Univpecs magazin 2016 01

KÖSZÖNTÕ

Fejlesztések, ünnep, támogatás

Interjú Bódis Józseffel, a PTE rektorával Az Emberi Erõforrások Minisztériumának kultúráért felelõs államtitkára, Hoppál Péter január 22-én jelentette be, hogy 24 milliárd forintot ad a Pécsi Tudományegyetemnek campusfejlesztésre, illetve tudománypotenciáljának emeléséhez 2019-ig. Ön már a január 13-i Újévi Professzori Találkozón is célzott erre. Milyen fejlesztések várhatóak e támogatás kapcsán, illetve ettõl függetlenül a PTE-n a közeljövõben?

Azt gondolom, hogy a 24 milliárd jelentõs fejlesztési lehetõség, amire egyrészt régóta szükség van, fõleg az orvosképzés vonalán, hiszen a hallgatói létszámuk régóta túlnõtt az infrastruktúrán. Az elkövetkezendõ öt évben a fejlesztéseknek köszönhetõen az orvosi, fogorvosi és gyógyszerészképzés várhatóan akár ezer fõvel is növelni tudja majd kapacitását, ami óriási vállalás.

Ragyogóan lépett elõre a külföldi hallgatók létszámát tekintve több kar is, hogy csak két példát mondjak, a bölcsészettudományi és a mûszaki kar létszáma várhatóan nagyot nõ majd az elkövetkezendõ pár évben. Az orvoskaron túl tekintve a PTE többi karán elsõsorban nem infrastrukturális, hanem az idegen nyelven történõ oktatáshoz kapcsolódóan a humánerõforrást érintõ fejlesztésekre van szükség.

A 400 ágyasból kimaradt klinikákat is fejleszteni tervezzük, illetve egy másik projekt keretében a Rákóczi úti telephely revitalizációja is a küszöbön áll.

Magyarország kormánya 565 millió forinttal támogatja a pécsi egyetem alapításának 650. évfordulóját ünneplõ 2017-es jubileumi év eseményeit. Mint arról korábban is beszámolt lapunk, a PTE a várossal és az egyházmegyével közösen ünnepel.

Mit gondol a támogatástól?

Ezt, a jelenleg 565 milliós összeget jelentõs támogatásnak tartom, és azt gondolom, hogy nem leszünk forrás szûkében ahhoz, hogy méltó módon ünnepeljünk. Már a mi szellemi kapacitásunkon, szervezõképességünkön múlik, hogy ezt mindenki érezni fogja vagy sem.

Természetesen mindenki tisztában van vele, hogy nem volt 1367 óta folyamatos az egyetemi szintû képzés Pécsett, mégis, van egyfajta szellemi jogfolytonosság a múlt, a jelen és a jövõ között. Szeretnénk egy olyan eseménysorozatot megvalósítani a következõ két esztendõben, amely méltó módon tiszteleg elõdeink és a döntés elõtt, melynek értelmében a tizennegyedik század derekán, Magyarországon elõször Pécsett lerakták a tudomány alapköveit.

Kedves Olvasónk!

2000. március 29-én jelent meg az UnivPécs elsõ lapszáma, melyben a Pécsi Tudományegyetem akkori rektora, Tóth József így fogalmazott: „Az UnivPécs reményeink szerint hozzásegít mindannyiunkat ahhoz, hogy megismerjük egymás munkáját és eredményeit, bepillantsunk valamennyi kar életébe.” Azóta rengeteg téma látott napvilágot a lap hasábjain, csaknem 500 hallgatónak az UnivPécs nyújtott lehetõséget arra, hogy újságíróként, szerkesztõként, fotósként, hirdetésszervezõként kipróbálhassa magát. Büszkék vagyunk rájuk!

Az információ iránti igény azóta sem csökkent, sõt, az internet miatt 2000 óta fel is gyorsult: az eddig megszokott kétheti print megjelenés túl lassú, ugyanakkor szükség is van igényes, a PTE egészét kiszolgáló print hírforrásra. Várhatóan a közeljövõben elinduló új weboldalunk (www.univpecs.com) révén lehetõvé válik a hírlapjelleg levetkõzése: egy magazin bátrabban adhat háttérinfókat, hosszabb anyagokat, több tér jut a képi anyagoknak is. A PTE Magazin portfóliója egy angol nyelvû, szemeszterenként egyszer megjelenõ lappal is kiegészül – ez az UnivPécs International nevet viseli, ebben a félévben február 22-én jelenik majd meg. A magyar nyelvû UnivPécs Magazin ebben a szemeszterben három alkalommal várja majd olvasóit a kék tartókban, a mostani lapszámon túl március 21-én, majd május 2-án.

A lapszám, melyet Olvasónk most a kezében tart, reményeink szerint már megfelel a 21. század trendjeinek. Ami nem változik: ahogy a kezdetektõl, most is várjuk Olvasóink ötleteit, témajavaslatait, és természetesen a vállalkozó kedvû hallgatók írásait, rajzait, fotóit is (e-mail címünk: info@pte.hu). E lapszámunk végén és a weboldalunkon olvasható képregényrajzoló-jelöltjeink felsorolása, munkáik megítélésében is számítunk Olvasóink véleményére.

Az információ nélkülözhetetlen, a közös alkotás öröm.

Ezekre építünk, továbbra is!

A szerk.

UNIVPÉCS 3

TARTALOM

MIK TÖRTÉNTEK JANUÁRBAN? Egyetemi hírek 3–5. o.

AZ AGY MENÕ!

MEGVAN MÁR A NYELVVIZSGÁD? Idegen Nyelvi Központ 11. o.

A FIÚSÍTÁST KUTATÓ LÁNY Diákportré: Biró Zsófi 6–10. o.

TESZT: TE MELYIK KURZUST AJÁNLANÁD? Kurzusajánló 12–13. o.

FEKETÉZZÜNK! Egy darabig a pink vezetett, aztán felszállt a rózsaszín köd, és maradt a fekete, mert erre ugyanannyi szavazat érkezett. Ez nem jelenti azt, hogy ne lenne rózsapír a lelkünk színe, de lássuk be: a fekete az új fekete.

Színes oldal 14. o.

A FALRA FESTENEK, HA AKAROD! Közösségi finanszírozásból készül a Szenes új, szép ruhája. Te is támogató lehetsz, ha ezt szeretnéd, és akkor akár bulizhatsz a saját arcmásod elõtt. Ugyan, ki hiszi el, hogy ez a hely valaha valóban széntárolóként kezdte?

Szenes 15. o.

Sajnos még a mai napig nem ismerjük igazán azt, hogyan mûködik az agyunk. A Nemzeti Agykutatási Program, vagyis a NAP Pécsre is süt: a Szentágothai János Kutatóközpontban több kutatócsoport dolgozik azon, hogy az agy megismerésével tegye jobbá a világot és egészségesebbé a jövõt.

Interjú Ábrahám Istvánnal.

26–30. old.

LERÁGHATATLAN CSONT Pro kontra 30–31. o.

PÉCS HELYZETE

IMPRESSZUM Alapító: Pécsi Tudományegyetem Felelõs kiadó: dr. Bódis József Kiadó: Pécsi Tudományegyetem, 7622 Pécs, Vasvári Pál u. 4.

KÉPEZD MAGAD! Mesterképzés 16. o.

A kerekasztal-beszélgetés résztvevõi: Bedõ Zsolt közgazdász, Colin Foster szobrászmûvész, Füzér Katalin szociológus, Goolesorkhi Kia közgazdász, Heidl György eszmetörténész, Merza Péter geográfus, a PVF Zrt vezérigazgatója, Pavluska Valéria közgazdász, marketinges. Moderátor: Balogh Robert. Legközelebb Olvasóinkat is meghívjuk!

34–39. o.

TANÍTS, HA BÍRSZ!

Hogyan lehet a technológiai fejlõdést öszszeegyeztetni a pedagógiával? Milyen a ma jó oktatója? Egy kérdés, amihez a focin túl is mindenki hozzá tud szólni, van személyes iskolai tapasztalata, rémtörténetei és legendás tanárai.

Pedagógia 17–21. o.

KERESSÜK! Több dolog is hiányzik a szerkesztõségbõl, és van olyasmi is, ami csak lehetett volna…

39.o. és 41. o.

A VILÁGOT JELENTÕ DESZKÁKON LENNI – VAGY NEM? Színház 40. o.

GASZTRO Matcha mochival 22. o.

MENNÉL MESSZE? Erasmus 23. o.

TUDJUK, HOL FOGSZ MOZOGNI IDÉN TAVASSZAL! Sport 24–25. o.

4 UNIVPÉCS

KÉPREGÉNYES MELLÉKLET Mekkora az esélye annak, hogy egy tetszõleges helyen kiszúrunk egy egykori univos képregényrajzolót, és kiderül, hogy ugyanott lakik, sõt a barátnõje egy másik egykori univpécsesnek, aki meg újságíró volt. PauliCsap Kinga interjúja Kiss Orsával, Linzbõl.

42–48. o.

Fõszerkesztõ: Harka Éva, Lapszerkesztõ: Balogh Robert Tördelõszerkesztõ: Wéber Tamás Címlap és grafika: Molnár Tamás Olvasószerkesztõ: Schmidt Renáta Képszerkesztõ: Csortos Szabolcs Fotóriporter: Márk Mirkó Terjesztés: Filákovity Dusán, mobil: + 36-20/9558-0810 Újságíró munkatársak: Bartakovics Bettina, Hári Viktoria, Horváth Márk József, Kékesi „Mandarin” Alexandra, Steiner Petra, Szanyi-Nagy Judit, Vermes Nikolett Hirdetési tanácsadó: Király Róbert, e-mail: kiraly.robert@pte.hu, tel: 72/501-500/12457, mobil: + 36-30/9056-870 Szerkesztõség: 7622 Pécs, vasvári Pál utca 4., I,. emelet, 123.

Telefon: 72/501-500/12122, e-mail: univpecs@pte.hu http://www.univpecs.com Nyomda: General nyomda Kft. 6728 Szeged, Kollégiumi út 11/H ISSN 1586-1767 Megjelenik 7.000 példányban A szerkesztõség kéziratokat nem õriz meg és nem küld vissza.

A szerkesztõség a hirdetések tartalmáért nem vállal felelõsséget.

PTE HÍREK

PTE: Minõsített Könyvtár

Domingo a PTE díszdoktora

Január 22-én, a Magyar Kultúra Napja alkalmából rendezett ünnepségen Fischerné Dárdai Ágnes, a Pécsi Tudományegyetem Egyetemi Könyvtár és Tudásközpont fõigazgatója átvette a „Minõsített Könyvtár” díjat Hoppál Péter kultúráért felelõs államtitkártól a pesti Vigadóban.

A kitüntetõ címet a könyvtár azért kapta, mert könyvtári tevékenységének minden területére kiterjedõ minõségbiztosítási rendszert vezetett be.

A pályázat benyújtását másfél évnyi munka készítette elõ, melynek során felmérték a hallgatók, az oktatók, a dolgozók elégedettségét, az elhangzott kritikákat beépítették egyrészt a stratégiai tervükbe, másrészt a mindennapi mûködés folyamataiba. A könyvtár munkatársai belsõ képzésen vettek részt, mely elõsegítette a tudatos, minõségi munkavégzést.

A pályázat egyik feltétele volt a minden tevékenységre és munkaterületre kiterjedõ önértékelés, mely irányt mutatott a további fejlõdésre. Az önértékelés kiterjedt a vezetõi folyamatokra, a stratégiára, a partnerkapcsolatokra, az erõforrásokra és a könyvtári folyamatokra is.

Közös munka eredményeképpen alakította ki az Egyetemi Könyvtár és Tudásközpont a 2015–2020-ig tartó stratégiáját, meghatározta küldetését és jövõképét. A projekt során ütõképes, motivált munkatársi csapat kovácsolódott, mely elkötelezett a minõségi munka iránt, és legfõbb céljának azt tekinti, hogy az olvasók elégedettek legyenek, és hogy az egyetemen folyó tanulást, oktatást, kutatást és mûvészeti tevékenységet segítsék.

Fischerné Dárdai Ágnes fõigazgató a sajtótájékoztatón elmondta: Nagy megtiszteltetést jelent számunkra e kitüntetõ cím elnyerése, mellyel valamennyi munkatársam lelkiismeretes munkáját ismerték el. Azt gondolom, hogy a „Minõsített Könyvtár” titulus mellett az is egy nagyon pozitív visszaigazolása munkánknak, hogy a hallgatók körében nagyon népszerû a könyvtárunk. Az olvasótermünk vizsgaidõszakban már kora délelõtt tele van hallgatóval, akik késõ estig itt tanulnak vizsgáikra.

További info: www.univpecs.com

Plácido Domingot avatták a PTE díszdoktorává február 7én a Halasy-Nagy József Aulában. A világhírû operaénekes elõször 1973-ban járt Magyarországon, de karrierje során több magyar énekessel dolgozott már együtt, például Tokody Ilonával, Várady Júliával, Sass Szilviával, Rost Andreával, Marton Évával. Azt talán kevesebben tudják, hogy asszisztense, illetve a Három Tenor koncert szervezõje is magyar. Pécsett utoljára hét éve járt, az Operalia nevû rendezvényen (képünk a mûvészrõl ekkor készült), melyet abban az évben a baranyai megyeszékhely mellett Londonban, Pekingben, Madridban és Milánóban is megrendeztek.

A lapzártánk után lezajló eseményrõl részletes beszámoló a www.univpecs.com-on.

UNIVPÉCS 5

PTE HÍREK

Új karral erõsödik a PTE: megalakult az önálló Gyógyszerészettudományi Kar

Hosszas elõkészítõ munka után 2016 elejétõl önállóan folyik a gyógyszerésztudomány oktatása és kutatása a Pécsi Tudományegyetemen, miután feláll a Gyógyszerésztudományi Kar. A lépés új képzési lehetõségeket, bõvülõ pályázati forrásokat és a remények szerint növekvõ hallgatói létszámot hoz az egész egyetemnek.

Forrás és egyben további info: http://felvi.gytk.pte.hu/

Szulejmán szultán türbéjét fedezhették fel Pap Norbert, a Pécsi Tudományegyetem Kelet-Mediterrán és Balkán Tudományok Központjának igazgatója kijelentette: minden valószínûség szerint I. Szulejmán szultán sírhelyét, az egykori mauzóleumot, valamint egy unikális oszmán kori települést sikerült megtalálniuk a szigetvár-turbéki szõlõhegyen.

KANCELLÁRIA

Jubileum Hivatalos, hogy Magyarország kormánya 565 millió forinttal támogatja az elsõ magyar egyetem alapításának 650. évfordulójának méltó módon történõ megünneplését. A jubileumi ünnepségsorozat keretében Pécsett rendezik meg többek között a Hungarológiai Világkongresszust, a Magna Charta Observatory nemzetközi rektori konferenciát, valamint az európai katolikus egyetemek rektori konferenciáját.

Mészáros B. Endre a PTE Sajtódíjasa Az Adventi Sajtószalonon hirdették ki az idei Pécsi Felsõoktatásért Sajtódíjat, melyet Mészáros B. Endre, a Dunántúli Napló újságírója nyert el, aki az elmúlt évtizedekben számos alkalommal mutatott be érdekes portrékon keresztül PTE-s oktatókat, kutatókat a regionális napilap hasábjain, és annak online verziójában, sok ezer olvasóhoz juttatva el így a Pécsi Tudományegyetem híreit.

6 UNIVPÉCS

Összefoglaló a PTE „Orvosi mûszerek beszerzésére TIOP-2.2.6-12/1B2013-0056 pályázati forrásból‘ tárgyú közbeszerzési eljárásáról A Pécsi Tudományegyetem 2013 nyarán támogatási kérelmet nyújtott be az Emberi Erõforrások Minisztériumához az egyetem üzemeltetésében lévõ kórház telephelyeinek eszközfejlesztésére. A projektjavaslatot 2.290.701.906 Ft értékben Magyarország Kormánya a Társadalmi Infrastruktúra Operatív Program 2. prioritása keretében, a 2015. (VIII. 3.) Korm. határozatban hagyta jóvá.

A beszerzendõ eszközök listája több nagyértékû orvosi eszközt (pl. MRI, ultrahangok, mikroszkópok, sterilizáló eszközök), valamint egyéb, a betegellátásban naponta használt eszközöket tartalmazott.

Az eljárás sikeres lebonyolítását néhány tényezõ hátráltatta ugyan, de végül

2015.december 18-án valamennyi szerzõdést sikerült megkötni.

A projektmenedzsment, a klinikák és a Közbeszerzési Igazgatóság jogi munkatársai, valamint az érintett gazdasági szereplõk együttmûködésének köszönhetõen a 83 db eszköz leszállítása, illetve pénzügyi elszámolása az Európai Uniós források elszámolásának határidejéig, vagyis 2015. december 31-ig megtörtént.

Az eszközök értéke együttesen nettó 1.102.422.698 Ft, amelybõl a Fogászati és Szájsebészeti Klinika, a Gyermekgyógyászati Klinika, a Fül-Orr-Gégészeti Klinika, az Idegsebészeti Klinika, a Szemészeti Klinika, a Radiológiai Klinika, a Központi Sterilizáló, a Bõrgyógyászati Klinika, a Szülészeti és Nõgyógyászati Klinika, valamint az Urológiai Klinika rendelkezésre álló eszközparkja esett át jelentõs felújításon.

Külön eljárás, de ugyanezen pályázat keretében a Szívgyógyászati Klinika és az Idegsebészeti Klinika számára egy-egy biplane berendezés beszerzése is megtörtént, nettó 669.078.000 Ft értékben.

PTE HÍREK

Új Rehabilitációs Központ

Táncolj!

A Táncoló Egyetem kurzusaira február 15-tõl lehet jelentkezni, a kurzusok februrár 22-tõl indulnak.

További info: http://tancolo.pte.hu

Új eszköz segíti az agykutatást Pécsett

A három megye tucatnyi intézményét érintõ, „Rehabilitációs szolgáltatások fejlesztése a Dél-Dunántúli Régióban” címû DDOP-projekt keretében, európai uniós támogatással épült fel az új kórháztömb, melyet december 4-én adtak át.

Tüke-díj 2016 januárjában két PTE-s professzor vehette át a Tüke-díjat: az Állam-és Jogtudományi Kar professor emeritusa, Ádám Antal és a Bölcsészettudományi Kar professor emeritusa, Nagy Imre.

Prinz nap a Földrajzi Intézetben A TTK Földrajzi Intézetének Prinz napján, január 27-én vehette át a senior díjat Konrád Gyula, a Földtani és Meteorológiai Tanszék egykori vezetõje, a geológia kiemelkedõ tudósa. A junior díjat Alpek B. Levente, a Társadalomföldrajzi és Urbanisztikai Tanszék doktorandusza érdemelte ki a társadalomföldrajz területén elért színvonalas és kiemelkedõ tudományos eredményeivel.

A Nemzeti Agykutatási Program (NAP) keretében beszerzett kisállat mágnesesmagrezonanciális vizsgálóberendezést mutattak be egy szeminárium során a PTE Szentágothai János Kutatóközpontjában január 18án. Ez a képalkotó berendezés a pécsi egyetem egyik legnagyobb értékû kutatási mûszere, mintegy kétszázmillió forintba került. Üzembe helyezése minden remény szerint nagyban hozzájárul ahhoz, hogy az agykutatásban további jelentõs eredményeket érjenek el a hazai kutatók.

Részletek: www.univpecs.com

UNIVPÉCS 7

Az

PORTRÉ

idõ?

Az nekem valahogy teremtõdik!

Kutatás, jog, közgáz, OTDK, pályázatok, társasági élet – nem rossz, mi?

Biró Zsófia nem képes megállni, és nem is hajlandó.

