A fizikus és a füvesember Az újkori orvoslás és népi gyógyászat összefüggései
Szima Viktória
Orvostudomรกny helyzete
Európai kitekintés A XVI. század közepéig az európai orvosképzés két pilléren
nyugodott:
a görög-hellenisztikus és egyéb, kelet- és közép-ázsiai
hagyományokat is asszimiláló moszlim orvoslás eredményein és
az antik szövegek közvetlen tanulmányozásán nyugvó
medicinális ismereteken.
(Hippokratész, Galénosz, Avicenna=Ibn Szína művei)
XVI században Európa orvostudománya olyan időszakot élt,
amikor Vesalius (anatómia forradalmasítója), Paracelsus (iatrokémia- gyógyítás kémiai hatóanyagokkal) hatására medicina alapjaiban remegett meg és változott át.
A hazai helyzet Már a 13. századtól sok száz magyar diák tanult Európa híres
egyetemein, akik sok könyvet, köztük orvosi munkákat is hoztak haza.
Noha egyes vélemények szerint mély szakadék tátongott
a tudós medicusok és az egyetemi tanulmányokból kizárt, céhekbe tömörülő chirurgusok és borbélysebészek között az orvostörténet tényei inkább azt mutatják, hogy kibogozhatatlan szálakkal fonódik egybe a köznépi tudás és a nyomtatott művek ismeretanyaga.
Például: a Calepinus-szótár egyik baseli kiadásának (1558)
magyar glosszaírója egy kis zempléni falu prédikátora volt. Megjegyzései széles körű orvosi ismeretekről tesznek tanúságot, ill. gyógynövényismeretről tesznek tanúságot.
Tanult szakemberek
Medicus (másként fizikus) Egyetemet végzett tudós orvos. Nagy műtéteket csak ő végezhetett.
Chirurgus Seborvos, alacsonyabb képzettségű, sebek ellátására és kezdetleges
műtétekre illetékes orvos
Borbélysebész (tonsor) A borotválás, hajnyírás mellett sebészi teendőket is ellátott. Fogat
húzott, eret vágott, sebet kezelt, amputált
Fürdős (balneárius) Betegápolásban gyúrással, masszírozással, víz alatti tornával
gyógyított. Elkészítette a liliommos, rózsás, rozmaringos illetve egyéb gyógynövényes fürdőket, tyúkszemet kezelt, körmöt vágott
Magyar tudósok Európában Zsámboki János (1531-1584) a bécsi császári udvarban. A tizennégy nyelvet ismerő magyar polihisztort a
"műveltség csodájának" (monstrum eruditionis) nevezték.
Henisch György (1549-1618) a bázeli egyetem dékánja Jordán Tamást (1539-1585), aki elsőként írta le a "morbus
Hungaricus"-t (kiütéses tífusz), a bécsi orvosok féltékenysége Brünnbe (Brno) kényszerítette.
Egyike volt azoknak, akik a magyarországi ásványvizek
analízisével is ismertté tették nevüket. Megállapította, hogy a szifilisz nemi érintkezésen kívül is fertőzhet.
Bánfihunyadi János (1576-1664) pedig a londoni
Gresham Kollégiumban tanított.
A nagy tudósok mellett a népi orvoslásnak is voltak képviselői.
Azokban a térségekben, ahol nem volt orvos, ill. nem volt megfizethető különböző gyógyítók működtek.
Léteztek vándor fogorvosok, vándor sérvmetszők is, akik
országról országra jártak, ellátták a betegeket és árusítottak gyógynövényeket is.
A bábák között szintén előfordultak olyanok, akik egyéb
egészségügyi tanácsokkal is ellátták a hozzájuk fordulókat.
E nem iskolázott gyógyítók között persze kuruzslók is
előfordultak.
A hozzá nem értő tanácsok, babonás gyógyítások miatt
boszorkányperekben is találkozhatunk ilyen alakokkal.
A gyógyításban, akár képzett szakemberekről, akár népi
orvosokról van szó, fontos szerepet játszottak a növények, emellett ásványi és állati eredetű anyagokat is alkalmaztak.
A korszak „népi” gyógyítói
Gyógyító/javasember: A testet és a lelket egyaránt kezelte. Fohásszal éppen úgy gyógyított, mint
főzetekkel vagy masszírozással.
