Univpecs magazin 2016 06

Hogy mikorra leszünk kint a vízbõl? A legtöbb karon január 20-án lesz vége a vizsgaidõszaknak, az ÁOK, a GYTK, az MK és a TTK egy héttel több idõt ad, január 27-ig lehet teljesíteni.

A 2016/2017-es tanév tavaszi szemeszter szorgalmi idõszaka a legtöbb karon február 6-án kezdõdik.

Az UnivPécs Magazin következõ lapszáma is akkorra várható.

Képünk a Sportok éjszakáján készült.

Fókuszban a jövõ év interjú Bódis József rektorral Hogy készüljünk 2017-re a jubileum szempontjából, miért fontos ez?

A jubileum igazi üzenete az, hogy tisztelgünk az alapítók elõtt. Létrehozni Magyarország elsõ egyetemét forradalmi gondolat volt, még akkor is, ha akkor Európában már ennek voltak elõzményei. Most is vannak pozitív tendenciák Európában, és mégsem mindig reagálunk rájuk progresszíven. Nagy Lajos királyhoz és V. Orbán pápa engedélyéhez kötik az alapítást, de akinek a legtöbb munkája volt benne, az Vilmos püspök. Mindenki tudja, hogy nem volt túl hosszú életû ez a középkori egyetem a Studium Generale, s annak ellenére, hogy a késõbbiekben is voltak egyetemekre jellemzõ oktatási formák Pécsett, nincs jogfolytonosság, de van szellemi örökség! Az is biztos, hogy az elsõ egyetem létrehozásának gondolata volt az, amitõl kezdve Magyarország a tudás alapon társadalmat építõ nemzetek sorába lépett.

Szerintem ez a 650-es jubileum igazi jelentõsége. Minden, amit a PTE a jubileum kapcsán kitalált vagy befogadott, ezt a célt kell, hogy szolgálja, de továbbra is szükségünk van minden olyan ötletre és gondolatra, ami ezt széles körben tudatosítja az emberekben. Azt gondolom, hogy a jubileumi egyetemi anyakönyv ünnepi gesztus lesz minden egyetemi polgár számára, de bízom benne, hogy az egyetemi liget létrehozása a faültetésekkel is ilyen tud lenni. Várok minden ehhez hasonló gondolatot, ötletet, amelyeknek – bár forrás mindenhez kell – nem elsõsorban pénzköltés a lényege, hanem az, hogy a 650 éves jubileum közösségi érzéssé váljon mind a Pécsi Tudományegyetemen belül, mind azon kívül.

2017-ben várhatóan már látványosabb lesz a Modern Városok Programhoz (MVP) való csatlakozás is. Hogy látja, el is indulnak ezek a folyamatok és egy újabb fejlõdési hullám elõtt áll az egyetem?

IMPRESSZUM Alapító: Pécsi Tudományegyetem Felelõs kiadó: dr. Bódis József Kiadó: Pécsi Tudományegyetem, 7622 Pécs, Vasvári Pál u. 4.

Fõszerkesztõ: Harka Éva Lapszerkesztõk: Balogh Robert és Kékesi Alexandra Tördelõszerkesztõ: Wéber Tamás Olvasószerkesztõ: Amon Daniela, Schmidt Renáta Képszerkesztõ: Csortos Szabolcs Fotó: Márk Mirkó

Bízom benne, hogy igen. Az MVP-ben való részvételünk a forrás tekintetében felfogható egy második egyetemalapításnak is. Nem tudom, hogy a kormányt mi motiválta a döntéshozatalkor, de biztos vagyok abban, hogy a 650 évvel ezelõtti egyetemalapítás is felmerült szempontként.

Nagyon jó, hogy jövõ szeptember elsejétõl kezdve minden szeptember elseje a Magyar Felsõoktatás Napja lesz, de még jobb, hogy pár éven belül egy jó infrastruktúrájú és a modern világ kihívásainak megfelelõ egyetem irányába fejlõdhetünk. Hozzá kell tennem ehhez, hogy a külföldi hallgatók aránya 15% feletti – ha egy intézmény eléri a 10%-os szintet, már bárhol a világon nemzetközinek számít. Sõt, ha elvégezzük a kormánytól kapott feladatunkat, amit egyébként mi korábban már magunk elé is kitûztünk, akkor itt a külföldi hallgatói arány 20-30% között lesz, ami imponáló. A magyar egyetemek közül nálunk emelkedett a legmeredekebben a külföldi hallgatói létszám. Debrecen jár elõttünk, õk ügyesebbek voltak korábban. Úgy gondolom, hogy 5 000 fõnél sem kell megállni: minden tehetséges külföldi hallgatót ide kell vonzani.

A felsõoktatásban milyen változásokat lát 2017-re vonatkozóan?

Egyszerûbb lenne, ha december elseje, a Felsõoktatási Kerekasztal után beszélgetnénk (a magazin lapzártája november 28-án volt – a szerk.). Úgy gondolom, hogy 2017-re a duális képzés kiteljesedése várható, több szakon is meg fog jelenni. Ennek alapgondolata az, hogy amikor valaki megkapja a diplomáját, legyen kész arra, hogy a leendõ munkahelyén kellõ önállósággal tudjon dolgozni, de ahhoz, hogy ez valóban így legyen, mind a szervezetek, mind a duális képzés tartalma tekintetében fejlõdni kell még. Bízom abban is, hogy a jelentõset tudunk lépni az oktatók egyetemi bérrendezése terén.

Szeretnék hinni abban is, hogy a 2012-ben leállított tudományos normatíva visszakerül a finanszírozásba, mert azt gondolom, hogy – klasszikusokat idézve – tudományos mûhelyekben folyó kutatások nélkül a felsõoktatási intézmények tanodákká válnak még akkor is, ha egyébként soha nem látott mennyiségû pályázati forrás áll rendelkezésre. A pályázatok ugyanis nem a tudományos mûhelyek fenntartására szolgálnak, hanem konkrét, fõleg innovációs tevékenységet támogató kutatásokról, a felfedezésekrõl, és nem az alapkutatásról.

Terjesztés: Filákovity Dusán, mobil: + 36-20/558-0810 Újságíró munkatársak: Bartakovics Bettina, Goldmann-Görög Viktor, Horváth Attila, Kovács Krisztina, Krausz Réka, Schmidt Renáta, Szalóki Bence, Szanyi-Nagy Judit, Tóth Áron, Vermes Nikolett; Zdenyák Kata, Képregény: Brezony Csilla Hirdetési tanácsadó: Kovács Miklós, e-mail: info.univpecs@gmail.com

Szerkesztõség: 7622 Pécs, Vasvári Pál utca 4., I,. emelet, 123.

Telefon: 72/501-500/12122, e-mail: univpecs@pte.hu http://www.univpecs.com Nyomda: General nyomda Kft. 6728 Szeged, Kollégiumi út 11/H ISSN 1586-1767 Megjelenik 7.000 példányban A szerkesztõség kéziratokat nem õriz meg és nem küld vissza.

A szerkesztõség a hirdetések tartalmáért nem vállal felelõsséget.

UNIVPÉCS 1

Fókuszban a nemzetköziség A Damjanich utcai fõépület felújítása – nyitóprojekt

A Nemzetközi Oktatási Központ segítséget kínál azoknak a hallgatóknak, akik késõbb a PTE-n tervezik folytatni felsõfokú tanulmányaikat. A NOK-ban tanulni vágyók számára biztosított a lehetõség a kéthetes tanfolyamtól az egy éves idõtartamig terjedõ részképzésig. (Több tanítványukról, köztük Ian Lindsay brit nagykövetrõl (Élményközpontú pécsi lét – UnivPécs 2016/2., 7. oldal), illetve Vasarely unokájáról (Nekem Gyõzõ öröksége személyesen fontos – univpecs.com 2016. szeptember 12.) is beszámolt az UnivPécs). A kurzusok, tanfolyamok elismertethetõek a külföldi oktatási rendszerekben is. Az elõkészítõ program illeszkedik az aktuális felvételi vizsgák követelményeihez. A nyelvi programokon résztvevõ hallgatók közül a PTE-re felvettek aránya 95%. A nyelvi képzéseken túl megismerik a diákok az egyetemi életet, a magyar kultúrát, a nyelvet és a várost. A NOK munkatársai jelenleg a jogi kar Dohány utcai épületében dolgoznak.

Az Idegen Nyelvi Központ kiemelt tevékenysége az akkreditált, nemzetközi ECL nyelvvizsgarendszer mûködtetése. (A tevékenységükrõl az UnivPécs minden lapszámában olvasni lehet.) A 18 fõállású munkatárs 62 magyarországi és a több mint 100 külföldi vizsgahely mintegy 700 szóbeli vizsgáztatójával és értékelõjével áll kapcsolatban. A kétnyelvû Origó, a német Goethe, a gazdasági szaknyelvi KITEX nyelvvizsga is letehetõ, de választhatók internet alapú vizsgák is, mint az angol TOEIC és a TOEFL. A belsõ, egyetemi továbbképzés keretében több csoportban oktatnak angolt az INYK munkatársai. A PTE hallgatói és dolgozói a nyelvtanfolyam díjából jelentõs kedvezményben részesülnek. Jelenleg a PTE Szántó Kovács János utcai épülettömbjében mûködik az INYK. A Damjanich utcai fõépület a nemzetközi képzésekkel összefüggõ nyelvoktatást vég-

2 UNIVPÉCS

A Modern Városok Program keretében megvalósuló egyetemfejlesztési projekt egyik legfontosabb célja az idegen nyelvû képzésekben résztvevõ hallgatók létszámának növelése. E cél elérése érdekében nélkülözhetetlen a jelenlegi nyelvi és szakmai elõkészítõk, téli/nyári egyetemi és külföldi célcsoportoknak szervezett különbözõ idõtartamú kurzusok kínálatának bõvítése és az ehhez szükséges infrastruktúra megfelelõ kialakítása.

Ennek jegyében a Nemzetközi Oktatási Központ és az Idegen Nyelvi Központ a Damjanich utcai épületbe kerül. Jó hír, hogy a park felújítására is jut forrás. Kiválóan képzett oktatók a legkorszerûbb audiovizuális eszközökkel felszerelt környezetben taníthatnak, és számos egyéb szolgáltatással segíthetik a nemzetközi hallgatók beilleszkedését. zõ Nemzetközi Oktatási Központnak és a nyelvvizsgacentrumot mûködtetõ Idegen Nyelvi Központnak ad majd otthont. A két szervezet funkcionális igényei részben eltérõek, ezért a tervezés során kiemelt hangsúlyt kapott ennek jelentõsége. Sikerült kialakítani egy optimális verziót, amely az eltérõ mûködési jellemzõk ellenére is tartalmazza a jól definiált felhasználói igényeket.

A fõépület felújítása és a parkrendezés összköltsége: 740 millió Ft. A jelenleg az épületben mûködõ Humán Politikai Igazgatóság várhatóan 2017 februárjában költözik ki az épületbõl, a hosszú távú terv szerint a végleges székhelyük a Szántó Kovács János utcában lesz. A Damjanich utcai épület felújítási munkálatainak kivitelezése 2017 márciusától 2017 augusztus végéig tart majd.

Földszint – NOK szolgáltatóirodák és recepciós tér; Nagy szerepet kap az építészeti minõség, eszközhasználat, hiszen egyfajta front office-ként mûködik, a személyre szabott adminisztrációs tevékenység és a „face to face” kommunikáció jegyében.

– Az északi szárnyban kisebb létszámú oktatásra alkalmas stúdiók kialakítására kerül sor.

Emeleti szint – Eltérõ méretû, osztható és gyakran dedikált funkcióra kialakított oktatási terek – Az északi szárny emelete nagyfesztávú tér marad, nagyobb hallgatói létszám befogadására és rendezvények lebonyolítására lesz alkalmas.

Legfelsõ szint – Teljes egészében az INYK veszi birtokba; – A lépcsõházi térhez kapcsolt érkezõtérben beléptetõrendszer lesz, és elegendõ tér a nyelvvizsgára várakozóknak.

Új díszdoktorok a PTE-n

A Pécsi Tudományegyetem november 9-én tartotta díszdoktoravató ünnepi szenátusi ülését a Magyar Tudomány Ünnepe alkalmából, amelyen Doctor Honoris Causa, Doctor et Professor Honoris Causa címek, minisztériumi kitüntetések, címzetes docensi címek és habilitált doktori oklevelek átadására került sor.

Az ülés elején Bódis József rektor köszöntötte a megjelenteket, majd megosztotta gondolatait a Magyar Tudomány Ünnepéhez, az 1956-os egyetemi megemlékezésekhez, a PTE nemzetköziesítési tevékenységéhez és egyetemünk alapításának 650 éves jubileumához kapcsolódóan.

Az eseményen Doctor Honoris Causa címet vehetett át Dr. Markus W. Büchler professzor, Dr. Serafino Gladiali professzor és Dr. Ekkehard Nuissl professzor. Doctor et Professor Honoris Causa címet vehetett át Dr. Ronald L. Hayes és Dr. Makó Csaba professzor.

A további díjak és elismerések teljes listája, valamint videó a teljes eseményrõl: http://pte.hu

A PTE már a harmadik

legerõsebb magyar egyetem!

Megjelent a legfrissebb egyetemi-fõiskolai rangsor, a HVG felsõoktatási különszáma. A PTE tovább javítva korábbi, elõkelõ pozícióin, ezúttal a harmadik legerõsebb hazai felsõoktatási intézménynek bizonyult. Ráadásul két kar is bekerült a karok top tízes rangsorába; a Bölcsészettudományi és az Általános Orvostudományi Kar is az élmezõnyben található a karok összevetésében.

Az összesített intézményi és kari rangsor az idén is a hallgatói és az oktatói rangsorokból állt össze. A rangsor készítõi figyelembe vették a hallgatók számát, a tudományos fokozatot szerzett oktatók számát és arányát, a tudományos fokozattal bíró oktatókra jutó hallgatók számát és az MTA-címeket szerzett oktatók arányát. Felhasználták az elsõhelyes jelentkezõk számát, a felvettek pontátlagát, a nyelvvizsgával felvettek arányát, illetve a középiskolai versenyen helyezettek számát – írja az Eduline.

Berke Gyula oktatási rektorhelyettes a rangsorral kapcsolatban kifejtette: Az egyetem vezetése évekkel ezelõtt stratégiai célkitûzésként határozta meg az oktatói kiválóság továbbfejlesztését. Örömünkre szolgál, hogy a befektetett munka és energia most, e rangsor eredményeiben, és persze a hallgatói visszajelzésekben visszaigazolódni látszik. Így méltó módon érkezhetünk el a pécsi egyetemalapítás 650., jubileumi évéhez, 2017-hez.

UNIVPÉCS 3

Az MTA PAB ünnepi ülése A Pécsi Akadémiai Bizottság a Magyar Tudomány Ünnepe 2016 – „Az oknyomozó tudomány” mottójú központi rendezvényén több, a régióban dolgozó oktató, kutató vehetett át rangos elismerést. Az ünnepi ülés fõ eseményeként Csépe Valéria, az MTA levelezõ tagja Új tudás, fejlõdõ agy és digitális világ címmel tartott tudományos elõadást.

Klimo, tudomány, történelem A PTE Egyetemi Könyvtár és Tudásközpont november 23-án rendezett Magyar Tudomány Ünnepén elsõ ízben adták át a könyvtárosok „életmûdíjának” tekinthetõ Klimo-emlékplakettet. Az elismerést Bánszky József vehette át Udvardy György megyéspüspöktõl. Az eseményen mutatták be Szögi László A pécsi felsõoktatás intézményeinek hallgatói (1714) 1782–1852. címû könyvét, valamint a Színt vallunk, avagy zöld szemlélet az életünkben címû projektet is.

Új képzések a helyi cégek igényei alapján A IV. Regionális Mûszaki és Felsõoktatási Fórumán, november 22-én jelentették be, hogy a helyi cégek, a városi és megyei szereplõk együttmûködése révén a PTE Mûszaki és Informatikai Kara mechatronikai szakirányú továbbképzést, valamint négy rövid ciklusú informatikai képzést indít a 2017. februárban kezdõdõ szemeszterben. A 12 hónapot felölelõ képzések témái: informatikai biztonság, JAVA-programozás, Linux-üzemeltetés, webprogramozás.

