Természetfotó Magazin 2021/1. Tavasz by Természetfotó Magazin

TAVASZ / 2021/1.

természetfotó magazin ONLINE FOTÓMAGAZIN

UTAZÁS | VADVILÁG | TÁJ | NÉPEK-KULTÚRÁK | TESZT

ETIÓPIA | Népek-kultúrák NIKON Z7II | Terepen tesztelve SZABÓ IRMA ÉS SZABÓ GÉZA | Portfólió

A L KO S S S Z A B A D O N !

ladyvenom Ha vadon élő állatokat fotóztok, elengedhetetlen, hogy az autófókusz megbízható legyen, hogy elkaphassátok azokat a varázslatos pillanatokat, amik gyakran a másodperc törtrésze alatt történnek - A villámgyors Nikon Z 6II pedig könnyedén segít nekem ebben.

ÖRÖKÍTSD MEG A HOLNAPOT

FX-FORMÁTUM, 24,5 MP I ISO 100-51 200, FOKOZOTT ISO-TELJESÍTMÉNY GYENGE FÉNYVISZONYOK MELLETT I 4K / 60P* VIDEÓ I 14 KÉP/MP, SOROZATONKÉNT 200 JPEG- /124 RAW-KÉP I DUAL EXPEED 6 PROCESSZOROK I KETTŐS KÁRTYAFOGLALATOK AZ UHS-II SD ÉS AZ XQD VAGY A CFEXPRESS SZÁMÁRA I HOSSZABB AKKUMULÁTOR-ÜZEMIDŐ I 273 ÉLESSÉGPONT, TOVÁBBFEJLESZTETT TÉMAKÖVETÉS 1

Elérhető a 2021. februártól várható ingyenes firmware-frissítés után

©Marion Payr

MARION PAYR

KÖSZÖNTŐ Kedves Olvasó! A 2021/1. tavaszi számunkkal jelentkezünk. A COVID még mindig megállítja az életet az egész világon, de mi rendületlenül megjelenünk. Talán most még fontosabb közelebb hozni a természetet az olvasókhoz, mint azt valaha is tehettük. Ízelítő a most megjelenő számunkból: Kalandtúra rovatunkban folytatjuk a Népekkultúrák: Etiópia, Omo völgyi kalandtúránkat. Most a Murszi (Mursi) és a Dessanech törzsek életéről írtunk, Imre Anikó és Tamás fotóin keresztül. Terepen teszteltük a Nikon Z 7II tükör nélküli fullframe fényképezőgépet. Imre Tamás Nikon nagykövet akció madárfényképezésre vitte el a masinát. Több helyszínen, a Hortobágyi Nemzeti Parkban és a Kiskunság vizes élőhelyein tesztelte a Nikon legújabb, szuper nagyfelbontású MILC fényképezőgépét. Portfólió rovatunkban most nem egy, hanem két fotóst, egy házaspárt mutatunk be önöknek Szabó Irma és Szabó Géza személyében. Tippek trükkök rovatunkban Krivánszky Árpád és Suhayda László adnak ötleteket a tavaszi témák fényképezéséhez, cikkük a „Tavaszköszöntő” címet kapta. Képfeldolgozás rovatunkban Szilágyi László munkatársunk most az alapokról kezdi a képek feldolgozását és leírja a véleményét a Lightroom kontra Bridge használatáról. Szekeres János a Fotózás Olympus felszereléssel rovatában ad ötleteket a Tavaszi táj és virágok – másképp címmel ellátott cikkében. Fogadják szeretettel téli számunkat!

Imre Tamás főszerkesztő

Fotó: © Imre Tamás

Portfolió - Szabó Irma és Szabó Géza 56

NÉPEK-KULTÚRÁK - ETIÓPIA 2. RÉSZ

Etiópia, Omo völgye. Ezen a helyen kanyarogva folyik az Omo folyó, melynek hossza 760 km és delta torkolattal ömlik a Turkana-tóba. Az Etióp magasföld 2500 méteres tengerszint feletti magasságában található több ősi törzs élőhelye. A víz az élet forrása, ezért a folyó mentén sokféle törzs él. A törzseket az Etióp állam is kiemelten támogatja. A völgy nagy része 1980. óta az UNESCO Világörökség része.

TIPPEK-TRÜKKÖK - TAVASZKÖSZÖNTŐ 22

TESZT - NIKON Z 7II

Az évek ugyanúgy telnek: tavasz, nyár, ősz, tél, majd, mint éppen most, újra a tavasz. Mégis, mi benne a jó, ha mindig ugyanaz következik be? Azt tartja a mondás, hogy nem léphetünk kétszer ugyanabba a folyóba, azaz ismétlődnek ugyan az évszakok, de valami mégis mindig más, változik. Az ég képe, a felhőzet, a tájak, a növények, az állatok, ez adja újra és újra a késztetést, hogy a természetfotós ismét hátára vegye a felszerelését és elinduljon új élmények, még jobb fotók készítése felé.

Még 2020. ősszén került bejelentésre a Nikon Z 7II FX érzékelővel rendelkező digitális MILC fényképezőgépe. A végleges, tesztelhető gép viszont idén, azaz 2021. január elején érkezett meg hozzám. Nikon nagykövetként az elsők között kaptam meg a fényképezőgépet az FTZ bajonettel együtt tesztelésre. A magyarországi Nikon képviselettől érkezett meg hozzám a kereskedelmi forgalomban már kapható Z 7II, így azt a verziót tudtam tesztelni, amit a vásárló is megkap, és nem egy sajtóbemutató példányt kellett górcső alá venni.

PORTFOLIÓ 56

BRIDGE VS LIGHTROOM

Portfólió rovatunkban most nem egy, hanem két fotóst, egy házaspárt mutatunk be önöknek Szabó Irma és Szabó Géza személyében.

“Smena 8M géppel készítettem az első képeimet. Aztán a „karrierem” megszakadt, majd Canon 1000 FN analóg gép lett a következő, amivel próbálkoztam. A képek többnyire a nyaralásokról és családi eseményekről szóltak. Említésre méltó nem történt, mígnem Irma előfizetett a Digitális Fotómagazinra.”

OLYMPUS 104

Végre megjött a tavasz! Megkapóan szép a tavaszi táj! A szántások felett kora reggel képződik egy kis köd, ami ellenfényben kiemeli a domborzatot. A korai virágos növények már javában virítanak, és természetjárásunk alkalmával nem győzünk gyönyörködni bennük. Elkap a vágy, hogy ezeket a csodákat megörökítsük. Igen, de hogyan? Sok-sok szép fotót látunk mindenhol. Rengetegen hódolnak ennek a kedvelt tevékenységnek, amit úgy hívunk, hogy természetfotózás!

Népek-kultúrák

ETIÓPIA, AZ EMBERISÉG BÖLCSŐJE - 2. RÉSZ Szöveg: Imre Tamás Képek: Imre Anikó és Imre Tamás EFIAP fotóművészek Etiópia, Omo völgye. Ezen a helyen kanyarogva folyik az Omo folyó, melynek hossza 760 km és delta torkolattal ömlik a Turkana-tóba. Az Etióp magasföld 2500 méteres tengerszint feletti magasságában található több ősi törzs élőhelye. A víz az élet forrása, ezért a folyó mentén sokféle törzs él. A törzseket az Etióp állam is kiemelten támogatja. A völgy nagy része 1980. óta az UNESCO Világörökség része.

Mago Nemzeti Park - Útközben NIKON D850, 24.0-120.0 mm f/4.0 f/14 1/160 s ISO 125

MURSZI TÖRZS (MURSI) Elhagyva az előző részben említett Konso falut, estére elérkeztünk a Jinka faluban található szállásunkra. Már nagyon vártam ezt a napot, hiszen a mai törzsi látogatásunk az Omo völgye egyik leghíresebb törzséhez, a Murszi törzshöz vezet el. Utunkat hajnalban kezdtük meg, majd a Mago Nemzeti Park belsejében földutas terepen közelítettük meg a törzset. A fotósok kedvencei közé tartoznak a murszik. Egy olyan nomád törzs, ahol a nők ajkai fel vannak vágva, és egy nagy cseréptányért helyeznek a felvágott és nyújtott alsó ajakba. A hölgyek ezzel szépíteni szeretnék magukat leendő kérőik előtt. Ez a törzsi hagyomány a rabszolgatartásra vezethető vissza. Helyi vezetőnk mesélte, akkoriban a nőket elrabolták rabszolgának, de a murszi nép hölgy tagjai, hogy ne tetsszenek a rabszolgatartóknak, felvágták alsó ajkaikat, így megcsonkítva már csúnyának ítélték meg, ezért nem vitték el őket rabszolgának. A falvakban maradt nők azért tettek cseréptányért ajkaik közé, hogy a törzsi helyi férfiak azért rájuk tudjanak nézni. Ez a megmaradt hagyomány részben a mai napig is létezik. Sőt, már a fülcimpájukat is felvágják és azt is nyújtják, így oda is szoktak tenni szép díszeket. Minél nagyobb és szebb a tányér, annál jobban tetszik a férfiaknak. Milyen érdekes a történelem, hogy egy szörnyűség árán elcsúfították a nőket, ami később törzsi hagyománnyá vált. Minél nagyobb és szebb egy nő a tányérja által, annál több állatot kínálnak a menyasszonyért a kérők. Ezért, ha lány születik, örül a családfő, mert akár 25-30 marhát adnak a megcsonkított menyasszonyért. Bármennyire szörnyűségesen hangzik, viszont ez biztosítja a törzs megélhetését. A mai fiatalok többsége már nem akar ilyen ajkakat, a lányok 13 és 18 éves koruk között eldönthetik, vállalják-e ezt a fájdalmas procedúrát vagy sem. Az alsó ajak kilyukasztása, valamint az alsó fogak kihúzása rendkívül fájdalmas procedúra.

