Természetfotó Magazin 2014/1 by Természetfotó Magazin

TAVASZ / 2014/1.

természetfotó magazin

ONLINE FOTÓMAGAZIN

UTAZÁS | VADVILÁG | TÁJ | NÉPEK-KULTÚRÁK | TESZT

TAVASZI FOTÓZÁS | Tippek-trükkök NIKON Df | Terepen tesztelve KEYWORDS | Lightroom 5

NIKON DF VAGYOK. A Nikon legendás SLR

designjának és a legújabb PRO technológiának az egyesítése vagyok. ISO 204 800 egyenértékig kiterjeszthető érzékenységtartomány, 16,2 megapixeles, FX-formátumú érzékelő és EXPEED 3 processzor. A múlt és jelen vagyok egy vázban. www.nikon.hu

KÖSZÖNTŐ Kedves Olvasó! A 2014/1. tavaszi számunkkal jelentkezünk. Végre egy kicsit melegebb lett, érezhetően emelkedik a hőmérséklet, a madarak csicseregnek, a vadvirágok éledeznek. Itt a tavasz, ismét megújul a Természet. Ízelítő a most megjelenő számunkból: Kalandtúránkon folytatjuk Közép-Amerikai utunkat Costa Rica köderdeinek és élővilágának felfedezésével; Imre Anikó és Imre Tamás képein és élménybeszámolóján keresztül fedezhetjük fel e remek világ rejtett kincseit. Vásárlási tanácsadó rovatunkban az előző számban ismertettük az állványokat, most a fotós állványokhoz használható fejeket elemeztük kicsit bővebben, segítve a leendő vásárlókat döntésük meghozatalában. Fotósuli rovatunkban a madáritatók tavaszi fényképezésének lehetőségeit mutatjuk be. Szekeres János természetfotós technikai segítséget és inspirációt ad képein és írásán keresztül Olvasóinknak. Terepen tesztelhettük a Nikon legújabb full frames gépét, a Nikon Df masinát. Ebben a tesztben sok meglepetés lesz, hiszen retró kinézete alapján nem gondolnánk, micsoda technikai lehetőségek rejlenek benne, nem beszélve arról a jóleső érzésről - amit nem tud más gépváz adni - mely elfogja a Nikon Df fényképezőgéppel fotózó embert. Portfolió rovatunkban Német János természetfotóst, újságírót köszönthetjük, csodálatos felvételeivel színesíti magazinunkat. Tippek-trükkök rovatunkban Krivánszky Árpád és Suhayda László ad ötleteket a tavaszi témák fényképezéséhez, tájak, növények és makró témák megörökítéséhez. „Népek-kultúrák-városok” sorozatunkban Teravágimov Pál ismét Indiában járt. A hosszú út alatt készült képei és cikke bemutatja nekünk az ott élő emberek sorsát, életét és szokásait. Szép helyek sorozatunkban olyan helyszíneket írunk le és mutatunk be Önöknek, ahová érdemes elmenni és fényképezni. Krivánszky Árpád a Zsámbék környéki dombok, tájak hangulatát és élővilágát tárja elénk. Szilágyi László kollégánk új rovatot indít a képfeldolgozás műhelytitkairól. Az Adobe Lightroom 5 szoftvert ismerteti, és azon belül az első részben a képek katalogizálásának funkcióival ismerteti meg Önöket.

Fotó: © Imre Tamás Canon EOS 7D, EF300mm f/2.8L IS USM f/4 1/100sec ISO 1000

Fogadják szeretettel tizennyolcadik számunkat - már IPAD, iPhone és ANDROID verzióban is! Imre Tamás főszerkesztő

Fotós kalandok - Costa Rica 6

TIPPEK-TRÜKKÖK - TAVASZI FOTÓZÁS 28

VÁSÁRLÁSI TANÁCSADÓ - ÁLLVÁNYFEJEK 38

PORTFOLIÓ - NÉMETH JÁNOS

Előző számunkban a fotós állványokról adtunk bővebb információkat. Azt sem egyszerű kiválasztani, de azzal, hogy jó állványunk van, még nincs vége a választási mizériának. Egy jó fotós állványfej minden fotós álma: nézzünk szét a piacon, mi mire való, és mit érdemes választanunk.

Népek-kultúrák-városok - India 74

TEREPEN TESZTELVE - NIKON Df

FOTÓSULI - MADÁRITATÓ

A természetfotósok egyik nagy vágya, hogy közeli és minél szebb hátterű képek készüljenek az apró madarakról. Ez csak úgy lehetséges, ha megzavarásuk nélkül közel tudunk férkőzni hozzájuk. Ebben van igen nagy segítségünkre a madáritató, pláne, ha még egy épített lessel és tükörüveggel is kombináljuk. Két éve annak, hogy a barátaimmal elhatároztuk, építünk egy ilyen leses itatót.

SZÉP HELYEK - ZSÁMBÉK KÖRNYÉKE

102

LIGHTROOM 5 - KEYWORDS

Fotós kalandok

COSTA RICA, KÖZÉP-AMERIKA 2. rész: Monteverde és a Poas Vulcano Reggeli fényképezésünk után - tele adrenalinnal - vártuk a taxit, ami elvisz minket Monteverdébe. Kicsit késett, így az ebéd még megvárt bennünket, csak délután 13 óra körül indultunk el a Lodgeból. Meglepetésünkre egy Nissan dzsip jött. Gondoltam, ez szuper, mert a terepen ezzel nem lesz gond. Valóban igazam lett, idefelé kicsit lassabban érkeztünk meg, mint azt gondoltam, de a monteverdei utunk csak négy órás volt, és a sofőr nagyon segítőkészen elmagyarázta nekünk Costa Rica gazdaságát, az itt élő emberek életét.

Canon EOS 7D, EF200mm f/2L IS USM

f/2.8 1/1000 sec ISO 1000

Legbüszkébb a kávéültetvényeire volt. Még arra is kerített alkalmat, hogy megálljon és megkóstoltassa velünk a kávé csíráját, ami igencsak feldobott bennünket. A lényeg, hogy rendkívül jól szórakoztatott bennünket. Monteverdébe már estefelé érkeztünk a városközponton keresztül, közben sorolta is, hol érdemes vacsorázni, melyik étterem milyen ételekkel kecsegtet. Sőt, és ezt mindenkinek ajánlom, kaptunk egy telefonszámot tőle, amit a Hotel recepcióján ingyen tudtunk hívni, és a sofőr jött értünk, amikor csak kellett. Ezt persze a három napos ott tartózkodásunk alatt ki is használtuk. Este nagyon kellemes vacsorát költöttünk el a Tree House restaurantban. A hely hangulatához tökéletesen illeszkedő vendéglátóhely nem szokványos étterem. Az étterem és hotel egy hatalmas esőerdei fára van építve, melynek törzsén vannak a lépcsők, és a fa hatalmas ágai közé kerültek be az asztalok, igazi dzsungel hangulatot teremtve az utazónak. A számunkra ismeretlen ételek is sokkal finomabbak voltak ebben az érdekes környezetben. Másnap reggel már hívtuk is a taxis barátunkat és indultunk a Selvatura Parkba. A hely tulajdonképpen egy fantasztikus köderdő, amelyben különböző hosszúságú túrákat lehet tenni, és a hatalmas esőerdei fák lombkoronája között tudunk közlekedni a függőhidakon. Útközben rengeteg érdekes élőlénnyel találkozhatunk, és ha egy kis szerencsénk van, még akár fényképezni is hagyják magukat. A természetvédelmi területen van egy kifejezetten fotózásra kialakított kolibri itató, ami egy kb. 60 négyzetméteres kis terasz a köderdő szívében. A park munkatársai minden reggel kihelyeznek kolibri itatókat, amire az erdő mélyéből közel 15-20 faj hihetetlen mennyiségű, több száz egyede jön naponta lakmározni. Nekünk se kellett több, állványainkkal és felszerelésünkkel felvértezve beálltunk külön-külön egy-egy itatóhoz, várva, hogy megérkezzenek kis barátaink.

Canon EOS 5D Mark II, EF24-105mm f/4L IS USM

f/5.6 1/2000 sec ISO 800

Canon EOS 5D Mark II, EF24-105mm f/4L IS USM

f/10 1/1600 sec ISO 320

Canon EOS 7D, EF300mm f/2.8L IS USM

f/4 1/1000 sec ISO 1000

Canon EOS 7D, EF300mm f/2.8L IS USM f/3.2 1/800 sec ISO 2500

Canon EOS 5D Mark II, EF24-105mm f/

/4L IS USM f/9 1/125 sec ISO 1600

Canon EOS 7D, EF300mm f/2.8L IS USM f/3.2 1/640 sec ISO 1600

Canon EOS 7D, EF300mm f/2.8L IS USM f/3.2 1/250 sec ISO 800

Canon EOS-1D Mark II N, EF300mm f/2.8L IS USM f/2.8 1/320 sec ISO 640

Canon EOS 7D, EF 180mm f/3.5L Macro IS USM f/3.5 1/800 sec ISO 1600

Reggel még alig volt forgalom, majd két spanyol fotós is érkezett, ők is beálltak még két itatóhoz, így már öten egészen jól mutattunk fotós felszereléseinkkel, de ez a kolibriket nem igazán zavarta. Kilenc óra körül már annyi kolibri volt a terepen, hogy jutott a kezünkre is, és voltak madarak, amelyek az objektívjeinket használták kiülő fának. Hatalmas élmény ennyi apró, aranyos madár között állni és fényképezni. A nagy fotózás közben észre sem vettük, hogy egy coati (ormányos medve) csapat ólálkodik a fotós hátizsákjaink körül, és bizony szendviccsel a szájukban rohangáltak az erdőben. Majd visszatérve a kiszemelt helyünkre, az volt a félő, elviszik valamelyik fotós objektívet vagy kiegészítőt, ezért mindent bezártunk és feltettünk egy magasabb helyre, hogy ne piszkálják az állatok. Nagyon impulzív érzés volt: bent vagy az erdőben, százszámra röpködnek körülötted a madarak, és még a földön is figyelni kell az emlősökre, mert vadásznak az élelmedre. Mindezt mindenféle leshely és megrendezett körülmény nélkül élvezhettük. Monteverdében az a nagyszerű, hogy el sem hiszed, van ilyen egzotikus és csodálatos hely a világon, amely teljes mértékben kikapcsol. Második nap bevállaltunk egy gyalogos túrát, amire azt írták, két óra alatt megjárható, persze ez nekünk sokkal hosszabb volt, hiszen menetközben meg-megállva fényképeztünk folyamatosan, tájat, makrót és persze néha sikerült lencsevégre kapni néhány madarat is. Felejthetetlen élmény a függőhidakon mászkálni, mintegy 30 méteres magasságban, a lombkoronák tetejének a peremén, így jobban megfigyelhető az élővilág mindenki számára. A Salvature parkban és a Monteverdei köderdőkben eltöltött három nap alatt volt időnk bőségesen kitapasztalni, mit érdemes fényképezni. Kalandtúránk utolsó napjaiban elmentünk még egy nagyon izgalmas helyszínre, mégpedig a Poas Vulcan erdeihez, és persze magát a vulkánt is megnéztük.

