Természetfotó Magazin 2013/4

TÉL / 2013/4.

természetfotó magazin

®

ONLINE FOTÓMAGAZIN

UTAZÁS | VADVILÁG | TÁJ | NÉPEK-KULTÚRÁK | TESZT

COSTA RICA | Kalandtúra KEREKES ISTVÁN | Portfolió FIGURÁK, FORMÁK, ARCOK | Tippek-trükkök

AZ ÚJ OLYMPUS PEN Egy igazi stílusikon - prémium képminőséggel. Az új PEN E-P5 kifejezi az életstílusod, a beépített WiFi kapcsolat pedig segít abban, hogy a kreativitás iránti szenvedélyed másoknak is megmutasd. Minden szempontból lenyűgöző minden megosztott képpel.

AZ ÚJ OLYMPUS PEN Keresd viszonteladóinknál vagy itt: www.olympus.hu/pen

Egy igazi stílusikon - prémium képminőséggel. Az új PEN E-P5 kifejezi az életstílusod, a beépített WiFi kapcsolat pedig segít abban, hogy a kreativitás iránti szenvedélyed másoknak is megmutasd. Minden szempontból lenyűgöző minden megosztott képpel.

Keresd viszonteladóinknál vagy itt: www.olympus.hu/pen

KÖSZÖNTŐ Kedves Olvasó!

A 2013/4. téli számunkkal jelentkezünk. Itt van hamarosan a karácsony, majd kisvártatva beköszönt egy újabb esztendő.

Szerkesztőségünk munkatársai minden kedves Olvasónak kellemes karácsonyi ünnepeket és boldog újévet kívánnak!

Fotó: © Krivánszky Árpád Canon EOS 5D Mark II, EF80-200mm f/2.8L f/8 1/320sec ISO 400

Ízelítő a most megjelenő számunkból: Kalandtúránkon Közép-Amerika egyik kedvenc fotós helyére kalauzolom el önöket. Costa Rica igazi madárparadicsom, Imre Anikó és Imre Tamás képein keresztül nyújtunk betekintést eme remek helyre.

Vásárlási tanácsadó rovatunkban most a fotós állványokat vesszük górcső alá. Carbon vagy alumínium? Háromlábú, vagy egylábú? - és még számos más kérdésre adunk választ. A karácsonyi ajándékok között szinte kötelező darab, amennyiben még nincs megfelelően stabil állványa.

Fotósuli rovatunkban a tél hideg hangulatát és a zúzmarás tájak felejthetetlen varázsát mutatjuk be Krivánszky Árpád és Suhayda László képein keresztül, gazdagítva hasznos tanácsokkal.

Terepen tesztelhettük az Olympus PEN E-P5, szinte már professzionális, tükörnélküli cserélhető objektíves fényképezőgépét.

Kalandos túrára utazott velünk a masina, több mint 10 napig fotóztunk vele tájat, épületbelsőt és esti városképeket, ez az idő már elég volt ahhoz, hogy kellően felkészülve írjuk meg véleményünket a fényképezőgépről.

A Portfolió rovat interjú keretében mutatja be Kerekes István EFIAP/ platinum fotóművészt. Kifaggattuk, mióta fényképez, milyen inspirációval dolgozik, hogyan készül fel egy-egy sikeres témára, stb.

Tippek-trükkök rovatunkban Szekeres János ad ötleteket az emlősök és nagyvadak téli fényképezéséhez, folytatva előző számunkban elkezdett témánkat. János fotókkal illusztrált írása frappáns és informatív. „Népek-kultúrák-városok” sorozatunkat Teravágimov Pál Nepáli kalandozásai színesítik. Pál fotós anyaga és cikke bemutatja nekünk az ott élő emberek életét, szokásait, egyúttal bepillanthatunk egy riporter munkájába.

A fotós pályázatok eredményei is elmaradhatatlan részét képezik az év végi eseményeknek. Bemutatjuk a legfrissebb díjazott fotósokat.

Idén ismét munkatársunknak, Máté Bencének ítélte a zsűri „Az Év Természetfotósa” trófeát. Ezúton gratulálunk a nyerteseknek!

Krivánszky Árpád Formák, figurák, arcok, kép-képzetek sorozatában most a téli jég- és hóalakzatokat mutatja be, s ahhoz is segítséget nyújt, hol találhatunk hasonlókat. Élet a vízfelszín alatt rovatunkban Selmeczi Dániel búvárfotográfus „Gondolatok a hazai búvárfotózásról” címmel tárgyalja a mai trendeket, irányvonalakat, illusztrációi segítséget nyújtanak megérteni, mit és hogyan érdemes a víz alatt fényképezni.

Fogadják szeretettel tizennyolcadik számunkat - már IPAD, iPhone és ANDROID verzióban is!

Imre Tamás főszerkesztő

Fotós kalandok - Costa Rica 6

POTFOLIÓ - KEREKES ISTVÁN

48

Mivel a szüleim majdnem minden hétvégén kirándulni mentek, így engem is kisgyerekként magukkal vittek. A továbbiakban gyermekkori barátaimmal jártuk az erdőt-mezőt, így nagyon érdekelni kezdett a természet csodálatos világa. Egyébként közülük a legtöbben vagy ornitológusként, biológusként vagy környezetvédelmi szakemberként dolgoznak a mai nap.

FOTÓSULI - TERMÉSZETFOTÓZÁS TÉLEN 62

TESZT - OLYMPUS PEN E-P5

A Természet örök körforgásában ugyanakkora szeletet képvisel a tél, mint a többi évszak. A fényképezés körülményei ekkor nem nevezhetők éppen ideálisnak, de az időjárásnak megfelelően öltözött természetfotós izgalmas fotótémák sokaságával töltheti meg memóriakártyáit ebben a zord évszakban is.

A szerkesztőségünkbe érkezett Olympus MILC fényképezőgép a hamisítatlan PEN design legújabb darabja.

A gyártói inspiráció egészen 1963-ra tekint vissza: a most piacra dobott PEN E-P5 fényképezőgép kísértetiesen hasonlít a PEN-F retro kinézetére. Ezt a gyártó büszkén fel is vállalja, hiszen ez volt a cél, egy egyszerűen kezelhető, minden földi halandó számára elérhető fényképezőgépet alkotni.

70

© Imre Anikó

NÉPEK-KULTÚRÁK-VÁROSOK - NEPÁL 82

TIPPEK-TRÜKKÖK - EMLŐSÖK TÉLEN 122

Két dolog van, ami minden alkalommal, amikor Nepálban jártam, szíven ütött: a természet végtelen szépsége és az emberek nyomasztó szegénysége.

Lett volna időm és alkalmam hozzászokni ezekhez, hiszen most, amikor kis katmandui hotelszobánkban e sorokat írom, már nyolcadik alkalommal vagyok itt.

Persze, minden csak viszonyítás kérdése.

A téli hónapokban sok szép alkalom és lehetőség adódik a fotózásra. Az addigi egyszerű táj megszépül, más, varázslatos hangulatot áraszt, meseszerűvé válik, szinte rá sem ismerünk. Ekkor kell igazán elővenni a fényképezőgépünket, és irány a természet!

TIPPEK-TRÜKKÖK

FIGURÁK, FORMÁK, ARCOK 26 VÁSÁRLÁSI TANÁCSADÓ

FOTÓS ÁLLVÁNYOK

40 ÉLET A VÍZFELSZÍN ALATT

GONDOLATOK A HAZAI BÚVÁRFOTÓZÁSRÓL 108 KÖNYVAJÁNLÓ

GDF SUEZ – AZ ÉV

TERMÉSZETFOTÓSA 2013

138

A DIGITÁLIS FOTÓZÁS

KEZDŐKNEK 2014

140 FOTÓPÁLYÁZAT

GDF SUEZ – AZ ÉV

TERMÉSZETFOTÓSA 2013 145

Fotós kalandok

COSTA RICA, KÖZÉP-AMERIKA 1. rész Santa Rita A most következő két részben mutatom be önöknek a Costa Ricában átélt kalandjainkat.

Részesei lehetnek az igazi esőerdők élővilágának fotózásában. Többek között madarakat, emlősöket, hüllőket kaptunk lencsevégre, belestünk a köderdőbe és még egy működő vulkán füstölgő kráterét is meglátogattuk.

Canon EOS-1D X, EF200mm f/2L IS USM

f/3.5 1/1600 sec ISO 1600

Első kalandos utazásunk éppen szilveszter napjára esett: Máté Bence meghívásának tettem eleget, és egy kisebb magyar csapattal indultunk a tengerentúlra. Érdekes volt, mert Bécsből ment a repülőgépünk, éjszaka még a szilvesztert ünnepeltük, de reggel 6-kor már becsekkolva vártuk gépünk indulását. A 29 órás repülőutunk nagy megpróbáltatás volt, de még aznap, január elsején éjszaka megérkeztünk hulla fáradtan Costa Rica fővárosába, San Joséba.

Csomagjaink átvétele után izgatottan néztem körül a repülőtér kijáratánál, vajon vár-e minket az előre egyeztetett sofőrünk. Szerencsére megláttam a nevem egy papírcetlin, így megnyugodva kis csapatommal elindultunk az éjszakában egyszerű, de praktikus szállásunkra. Gyors zuhanyzás és némi alvás után másnap reggel tele kalandvággyal elindultunk Aguas Zarcas irányába, ami a fővárostól közel 250 kilométerre található, és a helyi útviszonyoknak megfelelően mintegy 6 órás út állt előttünk.

A városban szembetűnő volt a házak ablakainak rácsozása és a kerítéseken a szögesdrót használata. Sofőrünk mondta, errefelé nagy a szegénység, a tulajdon megóvását szolgálja a mechanikai védelem. A párás, nagyon meleg időben kanyargós hegyi szakaszokkal megtűzdelt utunk főleg kávé és aloe vera ültetvények között haladt. Szinte pihenés nélkül érkeztünk meg a Santa Rita elnevezésű kis faluba, ahonnan még 40 kilométeres földút várt ránk. Ezt 1,5 óra alatt tettük meg, így délután kettőre érkeztünk a Laguna del Lagarto Lodge-ba. A helyi lakosok és a lodge-ban dolgozó emberek nagyon szívélyesen fogadtak minket, maga a helyszín pedig varázslatos, tényleg a vad esőerdőben találtuk magunkat. A szoba ajtaján kilépve egy-két perces gyaloglás után már el is feledkezhettünk arról, hogy valójában mi városlakó csapat vagyunk.

Canon EOS 7D, EF300mm f/2.8L IS USM

f/3.2 1/1000 sec ISO 1600

Canon EOS 7D, EF300mm f/2.8L IS USM

f/3.5 1/800 sec ISO 1250

Canon EOS-1D X, EF300mm f/2.8L IS USM f/2.8 1/1600 sec ISO 1600

Iceland panorama Canon EOS 7D, EF300mm f/2.8L IS USM f/3.2 1/1250 sec ISO 1000

Canon EOS-1D X, EF300mm f/2.8L IS USM f/10 1/250 sec ISO 640

Canon EOS 7D, EF300mm f/2.8L IS USM + 1.4x f/4.5 1/640 sec ISO 640

Canon EOS 7D, EF 100mm f/2.8L Macro IS USM f/5 1/80 sec ISO 1000

Canon EOS 5D Mark II, EF 100mm f/2.8L Macro IS USM f/3.2 1/320 sec ISO 640

De miért pont ide érkeztünk meg? A válasz egyszerű: ebben a földi paradicsomban álmodta meg három férfi a madárfotózás fellegvárát, melyet kemény egyéves munkával valósítottak meg. A Bence résztulajdonában levő fotós leshelyek a természetfotósok rendelkezésre állnak egy helyi idegenvezető segítségével, akit nevezzünk egyszerűen Pelikánnak.

A hosszadalmas utazás után már nagyon kíváncsiak voltunk, hogy milyen lehetőségeink vannak. A lesek meglátogatása és az első beszélgetés után rájöttem, kevés időt szántam erre a helyszínre. Nem is értettem, hogy egy Horvátországból érkező fotós kolléga hogyan szánhat erre a kiváló helyszínre mindössze két napot! Mi hat teljes fotós napot töltöttünk el itt, és az is kevésnek bizonyult. Azóta már háromszor is voltam itt fényképezni. Mi az, amit lencsevégre kaphatunk? Felsorolni is hosszú volna, mi minden van itt, de röviden ismertetem a legérdekesebbeket. Rendelkezésre áll két kifejezetten tukánok és kis papagájok fotózására épített leshely, lehet kis madarakat fényképezni igen közelről, akár vakus technikai berendezések igénybevételével is. Érdemes beülni a keselyűk megfigyelésére épített döglesbe, ahová elsősorban ragadozó dögevő madarakat várhatunk. És ez még nem minden, van már kolibri és denevérfotózásra kialakított les is.

A makrófotózás szerelmeseinek óriási lehetőség a lodge kertjével szomszédos esőerdő mélyéből előkerülő izgalmas hüllőfajok fényképezése, de napi vendégeink a kis ormányos medvék, illetve sikerült egyik látogatásunk alkalmával bőgőmajmokat is fényképeznünk. A vízi lagúnák között találkozhatunk kajmánokkal, illetve a szemfüles fotósok akár a krisztus gyíkot is lencsevégre kaphatják.

Ez olyan tömény mennyiségű állatés makró téma, hogy sokat nem tudtunk mi sem aludni, a napjaink a következőképpen teltek el.

Canon EOS 7D, EF200mm f/2L IS USM

f/2.8 1/2000 sec ISO 640

Canon EOS 5D Mark II, EF 100mm f/2.8L Macro IS USM

f/4 1/160 sec ISO 800

Canon EOS-1D Mark II N, EF300mm f/2.8L IS USM

f/3.5 1/1250 sec ISO 800

Hajnalban már indultunk is a kiszemelt lesbe, hogy még időben ott legyünk, mielőtt a madarak megérkeznének. Ezt a magyar fotós mentalitásunkat némiképp felülírta az a tény, hogy itt nem félnek annyira a madarak az ember jelenlététől.

