Természetfotó Magazin 2012/1 by Természetfotó Magazin

természetfotó magazin

ingyenes online fotómagazin

Tavasz / 2012/1.

Tavaszi fotózás | Tippek-trükkök canon 5d mark III | Terepen tesztelve Nikon d4 | Terepen tesztelve

NAGYRATÖRŐ VAGYOK

A NIKON D4 VAGYOK. Kiemelkedően érzékeny, 16,2 millió pixeles FX-formátumú CMOS szenzorral, akár 10 kép/mp-vel, valamint az ISO 50-204 800-zal ekvivalens kiterjeszthető érzékenységgel. Mindezek mellé a kategória csúcsát jelentő 51 pontos autofókusz, 1080p D-videó 30, 25 vagy 24 kép/mp-vel és ethernet-csatlakozási lehetőség társul. Bármire kész vagyok. iamnikon.hu

köszöntő Kedves Olvasó! A 2012/1. tavaszi számunkban hihetetlen, de elsőként mi számolhatunk be a Canon EOS 5D Mark III és a Nikon D4 terepi teszteléséről. „Kalandtúránk” Kelet-Afrika vadonjába invitálja Önöket, ahol a világörökség részét képező Nakuru-tó Nemzeti Park kiemelkedő madárvilágát és emlőseit ismerhetik meg Imre Anikó, Imre Tamás és túratársaik fotóin keresztül. Terepi tesztelésünkön most három gép is szerepelt. Exkluzív elsőséget kaptunk a két legnagyobb fényképezőgép gyártótól, így tesztelhettük a Canon Hungária jóvoltából a Canon EOS 5D Mark III full frames újdonságát. A Nikon Kft zászlóshajóját még forrón érkezett dobozából varázsoltuk elő. A Nikon D4 csúcsgépét egy egész héten keresztül számos szituációban tesztelhettük. Terepi fényképezésünk harmadik résztvevője a Canon Powershot 1 GX fényképezőgép, melyet Velencébe vittünk magunkkal és 5 napig nyüstöltük a kamerát. A „Tippek-trükkök” rovatban izgalmas tavaszi fotózásra serkentjük a természetben járó fényképészeket csillagos éjszakák, virágos rétek társaságában, Suhayda László és Krivánszky Árpád kalauzolásával. Portfoliónkban Ritzel Zoltánt köszönthetjük, aki több magyar és nemzetközi pályázaton sikerrel szerepelt már képeivel. Nálunk az EYE OF NATURE fotópályázat fődíjasa volt 2011-ben. A „Élet a vízfelszín alatt” rovatunkban Selmeczi Dániel fotográfus az öt legjobb merülőhelyet mutatja meg nekünk képein keresztül. „Népek-kultúrák-városok” rovatunkban folytatjuk India bemutatását. Most a tigrisek földjén jártunk: az indiai vadon állatait és a környező falvak embereit ismerhetik meg Imre Anikó és Imre Tamás képein keresztül. Az „Érdekes helyek” sorozatunkban ismét Budapesthez közeli fotós lehetőséget tárunk fel az érdeklődőknek. Krivánszky Árpád képei és írása segítséget nyújthatnak egy kis kikapcsolódáshoz, természeti értékeink bemutatásához. Máté Bence Láthatatlanul című könyvének egyik részletét osztja meg olvasóinkkal, „Ahol a Darvak megszelídülnek” címmel. Akit érdekelnek Bence írásai, Láthatatlanul című könyvének rövidített változatában megismerhetik a híres természetfotós műhelytitkait. Weboldalunk dinamikus oldallá fejlődött, sokkal frissebben tudunk jelentkezni hírekkel, kiállításokkal és egyéb fontos információkkal. Olvassák rendszeresen! www.termeszetfotomagazin.hu Legyen Ön is részese a természetfényképezés ismeretterjesztésének az EYE OF NATURE weboldalunkon, ahol megoszthatják fotósaink egymással képeiket és véleményeiket. Akik szeretnének bemutatkozó anyagokat és fotókat küldeni részünkre, az info@naturephotomagazine.com címre várjuk jelentkezésüket. Fogadják szeretettel tizenegyedik számunkat!

Fotó: © Imre Tamás Canon EOS 7D, EF 200 mm f/2 L IS USM 1/320sec f/5,6 ISO 640

Imre Tamás főszerkesztő

Fotós kalandok

18 Kelet-Afrika (Kenya)

Canon EOS 7D, EF 600mm f/4 L IS USM 1/1250sec f/5 ISO 400 Terepen tesztelve Canon 5D mark iii

Megcsörrent a telefonom, egy kedves ismerősöm hangja szólalt meg benne, hogy megérkezett a Canon EOS 5D Mark III olyan verziója, amit már lehet tesztelni. A Canon Hungária jóvoltából vehettem magamhoz a gépvázat. Fontos szempont volt az ISO érzékenység és az autófókusz rendszer kipróbálása is, ezt egy szerda esti fotós főpróbán tudtam végrehajtani. Mivel engem elsősorban a természetfotós körülmények közötti teszt érdekelt a legjobban, elvittem a gépvázat az Őrségi Nemzeti Parkba egy három napos tesztelésre.

Terepen tesztelve - Nikon D4

Nem hittem volna, hogy még ebben a lapszámban fogjuk tesztelni a Nikon csúcs DSLR fényképezőgépét, a D4et. A Nikon Kft. munkatársától jött a hír, hogy a gépváz megérkezett és tesztelhető. Egy egész hétre megkaptuk a gépet, így volt lehetőségünk több szituációban kipróbálni. A gépvázhoz kaptunk egy Nikkor f/2,8 70200 mm VR, egy f/2,8 400 mm és egy f/2,8 24 mm-es objektívet. Szekeres János Nikon felhasználó kollégámmal közösen vetettük magunkat a tesztelés folyamatába.

Tippek-trükkök - tavaszi fotózás 78

A kilombosodás előtti tavaszi időszakban, szép ágrendszerű fa közelében, tiszta idő esetén nyílik alkalom csillaghúzásos éjszakai fotók készítésére. A mai modern gépvázak magas ISO beállítás mellett alkalmasak arra is, hogy viszonylag rövid záridővel (max. 20-30s) pontszerűen képezzék le a csillagok fényét. Ha a másik megoldást választjuk, hogy a Föld forgása következtében a csillagok Sarkcsillag középponttal fényes íveket rajzoljanak, akkor érdemes minimum 20 perces záridővel felvételeket készíteni a kép érdekessége, lendülete érdekében.

Pillantás indiára 3. rész

India, Bándhavgarh Nemzeti Park: pettyes szarvasok, majmok, pávák, madarak, csúcsragadozó tigrisek, érintetlen vadon és dzsungel, ezek jellemzik Közép-India vadonjait. Sorozatunk harmadik részében elkalauzolom önöket India legnagyobb tigris rezervátumába, ahol ha megjelenik a vadak királya, még a levegő is megáll. Hatalmas termetével és kecses járásával szinte uralkodik Ázsia csúcsragadozója. Tartsanak velem most is.

Máté Bence - Láthatatlanul

114

Csípősen fagyos a csend. Épphogy pirkad. Vékony jégkristály borít mindent, s a lehelet lassan tűnik el a mozdulatlan levegőben. A semmiből egyszer csak halk darukrúgatás szalad tova. Eltelik pár másodperc, és ez az egyetlen távoli daruszó folyamatosan erősödő morajlásban folytatódik. Az ezernyi hangból már kibogozhatatlan, mit is mondanak egymásnak.

Érdekes helyek budai hegység

Portfolió Ritzel Zoltán

terepen tesztelve canon powershot g1x

Élet a vízfelszín alatt kedvenc merülőhelyeim

workshop rómer flóris fotótábor

112

Terepen tesztelve Canon 5d mark iii

Külső megjelenés és kezelőrendszer A váz egyértelműen a professzionális szegmensbe tartozik, ezért nem minden boltban lehet megvásárolni, csak a Pro termékekre kijelölt üzletekben. A gépváz nagyon hasonlít az EOS 7D felépítésére és gombkiosztására, de még ezen is frissítettek. A nagyítási funkció megváltozott az eddig ismert Canon vázakhoz képest. A kezelőgombokat úgy alakították át a Canon mérnökei, hogy vékonyabb kesztyűben fényképezve is teljes biztonsággal kezelhetjük, ennek előnyét a téli sportfényképezésben és a természetfotózásnál tudjuk igazán kamatoztatni. A fő vezérlőtárcsa már csak egy felső gomb megnyomásával tekerhető el, így végre elkerülhető, hogy a fotóstáskába helyezett fényképezőgép magától eltekeredjen. A hátsó gomboknál lett egy új gomb, ahol a képstílust, a többszörös expozíciót és a HDR képeket tudjuk kiválasztani, ami további kreatív lehetőségeket nyit meg a felhasználó számára. A menürendszer viszont teljesen új lett, elhagyva a Canon hagyományos menüsorát. A felvétel menü első részében a szokásos dolgok vannak, plusz belekerült a tükörfelcsapás, ami eddig a C. Fn menüben volt jól eldugva. Aki sokat fotózik makró témákat vagy nagy teleobjektívvel tájakat, ott nagyon jó hasznát vehetjük ennek a lehetőségnek. A második menüben semmi különös, de a harmadikban több fontos funkció is elérhető, ilyenek a magas ISO zajcsökkentés és a hosszú expozíció zajcsökkentés lehetősége, illetve a menü alján van a többszörös expozíció és a HDR fotózási funkciók kiválasztása. A negyedik felvételi menüben találjuk az élőképes üzemmódok beállításait. Egy teljesen új menüpont következik, az AF menü. Itt öt különböző almenüben állíthatjuk be az AF rendszert témánknak és gyorsaságunknak megfelelően. Az AF első almenüjében grafikus ábrákkal segítik a felhasználót, hogy egy mozgó témánál mit is kell kiválasztani, ha több éles képet szeretnénk.

Canon 5D Mark III, EF 180mm f/3.5L Macro USM

1/320 sec f/4 ISO 400

Canon 5D Mark III, EF 180mm f/3.5L Macro USM

1/1600 sec f/3.5 ISO 400 Multiexpozíció

Olyan lehetőségeink vannak ezzel a funkcióval, mint eddig soha nem voltak. Például gyorsan és folyamatosan mozgó téma, vagy lassú téma, de állandóan változó irányú stb. Sok fotós álma egy ilyen menürendszer. A lejátszás és beállítás menüben a szokásos dolgokat találjuk, és a végére megmaradt a C. Fn menü is. Nem állt szándékomban mindent felsorolni, a legfontosabb újításokat és változtatásokat emeltem ki a menüből. Nagyon tetszett az új rendszer, kb. fél óra után úgy kezeltem, mintha mindig is ilyennel dolgoztam volna.