Taxisofőrünk szívesen átvitt minket erre a helyre, úgy látszik itt elfogadott gyakorlat, hogy mindenhová dzsip taxival viszik a túrázókat, fotósokat. A szállásunk egy hatalmas völgyben volt, nem máshol, mint a vulkán szomszédságában. Maga a hely egy spanyol házaspár, pontosabban botanikus tudósok által kiépített orchidea megfigyelő állomás volt. Csak öt kétágyas vendégszállás van itt, mert nagyon szigorúan veszi Costa Rica állam az esőerdei turizmust. Vendéglátóink elmesélték, hogy a bevétel jelentős részét vissza kell forgatniuk az erdő védelmére. Nem számítottunk rá, de még a madarakat és az emlősöket is napi rendszerességgel etették, így volt arra lehetőség, hogy egy fiatal biológus egyetemista - természetesen helybéli lakos - segítségével még több bepillantást nyerjünk az itteni élővilágba. A túra kb. egy órás volt és bizony elég félelmetes sztorikat mesélt a srác a patak egy kisebb tisztásán kialakult, az állatok által is folyamatosan látogatott ivóhelyről. A lényeg, hogy vannak a környéken jaguár nyomok, és néha még látták is ott a ragadozót. Gondoltam, jobb, ha tovább megyünk. Sok mindent megtudtunk a nyílméreg békákról, denevérekről és egyéb állatokról. A túra végén visszavezetett minket a Lodgehoz. Zoli barátom mondta neki, nagyon tetszenek ezek a kolibrik is, amik a kerti itatóra folyamatosan érkeztek, ő neki áll azt fényképezni. Anikó és én viszont már nem akartunk kolibriket fotózni, hiszen az elmúlt három nap erről szólt Monteverdében, ezért inkább két állványunkkal és makró felszerelésünkkel visszamerészkedtünk az erdő sűrűjébe. Már vagy két órája mászkáltunk, és mindenféle érdekes kompozíció és forma képeket csináltunk a hatalmas levelekről és apróságokról. Amikor a patakhoz értünk, rossz érzésem támadt: valami megmordult. Anikó és én összenéztünk és a vér megfagyott az ereinkben.

Canon EOS 5D Mark II, EF24-105mm f/4L IS USM

f/16 2 sec ISO 200

Canon EOS 5D Mark II, EF 100mm f/2.8L Macro IS USM

f/8 1/30 sec ISO 400

Szerintem vaddisznó vagy valami hasonló lehetett, mondtam neki, de amikor egy percen belül már nem szemből, hanem a hátunk mögül és közelebbről mordult ismét valami, akkor azt mondtam, húzzunk innen kifelé, mielőtt valami nagyobb baj lesz. A hátizsákokat gyorsan magunkra raktuk és a kinyitott állvánnyal elindultunk, de úgy, hogy vagy száz méteren keresztül mindenfelé néztünk, annyira megijedtünk. Nem tudom, mi volt az, akár jaguár is lehetett. A lényeg, hogy amikor megláttuk a Lodge felé vezető utat, ott már rohantunk kifelé az erdőből, mint az űzött vad. Zoli, amikor meglátott bennünket zaklatott arcunkkal és a sztorit hallgatva, már nem akart mást, csak madarakat fényképezni, biztonságban. A napunk további részét a Lodge környékén töltöttük. Másnap elmentünk egy egész napos Poas Vulcan néző túrára. Maga a vulkán nagyon híres, hiszen még most is működik. A vulkán tava savas, kénes, ezért vizének színe smaragdzöld, pöfögő, füstölgő katlanja jól illeszkedik a vulkanikus tájképbe. A kráter közel másfél kilométeres szélességével impozáns látványt nyújt, a vulkán mostanában nyugodt, de bármikor működésbe léphet. Kisebbnagyobb földrengéseket még így is okoz, az elmúlt években is voltak rengések, ezért néha a hozzá vezető autóutakat egyszerűen leszakítja és eltünteti a föld színéről. Nekünk szerencsénk volt, mert fel is tudtunk menni és még tiszta időt is kifogtunk, így volt lehetőségünk megörökíteni ezt a geológiai csodát. Sofőrünk estére vitt minket vissza a fotózásból. Sajnos másnap reggel hatalmas élményekkel telve - be kellett fejeznünk costa ricai kalandunkat, mely több mint két hetesre sikeredett. Elköszöntünk vendéglátóinktól, majd csomagolás és indulás San José repülőtérre és onnan haza.

Szöveg: Imre Tamás Képek: Imre Anikó és Imre Tamás EFIAP fotóművészek

Tervezés Hely: Közép Amerika, Costa Rica

kioldó amen

Megközelíthetőség: San José repülőteréről.

Száll Mont

Mit lehet fotózni: madarak, emlősök, hüllők.

A leg novem

Mit vigyünk magunkkal: elsősorban teleobjektívet 300 mm, 1,4x és/vagy 2x telekonverterrel; makró objektívet 100 mm, vakut - ebből ha lehetséges, legalább 2 db-ot- , állványt,

ókábelt, memóriakártyát és akkumulátort, nnyit csak lehet.

lás: teverde és a Poas Vulcan környéke.

gjobb időpont: mbertől-márciusig.

Canon EOS 5D Mark II, EF24-105mm f/4L IS USM

f/16 1/250 sec ISO 200

Tippek-trükkök

A TAVASZI FOTÓZÁS MŰHELYTITKAI

rovat szponzor:

Canon EOS 7D EF500mm f/4L IS USM +1.4x 1/1600 s f/7,1 ISO 400 Éneklő sárga billegető A sárga billegető hímje a sárga repcetáblában, a virágok hegyére telepedve büszkén hirdeti énekével, hogy ő e táplálkozó- és fészkelő terület ura. A tavasz a madarak szaporodási időszaka, ilyenkor egész lényüket betölti a nászra készülődés. Sokuk kevésbé óvatos, mint máskor, ami jó alkalmat teremt arra, hogy cserkelve, a lesből való fotózástól eltérő hangulatban készítsünk képeket. Lassú, türelmes megközelítés, erős teleobjektív, 1,4-szerező, állvány, egy-két órányi időráfordítás és nagy adag szerencse is kellett a fotó elkészítéséhez.

Suhayda László

Ismét fordult egyet az esztendő kereke, újra itt a tavasz! A tél vége szinte észrevétlenül vált kora tavaszra. A fák eleinte még kopasz ágaikat mutogatják, a szántás mélyedéseiben még ott bújhat meg a hó utolsó, összeroskadt maradványa. A természetfotósnak már erőteljesen bizsereg a mutatóujja, a Nap első, bátortalanul melegítő sugarai már az erdőkön, mezőkön találják. Érdemes kimozdulni otthonról, annak dacára, hogy télutón-tavaszelőn kissé sovány lehet a fotós termés. Az állatfajok egy része előbújik rejtekéből, ezek közeli képei lehetnek a természet szerelmeseinek első „zsákmányai”. A madarak hímjei legszebb, friss tollruhájukban kelletik magukat a tojók előtt, védik fészkelő- és táplálkozó területüket. A kétéltűek, hüllők fotózására is ez a legkedvezőbb időszak, a vizenyős területek bejárásához azonban ajánlatos gumicsizmát húzni.

Krivánszky Árpád Canon EOS 30D EF 80-200mm f/2.8L+közgyűrű

1/8

A nagyon korán nyíló vadvirágok is szépek, de többnyire aprók, alaposan próbára teszik a makróobjektívünket. A természetfotós állvány is túl magas lehet hozzájuk, dacára annak, hogy a legalacsonyabbra állítjuk, ekkor jön jól a fényképezőgép alá helyezett babzsák.A zsenge vetések geometrikus sorai, a legkorábban kihajtó fák is a tájfotósok memóriakártyáira kívánkoznak. A tavaszi tájfotók egészen más jellegűek, mint a nyáron, ősszel készült felvételek. Célszerű olyan helyeket keresni, ahol hullámos a táj, fel lehet kapaszkodni olyan magaslatra, ahonnan erdő nem akadályozza a rálátást az alant elterülő tájra. Érdekes perspektívákat eredményez, ha nem csak a nagy látószögű objektívjeinket dolgoztatjuk, hanem elővesszük a teleobjektíveket is, amelyek összesűrítik a teret, kiemelik a táj, tájrészlet grafikus mintázatát. Érdemes az égre is figyelni. Ha az nem szép, szűkítsük a képkivágatot, olykor egészen el is hagyhatjuk az eget. Más alkalommal viszont a látványos felhőzet gyönyörű hátteret ad tájképeinknek. Jó szolgálatot tesz a polárszűrő, mert növeli a színtelítettséget, a kontrasztosság nő, egy szóval „ütősebb” lesz tőle a kép. Április közepétől a megújulás fortisszimóba csap át, annyi az izgalmas téma, hogy a természetfotós csak kapkodja a fejét. Minden kizöldül, virágoznak a gyümölcsfák, messziről sárgán virítanak a repcetáblák, újabb és újabb vadvirágok bontanak szirmot. A fotós felkészülését segítik a különféle meteorológiai honlapok, amelyek egyre pontosabb előrejelzést adnak még szűk területekre, kisebb tájegységekre is. Többek között szélirányt, szélerősséget, felhőzet rétegződést és égbolt fedettséget is megadnak néhány órás időtartamokra, a napsütéses órák számát is feltüntetik. A szerzők a most következő képek kapcsán további tippekkel, trükkökkel szolgálnak, izgalmas témákat és szép fényeket kívánnak.

