Természetfotó Magazin 2015/1 by Természetfotó Magazin

TAVASZ / 2015/1.

természetfotó magazin

ONLINE FOTÓMAGAZIN

UTAZÁS | VADVILÁG | TÁJ | NÉPEK-KULTÚRÁK | TESZT

TAVASZI MADÁRVONULÁS | Tippek-trükkök NIKON D750 | Terepen tesztelve SELMECZI DÁNIEL | Riport

KÖSZÖNTŐ Kedves Olvasó! A 2015/1. tavaszi számunkkal jelentkezünk. Az ablakon kinézve még nem érkezett meg a tavasz, de mire megjelenünk, már remélhetőleg nyílnak a virágok, párosodnak a madarak, vonulnak tavaszi költőhelyeikre. Rügyeznek a fák és éledezik a természet - a megunhatatlanul változatos világában. Ízelítő a most megjelenő számunkból: Kalandtúránkon a tavaszi Izlandra kalauzoljuk el Önöket, most a világ egyik legszebb fotós helyszínére. A Jökulsárlon lagúnája környéki fotós kalandok elevenednek meg Imre Anikó és Tamás fotóival. Terepen tesztelhettük a Nikon legújabb FX szenzoros vázát, a Nikon D750-et. A terepi tesztelésen két héten keresztül dolgoztam a vázzal, az időjárás viszontagságainak kitéve mértem fel, mire képes a masina. A Fotósuli rovatunkban ismét Krivánszky Árpád és Suhayda László természetfotósok adnak ötleteket „Természetfotózás tavasszal” című cikkükben. Interjút készítettünk Selmeczi Dániel búvárfotóssal, aki hármas bravúrt ért el az ÉTF pályázaton, ő lett az ÉV TERMÉSZETFOTÓSA, az ÉV BÚVÁRFOTÓSA, sőt, az ÉV KÉPE is az övé lett. Faggattuk sikerének titkairól. Tippek-trükkök rovatunkban Suhayda László természetfotósunk egy izgalmas fotós élményét osztja meg velünk „Tavaszi madárvonulás a szikeseken” című cikkében. Szilágyi László kollégánk folytatja az Adobe Lightroom képfeldolgozó program bemutatását. A GPS adatok kezeléséről lesz szó képeinken. Szekeres János kollégánk mesél egy tavaszi találkozásáról „Egy nap a réti sasokkal” című cikkében. Fogadják szeretettel a 2015 tavaszi számunkat!

Imre Tamás főszerkesztő

Fotó: © Imre Tamás Canon EOS 5D Mark III, EF16-35mm f/2.8L USM f/11 5 sec ISO 400

Kalandtúra - Izland: A tűz és jég szigete 2. rész 06

SZÉP HELYEK - HORTOBÁGY

FOTÓSULI - FOTÓZÁS TAVASSZAL

Csikordult egyet az Idő kereke és újra a Tavasz feliratú útra fordult. A megpezsdülő Természet ezer látnivalót nyújt a csupán szemlélődő embernek is, a természetfotós pedig szinte tobzódik a látni- és fényképezni valókban. A télen néma erdőkben újra felcsendül a madárdal. Állat, madár el van foglalva a párválasztás, utódnemzés és a következő nemzedék felnevelésének feladataival.

RIPORT - SELMECZI DÁNIEL

Canon EOS 5D Mark III, EF70-200mm f/2.8L IS II USM f/22 20 sec ISO 640

TESZT - NIKON D750

Az új Nikon DSLR full-frame vázat 2014. szeptember 12én mutatta be a Nikon. Az új vázat a Nikon D610 és Nikon D810 közé sorolhatnánk. A Nikon Kft két teljes héten át rendelkezésemre bocsátotta az új D750 vázat egy AF-S NIKKOR 24-120mm 1:4G ED VR objektívvel, és külön kérésre egy AF-S NIKKOR 24mm f/1.4G ED objektívvel.

LIGHTROOM - GPS ADATOK KEZELÉSE 76

Manapság egyre több fényképezőgép képes a GPS adatokat is elmenteni az elkészült képek meta adatai közé. Ennek meg van a maga előnye és hátránya is. Valójában ha a felhasználó ezt tudja kezelni, akkor csak előnye származik belőle és semmi kellemetlensége. De milyen kellemetlenség lehet a GPS adatok képre írásából?

Fotós kalandok

IZLAND - A TUZ ÉS JÉG SZIGETE 2. RÉSZ A Gullfoss vízesést magunk mögött hagyva, folytattuk utunkat egy a világon egyedülálló táj felfedezésére. A 35. útról leérve az 1-es főúton kell tovább menni, az irány a Vatnajökull gleccser. A Vatnajökull Izland legnagyobb összefüggő jégmezője. A sziget délkeleti részén található, az ország területének több mint 8%-át foglalja el. A területe hatalmas, 8100 km², ezzel a legnagyobb gleccser címét érdemelte ki Európában. A jég átlagos vastagsága 400 méter körül van, a maximális vastagsága viszont helyenként az 1000 métert is eléri.

Canon EOS 5D Mark III, EF16-35mm f/2.8L USM f/5 2 sec ISO 400

A Vatnajökull déli szélénél, a Skaftafell Nemzeti Park közelében található Izland legmagasabb hegye, a Hvannadalshnjúkur (2110 m). A kupola alakú hegyet szinte mindig hó és jég borítja. A Vatnajökull alatt több működő vulkán is található. A vulkanikus tavak, mint például a Grímsvötn voltak a forrásai az 1996-os nagy jégfutásnak. A 2014. augusztus végén beindult Bardarbunga vulkanikus tevékenység nagy veszélyei többek között a Jokulsá elnevezésű jégolvadással járó árvíz. Egy hatalmas törésvonal van a gleccser alatt, és a vulkáni tevékenység állandó változása még okozhat meglepetéseket Izlandon. Tavaly szerencsés kimenetelű volt a vulkánkitörés, mert sem a légiközlekedést, sem a lakosságot nem veszélyeztette érdemben a lávaömlés. De azért az erősen szelesebb napokon a katasztrófavédelem elrendelte, hogy a lakosság ne mozogjon a szabadban a mérges gázok esetleges káros belélegzésének elkerülése végett. A jégmező területe néhány éve csökkenőben van, feltehetőleg az éghajlatváltozás és az utóbbi vulkanikus aktivitások miatt. A legszembetűnőbb változás az állandó jégborjadzás, amit itt Jokulsarlon néven illetnek, mely szó szerint azt jelenti: “a jeges folyó lagúnája”. Ez a természeti szépség évente több millió turistát vonz Izlandra. Amikor odaértünk, nem akartam hinni a szememnek, olyan gyönyörű látvány ez a gleccser lagúna. Elképzelni elég nehéz, még a fotók sem adják vissza azt az érzést, amit az első pillanatban érez az erre járó ember. A gleccser lábánál egy kis tó keletkezett, amiben a leszakadt több tonnás gleccsertömbök kékesen világítanak. Szélmentes időben fantasztikus tükröződéseket produkálnak, ezzel együtt változatos fotótémát adtak nekünk. A lagúna minden nap más, hiszen egy szűk, kb. 30 méter széles torkolaton keresztül óránként távoznak a jégtömbök a nyílt Óceán vizébe.

