Természetfotó Magazin 2013/3 by Természetfotó Magazin

ŐSZ / 2013/3.

természetfotó magazin

ONLINE FOTÓMAGAZIN

UTAZÁS | VADVILÁG | TÁJ | NÉPEK-KULTÚRÁK | TESZT

DÉL-AFRIKA | Kalandtúra IMPRESSZIONIZMUS | Fotósuli ŐSZI ERDŐ | Tippek-trükkök

KALANDVÁGY VAGYOK

OM-D: ALKOSS SAJÁT VILÁGOT

AZ ÚJ NIKON D7100 VAGYOK. A korlátok nélküli fotográfia

Mostvagyok. egy új digitális SLR korszak kezdődik. A digitális SLRmegapixeles gépek - melyek egyszerűen csak lecserélték a filmet Lélegzetelállító képeket készítek a 24,1 felbontás képalkotó processzorra - szintű nem változtak jelentősen a méretet, súlytprecizitásának és felhasználói felületet nézve. A forradalés a professzionális 51 pontos autófókusz rendszer mi, vadonatúj tükör nélküli fényképezőgép, az OM-D kivételesen könnyű és kompakt házzal rendelkezik. Az köszönhetően. 1,3 ×-os extra telefotó effektem kitágítja a DX lehetőségeket. elektronikus kereső lehetővé teszi a Művészi szűrők hatásának, valamint a színhőmérséklet és az expozíció Mindez egy rendkívül strapabíró, időjárásálló és hordozható testben ellenőrzését - valós időben. A fotózás közben egy saját kis világot alkothatunk, ráadásul kivételes minőségben. egyesül, hogy remek teljesítményem legyen, bármit is csinálsz. A világ átalakul abból, amit látunk abba, bárhol aminekkéznél részévé válunk. Az OM-D egy korszakalkotó, új, cserélhető Azokértdigitális vagyok, akik mernek messzebb menni. nikon.hu aki részévé válna, alkotna és megmutatna. objektíves fényképezőgép, mely tökéletes mindenkinek,

www.olympus-omd.com

D7100_BK_SP_VOLCANO_HUN.indd 1

2013.03.04. 17:20

KÖSZÖNTŐ Kedves Olvasó! A 2013/3. őszi számunkkal jelentkezünk. Már megint eltelt három hónap, ismét itt a természetfotó magazin legfrissebb száma. Ez már a tizenhetedik lapszámunk magyarul és angolul is kedveskedünk olvasóinknak. Ízelítő a most megjelenő számunkból: Kalandtúránkon Dél-Afrikába kalauzolja el Önöket Teravágimov Pál kollégánk egy kalandos és tartalmas utazásra. Vásárlási tanácsadó rovatunkban most a MILC, azaz tükörnélküli cserélhető objektíves fényképezőgépeket mutatjuk be. Ez egy új szegmens a DSLR és a kompaktok között, szinte minden komolyabb fényképezőgép gyártó beszállt ebbe a szegmensbe. Lássuk, ki mire jutott! Az ősz színekben és hangulatokban bővelkedő természetfotós időszak, Krivánszky Árpád és Suhayda László képein és írásán keresztül kapnak újabb és újabb ötleteket ennek a minden évben ismétlődő szép évszaknak a megörökítésére. Terepen tesztelhettük az Olympus csúcs OM-D tükörnélküli cserélhető objektíves fényképezőgépét, egészen Prágáig utazott velünk a masina. Egy héten keresztül „nyúztam”, így kellő tapasztalattal álltam neki a gép „kivesézéséhez”. Nagyon tetszett a retro hangulata és a praktikus kivitelezése. Fotósuli rovatunkban egy különleges műfajt mutatunk be önöknek, a természetfotográfiában kevéssé ismert és alkalmazott impresszionista fényképezéshez adunk ötleteket és inspirációt Imre Anikó és Imre Tamás képein és írásán keresztül. A Portfolió most kivételesen a Természetfotó Magazin két főmunkatársáról szól. Imre Anikó és Imre Tamás abban a megtiszteltetésben részesült, hogy a Nemzetközi Fotóművészeti Szövetség Exellence EFIAP fotóművészet kiválósága elismerését kapták meg. ebből az alkalomból válogattunk össze képeikből egy csokorra valót. Tippek-trükkök rovatunkban Szekeres János ad ötleteket a vadasparkokban és a vadászkertekben fellelhető nagyvadak fényképezéséhez. János fotókkal illusztrált írása frappáns és informatív. Célunk, hogy olvasóink higgyék el, nem csak a vadonban lehet jó állatfelvételt készíteni, hanem a közelükben található vadasparkokban is. „Népek-kultúrák-városok” sorozatunkat Csicseriné Papp Mária perui utazásának második részével folytatjuk. Mária tartalmas riport anyaga nem csak a változatos tájakat, városokat, falvakat mutatja be, hanem bepillantást enged a peruiak életébe is. Élet a vízfelszín alatt rovatunkban Selmeczi Dániel búvárfotográfus egy éjszakai merülés izgalmairól számol be képekben és írásban egyaránt. Fogadják szeretettel tizenhetedik számunkat - már IPAD, iPhone és ANDROID verzióban is! Imre Tamás Fotó: © Imre Tamás Canon EOS-1Ds Mark II, EF70-200mm f/2.8L IS USM főszerkesztő f/5.6 1/50sec ISO 100

Fotós kalandok - Dél-Afrika 6

FOTÓSULI - IMPRESSZIONIZMUS

A tájfényképezés alapjait már tárgyaltuk a 2012.03 őszi számunkban, ennek folytatásaként egy egészen más látványvilágot mutatnék be olvasóinknak. Az impresszionizmus a festészet egyik irányzata, de ott sem volt mindig elfogadott stílus. Az igazi alkotó embert mindig is érdekelte a kísérletezés és az érdekesebb, izgalmasabb alkotás.

TESZT - OLYMPUS OM-D E-M5

Az Olympus 2008-ban kezdte el forgalmazni a MILC típusú fényképezőgépeit, melyekkel tulajdonképpen a tükörnélküli cserélhető objektíves digitális piac úttörőjeként írták be magukat a fotográfiai történetébe. Ez a gép még 2012-ben jelent meg , de most volt rá lehetőségünk, hogy kipróbáljuk az Olympus legerősebb és leginnovatívabb MILC gépvázát.

TIPPEK-TRÜKKÖK - VADASPARK

NÉPEK-KULTÚRÁK-VÁROSOK - PERU 2. 104

TIPPEK-TRÜKKÖK - ŐSZI ERDŐ

138

VÁSÁRLÁSI TANÁCSADÓ MILC TÜKÖRNÉLKÜLI CSERÉLHETŐ OBJEKTÍVES FÉNYKÉPEZŐGÉPEK 34 PORTFOLIÓ

Luxus kényelem az Inka Expressz távolsági busszal. Hangtalanul suhanunk szebbnél szebb tájakon át, megállás nélkül. A gépnek is kell pihenni (?). Pár perc alatt villámfotó, csak a rend kedvéért. Végre hosszabb megálló egy inka templom romjainál. Lenyűgöző méretek és arányok. Kézműves vásár a főtéren. Bőszoknyás asszonyok méretes barna kalapban. Más vidék, más kalap.

Az ősz káprázatos színeivel és a titokzatos ködökkel, párákkal a természetfotósok kedvenc időszaka. A szép fotók szerelmeseit jelen cikkünkkel az erdő belsejébe csábítjuk, mely ebben az időszakban számos izgalmas témát kínál, ezek fényképezéséhez adunk tippeket. Ősszel a fák lombozata zöldből sokszínűre vált, majd barnára kopik, s lehullva puha, vastag avarszőnyeget alkot. A szín nagyban függ az erdőt alkotó fafajoktól és a mikroklímától is.

IMRE ANIKÓ EFIAP ÉS IMRE TAMÁS EFIAP

ÉLET A VÍZFELSZÍN ALATT ÉJSZAKAI MERÜLÉS 130

Canon EOS-1Ds Mark III, EF300mm f/2.8L IS USM +2.0x

f/5.6 1/800 sec ISO 640

Fotós kalandok AFRIKA DÉLI TÁJAIN

Először 1996. decemberében volt alkalmam DélAfrikában járni, egy kedves barátom meghívásának eleget téve. Egy hónapig vándoroltunk hátizsákkal az országban, Fokvárosból indulva, végig a híres tengerparti Garden Route-on, egészen a Kruger Nemzeti Parkig, majd vissza Fokvárosba. Felejthetetlen élményeket szereztem az átalakulóban lévő, az apartheid-rendszeren éppen csak túljutott országban, így csak idő kérdése volt, hogy visszatérjek. „Csak idő”… Nos, nem kevés idő kellett hozzá, de végül is visszatértem. 2006 és 2009 között minden évben felkerestem Dél-Afrikát és a környező országokat, hol feleségemmel, hol egyedül, hol fotós barátaimmal. A következőkben ezen utak élményeiből válogatok.

FOKVÁROS ÉS KÖRNYÉKE Egy dél-afrikai utazás nekünk európaiaknak vagy Johannesburgban vagy Fokvárosban kezdődik. Johannesburgról rengeteg rosszat ír a nemzetközi sajtó (különösen így volt ez a 2010-es labdarúgó világbajnokság előtti években), így ha az utazó nemcsak a Kruger Nemzeti Parkra kíváncsi, akkor Fokváros tűnik az ideális kiindulópontnak. Ez az 1652-ben alapított, mintegy 3 millió lakosú város minden túlzás nélkül a Föld egyik legszebb fekvésű városa. Mindössze 50 km-re fekszik a Jóreménység fokától, amelyet a közvélekedés Afrika legdélibb pontjának tart. A valóságban persze Afrika legdélibb pontja a Cape Agulhas, amely mintegy 170 km-re található Fokvárostól. Ennek ellenére a Fokvárosba érkezők tipikus programja a városban történő barangoláson kívül a jóval híresebb Jóreménység fokának a felkereséséből áll. Az ide vezető mintegy egy órás autóutat mi megszakítottuk azzal, hogy felkerestük az útba eső Simon’s Town-t is. Ennek az volt az oka, hogy mindenképpen meg akartuk nézni az afrikai szárazföldi pingvineket, amelyeknek egyik legnagyobb kolóniája a város Boulders Beach nevű partszakaszán található. Az afrikai pingvin az egyetlen Afrikában költő pingvinfaj. A Boulders Beach-en élő egyedek teljesen hozzászoktak az emberek közelségéhez, néhány méteres távolságra meg lehet őket közelíteni. A pingvinek megcsodálását követően a Jóreménység fokához késő délután érkeztünk meg és majdnem naplementéig maradtunk. A sziklás, kietlen partszakaszon kóborolva nehéz nem arra gondolni, hogy közöttünk és az Antarktisz között már csak a végtelen óceán található. Mivel dél-afrikai utunk fokvárosi napjai éppen Karácsony idejére estek, a Szentestét a fokvárosi kikötőben vacsorázva töltöttük el. Másnap felkerestük a Fokvárostól mintegy 50 km-re keletre található, világhírű Stellenbosch borvidéket, majd továbbindultunk az ország keleti részei felé.

