Természetfotó Magazin 2016/1 by Természetfotó Magazin

TAVASZ / 2016/1.

természetfotó magazin ONLINE FOTÓMAGAZIN

UTAZÁS | VADVILÁG | TÁJ | NÉPEK-KULTÚRÁK | TESZT

FORSTER ÁDÁM | Portfolió OLYMPUS OMD EM-1

| Terepen tesztelve

AZ USA TERMÉSZETI SZÉPSÉGEI | Kalandtúra

AZ ÚJ NIKON D5 VAGYOK. Azt is megörökítem, ami szemmel

nem látható. Lenyűgöző, 153 pontos AF-rendszeremmel bármit képes vagyok lefotózni és nagy teljesítményű tárolómmal akár 200 NEF (RAW) képet tudok rögzíteni egyetlen nagy sebességű sorozatban. Új képalkotó és fénymérő szenzorom kivételesen pontos témafelismerést és képrészletességet nyújt. ISO érzékenységemnek köszönhetően erős napfényben és csillagászati szürkületben is helytállok. Minden képzeletet felülmúló vagyok. nikon.hu

KÖSZÖNTŐ Kedves Olvasó! A 2016/1. tavaszi számunkkal jelentkezünk. Egy újabb évet kezdtünk meg, ismét eljött a tavasz és ezzel együtt a Természetfotó Magazin legfrissebb száma. Ízelítő a most megjelenő számunkból: Kalandtúra rovatunkban az Amerikai Egyesült Államok természetvédelmi területeinek bemutatása sorában az Antylope Canyon Navaho Rezervátumba kalauzolja el önöket útleírással és fotókkal magazinunk két utazója, Imre Tamás és kedvese, Anikó. Az indiánok földje a világ egyik legszebb természeti jelenségét rejti magában, a profi fényképészek Mekkája ez a terület. Fotósuli rovatunkban Krivánszky Árpád és Suhayda László adnak útmutatást Kora tavasz erdőn-mezőn címmel készített fotós anyagukból. Terepen teszteltük rovatunkban az Olympus OMD EM-1 váz és M.ZUIKO DIGITAL ED 300 mm f4.0 IS PRO objektívet tesztelte Szekeres János természetfotós növények és madarak fényképezésével. Portfolió rovatunkban Forster Ádám természetfotós mutatkozik be. A szárnyait bontogató fényképész elsősorban a természet fotózásának szenteli életét, minden idejét kint tölti, amikor csak lehetséges. Különleges képeiből állítottunk össze egy csokorra valót. Az „Élet a vízfelszín alatt” rovatunkban „A Korallháromszög kincsei” címmel ismerkedhetünk meg a víz alatti világ csodáival. Fantasztikus felvételeket láthatunk Selmeczi Dániel természetfotóstól, melyet Horváth Róbert írásai tesznek igazán színessé, érdekessé. Szilágyi László kollégánk a Photoshop természetfotósoknak című rovatában a Korrekciós rétegek használatáról ír és ad ötleteket olvasóinknak. A „Szép helyek” rovatban a tájak szerelmeseinek most egy kivételes helyszínt mutatunk be, Montenegró rejtett titkait osztjuk meg az olvasókkal, Krivánszky Árpád gondolataival, fényképeivel illusztrálva. CANON VS NIKON: Professzionális full frame DSLR fényképezőgépek párharca címmel egy kis gondolatébresztő a profi vázak szerelmeseinek. Mindkét gyártó idén frissíti csúcsgépeit, Imre Tamás fotográfus a bemutatókon látottakat és az elsőként kézbe fogható gépeken elérhető tapasztalatokat osztja meg az olvasókkal. Fogadják szeretettel a 2016. évi tavaszi számunkat! Imre Tamás főszerkesztő Fotó: © Forster Ádám - Életfa

Portfolió - Forster Ádám 44

USA TERMÉSZETI SZÉPSÉGEI

Folytatjuk Amerika természeti szépségeinek bemutatását. Most az Antelope Canyon (hívjuk egyszerűen Antilop kanyonnak) természetvédelmi rezervátumba kalauzoljuk el Önöket. Az Antilop-kanyon nagyon népszerű a fotósok és a kirándulók körében és így fontos turizmus bevételi forrás a navahó (spanyol írásmóddal navajo) indiánok számára. Az Antelope Canyon Page közelében helyezkedik el Navajo rezervátum földön, épp a Glen Canyon National Rezervátum közelében, de azon kívül.

CANON VS NIKON 20

SZÉP HELYEK - MONTENEGRÓ

Montenegró – azaz Crna Gora, a fekete hegyek országa – kicsi, mindössze 13812 km2 területű utódállama a felbomlott Jugoszláviának, de a Jóisten ezernyi természeti szépséggel ajándékozta meg. Van itt minden, a 2500 méter körüli magasságú hegyektől tavakon és folyókon át a kék Adria szépséges tengerpartjáig.

TIPPEK-TRÜKKÖK - KORA TAVASZ

A természetfotósok nagyon várják a Tél végét (bár igen furcsák a mostani telek, leggyakrabban hó és jég nélkül), azonban az átmenet a tavaszba témaszegény, majdnem holt időszak, azonban egy-két érdekes fényképezni való így is akadhat, az igazi tavasz közeledtével pedig egyre több jó helyzet adódik.

TESZT - OLYMPUS OMD-EM1

Nagy örömömre az Olympus elküldte részemre ezt a remek kombinációt egy több napos tesztelésre. Az időjárás nem fogadott a kegyeibe, mert sokat esett az eső és gyakran borult volt az ég. Ezért egy madárlesben üldögéltem és vártam a megfelelő pillanatot. A közeli fotózásnál az erős szél is nehezítette a feladatot.

VÍZFELSZÍN ALATT - KORALLHÁROMSZÖG 74

Földünk kétharmadát tengerek és óceánok borítják. Ennek mintegy 20 százaléka szubtrópusi és trópusi területeken van. Itt, ahol a tengervíz hőmérséklete nem süllyed 20 Celsius-fok alá, folyamatosan képződhetnek a korallok. Sőt, az ideális korallképződéshez 25 foknál is melegebb vízhőmérséklet szükséges. (Miközben 30 fokon már „megfő”, elpusztul, kifehéredik a korall.)

PHOTOSHOP - KORREKCIÓS RÉTEGEK

Fotós kalandok

AZ USA TERMÉSZETI SZÉPSÉGEI Folytatjuk Amerika természeti szépségeinek bemutatását. Most az Antelope Canyon (hívjuk egyszerűen Antilop kanyonnak) természetvédelmi rezervátumba kalauzoljuk el Önöket.

Canon 1DX, EF16-35mm f/2.8L USM

f/5.6 30 sec ISO 1600

Az Antilop-kanyon nagyon népszerű a fotósok és a kirándulók körében és így fontos turizmus bevételi forrás a navahó (spanyol írásmóddal navajo) indiánok számára. Az Antelope Canyon Page közelében helyezkedik el Navajo rezervátum földön, épp a Glen Canyon National Rezervátum közelében, de azon kívül. Maga a kanyon az indiánok üzemeltetésében és felügyelete alatt áll, nem része az amerikai nemzeti parkoknak. Éppen ezért az ő közreműködésük nélkül nem is látogatható. Az egyszerű turista is jól teszi, ha jó előre foglal helyet a látogatásra, mert bizony naponta több ezren is megfordulnak a kanyonokban, és ha időben nem teszünk lépéseket a megtekintésére, lehet, hogy lemaradunk a látogatásról. Erre szakosodott cégeket az interneten könnyen lehet találni. Sajnos az ilyen turista látogatások sok eredménnyel nem kecsegtetnek fotós szempontból, mert nem elég hosszúak és a szűkös idő a minőség rovására megy. Saját szememmel láttam, ahogy teherautók hátulján kialakított, marhaszállítóra emlékeztető járműveken közel 30-40 embert visznek ki tíz-húsz teherautóval egy órás túrára. Nos, ez profi fotózásra teljesen alkalmatlan. Amit egy fotós tehet, hogy az erre szakosodott, fotós csoportokat mozgató túrára jelentkezik és kiköti, hogy ne a nagy tömeggel együtt menjenek. Találtam egy olyan céget, ahol a tulajdonos indián is fényképész. Megbeszélés után külön engedéllyel a Természetfotó Magazin részére négy kanyon látogatását beszéltünk meg a két napos fotózás keretében. Maximum nyolcfős csapatban fényképeztünk. Maguk a kanyonok nem is olyan régóta kerültek a turisták és fotósok bűvkörébe, csak 1997 óta látogathatók, kizárólag a fent említett engedéllyel, amikor a navahók létrehozták a Navahó Törzsi Parkot. A fotózás nehéz, állvány nélkül szinte lehetetlen, a kanyonokban a falakról visszaverődő fény okozta nagyon széles fénytartomány (gyakran 10 EV vagy több) miatt nehézkes. A képességeiket kipróbálni akaró képzett fényképészek számára ez kihívás, a kevésbé képzett és gyengébb felszereléssel rendelkezők számára azonban gyakran csalódás.