Canon EOS 5D Mark III, EF16-35mm f/2.8L USM f/11 1/8 sec ISO 100

Canon EOS 5D Mark III, EF24-105mm f/4L IS USM f/11 6 sec ISO 100

Canon EOS 5D Mark III, EF24-105mm f/4L IS USM f/11 4 sec ISO 200

Ez a második fotós téma, mely szintén egyedülálló a világon. A hely neve Gyémánt part. A parton szinte hemzsegtek a jégtömbök, melyet a viharos óceán hullámai szinte folyamatosan nyaldosnak és forgatnak, minden pillanatban más arcát mutatva a szép kékes gleccserjég tömböknek. Megszerettem ezt a részét Izlandnak, már többször jártam ezen a helyen, itt találkozhatunk vidám napsugarakkal, szakadó esővel, hóviharral és a természet tomboló szelével egyaránt. Voltunk már olyan időben, amikor alig voltak jegek, máskor 120 kilométer per órás széllökések akkora hullámokat generáltak, hogy szinte életveszélyes volt a fényképezés. De a fekete vulkanikus homokos part, a viharos óceán és a sokszor drámai felhőkkel tűzdelt jégtömbök fényképezése nem csak kihívás minden természetszerető fotósnak, de egyben a legjobb lehetőségek egyike egy fantasztikus kép születéséhez. Számomra megunhatatlan fotóstéma ez a Gyémánt part. Figyelem, a gyakorlatlan fotósok mindig megfürdenek a vízben, mely kárt tehet a fényképező felszerelésében, a sós víz nem tesz jót még az állványnak sem. Adnék egy-két jó tanácsot: soha ne tedd le a felszerelésed a homokra, mert idővel egy nagyobb hullám elviszi azt. Az állványt soha ne hagyd ott, mert jön egy nagyobb hullám, amely beleborítja felszerelésed az óceánba. Legyen nálad váltózokni és váltócipő, mert kétféle fotós létezik ezen a helyen. Első, aki már megfürdött a hullámok habjaiban, és a második, aki nemsokára meg fog fürödni a hullámokban. Minden expozíció előtt nézd meg a frontlencsédet, hátha a felcsapódó víztől vízcseppes lett az objektív. Mindig töröljük meg és csak utána fotózzunk, mert a vízcseppet felnagyítja az objektív és használhatatlanná válnak szép fotóink. Amennyiben betartjuk a szabályokat és felelősen fényképezünk, olyan csodálatos tájképeket készíthetünk, amit máshol a világon nem tudunk. Ezen a helyen éreztem először, hogy a természet ereje, a színek harmóniája és a fények játéka mennyire meghatározza érzéseinket, gondolatainkat és kifejezi a táj vadságát. Egyszerűen imádok ott lenni és fotózni.

Canon EOS 5D Mark III, EF70-200mm f/2.8L IS II USM f/32 2.5 sec ISO 400

Miután kellően kiélveztük a hely szellemét, utunk következő harmadik állomása ismét egy misztikus hely, a kristálybarlang lett. Ez a hely csak és kizárólag gleccsertúra vezetővel közelíthető meg. A jégbarlang fotóstúrát egy évvel érkezésünk előtt befoglaltam. Elérkezett az idő, túravezetőnk, Pröstur az előre megbeszélt találkozóhelyen várt minket. Kiszálltunk autónkból és egy olyan dzsipbe szálltunk be, melynek hatalmas kerekei vannak. Az autóba nem is lehetett beszállni, csak egy létra beiktatásával. Hatalmas élmény volt ezzel a „holdjáró” autóval a lávaköveken keresztül menni, olyan utakon, amin én már rég feladtam volna. A dzsip szafari legizgalmasabb része, amikor egy kb. 25 fokos lejtőn elindultunk lefelé, majd az alján mintegy méteres mélységű folyón keresztül gázolva ismét felemelkedtünk. Az utolsó szakaszon egy hatalmas jégmezőn mentünk, aztán hirtelen megállt a vezetőnk és kiszállt. Mindenkinek tartott egy eligazítást, kaptunk a fejünkre bukósisakot, ő felkapta jégcsákányát és intett nekünk, mehetünk utána. A hely valahol a Vatnajökull oldalában lehetett. Egy nagy lyukat láttunk a gleccser szélén, ott kellett leereszkednünk olyan 5-6 métert, és a látványtól, ami fogadott, még a szám is tátva maradt. A kristálybarlang semmihez sem hasonlítható: hihetetlen, de a kék gleccserjég belsejében voltunk. Rendkívül kicsinek éreztem magam Európa legnagyobb gleccserének a gyomrában. Maga a hely nem mély, és nem kell hegymászó felszerelés a meghódításához.

Canon EOS-1D X, EF8-15mm f/4L FISHEYE USM f/11 2 sec ISO 100

Canon EOS 5D Mark III, EF70-200mm f/2.8L IS II USM f/32 8 sec ISO 640

A barlang tulajdonképpen három fő részre osztható. Az első csarnok visszafelé fényképezve a klasszikus jégbarlang fotót idézte meg. Beljebb merészkedtem, volt ahol hasalva kellett tovább jutnom a második csarnokba. Itt a fejünk felett egy nagyobb nyíláson keresztül jött be a fény, impozáns látványt nyújtva a fotósoknak. A harmadik része a barlangnak már kicsit sötétebb volt, nem véletlenül hoztam magammal állványt. A hosszabb expozíciós idő olyan izgalmas súrló fényeket hozott elő a fényképeken, amire mindig is vágytam. Mindösszesen három órát fotóztunk a barlangban. A tájképektől egészen a kompozíció és forma felvételekig alkottam a fotókat. Kihasználva a fény játékait, olyan fényképekre tettem szert, amilyenek a bakancslistámon szerepeltek. Ismét a nagy autóra szálltunk és nagyon elégedetten tértünk vissza a találkozó pontra, majd a szállásunkra. A negyedik lehetőség itt is a sarki fény fotózása, mely szintén rajta volt a már említett bakancslistán. Az előrejelzések szerint éjszaka megörvendeztet minket az Aurora Borealis a gleccser lagúnával az előtérben. Irány ki a vadonba, és már csak türelmesen kell várnunk. Kiérkezésünk után a megfelelő helyre felállítottuk állványainkat és vártuk az északi fényt. Aznap este rendkívül hideg volt, de kitartással tűrve az időjárás viszontagságait, meglett az áhított fotó. Akkora intenzitással jött az éjféli fényjáték, hogy a halszem objektív is felkerült a gépvázakra. Hajnali három óráig bírtuk a kiképzést, elégedetten feküdtünk le, mert másnap már mentünk visszafelé Keflavíkba, sajnos indult a repülőnk haza. A következő részben északra merészkedünk, a Myvant tavat és környékét fogjuk bemutatni Önöknek.

Szöveg: Imre Tamás Képek: Imre Anikó és Imre Tamás EFIAP fotóművészek

Tervezés Hely: Izland Megközelíthetőség: repülővel a Keflavík nemzetközi repülőtérre, majd bérelt dzsippel vagy kisbusszal tovább. Mit lehet fotózni: a szigeten elsősorban tájakat érdemes fényképezni, a téli időszakban sarki fényt, nyáron pedig madarakat és bálnákat is fotózhatunk.

Mit v nagyl 70-20 állván akkum

Száll Izland találh

A leg téli fe fényk

vigyünk magunkkal: látószögű objektívet, 16-35 mm; teleobjektívet 00 mm, lehetőség szerint 1,4x telekonverterrel; nyt; ND átmenetes szűrőt; memóriakártyát és mulátort, amennyit csak lehet.

lás: don hotelekben és családi faházakban is hatunk szállásokat.

gjobb időpont: elvételeket decembertől egészen március végéig képezhetünk.