Canon EOS 5D, EF300mm f/2.8L IS USM

f/16 1/125 sec ISO 800

Canon EOS 5D, EF17-40mm f/4L USM

f/22 0.4 sec ISO 100

Canon EOS 5D, EF17-40mm f/4L USM

f/22 1/320 sec ISO 800

Canon EOS 5D, EF300mm f/2.8L IS USM

f/8 1/320 sec ISO 200

VÉGIG A TENGERPARTON Fokvárosból kelet felé haladva végigautóztunk a Kertek Útján, azaz a Garden Route-on. Ez a hosszan a tengerparton kanyargó útszakasz a Föld leglátványosabb autóútjai közé tartozik. Dúsan burjánzó növényzet, egymást váltogató homokos és sziklás partszakaszok, mérsékelt égövi klíma – minden együtt van itt ahhoz, hogy az európai utazó úgy érezze, hogy jobb helyen nem is járhatna. A mi hangulatunkat is csak az időjárás rontotta el némiképp, az út nagy részét ugyanis viharos felhők alatt, esőben és szélben tettük meg. Ezek a tényezők viszont, bár rontják a kényelemérzetet, a látványos fotók elkészítésének esélyét növelik, így mi sem bánkódtunk különösképpen. A Plettenberg Bay és Keurbooms nevű városkákban hosszasan elidőztünk a tengerparton és igyekeztünk a viharos tájat megörökíteni. Utunkat folytatva végtelennek tűnő autózást követően érkeztünk meg Durban városába, majd végleg magunk mögött hagytuk a tengerpartot.

HLUHLUWE-IMFOLOZI NEMZETI PARK Először, egy hirtelen ötlettől vezérelve 1997-ben jártam ebben a kevéssé ismert nemzeti parkban. Már akkor rendkívüli módon tetszett az, hogy a legtöbb híres afrikai parktól eltérően itt nyoma sincs tömegnek, nem tülekednek az autók egymás nyomában az állatok mellett. Így Durbanből a Kruger Nemzeti Park felé tartva ezúttal is útba ejtettük ezt a kis gyöngyszemet. A Hluhluwe-Imfolozi egy 960 km²-es nemzeti park, Afrika legrégebbi védett területe, 1895 óta áll védelem alatt. Természetvédelmi értékét elsősorban az adja, hogy a Földön itt él a legtöbb fehér orrszarvú, elsősorban e faj védelme érdekében hozták létre a parkot, pontosabban parkokat, hiszen eredetileg három külön parkot alapítottak.

Canon EOS 5D, EF300mm f/2.8L IS USM

f/5.6 1/160 sec ISO 100

Canon EOS 5D, EF300mm f/2.8L IS USM

f/5.6 1/250 sec ISO 100

Azon kevés afrikai nemzeti parkok egyikéről van szó, ahol szinte biztosan láthat az utazó fehér orrszarvút. Nekünk sem kellett csalódnunk, úton-útfélen orrszarvúkba botlottunk, ami nem is meglepő, hiszen becslések szerint mintegy 1600 fehér orrszarvú él a nemzeti parkban. Természetesen sok más növényevőt is láttunk, elsősorban zebrákat és impala antilopokat. Bár mind az öt afrikai nagyvad megtalálható a parkban, ragadozókhoz ezúttal nem volt szerencsénk. Utunkat Szváziföldön átautózva folytattuk a Kruger Nemzeti Park felé. A térképre tekintve ez ésszerű döntésnek tűnhet, hiszen a Hluhluwe-Imfolozi Nemzeti Parktól Szváziföldön keresztül vezet a legrövidebb út következő úticélunk felé. És ha már betéved ebbe a kicsiny országba az utazó, akkor érdemes felkeresnie a Hlane Nemzeti Parkot is, a szváziföldi király egykori vadászterületét. Rengeteg orrszarvú, elefánt, és jó néhány oroszlán is él ebben a turisták által ritkán felkeresett parkban.

A KRUGER NEMZETI PARK Szváziföldet magunk mögött hagyva a Kruger Nemzeti Parkhoz érkeztünk. A park észak-déli irányban mintegy 350 km-es hosszúságban nyúlik el, átlagos szélessége 60 km. Óriási területről beszélünk tehát, melynek bejárásához jó néhány napra van szükség. Bár ez Afrika egyik leghíresebb nemzeti parkja, a Kruger mégis egészen más élményt nyújt, mint a híres kelet-afrikai parkok. Az itt található úthálózat jelentős része jó minőségű aszfaltút, a földutakra a legtöbb helyen csak a nemzeti park járművei hajthatnak le. Jól megszervezett, egymáshoz kísértetiesen hasonlító táborhelyek rendszere várja az afrikai szafárira érkező vendégeket. E táborokban egyszerű, de kényelmes apartmanok, valamint minden földi jóval ellátott üzletek és éttermek, sőt helyenként még úszómedencék is találhatók.

Canon EOS 5D, EF300mm f/2.8L IS USM +2.0x

f/5.6 1/500 sec ISO 400

Canon EOS 5D, EF300mm f/2.8L IS USM

f/13 1/500 sec ISO 400

Canon EOS-1Ds Mark III, EF300mm f/2.8L IS USM

Canon EOS 5D, EF70-200mm f/2.8L USM

f/5.6 1/200 sec ISO 640

f/8 1/400 sec ISO 400

Canon EOS-1Ds Mark III, EF300mm f/2.

Canon EOS 5D , EF300mm f/2.8L IS USM

.8L IS USM +2.0x

f/11 1/200 sec ISO 400

M +2.0x f/5.6 1/800 sec ISO 200

Canon EOS 5D, EF300mm f/2.8L IS USM

f/5.6 1/250 sec ISO 400

Canon EOS-1Ds Mark III, EF300mm f/2.8L IS USM +2.0x

f/6.3 1/1600 sec ISO 200

Canon EOS 5D, EF17-40mm f/4L USM

f/6.3 1/50 sec ISO 100

A táborok közötti autózásban elfáradó utasok tehát kényelmesen felfrissíthetik, illetve kipihenhetik magukat. Mindezzel nem szeretném a Kruger értékeit kétségbe vonni, csak jelzem, hogy ez az élmény kicsit más, mint amit Kelet-Afrikában tapasztal az utazó. Az állatvilág persze itt is változatos és bőséges, kis szerencsével néhány nap alatt minden jelentős afrikai nagyvadat lencsevégre lehet kapni. Növényevőket, elsősorban kafferbivalyt, zebrát, gnút és impalát számolatlanul láttunk utunk során, de sok az elefánt is. A ragadozók közül a leggyakoribb a foltos hiéna (nem ritka, hogy közvetlenül az autók mellett, között heverésznek a meleg aszfalton), de némi szerencsével oroszlán, leopárd és gepárd is felbukkanhat az út közelében. Nem könnyíti meg a fotózást, hogy a vadvilág e „sztárjainak” észlelése esetén percek alatt jó néhány autó érkezik a helyszínre, nem ritkán tömegjelenetek alakulnak ki egy-egy, az emberekre ügyet sem vető nagyvad körül. A táborhelyeket reggelente természetesen csak meghatározott időponttól (rendszerint 6:30-tól) lehet elhagyni, és este 6-ra vissza kell érni a táborba. E két időpont között csak a nemzeti park által szervezett éjszakai autós túrák keretében lehet a vadonban tartózkodni.

FEL A VIKTÓRIA-VÍZESÉSIG Talán nem meglepő, hogy ez után a már-már európai módon jól szervezett, jégkrémmel és Coca Colával bőven ellátott nemzeti park után a kalandvágyó utazó szinte szomjazik valami kicsit szabályozatlanabb, kicsit vadabb, kicsit „afrikaibb” élmény után. Nos, Afrika déli felében erre is van mód bőven, csak egy kicsit utazni kell hozzá. Így hát – miután Mozambikban majdnem sikerült letartóztattatnunk magunkat - egy hirtelen ötlettől vezérelve úgy döntöttünk, hogy átautózunk Botswánán, fel Zimbabwébe, a Viktória-vízesésig.

Canon EOS 5D, EF17-40mm f/4L USM

f/7.1 1/320 sec ISO 100

Canon EOS 5D, EF17-40mm f/4L USM

f/11 1/25 sec ISO 640

Hosszú, út volt, helyenként rendkívül rossz utakon, de a Viktória-vízesés, valamint az Okavango-delta látványa minden fáradságot megért. Csak egy reggelünk volt a vízesés megtekintésére, aztán indulnunk is kellett vissza Botswanába. Az volt a tervünk, hogy ha lehet, akkor bejutunk valahogy a Föld legnagyobb szárazföldi deltatorkolatába, az Okavango-deltába is. Mivel autóval a deltának csak bizonyos részei közelíthetők meg, Maun városában kénytelenek voltunk felszállni egy néhány üléses repülőgépre, és így repültünk be az Okavango-deltában található Moremi Vadrezervátum egyik táborhelyére. Aki az érintetlen Afrikát szeretné látni, annak itt a helye! Táborhelyünk elkerítetlenül helyezkedett el a vadon közepén, sátraink kis teraszáról fotózhattuk a vízilovakat, hiénákat, majmokat. Egy esti és egy hajnali vadlesen vettünk részt. Nyomolvasókat követve autóztunk a táborhely terepjárójával egy gepárdcsalád után, órákig parkoltunk egy frissen elejtett varacskos disznóból lakmározó leopárd mellett, követtünk egy, a táborunk felé sétáló öreg hímoroszlánt, lámpafényben csodáltunk egy ritkán látható szervált. Mindezt elhagyatott, ottlétünkkor senki más által nem háborgatott vizesmocsaras tájon. Semmilyen más afrikai élményhez nem fogható, különleges órák voltak. Sajnos csak órák, hiszen az idő szorított minket, így mindössze egy éjszaka után már repültünk is vissza Maunba, majd onnan autónkkal továbbindultunk Johannesburg felé. Hosszú, fárasztó napok álltak mögöttünk, tele élményekkel, kalandokkal. De bőven lenne még mit megnézni ezekben az országokban – ki tudja, talán egyszer még visszatérünk.

Szöveg és képek: Teravágimov Pál

Tervezés Hely: Dél-Afrika, Szváziföld, Botswana és Zimbabwe.

2x tel kioldó amen

Megközelíthetőség: Fokváros és Johannesburg.