Olvassátok! >>

UNIVPÉCS 9

PORTRÉ

A közgazdaságtan és a jog is érdekelt. Így történt, hogy a PTE Állam- és Jogtudományi Kar osztatlan nappali jogász szakára járok, s emellett annyi tárgyat vettem fel a közgazdaságtan modulból, amennyit csak lehetett.

Ami ezek közül nagyon megfogott, az a vezetésszervezés volt, tehát mindenképpen menedzsmentes irányba fogok menni a közgázon. Már számolgattam: ha minden kurzust elismertetek, amit eddig ott elvégeztem, akkor körülbelül másfél év alatt meg lesz a közgáz is a jog után. 2017 júniusában végzek az ÁJK-n, utána befejezem a KTK-t, és nem titkolt vágyam a PhD a Jogtörténeti Tanszéken. Ha sikerül felvételt nyernem a doktori iskolába, akkor a közgáz befejezését és a doktorit akár egyidõben is sikerülhet elvégeznem.

Ez iszonyatosan sok energiát emészthet fel. Hogy csinálod?

Kezdetben azt hittem, hogy nem is lesz fárasztó, mert elég teherbíró vagyok – ezt egyébként fõleg a szüleim folyamatos ösztönzésének köszönhetem: általános iskola harmadik osztályától kezdve minden létezõ versenyre elküldtek, elsõsorban nem azért, hogy eredményt érjek el, hanem hogy meglegyen az élettapasztalatom. Hetedikben még izgultam egy angol szódolgozaton, de azóta semmi.

Na ne!

Na jó, még két olyan szigorlatom volt, ami miatt gyomorgörccsel ébredtem, de szerencsére rám tényleg nem jellemzõ a vizsgadrukk.

Mit szólnak ehhez a csoporttársaid, a barátaid?

Abból kiindulva, hogy te mennyi mindent csinálsz, szerintem ugyanazt, mint nálad: „jó ég! hogy bírod?” Talán idén értem el arra a szintre, hogy úgy éreztem, elértem a tûrõképességem határaihoz, de nyomom tovább.

Biztosan van egy háttérembered vagy plusz két kezed! Édesapám az, aki folyamatosan intézi a család ügyeit, és amellett még 365 dolgot csinál. Szerintem tõle örököltem ezt a koordinációs adottságot. Osztódni viszont sajnos nem tudok, pedig milyen jó lenne!

A nagy kérdés: szociális élet és tanulás?

Pécsi vagyok, sokkal könnyebb így a tanulás, egyedül a buszközlekedés nehezíti meg a dolgom. Így nem egyszerû idõben bejutni az egyetemre.

A keddi buliknál jobban szeretem, ha összejövünk a koliban, társast viszek, felbontunk egy palack bort, és közben elszórakozunk. A többieken is azt látom, hogy milliószor jobban érzik magukat, mintha elmennének fél tízkor alapozni, majd fél kettõkor beesnének az Estbe. Mert kövezzenek meg, de én úgy érzem, hogy egy buli elkezdõdhetne már 11-kor is, ha ez mindenki számára bevett szokás lenne.

A történelem és a jog a te szemléletedben hogy kötõdik egymáshoz?

Szerintem a megismerés szempontjából a múlt néha fontosabb, mint a jelen vagy a jövõ. A jog esetében például minden a jogtörténetbõl indul ki: a római jog alapjai nélkül esély sem lett volna arra, hogy a mostani jogtudományok kivirágozhassanak. Úgy gondolom, a való életben is el kell gondolkozni azon, hogy mi történt a múltban, és abból kiindulva hogyan lehet a jelent jobbá tenni. Az egyik kedvenc korszakom az Anjouk kora, amikor a gazdaság, a haditechnika a csúcson volt Magyarországon. Valamit akkoriban nagyon jól csináltunk, viszont 1526 óta a rendszerváltásig zuhanó tendenciát mutatunk. Úgy érzem, az Anjouk korát kéne megérteni, elemezni, modernizálni és megpróbálni alkalmazni. Két éve ez a kutatási témám is, Béli Gábor tanár úr a mentorom. Úgy tudom, ezen belül a fiúsítás a témád. Mi ez pontosan?

A tradicionális magyar öröklési jog szabályai szerint csak férfi örökölhetett. Károly Róbert meg akarta szilárdítani a hatalmát, ezért úgy döntött, hogy kegyeltjeinek ad egy kedvezményes lehetõséget: ha férfi örökös nélkül halna ki egy család, és így a föld tulajdonjoga visszaszállna a királyra, akkor õ egy nõi rokont öröklési jogi szempontból férfivá nyilvánít. Az elsõ és egyetlen fiúsító oklevelét 1332-ben adta ki Károly Róbert, az állt rajta: „Margit úrasszonyt atyja örökségében „igazi” (vagyis férfi) örökössé tesszük meg” Így a családban maradhatott a vagyon. Utódja, Nagy Lajos már rendszeresen alkalmazta a fiúsítás jogintézményét.

10 UNIVPÉCS

UNIVPÉCS 11

sú uralkodói szerzõdésekig, hogyan ütközött össze az uralkodó és nemesség érdeke az ország vezetésével kapcsolatban.

Az egyes királyaink 1301–1687 között vajon ténylegesen legitim uralkodók voltak? Vajon betartották-e a legitim uralkodáshoz szükséges szabályokat? Ez is az Anjouktól indul. Károly Róbert volt az elsõ, aki kijelentette, hogy Szent Lászlótól kapta a legitimitást, és a szent koronaékszereket viseli. A Szent Korona-tan lényege, hogy attól király a király, ha Székesfehérváron az esztergomi érsek a szent koronázási ékszerekkel koronázta meg. Károly Róbert ezt mindenképpen be akarta tartatni, és biztosra ment: háromszor koronáztatta meg magát, mire minden kritériumnak megfelelt. Õ a legkirályabb király! (nevet) Úgy tervezem, hogy a PhD-témám is az Anjoukhoz fog kapcsolódni.

Mihez kezdesz, ha végeztél?

Egyetemi karriert még nem tudok magamnak elképzelni, de jogtörténetbõl szívesen lennék óraadó a karon. Szeretem Pécset, és nem nagyon akarok innen elmenni, de ha úgy kívánja az élet, akkor hajlandó lennék Pestre költözni. Szeretnék a közigazgatásban dolgozni, hasonlóan koordinációs szerepet betölteni. A fenntartható fejlõdés is érdekel: úgy vélem, fontos lenne globális szinten cselekednünk, hogy megóvjuk a bolygónkat.

Úgy vélem, a fiúsításnak hármas szerkezete van. Elõször is az uralkodó lekötelezettre tesz szert azáltal, hogy kegyet gyakorol. Itt nem is feltétlenül a haldokló nemesre gondolok, hanem annak lánya és veje, illetve az õ leszármazottaik lesznek a lekötelezettek, hiszen birtokra tehetnek szert, s anyai ágról is örökölhetnek. Ennek révén akkoriban nagybirtokossá lehetett válni Magyarországon. A második vonatkozása az, hogy a vagyon a családban marad, a birtokok tulajdonjoga nem száll vissza az uralkodóra. Harmadrészt pedig a fiúsított nõ azzal, hogy férfi jogokra tett szert, tulajdonképpen jogilag egyszerre nõ is és férfi is, tehát mindkét nemre vonatkozó jogok megilletik. Ráadásul még nemes is, ezért voltaképpen jogi szempontból csak az uralkodó áll felette. Utóbbi csak elméleti síkon mûködött, hiszen a gyakorlatban a 14–15. században nõi emancipációról szó sem volt. Például egy fiúsított nemes nõnek joga lett volna csatlakozni az országgyûléshez, de eszükbe sem jutott: ott a férj képviselte a nõ jogait.

Mik a terveid a kutatással a továbbiakban?

Az Anjou korral továbbra is foglalkozom: a következõ OTDKkutatásom Az út az örökös királyságig címet viseli. Itt azt vizsgálom, hogyan jutottunk el a királyválasztástól a nyugati típu-

12 UNIVPÉCS

Mondanál egy konkrét példát, hogy ennek kapcsán min dolgozol?

A közgázon volt egy 5let Outlet verseny, ahol innovatív ötletekkel lehetett indulni. Olyasmikkel jelentkeztem, amik a fenntarthatósághoz kapcsolódnak. Az egyik ötletem egy olyan chip volt, amit az okos telefonodon egy alkalmazással meg tudsz keresni: ha ráteszed a chipet a kulcstartódra, TV távirányítódra, akkor a telefonodon megnézed, hogy az hol van, egyfajta GPS, így nem hagyod el a cuccaid, és nem kell újat venni. A másik egy napelemes mobiltok terve.

Másodévesen, a szigorlatom után elkezdtem római joggal foglalkozni és a TDK tagja is lettem, majd következõ évtõl a Római Jogi Tudományos Diákkör elnöke lettem. Az XXXII. OTDK-n két dolgozattal indultam, az egyik a római jog volt: pécsi vonatkozásban én írtam az ország legjobb római jogi dolgozatát. Ezzel párhuzamosan elkezdtem foglalkozni a jogtörténettel is, újraszerveztük a tanszéki diákkört, és annak lettem elõször a titkára, majd az elnöke. A karon mûködõ Óriás Nándor Szakkollégium Elméleti-Történeti Tagozatának tagozatvezetõje vagyok és a SZINAPSZIS mentorprogramban mentorálok középiskolás diákokat.

Elõzõ félévben elnyertem a Kriszbacher Ildikó ösztöndíjat, amely a következõ OTDK dolgozatomat támogatja. Átütõ tehetségek ösztöndíjat is elnyertem, a PTE egyik tehetségkövete vagyok.

Demonstrátorkodom és megkaptam a polgármesteri ösztöndíjat is idén.

IDEGEN NYELVI KÖZPONT

NYELVVIZSGA-IDÕPONTOK ÁPRILISBAN angol, német, francia, olasz, spanyol, román, szlovák, szerb, orosz, horvát, lengyel, héber nyelvbõl április 8.– A2, B1, C1 szint április 9.– B2 szint Jelentkezési határidõ: március 10. csütörtök http://ecl.hu/nyelvvizsga-idopontok-2016/ További információ: www.ecl.hu

ECL – nekem bejött!

Esélyegyenlõség a nyelvvizsgán

Azért ezt a nyelvvizsgát választottam, mert nincs külön nyelvtani rész az írásbelin, a szóbelin pedig lehetõségem volt vizsgázópartnert választani. A vizsgáztatók és a vizsgafelügyelõk is nagyon kedvesek voltak. Egy hatalmas teremben ültünk, de remekül lehetett hallani és érteni mindent. A vizsgafeladatok olyan típusúak voltak, amilyenekre számítani is lehetett. Ilyen feladatokon tudtam gyakorolni az ECL vizsgafelkészítõ kiadványban is.

Két olvasásértés feladat volt: az egyik szöveghez kérdések tartoztak, a másikhoz pedig kiegészítõs feladat. Két fogalmazást is kellett írni, valamint két hallásértési feladatot is kaptunk. A felsõfokú nyelvvizsgáról azt tartják általában, hogy olyanokról kell beszélni, amirõl nem fogsz soha többet egész életed folyamán.

Ez nem így volt. Ráadásul akár még a jelentkezési lapon is fel lehet tüntetni, hogy XY-t szeretném beszélgetõpartnerként, és akkor úgy hívnak be vizsgázni. Én nem választottam partnert; a véletlenre bíztam magam, így egy olyan illetõt kaptam, aki elég visszahúzódó volt, úgy érzem, én irányíthattam a beszélgetést. A szóbeli részrõl egyébként hangfelvétel készül, ezt is az ECL vizsgáknál vezették be elõször, de azóta minden nyelvvizsgatípusnál kötelezõvé tették.

Az eredményre egy hónapot kell várni. Az írásbelit könnyûnek éreztem, nem tudom, hogy elbíztam-e magam vagy sem, a szóbelin viszont magabiztos voltam. Jártam Erasmussal külföldön, az USA-ban is dolgoztam, nemcsak a tanárommal tudtam a nyelvet gyakorolni.

Az ECL nyelvvizsgarendszer a más képességû vizsgázók számára is igyekszik biztosítani az egyenlõ esélyeket. A kedvezmények csak szakvélemény alapján vehetõk igénybe, amelyet a vizsgára jelentkezéskor kell leadni.

A kérvény alapján a következõ könnyítésben részesülhetnek a jelöltek: Diszlexia, diszgráfia esetén speciális formátumú vizsgaanyagot készítünk: a jobb áttekinthetõség érdekében világossárga papíron, nagyobb betûmérettel és sorközzel szerepelnek a feladatok. Az olvasott és a hallott szövegértés, valamint az írásbeli kommunikáció vizsga idõtartama 30%-kal meghosszabbítható. A helyesírás egyéni elbírálás alá esik.

Halláskárosodás esetén a hallásértés szövege kettõ helyett három alkalommal kerül lejátszásra. Lehetõség van fejhallgatót használni, illetve kérhetõ a külön teremben történõ hangos lejátszás is. Kifejezetten súlyos (orvosi szakvéleménnyel igazolt) hallássérülés esetén kérésre felolvasó szaktanárt biztosítunk, így téve lehetõvé a szájról olvasást. Ha a jelölt igényli, vizsgázhat partner nélkül a szóbeli kommunikációs készségbõl.

Látássérülés esetén speciális formátumú vizsgaanyagot készítünk: nagyobb (megválasztható) betûmérettel és sorközzel szerepelnek a feladatok a könnyebb olvashatóság érdekében. Az írásos vizsgarészek idõtartama 30%-kal meghosszabbítható.

Vak vizsgázónak a hallott szövegértés vizsgarészen segítõ személy állhat rendelkezésére, aki lejátssza a felvételt, majd felolvassa a kérdéseket.

Az írásban mért készségek teljesítésekor a jelöltnek rendelkeznie kell saját laptoppal és írás–beszéd átalakító programmal.

Mozgáskoordinációs zavar esetén a nehézkes kézírás helyett megengedett a saját laptop használata. A szóbeli kommunikáció kivételével a vizsgarészek idõtartama 30%-kal meghosszabbítható.

Súlyosabb esetekben elõfordulhat, hogy a fenti segítségnyújtás ellenére, többszöri próbálkozásra is komoly akadályokba ütközik a nyelvvizsgabizonyítvány megszerzése. Ilyenkor a jelölt – a fogyatékosságára tekintettel – igazságügyi szakértõ véleménye alapján kérheti a nyelvvizsga-kötelezettsége alóli részleges vagy teljes felmentését. A kérvénnyel a felsõoktatási intézmények tanulmányi osztályán dolgozó esélyegyenlõségi referensekhez ajánlott fordulni.

JANÁKY Zita

SZENNAI Renáta

UNIVPÉCS 13

Melyik

kurzust

TESZT

HORVÁTH DÁNIEL ÁJK Angyal Miklós: Bevezetés az igazságügyi orvostanba

A cím már felkelti az érdeklõdést, és joggal!

Rendkívüli, egyedülálló óra, minden hallgatónak ajánlom a kurzus látogatását! Az elõadó, Angyal Miklós, rendõr alezredes alaposan bemutatja ezt a zárt világot. Bepillantást nyerünk az orvostanba, a vizsgálatok folyamataiba és a rendõrök ezzel kapcsolatos munkakörébe. Minden kérdés válaszra talál, szabadon-kötetlenül beszélhetünk meg mindent az emberi test rejtelmeivel kapcsolatban, megismerjük mûködését és például azt, hogy az alkohol és a dohányzás milyen nyomokat hagy a szervezetünkön, illetve a kurzus folyamán egyszer, az emberi szerveket is láthatjuk, szó szerint, testközelbõl!

TÓTH VIVIEN KTK Kiss Viktor: Gazdálkodás és menedzsment

A termelésmenedzsment kurzust ajánlanám, amely a vállalatok által kidolgozott termelési folyamatokkal foglalkozik. Kiss Viktor ezt a tárgyat úgy tálalja, hogy teljesen le tudta kötni a hallgatókat, mind az elõadásokon, mind a gyakorlatokon szinte hiányzás nélkül vesznek részt a tanulók. Az órák szerves részét képeznek a különbözõ interaktív feladatok, bejátszott videók, valamint a hallgatók személyes véleményének, érveinek is teret biztosít a tanár úr. A gyakorlatokon való jó szereplés eredményeképp a füzetünkbe elefánttappancsokat rajzolhattunk, melyek a jobb érdemjegy megszerzéséhez járultak hozzá, egyfajta jutalompontrendszert alkotva.

HORVÁTH GÁBOR ANDOR TTK Bujtor László: A földtörténet és õslénytan Ezen a kurzuson különbözõ élõhelyekrõl és lelõhelyekrõl tanulunk. Többek között arról, hogy milyen életkörülmények között éltek

14 UNIVPÉCS

az állatok, növények. Például csontokat, levéllenyomatokat, cápafogakat, tengerisünöket és korallokat vizsgálunk. Ha gyerekként sokat álmodtál a dinókról, hát ezen a kurzuson meg is ismered õket rendesen. Nagy élmény többezer éves kagylókat tartani a kezedben, de akár te magad is felkereshetsz egy lelõhelyet, és gyûjthetsz nyomokat. Nagyon izgalmas!

VARGYAS VIKTOR MIK Szendrõi Etelka: Szoftvertechnológia

Az általam ajánlott kurzusnak 3 része van: elõadás, gyakorlat és laborgyakorlat. Célja: egy szoftver felépítésének és elkészítésének a teljes megismerése. A gyakorlati órákon teamekbe szervezõdve, részfeladatokra osztják a projektet. Laborgyakorlatok alkalmával tanulják meg a metódust, majd a kurzus végére az általuk elkészített programot mutatják be. Ezt a kurzust szerettem legjobban. Az oktató nagyon jól felépítette az elõadások és gyakorlatok tematikáit, az óráit érdekesen és izgalmasan tartotta.

SCHMIDT RENÁTA BTK Medve Anna: Moziban, képernyõ elõtt

A filmeket – talán mondhatom – mindenki szereti. Legtöbbünk mégis megmarad a popcornlehelletû „ja, jó volt”-nál – nem így a Medve Anna tanárnõ köré szervezõdött több generációnyi „mozis” fiatalt. A BTK egyik legkedveltebb kurzusára nem az ingyen kreditekért járnak a hallgatók, hanem hogy az elméleti tudást elsajátítva, családias hangulatban elemezhessenek szét klasszikus, vagy épp a félév elején kalapba bedobott filmeket. Azalatt, hogy az órát a hallgatók tartják, itt nem 10 diás ppt-ket és jegyzetbõl mantrázást kell érteni, hanem valóban felkészült, vitakész elõadókat. Spoiler: a kurzus meglepetés-elõadója Stark András, pszichiáter, aki pszichológiai szempontból elemzi a filmeket.

Biztos, csak a vért akarod látni a Tarantino-filmekben? Huppanj le te is a képernyõ elé!

KOVÁCS ESZTER KPVK Tancz Tünde: A gyermekirodalom módszertana

Egyszer volt, hol nem volt… volt egyszer egy a címe a gyermekirodalom módszertana kurzusnak, ahol elõadást tartottunk kortárs költõk munkásságáról. A tanárnõ buzdított minket, hogy vegyük fel a kortárs költõkkel, írókkal a kapcsolatot. Többek között pl.

Nagy Bandó András, Lackfi János Skype-on adott interjút. A kurzus hatására bátran fogom használni ezeket a mûveket is a klasszikusok mellett. Csak ajánlani tudom mindenkinek; tanultunk a gyermekirodalom fontosságáról, melynek már most a gyakorlati képzés alatt nagy hasznát vettük.

RUDOLF ALEXANDRA KPVK PKK Mácsainé Bajusz Klára: Kutatásmódszertan

Mácsainé Bajusz Klára több tantárgyat is tanít, leginkább leendõ andragógusok és informatikus könyvtárosok számára. Egyike azoknak a tanároknak a karon, aki amellett, hogy leadja az anyagot diákjainak, saját élményeivel és történeteivel, valamint humorával napfényt visz a néha eléggé száraz tananyag sötétségébe. Bizalommal fordulhatunk hozzá, ha problémánk van. Kutatásmódszertant vettem fel nála, és bátran tudom ajánlani mindenkinek. Érthetõen magyaráz, érdekessé teszi az agyagot és mindenben segít!