Canon 1DX, EF16-35mm f/2.8L USM

f/5.6 30 sec ISO 1600

Canon EOS 5D Mark III, EF16-35mm f/2.8L USM f/11 2.5 sec ISO 200

Canon EOS 5D Mark III, EF16-35mm f/2.8L USM f/11 1 sec ISO 200

Magát az Antilop-kanyont a Navahó homokkő eróziója alakította ki, amelyet elsősorban a hatalmas és hirtelen lezúduló esőzések és futó árvizek okoztak. Az esővíz, különösen a monszunidőszakban, összegyűlik a kanyonok feletti nagy területű medencében, majd megindulva felgyorsul, homokot ragad magával és beözönlik a levezető hasadékokba. A sok ezer éve tartó folyamatnak köszönhetően egyre mélyülnek, szegélyeik jellegzetes folyóvíz alkotta fantasztikus formákat kialakítva lekerekítődnek. Az Antilop kanyon két fontos részre osztható: van az alsó és felső kanyon. A Felső Antilopkanyon navaho neve Tse bighanilini, „a hely ahol a víz sziklákon keresztül fut.” Ez a látogatottabb a kanyonok közül, egyrészt mert bejárata és maga a kanyon teljes járatai a “földszinten” vannak, így nem kell hozzá mászni, kúszni, másrészt ezeknek a kanyonoknak különlegessége a fényoszlop-képződés, mely sokkal gyakoribb itt, mint az Alsó Antilop-kanyonban. Az Alsó Antilop-kanyon más, mint a felső. A navahók Hasdeztwazi („spirális sziklaívek”) néven ismerik. A kanyonba vaslépcsők vezetnek, korábban csak kötéllel és létrákon lehetett bejutni. Nekünk is komoly mászást igényelt a kanyon belsejében közlekedni, és bizony egy közel húszkilós hátizsákkal és fotós állvánnyal egészen más, mint anélkül. Ennek ellenére sok fotós megfordul itt, a fotózást kevésbé fontosnak tekintők közül viszont kevesebben látogatnak ide. A kanyon V alakú, alacsonyabb, és a kora reggeli, illetve késő délutáni órákban a felső kanyonnál jobban megvilágított. Fantasztikus élmény volt mind az alsó, mind a felső kanyon túránk, indián vezetőnk olyan gyorsasággal és magabiztossággal mozgott a sziklák között, hogy még egy zergének is javára vált volna, pedig megsaccolva testsúlyát, szerintem a 150 kilogrammot is simán elérte. Elmesélte nekünk, hogy a kanyon nem csak azért veszélyes, mert sziklás és magas szintekre kell felmászni, hanem az óvatlan fotósokat egy hirtelen jött esőzés el is sodorhatja. A gyors áradás hatalmas veszély, az is elég, ha a kanyontól több mérföldnyi távolságra eső és vihar legyen, és a kanyont szinte előzetes jelek nélkül hirtelen vadul rohanó árvíz öntheti el.

Sajnos 1997. augusztus 12-én egy ilyen gyors áradás tizenegy turistát ölt meg az Alsó Antilop-kanyonban. Vezetőnk családja az évek során talált két látogatható kanyont, ahová bennünket, fotósokat is elvittek, az egyiket csörgőkígyó kanyonnak hívták. Kora reggel, a hajnali fények után vitt minket vezetőnk a kanyonba és szétosztotta a nyolcfős csapatot csarnokonként, azért hogy ne zavarjuk egymást a hosszú expozíciós fotózás közben. Ahogy a földről felfeél fényképeztem, a szemem egy kígyón akadt meg. Vezetőnk egy mozdulattal ott termett és eltávolította a kígyót. Ekkor a frász kerülgetett, hogy kígyók között kell fotóznunk, még jó, hogy ő ott volt és megnyugtatott, nem volt mérgeskígyó. A fantasztikus helyszínek és a négy kanyon meglátogatása és fotózása után jött a legkülönlegesebb fényképezés. Az én kérésemre egy éjszakai fotózás volt az Antilop kanyonban, melynek a lényege az égbolt és a kanyon összefényképezése, reflektoros műfény világítással. Ez a túra is több órásra sikeredett, még vacsora előtt indultunk dzsipekkel, de nem a megszokott útvonalon, hanem komoly, homok talajú terepen, dzsip szafariként. Megérkeztünk a helyszínre, majd a legnagyobb kanyoncsarnokban felállítottuk állványainkat, a vezetőnk kimérte az expozíciót és megkért engem, csináljak pár próbaképet. Egy pici korrekció után csapatom tagjai mind beállították a kért értéket, és ekkor jött a csoda, több reflektorral megvilágítva kiexponáltuk a kanyont és az éjszakai égboltot. Hatalmas élmény volt mindenkinek ez a fotózás, már több pályázaton is bizonyított, hogy ez egy különleges ötlet volt tőlem, és külön köszönet a helyi vezetőnknek a szakmai segítségnyújtásért. A nap lezárásaként még egy két fénypörgetős képet készítettünk, és közel éjfél volt, mire kijöttünk a kanyonból és elfoglaltuk szállásainkat. Következő nap indultunk egy ismét izgalmas amerikai tájképfotós helyszínre, de ez már egy következő történet lesz.

Canon EOS 5D Mark III, EF24-105mm f/4L IS USM f/11 13 sec ISO 200

Canon EOS 5D Mark III, EF16-35mm f/2.8L USM f/11 0.6s ISO 200

Canon EOS 5D Mark III, EF16-35mm f/11 3.2s ISO 640

m f/2.8L USM

Canon EOS 5D Mark III, EF8-15mm f/4L FISHEYE USM f/11 1.3s ISO 200

Canon EOS 5D Mark III, EF16-35mm f/2.8L USM f/11 1.3 sec ISO 200

Tervezés Hely: USA Megközelíthetőség: repülővel a Las Vegas nemzetközi repülőtérre, majd bérelt dzsippel tovább. Mit lehet fotózni: elsősorban tájakat érdemes fényképezni; lehetőleg ne nyáron menjünk, mert a hőmérséklet akkor akár 40 Celsius fok is lehet. Szállás: Motelekben olcsón találhatunk szállásokat.

Mit vigyünk magunkkal: nagylátószögű objektívet, 16-35 mm; teleobjektívet 70-200 mm, lehetőség szerint 1,4x telekonverterrel; állványt; ND átmenetes szűrőt; ultranagylátószögű objektívet vagy fish eye objektívet, sok memóriakártyát és akkumulátort, amennyit csak lehet. A legjobb időpont: szeptembertől egészen május végéig fényképezhetünk.

Szöveg: Imre Tamás Képek: Imre Anikó és Imre Tamás EFIAP fotóművészek

CANON VS NIKON:

Professzionális full frame DSLR fényképezőgépek párharca

Nikon D5

Canon EOS-1DX Mark II

2016. januárjában a Nikon bejelentette a D5 D-SLR csúcsmodelljét, majd február 2-án a Canon harangozta be az EOS-1DX Mark II zászlóshajóját. Mindkét gép a profik kegyeit keresi és a technológia csúcsát jelenti. A Nikon egy sajtótájékoztató keretén belül mutatott nekünk egy demó vázat, míg a Canon a Camera Kft pro termékeket forgalmazó fotóüzlet bemutató termébe hívta el a profi felhasználókat. Mindkét esetben közel 2 órás tájékoztatást kaptunk a termékekről és a technikai innovációkról. Hoztak ugyan magukkal az előadók egy béta gépet, ebbe azonban sajnos nem tehettünk memóriakártyát, amivel érdemben ki tudtuk volna valamennyire próbálni a vázakat. A januári Nikon bemutatót Kaszás Gergő, míg a Canon bemutatót Lató Péter prezentálta. Mindketten profi előadók, régóta ismerik a termékeik technológiáját. Lelkesen és innovatívan beszéltek az új vázakról. Mindkét gép bejelentése után rengeteg telefonhívást kaptam, amiben érdeklődtek, hogy érdemes-e váltaniuk az új gépekre vagy sem. Mivel nekem sem volt alkalmam még teszten kipróbálni a masinákat, nem tudtam rá válaszolni, de az adatok birtokában és az innovatív megoldások függvényében egy kis eszmefuttatást szeretnék leírni Önöknek. Nézzük a bejelentés sorrendjében a két „vadállatot”, elsőként a Nikon D5-tel kezdeném. Teljesen új AF rendszert kapott, hihetetlen, de 153 élességponttal és 99 kereszt típusú érzékelővel. Ez az érzékelő mennyiség azt eredményezheti, hogy a keresőben található fókuszpontok a képszéleken is jobban teljesítenek. Jobban érzékeli a mozgásban lévő témákat, és a függőleges irányú fényképezés is sokat javult az élességállítási terület széle körül található kereszt típusú érzékelők révén. Az új AF ASIC egységnek köszönhetően az automatikus élességállítás mindig maximális számítási teljesítményhez jut. A Nikon most először egy teljesen továbbfejlesztett AF-módot helyezett a vázba. A rendszeren konfigurálható 153 pontos, 72 pontos és 25 pontos beállításban tudunk dolgozni, akár folyamatos AF módban.

