Természetfotó Magazin 2012/3 by Természetfotó Magazin

ŐSZ / 2012/3.

természetfotó magazin

online fotómagazin

utazás | Vadvilág | táj | népek-kultúrák | teszt

Tájképfényképezés | Fotósuli CANON EOS-1D X | Terepen tesztelve INDIA | Népek-kultúrák-városok

MŰREMEK VAGYOK

A NIKON D800 VAGYOK. Fő jellemzőim: 36,3 millió pixeles dual formátumú, 1080p-s D-videó 30, 25 vagy 24 kép/mp-vel, plusz ISO 50–25 600 között kiterjeszthető érzékenység, a kategória csúcsát jelentő 51 pontos autofókusz és EXPEED 3 képfeldolgozó rendszer dual formátumú tárfoglalattal. Igazi műalkotás vagyok. iamnikon.hu

köszöntő Kedves Olvasó! A 2012/3. őszi számunkkal jelentkezünk, eltelt a nyár és mi ismét itt vagyunk. Újra elsőként tudunk beszámolni egy kiváló profi fényképezőgép, a Canon-1D X terepi teszteléséről, illetve a víz alatti búvárkodáshoz a Nikon D7000 gépvázat próbáltuk ki. Ez már a tizenharmadik lapszámunk, az előző számnál elkezdtük fejleszteni a DIMAG-al közösen a digitális Tablet android és iPad verzióinkat; ha minden igaz, még ebben a negyedévben lesz saját iPad applikációnk a Természetfotó Magazinra és a Nature Photo Magazinera is. Ismét jelentkezünk angol nyelven, ugyanis rengeteg levelet kaptunk, hogy a világot érdeklik a kelet-európai fotós helyszínek és a cikkeink, ezért megint megjelenik a Nature Photo Magazine. Jelenlegi online magazinunk természetesen ingyenes marad, csak egy egyszerű regisztrációt kell tennie az olvasónak. A letölthető változatunk – melyet a DIMAG rendszerében lehet előfizetni – olyan előnyöket tartalmaz, hogy Önöknek nem kell folyamatos internet-eléréssel rendelkezniük, magukkal vihetik bárhová a Természetfotó Magazin digitális interaktív számait. Sőt, hamarosan visszamenőleg elérhető lesz az összes régi számunk is, több tartalommal és fotóval, illetve számos interaktív lehetőséggel. Ízelítő a most megjelenő számunkból: „Kalandtúránk”: A Tara Nemzeti Parkba kalauzolja el önöket Szabó Béla kollégánk. Terepi tesztelésünkön a Canon-1D X-et köszönthetjük, melyet nagy várakozás előzött meg. A gép kiválóan szerepelt, nem véletlenül gondoljuk úgy, hogy egy igazi gladiátor született. A „Tippek-trükkök” rovatban az őszi fotózáshoz adnak ötleteket, tippeket a Magazinunk szerkesztői. Krivánszky Árpád és Suhayda László mellett most Szekeres János is ad betekintést – az őszi nagyvad-fényképezésbe. A Fotósuli rovatunkban a Tájfényképezés alapjait és ötleteit osztja meg az olvasókkal Imre Tamás fotográfus, segítséget nyújtva azoknak, akik szeretnek tájfotózni, de ezt eddig nem tudatosan tették. Portfoliónkban Berta László természet- és portréfotóst üdvözölhetjük. László több nemzetközi fotópályázaton komoly sikereket ért el és nagyon szereti a keleti kultúrát fényképezni. A „Szép helyek”-ben, most két érdekes helyszínt is bemutatunk, a tájak szerelmeseinek Toscanat, illetve a magyarországi Bodrogzug rejtett titkait osztjuk meg az olvasókkal, mindkét cikket Imre Anikó és Imre Tamás írta és látta el illusztrációkkal. A „Élet a vízfelszín alatt” rovatunkban most nem a hagyományos búvárfényképezést, hanem egy terepi tesztet olvashatunk Selmeczi Dániel fotográfus tollából. A Nikon D7000 fényképezőgépet vitték víz alá kollégáink. „Népek-kultúrák-városok”: Pillantás Indiára sorozatunkban most Raxaul volt az úti cél. Ezt a cikket Teravágimov Pál írta, fényképezte és videózta; még több izgalom és kaland kerül az olvasó látóterébe.

Fotó: © Szekeres János Nikon D70, Nikkor f/4 300mm 1/320sec f/4 ISO 400

Fogadják szeretettel tizenharmadik, jubileumi számunkat - már IPAD, ANDROID verzióban is! Imre Tamás főszerkesztő

Terepen tesztelve

18 Canon-1D X, az új gladiátor

Canon EOS 1Dx, EF 400 mm f/2.8 L IS USM 1/3200 sec f/5 ISO 800 fotós kalandok - tara nemzeti park 6

Érdekes Helyek - Bodrog zug

Szerbia nem tipikus turisztikai célpont. Nehezen akarjuk elfogadni, hogy a területen dúló háborúnak már másfél évtizede vége. Meg kell még barátkoznunk azzal is, hogy a közelmúltban déli szomszédunk tagjelölti státuszt kapott az Európai Unióba. Ha rászánjuk magunkat egy kalandozásra, fantasztikus helyekre juthatunk el. Igaz, némi nehézséget okozhat a cirill betűs írásmód, de az útjelző táblákon mindenhol latin betűkkel is feltüntetik az információkat. Az idegen nyelvek közül a szlávokkal és az angollal egészen jól lehet boldogulni.

A kirándulást kedvelők körében a Tokajként ismert vidék legfőbb vonzereje a méltán világhírű borok kóstolgatása. Azt már kevesebben tudják, hogy a Bodrogzug vizes-párás időszakokban milyen csodálatos látványt tud nyújtani a hajnali órákban. A Bodrogzug a Tisza és a Bodrog folyók összefolyása közti mocsaras, ligeterdős terület, jelentős részben ártér. Az Olaszliszka-Zalkod vonalától Tokaj városig húzódó TokajBodrogzug Tájvédelmi körzet része.

portfolió - berta lászló

élet a vízfelszín alatt - optikai ttl 112

fotósuli a tájfényképezés

tippek-trükkök őszi fotózás

érdekes helyek toscana

Fotós kalandok

A Tara, Szerbia legnyugatibb nemzeti parkja Szerbia nem tipikus turisztikai célpont. Nehezen akarjuk elfogadni, hogy a területen dúló háborúnak már másfél évtizede vége. Meg kell még barátkoznunk azzal is, hogy a közelmúltban déli szomszédunk tagjelölti státuszt kapott az Európai Unióba. Ha rászánjuk magunkat egy kalandozásra, fantasztikus helyekre juthatunk el. Igaz, némi nehézséget okozhat a cirill betűs írásmód, de az útjelző táblákon mindenhol latin betűkkel is feltüntetik az információkat. Az idegen nyelvek közül a szlávokkal és az angollal egészen jól lehet boldogulni. Arra azonban számítani kell, hogy a kevésbé frekventált helyeken az étlapok csak cirill betűvel íródtak.

Canon EOS 5D Mark II, EF 2,8/70-200 L USM 1/800s f/5 ISO 160

Számomra a szerb konyha tipikusan húsimádó, jellemzőek a rostonsültek, de nagyon sok zöldséget is fogyasztanak, elsősorban köretként, salátának. Használják a sertést, borjút, kecskét, birkát alapanyagként. Ugyanakkor nagyon sok és sokféle tejtermék is jelen van. Az éttermi árak, amerre jártam, megfizethetőek, az adagok, különösen vidéken eléggé emberesek. Egy véletlennek köszönhetően jutottam el első alkalommal Szerbiába. Az interneten kalandozva bukkantam rá a trombitafesztiválra. A fotóoktatás. hu-nál egykori tanítványommal, Becker Irénnel – aki Vajdaságban született – és két másik fotós kollégával elindultunk. Gondoltuk, ha már ott járunk, nézzünk körül egy kicsit a környéken. Így jutottunk el a Tara vidékére. Mint idegenek, felkerestük a területet felügyelő nemzeti park igazgatóságát, adjanak tanácsot, információt, mit érdemes megnézni nekünk, fotósoknak. Ekkor kerültünk kapcsolatba Boriša Čolić-cal, aki nagyon megörült a külföldi fotósoknak, különösen annak, hogy egyikük a Természetfotó Magazin szerkesztője. A beszélgetés során felajánlotta, ha van kedvünk, látogassunk vissza máskor is. Ezzel a meghívással élve Becker Irénnel már háromszor mentünk vissza a Tara vidékére a nemzeti park vendégszeretetét élvezni. Mindig más-más vidéken szállásoltak el bennünket, volt hely, ahol rajtunk kívül kilométerekre nem lakott senki. A Tara Szerbia legnyugatibb kiszögellése, a Drina által részben körbeölelt hegyvidék. Mintegy 50 km hosszan és 22 km szélességben terül el, 183 négyzetkilkométeren. Átlagos tengerszint feletti magassága 1200 méter, így a középhegységek sorába tartozik. Van olyan pontja, ahol majdnem 1000 méteres mélység tátong alattunk. A Drina szurdokban egyes helyeken alig szélesebb a folyó 100 méternél, és a fejünk fölött 7-800 méterre tornyosulnak a csúcsok. A Tara-hegységet 1893-ban ismerte meg a világ. Ekkor kezdődtek el a kutatások azzal a céllal, hogy minél átfogóbb ismereteket szerezzenek róla. A masszívum azonban nem tárta fel gyorsan titkait, több nemzedék szorgos és kitartó munkájára volt ehhez szükség. A hegység unikuma a csak itt előforduló szerb lucfenyő, vagyis a Pančićeva omorika.

Canon EOS 5D Mark II, EF 2,8/70-200 L USM 1/320s f/6,3 ISO 500

Canon EOS 5D Mark II, EF 2,8/70-200 L USM 99s f/22 ISO 50, ND64, รกllvรกny

Canon EOS 5D Mark II, EF 2,8/24-70 L USM

0,5s f//9 ISO 200, รกllvรกny

Nevét Josip Pančić-ról, az 1855-ben a fát leíró felfedezőről kapta. Ez a lucfajta abban különbözik többi társától, hogy sokkal karcsúbb és keményebb, tűleveleinek alsó része ezüstösen fénylik, s éretlen tobozai lila színűek. Többek között e különlegességnek is köszönhető, hogy a területet nemzeti parkká nyilvánították és a határain belül külön rezervátumokat hoztak létre. A hegység területére az első erdészek 1872-ben érkeztek, s az évtizedeken át folyó erdőgazdálkodás lassan ritkította az addig sűrű erdőket. Ezt megakadályozandó, 1950-ben már történtek lépések arra, hogy védetté nyilvánítsák a területet, de a nemzeti park megalapítása csak 1981-ben vált valóra. A nemzeti parkká nyilvánított térség nagysága 19 175 hektár, míg a nemzeti erdő területe 11 807 hektár. A Tara Nemzeti Park munkatársainak köszönhetően volt szerencsénk hosszabb időszakokat eltölteni a vidéken, nyáron, ősszel és télen is, igaz, az eredetileg tervezett februári utunkat halasztanunk kellett a hazánkat és a Balkánt is érintő hatalmas havazás miatt. A vidék egyes részein 2-2,5 méter hó hullott, fent a hegyen lehetetlen volt a közlekedés. Közel egy hónap múlva is csak hótalpak segítségével lehetett az utakról letérni. Izgalmas kaland volt számunkra. Az együttműködésnek köszönhetően a nemzeti park ebben az évben Szabó Béla és Becker Irén, valamint Uros Petrovics egy alkotásának felhasználásával adott ki naptárt. Ezzel első alkalommal nevezett be a 16 éve megrendezésre kerülő, a Szerbiai Art Direktorok Klubja által meghirdetett Kalendar pályázatra. Itt a kiadvány különdíjat kapott. Az együttműködés következő állomásaként a Tara Nemzeti Park a két alkotó képeiből kiállítást tervez Szerbiában, hogy bemutassa a vidék természeti értékeit a magyar fotográfusok objektívjein keresztül. Tervezzük egy kiállítássorozat megvalósítását is idehaza a Tara területén készült anyagból.

