BABEŞ–BOLYAI
Tudományegyetem
Sipos Gábor
A Babeş–Bolyai Tudományegyetem rövid története
A kolozsvári egyetem alig 140 éves múltra tekinthet vissza, de
szellemi jogelődjeinek vallhatja azokat a felsőfokú képzést nyújtó
sok száz éves erdélyi tanintézeteket, ahol időnként felcsillant az egyetemmé való fejlődés reménye.
Távolabbra visszatekintve a magyar felsőoktatás története
több középkori egyetemet is számon tart, de a pécsi (1367), az óbudai (1395) és a pozsonyi (1467) univerzitás egyike sem bizonyult
hosszú életűnek, a magasabb képzettségre vágyó magyarországiak
a külföldi egyetemeket látogatták. Erdélyben a 16. század közepén az
önálló
államiság
elnyerésével
szinte
egyidejűek
az
egyetemalapítási kísérletek: János Zsigmond fejedelem (vagy korabeli nevén II. János választott magyar király) az 1560-as években Szászsebesen kívánt létrehozni egy akadémiát, ahova neves
külföldi tudósokat hívott meg (a párizsi Petrus Ramust, a bázeli Caelius Curiot), ők azonban nem fogadták el a megbízást. Báthory
István fejedelem, lengyel király alapítása már sikeresebbnek bizonyult, az 1581-ben Kolozsvárott megszervezett jezsuita kollégium szinte negyedszázadig működött, megszakításokkal.
Olasz, magyar, lengyel és német jezsuita professzorok tanították
2
itt a több mint másfélszáz hallgatót, a képzés szintje középfokúnak
tekinthető.
Bethlen Gábor 1622-ben Gyulafehérvárott alapította meg az
Academicum Collegium néven ismert református főiskolát, ahol
kezdetben szintén külföldi tanárok, Martin Opitz, majd Johann
Heinrich Bisterfeld, Heinrich Alsted és Ludwig Philipp Piscator oktattak. Bár a tanári kar kidolgozta az akadémia fejlesztési tervét,
Bethlen halála és utódainak szűkebb látóköre meghiúsította az egyetemi szint elérését. A nyugati egyetemekkel felérő erdélyi
főiskola tervét Apáczai Csere János vetette fel újból 1658-ban, de megvalósítását a háborús körülmények megakadályozták.
A 18. század második felében a protestánsok külföldi
egyetemjárásának fékezése végett Mária Terézia felekezetközi egyetem létrehozását tervezte, ebből végül a piarista rend felügyelete
alatt Királyi Akadémiai Líceum néven a jogi és az orvosi kar jött
létre.
Egyetemmé
fejlesztés
helyett
ezek
később
önálló
intézményekként működtek (Joglíceum, Orvos-sebészi Tanintézet).
1848-ban mind magyar, mind román részről fölvetődött az
egyetemalapítás gondolata, de az elképzelések körvonalazásán túl más nem történt.
3
A kiegyezés (1867) után nyilvánvaló vált, hogy a pesti
egyetem egymagában nem elégítheti ki a megnövekedett felsőoktatási
igényeket,
Magyarország
második
tudományegyetemének székhelyéül Pozsony és Kolozsvár jöhetett
számításba. Erdély fővárosa azzal nyert a versenyben, hogy
egyrészt 1859 óta itt működött az Erdélyi Múzeum-Egyesület,
amelynek könyvtára és egyéb gyűjteményei a felsőfokú képzés
tudományos hátterét biztosíthatták, másrészt pedig az itteni
joglíceumban és sebészképző intézetben már benne rejlett egy-egy
egyetemi kar csírája.
1872-ben hosszas tárgyalások, helyszíni tájékozódás és
országgyűlési viták után Eötvös József és Pauler Tivadar
kultuszminiszterek törvényjavaslata testet öltött: októberben
megnyílt a kolozsvári tudományegyetem négy karral (bölcsész, matematikai-természettudományi, jogi, orvosi), az első évre beiratkozott 284 hallgatót 40 rendes tanár és 11 tanársegéd oktatta. Kezdetben az új egyetem helyiség- és felszerelési gondokkal
küszködött, új központi épülete 1895-1901 között készült el a
Farkas és az Egyetem utca sarkán, az orvostudományi és a természettudományi kar pedig szintén a 19–20. század fordulóján 4
Az Egyetem központi épülete 5
kapott klinikákat és épületeket a Mikó/Clinicilor u. déli során. A
bölcsészkaron kezdettől fogva működő román tanszéket előbb Gregoriu Szilasi, majd Grigore Moldovan töltötte be. Az Egyetem 1881-től
használta
a
Magyar
Királyi
Ferenc
József
Tudományegyetem nevet. A kormány szerződést kötött az Erdélyi
Múzeum-Egyesülettel, amelynek értelmében a múzeumi könyvtár,
az érem- és régiségtár és a természettudományi gyűjtemények az
egyetem használatába kerültek évi bér fejében. Az Egyetemi Könyvtár korszerű épülete Erdélyi Pál igazgató célkitűzései szerint 1909-re készült el, ebben a múzeumi és az egyetemi tulajdonú
könyvanyagot külön leltározták, viszont a szerzői betűrendes cédulakatalógus közös volt. A diákjóléti intézmények közül
kiemelkedik az Egyetem és a Petőfi utca sarkán épült négyemeletes
Gábor Áron Diákotthon, amely 1919-től az Avram Iancu nevet
viselte.
