Természetfotó Magazin 2014/3 by Természetfotó Magazin

ŐSZ / 2014/3.

természetfotó magazin

ONLINE FOTÓMAGAZIN

UTAZÁS | VADVILÁG | TÁJ | NÉPEK-KULTÚRÁK | TESZT

NIKON D810 | Terepen tesztelve CSILLAGJÁRÁS | Fotósuli NORVÉGIA - ŐSZ | Fotós kalandok

Nézd meg, hogyan készült az eredeti fotó: youtube.com/iamnikon. Image © Miss Aniela

AZ ÚJ NIKON D810 VAGYOK. A sokoldalúság és nagy felbontás csúcsa vagyok. Új 36,3 megapixeles FX formátumú érzékelőmmel, EXPEED 4 képfeldolgozó rendszeremmel és 64–12 800 ISO-tartományommal minden fényviszonyt kiválóan kezelek. Akár 7 fps sebességű sorozatfelvételi módomnak és 60p sebességű többformátumú Full HD videofelvételemnek köszönhetően a téma sohasem szökhet meg előlem. Valódi műalkotás vagyok. nikon.hu

KÖSZÖNTŐ Kedves Olvasó! A 2014/3. őszi számunkkal jelentkezünk. Ismét eljött a természetfotózás egyik legszebb évszaka, az ősz. Hamarosan világszerte színpompába öltöznek a lombhullató fák, bokrok, északon még a tundra is megszínesedik. Hajnalonként párás, ködös időszakok kezdődnek, ennek megörökítése a tájképfényképészek egyik legkedveltebb fotótémája. Ízelítő a most megjelenő számunkból: Kalandtúránkon Norvégia egyik legszebb tájegységére, a Geiranger fjordhoz és a környékén elterülő nemzeti parkokhoz invitáljuk olvasóinkat Imre Anikó és Tamás fotóival. Tippek-trükkök rovatunkban ismét Krivánszky Árpád és Suhayda László természetfotósok adnak ötleteket „Fotózás őszi fényekben” című cikkükben. Vásárlási tanácsadó rovatunkban folytatjuk a fotós táskák bemutatását, most a riporter táskákat vettük sorra. Ezen típusok kiválasztásához adunk tanácsot, ezzel is segítve a leendő vásárlókat döntésük meghozatalában. Portfolió rovatunkban Sőtér Gergő természetfotós mutatkozik be. A régóta fényképező fotográfus elsősorban a nagyvadak fotózásának szentelte életét, ebből kapunk most ízelítőt képein keresztül. A Fotósuli rovatunkban a csillagjárás fotózásához adunk ötleteket, tippeket Imre Tamás képein és gondolatain keresztül. Terepen tesztelhettük a Nikon legújabb full frames, csúcskategóriás D810 fényképezőgépét. A terepi tesztelésre egy teljes hétre magammal vihettem Törökországba, ahol volt alkalmam mindenféle extrém körülmények között kipróbálni az új masinát. „Élet a vízfelszín alatt” rovatunkban Selmeczi Dániel fotós kollégánk ad segítséget az útiholmik összeállításához az utazni vágyó búvárfotósoknak. Ez nem is olyan egyszerű feladat, gondoljuk el, mennyi mindent kell vinnünk a repülőgépen. Szilágyi László kollégánk folytatja az Adobe Lightroom képfeldolgozó program bemutatását. Képeink prezentálása a videók világában címmel segíti a felhasználókat a program szolgáltatásai elsajátításában. Szép helyek rovatunkban a németországi Bayerische Wald Nemzeti Park bemutató központjába invitáljuk önöket, ahol rendkívül jó lehetőségek nyílnak a kezdő természetfényképészeknek az állatfotózás gyakorlására.

Fotó: © Imre Tamás Canon EOS-1Ds Mark II, EF 70-200mm f/2.8 IS USM f/13 1/13sec ISO 100

Fogadják szeretettel tizennyolcadik számunkat - már IPAD, iPhone és ANDROID verzióban is! Imre Tamás főszerkesztő

Kalandtúra - Norvégia természeti szépségei között 06

TIPPEK-TRÜKKÖK - FOTÓZÁS ÖSSZEL 32

VÁSÁRLÁSI TANÁCSADÓ - VÁLLTÁSKÁK 44

PORTFOLIÓ - SÖTÉR GERGŐ

Tavasz, nyár, ősz tél, aztán megint kezdődik elölről az egész, teljesen olyan, mint egy mókuskerék, jaj, de unalmas! Dehogy! – a természetfotósnak nem az, erről gondoskodik maga a Természet. Az eltérő mikroklimatikus viszonyok miatt ugyanaz a táj, az év azonos időszakában, egészen másként fest, mint tavaly. Másként színeződnek a lombok, a felkelő Nap eltérő módon világítja meg a tájat, akár az előző naphoz képest is.

Az előző lapszámunkban a fotós hátizsákokról írtam részletes tájékoztatást, most a travel fotósoknak és fotóriportereknek szeretnék segíteni a választásban, ezért a fotós oldaltáskákat vettük jobban szemügyre. A legfontosabb itt is a felszerelésünk biztonságos tárolása és szállítása. Nézzünk szét a piacon, mit érdemes választanunk.

Budapesten, 1950. áprilisában születtem. A természet szeretetét Édesapám oltotta belém, már öt éves koromban magával vitt kirándulásaira. Első fotóimat idősebbik lányom születésekor, 1976-ban készítettem, ekkor kezdtem a természetfotózást is. 1980-tól 1994-ig a Nimród Fotóklub tagja voltam. Az akkori „Találkozás a természettel” című pályázatokon indultam, ezeken több díjat is nyertem. 1998-tól a Foto Natura Egyesület tagja vagyok.

FOTÓSULI - CSILLAGJÁRÁS

TEREPEN TESZTELVE - NIKON D810

ÉLET VÍZFELSZÍN ALATT UTAZÁS BÚVÁRKÉNT A MAI VILÁGBAN

LIGHTROOM 5 KÉPEINK PREZENTÁLÁSA A VIDEÓK VILÁGÁBAN

SZÉP HELYEK MESEERDŐ NÉMETORSZÁGBAN BAYERISCHER WALD Fotósuli sorozatunk mostani témája egy kevésbé ismert, de sokak által csak csodált fényképezési mód, a csillagjárás fényképezése lesz. Ezt a fajta fényképezést kevesen művelik, mert nem az emberek normál életviteléhez igazodik az expozíció kivitelezése, hanem inkább éjszaka, a „sötétség birodalmában”.

Első találkozás: még 2014. június 26-án a Mai Manó Magyar Fotográfusok Házában mutatta be a Nikon Kft új, nagy felbontású mesterművét, a D810 fényképezőgépet. Kaszás Gergő előadása és a kipróbálható demó gép meggyőző képminőséget és több fontos újdonságot vonultatott fel a bemutató alkalmával.

Fotós kalandok

NORVÉGIA TERMÉSZETI SZÉPSÉGEI KÖZÖTT Lenyűgöző utazás Norvégia természeti szépségei között. Az óceán által keskeny sávokra darabolt fjordjai, halványzöld víztükrei, hósapkás hegycsúcsai, óriási csipkés gránitfalai, hihetetlen vízesései, fantasztikus őszi színvilága és pézsmatulkai teszik vonzóvá a természetfotósoknak az országot. Egy hét alatt négy nemzeti parkot és az egyik legszebb fjordot jártuk be fotós barátaimmal. Bőven volt mit megcsodálni, felfedezni és fényképezni Norvégia középső részén.

Canon EOS-1Ds Mark II, EF 24-70mm f/2.8 f/16 1/13 sec ISO 200

Kalandunkat repülés után kezdtük Osloból felfelé haladva Norvégia belsejébe, egészen Dombås városkáig. Itt elkanyarodtunk Hjerkinn felé. A hegyvonulatok közötti fennsíkon iszonyatos szél és -5 °C hideg fogadott minket. Késő este érkeztünk meg a Driva folyó melletti szállásunkhoz, ahol csípős hidegben volt részünk. Másnap reggel az előre megbeszélt pézsmatulok-szakértővel egyeztettünk, majd a Dovrefjell Nemzeti Park bejáratánál találkoztunk kísérőnkkel, Jens Erixon-nal. Jens tartott egy pár perces, rögtönzött előadást a Nemzeti Parkról. Megtudhattuk tőle, hogy a Dovre Norvégia szimbóluma. „Egyesülve hűségben, amíg a Dovre áll” – mondta ki a Nemzetgyűlés 1814-ben. Azt is megtudtuk, hogy a pézsmatulkok igen veszélyes vadállatok. Azt kérte, hogy vezető nélkül minden esetben tartsuk be a 200 m távolságot. Intő jel, ha morgóssá válnak és fejüket lefelé tartva mellső lábukkal dobbantanak. Sajnos ezt nem mindenki veszi komolyan, így volt már rá példa, hogy természetfotós került veszélybe a tulkok fényképezése közben! Természetesen mi nem izgultunk annyira, hiszen Jens szaktudása megnyugtató volt számunkra. Bementünk a Nemzeti Parkba és távcsövekkel szemléltük a végeláthatatlan hegyeket. Nagy szerencsénkre rátaláltunk egy hat fős tulokcsaládra. Mindenki összeállította a felszerelését és nekivágtunk a tájra jellemző cserjékkel és sziklákkal tűzdelt tundrás terepnek. Itt bizony gyalog kell menni, nincs lehetőség a Dovréban autókkal közlekedni. A súlyos, nagy teleobjektívekkel és állványokkal nehezen haladtunk előre. Úgy egy óra alatt értük el a megfelelő távolságot és Jens vezényletével két kisebb csoportra osztva fényképezhettük le a tulkokat. Nem is tűntek olyan vadnak, mint amennyire mondták. Aztán hirtelen egy pillanat alatt az egyik tulok viselkedése megváltozott.

