Természetfotó Magazin 2011/2 by Természetfotó Magazin

természetfotó magazin

ingyenes online fotómagazin

2011/2.

India | Népek-kultúra Vizek fotózása | Fotósuli Diaporáma profiknak

köszöntő Kedves Olvasó! 2011. nyári számunk megjelenésével a Magazin 2. születésnapját is ünnepeljük. Megint eltelt három hónap, ismét jelentkezünk következő számunkkal. Elérkezett a nyár, a madarak felnevelik fiókáikat, a fák zöld lombkoronát öltenek magukra, a lepkék és rovarok is kikelnek, beindult az élet, az örök körforgás következő fázisa. Az európaiak többsége júliusban és augusztusban veszi ki éves szabadsága nagy részét. Elő hát a fényképezőgépekkel, fotózzatok kedvetekre, nyújtson ez a tevékenység élményt, kreatív kikapcsolódást! Nyári számunkban a következő témákkal kedveskedünk Olvasóinknak. A Kalandtúrák rovatban Dél-Franciaország természeti gyöngyszemét, Camargue-ot mutatjuk be önöknek - ahol Európa legnagyobb flamingó populációja található - Imre Anikó és Imre Tamás fotóművész házaspár képeivel illusztrálva. Az Érdekes helyekben megismerhetjük Ciprus fantasztikus helyszíneit és ízelítőt kaphatunk Krivánszky Árpád fotográfus kalandjából. A Népek, kultúrák rovatunkban ismét kelet felé vettük az irányt. India csodálatos országába utaztunk el, megörökíteni a hinduk legszentebb helyét, Váránaszit a Gangesz partján. Imre Anikó és Tamás mesélik el élményeiket, mutatják be az ősi indiai kultúrát és szokásokat. Portfoliónkban egy elismert fotográfust mutatunk be önöknek, Vlado Baca-t, aki a kortárs szlovák fotográfia egyik kiemelkedő alakja. A Fotósuli rovatban a vizek fényképezéséhez ad tanácsokat Krivánszky Árpád fotográfus. A Tippek-trükkök rovatunkban Imre Tamás fotóművész a stabilizátorok használatáról írt egy bevezetőt és ad tippeket, hiszen ez ma már elfogadott és hasznos technikai vívmány. Folytatódik Diaporáma rovatunk, most a Wings Platinum 4 szoftverrel a professzionális diaporáma készítést tárgyaljuk. Élet a vízfelszín alatt: búvárfotós rovatunkban Németh Szabolcs tengerbiológus és Selmeczi Dániel fotográfus a vízi tehenek fényképezéséről szóló cikkét osztja meg a közönséggel. A Könyvrovatban a Rainbow Slide kiadó legújabb kötetét mutatjuk be, mely a nyaralóknak és utazóknak nyújt nagy segítséget a sikeres fényképezéshez. Perhiniák Márton photoshop szakértőnk a képek katalogizálásáról, kulcsszavazásáról ad egy sor jó ötletet egy tutoriál segítségével. Máté Bence Láthatatlanul c. könyvéből, az Út a fák csúcsáig című fejezetéből olvashatunk és csodálhatjuk meg a természetfotós képeit. Fogadják szeretettel immár kilencedik számunkat. Imre Tamás főszerkesztő Fotó: © Selmeczi Dániel

Portfolió - Vlado BACA

fotósuli - vizek fotózása

Meglehetősen vegyes érzelmeket táplálunk a nyári fotózással kapcsolatban. Igaz, ilyenkor van a legtöbb szabadidőnk, ekkor készítjük nyaralási- és úti fotóink többségét, a Nap viszont hamar az ég tetejére hág, hideg kékesfehérre vált a színe, s rövidek, jelentéktelenek lesznek az árnyékok. Talán a vizek, vízpartok megörökítése lehet ilyenkor is szépségekkel és sikerekkel kecsegtető elfoglaltság (persze, ez is előnyösebb kora reggel vagy alkonyat közeledtével).

Tippek-trükkök - stabilizátorok 50

Az elmúlt évek nagy slágere lett a stabilizátoros objektívek vásárlása, olyannyira elterjedtek, hogy a gyártók sokszor az alapobjektívbe, nagylátószögű zoomba is beleépítették ezt a funkciót. A legtöbb objektív katalógusból és a hozzáfűződő reklámokból csak annyit tudnak leszűrni az emberek, hogy 3-4 FÉ (angolul EV) stop stabilizálásra alkalmas a technológia. Ez biztos jó dolog, de mit is jelent ez?

Fotós kalandok

6 Provance

élet a vízfelszín alatt - szirének

Furcsa, de igaz, hogy az alábbiakban tárgyalt érdekes, ámde korántsem szép tengeri lények adták az alapját a sellőkről, hableányokról szóló legendáknak, mondáknak. A képekre tekintve úgy vélhetjük, hogy rumtól igencsak jókedvűnek kellett lennie azoknak a tengerészeknek, akik a duci tengeri emlősökben bájos halfarkú hölgyeket véltek felfedezni.

népek-kultúrák - India

India a világ legváltozatosabb országa. Minden pillanatban ostromolják az érzések és az érzékszervek az odalátogató fotósokat, teljesen mindegy, hogy először megyünk oda vagy akár hosszabb ideje tartózkodunk ott. Az élet a kívülálló számára zajos, szagos, őrjítő, vibráló, kaotikus és misztikus, valamiért mégis magával ragadó bája, különlegessége, egyedisége az, amiért érdemes elutazni keletre.

érdekes helyek Ciprus diaporáma wings platinum 4 / V

könyvajánló A kezdő fotósok útikalauza

képfeldolgozás Kulcsszavak használata

máté bence út a fák csúcsáig

100

Fotós kalandok

Provance: A Rhone torkolatvidéke Itt a nyár, mindenkit foglalkoztat, hová is mehetne családjával pihenni úgy, hogy a fényképezési mániánk ne menjen az idegeikre. Madarak, tájak, borok, napfény és csend, ez lehet minden természetszerető fotós álma. Nos, a franciaországi Camargue ideális lehetőségeket kínál fotósoknak és pihenni vágyóknak egyaránt.

Canon EOS-1Ds Mark III, EF 300mm f/2,8 L IS USM 1/2500sec f/4.5 ISO 200

Camargue, a „francia Hortobágy” Franciaország déli részei sok meglepetéssel szolgálnak az idelátogató fotósoknak. A lélegzetelállító szépségű Rhone-delta első ránézésre egy végeláthatatlan nagy tanyasi pusztaság. Akik csak autóval járják a környéket a beton utakon, semmit sem láthatnak a hely varázsából, ezért érdemes letérni a sólepárlók környékére, s a bátrabbak lóháton fedezhetik fel a területet. Ez a hatalmas mocsarakat, sós tavakat és homokdűnéket váltogató táj Európa legnagyobb lápvidéke. Nagysága közel száznegyvenezer hektár, ebből adódott, hogy volt olyan nap, amikor 200 kilométert is autóztunk, mire visszaérkeztünk a szállásunkra. Camargue Franciaország egyik büszkesége, megőrzése érdekében 1970-ben összesen 85 ezer hektárt nyilvánítottak természetvédelmi területté. Legvédettebb zónája az enyhén sós vizű, 6500 hektáros Etang de Vaccarés tó, mely elsősorban az itt élő flamingó populáció otthona. A környék alkalmas családi kirándulásokra, kis falvak illetve városok látogatására is. A helyiek fekete kalapot, magas szárú bőrcsizmát és bársonykabátot viselnek, lovagoltatásból és a helyi bivalyok tenyésztéséből élnek. A környéken elszórtan, de találkozhatunk, zsúptetős, fehér falú kis parasztházakkal, a helyiek gardian kunyhóknak hívják őket. Akit érdekelnek a környékbeli városok, semmiképpen se hagyják ki Aigues-Mortes páratlan hangulatát, általa egy igazi provancei ékszerdobozban érezhetjük magunkat. A városka egy nagy erőd várfalai között található, melyben szűk utcák, éttermek, hangulatos kávézók és persze avignoni borok édesíthetik meg a megfáradt fotósok mindennapjait. Annyira elbűvölő, hogy jómagam is kétszer visszatértem a hely szellemének befogadására.

Flamingók Európában A sok szép látnivaló közül mégis az Európában egyedülálló helyként emlegetett Camargue flamingói voltak fotózásunk fő célpontjai. Nagy lendülettel vetettem bele magam a kutató munkába, azaz csak vetettem volna, mert nem sok információt találtam az interneten erről a helyről. Érdekes, gondoltam, vajon miért?

Canon EOS 7D, EF 400mm f/2,8 L IS USM 1/800sec f/8 ISO 320

Canon EOS 7D, EF 300mm f/2,8 L IS USM + 1,4x 1/2000sec f/10 ISO 400

Canon EOS 7D, EF 70-200mm f/2,8 L IS USM 1/640sec f/8 ISO 100

Talán nem is számottevő a populáció e vidéken! Aztán rátaláltam a helyi ornitológusok weboldalára, ahol végre valami érdemi infó is a birtokomba került. Nagy meglepetésként ért, hogy közel 15.000 flamingó él ezen a vidéken, ezért már érdemes odamenni, hátha kialakul belőle egy érdekes fotós kaland. Megmutattam páromnak Canon EOS 7D, EFa600L IS USM 1/1600sec f/6,3 ISO 500 és lányomnak helyszínt és megegyeztünk, hogy odautazunk egy hétre fényképezni és persze mellette egy kis pihenést is beiktatunk. Amint kimondta a család az „igen, menjünk” választ, nekiláttam az alaposabb kutatómunkának a flamingók viselkedéséről; amennyi információt lehetett, összegyűjtöttem. Mit érdemes vinni magunkkal: egy dél-európai országban nyáron igencsak meleg van, és az információkból kiderült, hogy Európa legnagyobb

szúnyogtömegére is számíthatunk. Nappal plusz 2535 C°, de estére 15 C° és 10 C° fok közé is lehűlhet a levegő. Csapadék nyáron ritkábban fordul elő, de ha igen, akkor heves zivatarok formájában zúdul le. A környékbeli sólepárlók és provancei városok, falvak fényképezéséhez tegyük be a normál nagylátószögű objektívet pl: 24-105 mm-es és egy kisebb 70-200 mm-es teleobjektívet, ezzel megörökíthetjük a táj hangulatát, a kis falvak lelket megnyugtató varázsát. Ha madarakat is szeretnénk fényképezni, minimum egy 300 mm-es teleobjektív szükséges: a szép, tartalmas képkiemeléshez és az esetleges nagyobb távolsághoz egy 500 vagy 600 mm-es teleobjektív lesz a jó megoldás. Ekkora teleobjektívhez mindenképpen kell egy stabil állvány, ez lehet Gitzo, Manfrotto vagy valami ehhez hasonló, melyhez egy video fejet (Manfrotto) vagy egy Wimberley