Füvesember Gyógynövényszakértő gyógyító
Táltos A „táltos”-nak tekintett gyógyító embereket természetfeletti hatalom és
erő birtokosának tartották.
Bába: A hagyományos közösségek egyik legfontosabb alakja volt, aki annak
idején a szüléseknél segédkezett.
Javasasszony: Ráolvasással ill. gyógynövényekkel dolgoztak, a gyógyító praktikák mellett
gyakran vezettek le szüléseket is, mikor a bába nem tudott menni.
Orvosi szakirodalom kezdeti pĂŠldĂĄnyai
„Szakirodalom” Az első magyar nyelvű nyomtatott orvos-gyógyszerészeti mű
Melius ( Juhász) Péter (1532?-1572) füves-könyve, a Herbarium 1578ban jelent meg, amely a gyógynövények házi alkalmazását népszerűsítette. Számos kivonata, átdolgozása készült, így például Beythe
András Fiveskönyve (1595-ben jelent meg), ill. Kájoni János-féle Hasznos orvoskönyv az fáknak és füveknek erejekről. Erdődy grófok monyorókeréki (Vas m.) nyomdájában pedig 1588-
ban jelent meg Frankovith Gergely Hasznos és fölötte szükséges könyv c. munkája. A magát orvosdoktornak kiadó szerzőről kiderült, hogy nem végzett
orvosi iskolát. Az ő művében is keverednek a külföldi szerzőktől átvett idézetek, a hazai gyógynövényismeret és a néphit elemei.
A korszak gyér adataiból elég nehéz megállapítani, hol válik el
egymástól a tanult, a nemesi rétegek által használt gyógymód a népitől. A hajdani főurak levelezéséből kitűnik, hogy gyakran ugyanazt a javasembert hívták segítségül, mint a jobbágyuk. Nádasdy Ferenc nádor betegségét például házi szerekkel gyógyították 1555-ben A recepteket tartalmazó könyvek kéziratban terjedtek, és külföldi
meg hazai orvosi művekből összeállított gyűjtemények voltak (pl: a marosvásárhelyi Teleki-könyvtár példánya)
Jellemző az összeállítók és a kor szemléletére, hogy keverednek
benne a hasznos gyógynövények javallatai a babonás néphittel, mint például: „Az mely Nyawalyat magyarul Bozorkannak hynak, semmy nem egyeb, hanem az embery testnek megh nyomasa es Eyely fuladasa”.
„Nyavalyákrúl”
Leggyakoribb betegségek Helytelen táplálkozásból adódó betegségek Köszvény, alultápláltság, vitaminhiány – pl.: skorbut,
ínysorvadás)
Rossz higiénéből származó bajok Tetvesség, férgek, bűzös lehelet, gyulladások, aknék és
furunkulusok Járványok (pestis, vérhas, himlő)
Szexuális élethez köthető nyavalyák Bujakór, tetvek
Továbbá megfázás, hideglelés, láz
HĂŠtkĂśznapi bajok
A fej betegségei Fejfájás: rossz gyomortól, rossz fogtól, napszúrás után,
vérszegénységtől.
Piócával, köpölyözéssel, kenés (masszírozás) dianával, dörzsölés
ecettel. „Fejeteteje, akinek nyilallik, megreszelt fekete nadályt kötni a fejetetejére.”
Gőzölés, párolás. „Sós víz gőzével; szíkfűvel gőzölni; mirhafű
gőzölés; zellergyökérrel gőzölni.”
Főszédelgés ill . magas vérnyomás. Kezelése: érvágás, köpölyözés, nadályozás, gyógynövények
alkalmazása
„Az uccán elvágódott egy magasvérnyomásos. Borbélyért szaladtak.
Az megtapogatta a hátát, ahol nyomás után nem ugrott ki a bőr, az kívánta a köpűt.”
„Gyógynövényei a fokhagyma, fodormenta és tályoggyökértea.”
