Van kérdés? by uni-sopron

VA N K É R D É S? Hallgatói interjúk

soproni egyetem

Kocsis Karolina

Ambrus András

Schaffhauser Sámuel

Lajos Anna

Németh Nikolett

Sterkovitz Izabella

ELŐHANG A Soproni Egyetem Benedek Elek Pedagógiai Kar kommunikáció- és médiatudomány szakán tanuló elsőévesek számára a hirtelen jött mélyvíz sem jelentett leküzdhetetlen akadályt. Néhány hét kreatív írásgyakorlat után ugyanis élesben adnak számot rátermettségükről, újságírói képességeikről ebben a kiadványban. Az egyetem kommunikációs csoportjával együttműködve a hallgatók készítettek olyan interjúkat, amelyekben különleges hobbival, életúttal, esetleg családi háttérrel rendelkező kortársaikat szólítják meg. Az így született hat riportot olvashatja el most az érdeklődő.

A készítők: Bujáki Fanni Nagy Cintia Horváth Rebeka

Döbörhegyi Boglárka Taschner Georgina Németh Jázmin

A különleges feladatot tanáruk, Kloiber Alexandra koordinálta. Soproni Egyetem - Természetesen Veled!

Billege Anna Kiss Krisztina Sebestyén Áron

KO C S I S K A RO L I N A elsőéves formatervező szakos hallgató a Soproni Egyetem – SKK – Alkalmazott Művészeti intézetében. A Jász-Nagykun-Szolnok megyei Kengyelről jött. A távolság sem volt akadály számára, hogy céljait elérje, művészeti képzésre járhasson, jóllehet kerekesszékesként gyakran kerül kihívások elé. Kutyája vele van, segíti, megkönnyíti boldogulását a mindennapokban, de számíthat természetesen a szaktársakra is. Minderről, valamint az egyetemen működő, eszközfejlesztéssel foglalkozó csoportról, amelynek célja, hogy a mozgásukban akadályozott emberek életminőségét jobbá tegyék, olvashattok a Karolinával készített interjúban. ― A legjobban maga az egyetem hangulata tetszett, szerettem bejárni, hiszen, ha dolgom van, jobban szeretem azt nyüzsgésben, társaságban megcsinálni, mint otthon egyedül. Ha egy szóval kéne jellemeznem a félévet, az a szó biztosan az „új” lenne. —

KOC S IS K ARO LI NA | F O R M AT E R V E ZŐ S Z A K | 5

Honnan jött a gondolat, hogy művészi irányba indulj el? Gépipari szakközépiskolába jártam, ahol informatikus technikus végzettséget is szereztem. Így értek a gépekhez, ez nem jelent nehézséget. Ráadásul szeretem a kreatív feladatokat, ezek mentén jött az ötlet, a gondolat, hogy formatervező legyek.

A családodban van, aki hasonló érdeklődésű? Apukám építőipari vállalkozó, ő nagyon örül, hogy a műszaki irány valamennyire megmaradt az életemben. Talán tőle származhat a tervezés iránti érdeklődésem. Édesanyám eleinte nem nagyon támogatta, hogy az otthonunktól ilyen messze jöjjek, de hamar megbarátkozott a gondolattal, s végül elfogadta a döntésemet.

Kerekesszékkel közlekedsz, hogy oldjátok meg az utazást? Ebből a szempontból nem bántad meg, hogy ilyen távoli helyet választottál a továbbtanulásra? Egyáltalán nem. Bár egyelőre sokat nem láttam az egyetemből, a koronaírus miatt, de nagyon tetszik az AMI teljes egészében. A szaktársaim, barátaim nagyon segítőkészek, bármiben számíthatok rájuk. Nemrég a kollégium igazgatója még azt is engedélyezte, hogy segítőkutyámat elhozhassam magammal. Az utazást általában autóval oldjuk meg, mivel ez a legkényelmesebb, de a kerekesszék nem gátol a vonattal való utazásban sem.

Mi történt veled? Hogy kerültél kerekesszékbe? 2012-ben volt egy gerincvelő-gyulladásom, annak következtében alsó bordától lefelé lebénultam. Gyulladás azóta nincs, lényegében ez maradt utána, de reményeim szerint ez sem tart már sokáig. Mindig bízok benne, hogy egyszer majd újra járhatok. Addig is, a kutyám, Prézli sok mindenben tud nekem segíteni.

Hogyan? Miben segít neked Prézli? A kérdés inkább az, hogyan nem? Szinte mindenhogy. Felvesz dolgokat, amiket leejtek, idehozza a táskám vagy bármit, amire szükségem van. Sőt, még fel tud hívni bizonyos embereket is, mint például az anyukámat vagy a testvéremet, ha szükségem van valamire. Amiben nem tud segíteni, az például a zuhanyzás vagy valaminek a levétele a felső polcról.

