Természetfotó Magazin 2013/1 by Természetfotó Magazin

Tavasz / 2013/1.

természetfotó magazin

online fotómagazin

XII. BOB | Fotó- és videó pályázat New mexico | Kalandtúra Vadvilág | Portfolió

utazás | Vadvilág | táj | népek-kultúrák | teszt

KALANDVÁGY VAGYOK KALANDVÁGY VAGYOK

AZ ÚJ NIKON D7100 VAGYOK. A korlátok nélküli fotográfia vagyok. Lélegzetelállító képeket készítek a 24,1 megapixeles felbontás AZ ÚJ D7100 VAGYOK. A korlátok nélküli fotográfia és a NIKON professzionális szintű 51 pontos autófókusz rendszer precizitásának köszönhetően. 1,3 ×-os extra telefotó effektem kitágítja a DX lehetőségeket. vagyok. Lélegzetelállító képeket készítek a 24,1 megapixeles felbontás egy rendkívül strapabíró, időjárásálló rendszer és hordozható testben és a Mindez professzionális szintű 51 pontos autófókusz precizitásának egyesül, hogy teljesítményem bárhol kéznél legyen, is csinálsz. köszönhetően. 1,3remek ×-os extra telefotó effektem kitágítja a DXbármit lehetőségeket. Azokért akik strapabíró, mernek messzebb menni. nikon.hu Mindez egy vagyok, rendkívül időjárásálló és hordozható testben

egyesül, hogy remek teljesítményem bárhol kéznél legyen, bármit is csinálsz. Azokért vagyok, akik mernek messzebb menni. nikon.hu D7100_BK_SP_VOLCANO_HUN.indd 1

2013.03.04. 17:20

köszöntő Kedves Olvasó! A 2013/1. tavaszi számunkkal jelentkezünk: ismét itt vagyunk, újra tavaszodik. Nagyon gyorsan múlik az idő, sok minden történt az elmúlt három hónap alatt és az elmúlt évben. Ezekből az anyagokból válogattunk össze Önöknek egy csokorra valót. Ez már a tizenötödik lapszámunk, és a negyedik évünk, hogy megjelentünk. Az angolul olvasó ismerőseknek újra küldhetik, hogy elérhetők vagyunk Nature Photo Magazin névvel. Ízelítő a most megjelenő számunkból:

Fotó: © Imre Tamás Canon EOS-1D X, EF600mm f/4L IS USM +1.4x III 1/500sec f/9 ISO 800

Kalandtúránk az USA Új Mexikó államába vezetett. Itt a kanadai darvakkal és a sarki ludakkal találkoztunk. Imre Anikó és Imre Tamás felvételein keresztül ismerhetjük meg ezt a távoli vidéket. Ismét a tavaszi témák fényképezéséről ír két szakmunkatársunk, Krivánszky Árpád újságíró és Suhayda László természetfotós; sok segítséget és ötletet adnak kezdőknek és haladóknak egyaránt. Új rovatunkban ezúttal a Full Frames DSLR fényképezőgépeket mutatjuk be a Canon és Nikon palettájából. Az elmúlt egy évben mindkét cégnél három-három fényképezőgépet jelentettek be ebben a szegmensben. Megvizsgáltuk, melyik mit tud, mire való igazán. A magazin portfoliójába a magyarországi Vadvilág Magyar Természetfotósok Egyesületének bemutatkozó anyaga és fotói kerülnek bele, természetszeretetre és természetvédelemre inspirálva a képek szemlélőit. Terepen teszteltük a Canon EX 600 RT vakuit és vezérlő egységét: extra körülmények között harcoltunk esővel, sárral és a fénytelenséggel. Imre Tamás fotóművész képein és írásán keresztül nyerhetünk betekintést a munkafolyamatokba. „Népek-kultúrák-városok”: sorozatunkat Teravágimov Pál folytatja, ezúttal ugandai cikkét olvashatjuk, melyhez nem csak minőségi fényképeket, de videókat is nézhetnek olvasóink a mind élményteljesebb szórakoztatás érdekében. „Élet a vízfelszín alatt” rovatunk a kétévente megrendezett Országos Búvárfotós Bajnokságról számol be elsőként a nagyközönségnek. A szakmai zsűriben szerkesztőségünk három tagja is szerepelt: Selmeczi Dániel zsűri elnök, Máté Bence profi természetfotós és Imre Tamás profi természetfotós. A végeredmény magáért beszél. Szekeres János természetfotós a róka fényképezés rejtelmeibe vonja be olvasóit, immár egy éve folyamatosan fényképezi a kölyökkorból lassan felnőtté cseperedő jószágokat. Terepen tesztelhettük a Nikon legújabb professzionális objektívjét, az AF-S NIKKOR 70–200 mm f/4G ED VR-t. Elvittük magunkkal a velencei karneválra és ott élesben fogtuk munkára az objektívet. Fogadják szeretettel tizenötödik számunkat - már IPAD, iPhone és ANDROID verzióban is! Imre Tamás főszerkesztő

Fotós kalandok - A kanadai darvak és a sarki ludak paradicsoma 6 Vásárlási tanácsadó - Full Frame 18

fotósuli - tavaszi témák

Előző számunkban elkezdett új rovatunkban most a Full frame teljes érzékelős fényképezőgépeket fogom Önöknek bemutatni. Rengeteg e-mail kaptunk az elmúlt időszakban olyan kérdésekkel, hogy most már érdemes lenne-e váltani full frames érzékelős gépre, mert megjelent a két nagy riválisnál a Nikon D600 és a Canon 6D. Mint azt előző cikkünkben már jeleztem, nem egy szuper tesztet fogunk készíteni, hanem egy teljesen szubjektív, de mindenképpen szakmai alapossággal átgondolt vásárlási tanácsadást írunk le.

A fotósoknak már elegük van a hidegből, a télből, a sok fehérségből - bár mostanában már a hazai telek sem igazán fehérek. Jöjjön a tavasz! Először bátortalanul közelít márciusban, majd a következő hónapban szinte robbanásszerűen nyílik minden, májusban pedig a természet fortisszimóba kapcsol, elborít mindent a megújulás bámulatos, dús zöldje. Hív a természet!

portfolió - vadvilág

A Vadvilág Magyar Természetfotósok Egyesülete 2005. szeptemberében alakult 18 természetszerető fotós együttes akaratával, Imre Tamás és Imre Anikó hivatásos természet fotográfusok vezetésével. Az egyesület tagjai többnyire kezdő, illetve professzionális természetfotós tanfolyamok tehetséges hallgatói, akik a tanfolyam sikeres elvégzését követően továbbra is motiváltak és elkötelezettek maradtak a természetfotózás iránt.

tippek-trükkök - rókák

népek-kultúrák-városok - uganda 68

Terepen tesztelve Canon EX 600 RT vaku és ST-E3 RT vezérlő AF-S NIKKOR 70–200 mm f/4G ED VR

30 62

élet a vízfelszín alatt 2011 májusában, amikor egy rókavár előtt üldögéltem, támadt az a gondolatom, hogy milyen jó lenne a rókakölyköket a közelben lévő detektív üveges madárleshez szoktatni és ott fotózni őket. A kölykök ritkán húzódtak vissza a kotorékba, mert az már tele volt bolhákkal, inkább a közeli bokrok alatt húzták meg magukat.

Ezt az útleírást kezdhetem egészen távolról és kevésbé régről is. Talán valahol akkor kezdődött, amikor sok évvel ezelőtt először láttam a Gorillák a ködben című filmet, amely Dian Fossey küzdelmét mutatta be a hegyi gorillák megmentéséért. Ha pedig nem akarom ilyen messziről kezdeni a történetet, akkor a Természetfotó Magazin 2011-es kenyai útját kell felidéznem, amikor Imre Tamással és Anikóval a Maasai Marára és a Nakuru-tóhoz vezettünk fotós szafárit.

XII. Búvárfotós Országos Bajnokság 2013.

Fotós kalandok New Mexico (USA)

A kanadai darvak és a sarki ludak paradicsoma Az USA New Mexico állama nem túlságosan ismert fotós helyszín az európai fotósok közül kevesen hallottak róla. Ez a sivatagos régió nagyon meleg a nyári hónapokban, talán ezért kevésbé kedvelt hely a fotósok köreiben. A következő kétrészes sorozatunkban meghívjuk olvasóinkat New Mexico fantasztikus helyszíneire. Elsőként a Bosque Del Apache National Wildlife Refuge természetvédelmi területet látogattuk meg.

Canon EOS 7D, EF24-105mm f/4L IS USM 1/100sec f/8 ISO 640

A következő cikksorozatunk USA New Mexico államának vadonjába kalauzolja el olvasóját. Utazásunkat több hónapos előkészület és egy nagyon jó helyismerettel rendelkező vezető, Branson Reynolds segítségével tudtuk megvalósítani. Hogy miért pont ide mentünk el fényképezni, annak története több évre nyúlik vissza. A darvak a szememben igazán kecses madarak, talán a legszebbek közül valók. Amikor elkezdtem őket Magyarországon fényképezni, már akkor eldöntöttem, majd egyszer a kanadai darvakat (sandhill cranes) is szeretném lencsevégre kapni. Hosszas kutakodás után találtam meg ezt a helyet az Amerikai Egyesült Államokban. Rengeteget olvastam az interneten, illetve madárvonulási atlaszokat bújtam: ha már ilyen messzire elutazunk, az egyik legjobb helyen legyünk. Kutatásaim során, a következőket sikerült kiderítenem: a kanadai darvak állománya igen szétszórt az USA és Kanada területén. Elsősorban mocsarakban, de az északi préri kisebb mélyedéseiben is költenek, viszont vonuláskor már nagyobb csapatokba összeverődve érzik jól magukat. Nekünk ezért mindenképpen a telelő helyeik felkutatása volt az elsődleges szempontunk. A kanadai daravak legnagyobb számban ÚjMexikó nyugati fennsíkjain és Texas keleti részén gyűlnek össze. Branson Reynolds túravezetőnkkel már a végleges döntésünk után kerültünk közeli kapcsolatba. Branson természetszerető fotográfusoknak tart workshopokat ezen a területen, és nagy tapasztalattal rendelkezik a madarak viselkedéséről, illetve a környék élőhelyeiről. A Természetfotó Magazin művészeti vezetőjével, Anikóval úgy döntöttünk, hogy részt veszünk egy Branson által vezetett túrán, így nekünk nincs más dolgunk, mint a helyi vezetővel felfedezni a területet és kiválasztani a legideálisabb fotós helyszíneket. Elrepültünk az USA-ba és a megbeszélt helyszínen találkoztunk csapatunkkal: egy kanadai két angol és három amerikai fotós vett részt a workshopon. Nagyon örültem, mert lelkes fotósokat ismerhettem meg személyükben. Két különböző helyen szállásoltak el bennünket, de hajnalban együtt mentünk a fotós helyszínekre.