Száll Nemz apart deltá

Mit lehet fotózni: tájak és élővilág. Mit vigyünk magunkkal: nagylátószögű objektívet 16-35 mm, 70-200 mm és minimum 300mm-es teleobjektíveket. 1,4x és/vagy

A leg Dél-A nyáro

Canon EOS-1Ds Mark III, EF300mm f/2.8L IS USM +2.0x

lekonverterrel; állványt, ND átmenetes szűrőt, ókábelt, memóriakártyát és akkumulátort, nnyit csak lehet.

lás: zeti parkokban igényekhez mérten különböző tmanok közül választhatunk. Az Okawango ában sátortábor.

gjobb időpont: Afrika egész évben, Okawango elsősorban on.

f/5.6 1/250 sec ISO 400

Vásárlási tanácsadó MILC TÜKÖRNÉLKÜLI CSERÉLHETŐ OBJEKTÍVES FÉNYKÉPEZŐGÉPEK Folytatom az előző két számunkban elkezdett fényképezőgép tanácsadást. Most a kevésbé ismert, de Nyugaton és Japánban hatalmas sikernek örvendő MILC kategóriájú gépeket mutatnám be Önöknek. Minek a rövidítése a MILC elnevezés? - Mirrorless Interchangeable Lens Camera, lényegében a tükör elhagyásával kisebb távolságra van az objektív az érzékelőtől, ennek köszönhetően,kisebb méretben tudnak a gyártók cserélhető objektíves fényképezőgépeket előállítani a vásárlók számára. A lényeg, hogy szinte azonos lehetőségeket biztosít, mint a tükörreflexes DSLR kamerák, csak jóval kisebb és kompaktabb méretben. Az első példányok már 2008-ban megjelentek az Olympus PEN és a Panasonic Lumix Micro FourThirds (micro négyharmados) rendszerében. Az Olympus magyarországi bemutatóján volt szerencsém személyesen is részt venni, ott a régi filmes Olympus gépek utódaként emlegették a PEN-t bemutatásakor. Valójában hasonló az elv, mint a Leica távmérős legendás gépeinél, csak az objektív közelebb van a vázban az érzékelőhöz. Lényegében a Panasonic és az Olympus teremtették meg a piacnak ezt a kategóriát. Érdekességképpen említem, hogy a két cég kötött egy megállapodást, melynek lényege, hogy cserélhető objektívjeik kompatibilisek egymás gépvázaival. Ez egyedülálló a szegmensben, mert a többi trónkövetelő csak a saját vázaihoz és rendszeréhez gyártja az objektívjeit. Ezek a trónkövetelők a következők (időrendi sorrendben). 2010-ben lépett be a Samsung NX és a Sony NEX DSLR APS-C méretű szenzorral, ami minőségi ugrásnak számított ebben a szegmensben. A japán és USA-beli vásárlók élénk érdeklődésére a többi gyártó sem akart kimaradni a tortából, így további fejlesztések és megjelenések következtek. 2011-ben a Nikon cég Nikon 1 néven két gépet mutatott be a nagyközönségnek, 2012-ben pedig a Pentax Q, a Fujifilm X és a Canon EOS-M is beszállt a ringbe, mindhárman DSLR APS-C szenzor méretben léptek a piacra.

MELYIKET VÁLASSZAM?

SZENZORMÉRETEK Mint azt fentebb is taglaltam, a megjelent fényképezőgépek közötti különbséget a gépvázba épített digitális érzékelő fizikai méretei határozzák meg. A szenzorok méretkülönbsége szabja meg, hogy mekkora az objektív, amit hozzá tudunk illeszteni, illetve a képminőséget is befolyásolja. A képminőségben tapasztalható különbség elsősorban a magasabb ISO érzékenységnél lehet számottevő, de fontos megemlíteni, hogy a korszerű képfeldolgozó programokkal és a gépekben található szoftveres algoritmusokkal egy ISO 1600-as érzékenység meg se kottyan a mai MILC gépeknek. Pont ez a lényeg, hogy a képminőség jó legyen, de a gépek és az objektívek ne legyenek akkorák, mint a DSLR szegmensben. A MILC rendszert elsősorban a kompaktokat elhagyó, de a DSLR fényképezőgépeket már túlságosan nagynak tartó vásárlóknak találták ki. Éppen ezért az én véleményem az, hogy nem sok értelme van a DSLR méretű szenzornak, mert arra ott van maga a DSLR szegmens a 60-100, gyártónként különböző objektívvel és persze a jelentős vásárlóerejével. Fussuk végig a szenzor méreteket. A Pentax Q gépeiben van a legkisebb érzékelő, mely nem sokkal nagyobb a kompaktoknál, ennél fogva a képminősége nem a legjobb. A második versenyző a Nikon 1 sorozat, ami sokkal szebb és részletgazdagabb képeket készít, de magasabb ISO érzékenységen elfogy az erő belőlük. Az Olympus és a Panasonic a négyharmados érzékelővel a középmezőnyben vannak, képminőségük egészen jó még egy magasabb, ISO 800-as érzékenységen is. Ne felejtsük el, hogy ez a két gyártó már 2008 óta folyamatosan frissít és ontja a jobbnál jobb objektíveket fényképezőgépeihez. A Canon, a Fujifilm, a Samsung és a Sony a DSLR szegmensben is elterjedt APS-C szenzort rakta bele fényképezőgépeibe.

A képminőség a DSLR minőségével megegyező, de kompaktabb kivitelben. A gond ott van, hogy míg egy Canon EOS 1100D 100.000 Ft körül kitobjektívvel a miénk lehet, ez nem mondható el a MILC APS-C érzékelővel ellátott gépekről.

OBJEKTÍV KÍNÁLAT Most jön a lényeg, még egy amatőr DSLR fényképezőgépet használó fotós is azért lép be a cserélhető objektíves szegmensbe, hogy az igényeihez és pénztárcájához tudja igazítani a megvásárolni kívánt objektívet szeretett gépvázához. A MILC kategóriában kapható gépekhez mindenképpen a Micro FourThirds rendszer a legtermelékenyebb. Az Olympus és a Panasonic már öt éve ontja a jobbnál jobb fényerővel rendelkező objektíveket a fix szegmensben és a változó fényerővel rendelkező amatőr zoom objektívek terén is ők állnak a legjobban. És még nincs vége: a Sigma, a Tokina és a Tamron is hozott ki az ő fényképezőgépeikre utángyártott objektíveket. A többi gyártó - a Nikon, Canon, Sony és Pentax - is gondolt a DSLR szegmenst használó, meglévő objektív palettával rendelkező felhasználókra: egy átalakítóval használhatjuk a profi objektívjeinket a MILC gépeiken. Persze ezt már az Olympus is megtette az első PEN fényképezőgépnél: volt szerencsém kipróbálni egy PEN gépet Olympus DSLR objektívvel, meglehetősen vicces látvány volt. Sokszor az AF funkció elvesztésével jár ez a művelet, ami persze nem mindenkinek felel meg. A legpraktikusabb megoldások között meg kell említenem a kifejezetten videózáshoz is jól alkalmazható power zoom objektíveket, melyek zooomolás közben is tudnak szépen, egyenletesen élességet állítani.

Csak érdekességképpen: a Canon éppen most vezeti be ezt az új kategóriát a DSLR gépeknél ST-M objektív névvel.

VAKUKÍNÁLAT A kis MILC gépekhez lehet külön vakut vásárolni, de hál’ istennek, akik a DSLR piacon is jelen vannak, kompatibilissé tették MILC gépeiket ezekkel a vakukkal is. Ez fontos lehet, ha másodgépnek vesszük a MILC-et, mondjuk családi nyaralásokhoz vagy kirándulásokhoz, így nem kell lemondanunk a megszokott kiegészítőnkről sem. Belépő szint: • Pentax Q, • Panasonic G, • Olympus E-PL Középhaladó szint: • Canon EOS-M, • Nikon 1, • Olympus PEN E-PM, • Panasonic GF Haladó szint: • Panasonic GX és DMC-GH3, • Olympus OM-D E-M5, • Sony NEX-7

ÖSSZESSÉGÉBEN A MILC gépeket azoknak ajánljuk, akik most térnek át kompakt fényképezőgépről komolyabbra, vagy azon amatőr és profi fotósoknak, akiknek sokszor gondot okoz a DSLR gépvázból és kiegészítőiből eredő nagy méret és súly. Egy biztos, a fényképezés fejlődik, és már nem csak az a kérdés, hogy ki fotóz, hanem az is, hogy mivel. A kompaktok ideje lejárt, a mobiltelefonok világában egyre több, jó minőségű fotózásra is alkalmas okostelefon jelenik meg. A MILC azon felhasználóknak lehet kedvező, akiknek az igényeit ez nem elégíti ki, de nem tudnak megbarátkozni a profibb DSLR szegmenssel. Jó válogatást kívánunk az árlistákban!

Tesztelő: Imre Tamás EFIAP

Fotósuli

IMPRESSZIONIZMUS A TÁJFÉNYKÉPEZÉSNÉL A tájfényképezés alapjait már tárgyaltuk a 2012.03 őszi számunkban, ennek folytatásaként egy egészen más látványvilágot mutatnék be olvasóinknak. Az impresszionizmus a festészet egyik irányzata, de ott sem volt mindig elfogadott stílus. Az igazi alkotó embert mindig is érdekelte a kísérletezés és az érdekesebb, izgalmasabb alkotás.

Canon EOS-1Ds Mark III EF80-200mm f/2.8L f/8 1/13 sec ISO 200 rovat szponzor:

Canon EOS 5D Mark II, EF 24-105mm f/4L IS USM f/20 1/80 sec ISO 200

Az impresszionizmus története egy nem impresszionista festő működésével kezdődik. Édouard Manet újszerű látásmódjával és kísérletezésével új utat mutatott a fiatalabb festőknek és a művészet kedvelőinek. A lényeg pont az a felfedezés, hogy a vizuális jeleknek és formáknak megvan a saját ereje ahhoz, hogy képet alkosson. Munkásságának két híres, botrányt is kiváltó alkotása az 1863ban megfestett a Reggeli a szabadban és az Olympia című művei voltak. Sokan követték ezt a stílust műveikben és mára már híres festőkké váltak: Claude Monet, Lovis Corinth vagy éppen PierreAuguste Renoir, de a magyar alkotók közül is kiemelném Rippl-Rónai József, Szinyei Merse Pál és Munkácsi Mihály alkotásait. Az impresszionizmus a modern művészet első jelentős forradalma volt, műveiben az érzéki benyomást, az impressziót rögzítette, innen is kapta a nevét. A magukat impresszionistának nevező művészek elsősorban a fény festői voltak. A témát és a teret is úgy ábrázolták, ahogyan az adott pillanatban látták. Ezért alkotásaikat mindig a szabadban készítették (Plein-air) és nem műteremben, ez az élmény vezette az ecsetjüket. A képek hatása frenetikus élmény: amikor nézi az ember, szinte azonosul a térrel és a fénnyel. A fény felbontja a színeket, a levegő rezgése elmossa a szilárd körvonalakat, a felületen reflexhatások vibrálnak, a képek megtelnek élettel. Az 1800-as évek végén munkálkodó és alkotó művészeket nem szerették festő társaik és a korabeli közönség is csak gúnyolódott alkotásaikon, de ma a legnagyobb múzeumok versengenek egy-egy eredeti képért, az értékük pedig számokban szinte kifejezhetetlen. A tájképekben az impresszionizmust egy viszonylag kevésbé ismert magyar alkotó, Paál László hozta el nekünk, aki a Párizshoz közeli Barbizonban élt és alkotott, így művészetére nagy hatással voltak a francia impresszionisták. Paál László és Munkácsy Mihály barátok voltak, ezért bizonyos, hogy Paál hatása hírneves barátján keresztül jelentős volt hazánk festőire.