ISO érzékenység Talán ez az a kérdés, ami minden fotós szájából elsőként elhangzik. Akik tudták, hogy tesztelem a gépet, már a hétvégén hívtak: milyen az ISO érzékenysége a gépnek és hány FÉ-vel tud többet, mint elődje? Az 5D Mark II is nagyon jó volt ezen a téren. Teszt helyszínnek egy fotós főpróbát választottam, hiszen a kortárs előadások többségénél olyan kevés a fény, hogy magas ISO érzékenység nélkül lehetetlen exponálni. Rögtön ISO 1600-on kezdtem, zaj semmi. Majdnem olyan, mintha ISO 100-on fotóznék. No, akkor menjünk feljebb, ISO 2000, ISO 2500 pici zaj, de tökéletes élesség, ez igen: ilyet még nem láttam. Kapcsoltam feljebb, ISO 3200-ra, itt már van zaj, de nem túl sok. ISO 6400, itt is van zaj, viszont az elődjéhez képest jóval kevesebb. ISO 12800: atya úristen, még itt is egészen tűrhető. Ez már 2 FÉ az elődhöz képest. Az ISO 25600 már eléggé zajos volt, de kisebb méretű megjelenítéshez még ez is egészen jó. Feljebb már nem volt kielégítő az ISO számomra. Hűha, ez kemény dió, újabb lehetőség nyílik akciók gyors megörökítésére. Vajon meddig tudnak a gyártók még elmenni?. Pár éve még a push-olt diával kínlódtam, hogy legyen ISO 400-as érzékenységen elfogadható, vetíthető minőségű diám, most meg az ISO 6400-on alig van zaj. Kérem tisztelettel, ismét újra lehet értelmezni bizonyos akciófotós témák fényképezését, ennek részben örülök, mert megint lehet más típusú képeket fotózni, mint eddig.

Canon 5D Mark III, EF 180mm f/3.5L Macro USM

1/1000

0 sec f/4 ISO 400

Canon 5D Mark III, EF 180mm f/3.5L Macro USM

1/3200 sec f/4 ISO 400 Multiexpozíció

Élesben a terepen A teszt másik részében az új többszörös expozíciót és a HDR funkciót vizsgáltam. Fogtam a vázat és a fotós hátizsákomat, amibe a két kedvenc Canon EF 180 mm makró és Canon EF 8-15mm Fisheye objektívjeimet tettem bele. Kedvesemmel és két fotós barátommal együtt elmentünk az Őrségi Nemzeti Parkba növényeket fényképezni. Az első nap reggele terepfelméréssel és a lehetőségek kipróbálásával telt el. Gyors üzemmód, HDR funkció bekapcsolása, s itt kiválasztottam, hogy minden képből külön is kérek RAW fotót, így lehetőségem van arra, hogy az otthoni számítógépen utólag is össze tudom rakni a képeket, ha nem tetszene, amit a fényképezőgép a helyszínen elkészít. Meglepetésemre a Canon EOS 5 D Mark III igen jól összeillesztette a különböző fénnyel exponált fotókat. Több HDR beállítás közül választhatunk. Az almenüben rendelkezésünkre áll dinamika tartomány kiválasztási lehetőség, ez lehet automatikus, ±1 Fé, ±2 Fé, ±3 Fé, ezek az expozícióra vonatkoznak. Illetve választható többféle HDR hatás, ez lehet természetes, művészi normál, művészi élénk, művészi feltűnő, művészi domború hatású. Ebből nekem a természetes hatás tetszett a legjobban, mert fotórealisztikus képeket kaphattunk vissza a kijelzőn ellenőrzött fotónál. Tetszett a művészi normál kép is, a többi már nem volt fotórealisztikus, inkább az interneten is terjedő HDR képekre emlékeztetett és nem egy jól kiexponált természetfotóra. Érdekes, hogy a kész HDR csak jpg kép formátumban menthető el. Sokat töprengtem, miért, aztán logikusnak ítéltem meg, hogy egy eredeti RAW HDR nem is létezhet, és a manipulálás lehetősége ezáltal ki van zárva. Nekem tetszett ez a funkció, utólagos képfeldolgozás nélkül tudunk jó dinamika tartományú fotókat készíteni, de vigyázat, kizárólag állványról tegyük ezt, hogy ne mozduljon el a három kép, amit a fényképezőgép gyors egymásutánban készít a témáról. A teszt másik fontos funkciója a többszörös expozíció volt. Ezzel a Nikon felső kategóriás gépeinek privilégiuma megdőlt, a Canon felhasználók is hozzájutnak a filmes korszakból már ismert és sok érdekes természetfotóra lehetőséget adó funkcióhoz; természetesen az elkészített végleges kép RAW formátumú.

1/500 sec f/22 ISO 200

1/60 sec f/22 ISO 200

A gép még RAW formátumban is képes készíteni több képből montázst, akár kilenc egymásra exponált kép erejéig. A menü funkcióiban a következő beállításokat kérhetjük: lehet többszörös expozíció egy alkalomra, vagy folyamatosan, ami nagyon jó, mert így nem kell minden multiexpónál újra beállítani a gépet. A kép világossági tényezője lehet additív, átlagoló, világos vagy sötét. A képek mentésénél kérhetjük, hogy a forrásfájlokat és a kész RAW többszörös expót is elmentse a gép. Sőt, van arra is lehetőségünk, hogy egy régebbi képünkre, vagy a memória kártyáról kiválasztott képre exponáljunk rá egy másikat. Ez nagyon izgalmas, neki is láttam a kakasmandikó és más tavaszi növények fényképezésének, több multiexpo képet készítettem különböző fényviszonyok és témák között, az eredményeket láthatják a magazinban. Szerintem pazar és fantasztikus lehetőség ez a természetfotós és akár egy alkotó fotográfus kreativitásának kiterjesztésében. Végre felismerték a gyártók, hogy kint a helyszínen egészen más elkészíteni egy kreatív fotót, aminek azonnal látjuk az eredményét, mint a számítógép előtt ülve valamilyen képfeldolgozó programmal manipulálgatni fotóinkat. A természetjáró fényképészek messze állnak az ilyen dolgoktól, sokkal jobban szeretjük a terepen elkészíteni a képeinket adott fényben és multiexpóval, ha van rá lehetőségünk. Persze azt se felejtsük el, hogy a multiexpó is egy eredeti RAW kép lesz úgy, ahogy azt a diás korszakban már megszokhattuk.

Összességében HDR

1/8 sec f/22 ISO 200

A Canon EOS 5D Mark III briliáns tudással rendelkező professzionális DSLR váz. Az elődje is rendkívül jó váz volt, de most először ajánlhatom akció természetfényképezéshez. A váz tulajdonképpen minden természetfotós témára ajánlott, lehet vele nagy felbontású tájképeket, makrókat, madár- és emlős fényképeket készíteni kiváló minőségben. Az ára nem csekély, egymillió forint körül mozog, de tudásban jóval többet ad, mint eddig bármelyik Canon váz a piacon. A gépvázakat a Canon Hungária biztosította, köszönjük a bizalmat.

Szöveg és kép: Imre Tamás

Fotós kalandok Kelet-Afrika (Kenya)

Kenya, Afrika. Ez az a hely a Földön, amit szinte mindenki ismer vagy legalább is hallott róla. Érthető, mert a természetfilmes csatornák adásaiban előkelő helyen szerepelnek az afrikai vadonban készült filmek. A következő sorozatunkban meginvitáljuk olvasóinkat Afrika legismertebb nemzeti parkjaiba. Elsőként a Nakuru-tó Nemzeti Parkot látogattuk meg, mely olyan híres, hogy 1999ben az UNESCO világörökség listájára is felkerült.

Canon EOS-1Ds Mark III, EF 24-70mm f/2,8 L USM 1/30sec f/7.1 ISO 400

Nakuru-tó Nemzeti Park Cikksorozatunk Kelet-Afrika e vadonjába kalauzolja el olvasóját. Ebben az expedíciónkban szeretnénk bemutatni Kenya varázslatos hangulatát. Ideutazni szinte bármelyik időpontban érdemes, mégis a júliustól-szeptemberig, illetve a februártólmájusig terjedő időszakokban a legjobb. Expedíciónk fő célpontjai a Nakuru-tó Nemzeti Park és a következő részben bemutatásra kerülő Masai Mara rezervátum. Célunk az volt, hogy bemutathassuk ezt a hihetetlenül izgalmas vadont. Mindenképpen azon dolgoztunk, hogy a hatóságokkal együttműködve valósítsuk meg fotózásunkat, elkerülve ezzel a kellemetlenségeket. Érdemes tudni minden ideutazó fotósnak, hogy önkényesen letérni az utakról nem lehet, zavarni az állatokat mindennapi tevékenységükben és kiszállni a dzsipekből életveszélyes és tilos! Aki nem tartja be ezeket, súlyos büntetésre számíthat a Rangerektől. Csapatunk három Land Rover dzsipet bérelt magának az útra, három sofőrrel, a nemzeti parkoktól pedig egy fegyveres kísérőt is kaptunk, nehogy konfliktusba kerüljünk az állatokkal vagy valamelyik turista busszal. Nagy reményekkel vágtunk neki a kalandnak. A felszerelést úgy válogassuk össze, hogy azt magunkkal tudjuk vinni minden körülmények között. A repülőgépes utazáshoz egy tanzániai cikkemben már írtam róla, miként járjunk el, 2010/1. számunkban olvasható. A Nakuru-tó Nemzeti Park Kenya egyik legszebb és változatos madárvilágú parkja. A tóban közel 300.000 rózsás és kisflamingó is tartózkodhat, akik naponta több mint 100 tonna algát fogyasztanak el. Ezek a madarak a kékeszöld Spirulina nevű moszattal táplálkoznak, ami foszforban és sóban gazdag sekély tavakban tud kifejlődni. Ezt a típusú táplálékot csak a flamingók tudják kiaknázni, ezért a szikes tavaknál az sem ritka, ha milliós nagyságrendű csoportosulásokkal találkozunk.

Canon EOS 7D, EF 600mm f/4 L IS USM + EF 1.4x 1/800 sec f/6.3 ISO 400

Videó: ©Teravágimov Pál

Canon EOS 7D, EF 600mm f/4 L IS USM 1/15 sec f/25 ISO 640

Canon EOS 7D, EF 600mm f/4 L IS USM 1/3200 sec f/4 ISO 400

Canon EOS 7D, EF 400mm f/2.8 L IS USM 1/3200 sec f/4 ISO 400

Magasztos látvány e fenséges madarakkal találkozni, a hajnali és esti fényekben a vadul harsogó madárseregeket lencsevégre kapni. A kisflamingókon kívül sok minden mást is tudunk fényképezni a nemzeti parkban, lencsevégre kaphatunk oroszlánokat, zebrákat, kafferbivalyt, orrszarvút, és szép számban találkozhatunk pelikánokkal. Utóbbiaknál engedély nélkül is kiszállhatunk a dzsipekből, de csak és kizárólag egy meghatározott helyen; aki ennél többet akar, az fentebb olvashatta, hogy engedélyt kell kérnie. Utazásunk első hajnalán már napfelkelte előtt kint voltunk a helyszínen. A pelikánok nagy szerencsénkre pont a reggeli mosakodás, tisztálkodás folyamait végezték, fegyveres kísérőnk (a ranger) körülnézett, majd jelzett nekünk, kiszállhatunk fotózni. Nos, itt nagyon jól jött, hogy vittünk állványt magunkkal, hiszen a hajnali fényekben mindenképpen kell a stabil állvány, különösen a nagyobb teleobjektívek használatánál. Az európai fotós nincs hozzászokva, hogy a madarak ilyen közel megtűrjék az ember jelenlétét. Szabadon állva a tó szélénél, mindenféle álcázás nélkül volt alkalmunk fotózni. A madarak zavartalanul repültek a Nap felkelő sugaraiba, jó fotóstémát kínálva ideérkezett társaimnak és nekünk. Különböző perspektívákból érdemes fényképezni, akár földre lerakott géppel is (ekkor jól jön a babzsák) igen érdekes képeket készíthettünk. A zársebesség ilyen korán, reggel hat előtt még nem a legideálisabb, ezért vagy magasabb ISO érzékenységgel, vagy zársebesség előválasztással svenkes képeket fotóztunk. Észre sem vettük, hogy elszaladt az idő és másfél órája már kint álltunk a tó szélénél. A turisták is megérkeztek a nemzeti parkba, a fények is kezdtek keményebbek lenni. Kísérőnk javasolta, nézzük meg a Nakuru tavat madártávlatból, menjünk fel egy közel 400 méter magas kilátóponthoz. Útközben bivalyokkal és pelikánokkal találkoztunk.

