Bár mérete és mozgása azt súgná, hogy a púpos bálna olyan, mint egy kedves óriás, de az igazság az, hogy ez a gigászi emlős valójában egy intelligens gyilkos. Hosszú ideig tisztázatlan volt, hogy a púpos bálna hogyan is képes ilyen hatékonyan halat fogni, de amikor közelről vizsgálták őket, kiderült, hogy igen hatékony víz alatti felderítő és kommunikációs rendszerrel rendelkeznek, melynek segítségével képesek megérezni a halrajok helyzetét akár kilométerekről is. A bálnák összeszokott csapatként dolgoznak együtt. Fejlett hangképző szervükkel „rákiáltanak” a halrajokra, és így terelik őket össze egy nagy gömb formájú alakzatba, amelyet utána egy hatalmas szippantással eltüntetnek a szájukban. Ez a film figyelemmel kíséri a bálnák nem mindennapi útját. Karnyújtásnyi távolságból ismerhetjük meg táplálkozásukat, szaporodásukat és rendkívüli küzdelmüket.

web ajánló

Travels to the Edge with Art Wolfe Harminc éves pályafutása alatt Art Wolfe fotográfus több ezer helyszínen, a Föld összes kontinensén dolgozott. Lélegzetelállító fotói megörökítik számunkra a lassan eltűnő vadvilágunkat, tájainkat, ősi kultúrákat, ezzel reményt keltve azon kevesek számára, akik ezek megmentésén fáradoznak. Wolf fotói világszerte felismerhetőek csodálatos színvilágukról, kompozíciójukról és a természetfotós egyéni látásmódjáról. 2007 májusában Art nyilvános televíziós adásban jelentette be új HD sorozatát Travels to the Edge with Art Wolfe címmel; általa egy bensőséges és egyedi utazást tehetünk a természetben, kultúrákban és a digitális fotográfia ismeretlen világában. A 13 részből álló első széria 2007-ben megkapta az amerikai televíziózás kiváló műsorának járó díjat, ami egyedülálló - első széria után. A második sorozat jelenleg is adásban van világszerte. A Travels to the Edge with Art Wolfe oldalra kattintva mindig egy fantasztikus kezdőkép fogadja a látogatót, ami látogatásonként változik; nagyon jó ötletnek tartom ezt. Az oldal kezelése egyszerű, éppen ezért praktikus is. A TV szériákra kattintva kiválaszthatjuk a grafikus térképről, hogy melyik földrész mely területének expedíciójáról szeretnénk többet megtudni.

Klikkelés után kapunk egy rövid információt arról, hol járunk - pl. Alaszka, Katmai Coast, majd alul a helyszín bemutatását nézhetjük meg, videó formátumban. Természetesen fotókat is találhatunk a bal oldalon. Nagyszerű az interaktivitása a honlapnak. Tömör, lényegre törő információ, mellette nagyon látványos videó és képanyag jellemzi. Ez köszönhető Art Wolfe művészi tehetségének és fotós szemének, képei engem is megérintettek, és mélyebben elgondolkoztattak Földünk szépségéről, sérülékenységéről. A Travels to the Edge with Art Wolfe teljes sorozata 26 részből tevődik össze, melynek bemutatkozó videóit mind megnézhetjük az oldalon. Nézelődés közben az ART WOLFE gombbal átkerülhetünk a fotóművész kereskedelmi oldalára: itt megrendelhető a sorozat DVD változata különböző csomagokban. A Travels to the Edge with Art Wolfe weboldal képei önmagukért beszélnek, a design esztétikus, letisztult és ötletes. Egy ilyen kezdeményezés és TV széria sorozat minél több embertársunkhoz juttatja el Földünk még létező csodáit, annál több tiszteletet és törődést ébreszthet bennük az univerzum kicsiny, de érzékeny kék bolygóján élő állatfajaink iránt. Egy olyan természetfényképész, mint Art Wolfe, sokat tehet a fajok megismertetésében és védelmében. Összességében szívből gratulálok a weblaphoz, mindenkinek ajánlom, tekintse meg. Szöveg: Biró Balázs

