Természetfotó Magazin 2009/3 by Természetfotó Magazin

természetfotó magazin

ingyenes online fotómagazin

2009/3.

BBC, GDT, naturArt | Az év természetfotósa pályázatok Cápák a bahamákon | Selmeczi Dániel jégvirág | Tippek-trükkök

köszöntő Kedves Olvasó! Köszönjük a bizalmat és a sok száz biztató levelet, amit Önöktől kapunk. Erőt ad nekünk ebben a válságos helyzetben, hogy folytassuk munkánkat. A természet nagyköveteiként döbbentjük rá magazinunkon keresztül olvasóinkat megsebzett Földünk szépségeire. Büszkén elmondhatjuk, hogy olvasottsági mutatóink értelmet adnak küldetésünknek, így folytatja útját a Természetfotó Magazin online kiadása. Számszerűsítve: már 35.000 olvasónk van, és a világ 5 földrészéről mindeddig 83 országában olvashatták írásainkat, nézhették meg természetfényképeinket. Legyen Ön is részese közös munkánknak, ajánlja és jutassa el minél több olvasóhoz magazinunkat, hogy megismerhessék Földünk természeti kincseit, s felismerve sérülékenységüket, változtassák meg olvasási kultúrájukat a fák megóvása érdekében. Szerkesztőségünk világújdonságnak számító célt tűzött ki maga elé. A BBC Wildlife „Az Év Vadvilág fotósa” az Európai GDT „Az Év Európa természetfotósa” és a Magyarországi naturArt „Év természetfotósa” pályázatok díjnyertes és magasra értékelt művészi természetfényképeit egyedülálló módon - csak nálunk - kiállítási minőségben tekinthetik meg olvasóink. Ezúton szeretném megköszönni mindhárom pályázat koordinátorainak közreműködését, és egyúttal GRATULÁLOK a szerkesztőség nevében is a győzteseknek. Külön kiemelném, hogy kis hazánk, Magyarország rendkívül jól szerepelt a pályázatokon. A 2009/3. számunkban ismét egy új rovatot indítunk, melyben Selmeczi Dániel híres búvárfotósunkat köszönthetjük, aki a cápák fényképezésének rejtelmeibe vezeti be az olvasókat. Az évszaknak megfelelően cikkeink a hideg tél szépségeit, fotós helyszíneit igyekeznek bemutatni Önöknek: többek között a Lofoten szigetek méltán híres tájait, a törökországi Kappadokiát és a szlovákiai Kis Fátrát (Malá Fatra). Fotós portfoliónk vendége ezúttal Gergely József Szerbiából (Vajdaság), aki természetfényképészként a Szerb National Geographic pályázatán szerepelt sikerrel a képeivel. Az Ifjú tehetség, a Hollandiából érkezett Martijn Roos őszintén beszél terveiről és mentoráról. A Tippek-trükkök rovatunkban a jégvirágok fantasztikus világába vezeti be Suhayda László természetfotós olvasóinkat; a fotók elvarázsolják szemlélőjüket. A Fotó suli folytatja kompozíciós sorozatunkat, melyben most a fény kapja a fő szerepet. Gondoltunk a kompakt kamerával fényképező amatőrökre is, itt két kollégánk ad ötleteket a téli tájak fényképezéséhez. Az asztrofényképezés egyik legszebb fényjelenségét, az Aurora Borealis-t mutatjuk be Éder Iván írásain, Imre Anikó és Imre Tamás fotóin keresztül. Kis Ágnes és Máté Bence „Csirik” nevű kis menyétjük kalandját írják le a nagyközönségnek esztétikus fényképekkel tarkítva. Kipróbáltuk terepen a Canon EOS 7D és a Nikon D300s fényképezőgépeket, mindkét DSLR kamerát a természetfényképezésre teremtették. A képfeldolgozásnál a panoráma tájképekkel foglalkozunk: Perhiniák Márton egy videó tutorialban mutatja meg, hogyan kell összeilleszteni fényképeinket. Végül, de nem utolsósorban DVD rovatunkban az Otthonunk (HOME) című filmet ajánljuk olvasóinknak, amely rendkívül elgondolkodtató és figyelemfelkeltő. Arra ösztönöz mindenkit, aki látta, hogy értesítsék embertársainkat a veszélyről. A földanyánk ideje hamarosan lejár, most kell még tennünk valamit Földünkért, mert ha így folytatjuk, nem lesz semmi, amit bemutathassunk a jövő generációjának. Fogadják szeretettel harmadik számunkat. Címlap: Aurora Borealis Fotó: Imre Anikó Canon EOS 1D Mark II N, EF 24-70mm f/2,8L USM 1min f/4,5 ISO 400

Imre Tamás főszerkesztő

Canon EOS 1Ds Mark II, EF 24-70mm f/2,8L USM 20sec f/16 ISO 50 panoráma

Asztrofotózás - sarki fény

Közvélemény-kutatások szerint az emberek nagy részének egyik legfőbb vágya, hogy sarki fényt lásson. A sarki fény - más néven északi fény, vagy Aurora Borealis - valójában nem ritka jelenség, ám leginkább csak a sarkkörök mentén fordul elő.

TIPPEK-TRÜKKÖR - JÉGVIRÁG

ifjú tehetség: martijn roos

A tájkép fotózás nagy előnye, hogy megvárhatod, mikor van a legjobb fény. A saját ízlésed szerint állíthatod be a fotód hangulatát. A csodás holland felhőknél szeretem az erőteljes, kontrasztos fényeket, míg a vízeséseket inkább a melegebb fényű reggeli és esti órákban fényképezem. Fel kell kelned hajnali ötkor nyáron, de megéri.

Lofoten - Észak Velencéje 6 Imre Anikó és Imre Tamás

ÉLET A VÍZFELSZÍN ALATT - CÁPÁK

Sokaknak a napfény, a pálmafák, a fehér homok és a luxusnyaralás jut eszébe a Bahamák szigetvilágáról. Nekem már régóta egészen mást jelent, mint a gondtalan heverészést egy homokos strandon. Sokat hallottam a karib-tengeri szigetek cápáiról, főként a méltán csúcsragadozónak tartott tigriscápáról, amely a sekély és kristálytiszta vízben igen jól megfigyelhető...

TÁJKÉPFOTÓZÁS KOMPAKTtal

Egyre ritkábban látni családokat kirándulni a természetben, globalizációs világunk és rohanó társadalmunk inkább egy bevásárló központba viszi el gyermekeit szórakozni, mint ki a levegőre, érezni a természet csodálatos változásait. Azért még mindig vannak, akik jobban érzik magukat az égbolt fénye alatt. Az ehhez hasonló túrák alkalmával kerülnek elő a kompakt fényképezőgépek zsebeinkből.

érdekes helyek Kappadókia 14 Szlovákia 18 portfolió gergely józsef 20 fotósuli kompozíció III. 28 képfeldolgozás Panorámakészítés 54 terepen tesztelve canon eos 7d 56 Nikon D 300s 66 ajánló dvd 98 KISS ÁGNES, MÁTÉ BENCE ROVATA csirik 100 páyázatok naturart, bbc, gdt 106

Fotós kalandok LOFOTEN

Észak Velencéje

Ebben a fotós kalandunkban elkalauzoljuk önöket a Lofoten szigetek tájaira. Földönknek e csodálatos része méltán híres 800-1000 méteres hegyeiről és a lábainál megpihenő tenger felszínéről. Számos festő, író és fotóművész örökítette meg alkotásaiban a szigetcsoport szépségeit. Az odautazó fotósokat szinte sokkolja a hihetetlenül szép természeti környezet. A Lofoten szigetek teljes szárazföldi területe 1227 km², lakossága 24 500 fő.

Canon EOS 1Ds Mark II, EF 16-35mm f/2,8L 0.3sec f/2.8 ISO 100

A szigetek iránti vonzalmam 2005-ben kezdődött a norvég nagykövetasszonytól kapott művészi fotóalbum hatására. Az abban látott képek mélyen megérintettek, és olthatatlan vágyat éreztem szívemben, hogy e helyet fényképeken megörökítsem: Észak Velencéjének elbűvölő hangulatát elhozni képekben, és megmutatni másoknak is földünk páratlan szépségeit. A Norvég tenger rendkívül szép szigetcsoportja mintegy 60 kisebb szigetből áll, amelyek maximum 1000 méteres magasságig emelkednek ki a tengerből. Aki ellátogat a szigetekre, mindenképpen több napot, jó esetben akár egy hetet is töltsön el itt, akkor biztosan lesz egykét nap szép tiszta időben része. Az időjárás viszontagságaira tekintettel jó, ha a felszerelésünk bírja a fagyos körülmények közötti fényképezést. Az ideális időpont november, január, február és március hónapok. A fényeink a választott hónaptól függően igen változatosak lehetnek. Arra mindenképpen számítsunk, hogy nappali fényünk kb. 3-4 órát, és napfelkeltés, naplementés fényünk plusz 1-1 órát fog kitenni. Ez mindössze 5-6 órányi fény, a nap többi részében sötét van, ami viszont ebben az időszakban rendkívül ideális sarki fény és csillaghúzós képek készítésére. A repülőút és a 600 km autózás után érjük el célunkat. Útközben a megfagyott gyorsfolyású patakok, fák, hegycsúcsok és a reggeli napsugarak ígéretes képekre adnak lehetőséget. Míg Trondheim városától elérjük Skutvik kikötőjét, számíthatunk akár mínusz 20-25 fokos fagyokra is. Éppen ezért a fényképezés - a rendkívüli hideg miatt – sajnos inkább kevesebb, mint több időt vesz igénybe egy–egy csodálatos helyszínen. Este 21 óra körül Svolvaerbe érkeztünk, majd Kabelvági szállásunkat megkeresve fáradtan pihentünk le. Éjszaka többször gondoltam arra, milyen jó lenne részese lenni egy szép napfelkeltének, ezért viszonylag korán, 7-kor már kint voltunk a fotózási helyszínen.

Canon EOS 1Ds Mark II, EF 24-70mm f/2,8L USM

f/2,8L 0.8sec f/18 ISO 50

A fantasztikus napfelkeltében egyedülálló látvány tárult a szemünk elé. Szinte már futurisztikusak voltak a fények; olyan rózsaszínes és vöröses árnyalatokat, amit ott láttam, még sehol sem tapasztaltam fotózásaim alkalmával. Ez nagy valószínűséggel az alacsony napállásnak és a fények lapos beesési szögének köszönhető. Több helyen a meredek és csipkézett hófödte gránit hegyek

- melyek közvetlenül a tenger vizéből törnek az ég felé - olyan tükröződési lehetőségeket kínálnak a tájfotósoknak, ami talán egyedülálló a világon. Ez a rendkívüli jelenség fantasztikus térélményt nyújt a szemlélőnek. E csodálatos tájon öt teljes napot töltöttünk fényképezéssel. A helyi lakosság elmondása szerint az időjárás rendkívül szeszélyes: vannak napok, amikor reggel hóvihar,

délben napsütés és este eső fogadja az idelátogató természetfényképészeket. Az ilyen és ehhez hasonló időjárási anomáliákkal kell megküzdeni, és inkább kihasználni őket, mintsem az orrunkat lógatni, hogy no már megint esik. A napsütéses és meleg tájak kedvelői maradjanak otthon, de akiket hajt a kihívás és a váratlan fényviszonyok varázsa, az legalább egyszer életében utazzon el erre a vad és

Canon EOS 1Ds Mark II, EF 24-70mm f/2,8L USM 1/25sec f/13 ISO 100 panoráma

érintetlen szigetvilágra. Esténként érdemes benézni egy internet kávézóba és tájékozódni az aznapi napkitörések intenzitásáról, mert ilyenkor gyakran lehet látni és fényképezni az Aurora Borealist. Mi is így tettünk, majd amikor alkalmas volt, 20 óra után elindultunk a sarki fény fotózására. Az asztrofényképezés rovatunkban részletesen ír kollégánk, Éder Iván ennek a jelenségnek a fizikai tulajdonságairól, én inkább csak

összefoglalnám, mit is látunk ilyenkor valójában. A sarki fény, vagy ahogy a helybeliek hívják „Northen Light” a Nap állandóan mozgásban lévő felszínén bekövetkező robbanásszerű koronakitörések eredménye. A napkitörések alkalmával lökésszerűen kiáramló elektron és ion részecskéket Földünk irányába fújhatja a napszél, melyeket bolygónk mágneses tere a pólusok közelébe kényszerít.

A töltött részecskék mintegy 100-1000 kilométer magasságban a légkör alkotóelemeivel ütközve a súrlódás folyamán fénylésre gerjesztik az oxigén és nitrogén atomokat. A jelenség legtöbbször zöldes árnyalatú, de nagyobb napkitörések esetén lilás, vöröses fények is láthatók az égbolton. Aki még nem látott ilyet, egészen fantasztikus élményben lehet része.

Canon EOS 1Ds Mark II, EF 16-35mm F/2,8L USM 0.3sec f/16 ISO 100

Az északi népek azt hitték, hogy a fényjelenség a még meg nem született gyermekek lelke, mely az égbolton játszadozik. Az intenzitás nem volt valami erős és hosszú, de így is különleges képekre adott lehetőséget. A szigeteken a halászfalvakat is érdemes meglátogatni. A leghíresebb közülük a világörökség listájára is javasolt Reine, mely annyira elbűvölő és különleges látvány, hogy képes voltam hajnali 4-kor elindulni a fényképezés helyszínére csak azért, hogy a napfelkelte előtti kékes árnyalatokban tündöklő megvilágított városkát fényképezhessem. Meg kell őriznünk a jövő generációjának Földünk csodáit, és a képeinken keresztül hívjuk fel a figyelmet sérülékenységükre, mert embertársaink többsége nem láthatja ilyen testközelből a természet szépségeit és törékenységét. Aki teheti, szakadjon ki az unalmas hétköznapok egyhangúságából, óriási lehetőséget kínálnak fotózásra a Lofoten szigetek. Photoworkshop formájában viszünk fotós csapatokat ezekre a helyszínekre; ajánlom mindenkinek, nagyon jó lehetőség. Senki ne csüggedjen, ha nem elsőre készülnek el az áhított felvételek. A természetfényképezés sok kitartással és rengeteg koránkeléssel jár.

Szöveg: Imre Tamás Fotó: Imre Anikó és Imre Tamás

Tervezés Helyszín: Norvégia, Lofoten szigetek, a sarkkörön túl. Megközelíthetőség: Trondheim repülőteréről az E6-os úton észak felé, át a sarkkörön, majd komppal átkelni a fjordokhoz. Mit lehet fotózni: A szigeteken elsősorban tájakat érdemes fényképezni. Mit vigyünk magunkkal: Nagylátószögű objektívet, 10-22 mm, 16-35 mm; teleobjektívet 70-200 mm és 300 mm, lehetőség szerint 1,4x telekonverterrel; állványt; ND átmenetes szűrőt; memóriakártyát és akkumulátort, amennyit csak lehet. Szállás: Svolvaer-ben és környékén jó minőségű szállásokat találhatunk. A legjobb időpont: Téli felvételeket januártól egészen márciusig fényképezhetünk.

ร rdekes helyek

Kappadรณkia (tรถrรถkorszรกg)

Canon 2,8L/80-200 1/200f/10 sec ISO 400 Canon EOSEOS30D, 5D, EF 24-70mm f/2,8Lmm USM f/16 1/250sec ISO 100

Canon EOS 5D. EF 24-70mm f/2,8L USM 1/80sec f/16 ISO 100 állvány

Törökországban az Anatóliaimagasföld központi részét foglalja el Kappadókia kies vidéke. Az átlagosan 1000 méter magasságban elterülő különleges táj egy részét, a Göreme-völgyet az UNESCO is felvette a Világörökség listájára 1985-ben. Itt a természet és az ember évezredek óta él harmóniában, és hozott létre egy csodálatos világot. A természeti különlegességek mellett hatalmas kulturális örökséget is hagytak ránk

Canon EOS 5D, E 1/15sec f/13 ISO

őseink ezen a vidéken. Az ókortól kezdődően azemberi civilizáció alakította ezt a vidéket. Különleges kincset rejtenek a kora keresztény emlékek, valamit a vulkáni tufába vájt települések. Kappadókia születését két vulkánnak köszönheti: az Erciyes Daği (3917 m) és a Hasan Daği (3267 m) kitöréseiből létrejött több száz méter vastag vulkáni tufának. Az időjárás romboló erőinek munkája ebben a puha

kőzetben fantasztikus, már-már földönkívülinek tetsző geológiai formációkat hozott létre. Olykor 30 méter magas oszlopok, tornyok, piramisok, sziklatűk magasodnak a völgyteknőkben. Néhol keményebb kőzetek kerültek ezeknek a kúpoknak a tetejére, és megvédték az eróziótól, így alakultak ki az úgynevezett „tündérkémények”. Nagyon látványos a vidék a Nevşehir-Ürgüp-Avanos városok

EF 70-200mm f/2,8L IS USM O 125 állvány

Canon EOS 5D, EF 70-200mm f/2,8L IS USM 1/60sec f/10 ISO 100 állvány

Tervezés Helyszín: Kisázsia - Törökország, az Anatóliaimagasföld központi része. A legtöbb természeti szépséget és művészeti emléket a Nevşehir-Ürgüp-Avanos városok alkotta háromszögben láthatjuk. Megközelíthetőség: Repülővel Törökországba. A közutak minősége jó, mindenhova el lehet jutni rajtuk. Általában minden művészeti, vagy tájképi szempontból érdekes látványosságot megfelelő táblákkal jeleznek. Mit lehet fotózni: Elsősorban tájat, de készíthetünk építészeti felvételeket, s hálás témát jelentenek az itt élők is. Mit vigyünk magunkkal: Halszem-, nagylátószögű objektívet 16-35 mm, nagylátószög-tele zoom 24-70 mm, teleobjektívet 70-200 mm, állvány, ND2x, ND4x, ND8x, ND átmenetes szűrő, kioldózsinór. Hasznos lehet a túrabakancs. Figyeljünk arra, hogy a fotós felszerelésünket kézipoggyászként tudjuk magunkkal vinni a repülőgépen. Az állványt pedig helyezzük el a bőröndünkben. Szállás: Számtalan szálláslehetőség található a Nevşehir-Ürgüp-Avanos alkotta területen, de tájékozódjunk. Érdemes a szállást előre lefoglalni. A legjobb időpont: Véleményem szerint a tél, különösen, ha kifogunk havat is. Megfelelő ruházatról is gondoskodnunk kell.

alkotta háromszögben. A tündérkéményeiről nevezetes legszebb ilyen völgy a Peribacalari Vadisi, Ürgüp környékén. Ebben a háromszögben fekszik a Göremevölgy is. Az időjárás nyáron sem elviselhetetlen Kappadókiában, mivel az 1000 méteres átlagos magassága mérsékli a meleget, de rendkívül nagy az idegenforgalom. A hosszú nappalok és a magas napállás nem igazán kedvez a tájfényképezésnek. Ezért javaslom,

hogy aki teheti, a téli hónapokban keresse fel a vidéket. Ilyenkor a turisták hada is mérsékeltebb, laposabbak a fények, tisztább a levegő, és kifoghatunk havazást is, ami különleges arculatot kölcsönöz ennek a csodálatos világnak. Igaz, hogy ilyenkor a szolgáltatások mérsékeltebbek, a szállások egy része zárva tart, de találhatunk magunknak mindenből megfelelőt, és talán az árak is mérsékeltebbek.