©Teravágimov Pál Canon EOS 50D, EF 300mm f/2,8 L IS USM 1/500 sec f/4 ISO 200

Canon EOS 7D, EF 600mm f/4 L IS USM 1/250 sec f/5 ISO 640 Utóbbiak éppen táplálkozni érkeztek meg a tó északkeleti részéhez, ahol fantasztikus berepüléseket tudtunk megörökíteni. A kilátóponthoz megérkezve szirti borzok adtak némi fotóstémát, a magasból fényképezhető pelikánok és flamingók pedig a kompozíció és forma kategóriába tartozó képekkel ajándékoztak meg bennünket. Óriási élmény volt ilyen közelről és távolból is fényképezni a Nakuru élővilágát. Három gyönyörű napot töltöttünk el ebben az édenkertben. Folytatása következik.

Szöveg: Imre Tamás Kép: Imre Anikó és Imre Tamás fotográfusok

Tervezés Hely: Kelet Afrika, Kenya. Megközelíthetőség: Nairobi (Kenya) repülőteréről. Mit lehet fotózni: madarakat, emlősöket, hüllőket és tájakat. Mit vigyünk magunkkal: nagylátószögű objektívet, minimum 300 mm-es teleobjektívet, lehetőség szerint 1,4x telekonverterrel; állványt; ND átmenetes szűrőt; memóriakártyát és akkumulátort, amennyit csak lehet. Szállás: Kenyában az igényekhez mérten különböző kategóriájú szállások közül választhatunk. A legjobb időpont: júliustól-szeptemberig és februártólmájusig, de egész évben lehet jó témákat fényképezni.

Canon EOS 7D, EF 600mm f/4 L IS USM 1/3200 sec f/4 ISO 400

Terepen tesztelve Nikon d4

Nem hittem volna, hogy még ebben a lapszámban fogjuk tesztelni a Nikon csúcs DSLR fényképezőgépét, a D4-et. A Nikon Kft. munkatársától jött a hír, hogy a gépváz megérkezett és tesztelhető. Egy egész hétre megkaptuk a gépet, így volt lehetőségünk több szituációban kipróbálni. A gépvázhoz kaptunk egy Nikkor f/2,8 70-200 mm VR, egy f/2,8 400 mm és egy f/2,8 24 mm-es objektívet. Szekeres János Nikon felhasználó kollégámmal közösen vetettük magunkat a tesztelés folyamatába.

Technikai újdonságok A Nikon D4 lelke egy 16,2 millió képpontból álló Nikon FX formátumú érzékelő. Ez nagyon fontos újítás a cég életében, hiszen ilyen gyorsaság és sebesség mellett még nem volt ekkora felbontású full frames érzékelő a Nikon palettájában. A rendkívül gyors adatfeldolgozás 10-11 kép/ másodperces sebességet eredményezhet. A gépváz dobozában egy 32 GB kapacitású Sony XQD memóriakártyát és egy Sony kártyaolvasót is kaptunk. A Nikon munkatársa mondta, ezt a hihetetlen sebességet a Sony memóriakártya használatával tudjuk elérni. Természetesen a leggyorsabb SanDisk kártyák is képesek a gép képességeinek kiaknázására. A folyamatos sorozatfelvételi üzemmódban akár száz RAW képet tudunk egymás után exponálni. Ez igen, szerintünk így nehéz lesz lemaradni az eseményekről. Ehhez a sebességhez fontos volt a zárszerkezet finomítása, ezért a gépbe akár 400.000 expozíciót is belerakhatunk anélkül, hogy tönkremenne. A vázat profiknak ajánlják, ezért a mostoha körülményekre is alkalmas magnéziumötvözetből készült vázat még egy picit könnyebbé tették a tervezőasztalon. Az első szembetűnő változás az autófókusz kapcsolók eltüntetése, ami eddig a hátsó jobboldali gomboknál volt megtalálható. A Nikon D7000-nél alkalmazott AF-M kapcsolójába beépítettek egy új gombot, melynél azonnal kiválasztható, hogy mely fókusz területeket szeretnénk alkalmazni. Ilyenek az automata, egy, kilenc, huszonegy vagy ötvenegy pontos illetve a 3D kiválasztás lehetőségei. Ugyanennél a gombnál a hátsó vezérlőtárcsával választhatunk az AF-S és AF-C vezérlés közül. A fókuszpontok gyorsabb és kényelmesebb kiválasztásához, fekvő és álló képek fényképezéséhez külön két joysticket és két AF-ON gombot építettek be.

Nikon D4, Nikkor 400 mm f/2.8

1/4000 sec f/5 ISO 1600

Nikon D4, Nikkor 14-24 mm f/2.8

30 sec f/2.8 ISO 1250

Ezt nagyon hasznosnak tartottuk, a teszt alkalmával is sokszor használtuk az éles képek készítéséhez. Újítás még a sötétben világító gombok, ennek kétszer is hasznát vettük a teszt alkalmával, a madárfotós lessátorban és az éjszakai fényképezésnél.

A teszt Több megmérettetésre is elvittük a vázat, pontosabban a következő szituációkban teszteltük. Szekeres János Nikont használó kollégámmal a második nap hajnalán találkoztunk 5 órakor. A Duna Ipoly Nemzeti Parkba mentünk madárlesből fényképezni. Ez részben sikerült is, olyan nagy mozgás azért nem volt, ilyenkor tavasszal ez még korai időpont, talán egy hónap múlva már jobb lesz a helyzet. Azért volt egy-két akció a reggeli ellenfénynél, énekes kismadarak repültek az etetőre. Tapasztalataink szerint a legoptimálisabb az ellenfényes témákhoz az egy fókuszpontos kijelölés. Mi is ezt alkalmaztuk, itt volt a legtöbb éles képünk sorozatfelvételnél. Érdekességképpen az érzékenységet egészen ISO 2000-3200-ig felvittem, kollégám János a Nikon D2x-el nem is exponált, mert nem volt elég zársebessége az éles képek kivitelezéséhez. A hajnali fények után hamar felhagytak a kismadarak a les meglátogatásával, így kijöttünk és gondolkoztunk, mi lehetne még jó alkalom a tesztelésre. A tesztidőszak következő napján János elvitte a masinát Esztergom mellé egy kis esti csillagfényképezéshez, ennek eredményeit másnap megmutatta nekem. A képek alapján úgy döntöttünk, hogy másnap este találkozunk Herceghalomnál és keresünk egy magányos fát, ahol megcsinálhatjuk az ISO tesztet. Így is lett, este a csillagfényképezéshez 18 órakor találkoztunk, némi autókázás után kiválasztottuk alanyunkat, majd vártuk az esti csillagos égboltot. Volt némi izgalmunk, mert alkonyat előtt egy kisebb felhősáv bekúszott, de nagy szerencsénkre, amikorra kellett, szinte teljesen kitisztult az égbolt. A korrekt ISO teszthez kikapcsoltam a hosszú expozíciós idő zajszűrést, illetve a magas ISO zajszűrést. A képeket ISO 400-ISO 12.800-ig elkészítettük. Az eredmények a következők lettek, ISO 100-ISO 200 kiváló. ISO 400-ISO 1600-ig fantasztikus, semmi zaj, jó minőség.

Nikon D4, Nikkor 400 mm f/2.8

1/500 sec f/4 ISO 800

Nikon D4, Nikkor 400 mm f/2.8 1/4000 sec f/4.5 ISO 1600

Sorozatfelvétel expozíciós ideje fél másodpercig tartott.

Nikon D4, Nikkor 400 mm f/2.8 1/3200 sec f/4.5 ISO 1600

N 1

Nikon D4, Nikkor 400 mm f/2.8 1/3200 sec f/4.5 ISO 1600

Az ISO 3200-ISO 6400 még jó minőséget produkált, de már jött a zaj, az ISO 12.800 már nagyon zajos volt, ez a csillagos égen már nem volt megfelelő. De ne felejtsük el, mi természetfotózásra használtuk a gépet és nagy felbontású, jó minőségi nyomatokat szeretnénk képeinkből. Természetesen kis felbontású sajtófotóra még akár a 12.800 is kiválóan alkalmas lehet. Amit mindenképpen érdemes megemlíteni, hogy ezidáig ISO 1600 felett nem nagyon volt lehetőségünk jó minőségű csillagfényképezésre. Pont ezért próbáltuk ki ilyen formában a vázat. Másnap reggel Szekeres János egész napos tájképfényképezésre is elvitte a masinát, s nagyon meg volt elégedve a képek minőségével. Amikor visszaadta, csak ennyit mondott: egy baja van a Nikon D4-nek, sajnos nem az övé. Kíváncsi voltam egy keményebb szituációban kipróbálható AF és sebesség tesztre, ezért az utolsó napon a Nikon D4-et oldalirányú, de ellenfényes madár akció fényképezésre használtam. A budapesti Városligeti tavon hajnalban találhatók récék, melyeket érdemesre tartottam egy ilyen teszthez. A tavasz közeledtével nagyon aktívan próbáltak pározni a madarak. A fényképezőgépen kiválasztottam az AF-C követő fókuszt, és a 3D fókuszpont előválasztást. Ilyenkor egy fókuszpontot kiválasztva, a témára kell állítani az élességet, majd a kontrasztarányok alapján a gép megtalálja a főtémát, és ha az elmozdul, leköveti a mozgását. A réce ellenfényben elindult a vízen, én pedig elkezdtem exponálni, s 16 képet fotóztam mire felrepült: ebből a sorozatból egyetlen kép sem volt életlen! Ez nagyon jó eredmény, az expozíció mindössze másfél másodpercig tartott. Eddig ilyen jó eredményt Nikon géppel, még a D3Ssel sem kaptunk. A hangsúly az ellenfényen van, hiszen ezt a legnehezebb autófókuszban elkészíteni, újra lehet értelmezni az akciófotózást. Összességében: A Nikon D4 egy fantasztikus felbontású FX érzékelős DSLR, mely kiváló ISO érzékenységgel rendelkezik. Az AF rendszer finomítása, a világító gombok és a hihetetlen sebesség: ez minden Nikont használó természetfotós vágya. Ajánljuk mindenkinek, aki megteheti, hogy valóra váltsa álmait. Ezúton köszönjük a hosszú teszt lehetőséget a Nikon Kft-nek.