Bőrproblémák orvoslása és bőrápolás Égési sérülésekre, gyulladásokra, hámosítónak körömvirágkrém (Ungentum Calendula Officinalis): Gyulladáscsökkentőnek és fertőtlenítőnek levendulaolaj vagy borogatás Gyulladáscsökkentőnek és szárítónak kamillás („szíkfüves”)borogatás Bőrbetegségek ellen rozmaring tinktúra Furunkulusokra, kelevényekre gyermekláncfüves, sült vöröshagymás vagy ecetes borogatás Kicserepesedett kézre: saját vizelet vagy juhfaggyú
Szájhigiéné és fogfájás Szájillatosító:
Bétel levél (Areca Caechu) és szegfűszeg (Fructus
Caryophyllorum), esetleg fodormenta (Mentha crispa)
Fogfájás és szájgyulladás csillapítására:
Kamillateával vagy nyírfakéreg forrázattal való öblögetést
ajánlottak
Az íny gyulladására rozmaring olaját is szívesen használtak A fájdalom elűzésére, zsibbasztónak Szegfűszeg elrágását javasolták
Terpentinfa és Mastix együtt fogerősítőnek („ingó fogat
megerősít”)
Mastix (Mastiche) „büdös, rohadt szájat gyógyít”
Ha már nem lehetett menteni a fogat, akkor csak a kihúzás
maradt hátra (általában érzéstelenítés nélkül) A műveletet többnyire borbélysebész végezte.
„Koszos főről való orvosság” A haj és a fejbőr tisztítása igen nehézkes volt,
a hajmosás megfázással kecsegtetett volna, ezért igyekezték kerülni, inkább az élősdieket és betegségek űzésére használták
Koszos fő tisztítására: Kőrisfa nedvével kenni a hajat és a bőrt Hajat erős lúgban napi kétszer mosni
A középkorban hajtisztítószerek közé
tartozott az agyag is szárító hatása miatt
Has nyavalyái Mádra, szünádra, csömör, gyomorbaj, giliszta, hasmenés, vérhas,
májbaj, sárgaság, epebaj.
Mádra, szünádra. (gyomorgörcs) Gyomorcsúszás (emeléstől vagy zökkenéstől) . A gyomor felemelkedik, nem
a rendes helyén van akkor.
„Vízzel, szappannal, lefelé a gyomortájat kente és deréktól előrefelé a
gyomor felé.” „Mádra: megáll, előrehajlik, három-négyszer a lábujját megfogja, akkor is helyremegy.”
Gyomorbaj: „Apróbojtorján tea, csípőscsalán tea. Fodormenta tea, citromfű tea, ill.
citromfű pálinkában fogyasztva.”
Gyomorfekély: örménygyökeres pálinka a legkedveltebb népi
gyógymód
Hasmenésre/vérhasra: „Birsalmafalevél tea megfogja a belit”, „kökénybefőtt, vagy aszalt kökény.”
A csontok, ízületek betegségei Reuma, köszvény, csúz, kihűlés: „Ez ellen igen jó a masszírozás szappannal,
kenőcscsel, ecetes vízzel való borogatás Isiász (farzsába) Iszapfürdő, gyógyfürdő „Isiás ellen kútásásból való kék iszap.” Reuma:
„Reoma ellen diófalevél-fürdő. Az is egy hatalmas erős fürdő reoma
ellen.” Félmaréknyi ficfakéreg (fűzfa) megfőzve, ezt napjában kétszer inni. Reumagyógymód volt méga méhszúráskúra, a nadályragasztás és a köpölyözés is. Ficam: „A ficamot – miután a bába helyrerakta – ecetes korpával borogatták. A törött végtagot deszkák közé rakták, majd orvoshoz fordultak.”
Hideglelés A népi gyógyászat általánosan elterjedt betegség elnevezése. Hidegrázással járó lázas betegségeket jelent, köztük minden
bizonnyal a váltóláz (malária) különböző formáit is.
A bécsi kódexben a 15. sz.-ban följegyzett változata
(hideglelet) óta napjainkig folyamatosan ismert.
Számos hideglelést ismernek: Nehéz hideglelés, nehéz forrázó hideglelés, hideglölögetés, hidegrázás,
hideglövés, forró hideg, gyújtó(k)vány hideg, mindennapos hideg, másodnapos hideg, harmadnapos hideg, tolvajhideg, disznóhideg,
Nemcsak orvosló hiedelmekben és cselekményekben, hanem népmesében,
gyermekjátékban („Adj király katonát ..., adj katonát erőset, vagy egy hideglelőset!) is említik
Megfázástól, csömörléstől, gyomorrontástól, „zabálástól” s hideg (döglött)
békára lépéstől vagy boszorkányok rontásából eredeztetik.