Canon EOS 7D, EF 70-200mm f/2,8 L IS USM 1/2000sec f/6.3 ISO 400

fejet rögzítsünk. Persze a memóriakártyából annyit vigyünk, amennyit csak lehet. Ha jó a szituáció, nincs idő töltögetni, és azért azt se felejtsük el, hogy nyáron a napfelkelte miatt hajnali 3-kor kell kelni és a naplemente miatt este 22-23 órakor érkezik vissza a fotós a szálláshelyére. Napi 4 óra alvás mellett nehezen jut idő a fényképek töltögetésére: ha a helyzet megengedi, érdemes a déli, fotós szempontból borzalmas fényekben visszamenni a szálláshelyre és egy kis pihenés mellett feltölteni az előző esti és a hajnali felvételeket. Mindenképpen jól jöhet a kisebb laptop vagy háttértár, amin meg tudjuk nézni, mit sikerült fényképezni. A sólepárlóknál sok olyan parti madarat találtunk, mint pl. a gólyatöcs, mely nálunk, Magyarországon nagyon félénk, de itt annyira nem izgatták magukat, még amikor az autóból kiszálltunk és a part szélére

leültünk, akkor sem mentek el nagyon messzire, úgyhogy álcaháló használata bőven elegendő a régióban. Kellett egy két nap, mire megismertük a flamingók mozgástereit, hogy merre kellene fényképezni. Nagyon nagy élmény volt látni az égbolton az esti csoportos behúzást, amint több ezer flamingó jött velünk szembe és szálltak az éjszakázó helyükre pihenni. Nagyon érdekes és megható, ahogy egymással kommunikálnak a levegőben. Sok francia turistával és természetvédővel találkoztunk, akik biciklivel közlekedtek a madarak közötti gátakon. Furcsa látvány volt nekem: olyan érzés ez, mintha otthon lennék a magyar Hortobágyon, de nálunk darvak teszik ugyanezt és nem flamingók. Végül sikerült egy egészen jó fotós helyet találnunk, ahol igaz, kisebb csapatokban, de közel mozogtak a flamingók a vízben, úgy 15 és 50 méter között voltak.

Canon EOS 7D, EF 400mm f/2,8 L IS USM + 2x 1/320sec f/9 ISO 400

Canon EOS 7D, EF 600mm f/4 L IS USM 1/2000sec f/9 ISO 400

Ide többször is visszajártunk, hiszen ez a távolság már ideális arra, hogy jó minőségű képeket készítsünk a madarakról. Az utolsó napokban már szinte csak ellenfényben fotóztunk, és nagyon szerettem volna egy vízről elinduló flamingót ilyen fényben fényképezni. Ezt a részt még egy szlovák és egy francia fotós is felfedezte, úgyhogy négyen vártuk a megfelelő pillanatot a fotózásra. A kitartás meghozta gyümölcsét, úgy 40 méterre egy huszas madárcsoport pont a lemenő nap korongjában, velünk szemben távozott a mocsaras tavacskáról. Exponáltunk 400 mm-es telével, aztán meglepetésünkre teljesen felénk fordultak és a fejünk felett repültek el a pihenő helyükre. Óriási élmény volt ezt látni és sikerült lefényképezni is. Nagyon boldog voltam, hogy akkor és ott érezhettem a nap narancs árnyalataiban megfestett tájat, melyben a flamingók repültek. Örök emlékül magamba zártam a látványt. Ezúton köszönöm a kitartást feleségemnek és lányomnak, nélkülük ez az anyag nem készülhetett volna el.

Szöveg: Imre Tamás Képek: Imre Anikó és Imre Tamás fotográfusok

Tervezés Hely: Franciaország déli része. Megközelíthetőség: Marseille repülőteréről autóval. Mit lehet fotózni: tájakat, tengert, provencei hangulatokat és madarakat. Mit vigyünk magunkkal: nagylátószögű objektívet 24-105 mm, egy közepes teleobjektívet 70-200 mm, amennyiben madarakat is fényképezni akarunk egy minimum 300 mmes teleobjektívet, de jobb, ha egy nagyobb, kb. 500 mm-es teleobjektívvel rendelkezünk, lehetőség szerint 1,4x telekonverterrel; állványt; memóriakártyát és akkumulátort, amennyit csak lehet. Szállás: Provance, Aix és Nimes környékén nagyon jó minőségű szállásokat találhatunk. A legjobb időpont: májustól-augusztusig (de a madarak többsége egész évben megtalálható a régióban)

Canon EOS 30D, 18-200 mm, 1/200s f/8 ISO 100

Érdekes helyek

Ciprus

Kedves barátaink – akik tartós kiküldetésben voltak ott – meghívására jártunk néhány éve Cipruson, a Földközi tenger Szicília és Szardínia után harmadik legnagyobb szigetén. A sziget legnagyobb hossza közel 250, a szélessége pedig mintegy 100 kilométer, közepén a Tróodosz hegység legmagasabb csúcsa pedig közel kétezer méteres. A mediterrán sziget a természeti szépségek mellett a több ezer éves kultúra gazdag tárháza, tele a legkülönfélébb érdekes látni- és fényképezni valókkal. A sziget kisebbik, északi felén az egyoldalúan kikiáltott Ciprusi Török Köztársaság terül el, amelyet az ún. Zöld Vonal választ el a túlnyomórészt görögök által lakott déli résztől (ez a fővárost, Nicosiát is kettéosztja). Szerencsére a turisták számára ez a vonal – legalábbis a déli oldalról – ma már átjárható.

Canon EOS 30D, 18-200 mm, 1/160s f/8 ISO 250

Canon EOS 30D, 18-200 mm, 1/40s f/13 ISO 100

A déli tengerpart és közvetlen környéke A déli parton fekszik Lárnaka, ide érkezik a turista repülőgépe. A város dísze a művészi szempontból kívül-belül értékes Szent Lázár templom, s két külön világot testesít meg a kiugró emeletű házakból álló török negyed és a gyarmati korból az utókorra maradt angol telepesházak. Tőle keletre, a fürdőzők által kedvelt Agia Napától nem messze található a tengerpart egyik legérdekesebb része a Cap Greco. A különböző keménységű és színű sziklák eltérő módon állják a hullámok rohamát, így rendkívül tagolt partok jöttek létre és érdekes sziklaformációk, mint például egy természetes kőhíd. A tenger színe pedig a világos smaragdzöldtől a tintakékig váltakozik. Nyugat felé haladván a másik tengerparti város, Limasszol előtt vagy 20 kilométerre található a Governor’s beach, amely puha felszínű, krétafehér szikláiról nevezetes. Drámai a kontraszt a tenger kékje és a sziklák fehérsége között, a hullámok pedig megtörnek a sziklafelszínen, vagy pedig mélyen alámossák a parti kőtáblákat. A kőtömbökön sótűrő növényzet vetette meg a lábát. Limasszol pálmafás tengerparti sétánnyal vonzza az ide látogatókat. Nyáron napközben nagy a forróság, melyen alig enyhít az ímmel-ámmal fújdogáló tengeri szellő. A lenyugvó Nap érdekes szabadtéri szoborcsoportot világít meg, s csak közelebb érve látszik, hogy egy valamikori móló rozsdás tartóoszlopai csalják meg a szemlélőt. Alkonyattájt elevenedik meg igazán a sétány, éttermek, büfék, boltok, zenés szórakozóhelyek sora csábítja az éjszakába a vendégeket. Limasszoltól nyugatra néhány kilométerre fekszik Kurion, amely egy ókori település ásatási területe a tengerpart felett emelkedő dombon, oszlopokkal, falmaradványokkal és szép mozaik részletekkel. Állandóan fúj az erős szél, amely érdekessé formázza az olajfák „frizuráját”. A sziget nyugati oldalán található Pafosz, ahol lenyűgöző látnivalók az ókori házak padlóján fennmaradt mozaikok, valamint a nekropolisz, azaz az ókori városállam föld alatti temetkezési területe. A repülőn érkezők először Ciprus északnyugati csücskét, az erdős Akamasz félszigetet pillantják meg. Azonban ez a ritkás, főleg tűlevelűekből álló erdő nem a mi fogalmaink szerinti erdő. Mindenesetre a tűlevelűek zöldje és a tenger kékje kiváló kontrasztban vannak egymással, még akkor is, ha a nyár előrehaladtával e zöldek egyre fáradtabbak, porosabbak.

Canon EOS 30D, 18-200 mm, 1/400s f/11 ISO 400

A sziget belsejében A tengerparttól távolodva a térszint gyorsan emelkedik, néhány kilométer után már több száz méteres magasságokban járunk. A hőmérséklet napközben nem igazán enyhül, inkább csak az éjszakák hűvösebbek. A falvak a domb- illetve hegytetők közelébe települnek, ahol legalább mozog a levegő, fújdogál némi szél. Limasszolból egykettőre Lofuban lehet teremni, hogy a vendég megpróbáljon

végigenni egy sok fogásból álló ciprusi specialitást, a „mezét”, s a felénél rájön, hogy pukkadásig jóllakott. Beljebb is hatolhatunk a Tróodosz hegységbe, melynek tűlevelű erdeje nem sokban különbözik az Akamasz félszigetétől, de a magasabb régiókban az aleppói fenyők közé fekete- és borókafenyők keverednek, lombos fa inkább csak mutatóba akad. A tikkasztó melegben alig hangzik hihetőnek, hogy a magasabb régiókban itt síterepek is vannak. A görög falvakra emlékeztető kék-fehér hangulat

fogadja a fotóst a ciprusi falvak némelyikében, például Lefkarában. Görögkeleti kolostorok hangulatával is megismerkedhet a látogató. A fotósokat nem kedvelik a Maherasz kolostorban, de jól tűrik a hasonlóan híres Kikkói kolostorban. Ciprus híres helyei az ún. „csűrtetős” templomok, melyek jelentéktelen külseje belül értékes freskók egész sorát rejti; nem csoda, hogy az UNESCO világörökség részét képezik. Ezekből a legtöbb, négy található egy Galata nevű faluban.

A Tróodosz tömbjét kissé keletről kerülve jórészt autópályán lehet elérni a sziget fővárosát, Nicosiát. 200 ezer lakosú, nyüzsgő város, turisták áradatával a fő utcán, a Ledrán. A székesegyházon és a számos görögkeleti templomon túl a déli részen található a Ciprus Múzeum is a sziget történelmi és művészeti emlékeivel. A görög és török részt elválasztó zöld vonalon a Checkpoint Ledrán lehet átkelni (nem az útlevélbe bélyegeznek, hanem külön lapra!).

Canon EOS 30D, 18-200 mm, 1/60s f/10 ISO 100

Meg lehet csodálni többek között az eredetileg gótikus székesegyháznak épült Selimiye mecsetet, s lehet bámészkodni a török piacon.