Társbérlők

Magyarország délnyugati tájain találkozhatunk mandikó rózsaszín leples virágaival. Egyszerre n így akár közös fotón is szerepelhetnek. Érdekes a hóvirág bókoló virágzata a mandikó felfelé ál virágfej is ellentétes irányba „néz”. A hátteret az nyíló virágok foltjai alkotják. A tavasszal gyakor próbára teszik a türelmünket.

800 s f/3,5 ISO 250

k márciusban a kakasnyílik több más virággal, s formai kontrasztot képez lló virágszirmaival. A két z ég és a fák, valamint a lent ri szelek időnként alaposan

Krivánszky Árpád Canon EOS 5D Mark II EF 80-200mm f/2.8L+közgyűrű

1/2500 s f/3,2 ISO 800

Nyári tőzike Vizenyős területeken április-május fordulóján találkozhatunk vele. Borult időben nem látszanak a részletek a szirmokon, erős napsütésben pedig a fehér felület könnyen kiég: legkedvezőbb a fátyolos napsütés. Ha túl erős a fény, virágunk és a Nap közé a fényt lágyító diffuzor lapot kell tenni. Az oldalról jövő, súroló fény még szebben kiemeli a szirmok mintázatát, a hátteret pedig a növény hosszúkás levelei rajzolják ki, melyekre a virágzathoz képest kevesebb fény esik.

Szongáriai cselöpók Tavasszal éled a rovarvilág, az éppen kihajtó füves területeket érdemes átfésülni ízeltlábúak képviselői után, a gyér aljnövényzetben könnyebb rájuk lelni. Egyes fajokat, mint ezt a szongáriai cselőpókot is, életmódjuk időnként vándorlásra készteti, ekkor könnyebb lencsevégre kapni őket. Kora tavasszal az enyhébb napok sem túl melegek, a rovarok, pókok teste át van hűlve, mozgásuk lassabb, kicsit könnyebb őket fényképezni. Érdemes a fotózásukhoz lemenni a szintjükre! Le kell hasalni, földre tenni a fényképezőgépet. Így előnyösen változnak a testarányaik, jobban mutatnak, mint felülről fotózva. Készítsünk több felvételt, eltérő látószöggel, gyújtótávolsággal, mert egész más látványt nyerhetünk ez által.

Canon EOS 5D Mark III EF180mm f/3.5L Macro USM 0,4 s f/5,6 ISO 800

Suhayda Lรกszlรณ

Krivánszky Árpád

TAVASZI ABSZTRAKT A vizek világát is átkutathatjuk ígéretes témák után. Egy patakmeder vulkanikus eredetű köveit világította meg az alacsonyan álló Nap. Az absztrakt képhatást a hullámok játéka, a meder fenekén villódzó fények és a mély árnyékok ellentéte, a változó vízmélységtől keletkező lágyító hatás eredményezi. A legnagyobb kő egy halfejre hasonlít. A mozgó víz miatt többféle expozíciós idővel készítsünk felvételeket és a mélységélességgel is kísérletezzünk, majd válasszuk ki a legszebbet.

Canon EOS 30D EF28-105mm f/3.5-4.5 1/20 s f/7,1 ISO 250 Krivánszky Árpád

VIHAROS ÉG

Canon EOS 5D Mark II EF28-105mm f/3.5-4.5 1/640 s f/7,1 ISO 320 Krivánszky Árpád

Canon EOS 5D Mark II Zeiss Flektogon 20 mm f/4 1/800 s f/11 ISO 200 Krivánszky Árpád

Canon EOS 5D Mark II EF 80-200mm f/2.8L+közgyűrű 1/2000 s f/2,8 ISO 400

A tavasszal egymást gyorsan váltó időjárási frontok felhőzete látványos lehet: foltszerűen világítja meg az alant elterülő tájat, drámai módon elsötétítheti az eget, s az esőcseppeken szóródó fény esetenként szivárvány ívet hozhat létre. Jól fel kell öltözni, mert erős szél kíséri ezeket az időjárási jelenségeket. Érdemes több időt eltölteni egy helyen - jelen esetben egy dombtetőn - mert a megvilágítás és a látvány percről-percre változhat.

TÁJ FEKETE-FEHÉRBEN A tavaszi felhőzet csábítja a fotóst, hogy fekete-fehér képeket is készítsen. Ez történhet a helyszínen, vagy utólagos átalakítással (a RAW formátum megkönnyíti utóbbit). Lényeges a jó kompozíció, mert egy nem kellően átgondolt képen az átalakítás sem segít. Az eget a narancs, még inkább a vörös szűrő varázsolja sötétre, kölcsönöz a képnek drámai hatást. A görbékkel, csúszkákkal úgy kell ügyeskedni, hogy maradjon felismerhető képrészlet a legsötétebb területeken is, s a felhő legvilágosabb részei se legyenek kiégve.

TÉLTEMETŐ Bosszantó, amikor kiválasztott szép virágunknak csúnya a környezete. Ilyenkor az előtérben levő virágok és leveleik életlen foltjaiból alakíthatjuk ki a kellemes környezetet. Némi szerencse is kell, hogy ilyen konstellációt találjunk. Mindegyik objektívnek van egy minimális élesre állítási távolsága, amelyen belül elhelyezkedő képrészletek garantáltan életlenül, foltszerűen jelennek meg a fotón. A többi képrészlet élessége, vagy éppen elmosása mértékének ellenőrzéséhez használjuk a mélységélesség ellenőrző gombot, s annak megfelelően válasszunk rekeszt.

Suhayda László

PASZTELL VIRÁGFOTÓ Virágok fényképezésére a diffúz fény (fátyolos napsütés, vagy kissé borult ég) is alkalmas, azonban ilyenkor más jellegű, pasztell hatású fotók születnek. E fényviszonyok között a medvehagyma virágzatáról a környezet színeivel harmonizáló, zöldes hangulatú kompozíció született.

HARMATOS, ELLENFÉNYES VIRÁGFOTÓ Késő tavasszal, kora reggel készült ez a kép a rét füvéből kiemelkedő ökörfarkkóróról, amikor csekély köd volt és bőséges harmat. A kelő Nap fényével szemben erős kontrasztú képet kapunk, amelyet a harmatcseppek csillogása varázsol még szebbé. A nagy kontraszt miatt ügyelni kell a megfelelő expozícióra, mert könnyen túlexponálhatjuk a legvilágosabb területeket. Említettük, hogy néhány meteorológiai honlap a hajnali harmat képződésére is figyelmeztet.

Canon EOS 5D Mark III TS-E90mm f/2.8 1/320 s f/3,5 ISO 800 Suhayda László

A szép fotók készítésének lehetősége mellett ez az információ azért is fontos, mert ennek megfelelően öltözhet a fotós (pl. gumicsizmát húz). Ha nem jól készül fel, akár derékig megmártózhat a hideg harmatban.

ZÖLDELLŐ FASOR

Canon EOS 5D Mark III EF180mm f/3.5L Macro USM 1/4000 s f/4,0 ISO 400

Felkeltette a figyelmemet ez a zöldellő fasor, amely harmonikusan illeszkedik a szántóföldek sárgás-barnás csíkjaihoz, foltjaihoz. A kora tavasz kedvező időszak a fényképezésükre, mert már hajtanak a leveleik: a fák már nem kopaszok, ugyanakkor lombjuk még nem rejti el szép ágszerkezetüket. Suhayda László Canon EOS 5D Mark III EF300mm f/2.8L IS USM 1/64 s f/8 ISO 800

Suhayda Lรกszlรณ

Canon EOS 5D Mark III EF500mm f/4L IS USM +1.4x 1/320 s f/13 ISO 400 Magányos fa Nem szerencsés elvágni fő témánkat a horizonttal, ezért két megoldás lehetséges szép formájú, magányos fák fényképezéséhez. Olyan fát keresünk, és úgy fényképezzük, hogy az ég legyen a háttere, vagy olyan fát választunk, amelyre felülről rá lehet látni (tapasztalni fogjuk, hogy nem könnyű ilyeneket találni). Ezt a fát úgy lehetett messziről, teleobjektívvel fényképezni, hogy hátterét teljes egészében a zsendülő vetés geometrikus sorai alkotják.

Szöveg és képek: Suhayda László, Krivánszky Árpád

Vásárlási tanácsadó FOTÓS ÁLLVÁNYFEJEK Előző számunkban a fotós állványokról adtunk bővebb információkat. Azt sem egyszerű kiválasztani, de azzal, hogy jó állványunk van, még nincs vége a választási mizériának. Egy jó fotós állványfej minden fotós álma: nézzünk szét a piacon, mi mire való, és mit érdemes választanunk.

FONTOS AZ ÁLLVÁNYFEJ? Mindenki csak azt kérdezi szerkesztőségünktől, milyen állványt vegyen. Pedig pont olyan fontos, ha nem fontosabb, hogy az állványra milyen fejet rakunk, hiszen arra kerül közvetlenül a fényképezőgépünk, vagy az objektívtalp. Alapvetően az állványfejeknél is két fontos paraméterrel találkozunk. Mennyi a súlya a fejnek, és mennyire terhelhetjük, másképp fogalmazva mi az a súly, amit rátehetünk. Vegyük példának a Benro B1 Pro gömbfejet. A gyári adatok szerint a fej önsúlya 0,36 kg és a terhelhetősége 12 kg. Ez egy nagyon jó fej, hiszen könnyű, de egyben jól terhelhető. A fenti két adaton kívül a profi fotósok számára még a felszerelés alátámasztása és magának a fejnek a magassága is fontos adat. Ezek azért lényeges tényezők, mert minél magasabb a fej, annál nehezebb elérni az alacsony perspektívában fotózandó dolgok, pl. vadvirágok fényképezésénél a kívánt magasságot. Az alátámasztásnál pedig arra figyeljünk, ahhoz képest milyen magas az állványtalp elhelyezése. Ezért nagyon rossz választás az ún. joystick fej.

