Univpecs magazin 2016 05

A lehetõségek adottak, éljünk vele!

TARTALOM 2–3. old.

A Kancellária és az egyetem hírei

4. old.

Jubileumi programok

7–9. old.

A business az business – egy készülõ központról

10. old.

A Gyémántmáj-díj 2012-es gyõztese

11. old.

Eltérülõ nemiség – a PTE Kortárs Világirodalmi KutatóKöre és a Pécs-decentrum Kulturális Egyesület rendezvényérõl

villáminterjú Bódis József rektorral

12–13. old. Kutatók éjszakája 2016 14–16. old. Sürgõs újraélesztés 17–19. old. 3D 20–24. old. 60 éve, ‘56-ban: interjú Debreczeni Lászlóval, Simon Endre megemlékezése Zsemberi Mikósról és két emkás, akik díjat is nyertek az ‘56-os plakátjaikkal 26. old.

Pécsrõl és Pécsett

28. old.

Tudjuk, mit sportolsz a közeljövõben

30. old.

„Aztán elrepülök Rióba” – Nemes Hajnalka önkénteskedett az olimpián

32. old.

Új mozgáskurzus a Táncoló Egyetemen

34–35. old. Közösségi kertet Pécsnek!

– hallgatói kezdeményezés 36–37. old. Jótékony oldal: hogyan segítsünk étellel?

38. old.

Lehet órán enni?

39. old.

Brezony Csilla képregénye

40. old.

Rendszerben gondolkodom – Bor Anna, az MK-s vendégtördelõ

40. old.

A derékszíjak idõnként elkószálnak! Rejtõ-kiállítás

41–48. old. JESZ 20!

Indulnak a Karrier Iroda programjai!

Részletek: http://ptekarrieriroda.hu/ és www.univpecs.com IMPRESSZUM Alapító: Pécsi Tudományegyetem Felelõs kiadó: dr. Bódis József Kiadó: Pécsi Tudományegyetem, 7622 Pécs, Vasvári Pál u. 4.

Hogy érzi, hogy haladnak a PTE nagyobb, kiemelt projektjei, a Modern Városok Programban való részvétel, illetve a magyar felsõoktatás fennállásnak 650 éves évfordulója kapcsán tervezett programok? Úgy gondolom, hogy szakmai oldalról nagyon konkrétan megfogalmazódtak a tervek, majd a feladatok. Az természetes, hogy ebben a folyamatban vannak nagy lépések, mint amilyenek például az orvoskar elméleti tömbjével kapcsolatos elképzelések, és vannak kisebb lépések, mint például a Szemészeti vagy a Fül-orr-gégészeti Klinika elköltözése. Sõt, még a klinikák költöztetésénél is vannak kisebb lépések, amelyek révén meg lehetne mutatni azt, hogy nem csak a szándék adott, hanem – ha kis lépésekkel is – de valóban haladni kezdtünk, hogy megvan a szükséges forrás és az akaraterõ, és meg is csináljuk, amit elterveztünk. Szerintem az elmúlt években számos olyan dolgot vittünk sikerre, melyek jó reményekkel kecsegtetnek. Felépítettünk egy kutatóközpontot, rendbe hoztuk a 400 ágyas klinikát, Kaposvárral megküzdve Pécsett hoztunk létre rehabilitációs központot, felépítettünk egy onkológiai központot, dinamikusan növeltük a külföldi hallgatók létszámát és mindezzel megteremtettük a feltételét a jubileumi programnak, ahogy megteremtettük a feltételét annak is, hogy a Modern Városok Program 24 milliárdos programjának részesei lehessünk. A lehetõségek adottak, az lenne a jó, ha minél hamarabb élnénk is velük.

Fotó: Márk Mirkó Terjesztés: Filákovity Dusán, mobil: + 36-20/558-0810 Újságíró munkatársak: Bartakovics Bettina, Horváth Attila, Kecskés Laura, Schmidt Renáta, Szalóki Bence, Szanyi-Nagy Judit, Tóth Áron, Vermes Nikolett; Képregény: Brezony Csilla Címlapon Mikle Gábor (PTE TTK Kémiai Doktori Iskola) kísérlete a Kutatók Éjszakáján

Nyomda: General nyomda Kft. 6728 Szeged, Kollégiumi út 11/H ISSN 1586-1767 Megjelenik 7.000 példányban

Hirdetési tanácsadó: Kovács Miklós, e-mail: info.univpecs@gmail.com

A szerkesztõség kéziratokat nem õriz meg és nem küld vissza.

A szerkesztõség a hirdetések tartalmáért nem vállal felelõsséget.

Fõszerkesztõ: Harka Éva Lapszerkesztõ: Balogh Robert és Kékesi Alexandra Tördelõszerkesztõ: Wéber Tamás Olvasószerkesztõ: Amon Daniela, Schmidt Renáta Képszerkesztõ: Csortos Szabolcs

Szerkesztõség: 7622 Pécs, Vasvári Pál utca 4., I,. emelet, 123.

Telefon: 72/501-500/12122, e-mail: univpecs@pte.hu http://www.univpecs.com

UNIVPÉCS 1

2 nap az innováció jegyében Idén hatodik alkalommal rendezték meg az Innovációs Napot az egyetem alapításának 650 éves évfordulója tiszteletére tartott ünnepi rendezvénysorozat részeként. Sok érdekes elõadást hallhattunk a PTE-n zajló kutatásokról, kutatás-fejlesztési projektekrõl, az aktuális K+F+I pályázati lehetõségekrõl, és a most induló nagyprojektekrõl.

A Szegedi Tudományegyetemmel konzorciumban 2016 júliusában indult 959,31 millió Ft európai uniós támogatással az új infrastrukturális és eszközbeszerzési projekt, amelynek köszönhetõen megerõsödik a European Clinical Research Infrastructure Network (ECRIN) – Európai Klinikai Kutatási Infrastruktúra Hálózatban betöltött magyar pozíció. A projekt legerõsebb hozadéka, hogy befejeztével hazánk sokkal nagyobb volumenben lesz képes nemzetközi szintû független gyógyszerkutatásokban részt venni, és saját jogon indítani ilyen kutatásokat, melyeket eddig a korlátozott infrastruktúra nehezített.

A PTE kötelékén belül mûködõ magas biológiai biztonsági szintû virológiai laboratórium infrastrukturális fejlesztése szintén július hónapban indult, mintegy 120,21 millió Ft európai uniós támogatással. A projekt eredményeképpen hazánkban a PTE fog rendelkezni az egyetlen egyetemi BSL-4 kutatólaboratóriummal, amelyet tisztán kutatási és nem járványügyi feladatok elvégzésére hoztak létre. Mivel a laboratórium egyedülálló kutatási facilitás, így a virológia e területén kutatni szándékozóknak sem kell külföldi laboratóriumban gyakorlatot, tapasztalatot szerezni, vagy akár aktív kutatást végezni, hiszen a fejlesztendõ laboratórium kiváló lehetõség lehet e célok elérésére is.

A PTE a TOXI-COOP Toxikológiai Kutató Központ Zrt. által vezetett konzorcium partnereként új hatásmechanizmusú, innovatív fájdalomcsillapítót fejleszt, amely idegi eredetû (neuropátiás) fájdalmakra nyújthat megoldást. A projekt Európai Regionális Fejlesztési Alapból és hazai központi költségvetési elõirányzatból valósul meg, közel 1,4 milliárd forint összköltségvetéssel. A program izgalmas része volt a Philips Magyarország Kft. és a PTE közötti ígéretes innovációs együttmûködés bemutatása, például az Intenzív Osztályok munkáját megkönnyítõ e-lázlap rendszerrel. A rendezvény keretei között innovációs kiállítás keretében, többek között Superbrand és Magyar termék nagydíjas újszülött inkubátorokat, valamint speciális vizsgáló, és kezelõágyakat mutattak be.

2 UNIVPÉCS

Tovább modernizálódott a PTE Klinikai Központ eszközparkja

Két, rendkívül modern képalkotó diagnosztikai készüléket adtak át október 10-én a Janus Pannonius Klinikai Tömbben, melyek használatával jelentõsen csökken egyes vizsgálatokra – így belgyógyászati, onkológiai, ízületi vizsgálatokra – a várakozási idõ. Ráadásul a daganatos megbetegedések idõbeni felismerésében is nagy segítségére lehet az orvosoknak ez a fejlesztés.

A PTE Nukleáris Medicina Intézete egy ultramodern PET/CT készülékkel gazdagodott, amely elsõsorban a daganatos megbetegedések idõbeni felismerésében lehet nagy segítségére az orvosoknak. Zámbó Katalin, a klinika igazgatója hangsúlyozta: A PET vizsgálat már nagyon korán képes jelezni a daganatos elváltozást, ugyanis a cukorfelhalmozódásból vonhatunk le következtetéseket, hogy mely fázisban van a betegség. A vizsgálat további elõnye, hogy mivel a teljes testet nézi át a készülék, az áttétek is azonnal kiderülnek. Ez pedig a terápiát is nagy mértékben befolyásolja, hogy melyik módszer lehet a leghatékonyabb a gyógyításban. Az átadáson elhangzott, hogy a PET/CT készüléket az onkológián felül az ideg- és elmegyógyászati, valamint a kardiológiai vizsgálatoknál is hasznosítani tudják, bár utóbbi vizsgálatokat még nem támogatja az OEP. A PTE Radiológiai Klinikára egy, a legújabb fejlesztéseket is tartalmazó MR készülék került, mellyel az emberi test valamennyi szerve vizsgálható. A klinika igazgatója, Bogner Péter elmondta: Ez a készülék régóta hiányzott a klinikánknak, hiszen a sürgõsségi neurológiai mellett a belgyógyászati, onkológiai vizsgálatok, valamint jelentõs számú ízületi vizsgálatok végezhetõek vele, melyekhez az OEP külön finanszírozást biztosít.

A Radiológiai Klinika orvosai szoros együttmûködésben a Pécsi Diagnosztikai Központtal így már három MR készüléken biztosítják a város és a megye diagnosztikai igényeit, mely várhatóan jelentõsen csökkenti a várólistákat.

Az európai uniós forrásból beszerzett új eszközök máris teljes kihasználtsággal mûködnek, az összértékük pedig megközelíti a félmilliárd forintot.

Egy a kilencek közül

ETK-s képzés a szerbiai Zomborban

Fél éven át havi húszezer forintot kapnak szakonként a legjobb felvételizõk a PTE MIK-en. Sokáig csak legyintettek a mûszaki felsõoktatásban tanulókra, de most már nagyon jó képességû diákok tanulnak nálunk. Az építészmérnöknek tanuló Nedvid Bendegúzzal beszélgettünk, aki egy héttel az évnyitó elõtt kapta meg az értesítést az ösztöndíjáról.

Nehéz volt 408 pontot elérni építészmérnök szakon?

Nem hencegek vele, de nem. Az utolsó év húzós volt a gimnáziumban, de abszolút teljesíthetõnek érzem a felvételit.

Hogy választottad ezt a szakot?

A rajztanárom ajánlotta ezt a szakmát, mert nem nagyon tudtam eldönteni, hova felvételizzek. Nekem mindig is a reál vonal volt az erõsségem, ezen a területen szerettem volna továbbtanulni, de mûvészi érzéket is látott bennem a tanárom, és ez a szak ezt a két dolgot ötvözi. Eljöttem a nyílt napra, és végleg meggyõztek. Tetszett, hogy egy teljes folyamatban veszek majd részt. Vonz az is, hogy családi házakat építsek, a fenntartható fejlõdés kérdése is izgat, ahogy a megújuló energiák felhasználásának lehetõsége is foglalkoztat.

Honnan érkeztél a PTE-re?

Iszkaszentgyörgyrõl, Székesfehérvár mellõl. Biztos voltam benne, hogy nem szeretnék Budapestre menni, mert nagy és büdös… Zsigerileg döntöttem. Osztálykiránduláson jártam Pécsett elõször, nagyon megtetszett. Elõször választottam várost, utána egyetemet és szakot. Szép lassan kiforrta magát, hogy itt tanuljak, és az osztatlan képzés végén építészmérnök lehessek.

Nagyon erõs belépõd volt, az már biztos, már az évnyitóra kiválóságként érkeztél. Milyen élmény így kezdeni? Öröm. De az is öröm, hogy már vannak ismerõs arcok az egyetemen. A gólyatábor is remek élmény volt, jó dolog, hogy már tudok néhány dolgot a karról. Vannak ismerõs arcok, akikhez odamehetek kérdezni valamit.

BALOGH Robert

A PTE Egészségtudományi Kara 2016 szeptemberétõl elindította nappali munkarendû, BSc szintû ápolóképzését a szerbiai Zomborban. Ezzel új külhoni felsõoktatási campus jött létre.

Az Egészségtudományi Kar elkötelezett a magas szinten kvalifikált, modern, naprakész tudással rendelkezõ egészségtudományi szakemberek képzésében. Ennek ismeretében – az Emberi Erõforrások Minisztériuma és a Magyar Nemzeti Tanács külhoni képzésfejlesztési koncepciójával összhangban – a szakképzett, magyarul is jól beszélõ szakemberek pótlása érdekében részben helyi kezdeményezésre merült fel, hogy a kar a szerbiai Zomborban indítsa el az ápolás és betegellátás alapképzési szak ápoló szakirányát. Sikeres akkreditációt követõen az idei évben elindulhatott a felvételi eljárás. Az elméleti képzésre Zombor városában, a közelmúltban felújított Magyar Polgári Kaszinó patinás épületében kerül sor, mely konzultációs központként mûködik majd. A gyakorlati képzésekre részben helyben, többségében azonban Magyarországon, a PTE Klinikai Központjában, valamint az ETK oktatókórházaiban kerül majd sor.

Az ünnepélyes tanévnyitó szeptember 21-én volt, melyen részt vett Dr. Maruzsa Zoltán miniszteri biztos, az Oktatási Hivatal elnöke is.

UNIVPÉCS 3

A Pécsi Tudományegyetem alapításának 650. évfordulója alkalmából folytatódik jubileumi programsorozatunk, az események között minden tudományterület híve megtalálhatja a számára ideális programot, hiszen a közgazdaságtudományi témájú programoktól a színházi fesztiválon át a filmvetítésekig, számos színvonalas rendezvényen vehetnek részt az érdeklõdõk.

Nincs megállás, a jubileumi programsorozat folytatódik…

A Közgazdaságtudományi Kar a „Multikulturalitás és Vállalkozói kapacitásfejlesztés a multikultúra jegyében” címû programsorozattal kívánja felhívni a figyelmet a régió versenyképességének növelésére, a vállalkozói attitûd fejlesztésének, illetve a vállalkozói szellem kialakításának fontosságára. A programsorozat jegyében õsszel két esemény kerül megrendezésre. A Middlesex20 eseménysorozattal november 2–4. között a brit partnerrel fennálló oktatási együttmûködésnek és a közös képzési programok indításának immáron 20 éves évfordulója kerül megünneplésre, míg a Találjuk ki Pécset! programsorozat keretében december 1–2. között nemzetközi Egyetembázisú vállalkozásfejlesztés konferencia, valamint nemzetközi pitch-en vehetnek részt az érdeklõdõk, mindez az egyetem nemzetköziesedésének erõsítése jegyében.

A színházkedvelõk sem maradnak program nélkül, hiszen a huszadik évadát ünneplõ Janus Egyetemi Színház idén november 3–6. között immáron tizedik alkalommal rendezi meg a Nemzetközi Egyetemi Színházi Fesztivált, kifejezetten 4 UNIVPÉCS

egyetemi színtársulatok részvételével. 8 országból, 10 társulat hozza el egy-egy produkcióját Pécsre, a Janus-színpadra és a Bóbita Bábszínházba. A színtársulatok gyakorlatilag mind a négy égtájról érkeznek: északról (Litvánia, Észtország), délrõl (Spanyolország, Kongó), keletrõl (Oroszország, Bulgária) és nyugatról (Belgium). Magyarországról pedig a SZESZ (Szegedi Egyetemi Színház), a DESZ (Debreceni Egyetemi Színház) és a JESZ (Janus Egyetemi Színház) fog bemutatkozni.

Bõvebb információért a jubileumi rendezvénynaptárunk megtalálható a honlapunkon: http://jubileum.pte.hu/hu#home-top-block További információ: Jubileumi Projektiroda – Rektori Hivatal H-7622 Pécs, Vasvári Pál u. 4. +36 (72) 501-500/18537 jubileum650@pte.hu www.jubileum.pte.hu

Miért j ó , ha mester?

A Bologna típusú képzés bevezetése óta gyakorlatilag állandósult a dilemma, hogy alapképzés után érdemes-e további két évig mesterképzésben továbbtanulni, vagy jobb munkába állni, és pénzt keresni. Egy kínai mondás szerint: Ha egy évre tervezel, ültess rizst; ha húsz évre tervezel, ültess fákat; ha a következõ generációknak tervezel, tanítsd az embereket.