A török oldalon Az északi tengerparttól nem messze emelkedik Szent Hilarion vára, amelyből szép a kilátás a tengerbe meredeken alábukó hegyekre, s ezek ölelésében Kyrenia városkájára. A város impozáns erődjéből is rálátni a házakkal körülvett bájos kikötőre. A török részen még egy várost látogattunk meg, a keleti parton elterülő Famagustát. Valaha ez volt Ciprus legjelentősebb városa, megelőzte a fővárost, Nicosiát is. Erre emlékeztetnek a városfalak és a számos gótikus templom, illetve templomrom. Legjelentősebb ezek közül a francia „lángoló” gótika stílusában emelt egykori Szent Miklós székesegyház, amely a XVI. század óta a Lala Mustafa mecset nevet viseli. Furcsa és kissé szívbe markoló a székesegyház egyik tornyán hivalkodó rövid minaret, a rá kitűzött ciprusi török zászló, és a színes üvegablakokat kőcsipkével helyettesítő gótikus ablakkeretek látványa. Valaha Famagusta tengerpartján egymást érték a szállodák, tele nyaraló vendégekkel. Ma üresek, némelyiken ott láthatók a háború ütötte üszkös sebek. Az egész sziget - beleértve a török részt is - békére, fejlődésre áhít.

Praktikus tanácsok Ciprusra nem járnak fapados járatok, viszont többek között a Malév is repül Larnacába. Autót lehet bérelni, az utak jók, a Tróodoszban vannak földutak is, de a nyári időszakban ezek is jól járhatók. A csapadék zöme novembertől márciusig hull le. Sokak szerint legszebb a sziget növényzet, virágok szempontjából márciustól májusig, utána szinte minden kiég, elszárad. Tűrhető még a június - átlag 33 fokos déli hőmérséklettel. Július-augusztus a 36-37 fokos hőséggel már nem ajánlott. A tőlünk délebbi fekvés miatt nyáron meredeken és hamar kél, illetve nyugszik a Nap, a kevés pára miatt akkor is éles a fénye. Szellős ruházat, sapka vagy kalap, naptej ajánlott. A gépvázon kívül vigyünk magunkkal nagylátószögű objektívet, kisebb telét, ezek zoomjait, vagy mindkét gyújtótávolság tartományt magában foglaló ún. utazó zoomobjektívet, emellett jó szolgálatot tehet a polárszűrő.

Szöveg és képek: Krivánszky Árpád

Canon EOS 30D, 18-200 mm, 1/400s f/5 ISO

ISO 100

Canon EOS 30D, 18-200 mm, 1/60s f/9 ISO 125

Canon EOS 30D, 18-200 mm, 1/250s f/7.1 ISO 100

Vlado BACA

AFIAP, QEP- Qualified European Professional Photographer

A kortárs szlovákiai fotográfia egyik kiemelkedő alakja az 1948-ban Zsolnán (Žilina) születet Vlado Bača. Tevékenységi köre nagyon sokrétű, a reklámfényképezéstől a tájfotográfiáig terjed. A fényképezéssel 1970-ben kötelezte el magát, 1979-től szabadúszó fotográfus. Az eltelt hosszú évtizedek alatt több mint 140 nemzetközi kiállításon szerepeltek alkotásai a világ számos országában. A munkáit, alkotásait sok jelentős díjjal ismerték el. A sok kiállítása körül ki kell emelni szülővárosában Zsolnán, valamint Pozsonyban, Prágában, Helsinkiben és a Münchenben a Linhof Galériában megrendezett tárlatait. Részt vett 1983-ban és 1987-ban Franciaországban megrendezett Les Rencontres Internationales de la Photographie in Arles workshopon. New Yorkban fényképezett 1994-1995 között. Renszeresen jelennek meg publikációi a szlovákiai fotómagazinokban, de szerepeltek alkotásai a Kamera Lehti –Finnország, Foto Creativ- Németország, Image- Ausztrália, Fotó - Magyarország, Camerart- Japán, Glass Style – Olaszország, Arte Regalo –Spanyolország, PHOTO ART- Csehország folyóíratokban is. Alkotásai megjelentek kortárs fotóművészetet bemutató albumokban is: Jaroslav Čľjak:SLOVAK FOTO 3, Ľudovít Hlaváč: The History of Slovak Photography, Photography Year Book 1979, 1980, 1981, 1985 Anglia, Europäische Fotografen, Fotofahrbuch International, Quick – Németország, GRAPHIS - „NUDE 3”, PHOTO ANNUAL 2000, QEP ´s Photographers - FEP 2005- (Európai Professzionális Fotográfusok Szövetségének évkönyve) Tagja a Szlovákiai Művészeti Úniónak, a Szlovákiai Professzionális Fotográfusok Társaságának, Photographic Society of America-nak. Megszerezte 2004-ben a Minősített Európai Hivatásos Fényképész tanusítványt (QEP- Qualified European Professional Photographer). Ugyanebben az évben a Fédération Internationale de l ´Art Photographique AFIAP címmel tüntette ki. További munkássága megismerhető a www.vladobaca.sk oldalon

Portfoliรณ

Monument Valley

Death

Valley

Coral

l Pink

Arch

hes

Death

Valley

Grand C

Canyon

Great San

nd Dunes

Coral

l Pink

Canon EOS 30D, 18-200 mm, 1/4s f/11 ISO 100

Fotósuli

Vizek fotózása Meglehetősen vegyes érzelmeket táplálunk a nyári fotózással kapcsolatban. Igaz, ilyenkor van a legtöbb szabadidőnk, ekkor készítjük nyaralási- és úti fotóink többségét, a Nap viszont hamar az ég tetejére hág, hideg kékesfehérre vált a színe, s rövidek, jelentéktelenek lesznek az árnyékok. Talán a vizek, vízpartok megörökítése lehet ilyenkor is szépségekkel és sikerekkel kecsegtető elfoglaltság (persze, ez is előnyösebb kora reggel vagy alkonyat közeledtével).

rovatszponzor:

Canon EOS 30D, 18-200 mm, 1/8s f/16 ISO 100

Canon EOS 30D, 18-200 mm, 1/400s f/3.2 ISO 320

Canon EOS 30D, 18-200 mm, 1/80s f/1

16 ISO 200

Mindenki szereti fényképezni, a nagy, végtelen víztükröt, azaz a tavakat, tengereket és az óceánt. A legtöbb itt készült fotó mégis laposra, érdektelenre sikerül, pedig néhány szabály szem előtt tartásával ez nem következik be. Sokszor elfelezzük a horizonttal a képünket, holott sokkal izgalmasabb, ha mondjuk kétharmad-egyharmad arányban osztjuk fel azt. Az izgalmasabb részből hagyjunk többet. Ha szép, vonuló felhőkkel tarkázott az ég, akkor abból, ha pedig a part izgalmasabb, akkor abból. Az egyébként unalmasabb, egyenes partvonal is jobban néz ki átlósan a fotón, tehát nem muszáj a partra merőleges irányba tekintenünk a kameránkkal. Minél tagoltabb és érdekesebb partrészt találunk, annál jobban fog kinézni a fotónk. Egy magas-partról kiváló rálátásunk nyílik a víztükörre, de máshol is keressünk egy kiemelkedő pontot, ha mást nem, akkor az úszómester figyelőtornyát. Törekedjünk arra, hogy szép fát, bokrot, sziklát, a víztükörben pedig mólót, csónakot, hajót, világítótornyot, szigetet, zátonyt is komponáljunk bele a képünkbe. Amikor az előtérbe, a közelünkbe is beleveszünk valamilyen képelemet, ügyeljünk a megfelelő mélységélességre, azaz a helyes rekeszelésre. Kisebb, nyugodtabb vízfelületeken, tavakon gyönyörű tükörképeket fényképezhetünk. Ha nem eléggé párás a levegő, a legkedveltebb témát – a napfelkeltét, naplementét az aranyhíddal – lehet, hogy csak akkor fényképezhetjük sikerrel, ha (még vagy már) nem látszik a teljes napkorong. Vigyázat, ez az időszak akár egy percnél is rövidebb lehet! Ne csüggedjünk, mert a felkelő vagy lenyugvó Nap aranyfénybe vonhatja a hullámok nyaldosta köveket a vízben, amely szép színkontrasztban áll a hullámvölgyek kékesszürke, az égbolttól kölcsönzött színével. Hajó, vagy csónak által keltett kereszthullámoknál is megfigyelhető ez a szép színeltérés a hullámok lenyugvó Nap irányába mutató, illetve azzal ellentétes irányú háta között. Napközben szintén éles a színkontraszt a kék víztükör és a partközelben megtörő hullámok fehér taraja között. A partot alkotó kőzetek színe is rendkívül változatos lehet, a víztükör, illetve az égbolt kékjével legjobban a fehér vagy vöröses szín felesel. Foltokban változhat a víztükör színe részben a vízmélység függvényében, másrészt attól függően, milyen tájrészletet tükröz vissza. A magasban úszó vékony cirruszfelhők még napnyugta után 1020 perccel is szépen világítanak, varázslatos fotótémát nyújthatnak - együtt a tükörképükkel. Csekély fényben, hosszú idővel varázslatos felvételeket készíthetünk például a parti köveken megtörő hullámokról. Nyaralásra általában nem cipeljük el az állványt, amit korlátozottan, de helyettesíthetünk kameránk vízszintes felületre való letámasztásával, vagy oszlophoz, fához szorításával.

Canon EOS 30D, 18-200 mm, 0.4s f/14 ISO 100

Canon EOS 30D, 18-200 mm, 0.4s f/8 ISO 100

Aki mozgó vizet (ér, patak, zúgó, vízesés) akar szépen lefotózni, az kénytelen magával állványt cipelni, mert a mozgó víz nem mutat jól „megfagyott” formában. Akkor szép a felvétel, ha az expozíciós idő alatt a víz megtesz egy bizonyos hosszúságú utat, szinte kirajzolva a víz útját. E módszerrel olyan hatású felvételeket készíthetünk, ahogyan élőben az emberi szem nem képes látni! Ehhez 1/15-öd másodperctől akár több másodpercig tartó záridő szükséges. Erős fényben gyakran tapasztaljuk, hogy nem tudunk ilyen hosszú időt exponálni, pedig a legalacsonyabbra

Canon EOS 30D, 18-200 mm, 1/20s f/5.6 ISO

vettük az ISO értéket és objektívünk legszűkebb rekesznyílását állítottuk be. Ekkor folyamodjunk a szürke (ND2, ND4, ND8) szűrőkhöz, amelyek nem mozdítják el a színeket, de csökkentik a képérzékelőre jutó fény mennyiségét. Ha ilyet nem vittünk magunkkal, alkalmas lehet e célra a polárszűrő is - levesz vagy 2 fényértéket – azonban vigyázzunk, mert kiolthatjuk vele a vízesést, zúgót élővé varázsoló csillogást (a polarizációs hatást a szűrő forgatásával szabályozhatjuk). Nehéz feladat a vízesés, zúgó fotózása, mert pl. erős napfényben kiéghetnek egyes részletek (ha

ISO 250

Canon EOS 30D, 18-200 mm, 1/8s f/11 ISO 200

kameránk ezt nem jelzi villogással, tekintsük meg a hisztogramot), a túlságosan borult idő pedig kontraszt nélküli, élettelen fotókat eredményezhet. Mindig több felvételt készítsünk a zúgóról vagy vízesésről álló és fekvő képformátumban egyaránt, más-más tágasságú környezetben ábrázolva azt, vagy éppen a jellemző részletekre zoomolva. Az összes „vizes” fotó érzékeny a vízszintesekre, függőlegesekre, ügyeljünk ezek pontos beállítására. Sűrű erdőben haladó folyócska, patak fotózásánál nyáron egyhangú képeket eredményezhet a környező fák, bokrok lombozatáról származó zöld

reflexió. Egy homokos aljzaton futó patak sárgás csíkja viszont jól mutathat a zöld környezetben. Tükröződhet a vízen az ég kékje vagy a fehér felhők is. Az erdőben a kevés fény és a szükséges nagy mélységélesség miatt van szükség az állványra. A másik gyakori probléma a túlságosan erős kontraszt a megvilágított és az árnyékos területek között, amely képfeldolgozásnál szorgos munkát igényel az árnyékok-csúcsfények csúszkával, de lehet, hogy csak a HDR funkció bevetésével kapunk kielégítő eredményt.