Egyetemi bál 2017 Az eddigiektõl eltérõ, középkori tematikájú programmal várja az érdeklõdõket az Egyetemi Bál. A magyar felsõoktatás jeles évfordulóját ünneplõ jubileumi esztendõhöz illõen a XIV. századba, Nagy Lajos idejébe repülhetnek majd vissza a bálozók. A 650 évvel ezelõtti pécsi egyetemalapítás korát megidézõ zene és mutatványosok mellett a megszokott színvonalú báli mulatságra lehet számítani. A különleges alkalomra 2017. február 11-én kerül majd sor, a PTE ÁOK Romhányi György aulájában. További infó: szuhan-glass.beata@pte.hu

4 UNIVPÉCS

Az elsõ nemzetközi Sopianae Fotószalon Valami új és jó kezdõdött el – lelkendezett még a megnyitó után is Aknai Tamás mûvészettörténész, aki egyébként a kiállításon is köszöntõt mondott. És valóban: az elsõ Nemzetközi Sopianae Fotószalon azért jött létre, hogy Pécs régen fényes, de már megkopott fotómûvészetben elért rangját és hírnevét visszaszerezze. És nem is akárhogyan vágott ennek neki! A Magyar Fotómûvészeti Alkotókörök Országos Szövetsége (MAFOSZ), Pécs városa és a PTE támogatásával, a Mecseki Fotóklub szervezésében megvalósuló „1st Sopianae International Photo Salon 2016” ötletgazdája és motorja, Barakonyi Károly rector emeritus így fogalmazott: újra kell éleszteni az egykori sikereket, ismét a nemzetközi figyelem középpontjába kell kerülni. Úgy tûnik, ezt már az elsõ kiállítással is sikerült megközelíteni: az open color / színes, open mono / monochrom és flying / repülés kategóriában meghirdetett pályázatra 102 résztvevõtõl, hét országból 903 pályázat érkezett, melybõl a zsûri 179 fotót fogadott el. A nevezõk közül 16-an külföldiek, akik összesen 6 országból származnak, s 16 olyan alkotó volt, akik már elnyerték a FIAP minõsítését, illetve a PSA 11 magyar tagja közül 4 küldött fotót a kiírásra. Barakonyi Károly beszélt a jövõbeni tervekrõl is: a 2017-es pályázati kiírás témája adja magát: a 650 éves jubileumát ünneplõ magyar felsõoktatás, Magyarország elsõ egyeteméhez kötõdik majd. A felhívást az idei bemutatkozás után még szélesebb körben tervezik meghirdetni, nagyobb nemzetközi fotós szervezetek bevonásával. Az idei kiállítás december 6-ig tekinthetõ meg.

Nagy Lajos király és Vilmos püspök szobra A Pécsi Tudományegyetem 2017. szeptember 1-jén ünnepli alapításának 650. évfordulóját, amelynek keretében jubileumi programsorozat indult útjára. Már 2016-ban is számos színvonalas rendezvény került megszervezésre a jubileum jegyében.

A 2017-es évi rendezvényekrõl és a PTE 650 Jubileumi Projektrõl további információ elérhetõ: PTE 650 Jubileumi Projektiroda Rektori Hivatal H-7622 Pécs, Vasvári Pál u. 4. +36 (72) 501-500/18517 jubileum650@pte.hu www.jubileum.pte.hu

2016 õszén mérföldkõhöz érkezett a jubileumi programsorozat, ugyanis kiválasztásra került a Nagy Lajos király és Vilmos püspök szobrának elkészítésére vonatkozó pályázat nyertes pályamûve. A szoborállítás indokoltságát az adja, hogy eddig egyik történelmi személyiségnek sem volt köztéri szobra Pécs városában, a jubileum éve pedig kiváló lehetõséget teremt arra, hogy ezen két történelmi személyiségrõl, akik oly sokat tettek egyetemünkért, városunkért, méltóképpen megemlékezzünk. Az egyetemalapítás jelentõségét bemutató szobor a jubileumi díszünnepség keretén belül, 2017. szeptember 1-jén kerül felavatásra.

A PTE 650 Jubileum Stratégiai Konzorciuma 2016. szeptember 5-ével hirdette meg pályázatát a szobor elkészítésére vonatkozóan. A pályázat célja az egyetemalapítás eszmeiségének, a mûemléki terület és az egyetem mai jelentõségének megfelelõ, magas mûvészi színvonalat képviselõ szoborkompozíció tervének és alkotójának kiválasztása volt.

A meghívásos versenypályázaton való részvételre neves szobrászmûvészek kerültek felkérésre, a mûvészek kiválasztásának elsõdleges szempontja volt, hogy a Pécsi Tudományegyetemhez valamilyen módon kötõdjenek.

A pályamûveket ezek után egy Bíráló Bizottság vette górcsõ alá, 2016. október 28án sor került a pályamûvek szakmai értékelésére. A Bíráló Bizottság tagjai voltak: Lengyel Péter szobrász, oktatási dékánhelyettes (PTE), Farkas Ádám Kossuth-díjas szobrászmûvész (EMMI), Girán János alpolgármester (Pécs Város Önkormányzata), Heidl György kulturális és tudományos igazgató (Pécsi Egyházmegye), Hóvári János fõigazgató (MANK).

A Bíráló Bizottság egyértelmûen Kotormán Norbert pályamûvét javasolta I. helyezettnek, mivel az értékelés szerint ez a pályamû fejezi ki leginkább a kor szellemiségét, az elsõ magyar egyetem alapításának jelentõségét, mindemellett a gótika sajátosságait is magában foglalja. A pályamû esztétikai értékei is kimagaslóak. A Bíráló Bizottság döntésével a Rektori Vezetés is egyetértett.

Kotormán Norbert a Magyar Képzõmûvészeti Egyetemen szerzett szobrász diplomát, majd Villányban szobrász mesterképzésben vett részt. Mûvei elsõdlegesen – egyéni stílusát kialakítva – figurális ábrázolások, a sajátosan tömören fogalmazott, ugyanakkor beszédesen formált szobrok. Munkássága ismert Magyarországon és külföldön is, a kortárs képzõmûvészeti élet aktív résztvevõje.

A szoborpályázat hivatalos eredményhirdetésére és a sajtótájékoztatóra 2016. november 30-án, a Dóm Kõtárban került sor, amely után Kotormán Norbertet kérték fel a szobor elkészítésére.

A Nagy Lajos királyt és Vilmos püspököt, a középkori egyetem alapítóit ábrázoló szoborkompozíció avatására 2017. szeptember 1-jén kerül sor a jubileumi díszünnepség keretén belül. A szobor a püspökség területén, a Pécsi Székesegyház északi oldalán és a Középkori Egyetem közötti sétányon kerül felállításra.

A jubileumi ünnepségsorozat a 2017-es évben is folytatódik, amelynek keretén belül a Pécsi Tudományegyetem számos rendezvénnyel kívánja megünnepelni a 2017-es jubileumi évet, ezekre a rendezvényekre továbbra is szeretettel várja az érdeklõdõket.

UNIVPÉCS 5

Egyre nagyobb lépésekkel bõvülõ új kar

A PTE legfiatalabb kara a Gyógyszerésztudományi Kar. A Rókus utcai épülettömbben beszélgettünk Perjési Pál dékánnal a kar létrejöttérõl, jelenérõl, és a közeljövõben megkezdõdõ bõvítési folyamatról. A több mint háromszáz hallgatót több nyelven oktató kar képzési struktúrájában kiemelt fontosságú a gyógyszerészi kémiai, gyógyszerhatástani, biofarmáciai, gyógyszertechnológiai, farmakognóziai, gyógyszerterápiás és gyógyszerészeti-gazdaságtani ismeretek oktatása.

Mihez lehet kezdeni egy Gyógyszerésztudományi Karon szerzett diplomával?

Aki gyógyszerészhallgatónak jelentkezik, az végzés után három fõ területen helyezkedhet el. Volt hallgatóink legnagyobb hányada a közforgalmi ellátásban dolgozik. A második szegmenst az intézeti gyógyszertárakban, kórházi gyógyszertárakban elhelyezkedõ kollegáink képzik. A harmadik terület az ipar. De természetesen kutatók is lehetnek.

Miért kellett önállósodnia a Gyógyszerésztudományi szen régóta szakként mûködött az ÁOK-n belül?

Egyszerûen meg tudom válaszolni a kérdést: folyamatos versenyhátrányban voltunk a társkarokkal szemben. Minden más egyetemen, ahol gyógyszerészképzés folyik, ott kari keretek között mûködnek, és elõnyöket élvezhettek akár a pályázatokon, akár a hallgatókra gyakorolt vonzerõben is.

Eddig arra a kérdésre kellett mindig válaszolnunk, hogy miért szakként mûködünk, miért nem karként. Az egyetemet belülrõl nem ismerõk számára ez azt sugallhatta, hogy itt nem olyan magas színvonalú az oktatás. Elõbb-utóbb szembesültek vele, hogy mégiscsak az. A potenciális hallgatók szülei sem értették. Mindig magyarázkodásra szorultunk a szakmai fórumokon.

Pedig a végzett gyógyszerészeink képzettsége a visszajelzések alapján az átlagosnál jóval magasabb.

Milyen hosszú folyamat volt az önállósodás?

Hosszú. 2000 januárjában kaptuk meg a szakalapításai engedélyt. A szakindítást még a POTE idõszakában kezdtük el. Pótfelvételit hirdettünk, és szeptemberben elindult a képzés. Három szakintézet alakult: a Gyógyszertechnológiai, a Gyógyszertechnológiai és Biofarmáciai és a Gyógyszerészi Kémiai. A szak alapítója Szolcsányi János volt, már õ is abban gondolkodott, hogy ez a szak, amilyen rövid idõn belül lehetséges, karrá kell, hogy fejlõdjön, mert a szakként való mûködés lépéshátrányt jelent. Ezért minden új intézet, amely idõközben a gyógyszerészképzés céljából megalakult, eredetileg is azzal a céllal jött létre, hogy amikor önálló karrá fejlõdünk, akkor az a megalakuló Gyógyszerésztudományi Karhoz kerül majd. Sorra alakultak meg az új intézetek, és akkor nyújtottuk be a karrá válási kérelmet, amikor az intézetek személyi állománya, infrastruktúrája elérte a karrá válás szintjét.

Karnak, hi-

Ön Szegeden végzett, ott Szent-Györgyi Albertre lehet hivatkozni, mint szaktekintélyre. Pécsett kik jelentik a hivatkozási alapot?

Szegedrõl hallgatóként Pécsre farmakobotanikai gyakorlatra jártunk, mert itt az Alföldtõl eltérõ, gyógynövényekben gazdag a fauna. Az itt élõ gyógyszerészek közül többen – így például Szabó László professzor – gyógynövénykutatással foglalkoztak. Akkor még voltak ún. gyógyszertári központok, és itt Pécsen Szabó professzor úr egy növényi teákat elõállító és vizsgáló laboratóriumot is létesített.

Számomra – szegedi gyógyszerészhallgatóként – Pécs specialitását a gyógynövények ismerete jelentette. A szak megalapításakor a legerõsebb szakmai terület a farmakológia volt, és még mindig az. Szolcsányi János professzor, a szak alapítója a PTE világszerte ismert és elismert farmakológus kutatója. Induláskor õ tudta maga köré gyûjteni a képzéshez szükséges szakembereket, és így tudott elindulni az egyetemi képzés. Ugyancsak a pécsi képzés specialitása, hogy a Gyógyszerészeti Intézet szoros kapcsolatban áll a Klinikai Központi Gyógyszertárral. Ez a közvetlen szakmai kapcsolat is a pécsi képzés egyik erõssége.

Perjési Pál a Gyógyszerésztudományi kar dékánja, kutatóként a növényi flavonoidok közé tartozó kalkonok és szintetikus analógjainak szerkezetével, szervezeten belül és szervezeten kívül lejátszódó reakcióinak vizsgálatával, illetve a sejtciklusra gyakorolt hatásával foglalkozik. Másik fõ szakterülete a gyógyszervegyületek vékonybélbõl történõ felszívódásának, illetve a vékonybélben történõ kémiai átalakulásainak (metabolizmusának) vizsgálata.

Mi tartott 16 évig? A bürokrácia vagy az organikus építkezés?

Ez eddig tart. Hogy rögtön karként mûködhessen valaki, ahhoz nagyon szerencsés csillagzat alatt kell születni. Infrastruktúra kell és minõségi oktatók. A karalapításnak éppúgy megvan a maga feltételrendszere, mint a szakalapításnak.

Mindkét területen kiemelt szerepet kap az oktatók minõsítése: ez a szaktudás mércéje. Az oktatók szakmaisága is fontos. Azt legegyszerûbben úgy számszerûsíthetjük, ha megkérdezzük, hogy az oktatók hány százaléka gyógyszerész végzettségû.

Az oktatók hány százaléka gyógyszerész végzettségû?

Ez egy problémánk, kevesebb, mint szeretnénk. De erre a kérdésre tudom megadni a választ arra, hogy mi tartott ilyen sokáig. Gyógyszerész szakemberek kellenek a képzéshez, de egy olyan egyetemen, ahol nem folyik gyógyszerészképzés, általában nem túl sokan dolgoznak gyógyszerész szakképzettséggel. Aki gyógyszerész, és egyetemi pályára szeretne menni, az leggyakrabban oda megy, ahol gyógyszerészképzés is van.

UNIVPÉCS 7

Akkor ez kicsit olyan volt, mint „A 22-es csapdája”.

Igen. A PTE-n kevés minõsített gyógyszerész dolgozott, még ma sem elég. Az induláskor megalapított három intézetünket megfelelõ szakemberekkel nehéz volt ellátni. Három intézet léte nem elegendõ egy kar létrehozásához, ahhoz az adott tudományterület lehetõ legnagyobb területét lefedõ intézményi struktúra kell.

Egy ilyen intézményi struktúra kialakítása többek között pénzkérdés. Ezért haladtunk lépésrõl lépésre. Elõször meg kellett erõsíteni az induláskor megalapított intézeteket. Fel kellett szerelni eszközökkel, mûszerekkel – ez egy meglehetõsen drága mûfaj. A három szakintézetünket megfelelõ kondícióba hoztuk, hogy létrejöjjön a szükséges oktatási-kutatási felület és a szakembergárda, aki az oktatás mellett a kutatást is tovább tudta vinni.

Mekkora létszámmal dolgoztak kezdetben?

Induláskor – amint említettem – három szakintézet alakult. A képzés nagyobb hányadát az ÁOK és a TTK már korábban mûködõ intézetei vállalták. Ahhoz viszont, hogy karrá váljunk, nemcsak a három intézetre volt szükség. A továbblépés egyik szûk keresztmetszete az ÁOK résztvevõ intézeteinek laboratóriumi befogadóképessége volt, ami az oktatói létszám szûkösségét is jelentette. Idõközben megindult az angol nyelvû gyógyszerészképzés is. A hallgatói létszám növelésének egy fizikai korlátával szembesültünk. Az ÁOK támogatása nélkül nem jutottunk volna el a szaktól a karrá válásig, a fejlesztési terveinket egyeztettük az orvoskar vezetõségével.

Projektek a Gyógyszerésztudományi Karon „Még az ÁOK-s éveinkben indult Szolcsányi János egyik kutatási projektje, amelyiknek egyik terméke egy kapszaicin tartalmú tabletta szabadalmaztatása volt. A kapszaicin sokrétû hatással bír, és ha együtt szedik nem szteroid tartalmú gyulladáscsökkentõkkel, akkor megakadályozza ezeknek a gyógyszereknek egyik gyakori mellékhatását, a gyomornyálkahártya károsodását. A korábbi évtizedek kutatásai alapján – Szolcsányi és Mózsik professzor kutatásai alapján – a fejlesztés eljutott a klinikai fázis szakaszáig. Magyarországon nem történt egyetemi indíttatásból hasonló gyógyszerfejlesztés. A programban a Pannonpharma gyógyszergyár is részt vett. Biztatóak az eredmények, de innentõl kezdve jóval drágább a fejlesztés. Úgy gondolom azonban, hogy már az eddigi eredmény is jelentõs sikernek számít. A fejlesztés preklinikai fázisában a Gyógyszerészi Kémiai Intézet is nagy feladatot vállalt; a toxikológiai vizsgálatok kinetikai méréseinek elvégzésére egy vizsgálólaboratórium kialakítása történt meg az intézetben. Idén tavasszal fogadtak el egy GINOP pályázatot, amelynek keretében egy modern analitikai módszerrel bõvül az intézet, így tovább tudjuk folytatni a korábbi vizsgálatokat.