Canon EOS-1Ds Mark II, EF 400mm f/2.8L IS USM f/29 1/6 sec ISO 200

A FOTOGRÁFIA ÉS AZ IMPRESSZIONIZMUS A fényképezésben valójában nem tudott igazán gyökeret verni az impresszionizmus. Egy technikailag tökéletes világban sokan inkább elrontott képet látnak benne, sem mint művészi alkotást. Ebben van némi igazság, hiszen sokan összekevernek egy bemozdult képet és egy direkt bemozdított és tudatos alkotást, majd a rosszul sikerült fotót az interneten kikiáltják impresszionista fényképnek. Már pedig a bemozdult kép nem az. A lényeg, hogy elsőként tanuljunk meg élesen fényképezni, és ha már minden tudatotosan megy, akkor kezdjünk el impresszionista képeket készíteni. A fotográfiában nincsenek ennek az irányzatnak nagy elődei, talán egy két táncfénykép azért már előkerült a kora 20. században, de mint elfogadott technikai kivitelezés, tartósan nem maradt fent. Az elmúlt évtizedben sokan próbálkoznak valami újat mutatni, hiszen ma már az, aki csupán élesen tud fotózni, nem tekinthető fotóművésznek.

MI A JÓ, VAGY ELFOGADOTTABB IMPRESSZIONISTA FOTÓ? A lényeg hasonló, mint a festményeknél, fények és tónusok, illetve a szinte érezhető „fényecset” vonások az elkészült képen. A fényképnek lesz egy érzelmi vonulata, szinte érezhető a fotón a reflex fények és hatások vibrálása, mely kiemeli a kvázi egyszerű éles képek közül. Fontos megemlíteni, hogy a képeket nem szoftverrel kell utólagosan elkészíteni, hanem kint a szabadban, az expozíció közben kell elérnünk a kívánt hatást, mely lehet sokféle, ezekből adok egy-két tanácsot.

Bahama

Canon EOS-1Ds Mark II, EF 70-200mm f/2.8L IS USM

f/3.2 1/60sec ISO 100

Canon EOS 7D, EF 24-105mm f/4L IS USM f/7.1 1/10 sec ISO 640

Canon EOS 7D, EF 600mm f/4L IS USM f/6.3 1/4 sec ISO 1250

Canon EOS 7D, EF 600mm f/4L IS USM f/16 0.3 sec ISO 100

Canon EO

OS 7D, EF 600mm f/4L IS USM f/16 1/15 sec ISO 100

TIPPEK TRÜKKÖK 1, Állítsd be a kamerát Tv vagy S időprioritásos állásba és ott rakd az expozíciós időt 1/15 s-ra, majd exponálás közben mozdítsd meg a fényképezőgépet. Amennyiben mindent jól csináltál, elviekben lesz egy izgalmasan bemozdult, de vonalaiban még éles képed. Az igazán profik már állványról is tudnak jó képeket készíteni és előre beállítják a kompozíciót, hiszen a jó impresszionista kép nem csak egy fénynyaláb, hanem a fentebb leírtak összessége. 2, Kezdd a bemozdulást balról jobbra és mozdítsd el a kamerát felfele, majd ismét balról jobbra. Ez egy kicsit már festményszerű hatást fog kelletni. 3, Az egyenes vonalú erdős képeket szintén a záridő fixálásával lehet kivitelezni a következőképpen. A kamerát akár állványról, akár kézből exponáljuk, mindenképpen támasszuk meg, hogy minél kevesebbet mozduljon el balról jobbra. A lényeg hogy lentről felfelé vagy fordítva rántsuk meg exponálás közben fényképezőgépünket. Ilyenkor létrejöhetnek olyan festményre hasonlító ecsetvonások, melyek izgalmas művészi fotókat eredményezhetnek. 4, Kísérletezzünk sokat és lesznek jó képeink, a végső kivitelezésnél mindenképpen érdemes egy picit túlélesíteni a fotókat, hogy a kép mélységét elérjük.

Minden olvasónak jó kísérletezést és élményekben gazdag tájfotózást kívánok.

Szöveg és kép: Imre Tamás EFIAP

Canon EOS-1Ds Mark II, EF 24-105mm f/4L IS USM f/22 1/5 sec ISO 100

KALANDVÁGY VAGYOK

AZ ÚJ NIKON D7100 VAGYOK. A korlátok nélküli fotográfia vagyok. Lélegzetelállító képeket készítek a 24,1 megapixeles felbontás és a professzionális szintű 51 pontos autófókusz rendszer precizitásának köszönhetően. 1,3 ×-os extra telefotó effektem kitágítja a DX lehetőségeket. Mindez egy rendkívül strapabíró, időjárásálló és hordozható testben egyesül, hogy remek teljesítményem bárhol kéznél legyen, bármit is csinálsz. Azokért vagyok, akik mernek messzebb menni. nikon.hu

IMRE ANIKÓ EFIAP ÉS IMRE TAMÁS EFIAP

Imre Anikó fotóművész, újságíró

Imre Tamás fotóművész, újságíró

•

EFIAP fotóművész Fédération Internationale de l’Art Photographique

•

Canon Pro Club tagság

•

Canon Pro Club elnök

•

TUISZ Turisztikai Újságírók Szövetsége tagság

•

TUISZ Turisztikai Újságírók Szövetsége tagság

•

Vadvilág Magyar Természetfotósok

•

Vadvilág Magyar Természetfotósok

Egyesülete ILFIAP Vezetőségi tag •

PSA Photographic Society of America tagság

Két szerkesztőségi munkatársunk több évtizedes munkássága gyümölcsének beéréséről tudósíthatjuk olvasóinkat. Idén nyáron szerkesztőségünket érte az a megtiszteltetés, hogy a magazin főmunkatársait, Imre Anikó művészeti vezetőt és Imre Tamás főszerkesztőt a Nemzetközi Fotóművészeti Szövetség (The International Federation of Photographic Art –FIAP) EFIAP Excellence fotóművészeti diplomát, a fotóművészet kiválósága címet adományozott a nemzetközi fotóművészeti szalonokon, pályázatokon és kiállításokon elért kiemelkedő eredményeik és a benyújtott szakmai portfolió elismeréseként. Anikó és Tamás hivatásos fotográfiai munkáit már több mint 15 éve nézhetik és olvashatják fotós újságokban és magazinokban, e mellett a Natura 2000 természetvédelmi projekt kiadványaihoz, valamint a magyar oktatási és köznevelési anyagokhoz is számos képpel hozzájárultak.

Egyesülete ILFIAP Elnök •

PSA Photographic Society of America tagság

Önzetlen odaadásuk, fotográfiai ismereteik és természetszeretetük már sok ezer fotóst inspirált arra, hogy másképpen lássa a környezetét és a világot. Azon munkálkodtak, hogy példát mutassanak fiatal és idősebb, amatőr és profi fotósoknak, ezzel utat mutatva és lelkesedést nyújtva a művészi fényképezés irányában. A szerző házaspárnak (Imre Anikó és Imre Tamás) közel 550 művészeti alkotása több mint 300 kiállításon sikeresen szerepelt. A nemzetközi pályázatokon fényképeikből 44 alkotásuk kiemelkedően díjazott és ebből 22 fődíjas lett. Több FIAP aranyéremmel, PSA aranyéremmel, PSI aranyéremmel és számos ezüst illetve bronzéremmel büszkélkedhetnek. Az elismerés mindig jóleső érzés, de elsősorban nem ez hajtotta őket hanem szívvel-lélekkel a természet szeretetéből táplálkozva, számtalan megpróbáltatáson keresztül, de mindig lelkesen

Portfolió

Landing

munkálkodva érték el eredményeiket. A fotográfia különböző területein mutatnak fel kiváló eredményeket, így a Nature (természet), a Wildlife (vadvilág), a Landscape (tájképek), a Photo Journalist (fotoriport), a Nude (akt) és a Monochrome (fekete-fehér) kategóriákban indították fotóikat. A világhírnevet még 2008-ban az afrikai vadfotóikból készített diaporáma hozta meg számunkra, mellyel Ausztráliában fődíjat kaptak munkáságukért, majd sorra következtek a további sikerek. Franciaország, Indonézia, Taiwan, Hollandia,USA, Dél-Amerika, NagyBritannia, India, Ausztrália, Kanada, Ausztria, Olaszország, Románia, Szlovénia, Bosznia-Hercegovina, Svédország, Szlovákia, Szerbia, Norvégia,

Dél-Amerika, Oroszország, Ukrajna szalonjain és még számos más országban találkozhattak képeikkel és diaporámáikkal a fotográfusok, fotóművészek és a nagyközönség, kiállításokon, katalógusokban és az interneten. Az eddig elért eredményeikkel és nemzetközi sikereikkel a magyar fotográfia hírnevét öregbítik a világ minden táján. Fotóművészeti tevékenységüket és a fényképezés iránti elkötelezettségüket még sok éven keresztül szeretnék tovább vinni, hiszen számukra nem az elért sikereik az igazán nagy elismerések, hanem amikor tanítványaik vagy éppen olvasóik és közeli fotós barátaik szép eredményeket érnek el. a szerk.

Iceland p

panorama

Warrior o

of the wild

Colou

ur land

Old man in Varanasi

Body wave

Mystic

Hundred years old

Check m

me out

Flig

ght

Sta

art

Rocky w

waterfall

Crane in b

backlight

Qua

arry

Jab

bba

Red-foot

ted falcon

Terepen tesztelve OLYMPUS OM-D E-M5

Olympus OM-D E-M5, 12-50mm f/3.5-6.3

f/7.1 1/60 sec ISO 320

SAJTÓHÍREK Sajtóhírekben és más független tesztek alapján is valami másra lehetett számítani, mint azt megszokhattuk az eddigi tükörnélküli cserélhető objektíves fényképezőgépek piacán. Az Olympus OM-D E-M5 új koncepcióra épül, teljesen új élességállítást tesz lehetővé, praktikus és hasznos elektronikus keresővel rendelkezik, mindennek tetejében por és vízálló is. Kijelenthetjük tehát, hogy az Olympus OM-D E-M5 a MILC kategória professzionális felhasználásra is alkalmas fényképezőgépe lett.