Szöveg és fotó: Szabó Béla

Szlovákia Nagymező (Vel’ká Lúka) a Kis Fátrában (Malá Fatra) Szlovákia bővelkedik természeti szépségekben, különösen hegyvidékekben. Az egyik ilyen csodálatos táj a Kis Fátra (Malá Fatra). Kirándulásunk kiindulópontja lehet Turócszentmárton (Martin), a félszázezres város, amely az 1990-es évek közepéig jelentős ipari központ volt, IV. Béla magyar király alapította 1250ben. A Magyar Királyság Turóc vármegyéjének székhelye volt évszázadokon keresztül.

A téli sportok szerelmeseinek nyújt nagyszerű lehetőséget a Martinské holen létrehozott síterep. A szomszédos Nagymező (Veľká Lúka) 1475 m-es magasságával a Kis Fátra (Malá Fatra) harmadik legmagasabb pontja. A környék kitűnő túrázási terepet is biztosít. A tél csodálatos formákat hoz létre a hegycsúcs környékén. Felkeresésekor nagyon fontos a megfelelő ruházat, mert nem ritka a -15, -20 °C hideg sem. A gyorsan

változó időjárás és a nagy hideg próbára teheti a felszerelésünket, a fényképezőgépünk energiaellátását is. Gondoskodjunk megfelelő tartalékokról, valamint a havazás elleni védelemről is. Nincs annál bosszantóbb, mint a legizgalmasabb pillanatban lemerült akkumulátorú fényképezőgéppel nézelődni. A hegycsúcs környéke kitűnő téli fotótémát biztosít azoknak is, akik nem rendelkeznek nagy túrázási tapasztalattal.

Fuji Finepix S2 Pro, 19-35 mm

1/60sec f/11 ISO 160 panoráma

Tervezés Helyszín: Közép-Európa, Szlovákia északi része. A Kis-Fátra (Malá Fatra) hegyvidék Turócszentmárton (Martin) felett. Megközelíthetőség: Magyarországról Komáromnál átlépve a határt a 64. sz. főútvonalon Nyitráig (Nitra), majd a 65. sz. főútvonalon Turócszentmártonig (Martin). Ezt követően Zsolna (Zilina) irányába kell elhagyni a várost. Ruttkánál (Vrútky) kell a hegyi útra felhajtani. Télen a hólánc kötelező. Váltakozó irányú a közlekedés. Legutoljára fizetős út volt. Mit lehet fotózni: Elsősorban tájat és téli sportokat. A környező települések lehetőséget adnak építészeti felvételek készítésére is. Mit vigyünk magunkkal: Halszem-, nagylátószögű objektívet 16-35 mm, nagylátószög-tele zoom 24-70 mm, teleobjektívet 70-200 mm, állványt, ND2x, ND4x, ND8x, ND átmenetes szűrő, kioldózsinór. Hasznos lehet a téli túrabakancs, valamint a hótalp, vagy a sítúra léc. Szállás: Számtalan szálláslehetőség található a környéken, de tájékozódjunk. Érdemes a szállást előre lefoglalni. A legkedvezőbb időpont: Véleményem szerint a tél, különösen friss havazás után. Megfelelő ruházatról is gondoskodnunk kell.

Viszonylag könnyen megközelíthető, a Martinské holéra a város széléről feljuthatunk felvonóval is. Aki nem szívesen himbálódzik a drótkötélen a fák csúcsa felett, az megteheti az utat autóval is. A közeli Ruttka (Vrútky) településről vezet fel a hegyi út. Legutoljára 6 órás váltásokban lehetett fel- és lejutni. Az út eddig fizetős volt, télen megköveteli a hólánc meglétét és az útviszonyoktól függően

a használatát is: nem árt, ha előtte odahaza gyakoroljuk a fel- és leszerelését. Amennyiben komolyan szeretnénk hódolni a téli fényképezésnek, célszerű hótalpat magunkkal vinni. Nincs annál kellemetlenebb élmény, mint amikor derékig beszakadunk jégkéreggel borított mély hóba. Ilyenkor megfordul az ember fejében, mi a csodát keresek én itt. Szöveg és fotók: Szabó Béla

Gergely József (Szerbia - Vajdaság) A szerbiai természetfotózás egyik meghatározó egyénisége a Vajdaság Autonóm Tartományban született és ott is élő, alkotó Gergely József. Az ötvenes éveinek elején járó biológus az Újvidéki Természettudományi Egyetem Biológia Karán szerzett diplomát. A régióban élő közel 300.000 magyar anyanyelvű szerb állampolgár tájékoztatását ellátó magyar nyelvű napilapnál, a Magyar Szónál dolgozik, mint újságíró-fotóriporter, több évtizede. Emellett rendszeresen jelennek meg publikációi más lapokban is. A fényképezéssel az általános iskolában jegyezte el magát, amelyhez azóta is hűséges. Jelenleg a szabadkai székhelyű Pannónia Fotóklub tagja. A természetfotózással egyetemi éveiben kezdett el komolyabban foglalkozni. Újságíró munkaköréből kifolyólag a sajtófotózással is hivatásszerűen foglalkozik, rendszeresen jelentkezik környezetvédelmi és más témájú képriportokkal is. Folyamatosan illusztrálja a saját és kollégái írásait, könyveit és más kiadványokat. Alkotásaival bemutatkozott a kiállítótermek falain is. Több önálló fotókiállítása volt szülőföldjén, Zentán, Adán, Csókán, Magyarkanizsán, Topolyán, Szabadkán, Újvidéken, valamint Magyarországon: Hódmezővásárhelyen és Szegeden is. Az újságírói munkája mellett azonban soha nem lett hűtlen az eredeti nagy szerelméhez, a természethez. Madártani és ökológiai kutatási projektekben vesz részt. Alapítója az 1987-ben Szabadkán létrejött Csornai Richárd Ökológusok Egyesületének, társszerkesztője az egyesület kiadványainak: Panurus, Ludasi jegyzetek. Alapító tagja az 1988-ban Újvidéken életre hívott Vajdasági Madártani és Madárvédelmi Egyesületnek, amelynek 1998. óta az elnöke. Az egyesület évkönyve, a Ciconia társszerkesztője. A Ciconia mellett tudományos szakcikkei jelentek meg az Aquilában (a Magyar Madártani Intézet évkönyve), a Túzokban (a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület lapja), az Ornis Hungarica folyóiratban (Journal of the BirdLife Hungary). A fészkelő madarak európai atlaszának egyik jugoszláviai koordinátora volt. Egy könyve is megjelent 2001-ben Zentán Csornai Richárd gyógyszerész ornitológus életéről „Hallod a pallidát?” címmel, a Dudás Gyula Múzeum- és Levéltárbarátok Köre kiadásában. Alkotásaival rendszeresen sikerrel szerepel pályázatokon, az utóbbi évek jelentős eredményeket hoztak számára. A National Geographic Srbija természetfotó-pályázatán 2007-ben és 2008-ban II. díjat kapott, a GRIFON belgrádi ragadozóvédelmi alapítvány pályázatán pedig az ő alkotását választották a 2007. Év madárfotójának. 2008-ban a Nišben megrendezett 1. Nemzetközi Fotókiállításon és Požarevacon a 31. Nemzetközi Fotóművészeti Kiállításon I. díjat kapott. Magyarországon az Év természetfotója 2008. pályázaton képét a legjobb alkotások közé választották be. További információk: www.gerjofoto.com Szöveg: Szabó Béla

Portfolió

Naplemente (Év természetfotósa 2008 – Magyarország- magasra értékelt) Nikon D200, 600 mm 1/2500s f/5,6 ISO 400

Nagy(kรณc Nikon D200, 600 mm 1

csag)fogรกs 1/2500s f/5,6 ISO 500

Klímavá (2007-ben a National Geographic Srbija természet Nikon D200, 24 mm

áltozás tfotó-pályázatán az állatvilág kategóriában II. díj.) 1/60s f/11 ISO 200

Bal (2008-ban a National Geographic Srbija termĂŠsze Nikon D200, 600 mm 1

lett etfotó-pályázatán a természet kategóriában II. díj) 1/3200s f/5,6 ISO 640

rovatszponzor:

Canon EOS 1D

Fotósuli kompozíció III. Fotóink éltető eleme:

a fény

Sorozatunk mostani tárgya ugyan nem tartozik legszorosabban a kompozíció fogalomkörébe, azonban szerves kapcsolatban áll azzal. A fényképezés során tudatos képkészítésre törekszünk, a kompozíciós elvek - törvényszerűségek és megszívlelendő ajánlások - segítségével tervezzük meg a felvételt, helyezzük el rajta, és kapcsoljuk össze az egyes képelemeket. Hasonló tudatossággal érdemes megtervezni a fotótémánk megvilágítását is. Ezt viszonylag könnyen megtehetjük pl. stúdiófotózás alkalmával, a szabad természetben azonban már korlátozottabbak a lehetőségeink: kisebb mértékben, vagy tájfényképezésnél alig tudjuk befolyásolni a fényt. Azt viszont megtehetjük, hogy számunkra kedvező, elképzeléseinknek megfelelő időszakot választunk a témánk megörökítésére. Fotós szempontból egyaránt fontos a fény erőssége, színhőmérséklete (színe), valamint a megvilágítás minősége, azaz a fény kontrasztossága. A fény lehet elegendő, kevés, és ritka alkalmakkor sok. A kevés fényre sokféle megoldásunk lehet; az ISO érzékenység emelése, a megfelelő rekesz-idő páros alkalmazása, állvány használata, mesterséges fényforrás igénybevétele, stb. Időnként azonban bemozdulásos felvételt szeretnénk készíteni, s néha ehhez túlságosan erős a fény: ekkor szürke szűrővel csökkenhetjük a képérzékelőre jutó fény mennyiségét. A fény színe alapvetően befolyásolja a képünk hangulatát. Egyes fotótémáknál, vagy fotózási szándékoknál fontos a helyes színvisszaadás, ilyenkor fokozottan kell ügyelni a megvilágító fény színére. A legszínhelyesebb felvételeket talán közepesen borult időben, szürke ég mellett készíthetjük. A természetfotózásban a hangulatok szerepe jelentősebb a színhűségnél. Kora reggel, délelőtt, vagy késő délután, alkonyattájt „meleg” sárgás-vöröses a témánkat megvilágító napfény, amely legtöbbször előnyös hatású.

A pirkadat előtti, vagy napnyugta utáni időszakban az egyre sötétülő kék égbolt „hideg”, kékes színvilágot, egészen más hangulatot hoz létre. A derült időben, magas napállásnál készített felvétel is kékes árnyalatú, de nem ilyen mértékben, ráadásul a túlságosan magasról érkező fény „lapos” megvilágítást eredményez. A kontrasztosság nem más, mint a fényes és árnyékos területek világossága közti különbség: ha ez nagyon nagy, kontrasztos, kemény fényről, ha kicsi, akkor szinte árnyékmentes, lágy, diffúz megvilágításról beszélünk. A témánkat megvilágító fény minősége e két véglet között helyezkedik el. Általában kerülni kell a nagyon kontrasztos megvilágítást, amely szélsőséges esetben egyes képrészletek „kiégését”, azaz részlet nélküli fehérségét, és/vagy képrészletek „bebukását”, vagyis részlet nélküli feketeségét eredményezheti. Általában lágyabb fény szükségeltetik a növényfotózáshoz (persze, kivételekkel), míg a tájak érzékletes ábrázolásához kell a legalább közepes kontraszt. Kontrasztosabb fény szükségeltetik az állatok fotózásához is, különösen rovaroknál, madaraknál, ahol a képen hűen vissza kell adni a testfelületek csillogását. Nincs minden témára és fotózási helyzetre kész „fényrecept”, a következőkben az egyes fotók kapcsán adunk közre tanácsokat.

Ellenfényes felvételek Ennek a fekete nadálytőnek a formája, szárának finom szőrözöttsége szinte csábít arra, hogy a fény irányával szembe fordulva ellenfényes felvételt készítsünk róla. Ha egy növénynek, vagy bármilyen választott témánknak csak a formáját, a körvonalait kívánjuk kiemelni sziluett-szerűen, akkor nem kell derítést alkalmaznunk, minden más esetben azonban meg kell derítenünk a választott témánk objektív felőli, sötét oldalát. Lehetnek természetesen olyan témarészletek is - mint a nadálytő virágjának szirmai amelyeken átsüt a napfény. A digitális kamera kiváló segítőnk a helyes megvilágítás kikísérletezésére: először készítsünk egy próbafelvételt, amit az LCD monitoron visszanézünk - szükség szerint korrigálva a beállításokat. Ebből kiindulva érdemes készíteni egy hármas expozíció sorozatot, amelyből otthon, a számítógép monitorján lehet kiválasztani a legmegfelelőbbet. A finoman szőrözött, illetve a napfény által átvilágított részletekhez meg kell találni a megfelelő megvilágítás-erősséget, ellenkező esetben azok kiégése tönkreteheti a felvételt.

Canon EOS 3, EF 180mm f/3,5L Macro

Kökörcsinek – változó színű fényben Dombok, hegyek rétjeinek kora tavaszi (márciusi) ékessége a kisebb-nagyobb virág-csoportokban növő leánykökörcsin. Alkonyattájt akadtam rá erre a bimbó-csoportra, melyről eltérő fényviszonyok között készítettem két felvételt. Az egyiken a lenyugvó Nap sugarai meleg, sárgás fénnyel világítják meg a virágokat, míg az alig öt perccel később készített felvétel - amikor az időközben nyugovóra tért Nap helyett az égbolt fénye dominált – jóval hidegebb, kékes színvilágú lett. A hajnali, vagy alkonyat-közeli napfény sárgás-vöröses színe kedvező, ugyanakkor – ha nem párás a levegő – lehet erős is, amely nagyon kemény, kontrasztos fényt eredményez. Ilyenkor az árnyékos részleteket deríteni szükséges.

1/160 sec f/5,6 Fujichrome Velvia 50

1/4 sec f/3.5-4.5 Fujichrome Velvia 50

Fotók készítése különleges fényviszonyok között A Luganói tavat és környékét ábrázoló fotó a Monte Bré kilátóhegyről készült, az ún. „kék óra” idején, napnyugta után mintegy fél órával. Látszik, hogy az őszi alkonyati égbolt korábban izzó sárgás-vöröses színei már erősen kifakulóban vannak, s a mélyben, a tó felszínén és ahhoz közel az egyre sötétülő kék égbolt határozza meg a színeket. A különleges fény mellett befolyásolja még a fotó hangulatát a vékony páraréteg, és a tavat övező települések lámpáinak hunyorgó fényei. A városfotósok még a természetfotósoknál is jobban szeretik ezt az időszakot, mert az égbolt gyengülő fényének erőssége nem nyomja el az épületek lámpáktól kölcsönzött fényét, ráadásul a kékes derengés kiváló ellentétet képez a díszvilágítás általában sárgás fényével. Lehet a fény olyan különleges is, hogy az már önmagában fotótémát képez. Jó példa erre az előző oldal nagyméretű fotója egy szántóföldről, mely a lenyugvó Nap utolsó sugaraitól vöröses, szinte már túlvilági színben fürdik. A szántás érdekes geometriai mintái ellenére ez a táj közönséges fényben nem ösztökélne arra, hogy megörökítsük, s nem is lenne belőle jó fotó.

1/60 sec f/16 Fujichrome Velvia 50

Levendulamező eltérő minőségű fényben Váltakozó vastagságú, gyorsan vonuló felhőréteg borította be az eget, amikor ezt a két felvételt készítettem a Tihanyi félszigeten található levendula ültetvényről. A fény szinte másodpercről másodpercre változott. Az első felvétel készítésének idején egy vastagabb felhő takarásában volt a Nap, a kicsivel később készült képen már átsütött egy vékonyka felhőrétegen. A színkülönbség a két felvétel között azonnal feltűnik, a figyelmesebb szemlélő azonban azt is észreveheti, hogy a borult időben elkattintott képnek kisebb a kontrasztja, mint a fátyolos napsütésben készültnek. Az egyéni ízlés dönti el, kinek melyik tetszik jobban.

Homoki kikericsek Egy kis erdő szélén találtam rá erre a két virágra, amint a „sötétből” a fény felé nyújtózkodtak. Megtetszett a páros. Dél felé járt az idő, ezért különösen örültem, hogy árnyékban vannak, az erős napsütésben nem tudtam volna jó képet készíteni róluk. A világos tónusú virágok mögött lévő árnyékos, bokros terület egy sötét hátterű kép készítésére csábított. Nekiálltam, és mire megtaláltam a kedvező látószöget, elkészültem a beállítással, a fák lombjain átszűrődő napfény foltja éppen rákúszott a virágaimra és a környezetükben lévő száraz avarral elegyes növényzetre. A keresőben látott kép hangulata teljesen más volt, mint az eredeti elképzelésem… A fényfolt viszonylag gyorsan haladt, és öt perc múlva, azonos beállításban elkészíthettem a sötét hátteres képet is. A két felvétel jó példa arra, hogy a pillanatnyi fényviszonyok mennyire eltérő hangulatot hozhatnak egy képbe. Ha olyan témát fényképezünk, ahol az lehetséges, érdemes többféle megvilágításban képet készíteni, mert a különböző hatásokat a világítás változtatásával magunk is előidézhetjük. Természetesen a bemutatott képek hangulatbeli különbségét nem csak a megvilágítás eltérése okozza, ugyanolyan fontos a megjelenő színek világa is. Következő cikkünkben a színekről lesz szó.