Szöveg és képek: Krivánszky Árpád

rovatszponzor:

Tippek-trükkök

A stabilizátorok és használatuk Az elmúlt évek nagy slágere lett a stabilizátoros objektívek vásárlása, olyannyira elterjedtek, hogy a gyártók sokszor az alapobjektívbe, nagylátószögű zoomba is beleépítették ezt a funkciót. A legtöbb objektív katalógusból és a hozzáfűződő reklámokból csak annyit tudnak leszűrni az emberek, hogy 3-4 FÉ (angolul EV) stop stabilizálásra alkalmas a technológia. Ez biztos jó dolog, de mit is jelent ez?

fotó: Canon Inc

A következő szituációt képzeljük el. Áll egy szarvas a domb tetején és lassan cammogva legelészik. Van egy 70-300 mmes objektívünk stabilizátorral. Szép lassan cserkelni kezdjük a nagyvadat és egy fának nekitámasztva exponálunk. A zársebességünk mondjuk 1/60 sec: amennyiben nincs az objektívben stabilizátor, nagy valószínűséggel életlen képet fogunk viszontlátni az LCD kijelzőjén. Amennyiben be van kapcsolva a stabilizátor és nem hadonászunk a fényképezőgéppel, hanem a fent leírtak alapján egy fának támasztva exponálunk, akár lehet egy szép, pengeéles képünk is a kalandból. Ez jó, de miért lett éles a kép? A 3-4 fényértéknyi stabilizálás azt jelenti, hogy a biztonságosan éles expozícióhoz képest annyival kevesebbel is beéri a gépváz, mert az objektívben található giroszkóp élesen tartja a képeket. Nézzük a példát: a helyes expozíció 1/500 másodperc lenne, itt már biztosan nem mozdul be a szarvas, még a kézből fotózott képeknél is bemozdulásmentes fotót ad. Ebből számoljuk le a fényértékeket. 1 FÉ csökkenéssel 1/250 sec, 2 FÉ csökkenéssel 1/125 sec, 3 FÉ csökkenéssel 1/60 sec adódik. Tehát a fenti példánál maradva még akár az 1/60 sec zársebességgel is éles képet fotózhatunk. De annyiféle különböző márka és megoldás van, hogy ezt szeretném tisztázni Önökkel. A legújabb fejlesztésű objektívek 3-4 FÉ, a régebbiek 2-3 FÉ értékre képesek stabilizálni. Szinte az összes gyártóról elmondható, hogy nagylátószögnél jobban működik, ott 3-4 FÉ, míg teleobjektíveknél maximum 3 FÉ, de inkább 2 FÉ a biztosan hatékony megoldás. Egy 70-300 mm-es stabilizált zoomnál ez a következőképpen néz ki: a stabilizátor 70 mm-en 4 FÉ, 300 mm-nél viszont már csak 2 fényértéket tud biztosítani.

Stabilizátor típusok A DSLR fényképezőgép márkák között kétféle megoldás létezik. A gyártók egyik része az objektív stabilizálást, míg másik részük az érzékelő stabilizálást részesíti előnyben. Az objektív stabilizálásnál a szerkezet lencsetagjai között történik meg a kép élesen tartása. A következő márkák használják ezt az alábbi jelölésekkel: Canon IS (Image Stabilization) Nikon VR (Vibration Reduction) Sigma OS (Optical Stabilizer), Panasonic és Samsung OIS (Optical Image Stabilization), Tamron VC (Vibration Compensation). Mindegyik gyártónál csak azok az objektívek alkalmasak erre, amiken a fent említett jelölés megtalálható. A másik megoldás a szenzorstabilizálás, itt magát az érzékelőt tolja el egy rendszer az elmozdulással ellentétes irányban. A gyártók közül ezt alkalmazza az Olympus, a Sony és a Pentax. Előnyük, hogy mindegyik objektív ezáltal stabilizátoros lesz, de a nagyobb teleobjektíveknél hatékonyságuk alacsonyabb, mint az objektív stabilizátoroknál.

Tippek a stabilizátorok hatékony használatához: 1, A Nikon VR objektívek két különböző stabilizátorral kaphatók, az egyszerűbb objektívekben csak egy VR On-Off kapcsolót találunk. Ha ezekkel kézből fotózunk, akkor bekapcsolva, ha állványról, akkor meg mindenképpen legyen kikapcsolva ez a funkció. A professzionális objektíveknél van VR On-Off és egy Normal-Active kapcsológomb. Itt már több lehetőség közül választhatunk. Állványról kikapcsolt stabilizátorral fotózzunk, kézből mindenképpen legyen bekapcsolva a Normal állással, de egyenes vonalú egyenletes mozgást követve (pl. svenkelésnél) az objektív Active állásban legyen. Egylábú állványról is bekapcsolva és a normál állást kiválasztva használjuk. 2, Canon objektíveknél is két különböző tudású stabilizátorral lehet objektíveket kapni. Ha csak IS On-Off kapcsoló van, akkor kézből bekapcsolva, állványról e funkciót kikapcsolva fényképezzünk. Ahol viszont van IS 1 és 2, ott más a helyzet. Kézből IS 1 és Stabilizátor On, egyenes vonalú egyenletes mozgásnál IS 2, egylábú állványról is IS 2 illetve gyengébb állványról ahol nem igazán stabil a teleobjektív, ott is lehet IS 2: a rendszer felismeri, hogy állványon van az objektív. 3, Olympusnál szintén van IS 1, IS 2, sőt már van ahol lett IS 3, ez hamarosan a Canon legújabb objektívjeiben is elérhető lesz. Itt kézből IS 1, állványról kikapcsolva, oldalirányú mozgásnál és egylábú állványról IS 2. Az IS 3-at pedig a videózáshoz fejlesztették ki. 4, A stabilizátorok előnyei, hogy pontosabbá és megbízhatóbbakká teszik az AF működését. Így kevesebb lesz az életlen képünk és a félrefókuszálás eshetőségét is csökkentik. 5, Vannak olyan gépvázak, melyek felhasználói menüjében beállítható, hogy a stabilizátor az exponáló gomb végleges megnyomásánál lépjen működésbe, és ne folyamatosan, ez növelheti az akkumulátor élettartamát, hiszen a stabilizátor folyamatos használata hamar lemerülést okozhat. 6, Ha a zársebesség nagyon gyors -1/2000 sec vagy gyorsabb - nem sok értelme van a stabilizátor használatának, ilyenkor érdemes kikapcsolni.

7, Ha lassú expozícióval effektes képeket készítünk, érdemes a stabilizátor Canon, Olympus IS 2, vagy Nikonnál VR Active állást választani, érdekes képeket készíthetünk általa. Ezek nagyon hasznos eszközök, és aki tudatosan tudja használni, annak sok öröme lesz benne, de azért ne felejtsük el, a stabilizátorok helytelen alkalmazása többet ronthat esélyeinken, mint ha nem is választanánk ki ez a funkciót.

Szöveg: Imre Tamás

Élet a vízfelszín alatt A bájos szirének,

Avagy, molett tengeri szépségekről röviden. Furcsa, de igaz, hogy az alábbiakban tárgyalt érdekes, ámde korántsem szép tengeri lények adták az alapját a sellőkről, hableányokról szóló legendáknak, mondáknak. A képekre tekintve úgy vélhetjük, hogy rumtól igencsak jókedvűnek kellett lennie azoknak a tengerészeknek, akik a duci tengeri emlősökben bájos halfarkú hölgyeket véltek felfedezni. Búvár barátaim közül többen olyannyira kedvelik a dugongokat, manatuszokat, hogy fenti soraimat méltatlankodva utasítják vissza. És én hajlandó is vagyok megkövetni őket. Nem, nem volt igazam. A matrózok lehet, hogy előzőleg grogot is ittak.

A távoli rokonság Első pillantásra is feltűnik, hogy a szirének a cetekhez nagyon hasonló testfelépítésű élőlények. Mindkét csoport hengeres testalkatú és vízszintes farokúszóval, vastag, szőrtelen bőrrel rendelkezik. A hátsó végtagok hiánya is közös (hiszen a farokúszó nem a hátsó lábakból alakult ki, mint a fókáknál). Azonban, ezen bélyegekből a közeli rokonságra következtetni meglehetősen nagy tévedés. A hasonló testalkat csupán a hasonló életkörülményekhez (tengeri, vagy édesvízi életmódhoz) való alkalmazkodás (konvergencia) miatt jött létre. Igazán nehéz elhinni, (de azért próbálja megemészteni a kedves Olvasó,) hogy a csontvázrendszer felépítésbeli sajátosságai alapján a szirének legközelebbi rokonai az elefántok és a szirtiborzok! Hát igen, néha a nagybácsik, nagynénik egyáltalán nem úgy néznek ki, mint az unokaöccsök, unokahúgok, de nem vagyok biztos benne, hogy a sziréneknél van e postás, vagy tejesember.

A szűkkörű rokonság A sziréneket két nagy társaságba oszthatjuk: Manatuszfélék (Trichechidae) • lamantin (Trichechus manatus) • édesvízi manatusz (Trichechus inunguis) • afrikai manatusz (Trichechus senegalensis) Dugongfélék (Dugongidae) • dugong (Dugong dugong) • Steller tengeri tehene (Rhytina gigas = Hydrodamalis stelleri) – kipusztult A szirének két nagy csoportját nemcsak az élőhelyek különbözősége alapján (lásd lent), hanem a farokúszójuk alakja szerint is könnyű elkülöníteni. A manatuszok farokúszója lekerekített (péklapát alakú), míg a dugongé villás, félholdra emlékeztet. További alapvető különbség, hogy míg a manatuszoknak nincs metszőfoguk, addig a dugongok idősebb hímjeinek metszőfogai agyarszerűen megnyúlnak (lásd rokonság az elefántokkal!).