ELSŐ BENYOMÁSOK A fényképezőgépet az Olympus Magyarország biztosította részemre, a még precízebb teszt érdekében három különböző objektívet kaptam hozzá. Egy gyári kit objektívet M.ZUIKO DIGITAL ED 12-50mm f/3,5-6,3 fényerővel, egy M.ZUIKO DIGITAL ED 75mm f/1.8 és egy M.ZUIKO DIGITAL ED 12mm f/2.0 jelűt. A gépvázon rajta volt a gyári markolat, amellyel jobb és profibb fogást biztosított, illetve kinézetet mutatott. Az OM-D fényképezőgép semmilyen PEN korábbi verzióhoz nem hasonlítható, inkább a retro korszakra emlékeztető Leica gépre hasonlított. Még jó, hogy régebb óta fotózom, így némi áttekintés után már jól eligazodtam rajta. Ami nagyon tetszett és innovatív, hogy a hátsó kijelző érintőpaneles, így a beállításokat gyorsan és könnyen lehet kezelni, sőt az exponáló gombnál rögtön két vezérlőtárcsa van, melyeket teljesen testre lehet szabni, mit kapcsoljon. A gombtárcsa pedig négy helyen olyan mértékben testre szabható, hogy ezzel bizony én is megküzdöttem, mire mindent kitaláltam, melyik mire való. A teljesség igénye nélkül néhány példát azért felsorolok. Az Fn1 funkciónál az egyedi beállítások a következők: AEL/AFL be-ki, a fotó rekeszbeállításánál a mélységélesség előnézet, az autofókusz terület kiválasztása, nagyító funkció és még sorolhatnám.

Olympus OM-D E-M5, 12-50mm f/3.5-6.3

f/16 1/125 sec ISO 200

Az Fn2 fontosabb funkciói: ISO érzékenység, expozíció korrekció, AF területválasztás, fehéregyensúly, AEL/AFL, mélységélesség előnézet, stb. Számtalan lehetőség közül választhatunk. A tesztgéphez kaptunk egy opcionálisan megvásárolható markolatot, melyen szintén van lehetőség még két funkció gomb testre szabására. A B-Fn1 és B-Fn2 funkció gombok szinte ugyanazokkal a felvértezett tulajdonságokkal rendelkeznek, mint a fenti kettő gomb, így a profi felhasználónak nem kell lemondania semmilyen lehetőségről. Kellett egy teljes nap, mire megszoktam minden fontosabb beállítást.

KINT A TEREPEN Elkísért a váz és a három objektív Prágába. Egy teljes héten át dolgoztam és alkottam az Olympus zászlóshajójával. A tapasztalataim a következők. Az első és szembetűnő az 1,3 megapixeles kereső, mely kiválóan használható. Mivel én DSLR géppel fotózom és megszoktam, hogy a keresőben kell komponálnom, ez egy jó pont részemről az Olympusnak. A gyártó tehát gondolt azokra is, akik nem szeretnek a hátsó kijelzőt maguk elé téve az LCD-n komponálni. Munka közben sok olyan téma akadt, ami a közismert mondás szerint az utcán hevert. Eső után egy kisebb vízfoltban szépen tükröződő épület az aszfalton exponálásra invitált. Egy ilyen képhez a DSLR kamerámmal bizony a földön kellett volna fetrengenem, az átlós kompozíció és a láthatóság érdekében. Az Olympus OM-D kihajtható OLED kijelzője segítségével olyan perspektívában tudtam komponálni kényelmesen guggolva, ami kényelmes volt, és gyorsan, feltűnés nélkül lehetett vele dolgozni. A fotózás alkalmával az Olympus-nál megszokott AF-MF beállítást választottam, így minden objektív, amit kaptam hozzá, rögtön profi objektívvé változott át. Ilyenkor az AF működése mellett lehetősége van a fotósnak felülbírálni az élességet, de amint egy teleobjektív állásban a Vencel téren komponáltam, meglepődtem egy pillanatra. Az AF beállítása után kézzel úgy lehet élességet állítani, hogy arra a területre, ahová az AF állt, belenagyít a fényképezőgép, és a teljes keresőben azt látom, ahová az élességet állítottam. Ez a funkció annyira tetszett, hogy minden exponálásnál ellenőriztem az autofókuszt, és láss csodát, egy hét alatt egyetlen egy életlen felvételem sem lett.

Olympus OM-D E-M5, 75mm f/1.8

f/3.5 1/250 sec ISO 40

Olympus OM-D E-M5, 75mm f/1.8

f/4 1/500 sec ISO 400

Olympus OM-

-D E-M5, 12-50mm f/3.5-6.3

Gratulálok az Olympus mérnökeinek eme remek funkció megalkotásához. A városfotózás mellett mindenképpen szerettem volna kipróbálni a villámgyors AF lehetőséget és a gyors sorozatfelvételt. Elvittem magammal a prágai állatkertbe is a gépvázat az objektívekkel együtt. Az állatkert világhírű tágas és izgalmas kifutóiról és a szép természetes környezetéről, gondoltam, ha máshol nem, akkor itt lencsevégre kaphatok valamilyen akciót. A jegesmedve szép vizes, sziklás területen látható, nagy üvegfalak választják el a látogatóktól. Olyan szépen játszott a vízben, hogy öröm volt nézni. Gondoltam, egy vízben játszó és úszkáló medve élesre fényképezése kiváló teszt lehetőség az AF gyors élességállítás próbájának. Két sorozatot lőttem, és a gép kiválóan végezte a dolgát, követte azt, amit kellett. Minden kép éles lett a sorozatfelvételben, s köztük volt a jó kompozíció is. Az exponáláskor hihetetlen sebességgel fotózta a képeket, jól vizsgázott ez a kis masina. A jegesmedve fényképezést egy szakállas bagoly portré követte, ami szintén nagyon jól sikerült, pedig a bagoly nem szívesen állt kötélnek, hogy lefotózzam. Mozgatta ide oda a fejét, de a gyors 3D tracking követésnek köszönhetően őt is sikerült megörökíteni. A hét vége felé végeztem a travel fényképezéssel jól dolgozott az OM-D, állatfotózásra szerintem egészen kiváló, de mi van a hosszú expozíciós idejű képekkel? Nagy általánosságban a nem DSLR rendszerű fényképezőgépek többsége itt szokott elvérezni. Kimentem vele a kék órában fotózni az esti város fényeit. Nos, az eredmény magáért beszél, szépen tette a dolgát. Bármennyire is meglepő, de most először nem éreztem a DSLR gépem hiányát.

ÖSSZESSÉGÉBEN

f/11 3.2 sec ISO 200

Az Olympus OM-D kiválóan alkalmas családi-, travel-, esti városkép-, természetfotó- és riport fényképezésre egyaránt. Akinek amúgy is négyharmados objektívjei vannak, vegye meg, egy kellemes profi vázat tudhat magáénak. Aki meg nem szereti cipelni a nehéz felszerelést családi kirándulásoknál és travel fényképezésnél, az is megvásárolhatja nem fogja megbánni. A gépvázat az Olympus Magyarország biztosította.

Tesztelő: Imre Tamás

Nikon D2x, Nikkor 300mm f/4 1/8 sec f/5.6 ISO 400

Tippek-trükkök

FOTÓZÁS VADASPARKOKBAN

A nagyvadak fotózása nehéz feladat szabad területen. Kora hajnalban és késő este mozognak, napközben a terület megközelíthetetlen és csendes részén pihennek. Ezeket a sűrű és bokros részeket hívjuk az erdő vadrejtő részének. E részeket még a vadászok is kímélik, hiszen ha itt zavarjuk a vadat, akkor az állandósuló zavarás miatt elvándorolnak, szerencsés esetben a vadászterület másik részére, más esetben egy másik vadászterületre. Van azonban egy másik lehetőség is, ez pedig a vadaskertekben és a vadászkertekben történő fotózás. A vadaskerteket azért hozzák létre, hogy ott bemutassák a látogatóknak a tájegységre jellemző vadállományt. A vadászkerteket pedig a vadászat céljaira hozzák létre, ide csak korlátozottan és előre megbeszélt módon lehet esetleg bejutni. A vadaskertekben (vadasparkokban) történő fotózás valamivel könnyebb, és egyre több ilyen lehetőség áll a rendelkezésünkre, Magyarországon és külföldön is. Nézzük, hogy milyen nehézségekkel kerülünk szembe a vadasparki fotózás alkalmával. Sajnos a legtöbb vadasparkban nagyon kis helyre zsúfolják össze az állatokat, ebből fakad a legtöbb nehézségünk. Először is zavaró tényező maga a kerítés. Úgy kellene ábrázolni a vadat, hogy ez ne látszódjon az elkészült fotón. Ezt úgy érhetjük el, hogy a hozzánk közelebb lévő kerítéshez egészen közel megyünk és az objektívünket nekinyomjuk a kerítés drótjának (persze vigyázva, hogy az objektív frontlencséje ne sérüljön meg) oly módon, hogy az objektív optikai tengelye ne essék egybe a kerítés drótjának a metszéspontjával.

Bahama

NIKON D1X, Nikkor 300mm f/4 f/5.6 1/100sec ISO 400

NIKON D2X, Nikkor 300mm f/2.8 f/7,1 1/90 sec ISO 400

NIKON D3, Nikkor 80-200mm f/2.8 f/4 1/125 sec ISO 400

NIKON D2Xs, Sigma 500mm f/4.5 f/4.5 1/320 sec ISO 400

NIKON D1X, Nikkor 300mm f/4 f/4 0.3 sec ISO 100

N f

NIKON D3, Nikkor 80-200mm f/2.8 f/4 1/125 sec ISO 400

Ezzel a módszerrel a hozzánk közelebb lévő kerítést ki tudjuk küszöbölni. Igen ám, de ott van még a kerítés másik része is a vad mögött. Ezzel a problémával pedig úgy tudunk megbirkózni, hogy teleobjektívet használunk. Minél nagyobb teleobjektívet használunk, annál jobban elmosódik a kerítés drótja, ha az állat kicsit távolabb helyezkedik el a kerítéstől. Van még egy lehetőség, ez pedig az objektív blendéjének a nyitása: minél fényerősebb objektívet használunk, és minél jobban nyitjuk a blendét, annál szebben moshatjuk el a hátteret. Borús időben, vagy kora reggel és késő este, kevés fényben használhatunk még egy megoldást is, ez pedig a svenkelés, vagy más néven a mozgáskövetés. Ezt a technikai fogást úgy alkalmazzuk, hogy követjük az állat mozgását az objektívünkkel, lassú zársebességet állítunk és így exponálunk, s ha szerencsénk van, akkor az állat többé-kevésbé éles marad, a zavaró részletek pedig eltűnnek. A fotózás többi technikai részlete szinte megegyezik a szabad területen történő fotózással. Azért egy-két tanácsot felsorolnék, ami a szép és hangulatos kép létrejöttét segíti: - mindig a vadra jellemző képet készítsünk - lehetőleg látszódjon a szeme - látszódjon a négy lába - figyeljünk a háttér zavaró részleteire is - pontosan mérjük a fényt - lehetőleg használjunk RAW állományt - helyesen válasszuk meg a fehéregyensúlyt. Szép fényeket és szép képeket kívánok!

Canon EOS D60, EF 600mm f/4L USM

f/4 1/60 sec ISO 400

Szöveg és kép: Szekeres János

Népek-kultúrák-városok Egy kis Peru 2.