Canon EOS 5D Mark II, EF 2,8/70-200 L USM 1/250s f/6,3 ISO 160

Ezúton szeretnénk köszönetünket kifejezni Milica Tomić-nak és Boriša Čolić-nak, valamint a nemzeti park munkatársainak, aki kísértek és segítették munkánkat. Külön köszönet a Tara kolostor igumánjának, hogy lehetővé tette számunkra a fényképezést abban a kolostorban, ahonnét a hagyomány szerint azok a szerzetesek indultak el a vidék lakóival, akik Szentendrét alapították.

Szöveg és kép: Szabó Béla

Tervezés Helyszín: Dél-Európa, Szerbia nyugati része. Tara hegység Megközelíthetőség: Magyarországról Röszkénél átlépve a határt az E75 főútvonalon Újvidékig majd a 21 és a 19 főútvonalon a Tara hegység lábáig. Mit lehet fotózni: elsősorban tájat. Mit vigyünk magunkkal: Halszem, Nagylátószögű objektívet 1635mm, nagylátószög-tele zoom 24-70 mm, teleobjektívet 80-200mm, állványt, ND2x, ND4x, ND8x, ND átmenetes szűrő, kioldózsinór. Télen hasznos lehet a téli túrabakancs, valamint a hótalp, vagy a sítúra léc. Szállás: Szálláslehetőség található környéken, de tájékozódjunk. A szállások minősége nagyon változó. A legjobb időpont: Véleményem szerint mind a négy évszak, de különösen az ősz. Csodálatos a tél, különösen friss havazás után, de a közlekedés nagyon korlátozott. Megfelelő ruházatról is gondoskodnunk kell. Nem ritka ilyenkor a több méteres hó sem.

Canon EOS 5D Mark II, EF 2,8/100 L IS USM

1/60s f/9 ISO 200

Canon EOS 5D Mark II, EF 2,8/24-70 L USM 1/4 s f/22 ISO 50, รกllvรกny

Terepen tesztelve Canon EOS-1D X, az új gladiátor

A Canon EOS-1D X fényképezőgépet kétszer is sikerült tesztelésre megkapnom. Az első tesztpéldányt még májusban a Canon Hungária, a végleges kereskedelmi verzióját pedig most augusztusban a Camera Kft jóvoltából sikerült egy pár napra elcsípnem, így volt módom alaposan kipróbálni, valójában mit is tud ez a „monstrum”. A várakozás idegtépő volt, a cikkem írásakor már lassan egy éve bejelentett 1D X igazából most került kereskedelmi forgalomba, és így is csak a szerencsésebbeknek adatik meg, hogy fényképezzenek vele. A bejelentés alkalmával sok kérdés maradt tisztázatlan, valójában mit is fog tudni ez a váz.

Cano

100%-os nagyítás

on EOS-1D X, EF 400mm f/2.8L IS USM 1/4000 sec f/5 ISO 800

Első benyomások Az első tesztverziót még nagyon szigorú körülmények között, mindenféle jogi nyilatkozatot aláírva próbálhattam ki. Ezekből a gépekből a Forma 1 versenyeken is volt pár darab, akkoriban még előfordultak lefagyások és más nehézségek a gépekkel, de én hála istennek egy olyan próbadarabot fogtam ki, amelynek semmilyen problémája nem volt. A gépváz első ránézésre egy igazi monstrum, eléggé nehéznek is tűnik kézben fogva, de ennek örültem, mert minél robosztusabb egy váz, annál jobb a fogása. Ami rögtön szemet szúrt, az a markolatnál található plusz joystick; ez nagyon hasznos az állóképeknél, mert kényelmesen tudok fókuszpontokat választani.

Az első Canon full frames gyors váz A váz teljesen új kialakítású, fokozottan ügyeltek arra, hogy a gombkiosztásoknál akár kesztyűben is elérhessük a fontosabb funkciókat. Az 1D X a Canon forradalmian új full-frames váza, 18,1 megapixeles felbontással és szédületes, 12 kép/mp-es sebességgel RAW formátumban. Eddig ilyen váz nem volt még a Canon palettájában, mely a fotográfusok maximális igényeit kielégítve készült. A legnagyobb újítás a menürendszer átalakítása és a 61 pontos autófókusz. Újratervezett AF és menürendszer A tesztelés előtti napon jó alaposan átnéztem a menürendszert és az új autófókusz rendszert. Szerencsémre a Canon EOS 5D Mark III menürendszere és autófókusz rendszere teljesen ugyanazon az alapon működik, így már nem volt annyira idegen, mint annak idején decemberben egy Canon bemutató alkalmával. A menü csak kis mértékben tér el az EOS 5D Mark III-tól, a felhasználói funkciók viszont sokkal részletesebben személyre szabhatók. A Canon EOS 1D Mark III óta mindig szkeptikusan vártam egy újratervezett AF-et. Ezért most nézzük át, mire is lehet használni a gépváz új, 61 pontos, kereszt típusú AF szenzorát, mely gyökereiben tér el elődeitől.

Pontszerű AF: itt egy pontszerű automatikus élességállítást kapunk, melyben egy AF pontot választhatunk ki a 61-ből. A rendszer erre a területre súlyozva, de a környező pontok segítségével állítja be az élességet. Egyetlen AF pont: itt szó szerint egyetlen egy AF-pont dolgozik, és nem veszi figyelembe a körülötte elhelyezkedő pontokat, ezt kézi választással bárhová kijelölhetjük. AF pont kiterjesztés: itt az AF pontokat kiterjesztetjük, így összesen kilenc darab AF pontot kapunk, alatta, mellette és felette lévő pontokat is figyelembe veszi, s állítja be az élességet, a kiválasztás pedig bármilyen irányba, akár a harmadolási szabályoknak megfelelően is történhet. AF-zóna: itt tizenkét egymás közvetlen környezetében elhelyezkedő fókuszpontot választhatunk ki tetszőleges zónában, mely a 61 fókuszterületen belül választható. 61 pontos automata AF: itt a 61 pont közül bármelyiken AF élesítés lehet, amit követő AF mód esetén még át is ad egymásnak a keresztirányú rendszer.

AI servo (követő AF) Az AI servo rendszer legnagyobb újítása a követő AF grafikus menürendszere, mely nagyon sokat gyorsít a pontos fókuszálás műveletén. Nézzük meg, melyik mire jó. Az első piktogram egy futó alakot ábrázol: ez egy általános, sokoldalú beállítás. Szabálytalan irányú, tetszőleges mozgásra lett kitalálva. A második egy teniszező alak: témák követése folyamatosan, de úgy, hogy amennyiben bármikor az előtérbe vagy a háttérbe kontrasztos akadályok kerülhetnek, ne ugorjon le a témáról, hanem azt kövesse elsődlegesen. A harmadik egy azonnali villámgyors fókusz: amikor a keresőbe kerül egy főtéma, például bicikli vagy versenyautó, esetleg egy repülő madár, stb. A negyedik egy futballistát ábrázol: itt erőteljesen gyorsuló vagy éppen lassuló témának a követésére van kihegyezve a fókusz rendszer. Az ötödik AF szabálytalanul mozgó témára: össze-vissza repülő madár, korcsolyázó ember vagy bármi más, aki/ami kiszámíthatatlanul mozoghat előre, hátra vagy oldalra.

Canon EOS-1D X, EF 300mm f/2.8L IS USM 1/3200 sec f/4 ISO 500

Canon EO

100%-os nagyítás

OS-1D X, EF 300mm f/2.8L IS USM 1/1600 sec f/4.5 ISO 500 A hatodik sebességüket változtató és szabálytalanul mozgó témák: ez már elég bonyolult algoritmust kezelő rendszer, sebességét és irányát is szabálytalanul változtató témákat fog meg tökéletesen az AF. Ez nem minden, még ezeken belül is külön állítható a követés érzékenysége, a követés gyorsasága vagy lassítása és az automatikus AF-pontok váltása. Elsőre soknak tűnt, de munka közben rendkívül kényelmesen beállítható. Melyiket használjuk? - Nos, ez attól függ, mit fotózunk; mindenkinek, aki használ majd ilyet, ki kell tapasztalnia, melyik beállítás a legmegfelelőbb az adott témához.

Sebesség Rendkívül nagy sebességű felvételkészítésre van mód. A Canon EOS 5D Mark III-ban megismert ötödik generációs Digic 5 processzorok dolgoznak a gép belsejében. A gép lelkét a 18,1 megapixeles full frame CMOS képérzékelője adja, 12 képkocka/mp sebességű sorozatfelvétellel hasít 36 RAW kép erejéig, aztán nem is nagyon lassul be 50-60 kép exponálásáig, csak utána érezhető, hogy a sebesség alábbhagyott. Amennyiben nem szükséges a RAW állomány, akár 14 képkocka/mp szuper nagy sebességre növelhető – 120 nagyméretű JPEG-kép erejéig. Természetesen ehhez már a SanDisk Extreme Pro UDMA 7 kártyája szükséges. Amennyiben ennél lassabb kártyával dolgozunk, némileg kisebb lehet a sorozat sebessége, de amit elkészít ennyi idő alatt, azt elképesztő minőségben teszi. Ezzel a sebességgel most először találkozhatunk full frames gépnél a Canon palettájában. Elképesztő: nem is láttam a jeleneteket, amit megörökített a gép az expozíció pillanatában! Parádés felvételeket fogunk készíteni a jövőben egy ilyen masinával.

Képminőség A legfontosabb gépválasztási tényező, ami létezik, ma a képminőség és ISO érzékenység területe, ahol valóságos háború dúl a márkák között. Magyar Canon fotós ismerőseim is azonnal ezt kérdezték minden mást háttérbe helyezve: milyen volt az ISO érzékenység, mik a gép határai. Az eredmények a következők lettek. Terepen, természetes fénykörülmények között dolgoztam.

Az ISO érzékenység próbájának eredményei: ISO 100 és ISO 400 között semmi különbség nincs szinte mindegy, mennyivel dolgoztam, persze nem műteremben próbáltam ki. ISO 500 és ISO 800 között már megjelenik egy halvány kis zaj, de a gyári beállítás ezt szépen leszedi (nagy ISO tartomány zajcsökkentés beállításnál), használható, kiváló képeket kaptam. Az ISO 1600-nál keresni kellett a zajt, nem nagyon találtam. Most jön a mélyvíz, amire mindenki kíváncsi: ISO 3200nál alig zajos, de a DPP Luminance Noise Reduction-t megnézve a fényzaj 7-esen a Chrominance Noise Reduction pedig 9-en állt a gyári beállításokkal, s elképesztően jó a kép minősége. Lelkes lettem az eddigi eredmények miatt, ezért néztem nagy várakozással az ISO 6400-as képet: hoppá ez is jó, sőt sokkal jobb, mint vártam. Az eddigi fényképezőgépek itt véreztek el. Véleményem a következő, az IS0 6400-as képet egy 100x70 cm-es nyomaton ilyen minőségben viszontlátni nem semmi. Uram isten, hol van az az időszak, amikor az ISO 50-es Fuji Velviával szenvedtünk! Szédületes a technikai fejlődés. Az ISO 12.800 már zajos, de nem durván: a finom részletek elvesztek, de a DPP zajszűrést Luminance Noise Reduction-t 09re, Chrominance Noise Reduction-t 11-re állítva már egészen elfogadható képeket kapunk, ezek azonban maximum A4-es méretben élvezhetők. Az ISO 25.600 már igencsak zajos, de egy erősebb szűréssel a családi albumba, vagy kisebb sajtófotókhoz még jó lehet. Szerintem az ISO 51.200 már nem felel meg egy profi minőségnek. Érdekességként, kb. 6-8 éve még az ISO 1600 nézett úgy ki, mint most az ISO 51.600. Fantasztikus eredményt kaphatunk egy full frames profi vázzal, nagy, 18,1 megapixeles felbontás mellett.

Kint a terepen A vázakat több szituációban teszteltem, a következő helyzetekben sikerült kipróbálnom. Rétszilason egy leeresztett halastónál volt szerencsém fotózni madaras leshelyből, itt egy Canon EF 400 mm f/2,8 L IS USM objektívet használtam, Induro állványról és üveges lesből. A körülmények: borult idő, szűrt fény, ISO 800 – ISO 2000 között dolgoztam.