Az alkat, mely molett, de szerfelett kedves A szirének kedves, duci élőlények. Testfelépítésükre rányomja bélyegét, hogy az eocén kortól (kb. i.e. 60 millió év) kezdve teljesen vízi életmódra tértek át. (Itt érdemes megjegyezni, hogy hazánkat régen tenger borította, melyben jelentős számban éltek szirénfajok. Így Magyarország harmadidőszaki üledékeiben nem ritkák a tengeritehén maradványok). Testük csupasz, csupán az arctájékon viselnek néhány érzékszőrt. Az embrionális korban más a helyzet. A dugong, manatusz embriók egész szőrösek, és az újszülöttek is sokkal borostásabbak, mint a kifejlett állatok. Az egyedfejlődés során azonban elvesztik a felesleges szőröket (így a borotvahab- és gyantaipar nagyon alacsony színvonalon áll náluk). Mellső végtagjaik uszonyokká alakultak, és kívülről nem láthatóak az ujjak. Röntgenfelvételen viszont az uszonyt merevítő kézcsontokat kitűnően fel lehet ismerni. Egyes afrikai, és dél-amerikai sziréneknél még négy köröm is fellelhető, de a dugongoknál ezek is teljesen eltűntek. „Kezük” a cetekétől eltérően könyökben mozgatható (ceteknél vállban mozog a mellső végtag). Első pillantásra is feltűnik a hátsó végtagok teljes hiánya. Ezeket még a test belsejében sem lehet megtalálni, sőt a csípőcsont is meglehetősen elcsökevényesedett. Vízszintes farokúszójuknak nincs csontos váza (bár a gerincoszlop farki része behúzódik oda), csupán a vastag bőr merevíti. (Ugye nem felejtjük el, hogy a halak farokúszója függőleges, míg a ceteké, sziréneké vízszintes. Ebből következően a vízben való mozgásuk is teljesen más.) Mivel légköri levegővel lélegző vízi emlősállatokról van szó, páros orrnyílásaik zárhatóak. Külső fülük teljesen letűnt, és fülnyílásuk nagyon pici. Szemhéjuk, és szempillájuk nincs (így a szemfesték- és szempillaspirál iparuk is halódik), de ezeket egy mozgatható pislogóhártya pótolja (a pislogóhártya-festék feltalálása pedig még valakire vár). Bár a mostani ismert fajok csak meleg tengerekben élnek, mégis vastag, bőralatti szalonnaréteggel rendelkeznek. Ennek egyik magyarázata lehet, hogy vázuk egészen különleges. Ugyanis minden csontjuk nehéz tömör, velő nélküli. E szalonna biológiai előnye, hogy a nehéz csontozatú állatok lebegőképességét növeli. (Bár lehet, hogy hőháztartásuk szabályozásában is szerepet játszik).

A dugong jóval nagyobbra nő, meg, mint a manatuszok, előbbi 3-4 m, utóbbiak 2-2,5 m maximális hossz érhet el. Fejlett ivadékgondozással bírnak. Az anya a felszínen, uszonyai között lévő emlőiből szoptatja utódját, ilyenkor úgy néznek ki, mintha tényleg egy vízi sellő tartaná karjai között kicsinyét.

Az élőhely, táplálkozás A szirének két nagy csoportja földrajzilag jól elkülönül egymástól. A manatuszok több faja az Atlanti-óceán egyenlítő környéki, partmenti vizeiben, vagy nagy folyamaiban (pl. Amazonas) él. A dugong (Dugong dugong) viszont az Indiai-óceán (Vörös-tenger) lakója. Érdekes, hogy a manatuszok tengerben, félsós vizekben, vagy teljesen édesvízben is jól érzik magukat, míg a dugong csak tengervízben él (a legritkább esetben keresi fel a folyókat). Élőhelyük a partmenti vizekre korlátozódik, mivel táplálékukat ezeken a helyeken találják meg. Az előbb már említettem, hogy táplálékukat kizárólag növények alkotják, melyeket a sekély partmenti vizekben legelésznek. A manatuszok felső ajka nyúléra hasonlít, két részre osztott, mellyel meg tudják ragadnia növényeket, ebben mellső végtagjaikkal is tudnak segíteni. Állkapcsuk alul és felül egy-egy szarulemezt visel, mely a növények megragadására és letépésére szolgál. Mivel növényi táplálékukat fogazat hiányossága miatt nem tudják rendesen megrágni, gyomruk speciális az emlősök körében, úgynevezett rágógyomor. A táplálékkal felvett homok erősen koptatja a zápfogakat, így a manatuszok esetében az elkopott zápfogak kihullanak, és helyettük hátul újak keletkeznek, melyek előre tolódva pótolják a hiányzókat. Csendes öblökben, sekély folyókban könnyen felismerhető jelenlétük, mert a nagymennyiségű növényi táplálék miatt tekintélyes tömegű, bűzös ürülékük a felszínen úszik. Állítólag az ürülék által zavarosság váló vízben könnyebben tudnak elrejtőzni. Régebben gazdasági hasznukat csupán vadászatuk jelentette, hiszen húsuk és zsírjuk is kitűnő. Utóbb rájöttek, hogy a manatuszok olyan vízinövényekkel táplálkoznak, melyek mesterséges tavak, csatornák elmocsarasodását okozzák. Dél-Amerikában az ilyen vizeket tömegesen ellepő vízinövényeket manatuszokkal legeltetik le. (Itt a gyakran használatos „tengeri” tehén elnevezés találó, bár pont édesvízi területeken legelgetnek.)

A kihalt (?) óriás A szirének legnagyobbja a mai fajoktól egészen más helyen élő óriás volt. A hideg Bering-tenger, Kamcsatka adott otthont a 7,5 méterre is megnövő Steller tengeri tehenének (Rhytina gigas = Hydrodamalis stelleri). A múlt idő használata elég indokolt, hiszen 1741-ben történt felfedezésüket követően 25 év múlva már egy darabot sem találtak belőlük! A történet egy (a tengeri teheneknek nem egészen) szerencsés hajótöréssel kezdődik. A híres földrajzkutató, Vitus Bering 1741-ben hajótörést szenvedett a Bering-tengeren, és a hajó legénysége

a Bering-szigetre menekült. Itt kénytelen-kelletlen hosszabb időt töltöttek el. A partok mentén óriási, legelésző, békés vízi emlősök csordáira bukkantak. Ezeket vadászni is kezdték, hogy hús és zsírkészletüket feltöltsék. A később hazatérő hajótöröttek beszámolói alapján cetvadászok lepték le a partokat, és alig 25 év alatt teljesen kiirtották Steller tengeri tehenét. A tudomány számára szerencse a szerencsétlenségben, hogy Bering expedíciójában volt Georg Wilheim Steller, német orvos és természetbúvár, aki nagyon alaposan tanulmányozta e szirének anatómiáját és viselkedését. Minden adat, melyet erről a

szirénóriásról tudunk, tőle származik. Az alcímben szereplő kérdőjel arra utal, hogy állítólag 1964-ben ismét rábukkantak egy példányra! Sajnos további példányokat azóta sem sikerült megfigyelni, így nagyon nagy valószínűséggel kihaltnak tekinthetjük ezt a fajt.

A szirének jövője Minden szirén a veszélyeztetett fajok közé tartozik, hiszen vadászatuk még mindig nem fejeződött be teljesen, és a motorcsónakok is komoly sérüléseket okozhatnak a víz felszínén pihenő állatoknak.

Sajnos szaporaságuk nem túl magas. Az állatok későn érik el ivarérettségüket, és hosszú vemhesség után egy utódot hoznak világra. Valószínűleg a szirének állománya folyamatosan csökken. Florida környékén még nagyobb egyedszámban lehet lamantinokat látni, de a Vörös-tengeren manapság már kuriózumszámba megy egy-egy dugonggal való találkozás. Ha merülés során találkozunk velük, ne zaklassuk őket, elég, ha távolról megfigyeljük a kicsit bumfordi, de mégis oly kedves sziréneket.

Kép: Selmeczi Dániel Szöveg: Németh Szabolcs tengerbiológus

Gyakori és igen szép látvány, amint áldozati virágok és „díják” úsznak a vízen.

Népek-kultúrák-városok

Pillantás Indiára

Váránaszi, a szent város, 1 rész. India a világ legváltozatosabb országa. Minden pillanatban ostromolják az érzések és az érzékszervek az odalátogató fotósokat, teljesen mindegy, hogy először megyünk oda vagy akár hosszabb ideje tartózkodunk ott. Az élet a kívülálló számára zajos, szagos, őrjítő, vibráló, kaotikus és misztikus, valamiért mégis magával ragadó bája, különlegessége, egyedisége az, amiért érdemes elutazni keletre. A múlt jelene vagy a jelen múltja, nem tudom szavakba önteni, de megszerettem Indiát.

Fotó © Imre Anikó

Gangesz folyó, Prajág ghát, Zarándokok csónakokba szálnak

Szádhu készül a reggeli imádságra

Fotó © Imre Anikó

Zarándok asszony a lépcső tetején

Fotó © Imre Tamás

Előkészületek Még 2010 nyarán egy fotós barátommal találkoztunk és beszélgettünk Indiáról, neki volt némi tapasztalata ebből az ázsiai országból, de még korai, kalandos kamaszkorából. Felnőtt fotós szemlélettel még ő sem járt ebben a csodálatos országban. A beszélgetést komoly műhelymunka követte, mit hol találunk, partnerek keresése, szent helyek és természeti helyek felkutatása stb. A több hónapos e-mailezés és kutatás vége az lett, hogy egy indiai partneren keresztül megszerveztünk egy közel két hetes fotózást Indiába, ebből a kulturális anyagból szeretnénk önöknek átadni egy csokorra valót. Oltások és riadalmak: sokan nem mernek elmenni Indiába, főleg a Gangesz folyó vidékére, mert félnek a fertőzésektől és az ételmérgezéstől. Ez nem véletlen, vannak olyan helyek, ahol én sem mertem volna egy falatot sem enni, de a megelőzés nagyon fontos egy ilyen útnál. Vegyük a fáradságot és menjünk el egy oltóközpontba, ahol megmondják, milyen megelőző oltásokra és gyógyszerekre lesz szükségünk az út alkalmával. Nem kell félni, csak be kell tartani az utasításokat, és akkor elméletileg nem lehet baj.

Fotó © Imre Tamás

Újságíró fotósként nagy izgalommal vártam a mindennapos fejleményeket utunk megtervezése során. India hatalmas ország, ehhez képest a kéthetes idő nagyon rövid, igyekeztünk belezsúfolni sok mindent a programunkba. Voltunk Váránasziban, a szent városban, Khadzsuráhóban, az ősi 3500 éves templomoknál, majd elmentünk a tigrisek közé egy természetvédelmi rezervátumba, s végül Delhi a maga 14 millió lakosával feltette a koronát túránkra zajos, vibráló és lüktető hangulatával. Cikkem első részében a szent kultúra jegyében mutatom be önöknek a hinduizmus egyik fellegvárát, Váránaszit, vagy ahogyan többen ismerik, Benáreszt.

Hindu szent a Gangesz lépcsőjén

Fotó © Imre Tamás

Zarándok férfi imádkozik Sivához

A zarándoklat végén

Fotó © Teravágimov Pál

Tisztálkodás

Fotó © Imre Tamás

Váránaszi „a fény városa”, a múlt öröksége Repülés átszállásokkal, majd megérkezés Indiába Váránaszi központi repterére, mely a várostól kb. 30 kilométerre fekszik kint, a semmi közepén. Nagy megerőltetés a 46 C° fokos meleg, ami azonnal megcsapja az odaérkezőt. Különösen azért nagy teher, mert a repülőkön teljes erővel működnek a légkondicionálók, így közel 25-30 C° fok a különbség a repülőgép és a külső hőmérséklet között. Váránaszi ősi szent hely, mely 3000 éves múltra tekint vissza. A Gangesz jobb partján elterülő város India legszentebb helye, Siva városa. A legfontosabb India 12 szent helye közül, ahol Siva kitört a földből és tüzes fényoszlopként az égbe emelkedett. Aki először érkezik ide, azt sem tudja, hogyan fog itt élni, még ha csak pár napra vagy hétre érkezett.