MILYEN ÁLLVÁNYFEJET VÁLASSZUNK? Ez sarkalatos kérdés: attól függ,mire kell! A legkülönfélébb témákhoz más és más megoldás az ideális. Vizsgáljuk meg alaposabban ezt a területet.

MELYIKET VÁLASS

SZAM?

Fotรณ: Suhayda Lรกszlรณ

VS Manfrotto 501 HDV

Aki sokat fotóz állatokat, madarakat, annak mindenképpen előnyös lehet egy videó fej mondjuk Manfrotto 501HDV, Benro Gimbal heads vagy a Wimberley Gimbal heads. Mindkét fejtípusnál a hosszabb gyújtótávolságú teleobjektíves fotózásra - 300mm f/4 vagy nagyobb, 300mm f/2,8 objektívekre - gondoltam. Ilyenkor magát az állványtalpat az objektív gyűrűtalpára kell rászerelni és a fényképezőgép tulajdonképpen közvetlenül az objektíven helyezkedik el. Az álló (portrait) vagy fekvő (landscape) formátumot is a gyűrű használatával kell megoldani, a fej marad síkban az állvánnyal. Mindkét megoldásnál a pontos súlyelosztás beállítása adja a gyors mozgatás lehetőségét és a stabil alátámasztást. Ezzel a megoldással már évek óta fényképeznek a professzionális vadfotósok, egyelőre nincs más megoldás a súlyos teleobjektívek stabil és precíz alátámasztására. A fejek ára180 és 500 euro között mozog. A tájfényképészek legfontosabb eszköze a nagy és stabil gömbfej: ezeknél a típusoknál van egy szabvány állványtalp, amit úgy hívnak, Arca-Swiss, ez tulajdonképpen a csúcstechnológia. De a mai profi állványgyártók, felismerve a piaci igényeket, gyártanak hasonlóan jó, de olcsóbb megoldásokat, pl. a Benro és az Induro. De vannak más profi állványfej gyártók, ilyen a Gitzo és a Manfrotto, melyek egyedi megoldásaikkal és jó minőségükkel vannak jelen a piacon. A lényeg, hogy aki tájképeket is szeret fotózni, válasszon olyan típust, ahol van egy különálló lehetőség az oldalirányú mozgatásra.

Induro GH Gimbal Heads

Hasznos a panoráma képeknél, ha az állványfejen be van jelölve a fényképezéshez szükséges beosztás. Ez legalább két külön állítható rögzítő csavart jelent, plusz még nagyon praktikus a vízszintező az állványfejben, hiszen anélkül igencsak körülményes jól beállítani az egyenes horizontot.

Makro fényképezéshez két megoldás van. Az egyik: jó minőségű gömbfejet használunk, amire érdemes venni egy makró sínt, ilyen a Manfrotto Micropositioning Sliding Plate. Ez a nagyobb nagyításoknál, fordítógyűrű és közgyűrű használatánál az élesség beállítását teszi igazán precízzé. A másik megoldás pedig egy stúdió fényképezésnél alkalmazott szorítópofa, pl. a Manfrotto Super Clamp without Stud beszerzése, amit az állvány lábára tudunk felszerelni, erre helyezzük rá a gömbfejet, amiről már tudunk fényképezni.

ÖSSZESSÉGÉBEN Ne spóroljunk az állványfejen! Sok fotós tanítványom és barátom itt csúszik el, mert rengeteg pénzt költ felszerelésére, de az állvány tekintetében olcsó megoldást választ. Ezt mi ne tegyük, hiszen rengeteg minden múlik azon is, hogy mennyire stabil az alátámasztás, mekkora a terhelhetőség. Ezek a tényezők jelentősen befolyásolják képeink élességét. Belépő szint: Dörr, Hama Középhaladó szint: Velbon, Giotto, Manfrotto, Benro, Induro Haladó szint: Gitzo, Wimberley, Arca-Swiss Az előző számban, ahol az állványokat elemeztük, már leírtam, de itt is megjegyzem, hogy az állványok és az állványfejek nem minden esetben kellenek, hogy ugyanattól a gyártótól származzanak. Például nekem Induro állványon van és rajta egy Benro gömbfej. De van olyan szettem is, ahol Gitzo állványon Manfrotto fej van. A márkásabb típusok kompatibilisek egymással. Mindenkinek jó válogatást!

Szöveg: Imre Tamás EFIAP

Induro BHD3 ball heads

Dovetail (Arca-Swiss Style Compatible)

Manfrotto Micro-positioning Sliding Plate

NÉMETH JÁNOS

Szívesen dicsekednék azzal, hogy fényképezőgéppel a kezemben jöttem a világra vagy egy neves fotográfus felmenőnek köszönhetően a fényképezés csínját-bínját már az anyatejjel szívtam magamba, de sajnos nem így van. A természetfotózást mégis főként a gyerekkoromnak köszönhetem, amikor a nyarakat a nagyszüleimnél töltöttem Veszprémben, és míg az osztálytársaim a pesti grundokon rúgták a port, én néhány helyi barátommal a Bakonyban csatangoltam. Szinte egész nap az erdőkben és a mezőkön voltunk és közben játékos módon fedeztük fel a környezetünket, megismertük a mezők virágait, az erdők lakóit. Nem volt ebben semmi tudatosság, az élmények viszont elraktározódtak, és kialakult bennem a természethez való tartós kötődés. A fényképezéssel csak középiskolás koromban ismerkedtem meg és azonnal beleszerettem a „pillanat művészetébe”. Azóta is a fényképezést tartom a művészi önkifejezés legjobb módjának.

Portfoliรณ

Szellemek

Tavaszi

üdeség

Nyรกri nap

plemente

A hajnal foga

Édesapám Ljubitel 2 gépével készítettem az első képeket, és ahogyan sokan mások, én is szakkönyvekből, újságokból, szakkörökön és tanfolyamokon szereztem meg a fényképezéshez szükséges tudást. Sokan el sem tudják képzelni, hogy a kép létrejöttének folyamatában mekkora élmény volt a film előhívása vagy a fotopapírra nagyítása. Az analóg fényképezés vitathatatlan pozitívuma volt, hogy a kép azonnal tárgyiasult, az alkotói folyamatot így a fotós még valósabbnak élhette meg, mert kézzelfogható eredményt hozott létre. Érettségi környékén, a pályaválasztásnál a fényképészet is felmerült, de végül másként alakultak a dolgok, informatikus lettem. A szakmámnak köszönhetően a digitális fényképezés megjelenése és az analógról való átállás nem okozott gondot. A műszaki megoldások, háttérben zajló folyamatok, jelfeldolgozás - és a mindezekhez kapcsolódó új fogalmak számomra már ismertek voltak. Szerencsés véletlen, hogy a szakmám és a hobbim találkozott a digitális fényképezésben, ennek is köszönhetően 2002-ben és 2003-ban számos ismeretterjesztő cikket írtam a Digitális Fotó Magazinban. Mindig is igyekeztem a lehető legtöbb időt tölteni természetjárással, kirándulásokkal, de valamiért fényképezőgépet nem vittem magammal. A 90’-es évek elején érlelődött meg bennem az elhatározás, hogy elkezdjem tudatosan fényképezni a természetet, megpróbáljam képeken rögzíteni és közvetíteni mindazt a szépséget, harmóniát, sokszínűséget, amit látok és megélek.

Naplemente előtt

Nincsenek előnyben részesített témáim, mondhatni „mindenevő” vagyok, vagy inkább minden természeti téma a kedvencem. A lényeg az elmélyülés és az alkotás szépsége. Azt vallom, hogy minden egyes kép egy komplex, tudatos, nagyon komoly háttértudást és előkészületeket igénylő alkotói folyamat kiteljesedése. A magabiztos technikai tudáson felül szükség van biológiai ismeretekre is. Ismerni kell a fotózott fajt, habitusát, élőhelyét. Mindezek nélkül nem készülhet jó természetfotó. És persze nem csak azt kell tudni, hogy mit szeretnénk fotózni, hanem azt is, hogy hogyan jelenjen majd az meg a képen. Elgondolás, tervezés nélkül nem születik jó fotó, mindig kell lennie „fejben kép”-nek. Napjainkra az ember szinte felemésztette a természeti környezetét és száműzte, bezárta magát a városokba. A természetfotó már nem csak a látványt dokumentálja, hanem üzenetet is közvetít. A természetfotósok felelőssége, hogy a képeikkel felhívják a figyelmet a még meglevő természeti értékeinkre, előremozdítva ezzel azok megóvását és védelmét.

Őszv

varรกzs

A bo

oltĂv

Pihenő

Téli bundában

Start

A peckes

JĂŠg-csep

ppkรถvek

Adobe Lightroom 5 KULCS A SZÓ Lightroom sorozatunk első fejezete a kulcsszavakkal és a képek keresésével foglalkozik. Mindenekelőtt érdemes tisztázni, hogy mi is az a kulcsszó. A képeink meta adataiba ágyazható, a kép egészét vagy csak egy kis részét jellemző, leíró szó a kulcsszó, melyből egy kép akár többet is tartalmazhat. Miért jó, hogy a képeink tartalmaznak kulcsszavakat? Elsősorban a kereshetőség miatt. Ha például egy album vagy portfólió összeállításához keresem az egyik képem, melyről például tudom, hogy Norvégiában készült egy sas fotózáson, akkor elég lehet rákeresni a “Norvégia” és “Sas” szavakra, hogy akár sok ezer képből kikeresse számomra a kívánt képeket a Lightroom. A kulcsszavak sajnos nem kerülnek a képekre automatikusan. Lehet nagyon sokat javítani a kulcsszavazás hatékonyságán, azonban kétségtelenül jelentős munkáról van szó, különösen akkor, ha már tekintélyes képgyűjteménnyel rendelkezünk. Nem tanácsos elnagyolni a kulcsszavazást; ha felületes munkát végzünk, csak pár kifejezést használva, akkor túl általános lesz a képünk leírása, és nem tudjuk majd a kulcsszavazás adta előnyöket kihasználni. Egy tájkép esetében nem praktikus pl. csak a tájkép szót beilleszteni. Érdemes utalni a helyszínre, a napszakra, a kép tartalmára is. Amire viszont fölösleges kulcsszavakat létrehozni, azok a technikai adatok. A gép típusa, az expozíció adatai automatikusan bekerülnek a kereshető metaadatok közé. Az elméleti ismerkedés után nézzük, hogy működik ez a gyakorlatban. A kulcsszavazás helye a Library modulon belül van, itt pedig a Keywording és a Keyword List panelekkel kell dolgozni. A Keywording panelen belül is három blokk jelenik meg, a Keyword Tags, a Keyword Suggestions és a Keyword Set. Az egyes paneleket és blokkokat a nevüktől jobbra látható háromszögre kattintva lehet kinagyítani vagy összezárni.