Canon EOS-1D X, EF400mm f/2.8L IS USM +1.4x 1/1600 sec f/5.6 ISO 800

Cano

on EOS-1D X, EF 300mm f/2.8L IS USM 1/2500 sec f/4 ISO 500

A fehér nagykócsagok és szürkegémek folyamatosan halászták ki a nagyobbnál nagyobb halakat a leeresztett tóból, fantasztikus érzés volt látni és fényképezni őket. A gép beállításai: Picture Style Standard, AF AI Servo és az AF menü pedig Zona AF volt. A képek 90 százaléka pengeéles lett. A legütősebb az a jelenet volt, amikor már látszott, hogy a nagykócsag ki fogja venni a halat: rajta voltam, és a becsapás pillanata előtt már exponáltam. A madár a másodperc tört része alatt kivette a halat és balra indulva el is repült, mert a másik gém megzavarta. Körülbelül 4-5 másodperc alatt zajlott le a jelenet. Végig rajta voltam a madáron és összesen 46 RAW képet készítettem, amiből mind éles lett és ebből közel 20 használható is. A többinél a madár szárnya takart bele a látványba vagy a repülési fázis nem volt annyira szép. Ejha, erre vártam már vagy 10 éve! A mai napig is megvan a filmes Canon EOS 1V HS gépem, az éppen ilyen gyors és pontos volt. Madarakat – kormoránokat meg tőkés récéket – fotóztam még vele a budapesti Városligeti tavon is. Az ott alkalmazott felszerelés az 1D X mellett egy Canon EF 300 mm f/2,8 L IS USM objektív volt. Kézből exponáltam AF AI Servo beállítás mellett és a folyamatosan változó és egyenetlen irányt váltó grafikai menüt választottam ki a 61 pontos AF mellé. Az eredmény nagyon jó lett, nagyjából 80 százaléka lett éles a képeknek. Ezt a kézből fotózásnak tudtam be, de muszáj volt ezt is kipróbálni, mert vannak témák, melyeket állványról nagyon nehéz megfényképezni. A vízről felszálló kormorán pengeélesen hasított a vízfelszínen, s amikor két tőkésréce egymásnak rontott, a vízcseppek fergetegében mind a 12 képet egymás után élesen el tudtam kapni. Videózni nem videóztam a készülékkel, de ha lesz még rá alkalmam, ígérem, arról is beszámolok.

Összességében A Canon EOS -1D X egy ízig-vérig profi váz. „Új gladiátor született és ember legyen a talpán,, aki le tudja győzni. Profi sport és akció természetfotósoknak kötelező darab. Az ára elég borsos, de a profizmust meg kell fizetni. A gépvázakat a Canon Hungária és a Camera Kft biztosította.

Tesztelő: Imre Tamás

Érdekes helyek

Bodrogzug, Északkelet-Magyarország egyik legszebb helye A kirándulást kedvelők körében a Tokajként ismert vidék legfőbb vonzereje a méltán világhírű borok kóstolgatása. Azt már kevesebben tudják, hogy a Bodrogzug vizes-párás időszakokban milyen csodálatos látványt tud nyújtani a hajnali órákban. A Bodrogzug a Tisza és a Bodrog folyók összefolyása közti mocsaras, ligeterdős terület, jelentős részben ártér. Az Olaszliszka-Zalkod vonalától Tokaj városig húzódó Tokaj-Bodrogzug Tájvédelmi körzet része.

Canon EOS 7D, EF 70-200mm f/2.8 L IS USM 1/160 sec f/11 ISO 100

Tokaji Nagykopasz-hegy Magyarországon mindenki ismeri ezt a vidéket; aki nem látta személyesen, az meg hallomásból, de még sokszor a külföldi turisták is tudják, hol van az a kisváros Magyarországon, ahol a tokaji bort készítik. A bor méltán nemzetközi hírű, a régebbi korok

legnevesebb emberei esküdtek a középkor óta, hogy itt bizony valamilyen különleges elixírt készítenek. A bor alapanyagául szolgáló szőlőt pedig a Nagykopasz-hegyről szüretelik. Aki itt jár, mindenképpen menjen be egy helyi pincészetbe és kóstolja meg a tokaji 5-6 puttonyos finomságok mellett a kevésbé ismert Tokaji jégbort is. Aki szereti

Canon EOS 5D Mark II, EF 300mm f/2.8 L IS USM +1.4x 1/50 sec f/16 ISO 200

a desszertborokat, nem fog csalódni benne. Vigyázat, nagyon finom, nagyobb mennyiség is könnyen lecsúszhat a torkunkon, melynek eredménye egy másnapi fejfájás lehet. A Nagykopasz-hegy Magyarország legnagyobb és egyben legmagasabb (512 méteres) vulkáni tanúhegye. A hegy csúcsára a közelmúltban építettek egy kilátót, mely arról híresült el,

hogy közel 40 millió forintba került. Nekünk is volt szerencsénk ott állni egy betontömbön, ami nem tűnt annyira exkluzívnak, mint azt az árából gondolnánk. A kőre felszerelt állványról viszont olyan kilátás nyílik a Bodrogzug árterére, hogy az párját ritkítja. Ilyen drága állványtalpam még úgysem volt.

Bodrogzug A Bodrogzugban a Tisza évenkénti többszöri áradása nyomán a folyó környéke egykor hatalmas tóvá alakult. Évente többször is víz alá kerülhetnek a táj alacsonyan fekvő részei, így alakult ki a Tisza és a Bodrog találkozásánál a több ezer hektáron elterülő Bodrogzug. Ősszel és kora tavasszal, amikor a hőmérséklet hajnalban igen alacsony, a vizenyős területet ellepi egy nem túl magas, fél méter körüli vastagságú hajnali ködpára. Szinte táncolnak a nap első sugaraiban a kisebb-nagyobb ligeterdők és erdőfoltok. A hajnali fény az aranysárgától egészen a halványlila és rózsaszínes árnyalatokig terjedő színes köntösbe öltözteti a tájat. Mindenképpen keressünk egy magaslati pontot, ahonnan jól belátható a táj, onnan készíthetünk izgalmas és sejtelmes, ködös felvételeket. A bátrabbak több napra is megszállhatnak a vidéken, mert érdemes bejárni a tájvédelmi körzet belsejét. Bodrogzug az áradások közötti időszakokban hamisítatlan, idilli vízi világot mutat. A mocsaras részeken nádasok terülnek el, vizét pedig gazdag és szemet gyönyörködtető hínártársulások jellemzik. A sekélyebb területeken sulyom, békalencse él. A nyári időszakban tündérrózsa, tündérfátyol és tavirózsa is virágzik, igazi vadvíz-ország terül az idelátogató szeme elé. A hely madárvilága is páratlan, amit méltán igazol, hogy a nemzetközi jelentőségű madár élőhelyeket összesítő Ramsari Egyezménybe is bekerült. A borászok és fotósok körében méltán híres helyet minden természetszerető embernek ajánlom. Ha szerencsénk van, akkor hajnalban különleges fotókat lehet készíteni. Amennyiben nem kedvez az időjárás, üljünk be egy pincészetbe és feledjük a szürke hétköznapokat, kapcsolódjunk ki a méltán híres tokaji borok társaságában.

Szöveg: Imre Tamás Képek: Imre Anikó és Imre Tamás fotográfusok

Canon EOS 5D Mark II, EF 300mm f/2.8 L IS USM 1/200 sec f/16 ISO 200

Tervezés Hely: Magyarország, Tokaj és környéke. Megközelíthetőség: A budapesti Liszt Ferenc Repülőtérről autóval, az M3-as autópályáról. Mit lehet fotózni: tájakat, borvidéket.

Mit vigyünk magunkkal: nagylátószögű objektívet 16-35 mm, 70-200 mm-es teleobjektívet, és ha van nagyobb teleobjektív 500 mm-es, az is jól jöhet a részletek fényképezéséhez, lehetőség szerint 1,4x és 2x telekonverterrel; állványt; ND átmenetes szűrőt; memóriakártyát.

Szállás: Tokaj környékén megszállhatunk hotelben és falusi turizmussal foglalkozó panziókban. A legjobb időpont: szeptember-október, február-április.

Canon EOS 7D, EF 70-200mm f/2.8 L IS USM 1/160 sec f/11 ISO 100

Berta László

Berta László született 1948-ban Hódmezővásárhelyen. Iskoláit Hódmezővásárhelyen, Kecskeméten és Szegeden végezte. Professzionális hangtechnikával foglalkozik, egy nagy amerikai hangtechnikai cég kizárólagos magyarországi képviselője immáron 23 éve. Fotózással gyerekkora óta foglalkozik, de komolyabban 1990-től fényképez. Kedvenc témái: természetfotózás, ezen belül a madarak. Szívesen fényképez még ezen kívül repülőgépeket és portrékat. Az elmúlt évek alatt több mint 100 hazai és külföldi egyéni és csoportos kiállítása volt. Főbb helyszínek: Sri Lanka, India, Belgium, Magyarország. Képeivel sok hazai és nemzetközi díjat nyert, amire a legbüszkébb: - Év természetfotósa 2004 Sri Lanka - Aves Belgium 2004, 2. helyezett. - Naturfoto Fesztivál, Namur Kategória-győzelem 2006. Magyarországi természetfotós pályázatokon több helyezett és magasra értékelt képpel volt jelen. Tagja a Magyar Természetfotós Szövetségnek (Naturart) valamint a Nimród Fotóklubnak. Képeit Canon kamerával és objektívekkel készíti. Weboldal: www.bertalaszlo.hu

Portfoliรณ

Nรกsztรกnc

Fácán portré

Szellemkócsagok / Natur Photo Festival 2008 Kategória 1.díj

Tökröződés ETF Különdíj

Gulipán portré

ร jszakai landolรกs

Selyem kรณcsag

Start

Ikervadรกszok

rovat szponzor:

Fotósuli

A tájfényképezés Itt az ősz, és akik egy kicsit is foglalkoznak a tájak fényképezésével, igazán most veszik elő masináikat. Megszámlálhatatlanul sok fotós albumban, internetes oldalakon láthatunk jobbnál jobb tájképeket. Miután megnéztük ezeket, mindannyian szeretnénk ilyen és ehhez hasonló képeket készíteni. Ezt követően kiválasztjuk a helyszínt. Sok szép helyet találhat mindenki a saját hazájában, de vannak megszállottak, akik elutaznak érte messzi országokba. Miután kint vagyunk a terepen és keressük az áhított tájképet, rájövünk, hogy nem is olyan könnyű feladatnak nézünk elébe.

Canon EOS 5D Mark III, EF 16-35mm f/2.8 L USM

1/4 sec f/11 ISO 200

A kezdők nehézségei Sokan utaznak szabadidejükben itthon és a nagyvilágban. Szinte már nem is látok olyan kiránduló csapatot, ahol ne lenne egy komolyabb kompakt fényképezőgép vagy sok esetben látok DLSR kamerákat az amatőrök kezében is. Nézik, csodálják a helyeket, ahol járnak, majd kattintgatják fényképezőgépeiket. Hazaérkezés után, a kész fényképek mellett lelkesen mesélik barátaiknak, ismerőseiknek élményeiket. Igazán csak ekkor jönnek rá, hogy nem is olyan jók a képek, amiket készítettek, mert barátaikon nem látják azt az áhított csodálatot, amit éreztek a fotózás pillanatában. Ahhoz, hogy elkerüljük az alapvető hibákat, fogadják meg tanácsaimat.

Indulás előtt Mielőtt nekivágnánk az ismeretlennek, alapvető követelmény a felkészülés. Szívjunk magunkba annyi információt, amennyit csak lehet. Ezt megtehetjük könyvtárakban, könyvesboltokban, keressük a kiválasztott helyszínünkről szóló albumokat és legfőképpen internetes oldalakon keresztül nézzünk szét a nagyvilágban. A legújabb információforrás pedig a tableteken, iPadokon is kapható útikönyvek és albumok sokasága. Nem kell mindig pénzben gondolkodni, sok applikációt találunk ingyen az APP store és az Android Store áruházakban. Nem egyszer videók is vannak a híresebb fotós helyszínekről, a YouTube oldalon érdemes szétnézni. Szinte bizonyos, hogy járt már előttünk legalább egy neves fotográfus a vidéken. A tájékozódás még arra is inspirálhat, hogy mások hibáiból vagy kifejezetten jó fényképeiből tanulhassunk, és így már a saját ízlésünk szerint ábrázolva fotózhassuk a kiválasztott helyszínt. Magyar nyelvű profi fotóalbumokat az Alexandra kiadónál találhatunk. Az albumok ára körülbelül 5.000-10.000 Ft. A digitális változatok főleg angol nyelven érhetők el pár dollárért a fent említett oldalakon. Android tabletek 30.000 Ft-tól, iPad 99.000 Ft-tól kapható.