Nézzük tehát a rizsünket, vagyis néhány nagyon is kézzelfogható szempontot az elmúlt évek munkaerõ-piaci visszajelzései közül: a végzést követõen a mesterképzéses diplomával rendelkezõk az alapképzésesekhez képest átlagosan néhány héttel hamarabb találnak állást, nagyjából 25%-kal magasabb kezdõfizetésre számíthatnak és nagyobb eséllyel, illetve rövidebb idõ alatt lépnek vezetõi pozíciókba. Vonzó lehet az is, hogy a jövõ tanévben várhatóan még számos államilag finanszírozott hely lesz elérhetõ az MA-s képzéseken.

Ha ennél kicsit hosszabb távon, vagyis a fáink szempontjából vizsgáljuk a kérdést, a mesterképzésben lehetõség nyílik a diverzifikálásra, a több lábon állásra, hiszen egy korábbi diplomától eltérõ szakra is lehet jelentkezni, így több szakterületet ismerhetünk meg. Az is abszolút jó döntés, ha valaki szeretné elmélyíteni meglévõ tudását, szélesebb, de leginkább mélyebb látásmóddal kíván rendelkezni az adott szakterület egyes kérdéseiben.

Mindkét stratégia a jövõbeni karrierünk biztosabb megalapozását segíti.

A Pécsiközgáz mesterképzéseinek közös jellemzõje, hogy olyan elméleti tudásanyagot biztosítanak, melyek vezetõi feladatokra és pozíciókra készítenek fel akár a köz-, akár a magánszféra szervezeteiben. A magas szintû elméleti alapokon túl gyakorlati ismeretekre, a tudás gyakorlati hasznosítására is hangsúlyt fektetünk. Ennek azért van jelentõsége, mert a hallgatóink így mind az elméleti, kutatói irány, mind pedig a gyakorlati életben, az üzleti világban való elhelyezkedés alapjait elsajátíthatják. És ezzel el is érkeztünk a generációs tervezéshez: ma az tud hosszú távon igazán sikeres lenni, aki egész életében képezi magát, tanul és tapasztalatokat szerez. A mesterképzés tehát valójában csak a következõ lépcsõ ebben az egész életünkön átívelõ tanulási folyamatban.

Hogy milyen választ adunk az alapkérdésünkre, az szaktól, kartól, munkaerõ-piaci viszonyoktól, de leginkább a személyes motivációtól, az egyéni tervektõl, tehát leginkább tõlünk, magunktól függ. A Pécsiközgáz egy volt hallgatója mondta, hogy meg kell próbálni megtalálni azt az irányt, amelyet igazán szeretni tudunk, és különösen az elején ne foglalkozzunk mással, csak mérlegelés nélkül tegyük oda magukat, hogy megkérdõjelezhetetlen szakértõi legyünk a témának. (Debreczeni Mónika, Vylyan birtokigazgató, Pécsiközgáz alumni). Ehhez viszont az kell, hogy magasabb szinten, mélyebb ismereteket szerezzünk adott szakterületen.

IDEGEN NYELVI KÖZPONT

Ez az a teszt, amellyel az írásbeli részvizsga indul. Voltaképpen a címben szereplõ három szó felhívja a figyelmet mindarra, amire összpontosítva érdemes készülni az olvasáskészség teszt megírása elõtt: olvasás, készség, teszt.

Az ECL olvasáskészségteszt

Mire a nyelvtanuló eljut oda, hogy bejelentkezik az ECL olvasáskészség-vizsgára, sok autentikus idegen nyelvi olvasmányt kell olvasnia: újságcikkeket, történeteket, egyszerûsített olvasmányokat és más, a nyelvi szintjétõl is függõ, különféle mûfajú írásmûveket. Rendkívül lényeges ebben az idõben a kiterjedt olvasási tevékenység, melynek során a nyelvtanuló megismerkedhet a célnyelvi írások nyelvtani és stiláris sajátosságaival, valamint ezek anyanyelvünktõl való eltéréseivel.

Az angol újságcikkek címe például nagyon tömör, csak a legfontosabb mozzanatok kiemelésére szorítkozik. A nyelvtanulónak sok ilyennel kell találkoznia, hogy elsõre megértse õket, hiszen a címek összefoglaló módon elõrevetítik a cikk tartalmát, és ilyen módon segítséget nyújtanak a cikk további értelmezésében.

Az olvasásnak aztán vannak olyan aktív kognitív mozzanatai, amikor az idegen nyelven olvasónak összegeznie kell a szavak értelmét, viszonyítania kell egymáshoz a korábban elõforduló és a késõbb következõ tartalmi elemeket, sõt megértenie a gondolatkifejtésnek az objektívebb vagy éppen ellenkezõleg, a cikkíró személyes állásfoglalásához, véleményéhez tartozó részét.

Magától értetõdõ, hogy a fenti aktív olvasói tevékenység ahhoz is szükséges, hogy mire a nyelvtanuló az olvasásértési vizsgára eljut, már jártas legyen az idegen nyelvû olvasásban.

Ez ugyanis egy készség. A nyelvvizsgázónak ekkorra már automatikusan és viszonylag könnyedén kell megbirkóznia a szövegben elõforduló nyelvtani szerkezeteknek a szövegjelentés megformáláshoz hozzájáruló tartalmával, a kiterített, nagyobb összetett mondatokkal, az elõre- és a hátrautaló elemeknek a jelentésképzésben megkerülhetetlen hálózatával.

Akkor, és csak akkor válik mindez készséggé, ha a nyelvtanuló elegendõ mennyiségû olvasmányt olvasott el a nyelvvizsgáig. Ha az iskolai tanórákon minderre kevés idõ jut, akkor az olvasási jártasságot egyénileg kell megszerezni. S ha elegendõ olvasási tapasztalattal is rendelkezik a vizsgázó, akkor még mindig ott van a vizsgázni tudás know-how-ja.

Az ECL olvasáskészségteszt mindig két, egymástól jellegében és témájában is eltérõ szövegre épül. Ehhez természetesen két különbözõ típusú feladat is társul, így lesz a teszt reprezentatív. Ha a vizsgázóhoz az egyik téma vagy az egyik mûfaj kevésbé áll közel, akkor a másik szöveg esélyt teremt arra, hogy

6 UNIVPÉCS

a teszt megírása még mindig sikeres legyen. Ami azonban biztosra vehetõ, hogy a feladattípusokat is gyakorolni kell.

Az ECL vizsgákon gyakran találkozhatunk párosító, feleletválasztós feladatokkal, vagy ún. „lyukas szövegekkel”. Ugyancsak gyakran fordul elõ nyitott kérdés (kiegészítendõ kérdés) vagy mondatbefejezés. Az elsõ három feladattípusnál a vizsgázónak a megadott válaszlehetõségek halmazából kell kiválasztania a helyeseket úgy, hogy a válaszlehetõségek között helytelen válaszok is vannak. A helytelen válaszok idõnként majdnem vagy részben helyesek, s ekképpen megtévesztõek. Az ilyen típusú feladatoknál tehát pontosságra kell törekedni a szöveg megértésében és a válaszlehetõségek kiválogatásában.

A nyitott kérdésekre választ váró feladatnál a vizsgázónak két mûveletet is el kell végeznie egy-egy kérdés megválaszolásakor: megtalálnia a szövegben azt a szövegrészt, amelyre a kérdés vonatkozik, és megtalálni a helyes, tömör, célirányos választ. Mindig csak a helyes válaszadáshoz minimálisan szükséges információt kell beírni válaszként. Ugyanez vonatkozik a mondatbefejezõs feladatokra is: fel kell ismerni, hogy melyik szövegrészben található meg az azonos tartalom, és ugyancsak célirányos, rövid mondatbefejezést kell létrehozni.

Az ECL olvasáskészségteszt mindenekelõtt a kommunikatív megértést teszteli. Ennek megfelelõen explicit nyelvtan nincs benne, a hangsúly a megértésen van: nem a nyelvtani tudást helyezi a középpontba. Érdemes kiemelni, hogy a lyukas szövegeknél egy-egy szövegrész szorosabb, kontextuális jelentése vagy azok elõzménye fontos szerepet játszik a helyes válasz megtalálásában, azok kiválasztásában. A párosító feladatoknál vagy a nyitott kérdéseknél inkább a gazdag szókincs, a több rokon értelmû szó ismerete nyújthat nagy segítséget a vizsgázónak, hiszen mind a feltett kérdések, mind pedig a szöveg részeivel párosítandó feliratok, címek, kérdések, összefoglalók nem ugyanolyan szavakkal lettek megfogalmazva, mint ahogyan a szövegben szerepelnek.

Ahhoz, hogy ezeket a fogásokat a vizsgázó alaposan megismerje a feladattípusok gyakorlása révén, számos felkészítõ kiadvány áll rendelkezésre. A kiadványok elérhetõk és megrendelhetõk az ECL honlapján (www.ecl.hu).

WÉBER Katalin tesztfejlesztõ

Ilyesmi Pécsett eddig még nem volt!

University Business Center, a legújabb üzletközpont

Rövidesen új épülettel gazdagodik a Pécsi Tudományegyetem. A Közgazdaságtudományi K a r m e l l e t t a l e bo n t o t t á l l a t h á z h e l y é r e e g y ú g y n e v e z e t t U n i v e r s i t y B u s i n e s s C e n t e r ( U B C ) épül majd, ahol többek közöt t olyan szolgáltatások kapnak helyet, melyek hozzásegítik a hallgatókat a gyakorlati tapasztalatok megszerzéséhez. Az épület a tervek szerint nem csak a KTK-é lesz, hanem az egész egyetemé, sõt a városé is; olyan „üüzletközpontként” fog funk cionálni, ahol lehetõség lesz majd új ötletek megvalósítá sára, innovációra, közösségi élet re. Dr. Schepp Zoltán, a Közgazdaságtudományi Kar dékánja válaszo lt a University Business Centerrel (UBC) kapcsolatos kérdésekre.

A KTK arányon felül veszi majd ki a részét a PTE-re érkezõ külföldi hallgatók létszámának bõvítésébõl. A karnak minden adottsága megvan ahhoz, hogy a fejlesztés sikeres legyen, hogy olyan – jelenleg hiányzó – funkciók is megjelenhessenek, amelyek a hallgatók számára fontosak.

Itt szeretném megjegyezni, hogy a KTK-n idén 20 éve, hogy elindult az Pontosan mi a célja az épület megépítéangol nyelvû alapképzés, amely elérsének? hetõvé teszi a Middlesex University Egy idén februárban megjelent kormányBusiness School diplomáját is; ezen kíhatározat alapján az egyetem kiemelt célvül német nyelvû képzéseink is vannak. ja, hogy a külföldi hallgatók számát megA fejlesztések támogatására azonban a jöduplázza, amely új fejezetet nyithat a város võben új idegen nyelvû szakokat is terveés a PTE sikeres együttmûködésében is. A zünk indítani. hallgatói létszám várható bõvülése szükséMár megkezdtük a felkészülést nagessé teszi egy olyan tér kialakítását, amely gyobb számú külföldi hallgató jelentkezéminõségi infrastruktúrát és szolgáltatásokat sére, jelentõs humánerõforrás-fejlesztés „Az, hogy inspirációt adjunk a képes biztosítani. Több hazai példa is említtörtént; összesen 20 oktatóval bõvült a fiataloknak, marha fontos!” hetõ, így Debrecen és Szeged, ahol már megkollégák száma az elmúlt 3 évben. Ezekvalósultak hasonló kooperációk. nek az állásoknak a betöltését már megfeDr. Schepp Zoltán, Véleményem szerint a Pécsre jutó fejleszlelõ idegen nyelvi kompetenciák megléta KTK dékánja tési források nagy része úgy költhetõ el a éhez kötöttük. leghasznosabban, ha az egyetemen valóA meglévõ hallgatóink tekintetében szesulnak meg a fejlesztések, és ebbõl kifolyólag növekszik retnénk megteremteni a belülrõl jövõ érdeklõdést, hogy kellõa külföldi hallgatói létszám. A Modern Városok Program en inspiráltak és motiváltak legyenek a hallgatók. Abban bíelõkészítése során természetesen egyetemi szintû érdek- zunk, hogy a University Business Center létrehozása ad egy löegyeztetések zajlottak, bemutatásra kerültek képzésfej- kést ennek a törekvésünknek. lesztési tervek, majd ezek alapján dõlt el, hogy mely karhoz, milyen források allokálhatók. Mikor világossá vált, Pontosan hogy fog kinézni, s mi lesz a University Business Cenhogy a projekt kivitelezésében az Általános Orvostudoterben? mányi Karon kívül több kar is feladatot kap, viszonylag A UBC-t MIK-es kollégák tervezik, és a tervek szerint egy 500 rövid idõn belül elkezdtünk intézkedni. Tavasszal létre- m2 alapterületû, négyszintes, azaz összesen 2000 m2 területû, hoztunk egy projektszervezetet, amelyen belül az érde- nagyvárosi hangulatot idézõ, fiatalos, modern épület lesz. kek reprezentálódtak, a különbözõ fejlesztési elképzeléAz épület a koncepció szerint összesen négy szintbõl sek artikulálódtak, egymáshoz súlyozódtak. Az új épüle- állhat majd, melyek lentrõl felfelé az alábbi üzleti pályaívet tet az elavult állatház helyére, a telek délnyugati részébe képviselnék: szeretnénk felépíteni.

Földszint: INFORMÁCIÓ – Külügyi Iroda, Simonyi BEDC, TeA megálmodott épület a társadalomtudományok széles hetségpont, hallgatói tájékoztatás, diákszervezetek skálája számára kínálhat az új évezredben is versenyké- 1. emelet: ALKALMAZÁS – tárgyalók, co-working terek, busipes, nemzetközileg is kiemelkedõ vonzóképességû, az ness labor osztott használatot koncepcionálisan elõtérbe helyezõ 2. emelet: FEJLESZTÉS – két nagyobb, lehetõség szerint öszfacilitásokat. Ez egy rendkívüli lehetõség, az egyetem a szenyitható elõadóterem UBC megépítésével és az általa nyújtott lehetõségek ki- 3. emelet: KAPCSOLATÉPÍTÉS – nyitott konyha, étterem, használásával komoly versenyelõnyre tehet szert. tetõkert Mikor született meg a Business Center ötlete?

Még annak idején, a mostani Mûszaki és Informatikai Kar dékánjának édesapja, Bachman professzor úr álmodott ide, a Közgazdaságtudományi Kar mellé egy épületet. Mi a KTK-n kisebb léptékekben gondolkodtunk, de már 15 éve megvoltak a Business Centerrel kapcsolatos elképzelések.

8 UNIVPÉCS

A kar úgy tervezi, hogy komoly önerõt tesz hozzá a szolgáltatások biztosításához, ám valószínûleg az étteremhez be kell majd vonnunk külsõ forrást is.

Olyan megoldásokat tervezünk, amelyek minket, oktatókat és a hallgatókat is arra késztetnek, hogy a kísérletezés megoldásaihoz forduljunk. De lesz például üzleti laboratórium és rejtett kamerás tér állásinterjúk szimulálására. Ezt házon belül, sajnos, eddig nem tudtuk lebonyolítani, mivel a mûszaki korlátok nem tették lehetõvé.

Nagyon szeretnénk, hogy ez az épület ténylegesen reprezentálja az üzleti karriert, annak minden elemét. Még a bukást is, hiszen van egy régi mondás, miszerint „Aki legalább egyszer nem bukott el, és nem tudott abból felállni, abból nem lesz igazi üzletember.” Hogy ezt hogyan fogjuk megcsinálni, azt még nem tudom, de valamilyen szemléletes megoldást biztosan kitalálunk: például szeretnénk egy csúszdát, amelynek egyszer le kell jönni tetejérõl az aljáig, s újra neki kell futni…

Miért javítja majd a „PTE-életminõséget” a University Business Center?

Ami benne van az egyetemi polgárok szemléletében a világról, azt valamiképpen a megvalósulásig szeretnénk támogatni. Vannak partnereink, így ahol van fantázia, ott egészen so-

káig tudjuk segíteni az ötleteket. Nekünk az, hogy inspirációt tudjunk adni a fiataloknak, marha fontos! Az a szándékunk, hogy figyeljünk egymásra és szót értsünk!

Eddig sok mindenre felkészítettük a hallgatóinkat, de arra a helyzetre nem tudtuk, hogy például mit kell tenniük életük elsõ állásinterjúi során, mondjuk egy budapesti üvegpalotában, hiszen nyilván egy állásinterjú helyszínének is megvan a saját mikroklímája. Ehhez szeretnénk olyan helyet biztosítani, ahol többek között erre is fel tudnak készülni. Funkciók, lehetõségek lesznek, és örülünk, ha ezeket minél többen ki fogják tudni használni.

Ki veheti igénybe a szolgáltatásokat?

A UBC nyitott lesz mindenki számára! Nem csak közgazdászoké, hanem ugyanúgy más karok hallgatóié és a városlakóké is lesz az épület, a benne elérhetõ szolgáltatásokkal együtt.

Amilyen nagy számban járnak hallgatók a Tudásközpontba, úgy ide is jöhetnek, hiszen ennek az épületnek lesz összegyetemi dimenziója is. Az étteremmel, a tetõterasszal és a kilátással az a legfõbb szándékunk, hogy legyenek érzések, hangulatok, amelyekért érdemes ide bejönni, itt eltölteni az idõnket és emlékezetes élmények helyszínei lehetnek, amelyek hosszabb távon szorosabb kötelék kialakulását eredményezhetik.