Hallottuk, hogy az egyetemi tervező csapat kerekesszékekre felszerelhető alkatrészeket és eszközöket fejleszt. Te is részt veszel ebben a munkában? A projektünk célja, hogy megtervezzünk pár, a kerekesszékhez való segédeszközt, amik egyelőre nem elérhetőek, de nagyon hasznosak. Mivel az életem része a szék, én tapasztalataimmal, öteleteimmel is segíteni tudom a munkát. Ezeket megoszthatom a többiekkel, akik vagy segítenek, vagy a hallottak alapján terveznek valami szuper dolgot. Miután elég horribilis ára van egy ilyen egy segédeszköznek, mi arra is próbálunk figyelni, hogy az megfeleljen a célnak, de megfizethető is legyen.

Mi az, ami tetszik neked formatervező a szakon? Milyenek a tantárgyaid? A műhelygyakorlat a kedvencem, hiszen jártas vagyok a gépek kezelésében. Viszont az anatómia, a rajz és a plasztika új kihívások elé állított. Döcögősen indult a kapcsolatom ezekkel a tárgyakkal, de szerencsére az AMI-ban tanító tanárok segítőkészek, így hamar fel tudtam zárkózni.

Mennyi szabadságot ad a tervezői munka? Van, ahol sok a kötöttség, de az alapokon túl már bele tudom vinni a saját kreativitásomat a tervekbe. Mindig próbálok úgy gondolkodni, hogy a készülő munka egyrészt műszakilag pontos legyen, másrészt szép és letisztult is. Jó, ha van valami egyedi ötlet a tervezésben.

6 | KOC S IS K ARO LI NA | F O R M AT E R V E ZŐ S Z A K

Hogy képzeled a jövődet, mik a terveid a képzés után? Mindenképpen szeretnék egy mesterképzést elvégezni, utána pedig szívesen költöznék külföldre. Nagyon szeretem a skandináv mitológiát, ezért az egyik opcióm a Skandináv-félsziget valamelyik országa. A távol-keleti kultúrák is közel állnak a szívemhez, így még Japán is szóba jöhet. Azért is szeretnék külföldre menni, mert ott sokkal jobbak a körülmények egy hozzám hasonló helyzetű fiatal számára.

Ezek, az általad említett kultúrák inspirálnak a tervezésben is?

Milyen anyagokkal dolgozol a legszívesebben? Szeretem a műfát, könnyű faragni. Kézi csiszolót is szoktam használni hozzá. Ugyan elég időigényes, de van, hogy gipsszel dolgozom. Ezek mellett a papír szintén a kezemre áll, a legújabb projektem például egy papírmaszk volt, amit egy játékban szereplő karakter ihletett. Hogy készült el ez a maszk? Ez egy papír maszk, amit egy kis maszkoló ragasztóval erősítettem meg. A formázást úgy oldottam meg, hogy az előbb említett ragasztóval bekentem az arcomat, hogy megkapjam annak pontos lenyomatát, így a maszk tökéletesen passzolt, majd ezután ollóval formára vágtam. Fehér színűre festettem és pirossal vért mintáztam rá. Ez egy iskolai feladat volt, mivel szeretem a maszkokat, így ennek elkészítése igazán élvezetes volt számomra.

Igen, sokat merítek a mitológiából, a gondolati- és a képi világ elvarázsol. Tetszik, hogy ennyire kreatívak, ha valamire nem találtak választ, kitaláltak rá valamilyen fantasztikus magyarázatot. Jelenleg készül egy fa díszdobozom, ennek az oldalaira a Ragnarök eseményeit égetem. A farkasok szintén megihletnek, magamra és a barátaimra ismerek bennük, hisz nagyon összetartóak, igazi falkaállatok, akik segítik a másikat és gondoskodnak egymásról.

Hogy telt az első féléved Sopronban? Eddig nagyon jó volt. Még bele kell jönnöm, hogyan osszam be az időm, de ettől függetlenül elégedett vagyok magammal. A legjobban maga az egyetem hangulata tetszett, szerettem bejárni, hiszen, ha dolgom van, jobban szeretem azt nyüzsgésben, társaságban megcsinálni, mint otthon egyedül. Ha egy szóval kéne jellemeznem a félévet, az a szó biztosan az „új” lenne.

AMBRUS ANDRÁS a Soproni Egyetem Benedek Elek Pedagógia Karán tanul, 2021 tavaszán fejezi be tanulmányait. Óvodapedagógus, illetve ahogy a gyakorlati képző helyen a gyerekek mondják, óvó bácsi lesz. Először közgazdasági pályára készült, de az nem igazán érdekelte. Érdekli viszont a pedagógia, illetve a labdarúgás, a zene, valamint a skandináv kultúra. Elmondása szerint nagyon jó dolga van a szakon, a lányok között.