Canon EOS 1D-s Mark III, EF 16-35mm f/2.8L USM 0.8 sec f/22 ISO 200

Lélek és hely egyensúlya A jó tájfotó megragadja a lelkünket, szinte tapintható két és fél dimenziós képpé alakítva a hely hangulatát. A legfontosabb, mielőtt exponálunk, hogy végiggondoljuk, miért pont ott, azon a helyen álltunk meg. Komponáljunk úgy, hogy a főtémánk az legyen, ami megfogta a tekintetünket. Akkor sikerült ezt elérnünk, ha a kép megragadja és kifejezi a bemutatott vidék hangulatát, és a szemlélőt vonzza képünk látványa.

Canon EOS 7D, EF 8-15mm f/4 L Fisheye USM 601 sec f/4 ISO 100

Canon EOS 5D Mark II, EF 24-105mm f/4L IS USM 1/160 sec f/10 ISO 200

Képszerkesztés és mélységélesség Miután kiválasztottuk helyszínünket, a helyes képkivágás megítélésére legalkalmasabb eszköz egy kartonlapból kivágott kis keret, melynek mérete 24x36 mm-es legyen. Így az egyik szemünket eltakarva a látványt csak a keresőkeretben szemlélhetjük. Kinyújtott karral a teleobjektívnek megfelelő képkivágást látunk, míg szemünkhöz közelítve a nagylátószögű objektívnek megfelelő képkivágást láthatjuk. Ha a látványt nem találjuk megfelelőnek, akkor változtassuk meg helyünket, mert sokszor néhány lépésnyivel arrébb sokkal kedvezőbb nézőpontra találunk. A tájképekhez megfelelő mélységélesség elérésére az általánosan alkalmazott szűk f/11-es vagy f/16-os rekeszt válaszuk ki gépvázunkon. Ezt úgy tehetjük meg, hogy a módválasztó tárcsán a rekesz előválasztást (A) vagy Canon (Av) beállítást alkalmazzuk. Ez bizony hosszabb expozíciós időt igényelhet, ezért az állvány használata szinte nélkülözhetetlenné válik. Sőt, én minden esetben használok állványt, hiszen akkor van időm beállítani a kívánt kompozíciót, ami ugye nem mozdul el, ellenben kézből még egyszer pont ugyanoda nem tudjuk visszaállítani képkivágásunkat.

Fotózás ultranagylátószögű objektívvel Ultra-nagylátószögű optikánál (pl. Nikon 1424 mm vagy Canon 16-35 mm) ügyeljünk a helyes térelosztásra, amelynek alapfeltétele a megfelelő előtér megválasztása. Az előtér egyhangú felületét az aranymetszésbe komponált „melléktárgyakkal” élénkíthetjük, abban az esetben, ha bekapcsoljuk a vonalvezetésbe. A ferde, mélységi vonalak a tekintetet a kép széléről a közepe felé, az előtérből a főtémánk felé terelik. Ilyenek lehetnek a távolodó árkok, szakadékok, különösen hatásosak az átlós, kettős vonalak. De lehetnek természeti tárgyak is, mint réti virágok, fák, bokor, szőlőültetvény, kövek, sziklák, egy magányos út vagy bármi, ami az előtérben megadja a kép mélységét. Ultra-nagylátószögű objektívek 10 mm-től 24 mm-ig terjednek, de nagyon jók a zoom változatok is: az árak igencsak eltérőek, 90.000-400.000 Ft között kaphatók.

Fotózás teleobjektívvel A teleobjektíves tájképfotózást elsősorban a részletek kiemelésénél alkalmazzuk. A tájképeket nemcsak nagylátószögű optikával érdemes lencsevégre kapni. Adódhat olyan téma, ahol egy teleobjektívvel még meghökkentőbb és érdekesebb perspektívában mutathatjuk be a hely hangulatát. Jó példa erre egy hegyoldal, ívek, dombok vagy gleccserfal részleteinek kiemelése a tájból. A képet úgy készítsük el, hogy a gépvázat tegyük mindenképpen állványra, majd a teleobjektívvel közelítsünk rá a főtémánkra, kellőképpen szűkítsük a rekeszt, ameddig csak lehetséges (természetesen a minőségre figyeljünk), és már exponálhatunk is. A teleobjektíveknél nem fontos a nagy fényerő, így egy egyszerűbb 50.000 Ft-os, pl. 55-200 mmes objektívvel is kellő eredményt érhetünk el.

A tájfényképezés leggyakrabban használt szűrői Ugye már mindenki találkozott azzal a problémával, hogy kiégett fehér és világos lesz az égbolt, vagy éppen fordítva, sötét, részlettelen az előtér, pedig a szemünkkel nem ezt látjuk a keresőben. Amennyiben nincs más megoldás, mindenképpen szűrőt kell alkalmaznunk, hogy szép, részletgazdag és színtelített fotókat tudjunk létrehozni. A fotográfiai szűrőknek nagyon sok fajtáját lehet kapni, én most csak a legfontosabbakat sorolnám fel. A polarizációs szűrő: a polárszűrő elsősorban az ég kékjét hivatott erősíteni, de ezenkívül jól használható a légköri zavarok kiszűrésére, a színek mélyítésére és a nemkívánatos tükröződések elkerülésére. A felsoroltakból is látható, hogy szinte minden tájképes objektíven ott a helye. A Hoya és B+W filter a legjobb választás, mérettől is függően 15.000-50.000 Ft-ba kerülnek.

Canon EOS 7D, EF 400mm f/2.8L IS USM +1.4x 1/15 sec f/11 ISO 100

www.hoyafilter.com

www.cokin-filters.com

anon EOS 5D Mark II, EF 70-200mm f/2.8L IS USM 1/20 sec f/11 ISO 100

ND szűrők: a Neutral Density filter, azaz ND szűrők az expozíciós idő lassítására lettek kitalálva. Másik változatuk az úgynevezett átmenetes ND-szűrő. Az NDszűrőket kifejezetten a fényértékek (FE) csökkentésére alkalmazzuk, elsősorban az égbolton. Mértékük lehet ND 2-es, mely egy fényértéket, ND 4-es, mely két fényértéket és ND 8-as, amely három fényértéket szűr le az égbolt világosságából. Ezzel a technikával kiexponálhatunk lehetetlennek tűnő helyzeteket is. ND szűrőket érdemes B+W, Hoya és Cokin változatok valamelyikéből beszerezni. Áruk nagyon változó, 10.000-50.000 Ft-ig kaphatók. Effekt félszűrők: az átmenetes szűrők lehetnek színes kivitelben, ilyenek például a dohány, blue, vagy sunset változatok. Hatásukat elsősorban az égbolt drámai színezéséhez használjuk. A Magyarországon is kapható Cokin termékek kiválóan alkalmasak a tájképek színezésére, szűrőzésére. A Cokin szűrők 3.000-15.000 Ft-ba kerülnek.

Hosszabb expozíciós idő A vízesések mozgásának visszaadását és a vízfelület kiégésének megakadályozását a legegyszerűbben egy teli ND 8-as szűrő használatával tudjuk elérni. A szűrő kellően lassítja az expozíciós időt és egyenletesebbé alakítja fényeinket. Jó megoldás a polarizációs szűrő és az ND-szűrő együttes alkalmazása is. Az esti fényekben fényképezett hosszú expozíciós tájfelvételekhez elengedhetetlen az állvány használata.

A kellő lépték A szemlélő számára egy ismeretlen tájképnél szükséges lehet egy általa is felismerhető fát, kis házat, vagy netán egy embert komponálni a fotóba, így megadható a kellő lépték. Még élénkebbé teszi a képet több ismétlődő alakzat, tárgy vagy ember együttes kompozíciója, de ez már nehezebb feladat. A lépték megmutatására bármi alkalmas, aminek a méretét hamar felismerjük. Mindig ügyeljünk arra, hogy a kép témájához illő alakzatot, vagy tárgyat válasszunk!

A fények játéka A tájfotózás legmesteribb fogása, ha szép fényben fotózunk. A nemkívánatos durva árnyékok elkerülése érdekében a hajnali és a késő délutáni fények a legalkalmasabbak. Nincs is annál hangulatosabb, amikor a hajnali ködön keresztül átszűrődő meleg fényű napsugarak megvilágítják a tájat. A napfelkelték és naplementék megörökítésénél mindig mérjük meg a főfényt, minden esetben a nap vagy a kép legvilágosabb terület melletti részt és nem a napot, mert retinánkat kiégetheti. Ilyenkor az ellenfénybe komponált táj bizonyos részei sziluettként jelenhetnek meg a fényképen. Mint azt önök is látják, vannak bizonyos szabályok, melyek nem kerülnek semmibe, de ha szűrőhöz kell nyúlnunk, azt már ingyen nem ússzuk meg. Egy igazán igényes tájfotós áldoz a szabadidejéből, pénztárcájából arra, hogy minőségi alkotásokat hozzon létre. Gondoljunk csak bele: mindannyian mennyi időt és pénzt áldoztunk már az eddigi szabadságunk alatt eltöltött szép helyekre és milyen fényképeket készítettünk a fentebb felsorolt ötletek nélkül. Mindenkinek jó kísérletezést kívánok!

Szöveg: Imre Tamás Képek: Imre Anikó és Imre Tamás fotográfusok

Canon EOS 7D, EF 300mm f/2.8L IS USM 1/500 sec f/8 ISO 400

Canon EOS 7D, EF 70-200mm f/2.8L IS USM 1/1000 sec f/11 ISO 400

Népek-kultúrák-városok Pillantás Indiára 5. rész Raxauli napjaink

Kislány a kórházhoz közeli afgán faluban

Reggeli borotvรกlkozรกs

Hogyan is kerültünk Raxaulba?

Készül az ebéd

A Természetfotó Magazin előző számában bemutatott rádzsasztáni fotóstúra befejeztével a csapat nagy része hazatért, én azonban maradtam Indiában, hogy e hatalmas ország egy másik, külföldiek által igen ritkán felkeresett vidékét is megismerhessem. Ehhez a hátteret szülész-nőgyógyász feleségem filantróp hajlamai biztosították. Ő ugyanis a 2010-es évhez hasonlóan 2011-ben is úgy döntött, hogy jól megérdemelt éves szabadságát azzal fogja tölteni, hogy egy észak-indiai kisvárosban, Raxaulban fog dolgozni, önkéntes szülész-nőgyógyászként. 2010-ben még egyedül vállalkozott a kalandra, ezúttal azonban én is vele tartottam. Az út India fővárosában, Delhiben kezdődött, majd onnan 26 órás vonatozással jutottunk el a 950 kilométerre északkeletre fekvő Raxaulba. A Delhi-Raxaul vonatút igazán mesés volt. Már akkor sejtettük, hogy parádés élményben lesz részünk, amikor Delhiben a vasútállomáson közelről végignéztük, ahogyan a vágányra begördülő szerelvényre a lelkes, de helyjeggyel nem rendelkező utastársaink az ablakokon át ugrálnak fel, dobálják be a csomagjaikat, tuszkolják be a család hölgytagjait. Mindezt természetesen izgatott ordítozással kísérve. Aki először feljut a vonatra, annak lesz ülőhelye, és akár több helyet is lefoglalhat; ez volt a hisztérikus tömegjelenetek oka. Az első roham elültével jött el a mi időnk, nekünk ugyanis volt helyjegyünk, így kényelmesen elfoglalhattuk az ülőhelyeinket. Harmadosztályon utaztunk, mivel a raxauli járaton nincs más, és csak erre kaptunk jegyet. Itt nincsenek fülkék, csak „blokkok”. Összesen nyolc utasnak van hely egy blokkban, de mi tizenegyen voltunk, meg persze a sok csomag. Csak ültünk összepréselve, mint a heringek, és próbáltuk elhitetni magunkkal, hogy erre a kalandra vágytunk. Szerencsére azonban este nyolc óra után le lehetett hajtani a középső üléseket, így Emesének és nekem is jutott egyegy fekhely. Így már páholyból figyelhettük, ahogy utastársaink a vacsorájukat fogyasztják. Az útból hátralévő 22-23 óra így már szinte csak egy pillanatnak tűnt.