Népigyógymód: az okozó lényt megtévesztik (a beteget letagadják,
elbújtatják), elijesztik, elküldik
Az orvos lázcsillapító, megfázásra javalott teákat ajánlott (pl.: hárs, bodza),
ill. malária esetén a kínakéreg
„Ragadós betegségek” - válogatás
Pestis Megelőző módszerként az imát és tehéntrágya szagoltatást
javasolták További megelőző gyakorlatok: karantén elrendelése,
illetve az ún. „Fuga pestis”, avagy elfutás a pestis elől Ezen felül más gyógymódokkal is próbálkoztak: 4 féle kezelés létezett: gyógyszeres, fizikális, dietetikus
(életmódbeli) és sebészeti
Fizikális és dietetikus kezelések Fizikális Érvágás, köpölyözés, nedvcsapolás
Dietetikus Betartandó étrend (savanyú gyümölcsök, ecet, gránátalmalé fogyasztása) Mozgásra, ill. Pihenés mennyiségére és annak módjára vonatkozó ajánlások Teljes szexuális önmegtartóztatás
Pestis elleni receptek és sebészeti kezelések A döghalál ellen alkalmazott szerek közt éppúgy lehet egyszarvú szarvat
találni, mint drágaköveket, ellenmérgeket, de adtak mirhát, pirító gyökeret, aloét, pápa füvet, de fehér liliom porzóját is Keléseket, bubókat előszeretettel vágták fel, égették ki vagy kötözték le
gyógynövényes borogatással Mindezt mágikus eljárásokkal egészítették ki: drágakő nyakba akasztása, bezoár kő szájban tartása, talizmán/varázsgyűrű viselése, ráolvasások, imák alkalmazása
Vérhas Más néven: rot rur, vagy dizentéria A vastagbél fertőzéses megbetegedése, amely gyakori véres-
nyákos hasmenéssel, gyakran görcsös hasi fájdalommal és lázzal jár. Előfordulás Hérodotosz szerint már Xerxész hadseregének szétzülléséért is egy dizentéria járvány volt felelős, de a 19. századig gyakran megtörtént, hogy ez a megbetegedés döntötte el a háborúk sorsát. Gyógyszere: áfonya, borbolya, lósóska, libapimpő, tölgyfa kéreg, de „a bika vére hasznos orvosság a vérhasban és vérköpésben.”
„Fenéről, avagy rothadásrul való orvosság” A fene egy bőrelváltozással is járó betegség. Több fajtája ismeretes: hidegfene (a csontban van), melegfene (a végtagokat bántja), a rákfene (az ember arcát), ill. lépfene (sertésbetegség). Szitkokban is szerepel: „Vigyen el a fene” – „egye meg a fene” A leírások szerint a furunkulusok egyik fajtáját jelölték többnyire
ezzel a névvel – erre utalnak azok az adatok, amelyek a pokolvarral, pokolszökéssel azonosítják.
Ezt a fekélyes, gennyes sebet cickafark, hunyor-fű, torma,
hagymáz-fű, vénusz-köldöke fű levével, főzetével kenegették. A ráksebet, rákfenét helyenként farkasalmalevél főzetével gyógyították, ill.nyers húst, fehér kutyaürüléket is használtak rá.
Szent Antal tüze Az emberi orbánc népi elnevezése (erysipelas) Írott emlékeinkben a Szent Antal tüze névvel először Melius Herbariumában
találkozunk
A nem kellően tisztított gabonaliszt miatt történő
aranyrozs (gabonaparazita) okozta mérgezés
Tünetei: bőrnek kivörösödése és kicserepesedése,
gennyes sebet is képezhet
Gyógyítása Rácsiholással, mivel „tűznek tűz a legjobb orvossága” Avval a vízzel is gyógyítják, amelyben a kovács a tüzes vasat hűti, ill.
amivel a parazsat locsolja.