Szűrés kulcsszavak alapján

Kulcsszó panel

Kulcsszó szett létrehozása

Ha kiválasztunk egy képet, akkor az első blokk, a Keyword Tags mutatja meg, hogy milyen kulcsszavakkal rendelkezik a fotó, illetve ha még nincsenek kulcsszavai - vagy további kulcsszavakkal szeretnénk kiegészíteni - akkor az üres területre kattintva további kulcsszavakat tudunk begépelni. A kulcsszavakat vesszővel elválasztva kell begépelni. Egy kulcsszó állhat több szóból is úgy, mint a “mohácsi busójárás” vagy a “tihanyi ürge” szóösszetételek. Ugyanakkor ezen esetekben ajánlott szétszedni a szavakat például Mohácsra és busójárásra a jobb kereshetőség miatt. A begépelt kulcsszavakat egy enter billentyű leütésével tudjuk nyugtázni. Néhány szó begépelése után a Lightroom elkezd javasolt kulcsszavakat megjeleníteni a Keyword Suggestions panelen. Ha ezek közül bármelyiket elfogadjuk, akkor csak rá kell kattintani és a kulcsszó máris hozzáadódik a képünkhöz. A kulcsszavazás egy célzottabb módja a Kulcsszó

Kulcsszó szett sz

készlet, vagyis a Keyword Set. Ebben a blokkban mi határozhatjuk meg, hogy milyen kulcsszavak legyenek a kezünk ügyében. A Keyword Set melletti legördülő listából választhatunk, hogy mely készlet legyen aktív, vagy mi magunk is készíthetünk saját listát az Edit set menüpontra kattintva. Rendkívül hasznos ez a menüpont, mivel egy Tisza-tavi túra után a leggyakrabban használt kulcsszavakat előre bekészíthetjük. Első pillantásra talán furcsa, azonban annál hatékonyabb kulcsszavazó eszköz a Painter, vagyis a festékszóró. A Library modul bélyegképei alatt található az úgynevezett eszköztár: ha nem lenne aktív, akkor nyomjuk le a T billentyűt. Az eszköztár jobb szélén található egy kis háromszög, erre kattintva kiválaszthatjuk, hogy mely eszközöket szeretnénk látni. Kattintással tegyünk egy pipát a Painter opcióra, ha nem lenne aktív. Az így

zerkesztése

megjelenő festékszóróval több mindent tudunk “szórni”, többek között kulcsszavakat is. Kattintsunk a Paint felirat melletti kifejezésre és a megjelenő listából válasszuk ki a kulcsszó lehetőséget. Ekkor megjelenik egy szövegdoboz, benne pedig az Enter keywords here felirat, ennek helyére írjuk be azokat a kulcsszavakat, szintén vesszővel elválasztva, melyeket szeretnénk szórni. Kezdjünk el festeni a bélyegképek felett. Azok a képek, melyekre ráfújunk, megkapják az előbb beállított kulcsszavakat. Az egy helyszínen, egy témában készített képek gyakran tartalmaznak hasonló elemeket, így ezzel az eszközzel igen hatékonyan tudunk dolgozni. Az egész folyamatnak nem sok értelme lenne, ha utána a kulcsszavakkal nem tudnánk dolgozni, főleg ha nem tudnánk ezekre keresni. Keresni a képek között a Library modulban lehet. Ha a Grid nézetre váltunk, akkor a bélyegképek felett megjelenik a Library filter. Kattintsunk a metadata opcióra. A megjelenő hasábok segítségével szűrhetjük

Kulcsszó Lista panel

képeinket. Az első oszlop fejlécének nevére kattintva kiválaszthatjuk, hogy mi legyen az első szűrési feltétel. Praktikusan válasszuk ki a Keyword opciót. Ebben az esetben megjelenik minden kulcsszó, ami a kijelölt mappa képeiben előfordul. Itt válasszunk egy kulcsszót, és a Lightroom máris leszűri ezeket a képeket. Ha szeretnénk egy további kulcsszóval szűkíteni a keresést, akkor a második oszlopban is aktiváljuk a Keyword opciót és szűrjünk tovább. A második oszlopban azonban már nem fog minden kulcsszó megjelenni, csak azon kulcsszavak, melyek előfordulnak az első kulcsszóval együtt. Ha biztosan tudjuk, hogy milyen kulcsszavakat használtunk, akkor a Library filter sorban a text opcióra kattintva egyszerűen be is gépelhetjük a kulcsszavakat, melyeket keresünk. A kulcsszavakkal és a keresés opcióval gyorsan megtalálhatjuk képeinket, akár egy sok ezer képet tartalmazó adatbázisban is.

Szöveg: Szilágyi László

Terepen tesztelve

NIKON DF

A Nikon Df fényképezőgépet még 2013. év novemberében jelentették be a sajtó számára, nem kis meglepetést okozva nekünk, hivatásos fotósoknak. Ez meg micsoda? - tettem fel a kérdést első benyomásaim alapján. Már nagyon vártam, hogy kipróbálhassam éles helyzetben, majd a Nikon Kft munkatársától kaptam egy e-mailt, hogy a gépváz megérkezett és tesztelhető. A szerkesztőségbe érkezett Df váz gyári dobozában egy Nikkor AF-S 50mm f/1,8G objektív is megbújt. A dobozt kibontva kellemes érzés fogott el: a váz az 1961-ben megjelent első tükörreflexes Nikon F kamerára hasonlított a legjobban. Az 50 mmes objektív is azt sugallta, bizony valami más lesz ez, mint amit mostanában megszokhattunk a piacon.

A VÁZ Elsőre szokatlannak tűnt, hiszen egy retro design digitális kijelzővel nem mindennapos látvány. Fogásra egészen jó, bár a mai nagy profi gépeknél kisebb, de nem is az a feladata, hogy letaszítsa a trónról a Nikon D4 vázat. Egyébként is, nekem annak idején volt Praktica vázam és ez annál jóval nagyobb. A bekapcsoló gomb talán kicsire sikeredett, de ez is megszokás kérdése. A fényképezőgép kétféle színben kapható, nekem egy ezüst-fekete kivitelt küldtek tesztre, de van teljesen fekete kivitel is. Személy szerint az ezüst retrósabb stílust képvisel. Kinézete alapján fantasztikus lehetőség riport és szocio fotózásra, mert aki ránéz, nem gondolja,, hogy egy ízig-vérig profi vázzal találja szemben magát. A váz felső részén elhelyezett gombok könnyen átláthatók és megtanulhatók kb. 10 perc alatt, mit, hol kell beállítani. Több visszajelzést hallottam, hogy ez a kialakítás nem igazán praktikus, de ezt cáfolom, aki tud fényképezni, annak mindegy, mi hol van, hamar megszokja. Sőt, a bal kéznél levő nagyobb tárcsával gyorsan tudunk ISO érzékenységet váltani, és a felette elhelyezkedő expozíció korrekció is kézre esik. A jobb oldalon kapott helyet a programvezérlő tárcsa a maga négy funkciójával: P,A,S,M, ez minden igényt kielégítő. A „P” program automatika (amatőröknek), „A” aperture a rekesz előválasztásos beállítás. Ennek a funkciónak a vezérléséhez az exponáló gomb alatt a vázon elöl találhatunk egy kisebb tárcsát, amennyiben ez mégsem kényelmes, a gép hátsó vezérlő tárcsájára bármikor átprogramozható. Az „S” shutter speed a zársebesség előválasztást szolgálja, ami a váz jobb felső részén a másik nagyobb tárcsa használatával változtatható, sőt a „B” idő is ide van téve:, milyen praktikus! Mindkét nagy vezérlőtárcsa akkor használható, ha a közepén egy funkció gombot benyomunk. Ez nagyon előnyös, mert véletlenül nem tekerődik el, ha mi ezt nem szeretnénk. A gép hátulja már a mai kornak megfelelő digitális váz kinézetét mutatja, pontosabban egy Nikon D 610-re emlékeztet.

NIKON Df, Nikkor 50mm F1.8

f/1.8 1/250 sec ISO 160

TECHNIKAI PARAMÉTEREK A Nikon Df érzékelő felbontása 16,2 megapixeles, FXformátumú („full frame”) CMOS, melynek mérete (36,0 x 23,9 mm) ugyanaz a nagy teljesítményű rendszer, mint a Nikon D4-ben. A nagyméretű szenzor lehetővé teszi a kiváló zaj ISO arányt, fényérzékenysége ISO 100 és 12 800 érzékenységtartományban jó eredményeket produkál, és egészen 204 800 egyenértékig kiterjeszthető. Szinte bármilyen fényviszonyok között megállja a helyét. Zárszerkezete kiváló, a gyártó által tesztelt 150 000 cikluson keresztül minden gond nélkül működőképes. Maga a zár 1/4000 másodperces legrövidebb záridővel és akár 1/200 másodperces vakuszinkron idővel rendelkezik, ez szinte minden igényt kielégít. Retro kinézete ellenére az autofókusz rendszere igencsak fürge, mely már a megszokott objektív bajonett mellett található - AF választó kapcsoló közepén elhelyezett rejtett gombbal változtatható. A 39 pontos AF system még az f/8 rekesszel induló objektívvel is működik, ennek akkor van előnye, ha egy f/4 70-200 mm-es objektívre felpakolunk egy 2x extendert, és így az induló rekesz f/8 lesz. Erre bizony sok fényképezőgép nem képes. A módozatok közül négy különféle választható, és a legújabb 3D követés is benne van. A fókuszálás gyorsasága egészen jó: erre szükség is van, hiszen a gyors exponálás kiválasztása után 5,5 kép/ mp sebességgel „darálhatunk” a géppel. Az elkészült képek visszanézéséhez a Nikon mostanában beépített szokásos, nagyméretű és nagy felbontású, 921 000 képpontos LCD-monitort használja. Épület és tájképfényképezésnél a pontos vízszintezéshez lehetőségünk van egy kéttengelyes elektronikus virtuális horizont kiválasztására, az LCD-monitoron és a keresőben is. Ezáltal ellenőrizhető a fényképezőgép helyzete, vagy a fényképezőgép dőlésszöge.