Indiai graffiti

Testvérek 1.

Testvérek 2.

A napkeltére vá

árva

Bihar állam Raxaul India Bihar nevű államában található, közvetlenül az indiai-nepáli határon. Bihar India egyik legszegényebb állama, az egy főre eső éves jövedelem mindössze 115 dollár. Az egészségügyi ellátás és az oktatás hiánya a legnagyobb probléma. Az elmúlt tíz évben azonban legalább az oktatás terén komoly fejlődés tapasztalható. Tíz évvel ezelőtt a férfiak között 60, a nők között 33% volt az írástudók aránya, mára ezek a számok 73, illetve 53%-ra emelkedtek, legalábbis a hivatalos statisztikák szerint.

Kosárfonó család

A helyiek főleg különböző szolgáltatásokból, kereskedelemből, illetve jelentős részben a mezőgazdaságból élnek. Amikor a kórházban dolgozó barátainktól érdeklődtünk, hogy ők minek tulajdonítják az állam elmaradottságát, mindenki a hozzá nem értő és rendkívül korrupt helyi kormányzatot nevezte meg a bajok fő okozójának. Ezt alátámasztja a korrupcióval foglalkozó legnagyobb nemzetközi szervezet, a Transparency International 2005-ös jelentése is, mely szerint Bihar India legkorruptabb állama. A szervezet 11 különböző szempont alapján vizsgálta a korrupció mértékét, Bihar állam valamennyi szempont alapján a legkorruptabbnak bizonyult. Mielőtt Emese 2010-ben először ideutazott, több útikönyvben is megnéztük, hogy mit írnak Raxaulról. Amit találtunk, az nem volt túl bíztató: nagyjából úgy lehet összefoglalni, hogy Raxaul egy koszos porfészek, lehetőleg próbáld elkerülni, hogy itt kelljen töltened akár egyetlen éjszakát is. Ha valamilyen fontos okból mégis muszáj lenne itt maradnod, akkor inkább menj át aludni a nepáliindiai határ túloldalán található Birganjba. Persze az útikönyvek hajlamosak a drámai túlzásokra. Azonban sajnos azt kell mondanom, hogy Raxaul esetében a jellemzés meglehetősen pontos.

A kosรกrfonรณ faluban

A város a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető különösebben vonzónak, azonban az emberek szinte kivétel nélkül rendkívül kedvesek. Nap mint nap jártam a várost és a környező falvakat, és szinte senki nem volt, aki ne barátsággal fogadott volna. Nem hogy nem kérették magukat, amikor megkérdeztem, hogy szabad-e fényképeznem, hanem a legtöbbször kifejezetten kérték, hogy fényképezzem le őket és a család összes többi tagját is.

A Duncan Kórház A Duncan Kórházat 1930-ban alapította egy Duncan nevű skót úriember, a kórház róla kapta a nevét. Bármilyen hihetetlenül hangzik, a kórház ellátási területébe 6 millió indiai, és 5 millió nepáli ember tartozik, összesen tehát 11 millió ember potenciális ellátásáról gondoskodik az intézmény. A kórház jelentős része régi, felújításra szoruló épületekben működik, azonban szerencsére 2011-től van egy új épület is, a Mackay-blokk, amelyet egy skót házaspár, Professzor Gordon és Jackie Mackay nagylelkű támogatásával hoztak létre. Mivel a szülészet-nőgyógyászat az új épületben található, Emese 2011-ben már lényegesen jobb körülmények között dolgozott, mint az előző évben. A kórház, habár misszionárius kórház, nem ingyenesen kínál egészségügyi ellátást. Vannak természetesen kivételek, amikor valaki láthatóan annyira szegény, hogy nem tud fizetni az ellátásért, amin az élete múlik. Az ilyen kezelésekre a kórház jótékonyságra elkülönített keretéből jut pénz. A kórház szülőszobáján évente mintegy 6000 szülésre kerül sor. Az esetek legnagyobb része komplikált, mivel a betegek rendkívül elhanyagoltak. Sokszor csak akkor kerülnek be a kórházba, amikor egy kisebb helyi egészségügyi ellátó ponton nem tudtak rajtuk segíteni. A szülő nők mindössze 15%-a vesz részt terhes gondozáson. A magzati elhalás mindennapos, a leggyakrabban a szülés közbeni hypoxia következtében. Gyakori a méhszakadás, ez is szinte mindig a gyermek halálával jár, de néha az anyát is életveszélybe sodorja. Az újszülöttek ellátásához van melegített ágy, leszívó berendezés, oxigén, és lehetőség van az újszülött intubálására és újraélesztésére is. A szülőszobával szorosan együttműködik a csecsemő és újszülött osztály, ahová a kritikus állapotú kora- és újszülöttek kerülnek felvételre.

Regisztráció a kórházban

A Duncan Kรณrhรกz fล bejรกrata

Mesterséges lélegeztetés

Ünnepre készülve

Raxauli iskola Tulajdonképpen minden szükséges eszköz rendelkezésre áll, bár nem kellő mennyiségben. Így nem ritkán a hozzátartozóknak kell gondoskodniuk a csecsemő lélegeztetéséről, amíg egy lélegeztető gép szabaddá nem válik.

Az első napok Emese az érkezésünket követő napon azonnal munkába állt, és gyorsan elvégzett két császármetszést (ettől kezdve gyakorlatilag csak esténként találkoztunk, mert ő folyamatosan, gyakran még éjszaka is dolgozott), én pedig megkezdtem a környék felderítését. A kórház kapuján kilépve azonnal belecsöppen az ember az indiai vidéki élet szépségeibe. Lepusztult épületek, úttalan utak, szegénység. Mindazonáltal nem a bádogkunyhós, reménytelennek tűnő szegénység, mert azért igazi házak vannak a környéken. És, ahogy már említettem, az emberek nagyon kedvesek. Egyetlen kivétellel csak pozitív reakciókkal találkoztam fotózás közben. Ez a kivétel a raxauli pályaudvar állomásfőnökhelyettese volt, aki kis híján leordította a fejemet, amikor az állomáson fotózni akartam. Próbáltam megnyugtatni, hogy ne aggódjon, nem akarom felrobbantani a pályaudvart, de idegállapotát tekintve az értelmes párbeszéd esélye meglehetősen csekélynek tűnt, így ráhagytam a dolgot. De a pozitív élmények sokkal fontosabbak voltak. Így például az, amikor az első fotózással töltött napon bementem egy iskolába, és önmagában azzal, hogy fényképeket készítettem, sikerült hisztérikus tömegjeleneteket előidéznem. A gyerekek visítva-lökdösődve akartak rákerülni a fotókra, majdnem szétszedtek. Az igazgató aztán nagy nehezen rendet tett a gyerekek között, felsorakoztatta az egész iskolát a tiszteletemre az udvaron. Végül még énekeltek is nekem. Búcsúzóul meg kellett ígérnem az igazgatónak, hogy viszek neki majd kinyomtatott fotókat. Persze megígértem, de sajnos ezt az ígéretemet nem tudtam betartani. Raxaulban ugyanis - sok egyéb mellett - fotót nyomtatni sem lehet. Beszámolóm második részében igyekszem majd részletesen bemutatni a fotózások és videózások körülményeit is. (Folytatása következik.)

Szöveg, kép, videó: Teravágimov Pál

Tippek-trükkök Őszi fotózás

Az ősz a természetfotósok egyik kedvenc évszaka, egyes hónapjai azonban nagyon eltérő karakterűek. A szeptember még a búcsúzó nyárhoz hasonlít, az október a színek tobzódásának időszaka, a ködös, sokszor csapadékos november a visszafogottabb színvilágot képviseli, időnkénti zordsága már a télre készít fel bennünket. Az őszkezdet megajándékozza a makrofotók szerelmeseit néhány szép virággal, mint például a kornistárnics, homoki- és őszi kikerics, illetve olyan tömegesen előforduló virágokkal, mint az őszirózsa félék, amelyek a rovarvilág utolsó terített asztalai a tél beállta előtt. Az ősz a gímszarvasok, dámszarvasok nászidőszaka és a madárvonulás ideje is, számtalan érdekes témát kínálva az állatfotózás kedvelőinek. A tájfotózás iránt érdeklődők is megtalálják a számításukat. Megszínesednek a bokrok, a fák, a hajnal és az alkonyat a szokottnál is tüzesebb, sokszor látványos felhők úsznak az égen. A csillogó harmat, a szikrázó dér felöltözteti a tájat és annak részleteit, kiemeli a formákat. Az esős, párás, ködös időszak más, kevésbé színes, de annál titokzatosabb fotótémákat kínál. Elkél a jó túrabakancs, a vízlepergető és a hűvös idő ellen védő ruházat. Elő a fotófelszerelést, irány a hegy, a völgy, erdő-mező és a vízpart!

Dám bika Szeptember vége felé egy fotós barátommal kimentünk a területre, hogy szarvasbőgést fotózzunk. Elhelyeztük a kétszemélyes lessátrat, beültünk és vártuk az eseményeket. Már az utolsó fények ragyogták be a tisztást, amikor ez a jó kiállású dám bika kilépett a bokrok közül. A napfény szépen csillogott az agancsán és a szőrén. Feszülten figyelte a sátrunkat, elugrásra készen. Pár képet sikerült készíteni róla, mielőtt visszaváltott az erdőbe. A felhősre állított fehéregyensúly adta vissza legszebben az eredeti színárnyalatokat.

Nikon D1x, Nikkor 600 mm f/5.6

ÂŠ Szekeres JĂĄnos 1/60 sec f/5.6 ISO 400

Ködös erdő I.

Szeptemberben még a kissé „fáradt” zöld az uralkodó lombszín, amely jól mutat azonban ködben. Ilyenkor ne számítsunk élénk színekre és számottevő vonalélességre sem, a pára mindkettőt tompítja. Ezzel szemben erősíti a térérzetet azáltal, hogy minél közelebb van egy fa hozzánk, annál több részletét látjuk, míg távolodva fokozatosan ködbe vész minden. Megajándékozza a Nézőt a titokzatosság érzetével is: sokszor izgalmasabb sejteni a dolgokat, mint aprólékos részletességgel látni mindent. A Pilis erdejében igyekeztem olyan erdőrészletet keresni, ahol lejt a talaj, s szeretem láttatni a fák tövét, nem szívesen „vágom el” a fák törzsét. Addig érdemes helyezkedni az állvánnyal, míg a keresőben a fatörzsek eloszlása valamiféle harmóniát nem kezd el sugározni, s az sem árt, ha a függőleges harmadoló vonalak tájékára kissé vastagabb, hangsúlyosabb fatörzseket komponálunk.

Fényfoltos fenyves

FOTÓOKTATÁS.HU

Az örökzöld fenyves ősszel sem áraszt igazi jellegzetes őszi hangulatot, azaz bizonyos fényviszonyok között mégis. Kora reggel vagy késő délután a kelő, vagy nyugovóra készülő Nap vöröses fénye sávokban megfesti a fenyők kérgét és az erdő talaját, s a meleg színű fényfoltok az őszt idézik. Arra azonban ügyelni kell, hogy ne legyen túlságosan kontrasztos a fény, mert a napsütötte foltok ebben az esetben kiégnek, vagy ha alexpozíciót alkalmazunk, akkor az árnyékokban sötét, részlettelen területeket kapunk. Ha a fény erős, de a színe még kellemes, megpróbálkozhatunk a HDR-rel: a különféle expozíciós értékekkel készített képsorból a képfeldolgozó programok jelentős része tud olyan képet összeszerkeszteni, amely mentes az alul- illetve túlexponált részletektől.