Természetesen zavartalan fényképzésükhöz mindenképpen szükség van a kialakított fotós leshelyekre. Sokan félnek attól, hogy az esőerdőben a napi szintű esőzések miatt nem mozognak a madarak. Itt ez másképp van, mint otthon megszokhattuk, éppen akkor a legélénkebbek, amikor esik az eső.

Ez persze kellemetlen a magas páratartalom miatt, a felszerelésünket is óvni kell, de szép effekt lehetőséget kínál, vakus technikával kombinálva.

Az éjszakai fotózás a legizgalmasabbak egyike, főleg ilyenkor tudunk levélvágó hangyákat, illetve a híres Costa Rica-i pirosszemű levelibékát (Agalychnis callidryas) fényképezni. Micsoda élmény a teljes sötétségben fejlámpákkal kimenni fotózni, és a földön keresni ezeket az apró makró fotós témákat! Érdekes sztori: munka közben, a sűrű sötétségben még a mellettem álló fotóst sem láttam, és a bőgőmajmok félelmetes, szinte horrorfilmbe illő sikoltozásai közepette fényképeztünk.

Bence kikapcsolta a fejlámpáit és az elemlámpát, majd elment úgy 20 méterrel arrébb, engem pedig a frász kerülgetett: hihetetlenül félelmetes volt az a sötétség. Szerencsére nevetve visszajött, és folytattuk a makrózást.

A napjaink hamar elrepültek, teli felejthetetlen élményekkel, folyamatos fényképezéssel és képfeltöltéssel. Egyszer csaka lodge manager szólt nekem: Tamás, intézted a taxit, ami átvisz benneteket Monteverdébe? Észrevétlenül eltelt a hét, de még az utolsó hajnalon is felkeltünk és a reggeliző teraszán épített leshelyből fényképeztük kedvenc papagájainkat, majd csomagolás és indulás Monteverdébe.

Folytatjuk!

Szöveg: Imre Tamás Képek: Imre Anikó és Imre Tamás EFIAP fotóművészek

Tervezés Hely: Közép Amerika, Costa Rica

kioldó amen

Megközelíthetőség: San José repülőteréről.

Száll Santa

Mit lehet fotózni: madarak, emlősök, hüllők.

A leg novem

Mit vigyünk magunkkal: elsősorban teleobjektívet 300 mm, 1,4x és/vagy 2x telekonverterrel; makró objektívet 100 mm, vakut - ebből ha lehetséges, legalább 2 db-ot- , állványt,

ókábelt, memóriakártyát és akkumulátort, nnyit csak lehet.

lás: a Rita (Laguna del Lagarto Lodge).

gjobb időpont: mbertől-márciusig.

Canon EOS 7D, Canon EF 180mm f/3.5L Macro USM

f/20 1/250 sec ISO 200

Tippek-trükkök

FIGURÁK, FORMÁK, ARCOK

Canon EOS 5D Mark II. EF28-105mm f/3,5-4,5 f/8 1/250 s ISO 400

Erdö hóesésben Inkább meghökkentő, mint mosolyogtató: a befagyott pocsolyák felszínén ritkán valóságos tájképek is kialakulnak, mint például ez az erdőt hóesésben ábrázoló részlet.

Canon EOS 5D Mark II. EF28-105mm f/3,5-4,5 f/8 1/320 A 2013/2. nyári számban ígértem, hogy a téli időszakban készült hasonló tárgyú felvételeket is bemutatom. Ebben az évszakban is felfedezhetünk arcokat, figurákat, formákat, amelyeket a jég – ritkábban a hó – hoz létre.

Ezeket a figurákat is a véletlen csempészi a szerencsés fotós lencséje elé, azonban van mód növelni a megtalálás esélyét. Az egyik lehetőség a patakok csendes szakaszain, folyók partjainál képződő síkjég formáinak átfésülése (a behavazott formákat alkalmasint egy söprűvel kell feltárni).

Talán még ennél is ígéretesebbek a befagyott pocsolyák: a furcsa formák megalkotásában a jég alá szorult légbuborékok mellett részt vesz a párolgás és a víz talajba történő elszivárgása miatti vízszint csökkenés is. Mindkét lelőhelyen a jégre kirakódó zúzmara is gazdagítja a formákat. Állványra, makroobjektívre vagy közgyűrűsorra van szükségünk e munkához - mert gyakran kis kiterjedésűek ezek a formációk -, valamint arra, hogy a jégfelszínhez pontosan illesszük az élességi síkot.

E képeknél is fennáll annak a veszélye, hogy a fotós túlságosan élénk fantáziájával olyasmit is „belelát” a formációba, amit a kedves Néző nem vesz észre benne. Bízom benne, hogy a Természet szobrászkeze egyértelmű figurákat is létrehoz, melyek látványa mosolyt csal a Néző arcára.

Kell-e ennél szebb jutalom?

A

Az ábécé kezdőbetűje már megvan! Keresem a több

0 s ISO 400

bit…

Canon EOS 30D EF28-105mm f/3,5-4,5

f/16 0,3 s ISO 100

Indiánfej Már felvettem a kapcsolatot amerikai etnográfusokkal, segítsenek megállapítani, hogy ez az indián férfi melyik törzsből való…

Canon EOS 30D EF80-200mm f/2.8L

f/29 1/13 s ISO 100

Állatfej A faj meghatározása folyamatban van: minden valószínűség szerint egy szelíd növényevővel van dolgunk.

Canon EOS 30D EF28-105mm f/3,5-4,5 f/5.6 1/50 s ISO 200

Canon EOS 30D EF28-105mm f/3,5-4,5

Nőalak

Maszk

A gyorsabb sodrású patakszakaszokon is találhatunk figurákat, a víz jégolvasztó hatása miatt ezek azonban nem túl hosszú életűek.

Ez a nőalak akár a patak szelleme is lehetne. A vízfodrozódások megörökítéséhez rövidebb záridőt célszerű alkalmazni, viszont még a szokásosnál is gondosabban kell ügyelni a viszonylag tág rekesznyílás miatt az élességi síkra.

A patak jege olykor nem csak kedve néha sci-fik, thrillerek rémisztő alakj

5 f/6,3 1/160 s ISO 250

es, mosolygós figurákat rejt, hanem jait is megidézi.

Canon EOS 30D EF28-105mm f/3,5-4,5 f/16 1/6 s ISO 100

Fej Picasso stílusában A part közeli, vékony jég buborékok százait tartalmazhatja, s a tiszta víz a mederfenék köveit is megmutatja. A görbe vonalak mellett a hullámverés keltette repedések határozott egyeneseket képeznek, s ezzel egy modern műalkotás érzetét keltik.

Canon EOS 30D EF28-105mm f/3,5-4,5

f/5 1/30 s ISO 100

Vigyázat, fagyveszély!

A hófúvás három felkiáltójelet rajzolt a deszkakerítésbe vágott minták köré.

Canon EOS 30D EF80-200mm f/2.8L

f/8 1/320 s ISO 100

Táj fekete holdsarlóval Befagyott pocsolya felszínén találtam ezt a képzeletbeli tájat, melyet a változatosság kedvéért egy fekete színű holdsarló világít be.

Canon EOS 30D EF80-200mm f/2.8L

f/20 2 s ISO 100

Mocsári béka A patak egy csendesebb szakaszán a vékony jég kis részlete mocsári béka alakját vette fel. A hasonlóságot fokozza, hogy a tükröződő ég a hímek tavaszi, égszínkék nászruháját is megidézi. A hosszú záridő eltünteti a víz fodrozódását, még inkább a fő témára tereli a néző figyelmét.

Szöveg és kép: Krivánszky Árpád

Vásárlási tanácsadó FOTÓS ÁLLVÁNYOK Hamarosan itt a karácsony, sok fotós várja, mit kap ajándékba a Jézuskától. Akinek a párja vagy a gyermeke fényképez, és még nem tudja, mit vegyen neki, jól teszi, ha körülnéz a fotós állványok között, mert az bizony igen hasznos ajándék lehet a fa alatt.

MIÉRT KELL EGYÁLTALÁN ÁLLVÁNY A FÉNYKÉPEZÉSHEZ? Az állvány az egyik legfontosabb fotózási segédeszköz, ami nagyban elősegíti a helyes kompozíció megtanulását, és az éles képek nagy titka is benne rejlik. Többek között természetfotózáshoz mindenképpen kell az állvány, mert szép számmal vannak olyan témák, amiket nem is lehet nélküle jó minőségben kivitelezni. Ilyenek: a makró fényképezés, emlősök fotózása, madarak fényképezése, de a tájképfotózás is ide sorolandó. Bármennyire is meglepő, sokan fényképeznek tájat kézből, ezért nem igazán élesek a fényképeik, mert a szakkönyvekben leírt helyes mélységélesség megválasztással már nem tudnak igazán éles képet fotózni, pláne nem a szép hajnali és esti fényekben.

A modern fotográfia egyik vívmánya a HDR képek készítése, ezeknél kötelező az állvány használata, hiszen a képeket ugyanazon pozícióban és képkivágásban kell készíteni, még egy milliméter elmozdulás is bemozdulást okozhat.

MILYEN ÁLLVÁNYT VÁLASSZUNK? A fentebb leírtak alapján világosan látszik, hogy a haladó szintű fényképezés alapköve az állvány. Zavarba ejtő a választék, a pár tízezer forintostól (40 euró) egészen a több százezer forintos (1000 euró) állványig számtalan típust árulnak a piacon.

MELYIKET VÁLASSZAM?

VS

ALUMINIUM

CARBON

N

Az állványoknak két fajtája a háromlábú (tripod) és az egylábú (monopod).

Az egylábú állványt elsősorban sportfotósok és riporterek használják, nekünk, természetfotósoknak nem annyira jó választás. Persze, nekem is van egylábúm, csak mellette tartok jó háromlábú állványt is. Aki most vesz először állványt, mindenképpen a háromlábút válassza! Segíteni szeretnénk a nagy kavalkádban és iránymutatást adni, merre és mit érdemes keresgélni az internetes oldalakon.

A fotográfiai állványoknak két-három adata fontos számunkra. Az első, maga az állvány súlya, a második, hogy hány kilogramm súlyú lehet a fotó-felszerelés,, amit még bemozdulásmentesen elbír maga az állvány. Például egy Benro A1580F alumínium állvány négy részes, azaz a lábai négy részesre húzhatók ki, maga az állvány súlya 1,55 kg, a terhelhetősége pedig 6 kg. Ezek a legfontosabb adatok, azért akadnak más jellemzők is. Vannak olyan típusok, amelyek teljesen a földig lefektethetők; makró fotózásnál ez jól jöhet, gondoljunk csak bele, milyen alacsony egy tavaszi vadvirág. Egyes állványokon a keresztkonzol rudat vagy keresztbe tudjuk átfordítani, vagy ki lehet venni és fordítva bedugni, például a Manfrotto 055X PROB állvány ilyen. Az is lehet megoldás, ha a középkonzolon fejjel lefelé van a gépváz, de ez nem igazán kényelmes. Másik lehetőség, hogy az állványhoz lehet kapni gyárilag rövidebb középkonzol rudat, amellyel már egészen kiterpeszthetők az állvány lábai.

ALUMÍNIUM VAGY CARBON? A másik fontos dolog, hogy alumínium vagy carbon állványt vegyek? Ez súlyos anyagi kérdés. Míg az alumínium állványok árai 30.000-45.000 Ft (100150 euró) körül mozognak, a carbon típusoké már elérheti a 100.000-300.000 Ft értékhatárt (300-1000 euró). Mikor és kinek fontos egy karbon állvány?

Aki sokat utazik repülővel, vagy a fotós témái (pl. tájképek) csak hosszas gyaloglással és hegymászással érhetők el, annak érdemes a könnyebb carbont választania. Akik viszonylag kisebb távolságokat tesznek meg a felszerelésükkel, nem érdemes a carbon állványba beruházni, mert igaz, hogy könnyebbek, de csak ez az előnyük.

Főleg a profi, nehéz állványoknál van értelme, mert ott már nem mindegy, hogy 6 kg az állvány súlya és mondjuk 15 kg a terhelhetősége, míg ebben a kategóriában a modern carbon állvány csak mintegy 2 kilót nyom, viszont 2530 kilogramm a terhelhetősége!

AJÁNLATAINK A klasszikus típusok, mint a Manfrotto és Gitzo a profi közönség kedvencei, már régóta a piacon vannak, de az utóbbi időben sajnos ellátási gondok léptek fel Európában, ezt a rést kihasználva jöttek új szereplők, és bizony azok állványai is éppen olyan jók, mint a fent említett kedvencek.

Például a Benro, Velbon, Induro; mindhárom cég készít jó minőségű és kommerszebb típusokat is. A fentebb említett követelményeknek meg kell felelnie a választott állványnak, és akkor nem lehet baj. Az európai piacon ismertebb a Benro és a Velbon, de hála istennek már itthon is elérhető az amerikaiak egyik kedvence, az Induro állvány család is.

Akinek kisebb a pénztárcája és inkább amatőr fotós, számára ott vannak a Dörr és a Hama állványok is, de ezek nem profi felhasználásra készültek, hanem turistáknak. Mind a minőségük, mind a felhasználhatóságuk ennek megfelelő, de azért ne felejtsük el, a kézből fotózott képeknél minden állványos kép jobb, élesebb és tudatosabb.

EXTRÁK A választás nem könnyű, hiszen sok a piaci szereplő. Felsoroltam néhányat, de nem véletlenül a legfontosabb márkaneveket említettem a cikkben. A döntésünket elősegítheti az ajándék állványtáska, vagy az állványhoz kapott szerszámkészlet, stb. Ebben a tekintetben a Benro és az Induro járnak az élen. A vásárlók kegyeiért vívott harcban az állvány-kit is jó megoldás lehet - a bizonytalanoknak.