EOS 5D Mark III, EF 24-105 mm f4L IS USM

NIKON D850, 24-120mm f/4

f/10 1/1/80 s ISO 800

Mago Nemzeti Park f/10 1/125 s ISO 250

Mursi nő NIKON D850, 70.0-200.0 mm f/2.8

f/5.6 1/500 s ISO 800

Idős Mursi nő NIKON D850, 70.0-200.0 mm f/2.8

f/5.6 1/640 s ISO 800

Mursi lány NIKON D850, 70.0-200.0 mm f/2.8

f/5.6 1/640 s ISO 800

Azért, hogy mégis kapjanak értük valamennyi marhát a szülők, a fülcimpa kilyukasztása és megnagyobbítása mellett szoktak dönteni, mely kevésbé fájdalmas, ez a szokás még most is megmaradt a lányoknál. Aki viszont még szeretne tányérajkakat látni és fényképezni, már nem sok ideje maradt erre, a hölgyek életkorát elnézve maximum egy generációnyi. A murszi törzsekhez tartozók testén többféle furcsa bőr alatti dudort, kvázi díszítést, tetoválást lehet találni. Ezt úgy csinálják, hogy kis lyukat fúrnak a bőr alá, majd oda benyomnak földet és rovarlárvákat, illetve parazitákat. Ezek a paraziták megpróbálnak kifejlődni, de mivel nincs elég táplálék, a lárvák elpusztulnak. Ezek az elpusztult lárvák és a megmaradt föld miatt állnak ki a bőr alatti dudorok. Vezetőnk kifejezetten nem a turisták által látogatott törzsekhez vitt minket, így egyedül csak mi voltunk náluk és két órán keresztül fényképeztünk, kommunikáltunk velük. A legszívszorítóbb az volt, mikor szappant és szemcseppet kértek tőlünk. A fotózás végeztével tovább indultuk az Omo völgye belsejébe, majd érkeztünk Turmi falucskai szállásunkhoz. Itt is ért minket meglepetés: az előre kiválasztott és kifizetett szállásunk előtt a folyó annyira megduzzadt, hogy nem tudtunk átkelni rajta, ezért már az érkezés előtt átfoglaltak minket egy másik szálláshelyre. Ez Afrika, itt minden megtörténhet!

DESSANECH TÖRZS Másnap hajnalban ismét útra keltünk, út közben néha olyan heves zivatart éltünk át, amilyet mindeddig csak Costa Ricában láttam. Sok olyan helyszínt érintettünk, amely átkelhetetlennek tűnt, gyakorlottabb sofőr nélkül kivitelezhetetlen lett volna.

Folyóátkelés a Dessanech törzshöz NIKON D850, 24-120mm f/4

f/9 1/200 s ISO 125

Az off-road után elérkeztünk a kenyai határhoz, ahol megnézték a papírjainkat, és utána engedték meg, hogy igazi afrikai kenukkal átkeljünk a folyó túloldalára, ami még hivatalosan Etiópia, de gyalogosan már elérhető lenne a kenyai oldal, ezért volt a szigorú katonai ellenőrzés. A kenuk igencsak instabilak voltak, de még így is nagy élmény volt az átkelés a folyón. Majd ezután következett egy közel fél órás intenzív gyaloglás teljes menetfelszerelésben. Az afrikai pusztaságban közel 30 fokos forróságban meneteltünk, de a messzeségben láttuk már a felkeresni kívánt falut. Az eddigi kis falvakhoz képest a horizont vonalán egy hatalmas falu körvonalai kezdtek kirajzolódni. A kunyhóik teljesen eltérnek a többi törzsi házaktól, azt mondják a helyi vezetők, hogy Szudánból menekültek ide az emberek, és ez a kunyhókon is meglátszott, amolyan menekülttáborszerűnek hatott az összkép. A népcsoportról ki tudtam deríteni, hogy vallásuk szerint keresztények, ezért bennünket is nagy szeretettel fogadtak. A vezetőnk minden fiatal lánynak hozott mindenféle keresztény szimbólumot idéző relikviát (fa faragott kereszt, kis kép Krisztusról stb.), ez nagyon meghatotta őket és boldogok voltak. Ennél a népcsoportnál is rendkívül erősen élnek a hagyományok. Az Etióp kormány tiltásának ellenére itt a lányokat körülmetélik, ami feltétele a házasodásnak. A mi számunkra kegyetlennek tűnő rituálé több száz éves hagyományra vezethető vissza. A kis falu egyáltalán nem volt „elturistásodva”, rajtunk kívül senki sem volt a faluban. A törzsi vezetővel előre egyeztetve fizettünk egy összeget, ezért cserébe mindenki kapott egy falubeli fiút, aki a fotósokat egyesével végig vezette az öregek és gyerekek sokadalmában. Itt is közel két, két és fél órát fényképeztünk, majd a lányok és asszonyok összegyűlve egy törzsi táncot jártak a tiszteletünkre. Délután visszaérkeztünk Turmiba, ahol meglátogattuk az aznapi nagy piacot.

EOS 5D Mark III, EF 24-105 mm f4L IS USM

f/10 1/1/80 s ISO 800

Dessanech törszi falu legidősebb asszonya NIKON D850, 24.0-120.0 mm f/4.0 f/8 1/640 s ISO 250

Dessanech törzsi tánc NIKON D850, 16.0-35.0 mm f/4.0

f/5.6 1/1600 s ISO 500

NIKO

TERVEZÉS: Hely: Etiópia OMO völgye Megközelíthetőség: Addis ababa repülőteréről átszállással Omo völgye Mit lehet fotózni: népek, kultúrák, több ezeréves nomád falvak, piacok, vallási szertartások Mit vigyünk magunkkal: ultranagylátószögű objektívet 16-35mm, nagylátószögű objektívet 24120mm, és teleobjektívet 70-200mm, lehetőség szerint

1,4x telekonverterrel; vakukat, sok memóriakártyát és rengeteg akkumulátort, amennyit csak lehet. Szállás: Omo völgyében mindenki talál a pénztárcájának megfelelő szállásokat, de lehetőség szerint a biztonság legyen az első A legjobb időpont: Erre nehéz válaszolni, mert mind a száraz, mind az esős évszak megfelelő a törzsek fényképezésére, bár a száraz évszak tud forró lenni, az esős meg nehezen járható.

KON D850, 70.0-200.0 mm f/2.8

Leendő harcos f/5.6 1/160 s ISO 800

PIAC TURMIBAN A helyi piacon egybegyűlnek a környék törzseinek képviselői, olyan kavalkádban lehetett részünk, amit még nem nagyon láthattunk európai emberként. A fegyveres őrök jelenléte is elárul valamit a helyiek sokszor vérre menő vitáiról, ezért a piacon egyedül mászkálni nem ajánlatos. Itt mindent lehet kapni és még annál is többet. A törzsek kihozzák a kézzel készített kecskebőr ruháikat, ékszereiket, melyeket kagylóból, fából és fémből készítenek. A fából faragott kis székeiket is, amin ülnek és alszanak. De megtalálhatóak a helyi gyümölcsök, zöldségek, kenyér alapanyagú tészta erjesztések, az állatok frissen fejt teje, szinte múzeumba illő kis edényekben, köcsögökben. Ezeket a tárgyakat és terményeket többnyire nők, vagy lányok árulták, a férfiakat a helyi kis kocsmában lehetett megtalálni, ahol olyan fehér és vízállagú erjesztett sört ittak, aminek a látványától is felfordult a gyomrom. Sajnos fotózni csak mobil telefonnal tudtam, mert ahogy felemeltem a Nikon kamerámat, azonnal pénzt akartak követelni fotónként. Ez nagyon rosszul érintett, ezért inkább élveztem a piac látványát, mintsem a fotókért fizetve idegesítettem volna magamat. Sajnos a helyiek egy jelentős része, főleg a városokhoz közel fekvő falvakban élők nagyon el vannak kapatva a nyugati turisták által, ennek jeleit tapasztalhattam meg a piacon. Hála istennek, hogy mi nyugodtan és felszabadultan tudtunk fotózni a falvakban, ahol a helyi kísérőink intézték a fényképezést. Szerencsések voltunk, mert a szálláson, vacsora közben is hallottam, hogy a holland fotósok panaszkodtak, nem igazán tudtak fényképezni, mert a falusiak zaklatták őket a kéregetéseikkel. Este visszatértünk a szállásunkra és álmodoztunk a következő napi törzsekről, de ez már egy következő történet lesz. Folytatása következik!