Canon EOS-1D X, EF8-15mm f/4L FISHEYE USM f/4 30 sec ISO 1600

Szép helyek

HORTOBÁGY EGY NAP A RÉTI SASOKKAL

NIKON D3, Sigma EX300-800 mm f/5.6

f/5.6 1/500 sec ISO 2500

2014 márciusában kaptam egy számomra kellemes hírt, hogy több rétisast láttak a Hortobágyon. Valószínű, hogy a lesek közelében is jól mozognak, így megpróbálható a fotózásuk. Nem nagyon hittem a dologban, hiszen a vonuló példányoknak már úton kellene lenniük, az idősebb sasok pedig már a fészekrakással foglalkoznak. Ennek ellenére elhatároztuk társaimmal, elmegyünk és fotózzuk őket, amennyiben lehetséges. A sasokat inkább a téli időszakban szoktuk fotózni: ha szerencsénk van, akkor szép havas környezetben, gyönyörű téli háttérrel, most viszont erősen tavaszodott. Kora hajnalban elindultunk, mivel még sötétben kellett a leshelyet elfoglalni a sasok zavarása nélkül. Nagyon „szemes” madarak, ahogy népiesen mondani szokták. Nem szabad, hogy lássák, amikor a lesbe beülünk. Kilométerekről „kiszúrják” a tevékenykedő embert, és mivel érzékenyek a zavarásra, messze elkerülik a lesnek még a környékét is. Sikerült is időben leérnünk. Még sötét volt, amikor elfoglaltuk a leshelyünket, és amennyire lehetett, kényelmesen elhelyezkedtünk, felállítottuk az állványokat, felszereltük az objektíveket, és vártuk a szép hajnali fényeket, ugyanis a meteorológia aznapra napfényes időt ígért. Ahogy felkelt a nap, a sasok is mozgolódni kezdtek. Először a fiatalabb példányok húztak át a fejünk felett, majd megjelentek az öreg tollruhás szép példányok is. Ahogy telt az idő, egyre több sas volt látható a közelünkben. Megszámoltuk őket: 36 példány volt látótávolságon belül. Elképesztő volt ez a szám, én még ennyi sast egyszerre egy helyen nem láttam.

NIKON D3, Sigma EX300-800 mm f/5.6 f/5.6 1/200 sec ISO 1600

NIKON D3, Sigma EX300-800 mm f/5.6

f/5.6 1/50 sec ISO 1600

Bahama

NIKON D3, Sigma EX300-800 mm f/5.6 f/5.6 1/1000 sec ISO 1600

NIKON D3, Sigma EX300-800 mm f/5.6 f/5.6 1/640 sec ISO 1600

NIKON D3, Sigma EX300-800 mm f/5.6 f/5.6 1/1000 sec ISO 640

NIKON D3, Sigma EX300-800 mm f/5.6

f/5.6 1/250 sec ISO 2500

NIKON D3, Sigma EX300-800 mm f/5.6

f/5.6 1/1600 sec ISO 1600

Nik f/4 1

kon 1V1, Nikon Nikon adapter Sigma 4/100-300 1/400 ISO 200

Gondolkodtunk, hogy mi eredményezte ezt a nagy számot. Valószínű, hogy egy vonuló csoport időzhetett a les közelében, feltöltvén az energiaraktárait a vonulás előtt. Szerencsésen ezt a pillanatot kaptuk el. Zavaró dolog azért akadt, mert rengeteg sirály is volt, így nagyon nehezen lehetett úgy képet készíteni, hogy egy-egy példány ne a legrosszabbkor szerepeljen az elkészülő fotón. Ezt csak hosszú gyújtótávolságú teleobjektív használatával tudtam kiküszöbölni, amelynek szűk a látószöge. Igyekeztem akkor exponálni, amikor sirály nem volt látható a keresőben. Így tehát nem csak az elkészülő kép komponálásával és élességével kellett foglalkozni, hanem még az exponálás időzítésével is. Gyönyörű fények voltak. Ahogyan a nap felkelt, és a különböző finom és áttetsző felhőrétegeken átszűrődött a fény, más-más színűre festette képet. Volt még egy dolog, ami a természetfotós szemét zavarta, mégpedig az, hogy sok élénk színű gyűrű volt a lábukon. Nyílván a madarászoknak ez a madarak megfigyelése szempontjából fontos és indokolt, de nekünk, fotósoknak nem szép a látvány. Érdekes volt még a dolmányos varjak viselkedése. Állandóan bosszantották a sasokat azzal a szándékkal, hogy egy-egy kis morzsát elcsípjenek az asztalukról. Néha még a farktollaikat is megcsipkedték, vagy rászálltak a hátukra. Élménydús nap volt. Leszállt az este, amikor elhagytuk a lest. Megérte az egész napos fáradozás, az elgémberedett végtagokért bőven kárpótolt a természet, sok érdekes sasfotót tudtunk készíteni. Szöveg és képek: Szekeres János természetfotós

Fotósuli

TERMÉSZETFOTÓZÁS TAVASSZAL Csikordult egyet az Idő kereke és újra a Tavasz feliratú útra fordult. A megpezsdülő Természet ezer látnivalót nyújt a csupán szemlélődő embernek is, a természetfotós pedig szinte tobzódik a látni- és fényképezni valókban. A télen néma erdőkben újra felcsendül a madárdal. Állat, madár el van foglalva a párválasztás, utódnemzés és a következő nemzedék felnevelésének feladataival. Zsendülnek a vetések, erdőnmezőn egyre-másra bújnak elő az avarból, gyepből a szebbnél szebb virágok. Nyüzsög a rovarvilág, megjelennek a libbenő szárnyú pillangók, a levegőben balzsamos illatok szállnak. Pár nap alatt, mintegy varázsütésre kizöldülnek a bokrok, fák. A táj valószínűtlenül zöldre vált, fölé az ég kék harangja borul. A feltámadó szelek szeszélyes formájú felhőket kergetnek a táj fölé, melyek gyakran sűrűsödnek, haragos, mélykék színt öltenek, s belőlük gyorsan tovább vonuló zápor locsolja a szomjas talajt. Néha az ég is megdördül. A felhők árnyékfoltokat rajzolnak az alant elterülő tájra, a „rongyos” felhők hasadékain át fénypászmák hasítanak bele az árnyékba. Csodás, párás-ködös hajnalok, varázslatos naplementék várják a természetfotósokat. Tessék leporolni a felszerelést, összefogni a fotóstársakkal, és irány a Természet! Szép fényeket kíván: Krivánszky Árpád és Suhayda László.

Suhayda László

Canon EOS 7D EF 500mm f/4L IS USM +1.4x 1/4000 s f/10 ISO 1600

HATTYÚK A KÖDBEN Tél végén, kora tavasszal érdemes felkeresni a környék állóvizeit, ahol a korábban visszaérkező kóborló vagy a helyben maradó vízimadarak a tavaszra készülve egyre aktívabbak. A hűvös hajnalok - kis köddel - kecsegtetnek a fények miatt a legszebb képek elkészítésével, s a köd ráadásul elrejti az esetleg nem túlságosan szép környezetet. A fotó a hattyúkról ellenfényben, viszonylag rövid záridővel készült. Az LCD-n megjelenő kép becsapós, annyira kontraszt nélküli, hogy a fotós alig látja, gépe egyáltalán rögzített-e valamit, azonban az otthoni képfeldolgozás visszaadja a szép színeket és tónusokat. A felfelé és lefelé végrehajtott expozíció korrekcióval eltérő hangulatú fotókat lehet készíteni.

rovat szponzor:

Suhayda László

MAGYAR KIKERICS (COLCHICUM HUNGARICUM)

Canon EOS 5D Mark III EF 100 mm f/2.8L Macro IS USM 1/2000 s f/3,5 ISO 800 Suhayda László

Ez a fehér virág a magyar virágfotósok legkorábban nyíló „zsákmánya”. Élőhelyén példányai megtalálhatók a tavalyi száraz fű között, mohával fedett foltokon és világos színű mészkősziklák tövében is. A fehér virág a mészkősziklák világos környezetében jó hangulatú képet eredményezett. A fotó makroobjektívvel, majdnem teljesen nyitott rekesznyílással készült az előtér és a háttér elmosásának szándékával, de azért ügyelve arra, hogy a virág belsejében éles felületek maradjanak a szem számára „kapaszkodóként”.