Pisaci panorรกma inka teraszokkal

Késő délután érkezünk Cuscoba, a külvárosi buszpályaudvarra, onnan taxival a főtérhez közeli hotelünkbe. A taxis egy hosszú lépcsősor előtt hagy összes csomagunkkal együtt. Mászhatunk megint teljes menetfelszerelésben (3326 m)! Hotelünk egy patinás, nagy kövekből épült nyirkos, hideg fogadó. Olyannyira nyirkos, hogy több napi kísérlet után fehérneműinket a laptop alatt próbáljuk megszárítani. A környezet és a pazar reggeli feledteti ezt a kellemetlenséget. Másnap Pisacba készülünk. Cuzcótól 33 km-re ÉK-re fekvő kis falu az Urubamba partjának közelében, a Szent Völgyben, 2972 m magasságban (A Szent Völgy az Urubamba

folyó Pisactól Ollantaytantambóig terjedő rövid szakasza). A falu kézműves vásárairól is nevezetes. Az inka romokhoz még 300 métert kell kaptatni fölfelé egy 4 km hosszú, meredek ösvényen keresztül. Mi fordítva csináljuk, felmegyünk taxival, ameddig lehet és legyalogolunk a faluba. Így kevésbé megterhelő, és a látvány ugyanaz. Lenyűgöző a panoráma, a hullámzó teraszok, az inka nemesek és papok lakhelyei, a kórház. Van itt inka fürdő, a sziklaoldalban sírok, lejjebb a főtemplom. Tökéletesen illesztett, jól megépített falak, mint mindenütt az Inka Birodalomban. A lelőhely közepén kör alakú csillagvizsgáló. Itt van a Nap rögzítőpontja. Fantasztikus mérnöki tudás, pontos munka,

Inka lak, Pisac

jól szervezett közösség 3200 m magasságban. Nem győzzük megörökíteni, befogadni a látványt. Lassan ereszkedünk lefelé, védőkorlát csak a nagyon keskeny szakaszokon fordul elő. A falu pici főterén inka harcosoknak öltözött fiúk lejtenek harci táncot. Sokáig nem csodálhatjuk őket, mert el kell érnünk a Cuzcoba induló buszt. Cuzcot i. sz. 1200 körül alapította az első inka, Manco Cápac, aki a világ köldökének nevezte a helyet. Pompás palotákat, templomokat építettek. A város az inka birodalom kulturális és spirituális központja lett. Nem sajnáltak nemesfém burkolatokat, arany díszítéseket használni. Mindez a ragyogás 1533-ig tartott.

Amikor a spanyol hódítók átvették a hatalmat, beolvasztották az inka kincseket. A legpazarabb a Qoriancha, az „arany udvar” volt a mai Szent Domonkos templom helyén. A hajdan tömör arany- és ezüstlapokkal díszített épület tele volt nemesfém szobrokkal, melyekből a masszív, az inkák legjobban megépített falain kívül alig maradt valami. Az inka alapokra épített templomot a földrengések lerombolták. Most inka lelőhely. Trapéz alakú kövekből mértani pontossággal illesztett falakból áll a Hold temploma, a Nap temploma, a Villámlás, a Mennydörgés és a Szivárvány templomai.

Inka kรณrhรกz, Pisac

Inka templom,Pisac

Corpus Christi körmenet a Katedrális előtt, Cuzco

Nézelődő kalappal, Cuzco

Körmenet, Cuzco

Nézelőd

dő kalap nélkül, Cuzco

A trapéz ablakokat úgy építették, hogy megfelelő helyről mindegyiken át lehessen látni. A spanyolok a város nagy részét elbontották és az inka alapokon új várost építettek. A precízen faragott inka kövek egyszerű, vakolt falakkal folytatódnak, a falakon faragott spanyolos erkélyek, apró ablakok. A keskeny, girbe-gurba, macskaköves utcák adják a város sajátos hangulatát. A hatalmas Plaza de Armas a város központja, gyarmati kori templomokkal. Északkeleti oldalán a Katedrális, délkeletin a szerényebb Jezsuita templom. A tér többi oldalán árkádsor, szorosan egymás mellé épített egyemeletes, faragott erkélyes házakkal, éttermekkel, üzletekkel. Az egyik, a Katedrálissal szemben levő étterem erkélyéről próbáltam a Corpus Christi ceremóniát, körmenetet megörökíteni. Elképesztően sok ember gyűlt össze a nagy eseményre. Tele volt a tér hívőkkel. Szigorúan ügyeltek arra, hogy a tér közepét, a gondosan ápolt parkot üresen hagyják. A menet a Katedrális elől indult. Elöl a vallási méltóságok, majd a hívők hatalmas festett szobrokkal, énekelve, mások díszes népviseletben, táncot lejtve járták körül a teret. Öregek, fiatalok, gyerekek tülekedtek a járdákon, hogy részesei legyenek az eseményeknek. De a tér közepén, a bronzba öntött inka király nyugalmát még ez a nagy nyüzsgő sokadalom sem tudta megzavarni. Másnap délelőtt városnézés turistásan: Inka Múzeum, templomok, San Blas negyed, délután indulás minibusszal Ollantaytambóba, a Szent Völgy északi kapujába. Még éppen úgy érkezünk, hogy van két óránk az inka romok megmászásához. Ez lényegesen kisebb terület, mint az előzőek. Fel kell kaptatni a meredek inka lépcsőn a széles mezőgazdasági teraszokon át a bejáratig. A lépcsősor tetején egy befejezetlen, de így is egyedülállóan impozáns kettős kapu áll, pazar kilátással a környező hegyekre. A legfontosabb ollantaytamboi épületek közül egyet sem fejeztek be az inkák. Csak a teraszok készültek el. Az utolsó inka uralkodó ide menekült a spanyol támadók elől, és itt aratta legnagyobb győzelmét felettük. Sportos nap után megérdemelt pihenő szerény kis szállásunkon. Kipihentnek kell lennünk a hajnali indulásunkhoz.

Vรกrakozรณ tรถmeg a Katedrรกlis elล tt, Cuzco

Inka harci bemutató Pisac főterén

Cuzcoi óvodások

Corpus Christi, Cuzco

DÃszes tuk-tuk

Tuk-tukkal hajtunk luxusvonatunkhoz, amely a Machu Picchu lábához töfög velünk. Egyenruhás személyzet szolgál ki a felújított kis vonaton. A végállomásról túrázni is lehetne az inka városig, mi inkább busszal megyünk. Kétségbeejtően sok turista várakozik a bejáratnál. Nem elég, hogy a város csak 9-től látogatható, de még tömeg is lesz. Szerencsére a turisták zöme csapatokban halad, ki tudjuk majd kikerülni őket. Annál is inkább, mert mi az egész napot itt fogjuk tölteni. 1911-ben véletlenül akadt a romokra egy amerikai történész. A régészek még ma sem tudják, miért építették az inkák ezt az elveszett várost. Van olyan feltevés, miszerint inka előkelőségek nyaraltak itt. A település fekvése valóban lélegzetelállító. Egyediségéhez nagyban hozzájárul az, hogy a mai világból semmit nem látni, csak a hegyeket és az egyik hegycsúcs elé pottyantott várost. Sokan meditálni, piknikezni jönnek fel. A széles, füves teraszokon kényelmesen lehet heverni az inka várost csodálva. Mielőtt bemennénk a turisták közé a városba, felmászunk az inka híd felé, így a Machu Picchut fölülről tudjuk megfigyelni. Szakadékos ösvény vezet a hídig, de árnyas és csak enyhén emelkedik. Kényelmesen megjárható. A következő túra útvonal a Nap Kapuja felé vezet. Ez már kevésbé turistabarát. Tűző napsütésben határozottabban emelkedő szakasz. Többszöri unszolásra vonszolom magam a célig. A látvány mindent megér. Addig csodáljuk az elénk táruló inka remeket, hogy igyekeznünk kell, ha nem akarjuk lekésni a városon belüli sétát. A város sajátos klímája miatt egzotikus növények és több száz madárfaj is megél itt. A központi tértől jobbra ipari és lakóépületek, balra a királyi rezidenciák. Kör alakú épület a Nap temploma, a Szent tér mellett a Három Ablak temploma, mellette a főtemplom.

Kalap védelmében, Chucuito

Machu Picchu, lakóépületek

Machu Picchu a Nap Kapuja felĹ&#x2018;l

MezĹ&#x2018;gazdasĂĄgi teraszok, Moray

Templom, Chinchero

Piac, Chinchero

nka teraszon focizó fiúk, Chinchero

Minden itt van, ami egy inka várost jellemez. Megint rohannunk kell a buszhoz, de a vonat indulásáig még van idő egy kellemes vacsorára. Reggel, mielőtt továbbutaznánk, még bóklászunk kicsit Ollantaytamboban. A város egyes részei olyanok maradtak, mint amilyenek az inkák idejében voltak. Az utca felől védettek, a lakásbejáratok az udvarról nyílnak. Itt megint más a viselet, a férfiak díszesen öltöznek. A főtéren sikerül megállapodni egy taxissal, hogy a különben elérhetetlen Morayt, Salinerast és Chincherot érintve vigyen vissza Cuzcoba. Élvezzük az utazás szabadságát, s ha van kedvünk, megállhatunk egy-egy felvételre. Fantasztikus fények, hegyek, színek. Morayban nincsenek inka erődök, sem templomok. Csak három hatalmas kör alakú, vagy ovális teraszos gödör. A legnagyobb kb. 36 m mély és 220 m hosszú. Mezőgazdasági kísérleti építmény lehetett. A különböző szinteken más és más hőmérsékletet mértek. Mindhármat valamikor az Inka Birodalom fénykora előtt használták. A Szent Völgy talán legkülönlegesebb látnivalója az Urubamba folyó déli oldalán található Salinerasi sóbánya. Ötezer sóteknőt vájtak a hegyoldalba. A teknők 3 m szélesek és 30 cm mélyek. A völgy tetején eredő természetes meleg vizű, sóban gazdag forrás vizét keskeny, lejtős csatornákon vezetik a teknőkbe. Miután a teknők megteltek, néhány hét alatt elpárolog a víz és visszamarad a só. A taxis már megbánta, hogy fotósokkal egyezkedett. Tovább tart az út, mint gondolta. Még Chincherot, a 3772 m magasan fekvő, vásárairól nevezetes, elhagyatott gyarmati városkát is meg kell néznünk. A város körül látványos inka maradványok, széles mezőgazdasági teraszok vannak. Egyiken éppen focimeccset tartanak a helyi srácok. A templom mellett furcsa, díszes kalapos asszonyok ülnek a köveken.