Tippek-trükkök TAVASZKÖSZÖNTŐ Szöveg: Krivánszky Árpád fotográfus Képek: Krivánszky Árpád és Suhayda László Az évek ugyanúgy telnek: tavasz, nyár, ősz, tél, majd, mint éppen most, újra a tavasz. Mégis, mi benne a jó, ha mindig ugyanaz következik be? Azt tartja a mondás, hogy nem léphetünk kétszer ugyanabba a folyóba, azaz ismétlődnek ugyan az évszakok, de valami mégis mindig más, változik. Az ég képe, a felhőzet, a tájak, a növények, az állatok, ez adja újra és újra a késztetést, hogy a természetfotós ismét hátára vegye a felszerelését és elinduljon új élmények, még jobb fotók készítése felé. Alakul maga a fotós is: a felszerelése korszerűsödik, gyarapodnak az ismeretei és a tapasztalatai, új elképzeléseket, kompozíciókat és megközelítési módokat forgat a fejében.

Canon EOS 5D Mark IV EF 100 mm f/2.8L Macro IS USM

rovat szponzor:

Olympus E-M1 Mark II,E-M1 OLYMPUS Olympus Mark 50-200mm II, LEICA DGf/2.8-3.5 100-400/F4.0-6.3 Canon EOS 5D Mark IV MP-E 65 mm f/2.8 1-5x Macro Photo

f/4.5f/51/500s ISO 500 1/400s ISO 1600 © Suhayda László f/8 1/200 s ISO 400

ÉRKEZIK A TAVASZ Azt hihetnénk, hogy a kora tavaszi, hóolvadás utáni időszak nem tartogat számunkra megörökítésre méltó témákat, de ez nem így van. A változékony idő, a szeles időjárás, a gyorsan váltakozó fények, az érdekes felhőzet szép tájképek készítését teszi lehetővé. Az olyan száraz tavaszokon, mint például a tavalyi, a homokos talajú szántóföldön időnként porviharok kavarják fel a talajt, szinte sivatagot idéző fotókat lehet készíteni (ha a porvihar hozzánk is elér, az kellemetlen lehet és óvni kell a felszerelésünket). A még kopasz koronájú fák ágszerkezete is lehet szép, az megörökíthető egy, a tájban egyedül álló fán, de még érdekesebb, ha a környező bokrok, fák koszorújából tűnik ki, eltérő színével vagy tónusával. Erdőkben, tisztásokon még a lombfakadás előtt kibontják szirmaikat a kora tavaszi virágok, sietve, hogy még elegendő fényhez jussanak. Ezek általában kis termetű virágok, fotózásukhoz többnyire előnyösebb egy babzsák, mint az állvány. E virágok között akadnak „előkelőségek”, mint pl. a szőrös bundájú, védett fekete kökörcsin, de olyan, közönségesnek tartott fajták, mint a ligeti csillagvirág vagy a galambvirág. Külön érdekesség, ha egy virágfaj festékhiányos, albínó egyedét is lencsevégre kapjuk. Állhatnak egyesével, vagy éppen nagy tömegben fordulnak elő. A hajnali hidegek ellen szőrtakaróval védekező virágokról, vagy az áttetsző szirmúakról nagyon szép, ellenfényes fotókat lehet készíteni, persze kedvező fénykörülmények között, mint pl. hajnaltájt és alkonyatban, ekkor is ügyelve arra, hogy a legvilágosabb képrészletek ne égjenek ki. Ne feledkezzünk meg az árnyékos részletek derítéséről sem. Érdemes több rekesznyílást kipróbálni annak érdekében, hogy a hátterünk ne élesedjen be túlságosan.

Canon EOS 5D Mark II EF 24-105 mm f/4L IS USM

Olympus E-M1 Mark II,E-M1 OLYMPUS Olympus Mark 50-200mm II, LEICA DGf/2.8-3.5 100-400/F4.0-6.3

Canon EOS 5D Mark II EF 24-105 mm f/4L IS USM

f/4.5f/51/500s 500 1/400sISO ISO 1600

Olympus E-M1 Mark II,E-M1 OLYMPUS Olympus Mark 50-200mm II, LEICA DGf/2.8-3.5 100-400/F4.0-6.3

Canon EOS 5D Mark IV EF 500 mm f/4L IS USM +1.4x III

f/4.5f/51/500s 500 1/400sISO ISO 1600

A tömegben előforduló virágok esetében érdekes megközelítést ad, ha az objektívünket beengedjük a virágok közé, s úgy keressük a megfelelő kompozíciót, amelynél a kiválasztott virágunk vagy virág-részletünk élesen látszik, míg a környezete, az előtér és a háttér lágyan, életlenül keretezi azt. Csekély fénynél meg lehet próbálni állványról, hosszú záridővel a virágmezőkről, virágos erdőaljról bemozdított, festői hatású fotót készíteni. A túl sok fényt teli szürke ND szűrőkkel is lehet csökkenteni. Még a tavaszi madárvonulás előtt a nagyobb tavaknál, állóvizeknél madarak tömegei jelenhetnek meg. Ahol sok madár gyűlik össze, ott megjelennek a ragadozó madarak is, portyázásuk során felverve a pihenő, táplálkozó madarak seregeit. Mindez jó fényképezési lehetőségeket teremt a madárfotósok számára. Erdő-mező állatai közül például a szarvasok fotózására nem igazán kedvező ez az időszak, mert éppen ilyentájt hullajtják el legszebb díszüket, az agancsukat. Ezzel ellentétben az őzek még nem vedlik le téli bundájukat, s a bakok már tekintélyesre nőtt, barkás agancsa szép látványt nyújt. A mókusoknál a párzási idő a tél végétől egészen júniusig tart, ilyenkor a legaktívabbak, kevésbé óvatosak, gyakran kerülhetnek a szemünk, illetve objektívünk lencséje elé.

KÖZELEDIK A NYÁR A tavasz előre haladtával egyre több a virág, szinte nem is tudja a virágfotós, melyikhez is fogjon hozzá. A virágtömegek persze vonzzák a táplálkozó rovarokat – köztük méheket, dongókat, legyeket, lepkéket – a makrofotósok nagy örömére. A virágokon vagy a levélzeten megpihent példányokat lehet jó eséllyel lencsevégre kapni. Nap közben nehezebb a feladat, sok közül csak egy-egy hajlandó „modellt állni” a fotósnak. Hajnalban két ok miatt is kedvezőbb a helyzet: egyrészt a még dermedt rovarok nem tudnak elrepülni, másrészt szép harmat is boríthatja azokat. A késő délután pedig azért előnyösebb, mert az éjszakázó helyük közelségét nem szívesen hagyják el.

f/5 1/200 s ISO 800

Olympus E-M1 Mark II,E-M1 OLYMPUS Olympus Mark 50-200mm II, LEICA DGf/2.8-3.5 100-400/F4.0-6.3

f/4.5f/51/500s 500 1/400sISO ISO 1600

Olympus E-M1 Mark II,E-M1 OLYMPUS Olympus Mark 50-200mm II, LEICA DGf/2.8-3.5 100-400/F4.0-6.3

f/4.5f/51/500s 500 1/400sISO ISO 1600

Ügyelni kell a megvilágításra, kerülni a túl kontrasztos helyzeteket. A lágyabb megvilágítás az előnyösebb, mint a diffúz természetes fény (fátyolos napsütés), vagy speciális makro vakut érdemes használni. A háttér távolságát úgy kell a vakuzásnál megválasztani, hogy az zavaróan ne élesedjen be, de ne is legyen olyan távol, hogy a vakufény oda már nem ér el, így természetellenesen fekete lesz a háttér. Az aktuális helyzet határozza meg, hogy mennyire szűk rekeszt választunk. Általában nagyobb mélységélesség, közepes rekesznyílás szükséges, de egy érdekes részlet kiemeléséhez szerencsésebb a tág rekesznyílás. Az erdő belsejében járva – ha nem is olyan gyakran, mint ősszel – találkozhatunk párás részekkel, ahol fénypászmákat lehet fényképezni, amely ilyenkor is szép, amikor nem olyan színes az erdő, mint az ősz folyamán. A kultúrtájakra rálátó magaslatokról érdekes fotókat készíthetünk a különböző színű mezőgazdasági táblák találkozásáról, mint pl. barna szántó, zöld búzavetés, sárgán virágzó repce. A holtágak és környezetük is nyújthatnak érdekes látványt. Ezek a helyszínek mindig „káoszosak” a buja növényzettől, bedőlt fáktól, hordaléktól, a fotósnak kell a képkivágás megválasztásával valamiféle rendet tennie, kompozíciót kialakítania. Alacsony vízállásnál a holtágak felszínét is szinte ellephetik a növények, virágok, ami különleges, nem megszokott látványt nyújt az ott táplálkozó madarakkal. Irány az erdő, mező, hegy, tó- és folyópart, szép fényeket kívánunk!