Miért döntöttél az óvodapedagógia mellett? Hogyan kezdődött?

Neustadtba, ahol pénzügyet és számvitelt tanultam fél évig. Annak ellenére, hogy szüleim is közgazdászok, úgy éreztem ez nem nekem való, így került az életembe az óvodapedagógia. Egyáltalán nem bántam meg a váltást, nagyon jól érzem itt magam és a szaktársaim is jó barátaimmá váltak.

Középiskolás koromban a kötelező közösségi szolgálatot a hegykői óvodában teljesítettem. Itt egyrészt kisebb fizikai munkákat bíztak rám, mint a homokozó felásása és díszek lecserélése, másrészt a gyerekekkel foglalkozHogyan telnek a mindennapjaid hattam. Igazából ekkor érintett a lányok között? ― meg ez az egész. Ráadásul Óvodapedagógusként szeakkor kezdett el egy óvó Nagyon sok előnye van anrintem a legfontosabb dolog a bácsi is dolgozni a hegynak, hogy a mi évfolyakövetkezetesség, én ehhez tartom kői óvodában, nagyon munkon én vagyok az kedvelték a gyerekek. egyetlen fiú. Ugyanis magam a legjobban, ebből nem is enKésőbb ő volt az egyik, a lányok szorgalmagedek. Fontos számomra, hogy az óvodaaki bátorított engem, sabbak, lelkiismeretepedagógus szakmát szívvel-lélekkel csihogy válasszam ezt a sebben és precízebben pályát. Majd egyre töbdolgoznak, én pedig náljam. Remélem, jövőre ilyenkor már ben mondták, hogy van hajlamos vagyok lazábóvó bácsiként dolgozhatok. Több óvoérzékem a gyerekekhez ban venni a feladataidából is megkerestek, hogy mehetnék és látszik, hogy jól érzem mat. Jó érzés, hogy en�hozzájuk, szóval most úgy tűnik, magam velük. nyien segítenek nekem, jó hatással vannak rám. Igaz, választani is tudok majd. Van már pedagógus a csanéha hiányzik, hogy fiús té— ládban? Mennyire támogattak mákról beszélgethessek valakivel, de manapság már egyre több lány téged? érdeklődik a foci iránt is. A családom teljes mértékben támogatott engem. Ugyan óvodapedagógus nincs a családban, én le- A labdarúgásnak milyen szerepe van az életedszek az első, de a nagymamám tanítóként dolgozott ben? egy iskolában. Ő eredetileg tanító bácsinak szánt engem. A középiskola után először nem a pedagó- Gyerekkoromban kezdtem el focizni korosztályos gia felé vettem az irányt, hanem kimentem Wiener csapatokban. Már érettségi előtt elkezdtem helyi,

8 | AMBRUS ANDRÁS | ÓVODAPEDAGÓGUS SZAK

utánpótlás csapatokat edzeni, sőt közreműködtem az ovifoci megszervezésében, lebonyolításában is. Nemrég letettem az edzői szakvizsgát, így Hegykőn már edzőként tevékenykedhetek. Ezt később, munka mellett sem szeretném abbahagyni.

Milyen hobbid van még? Például a gitározás, a basszusgitározás. De amatőr szinten játszom ukulelén is. Nem vagyok egy nagy virtuóz, internetről tanultam meg ezeknek a hangszereknek a használatát, de nagyon élvezem.

Mi a helyzet a nyelvekkel? Hogy állsz a némettel? Ausztriában is tanultál... Igen, ennek ellenére angolul beszélek - szerintem - a legjobban. Németül is értek azért. Sőt, norvégül is, de beszélni nem tudok. Természetesen a nyelvtudásom szeretném még fejleszteni, mert az óvodában is szívesen tanítanám majd a gyerekeket idegen nyelvekre.

Norvég? Honnan ez a tudás? Az Erasmus programnak köszönhetően 3,5 hónapot töltöttem Norvégiában. Ez idő alatt egy norvég óvoda életbe is sikerült betekintést nyernem, ami nem volt teljesen más, mint Magyarországon, de sokkal modernebb és bizonyos dolgokban fejlettebb is volt. Például már az óvodában is használtak digitális táblákat, nálunk sok helyen még az iskolákban sincs. És ami nagyon furcsa volt, hogy amíg nálunk ritka a férfi óvodapedagógus, az említett az óvodában a 14 pedagógusból 7 óvóbácsi volt, velem együtt pedig már többségben voltak a férfiak. Persze a legnagyobb korlát a nyelv volt, ugyanis én nem beszéltem norvégül. Szóval fel kellett hoznom a nyelvtudásom egy olyan szintre, hogy tudjak kommunikálni a gyere-

AMBRUS ANDRÁS | ÓVODAPEDAGÓGUS SZAK | 9

kekkel. Nem mondom, hogy könnyű volt, általában activityztünk, elmutogatták nekem mit szeretnének. A végére már egészen jól beletanultam és nagyjából megértettem, hogy mit is szeretnének. Viszont volt két kislány, akikkel tudtam angolul beszélgetni és persze a pedagógusokkal is, akik segítettek nekem.