Tesztelők: Imre Tamás és Szekeres János

Érdekes helyek

Szénások vidéke (Budai hegység) Nagykovácsi szinte az egyetlen a Budapest környéki települések közül, amely zsáktelepülés, csak egyetlen közúton lehet oda jutni, Hűvösvölgyön keresztül. A Budai hegység mészkő csúcsai veszik körül, némelyik magasabb, mint a János hegy (529 m). Tájképi szempontból is kellemes környezet, azonban igazi értékét a változatos növényvilág adja, csak védett növényekből több mint 50 féle található a környéken.

Tájképi értékek Nagykovácsi 380 méteren terül el, nem kell sokat felfelé emelkedni ahhoz, hogy a Nagy szénás 550 méter magas csúcsára jussunk, út közben néhány virágos rétet érintve. A csúcs kiemelkedik az erdőszintből, nagyszerű körkilátást nyújtva a vidékre. Igaz, több tájidegen elem is rontja a természeti képet, mint például a Pilisborosjenő feletti bányafal, vagy észak felé egy még be nem népesült lakópark már kialakított úthálózata. A tető rétjét márciustól júniusig több hullámban virágok tömege borítja el, amely szép képi összhatást eredményez a környező hegyekkel. Innen rálátni a szomszédos, erdő borította Kutya hegyre, amelynek lejtőjéről és kevésbé erdősült nyúlványairól szép kilátás ígérkezik a Zsámbéki medencére. Ha másik irányba indulunk el a település főutcája folytatásában, a már említett Kutya hegy felé tartva bal kéz felé az Ördögárok forrása környékét látjuk. A lustán folydogáló patakot fűzfák szegélyezik, amelyek már akkor is szép látványt nyújtanak, amikor a többi faféle rügyei még mélyen alszanak. Fiatal hajtásaik zsenge sárgászöld színe jól mutat a tájképeken, alattuk a tocsogós talajon áprilisban a mocsári gólyahír sárga csomói ékeskednek. A patak két oldalát kísérő bokros-fás területen sok a virágos fafaj, de az erdő szélén is számos akad belőlük. Jól mutatnak az éppen kihajtó erdő üde zöld lombozatában. A patakhoz csatlakozik - már a település szélén - egy kis tavacska, mely márciusban a varangyok kedvenc peterakó helye.

Virágok Korábban nőnaptól, manapság pedig a márciusra áthúzódó télutó miatt a hónap közepétől indul a virágszezon a környező hegyekben, mégpedig a leánykökörcsin, majd csaknem vele egy időben a tavaszi hérics virágzásával. Az északi oldalak erdeiben ugyanekkor virít a hóvirág, mutatkoznak az ibolyák és a kankalinok virágfejecskéi. Megindul a beporzó rovarok áradata is. Az erdő alját néhol vastagon borítja az odvas keltike virágszőnyege. Áprilisban követi őket egy sor virág, köztük a magas, sárga zergevirág, az apró- és a homoki nőszirom, a vidám, kék fürtös gyöngyike, a tavaszi lednek, a galambvirág, a bogláros szellőrózsa és a cserje-féle henye boroszlán, valamint a bodzaszagú kosbor.

Canon EOS 30D, EF 80-200mm f/2.8 L + közgyűrű 1/320 sec f/4,5 ISO 200

Canon EOS 30D, EF 80-200mm f/2.8 L + közgyűrű 1/15sec f/6,3 ISO 200

Canon EOS 30D, EF 80-200mm f/2.8 L + közgyűrű 1/30 sec f/5,6 ISO 100

Canon EOS 30D, EF 80-200mm f/2.8 L + közgyűrű 1/125 sec f/6,3 ISO 200

Canon EOS 30D, EF 80-200mm f/2.8 L + közgyűrű

1/160 sec f/3,5 ISO 200

Canon EOS 30D, EF 80-200mm f/2.8 L + közgyűrű

1/50 sec f/4 ISO 200

Canon EOS 30D, EF 80-200mm f/2.8 L + közgyűrű

1/200 sec f/4,5 ISO 200

Áprilistól egészen az ősz beálltáig tárják ki kelyhüket a harangvirág félék. Májusban van a virágnyílás fortisszimója, se szeri, se száma a meleg napokra „beinduló” virágoknak: nyúlszapuka, vajvirágok, vitéz-, tarka-, bíboros-, agár- és sömörös kosbor, fehér és piros madársisak, aggófű, nagy ezerjófű, varjúhájfélék, gombos varjúköröm, salamonpecsét, pázsitos nőszirom és még a jó ég tudja, mifélék. Szorgos lepkék járják a virágokat. Sajnos a fecskefarkú és a kardos lepke nagyon megritkult, de a szebb pillangók közül még elég sok áttetsző szárnyvégű kis apollólepke található. Júniusban örvendezteti meg a fotóst nyílásával többek között a rezgőfű, a gérbics, a turbánliliom, a tarka nőszirom, a harangláb, a vitézvirág, az ágas homokliliom és a kétlevelű sarkvirág. A réteken árvalányhaj lengedezik a szélben. A rovarvilág képviselői közül cincérfajokkal is lehet találkozni, s alkonyattájt nehézkes repüléssel, nagy zúgással elhúz mellettünk egy-egy szarvasbogár. Közepesen gazdag a madárvilág, a magasban ölyvek keringenek, hollók mély hangú korrogását hallani a távolból. Szép fényeket!

Szöveg és kép: Krivánszky Árpád

Tervezés Megközelíthetőség: Budapestről Hűvösvölgyön, Adyligeten keresztül Nagykovácsiba gépkocsival vagy a 63-as autóbusszal, majd gyalog a jelzett turistautakon Mit lehet fotózni: elsősorban növényeket, lepkéket, rovarokat, valamint tájat Mit vigyünk magunkkal: gépváz, nagy látószögű és teleobjektív (fix vagy zoom), makroobjektív (ennek hiányában közgyűrűsor vagy előtétlencse a teléhez), természetfotós állvány, kioldózsinór, derítőlapok, diffuzor. Jól jöhet még: ásványvíz vagy üdítő, kullancsriasztó szer. A legjobb időpont: március közepétől június végéig

Canon EOS 30D, EF 80-200mm f/2.8 L + közgyűrű 1/4000 sec f/2,8 ISO 100

Canon EOS 30D, EF 80-200mm f/2.8 L + közgyűrű

Canon EOS 30D, EF 80-200mm f/2.8 L + közgyűrű 1/200 sec f/3,5 ISO 100

1/100 sec f/4,5 ISO 200

Canon EOS 30D, EF 80-200mm f/2.8 L + közgyűrű 1/30 sec f/5 ISO 100

Ritzel Zoltán A fotózással 15 éves koromban ismerkedtem meg, amikor bonyhádi gimnazistaként beiratkoztam a városi fotószakkörbe. Fényképezőgépeim tárháza a Pajtástól és a Szmenától, a Zeniten és a Praktikán keresztül a Minoltáig terjedt. Kezdetben szerettem a csinos lányokat, osztálytársakat fotózni, de falun eltöltött gyermekkorom emlékei hamar a természet- és a szociofotó felé tereltek. De nem vetettem meg a színház- és koncertfotót sem. Fényképésznek tanultam, majd később, a rendszerváltás évében a megyei napilaphoz kerültem fotóriporternek, de hamarosan tervezőszerkesztő lettem, így a fotózás az elkövetkezendő években kissé a háttérbe szorult. Természetesen a ternészet szeretete ezekben az években sem halványult és mintegy öt évvel ezelőtt az új főszerkesztő „áldásos” negatív kritikája kapcsán talán sértődöttségből, talán bizonyítási vágyból újra küldtem fotóikat pályázatra. És egy környezetvédelmi témájú megmérettetésen elhoztam a fődíjjat, egy 10 megapixeles tükörreflexes gépet. Innen kezdve sokminden megváltozott. Aktívabb lettem, mint valaha. Azóta jónéhány hazai és nemzetközi fotópályázaton értem el erdményt, nyertem díjakat. Jelenleg Canon eos 7d-vel fotózok leginkább szülővárosom, Bonyhád környékén és a Szekszárdi dombság és a Mecsek között elterülű kis tájegységen, a Geresdi dombvidéken. Nincsenek kedvenc témaköreim vagy állataim. Ugyanúgy szeretem a makrót, a tájképet, az emlősöket vagy a madarakat fotózni mint egy pókot vagy szitakötőt, netán csigát. A lényeg, hogy meglássak valami furcsát, egyedit a témában, és már viszket is az ujjam. Kezdetben csak séta, túrázás közben fotóztam (nem szerettem sokáig egy helyben üldögélni), mára már kipróbáltam a lessátras és leskunyhós módszert is, és nem unatkozom akkor sem, ha olykor órákig kell várni a pillanat varázsára. És a koránkelést is (persze módjával) meg lehet szokni.

Portfoliรณ

Esล beรกllรณ

FÃ©nys

seprĹą

Szolรก

รกrium

Violin

nkulcs

Szilu

uett

Sodrรก

รกsban

Ragy

yogรกs

Reggel az e

erdőszélen

Terepen tesztelve

Canon PowerShot G1X teszt

Canon PowerShot G1 X, 1/400 sec f/5 ISO 100

A Canon PowerShot G1 X teszt kameráját a Canon Hungária jóvoltából vehettem magamhoz, de mielőtt elvittem volna kipróbálni, a Camera Kft (Canon szerviz) frissítette a gép szoftverét. Ez a fényképezőgép elsősorban utazási célokra készült, a velencei karneválon próbáltam ki, mit tud.

Külcsín A G1 X ízig-vérig profi kompakt fényképezőgép, elég nehéz ahhoz, hogy exponálás közben ne rázzuk be a gépet. Tudását tekintve jócskán felülmúlja az elődeit, nem is nagyon lehet összehasonlítani az eddigi G sorozat gépeivel. Sokkal jobb lett a fogása, fémvázas borításának köszönhetően kellően ellenáll az utazás viszontagságainak. Extrémebb időjárási körülmények között és víz alatti fényképezéshez mindenképpen érdemes beszerezni hozzá a WP-DC44 vízálló tokot, ami akár 40 méteres mélységig védelmet és hozzáférést biztosít az összes vezérlőhöz.

Képminőség és ISO érzékenység A Canon PowerShot G1 X egy új generációs kompakt fényképezőgép, mely a Canon EOS 600D-ben már megismert érzékelő méreteivel azonos pixeleket tartalmaz, így az elődeihez képest (G12) 6,3-szor nagyobb pixelekkel exponálhattunk. Ezt a kiváló képminőséget eddig csak és kizárólag a DSLR gépekben kaphattuk meg. Ezek mind szép adatok, de az a lényeg, hogy az ISO érzékenység olyan minőségben jelenhetett meg egy ilyen méretű lapkán, ami eddig elképzelhetetlen volt. Az új, ötödik generációs Digic 5 processzornak köszönhetően a kompakt fényképezőgépekben elsőként biztosítja az ISO 100–ISO 12 800-as tartományt. Hm, gondoltam ez nem semmi: a teszt során a velencei karnevál modelljei közül kiválasztottam egy pávára emlékeztető maszkost, és az esti naplemente utolsó sugaraiban fényképeztem ISO 800-as érzékenységgel, így már kellő zársebesség állt a rendelkezésemre, hogy éles képet készítsek.