Canon EOS 5D Mark III EF 24-105 mm f/4L IS II USM

Terepen tesztelve NIKON Z 7II Tesztelő: Imre Tamás Nikon Nagykövet, EFIAP fotóművész Még 2020. ősszén került bejelentésre a Nikon Z 7II FX érzékelővel rendelkező digitális MILC fényképezőgépe. A végleges, tesztelhető gép viszont idén, azaz 2021. január elején érkezett meg hozzám. Nikon nagykövetként az elsők között kaptam meg a fényképezőgépet az FTZ bajonettel együtt tesztelésre. A magyarországi Nikon képviselettől érkezett meg hozzám a kereskedelmi forgalomban már kapható Z 7II, így azt a verziót tudtam tesztelni, amit a vásárló is megkap, és nem egy sajtóbemutató példányt kellett górcső alá venni. Az első Z 7 szériát az utóbbi két évben folyamatosan teszteltem, ezért nem volt gond a gép beállítása és testre szabása. Tulajdonképpen egy-két funkciót kivéve teljesen megegyezik a menürendszer a már korábban megismert elődjével. A tesztben a következő objektíveket használtam: AF-S NIKKOR 70-200 mm f/2.8 E FL ED VR, AF-S NIKKOR 300 mm f/2.8 G ED VR II és az AF-S NIKKOR 180-400 mm f/4 E TC1.4 FL ED VR. A gép több héten keresztül volt nálam, így összesen két helyszínen, több alkalommal volt szerencsém kipróbálni madár akció fényképezésre a Z 7II masinát.

Mindenképpen a technikai paramétereket tárgyalnám ki, hiszen nagy változásokon ment át a Nikon Z 7II. A fényképezőgép a következő paraméterekkel rendelkezik: FX érzékelő 45,7 millió tényleges megapixel felbontás, ISO érzékenysége ISO 64 - ISO 25.600 közötti szabványos értékeket támogat. Kép és adatfeldolgozó DUAL EXPEED processzor a gyors autófókusz és a gyors adatfeldolgozás érdekében. Érdekességképpen: a Nikon D6 is ezt a rendszert használja. Nagy változás történt a sorozatfelvétel és a sorozat mennyiség tekintetében. A Z 7II fényképezőgéppel 9-10 kép/s sebességgel is „darálhatunk” teljes felbontás mellett akár 70-80 kép erejéig, ez függ attól, hogy 12 vagy 14 bites RAW-okat szeretnénk eltárolni. Az általam mért eredmények mintegy 70 képet mutattak a leggyorsabb, minimum 1/1000 sec zársebesség mellett, teljes felbontású 14 bites RAW képeknél. Természetesen a leggyorsabb XQD kártyával teszteltem. Ez mindenképpen nagyon nagy előrelépés a Z 7 20-22 képes sorozatához képest. A természetfényképezésnél az akció-fotósoknak ez egy kiváló lehetőség, a közel 50 megapixeles felbontás mellett. Mindez nem érne semmit egy jó AF rendszer nélkül, ezért azt is jóval finomabbra hangolták az elődhöz képest. A Hibrid AF-rendszer maradt 493 fókuszpontos, de az AF mezők kiválasztása már nagyban változott – a következő lehetőségekre. Pontszerű, egypontos AF (S), és dinamikus AF mező, ezek mindeddig minden Nikon vázban megtalálhatóak voltak, de az újdonság a Wide S és Wide L, azaz széles kisebb és széles nagyobb területek. Sőt, ezek közül még az sem mindegy, hogy embereket vagy állatokat fényképezünk. Az embereknél és az állatoknál elsődlegesen a fejet próbálja meghatározni az AF rendszer, majd ha a téma olyan szögben fordul, hogy felismeri a szemet, még azt is képes jól lekövetni.

Mindegyik széles mező működik mind normál, mind követő AF rendszerrel egyaránt, de lehetőségünk van arra is, hogy mind a 493 AF pontot munkára fogjuk, ráadásként a szemvezérlés itt is alkalmazható. Az újdonságok még nem értek véget, a kettős kártyafoglalat további jó húzás volt a Nikontól, mert ennek hiánya miatt sok kritikát kapott. A Z 7IIben az egyik kártyafoglalat XQD és CF express-kártyákhoz használható, míg a másik SD, SDHC, UHS-II SD kártyákat tud fogadni. Mi döntjük el, hogy mi történjen a másik foglaltban lapuló kártyával, pl. párhuzamosan lehet JPEG vagy akár RAW képeket is duplán exponálni, még sok mindent választhatunk. Érdekes változtatás: például a normál zársebesség 1/8000 sec és 30 másodperc között használható, de manuális módban akár 900 mp-es záridőt is választhatunk. Ezzel a lehetőséggel kioldókábel nélkül is tudunk extra hosszú záridőket előválasztani. Jó lehetőség a tejút-, és a csillagtekeréses képek fényképezéséhez, de ezt a funkciót csak a manuál üzemmódban érhetjük el. Az EVF kereső minősége megmaradt a még mindig kiváló 3 690 000 képpontos OLEDpanelben. A keresőben látott kép gyönyörű tiszta és éles, mely 100%-os kép lefedéssel rendelkezik. Az újdonságok között megemlítem a WR-R11b + WR-T10 vezeték nélküli távvezérlőkészletet, amit egy 4 vakus SB 5000 szettel használtam. És talán az egyik legfontosabb a profi felhasználóknak, hogy a Z 7II-höz már rendelhető a gyári MB-N11 egy- vagy kétforrású elemtartó markolat, ami az akkumulátor teljesítményén kívül alkalmas álló képek fényképezésére, ahol a már megszokott AFON és joystick gombok is alkalmazhatók.

TEREPI TESZT A teszt előtt átnéztem a gépet és a következőképpen állítottam be. Képminőség 14 bites RAW maximum minőségben, képstílus normál, több élességgel és egy pici szaturációval. Az autófókusz AF wide S állatszemvezérléssel, az AF csak az AF-ON gombon. A fénymérést középre súlyozottra állítottam.

NIKON Z7II, AF-S NIKKOR 180-400mm f/4E TC1.4 FL ED VR

f/9 1/320 s ISO 500

NIKON Z7II, AF-S NIKKOR VR 300mm f/2.8G

f/3.2 1/4000 s ISO 1600

A sorozatfelvételt a leggyorsabbra állítottam, ami csak létezik, így 9-10 kép/ sec lett a sebesség. A kártyafoglalatból csak az XQD-t használtam, mert azt tapasztaltam, ha bent van egy másik kártya és esetleg mindkettőre kérem a képeket, az bizony nagyon belassítja a gépet, mert a gyengébb kártya határozza meg a fotózási sebességet és a képek kiírásának sebességét. Ezért akciófotóra a két kártyafoglalatnak nem sok értelme van. Tájfényképezésnél és makró fotózásnál jól jöhet, de sorozat gyors beállításnál sajnos nem ér semmit. Az FN1 és FN2 gombokra ráprogramoztam az AF mezők kiválasztását, illetve a képkivágás 1,5x CROP-ot, hátha meg kell növelni a gyújtótávolságot, de azt a nagy felbontás miatt itt is megtehetem. Ez egy nagyszerű lehetőség, hiszen a 20 megapixeles fotó még mindig elégséges kiállításra és pályázatra is, viszont a fényerő marad. A lényeg, hogy egy 300 mm-es f/2,8-as objektív 450 mm-es képkivágással dolgozik, csak éppen marad az f/2,8-as rekesz és a hozzá tartozó gyors zársebesség.