Canon EOS-1D X, EF600mm f/4L IS USM 1/1250 sec f/4 ISO 1600

Canon EOS 5D Mark III, EF300mm f/2.8L IS USM +1.4x III 1/60sec f/16 ISO 500

Canon EOS

EOS-1D X, EF600mm f/4L IS USM 1/4000sec f/5.6 ISO 640

Az expedíciónk fő csapásvonala a Bosque Del Apache National Wildlife Refuge és környéke volt. A madárrezervátumban ellátogattunk a látogató központba, ahol szinte naponta számlálást végeztek az áttelelő madarak aktuális darabszámáról. Nagy meglepetésemre 8500 kanadai daru volt a területen, de a sarki ludak (snow goose) száma is igen magas, 35.000 példányra volt tehető. A récefélékből is 25.000 egyed volt a területen. Ez együtt már tekintélyes mennyiségű madár. Számítottam rá, hogy sarki ludak is lesznek, ezért választottuk ezt a rezervátumot. Ugyanis a másik kedvenc fotótémám a ludak fényképezése, de hogy ekkora számban lesznek, arra azért nem számítottam. A látogatóközpont elhagyása után felfedeztük a terepet és Branson megmutatta, merre fognak mozogni a madarak. Egy esti behúzást végigfényképeztünk, majd együtt elmentünk vacsorázni. Ott elmondta a fotózási lehetőségeket, már előzetesen beavatott mindenkit a madárfényképezés technikai titkaiba, majd vacsora után elbúcsúztunk egymástól. Másnap reggel 4.30-kor találkoztunk. Hűha, gondoltuk, az jó korán van, de ennek kifejezetten örültem, mert a sikeres madárfényképezés korai keléssel és késői fekvéssel jár. Még jó, hogy néztem az időjárás előrejelzést, mert hajnalra mínusz -10C° fokot mondott. Elsőre nem akartam elhinni, hiszen New Mexico sivatagos és fennsíkos terület, de igazak voltak az előrejelzések. Kiautóztunk ahhoz a tóhoz, ahol az esti behúzást fényképeztük és vártuk a napfelkeltét, amikor is a madarak úgy 70 ezren egyszerre indulnak meg a táplálkozó helyeikre. A várakozás igen kellemetlen volt, azt hittem szétfagyok, amikor a reggeli szél belecsípett az arcomba. Azt nem írtam még, hogy itt lessátor és hasonló álcázó kellékek nem kellenek a fényképezéshez, mert a madarak megszokták a fotósokat. Rajtunk kívül még vagy húsz fotós volt itt a világ minden tájáról, de elsősorban amerikaiak. Az objektívek hideg fémfelületeinek tapintása szinte fájt, de ezt ki kell bírni, mert most vagyunk itt, koncentrálni kell a felszállásra, mert ha a ludak megindulnak, akkor kb. egy perc alatt kirepül ez a hatalmas mennyiségű madár. Eltelt legalább egy óra, mire elkezdett pirkadni.

Canon EOS-1D X, EF600mm f/4L IS USM 1/4000sec f/8 ISO 800

Az égbolt színesedett, de ahol a sarki ludak voltak, ott nem túl sok fény volt. Egy pillanat alatt megindultak. Szédületes érzés volt látni, hallani és fotózni ezt a csodálatos jelenetet. Olyan közel is repültek el csapatok a fejünk felett, hogy szinte éreztem a szárnycsapásaikat. Majd egy perc alatt kiürült a kis tó, amin éjszakáztak. Branson szólt, hogy siessünk, mert a darvak is indulnak nemsokára, azonban egy másik helyről. Ott nagyon jól lehet őket fotózni, mert egyesével-kettesével szállnak fel és elég közel vannak a vízparthoz. Beszálltunk az autókba és elindultunk. A kilátóponthoz megérkezve nem hittem a szememnek, a darvak egy kicsiny, kb. 50x100 méteres vizenyős területen éjszakáztak, számomra hihetetlenül közel a parthoz. Szinte a szemébe tudtam nézni a darvaknak, tíz méteren belül helyezkedtek el. Amikor tüzetesebben megnéztem a vízfelszínt, nagyon meglepődtem, mert tulajdonképpen vékony jégrétegen álltak. Volt olyan madár, amely arra várt, hogy a nap felmelegítse, mert kissé belefagyott a jéghártyába. Több száz daru tartózkodott ezen a helyen és szépen lassan, reggel fél kilencig mindegyikük elrepült a táplálkozó területekre. Bransonnak köszönhetően már az első nap jó minőségű sarki lúd fényképeket és kanadai daru fotókat készíthettünk. Anikó és én is nagyon boldogok voltunk. Óriási élmény volt ilyen közelről fényképezni a Bosque Del Apache National Wildlife Refuge élővilágát. Három gyönyörű napot töltöttünk el ebben az édenkertben. Minden nap hajnali 4 óra és este 7 óra között csak és kizárólag a madárfényképezésnek szenteltük az időnket. A New Mexico workshop következő részében a White Sands National Park sivatagos területére kalauzoljuk el Önöket: folytatása következik.

Szöveg: Imre Tamás Képek: Imre Anikó és Imre Tamás fotográfusok

Tervezés Hely: Észak Amerika, New Mexico. Megközelíthetőség: Albaquerque repülőteréről. Mit lehet fotózni: vonuló madarakat, emlősöket, és tájakat. Mit vigyünk magunkkal: nagylátószögű objektívet, minimum 300 mm-es teleobjektívet, de ha a lehetőségünk engedi,

400-5 és/va szűrő csak l

Száll Albaq külön

A leg októb

500 mm-es objektívre is szükségünk lehet, 1,4x agy 2x telekonverterrel; állványt; ND átmenetes őt; memóriakártyát és akkumulátort, amennyit lehet.

lás: querque környékén igényekhez mérten nböző szállások közül választhatunk.

gjobb időpont: bertől-márciusig.

Canon EOS 5D Mark III, EF300mm f/2.8L IS USM 1/30 sec f/11 ISO 100

Vásárlási tanácsadó Full frame DSLR fényképezőgépek Előző számunkban elkezdett új rovatunkban most a Full frame teljes érzékelős fényképezőgépeket fogom Önöknek bemutatni. Rengeteg e-mail kaptunk az elmúlt időszakban olyan kérdésekkel, hogy most már érdemes lenne-e váltani full frames érzékelős gépre, mert megjelent a két nagy riválisnál a Nikon D600 és a Canon 6D. Mint azt előző cikkünkben már jeleztem, nem egy szuper tesztet fogunk készíteni, hanem egy teljesen szubjektív, de mindenképpen szakmai alapossággal átgondolt vásárlási tanácsadást írunk le. Az elmúlt egy évben teljesen lecserélődtek a full frames gépek a Canon és a Nikon tájékán. A Természetfotó Magazin szerkesztősége sokszor több hétre megkapta tesztelésre ezeket a gépeket, így kellő tapasztalattal írhatom meg javaslataimat egy esetleges vásárláshoz. A jelenlegi DSLR tükörreflexes gépvázak hihetetlen mértékben fejlődtek elődeikhez képest. A piac mindenképpen a nagyobb felbontású, de full frames gépek felé pozícionálta az irányt. Nézzük meg a Canon háza táját. Az előző szegmensben a Canon EOS 5D Mark II 2009ben járt szerkesztőségünkben, 36 x 24 mm CMOS érzékelő, nagyobb mikrolencsékkel. A végleges képek felbontása és mérete 21,1 megapixel és ezek a képek hatalmas, 5616 x 3744 pixeles JPEG vagy RAW képek lehettek. Utóbbi akár 14 bites színmélységben és ISO 100-ISO 6400-as érzékenységgel mindeddig soha nem látott képminőséget hozott. A felhasználók vitték is, mint a cukrot, de az AF rendszere nem volt igazán jó ennek a gépnek. Aztán 2012-ben egymás után összesen három full frames gép jelent meg a Canon palettáján, elsőnek jött a Canon EOS 5D Mark III. A Canon sokat dolgozott az új gépeken, belekerültek olyan felhasználói kérések, melyek mindeddig csak a legprofibb EOS 1-es szériában voltak. Az érzékelő felbontása csak kis mértékben változott – 36×24 mm CMOS, 22,3 megapixel – így a képek mérete 5760×3840 pixel lehet. Az ISO érzékenység viszont fantasztikusan megnőtt, jelenleg ez ISO 100-25600, és az AF rendszer a profi EOS-1D X vázzal teljesen egyenértékű 61 fókuszmezős. A második gép a régóta várt Canon EOS-1D X, mely a nyár végén került a boltokba. Egy rég várt nagyágyú jelent meg a Canon portfoliójában, felbontása 18,1 megapixel, AF rendszere teljesen új, 61 fókuszmezővel rendelkezik, és a több száz beállítási lehetőséggel a fotográfusok egyénre szabható gépváza lett.

melyiket vรกlasszam?