Az eredmény lenyűgöző volt. A kész kép nagyításánál még 100%-on sem találtam semmi zajt, a pávatollak és a ruha is olyan részletgazdagsággal jelent meg, amit eddig sohasem láttam, csak és kizárólag a felső kategóriás DSLR fényképezőgépeknél. Az ISO teszt igazi próbája egy muránói üveggyár műhelyében volt, ahol annyira kevés fény állt rendelkezésünkre, hogy ISO 3200-on kellett fotózni a megfelelő zársebesség és élesség elérése érdekében. Láss csodát, ez sem lett annyira zajos, mint azt elsőre gondoltam volna. Egészen jól kiszűrte a fényképezőgép a zajosodást, pedig itt még a DSLR gépekkel is küzdöttünk az éles képekért. Az ISO érzékenység próbáján a következő tapasztalatokat szereztem. ISO 100 és ISO 400 között nagyon pici a minőségbeli eltérés, ISO 800-nál már megjelenik némi zaj, de ez elhanyagolható. Az ISO 1600-nál jelentkező kisebb zajt a Digital Photo Professional programban a zajszűrést Luminance Noise Reduction-t 04re állítva lehet kiküszöbölni, tökéletes képeket kaphatunk jó minőségben. Az ISO 3200 és ISO 6400 elsősorban riportképekhez, szociofotókhoz használható, ilyen magas érzékenységen már

összemossa a részleteket a zajszűrés, de az eddigi kompaktokhoz képest a minősége jó; régebben ilyen képeket kaptunk ISO 800-on. Bizony ez nagy ugrás ebben a kategóriában, akár 2-3 fényértéknyi kompenzációval tud többet ISO érzékenységben elődeihez képest. Az ISO 12800 már zajos, de kisebb, 10x15 cm nyomatokhoz még elfogadható képeket készít.

Velencei karnevál A G1 X-et extra körülmények között teszteltem, nem törődve azzal, hogy nem DSLR géppel fényképezek. Az volt a célom, hogy olyan körülményeket teremtsek, amiben eddig csak egy tükörreflexes váz állta meg a helyét. Az eredmények nagyon jók lettek, de nézzük meg, mik is voltak ezek. Elsőként a magasabb ISO tartományokban próbáltam ki a gépet. A nagyobb érzékelőnek, illetve a négyszeres stabilizátornak köszönhetően a fényképezőgép jól teljesített, az eredményeket fentebb a cikkben már leírtam.

Canon PowerShot G1 X, 1/80 sec f/5 ISO 800

Canon PowerShot G1 X, 1/320 sec f/7.1 ISO 400

Canon PowerShot G1 X, 1/160 sec f/5 ISO 100

Amire még nagyon kíváncsi voltam, az érzékelő méretéből adódó kisebb mélységélesség adta lehetőség. Még soha sem láttam ilyen szép elmosódott háttereket kompakt fényképezőgépen, az f/2,8 és f/5,6 közötti rekeszeknél jól elhatárolható a háttér és a főtéma élességének különbsége. A jó minőségű objektívnek köszönhetően még teljes nyíláson is tökéletes az élessége, ami eddig csak az L szériás objektívek privilégiuma volt.

Canon PowerShot G1 X, 1/30 sec f/8 ISO 100

Nagy meglepetésemre most először találkoztam f/16-os rekesz-előválasztással ebben a kategóriában, de ez valójában érthető is, hiszen a nagyobb érzékelő miatt igen finoman tudjuk állítani, hogy mi legyen éles a képünkön és mi ne. A zársebesség oldaláról megvizsgálva leesett az állam, amikor idő-előválasztásba raktam a gépet: 60 másodperc volt a leghosszabb záridő, ezt még a DSLR fényképezőgépek sem tudják! Nosza, ki is próbáltam: egy hangulatos velencei szigeten, Buranoban fényképeztem vele hosszú expozíciós időket - egészen 30 másodpercig - igaz, ISO 100-as érzékenységgel, de nagyon kíváncsi voltam, hogyan teljesít a G1 X. Az eredmény lenyűgöző volt, szép, éles, részletgazdag képek készültek, kiváló minőségben. Akár 70x100 cmes nagyításra is alkalmasak ezek a felvételek. Az utolsó próba a TTL vakuzás volt, melynek során egy Canon 580 EX II-es vakuval készítettem felvételeket a kis masinával. Meglehetősen furcsán nézett ki a szett, mert nagyobb volt a vaku, mint a fényképezőgép, de én másodgépnek vittem a kis G1 X-et. Rendkívül jól teljesített itt is a gépváz: Av és Tv, illetve M üzemmódokban vakuztam, szépen hozta a várt eredményeket. Összességében: most először éreztem kísértést, hogy kell vennem egy ilyen kis masinát, mert a sok objektív és váz kényelmetlen lehet és rengeteg helyett foglal el a szett táskában. Sokszor bőven elég a G1 X-el elmenni nyaralni vagy kirándulni, nem fognak csalódni a képek minőségében. Akik rendelkeznek komolyabb DSLR vázzal, azoknak is megéri megvenni másodgépnek. Kezdőknek pedig kötelező darab. A gépvázat a Canon Hungária biztosította.

Szöveg és kép: Imre Tamás Canon PowerShot G1 X, 1/100 sec f/8 ISO 400

1278 sec f/8 ISO 320

Tippek-trükkök

Tavaszi fotózás

Csillaghúzásos fotó A kilombosodás előtti tavaszi időszakban, szép ágrendszerű fa közelében, tiszta idő esetén nyílik alkalom csillaghúzásos éjszakai fotók készítésére. A mai modern gépvázak magas ISO beállítás mellett alkalmasak arra is, hogy viszonylag rövid záridővel (max. 20-30s) pontszerűen képezzék le a csillagok fényét. Ha a másik megoldást választjuk, hogy a Föld forgása következtében a csillagok Sarkcsillag középponttal fényes íveket rajzoljanak, akkor érdemes minimum 20 perces záridővel felvételeket készíteni a kép érdekessége, lendülete érdekében. Több, rövidebb expozícióval készült fotó összedolgozásával is létrehozható a megfelelő eredmény, de lefotózható egy lépésben is a zajcsökkentő funkció alkalmazásával. Ez esetben ne csodálkozzunk, ha a gépváz éppen annyi időt tölt el a zajcsökkentés végrehajtásával, mint amilyen hosszú az expozíció ideje volt (jelen esetben 21 percet). Az ilyen fotókat Hold nélküli időszakban, késő éjszaka, zavaró fényektől mentes területen kell elkészíteni, s érdemes imádkozni, hogy ne jöjjön repülőgép, vagy ne vonuljon át műhold az égbolt általunk ábrázolt területén. Ha nagy látószögű optikával készítjük a fotót, akkor görbült íveket kapunk, míg teleobjektívvel az ívek a gyújtótávolságtól függően egyre inkább „kiegyenesednek”: mindkettő célravezető lehet.

Szeles kora tavaszi tájkép

Olyankor is lehet jó fotótémát találni, amikor az ember nem is gondol rá. Hóolvadás utáni „alvó” tájon egy nagyméretű pocsolya vizét a viharos szél annyira felkorbácsolta, hogy tengerhez hasonló hullámokat vetett. Szép éles fény volt, szikrázó kék éggel. Az alkalmazott extra nagy látószögű objektív a felvételt még érdekesebbé teszi, olyanná változtatja a tájrészletet, mintha hatalmas kiterjedésről lenne szó, azon kívül a horizont görbítésével is különleges hatást kelt. A kontrasztos, hangulatos képet tovább gazdagítja a karakteres felhő, valamint a színellentét a kék alaptónus és a tavalyi elszáradt nád és egyéb növényzet narancsossárgás csíkja között.

Egyhajúvirág A kora tavaszi időszak egyik védett ritkasága a rózsaszíneslilás színezetű, szép csíkmintázatú egyhajúvirág. Környezete azonban rendkívül kedvezőtlen a tavalyi elszáradt növényzet maradványainak zavarosságával, semmitmondó színével. A helyzet megoldására az egyik lehetőség minél kisebb mélységélességgel elkészíteni a felvételt, amelyen lehetőleg csak a virág éles, a környezetét eléletlenítettük. Ez nem mindig hozza meg az elvárt eredményt. A másik lehetőség a leárnyékolás árnyékoló ernyővel vagy valamilyen levetett ruhadarabbal. Alkalmasan megválasztva az árnyékolás területét, a virág környezete sokkal kevesebb fényt kap, mint maga a virág, így az alulexponált környezetben eltűnnek a nem kívánt részletek, emellett még jobban kiemeljük a sötét háttérből a virágunk szépségét és kecsességét. A virágszirmok részletgazdagságának visszaadásához megfelelő minőségű – sem nem túl kontrasztos, sem nem túl lágy – fény szükséges. A túl kontrasztos fény csúnya, mély árnyékokat vet, túlságosan lágy fényben pedig eltűnnek a szép részletek. Várjunk a megfelelő fényre, vagy alakítsuk ki azt diffuzor és derítőlap alkalmazásával, kísérletezéssel. Fontos a virág természetes színének visszaadása. Ehhez fehér vagy ezüst derítőlapot használjunk, más fajta csúnyán elszínezheti a virágot.

Tavaszi hérics vágott fotó

A látvány és a hangulat időnként megkívánja, hogy ne az egész virágot mutassuk be a fotón, hanem annak csak szép részletét. Színdinamika, finom színkontraszt jelentkezik a vonuló fehér felhős kék ég és a tavaszi hérics aranysárga, finom belső szerkezete között. Viszonylag kis mélységélességet érdemes használni a lágy, romantikus hatás elérése érdekében, azonban a porzók egy sávját, csoportját élesen kell bemutatni, hogy a Néző szemének legyen miben „megkapaszkodni”. Vigyázni kell, mert a fényes, sárga szirmok erős fényben nagyon könnyen kiégnek: várni kell a jó fényre, vagy diffuzorlappal, derítőlappal ki kell alakítani azt.