Canon EOS-1D Mark II N, Sigma EX 120-300mm f/2.8 f/8.0 1/500 sec ISO 400

Canon EOS-1Ds Mark II, EF 180mm Macro f/18 0.8 sec ISO 100

Canon EOS-1Ds Mark II, EF 24-70mm

m f/2.8 f/32 1/8 sec ISO 100

Canon EOS-1Ds Mark II, EF 24-70mm f/2.8 f/20 5/10 sec ISO 100

Canon EOS 40D, Sigma EX 120-300mm f/2.8 f/8 1/125 sec ISO 400

Canon EOS-1Ds Mark II, EF 24-70mm f/2.8 f/22 3.2 sec ISO 100

Canon EOS-1Ds Mark II, EF 70-200mm f/2.8 IS USM f/9 1/30 sec ISO 100

Úgy érezte, eléggé közel vagyunk hozzá, és megindult felénk. Vezetőnk azonnal az egész csapatot felállította és hátráltunk visszafelé. Ekkor a tulok megnyugodott és nem támadott tovább. Mindenkinek egészen felszökött az adrenalin szintje az átélt izgalmaktól. Megköszöntük fotós alanyainknak a részvételt és visszaindultunk az autókhoz. A sikeresnek mondható szafari után kiki kedvére fényképezhette a Nemzeti Park tájegységeit, egészen naplementéig maradtunk. A következő nap hajnalán indultunk a Rondane Nemzeti Parkba. A park érdekessége a leírhatatlanul különleges „jégkorszaki” táj. Hatalmas területen a földet halványsárgás-fehér „szőnyeg” borítja, melyben főként a rénszarvas zuzmó és a hanga dominál. Rálépve az embernek olyan érzése támad, mintha egy pihe-puha dunna lenne a lába alatt. Ezernyi fotótéma adódott ebben a különleges tájban. Egész nap kint tettünk-vettünk, még az esti fényekben is fotóztunk. Miután mindannyian kellő mennyiségű digitális pixelt elfogyasztottunk a Rondane és a Dovrefjell Nemzeti Parkban, az esti megbeszélés alkalmával elmeséltem fotóstársaimnak, most jön túránk meglepetése. Elmegyünk a Geiranger-fjord még jéggel, hóval borított magaslataihoz és a Jostedalgleccser jégvilágához. Hajnalban indultunk kalandos utunkra, ennek során a csodálat és a döbbenet érzése váltakozott bennünk. A szinte hihetetlennek tűnő természeti jelenségek sokasága, a sziklás hegyoldalak hóval és jéggel borított látványa tükröződött a gleccsertavak vízfelületén. A változatos textúrák és vonalak soha nem látott természetfotós témát kínáltak számunkra. Utunk alatt társaink folyamatosan kérték a rádió adó-vevő készülékben, hogy „itt álljunk meg”. Sajnos nem mindig volt teljesíthető a kérés, mert akkor nem értük volna el kitűzött fotós célpontunkat.

Canon EOS-1Ds Mark II, EF 180mm Macro f/5.6 1/80 sec ISO 100

Canon EOS-1Ds Mark II, EF 16-35mm f/2.8 f/20 1/4 sec ISO 250

Kisebb megállások után megérkeztünk a Geiranger-fjordhoz, mely Norvégia legszebbnek tartott fjordja. A fjord rendkívül meredek, lépcsőzetes oldalain szerpentin úton lehet közlekedni. A partot övező hegyek elérik az 1600 méter körüli magasságot, ezért az 1000 méter feletti részeket már hó borította. Számos fotótéma adódik: vízesések sokasága zuhan alá a környező hegyekből mindenfelé. Miután mindenki felfedezte és lefényképezte a fjord belső területeit, felvittem a csapatot Dalsnibba 1476 méteres magasságába. A több mint 600 méteres szintkülönbséget egysávos murvás szerpentinen tettük meg. Sehol egy korlát, így semmi nem tarthatja vissza az esetlegesen megcsúszó autóst, ezért szép lassan haladtunk felfelé, csak akkor torpantunk meg, amikor valaki szembe jött velünk. Éppen hogy elfértünk a szakadék szélén. Végre felérkezvén hó, jég és 360°-os körpanoráma fogadott minket. Csodálattal adóztunk e fenséges és ősi látványnak, amely egyedülállóvá teszi Norvégiát. Egy-egy jobb kompozíció érdekében még a sziklapárkányokra is kimásztunk. A megszámlálhatatlan természeti szépség annyi fotótémát kínált, hogy több órán keresztül fent maradtunk, ezért a Jostedal-gleccser felfedezését áttettük másnapra. Hazafelé többször megálltunk a sziklahasadékok között félelmetes sebességgel zubogó Otta folyó fényképezéséhez. Éjjel két órára érkeztünk vissza szálláshelyünkre, fáradtan beestünk az ágyba és pillanatok múlva elaludtunk. Reggeli után elindultunk a Jostedal-gleccser felfedezésére.

Canon EOS-1Ds Mark II, EF 24-70mm f/2.8 f/25 5/10 sec ISO 100

Canon EOS-1Ds Mark II, EF 70-200mm f/2.8 IS USM f/7.1 1/80 sec ISO 250

Canon EOS-1Ds Mark II, EF 24-70mm f

f/2.8 f/18 1 sec ISO 100

Canon EOS-1Ds Mark II, EF 70-200mm f/2.8 IS USM f/18 1.6 sec ISO 100

Canon EOS-1Ds Mark II, EF 70-200mm f/2.8 IS USM f/18 6/10 sec ISO 100

Nikon D300, EF 70-200mm f/2.8 IS USM f/16 1/160 sec ISO 200

Gépkocsival egészen a Nemzeti Park bejáratáig mehettünk. A parkolótól nem messze több vízesés és zuhatag kínált felemelő látványt. Lentről már lehetett látni a hatalmas gleccsert, amely Európa legnagyobb összefüggő gleccsermezője. Innen már csak gyalogosan lehetett tovább menni, ami eléggé messzinek tűnt csapatunk tagjainak, körülbelül egyórás út volt felfelé teljes menetfelszerelésben, a szintkülönbség úgy 400 méter. A gleccserhez érkezve érdekes színjátékra lettem figyelmes. A gleccser nem volt teljesen fehér, színe a tengerkék és a fehér ezernyi árnyalatából tevődött össze. Hogyan lehetséges ez? A gleccserek jege kapilláris szerkezetű és nem kristályos, ezért nem nyeli el a fényt alkotó színek minden hullámát, mint az átlátszó kristályszerkezetű jég, hanem a kéket visszaveri. Mondanom sem kell, a színek, a vonalvezetések, a kompozíciók és a formák számomra a legérdekesebb fotótémát kínálták az egész fotóstúra alatt. Hatalmas élményekben volt részünk. Úgy érzem, egy lenyűgöző utazás részesei lehettünk, ami megváltoztatta sokunk életfelfogását és szemléletét a természet iránt. Csak remélni merem, hogy sikerült Önökben, olvasókban is elindítani valamit, ami átformálhatja Norvégiáról alkotott képüket. Ez az ország ősszel a hidegnek és zordnak tűnő tájai helyett egészen más arcát mutatja.

Szöveg: Imre Tamás Képek: Imre Anikó és Imre Tamás EFIAP fotóművészek

Canon EOS-1Ds Mark II, EF 16-35mm f/2.8 f/22 1/6 s

Tervezés Hely: Észak-Európa, Norvégia Megközelíthetőség: Oslo repteréről a 6-os úton északnak, majd a 15-ös útra balra kell letérni. Mit lehet fotózni: Ősszel első sorban tájakat, gleccsert és pézsmatulkokat.

Mit v nagyl zoom mem lehet

sec ISO 100

vigyünk magunkkal: látószögű objektívet 16-35 mm, és teleobjektív m-ot 70-200 mm, háromlábú állványt, móriakártyát és akkumulátort, amennyit csak t.