A fényképezőgép érzékenysége hihetetlenül jó, ISO 100-51200, mely kiterjeszthető egészen ISO L: 50; H1: 102400; H2: 204800-ig. És ez még nem minden: 10-11 kép/másodperces sebességig is felturbózhatjuk masinánkat. A gépváz robosztus felépítése alkalmassá teszi nagyon extrém körülmények közötti fényképezésre. A Canon EOS 6D váz a legnagyobb meglepetésként érte a szaksajtót, amikor bejelentették, senki sem számított rá, és lám, milyen jóra sikeredett! Nézzük az adatokat: teljes képmezős 20,2 megapixeles érzékelő, strapabíró, könnyű konstrukció, érzékenysége ISO 25 600 (ISO 102 400-ig bővíthető), autofókusza 11 pontos, ráadásként helyadat-rögzítési lehetőséggel (GPS-szel), Wi-Fi fájlátvitellel, távoli vezérléssel és Full-HD videóval kedveskednek a vásárlóknak, de nem utolsósorban kiváló ár/érték aránnyal. Nézzünk szét a Nikon palettáján, itt is őrületes év volt a 2012-es. Szintén három full frames gépet hoztak forgalomba. Elsőnek a Nikon zászlóshajója, a Nikon D4 került a boltokba februárban. Ez a váz a legendás Nikon D3s utóda, de nagyobb felbontással. Érzékelője 16,2 megapixeles, FX formátumú (teljes képméretű) CMOS, mely akár 11 kép/mp sebességű FX formátumú fényképezéssel. Érzékenysége ISO 100–12 800, mely ISO 204 800 és ISO 50 egyenértékig kiterjeszthető. Ez a fantasztikus fényképezőgép a Canon EOS-1D X vetélytársa. Nem kellett sokat várni, pontosan két héten belül a boltokban volt a Nikon másik újdonsága, a Nikon D800, mely egy teljesen új kategóriát képez, a DSLR piacon nincs másik olyan gépváz, ami ekkora felbontásra képes lenne. A nagy felbontás királya 36,3 megapixeles FX-formátumú (teljes képes) CMOS-érzékelő kiemelkedő jelzaj viszonnyal, széles dinamikatartománnyal és 12 csatornás adatkiolvasással. Élsimítási funkció nélküli optikai aluláteresztő szűrővel rendelkezik. Azaz két külön géptípus jelent meg a piacon a Nikon D800 és a Nikon D800E, mindenki kiválaszthatja a neki megfelelőt. Az ISO érzékenysége is egészen jó a nagy felbontása ellenére, ISO 100–6400, ami ISO 25 600 és ISO 50 egyenértékig kiterjeszthető. A D4 és a D800 is 51 autofókusz ponttal dolgozik a tűéles képek érdekében. Majd a nyár végén egy újabb vázzal kedveskedtek a vásárlóknak, a Nikon D600al, mely nem kevesebb, mint 24,3 megapixeles, FXformátumú (full-frame) CMOS-érzékelővel rendelkezik. AF rendszere egy nagy érzékenységű, automatikus élességállításra képes Multi-CAM 4800, mely 39 pontos, gyors működést tesz lehetővé. A gépváz érzékenységi tartománya ISO 100–6400, de kiterjeszthető ISO 25 600 és ISO 50-ig.

Érdekes funkcióként került bele a Time Lapse, időzített felvételkészítés funkció. Izgalmas kreatív lehetőség, melynek segítségével előre meghatározott időközönként exponál egyet a fényképezőgép és ezeket a rögzített képeket egy videofájlként menti el, így a történéseket a valóságosnál 24–36 ezerszer gyorsabban játszhatja vissza. Melyik full frame DSLR kell nekem? – tulajdonképpen ez a kérdés. Nézzük, ki mire használhatja. A Canon EOS 6D a belépő a teljes érzékelős DSLR gépekhez, elsősorban travel, portré, riport, igényes hobbifotós, tájfényképész és makró fényképezésre ajánlott, a lényeg, hogy ne legyen gyorsan mozgó téma. Tulajdonképpen a Nikon D600 is ez a kategória, hasonló árfekvésben. Mindkét váz ajánlott váltás lehet a szorzós gépek világából. A következő kategória mindkét szegmensben mást jelent. A Canon EOS 5D Mark III egy fantasztikusan újratervezett AF rendszert kapott, kiválóan jó HDR lehetőségekkel, az elődjéhez képes még jobb felbontással és fantasztikus videó funkcióval. Esküvő, tájfényképezés, travel, természet akció, riport, vagy akár stúdiófotózás, mind megfelel a Canon új gépének. A Nikon D800 egy másik kategória, lassabb témák fényképezésére született, de olyan felbontással, amilyet még nem láttunk. 36 megapixel, uram isten ez nem semmi! Tájfényképezés, travel, épületfotózás és stúdiófényképezés az erőssége: aki nem akar kompromisszumokat kötni, az a D800 E típust válassza. A Canon EOS-1D X most a DSLR kamerák királya, minden témára szuper jó, gyors, precíz és kíméletlenül pontos. Szerintem még nem volt ilyen jó gépe soha a profi fényképészeknek. A Nikon D4 a Nikonos profik szívét dobogtatja meg és most már 16 megapixeles felbontásban tudja a gyilkos, 10-11 kép/másodperces sebességet. A váz elsősorban akció természetfotózásra és sportfényképezésre született. Most olyan piaci helyzetben vagyunk, hogy senki nem fogja megbánni, ha teljes érzékelős fényképezőgépre vált, vagy akár rögtön azzal kezdi digitális DSLR vásárlását. Mind a hat gép kiváló minőségű és a full frames érzékelőkre jellemző hihetetlenül jó ISO érzékenységgel rendelkezik, melynek köszönhetően a képzeletünket felülmúlva készülhetnek a pillanat varázsának képeink. Figyelem, fontos még elmondanom, hogy akinek Nikon DX objektívjei vagy Canon EF-S objektívjei vannak, azokat Nikon-nál nem ajánlott, Canon-nál pedig tilos alkalmazni a full frames érzékelős gépekhez. Akit részletesebben érdekel valamelyik DSLR teszt, keresse régebbi számainkban, szinte mindegyik vázról írtunk terepi tesztet. Jó válogatást kívánunk az árlistákban!

Szöveg: Imre Tamás

Fotósuli

Tavaszi témák A fotósoknak már elegük van a hidegből, a télből, a sok fehérségből - bár mostanában már a hazai telek sem igazán fehérek. Jöjjön a tavasz! Először bátortalanul közelít márciusban, majd a következő hónapban szinte robbanásszerűen nyílik minden, májusban pedig a természet fortisszimóba kapcsol, elborít mindent a megújulás bámulatos, dús zöldje. Hív a természet! Sokszor nem is kell messzire menni, már a lakókörnyezet is számos fotótémát kínál: mindig szép egy virágos gyümölcsfaág a mosolygó kék éggel. A települések határában pedig ott terpeszkednek a gyümölcsösök, szántóföldek. Dombos vidékeken a környező kultúrtáj fölé gyalogolva gyönyörködhetünk a szántás mintázataiban, a kelő vetés soraiban, később a végtelennek tűnő virágzó repcetáblákban. A szabad természetben először a déli domb- és hegyoldalakon indul a növényi élet, legutoljára pedig a vízpartokon pezsdül meg. A réteken és az erdők aljnövényzetében még a fák kilombosodása előtt felbukkannak a látványos kora tavaszi virágok. Számos állat- és madárfajnak ez a nász- illetve azt követő utódnevelési időszaka, s a hosszabb gyújtótávolságú objektívekkel rendelkezők a délről érkező, rövid időre megpihenő vándormadarakat is fényképezhetik. A növényfotósok munkáját nehezítik a tavaszi szelek, viszont a tájfotósok gyönyörködhetnek a látványos, vonuló felhőzetben. Szélcsendben pedig a hajnali rétegködök és párák látványosak.

rovat szponzor:

Salamonpecsét

Május elején az erdők aljnövényzetében nyíló termetes virág a salamonpecsét. Az aljnövényzet zavarosságát helyezkedéssel és tág rekesznyílás választásával lehet kiküszöbölni. Ellenfényben szépen világítanak a fehér harangocskák, de ügyelni kell arra, hogy egy élességi síkban legyenek. Az alkony közeledtének két jótékony hatása van: mérséklődik a szél, a lenyugodni készülő Nap pedig kisebb fényerővel világítja meg a hátteret. A derítőlap is szerepet kap.

Májvirág A kora tavaszi virágok látványosak, üde színükkel elütnek a még őszi hangulatot őrző környezetüktől. Ilyen a Magyarország déli tájain gyakori májvirág - kék fejecskéivel. Számtalan módon lehet megörökíteni ezt a szépséget.

Azt a megoldást választottam, hogy az előtérben élesen leképezett virág körvonalait elmosódva ismételje meg egy mögötte elhelyezkedő másik virágfej. Ha erős a fény, diffuzorral kell csökkenteni, az árnyékos részeket pedig derítőlappal kell deríteni.

Kökörcsin termések Rétek, erdőszélek szépséges virága az égszínkék leánykökörcsin. Elvirágzása után is jó fotótéma, terméseinek közelről is érdekes a szerkezete. Leginkább akkor szépek, ha nagy tömegben találhatók egy helyen és az ellenfényben szépen csillognak, különösen az alacsonyan járó Nap rőtes fényében.

Repceföld Akkor a leglátványosabb a virágzó repceföld, ha kissé felülről tudunk rátekinteni. Színe inkább zöldessárga, de alacsony napállásnál lényegesen szebb, melegebb a színárnyalata. A hullámokat képező lágy dombhajlatok, a vonuló felhőkkel terhes kék ég, a mezőgazdasági gépek nyomvonalai, a dombok csúcsán trónoló fák teszik teljessé a látványt.

Alkonyi látomás A nedves, folyóparti élőhelyeket kedveli a csillagvirág. A fotós törekszik arra, hogy a szokásostól eltérő módon mutassa be a virágot. Naplementében, ha a párák miatt a napkorong fénye nem túlságosan erős, olyan nézőpontot lehet választani a makroobjektívvel, melynél a virág mögé glóriát formáz - és erős színkontrasztot képez - a lenyugvó Nap. Lekerekített lamellájú objektív vagy teljesen nyitott rekesz szükséges (hogy a napkorong képe ne szögletes legyen), pontos élességállítás, valamint az ellenfény miatt a virág derítése derítőlappal.

Vonuló felhők A kék égen vonuló fehér felhők látványa széppé varázsolja a tájat. Mindig érdemes ilyenkor fekete-fehérben, narancs vagy vörös szűrővel szürkeárnyalatos képeket (is) készíteni. A digitális kamerákkal – különösen RAW-ban fényképezve – utólag is könnyedén előállíthatók a fekete-fehér fotók (a RAW kibontóval, vagy más képfeldolgozó programokban pl. a csatornakeverő funkció segítségével). Az ég aránya a képen ilyenkor kétharmad, vagy még nagyobb lehet. Az „elvesző” színekért bőven kárpótol az erőteljes kontraszt és a finom árnyalatok kettőssége. A szürkeárnyalatos képeknél fokozottan kell ügyelni a szép, arányos kompozícióra.