Fotó © Imre Anikó

A ránk zúduló káosz és nyüzsgés, a riksák és motoros tuk-tukok elviselhetetlenek tűnő tömege és dudálása, az óváros jelzőlámpa és minden irányító egység nélküli forgataga olyan vibráló, hogy aki pihenni szeretne, az ne ezt a részét nézze meg Indiának. De aki szereti a nyüzsgést, a kultúrák keveredését, az élvezi, hogy az emberek barátságosak, a szélsőségek és ellentétek között mégis ott van a folytonosság és a száriban mászkáló indiai nők váratlanul felvillanó szemérmes pillantásai feledtetik a hirtelen ránk szakadó változásokat. A város multikulturális vallási központ, találkozhatunk a hinduizmussal, buddhizmussal, muzulmánokkal és a kereszténységgel is. Mégis, mint India legtöbb részén, a hinduizmus a fő vallás, ami elsősorban egy életmód. A hindu vallásnak nincs bibliája, prófétája vagy egy istene, hanem minden közösségnek megvan a saját kedvenc istene, amelyért felkel és imádkozik.

3000 éves Váránaszi 6 km hosszú gátsora

Dél-Indiai zarándokok rituális hajvágása

Fotó © Teravágimov Pál

Fotó © Imre Tamás

Hajvágás után, megtisztulás

Fotó © Imre Tamás

Rituális fürdés közben imádkozó asszony

Váránasziban Siva mindent átható jelenléte és a szent Gangesz, illetve a partján megépült közel hat kilométeres lépcsősor meghatározza a város életét és önazonosságát. Hajnalban emberek ezrei teszik meg az utat a Gangesz lépcsőihez, hogy az elmélyült rítusokat mormolva megfürödjenek és megtisztuljanak az anyaisten vizében. A Dasasvamédha ghát Benáresz központi ghátja

és a legszentebb helye. Napernyők alatt sorban ültek a papok, készen arra, hogy az itt nyüzsgő zarándokok kérésére a rituális imákat elmondják. Amikor megérkeztünk a gátakhoz, a megdöbbenés kerített hatalmába, mert semmi nem mutatja jobban a múlt jelenét, mint Benáresz. Olyan volt látni és megtapasztalni ezt a hindu

Fotó © Imre Anikó

szent helyet, mintha visszamentem volna az időben, annyira misztikus és bizsergető érzések keringtek bennem, hogy nem is volt könnyű fényképezni az első alkalommal, kellett egy kis idő, mire ráéreztem, hogy mit hogyan csináljak. Olyasféle gondolatok kavarogtak bennem: van-e jogom fényképezni a zarándokokat, mikor

ők életük legelmélyültebb imáját mormolják magukban és a boldogság érzése keríti őket hatalmukba. Nem zavartatták magukat, közéjük mentem, és akivel tudtam, kapcsolatot teremtettem, mielőtt lefényképeztem. Sőt, párommal mi is a papok által kihelyezett egyik napernyő alatt találtuk magunkat.

Virág és tűz áldozat a Gangeszért

Megtisztulás

Fotó © Imre Tamás

Fotó © Teravágimov Pál

Kisgyerek fürdetése a folyóparton

Fotó © Imre Tamás

Mámoros megtisztulás

Fotó © Imre Tamás

Közös szertartás istenüknek

A papok jól beszéltek angolul és megkérdezték, melyik vallást gyakoroljuk hazánkban, én feleltem neki, hogy a kereszténységet. Megköszönte, majd megáldott bennünket és felrakta a harmadik szemet a homlokunkra. Ezután együtt hangosan imádkoztunk hindu istenekhez, Sivához, Visnuhoz és másokhoz, majd Krisztushoz és a mi családunkhoz. Amikor a kezünket

összetette és megérintett minket, elektromos kisüléshez hasonló érzés fogott el bennünket, majd a mormolása után megáldott minket a Gangesz vizével. Melegség és boldogság öntötte el a testemet, a hit erőteljesen jelen van Váránasziban. Másnap hajnalban csónakáztunk a Gangeszen napkeltekor,

Fotó © Imre Tamás

ilyenkor a part menti templomok és a lépcsősorok a nap lágy fényében fürdenek, majd egy pillanat alatt Váránaszi lakói és a zarándokok előözönlenek az utcák labirintusából. Mindenki más rítusban tisztul meg, virágot és füstölőt áldoznak a folyónak, majd rituálisan megmártóznak a vízben. Vannak, akik ruhát mosnak, a nők száriban fürdenek, majd átöltöznek és újra imádkoznak. De volt, aki

földet vagy rizst, a dél indiaiak pedig a levágott hajukat áldozták a Gangesznek. A hindu vallás szerint minden hindu legalább életében egyszer megmártózik a Gangesz vizében. Csodálatos fotókkal ajándékoztak meg minket a szertartás résztvevői, sokszor az arcuk érintése a vízzel egy vízfátylat hozott létre, mely érdekes, de egyben misztikus tanúja a hit erejének.

Rituális megmártózást a hívők azért teszik, hogy felkészítsék lelkűket a „móksához” vezető végső útra.

Fotó © Imre Tamás

„Ganga Árti” fiatál Hindu pap rítusa a tűzzel

Esti programként megbeszéltük kísérőnkkel, hogy szeretnénk jó szögből fényképezni a Gangesz partján megrendezésre kerülő több ezer éves rituálét, ilyenkor a papok a lenyugvó napot köszöntik az ég felé felemelt égő fáklyával. Ezt a „Ganga Ártinak” nevezett rítust azért tűzzel

végzik, mert ez a megtisztulás szimbóluma. Ilyenkor esténként több százan, de akár ezren is összegyűlnek a folyó partján, és öt fiatal pap egyszerre tartja a szertartást a Gangesz felé fordulva. A „Ganga Árti” alatt az ég képe gyorsan változik előbb narancssárgára, majd

Fotó © Imre Tamás

rózsaszínre, aztán sötétre. Nagyon jó helyet szereztünk magunknak: a bal szélső fiatal pap mellett közvetlenül a magasabb kasztokba tartozó hinduk előtt ülhettünk le, s a lépcsőkön is tudtunk mozogni. A tűz, a füst és a fények váltakozása rendkívül érdekes képek készítésére

adott lehetőséget. A közel kétórás szertartás után késő este, fáradtan, de sok fényképpel és élménnyel, óriási adrenalin töltettel indultunk a szálláshelyünkre pihenni, hogy másnap ismét belevessük magunkat India szent városának forgatagába.

A hívők közösen meggyújtják a tűzet A papok egyszerre mozdulnak a füstölővel.

Fotó © Imre Anikó

Fiatal papok a szertartás alatt

Kellékek az esti szertartáshoz

Fotó © Imre Tamás

Fotó © Imre Tamás Fotó © Imre Tamás

Tervezés Hely: India északi része. Megközelíthetőség: Delhi repülőteréről átszállással Váránasziba. Mit lehet fotózni: népek, kultúrák, templomok, piacok, vallási szertartások. Mit vigyünk magunkkal: nagylátószögű objektívet 24-105 mm, egy közepes teleobjektívet 70-200 mm, lehetőség szerint 1,4x telekonverterrel; memóriakártyát és akkumulátort, amennyit csak lehet. Szállás: Váránasziban mindenki talál a pénztárcájának megfelelő szállásokat. A legjobb időpont: Indiába bármelyik évszakban érdemes elutazni, mindig más arcát mutatja.

Szöveg: Imre Tamás Folytatása következik!

Készítsünk Professziónális diaporámát!

Edit in Photoshop

wings platinum 4 / V Korábbi cikkeinkben a diaporáma készítés alapjaival és néhány trükkel ismerkedhettünk meg. Most továbblépünk. Kihasználjuk a Wings Platinum rétegei adta lehetőségeket és néhány különleges extra funkcióját. A funkciókat bárki kipróbálhatja, aki letölti a Wings Platinum Demo verzióját, vagy rendelkezik a Starter, Basic, avagy Advanced verziók valamelyikével.

Munka rétegekkel Aki elolvasta cikksorozat korábbi részeit az tudhatja, hogy diaporáma készítés közben az egyik legizgalmasabb a lehetőség a képek

PSD tex

átúsztatása, mivel az átmenet során egy új kép, kvázi egy montázs keletkezik. A hagyományos képszerkesztőkkel készített montázsokhoz képest itt a rétegek egymáson mozoghatnak, mint ha a szendvics diákat egymáson úsztatnánk. Egy réteg alkalmazása esetén csak arra a rövid időre jött létre a montázs, míg a képek váltanak. Két vagy több réteg alkalmazása esetén ez a montázs kitartható és folyamatosan úsztatható. WP4 használata közben a rétegekre ugyan úgy kell gondolni, mint az Adobe Photoshopban is használatos rétegekre. A magasabb szinten lévő réteg eltakarja az alatta levőt. Hogy milyen mértékben az az adott kép tetején futó sárga vonal határozza meg. Remélem az áttetszőség használata már sokaknak ismerős,

xt objects

hisz vagy használják már a Wings Platinum 4-et, vagy olvasták a korábbi cikkeket.

Maszkok Egy izgalmas diaporáma készítése közben igény lehet arra, hogy egy képet ne csak egészében tegyünk áttetszővé, hanem egy áttetszőségi térkép vagyis maszk adta mintázat szerint. Wings Platinumban is használhatunk rétegmaszkokat, hasonló képen, mint Photoshop-ban. Egy maszkkal meghatározhatjuk, hogy az adott rétegnek mely része legyen látható és mely része engedje látni az alsóbb réteget. A kép és a maszk réteg külön külön animálható, így rendkívül izgalmas hatásokat érhetünk

Photoshop editing

el. Maszkok használatához definiálnunk kell egy maszk, vagyis mask és egy kép (picture stack) réteget a réteg fejlécére, majd a bal oldali beállítások paletta terget menüpontjára kattintva. A kép rétegre elhelyezzük a képet, a maszk rétegre viszont egy háttér nélküli képet kell elhelyeznünk, mely könnyedén elkészíthető Photoshop-ban. Ügyeljünk arra, hogy mentés során olyan formátumot válasszunk, mely megőrzi az áttetsző hátteret. Ilyen például a .PNG.

Képek gyors szerkesztése A Wings Platinum Starter, Advanced és Pro változatában definiálhatunk külső audió, vagy kép szerkesztőket, így akár a Photoshop-ot is.