MAXIMÁLIS OBJEKTÍV KOMPATIBILITÁS A Nikon Df nem csak retro kinézetű, de egyedülállóan kompatibilis a régi eredeti, F-bajonettes NIKKOR objektívekkel is. Sok riporter már csak a vitrinjében tartotta csodálatos rajzolatú régebbi objektívjeit, most a Nikon Df használatával a következő két üzemmódban - „A” (Rekesz-előválasztásos) vagy „M” (Kézi) - a váz lehetővé teszi, hogy a modern objektívekkel egyenértékű, teljesen nyitott rekesz mellett tökéletes fényméréssel dolgozhassunk. Ez azért jó , mert így a gép felismeri a rekeszbeállítást, és ki tudja számítani a megfelelő expozíciót.

NIKON Df, Nikkor 500mm F4

f/4 1/320 sec ISO 200

NIKON Df, Nikkor 50mm F1.8

f/10 1/13 sec ISO 100

A TESZT Tesztelésre egyik kedvenc helyünket, a Bayerische Wald német nemzeti parkot választottam. Több szituációban is megmérettetésre került a Nikon Df. Reggeltől estig fotóztam vele, a reggeli fényekben impresszionista hatást keltő tájképeket fényképeztem az erdőben. Napközben sajnos nem sok téma adódott, de szerencsémre az esti fényekben még hiúz fotózásra is volt lehetőségem egy barátom társaságában. Nikkor 500 mm f/4-es objektíven volt rajta a váz, elég tréfásan mutatott. A gépváz komolyan dolgozott, nagyon jó ISO zajszinttel készítette az éles képeket. A Nikon Df-et majd egy hétig nyüstöltem, egészen megbarátkoztam vele. A régi szép ifjúságomat idézte vissza, természetesen kiváló digitális minőségben. A gépvázat tájfotózáshoz alapérzékenységen, ISO 100-ra állítva és a gyári 50 mm-es objektívvel használtam, sajnos nagyobb látószögű objektív nem volt nálam A hajnali köd és az ellenfény ellenére az AF nem ugrált, pontosan megtalálta a képen a kontrasztokat, aminek nagyon örültem, mert a szép fények hamar elillannak. Az eredmények és a képek részletgazdagsága magáért beszél. A szokásos extrák ebben a vázban is benne vannak, a HDR és a multiexpozíciós lehetőségek jó elősegítői a kreatív fotók kivitelezésének. A Nikon D4-ben megismert HDR funkciót is csak TIFF beállítás mellett használhatjuk a nagyobb dinamikai tartomány elérése érdekében. A másik nagy kedvencem, a multiexpozíció természetesen RAW képeket ment memóriakártyánkra, amely kellemes időtöltés volt a tesztelés alatt. A Nikon Df nem csak város- és riportfényképezésre, hanem akár természetfotózásra is alkalmas, masszív váza magnéziumötvözetből készült, a felső és hátsó borítása erős védelmet nyújt a por, az ütődések és az időjárás viszontagságai ellen.

ÖSSZESSÉGÉBEN A Nikon Df egy új kategória, retro kinézetű, de egyben csúcsminőségű digitális váz. A kompatibilitás bajnokaként szerintem a fotográfia egyik legkiemelkedőbb váza lett. Aki megteheti, és van sok Nikkor F bajonettes objektívje, vegye meg. Aki most kezdi a fényképezést és nem szeretne feltűnő lenni, az is erre voksoljon. Felemelő érzés dolgozni vele. Ezúton köszönjük a hosszú teszt lehetőséget a Nikon Kft-nek.

Tesztelő: Imre Tamás EFIAP

Népek-kultúrák-városok

Visszatérés Indiába

Canon EOS-1Ds Mark III, EF17-40mm f/4L USM

f/6.3 1/640 sec ISO 640

ÚJRA RAXAULBAN „Nem, nem, ez egy rövidebb út.” – válaszolta fiatal sofőrünk, amikor megkérdeztem, hogy ez biztosan a Katmanduból kivezető főút-e. Persze, mindig van egy rövidebb út, a kérdés csak az, hogy milyen. Ekkor már egy órája zötyögtünk felfelé a Katmandu-völgyből, és a kérdésem azért tűnt időszerűnek, mert jó ideje megszűnt az aszfaltborítás az egysávos, időnként hajmeresztő szakadékok mellett kanyargó szerpentinen, amin haladtunk. Helyette éles kövek, vízátfolyások és kisebbnagyobb gödrök váltogatták egymást. Sofőrünk azonban értette a dolgát, és kellőképpen óvatos is volt, így néhány óra

alatt átjutottunk a Katmandut körülölelő hegyeken, majd hamarosan a nepáli-indiai határnál voltunk. Szerencsére a határon semmilyen hivatali packázásnak nem voltunk kitéve, már csak azért sem, mert meg sem álltunk. Nepál és India között a két ország állampolgárai útlevél nélkül közlekedhetnek, így sofőrünk minden teketóriázás nélkül áthajtott a határon, majd egyenesen behozott minket a határtól mindössze néhány száz méterre lévő Duncan Kórházba, ahol a következő néhány hetet töltöttük. A Természetfotó Magazin rendszeres olvasóit már korábban is tudósítottam innen két cikkben. Most eljött az ideje, hogy

Canon EOS-1Ds Mark III, EF100mm f/2.8 Macro USM

visszatérjünk Raxaulba, ahol feleségem néhány hétig a szülészeti-nőgyógyászati osztályon dolgozott önkéntes orvosként, immár harmadik alkalommal. A Duncan Kórházban az orvosok évi hatezer szülést vezetnek le, de hogy ez ne legyen önmagában is nagy kihívás, nagyjából egy éve az egyetlen szülész-nőgyógyász szakorvos elhagyta a kórházat. A szülésszám természetesen ennek ellenére sem csökkent, hanem így vagy úgy, de megszületnek a gyerekek most is. Az egyetemről frissen kikerült orvosok és főleg sebész szakorvosok vették a nyakukba a kihívást.

f/10 1/250 sec ISO 640

ORVOSI TAPASZTALATOK Emesének már az első raxauli napunkon el kellett végeznie egy szülés utáni méheltávolítást. A páciensnek hét gyereke volt, a legutolsó szülés során sajnos szétrepedt a méhe és a gyerek is meghalt (majdnem ő is). A méhrepedés leggyakrabban akkor fordul elő, ha valakinél az előző gyermek császármetszéssel született és a méhen van egy heg. Normál szülések után csak rendkívül ritkán, elsősorban a fejlődő világban találkoznak az orvosok ilyesmivel, főleg a sokadik szülés során, mint például ebben az esetben. Emese másik érdekes esete egy 18 éves, először szülő lány volt.

Canon EOS-1Ds Mark III, EF17-40mm f/4L USM

f/4 1/40 sec ISO 160

Amikor fölvette az ügyeletes orvos, akkor majdnem meghalt, sokszoros görcsrohama volt. Valószínűleg a terhesség és az annak következtében kialakult súlyos komplikáció, az úgynevezett eklampszia volt az oka ennek. Végül is sikerült eljuttatni az intenzív osztályra. Ott pedig sikerült megindítani a szülést (sajnos a baba ebben az esetben is halott volt), és miközben lélegeztető gépen volt, meg is szült. Szerencsére hamarosan lekerült a lélegeztetőgépről, elkezdett mozogni és beszélni, majd hamarosan teljesen felépült. Néhány nap múlva már lehetett vele beszélgetni, és helyreálltak az agyi funkciói is. Emese beszélt a nővel és a félszemű férjével is, láthatóan nagyon szegények voltak. Próbálta meggyőzni őket arról, hogy nagyon fontos lenne, hogy legközelebb elmenjenek terhes-gondozásra. Ennek a legnagyobb akadálya valószínűleg az lehet, hogy nincs rá 30 rúpiájuk (mintegy 80 Ft-juk). Nem Emese volt az egyetlen külföldi önkéntes orvos a kórházban. Néhány nap alatt jó barátságba kerültünk egy Paul nevű nyugdíjas skót altatóorvossal, aki rendkívül sokat segített a kórházban. Ő mesélte egyik nap, hogy két csecsemőt is behoztak a sürgősségi felvételi osztályra, gyakorlatilag egy időben, súlyos tüdőgyulladással. Mind a ketten lélegeztetésre szorultak. A nagyobbacskát hamar felvették az intenzív osztályra. A másik csecsemő egy 1 hónapos fiúgyermek volt, akit a hozzátartozók kezdtek el lélegeztetni, ugyanis nem volt pénzük a szülőknek a kórházi ellátásra. Szegény Pault nagyon felkavarta a dolog, mert a kisfiú nagyon jól reagált és csak néhány nap lélegeztetésre és antibiotikumra lett volna szüksége az életben maradáshoz. Szerencsére nemsokára jött a jó hír, hogy a kórháznak van egy alapja, abból finanszírozzák a baba ellátását. Ekkor tudtuk meg, hogy körülbelül 1500 rúpia lesz a kezelés költsége. Ennyin, azaz mintegy 3000 Ft-on múlott egy 1 hónapos csecsemő élete. Persze, fontos a lélegeztető gép is, de az alapok lennének a legfontosabbak. Mindennél előbbre való lenne az oktatás, a fogamzásgátlás, az ivóvíz. Szerencsére a Duncan Kórház felismerte, hogy az orvosi ellátás önmagában nem elég, ezért sok olyan projektje van, ami az emberhez méltó élet egyéb feltételeinek megteremtésében segít a környék lakóinak.