KELEMEN ZSUZSANNA ÁOK Buda Péter: Középszintû elsõsegélynyújtás

Bármikor szükség lehet arra, hogy elsõsegélyt nyújtsunk valakinek, és egy váratlan helyzetben az elméleti tudást gyakran nehéz elõkotorni. Kicsit könnyebb, ha már találkoztunk az adott szituációval, akár csak „játszásiból”, egy kurzus keretein belül. Egy ismerõsöm javaslatára vettem fel ezt a tárgyat, ahol az elsõ pár elméleti al-

ajánlanád? kalom után gyakorlati órák következtek.

Kis csoportokban, sokszor életszerûen jajveszékelõ sérültekkel. Az oktatók minden kárhely ellátása után kiemelték, mi az, amit jól csináltunk, és mit kellene máshogy. Nem ingyenkredit, de érdemes venni a bátorságot és élményszerûen kipróbálni az elsõsegély-ismereteinket.

LEBÁR TAMÁS ETK Kovács Antal „Atom Anti” Olimpiai bajnok: Judo A judo alaplépéseitdobásokat, fogásokat, tanulhattunk meg, amelyeket esetleges utcai támadásoknál is kamatoztathattunk, ha vészhelyzet van. A harcos útja és hitvallása a judo filozófiájá-

nak fontos tanításai is elhangzottak az órák során. Az elsõ órán szerencsém volt levezetni a bemelegítést is, mivel évekig karatéztam, és egybõl rám hárult a feladat. A késõbbi gyakorlatok során átdobhattunk egy olimpikont a vállunkon, lássuk be, nem mindenki teheti meg ezt.

Válasszátok ti is ezt a kurzust, vagy legalább is járjatok be mindenképp, hisz tanulni mindig jó, másrészt, mert egy igazán nagy embertõl tanulhattok. Hozzáteszem, ezen a szakon a sportközgázt is õ tanítja! Hajrá PTE, köszi ETK!

TESZT

SZÖLLÕSI KRISTÓF MK Szigetvári Andrea: A Foley-mûvészet hagyományos és modern alkalmazásai a hangdesign területén Az én szakomon is elérkezett a nap, amikor a technika világából ki kellett szakadni egy kis idõre, hogy észre tudjuk venni, mennyi minden is van körülöttünk. Nagyon jól szolgált ehhez a Foley-workshop, ahol betekintést nyerhettünk a fizikai hangdesign és a hangminta alapú hangdesing világába is. Hihetetlen élmény saját magunk elképzelései alapján egy filmnek hangot adni. Nem mellesleg jó szórakozás és vicces a külsõ szemnek 4–5 fiatalt látni, ahogy gõzerõvel ugrál és mindent a földhöz vág, mintha muszáj lenne.

PTE Felvételi 2016 Már csak ki kell töltened az online jelentkezési lapot a felvi.hu-n, majd még egyszer átolvasni, hogy mindent pontosan beleírtunk-e. A továbbiakban pedig teljes erõbedobással készülhetsz az érettségire, hogy a legjobb eredményt és a legtöbb pontot érhesd el, és ezzel bejuthass a vágyott egyetemre.

Leadási határidõ: február 15.

Szeretnél PTE 1367 pulóvert nyerni?

Középiskolás vagy?

Nézd meg aktuális kisfilmünket a pte.hu-n, és válaszolj az alábbi kérdésre helyesen!

Hányadik helyezést érte el Mándity Éva, a PTE tehetségkövete az Országos Tudományos Diákköri Konferencián? a) 1. b) 3.

A beküldési határidõ: február 12., a nyertes, a következõ héttõl már viselheti is a PTE-s pulcsit.

Info: http://pte.hu/pte_felveteli_2016

UNIVPÉCS 15

A pécsi Fekete utca irányítószáma: 7635, a Fekete Gyémánt tér irányítószáma: 7629.

A Pécsi-víz Pécsett ered, Baranya megyében. A patak forrásától kezdve délnyugati irányban halad, majd délkeletnek-délnek veszi útját egészen Szaporcáig, ahol beletorkollik a Fekete-vízbe. „Nem egy, hanem több fekete létezik.” /Yves Saint Laurent/ Pécsett forgatták Fekete István Bogáncs címû regényének több jelenetét.

Ha átmegy elõtted egy fekete macska az úton, az szerencsétlenséget jelent. Japánban, ha átmegy elõtted, az szerencsét hoz. Most akkor mi van?

Babits Mihály Fekete ország címû versében 45-ször írta le a fekete szót. Tényleg?

2007-ben készült a Krétakör Színház Fekete ország c. elõadása, amely komor, groteszk, szatirikus vízió a világról, amelyben élünk. Az elõadás alapjául a rendezõ telefonjára érkezett SMS-ek szolgáltak, melyek 160 karakterben fogalmazzák meg a napi eseményeket.

A Pécsi nyári Színház és a Pécsi Nemzeti Színház közös produkcióban adta elõ Peter Shaffer: Black Comedy címû bohózatát.

Amikor a színpadon sötét volt, a nézõtéren világos és fordítva, de már nem játszák.

Jöhet egy kis fekete humor?

Példának 5 film: – Isteni mûszak – Trainspotting – Macskajaj – Ponyvaregény – Taxidermia

FEKET

A fekete a színek egyike, bár a színelmélet nem tekinti színnek.

Az öt legjobb fekete-fehérben forgatott film (szerintünk): – Metropolis – Casablanca – Aranypolgár – Hét szamuráj – Psycho A fekete a gyász színe, fõleg a keresztény kultúrában. Utalva a sötét éjszakákra, mikor az ember nagyobb veszélyben volt, ki volt szolgáltatva a vadak támadásának. De tudtátok, hogy elõször a fehér volt a gyász színe? Indiában és Kínában ma is az, jelképezvén a reményt, a fényt. Egyiptomban a sárga, Thaiföldön a lila, Dél- Afrikában pedig a piros. Tehát minden csak hozzáállás kérdése. Ti milyen színben látjátok a világot?

Scham (43. oldal)

Megújul a Szenes!

Segítsetek ti is, hogy a bölcsészek kicsi zuga szép színes és igazán egyetemi legyen!

A BTK hallgatói életében központi szerepet játszó Szenes Klub, a bölcsészek elsõszámú bulihelye, az órák közti kávéfogyasztás fellegvára, és a vérre menõ társasjátékcsaták helyszíne most hátrahagyja komor feketeségét, és valami nagy dobásra készül.

S

SZÍNES

zínes zenes

Széntárolóként kezdte pályafutását, majd lelkes hallgatók kezdeményezésére 1985-ben szórakozóhelyként nyitotta meg kapuit. Olykor lakat alá kellett zárni egy-egy vadabb hétfõ után, de mindig elég hamar regenerálódott ahhoz, hogy sok fiatalnak nyújtson felejthetetlen élményeket. „Ha hétfõ, akkor Szenes!” – híresült el a mondás, mivel havonta 3–4 alkalommal a hét elsõ napjának estéin rendeznek koncerteket és DJ-s bulikat, tematikus partikat, szakesteket, filmvetítést és kvíz esteket. A Szenesben tartja kurzusait a Zenélõ Egyetem, itt lép fel az Improvokál – õk a hallgatók számára szervezett PISZÉ-t is itt tartják. Ide nem csak akkor lehet benézni, ha épp rendezvények vannak, hétköznap 9-tõl 17 óráig várja a hallgatókat pihenésre, beszélgetésre. Használhatják az itt fellelhetõ számítógépeket, társasjátékozhatnak, vagy csak feltöltõdhetnek egy babzsákban fekve két óra között.

A klubot éltetõ hallgatók úgy gondolták, túl fekete és komor a mostani formájában, ezért vágtak bele abba a kampányba, hogy kiszínezik és élettel töltik fel. Az alapötlet az, hogy a Pécset az eddigiekben és jelenleg is meghatározó emblematikus embereket és épületeket stencilezik fel a falra, a tervek szerint az arcképcsarnok folyamatosan bõvül majd.

Arról, hogy kiket látnának szívesen maguk körül, a diákok szavaztak, s ennek alapján többek közt Beck Zoli, a Fishing

on Orfû szervezõcsapata és Bagi Zsolt a favorit. A lehetõség még mindig adott bárkinek, aki szívesen látná magát viszont a Szenes Klub falán: a kezdeményezést egy közösségi gyûjtés révén ugyanis támogatni is lehet, több csomag megvásárlásával. A legkisebb összeg 1 euró, amiért egy csomag matrica a hála, kicsit több adomány esetén éves Szenes-bérletet kaphat az illetõ, illetve azt, hogy megjelenik a PécsiBölcsész borítóján. A legnagyobb támogatói csomag 85 euróba kerül, ebben az esetben pedig az adományozó maga is felkerülhet a falra, vagy õ szabhatja meg, kit szeretne ott látni.

A kampány 60 napig fut az indiegogo oldalán, február 12-én jár le, addig lehet adakozni a Szenes újrafestésére és tatarozására. Az arculati festéshez 1000 eurót, azaz mintegy 300 000 forintot szeretnének összeszedni, amibõl a festést és a külsõ pavilon térkövezését finanszíroznák, és remélik, hogy a karbantartási munkálatokra is marad pénz. A festéket a falra a Kacifánt nevû kisvállalkozás két lelkes tagja viszi majd fel, akik civilben is lelkesen részt vesznek a Szenes életében. A kiválasztottakat is õk fotózták, a fényképeket átdolgozták, s a portrékat sprayvel fújják majd a falra, sablon segítségével. Ám itt még mindig nincs vége: a Mecsek lankái és Pécs festõi épületei örökzöld dallamokként ölelik majd körbe a Szenest.

SZILVÁS Péter UNIVPÉCS 17

KARRIERIRODA

Már csak pár nap van hátra a határidõig, de még nem késõ, hogy jegyet válts egy új utazásra a PTE hajóján!

Miért menj mesterképzésre?

Megmondjuk!

Voltál már külföldön ösztöndíjjal?

Egy-egy külföldön töltött szemeszter után a legtöbb hallgató azt meséli, hogy ez az idõszak megváltoztatta az életét, de legalábbis egy életre szóló élmény marad. Ha kilépsz a felsõoktatásból, ezek az ösztöndíj-lehetõségek bezárulnak. Semmiképp ne hagyd ki!

Voltál már szakmai gyakorlaton?

Az elsõ dolog, amit egy munkáltató megnéz az önéletrajzodban, az az, hogy mennyi tapasztalatod van. Gyakorlat nélkül ma már tényleg kevés esélyed van elhelyezkedni.

Ha még nem szedtél össze elég szakmai tapasztalatot, használd ki erre a mesterképzés idejét, és kezdd jó esélyekkel az álláskeresést!

Elég csak egy diploma?

Biztos vagy benne, hogy a Te szakmádban elég az alapszakos diploma egy jó álláshoz? Úgy érzed, elég konkrét, gyakorlatias és naprakész a tudásod? Ha a válaszod nem egyértelmû igen, inkább fektess be még két évet, és kerülj a legesélyesebb pályakezdõk közé!

Szeretnél többet keresni?

A Diplomás Pályakövetõ Rendszer adatai szerint – amely a végzettek megkérdezésére épül – a mesterdiplomával rendelkezõk átlagosan 50.000 Ft-tal keresnek többet, mint alapszakot végzett társaik. Egy átlagos tandíj esetén tehát másfél év alatt megtérül a mesterképzés tandíjának ára. Szerintünk megéri!

Elégedetlen voltál az alapszakoddal?

Ha rájöttél, hogy nem azt választottad elsõre, ami a leginkább érdekel, vagy elégedetlen voltál az alapszakos képzéseddel, menekülés helyett korrigálj! Folytasd a tanulást egy másik PTE-karon vagy szakon. Válassz egy mesterképzést, amellyel eljuthatsz az álommunkádhoz!

Kocsis Judit Anna marketingkoordinátor egy pécsi cégnél PTE KTK, marketing mesterképzés Azért jelentkeztem a mesterképzésre, mert szeretek tanulni, és az alapképzésen megszerzett tudásomat szerettem volna bõvíteni. Mindig is fontosnak tartottam, hogy a munkaerõpiacra olyan képesítéssel lépjek ki, amely megfelelõ és biztos alapot ad a szakmai pályám elkezdéséhez.

Marketing mesterszakot végeztem, jelenleg a szakdolgozatom védésére készülök.

Alapképzésre a Nyugat-magyarországi Egyetemre jártam, utána jöttem Pécsre.

Azért ezt a képzést választottam, mert a PTE remek presztízzsel és magas színvonalú oktatással rendelkezik, így nem is volt kérdés, hogy hol folytatom tovább a tanulmányaimat. Úgy gondolom, hogy érdemes elvégezni a mestert, mert egy olyan pluszt nyújthat a karrier szempontjából, amelyet érdemes megragadni.

18 UNIVPÉCS

Élvezted a gondtalan egyetemi éveket?

Miért ne adnál magadnak még két évet, hogy bulizz, barátkozz, féláron utazz és kihasználd a diákélet lehetõségeit?

JELENTKEZZ PTE-MESTERKÉPZÉSRE! Amit tudnod kell: Jelentkezési határidõ: február 15.

Induló képzések, bemeneti követelmények: felveteli.pte.hu – Képzési Iránytû Jelentkezés: felvi.hu Minden további info: kari weboldalak, tanulmányi osztályok Last minute tanácsadás, ha nem tudsz dönteni: PTE Karrier Iroda (Tudásközpont mélyföldszint) ptekarrieriroda.hu Menyhárt Daniella gyakornok a TV2.hu szerkesztõségében PTE BTK, magyar nyelv és irodalom mesterképzés Többek közt azért jelentkeztem mesterképzésre, mert az alapképzés vége felé láttam, hogy mindaz, amit a három év alatt tanultam, csak a jéghegy csúcsa.

Szélesebb és mélyebb tudást szerzek a két év alatt, de ami még fontosabb, hogy meg lehetett erõsíteni az eddig elhanyagolt kapcsolatokat. A mesterképzés során kevesebb ember van körülötted, aminek köszönhetõen jobban lehet koncentrálni a téged körülvevõkre. Az alapszakosoknak azt tanácsolom, hogy akkor jelentkezzenek mesterképzésre, ha úgy érzik, maradtak még bennük kérdések, ha különösen érdeklõdnek egy téma iránt, amellyel a késõbbiekben is dolgoznának, vagy ha még nem használtak ki minden lehetõséget, amit az egyetem kínál.

Tankérem!

A tanulás életünk szerves része: nap mint nap sajátítunk el új ismereteket, találkozhatunk számunkra eddig ismeretlen információkkal. Akár a neten szörfölünk, akár az utcát járjuk, akár az iskola vagy egyetem falai között töltjük el idõnket.

Az interakció tudásunk megszerzéséhez minden esetben elengedhetetlen tényezõ. Ám ennek eredményessége az információt közvetítõ személyen és az üzenetet szállító csatornán is múlik.

A hagyományos iskolarendszerben a tudást szállító csatorna az írott és a kimondott szó. A kibocsátó személy pedig a pedagógus. Ez a módszer egészen biztosan eredményesnek bizonyult az 1700-as évek jezsuita akadémiáin. De vajon ma is elegendõ? Sorozatosan megújuló és megjelenõ platformok ezreit tárja elénk a mára már digitalizálódott világ színe-java. Hogyan alkalmazkodjon ehhez a pedagógus? Milyen szemléletmódhoz tartsa magát?

Hogyan teremtse meg az aktív, befogadó figyelmet saját maga és hallgatósága közt? Ezekre a kérdésekre kerestem a választ.

Ahhoz azonban, hogy a pedagógusi szemléletmódok megoldják napjaink nevelési–oktatási problémáit, vissza kell tekintenünk a múltba. Hogyan jutott eddig a pedagógusi szakma?

A PTE BTK Neveléstudományi Intézet és a Neveléstudományi Doktori Iskola vezetõjének, Kéri Katalin professzorasszonynak egy régebbi, „Adalékanyagok a pedagógusok etikai kódexének elkészítéséhez” tanulmányát hívtam ehhez segítségül, melyben a szerzõ egyebek között azt fejtette ki, hogy milyen pótolhatatlan szerepe van a tudás átadásának a civilizáció fennmaradásában, így a tanítás különbözõ, intézményesült formáiban is, már pótolhatatlan szerepét emeli ki, mely már az õsi folyamvölgyi civilizációk fejlõdésének is meghatározó eleme volt. Eleinte az oktató–nevelõ munkát az állam nem honorálta, így a szülõknek kellett kifizetniük a tanítómesterek béreit. A tanulmány itt egy sumer forrást említ, mely arról számol be, hogy a jómódú szülõk az eredményes oktatás fejében megvendégelték, ékszerekkel, ruhákkal halmozták el az írás mesterségére tanító embert.

Az idõk elõre haladtával azonban a pedagógusi munka egyre kevésbé maradt „profitorientált” szakma – derül ki a tanulmányból. Ennek következtében a pedagógusképzõk számára elsõrangú „kompetenciává” vált az altruista magatartás, mely az önzetlenséget, áldozatkészséget, emberszeretetet, és a mások javán való fáradozást foglalja magában. Napjainkban, a felnövõ generációit tekintve a profitorientáltság, pénzközpontúság az elsõ helyeken szerepel az életpályamodell kialakításakor. Így a ma pedagógusképzõiknek nem kis feladata, hogy megtalálják az altruista magatartással bíró hallgatókat, képességeiket fejlesztve pedig hivatásához hû, ugyanakkor pedig szakmailag is rátermett és felkészült szakembereket neveljenek.

Az elvárások mindig nagyok voltak. Hogy csak néhány példát emeljek ki: Buddha szerint például a tanítónak jó példával kell elöl járnia, helyesen kell viselkednie tanítványai elõtt, pontosan kell továbbítani azokat a tanításokat, melyeket saját mestere hagyott örökül számára, és becsületre kell nevelnie növendékeit.

Quintilianus úgy gondolta, hogy egy tanítónak mértékletesnek, természetesnek kell lennie, és fontos, hogy a tanítást örömmel, buzgón és türelemmel végezze. Szent Benedek a szerzetesei számára készített Regulákban azt írta arról, hogy milyen legyen a jó apát: „...mindazt, ami jó és szent, inkább tetteivel mutassa meg, mint szóval; és míg másokat oktat, maga elvetésre való ne legyen...”

A pedagógusképzés történetében fontos történeti probléma a képesítés megkövetelésének hiánya. A középkorban szinte évszázadokon keresztül elegendõ volt egy potenciális tanárjelölt számára az, ha tudott írni és olvasni ahhoz, hogy alap- és középfokú szinten tanítói, tanári munkát végezhessen. Mindeközben az úgy nevezett magisteri fokozat megszerzéséhez a jezsuita gimnáziumok tanárainak hároméves filozófiai stúdiumra volt szükségük, ezt követõen pedig egy féléves kurzus keretein belül, szakszerû vezetés mellett át is kellett ismételniük a teljes tananyagot. A professzori címhez további négy év teológiai tanulmányra, majd ezeknek két éves ismétlõkurzusaira volt szükség.

Magyarországon a tanárképzésre vonatkozó elsõ állami szintû törekvések a 18. század végére tehetõek: Mária Terézia az úgyne-

20 UNIVPÉCS

vezett „normaiskolák” felállítását rendelte el. 1828-tól tanítóképzõk sora alakult meg az országban, ezek többnyire felekezeti képzõközpontok voltak, az 1868-as népoktatási törvényt követõen pedig kiszélesedett az állami tanító- és tanítónõképzõk alapításának köre is. Ám sajnos, számos kutató munkája támasztja alá annak a jelenségnek a létezését, miszerint Magyarországon (hasonlóan, mint Európa más országaiban akkortájt) körülbelül az 1890es évek végéig szakmai tudás vagy képesítés nélkül is szinte bárki végezhetett idõlegesen oktatói munkát. A 20. században jelentõs változások történtek, de a változások nem voltak minden esetben egyszerûen keresztülvihetõk.