Az AF szenzor érzékenysége mind a 153 élességpont f/5.6 vagy nyitottabb rekeszértékű AF NIKKOR objektívekkel használható. Abban az esetben, ha konvertert alkalmazunk és az induló fényerő f/8 tényleges rekeszérték, a 15 központi élességpontot még mindig tudjuk használni. Ez a gyakorlatban azt jelenti, ha egy Nikkor f/4 300 mm es objektívre helyezünk egy 2x konvertert, akkor f/8 600 mm es objektívet kapunk, amit a fent leírt 15 fókuszponton keresztül még mindig tudunk használni. A felbontást is sikerült feltornázni 20 megapixel fölé, vadonatúj, 20,8 megapixeles, FX-formátumú CMOS-képérzékelő dobog a gép belsejében. Ez jó döntés volt, sokszor a D4s16 megapixeles felbontása croppolás után már kevésnek bizonyult nagyobb nyomatok készítéséhez. A sorozatfelvétel is kivételes sebességre, AE/AFkövetéssel akár 12 kép/mp-re növekedett, de fontos megjegyeznem, hogy ez kizárólag az új Sony XQD kártyával lehetséges. Új, innovatív megoldásként sorozatfelvételnél, felcsapott tükörrel pedig akár 14 kép/mp-cel is exponálhatunk, ami egy célfotónál vagy egy kiülő ágon akciózó madárnál olyan felvételekre ad lehetőséget, amit szabad szemmel még felfogni sem tudunk, sőt jóformán a jelenetet nem is láthatjuk. Az új foglalaton keresztül pedig akár 200 NEF- (RAW) képet is tudunk egy sorozatban exponálni. Szédületes, hová jutott a technika! A java csak most jött: Kaszás Gergő elérkezett az ISO érzékenység bemutatásához. A prezentációban grizzly medvékről készült tesztfotókat láttam. A Nikon D5 ISO 100-tól - ISO 102 400-ig terjedő ISO-alap tartománnyal rendelkezik, amit ki lehet terjeszteni akár ISO 3 280 000-ig is. Ez a szám, gondoltam magamban, ez meg mi minek? ISO 3 280 000, atya úristen! Néger szájában a negró élfénnyel világítva egy iphone ledjével? Na de félre a tréfával, a lényeg a végleges natív használható tartomány, ami 102.400-ig terjed. Visszatérve a tesztfotókhoz, amikor a grizzly képén látom az ISO 25.600-as érzékenységet, és a sötét bunda iszonyat éles, csak egy kicsi zaj látható rajta, leesett az állam. Ezután még szó esett a nagy felbontású 4K/ UHD-videók: 4K (3840x2160 képpontos) videók 30p/25p/24p rögzítési sebességeiről. Az új USB 3.0 port a nagy sebességű adatátvitelről gondoskodik. Nekem ezek az adatok voltak a legfontosabbak.

A másik nagyágyú a Canon EOS-1DX Mark II, melyet a Camera Kft bemutató termében láthattunk élőben. Lató Péter a közel 2 órás előadásban sok információval látott el minket, többek között megtudhattunk olyan érdekességeket, mint hogy az X jelölés két gép egyesítését jelenti. A Canon 1Dx a régi EOS 1D Mark IV és EOS 1Ds egyesítéséből alakult. Most pedig az EOS 1DX és az EOS 1DC video felvevő egyesítéséből született meg a Canon EOS-1DX Mark II fényképezőgép. Felbontását tekintve szinte megegyezik a konkurenciáéval, itt is egy 20 megapixeles érzékelőt kapunk. Viszont a sebessége picit jobb, mint a Nikonnak, másodpercenként 14 képkockát készít teljes AF/AE követéssel, és 16 képkocka/ másodperces sebességre képes Live View módban a felcsapott tükör mellett. Az új CFast

2.0™ kártya segítségével a fényképezőgép korlátlan JPEG vagy 170 RAW kép készítésére is képes folyamatos sorozatfelvétel közben. Az új AF rendszer egy teljesen külön processzort kapott vezérlésnek, ezért a továbbfejlesztett 61 pontos, precíziós AFrendszer 41 kereszttípusú érzékelőt tartalmaz, így rendkívül nagy terület befogására képes. A prezentációban bemutatva közel 20 %-kal nagyobb az AF lefedése, mint az 1DX esetében. Igazi újításként az új konverterek és meghatározott profi teleobjektívek használata esetén az új AF rendszer mostantól f/8-as nyitó rekesz mellett is képes az AF használatára mind a 61 pontra vonatkozóan, s ezzel lehetővé válik a fókuszpont szabad kiválasztása. Egy másik újítás a hirtelen elmozduló témák esetén még tovább növeli a követési pontosságot, így például egy gyorsan felrepülő madarat

könnyedén megtart az élesség síkjában. Az ISO érzékenységet is feltornászták, mely ISO 100 és ISO 51 200 között állítható, illetve ISO 50 és 409 600 közötti értékig terjeszthető ki. Ezzel picit alul marad a Nikon D5-höz képest, de a tesztfotók alapján az ISO 25.600 itt is kiválóan teljesített. Valljuk meg őszintén, én már ezzel is nagyon elégedett vagyok. Nekem még egyszer sem kellett ISO 3200 fölé vinnem a meglévő technikámat.

felvételek készítését támogatja a 120 kép/ másodperc sebességű Full HD (1920x1080p) mód. A legjobb újítás: a beépített GPS EXIF adatként rögzíti a képkészítés helyét, ezzel is segítve a pontos nyilvántartást.

Mint feljebb említettem, a Canon EOS 1DC videó tulajdonságaiból örökölt sok mindent a váz, ezért lehetőségünk van a géppel 60 kép/másodperc sebességgel 4K (4096x2160) videókat rögzítetünk CFast 2.0™ kártyára. Értelemszerűen a 60 kép/másodperc sebességgel rögzített 4K filmek valamennyi ”filmkockája” 8,8 MP-es állóképpé átalakítható. A lassított

Persze a közel 2.200.000 Ft-os árat azért ki is kell tudni fizetni. Ígérem, amint vannak tesztelhető változatok, írok mindkét gépről az olvasók igényeinek kielégítésére.

A fentiek figyelembevételével már látszik, hogy a két márka fej-fej mellett fejleszti csúcsgépeit, mi vásárlók pedig epekedve várjuk a gépek megjelenését a kereskedelmi forgalomban.