Leköpni, Borogatni ill. mosogatni különféle gyógyfüvek főzetével, Füstölni stb Egy recept: „Gálickövet, Aloest, Camfort, törj porrá, erős lúgban elegyítsd…
rakd rá gyakorta”
Bujakór
Szifilisz , vérbaj, luesz, franc, francia betegség
(Morbus Gallicus), süly… Elnevezése attól is függött, hogy az adott nép kivel volt a legrosszabb viszonyban (olaszoknál francia /spanyol,franciáknál német /olasz betegség ) A szifilisz eredetét a mai napig nem ismerjük pontosan. Tünetei: gyulladásos, kifekélyesedett, majd behegesedett terület, ill. a nyirokcsomók duzzanata Megelőzés Európában: Óvszer (16. század). Anyaga lehetett vászon v. juhbél. Nevezték „Vénusz kesztyűjének”, „francia levélnek” és „angol csuklyának” is. Gyógyítás: Kezdetben tüneti kezelés, mivel bőrgyógyászati problémának gondolták. Gyógynövények kenőcsök és fürdőkúrák mellett higanyt használták majd Amerikából behozott guajakgyantát. Egy recept: görögszéna „magvát ecetben főzed, egy kis salétromot vetsz belé… ennek lisztjét kénkővel, salétrommal összevecsinálod”
Kรถzkedvelt terรกpiรกk
Diagnózis és kezelés Az ókori (görög, arab) tudás, a gyógynövények
hatóanyagaival való gyógyítás mellett szívesen alkalmaztak más beavatkozásokat is.
Így a gyógyítás eszköze volt még a speciális
étrend előírása, fürdők látogatása, vagy az érvágás is.
A diagnosztizálás egyik eljárása volt ekkoriban a
vizelet megtekintése is - ahogy az a következő képen is látható:
Uroscopia
Megelőzés fontossága Már a 15. században rájöttek, hogy fontos a megelőzés is, erről egy budai
jogkönyv tanúskodik: Tisztában voltak a víz szennyezettsége és a betegségek közti összefüggéssel . Sőt a fenti rendelkezés szerint még a város szemetét is külön erre a célra
alkalmazott személyek szállították el. A nagy mennyiségű felhalmozódott lótrágyát pedig Budán például a város
peremére szállították. Ennek ellenére a városi higiénia nem volt kifogástalan.
Nem ritka, hogy a kutak közelében szennyvízcsatorna, fekáliagödör volt, így a kút vize beszennyeződött.
Az ételek kezelése A mészárosoknak az állatot erre külön kijelölt helyen, a Duna
mellett kellett vágniuk, az árusított hús minőségére figyelniük kellett. A halászok csak friss, eleven halat árusíthattak. Ellenőrizték a molnárokat, pékeket és a serfőzőket is. A szakácsmesterségnek is megvoltak a maga szabályai. Az erdélyi fejedelmi udvar szakácskönyve, a 16. századi Szakács Tudomány tanúsítja: „Mikor reggel felkész, elsőben Istenedet dicsérjed, azután
szépen megmosdjál, tiszta fazekadat megöblítsed. Ha tehénhúst akarsz főzni, azt három vízben szépen felmossad, mindjártást sót vess rá, de sokat ne vedd, jobb, hogy kétszer avagy háromszor vess, hogy nem mint egyszer sokat találnál vetni; mert ha egyszer sokat vetsz bele, abból jól tudod, hogy semmit vissza ki nem vehetsz. „
Fürdő látogatás A városi fürdők is jelentős szerepet játszottak a
megelőzésben. Sokszor a fürdőkben történt az érvágás, köpölyözés is. Néhány tehetősebb ember nagyobb összeget hagyott a fürdőkre végrendeletében, hogy a város szegényei is megfürödhessenek külön erre kijelölt napokon. Elsősorban a természetes gyógyforrásokat, gyógyvizeket
kedvelték, de voltak mesterséges fürdők is.
Itt díj ellenében különböző kádakban vagy medencékben
melegített vízben fürödhettek az emberek
Meghökkentő gyógymódok és gyógyszerek Fohászok Amulettek Szent helyek látogatása Gyógyítás pálinkával (ez nem is volt olyan rossz) Érvágás és gyógyítás piócával Köpölyözés Purgálás és hánytatás Ellenmérgek használata (pl. terjék) Drágakő és féldrágakő tartalmú gyógyszerek Pulvis Pannonicus (igazgyöngytől a rubinon és aranyon át a
gyógyhatású földig minden volt benne)
Ametiszt részegségre, jáde veseproblémákra, hegyi kristály vérhasra
Ún. „szennypatika” szkatoterápia vagy uroterápia
(széklet ill. vizelet terápia)
Nyílt sebre emberi széklet Pestis megelőzésre tehéntrágya szagoltatás A tehénnek a vizelete „régtől fogva nevezetes orvosság
a patikákban, de minthogy ez alatt a név alatt kevés kelne- el belőle, ezerjó fő vizének neveztetik, s úgy árultatik”
Állati alapanyagok bikaepe féreg ellen, castoreum (hódony) idegbajra Emberi alapanyagok Cranium humanum epilepsziára, szélütésre
Az 1508-as Nádor kódex az az óbudai klarisszák számára készült.