A Gyógyszertechnológiai Intézet a szilárd gyógyszerformák kis méretben történõ gyártásfejlesztésére alkalmas gyógyszertechnológiai laboratóriumot fog kapni a jövõ év tavaszán. Így a kari indíttatású gyógyszerfejlesztések nagyobb lehetõséghez jutnak. A gyógyszerformák vizsgálata közvetlenül összekapcsolható a gyakorlati alkalmazással. A másik nagy feladat a klinikai vizsgálatok koordinálása. Ezt egy Klinikai Központi Gyógyszertáron belüli iroda koordinálja, de a kar szakmaiságát ez is emeli. A Biotechnlógiai Tanszék, a Biológiai Tanszék és a Gyógyszerhatástani Tanszék is rendelkezik számos olyan kutatásfejlesztési programmal, amelyek mentén komoly sikerek várhatók. Mindhárom tanszék a leggyorsabban fejlõdõ tudományos területen dolgozik.”

8 UNIVPÉCS

Kiket illene megemlíteni a kar alapítása körül?

Amikor Szolcsányi János professzor úr megkapta a felkérést az akkori POTE rektorától a szakalapításhoz, elsõként Botz professzor úrhoz mint a Klinikai Központi Gyógyszertár vezetõjéhez fordult. Ezt követõen bõvült az a kör, akik részt vettek az akkreditációs anyag összeállításában, illetve akik közül többen az újonnan megalakuló szakintézetek vezetõivé váltak.

Tanítanak külföldi diákokat is. Nemzetközi szempontból hová sorolható a pécsi kar?

Az idegen nyelvû orvosképzés több mint harminc éve indult a mai Általános Orvostudományi Karon. Emlékszem, amikor megindult, akkor rövid idõn belül az ÁOK oktatói felismerték az idegennyelvû képzés számos elõnyét. Nem az anyagi oldalt tekintve elsõsorban, hiszen megismerkedtünk az angolszász oktatási kultúra tankönyveivel és oktatási módszereivel. A kovalens kötés mindenütt ugyanaz, de az oktatás módszertana különbözõ lehet. Az egyes diszciplínák oktatásában a fontosabb, kevésbé fontos részek megítélése és aránya eltérõ lehet. Az angolszász tankönyvek meglehetõsen nagy piacon értékesülnek, ezért a verseny is nagyobb ezen a téren; lehetõség van minõségibb képekkel, grafikákkal elkészíteni õket. Megismertünk egy új szaknyelvet, mert az angol nyelv ismerete önmagában még nem elégséges az egyes tantárgyak oktatásához. Spontán

ösztönzõrendszer indult el napi számonkéréssel, mert a hallgatók naponta kérdeztek, s nekünk válaszolnunk kellett. Nem volt elegendõ ehhez a tankönyvi tudás. Ennek az akkor megindult folyamatnak most látja hasznát az egyetem. Intenzívebbé vált az egyetemi nyelvtanítás, mert konkrét célja és hasznosítási lehetõsége is volt már. Jelenleg 150 külföldi és 170 magyar hallgatónk van.

Mennyire tekintik a jelenlegi mûködési helyüket átmenetinek?

Amikor megkaptuk ezt az épületet, nagyon örültünk neki, bár eléggé elhanyagolt volt. Sokáig vegyipari szakközépiskolaként mûködött, és a beköltözés elõtti évtizedben már nem nagyon újították fel. Sok-sok munkával valamivel barátságosabbá tudtuk tenni az épületet, de az elmaradás még mindig igen tekintélyes.

Az udvaron is láttam egy kis kertet.

Gyógynövénykertünk van. Magyarországon nincs másik gyógyszerészkar, amelynek önálló gyógynövénykertje lenne.

A hallgatóink és az oktatóink közösen alakították ki.

Mikorra tervezik a végleges helyre költözést?

Most már itthon érezzük magunkat, a komfortfokozaton azért lehetne még mit javítani. A Modern Városok Program keretében nagyszabású fejlesztések valósulnak meg a városban és az egyetemen, ebbõl egy rész a Rókus utcai tömbre is

jutott. A jövõ év folyamán szinte minden intézetünk egy új oktatólaboratóriummal fog bõvülni, ez elengedhetetlen feltétele a további fejlõdésünknek.

Hány új hallgatót vállaltak?

Az egyetem a hallgatói létszám megduplázását vállalta, mi is ezt céloztuk meg. Kapunk új oktatólaboratóriumokat, új oktatóhelyiségeket, irodákat és természetesen új státuszokat is. A mellettünk lévõ épület másfél-két éven belül kiürül, oda is be tudunk költözni. Az épület északi felében a Szigeti úti tömbbõl költöznek ide a kari intézetek, a déli részén új oktató- és szemináriumi termek épülnek majd. Mi leszünk a gazdája, de ezeket az oktatási felületeket közösen fogjuk használni a BTK-val – mert a Rókus utcai épülettömb harmadik épületében továbbra is ott maradnak a bölcsészek, így a kihasználtság is nõ.

Mindenki többet szeretett volna kapni a Modern Városok Program keretébõl, mi is, de így is jelentõsen fog bõvülni a kar. A programunkban megfogalmazott képzésfejlesztési tervek megvalósulásából származó többletbevételeinkbõl megvalósíthatjuk azokat a terveinket, amelyek a mostani keretbe nem fértek bele. Nem tudom, hogy ilyen nagyméretû fejlesztés mikor történt utoljára a PTE életében. Kezdetben mindenki nagyot álmodott, amibõl visszalépni csak kissé keserû szájízzel lehet; de mégis azt mondom, hogy nagyon nagy lehetõséget kaptunk. Élnünk kell vele.

BALOGH Robert

UNIVPÉCS 9

Különleges témák, különleges kapcsolat A PTE Tehetségtanácsa idén elsõ alkalommal ítélte oda a kiváló tehetséggondozói és mentori tevékenységért járó Pro Cura Ingenii díjat, melynek az a különlegessége, hogy csak hallgatói javaslatra nyerhetõ el.

A kitüntetett Dr. Bencsik András, felterjesztõje a mentoráltja, Hohmann Balázs tehetségkövet. A díjátadóra november 9-én került sor.

Miért terjesztetted fel Andrást pont erre díjra?

Balázs: Amikor ezt a felterjesztést megtettem, egy kutatási beszámolóhoz kapcsolódóan, akkor már több éve dolgoztunk együtt Andrással, és az évek alatt az a kép alakult ki bennem, hogy mindig számíthatok rá a kutatási területemmel kapcsolatban, és minden másban is. Úgy éreztem, hogy megadja nekem azt a szabadságot, ami egy tudományos kutatás folytatásához elengedhetetlen: nem kívánja azt, hogy az õ saját kutatási témájának egy részét vigyem tovább, hanem haladhatok a saját utamon. Viszont ebben a szabadságban is mindig ott volt mellettem, és amikor szükségem volt a segítségére, akkor azt minden esetben megkaptam – jó szóval, szakmai tanáccsal szolgált.

András: Számomra nagyon nagy öröm volt már az is, amikor magáról a felterjesztésrõl értesültem! Az érdemi munka viszont valóban jóval korábban kezdõdött, hiszen több év közös munka áll mögöttünk. Ez a díj számomra ennek csak a megkoronázása. Büszke vagyok arra, hogy Balázs méltónak tartott arra, hogy a díjra felterjesszen, és arra a pár éves munkára is, amit együtt folytattunk. Balázsnál jobb kutatótársat nehéz lenne találni, hiszen tudja, hogy mit szeretne, tudja, hogy miben számít az én segítségemre, és mindig nagyon színvonalas eredményeket produkál. Egy sikeres OTDK-s szereplésen már túlvagyunk, akkor elsõ helyezett lett, és bizakodással állunk neki a következõnek. Balázsra lehet számítani, üzembiztosan dolgozik, és én is úgy érzem, hogy olyan szimbiózis alakult ki közöttünk, ami mindkettõnket inspirál. Erre – bár tényleg megtisztelõ – a díj nélkül is nagyon büszke vagyok!

Hogyan látjátok a tehetségek támogatásának rendszerét, annak mûködését?

András: Szerintem ez a PTE-n jól mûködik, és ennek egyik ékes példája a Balázs által elért teljesítmény. Azt még érdemes hozzátenni, hogy ennek vannak hagyományai, s különösen a jogi karon belül mindig mûködött egyfajta tehetséggondozás: például igen aktívak a különbözõ tudományterületek köré csoportosuló diákkörök, az Óriás Nándor Szakkollégium, illetve vannak informális együttmûködések, melyek létrejönnek oktatók és hallgatók között. Mindehhez nagyon jól kapcsolódnak az olyan pályázati lehetõségek, mint például a Kriszbacher Ildikó-ösztöndíj. Számomra egyáltalán nem volt megterhelõ mentorkodni, hiszen öröm olyan emberrel dol10 UNIVPÉCS

gozni, aki valóban szeretne valamit csinálni és a kutatást megfelelõ alázattal kezeli, komolyan veszi. Szerencsére Balázs elég autonóm, csak kvázi témavezetõi funkciómat ellátva kellett egyengetni az útját. De engem mindig inspirált a közös munkánk, fáradtságot sem érzek, inkább elégedettséget az eredményeket nézve.

Balázs: Magam is meg tudom erõsíteni Andrásnak azt a véleményét, miszerint nagy hagyományokkal rendelkezik a PTE és azon belül a karunk is a tehetséggondozás terén. Azt azért szeretném elmondani, hogy meglátásom szerint ez törékeny egyensúly, hiszen egyrészt maga a tehetséggondozás is elég erõsen pénzügyi forrásokhoz is kötõdik, másrészt az egyetemi tevékenységnek talán ez az egyik csúcspontja, hiszen ha ezzel gond van, az az eredményeken mutatkozik meg, s ez az egész intézmény mûködésére rányomja a bélyegét. Úgy gondolom, hogy az elmúlt években az egyetem és a kar tehetséggondozással foglalkozó egységei igyekeztek a segítségünkre lenni, erõforrásaikhoz mérten támogatni minket – ebbõl a szempontból is elégedett vagyok azokkal a lehetõségekkel, amelyek rendelkezésünkre álltak.

Milyen témák kutatásában mûködtetek együtt?

András: Balázs elsõ témája a közigazgatási hatósági eljáráshoz kötõdött, mégpedig az ügyféli jogállás témakörét vizsgálta egy sajátos, a civil szervezetek ügyféli jogállása szempontjából. Ez két szempontból is rendhagyó volt: egyrészt azért, mert Balázs egy egyesület vezetõjeként rendelkezik olyan tapasztalatokkal, melyeket megfelelõen be tudott építeni a kutatásba, illetõleg olyan inspirációkat kapott, olyan kutatási irányokat tudott magának kijelölni e tapasztalatok révén, amelyekkel akart is foglalkozni a kutatások során. Másrészt pedig hiánypótló munkát végzett: ez a terület kevéssé volt kutatott a jogi irodalomban. Külföldön persze ennek vannak hagyományai, de a magyar joggyakorlat és a magyar szabályozás szakmai kritikájának elvégzése – Balázs munkájáig – nem történt meg.

A mostani kutatási területe pedig a mediációs jellegû eljárások alkalmazásának lehetõségeihez kapcsolódik a közigazgatási eljárásokban, ami megint különleges kutatási területet vizsgál, hiszen azt taglalja, hogy a klasszikus közigazgatási eljárási keretekbe mennyire lehet ezeket az új irányokat bedolgozni, és olyan ágazatokat elemez, melyeknek már léteznek elõképei ezzel

kapcsolatban – és ezt mind a szakirodalom, mind a gyakorlat, mind a szabályozás szempontjából tanulmányozza.

Balázs: A közigazgatási jog és azon belül a hatósági eljárásra vonatkozó joganyag, illetve a tudományos álláspontok meglehetõsen kötöttek. Mindig úgy választottam témát, és Andrással is mindig arra törekedtünk, hogy megkeressük a rendszerben azokat a pontokat, amelyek a szabályozást elõrevihetik hallgatói kutatás szintjén is. Természetesen ez mindig egy nagyon pici szeletre korlátozódik, és látszólag talán nem a legaktuálisabb témák közé tartozik, de úgy gondolom, hogy számos olyan tényezõt, gondolatmenetet sikerült megfogalmazni, amely a késõbbiekben – ha a véleményünket figyelembe veszik – hozzájárulhatna a közigazgatási hatósági eljárás elõbbre jutásához.

András: Ez izgalmas kísérlet, hiszen a kereteket feszegeti.

Balázs pályamunkája azt firtatja, hogy lehet-e ilyen fokú koncepcióváltást elvárni vagy akár kierõszakolni a hatósági eljárás klasszikus rendszerében. Ez szembesíti a jogalkotót azzal, hogy számos területen ezek az új tendenciák megjelentek, prosperálnak is – miért ne lehetne ezeket a klasszikus közhatalmi jelleget kölcsönzõ hatósági jogalkalmazásban is kipróbálni? Természetesen ez nem jelenti azt, hogy hamar sikert ér el majd ez az elgondolás, de már az, hogy a tudományos életben szóba hozzuk ezt a tendenciát, az mindenképpen elõremutató. Elképzelhetõ, hogy ez hozzá tud majd járulni ahhoz, hogy megreformálódjék és átalakuljon az eljárásügyi szabályozás.

A jelenleg zajló mediációt érintõ kutatás pontosan mit taglal?

Balázs: Maga a mediáció egy alapvetõen magánjogi területrõl érkezõ intézmény. Ha nagyon egyszerûen akarom érzékeltetni, hogy mirõl van szó, akkor a mediáció az, amikor két fél vitájába bevonnak egy harmadik, külsõ, pártatlan felet. A független fél megpróbálja közelíteni egymáshoz a felek álláspontját, és ahelyett, hogy a vita elharapózna, érzelmi alapokat nyerne, a megoldás irányába haladnak.

Mivel magánjogi alapokról indul, kevésbé volt vizsgált a közigazgatási jogtudomány által, hiszen abban a rendszerben, amiben a hatósági eljárás gondolkodik, rendszeridegennek tûnhet a mediáció. Pedig a hatósági döntéshozatal teljesebbé, pontosabbá, precízebbé, a valóságot jobban követõvé tehetõ azzal, ha mediációs tevékenység történik akár a felek, akár az ügyfél és a hatóság között. Az OTDK-dolgozatomban ennek több irányát és vonatkozását vizsgálom, amelyek hazai szinten eddig kevésbé kerültek feltárásra.

Mennyire jellemzõ az, hogy a jogalkotók figyelembe veszik a tehetségek ötleteit és az ötleteik alapján akár változtatásokat is eszközöljenek a rendszerben?

András: Ha az mondtuk, hogy a tehetséggondozás törékeny konszenzus, akkor ez egy még inkább törékeny kérdés. Szerintem attól függ, hogy hogyan, mely fórumokon és csatornákon tudják eljuttatni az eredményeket a döntéshozókig. Sajnos nem olyan korszakban élünk, amikor a döntéshozók folyamatosan figyelik a szakma rezdüléseit és minden tudományos eredményen elgondolkodnak.

Viszont ha ez megfelelõen be van csatornázva publikációk formájában vagy gyakran elõkerül konferenciákon – márpedig Balázs ezekben élen jár – akkor az illúziója megvan az embernek, hogy eljuthat a döntéshozókig. Bízunk benne, hogy ha valami ennyire unikális és ennyire nagyot robban – legalábbis a csendhez képest – akkor felfigyelnek rá.

UNIVPÉCS 11

Stipendium Gála 2016

A Stipendium Hungaricum ösztöndíj már 2013-óta remekül mûködik, és egyre nagyobb az érdeklõdés iránta a PTE-n. Az egyetem híres a nemzetköziségrõl, hiszen egyre több külföldi diák kezdi meg itt a tanulmányait. A sok külföldi hallgató egyre több ország polgáraiból gyûlik össze, hogy aztán mindannyian a PTE egyetemi polgáraivá váljanak.

Az idei, október 28-i gála jelentõséggel bírt, hiszen az ösztöndíj megalapítása óta elsõ alkalommal rendeztek ilyen eseményt a PTE-n, s ezzel is azt szerették volna kifejezni, hogy az egyetem mennyire hálás a Pécsi Tudományegyetemet választó diákoknak. Ezt az egyetem rektora, Bódis József is hangsúlyozta: A Stipendium Hungaricum program az egyik legfontosabb eszköz az egyetem számára, hogy a Modern Városok Program keretében tett vállalásainkat elérjük. Fontos mérföldkõ volt ezzel összefüggésben, hogy az egyetemünkön tanuló nemzetközi hallgatók létszáma átlépte a 3000 fõt. A mindennapi munkánkkal, és ezzel a gálával is szeretnénk tudatosítani a hallgatókban, hogy fontosak számunkra, számítunk a jelenlétükre és a kiemelkedõ tanulmányi teljesítményükre is.