Képpár: kökörcsin csokor és termés A kökörcsin csokorról készült fotó arra példa, hogy időnként fel kell rúgni a szabályokat. Ritkán olyan módon készíthetünk hatásos, szép képeket, amilyent egyébként nem használunk, például „turista módra”, felülnézetből. Nagy mennyiségű virág volt egymás mellett, illetve olyan zavaros volt a környezet, hogy a szokásos módon, a talajszintről készített felvétel nem lett volna képes visszaadni a látványt, ezért kellett a felülnézetet választani. A tavalyi elszáradt kórók, fűszálak alapvetően sugárirányban rendezettek voltak, kattintás előtt a sugáriránytól eltérő, a látványt zavaró kórókat meg kellett igazítani. A szürkés, sugaras szerkezetű, grafikus hatású háttérből erős kontraszttal emelkedik ki a virág csokra a színével, mintázatával, szinte egy színes/fekete-fehér kevert fotó hangulatát keltve. A felvétel nagy látószögű objektívvel készült a megfelelő mélységélesség elérése céljából, ügyelve a tömegarányokra (a csokor mérete ne legyen sem jelentéktelen, sem túlzó) és a virágok képen belüli elhelyezésére. A kökörcsinekhez – akár leány- akár fekete kökörcsinről van szó – érdemes néhány hét múlva visszalátogatni. A virágok ugyanis egészen hamar kis bóbitává alakulnak át a termésérlelés időszakában, s a még teljesen be nem érett bóbitákról érdekes makró felvételeket lehet készíteni. Szép színek, a kökörcsincsokor környezetéhez hasonlatos sugaras szerkezet jellemzi a bóbitákat, olykor apró rovarok is megbújhatnak bennük. Közepesen lágy, kissé kontrasztos megvilágításban mutatnak legszebben.

A vízcseppek különleges világa Tavaszi eső után érdemes az apró dolgok, például a vízcseppek felé fordítani a makró objektívünket. Külön kis világot rejtenek, hajoljunk közel hozzájuk. A nagy nagyítású fotóknál különösképpen kell ügyelni a bemozdulásra, amelyet a szél, vagy a nem megfelelően stabilizált állvány is okozhat, életlenné téve a képet. A vízcseppben tükröződő külvilág megörökítéséhez borult idő kell, mert erős, kontrasztos napfényben olyan mértékű csillogások jelentkezhetnek, amelyek tönkreteszik a látványt. Viszonylag nagy mélységélességre van szükség, s a cseppben tükröződő külvilág megmutatásához nem a virágra, nem a cseppre, hanem a tükörképre kell állítani az élességet (manuál fókusz). A kökörcsin virágszirma és porzói erős színkontrasztja hangulatossá, érdekessé teszi a képet.

Gyepi béka

A békák kora tavasszal, hóolvadás után élik nászidőszakukat, közéjük tartozik a hegyvidékek magasabb területein élő gyepi béka. Gyakran még hófoltok tarkítják a tájat, reggelenként még jéghártya feszül a vízen, amikor a kék torkú, nászruhás hímek összegyűlnek, s várják a nőstényeket. A békák óvatosak, mert sok az ellenségük, azonban nyugodtsággal, megfontolt mozgással és türelemmel oly annyira közel lehet kerülni hozzájuk, hogy akár a 100 milliméteres gyújtótávolságú makró objektívvel is készíthetünk felvételeket róluk. A kisebb zavarás érdekében és a laposabb látószög elérésére érdemesebb egy hosszabb gyújtótávolságú teleobjektívet és közgyűrűt használni. A laposabb látószög lehetővé teszi, hogy a környezet szép színe tükröződve megjelenhessen a vízfelületen. Fotóst próbáló téma, mert erős napsütésben a zavaró csillogások miatt nem érdemes felvételeket készíteni, borult időben pedig a fürge, folyamatosan mozgó békákról a mozgásuk keltette hullámzó vízben nehéz éles felvételeket készíteni. Csak az éppen szükséges mélységélességet állítsuk be és minél rövidebb záridőre törekedjünk. A csekély mértékű rekeszelés segíti elviselhetővé tenni a többnyire zavaros környezetet.

Magyar kikerics megporzójával

FOTÓOKTATÁS.HU

Ez a fehér alapszínű, védett virág és közvetlen rokonsága a szubmediterrán, mediterrán tájak kedves növénye, Magyarországon csak a Villányi hegységben található Szársomlyó hegyen él. Ha jó az idő, egyes példányok már januárban kidughatják fejecskéjüket, de a virágzás egészen márciusig elhúzódik. A talajból kiemelkedő mészkő ívek mélyszántásra emlékeztető sorozata miatt Ördögszántotta hegynek is nevezett Szársomlyón fotós szempontból többnyire kedvezőtlen helyen, magas, elszáradt fűcsomók között találjuk meg e virágokat. Azért akadnak jobb helyzetben levők is, amelyek például egy kis szikla oldalán vagy tövében nyílnak, kissé kiemelkedve a talajszintből. Ekkor a talajra helyezett kameravázzal olyan képeket készíthetünk, amikor a fehér virágok hátterét legalább részben a mosolygós, világoskék tavaszi ég képezi. Viszonylag ritka, hogy e virágok nagyobb csoportban forduljanak elő, ki kell használni a lehetőséget, ha ilyet találunk. A méheket és más megporzást végző rovarokat a napfényben gyorsan felmelegedő déli fekvésű hegyoldal hamar előcsalja. Gyors záridővel még röptében kaphatjuk el a szorgos látogatókat. A háttér elmosására tág rekesznyílást kell alkalmazni.

Téltemető alulnézetből A virágokról szokatlan látószögből is lehet érdekes hatású felvételeket készíteni. A képen látható téltemetők egy kis halmon nőttek, így lehetőség volt a talajszintre helyezett gépvázzal alulnézetből elkészíteni a felvételt. 50 milliméteres makró objektívvel és közgyűrűvel egészen közelről szinte alá lehetett kerülni a virágoknak. A nagy fényerejű objektívvel, majdnem nyitott rekesszel és közgyűrűvel elmosódva, foltszerűen lehetett megmutatni a virágok élőhelyét, a jól megvilágított, mély árnyékoktól mentes tavaszi erdőt a környező fák színeivel, vonalaival és a derűs éggel.

Felhős táj magányos fával

A még ki nem lombosodott fák szép látványt nyújtanak érdekes ágszerkezetükkel. Azonban ritkán állnak egyedül, s általában akkor sem olyan környezetben, hogy tág, „levegős” kompozíciót lehetne készíteni róluk, azaz tájba helyezni azokat. Nem az egyszínű kék ég ehhez a legalkalmasabb, hanem a szép, fehér vonuló felhőkkel teli, részletgazdag ég. Ilyen időjárási körülmények ritkán adódnak, azonban szerencsére ezek az alkalmak sűrűsödnek késő ősztől kora tavaszig. Ilyenkor éghangsúlyos fotókat érdemes készíteni, amelyen a fa tulajdonképpen csak a Néző szemének szolgál kiindulási pontként a fotón, s onnan kedvtelve járja be a dekoratív felhős eget, alul a szántóföld barázdáit, a hosszú árnyékokat és a tavalyi elszáradt növényzet meleg színű foltjait.

Felhős táj fekete-fehérben A vonuló fehér felhőkkel teli ég szépségeinek bemutatására olykor a szürkeárnyalatos fotó alkalmasabb, mint a színes. Ekkor is az éghangsúlyos megoldást választjuk, a talaj domborzata szinte csak arra szolgál, hogy „megtámaszkodjon” rajta az égbolt. Készíthetjük eleve feketefehérben, vörös felvételi szűrő alkalmazásával, avagy utólag alakíthatjuk át szürkeárnyalatossá, s ekkor választhatjuk ki a lehetőségek közül a vörös szűrőt. Az ég felhőmentes része alig tartalmaz vörös színt, ezért az sötétnek, szinte feketének látszik a fotón. Ezzel szemben a fehér felhők szinte világítanak, mert a fehér szín minden alapszínt magában foglal, ezért jelentős a vörös tartalma. A vörös szűrő a vékony, leheletfinom fehér párát is kimutatja az égen. Ügyelni kell arra, hogy az eredeti felvételen ne legyenek kiégett, részletvesztéses területek. A tónuskülönbségek fokozására szolgál a kontraszt emelése, de óvatosan kell bánni vele, mert túlzásba vitelével részleteket vesztünk a felhő fényes részein. A képfeldolgozó programok felkínálják a beavatkozás lehetőségét az árnyékokba és a csúcsfényekbe. Csúszkák segítségével megszabhatjuk azt a világos illetve sötét tónustartományt, amelybe be kívánunk avatkozni és szabályozhatjuk a beavatkozás erősségét.

Szöveg és kép: Krivánszky Árpád és Suhayda László

Malajzia

Élet a vízfelszín alatt

A kedvenc merülőhelyeim ahová bármikor újra elutaznék: Costa Rica, Cocos: Alcyon Malajzia, Sipadan: Barracuda point Francia polinezia, Fakarava: south pass Szudán, Shaab rumi: south platoue Indonezia, Raja Ampat: Manta point Bahama, Tiger beach Egyiptom, Elphinstone

IndonĂŠzia

Bahama

Szudรกn

Costa Rica

Fran

nica polinezia

Az elmúlt 10 évben sok felé utaztam, és merültem a világ különböző óceánjaiban és tengereiben. A legutolsó utamon egy fantasztikus merülés utolsó perceiben elgondolkodtam, melyek voltak életem eddigi legemlékezetesebb merülései, legmaradandóbb élményei. Pörögtek a helyszínek és az országok: Costa Rica, Egyiptom, Szudán, Indonézia, Thaiföld, Malajzia, Dél –Afrika és még sok különleges magával ragadó helyszín... Beszélgetések alkalmával sokszor megkérdezik, hogy hol volt a legjobb merülni, vagy melyik a legjobb merülőhely, erre a kérdésre soha nem tudtam kielégítően válaszolni, mivel mindegyik más és más. Generálisan minden egyes vizalatt eltöltött perc lenyűgöz és magával ragad, rabul ejt a tenger csendje és szépsége. A változatos élővilág, leírhatatlan formavilág, a színek kaválkádja jellemez minden merülést, csak figyelni kell és várni, hogy a tenger megmutassa magát. Említhetnék bármilyen a látótávolságot, vagy egy homokos, iszapos élettelennek tűnő lejtőt, ahol pár perc figyelemmel milliónyi szempár mered majd a homokból az avatott szemlélő elé, és hirtelen élettel telik meg a sokszor unalmasnak és “semminek” titulált merülőhely. Mindig elgondolkodom azokon a búvárokon, akik mindig más és más merülőhelyen szeretnének merülni.

Bahama

Ők csak úsznak, mintha valami távolságot szeretnének lekűzdeni, és a merülés végén pedig panaszkodnak, hogy nem láttak semmit, pedig a szárazföldön sehol nem látható bioverzitásnak lehettek volna szemtanúi. Néha, én is csak úszkálok és figyelek, és csak merülés utolsó részében tárul elém valami “csoda” épp abban a pillanatban, amit eddig még sosem láttam, ez az ami megadja minden egyes merülés izgalmát. Ezek alapján nem is tudok semilyen szempontból sorrendet felállítani, hiszen bármelyik lehetne a legjobb, legérdekesebb merülőhely. Inkább legyen ez egyfajta merülési napló az elmúlt évtized legemlékezetesebb pillanataiból.

Egyiptom

Szöveg és kép: Selmeczi Dániel

Népek-kultúrák-városok

Pillantás Indiára

Tigrisek földjén, 3 rész. India, Bándhavgarh Nemzeti Park: pettyes szarvasok, majmok, pávák, madarak, csúcsragadozó tigrisek, érintetlen vadon és dzsungel, ezek jellemzik Közép-India vadonjait. Sorozatunk harmadik részében elkalauzolom önöket India legnagyobb tigris rezervátumába, ahol ha megjelenik a vadak királya, még a levegő is megáll. Hatalmas termetével és kecses járásával szinte uralkodik Ázsia csúcsragadozója. Tartsanak velem most is.