Hindu szertartรกs Patanban

Katmandu

Canon EOS-1Ds Mark III, EF100mm f/2.8 Macro USM

A fazekasok tere Bhaktapurban

f/5 1/320 sec ISO 250

A következő napon sajnos rossz hírt kaptunk. Az egyik tüdőgyulladásos kisfiú meghalt. Mindkettőnket sokkolt a hír, hiszen skót barátunk, Paul előző este azt mondta, hogy jól van a kisfiú, ha megkapja az ellátást, akkor túl fogja élni a betegséget. Egy kis nyugalomra vágytam ezek után, így fogtam magam és kisétáltam Sundarpurba, a leprások falujába, ami mintegy tíz percre van a Duncan Kórháztól. Gyakran jártam ide 2011-ben is és most is. Beültem a szövőházba, ahol a szép színes ruhákba öltözött asszonyok a földön ülve kézzel hajtják a kis szövő- vagy fonógépeiket, közben csevegnek, ahogy bárhol máshol is teszik az asszonyok munka közben. Időnként rám néztek és mondtak egymásnak valamit, majd hangosan felkacagtak. Nem értettem semmit a beszélgetésükből, de nyilván rajtam nevettek, és ez jól is volt így. Én is velük nevettem, erre ők még jobban nevettek. Ők rajtam, én rajtuk és magamon, jól kinevettük a világot.

FOTÓZÁSOK Az időm java részét természetesen nem a kórházban, hanem a környéket járva, fotózással és videózással töltöttem. Rendszerint reggel hat óra körül indultam el. Óriási előny volt a két évvel ezelőttiekhez képest, hogy ezúttal nem kellett felderítenem a vidéket, bár persze annak is megvolt a maga szépsége. A gyalogosan bejárható helyeket már ismertem, ezért minden este el tudtam dönteni, hogy másnap merre indulok. Gyakran ugyanazokat az arcokat fotóztam, akiket két évvel ezelőtt is, érdekes volt újra látni őket. Egy gond volt: a rengeteg gyerek, akik természetesen minden fotón szerepelni akartak. De most már egy kicsit szigorúbb voltam, mint korábban. Ha egy felnőttet készültem lefotózni, akkor azonnal körbevette őt pár gyerek, de ilyenkor nem készítettem el a képet addig, amíg a gyerekek ott voltak. Amikor ezt megértette az adott felnőtt, akkor elzavarta a gyerekeket, és én elkészíthettem a fotót. Ha nem így jártam volna el, akkor csak gyerekeket fotóztam volna egész nap. A kis zsiványok rendszeresen elrontották a videóimat is. Mikor észrevették, hogy videózom, azonnal beszaladtak a képbe. Voltak olyan kis ravaszdiak, akik ráadásul úgy tették ezt, hogy nem is vettem azonnal észre. Először csak átsétáltak a kamera előtt, mintha nem is sejtenék, hogy éppen felvételt készítek. Aztán még egyszer. Majd még egyszer, ártatlanul, látszólag mit sem sejtve a videózásról.

Canon EOS-1Ds Mark III, EF100mm f/2.8 Macro USM

f/5 1/60 sec ISO 100

Canon EOS-1Ds Mark III, EF100mm f/2.8 Macro USM

f/4 1/250 sec ISO 320

Canon EOS-1Ds Mark III, EF17-40mm f/4L USM

f/4.5 1/500 sec ISO 800

Canon EOS-1Ds Mark III, EF17-40mm f/4L USM

Canon EOS-1Ds Mark III, EF17-40mm f

f/8 1/250 sec ISO 250

f/11 1/25 sec ISO 125

f/4L USM

Volt néhány érdekes dolog, amiket korábban nem fotóztam. Ott voltam például Bihar állam legnagyobb hindu vallási ünnepének, a Chatnak az utolsó két napján. A nők ilyenkor felveszik a legszebb ruháikat, gyönyörűen kifestik magukat és beállnak a város melletti kis folyó vizébe, némelyek kezükben tálakkal, amik tele vannak étellel, és imádkoznak a felkelő vagy lenyugvó naphoz. Több ezer ember vett részt az esti és a hajnali ünnepségen is, óriási élmény volt egyetlen európaiként elvegyülni közöttük és figyelni őket. Már amennyire el tudtam vegyülni a fotóállványommal és kameráimmal. Persze itt is az lett a vége, hogy rengetegen akarták, hogy lefotózzam őket, és mindenki adni akart valami ételt is utána, így minden zsebem tele volt banánnal, almával, meg különféle rántott zöldségekkel, mire hazaértem. Itt a kórházban aztán mindent odaadtam a földön ülve várakozó szegényebb kinézetű embereknek. Az egyik legérdekesebb élményem az volt, amikor beépültem a cementlapátoló és rakodó munkások közé a pályaudvaron. Behívtak magukhoz a vagonokba, megkínáltak hasissal (nem fogadtam el), pózoltak nekem (akkor is, ha nem kértem). Tetőtől talpig csupa cementpor voltam, mire kikeveredtem közülük. Persze, a kórházban is mindig történt valami, még ha nem is mindig szívderítő. Amikor egy kis nyugalomra vágytam, akkor mindig bementem a koraszülöttekhez, ahol ugyan mindig mintegy negyven fok volt, de csend és nyugalom, és gyönyörű kis emberkék a lámpák alatt. Meg néhány nagyon szerencsétlen is, nyilván. Néhány napig követtem egy Ritter-kórban szenvedő kisfiú kezelését. A Ritter-kór újszülötteknél fellépő, fertőzés okozta súlyos, gyulladásos elváltozás a bőrön. Ha az elváltozások a testfelület egyharmadát meghaladják, a betegség halálos kimenetelű is lehet. Szegény kisfiút eléggé elhanyagolták, és csak akkor hozták be, amikor már tele volt hólyagokkal a teste. De végül szerencsére túlélte.

Canon EOS-1Ds Mark III, EF17-40mm f/4L USM

f/5 1/60 sec ISO 400

Canon EOS-1Ds Mark III, EF17-40mm f/4L USM

f/6.3 1/13 sec ISO 400

FURCSASÁGOK Emesének orvosként érdekes tapasztalat volt, hogy bár próbált volna a nők egyenjogúsága érdekében több tisztelettel fordulni feléjük, elmondani nekik, hogy mi fog velük történni, de mintha a legtöbben ezt nem is akarták volna. Egyik nap megkérdezte az egyik beteget, hogy hol lakik. A nő nem tudott válaszolni, arra sem, hogy milyen messze lakik a kórháztól. Azt mondta Emesének, hogy kérdezze meg a férjét. Egy másik nő egy nagyobb babával jött szülni. Emese kíváncsi lett volna arra, hogy az első gyermek, akit megszült, milyen súlyú volt, és hogy természetes szülés volt-e. A nő ezekre a kérdésekre sem tudott válaszolni, nem tudta megmondani, hogy normál szüléssel szülte-e meg az első gyermekét, és azt sem, hogy hány kiló volt. Az is rendszeres probléma a szülőszobán, hogy ha lánygyermek születik, akkor meggyanúsítják az orvosokat, hogy elcserélték a gyermeküket. A fiúgyermek azért nagyon fontos, mert a szülők halála után, amikor elégetik a testüket, csak fiúgyermek szórhatja bele a hamvaikat a folyóba, csak így térhetnek végső nyugalomra. A fiúgyermek a hindu hit szerint a kulcs a végső nyugalomhoz, legalábbis valaki így magyarázta nekünk. Amennyiben a családban nincs fiú vagy a fiú meghalt, addig vállalnak gyereket, amíg maguk is bele nem halnak. A hatodik, hetedik vagy nyolcadik terhesség pedig nemcsak Indiára, de az anya egészségére nézve is katasztrofális lehet. Ugyancsak rossz szokás, hogy a hinduk a szülés után hét napig nem fürdenek és a gyereket sem fürdetik. Így természetesen rengeteg sebfertőzéssel lehet számolni.

FOLYTATÁS? Rengeteg anyagot készítettem, elsősorban Sundarpurban, a leprások falujában. Jelenleg egy rövidfilm összevágásán dolgozom, ami a falu lakóinak életéről szólna. Ezzel remélhetőleg segíteni tudunk nekik támogatók megszerzésében. A Duncan Kórházzal pedig természetesen nem szakadt meg, és remélhetőleg nem is fog megszakadni a kapcsolatunk. Szinte már családtagnak számítunk ott, így ha módunk lesz rá, valószínűleg még visszatérünk.

Szöveg és kép: Teravágimov Pál

Canon EOS-1Ds Mark III, EF100mm f/2.8 Macro USM

f/8 1/500 sec ISO 200

f/4 1/200 sec ISO 400

Fotósuli MADÁRITATÓ

Nikon D2x, Nikon 2.8/300

rovat szponzor:

f/3.5 1/800 sec ISO 400

A munka során több nehézséggel kellett szembenéznünk, különféle szempontokat kellett figyelembe vennünk. Az első, hogy nem lehetett az itatót a földre telepíteni, mert errefelé váltó vad a vaddisznó és valószínű, hogy dagonyának használta volna a fürdőmedencét. Ezért megemeltük az itató magasságát, mégpedig úgy, hogy ülve, kényelmesen lehessen fotózni, szemmagasságból. A beeső fény irányát is jól kell megválasztani, hogy mind reggel, mind pedig délután alkalmas legyen a fotózásra. A harmadik szempont a háttér: ezt is körültekintően kell kiválasztani, hogy ne legyen túl közel, mert így lehet szép elmosott, vagy éppen álomszerű hátteret fotózni. A következő követelmény a használatos objektívnek megfelelő távolság beállítása az itató és a les között. Erre azért van szükség, hogy jó leképezéssel, megfelelő méretben ábrázolhassuk a madarakat az elkészült fotókon. Ügyelni kell a víz mélységére is. A túl mély itató nem alkalmas a madaraknak a fürdéshez, megijednek, mert nem látják a medence alját. Alakítsunk ki sekélyebb részeket is. Nem árt, ha van valamilyen víznyerő hely a közelben. Figyelni kell a víz minőségére is, különösen a nyári nagy melegekben, rendszeresen cserélni kell! Nem utolsó szempont a les megközelíthetősége autóval. Az sem elhanyagolható követelmény, hogy olyan helyet találjunk, ahol sok fajta madár fordul elő és van némi védelmük, búvóhelyük a ragadozók elől. Nem soroltam fel minden szempontot, csak azokat, amiket nagyon fontosnak tartok. Praktikus még a les belső felületét sötét színűre festeni és fotózás közben sötét ruhát, kesztyűt és maszkot viselni. Figyeljünk még az üveg színére is, nehogy meglepetés érjen bennünket az elkészült fotókon. Megfelelően korrigáljuk az elszíneződést.