Az eseményt a Tinnitus Choir, az Általános Orvostudományi Karon tanuló norvég diákokból álló acapella kórus nyitotta meg. Mindenki azonnal odafigyelt rájuk, így minden, az õ

12 UNIVPÉCS

produkciójukat követõ beszéd megkapta a kellõ tiszteletet és figyelmet. Prof. Dr. Bódis József rektor, Dr. Tarrósy István, a PTE Külügyi Igazgatóságának vezetõje és Dr. Páva Zsolt, Pécs polgármestere is azt emelte ki, hogy ez az ösztöndíj nem csak az ide érkezõ hallgatók számára nyújthat lehetõséget egy más kultúra megismerésére, hanem az itt tanuló magyar diákok és tanárok számára is fontos lehet az ilyesfajta nemzetköziség. Utolsó szónokként Hatem Azzabi, a Bölcsészettudományi Kar hallgatója mondta el, hogy hálás mindenért, amit itt kap, Pécs egy remek hely, s nem véletlen, hogy elnyerte az Európa Kulturális Fõvárosa címet 2010-ben. Úgy gondoljuk, ezzel a beszéddel jó visszacsatolást kapott az egyetem az ösztöndíjjal és munkájának minõségével kapcsolatban.

Mielõtt folytatódtak volna a programok, az embereknek volt idejük finomságokkal teletömni a hasukat, és ismerkedni, beszélgetni. Mi is így tettünk.

Abdullah Al-Theiabat

Rama Hussein Kwaylih

JORDÁNIÁBÓL ÉRKEZETT, 2 ÉVE TANUL A PTE-N

JORDÁNIÁBÓL ÉRKEZETT, 2 ÉVE TANUL A PTE-N

Mivel foglalkozol és miért éppen Magyarországot választottad?

Sok lehetõségem volt, de hallottam a Stipendium Hungaricum ösztöndíjról, megpályáztam, és szerencsére el is nyertem. Mindenképpen a tanulmányaimban szerettem volna elmerülni és ez egy szuper lehetõség. Építészmérnöknek tanulok, egyelõre alapszakon.

Mit tanulsz az egyetemen és miért pont Magyarországot, Pécset választottad?

Az egyetem Általános Orvostudományi Karára járok, mert mindig is szerettem volna segíteni az embereken, és orvosként elsõ kézbõl tudok majd a hasznukra válni. Megpályáztam egy továbbtanulási ösztöndíjat, amit megnyertem, sõt választhattam is, hogy Algériában, Szudánban vagy Magyarországon szeretném-e folytatni a tanulmányaimat. Szerencsére az utóbbit választottam, és ez idáig életem legjobb döntésének bizonyult; beleszerettem a városba és az emberekbe.

Mi a véleményed Pécs városáról és az emberekrõl?

Nagyon szeretek itt élni, gyönyörû a város, rengeteg látnivaló van. Mondhatni, csendes város, de az egyetemi élet kiváló.

Az emberek nagyon kedvesek velem, barátságos nép a magyar.

Mit szeretsz csinálni, amikor épp nem az álmodért küzdesz?

Nagyon szeretek úszni, úgyhogy ha van egy kis szabadidõm, akkor erre áldozom. Emellett próbálok minél többet a barátaimmal lenni. Ami még fontos a számomra, hogy szeretnék még több energiát szánni a magyar nyelv elsajátítására, már belevetettem magam.

Mi volt az elvárásod ettõl az estétõl, és milyennek találtad?

Nagyon szeretném megragadni az alkalmat, és megköszönni a Stipendium Hungaricum Gála szervezõinek ezt a csodálatos rendezvényt. Azért jöttem, hogy még több külföldi hallgatóval megismerkedjek, és ez sikerült is. Sok új ismeretségre tettem szert, és ezért nagyon hálás vagyok. Nagyon jól érzem itt magam.

A gála a Baranya Néptáncegyüttes hihetetlenül szórakoztató fellépésével folytatódott. Jó volt látni, ahogy lassan a résztvevõk is próbálják utánozni a mozdulatokat, és nem csak nézni szeretnék, hanem átélni is a magyar, valamint horvát nemzeti táncokat. Ezután kicsit lankadt a lelkesedés, mikor a Tinnitus Choir újra a színpadra lépett – szerintünk immár kissé hamiskásan –, azonban szimpatikusságuknak és a belõlük áradó jókedvnek köszönhetõen elõadásukat így is tudta élvezni a közönség. Egy ilyen esemény programsorozatából nem maradhat ki a tombola sem. Sokan nyertek, és nemcsak annak köszönhetõen, hogy számos nyertest hirdettek, hanem azért is, mert a nyeremények többsége nem egy fõre szólt. A PTE Brass Bandnek köszönhetõen a hangulat csak fokozódott a résztvevõk körében, hatalmas bulit csináltak!

Azon túl, hogy sok felvétel készült a közösségi oldalakra, minden percben valaki lõtt egy szelfit, szóval komolyan

Mit szeretsz a szabadidõdben csinálni? Már amennyiben beszélhetünk ilyesmirõl az orvosi tanulmányaid mellett...

Hát igen, sok kurzusunk van, és sokat is kell tanulni óráról órára, de ha éppen van egy kis szabadidõm, akkor azt szeretem a barátaimmal tölteni. Nagyon szeretek sportolni, imádok táncolni, focizni (bár nem vagyok nagy tehetség), de néha jól esik leülni, és nem csinálni semmit, esetleg megnézni egy jó filmet.

Tudod már, hogy mit fogsz csinálni az egyetem után; hazamész vagy szívesen maradnál itt?

Nehéz kérdés, de még van négy évem, hogy eldöntsem, hol fogom folytatni. Valószínûleg valahol Európában, de az is lehet, hogy pont itt. Egyelõre csak abban vagyok biztos, hogy szeretném bejárni az egész kontinenst.

Milyen várakozásokkal jöttél el erre az estére, hogy érzed magad?

Nagyon vártuk az estét a barátaimmal, rendkívül elegáns esemény, a beszédek inspirálóak, a programok élvezetesek, de a legfontosabb, hogy így alkalmunk nyílik még több remek embert megismerni.

mondhatjuk, hogy minden perc megörökítve látható a világhálón. Ezek után party-val folytatódott az este, a DJ kezébe is vette az irányítást, kellemes zenékkel teremtette meg a hangulatot, mindenki azonnal táncra is perdült. Nagyon jó volt látni, hogy a különbözõ kultúrájú fiatalok keveredtek a táncparketten. Egyedül mi voltunk magyar hallgatók, de mégsem éreztük kirekesztettnek magunk, nagyon barátságosak, közvetlenek, nyitottak voltak a külföldiek, azonnal befogadtak maguk közé. Aki esetleg megpihent volna a nagy tánc közepette, annak is volt lehetõsége fényképezkedni vagy társalogni, egymást megismerni. Ha az ember körbetekintett, azt láthatta, hogy mindenki remekül érzi magát, táncol, ismerkedik, beszélget. A rendezvény zárása után senki nem akart még nyugovóra térni, a kialakuló baráti társaságokat eggyé kovácsolta a jó hangulat.

KOVÁCS Krisztina és HORVÁTH Attila

Tempus SIPUS projektzáró konzorciumi ülés a Pécsi Tudományegyetemen A hat legjelentõsebb szerb felsõoktatási intézmény vezetõ képviselõinek részvételével projektzáró konferenciát rendezett a PTE november 7-én és 8-án a PTE Rektori Hivatalának Szenátusi termében.

Egyetem, Novi Pazar Egyetem, Singidunum Egyetem. A 2013 és 2016 között futó projekt elvárt eredményei között szerepel a szerbiai egyetemek vonatkozásában az intézményi kapacitások fejlesztése a szélesebb körû nemzetközi együttmûködésekben, intézményi stratégiák megalkotása, ill. átfogó nemzetközi stratégia megalkotása az egész szerbiai felsõoktatás számára.

A PTE 2013-ban partnerként csatlakozott az Európai Unió Tempus SIPUS (Strengthening of Internationalisation Policies at Universities in Serbia), azaz „Szerbiai egyetemek nemzetköziesedésének erõsítése” elnevezésû pályázati nagyprojektjéhez, amely során a nemzetköziesedésben szerzett tapasztalatait osztja meg a szerbiai egyetemekkel. A projekt koordinátora az Újvidéki Egyetem, a PTE egyik kiemelt partneregyeteme. A projektben résztvevõ további szerbiai egyetemek: Belgrádi Egyetem, Nisi Egyetem, Kragujeváci

Mérföldkövek, Middlesex és 20 év A pécsi közgazdaságtan-képzés sarokköve, a BABA program létrejöttének 20 éves évfordulóját ünnepelték a november 2-án induló Middlesex 20 eseménysorozattal.

Otthonosan mozogtak a meghívottak a PTE KTK-n a Middlesex 20 – Multikulturalitás és vállalkozói kapacitásfejlesztés a multikultúra jegyében programsorozat megnyitóján: Ian Lindsay brit nagykövet tavaly januárban itt tanult magyarul egy hónapot, Zeller Gyula rektorhelyettes és a KTK oktatója, Rákossy Balázs államtitkár a szomszédos jogi karon végzett, s természetesen a Middlesex University képviselõi sem elsõ alkalommal jártak az épületben.

A Pécsi Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Kara 20 évvel ezelõtt, 1996-ban az országban elsõként indított az angolszász rendszernek megfelelõ alap- és mesterképzési programokat. Az angol nyelvû üzleti képzési programok kialakítása a brit sztenderdek alapján történt, a képzéseket validáló Middlesex Univeristy, London közremûködésével.

A kezdetekrõl Rekettye Gábor mesélt, aki Vörös József akkori dékán megbízásából és társaságában kezdte keresni a kapcsolatot a nyugat-európai egyetemekkel. Tizenkét vagy még több egyesült királysági egyetemmel is felvették a kapcsolatot, de az út vége a Middlesex Universityre vezetett, ami nem tartozott a leghíresebb londoni egyetemek közé, és csak akkoriban vált egyetemmé. De néha a személyes benyomások, például a szimpátia többet számít, mint gondolnánk. A Middlesex Universityn Don Harper, Abby Ghobadian és Jonathan Liu fogadta a pécsi küldöttséget. Azonnal tudtuk, hogy õk a mi embereink. Kutatóként elengedhetetlen, hogy legyen egy olyan nemzetközi hálózatunk, melyre támaszkodni tudunk, és a személyes kapcsolatok fontosságát sem gyõzöm hangsúlyozni – mondta Rekettye Gábor. Az együttmûködés 1991-ben kezdõdött. Ahhoz viszont, hogy a program ötlete megszülessen, tíz nap ohioi hidegre is szükség volt, ami miatt

14 UNIVPÉCS

szünetelt az oktatás az ottani egyetemen – Rekettye Gábornak, aki éppen vendégoktató volt az USÁ-ban, ugyanis ezalatt a kényszerpihenõ alatt jutott eszébe, hogy egy angol nyelvû programot kellene indítani Pécsett. Azonnal eszembe jutott a Middlesex University is – mesélte a hallgatóságnak Rekettye Gábor, aki csakhamar össze is futott a Londonban megismert kollégákkal a napfényes Miamiban. A program elõkészítésében oroszlánrészt vállalt az akkor éppen Pécsett vendégeskedõ Jonathan Liu, Szerb László tanár úr és a közelmúltban elhunyt Farkas Ferenc professzor.

Rekettye Gábor 1996-ban, az induláskor felvázolt jóslatai azóta beigazolódtak. A programot 20 éve megelõlegezõ prezentáció záró slide-ján egyebek között a következõk szerepeltek: nemzetköziesítés, business- és gyakorlatorientált oktatás – ezek ma világszerte a felsõoktatási intézmények céljai között szerepelnek. A másik nagy elõrelépést az új tananyagok és tanítási módszerek meghonosítása jelentette – ez ugyanis megteremtette az átjárhatóság feltételeit, vagyis a Pécsre érkezõ közgazdász-professzorok megtalálták, illeszkedtek az itteni képzéshez és vice versa. A Közgazdaságtudományi Kar akkori dékánja azt is elismerte, hogy a program fogadtatása vegyes volt – elsõsorban nyelvi akadályokat kellett az oroszul, németül inkább tudó oktatóknak és hallgatóknak elhárítaniuk. A program viszont azóta is sikeres, és hozzájárul a Pécsiközgáz innovációt és helyi gazdaságot is segítõ szerepéhez.

A húsz éves évfordulóról egy kedves gesztussal is megemlékeztek, ami memento lesz a helymeghatározásban is: a B016-os termet MDX-re keresztelték.

Közép-európai hallgatói konferenciának adott otthont a PTE Összesen nyolc közép-európai országból több mint kétszáz egyetemista vett részt az Erasmus Student Network (ESN) Közép-európai Platform konferenciáján október 27–30. között a Pécsi Tudományegyetemen.

Az Erasmus+ hallgatói mobilitási program az Európai Unió történetének egyik legsikeresebb projektje, az ESN pedig Európa legnagyobb hallgatói szervezeteként a programban résztvevõ hallgatókat segíti. Az éves regionális közgyûlésre Ausztria, Horvátország, Csehország, Litvánia, Lengyelország, Szlovénia, Szlovákia és Magyarország egyetemeirõl érkeztek a szervezet önkéntesei, hogy plenáris elõadásokon és tematikus workshopokon vitassák meg a program jelenlegi kihívásait és jövõbeni lehetõségeit. A konferenciának a Közgazdaságtudományi Kar épülete adott otthont, de a résztvevõk a három nap alatt ellátogattak a város számos kulturális helyszínére. Az Erasmus+ program fontos pillére a PTE nemzetköziesítési törekvésének, hiszen a program keretében Európa legkiválóbb egyetemeirõl érkeznek hozzánk hallgatók, oktatók és adminisztratív kollégák is. Nagyra becsüljük, hogy az ESN, mint a hozzánk érkezõ külföldi diákok mentorálásával foglalkozó szervezet Pécsre tudott hozni egy ilyen rangos eseményt, hiszen remek felvezetõprogramja ez a PTE 650 jubileumi projektnek – jelentette ki Tarrósy István, a PTE külügyi igazgatója. A gyakorlatorientált workshopok elõtt Safi Sabuni (képükön) is elõadást tartott, aki az ESN nemzetközi szervezet elnöki tisztjét tölti be.

PÁLFI Melinda

A háromezredik!

A PTE díszdoktoravató ünnepi szenátusi ülésén, november 9én a FEEFI aulában köszöntötte Bódis József rektor az intézmény háromezredik külföldi hallgatóját. Mohamed Omar Youssef Shaaban Mahmoud a PTE Bölcsészettudományi Kar nemzetközi tanulmányok szakának egyiptomi hallgatója.

Megnéztem a nemzetközi rangsorokat, a különbözõ visszajelzéseket, és ez alapján esett a választásom a Pécsi Tudományegyetemre – emlékezett vissza Omar. Pécs épp a megfelelõ méretû város a számomra. A történelmi belvárostól a modern épületegyüttesekig minden megtalálható ebben a gyönyörû városban. A pécsiek pedig lenyûgözõek: mindenhol tárt karokkal fogadják az embert és nagyon segítõkészek. Minden hétvégén kirándulok kicsit az országban, és mondhatom, egyre több magyar településsel és nevezetességgel esek szerelembe. Még csak két hónapja vagyok itt, de máris otthon érzem magam, és ez egyiptomiként nagy szó – nyilatkozta Mohamed Omar Youssef Shaaban Mahmoud.

A PTE a Modern Városok Program keretében jelentõs fejlesztéseket tervez megvalósítani a közeljövõben. A cél az egyetem hazai és nemzetközi versenyképességének javítása, az oktatási környezet minõségének fejlesztése és a külföldi hallgatói létszám jelentõs növelése. Utóbbi esetében látható, hogy a 3000-es számmal fontos mérföldkõhöz érkezett a pécsi egyetem, hiszen a végsõ cél az 5000-es létszám elérése 2020-ra.