Szöveg: Imre Tamás EFIAP fotóművész

Canon EOS 5D Mark II EF24-105 mm f/4L IS USM

1/160 s f/10 ISO 800

Szép helyek

MONTENEGRÓ

Első nap a Shkodra (szerbül Skadar) tóval és környékével ismerkedtünk meg. Az évszakok folyamán változó vízszintű tó 391 km2 területű, mintegy fele a szomszédos Albániához tartozik. A Morača folyó táplálja, fölös vizét a Bojana vezeti el az Adriai-tengerbe. A montenegrói rész 40 ezer hektáros területe Nacionalni Park Skadarsko Jezero néven nemzeti park. Hajnalban kanyargós, „egyautós” úton hajtottunk a tó fölé. A kelő Nap elrejtőzött a felhők közé, azonban szép fénypászmák árulkodtak a jelenlétéről. A narancsos fény szépen tükröződött a tó enyhén fodrozódó vizén, a vízbe nyúló sziluettes hatású földnyelvekkel együtt szép felvételek készítésére adott alkalmat. A partmenti sekély vízben áztatják lábukat a környező erdők fái, a magasabb vízállás időnként kiszakít szigetszerűen néhány fát közülük. A nádas-sásos vízbe „S” alakú csíkot hasítanak az elhaladó csónakok. Egyhelyütt alacsony, erdős dombot kerülgetnek cölöpökkel kijelölt útjukon, mögöttük fodrozódik a vízfelület, amelyben visszatükröződnek a vonuló fehér felhők. Egy magaslatról elénk táruló látvány erősen hasonlít a Duna-kanyar képére a Prédikálószékről nézve. A tó körüli településeken még számos régi házat lehet látni, néhol ódon kőhíd ível át a folyón. Gazdag a tó madárvilága is, a Shkodra 1995. óta szerepel a Ramsari egyezmény vadvízi élőhelyeinek listáján. A 270 itt élő madárfaj között a sirályok, gémfélék mellett a pelikán is megtalálható. Virpazarból kishajók indulnak a tó felfedezésére, a fedélzetről messziről mi is láttunk néhány fatörzsön pihenő víziszárnyast. Sajnos itt is érvényes a mondás: „Ne menjünk közel a bálványokhoz, mert kezünkön ragad az aranyozás”, ugyanis közelről a látványt nagyon lerontják az ilyen-olyan anyagból összehevenyészett horgászkalyibák, stégek. A hajó nyomdokvizében felfedezett absztrakt témákkal kárpótolhattuk magunkat. Másnap délelőtt nem fogadott kegyeibe bennünket az időjárás, zuhogó esőben indultunk a főváros közelében található, a helyiek által „Kis-Niagarának” nevezett vízeséshez. Itt egy töréslépcsőn szélesen zuhog alá a tekintélyes víztömeg, a kisebb hányada pedig ettől oldalra, hosszan elnyúló szakaszon, több kisebb vízesés, zúgó formájában hull alá a kőzet repedéseinél. Ez utóbbiak a látványosabbak, azonban nem kevés nehézségbe került a fotózásuk – esernyő alól.

Canon EOS 5D Mark II Zeiss-Flektogon 20 mm f/4

1/800 s f/11 ISO 400

Canon EOS 5D Mark II EF24-105 mm f/4L IS USM 1/250 s f/11 ISO 400

Canon EOS 5D Mark II EF24-105 mm 1 s f/16 ISO 50

m f/4L IS USM

Canon EOS 5D Mark II EF24-105 mm f/4L IS USM 1/250 s f/11 ISO 800

Canon EOS 5D Mark II EF80-200 mm f/2.8L

1/500 s f/11 ISO 800

Canon EOS 5D Mark II EF80-200 mm f/2.8L

1/320 s f/11 ISO 800

Folytattuk utunkat a Lovčen Nemzeti Parkba, melynek legmagasabb csúcsáról körkilátás nyílik, tiszta időben megmutatván a kis ország több mint felét. Az idő erre most nem volt alkalmas, ezért megálltunk mintegy 1200-1300 méter magasban, s vártuk, hogy ablak nyíljon a felhők között a Kotori öböl irányába. Mintegy 1300 növényfaj található a szárazföldi és mediterrán klíma határán fekvő hegységben. Tekintve, hogy a naptár május elejét mutatott, a virágok közül csak az itteni sáfrányfaj és csillagvirág többnyire még bimbós, itt-ott kibomlott fejecskéi bújtak ki a hófoltos talajból. A lombhullató fák még kopaszon álltak. Megcsodálhattuk az eső után felszálló párából keletkező felhőket, itt-ott felhasadt kárpitjukból felsejlett egy-egy meredek, sziklás hegyhát. Kicsit később rálátás nyílt a varázslatos szépségű, szűk Kotori öbölre, amelyben az ott egy korábbi alkalommal látogatást tevő óriás luxus óceánjáró, a Queen Elizabeth II. fordulás közben alig fért el keresztben. Szédítő meredélyek mellett, szűk szerpentineken vezet az öbölbe az út, közben a növényzet átvált magashegységiből mediterránba. Parkolóhely hiányában Kotor óvárosa helyett egy alagúton keresztül Tivatba mentünk, ott töltöttük rövid pihenőnket. Délnek folytattuk utunkat az Adria zegzugos partjai mentén. Az alkonyat az apró, de híres Sveti Stefan szigetnél ért bennünket. Látványos felhőzet, alkonyi színekben posázó tengerpart, kavicsokon megtörő hullámok: kell-e ennél méltóbb befejezés egy, a házigazda szervező képességét dícsérő fotós villámlátogatáshoz? Montenegróról dióhéjban: népessége 621 ezer fő, fővárosa Podgorica, az Európai Unió hivatalos tagjelöltje, pénzneme az euró. Szomszédai: Horvátország, Szerbia, Bosznia-Hercegovina, Koszovó és Albánia. A cikkben említetteken kívül még két nemzeti parkja van, a Biogradska Gora NP és a Durmitor NP, utóbbi a Tara folyó mély szurdokával együtt az UNESCO világörökség része. Megközelítés: a több fizető szakaszra bontott horvát tengerparti autópályán, majd utána a tengerparti vidékekhez az Adria mentén húzódó országúton, illetve több útvonal közül lehet választani a főváros, illetve a szárazföldi területek felé. Az utódállamok között határellenőrzésre kell számítani, mely akár hosszúra is nyúlhat. Szó van egy BudapestPodgorica közvetlen repülőjárat indításáról is. Fényképezésre a tavaszi és az őszi időszak ajánlható.

Szöveg és kép: Krivánzsky Árpád

Tippek-trükkök

KORA TAVASZ ERDŐN-MEZŐN A természetfotósok nagyon várják a Tél végét (bár igen furcsák a mostani telek, leggyakrabban hó és jég nélkül), azonban az átmenet a tavaszba témaszegény, majdnem holt időszak, azonban egy-két érdekes fényképezni való így is akadhat, az igazi tavasz közeledtével pedig egyre több jó helyzet adódik.

©Suhayda László Canon EOS 5D Mark III EF 180 mm f/3.5L Macro USM 1/40 s f/5,6 ISO 800

rovat szponzor:

©Krivánszky Árpád Canon EOS 5D Mark II EF 80-200 mm f/2.8L 1/320 s f/4,5 ISO 800

©Krivánszky Árpád Canon EOS 5D Mark II EF 80-200 m 1/50 s f/2,8 ISO 200

mm f/2.8L

©Suhayda László Canon EOS 5D Mark III EF 100 mm f/2.8L Macro IS USM 1/640 s f/4 ISO 800

©Krivánszky Árpád Canon EOS 5D Mark II EF 24-105 mm f/4L IS USM 1/50 s f/10 ISO 400

Nálunk ritkaságszámba megy, ha egy erdő alja nem „dzsungeles”, ha ilyet találunk, meg kell becsülni. A rendezett erdőrészben, a lapos szögben érkező ellenfényben az avarszőnyegen szépen kirajzolódtak a fények és árnyékok csíkjai, a halszemoptika, képalkotása, a meggörbült horizont még izgalmasabbá teszi a fotót. Március-áprilisban a Tél olykor még birkózik a Tavasszal, gyakran kerekedik hózápor, ekkor a vízszintesen szálló, vagy éppen kavargó hóesés különleges tájképek készítésére ad lehetőséget. Kibújnak az első tavaszi virágok is, a természetfotós pedig keresi a lehetőséget, hogy nem szokványos képet készítsen róluk. Az időjárás a kezünkre játszhat, fagyos reggeleken, erdőszélen, réteken lehetőség nyílik deres virágok fényképezésére. A kora tavaszi virágok fel vannak készülve a néhány fokos fagyra, nem árt nekik. Árnyékos helyen érdemes fényképezni ezeket, ott később olvad le a dér, másrészt erős fényben a csillogó dérkristályok könnyen kiégnek. Szokványosabb, de látványos helyzet, ha késő délután a színesedő ég vagy például a vízfelületen tükröződő fény adja a szép hátteret virágunkhoz. Mivel ellenfényes felvételekről van szó, kell a derítés, ha nem elégszünk meg sziluettes virágképpel. Megfelelő erősségű derítésnél a virág színe is előtűnik és a háttér hangulata is megmarad. Bizonyos növények kora tavaszra időzítik tömeges virágzásukat, mert később az erdők záródó lombkoronája nem biztosít elegendő fényt fejlődésükhöz. Ilyen például az odvas keltike, a hóvirág, csillagvirág fajok, tavaszi tőzike. Többféle megoldást választhatunk a fényképezésükre, ezek egyike a virágok szintjéről való fotózás kis mélységélességgel, az előtérben levő virágok élesre állításával, melynek előnye a folthatáson kívül a többnyire zavaros háttér „megszelídítése”. Tavasszal nem csak a virágok nyílnak, az állatok is mozgolódni kezdenek, így került elénk a szántóföldön baktató sün (az erdő magas aljnövényzetében az állat alig látszana). Hagyni kell a meglepett állatot, hogy kicsit megnyugodjon, kezdjen újra természetesen viselkedni, mozogni. Ekkor lehet az állat szintjéről természetes hatású, nem „kényszeredett” felvételeket készíteni. Izgalmas témákat, szép fényeket kívánunk!