Kiss Ágnes és Máté Bence rovata

Costa Rica

Tehetség, kreativitás, szorgalom és természetszeretet Máté Bence jellemző tulajdonságai. Ezek által képes megvalósítani egyedi életpályáját a természetfotózás területén. A fényképezőgép első kézbe vétele után nem sokkal már kitűnik kiválóságával. Több hazai és nemzetközi pályázaton sikeresen szerepel. 15 évesen már tudatában van, hogy hobbija egyben hivatása is lesz. Nemrégiben belevág egy nagyszabású projektbe, aminek segítségével a világ minden tájáról érkező fotósok Bence újszerűen megépített leseiből tapasztalhatják meg a természet, kiváltképpen a madárfotózás rejtelmeit. A kényelmesen kialakított lesek hosszú és alapos tervezőmunka eredményei. Az általa alkalmazott speciális üveg használata lehetőséget ad a fajok zavarás nélküli szemlélésére. A panorámaszerű szabadabb kilátás óriási előny a képek elkészítésekor. A Pusztaszer környékén már jól működő természetfotós turizmus nemzetközi szintre való fejlesztésének ötlete 2007ben kezd el körvonalazódni. A terv megvalósításában két elhivatott fiatalember Hivekovics Ákos, tapasztalt világutazó, természettudós, aki a marketing és kommunikáció terén is kiemelkedő teljesítménnyel rendelkezik, és Gődény Csaba, aki az információ-technológia és weblap-szerkesztés nagymestere - is részt vesz Bence mellett. Hármójuk közös szenvedélye a természetfotózás, s az egyéb ismeretekben való jártasságukkal és tapasztalataikkal a lehető legideálisabb csapatot formálják meg.

Bencét egy csupán 4milliméteres üveglap választja el az egyik legfélénkebb hazai madarunktól, a fekete gólyától

”Ne igazodjatok e vilá hanem változzatok m értelmetek megújulás

ághoz, meg sával...”

Bothriechis schlegelii (Eyelash palm pit-viper) sárga változata. A Schlegel lándzsakígyó az egyik legkisebb, de legveszélyesebb mérgeskígyó Közép-Amerikában, mérge toxikus hatású, a központi idegrendszert támadja meg.

2008 novemberében - a telet magunk mögött hagyva - indulunk útnak Bencével és Csabával, hogy a Hidephotography (www.hidephotography.com) első nemzetközi bázisának helyét feltérképezzük. Célállomás: Közép-Amerika békés, trópusi országa: Costa Rica. A több mint 18 órás repülőút San Joséban, Costa Rica fővárosában ér véget. Másnap itt találkozunk Ákossal, aki az Egyesült Államokból érkezik, és Kurt Schmack-al aki a Laguna del Lagarto lodge tulajdonosa – reményeink szerint az ő területén fogjuk felépíteni a leseket. San Joséból pár óra alatt eljutunk Pitalba - a legközelebbi kisvárosba, ahová még betonút vezet - majd onnan két órás földúton való zötykölődés után megérkezünk az elsődleges esőerdő szomszédságában, a nicaraguai határtól kb. 15 kilométerre kialakított lodge-ba. A costa ricai trópusi klíma szokatlan számunkra. A páratartalom egyes helyeken majdhogynem 100%-os, az éves csapadékmennyiség pedig akár elérheti a 4000 millimétert is. A gyakori esőzések arrafelé megszokottak, a helyieket ez nem is feszélyezi, nem úgy, mint minket... Azonban a körülményekhez mihamarabb alkalmazkodnunk kell. © Máté Bence

Az első Costa ricai les felavatása

A Ramphastos ambiguus swainsonii (Chestnut-mandible Toucan) vagy vöröscsőrű tukán gyakori látogatója a Lagarto lodge-nak

Caligo memnon (bagoly lepke)