Szöveg és fotó: Suhayda László - Krivánszky Árpád © Suhayda László Canon EOS 5D Mark II, EF 180mm f/3,5L Macro 1/60 sec f/5,6 ISO200

Asztrofotózás Sarki fény

Maga a sarki fény megjelenése a Nap tevékenységével van szoros összefüggésben. Központi csillagunk átmérője a Földének több mint százszorosa. Aktív égitest, központjában körülbelül 15 millió Celsius fokos hőmérséklet és rendkívül nagy nyomás uralkodik. Legnagyobb arányban hidrogénből, kevesebb héliumból áll, utóbbi a Nap központjában zajló magfúzió során keletkezik a hidrogén atommagok egyesülésével. A magfúzió jelentős energia-felszabadulással jár, amely az egész Naprendszert táplálja. Ez az energia fűti a Napot, és természetesen ez melegíti Földünk felszínét is. Az energia sugárzás formájában szökik ki csillagunk belsejéből, mely sugárzás központi égitestünk külső részeit is mozgásban tartja. A Nap felszínén ez többek között napkitörésekhez vezet, melyek során jelentős mennyiségű, nagy sebességű töltött részecske távozik a világűrbe. Ezektől a töltött részecskéktől Földünk mágneses tere megvéd bennünket, ám a mágneses erővonalak mentén, a pólusoknál azok mégis lejutnak a felszín közelébe. Miközben áthaladnak a légkörön, a felső rétegben található gázokkal ütközve ionizálják azokat, látványos fényjelenséget eredményezve. Ezt hívjuk mi sarki fénynek. Mivel a naptevékenység intenzitása jelentősen változik, ezért a sarki fény is ezzel együtt gyakoribb és erősebb, illetve ritkább és gyengébb lehet. A változásnak tizenegy éves periódusa van, ilyen időközönként van az intenzitás maximumban, illetve minimumban. Jelenleg egy minimum időszak végén járunk, tehát pár éven belül a naptevékenység - és a sarki fények - intenzitása és gyakorisága jelentős mértékben növekedni fog. Mivel a sarki fény a mágneses pólusok körül egy nagy átmérőjű gyűrű mentén alakul ki, előfordulása a sarkkör menti országok felett a leggyakoribb. Körülbelül 70 és 1000 kilométeres magasság között fordul elő, legfényesebb azonban a 100-110 kilométeres tartomány körül szokott lenni. Különösen erős tevékenység esetén a sarkköröktől távolabbi zónába is lehúzódhat, így ritkán akár Magyarországról is látható (az angol verzióban Közép Európa és USA déli államait írjuk).

1 min f

f/5 ISO 400

30 sec f/3.2 ISO 400

http://www.san

A sarki fényre vonatkozó előrejelzések és annak aktuális intenzitása, elhelyezkedése az interneten számos weboldalon nyomon követhető. Általános tapasztalat azonban, hogy a megfigyelésre az őszi és tavaszi hónapokban van a legnagyobb esély. Ha sikerül elcsípnünk, rendkívül látványos jelenségben lehet részünk. A legváltozatosabb formákat képes felölteni, kezdve a függönyszerű, szálas megjelenéstől a kígyózó, tekergő, ívelt fodrokig, gyakran akár az egész eget beborítva. Leggyakrabban zöldes-sárga, de erős aktivitásnál vöröses és lilás színek is előfordulnak, melyeket az oxigén és nitrogén ionizációjára jellemző vonalak hullámhosszai adják.

A sarki fény fényképezése Mivel a sarki fény nagy kiterjedésű, a nagylátószögű optikánk lesz a legalkalmasabb a látvány megörökítésére. Fényességétől és egyéb paraméterektől függően az expozíció néhány másodperctől több percig is terjedhet, ezért állványt mindenképpen használnunk kell, és egy távkioldó is jó szolgálatot tehet. Mivel a sarki fény alakja, megjelenése lassan, de folyamatosan, gyakorlatilag szemmel követhetően változik, az expozíciók alatt kontúrjai bemozdulhatnak. Ha a szerkezetét bemozdulás nélkül szeretnénk megörökíteni, törekedjünk a rövid záridőre, természetesen magasabb ISO érték és nyitott blende használatával. A bemozdulás azonban jó esetben még fűszerezheti is a kompozíciót, ha az a megfelelő irányban és mértékkel történik. Ez azonban előre nem tervezhető. Ha a Hold a horizont felett van, kivilágosítja az eget, ezáltal rontja a kontrasztot az égbolt és a sarki fény között. Ha a jelenség intenzitása nem elég erős, nehezebb lesz a dolgunk. Viszont ha az Aurora Borealis elég erős ahhoz, hogy látszódjon a képen, akkor a hold cserébe kékre színezi az eget, és megvilágítja az éjszakai tájat, így gyönyörű színeket kapunk, egyben az előterünk is jól látható lesz. Hozzátenném, hogy ha a sarki fény elég fényes, az is be tudja világítani és színezni a tájat.

Copyrights: Joulupukki TV and Arctic Academy

In Joulupukki TV Northern lights DVD postcard: ntatelevision.com/dvdpostcard/en0705/en0705.html

Érdemes az előteret is belekomponálni a felvételbe, hiszen az úgy sokkal érdekesebb. Ha a sarki fény nem igazán intenzív, és a Hold sem világít, lehetőségünk van hosszabbat exponálni, mialatt az égbolton a csillagok elmozdulni látszanak, csíkot húznak. Ekkor alacsonyabb ISO értéket és szűkebb blendét használjunk. Egy-egy diszkrét felhő is különös hangulattal fűszerezheti a képet, ezért ne bosszankodjunk, ha nem teljesen derült az ég, ilyenkor is álljunk készenlétben. A fókuszálásra több módszert is javaslok. Mivel a sarki fényre aligha áll élesre az autofókusz rendszer, javaslom, hogy amennyiben lehetséges, egy távoli fényforrásra próbáljunk autofókusszal előzetesen élesre állítani, akár a Holdra, ha látszik. Ha az autofókusz nem működik így sem pontosan, használhatjuk a kinagyított élőkép funkciót, ám ebben az esetben manuálisan kell a fókuszt finomítani. Ha az élesítés sikeres volt, vigyázzunk, már ne érjünk az objektívhez, nehogy véletlenül eltekerjük az élességállító gyűrűt. Ha autofókusszal élesítettünk, ne felejtsük el utána manuális módba áttenni a kapcsolót, különben az első expozíciónál megint élesíteni próbál a gép, ezzel elállítva az előzőleg gondosan beállított fókuszt. Készüljünk, hogy éjszaka párássá válhat a levegő, amely az optikára is könnyen lecsapódhat. Nagyon melegen öltözzünk fel, mert az éjszakai hidegben sokkal hamarabb átfagyunk, mint nappal.

Szöveg és fotó: Éder Iván Fotó: Imre Anikó és Imre Tamás

Canon T90,

Tippek-trükkök Jégvirág

, FD 100 mm f/4 Macro + 75 mm kihuzat 1/30 sec f/8 Fujichrome Velvia 50

Canon EOS 5D Mark II, EF 180 mm f/3,5L Macro 1/200 sec f/8 ISO 200

Zárt terek ablakán hűvös időben páralecsapódás keletkezhet. Ha nagyon hideg van kint, és nagyon rossz az ablak hőszigetelő képessége, az üveg hőmérséklete fagypont alá süllyed, s a ráülő pára megfagy. Teljesen tiszta üvegen nagyon apró szerkezetű, mattüveg hatását keltő, egyenletes kristálybevonat jön létre. Ha apró, mikroszkópikus méretű részecskék (pl.: porszemek ) vannak az üvegfelületen, ezektől kiindulva kezdődik a páralecsapódás, a kristályképződés, és változatos méretű, formavilágú jégvirágmező jöhet létre. A motívumok mérete a milliméteres tartománytól a néhányszor tíz centiméteresig terjed. A nagy méretűek, bár részleteikben eltérőek, jellegüket tekintve eléggé hasonlóak, kevésbé érdekes fotótémák. A 2-3 centiméteres, vagy az ennél kisebb mérettartomány viszont hihetetlen formagazdagságot mutat. Mivel készíthetők szép jégvirág felvételek? Ha valaki ilyen képeket szeretne, mindenképpen szüksége lesz egy nagyon jó rajzú objektívre, mellyel minimum 1:1-es leképezésű képeket tud készíteni, de még jobb, ha 2-3-szoros nagyításig is el tud menni. A stabil állvány és állványfej nélkülözhetetlen segédeszköz. Ebben a mérettartományban az élességállításhoz nagy segítséget ad a beállítósín. A bemozdulás elkerülése érdekében érdemes használni a távkioldót vagy az időzítőt, s ha van, a tükörfelcsapás funkciót is. Apró tanácsok: Fontos, hogy olyan részletet válasszunk a fényképezésre, ahol nincs látható szennyeződés (pl. vízfolt), illetve karcolás az üvegen. Ezek a képen nagyon látszanak, elrontják a hatást. A felvételt a jeges oldal irányából érdemes készíteni, így az üveg esetleges torzító hatását megelőzzük. Mivel viszonylag nagy nagyítású képek készülnek, ezért meglehetősen kicsi a mélységélesség.

Canon EOS 3, EF 180 mm f/3,5L Macro

1/60 sec f/8 Fujichrome Velvia 50

Az ilyen képek túlnyomó részénél követelmény, hogy a teljes képfelület éles legyen, ezért különös gonddal kell figyelni, hogy a fényképezés iránya pontosan merőleges legyen az üveg síkjára. Érdemes az objektív legjobb képminőséget adó rekeszállását használni, ami általában egy közepes rekeszérték. Erős rekeszelésnél a mélységélesség ugyan sokkal nagyobb (ezzel korrigálható lenne a merőlegesség hiányából adódó életlenség), de a legszűkebb rekeszértékeknél a képminőség minden esetben romlik. Ha lehetőségünk van választani, akkor a legnagyobb felbontású gépvázzal, illetve a gépünkön válaszható legjobb képminőséggel (vagy a legjobb felbontású filmmel) készítsük a jégvirág felvételeket! Ezeknek a képeknek elengedhetetlen kelléke a nagy részletgazdagság, igyekeznünk kell ebből a szempontból a maximumot nyújtani! A jó felvétel egyik alapja: a helyes megvilágítás! A legfontosabb körülmény, amire a kép készítése közben figyelnünk kell, az a megvilágítás milyensége. Már kicsit eltérő fényviszonyok közt is teljesen más hatású kép készíthető ugyanarról a beállításról. Konkrét tanácsot a dolog sokfélesége miatt nem tudok adni. Általában a kevéssé kontrasztos és kevéssé erős megvilágítás a szerencsés. A jégkristályok kis tükrök, vagy prizmák módjára viselkednek, ezért hamar keletkezhetnek durva csillogások, amit el kell kerülni! A túlexponált, kiégett részletek elrontják a felvételt. A megfelelő világítás megtalálására a kísérletezést ajánlom! Változtatni kell a megvilágítás irányát (pl.: egy derítőlappal), ki kell próbálni többféle tónusú, színű hátteret, színes dolgokat lehet helyezni a téma közelébe, amelyek színe így a kristályok egy részén meg fog jelenni. Különböző lámpákkal, hideg és meleg fénnyel világíthatunk, amitől a kép hangulata változik… A színekkel, a színes fényekkel nagyon óvatosan kell bánni, legtöbbször a sok és erős szín elrontja a képet.

Canon EOS 5D Mark II, EF 180 mm f/3,5L Macro 1/13 sec f/16 ISO 200

Canon T90, FD 100 mm f/4 Macro + 50 mm közgyűrű 1/250 sec f/8 Fujichrome Velvia 50

Canon T90, FD 100 mm f/4 Macro + 120 mm kihuzat 1/4 sec f/9,5 Fujichrome Velvia 50

Canon EOS 3, MPE 65 mm f/2,8 Macro 1:1 leképezés 1/250 sec f/5,6 Fujichrome Velvia 50

Canon EOS 3, EF 180 mm f/3,5L Macro

1/180 sec f/5,6 Fujichrome Velvia 50

Canon T90, FD 100 mm f/4 Macro + 50 mm közgyűrű

1/60 sec f/8 Fujichrome Velvia 50

Exponálás után… Ha digitális fényképezőgéppel dolgozunk, akkor ne mondjunk végleges véleményt a gép hátsó paneljén látható kép alapján! A képek részletgazdagsága a viszonylag kis felbontás és a kis méret miatt nem ítélhető meg teljes biztonsággal. Legtöbbször a monitoron sem olyan jó a kép, mint egy megfelelő minőségű nyomaton, ezért a legjobb képekből érdemes készíttetni egyegy nagyobb méretű papírképet. Mivel a durva csillogások miatt legtöbbször nagyon lágy megvilágítást kell alkalmazni, ezért a képfeldolgozás során a legtöbb esetben az átlagosnál erősebb kontraszt-emelésre van szükség. Ajánlom, hogy RAW formátumban készüljenek a képek, mert így a különböző korrekciókra sokkal több lehetőségünk van, a végeredmény pedig egy jobb minőségű felvétel! Ha mindenképpen szeretnénk jégvirágos képet készíteni… A mai, többrétegű, jó hőszigetelésű ablaküvegek mellett egyre kevesebb helyen találkozhatunk jégvirággal. Ha valaki biztosra szeretne menni, és van lehetősége, kedve, helye egy kis jégvirágtermő üvegház felállítására, könnyen megteheti! -Persze, ha nem trópusi vidéken él… Kb. 1 köbméter térfogat már elegendő. A képen látható alkotmány négy egyforma méretű, egyrétegű üveggel szerelt ablakból készült: egész egyszerűen négy csavarral egymáshoz erősítettem őket, felülről pedig hőszigetelő hablemezzel zártam le. Úgy kell elkészíteni és elhelyezni az „üvegházat”, hogy ne legyen szellőzése, a légáramlás ugyanis kiviszi a párát, amiből a jégvirág keletkezne. Fontos, hogy a déli órákban üvegházunkat napsütés érhesse: a levegő a naptól felmelegszik bent, megtelik párával, aztán ha kezd hűlni az idő, a víz kicsapódik az üvegfelületre. Ha fagypont alá süllyed a hőmérséklet, már nőnek is a jégvirágok… Nagyon szeretem ezt az apró, folyton megújuló világot, remélem sikerült kedvet csinálnom hozzá másoknak is!

Fotó: Suhayda László Szöveg: Krivánszky Árpád és Suhayda László

képfeldolgozás

panoráma képek készítése A mostani számban a több részletből összeillesztett panorámaképekkel foglalkozunk. Mivel az ehhez szükséges lépéseket nehezebb leírni, mint bemutatni, ezért rendhagyó módon a cikkhez egy bemutatófilmet mellékeltem. Ezen keresztül sokkal könnyebben átláthatóak a panorámaképek készítéséhez szükséges ismeretek. A videóban két szoftver együttes használatát láthatjuk. Az elkészült fotók az Adobe Photoshop Lightroom szoftverbe kerülnek be először importálással. Innen - az automatikus illesztési és összeolvasztási eljáráshoz átvisszük a képeket az Adobe Photoshop programba. A videóban Photoshop CS4-et használok, de a bemutatott technikák több verzióra visszamenőleg működnek. Az automatikus illesztés megfelelő

működéséhez az kell, hogy a külön fotózott képrészletek között minimum 15 százalék átfedés legyen. Ha ez megvan, akkor a program képes automatikusan megtalálni a képrészletek helyét egymás mellett és rétegmaszkok segítségével eltüntetni az illesztésekből adódó határvonalakat. A fotók elkészítéséhez javasolt állvány használata, de anélkül készített fotókból is megfelelő minőséget lehet elérni. Ha nagy felbontású fényképezőgépünk van, elegendő a 3 vagy 4 képes fekvő formátum, de ha kis felbontású a fényképezőgépünk, akkor ajánlott álló formátumban fotózni a horizontális panorámákat, hiszen ilyenkor majdnem dupla felbontást nyerünk a végén. A hihetetlen részletgazdagság

elérése érdekében - ha álló képeket fotózunk - 7 vagy 9 képet kell készítenünk, emiatt a szoftveres képfeldolgozás is tovább fog tartani. Készüljünk fel, hogy az összeillesztett panoráma képek rétegekkel együtt könnyedén elérhetik az 1 gigabájtos fájlméretet is. Persze ezen mindig segíthetünk a rétegek összeolvasztásával, ha szükség van rá. Fontos még továbbá a fotók készítésénél, hogy ne használjunk automata fókuszt, és lehetőleg M manuális módban, a mért beállítások változtatása nélkül fotózzunk. Ennek köszönhetően a képrészletek fényerejükben és mélységélességükben is tökéletesen illeszkedni fognak egymáshoz. Bár elsőre kicsit bonyolultnak tűnhet a panoráma képek utómunkája, valójában könnyen megtanulható és segítségével nagyon látványos tájkép fotók készíthetőek. A példának használt fotót Imre Tamás készítette Norvégiában. Szöveg és videó: Perhiniák Márton Fotó: Imre Tamás

Ebben a videóban a panorámaképek készítését mutatja be Perhiniák Márton az Adobe Photoshop és Adobe Photoshop Lightroom programok segítségével.

TEREPEN TESZTELVE canon EOS 7D

A Canon EOS 7D végleges kereskedelmi verzióját a Canon Hungária és a Camera Kft jóvoltából vehettem magamhoz szeptember végén és október közepén. A beharangozás alkalmával mindenhol azt lehetett olvasni, hogy ez a gép az EOS 1N természetfotós váz extra tulajdonságait örökölte; gondoltam, elsősorban a terepi körülmények közötti teszt lehet érdekes számunkra. Nosza, fogtam a frissen kibontott gépvázat és ismét a kedvenc fotós helyemre, a Hortobágyi Nemzeti Park madárrezervátumába vittem el. Ebben az időszakban - szeptember végétől egészen november elejéig - rengeteg szürke daru tartózkodik a nemzeti park területén.

ric - Bengal tiger crossing a creek

Canon EOS 7D, EF 600mm f/4 1/15sec f/5,6 ISO 640

Imre Tamás - Lebegés Canon EOS-1D Mark II N, 300 mm

f /3.2 1/800 ISO 400

Formatervezés A váz teljesen új kialakítású, mely a fotográfusok igényeit kielégítve készült. 5000 hivatásos fényképész bevonásával tesztelték az új masinát. Nem tudnám besorolni sehová sem ezt az új kategóriájú vázat. Küllemét tekintve leginkább az EOS 5D vázra hasonlít, de tudásában jócskán felülmúlja azt. Az eddig megjelent APS-C szenzoros vázakhoz képest sokkal jobb lett a fogása, a gombok elhelyezkedése és kialakítása. Az EOS 7D terepre született, ezért magnéziumöntvény vázát a lehető legtöbb helyen szigeteléssel látták el, ezáltal ellenáll a hidegnek, pornak, esőnek és a kisebb koccanásoknak. A legnagyobb áttörést a magasabb ISO érzékenység, a kialakítás, a HD videó funkció és az újonnan tervezett autofókusz rendszer jelentette. A tesztelés előtti napon alaposan átnéztem a menürendszert és az új autofókusz rendszert, nehogy egy jó jelenetről lemaradjak a terepen. A menü csak kis mértékben tér el az EOS 5D Mark II-től, a fókuszrendszer viszont teljesen más. A gépváz kapott egy új, 19 pontos, kereszt típusú AF szenzort, mely gyökereiben tér el elődeitől, ezért vegyük sorba a beállítási lehetőségeket. Pontszerű AF: itt egy pontszerű AF pontot választhatunk ki a 19-ből. A rendszer erre a területre súlyozva, de a környező pontok segítségével állítja be az élességet. Egyetlen AF pont: itt szó szerint egyetlen egy AF-pont dolgozik, és nem veszi figyelembe a körülötte elhelyezkedő pontokat. AF pont kiterjesztés: itt az AF pontokat öt, négy vagy három pontos területekre lehet szűkíteni a 19 pont közül, bármilyen irányba, akár a harmadolási szabályoknak megfelelően is. AF-zóna: itt öt különböző zóna közül választhatunk, kilenc vagy négy fókuszpont kiválasztásával. 19 pontos automata AF: itt a 19 pont közül bármelyiken AF élesítés lehet, amit követő AF mód esetén még át is ad egymásnak a keresztirányú rendszer. Huh, ez nem semmi: tényleg sok lehetőség közül választhatunk a téma gyorsaságának, mozgékonyságának és fénykörülményeinek megfelelően. A terepre érkezés után alig vártam, hogy élesben is kipróbálhassam ezeket a funkciókat.