Esti hangulat - Suhayda Lรกszlรณ

Canon EOS 5D Mark III, EF16-35mm f/2.8L USM f/7,1 84 sec ISO 1600

Tippek-trükkök

FOTÓZÁS ŐSZI FÉNYEKBEN Tavasz, nyár, ősz tél, aztán megint kezdődik elölről az egész, teljesen olyan, mint egy mókuskerék, jaj, de unalmas! Dehogy! – a természetfotósnak nem az, erről gondoskodik maga a Természet. Az eltérő mikroklimatikus viszonyok miatt ugyanaz a táj, az év azonos időszakában, egészen másként fest, mint tavaly. Másként színeződnek a lombok, a felkelő Nap eltérő módon világítja meg a tájat, akár az előző naphoz képest is. A pára, a köd sűrűsége, színe is változik, másformán varázsolja el a jól ismert, kedvenc helyszínünket, eltérő gyorsasággal tünteti el a távolabbi részleteket. Olyan állat, madár bukkanhat elő a ködből, amellyel még nem találkoztunk. A rovarvilág másmás harmat-lepte képviselőivel találkozhatunk, ha elég korán kelünk és szerencsénk is van.

rovat szponzor:

A Magazin korábbi számaiban már számos tippettrükköt ismertettünk meg az Olvasókkal, ha ismét ezekkel hozakodnánk elő, kényszerűen ismétlésekbe bocsátkoznánk. E helyett azt választottuk, hogy egyes különlegesebb fotótémákhoz, helyzetekhez szóljunk hozzá, s egyben felhívjuk a figyelmet a képi hangulat fontosságára. Kezdjük először a tájak fotózásával. A párás napkelték, ködös időszakok, különleges fényviszonyok akár lakóhelyünket, vagy annak közvetlen környékét is megejtően széppé varázsolhatják, különösen a hajnali, reggeli ellenfényben. Ellenfényeknél figyelni kell a csillogásokat, kontrasztokat, hogy ne legyenek kiégett részletek és befeketedett képrészek. A digitális technikánál ez azonnal ellenőrizhető az LCD panelen, szükség esetén a hisztogram segítségével. A víz-közeli tájakra az jellemző, hogy a vízfelszín tükröződése szinte megkétszerezi a táj fényességét. Ez a hangulat az elkészült fotón csak akkor érződik, ha mértékkel, de túlexponáljuk a képünket, ügyelve azonban a kiégés veszélyére, különösen akkor, ha a Nap képe is tükröződik a vízen. Patak vizében forgó színes levelek megörökítéséhez több másodperces expozíciós idő kell, ezért alacsony ISO érzékenység mellett gyenge fényben fotózzunk, vagy alkalmazzunk semleges szürke szűrőt. Érdemes kísérletezni éjszakai tájképek készítésével is az ősz folyamán. Az égbolt csillagai kb. 30 másodpercnél hosszabb expozíciónál már nem pontszerűek, rövidebbhosszabb csíkot rajzolnak. Ha a szerencsénk gyorsan mozgó felhőkkel hoz össze bennünket, az látványos rajzolatot eredményez a fotón. Mit tegyünk a felszín sötétbe merült részleteivel, ha a Hold nem világítja be a tájat? Nos, ekkor nekünk kell gondoskodnunk a megvilágításról. Ha a lámpát egy helyre irányítjuk, akkor szpotfénnyel emelhetünk ki egy érdekes tájrészletet, vagy a lámpa egyenletes mozgatásával, „meszeléssel” a hosszú expozíció alatt minden közeli tájrészletet részeltetünk a fényben. Ne csüggedjünk el, lehet, hogy csak a sokadik próbálkozásunk lesz igazán sikeres. Esőben is fényképezhetünk, ha gondoskodunk felszerelésünk nedvesség elleni védelméről.

Suhayda László

Suhayda Lรกszlรณ

Canon EOS 5D Mark III, EF16-35mm f/2.8L USM f/10 1/125 sec ISO 3200

Harkรกly tintagomba (Coprinopsis picacea) - Krivรกnszky ร rpรกd

Canon EOS 5D Mark II, EF 80-200 mm f/2,8L f/4 1/64 sec ISO 400

Vetővirág (Sternbergia colchiciflora) - Krivánszky Árpád

Canon EOS 5D Mark II, EF 80-200 mm f/2,8L+közgyűrű f/3,5 1/640 sec ISO 640

Pรกrรกs tavi napfelkelte - Suhayda Lรกszlรณ

Canon EOS 5D Mark III, EF28-300mm f/3.5-5.6L IS USM f/8 1/2500 sec ISO 1600

Harmatos társbérlet - Suhayda László

Canon EOS 5D Mark III, EF100mm f/2.8L Macro IS USM f/10 1/50 s ISO 800

Hajnalodik - Krivánszky Árpád

Canon EOS 5D Mark II EF 80-200 mm f/2,8L f/16 1/64 sec ISO 400

Harmatos hálóőr - Suhayda László

Canon EOS 5D Mark III, EF180mm f/3.5L Macro USM f/8 1/640 sec ISO 800

Forgó - Krivánszky Árpád

Canon EOS 5D Mark II, EF 80-200 mm f/2,8L f/16 10 sec ISO 100

Erdőrészlet - Krivánszky Árpád

Canon EOS 5D Mark II, EF 28-105mm f/3,5-4,5 + lágyító szűrő f/14 1/12 sec ISO 640

A makrók szerelmesei is megtalálják ősszel a számításukat. A hűvösödő éjszakák, hideg hajnalok után a hüllők, pl. a gyíkfélék meleg helyen igyekszenek megtelepedni, de még lomha mozgásúak, így türelemmel, kitartással könnyebben fényképezhetők, mint máskor. Óvatos mozgással többféle pózban, eltérő mélységélesség alkalmazásával kaphatjuk őket lencsevégre. A jó szemű fotós hajnalban, kora reggel harmattal dúsan fedett pókokat, lepkéket, szitakötőket, s a rovarvilág legkülönfélébb képviselőit kaphatja lencsevégre. A gyengébb fény és az alacsony kontraszt a kedvező, mert kontrasztos fényben az apró vízcseppek csillogása tönkreteheti a fotónkat. Gombákat szép számmal, virágokat viszont kevesebbet, s azokat is inkább az ősz első felében fényképezhetünk. A kisméretűekhez olykor még a babzsák is túlságosan magas, ekkor közvetlenül a talajra, avarra kell tennünk a gépet (nylon, papírzsebkendő kerüljön alá). A rekesznyílás alkalmas megválasztásával gondoskodjunk a nyugodt előtérről és háttérről, s izgalmas lehet, ha ugyanannak a fajnak éles, és az életlen tartományba eső példánya is díszíti fotónkat. Ha valakit nem elégít ki a megszokott környezet folyton megújuló, változó arca, keressen fel ősszel olyan helyeket, ahol még nem járt, egynapos kiruccanás vagy több napos fotós-szafari keretében. Izgalmas fotótémákat, szép fényeket kívánunk! Szöveg és kép: Krivánszky Árpád és Suhayda László

Vásárlási tanácsadó RIPORTER TÁSKÁK DSLR FELHASZNÁLÓKNAK Az előző lapszámunkban a fotós hátizsákokról írtam részletes tájékoztatást, most a travel fotósoknak és fotóriportereknek szeretnék segíteni a választásban, ezért a fotós oldaltáskákat vettük jobban szemügyre. A legfontosabb itt is a felszerelésünk biztonságos tárolása és szállítása. Nézzünk szét a piacon, mit érdemes választanunk.

MILYEN OLDALTÁSKÁT VÁLASSZAK? Akik sokat utaznak és gyorsan szeretnék elővenni felszerelésüket, azoknak ajánlom az oldaltáska használatát. A legfontosabb szempontok a következők. Legyen elég tartórekesz elválasztó a megfelelő kialakításhoz, hiszen ahány fotós, annyiféle különböző felszerelés. A vállpánt legyen minél szélesebb, annál kevésbé vágja a vállunkat. Érdemes odafigyelni a biztonsági kapcsokra is, a lényeg, hogy ne lehessen azonnal kivenni a fotós kiegészítőket, mert azt más idegen is könnyen megtalálhatja. Mint azt a hátizsákoknál is javasoltam, érdemes az időjárási körülményekre felkészített típusokat keresni, gondolok itt az eső, por, nagy hideg elleni védelemre, a strapabíróságra. Riport és travel fényképezésnél számtalanszor kell vakut vagy vakukat alkalmaznunk, ezért az is egy szempont, hogy a vaku magasságának megfelelő táskát válasszunk. Sokkalta kisebb rekeszben is elfér, ha a magasság megfelelő, ellenkező esetben akár egykomoly, 70200 mm objektívnyi helyet is elfoglalhat a vaku. További fontos szempont a táska mérete. Általában a légitársaságoknál a felvihető személypoggyász mérete 30x40x50 centiméter, ezen a méreten kell belül maradni, így nem érhet minket meglepetés egy repülőútnál.

MELYIKET VÁLASSZAM?

Kata D-Light Lite-443

Kata Pro-Light Report IT-30

MELYIK TÍPUS NEKEM A LEGMEGFELELŐBB? Nem feltétlenül a legnagyobbat kell választani: igaz, abban kényelmesen elférünk, viszont amelyik oldalon cipeljük a táskát, nagyon megterhelhetjük vele a gerincünket, ami egy-két nap után komoly hátfájással járhat. Javaslatom a következő, nézzünk olyan típust, amibe két váz és két-három objektív mellett elfér még egy vaku is. Ha ez már nehéznek bizonyul, akkor egy váz, két objektív és egy vaku férjen el benne, maximum a másik vázat és egy objektívet a nyakunkba akasztunk. Ezt a légitársaságok is megengedik, tehát egy második váz egy objektívvel lehet a nyakunkban, majd felszállás után betehető a táskába, ha a súlyhatár miatt ez már túl sok lett volna. Az oldaltáskák legalább kettő, de az sem ritka, hogy négy kis zsebbel rendelkeznek a táska külső felületén, ezekben szűrőket, memóriakártyákat, törlőkendőt és tisztító ecsetet (pl. LENSPEN) is elhelyezhetünk, ezzel is csökkentve a káoszt táskánkban. Válasszunk a már bevált márkákból, hármat ajánlok közülük, ezek: a Kata, a Lowepro és a Vanguard.

