A kritikus hetedik év tényleg

L Tezik

Ma már nem kell benne maradni egy életen át a nem működő kapcsolatban

Azt mondják, a hetedik év vízválasztó a tartós kapcsolatokban. Valóban van alapja a hetedik év mítoszának, még ha nem is pontosan hét év után ér nehezebb szakaszba egy kapcsolat. Geist Klára pszichológus, párterapeuta szerint ma már ritka a teljes életre szóló elköteleződés: sokkal jellemzőbb az 5-7 éves életszakasz-partnerség.

„Manapság az emberek hajlamosak életciklusokra választani társat, akivel a fiatalkort, a szülőséget, vagy az érettebb, gyermektelen kort élhetik meg” – magyarázza Geist Klára. „Világjelenség, hogy szériákban váltják egymást ezek a monogám kapcsolatok; a következő életszakaszt nem biztos, hogy ugyanazzal a személlyel éljük le. Ha az igényeket nem sikerül egyeztetni, a felek nem képesek rugalmasan változtatni és a következő életszakasz-feladatuk más és más (pl. az egyik gyereket akar, a másik meg élné a meghosszabbított ifjú- kort), az szakítással, válással járhat. Azonban ha meg tud újulni a kapcsolat, akkor a régi partner is kiváló társ lehet a következő életszakaszban.

A kötődés igénye evolúciós minta

„A tartós, több évtizedes kapcsolatok nagy érzelmi biztonságot nyújtanak. Ha megkérdezzük az embereket, kit tartanak az igazi társnak, akkor nagyon sok ember egyvalakit tud megnevezni, felnőttkori családjaként; nem gondolja, hogy létezhet több igazi társ is” – mondja a párterapeuta. „Evolúciósan kódolva vagyunk a kötődési igényre. A valódi érzelmi biztonságot a kizárólagosság és a valóban évtizedes kapcsolat, a felnőttkori család adja (a gyerekkori családba beleszületünk, viszont a felnőtt társat mi választjuk). Mégis el kell fogadni, hogy a legtöbb ember nem így él.

A cél az, hogy mindenki megtalálja azt a megoldást, ami az ő életében ideális, hiszen nem csak hagyományos kapcsolatokban gondolkodhatunk.

A régi világban az együttjárás jelentette a szerelmet, majd jött a házasság, amiről azt mondták, az már nem kell, hogy a szerelemről szóljon.

A mai ember nyilván sokkal többre vágyik az élettől, mint az egyhangú megszokás és kötelesség, amiről azért tudjuk, hogy biz- tonságot is adhat. Megjelent a köztudatban, hogy a kapcsolatnak az értékét ma már nem a hossza, hanem a minősége határozza meg. De vajon könnyű kilépni egy nem működő kapcsolatból?

„Ha a származási családunkban láttunk példát válásra, jól funkcionáló mozaikcsaládra, jó újrakezdésre, akkor könnyebben lépünk ki egy már nem működő kapcsolatból” – magyarázza a szakértő. „Annak az embernek viszont nehezebben megy az újrakezdés, akinek az értékrendje és a tapasztalatai abba az irányba mutatnak, hogy törekedni kell az életre szóló kapcsolatra. Ahol az a minta, hogy a szülők együtt öregedtek meg, esetleg még idealizálja is a szülei kapcsolatát, akkor nehezebb lesz mind a feldolgozás, mind az újrakezdés.”

Mégsem példaértékű a szüleink házassága?

„Arra is látok példát – amikor kései húszas, harmincas korosztályba tartozó klienseimmel beszélgetek, és szóba kerül a származási család –, hogy hiába élnek együtt a szülők évtizedek óta, mégsem tekintik a gyerekeik példaértékűnek, mert a szülők nem elégedettek a házasságukkal” – osztja meg tapasztalatait a párterapeuta. „A felnőtt korú gyerek mondja ki, hogy a szüleinek már korábban el kellett volna válniuk, ugyanakkor van, aki a párterápiában jön rá arra, hogy a saját szülei helyett ő nem válhat el; meglátja saját kapcsolatának értékeit. Geist Klára szerint a tartós kapcsolat még nem garancia az elégedettségre, inkább a minősége az, ami számít. „Rendkívül fontos a kapcsolat jelenére figyelni, és nincs garancia manapság az élethosszig tartó kapcsolatra, csupán annyi, amit nap mint nap kihoz egymásból a két fél. Ezt az életszakasz-partnerséget úgy szoktam átkeretezni, hogy semmi baj, hogyha így gondolkodnak a párok, hiszen annál motiváltabbak lehetnek, hogy tegyenek a kapcsolatukért.”