További problémaként kell megemlíteni a különbözõ fokozatú iskolák, intézmények számára képzett pedagógusok eltérõ hosszúságú és tartalmú képzését. A közelmúltban az volt a tendencia, hogy a tanár végzettsége attól függött, hogy milyen korosztályú diákokat kíván oktatni. Ezért vált létfontosságúvá a tanári képzések idõegységeinek közelítése egymáshoz, mely az általánossá vált négyéves tanítóképzés bevezetését hozta magával. Annál is inkább, mivel egyre többféle iskolai intézmény alakul, valamint az alsó és felsõ tagozatos, középiskolás diákok már nem ugyanazokat az oktatási módszereket, elveket igénylik, mint két évtizeddel, pláne, mint évszázadokkal ezelõtt.

Ez a jelenség pedig új kihívások elé állítja napjaink pedagógusait és a pedagógusképzéssel foglalkozó szakembereket, s természetesen magukat a tanárjelölteket. Fontos kiemelnünk, hogy az 1920-as évektõl Pécs mindig is kiemelt helyszíne volt az országban az egyetemi és/vagy fõiskolai szintû pedagógusképzésnek. A PTE jogelõd intézményeiben számos olyan, neveléstudományi, pszichológiai, módszertani értelemben vett eredmény, érték jött létre, amelyek kiindulópontot jelenthetnek napjaink kompetencia-alapú pedagógusképzéséhez.

EGYETEMI ÉLET

Az új kihívásokat pedig a folyamatosan megújuló, korspecifikus sajátságokkal rendelkezõ generációk jelentik. Úgy gondolom, manapság már az alkalmazkodás és kompromiszszumkészség a célravezetõ nevelési elv a szankcionálás helyett. Az évtizedekkel ezelõtt alkalmazott vasszigor ma már nem képes a tanuló figyelmének megtartására, érdeklõdésének felkeltésére pedig még kevésbé. Továbbá fokozza az ellenszenvet a pedagógus és a tanítványa között, így szinte lehetetlenné válik az egymásra ható közös munka és megbecsülés. Saját tapasztalataimat illetõen azoknak a tanároknak és oktatóknak a stílusa, személyisége, oktatási elve fogott meg, akik folyton lehetõséget kerestek az interakcióra a tanítványaikkal, hallgatóikkal; fontosnak tartották, hogy érveikkel és személyes tapasztalataikkal is alá tudják támasztani az átadni kívánt tudást. Emellett pedig eléggé nyitottak voltak ahhoz, hogy gondolataikat megütköztessék a hallgatósággal, így indítva el egyfajta szakmai diskurzust, legjobb esetben pedig így hozva létre innovációt.

Az újítás iránti igényt az alternatívák megszaporodása is jelzi: a magyar Prezi-alapító Halácsy Péter újfajta iskola felállításán dolgozik, az ûrkutatási cégérõl és elektronikus autógyáráról híres milliárdos Elon Musk szintén újfajta módszereket lát szükségesnek a fiatal tehetségek felkarolásához.

Fontos itt megemlítenem az általam egyik leghasznosabbnak tartott újítást, egy társasjátékot, mely nemcsak hogy a Pécsi Tudományegyetemhez kötõdik, de segítségével a tanulók játszva oldanak meg matematikai feladatokat. (Errõl a különleges társasról lásd bõvebben a következõ oldalon olvasható interjút!)

A pedagógusok attitûdjének fejlesztéséhez az is elengedhetetlen, hogy figyeljenek egymásra és tudjanak közösen gondolkodni. Ráadásul nyitottnak kell lenniük, ugyanis e

kompetenciák mentén kerülhet elõtérbe a tanórákon, elõadásokon az interaktivitás, a csoportos munkaszervezés és munkavégzés, a kutatási és fejlesztési célok eléréséhez szükséges folyamatos párbeszéd.

A társasjátékról szóló interjúm kapcsán Arató Ferenc egyetemi adjunktus kitért a jövõ pedagógiai módszereinek kiszélesedõ spektrumára is. Szerinte az audiovizualitás kiemelten fontos az oktatásban, miközben a hagyományosan fontos verbális és logikai kompetenciákkal kapcsolatban is további elvárások merültek fel (pl. kritikai és reflektív gondolkodás szükségessége). Évtizedek óta az jellemzõ a tanórákra, hogy jegyzetelünk a tábláról, vagy leírjuk azt, amit a tanár mond – ez viszont egyre kevésbé képes felkelteni és fenntartani a tanulók figyelmét. A mai diákok szinte mindegyike hozzászokott már ahhoz, hogy az információk karnyújtásnyira van. Tudják, hogy például egy matematikai feladat megoldásához szükséges ismeret pillanatok alatt elérhetõ számukra a weben. Továbbá jobban érdeklik õket a közösségi média kínálta lehetõségek, mint amilyen az arculattervezés, a személyes profilok testreszabhatósága, az online videók készítése és megosztása, mint mondjuk a másodfokú egyenletek. Emiatt szükség lenne arra is, hogy átalakítsák és a Z-generációra szabják a tanulási folyamatokat, illetve az információs csatornákat.

Tanulóéveim alatt folyton-folyvást szembe kerültem azzal, hogy a tanórákon a tanár nem a tanulóra, hanem a tananyagra figyel inkább – így a korosztályomat követõ generációk és az õket oktató pedagógusok közötti szakadék nõttön-nõ. Az oktatni kívánt gyerekek ambícióit, képességeit, gondolkodásmódját, számukra már hétköznapivá és természetessé vált eljárásokat kellene az oktatásba emelni. Ahogy a libákat sem szabad már megtömni többé, úgy a rossz módszerekkel generált száraz ismereteket sem lenne szabad csak úgy lenyomni ifjúságunk torkán.

HORVÁTH Márk József

Lapotkérünk!

Auth Andrea Lapot kérünk! címû társasjátéka az általános iskolai matematika oktatását forradalmasítja. Arató Ferencet, a Pécsi Neveléstudományi Intézet Nevelés- és Oktatáselméleti Tanszékének adjunktusát (aki egyben a társasjáték fejlesztõje is) kérdeztem a játék oktatásban betöltött szerepérõl, a forgalmazás hátterérõl, valamint a felhasználási módokról.

Ismertetné a játékot?

Tulajdonképpen egyetlen játékkészletnek számít, egy csomagban; hatféle kártyacsaládot tartalmaz, amellyel huszonnégyféle játékot lehet játszani. Az iskolai csomagban három ezer darab kártyalap van. Gyermekeknek készült, de vannak benne akár a felnõttek számára is kihívást jelentõ feladatok.

A lapok egyszerû kártyajáték-szabályokat követnek, melyeknek az a lényege, hogy a megszokottól eltérõen kártyajelek helyett matematikai mûvelet, például egy összeadás szerepel rajtuk, és ezekbõl az összeadásokból kell a játékosoknak összegyûjtenie négy azonos értékût, amivel aztán többek közt Csapd le, csacsizhatnak.

Auth Andrea kifejlesztett olyan verziót is, ahol egyetlen játékhoz vannak rendelve más-más típusú feladatok, az egyik készlettel a kezdõk például még csak a pöttyöket számolgatják, a negyedikesek egy másik készlettel már mértékegység számolásos feladatot végeznek. A játékok folyamatos fejlesztést tesznek lehetõvé, az eszközök a legegyszerûbb kihívásoktól haladnak a már felnõttek számára is izgalmas reflexjátékok felé.

Mely osztályok tananyagait fedi le a játék?

A családi csomag óvodától harmadik osztály elejéig tartó tudásanyagot ölel fel, és hatvan darab kártyacsomagot tartalmaz, ami azt jelenti, hogy akár hatvanszor négy ember is használhatja a játékot egyetlen csomaggal; a következõ családi csomag lesz a harmadik–negyedik osztályosoké, döntõen arról fog szólni, hogy a felsõbb osztályokra készítse fel a gyerekeket.

A játék az elsõ négy évre a kerettanterv által elõírt tananyag 89%-át tartalmazza; s mivel a NAT azt is kimondja, hogy tíz százalékban el lehet térni a kerettantervtõl, a doboz megvételével elmondható, hogy a matematikatanulás követelményeit elsõ osztálytól negyedikig lefedi. A játék anyagilag is elõnyösebbnek

22 UNIVPÉCS

számít, hiszen olcsóbb, mint a tanuló négyévnyi matematikatankönyveinek ára összesen. Ugyanakkor mégha a tankönyvet ki is válthatná a doboz, van pár olyan terület, amelyhez a gyerekeknek konkrét gyakorlati tevékenységeket pl. kísérleteket kellene végezni (pl. az ûrmérték foglamának megértése stb.). Ezeket sem a tankönyvek, sem a doboz nem tudja helyettük elvégezni.

Milyen úton lehet anyagilag támogatni a játék forgalomba kerülését?

Jelenleg elõvásárlási formában tudják támogatni az érdeklõdõk a találmányt. Magyar és angol nyelvû verziót is tudnak ebben a formában rendelni az érdeklõdõk, s így támogatják a termék terjedését, illetve a következõ fejlesztések megszületését. Most nagyon kedvezõ áron lehet megvenni az egyébként 73.000 forintba kerülõ iskolai csomagot: honlapunkon (www.mathterminds.eu) 49.000 forintért lehet megvásárolni – sajnos azonban a közeljövõben ez az ár emelkedni fog.

Milyen lehetõségük van a csomag iránt érdeklõdõknek a játék kipróbálására?

Személy szerint én be szoktam vinni õket a kurzusaimra, nemzetközi konferenciákra, hiszen sok mindent lehet vele megmutatni, például azt, hogy a matematikai kompetenciák hatékonyabb, eredményesebb fejlesztése mellet a személyes és szociális kompetenciákat is hatékonyan fejleszti. Másrészrõl szívesen tartunk képzéseket és mûhelyeket. A kickstarter kampány alatt a támogatóknak három helyszínen ígértünk lehetõséget az ismerkedésre a játékkal. Az elsõ alkalom Budapesten lesz valamikor februárban, a következõ márciusban Pécsett.

HORVÁTH Márk József

True story. Négy évvel ezelõtt, ezekben a napokban már javában égtek bennem a pályaválasztással kapcsolatos ambícióim, elképzeléseim a jövõbeni tanulmányaimat illetõen. Harmincöt fõs, humán tagozatú osztályba jártam, amely a nagyvárosi középiskolák átlagos osztálylétszámát tekintve, nem a legacélosabb, viszont ebben a jól összeszokott, mondhatni mikroközösségben, szinte mindannyian tisztában voltunk egymás jövõbeni terveivel. Már itt a cikk elején le kéne szögeznem, a jóhiszemûség kedvéért: soha még csak egy pillanatra sem jutott eszembe, hogy pedagógusként vállaljak munkát, az úgy nevezett nagybetûs életben. Nos, a helyzet úgy alakult, hogy a társaim sem. Talán egyetlen embert tudnék kiemelni a volt osztályomból, akinek voltak efféle tervei a pályaválasztáskor. Nem véletlen, hogy így alakultak a dolgok. A tanári életpályát rengeteg sztereotip vélemény illeti, mivel sokan élünk abban a hitben, hogy értünk hozzá. Nem értünk hozzá. Szülõi szempontból ismerünk egyes nevelési elveket, pszichológiai aspektusokat, van fogalmunk a karizma fontosságáról a tanítást illetõen, emellett azonban nem rendelkezünk elegendõ szakmai tapasztalattal és gyakorlattal az iskolai szintû oktatással kapcsolatban. Így a véleményünk nem lehet objektív. Nem csupán a közvélemény, maguk a pedagógusok is tisztában vannak azzal, hogy hivatásuk nem profitorientált. Ebbõl következik, hogy nem túlzottan népszerû a pályaválasztók körében a tanárképzõ szakok megjelölése. Miért? Azért, mert a középiskolákban javában mozgolódó, befolyásolható, felnövõ generációk nem találkoznak elégszer olyan fogalmakkal, mint kötelességtudat, elhivatottság, a nem anyagi javakban mérendõ siker, és elismerés. Nem véletlen, ugyanis a legnagyobb hatással a média van a tanulókra, a folytonos információáradat pedig egyöntetûen harsogja a „könnyen, gyorsan, sokat” elvet a tanulók fülébe. Ma már a nagyanyám is lassan videobloggernek készül.

Ki fog tetõt ácsolni? Kenyeret sütni? Lesz hozzá tutorial a videó megosztókon? Ki fog matematikát tanítani, hogy tanulunk meg olvasni? Honnan tudjuk meg, mi az a fotoszintézis? Ki fogja tanítani a mostani ifjú generációk gyermekeit? Valószínûleg gépek. Miközben az emberi tényezõ még mindig nem mutatkozik másodlagosnak az ismeretek átadásában.

HORVÁTH Márk József publicisztikája

Pedagógus , ahogy én látom

Matchmaochival Hogyan zajlik egy japán teaszertartás, és mi köze ennek Pécshez (és a kávéhoz)? Tóth Mariann teablogger, az Urasenke teatársaság egyik lelkes magyar tagja tartott a matcha tea kapcsán egy bemutatót és kóstolót január 15-én a Pécsi Kávéban.

Japán két nagy rajongója talált egymásra az est szervezõinek személyében: Váncsodi József, a macha lattét is kínáló kávézó tulajdonosa a PTE ÁOK ösztöndíjasaiként töltött 3 hónapot a szigetországban, s ekkor szeretett bele végleg a felkelõ nap országába (interjúnk: Soba kilátással, www.univpecs.com). Tóth Mariann pedig 2007 novembere óta blogol a teákról, a japán teaszertartás pedig olyannyira érdekelte, hogy az egyik kyotoi teaiskola Magyarországon élõ mesterének teakurzusán is tanul (Mariann egyébként „civilben” a PTE Rektori Hivatalának GYES-en lévõ munkatársa). Éppen az hiányzik a teákról szóló könyvekbõl, ami a japán teaszertartást mûvészetté teszi, ráadásul vannak olyasmik is, amiket le sem írnak – jegyezte meg Tóth Mariann, aki egyes teakoreográfiák bemutatására már engedélyt is kapott nagymesterétõl.

A matcha olyan zöldtea, melyet finom porrá õrölnek, majd egy speciális bambusz keverõpálcát használva forró vízzel habosra kevernek. Ez egyszerûen hangozhat, de valójában összetett mozdulatsort igényel, s egy speciális meleg fõzetnél jóval nagyobb, szimbolikus jelentéssel bír. Ennek a teának neve például „a kék hegység energiája” volt, s még a csészéken is különbözõ, többletjelentéssel bíró japán motívumok (például cseresznye- vagy szilvavirágok) szerepeltek. A szertartások része a kalligráfia is, mely szintén egy plusz jelentéssel ruházza fel az adott eseményt. A január 15-ei felirata az lett volna: álom.

A matcha mellé általában szezonális, formába préselt száraz, vagy ún. nedves édességeket adnak, amelyeket lehetõleg még a tea megkóstolása elõtt el kell fogyasztani. Az est matchájához vörösbabpasztával töltött mochit ettünk. Magyarországon legtöbbször újév táján cikkeznek errõl az édességrõl a bulvárlapok, ugyanis elõfordul sajnos, hogy a fogyasztói belefulladnak az evésbe. A mochi rizslisztbõl készül, amitõl a süteményféle áttetszõ, csillogó burka nyúlós lesz, s amennyiben valaki egyben szeretné lenyelni ezt a labdacsot, az akár az életével fizethet. Itt Pécsett inkább mindenki szétvagdosta a mochit, nem is történt baj.

A sintó és a zen budhizmus vallási elemeit felvonultató bemutató teakoreográfia mellett nemcsak matchát kóstoltuk, hanem fehérteát, egy pirított rizses teát (ami Tóth Mariann férje szerint olyan „mint mikor a cukrozatlan zizit kapjuk be a zacskóból”), valamint matcha lattét is. De átérezhettük a teázás finom és elegáns mélységét és megfoghatatlanságát: valami olyasmit, amire a japánok azt mondják: yuugen.

24 UNIVPÉCS

jelentkeztél

Te már?

Amikor megkérdezik tõlem, hogy milyen volt Erasmus szakmai az én esetemben nem volt ilyen, így különbözõ weboldalakon gyakorlaton részt venni, akkor általában csak annyit mondok, böngésztem. Érdemes idõben elkezdeni a keresgélést, noha a hogy nagyon jó. Miért? Azért, mert aki még nem volt, az nem is külföldi szakmai gyakorlat elõnye a tanulmányi Erasmushoz késejti, és nem is igazán értheti, hogy ez mekkora változást jelent. pest az, hogy nincsen határidõ, nem kell fél évvel elõre jelentkezEzt át kell élni, a részesének kell lenni! Mindenkit csak buzdíta- ni. Szerintem a szakmai gyakorlat nagyobb felelõsséggel jár, s nani tudok! Az elsõ lépés mindig nagyon nehéz, bátornak kell len- gyobb kihívást is jelent, mint a tanulmányi Erasmus. Ettõl függetni, de utána úgyis minden összeáll. lenül ugyanúgy részese lehetsz az Erasmus közösségnek, ha nyiA külföldi gyakorlat megtanított alkalmazkodni és kiterjesz- tott vagy és felveszed másokkal a kapcsolatot. tette a perspektívámat. A nemzetközi környezet és az utazás Mindkét szakmai gyakorlatomat Cipruson töltöttem. A ciprumegtanított értékelni más kultúrákat, életfelfogásokat, szokáso- si kultúra igen sajátos. Egyszerre barátságos, közvetlen, hangos, kat, nyelveket, életmódokat. Különbözõ anyanyelvû, kultúrájú, magával ragadó és tolakodó. Tanulmányaimból adódóan mindszociális hátterû emberekkel volt szerencsém megismerkedni és két alkalommal HR gyakornokként dolgoztam. Az elsõ szakmai együtt dolgozni. A pluralitás mindenképpen nagyon jó hatással gyakorlatom során egy hotelnél, ahol leginkább a tervezés, tovan az személyes fejlõdésre, a kritikai gondolkodásra, és megta- borzás, kiválasztás és beillesztés volt a feladatom. A második nulhatjuk, hogy mindenkitõl lehet tanulni valamit (akár azt is, gyakorlatom során egy coaching-tréning profilú cégnél alkalmazhogy hogyan ne csináljunk valamit!). tak, ahol képzések, illetve azok szervezése volt fókuszban.

Véleményem szerint, a külföldi szakmai gyakorlat Annyira intenzív volt ez a pár hónagy elõrelépést jelent a praktikum, a társas kapcsolanap, hogy olyan érzés, mintha több tok és a szociális készségek terén is. Csak fejlõdheévet töltöttem volna kint. Persze natünk a magunkra utaltság, a tapasztalatok, az új élmégyon lényeges a szakmai és a nyelvi nyek, az új szemléletek, az önismeret, az alkalmazkokompetenciák fejlesztése, de tagaddás, a magabiztosság, a komfort zónából való kilépés, hatatlan, hogy a legeslegjobb dolog Erasmus+ az önmenedzselés és az idegen nyelv gyakorlása által. az, hogy új barátaim lettek. Nagyszeés Campus Mundi A nemzetközi környezet inspiráló, s nem mellesleg rû érzés tudni, hogy szinte bárhova ösztöndíjak bõvíti a kapcsolati hálónkat. Hihetetlenül jó érzés tudutazhatok Európában, mindenhol ni, hogy nemzetközi szinten is képesek vagyunk meglesz egy Erasmus ismerõs, akire száJelentkezési határidõ: állni a helyünket a munkaerõpiacon. míthatok. Életem egyik legjobb dönmárcius 10.