Az állvány magában nem elegendő, érdemes az állványfejek között is szétnézni, de ez már a következő szám tartalma lesz.

Belépő szint: Dörr, Hama Középhaladó szint: Velbon, Giotto, Benro Haladó szint: Induro, Gitzo, Manfrotto Fontos megjegyeznem, hogy az állványok és az állványfejek nem minden esetben kell, hogy ugyanattól a gyártótól származzanak.

Például nekem Induro állványon van és rajta Benro gömbfejem, De van olyan szettem is, ahol Gitzo állványon van Manfrotto fejem. A márkásabb típusok kompatibilisek egymással.

ÖSSZESSÉGÉBEN Mindenki megtalálhatja a neki megfelelőt.

Az én mesterem, akitől tanultam fényképezni, mindig azt mondta, csak kétféle állvány létezik: az első a vihető, ami könnyű és nem jó semmire, a második meg a használható, ami nem igazán vihető, mert nehéz és stabil, de minden fotós munkára jó.

Mindenkinek jó válogatást kívánok!

Szöveg: Imre Tamás EFIAP

KEREKES ISTVÁN EFIAP/PLATINUM FOTÓMŰVÉSZ

Milyen indíttatásból kezdtél el fényképezni?

Mivel a szüleim majdnem minden hétvégén kirándulni mentek, így engem is kisgyerekként magukkal vittek. A továbbiakban gyermekkori barátaimmal jártuk az erdőtmezőt, így nagyon érdekelni kezdett a természet csodálatos világa. Egyébként közülük a legtöbben vagy ornitológusként, biológusként vagy környezetvédelmi szakemberként dolgoznak a mai nap. Így a természetjárás és a természethez való ragaszkodás már a gyermekkori, kamaszkori éveimben belém ívódott. Fotózni is ezért kezdtem, hogy megörökítsem a hétvégi kirándulásokat, az ott történteket és a természet egy-két érdekes pillanatát, amit út közben lencsevégre tudtam kapni.

Portfoliรณ

Legyek

Yin-Y

Yang

Festmény kontyosrécékkel

Tulajdonképpen mióta is fotózol?

1997-ben döntöttem el, hogy komolyabban kellene fotóznom. Ugyanis a körülöttem lévő embereknek is meg szerettem volna mutatni a hétvégi kirándulásaimon látott kisebb-nagyobb természeti csodákat. 2000-ig tulajdonképpen csak természetfotókat készítettem.

Viszont ekkor ébredtem rá, a természetet járva, hogy sok érdekes és egyedi szocio témával találkozom, amelyeket érdemes lenne megörökítenem. Így a 2000-es évek elején lassan elkezdtem a szocio- és portréfotózással is foglalkozni, melyek igen hamar eredményt is hoztak, úgy hazai, mint nemzetközi szinten. Annyira beleszerettem a portré és szociofotózásba, hogy azóta már a „mérleg” sokkal efelé billen a természetfotózással szemben.

Tanultad valahol a fényképezést, vagy csak jön belőled az ihlet?

Nem tanultam a fotózást, hanem ezt autodidakta módom fejlesztem. A természetfotózáshoz az első löketeket a Természet Búvár című magazin Pillanat varázsa rovatai adták. Ami a szocio- és portré fotózást illeti, azt keveset tanulmányoztam, inkább régi fotólapokat és az interneten egykét neves fotográfus oldalát nézegettem.

Fontos dolognak tartom megemlíteni, hogy jelen pillanatban az otthonomban egyetlen fotózással kapcsolatos szakkönyvem sincs, és nem is volt.

Van példaképed, akinek az alkotásai kedvezően hatnak rád és inspirálnak egy-egy új ötletre?

Ami a szocio- és portré fotózást illeti, a példaképem Steve McCurry világhírű fotós. Ami meg a természetfotózást illeti, és ami egyben a természetfotózáshoz való szenvedélyemet megalapozta és elindította, és akinek a munkái a legösztönzőbben hatottak rám, az Novák László.

Egy nagyon fontos célom a kezdetektől, és ami a mai napig nagyon bevált az az, hogy soha életemben senkit egyetlen munkámmal sem próbáltam meg lemásolni, vagy hasonlót készíteni, vagy ugyanazt megcsinálni, amit már más vagy mások lefotóztak. Teljesen egyedi látásmódot, képi- és gondolatvilágot igyekszem kidolgozni, és a fényképek végső színvilágát is próbálom egyedivé tenni. Próbálok arra törekedni, hogy olyat készítsek, amit még eddig más soha nem csinált …

Flamenco

Poirot

Igen változatos a portfoliód, látom nagyon fontos számodra a megmérettetés és a pályázati szereplés, miért alakult ez így nálad?

- Ahogy már fentebb említettem, portré-, szocio- és természetfotó, így rangsorolnám az érdeklődésemet a fényképezés terén. Talán ezt a kérdést egy gyermekkori barátom, aki nagyon jól ismer - és ma már híres sajtófotós – fejtette meg. „István, mivel te 7 éves korodtól 22 éves korodig verseny sportoltál – egy röpke 15 évet, ami napi több órás edzést jelentett, és amelynek a célja az volt, hogy a versenyen próbálj meg a legjobb lenni, és ez a szervezetedbe egy életre beitatódott. Így több mint valószínű ezért fontos számodra a pályázatokon való szereplés és megmérettetés – versenyzés” Az EFIAP Platinum fotóművészeti rangot, elsőként érted el a magyar fotográfusok közül mennyi időre volt ehhez szükség és milyen feltételnek kellett megfelelni?

Aki a FIAP – Nemzetközi Fotóművész Szövetség – által patronált versenyeken részt vesz, az jól tudja, hogy a különböző fokozatok eléréséhez milyen kritériumoknak kell megfelelnie a fotóművésznek és munkáinak.

A nemzetközi versenyeken bejutott képek száma és ezen belül a fotók díjazásai szolgálnak a különböző fokozatok megszerzésének alapjául. A Nemzetközi Fotóművész Szövetség kiváló művésze fokozatát 2008-ban kaptam meg, és ekkor határoztam el, hogy a következő fokozat eléréséhez elkezdek dolgozni.

Akkor nagy meglepetés volt számomra, hogy háromnégy hónap alatt sikerült teljesítenem a következő fokozatra való továbblépést, holott azt hittem, hogy ehhez több évre lesz szükségem. 2009-ben a kiváló fotóművész bronz fokozata elérésekor viszont már komolyabban mérlegelni kezdtem a helyzetemet. És ekkor magamban felállítottam a mércét. Mert tényleg valósan láttam a helyzetet, azt, hogy az elkövetkezendő három fokozatot, ha „jól odafigyelek”, nagyon hamar el tudom érni. És így minden évben egy-egy következőt tudtam előre lépni. 2010-ben az ezüst, 2011-ben az arany és 2012-ben a Nemzetközi Fotóművész Szövetség versenyfotográfia területén elérhető legmagasabb, platina fokozatát vehettem át. De ehhez viszont kitartó és kemény munka, egyfajta megszállottság kellett. (talán ugyanaz mint a 15 évi teljesítménysportoláshoz)

SeregĂŠlyhorda

Pasztel seregĂŠlyekkel

Legjobb barรกtok

Kรถnnyes szemek

Kasi

Nagyapรกval

Barรกtok

Láttam sikeres képeidet, az ötlet és a kivitelezés sokat hozzáad fotóidhoz, mennyit gondolkozol egy- egy képed elkészítése előtt?

A természetfotóim spontán születnek, soha nem gondolkodom előre, mindig a helyzet hozza, hogy mit fotózom. Sokszor egy-egy helyen szeretek elidőzni és keresni az „összefüggést” bizonyos helyzetekben. Egyedül a máramarosi portréimon és az ugyanott készült szociofotóimon szoktam előre gondolkodni, de azokon is csak azt, hogy mikor, melyik helyre érdemes mennem az egyedi arcok felkutatására.

Mit tanácsolsz azoknak, akik most kezdenek el komolyabban fotózni és pályázni, hiszen mint az egyik legsikeresebb magyar fotósunk van már némi tapasztalat a hátad mögött?

Egyszer döntsék el, hogy mi a pontos céljuk a fotográfia, és a pályázatokon való részvételük területén. Kövessék mindig a fotógráfia jelenlegi, friss állapotát, hogy például melyek egy 2013 decemberi pályázaton a trendek. Ezt jól figyeljék meg, gondolkodjanak el rajta. Ám ezt soha ne másolják le, ne csinálják meg ugyanezt, hanem késztesse őket egy egyedi látásmódban való gondolkodásra, és egy egyedi képi világ megvalósítására, hogy majd pár év múlva az ők munkájukat szemlélők felfedezhessék benne a sajátos „kézjegyüket”.

Kísérletezzenek sokat, mert a kitartó munka előbb-utóbb meghozza a gyümölcsét.

Hol láthatjuk képeidet van esetleg egy internetes oldal ahol megnézhetik az érdeklődők, a fotóidat?

A fényképeimet az érdeklődők a saját honlapomon, a www.kerekesistvan.com oldalon tekinthetik meg. Facebook oldalam viszont nincs és nem is volt soha.

Krivรกnszky ร rpรกd Canon EOS 5D Mark II EF28-105mm f/3.5-4.5 f/11 1/400 s ISO 400

Fotósuli

TERMÉSZETFOTÓZÁS TÉLEN A Természet örök körforgásában ugyanakkora szeletet képvisel a tél, mint a többi évszak. A fényképezés körülményei ekkor nem nevezhetők éppen ideálisnak, de az időjárásnak megfelelően öltözött természetfotós izgalmas fotótémák sokaságával töltheti meg memóriakártyáit ebben a zord évszakban is.

A Télnek számos arca van. Egyszer a kristálytiszta, szikrázóan hideg, fagyos, napsütéses orcáját fordítja felénk, másszor pedig a borongós, párás-ködöset, amikor az ég szinte egybeolvad a földdel, s csak a közeli dolgok színei élnek a maguk teljességében, a távolabbi témák elvesznek a szürkeségben. Szokták még vádolni a telet azzal, hogy sokkal kevesebb a szín. Ennek csattanós cáfolatát jelentik például a színes napkelték, alkonyatok, egyes fafajtákról le nem hullott lombok, jégréteg alól felsejlő színes levelek. Ideális fotós témák lehetnek a leveleiktől megszabadult, szép ágszerkezetű fák, s amikor valóban kevés a szín, előtérbe kerül a rajzosság, a különféle alakzatok, amelyeket a fagy, a szél hoz létre. A makrófelvételek szerelmesei is elégedettek lehetnek a jégformációk, zúzmarás, deres alakzatok sokaságával, s az állatvilág képviselőinek téli „ruhája” és a táplálékszegény időszakban tanúsított, más évszakokétól eltérő viselkedése is szép feladatokat ad a természetfotósoknak. Ügyelni kell a fotós felszerelésünkre, ha melegedni térünk be, tartsuk a táskában a gépünket a bepárásodás elkerülése végett, számítsunk arra, hogy hidegben csökken az akkumulátorok teljesítőképessége, gondoskodjunk tehát melegen, pl. kabát belső zsebében tartott tartalék akkuról.

A többi jó tanács az egyes képek kapcsán olvasható.

rovat szponzor:

Krivánszky Árpád

HÓFÚVÁSOS FORMÁK Erdőmentes területeken télen a szél akadálytalanul formálja, alakítja a tájat. Egyes részekről lefújja a havat, lemezteleníti e tájrészleteket, máshol pedig szeszélyes alakzatokba rendezi a nagy tömegű havat.

Fekete-fehér hatású, erősen kontrasztos, rajzos tájképeket kapunk eredményül, egyes helyeken kemény, szegletes formákkal, másutt pedig lágy fodrokkal, a fehér szín finom átmeneteivel. Még jobban feltárul a táj, ha felkapaszkodunk egy domb tetejére.

Canon EOS 5D Mark II EF 80-200mm f/2.8L f/13 1/400 s ISO 400 Krivánszky Árpád

HAVAS TÁJ FEKETE-FEHÉRBEN A téli tájakat időnként érdemes szürkeárnyalatos fotón megörökíteni, vagy a képfeldolgozás során ilyenné átalakítani. A jó kompozíciójú kép némi utómunkával (vörös szűrő, kontraszt, csúcsfények/ árnyékok csúszka) ezüstös-fehér hófelszínnel ajándékozza meg a fotóst és a kép nézőit.

Canon EOS 5D Mark II EF28-105mm f/3.5-4.5 f/11 1/400 s ISO 400 Krivánszky Árpád

TÜKÖRKÉP A tavat szegélyező park fái tükröződnek a mesterséges tavacska vizében a borult időben készült képen. A tükörképet visszafordíthatjuk, így fehér alapból látszanak kinőni a fák, amelyek visszafogott, pasztell színekkel jelennek meg.

Az enyhe szellőben kissé borzolódó vízfelület festményszerűvé varázsolja a tükörképet.

Canon EOS 5D Mark II EF28-105mm f/3.5-4.5 f/11 1/320 s ISO 400 Suhayda László

JÉGBE FAGYOTT LEVÉL Ugyanebben az időszakban célszerű a kisebb vizeket is felkeresni, melyeken vékony jégréteg képződik, s érdekes jégformációk jönnek létre: fenékről felszálló buborékok, furcsa formák, kristályok díszíthetik a felvételünket, és belefagyott fűszálak, színes levelek, esetleg apró rovarok is.

Canon EOS 5D Mark II EF180mm f/3,5L Macro USM f/10 0,4 s ISO 160

Suhayda László

SZÜRKE GÉM A madáretető a táplálékszegény időszakban vonzza a madarakat, ez jó fotózási lehetőségeket teremt, akár maggal etetett kis énekes madarakról, akár hússal etetett ragadozókról van szó.