Miért épp az 5–7. év a kritikus pont?

Nem véletlen, hogy nagy átlagban épp 5–7 éve tartó házasságok vagy élettársi kapcsolatok érnek véget. Nagyjából egykét év a szenvedélyes szakasz, ezután lehanyatlik a kapcsolat, ha nem tudnak elköteleződni. Így az első kritikus válási/szakítási pont a harmadik év. Ezt követi a gyermeket nevelő szakasz (minden gyermek születése általában két évvel hosszabbítja meg a kapcsolatot). A legtöbb kapcsolat szenvedélye a harmadik évben hanyatlik (hormonális okok miatt is), cserébe ekkortól a mélyebb elköteleződésé, a bekötődésé a főszerep; a valódi kötődési stílus is ekkor érvényesül (biztonságos, ambivalens vagy elkerülő).

Ez nem azt jelenti, hogy a szerelem kialszik, de a szenvedély már alábbhagy.

„A szenvedélyszerelmet felváltja a beteljesült szerelem – ami magába foglalja a szenvedélyt, az intimitást és az elkötelezettséget is – vagy a társas szerelem, intimitással és elkötelezettséggel, viszont szenvedély nélkül” – magyarázza Geist Klára. „Az adott életszakasz-feladat pedig (például egy kisgyerek, akit nevelgetni kell) plusz két évvel képes hosszabbítani a kapcsolatot. Ha még egy gyereket vállal a pár, akkor el is érkeztünk a 7. évhez. Ha egy szem gyerek születik, akkor is mehet a vacillálás, hogy talán nem is lennénk együtt, de a gyermek miatt olyan nehéz átrendezni az életünket, így megint csak elérkezünk a 7. évhez.

Ha az életszakaszokat vizsgáljuk, ott is azt látjuk, hogy egy-egy ciklus 6-7 évig tart: szépen lefedik a életszakasz-partnerségek az emberi élet szakaszait.”

A kapcsolati szakaszok nagyon szépen tagolódnak: kisgyermeket nevelő család, majd iskolás gyermeket nevelő és így to- vább. A párterapeuta arra is rámutat, hogy a kapcsolat általában a krízispontokon, tehát egy-egy szakasz végén szakadhat meg. mióta a nők is függetlenebbek pénzügyileg. Új jelenség az ezüstválás, amikor időskorban általában jóval fiatalabb partnerrel kezdünk új életszakaszt.

Lehet, hogy nem sikerül elköteleződni, és véget ér a kapcsolat. Esetleg az egyik fél vagy egyik fél sem vágyik gyermekre.

Amikor már nincs pici gyerek, könnyebb a kilépés. Valamint felmerül a női-férfi szerep konfliktusa az anya munkába állásával.

Az iskoláskorú gyermeknél az egész család teljesítményhelyzetbe kerül, ami szintén megterhelheti a kapcsolatot.

A „legizgalmasabb” szakasz a gyermek serdülőkora: amikor a gyermek kamaszodik, és a család szembe találja magát gyermeke tekintélyelvű lázadásával. Ezzel a szakasszal egybeeshet a szülők „midlife” életszakasza. Az életközepi válságra jellemző, hogy még gyerek nélkül is jelentkezhet. Ez egy igazán klasszikus „kapcsolatból való kilépési pont”, hiszen olyan kérdések merülnek föl, mint a „kivé lettem?”, „mit szeretnék még elérni?”, „mire van szükségem, és megkaphatom-e mindezt ebben a kapcsolatban?” Az addig háttérbe szorult személyiségrészeink teret követelnek.

„Ha működőképes kapcsolatban élünk, akkor érdemes a tartós kapcsolat örömét megtapasztalni, viszont kihűlt kapcsolatban nem szerencsés maradni” –tanácsolja Geist Klára. „Az, hogy két ember együtt marad-e, nagyban függ attól, hogy kinek mi az életszakaszigénye. Olyan is van, hogy annyira eltávolodnak az igények, hogy a felek egyszerűen már nem találnak közös metszetet. A tartós kapcsolat kulcsa az, hogy legyen egy olyan kölcsönös bizalom, érzelmi biztonság és egymás felé fordulás, amiben mind a két fél fejlődhet, illetve a partner elfogadó a másik igényeivel szemben.