UNIVPÉCS 9

Tibi atya köztünk járt Tibi atya, azaz Tóth Máté, az atya mögötti gazdasági tevékenységért felelõs vállalat vezetõje volt a PTE Simonyi BEDC Bootkamp eseményének vendége szeptember 22-én, a Romhányi György aulában.

Fotó: Szanyi-Nagy Judit

Tibi atya meglátogatta híveit, és felfedte a kilétét: álcáját levetve Tóth Máté személyében jelent meg. Valójában a mi humbákfalvi papunk fiktív személyét három fiatalember álmodta és testesíti meg mind a mai napig. Tóth Máté megjelenését semmilyen formában se tudnám egy tisztelendõ atya megjelenéséhez hasonlítani, sokkal inkább használnék rá egy jelzõt, ami akkor jutott eszembe, amikor hallgattam történetét, és visszaemlékezve is úgy vélem ez a szó illik rá: szemtelen. A beszéde humortól fûszeres, jó nagy csattanókkal megkoronázva, amellyel kitartóan próbálja megnevelni a magyar népet, és nem utolsó sorban nõi szememmel nézve szemtelenül jóképû is. Õ saját humorát alpári prosztó humornak tekinti, amellyel Tibi atyánk „becsattogott a magyar humor mezsgyéjére”.

Történetébõl kiderült, hogy semmilyen hatalmas titokba nem leszünk beavatva, mert elmondása szerint nincs titok vagy titkos összetevõ, ami a márka felépítésében szerepet játszott volna. Eleinte nem számítottak Tibi atya érkezésére, személyét csupán egy görbe este idézte elõ, amikor még alakja nem körvonalazódott, viszont egy nyelvezetileg erõs poszt napvilágot látott tõle. Késõbb tisztázták is az esetet, miszerint a fõszereplõnk nem eléggé gyakorlott segédjének keze volt a dologban. Ezt követõen az isteni szikra lángra kapott, ami arra ösztönözte a három jó barátot, hogy ezentúl minden nap szórakoztassák a humorra és borra szomjazó népet. Ösztönzõleg hatott Mátéra és cinkostársaira három fontos tényezõ: õk maguk frissen végezték el az orvosi egyetemet, azonban nem vágyódtak a közalkalmazotti életre, sem arra, hogy beosztottként ténykedjenek a mindennapjaikban, és külföldre se húzta õket a szívük, mert ilyen vagy olyan formában õk

10 UNIVPÉCS

mégiscsak nagyon szeretik Magyarországot. További munkásságuk során sem gondoltak arra, hogy Tibi atya elhagyja az országot, és nemzetközi vizekre evezzen, mert ott nem tudná igazán átadni a mentalitását, na meg hogyan is hangozna az, hogy „father Tibi”.

Humbákfalvi lakónk megálmodói rengeteget dolgoztak azon, ahol most tartanak, ugyanis ma már két városban is megnyitották kapuikat a Humbák Mûvek, és várják jó humorú vendégeiket. Na de hogyan is jutottak el idáig: elmondásuk szerint, az út sokkal hosszabb és rögösebb volt, mint azt elsõre gondolták. Az nem okozott nagy fejtörést, hogy az atyánk hogyan szórakoztassa híveit, mert eszméletlen humora van, ami kifogyhatatlan is mindezek mellett, azonban valamibõl pénzt is kellett szerezni. Szerencsére jól gondolták, hogy Tibi atya olyan kedves lesz rajongói számára, hogy szívesen viselnék aranyköpéseit és vígan italozó arcát különbözõ ruhadarabokon. Ám az atya legfontosabb nevelési szándéka az egyetemisták és a fiatalok borkultúrájának nemesítésében mutatkozott meg. Nem szerette volna, ha a fiatalok különbözõ dínomnánomokat és citromos söröket innának, ezért elkezdte forgalmazni a borát, a finom nedût, amit jól nevelt ministránsok azóta is elõszeretettel fogyasztanak.

Máté története szerint a csapat legnehezebb feladata „nem kiborítani a bilit”, ugyanis jó néhány botrányt okozott már pörgõs nyelvük, de õk ezt sem bánják, mert mindez hihetetlenül népszerûsíti az igét.

Tibi atya nem távozott Pécsrõl üres kézzel, elõtte még lecsapott pár kérdésre és kiosztott sok-sok ajándékot. Reméljük, mihamarabb újra találkozhatunk vele!

KECSKÉS Laura

A második erõszak: hallgatni az elsõrõl

A háborús nemi erõszak narratíváját Sántha István antropológus és Ritter György történész doktorandusz vizsgálta az Eltérülõ nemiség elõadássorozaton szeptember 28–29-én.

A keleti front 1944-ben érte el Magyarországot. A szövetségesként érkezõ német csapatok, majd a Vörös Hadsereg is olyan mély sebeket hagyott a civil lakosságon, hogy hegeit a ma élõ generációk is magukon viselik.

Míg a megdöbbentõ német adatok már beépültek a történelmi tudatba, a magyarországi kutatások még gyerekcipõben járnak. Ennek egyik oka, hogy bár 50–200.000-re tehetõ az esetek száma, csak néhány kórházi feljegyzés tanúskodik róluk, a többit az emberek emlékezete õrzi. A másik ok, hogy nálunk „a hallgatás maga vált történelmi ténnyé.”

A bevonuló csapatok által elkövetett nemi erõszakot kollektív csend veszi körül. A szégyen, ha túlélhetõ volt is, elmesélhetõ nem. De a hatalom nem is engedte volna, hogy megszólaljanak: a korban nem lehetett kimondani, hogy a szovjetek pár éves kislányoktól terhes nõkön át öregasszonyokig, de akár fiúkig mindenkit meggyaláztak, aki elébük került.

A megkérdezettek nagy része látott szexuális bûncselekményt (Ritter György szemtanúi átlagosan 11(!) évesek voltak, vagyis a legtöbbjüknek saját rokonaik megbecstelenítését kellett végignézniük), és még többen hallottak róla. Az elmondottak alapján a nõk megpróbálták kibeszélni a megrázkódtatást, de a férfiak visszaérkezése után többet nem esett szó ilyesmirõl, így kollektív trauma, sorsközösség nem alakult ki.

Az elbeszélések szikárságában mintha az a szabály érvényesülne, hogy ami egy levegõvel kimondható, az nem történt meg:

Mi jobb: négernek lenni vagy buzinak?

Négernek, mert azt nem kell az anyádnak megmagyarázni – hangzott el a nyitó mondat Nádasdy Ádám (nyelvész, költõ, mûfordító, esszéista, egyetemi tanár) szájából, ezzel feloldva a hangulatot a konferenciateremben, és tudatva a hallgatósággal, hogy egy nyílt beszélgetésre érkeztünk, amelyben az imént említett Nádasdy Ádámmal beszélgetett Alberti Gábor, Dóla Mónika és Viszket Anita BTK-s oktatókkal a szitkozódás nemi lexikájáról, vagy lexikájának nemiségérõl, az Eltérülõ nemiség elõadássorozaton szeptember 29-én.

A szitkozódás hosszú múltra tekint vissza, és fo-

„Két unokatestvéremet erõszakolták meg. Az egyik 14, a másik 16 éves volt.” „Erõszakoltak-e? Hogyne. Az én édesanyámat is elkapták. De errõl nem akarok beszélni.”

Sántha István arról számolt be, hogy a többször elmeséltetett történetekben az események az egyes alkalmakkor teljesen másképp jelentek meg. Az elhallgatott részek csak érzékelhetõek: fehér tintával íródtak a papírra. Egyetlen interjúalany sem volt bevallottan áldozat, míg mindegyikük többeket ismert, akiket oroszok hívtak el „krumplit pucolni.”

A háborúk civil hõsei azok a nõk, akik felajánlották magukat a tisztnek, cserébe hozzátartozóik vagy a társasház sérthetetlenségéért. Sajnos visszatértükkor sok esetben éppen a megmentett közösség bélyegezte õket prostituáltnak.

Az abortusztilalom feloldásra került ebben az idõben, mely hozzájárulhatott az abortuszpolitika késõbbi liberalizálásához. Az állam vállalta „az ország területén történt átvonulás és az azt követõ általános zûrzavart követõen” született gyermekek gondozását, valamint intézményes küzdelem kezdõdött a nemi betegségek ellen, de mivel a szovjetek megszállóként érkeztek, a magyar hatóságok tehetetlenek voltak, jogorvoslati fórum nem jöhetett létre: a bûnök a legtöbb esetben büntetlenek maradtak.

SCHMIDT Renáta

lyamatosan fejlõdik, vagy éppen elévül. Származás, nemi identitás, politikai hovatartozás, betegségekkel való szitkozódás, stb… Mikor sértõ, illetve mikor nem az? Mi az a pont, amikor egy szó szitokká válik?

Nádasdy Ádám szerint a szavak elszabadulhatnak, és egyik pillanatról a másikra szitokszóként használhatják azokat. De talán legtöbb esetben nem is maga a szó a fontos, hanem a hangsúly és a szándék, amivel ezt az ún. tabu szót kimondjuk. Mindenki rendelkezik saját tabuval, tabukkal. A tabu az, amirõl beszélni szabad, csak kimondani nem. A tabunak gazdája, tulajdonosa van, aki egy láthatatlan körön belül áll, a többi emberrel ellentétben. Ennek a tabunak kulcsa is van. A nagy kérdés az, hogy hol van az a határ, amikor a tulajdonos valakinek átadja a kulcsot, ezzel utat nyitva a saját tabujába? Ezen a ponton a beengedett személy már kimondhatja a tabut a tulajdonos megbántása nélkül. A tabu kulcsát a bizalommal lehet elnyerni, és itt jön képbe a nemiség. Egy szó azért tud bántó lenni, mert védtelenek vagyunk vele szemben, meztelenek vagyunk, ki vagyunk téve annak, hogy akaratunk ellenére megerõszakoljanak bennünket. Ellenben, ha valakit már „beengedtünk a tabunkba”, akkor az illetõ elõtt már minden szégyenlõsség nélkül tudjuk vállalni a meztelen igazságot.

TÓTH Áron

UNIVPÉCS 11

Zsúfolásig megtelt a jogi kar Molnár Kálmán elõadóterme, mindenki Fenyvesi Csaba briliáns elõadására volt kíváncsi, aki nem kevesebbet ígért, mint hogy választ ad arra, lehetséges lenne-e a mai kriminalisztika hatékony, szakszerû módszereivel azonosítani, és elkapni a híres Hasfelmetszõ Jacket. Az olyan alaptételek megtanítása után, mint amilyen a kriminalisztika 7 fõ kérdése, vagy az, hogy mennyire fontos az ún. elsõ csapás, a modern eszközökkel az 1888-as esetek kapcsán feltárt adatokat ismertette, és idõre idõre megszavaztatta a közönséget egy gyanúba keveredett bizonyos személy ártatlanságáról vagy bûnösségérõl. Nem volt könnyû bírónak lenni a teremben, többen érveltek hol az egyik, hol a másik döntés helyessége mellett. Fenyvesi Csaba közben szag- és DNS-mintákat vett az érdeklõdõktõl, és a maga módján az anyagmaradványok mibenlétét is szemléltette (leköpte a táblát). És hogy ki volt a londoni sorozatgyilkos? Talán nem minden ok nélkül néztük meg közelebbrõl az egyik legnagyobb angol festõ mûveit…

Vagy mégsem õ lett volna a tettes?

ÉLD AZ ÉLETEM! Az ember mindig okosabb, ha más életérõl van szó. Akkor bezzeg mindenki meg tudja mondani a tutit…. na, hát kösse fel a gatyáját az, aki ugyanúgy, mint mi, kipróbálja az Éld az életem! nevû társasjátékot. A Wlislocki Henrik Szakkollégium (WHSz) egyedi tervezésû társasjátékát próbáltuk ki a PTE BTK Romológia Tanszék könyvtárában. Rájöttünk, hogy talán mégsem annyira könnyû más bõrébe bújni. A szerepjáték 4 karaktert foglal magában. Két cigány/roma származású, illetve két hátrányos helyzetû szereplõt, fiút és lányt egyaránt. Minél többféle élethelyzetet csempészünk a történetekbe, a változatosságra törekszünk. Elsõdleges szempontunk a hitelesség, hiszen az a célunk, hogy az emberek belátást nyerjenek a már említett emberi sorsokba – mondja Dobó Tibor WHSz-tag, aki a kezdetekrõl részt vesz a társasjátékíró projektben. Természetesen életszerû eseményeket vázolunk fel, amit olvas a játékos a kártyán, az mind-mind már megtörtént eseményt mutat be, de nem minden esetben a sajátunkat. A társas egyik legfõbb célja, hogy megismerjük a peremterületre szorult emberek élethelyzeteit, empatikusabbak legyünk.

VISSZAJÁTSZÓ ORGONA Orgonista nélkül szólalt meg, és népszerû „slágereket” játszott le az orgona a Székesegyházban. Tizenhét év fejlesztõmunkájának, a mûszaki karon oktató programozó, villamosmérnök és orgonaépítõ mester közös gondolkodásának eredményeként születhetett meg az a nagyszerû találmány, mely egyedülálló élményt nyújt a templom látogatóknak, turistáknak és zeneszeretõknek egyaránt. A három, klasszikus értelemben vett mesterember, orgona- és zenerajongó konkrét tapasztalatokkal és próbaüzemmel alátámasztva nyújt garanciát arra, hogy ez a kiváló fejlesztés mûködtethetõ, üzembiztos rendszer. Hogyan lehetséges ez? A visszajátszó elektronika másodpercenként többször mintavételezve rögzíti egy elektronikus tárolón az orgona állapotát orgonajáték közben, amelyet azután bármikor „eljátszhat” az orgonával ugyanolyan minõségben, tetszés szerinti gyakorisággal.

12 UNIVPÉCS

KUTATÓK

ÉJSZAKÁJA

MA VAJON ELKAPNÁK A HASFELMETSZÕT?

PARASPORT VS. „ÉP” SPORT VAN KÜLÖNBSÉG?

SZERINTEM NINCS! Meilinger Csaba osztotta meg az érdeklõdõkkel tapasztalatait a parasporttal kapcsolatban szeptember 30-án a Kutatók Éjszakáján. A sportág megítélésérõl is szó esett.

Nagyon sokáig, sajnos, hatalmas különbségek voltak a sport és a parasport társadalmi megítélése között, bár utóbbi óriási fejlõdésen ment és megy keresztül. A 2016-os olimpiai játékok történelmi jelentõséggel bírtak, hiszen ebben az évben közvetítették elõször azonos óraszámban az olimpiát és a paralimpiát. Ez nagyon nagy elõrelépés volt, mivel eddig többnyire csak a döntõket láthattuk. Természetesen alapvetõ különbségek mindig is lesznek, hiszen például teljesen más a felkészülési folyamat egy-egy versenyre vagy az utazásokra.

Meilinger Csaba paraúszó részt vett a 2012-es londoni olimpián, ahol döntõbe is került, 8. helyezést ért el 50 m gyorsúszáson.

Sajnos elég gyakran megesik, hogy a mozgáskorlátozott emberekre máshogy tekintenek, s különösen gyermekkorban lehet ez kritikus.

Mindenki tudja, hogy a gyerekek tudnak nagyon gonoszak lenni, szeretik egymást csúfolni. Szerencsére Meilinger Csabát többnyire elkerülték az ilyen megjegyzések. Persze mindig akad kivétel, azonban mivel nem ez volt a jellemzõ, jó emlékei vannak, talán ennek köszönhetõ pozitív életszemlélete is, mely az elõadása során is megcsillant.

A tanulás minden ember életében nagy szerepet játszik, így volt ezzel paraúszónk is, aki már elõre gondolt jövõjére, és gimnázium után elkezdte tanulmányait a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán, azonban szerves része az egyetemi életnek a sport miatt nem lehetett. Tavaly döntött úgy, hogy erõteljesebben koncentrál a jogi pályára, amelyben szintén szép eredményeket ért el ezidáig. Tanulmányait a Magyar Sportért nevezetû alapítvány is segítette, akik kifejezetten tehetséges tanulni vágyó sportolókat karolnak fel.

Sajnos nem esett szó arról, hogy Meilinger Csabának mint paralimpikonnak mi a véleménye a sportolók díjazásáról, ugyanis hallhattunk arról, hogy egy paralimpiai érmet kevesebb összeggel jutalmaznak, mint az ép sportolók olimpiai sikereit. Szerintem ez is egy fontos kérdés, mivel ez is egyfajta megkülönböztetés, aminek a sportban nincs helye. Kiváltképp akkor, amikor olyan emberekrõl van szó, akiket ért egy olyan baleset vagy betegség, ami korlátozza a mozgásképességüket, de õk mégis sportolni vágynak – nem is akármilyen szinten. Mindig is felnéztem azokra az emberekre, akik ezek után fel tudtak állni, megrázták magukat, és azt mondták: meg tudom csinálni. Rengeteg erõ és kitartás kell hozzá, ami már magában tisztelendõ.

Figyelemre méltó és inspiráló, hogy gyakran a parasportolók felérnek, helyenként még jobban is teljesítenek az „ép” sportolóknál.