Az ország 25%-át természetes esőerdő borítja - elvileg. Várakozásunk ellenére azonban leginkább csak ananász, banán és manióka ültetvények mellett megyünk el. Ahogy az ország populációja növekszik, úgy tűnnek el az esőerdők, a marhatartás és a banánültetvények óriási területet igényelnek, ezek pedig a fák kivágásához vezetnek. 1950. óta az erdők körülbelül 60 százalékát nyirbálták meg, többek között az amerikai piac kielégítésére. A megmaradt trópusi esőerdők nagy része azonban ma már, nemzeti parkká nyilvánítva, védelem alatt áll. A természetvédelmi programok a trópusi esőerdei országok közül talán Costa Ricában érvényesülnek a leginkább, ezért biodiverzitása világviszonylatban is rendkívül gazdag. A kormány jelentős összeget ajánl fel a helyi földtulajdonosoknak az elsődleges és másodlagos esőerdők megóvása érdekében. A turizmus kiemelten az öko-turizmus - fejlesztésére óriási hangsúlyt fektetnek, ezáltal évente több mint

1 millió látogatót fogad be e politikailag és gazdaságilag stabil ország. Népessége valamivel több, mint 4 millióra tehető, az ország hivatalos nyelve a spanyol. Megérkezésünket követően akklimatizálódni próbálunk, de a vérszívó fajokkal tartózkodásunk egész ideje alatt sem sikerült megbirkóznunk. Az első hónap kínkeservesen telik el. A különféle rovarriasztók és hosszú ruházat ellenére is úgy nézünk ki mint a himlősök. A lodgehoz tartozó terület 500 hektáros, amelynek egy része elsődleges esőerdő, a fennmaradó pedig finca (ejtsd: finka) - ahogy a helyiek nevezik avagy mezőgazdasági terület és legelő, amelyeket sekélyvizű lagúnák szegélyeznek.

Mega (E K trópusain

asoma elephas Elefánt bogár) Közép-Amerika nak gigantikus rovara

A levélvágó hangyák az általuk összegyűjtött leveleken egyfajta gombát tenyésztenek, ami sehol máshol nem nő, kizárólag a hangyavárban. Ebből a gombából (gongylidia) táplálkoznak és etetik lárváikat.

A leguánfélék családjába tartozó Homloklebenyes vagy más néven Zöld baziliszkusz (Basiliskus erőteljes hátsó lábának köszönhetően nagyobb távolságok megtételére is képes a víz felszínén kiváló úszó és jól mászik fára is. A helyiek Krisztus Gyíkjának is nevezik.

A gyakori esőzések alkalmával az utak sártengerré változnak. Viktor (jobbra) és barátja épp a tengelyig elsüllyedt traktorjukat próbálják valahogy kiásni. A jókedvük ettől függetlenül változatlan.

s Plumifrons) n, ezen kívül

Szálláshelyünk ( www.lagarto-lodge-costa-rica.com ) több mint pazar: hideg-meleg víz, áram, teljes ellátás, és még mosni is lehet. Az étel isteni finom, hála Adolfónak, a szakácsnak, aki mindig friss zöldségekből, gyümölcsökből és húsból állítja össze a helyi specialitásokat. A costa ricaiak nemzeti eledele a gallo pinto, ami rizs és bab különféle fűszerezéssel elkészítve, bár mi csak egy fajtáját tapasztaljuk meg, de azt elég nagy gyakorisággal (Bence „örömére”). Az egyedüli fejfájást a magas páratartalom által okozott penészesedés okozza, kiváltképp, mikor azt csakhamar a fényképezőgép optikáinak lencséi között is felfedezni véljük. A helyzet a napok múlásával csak romlik. Akárhogy is igyekszünk szárazon és levegőn tartani a felszerelésünket, először a bőrtárgyakat, majd a betárolt ruháinkat lepi be a penész. A lesek megépítéséhez alkalmas helyszínek kiválasztásához először egy helyi vezetővel barangoljuk be a területet, majd pár nappal később már saját magunk portyázunk. Óriási a kihívás, ugyanis nagyon kevés időnk van arra, hogy a területet és állatvilágát alaposan megismerjük, mielőtt hozzáfogunk a munkálatokhoz. A helyiekkel történő kommunikáció sem egyszerű, ugyanis nagy többségük nem beszéli, vagy csak kevéssé az angol nyelvet, mi pedig sajnos nem értjük a spanyolt (kivéve Ákost, de ő csak egy hónapot tölt velünk).