Általában azon múlik az újraválasztás, hogy maradt-e még érzelem, vissza lehet-e hozni valamit a régi szerelemből.”

Szakértőnk szerint lényeges az öngondoskodás is; hogy ne hanyagoljuk el magunkat, hiszen ez a partnerrel szemben is igazságtalanság, valamint az is fontos, hogy

NAGYON SZERENCSÉS HELYZET, HA KÉPESEK VAGYUNK

A következő szakasz az üres fészekhez köthető, amikor a gyerekek kiröpülnek, és újra fel kell fedeznünk a párunkat. Régebben ebben a korban már nem volt jellemző a válás, ha el is hidegültek egymástól a házastársak, azt mondták, „öregek vagyunk mi már, jól van ez így is”. Ám amióta az 50 az új negyven, az idősebb generáció is könnyebben kilép egy már nem működő kapcsolatból – főleg, ne terheljük túl a másikat, ne tőle várjuk a saját boldogságunkat. Az érett kapcsolat egy differenciált kapcsolat, amiben van legális kimenő: mindenki foglalkozhat azokkal a tevékenységekkel, amiket szeret. A közös metszet közös örömein túl legyenek külön elfoglaltságok is! Akár a szenvedélyt is növelheti, ha képesek a párok „szellősebben”, kiteljesedettebben élni. (divany.hu nyomán)

Egy tavaszi tisztítókúra az egészséges életmódhoz és a tavaszi fáradság elkerüléséhez is jól jöhet, ami nem csoda, hisz nemrég derült ki, hogy az átmeneti böjt valóban egészséges. De mivel érdemes kiegészíteni, hogy a szervezet új erőre kapjon?

Hidratáljon!

A méregtelenítés egyik legfontosabb, és talán a legtöbbet emlegetett eleme a víz. A megfelelő hidratáltság ugyanis elengedhetetlenül fontos a kiválasztó szervrendszer, a máj, de gyakorlatilag minden szerv megfelelő működéséhez. Hogy mégis mennyi az annyi, vagyis mennyit kell innia ahhoz, hogy valóban jobban is érezhesse magát?

Ideális esetben egy embernek annyi vizet kell innia, mint a testtömege kilogrammban, és ez megszorozva 0,4-el. A kapott számot deciliterként értelmezve megkapjuk a szervezet számára szükséges napi folyadékmenynyiséget. Tehát egy 60 kilós ember napi szükséglete 24 dl, vagyis majdnem két és fél liter. Egy 80 kilós embernél kicsit több, mint 3 liter, és így tovább. Folyadék gyanánt a víz a legjobb, de lehet fogyasztani higított gyümölcs-és zöldségleveket is. Azt azonban fontos tudni, hogy 100%-os levek fogyasztása már étkezésnek minősül, ami bár természetesen folyadékbevitelt is jelent, de jelentős energiabevitellel is jár.

A kávé és az alkoholos italok negatív folyadékbevitelt jelentenek, mert a koffein és az alkohol vízhajtó hatással rendelkeznek, rendszeres fogyasztásuk dehidratálja a szervezetet.

Mozogjon!

Az egészség megőrzéséhez, és persze a szervezet megfelelő működéséhez is elengedhetetlen a mozgás. Napjainkban pedig ez különösen fontos, mivel a mai munkamodell a legtöbb esetben ülőmunkát jelent, amit ráadásul görnyedten végzünk a képernyő előtt, előtte-utána az autóban vagy a metrón ülve utazunk, a boltot is kocsival járjuk meg, és az esti program is az ülésről szól, akár szórakozóhelyen, akár moziban, akár otthon, a tévé előtt. Pedig több mozgással több energiánk is lenne.

Nehéz konkrétan megfogalmazni, hogy egy nap mennyit kell mozogni a méregtelenítéshez, mert a szervezet (pontosabban a máj és a vesék) normál esetben testmozgás nélkül is méregtelenítenek. „Irány- a min. 30 percig tartó, izzadással járó testmozgás” – ajánlja a szakértő.

Nyers ételek

A táplálkozás sarkalatos pont az egészség megőrzésében, visszaszerzésében, és persze a méregtelenítésben is. Azonban a cukorbevitel csökkentése és a teljes kiőrlésű ételek fogyasztása mellett hangsúlyt kell kapjon a nyers zöldségek és gyümölcsök fogyasztása is. Persze nem mindegy, hogy melyeké.

„A nyers ételeket emésztése általában tovább tart, mint fel-