Sivatagi formák A tavaszi meleg napsugarak hatására beivódik a hólé a talajba, felszínét pedig kiszárítják a „böjti szelek”. A feltámadó szél a lazább, homokos talajok felső rétegét elhordja, más helyeken lerakja; mini sivatagot hoz létre, arra emlékeztető formákkal. Lapos megvilágításban érdemes megfotózni, hogy a fényekárnyékok játéka is érvényesülhessen.

Szebbé teszi a képet a hajnal vagy alkony meleg színe. Ha a mintázatnak van valamilyen érdekes sűrűsödése, akkor azt érdemes a fotó valamelyik harmadoló pontjába helyezni, vagy ha ilyet nem találunk, zárjuk le a fotót felülről a horizont csíkjával. Ha még hordja a szél a homokot, óvjuk a felszerelésünket! © Suhayda László Canon EOS 5D Mark II EF28-300 mm f/3,5-5,6 L IS USM 1/1125 sec f/14 ISO 800

Hajnalpír lepke

Ez a szép lepke borult időben, összecsapott szárnnyal pihent egy hajtáscsúcson. Ilyenkor lényegesen könnyebb a szárny mintázatát úgy megmutatni, hogy az mindenhol éles legyen, a háttér zavarossá válásának veszélye miatt azonban nagyon kell ügyelni, hogy viszonylag tág rekesznyílással dolgozzunk. A derítőlapot úgy kell dönteni, hogy a lepkére érkezzen elegendő fény, de a hátteret ne világítsa be erősen. Az ilyen helyzetekben van idő a kompozíció átgondolására.

Hangya A kora tavaszi virágok első látogatói közé tartoznak a pillangók és legyek mellett a hangyák is. Előszeretettel keresik fel a nektárt és virágport termelő virágokat, színük és formájuk egyaránt izgalmas.

Többségük nagyon kis méretű, sikeres fényképezésükhöz makroobjektív (+ esetleg közgyűrű), harmonika kihuzat vagy nagyítóobjektív szükséges. A fotós és a kép nézőjének jutalma: betekintést nyer egy olyan világba, amely szabad szemmel így nem látható.

Hússzínű ujjaskosbor Vizenyős rétek május közepén nyíló szép virága a hússzínű ujjaskosbor. A szirmok mintázata nagyon szép, azonban a hengeres virágzat önmagában nem különösebben látványos. Keressünk két egymás közelségében levő, eltérő magasságú virágot, s úgy helyezkedjünk, hogy egy élességi síkba essenek. A kamerát olyan alacsonyra tegyük, hogy a szárak kezdetét életlenül takarja el a rét dús füve. Vigyázzunk, hogy erős fényben a világosabb hajtáscsúcsok ne égjenek ki, s csak visszafogottan rekeszeljünk a szép háttér érdekében.

Szöveg és kép: Krivánszky Árpád, Suhayda László

Canon EOS 5D Mark III, EF 200mm f/2L IS USM

1/200 sec f/10 ISO 800

Terepen tesztelve

Canon EX 600 RT vaku és ST-E3 RT vezérlő A Canon EX 600 RT rádiós vakuit és a hozzá megvásárolható ST-E3 Rt vezérlő egységet a Canon Hungária jóvoltából vehettem magamhoz, és a Canon Pro üzletében a Camera Kft-nél (Canon szerviz) sikerült saját részre is egy szettet megvásárolnunk. Éppen időben meglett mindenünk, így a tesztelésbe már 2 vezérlőegységgel és négy vakuval felvértezve vágtunk bele. Mielőtt a terepi munkálatokról beszámolnék, nézzük meg, milyen technikai újdonságok jellemzik a Canon csúcsszuper rádiós vakuját.

Canon EOS-1D X, EF 200mm f/2L IS USM

1/200 sec f/11 ISO 400

Újdonságok A Canon Speedlite EX 600 RT tényleg a vakus fényképezés szabadságát nyújtja. Az új vakut sok helyen a Speedlite 580EX II utódjaként emlegetik, pedig ez nem teljesen igaz. A rendszer legnagyobb újítása, hogy ez a Canon első vezeték nélküli rádiókapcsolattal használható vakuegysége. A vakuhoz érdemes megvenni a szintén új Speedlite STE3-RT jeladót, mely további lehetőségeket és óriási szabadságot kínál azon természetfotósok és fényképészek számára, akik kreatív megvilágítási technikákat szeretnének használni. Tulajdonképpen a vaku lényege, hogy rádióvezérléssel akár 30 méter távolságban is érzékeli az adó jelét (ST-E3), mely a fényképezőgépről szabadon vezérelhető, így alkalmas lessátras (hide) fényképezéshez és szabadtéri fényképezéshez, ahol napsütésben is tökéletesen érzékelik egymást a rendszer résztvevői, mert rádióvezérlésűek. A teljesítményt megnövelték, 60-as kulcsszámra (ISO 100-200-as beállításnál), és a gyújtótávolságot is kiterjesztették most először 200 mm-es objektívekhez is, így a nagyobb távolságban lévő témák kreatívan megvilágíthatók. A vaku – előtét diffuzorát lehajtva – akár egy 14 mm-es fókusztávolságú, extra nagylátószögű objektív látószögét is bevilágítja. Természetfotónál ritkán használt, de hasznos a funkciólapka (catch-light) használata, ilyenkor a megdöntött vakufej előnyösebb, szebb fényt ad egy visszaverhető felületről (ez akár lehet egy derítőlap is). A fehéregyensúly játékához viszont most először kapunk egy új szűrőadaptert. Ez nagy szabadságot ad, mert ilyenkor a vakuzott téma és a háttérvilágítás további kiegyensúlyozására, vagy éppen ellenkezőjére használhatjuk. A vakuhoz tartozékként kapunk két színes gélszűrőt is, ezeket a műanyag vakuelőtétbe illesztve játszhatunk a vaku színhőmérsékletével. Amennyiben szükséges, ezekkel az eszközökkel kiegyensúlyozható a hagyományos izzó- vagy a higanygőz lámpa műfénye.

Időjárás-állóság Kifejezetten a hivatásos természetfényképészek számára tervezték a Speedlite 600EX-RT-t és a Speedlite ST-E3-RT jeladót, az EOS1D X fényképezőgéppel azonos, robusztus, időjárásálló kialakítással készültek. Akár a vakupapucsba helyezzük, akár külsőleg vezéreljük, a hideg, meleg és pára nem tehet kárt a készülékben, illetve a tömítések kialakítása alkalmassá teszi extrém körülmények közötti fényképezésre. Szuper: ezt írják minden profi felszerelésről, és ez igaz is. Az átlagos felhasználó nem feltétlenül tudja kihasználni ezeket a lehetőségeket, akik viszont szeretik a határaikat feszegetni, tegyék meg nyugodtan, mert vannak olyan helyek, ahol ezeket az extra szolgáltatásokat előnyünkre tudjuk fordítani. Ilyen például a magas páratartalommal jellemezhető esőerdő.

A vakurendszer összehangolása A Canon EX 600 RT és a Speedlite ST-E3RT vezérlőrendszer összehangolása a következőképpen működik. Elsőként a fényképezőgépre helyezett ST-E3-RT vezérlőt kell bekapcsolni: az azonnal master, azaz vezérlő üzemmódba kerül. Itt a menüben válasszuk ki, melyik csatornán akarunk kommunikálni a vakuval, utána állítsuk be a vakun a slave (szolga) üzemmódot és ugyanazt a csatornát, amit a vezérlőn, mondjuk ez legyen a 2-es csatorna. Amint ezzel megvagyunk mindkét eszközön, van egy link feliratú led, amely ha a két eszköz egymást megtalálta, zölden fog világítani. Innen már megy minden magától, a többi vakut is így kell láncszerűen egymáshoz kapcsolni, lehetnek a, b, c, d, e csoportok és ezek mindegyike külön állítható teljesítményre és rendszerszinten is. Ezek lehetnek ETTL, Manual, ext.A, így minden vaku külön vezérelhető az igényeknek megfelelően. A rendszer különlegessége: ha ugyanazon a csatornán már van valaki, a vezérlő link led narancsszínűre vált és jelzi, hogy az már foglalt, ilyenkor egyedi ID azonosítót adhatunk meg, ami alaphelyzetben 0000, de ennek lehet több millió változata. A rendszer teljesen a fotósra szabható, így az „összelövések” ugyanazon a helyszínen más fényképészekkel kizártak.

Bahama

Canon EOS 5D Mark III, EF 200mm f/2L IS USM

1/200 sec f/7.1 ISO 640

Canon EOS-1D X, EF 200mm f/2L IS USM

1/200 sec f/11 ISO 400

Costa Rica esőerdő A Canon EX 600 RT vakukat és a vezérlőket többféle és szélsőséges körülmények között teszteltem, nem törődve az esővel, sárral és a magas párával. Kicsit durván hangzik, de pontosan ez volt a célom, hogy olyan körülményeket teremtsek, amilyenben eddig még vakukat nem használtunk. Elsőként kolibriket fotóztunk Costa Rica eldugott esőerdeiben. Ekkor elsősorban csak derítésre használtam a vakukat TTL és Manuális beállításokkal. A rádióvezérlés még napsütésben is tökéletesen működött, nem volt hiba a visszatöltéssel sem. Egy fontos beállítást viszont hiányoltam az STE3-RT vezérlőnél: sajnos high speed, azaz gyors vakuszinkron vezérlési lehetőség nincs. De a Canon EX 600 RT, mint master vezérlő a gépvázra helyezve már minden gond nélkül tudta a többi vakut gyors vakuszinkronban üzemeltetni. A tesztfelvételek kb. 25-30 C° foknál és 90%-os páratartalomban készültek. A második próba már sokkal nehezebb volt, gyümölcsevő denevéreket fényképeztünk az éjszakában. No, ez volt az igazi kihívás, a hőmérséklet kb. 10 C° fok, teljes sötétség és szakadó eső fogadott minket. Három Canon EX 600 RT vakut használtam, plusz a vezérlő egységet. Két vakut az elülső fényekre állítottam be manuálisan, egyet pedig a háttérre vakuzva, annak érdekében, hogy az ne legyen teljesen fekete a denevérek mögött. Én az esőtől védve egy kis tákolmány alatt álltam az erdőben, de a vakuk kint az esőerdőben, a magas párában és a repkedő denevérek között tették a dolgukat. A lényeg, hogy ezek az éjszakai állatok a kolibrik számára kitett nektárra repültek. A vakukhoz egyszer sem kellett odamennem, hogy állítgassam őket, mindent a vezérlővel csináltam: több órán keresztül hibamentesen kommunikáltak egymással.