A legnehezebb megfelelõ fogadó szervezetet találtésének tartom a külföldi szakmai ni, ez tulajdonképpen egy álláskeresési folyamatként gyakorlatot, mert egy álomszép heInfo: is felfogható. Érdemes érdeklõdni az Erasmus kari kolyen végezhettem az álommunkáhttp://erasmus.pte.hu ordinátoroknál, hátha van már az adott szakhoz kiépímat.

ZSEBEHÁZI Dóra erasmus@pte.hu tett kapcsolat külföldi fogadó szervezetekkel. Sajnos UNIVPÉCS 25

Tavasszal sincs megállás !

Miféle közös sporteseményeket hoz a félév?

A PTE Sportiroda vezetõjét, Hári Józsefet kérdeztük.

Milyen programokat szervez a 2015/2016-os tanév második szemeszterére a Sportiroda?

Tavasszal 12 nagy programot szeretnénk megvalósítani. A riói olimpia közeledtével elindítunk egy PTE Olimpiai Ötpróba nevû rendezvénysorozatot. Ennek az a lényege, hogy minél több egyetemistát megmozgassunk. Az elsõ próba egy aerobiknap a Fitnexxben, ahol egy meghatározott órarend szerint szeretnénk, ha minél több egyetemista részt venne az órákon.

A második próba keretein belül egy gokartkupát szervezünk, a cél, hogy minden karról sikerüljön csapatot indítani, akik egymás ellen fognak versenyezni, éjszakába nyúlóan. A harmadik megmérettetésre március elején kerül sor, ez pedig a rendkívül kedvelt kocsmasportok éjszakája. Aznap éjjel gyakorlatilag minden sportot kipróbálunk, ami csak zárt térben játszható: billiárd, csocsó, darts, sakk, szkander... Azt fogjuk majd szorgalmazni, hogy karonként álljanak össze a csapatok, persze az sem baj, ha baráti társaságok neveznek. A negyedik próbánk a megszokottá vált, közkedvelt Sárkányhajó Regatta lesz Orfûn, majd a záró próba keretében második alkalommal megrendezzük a PTE Emlékfutást. Ez tavaly két irányból indult és a versenyzõk a Széchenyi téren találkoztak, de most kacérkodunk azzal a gondolattal, hogy esetleg három induló pont legyen, és a tavalyi kettõ mellett a Vásárcsarnoktól vagy a Pálosoktól is indulnának futóink. A találkozópontra egy kis jamboree-val készülünk.

Mik várhatók a PTE Olimpiai Ötpróba mellett? Évrõl évre több sportágban rendezzük meg a karok közötti bajnokságot. A kézilabda, kosárlabda, röplabda már hagyomány, és évek óta nagyon népszerû a futsal, ami eddig kispályás fo26 UNIVPÉCS

ci néven futott. Azért állunk át a futsal elnevezésre, mert ez kezd versenysportként is megjelenni. Õsszel 25 csapat vett részt a bajnokságban, akik napokig versenyeztek egymással.

Szeretnénk, ha ebben a félévben is legalább ennyien lennének.

Felkapott esemény a Rákóczi Futsal Kupa is, melyet a Rákóczi Szövetséggel közösen szervezünk. Ezen a rendezvényen egy teljes éjszakát végigjátszanak a csapatok. A Sportiroda és az Egyetemi Hallgatói Önkormányzat közösen állja a bírók munkájának és a pályabérlésnek a költségeit, a nevezési díjakból befolyt összeget pedig a Rákóczi Szövetség kapja, mely egy határon túli település önkormányzatát támogatja, az ott élõ magyar gyerekeknek vesznek belõle iskolaszereket.

A tavaszi programunk csúcsa pedig a Balaton -átúszás lesz, amit harmadik éve szervezünk, közös busszal utazunk a tóhoz oda-vissza. Úgy tudom, egy ösztöndíj-program meghirdetése is a küszöbön áll.

Tavaly év végén alakult meg az egyetemen a Sport és Parasport Bizottság, ami ösztöndíjat is alapít. Több kategóriában írjuk majd ki, többek között kimagasló sporteseményeken résztvevõ sportolókat jutalmaznánk, és segítõket, felkészítõket is tudnánk az ösztöndíj révén támogatni.

Nagyon jó és átfogó lehetõség lesz, egyedülálló az országban! Más egyetem sporttal foglalkozó munkatársai is komolyan érdeklõdtek, elkérték tõlünk ezt az anyagot. Várjuk a PTE vezetésének jóváhagyását és a költségvetési hozzájárulást, hogy a pályázatot kiírhassuk. A részletek a weboldalunkon és a www.univpecs.com-on is elérhetõk lesznek majd.

KÉKESI „Mandarin” Alexandra

SPORT

Február 10.

PTE Olimpiai Ötpróba I. Aerobiknap Február 14.

EBEL mérkõzés látogatás Február 17. II. PTE Squash Kupa Február 23.

PTE Olimpiai Ötpróba II. gokart verseny Február vége – március eleje karok közötti bajnokságok, futsal liga Március 2.

IV. PTE Floorball Kupa Március 8–9.

PTE Olimpiai Ötpróba III. Kocsmasportok éjszakája Március 16.

Rákóczi Futsal Kupa Március 23.

III. PTE B33 Streetball Kupa Április 16.

PTE Olimpiai Ötpróba IV. PTE Sárkányhajó Regatta Április 27.

PTE Olimpiai Ötpróba V. Történelmi emlékfutás 1367 Július 2.

Balaton-átúszás Jelentkezés, pontos helyszínek és további infók: egyetemisport.pte@gmail.com

nAgy fordulat elõtt az agykutatás Az agy az a szerv, amivel azt gondoljuk, hogy gondolkodunk – mondhatnánk viccesen. Dacára annak, hogy igazán kézenfekvõ lenne, hogy ismerjük az emberi test mûködését, éppen annak legösszetettebb irányító részérõl nem tudunk annyi mindent, ami a hosszan egészséges és boldog ép elméhez szükséges lenne. Az agy mûködésének megértésén dolgozik Ábrahám István professzor Groningen, Cambridge és Új-Zéland után újra Pécsett. Az Idegtudományi Centrum vezetõje, kutatásait anyagilag idehaza a Nemzeti Agykutatási Program és az OTKA is támogatja.

28 UNIVPÉCS

Mi a fõ kutatási területe? Mi volt az alapötlet?

Az alapproblémát egy jól ismert klinikai tény adta: a nõkben posztmenopauzális korban, amikor az ösztrogén szint leesik, az idegsejtek túlélõképessége jelentõsen lecsökken – ezért szoktak ilyenkor ún. hormonpótló terápiát javasolni. Azonban az ezredfordulón publikált 300 000 posztmenopauzás korú nõ bevonásával az Egyesült Amerikai Államokban végzett klinikai kutatás (Woman Health Initiative) kimutatta, hogy a hormonpótló terápiák jó hatásainál jóval több a negatív mellékhatás: az ilyen terápiát kapott nõknél a trombózis kockázata duplázódott, a melldaganatok kialakulásának valószínûsége növekedett, gyakrabban fordult elõ agyvérzés. Ekkor döntöttek úgy a kutatók – mi is – hogy nagyobb erõfeszítéseket teszünk azért, hogy megértsük, hogyan hat az ösztrogén. Fõleg azzal foglalkozunk, hogy az ösztrogén milyen hatással van a központi idegrendszer sejtjeire, akár a sejtek védelmét tekintve. Általában a hormonokra az jellemzõ, hogy hosszú idõ, hetek, hónapok alatt hatnak, megváltoztatják a sejtek génjeinek mûködését, ez az ún. klasszikus hatás.

Az ösztrogén esetében a klasszikus hatás felelõs a WHI vizsgálatban kapott rendkívül súlyos mellékhatások kialakulásáért. Azonban vannak az ösztrogénnek gyors hatásai is, s minket elsõsorban ezeknek a mûködése érdekel, az, hogy hogyan hangolják át az idegsejt jelátviteli rendszerét, válaszkészségét. Valószínûleg az idegsejtek védelmét biztosítja ez a gyors hatáson alapuló mechanizmus, de azt találtuk, hogy a szaporodást irányító neuronokra is hat.

Ez akkor csak a nõket érinti?

Férfiaknál a tesztoszteron alakul át ösztrogénná, ami a férfiak idegsejtjeit ugyanúgy védi, mint a nõkét. Az emberi agyat érintõ egyik legrettegettebb neurodegeneratív betegséget, az Alzheimer-kórt tekintve a nõk akkor kerülnek veszélyes helyzetbe, amikor a menopauzával az ösztrogénszintjük csökken és ilyenkor sokszorosára nõ ennek a betegségnek a kialakulási valószínûsége.

Sok más külsõ tényezõ is befolyásolja az idegrendszer mûködését, és jelenthet kockázatot is egyben. Például a stressz faktor az egyik legfontosabb ilyen tényezõ, de ide sorolható 30 UNIVPÉCS

a táplálkozás és az idõjárás, sõt a szociális kapcsolatok is, s mindehhez még a hormonális hatás is társul. Rendkívül komplex mechanizmusról van szó.

Miért fontos, hogy ezzel kiemelten foglalkozzanak?

A mostani aggasztóan gyorsuló tendenciákat figyelembe véve, 20–30 év múlva a világon minden harmadik ember neurodegeneratív betegségekben fog szenvedni. Amint ez bekövetkezik, az olyan terhet ró a társadalombiztosításra, ami gyakorlatilag megbéníthatja a központi finanszírozást, és összeomolhatnak a pénzügyi rendszerek – egyszerûen nem tudnak majd mit kezdeni ekkora betegtömeggel. Egy neurodegeneratív betegségben szenvedõ ember nem feltétlenül hal meg, hanem folyamatos kezelésre szorul, ráadásul nem csak magának a kezelt betegnek kell abbahagyni a munkát, hanem az õt segítõ családtagok is erre kényszerülhetnek. Csak 2010-ben 73 milliárd euróba került ezeknek a betegeknek a kezelése az Európai Unióban, hiszen éppen ennek a betegségtípusnak a kezelése a legköltségesebb, s ez az összeg évrõl évre nõ. Ezért döntöttek úgy az Amerikai Egyesült Államokban és az Európai Unióban, hogy kiemelten biztosítanak forrásokat az idegrendszer-kutatásokra. Nagyon jelentõs, hogy ebben a magyar kormány az európai országok között elsõként döntött úgy, hogy egy nagyon jelentõs összeggel megfinanszírozza az agykutatást: Magyarországon ez a Nemzeti Agykutatási Program.

Ez az idõsödõ társadalmak miatt van?

Csak részben! A fõ ok, hogy az idegrendszeri betegségeket a mai napig nem tudjuk meggyógyítani: vannak a tüneteket enyhítõ palliatív terápiák, de azt még mindig nem tudjuk, mi miatt, hogyan alakulnak ki ezek a betegségek. Hogy mitõl lesz valaki Alzheimer- vagy Huntington-kóros, vagy, hogy pontosan mi történik az agyban akkor, amikor valaki olyan pszichiátriai betegségekben szenved, mint a depresszió vagy a skizofrénia. Ez talány.

Az agy a világegyetem egyik legbonyolultabb objektuma.

Amíg nem értjük a mûködésének alapjait, addig nagyon nehezen tudunk mit mondani a kóros mûködésérõl. Kezdeti lépések vannak, de még messze járunk attól, hogy errõl biztos tudással rendelkezzünk.

TUDOMÁNY

Hogy lehet az, hogy ennyire keveset tudunk az agyról? Ekkora áttörés elõtt áll az agykutatás?

Forrong ez a terület, és nincs olyan tudományág, amit ne érintene, csak, hogy közelebb férkõzzön a megoldáshoz. Hasonló tudománytörténeti fordulat zajlik most, mint amilyen a 20. század elején a kvantumfizika megszületése: amikor kiderült, hogy az elektron egyszerre hullám és golyó, arra már nem tudták a newtoni törvényeket alkalmazni, mert az már nem magyarázta ezt meg.

Egy merõben új szemléletû fizikára volt szükség. Igen valószínû, hogy a központiidegrendszer-kutatásokban is ez a helyzet napjainkban. Mindez nemcsak a fizikát, a kémiát vagy általában az élettudományokat érinti, de a társadalomtudományokat, a filozófiát, pszichológiát is. Bekövetkezhet, hogy a 21. század a biológia és azon belül a központiidegrendszer-kutatás forradalma lesz.

Mennyire eszközigényes ez a kutatás?

Kifejezetten eszköz- és forrásigényes ez a típusú kutatás. Például a világon egyedülálló a mikroszkóprendszerünk, amit arra a célra fejlesztettünk, hogy molekuláris szinten lássuk élõ sejtekben a folyamatokat, újfajta eljárások alkalmazására épült, és önmagában 200 millió forint. Viszont egyedi képeket produkál: úgy lehet nyomon követni az élõ sejtben zajló egyedi molekulaszintû folyamatokat, mintha moziban nézném. Ez eddig elképzelhetetlen volt, a Szentágothai János Kutatóközpontban viszont megvalósult.

Gondolom, az újfajta megközelítés kívánta meg az Idegtudományi Centrum létrehozását is, amelyet kollégáival alapított, és amit 2014 januárjában hagyott jóvá a PTE szenátusa. Milyen tapasztalatai vannak ennek mûködésével kapcsolatban?

Az Idegtudományi Centrum (ic.pte.hu) a pécsi idegtudósok szakmai együttmûködésének konglomerátuma, melyben egymást támogatva próbálunk haladni a kutatásban, ehhez pedig közös eszközök, közös kutatási pályázatok, közös projektek és közös PhD-hallgatók társulnak. Annyira sokrétû ez a kutatás, olyan sok eszköz és tudományterület ismerete szükséges hozzá, hogy ehhez egyetlen ember kevés, ilyen polihisztor nem létezik. Matematikus, fizikus, biológus, orvos, biokémikus dolgozik együtt, ami nagyszerû dolog.

A centrum ún. flat menedzsment rendszerben mûködik, vagyis van egy hat fõbõl álló irányító testülete, és a feladatokat és információkat megosztjuk egymással, a megoldandó problémák kapcsán koordináljuk a csoportokat. A kooperativitás hierarchiával nehezen érhetõ el, ezért inkább segítünk, mintsem megszabjuk azt, hogy ki mit csináljon. Valójában ez egy baráti társaság, olyan közösség, melyben az emberek összetartanak – csak más alapokon szervezõdött, mint a megszokott rendszerek. Tudom, nehéz lehet ezt elképzelni, de az Új-Zélandon kollégáimmal együtt létrehozott Neuroendokrinológiai Centrum kapcsán már megtapasztaltam, hogy mûködõképes ez a modell. Ott olyannyira mûködik egyébként, hogy jelenleg az Új-Zélandon lévõ Neuroendokrinológiai Centrum a világ legnagyobb ilyen centruma.

Mekkora a verseny a kutatók között?

Inkább az együttmûködés jellemzi a kutatócsoportjainkat, nem egymást akarjuk kiütni a nyeregbõl. Persze, van egy egészséges verseny, hogy ki fejt meg elõbb egy adott problémát... A fiskális keretek is megszabják az ütemet: adott idõre kapjuk a pénzt, és a kijelölt idõszak végére le kell tenni valamit az asztalra. Ez is nyomást jelent, nem is kicsit!

Mikor jöhet áttörés?

Nagyon veszélyes lenne jósolgatni. Ahogy mondani szokták, mindannyian a kísérletek kezében vagyunk, azok lefolyása dönt. Az viszont látszik, hogy ha ilyen erõvel és sebességgel haladunk, gyorsabban tudunk bizonyos problémákon átlendülni, ami eredményeket hozhat.

Említette a közös PhD-hallgatókat. Egy hallgatót mennyire lehet egy ilyen összetett terület kutatásaiba bevonni? Õk általában kis szegmenssel, egy-egy adott technika elsajátításával kezdenek, aminek rövid idõn belül mesterei lesznek, majd erre épül a következõ modul. Mivel az Idegtudományi Centrumban segítünk egymásnak, ezért nem lehet olyan, hogy valaki elakad egy problémával. Egy PhD-hallgató sincs magára hagyva, mert nem csak a témavezetõje viseli szívén a sorsát, hanem az adott tudományterülethez értõ valamennyi kolléga. Szerintem úgy tisztességes, ha az ember elkövet mindent, hogy a követkeUNIVPÉCS 31

zõ generáció jól nevelõdjön. Ez hosszú távon nekünk is jó, mert ha vesszük a fáradtságot, és segítjük õket, akkor ezt õk valamilyen formában megköszönik, akár úgy, hogy külföldi ösztöndíjaik és tapasztalatszerzés után is visszatérnek ide kutatni. Ha egy rendszer jól mûködik, bizalomra épül, eredményorientált és az emberek egymást próbálják segítetni, egy nagyon ütõs, rendkívül hatékony és kreatív társaság tud kialakulni. Úgy gondolom, a humánerõforrás megfelelõ menedzselése alapvetõ.

Olvastam, hogy részben családi okok miatt tért haza, de azt is olvastam, hogy itt fel tud építeni valamit a nullából, amire Új-Zélandon nem volt lehetõsége. Mit csinál máshogy, mint ott? Új-Zélandon is a nulláról kezdtem építeni a laboromat és itt is. A céljaim hasonlóak, mint az Otago University-n voltak: legyen egy lelkes, jó közösség, amelynek tagjai élvezik a munkát, eredményorientáltak és gyorsak. Hazahoztam ott szerzett erõforrásaimat és tudásomat, elsõsorban mûtéti, képalkotó és molekuláris biológiai technológiákat, de mûszereket is – mint például a mikroszkópunk alapjait, amit Új-Zélandon raktunk össze elõször. Az eszközök, a megközelítési mód és a kultúra más. A magyar rendszerben fantasztikus potenciálok rejlenek, függetlenül attól, hogy néha itt is vannak nehézségek. Úgy gondolom, hogy ha az ember tudja, mit akar elérni, elszánt és egy kis szerencséje is van, akkor itt is lehet haladni. Néha talán egyszerûbb azt mondani, hogy külföldön könnyebb – számunkra szinte presztízskérdés volt, hogy megmutassuk, hogy mindaz, ami Új-Zélandon lehetséges, az Magyarországon is megvalósítható.

A hazatérés másik oka az volt, hogy nekem és a családom számára nem volt kérdés, hogy a gyerekeink Magyarországon szocializálódjanak: amikor hazaköltöztünk, éppen a gimnáziumba készülõdtek már, ami mindenki felnõtté válását kitörölhetetlenül meghatározza. A feleségemmel azt szerettük volna, hogy a gyermekeink ezt magyar nyelvterületen éljék meg. Úgy tudom, hogy itt végzett a pécsi orvoskaron. Szoktunk büszkélkedni azzal, hogy ez az agykutatás magyarországi bölcsõje.

32 UNIVPÉCS

Kik voltak Önre akkoriban a legnagyobb hatással? Mit gondol, mennyiben változott az oktatás azóta?

Itt, az orvoskaron az Élettani Intézetben TDK-ztam, és olyannyira jól ment, hogy Pro Scientia díjat kaptam a végén.

Mentoraim minden segítséget megadtak: Jandó Gábort emelném ki, aki megtanított mûteni és az idegtudományban gondolkozni, õ indított el a pályán. Akkor sem maradtam magamra, amikor õ egy idõre külföldre ment dolgozni, hiszen Lénárd László professzor, Hajnal András mentorkodtak felettem. Sokat tanultam, s az itt szerzett tudást eddigi pályám során remekül tudtam hasznosítani.