External editing

Rendered video file

Ha egy olyan különleges átmenetet szeretnénk létrehozni, mely FF-ből színesbe vált, vagy éppen életlenből élesbe fordul, akkor valójában egy kép két változatát kell elkészítenünk, majd létrehozni közöttük az átmenetet. Ezek az ötletek persze jellemzően a diaporáma szerkesztése komponálása közben támadnak jellemzően. Normál esetben ha el akarjuk készíteni egy kép szerkesztett másolatát, akkor ki kellene lépni a WP4-ből, egy képszerkesztőben el kellene készíteni az új képet, beimportálni, majd elhelyezni az idősávon. Van ennél egyszerűbb megoldás is. Első lépésben az “Extras>Option” menüpontban válasszuk ki a “Global options>Media editors” lehetőséget és az “External software for picture files” mezőbe állítsuk be a photoshop. exe-t. Innentől kezdve egyszerű a munka. Ha egy képet szeretnénk módosítani, az csak rá kell kattintani a Media pool-ban jobb gombbal és kiválasztani az “Edit with Adobe Photoshop” menüpontot. Miután befejeztük a szerkesztést mentsük a képet a Photoshop-ban, térjünk vissza a WP4-be és kattintsuk a “Please click OK after you finished editing and saving this file” felirat alatti OK gombra. Nagyon fontos hogy csak a Photoshop-ban végzett módosítások mentése után kattintsunk az OK-ra, mint azt a felirat is kéri. Jóváhagyás után a Media Pool frissül és már a szerkesztett képet látjuk. Ha szükség lenne az eredetire is, akkor szerkesztés megkezdése előtt kattintsunk jobb gombbal a képre, majd válasszuk a “Duplicate file...” lehetőséget.

PSD fájlok és feliratok A Wings Platinum 4 változatos kép formátumok mellett az Adobe Photoshop PSD formátumát is tökéletesen ismeri. Használhatunk akár transzparens háttereket, maszkokat, vagy rétegeffekteket, nem gond a WP4 számára. Legjobban ezt a funkciót a feliratok készítésénél használhatjuk ki. Ha feliratokat egy magasabb rétegre helyezzük, akkor mögötte nyugodtan zoom-olhatunk, vagy animálhatunk egy képet az nem befolyásolja a feliratot, sőt a háttérben több kép váltás is történhet úgy, hogy a felirat továbbra is a helyén marad. A PSD fájlokat ugyan úgy emelhetjük be a projektbe mint a képeket, így hasonló módon dolgozhatunk velük. Diaporáma készítése közben legyünk kreatívak, próbálkozzunk bátran, ne elégedjünk meg egy egyszerű slideshow-val! A Wings Platinum 4 nem fog korlátot szabni fantáziánknak, de ne feledjük, a kevesebb gyakran több.

Szöveg: Szilágyi László

Könyvajánló A kezdő fotósok útikalauza Enczi Zoltán - Imre Tamás Kazári Gyula - Richard Keating

Fotósuli utazóknak, nyaralóknak, hétvégi fotósoknak Egy igazi nyaralási ötletekkel ellátott fotóskönyvet jelentetett meg a Rainbow Slide fotós szakkönyvek kiadója. A modern digitális fényképezőgépek ma már olyan fantasztikus dolgokra képesek, amiről néhány éve még álmodni sem mertünk. A legfontosabb dolgokat azonban még a legdrágább gépek sem tudják: hogy mikor, mit és hogyan kell fényképezni. Pontosan ezekről a dolgokról szól ez a könyv. E praktikák egyszerűek, műszaki végzettség nélkül megtanulhatóak, és az a legjobb bennük, hogy utazás, nyaralás közben gyakorolhatjuk be legkönnyebben őket. Mivel a kezdő fotósokat a technikai problémáknál jobban érdekli az útifotózás gyakorlati része, ezért az elmélet helyett látványos példákon keresztül mutatjuk be az egyes témák készítésének receptjét. Természetesen a témához kapcsolódó legújabb 2011-es funkciók, technikai megoldások sem maradhattak ki a könyvből. A könyv leginkább kezdő (vagy újrakezdő) fotósoknak készült, elsősorban fotózási és utazási ötletekkel fűszerezve. A következő fontosabb témákat tárgyalják a könyv szerzői: Az ideális fényképezőgép, gépünk szeme az objektív, praktikus eszközök, jó tanácsok a gépek beállításaihoz, mitől szép és érdekes egy fotó, mit fotózzak?, különleges helyszínek, a lényeg a fény, tippek utazáshoz és még sorolhatnám a praktikusabb beállításokat és tanácsokat. Szívből ajánlom a sorozatot a fotográfiával most ismerkedők és a már gyakorlott fotósok számára is. Mindenkinek jó nyaralást. Szöveg: Imre Tamás

126

K E Z D Ô

F O T Ó S O K

Ú T I K A L A U Z A

A lényeg: a fény Melyik napszakban? A katalógusokból ismert színes tájképeket a nap bizonyos idôszakaiban legegyszerûbb elkészíteni. Persze bármikor csinálhatsz jól sikerült képeket, de sokkal könnyebben születhetnek extra fotók ideális fények között. A tengerparti képeknél, a hegyeknél, de a városi panorámaképeknél is igaz, hogy a napfelkeltét követô 1-2 óra, illetve a napnyugta elôtti 1-2 óra (szaknyelven: arany órák) az ideális „képeslapfotós idôszak“. A reklámfotók, a klippek, a legjobb tájfotók egyaránt ekkor készülnek, ezt az idôszakot semmilyen gép vagy szoftver nem tudja helyettesíteni. Hogyan fotózz a déli órákban? Vannak olyan témák, melyek délben, a kék fények között is jól mutatnak. A Szantorini szigetén készült képek vagy a kék-fehér görög templomok például hatásosabbak így, mint késô délután. Görögösebb ez a színvilág, nem véletlen, hogy a legjobb hellén képek a nap zenitjén születnek. Persze nem csak Görögországot lehet fényképezni napközben. Bármilyen tájat meg lehet örökíteni délben – a családi albumba tökéletesek lesznek a fotók. Az ambiciózusabb utazóknak azonban ez kevés, és nekik ôszintén ajánljuk, hogy reggel vagy késôdélután is fotózzák kedvenc helyeiket. Milyen irányból érkezzen a fény? A klasszikus „háttal a napnak“ szabály sokszor jól mûködik, és a gép is szereti, ezért tájfotózás közben jól használható. Ugyanakkor egy sor témánál merôben más fényirány mutat jól. A tájfotóknál általában a hátunk mögül érkezô fény adja a legszínesebb képeket, a fényképezôgép ezzel a helyzettel boldogul legkönnyebben. Ezt mindenképp jegyezd meg. Mivel a nap mindent egyenletesen világít meg, a színek trükk és szûrô nélkül is igen erôsek lesznek, emellett az automatika sem hibázik, árnyékos területek pedig alig láthatóak a képen. Ezek a körülmények önmagá-

ISO 100

1/250

Pillanatok Tihanyból. Alig néhány perc telt el az egyes felvételek között, de mivel az idôjárás nagyon változékony volt, látványosan megváltozott a táj hangulata

ISO 100

1/250

ban is elegendôek az optimista hangulathoz. Ha tehát képeslap jellegû képekre vágysz, fordíts hátat a napnak. A tengerpartra fokozottan érvényes ez, mivel az ég és a tenger is így lesz a legkékebb. Az ellenfényes tájfotók (a fényképezôgéppel szemben világító napot ellenfénynek nevezzük) ritkábbak, érdekesebbek, ugyanakkor jócskán megnövelik a rossz képek számát. A jó expozícióhoz mindenképp ellenôrizni kell az élôképet, és szinte mindig bele kell nyúlni az expókorrekcióba. Sose lesz tökéletes a kép, mivel a gép nagyon nehezen tudja a napfényt és az árnyékos részeket egy képben megjeleníteni. De ezzel együtt is megéri! Az ellenfényben nem a színek dominálnak, a nap érezhetô jelenlététôl lesz érdekes a fotó. Kedvenc témáim közé tartozik, mert a fotósok ritkán használják ki, ezért még újszerûnek hat. A hálás témák között említettem két ilyen jellegû helyzetet.

130

K E Z D Ô

F O T Ó S O K

Ú T I K A L A U Z A

Tippek utazáshoz Melyik hónapokban utazz? A kezdô fotósok nyaralás közben veszik elô leggyakrabban a fényképezôgépet. Kérdés azonban, hogy mikor lesz legkönnyebb a dolgod, melyik idôszak a legalkalmasabb egy fotós utazásra. A fôszezon közepén, negyven fokos hôségben nehéz hegyet mászni vagy városi kilátókat keresni, és gaISO 100 F5.6 1/100 rantáltan nem lesz kitartásod a felfedezôs túrázáshoz. A naplemente többnyire egy étteremben is meleg színeket adnak. Ugyanez nem mondható el talál, marad a kora reggel vagy a hajnal, amikor ide- nyáron. A hétvégi városlátogatások szintén a tavaálisak a fények, de kérdés, hogy képes vagy-e fel- szi és ôszi idôpontban a legszerencsésebbek. kelni hajnali 4-5 óra körül? Fôszezonban (július, augusztus) ezért elsôsorban a családtagokat fotózzuk, és ritkábban vesszük a fáradságot a valódi fotós kirándulásokhoz. Ez a hangulatos fotósoÉn sem ezt az idôszakot szeretem. rozat szeptember végén reggel készült egy harAz igazi nyaralós-fotós idôszak számomkányi hotel erkélyérôl. ra az április-május-június és a szeptemberMivel a nap épp a regoktóber hónapokra esik. Ekkor jóval kevegeli elôtt kelt fel, nem sebb a turista, barátságosabbak az árak, kelvolt szükség korai keléslemesebb az idô, és még a fények sem olyan re a reggeli fények fotókemények, mint nyár közepén. A megszozásához. A fények és a köd gyorsan változott, kott mediterrán nyaralóhelyek, szigetek ebezért egy percen belül ben az idôszakban lesznek a leghálásabbak. különbözô hangulatú foAz ôszi utószezon a melegebb tenger miatt tók készültek ugyanarról kicsit nyaralósabb, a tavaszi elôszezon via részletrôl (vörös keret) szont a zöld növénytakaró miatt még a kopár szigeteken is fotogénebb. A víz ilyenkor még hûvös, de a kirándulási lehetôségek és a kellemes idô bôven kárpótol majd ezért. Autót, motorcsónakot, sétarepülést egyaránt olcsóbban lehet bérelni, de a legszimpatikusabb vonás, hogy a túrákat elviselhetôbb körülmények között csinálhatod végig. A déli szigetek (Ciprus, Málta, Kréta) már szilveszterkor virágosak, zöldek, és a 15-20 fokos hômérséklet ideális a hátizsákos kirándulásokhoz. Ebben az idôpontban a hosszú éjszakák miatt kényelmesebben elérhetôek a napfelkelték, és a téli nap sugarai napközben

T I P P E K

U T A Z Á S H O Z

131

T R Ü K K Ö K

A magas hegyek között még nyár közepén is elviselhetô a klíma, így fotózásra, sportolásra az elô- és utószezon mellett a fôszezonban is lehetôség van

Gép: Pentax K-r

Blende: F8

Érzékenység: ISO 200

Objektív: 55–200 mm

Záridô: 1/250

Képformátum: JPEG

Látószög: 120 mm

Expómód: program

Idôpont: délután

képfeldolgozás

kulcsszavak használata

Ebben a videóban Perhiniák Márton, Adobe Design Master oktató és szakember mutatja be a kulcsszavak használatát Adobe Photoshop Lightroom 3 segítségével.