A leshelyről különféle fajokat – köztük nálunk csak télen láthatókat is – lencsevégre kaphatunk, s madaraink viselkedése akár jelentősen is eltérhet a más évszakokban megszokottól. A csoportosulás miatt megnő a jó fotók készítésének esélye, akár folyamatos fotózásra is lehetőség nyílhat, különböző napszakokban, eltérő fényviszonyok közepette.

Ha többször is felkeressük az ígéretes helyeket, akkor a hóval borítottság változása is más-más hangulatú képek készítését teszi lehetővé.

JÉGFELÜLETEK FÉNYKÉPEZÉSE (KÉPPÁR)

Canon EOS 7D EF500mm f/4L IS USM +1.4x f/8 1/125 s ISO 800 Suhayda László

Erős fényben készült ellenfényes felvételeket kora reggel, napfelkelte környékén, vagy késő délután, napnyugtakor érdemes készíteni, ekkor is vigyázva arra, hogy a legvilágosabb képrészletek ne égjenek ki (negatív expozíció korrekció válhat szükségessé).

A csekély pára is segít a fények kiegyenlítésében.

Erősebb fényben kedvezőtlen hangulatúvá, sokszor pedig fényképezhetetlenné válhat a téma a képérzékelő számára túlságosan nagy kontraszt miatt.

Napkelte előtt, napnyugta után, vagy borult időben, illetve a Nap irányától elfordulva is készíthetünk felvételeket a befagyott, jegeshavas felületekről, kevesebb felületi csillogással, egészen más színvilággal.

Canon EOS 5D Mark II EF28-300mm f/3.5-5.6L IS USM f/11 1/1000 s ISO 800 Suhayda László

Canon EOS 5D Mark II EF28-300mm f/3.5-5.6L IS USM f/8 1/2500 s ISO 800

A TÉL HÁROM ARCA A következő képeken ennek az évszaknak három arca is feltűnik. A hideg, tiszta időben készült felvétel titok nélküli, „direkt” élményt tartogat a fotós és a kép nézői számára: a zúzmara gyönyörű, csipkés ruhába öltözteti a tájat, apró részletei, a fehér felületek csillogása elbűvölő.

Suhayda László Canon EOS 5D Mark II EF24-70mm f/2.8L USM f/10 1/800 s ISO 400

A borult időben, szórt fényben készült tájfotó titkokat rejt, az ég és a föld szinte összemosódik, s míg a közeli tárgyak megőrzik színeiket, a távolabbiak részletei elvesznek a ködben, párában.

A harmadik képen pedig a párás idő a naplemente szép színeivel párosul.

Még az első pillantásra alkalmatlannak tűnő időben is érdemes kísérletezni – bármilyen kellemetlen, de még hóesésben is – amely különleges képhatásokat eredményezhet.

Havas tájak fotózásánál fokozottan kell ügyelni az expozícióra: általában pozitív expozíció korrekciót kell alkalmaznunk, ennek mértéke azonban nagyban függ a világos és sötét képrészletek arányától.

Suhayda László Canon EOS 5D Mark II EF28-300mm f/3.5-5.6L IS USM f/8 1/125 s ISO 800

Sok világos képrészlet esetén korrekció nélkül alulexponált képet kapunk, a szürkés hó nem adja vissza a fehérbe burkolódzó táj hangulatát. Az LCD panelen visszanézhetjük a felvételünket, s a helyes expozíció beállításához segítségül hívhatjuk a hisztogramot is.

MAGÁNYOS FA NAPLEMENTÉBEN

Suhayda László Canon EOS 5D Mark II EF24-70mm f/2.8L USM f/5,6 1/50 s ISO 800

Szép formájú, ágszerkezetű fával viszonylag gyakran találkozik a természetfotós, azonban olyannal már sokkal ritkábban, amelyik zavarmentes környezetben látható, mint például ez az öreg tölgy egy szántóföld közepén. Érdemes körbejárni a fát, melyik oldalról a legszebb, honnan nézve legnyugodtabb a környezete. A szép naplemente és az aprócska felhő balra csak ráadás a fa fenségességét és a havas táj nyugalmát árasztó képen.

Krivánszky Árpád

KÉSŐ DÉLUTÁNI FÉNYEK Egy út az ártéri puhafás ligetben általában nem kiemelkedően szép látvány, azonban télen a késő délutáni fények szinte bearanyozzák a tájat, a változatos színű és formájú felhők és a kék ég pedig tovább fokozzák a pillanat varázsát.

DERES PÓKHÁLÓ Már az első fagyos napok beköszöntével érdemes körülnézni erdőn-mezőn, falun.

Az utolsó melegebb napok pókhálói még fent vannak, s szélmentes, nyugodt, de fagyos időben a zúzmarás, deres pókhálók látványa még szebb, mint a harmatos változatoké.

Igyekezni kell, mert a megfagyott pókháló törékennyé válik, az első jeges szélroham eltünteti.

Canon EOS 5D Mark II EF28-105mm f/3.5-4.5 f/8 1/250 s ISO 200 Suhayda László

Jobban mutat sötét háttér előtt, de vigyázni kell, hogy a túlságosan rajzos háttér ne zavarja meg a kompozíciót. A kiégés veszélyére is ügyelni kell az erős kontraszt miatt, s túlságosan erős fényben sem érdemes megfotózni.

TÉLTEMETŐ

Canon EOS 5D Mark III EF100mm f/2.8L Macro IS USM f/10 1/500 s ISO 1600 Krivánszky Árpád

Egyik legkorábban nyíló vadvirágunk, a téltemető gyakran kerül átmenetileg hótakaró alá. Ez a virág olvadófélben levő hóból visel „sapkát”, s olyan a megjelenése, mintha kutatna valamit a hó alatt.

Canon EOS 30D EF 80-200mm f/2.8L f/6,3 1/50 s ISO 100

Canon EOS 5D Mark II EF28-105mm f/3.5-4.5 f/10 1/250 s ISO 200

HÉJAKÚT MÁCSONYA A száraz termések egyike-másika, mint például a mácsonyáé, szépen mutat zúzmarával lepetten a fehér, havas tájban. Elengedhetetlen a nyugodt háttér kiválasztása, mert térbeli kiterjedése miatt viszonylag szűk rekeszt kell használnunk.

Kevésbé erős fényben könnyebb a dolgunk, kisebb a tónuskülönbség a termés és a háttér között.

Szép fényeket, szemet gyönyörködtető témákat kívánunk!

Szöveg és képek: Suhayda László, Krivánszky Árpád

Krivánszky Árpád

NIKON DF VAGYOK. A Nikon legendás SLR

designjának és a legújabb PRO technológiának az egyesítése vagyok. ISO 204 800 egyenértékig kiterjeszthető érzékenységtartomány, 16,2 megapixeles, FX-formátumú érzékelő és EXPEED 3 processzor. A múlt és jelen vagyok egy vázban. www.nikon.hu

Terepen tesztelve OLYMPUS PEN E-P5

A szerkesztőségünkbe érkezett Olympus MILC fényképezőgép a hamisítatlan PEN design legújabb darabja. A gyártói inspiráció egészen 1963-ra tekint vissza: a most piacra dobott PEN E-P5 fényképezőgép kísértetiesen hasonlít a PEN-F retro kinézetére. Ezt a gyártó büszkén fel is vállalja, hiszen ez volt a cél, egy egyszerűen kezelhető, minden földi halandó számára elérhető fényképezőgépet alkotni.

Olympus PEN E-P5, OLYMPUS M.14-42mm F3.5-5.6 II R

f/11 1/125 sec ISO 200

SAJTÓVISSZHANG A világsajtó és az internetes tesztoldalak is azt hirdetik, megint komoly előrelépések történtek a tükörnélküli cserélhető objektíves fényképezőgépek piacán. Az Olympus PEN E-P5 az OMD E-M5 fényképezőgép tudását foglalja magában, kicsit mérsékeltebb áron. De ez a tudás már a MILC kategória legnagyobbjai közé emeli ezt a fényképezőgépet.

ELSŐ BENYOMÁSOK A fényképezőgépet az Olympus Magyarország biztosította szerkesztőségünknek, most sajnos csak egy M.ZUIKO DIGITAL ED 14-42 mm f/3,5-5,6 fényerővel rendelkező gyári alap objektívvel érkezett. A gép külsejében nem sokat változott az elődökhöz képest.

A legnagyobb változás a beépített WI-FI elhelyezésében van, mert az a markolatban bújik meg. Kicsit mélyebben megvizsgálva a gépváz tudását, a funkciótárcsa használatánál ellenőriztem, milyen zársebességek között tud működni. A fényképezőgép professzionalitását dicséri, hogy a mechanikus zárszerkezet 1/8000 sec sebességre is képes, ami valljuk be, nem akármilyen teljesítmény egy ilyen kis masinától, ezt a sebességet a DSLR professzionális fényképezőgépek tudják. Mindezt akár 9 kép/s sebességgel tudja, ami már elegendő a leggyorsabban mozgó témák megörökítéséhez is. A másik véglet a hosszú expozíciós idő, itt akár 60 másodpercet is be tudunk állítani, ami elég hosszú ahhoz, hogy esti városképek fotózására és extrém helyzetekre adjon lehetőséget. A bulb „B” időben történő élőképes fotózáshoz pedig maximum 30 perces fotókat engedélyez a gyártó, ez is meghaladja az amatőr gépek tudásszintjét. Nézzük, mi van még az extrákban: Pintpoint elnevezésű AF funkció ultra gyors mozgásokhoz, 5 expozíciós lépésközt átfogó IS stabilizátor. A beépített WI-FI-nek köszönhetően vezeték nélküli kapcsolatot és vezérlési lehetőséget nyerünk okos telefonunk érintkezőjén keresztül, sőt akár GPS adatokat is tudunk rögzíteni fényképezőgépünkkel, így pontosan meg tudjuk határozni, merre is jártunk.

Olympus PEN E-P5, OLYMPUS M.14-42mm F3.5-5.6 II R

f/11 8 sec ISO 400

A dönthető hátsó LCD-t nagyon jó ötletnek tartom, praktikus a földközeli témák fényképezésére és az erős napfényben becsillanó kijelző kiküszöbölésére.

Ami engem mindig is zavart a MILC gépeknél, az átnézeti kereső hiánya, de erre is van megoldás: az új, opcionálisan kapható VF-4 elektronikus kereső, mely ráadásul dönthető is, felbontása kiváló, 2,36 megapixeles képet kapunk, amennyiben ebben szeretnénk komponálni képeinket.

Kifejezetten tetszett a hátsó kijelző érintőképes gyors menüje, szinte a belső menü használata nélkül, pillanatok alatt elérhetővé teszi a legfontosabb funkciókat. Ezt nagyon szerettem munka közben, nem kellett számomra ismeretlen menürendszerben és almenükben turkálni, hogy elérhessem az AF, ISO vagy WB beállítást.

KINT A TEREPEN Az OM-D Olympus fényképezőgép után már szinte gyerekjáték volt elsajátítani a gép kezelését és működését, aki viszont még nem ismeri, kell egy két nap, hogy ráérezzen a gépre, begyakorolja annak kezelését. A gépváz elkísért minket egy kisebb turistaútra, ahol volt lehetőségünk tájképeket, épületbelsőt és esti kivilágított városképet is fotózni. Pont, mint egy turista, úgy használtuk a masinát, szinte zsebből előhúzva fényképeztünk vele.

A terepi teszt mindig jó lehetőség egy gép kipróbálására, a körülmények mindig váratlanok és esetlegesek. Nem a műterem az, ami megmutatja, milyen jól használható egy gépváz. Az Olympus E-P5 jól vizsgázott.

Párhuzamosan egy saját tükörreflexes vázzal is fotóztam a túra során.

A tájképfényképezésnél többször volt olyan szituáció, amikor én polarizációs szűrő és ND szűrő kombinálásával tudtam csak hasonlóan nagy dinamikai tartományt elérni, amit a kis PEN mindenféle szűrő használata nélkül tudott. A képeket nem RAW formátumból konvertálva publikálom, hanem a RAW mellé fotózott JPG fájlokat láthatják a kedves Olvasók.

Olympus PEN E-P5, OLYMPUS M.14-42mm F3.5-5.6 II R

f/11 1/60 sec ISO 400

Olympus PEN E-P5, OLYMPUS M.14-42mm F3.5-5.6 II R

f/5.6 1/15 sec ISO 400

Érdemes belenagyítani a fotókba, milyen részletgazdag és nagy dinamikát átfogó a képe. Ez nagyon meglepett, a világos égboltot helyes expozícióval fényképezve még az árnyékokban is ott van a részlet, és nem igazán zajos. Dicséret a képfeldolgozó algoritmusnak, ami a gépben van.

Egy amatőrnek pont ez kell, mindenféle trükkök nélkül fotózhatja le azt, amit lát, és már mehet is a kép a közösségi portál naplójába. A másik nagy meglepetés a beltéri fényképezésnél fogadott: egy épületbelsőt fotóztunk állvány nélkül (mert annak használatához engedély kellene), ezért magasabb ISO érzékenységen is fényképeztem. Az eredmények itt is nagyon jók voltak, az ISO 100-hoz képest ISO 800-ig alig van minőségi különbség, s még ISO 1600on is egészen részletgazdag fotók készültek.

Feljebb nem kellett mennem, mert csak nagylátószögű objektív volt nálunk. Az esti városfotózás az igazi kihívás, minden, full frame érzékelőnél kisebb mérettel ellátott gépnél ez a sarkalatos kérdés. Milyen minőségben tudja hozni a hosszú expozíciót egy 1,9x szorzóval rendelkező érzékelő? Bizony ez is jó volt, istenemre mondom: ha csak turistáskodni megyek a családommal, vagy nyaralni, teljesen felesleges tükörreflexes gépet vinni, ha van egy ilyen szuper kis PEN gépem. Ez nagy dolog, pár évvel ezelőtt még elképzelhetetlen volt!