Szöveg és kép: Suhayda László, Krivánzsky Árpád

©Suhayda László Canon EOS 5D Mark III EF 15 mm f/2.8 Fisheye 1/80 s f/16 ISO 800

FORSTER ÁDÁM

Szerencsés gyerekkorom volt mert nagyon sokat utaztunk mind bel- és külföldön, ahol az idő jelentős részét a természetben töltöttem. Már akkor is tudtam hogy én az állatok és növények társaságában érzem jól magam, ahol mindenki az élet íratlan szabályai szerint él: annyit vesz el és annyit ad amennyit kell, nem agyal csak teszi a dolgát. A legapróbb egysejtűektől, a legnagyobb fákon át, egészen az emlősökig, az egyetlen kivétel az ember. Azért szeretek a természet esztétikus ábrázolásával foglalkozni mert olyan dolgokat tudok megmutatni, amiket az átlagember a plázák forgatagában sosem láthat, és a képeim láttán egy kicsit elgondolkozik a természet csodáján. Minden ilyen gondolattól egy kicsit jobb lesz az egyén és ezáltal az egész emberiség, a nagy változások is apró lépsekkel kezdődnek.

Fény legyező

PORTFOLIÃ&#x201C;

Ikr

rek

Tato

ooin

Lepke

e รกlom

Magyar

r tenger

És mégis fo

orog a Fรถld

Csalรกdi

i tanรกcs

Tiszt

telet

Terepen tesztelve

OLYMPUS RENDSZER EGY TERMÉSZETFOTÓS KEZÉBEN

Olympus OMD EM-1 váz és M.ZUIKO DIGITAL ED 300 mm f4.0 IS PRO objektív a gyakorla Nagy örömömre az Olympus elküldte részemre ezt a remek kombinációt egy több napos tesztelésre. Az időjárás nem fogadott a kegyeibe, mert sokat esett az eső és gyakran borult volt az ég. Ezért egy madárlesben üldögéltem és vártam a megfelelő pillanatot. A közeli fotózásnál az erős szél is nehezítette a feladatot. Nézzék el nekem, hogy kissé elfogult leszek a szettel kapcsolatban, hiszen majdnem egy éve tértem át erre a markáns, kicsi, de igen profi rendszerre. Nem tagadom, hogy nagyon sok álmatlan éjszakát és rengeteg gondolkodást és töprengést okozott a váltás, amit azóta sem bántam meg, sőt, nincs olyan fotózási alkalom, hogy ne találjak valami új örömöt ebben a nagyszerű kis szerkezetben. Amennyiben egy szóval kellene jellemeznem, túlzás nélkül, akkor azt kell, hogy leírjam: FANTASZTIKUS!

atban

No de elég a sok dicséretből, nézzük, mit is tud a gyakorlatban. Előre kell bocsátanom, hogy nem célom a részletes technikai leírás, ezek a paraméterek megtalálhatóak az Olympus honlapján vagy a neten bárhol. Azért egy-két technikai jellemzőt megemlítenék: 16 megapixeles mikro négyharmad formátumú érzékelő, az élességállítás fázis és kontraszt alapú/objektív függő/, twin vezérlőtárcsával (elülső és hátsó) „2x2” dual-mode opció. Öt fényérték átfogású képstabilizátor, automatikus pásztázás érzékelés (S-IS Auto). Érzékenysége ISO „LOW” (100 egyenérték) ISO 200-tól- ISO 25600-ig, sebessége akár 10 fps sorozatfelvétel (6,5 fps fényképezés folyamatos AF), beépített Wi-Fi távoli exponálás és képátvitel okostelefonra vagy tabletre, laptopra, stb. Időjárásálló, por, fröccsenő víz és fagyálló (-10 ° C), rendkívül strapabíró és masszív magnézium ötvözetből készített vázszerkezet. Az E-M1 hátsó és elülső vezérlői, valamint a módválasztó tárcsa – csakúgy, mint egyébként az egész készülék – brutálisan masszív kivitelnek örvend. A módválasztó tárcsát reteszelhetjük is. A reteszelést végrehajtó nyomógombnak két fix állása van, tehát a tárcsa elforgatásához nem kell egyik ujjunkkal a gombot lenyomva tartani. A markolattal ellentétes oldalon két gumifedél takarja a csatlakozókat. Nem csak a szokásos USB és HDMI aljzattal, hanem egy szabványos, 3,5 mm-es jackkel is rendelkezik, így külső mikrofon is csatlakoztatható az E-M1hez. A fedeleket csak akkor tudjuk kinyitni, ha előtte lenyitjuk a kijelzőt. A tetszőlegesen kiosztható funkciógombok nem csak a gép hátoldalán és a tetején találhatóak, hanem kettő az előlapra, a markolat és az objektív foglalata közé is bekerült. A könnyebb kitapinthatóság miatt ezek felülete eltérő. Az Olympus OM-D E-M1 egy gyönyörű külsővel megáldott gép lett, amit végre valóban öröm kézbe venni.

Olympus OMD EM-1, M.ZUIKO DIGITAL ED 300 mm f4.0 IS PRO f/6.3 1/640 sec ISO 800

Olympus OMD EM-1, M.ZUIKO DIGITAL ED 300 mm f4.0 IS PRO f/4.5 1/60 sec ISO 400

A váz nagyon masszív, de szerencsére meglepően könnyű. Hatalmas markolata biztos fogást tesz lehetővé. A nyomógombok kiosztásával és működésével meg voltam elégedve. A megjelenés, a tárcsák és gombok minősége pedig új klasszist teremt a fényképezőgépek világában. A HLD7-nek a markolattal együtt nagyon komoly a kinézete, olyan igazi kis „profi” masina látványát nyújtja.

A TESZT MÁSIK ALANYA Az M.ZUIKO DIGITAL ED 300 mm f4.0 IS PRO teleobjektív. Amikor az Olympus bejelentette az új kompakt szuper-telefotó objektívjét a Micro 4/3 rendszerhez, egy M.ZUIKO DIGITAL ED 300 mm f4.0 IS PRO lencse formájában, hatalmas várakozás volt bennem, hogy a kezembe vehessem. Nem csalódtam! Ez az objektív egy 600 mm-es nagy teleobjektívvel egyenértékű gyújtótávolságú lencse a mikro 4/3 rendszerben, f/4-es fényerővel! A hossza 227 mm, és súlya mindössze 1270 g. Az M.ZUIKO DIGITAL ED 300 mm f4.0 IS PRO kompakt mérete megkönnyíti a szállítását autóban vagy akár egy repülőgépen. Bárhová magunkkal vihetjük, mindig a kezünk ügyében lehet, hiszen kis mérete ezt lehetővé teszi. Kitűnően alkalmas a kézből való fényképezéshez, cserkelés közben. Kompakt mérete ellenére az objektívet hermetikusan szigetelték 17 helyen, ezért nagyon jól bírja a téli hideget és a párás, vagy akár a poros körülményeket. Ez az objektív megkapta az Olympus híres ZERO Coating (ZUIKO extra alacsony fényvisszaverő) optikai bevonatot. Ez egy vadonatúj lencse bevonat technológia, úgynevezett Nulladik Coating Nano, ami elnyomja a visszavert fényt, minimalizálja a szellemképeket és rendkívül éles részleteket képes visszaadni.