HORVÁTH Attila

Kirobbanóan jó Sürgõsségi Napok

Éppen Radnai Balázs, a PTE ETK Sürgõsségi Ellátási és Egészségpedagógiai Intézet igazgatóhelyettese tartott elõadást a mentõtiszthallgatók képzése kapcsán arról, hogyan próbálják azt életszerûbbé tenni, amikor felrobbant valami: majd füst gomolygott a színpad függönyei alól... A színpadon, egy robbantás utáni helyszínen egy csapat mentõtiszthallgató sietett a nyílt lábtöréssel, leszakadt karral, vértócsában fekvõ sérülteken, akik hangosan jajgattak. Közben a Sürgõsségi Napokon résztvevõ szakmabeliek a nézõtérrõl figyelték a mentési munkát.

UNIVPÉCS 15

Radnai Balázs pedig a következõképpen fejezte be elõadását: például így próbáljuk õket az éles helyzetekre felkészíteni, és ne csak gondolják azt a vizsgán, hogy „a helyszínen sokkal jobban menne”.

Elég keménynek tûnt a leendõ kollégáknak a mostani szakemberek elõtt, egy színpadon teljesíteni, de a hallgatók láthatóan megpróbáltak mindent megtenni a „sérültekért”, akiknek többsége vérnek látszó ragacsos folyadékban feküdt a gondosan lefóliázott színpadon. A konferencia résztvevõi elõkapták mobiljaikat, nagy kedvvel fotózták a helyszínt, s voltak, akik egymás között rögtön értékelték is, mit csinálnak jól, és mit rosszul a hallgatók.

A való világtól eltérõen viszont nemcsak félhangos megjegyzéseket kaptak az õket figyelõ csoporttól: amikor a hordágyakkal elkezdték a szerencsétlenül jártakat elszállítani a helyszínrõl, tapsvihar tört ki. (Megjegyzem, bár mindig ilyen könnyen lehetne érzékeltetni azt, hogy az életmentés mennyire fontos hivatás.) Eddig négy, ehhez hasonló szimulációt szerveztek a hallgatók számára, a legutóbbin egy balhés verekedésnél gyakorolhattak a Séta téren. (Lásd: A téma az utcán hever, UnivPécs, 2016./3. 7. oldal).

A szeptember 16–17. között rendezett Sürgõsségi Napok idei legfõbb témája az újraélesztés volt, annak jogi hátterét is bele-

értve. A megváltozott kommunikációs környezetrõl tartott elõadást Gyõrfi Pál, az OMSz szóvivõje. Az elmúlt évtizedekben drasztikusan megváltozott az orvos–beteg viszony (utóbbiak egyre inkább konszenzus alapján szeretnék, ha gyógyítanák õket), más a reputáció és az érdekérvényesítés viszonya (a felmérések alapján a „híresebb” gyógyító intézményeket jobbnak gondolják az emberek), arról már nem is beszélve, hogy annak ellenére, hogy az életmentés közszolgáltatás, mégis lehet bevételekrõl is beszélni (a mentõknél ilyen a szállítás, az oktatás vagy a mozgóõrség). Külön hangsúlyozta, hogy a bizalmi viszony fontos, hiszen ez a gyógyítás alapja is.

Az OMSz egyik célja az, hogy bõvítse a lakosság egészségügyi ismereteit, ezzel csökkentse a kockázatot, másrészt szeretnék elérni, hogy a mentõknek jó híre legyen. A kommunikációs eszközök közül a viszonylag újonnan indult közösségi médiaszereplésüket emelte ki a szóvivõ. Van például saját Facebook-oldala is a mentõknek, amit lehet lájkolni, és egy csomó, egészségre vonatkozó tesztet is ki lehet tölteni. Az egyik legelsõ online kampányuk egyébként éppen az újraélesztéssel volt kapcsolatos.

Az elõadók többsége azt hangsúlyozta, hogy mennyivel könynyebb (de nem kevesebb felelõsséggel járó) minél több laikust megtanítani a helyes újraélesztésre.

Avagy küszöbön a PTE 3D-központ

3D PTE & 3D A 300 regisztrált résztvevõt a tavalyi rendezvény sikere mellett (errõl lásd bõvebben: 3D&PTE UnivPécs, 2015. október 5., 5. oldal) nyilván a téma maga csábította Pécsre: a 3D a tudományos-fantasztikus regények világához hasonló, izgalmas téma, s ez az érdeklõdés egyszerre könnyíti és nehezíti meg a kutatók és fejlesztõk dolgát. Ráadásul – ahogy arra Bódis József rektor is rámutatott frappáns köszöntõjében – 3D-ben élünk mind.

A Pécsi Tudományegyetemen két éve fordítanak koncentrált figyelmet a 3D-re: elõször csak nemzetközi szinten is elismert elõadókat hívtak meg e témában, majd tavaly konferenciát is szerveztek. Idén már a nemzeti és nemzetközi hálózatok építése a cél. A konferencia elsõ nap-

Október elsejével hivatalosan is megkezdõdött a 3D-nyomtatási és vizualizációs technológiákat alkalmazó interdiszciplináris kutatási, oktatási és fejlesztési központ kialakítása a PTE-n. Az idei e témában rendezett konferenciának is ez volt az apropója október 6–8 között a Szentágothai János Kutatóközpontban.

ján volt egy kerekasztal-beszélgetés, melynek alapján már most elmondható, hogy vannak olyanok, akik látnak ebben fantáziát, és vélhetõen lesznek közös projektek is. – jelentette ki Nyitrai Miklós, a projekt szakmai vezetõje. A leendõ 3D-központban a PTE 10 karából egyelõre 5: a TTK, az MK, a KTK, a MIK és az ÁOK érintett. A hazai partneregyetem a Debreceni Tudományegyetem, mellyel fõleg a fogorvoslás és az ortopédia területén várható komolyabb együttmûködés.

Bár a projektre kapott források nagy részét felszerelésre és nyomtatókra költik majd, az oktatást is beleszõtték a tervbe: szerepet kapnak a PTE gyakorló középiskolái és általános iskolája is. A végsõ céljaink között az szerepel, hogy a projekt végére szolgáltatásokat is fel tudjunk majd ajánlani partnereinknek – jegyezte meg Nyitrai Miklós.

UNIVPÉCS 17

A (közel)jövõ zenéje A 3D egyes problémák megoldását közelebb hozza, mint elsõre gondolnánk. José Pons például egy személyre szabott „külsõ” csontvázzal kapcsolatos kutatást mutatott be, mellyel újra meg lehet tanulni járni. A gyermekkori fejlõdés alapja a környezettel való érintkezés, vagyis a körülöttünk lévõ világgal való interakció formálja az agyunkat. A stroke vagy gerincsérülések esetén a Neural Rehabilitation Group professzora szerint úgy lehet megtanulni újra járni, ha a külsõ ingerek (pl. járás) révén az agyunk újra rájön, milyen parancsokat kell kiadnia az adott szerv – mondjuk, a láb – mozgatásához. Ezért a 3D-nyomtatók segítségével egyfajta külsõ csontvázakat nyomtattak, melyek segítségével a beteg ismét képes lesz önállóan járni, s a késõbbiekben a mozgássorból kapott ingereket az agya is dekódolja. A cél az, hogy mindez ne automatikus legyen, hanem az aggyal lehessen is irányítani a gépet – erre személyre szabott kognitív interface-t hoztak létre, mely mint egyfajta fordított ûrlény a Nyolcadik utas a halálból, a páciens fejére tapad. Ez a furcsa „sisak” és a külsõ mechanikus robot együttesen éri el a fejlõdést. A kezdetek ígéretesek, de vannak még problémák. Egyrészt a mechanikát mûködtetõ akkumulátor nehéz, másrészt meg kellett oldani, hogy ahol a szerkezetek közvetlenül a bõrrel érintkeznek, ne legyen irritáció. Sok mindent személyre kell szabni, kevés bárki számára alkalmas megoldás létezik.

Pons professzor egy kérdésre válaszolva azt is beismerte: óriási hátrány az is, hogy ezek a szerkezetek jelenleg még túl drágák.

Sztojanov Krisztián az E-nable Hungary képviseletében mutatta be cége nemes küldetését: olyan gyerekeket segítenek, akiknek nincs kézfejük vagy alkarjuk. Az egész eljárás nagyon egyszerû – fogalmazott Sztojanov Krisztián – általában egy e-mailt kapunk, vagy megkeresnek minket Facebookon, mi felvesszük a pontos méreteket, elkészítjük a formát, kinyomtatjuk, majd kiszállítjuk. Az eddigi modellek ingyen letölthetõk az internetrõl, így elvileg bárki nyomtathat magának „pótkezet”, akinek megvan hozzá a megfelelõ felszerelése. Sztojanov Krisztián a legkedveltebb modelleket is bemutatta: a Raptor Reloaded például 3–4 óra alatt kinyomtatható. A cég komoly együttmûködést tervez a PTE-vel, motorizált mûkarok, -kezek kivitelezésében látják a továbblépést.

Hatalmas sikert aratott Jamis Jatnieks elõadása: cége egy 21 3D-nyomtatóból álló gépparkkal rendelkezik, s a legkülönbözõbb vállalatok számára a lehetõ legkülönbözõbb dolgokat nyomtatják a repülõgépalkatrésztõl a mobiltelefontokokig. Viszont nem tudtak megfelelõ „pótkezet” nyomtatni egy kisfiúnak. A szakember a következõ statisztikai adatokat vázolta: jelenleg csak az USÁ-ban 2 millió, Európában 4,5 millió és a világon összesen több mint 50 millió ember életminõségét javítaná drasztikusan valamiféle 3D-nyomtatással elõállított egészségügyi eszköz (ez nem csak a karok, kezek pótlására vonatkozó adat). Általában a 3D nyomtatók száma ma 570 ezer világszerte, de 2020-ra 4000-re becsülik a számukat. Ugyanezzel párhuzamosan a mobileszközök száma pedig 2,6 milliárd és 2020-ra 75 milliárdra becsülik. Ezért Janis Jatnieksék egy olyan mobiltelefonos alkalmazáson dolgoznak, mely lehetõvé teszi, hogy a mobilunkat úgy tudjuk használni, mint egy 3D-szkennert. Egy ilyen szoftverrel könnyen személyre lehetne szabni mindent, mely nagyságrendekkel lerövidíti majd a folyamatokat.

A bonyolult sötét oldal Többször megkértek már arra, hogy 3 percben foglaljam össze a 3D-s tüdõszövet-nyomtatás lényegét – vezette fel viccelõdve elõadását Pongrácz Judit, a PTE professzora, aki olyan 3D-s tüdõszövetmodellt fejlesztett ki, mely átütõ kutatási eredménynek számít a biotechnológiában. A legtöbb résztvevõ egyetértõen mosolygott, hiszen a helyzet korántsem olyan egyszerû, hogy csak beszkennelünk valamit, az alapján kinyomtatjuk 3D-ben, és már mûködik is. A professzorasszony szerint, aki a tüdõvel kapcsolatos magyarországi megbetegedések kiugróan magas száma miatt kezdett a tüdõgyógyászattal foglalkozni, az sem mindegy, pontosan mit, melyik szervet szeretné valaki kinyomtatni. Az elsõ lépés az adott szerv formájának a leképezése, ami a tüdõ szempontjából nem sokat segít: a szerkezetet is elemezni kell, a sejtek pontos elhelyezkedésével és azok funkciójával is maximálisan tisztában kell lenni. Attól, hogy valaki képes egy 3Dnyomtatóval tüdõt létrehozni, semmi sem garantálja, hogy mûködni is fog. A cél márpedig éppen az lenne, hogy beültethetõ tüdõket tudjanak majd létrehozni. Ugyanakkor kiemelte azt is, menynyire fontos, hogy ezen az eleve interdiszciplináris területen – mint amilyen általában véve a szövetnyomtatás is – az orvosok együtt tudjanak dolgozni a mérnökökkel, hiszen más szemléletrendszerük révén egészen meglepõ, de mûködõképes ötletekkel tudnak elõállni.

Pongrácz Judit még két, a 3D-felhajtásban kevéssé hangsúlyozott kérdéskört is említett: a minõségbiztosításét és az etikáét. Az érdeklõdés hatalmas, de körültekintõnek kell lennünk – fogalmazott.

A Pécsi Tudományegyetem projektje hazánkban egyedülálló és hiánypótló célokat valósít meg, hiszen jelenleg nem létezik olyan komplex, interdiszciplinárisan felépített innovációs és szolgáltató centrum, amely a 3D-vizualizációs és -nyomtatási technológiákon alapszik. A 3Dközpontot az egyetemi környezet, az interdiszciplináris kutatói közösség, a kiváló együttmûködõ partnerek, a szervesen kapcsolódó gazdasági szektor, valamint a vonatkozó technikák újszerûsége teszi unikálissá. A 3D-nyomtatási technológia – amelynek lényege, hogy különbözõ térelemeket rétegrõl-rétegre hoznak létre egy 3D-nyomtatóval – az 1960-as években alakult ki, rohamos fejlõdésnek viszont csak 2010 után indult. A 3D-nyomtatási technológia számos anyagot felhasznál – köszönhetõen széleskörû alkalmazhatóságának – ennek megfelelõen az anyagtani és módszertani kutatások kiemelkedõek a tudományterületen belül. A fejlesztéssel olyan interdiszciplináris K+F+I tevékenységek indulnak el a PTE-n, amelyek nemzetközi viszonylatban is jelentõsek, és amelyekkel régiónk fel tud zárkózni a vonatkozó kutatások tekintetében a legfejlettebb európai központokhoz.

További info: http://Pte3d.hu

"Nem mérlegeltünk, nem féltünk – ez cselekvõ hazaszeretet volt" Debreczeni László nyugalmazott tisztifõor vos. Jelenleg. Ha az élettörténetét nézzük, láthatjuk, hogy van egy idõszak, amelyre hosszú évek távlatából is pontosan emléke zik. A m i é r t a t ö r t é n e t e m e t h a l l a n i s z e r e t n é t e k , a z 1956, amikor ötödéves hallgató voltam a PTE-n – kezdi visszaemlékezését a ma már több mint nyolcvan éves végzett orvos. Mi pedig való ban tátott szájjal hallgatjuk a személyes tör téneteket.

Nem csupán átélte 1956-ot, de meg is élte a történéseket, már a kezdetektõl fogva.

Valóban, egyszerûen felkapott a forradalom vihara, amolyan diákvezér lettem. 1956 októberében a forradalom nyitánya országosan és Pécsett is október 22-én, délután kezdõdött, amikor egy nagy diákgyûlést rendeztük, amit mi diákparlamentnek hívtunk. Ez volt az az alkalom, amikor az egyetem ifjúsága – kétezer hallgató – a Rákóczi úti udvaron találkozott, az akkori Orvostudományi Kar campusán. A diákparlament szokványos dolog volt.

Minden év õszén egy áldemokratikus intézményként mûködött: összehívták az egyetemi ifjúságot, akiknek az elvtárs bel- és külpolitikai elõadást tartott, és ahol pár hozzászóló feltette az elõre megírt kérdéseit. De itt közölték azt is, hogy akik a kollégiumi szobában – horribile dictu – a Szabad Európa Rádiót hallgatták, azokat kizárták az egyetemrõl. Október 22-én az egyik ilyen diákparlament vált tehát a pécsi forradalom nyitányává – erre egy 1991-ben felállított márványtábla emlékeztet az egyetem udvarában.

Mit jelent ez a diákvezér szerep?

A diákparlamentre az egyetem vezetõsége kijelölt egy levezetõelnököt, a sors pedig azt akarta ezen a napon, hogy én legyek az.

20 UNIVPÉCS

Valószínûleg azért esett rám a választás, mert ismert, köztiszteletben álló felsõ évfolyamos hallgató voltam, azt gondolhatták, jó leszek oroszlánszelídítõnek, tehát képes leszek a felajzott ifjúság válaszait, reakcióit parlamentáris keretek közé szorítani.

Valószínûleg úgy gondolták, mindkét végkimenetellel jól járnak: ha sikerül a szelídítés, megúszták, ha pedig nem, akkor van egy bûnbak, akire lehet mutogatni. Elõttetek ismert a történet folytatása: nem csillapítottam a kedélyeket.

Milyen kérdések merültek fel ezen a diákparlamenten?

A feltett kérdéseket két nagy csoportba sorolhatjuk: az egyik a szabadság, illetve ennek hiánya, a másik a nemzeti függetlenség, illetve ennek hiánya volt. Legkönnyebben az utóbbit lehet összefoglalni, hiszen tíz évvel a világháború után voltunk, a bennünket felszabadító szovjet hadsereg még nálunk állomásozott, akiket el kellett tartanunk. Így az egyik tömör követelés a „Ruszkik, haza!” volt, amely elõször cizelláltan szólt, késõbb így, tömören megfogalmazva, hiszen ezt jól lehetett skandálni az utcán.

A megszállást hogyan élték meg az emberek?