Összességében A Canon messze előremutató a többi gyártó vakurendszeréhez képest ezzel a rádióvezérléses technológiával. Minden kiegészítőt hozzáadtak, nincs hiányérzetem: aki megteheti, vegye meg. A feketeleves az, hogy a régi Canon EX vakuinkkal sajnos a rádióvezérlés miatt nem kompatibilis a rendszer.

Tesztelő: Imre Tamás

Vadvilág Magyar Természetfotósok Egyesülete (Wildlife Society of Hungarian Nature Photogra

A Vadvilág Magyar Természetfotósok Egyesülete

elősegítése, az emberek természetszeretetre

2005. szeptemberében alakult 18 természetszerető

és környezet-tudatosságra való ösztönzése a

fotós együttes akaratával, Imre Tamás és Imre Anikó

természet rejtett értékeinek és drámai pillanatainak

hivatásos természet fotográfusok vezetésével.

megörökítése és bemutatása révén.

Az egyesület tagjai többnyire kezdő, illetve

Lehetőséget teremtünk és segítséget nyújtunk a

professzionális természetfotós tanfolyamok

tagok számára a fényképezés technikai ismeretének

tehetséges hallgatói, akik a tanfolyam sikeres

elmélyítésében, továbbá elismert természetfotósok

elvégzését követően továbbra is motiváltak és

előadásaival, illetve saját képek kiértékelésével

elkötelezettek maradtak a természetfotózás

segítjük a fejlődésüket, szem előtt tartjuk továbbá

iránt. A Vadvilág MTE keretei között a tagok

a művészi alkotó tevékenység fejlesztését is.

egymás támogatásán és inspirálásán túl

Minden év végén színvonalas házi pályázat

törekednek a természet, ezen belül az állatok

keretei között, neves szakmai zsűri választja ki

és a növények egyedülálló szépségének és

a legjobb alkotásokat, melyekkel az egyesület a

törékenységének a nagyközönség számára való

következő évben indul a Magyar Fotóművészeti

bemutatására, elsősorban fényképeik, illetve

Alkotócsoportok Országos Szövetsége (MAFOSZ)

vetítések, kiállítások és publikációk által.

által a tagszervezetei részére kiírt pályázaton,

Az egyesület célja a természeti értékek védelmének

ahol rendszeresen szép eredményeket ér el.

Portfolió

aphers)

Appfel Ágnes - Fényfürdő

Fontosnak tartjuk, hogy nemcsak hazai,

a tagjai között tudhat több, a Nemzetközi

hanem nemzetközi szinten is megmérettessük

Fotóművészeti Szövetség által is elismert,

és megismertessük a tagjaink által készített

különböző fokozatú fotóművészeti diplomával

fényképeket, ezért rendszeresen részt veszünk a

rendelkező fotográfusokat is, akik műveikkel és

Nemzetközi Fotóművészeti Szövetség (International

sikereikkel tovább inspirálják az egyesület tagjait.

Federation of Photographic Art - FIAP) által

Az elért sikerek arra ösztönöznek, hogy folytassuk

meghirdetett FIAP World Cup pályázaton, ahol

az utat a minél szebb és esztétikusabb „művészi

évről évre egyre jobb eredményt érünk el, több éve

természetfotózás” irányába, s hogy minél

a legeredményesebb magyar alkotó csoportként

szélesebb körben mutassuk be a világot és a

tartanak számon minket a nemzetközi szövetségben.

környezetünket úgy, ahogy mi látjuk. S ha képeink

2010-ben felvételt kértünk az egyesület részére a

a szemlélőben is elindítanak valamit a természet

FIAP nemzetközi fotóklubokat tömörítő szervezetébe

tisztelete és szeretete iránt, akkor valóban

ILFIAP tagként; ezzel Magyarországon a Vadvilág MTE

„fotóművészeknek” érezhetjük magunkat.

büszkélkedhetett elsőként a fotóegyesületek közül. Egyesületünk tagjai nemcsak csoportos, de egyéni pályázatokon is szép eredményeket érnek el mind hazai, mind nemzetközi szinten. Az egyesület

www.vadvilag.hu

Berecz Egon - Reggeli séta

Deim László - Hol vagyok?

Bányász Gábor - Halkan dobogó lábak

Horváth Ádám - Szemtől szemben

Szilveszter Rita - Csillag a körben

Imre Anikó - Nézz rám!

Laki Zoltán - Cipekedők

Hartmann József - Fénypászmák

Suhayda Lรกsz

zló - Jégvirág

Benkő Erika - Büszkén

Molnár Ákos -

- Föld és ég

Probst Hajnalka - Átlók

Katona PÃ©t

ter - Kérész

Kovรกcs Adrienn - Megfagyva

Bรกnszki Judit - Glรณria

Spisรกk Attila -Bรกrรกnyok

Jaszenรกk Zsuzsanna - Csepp-hullรกm

Imre Tamรกs - N

Nagy zsรกkmรกny

Szupkay Ildikรณ - Szimbiรณzis

Barรกth Adrienn - Gombacsalรกd

Darázs Zsolt - Barátok

Tellér Péter - Vízesés

Tippek-trükkök Rókák

2011 májusában, amikor egy rókavár előtt üldögéltem, támadt az a gondolatom, hogy milyen jó lenne a rókakölyköket a közelben lévő detektív üveges madárleshez szoktatni és ott fotózni őket. A kölykök ritkán húzódtak vissza a kotorékba, mert az már tele volt bolhákkal, inkább a közeli bokrok alatt húzták meg magukat. Az elhatározást tett követte. Rendszeresen vittem húst a leshez és elhelyeztem úgy 8-10 méterre a les előtt. Az első hónapban ennek semmi eredménye nem volt, pedig minden nap letettem az adagjukat a les elé. A fotóstársaim próbáltak lebeszélni a dologról, mondván, úgysem lesz az ötletből semmi, de én kitartó voltam.

A hús minden reggelre eltűnt! Azt gondoltam, hogy vaddisznók ették meg, mert gyakran láttam a nyomukat a les előtt, esetleg kóbor kutyák találtak rá az ingyen kosztra. Töprengtem, hogy mit tegyek, fejezzem be az akciómat és adjam fel, de engem nem ilyen fából faragtak. Adok még egy hónapot nekik, gondoltam, és ha ezután sem látom őket, befejezem! Továbbra is rendszeresen hordtam ki a húst, de mindig ügyeltem arra, hogy csak annyit tegyek ki a részükre, amennyi mellett a természetes vadászösztönük megmarad! A hentesek viccesen megvádoltak, hogy elhordom a nyugdíjasok elől a finom falatokat, hiszen a csirkeaprólékot gyakran felvásároltam, heti kisebb-nagyobb adagokban. A második hónap vége felé aztán megtört a jég, beérett kitartó erőfeszítéseim gyümölcse. Az egyik fotóstársam kint ülve a lesen, felhívott telefonon, hogy késő délután megjelentek a rókák és kényelmesen megették a kihelyezett húst! Egyszerre négyen!! Attól kezdve szinte minden nap kint ültem és vártam őket. Meg is jelentek majdnem minden alkalommal késő délután. Egyre bátrabbak lettek, már azt is elviselték, hogy beszéltem hozzájuk a lesből. Érdeklődve figyeltek és barátkoztak a hangommal. Azt még az elején elhatároztam, hogy nem fogom magamhoz szelídíteni őket, nem az volt a célom, hogy kézből egyenek, hanem az, hogy a vadságukat, természetességüket és függetlenségüket őrizzék meg, de lehessen nyugodtan fotózni őket. Több történetet olvastam már a megszelídített állatok tragédiájáról, ami szinte mindig az állatok pusztulásával ért véget, nem szerettem volna, hogy a rókáim is így járjanak.

NIKON D2X, 300.0 mm f/2.8 1/350 sec f/7.1 ISO 400

NIKON D3, 500.0 mm f/4.5 1/250 sec f/7.1 ISO 3200

NIKON D2X, 300.0 mm f/2.8 1/125 sec f/8 ISO 400

NIKON D3, 300.0 mm f/2.8 1/80 sec f/5.6 ISO 2500

NIKON D3, 300.0 mm f/2.8 1/80 sec f/7.1 ISO 2500

Szerencsére a vadászokkal jó a kapcsolatom, megígérték, hogy nem lövik ki őket, így talán még egy ideig gyönyörködhetünk bennük. Szerettem volna reggeli fényben is képeket készíteni, ezért a húst minden nap egy kicsit korábban raktam ki, így elértem azt, hogy már reggelente is kijártak. Ez az akció nagyon sokat követelt tőlem időben és rendszerességben. Lassan két éve, hogy nem voltam üdülni, vagy hosszabb időre távol. Csak az vágjon bele egy ilyen akcióba, aki ezt végiggondolja. Hogyan tovább? - Egyelőre még nem tudom. A rövidebb távra kitűzött cél szép téli fotók elkészítése volt ezekről az állatokról. A többit majd meglátjuk!

Szöveg és kép: Szekeres János

Terepen tesztelve

AF-S NIKKOR 70–200 mm f/4G ED VR A Nikon még 2012. októberében jelentette be az objektívet. Ennek nagyon sok felhasználó örült, hiszen ez az első Nikkor 70-200 mm-es teleobjektív, ami végig f/4-es fényerővel rendelkezik, ráadásul az új VR technológiát is tartalmazza az objektív. Eljött az igazság napja, hiszen a kezünkbe foghattuk ezt a nagyszerű objektívet. Mi is lenne jobb teszthelyszín, mint az olaszországi Velencei karnevál?