Ebben a számban a kulcsszavak használatának jelentőségével ismerkedünk meg. Azok, akik gyakran fotóznak és meglehetősen sok képet készítenek elengedhetetlen, hogy kategórizálják fotóikat valamilyen módon, hogy a későbbiekben el tudjanak igazodni közöttük. A mappákba rendezés gyakori és bevett szokása a legtöbb számítógép felhasználónak, de fotók esetében van egy sokkal praktikusabb módszer: kulcsszavak használata. A kulcsszavak hasonlítanak a fájlnevekhez, melyek szintén lehetnek beszédesek és segíthetnek a későbbiekben megtalálni az adott fotót, de a kulcsszavak előnye, hogy egy kép akármennyi kulcsszóval rendelkezhet. Ennek köszönhetően akármennyi „keresőszót” társíthatunk képeinkhez anélkül, hogy a fotót egyáltalán átneveznénk. A kulcsszavak hozzáadása időigényes lehet, de néhány dolgot érdemes tisztázni mielőtt neki

látunk végigvizsgálni a katalógusunkat. Először is fontos megértenünk, hogy nem kötelező minden képnek kulcsszavat, vagy kulcsszavakat adnunk. Ha rászánjuk az időt, hogy nagyon aprólékosan és precízen minden képet ellátunk kulcsszóval, akkor nagyban megkönnyítjük a keresést, de már akkor is sokat segítünk magunkon, ha a jellegzetes fotókat látjuk el találó kulcsszavakkal. Azt tartsuk mindig szem előtt, hogy olyan kulcsszavakat érdemes adni a képeinknek, amikre nagy valószínűséggel a későbbiekben gondolni fogunk és valószínűleg kereséshez fogjuk használni. A fenti videóból kiderül, hogy miként érdemes kulcsszavakkal dolgozni Adobe Photoshop Lightroom segítségével. Szöveg és videó: Perhiniák Márton

Máté Bence - ízelítő a könyvből

Út a fák csúcsáig 2006 tavasza bőséggel tartogatott új feladatokat. Ekkor ugrottam fejest először a házépítés örömeibe. Azt a negyvenéves, omladozó tanyát építettem teljesen újjá, melyben a fotóturizmust kezdtem. Június elején indult a többemberes, monoton hajtás, s mivel nem Skandináviáról volt szó, éjjeliőrséget is kellett szerveznem. Az első munkanap után este nyolckor indultam a kőműveshez megbeszélni a hogyantovábbot, ám útközben meg kellett dörzsölnöm a szemem, mert azt hittem, álmodom: a faluban szembetalálkoztam az építkezés éjszakás őrével. A drága felszerelések szerteszét a tanyán, az egyszemélyes őrzővédő szolgálat pedig bent a faluban! Nem volt más választásom, 24 órás műszakba kellett helyeznem magam, amíg nem találtam egy komolyabb éjszakai csúcsragadozót. Az egésznapos munka után, mondanom sem kell, nemhogy őrködni nem tudtam, de még a sötétedést sem bírtam megvárni nyitott szemmel. Úgy számítottam, hogy ébreszteni majd a reggel hatra érkező munkások fognak a betonkeverő beindításával, de a dolog „szerencsére” másképp alakult.

Hajnali négykor már sárgarigók ricsajoztak a sátram felett, tették mindezt olyan hangerővel, hogy nem tudtam tőlük tovább aludni. Munkakezdésig viszont maradt még két órám, így felkeltem inkább, és tettem egy sétát a kertben. A rigók legalább öten lehettek, folyamatosan egymást hajkurászták, s gyakran felültek a magas fák csúcsaira. Gondoltam, jó lenne lefotózni őket, öt méternél alacsonyabbra azonban soha nem repültek. Így történt ez nap nap után, míg már nemcsak rigók, hanem gyurgyalagok, vadgerlék, gébicsek, kakukkok is érkeztek, sőt, egyszer még egy szalakóta is megjelent. Látva a bőséget, nagyon boldog voltam, hogy ilyen remek tanyát választottam, és elhatároztam: ha vége lesz az építkezésnek, kitiltom a cementet a telekről, és építek fából egy tornyot, melyből levámolhatom az összes hajnali ébresztőt. Addig-addig tervezgettem, míg a les ideális magasságát 11,5 méteresre rajzoltam. Igazából azért kellett ilyen magasra építeni, mert a természetes beszállóágakra innen lehetett csak úgy rálátni, hogy a hátterük ne az ég, hanem a puszta legyen. Következő lépésként szereztem négy darab tizenkét méteres, sózott fenyőfa villanyoszlopot, melyek után a fél országot körbetelefonálgattam. Az ezekből készülő lábakat befelé megdöntöttük, és elláttuk jó sok merevítővel, hogy a les szélsőséges időjárási körülmények között is stabil, fotózásra alkalmas maradjon. Hatalmas üvegablakokat is felszereltünk (melyek széles látómezeje jó lehetőséget adott röptükben is követni a hajnali zajongókat), majd redőnnyel takartuk el azokat, hogy az ég tükörképét látva nehogy nekirepüljenek a madarak. Következő tavasszal a kísérletet hamar siker koronázta. Már az első hajnalon nyolc különböző madárfajt fotóztam, beleértve a sárgarigót, a kakukkot, a szalakótát és a gyurgyalagot. Ilyen fajokat egy helyről látni is kuriózum, nemhogy fotózni. Ráadásul mindezt a házam kertjében! A gyakorlatban ismét beigazolódott, hogy nem jó megoldás a les körül számtalan lehetőséget hagyni a leszállásra, mert így a legjobb jelenetek mindig ott, és olyan távolságban történnek, ami a fotózás szempontjából nem éppen ideális. A száraz faágak közben természetes úton rohamosan fogytak, mígnem már alig akadt igazán jó, közeli leszállóhely. Így tízméteres magasságba új beszállóágakat szereltem, melyeket a madarak gyakran használtak, mivel a környező tízhektáros területen ezek voltak a legmagasabb megfigyelőpontok. Énekük innen hallatszott legmesszebbre, és innen láttak el a legtávolabbra. Én pedig egyre több mindent kipróbáltam, hogy vendégeim számára még érdekesebbé tegyem a kertet. A fákra kenderkócot akasztottam, amit néhány madár össze is gyűjtött fészkéhez építőelemül.

Következő tavasszal megspékeltem a tornyot számos madárodúval is, melyek használatára szintén bőven akadtak albérlők. Egy vörös vércse, három seregély és egy barázdabillegető pár költözött az új lakótelepre. A vörös vércséknek örültem leginkább, akik közvetlenül az ablak alá helyezett odút választották, így rengeteg lehetőségem nyílt családi életük fotózására. A pár aktívan védte a tornyot, elkergettek minden ragadozó madarat, ami a közelükbe repült, még a náluk háromszor nagyobb egerészölyveknek is nekitámadtak. Eközben a kert végében ásott gödörrel a gyurgyalagpopulációt is sikeresen növelni tudtam, a homokfalban két pár is kiköltötte fiókáit. A magasles sikerén felbuzdulva két évvel később megszületett a második torony terve. Helyét a Hortobágyon szemeltük ki, egy mesterséges kék vércse-telep közelében. A kék vércsék – a vörös vércsékhez hasonlóan – előszeretettel foglalják el a mesterséges odúkat, bár természetes fészkelőhelyük az elhagyott varjúfészek. Négy odút szereltünk a lesre és négyet jól fotózható távolságba. A toronyba április 18-án ültünk be először fotósfelszereléssel, csupán tapasztalatszerzés céljából, ám legnagyobb meglepetésünkre ezen a napon érkezett vissza Afrikából az első kék vércse pár a területre, és azonnal birtokba vették az egyik odút. Mondhatni már ezzel is maximálisan túlteljesítették az elvárásainkat, amire csak rátett egy lapáttal, hogy nemi életük hevesebben indult, mint bármelyik madáré, amit addig láttam. Félóránként párzottak, mindahányszor azon az ágon, amit az odújuk fölé tettünk. Akciójukat a naplementekor érkező sötét fellegek, és a pár percig szitáló hó sem zavarta meg. Mindeközben a napsugarak ismét előbújtak a felhők fogságából, páratlanul ritka jelenséget előidézve ezzel: ellenfényben, hóesésben, kék vércsenászfotózással indult a tavaszi fotószezon! A magaslesek története ezek után Costa Ricában folytatódott, amiről a „HidePhotography megalakulása” című fejezetben mesélek.

Szöveg és kép: Máté Bence A könyv megrendelhető: www.matebence.hu

Szerkesztőség Főszerkesztő: Imre Tamás Imre Tamás

Imre Anikó

Szekeres János

Szabó Béla

Krivánszky Árpád

Suhayda László

Imre Adrien

Éder Iván

tamas.imre@naturephotomagazine.com

Szerkesztők: Imre Anikó Krivánszky Árpád Suhayda László Szabó Béla Szekeres János Munkatársak: Éder Iván Eifert János Imre Adrien Kiss Ágnes Máté Bence Perhiniák Márton Selmeczi Dániel Olvasó szerkesztő: Krivánszky Árpád Művészeti Vezető: Imre Anikó Grafikai tervezés: Perhiniák Márton Web Design: FX designport Web product: Thomas Picture Fordító: Tóth Péter Pál Hirdetési vezető: Imre Anikó

aniko.imre@naturephotomagazine.com

Természetfotó magazin www.termeszetfotomagazin.hu ISSN 2061-2397 info@naturephotomagazine.com

Kiadja: Thomas Picture Kiadó Kft.

Máté Bence

Kiss Ágnes

Cím: Magyarország Budapest 1576 Pf. 3 Minden jog fenntartva © 2011 Thomas Picture kiadó Kft A magazin teljes tartalma, írásos és képes anyagait, beleértve a weboldalt is. A kiadó kizárólagos tulajdonát képezik. A meg nem rendelt kéziratokért és illusztrációs anyagokért a kiadó nem

Perhiniák Márton

Selmeczi Dániel

vállal felelőséget.

Utazz és fotózz!

Hogyan léphetsz a profi fotósok világába? Mûhelytitkok profiktól – hobbifotósoknak Legújabb könyvünk

Digitális fotózás kezdôknek 2011 – CD-melléklettel

Tájak, városok digitális fényképezôgéppel

Fogy. ár: 3490 Ft

Fogy. ár: 2990 Ft

Interneten: 2250 Ft + postaköltség

Interneten: 1950 Ft + postaköltség

Makrofotózás és Teleobjektíves fényképezés

Digitális fotózás tükörreflexes géppel

Fogy. ár: 2990 Ft

Fogy. ár: 3490 Ft

Interneten: 1950 Ft + postaköltség

Interneten: 2250 Ft + postaköltség

Keresd a könyvesboltokban, nézz rá weboldalunkra: www.fotoszakkonyv.hu vagy rendeld meg postai utánvéttel (csomagban megéri) a következô e-mail címen: dfoto@digikabel.hu

természetfotó magazin

ingyenes online fotómagazin

Következő szám megjelenése

2011. 09. 07. 05. 31.