Canon EOS 7D, EF 800mm f/5,6L IS USM 1/2000sec f/8 ISO 640

Digital Photo Professional - AF pontok

Sebesség és képminőség A Canon 7D-ben az EOS 5D Mark II-ben megismert negyedik generációs Digic 4 processzor dolgozik. A gép lelkét a 18 megapixeles APS–C CMOS képérzékelője adja, 8 kép/mp sorozat-felvételi lehetőséggel. Ezt a teszt alkalmával többször is kihasználtam, de a tapasztalataim

szerint ekkora sebességet egy ScanDisk Exterme IV kártyával max. 2-3 másodpercig bír: közben természetesen már kicsit lassulva, de a 14-16 kép, amit elkészít ennyi idő alatt, azt elképesztő minőségben teszi. A képminőség ma már igen fontos tényező, főleg, hogy az EOS 7D az 1D szériához képest nagyon kedvező áron kapható. Az eredmények a következők lettek. Sajnos a kisebb méretű

érzékelő nagyobb zajszinttel működik, mint a nagyobb méretű társai (pl. az EOS 5D Mark IIben). A terepen természetes fénykörülmények között dolgoztam. Az ISO érzékenység próbájának eredményei: ISO 100 és ISO 400 között nagyon pici a minőségbeli eltérés, az ISO 500 és ISO 640 nekem még egészen jó eredményeket adott. Kérem, nézzék meg nagyításban a képeket, melyeket a cikk mellé

Canon EOS 7D, EF 300mm f/2,8L IS USM 1/1250sec f/5,6 ISO 640

illusztrációnak raktam be, a legtöbb kép ISO 640 érzékenységgel készült. Az ISO 800-nál már jött egy kis zaj, de ez annyira nem zavaró, közepes mértékű zajszűréssel még egészen jó eredményeket kaptam. Az ISO 1000 és ISO 1250 nem sokkal volt kásásabb, mint az ISO 800, ezért itt is csak egy közepes mértékű szűrést alkalmaztam a mergfelelő eredmény elérésére. AZ ISO 1600-nál már több zaj

jelentkezett, ami egy nagyobb méretű nyomatnál már látható zajosodással jár. Valamit valamiért: elégséges fényben készült fotóknál még ez is jónak mondható. Az ISO 2000, ISO 2500 és az ISO 3200 már zajos, de a Digital Photo Professional programban a zajszűrést Luminance Noise Reduction-t 07-re, Chrominance Noise Reduction-t 10-re állítva már egészen elfogadható képeket kapunk. Ezek a képek azonban

max. A4-es méretben élvezhetők. Az ISO 4000, ISO 5000 és 6400 már csak komoly kompromisszummal fogadható el, természetfotóra semmiképp sem javasolnám ezt a magas érzékenységet. Minden eredményt egybevetve ISO 100 és ISO 1250 között lehet jól használni a gépet terepi fényképezésnél. A RAW képek mérete 21-22 megabájt - hm ezek elég nagyok - tehát kártyával készüljünk, nem árt egy 32 gigabájtos darab beszerzése.

Canon EOS 7D, EF 800mm f/5,6L IS USM 1/3200sec f/7,1 ISO 640

Kint a terepen Az első éles tesztelés a szürke darvak (Grus grus) által kedvelt egyik előgyülekező helyen volt. Szép felhős, de napos időjárásban volt részem, felállítottam a les-sátramat és vártam a jó szerencsét. Az EOS 7D elé egy Canon EF 800mm f/5,6 L IS USM objektív került. Erre azért volt szükség, mert a darvak nagyon félénkek itt nálunk, a Hortobágyon. Mivel ebben a szituációban elsősorban az új autofókusz rendszert teszteltem - és az előzetes zajszint méréseim alapján az ISO 640 jónak bizonyult - a gépet beállítottam ennek megfelelően, majd a fókuszrendszert 19 pontos automata AF-ra állítottam, és kiválasztottam a követő fókuszt (AI servo). Kíváncsi voltam, mennyit fog tévedni a gép fókusza és fénymérése. Eleve nem könnyű ekkora objektívvel mozgó, repülő madarakat fotózni, de nem csalódtam az új rendszerben. Amint megérkezett az első madárcsapat, követték a többiek folyamatosan: úgy kb. 3500-5000 madár repült el a sátram felett és előtt az égbolton, ezért számos lehetőség nyílt a fókuszrendszer tesztelésére. Az eredmény fantasztikus volt, az EOS 7D tette a dolgát az új fénymérési rendszerrel együtt. Az új fénymérés a következőképpen működik: a fókusz, a szín és a világossági (iFCL) adatok alapján a rendszer intelligens processzora 63 zónában elvégzi és kiértékeli a méréseket, majd beállítja az élességet, a színeket és a világossági értékeket. Miért jó ez nekünk: a darvak sokszor ellenfényben, nagy kontrasztarányok mellett érkeztek az objektívem elé, s a régebbi vázakkal számtalanszor előfordult, hogy a nap erős fénye megtévesztette az AF rendszert. Az EOS 7D ezt az akadályt kiválóan teljesítette: az elkészített képek élesség-életlenség aránya 90 százalékos volt, az éles képek javára. Következő nap reggel egy kiépített leshelyből fényképeztem a félénk darvakat, itt egy Canon EF 300 mm f/2,8 L IS USM és a Canon EF 800 mm-es objektív is dolgozott a 7D előtt. A hirtelen felmelegedett időjárásban kedvező lehetőség nyílt az előttem fürdő darvak megörökítésére. Itt az AF-zóna beállítást használtam; tettem ezt ezért, hogy ne a háttérre és ne a fröcskölő vízre álljon élesre a rendszer. Az előttem pancsoló és fürdő fiatal madár látványa felejthetetlen élménnyel ajándékozott meg. Mindenképpen érdemes megemlítenem, hogy az expozíció-korrekció most már ± 5 fényértéknyi lehet, ez jól jöhet azoknak, akik AV prioritásban dolgoznak, és gyorsan szeretnének reagálni a megváltozott fénykörülményekre. Természetesen a videó funkciót is kipróbáltam. Sokban nem változott elődjéhez képest, választhatunk full HD 1920x1080 (25 és 24 kép/ mp frissítés), 1280x720 (50 kép/mp frissítés) és 640x480 (50 kép/mp frissítés) között. Mindenki megtalálhatja az igényeihez mért legjobb felbontást és minőséget.

Összességében: A Canon EOS 7D egy új természet- és sportfotós gép: fantasztikus újításaival az APS-C szenzoros gépek koronázatlan királya. Akik rendelkeznek EOS 5D Mark II vagy EOS 1Ds gépvázzal, azoknak is megéri megvenni másodgépnek. Haladó természetfotósoknak pedig kötelező darab. A gépvázakat a Canon Hungária és a Camera Kft biztosította. Szöveg és fotó: Imre Tamás

Canon EOS 7D, EF 800mm f/5,6L IS USM 1/800sec f/8 ISO 400

terepen tesztelve

nikon d300s

Október elején kaptam meg a Nikon D300s gépet, azonnal szerettem volna kipróbálni. Kapóra jött, hogy a fotós barátaimmal épp Csákvárra terveztünk egy kirándulást, mivel úgy gondoltuk, hogy most ragyog igazán a cserszömörce az ősz vörös színeiben. Hajnali 3-kor kelés /amit minden fotós kedvel/, gyors reggeli és irány Csákvár. Találkozó a helyszínen hajnali 5 órakor. A meglehetősen meredek hegyoldal leküzdése után gyönyörű panoráma tárult elénk. Az eső csendesen szemerkélt, és a szél kicsit borzolta a fák leveleit. A nap kezdett előbújni a párák mögül, ideális fotós idő kezdett kialakulni. Elővettem a táskából a Nikon D300s gépvázat és a nagylátószögű zoom objektívet, kezdetét vette a fotózás. Az erdő még nem pompázott az ősz színeiben - valószínűleg az idei száraz időjárás miatt - de a cserszömörce ragyogott a fák és bokrok tövében. Készültek a fotók és a videók.

Nikon D300s, 105mm f/2.8 Makro 1/100sec f/16 ISO 800

Nikon D300s, 12-24mm f/4 1/5sec f/11 ISO 200

A gépvázról: A D300s DX-formátumú professzionális DSLR kamera, amely lényeges mértékben kibővíti a kreativitást kereső fotósok lehetőségeit. Az eleve elismert Nikon ergonómia további, jelentős finomításon ment keresztül az új modellen, amely megkapta a D3 sorozatnál és a D700-nál már megismert választógombot; ennek középső gombja a videofelvétel indítására és leállítására használható. A D300s halk exponálás módja kiválóan használható csendes fotózásra, mivel a fotós ilyenkor manuálisan vezérelheti a tükör visszatérését. Milyen jól

jön ez a lehetőség az extrém szituációkban! Külön információs gomb egyszerűsíti a kijelzések megjelenítését, és könnyebben elérhetővé teszi a leggyakrabban használt beállításokat. A gép rendelkezik a Nikon D-Movie funkciójával, és beépített szerkesztési lehetőséget is kínál. A fotós gyorsan válthat az állóképés a sztereó hangú videofelvételi mód között. A videofelvételi funkció a D5000-hez és D90-hez hasonlóan HD felbontást kínál; ez maximálisan 1280 x 720 pixelt jelent, melyből legfeljebb 5 perces snitteket készíthetünk, akár hangfelvétellel együtt. A D300s külső mikrofonnal is képes hangot

rögzíteni, megfelelő eszközzel akár sztereóban is. A videó szolgáltatás fontos újítása, hogy kontrasztérzékelős autofókuszt is használhatunk mozgóképfelvétel közben. A rendkívül érzékeny CMOSérzékelő 12,3 megapixeles, a sorozatfelvétel sebessége pedig elképesztően nagy, 7 kép/mp. A gépváz foglalataiban CF és SD vagy SDHC-kártya is használható egyszerre, ami kreatívabb munkát tesz lehetővé, például beállítható, hogy a fényképek az egyik kártyára kerüljenek, míg a videók a másikra. A Nikon híres 51 pontos AF-rendszere széles képfedést, valamint gyenge

fényben is nagyon pontos és gyors beállítást tesz lehetővé. Az elkészült kép választható beállításai egyszerűbbé teszik a felvételek utófeldolgozását. A nagy felbontású, 7,62 centiméteres, 920 000 képpontos LCD-monitor pedig támogatja a D-Movie módot és a rendelkezésre álló élő nézet módot is. Nagyon hasznos dolog a virtuális horizont, rendkívüli módon megkönnyíti a gép egyenes tartását. A kamera igen gazdag szolgáltatáskészlete a részletesebben szabályozható Active D-lighting funkcióval, illetve az erre alapuló automata sorozattal, valamint a csendes expozíció móddal gazdagodott.

A Nikon D300s kezelése csak kismértékben tér el az elődjétől. Kihagyták a kártyafoglalat nyitó kart, és külön gombokra került az info képernyő, valamint a LiveView bekapcsolása. Ezzel együtt a navigációs gomb is kezelhetőbbé vált.Tartós, mégis könnyű, az illesztéseknél jól szigetelt magnézium-ötvözet váz védi a D300s belsejét. Összegzésül, ami nagyon tetszett: A videó mód hangfelvétellel és autofókusszal, videóvágás, nagyobb vakufény lefedettség (16 mm ekvivalens), csendes expozíció mód, nagyfrekvenciás érzékelő tisztítás, élőkép (live view), EXPEED processzor, HDMI

kimenet, por- és cseppálló váz, 150 000 expozícióra tervezett zárszerkezet, virtuális horizont, copyright adatok mentése, opcionális GPS kapcsolat, AF segédfény. Aki megvásárolja ezt a gépvázat, nem fog csalódni és birtokában lesz a jelenlegi legjobb és legújabb Nikon funkcióknak! Hamar eltelt a délelőtt, elkészültek a fotók és a videók. Lassan búcsút vettünk a szép őszi tájtól és elindultunk hazafelé. Egy újabb, maradandó fotós élménnyel lettünk gazdagabbak. A Nikon D300s kiválóan tette a dolgát.

Szöveg: Szekeres János Fotó: Imre Anikó és Szekeres János

fiatal tehetségek

Martijn Roos

Az interjút Imre Adrien készítette. A fényképezést tanultad vagy autodidakta módon sajátítottad el? Sosem jártam semmilyen tanfolyamra, vagy iskolába, leginkább önállóan képeztem magam. Sokat tanultam más holland természetfotósoktól, mint például Jaco Ottevangertől (www.jacoottevanger.nl). Az első években képeim meglehetősen gyengék voltak, de minden egyes elrontott felvétel egyre inkább ösztönzőleg hatott rám, hogy készítsek végre egy jó képet. Jelenleg van, aki segít a képek elemzésében és irányítja fotós pályafutásodat? Ahogy már említettem, Jaco Ottevanger nagy hatással volt rám, mindig értékelte a képeimet és ez nagy inspirációt jelentett számomra a madár fényképezésben. Több internetes fotós közösségi oldal is segített a fejlődésben. Nagy példaképeim Ben Hall, Marsel van Oosten, André Maurer és Vincent Munier. Az impresszionizmus mint irányzat is nagy hatással van rám. Mennyire tartod fontosnak a tehetséget, vagy szerinted bárkiből lehet természetfotós, csak kitartás kell hozzá? Tehetség nélkül mindenki eljuthat egy bizonyos technikai szintre, de csak a tehetséggel megáldott fotósok képesek kitűnni a tömegből, egyedül az ő fotóik hordoznak többlet jelentést. A megfelelő felszereléssel bárki képes szimpla képeket csinálni, ez zajlik manapság a madár fotózás területén. Egy jó kép nem csak az élességen és minőségen múlik. A drága objektívek nem jelentenek garanciát a minőségi képekhez. A minőségi fotón mindig érezhető a szenvedély, ennek hiányában a kép csupán egy egyszerű pillanatot rögzít.

Common Frog, when the light started to be gold, Canon EOS 40D, Tamron 90mm f/2.8, 1/100sec f/5 ISO 500

Common blue, shot trough some flowers, Canon EOS 40D, Tamron 90mm f/2.8, 1/320sec f/4 ISO 250 Weboldalad portfolióját átnézve észrevettem, hogy portrékat és más egyéb fotográfiai témákat is megörökítesz. Melyik volt előbb: a természet vagy az egyéb fotós témák? Természetfotózással kezdtem, Jaco Ottevanger vitt ki először terepre, és tanított meg az alapszabályokra a természetfotózásban. Amióta képes vagyok technikailag jó fotókat készíteni, elkezdem embereket és mást is fotózni.

Portrékat fényképezni mindig is egy kedves elfoglaltság számomra, jó alternatíva a természetfotózás mellett. A Wild Wonders of Europe fotós pályázaton áprilisban első lettél a „Frog” című képeddel. Mennyire változtatott meg ez téged, komolyabban elmélyít a természetfényképezés irányában? Úgy gondolom, egy győzelem mindig insprilálólag hat a fotósra. Ahányszor elnyertem egy díjat, utána még jobban belevetettem

Very early in the morning, Damselfly, Canon EOS 40D, Tamron 90mm f/2.8, 1/1 magam a fotózásba, még több időt töltöttem a szabadban. Milyen felszerelés szükséges a makró felvételeid elkészítéséhez? Egy Canon 40D-t használok Tamron 90/2.8-as optikával makrózáshoz. Ritkán veszek elő állványt vagy vakut a makróhoz. Néha a derítőlapot alkalmazom, hogy több részlet jöjjön elő az árnyékos helyeken. Majdnem mindig f2.8-on használom a Tamronomat, a háttér elmosása gyönyörű ezzel az optikával.

Blue-tit godwit, half an hour before sunset, Canon EOS 40D, Sigma 70-300mm f/4-5.6, 1/1000sec f/8 ISO 640

125sec f/2.8 ISO 500 Tájképeiden érzem a fény hangulatát: mennyire fontos számodra a fény varázslata? Nagyon fontos számomra. A tájkép fotózás nagy előnye, hogy megvárhatod, mikor van a legjobb fény. A saját ízlésed szerint állíthatod be a fotód hangulatát. A csodás holland felhőknél szeretem az erőteljes, kontrasztos fényeket, míg a vízeséseket inkább a melegebb fényű reggeli és esti órákban fényképezem. Fel kell kelned hajnali ötkor nyáron, de megéri.

Damselfly, Canon EOS 40D, Tamron 90mm f/2.8, 1/125sec f/2.8 ISO 100 Jobban szeretem a reggeli fényeket, mert sokkal finomabb és szebb színű, és jelen szokott lenni a köd és pára is. Vannak kedvenc képeid? Az interjúhoz csatolt képek számomra a legkedvesebbek. Természetesen Ben Hall, Marsel van Oosten, André Maurer és Vincent Munier fotói az igazi kedvencek. Mit üzensz fiatal olvasóinknak, akik most kezdenek el fotózni? Legtöbb időtöket kint töltsétek, ez a legfontosabb a

fejlődésetek érdekében. Készítsd a felvételeket, hallgasd meg a véleményeket, analizáld más nagy fotósok műveit. Komponáld meg a képet ismét a fejedben, tedd fel a kérdést magadnak: miért úgy csinálta, miért olyan mélységélességgel, vagy éppen miért használt ellenfényt stb. Hol láthatják képeidet az interneten? Weboldalamon www.martijnroosfotografie.nl minden hozzászólást szívesen veszek és elolvasok.

Élet a vízfelszín alatt Cápák a Bahamákon

Sokaknak a napfény, a pálmafák, a fehér homok és a luxusnyaralás jut eszébe a Bahamák szigetvilágáról. Nekem már régóta egészen mást jelent, mint a gondtalan heverészést egy homokos strandon. Sokat hallottam a karibtengeri szigetek cápáiról, főként a méltán csúcsragadozónak tartott tigriscápáról, amely a sekély és kristálytiszta vízben igen jól megfigyelhető...