ÖSSZESSÉGÉBEN Az Olympus PEN-E-P5 mindenre jó, ami az átlag fotósoknak elegendő, de még a profi felhasználóknak is tud újat mutatni.

Tisztelt DSLR fényképezőgéppel dolgozó kollégák és haladó amatőrök, higgyék el, ez nem marketing szöveg, hanem tény.

Nem látok a jövőbe, de készül valami nagy fotográfiai változás, és ennek egyik úttörője az Olympus. Aki nem szereti cipelni a nehéz felszerelést családi kirándulásoknál és travel fényképezésnél, annak bőven elegendő ez a fényképezőgép.

A gépvázat az Olympus Magyarország biztosította.

Tesztelő: Imre Tamás EFIAP

Katmandu, Boudnath sztĂşpa

Népek-kultúrák-városok

Nepál

Két dolog van, ami minden alkalommal, amikor Nepálban jártam, szíven ütött: a természet végtelen szépsége és az emberek nyomasztó szegénysége. Lett volna időm és alkalmam hozzászokni ezekhez, hiszen most, amikor kis katmandui hotelszobánkban e sorokat írom, már nyolcadik alkalommal vagyok itt.

Persze, minden csak viszonyítás kérdése. Mivel most India legszegényebb vidékéről, a Nepállal szomszédos Bihar államból jöttünk vissza Nepálba, hirtelen nem is tűnik olyan szegénynek az ország.

Főleg, mivel Biharban az időm java részét egy leprásokról szóló film készítésével töltöttem.

De ez egy másik történet, most inkább kanyarodjunk vissza Nepálhoz, és az elmúlt húsz év során itt átélt két legemlékezetesebb utamhoz!

IGAZI KALANDOK Mint a Természetfotó Magazin korábbi számaiban már megosztott indiai és afrikai történeteim is, ez is nagyon régen, pontosan húsz évvel ezelőtt kezdődött. Ekkor történt, hogy az egyik legjobb barátommal felültünk az Aeroflot légitársaság Moszkvába, majd onnan Delhibe tartó járatára. Delhiben aztán annyira megrettentett minket a monszunnal párosuló nyári hőség, hogy eredeti terveinktől eltérően néhány nap után úgy döntöttünk, hogy mielőtt visszatérnénk Indiába, átmegyünk néhány napra a hűvösebbnek gondolt Nepálba. Ez egész

pontosan azt jelentette, hogy felültünk egy Katmandu felé induló buszra. Nem voltunk tisztában az indiai és nepáli közúti közlekedés nehézségeivel, valószínűleg ezért követtünk el ekkora hibát. A busztársaság állítása szerint 24 órás út ugyanis végül több mint két naposra nyúlt. Ezt az időt némi túlzással étlen-szomjan, nappal a melegtől, a legyektől, és a hangszórókból üvöltő indiai popzenétől, éjszaka a nyitott ablakokon a nyakunkba csorgó hideg esőtől szenvedve töltöttük el. Viszont a buszon megismerkedtünk egy angol párral, Alisonnal és Deannel, és egy olasz tanárral, Francóval. A következő közel egy hónapot velük töltöttük el. Első közös kalandunk emlékére csak úgy hívtuk

Kilátás az Imja Tse 6189 méteres csúcsáról

magunkat, hogy a „Katmandu-team”.

Amikor végre az indulás utáni második este megérkeztünk Katmanduba, majd hamarosan egy szállodai szobát is szereztünk magunknak, úgy éreztük, hogy ez itt a mennyország.

(Az a szálloda, ahol laktunk, most itt van tőlem pár saroknyira, bár már régen nem úgy hívják, ahogy akkor.) Nepál tehát szerelem volt első látásra. A Katmandu-völgy három városa, Katmandu, Bhaktapur és Patan hosszú napokra elegendő látnivalót kínáltak. Amikor már úgy éreztük, hogy készen állunk egy újabb kihívásra, akkor nagy hátizsákjainkat a szálloda csomagmegőrző helyiségében hagyva, csupán néhány napra elegendő ruhával elindultunk a Katmandutól nyugatra, kb. 150 km-re fekvő

Pokhara felé. Az a remek ötletünk támadt, hogy az út első felét a Trisuli folyón raftingolva (gumicsónakos utazás egy lehetőleg minél sebesebb folyón) fogjuk megtenni. A rekkenő hőségben nem is esett rosszul a folyó jéghideg vize, ami a kisebb-nagyobb zúgókon átkelve nyakon öntött minket. Néhány órás csónakázás után partra szálltunk, majd a Pokharáig vezető út hátralévő részét különböző közúti járműveken, többek között egy bivalyszállító teherautó platóján tettük meg. Szerencsére bivalyok nélkül.

Pokharából indultunk el első himalájai gyalogtúránkra. A klasszikus Annapurnakör első néhány napi szakaszát tettük meg, hol tűző napsütésben, hol zuhogó esőben.

Kisfiú a család tehenével

Patak a Himalรกjรกban

Gyerekek az Annapurna környékén

Nepáli asszony munka közben

Testvérek

Csillogó

ó tekintetek

Felkészültségünket jól jelzi, hogy kínai vászon tornacipőben, és a monszun ellenére esőkabát nélkül indultunk el a himalájai túrára. Ennek ellenére többnyire remekül éreztük magunkat, feljutottunk a mintegy 3200 méter magas Poon-hegyre, ahonnan egy gyönyörű napkelte során megcsodálhattuk az Annapurna és a Dhaulagiri hegyek nyolcezer méternél is magasabb csúcsát.

Az eső viszont szinte végig esett, úgyhogy mire egy hét elteltével visszajutottunk Pokharába, az áradások miatt megszűnt a közúti összeköttetés Pokhara és Katmandu között. Az utat és a hidakat több helyen elsodorták a megáradt folyók.

Néhány napig a rádiót hallgatva vártuk a híreket, hogy vissza tudunk-e jutni Katmanduba a hátrahagyott hátizsákjainkhoz, de aztán be kellett látnunk, hogy ez nem fog sikerülni. Egyetlen esélyünk maradt, el kellett hagynunk Nepált déli irányban, bízva abban, hogy az indiai Varanasiból néhány nap elteltével, óriási kerülővel vissza tudunk jutni Katmanduba. Egyedül olasz barátunk, Franco választott más megoldást, neki volt rá pénze, hogy Pokharából visszarepüljön Katmanduba, majd onnan lerepüljön Varanasiba, ahol újra találkozunk kellett volna.

Tehát búcsút vettünk tőle, és busszal elindultunk Varanasi felé. Egy gyenge regényben most itt az következne, hogy „akkor még nem sejtettük, hogy soha többé nem látjuk őt”. De tényleg nem láttuk őt többet. Az történt ugyanis, hogy Franco ugyan a megbeszéltek szerint megérkezett Varanasiba, de általunk máig sem ismert körülmények között elhunyt, mielőtt újra találkozhattunk volna.

Egy szállodai szobában találtak rá a holttestére, egészen közel a mi szállásunkhoz. Angol barátunk, Dean szinte véletlenül tudta meg ezt, miközben a környékbeli szállodákat járta, Francót keresve.

A haláleset a rövid életű „Katmandu-team” végét is jelentette. Ugyanis Franco halála előtt még megtette azt a szívességet, hogy elhozta Katmanduból angol barátaink csomagjait, így nekik nem kellett visszatérniük Katmanduba. Ők e helyett az indiai rendőrséggel kezdhettek hosszadalmas polémiába a csomagjaik visszaszerzése érdekében.

Mi viszont buszra szálltunk, és bízva abban, hogy az eltelt néhány nap alatt valamelyest normalizálódott a helyzet Nepálban, elindultunk vissza Katmanduba.

Az út finoman szólva is kalandosra sikeredett. Három helyen is leszakadt hidak akadályozták az előrejutást.

Tรกborunk a hegyoldalon

Patan fล tere (Durbar Square)

Hindu szertartรกs Patanban

Katmandu

A fazekasok tere Bhaktapurban

Minden alkalommal leszálltunk a buszról, valahogy átjutottunk a túloldalra (hol egy kis drótból eszkábált függőhídon, hol a vízben gázolva, hol egy hatalmas kerekű teherautóra kapaszkodva), ahol egy másik járműre szállva folytattuk az utat a következő akadályig. Nagy nehezen elvergődtünk Katmanduig, majd néhány nap után előadtuk ugyanezt a többszörös útmegszakítással fűszerezett mutatványt - kiegészítve egy földcsuszamlás alatt lévő szakaszon történő átrohanással - amikor az indiai Darjeeling felé indulva elhagytuk az országot.

A HEGYEK VARÁZSA A következő nepáli utak jóval kevésbé voltak kalandosak, de ennek ellenére mindegyik emlékezetes valamiért. És mindegyik alapvetően a hegyekről szólt.

A legemlékezetesebb talán a 2006-os út volt, amikor sikerült feljutnom a 6189 méter magas Imja Tse nevű hegy csúcsára.

Ez egy igazi hegymászónak nyilván nem nagy kihívás, viszont én soha nem voltam hegymászó. Így nekem valószínűleg ez marad a legmagasabb pont, ahová életemben feljutottam.

Minden nepáli gyalogtúra egyfajta sajátos rutin szerint zajlik. Megérkezünk Katmanduba, majd amilyen gyorsan lehet, továbbrepülünk az Everest-régió repülőterére, a 2200 méteres magasságban fekvő Luklába. Így történt ezen az úton is. Luklából kezdtük meg a gyalogtúrát, és két nap alatt felértünk a 3200 méteres magasságban lévő Namche Bazaarba.

Egy ilyen túra során rendkívül fontos a magassághoz történő megfelelő akklimatizáció, annak érdekében, hogy a szervezet nagyobb magasságban is megfelelő teljesítményt tudjon nyújtani.

A legjobb módszer az akklimatizációhoz az, ha az ember szépen kényelmesen sétálva viszonylag keveset megy felfelé (napi 4-500 métert maximum). Legalább ilyen fontos, hogy időnként beiktassunk egy pihenőnapot, ami valójában persze nem pihenéssel telik, hanem ún. akklimatizációs túrával. Ez azt jelenti, hogy felmegyünk, amilyen magasra lehet és tudunk, majd visszatérünk aludni a kiindulópontra.

Kalap védelmében, Chucuito

Utcai mandala Kirtipur vรกrosรกban

Hรกzi feladat

Reggeli fények

Buddhista ima a köveken

Jakjaink az Imja Tse alaptáborban

Na

Namche Bazaar

Namche Bazaar ideális hely ehhez, hiszen csak 3200 méteren van, de a pihenőnapon fel lehet sétálni 4000 méter körüli magasságba, majd vissza lehet térni jóval alacsonyabbra, kipihenni a túra fáradalmait.

A következő állomás Tengboche, majd a már a 4200 méter magasan fekvő Dingboche volt.

Amikor ezeket a faluneveket említem, akkor persze nem a mi európai fogalmaink szerinti falvakra kell gondolni. Ahogy haladunk egyre magasabbra, egyre egyszerűbbek a falvak, végül már csak néhány épületről beszélhetünk. Azonban az elmúlt 10 évben itt is sok minden megváltozott. Egyre több a kis szálláshely, egyre több helyen lehet forró zuhanyt venni (természetesen pénzért), egyre több helyről működik a mobiltelefon, sőt néhány faluban már az internet is elérhető. És természetesen minden árunak és szolgáltatásnak emelkedik az ára, ahogy felfelé haladunk. A palackozott víz, ami Katmanduban 30 rúpia, Namche Bazaarban már 50, és 5000 méter felett már akár 200 is lehet. A napi gyaloglások itt már nem hosszúak, mindössze 6-8 km-t teszünk meg, így a délutánt már rendszerint a következő szálláshelyünkön töltjük, pihenéssel, kártyázással, olvasással. Ötezer méter felett kezdenek nehézzé válni a dolgok. De mégis fontos, hogy betartsuk a napi rutint, elinduljunk, gyalogoljunk, pihenjünk, és legfőképp, hogy sokat igyunk.

Az út teljes első fele csak akklimatizáció volt. 5100 méteres magasságban aludtunk a legmagasabban, innen gyalogoltunk fel az 5623 méter magas Kala Pattar csúcsra.

Ez a csúcs az Everest-régióban túrázók elsődleges célpontja, innen ugyanis szinte csak karnyújtásnyira van a Mt. Everest.

Innen nézve az „Öreg”, ahogy mi hívtuk a Föld legmagasabb hegyét, jobbján a jóval alacsonyabb, de varázslatos szépségű Nuptse csúcsával, olyan látvány, amit senki nem felejt el soha, aki csak egyszer is láthatta.

Az út első felét ezzel sikeresen teljesítettük, megkezdhettük tehát az ereszkedést, hogy némi pihenés után még magasabbra indulhassunk.

Kilátás a sátrunkból, 5400 méteres magasságból

Tashing Ongma, kis falu a hegyek kรถzรถtt

Egészen Dingbochéig, azaz 4100 méterig ereszkedtünk vissza. Hihetetlen, hogy néhány napos 5000 méter feletti tartózkodás után az ember milyen dúsnak és kellemesnek érzi a 4000 méter körüli magasság levegőjét.

Minden egyes mozdulat, ami felfelé jövet fárasztó volt, most kellemesnek tűnik.