ELSŐ HELYSZÍN Még vaksötétben, hajnali 5 órára érkeztünk meg Hortobágyra. A Sakertour jóvoltából a még itt telelő rétisasokat mentem fényképezni. Sajnos az időjárás nem volt valami kegyes, hatalmas ködpárával kezdtük a napot, talán már reggel 8 óra körül járt az idő amikor már lehetett valamit látni a lesből. A látvány lenyűgöző volt és a szituáció szupernek ígérkezett. Tíz rétisas már ott volt előttem, csak a jobb fényekre kellett várni, ami sajnos valahogy nem akart jönni. Sebaj, most aztán itt az ISO teszt ideje. Így a képek nagy része ISO 1600 és ISO 6400 között készült. Gondoltam, nem is baj, jó fényben mindenki tud jó képeket csinálni, lássuk csak, a rendszer mit tud ilyen fénykörülmények között. Madár akciófényképezésnél a fotós mentális képességei és a fényképezőgép reakcióideje, illetve AF rendszere együttesen nagy szerepet játszik az elkészült éles képek arányában.

De a DSLR géphez szokott gyors reakcióidő alapból nem áll rendelkezésre a tükörnélküli gépeknél. Ezért a menüben meg kellett keresnem azt a funkciót, hogy ne menjen le a Z 7II alvó üzemmódba. Ez bizony rendesen „zabálta” utána az akkumulátort, de ha csak a keresőre átrakjuk a gépet, jelentős energiát tudunk spórolni, viszont így a fényképezőgép folyamatosan készen áll az akció képek készítésére. Nem is akárhogyan, mert az előző Z 7-el az volt a legnagyobb gondom, hogy sorozat felvételnél 20 kép után egy pillanatra visszajátszotta a már kész lefotózott kép valamelyikét. Ezért sokszor elveszthettem a madár követését, miközben fényképeztem. Nos, kérem szépen ez most tökéletesen működik, nem ugrált a valós és kész képek között, úgy „darált”a a fotókat a Z 7II mintha sportfotós gépnek született volna. Sokkal gyorsabban, mint a Nikon D 850-es fényképezőgép. Az egész napos fényképezést a teljesen átállított, állandó üzemmódba kapcsolt Z 7II-vel két és fél akkumulátorral úsztam meg, viszont 1500 képet lőttem vele. Az AF beállítás és a joystick, illetve az AF-ON kombó nagyon jól működött együtt. Ha a sas portréját fotóztam, még a szemvezérlés is bevillant, természetesen csak akkor, ha megfelelő szögben állt a madár feje. A Z 6II-vel már próbáltam ezt az állatszem vezérlést, ott is megírtam, ez a funkció akkor működik tökéletesen, ha az állat szeme körül olyan tollazat vagy szemszín található, ahol jól megkülönböztetett kontrasztarányok vannak ahhoz, hogy ez a funkció hibátlanul tegye a dolgát.

MÁSODIK HELYSZÍN Tiszaalpáron egy kis fotós lesben voltam, ahol jégmadarat, guvatot és vörösbegyet, meg még pár más vízimadár fajt lehet fényképezni. Itt a madarak fotózásánál még vakukat is használtam, pontosabban négy Nikon SB 5000 vakut és a hozzá tartozó vakuvezérlőt. Sajnos az első nap annyit „szöszöltem” a vakuk kihelyezésével, és még a szél is iszonyatosan fújt, hogy a fotós alanyaim nem igazán akartak modellként szerepelni elképzeléseimben.

NIKON Z7II, AF-S NIKKOR VR 300mm f/2.8G

f/4 1/3200 s ISO 800

NIKON Z7II, AF-S NIKKOR 180-400mm f/4E TC1.4 FL ED VR

f/11 1/6400 s ISO 1600

Olympus E-M1 Mark II,E-M1 OLYMPUS Olympus Mark 50-200mm II, LEICA DGf/2.8-3.5 100-400/F4.0-6.3

f/4.5f/51/500s 500 1/400sISO ISO 1600

NIKON Z7II, AF-S NIKKOR VR 300mm f/2.8G

f/4 1/1600 s ISO 100

Viszont a technika kipróbálására mindenképpen jó volt a lehetőség, bizony a leggyorsabb sorozaton valahogy a gép az istennek sem akart 2-3 képnél többet fotózni másodpercenként. Addig-addig bíbelődtem vele, míg rájöttem, hogy a sorozatfelvétel beállításánál, ha eggyel visszaveszem a tempót, akkor viszont 6-7 kép/másodperces sebességgel mind a négy vakuval együtt a rendszer kifogástalanul működött. Ezen felbuzdulva még egyszer leutaztam és már a kitapasztalt szisztéma szerint vártam a madarakat. A jégmadarat egy speciális AF csapda beállítással fényképeztem, amit az objektíven lehet bekapcsolni. Viszont így a máshol mozgó madarakat rendes AF rendszerrel tudtam fényképezni anélkül, hogy bármit át kellett volna állítanom az egész napos fotózásnál. Sajnos már nagyon a téli szezon végén voltam a lesben, ha jól számoltam, mindössze 8-10 lehetőségem volt fotózni a vakus alanyomat, de szerencsémre, és a rendszer hihetetlenül pontos vezérlésének köszönhetően nagyon jól sikerültek a képek. Mindkét tesztnél magas ISO-val kellett fotózni, az eredmények magukért beszélnek. Az ISO 3200-as érzékenységgel fotózott képeket is kellemesen fel lehetett dolgozni, ahol volt fény rásegítés, még az ISO 6400-zal is elboldogultam. Az éles képek aránya 90-95% lett. Ezzel szerintem mindenki elégedett lenne. Az elkészült képeket a vadonatúj Nikon NX Studio és a Photoshop camera RAW programmal dolgoztam fel.

ÖSSZESSÉGÉBEN A Nikon Z 7II igen jól sikerült profi, időjárás- és porálló fényképezőgép lett. Mindent tud, amit az elődjéből hiányoltam. Az autófókusz sokkal gyorsabb és pontosabb lett. A sorozatfelvételi lehetőség még 14 bites RAW esetén is kiváló, az ISO érzékenység ugyanolyan jó, mint elődjénél. Az ár/érték aránya a konkurensekhez képest sokkal kedvezőbb, és ne felejtsük el, hogy rendkívül nagy felbontással és kiváló dinamika tartománnyal rendelkezik. Részemről mindenképpen ajánlott vétel. Ezúton köszönjük a hosszú teszt lehetőséget a Nikon Magyarországi képviseletnek.

PORTFOLIÓ

SZABÓ IRMA

Kicsit későn kezdtem el a fotózással komolyabban foglalkozni, de ahogy most nézem, közben eltelt 10 év. Mindig szerettem kattintgatni, egy digitális kis géppel örökítve meg az utazásainkat. Akkortájt még nem volt sok pixeles gépem, így mindig kinyomtattattam, albumba rendeztem a fotókat, majd családi összejövetelek alkalmával jött a beszámoló az utazásról. A férjem és immár fotós társam, Szabó Géza unszolására, aki szerint, ha már valamit csinálok, próbáljam azt tökéletesen, beiratkoztam egy fotós suliba. Az Imre Tamás és Anikó iskolájában találtam meg azt a tanfolyamot, amire azt gondoltam, jó lesz nekem. Az alkotó tanfolyamot kezdtem el, mert ott volt város, épület, ember és egy kis természet is a témák között. Gondoltam, ez nagyon jó, pont elég ahhoz, hogy az utazásaink alkalmával jobb képeket készítsek. Mivel többször is volt gyakorlat a természetfotózás témájában, rájöttem, hogy ez nekem nagyon tetszik. Így következett a természetfotó tanfolyam, és azóta csak a természetet fotózom, legyen az állat, növény, táj. Azelőtt is szerettünk túrázni, utazni, kint lenni a természetben, de persze soha nem keltem hajnalban, hogy kimenjek fotózni. A suliban megtanultam, hogy a jó természetfotóhoz megfelelő fény kell, ami reggel a napkelte után 1-2 óráig adott, meg naplemente előtt 1-2 órával. Akkor tájt már több mint 25 éve férjnél voltam, és a hosszú házasság egyik titka a kompromisszum, nem akartam visszaélni a férjem türelmével. Ezért az első 3-4 évben évente 1-2 workshopra mentünk

el, ahova Géza is jött velem, meg itthon fotózgattam, de inkább csak tájat. Párszor azért beültem lesbe is, de nem akartam napokra eltűnni. Aztán egyszer-kétszer a Géza a lesbe is eljött velem, mert szeretjük az állatok életét megfigyelni, a tévében is általában természetfilmet nézünk. Amikor lecseréltem az első tükörreflexes gépemet egy újabb kiadásra, megkapta és Ő is kattintgatott. Nos, innentől tágultak ki a fotózás lehetőségei. Így nem gond, ha 1-2-napig vagyunk egy lesben, éjszaka a padlón alszunk, nyáron 3-kor kelünk, télen kimegyünk, mikor a legjobban havazik. Mert kint lenni a természetben egy csoda. A hajnali pára a tó fölött. A ködbe burkolódzó tájak. A madarak viselkedésének figyelése, akár hajnaltól sötétedésig. A kis virág, ahogy a reggeli vízcseppek csillognak rajta. Sokan csak elszaladnak e szépségek mellett. Az utóbbi pár évben az utazásainkat is a fotózás köré szervezzük, de azért arra mindig figyelünk, hogy nem fanatikusan, mert ha már eljutunk valahova külföldre, szeretnénk a fotótémán kívül kicsit megismerni az adott országot is. Így a fotózás mellé mindig beiktatunk egyszerű turistáskodást is. Kedvenc témám az ellenfényes fotózás. Elsősorban a madarakat, kis virágokat szoktam ellenfényben fotózni, de az utóbbi időben már más témával is próbálkozom. Szeretem az absztrakt témákat is, fényárnyékkal kísérletezni.