Az itthoni és a külföldi tapasztalataid alapján mit gondolsz, milyen egy jó óvodapedagógus? Óvodapedagógusként szerintem a legfontosabb dolog a következetesség, én ehhez tartom magam a legjobban, ebből nem is engedek. De velem lehet viccelődni, nevetni is, próbálok mindig optimista maradni. Fontos számomra, hogy az óvodapedagógus szakmát szívvel-lélekkel csináljam.

Milyen terveid vannak a későbbiekre? Hogy képzeled el a jövőd? Remélem, jövőre ilyenkor már óvó bácsiként dolgozhatok. Több óvodából is megkerestek, hogy mehetnék hozzájuk, szóval most úgy tűnik, választani is tudok majd. Mikor Norvégiában voltam, az ottani óvodában is megemlítették, hogy a záróvizsga után foglalkoztatnának pedagógiai asszisztensként. Legszívesebben Sopronban helyezkednék el, azért is, mert a diploma megszerzése után, önálló életet szeretnék kezdeni.

SCHAFFHAUSER SÁMUEL a Soproni Egyetem Alkalmazott Művészeti Intézetének a hallgatója. Tervezőgrafikusnak tanul, 2021 nyarán fog államvizsgázni. Tevékeny, alkotó családi légkör veszi körül mind a mai napig, ami a művészetek iránti fogékonyságát meghatározza. Ugyanakkor olyan területek is érdeklik, mint például a geológia, a lovaglás, az ősrégészet, vagy éppen a hálózatkutatás. Ezek is mutatják, hogy Sámuel rendkívül sokoldalú személyiség, amit - reményeink szerint - a vele készített interjúból szintén kiderül.

― Annyi mindent adott nekem Sopron, hogy egy szóval nem tudnám jellemezni. Ha mindenképpen választanom kell, a hagyomány és az innováció egyvelegét mondanám. —

Különleges neved milyen családi hátteret takar? Akkor a családod is támogatta, hogy tovább vidd ezt a vonalat? Veszprémben születtem, de a családom Lókúton, egy kis, Zirc melletti településen él. Sváb eredetű a családunk, erre utal Schaffhauser név is, amit tavaly nyáron vettem fel újra, a felmenőim iránt érzett tiszteletből. Dédnagyapám ugyanis magyarosította a nevünket, de én fontosnak tartottam, hogy az eredeti szerepeljen a diplomamunkámon. A hagyományok szeretete abból is fakad, hogy testvéreimmel olyan közegben nőttünk fel, ahol generációk óta élt a családunk. Így nem csak a tradíciókat és a családtörténeteket örököltük meg, hanem azokat a szerszámokat is, amiket déd- és ük-apáink készítettek.

Vannak még művészek a családban? Igen, a déd- és ükapám asztalossággal foglalkozott. Édesapám pedig hegedűkészítő, így ő az, aki leginkább a művészi vonalat képviseli a családban. Általa, illetve az ő a baráti köre által kerülhettünk kapcsolatba sokféle művészeti tevékenységgel. És meg kell említenem édesanyám színészi vénáját is, ő egyébként drámapedagógus és nagyon szerettem a foglalkozásain részt venni gyerekkoromban.

Természetesen. Adott volt, hogy olyan szakmát válas�szunk, amiben a tervezés szerepet kap, illetve fontos volt, hogy a művészi vonalat tovább vigyünk. A testvéreim is ezt a pályát választották. Húgom Zircen tanul tervezőgrafikát, míg öcsém már másodéves hallgató a MOME-n. Vele együtt is dolgozok, van egy közös vállalkozásunk. A célunk pedig egy lakásstúdió kialakítása, mely közegben egyszerre foglalkoz-

S C H A F F H A U S E R S Á M U E L | T E R V E Z Ő G R A F I K U S S Z A K | 11

hatunk a tervezőgrafikával, marketinggel és fotózással. Jó, hogy külön iskolában tanulunk, hiszen különféle nézőpontok egyesítése egy sokszínűbb munkát eredményez.

Említetted a címketervezést. Mire kell itt gondolnunk?

Készítettem boros címkéket a veszprémi érsekség megrendelésére. Ők indították be a munka iránti vágyamat. Ez az egész nemcsak a grafikai tervezésről Amíg nincs saját stúdiótok, hol tud- szól, hanem sok utánajárásról, kommunikációról és kapcsolattartásról is. játok elvégezni a munkátokat?

Otthon, az asztalosműhelyünkben. Rengeteg szerszám elérhető számunkra, ami egy-egy ötlet kivitelezését is lehetővé teszi. De édesapám veszprémi hegedűkészítő műhelyébe is bármikor el tudunk látogatni, ha úgy adódik.