Nikon D600, AF-S NIKKOR 70â&#x20AC;&#x201C;200 mm f/4G ED VR 1/100sec f/3.5 ISO 2000

Nikon D600, AF-S NIKKOR 70â&#x20AC;&#x201C;200 mm f/4G ED VR

1/250sec f/6.5 ISO 400

Technikai tulajdonságok A Nikon f/4 állandó fényerejű objektívcsaládjának következő tagja lett ez a professzionális minőségű, de könnyű telezoom objektív. Ezzel a lépéssel egy olyan új kategória lépett be az objektívek közé, ami még a Nikon palettáján nem szerepelt. Az amatőröknek eddig a 70-300 mm f/4.5-5.6G AF-S VR NIKKOR objektívet kellett választaniuk, de ha ennél többre vágytak, akkor nem volt más lehetőségük, mint a kifejezetten professzionális felhasználóknak szánt 70-200 mm f/2.8G ED-IF AF-S VR NIKKOR teleobjektív. Az utóbbi ára háromszorosa az előbbinek, így az igényes amatőrök, illetve az utazó riporterek és portréfényképészek sokszor a nehéz felszereléssel küzdve magukkal vitték a nagy testvért, persze ha volt rá anyagi keretük. Most eljött az idő, végre megjelent a kiváló képességekkel felvértezett 70200 mm f/4-es objektív, mely sokkal kisebb és sokkal könnyebb, mint az f/2,8-as verzió. A stabilizátor rendszert pedig még fel is javították. Ez az első olyan NIKKOR objektív, amely a Nikon új generációs rázkódáscsökkentés VR funkciójával rendelkezik, így akár 5 fényértéknyi zársebesség kompenzáció ellensúlyozásra is képes. A megnövelt rázkódáscsökkentéssel kombinált, kiváló minőségű Nikon objektív remek választás a profi és az amatőr fotósok számára egyaránt. Ez a funkció még több lehetőséget biztosít a kevés fény melletti fényképezésre. A két VR móddal rendelkező technológia pedig jól alkalmazható különféle témák, különböző helyzetek fotózásánál. A normál mód megfelel a mindennapi kézből fényképezés kétirányú stabilizálásának, az aktív mód pedig akár a mozgó járműből történő, akár a gyorsan mozgó sportfényképezéshez (svenkelés) szükséges módozat. A bekapcsolt VR módban a keresőbe betekintve mindkét mód stabil keresőképet eredményez, amivel az élességállítás és a komponálás sokkal kényelmesebbé és pontosabbá válik. A könnyebb objektív teljesítménye nem szenved csorbát, sőt kimagaslóan jó a felbontása. Felépítését tekintve 14 csoportban 20 objektívelemet tartalmaz, a becsillanás és a szellemkép ellensúlyozásáról pedig a Nikon nanokristály bevonata gondoskodik. Az alapfelszereltséghez nem tartozik, de ajánlott a megvétele az RT-1-es állványrögzítő gyűrűnek. Remekül használható tartozék, mely javítja az állvány stabilitását, és gyors, zökkenőmentes átmenetet kínál a függőleges és vízszintes tájolás között, ha portré-, illetve tájképformátumban fényképezünk.

A teszt Az olaszországi, Velencei karneválon végrehajtott teszthez kaptam egy FX formátumú Nikon D600 fényképezőgépet és az új objektívet. A két eszköz egy kis tartótáskában egyben elfért, így nagyon megkönnyítette a fényképezést. A fotósoknak ugyanis nem mindegy, hogy a többnapos fényképezés során mekkora a súly, amit cipelni kell. Az AF-S NIKKOR 70–200 mm f/4G ED VR jól vizsgázott, szinte észre sem vettem, hogy nálam van az objektív. Ez a váz objektív kombináció ideális párosítás. A négy nap alatt volt lehetőségem több rekeszbeállítással fotózni, az eredmények a következők lettek. Rekesz f/4 teljes nyíláson az objektív jól dolgozott, a képek elég élesek lettek, f/5,6-os rekeszen kiváló minőségűek lettek a fotók és még kellően elmosta a hátteret. Az igazság az, hogy maximum f/8-as rekesszel fotóztam, mert a karnevál jelenetei ezt követelték meg. Az autofókusz nagyon gyorsan tette a dolgát, szinte hibátlanul, minden képem éles lett. Az új VR technológia sokat segített az élességállításban: a sikátorokban a késő délutáni fényekben sokszor ISO 800, ISO 1600-as érzékenységen kellett fotózni, jól jött a rázkódáscsökkentő VR funkció. Összességében: a Nikon AF-S NIKKOR 70–200 mm f/4G ED VR objektív egy kiemelkedő teljesítményű, profi f/4-es teleobjektív, könnyű súlya és kb. 1200 eurós ára elérhetővé teszi ebben a szegmensben a profizmust. Ajánljuk mindenkinek, aki megteheti, váltsa valóra az álmait. Ezúton köszönjük a hosszú teszt lehetőséget a Nikon Kft-nek.

Tesztelő: Imre Tamás

Nikon D600, AF-S NIKKOR 70–200 mm f/4G ED VR

1/250 s

sec f/5 ISO 400

Bahama

Népek-kultúrák-városok Út a hegyi gorillák földjére

Canon EOS-1Ds Mark III, EF 17-40mm f/4L USM

1/800 sec f/4 ISO 400

Canon EOS-1Ds Mark III, EF 17-40mm f/4L USM

1/400 sec f/7.1 ISO 400

Az útiterv Ezt az útleírást kezdhetem egészen távolról és kevésbé régről is. Talán valahol akkor kezdődött, amikor sok évvel ezelőtt először láttam a Gorillák a ködben című filmet, amely Dian Fossey küzdelmét mutatta be a hegyi gorillák megmentéséért. Ha pedig nem akarom ilyen messziről kezdeni a történetet, akkor a Természetfotó Magazin 2011-es kenyai útját kell felidéznem, amikor Imre Tamással és Anikóval a Maasai Marára és a Nakuru-tóhoz vezettünk fotós szafárit. E két élmény alapján állítottuk össze a 2012. októberi út programját. Az említett kenyai helyszínek a Természetfotó Magazin korábbi számaiban már részletesen bemutatásra

kerültek, így most elsősorban az ugandai kalandokkal kívánok foglalkozni, de röviden kitérek Kenyára is. Az útiterv a következő volt: Nairobiból indulva először ismét a Maasai Marát keressük fel, majd a Naivasha-tó érintésével a Nakuru-tóhoz autózunk. Innen Uganda felé fordulunk, és több megálló után eljutunk az ország délnyugati csücskébe, az ugandairuandai-kongói határok találkozásánál fekvő Bunyonyi-tóhoz, majd a Bwindi Áthatolhatatlan Erdő Nemzeti Parkba, ahol a hegyi gorillák várnak majd ránk. Így leírva mindez egyszerűnek hangzik, de az afrikai valóság persze egy kicsit mindig megnehezíti az utazók dolgát.

A jól bevált Kenya Kenyában általában viszonylag kiszámíthatóan zajlanak a dolgok. Már-már közhely, de igaz, hogy a Maasai Mara a nagy gnúvándorlás kenyai fázisa idején, azaz augusztus és október között Afrika talán legjobb és legérdekesebb nemzeti parkja. Gyakorlatilag garantált az afrikai szafárik fénypontja, azaz a nagymacskákkal való találkozás. Szerencsére most is részünk volt egy különleges élményben, egy fa tetején halott zsákmányával, egy impala antilop tetemével játszó leopárd látványában. A Naivasha-tónál az előző évi tapasztalatokat hasznosítva több időt szántunk a tóban fekvő sziget körülhajózására és az afrikai halászsasok megfigyelésére, ennek köszönhetően az

itt eltöltött idő az út egyik fénypontja volt. A Nakuru-tó ellenben egy kis csalódást okozott nekem. Az előző évi látogatásunk óta jelentősen, több méterrel megemelkedett a tó vízszintje. Ez egyrészt megnehezíti a nemzeti parkban történő közlekedést, mivel a tavat körülvevő utak jelentős része víz alá került, így sok helyre egészen egyszerűen nem lehetett eljutni. Ennél is komolyabb probléma, hogy a megemelkedett vízszint megszüntette a flamingók hagyományos életterét, a sekély, homokos partszakaszokat. Emiatt a korábban milliós tömegben itt élő flamingók jelentős része elhagyta a tavat, és átköltözött a számukra jelenleg kedvezőbb körülményeket biztosító Bogoria-tóhoz, amelyet mi viszont most nem tudtunk felkeresni. Majd legközelebb!

Canon EOS-1Ds Mark III, EF 300mm f/2.8L IS USM

1/320 sec f/9 ISO 100

Canon EOS-1Ds Mark III, EF 17-40mm f/4L USM

1/250 sec f/4.5 ISO 400

Canon EOS-1Ds Mark III

III, EF 17-40mm f/4L USM

Uganda: kalandok úton-útfélen

1/200 sec f/5.6 ISO 200

Az út ugandai részére valamelyest rányomta a bélyegét, hogy a közlekedés – elsősorban az ország délnyugati felében, ahol időnk jelentős részét töltöttük - korántsem olyan egyszerű, mint Kenyában. A főváros, Kampala környékén nincs különösebb probléma, azonban innen nyugat felé távolodva az utak egyre rosszabbak, a forgalom pedig egyre kaotikusabb. Rossz érzéseink akkor kezdődtek, amikor még Kampalában egy fűnyíró által kilőtt kő közvetlenül egyik útitársam feje mellett hatalmas csattanással betörte kisbuszunk egyik ablakát. Szerencsére nagyobb baj nem történt, az érintett utastársunk békésen szunyókált az incidens megtörténtekor, így ő volt az egyetlen a buszban, aki nem ijedt meg. Kampalától a Bunyonyi-tó felé haladva hosszú, felújítás alatt álló útszakaszok következtek, amelyeken csak csigalassúsággal tudtunk átvergődni. Végül a Bunyonyi-tó és a Bwindi őserdő környékén az aszfaltozott utak eltűntek, a szinte állandó esőzések pedig helyenként járhatatlanná tették a földutakat. Több alkalommal elakadtunk a sárban, ilyenkor csak a környéken lakók segítőkészségének köszönhettük, hogy tovább tudtunk haladni. Volt, amikor a helyi fiatalok lelkesen kiemelték autónkat a sárból, volt azonban olyan is, amikor már ez sem segített. Egy helyen abba a reménytelen helyzetbe kerültünk, hogy a sárba beborult-beragadt teherautók miatt teljesen lehetetlenné vált a továbbhaladásunk. Hogy még vidámabb legyen a hangulat, ránk is sötétedett, és ez – kiegészítve a kiéhezett szúnyogcsapatok dühödt támadásaival – egy, a vadonban eltöltött kellemetlen éjszaka képét vetítette előre. Szerencsére azonban az egyik buszunkat egy terepjáró és egy tucatnyi, láthatóan a bajba került utazók kimenekítésére specializálódott helyi fiatalember valahogy átvonszolta-átcibálta az eltorlaszolt út melletti mocsáron, így a csapat egyik fele folytatni tudta az utat az afrikai éjszakában. A másik autónkon viszont semmi nem segíthetett, így azt kénytelenek voltunk magára hagyni, és az akadályon átjutott terepjáróba bezsúfolódva jutottunk el éjszakai szállásunkra. Az elhagyott autót egyik sofőrünk másnap, óriási kerülővel hozta utánunk. Mindezen nehézségek ellenére azonban a legfontosabb terveinket, a Bunyonyi-tó felkeresését és a hegyi gorillákkal történő találkozást sikerült megvalósítanunk.