Olyan hely az Élettani Intézet, mely nem akárkikkel büszkélkedhet: Lissák Kálmán, Grastyán Endre, az innen induló Buzsáki György… Nagyon nagy nevek az idegtudomány területén. Most úgy érezzük, átalakulóban van az egyetem: létrejött egy társaság, akik a múltat nem félresöpörve, hanem arra építkezve tudnak együtt dolgozni. Komoly kihívás ez. A tudományt nemzetközi terepen játsszák, és mi azon dolgozunk, hogy a térképen Pécs is jelen legyen. Ennek talán elsõ nagyon jól látható eredménye, hogy 2017-ben a nagy presztízsnek örvendõ Európai Idegtudományi Társaságok Szövetsége regionális nemzetközi konferenciáját Pécsen rendezik, ahol a pécsi idegtudományi kutatók is beszámolhatnak az eredményeikrõl. Tapasztaltam már máshol, hogy ha elindul egy ilyen törekvés, az egyre dinamikusabbá válik, ha a jó kutatók és az eltökélt hallgatók elõreviszik.

Mire a legbüszkébb?

A gyerekeimre és a családomra! Az is fontos eredmény, hogy azok az emberek, akik velem dolgoztak, sikeresek lettek. Jó érzés tudni, hogy a mentalitásuk alakításához nekem is közöm volt. Büszke vagyok azokra az órákra, napokra is, amiket közös alkotással töltöttünk a kollégáimmal. Mondhatnék kutatási eredményeket, amik a nemzetközi elismertségünket megalapozták, de azt hiszem, az kevésbé lenne személyes, és az emberi sorsok legalább olyan fontosak.

Valóban?

A cél szentesíti az eszközt!

Kopogó magas sarkak, rövid szoknya, vörös rúzs.

Elegáns ing, illatfelhõ, belõtt haj.

Megnyerõ látvány, okosan helyükre illesztett darabok a cél eléréséhez. Miért veszed meg azt a ruhát? Miért mész fodrászhoz? Igen, tudom, magad miatt. És azért, mert mások is látnak? Nem tudom elképzelni, hogy valaki igazat mond, ha azt állítja: „Eddig a külsõmmel csak magam miatt foglalkoztam!”. Tényleg egy pillanat sem volt, amikor érdekelt, a másik ehhez mit szól? Ugyan már! Te sem hiszed el! És ezzel egy szintig nincs is baj, csak legalább magadnak ne hazudj. És miért is érdekes a másik véleménye? Jó benyomás, puszta vonzódás vagy kémia, ami elõremozdítja az életet? Bármelyik lehet. De az, hogy ezt ki mire használja, na, arról érdemes szót ejteni.

A szex és a szexisség tud eszköz lenni.

Egy olyan kis furmányos valami, ami meg-

bújik a komódodban, a frissen mosott, fehér zoknik alatt. Mindig ott van, csak olykor nem veszel tudomást róla. A szexualitás erõ, ami mozgatja a világot, és mindenki maga dönti el, milyen mértékben veszi saját birtokába. Világbirodalmak az ókorban, trónra jutások a középkorban: talán többször múlt a testi vágyakon országok sorsa, mint azt gondolnánk. „Áhh, tuti megvolt a fõnöknek!” – ismerõs a rosszmájú mondat, ugye? Az amerikai limonádé filmek, a sorozatok, a krimik mind-mind tele vannak ezekkel a klisékkel: aktus az irodában a fõnökkel az elõléptetésért. Csupa önös érdek, lelkekbe taposás. Azám, többes szám, mert hiába csinálunk úgy, mintha nekünk ez nem

jelentene semmit... Majd fog, késõbb vagy mással. Na és addig? Addig el lehet szórakozni csak kérdés, hogy érdemes-e…

A nõi a szebbik nem. Kihasználja-e vajon ezt az elõnyt a férfiakkal szemben?

Talán az esetek nagy részében igen. Persze kivétel itt is van, de valljuk be, kevés az olyan hölgy, aki nem figyelt még fel effajta „varázserejére”. Az már személyfüggõ, ki mennyire él boszorkányhatalmával. És drága uraim, ne feledkezünk ám meg önökrõl se! Nevetséges lenne csak az ellenkezõ nemre „hárítani” ezt az ördögi fondorlatot. De okolni kell-e bárkit is?

KÉKESI 'Mandarin' Alexandra

Élvezet. Kölcsönös örömszerzés, mely nem önös érdekeken alapul. Mindamellett, hogy az utódnemzés elsõ lépése, melynek nyomán az egyik legfontosabb mikroközösség alakul ki, amely az emberi társadalomban fellelhetõ: a család. Na, de vissza a szexhez. Persze, ha az ember elég House of Cards-részt néz, egyre inkább kezdi kapizsgálni, miért lehet fontos eszköz a szex, és milyen célok elérésében játszhat szerepet.

A karrierista életfilozófia távol áll tõlem, a pozíciószerzés és pozícióféltés méginkább.

Könnyen elõfordulhat, hogy a naivitásom óriási méreteket öltött, de komolyan. Hogy egy férfi vagy egy nõ a micsodáját arra használja, hogy egyes ranglétrákon elõrébb jusson, elérhetetlennek tûnõ információkat szerezzen meg? Ne adja az ég, összeszexeljen magának egy állást, így jutva közelebb a bársonyszékhez. Legyenek oly kedvesek, lépjenek egyet hátra, és …. Ebben a nagyszerû celeborientált, legyélhülye, járasd le magad nyolc millióféleképp, hesteg, megeszed a … világban az erkölcs mint erény kiveszni látszik a

hétköznapi társadalmi életbõl. Ma már szinte mindent képesek vagyunk kiadni magunkról. A személyiségünket, a közösségi oldalaknak hála, az ismerõseink nevét, címét, telefonszámát, az alkalmazások letöltésének következtében. Ugyanebbõl kifolyólag a helyadatainkat is kiadjuk, mintha másra is tartozna rajtam vagy a közvetlen környezetemen kívül, hogy épp lementem a Vörhenyes Mari néni kis közértjébe fél kiló kenyérért meg harminc deka parizerért.

Persze a pénzközpontúság, az anyagi világ újabb megalázkodásoknak tesz ki minket. Hallottunk már orális szex ellenében kapott filmszereprõl, amerikai „almás lepény” mintájára kicsikart vizsgajegyekrõl szóló mendemondákról, ellenszolgáltatásokért cserébe vonagló topless DJ-ket arcpirító gázsikért fellépni a legnagyobb, legnépszerûbb helyeken – a tehetségüknek biztosan köze volt a dologhoz. Ha a lemezlovassághoz nem is. És ezt face to face az arcba minden egyes nap. Olcsó lapokban, a neten, a televízi-

vagy

Aszex

eszköz élvezet?

PÁRBAJ

óban. Az egyszeri ember gyõzi kapkodni a fejét, melyik erkölcstelenség, vagy érdekkapcsolat körözi a másikat. Faludy meg forog a sírjában. NEM! Nem tudnék azért lefeküdni valakivel, hogy az adott érdekemet érvényesítsem. Nem is vagyok abban a helyzetben szerencsére. Nekem, kis naiv léleknek, szokták volt mondani, a szex, a szeretkezés, még mindig a kölcsönös odaadás, a szeretet és szerelem manifesztációja a testi kapcsolatokban. Õszintén remélem, vagyunk még így ezzel a kérdéssel egynéhányan. Mindinkább szerelmeskedni vágyó érdekemberek, és nem …..-ni vágyunk.

HORVÁTH Márk József

KULTÚRA

más?

Pécs

UnivPécs-kerekasztal Pécs helyzetérõl

A kerekasztal-beszélgetés résztvevõi: Bedõ Zsolt közgazdász, Colin Foster szobrászmûvész, Füzér Katalin szociológus, Goolesorkhi Kia közgazdász, Heidl György eszmetörténész, Merza Péter geográfus, a PVF Zrt vezérigazgatója, Pavluska Valéria közgazdász, marketinges.

Moderátor: Balogh Robert Újra aktualitást kapott a Kulturális Fõváros fogalom Magyarországon, hiszen újból jelentkezhet egy magyar város a 2023-as cím elnyerésére. A kerekasztal-beszélgetés nem a Pécs 2010 Európa Kulturális Fõvárosa program szervezésének nehézségeirõl vagy megkésettségrõl szólt, hanem arról, hogy ami megépült a városban a program keretében mintegy 35 milliárd forintból (a teljes projekt 44,5 milliárdba került), az hogyan mûködött az elmúlt öt esztendõben, s ma milyen lehetõségeket rejt a város és az egyetem számára.

Füzér Katalin: Az, hogy fizikailag mi került beépítésre, fontos, ahogy a megújult környezet is az, de én antitézisként az emberekrõl beszélnék, az EKF kapcsán kialakult újfajta tudásokról és összeköttetettségekrõl. A szociológia egyik új kutatási területe a projektesítés következményeivel foglalkozik, ehhez kapcsolódóan magam is vizsgálódom a pécsi helyi társadalom kontextusában. Egy helyi projektosztály létrejöttét látom: sokszínû, magasan képzett szakemberek jól körvonalazható rétegrõl van szó, akik ennek a projektcsokornak a kezdeményezéséhez hozzájárultak ötlettel, tudással, tapasztalattal, nemzetközi kitekintéssel. Az egymásnak átadott tudások újfajta kooperációját látom ebben, és nem csak betont, vagy pénzt.

Pavluska Valéria: Ezek nagy elõnyök, de én mégis csalódott voltam az EKF következményeit illetõen. Az eredeti koncepcióval egyetértettem, mert szerintem is elõ lehet állítani a kultúrából gazdaságot. A végeredmény számomra nem volt más, mint egy színvonalas egyszeri eseménysor, amire nem épült semmi a késõbbiekben. Az infrastruktúra itt maradt, megújultak intézmények, a tartalom is felzárkózott valamennyire ehhez 36 UNIVPÉCS

a színvonalhoz, de azt vártam, hogy például fesztiválok tradíciói alakulnak ki, létrejönnek olyan fejlõdni képes mûhelyek – a szó nemzetközi értelmében – ahol tanítanak, oktatnak. Ahol nem csak kulturális események zajlanak, ahová elvárjuk a nézõket, hanem más gazdasági, tõke jellegû mûködési formák is kialakulnak. Ez nem történt meg.

Heidl György: Akik idejönnek megcsodálni Pécset, azok jó véleménnyel vannak az EKFrõl, a városról. Akik itt élnek, vagy beleláttak a folyamatokba, kritikusan nyilatkoznak. Az EKF egyes fejlesztései felborították a város szerves fejlõdését, amely a középkortól kezdve levezethetõ. Létrejött a Zsolnay Negyed, a Kodály Központ, de közben jelentõségét veszítette Pécs számos belvárosi múzeuma, kiállítótere. A költözések, fenntartói változások, a szûkös anyagi lehetõségek látványosan csökkentették a belvárosi múzeumi és kulturális intézmények szerepét, miközben a Zsolnayval olyan terheket vállalt magára a város, amelyek folyamatos lobbizást igényelnek a források elõteremtésére állami költségvetésbõl. Ez a város kulturális és egyéb autonómiájának nem tesz jót. Az elmúlt két évben az egyházmegye, a pécsi püspökség kulturális intézményrendszere is elkezdett fejlõdni. Úgy tûnik, hogy Pécsett létrejött alapvetõen három kulturális pólus, és ebben a rendszerben újra ki kell találnia kinek-kinek a maga szerepét: mi a sajátos feladata, arculata a múzeumi résznek, a Zsolnaynak és az egyházmegyének. Én komoly feladatokat látok magunk elõtt.

Goolesorkhi Kia: Az EKF-re elköltött 44,5 milliárd forintból nem valósult meg a folytonosság. Az elmélyülés nem következett be.

Nem arculattal foglalkoztunk, s máig sem tudjuk, mi az identitása a városnak!

Isztambul és Essen is volt kulturális fõváros.

Elég a név, hogy kulturális fõváros, s ez maga az identitás? Vagy Pécs már eleve rendelkezett a szükséges értékrenddel? A kulturális év egy lehetõség volt csupán arra, hogy megerõsödjön? Az alulról szervezõdés nagy hiányossága volt a folyamatnak. Nem építettek ki egységes arculatot. A külföldieknek mit jelent a kulturális fõváros ténye? Fogalmunk sincsen errõl. A Bazilika és a Dzsámi korábban is ugyanott álltak, ahol ma. A beépített 35 milliárd jelentette a kulturális fõvárost? Hol vannak a pécsiek az egész folyamatban? Dél-Ohio is egy hasonló, nehéz helyzetû város volt, ahol akkor kezdõdött el a változás, amikor alulról kezdtek építkezni, a város elindított egyfajta identitásépítési folyamatot. Városi szinten nem érzem azt, hogy arculatunk lenne.

Colin Foster: Hiba azt gondolni, hogy a Pécs 2010 Európa Kulturális Fõvárosa projekt egy lezárult esemény lenne. Ez egy folyamat. Ez csak az indulás. Kezdése valaminek, s rengeteg tennivaló maradt. Az EKF év egyik pillére a Balkán Kapuja ötlet volt. Nem mondhatjuk, hogy ez ügyben sok minden történt volna. Se Romániában, se Szerbiában, se Bulgáriában nem tudják, hogy mi lennénk a Balkán kapuja. Egy Kusturica-filmben ugyan elhangzott, hogy a pécsi vásárban jó feleségeket lehet venni, de ez csak egy vicc. Rengeteg munka maradt azzal is, hogy Pécs miként tudja eladni magát. Jó tendencia, hogy egyre több turista érkezik ide, vagy nem is Pécsre, hanem inkább a régióba.

Merza Péter: Úgy kezeltük az EKF-et, mint egy tér-idõ ugrást. Pécs Magyarország ötödik legnagyobb városa, itt épült az ország elsõ egyeteme, ezzel együtt mondhatom azt, hogy Pécs nemzetközi ismertsége sokkal inkább volt „megyeszerte világhírû”. Ha a helyén kezeljük a várost, akkor kijelenthetjük, hogy messze nem volt meg az az ismertségünk, mint ma.

Felkerültünk Európa térképére. Ez a térugrás.

A kulturális fõváros címmel bekerültünk egy elitklubba. Idõugrást azért hajtottunk végre, mert 30–40 éve szükséges fejlesztéseket pótoltunk be. A Széchenyi tér régóta felújításra várt, a Zsolnay-gyár ledózerolásra érett meg akkor már lassan… Az idõugrással a '70-es évek szintjérõl a 21. századba ugrottunk, több szempontból megelõzve saját korunkat.

A város nemzetközi ismertségre is szert tett és az infrastruktúránk vonzó lett, az alapok

megépültek, azóta is azon vagyunk, hogy szellemi, gazdasági tartalommal töltsük meg a „kulturális fõvárost”. Azt gondoljuk, hogy ez a város jövõje. Nincs csodavárás, hogy idejön egy nagy multi, és megoldja a város összes problémáját. Ez nem mûködik. Vannak erõforrásaink. A múlt, az egyetem, a történelem és az EKF is az már. 10 éve elnyertük az EKF címet, 5 éve megvalósult az EKF-program, idén ez az infrastruktúra olyan szintû finanszírozáshoz jutott, hogy gyakorlatilag újra léptéket válthat Pécs. Esélyt kaptunk arra, hogy új fesztiválokat hozzunk létre, turizmust növeljünk és népességmegtartó erõt is generáljunk, ezzel együtt gazdasági szinten is fejlõdés következhet be. Azáltal, hogy a Zsolnay Negyed finanszírozásába beszáll az állam és a Pannon Filharmonikusokéba is, Pécsrõl lekerült a teher és újabb lehetõségekben gondolkodhatunk. Ebbe a folyamatba tartozik a PTE 650-es évfordulója. A város korábban nehezebben volt eladható, most könnyebben fel lehet építeni egy terméket – nevezzük Pécsnek – ami ezáltal még élhetõbb lesz. Amikor benne voltunk az EKF-es építkezésekben én is hajlamos voltam elhinni, hogy az a siker fokmérõje, ha átadjuk a felújított Széchenyi teret és az egész EKF-nek az a célja, hogy építkezzünk.

Nem. Az csak a siker indikátora volt. Optimista vagyok. A város értékeire tudunk támaszkodni: egyetemre, kultúrára, hagyományra. A nagy összegû állami támogatás miatt újra látom annak esélyét, hogy olyan szellemi mûhelyeket támogassunk, amibõl ki tud jönni olyan produktum, ami vonzó külföldi diákoknak, magyaroknak, turistáknak, itt lakóknak egyaránt, és a gazdálkodóknak is. Öt év múlva kell megnézi, hogy ha megvalósult az egyetemi fejlesztés, akkor tényleg itt van-e az 5000 külföldi diák, s velük együtt megérkeztek-e azok a gazdasági szereplõk, akiknek meg kellene érkezniük elõbb utóbb. És a repülõtér?

Az M60-as… 20–30 éves idõtávban van esélye, hogy ez az egész majd beérjen.

Balogh Robert: Mondok szlogeneket az elmúlt évekbõl: egyetemváros, a fûszerek városa, a mediterrán hangulatok városa, a Balkán kapuja… Hol tart most Pécs?

Pavluska Valéria: A mediterrán szlogen nem rossz, a Balkán kapuja kifejezés jelenleg nem cseng túl jól. A balkáni jelzõ a magyar gondolkodásban kifejezetten negatív. A kultúra UNIVPÉCS 37

helyzete és kommunikációja is problémás. Ma van egy olyan tendencia, amely inkább füstölgõ gyárkéményeket építene szívesebben, és nem kulturális intézményrendszert. Péccsel kapcsolatban is lehetett hallani újraiparosítási szándékról. Még mindig erõteljesen él az a hagyományos felfogás is, hogy a kultúra csak fogyasztást, pénzköltést jelent. Az emberek nem nagyon hiszik el, hogy ebbõl meg lehet élni. Pedig mondjuk egy van Gogh-ot el lehet adni 2 millió dollárért. Szóval, a mûvészetnek van gazdasági értéke is. Az is nagy feszültség az ügyben, hogy Pécs lakossága nagyon szélsõséges összetételû, egyik oldalon ott van a magas intellektusú egyetemi populáció, a másikon pedig egy nehézipari gyökerekkel rendelkezõ segédmunkás réteg. Az egész helyzetet a gazdasági válság is tetézte.

Az igaz, hogy a városlakókat lehetne még kapacitálni, hogy több kultúrát fogyasszanak, bár az egyetemistákat erre nehéz rávenni. Egyelõre mást fogyasztanak. Több helyi intézmény mondta, hogy nem foglalkoznak az egyetemisták megnyerésével, mert nem éri meg, olyan rossz hatásfokú ez a befektetés.

Ezt már vizsgáltuk, és tudjuk, ha státuszuk és pozíciójuk lesz, akkor maguktól is fognak kultúrát fogyasztani. A lakosokat tekintve tudok olyan adatokról, hogy a komolyzene-fogyasztók száma kétszerese az országos átlagnak. Tehát nem biztos, hogy a lakosságot kellene kapacitálni további fogyasztásra, hanem inkább kívülrõl kell több fogyasztót vonzani. A mediterrán vonalat azért sem vágnám el, mert például tudjuk, hogy a Pannon Filharmonikusoknak már vannak eszéki bérletesei – ebbe az irányba is lehetne mozogni.

Merza Péter: Most, hogy a kultúrafinan38 UNIVPÉCS

szírozásba beszállt az állam, akkor nekünk olyan kultúrát kell finanszíroztatni, ami vonzó lesz, ami miatt hajlandók 100 kilométert megtenni az autópályán. Vagy amikor Mohácson leszállnak az amerikai turisták a hajóról, akkor nem három órás betétprogram legyen Pécs, hanem nézzék meg az összes múzeumot és ebédeljenek itt. Most egy jelentõs fogyasztói körnek Pécs Villány külvárosa.

Bedõ Zsolt: Mindig az hangzik el, hogy az állam ad majd pénzt, és felülrõl megoldja a problémákat. Ez így nem megoldás. Elfogadom, hogy Pécs most egy háromórás betétprogram turistáknak.