A videót készítette: Sasdi Zsolt

Magyarok az élen A móló végén már várt ránk Jim hajója, a Shear Water. Az elkövetkezendő napokat kilencedmagunkkal és négyfőnyi személyzettel töltöttük a nem túl nagy, mindössze húsz méter hosszú hajón. A vendégek Amerikából, Angliából, Németországból, valamint természetesen Magyarországról érkeztek. Jim örömmel üdvözölt minket, mint az első magyar résztvevőket a hajója fedélzetén. Az este a kamerák és a felszerelés előkészítésével telt, majd nyugovóra tértünk. Éjszaka a motorok rezgése riasztott fel: azt álmodtam, hogy máris indulunk, s az idő is kegyes hozzánk. A tenger gyorsan visszaringatott a kék mélységbe: cápákkal álmodtam tovább... A reggel Freeportban ért bennünket, ahol megkaptuk a belépéshez szükséges papírokat. Végre elindulhattunk az első merülőhelyünk felé! Az út alatt Jim megtartotta az eligazítást, ami az utasok cápákkal kapcsolatos tapasztalatának bemutatásával kezdődött: ki milyen fajt, és hol látott. Majd egy igen érdekes és minden részletre kiterjedő eligazítást hallhattunk a különböző cápafajok viselkedéséről - különös tekintettel a nagy testű fajokra, mint pl. tigris-, bika- vagy nagy pörölycápa -, és nem utolsósorban a legfontosabbról, a búvárok magatartásáról. Eddig nem említettem, de a túra során nem használtunk ketrecet egyetlen merüléshez sem. Az eligazításon Jim kitért arra, hogy például mi történik, ha egy cápa érdeklődést mutat a kameránk iránt, sőt meg is szeretné azt kóstolni (ez ideig tizenkilenc esetben fordult ilyen elő), vagy ha egy méretes tigriscápa egyenesen felénk tart. Megtudhattuk, miként használjuk a műanyag botunkat, és azt, hogy soha ne tartózkodjunk a felszínen (eszembe jutnak az októberben Elphinstone-nál az óceáni fehér uszonyúakkal snorkerezgető búvárok...). Az egész testet takaró búvárruhánk kizárólag fekete színű lehet, esetleg mélykék, sőt a 29 fokos víz ellenére csuklya és kesztyű is dukál hozzá. Merüléseim során több ezer cápával találkoztam már - köztük a nagy fehérrel is - mégis nem kevés adrenalin áradt szét bennem, amikor Jim közölte velünk, hogy az első csoport a magyar csapat lesz. Sean előkészítette a horgonyzást, és lekerültek a hajó végéhez, illetve a zátonyhoz a baitok (rácsos műanyag kosarak, amiben a halak úgy vannak elhelyezve, hogy a cápák ne férjenek hozzá). Ez alatt a karibi szirtcápák (Carcharhinus perezi) már meg is jelentek a hajó mögött - gondoltuk, nem is rossz kezdés! A vízbe jutás sem volt a legmegszokottabb. A Shear Water mögött a vízszint alatt körülbelül negyven centiméterrel egy platform volt elhelyezve: ezen ültünk, innen jutottunk a vízbe. Hogy miért? Jim erre a következő választ adta: amikor a bait a vízben van, és jön egy nagyobb csobbanás, akkor a termetesebb cápák erre úgy reagálhatnak, mintha most esett volna a vízbe az igazán nagy falat. Ezek után persze úgy suhantunk a víz alá, mintha ott sem lennénk!

Alámerültünk a kristálytiszta, türkizkék Karib-tengerbe, s a néhány méterre található korallszirt felé vettük az irányt. Szinte észre sem vettem az alattam elterülő élővilágot, csak a felettem és mellettem elsuhanó víz alatti torpedókat figyeltem és „lövöldöztem”, hiszen körülbelül tizenöt karibi szirtcápa körözött élénken a csali körül. Egy órát merültünk, mert a vakum rosszalkodott, ezért kicsit bosszús is voltam a merülés végén, de gondoltam, ez csak a bemelegítés. A napot a környék különböző merülőhelyein töltöttük, és jól eljátszadoztunk a helyi szirti-bandával. Szinte annyit lőttem, mint máskor egész héten. Barátommal egymásra néztünk a víz alatt, s mindkettőnk arcára ez volt írva: igen, ez az, amiért ide jöttünk! Másnap korán keltünk. Régi tervem volt - még a Vöröstengeren találtam ki -, hogy amikor a longimanusok (óceáni fehéruszonyú szirticápa - Carcharhinus longimanus) a felszín közelében úszkálnak, lehetne készíteni egy szép feles felvételt. De nem lehetek órákat a vízben, s úgyis csak a felszín közelében szeretnék fotózni. Ekkor jött az ötlet, hogy a gépet egy „seprűnyélre” helyezve a csónakból exponáljak, távkioldóval. Több kísérletem volt a megfelelő rögzítésre, mert a kamera körülbelül tizenkét kilogrammot nyomott, és mindez egy kétméteres erőkaron már nem kis terhelésnek bizonyult. Otthon gyártottam egy teleszkópot alumínium kapanyélből, de csak másfél méteresre sikeredett. Sebaj, gondoltuk, majd szerzünk az Államokban. Beszállásunk előtt vettünk is egy igen erős, több mint három méteres üvegszálas botot. Még szinte a sötétben összeállítottuk a berendezést, és az első bahamai napfelkeltében már ott ültünk a platformon: minden összeállt ahhoz, hogy a hőn áhított felvételt elkészítsük!

Műanyag kosár uzsonnára Reggelre megjelentek a citromcápák (Negaprion brevirostris), amelyek körülbelül két és fél méteres, kicsit elrettentő kinézetű, ámde annál békésebb jószágok. Több mint egy tucat gyűlt össze a hajó körül, ők voltak fotózásunk célpontjai. A nap további részét egy Chain nevezetű merülőhelyen töltöttük, ami onnan kapta a nevét, hogy hosszan elnyúlva egy több száz éves horgonylánc húzódik a homokos partján. Merüléseink igen könnyűek voltak: besiklás a hajóról, merülés körülbelül nyolc-tíz méterre a meleg vízben, az alig érezhető áramlásban - csak az exponálógombot kellett nyomkodnom, mert téma volt ám bőséggel. Ha megéheztünk, vagy fogytán volt a levegő a palackjainkban, csak felmentünk, töltöttünk egy kicsit a vakuinkon, szusszantunk és indultunk vissza. A citromcápákkal vízben töltött nap végére újdonsült barátainkat limonádécápáknak kereszteltük el. Az esti félhomályban a decken Jimmel beszélgettem, s mint szakmabelinek feltűnt, hogy az esetleges elsodródások esetére nincs Zodiac a hajón. Amikor rákérdeztem, a válasz jócskán meglepett: - Ó, volt vagy három, de az a helyzet, hogy a tigrisek minden esetben kiharapták őket, így újabban mellőzzük a használatukat.

Kikerekedett szemmel néztem rá, amikor így folytatta: - Hidd el, ők mindent megtámadnak, ami a hajók után lebeg vagy vontatunk. - Ekkor határoztam el magamban, hogy ezen a túrán nem fejlesztem tovább a vízisítudásomat! Reggel ugyanúgy kezdtük, mint tegnap: feles képek a nap első sugarainál. Sokat lőttünk, és nem volt könnyű elkapni a megfelelő pillanatot sem, ennek ellenére kitartóan próbálkoztunk. Láttunk több olyan képet, amikor a „limonádécápa” tátott szájjal látható a feles képen, mondtuk is, hogy ilyenből jó lenne még néhány. Oké srácok, lehet, csak van egy kis probléma: friss hal kell. Az nem lehet gond mondtuk - hiszen teli van a víz friss hallal. Néhány óra horgászat után dugig volt a ládánk friss hallal. Ezt megoldottuk! A másik pozíciónál a cápa tátja a száját, de a csalihal már nincs a képen, viszont a halszem objektív használata miatt igen közel kerül a kamera. A problémák itt kezdődtek... Jim elmesélte, hogy közel száz esetben fordult már elő, hogy egy citromcápa belekap a kamera dómportjába, és a közel ezer eurós üvegen ejt néhány eltávolíthatatlan kis emléket. Nem is az anyagi veszteség merült fel bennem először, hanem az, ha mindez megtörténik, akkor nem tudok tovább fotózni. Éppen ezért átértékeltük a helyzetet, és a magas kockázat miatt az utolsó napra halasztottuk a nyitott szájas felvételeket. Elérkezett a merülés ideje. Egészen a szédítő huszonkét méteres mélységig ereszkedtünk. Ez volt az egész hét legmélyebb merülése. Ezúttal vegyes volt a brigád: karibi és citromcápák is tiszteletüket tették, a létszámuk is jelentős volt, talán meghaladta a huszonötöt. Amikor letelt az időnk, átadtuk a terepet a következő csoportnak. A felszínen vártuk, hogy visszatérjenek, s mi újra a vízbe ereszkedhessünk. Jim kitörő örömmel újságolta, hogy egy körülbelül négyméteres nagy pörölycápával (Sphyrna mokarran) találkozott, és már mutatta is a fényképét. A lehető leggyorsabban beöltöztünk, s már úton is voltunk lefelé. Nagy izgalommal kerestem őket, mert különösen vonzódom a pörölycápákhoz, de ez ideig csak csipkés pörölycápával (Sphyrna lewini) sikerült találkoznom különösen nagy létszámban Cocos szigetén és Szudánban. Sajnálatomra ezúttal egyet sem találtam, és így újra a régi „ismerősökre” koncentráltam. Amikor már legalább a merülési időnk fele eltelt, valamelyikünk megkocogtatta a palackját. Felfigyeltem, hiszen ez azt jelenti, hogy valami érdekesnek kellett történnie: talán visszatért pörölybarátunk? A kék vizet kémleltem a szirt föltött, és láttam, hogy valami különös közeledik, más, mint a többi cápa. Úgy közeledett, mint egy amerikai tengeralattjáró: mélóságteljes volt, és szinte minimális mozgással haladt előre. A többi cápa izgága torpedóként húzott el mellette. Közelebb érve a csíkos teste nem hagyott kétséget bennem. Ő az! Egy közel négyméteres nőstény tigriscápa (Galeocerdo cuvier). Néhány méterre úszott el melletünk, nagy fekete szemével vetett ránk egy pillantást, de az útját célirányosan folytatta: a csali felé tartott. Rövid szaglászás után kinyitotta az állkapcsát, majd ráharapott a ketrecre, ami azonnal szétrobbant, így haldarálék borította el a környéket.

Nem csoda, hogy ez után a környező vizek nem létező cápái is erre a pár köbméteres vízterületre próbáltak csoportosulni… Eszembe villant az eligazításon, hogy a csaliketrecet csak a tigriscápa tudja szétharapni. Ilyenkor ajánlatos a háttérbe húzódni, mert indul a rock and roll! Lett is bőven részünk belőle, ment az őrült kavarodás. A „főnök” néha még a kisebbekre is ráharapott, ha az útjába kerültek. Következett a második ketrec: a cápa hasonló robbantással végzett ezzel is, ám a ketrec műanyag fedele átlósan a csíkos állkapcsába szorult. Erre elkezdte nyitogatni a száját, próbálva leküzdeni a halfélének egyáltalán nem mondható fekete műanyagot. Az akció alatt Bumbival pár méterre voltunk a baittől. Megpróbáltam sziklafélének vagy inkább egy bugyborékoló korallnak tetetni magam - nem hittem el, ami a szemem előtt történik! Fényképezni képtelen voltam, csak a körülbelül maszk nagyságú szemekkel nézni. Átfutott az agyamon: ha ez a cápa a műanyagot ilyen élvezettel és fenségesen fogyasztja, akkor mi fejedelmi étket jelenthetünk neki. Meg voltunk győződve arról is, hogy a palackunkat és a kameránkat is szívesen elfogyasztaná… Mint ahogy lenni szokott, ilyenkor kezdődnek a nehezítő tényezők, az áramlás is felerősödött, és a komputerem is „besípolt”, hogy legyek szíves egy pár percre megállni felfelé menet. Gondoltam, klassz, a levegő is fogytán, dekoba is csúszom, áramlás is nehezíti a feljutást, plusz itt van egy tigriscápa, aki desszertként műanyagot rágcsál, úgy, mint én otthon a vaníliás ostyát… Nehezített pálya! Pár percig, mint a sasok, kémleltük az alattunk elterülő vizet, s szinte abban a másodpercen már a decken álltam, ahogy a komputer engedte. Nem kellett az uszonyom levételével bajlódnom, szinte kirobbantam a vízből. Alaposan kifújtuk magunkat, majd döbbent csendben szedelőzködtünk…

Tigrisek a cirkuszban Másnap a híres Tiger Beachre mentünk, ami a nevét akármilyen különösen hangzik is - az itt élő tigriscápákról kapta. Reggelre magunkkal hoztuk a környék merülőhelyeiről az összes limonádét, így már ismerős arcok köszöntöttek a reggeli feles képeinknél. Megpróbáltuk a nyitott pofás képet is. Szerencsénk volt, mert két esetben csak a napellenzőnk bánta, és az üvegnek nem esett baja, a műanyagból könnyebb volt eltávolítani az apró, beletört fogakat. Elérkezett a merülés ideje: már reggel feltűnt egy nagy, különös árnyék a hajó közelében, így tigris barátunk közelsége szinte biztosra vehető volt. Jim két csoportra osztja őket: „vad” és „szupermodell” cápákra. A vad cápák nem találkoztak búvárral, így ők nem igazán jönnek közel az emberhez, általában a láthatáron figyelnek, és igen félénkek. A szupermodellek annál inkább közel merészkednek - néha nagyon közel. Alapszabály, hogy a tigriscápát mindig szemmel kell tartani. Ha nagy kamerát használunk (nem kompaktot), akkor várjuk meg, amíg szépen a masinának úszik, ne húzzuk el, és ne üssünk oda vele.

Selmeczi Dรกniel fotรณzรกs kรถzben

Az első ütközés után figyeljünk, mert még visszatérhet. Addig folytassuk mindezt, amíg meg nem bizonyosodtunk arról, hogy cápánk nem úszott távolabb. Előfordulhat az is, hogy a kameránk megtetszik neki, és el szeretné csenni egy pár kép erejéig a gépünket. Sajnos nincs más választásunk a tenger urával szemben… Szerencsés esetben néhány tíz méter után némi karcolással megúszhatja a kalandot a drága felszerelés. Mivel szinte egész idő alatt függőleges helyzetben kellett lennünk, nem hasonlítottunk semmilyen ehető halfajtára sem, így a cápának a harapást is nehezebb volt kivitelezni, mivel ehhez el kellett volna fordulnia. A fotósokra különleges szabályok vonatkoztak: a keresőbe nézni nagy ritkán lehetett csak, a víz alatt pedig képet törölni szigorúan tilos volt. A fő szabály: figyeld a nagy testű cápákat, és kövesd! Eme instrukciókkal láttunk neki a merülésnek. Mi a második csoportba kerültünk, Jim negyvenöt perc múlva jött értünk, és indultunk. A mélység hat-hét méter lehetett, az aljzat homokos, a látótávolság pedig nem volt oly kitűnő, mint az elmúlt napokban, mert a hullámzás felkavarta a homokszemcséket. Az akció közepébe csöppentünk: csak úgy rajzottak körülöttünk a cápák, alig győztem kapkodni a fejemet, úgy fújtattam, mint egy gőzmozdony! Az enyhe áramlás a segítségünkre sietett, mert a cápák mindig az uralkodó áramlatokkal szemben érkeztek, így többé-kevésbé csak egy irányba kellett figyelnünk. Észrevettem az első csíkost, ahogy az aljzaton közeledik felém... Csak jött, és jött, folytatva a kijelölt útvonalát, s amikor már csak néhány centiméterre volt a lábamtól, döntenem kellett, mert úgy tűnt, nem fog kitérni előlem, azt gondolván, térjen ki a gyengébb. Nem akartam megmérkőzni vele, így fölugrottam, majd lefelé nézve láttam, ahogy a lábam alatt elsiklik majd négy méter hosszan a természet talán legtökéletesebb alkotása. Ekkor meghallottam Jimet, ahogy a reduktorba kiabál, hogy figyeljek, mert a hátam mögött jön a következő cápa, szintén egyenesen felém tartva, de ezúttal nem az aljzaton. Felemeltem a fejem, és szembe találtam magam a tengerek urával. Nem láttam semmi mást, csak egy nagy orrot, egy szájat és két, mandarin nagyságú éjfekete szemet. Orrával a kamerámnak ütközött, nem erősen, csak egy kicsit megnézte, mi is az. Megfigyeltem, hogy a szemét már fehér színű védőhártya borította a találkozást megelőzően. Ösztönösen forogtam körbe-körbe, és húzgáltam a gép kioldó-gombját. Sűrűn villogtak a vakuk, néha idejük sem volt feltöltődni, már újra expozícióra kényszerítettem a gépemet. Nem igazán tudtam, hol vagyok, csak figyeltem, és megpróbáltam követni a nagy iramban zajló eseményeket. Rá kellett állnom, hogy megkülönböztessem a környéken lévő tizenöt-húsz „limonádécápától”, mire is kell figyelnem. Húsz perc elteltével azon vettem észre magamat, hogy hárman maradtunk, Jim, Sean és én, a többiek eltűntek.

Kettejük közé álltam, így kicsit megkönnyebbültem, mivel három szempár is követte immár a mozgásukat. Hetven perc után a levegőmennyiségem mélyen a piros zónában járt már, gondoltam, nem is rossz teljesítmény ez a mindössze néhány méteres vízmélységben. Adrenalin szintem is régóta túlhaladta a maximális értéket, így elindultunk a hajó felé. A többiek már vártak ránk, azt hitték, cápacsaliként végeztük. Ujjongva meséltük az élményeinket, és szinte eufórikus állapotban voltam, amikor újra reduktor nélkül lélegeztem

a felszínen. Néhány perc után azonnal vissza akartam menni, pedig az élményeket még időm sem volt feldolgozni, de újra át akartam élni… Le sem vetkőztem, csak a palack feltöltődését vártam, amikor indultunk is vissza. Ezúttal volt egy kis időm átlátni és megszokni a körülményeket, kicsit jobban megfigyelni ezeket a fantasztikus, intelligens élőlényeket, amelyeket a természet évmilliók alatt tökéletesre formált. A cápák most kisebb intenzitással közeledtek felénk, de ez is csodálatos élményt nyújtott. Következő merülésünknél Jimmel tartottunk, és az akció ismét felgyorsult. Jim, ez az ötvenes éveiben járó úriember szinte

mindennél jobban szereti a cápákat. Egyik kezében egy méretes fényképezőgép, a másikban egy műanyag ketrec, ami teli van hallal, s a feje fölé emelve figyeli az eseményeket, míg a géppel csípőből „tüzel” a témára. Mintha Clint Eastwood lépett volna elő valamelyik westernfilmből, csak itt az akció a víz alatt játszódik. Az egyik alkalommal egy három és fél méteres tigriscápa „játszott” velünk hosszú perceken át. Ismertetőjele az volt, hogy egy méretes horog volt a szája szélébe akadva. Jim gondolt egyet, és az ellenkező oldalról, a cápa fölött átugorva, megpróbálta kivenni a szájából a horgot. Nem hittem a szememnek!