Őszi erdő

Naplementében

Már nagyon vártam Biatorbágy fotószalon 2019 - Természet kategória III. helyezett

Kiemelt fotós időszakom az Ősz. Az ősz csodás színeket produkál: ha szerencsés az ember, kifog olyan reggeleket, amikor megfelelő a köd. Se nem túl sok, se nem túl kevés. Nem takarja felhő a napkeltét és a szél sem fúj, akkor valami csodás látványban lehet részed. Az idén szerencsém volt, és több reggel megadatott a csoda, amikor a felkelő nap, a köd, rózsaszínbe burkolta előttem a tájat. A köd sejtelmesen körbeölelte a fákat, bokrokat, csak egyegy rész vált láthatóvá, és percről percre változott, ahogy a köd röpke egy óra alatt fel is oszlott. Mostanában sokat kísérletezek a hosszabb expozícióval a madarak fotózásánál. Nehéz technika, mert sok összetevős, kitartóan kell kísérletezni vele. Néha előfordul, hogy egy fotózásnál nem is sikerül értékelhető képet csinálnom. Például hiába állítok be valamit, mert változik a fény, a madár gyorsabban vagy lassabban mozog a kelleténél, soha nem fog még egyszer ugyanott, ugyanúgy repülni. Így annak reményében, hogy sikerül valami különlegeset, megismételhetetlent csinálnom, inkább bevállalom azt, hogy akár egy jó képem sem lesz aznap. A Sokadalom című hosszú expozíciós képem 2020ban a Golden Turtle pályázaton ki volt állítva , és az Év Magyar fotója Év Magyar fotósa pályázaton különdíjban részesült. Ez a képem a Tierenberg pályázaton Aranyat kapott. Már 4-5 éve rendszeresen kiállítják pár képem az ETF-en. Szerencsém volt, a Memoria Maria Luisa versenyen is többször sikeresen szerepeltem. Nagy élmény volt a világ minden tájáról érkező természetfotósokkal együtt tölteni két napot. Ezeken kívül még jó pár helyen jelent meg képem. Nagy álmom, hogy egyszer a Londoni Natural History Museumban legyen fotóm kiállítva. Öt éve vagyok tagja a Vadvilág Fotóklubnak, ahol kétszer elnyertem az Év Fotósa Díját és kétszer Az Év képe díjat is. Képeim csak gyűlnek, visszajelzések nélkül nehéz lenne eldönteni, jó-e, amit csinálok. Ezért is küldöm pályázatokra, kapjak visszaigazolást, hogy jó irányba haladok-e? Emellett az is jó érzés, ha egyegy kiállításon pár pillanatra megáll a szemlélő, elgondolkodik, és akkor azt hiszem, sikerült egy kis szépet csempésznem az életébe. Talán sikerül átadni a sok-sok csodás átélt pillanatból valamit, hogy mindenki lássa, milyen csodaszép hely a mi BOLYGÓNK, csak jobban kellene vigyáznunk rá.

Séta a naple

ementében

Egy ki

is köd

Megjö

öttem

Elm

múlás

Jön a t

tavasz

Egye

edül

Egy felh Az Év Természet Fotósa p

hős nap pályázaton kiállított kép

Fény és Az Év Természet Fotósa p és az Év Magyar fotója Év Magya

s árnyék pályázaton kiállított kép ar fotósa pályázaton II. helyezett

Sokad

dalom

PORTFOLIÓ

SZABÓ GÉZA

Smena 8M géppel készítettem az első képeimet. Aztán a „karrierem” megszakadt, majd Canon 1000 FN analóg gép lett a következő, amivel próbálkoztam. A képek többnyire a nyaralásokról és családi eseményekről szóltak. Említésre méltó nem történt, mígnem Irma előfizetett a Digitális Fotómagazinra. Egy átlag földi halandó számára ez az újság, amit levesz az ember a polcáról, belelapoz, majd visszateszi és elfelejti. Tehát az Irmával valami baj van? Ezt csakis egy fotós suli gyógyíthatja meg. Mondtam, keressen egy ilyet. Az Imre Tamás által fémjelzett Fotó Oktatás fotóiskolát találta meg. Ekkor hoztam meg életem legrosszabb döntését, hogy nem iratkoztam be én is vele a suliba. Együtt jártunk búvár oktatásra, vitorlás képzésre több éven keresztül. Ebből viszont kimaradtam, ő meg egyre jobban belefeledkezett a fotózásba. A kapcsolódási pont az volt, hogy a sulival eljártak workshop-okra, amikre –pláne, ha azok külföldön voltak – én is vele mentem. Így aztán együtt „lógtam” a jövendő fotósaival Toszkánában, a Dolomitokban, Izlandon, Norvégiában, Franciaországban. Az elején az Irma cuccait cipeltem (most is visszasírja ezeket az időket), majd mikor már kinőtte a fotós felszerelését, ezeket megörökölve én is kattintgattam mellette több, kevesebb sikerrel. Ahogy a malomban a liszt, úgy ragadt rám a fotózás csínja-bínja a sok workshop-on eltöltött idővel. A korán kelés soha nem volt

az erősségem, mígnem egy ködös őszi napon meg nem láttam egy bodrogzugi napfelkeltét. Azóta nem okoz gondot hajnalban kelni egy jó fotó reményében. A szakmámban a kreativitás a bűncselekmény kategóriába tartozik (adószakértő vagyok), így a fotózásban élem ki a kreativitásom, amit egyre jobban megkedveltem. Talán a madarak fotózása az, ami elcsábít egy kezdőt is, mert ha egy madárról összejön egy többé-kevésbé éles kép, az már szép lehet. Egy kis akció meg hab a tortán. Később már a szép környezet is érdekelt. Végül arra jutottam, hogy a madár sem szükségszerű eleme egy képnek. Az AFIAP minősítés után most az EFIAP megszerzéséhez kerültem karnyújtásnyira. Hazai és nemzetközi pályázatokon is indulok. 2020-ban a Montier francia, MontPhoto spanyol, Milvus erdélyi nemzetközi pályázaton is volt kiállított és/vagy díjazott képem. A 2018. évi Varázslatos Magyarország Fotóalbumának borítóképét én készítettem. 2019. évben felvételt nyertem a Vadvilág fotóklubba. Most, ha a klubom házi pályázatán, tájfotó kategóriában legalább egy harmadik helyezést bezsebelnék, pestiesen szólva: az nem lenne semmi.