Egy személyes történet: amikor megjelent a rendelet, miszerint a rádiókat be kell szállítani egy iskolába, egyfajta biztonsági intézkedés gyanánt, akkor az édesapám nemcsak az eszköz hátára írta rá a nevét és címét, hanem annak belsõ részére is. Eredetileg úgy volt, visszaszolgáltatják gazdáiknak a készülékeket, csak ellenõrzésre kéretik be azokat. Azóta sem tudni, a rádió hová került…

Mindenkit érintõ zsarnokság és szegénység uralkodott. Jegyrendszert vezettek be, minden termék jegy ellenében volt megvehetõ, meghatározott mennyiségben: a hús, a tej, a kenyér…

Akkoriban tízezreket börtönöztek be, a parasztságra pedig beszolgáltatási kötelezettséget vetettek ki. Ha a tyúk nem tojta

meg az adott számú tojást, vagy a koca nem ellett elég malacot, az szabotázsnak számított.

A zsarnokság nagyon erõsen dominált ebben az idõszakban.

Illyés Gyula 1950-ben írt verse, az Egy mondat a zsarnokságról hosszú strófákon keresztül mutatja be az akkori szemléletmódot.

A zsarnokság volt az úr a családi közösségben is, ahol a gyereknek azt mondták, amit otthon hall, azt másnak nehogy továbbadja… Ez volt a politikai rendszer. Emellett természetesen az anyagi problémák is gyötörték az embert, ebben az értelemben is szorított volt a helyzet Magyarországon. A hadsereg végigvonulásán különösen Budapest szenvedett sokat, de egész Magyarországot tekintve elmondható, hogy elhurcolták minden mozdítható javunkat, legyen az ló, traktor, bicikli vagy – a már ismert történet alapján – rádió.

Diákként hogyan lehetett megélni 1956-ot, illetve annak elõzményeit?

1952-ben érettségiztem, addig gimnazista voltam. Már akkor voltak osztálytitkárok, az osztály faláról le kellett vennünk a keresztet, a köztársasági indulót kellett énekelnünk, illetve tanár elvtársnak szólítanunk a tanár urat. A fizikakönyvünkben mindent az oroszok találtak fel, a történelemkönyvrõl nem is beszélve; ebbõl eleinte a régi verziót használtuk, késõbb órák teltek el azzal, hogy fekete tintával kihúztunk bizonyos mondatokat, bekezdéseket.

Egyszer a falon lévõ faliújság Rákosi-képére valaki bajuszt, szakállt rajzolt. Ezt követõen kijött az ÁVH, bezárták az iskola kapuit, ujjlenyomatokat vettek a folyosón, mindenkit kihallgattak. Halálosan komoly szigor ült az arcokon. Végül kizárták azt az osztálytársunkat, akinek a neve alapján kiderítették, hogy rokonai élnek Jugoszláviában. Bár nem lehetett rábizonyítani a tettet, sõt, letette a nagyesküt, hogy nem tartja velük a kapcsolatot, de nem számított, végleges volt a következmény.

És egyetemi hallgatóként?

A pécsi egyetem viszonylag szigorú politikai vezetés alatt állt. Ellenben egyetemi hallgatóként a tanulmányainkat elõtérbe tudtuk helyezni. Az orvostudomány amúgy is egy olyan stúdium, ahol sokat kell tanulni; a pécsi egyetem értékes, használható, rangos diplomát adott. Viszont, például 1951-ben, amikor az ország a Jugoszlávia elleni háborúra készült, egy egész végzõs évfolyamot behívtak katonaorvosnak, mivel százezer fõ fölé növelték a hadsereg létszámát, ahová kellettek az emberek.

De személyes történetem is van. Egy március 13-i urológiai klinikai gyakorlaton voltam éppen, amikor egy nõvér lépett a kórterembe, és megkérdezte, van-e a jelenlévõk között egy Debreczeni László nevû orvostanhallgató. Jelentkeztem. Ekkor elárulta, hogy két bõrkabátos úriember keres engem. Mindannyian tudtuk, mit jelent ez. Kimentem hozzájuk, majd a bõrkabátos emberek közölték velem, hogy letartóztatnak. A kihallgatás során el kellett mondanom, mikor, hol voltam, mit csináltam, kivel.

Leírtam nekik egy szöveget ezzel kapcsolatban, amit összetéptek, mondván, az igazat kérik. Ezt követõen három napig nem szóltak hozzám, hadd érezzem, hogy egyedül maradtam. Amikor végül három nap után ismét kérték, hogy neveket írjak, akkor azokét jegyeztem le, akikrõl tudtam, hogy már messze, legalább Bécsben jártak. Ezt követõen nyílt az ajtó, és egy hatalmas ütést mértek a fejemre. Eldõltem a székkel együtt. Mire hátranéztem, már becsukódott az ajtó, majd megszólalt a kihallgatóm: „Látja, vannak köztünk ilyenek is. Ha az én, emberibb módszeremet szeretné, akkor írja le azokat a neveket…” Ez a huzavona hetekig tartott. Néha kivittek az udvarra, ha valaki jött a folyosón, akkor a fal felé kellett fordulnom, nehogy lássam, ki van még bent. A cél az volt, hogy érezzük, csak saját magunkra tudunk támaszkodni, egyedül vagyunk, az az egyedüli lehetséges út, ha velük együttmûködünk.

Nem volt könnyû helyzet bezárva lenni. Alapvetõen a bizonytalan sors is nehéz volt. Persze utólag, ha az ember áttekinti az UNIVPÉCS 21

életét, látja, hogy minden rosszból volt kiút, de ott, abban a helyzetben nem tudtam, mit hoz a jövõ, hogy éppen a kivégzésemre visznek-e vagy sem.

Ha jól tudom, ezt a bezártságot többször is megtapasztalta.

Pécsett november 4-én hajnalban gördültek be a szovjet hadsereg T-54-esei. Aznap foglyul ejtettek minket. Ha az ember életében vannak mélypontok, máig felidézhetõ állomások, ez az egyik azok közül. Felidézhetõ a döbbenet, az, hogy nem gondoltuk, mindez megtörténhet velünk, hogy mennyire gyanútlanok voltunk, és hogy milyen gonosz a világ, hiszen a nemes eszméket – a szabadság, függetlenség eszményét – vérbe fojtják, s elkezdõdik a megtorlás, a bosszú. A letartóztatások idején sokan elmenekültek. Engem is megkerestek a barátaim a menekülési szándékkal, de nem mentem velük. Úgy gondoltam, nem tettem olyat, ami miatt megtorlást kellene érdemelnem, nem tapadt vér a kezemhez. Másrészt ez az én hazám, „a nagy világon e kívül nincsen számomra hely”, és ezt komolyan így gondoltam, ebben a szellemben nevelkedtem.

Végül három és fél év börtönt kaptam másodfokon, azzal az indoklással, hogy nem parancsra, hanem önként cselekedtem. A három és fél év utólag borzasztó ítéletnek tûnik egy huszonkét éves ember számára, de akkor megkönnyebbülés volt – azokhoz az ítéletekhez képest, akiket tíz évre vagy életfogytiglanra ítéltek.

Gondolom, a szabadulás még nagyobb megkönnyebbülést okozott.

Két év és egy hónap után, az 1959-es elsõ amnesztiakor az öt évnél kevesebb idõre ítélteket szabadon bocsátották, az ítélet második felét – rendõri felügyelettel – felfüggesztették. Ott álltam a gyûjtõfogház elõtt, tizenöt kilóval soványabban, két évig raktári csomagban tartott, gyûrött ruhákkal, sápadtan – de hihetetlen boldogan, feltételesen szabadlábon. Akkor még nem tudtam, hogy ott volt mögöttem a 301-es parcella, ahol cirkuszi és állatkerti nagyállatok tetemei között, másfél méter mélyen, hasára

22 UNIVPÉCS

fordítva, hátul dróttal összekötözött kézzel, kátránypapírba göngyölve, ott feküdt az ország utolsó törvényes miniszterelnöke…

Kiléptem a kapun, nagyot sóhajtottam – „Uram, adj jelet!” –, majd megjelent egy taxi, amely elvitt egészen a Déli pályaudvarig. A sofõr a megérkezéskor nem fogadott el viteldíjat, ellenben hosszan megszorította a kezemet. Ezek voltak ebben az idõszakban azok a pillanatok, amikor az emberi szolidaritás utolsó megnyilvánulásait megtapasztaltam. Hiszen amikor kijöttem, egy más világ fogadott. Elképzelhetetlen volt számomra, hogy az a nemzet, amelyben háromezren adták életüket Budapest utcáin, és amelyben tömegek vonultak a lyukas zászlók alatt, elfogadja az akkor jelenlévõ rendszert. De ez történt.

Mindezt hogyan lehet ma értékelni, akár a saját, akár a ma élõk szemszögébõl?

Nem mérlegeltünk, nem féltünk – minden, amit tettünk, cselekvõ hazaszeretet volt. Nemcsak mondtuk, hogy mennyire szeretjük, tiszteljük a hazát, hanem tettünk is érte. Szoktam mondani a mai gyerekeknek, hogy õk egy szerencsés nemzedék részesei. Nekik nem kell az életüket, az egzisztenciájukat kockára tenni, mindezt feláldozni a közösségért, a hazáért. Úgy gondolom, minden nemzedéknek megvan a maga feladata, és így, természetesen, ugyanúgy megvan a mostani nemzedéknek is a maga gondja-baja, harca, küzdelme, gyõzelme és veresége. Most nem a barikádra menetel a cél, hanem a tisztességes munka, a jól-tanulás, az elsajátított szakmák és nyelvek ismerete. Célszerû olyan morális, erkölcsi tartást felvenni, valamint olyan érzülettel viselkedni, hogy az ne csak az egyéni sors felépítéséhez legyen jó, hanem a közösség építéséhez, szeretetéhez és tiszteletéhez is.

SZANYI-NAGY Judit

Archív fotók: 1956. Budapest–Pécs–Mecseki Láthatatlanok címû kiállítás.

Megtekinthetõ az ÁOK Romhányi György Aulájában, novenber 11-ig.

Emlékezés dr. Zsemberi Miklósra Az 1956-os forradalom és szabadságharc Pécsen a 48-as téri szövegre már nem emlékszem, de a rímek Petõfi Sándor verkollégiumból indult. Itt lakott egy négyágyas szobában seihez hasonlítottak. Az összejövetel késõ éjszakáig tartott, Zsemberi Miklós barátom. A diákparlament október 22-én pár üveg bor is elfogyott. Igen jó hangulatban búcsúzkodtuk alakult az egyetem udvarában, az orvosi egyetem hallgatói- a másnapi találkozás reményében. Azonban a legrosszabb nak aktív közremûködésével, valamint jogászhallgatók és a történt: a fõúton hajnalban bevonultak a szovjet tankok, a ráfõiskolások küldötteivel. Pár nap múlva eljutottak a részletes dió pedig bemondta, hogy az egész országra kihirdették a hírek Budapestrõl, így óriási tömeg jött el tüntetni a 48-as statáriumot. Társaink közül a Baranya megyeiek, ismervén a térre. Elõször csak az egyetemisták, majd csatlakoztak hoz- közlekedést, hazagyalogoltak. A többség Pécsváradon leadta zánk gimnazisták, ipari tanulók, bányászok, munkások. Köz- a fegyvereit, és egy helyi teherautó indult Pécs felé. A város vetlenül a kollégium mellett volt az ÁVH-s laktanya, lapos te- határában az A/1-es laktanyánál a szovjet járõrök megállítottején már október 23-án géppuskákat állítottak fel, csövük a tak bennünket, és mint hadifoglyokat a laktanya alagsorába térre nézett. A hozzánk csatlakozók már a zártak. Az egész éjszakát a betonon állva, következõ napokon meg akarták rohamozilletve pufajkán töltöttük el, csak a tankok ni a laktanyát, mi erõvel lebeszéltük õket, dübörgését hallottuk.

A PTE ÁOK Pekár Mihály így elmaradt Pécsen a vérontás. Ezt követõA következõ napon egyesével kihallgatOrvosi Szakkönyvtárában en megalakult az Egyetemi Zászlóalj. Fõleg tak bennünket, néhány társunkat elengedvárhatóan 2016 novemberéharmad-, negyed-, ötödéves hallgatókból, ték. A többséget egy rozoga Wippon nevû ben emléktáblát avatnak mivel nekünk és a jogászoknak volt katogépkocsira rakták. Bezsúfolva ültünk és állZsemberi Miklós tiszteletére. nai gyakorlatunk. Az elsõ- és a másodév tunk a gépkocsiban, ami elindult velünk a Errõl további részletek: után nyáron egy hónapig katonai kiképzést város felé. Néhány perc múlva egy lejtõn a http://aok.pte.hu kaptunk. A mi szakaszunkba fõleg negyedgépkocsi felborult, a borulás elõtt a sofõr éves orvostanhallgatók, élen Zsemberi kiugrott, a hátul állók az õrrel együtt kiesMiklóssal, valamint harmadévesek kerültek. A következõ na- tek. Mi a roncsok között maradtunk, nyolcan. A legsúlyosabb pon a rajunkat kiküldték élelmiszert gyûjteni, mi a baranyai sérülése Zsemberi Miklósnak volt, õ komplett gerincvelõ-séfalvakba, Kozármislenybe, Újpetrére, stb. mentünk. Két nap rülést szenvedett, azonnal megbénult a lába deréktól lefelé. alatt néhány teherautót telepakoltunk sonkával, krumplival, Három barátunk csonttöréssel, a többiek és én rengeteg zúliszttel, mivel vidéken még volt tartalék élelmiszer. Pécsre zódással és vérömlennyel, agyrázkódással úsztuk meg a balvisszatérve, két nap után, hallottunk az összetûzésekrõl, éjje- esetet. A klinikán közös szobában feküdtek a sérültek, ketli lövöldözésekrõl. Folyamatos tüntetés volt a Széchenyi té- tõnket a Mecsek oldalában lévõ kollégiumba vittek, ahol felren. Közben megalakult Pécsváradon és Erdõsmecskén a Vi- ügyelet mellett gyógyultunk. déki Forradalmi Nemzeti Tanács. Jött egy küldöttség, hogy Utólag értesültünk arról, hogy a szovjetek hadifogollyá fegyverekkel menjünk ki, mert több egyén vadászpuskával nyilvánítottak, másnap a rögtönítélõ hadbíróság halálra ítélt rendelkezik, és lázítanak a forradalom ellen. Elõször kb. hú- bennünket. Errõl értesült az egyetem rektora, aki egy külszan voltunk, de csatlakozott hozzánk néhány jogászhallgató. döttséggel eljött a laktanyába, így szabadulhattunk.

A szakasz minden tagja puskával, géppisztollyal és pisztollyal A Forradalmi Nemzeti Tanács elnöke, dr. Nagy Károly, aki rendelkezett. Megérkezésünk után a többséget a környék ál- miután az ÁVH kereste, novemberben elhagyta az országot. lami gazdaságában szállásolták el, de voltak, akik házaknál Az amerikai Rutgers egyetemen doktori diplomát szerzett laktak. A következõ nap délelõtt céllövészetet rendeztünk, pszichológiából. A 2011-ben bekövetkezett haláláig ápolta és mert puskagolyónk volt bõven. Majd elõkerült a futballlabda, terjesztette a magyar kultúrát. 1993-tól különbözõ díjakkal és Zsemberi Miklós vezetésével tartottunk egy labdás edzést. tüntették ki Magyarországon.

Rajta kívül még öten voltunk a pécsi egyetemi sportklub futZsemberi Miklós bénultan, kerekesszékben végezte el az ballistái, de beszálltak a többiek is. Délután megérkezett orvosi egyetemet. Miután orvossá avatták, az egyetemi Nagy Károly, a helyi tanár, aki a forradalmi nemzeti bizottság könyvtárban dolgozott. 24 évvel balesete után halt meg, így elnöke volt, vele jöttek a környezõ falvak küldöttei is. Megbe- egyedül õ lett zászlóaljunk hõsi halottja. Soha nem panaszkoszéltük a következõ napi teendõket, felkértek bennünket, dott, hõsiesen viselte szörnyû fájdalmait, pedig elõtte õ volt hogy a forradalom nevében iktassuk be õket, valamint csinál- a futball- klub legjobb játékosa. junk rövid mûsort Erdõsmecskén. Este forró hangulatú gyûDr. Simon Endre lést rendeztünk, spontán beszédek hangzottak el, majd az Martonvásár elõzõ napon megírt „csasztuskákat” énekeltük el. A teljes

UNIVPÉCS 23

Új megoldások egy hatvan éves ünnephez Tizenhét alkotást díjaztak a Magyar Mûvészeti Akadémia (MMA) 1956-os forradalom és szabadságharc 60. évfordulójára kiírt nyílt pályázatára beérkezett mûvek közül. A pályázatokat mûvészeti kategóriánként bírálták el a bizottságok, a hét kategóriában – irodalom, fotó-, film-, színház-, képzõ-, ipar- és zenemûvészet – beérkezett 147 pályamunka közül 17 alkotást díjaztak. Iparmûvészet kategóriában az elsõ díjat nem adták ki, második helyezést ért el Bordás Melinda alkotása, valamint harmadik helyezést kapott Boncz Boglárka Rebeka plakátja. Mindketten a PTE Mûvészeti Karának hallgatói. A pályázat során a felkészítõ tanáruk Simon Péter Bence volt. A nyertesekkel a tervezõgrafika szakosok fõhadiszállásán, a Zsolnay Negyedben beszélgettünk.