FEHÉR VIRÁGMEZŐ

Canon EOS 5D Mark III EF 24-70 mm f/2.8L USM 1/10 s f/9 ISO 800

A tavaszi tőzike (Leucojum vernum) márciusi virágzásakor néhány nedves élőhelyet szőnyegszerűen elborít, több százezer vagy millió tővel. Erős napfényben lehetetlen ilyen hatású képet készíteni a kiegyenlítetlen fényviszonyok, a rendkívül erős kontrasztok miatt. Meg kell várni, amíg lemegy a Nap, az utána következő időszak diffúz, kissé kékes fénye utánozhatatlan hangulatot áraszt. A tájkép által megkívánt nagy mélységélesség eléréséhez erősen kellett rekeszelni az objektívet. Az előtérben elhelyezkedő kidőlt fák virágmezőhöz vezető vonalai tették teljessé a kompozíciót.

ÜDEZÖLD ERDŐ Az éppen kilombosodott erdő leveleinek olyan valószerűtlenül szép, világoszöld színárnyalata van, amely már 3-4 hét elteltével elmúlik: megsötétül, elveszti áttetszőségét, porosodik, veszít a brillanciájából. Ha érkezik egy rövid ideig tartó zápor, s elvonultával újból felragyog a Nap, hatásos fotó készíthető az erdei út kanyarulatáról, a megsötétülő, nedvességtől csillogó fatörzsekkel. Krivánszky Árpád Canon EOS 5D Mark II EF 3,5-4,5/28-105 mm 1/64 s f/8 ISO 800

Krivánszky Árpád Canon EOS 5D Mark II EF 3,5-4,5/28-105 mm 1/12 s f/16 ISO 100

FÉNYPÁSZMÁK Szép, fénypászmás felvételek készítésére az egyik kínálkozó lehetőség az olyan felhő, melynek lyukain keresztülhatoló fény egyrészt utat hasít a páradús levegőbe, másrészt foltokban megvilágítja a tájat. Szerencsésnek mondhatja magát a fotós, ha ez a „rongyos” felhő szép táj felett alakul ki, amelyre akadálytalan a rálátás, a meleg színű fény egyik pászmája pedig közeli, témagazdag tájrészletre vetül. Többféle expozíciót érdemes kipróbálni, lehetőleg kerülve a túlexponált részleteket. Sietni kell, mert e látomás nem tart sokáig. Gyakran kell használni az Árnyékok/csúcsfények csúszkát a képfeldolgozás során, mint jelen esetben is. A másik lehetőség HDR fotó készítése expozíció sorozatból, de ennek eredménye tájkép helyett inkább „fényfestmény”nek nevezhető.

Suhayda László

GYEPI BÉKÁK NÁSZA Tavasszal megindul a kétéltűek áradata a sekélyebb, kisebb kiterjedésű, gyorsabban melegedő vizek felé, megkezdődik a békanász. A gyepi béka az egyik legkorábban párzó békafaj, közvetlenül hóolvadás után, reggelente még gyakran jéghártyás vízben. Óvatos állatok, lassan szabad csak mozogni, hogy elfogadják a jelenlétünket. A legnagyobb próbatételt az jelenti, hogy hidegvérűek, erős napsütésben lesznek csak igazán aktívak, ami egyben előnytelen, túlságosan kontrasztos fényviszonyokat jelent. Erős fényben erőteljes derítés szükséges vakuval, derítőlappal vagy ezek kombinációjával, ügyelve arra, hogy a keletkező csillogások ne égjenek ki. Nem zavarja a békákat a vaku fénye, a derítőlap se, ha nem mozog, sőt, örülnek az utóbbiról visszaverődő hősugaraknak.

KAKASMANDIKÓ (ERYTHRONIUM DENC-CANIS) Még kopasz, levéltelen erdőben nyílik ez a szép virág. Csaknem egymás mögött volt látható egy teljesen kinyílt és egy bimbós példány, csak le kellett ereszkedni hozzájuk. Az előtérben levő letört, színeiben az erdő aljához igazodó faág szerencsésen eltakarta a virág körüli, túlságosan mozgalmas teret. Kellemetlen, hűvös, borult idő volt, viszont a diffúz fény lehetővé tette, hogy majdnem délben is lehetett e virágokat fotózni. A háttérben elmosódottan látszanak az erdő fáinak sötétebb vonalai, érzékeltetve e szép virágok élőhelyét.

„AZ ANGYAL” Egy tó nyugodt vizén tükröződő száraz növényzetről készült a felvétel naplemente után, kissé már kékes fényben. A képet 90 fokkal elfordítva lehetett észrevenni, hogy az így ábrázolt rajzolat halványan emlékeztet a Simon Templart alakító Roger Moore főszereplésével a régmúltban vetített bűnügyi filmsorozat, „Az angyal” főcímében látható glóriás figurára.

Canon EOS 5D Mark II EF 70-200 mm f/2.8L USM 1/5 s f/5 ISO 800

Canon EOS 5D Mark III EF 180 mm f/3.5L Macro USM 1/320 s f/9 ISO 800

Suhayda László Canon EOS 5D Mark III EF 100 mm f/2.8L Macro IS USM 1/800 s f/4,0 ISO 800 Krivánszky Árpád

Krivánszky Árpád Canon EOS 5D Mark II EF 70-200 mm f/2.8L USM

1/160 s f/4,5 ISO 400

Suhayda László Canon EOS 5D Mark III EF 100 mm f/2.8

Pirosló hunyor (Helleborus purpurascens)

Vízcseppes kompozíció

Kora tavasszal nyílik ez a virág, melynek egyaránt szép a belseje és a szirmainak rajzolata. Olyan példányt érdemes keresni, amelynek bele lehet látni a kelyhébe, az ellenfény pedig átvilágítja a pirosas árnyalatú szirmok rajzolatát. Derítőlappal lehet biztosítani a kellő fénymennyiséget a virág felénk eső, árnyékos oldalán. A virág szára szerencsésen bújik meg az aljnövényzet életlen foltjaiban, a bimbók és a föléjük boruló levelek pedig kikerekítik a kompozíciót.

Az efféle képek hamisítatlan tavaszi h ilyen helyszínt találni, egy friss gabon hajtásokkal, csak le kell „költöztetni” a Nedves, harmatos hajnalokon érdem amikor a napsütés még nem túlságo fényviszonyok között, erős napfényb kiégnek. A háttér fényfoltjai csak akk ha teljesen, vagy majdnem teljesen n körblendés az objektívünk). A mélysé vagy próbaképpel ellenőrizzük, hogy Kísérletezzünk többféle kompozícióv

Krivánszky Árpád 8L Macro IS USM 1/5000 s f/2,8 ISO 1600 Canon EOS 5D Mark II EF 70-200 mm f/2.8L USM 1/320 s f/2,8 ISO 800

hangulatot árasztanak. Egyszerű navetés is megteszi, pár centiméteres a fényképezőgépet alacsonyra. mes ellenfényben fényképezni osan erős - vagy fátyolos, gyengébb ben a vízcseppek ugyanis könnyen kor lesznek szép kerek formájúak, nyitott rekeszt használunk (vagy égélesség-ellenőrző gombbal y szép kerek fényfoltokat kapunk-e. val!

Tavaszi tőzike (Leucojum vernum) A kora tavasznak ez a gyönyörű virága a nedves, vizenyős ártéri területeket kedveli, megközelítéséhez gumicsizma kell, s a fotós térde is gyakran lesz sárfoltos. A lenyugvó Nap korongját a fák már eltakarták, az égbolt nyugat felé azonban még szép színes volt, amikor megpillantottam ezt a tőzike triót. A felvétel egészen alacsonyra, gyakorlatilag az aljnövényzet közé helyezett fényképezőgéppel, teleobjektívvel és közgyűrűvel készült. A teljesen nyitott rekesz biztosította az ellenfény szép kerek foltjait, a derítőlap pedig az árnyékos részekben is a megfelelő mennyiségű fényt.