KATA AJÁNLOTT TÍPUSOK: A Kata szériából az egyik legtakarékosabb választás a Kata D-Light Lite-443, mely egy DSLR váz és két objektív elhelyezésére alkalmas, ez egy kisebb fotós munkára elegendő, inkább amatőr fotósoknak ajánlanám. A beépített fedélzsebben médiakártyákat vagy elemeket tárolhatunk kézközelben. Rendkívül kedvező, kb. 80 eurós ára teszi vonzóvá. A nagyobb Kata Pro-Light Report IT-30 kifejezetten riportereknek készült. Ebben a riporter stílusú válltáskában két DSLR vázat - akár 70200 mm-es objektívvel - és további 4 objektívet tudunk elhelyezni, emellett még a vakunak is marad hely.

Lowepro Stealth Reporter D550 AW

A táska magas, ezért az állítható vaku mellett egy 15,4”-os laptop befogadására alkalmas helyet is kínál, tovább növelve előnyös tulajdonságait. 150 euró körüli ára nem is borsos.

LOWEPRO AJÁNLOTT TÍPUSOK: Ez a márka már fogalom a fotósok körében, éppen ezért a legjobbat ajánljuk: a Lowepro Stealth Reporter D550 AW fotóstáskát. Mint azt a neve is sugallja, profi felhasználóknak szánják, ez a táska szupergyors hozzáférést nyújt a felszereléshez. A táska felső részén kialakított vízálló cipzáras nyílással már hozzá is férhetünk a fényképezőgéphez. További pro kiegészítő a kivehető memóriakártyatok, ami akár 12 memóriakártyát is magába tud fogadni. Kivehető kisebb tartozéktok is van kábeleknek, adaptereknek és más kisebb tárgyaknak. Utazásnál jó szolgálatot tesz a rejtett útlevélzseb és a párnázott zsebek,

melyek megvédik tartalmukat az esetleges sérülésektől. A gerincünk védelme érdekében egy állítható rögzítő pánttal egyenletes súlyelosztást tudunk elérni. Az AW jelölés egy beépített időjárásvédő huzatot rejt, mely azonnal beborítja az egész táskánkat, ha szükséges, védve felszerelésünket. Párnázott notebook-rekesszel is ellátták 14”-os méretben, és gyomrába két Pro DSLR váz, 5-6 objektív és vaku helyezhető bele. Ára ennek ellenére nem annyira magas, 150 euró körül kapható.

VANGUARD AJÁNLOTT TÍPUSOK: A harmadik ajánlatunk a Vanguard XSENIOR család, 30, 36 és 41 es típusjelöléssel, ami nagyon profi fotós oldaltáska, kifejezetten sokat utazó fotósoknak készült, bármilyen időjárási körülményekre, áruk 200-280 euró körül mozog. A 30-as típus 1 DSLR váz és 4 objektív befogadására alkalmas, a 36-os változat 2 DSLR

Vanguard XSENIOR 36

Vanguard XSENIOR 30

vázat és 6 objektívet tud magába fogadni. A legnagyobb, 41-es típus már hatalmas: 2 vázat és akár 8 objektívet is képes magába fogadni, de ez már komoly súlyt jelent, ha telerakjuk. Éppen ezért a gyártó arra is gondolt, hogy a hátunkra is fel tudjuk erősíteni. Amúgy mindegyik „családtag” biztonsági kapcsokkal és fotósállvány kapcsokkal rendelkezik. Aki repülőgépen magával viszi, fel is tudja csatolni az utazótáskája mellé. Nem olcsó, de nagyon praktikus fotóstáska család. A fotós hátizsákoknál is ajánlott, 2013-as TIPA díjas Quovio családból mindenképpen kiemelném a Quovio 36 és 41-es oldaltáskákat, melyek a magasságukkal emelkedtek ki a többiek közül. Egy DSLR váz és 4-5 objektív fér bele, viszont a vakuk is állítva behelyezhetők, ez sokszor fontos egy riporter számára. Áruk 150 euró körül van.

ÖSSZESSÉGÉBEN Valamivel olcsóbbak az oldaltáskák a hátizsákoknál, de itt sem érdemes spórolnunk, egy jobb darab akár 10-15 évig is hű társunk lehet! Aki sokat utazik és igényes a felszerelésének összeállításánál, legyen az a fotóstáska kiválasztásánál is. Hosszú távon mindenképpen áldozzunk a kiválasztásra időt és pénzt, hiszen a leejtések és kisebb balesetek előfordulhatnak mindenkivel, bizony nem mindegy, mi védi a felszerelésünket. Belépő szint: Ne vegyünk olcsó oldaltáskát, mert beázik, összetörnek benne a felszereléseink és úgy is idővel lecseréljük! Haladó szint: Lowepro, Kata, Vanguard 100-280 euró Mindenkinek jó válogatást kívánok!

Szöveg: Imre Tamás EFIAP

SÖTÉR GERGŐ

EREDMÉNYEIM 1988-ban a „Verekedő bikák” (Gemenc) című képemmel díjat nyertem Szófiában (Bulgária). 1999-ben „Lélek kapuja” című fotómért Veszprém városa díjat adományozott részemre. 2000-ben önálló jubileumi kiállításom volt Újpesten. 2005-ben az esztergomi Dobó galériában volt önálló kiállításom. 2010-ben „Természet képekben” címmel közös kiállításom volt Esztergomban Láng Istvánnal, Pálfalvi Tamással és Szekeres Jánossal.

Portfoliรณ

Pรกrรกs hangulat

Ellenfé

Ã©nyben

Sta

art

arc

Ĺ?szi ha

angulat

Bőgésben

Október

Fürdés

Fa-korona

Kis cs

salád

Wass Albert: Csak csendesen Testvér, csak lábujjhegyen jer velem, csak nagyon halkan, nagyon csendesen. Amerre járunk, ne rezzenjen egy kis levél se meg, ma lelkem olyan mint a tó: legkisebb rezzenéstől megremeg. Gyere a templomunkba: a bükkerdő ma vár, a Csend harmóniája ott megint a lelkünkbe talál. Gyere velem ... csak szótlanul, csak csendesen, csak csendesen ...

Fotósuli

CSILLAGJÁRÁS FÉNYKÉPEZÉSE Fotósuli sorozatunk mostani témája egy kevésbé ismert, de sokak által csak csodált fényképezési mód, a csillagjárás fényképezése lesz. Ezt a fajta fényképezést kevesen művelik, mert nem az emberek normál életviteléhez igazodik az expozíció kivitelezése, hanem inkább éjszaka, a „sötétség birodalmában”.

rovat szponzor:

Canon EOS 7D, EF8-15mm f/4L FISHEYE USM

f/4 724 sec ISO 100

A csillagjárás fényképezése körültekintő és fáradságos feladat. A kezdő fotósok többsége éppen csak belekap ebbe a csodálatos műfajba, de hamar rá kell döbbenniük, ez nem is olyan egyszerű, mint azt gondolják. Az első lépések még a filmes korszakban kezdődtek. Kint a helyszínen egy külső megvilágításmérővel meghatároztuk, mennyi a fény mennyisége az adott rekeszhez, és kiszámolva a megfelelő időt, már exponáltunk is. Bizony ez nem adott mindig jó eredményt, mert sokszor alulexponált, sötét lett a képünk. Miért is? A diapozitív különleges tulajdonsága volt a fény viszonossági törvénynek kissé ellentmondó viselkedése, amelyet Schwarzschild-effektusnak neveznek. A gyakorlatban ez azt jelentette, hogy 5 percet meghaladó expozíciós idő után sötétült a képünk a dia nyersanyagon, ezért ennek kiküszöbölésére plusz egy fényértéket hozzá kellett számolunk a végleges megvilágításhoz. A lényeg, hogy ISO 50 érzékenységű Fuji Velviával akár több órás expozíciókat is létre tudtunk hozni, az eredmény szemet kápráztató csillagjárás lett az elkészült fotón. Ez a jelenség a föld forgásából adódik. Az állványra helyezett gépvázat „Bulb” állásba helyezve egy kioldókábel segítségével több órán keresztül egyfolytában tudtunk fényképezni, ami a fotótémára nézve egy éles képet, míg felette a csillagokra egy bemozdult, „csillagjárásos” expozíciót eredményezett. A mai digitális fényképezőgépekkel mindez sokkal egyszerűbb. Javasolt a DSLR fényképezőgép használata, tegyük a programválasztó tárcsát „Bulb” állásba, ami a kezdő és középkategóriás fényképezőgépeknél az „M” manuális beállításnál található, majd az alkalmazott objektívtől függően f/2,8 vagy f/4 állásba, az ISO érzékenységet ISO 100 és ISO 400 közé helyezhetjük, ez a kívánt csillagjárás hosszát fogja meghatározni.