UNIVPÉCS 15

A mecseki láthatatlanokért Az 1956-os forradalom és szabadságharc hatvanadik évfordulójának tiszteletére, Bódis József rektor kérésére rendezte meg a PTE Sportiroda az elsõ PTE Mecseki Láthatatlanok Emléktúrát október 20-án. A mecseki láthatatlanok az ‘56-os forradalom végnapjaiban, a szovjet csapatok bevonulásának hírére a Mecsekre felvonult szabadságharcosok voltak. Az Emléktúra útvonala azokat az ismert mecseki helyeket érintette, melyeken az akkori ellenállók is jártak. Az emléktúrán a Pécsi Tudományegyetem karainak csapatai megadott túraútvonalat és annak állomásain különbözõ feladatokat teljesítettek, így tisztelegtek az '56-os forradalom legtovább kitartó hõsei elõtt. Az emléktúra gyõztese, így a Mecseki Láthatatlanok vándorkupa elnyerõje elsõ ízben a Természettudományi Kar csapata lett. A gyõztes csapat tagjai: Jaksütz Róbert, Mészáros Dániel, Fidel Egbe, Mohamad Bazzi, Mihalovics Márk, Szarka Vivien, Portik Ádám, Gyenis Martin, Horváth Milán, Kiss Jázmin, Horváth Petra, Szabó Odett, Fodor Árpád, Dr. Tóth Ákos, Ágotha Zoltán Dávid.

Magyar tank spanyol lapokon

1956 volt a központi témája a XIII. Levéltári Napi Konferenciának, melyet november 17-én rendeztek. A eseményen mutatták be Polyák Petra A hallgatóknak meg kell lenni címû könyvét. Az interjú www.univpecs.com-on várható.

16 UNIVPÉCS

Tankok, tömeg, lyukas zászló. Az 1956-os forradalom a hazai és a külföldi történelemtankönyvekben poszterkiállításon jártunk, mely a Tudásközpont mélyföldszintjén volt látható. Világtörténelmi jelentõségûek a magyar '56-os események: a szovjet birodalmat hatalmas csapás érte, s hihetetlen volt az a katonai erõ, amivel a blokkon belül tartották Magyarországot, az a brutalitás, amivel ezt a szabadságvágyat elnyomták, és az a menekültáradat is, melyet ez az állapot létrehozott. Több mint 200 ezer magyar menekült Kanadába, az Amerikai Egyesült Államokba vagy Dél-Amerikába – nyilatkozta lapunknak Fischer Ferenc történészprofesszor. Magyarországon a rendszerváltás elõtt ellenforradalomnak nevezték az '56-os eseményeket, a külföldi tankönyvek viszont a kezdetektõl méltón, forradalomként definiálták a történteket. Annak ellenére, hogy ez még nem a televízió kora, a rádió és sajtó révén az egész világot bejárták az errõl szóló hírek, a lapokban és a tankönyvekben is megrázó fényképekkel jelenítették meg a magyar szabadságvágy és az '56-osok küzdelmét.

A pedagógusképzés évszázadai a Kárpát-medencében

GIS Day 2016

Nagy sikerrel rendeztek nemzetközi pedagógusképzés-történeti tudományos konferenciát november 9-én a PTE Kultúratudományi, Pedagógusképzõ és Vidékfejlesztési Karán, Szekszárdon. A több mint 200 résztvevõvel és 20 elõadóval megtartott konferencia nyitrai, beregszászi, szabadkai, komáromi egyetemekrõl érkezett képviselõi Horváth Béla dékánnal ígéretes együttmûködésrõl is tárgyaltak. A konferencia fõszervezõje Kurucz Rózsa oktatási dékánhelyettes volt.

Iványi Miklós-szimpózium November 3–4-én tartották a hagyományos PhD és DLA szimpóziumot a Mûszaki és Informatikai Karon, mellyel a kar 2013-ban elhunyt legendás oktatójára emlékeztek. Az idei témák között a közlekedéstõl az informatikai eszközök egészügyi alkalmazásainak lehetõségein át az okosvárosok energiagazdálkodásáig szerepeltek a legújabb trendek.

A TTK-n hagyomány, hogy õsszel megrendezik a GIS Dayt, vagyis a térinformatika napját. Idén november 16-án tartották a Vargha Damján konferenciateremben, de egy különleges tréninggel túl is nyúltak a nap határain: az eseményen bemutatott Google Earth Engine webes alkalmazásról ugyanis november 17-én délelõtt külön gyakorlati foglalkozást is tartottak.

Az adatvizualizáció kulcsszó a tudományok tekintetében is. Egyre több nemzetközi publikáció része a legkülönbözõbb adatok látványos ábrázolása, melyekhez viszont pontos adatokra és pontos térképekre van szükség. A Domonkos György által bemutatott Airbus DS Geo Hungary Kft. például elsõsorban digitális fotódokumentációval foglalkozik (ortofotó-készítés, 3D), felületmodelleket készít és digitális térképeket rajzol. Bár légi-felvételekkel is foglalkonak, egy repülõgéprõl Magyarország teljes területét végigfotózni csak többezer felvételbõl lehet – ez egy, a bolygót 90 perc alatt megkerülõ mûholdnak mindössze 40–50 felvétel. A két mûholdjuk által készített egy-egy fotó alapmérete 1–1,5 gigabyte, az egyik egy 60x60 km-es, míg a másik egy 20x20 km-es területet tud egyszerre befogni. A munkáikat alkalmazzák a környezetvédelemben és a kárelhárításban (például a belvíz által elöntött területek kiértékelésére), de például a mezõgazdaságban is, például parcellaazonosításra.

A Google Earth Engine-t Noel Goralick mutatta be. Ez egy olyan webes platform, mely a Google mûholdjainak képein alapszik. A Landstat-4, 5, 7, 8 mûholdak csaknem 6 millió képet lõttek már a bolygónkról, s ehhez olyan további adatok is rendelhetõk, mint például a felszíni hõmérséklet. Mivel egy-egy adott területrõl nemcsak pillanatfelvételek állnak rendelkezésre, hanem ezek a fotók idõrendbe is rendezhetõk, ezáltal folyamatokat is nyomon lehet követni. És miért jó, ha az adatokat így szemléltetjük? Nemcsak azért, mert szebb az ábrázolásmód: az így ábrázolt folyamatokból olyasmik derülhetnek ki, amikre nem is számítunk – jegyezte meg Noel Goralick. Egyik példája a perui Ucayali nevû folyó keletkezését bemutató timelapse volt, mely alapjaiban rengette meg azt, amit eddig a folyókról tudni lehetett.

IX. Dr. Papp László Számviteli Verseny és Konferencia A konferencia, melyet a Magyar Könyvvizsgálói Kamara támogatott pénzügyileg és szakmailag, november 8–9-én zajlott. A verseny idei feladványa pedig rendhagyó volt: egy gyermekhospice-szal foglalkozó nonprofit kft. bõvítésének problémáját kellett feldolgozniuk a hallgatóknak. Az elsõ helyezett Unyi Attila, Nagy Tamás, Juhász Bálint és Laczkó Domonkos csapata lett, akik a PTE BA után jelenleg a Corvinus MA-képzésére járnak.

Búcsúelõadás Évzáró vidám, zenés utazás december 11-én 16 órától a Kodály Központban, a PTE Táncegyüttes Ásó, kapa és a nagykaland címû táncbohózatának búcsúelõadásán! A darab végigkalauzolja a nézõket Földünk csodálatos vidékein, mindezt látványos vetítés, a helyszínek jellegzetes, fülbemászó zenéinek, változatos táncainak és káprázatos népviseleteinek kíséretében. 7–99 éves korig mindenkinek vidám és látványos szórakozást ígér, így akár utó-Mikulás napi vagy elõkarácsonyi ajándékként is kitûnõ program! Jegyek kaphatók a Kodály Központban, a Jegymester pécsi pénztáraiban és a www.jegymester.hu oldalon.

UNIVPÉCS 17

Örömbogyók A Vylyan és a Mûvészeti Kar örömünnepe: a Bogyólé nevû bor, foszforeszkáló címkék és egy nyertes.

A PTE Mûvészeti Kar és a Vylyan Szõlõbirtok és Pincészet együttmûködésében létrejött BOGYÓLÉ címkepályázat terveibõl rendezett kiállítást október 27-én nyitották meg a Zsolnay Kulturális Negyed Kemence Galériájában. Debreczeni Mónika birtokigazgató adta át a díjakat és mutatta be a bort. A kiállítást Böhm Gergely tanársegéd, grafikus nyitotta meg, aki a gyõztes címkérõl írt rövid publicisztikáját olvasta fel az érdeklõdõknek.

A közönségdíjas Kopilovic Annamária, a harmadik Horváth Alexandra, a második helyezett Mezei Gréta lett. A pályázat idei gyõztese a PTE MK negyedéves tervezõgrafikus hallgatója, Lizom Dávid lett. Õ nyilatkozott lapunknak.

Szerintem a rutin nagy szerepet játszott abban, hogy én nyertem! Középiskolába is ide jártam, Pécsre, és ott is meghirdetik ezt a pályázatot – ha jól emlékszem –, harmadiktól indultunk is az osztálytársaimmal. Most vagyok negyedéves az egyetemen, vagyis összesen hetedik éve adok be munkákat a Bogyólére. Tavaly kihagytam, de az azelõtti évben is pályáztam, igaz, azt a címkémet nem tartottam valami erõsnek. 2013-ban, amikor elõször lettem elsõ ezen a pályázaton az útszûkület táblára hasonlító címkémmel, ötvenezer volt a nyeremény, most viszont 120 ezer forint – úgy gondoltam, hogy ez most jól jönne... Kedvem is volt hozzá, mert egész nyáron nem csináltam semmiféle komolyabb grafikai munkát. Mivelhogy hetedik éve pályáztam, már tudtam, milyen formai világgal szeretném megoldani. Az ötlet idén hamar megvolt, de a technikai része már más téma: ritkán adok le ehhez hasonló nagy nyomdai munkákat, és a stancrajz, a lakkréteg és a fluoreszkálófoszforeszkáló rétegek kialakítása, illetve ezeknek az illeszkedésének megoldása kihívás volt. Története nincs ennek a címkének, nem képzeltem el hozzá egy sztorit, mint amilyet Böhm Gergõ felolvasott, de nagyon tetszett a története, és szerintem találó az, amit írt.

A közönségszavazás új elem volt, és az ehhez készített alkalmazással meg is néztem az összes pályázatot. Voltak olyan munkák, amelyek nagyon tetszettek: vagy azért, mert jól voltak megrajzolva, vagy az ötlet miatt. Volt egy kör alakú címke, amelybõl két kéz nyúlt ki, amik körbeölelték az üveget. Tavaly én is valami ehhez hasonló megoldáson ötleteltem, de végül nem indultam.

Szeretek logót tervezni, ami inkább digitális munka, ezenkívül a plakáttervezés és az illusztráció az, amik fontos helyet foglalnak el a szívemben.

HARKA Éva

18 UNIVPÉCS

Csodaszarvas A Pécsi Tudományegyetemen doktorált régészetbõl, mellette gazdasági diplomát szerzett, és jelenleg egy 3D-s történelmi rekonstrukciókat készítõ cég projektmenedzsere. Hogy miként lehet tíz évig tanulni úgy, hogy ezt mindvégig élvezze a diák, és milyen lesz egy kiállítás a jövõben? Errõl mesélt nekünk Dr. Farkas István Gergõ.

Korodat tekintve szép karriert futottál be. Egyik lépésrõl a másikra szerezted meg a doktori címet. Mi motivált, hogy elérj ide, ahol most tartasz?

Szerencsés vagyok, hogy mindezt tíz év alatt sikerült, egyetlen év csúszásom volt Erasmus miatt: fél évig Padovában tanultam, és annyira szerettem, hogy az ásatások, barátok miatt több mint egy évig vissza is jártam. A PTE-n végigcsináltam a régészeti alapképzést, azután felkerültem az ELTÉ-re, ugyanis miután végeztem, csak egy olyan egyetem volt Magyarországon, ahol indítottak régészképzést. Szóval vagy várnom kellett volna egy évet, vagy Pestre megyek. Az utóbbi mellett döntöttem, s közben levelezõn szereztem egy gazdasági alapdiplomát a Corvinuson. De nem kellett sok idõ, hogy visszajöjjek Pécsre. Szerencsémre itt is beindult a régész szak, és Pécsett doktorálhattam. Szerettem tanítani, bár erre nem volt annyi lehetõségem, amennyit szerettem volna. Azok közé a kedves õrültek közé tartoztam, akiknek nem volt teher az óraadás. Sokan a doktorit egy „hároméves pihenõprogramnak” tekintik, de az ösztöndíjakkal együtt nagyon jó kereseti forrás is lehet (pláne, ha az ember pályázatokat is bead).

A kötetlen munkarend remek: volt, amikor nagyon odatettem magam, és volt, amikor inkább a szabadba vágytam, és jöhe-

20 UNIVPÉCS

tett a sport, a Mecsek és a többi. Egyenes fejlõdési vonal volt.

Igazából most sem tettem le róla, hogy valamikor a jövõben folytassam tanulmányaimat, és habilitáljak.

Hányan indultatok anno az évfolyamon?

Több mint 150-en kezdtük el a történelem alapszakot. Ekkor volt egy szûrés, amit Visy Zsolt professzor méltán híres személye végzett, így 80-an maradtunk, akik jelentkeztek volna régésznek. Õ kiválasztott tízet. A mi évfolyamunk így kis létszámú volt, sokan feladták a mesterképzés elõtt. Nehéz mérlegre tenni a dolgot, mindenkinek teljesen más az élettörténete. Van, akinek abszolút semmi elõnye nem származik az alapszak elvégzésébõl. Ha nekem sem az lett volna a célom, hogy tanítsak, kutassak, lehet, hogy én sem fejezem be a BAt. Persze lehet egyetem alatt dolgozni, nyelvet, pályázatírást tanulni, csupa olyasmit, amiknek a munkaerõpiacon is hasznát lehet venni.

A mostani munkád, a 3D-s történelmi rekonstrukció, nagyon érdekesen hangzik. Ráadásul viszonylag újnak számítanak Magyarországon a munkahelyed, a Pazirik tevékenységei.

A cég tíz éves múltra tekint vissza, körülbelül akkor indult,

amikor elkezdtem egyetemre járni. A Pazirik egy híres altaji régészeti lelõhely után kapta a nevét, ahol egy lovasnomád nép halomsírjaiban nagyon szép, tetovált, teljesen épp múmiákat találtak meg kifosztatlan állapotban, ami egyébként ritkaságnak számít. A cég vezetõje régész, ezért választotta ezt a nevet. A honlapunkon látható egy „csodaszarvas” szerû állat, amilyeneket a pazirikok egykor magukra tetováltak. Ezeknek a varázsállatoknak komplett mitológiájuk van, nagyon szoros törzsi köteléket jelenthettek. Kicsit olyanok, mint nálunk a cégnél. Kevesen dolgozunk itt, összesen 26-an, és mind elég szerteágazó feladatokat végzünk. Vannak grafikusok (2D-s, 3D-s), IT-vel foglalkozók, vannak, akik a hardveres részeket pakolják össze, illetve informatikai szakemberek, akik megtervezik mindennek a szoftveres részét. Szóval színes társaság. Az, amit mi csinálunk fõleg abból áll, innovatív kiállításokat, újszerû megoldásokat készítünk.

Milyennek képzeljünk el egy történelmi rekonstrukció leképezési folyamatát?

Van az úgynevezett kiterjesztett valóság és van még sok szintén látványos, de inkább kicsit már a tudományos-fantasztikum határát súroló fejlesztésünk. Ilyen például a hologramos technológia (mondjuk egy plexipiramis, amiben egy tárgy jeleníthetõ meg 3D-ben, és forgatható körbe). Maga a fejlesztés úgy mûködik, hogy négy oldalról vetít fel egy kisfilmet, de a piramisban úgy láthatod, mintha térben lenne. Ha egy kicsit odébb mész, akkor nem az oldalát látod, hanem a tárgy is elfordul veled. Emellett fejlesztenek a cégnél interaktív játékokat is, illetve készítünk kézzelfogható tárgyakat is, mint például 3Dnyomtatott maketteket.

Látványos dolgokat alkottok, de hangsúlyt fektettek a pontosságra is. Mi/kik vannak segítségetekre?