Nikon 1V1, Nikon adapter Sigma 4/100-300 f/4 1/400sec ISO 400

N f/

Nikon D3, Nikon 2.8/80-200 /4 1/800sec ISO 400

Nikon D1x, Nikon 2.8/300

f/4 1/200sec ISO 400

Bahama

Nikon 1V1, Nikon adapter Sigma 4/100-300 f/4 1/800sec ISO 400

NikonD2x, Nikon 2.8/300

f/3.5 1/400 sec ISO 400

Nikon 1V1, Nikon adapter Sigma 4/100-300 f/4 1/200sec ISO 400

Nikon D3, Sigma 4.5/500 f/4.5 1/200sec ISO 400

Nikon D2xs, Sigma 4.5/500 f/4.5/1/20sec ISO 400

Nik f/4 1

kon 1V1, Nikon Nikon adapter Sigma 4/100-300 1/400 ISO 200

Az itatós les abból a szempontból is előnyös, hogy némileg rendezni is tudjuk a helyszínt és a madarakat. Legyünk türelmesek, hosszabb idő kell ahhoz, hogy a madarak észrevegyék, elfogadják és megszokják az általunk biztosított lehetőséget. Az itatónkhoz mindig több madár jár, mint ahány a közelben költ. Különösen a nyári kánikulában gyakori jelenség, hogy akár kilométernyi távolságokról is érkeznek madarak a vízzel állandóan feltöltött itatóhoz. Amennyiben egész évben itatunk, a madarak állandó vendégeink lesznek. A nagy sürgés-forgás feltűnik majd a ragadozó madaraknak is, így talán vendégeink lesznek ők is. Biztosítsunk számukra is leszállási lehetőséget, beszálló fák formájában. Nem mindig szeretek itatón fotózni, szeretem a természetes körülményeket is. Ezért az itatót közvetlenül a bokrok mellé telepítettük úgy, hogy a bokrokon, ágakon lévő madarakról is lehessen szép képeket készíteni. Nagyon hangulatos, amikor a zsenge tavaszi, vagy színes őszi levelek adják a hátteret, ahogyan a fény átszűrődik rajtuk, s amikor maguk a fatörzsek elmosódott szellemképe látszik halványan. Nem kell leállni az itatónál levő fotózással télen sem. Igaz, az itatás a téli fagyok miatt már nem működik, ekkor kell átállni az etetésre, és folytathatjuk a fotózást. Hóesésben is remek fotókat készíthetünk. A fotózási ötletek száma végtelen, csak a fantázia szabhat határokat! Szép fényeket és gyönyörű képeket kíván: Szekeres János természetfotós

Szép helyek

ZSÁMBÉK KÖRNYÉKI DOMBOK

Mรกriahalmi temetล Canon EOS 30D EF-S 18-55 mm f/3,5-5,6

1/20 s f/6,3 ISO 200

Magyar ugaron Canon EOS 30D EF 28-105 mm f/3,5-4,5

1/200 s f/8 ISO 250

Budapesttől északnyugatra, a Gerecse hegység lábánál szép dombsor húzódik. A természetfotósok számára az jelenti a legnagyobb vonzerőt, hogy a dombok teteje nincs beerdősülve, ezért felkapaszkodván akadálytalan a kilátás az alant elterülő tájra. A környék központja az Árpád kori templomromjáról híres Zsámbék. A környező települések is fura neveket viselnek (az egy Máriahalom községet kivéve): Tinnye, Úny, Epöl, Sárisáp, Szomor, Bajna. A táj minden évszakban tartogat látnivalókat. A hóborította vidék olykor békés csöndességben pihen, más alkalommal az élénk szél fantasztikus hófúvásos formákat alakít ki. Kora tavasszal a szántás barázdáinak teteje már feketéllik, miközben a barázdaközökben még megbúvik az összeroskadt, olvadó hó. A tavaszi szelek foltosra szárítják a szántóföldeket, az őszi vetések geometrikus, zöld sorai is korán megmutatkoznak. A fák lombosodása a dombok közé vágódó patakvölgyek füzeseiben kezdődik. A fák ekkor már zöldek, de az apró levelek még nem takarják el az ágak szerkezetét. Smaragdzöldbe öltözik csakhamar a táj, a gyümölcsfák virágzása is megkezdődik. Áprilisban már messziről virítanak a sárga repcetáblák, júniustól aranylanak a búzamezők, röpke másfél hónap múltán pedig a virágzó napraforgótáblák látványában gyönyörködhet az arra járó. Ősszel a sárgára, vörösre színeződött fák ékesítik a dombos tájat, időnként köd lepi el a vidéket. A tél beköszöntével újra kezdődik az esztendős körforgás. A természetfotósok szívfájdalma, hogy nagyon kevés a jó formájú, és nyugodt környezetben levő magányos fa. Nos, ezen a vidéken némi fáradság árán több ilyennel is lehet találkozni, lencsevégre kapni. Márciustól júniusig virágok tömkelege nyílik a domboldalakon, rajtuk színes pillangókkal. Talán kevesebb a ritka, védett virág errefelé, mint más környékeken, de az is lehet, hogy az ezeket rejtő helyek még felfedezésre várnak. A magasban ölyvek, hollók keringenek, fácánt, nyulat, ritkábban őzeket is lehet látni. Ha a természetfotós fogékony a tájba illő épületek látványára, akkor a már említett zsámbéki templomromon kívül is talál a környéken szép templomokat, útszéli, kis kápolnákat, régi parasztházakat és öreg temetőket, moha lepte, ódon sírkövekkel.

Repcetábla Canon EOS 30D EF-S 15-85mm f/3.5-5.6 IS USM

1/100 s f/9 ISO 100

Hófúvásos táj Canon EOS 5D Mark II EF 80-200 mm f/4L

1/250 s f/13 ISO 400

Fรกk kรถdben Canon EOS 30D EF-S 18-55 mm f/3,5-5,6

1/100 s f/16 ISO 100

Tavaszi felhล zet Canon EOS 30D EF-S 18-55 mm f/3,5-5,6

1/100 s f/13 ISO 100

Aranyló búzatábla Canon EOS 5D Mark II EF 80-200 mm f/4L

1/200 s f/16 ISO 400

Kล zetminta Canon EOS 30D EF 28-105 mm f/3,5-4,5

Forgalmi irรกnyok 1/10 s f/18 ISO 100

Canon EOS 30D EF 80-200 mm f/4L+kรถ

özgyűrű 1/6 s f/9 ISO 100

Traktornyomok Canon EOS 30D EF 28-105 mm f/3,5-4,5

1/60 s f/8 ISO 100

Szöveg és fotó: Krivánszky Árpád

Zsámbéki templomrom Canon EOS 30D Zeiss Flektogon 20 mm f/4

1/500 s f/11 ISO 100

A természetfotózás az alapok megszerzésével kezdôdik!

Tanulj te is a fotótanfolyamok kedvelt szakkönyveibôl! További kiadványaink: A kezdô fotósok útikalauza A kezdôknek címû könyv II. része

Digitális fotózás kezdôknek 2014

Tájak, városok digitális fényképezôgéppel

Fogy. ár: 3490 Ft

Interneten: 2250 Ft + postaköltség

Makrofotózás és teleobjektíves fényképezés

Digitális fotózás tükörreflexes géppel

Fogy. ár: 3490 Ft

Fogy. ár: 3790 Ft

Interneten: 2250 Ft + postaköltség

Interneten: 2450 Ft + postaköltség

Keresd a könyvesboltokban, vagy a weboldalunkon: www.fotoszakkonyv.hu Megrendelhetô postai utánvéttel vagy átutalással a következô e-mail címen: info@fotoszakkonyv.hu

SZERKESZTŐSÉG Főszerkesztő: Imre Tamás Imre Tamás

Imre Anikó

Szekeres János

Teravágimov Pál

Krivánszky Árpád

Suhayda László

Imre Adrien

Éder Iván

tamas.imre@naturephotomagazine.com

Szerkesztők: Imre Anikó Krivánszky Árpád Suhayda László Szekeres János Munkatársak: Éder Iván Imre Adrien Kiss Ágnes Máté Bence Perhiniák Márton Selmeczi Dániel Teravágimov Pál Olvasó szerkesztő: Krivánszky Árpád Művészeti Vezető: Imre Anikó Grafikai tervezés: Perhiniák Márton Web Design: Yes I’m a Designer Web product: Thomas Picture Fordító: Tóth Péter Pál Hirdetési vezető: Imre Anikó

aniko.imre@naturephotomagazine.com

Természetfotó magazin www.termeszetfotomagazin.hu ISSN 2061-2397 info@naturephotomagazine.com

Kiadja: Thomas Picture Kiadó Kft. Cím: Magyarország

Máté Bence

Kiss Ágnes

Budapest; 1143. Semsey Andor utca 25. A kiadásért felel a kiadó ügyvezetője. Minden jog fenntartva! © 2014 Thomas Picture kiadó Kft A magazin teljes tartalma, írásos és képes anyagait, beleértve a weboldalt is. A kiadó kizárólagos tulajdonát képezik. A meg nem rendelt kéziratokért és illusztrációs anyagokért a kiadó nem

Perhiniák Márton

Selmeczi Dániel

vállal felelőséget.

természetfotó magazin

ONLINE FOTÓMAGAZIN

KÖVETKEZŐ SZÁM MEGJELENÉSE

2014. 06. 06.