Honnan értesültetek a pályázatról?

Melinda: A tanáraink hívták fel rá a figyelmünket, és órán is foglalkoztunk ezzel a témával.

Azt, hogy a végén beadjuk-e, nevezünk-e a pályázatra, már ránk bízták.

Rebeka: Vannak ugyanis, akik nem szeretnek pályázni.

Ti sem?

Melinda: Én szeretek.

Rebeka: Én is. Ha nyerünk, akkor igen.

Milyen megkötések voltak?

Melinda: Csak néhány formai megkötés volt, például az, hogy mekkora legyen a plakát, és természetesen kapcsolódnia kellett az ‘56-os megemlékezéshez. Ezektõl a kritériumoktól eltekintve szabadon dolgozhattunk.

Maga a téma mennyire állt közel hozzátok?

Melinda: Hozzám egyáltalán nem állt közel, ezért utána kellett néznem, hogy pontosan mi is történt 1956-ban, mert bevallom, nem nagyon remekeltem a töriórákon régen, akkoriban egészen más dolgok foglalkoztattak. De néztünk filmet is közösen, meg utánaolvastunk, és böngészgettünk a neten.

Mennyire lehet ebben újat mutatni?

Rebeka: Bonyolult volt, hogy azt kellett megmutatni, ami már elmúlt, hiszen maga a pályázat is arról szólt, hogy a mai fiatalokhoz közelebb hozzuk az akkori eseményeket. Tartanak megemlékezéseket, de annak ellenére, hogy nem volt olyan régen, hozzánk már nem áll közel ‘56. Számomra az is nagyon nehéz volt a plakátkészítésnél, hogy nehogy olyan háttéranyagba fussak bele az interneten, amirõl a késõbbiekben kiderül, hogy hazugság.

Szóval nehéz volt olyan igaz dolgot találni, ami nem klisé – és számomra ez is fontos volt.

24 UNIVPÉCS

Melinda: Szerintem lehet újat mutatni, sõt, ahogy rákerestem a neten az ‘56-os forradalomra, nem találtam érdekes formai megoldásokat. Persze, hozzá kell tennem, hogy mi ezen az egyetemen, ezen a szakon máshogy is látjuk a világot; a nem megszokott megoldásokat keressük.

Rebeka: Ezzel egyetértek, formai világban persze, lehet újat mutatni.

A pályázat révén közelebb érzitek magatokhoz az évfordulót?

Melinda: Persze. Bár bevallom, annyira nem ástam bele magam a témába. A plakátom alapja egy fotó, amin gyufák égését mutatom be, s ezzel húzok párhuzamot a forradalommal. Bekka alaposabb, õ szerintem nagyon mélyre tud ásni.

Rebeka: Én igazából egy csomó kérdõjelet találtam, rettegtem attól, hogy fals dolgot közvetítek. Ezért a plakátom egy kicsit átfedés a mai világ és ‘56 között. A feliratomon is az van, hogy köszönjük, és az Alaptörvénybõl idézek. Hiszen az ‘56-osoknak köszönhetjük a szabadságunkat. Nem mentem bele a forradalom konkrét eseményeinek az ábrázolásába, inkább azt próbáltam kifejezni, hogy én hogy élem ezt meg: hálás vagyok ‘56-nak.

Mi lesz a sorsa a plakátoknak?

Elvileg kiállítja õket az MMA az októberi megemlékezésen. A Design Hét keretében is láthatóak voltak Budapesten az Art9 Galériában.

De persze van remény arra, hogy a Kemence Galériában vagy a Nádor Galériában is láthatók legyenek.

Fogtok/akartok-e a továbbiakban is plakáttervezéssel foglalkozni?

Rebeka: Ez az egyik leghálásabb feladat a grafikában, nem? Lírai is, és kicsit szabadabb, mintha egy logót kéne tervezni.

Melinda: Plakát mindig kell.

Magyarok a nagyvilágban: Dél-Amerika

Hagyjuk a közhelyeket, és beszéljünk arról, valójában milyen Dél-Amerikában magyarnak lenni.

Gazsó Dániel és Zsonda Márk szeptember 21-én számolt be saját élményeirõl a Magyarok a nagyvilágban nevû programsorozat keretein belül.

A beszélgetést az Antall József Tudásközpont és a PTE Jubileumi Programiroda szervezte.

A PTE Diaszpóra projekt keretein belül sikerült a fent említett két fiatalembernek a magyarokról/magyarokat kutatnia DélAmerikában, többek között a Kõrösi Csoma Sándor Program segítségével.

Az ottani magyar identitás sokkal erõsebb, mint amilyennek innen, a Kárpát-medencébõl tûnik– állítja Gazsó Dániel, aki Venezuelába és Argentínába is ellátogatott az évek során. Ezek után elnyerte a Kõrösi Csoma Sándor Program egyik ösztöndíjas helyét, és Santiago de Chilébe vitte tovább az útja. Állítása szerint nem csak a II. világháború után vették a sátorfájukat a magyarok, és utaztak délebbre, hanem már az Osztrák–Magyar Monarchia alatt is. Az elsõ kérdés, amivel kiutazása után szembesült: pontosan hány magyar is él Dél-Amerikában? Statisztika errõl nem volt, így az összes embert neki kellett felkutatnia, és elkészítenie egy adatbázist. „Itt van ez a magyar fiú és jött felszámolni a magyarokat!” – így fogadták az emberek a fiatal kutatót, aki elõször jót mosolygott ezen, aztán pedig neki is állt „felszámolni” a kint élõ honfitársakat.

A kéréseket teljesítve szervezett egy hatalmas magyar bulit a követségen, ahova 160-an jöttek el. Az eseményen olyan távoli családtagok is találkoztak egymással, akikrõl egy napló felolvasása révén derült ki, hogy rokonok. Leírhatatlan érzés közösséget építeni!– lelkesedett Gazsó Dániel, és azt is kiemelte, mennyire fontos, hogy legyenek olyan, dél-amerikai magyarok, akik folytatják ezt a munkát: Magyarországra látogatnak, nyelvet tanulnak és, miután visszamennek, az egyeteme-

ken számolhatnak be az itteni helyzetrõl, építhetik továbbra is a kinti közösségeket.

Hajnali hatkor az intenzív osztályon vagyok, és a haldokló néni magyarul énekel nekem. Lefejtik a kezemet a kezérõl, mert mennem kell magyarórát tartani. A tanítás után visszamegyek a nénihez… és másnap eltemetjük… – van lelkileg nehezen feldolgozható része is ennek a munkának, bizonyítja Zsonda Márk, aki Chaco tartományban tanított magyar nyelvet és néptáncot az ottani gyerekeknek. Az összetört betonon papucsban vagy mezítláb tanulták a néptáncot… és 4–5 fokban, kabátban tanítottam a magyart, volt, hogy törött táblára írva – írja le a sanyarú körülményeket. Azt is megemlíti, hogy a projekt elején senki sem tudja, mire készüljön. 2010-ben még csak 50 fõ nyerte el a Kõrösi Csoma Sándor ösztöndíjat, az idei évben már százan, és ezzel együtt nõttek az elvárások is. Mindig emelik a tétet: már nem elég, hogy tudj néptáncolni, fõznöd is tudnod kell! – nevet a tánc szakon is végzett ösztöndíjas. A projekt célja a hagyományõrzés, melyhez az adott területen látott igényekre és kérésekre való tekintettel minden kiutazó ösztöndíjas maga szervezi meg a programokat. Annak ajánlom, aki tud adni, és tud kapni is. Mindezt fel tudja dolgozni, és vissza tudja forgatni az ottani és itthoni embereknek is – teszi Zsonda Márk.

KÉKESI „Mandarin” Alexandra

A Magyarok a nagyvilágban: Észak-Amerika címû, október 12-i eseményrõl beszámolónk: www.univpecs.com

UNIVPÉCS 25

Zeneszüret & Nemzetközi Tánctalálkozó

Ritka csemegékben bõvelkedett a szeptember 27. és október 2. között lezajlott Zeneszüret Fesztivál, melyen zene és tánc hol külön, hol egymásba kapcsolódva volt jelen a város legkülönbözõbb pontjain. A hivatalos megnyitón Ficzek Ferenc táncoló nõi testekrõl alkotott képei, a Zenebutikokban egyebek közt a beás népzene és számos koncert, sõt, film került terítékre. Bõvebben. www.univpecs.com

Törékeny titkok

Világhírû, különleges és nagyon pécsi: ez a Zsolnay brand. Az ezt felépítõ család legendáriuma máig érzékelhetõ a városban a mauzóleummal kapcsolatos mendemondáktól a gyáralapító vállalkozó szellemiségérõl szóló andekdotákig. És vannak még a nagyközönség számára eddig ismeretlen dokumentumok is, ilyen például Mattyasovszky-Zsolnay Teréz, Zsolnay Vilmos lányának 70 és 90 éves kora közt írt, a család és a gyár történetérõl szóló naplója. Ennek alapján Mattyasovszky-Zsolnay Zsófia, Zsolnay Vilmos ükunokája és Törõ István Zsolnay-mûgyûjtõ segítségével született meg A Zsolnay-kód. A regény szerzõje Tolvaly Ferenc, aki azt a titkot próbálta felderíteni, mivel magyarázható a Zsolnayak világraszóló sikere. Hozzá kell tennünk: Vámos Miklós Hattyúk dala címû, október 14-én bemutatott könyve is Pécsrõl, s annak történelmi alakjairól szól. Részletek mindkét könyvrõl: www.univpecs.com

A mesés kelet!

A Dél- Koreai Dankook Egyetem tánckara 2014-ben, a Mûvészetek Palotájának színpadán mutatkozott be elõször a magyarországi közönség elõtt. Szeptember 28-án viszont Pécsett mutattak be egy összeállítást a hagyományos koreai táncokból. Huszonöt táncos suhant színpompás kosztümökben a színpadon, bemutatva ezzel a távol-keleti ország békeszeretetét, a sámánszertartások hangulatát és a nõi lélek rezdüléseit a táncmûvészet nyelvén kifejezve. Szinte éreztem a virágok illatát, a mellkasomban szólt a színpadon lévõ táncosnõ által megszólaltatott dob. Minden mozdulatuk apró levegõvételnek hatott: lágy, mégis szaggatott mozdulatokkal teli. Kirázott a hideg, de a legpozitívabb értelemben. A PTE a Jubileum 650 keretein belül 2017 tavaszán egy ázsiai hónapot is rendez, akkor újra láthatjuk a csapatot.

Nem érdemes kihagyni! (K.M.A.)

UNIVPÉCS 27

Az Egyetemi Sport Nemzetközi Napja: PTE Kari-Szpari IV. PTE Sportok Éjszakája November 23–24.

Az elmúlt évekhez hasonlóan idén is a csapatokat legalább 12, legfeljebb 15 fõ alkothatja (melyekben a nagyobb létszámú nem mellett legalább 4 fõnek a másik nemet is képviselnie kell). A szervezõk az idei évben is azt tervezik, hogy minden csapat számára egyedi színû pólókat biztosítanak, amelyek az elmúlt évekhez hasonlóan segítik a csapatszellem és küzdeni akarás kibontakozását. Bár még nem készült el a rendezvény ez évi érvényes versenykiírása, de valószínûleg olyan sportágak, mint a sakk, labdarúgás, röplabda, streetball, fúvócsõ, vízi vetélkedõ, szkander, sörívó- és táncverseny a korábbi évekhez hasonlóan kihagyhatatlanok lesznek a forgatókönyvbõl.

A tervek szerint a Sportok Éjszakájának gyõztesei november végén ellátogathatnak egy SEHA Liga kézilabda-mérkõzésre.

Sport Tere-Fere Október 26. 13:30–15:00 Moderátor: Szilágyi László és Elbert Gábor Vendégek: Kenderesi Tamás (olimpiai és Európa-bajnoki bronzérmes, ifjúsági olimpiai bajnok magyar úszó), Sors Tamás (többszörös paralimpiai, világ- és Európa-bajnok magyar úszó), a téma az olimpia, versenysport, tanulás. A helyszín a PTE ETK „B” épület (Pécs, Szepesy utca 1.) nagyelõadója. Nincs regisztráció, el kell jönni!

PTE Sport és Parasport Ösztöndíj A Pécsi Tudományegyetem a 2016/2017-es tanév õszi szemeszterére pályázatot ír ki a PTE Sport és Parasport Ösztöndíjának elnyerésére. A sportösztöndíj célja, hogy támogatást nyújtson olyan hallgatóknak, akik tanulmányi kötelezettségeiken túlmenõen rendszeresen részt vállalnak a PTE sportéletében, valamint elismerje a sportban végzett munkájukat és elért eredményeiket.

A teljes pályázati kiírás, valamint az adatlap elérhetõ online a www.sportiroda.pte.hu webol-dalon, illetve személyesen átvehetõ a PTE Sportirodában (Rektori Hivatal, Vasvári Pál u. 4., 222-es iroda).

28 UNIVPÉCS

Az UNESCO közgyûlése szeptember 20-át az Egyetemi Sport Nemzetközi Napjává nyilvánította, s e jeles alkalomhoz a PTE is csatlakozott. A PTE Sportiroda „PTE KARI-SZPARI” fantázianévvel egy több helyszínes sportrendezvényt szervezett, melyen minden kar képviseltette magát kispályás labdarúgásban, streetballban, mix röplabdában, csörgõlabdában, atlétikában és ügyességi versenyekben, vizes váltókban és ügyességi játékokban, valamint fõzõversenyen. Sok külföldi hallgató is eljött a programra. A PTE Támogató Szolgálata egy érzékenyítõ programmal készült, és a csörgõlabdaverseny is helyet kapott, amin részt vett a PTE PEAC csörgõlabda-csapata is. Az összesített pontversenyt ezúttal az Egészségtudományi Kar nyerte, megelõzve a Természettudományi Kart és a nemrég alakult Gyógyszerésztudományi Kart.

Jótékonysági Vízilabda Gála október 26. 18:00 Hullámfürdõ A PTE Általános Orvostudományi Kara, a Medikus Sportegyesület, a PVSK-Mecsek Füszért OB. I. vízilabda csapata Kemény Dénes fõvédnökségével és olimpiai bajnok vízilabdázók részvételével (Kósz Zoltán, Molnár Tamás, Vári Attila, Molnár Péter) Jótékonysági Vízilabda Gálát szervez a Gyermekgyógyászati Klinika javára október 26-án (szerdán) a pécsi Hullámfürdõben 18:00 órai kezdettel.

Programok: 17:30 Kapunyitás 18:15 Ünnepélyes megnyitó 18:30 Vízilabda gála 20:30 Fürdõfeszt Dj. Albrechttel A jó hangulatról az este folyamán a PTE Brass Band gondoskodik.

Diákjegy 1000 forint, mely október 18-tól megvásárolható a PTE ÁOK Diákirodájában és az ÁOK aula elõterében.

Kövesd az eseményeket Facebookon: https://www.facebook.com/events/264815443912608

PTE Rókaûzõk Váltófutóverseny 2016.

Nyárias melegben, csapadékmentes és szinte szélcsendes idõjárási körülmények között zajlott le az idei PTE Rókaûzõk október elsején. A Kaposvár és Pécs közötti váltófutáson új kategóriát is bevezettek, a 4 fõs váltók versenyét, melyre profi futókat vártak. A felsõoktatási intézmények közül az SZTE csípte meg az elsõ helyet, a második (mindössze 18 másodperccel lemaradva) a BME lett. A PTE csapata, a Pécsi Rókák a harmadik lett, 5:46:20-as idõvel. Az idei csapat tagjai: Mester Dóra, Lukács Márk, Ágotha Dávid, Futó Huba, Nagy Máté, Bognár Csaba, Kodzsagogov Zsaklin, Tillai Gergely, Baumholzer Máté, Kovács András, Horváth Kitti. Ebben az évben is meghirdették az „Álomváltó” versenyt, mely a leggyorsabb futókból állt. A mezõny rendkívüli erõsségét jól bizonyítja, hogy az idei „Álomváltó” teljesítménye megközelítette a 3 perc 30 mp-es kilométereket. A tagok tíz különbözõ csapatból kerültek ki, a PTE-t Fekete Hanga képviselte. A szervezõk várhatóan még az idén elkészítik a jövõ évi versenykiírást, így már most lehet készülni a 2017-es PTE Rókaûzõkre.

Aztán „A elrepülök Rióba…”

Nemes Hajnalka, a PTE hallgatója nem indokolatlanul skandálhatta a címben idézett dalszövegrészletet, hiszen önkéntesként valóra váltotta egyik nagy álmát: valóban elrepült Rióba. Errõl tartott elõadást az érdeklõdõknek a Civil Közösségek Házában, a Pécsi Magyar–Spanyol Társaság szeptemberi rendezvényén.