A Bunyonyi-tó A Bunyonyi-tó minden túlzás nélkül egy igazi afrikai gyöngyszem. Közel kétezer méteres magasságban, gondosan megművelt hegyoldalak között fekvő, szabálytalan alakú, mintegy 61 km² területű édesvizű tóról van szó, amelynek legnagyobb mélysége állítólag a 900 métert is eléri. Amennyiben ez az állítás igaz, akkor ez Afrika második legmélyebb tava. Különlegesség az is, hogy a tó mentes a bilharziától, nem élnek benne sem krokodilok, sem vízilovak, így azon kevés tavak egyike Kelet-Afrikában, amelyben biztonságosan lehet úszni. A hosszú, fárasztó nap után én nem is tudtam ellenállni a hívogató víztükör csábításának, és mivel még mindig életben vagyok, kijelenthetjük, hogy a tóban történő fürdés valóban veszélytelen. A természeti szépségek megtekintése mellett az is a célunk volt, hogy megismerkedjünk a környéken élő batwa-pigmeus törzs életével. A batwák évszázadokon, talán évezredeken át éltek békében a természettel a mai Uganda, Ruanda és Kongó területén. Vadászó-gyűjtögető életmódot folytattak az egykor végtelen kiterjedésű erdőkben. Nem művelték a földet, így ismeretlen volt számukra a föld tulajdonlásának fogalma. Ez lett a vesztük. 1992-ben, amikor Uganda a hegyi gorillák élőhelyének megőrzése érdekében létrehozta a Bwindi Áthatolhatatlan Erdő Nemzeti Parkot, azon a területen, ahol a batwák folytatták vándorló, gyűjtögető életüket, kitiltották őket az erdőből. Senki nem kérdezte meg őket, hogy mi a véleményük a nemzeti park létrehozásáról. Semmilyen kárpótlást nem kaptak, hiszen maguk is elismerték, hogy az erdő nem az ő tulajdonuk volt. Hogy is mondhatták volna, hogy az ő tulajdonuk, amikor a tulajdon fogalma gyakorlatilag ismeretlen volt számukra. Több ezer batwa került ki az erdőből, egyik napról a másikra, anélkül, hogy bárki elgondolkodott volna azon, hogy ezután miből és hogyan fognak megélni. A batwák azóta Uganda lakosságának legszegényebb részét alkotják. Legnagyobb részük napszámosként dolgozik mások földjein, hogy a napi betevő élelmet biztosítsák családjuknak. A magunkfajta látogatók fogadása és táncaik, szokásaik bemutatása szolgál még számukra jövedelemforrásként. A Bunyonyi-tó kis szigetei között hajózva kerestük fel egyik falujukat, ahol néhány órán keresztül bepillantást nyerhettünk e hányatott sorsú nép életébe.

Canon EOS-1Ds Mark III, EF 17-40mm f/4L USM

1/800 sec f/5 ISO 400

1/60 sec f/4 ISO 640

Canon EOS-1Ds Mark III, EF 17-40mm f/4L USM

1/500 sec f/5.6 ISO 200

Canon EOS-1Ds Mark III, EF 300mm f/2.8L IS USM

1/500 sec f/4 ISO 1600

Canon EOS-1 1/200 sec f/4

1Ds Mark III, EF 300mm f/2.8L IS USM 4 ISO 1600

Bwindi, a hegyi gorillák földje Az út legfontosabb célja az volt, hogy megtaláljuk a Föld egyik legveszélyeztetettebb állatfajának, a hegyi gorillának néhány példányát. Gondos előkészítés után arra jutottunk, hogy erre a legjobb esélyünk a Bwindi Áthatolhatatlan Erdő Nemzeti Parkban lehet. Itt él ugyanis a Földön megmaradt mintegy 700 hegyi gorilla közel fele, nagyjából 340 példány. Ezek a számok valóban a teljes ma élő állományt jelentik. Nem beszélhetünk külön vadon élő és fogságban tartott hegyi gorillákról, jelenlegi ismereteink szerint ugyanis a hegyi gorilla fogságban nem él meg, nincs tudomásunk fogságban élő példányról. Az állatkertekben látható gorillák valamennyien a kevésbé veszélyeztetett síkvidéki gorillák közé tartoznak. A jelentős gorilla-populáció mellett az is a Bwindi mellett szólt, hogy területe mindössze 331 km², szemben a hegyi gorillák másik nagy élőhelyével, a kongói Virunga Nemzeti Park 7800 km²-es területével, ahol tehát nagyjából húszszor akkora területen él valamivel kevesebb gorilla, mint a Bwindiben. Természetesen azonban így sem egyszerű megtalálni őket, bár az kijelenthető, hogy a nemzeti park munkatársai mindent elkövetnek, hogy senki ne távozzon csalódottan az őserdőből. Ahogy a nemzeti park hivatalos nevéből (Bwindi Áthatolhatatlan Erdő Nemzeti Park) könnyen kitalálható, az erdőben nincsenek utak, csak keskeny, néha alig észrevehető ösvények. Így a hegyi gorillákkal történő találkozás egy gyalogtúra keretében történik. A túra megkezdése előtt a vadőrök részletes eligazítást tartanak az erdőben, így különösen a gorillák közelében történő viselkedés szabályairól.

Canon EOS-1Ds Mark III, EF 17-40mm f/4L USM

1/400

Ennek legfontosabb része, hogy senki, aki kicsit is betegnek érzi magát, nem vehet részt a túrán. Ez esetben az elővigyázatosság nem a turista, hanem a gorillák egészségi állapotának szól, a faj ugyanis annyira veszélyeztetett, hogy a legkisebb fertőzés vagy járvány is végzetes következményekkel járhat. A vadőrök minden nap egy-egy nyolc főből álló turistacsoportot visznek a látogatók jelenlétéhez hozzászokott valamelyik gorilla-családhoz. Mivel a hegyi gorillák naponta legfeljebb néhány km-t vándorolnak, mindig arra kell keresni őket, ahol a vadőrök előző nap utoljára látták az adott családot. Ily módon elég jó esély van arra, hogy hosszabb vagy rövidebb gyaloglás után sikerül megtalálni őket. Nehézség akkor lehet, ha annyira esik az eső (és ez itt az év bármely napján megtörténhet, hiszen az Egyenlítő közelében járunk), hogy az erdő szinte járhatatlanná válik. Nekünk szerencsénk volt, az időjárás ugyanis ideális volt, így gyönyörű napsütéses időben, mintegy két órás gyaloglást követően értük el az egyik családot. A találkozás ezekkel a gyönyörű, békés teremtményekkel felemelő élmény. A különlegességét talán az adja, hogy itt nem egy autóból, hanem az állatokkal szemtől-szemben állva, mindössze néhány méteres távolságból figyelhetők meg e ritka élőlények. A közhiedelemmel ellentétben a hegyi gorillák tökéletesen veszélytelenek az emberre, békés növényevő állatok. A zavartalan életfeltételek biztosítása érdekében a látogatás időtartama rendkívül szűkre szabott, naponta összesen egy órára zavarhatják meg a turisták a gorillák életét. Ez az egyetlen óra azonban felejthetetlennek bizonyult. Nem volt olyan nehézség, útakadály, fárasztó kaland, amely ne vált volna lényegtelenné abban a percben, amikor a gorillacsalád öreg ezüsthátú hímje a mellét döngetve üdvözölt minket, jelezve, hogy itt az erdőben azért még mindig ő a főnök.