„ÁLINFRA” TÁJ Az öreg fa frissen kihajtott lombozatával hálás fotótéma. Ahhoz, hogy a háttér fáinak vonulata ne legyen nagyon zavaró, nagy látószögű objektívvel viszonylag közel kell menni a kiszemelt fánkhoz, és alacsonyról, mintegy fél méteres magasságból érdemes megfotózni. Szép eredeti színeiben is a kép, de drámaibb hatást lehet kihozni a fekete-fehérré átalakított változatból. Az átalakítás többféle módon mehet végbe, talán az adja az egyik legérdekesebb eredményt, amikor több szín csúszkáját lehet használni a szürkeárnyalatos kép kialakításához. A kék és a cián visszahúzása sötétíti az eget, a vörös „megtolása” emeli ki a fehér felhőket, a sárga és a zöld erősítése pedig a lombozatot világosítja, utóbbi az előtér árnyékos részét is deríti. Az így átalakított fotó az infravörös filmre készült képek hangulatát idézi.

NÉHÁNY PRAKTIKUS TANÁCS ÉS FIGYELMEZTETÉS Öltözzünk rétegesen, a gyakran szeles időt hidegebbnek érezhetjük a valóságosnál. Kell a jó bakancs, mert harmatos fűben, nem megfelelő lábbeliben pillanatok alatt csuromvizesek leszünk. Gyakran poros, fűtörmelékes, stb. környezetben fényképezünk, ezekből sajnos juthat a képérzékelőnkre is. Ha objektívet cserélünk, közgyűrűt teszünk fel, egyenesedjünk fel, távolodjunk el a talajtól, forduljunk széliránynak háttal, töröljük meg előtte a kezünket a ruhánkban. Virágfotózáshoz, makrózáshoz vigyünk derítőlapot, fénycsökkentő diffuzort, a talajközeli témák fotózásához babzsákot. A fotózásra gyakran érzékeny, esetleg védett, fokozottan védett területeken kerül sor. Ha ehhez engedély kell, szerezzük be, és akárhol vagyunk, csökkentsük minimálisra az állatok zavarását, ügyeljünk a környezet épségére, egyszóval tartsuk be a természetfotós etika szabályait!

Krivánszky Árpád

Canon EOS 5D Mark II EF 3,5-4,5/28-105 mm 1/12 s f/16 ISO 100 Szöveg és képek: Suhayda László, Krivánszky Árpád

SELMECZI DÁNIEL

Először is szeretnénk gratulálni egész szerkesztőségünk nevében ehhez a csodálatos eredményhez, amit most elértél Magyarországon, nagyon büszkék vagyunk rád! Az elmúlt évtizedben igen sok pályázaton vettél részt, legutóbb a 2014. évi GDF SUEZ az Év Természetfotósa hozott neked egy olyan elismerést, amivel még a pályázat során nem találkoztam. Amennyiben értesüléseim jók, Te lettél az Év Természetfotósa, az Év Búvárfotósa és a te képed kapta az Év Képe címet is. Ez a hármas bravúr számomra is hihetetlen! Hány év munkája van mögötted, hogy ezt a sikert el tudtad érni, valójában mióta kezdtél el fényképezni? Igen, számomra is meglepő, de már több mint 12 éve fotózok a víz alatt, ebből legalább már 10 éve tudatosan próbálom a képeimen keresztül bemutatni a víz alatti világ szépségeit. A víz alatti fotózás előtt is érdekelt a fényképezés, de csak, mint “műkedvelő amatőr”, illetve családi hagyományként már gyerekkorom óta jelen volt.

Selmeczi D az Év

Dániel lett a GDF SUEZ - Az Év Természetfotósa 2014, Év Búvárfotósa és ő nyerte az Év Képe díjat is.

Riport

Számomra a fotózás iránti elkötelezettséget a tengerek adták: már az első pillanatban, amikor lemerültem, a látvány lenyűgözött, és meg szerettem volna mutatni,hogy mi is rejlik a víz alatt. Tulajdonképpen mi a sikered titka? Erre nehéz lenne bármilyen receptet mondani. Talán az, hogy otthonosan mozgok a víz alatt, hiszen a munkám már több mint 15 éve ideköt. Ez egy fontos része a víz alatti fotózásnak, hiszen a körülmények nem is hasonlítanak a megszokottra. Az idő nagyon behatárolt és nehéz előre tervezni. Ezért fontos a jó helyzetfelismerés, az előre gondolkodás és a gyors reakció. Sokszor a spontaneitáson múlik egy jó kép, mielőtt beugrom, sokszor nem is tudom, mi vár majd rám a víz alatt… Valahol tanultad a fényképezést, vagy csak jön belőled az ihlet, és csinálod a jó képeket?

Teljesen autodidakta módon tanultam a fényképezést. Az alapokat könyvekből, internetről és más fotósoktól szerzett információkból próbáltam összerakni. Majd rengeteg egyéni próbálkozás és kísérlet következett, hiszen nekem azért más körülmények között kell fotóznom. Sok gyakorlati tanácsot és a jó kép “fogalmát” Dombovári Bumbi-tól kaptam, a rengeteg információ nagy segítség volt a kezdetekben. A hirtelen nagy lökés a digitális fényképezés betörése volt, hiszen még diára kezdtem fotózni, ami visszagondolva nagyon nem volt könnyű, hiszen az eredményt sokszor hosszú hetek után tudtam csak megnézni. Sokszor technikailag nehéz helyzeteket kell megoldani, mert a fényképezőgépeket nem a víz alatti fotózásra tervezték, a mesterséges megvilágítás és a gyorsan változó körülmények miatt könnyű volt „elexponálni” egy-egy szituációt. Néha egy-egy témára pár perced van csak, és

lehet, hogy utána évekig semmi hasonló sem adatik újra… Rengeteg víz alatti képet néztem jó külföldi fotósoktól, amitől lassan az emberben kialakul, mit is szeretne majd megörökíteni a víz alatt. Hogyan is néz ki egy igazán jó kép: ez volt szerintem a legfontosabb a tanulási folyamatban… Mi ösztönöz téged, hogy újra és újra a víz alá merülj és ezt a világot a képeiddel úgy örökítsd meg, ahogyan azt Te szeretnéd láttatni? Az ok nagyon triviális, imádok a víz alatt lenni… Nekem minden merülés egy újabb kihívás, felfedezés és izgalom. Egyszerűen valahogy megunhatatlan számomra az a változatosság, a különleges élőlények sokasága, ami a tengerekben, óceánokban található. A rengeteg téma és az egész víz alatti világ számomra elbűvölő, így a motiváció is végtelen.

Igen változatos a portfoliód, látom, nagyon fontos számodra a megmérettetés és a pályázati szereplés, miért alakult ez így nálad? Nem tudok riportszerűen fotózni és sokszor a fent említett okokból adódóan ez nem is lehetséges. Ezért legtöbbször megpróbálok a lehető legjobb képre koncentrálni és az adott szituációból a legjobbat kihozni. Számomra egy tengeren töltött hét után nagyobb elégedettséget jelent egy-két jó kép, mint 20 darab középszerű, sablonos fotó. Ezért néha egy-egy merülés alkalmával előfordul, hogy nem is exponálok egyet sem. Évekkel ezelőtt a víz alatti fotók nem voltak megszokottak a pályázatokon, így jó alkalom nyílt arra, hogy ezt a különleges világot szélesebb körben is bemutathassam. Kérlek, foglald össze pár mondatban, mennyire más a víz alatti fényképezés a szárazföldi természetfényképezéshez képest?