Salinerasi sรณlepรกrlรณ teraszok

Chincheroi kalapdivat

Éppen elcsípjük a templomból kivonuló esküvői menetet. Végre egy fiatal pár! Fehér virágalagút alatt sétálnak át a téren. A násznép virágokkal hinti őket. A piactéren árnyékolók alatt zöldség, gyümölcskupacok, színes szőttesek, sapkák, sálak, sok gyönyörűség. Türelmesen türelmetlen taxisunk végre visszafuvarozhat Cuzcoba. Inka körutunknak vége. Még töltünk egy-két napot Limában. Sétálunk a főváros régi negyedeiben, a gyarmati épületekkel övezett Plaza de Armason. Megcsodáljuk a Katedrálist, az Érseki Palotát, Elnöki Palotát, Városházát. A gyarmati idők hangulatát idézi a Szent Ferenc kolostor. A nyüzsgő belváros, a patinás épületek koloniális balkonjaikkal, a díszes, gazdagon faragott templomok, szobrok, terek, mind-mind fontos kellékei egy dél-amerikai nagyvárosnak. Új városrész a Miraflores negyed. Valamikor a tehetős limaiak üdülőhelye volt. Most a főváros biztonságosabb része, tele csillogó felhőkarcolókkal, modern palotákkal. Barranco a tengerparton, Miraflorestől délre terül el. A 19. században művészek telepedtek itt le. Mára a vidékies, tengerparti faluból kisvárossá nőtte ki magát. Színes házak, kisvendéglők teszik hangulatossá. Az egyik kis düledező vendéglő teraszán búcsúzunk Perutól, attól a Perutól, amit módunk volt ennyi idő alatt megismerni. Az 1,3 millió négyzetkilométer területű, hegyvonulatokkal, sivatagokkal, esőerdőkkel szabdalt hatalmas országnak csak egy kis szeletét jártuk be, mégis rengeteg élménnyel gazdagodva repülünk haza.

Szöveg és kép: Csicseriné Papp Mária Kézműves termék kínálat, Uros

Chincheroi esküvő

Barrancoi lakóház

Élet a vízfelszín alatt Éjszakai merülés

Általában nem szeretem az éjszakai merüléseket, a nap végére 3-4 merülés után már nem vagyok friss, nem igazán kívánkozik felvenni újra a nedves búvárruhát. Meg általában hideg és sötét van, inkább kölcsön adom a lámpámat annak, aki szeretne menni. Azonban van egy éjszakai merülés, amit semmi pénzért nem hagynék ki, ez pedig a Cocos-szigeti, ami rendkívül különleges, eddig még soha nem látott élménnyel kecsegtet...

A búvárok azért mennek éjszakai merülésre, hogy egy teljesen más világot csodáljanak meg a lámpáik fényeinél. A nappali fénynél még rejtőző élőlények lepik el a korallszirteket, rákok különböző nagyságban és formában, zsákállatok és még sorolhatnánk a sokaságukat. Némelyik küllemét sok földönkívüli megirigyelné, olyan furcsák és semmihez sem hasonlíthatóak. A búvárok többsége nagy testű élőlénnyel éjszakai merülés során nagyon ritkán találkozik átlagos merülési körülmények között, talán egy teknőst láttam egyszer. Bár visszaemlékszem egy szomszédos hajón álló búvár tekintetére, aki nem sokkal a beugrása után ismét a decken állt, tágra nyílt szemekkel és heves mozdulatokkal mutogatott a víz felé, mintha magával Moby Dickkel találkozott volna. Aki nem szokott hozzá a cápák közelségéhez, azt meglepheti az amúgy is kíváncsi Óceáni fehéruszonyú, ahogy a nagy feketeségből előtűnve megvizsgálja a lámpával botorkáló búvárt... De térjünk vissza az eredeti merülésünkhöz. Cocos szigete több mint 500 kilométerre fekszik Costa Rica partjaitól, csak 36 órás hajóúttal közelíthető meg, és néhány helyi, nemzeti parki őrtől eltekintve lakatlan. Ezt a varázslatos szigetet az UNESCO a világörökség részévé nyilvánította. Burjánzó zöld vegetáció borítja, és a sziget peremén mindenhol megszámlálhatalan vízesés zuhog alá. A halászat már hosszú évek óta tilos. A környező, táplálékban dúskáló vizek az áramlatokkal utazó élőlényeknek kiváló pihenő- és táplálkozó helyet biztosítanak. Van több kérdés??? Alkonyodik a végtelen tenger fölött, a lenyugvó nap a különleges formájú esőfelhőket vérvörösre festi. Hajónk az Underseahunter - egyben otthonunk a túra ideje alatt - a biztonságos Chatem öbölben horgonyoz. Már minden búvár a decken, ki a felszerelést ellenőrzi, más a kamerát szereli, felvillanó lámpák fénye töri meg az alkonyt. Előkerül Wilson, a guide-unk, mély hangja megtöri a csendet: -„ Ladies and Gentlemans.....” kezdi a mondókáját. A következő merülésünk a Manuelita sziget keleti oldalán lesz. Itt már merültünk, a check dive itt volt, emlékszem vissza: semmi különös. 10-15 méter mély, enyhén lejtő hely, alig volt áramlás, jó néhány fehér foltú szirtcápát láttunk. Jó volt de miben lesz most annyira különleges, hogy sötét lesz? A ma este főszereplői a White tippek (Triaenodon obesus) lesznek, és hogy miért? Mert most megtekinthetjük, ahogyan összegyűlve vadásznak a lámpáink fényénél. Gyorsan meg is kérdezem, mégis mennyien lesznek? Mintegy 50-80 darab; óhh, mondom ez már nem csak néhány példány.

Ezek a cápák napközben csak heverésznek a sziklák árnyékában vagy komótosan úszkálnak az áramlásban, és annyi van belőlük, hogy valaki így jellemezte: „mint Horvátországban az uborkák”. A második merülés után már senkit nem érdekelt a jelenlétük, viszont most ez az éjszakai merülés mindenkit felvillanyozott! Egy fontos dolog, szólt közbe Wilson: - „mindenki maradjon az aljzat fölött legalább két méterrel!,” Felhúzom a ruhámat, utoljára megnézem, hogy működik-e a fényképezőgépem, és már siklunk is a tükörsima vízen a kis sziget felé. Ahogy megállunk a sziget mellett, és a motorok leállnak, a hirtelen beállt csendet csak egy dolog töri meg, de az valami hihetetlenül: a több száz fészkelő madár hangja felejthetetlen koncertet ad az éjszaki merülésünkhöz. Nem sokáig hallgatom, inkább felteszem a maszkom és már fordulok is bele a 29 fokos vízbe. Félhomály van körülöttem, a vízbe jutásom által keltett buborékok törik meg a sötétséget, a planktonok, mint fényes csillagok ölelnek körül... Bekapcsolom a gépemen lévő lámpát. Süllyedek az aljzat felé, közben a vakukat, gépet keltem életre. Már látom a köveket, nem vagyok túl mélyen, úgy 9 méter lehet. Szétnézek, egyelőre nagy a csend, még nincsen teljesen sötét, körülöttem a társaim lámpáinak fénye, mindenki izgatottan kémleli a sötétülő vizet. Pár perc elteltével megjelennek a szirtcápák, komótosan úszkálnak, de most valahogy máshogy, mint azt nappal tették. Kisebb csoportokba verődve lassan, de célirányosan járőröznek a szirten. Egy idő elteltével a csoportok egyesülnek, egyre nagyobb lesz az éjszakai vadászatra induló banda. Rendben, a vadászok itt vannak és készülődnek, de ki lesz a préda? Ahogy tüzetesen szétnézek, a legkisebb hal is már rémülten a kövek legeldugottabb vackában várja az éjszakát. Úgy látszik ez minden este ismétlődik, amikor a szirt urai vacsorához készülődnek.

A banda már legalább 30 egyedre duzzadt, s mintha egyre izgatottabbak lennének, mozgásuk felgyorsult, és mint a szagot fogott vadászkutya, úgy kutatják a szirtet. Felfigyelek egy nagyobb testű, magányos, sötét színű halra, egy Black Jack-re. Teste tele karcokkal, hegekkel, forradásokkal, sok komoly csatát megélhetett már. Ami érdekes, hogy a cápák előtt mozog és mintha ugyanaz a cél vezérelné... De milyen összefüggés van az egyetlen Black Jack és a több tucat szirtcápa között? Ez pár perc múlva kiderült. A magányos fekete lovag vezette vadászatra a hírhedt cápákat, ha nem a saját szememmel látom, nem hiszem el! A cápák úgy követték, mint a kiskutyák a mamájukat. Ha a Jack rástartolt egy halra, a cápák azonnal rávetették magukat, és hirtelen őrült kavalkád alakult ki, a kövek recsegtek ropogtak, a cápák egymáson, mint a giliszták, akik ugyanabba a lyukba próbálják beverekedni magukat. Az áldozatot már rég nem látom, csak a felajzott cápák tömkelegét. Azt sem tudom, melyik fogyasztotta el a tenyérnyi kis halat az óriási felfordulásban. Majd hirtelen minden abbamarad, és újra csatarendbe állva folytatják őrjáratukat. Követem őket, a vacsora folytatódik. Egy kis piros halat fedeznek fel, amely éppen kint úszkál. A cápák rávetik magukat, a préda minden erejét összeszedve, cikázva menekül. De a küzdelem hirtelen fordulatot vesz, az eddig áldozatnak titulált halacska megáll, a vérszomjas brigád egytől egyik elúszik mellette. A kis hal meg sem mozdul, el sem bújik, csak az általa keltett rezgéseket szünteti meg. A trükk sikerült: nem hiszek a szememnek, mosolygok azon, ahogy sikerült leráznia az életére törő cápákat. Érdekes, ahogy a cápák szinte nem is használják a látásukat, csak a lorenzi ampullák által keltett érzéseikre hagyatkozva vadásznak. Ahogy összedolgoznak más halakkal, eddig elképzelhetetlen volt számomra. A vadászat nyomon követése 50 perc múlva véget ér, a felszínre emelkedünk. Az élmény hihetelen volt, a búvárcsapat összes tagját magával ragadja, hogy a tenger ragadozóit ilyen közelségből sikerült megfigyelnie. A hajóhoz tartva és a vacsora közben mindenki meséli, ki mit látott és milyen élménnyel gazdagodott...