Az első világháború végéig eltelt szinte fél évszázadnyi
időszakban országos, sőt nemzetközi hírű tudósok tanítottak
hosszabb-rövidebb ideig a kolozsvári tudományegyetemen, mint
például Kolosváry Sándor jogász, Genersich Antal orvos,
Finály Henrik, a latin-magyar szótár összeállítója, Szabó 6
Az Egyetemi Kรถnyvtรกr 7
Károly bibliográfus, Purjesz Zsigmond orvosprofesszor, Schneller István pedagógus vagy Böhm Károly filozófus.
Meltzl Hugó germanista Brassai Sámuellel együtt indította el
1877-ben a világ első összehasonlító irodalomtörténeti
folyóiratát. Vályi Gyula és Farkas Gyula matematikusok utódai, Riesz Frigyes és Fejér Lipót alapították meg a magyar matematikai iskolát.
1918. december 24-én vonultak be a román csapatok
Kolozsvárra,
1919.
május
12-én
a
szebeni
Román
Kormányzótanács megbízásából Onisifor Ghibu átvette az
egyetemet Schneller István rektortól. A kolozsvári román egyetem az átvett épületekkel és felszereléssel 1919. november
3-án nyílt meg Vasile Pârvan előadásával, nemsokára felvette
az I. Ferdinánd nevet. Ingatlanvagyona új épületekkel bővült,
a Babeş diákotthon 1926 óta működött, a Régészeti Intézet
számára 1925-ben vásárolták meg a Bástya utcai sarokházat,
1929-ben pedig a Román Történeti Intézet számára a
Jókai/Napoca utca 11. sz. alatti épületet. Még az 1910-es
években vetette meg Richter Aladár az új botanikus kert
alapjait a Majális/Republicii utcában, itt 1935-ben készült el 8
az új Növénytani Intézet. A régi magyar színház Farkas utcai épülete az egyetemmel együtt került a román állam
tulajdonába, helyébe épült 1935-ben a „Colegiul Academic Regele Carol II.” 1938-ban az egyetem négy karára 3094
hallgató iratkozott be, a tanszemélyzetet 360 egyetemi
oktató alkotta. Magyar tanszék is működött az egyetemen,
Kristóf György irodalomtörténész tartotta mind az irodalmi, mind a nyelvészeti előadásokat.
A kolozsvári magyar egyetem 1919 májusában nem
szűnt meg mint intézmény, csupán elűzöttnek tekintette
magát, tanárainak jó része Magyarországra repatriált, a
bujdosó univerzitás pedig Szegeden talált otthonra 1921-ben. Neves professzorai közül kiemelkedik Szent-Györgyi
Albert, aki a C-vitamin fölfedezéséért 1937-ben orvosi
Nobel-díjat kapott.
1940 szeptemberében a második bécsi döntés nyomán
Észak-Erdély visszakerült Magyarországhoz, a kolozsvári
román egyetem Nagyszebenbe és Temesvárra költözött. A Ferenc József Tudományegyetem visszatért Szegedről
Kolozsvárra, tanári kara kiegészült a kisebbségi sorban 9
Bolyai Jånos matematikus szobra az Egyetem belső udvaråban 10
tudományos munkát folytató magántanárokkal, hagyományos négy kara mellé a közgazdaságtudományi fakultást is
megszervezték. 1940–1944 között évente átlag 2400 hallgató
tanult összesen 85 tanszék keretében. 1943/44-ben 3%-nyi
zsidó és 4,8%-nyi román hallgatója volt az egyetemnek. Több
kolozsvári professzor is bekerült a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagjai közé, mint például Búza László
nemzetközi jogász, Miskolczy Dezső és Haynal Imre orvosok, Bartók György filozófus, György Lajos irodalomtörténész
vagy Szőkefalvi-Nagy Gyula matematikus. A bölcsészkar
keretében működő román tanszéket Sulica Szilárd töltötte be.
1944-ben a front közeledtével a kolozsvári egyetem
tanárai elhatározták a helyben maradást. Október 11-én
vonultak be Kolozsvárra a szovjet csapatok, másnap a
Szebenbe
menekült
megpróbálta
a
román
egyetem
visszafoglalást,
küldöttsége
azonban
a
már
szovjet
városparancsnok kiutasította a küldöttséget és engedélyezte a magyar egyetem működését. Az 1944/45-ös tanévre 742 diák
iratkozott be, december 1-én 15 tanár kezdte meg előadásait.