Jó pár fontos dologban eltér a víz alatti fotózás a felszínen megszokottaktól. Az első a víz állaga és sűrűsége, a szín és fény elnyelődésének fizikai tulajdonságai miatt, valamint az is, hogy az esetek 95%ában kb 1-1,5 méteren belül kell lennem a témától. Legyen az egy ámbrás cet, a nagy fehér cápa vagy egy pár centiméteres Pygmy csikóhal. A felvételeim nagy része halszem objektívvel készült, el lehet képzelni, hogy milyen közel vagyok ahhoz, hogy a téma kitöltse a képet. Sajnos nem vagyunk halak, így az időm legtöbbször 1 órára korlátozódik, amit fotózással tölthetek. Ez alatt kell megtalálnom a témát, majd közel lopóznom és a megfelelő képet elkészítenem. Mialatt szinte “mindenki” fél és menekül a víz alatt, hiszen tudjuk a „Nagy hal megeszi a kishalat”. A víz alatti fotózás lassan technikai sport, hiszen felszíni gépeket, vakukat, objektíveket próbálunk a víz alatt használni, aminél a legapróbb hiba is a rendszer működésképtelenségét eredményezheti. A víz alatt nem lehet a hibákat kijavítani, ahogy például objektívet sem lehet cserélni. El lehet képzelni, amikor egy 105 mm-es macro objektívvel vadászik valami apró csigára a búvár, és beúszik egy 4 méteres Manta, és szinte látszik rajta, hogy na, most fotózz le, ha tudsz! Érzem képeiden a pluszt, az ötletet és a kivitelezést, mely sokat hozzáad fotóidhoz; mennyit gondolkozol egy- egy képed elkészítése előtt? Sokat gondolkodom rajta és sok kép van a fejemben, amit meg szeretnék csinálni, azonban a nehéz tervezhetőség miatt sokszor nem könnyű ezeket megvalósítani. Így amikor adódik egy téma, akkor kell ezeket az ötleteket elővennem és az adott szituációra alkalmaznom.

Mit tanácsolsz azoknak, akik most kezdenek el komolyabban fotózni vagy éppen búvárkodni, hiszen mint az egyik legsikeresebb magyar fotósunk, van már némi tapasztalat a hátad mögött? Először jól meg kell tanulni búvárkodni, hiszen ha valaki az életéért küzd és a légzéssel is problémái vannak, az nem fog tudni semmilyen témára koncentrálni. Nem beszélve arról, hogy ilyen esetekben milyen károkat okozhatunk a korallzátony élővilágában a rossz uszonyhasználat miatt. Alaposan és jól kell ismerni az adott technikát, amit használni szeretnénk, a víz alatt nincs sok idő a használati utasítás lapozgatására, néha csak másodpercek vannak a jó kép elkészítésére. Tudni kell a mesterséges megvilágítás helyes használatát. Nem árt az általános biológiai ismeret sem, amivel könnyebben meg tudjuk találni a témát. Ne várjunk azonnali eredményeket, sok kitartás és elszántság szükséges! Láttam már anyagaidat moziban és a televízióban is, a filmezéshez saját operatőröd van? Sasdi Zsolt víz alatti operatőrrel együtt készítünk filmeket. Ez inkább egy közös munka, amikor mozgóképen keresztül próbálunk különböző témákat bemutatni, ami természetesen a víz alatti témákon alapul. Hol láthatjuk képeidet: van esetleg egy internetes oldal, ahol megnézhetik az érdeklődők a munkáidat? A honlapomon, ahol pár képen keresztül próbálom bemutatni a munkásságomat, illetve napi szinten a közösségi médiában lehet követni, éppen milyen téma úszott a közelembe… www.selmeczidaniel.com https://www.facebook.com/ DanielSelmecziPhotography A riportot Imre Tamás EFIAP készítette. Videó - Sasdi Zsolt

Tippek-trükkök TAVASZI MADÁRVONULÁS A SZIKESEKEN

Canon EOS 7D, EF500mm f/4L IS USM +1.4x

f/7.1 1/1000 sec ISO 400

Mindig is szívesen néztem az alföldi szikes, vizes területek madarairól készült képeket, de valami okból sosem kerültem olyan helyzetbe, hogy fényképezhettem volna hasonló környezetben. 2013. nyarán a 32-es úton mentem Jászberény felé. Közvetlenül az út mellett egy nagy, kb. 300 méter átmérőjű belvízfolt volt. Javarészt nyílt víz, de növényzettel benőtt területek is látszottak rajta. „Jó kis vizes élőhely” -gondoltam, s ha elintéztem a dolgomat, visszafelé kicsit jobban megnézem. Néhány óra múlva, még meg sem álltam az útpadkán, már láttam, hogy több gólyatöcs is szaladgál a sekély vízben. Két „öreg” madár, és a felnőtt méretű fiókáik szedegették a táplálékot a hatalmas tócsából. Egészen bizalmasak voltak, az autót néhány méter távolságra is megközelítették. Az ablakból - méret tekintetében – megfelelő képeket lehetett készíteni róluk. Persze ezek a felvételek legfeljebb csak dokumentumként használhatók. A kedvezőtlen fényviszonyok mellett a perspektíva sem volt éppen ideális. Néhány nap múlva hajnalban kiültem egy lessátorba, akkor már közvetlenül a víz partjára. Hamar megszokták a madarak a sátrat, élték a szokásos életüket. Szerettem volna ellenfényes oldalról is fényképezni, de az elfoglaltságaim miatt nem sikerült kijutnom még egyszer . Nem baj, gondoltam, majd jövőre. Nagyon készültem a tavaszi lehetőségre, de csalódás ért. A szokottól sokkal szárazabb volt a tél és a tavasz, teljesen kiszáradt a terület. Se víz, se madár… Nem hagytam annyiban a dolgot, nézegetni kezdtem a közelebbi területeket műholdképeken . Olyan helyeket kerestem, ahol időszakos vízállások nyomait látom. Egy kis gyakorlattal nagyon jól felismerhetők ezek a helyek, még a környező növényzet minőségére is lehet következtetni.