Olympus OMD EM-1, M.ZUIKO DIGITAL ED 300 mm f4.0 IS PRO f/4 1/400 sec ISO 400

A tele makro fényképezés maximális leképezése 0.48x (35mm ekvivalens), a minimális fókusztávolság 1.15 m. Amikor együtt használjuk a M.ZUIKO Digital 1,4x tele konverterrel, MC-14, 840 mm-re nő a fókusz távolság (35mm ekvivalens), a kép nagyítása 0.67x (35mm ekvivalens ), a minimális fókusztávolság nem változik! Az objektív rendelkezik egy manuális fókusz kuplung mechanizmussal, ami váltást tesz lehetővé a kézi és az autófókusz között úgy, hogy a fókuszáló gyűrűt előre vagy hátra húzzuk. Oldalt az objektív tartalmaz egy fókusz végállás kapcsolót, egy IS kapcsolót (On / Off ), és egy L-Fn gombot, amelyről kényelmesen vezérelhető az objektív úgy, hogy nem kell levenni a tekintetünket a keresőről. Praktikus még a beépített csúszó napellenző is. Az objektív pontosan dolgozott az OMD EM-1-es profi vázzal együtt, akár úgy, hogy a két rendszer stabilizációja együttműködött, így egy igen komoly stabilizációs rendszert kapunk. Élessége fantasztikus, már teljes nyíláson is! Működése halk és precíz. Kiválóan használható ötlet és gesztus az Olympustól, hogy az állványtalp alsó, oldalsó két részébe egy hosszanti hornyot képeztek, így egyből rögzíthető az objektív a profi állványfejeken. Az egyhetes nyúzópróba eredménye, stabil és halk működés, éles képek és sok-sok kellemes óra élménye ezzel a két nagyon átgondolt, tetszetős és profi készülékkel. Mottó: nem mindegy, hogy mekkora súlyú és minőségű felszerelést cipelünk a hátunkon hosszabb túráinkon! Gratulálok az Olympusnak ehhez a jövőbe mutató, igen jól használható profi rendszerhez.

Tesztelő: Szekeres János természetfotós

Olympus OMD EM-1, M.ZUIKO DIGITAL ED 300 mm f4.0 IS PRO f/4 1/2500 sec ISO 400

Élet a vízfelszín alatt

A KORALLHÁROMSZÖG „KINCSEI”

A KORALLOK VILÁGA Földünk kétharmadát tengerek és óceánok borítják. Ennek mintegy 20 százaléka szubtrópusi és trópusi területeken van. Itt, ahol a tengervíz hőmérséklete nem süllyed 20 Celsius-fok alá, folyamatosan képződhetnek a korallok. Sőt, az ideális korallképződéshez 25 foknál is melegebb vízhőmérséklet szükséges. (Miközben 30 fokon már „megfő”, elpusztul, kifehéredik a korall.) Emellett természetesen fontos a vizek sótartalma, hordalékossága (átvilágíthatósága), oxigéntartalma és az áramlási viszonyok alakulása is. Már több, mint 200 millió évvel ezelőtt is képződtek korallzátonyok, és azóta folyamatosan jelen vannak a trópusi tengerekben. A kiterjedt zátonyokat a korallpolipok építették fel évezredek, évmilliók alatt, amikor a vízből felvett anyagokból külső kalcium-karbonát (mészkő) vázat hoztak létre lágy testük köré. Az állandóan épülő telep folyamatosan nőtt, vastagodott. Ma is ugyanígy fejlődnek a korallok, a korallzátonyok. Növekednek, vastagodnak, elágaznak, új és új réteget képezve a már elhalt állatkák vázára. Egymagukban azonban az apró kis korallpolipok nem képesek a hatalmas korallmezők létrehozására. Életük ugyanis egysejtű moszatokkal való együttéléstől, szimbiózisuktól függ. Az apró korallpolipok testükbe építik a fotoszintetizáló moszatokat, és ásványi sókkal látják el azokat. A moszatok pedig a napfény segítségével szerves anyagot előállítva táplálják a korallpolipokat. Ezzel párhuzamosan persze a korallok salakanyagait is felhasználják. A víz hőmérsékletének emelkedésekor, mintegy védekezésként, a korallok kivetik magukból a moszatokat (ezért kifehérednek), s végül éhen halnak. Tehát a korallpolipokban élő moszatok fényigénye miatt a felszín közelében találkozhatunk a legváltozatosabb színű, méretű és alakú, lágy- és keménykorallok káprázatos világával. Hiszen a korallzátonyok élővilága a trópusi esőerdő után a legváltozatosabb.

MIÉRT PONT ITT? A Korallháromszög Borneótól keletre, a Fülöpszigetektől délre, Bali és Timor szigetétől északra, Pápua szigetétől északra és nyugatra helyezkedik el, elnyúlva egészen a Salamon-szigetekig.

Kiterjedése közel 6 millió km2, a Celebesz- és a Banda-tengert foglalja magában. Ezen a területen sokkal gazdagabb és változatosabb a tengeri élővilág, mint bárhol máshol a Földünkön. Noha kiterjedése a világtengereknek csupán 2 %-a, a korallfajok háromnegyede, a korallhoz kötődő halfajok több mint egyharmada fordul elő itt. A Korallháromszög központi területe a NyugatPápua (Madárfej-félsziget) körüli tengerek vidéke, illetve ezen belül is Raja Ampat. Utóbbi kiterjedése csupán 45 ezer km2, azonban mintegy 540 korall- és közel 1330 halfaj él a vizeiben. Itt akár mindennap találkozhat az érdeklődő ördögrájákkal, ámbrás cetekkel, és természetesen a különféle korallokhoz kötődő élőlények színes kavalkádjával. A térség felszínének (illetve víz alatti világának) topográfiája, illetve az elmúlt évezredek történései alakították ki, és őrizték meg ezt a páratlanul változatos élővilágot. A számtalan kisebb-nagyobb sziget közt a sekély tálszerű medencék és a nagy mélységű árkok és völgyeletek egyaránt megtalálhatók. A tengerszintek emelkedése és süllyedése során, az áramlatok változásai alkalmával, a föld- illetve tengerrengések hatására, a felmelegedések és lehűlések idején ezek a nagy változatosságú koralltengeri élőhelyek is folyamatosan változtak. A felszín alatt zárt medencék jöttek létre, mély völgyek és öblök fűződtek le, szigetelődtek el. Így az eltérő helyeken különböző fajok alakultak ki. Majd az önálló víztestek csatlakoztak más rendszerekhez, lehetőséget biztosítva a különféle állatfajok mozgásának, keveredésének, újabb fajok kialakulásának. Ennek következtében még változatosabb élőhelyek, még változatosabb víz alatti állatközösségek alakultak ki. Ráadásul ebben a térségben a tengeri élővilágot alig érte emberi hatás. A csekély létszámú, (tengerparti) lakosság a XX. század közepéig csupán önellátásra rendezkedett be. Vagyis az itt kialakult endemikus fajok döntő része még mind-mind megtalálható (az itt élő fajok közel 10%-a) a térség tengereiben.

A PORCOSOK… A világtengerek legnagyobb méretű, akár 20 méteresre is megnövő (porcos)hala, az érdescápa (vagy más néven cetcápa) jellegzetes óriása a Korallháromszögnek.

Azonban ne egy vérszomjas ragadozóra gondoljunk, hiszen ez a „csuklósbusznyi” cápa kizárólag planktonnal táplálkozik. Szájának szélessége, mely a fej elején helyezkedik el, meghaladja az 1,5 métert. Általában a felszín közelében lassan haladva úszik, és a száján beáramló vízből szűri ki a táplálékát. Nyugat-Pápua partvidékénél azt is megfigyelték, hogy függőleges helyzetben táplálkozik és megdézsmálja a halászhálók fogását. Mára már turisztikai attrakcióként etetik is ezeket a békés óriásokat. Igazi ragadozó a Raja Ampat vizeiből csupán néhány esztendeje leírt sétáló cápa. Testhossza nem éri el az 1 métert, s mint minden bambuszcápa éjszakai életmódot folytat. Nap közben egy kő alatt vagy egy üregbe behúzódva „szunyókál”. A besötétedést követően pedig apró halakkal, vagy a meder törmeléke között megbúvó gerinctelenekkel táplálkozik. Noha tud úszni, ezt ritkán teszi. Inkább csak mellúszóin sétálva halad előre, jobbra-balra kutatva az aljzaton. Ezzel a tulajdonságával teljesen egyedül van a cápák között, s aki egyszer megpillantja sétálgatás közben, soha nem felejti. A szőnyegcápa (illetve valójában a szőnyegcápák, hiszen 12 faj tartozik ide) gyakorlatilag a Korallháromszög minden térségében előfordul. Legnagyobb példányai 3 méteresnél is nagyobbra nőnek. Tipikusan lesből vadászó éjszakai ragadozó, mesterei az álcázásnak. A szája körül bőrnyúlványok találhatók, melyek vízinövényekre emlékeztetnek. Általában nagy sziklatömbök alatti üregekben megbújva vár a zsákmányára. Tiri-tarka színezete jól elrejti akkor is, ha megfelelő méretű és színezetű korall tetejére fekszik. A közelében elúszó halakra egy pillanat alatt támad, majd hatalmas száját kitátva, tűszerű apró fogaival ragadja meg az áldozatot. Az emberre veszélytelen, legfeljebb akkor történik baleset, ha a felelőtlen búvárok zaklatják a békés állatot. Olyankor képes a farkát piszkálókat akár teljesen visszafordulva is megfenyíteni. Ugyancsak a porcoshalak közé tartozik a trópusi vizek másik óriása, az ördögrája (manta). Szintén békés plantonevő. Leghatalmasabb, 7-8 méteres példányai magányosak, a nyílt tengerek vándorai.