Elmélkedéseket, énekeket, legendákat, Mária-siralmat és Philibertus látomását olvashatjuk benne. Számunkra inkább az alábbi ima érdekes belőle: Farkasseb/lupus: A test külsején elterjedő rákfene. Számos apró gömbből álló tuberkulotikus bőrjelenség, régebben: az alsó végtagok rákos daganata. Gyors terjedése utal — állítólag — a farkas falánkságára.
Farkasseb elleni ima Bínösöknek kegyös segédség, És mindön nyomorultaknak Vigasztalója, megújítója, Légy énneköm, Asszonyom, Jó segédségöm, És jó urvosom. Mert én testöm nagyon kénzatik, Fene farkasnak sebével Sebesültetik és gyötretik. Nincsen kitől gyógyíttassék, Sem segéltessék, És vigasztassék! Kérlek tégöd, szízeknek rózsája, Ki mondatol mindönöknek Malasztos anyjának siralmasoknak: Esedözjél kórságomért Jézus fiadnál, Gyógyíhon meg engöm!
Imával a betegségek ellen A 16. század elején keletkezett Peer kódexben is
találunk erre példákat. (Ez a könyv az imákon kívül elmélkedéseket, legendákat, énekeket tartalmaz.) A kódex Csepeli Simon számára készült, így az
imákban is az ő neve szerepel.
Döghalál ellen
Hideglelés ellen
Örök mendenható Istennek hatalma, Az megfeszölt Krisztusnak Hatalmának érdeme, Jézusnak békessége, Hütnek erőssége, Nemes asszonyonk Szíz Máriának tisztasága:
Atya, Fiú, Szentlélek, Dicsőséges Szentháromság. Krisztus országol, Krisztus parancsol, Krisztus győz, Oroszlán Júda nemzetéből, Szabadojtsad meg Simont Mendennemő gonosztúl, És az hidegleléstől!
Oltalmazzon, védelmezzen Engemet, Simont, Mindennemő döghaláltúl, És az hertelen haláltúl!
Atyának és Fiúnak És Szentléleknek nevébe.
Hippokratészi nedvkórtan (humoralis pathologia)
Hippokratész elvei alapján testünk egészsége a benne található
4 nedv (vér, nyál, fekete- és sárgaepe) arányától függ. Több évszázadon át alkalmazták az ókori tudós – téves- elveit,
megnehezítve szegény betegek életét. Csak Paracelsus 16. századi kutatásai hoztak enyhülést, addig
elsősorban a hippokrátészi elvek alapján kezeltek. (Hazánkba csak később jut el a paracelsus-i iatrokémia)
Ennek eszközei az érvágás, hánytatás, izzasztás, víz- és
hashajtás volt. A következőkben erről kívánok szólni:
Érvágás Érvágás: sebészeti operáció, mellyel egy
vivőeret megnyitnak, hogy a testből gyorsan nagyobb vérmennyiséget lebocsássanak
Az érvágást az orvosi méltósággal nem mindig tartották
összeegyeztethetőnek
Érvágás szabályai: 17 éves kor után, Szent György, Pünkösd és Szent Mihály havában, A seb ne legyen mély Érvágás után 6 órán át nem szabad sem enni, sem aludni Tiltott: hosszú betegség után, bőséges étkezés vagy diéta után
Vágás helyei: „Tavasszal és nyárban vágass jobb kezeden, ősszel és télidőn bal kezeden. Ezt penig
négy részen máj, láb, fő, szű-részen, nyárban májén, szüven tavasszal, ily renden”
Az érvágás „a szomorúakat vígakká csinálja,
az haragudtakat csendességre vonsza, bolond szerelműeket jobb eszekre hozza”
Köpölyözés Köpölyözés: üvegeket (köpöly) tapasztottak –
vákuummal- a beteg testére, majd hevítették őket, ezzel fokozva a szívóhatást.
A köpöllyel a bőrből vért vontak el, hogy
a mélyebben fekvő, gyulladt területeken a vérbőséget csökkentsék.