Mi inspirál? Honnan jönnek az ötleteid?

Általában akkor jönnek a jó ötleteim, amikor otthon vagyok a Bakonyban. Amikor sétálgatok az erdőben, amikor geológiával vagy régészettel foglalkozom. Viszont tervezőgrafikai oldalról megközelítve: akárhova megyek, akár boltba, vagy csak ki az utcára, automatikusan elkezdem figyelni a plakátokat, könyMilyen anyaggal sze- veket, mindent, ami ehhez területhez kapcsolódik. retsz dolgozni? Amikor nekiállok egy termék elkészítésének, automatikusan kialakul egy kép a fejemben a leendő műEz egy összetettebb do- ről, ami aztán készítés közben formálódik és fejlődik. log, attól függ, éppen mivel kell foglalkoz- Van-e valami sajátos rutinod? nom. A különböző papíralapanyago- A mai napig a rutinok ellen vagyok. Nem szeretem kat szeretem, talán a beidegződéseket, mert belekényszerít minket egy azért, mert a legna- olyan világba, ami eleve meghatároz egyfajta látásgyobb gyakorlatom módot. Én pedig arra törekszem, hogy a dolgokat a a címketervezésben lehető legtöbb oldalról vizsgáljam, hogy ne rutinból van. De az újrahasz- alkossak. A munkáim elkészítésének ugyan van egy nosított csomagolá- sajátos metódusa, de ezt nem nevezném rutinnak. Van, sok is érdekelnek, kedve- hogy a tervezés előtt, egy napig enni se tudok, annyit lem az innovatív megoldá- gondolkozom a témán. Szerencsére a megvalósítás sokat, amik a mesterséges már nyugodtabb procedúra, a munkát több lépésre alapanyagokat nélkülözik. szoktam bontani, ezt a módszert apukámtól tanultam.

12 | S C H A F F H A U S E R S Á M U E L | T E R V E ZŐ G R A F I K U S S Z A K

Ezt a meghatározó családi hátteret mivel bőví- viszont szívesen összehoznék több más területet is, tette, egészítette ki az AMI képzése? Mit az, amit mint például a brand-kiépítést, a marketinget, a foritt tanult meg? matervezést, vagy éppen belső terek kialakítását. Amikor felvettek, azt gondoltam, hogy kialakult egy olyan világ számomra, amiben szeretek mozogni. Az AMI-ban kezdtem el az innovatív dolgok iránt érdeklődni, de a kísérletezési folyamataimat is teljesen átalakította. A grafikai ízlésemet is megváltoztatta, hogy itt tanulhatok, de nagyon pozitív az is, hogy három szak hallgatói együtt dolgozhatnak. Így beletanultam a robotikába, valamint a 3D-tervezésbe is.

Most, hogy végzel, mi lesz a diplomamunkád? A fő ötletem egy 3D nyomtatással és lézervágással előállítható, wet-plate technikát alkalmazó kamera és a hozzátartozó arculat megalkotása. Ez egyébiránt az egyik legősibb fényképészeti típus, amikor is a fotót egy üveglapra készítjük. Azért választottam ezt, mert a fotózás érdekel, és szeretem végig járni a fotózási korszakokat, a különböző technikákat.

Mik a hosszú távú terveid? Szeretnél továbbtanulni? Tervei között szerepel a továbbtanulás, szeretném még a mesterképzést elvégezni. Úgy gondolom, szükséges mindig újat látnom és mást megtapasztalnom ahhoz, hogy komplexebb képet kapjak a grafikáról és a tervező művészetről. Ami a hosszú távú cáljaimat illeti, az eddig tanult vonalon akarok mozogni,

Ha egy szóval kellene jellemezned az egyetemi éveid, melyik szó lenne az? Annyi mindent adott nekem Sopron, hogy egy szóval nem tudnám jellemezni. Ha mindenképpen választanom kell, a hagyomány és az innováció egyvelegét mondanám.

LAJOS ANNA Vas megyei születésű, jelenleg Velemben él. Egyetemi tanulmányai azonban Sopronhoz kötötték és kötik mind a mai napig. Elvégezte a természetvédelmi mérnöki alapszakot, most pedig a mesterképzésre, valamint az erdőpedagógiai szakmérnöki továbbképzésre jár. Anna több országos versenyen is kiemelkedő eredményt ért el, mindemellett az egyetemi Kaán Károly Ökoklub egyik vezetője is.