Bahama

Canon EOS 5D Mark III, EF8-15mm f/4L FISHEYE USM

f/4 8 sec ISO 1600

Canon EOS 5D Mark III, EF16-35mm f/2.8L USM

f/2.8 782 sec ISO 50

Nik f/4 1

kon 1V1, Nikon Nikon adapter Sigma 4/100-300 1/400 ISO 200

Minél kisebb az ISO, annál tovább kell exponálni, tehát annál nagyobb lesz a csillagok elmozdulása a képen. Általában egy 5 perces expozíció ISO 400 körül jó szokott lenni, de ez függ attól, hogy mennyire vagyunk közel a naplemente utáni időszakhoz, milyen sötét van körülöttünk, stb. Mindenképpen állványról fényképezzünk, mert a fényképezőgéphez még kézzel sem érhetünk hozzá fotózás közben. Az elkészült képet ellenőrizhetjük a hátsó kijelzőn, és ha sötétnek találjuk, ne csüggedjünk, egyszerűen exponáljunk hosszabbat, vagy emeljük az ISO érzékenységet. Fontos felhívnom a figyelmet, hogy maximum 30 percet exponáljunk, az ennél hosszabb ideig történt fotózásoknak lehetnek káros következményei a digitális érzékelőben, melyre a garancia nem vonatkozik. Alább olvasható tíz fontos tipp és trükk a hibák elkerülésére.

10 TIPP ÉS TRÜKK A CSILLAGJÁRÁS FOTÓZÁSÁHOZ 1. Tervezzük meg a felvételt előre, amennyire az csak lehetséges, nézzük ki a helyszínt és a témát. 2. A zajcsökkentést kapcsoljuk ki a fényképezőgépen és fotózzunk RAW formátumban. 3. A fotózandó téma több kilométeres környezetében ne legyenek városok és utcai lámpák a „fényszennyezés”elkerülése végett. 4. Minél fényerősebb objektívvel fotózunk, pl. f/2,8, annál több csillag lesz a képünkön. 5. Vigyünk magunkkal egy stabil állványt és minden csavart többször húzzunk meg, mielőtt exponálunk.

6. Kizárólag kioldókábelt használjunk, mert az infra- és rádió távirányitók nem alkalmasak ilyen hosszú expozíciós idő megvalósítására. 7. Ne álljunk közel a fényképezőgéphez, mert a sötétben belerúghatunk, vagy a nem stabil talajon lerakott állvány a mi mozgásunktól is életlen képet eredményezhet. 8. Az autofókuszt kapcsoljuk ki és állítsuk az élességet közel a végtelenhez, így jó eredményt fogunk kapni. 9. Ne exponáljunk túl hosszú expozíciókat, inkább kb. 5-10 percesből többet és szoftveresen szerkesszük össze a csillagjárást. 10. Exponálás közben ne használjunk semmilyen fényt (pl. fejlámpa, telefon világítása), mert belevilágít a képünkbe, és az rontja a kész fotót. Amennyiben mindezek függvényében már biztosan jól megy a fényképezés, csak akkor menjünk olyan fotós helyszínre, ne adj’ isten messzi országba, ha már mindent jól begyakoroltunk. Esetleg érdemes elmenni egy kifejezetten ezzel foglalkozó photo workshopra is. Fotós szempontból egyaránt fontos a fény minősége, a helyes expozíció, a tájkép kompozíciója, a háttér és előtér viszonya, az időjárási körülmények, a felszerelés tökéletes ismerete, a lelki felkészülés és a kudarcok elviselése. Csak az a fotós tud jó képeket készíteni, aki kitartó, és az eddig felsoroltak közül kivétel nélkül mindegyikkel tisztában van. A csillagjárás fényképezés jó móka, de jóval naplemente után, sokszor egész éjszaka kint fényképezünk, mikor mások alszanak, és az eredmény egyetlen-egy kész kép a sok órás fáradságért! Higyjék el megéri!

Szöveg és kép: Imre Tamás EFIAP fotóművész

Bahama

Canon EOS 7D, EF8-15mm f/4L FISHEYE USM

f/4 83 sec ISO 400

Terepen tesztelve NIKON D810

NIKON D810, Nikkor 24-120mm f4 G AF-S ED VR

f/5.6 1/640 sec ISO 1250

ELJÖTT AZ IDŐ 2014. augusztus 29-én rendelkezésemre állt a vadonatúj gépváz, s kaptam hozzá egy AF-S Nikkor 24-120mm f/4G ED VR objektívet. Mivel Törökországba vittem magammal egy travel fényképezésre, másik objektívet nem is kellett használnom. Ennek vannak természetesen előnyei és hátrányai egyaránt, de az egyhetes nyüstölés alatt nem éreztem nagy késztetést, hogy több objektívvel kipróbálhassam a gépet. A Nikon felsőkategóriás FX érzékelővel rendelkező Nikon D800 típusát váltotta le a júniusban bejelentett új D810. A Nikon mérnökei ismét olyan innovációkat építettek be a gépvázba, hogy jelenleg ez a fényképezőgép a digitális szenzoros masinák új, csúcskategóriás vezetője, mellyel saját magát múlta felül a Nikon.

TECHNIKAI ÚJDONSÁGOK A terepi teszt előtt nézzük meg, milyen négy fontosabb újdonsággal kecsegtet a váz. A Nikon D4s Multi-CAM 3500FX 51 pontos AF rendszerű autofókuszát örökölte meg a váz, így ebben a fullframes, nagyfelbontású szegmensben elsőként használhatjuk a csoport (group) AF systemet. A fényképezőgép vadonatúj, FXformátumú érzékelője 36,3 megapixeles felbontást kínál, ráadásként az új EXPEED 4 képfeldolgozó processzora sokkal gyorsabb elődjénél, ezért a sokat emlegetett „lassú” D800-as gépvázhoz képest jelentősen javult a fényképezés sebessége, így akár 5-7 kép/mp sorozatkészítési gyorsaságra is képes a D810. Ez már elegendő a természet-akció és sportfotózáshoz egyaránt. A másik komoly változás az ISO érzékenység kiterjesztésében és a képminőség javításában történt. A D-SLR gépek között elsőként a D810 ISO-alaptartománya ISO 64-nél kezdődik, mely az erős megvilágítás mellett készített képeknél nagyobb brillanciát és tisztább, élesebb képeket eredményez.

NIKON D810, Nikkor 24-120mm f4 G AF-S ED VR

f/7.1 1/400 sec ISO 640

NIKON D810, Nikkor 24-120mm f4 G AF-S ED VR

f/7.1 1/160 sec ISO 320

Az alap érzékenységi skála másik végén pedig az ISO 12 800 áll, de szükség esetén a tartományt kibővíthetjük egészen ISO 32-től ISO 51 200 értékig is. Mindenképpen meg kell említenem a Nikon D810 zárszerkezetének újdonságát, méghozzá az expozíció pillanatában hallható zajt. Mindeddig egy Nikon professzionális vázzal exponált képet erőteljes, „nikonos” hang jellemzett, mely inkább hasonlított egy komoly kattanáshoz. Sok tekintetben ez magabiztosságot és tekintélyt parancsolt felhasználójának, de sport- és táncfotós eseményeken, esetleg színházban nem annyira előnyös. Nem is beszélve a természetfotózásról, ahol láthatatlanul elbújva fotós alanyaink elől, egy komoly sorozatot eleresztve már fejvesztve menekültek az állatok a puskaropogásra hasonlító hang elől. Eddig ennek kiküszöbölésére hangvédő burkolatot helyeztünk gépeinkre. A Nikon D810-zel ez megszűnt, szépen, halkan exponál, szinte észrevétlenül teszi a gép a dolgát, közel a felére csökkent az expozíció zárhangja. Utolsó és egyben legkellemesebb újításként a fénymérési módozatok között megtalálható spot csúcsfény funkciót említeném meg. A lényeg: ebben a fénymérési módban az egész képterületen kizárólag a csúcsfényekre exponál fényképezőgépünk, mely rendkívül kreatív funkció, szinte hibátlanul exponálhatók a sziluettek és más izgalmas kompozíciók. Eddig is elkészültek ilyen kreatívfelvételek, de sok gyakorlat és technikai tudás volt szükséges a sikeres kivitelezésükhöz, mára egy fénymérési mód megváltoztatásával a kevésbé gyakorlott fotósok is gyorsan és könnyen elvégezhetik a kívánt fénymérést.