Szöveg, kép, videó: Teravágimov Pál

Canon EOS-1Ds Mark III, EF 17-40mm f/4L USM 1/250 sec f/5 ISO 800

Can EF 1 1/2

sec f/5 ISO 400

non EOS-1Ds Mark III, 17-40mm f/4L USM 250 sec f/9 ISO 800

Canon EOS-1Ds Mark III, EF 17-40mm f/4L USM 1/320 sec f/5 ISO 400

Élet a vízfelszín alatt

XII. Búvárfotós Országos Bajnokság 2013.

A verseny legjobb felvétele Best of Show Előd László: Halfüggöny

Nagy látószögű felvételek 1. Előd László: Kezdődik a nap

Nagy látószögű felvételek

2. Előd László: Éjszakai merülés

4. Bálint Attila: Rajban

6. Rózsahegyi Levente: Cápalesen

3. Tökölyi Csaba: Kompozíció

8. Kovács Ákos: Örvényben

5. Varga Tamás: Kíváncsiság

7. Bálint Attila: Portyázás

10. Tökölyi Csaba: Három hajó

9. Bálint Attila: Fényjáték

Hal felvételek

2. Előd László: Tisztulás

1. Előd László: Halfüggöny

6. Tökölyi Csaba: Az Ulysses pásztora

5. Pohl András: Rózsalakók

7. Násfayné Kőházi Mária: Lilában

8. Szabó Tamás: A banda

9. Rózsahegyi Levente: Cetcápa délutáni tánca

… a másik szemünk nevet

3. Násfayné Kőházi Mária: Kócosfejű

4. Bálint Attila: Kérem, itt már minden tiszta!

A búvárfotósok egyéni-összetett versenye: 1. Előd László 198 pont 2. Násfayné Kőházi Mária 136 pont 3. Némethné Mánfai Éva 55 pont 4. Németh Miklós 42 pont 5. Horváth Viktor 34 pont 6. Bálint Attila 30 pont

Ezt a nagy hagyományokkal rendelkező fotópályázatot 1972-óta rendezik meg hazánkban, korábban ötévente, utóbb minden második évben. A pályázat sportos neve nem véletlen, rendezője a Magyar Búvár Szakszövetség – társrendezője a Tengeri Só Alapítvány – amely egyfajta technikai sportágként is kezeli a víz alatti fotózást és filmezést, természetesen már a tengerekben rendezett „shoot out” versenyek formájában. ( Magyar búvárfotósok – Dombovári Tibor és Gulyás Zsolt – korábban három ezüstérmet szereztek világbajnokságokon. ) A képeken a vízfelszín alatti tengeri és édesvízi élővilág a fő téma, úgyhogy ezek az országos bajnokságok egyfajta természetfotós pályázatnak is tekinthetők, csak a képeken búvárok is szerepelhetnek. Ennek megfelelően a zsűrit neves búvárfotósok, természetfotósok, fotóriporterek közösen alkotják. (www.buvarfotosob.hu) Bár a vízfelszín alatt többnyire kedvtelési célból fotózó búvárok száma egyre nagyobb, köszönhetően az egyre könnyebben hozzáférhető digitális kameráknak, azért tenger nélküli hazánkban nem kell tömegsportra gondolni. A két évvel ezelőtti részvétel volt eddig a csúcs 44 indulóval és 616 képpel. Az idei versenyen sajnos kevesebben, 37en indultak 409 képpel, bár az is igaz, hogy a kiírás is ötre csökkentette a kategóriánként beküldhető képek számát. A másik ok, amiért az egyik szemünk sír, hogy egy sor, korábban díjazott fotós nem indult a pályázaton – például Tóth József, Kreicz József, Szabó Károly, Erdei Péter, Maráczi László -, ugyanakkor néhány díjra is esélyes feltörekvő fotós – például Bálint Attila, Válóczy István, és a dslr géppel Pohl András - a várnál gyengébben szerepelt. A másik szemünk viszont nevet, mert tucatnyi új férfi és öt új női (!) búvárfotós nevét találjuk az indulók listáján. Legfőképpen persze azért nevet, mert a képek tanúsága szerint most is színvonalas vetélkedő zajlott az öt fotós kategóriában. A kompakt gépeseknél Szabó Tamás győzelmével a papírforma érvényesült, de egyébként is dijra esélyesek, Pohl András és Őrsi Ferenc végeztek az első három helyen. Örömteli meglepetés a 6. helyezett Gurisatti Róbert bemutatkozása, mert azon kevesek egyike, akik hazai vizekben is törekednek versenyképes képek készítésére. A mérsékelt- vagy hideg égövi felvételek kategória eredménye ezúttal is azt mutatja, nemcsak tenger van a világon, lehet édesvízi, akár hazai terepen készült képekkel eredményesen szerepelni.

Makro felvételek 1. Némethné Mánfai Éva: Kirekesztve

Makro felvételek

2. Németh Miklós: Tavaszi virágmező

3. Násfayné Kőházi Mária: Különös fickó

4. Galbovy Zoltán: Poliptenger

5. Németh Miklós: A fekete lyuk

6. Pohl András: Uborkalakó

7. Előd László: Garnéla

Mérsékelt vagy hideg égövi felvételek 1. Násfayné Kőházi Mária: Béka marionett

Mérsékelt vagy hideg égövi felvételek

2. Násfayné Kőházi Mária: UFO

4. Horváth Viktor: Nézelődünk

3. Horváth Viktor: Örökzöldek

5. Előd László: U Zalici reloaded

7. Előd László: Hazai vízben

8. Násfayné Kőházi Mária: Vizit

9. Tökölyi Csaba: Zárt szelvény

6. Előd László: Nézz a szemembe

10. Előd László: Legyező

Kompakt géppel készült felvételek 1. Szabó Tamás: Korallágyon

Kompakt géppel készült felvételek

2. Pohl András: Korallőrhal és élősködője

4. Őrsi Ferenc: Serte-perte

7. Szabó Tamás: Díszelgés

3. Őrsi Ferenc: A kapuőr

9. Őrsi Ferenc: Elegancia

5. Kovács Zoltán Ferenc: Nagy munkában

6. Gurisatti Róbert: Törpeharcsa

8. Szabó Tamás: Beolvadva

10. Pohl András: Tízkarú szivárvány

Ezt igazolja az eddigi legjobb magyar női búvárfotós, Násfayné Kőházi Mária első és második helyezése, valamint Horváth Viktor harmadik helyezett képe is. Mária győztes képének, a hazai témán túl, az állatok viselkedésének ellesett pillanata a különös értéke, míg másik képének inkább az újszerű látvány. Horváth Viktor fele-fele képe érdekes kísérlet a tapolcai patakból, nem éppen megfelelő (síkablakos) felszereléssel. A makro kategóriát ugyancsak egy hölgy nyerte meg, Némethné Mánfai Éva, de ez sem meglepetés ismerve tehetségét és az utóbbi években készült képeit, eredményeit. A szlovákiai Komáromban élő Németh Miklós feljövőben van, némi meglepetésre övé a második és ötödik hely. A hal felvételek kategóriájában az utóbbi évek favoritjának, Előd Lászlónak ítélte a zsűri az első két helyet. Ráadásul a győztes Halfüggöny című képe lett a verseny legjobb felvétele, a Best of Show kép, tegyük hozzá, teljesen megérdemelten. Ugyanakkor a bizonyára kettős expozícióval készült második helyezett képe is nagyon erős. Itt is, mint a makro kategóriában, Násfayné szerezte meg a harmadik helyet. Azt tudni kell, hogy Előd akár egy-másfél évig búvárkamerát sem vesz a kezébe, aztán ha ünnepélyes eredményhirdetés lehetősége tűnik fel a láthatáron, óriási becsvággyal kezd újra fényképezni és általában nyertes képeket tud alkotni. Az is a tehetségét igazolja, hogy ezúttal az ötödik kategória, a nagy látószögű felvételek első két helyét is betakarította. Nagy látószöggel Tökölyi Csaba szerezte meg a harmadik helyet hangulatos, kissé rendhagyó, de éppen ezért izgalmas kompozíciójával. Csaba ezzel megtörte az átkot, amely az országos bajnokságokon évek óta üldözi negyedik helyek formájában. Pedig Tökölyi nemzetközi pályázatokat is nyert tehetséges és kreatív fotós, akinek itt is az első helyekért kellene küzdenie. Igaz, talán az az oka visszafogottabb szereplésének, hogy az utóbbi években nagyobb hangsúlyt helyez a szárazföldi természetfotózásra. Ami a sokoldalúságot bizonyító egyéni-összetett versenyt illeti, Előd László egy-két kategória győzelemmel sosem elégszik meg, eleve megcélozza az összetett verseny első helyét, a fotós nagydíjat. Ennek érdekében szétnéz az archívumában, előhúzza három-négy régebbi jó képének gyengébb változatát, azokkal is tíz között gyűjti a pontokat és biztosan nyeri az összetett versenyt. Hát tessék kedves búvárfotós társak, ez a recept, lehet utánozni. De azért engedtessék meg nekünk, a másik szemünk nem a fölényes győztesre, hanem a meglepően jól szereplő hölgyekre nevet. N.B.

A verseny legjobb film Best of Show

Digitális videokamerával készült „kisfilme

1. Sásdi Zsolt: Gigászi rekorderek c. film 2. Németh István: After Dive c. filmje 3. Somogyi Gyula: Zárt terek c. filmje 4. Németh István: Tempo – Formula Underw 5. Őrsi Ferenc: Black Pearl – Volt egyszer 6. Fehér Zoltán: Dungi c. filmje

Video- vagy filmkamerával készített „nagy

1. Saser Productions és Természetfilm.hu: C 2. Somogyi Gyula: A 3. Sári Attila: B 4. Fehér Zoltán: M

mje

ek”

mje

water c. filmje r egy hajó c. filmje

yfilmek”

Cápák a keresőmben c. filmje A sötétség hajói c. filmje Bent c. filmje Marsa Alam c. filmje

Saser Productions és Természetfilm.hu: Cápák a keresőmben c. filmje

Szerkesztőség Főszerkesztő: Imre Tamás Imre Tamás

Imre Anikó

Szekeres János

Teravágimov Pál

Krivánszky Árpád

Suhayda László

Imre Adrien

Éder Iván

tamas.imre@naturephotomagazine.com

Szerkesztők: Imre Anikó Krivánszky Árpád Suhayda László Szekeres János Munkatársak: Éder Iván Imre Adrien Kiss Ágnes Máté Bence Perhiniák Márton Selmeczi Dániel Teravágimov Pál Olvasó szerkesztő: Krivánszky Árpád Művészeti Vezető: Imre Anikó Grafikai tervezés: Perhiniák Márton Web Design: Yes I’m a Designer Web product: Thomas Picture Fordító: Tóth Péter Pál Hirdetési vezető: Imre Anikó

aniko.imre@naturephotomagazine.com

Természetfotó magazin www.termeszetfotomagazin.hu ISSN 2061-2397 info@naturephotomagazine.com

Kiadja: Thomas Picture Kiadó Kft. Cím: Magyarország

Máté Bence

Kiss Ágnes

Budapest; 1143. Semsey Andor utca 25. A kiadásért felel a kiadó ügyvezetője. Minden jog fenntartva! © 2013 Thomas Picture kiadó Kft A magazin teljes tartalma, írásos és képes anyagait, beleértve a weboldalt is. A kiadó kizárólagos tulajdonát képezik. A meg nem rendelt kéziratokért és illusztrációs anyagokért a kiadó nem

Perhiniák Márton

Selmeczi Dániel

vállal felelőséget.

természetfotó magazin

online fotómagazin

Következő szám megjelenése

2013. 06. 07.