― Rengeteg mindent átélhettem, megtapasztalhattam, tanáraim nagyon segítőkészek és támogatóak voltak. Sokat fejlődtem az elmúlt évek alatt, emellett párommal is itt ismerkedtem meg. Ezért talán a hála lenne a tökéletes szó. —

A „zöld” témák iránti fogékonyságod, érdeklődésed honnan ered? Már egészen kicsi korom óta foglalkoztat a természetvédelem. Velemben élek, egy csodaszép faluban, festői tájakkal. Már ez meghatározó volt. Szerencsésnek is érzem magam, hogy ilyen környezetben nőhettem fel, ez inspirál engem a mai napig. A szombathelyi Herman Ottó Szakgimnázium tanulójaként pedig több versenyen is részt vettem. A Kitaibel Pál Középiskolai Biológia és Környezetvédelmi Versenyen például országos 6. helyezést értem el. Ezek sokat segítettek abban, hogy ezen a területen szakmailag fejlődjek. Biológia tanáromtól akkor nagyon sok segítséget kaptam, ő buzdított arra is, hogy az egyetemen természetvédelmet tanuljak, és természetesen a szüleim is támogattak.

1 4 | L A J O S A N N A | T E R M É S Z E T V É D E L M I M É R N Ö K

Dolgoztál is már ezen a területen?

tapasztaltam. Még nem tudom pontosan hogyan hasznosítom majd a mérnöki és a pedagógia tudást, Nem, de az Őrségi Nemzeti Parknál töltöttem a gya- végzettséget, de az biztos, szívesen megosztanám korlataimat, ahol Itt sok dicséretet kaptam, úgy vél- majd a tudásom a fiatalabb generációkkal. ték, alapos, precíz munkát végzek. Érdekesség, hogy a szakdolgozatom témáját is ők javasolták nekem, ez Mennyi szabadidőd marad, mivel töltöd ezt ki? pedig a Natura 2000-es élőhely feltérképezése volt. Elég kevés szabadidőm van, mert a tanulás mellett a Ugyan van még időd rajta gondolkozni, de van- klub vezetése is sok időt vesz igénybe. Azonban, ha nak már esetleg ötleteid, hogy a mesterszakos van rá lehetőségem, akkor általában túrázni megyek, vagy önfejlesztéssel foglalkozom. Szeretem még a szakdolgozatodat miről fogod írni? kézműves tevékenységeket, ünnepek alkalmával Ez még csak az első évem a képzésen, de természe- lelkesen díszítem fel otthonunkat mindenféle dekotesen van már ötletem. A Jáki erdőtömb kezelési ter- rációval. Ezeken kívül szívesen olvasok, leginkább vét készíteném el, ami előre láthatólag sok munkát szakmai regényeket. fog igénybe venni, de szívvel-lélekkel állnék neki ennek a “kihívásnak”. Az egyetemi éveid hogyan jellemeznéd, mondjuk

Korábban említetted, hogy az Ökoklub egyik vezetője vagy. Mesélnél erről részletesebben?

egy szóval?

Rengeteg mindent átélhettem, megtapasztalhattam, tanáraim nagyon segítőkészek és támogatóak volEnnek a klubnak az egyik újraindítója és titkára va- tak. Sokat fejlődtem az elmúlt évek alatt, emellett págyok. Ez kb. 30 évvel ezelőtt jött létre az Erdőmérnöki rommal is itt ismerkedtem meg. Ezért talán a hála Karon. Szerveztünk előadásokat, illetve olyan nyil- lenne a tökéletes szó. vános programokat, mint például a gombagyűjtési túra. A klub nyitott minden kar hallgatója számára. A résztvevők általában lelkesek és aktívan részt vesznek a természetvédelmi projektekben.

Most tanulsz pedagógiát is az erdőpedagógia szakmérnöki továbbképzésen. Mérnökként mi a terved ezzel? Miért vágtál bele? Azért kezdtem el ezt a szakirányt, mert később szeretném a két területet összekapcsolni. Erdei iskolákban is megfordultam már, és tetszett, amit láttam,

N É M E T H N I KO L E T T Sárváron született, de ma már a Bakonyba jár haza. A Soproni Egyetem Erdőmérnöki Karán kezdte tanulmányait 2017-ben. Természetvédelmi mérnök alapszakon végzett idén (2020), de most újra tanul, szakmérnöki továbbképzésre jár. Terveiről, tanulmányairól, ill. az egyetemi évekről kérdeztük Nikolettet.

Végzett mérnökként most pedagógiát tanulsz. Honnan jött ez az ötlet?

― Leginkább azt emelném ki, hogy az eddigi évek önállóságra neveltek, rengeteget tapasztalhattam, feszegethettem határaimat. Összegezve: izgalmas volt. Reményeim szerint a szakmérnöki képzés végén – egy év múlva – elégedetten tekinthetek majd vissza az itt eltöltött időszakra. —

Igen, ez egy érdekes kombináció. Mérnöki diplomával rendelkezem és most az Erdőpedagógiai szakmérnöki továbbképzésen vagyok levelezős hallgató. Ez a képzés a Benedek Kar és az Erdőmérnöki Kar együttműködése által született meg. Az első félév tapasztalatai alapján úgy gondolom, ez remek választás volt számomra. Mind a természetvédelem, mind a pedagógia izgalmas számomra.