Canon EOS 5D Mark III, EF500mm f/4L IS USM f/5.6 1/640 sec ISO 1600

Canon EOS 7D, EF500mm f/4L IS USM +1.4x

f/7.1 1/800 sec ISO 400

Bahama

Canon EOS 5D Mark III, EF500mm f/4L IS USM +2x f/11 1/2000 sec ISO 1600

Canon EOS 5D Mark III, EF500mm f/4L IS USM +1.4x III f/7.1 1/500 sec ISO 1600

Canon EOS 5D Mark III, EF70-200mm f/2.8L IS II USM f/8 1/100 sec ISO 1600

Canon EOS 5D Mark III, EF500mm f/4L IS USM +1.4x III

f/9 1/15 sec ISO 1600

Canon EOS 5D Mark III, EF500mm f/4L IS USM +1.4x III

f/7.1 1/1000 sec ISO 800

Canon EOS 7D, EF500mm f/4L IS USM +1.4x

f/7.1 1/500 sec ISO 400

Canon EOS 5D Mark III, EF500mm f/4L IS USM +1.4x III

f/5.6 1/5000 sec ISO 800

Canon EOS 5D Mark III, EF500mm f/4L IS USM +1.4x III f/8 1/2500 sec ISO 800

Canon EOS 5D Mark III, EF500mm f/4L IS USM +1.4x III

f/6.3 1/5000 sec ISO 800

Nik f/4 1

kon 1V1, Nikon Nikon adapter Sigma 4/100-300 1/400 ISO 200

A vonulás időszakában, alkalmas területen (az Alföldön) szinte bárhol találkozhatunk cankókkal, bíbicekkel, nem csak a védett, tradicionális helyeken. Kinéztem néhány alkalmasnak látszó foltot, és kezdtem a szántóföldek közt keresgélni azokat. A száraz év most szerencsésnek bizonyult: javarészt járhatók voltak az alföldi földutak, és mivel kevés volt a vizes terület, a meglévőknél több volt a madár. Végül is Abony térségében találtunk olyan helyet, ahova érdemesnek látszott kitelepülni. A száraz időjárás miatt a szokásos elöntésnek csak a közepén volt víz, ezért a „part menti” száraz fűbe állíthattuk a sátrunkat. Előttünk nem volt növényzet, nem akadályozott semmi a fényképezésben. Két naposra terveztük a fotózást, így a második napot – ha senki nem jár arra – zavarás nélkül fényképezhetjük végig. Reggel felállítottuk a lessátrat és csak másnap este jöttünk ki belőle. Szerencsére senki nem jött arra, nagyon jó két nap volt. Kedvező időjárás, sok madár, megfelelő „mozgás”, tizenöthúsz madárfaj, érdekes jelenetek. Nem lehetett panaszunk. Két „meglepetést” is kaptunk: egy hermelin megjelent, és nem tudom mi okból, apró motorcsónak módjára kezdett száguldozni a sekély, sáros vízben. Sajnos túl messze volt ahhoz, hogy dokumentumképnél jobbat tudjak készíteni róla. A másik meglepetés este jött, három daru képében. Ott éjszakázott a két „öreg” és a felnőtt fióka a „pocsolyánkon”. Reggel aztán kiderült, hogy miért: az egyik felnőttet valami baleset érte. Talán villanyvezetékkel ütközhetett, mert a jobb oldali szárnyán, az evezőtollai végéből egy jó arasznyi hiányzott.Teljesen röpképtelen volt-e vagy sem, nem derült ki, viszont az biztos, hogy nagy távolságra nem tudhatott rendes ütemben repülni. Jó élményekkel, és – remélem – értékelhető képekkel tértünk haza, ezekből szeretnék megosztani néhányat!

Szöveg és képek: Suhayda László

Terepen tesztelve NIKON D750

Nikon D750, 24mm f/1.4

f/13 0.4 sec ISO 100

2015. február közepén kaptam meg a vázat és a két objektívet. Nosza, elvittem magammal egy extrém tesztelésre, Izlandra a masinát, majd hazaérkezésem után még lehetőségem volt egy kortárs tánc fényképezésre is. Ez alatt a két hét alatt volt időm megtapasztalni a fényképezőgép előnyeit és hátrányait egyaránt. Sokat gondolkoztam a váz miatt a Nikon stratégiáján és a következő konzekvenciát vontam le. A D610 egy belépőszintű FX váz, a D810 egy hatalmas felbontású félprofi váz, a D4s egy ízig-vérig profi sportfotós váz. A D750 tulajdonképpen azt a szegmenst tölti be, mint a DX sorozatban a D7100 váz, ami, mint tudjuk, nem FX váz. Tehát a Nikon D750 egy félprofi FX váz, ami igencsak gyors, 6,5kép/másodperc sebességgel, kiváló videó funkciójával az igényes amatőröket célozza meg igazán. A teszt előtt egy pár technikai jellemzőt mindenképpen leírnék. A fényképezőgép szíve a vadonatúj, 24,3 megapixel felbontású FX érzékelő, mely széles dinamikatartományt kínál. Az ISO érzékenység ISO 100 és ISO 12 800 között választható, mely szükség esetén akár ISO 50 és 51 200 közötti értékig kiterjeszthető. A képfeldolgozó rendszere megegyezik a profi D4s gépvázéval, így az EXPEED 4 rendszer kiváló képalkotást kínál az állóképek és a videofelvételek esetén egyaránt. AF rendszere is gyors, a D810-hez hasonlóan itt is 51 mezős Multi-CAM 3500FX elnevezésű rendszer segíti a fotósokat a pillanatok megörökítésében. A Nikon új csoport-AF mező módja a D810ben már benne volt, ezt a funkciót a D750 is alkalmazni tudja. Tulajdonképpen ez a funkció gyorsabb témabemérést tesz lehetővé olyan extrém fotózásoknál, ahol a téma viszonylag kisméretű, és közel helyezkedik el a nagy kontrasztú vagy zavaró háttérhez.

A gép exponálási sebessége egészen kiváló: FX- és DX-formátumban is akár 6,5 kép/mp sebességgel örökíti meg a pillanat eseményeit. A full-frame rendszerben egyedülálló módon kihajtható és dönthető hátsó LCD-vel rendelkezik. A dönthető monitor fölfelé akár 90, lefelé pedig akár 75 fokban elforgatható, így szokatlan nézőpontokból, szögkereső használata nélkül készíthetünk fotókat. A fénymérést tekintve ez a váz is megkapta az új, csúcsfényre mérés választási lehetőséget, ez nagyon jó fénypászmák és ellenfényes témák fotózásánál. Egyre többet használjuk a Live View módot, ezért a gyártó felismerve ennek további lehetőségeit, továbbfejlesztette azt. Így például expozíció előnézetet, valamint olyan új extrákat kapunk a Live View módhoz, mint a “zebra” mód. A „zebra” mód egy olyan (csúcsfény kijelzés) expozíció előtt, ami pontosan megmutatja a fényképezőgép képernyőjén, hogy mely területek vannak beégve. A beépített Wi-Fi funkciót nem teszteltem, de ez bizony jól jöhet a távvezérelt témák fényképezésénél. A fotósnak, már amennyiben rendelkezik okos telefonnal, nincs más dolga, mint az ingyenes Wireless Mobile Utility alkalmazást intelligens eszközére letöltenie a Google Play™ vagy az Apple App Store™ áruházból. A teszt több különleges helyzetből állt, elsősorban kíváncsi voltam a magnézium öntvényből készült és tömítésekkel ellátott váz időjárásálló kivitelezésére. Ennek kipróbálására a jégbarlangban és annak nyitott részeinél 100 kilométer/órás hóviharban fotóztam vele. Érte a vázat hideg, víz és hó is, de mindháromnak keményen ellenállt.

Nikon D750, 24mm f/1.4

f/13 0.6 sec ISO 100

Nikon D750, 24mm f/1.4

f/2.2 2 sec ISO 800

Aztán a fotózás második felében magasabb ISO érzékenységen fotóztam az Aurora Borealist, kikapcsolt zajszűréssel. Itt kíváncsi voltam, az érzékelő mennyire bírja, ha a téma minimum ISO 1600, az expozíciós idő pedig 15mp és 20mp közötti. Az eredménnyel igencsak elégedett voltam, szép, zajmentes képeket kaptam. Ebben a szituációban az AF-S NIKKOR 24mm f/1.4G ED objektívvel dolgoztam és tettem egy próbát. A Nikon D750-et videó funkcióra állítottam és a sarki fényt próbáltam mozgóképen megörökíteni. Az eredmény meglepő: meg van a mozgóképem az égi fényről, de sajnos nekem nagyon zajos lett. Tulajdonképpen nem erre lett kitalálva, de egy próbát megért. Egy héten át „nyüstöltem” a vázat, de az töretlenül tette a dolgát minden gond nélkül. Hazaérkezésem után még egy kortárs tánc fényképezésre is elvittem, ahol a koncepció és a koreográfia szerint gyengén megvilágított szürrealista táncot fényképeztünk. Az ISO sokszor még 3200-on is fent volt, de az elkészült eredménnyel maximálisan elégedett voltam. Igazából arra voltam kíváncsi, meddig lehet tágítani a Nikon D750 határait. Biztosan vannak még extrémebb lehetőségek is, de én azt gondolom, aminek én kitettem a vázat, azt már sokan nem is tennék meg a sajátjukkal. A gép, az ISO, az AF és persze a szuper fényerejű objektív olyan párosítást adott a kezembe, amivel minden helyzetben jól tudtam dolgozni. Azt hiszem, minden fotográfus álma, hogy ne kelljen kompromisszumokat kötnie: ha kitalál egy képet, azt meg is tudja csinálni.