A fájdalmas módszer a kezelt területeken a vérellátás javulását, friss vér
és oxigén áramlását tette lehetővé.
Asztmát, bélbetegségeket, gerincsérvet, vesegyulladást, vesekövet és
magas vérnyomást gyógyítottak így.
A köpölyözés alkalmazásai:
Bugyi Sándor nagykamarási borbélymester öt-tíz percig hagyta a betegén a poharakat, majd karcolás után két-három percig szivatott a poharakba vért. Többnyire a „nyakcsigára” helyezte, „mert ott megfordul az összes vér”. De az alkarra, felkarra, combra és alszárra, derékra is, ha megmeredt a beteg keze lába vagy a cipekedéstől a dereka.
Nadályozás A nadályozással, a vérszívó orvosi pióca betegre
rakásával a magas vérnyomást, továbbá a véralvadás megelőzését, sőt a tüdőgyulladást igyekeztek gyógyítani.
A gyűrűs férgek osztályába tartozó piócákkal vért
vontak el a testből
„Reomárul olyan jó nincsen mint ez a tályoggyökér meg
a pióca. Az a vér meg van csípve a hidegtül, nem tud újulni. A pióca kihúzza.”
„Szúrt a háta, nadályt ragasztott: Jó vért nem szív.
Olyan sokáig kotorászott a hátamon, míg megtalálta ahun tört vér van.”
Purgálás és hánytatás A szervezetben felgyülemlett nedvek
„lecsapolásához” más eljárásokat is alkalmaztak, ilyen volt hánytatás és hashajtás (purgálás) és az izzasztás
A purgálással (hashajtókkal és beöntésekkel )
alulról, míg a hánytatószerekkel felülről igyekeztek tisztulást előidézni.
A vizelethajtó és izzasztókúrák a szervezetben már
lerakódott mérgek eltávolítására voltak hivatottak.
Kedvelt hashajtó volt a ricinus, csukamájolaj, árvácska
szirup, bojtorján, erdei mályva
Füstölés, gőzölés Ijedésre, megverődésre szenes vízzel öntötték meg a
gyermeket. Egy bádog hidegvízbe kilenc darab, izzó faszenet dobáltak bele, miközben mindegyikre keresztet vetettek, rámondták: se nem egy, se nem kettő, se nem három … egész kilencig. Ezután a kispulya elhallgatott, nem sírt, nem hánykolódott tovább. „Megfüstöljük a hajával, aki megveri szemmel.”
Annak a kutyának a szőrivel kellett megfüstölni a gyermeket, amelyiktől megijedt. Ez eloszlatta az ijedtséget.
A terápia célja a beteg biztonságérzetének növelése,
védettségtudatának kialakítása.
Kenés-masszírozás alkalmazásai Alkalmazás reuma, inak, izmok betegségeinél Izomcsomósodásra A gyógyító elébb meleg borogatást rendelt, „míg a
keménység olyan puha, hogy így be lehet nyomni”, azután étlenül magához rendelte. Három óra hosszat „masszérozta”, fel egészen nyakig.
Izomlazítónak a masszázs mellett – gyakorta
azt megelőzően- meleg fürdő javallott
Sebek és gyógynövények
„Műtétek” és érzéstelenítés Műtétekkel, amputációkkal, sőt
transzplantációval is foglalkoztak a korszak gyógyítói
A fájdalomérzet csökkentésére is törekedtek
(nagy műtéteknél)
Közkedvelt fájdaloműző volt a mandragóra,
belladonna és a mák, de a csattanó maszlag, indiai kender és a beléndek is szerepet a gyógyszerkönyvekben
Mák
(Papaver Somniferum)
A mák fejből előszeretettel készítettek nyugtató ill.
altató hatású teát.
Szárított tejnedve, az ópium (mákony) is előkelelő
helyet foglalt el a bódítók között
Javallata: álmatlanságra, fájdalom ellen, kínzó
köhögésnél, hányásnál, hurutos hasmenésnél a bélmozgás lelassítására, váltóláz ellen
Használat: a mákot főzetként, az ópiumot por alakban,
jellemzően ecettel keverve adják, mint fájdalomcsillapító
Mandragóra
(Mandragora officinalis)
Boszorkányfű, bolondfű, Kirké füve Emberi testre emlékeztető gyökere miatt sok
babona fűződik hozzá
Használata: fájdalomcsillapító és bódítószer Leginkább főzetként és forrázatként alkalmazzák,
bor alakban fájdalomcsillapító „Mákony és mandragóra s
a világ minden altatója sem bűvöli már szemedre édes álmodat” /Shakespeare: Othello/
Egy-két neves gyógynövény
Fodormenta (Mentha Crispa L.)