Bence bőrcipőjét hetek alatt belepte a penész

A trópusokon a természetben való közlekedés nagyobb odafigyelést igényel. A környezetben megbúvó, emberre veszélyes fajok sűrű előfordulása ezt a viselkedést meg is követeli, feltéve, ha a gyanútlan vándor nem akar egy jó kis korallkígyó-marással a lábában egy helyi kórházban kikötni. Tehát a magas szárú gumicsizma és a hosszú ujjú póló napi viseletünkké válik, akár esik, akár 30 fokon perzsel a nap. © Máté Bence

A pápaszemes kajmánt (Caiman crocodilus) gyakran látni a lodge környékén levő lagúnák partjain, leggyakrabban éjszaka bújnak elő.

Az első helyszín kiválasztását követően hozzá is látunk az építőanyagok beszerzésének, de tapasztalnunk kell, hogy a helyi munkaritmus jócskán eltér a sajátunktól: itt nem a munkának élnek az emberek (talán nekik van igazuk). Ezért aztán csakhamar jócskán csúszásba kerülünk a tervezetthez képest, de nincs mit tenni. Tántoríthatatlanul várunk, míg a pár napra ígért faanyag végül három hét múlva végre megérkezik. Pura Vida! Igen, a costa ricaiak 1956ból származó kifejezése híven tükrözi életfelfogásukat, ezt többször is tapasztaljuk ottlétünk alatt. A környékbeliek többnyire állattartással és növénytermesztéssel foglalkoznak. Szerény házaikban - melyeket gyakran cölöpökre építenek - nagy a gyerekzsivaj. Santa Rita a legközelebbi kis település, amit gyalogszerrel húsz perc alatt lehet elérni. Mivel a közlekedés elég nehézkes a kisebb falvakból – napjában csak párszor jár a helyi busz – a helyiek körében a motorbicikli és a ló a leggyakrabban használt közlekedési eszköz. A gyakori esőzések alkalmával előfordul, hogy az utakon megépített kis hidak egyszer csak összeomlanak az elemi erők hatására. Emiatt egy időre a buszjárat is szünetel. A két oldalon rekedt falvak lakói ilyenkor összegyűlnek, tanácskoznak, majd egy hasonló konstrukciójú szerkezetet építenek meg híd gyanánt, ami a legközelebbi heves esőzéskor ugyancsak elmosódik. A kolumbuszi ’Gazdag Part’ több, mint 800 madárfajából 350-et figyeltek meg a lodge vonzáskörzetében. Úgy vélem, e hely lehet az ornitológusok paradicsoma. A három építendő les közül az elsőt dögevő madarak fotózására építjük, mint a királykondor, pulyka- és hollókeselyű. A les félig földbe ásott, a tetejét vastag talajréteg borítja, így biztosítva a kellemes klímát a fotós számára. A nap bármely szakában, a madarak zavarása nélkül látogatható a rejtekhely.

A nagyméretű Lila kardoskolibri (Campylopterus hemileucurus) repülés közben, nyelve hosszú kiöltésével táplálkozik a virágok nektárjából. A kolibrik pici lába alkalmatlan a járásra, csak üléshez és kapaszkodáshoz tudják őket használni. Vállízületeik minden irányba mozgathatóak, ezért képesek előre, hátra, oldalirányban, felfelé és lefelé is repülni.

Bence az első magasles lábát egyengeti. Sokszor még naplemente után is dolgoztunk.

Israel (balra)és társa. Israellel vasárnaponként eljártam lovagolni, a környék növényvilágának érdekességeiről szóló beszámolóját hallgatva több órás lovas túráink alkalmával.