Nem attól tölt el itt több órát a turista, hogy a következõ ciklusban az állam jobban finanszírozza a Filharmonikusokat, vagy átvesz üzemeltetési költségeket. Ha az az individuum, aki egy éttermet, vagy galériát üzemeltet… Ha õk nem találják ki, hogyan tudnak integrálódni az állam által iniciált folyamathoz, akkor senki nem fogja. Ahogy elfogy a támogatás, ugyanott tartunk majd, mint elõtte. Tavaly egy kutató járt itt, azt vizsgálta, hogy a nagy multik megyei nagyvárosokba történõ betelepedése mit indukál. Kimutatta, hogy van egy kiszorító hatás is. Aki megszokta, hogy reggel nyolckor blokkol, megmondják neki, mi a feladata, s nem kell új dolgokkal elõállnia, gondolkodnak helyette, feladatorientálttá válik, nem problémaorientálttá. Mi történik az ebben szocializálódott egyénnel, ha ez a termelõegység kivonul a településrõl? A feladatorientáltak várják a következõ feladatot. Ez egy jelenség, nem probléma. Pécsen nem gondolhatjuk azt, hogy felülrõl megoldják a helyzetünket. Sem az állam, sem a polgármester nem tudja az egyének helyett megtenni ezt.

Füzér Katalin: Térségünk tõke- és munkaerõpiaci helyzete szempontjából súlyos strukturális korlátokkal kell szembenéznünk: a pécsi városrégió a globális értelemben félperifériás közép-európai fejlõdési zóna perifériáján helyezkedik el. Ez a fejlõdési zóna Dél-Lengyelországtól indul, Csehországot és NyugatSzlovákiát magába foglalva kiterjed Északnyugat-Magyarországra is. És kész.

A strukturális helyzetünk nem fog megváltozni. Az a fajta autópálya-összeköttetés, amivel 2010 májusa(!) óta rendelkezünk, a mostani elemzések szerint inkább már viszi a pénzt és az embereket, mert mobilitást tesz lehetõvé. A mi térségünkben nem megvalósíthatóak azok a munkahely-teremtési lehetõségek, amelyek az ország gazdaságilag fejlettebb régióiban a mûködõ tõkebefektetésekhez kapcsolódtak – akár kormányzati támogatással, akár nélküle: mi jószerivel csak a „projektkapitalizmusra” hagyatkozhatunk. Arra a típusú érdekes zónára, amely a gazdaság redisztributív szektoraihoz kapcsol minket, ahol olyan újra elosztott közpénzekrõl van szó, amelyhez nem fog mindenki hozzájutni.

A kérdés az, hogy a projektesítési folyamatok, amelyek nemcsak a városfejlesztésben, a civilszférában, hanem a nagy bürokráciákban – az egyetemen, az egyházmegyében – is végbemennek, ezek a helyi társadalomban hogyan képesek úgy egymáshoz kapcsolódni, fogaskerékként mozogni, hogy az egyik a másikat segítse – nincs nagyon más lehetõség. Persze a szénbányát újra lehet nyitni és újraiparosítani is kell, mert a városi társadalom népes rétegei sohasem lesznek képesek a kulturális és a felsõoktatás ipar szegmenseire rácsatlakozni. Pozitív fejlemény, hogy számos újonnan létrejött munkahely inkább a jól képzett

munkaerõnek ad lehetõséget. Ezt kellene erõltetni a továbbiakban is, a felsõ- és alsóbb fokú oktatás és a kultúra területén kiépíthetõ lehetõségeket.

Merza Péter: Kívülrõl nézve Pécs csak az egyetem! Semmi más. Még egy kis világörökség és a fõtér a Dzsámival. Erre lehet építeni, másra nem. A befektetõ oda épít gyárat, ahol már van egy másik gyár, mert ott vannak a beszállítók, az üzleti partnerek és a munkaerõ úgyis odajön. Csak az egyetemmel tud Pécs kimagasodni a többiek közül a befektetõkért folyó versengésben. Az egyetem képzési struktúráját nyilvánvalóan abba az irányba kell vinni, hogy az egyetembõl jöjjön ki szellemi termék. Most iszszuk annak a levét, hogy egy 80 ezres városból lett 180 ezres Pécs és a lakosságbõvülés gazdasági értelemben kizárólag a két bányához volt köthetõ. Errõl beszélünk. Sokkal több kreatív, saját lábán álló vállalkozás van Pécsett, mint bárhol másutt az országban. A teljes gyõri vállalkozó szektor valahol a multiláncban van. Kecskemét és Észak-Magyarország ugyanez. Az más kérdés, hogy ennek a szektornak 140 ezer embert eltartani nem sikerül. Erre keressük a megoldásokat.

Pavluska Valéria: Az egyetem képzési struktúrája sem illeszkedik teljes mértékben ehhez. A PTE-nek kellene, hogy legyen egy nagyon erõs informatikai kara. A kultúraiparhoz az egész kreatívipart hozzáérteném. A Mûvészeti Karon ezért nagyon hasznos lenne, ha lenne egy jó designoktatás. A zeneoktatásban egy Kodály Intézethez hasonló helynek is lennie kellene, ahová idejöhet egy japán tanulni. Az egyetemi kapacitást tõkeként kellene kezelni, de úgy lá-

tom, a város nem mondta meg egyértelmûen, hogy mi lenne a fejlesztés fõ sodra. Milyen irányba haladunk?

Merza Péter: Mi ugyanazt mondjuk évek óta. A város önmagában nem tud idehozni külsõ befektetõt. Minden város tud adni telket, infrastruktúrát – ez semmit nem ér a mai világban. Ma egyedül tudást kellene tudnunk felmutatni. Azt a város nem tud adni, csak az egyetem. A nagy tömegû munkaerõt megtalálja Romániában, Szerbiában… Arra már idetelepít egy céget a befektetõ, ha megvan egy labor a mûszaki karon, ami az AutoCad egy speciális ágával foglalkozik, vagy olyan szintû SAP-képzés folyik, ami nemzetközi szinten is látható, stb. Egyértelmûen kell egy tudásbázis, ahhoz lehet tõkét találni, máshoz (telek, ipari park stb.) nem lehet, vagy csak nagyon nehezen. Sokszor elmondtuk, kértük az egyetemet, hogy szerintünk mi lenne az az irány, amivel hatékonyabban lehetne ide befektetõket hozni. Nem az Audit, hanem egy kutató-fejlesztõ céget, közepes cégeket ágazatilag diverzifikáltan.

Bocsánat, ha azt mondom, de nem mûködik a dolog, vagy ha igen, rettentõ lassan. Olyan lassú egy akkreditáció, hogy amire megvalósul, addigra elmegy mellettünk a lehetõség. Más városokban, ahol pénz van mögötte, ott megveszik a tudást. Kecskeméten lassan már Mercedesnek hívják az egyetemet is. Hozza a tanárokat, az eszközöket, és odamennek az egész országból a diákok is…

Heidl György: Ez nem mindig lesz így. A felturbózott egyetemek, amelyek valamilyen gyakorlati célt szolgálnak, azonnal megszûnnek, amint a cél teljesült. Itt Pécsett skizofrén a helyzetünk. Mi, akik benne élünk a város kulturális, tudomá-

nyos, egyetemi életében, azt látjuk, hogy elképesztõ értékeink vannak. A hely rendkívüli adottságú. Az szerintem illúzió, hogy a várost ezek a történelmi értékek, a turisztika, az egyetem valami módon meg tudják menteni. A jelenlegi formájában biztosan nem. Abba az irányba megyünk, hogy lesz egy, lakosságát tekintve kisebb város nagy kultúrával.

Elõrelépni a napi szintû együttmûködésekkel lehet. Ha a szállásadó nem teszi ki a turisztikai szóróanyagot látható helyekre, ha nem akarja bejelenteni a vendégeit, mert 400 forintos turisztikai adót kell fizetnie, hosszú távon õ is rosszul jár.

Sokszor kicsinyes ügyek gátolják az együttmûködést. Amikor létrejön a jó személyes kapcsolat a kulturális életet szervezõk között, akkor mindig beindul valami. Az egyházmegye is egyre több partnert talált. Ilyenkor nehézséget az jelent, ha a tárgyalópartnerek nem autonóm vezetõk, és nem felelõsek a döntéseikért. Amikor egy megbeszélés után egy hónappal leváltanak valakit, megszüntetik az általa képviselt intézményt.

Kiszámíthatóbb kooperációra és partnerségre lenne szükség. Az egyetemi bürokrácia valóban monsturózus: több egyetemi akkreditációt vittem végig, és volt, hogy amikor már majdnem sikerült az egyik, akkor például központilag eltörölték azt a képzési formát. Sokszor átláthatatlan, hogyan szûnnek meg és jönnek létre hivatalok. Az egyetem Pécs nagy reménye, de nehéz lenne egy olyan intézményrendszerrel vinni egy várost a hátunkon, amely be van tagozódva egy szinte teljesen mûködésképtelen, erõsen átpolitizált struktúrába, és ezért maga is rosszul mûködik. Nem világosak a céljai, a feladatai, a lehetõségei.

Nagy szükség van a tudatformálásra.

Például, ha nem kapnánk vissza BudaUNIVPÉCS 39

pestrõl a Csontváry-kiállítást, attól tartok, nem történne semmi Pécsett. Páran lázadoznának, háborognának, és kész. De ha az iskolákban elkezdõdne a kultúrára, a helyi kulturálistörténelmi-mûvészeti értékeket bemutató nevelés, akkor más lenne a helyzet. Ez valamelyest létezik a világörökség kapcsán. A felnõtteket már nem fogjuk átformálni. A gyereket meg kellene ismertetnünk a lokális értékeinkkel, mert ezek illeszkednek az univerzális értékrendszerekhez is. Az egyetemi hallgatóimmal ezt rendszeresen megteszem, de az általános iskolákban kellene kezdeni.

Goolesorkhi Kia: Azt mindenkinek tudnia kell, hogy az egyetem az egyetlen lehetõségünk. Viszont az egyetem lassan tud reagálni. A tudatformálási folyamatra az egyetem falain belül is szükség van. Mi elkezdtünk gondolkodni Bedõ Zsolttal, hogyan lehetne vállalkozó egyetemet létrehozni. Lehetõséget teremteni egy mûvésznek, hogy egy orvossal beszéljen, hogy a designkomponens is bekerüljön a gondolkodásba. A vállalkozónak gyorsnak kell lennie. Az egyetemista, ha megtanulja a vállalkozás gondolkodásmódját, akkor nem maradhat lassú, mert célorientálttá válik, képes lesz a közös gondolkodásra, párbeszédre, társadalmi felelõsséget érezni, tárgyalni, piacot látni. Az egyetem lehetõségeit kihasználva el kell kezdenünk „talajt” teremteni a vállalkozásoknak, ami hosszú távon segíteni tud majd, s önfenntarthatóságot tud létrehozni. Nagy a nemzetközi hálózatunk, megtanultam a külföldi hallgatóink fejével gondolkodni. És ez alapján nem jó a város. Hol van a multikulturális központ? Hol vannak a norvég estek? És a hollandok? Melyik sarkon lehet sváb zenét hallgatni? Semmi nincs! De Pécs a kulturális fõváros, és ebbõl a sokszínûségbõl semmit nem lehet látni. Csak az egyetem miatt van jelen itt 80 nemzet.

Bedõ Zsolt: Megint milyen szavakat használunk! Egyetem? Mi az egyetem? Az egyetem a rektor? A professzori gárda? Az egyetem már a létezõ kancellária? Az egyetem az épületek összessége? Vagy az egyetem azon individuumok összessége, akik bejönnek, és valamit szeretnének. Tudást, intellektuális életet élni.

Adott a formális struktúra: a hallgató jelentkezik egy szakra, impulzusok érik. Ha tíz hallgatót megkérdezünk, mi az a vállalkozó szellem, akkor nyolc reagál rá helyesen. Mi a Simonyi Vállakozásfejlesztõ Központunkban el tudjuk kapni azt a pillanatot, amikor az ötlet még csírájában létezik, s tudunk abban segíteni, hogy mire lenne még szüksége a megvalósításhoz. A vivõ közeg, a vállalkozói kapacitás már egyszerûbben fejleszthetõ, de ha valaki azt az egy mondatot nem tudja kimondani, hogy: hû, de mekkora pénzt lehetne ebbõl csinálni! – akkor abból alkalmazott lesz, és miatta már nem települ ide multi, mert Fehérváron már megtelepedett. A multi inter-, crossdiszciplinaritás fogalma nagyon fontos. A befektetõ, a kockázati tõkés akkor jön ide, ha itt talál egy szellemi bázist, amely számára érdekes. A hallgatók évente

40 UNIVPÉCS

kétszer elmondják az ötleteiket? Ebbõl kettõt megfinanszírozok, és ez hoz majd 65%-os hozamot, és már megérte… Amikor a mérnökhallgatót és a mûvészeti karost egymás mellé tudom ültetni, akkor már azon a határterületen mozgunk, amibõl õrült nagy pénzt tudnak generálni a piacon, s pont az ilyen ötleteket keresi a kockázati tõke. Az egyetemnek és városnak egy feladata van: adókedvezményeket adni és biztosítani azokat a körülményeket, hogy minél könnyebb legyen a vállalkozókat elindítani.

Balogh Robert: Milyen erõben van a város? Egy fogyó erejû települést érzékelek, ahogy az egyetem is évrõl évre csökkenõ létszámmal küzd a pozíciója javításáért – ennek a kormányzati politika éppúgy oka, mint a válság és a demográfiai változások. Vannak sikerek is, de a város több területe finoman szólva elszegényedést mutat.

Füzér Katalin: Pécs fogyó város, minden szempontból. Ráadásul egy olyan régióban élünk, amely depresszív, gazdaságilag és talán lélektanilag is. Az EKF megvalósíthatósági tanulmányainak SWOT elemzéseiben nem szerepelt a gazdasági világválság lehetõsége, fõként nem egy olyané, amely pont az építõipart rántja magával. Így aztán nem hogy belvárosi, de még tisztességes városi minõségû közeg sem alakulhatott ki az EKF-városrész és a felújított belváros között. A pontszerû beruházások nem szervesültek sehova. Sem társadalmi értelemben, sem funkciójukban nem, vagy alig változtak meg ezek a köztes térségek. Pécsnek ebben az összességében „nem jó helyzetében” különösen fontos prioritásokat meghatározni, mert ez az utolsó pillanat, amikor még esélyünk van változtatni. Mert lehet „együtt nem mûködni”, de akkor gyalogsági kisásóval ássuk el magunkat a föld mélyére. A leromlás fekete pályáján vagyunk rajta. A felsõoktatási és a kulturális ipar kicsit színesebbé teszi az összképet, és némi remény is köthetõ hozzájuk. A helyi ipar támogatása az egész világban trend, mert miközben a tõke, a kommunikáció vagy a közlekedés tényleg globalizált, az emberek a lokális szcé-

KULTÚRA

nával azonosulni is tudnak. Erre az erõtérre kell rászervezni, egyetemen belül is: minél magasabb színvonalú, pörgõ egyetemet kellene mûködtetni, olyat, ahol oktatók, kutatók és hallgatók egymással is szót tudnak érteni. Ez az egész város és régió számára hatalmas erõforrást jelentene.

Pavluska Valéria: A városi potenciálokról nagyon jó véleménynyel vagyunk, de amikor ezek mûködésérõl kell szólni, akkor nagyon rossz az eredmény. Végeztünk tavaly a külföldi hallgatók körében egy elégedettségi vizsgálatot. Néha én szégyelltem magam a válaszok miatt. Hogy sokszor lenyúlják õket, rasszisták velük szemben, és sorolhatnám tovább. Mert ez alapján feltételezhetjük, hogy ha idejön egy egyéb idegen, akkor õt is hasonlóan fogadják a városi szolgáltatók és általában a helyiek. Az egyetemisták sokszor arra panaszkodnak, hogy nem kapnak elég információt a programokról, van valahol egy plakát a vécé mellett – szóval szervezési hiányosságok is akadnak. Egyetértek azzal, hogy az egyetem kulcsszereplõ. Nekem az a gondom az egyetemünkkel, hogy nem tudunk integráltan mûködni, nem tudunk közös szakokat, képzéseket indítani, mert ennek bürokratikus és egyéb okai vannak.

A Vállalkozásfejlesztõ Központnak is nyitnia kell a többi kar felé. Ott van például a BTK. A pályakövetési vizsgálat azt mutatja, hogy a bölcsészek a legvállalkozóbbak, mert õk talán rá vannak erre kényszerítve. A közgazdászhallgatók igen nagy többsége viszont azt mondja, hogy õ alkalmazott akar lenni egy multicégnél. Én ezt nem is akartam elhinni. Nyilván a gyors elõmenetelben és a magas indulófizetésben bíznak.

Goolesorkhi Kia: Ha egy hallgató nem akar rizikót vállalni, sem magáért, sem a társadalomért nem akar felelõsséget vállalni, akkor ez katasztrófa. De ha valaki alkalmazott akar lenni, azzal semmi gondom. Részletkérdés, ki hogyan kapja a fizetését. A vállalkozói attitûd a ez egy impulzus ahhoz, hogy releváns kérdésekkel tudjunk foglalkozni. A saját szerepünket is meg kell érteni a világban.

BALOGH Robert

(A beszélgetés teljes szövege elolvasható weboldalunkon.)

Pécsi Arcok

Száz pécsi arckép volt látható a Focus csoport fotókiállításán a Pécsi Galériában. Biztos, hogy ismered õket – látásból legalább. Borbély Tamás, Cseri László, Harnóczy Örs, Kálmándy Pap Ferenc, Lajos László és Marsalkó Péter közös tárlata már bezárt, de keress rájuk a Facebookon, közülük többen megosztották a képeket.

Ikaroszok A Mûvészeti Kar szobrász szakos hallgatóinak munkáiból látható kiállítás a Nádor Galériában. A tárlat február 12-ig tekinthetõ meg, 11 és 19 óra között.

Az UnivPécs szerkesztõségébõl könyvek tûntek el.

Utoljára a PTE karain, Pécs és Szekszárd közkedvelt helyein látták õket, sõt, állítólag Budapesten is felbukkantak. Volt köztük szép, volt köztük hasznos, különös ismertetõjegyük az, hogy érdekesek.

Ha bárki látja õket, nyugodtan fogja meg, nagyon szelídek! A becsületes megtalálók jutalma: az a könyv, amit megtaláltak.

Nagyon várjuk, hogy megkerüljenek! További info: www.univpecs.com

Elvesztek! Keresd!

UNIVPÉCS 41

KULTÚRA

Jobb vagy

Baal

Nem könnyû feladat elé állította a színészeket Zakariás Máté rendezõ, amikor Brecht metaforákban burjánzó, expresszionista Baal címû drámáját álmodta a Janus Egyetemi Színház színpadára, de mégis meg tudta valósítani az álmát.

Belépve a szûkös nézõtérre, erõs látvány fogadta az elõadásra érkezõ közönséget. Steril díszlet, „némi” földdel kiegészítve, ami hol utcaként, hol folyóként játszott szerepet a letisztult háttér elõtt. Világos és sötét, könnyû és nehéz, hideg és meleg, akár Baal, a költõt játszó Szabó Márk József energiája, aki ebben a környezetben irigylésre méltó koncentrációval várta be színésztársai megérkezését. Õ a meg nem értett mûvész, akinek lakása csupán egy padlástér, aki verseit legszívesebben kétes, szenvedélybeteg barátainak olvassa fel, aki már rég önként vonult el a nagyközönség elõl. „Olyan, mint a szél: mindenütt és sehol.”