Szerencse is kell hozzá A második rész folytatásaként Váránasziból repülőre szálltunk és elrepültünk Khadzsuraráhóba, ami egy izgalmas repülés volt a King Fisher légitársaság gépén. A gép egy régi, 70-es évek óta használt repülő volt, utoljára ilyet a James Bond filmekben láttam, de akkor még Sean Connery volt a főszereplő. Ide a helyi indiai lakosokon kívül csak egy hátizsákos francia fotós utazott velünk. Megérkeztünk a reptérre, ahol egy hangáron és egy fogadótermen kívül semmi sem volt. Kísérőnk már várt minket, két papírt tartott a kezében, az egyiken a mi neveink voltak, a másikon meg a francia fotósé, így lettünk utastársak. Gyalog mentünk ki a reptérről, ahol egy régi kisbuszba ültünk be, s elindultunk a nemzeti park felé. Indiai kísérőnk közölte velünk, hogy az út kb. 4-5 órás lesz. A hőmérséklet ilyenkor Közép-Indiában 50 °C fok fölé is emelkedhet, a buszban volt legalább 60. Megkértük a sofőrt, hogy kapcsolja be a légkondicionálót, nos, ekkor kezdődtek utunk érdekesebb részei. Kietlen helyeken utaztunk a forró melegben, a légkondi mindössze 15 fokot tudott hűteni. Nagyon melegünk volt, eltelt vagy két óra, mire a szerkezet elkezdte ereszteni a vizet a sofőr fejére, minden kanyarnál vagy fél liter vizet kapott magára. Jézusom, gondoltam, ez nagyon vicces, de nem szabad szegényt kinevetni. Rezzenéstelen arccal figyeltük, mi lesz ebből, aztán megálltunk egy kis faluban, ahol az út szélén sütötték az indiai kenyeret, a naan-t. Itt közölte velünk: ő ebédel, mi is tegyük azt. A forró lap, amin készült a kenyér, olyan koszos volt, hogy európai ember az azon készült kenyérből valószínűleg nem enne. Érdekes, egyikünk sem volt éhes, de a hűtőből azért vettünk egy-két üdítőt. Egy óra várakozás után - mire a sofőr kényelmesen megette az ebédet - utazhattunk csak tovább. Már vagy öt órája zötykölődtünk, amikor rákérdeztünk, mennyi még az út. Mondta, olyan két óra még hátra van, csak sajnos éppen ezt mondta két órája is. Szépen haladtunk volna, de a kisbusz egyszer csak leállt. A fickó próbálta újraindítani, de nem sikerült neki. A pusztaság közepén 50 °C fok melegben álltunk ott vagy húsz percet, mire a sofőr elkezdett káromkodni, majd egy palack vizet magához vett, bevágta az ajtót és otthagyott minket.

Kérdezgettük egymástól: most mi lesz, itt vagyunk bent egy kisbuszban, Közép-India elhagyatott útján és sehol egy lélek. Az eddigi utunk alatt összesen csak 8-10 autóval találkoztunk. Eltelt vagy fél óra, mire ismét megláttuk kísérőnket, még mindig káromkodott és a földhöz vágta a műanyag palackot. Szerencsénkre pont jött egy tizenöt év körüli fiú, aki nekiállt segíteni elindítani a buszt. Indítózás közben valamit piszkált a motorban, majd a huszadik kísérlet után az végre beindult. Három órás csúszással, nyolc óra buszozás és megpróbáltatás után megérkeztünk a Nemzeti Parkhoz. A tigris rezervátumot őrzik a legjobban az indiai rangerek: mindenhol fegyveres őrökkel találkoztunk, és útlevél alapján ellenőriztek minket, mint egy határátkelő helyen. Pár perc után megérkeztünk a szállásunkra, mely a nemzeti park közvetlen közelében volt. Napfelkelte előtt nagy várakozással indultunk neki első napunknak. Egy kis dzsipet kaptunk sofőrrel, ami teljesen nyitott volt. A nemzeti park főbejáratánál, még a sötétben hatalmas gépkocsi raj fogadott minket, úgy harminc dzsip, és rengeteg fotós ült bennük. Sofőrünk kiszállt és elment a központi ranger épülethez, ahol valamit osztottak nekik. Hamarosan megérkezett egy fegyveres ranger kíséretében, indultunk is be a nagykapun, majd elágazás következett, ahol a harminc dzsip több irányba elment. Kísérőnk elmondta, a szabály szerint a következő reggelen egy sorsoláson mindenki megkapja, merre mehet, az elágazásoknál vannak jelölések pl. A-D, vagy D-C stb. Több elágazás is létezik, a Nemzeti Park teljes területe 625 négyzetkilométer, a dzsipek sokszor nem is találkoznak egymással, csak megyünk a vadon útjain, keresve az áhított tigriseket. A túra alatt az utakról letérni nem lehet, és megfordulni vagy más jelölésű útra is tilos kitérni, a dzsipeket ellenőrzik, és a többnapos túra alatt mindig más rangert kaptunk, így elkerülhető a korrupció.

Az afrikai vadonhoz szokott fotósoknak egy kicsit kevés a vadállomány Indiában, volt olyan időszak, hogy reggel hatkor hajnalban kint voltunk még a sötétben, és délelőtt tíz óráig egy állatot sem láttunk. Azért nem kell csüggedni, fotóztunk bóbitás kígyászölyvet, pettyes szarvasokat, pávát, langurokat és nagy szerencsénkre sikerült egy tigrist is lefényképeznünk. Nehogy azt

higgye bárki is, hogy Indiában biztosan fog tigrist fotózni, látni talán igen, de fotózni, annak esélye mindössze 20 %. A szerencsésebbekhez tartoztunk, első nap mi már legalább láttunk két tigrist. Este a vacsoránál beszélgettünk francia barátunkkal, aki elpanaszolta nekünk, hogy ő még állatot sem látott. Az élménybeszámolónkat rövidebbre vettük, mert sajnáltuk őt. Második nap

reggel rögtön találkoztunk egy szép nősténnyel, amely a territóriumi viták miatt sajnos félszemű volt. Majd este a szép naplementés fényekben két pettyes szarvasbika kezdett el harcolni tőlünk olyan 20 méterre és legalább félórán keresztül tolták egymást elég agresszíven. A kísérőnk azt mondta, nagyon szerencsések vagyunk, mert eddig már három tigrist láttunk és ilyen közel

szarvas verekedést nagyon ritkán látni, és még fotózni is tudtunk. Este ismét élménybeszámoló, de a francia fotós még mindig nem látott tigrist, csak szarvasokat meg sok langurt (majom). Nem is mondtuk neki a tigrist. Harmadnapra jött meg az igazi szerencsénk. Az erdőben hallottuk, hogy nagy a rikácsolás és a majmok is hangosan visítoznak.

rdő kislány

Megjelent egy tíz év körüli szép hím tigris és kecsesen haladt a sűrűben. Ilyenkor hívják az elefánthajcsárokat - ha a közelben vannak - és a bátrabbak elefántháton be tudnak menni a sűrű erdőbe, közelebb a tigrishez. Sorba álltunk a kocsikkal, hamar összegyűlt a társaság, akik erre az útvonalra lettek beírva. Amikor mi kerültünk sorra, az elefánt a dzsip mellé állt. Felkapaszkodtunk egy eléggé instabil ülőkére egymásnak háttal, majd megindultunk a vadonba, s pár perces elefánt séta után megláttuk a tigrist: pihent a fa árnyékában, de jól fotózhatóan egy kiszáradt folyómederben. Az elefánthajcsár meglepetésünkre nagyon közel vitt minket és még az elefántot is térdre kényszerítve, 10 méterre voltunk a tigristől, így a 300 mm-es teleobjektívekkel kellemes portrékat tudtunk készíteni, a nagymacska szépen megmosakodott és elterült aludni. Óriási mázlink volt, hogy még nem feküdt le, mert akik utánunk következtek, már csak az alvó, pihenő állatot láthatták. Este már csak annyit kérdeztünk a franciától, volt-e tigris, azt mondta, most sem látott. El se meséltük neki a délutáni kalandunkat. Negyedik nap reggel nem volt szafarink, így megkértük a vezetőnket, vigyen el minket a környező falvakba fényképezni. A falusiak nagy szeretettel fogadtak minket, elmesélték, hogy bizony a tigrisekkel néha gond van, mert bejönnek a falvakba és elviszik a teheneket, nagyon ritkán a gyerekeket is, de azt inkább az erdőben. Meglepődtünk, hogy a 21. században még mindig történhetnek tigris támadások. A gyerekek és asszonyok többsége otthon volt, megmutatták, hogyan élnek, miként mosogatnak és dolgoznak a földeken. Nagyon kellemes meglepetés volt számunkra, hogy mindenki beengedett a birtokára és lehetett fotózni. Az utolsó nap hajnalán ismét kimentünk tigriseket keresni és találtunk egy fiatal testvérpárt, bent a bozótosban. Fájó szívvel, de búcsúznunk kellett az indiai vadontól. Utunkat ismét repüléssel folytattuk, majd vonatra szálltunk, de ez már egy következő történet. Folytatása következik!

Szöveg: Imre Tamás

WORKSHOP Rómer Flóris nyomában a Bakonyban 6.Pápateszéri Természetfotó Tábor 2012. augusztus 5-11 Reflex Környezetvédő Egyesület és Szabó Béla EFIAP fotóművész szervezésében www.reflex.gyor.hu www.belafoto.hu Németh Gergely

Egy tudós bencés szerzetes, akinek a magyar tudomány sokat köszönhet, 1859 őszén nyakába vette az úti tarisznyáját és elindult a Bakony rengetegébe, hogy mint írja: „Midőn a múlt évi szünnapok alatt tett utazásom tanulmányai eredményének, közzétételére magamat elhatároztam, sem alaposságot fitogtató szőrszálhasogatókra, sem elkényeztetett – egyedül regényekben gyönyörködő – közönségre nem számítottam. A honismertetés ezen, eddig járatlan, terén kalauz nélkül indulva, magamnak mintegy utat törve, szerzett tapasztalatimmal másokat hasznosan mulatni, és mulatva tanítni volt főcélom.” A tudós bencés szerzetes, Rómer Flóris 1859 augusztusában járta végig a Bakonyt és készítette el első tudományos leírását: A Bakony, Természetrajzi és régészeti vázlatok címmel. A könyv nyomtatásban 1860-ban jelent meg. A nagy tudós tiszteletére a tábor mottója: Rómer Flóris nyomában a Bakonyban.