Az összes mentafajtát egy növénynek tekintették 1696-ig, amíg egy brit botanikus különbséget
nem tett köztük.
Teája alkalmas máj és gyomorgyulladás kezelésére Enyhíti a görcsöket, erősíti az idegrendszert Kiváló légút tisztító Hatékony étvágygerjesztő A főzetéből készült borogatás csillapítja a fejfájást
Kamilla v. Orvosiszékfű (Matricaria Chamomilla)
A virágaiból készült tea gyulladáscsökkentő, köhögést enyhítő,
antibakteriális, immunerősítő és görcsoldó hatású
Főzetével való gargarizálással fertőtleníthető a száj és torok Enyhíti a gyomorpanaszokat, hányingert, menstruációs
fájdalmakat
Enyhén altató és nyugtató hatású
Levendula (Lavandula Officinalis)
Nagy mennyiségben használja fel a kozmetikai és illatszeripar. Ideges nyugtalanság és szorongás enyhítésére ajánlott Gyomor- és bélpanaszok ellen használják. Fokozza az epeműködést Alkalmas a depresszió kezelésére
Macskagyökér (Valeriana Officinalis)
Elsősorban a növény valerénsavat tartalmazó gyökerét
használják
Belsőleg fejfájás, szívidegesség, álmatlanság, izomgörcs,
bélirritáció kezelésére használják
Külsőleg ekcéma, sebek, fekélyek gyógyszere
Mirha (Commiphora Myrrha)
A mirha külső használatra, kis sebek ápolására ajánlott. Igen hatékony a torokfájás enyhítésére és a szájbetegségek ('fogíny-,
száj-nyálkahártya-gyulladás, fogprotézis okozta gyulladás'),
Valamint a garatbetegségek kezelésére. Az ókorban a halottak balzsamozására használták.
Tömjén (Olibanum)
A tömjén csíraölő, fertőtlenítő, sebgyógyító, antireumatikus,
feszültség- és görcsoldó hatású,
Csillapítja az ízületi fájdalmakat Borban oldva altatónak használták műtéteknél Olaja bőrápoló hatású
Forrás
Barna Gábor szerk. (2002): Test, lélek, természet, Tanulmányok a népi orvoslás emlékeiből
Benedek István (1978): A gyógyítás gyógyítása. Orvosi és orvostörténeti tanulmányok
Bogos Zsuzsanna: Orvoslás a középkorban, a hit erejével
Deák Mária és Mtsai: A népi gyógyászatban használt gyógynövények
Fajusz Katalin és Mtsai: Népi gyógyászat Magyarországon a természeti gyógymódok tükrében
Giovanni Rudolf-Szathmáry Géza (1961): Gyógynövényeink
Horányi Ildikó-Magyar László András (2007): Démoni ragály: a pestis
Igari Erzsébet (2008): Nadragulyától a sevofluranig, Az aneszteziológia története
Járainé Komódi Magda (1987): Legendás növények
Kazay Endre (1900): Gyógyszerészi lexikon –I-IV.
Magyar Néprajz VII.
Melius Juhász Péter (1578): Herbárium
„Minden doktorságot csak ebből késértek”, Szemelvények orvosi kézikönyvekből (1983)
Montagnana, Bartolomeus: A fejfájás gyógymódjai
Nekám Lajosné (1971): Régi magyar patikák
Oláh Andor: „Fűbe – fába az orvosság!”
Péter H. Mária (2002): Az erdélyi gyógyszerészet magyar vonatkozásai
Dr. Szarvasházy Judit (2006): Képek a Kazay lexikonhoz
Szima Viktória (2013): Királyi gyógyszerek, avagy hogyan gyógyultak koronás főink c. előadás anyaga
Szima Viktória (2013): Török gyerek megvágta, magyar gyerek gyógyítja, Avagy hazai orvoslás a Török Hódoltság korának kezdetén c. előadás anyaga
Szlatky Mária: Ötezer év orvosi ruhái
Kรถszรถnรถm a figyelmet!