Fotók: Nemes Hajnalka

Amikor 2009 végén kiderült, hogy Rió megnyerte az olimpia rendezési jogát, Hajni már akkor tudta, hogy ez lesz az az olimpia, ahol önkéntesként dolgozik majd. Ez a vágy már 2004-ben megfogalmazódott benne, ugyanis az akkori, athéni olimpián a nõvére önkénteskedett, amelynek köszönhetõen lehetõsége adódott meglátogatni õt Athénban, és bepillantani a színfalak mögé. Ehhez társult, hogy négy éve hallgatóként Portugáliában töltött el egy félévet, és megtanulta a nyelvet.

A jelentkezési határidõ 2014 vége volt. A jelölteknek a nyelvi tesztektõl elkezdve a különféle feladatokon át az online interjúig kellett bizonyítaniuk. A szervezõk már a hivatalos értesítés elõtt tréningeket tartottak, például a Zika-vírussal kapcsolatban is volt külön tréning, amely alatt egyebek között az is kiderült, hogyha az önkéntesek egy vízzel teli poharat találnak a földön, azt egybõl öntsék ki, hiszen a víz a szúnyogok „fészke”.

Azonban az út szervezését bonyolította, hogy egészen 2016 tavaszáig nem tudták, ki az az elsõ ötvenezer, majd késõbb hetvenezer önkéntes, akit kiválasztottak. A szervezésre jellemzõ volt, hogy a határidõkkel elcsúsztak – csaknem egy hónapot. A kiértesítés is annyit késett, hogy néhányan kénytelenek voltak visszamondani a lehetõséget, hiszen nem maradt idejük/lehetõségük repülõjegyet vásárolni. Az önkéntesek 70–80%-a brazil volt – de ez tendencia: az olimpia önkénteseinek a magját a helyiek alkotják. Így is közel húszezer külföldi önkéntes vett részt az olimpián.

A szervezõk sem az utazást, sem a szállást nem támogatták. Õk az önkéntesruhát – az adott feladatkörnek megfelelõen sárgát, pirosat vagy zöldet –, munkanapokon egyszeri meleg étkezést, illetve egy helyi tömegközlekedési kártyát biztosítottak. Minden más saját tõkébõl ment. Szerencsésnek mondhatom magamat, hogy még az utolsó napokban is sikerült támogatókat találnom, legyen az barát, ismerõs, cégvezetõk, szervezetek vagy Szekszárd városa. A szállás is hatalmas költséget jelent, Rió nem olcsó – részletezi Hajni.

30 UNIVPÉCS

A munkahelye az Olimpiai Park volt, ahol a rendezvények több mint felét rendezték. Ezt csak busszal lehetett megközelíteni, mivel a taxikat kitiltották a területrõl. Az elsõ napi beléptetés és regisztráció után egy kisebb épületben megkapták a napi beosztásukat, és mellé kisebb ajándékokat – például kitûzõket –, illetve egy szúnyogriasztós naptejet. Hajni a környezetrõl is mesélt: Rióban a csarnokok mellett zöld övezetet is létesítettek, amely például egy különleges madár élõhelye is volt.

Az olimpia vége után tervezik a köveket felszedni, majd parkosítani az egész részt, hiszen a riói olimpia a fenntarthatóság jegyében telt. A Jövõ Csarnokából iskolát terveznek építeni, de a többi objektumot is úgy építették, hogy más funkciót is betölthessen majd a játékok lezárulta után. Ugyanígy a fenntarthatósághoz tartozott az is, hogy nem osztottak virágcsokrot a dobogósoknak, helyette egyfajta szobrocskát kaptak a helyezettek.

További érdekesség, hogy ez volt az elsõ olyan olimpia, amelyen Down-szindrómások is részt vehettek önkéntesként. Õk voltak azok, akik az esõben is énekeltek, tapsoltak, mosolyogtak – és minden szurkolót jókedvre derítettek a belépéskor. Ez különösen fontos volt úgy, hogy ezen az esõs napon nem jelent meg mindenki a munkahelyen – folytatja a beszámolót Hajni, akinek a feladata a nézõk segítése, terelése volt.

Az önkéntesek is kaptak belépõjegyeket a szervezõktõl, többek között olyan helyekre, ahová nem szólt az akkreditáció. Így jutottam el többedmagammal például rögbimérkõzésre.

Viszont nem sokáig voltunk kint, mert érkezett otthonról az üzenet, hogy Szilágyi Áron negyeddöntõbe került – idézi fel élményeit Hajni. Szász Emese negyeddöntõs mérkõzésén is ott tudtam lenni, illetve Imre Géza ezüstjét és Szilágyi Áron címvédõ aranymérkõzését is láthattam.

A magyar lány meglepõdött, milyen sok magyar érkezett Rióba azért, hogy szurkolhasson a honfitársainak – azóta is élénken megmaradt benne a Rió-Rió-Hungárió skandálás, természetesen a számos más élmény mellett.

SZANYI-NAGY Judit

„Azért nem vagyok szerlemes Michael Phelpsbe” Nagyon jó látni, hogy ennyien szeretnek minket – nyilatkozta hazatérése után Kenderesi „Sajtburesz” Tamás az õt kérdezõknek a budapesti Syma-csarnokban rendezett fogadáson, ahol az aranygéppel hazatérõ olimpikonok és a szurkolók, újságírók találkozhattak. Bár sajnálja, hogy nem sikerült ereklyéket begyûjtenie a rivális Michael Phelpstõl, bevallottan nem hiányzik neki az élsportoló. Az olimpián szerzett harmadik helyezést már feldolgozta, de a riói megmérettetések után igazán csak a nyaralásra vágyott. És bár álmában sem gondolta volna, hogy ennyi szeretetet kap majd az emberektõl, a legnagyobb ajándék mégis a szüleitõl érkezett: a legendássá vált sajtburesz helyett egy harmadik kisöcsit kap majd néhány hónap múlva.

Kenderesit azonban nem csupán Budapesten fogadták szeretettel, hanem Pécsett is, a Deák Ferenc Gyakorló Általános Iskola, Gimnázium és Szakközépiskolában tartott „diáksport ünnepnapja” alkalmából, hiszen az élsportoló nem is olyan régen még az iskola tanulója volt. A 2016 méter hosszú futást is magában foglaló programsorozaton õ maga is részt vett, hol zászlóhordással, hol aktív mozgással. Mindemellett a rendezvény keretein belül elõadást is tartott az érdeklõ gyerekeknek és felnõtteknek.

SZANYI-NAGY Judit

PEAC

ASZTALITENISZ Helyszín: Pécs, Boszorkány u. 2. (Pollack tornaterem) Bajnokság: Extra Liga, NB I., NB II. NB III., megyebajnokság Lehetõségek: egyetemi hallgatók, dolgozók sportolására van lehetõség, az edzõkkel való elõzetes egyeztetés után.

Info: Orosz Gábor, gabor.orosz84@gmail.com BIRKÓZÁS Helyszín: Bánki Donát Utcai Általános Iskola Lehetõségek: edzési lehetõség egyetemi hallgatók részére elõzetes egyeztetés után.

Info: Kormányi Miklós, 30/348-4362 CSÖRGÕLABDA Helyszín: Pécs, Boszorkány u. 2. (Pollack tornaterem) Bajnokság: NB I. Lehetõségek: látássérültek jelentkezését várják heti többszöri edzéslehetõséggel.

Info: Hári József, egyetemisport.pte@gmail.com FÉRFI KÉZILABDA Helyszín: Pécs, Ifjúság út 6., TTK csarnok Bajnokság: megye I. Info: Lipcsik Zoltán, lipizo69@gmail.com FÉRFI KOSÁRLABDA Helyszín: Pécs, Ifjúság út 6., TTK csarnok Bajnokság: NB II. Lehetõségek: edzési lehetõség.

Info: Czéh László, lczeh@freemail.hu FÉRFI LABDARÚGÁS Helyszín: Pécs, Verseny u. 13.

Bajnokság: Megye I. Lehetõségek: edzési lehetõség.

Info: Georgiou Grigorisz, info@castrum-pecs.hu FÉRFI FUTSAL Helyszín: Pécs, Lauber Dezsõ Sportcsarnok Bajnokság: NB II. Lehetõségek: edzési lehetõség.

Info: Dr. Katzirz Béla, futsalpecs@gmail.com

FÉRFI RÖPLABDA Helyszín: Pécs, Jakabhegyi út 6.

Bajnokság: NB I. Lehetõségek: megfelelõ tudású játékosok számára nyújt lehetõséget Info: Gyöngyösi Zoltán, gyoszke2@gmail.com ÍJÁSZAT Helyszín: Pécs, Szigeti út 12. (PTE ÁOK) Lehetõségek: tanfolyam, edzési lehetõség.

Info: Olajos Zoltán, info@peacijasz.hu

KÜZDÕPORT Lehetõségek: folyamatos edzési lehetõségek egyetemisták részére is.

Info: Jorcsák József, jorcsakj@freemail.hu NÕI KÉZILABDA Helyszín: Pécs, Ifjúság út 6.

Bajnokság: NB II. Lehetõségek: edzési lehetõség.

Info: Koleszár Viktor, koleszar.viktor@gmail.com NÕI KOSÁRLABDA (PEAC-PÉCS) Helyszín: Lauber Dezsõ Sportcsarnok Bajnokság: NB I. Info: www.peacpecs.hu NÕI KOSÁRLABDA (AMATÕR) Helyszín: Pécs, Boszorkány u. 2. (Pollack tornaterem) Bajnokság: Egyetemi bajnokság.

Lehetõségek: edzési lehetõség.

Info: Gyenge Gábor, 30/916-8169 NÕI RÖPLABDA Helyszín: Pécs, Jakabhegyi út 6.

Bajnokság: NB II. Lehetõségek: edzési lehetõség.

Info: Szabó Tamás, szabotomi4@gmail.com VÍVÁS Helyszín: pécsi Belvárosi Iskola tornaterme Lehetõségek: edzési lehetõség.

Info: www.pecsivivas.hu

UNIVPÉCS 31

Finom mozdulatokban

Kifejezetten Parkinson-kórral és Sclerosis Multiplex-szel élõk számára indított kurzust idén õsztõl a Táncoló Egyetem. A holland mintára kialakított táncóra hozzájárulhat a résztvevõk kiegyensúlyozottabb életéhez, állapotuk javulásához.

oldódnak fel

„csak a Táncos tud járni, csak az Énekes tud beszélni, csak a Gondolkodó tud mosolyogni” Paul Valéry Fotó: Márk Mirkó

A projektvezetõ, Bánkyné Perjés Beatrix egy Hollandiában szerzett tapasztalat hatására kezdeményezte a kurzus indítását: Felemelõ érzés volt együtt táncolni Parkinson- és SMbetegekkel, akik teljes mértékben átadták magukat a mozgás örömének. Nem jelentett gátat a bot, a nehezebb járás, vagy akár a kerekesszék sem. Ezt a lehetõséget szeretnénk kínálni idehaza is.

A pécsi Parkinson Betegek Egyesületének elnöke, Golobné Wassenszky Rita szerint nagy segítséget jelent a felajánlott lehetõség: A Parkinson-kór degeneratív idegrendszeri betegség, amelyet meggyógyítani nem lehet, de gyógyszeres kezeléssel és mozgásterápiával a tünetek csökkenthetõk, és a betegek életminõsége hosszú ideig fenntartható. A rendszeresen végzett testmozgás segít megtartani a jó testhelyzetet, az egyensúlyt, erõsíti az izmokat és az ízületeket. A tánc során az átélt mozgásélmény bizonyítottan dopamin- és szerotonin-felszaporodást idéz elõ a szervezetben. Így javul a mozgás, amely a betegek pszichés állapotát is kedvezõen befolyásolja.

Mikor az õszi idõjárásban bemerészkedtünk a különleges órára, stílusosan éppen az Ének az esõben dallamaira táncoltak a résztvevõk. A tanár, Szuhán-Glass Beáta mutatta be a mozdulatsort, s mellette egy ETK-s hallgató segített abban, hogy akár széken ülve hogyan lehet ugyanezt kivitelezni. Nézõként is járni kezdett a lábam, a hangulat valami elképesztõen jó volt: látszott, hogy mindenki élvezettel végzi a tánclépéseket, a könnyed, elegáns kézmozdulatokat. Nem betegeknek tûntek, hanem egy formálódó idõs tánccsoport tagjainak.

Zsuzsa és a csoport legidõsebb tagja, a 84. évét taposó Zsófia mindketten nyugdíjas pedagógusok, a kezdetektõl

32 UNIVPÉCS

részt vesznek ezen a speciális kurzuson. Itt végeztem a fõiskolán, magyar–orosz–ének szakon. Mindegyik szakomat tanítottam, hol egyiket, hol másikat, nagyon kellemes volt, mert így nem lehetett belefáradni – meséli mosolyogva Zsuzsa. A foglalkozásokról jó a véleményük: Nagyon tetszik, mert felvidítja az embert – kommentálja Zsuzsa. Zsófia hozzáteszi: Otthon, egyedül az ember nem mozog vagy táncol egymagában. Így, itt, a közösségben, ahol hasonló problémákkal küzdünk, feloldódik a szenvedés. Nem régóta élek Pécsett, Nagyatádról kerültem ide, és nagyon pozitív a véleményem mind az itteni orvosi ellátásról, mind a többi lehetõségrõl. Már maga a légkör is nagyon sokat jelent nekem, és segít.

S hogy elég-e ez a röpke egyórás tánckurzus? Elég, mert még vízitornára is járok – mosolyog Zsuzsa, majd hozzáteszi: Számomra nem túl kimerítõ, és nagyon szeretem is a táncot. Nagyon szépek és finomak azok a mozdulatok, amiket végrehajtunk. Kifejezetten kellemes. Biztosan lesznek majd pozitív hatásai is, de még nagyon az elején vagyunk.

Nekem viszont éppen elég – a Parkinson mellett köszvényem is van, ezért külön örülök annak, hogy ülni is lehet. Viszont tudja, a mi betegségünk az olyan, hogy ha nem vagyunk közösségben, akkor bezárkózunk. A betegség az ember lelkét is megviselheti. Ha társaságban, együtt vagyunk, minden jobb – jegyzi meg Zsófia. Mikor megemlítettem, hogy a Táncoló Egyetemen bemutatókat is szoktak tartani, a két hölgy lelkesen kijelenti: ha az egész csoport vállalná, és kellõen fejlõdnek, akár a fellépést is vállalnák. Abban mind egyetértünk, hogy jó lenne, ha többen látnák, hogy ilyen létezik.

További info: tancprojekt@pte.hu

V. PTE Sárkányhajó Regatta A PTE Sportiroda immár ötödik alkalommal szervezte meg a hallgatók körében igen nagy népszerûségnek örvendõ Sárkányhajó Regattát, október 24-én, Orfûn. Az eseményen részt vett a Dunai Regattán elõkelõ, harmadik helyen végzett PTE-válogatott is. A hagyományokat tartva, az evezés mellett a résztvevõk fõzõversenyre is benevezhettek.

Az V. PTE Sárkányhajó Regattára kilenc csapat nevezése érkezett be, így a sporteseményen a fõzõverseny résztvevõivel együtt közel kétszázan jelentek meg. A versenyt egyenes kieséses rendszerben bonyolították le, azzal a kitétellel, hogy az elsõ fordulóban búcsúzó csapatoknak rendeztek egy vigaszági megmérettetést, így elkerülvén azt, hogy egy csapat a szerencsétlen sorsolásnak köszönhetõen csak egyszer szálljon hajóba. A bajnok az elmúlt két szemeszterhez hasonlóan a TTK hallgatóiból álló Brazil Gépsor csapata lett, megelõzve igen szoros csatában a Dunai Regattán felálló PTE-válogatottat, míg a 3. helyezett a mûszaki kart képviselõ Gépészek lettek. A vigaszági megmérettetés bajnoka a Hereverõ Evezõk, illetve a fõzõverseny gyõztese a Kappa Tau Béta alakulata lett.

Közösségi kertet Pécsnek!

Mit szólnál a belvárosban egy zöld folthoz?

Vagyis Zöld Folthoz!

Azért szeretek kertészkedni, mert munka közben nagyon jókat lehet nasizni – mondja Fatér Máté, aki Heiszki Évivel és Popa Mátéval közös projektbe kezdett. Mindhárman a BTK hallgatói, megismerkedésük után nem sokkal találták ki, hogy közösségi kertet szeretnének kialakítani Pécs belvárosában. A kezdeményezés Facebookon indult és az utóbbi hónapokban igen nagyra nõtte ki magát a közösség. A kert neve Zöld Folt lesz, a kerítésen belül pedig lehet zöldséget, gyümölcsöt és fûszernövényt is termeszteni. A helyszínt még keresik, hogy tavasszal már a megálmodott idilli környezetben szürcsölhessük közösen a friss szörpöt, miközben arra emlékezünk, hogy az interjú alatt milyen jót mosolyogtunk egy paradicsom elmúlásán.

Kezdjük a legelején! Miért akartok kertészkedni? Hogy jött az ötlet?

F. M.: Sokat foglalkoztam a fenntarthatóság kérdésével, ez a téma hozott az egyetemre is, ezzel szeretnék foglalkozni nagyobb léptékben. A közösségi kert segítségével az ember megismerkedhet a fenntarthatósággal, gyakorolhatja azt és a közösséggel együtt folyamatosan fejlesztheti is. Budapesten születtem, aztán vidékre költöztünk nagy romantikus elképzelésekkel, hogy itt mindenki a saját kajáját termeli. Aztán azt láttuk, hogy mindenki bemegy egy üzletbe, és ott veszi meg a fagyasztott csirkéjét.