Jogos a kérdés, mert a rekonstrukciókat a legtöbb kritika szakmai oldalról éri. Igyekszünk ennek elejét venni azzal, hogy az adott témában szakértõnek számító régészekkel, történészekkel szorosan együttmûködünk. Ilyen rekonstrukcióknál fõleg olyan kérdésekre keressük a választ, hogy milyen magas volt egy fal, milyen volt az épület teteje, vagy egyáltalán milyen anyagokat használtak, hol voltak az ablakok, kapuk, mi hogyan mûködött. S ezek nagyrészt analógiák alapján történnek. Vannak szerencsére Európában olyan kastélyok, várak, amik különféle periódusokból maradtak fenn. Illetve maradtak fent ábrázolások, korabeli metszetek. De építészektõl is kérünk tanácsot, például egy adott szélességû fal, aminek manapság csak az alapját látjuk, egy adott falazási technikával milyen magas lehetett, mekkora terhet bírhatott el. Így messze nem milliméter pontosan, de tudunk készíteni egy makettet, bár rekonstrukcióink alapvetõen nem csak a szakmai köröknek szólnak, a hétköznapi embert akarják megszólítani.

VERMES Nikolett

Teljes interjú: www.univpecs.com

Frontális ütközés a

webbel A hétköznapjainkat már el sem tudjuk képzelni internet, Google, Facebook, YouTube és elektronikus kütyük nélkül, így a felsõoktatást is egyre jobban áthatja, alakítja a digitalizáció. Pankász Balázs, a PTE KPVK tudományos munkatársa doktori disszertációjában (Online oktatási környezet) azt kutatja, a rohamos változásokkal lépést tudnake tartani a felsõoktatás szereplõi (oktatók, hallgatók).

Dolgozatod elején többször megemlíted, hogy az internet megjelenése mennyire megváltoztatta az oktatást, illetve a tanárok szerepét. Hol kezdõdött a folyamat, és hova jutottunk?

A technológiai változások – amelyek a körülöttünk lévõ világ folyamatos átalakulásából születnek – egyre inkább beszûrõdnek a felsõoktatásba. Külön kiemelném az infokommunikációs technológia (IKT) térhódítását. A kérdés, hogy azok az eszközök, hálózatok és technológiai lehetõségek, amelyek magánszemélyként is elérhetõek, hogyan alakítják a felsõoktatás világát, hiszen az, hogy a hétköznapokban mindenféle digitális kütyüket, okostelefonokat, tableteket használunk, megjelenhet az egyetemi közegben is. Egyrészt a felsõoktatás szereplõi, így például maguk az oktatók is használják ezeket, másrészt a technológiai lehetõségeket fel lehet használni oktatási célra is. Az én kutatási kérdésem erre vonatkozott: túl azon, hogy ezek az eszközök rendelkezésre állnak, vajon az oktatásban felhasználhatók-e, és ha igen, milyen mértékben. Az ún. web 2.0 lehetõségek, tehát a közösségi hálózatok és tartalmak közös létrehozására, megosztására szolgáló felületek egyre népszerûbbek. Szinte mindenki használ Facebookot, YouTube-ot, Google-termékeket, de egyelõre kevés jel utal arra, hogy a felsõoktatásban ezeket direkt módon felhasználnánk, például úgy, hogy támogatjuk magát az oktatási alaptevékenységet.

Tehát azt mondod, hogy a Facebook oktatási célra is felhasználható?

Generációs megközelítésbõl, életkori rétegzõdés alapján is vizsgáltam a kérdést. Beszélhetünk X, Y, Z generációról, és a kutatások alapján elmondható, hogy a különbözõ generációk másképp használják a technológiai lehetõségeket is. A kutatás is markáns különbségeket mutatott: az egyetemen már jelenlévõ fiatalabb hallgatói csoportok (a Z generáció) valóban intenzívebben használják a különbözõ netes felületeket, sokkal rutinszerûbben, automatikusabban csatlakoznak közösségi oldalakhoz, mint az idõsebb hallgatók. A felsõoktatási környezetnek ehhez (is) kell igazodnia, különben nem lehet eredményes és hatékony. Az már összetettebb kérdés, hogy a felsõoktatás ki tudja-e használni e tendenciákat, hogy napjainkban intenzíven használunk közösségi oldalakat, videóportálokat és egyéb web 2.0 eszközöket. A felsõoktatásnak van egy belsõ szabályozórendszere és vannak elõírások arra is, hogy milyen eszközök, csatornák javasoltak a résztvevõ felek számára. Magyarországon a tendenciák egyelõre kevéssé szólnak arról, hogy hogyan lehet kiaknázni a közösségi oldalak népszerûségét. Ellentmondásos a helyzet, igazolni is nehéz, hogy például a Facebookot egyáltalán lehet eredményesen oktatási célra használni. Jómagam is szkeptikus vagyok. A kutatás azt igazolja, hogy a diákok sok esetben átlátják azt, hogy bizonyos általuk használt rendszerek szabadidõs tevékenységekre kiválóak, de oktatási célra már kevésbé hatékonyak. De használhatók lehetnek oktatástámogató célokra: például létrehozhatunk csoportokat, megoszthatunk egymás-

sal olyan tartalmakat, amelyeket más közegben nem biztos, hogy megosztanánk. A YouTube-videókat is fel lehet használni oktatási célra, ahogy wiki-tartalmakat is. Ugyanakkor az sem jó, ha kivisszük a felsõoktatásból ezeket a csatornákat és lehetõségeket. A hazai felsõoktatásban az a helyzet, hogy vannak ugyan olyan fejlesztések, amelyek azt próbálják elõsegíteni, hogy az oktatók is használjanak internetes e-learning és egyéb web 2.0 felületeket, azonban ezek sok esetben az oktatási szereplõkre rákényszerített rendszerek; nem felhasználóbarát a kialakításuk, így sem a tanárok, sem a diákok nem használják szívesen. Ezt tapasztaljuk a Neptun esetében is.

Ennek következtében az a típusú népszerûség és tömegesség, ami egyéb közösségi oldalakon és felületeken megjelenik, itt nem tud kialakulni és érvényesülni.

A magyar felsõoktatás mennyire tart lépést a technológiai újításokkal?

Jelenleg a legelterjedtebb módszertan az oktatói munkában a projektorhasználat és a slide-ok (ppt) vetítése. Tehát még akkor is, ha a technológia lehetõséget adna arra, hogy használjunk multimédia-tartalmakat, videókat, különbözõ tanulástámogató segédanyagokat – és itt még nem is arról beszélek, hogy realtime videót adjunk, hiszen streamelni is lehetne órákon, hogy az a hallgató is megkapja az anyagot, aki nem tud jelen lenni –, a gyakorlatban az dominál, hogy frontális oktatás van a képzések többségén: a tanár kiáll, bekapcsolja a projektort, és leadja az anyagot. Az olyan, pedagógiailag nagyon eredményesnek tartott módszerek pedig nem terjedtek el szélesebb körben, mint például a kollaboratív tudásmegosztás, ami web 2.0 technológiára (is) épülhet és az interakciót, a hallgatók bevonását, tevékeny részvételét részesíti elõnyben. Ennek számos oka van, nem csak arról van szó, hogy az oktatók esetleg motiválatlanok és nem szeretnének változtatni. Sok esetben az oktatók körében digitáliskompetencia-hiány áll fenn, egyszerûen nem tudják hatékonyan használni ezeket az eszközöket és módszereket. Van, aki egy projektort még be tud kapcsolni vagy slide-okat kivetíteni, de nem biztos, hogy videót vagy podcast hanganyagot el tud készíteni, nem beszélve arról, hogy tudná azt, hogy egy hatékony

UNIVPÉCS 23

online oktatási anyagot hogyan kell kialakítani, felépíteni. A felsõoktatás jelenlegi formájában nem támogatja, hogy az oktatók körében is népszerûek, elterjedtek legyenek e technológiák, és ez jelentõs hátrányt, lemaradást eredményezhet hosszú távon.

része nem megy el személyesen az adott idõpontokra, de az anyagok digitalizációja segíthet abban, hogy õket is elérjük.

Ennek nyilván költségvonzata is van, tehát csak egy bizonyos szint felett éri meg a felsõoktatási szereplõknek áttérni az ilyen típusú aktivitásra.

Miért nem változtatnak ezen a helyzeten?

Nincsenek rákényszerítve az egyetemek, az oktatók. Amíg a felsõoktatásban nincs egy olyan szintû kontroll, ami elvárná az oktatóktól, hogy a hatékonyság érdekében korszerû módszereket és technológiákat használjanak, addig a tanárok egy része a könnyebb utat választja, és ugyanazokat az anyagokat szinte ugyanabban a formában adja le –akár évtizedeken keresztül. Egy fóliás kivetítõ már 10 éve is kihalásra ítéltetett eszköz volt IKT szempontból, de nincsen olyan kényszerítõ erõ, ami eltüntetné ezt az oktatási módszert, így még most is használják helyenként. Nincsen valódi visszacsatolás, hiába véleményezhetik a hallgatók minden félévben az oktatók munkáját: az esetleges negatív véleményeknek sincs tényleges következménye.

Mi a helyzet az infrastrukturális feltételrendszerrel? Van összefüggés ennek fejlettsége és az oktatók hozzáállása között?

Ez többrétû kérdéskör. Vizsgálható egyrészt, hogy adott-e egyáltalán a feltételrendszer, rendelkezésre állnak-e az IKT eszközök, mint a laptop, projektor, interaktív tábla stb. Ezek különbözõ mértékben vannak jelen a PTE esetében, bizonyos karoknál, képzésekben nagyon jó az infrastrukturális háttérrendszer, máshol már ezek használata is problémát jelent. A másik kérdés, hogy az oktatóknak megvan-e a kompetenciája ezeknek az eszközöknek a használatára, képesek-e hatékonyan, a hallgatók tudásához mérten használni az IKT eszközöket. A harmadik tényezõ pedig az elvárt és megvalosuló oktatási tevékenység, hiszen bizonyos karokon elvárás, hogy például Neptunon megjelenjenek a kurzushoz kapcsolódó információk és e-learning anyagok, míg máshol szinte egyáltalán nem tartják fontosnak ezek használatát.

Mi a tapasztalatod, a hallgatók mennyire nyitottak a web 2.0-es eszközök oktatási célú használatára?

Kutatásaim szerint a hallgatók optimisták és nyitottak, tehát szívesen vennék, ha több web 2.0 technológia és korszerû eszköz kerülne az oktatásba. Megint más kérdés, hogy a gyakorlat igazolná-e az elméletet. Az e-learning formában történõ oktatás több, folyamatosabb befektetést igényel a hallgató részérõl is, egy más típusú tanulási környezetet hoz létre, mint az a paradigma, ahol a hallgatók a félév nagy részében passzívan lehallgatják az anyagot, majd vizsgaidõszakban valamilyen formában gyorsan elsajátítják. Egyébként a felmérés azt mutatja, hogy a hallgatók körében is a legmagasabbra értékelt IKT eszközök ugyanúgy a projektor és a ppt slide-ok, hiszen ehhez vannak hozzászokva.

Gondolod, hogy a frontális oktatás elavultságában kereshetõ annak az oka, hogy látszólag egyre kevesebb hallgató jár be elõadásokra?

Egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy tarthatatlan és meghaladott az a típusú tömegoktatás, ami arra épül, hogy a diák meghatározott idõben és helyen fizikailag ott legyen, hogy a tudást megkaphassa. Ezt felismerve sok campuson egyre népszerûbbek az online kurzusok. Több egyetem ún. MOOC (massive open online course) oktatási rendszereket alakított ki, ahol az elõadások online is követhetõek, így ha a hallgató nem tud részt venni személyesen, mégis elsajátíthatja az anyagot.

Ezek a kurzusok pedig a világ bármely pontjáról, akár sok ezer hallgató számára elérhetõek, így akár jó nevû felsõoktatási intézményekben is lehet tanúsítványt szerezni. Természetesen ennek a rendszernek is megvannak a maga problémái, de népszerûsége és maga a tendencia vitathatatlan. A magyar felsõoktatásban is észlelhetõ, hogy a hallgatók egy jelentõs

24 UNIVPÉCS

Mi mondható el a Pécsi Tudományegyetemrõl e tekintetben?

A PTE nagyjából országos átlagba simul, nincsen elmaradásunk, de nem is járunk elõrébb, mint más felsõoktatási intézmények. Az a típusú innováció és elõrelépés hiányzik a PTE stratégiájából, ami versenyelõnyt jelenthetne az online tényezõk használatát tekintve. Az e-learning anyagok fejlesztésére nagyobb hangsúlyt kellene fordítani, erre egy központi szervezeti egységet is szükséges létrehozni, ami segítené azokat

az oktatókat, akik digitalizálni szeretnék a tananyagokat. Hiányzik az a kényszerítõ erõ, ami magasabb szintre emelhetné az oktatók digitális kompetenciáit. Akár szervezett formában lehetõséget kellene biztosítani az oktatóknak arra, hogy megismerjék, tudatosabban és ennek következtében hatékonyabban használják ki a technológia adta lehetõségeket. Jelenleg ott tartunk, hogy helyenként akár évtizedek óta nem történt pedagógiai szemléletváltás sok oktató tevékenységében. Azok a pedagógiailag fontos fogalmak, amik az utóbbi idõkben képbe kerültek, mint például a kollaboratív típusú tudásmegosztás, ami a web 2.0 technológiára épül, ismeretlenek számukra, mert nem részesültek ilyen oktatásban, továbbképzésben. Lehet, hogy használnák ezeket, ha tudnák, hogyan kell. Felmérésünkbõl kiderül, hogy az oktatók jelentõs része nagyon is nyitott a változásra, csak segítséget és támogatást kellene biztosítani nekik.

Ezt jó tudni, hiszen sok hallgató azt gondolhatja, hogy az oktatók elzárkóznak az ilyen típusú fejlõdés elõl.

Ez kényes helyzeteket teremthet. A felsõoktatásban dolgozó oktatók jelentõs része frusztrációval éli meg azt a helyzetet, hogy egy Z generációs diák magabiztosan használja az új technológiát, õ pedig sok esetben az alapvetõ funkciókat nem tudja kezelni. Ezért kellene nekik egy képzést biztosítani, támogatni õket. Fontos megemlíteni, hogy bár a diákok nagy része intenzíven használja a web 2.0 lehetõségeit és nagymértékben jelen van különbözõ közösségi oldalakon, ez nem jelenti azt, hogy kompetenciaszintjük is kiemelkedõen magas lenne. Szintén karunkon mûködik egy kutatócsoport, amely kimutatta, hogy ha a hallgatóknak összetett keresést kell lefolytatnia a Google keresõjében – tehát szûrõket alkal-

mazva –, az már jelentõs nehézségeket okoz. Hasonló a helyzet a Facebookkal. Nagyon sokan napi több órán keresztül használják Facebook-oldalukat, viszont nem biztos, hogy be tudnának állítani bizonyos alapvetõ adatvédelmi beállításokat. Tehát miközben nagyon erõs az internethasználat és igen népszerûek ezek az oldalak, addig nem feltétlenül van mögötte magas szintû digitális kompetencia hallgatói részrõl sem.

Miben más a kollaboratív oktatási módszer, mint a hagyományos, frontális?

A kollaboratív módszer azért is fontos, mert interaktivitást hoz az oktatásba. Nem egy aszimmetrikus tanár–diák viszony áll fenn, hanem van egyfajta folyamatos visszacsatolás, és a tartalom létrehozásában, megosztásában a diákok is aktívan részt vesznek, sok esetben hozzájárulnak, hogy a többi tanuló hatékonyabban sajátítsa el az anyagot. Erre vannak különféle pedagógiai módszerek, mint például az ún. mozaik módszer, amelyet bizonyos általános és középiskolákban alkalmaznak is. A felsõoktatásban azért lenne fontos ez a kollaboratív, tanulássegítõ környezet, mert a hallgatók használnak olyan webes felületeket, amelyek széles körben lehetõvé teszik tartalmak megosztását. Erre például a Facebook is megfelelõ lehet: ha egy oktató semmi mást nem csinál, mint létrehoz egy Facebook-csoportot, ahol a diákok közösen, az adott kurzushoz kapcsolódó tartalmakat tölthetnek fel, már az is egy nyitás, hiszen változtat azon a visszacsatolás nélküli, egyoldalú oktatási helyzeten, ahol erre még lehetõség sincsen.

AMON Daniela

UNIVPÉCS 25

IDEGEN NYELVI KÖZPONT

Az íráskészségteszt a fogalmazási feladatokat jelenti. Kevesen tudják, hogy a szóbeli mellett az ECL nyelvvizsgának ez a része az, amelyre talán a legjobban fel lehet készülni, hiszen a többi készségnél nem ismerjük elõre a szövegeket, amelyeket olvasunk/hallunk. Ezzel szemben az íráskészség tesztben meghatározott terjedelemben és meghatározott témában mégiscsak a vizsgázó adja az értékelendõ nyelvi mintát, a fogalmazást. E két megírandó fogalmazásra pedig meglehetõsen jól fel lehet, és érdemes is felkészülni. Az alábbiakban a felkészülési szempontok irányait összegezném.