Talán éppen Baal szélsõséges hétköznapjainak szemléltetése miatt nem ajánlanám a darabot kiskorúaknak vagy éretleneknek. A szereplõk viszonyrendszere tiszta, mint egy harmonikus színskála, s a Janus Egyetemi Színház továbbra is bravúrral oldja meg, hogy egy-egy színész több karaktert is

HAMLET

42 UNIVPÉCS

megjelenítsen – ez láthatóan a játszók számára sem jelentett problémát. A címszereplõt alakító Szabó Márk Józsefen kívül Kuti Gergely nem játszik egyszerre több szerepet. Az általa megformált Ekart viszont mint valami hurrikán érkezik a színpadra egyenesen a nézõk mögül, hogy kiszabadítsa Baalt a züllés és semmittevés bugyrából – ami végül õt nyeli el.

Akivel csak érintkezik Baal, annak mintha egy csettintésre megváltoztatná a világát, vagy legalábbis képes akkori életszakaszának fontos aspektusává válni egy szemrebbenés alatt.

A fa metafora nagyon megragadott: kicsi, kókadt, cserepes, talán nem is élõ, mégis valós szereplõként funkcionál a színpadon. Baal fája nem díszlet, állandóságot és biztonságot jelent az élet csapongásaival szemben, emellett a kötõdést is szimbolizálja, ezért Baal olvasatában összekapcsolódik a testtel és szerelemmel is: a kihasznált, csalódott, vagy elhagyott nõk vízbe fulladt testei úgy sodródnak és rothadnak a folyóban, mint az uszadékfa.

Miközben halad elõre a történet, úgy lesz egyre biztosabb, hogy a darab vége sem lesz diszkrét vagy visszafogott. Egy gyilkos világ mohón szeretetre vágyó, boldogtalan gyermekei jelennek meg a színpadon. Szuggesztív produkció, ha nem akarja az ember, akkor is a hatása alá kerül, bõrét kicserzi a víz.

VERMES Nikolett

Február 15., 16., 19.00 óra A részvétel ingyenes, de elõzetes jelentkezéshez kötött!

Jelentkezés: 72/501-500/28292 és jesz@pte.hu

*

* Ez itt a TE cikked helye. Ha lett volna bátorságod megírni. Ha írnál, a cikked az info@pte.hu-ra elküldheted. Várjuk.

44 UNIVPÉCS

KÉPREGÉNY

„Sosem mondtam, hogy én vagyok Fausto” Az UnivPécs felhívása miatt kezdett képregényeket rajzolni Lugosi Tamás, akit csak Schamként ismer Pécs és a PTE. A féléves csak fehér korszakától eltekintve fekete öltözetérõl (is) felismerhetõ grafikus Fausto címû képregény-sorozatával jelentkezett kéthétrõl kéthétre az UnivPécs hasábjain.

A Fausto ötlete honnan jött?

Fausto a kezdet kezdetén csak egy kis firka volt – de valamiért ezt vettem elõ, amikor megláttam az UnivPécsben a felhívást. Eleinte nem volt semmilyen koncepció, de aztán kialakult a körötte lévõ világ. Például Fausto kedvesebb, ezért ha rosszindulatút akartam rajzolni, akkor behoztam egy új karaktert, mert azt akartam, hogy a viselkedésük következetes legyen. Ahogy egyre több képregény lett, úgy éreztem, hogy egyre több olyan téma van, amit már nem tudnék belerajzolni, mint például politikát, aktuális híreket vagy autókat, számítógépet, mobiltelefont. Egyfajta steampunk világ teremtõdött köréjük, amikbe egy cilinderkalap és egy gõzgép belefér, de a mai technika nem feltétlenül. Szerintem egyébként a stílust le lehet másolni, de a figurákat kevésbé. Vannak rajzolók, akiket minden rajzukról fel lehet ismerni – én inkább olyan vagyok, aki még keresi a saját stílusát. A Faustoban is volt,

hogy változtak a stílusok, és lehet, hogy nem is szeretném, ha ugyanolyan lenne mindig.

Szerinted a képregények révén mennyire lehet téged megismerni?

Valamennyire biztos, de inkább csak a hangulataimat ismerheti ki egy olvasó. Azt sosem mondtam, hogy én vagyok Fausto.

Megrajzolni nehéz vagy történetet kreálni? Meg tudnál tölteni akár egy egész könyvet?

Számomra a történetet a nehezebb kitalálni. Az ideális hossz az írótól függ. A napilapban egy stripnél nincs hely vagy kapacitás arra, hogy oldalas képregényt megjelentessenek. Ha van egy igazán jó sztori, akkor szerintem ennél azért lehet több. A Fausto történeteit magam találtam ki, igaz, volt olyan, amikor valaki adott hozzá ötletet. Sosem éreztem magam elég magabiztosnak ahhoz, hogy nagyobb ívû, hosszú sztorikat írjak.

Mennyire követed mások képregényeit?

Inkább csak érintõlegesen: nem kutatom kifejezetten, hogy mik vannak, ha valami szembejön és megtetszik, akkor utánanézek. Amit nagyon szerettem, az a Hellboy, szerintem a stílus zseniális, és tetszik, ahogyan megkomponálja a kockákat.

Sokszor sok az üres felület és csak a sarokban van egy kis rajzrészlet.

A Marvel-féle képregényekhez és filmes adaptációkhoz mit szólsz?

Nem annyira szeretem a Marvel–Disney típusú képregényeket, mert egyszerûnek, felszínesnek találom a témáikat. Például egy-egy karakter mindig vagy végletesen jó, vagy rossz.

Nekem a japán sztorikban is az tetszik, hogy arról, akit gonosznak hiszel, a végén kiderül, hogy miért vált ilyenné, ami tragikussá teszi. Mint mondjuk, a Harry Potterben Snape. Azt gondolnád, hogy rosszindulatú, de a végére megérted, és megsajnálod. Szerintem igazán tanulhatnának ezekbõl Hollywoodban, ettõl izgalmasabb lenne a világuk.

Ha mégis rajzolnál egy szuperhõst, milyen lenne?

Semmilyen (nevet). A Kick-asst láttad? (Millar-Romita képregénye – a szerk.)

UNIVPÉCS 45

„Ragya” után Kiss Orsa többek között az Univnál végzett munkájának köszönheti, hogy anno megkeresete egy cég, akiknél késõbb grafikusként kezdett dolgozni. Jelenleg külföldön él, ott is tervezi a jövõjét. Az UnivPécs egykori képregényrajzolóját Linzben kérdeztük.

Miért kezdtél el képregényt rajzolni? Honnan merítettél ihletet?

Korábban nemigen rajzoltam képregényt, és nem voltam kimondottan képregényfan sem. Persze idõnként kezembe akadt egy-egy Garfield, vagy elolvastam a Pécsi Est képregényeit, de nem voltam megszállott. Emlékszem, éppen elõadáson ültem, amikor megláttam a hirdetést, hogy képregényrajzolót keres az újság. Gondoltam jelentkeztem és majd meglátjuk.

Rövidesen meg is kerestek, hogy szeretnék, ha a jövõben több képregényt is rajzolnék az Univnak.

Hogyan írnád le az akkori karaktereidet?

A legelsõ képregényem egy békáról és egy légyrõl szólt. Nem volt kedvenc karakterem, arra hogy miért éppen ezeket a figurákat választottam, már nem emlékszem, talán a véletlen mûve volt. Az emberek viszont szerették, így hát maradtam ezen a vonalon.

46 UNIVPÉCS

Mennyi ideig dolgoztál az Univnak? Voltak más ilyen jellegû munkáid is?

Azt hiszem, úgy 2 évig voltam az újság képregényrajzolója.

Már az egyetemi lap elõtt elkezdtem az Unicumnak (a mostani MIK kari lapjának – a szerk.) is képregényt rajzolni, ha eszembe jutott egy téma, akkor írtam róla, borítót terveztem, illusztrációkat készítettem, de olvasószerkesztõként is részt vettem a szerkesztõségi munkában. Az egyik munkatársam az Univtól beajánlott a Pécsinfónak, és megjelent egy képregényem a Pestinfo magazinban is.

Miért hagytál fel a képregényrajzolással?

A legelsõ grafikusi munkámat tulajdonképpen az Univban megjelent diákportrénak köszönhetem. Olvasták az újságban a cikket, felkeltettem az érdeklõdésüket, és megkerestek. Olyan emberre volt szükségük, aki értett az informatikához, de tudott rajzolni is, így állást ajánlottak. Ennek a grafikus cégnek aztán 8 évig dolgoztam, így hagytam fel végül a képregényrajzolással.

Miért váltottál végül, hogy sodort külföldre a sors?

Mikor már nem találtam elég kihívást a munkában, úgy döntöttem, más utakon folytatom. Úgy másfél évig szabadúszó grafikusként dolgoztam, aztán megérett bennem az elhatározás, hogy az életemet külföldön szeretném folytatni. A párom állást kapott Ausztriában, majd egy évvel késõbb én is követtem, és Linzbe költöztünk. Itt született meg a kislányunk, Lili. Õ már lassan két és fél éves, és április közepére várjuk a kistesót.

Tervezed, hogy újra ezekkel a területekkel fogsz foglalkozni?

A képregényrajzolás már nem szerepel a terveim között, maximum csak a magam vagy a családom szórakoztatására.

Grafikusként még mindenképpen szeretnék dolgozni, viszont teljesen más formában, mint korábban. Eddig a megrendelõ mondta meg, mit csináljak, és ennek alapján dolgoztam. Most én szeretnék szabadon alkotni, és az elkészült munkára szeretnék inkább vevõt keresni. Aztán majd meglátjuk, ez mennyire lesz járható út, és mit tartogat még a számomra a jövõ.

PAULI-CSAP Kinga

KÉPREGÉNY

(ex)Nyugdíjas képregényrajzoló Csordás Dániel a PTE Mûvészeti Karán diplomázott rajz-vizuális nevelés szakon 2001-ben, s akkoriban az UnivPécs állandó képregényrajzolója és Csordás Aurél fedõnéven a pécsi Burzsoá Nyugdíjasok tévé- és autóaprító punkzenekar basszusgitárosa volt. Megkérdeztük, hogy van most.

Milyen volt akkor a PTE-n mûvkarosnak lenni, mikor te jártál ide?

Nagyon jó. Bõvebben: Lantos Ferenc volt a mesterem, nagyon sok mindent tanultam tõle. A rajzaim, amiket most csinálok, nem lennének ilyenek, ha nem õ tanított volna. Sokat köszönhetek neki, mind szemléletben, mind gyakorlatban. Akkoriban nem nagyon erõltettem meg magam, és az egyetemi feladatok sem voltak meghatározóak, sokkal inkább az egyetem melletti hobbitevékenység, név szerint a Burzsoá Nyugdíjasok, amellyel úgy gondolom, maradandót alkottam a magyar zenetörténetben. Ezt a formációt egyébként még most is úgy-ahogy ismerik a köreimben, amihez a Jancsó-film is hozzájárul, ami megörökítette ezt az együttest.

Mikor és miért kezdtél képregényekkel foglalkozni?

Kiskorom óta rajzoltam, az elsõ hosszabb képregényemet ötödikes-hatodikos koromban készítettem. Azért kezdtem el,

mert szerettem. Az Asterix és a Pókember volt a kedvencem. Jól ki tudtam fejezni magam ebben a mûfajban, ezért meg is maradtam mellette.

Milyen visszajelzések jutottak el hozzád a képregényblogoddal kapcsolatban azon kívül, hogy pár éve díjat kaptál érte?

Pozitívak. Az elsõ bejegyzésben is olvasható, hogy az akkor kitört sertésinfluenza-pánik miatt ragadtam tollat: a média azt sugallta, hogy ez egy világjárvány lesz, arra gondoltam, milyen lenne ennek a krónikásává válni, végigkövetni egy ilyen nagy kataklizmát – persze semmi nem lett a nagy járványból, de a blog maradt.

Tudom, hogy régóta nem frissült, de mindenképpen folytatni fogom: az a saját játszóterem, ott én diktálom a szabályokat.

Legtöbbször olyasmikrõl rajzolok, amik velem történtek. És persze megemlékezem azokról, akik fontosak voltak nekem.

Például Jancsó Miklósról, Lantos Ferencrõl – de valamikor majd biztosan lesz egy képregényem David Bowie-ról is.

A Köznevelés fõszerkesztõje olvasta a cikkeidet az UnivPécsben, s végül állást ajánlott. Mivel foglalkozol most?

Szabadúszó grafikus, illusztrátor vagyok, itthon dolgozom vállalkozóként, különbözõ reklámügynökségektõl kapok megbízásokat. Több a felelõsség, ha az embernek van családja, és mi nyárra várjuk a harmadik gyereket.

Figyeled, követed az új képregényeket?

Nagyjából figyelem az újakat, mondjuk ebben a facebook sokat segít, jó, hogy elénk tárja a dolgokat, abból tudok szûrni.

Legutóbbi a képregény-fesztiválon vettem pár ígéretes anyagot, de most el vannak dobozolva, mert egy lakásfelújítás közepén vagyok.

Azt mondják – tapasztalható is –, hogy a vizualitás elõtérbe került.

Igen, még a humor terén is képek vannak már viccek helyett.

A kép gyorsabban is fogyasztható, mint a szöveg, ami kedvez is a képregénynek, meg nem is, mert abból is maximum egy csík vagy egy oldal, ami befogadható.

Harka Éva

UNIVPÉCS 47

COMIC Maksa Gyula médiakutató, a PTE Kommunikáció- és Médiatudományi tanszékének adjunktusa Párizsban egy ötemeletes könyvesboltban éltem meg azt, hogy egy teljes szint csak képregényekkel volt tele, és hason fekve olvastak a gyerekek, fiatalok hevertek szanaszét, idõsebbek is böngészték a füzeteket, könyveket. Ehhez képest mennyire más a magyar helyzet?

Ilyen képet Magyarországon nem lehetne látni, de Franciaországon túl Belgiumban, Svájcban is találhatnánk ilyen könyvesboltokat, de közkönyvtárakban is zajlanak hasonló jelenetek. Nálunk is elõfordul a nagyobb könyvesboltokban néhány polcnyi képregény és vannak olvasók is, de nincsen akkora képregény-bolthálózat, mint frankofón területeken. Azt is megjegyzem, hogy a francia nyelvû képregényipar a legerõsebb Európában. Magyarországon a 2000-es évek közepén lehetett némi fellendülést érzékelni, ekkor alakult meg a Képregénykiadók Szövetsége – ma Magyar Képregény Szövetség – újabb és újabb kiadók és kiadványok jelentek meg, fesztiválok alakultak, aztán néhány évvel késõbb, akár a gazdasági válság hatására is, de alább hagyott a lelkesedés, és nem intézményesült jobban a képregényipar és -kultúra. Ma újra élénkülést érezhetünk a magyar képregénykultúrában, ez elsõsorban a keleti képregényvilághoz kötõdik. A japán manga, a koreai manhva az, ami újabb közönségréteget képes megszólítani.

A magyar kortárs képregény milyen?

Már a '80-as évektõl kezdve ki voltunk téve nemzetközi kulturális hatásoknak. A '80-as években az európai – francia, olasz – képregény volt hatással ránk, a rendszerváltás után az észak-amerikai képregénymûfajok gyakoroltak nagy hatást a hazai alkotókra, a 2000-es évektõl pedig a keleti típusú képregények hatását érzékeljük a fiatalabb alkotóknál. A magyar képregénynél most a legsikeresebb középgenerációba tartozó alkotók munkái, például Gróf Balázs, Oravecz Gergely és Csordás Dániel (interjúnk a 46. oldalon!) képregényei európai és kortárs amerikai kapcsolódásokat, hatásokat egyaránt mutatnak. Futaki Attilára is ez érvényes, õ a New York Times ré48 UNIVPÉCS

KÉPREGÉNY

S

szére is rajzolt képregényt. A kortársakra az is jellemzõ, hogy többen bekapcsolódtak nemzetközi együttmûködésekbe. S bár itthon nem feltétlenül a képregény a legnépszerûbb, vagy a legismertebb média, de például a szegedi Pilcz Roland egy amerikai–indiai képregénytársaságnak színez. Tondora Judit számos amerikai és ausztrál kiadónak dolgozik...

Szellemileg milyen állapotban van a kortárs magyar képregény? Nagyon sokféle alkotóról beszélünk, némelyek erõsen önreflektívek, mások egy-egy poénon dolgoznak…

A képregényrõl beszélni olyan, mintha a zenérõl társalognánk. Rengeteg mûfaj, regiszter van, a képregénymédia nagyon nagy változatosságot mutat. A magyar képregény, bár nem annyira elterjedt és közismert, de szintén gazdag. Vannak, akik a mûvész vagy szerzõi képregények felé mozdultak el, és európai vagy amerikai mintákat követnek, de a keleti populáris kulturális találkozókon, az anime és mangaconokon találkozunk olyan hazai rajzolókkal, akik a japán manga stílusában hoznak létre képregényeket. A stílusokat, a mûfajokat és a témákat is a sokféleség jellemzi. Tovább él a fõ Kádár-kori képregénymûfaj is, újabb regények képregényes adaptációi jelennek meg, jelen van a klasszikus adaptációk stílusában megalkotott történelmi képregény is – Fazekas Attila: Tûzvihar címû munkáját említhetjük pár évvel ezelõttrõl, amely 1956-ról szól.

Megjelent az önéletrajzolás mint mûfaj, ami szintén egy nemzetközi tendencia – az európai és az észak-amerikai képregényben – képregénynaplók, képregényriportok is vannak – utóbbinak még nincs magyarországi alkotója. Üdítõ a sokszínûség, a probléma itthon csak abban rejlik, hogy gyakran színvonalas képregények is mindössze párszáz példányban jelennek meg. Ezek is inkább csak a gyûjtõkhöz tudnak eljutni.

Az UnivPécs ilyen szempontból érdekes számodra?

Igen, meg szoktam nézni a lapot. A comic strip a sajtó mûfaja, izgalmas, változatos formában jelenik meg nálatok. Akkor alakult ki ez a mûfaj, amikor a képregényes kifejezés a nagypéldányszámú nyomtatott sajtóval találkozott az elõzõ századfordulón Észak-Amerikában, és onnan elterjedt a világ különbözõ részeire. Ez egy véleménymûfaj a sajtómûfajok között. Szélesebb réteget szólít meg, mint egy szerzõi vagy mûvészképregényes album. Kivételek is vannak persze, nagyon népszerû volt a világ sok országában – még Magyarországon is – Marjane Satrapi Persepolis címû munkája, ami akár tekinthetõ mûvészképregénynek is.

Ki a személyes kedvenced?

Több is van. A képregény „újrafeltalálása” számomra a frankofón képregényhez kapcsolódik. 2000 körül lettem újra rendszeres képregényolvasó, és ez a frankofón képregényeknek köszönhetõ. Kedvelem például a svájci Zep munkáit, vannak önéletrajzi képregényei és képregényes koncerttudósításai is. Szeretem még a szintén svájci Tom Tirabosco munkáit, a francia Riad Sattouf képregényriportjait, önéletrajzi munkáit vagy a Pascal Brutal címû albumsorozatát. Van egy elefántcsontparti–francia kedvencem is, Margeurite Abouet és Cément Oubrerie közös munkája, az Aya de Yopougon – jó lenne, ha egyszer ezek Magyarországon is megjelenhetnének.

Balogh Robert

UNIVPÉCS 49

Életrajzok az UnivPécsbõl 1 összegyetemi lap, mely lassan tizenhat éves fennállása alatt sok-sok más téma között eddig 3 képregényrajzoló munkáit is bemutatta, és csaknem 6 éve váltott grafikust utoljára, most 7 új jelentkezõ kapcsán kéri olvasói szíves segítségét!

Képregényrajzoló-jelöltjeink, Balogh István, Brezony Csilla, Gergely Bálint, Helstáb Martin, Nagy Katalin, Szabó Gergely, Tóth Csaba pályázatai az UnivPécs új weboldalán, a www.univpecs.com-on olvashatók. Nézd meg anyagaikat és szavazz rájuk a PTE Facebook-oldalán! A szavazók között hét egyetemi bögrét is kisorsolunk!