P. M.: Már a falvakban is szükség lenne az ilyen kertekre. Saját tapasztalatból mondom ezt, egy kétszáz fõs faluból származom és ott is halnak ki a kertek.

szociális térként mûködjön, ahol lehessen jókat beszélgetni, meg lehessen enni egy szendvicset, meginni egy szörpöt.

P. M.: Szerintem a legnagyobb különlegessége a kertünknek az lesz, hogy szociális térként fog mûködni, és egy büfé is lesz fenntartható élelmiszerekbõl, melyek egy részét remélhetõleg a kertbõl hasznosítjuk majd. Ez nagyon egyedi!

H. É.: Városi rehabilitációval foglalkozom, így érdekel, hogy lehet a városon belüli „lakatlan” területeket kihasználni, integrálni. A közösségi tér összekapcsolása a közösségi kerttel nagyon jól jön egy ilyen városi habilitációs miniprojekthez. Mert ezeknek a lényege, hogy szociális szempontból minél szélesebb körben, rétegben tudja összevonni a városlakókat. Ha nem is kertészkedni jönnek, hanem a szabadidõt együtt eltölteni a fenntartható szellemi környezetben, az már egy abszolút jó dolog.

Mik azok a trendek, amik most közösségi kert ügyében fellehetõk?

Amit mondjuk Pécsre is be lehetne hozni?

F. M.: Magyarországon egyelõre inkább az, hogy születnek.

Nagyon sok közösségi kert ötletet láttam – egyik kedvencem egy németországi –, egy csomó inspirált is, de egyiknél sem éreztem, hogy ez a tuti, így kell egy közösségi kertet csinálni. Inkább mintákat szedtünk össze, és abból próbáltunk egy sajátot létrehozni. Számomra a legfontosabb, hogy a kert

Milyen közösségépítõ programokat tudtok elképzelni?

P. M.: Mondjuk szörpkészítés vagy lekvárkészítés közösen. Fõ eseményként ezek jelennének meg és köréjük szervezõdhetnének elõadások a fenntarthatóságról, kisebb akusztikus koncertek vagy épp filmvetítés, mozi.

H. É.: Van egyedisége annak, hogy egy közösségi kerten belül lesznek koncertek. Ez Pesten már trendi és mûködõképes. Vannak kertek, ahol bográcsozó helyet is kialakítottak. Nemrég el-

34 UNIVPÉCS

látogattunk a Közösségi Kertek Éjszakájára Budapesten. Észrevettük, hogy menynyire színes a közönség, a látottak alapján úgy érzem, hogy Pécs is befogadó.

F. M.: Egy átlagos hétköznap a közösségi kertben tényleg csak a kert gondozásáról szólna, illetve vendégek fogadásáról, mert a büfét úgy is lehet látogatni, hogy az ember nem kerti munka miatt jön ki. Ha valaki csak meg akar enni egy „fenntartható” szendvicset, akkor bejön és megeszi (nevet).

Akinek pedig kedve támad megnézni, hogy a szendvicsének nagy része honnét származik, az kimehet a kertbe, és utánajárhat.

P. M.: Nyilván nem tudunk mindent elõállítani, így arra gondoltunk, hogy a környezõ gazdákat keresnénk meg, az õ termékeiket vonnánk be, így õket is tudjuk támogatni. Itt persze fontos, hogy olyan termékeket szereznénk be tõlük, ami fenntarthatónak minõsül, környezetvédelmi szempontból nincs káros hatása. Egy önkéntes csoport már munkálkodik a termelõk felkeresésén.

Mikor állhatok már a kert kapujában, és írhatok arról, hogy mi történik a kapun belül?

P. M.: Reményeink szerint tavasszal, már márciusban rajtolhatunk.

KÉKESI „Mandarin” Alexandra

Teljes interjú: www.univpecs.com

Dzsungelmûvészet Pálmalevél, csobogó víz és a sötétben megbújó szemek.

Valaki figyel a fatörzs árnyékából.

Kalandozásra fel! A Mûvészeti Kar hallgatóinak munkái láthatók a Botanikus Kertben.

A „mûvkarosok” különbözõ anyagok – fém, fa – felhasználásával alkották a szobrokat, pár képet készítettünk ízelítõnek, de nem lõjük le a poént.

Találd meg a kiindulópontot, és induljon a kaland! http://botanikuskert.pte.hu/

UNIVPÉCS 35

vihetsz, ha az oroszok helyett némi konzervet találsz a spájzban. A szervezetek elõre is nagyon hálásak, csak annyit kérnek, hogy érkezésed elõtt vedd fel velük a kapcsolatot, egyeztess a részletekrõl. És ha ezzel megvagy, vedd a kezedbe a kosarad és irány egy kis jót tenni. Másokért. Magadért.

ADAKOZZ ÉTELT! Szeretnél segíteni, de nem tudod hogyan és hol? Összeszedtünk pár lehetõséget, ahova tartós élelmiszert

„Szeretettel köszönöm a segítségét!

Nagyon jól esett nekem!”

Ez hangzott el egy hölgy szájából, mindössze azért, mert feltöltötte a telefonját a portán ülõ szociális segítõ.

A TÁMASZ Alapítvány Pécs Dugonics utcai egységébe látogattunk megkérdezni a hajléktalanokat, mit esznek, és azt hogyan szerzik be. Nem egyszerû olyan embert találni, aki arccal és névvel is vállalja, hogy mindennapjairól meséljen. Koczek László és Sztojkáné Borföldi Judit szívesen tette, sõt, miután megkértem õket, hogy a keresztnevüket mondják el, megrökönyödve közölték, hogy szívesen közlik vezetéknevüket is, hisz nincs mit rejtegetniük. Ezúton is köszönöm nekik nyitottságukat és kedvességüket!

László és Judit 17 éve él együtt egy, a város által bérbe adott területen, amin saját maguk húztak fel egy fakunyhót.

Kályhával fûtenek, vizet pedig egy közeli kerekeskútról szereznek. A szociális járadékból élnek, ami havi 28.500 forint, gyakran keresnek alkalmi munkát, emellett kukáznak és vasaznak.

Milyen alkalmi munkákat szoktak végezni?

László: A nõk nehezebben találnak sajnos. Én fõként kerti munkát szoktam kapni, Kertvárosban van rá lehetõség. Ásás, kapálás, vetés, bódéjavítás. Vannak ott nyugdíjasok, nekik segítünk. Télen az épületek mögött szoktam havat lapátolni. Mi ketten minden lehetõséget megragadunk, hogy boldoguljunk, de vannak sokan, akik nem így gondolkoznak.

Melyek azok a kukák, ahol gyakran lehet ételt találni?

Judit: Inkább Kertváros és Uránváros, de ahhoz sokat kell menni, hogy az ember találjon valamit. Valahol kirakják a kuka mellé nejlonba. Nem mindenki dobálja csak úgy bele, hogy rászórja a kávézaccot meg mindent. Van, aki gondol a másikra is.

Milyen ételeket szoktak találni?

László: Fõzelék, kenyér, de volt, hogy találtunk húst is, kolbászt, sonkát és befõtteket.

Találtak már romlott ételt?

Judit: Nem, de ha találunk is, azért meggondoljuk, hogy megegyük-e. Ha arra kényszerülünk, hogy keresgéljünk, akkor sem szedünk ki mindent, megnézzük mi az, ami ehetõ.

Minden nap találnak ételt?

László: Nem, nem. Ha egyszerre többet találunk, azt elrakjuk. Zöldségféléket, savanyúságot, befõttet, az mindig jó.

Mi az, aminek legjobban örülnének, ami a leghasznosabb tud lenni?

Judit: Nem vagyunk válogatósak (nevet). Nejlonzacskóba, a kuka oldalára tegye az, aki szeretne valamit hagyni. Az eddigi legfinomabb, amit találtunk, az a rántott hús és a rizibizi volt (nevet). Igaz, nem nagy adag, de éppen elég volt kettõnknek. Úgy örültem neki!

KÉKESI „Mandarin” Alexandra

UNIVPÉCS 37

Már hogyan lehetne órán enni? – Na de kérem Éhes disznó…

Tanórán, szemináriumon, elõadáson, tömbösített kurzuson,zárthelyi dolgozat írásakor, írásbeli vizsgakor, szóbeli vizsgakor, államvizsgakor…

Mint tudjuk, XIV. Lajos francia király korában megfogalmazott az úgynevezett „etikett” amely kimondja: Nem illik társaságban nyíltan étkezni anélkül, hogy megkínálnánk a körülöttünk lévõ embertársainkat. Ha pedig a rendelkezésünkre álló nassolnivalónk darabszáma NEM haladja meg a nassolásra várók egyedszámát, az matematikailag is alátámasztja, hogy NE együnk órán. Nem mellesleg az átlag szociális ösztöndíj és egyéb pályázatokból, diákmunkákból befolyt összeg édeskevés ahhoz, hogy egy csoport egyetemistának csipszet, ropit és kekszet kínálgassunk.

Mégis, ha netán családias környezetben ücsörgünk egy szemináriumon, és úgy érezzük – ugyan néhány szem sült krumpli még nem a világ vége – akkor azért ne álljunk neki elkölteni fenséges hétfogásos diákebédünket, mert nem lenne szerencsés másokat magunkra haragítani, esetleg kellemetlen helyzetbe kerülni. Különben meg a tanárt is egészen biztos, hogy frusztrálni fogja, ha a diákok kétpofára falják fel szeme láttára a legújabb Milka-, Pöttyös-, McDonald's-, Burger King-, KFC- és mamasüti különlegességeket. Az utóbbi tevékenység könnyen felháborodást kelthet mélyen tisztelt elõadónkban. Néhány finom falatért nem éri meg ismételni egyik tantárgyat sem.

Na meg ott vannak a zörgõ alufóliadarabok, amelyek, mint tudjuk, erõsen rákkeltõ hatással bírnak fiatal szervezetünkre, és még csak nem is környezetkímélõk. Spóroljunk az alufóliával, együnk otthon, hadd nõjenek fel zöld környezetben unokáink.

Plusz, most õszintén, menõ összemaszatolni magunkat és böfögéseket nyeldesni sorra, csak mert nem tudjuk végigülni az órát anélkül, hogy belenyúlnánk az uzsonnás zacsiba?

Az étel mûvészet, hát élvezd!

VERMES Nikolett

…mindennel álmodik: rántott hússal, sült krumplival, az elõtte gõzölgõ hamburgerrel vagy hot doggal. Én pedig nagyon meg tudom érteni ezt a helyzetet. Ugyanis, ha korgó gyomorral kell lennem valahol, akkor a komfortérzetem nagymértékben csökken.

Ez igaz volt akkor is, amikor általános iskolás vagy gimnazista voltam, de igaz a mostani helyzetemre is, amikor a gyakorlatát teljesítõ tanár vagyok. A különféle iskolákat járva sok mindent tapasztalok, tapasztaltam. Volt, ahol semmi problémát nem okozott az evés-ivás, volt, ahol csak az ital fogyasztását engedték, és volt, ahol kiemelték, hogy lehetõleg semmilyen étel vagy ital ne jelenjen meg az asztalon. Persze valahol ezt is megértem, hiszen egyszerre két dologra nehéz koncentrálni, ugyebár, vagy figyel és jegyzetel az ember, vagy pedig eszik. De szerintem ez a dolog a másik oldalról is igaz: iskolásként, étlen-szomjan, elsõsorban arra figyeltem, hogy lehetõleg ne hallatszódjon a kínos gyomorkorgásom, amely természetesen a legnagyobb csöndek közepette következett be, és amelyhez végül az osztálytársak hangos nevetése és megjegyzései társultak.

Emiatt számomra a tanári mondandó néhány része sok esetben kiesett, hiszen folyamatosan igyekeztem másra gondolni.

Többek között éppen ezért, ahol lehet, meg szoktam engedni az órai étkezést. És még miért? A szünetek az egész napot tekintve nagyon rövidek, egyszerre szociális életet élni és étkezni szintén kevésbé kényelmesen kivitelezhetõ, arról nem is beszélve, ha valakinek például egy tanárral kell találkoznia ez idõ alatt, vagy más hivatalos elfoglaltsága akad.

Határok azért nálam is vannak. Egy-egy keksz, müzliszelet, csoki vagy egy kis szendvics elfogyasztása egyáltalán nem okoz problémát. Azonban a jegyzetelési lehetõség és a koncentráció fenntartása miatt lehetõleg olyan ételeket ajánlok, amelyektõl nem lesz zsíros vagy piszkos az ember keze, nem befolyásolja az elfogyasztása az órai munkát. Így nem ajánlom az otthonról hozott pörköltet, rántott húst vagy sült krumplit, illetve valamelyest ez a helyzet a büfében vett hamburgerrel és hot doggal is.

SZANYI-NAGY Judit

Rendszerben gondolkodom

Bor Anna Zalából, Salonvárról érkezett Pécsre, harmadéves a tervezõgrafika szakon. Õ a vendégtördelõnk. Keres, kutat.

Generációs probléma a bizonytalanság. Mindig azt kérdezik tõlünk, mint akarunk, mi szeretnénk lenni. Én azért választottam a tervezõgrafika szakot, mert ez az, amit leginkább szeretnék csinálni, de nagyon bizonytalan vagyok a jövõt illetõen. Irigy vagyok azokra, akik tudják, hogy ezt vagy azt fogják csinálni. Szeretem, hogy megtervezünk valamit, megcsináljuk, kikerül valahová és az emberek látják és tetszik nekik. Azért döntöttem emellett, mert egy kicsit rendmániás vagyok, és próbálom rendbe szedni a világot magam körül. A grafikában is ezt szeretem.

Milyen grafikus vagy?

Rendszerben gondolkozom. Ez talán egy fura perverzió, hogy mindent rendszerbe foglalok. Ezt élvezem.

Zavar a világban a rendetlenség?

Igen. Szerencsére tisztaságmániás nem vagyok, nem zavar a por, a piszok. Szerintem a rend kellemes az emberei szemnek. Ha ránézel valamire és látod, hogy van benne rendszer – néha talán észre sem veszed – az jó érzés. Ha én magam csinálok valamit, abban szeretem a rendszert, de más munkáiban nem feltétlenül várom el a rendet. Sokféle grafikus munkáit szeretem.

A tervezõgrafika nagyon gyakorlatias szaknak tûnik. Te is gyakorlatias vagy?

Igen. Szeretem, ha van valaminek rendeltetése. Nem tudnék csak úgy festeni valamit, hogy kifejezzem önmagam. Saját stílusom még nem alakult ki, de sokféle feladatot csinálunk a tervezõgrafika minden területérõl. Kiadványokat tervezünk, logót, arculatot és plakátokat is, ez utóbbi a legszabadabb, már-már mûvészi munka.

Mit csinálsz magadtól?

Nem szoktam csakúgy rajzolni, de régen ez volt a hobbim. Ma már kinõttem. Nyelveket szeretek tanulni. Már beszélek angolul és olaszul és héberül is szívesen tanulnék. Tavaly eljártam kick boxolni. Szeretek olyan dolgokat kipróbálni, amikhez abszolút semmi közöm.

Hogy képzeled a jövõdet?

Hú, ez nagyon nehéz kérdés. Közhelyszámba megy, hogy sokat utaznék. Most készülök Nápolyba ösztöndíjjal. A Köztársasági Ösztöndíjat is elnyertem. Most célkeresési idõszakomat élem. 21 éves koromra teljesen összezavarodtam, még ki kell találnom, mi leszek, ha nagy leszek.

BALOGH Robert

A derékszíjak idõnként elkószálnak!

Rejtõ Jenõ életérõl szóló kiállítás nyílt a Tudásközpont földszinti aulájában szeptember 27-én.

A teljességgel rendhagyó tárlatot Jankovits László irodalomtörténész nyitotta meg.

A Petõfi Irodalmi Múzeum jóvoltából, a Pécsi Nemzeti Színház hozzájárulásával és a Total Art Egyesület együttmûködésével megvalósuló kiállításon az a Thuróczy Gergely tartott tárlatvezetést, aki egy 500 oldalas Rejtõrõl szóló könyv szerkesztõje, írója – s nem mellesleg a PTE volt hallgatója (interjúnk: A szabálytalan a szabályos, Alumni Magazin, 2016). Aki eddig nem tudta, annak a tárlatból egyértelmûen kiderülhet, milyen regényesen fordulatos és halálosan izgalmas élete volt Rejtõ Jenõnek. A kiállítás október 24-én 17.00 órakor közönségtalálkozóval zárul, ahol kiderül, Varsányi Ferenc szerint milyenek Rejtõ Jenõ mûvei animációs adaptációban.

40 UNIVPÉCS

Hiányzott?

Panaszkodtatok, hát visszatér: íme, két sudoku, ahogy szeretitek. De ahhoz, hogy UnivPécses bögrét is nyerjetek vele, mindkét játék megfejtését el kell küldeni az univjatek@gmail.com-ra november 14-ig, és szerencsésnek is kell lenni, mert bizony sorsolunk!