Vörös hasú felhők Ősszel gyakran láthatunk alacsonyan szálló felhőket. Ha szerencsénk van, akkor ezeken tágas rés nyílik a Nap környezetében, alkonyat tájékán. Ilyenkor a nagyon alacsonyan tartózkodó, vagy éppen már a látóhatár alá kerülő Nap narancsszínű vagy vöröses fénnyel megvilágíthatja a felhők hasát. Ezek a fényes területek erős tónuskontrasztban állnak a többi, árnyékban maradó tájrészlettel, amely drámai hatást kölcsönözhet a képünknek. Napszállta után igyekeznünk kell, mert a jelenség egy-két percig tart csupán, éppen a felhők alacsonysága miatt.

Tükröződés Az erdei patakok, mint például a Pilisszentlászlóról Visegrádra tartó Apátkúti patak szép tükröződéseket tartogatnak a természetfotósok számára. Lehet olyan felvételeket készíteni, ahol az eredeti- és a tükörkép együtt látszik, számomra azonban izgalmasabb volt csak a tükörkép ábrázolása. A tótágast álló fák fura látványát felülről a sziklás patakmeder zárja le, az áramló víz pedig szálkássá borzolja a tükörképet. A kék ég egymás mellé kerül a sárguló lombok aranyszínével, a világos felületeket pedig a fatörzsek súlyos sötétje osztja harmonikus szeletekre.

„Impresszionista” bükkös A sárgás-barnás-vöröses levelek és a lehullott avar érdekes színpárt alkotnak a bükkfa törzsek világos szürkéjével. Ha az erdőt szépen világítja az oldalfény, megpróbálkozhatunk az ún. „húzásos” fotográfiák készítésével. Az expozíciós időt érdemes előre választani – egyötöd-egynyolcad másodperc között – a fénymérő automatika hozzáadja ehhez a megfelelő rekeszt. A gépváz felfelé irányuló mozgatása közben nyomjuk meg az exponálógombot, ekkor a kamera a viszonylag hosszú expozíciós idő alatt elmozdul, csíkszerű vonalakat rajzolva a fotón, amely impresszionista festményekre emlékeztető elmosódást eredményez, de az eredeti formák viszonylag jól megőrződnek. Úgy tartom, akkor a legszebb a húzásos erdőfotó is, ha látszanak a fák tövei, s a törzsek elrendezkedése is harmonikus. Nem kell kétségbeesni, ha az első próbálkozás nem sikerül, 5-10-ből már biztosan lesz olyan, amelyik elnyeri a tetszésünket. © Krivánszky Árpád Canon EOS 30D, EF 28-105 mm f/3,5-4,5 1/5 sec f/18 ISO 100

Szurdok

A mély vízmosások, patakvölgyek szurdokai – különösen a vulkanikus eredetű hegységekben – az átlagos erdőtől eltérő, izgalmas fotótémát jelentenek. Késő ősszel a fákon már kevés a lomb, a színeket a sziklák alapszíne, a szurdokot megvilágító égbolt elszíneződése és a köveket belepő moha zöldje, valamint a vékony avarszőnyeg határozza meg. A különböző irányokba dőlő fák és a szurdokot szegélyező hatalmas sziklatömbök komor, olykor szinte fenyegető képi hatást eredményeznek.

Arcimboldo a Vértesben Élt valaha a XVI. században egy különös festő, Giovanni Arcimboldo, akinek szokványos festményeit az utókor elfeledte, azokat a portréit viszont, amelyeket virágokból, gyümölcsökből, termésekből állított össze, ma is kedvelik a különössége, egyedisége miatt. Nos, úgy látszik, a régmúlt korok szürrealisztikus festője 2009-ben a Vértes hegységben járt, s fehér sziklákból, vöröses cserszömörce bokrokból, zöld lombú fákból állított össze egy jobbra néző kalapos férfifejet. Ezt az alakzatot, vagy valami hasonlót október közepén keresheti sikerrel a jó szemű fotós, mert ekkor még csak a cserszömörce bokrok színesednek, a többi fa és bokor még őrzi zöldjét.

Levélkeringő

Az erdei patakokon helyenként örvények – inkább csak forgók – alakulnak ki, ahol a levelek sok kört megtesznek, mielőtt kiszabadulnának belőlük. A hosszú expozíciós idejű fotó képes érzékeltetni ezt a körforgást, mégpedig oly módon, ahogyan az emberi szem nem látja. A mozdulatlan környezet éles ábrázolásához szükségünk van egy állványra és kioldózsinórra, utóbbi helyett az önkioldó is megteszi. A forgási sebesség nagyban függ az aktuális vízbőségtől, ezért nem lehet minden forgóra érvényes expozíciós időt megadni. Próbálkozással lehet eltalálni azt, amely a legszebb, legizgalmasabb látványt nyújtja. A forgásban részt vevő levelek száma és pillanatnyi elhelyezkedése is hatással van a képre. Kreatív beavatkozással a pörgő levelek mennyiségét, sőt a színét is befolyásolni lehet. © Krivánszky Árpád Canon EOS 30D, EF 28-105 mm f/3,5-4,5 4 sec f/16 ISO 100

Ködös erdő II. A sűrű köd a köd egyik olyan fajtája, amely monokróm jellegű, szürkeárnyalatos képek készítését teszi lehetővé. Az erdőben általában rendezetlenül, „káoszosan” helyezkednek el a fák. Amikor kiválasztunk egy erdőrészletet, nagyon kell ügyelni arra, hogy a fák kompozícióba rendeződjenek. Érdemes különböző látószögű objektíveket (nagy látószögű, normál, kis tele), eltérő gyújtótávolságokat kipróbálni, mindegyiknek más-más lesz a hatása. A nagy látószögű objektív, ha kissé felfelé fényképezünk vele, erősen dőlő fákat eredményez, ez azonban nem zavaró, mert a természet tele van ferde, sőt görbe vonalakkal. A látvány így még izgalmasabb. A köd előnye, hogy a háttérből sok mindent eltakar, amely egyébként rontaná a látványt. Vannak olyan tájrészletek, amelyeket csak ködös időben lehet szépen megörökíteni.

Pókháló A pókháló mindig hálás fotótéma, még az is, amelynek közepéből már hiányzik a pók, szálait pedig kissé megtépte az őszi szél. Nem rovart ejtett csapdába a háló, csak egy szép színes őszi levelet, amelyen átsütött a Nap, feltárva érdekes erezetét. A kissé viharvert háló közepét a jobb felső harmadoló pont közelébe, míg az átvilágított levelet a bal alsó harmadoló pontba helyeztem. A két fatörzs között kifeszített háló szálai és az átvilágított levél annyival világosabb volt a hátterénél, hogy a háttér szinte teljesen részlet nélküli, egyöntetű sötétté vált, kemény tónuskontrasztot képezve azokkal.

Darvak Az ősz a madárvonulás miatt a természetfotósok kedvelt időszaka. Legizgalmasabbak a nagy tömegben előforduló madarak: a vízimadarak, illetve a vízhez kötődő életmódú madarak, például a darvak. A reggeli „kékórás” időszakban, napfelkelte előtt készült a felvétel, ez határozza meg a szürkés-kékes színvilágot. A sekély vizű tóban éjszakázó, sűrűn egymás mellett álló, fenséges tartású madarak szinte katonás rendben készülődnek a felszálláshoz a táplálkozó helyük felé, amelyet néhány daru már meg is kezdett, a viszonylag hosszú expozíciós idő miatt elmosódó foltokat rajzolva az égre. A kép a felszállással együtt járó hangzavar visszaadására nem képes, viszont egyre több gépváz alkalmas videó rögzítésére – hanggal. © Suhayda László Canon EOS 40D, EF 500mm f/4L IS USM +1.4x 1/15 sec f/5,6 ISO 400

Színes bükkös

Magyarországon talán a bükkösök a legszebben színesedő erdők. A színesedés nem minden évben egyforma, befolyásolja a csapadék mennyisége, a levegő hőmérséklete stb. Szerencse is kell hozzá, hogy igazi színes bükkösre leljünk, s bár maga a színesedés folyamata több hétig is eltart, a legszebb színek azonban csak néhány napig láthatók. Itt is a lágy, szinte árnyékmentes megvilágítás a legjobb (borult idő vagy fátyolos napsütés), de alkalmasak még a napkelte előtti és a napnyugta utáni időszakok is, a maguk különleges színhatásaival. Az erdőrészletekhez kell a mélységélesség, ennek érdekében szűk rekesznyílást kell választani, amely a gyengébb fényviszonyok mellett hosszú expozíciós időket eredményez, célszerű tehát állványt használni. Szélmentes időszak kell az ilyen felvételek elkészítéséhez.

Deres szederlevél Ősszel, az első fagyok idején érdemes a fotósoknak hajnaltájt kimenni a természetbe, a különleges hangulatú, deres témák kedvéért. Ezek lehetnek levelek, kései, elkésett virágok, pókhálók egyaránt. A fotón a szederlevél hideg, mély zöldje szép színkontrasztot képez a meleg sárga, őszi lombok alkotta háttérrel, mely foltszerűségével kiváló hátteret nyújt a főtémának.

párás reggel A kép a Bükk fennsíkon készült egy gyönyörű párásködös reggelen. A töbrökben megült a köd, a nap szemben kelt fel és arany fénnyel árasztotta el a tájat. Csoporttal voltam, közösen fotóztunk. Fantasztikus volt a táj, szinte meseszerű.

Sorban A kép egy esős délután készült. Amikor kimentem a területre, még nem esett az eső. Ahogy felállítottam a lessátrat, eleredt és egész délután esett. Szeretem az esőt, ilyenkor nyugodtabbak az állatok, szebbek, kiegyenlítettebbek a fények. Elképzeltem, hogy hová kéne kijönniük, hol lennének szépek, a tájba illesztve. Amíg ezen morfondíroztam,megjelent ez a négy kos és megálltak előttem.

1/180 sec f/6 ISO 400

Mátrai patak Ha a szokásosnál csapadékosabb az ősz, akkor az erdei patakok medre is megtelik vízzel, ami sokkal látványosabb képek készítését teszi lehetővé. Különösen akkor, ha a medret szép, őszi színekben pompázó erdőrészlet veszi körül. E felvételekhez a szórt fény helyett – melynél a vízfelület egyhangú szürkének mutatkozna – sokkal alkalmasabb a kontrasztos fény, azonban ekkor fennáll annak a veszélye, hogy a vízfelület egyes részei kiégnek. Szerencsés, ha a mélyebben elhelyezkedő vízfelületet már nem éri a közvetlen napfény, az erdőt viszont megvilágítja; például ilyen helyzet állhat elő alacsony napállásnál, ha a patak folyásirányától jelentősen eltér a napsütés iránya. A víz ilyenkor az ég kékjének színét veszi föl, szép színkontrasztban az őszi erdő uralkodó színeivel. Fontos, hogy a patakot kísérő erdőrészletben is szép, harmonikus legyen a növényzet, a fák elhelyezkedése. Érdemes játszani a rekesz/idő párossal, mert a vízfelület bemozdulásos életlenségének mértékétől függően másmás lesz a képek hangulata.

Őszi fa Az egyes fafajták nem azonos időben színesednek, s eltérőek a jellemző színeik. Kis szerencsével és alkalmas nézőpont megválasztásával színekben dúskáló felvételeket készíthetünk. A nagyon erős, kontrasztos fény nem alkalmas az ilyen képek készítésére, annál inkább a lágy, szórt fény: borult időben vagy fátyolos napsütésben. Ha polárszűrőt is felteszünk, az még teltebbé teheti a színeket. © Suhayda László Canon EOS 5D Mark II, EF 28-300mm f/3.5-5.6L IS USM 1/50 sec f/8 ISO 200

ősz A képet egy ültetett gesztenyésben készítettem. Hullott a gesztenye és ezt nagyon szereti a vad felkutatni, igazi csemege a számára. Itt állítottam fel a lessátrat, várva az eseményeket. A szél jó irányból fújt és egyenletesen, ez a legideálisabb a fotózás szempontjából. Jöttek is egész délután, nagy volt a mozgás. Alkalmam nyílt rá, hogy a szép őszi tájat is bemutassam a szarvasokkal együtt. Nagyon megfogott ez a hamisítatlan őszi hangulat.