Mint egy hatalmas madár repülve úsznak, roppant távolságokat is megtéve. A legnagyobbak tömege megközelíti a 2 tonnát. A többség azonban csak 3-5 méteres, melyekkel korallzátonyok ún. manta pontjainál találkozhat a búvár. Ide táplálkozni, a plantonokban gazdag vizet szürcsölgetni jönnek. (Raja Ampat vizeiben néha 150-200 manta is táplálkozik a planktonoktól levesszerűen sűrű vízben.) Vagy a tisztító állomásokon időznek. Ilyenkor lassan, az ellenáramlásban szinte megállva „repülnek” végig a korallzátony fölött, és az erre szakosodott apró halak és rákok eközben megtisztítják bőrük felületét a parazitáktól, a félig levedlett hámrétegtől. Olyan az egész, mint amikor egy hatalmas jármű érkezik az autómosó futószalagjára. Ráadásul a manták nemcsak békések, hanem roppant kíváncsiak is. Gyakran úsznak egészen közel, érintésnyi távolságra a búvárokhoz, csak hogy jobban szemügyre vehessék a víz felszíne alá merészkedő látogatókat.

A LEGSZEBBEK… A búvárfotósok kedvencei közé tartoznak a csupaszkopoltyús csigák. Kopoltyúik testük hátulsó felén, mintegy kis tollcsomók lengedeznek. A legkisebbek csupán néhány milliméteresek, a legnagyobbak akár fél méteresre is megnőnek. Összesen 3000 fajukat ismeri a tudomány (magam 4 tudományra új fajt találtam Raja Ampaton), többségük elképesztő szín-összeállítású. Feltűnő színük már messziről figyelmezteti a ragadozókat, hogy „ne egyél meg, mérgező vagyok”. Ugyanis a legtöbb csupaszkopoltyús csiga mérgező állatokkal is táplálkozik. Sőt! Önmaguk is állítanak elő mérgeket. Az egyik fajuk például tömény kénsavat fecskendez ki védekezéskor. A legszebb és legmókásabb halak közé tartoznak a horgászhalak. Mindenféle színösszeállításban előfordulnak, így sárga, fehér, piros, barna, kék színben is pompázhatnak fajaik. Úszni szinte nem is tudnak, inkább csak mellúszóikon gyalogolnak. Szintén az álcázás mesterei, hiszen az aljzaton vagy valamelyik megfelelő színű koralldarabon „horgásznak”, azaz várakoznak mozdulatlanul. A szájuk fölött levő kis függelék mozgatásával csalogatják a kis halakat a szájukhoz – melyeket egy pillanat alatt kapnak be.

A MÉRGESEK… A korallvilág legerősebb mérgű állata polip. A kékgyűrűs polip a természetfotósok álma. Kis méretű, a legnagyobbak is csupán 10-12 centiméteresek. Lassan és békésen keresgélnek a tengerfenéken. Ilyenkor szinte lehetetlen észrevenni őket, annyira beolvadnak a környezetükbe. Azonban amikor rájuk találunk, azonnal felkapcsolják a sárga alapszínüket, melyen feltűnő kék gyűrűk világítanak. Ez figyelmezteti az óvatlan zaklatót, hiszen mérge egyike az állatvilág legerősebb idegmérgének. Soha nem támadnak, legfeljebb védekeznek. Maga a csípés fájdalommentes, azonban percek alatt megbénul és megfullad áldozata. A kőhal is a veszélyes halak közé tartozik. A sekély víz üledékében meglapulva várja áldozatát, melyet hatalmasra kitátott szájával szinte beszippant. Mivel álcája kitűnő, gyakran előfordul, hogy véletlenül rálépnek a sekély vízben keresgélő emberek. Hátúszójának mindegyik tüskéjéhez egy-egy méregmirigy csatlakozik. Szúrása akár az emberre is halásos lehet.

A LEGKISEBBEK… A tengeri állatvilág különlegességei a csikóhalak. Nemcsak változatos színezete, vagy különleges alakja és mozgása teszi érdekessé. A hímek meglehetősen szokatlan módját választották az ivadékgondozásnak. A nőstények az ikrákat a hímek hasán levő tasakba helyezik, ahol azok megtermékenyülnek. Az utódok még hetekig fejlődnek a hímek hasában, és a felnőttekhez hasonló ivadékként, ám sokkal kisebb méretben „születnek” meg. A törpe csikóhalak csoportjába tartozó fajok nagy része a Korallháromszögben él. Vagy korallsziklák zugainak üledékében él és táplálkozik, vagy a hatalmas legyezőkorallok ágaihoz rögzülve az áramlások segítségével eléje kerülő apró állatkákkal táplálkozik. A legkisebb példányok mérete alig haladja meg az 1 cmt, ezzel Földünk legkisebb gerinces állatfaja.

A LEGÖREGEBBEK… Az óriáskagylók elterjedésének központja a Korallháromszög. Földünk legtermetesebb puhatestűje, a szakirodalom szerint mérete eléri a 150 cm-t. (Magam kétmétereseket is láttam Raja Ampat tengeri paradicsomában.)

Más kagylókhoz hasonlóan apró táplálékdarabokat szűr ki a tenger vizéből. Táplálékának nagy részét azonban a vele szimbiózisban élő (mint a korallpolipoknál!) moszatok állítják elő fotoszintézis útján. Az óriáskagyló annyira rájuk van utalva, hogy nélkülük elpusztulna. A kifejlett kagylók már egyhelyben, szinte bekövesedve élnek. A két hatalmas héj közötti köpenyük színes. Bíbor és kékszínű, aranybarna és sárga. Azonban minden esetben láthatók rajtuk átlátszó foltok, melyeken bejut a nap fénye a moszatokhoz. A gyöngyhalászokról szóló évszázados történetek visszatérő fordulata, amikor az óriáskagylóba benyúló halász kezére rázáródik a kagyló héja, s haláláig ott marasztalja. Ez azonban csupán mese. Egyrészt a kagyló héja nem zárul be olyan gyorsan, mint ahogy mesélik. Másrészt a kagyló óriások héja teljesen nem is képes összezáródni. A világtengerekben 7 tengeri teknősfaj él, melyek közül 6 faj fordul elő a Korallháromszögben. Erős páncélzattal rendelkeznek, csupán a kérgesteknős páncélja gumiszerű. A legnagyobb példányok hossza meghaladja a 1,5 métert, tömege a fél tonnát. Azonban a viszonylag gyakori levesteknős, cserepes teknős és az álcserepes teknős legfeljebb 1 méterre és 100 kg-ra nő meg. Ott ahol nem zaklatják őket és nem vadásznak rájuk, nem félnek a búvároktól sem. Néha méternyi távolságban és békésen legelésznek a lágykorallokból. Ahol pedig vadásznak rájuk, és a tengerparti homokba rakott tojásaikat is kiássák (és megeszik), ott vészesen lecsökken állományuk. Mivel csupán 25-30 évesen válnak ivaréretté, és csak minden második esztendőben szaporodnak – nehezen pótolják a természetes és a természetellenes (emberi hatás!) veszteségeket. Még akkor is, ha gyakran száz esztendőt meghaladó matuzsálemeket is találnak köztük a szakemberek.

MI LESZ VELED… Több mint 120 millió ember él a Korallháromszög területén a tengerparti zónában. Többnyire még a halászat jelenti a tengerek legfőbb hasznosítását. Azonban már egyre több helyen felismerték (például Raja Ampat térségében már az öko- illetve a búvárturizmust tekintik a jelen és jövő megélhetésének), hogy sokkal jobb üzlet a korallzátonyok természeti értékeit bemutatni, mint elfogyasztani.