16 | N É M E T H N I KO L E T T | T E R M É S Z E T V É D E L M I M É R N Ö K

Mióta érdekel,foglalkoztat a természetvédelem?

bemutatni nekik, hogy ismereteiket esetlegesen ne félelmekre, rossz beidegződésekre alapozzák. A peMár a gimnáziumi éveim alatt is természetvé- dagógiai tárgyaim, óráim pedig segíthetnek abban, delmet tanultam. A szombathelyi Hermann Ottó hogy megtanuljam, hogyan adjam majd át a tudáSzakgimnáziumba jártam, majd Sopronba kerül- som a gyerekeknek. tem, az Erdőmérnöki Karon folytattam tanulmányaimat, és itt diplomáztam, természetvédelmi mérnök Hogy teltek az egyetemi éveid? Esetleg mivel alapszakon. Ugyanakkor a Bakonyerdő Erdészeti és gazdagodtál a diplomán, a tudáson túl? Faipari Zrt-nél dolgozom is. Leginkább azt emelném ki, hogy az eddigi évek önMi inspirált arra, hogy ezt a két irányt ötvözd? állóságra neveltek, rengeteget tapasztalhattam, feszegethettem határaimat. Összegezve: izgalmas volt. Gyakorlatom egy részét gyermekek között tölthet- A szakirányú képzés már más, hiszen már dolgozó, tem, megfigyelőként a Bakonyi Kisbetyár Erdészeti önálló háztartást vezető emberként kezdtem ezt el. Erdei Iskolában. Ezen kívül nyári diáktáborokban De örömmel vágtam bele, és a még előttem álló hósegédkeztem, ahol élmény volt megmutatni a ter- napok pedig bizalommal töltenek el. Reményeim mészetvédelem egy-egy szegmensét a gyerekeknek. szerint a szakmérnöki képzés a végén – egy év múlKésőbbiekben itt is hasznosíthatnám pedagógiai va – elégedetten tekinthetek majd vissza az itt elismereteimet. Egyik vágyam, hogy a jövőben saját töltött időszakra. ötlettel is gyarapíthassam ezeknek a táboroknak a programját. Meggyőződésem, hogy a környezetvédelmet már óvodás korban el kell kezdeni tanítani.

Te honnan közelítenéd meg mindezt? Vannak-e kedvenc témáid a természetvédelmen belül? Igen, vannak. A madarak a kedvenceim, párommal gyakran madarászunk. Foglalkoztam madárgyűrűzéssel is, szeretnék gyűrűző vizsgát tenni, illetve szívesen helyeznék el a Bakonyban különböző hálóállásokat. Ezek a hosszú távú terveim között szerepelnek. Egyébként a szakdolgozatom „főszereplője” is egy madár volt, méghozzá az én személyes kedvencem a nagy goda, mely a Hortobágyon őshonos. Ha pedig lesz lehetőségem gyerekekkel foglalkozni, szeretném majd a madárvilágot alaposabban

S T E R KOV I T Z I Z A B E L L A végzős óvodapedagógus hallgató a Benedek Elek Pedagógiai Karon. Egy Győr-Moson-Sopron megyei, részben horvát nemzetiségű faluból származik. Ez gyermekkora óta meghatározza életét. Zenei érdeklődése is ehhez kapcsolódik: Izabella ugyanis tamburán játszik. Óvónőként szeretné majd a gyerekeknek a horvát nemzetiség gazdag kultúráját is bemutatni.

Beszélgetésünk során két olyan helyet említettél, ami fontos az életedben. Melyek ezek? Hogyan köthetők hozzád? A magyar-osztrák-szlovák hármas határ térségében, Bezenyén nőttem fel, a szüleim most is ott élnek. Ez egy többnemzetiségű falu, közülük a legnagyobb lélekszámban az ún. gradistyei horvátok vannak. A mi családunk is ehhez a közösséghez tartozik. Ez egy zárt közösség, Olyanok vagyunk, mint egy nagy család: mindenki tud mindenkiről ― mindent. Gyakorlatilag beleRettentő sok élménnyel születtem ebbe gazdagodtam, illetve olyan a horvátságba. embereket ismerhettem Ha megkérdezmeg, akik a mai napig nék tőlem, milyen nemzetifontos szerepet töltenek be ségűnek vallom az életemben. Nagyon szép magam, akkor volt ez a három év. azt mondanám, hogy a szívem — egyik fele horvát, a másik magyar. A másik meghatározó hely az életemben Sopron, ahol az egyetemi éveimet is töltöm. Számomra ez a “szerelem város”.