Lowland forest racer (Dendrophidion vinitor) kontra zöld gyík

Ez a kistermetű levelibéka (Agalychnis callidryas vagy Vörösszemű levelibéka) éjszakai életmódot folytat, nappal lábait szorosan a testéhez simítva, álcázva pihen a fák lombjain. Gyönyörű, piros szemeit egy transzparens szemhéj is fedi (nictitating membrane), mely a növények erezetét imitálja és védi a külső hatásoktól.

Az Erdei Torony

A további két les egymáshoz hasonló felépítésű. A „Nagy torony” az esőerdő szélén, egy egyedülálló fa alá épült. Ablakai a nyitott területre néznek, ideális hely röpképek készítésére is. A HidePhotography legvadregényesebb környezetben épült, igazi őserdei lese az „Erdei torony”. A zavartalanságnak és a zárt erdőnek köszönhetően olyan madárfajokat is fotózhatunk, melyek ritkán kerülnek a fotósok optikái elé. A sűrű erdő ellenére az akciófotózáshoz szükséges sok fény és homogén háttér mégis adott, mert az ablakok egy keskeny lagúnára néznek. A lesépítés csaknem egészét, pár helyi tico segítségével, mi végezzük. Így is csak hat hónap alatt sikerül befejezni a munkát. A feladat embert próbáló, de Bence jól irányítja a csapatot, minden apró lépését megtervezi az építkezésnek. Ottlétünk alatt, - idő hiányában -, aránylag kevés lehetőségünk adódik a fotózásra. Ezért három hónap folyamatos munka után úgy döntünk, legalább a vasárnapjainkat szabaddá tesszük. A madarak mellett gyakran látunk kígyókat (legalább 160 fajuk él az országban), éjszaka kajmánokat a lagúnában, ezen kívül majmokat (bőgő, kapucinus és pókmajom), békákat (a pirosszemű leveli béka talán a legismertebb), lepkéket (a Föld lepkefajainak csaknem 10 százaléka él itt), ormányos medvét, lajhárokat, anoliszokat, leguánokat, … Az eredeti terv szerint március közepéig maradnánk Costa Ricaban, de közben kiderül, hogy engem felvettek a főiskolára, így haza kell utaznom február elején, a fiúk pedig meghosszabbítják kinntartózkodásukat április 24ig. Következő állomásunk a világ legnagyobb mocsaras területe: Pantanal, Brazília…

Szöveg: Kiss Ágnes Fotó: Máté Bence és Kiss Ágnes

Helyi csapat (bal szélen Chele, jobb szélen Mauricio, a két legjobb segítőnk) és Bence

Szerkesztőség Imre Tamás

Imre Anikó

Szekeres János

Szabó Béla

Krivánszky Árpád

Suhayda László

Imre Adrien

Éder Iván

Főszerkesztő: Imre Tamás

tamas.imre@naturephotomagazine.com

Szerkesztők: Imre Anikó Krivánszky Árpád Suhayda László Szabó Béla Szekeres János Munkatársak: Biró Balázs Éder Iván Imre Adrien Kiss Ágnes Máté Bence Perhiniák Márton Olvasó szerkesztő: Krivánszky Árpád Művészeti Vezető: Imre Anikó Grafikai tervezés: Perhiniák Márton Web Design: FX designport Web product: Mesharray Fordító: Biró Balázs Paul Morgan Szekeres Gabriella Hirdetési vezető: Imre Anikó

aniko.imre@naturephotomagazine.com

Természetfotó magazin www.termeszetfotomagazin.hu info@naturephotomagazine.com

Kiadja: Thomas Picture Kiadó Kft.

Máté Bence

Kiss Ágnes

Cím: Magyarország Budapest 1576 Pf. 3 Minden jog fenntartva © 2009 Thomas Picture kiadó Kft A magazin teljes tartalma, írásos és képes anyagait, beleértve a weboldat is. A kiadó kizárólagos tulajdonát képezik. A meg nem rendelt kéziratokért és

Biró Balázs

Perhiniák Márton

illusztrációs anyagokért a kiadó nem vállal felelőséget.

Következő szám megjelenése

2009. 11. 16.