Petrányi Bálint

A tábornak helyet adó ökológiai oktatóközpont a Közép-Dunántúli Régió (Veszprém megye), valamint a Nyugat-Dunántúli Régió, (GyőrMoson-Sopron megye) határán, a Bakony és a Kisalföld találkozási pontján fekszik. Pápateszér község még a Kisalföld, a hozzá külterületként kapcsolódó Farkashegy már a Bakonyalja tájegységhez tartozik. A 24 fő elszállásolására, a közösségi programok és az oktató tevékenység ellátására alkalmas épület egy közel kéthektáros területen, erdő mellett fekszik, a telek határán ered a tíz Pápateszéri ér egyike. A Fenyőfői Ősfenyves 2-4 kilométerre, a Bakonyszentlászlói egykori bauxitbánya 6-8 kilométerre van. Az egykor volt 25 Pápateszéri vízimalom közül több a Reflex-ház közelében található. A táborba elsősorban olyanokat várunk, akik már rendelkeznek alapvető számítógépes és valamilyen szintű fényképezőgép használati ismeretekkel, de a napjainkban mindenkit elöntő képáradatban nincs meghatározó élőképzettségük a vizuális kultúra területén a „jó” kép kiválasztására.

Tátrai Attila

Ennek a képességnek a fejlesztése, az eszközhasználat tudatos szintre emelése, hogy tudja, a fényképezőgép mely funkciói milyen célt szolgálnak. Megtanítani a résztvevőket a tudatos képkészítés alapjaira: „ A kép először a fejben szülessen meg és csak utána nyomjuk meg az exponáló gombot.” Felhívni figyelmüket, megismertetni a részvevőket a természetfényképezés írott és íratlan szabályaival és egy „természetvédő”, környezettudatos, a világ dolgaira odafigyelő fotográfus képével. Szerezzenek készséget és képességet a fotográfia alapjainak használatában, ha elmennek kirándulni, tudják mit és hogyan érdemes lefényképezni, ha szükséges, akkor tudjanak jó minőségű képi dokumentációt készíteni. Legyenek ismereteik a képek utólagos kiválasztásának és bemutatásának fő szabályairól. A tábor elsősorban 13-23 év közötti fiatalokat vár, de az életkortól való eltérés nem kizáró ok.

A saját fényképezőgép azonban követelmény, legyen az akár a legegyszerűbb eszköz is. Tábor szakmai vezetője: Szabó Béla fotográfus www.belafoto.hu Természetfotó Magazin szakírója. Részvételi díj: 24.000 forint, amely tartalmazza a szállás és a teljes étkezés költségét is. A részvételi díj összegét legkésőbb június 30-ig kell befizetni vagy átutalni a Reflex Környezetvédő Egyesület 11737007-20720786 számú számlájára. Jelentkezés és bővebb információ: Nagy Péter programvezető (REFLEX Környezetvédő Egyesület) 9024 Győr, Bartók Béla utca 7. mobil: 30/28-99-940, telefon. 96/329-792, fax: 96/524-500 e-mail:reflexgy@c3.hu, www.reflex.gyor.hu

Máté Bence - ízelítő a könyvből

Ahol a darvak megszelídülnek

Darufotózás testközelből, egy háborítatlan svédországi rezervátumban Csípősen fagyos a csend. Épphogy pirkad. Vékony jégkristály borít mindent, s a lehelet lassan tűnik el a mozdulatlan levegőben. A semmiből egyszer csak halk darukrúgatás szalad tova. Eltelik pár másodperc, és ez az egyetlen távoli daruszó folyamatosan erősödő morajlásban folytatódik. Az ezernyi hangból már kibogozhatatlan, mit is mondanak egymásnak. A hangzavar hullámzón közeledik, s mikor már az az érzésünk, hogy a zaj karnyújtásnyi távolságból jön, a szürkületből előtűnik a darucsapatok első csoportja.

Ez egyike azoknak az élményeknek, amiért természetfotóssá váltam. A darufotózás varázsa nem fogható semmi máshoz. Értékét az is növeli – hiába vonul át országunkon minden ősszel és tavasszal sok tízezernyi daru –, hogy hatalmas kihívás testközelből látni őket. Annak idején jól megtanítottuk ezeknek a csodás madaraknak, hogy jobban teszik, ha félnek a két lábon járótól, s eme maradandó emlékek kitörlésén sajnos még nagyon sokat kell dolgoznia az evolúciónak. A múlt század közepén a daru mint fészkelő faj teljesen kipusztult hazánkból. A felettünk átrepülő madarak igazi otthona ma Oroszország és Finnország, ahol szintén nagyon félénken viselkednek, létezik azonban Európában egy hely, amely több évtizede a darvak demilitarizált övezete. Számtalan kudarcba taszított és mindössze két sikeres magyarországi kísérlet után muszáj volt saját szememmel is látnom ezt a csodát. Vonulás közben, pár nappal azután, hogy elhagyják a magyar határt, ugyanazok a madarak, amelyek itthon messzire elkerülnek minden embert, ezerháromszáz kilométerrel odébb, Svédországban, a hornborgai madárrezervátumban alig félénkebbek, mint nálunk egy fehérgólya. A rezervátum ma már turistaközpontként is funkcionál, megtartva az emberek és a madarak elkülönített helyét. Távcsővel a kezében bárki figyelemmel kísérheti – akár 30-40 méterről – Európa leglátványosabb madárvonulásának képviselőit, ám ha valaki ennél is többre vágyik, egy-egy közeli, de rejtett környezetben elhelyezett lessátrat is bérelhet. Besózva vártam, hogy megláthassam, vajon milyen helyre építették a rejtekhelyeket. Az egészben az volt az érdekes, hogy a helyszínen senki sem fogadott, csak az otthon kinyomtatott e-mail alapján tudtam tájékozódni, annak segítségével találtam meg a leseket is. Azt írták, legkésőbb 5:30-ra már a rejtekben kell ülni, és majd csak délután öt óra után szabad kijönni onnan, amikor elszálltak a madarak. A darvak máshol töltik az éjszakát, csak pirkadatkor ereszkednek le a beetetett területre, ezért fontos, hogy megérkezésük előtt mindenki foglalja el a lőállásokat. A rezervátumban hat különböző les volt, melyek mindegyikébe egy-egy napra szólt a jegyem. A megfigyelőállomásokat fából építették, olyan kicsire, hogy még egy magamfajta fotós számára is örökkévalóságnak tűnhet benne egy egész nap, ha véletlenül nincs mire pazarolni a kockákat. A forgatókönyv azonban szerencsésen alakult.

Az első hajnalon menetrendszerűen megérkeztek a madarak, s leszálltak először tőlem száz, majd ötven, majd húsz méterre. Egy óra alatt 14 ezer madár ereszkedett le az ötvenhektáros területre. Eddig a pontig már Magyarországon is sikerült párszor eljutni, de sajnos mindig ezekben a pillanatokban kezdtek el a les mellett szántani, vagy épp ekkor tűnt fel a semmi közepén egy biciklijét toló parasztember… Hornborgán ilyesmitől nem kellett tartani. A darvak egyre közelebb sétáltak, nem törődve azzal sem, hogy a les kémlelőnyílásai semmivel sem voltak eltakarva. Otthoni lesezések alkalmával néha már úgy éreztem, röntgenszemük van, most pedig simán beláttak az építménybe, látták az arcomat, a kezem mozgását, mégsem foglalkoztak velem. Még olyan távolságban is tollászkodott madár, ahová a 2,8/300-as objektívet már nem tudtam élesre állítani, holott az élességi közelpont 2,2 méter volt! Egy ilyen napon a madarak hangos krúgatása úgy beleköltözik az ember fülébe, hogy napokig nem lehet onnan kiűzni. Megnehezítette a fotózást, hogy az ablakokat mindössze 25x25 centisre vágták, így nagyon körülményesen lehetett az objektívvel mozogni.

Legtöbbször egy kölcsönkért 300–800 mm-est használtam. A pelikánok szigetéhez hasonlóan itt is kifejezetten jól lehetett kamatoztatni a zoom előnyeit, mivel minden pillanatban más és más távolságban zajlottak az események. Ettől tovább erősödött bennem az elhatározás, hogy a nagy fényerejű háromszázasom mellé egyszer vegyek majd egy ilyen zoomot is. A telezoom autofókusza reumás meztelencsigának tűnik a fix 300-as mellett, sok esetben mégis jó szolgálatot tett. Egyik kezem a gépen, másik a zoomgyűrűn, harmadik hiányában pedig áldás egy lassú autofókusz is. Az időjárás egy csapatban játszott velem és a darvakkal. Rövid ottlétem alatt volt szerencsém egész napos szórt fényekben, a naplementék és napfelkelték fényeiben, hóesésben és esőben is fotózni. Hatvanöt órát töltöttem lesben, melynek nagyobb hányadában szememet a keresőre tapasztva válogathattam a rejteket körülvevő madártömegből. Az akciómentes pillanatokban pedig a „3 nap, 3 ország, 3 les” című fejezetben leírt utakat szervezgettem.

Szerkesztőség Főszerkesztő: Imre Tamás Imre Tamás

Imre Anikó

Szekeres János

Szabó Béla

Krivánszky Árpád

Suhayda László

Imre Adrien

Éder Iván

tamas.imre@naturephotomagazine.com

Szerkesztők: Imre Anikó Krivánszky Árpád Suhayda László Szabó Béla Szekeres János Munkatársak: Éder Iván Eifert János Imre Adrien Kiss Ágnes Máté Bence Perhiniák Márton Selmeczi Dániel Olvasó szerkesztő: Krivánszky Árpád Művészeti Vezető: Imre Anikó Grafikai tervezés: Perhiniák Márton Web Design: FX designport Web product: Thomas Picture Fordító: Tóth Péter Pál Hirdetési vezető: Imre Anikó

aniko.imre@naturephotomagazine.com

Természetfotó magazin www.termeszetfotomagazin.hu ISSN 2061-2397 info@naturephotomagazine.com

Kiadja: Thomas Picture Kiadó Kft.

Máté Bence

Kiss Ágnes

Cím: Magyarország Budapest; 1143. Semsey Andor utca 25. A kiadásért felel a kiadó ügyvezetője. Minden jog fenntartva! © 2011 Thomas Picture kiadó Kft A magazin teljes tartalma, írásos és képes anyagait, beleértve a weboldalt is. A kiadó kizárólagos tulajdonát képezik. A meg nem rendelt kéziratokért és

Perhiniák Márton

Selmeczi Dániel

illusztrációs anyagokért a kiadó nem vállal felelőséget.

Gyakorlati fotós tippek utazóknak

A digitális fotózás kezdôknek címû könyv II. része Hamarosan! Digitális fotózás kezdôknek 2012

Tájak, városok digitális fényképezôgéppel

Tükörreflexes fotózás digitális géppel Részletes, profi szintû DSLR HD-videó melléklettel!

Makrofotózás és Teleobjektíves fényképezés

A kezdô fotósok útikalauza

2012-es kiadás

Fogy. ár: 3490 Ft

Fogy. ár: 3990 Ft

Fogy. ár: 3490 Ft

Interneten: 2250 Ft + postaköltség

Interneten: 2500 Ft + postaköltség

Interneten: 2250 Ft + postaköltség

Keresd a könyvesboltokban vagy nézz rá a weboldalunkra: www.fotoszakkonyv.hu Rendeld meg postai utánvéttel a következô e-mail címen: dfoto@digikabel.hu

ingyenes online fotómagazin

természetfotó magazin

Következő szám megjelenése

2012. 06. 01.