Szöveg és képek: Selmeczi Dániel

Tippek-trükkök ŐSZI ERDŐ

REGGEL Ködben nagyon szép felvételeket lehet készíteni: a köd a távoli részleteket elhomályosítja, vagy teljesen elfedi, ezáltal a közelebbi részleteket kiemeli. Ezt a hatást még erősíti, hogy a távolabb lévő dolgok egyre tompább színűek. A köd több féle lehet, és sűrűségétől, vastagságától függően, eléggé eltérő hangulatot hordozhat. A képen egy közepesen sűrű, a fák tetejénél alig túlnyúló vastagságú köd volt. A gyenge napfény átszűrődött a lombokon és halvány sárgára festette a ködöt is. A téma világos, a középszürkénél lényegesen világosabb, hogy helyes expozíciót kapjunk, a mért értékhez képest túlexpozíciót kell alkalmazni.

f/10 1/50 s ISO 1600

Ősszel a fák lombozata zöldből sokszínűre vált, majd barnára kopik, s lehullva puha, vastag avarszőnyeget alkot. A szín nagyban függ az erdőt alkotó fafajoktól és a mikroklímától is. Egy adott erdőrész a legszebb színeiben csak néhány napig pompázik, ezt az időszakot kell elcsípnünk. Az erős napfény legtöbbször élvezhetetlenül kontrasztos, kemény képeket eredményez, sokkal kedvezőbb a sápadt napsütés, a borult vagy ködös-párás idő, vagy éppen a „kék óra”. Kiegyenlített fényviszonyok között szebben „élnek” a színek. Ügyeljünk a fehéregyensúly helyes beállítására! Körültekintően kell kiválasztanunk a helyet is, ahol fotózunk! Kevés az igazán szép öreg erdő, és az aljnövényzet általában zavaros. Nehéz találni olyan részletet, látószöget, ahonnan a fák formája és elhelyezkedése jó kompozíciót eredményez. Állványt, kioldózsinórt, polárszűrőt vigyünk magunkkal, s a legkülönfélébb gyújtótávolságú objektívet, a nagylátószögűtől a 200 mm-es teléig. Óvatosan bánjunk a nagylátószögűekkel, mert túl sok kerülhet a világos égből a fotóra. Ha döntjük az objektívet, kifelé vagy befelé dőlő fákat kapunk a fotón. Érdekes hatású képek készülhetnek így, de nem szabad túlzásba esni, ha minden felvételünk hasonló „stílusú”, unalmas lesz az anyag! Ugyanarról a területről különféle gyújtótávolságokkal is készítsünk fotókat - akár a megszokottnál alacsonyabbról, vagy magasabbról is - mindegyiknek más lesz a hangulata! Az őszi erdőben állatokkal is találkozhatunk. Ilyenkor van a szarvasbőgés, és a vaddisznók búgása is. Mindkettő izgalmas, és látványos esemény, de ezeket általános fotóstúrán, „normál” felszereléssel nem lehet megfényképezni. Érdemes azért állatokat keresni. A kora őszi időben sok rovar mozog a még nyíló virágok körül, hüllőket láthatunk, amint a gyengülő napsütésben melegszenek, vagy ha nedvesebb, hegyvidéki erdőben járunk, foltos szalamandrák is elénk kerülhetnek. Az erdőben található patakok, tavacskák, pocsolyák igézően szép témákat kínálnak a szemfüles fotósoknak, mint például a tükröződések és a vízbe hullott színes falevelek. Ha erdei bolyongásunk során kilátóhelyre érkezünk, használjuk ki ezt a lehetőséget is. Az őszi erdő különösen alkalmas a kísérletezésre, különféle bemozdított, impresszionista hatású fotók készítésére. (lásd Imre Tamás és Imre Tamásné Anikó cikkét). A lábunk elé nézve ősszel nyíló virágokat és látványos gombákat, harmatos, később deres részleteket találhatunk. Fényképezésükhöz szükségünk van makroobjektívre vagy közgyűrűsorra, előtétlencsére, s alacsonyra állítható természetfotós állványra vagy babzsákra. Az egyes képekhez kapcsolódva további tippekkel szolgálunk, kellemes bolyongást, szép fényeket kívánunk az erdőben!

Canon EOS 5D Mark II EF180mm f/3.5L Macro USM

Bahama

ERDŐ MÉLYÉN Meseszerű képet mutatott a sok légyölő galóca, mikor rájuk találtunk, ezt igyekeztem visszaadni a képen. A hosszú gyújtótávolságú makroobjektív és a teljesen nyitott rekesznyílás teszi lehetővé, hogy egy gomba kiemelkedjen az életlen, foltszerű előtérből és háttérből.

Canon EOS 5D Mark II, EF28-105mm f/3.5-4.5

FÉNYORGONA A fotótémák közül az egyik legszebb a ritkuló ködbe a ködhatáron belehasító fénypászmák lefényképezése. Ha a ködből előtörő napfény már túlságosan erős, a Nap korongját egészben vagy részben elrejthetjük a lombok, ágak takarásába. Ha erősen kontrasztossá válik a megvilágítás, túlexponált, illetve sötétbe vesző képrészleteink is kialakulhatnak, a fotózandó képterület kiválasztásánál ajánlatos ezt figyelembe venni.

ŐSZI POMPA

Az erdőben nehéz egyetlen fát jól megfotózni, legtöbbször a környezet „zavarossága” miatt. Ilyenkor érdemes egy részlettel megpróbálkozni.. A lombozat hihetetlen szép, aranysárga-barna színvilága miatt készítettem ezt a felvételt.

Canon EOS 5D Mark II, EF28-300mm f/3.5-5.6L IS USM f/8 1/10 s ISO 200

ELEGYES ERDŐ Egy bokrokkal, tisztásokkal tarkított, többféle fafajból álló ligeterdő is szép látvány nyújt az eltérő színekben pompázó fákkal, bokrokkal. Az alacsonyról érkező, alkonyat közeli napfényben a táj egyes elemei árnyékba borulnak, míg másokat annál jobban kiemel a ráeső fény.

TÜKRÖZŐDÉS Az őszi erdő lombja már erősen megkopott, ráadásul a fény is túl erős volt, amikor erre a helyre értünk. Hagyományos módon nem születhetett volna szép fotó, de tükröződéses formában érdekes fénykép készülhetett belőle. A víz hullámzása által „összetört” tükörkép izgalmas hatást kelt. A tükröződések sokszor alig láthatók, illetve csak bizonyos látószögekből vehetők észre, de jól megfényképezve érdekes, karakteres képeket kapunk. Legtöbbször alul kell exponálni a felvételt a kívánt hangulat, színtelítettség elérése érdekében.

ŐSZI BÜKKÖK Az erdőt alkotó fák közül a bükk áll a szívemhez legközelebb sima szürke törzsével, sárgásra vagy vörösesre színeződő lombjával. Napnyugta után az ún. kék órában készült ez a kép. Ilyenkor már gyengül a fény, egyre hosszabbakat kell exponálni - sokszor több másodpercet - emiatt mindenképp szükséges az állvány. Az ilyen fotók készítéséhez általában a szélcsendes idő a megfelelő, de esetenként egy gyenge szél keltette bemozdulás még izgalmasabbá teheti a fotót. Az árnyékmentes világítás és a kék felé eltolódott színvilág szokatlan hangulatot kölcsönöz ennek a felvételnek.

CIKLÁMEN A kora őszi erdő dísze ez a nálunk ritka, üde színű virág. A lombok közt beszűrődő fény színes foltokat rajzolt a virág köré, ez tetszett meg a helyzetben. Ha hasonló körülményeket találunk, érdemes néhány percig figyelni a beállítást. A Nap viszonylag gyorsan mozog, a fényfoltok pillanatok alatt teljesen más hangulatúra változhatnak. A többféle képből aztán kiválaszthatjuk a leg szebbet. Ügyelni kell az expozícióra, hogy a foltok is jók legyenek, és látszódjék a szirmok finom erezete is.

ZÚZMARÁS LEVELEK Novemberben gyakran vonja be a megfagyott harmatból képződő dér vagy a ködből kiváló zúzmara a leveleket. Legszebb napsütésben, viszont igyekeznie kell a fotósnak, mert ennek hatására hamar olvadásnak indul. Borult időben kevésbé szikrázóak a jégkristályok, de még ekkor is szépen keretezik a megszínesedett leveleket. A kis pók is érzi, hogy hamarosan jó búvóhelyet kell találnia magának a túléléshez.

Canon EOS 5D Mark II, EF100mm f/2.8L Macro IS USM f/4.5 1/64 s ISO 800

KILÁTÓ

Canon EOS 30D EF 80-200mm f/2.8L f/9 ¼ s ISO 100

Erdei bolyongásaink során kellemes kilátóhelyekre lelhetünk, ahonnan rálátunk a hegyekre és az azokat koronázó erdőkre. Talán a legszebb őszi hajnalokon, amikor sejtelmesen, szigetekként emelkednek ki a hegyvonulatok a kora reggeli Nap fényében fürdő felhők, ködök tengeréből. A magasabbra kapaszkodó Nap és a légáramlatok hatására percről-percre változik a látvány. A kopasz fák és a hófoltok már a közelgő telet idézik. ©Krivánszky Árpád Canon EOS 5D Mark II EF 80-200mm f/2.8L f/16 1/25 s ISO 200

Canon EOS 30D EF 80-200mm f/2.8L + közgyűrű

LÉGIFELVÉTEL Mintha egy patakokkal, tavakkal szabdalt tájat néznénk felülről, olyan a látvány, pedig csak egy lapos kő felszíne, amelyet locsol, de nem lep el a patak vize. A látványba a kőzet felülete mellett belejátszik az égbolt és a színes lombok tükröződése. Érdemes körbejárni a követ, honnan a legszebb a tükröződés, majd a megfelelő élességet rekeszeléssel és az élességi sík helyes megválasztásával kell biztosítani.

Canon EOS 5D Mark II, EF16-35mm f/2.8L USM

NOVEMBER A köd egy másik fajtája, a közepesen sűrű, vastagabb köd. Itt már nem süt be a Nap a fák közé, a színeket elnyomja. Kicsit melegbe hajló szürkeárnyalatos, monokróm hatású felvételeket készíthetünk benne. Titokzatos, „boszorkányos”, vagy kifejezetten nyomasztó hatású képek is készülhetnek ilyen körülmények között. A mért értékhez képest lefele korrigáltak nyomottabb-, míg a felfele korrigáltak kevésbé nehéz hangulatú képek lesznek.

Szöveg és képek: Krivánszky Árpád és Suhayda László

SZERKESZTŐSÉG Főszerkesztő: Imre Tamás Imre Tamás

Imre Anikó

Szekeres János

Teravágimov Pál

Krivánszky Árpád

Suhayda László

Imre Adrien

Éder Iván

tamas.imre@naturephotomagazine.com

Szerkesztők: Imre Anikó Krivánszky Árpád Suhayda László Szekeres János Munkatársak: Éder Iván Imre Adrien Kiss Ágnes Máté Bence Perhiniák Márton Selmeczi Dániel Teravágimov Pál Olvasó szerkesztő: Krivánszky Árpád Művészeti Vezető: Imre Anikó Grafikai tervezés: Perhiniák Márton Web Design: Yes I’m a Designer Web product: Thomas Picture Fordító: Tóth Péter Pál Hirdetési vezető: Imre Anikó

aniko.imre@naturephotomagazine.com

Természetfotó magazin www.termeszetfotomagazin.hu ISSN 2061-2397 info@naturephotomagazine.com

Kiadja: Thomas Picture Kiadó Kft. Cím: Magyarország

Máté Bence

Kiss Ágnes

Budapest; 1143. Semsey Andor utca 25. A kiadásért felel a kiadó ügyvezetője. Minden jog fenntartva! © 2013 Thomas Picture kiadó Kft A magazin teljes tartalma, írásos és képes anyagait, beleértve a weboldalt is. A kiadó kizárólagos tulajdonát képezik. A meg nem rendelt kéziratokért és illusztrációs anyagokért a kiadó nem

Perhiniák Márton

Selmeczi Dániel

vállal felelőséget.

természetfotó magazin

ONLINE FOTÓMAGAZIN

KÖVETKEZŐ SZÁM MEGJELENÉSE

2013. 12. 06.