NIKON D810, Nikkor 24-120mm f4 G AF-S ED VR

f/5.6 1/80 sec ISO 1250

NIKON D810, Nikkor 24-120mm f4 G AF-S ED VR

f/7.1 1/160 sec ISO 640

A TESZT Két napig otthon próbálgattam a fényképezőgépet, tettem ezt azért, hogy amikor élesben kell használni, már csukott szemmel is tudjam, mit hová kell kapcsolnom. Nagy változás nem történt az elődhöz képest, szinte mindent a megszokott helyen találtam. Megérkezve Törökországba, elsősorban embereket, kisebb városokat és természeti tájakat fényképeztem. Mindegy, melyik témát választottam, élességállításnál nekem a csoport fókusz nagyon bejött, szinte végig ezt használtam. Precízen tudtam fókuszt állítani, minden travel fényképésznek ajánlom, gyakorlatilag nem volt életlen képem. Az ISO érzékenységet max. ISO 3200-ra kellett felemelnem, de még ott is elfogadható, részletgazdag képeket eredményezett. Amúgy ISO 64 és ISO 800 között olyan képminőséget kaptam, ami elképesztően nagy dinamikát fog át, a tesztek alapján és a való életben is a Nikon D810 képminősége szerintem páratlan a DSLR szegmensben. A halk exponálás és a 24-120-as objektív visszafogottsága következtébensenkit sem zavart, hogy az életterében bent vagyok és fényképezem, még egy gyönyörű török kislány is annyira hagyta magát fotózni, mintha világ életében modellnek született volna. Extrém körülményekre tervezett váz: a Nikon D810 kifejezetten travel-, stúdió és természetfotózásra született, masszív váza magnéziumötvözetből készült, borítása erős védelmet nyújt a por, az ütődések és az időjárás viszontagságai ellen.

ÖSSZESSÉGÉBEN A Nikon D810 a DSLR kategória legjobbja lett. Minden Nikon felhasználónak ajánlott vétel. Ezúton köszönjük a hosszú teszt lehetőséget a Nikon Kft-nek.

Tesztelő: Imre Tamás EFIAP

Élet a vízfelszín alatt UTAZÁS BÚVÁRKÉNT A MAI VILÁGBAN

A kiterjedt légiközlekedési hálózaton szinte másfél nap alatt a világ összes búvárhelyére eljuthatunk, de hogyan is csomagoljunk és utazzunk manapság? Sajnos az elmúlt években a légitársaságokat is elérte a recesszió, így a vezetőség is megvizsgálta, miként is lehetne a bevételeket növelni. Kézenfekvő ötletnek tűnt, hogy a feladandó poggyász súlyát, méretét is elkezdték komolyabban ellenőrizni, korlátozni. Pár évig nem is volt gond ezzel, hiszen 20 kg poggyász tömegbe, ha nem is könnyen, de azért be lehet pakolni egy komplett búvár felszerelést, némi ruházattal és alap tisztálkodási eszközökkel - akár 2 hetes időtartamra is.

Természetesen sokak számára első körben hihetetlennek tűnik, hogyan is lehetséges ez. Az első probléma a búvártáskából adódik. Szinte minden búvár a felszerelés vásárlását egy jó képességű táskával koronázza meg. Szép nagy búvár felirattal, rengeteg zsebbel, és ami a legfontosabb, guruljon!!! Ebben a pillanatban elbuktuk a súlykeretünk közel 25%át a teljesen üres táskával! Ezek a táskák min 4-4,5, de esetenként akár 6 kg-ot is nyomhatnak. Tehát már a csomagolás elején komoly hátrányba kerülünk. A másik probléma, hogy ezek a táskák feltűnőek! Mindenki hallott már különböző rémtörténeteket, amíg a csomag megérkezik a rendeltetési helyére, így ezt a témát ne is ragozzuk tovább. Ezért kb. 10 éve egy szimpla táskával utazom, aminek semmilyen merevítése, kerekei és felirata nincsen. Talán úgy jellemezném, mint egy nagy “hurka” táskát, amin középen egy végigérő hosszú zippzár található. Egyértelmű, hogy nem a legkényelmesebb megoldás, ha nagyobb távolságot kell megtennünk, és nem tűnik a legbiztonságosabbnak sem. Ennek ellenére, utazásaim alatt nem tudok felidézni olyan törést vagy sérülést, amit a merevítések hiánya okozott volna. Ahol még komoly súlyt spórolhatunk, az a tisztálkodási szerek csoportja:, tusfürdő, sampon, hajbalzsam, stb. Általában mindenki 500 ml-es kiszerelésben hozza el ezeket a szereket és a túra végén cipeli haza a folyadékok 70% át. Szinte mindent be lehet szerezni sokkal kisebb méretben, ezzel akár 2 kg súlyt is spórolhatunk. Minden, a minimum szintet meghaladó szálláson található törülköző, amit általában rendszeresen cserélnek is, így csak egy nagyon kis, “vészhelyzeti” törülközőt viszek magammal.

Bahama

A magyar utazók ritkán élnek a lehetőséggel, de minden egyes resortban van mosoda, így akár a túra felénél a ruhatárunkat könnyedén fel tudjuk “újítani”, ez a hosszú, akár több hetes túráknál fontos súlycsökkentő tényező lehet. Némi alap gyógyszerek: ragtapasz, lázmérő, szúnyogriasztó, kis ledes lámpa, egy multi-tool, a szükségtelen sallangoktól megszabadítva még kap helyet. Elérkeztünk egy fontos csomaghalmazhoz, a búvárfelszereléshez. A felszerelés gyártók is felismerték a problémát és a légitársaságok takarékossági törekvéseit, így elkezdték komoly marketinggel reklámozni az utazó BC-ket, könnyű nyomáscsökkentőket, más kialakítású táskákat, melyek ezidáig nem voltak jelen a búvárpiacon. Megjelentek a piacon új tömlők is, ezek sokkal könnyebbek, így a reduktorunk súlyát könnyedén csökkenthetjük 1 kg-mal. Az uszonyokban is különbség lehet, akár 2 kg is, típustól függően. Ilyen összeállításban a legutolsó, közel 20 napos túrámon a feladandó poggyász tömege mindössze 19 kg volt. Ami fontos lehet még, a táska megjelölése, több okból is. Pár évig úgy gondoltam, hogy a modern vonalkódos csomagirányítási rendszerben nem lehet gond, bármilyen probléma esetén a nevem és a célállomásom könnyedén kiderül a rendszerből. Azonban mi történik, ha ez a csomagcímke leszakad? Többnyire ez a csomag örökre az eltűnt poggyászok gyüjtőhelyére kerül. Hisz se név, se semmi, a csomagot nem nyithatják ki, így az beazonosíthatatlan. Ezt felismerve évekkel ezelőtt felcímkéztem nevemmel, elérhetőségeimmel a táskát. Ennek ellenére előfordult, hogy egy utamon a csomagom nem érkezett meg a célállomásra és sajnos a rendszerben is nyoma veszett… Nem kevés utánajárással kiderült, hogy minden azonosító leszakadt a poggyászomról, így nem tudták továbbítani a tranzit állomáson.

Kb. 10 nap után végre megérkezett a poggyászom, nem kevés telefonálás kellett hozzá. Ami még segíthet, ha készítünk pl a telefonunkkal egy képet a csomagról, mielőtt feladjuk; nekem ez segített, és elhatároztam, hogy egy stabilabb névcímkével is ellátom. A másik rémálmom, hogy a repülőn közösen utazók közül valaki összetéveszti a csomagot és elviszi, erre szintén keresztet vehetünk, jó eséllyel kapunk egy hasonló, fekete négyzet alakú táskát, telis-tele számunkrahasznavehetetlen dolgokkal. Ezért érdemes valami feltűnő, egyedi azonosítóval megjelölni a fogantyú környékén, így talán ez elkerülhető. Lakatoknak, zippzár lezárásoknak, fóliázásnak sajnos sok értelme nincsen, ha valakinek szüksége van bármire a táskából, azt meg is fogja szerezni, sőt, meglátva a lakatot, még jobban fogja érdekelni, hogy milyen értékekeket viszünk magunkkal. Észak-amerikai utazások során tapasztaltam, hogy ezek a csomagok nagy százalékban lakatok nélkül érkeznek meg. Egy egyszerű kábelkötegelő elégséges lehet, de ez is inkább a zippzár szétnyílását akadályozhatja meg. A légitársaságoknál feladandó poggyász mérete nagyon eltérhet, ezért jegyvásárlás előtt tájékozódjunk, mert a repülőtéren komoly összeget hagyhatunk ott, és még el sem hagytuk az országot! Néhány példa: a menetrend szerinti járatokon, turista osztályon általában személyenként 1 db 20 kg-os poggyász adható fel a jegyárban ( fapadosok és más osztályok ettől eltérhetnek ). Mostanában az amerikai és az európai mértékegység különbségből adódóan ezt sok légitársaság 23 kg-ra módosította. Néhány esetben, általában a transzatlanti járatokon 2 x23 kg is alapáras, de figyeljünk arra hogy nem 1 x 40 kg, hanem 2 db maximum 23 kg-os poggyász adható fel! Általában a társaságok 1 db poggyász méretét 32 kg-ban maximalizálták. Búvárként néhány társaságnál élhetünk valamilyen kedvezménnyel, vannak olyanok, melyeknél a kártya bemutatásával +10 kg extra súlyt kaphatunk, vagy kedvezményes sport csomagot vásárolhatunk. Figyeljünk, mert szinte minden esetben ezt előre kell intéznünk, a repülőtéren sok lehetőségünk már nincsen!