A magyar kisiskolások még a saját anyanyelvüket is elõször olvasás, írás és fogalmazás tantárgyakra bontottan tanulják. Az idegen nyelvi órák azonban egyszerûen angol vagy német tantárgynevet kapnak. Ha az anyanyelvünket ilyen részleteiben tanuljuk, akkor nem szükséges-e az ECL vizsgára ugyanezekkel az aspektusokkal felkészülni? Természetesen szükséges. Az íráskészség teszt megírása elõtt sok különbözõ mûfajú minõségi idegen nyelvû szöveget olvassunk, fogalmazzunk és írjunk (nem gondolatban!). Ha olvasáskor ilyenek írásképét látjuk, felépítését érzékeljük, gondolatvezetését megértjük, akkor voltaképpen jó mintákat vésünk az eszünkbe arról, hogy milyen egy jó idegen nyelvû fogalmazás.

Az ECL íráskészségteszten minden szinten (A2, B1, B2, C1) két fogalmazást kell írni. Biztonságosabb (reprezentatívabb) a tesztelés akkor, ha a vizsgázó több (ECL-nél kettõ), lehetõleg eltérõ szöveget hoz létre. Az ECL felkészítõ kiadványokból, a honlapon fellelhetõ tesztmintákból láthatók a különbözõ tipikus, gyakran megírandó mûfajok: baráti levél, e-mail, fórumbejegyzés, esszé, pályázati írásmû. A mûfajt és a szinthez tartozó egyre hosszabb terjedelmet a feladatinstrukció szószámmal adja meg. Márpedig ha a mûfaj és a terjedelem adott, akkor ezeket be is kell tartani – azok minden következményével. Például baráti levelet nem írhatunk formális stílusban, de fordítva sem tanácsos: túlságosan informális stílusban megírni egy adott esetben hivatalos levelet.

A fogalmazások mindig valamilyen témakörhöz tartoznak (listájuk megtalálható a honlapon (http://ecl.hu/temakorok/). Egy fogalmazás egy-egy ilyen nagyobb témának a speciálisabban kifejtett változata (az elõbb említett mûfaji kereteken belül). A témát tovább specifikálják az ún. irányítási szempontok (4–5 szempont).

Ezek a szempontok, melyeknek a megadott, optimális sorrendjét nem kell feltétlenül követni (azonban mindegyikrõl kell írni!), elõírásokat vagy javaslatokat adnak arra nézve, hogy milyen tartalmi elemeket kell/lehet bevonni a megadott téma kifejtésébe.

Egyáltalán nem zsákbamacska az, hogy miként értékelik a javítók ezeket a fogalmazásfeladatokat. A vizsgarendszer az értékelési szempontokat is közli a honlapján (http://ecl.hu/vizsgareszek/). A pontozáskor az értékelõk öt szempont mentén 0–5 pontot adhatnak. A pontozási szempontok, és amikre ezen belül figyelni kell, a következõk: Nyelvhelyesség, grammatika. A szintnek megfelelõ kidolgozottságú és helyes nyelvtani szerkezeteket szükséges használ26 UNIVPÉCS

Az ECL íráskészségteszt ni. Minél magasabb szinten ír a nyelvvizsgázó (pl. B2, C1), annál kidolgozottabb, kellõen specifikus szerkezeteket alkalmazzon. Ha komplex tartalmakat akarunk leírni, akkor a grammatikánknak is le kell képeznie ezt a komplexitást. A típushibák csak egyszer számítanak hibának, de igyekezzünk egy utolsó, tudatos átolvasással kiszûrni a gyakori, esetenként súlyos hibáinkat! Írásbeliség. Ezen szempont alatt értékelik a helyesírást (betûzés), a központozást (a mondatbeli és a mondatközi írásjelek használatát) és a feladatmegoldás szövegszerû tagolását (logikus, tartalomkövetõ bekezdésekre tagolás).

Szókincs. Ennek a szempontnak az igényes kivitelezésére lehet készülni: tematikus szótanulással, a szövegben különbözõ funkciókat betöltõ kifejezések aktiválásával, idiómák gyakorlásával. A jó szókincs terjedelme nem szûk, a témának és a szintnek megfelelõen specifikus, és ami ugyanennyire fontos: a szavakat a vizsgázó kontextuálisan jól használja. Gyakori hiba az ezen a vizsgarészen használható szótárból kiírt, de a fogalmazás kontextusába nem illõ szó használata. Szó és szóhasználat tehát együttesen lényeges. A nem célirányos lexika, a túl sok körülíró szerkezet megnehezíti egy fogalmazás megértését, és pontlevonással jár.

Stílus. A vizsgázónak a szövegek mûfajához illesztett stílust szükséges alkalmaznia. Lényeges, hogy a vizsgázó által alkotott szöveg részei (pl. a bekezdések) egymáshoz és a mondatok a bekezdéseken belül logikailag szervesen kapcsolódjanak össze, és a vizsgázó kifejtett formai eszközöket, szövegösszekötõ elemeket is alkalmazzon a kapcsolatok jelzésére. Ezek az elemek világosabbá, hatékonyabbá teszik a kifejtés, az ellentétbe állítás vagy az érvelés gondolatmenetét.

Kommunikatív hatékonyság. Ez a szempont azt takarja, hogy a vizsgázó az adott feladatot (mirõl, milyen szempontok mentén, milyen mûfaji, stiláris kereteken belül) az adott szinten hogyan oldotta meg – a sikeres teljesítés egyfajta globális pontszáma.

Erre a sokféleségre szükséges, és lehet is készülni sok gyakorlással, tanári segédlettel. Az ECL-honlapon több nyelvbõl találhatók tesztminták (http://ecl.hu/felkeszulest-segito-anyagok-tesztmintak/#), az egyik angolos kiadványban pedig (How to pass the ECL exam?) konkrét, megírt fogalmazásminták is találhatók a kapott pontszámokkal.

A nyelvi tudáson kívül a vizsgázni tudás e szempontjai egészen biztosan hozzájárulhatnak az íráskészségvizsga sikeréhez.

Kezedben a biztonságod Hamar sötétedik, ezzel az appal biztonságban hazaérsz!

A Kezedben a biztonságod egy olyan ingyenes mobilapplikáció, amely segítségével pillanatok alatt riasztást küldhetünk szüleinknek, barátainknak, vagy akár a helyi rendõrségnek, ha bajba kerülünk. A két éve mûködõ alkalmazás ötletgazdájával, Rózsavölgyi Péterrel beszélgettem.

Honnan jött az applikáció ötlete?

Volt egy olyan alkalmazás-kezdemény a jelenlegi társaméknál, amelynek az volt a neve, hogy Hol a gyerek? Ez az alkalmazás akkor készült, amikor az okostelefonok még nem voltak annyira elterjedve. Az alkalmazás segítségével a gyerek tudta riasztani a szüleit, ha bajba került, illetve a szülõk tudták, hogy gyermekük merre jár. Elkezdtem gondolkodni, hogy ez akár úgy is mûködhetne, hogy egyenesen a rendõrségre fusson be a segélykérés. A partnercégünk informatikus kollégáitól jött az ötlet, hogy lehetne riasztani azzal is, ha valaki megnyomja a ki/bekapcsoló gombot, vagy kihúzza a fülhallgató zsinórját. Ezzel meg tudnánk ezt oldani úgy, hogy csak egy mozdulatba kerüljön a segélykérés! Akkoriban történt Bándi Kata ügye is, amely nagy hatást gyakorolt ránk, még jobban szerettük volna az alkalmazást megvalósítani.

A kidolgozott ötlettel végül elmentünk Hoppál Péter országgyûlési képviselõhöz, aki javasolta, hogy azonnal menjünk a polgármesterhez – õ pedig õszintén örült az alkalmazás tervének, és segítséget ígért: egyenes volt az utunk ahhoz, hogy az alkalmazásunk mûködjön Pécsen. Az önkormányzat és a rendõrség is nagyon segítõkész és támogató volt, sok javaslatukat be is építettük az alkalmazás funkcióiba.

Miért jó, ha a telefonomon rajta van ez az alkalmazás?

Gondoljunk csak bele abba, hogy mi történne, ha este megtámadnának minket az utcán?

Ha valakit megtámadnak, és akár tettlegességig fajul a helyzet, az áldozat az esetek többségében még kiabálni sem tud. Telefonhívásra nincs lehetõség, sõt, sokszor az váltja ki a támadást, ha elõvesszük a telefonunkat, mert a támadó elkezd félni attól, hogy segítséget kérünk.

Az applikációnkkal már segítséget lehet hívni a headset mobilból való kirántásával, a ki/bekapcsoló gomb többszöri nyomásával, külsõ, wireless eszközzel és widgetrõl is. Ezek következtében a riasztás megjelenik annak a személynek vagy szervezetnek a saját telefonján vagy számítógépén, akire elõzetesen be lett állítva a segélyhívás. Ez bárkire, akár több mindenkire is beállítható. Lehet azt is kérni, hogy az önkormányzathoz vagy a rendõrséghez érkezzen be a segélykérés. A Viberhez hasonlóan itt is láthatóak a beállított kapcsolatok. A riasztás beérkezte után az a fél, akihez befut a riasztás, egy térképen látja, hogy hol tartózkodik az illetõ, s már indulhat is a segítségadás. Véletlenül nehéz riasztani, de ha mégis megtörténne, egy jelszó megadásával le lehet állítani a folyamatot. Az alkalmazás teljesen ingyenes, mobilnet szükséges csupán hozzá. Lassú internetnél is mûködik. Nem terheli az aksit, és nem foglal helyet a telefonon.

28 UNIVPÉCS

Miért jobb ez, mint a segélyvonalat hívni?

Ha Pécsen a (104, 105, 107) segélyszámokat hívjuk, azzal az a probléma, hogy a hívás nem Pécsre fut be. Ha Dunántúlról indítjuk, akkor Szombathelyre megy, ha pedig a Duna másik oldaláról, akkor pedig Miskolcra. Diszpécserek veszik fel a telefont, akiknek semmi helyismeretük sincs. Ha például azt mondjuk, hogy a pécsiközgáznál baleset ért bennünket, nem tudják, hogy hol vagyunk. Sokkolt állapotban pedig nem tudunk utcát és házszámot keresni, mondani. Idõben tehát tovább tart, hogy a hívás elérjen a megfelelõ személyhez, és hogy megérkezzen a mentõ, a rendõr vagy a tûzoltó.

Mi úgy álmodtuk meg a Kezedben a biztonságod rendszert, hogy amellett, hogy segélykérõ alkalmazás, bejelentõ is legyen. Tehát ha mentõre van szükségünk, és az alkalmazásból indítjuk a jelzést, akkor a helyi diszpécserközpontba érkezik meg a jelzés. Azt a kört ki lehet hagyni, hogy bemutatkozzunk, hogy elmondjuk, hol vagyunk.

Alkalmas a rendszer arra is, hogy a jelzést a földrajzi helyzetnek megfelelõ parancsnokságnak küldje. A mentõ aztán elindul értünk, s a mentõben lévõ tabletre megérkezik a jelzés a diszpécsertõl (név, tartózkodás, eset), s a mentõ már útban a helyszínre tanácsokkal is elláthat minket, ha például eszméletlen embert találtunk. Vannak olyan esetek, ahol minden egyes pillanat számíthat. Már maga a tudat, hogy valaki megkapja a segítségkérésünket, kis magabiztossággal tölthet el bennünket. Jobb felkészültnek lenni. Legyen ott a telefonunkon az alkalmazás, az a biztos!

A segélykérésen kívül másra is használható az alkalmazás?

Természetesen! Több funkciója is van. Kiemelnék egyet, amely az elindultam–megérkeztem funkció: ha a gyermekünk, barátunk, feleségünk elindul a suliba vagy a munkába, tudjuk követni egy térképen a pozícióját, látjuk, hogy pontosan merre megy. Ha odaért, elég csak megnyomnia a megérkeztem gombot, s értesítést kapunk róla, hogy biztonságban megérkezett. Ha például a feleségem elmegy futni, neki is megy a telefonján az elindultam-megérkeztem funkció, és én látom, hogy õ merre fut.

Te kerültél már olyan helyzetbe, amikor szükség lett volna arra a bizonyos nyomógombra?

Hegyi kerékpározom, és az esetek 80–90 százalékában egyedül. A feleségem elvárja, hogy ilyenkor menjen az app a telefonomon. Történt már velem olyan, hogy elestem a biciklivel, és elvesztettem az eszméletemet. Jó régen volt, még okostelefonom sem volt. Szerencsémre semmi komoly bajom nem esett.

Külföldön van ilyen alkalmazás?

Nem, még nincs. Tudunk több próbálkozásról is, pl. Kickstarteren kampányolt egy orosz hölgy egy speciális gyûrû megvalósításáért. A gyûrûn volt egy gomb, melynek megnyomásával értesítést küldhetett a viselõje, ha bajba került. Hasonló ötlet született már karkötõvel is, Palvin Barbara is szerepelt ennek a népszerûsítésében, de végül mégsem terjedtek el ezek a próbálkozások.

Olyan segélykérõ alkalmazásra a miénken kívül nincs példa, amely várossal mûködik együtt. Úgy tudom, Weisz Fanni lett az app reklámjának fõszereplõje. Miért esett rá a választás?

Fanni pécsi kötõdésû, gyakorlatilag egy kikezdhetetlen közszereplõ. Mikor megkerestük, azt mondta, hogy az applikációt egy nagyon jó dolognak tartja, s szívesen vállalja a szerepet. Nem is nagyon gondolkodtunk máson.

Hány embert mentett meg eddig az alkalmazás?

Eddig közel harmincezren töltötték le. Egy nap 20–25 riasztást indítanak a felhasználók. Ezeknek többségük tesztriasztás, amit az alkalmazás letöltésekor próbálhatnak ki a felhasználók. Napi 1–2 riasztás az, ami éles. Mi csak azt látjuk, hogy hány riasztás érkezik, a kimenetelüket viszont nem. De a fel-

Szabadíts meg a gonosztól!

Mindörökké, ámen!

Van gázspraym. Kettõ is. Amint lemegy a nap, ezeket szorongatom.

A felirat az egyiken már alig látszik. Egyelõre még nem használtam, de szorongatom továbbra is, mert eszméletlenül növeli a biztonságérzetet. Öt kilóval nehezebbnek és fél méterrel magasabbnak érzem tõle magam. Egy problematikája van a dolognak: csak este van nálam, sötétben, mikor senki nem lát. A baj viszont fényes nappal történt meg. Igaz, semelyik önvédelemre jogosított fegyver nem segíthetett volna. Sõt! Még az emberré átalakult önvédelmi fegyverek sem. Sajnos. Ez van. Szóval fényes nappal, Király utca kellõs közepe. Pedig én annyira szeretek sétálni a Király utcán!

A nap is olyan gyönyörûen sütött! Engem még senki sem bántott! És olyan csinos voltam aznap! Már csak pár háztömb hazáig, és…

Miért pont én? Rám sem nézett. Felkiáltok, összecsuklok, káromkodok. Megpróbálok kiegyenesedni, nagyon fáj, hátranézek.

használóktól több üzenet is érkezett már, amelyben beszámoltak arról, hogy az alkalmazás mentette meg õket.

Bízunk benne, hogy lesz visszhangja a magyar, s akár a külföldi sajtóban is. Angol verziót is tervezünk készíteni a reklámfilmbõl. Mindig azzal poénkodunk, hogy egyszer majd New York polgármestere fog felhívni minket…

Az országos bevezetéssel tehát elégedettek lennétek?

Igen, teljes mértékben. Ennek a lehetõségei mind adottak. Ha a kormány azt mondja, hogy legyen országos, mi azt kis túlzással holnapra megcsináljuk. Pécsen kívül már kb. 20–30 várossal, kerülettel tárgyalunk, reméljük, hogy 2017-ben már akár több millió ember számára lesz elérhetõ a központi segítségnyújtás.

Más az elkövetõk hozzáállása is, ha a köztudatban elterjed, hogy létezik egy olyan alkalmazás, amellyel pillanatok alatt segítséget lehet kérni. A jövõben valószínûleg a mindennapjaink részei lesznek az ilyen rendszerek, s biztos az is, hogy lesz még a Kezedben a biztonságodhoz hasonló rendszer a világon. Kérdés, hogy vajon a mi rendszerünk lesz-e az.