Dingbochéban egy valódi pihenőnapot tartottunk, azaz nem csináltunk semmit, csak ültünk a napon, élveztük a meleget és a semmittevést. Kipihenten és megfelelően akklimatizálódva indultunk el valódi úticélunk, az Imja Tse felé. Két nap gyaloglás után már az 5100 méteres magasságban lévő alaptáborban aludtunk a mínusz 8 fokos sátorban, aztán következett az előretolt alaptábor 5400 méteren. Délután még sütkéreztünk a napon a minket körbevevő szédítően magas hegyeket csodálva (a napsütötte hegyoldalon felvert sátrunkban 43 fokot mértünk!), majd éjjel 2-kor elindultunk az utolsó, legnehezebb szakaszra, a csúcs felé. 5800 méter körül kellett felcsatolnunk a hágóvasakat, innentől kezdve kedves nepáli barátommal, az azóta már a Mt. Everestet is megmászó Phurba sherpával összekötve párban haladtam tovább a havasjeges emelkedőn. 6000 méter körül még meg kellett másznunk egy meredek, jeges falat, aztán már csak egy vízszintes gerinc, és egy utolsó emelkedő volt hátra. Reggel fél 9 körül Phurbával fent álltunk a 6189 méter magas csúcson. Körülöttünk, ameddig a szem ellátott, hegycsúcsok végtelen erdeje terült el, fölöttünk pedig a Lhotse 8000 méter fölötti csúcsa.

A következő években próbálkoztam még ennél magasabb csúccsal is, sikertelenül, aztán beláttam, hogy számomra ennél feljebb nem vezet az út. Nem vágyom rá, és már nem is hiányoznak ezek a túrák.

2008-ban, visszafelé repülve az Annapurna felől Katmanduba, csak néztem a hegyeket, és magamban elbúcsúztam tőlük. Az elmúlt öt évben nem is jöttem Nepálba, most is csak azért, mert indiai úticélunkat innen volt a legkönnyebb megközelíteni. De a nagy utazások és a kalandok nekem valahol itt kezdődtek el húsz évvel ezelőtt, és ezt sosem fogom elfelejteni.

Szöveg és kép: Teravágimov Pál Kézműves termék kínálat, Uros

Boudnath sztúpa

Buddhista imazászlók

Élet a vízfelszín alatt Gondolatok a hazai búvárfotózásról A hazai búvárfotózás irányvonaláról szeretnék pár gondolatot megosztani. Az elmúlt évek során a havi rendszerességű versenyeknek és az évente akár többször is megrendezésre került fotós versenyeknek köszönhetően sokaknak sikerült elsajátítani a víz alatti fotózás alapvető szabályait.

Ez jól látható, hisz számos pontosan exponált, jól szerkesztett kép készült, amelyek esetenként érdekes témával foglalkoztak. Ez mindenképpen pozitív és értékelendő eredmény az időt és energiát nem kímélő résztvevőktől.

Sokszor hallom a búvároktól, hogy már nem volt jó a fény, azaz kevés volt a reggeli- vagy a naplementés merülések során. Ebben az esetben igen jó lehetőség nyílik bemozdulásos képek készítésére, és még különleges téma sem szükségeltetik hozzá. Keressünk egy központos témát, állítsuk maximumra a vakuinkat, mérjük meg a külső fényt, állítsunk be 1/10-nél lassabb zársebességet, s ha szükséges, csökkentsük az ISO érzékenységet. Az expozíció pillanatában forgassuk el a gépet nagyjából 180 fokkal. Nézzük meg az eredményt, ha szükséges, változtassunk a beállításokon és próbálkozzunk újra!

Subal tok, Nikon D300, Tokina 10-17, 1/3 sec, f13 ISO 100, 2 db Ikelite DS161

Subal tok, Nikon D300, Tokina 10-17, 1/250 sec, f14 ISO 200 , vaku nélkül

Szokványos témákat, amiket sokszor megfotóztak már, próbáljuk meg máshogy is bemutatni: az egyik nagyon egyszerű módszer a sziluett. Ha már csináltunk pár vakus fotót, készítsünk tudatosan ilyen képeket. A DSLR gépeknél ki lehet tenni a funkció gombra a vaku kikapcsolását, így akció közben is könnyedén tudunk nélküle exponálni.

A szép, színes-szagos “halhatározó” jellegű képekben sajnos sok hozzáadott művészi érték nincsen. A mai világban a búvárkodás térhódításával és a víz alatti fotózás elterjedésével rengeteg jó képet készítenek a műkedvelő fotósok. Azonban ne felejtsünk el egy dolgot, a fényképezés alkotási folyamat, amelyben a legfőbb eszközünk a saját fantáziánk, az egyéni látásmódunk.

Ez nem technikai kérdés, hanem a képzelőerőnk szüleménye, és pont ettől lesz egyedi és megismételhetetlen a pillanat, összetéveszthetetlen az elkészült fotó. Fontos, hogy közhelyektől mentesen próbáljunk egyedit alkotni, engedjük szabadon a fantáziánkat, használjuk bátran a fényt.

Amikor a fotós túllép azon a szinten, amelynél alapproblémákat már képes megoldani, eljön az ideje, hogy gondolkodjon és alkosson.

Ne féljen új dolgokat kitalálni és kísérletezni, hiszen ez a mai digitális világban könnyen kivitelezhető. A képnek szinte minden esetben a képzeletünkben kell megszületnie, ezután kell megpróbálni valahogy ezt az LCD-n reprodukálni, majd utolsó lépésként a számítógépen feldolgozni. Nem szükséges mindig a vakukat a gépen tartani, hiszen a fényforrás mozgatásával teljesen más hatású képeket készíthetünk.

Ha adott egy téma, próbáljuk meg azt többféleképpen megörökíteni, kísérletezzünk különböző mélységélességgel, megvilágítással, zársebességekkel és perspektívákkal. Próbáljunk meg tudatosan fotózni, előre kitalálni, milyen témákat fogunk keresni, azokat hogyan szeretnénk megörökíteni, mit fogunk kipróbálni és milyen képeket szeretnék csinálni! A fontos elképzeléseket jegyezzük le és próbáljuk betartani a búvártúra alatt.

Tudom, sokan azt hiszik, hogy ez a búvárkodásban nem igazán lehetséges, hiszen soha nem tudjuk pontosan, hogy mire számíthatunk. De ez nem igaz!

Subal tok, Nikon D300, Nikkor 60mm, 1/250 sec, f18, ISO 200, 2 db Ikelite DS161

Jelen esetben a témánk adott: polip a fésűs kagylóban. A bal oldali képen a szokásos módon, a gépen lévő két vakut használva exponáltam a témát, minimális korrekcióval. Az eredmény átlagos lett.

Subal tok, Nikon D300, Nikkor 60mm, 1/250 sec, f25, ISO 200, 3 db Ikelite DS161, 1 szenzorral vezérelve

Azonban egy szenzoros vakut a téma fölé helyezve és a két vaku teljesítményét szinte a lehető legkisebbre csökkentve már sokkal izgalmasabb a képünk.

Nézzünk egy példát! Szinte minden résztvevő járt már a Vörös tengeren, a helyszín tehát nem új. Akár 8-10 téma is van, ami nagy biztonsággal elénk fog kerülni, ezekből adódóan egy hét alatt szinte 90 százalékos valószínűséggel elkészíthető a tervezett fotó. Nézzük végig az elmúlt években készített képeinket, próbáljuk meg végiggondolni, hogyan is fotózhattuk volna meg jobban és érdekesebben. Vizsgáljuk meg más fotósnak az adott helyszínen készített képeit, merítsünk inspirációt, próbáljuk meg tovább gondolni, és mentsük el agyunk szegletében ezeket a képeket.

Amennyiben több fotós merül együtt, próbáljunk meg együttműködni, segíteni egymás munkáját, például modellkedjünk, ha szükséges.

A digitális fotózásnál fontos az utómunka, erre is kellő időt és energiát kell fordítania a mai fotósnak. Azonban az utómunka nem a képek manipulálását jelenti, a halak áthelyezését, vagy eltüntetését, hanem a nyers, a gépben keletkező fileok úgymond előhívását. Fehéregyensúly, kontraszt, minimális vágás, élesítés, néhány apróság, és a képünk elkészült.

A folyamat azonban ritkán haladja meg a képenkénti 5-8 percet, ha ennél több időt vesz igénybe, akkor már valami olyat csinálunk, ami nem biztos, hogy valósan kapcsolódik a fényképezéshez. Próbáljuk meg a gép érzékelőjén elkészíteni a képet és a számítógépen “rajzoljuk” le a látottakat.

Merülés után beszélgessünk a képekről illetve a témákról, inspiráljuk egymást, próbáljunk csapatként dolgozni, hiszen a cél közös: a világ legszebb hobbijaként megörökíteni a csodálatos víz alatti világot!

Subal tok, Nikon D300, Tokina 35 mm, 1/250 sec, f18, ISO 400, 2 db Ikelite DS161

Fekete-fehér és monokróm fotók - szeretem az ilyen jellegű víz alatti képeket. Azonban csak akkor használjuk ezt a technikát, ha valóban pluszt ad a képhez! Ne használjuk az esetleges hibák eltakarására, és ne essünk abba a téves elképzelésbe, hogy egy ilyen képet művészibbnek gondolunk, mint amilyen valójában!

Subal tok, Nikon D300, Nikkor 60 mm, 1/200 sec, f22, ISO 200, 2 Ikelite DS161 vaku, 1 szenzorral és szűkítővel

Próbáljuk elhagyni a szokványos vaku pozíciókat, kerüljük a sémákat, a minden esetben teljesen kiexponált képeket. Használjunk szenzoros vakukat, keressünk hátulról világítható témákat. Állítsuk át a vakuinkat manuális üzemmódra, mivel jelen esetben az elektronika teljesen más jellegű képet szeretne készíteni. Kérjünk fel segítőt, aki a vakut pozícióban tartja, ő lehet akár a fotós merülő társunk is!

Subal tok, Nikon D300, Nikkor 60 mm, 1/200 sec, f22, ISO 200, 2 Ikelite DS161

Eg ha e feny

1 vaku, 1 szenzorral és szűkítővel

Subal tok, Nikon D300, Tokina 10-17, 1/25 sec, f18, ISO 200, 2 db Ikelite DS161, 1 szenzorral vezérelve

gyszerű témákat, mint a lágykorallok vagy a tengeri liliomok, feldobhatjuk, ha egy kicsit asználjuk azokat a fényforrásokat, amiket a merüléseink során magunkkal cipelünk. Jelen esetben még segítőre sincs szükségünk, hiszen elhelyezhetjük a zátonyon a vakut, nem yeget a veszély, hogy a témánk elúszik, így elég időnk van, hogy elkészítsük a kívánt képet.

Statikus témáknál, vagy ha szeretnénk érzékeltetni az arányokat, esetleg úgy érezzük, valami hiányzik a képről, használjunk modellt. Először is „öltöztessük fel” a modellünket: ne legyenek rajta lógó felszerelések, össze-vissza csövek stb.

A kommunikáció nagyon fontos a fotós és a modell között, és a felszínen egyszerűbb megbeszélni, hogy milyen jelzésre miként reagáljon. Beszéljük meg, mit várunk el tőle, milyen pozícióban lebegjen, hová világítson. Sok esetben nem előnyös, ha a képünkön zavaró buborékok halmaza vonja el a néző figyelmét a témáról.

Subal tok, Nikon D300, Tokina 10-17, 1/25 sec, f8, ISO 100, 2 db Ikelite DS161

Szöveg és képek: Selmeczi Dániel

Tippek-trükkök

EMLŐSÖK FÉNYKÉPEZÉSE TÉLEN A téli hónapokban sok szép alkalom és lehetőség adódik a fotózásra. Az addigi egyszerű táj megszépül, más, varázslatos hangulatot áraszt, meseszerűvé válik, szinte rá sem ismerünk. Ekkor kell igazán elővenni a fényképezőgépünket, és irány a természet!

NIKON D3, 80-200 mm f/2.8

f/5 1/125 s ISO 1250

Egy-két biztonsági szabályt azért be kell tartani, óvni kell a felszerelésünket és magunkat a tél ártalmaitól.

Mire kell figyelni elsősorban: - öltözzünk rétegesen és melegen, különösen ügyeljünk a lábunkra és a kezünkre, - feltétlenül vigyünk innivalót, mert a hidegben több folyadékot veszítünk, - az akkumulátort mindig töltsük fel teljesen.

A hideg elsősorban az akkumulátorokra van hatással.

Hidegben az akkuk hajlamosak gyorsabban elveszteni az energiájukat. Ennek elkerülése érdekében fényképezőgépünket tartsuk minél tovább testünk közelében, a kabátunk alatt. Érdemes tartalék akkumulátorokat is magunkkal vinni, melyeket szintén tartsunk az ingzsebükben, hogy amikor szükség van rá, kicserélhessük. Tehetünk a táskákba még fűtő elemeket is. Felszerelésünket táskában vagy hátizsákban vigyük, óvjuk a nedvességtől és a párától.

A fényképezőgép kényes elektronikai eszköz, védelmére néhány szabályt ajánlatos betartani.

Cserélhető objektíves gépeknél ajánlatos a cserét minél gyorsabban, lehetőleg védett helyen végrehajtani. Szélben, hóesésben semmi esetre se végezzük ezt a szabadban, mert a hó vagy a nedvesség behatolhat a gép belsejébe.

Ha az elkészült képekkel otthon, azonnal dolgozni szeretnénk, vegyük ki a kártyát a gépből a fotózás végén, még a hidegben, és tegyük zsebre, hogy felmelegedjen. A felszerelésünket legalább egy órán át hagyjuk a táskában, hogy átvegye a szoba hőmérsékletét, mielőtt kivennénk.

A fényképezőgépek legnagyobb ellensége a pára, a páralecsapódás. A hidegben a levegő páratartalma alacsony, ebből adódóan a probléma nem akkor adódik, amikor a melegből kimegyünk a hidegbe.

Nem is akkor, amikor kinn tartózkodunk a szabadban, hanem amikor a hidegből visszamegyünk a melegbe.

Ilyenkor nem csak az objektív üvege párásodik be, hanem a fényképezőgépen belül is könnyen pára keletkezhet. Ennek elkerülése érdekében minél lassabban, fokozatosan kell a szoba hőmérsékletére felmelegíteni a gépet. Semmiképpen ne tegyük radiátor, vagy más hőforrás közelébe, inkább a szoba hidegebb részére helyezzük.