ÖSSZESSÉGÉBEN A Nikon D750 a DSLR kategória közepén helyezkedik el. Aki sokat utazik, de igényes a képeinek minőségére, annak mindenképpen ajánlott vétel. Ezúton köszönjük a hosszú teszt lehetőséget a Nikon Kft-nek.

Tesztelő: Imre Tamás EFIAP fotóművész

Adobe Lightroom 5 GPS ADATOK KEZELÉSE Manapság egyre több fényképezőgép képes a GPS adatokat is elmenteni az elkészült képek meta adatai közé. Ennek meg van a maga előnye és hátránya is. Valójában ha a felhasználó ezt tudja kezelni, akkor csak előnye származik belőle és semmi kellemetlensége. De milyen kellemetlenség lehet a GPS adatok képre írásából? Míg nem publikáljuk a képeket, addig semmi. Utána viszont már nem biztos, hogy bárki számára szeretnénk elérhetővé tenni, hogy pontosan hol van a vadles, ahol a képet készítettük, vagy a kertünkben készített makró kép után rögtön a pontos címünket is megtudhatja bárki. Gondosan kezelve a GPS adatait, azonban később könnyen kereshetőek lesznek a képek hely szerint, de kulcsszavak is kerülhetnek akár automatikusan is a képre a hely alapján.

HELYZET ADATOK MEGHATÁROZÁSA Az első eset a könnyebb eset, a fényképezőgépünk automatikusan menti a helyet a kép meta adataiban, így nekünk manuálisan már ezzel nem kell foglalkozni. A második módszer csak részben automatizált. Több gyártó is kínál fényképészeknek tervezett GPS loggert. Ez az eszköz percről- percre rögzíti a fotós helyzetét. Később - feltéve, hogy a fényképezőgépünkön is pontosan van beállítva az óra - össze lehet fűzni az időpontok alapján, hogy melyik kép hol készült. A gyártók általában szoftvert is biztosítanak a GPS-hez, mely ezt a feladatot elvégzi, de a Lightroom is képes tracklog fájlokat importálni, csak a térkép alatti Toolbar hullámvonalas ikonjára kell kattintani. A harmadik módszer kicsit manuálisabb. A Lightroom fejlécében találhatunk egy Map témakört, erre kattintva a Google térképe töltődik be, melyen tudunk keresni, és ha a megfelelő helyen állunk, akkor az alsó Film strip-ről a térképre húzhatjuk a képeket. Ezzel a mozdulattal a kép meta adatai közé tulajdonképpen beírjuk a koordináta adatokat.

New Location

Saved Locations

Location filter

KERESÉS A GPS ADATOK ALAPJÁN A térkép adatok alapján, ha a képünk egy, a térképen is nevesített területen található, akkor keresésben a hely neve alapján is megtalálhatjuk a képeket. Ha olyan vadregényes tájon vagyunk, ami nem rendelkezik névvel, akkor mi magunk is létrehozhatunk nevesített régiókat. Ez a módszer akkor is működik, ha egyébként elérhető a helységnév, azonban egy régiót más névvel is el akarunk látni. Ha például van egy vidéki házunk, mely környékén rendszeresen fotózunk, akkor a ház adott körzetét elnevezhetjük teleknek. Ehhez nem kell mást tenni, csak lépjünk be a Map üzemmódba, így a bal hasábban a navigátor alatt megtalálhatjuk a Saved Locations panelt, itt hozhatunk létre egyedi helyneveket. A panel jobb felső sarkában kattintsunk a + jelre. A felugró ablakban meghatározhatjuk a terület nevét, s azt, hogy melyik almappába kerüljön, és hogy mekkora körzetre szeretnénk értelmezni. Miután rákattintottunk a Create gombra, még tudjuk finomítani a beállításokat. A megjelenő kör közepén lévő kulcsponttal a terület középpontját tudjuk finoman állítani, a peremen lévő kulcsponttal pedig a körzet sugara állítható. A képre került adatokra a Library üzemmódban a Library filterében kereshetünk rá. Ennek módszeréről korábban már írtunk cikksorozatunk kulcsszavakkal foglalkozó cikkében.

HELYZET ADATOK EXPORTÁLÁSA VAGY ELTÁVOLÍTÁSA Szerencsére a Lightroom képes exportálás során eltávolítani a nem kívánatos adatokat a képről. Exportálás során, ha a Metadata beállításoknál például a Coright only beállítást választjuk, akkor a kiexportált képen semmilyen meta adat sem fog szerepelni, a helyzet információ sem. Ha viszont egyébként nem akarjuk eltitkolni a képünk technikai adatait és az All metadata lehetőséget választjuk, akkor is a Remove Location Info lehetőséget bepipálva eltávolíthatjuk a kényes adatokat az elkészült képekről.

Szöveg: Szilágyi László

KÖNYVAJÁNLÓ A természetfotózás az alapok megszerzésével kezdôdik!

Tanulj te is a fotótanfolyamok kedvelt szakkönyveibôl! További kiadványaink: A kezdô fotósok útikalauza A kezdôknek címû könyv II. része

Digitális fotózás kezdôknek 2014

Tájak, városok digitális fényképezôgéppel

Makrofotózás és teleobjektíves fényképezés

Digitális fotózás tükörreflexes géppel

Fogy. ár: 3490 Ft

Fogy. ár: 3790 Ft

Interneten: 2250 Ft + postaköltség

Interneten: 2450 Ft + postaköltség

Keresd a könyvesboltokban, vagy a weboldalunkon: www.fotoszakkonyv.hu Megrendelhetô postai utánvéttel vagy átutalással a következô e-mail címen: info@fotoszakkonyv.hu

SZERKESZTŐSÉG Főszerkesztő: Imre Tamás Imre Tamás

Imre Anikó

Szekeres János

Szilágyi László

Krivánszky Árpád

Suhayda László

Imre Adrien

Éder Iván

tamas.imre@naturephotomagazine.com

Szerkesztők: Imre Anikó Krivánszky Árpád Suhayda László Szekeres János Munkatársak: Éder Iván Imre Adrien Kiss Ágnes Máté Bence Perhiniák Márton Selmeczi Dániel Szilágyi László Olvasó szerkesztő: Krivánszky Árpád Művészeti Vezető: Imre Anikó Grafikai tervezés: Perhiniák Márton Web Design: Yes I’m a Designer Web product: Thomas Picture Fordító: Tóth Péter Pál Hirdetési vezető: Imre Anikó

aniko.imre@naturephotomagazine.com

Természetfotó magazin www.termeszetfotomagazin.hu ISSN 2061-2397 info@naturephotomagazine.com

Kiadja: Thomas Picture Kiadó Kft. Cím: Magyarország

Máté Bence

Kiss Ágnes

Budapest; 1143. Semsey Andor utca 25. A kiadásért felel a kiadó ügyvezetője. Minden jog fenntartva! © 2014 Thomas Picture kiadó Kft A magazin teljes tartalma, írásos és képes anyagait, beleértve a weboldalt is. A kiadó kizárólagos tulajdonát képezik. A meg nem rendelt kéziratokért és illusztrációs anyagokért a kiadó nem

Perhiniák Márton

Selmeczi Dániel

vállal felelőséget.

természetfotó magazin

ONLINE FOTÓMAGAZIN

KÖVETKEZŐ SZÁM MEGJELENÉSE

2015. 06. 19.