Bodrogzugi napfelkelte A ködök fotósok által kedvelt másik válfaja a felszín közeli vékony rétegköd, amelyen a Nap képes átsütni, s melyből kilátszhatnak a bokrok, fák, más tereptárgyak. A napfelkelte – ritkábban az alkonyat – különleges monokróm, de nem szürkeárnyalatos képek készítésére ad lehetőséget. A felkelő vöröses Nap – ha annak irányába tekintünk – narancsos, vöröses, rózsaszínes árnyalatúra festi a ködöt, amelyről hatásos fotókat készíthetünk. A látványt kétféleképpen is megörökíthetjük, amely más-más hangulatú képet eredményez. Egy alkalmasan megválasztott kilátópontról kissé felülről láthatunk a tájra, ahonnan tágabb, nagyobb területet befogó kompozíciókat fényképezhetünk. Ehhez kell a megfelelő tagoltságú táj, például fákkal, facsoportokkal. A másik lehetőség a talajszintről, a viszonylag sűrű rétegködből készített felvétel, ahol a beszüremkedő fénypászmák nyújtanak más hangulatot.

Küzdelem

Kiültünk az erdő szélére a lessátorba. Javában bőgtek már a bikák, de sajnos nagyon meleg volt, ezért későn mozdultak. Sokáig vártunk. A nap utolsó sugarai pásztázták a tájat, mikor ez a két szép bika kiváltott az erdőből. Ahogy meglátták egymást, rögtön összecsaptak. A küzdelem percekig tartott. Volt időm kivárni a legszebb pillanatot. A magasles a háttérben jelzés értékkel bír, a vadászat érzetét, hangulatát kelti.

Bőgő bika A fotó egy augusztus végi szép délután készült. Az erdő szélén ültem a lessátorban, mikor a dagonya felől bőgést hallottam. Feszülten vártam. A bika egyre jobban közeledett felém, a szél felőle fújt, jól választottam ki a fotózás helyét, és egyszer csak kilépett. A testéről még csöpögött a sáros víz, felemelte a fejét és bőgni kezdett. Felemelő, szép pillanat volt. Spotméréssel értem el a helyes expozíciót és felhős időre állítottam a fehéregyensúlyt. © Szekeres János Nikon D1x, Nikkor 600 mm f/5.6 1/200 sec f/5.6 ISO 400

Feszült figyelem A kép egy szerencsés alkalommal készült. Szarvast szerettem volna fotózni, erre is készültem. Sajnos a szél váltakozó irányból fújt, ez a legrosszabb, ilyenkor lehetetlen a lessátrat megfelelően telepíteni. Nem is mozdult semmi. Már azon gondolkodtam, hogy feladom, de még egy kis időt vártam. Megérte. Jobb oldalról kiváltott az erdőből ez a koca a malacokkal. A rossz szél miatt azonnal megéreztek, felkapták az orrukat, megálltak és szimatoltak. Ezt a pillanatot sikerült elkapnom.

Két fa színes felhőzettel Ez a felvétel a két fáról késő ősszel, már lombhullás után készült, amikor láthatóvá válik a fák ágszerkezete. A felhők által meghatározott, hasonló hangulatú képekre előre nem készülhet fel a fotós, kivéve, ha a lakóhelye közelében található már korábban felfedezett, kedvező helyen álló, szép ágszerkezetű fa, facsoport. Figyelni kell az időjárást, s ha szép alkonyati felhőzet – hidegfrontos, laza szerkezetű – ígérkezik, elkészíthető az áhított felvétel. A mi éghajlati viszonyaink között meglehetősen ritka, hogy ilyen elképesztő színű felhőzet alakuljon ki. Érdemes az expozíciós idővel játszani: többnyire alul kell exponálni ahhoz, hogy a szép, telt, mély színek előjöjjenek. Sok esetben nem akkor a legszebb a felhőzet, amikor a Nap még a látóhatár fölött tartózkodik, hanem a naplemente után, néhány percig.

Szöveg és kép: Krivánszky Árpád, Suhayda László, Szekeres János

Érdekes helyek

Toscana, a tájak szerelmeseinek Olaszország középső részének említésére sokan felkapják a fejüket, ha azt hallják „Toscan tájak”. A Napsütötte Toszkána című filmet (angol címe Under the Tuscan Sun) aki látta, sohasem feledi. A film hatalmas sikert aratott („2004 - Golden Globe-jelölés - a legjobb vígjáték vagy musical színésznő (Diane Lane)”) és még a mai napig is kedvelt. Amerikaiak tucatjai érkeznek Földünk e festői tájaira a film hatására, melyben Frances (Diane Lane) alakítása zseniális, ahogy a sok megpróbáltatás ellenére át tudta adni magát a boldogság érzésének. Gyermekkoromban – még 14 évesen – éltem Toscanában két hónapot. Akkoriban annyira elvarázsolt és magába szívott, hogy életem során már nagyon sokszor, legalább tizenöt alkalommal látogattam el erre a vidékre. Felejthetetlen a hangulata, természeti tájak és kultúrtájak, vad hegyek és geológiai formák jellemzik, s persze ne feledkezzünk meg a több ezer éves kultúráról és a XII-XIII. századi alapítású, fantasztikus kisvárosokról sem.

Canon EOS 5D Mark II, EF 24-105mm f/4 L IS USM

1/5 sec f/11 ISO 100

Pillantás Toscanára Aki Toscanába szeretne utazni, el kell döntenie, melyik részét válassza. A magyarok között a legismertebb a Firenze – San Gimignano – Pisa útvonal. Itt ősszel lehet igazán megismerni a szőlővidék hangulatát, főként San Gimignanoban és környékén. Fantasztikus színekben, a vörös, sárga és barna legkülönfélébb árnyalataiban pompázik a táj. Hajnalban ködpárás hangulatokat és

impressziókat lehet fényképezni, ehhez viszont az átlag turistánál jóval korábban, hajnalban kint kell lenni az adott helyszínen, amit lehetőleg már előző nap kinéztünk magunknak. Pisa és Firenze a reneszánsz világ fellegvára; olyan változatos és töméntelen mennyiségű kultúrát tudunk magunkba szívni, hogy egy életen keresztül is kitarthat a mesélni való arról, amit láttunk. Persze, ha bejutunk a sokszor több órás várakozás után. Nehogy valaki azt higgye, hogy Firenzében csak augusztusban

Canon EOS 5D Mark II, EF 70-200mm f/2.8 L IS USM 1/125 sec f/16 ISO 100

van csúcsszezon: ide kora tavasztól egészen késő őszig özönlenek az emberek megnézni a Duomot, az Uffizi képtárat, a Ponte Vecchiot, a Palazzo Vecchiot és még sorolhatnám a látványosságokat oldalakon keresztül. A hatalmas és monumentális Dóm megcsodálása után a reneszánsz legnagyobb festői, Botticelli, Leonardo, Raffaello alkotásainak elemzésébe és szemlélésébe foghatunk. Elgondolkodtató, hogy a művészet mennyire időtálló: még a 21. században is emberek millióit ejtik ámulatba

a festmények részletei, a finom ecsetvonások ezeken a több száz éves alkotásokon. Fényképezni korlátozottan lehet, de a mai magas ISO tartománnyal rendelkező gépekkel egészen jó fotókat tudunk készíteni, még a kézben tartott, vagy óvatosan megtámasztott kamerákkal is. Tippnek a Gorillapod utazó állványt ajánlanám azoknak, akik szeretnének bemozdulás-mentes képeket készíteni, de nem akarnak egy nagyobb állvánnyal feltűnést kelteni.

Canon EOS 5D Mark II, EF 16-35mm f/2,8 L USM

1/80 sec f/11 ISO 100

Toscanai táj Aki több időt szán Toscanára, mindenképpen menjen el Sienába. A San Gimignano és Siena közötti tájakon már találkozhatunk a megművelt földekkel; olyan kultúrtájakat fotózhatunk, ami csak erre a vidékre jellemző,

a világon egyedülálló. A történet egyszerű: a római korban elsősorban búzatermő vidékeket és olajfaligeteket hoztak létre itt a katonák millióinak táplálására. A toscanai földművesek szegény emberek voltak, utódaik közül sokan a mai napig is a hagyományos földműveléssel foglalkoznak. Akkora mennyiséget termelnek,

Canon EOS 5D Mark II, EF 300mm f/2.8 L IS USM 1/60 sec f/11 ISO 100

hogy a megművelt földek gyökeresen átalakítják a táj arculatát, amit a modern ember szépnek talál. A több száz éves hagyományos földművelés szinte érintetlenül vészelte át a modernizációt, ennek eredményeképpen sok növény- és

állatfaj talált otthonra ezen a vidéken. Tavasszal a pipacs és a fehér réti margaréta virít egymás mellett – sokszor búzatáblányi területeken. A dimbes-dombos tájon idilli képet mutatnak a gazdasági épületekhez felvezető utak ciprusfasorai, melyek csodált díszei egy utazó fotós mappájának.

Canon EOS 7D, EF 400mm f/2,8 L IS USM +1.4x

1/6 sec f/11 ISO 100

A Maremma Nemzeti Park A Grossetto melletti Dél-Toscanai területhez tartozó Maremma Nemzeti Park a Tirréntengerrel határos. Ezt a mocsaras vidéket szintén a rómaiak művelték meg, de a XVIII. századtól kezdve szinte érintetlen és

megműveletlen maradt. 1975-ben Parco Naturale dell’Uccellina néven alapították a nemzeti parkot az itt élő állat- és növényvilág védelmére, valamint a vidék képét átformáló gazdasági fejlesztések megakadályozására. Mindenféle lessátor nélkül kaphatunk itt lencsevégre dámszarvasokat és bakcsókat, a tengerparti érintetlen homokos táj pedig

Canon EOS 5D Mark II, EF 300 mm f/2.8 L IS USM 1/10 sec f/11 ISO 100

lenyűgöző. A nemzeti park központjából lehet túravezetést is kérni, de bizonyos területeken mindenféle engedély nélkül tartózkodhatunk és fotózhatunk, csak be kell fizetni a belépőket. A végére hagytam a legkellemesebbet: egy pohár tüzes toscan bor mellett elgondolkodhatunk azon, hogy mennyire magával ragad minket a táj. Rohanó,

globalizálódó világunkban engedjünk meg magunknak egy kis kikapcsolódást, hogy elutazzunk a Föld egyik legszebb helyére.

Szöveg: Imre Tamás Képek: Imre Anikó és Imre Tamás fotográfusok

Tervezés Hely: Közép-Olaszország, Firenze és környéke. Megközelíthetőség: a firenzei repülőtérről autóval. Mit lehet fotózni: tájakat, várakat, templomokat.

Mit vigyünk magunkkal: nagylátószögű objektívet 16-35 mm, 70-200 mm-es teleobjektívet, lehetőség szerint 1,4x és 2x telekonverterrel; állványt; ND átmenetes szűrőt; memóriakártyát.