A következő pillanat 2020 Montier francia fotópályázaton Coup de Couer díj és a Győri fotóklub pályázatán 2019- ben ezüstérmet nyert

Kihúzás Az év Magyar Fotója, az Év Magyar Fotósa pályázatán kiállított

Flamingók Milvus 2020 pály és Biatorbágyi fotóklub 20

k és dűnék yázaton kiállított 019 pályázatán II. helyezett

Úto 2020 Az Év Természetfotó

on ósa pályázaton kiállított

Néz

z ide

Nekem2019 Golden Turtle Oro

-nekem osz pályázaton kiállított

Flamigók

k ködben

Bam

mbi

Pankrá Milvus 201

átorok 19 kiállított

Fellegek Montphoto 2020 spany

mögött yol pályázaton kiállított

Nyú

úl úr

BRIDGE VS LIGHTROOM KATALÓGUS VAGY MAPPA? Szöveg és képek: Szilágyi László, Adobe Photoshop oktató

Lightroom vagy Bridge, hatalmas dilemma lehet, ha valaki döntés előtt áll. Ebben a cikkben megpróbáljuk összefoglalni az előnyöket és hátrányokat, hogy az is bele tudjon tekinteni mindkét rendszerbe, aki még nem ismerte ki azokat. Kezdjük egy kis alap-rendszer bemutatással. Aki használ számítógépet, annak nem ismeretlen a mappa rendszer. A számítógépünkön a fájlok mappákban vannak és almappák is lehetnek a mappákban. Ha ezt a rendszert egy papíron lerajzolnánk, akkor az elágazások olyanok lennének, mint egy fa ágai, ezért a mappa rendszert fastruktúrának is szokták nevezni. Alapesetben ilyen mappákban vannak a képeink, itt tároljuk őket, innen nyitjuk meg és ide mentjük vissza azokat szerkesztés után. Ez pont az a metódus, mint amit követnénk egy bármilyen más szerkesztő fájllal, vagyis egy táblázattal vagy dokumentummal. Ezzel szemben a katalógus kicsit más. A képek itt is mappákban vannak, azonban mi nem a képeket kezeljük közvetlenül, hanem a katalógus fájlt. Ezt képzeljük el úgy, hogy a képeink – mondjuk nyomtatott vagy előhívott képek – hagyományos papír albumba vannak rendezve. Ebben az esetben a katalógus egy olyan füzet, amibe fel van jegyezve az összes kép, minden polcról, minden mappából és minden képről van benne egy rövid kis leírás. Amikor szerkesztek egy képet egy olyan programmal, ami katalógus rendszert használ, akkor ebbe a képzeletbeli füzetbe jegyzem fel, hogy a 3-as polc 4-es albumában a 14-es fotón növelem az expozíciót fél fényértékkel és növelem a kontrasztot 10 százalékkal.

rovat szponzor:

Adobe Bridge

A képet nem szerkesztem és nem hozok létre egy új képet, csak feljegyzem, hogy ezeket a módosításokat szeretném a képen látni. Ezek után képzeljük el, hogy a katalógus rendszert alkalmazó program egy olyan varázsszemüveget tesz ránk képzeletben, amin keresztül, ha nézzük az albumot, akkor azt a bizonyos 14es képet már a szerkesztett formában látjuk. Nos, ezt csinálja például a Lightroom. Nézzük a technikai alapokat két összehasonlítható programon keresztül, ami az Adobe Bridge és a Lightroom. A Bridge hagyományos mappa rendszerben dolgozik, a mappákba rendezett képeinket tudjuk vele megnézni és megnyitni. A Lightroom pedig a katalógus rendszerre a példa. Nézzük, először mi történik, ha megnyitok egy RAW képet és szerkesztem. Bridge esetében megnyitom a szerkeszteni kívánt képet, ilyenkor a Bridge a Photoshop-ot és a Camera RAW ablakot hívja meg, amiben tudom szerkeszteni a képet. Ha elkészültem, mehetek tovább Photoshop-ba, vagy mondhatom, hogy Kész, ilyenkor bezáródik

a Camera RAW ablak és a szerkesztett képfájl mellé lementődik egy azonos nevű XMP fájl, ami tartalmazza a szerkesztéseket. Ebben az esetben a Bridge már a változásokkal korrigált képet fogja megjeleníteni, úgy, mint a Lightroom a katalógus rendszerben. Lightroom esetében ugyanez a munka az importálással kezdődik, vagyis abba a bizonyos képzeletbeli füzetbe fel kell jegyeznem, hogy hol vannak a képek, ezután már megjelenik a Lightroom-ban. A Lightroom a szerkesztéshez nem nyit meg másik ablakot, ő maga a RAW szerkesztő. A szerkesztéseket pedig nem külön fájlban tárolja, hanem a katalógusban. De miért is terrorizálja a katalógusrendszerrel a fotós társadalmat az Adobe (is)? Mik lehetnek az előnyök és hátrányok? Az első és legfontosabb, amit mindenek előtt meg kell említeni, hogy a katalógus rendszert és a Lightroom-ot legalább alapszinten érteni és ismerni kell. Ha valaki elkezdi nyomkodni, hogy majd kiismeri, az nem feltétlenül jelent katasztrófát, de van rá esély, hogy nagy zűrt okozunk. Nem kell egyetemi

Bridge - Kulcsszavak

Lightroom - Kulcsszavak

szintű képzésben részesülni, de a Lightroom használata előtt legalább egy órát ajánlott olyan valakivel beszélni, aki ismeri a rendszert. Ez egyértelmű hátránya a katalógus rendszernek. Fájlok kezelése. Nem akarom előre lelőni a poént, de itt azért már jobban előnybe kerül a katalógus rendszer. Nézzünk pár olyan funkciót, amit a katalógus rendszer ad nekünk. Virtuális másolat. A virtuális másolat egy olyan másolata a képnek, ami valójában nem létezik. Ezt képzeljük el úgy, mint ha a korábban említett 14es fotónkhoz abba a bizonyos füzetbe két, teljesen független feldolgozási eljárást is leírnánk, éppen, mintha két nyilat rajzolnánk a bejegyzéshez és azt mondanánk, hogy szeretnénk látni egy szürkeárnyalatos képet a 14-esből és egy színeset, amit viszont kicsit kisebbre is vágunk. Virtuális mappák, vagyis kollekciók. Talán sokaknak van “kedvencek”, meg “best” mappája, ha ide átmásoljuk a képet a normál fájl rendszerben, akkor eltűnik az eredeti mappából, és akkor már

a “2019 Izland mappában” van, vagy meghagyom itt és ott is, de akkor szédületes sebességgel pörögnek a gigabájtok. A katalógus rendszerben ez egyszerű, csak létrehozok egy új kollekciót, és a kép megjelenik a best kollekcióban és az eredeti helyén is úgy, hogy magát a fájlt nem kell duplikálnom. Ilyenkor a “Best” virtuális mappa olyan, mintha a képzeletbeli füzetem hátuljába felírnám, hogy melyek a kedvenc képek és nem kell újra előhívnom és berakni a kedvenc albumba is. Ennek a nagy előnye, hogy ha szerkesztem a képet, mert megismertem egy jobb feldolgozási módszert, akkor az változik mindkét helyen. Vagy ha ezt nem szeretném, akkor csak a virtuális másolatát teszem át a “Best” virtuális mappába a képnek. Sőt, a Lightroom képes számomra saját maga válogatni képeket. A “Legjobb tejút képek” mappát maga is fel tudja tölteni, ha használom a kulcsszavakat és a csillagokat. A képek átnézése közben, ha például egy képre rákerül a “tejút” kulcsszó és kapott öt csillagot is, akkor automatikusan bekerül ebbe a mappába.

Lightroom katalógus

Kötegelt feldolgozás. Elvileg lehetőség van egyidőben több képet is betölteni, azonban ahhoz, hogy egy képet hozzáadjunk a kötegelt feldolgozáshoz, ki kell lépni a Camera RAW ablakból, míg a Lightroom és katalógus rendszer esetében csak egy további képet kell kijelölni. Kulcsszavak. Ez inkább a programok adottsága, de a Lightroom ebben lényegesen felhasználóbarátabb, mint a Bridge. A Bridgeben előre definiálnunk kell kulcsszavakat, majd egy vagy több képet kiválasztva bepipálhatjuk, mely kulcsszavakat szeretnénk az adott képre érvényesíteni. A Lightroom viszont tudja, hogy a kulcsszavazás fontos, de hosszadalmas munka, így minden segítséget megad. Képet, vagy képeket kijelölve itt is bepipálhatom a kulcsszavakat, de manuálisan létrehozhatok kulcsszó javaslatokat, melyekre szintén csak kattintani kell, a Lightroom maga is javasol nekem kilenc kulcsszót a korábbi kulcsszavak tendenciáiból, vagy egyszerűen begépelhetek szavakat vesszővel elválasztva, így egyszerre definiálok kulcsszavakat és egyben a képre is rámentem. Offline szerkesztés. Ha képeink egy olyan külső merevlemezen vannak, mely éppen nem csatlakozik a géphez, akkor Bridge esetében egyszerű a helyzet, vagyis nincs semmi. Nem elérhető a mappa, vagyis nem is jeleníti meg a Bridge, hogy az létezne. Katalógusrendszer esetében az a bizonyos füzet, vagyis a képek leírása, neve és egy kis bélyegképe lokális, vagyis hiába, hogy nem elérhető a forrás RAW fájl, tudom rendezni, válogatni, kulcsszavazni, jelölni. Csak egy dolog nem elérhető, a szerkesztés, ahhoz a katalógusnak is látni kell a RAW fájlokat. És hogy mi a konklúzió, melyik a jobb? - nincs jobb, ez mindig egyén függő. Talán csak az jelenthető ki általános tanácsként, hogy aki nem tud, nem akar, nem hajlandó megismerkedni a katalógus rendszerrel, akkor ne ebben tárolja a képeit. Ha az alapok ismerete nélkül nyomkodjuk a katalógust, az gondot okozhat, ugyanez a számítógépre is igaz, ha az alapok ismerete nélkül nyomkodjuk, akkor jelentkezhetnek problémák. Egyedüli tanács talán az lehet, hogy aki sok képpel és kötegelt feldolgozással foglalkozik, annak ajánlott megfontolni a katalógus rendszer használatát.