Óvodapedagógusnak tanulsz, 2021 tavaszán fejezed be tanulmányaidat. Mi motivált, amikor a Benedek Karra jelentkeztél? Régóta tudtam, hogy gyerekekkel szeretnék foglalkozni. Nem szeretném a szokásos sablonszöveget mondani, hogy “mert szeretem a gyerekeket”, ennél én sok-

S T E R KOV I T Z I Z A B E L L A | ÓVO DA P E DAG Ó G U S S Z A K | 18

kal többet éreztem és érzek is jelenleg. Úgy gondolom, a gyerekeknek egy élményben gazdag, szeretetteljes környezetet tudok majd teremteni. Ezért fontosnak tartom, hogy megfelelő szakmai háttérrel rendelkezzek. Egyébként a családban én leszek az első pedagógus, a szüleim eleinte nem is igazán támogattak. De aztán meglátták, hogy milyen otthonosan mozgok gyerekek között, szóval ők is megértették, hogy köztük van a helyem.

lelkesen és kíváncsisággal nézegették. Volt, aki meg is pengette, nagyon tetszett nekik.

Szeretnéd ezt a zenei tudást majd óvónőként is kamatoztatni?

Igen, a zenei nevelésre szeretnék majd hangsúlyt fektetni. A zene által például sok gátlást le tud vetni egy kisgyerek. De mély érzelmeket is el tudunk indítani a zene segítségével az óvodásoknál. Én is tartottam már Beszélgetésünk elején említetted Bezenyét, hogy hangszeres horvát zenei foglakozást óvodában a zeonnan származol, és sokféle hagyományotok van. nekarral közösen.

Ezekhez mennyire ragaszkodtok, mennyire ápoljátok? Mindamellett, hogy nemzetiségi horvátnak tartod magad, beszéled is a horvát nyelvet?

Nagyon fontos számomra, és a horvát közösség számára is, a hagyományőrzés. Van például tambura zenekara Rettentően szeretem ezt a nyelvet, jól is beszélem. A a falunak, amiben én is játszottam. A rendezvényein- nyelvtana viszont nehéz. Ezen a téren is van még mit ken horvát népviseletben lépünk fel, ez az ún. Nošnja. tanulnom, szeretném tovább csiszolgatni a nyelvtudásomat. Szívesen dolgoznék például kétnyelvű óvodában.

Milyen ez a népviselet? Egy mai fiatal szívesen vesz fel egy ilyen ruhadarabot?

Igen, nekem ez sokat jelent. Ennek a népviseletnek a része egy nagy fehér ing, aminek a nyaka horgolt csipke, a válla pedig mintás és buggyos. A szoknya fekete, kiegészíti egy kötény is. A viselet része még egy mellény, ami nem egységes, mindenkiét más minta díszíti. A ruha fontos díszítő eleme a hímzett masni, amit szigorúan élre kell vasalni. A hajviselet szintén fontos, a hajadon lányoknál ez egy egyszerű kontyot jelent.

Ez az utolsó éved a Benedeken, túl vagy a gyakorlatok nagy részén, a tapasztalatok alapján milyen típusú óvónő lesz belőled? Szeretettel fordulok majd a gyermekek felé, partnerként kezelem őket. Mikor velük játszom, úgy érzem, én magam is gyermekké válok. De megvan bennem azért a kellő szigor, amennyi a rend fenntartásához szükséges.

Ha most végzősként visszatekintesz az elmúlt három évre, hogyan jellemeznéd az itt töltött időszakot?

Térjünk vissza a hangszeredhez, a tamburához! Jelenleg a fertőhomoki tambura zenekarban játszol, mennyit gyakorolsz? Hogy sajátítottad el az Voltak olyan pillanatok, mikor nem értettem, miért is kell bizonyos tantárgyakat tanulnom. Nagyon sok olyan alapokat? A tambura a lantfélék családjába tartozó pengetős hangszer. Ez tk. egy gyűjtőfogalom: ezen belül én prímen játszom. Még az önkormányzattól kaptam egy körülbelül 15 éves tamburát, de van sajátom is, ami majdnem 80 éves. Már általános iskolás koromban tagja voltam az otthoni tambura zenekarnak. Jártam zeneiskolába is, de az alapokat édesapámtól tanultam meg. Szerintem heti 5 óra próba elengedhetetlen. Sokan egyébként ös�szekeverik a gitárral. Amikor az óvodai gyakorlatom alkalmával megmutattam a tamburámat gyerekeknek,

dolgot tanultunk, amikről úgy éreztem, teljesen felesleges, aztán rádöbbentem, hogy igen is hasznos dolgokat tanítottak meg nekünk. Összességében nem mondhatom, hogy nehéz volt ez a három év, kis kikapcsolódásra is volt mindig idő. Rettentő sok élménnyel gazdagodtam, illetve olyan embereket ismerhettem meg, akik a mai napig fontos szerepet töltenek be az életemben. Nagyon szép volt ez a három év.