Szállás: Firenze környékén rengeteg toscan hotel és villa áll az utazók rendelkezésére. A legjobb időpont: áprilistól-novemberig

Canon EOS 5D Mark II, EF 70-200mm f/2.8 L IS USM 1/15 sec f/11 ISO 200

Élet a vízfelszín alatt OPTIKAI TTL és NIKON D7000

Már egy ideje mozgatja a fantáziámat, hogy valami új gépet vigyek a víz alá , amit ismét hosszú távon tudnék használni, hiszen a mostani gépemet még 2007 ben vásároltam, azóta is tökéletes társam a merüléseim alkamával. A fotográfiában megjelenő fejlődő technikai újítások következtében jellemzően jobb, nagyobb felbontású és gyorsabb gépek kerülnek a piacra. Ez a fejlődés némileg lelassult az elmúlt években a Japánt sújtó sajnálatos földrengés és a Nikonnak a thaiföldi gyárait érintő áradások miatt. Ezek következtében a NIKON D300nak nem érkezett megfelelő utódja a mai napig. Amikor Tóth Józsi barátom vásárolt egy Nikon D7000 fényképező gépet a hozzátartozó SUBAL-tokkal, kiváló lehetőség nyílt egy kis tesztelésre. Ez a gép kategóriáját tekintve alsóbb szegmenst célozott meg, mint annó a D300, de az elmúlt évek fejlesztésének köszönhetően, az előzetes tesztek is kiválónak bizonyultak. Egy dolgot azonban hiányoltam a régi gépemből, a video funkciót -nem hiszem hogy a jövőben áttérnék a videos részleghez- azonban néhány szituációban igen jól jött volna, ha egy géppel tudtam volna fényképet és videót is készíteni. A másik fontos és, számomra új téma ami vonzott a gép kipróbálásra, az a optikai vaku vezérlés. A digitlális forradalom után a NIKON és a CANON sem bocsájtotta nyílt forrásúra az új vakuvezérlési eljárásait, az iTTL-t és az eTTL-t. Ez a kezdeti első években komoly gondot okozott a vízalatti fotózásban. Hiszen a régi vakuk csak MANUÁLIS módban lehetett használni, ami elsőre nem okozott problémát mivel a kijelzőn a helyes expozíció ellenőrizhető volt. Azonban ha gyorsan változó körülmények között használjuk hasznosnak bizonyúlhat a TTL vakuzás. A mai napig megoszlanak a vélemények a profi vízalatti fotósok körében, hogy a manuális vagy a TTL vakuzás-e a jobb vagy hasznosabb, Én a voksomat mindenképpen az utóbbi mellett teszem le. A másik lehetőség a tokozott rendszervaku TTL-ben, ami nem egy ideális megoldás és 2 vaku egyidejű használatát sem teszi lehetővé. A gyártók hamar felismerték a problémát pl.: IKELITE is előállt a saját megoldásával a tokjaihoz, illetve a DS vakukat is digitalis kompatibilissá tette.

Bahama

A TTL probléma továbbra is fennt állt gyártóknál, mint a SUBAL, SEACAM, SEA&SEA, AQUATICA stb. Erre kínált megoldást a Heinrich-Weikamp féle i és e TTL adapter, ami minden tokba beépíthetővé vált, így TTL lehetőséget biztosított több vakuhoz. Sajnos, mint említettem ezek nem 100%-os megoldások, hiszen csak “vissza” fejtve próbálták a gyári kódolást leképezni. Tapasztalataim alapján ezt a módszert manuális TTL-nek hívtam, mert sajnos minden szituációhoz megfelelően kompenzálni kellett a vakut, reménykedve a megfelelő megvilágításban. Előnye, hogy kiismerhető a müködése és megmarad a TTL által biztosított szabadság a fotós számára. Pár éve a kompakt gépeknél már megjelent az optikai kábelen történő megoldás ami a gép belső vakuja elindította a külső vaku-t de a teljesítményét még manuálisan kellett szabályozni. Előnye az volt, hogy elektronika nélkül egy egyszerű fénykábelen keresztül használhatóvá tett külső fényforrásokat. Kisvártatva megjentek egy taiwaini gyártónál a NAUTICAM-nál a dslr-hez készülő tokok, melyek optiakai csatolóval lettek ellátva, előrevetítve a módszernek a létjogosúltságát a felső kategóriás gépeknél is. Így lehetővé vált a gyári TTL vakuvezérlés használata a vízalatt is teljes szabadsággal, amelyet S-TTL névre kereszteltek. Érdekes kissé szkeptikusan fogadtam ezt a lehetőséget, nem bíztam benne, hogy kellően gyorsan fog reagálni, és azt gondoltam hogy instabil lesz majd vezérlés a belső vakuról, és hamar lemerül a gép belső akkumlátora. Ilyen előzményekkel készültem a tesztre, azért a biztonság kedvéért a 2 hetes szudáni utamra bepakoltam a régi IKELITE vakumjaimat normal szinkron kábellel, minden esethetőségre felkészülve. No most nézzük, hogy milyen rendszer is kerül a vízalá: NIKON D7000, Subal tok, INONz-240-es vakuk, optikai kábel, ultralight karok. A fényképezőgéppel nem is szeretnék sokat foglalkozni, rengeteg teszt fellelhető a neten, csak annyit, hogy személyes véleményem szerint ez a gép szinte minden szituációra megfelel bármelyik vízalatti fotós számára.

Bahama

A tok az osztrák SUBAL cég gyártmánya ami a vízalatti fotózásban kiemelkedő minőséget produkált az elmúlt évek során, ami ezen a tokon is megmutatkozik. Az összes gomb és funkció elérhető “kivülről” a tokon ergonómikusan kialakítva, hogy akár kesztyűben és a keresőben nézve is könnyen kezelhető legyen. Néhány bonyolult megoldást is beleértve, mint a belső vaku ki-be nyitása és a liveview gomb kialakítása mind tökéletes müködödnek. SeaandSea típusú optikai (használat során a belső vaku fénye csakis az optikai csatlakozón jut ki a tokból) és normal Nikonos V vaku csatlakozóval ellátva, 45 fokos külső keresővel. Amennyiben elektrónikus vakuszinkron kábelt szeretnénk használni, akkor a vakukat manuális üzemmódban használhatjuk. A vakuk japánból érzeknek az INON-tól, melyek komoly elismerést vívtak ki az elmúlt időben a kompakt méretükkel és megbízhatóságukkal a fotósok körében. A vaku 4 db AA méretű ceruza elemmel müködik ,vagy akkumlátorokkal, LED pilot fény, optikai és normal csatlakozóval ellátva (ebben az esteben csak manuális vakuvezérlés használható) hihetetlen ebből a kis méretből ez a komoly teljesítmény. A megszokott karrendszerhez pontosan csatlakozik az 1” gömbbel felszerelt vaku. Mint minden teszt, otthon az asztalon kezdődik, összerakom a felszerelést keresek valami jó teszt ábrát, lehetőleg minél több színnel és nagy kontraszt különbségekkel.

Első expozíció, figyelem mindkét vaku villan, nyitok a rekeszen újabb expo nézem a képet tökéletes, elindulok a másik véglet felé f20 még mindig hibátlan. Kissé levagyok döbbenve az eredményen, mind a gyorsaságon és, hogy mennyire hibátlan. Elkezdek sorozatot lőni 10 képig meg sem állok, az eremény: mind jó. Felvillanyoz a lehetőség de gondolom, na majd a vízalatt kiderül, hogy mennyire is müködik a rendszer. Az első merüléshez a már jól megszokott és a kedvenc objektívemet választom a TOKINA 10-17-est. Az első képekhez a szudáni vízekben töménytelen mennyiségben előforduló színes lágykorallokkal kezdek, nagy előnyük hogy látványosak és a nap könnyen bele komponálható, és persze nem mennek sehová . Gyors komponálás után élesség, fénymérés rendben, vakuhoz 0.0 kompenzációt társítok exponálok az eremény hibátlan nézem a hisztogramot rendben van. Indulásnak nem is rossz nézzünk más nehezebb témát , mintha arra várnék hátha megjelenik valami hiba, mert eddig a rendszer állja a “sarat”. Makréla raj nehéz feladat elé szokta állítani az elektronikát, hiszen az ezüstösön csilllogó halak könnyen túl exponálhatóak. Beállítom a vakuk pozícióját, szerencsére közel engednek, exponálok párat majd kissé vissza húzódok, és az erdmény hibátlan. Már csak egy dologra vagyok kíváncsi a makró fotózásnál, hogyan is müködik. Éjszakai merülésre 105 micro okbjetívet választok, a vakuba bepített LED jó szolgálatot tesz, bár kissé koncentrált a fénye, de a hozzá járó diffozur és piros takaró jó szolgálatot tehet félénk élőlények megközelítésekor. Egyik kedvenc témámnál kezdek az alvó papagáj halak részleteinek a fotózásával, hihetetlen színek és formák fedezhetőek fel a részletekben. A rendszer ismét hibátlanul müködik úgy érzem magam mintha felszínen fotóznék egy gyári rendszervakuval egyszerűen nem tud hibázni. Az egyik félemem az volt, hogy a belső vaku használat miatt túl melegedhet és hamar lemerül a gép akkumlátora.

Bahama

A 3. Nap használat után még 28%-t mutat az akkumlátor és ekkor 901 képet exponáltam. Ez szintén hihetetlen volt hogy a vakuban lévő AA akkumlátorokkal 5-6 merülést végig tudtam fotózni úgy, hogy a végén sem merült le, így már kényszerből töltöttem a nap végén. A 2 hét alatt egyszer sem fordult elő, hogy bármi kommunikációs vagy túl exponálási hiba történt volna. Létezett egy gomb amit érdekes módon szinte elfelejtettem hol van: ez a vaku kompenzáció. Valami negatívumot is említsek, az elmúlt években nagy teljesítményű vakukat használtam SUBTRONIC NOVA, IKELITE DS161 azonban az INON teljesíténye alul marad az elmített típusokhoz képest. Ez annyi hátránnyal párosul, hogy jobban kell a vakukat pozícionálni illetve, szűk rekesz használata mellett a nagylátószögű felvételeknél korlátozva lehet használni. Azonban átlagos szituációknál a vakuk mindig elegendő teljesítményt nyújtottak. A mai fejlesztésű gépek ISO teljesítménye már kiváló, így ez a kis hiányosság könnyen kompenzálható. Általában egy ilyen teszt végén, mindig felmerül a kérdés szeretném-e ezt a rendszert hosszútávon használni? A válasz egyértelműen IGEN, mind a gépváz teljesítménye és mérete ideális választás lehet a vízalatti fotósoknak, a vaku mérete is imponáló és előnyt jelenthet jelentő repülős utazások alkalmával. Nem utolsó sorban, ha igazi TTL-t szeretnék akkor az optikai megoldás lehet a kulcs a jövőben. Szöveg és kép: Selmeczi Dániel www.selmeczidaniel.com A fent említett termékek megvásárolhatóak, és tanácsadás: www.fotosub.hu

Digitális fotózás tükörreflexes géppel 2012

A DSLR filmezés mûhelytitkaival További kiadványaink: A kezdô fotósok útikalauza A kezdôknek címû könyv II. része

Digitális fotózás kezdôknek 2012

Tájak, városok digitális fényképezôgéppel

Makrofotózás és teleobjektíves fényképezés

Digitális fotózás tükörreflexes géppel – 2012

Fogy. ár: 3490 Ft

Fogy. ár: 3790 Ft

Interneten: 2250 Ft + postaköltség

Interneten: 2450 Ft + postaköltség

Fogy. ár: 3490 Ft Fogy. ár: 3490 Ft

Fogy. ár: 3490 Ft

Interneten: 2250 Ft + postaköltség

Keresd a könyvesboltokban, vagy a weboldalunkon: www.fotoszakkonyv.hu Megrendelhetô postai utánvéttel a következô e-mail címen: dfoto@digikabel.hu

Szerkesztőség Főszerkesztő: Imre Tamás Imre Tamás

Imre Anikó

Szekeres János

Szabó Béla

Krivánszky Árpád

Suhayda László

Imre Adrien

Éder Iván

tamas.imre@naturephotomagazine.com

Szerkesztők: Imre Anikó Krivánszky Árpád Suhayda László Szabó Béla Szekeres János Munkatársak: Éder Iván Eifert János Imre Adrien Kiss Ágnes Máté Bence Perhiniák Márton Selmeczi Dániel Olvasó szerkesztő: Krivánszky Árpád Művészeti Vezető: Imre Anikó Grafikai tervezés: Perhiniák Márton Web Design: FX designport Web product: Thomas Picture Fordító: Tóth Péter Pál Hirdetési vezető: Imre Anikó

aniko.imre@naturephotomagazine.com

Természetfotó magazin www.termeszetfotomagazin.hu ISSN 2061-2397 info@naturephotomagazine.com

Kiadja: Thomas Picture Kiadó Kft.

Máté Bence

Kiss Ágnes

Cím: Magyarország Budapest; 1143. Semsey Andor utca 25. A kiadásért felel a kiadó ügyvezetője. Minden jog fenntartva! © 2011 Thomas Picture kiadó Kft A magazin teljes tartalma, írásos és képes anyagait, beleértve a weboldalt is. A kiadó kizárólagos tulajdonát képezik. A meg nem rendelt kéziratokért és

Perhiniák Márton

Selmeczi Dániel

illusztrációs anyagokért a kiadó nem vállal felelőséget.

természetfotó magazin

ingyenes online fotómagazin

Következő szám megjelenése

2012. 12. 04.