Bahama

KÉZIPOGGYÁSZ A kínos dolgok itt kezdődnek, elsősorban a szállítandó vízalatti fotós felszerelésről ejtenék pár szót. Senki nem szeretné a drága és igen sérülékeny fotós felszerelését feladni, hogy lehetőséget adjon sérülésre vagy egy esetleges elveszésre. Ezért megpróbáljuk ezt magunknál tartani, ami sajnos - ha egy tükörreflexes fényképezőgép esetében minden alkatrész összsúlyát nézzük - a legjobb esetben is bőven meghaladja a 10 kg-ot. A légitársaságok szabályozása a kézipoggyászra is eltérő, a súlyt tekintve általában 7-12 kgig terjednek, méretre pedig kb. 50x40x25 cm a megengedett. A turista osztályon egy kézipoggyász és egy személyes táska mint pl. laptop táska engedélyezett. Tehát ezekkel a feltételekkel indulunk, hogy minden egyes felszerelésünket magunknál tartsuk. Itt is sajnos, amin takarékoskodnunk kell, az a táska. Évekig

egy bombabiztos PELI táskával jártam a világot, de sajnos a légitársaságok szigorú ellenőrzései során egyre feltűnőbbé vált, szinte rá volt írva, hogy ez biztosan nehéz. Lassan bevált szokás lesz, hogy a check-in pultnál ellenőrzik a kézipoggyász súlyát és egy címkét ragasztanak rá, amennyiben az felvihető az utastérbe. Meg kell próbálnunk olyan táskába pakolni, ami kellő védelmet nyújt, de mégsem 5 kg az üres súlya. A tapasztalat az, hogy minden létfontosságú fotós felszerelést egy helyre kell csomagolni. Hisz’ gondoljunk bele, hogy a felszerelés 90% át átvittük akár földrészeken át, és amikor használni szeretnénk, egy poggyász késés vagy elveszés esetén nem tudjuk, mert egy dolgot máshová pakoltunk. Ha nem is a teljes felszerelést, de a kézipoggyászból egy müködő gépet mindenképpen össze kell tudjunk állítani.

Szöveg és kép: Selmeczi Dániel

Adobe Lightroom 5 KÉPEINK PREZENTÁLÁSA A VIDEÓK VILÁGÁBAN Vélhetően nem tévedünk nagyot, ha megállapítjuk, hogy munkássága során már minden amatőr vagy profi fotós elgondolkozott azon, hogy miként mutassa meg képeit a nagyvilágnak. Erre a legtriviálisabb válasz a saját weboldal, képmegosztó oldal és/vagy a közösségi oldalak. Gyakran azonban kimaradnak a számításból a videó-megosztó oldalak, annak ellenére, hogy a YouTube népszerűsége megkérdőjelezhetetlen. De nézzük, mit is kell tenni, ha szeretnénk elérni a YouTube népes felhasználó táborát. A Lightroom alapvetően fotósoknak készült szoftver, így képek feldolgozására optimalizált. Ennek ellenére fellelhetőek benne videó-szerkesztő jegyek is, illetve a Lightroom tudja képeinket Slideshow, vagyis videó formátumban exportálni, ezt a képességét fogjuk megismerni. Egy Slideshow elkészítése három fő lépésből áll. 1. a képek válogatása, 2. a paraméterek beállítása, 3. az exportálás. Az első lépéssel ebben a cikkben csak keveset foglalkozunk, mivel sorozatunk első részében már taglaltuk a kulcsszavazás, a gyors kollekciók és a keresések lehetőségeit. Ebben a lépésben csak annyit kell tennünk, hogy egy gyors kollekcióba összegyűjtjük a slideshow képeit és rákattintunk a kollekcióra, hogy csak a szükséges képeket lássuk, majd a fejlécben jobb szélen kattintsunk a Slideshow opcióra. A paraméterezés során rengeteg lehetőségünk van, fussunk át ezeken. Az Options panelen rögtön az első opcióval nagyon kell vigyázni. A Zoom to Fill Frame opció kinagyítja akkorára a képet, hogy kitöltse a teljes képernyőt és ne legyen üres terület, azonban ezzel értékes részletek eshetnek le. Ha bekapcsoljuk a funkciót, akkor minden képet egyesével ellenőrizzünk, és ha szükséges, akkor az egérrel megragadva a képünket, igazítsunk rajta.

Playback panel

Export window Layout panel Backdrop & Options panel

A Stroke Border opció egyszerűen egy keretet helyez a képeink köré a kívánt színben és vastagságban, míg a Cast Shadow árnyékhatást kelt, mintha a képünk kiemelkedne a síkból. A Layout panel beállításai képünk szélét távolítja el kicsit a majdani videó széleitől. Pixelben adhatjuk meg ennek a mértékét a csúszkák segítségével. Akkor hasznos ez a lehetőség, ha árnyékhatást szeretnénk a képünk körül, mivel ilyenkor nagyobb térre lesz szükség. Az Overlays panel lehetővé teszi, hogy grafikákat, vízjeleket, képeinkre adott csillagokat vagy egyszerű szöveget helyezzünk el a slideshowon. Fontos tudni, hogy az itt beállított szöveg vagy grafika az egész diavetítést végigkíséri, vagyis nem csak a kiválasztott képen lesz látható. A Backdrop panelen állítható be a képek háttere. Persze ez csak akkor releváns, ha egyáltalán látható bármi a háttérből. Három opció létezik, a színátmenet, a háttérkép és a homogén szín. Ezek sorrendje

éppen olyan, mint a Ps (Photoshop) rétegei. A színátmenet fedi a képet, a kép pedig a homogén színt. Az egyes hátterek intenzitása pedig az Opacity csúszkákkal állítható. A Tiles panelen beállíthatunk egy Intro screent és egy Ending screent. Előbbi a Slideshow elejére, utóbbi a végére helyez el egy üres diát, melyre beilleszthetjük az Identity Plat-et. Végül az exportálás előtt a legfontosabb rész a Playback panel - a slide show lelke. Itt kell beállítanunk a slideshow ritmusát és az aláfestő zenét. Az audió opciót engedélyezve választhatunk egy zenét a Select Music gombbal. A Fit to Music gomb diavetítésünk sebességét állítja be úgy, hogy a képek egyenletes ritmusban éppen kitöltsék a zene hosszát. Miután rákattintottunk a gombra, érdemes ellenőrizni, a Slides csúszka mellett, hogy milyen hosszú lesz egy kép megjelenítése, vagyis kitartása. Ha ez kevesebb, mint 2-3 másodperc, akkor a slideshow túl gyors lesz,

Titles panel

Overlays panel

ha pedig 8-10 másodpercnél is lassabb, akkor unalmas lehet. Persze a gyakorlat és az elmélet eltérhet, de jellemzően egy pörgős slide showban a képek 3-5 másodpercig vannak kitartva, míg lassú showban 5-10 másodpercig, akár 2-4 másodperces áttűnésekkel. Lehetőség van persze arra is, hogy az előre beprogramozott idők helyett manuálisan léptessük a diavetítést, ehhez csak engedélyeznünk kell a Manual Slide Show opciót, majd diavetítés közben a nyíl gombokkal tudjuk léptetni a slideshowt. A random order és a repeat, vagyis a véletlen sorrend és az ismétlés opció talán nem igényel sok magyarázatot. Az egész munkafolyamatot lezáró Exportálás lehetőség két alternatívája a bal alsó szekcióban található. Az Export PDF gomb valójában egy PDF fájlt hoz létre, melybe beágyazódik a slideshow. Ebben a formátumban a slideshow nem tölthető fel videó megosztó oldalakra, azonban a PDF nem is erre való. Ennek a formátumnak a legnagyobb előnye a lokális lejátszás, vagyis egy Pendrive-

on hordozva szinte bármelyik számítógépen lejátszható, mivel az ehhez szükséges ingyenes Adobe Reader program igen elterjedt. Ezzel ellentétben az exportált videó formátum ugyan általában lejátszható a számítógépen külön Codec telepítése nélkül, de ez sajnos nem mindig igaz. Ha azonban a videómegosztókon szeretnénk publikálni az elkészült slideshowt, akkor az Export Video gombbal egy ehhez szükséges video fájlt tudunk létrehozni. Több felbontás közül is választhatunk, azonban nyomatékosan ajánlott a 1080 p, vagyis a legjobb felbontást választani. 720 p-nél kisebb felbontást ne válasszunk, mivel az képeink részletgazdagságát jelentősen rontja. A Preset kiválasztása után a Lightroom egy H.264 kódolású MPEG-4-es fájlt exportál, ami közvetlenül feltölthető gyakorlatilag bármely videó megosztó oldalra, de még a Facebook-ra is. Éljünk a lehetőséggel, tegyük még ismertebbé képeinket!

Szöveg: Szilágyi László

Szép helyek

MESEERDŐ NÉMETORSZÁGBAN Bayerischer Wald A németek egyik büszkesége az érintetlen természeti szépségekben hihetetlenül gazdag Bayerischer Wald. Sűrű erdővel borított hegyek, kristálytiszta patakok, ámulatba ejtő mohaszőnyeggel borított tájak, a nyugalom és a természet igazi harmóniája teszik felejthetetlenné az utazást Németország bajor erdejébe.