Szöveg: Horváth Róbert

Képek: Selmeczi Dániel

Photoshop Korrekciós rétegek

Korábbi cikkünkben már alkalmaztunk rétegeket a Photoshopban, hogy egy csillagtekerés egyes lépéseit összefűzzük. Akkor a rétegek képeket jelentettek, így annyi rétegünk volt, ahány képet össze akartunk fűzni. Photoshopban azonban nem csak akkor alkalmazunk rétegeket, ha képeket akarunk összefűzni. Van a rétegeknek egy olyan speciális típusa, amit úgy neveznek, hogy korrekciós rétegek. Ezek a rétegek beállításokat és paramétereket tartalmaznak csupán, képinformációt nem. Miért érdemes alkalmazni ezeket a rétegeket? Egy képen, ha két korrekciót szeretnénk alkalmazni, például a szaturációt és a görbe korrekciót, akkor azt megtehetjük “hagyományos” módon is a Kép>Korrekciók>Szaturáció menüpontra kattintva és egy új Szaturáció korrekciós réteg hozzáadásával is. A két technika között a nagy különbség, hogy a hagyományos szaturáció, kontraszt, vagy egyéb korrekció roncsolja a képet, mivel a photoshop megváltoztatja a képpontok színét, vagy világosságát, és a korrigált eredmény felülírja az eredeti állapotot. Ha a hagyományos szaturáció opcióval csökkentjük a színek szaturációját annyira, hogy eltűnjenek, vagyis kapjunk egy fekete-fehér képet, akkor utána hiába emeljük a szaturációt, a színek nem jönnek vissza többé. Persze lehetőség van a lépés visszavonására, azonban, ha azóta több korrekciót is végeztünk, akkor sajnos azokat is vissza kell vonni. Korrekciós rétegek alkalmazása során ilyen probléma nincs. Bármikor visszanyúlhatunk egy korrekcióhoz, és akár az eredeti állapotot, vagy szaturációt is vissza lehet állítani, és nem számít, hogy azóta milyen és mennyi korrekciót végeztünk a képen.

Adjustments panel

Properties panel

Gyakorlatban a korrekciós rétegeket egyszerű használni. A legegyszerűbb módszer: bekapcsoljuk az oldalsó eszköztárban az Adjustment, vagyis korrekciók panelt. Erre a Photoshop Ablakok, vagyis Windows menüpontjában van lehetőség. Alkalmazzuk egy képre először a szaturáció korrekciót. Egyszerűen kattintsunk a Szaturáció ikonra és azt fogjuk látni, hogy megjelenik egy Hue/ Saturation réteg a jelenlegi rétegünk felett. A felugró panelen ízlés szerint növeljük a szaturációt. Ezután adjunk hozzá egy újabb korrekciót, például egy görbe korrekciót és adjunk hozzá egy kis plusz kontrasztot a képhez a görbe enyhe, S formára hajlításával. 3. Válogatás után megmaradt kijelölés Ha bármelyik korrekciót túl erősnek tartjuk, akkor elegendő csupán a korrekciós réteg bal szélén található ikonra kattintani és

Photoshop Adjustments

máris újra megnyílik a beállítás panel, ahol tovább növelhetjük, vagy csökkenthetjük a szaturációt, vagy éppen módosíthatjuk a görbe paramétereit. A korrekciós rétegeket viszont nem csupán így lehet módosítani vagy finomhangolni. Lehetőségünk van bármikor ki- és bekapcsolni a korrekciókat. Kattintsunk a korrekciós réteg elején a kis szemre, és máris eltűnik, illetve visszatér a képre a korrekció. Ennél egy fokkal árnyaltabb módosítás, ha a korrekciós réteg fedettség, vagyis opacitiy értékét változtatjuk. Annak érdekében, hogy ne kelljen a görbe korrekció kontroll pontjait finoman mozgatni és újra az egyenes felé hajlítani a vonalat, egyszerűen csak jelöljük ki a réteget egy kattintással a nevére, majd csökkentsük a fedettség értéket, így kevésbé lesz intenzív a korrekciós réteg hatása. A korrekciós rétegeket maszkolhatjuk is. Minden korrekciós réteg kap

Korrekciós réteg maszkolása átmenetes effektushoz

egy maszkot is, amikor létrehozzunk azokat. A maszkok lényege, hogy a fekete és fehér színekkel módosíthatjuk egy réteg láthatóságát. A fehér jelenti, hogy látható a réteg, a fekete, hogy nem látható, és a köztes állapotok, vagyis a szürke árnyalatai is értelmezhetőek. A maszkokat sokféle módon lehet korrigálni, nézzünk pár egyszerűt. Adjunk hozzá egy Expozíció korrekciós réteget a képhez és csökkentsük az expozíciós értéket. Ezáltal a képünk sötétebb lett, azonban jelen esetben azt szeretnénk, hogy csak a horizont feletti rész legyen sötétebb. Válasszuk ki a Gradiens eszközt, fent a beállítások között válasszuk ki a fekete - fehér átmenetet és a lineáris formát. Most Keywords panelha az expozíciós réteg maszkján húzunk egy függőleges vonalat lentről felfelé, akkor a maszk alja fekete lesz míg a teteje fehér marad, így a korrekció csak a kép tetejét

fogja befolyásolni. Más képek esetében akár ecsetelhetünk is a maszkon. Így ecseteléssel adhatunk hozzá szaturációt, kontrasztot, vagy például expozíció korrekciót is a képhez. Fontos azonban kiemelni, hogy bizonyos természetfotó pályázatokon nem megengedett a képek szelektív utólagos korrekciója. Amennyiben pályázni akarunk a képekkel, feltétlenül tájékozódjunk a lehetőségeinkről. Ha viszont a falunkon szeretnénk egy csodálatos tájképet látni tökéletes fény-árnyék viszonyokkal és csodálatos színekkel, akkor használjuk bátran a korrekciós rétegeket és a hozzájuk tartozó maszkokat is.

Szöveg: Szilágyi László

A KÖNYVAJÁNLÓ természetfotózás az alapok megszerzésével kezdôdik!

Tanulj a fotótanfolyamok kedvelt szakkönyveibôl! További kiadványaink: Tájfotózás és épületfényképezés

Digitális fotózás Tükörreflexes géppel

A kezdô fotósok útikalauza

Digitális fotózás kezdôknek 2014

A kezdôknek, II. rész

Fogy. ár: 3490 Ft

Fogy. ár: 3790 Ft

Fogy. ár: 3490 Ft

Interneten: 2250 Ft + postaköltség

Interneten: 2450 Ft + postaköltség

Interneten: 2250 Ft + postaköltség

Keresd a könyvesboltokban, vagy a weboldalunkon: www.fotoszakkonyv.hu Megrendelhetô postai utánvéttel vagy átutalással a következô e-mail címen: info@fotoszakkonyv.hu

SZERKESZTŐSÉG Főszerkesztő: Imre Tamás Imre Tamás

Imre Anikó

Szekeres János

Szilágyi László

Krivánszky Árpád

Suhayda László

Imre Adrien

Éder Iván

tamas.imre@naturephotomagazine.com

Szerkesztők: Imre Anikó Krivánszky Árpád Suhayda László Szekeres János Munkatársak: Éder Iván Imre Adrien Kiss Ágnes Máté Bence Perhiniák Márton Selmeczi Dániel Szilágyi László Olvasó szerkesztő: Krivánszky Árpád Művészeti Vezető: Imre Anikó Grafikai tervezés: Perhiniák Márton Web Design: Yes I’m a Designer Web product: Thomas Picture Fordító: Tóth Péter Pál Hirdetési vezető: Imre Anikó

aniko.imre@naturephotomagazine.com

Természetfotó magazin www.termeszetfotomagazin.hu ISSN 2061-2397 info@naturephotomagazine.com

Kiadja: Thomas Picture Kiadó Kft. Cím: Magyarország

Máté Bence

Kiss Ágnes

Budapest; 1143. Semsey Andor utca 25. A kiadásért felel a kiadó ügyvezetője. Minden jog fenntartva! © 2014 Thomas Picture kiadó Kft A magazin teljes tartalma, írásos és képes anyagait, beleértve a weboldalt is. A kiadó kizárólagos tulajdonát képezik. A meg nem rendelt kéziratokért és illusztrációs anyagokért a kiadó nem

Perhiniák Márton

Selmeczi Dániel

vállal felelőséget.

természetfotó magazin ONLINE FOTÓMAGAZIN

KÖVETKEZŐ SZÁM MEGJELENÉSE

2016. 06. 24.