Ha ezeket a feltételeket betartjuk, kellemetlen meglepetés már nem érhet bennünket.

Bahama

NIKON D1X

NIKON D100, 18-270 mm f/3.5-6.3 f/11 1/125 s ISO 400

NIKON D2X, Nikkor 300 mm f/2.8 f/4.8 1/250 s ISO 400

NIKON D2Xs, 70-200 mm f/2.8

f/4.5 1/50 sec ISO 400

HOL FOTÓZZUNK? MIT FOTÓZZUNK? A lehetőségek adottak, még több témát találunk, mint a többi időszakban, hiszen az egyszerű, szinte semmitmondó táj is megszépül, varázslatossá válik, ahogy a frissen esett hó betakarja és eltünteti a zavaró részleteket. Ha hóesésben szeretnénk megörökíteni az állatokat, akkor arra kell figyelnünk, hogy legalább 1/60-1/80 mp körüli zársebességgel exponáljunk. Ennél a zársebességnél a hópelyhek kissé elmosódnak és nagyobbnak, mozgásban lévőnek látszanak.

A hópelyhek ilyenkor fehér vonalakként fognak látszani a képen, ami az exponálási idő alatt megtett elmozdulásuk miatt van, ez a jelenség nagyon jól érzékelhetően adja vissza a hóesés látványát. Ha lehetséges, válasszunk sötét hátteret, ami még markánsabban kiemeli a hóesést. Nagyon szeretem ezt az időszakot, az állatok is nyugodtabban viselkednek, kevésbé rejtőzködnek, szinte egész nap mozognak, keresik a táplálékukat. Azért vigyázni kell, hogy óvatosan mozogjunk, ne nagyon zavarjuk meg őket, hiszen a felvett kalória kevesebb, mint amire szükségük van, és így a zavarás által könnyen kerülhetnek nehéz helyzetbe, el is pusztulhatnak.

A fotózáshoz a lessátrat, vagy az előre telepített és a földre helyezett leseket javaslom.

A jól kiválasztott leshely, némi etetéssel párosítva sikeres fotókat eredményezhet.

Persze, előre tanulmányozni kell a területet, és a vadászok nagy szakmai tapasztalatára, tanácsaikra is bátran hagyatkozhatunk.

Nézzük meg alaposan a területet, figyeljük meg a fényviszonyokat, a domborzatot és a szélviszonyokat, s nem utolsó sorban az elkészülő fotó hátterét. Figyeljünk a zavaró részletekre!

Ne akarjunk mindenáron és hirtelen világgyőztes fotókat készíteni, mert görcsösekké és türelmetlenekké válunk. Ez a türelmetlen állapot párosulva a kellemetlen hideggel és a téli fotózás nehézségeivel, könnyen a kedvünket szegheti. Széchenyi Zsigmond mondta a vadászatról:„a vadászat: vadűzés és erdőzúgás, de több erdőzúgás”.

Ezt a fotózásra is mondhatjuk!!

NIKON D2X, Nikkor 300.0 mm f/2.8 f/5 1/1000 s ISO 400

NIKON D2X, Nikkor 300.0 mm f/2.8 f/8 1/500 s ISO 400

Tanulmányozzuk előre az állatok viselkedését, habitusát, hogy a rájuk jellemző viselkedésformákat tudjuk ábrázolni. Próbáljunk valamilyen jellemző mozdulatot elkapni, s amikor megragadtuk a pillanat varázsát, az emeli ki a fotónkat az átlagos képek sokaságából.

Rengeteg információt szerezhetünk kiváló vadászíróink könyveiből és a tapasztalataikból.

Nagyszerűen leírják az állatok viselkedését a különböző évszakokban, így a téli viselkedésüket is megismerhetjük.

Használjunk fényerős teleobjektívet, stabil állványt, és legyen nálunk egy kisméretű, de támlás, kényelmes szék, hogy a hosszú várakozást aránylag jól tűrjük.

Gondoskodjunk a megfelelő kalória bevitelről is, hogy ne fázzunk. Ügyeljünk a fénymérésre is, mert a fehér hó megviccelhet bennünket. A helyes expozíció után a következő kihívás, hogy a hó valódi színét vissza tudjuk adni a képünkön. A hó nem mindig fehér, az időjárástól és a fényviszonyoktól függően változik a színe. Árnyékban kék, borult ég esetén szürke, naplementekor aranysárga, vagy éppen vörös.

Készítsünk próbafelvételeket a terület azon részéről, ahová az állatokat várjuk, és akkor nagy meglepetés már nem érhet bennünket. Az automatika próbál minél rövidebbet exponálni. Elegendő az expozíció korrekciót mintegy fél-másfél fényértékkel plusz (!) irányba módosítani, attól függően, hogy mennyi fehér terület van a képünkön. Így elkerülhetjük, hogy a hómezőn mozgó állatok túl sötétek legyenek a képen. A helyes expozíciót kísérletezéssel is megállapíthatjuk.

Kerüljük a Napba fényképezést, mivel ez károsíthatja a fényképezőgép érzékelő lapkáját.

Akár csak a fénymérőt, úgy a fehéregyensúly automata beállítását is könnyedén becsaphatja a havas táj. Ezt megelőzendő, ha a gépünk alkalmas rá, akkor lehetőleg RAW-ban fényképezzünk, és így a fehéregyensúly beállításával ráérünk az utómunka során foglalkozni. Ha erre nincs lehetőségünk, akkor mindenképpen manuálisan állítsuk be a fehéregyensúlyt. A nappali beállítás (Daylight-5200K) általában jó kiindulási alap, azonban mivel a hó az égboltot is visszatükrözi, így tiszta napos időben színe a kék felé mutat, különösen árnyékban. Ilyenkor az árnyékos (Shade-7000K) beállítással tudunk kissé melegebb tónust adni a képünknek.

Jó fotózást és gyönyörű fényeket kívánok!

Szöveg és képek: Szekeres János

Bahama

NIKON D2Xs, Sigma 500 mm f/4.5

f/5.6 1/500 ISO 400

KÖNYVAJÁNLÓ A GDF SUEZ – AZ ÉV TERMÉSZETFOTÓSA 2013 PÁLYÁZATRÓL 21 NYERŐSZÁM? A huszonegyedik Az Év természetfotósa pályázat (ÉTF) kiállítási albumát tarthatjuk kezünkben. Óhatatlanul is beugrik a párhuzam: a 21 nyerőszám! Valóban így van ez? Nézzük a tényeket! Az elmúlt évek során egyre nagyobb pályázói kört mozgatott meg felhívásunk. Évről évre több fotóstól kerülhetett kép a kiállításra, újabb és újabb fényképes meglepetésnek lehettünk szemtanúi. S mindez annak ellenére, hogy a kiírás folyamatosan szűkítette a szerzőnként beküldhető képek számát! A száraz adatok: 307 pályázó 3822 pályaműve közül 58 alkotó 123 fotóját állítottuk ki és tettük közzé az albumban. A pályázat népszerűsége töretlen, amit nem az elérhető díjak nagysága, hanem a megszolgált presztízs emel valódi értékké.

Ez teszi rangossá a kiállításon való szereplést.

Számos oka lehet ennek annak, hogy egyre nagyobb érdeklődés övezi a pályázatot. Köztük elsődleges, hogy a pályázat támogatói köre annak ellenére stabil, hogy a gazdasági környezet nem mutat hasonlóan rózsás képet. Mégis fontos az a társadalmi szerepvállalás, aminek része az ÉTF támogatása. A műfaj – a természetfotózás – népszerűsége vitathatatlanul növekszik, újabb és újabb fotópályázatokat írnak ki, amit örömmel üdvözlünk és támogatunk.

Ezek a fórumok teret adhatnak mindazon természetfotósoknak, akik szeretnék bemutatni környezetünk megőrzött, megőrzendő értékeit, s egyben összemérni teljesítményüket. Ennek eredményeként az első nyilvános fordulóba bekerülő képek is zömmel igen kiváló alkotások, és már a második fordulóba való továbbjutás is rangot jelent. Ezen a szűrőn csak kiváló képek juthatnak át, majd kerülhetnek a kiállításra, illetve jelenhetnek meg nyomtatásban.

Többször halljuk, hogy nagyon jó képek nem kerülhetnek falra. Igen, ezt vállaljuk.

Zsűritársaimmal együtt többször átéltem már olyan kényszerhelyzetet, amikor igazán jó képek közül kellett választanom, de választanom kellett. A kiállítás sikere azonban éppen ettől válik közössé, a pályázók és a zsűri közös sikerévé! Ennek bizonysága ez az album, ami immár évtizedes múltja révén alkalmas a visszatekintésre, az összehasonlításra is.

Mondhatnánk azt is, hogy a zsűrizés folyamata hasonlít a szobrászok munkájához: a nyers tömbből kifaragott mű nem attól válik késszé, hogy a gyenge minőségű anyagot leválasztja róla az alkotója.

A beküldött képek szelektálásával – hol durvább, hol finomabb eszközökkel– olyan természetfotós kiállítás megteremtése a célunk, amely inspirál, és egyben a legszigorúbb mérce szerint is igazolja fotósaink eddigi nemzetközi sikereit, és fenntartja azt a töretlen lelkesedést, amely nélkül reménytelen volna első pillantásra gyakran megvalósíthatatlannak tűnő fotókat készíteni.

Mi sem bizonyíthatja ezt jobban azoknál az újszerű, előzmények nélküli képeknél, amelyek évről évre meghökkentenek, elvarázsolnak bennünket, természetfotósokat és a természetszerető, fotózást kedvelő nézőket, a kiállítás látogatóit is.

Sokan gondolják, hogy a természetfotózás szerencse kérdése. Nos, ez valóban így van – de vajon tudjuk-e, mi a szerencse? Vallom, hogy a szerencse nem más, mint a lehetőség és a felkészültség találkozása. Az album képei mind igazolják ezt az állítást, tükrözik az alkotók szakmai tudását és a természetben lelkesen eltöltött hosszú órák emlékét. A képek színvonala egységesen magas, legyen szó egy

jelentős technikai apparátust igénylő éjszakai akciófotóról vagy minimalista eszközökkel létrehozott hangulatképről. Híven mutatják be természeti világunk csodáit – járjanak bár fotósaink a magyar tájakon, a magas északon vagy a fullasztó trópusi dzsungelekben.

Az elmúlt 21 év jól mutatja, hogy milyen szélesre tárult a világ, hogy nincsenek elérhetetlen tájak, hogy az évről évre megújuló hazai természetfotós közösség

nemzetközi jelenléte stabil és megkerülhetetlen. Ennek mindannyian nyertesei vagyunk, ezt reprezentálja ez az ,album is!

Legyen jövőre is szerencsénk!

Szöveg: Kármán Balázs Alexandra kiadó 2013 192 oldal Ár: 4999 Ft

KÖNYVAJÁNLÓ A Rainbow Slide kiadó ismét frissítette “A Digitális fotózás kezdőknek 2014” című könyvét.

Kis bevezető a könyvből. Amikor megvásároljuk első digitális fényképezőgépünket, gyorsan ráébredünk, hogy a géphez mellékelt használati útmutató önmagában nem garancia a szép fotókra.

Félrevezetőek a rajzok, nem elég részletes, túl egyszerű vagy éppen bonyolult a leírás, ráadásul arról egyik kiadvány sem beszél, hogy az adott beállításokat mikor és miért kell végrehajtani, mi fán terem a fotós látásmód és egyáltalán mi a titka a jól sikerült fényképeknek. Könyvünk látványos képeken, magyarázó példákon keresztül mutatja be a digitális fotózás alapjait, és gyakorlati fotótippeket ad a legnépszerűbb témák fényképezésével kapcsolatban.

Amikor megvásároljuk első digitális fényképezőgépünket, gyorsan ráébredünk, hogy a géphez mellékelt használati útmutató önmagában nem garancia a szép fotókra.

Félrevezetőek a rajzok, nem elég részletes, túl egyszerű vagy éppen bonyolult a leírás, ráadásul arról egyik kiadvány sem beszél, hogy az adott beállításokat mikor és miért kell végrehajtani, mi fán terem a fotós látásmód és egyáltalán mi a titka a jól sikerült fényképeknek. Könyvünk látványos képeken, magyarázó példákon keresztül mutatja be a digitális fotózás alapjait, és gyakorlati fotótippeket ad a legnépszerűbb témák fényképezésével kapcsolatban.

Hogyan készítsen díjnyertes fotókat egy hobbifotós?

A közgondolkodással ellentétben egy átlagos kisgéppel is születhetnek fotókiállításra vagy pályázatra küldhető képek. Mert a lényeg nem a felszerelésen, hanem a gép mögött álló ember látásmódján, és a megfelelő helyszín (vagy akció) kiválasztásán van.

KÖNYVAJÁNLÓ

Hiába adunk az ötlettelen laikus kezébe egy csúcsgépet, a fotók valószínűleg amatőr minőségűek lesznek, és fordítva: az eredeti téma, a szépérzék egy olcsó digitális géppel is garancia a sikerre.

Mindenki számára adott hát a lehetőség, hogy kibontakoztassa a benne szunnyadó kreatív fotóst.

De térjünk vissza az eredeti kérdéshez: hogyan csinálhat kivételes képet egy átlagos felhasználó, egy közepes tudású géppel?

rengeteg különleges helyszín tűnik fel: a harmadik világ elképzelhetetlen szegénysége, a különleges és titokzatos Ázsia, a féktelen gazdagság vagy éppen a háborús területek tragédiái. Ezeknél a fotóknál a helyszín kiválasztása, bejárása a valódi feladat, a fotós trükkök, a kreativitás csak mellékes (ám nélkülözhetetlen) feltétele az izgalmas képnek. Bárki érhet el sikereket, aki eljut ezekre a fantasztikus vidékekre, és van mersze, lehetősége a fotózásra.