Ezzel a fotóval Selmeczi Dániel az alább Veolia Environnement Wildlife Photographer of the Year 2009

GDT Eur

The Underwater World - Highly Commended

Under

Utolsó merülésünknél kilenc „szupermodell cápa” tisztelt meg bennünket látogatásával. Jim úgy vezényelte őket, mintha valamilyen cirkuszi előadást tartott volna: fantasztikus és magával ragadó volt! Ismét hihetetlen élményekkel gazdagodtunk, de sajnos - mint minden jó dolog - ez is véget ért. Különös, hogy a héten egyetlen más búvárhajót sem láttunk, sőt más hajót sem. Furcsának tűnt, hogy az amerikai vizekhez közel egész idő alatt háborítatlanul tudtunk merülni. Gyorsan fel kellett szednünk a horgonyt, mivel az időjárás-előrejelzés nem kecsegtetett túl sok jóval, két trópusi vihar között hajóztunk. Palm Beachre vezető

utunk öt-hat méteres hullámokon át vezetett, de kis hajónk jól viselte a mostoha körülményeket. A merülések alatt a búvároknak sikerült megismerniük ezeknek a lenyűgöző élőlényeknek az igazi arcát. A cápákat a legtöbb ember vérengző fenevadakként ismeri, ráadásul a filmproducerek és az ismeretterjesztőnek mondott filmek is tévesen mutatják be őket. Mindig is tudtam, és most is megbizonyosodtam arról, hogy a cápák nem esznek embereket. Ez a túra még jobban megtanított arra, hogy ezeket a csodálatos élőlényeket védenünk kell, és meg kell mutatni a világnak, hogy semmivel sem rosszabb

bi díjakat nyerte:

ropean Wildlife Photographer of the Year 2009

rwater World - Highly Commended

teremtmények, mint a medvék, az oroszlánok, vagy egyéb szárazföldi csúcsragadozók. Teszik a dolgukat, mint minden élőlény a tápláléklánc csúcsán. A rosszul működő kenyérpirítók több embert ölnek meg, mint a cápák, mégis, ha tragikusan végződő cápatámadásról hallunk, a sajtó azonnal világgá kürtöli. Pedig ezek a cápák csak tévedésből keverték össze a prédájukat egy emberrel, aki behatolt az ő felségterületükre.

Szöveg és fotó: Selmeczi Dániel

Fotó: © Selmeczi Dániel

Tájképfotózás

kompakt kamerával Egyre ritkábban látni családokat kirándulni a természetben, globalizációs világunk és rohanó társadalmunk inkább egy bevásárló központba viszi el gyermekeit szórakozni, mint ki a levegőre, érezni a természet csodálatos változásait. Azért még mindig vannak közösségek, baráti társaságok, akik jobban érzik magukat az égbolt fénye alatt, mint egy mesterséges világítású panelcsarnokban. Az ilyen és ehhez hasonló túrák alkalmával kerülnek elő a kompakt fényképezőgépek zsebeinkből. Napjainkban a kis kompakt kamerák virágkorukat élik, rengeteg típus van forgalomban, amelyek különböző technikai tulajdonságokkal rendelkeznek. A leggyakoribb típusok háromszoros zoom-átfogásúak, de vannak tízszeres, vagy még nagyobb optikai zoommal ellátott, és képstabilizátorral rendelkező modellek is. A márkák széles választékából a teljesség igénye nélkül emelnék ki egyet-egyet. Érdemes kacérkodni egy Canon PowerShot SX10, SX20 vagy G 9, 10, 11 kamerával. Nikon típusból a Coolpix P90 vagy a P5100, P6000, a Fuji frontján a FinePix családból pedig az S200EXR, S2000HD és az S100FS lehet jó választás. Az Olympus elsősorban az amatőr búvárfotós és kalandtúrázni vágyó fotósokra gondolt a µ TOUGH-6000, µ TOUGH-6100, és a µ TOUGH-8000-es modelljeivel; ezekkel a fényképezőgépekkel nyugodtan fotózhatunk esőben, hóban, hiszen vízálló és nyomásálló vázzal rendelkeznek. Jó választás lehet télisportokat kedvelők számára is. A Panasonic termékeiből a Lumix családba tartozó FZ8, FZ28 és FZ38 lehet hasznos társunk a túráinkon. A Sony palettából pedig a Cyber-shot DSC H50, H20 vagy a DSC HX1 a bajnok. Itt jegyezném meg, hogy a nagy zoom-átfogás és a fényerős objektív - pl. f/2,8 - mindig jobb választás. A bemozdulásmentes képeket a kamerákba épített stabilizátorok biztosítják, a Canon és a Nikon gépeknél az objektívbe, míg a többi gyártónál az érzékelőbe építették be a stabilizátort.

Olympus Âµ-7010

Panasonic FZ-28

A komponálás alapszabályai A kép kompozíciójának kidolgozása során képzeljük el, hogy a táj - amit fotózni szeretnénk - különböző képi elemeinek egységét egy jelenetbe rendezzük. A legjobb összhatás elérése érdekében figyeljünk a főtémára. Az izgalmas és egyedi tájképfotó rendelkezik egy főtémával, ami az elkészült kép szemlélőjének egy kiindulási, más néven kapaszkodási pontot jelent. Ha ránézünk egy tájképre, és azon van egy pont, például egy magányos fa, akkor mindjárt van egy fix főtémánk. Ahhoz, hogy mások számára is élményt jelentő képet készítsünk, legalább alapfokon tisztában kell lennünk a képkomponálás szabályaival. Annak elgondolása, hogy hova helyezzük el a táj különböző elemeit, a fénykép elkészítésének lényeges és legfontosabb része. Sikeres fotók csak átgondolt kompozícióból születnek. A fotósok jelentős része azt vallja, hogy igazából nem a felszerelés a döntő, hanem a „szem”, azaz a fényképező ember egyéni látásmódja. A komponálás szabályairól korábbi lapszámainkban a Fotósuli rovatunkban részletesen írtunk. Javaslom, hogy mindenki tanulmányozza át alaposan. E cikkeket a Természetfotó magazin 2009/1. száma 28-31. oldalán és a 2009/2. szám 32-37. oldalán találhatják meg. Technikai tanácsok A digitális zoomot ne használjuk, mert az sokkal gyengébb eredményt ad, hiszen ilyenkor az érzékelő lapkának csak egy részét használjuk. Ez olyan, mintha utólag a számítógépen módosítanánk a képkivágáson. Inkább otthon tegyük ezt meg, ne kint a helyszínen, a fotózás alkalmával. A fényképezőgép beállításainál figyeljünk a következőkre. A teljesen kezdőknél jó választás a vezérlőtárcsával beállított (esetleg menüben előválasztható) tájkép ikon alkalmazása. Ilyenkor a gép beállítása úgy módosul, hogy végtelenre áll be a távolság az objektíven, és szűk rekeszt alkalmaz a kamera vezérlése, hogy minél élesebb képet készíthessünk. Itt csak arra figyeljünk, hogyha a gép jelzi nekünk - például egy remegő kéz grafikus ikonjával - hogy ez a felvétel bizony be fog mozdulni, akkor tegyük állványra a kis masinánkat.

Ha erre nincs mód, támasszuk meg a gépünket stabilan (pl. helyezzük egy kőre, vagy tegyük rá fotós táskánkra), így elkerülhetjük a bemozdulásos életlenséget. A haladóbb felhasználók kapcsolják fényképezőgépüket „A” vagy „Av” prioritásba, és válasszák elő a rekeszt a megfelelő mélységélesség elérése érdekében. Ez a kompaktoknál általában f/6,3 és f/8 között lesz jó. A tájfényképezésnél nagyon fontos, hogy figyeljünk az előtérre és a háttérre, valamint a horizont helyzetére. Törekedjünk a lényeges elemek kiemelésére, vagy éreztessük a kép szemlélőjével azt az energiát, amit mi is éreztünk a látvány befogadásánál. Azokon a kamerákon, ahol lehetőség van manuális „M” beállításokra, nyugodtan kísérletezzünk. A képminőség kiválasztásánál használjuk a legnagyobb felbontást, így több információt tudunk rögzíteni. A tömörítés minél kisebb, annál jobb elve alapján a JPEG Large a jó beállítás. Amennyiben van RAW (nyers fájl) formátum is a fényképezőgépünkön, inkább ezt a beállítást használjuk. Természetesen ilyenkor a gépekhez kapott szoftverrel kell majd véglegesíteni képünket számítógépünkön, de ezzel rengeteg hibalehetőséget tudunk kiiktatni a szép és hatásos fénykép érdekében. Nagyon fontos tudni, hogy a minél részletgazdagabb kép eléréséhez alacsony ISO érzékenységet érdemes használni, alapbeállításnak az ISO 100 a jó. Ha érdekel bennünket a fekete-fehér fényképezés, különleges tájképi hangulatokat érhetünk el. Javaslom, hogy ne a gép adta beállításokat használjuk, hanem utólag, digitális „sötétkamránkban” hozzuk létre a fekete-fehér konverziót, Így sokkal több lehetőségünk van a megfelelő szürke árnyalatok létrehozására. Amennyiben van a fényképezőgépünkön „S” vagy „Tv” prioritás, kísérletezzünk a záridő beállításával. Hosszú záridővel, a mozgás ábrázolásával - például ha fúj a szél és hajladoznak a fák - dinamikát tudunk a képbe varázsolni; ilyenkor állvány használata kötelező. Mindig a kreativitást tartsuk szem előtt és engedjünk a fantáziánknak. Találjunk ki új utakat, módszereket, fejlesszük saját látásmódunkat, tűzzünk ki magunknak irányokat, célokat.

Fuji FinePix S200EXR

Évszakok/napszakok Sokakban felvetődik a kérdés, mikor érdemes tájképet készíteni. Választhatunk évszakok szerint és napszakok szerint. Minden évszak gyönyörű, de a legalkalmasabb az ősz, a tél és a tavasz. Ebben az időszakban különlegesebb képeket készíthetünk, mint nyáron. A napszakok közül pedig a reggeli és a délutáni órákat ajánlom. A fények ekkor a legpuhábbak, legszebbek, szinte súrolják a tájat, megjelenítve a gyönyörű formákat, melyeket esetleg magasabb napállásnál észre sem vennénk. Kiegészítők Alkalmazzunk nyugodtan szűrőket, részesítsük előnyben a polarizációs szűrőt. Használjunk ultranagylátószögű előtét lencséket, ezeket az objektív szűrőmenetébe

tudjuk becsavarni, ilyenkor sokkal nagyobb teret láthatunk be objektívünkkel. Mikor, mennyit és hogyan, erre a kérdésekre nincsenek bevált válaszok, mindenki ízlése szerint alkalmazza kiegészítőit, de ne vigyük túlzásba, maradjunk mindig a hitelességnél. Ekkor élményteli, szép felvételeket készíthetünk melyeket büszkén mutathatunk meg másoknak is.

vigyünk magunkkal elegendőt. Szakirodalom Akit mélyebben érdekel a tájképfényképezés kompakt kamerával, szerezze be a RainbowSlide kiadó Tájak és Városok digitális fényképezőgéppel című könyvét. Szöveg és fotó: Szabó Béla és Szekeres János

Még egy jó tanács: mindig feltöltött akkumulátorral induljunk útnak. Nagyon bosszantó, mikor éppen a legszebb helyen, vagy a csodálatos fényeknél fogy el az energia. Ugyanez igaz a memóriakártyára,

www.olympus.hu

DVD/Könyv ajánló

Magyarországi forgalmazó: Fórum Home Entertainment http://www.home-2009.com/us/index.html

OTTHONUNKFedezd fel a Földünk szépségét!

vagy egy századukat? Mit tudunk a köztük lévő kapcsolatokról? Ötven év, egyetlen emberöltő alatt radikálisabb változások zajlottak a Földön, mint az emberiség Yann Arthus-Bertrand összes előző generációjának mozgóképkölteményt készitett élete során. Minden felgyorsult, bolygónkról és annak törékeny például hatvan év alatt a népesség egyensúlyáról, különleges, száma megduplázódott, így a madártávlatból fényképezett mezőgazdaság és az állattenyésztés felvételek segitségével. is egyre nagyobb területet foglal Miközben a világ több mint ötven el a Földön. A XXI. század végére országába kalauzol el, az Otthonunk a bányászat miatt a Föld szinte csodálatos tájakkal és élőlényekkel teljes tartaléka ki fog merülni. nyűgözi le nézőjét, mindenekelőtt A legnagyobb probléma a pedig felhívja a figyelmet a mérhetetlenül nagy pazarlás: mi, környezetvédelem fontosságára. emberek még nem értettük meg, Az élet, a világegyetem e csodája hogy azt éljük fel, amit a természet körülbelül négymilliárd éve ad, és azt is elfelejtjük, hogy jelent meg a Földön, mi emberek forrásaink végesek. Gyarlóságunk mindössze kétszázezer éve. Az élet miatt tönkretesszük az élet alapja az egyensúly, amelyben körforgását, amit kaptunk, mert minden élőlénynek szerepe van, minden élő dolog összefügg, és és minden élőlény léte a másiktól kapcsolódik a másikhoz, mint a függ. Az életünk csak egy láncszem víz, a levegő, a talaj, a fák. A világ az élőlények láncolatában, mégis csodája itt van a szemünk előtt, csak sikerült felborítanunk az élethez nem veszünk róla tudomást. elengedhetetlen egyensúlyt. A Föld Az emberiségnek körülbelül tíz éve egy csoda, az élet örökké rejtély van arra, hogy visszafordítsa ezt a marad, de mit tudunk a földi életről? folyamatot. Az ember és a természet Hány fajt ismerünk? Egy tizedüket közti harmónia visszaállítása

lehetne a megoldás és tudjuk, hogy ma már rendelkezünk ezekkel a megoldásokkal. Képesek vagyunk a változásokra. Akkor hát mire várunk még? - teszi fel a kérdést a film a nézőnek, hogy gondolkozzunk el, mit is tudnánk másképp, máshogyan megvalósítani. Mindenkinek ajánlom, hogy nézze meg ezt a különleges történetet, amely az Öné is, és döntse el, mihez kezd vele!

Toplistás fotós szakkönyv sorozat a Photobookstól – a k ö n y v e s b o l t o k b a n Hazai és nemzetközi szerzôk fotóival, évente frissített írásaival. Nemzetközi megjelenés, minôségi kivitel Egy könyvsorozat, ami több mint tíz éve sikerrel szerepel a magyar könyvpiacon –Tájfotósoknak –Kezdôknek

– Te r m é s z e t f o t ó s o k n a k – U t a z ó k n a k –Hobbifotósoknak

–Profiknak

Info: dfoto@chello.hu

A Tartalomból

Természetfotózás digitális fényképezôgéppel

Tájak, városok digitális fényképezôgéppel

Kezdôknek

Digitális fotózás tükörreflexes géppel

2009–2010 újdonságai, Tippek és trükkök

Kiss Ágnes és Máté Bence rovata

Csirik

Szeptember 8-a egy hideg, esős őszi nap volt. Bence este 7 óra körül kiment a töltésre, majd fél óra múltán megjelent a szobában, két kezét összecsukva: ’ hoztam neked valamit ’- mondta. Mikor kinyitotta a kezét, nem kis meglepetésemre egy parányi összegömbölyödött állatot láttam benne, amilyet azelőtt még soha. Egy apró menyétkölyök volt, akinek még a szemei sem nyílottak ki.

“Amíg meg nem tapasztaltuk, milyen érzés szeretni egy állatot, lelkünk egy része mélyen alszik.” (Anatole France)

A menyétek akár kétszer is fialhatnak egy évben, amennyiben bőséges táplálékot találnak. Ez a kis jövevény a második alomnak a tagja volt. Amint közelebbről szemügyre vettem, több apró, fekete rovart láttam meg szaladgálni rajta, ezért nekiálltam tüzetesen megvizsgálni, miközben azon töprengtem, mi lenne az állat szempontjából a legmegfelelőbb eljárás; visszavinni oda, ahol Bence találta, vagy magunknál tartani és felnevelni. Gyakran helytelenül hisszük, hogy azok a kölykök, amiket jártunkban-keltünkben véletlenül találunk, árvák. A vadon élő állatok természettudományi- és általános ismerete feltétlenül szükséges ahhoz, hogy megfelelő döntést tudjunk hozni, és képesek legyünk megkülönböztetni egy elárvult kölyköt az ’egy időre magára hagyottól’. Rövid gondolkodás után úgy döntöttem, nálunk marad. Az érveim; 1. már hozzányúltunk és elhoztuk a megtalálási helyéről 2. nyílt területen talált rá Bence, ami ebben a korban szokatlan 3. az időjárás hűvös volt és esős 4. tele volt külső parazitákkal 5. lehetséges, hogy egy gyengébb egyed, és az anyja szándékosan tette ki a vackából? Ellenérvek: 1. feltételezhető, hogy az anyja költöztette a kölykeit (pl. vizes búvóhely vagy élősködő-invázió miatt) egy másik helyre. A vadon élő állatok mentésével és rehabilitációjával eltöltött pár év tapasztalatait visszaidézve próbáltam követni azokat a lépéseket, melyeket ilyen esetekben tettem volna. Az elsődleges és legfontosabb az állat állandó testhőmérsékletének biztosítása, ebben a korban ugyanis erre még saját maguk nem képesek (főként, ha még szőr sem fedi a testüket) és gyorsan kihűlnek. Erre a legalkalmasabb egy elektromos melegítőpárna vagy infralámpa, de ha ezek nincsenek, egy meleg vizes palack is megteszi egy időre. Ezután a parazitákat kezdtem el a szőréből és a bőre alól kiszedegetni. Szegény menyétke a feje búbjától a fara tövéig nyüves volt, amit egyesével, csipesszel kellett belőle eltávolítani. Az első estén több órás élősködőirtóhadjárat után (volt még benne bolha, kullancs is) sem sikerült mindet eltüntetni róla, ráadásul én is iszonyúan viszketni kezdtem. Éjszakára egy törölközőkkel kibélelt papírdobozba tettem, de ez az éjszaka, és még az elkövetkező három is a ’nem-alvással’ telt el, a menyétke panaszosan sírt mindaddig, míg be nem tettem a kezem mellé; a testmeleg és a fizikális érintés valószínűleg megnyugtatta.