Canon EOS1VHs, Sigma EX 300-800mm f/5.6

f/5.6 1/125 sec FUJI Velvia 50

Úti célunk a Cseh Köztársaság és Németország határához közel, Európa szívében rejtett kincsként lapuló Bajor erdő volt. E különleges élővilágú erdőségeknek mára már csak kevés nyoma maradt fenn, ezek közé tartozik a német nemzeti park tizenháromezer hektáros területe és a határon túl húzódó kétszázezer hektáros cseh terület. A park fenntartásának az a célja, hogy természetes, eredeti formájában őrizzék meg ezt a különleges környezetet és vegetációt, ezért az erdő legféltettebb részein több mint egy évszázada egyetlen fatörzset sem mozdítottak el a helyéről. Így óvják meg az erdő biológiai egységét, mivel az elpusztult növények és állatok bomlása a park élőlényeinek táplálkozási láncolatában nagy szerepet tölt be. A talajt értékes szőnyegként borító mohák és a köveken megtelepedett növények az erdőnek igazi meseszerű hangulatot kölcsönöznek. A változatos növényzetnek köszönhetően a Bayerischer Wald egy igazi bűvös erdő, mely minden évszakban más oldalát mutatja, így mindig új felfedezésekre csábítja látogatóit. Mi viszont pontosan azért jöttünk szeptemberben, mert ilyenkor már nem vedlenek a park emlősállatai és ragadozó madarai. Ezen a vidéken egykor nagy számban élő, de fennmaradásukat ma már csak az ember támogatásának köszönhető állatfajok közül elsősorban a nagyragadozókat: a farkast, a hiúzt és a barnamedvét említeném. A park hatalmas területén belül ezeket az állatokat nagy kiterjedésű bekerített területeken belül találhatjuk meg. Itt megmarad szabadságérzetük, így a fauna és a természet megóvása mellett sikerült létrehozni ideális turista látványosságot is. Megfigyelésük, illetve fotózásuk még így is sokszor kitartó türelemmel és nagy teleobjektívekkel valósítható meg. Fotós kirándulásaink kiindulópontjaként a nemzeti park bejáratához közeli szállást kerestünk, ez fontos szempont a kora reggeli felkelések végett. Canon EOS 7D, EF300mm f/2.8L IS USM f/3.5 1/800 sec ISO 640

Canon EOS 5D Mark III, EF300mm f/2.8L IS USM

f/3.2 1/400 sec ISO 800

Bahama

Canon EOS 5D Mark III, EF300mm f/2.8L IS USM f/3.2 1/400 sec ISO 800

Canon EOS 5D Mark III, EF300mm f/2.8L IS USM f/3.2 1/200 sec ISO 800

Canon EOS-1Ds Mark II, EF24-105mm f/4 IS USM f/8 1/13 sec ISO 400

Canon EOS 300D DIGITAL, EF300mm f/2.8L USM +1.4x f/5.6 1/100 sec ISO 200

Canon EOS-1D Mark II N, EF300mm f/2.8L USM +2x f/8 1/5 sec ISO 320

Canon EOS 5D Mark III, EF300mm f/2.8L IS USM

f/3.2 1/250 sec ISO 1600

Nik f/4 1

kon 1V1, Nikon Nikon adapter Sigma 4/100-300 1/400 ISO 200

Első napi kalandunkat reggel 5.30as keléssel, még sötétben kezdtük el. Gyors táplálkozás után magunkhoz vettük fotós felszereléseinket: állványt, objektíveket, gépvázakat és a park központi parkolójába autóztunk, majd egy közel 20-25 perces gyaloglás után, az előző napon felderített fotós pontok elfoglalása után vártuk az eseményeket. A parkban falkában élő farkasok életének megörökítése miatt jönnek ide főként a fényképészek minden évben, mert itt egyedülállóan jól fotózhatók. Felszereltük állványainkra a gépeket és objektíveket, de a területen egyetlen farkast sem láttunk. Ez jó hír, mert bár szaglásukkal bizonyára érzékelnek bennünket, azonban a reggeli mozgásukat még nem kezdték meg. Ez nagyban növelte esélyeinket a jó kép elkészítésére. Pirkadat tájékán vonítani kezdett a falkavezér, hívására jöttek elő rejtekhelyeikről a család többi tagjai. A fotós állások biztonságos helyen vannak, tudtuk, hogy nem eshet semmi bántódásunk, azért mégis félelmetes érzés volt hallani, ahogy a sötét erdőben vonítanak a farkasok mindössze 30-80 méterre tőlünk. Szimatoltak a levegőbe, várták a reggeli etető kocsit. Türelmesen vártunk az ideális alkalomra, és amint közelebb kerültek hozzánk a farkasok, úgy csattogtak gépvázaink, mint a gépfegyverek. Sajnos elkezdett esni az eső, úgy látszik, itt a lecsapódó pára hatására mindig kell erre számítani. A nem túl kedvező időjárás ellenére körbenéztünk a nemzeti parkban, melynek egy egész napos fotós kirándulás lett a vége. Ez alatt lencsevégre kaphattuk a vaddisznókat, a vadmacskát és a ragadozó madarakat, majd megbeszéltük, hogy este felderítjük a hiúzt és kiválasztjuk, honnan lenne érdemes lefényképezni.

Canon EOS-1Ds Mark II, EF 70-200mm f/2.8 IS USM

f/4 1/13 sec ISO 500

Mindenhol fényképész csapatokba botolva egymást kérdezgettük, mi merre található és mi mozog jól. Alaphelyzetben három pontról fotózható a hiúz. Kint voltunk egészen este nyolc óráig, már teljesen sötét volt, de a ragadozót meg sem pillantottuk. Sebaj, majd másnap hajnalban újra próbálkozunk. Ismét reggel 5.30-kor felkelés és cuccolás, majd felállítottuk gépeinket és az egyik fotózható lesállásból várakoztunk, de a hiúz megint csak nem akarta megmutatni magát. Gondoltam, megnézem a másik lesállásból, hátha arrafelé rejtőzködik. Jó tízperces gyalogolás után le is értem, de a nagymacskának se híre, se hamva. Bizony nagy türelem és kitartás kell egy-egy jól elkapott képhez, pedig elviekben egyszerűnek tűnik a feladat. Már nyolc óra körül járt az idő, amikor megjelent az etető kocsi és előkerült fotós alanyunk is, egy igen szép sziklamagaslatra kiülve mutatta meg magát, legnagyobb örömünkre egészen tűrhető képek készültek róla. Rendkívül izgalmas élményekkel telve tértünk vissza szálláshelyünkre. Ez a kalandunk még 2003-ban volt és olyan mély benyomást keltett bennünk, hogy azóta szinte minden évben visszatérő fotós vendégei vagyunk a területnek, mely rendkívül jó gyakorlóterepia nagyvadak és ragadozók fényképezésére. Mindenkinek ajánlom ezt a gyönyörű környezetben létrehozott rezervátumot. Ezekkel a sorokkal fejezzük be a Bajor Erdő bemutatását. Következő kiruccanásunk legyen meglepetés, addig is minden olvasónknak élményekben gazdag utazást, a fotósoknak pedig jó fényeket kívánunk. Szöveg és kép: © Imre Tamásné Anikó és Imre Tamás EFIAP fotóművészek

Tervezés Hely: Nyugat-Európa, Németország Megközelíthetőség: München repteréről a Bayor erdőig, Grafenau irányában a Cseh határ mellett. Mit lehet fotózni: Ősszel első sorban emlősöket, tájakat és madarakat.

M na te ak áll am

Canon EOS-1Ds Mark II, EF 70-200mm f/2.8 IS USM

Bahama

Mit vigyünk magunkkal: agylátószögű objektívet 16-35 mm, és eleobjektívet legalább 300 mm, de még sokszor konverterekre is szükségünk lehet, háromlábú lványt, memóriakártyát és akkumulátort, mennyit csak lehet.

f/4.5 1/20 sec ISO 400

SZERKESZTŐSÉG Főszerkesztő: Imre Tamás Imre Tamás

Imre Anikó

Szekeres János

Teravágimov Pál

Krivánszky Árpád

Suhayda László

Imre Adrien

Éder Iván

tamas.imre@naturephotomagazine.com

Szerkesztők: Imre Anikó Krivánszky Árpád Suhayda László Szekeres János Munkatársak: Éder Iván Imre Adrien Kiss Ágnes Máté Bence Perhiniák Márton Selmeczi Dániel Teravágimov Pál Olvasó szerkesztő: Krivánszky Árpád Művészeti Vezető: Imre Anikó Grafikai tervezés: Perhiniák Márton Web Design: Yes I’m a Designer Web product: Thomas Picture Fordító: Tóth Péter Pál Hirdetési vezető: Imre Anikó

aniko.imre@naturephotomagazine.com

Természetfotó magazin www.termeszetfotomagazin.hu ISSN 2061-2397 info@naturephotomagazine.com

Kiadja: Thomas Picture Kiadó Kft. Cím: Magyarország

Máté Bence

Kiss Ágnes

Budapest; 1143. Semsey Andor utca 25. A kiadásért felel a kiadó ügyvezetője. Minden jog fenntartva! © 2014 Thomas Picture kiadó Kft A magazin teljes tartalma, írásos és képes anyagait, beleértve a weboldalt is. A kiadó kizárólagos tulajdonát képezik. A meg nem rendelt kéziratokért és illusztrációs anyagokért a kiadó nem

Perhiniák Márton

Selmeczi Dániel

vállal felelőséget.

természetfotó magazin

ONLINE FOTÓMAGAZIN

KÖVETKEZŐ SZÁM MEGJELENÉSE

2014. 12. 12.