A Groza-kormány hivatalba lépése után megkezdődtek a 11
tárgyalások a szebeni román egyetem visszatéréséről és az
osztozkodásról, végül királyi törvényrendelet mondta ki, hogy
június
1-i
hatállyal
az
I.
Ferdinánd
Király
Tudományegyetem visszatér Kolozsvárra és visszakapja
minden korábbi épületét, ugyanakkor pedig Magyar
Tudományegyetem létesül a Regina Maria/De Gerando
leánynevelő intézet sétatéri épületében. Az új magyar
egyetem hivatalosan nem lett jogutódja az 1872-ben alapított
és 1945 júniusáig működő univerzitásnak, de szinte teljesen átvette tanári karát (köztük magyar állampolgárokat is) és a
diákságot.
A Bolyai nevet felvevő kolozsvári magyar egyetem
első, 1945/46-os félévére 2000 hallgató iratkozott be, a
következőben ez 2400-ra emelkedett. A Bolyai TE egyre jobban érezte a kommunista befolyás erősödését: politikai
nyomásra tudományos tevékenységgel nem rendelkező személyek is tanári kinevezést kaptak. 1947-ben fokozódott a
kommunista
párt
nyomása,
egyre
több
magyar
állampolgárságú tanár távozott az egyetemről, aztán 1948 októberében kiteljesedett az egyetem szovjet mintájú 12
átszervezése. Az orvostudományi kart külön egyetemként
Marosvásárhelyre
költöztették,
de
hasonló
átalakítást
szenvedett a Victor Babeş nevét viselő román egyetem orvos-
és gyógyszerésztudományi fakultása is. 1951 őszén a Bolyai
jog- és közgazdasági karából valamint a Babeş jogi karából létrehozták a Jog- és Közgazdaságtudományi Főiskolát, ami
két év múlva meg is szűnt. Mindezek ellenére 1955-ben a párt
engedélyezte a Bolyai TE fennállása 10. évfordulójának megünneplését.
1958–59-ben a bukaresti pártvezetés a számára kedvező
nemzetközi konjunktúrát kihasználva a nacionalizmus és a
szeparatizmus megszüntetésének jelszavával kimunkálta a két
kolozsvári egyetem egyesítését. 1959 júniusában, a BabeşBolyai
Tudományegyetem
kialakításakor
kiderült,
szervezetének
hogy
nem
két
végleges
tagozatos
intézményről van szó, hanem a magyar oktatási nyelv csak
bizonyos tanárképző szakokon marad fenn. Ilyenformán például a matematika-fizika tagozaton 30 tantárgyból 9-et, a
földrajz-biológia szakon pedig 33-ból 10-et lehetett magyarul
hallgatni. A BBTE magyar hallgatóinak száma folyamatosan 13
csökkent az 1960-as–1980-as években, főként a jogi és a filológiai karon, az oktatók létszámában még erőteljesebb csökkenés tapasztalható.
A Babeş-Bolyai Tudományegyetem 1971-ben érte el a
kommunista korszakbeli fejlődésének csúcspontját, ekkor
az 14438 diák nyolc fakultáson, azon belül 36 szakon tanult 819 oktató irányításával. A tanszemélyzet 24%-a (194) volt
magyar nemzetiségű. A hallgatók jó része diákotthonokban
lakott, a Kőkert/Haşdeu utcai diáknegyed az 1960-as
években épült fel. Ekkoriban építették a Diákművelődési
Házat is a Béke téren. 1972-től fogva a Ceauşescu-féle „kulturális forradalom” során több szakot megszüntettek, a diákok létszáma is csökkent, az 1989/1990-es tanévben
csupán 3007 hallgatót tartottak nyilván, közülük 661 volt magyar (22 %).
1992-re a kolozsvári egyetemnek sikerült visszaállítania
korábban megszüntetett szakjait, a következő években pedig
lendületes fejlődés indult meg: új karok (pl. európai tanulmányok) és új szakok (pl. könyvtártudomány, szociális munkás) 14
nyíltak
meg,
a
hallgatói
létszámában
is
megnövekedett közgazdaságtudományi kar saját új épületbe
költözött. Az ortodox, görög-katolikus, római katolikus és református egyházakkal kötött megegyezés alapján lelkész- és vallástanárképző fakultások jöttek létre. Több karon beindult
a magiszteri képzés a 2000-es évek elején, majd a 2005/06-os
tanévben az egyetem áttért a bolognai rendszerre. 1996-tól nagy
arányú
infrastrukturális
beruházások
amelyek eredményeit mindegyik kar élvezheti.
kezdődtek,
A magyar és a német nyelvű oktatás 1993-ban biztosabb
alapokra került a kötött felvételi keretszámok bevezetésével,
azóta jelentősen megnőtt a részben vagy teljesen magyar
nyelven végezhető szakok száma (a magiszteri képzést is beleértve), a magyar tagozat intézményesítése azonban még nem fejeződött be. 2007 március
15
Victor Babeş fizikus, biológus szobra az Egyetem belső udvarában
16