Fotózás Olympus felszereléssel TAVASZI TÁJ ÉS VIRÁGOK - MÁSKÉPP Szöveg és képek: Szekeres János természetfotós, fotóművész, E-MAFOSZ-S EMC Végre megjött a tavasz! Megkapóan szép a tavaszi táj! A szántások felett kora reggel képződik egy kis köd, ami ellenfényben kiemeli a domborzatot. A korai virágos növények már javában virítanak, és természetjárásunk alkalmával nem győzünk gyönyörködni bennük. Elkap a vágy, hogy ezeket a csodákat megörökítsük. Igen, de hogyan? Soksok szép fotót látunk mindenhol. Rengetegen hódolnak ennek a kedvelt tevékenységnek, amit úgy hívunk, hogy természetfotózás! Sokan járják a természetet fényképezőgéppel a kezükben, keresve a szép pillanatot a megörökítése vágyával. Élményeinket, így a látott virágokat is szeretnénk megosztani másokkal, legyen szó az otthon maradt családtagokról, vagy az internet nagyközönségéről. Ehhez szeretnék adni rövid ötleteket.

E-M1X, OLYMPUS M.40-150mm F2.8

f/2,8 1/80 s ISO 200

Canon EOS 5D Mark III, EF70-200mm f/2.8L IS II USM +2x f/11 1/60 sec ISO 200

OLYMPUS E-M1 Mark II, 35-100mm f/2.8

f/7.1 1/1000 s ISO 200

A kezdő fotós képeinek leggyakoribb hibája az előnytelen nézőpont. Ha egy virágot ki szeretnénk emelni a környezetéből, hogy ez által semmi ne terelje el a figyelmet a növényről, akkor kerüljük el a fentről készült képeket. A felülről fotózott növény legfeljebb arra jó, hogy dokumentáljuk a növény ott létét, de a zavaros háttere miatt nem igazán szép. Fotózzuk a növényt a talaj szintjéről, így a háttér messzebbre kerül és elmosottabb lesz, míg a fotónk témája szép, éles és kifejezőbb lesz. Lehetőleg kora reggel vagy késő délután menjünk ki a természetbe fotózni. Egyrészt, mert a hajnali és az esti fények szebbek, másrészt magas napállásnál kemények a fények, erősek az árnyékok, túl nagy a kontraszt a képeken. Alacsony napállásnál lágyulnak a fények, könnyebb árnyékos részeket keresni, ahol nem éri közvetlen fény a növényt, és könnyebb ellenfényes fotót készíteni. A szép, éles képhez használjunk állványt. Amennyiben nincs, vagy túl nehéz cipelni, akkor használjunk babzsákot a fényképezőgép rögzítéséhez. Lehetőleg ne fotózzunk szeles időben, olyankor nem segít a képstabilizátor, hiszen maga a növény mozog. Erősebb légmozgásnál rövid záridőt használjunk, így csökkenthető a növény bemozdulása. Nem csak az a gond ilyenkor, hogy bemozdul a növény, hanem az is nehezíti a fotózásunkat, hogy maga a növény kimozdul az élességi síkból. Milyen objektíveket használjunk? A nagylátószögű objektívekkel készült fotókon szinte minden éles, a teleobjektívekkel viszont csak egy szűk tartományt ábrázolunk élesen. Utóbbival jobban ki tudjuk emelni a virágok szépségét, jobban tudjuk a néző szemét irányítani. Virágokhoz alapvetően előnyösebb a teleobjektív vagy makróobjektív, de kreatív képekhez akár nagylátó vagy halszem objektíveket is használhatunk.

E-M1X, OLYMPUS M.40-150mm F2.8

f/5.6 1/320 s ISO 200

E-M1X, OLYMPUS M.300mm F4.0

f/4 1/60 s ISO 640

Canon EOS-1D X, EF70-200mm f/2.8L IS USM f/11 1/40 sec ISO 100

OLYMPUS M.40-150mm F2.8

f/2,8 0.5 s ISO 250

Nekem kedvencem a 300 mm-es nagy fényerejű teleobjektív, ezzel jól elkülöníthető a növény a környezetétől és a háttértől. Fotózzuk a virágokat olyan időpontban, napszakban, amikor más nem! A borús, felhős nap a virágfotózás egyik legjobb ideje, ugyanis a felhők megtörik a nap fényét, szórt fényt adnak, ami azt eredményezi, hogy a virágok élénk színei nem változnak el. Eső után a virágok szirmain gyöngyöző vízcseppek csodás hangulatot eredményezhetnek. • Vigyünk ötleteket az elkészülő képeinkbe • Használjuk a többszörös expó lehetőségét. Ötleteljünk! • Használjunk szűrőket, különösen előnyös a polár szűrő. • Vigyünk fényterelő lapokat és különböző színhőmérsékletű lámpákat. Esetleg árnyékolásra különböző színű esernyőket stb. Az eszközök tárháza végtelen. • Gondolkozzunk sokat! • Próbáljuk úgy ábrázolni a szép virágokat, ahogy még senki nem fotózta őket. • Figyeljünk az előtérre és a háttérre! Nem lesz könnyű dolgunk, de az eredmény kárpótolni fogja az igyekezetünket. Ehhez kívánok szép fényeket és rengeteg türelmet!

OLYMPUS M.40-150mm F2.8

f/3.5 1/640 s ISO 640

TELJES MAGABIZTOSSÁG

A p ro f e s s z i o n á l i s f o t ó s o k i g é n y e i re t e r v e z e t t O M - D E - M 1 X teljes magabiztosságot kínál. F e d e z d f e l a v i l á g l e g p ro f i b b h o rd o z h a t ó f é n y k é p e z ő g é p re n d s z e r é t k a t e g ó r i a e l s ő k é p stabilizátorral és időjárásálló konstrukcióval.* *CIPA szabvány alapján,a rendszerfényképezőgépek között, az OM-D E-M1X és M.Zuiko Digital ED 12-100mm F4.0 IS PRO kombinációjával: 7,5 fényérték kompenzáció / IEC 60529 szabvány alapján, OM-D E-M1X és M.Zuiko időjárás álló objektív kombinációjával, 2019 januári adatok alapján

SZERKESZTŐSÉG Főszerkesztő: Imre Tamás Imre Tamás

Imre Anikó

Szekeres János

Szilágyi László

Krivánszky Árpád

Suhayda László

Németh János

Éder Iván

info@termeszetfotomagazin.hu

Szerkesztők: Imre Anikó Krivánszky Árpád Suhayda László Szekeres János Munkatársak: Éder Iván Kubovics László Máté Bence Németh János Perhiniák Márton Selmeczi Dániel Szilágyi László Olvasó szerkesztő: Krivánszky Árpád Művészeti Vezető: Imre Anikó Grafikai tervezés: Perhiniák Márton Web Design: Yes I’m a Designer Web product: Thomas Picture Fordító: Tóth Péter Pál Hirdetési vezető: Imre Anikó info@termeszetfotomagazin.hu

Természetfotó magazin www.termeszetfotomagazin.hu ISSN 2061-2397 info@naturephotomagazine.com

Kiadja: Thomas Picture Kiadó Kft. Cím: Magyarország Budapest; 1143. Semsey Andor utca 25.

Máté Bence

Kubovics László

A kiadásért felel a kiadó ügyvezetője. Minden jog fenntartva! © 2021 Thomas Picture kiadó Kft A magazin teljes tartalma, írásos és képes anyagait, beleértve a weboldalt is. A kiadó kizárólagos tulajdonát képezik. A meg nem rendelt kéziratokért és illusztrációs anyagokért a kiadó nem vállal felelőséget.

Perhiniák Márton

Selmeczi Dániel

DIGITÁLIS FOTÓZÁS MŰHELYTITKAI KEZDŐKNEK 2 FOTOSZAKKONYV.HU

természetfotó magazin

ONLINE FOTÓMAGAZIN

KÖVETKEZŐ SZÁM MEGJELENÉSE

2021. 06. 18.

Természetfotó Magazin 2021/1. Tavasz

Articles inside

Természetfotó Magazin 2021/1. Tavasz