Mindenképp ismerni kell a gép alapfunkcióit, a képszerkesztés alapszabályait, és tudni kell azt is, hogy milyen helyzetek, beállítások adnak jó témákat! És mégy egy dolog: helyszín és helyzet!

A fotópályázatok győztes anyagait szemlélve

Nyilvánvaló azonban, hogy a hobbifotósok zömét nem a „szociofotó“, hanem a szép tájak, épületek, a látványos állatok és az érdekes emberek izgatják.

Ez már nagyobb kihívás, hiszen szép tájakkal, gyönyörű állatfelvételekkel „tele van a padlás“.

A szarvasbikát lefotózták már ellenfényben, oldalfényben, térdig hóban, vízben, mocsárban vagy éppen bőgés közben. Itt már nagyon nehéz újat mondani, és így van ez a klasszikus tájképekkel, az épületfotókkal, ahol csak új látásmóddal vagy kevésbé ismert technikákkal tudunk egyedit alkotni.

Különleges témák, akciók kellenek! A makrovilág például ilyen, mivel közelről még a hétköznapi tárgy is a különleges oldalát mutatja, és e témát egy kiskompakt is egészen jól megoldja. Vagy fotózzunk például akkor, mikor mások még alszanak (hajnalban). A kék fények és a különleges hangulat egyszerű felszereléssel (és pár szimpla trükkel) lefényképezhető. Nem beszéltünk még a

különleges időjárási helyzetekről, ahol maguk a körülmények jelentenek témát. Egy jégverés utáni utca, egy vihar hajlította fa vagy a téli jégvilág mind jó témák, hiszen nem látunk ilyeneket minden nap. Mindezek csak azon múlnak, hogy a fotós a megfelelő pillanatban előveszi-e a gépét, hogy egy viharban eszébe jut-e a fényképezés.

Aki megteszi ezt, annak mindig lesz egy hely a kiállításokon.

Szöveg: szerk.

A természetfotózás az alapok megszerzésével kezdôdik!

Tanulj te is a fotótanfolyamok kedvelt szakkönyveibôl!

További kiadványaink: A kezdô fotósok útikalauza A kezdôknek címû könyv II. része

Digitális fotózás kezdôknek 2014

Tájak, városok digitális fényképezôgéppel

Fogy. ár: 3490 Ft

Fogy. ár: 3490 Ft

Interneten: 2250 Ft + postaköltség

Interneten: 2250 Ft + postaköltség

Makrofotózás és teleobjektíves fényképezés

Digitális fotózás tükörreflexes géppel

Fogy. ár: 3490 Ft

Fogy. ár: 3490 Ft

Fogy. ár: 3790 Ft

Interneten: 2250 Ft + postaköltség

Interneten: 2250 Ft + postaköltség

Interneten: 2450 Ft + postaköltség

Keresd a könyvesboltokban, vagy a weboldalunkon: www.fotoszakkonyv.hu Megrendelhetô postai utánvéttel vagy átutalással a következô e-mail címen: info@fotoszakkonyv.hu

FOTÓPÁLYÁZAT „GDF SUEZ – AZ ÉV TERMÉSZETFOTÓSA 2013” KIÁLLÍTÁS ÉS FOTÓPÁLYÁZAT A TERMÉSZETTUDOMÁNYI MÚZEUMBAN Idén 21. alkalommal hirdették meg „Az Év Természetfotósa” pályázatot, amelyre 14 kategóriában 307 szerzőtől 3822 alkotás érkezett.

A neves fotósokból álló héttagú zsűri 123 fotót választott ki a Természettudományi Múzeumban megrendezett kiállításra, amely 2014. január 27-ig tekinthető meg.

Kategóriánként három díjat, mellette számos különdíjat osztottak ki. A pályázat rangját az is mutatja, hogy az össz-díjazás meghaladta a 2 millió forintot. Ehhez szükség van nagylelkű támogatókra is, mint a pályázat nevét is adó főszponzor GDF Suez Energia Zrt., vagy a Dunapack Kft., hogy csak a legjelentősebbeket említsem. Az év legszebb természetfotóit könyv alakban megjelentette az Alexandra kiadó. A 192 oldalas könyv a fotók készítésének történetéről is mesél, s a felszerelés, beállítások titkaiba is beavatja az olvasót.

Az Év Természetfotósa a pályázat történetében immár negyedszer Máté Bence lett - előtte 20002004. között Az Év Ifjú Természetfotósa címmel büszkélkedhetett. Övé Tányérajkúak címmel az Év Természetfotója is, mely búvártokban elhelyezett, műanyag ballonok segítségével úsztatott, halszemobjektíves, távirányított kamerával készült borzas gödényekről. Az Év Ifjú Természetfotósa címet idén Balla Tihamér nyerte el kollekciójával. A legjobb búvárfotós különdíját Tökölyi Csaba nyerte.

Szubjektív benyomásaimról is beszámolok. A fotók egy része túlmegy a szépségek ecsetelésén, drámai pillanatokat mutat be. Például a Madarak viselkedése kategóriában Máté Bence Csúcsragadozó és Halálos szorítás című képei rádöbbentenek arra, hogy a létért folytatott küzdelemnek véres pillanatai és áldozatai is vannak.

A Kezünkben a Föld kategória képei között több elgondolkodtató, sőt sokkoló, állásfoglalásra kényszerítő akad. Máté Bence Vállfa című képe egy, a lábába akaszkodó műanyag vállfától megszabadulni nem tudó sirályról az ember környezetéért való nagyobb felelősségvállalása után kiált. Az emberi gonoszság és mértéktelen természet-zsarolás felkiáltójelei: Rákossy Ágnes: Szereted a békacombot? (combjaitól kegyetlen módon megfosztott gyepi békák), dr.

Simán László: Néma döbbenet (megcsonkított delfintetemek).

A Tájak kategóriában kevesebb az egzotikus, távoli tájakon készült fotó, ez számomra rokonszenves változás, s örömmel üdvözöltem a falakon a kisebb, megkapó tájrészletekről készült alkotásokat. Az Ifjúsági kategória az oroszlánkörmeiket meresztgető fiatal fotósok tehetségét mutatja, a Fekete-fehér kategória pedig immár sokadszor bizonyította önálló létét, megmutatván, hogy a Természet ábrázolása szürke árnyalatokban is erős kompozíciókat eredményez.

A kiállított fotók jó részére kategóriától függetlenül jellemző az alapos felkészülés, a különleges technikai megoldások (távvezérlés, multiexpo, stb.) alkalmazása, persze, nem hanyagolható el a fotós szerencséje sem a különleges pillanatok elkapásánál. Nagy örömmel szemléltem azokat a fotókat, amelyek különleges fényekben készültek. Sok esetben maga a fotós is elősegítette a látványt például saját, jól átgondolt tájolású les építésével, vakus, LED lámpás világítási effektusok bevetésével. Érdemes néhány órát rászánni e pazar kiállítás megtekintésére, beleértve azokat a rövid ismertetőket is, melyeket az alkotók fűztek képeikhez.

Szöveg: Krivánszky Árpád

AZ ÉV TERMÉSZETFOTÓSA 2013 MÁTÉ BENCE

Már kiskorában rabul ejtette a Pusztaszer környéki madárés vízi világ. Tizenhárom éves kora óta fotóz tudatosan.

Elsőkét 2000-ben tűnt fel a naturArt – Az Év Természetfotósa pályázaton, amikor Rivaldafény című, ürgéket ábrázoló képéért Az Év Ifjú Természetfotósává választották. Az ekkor tizenöt éves fiú pár év alatt a szemünk előtt jutott el, egészen a szakmai világhírnévig. Tizennyolc évesen önálló életet kezdett, melynek középpontjában a természetfotózás állt. Tanyára költözött, ahol fotósbázist épített.

Fejébe vette, hogy főállású fotós lesz. Egyedülálló tapasztalatokra tett szert, melyek nyomán újszerű látásmóddal és ötletekkel gazdagítja a madárfotózás technikáját. Szélesedő témaválasztásában a madarak mellett egyre gyakrabban találkozunk rovarokkal, hüllőkkel, emlősökkel, tájképekkel, sőt víz alatti fotókkal is.

Bár ma már a Costa Ricában és Brazíliában kialakított leshelyeire is szervez túrákat, számára a természetfotózás központjában továbbra is Magyarország marad.

Főbb eredményei: BBC / VEOLIA Wildlife Photographer of the Year: Eric Hosking-díj 2005, 2007, 2010 Az Év Természetfotósa 2010 Az Év Ifjú Természetfotósa 2002 naturArt – Az Év Természetfotósa: Az Év Természetfotósa 2006, 2008, 2010, 2013 Az Év Ifjú Természetfotósa 2000–2004

Az első görögországi peliká barátom fotói mozgatták me extrém közeli felvételek rem lyeztük, amit műanyagballo erősítettük, amivel egy halász tartott monitoron kontrollá vakuval változtathattam. Ezz pektívájának és a madarak kö

TÁNYÉRAJKÚAK

ánfotózás azon ritka fotós projektjeim egyike, ami rövid idő alatt igen tartalmasra sikeredett. Egyik eg a fantáziámat, amelyeken borzas gödényeket láttam, nagylátószögű objektívvel fényképezve. Az ményében egy igen bonyolult távirányítós rendszert terveztünk. A fényképezőgépet búvártokba heonokon, katamaránszerűen a víz tetején úsztattunk. A gépet egy három méter hosszú flexibilis karra zladikban ülve mozgathattam a felszerelést a kívánt irányba. A fényképezőgép beállításait egy kézben álhattam, amelyen az elkészült fotók is megjelentek, míg a vakuk fényerejét, a karra erősített master zel a módszerrel öt nap alatt összesen mintegy tízezer felvételt készítettem. A halszemobjektív persözelségének összjátékaként egy olyan egyedi képi világba pillanthattunk be, amit a tervezési folyamat során nem is remélhettünk!

AZ ÉV IFJÚ TERMÉSZETFOTÓSA 2013

BALLA TIHAMÉR

Balla Tihamér 1997-ben született Szegeden, s azóta is itt él. Kisgyermekkora óta szereti a természetet, legfőbb vágya korábban az volt, hogy felnőttként vadász lehessen, így érthető módon leginkább a nagyvadak megfigyelése érdekelte.

Ha csak tehette, kijárt a határba, a közeli erdőkbe, s ezekre a túráira gyakran elkísérték szülei is. „Édesapám mindig hozta a család fényképezőgépét, természetes volt, hogy ha valami szépet, érdekeset láttunk, azt megörökítettük.

Később engem is egyre komolyabban kezdett foglalkoztatni a természetfotózás” – emlékezik a kezdetekre, hozzátéve, hogy szenvedélyét szülei szerencsére azóta is mindenben támogatják. Néhány éve a család beszerzett egy „komolyabb” teleobjektívet, amivel már magasabb színvonalon tud állatokat fotózni.

Az utóbbi időkben a vadászat, mint életcél, egyre inkább háttérbe szorult, és átadta helyét a madarak megfigyelésének, megismerésének – legkedvesebb fotótémái ma is a madarak. Új barátjával, Szalai Károllyal – aki szintén a madárfotózás szerelmese – számos közös munkán dolgoznak együtt, ám saját bevallása szerint a legtöbbet a magyar természetfotózás egyik ikonikus alakja, a szintén szegedi Molnár Gyula szakmai támogatásának köszönheti.

2. díj és a Sa

Alföldi vadvizeink egyik ked félénk madár. Emlékezetes fo leges hangulatú képeket tud autónk, így reng

TAVASZI SZÉL...

akertour Team különdíja valamint az UNIQBALL Kft különdíja

dves kis madara a gólyatöcs, a maga elegáns, de kissé abszurd kinézetével. Hálás fotótéma, nem túl otózás volt, amikor a képet készítettem, „leképezés” szempontjából szerencsénk volt az esővel, különdtunk készíteni, viszont a fotózás ideje alatt annyira felázott a leshez vezető földút, hogy beragadt az geteg cuccal fölmálházva, éjszaka, villámlások közepette sétáltunk hazafelé a társammal.

SZERKESZTŐSÉG Főszerkesztő:

Imre Tamás Imre Tamás

Imre Anikó

Szekeres János

Teravágimov Pál

Krivánszky Árpád

Suhayda László

Imre Adrien

Éder Iván

tamas.imre@naturephotomagazine.com

Szerkesztők:

Imre Anikó

Krivánszky Árpád

Suhayda László

Szekeres János Munkatársak:

Éder Iván

Imre Adrien

Kiss Ágnes

Máté Bence

Perhiniák Márton

Selmeczi Dániel

Teravágimov Pál Olvasó szerkesztő:

Krivánszky Árpád Művészeti Vezető:

Imre Anikó Grafikai tervezés:

Perhiniák Márton Web Design:

Yes I’m a Designer Web product:

Thomas Picture Fordító:

Tóth Péter Pál Hirdetési vezető:

Imre Anikó

aniko.imre@naturephotomagazine.com

Természetfotó magazin www.termeszetfotomagazin.hu ISSN 2061-2397 info@naturephotomagazine.com

Kiadja: Thomas Picture Kiadó Kft. Cím: Magyarország

Máté Bence

Kiss Ágnes

Budapest; 1143. Semsey Andor utca 25.

A kiadásért felel a kiadó ügyvezetője.

Minden jog fenntartva! © 2013 Thomas Picture kiadó Kft A magazin teljes tartalma, írásos és képes anyagait, beleértve a weboldalt is.

A kiadó kizárólagos tulajdonát képezik.

A meg nem rendelt kéziratokért és illusztrációs anyagokért a kiadó nem

Perhiniák Márton

Selmeczi Dániel

vállal felelőséget.

természetfotó magazin

®

ONLINE FOTÓMAGAZIN

© Teravágimov Pál

KÖVETKEZŐ SZÁM MEGJELENÉSE

2014. 03. 06.