Ezzel a fotóval Kiss Ágnes az alábbi díjat nyerte: Naturart Az év természetfotósa 2009

FotoZoo-kézhez szokott vadállatok Kategória I. Díj

rovatszponzor:

Csirik alszik

Sajnos megfelelő méretű gumicuclit nem találtam sehol, ezért egy baba-orrszippantó pumpát alkalmaztam etetéskor, ami talán még jobban is funkcionált, mint egy fecskendős cumi, ugyanis a kis állat saját maga tudta adagolni a megfelelő mennyiségű tejet. Az etetéseket szisztematikusan végeztem, minden 3-4 órában (éjszaka is), ami eleinte tejpótlószerből állt, majd egy hét múlva tejpótlóval kevert egérhús (és vitaminok + csonterősítő), végül elhagytam a tejpótlót teljesen az étrendből. A kis kölyköt elneveztem Csiriknek, Fekete István Vuk című

regényének menyét szereplője után. Csirik kb. 20 grammot nyomott, amikor hozzánk került, és 10 centiméter hosszú volt a farkát is beleértve. A nemét és korát eleinte nem tudtuk megállapítani, de nem sokkal később kiderült, kislánnyal van dolgunk. Csirik szépen fejlődött és egyre aktívabbá vált. Mivel akkoriban otthoni munkákat végeztünk, sok időt tudtam vele együtt tölteni. Leginkább a hasamon szeretett aludni betakarva, miközben én Bence weboldalának tervezésével foglalatoskodtam. Nagyon hamar szoros kötelék alakult ki közöttünk, és ha nem voltam

a közelében, panaszos hívó hangon szólongatott mindaddig, míg a ruhám biztonságos redőibe nem tettem. A nap nagy részét végigaludta, majd mikor kinyílottak a szemei, elkezdte felfedezni a körülötte levő világot. Eleinte bizonytalanul kúszott-mászott, egészen hozzásimulva a talajhoz. Gyakran kivittem a kertbe, hogy szokja a természetes környezetét; ilyenkor lekuporodtam a fűbe és hagytam, hogy ki-be mászkáljon a pulóverem ujjából, ahol legszívesebben tartózkodott. A vadon élő menyétek - mivel táplálékban egérre és pocokra specializálódtak - rengeteg időt

töltenek ezeknek a rágcsálóknak a járatrendszereiben, ahova könnyedén be tudnak bújni hosszúkás, vékony testfelépítésüknek köszönhetően. Csirik is így tett, csak természetes járatok hiányában a ruházatomban, vagy a házban a számára kitett takarókban, rongyokban bújt meg. Gyakran játszottunk ’fogócskát’, ekkor óriási izgalomba jött, hol elbújt, és hagyta, hogy kergessem, hol pedig ő próbált meg engem elkapni. A kifejlett menyétek egész nap aktívak, a gyors anyagcseréjük ezt szükségessé is teszi. Vadon csupán pár évig élnek, és

ami érdekesség, hogy a nőstények már nagyon korán, 8-9 hónapos korban ivaréretté válnak. A mustela nivalis a világ legkisebb emlős ragadozója. Rendkívül hatékony a vadászatban, ezt volt alkalmam megtapasztalni később, mikor már teljes méretét elérte és megtanult egeret fogni. Csirik két teljes hónapot töltött nálunk. Rengeteget tanultam tőle, és sok örömteli élményt szerzett számomra. November 8-án azonban a Costa Rica-i utunk miatt Csirik ’nevelőszülőkhöz’ került. Nehéz volt az elszakadás, de tudtam, jó helyre kerül.

Egy lelkes és hozzáértő csapat vállalta magára azt a felelősségteljes feladatot, hogy a következő év tavaszáig vigyáznak rá. Ekkorra terveztem szabadon bocsátását. Ezúton is köszönetet szeretnék mondani dr. Tóth Máriának, Tajti Annamáriának, dr. Kalotás Zsoltnak, Garai Cintiának, Tóth Zsolt Marcellnek, Molnár Attila Dávidnak és Varga Kittner Bencének a lelkiismeretes munkáért.

Szöveg és fotó: Kiss Ágnes

Naturart Az év természetfotósa 2009

Az év természetfotója

Etetés © Haarberg Orsolya / Wild Wonders of Europe

Az izlandi Jökulsárlón Európa egyik természeti csodája. Gleccsertó, amelybe több kilométere lességben borjadzik a Breiðamerkurjökull gleccser, de ez még nem minden. A tavat egy rövid c köti össze a tengerrel, ezért a Jökulsárlón élővilága egészen egyedülálló. A tengerből a borjúfó ingrajokat terelnek a gleccsertóba, ahol az apró halak könnyű vadászprédává válnak, nemcsak követő borjúfókák, hanem a tó szomszédságában költő sarki csérek számára is. Nikon D3, Nikon 4/500D ISO 400, 1/1250 s, f/8

es szécsatorna ókák herk az őket

Az Év Természetfotói Magyarország – 2009 A naturArt – az Év Természetfotósa 2009 pályázata, amelyre most is négyezer kép érkezett, ezt az értékmentést folytatja. Vajon ennyi képet hogyan lehet elbírálni? Hogyan lehet a pályázat kiírójának elvárásait számon kérni, miszerint „hazánk és tágabb környezetünk természeti értékeinek, csodálatos tájainak, egyedülálló élővilágának és a természet megragadott ritka pillanatainak bemutatásán keresztül, a természetvédelmi és biológiai ismeretterjesztés, a társadalom szemléletformálása és esztétikai értékítéletének fejlesztése érdekében” várják a képeket. Mint a zsűri elnöke tanúsíthatom, hogy Dombovári Tibor, Kármán Balázs – akik az Év Természetfotósa cím birtokosai –, az ezer zsűriben edződött Markovics Ferenc fotóművész, a kitűnő könyveiről, kiállításairól ismert Lóránt Attila, a nemzetközi megmérettetésben is élen járó Radisics Milán, a sok szép anyagot látott ifj. Vitray Tamás, a National Geographic Magyarország vezető szerkesztője jól állták a sarat a háromfordulós zsűrizés során. Az első fordulóban a bírálók az internetes kapcsolat során tekintették át a beérkezett képeket, válogattak, és maradt ezer kép. A második forduló – melynek során 383 darabra szűkítették le a pályaművek számát – nyilvános volt, annak teljes menetét a www.fotoklikk.hu online közvetítette az interneten. A harmadik fordulóban, immár zárt ülésen a kiállításra kerülő kb. 100–120 kép kategória helyezési sorrendjét és a díjakat „hozta össze” a zsűri. A tíz-tizenkét órás „zsűri-együttlét” vitákkal tarkított együttgondolkodást jelentett, hiszen a zsűri felelőssége, hogy a kiállítás, illetve a könyv anyaga a néző, illetve az olvasó számára a felfedezés, a tudás élményét, és ne csak egy „verseny” helyzetjelentését adja. Ezért gyakran kértünk vissza képeket, hogy újra átgondoljuk továbbjutásukat, vagy más kategóriába javasoljuk. A korábbi évek pályázati anyagaival, díjazott képeivel is „egybevetettük” a most beküldötteket, hogy az ismétlődéseket és az utánzatokat kiszűrjük. Az „aránytartás” végett az egyes kategóriák képeit nemcsak önmaguk, hanem egymás viszonylatában is összemértük, így előfordult, hogy a népszerűbb kategóriák majdnem hasonló képeit „ritkítottuk”, az ún. „népszerűtlenebb” kategóriákat pedig „erősítettük”. A végeredmény, az összhatás a fontos, melyek alapján úgy tűnik, a hazai természetfényképezés, a magyar fotográfusok tudása, tehetsége a nemzetközi összehasonlítást is jól bírja. A zsűri tizenkét kategóriában hirdetett győzteseket és helyezetteket, s emellett tíz különdíjat is odaítélt, nem szólva a legnagyobb, legfontosabb elismerésekről: Az év természetfotója címet Haarberg Orsolya, Az év természetfotósa címet szintén Haarberg Orsolya, míg Az év ifjú természetfotósa Rakó Alex lett. A pályázat rangját jelzi, hogy évről évre gyarapodik a támogatók száma is. Eifert János

Naturart Az év term

Az év termé A madarak viselkedése / kategória I. díj Glória

Az emlősök viselke

Éb

Az állatok szemtől szemben / kategória I. díj Négyszemközt

Haarberg

Tájak / mag

Északi fény a

Tájak / magasra értékelt Lovund

mészetfotósa 2009

észetfotósa

edése / kategória I. díj

Videó: Mayer Dömötör - FotoTV

bredés

Kompozíció, forma és kísérletezés / kategória III. díj Partra vetett jégcsodák

g orsolya

gasra értékelt

a nyírerdő felett

Az emlősök viselkedése / magasra értékelt Ugató sarki róka

Naturart Az év term

Az év ifjú term

A felvételt a karácsony napja előtti reggelen készítettem. Ragadozó madarakat fotózni indultunk egy barátommal az újonnan beüzemelt lesünkbe, de nagy meglepetésemre az ölyveken kívül egy 40–60 fős verébcsapat is parádézott körülöttünk. Canon EOS 40D, Sigma 50–500 ISO400, 1/160 s, f/8

Tömegvereb

Napkócsag / magasra értékelt Canon 40D, Sigma 50–500 ISO 400, 1/8000 s, f/11

mészetfotósa 2009

mészetfotósa

Rakó Alex

bedés / I. díj

Jégmátrix / magasra értékelt Canon EOS 40D, Canon 50mm F/1.8 ISO100, 5 s, f/11

Birds - A Madar

Naturart Az év term

Kategória II. díj

NaturArt 2009 © Győri Zoltán - Fegyverek Canon EOS 40D, Canon 400 mm f/5.6L ISO 400, 1/400 s, f/7,1

magasra értékelt

NaturArt 2009 © Dékány Zsolt - Boeing Canon EOS 30D, Canon 4/70–200 mm ISO 400, 1/30 s, f/11

Kategór

NaturArt 2009 © Kiss Nikon D200, Sigm 1/1250 s, f/

magasra

NaturArt 2009 © Ló Canon EOS 5D, Canon E ISO 800, 1/800

rak Viselkedése

mészetfotósa 2009

ria III. díj

s Gábor - Hajnali start ma 300–800 mm /11, állvány

a értékelt

óki Csaba - Sas-harc EF 400 mm f/2,8L IS USM 0 s, f/5, állvány

Kategória III. díj

NaturArt 2009 © Karai Csaba - Kócsag Canon EOS–1D Mark IIN, 500 mm f/4 IS ISO 400, 1/500 s, f/4,5

magasra értékelt

NaturArt 2009 © Laki Zoltán - Vágta Canon EOS 50D, Canon 500 mm f/4 IS, 1,4x telekonverter ISO 500, 1/1250 s, f/7,1

Mammals - Az Eml

Naturart Az év term

Kategória II. díj

NaturArt 2009 © Laki Zoltán - A végzetes bukás Canon EOS–1D Mark III, Canon 500 mm f/4 IS, 1,4x telekonverter ISO 500, 1/1600 s, f/5,6

magasra értékelt

NaturArt 2009 © Dr. Perényi János - Gnúvágta Canon EOS–1D Mark III, Canon EF 300 mm F2.8 L IS USM ISO 125, 1/20 s, f/28

Kategór

NaturArt 2009 © Karai Canon EOS 5D ISO 400, 1/1

magasra

NaturArt 2009 © Olma F Canon EOS 40D, C ISO 200, 1/1

lősök viselkedése

mészetfotósa 2009

ria III. díj

i Csaba - Antilopcsapat D, 28–70F/2.8 1600 s, f/3,5

a értékelt

Frigyes - Gemenci átkelés Canon 300 f/2.8L IS 1250 s, f/3,2

magasra értékelt

NaturArt 2009 © Szerencsi Gábor - A lopakodó Canon EOS 40D, EF 500/4 L IS USM ISO 400, 1/1200 s, f/5

magasra értékelt

NaturArt 2009 © Antli István - Feszített tempó Canon EOS 40D, 100–400 mm ISO 125, 1/60 s, f/5

other animals - Az á

Naturart Az év term

Kategória II. díj

NaturArt 2009 © Somodi Ferenc - Terített asztal Nikon D200, 157 mm f/2.8 ISO 100, 1/2 s, f/14, vaku

magasra értékelt

NaturArt 2009 © Mészáros András - A nyájam Canon EOS 5D Mark II, Canon 50/1.8, 1,4x telekonverter 1/200 s, f/9, közgyűrűsor, vaku, babzsák

Kategór

NaturArt 2009 © K Panasonic DMC ISO 320, 1/160

magasra

NaturArt 2009 © Da Canon EOS 1VHS, Can f/4, Fujichrom

állatok viselkedése

mészetfotósa 2009

ria III. díj

Kiss Ágnes - Méreg C G1, 200 mm 0 s, f/5,6, vaku

a értékelt

arázs Zsolt - Modell non EF L 70–200 mm me Velvia 50

magasra értékelt

NaturArt 2009 © Mészáros András - Szomjoltó Canon EOS 5D, Canon 50/1.8, 1,4x telekonverter 1/120 s, f/9,0, közgyűrűsor, vaku, babzsák

magasra értékelt

NaturArt 2009 © Parádi Gergely - Az utolsó tánc Nikon D200, 70–200 VR 2.8 ISO 400, 1/1000 s, vaku

animal portraits - Az állat

Naturart Az év term

Kategória II. díj

NaturArt 2009 © Lóki Csaba - Gém és szúnyog Canon EOS 40D, Canon EF 400 mm f/2.8L IS USM + 1,4x telekonverter ISO 250, 1/320 s, f/5,6

magasra értékelt

NaturArt 2009 © Szabó Endre - A mutatványos Nikon E8700, 41,1 mm f/3,4 ISO 50, 1/2000 s, f/7,4

Kategór

NaturArt 2009 © P Canon EOS 40D ISO 320

magasra

NaturArt 2009 © Ném Canon Digital Rebel, Sigm ISO 400, 1/1

llatok szemtől szemben

mészetfotósa 2009

ria III. díj

Polgár Tibor - Éhség D, 105 mm, f/2,8 0, f/3,5

a értékelt

meth Tamás - Ájtatos ma 50 mm f/2.8 EX Macro 1400 s, f/2,8

magasra értékelt

NaturArt 2009 © Kiss Ágnes - Végveszélyben Nikon D300, 105 mm 1/180 s, f/3,5, vaku

magasra értékelt

NaturArt 2009 © Lipcsei Lajos - Hahó Nikon D200, 300 f/2,8 ISO 400, 1/5000 s, f/3,5

Plants and mushrooms

Naturart Az év term

Kategória I. díj

Kategória II. díj

NaturArt 2009 © Tóth Zsuzsanna - Ketten NaturArt 2009 © Krizák István - Dávid és Góliát Canon EOS 450D, Sigma 105 mm F2.8 DG Macro Nikon F801s, Zeiss Flectogon 2,8/20 1/8 s, f/22, Fuji Velvia 50, állvány ISO 200, 1/250 s, f/4,5

magasra értékelt

NaturArt 2009 © Olma Frigyes - Egyesülve Canon EOS 40D, Sigma 150 2.8 ISO 400, 1/160 s, f/2,8, állvány

Kategór

NaturArt 2009 © Dr. Nikon D200, Sigm ISO 400, 1

magasra

NaturArt 2009 © Kaszás No Canon EOS 450D, Canon E ISO 100, 1/

s - Növények és gombák

mészetfotósa 2009

ria III. díj

Simán László - Barnamoszat ma 70–200 2,8 APO HSM 1/4 s, f/10, állvány

a értékelt

orbert - A kóró (k)ékessége EF–S 55–250mm f/4-5.6 IS /30 s, f/13

Kategória III. díj

NaturArt 2009 © Szabó Endre - A szöszfürdő Olympus SP350, 24 mm, f/2,8 ISO 50, 1/100 s, f/8

magasra értékelt

NaturArt 2009 © Daróczi Csaba - Lampion Nikon D300, Sigma 1,8/24 8s, f/22, állvány

composition - Kompozíc

Naturart Az év term

Kategória I. díj

NaturArt 2009 © Kaszás Norbert - Horgász az aranyló folyó partján Canon EOS 450D, Canon EF–S 55–250mm f/4–5.6 IS ISO 100, 21 s, f/5,6, állvány

magasra értékelt

NaturArt 2009 © Somogyi Márk - Gyöngy a sárban Nikon D200, 55 mm/2,8 manuális optika 1/180 s, f/11

Kategória II

NaturArt 2009 © Géczy Dorot Nikon D300, Nikon 80–2 1/8 s, f/11, állvá

magasra

NaturArt 2009 © Tarlacz Z Panasonic DMC ISO 80, 1/1

íció, forma és kísérletezés

mészetfotósa 2009

II. díj

ttya - Táncoló erdő 200 mm f/2,8 ány

a értékelt

Zoltán - Fák a homokban C-FZ30, 10 mm 125 s, f/5,6

magasra értékelt

NaturArt 2009 © Bábonyi Miklós - Cseppnyi falevél Canon 40D, Canon 100 f2.8 Macro, Raynox DCR–250 makrólencse ISO 200, 1/2 s, f/32

magasra értékelt

NaturArt 2009 © Násfayné Kőházi Mária - Zsákállattelep Nikon D200, AF Micro–Nikkor 105 mm f/2,8 ISO 100, 1/60 s, f/32, vaku

Landscap

Naturart Az év term

Kategória III. díj

NaturArt 2009 © Násfay Krisztina - Tükröm, tükröm... Nikon D300, Nikkor 18–70mm AF–S ED f/3.5–4.5G ISO 200, 1/10 s, f/14, állvány

magasra értékelt

NaturArt 2009 © Somodi Ferenc - Felhőfolyam Nikon D200, 300 mm ISO125, 1/20 s, f/5

Kategór

NaturArt 2009 © Fáth P Nikon D300 ISO 100, 1/

magasra

NaturArt 2009 © Ka Canon EOS–1DS Mark III ISO 400, 1/

pe / tájkép

mészetfotósa 2009

ria III. díj

Péter - Álom és valóság 0, 2,8/20 mm /320 s, f/11

a értékelt

arai Csaba - Sivatag III, 70–200 mm F2.8L IS /250 s, f/5,6

magasra értékelt

NaturArt 2009 © Somodi Ferenc - Karácsony Nikon D300, 16 mm ISO 1600, 30 s, f/4,5, állvány

magasra értékelt

NaturArt 2009 © Somodi Ferenc - Égi fények Nikon D200, 300 mm ISO 125, 1/1000 s, f/7,1

underwater world - Élet

Naturart Az év term

Kategória I. díj

NaturArt 2009 © Somodi Ferenc - Békamama Nikon D200, 105 mm ISO 100, 1/3 s, f/4,5, búvártok, vaku

Kategória III. díj

NaturArt 2009 © Tökölyi Csaba - Zátony Nikon D200, Tokina 10–17/3,5–4,5 ISO 100, 1/125 s, f/32 , Subal ND20 tok, vakuk

magas

NaturArt 2009 © Násfa Nikon D200, AF M ISO 100, 1/125

Élet a vízfelszín alatt

mészetfotósa 2009

asra értékelt

ayné Kőházi Mária - Gyöngyház Micro–Nikkor 60 mm f/2,8 5 s, f/29, Subal tok, vakuk

Kategória II. díj

NaturArt 2009 © Szabó Tamás - Süllővel farkasszemet nézni...? Canon PowerShot S80 ISO 50, 1/125 s, f/4, vízálló tok

magasra értékelt

NaturArt 2009 © Tökölyi Csaba - Muréna Nikon D200, Sigma 105/2,8 ISO 100, 1/125 s, f/22, Ikelite tok, vakuk

From sunset to sunrise / Na

Naturart Az év term

Kategória I. díj

NaturArt 2009 © Tajti Róbert - Különös éjszaka volt Nikon D3, 35 mm ISO 320, 30 s, f/4,2

magasra értékelt

NaturArt 2009 © Barkóczi Csaba - Együttállás I. Canon EOS 30D , Canon EF 400 mm f/5.6L USM ISO 320, 1/320 s, f/5,6, állvány

Kategór

NaturArt 2009 © Estók P Nikon D80, AF Nikk ISO 100, 23

magasra

NaturArt 2009 © Kőműves Canon EOS 40D, EF 5 ISO 500, 1/1

Napnyugtától napkeltéig

mészetfotósa 2009

ria III. díj

Péter - Éjszakai tükörkép kor 80–200 1:2.8 D s, f/7, vaku

a értékelt

Kata - Darvak a lila ködben 500 mm f/4,5L USM 1000 s, f/4,5

magasra értékelt

NaturArt 2009 © Bari Gábor - Gém az éjszakában Canon EOS 350D, Canon 70–200 F4 L ISO 800, 1/4 s, f/4, állvány, vaku

magasra értékelt

NaturArt 2009 © Daróczi Csaba - Égiháború Nikon D200, Sigma 1,8/24 mm ISO 400, 0,3 s, f/22

Photozoo / FotoZoo-kéz

Naturart Az év term

Kategória I. díj

NaturArt 2009 © Kiss Ágnes - Csirik és a gombák Nikon D300, 300 mm ISO 640, 1/1000 s, f/6,3

magasra értékelt

Kategór

magasra

zhez szokott vadállatok

mészetfotósa 2009

ria II. díj

aki Zoltán - Kukucs Canon 300 mm f/2,8 IS 160 s, f/3,2

a értékelt

styén Péter - Nézőpont 5 mm F2.8 EX DG MACRO 100 s, f/3,5

Kategória III. díj

NaturArt 2009 © Szabó Endre János - Szigorú tekintet Canon EOS 30D, Sigma AF 17–70 f /2,8–4,5 DC macro ISO 1250, 1/160 s, f/4,5

magasra értékelt

NaturArt 2009 © Dékány Zsolt - Családi idill Canon EOS 10D, Sigma 4/100–300 mm, Sigma 2x telekonverter ISO 400, 1/8s, f/11

Young category /

Naturart Az év term

Kategória III. díj

magasra értékelt

magasra

Ifjúsági kategória

mészetfotósa 2009

a értékelt

m - Karvaly, zsákmánya pehelytollaival G HSM APO Macro, 1,5x telekonverter /250 s, f/3,5

a értékelt

dám - Verekedő mormoták or 300 mm f/2,8 0 s, f/2,8, állvány

magasra értékelt

NaturArt 2009 © Fejes Gergő - Sejtelem Canon EOS 400D, Canon EF 75–300mm f/4–5.6 USM III + Raynox DCR-150 makró-előtétlencse ISO 200, 1/400 s, f/5,6

Special prizes

Naturart Az év term

Legszebb hazai tájkép 2009-ben

A Vadon természetvédelmi magazin különdíja

A naturArt Dr. Tildy

A Természet Világa tudományos ismeret terjesztőlap különdíja Ifjúsági kategória II. díj

NaturArt 2009 © Vadász Anna - Baktériumdínó Canon EOS 5D Mark II, EF 180 mm f/3.5L Macro USM, 2x telekonverte ISO 200, 1/50 s, f/13, állvány

/ különdíjak

mészetfotósa 2009

Zoltán –különdíja

A Magyar Fotóművészek Szövetségének különdíja

ai Márton - Orrvérzésig mm f/2,8 L IS USM, 1,4 Extender 0 s, f/4,0, állvány

A Nimród vadászújság különdíja

Napnyugtától napkeltéig kategória II. díj

A TermészetBUVÁR ökológiai magazin különdíja Az állatok viselkedése kategória I. díj

VEOLIA ENVIRONNEMENT WILDLIFE PHOTOGRAPHER OF THE YEAR 2009 (BBC - az év természetfotósa pályázat) A Veolia Environnement “Év természetfotósa” pályázat 2009 október 21-én hirdette ki eredményeit egy csodálatos díjátadó esten a londoni Természettudományi Múzeumban. Az idei Veolia Environnement Év Természetfotósa elismerést a spanyol fotográfus, José Luis nyerte, az Év Ifjú Természetfotósa pedig a skót származású Fergus Gill lett. A győztesek között van Mészáros András honfitársunk is Gárdonyból az idei, 46. alkalommal megrendezett pályázaton, melyen rekord mennyiségű, 43 ezer 135 mű érkezett 94 különböző országból, bizonyítva előkelő helyét a hasonló versenyek között. András az “Egyéb állatok viselkedése” kategóriában a Szomjoltó (Raindrop refresher) című képével nyert első helyezést. Ez a kategória azon fotográfusokat díjazza, akik bemutatják a csodálatos, vagy ritkán látható viselkedési formákat nem emlős és nem madár állatok esetében. A magasra értékelt képek alkotói között szerepel szerkesztőségünk új munkatársa, búvár fotográfusa, Selmeczi Dániel is a “Vízalatti világ” kategóriában Citromcápa című fotójával. A londoni Természettudományi Múzeum adott otthont idén is a lenyűgöző kiállításnak, melyben 17 kategóriában állították ki a győztes, a második helyezett és a magasra értékelt képeket. A tavalyi kiállítás 161 ezer látogatót vonzott a múzeumba, és még több, mint egymillió látogatóra számítanak a nemzetközi és regionális helyszíneken a 2008-as fotók körútjának végére. A verseny fő támogatója a londoni Természettudományi Múzeum és a BBC Wildlife magazin. A 2009-es verseny és kiállítás fő szponzora a Veolia Environnement, amely a világ egyik vezető környezetgazdálkodási szolgáltató cége. Multinacionális cégekkel és kormányokkal működik együtt, hogy csökkentsék a környezeti károkat a mindennapi életünkben, amit kötelességünk védeni. A zsűri elnöke, Mark Carwardine mondta, ‘Mindazonáltal, hogy nincs biztos módszer a győzelemre, és nincs mindig pontos magyarázat arra, hogy egyik, vagy másik kép miért győzött, amaz meg miért nem, minden győztes képben egy dolog azonos – “az eredetiség”. A zsűri valami olyat keresett, amitől megtorpannak, ami arra készteti őket, hogy ne menjenek tovább, amitől eláll a lélegzetük. A pályázat egyre nagyobb szerepet játszik a természetfotózásban és a környezet-tudatosság fejlesztésében. Semmi sem mutathat jobban, mint egy gondolatébresztő fénykép, amely felkavarja a képzeletünk, megpendíti szívünk húrjait és beindítja elménket.’ A következő versenyre 2010. januártól márciusig jelentkezhetnek a fotográfusok. Bővebb információt a versenyről és a kategóriákról a következő internet címen találhat: www.nhm.ac.uk/wildphoto

Raindrop

Egy nyár mel az ot et az erd

Veolia Environnement Wildlife Photographer of the Year 2009

Animal Behaviour: All Other Animals - Winner

ri zápor után kilátogattam egy lakóhelyemhez közeli erdős területre, hogy makrófelszerelésemottani rovarvilágról készítsek fotókat. Egy tisztáson leltem rá egy elvadult mályvabokorra, amelydei vöröshangyák birtokba vettek. Az egyik hangya a virágszirmon megmaradt vízcseppből ivott pár kortyot, majd miután szomját csillapította, sietősen távozott. Canon EOS 5D, Canon 50/1.8, 1,4x telekonverter 1/120 s, f/9,0, közgyűrűsor, 420 EX vaku, babzsák

Veolia Environnement Wildlife Photographer of the Year 2009

- Overall Winner

The storybook wolf © José Luis Rodríguez (Nationality - Spain, Country of Residence - Spain) / Veolia Environnement Wildlife Photographer of the Year 2009

Hasselblad 503CW with a 6x6 Fujichrome backing + Planar 80mm lens; 1/30 sec at f11; ISO 50; purpose-made Ficap infrared camera trap.

Veolia Environnement young Wildlife Photographer of the Year 2009

- 15-17 years old - Winner

Clash of the yellowhammers ÂŠ Fergus Gill (Nationality - United Kingdom, Country of Residence - United Kingdom) / Veolia Environnement Wildlife Photographer of the Year 2009 Nikon D300 + Nikon 200-400mm f4 lens at 220mm; 1/1000 sec at f5.6; ISO 500.

Veolia Environnement Wildlife

Nature in Black an

Starling wave ÂŠ (Nationality - United Kingdom, Coun Veolia Environnement Wildlife Canon EOS-1Ds Mark II + Canon 70-2

The look of a jaguar ÂŠ Tom Schandy (Nationalit Veolia Environnement Wildlife Canon EOS-ID Mark III + 500mm f4 le

Veolia Environnement Wildlife

Gerald Durrell Award for En

Photographer of the Year 2009

nd White - Winner

ÂŠ Danny Green ntry of Residence - United Kingdom)/ Photographer of the Year 2009 200mm lens; 1/3 sec at f2.8; ISO 400.

ty - Norway, Country of Residence - Norway)/ Photographer of the Year 2009 ens; 1/250 sec at f4; ISO 400; beanbag

fe Photographer of the Year 2009

ndangered Wildlife - Winner

GDT European Wildlife Photographer of the Year 2009

Overall Winner

Juan Téb készítet figye Amiko más do

GDT EWPY 2009, Kevin Schafer (U

bar Carrera az Alcornocales Nemzeti Parkban tte díjnyertes képét, ahol is giffron keselyűket elt meg, akik az alacsony dombokhoz szálltak. or ott egy kecske tetemét felfedezte, nem volt olga, mint elhelyezni kameráját a tetemnél, a többi már a keselyűkön múlt.

Canon EOS I D Mark II, Canon 2.8/15 mm Fisheye, ISO 100, Canon Makro-Ringblitz MR-14 EX, Canon LC-5 remote control

GDT az Év Európai természetfotósa A 2009-es év Európai Természetfotósa Juan Tébar Carrera Spanyolországból. Rikító színek, halál köszön a képről sokkoló, szokatlanul közvetlen perspektívában. A középpontban a keselyű látható, egy olyan szimbólum, amelyet legszívesebben elűznénk a mindennapjainkból. Ezzel a jelentős fotóval Juan Tébar Carrera az Európai Természetfotósok rangsorának élére került. A díjjal járó 2000 Eurót, amelyet a Canon cég ajánlott fel, a 17. GDT Nemzetközi Természetfotó Fesztiválon adták át, amely 2009. október 23-25-én, Lünenben, a németországi Észak-Vesztfália tartományban került megrendezésre. A fotó 29 ország 8500 alkotása közül nyerte el az első díjat. A GDT (Német Természetfotósok Egyesülete) évente, idén immár 9. alkalommal hirdette meg a pályázatot, amelyre amatőr és profi fotósok egyaránt jelentkezhettek egész Európából. A nemzetközi különdíjat és az ezzel járó 2000 eurót - amelyet a GDT a Tecklenborg Kiadóval közösen ajánlott fel - az amerikai Kevin Schafer nyerte. Fotója, mely az Amazonas folyami delfinjeit eddig soha sem látott részletességgel ábrázolja, elbűvölte a zsűrit. A Fritz Pölking Ifjúsági Díjat a 17 éves Fergus Gill kapta, aki szülőhazájáról, Skóciáról készített fotósorozattal nevezett a versenyre. „Az idei év nyertes fotója, amely egy állattetemet széttépő keselyűt ábrázol, elsőre sokkoló látvány” mondja Professzor Dr. Beate Jessel, a Federal Agency for Nature Conservation elnöke, egyben a verseny patrónusa. „Amikor a sokféleség védelméről van szó, nem tehetünk mást, mint hogy nyitottak vagyunk más nézőpontra, és felvállaljuk a vitát és az eszmecserét: pontosan ez az, amire ez a fotó késztet minket! Célunk, hogy ne csak az érintetlen természetről készült fotók készüljenek, hanem az igazi élet egy szeletét megmutató alkotások, amelyek vitát kavarnak és megosztják az embereket.” Fotókat 8 különböző kategóriában nevezhetnek, valamint a Fritz Pölking Díj és a Fritz Pölking Ifjúsági díj is kiosztásra kerül. Ebben az évben a zsüri tagjai: Theo Bosboom (Hollandia), Maurizio Biancarelli (Olaszország), Florian Möllers, Dr. Siegmar Bergfeld és Ariane Müller (Németország), nehéz munkát végeztek. Szerkesztőségünket nagy büszkeséggel tölti el, hogy több honfitársunk is magasra értékelt képpel szerepelt a pályázaton, közülük Selmeczi Dániel ráadásul a Természetfotó Magazin munkatársa. Növények és gombák kategóriában: Somodi Ferenc „Sárga a kéken” és Kerekes István „Nárcisztikus állom” c. fotója magasra értékelt elismerést kapott. „Víz alatti világ” kategóriában: Selmeczi Dániel „Feles” Citrom cápa és Násfay Béla „Otthon” c. fotója magasra értékelt elismerést kapott. „Természet stúdió” kategóriában Násfay Béla „Kráterek” és Somodi Ferenc „Tükör” c. fotója magasra értékelt elismerést kapott. Ezúton gratulálunk a nyerteseknek! The contest “GDT European Wildlife Photographer of the Year” is owned by GDT / Gesellschaft Deutscher Tierfotografen.

Birds - Mada

GDT European Wildlife Phot

Winner

GDT EWPY 2009 © Ewald Neffe (Austria) Bergfinken am Schlafplatz – Bramblings at their resting place Nikon D300, Nikon 4.0/200-400 mm, ISO 400, tripod

Highly Co

Mammals -

GDT European Wildlife Phot

Winner

GDT EWPY 2009 © Marsel van Oosten (Holland) Olifant bij Victoria Falls – Elephant at Victoria Falls Nikon D2X, Nikon 2.8/28-70 mm AF-S, ISO 200, tripod

runne

Madarak

The contest “GDT European Wildlife Photographer of the Year” is owned by GDT / Gesellschaft Deutscher Tierfotografen.

tographer of the Year 2009

ommended

Highly Commended

GDT EWPY 2009 © Francisco Mingorance (Spain) Cigüeñas bajo las estrellas – Storks under Stars Nikon D3, Nikon 2.8/24-70 mm, ISO 100, tripod, flash and flash extender

- Emlősök

tographer of the Year 2009

er-up

orten Hilmer (Denmark) er – Fighting Hares 00-400 mm, ISO 400, tripod

Highly Commended

Other animals -

GDT European Wildlife Phot

Winner

Highly Co

Plants and mushrooms

GDT European Wildlife Phot

Winner

GDT EWPY 2009 © Michel Roggo (Switzerland) Giessenlandschaft – In a groundwater-fed Stream Canon EOS 5 D Mark II, Canon EF 1.4/24 mm L, ISO 100, Hugyfot uw housing

Highly Co

- egyéb állatok

The contest “GDT European Wildlife Photographer of the Year” is owned by GDT / Gesellschaft Deutscher Tierfotografen.

tographer of the Year 2009

ommended

dwin Giesbers (Holland) stoel – Fly on Fungus .8/90 mm Makro, ISO 200

Highly Commended

GDT EWPY 2009 © Yiannis Issaris (Greece) Aiwrhsh se ygro diasthma – Floating in Space Nikon D200, Tokina 3.5/10-17 mm, ISO 200, 2 Inon Z240 uw flashs, Subal uw housing

s - Növények és gombák

tographer of the Year 2009

ommended

tván Kerekes (Hungary) m – Narcisstic Dream /16-85 mm VR, ISO 250, torch

Highly Commended

GDT EWPY 2009 © Ferenc Somodi (Hungary) Sárga a kéken – Yellow on Blue Nikon D200, Nikon 2.8/20 mm, ISO 125, Nikon flash SB-600, tripod

Landscape - Tájkép GDT European Wildlife Photographer of the Year 2009

Highly Commended

Winner

GDT EWPY 2009 © Rafael Rojas (Spain) Brumas Doradas – Golden Mists Nikon D300, Nikon 2.8/24-70 mm, ISO 200, graduated grey filter, tripod

GDT EWPY 2009 © Christian Skauge (Norway) Krazy Krab Nikon D200, Nikon 2.8/105 mm Macro, ISO 250, Nexus uw housing, 2 uw flashs Inon Z-240

The contest “GDT European Wildlife Photographer of the Yea

underwater World - víz alatti világ GDT European Wildlife Photographer of the Year 2009

Highly Commended

GDT EWPY 2009 © Béla Násfay (Hungary) Otthon – At Home Nikon D200, Tokina 3.5-4.5/10-17 mm, ISO 200, Ikelite uw housing, 2 Ikelite SS 200 uw flashs

GDT EWPY 2009 © Solvin Zankl (GDT - Germany) Zwielichtige Gestalt (C) – Translucent creature Nikon D2x, Leica plan lens 1.0x, ISO 100, tripod

ar” is owned by GDT / Gesellschaft Deutscher Tierfotografen.

Nature’s

GDT European Wildlife Phot

Winner

GDT EWPY 2009 © Pål Hermansen (Norway) Fugledansen – Dance of the Birds Canon EOS I Ds Mark III, Canon 4.0/24-105 mm, ISO 800, Canon flash

Highly Commended

Highly Co

s Studio

The contest “GDT European Wildlife Photographer of the Year” is owned by GDT / Gesellschaft Deutscher Tierfotografen.

tographer of the Year 2009

ommended

uciano Gaudenzio (Italy) – Green Natural Fibre mm AF-ED Macro, ISO 100, tripod

runner-up

Highly Commended

GDT EWPY 2009 © Béla Násfay (Hungary) Kráterek - Craters Nikon D200, Nikon AF 2.8/60 mm Macro, ISO 200, Subalu uw housing, 2 Ikelite DS125 uw flashs

Szerkesztőség Főszerkesztő: Imre Tamás Imre Tamás

Imre Anikó

Szekeres János

Szabó Béla

Krivánszky Árpád

Suhayda László

Selmeczi Dániel

Éder Iván

tamas.imre@naturephotomagazine.com

Szerkesztők: Imre Anikó Krivánszky Árpád Suhayda László Szabó Béla Szekeres János Munkatársak: Biró Balázs Éder Iván Imre Adrien Kiss Ágnes Máté Bence Perhiniák Márton Selmeczi Dániel Olvasó szerkesztő: Krivánszky Árpád Művészeti Vezető: Imre Anikó Grafikai tervezés: Perhiniák Márton Web Design: FX designport Web product: Mesharray Fordító: Biró Balázs Kovács Gábor Paul Morgan Urbanovics Éva Hirdetési vezető: Imre Anikó

aniko.imre@naturephotomagazine.com

Természetfotó magazin www.termeszetfotomagazin.hu ISSN 2061-2397 info@naturephotomagazine.com

Máté Bence

Kiss Ágnes

Kiadja: Thomas Picture Kiadó Kft. Cím: Magyarország Budapest 1576 Pf. 3 Minden jog fenntartva © 2009 Thomas Picture kiadó Kft A magazin teljes tartalma, írásos és képes anyagait, beleértve a weboldat is. A kiadó kizárólagos tulajdonát képezik. A meg nem rendelt kéziratokért és

Biró Balázs

Perhiniák Márton

illusztrációs anyagokért a kiadó nem vállal felelőséget.

természetfotó magazin

ingyenes online fotómagazin

Következő szám megjelenése

2010. 02. 15.