BARTAKOVICS Bettina

Mi a fene volt ez? Néhány járókelõ, messze tõlem tátott szájjal bámul.

Gyorsan próbálom felfogni, hogy mi történt, visszajátszom az elmúlt két másodperc történését.

Egy férfi, egy sötét alak, rongyosabb ruhában, agresszív megjelenéssel, gyors léptekkel közeledik felém, nagyon agresszív. Közvetlenül a fal mentén sétálok, így szó sincs arról, hogy lefoglalnám az egész utcát. Ettõl függetlenül õ egészen közel jön hozzám, és ököllel, színtiszta erõvel, beleüt a hasamba. Reflexbõl ki tudom védeni az ütést, de a karommal együtt még egy ideig sajog a felsõtestem. Kisvártatva elkezdtem zokogni. Nagyon nehezen telt el az a nap.

A történtek után elgondolkodtam: megérdemeltem? Nyilván okkal történt, ami történt. Aztán rájöttem. Itt a vége, fuss el véle a naiv bizalmaskodásnak. Eddig nem raktam rá a táskámra a kezem, eddig nem zártam kulcsra a szobám ajtaját, eddig nem tudtam a rendõrség telefonszámát, és eddig nem voltak nálam a gázspay-im fényes nappal. Kivétel nélkül szerettem minden embert. Utáltam is magam ezért, s szinte már vártam, hogy elérkezzen a holtpont, hogy történjen valami gonosz, ami által végre megszabadulhatok, s amit aztán világgá kürtölhetek.

BARTAKOVICS Bettina

UNIVPÉCS 29

Kajakra?

Fodróczi Vilmos, a PTE TTK rekreáció szakos hallgatója idén magyar bajnok lett, elnyerte a PTE sportösztöndíját, és november 24-én átvehette az Év Egyetemi Sportolója díjat is.

Gyermekkoromban semmi jel nem utalt arra, hogy egyszer sportoló leszek. Leginkább a különbözõ ételek keltették fel érdeklõdésemet, és ez természetesen meglátszott a testalkatomon is. Ebben az idõszakban le is jártam a barátaimmal a grundra sportolni, de az csak a felhõtlen játékról szólt. A szüleim szerették volna, hogy megtanuljak úszni, ezért hétéves koromban beírattak a Nevelési Központ uszodájába. Innen átkerültem a Hullámba, ahol folytattam az úszást. Ezt követte egy rövid idõszak, amikor vízilabdáztam, majd 2001-ben kezdtem el kajakozni. Azóta ehhez ragaszkodom. Miután gyorsan jöttek a sikerek, ezért már elég fiatalon profi sportolói karrierre vágytam – meséli Fodróczi Vilmos, aki idén februárban Dél-Afrikában edzett. Belföldön Orfûn érzem magam a legjobban. Úgy gondolom, hogy itthon – számomra – ez a legideálisabb hely, mivel itt van a klubom, támogatóim, családom és szerelmem, akik mindig mellettem állnak. Fontosnak tartom, hogy napról napra legyen kellõ motivációm arra, hogy egyre jobb legyek és olyan személyekkel vegyem magam körül, akik ebben segítenek, támaszt nyújtanak.

Véleményem szerint a stabil magánéleti illetve anyagi háttér elengedhetetlen. A célkitûzéseit illetõen a TTK hallgatója elszántan annyit mond: Mint a legtöbb sportolónak, nekem is a legnagyobb álmom: részt venni az olimpián, lehetõleg Tokióban. A sportolói pályafutásom befejeztével – ami remélem, még távol van –, szeretnék egy olyan állást találni, ami ugyanolyan boldoggá tesz, mint a kajakozás. Ha minden jól megy, akkor júniusban fogok végezni az egyetemen mint rekreációszervezõ. Ebben a munkakörben szívesen kipróbálnám magam.

30 UNIVPÉCS

Nagypálya, nagy foci

2016 õszén a PTE Sportiroda ismét megszervezte a – tavasszal újraélesztett – komoly hagyományokkal bíró PTE Karok Közötti Labdarúgó Bajnokságot.

A megmérettetésre 8 kar adta le a jelentkezését (ÁJK, ÁOK, BTK, ETK, KTK, MIK, MK, TTK). Az alapszakasz során 2 négyes csoportban mérkõztek meg a csapatok, ahonnan az elsõ és második helyezettek jutottak be a novemberi négyesdöntõbe.

A final fourt november 16-án rendezték meg az ÁJK, az ÁOK, az ETK és a MIK csapatainak részvételével. Két elõdöntõvel indult a legjobb négy találkozója, amelyek egyúttal meghatározták (ÁJK–ETK 4–3 és ÁOK–MIK 3–0) a bronzmérkõzés (ETK–MIK) és a döntõ (ÁJK–ÁOK) alakulását. A bajnokcsapat az ÁJK lett, akik egy igen kiélezett mérkõzésen 2–2-es döntetlen után, tizenegyespárbajban (4–2) gyõzedelmeskedtek az ÁOK alakulata ellen. A képzeletbeli dobogó harmadik fokára az ETK állhatott fel, miután 3–1-re legyõzték a MIK hallgatóit.

Tudatosan felépíttet munka folyik nálunk. Minden évben a gólyatáborban keresem az alkalmas játékosokat, akiket késõbb a csapatba lehetne építeni a rutinos "rókák" mellé. Olyan emberekkel nem lehet bajnokságot nyerni, akik hitehagyottak, holott a képességeik alapján kimagaslóak lehetnének, de nem hiszik el, hogy nyerhetünk, nem akarják a sikert igazán. Az én mottóm: Lehet rosszul játszani, de lélektelenül soha! – nyilatkozta lapunknak Balogh István, a gyõztes jogászcsapat kapitánya. (Teljes interjú: www.univpecs.com) A bajnokság gólkirálya Fülöp András (ÁJK, 9 gól), a legjobb kapus Hegedûs Dániel (ÁJK), valamint a legjobb mezõnyjátékos Belák Mátyás (ÁOK) lett.

2015 novemberében a PTE valamennyi sporttal foglalkozó egysége, kiegészülve a Kancellária, a Támogató Szolgálat, valamint az intézmény vezetõségének egy-egy tagjával, megalapította a PTE Sport és Parasport Bizottságát. A testület munkája mindjárt mérföldkõhöz ért a 2016 márciusában kiírt PTE Sport és Parasport Ösztöndíjjal, melynek célja, hogy támogatást nyújtson azoknak a hallgatóknak, akik tanulmányi kötelezettségein túlmenõen rendszeresen részt vállalnak a PTE sportéletében, valamint elismerje a sportban végzett munkájukat és elért eredményeiket. Az elsõ kiírás alkalmával 29 hallgató nyújtotta be pályázatát, ebbõl a PTE Sport és Parasport Bizottság 18-at ítélt sikeresnek.

Idén õsszel az elõzõ kiíráshoz képest több mint kétszer annyian, 64-en adták be pályázatukat a PTE Sportirodára, amelybõl 53-at pozitívan bírált el a sporttal foglalkozó testület.

Sportok Éjszakája 2016

Idén november 23-áról 24-re virradóra rendezte meg a PTE Sportiroda a sok hallgatót vonzó eseményt a PTE TTK sportcsarnokban. A résztvevõk 12 sportágban küzdöttek egymással 12 órán át, egyebek mellett sakkban, medencében zajló játékokban, fúvócsövezésben, fociban, röplabdában, floor- és streetballban. A legeredményesebb és hajnalban is fitt csapat pedig: az NNNNNNNNN lett.

DLA

Idén is , idén is hallgatóktól hallgatóknak!

A DLA-kiállítás négy éve nyitja meg kapuit, immár hagyománnyá vált. Az ötletet hallgatók találták ki, akik fontosnak tartották, hogy alkotásaikat társaikkal is megosszák. Így hát évek óta meg lehet csodálni a Mûvészeti Karra járók alkotásait, idén október 25-én nyitott a kiállítás, és november 7-ig lehetett megtekinteni a Zsolnay Negyedben. Babinszky Csillát, a doktori iskola elsõ éves hallgatóját kérdeztem mûvérõl.

Miért tartod fontosnak szakmai szempontból a DLA-t?

Minden mûvész számára más szempont szerint lehet fontos egy tudományos igényû kutatómunka, van, akinek tanításhoz szükséges, vagy egyéb, más típusú szakmai elõmenetel érdekében jelenthet kihívást. Számomra inkább egyfajta kitekintés ez az egyébként nagyon intim alkotói folyamatból, lehetõséget ad a munkára egy szélesebb alkotói közegben, és az engem foglalkoztató szakmai kérdések összegzésére.

Mit gondolsz, elég figyelmet kap a mûvészet Pécsett?

A kérdésre még nem tudom a választ, csak most kezdem a doktori iskolát és a várossal való ismerkedést, egyébként Bu-

32 UNIVPÉCS

Hallgatók alkotásai hallgatók által szervezett kiállításon!

dapesten élek. Pécs büszke a mûvészeti életére, így remélhetõleg a várostól megfelelõ támogatottságot és figyelmet kap.

Kíváncsian nézek ezek elébe.

A kiállított mûveden mennyit dolgoztál és mi inspirált?

Az alapja egy „talált” tárgy, egy ceruza, amire az Amerikai Egyesült Államokban egy egyszerû üzletben találtam rá, és vásároltam meg. A felfedezett tény, hogy a ceruza amerikai dollárból, vagyis pénzbõl van újrahasznosítva, mint mûvésznek egyszerre volt humoros, ugyanakkor relevatív élmény is. „Újrahasznosítása” újra- avagy továbbgondolásra inspirált. Számomra a finom, rejtett képi humor, és az áttételes tartalmak a vizuális élmény fontos elemei.

A rajzok és a kész mûtárgy igazi mûgonddal, több hónapig készültek. De magához a kiállítási tárgy elkészítéséhez igénybe vettem a Szépmûvészeti Múzeum grafikai mûhelyének segítségét is, hogy az általam közölni kívánt tartalom kifejezéséhez a megfelelõ mûtárgyat tudjam végül elkészíteni.

KÉKESI „Mandarin” Alexandra

Csorba Gyõzõ utca Csorba Gyõzõ születésének 100. évfordulója alkalmából emlékévet ünnepelünk idén, rengeteg irodalmi és társmûvészeti programmal. Az események a költõ születésnapja, november 21. köré összpontosultak.

A költõ születésnapján, november 21-én emlékkonferenciát rendezett a nevét felvett könyvtár és a róla elnevezett irodalmi társaság közös szervezésben. Egy napon át Csorba Gyõzõ napjainkig ható irodalmi, emberi hagyatékát elemezték több szempontból. A Tudásközpontban zajló elõadássorozat versekkel indult, Sólyom Katalin elõadásában. A nap legemelkedettebb elõadását Bertók László tartotta, aki a Jelenkor folyóirat fõmunkatársa, mely tisztségét Csorba Gyõzõtõl örökölte meg. Bertók lírai esszében emlékezett a mestere, barátja alakjára, aki segített meghozni neki egy életét máig meghatározó döntést. Mégsem egy szoborról beszélt a mai Pécs legnevesebb költõje, derûs pillanatokat is köszönhettünk neki: elmesélte, hogy a mesterének rendszeresen megmutatta új verseit, aki azokat – mint általában a kéziratokat – leosztályozta egytõl ötig (ez a módszer Weöres Sándortól ered, tõle vette át Csorba, majd Bertók László, és a Jelenkor folyóiratban is így pontoznak a mai napig). Bertók László mellett Ágoston Zoltán és Csuhai István (elõbbi a Jelenkor jelenlegi, utóbbi a folyóirat volt fõszerkesztõje) felidézték a '70-es, '80-as évekbeli, kedd esténként tartott szerkesztõségi üléseket, ahol az akkori Széchenyi tér 17ben a fázós Csorba Gyõzõ mellett Bertók László ült, s ahogy Szederkényi Ervin (a folyóirat legendás fõszerkesztõje) szállította a fõvárosi pletykákat, s ahogy azt mindenki ki tudta egészíteni a saját kapcsolatai által… Beszívhattuk egy elmúlt kor levegõjét. Elhangzott még egy Bertók László-vers, a Mi van a halál után? címû, amelyet Csorba 90. születésnapjára írt (ez az idõs Csorba sokat ismételt kérdése volt). Jó volt azt újra és újra megélni, mennyivel erõsebben tud fogalmazni egy jó vers, mint a tudományos szaknyelv zsargonja, midõn metafizikai és ontológiai kérdésekrõl, s általában a halálról értekezik.

Csorba Gyõzõ – a róla szóló tanácskozás tükrében – a folyamatosságot jelentette Pécs kultúrájában, nemcsak a korábban emlegetett osztályozásra gondolhatunk, ami Bertóknál, s a Jelenkornál is fennmaradt, hanem az alapos, felelõsségtudatos szerkesztõre, akinek alakját Csuhai István vázolta fel, vagy a figyelmes, kedves mesterre-kritikusra (Albert Zsuzsa és Tóth Kriszta elõadásában).

Csorba Gyõzõ a „dunántúliság” regionális identitásának hirdetõje is volt, a Sorsunk szerkesztõségének szellemiségét, Várkonyi Nándor és Weöres Sándor személyének Pécs szellemi életében betöltött fontos szerepét tudta átörökíteni, így becsatornázni a jelent a múltba, s viszont. Fontos Csorba fordítói életmûve is. Akár Janus Pannonius-fordítóként, akár Goethe Faustjának magyarra átültetõjeként tartjuk számon, sokak közül talán õ a leghitelesebb. Csorba Gyõzõ a magyar irodalom elmúlt évszázadában számon tartott szereplõ volt, amikor a pályáját kezdte, akkor még a Baumgartnerdíjra áhítoztak az irodalmárok, s mire érett költõ lett, õ volt az elsõ nem pesti Kossuth-díjas irodalmár.

BALOGH Robert

Teljes szöveg: www.univpecs.com

Jótékonykodtak a gyermekek egészségéért!

Tényleg olyan jó adni?

A PTE ÁOK, a Medikus Sportegyesület, a PVSK-Mecsek Füszért OB I vízilabdacsapata Miseta Attila és Kemény Dénes fõvédnökségével a pécsi Hullámfürdõben Jótékonysági Vízilabda Gálát szervezett október 26-án.

A vízilabdagála kiegészítéseként a szervezõk nyilvános jótékonysági aukcióra bocsátották a Kemény Dénes és a 2016. évi nyári olimpiai játékokon részt vett magyar férfi vízilabda-válogatott tagjai által felajánlott, és dedikált vízilabdát. Az online árverés a PTE ÁOK honlapján indult, s ott is lehetett licitálni november 10-tõl. Az aukció teljes bevétele a Pécsi Tudományegyetem Gyermekgyógyászati Klinika Életmentõ Gyermek –Intenzív Alapítványát támogatja. Az adomány átadására december 8-án 11 órakor kerül majd sor a Gyermekklinika könyvtárában.

34 UNIVPÉCS

Igen. A „jobb adni, mint kapni” az egyike azoknak a közhelyeknek, amikkel elõször találkozunk életünkben. A közhelyekben pedig az a legszebb, hogy nem véletlenül azok. Persze gyerekként ezt nehezen értjük meg, mármint, hogy lenne már az jobb, ha a csokim felét a nõvéremnek adom annál, ha õ adja nekem a csokija felét? Aztán, ahogy nõttünk és megszerettük a testvérünket, egyszer csak tényleg jobb érzés lett, amikor neki adtuk a csokinkat. A jótékonyság is errõl szól, az ajándékozásról és azoknak a megsegítésérõl, akiknek nincs olyan szerencsés életük, mint nekünk.

Talán az advent és a karácsony a legfontosabb és a legforgalmasabb idõszak, mivel ekkor van a legnagyobb szükség az adományokra. Szerencsére ilyenkor sokunkban fel is ébred a vágy, hogy egy kicsit szebbé, boldogabbá varázsoljuk pár ismeretlen életét. De ha jobban belegondolsz, a jótékonyság nem csak azt jelentheti, hogy ismeretleneken segítesz valamilyen ajándékkal, használati tárggyal vagy pénzösszeggel. Akkor is jótékonykodsz, ha megkérdezel egy idõst a házból, hogy tudsz-e neki segíteni valamit, leviheted-e a szemetét, vagy átmész karácsonykor a külföldi szomszédodhoz, akirõl tudod, hogy egyedül van, és megleped egy kis aprósággal. A lényeg, hogy adj! Adj egy kicsit magadból, hogy még több lehess.

Ha azonban mégis szervezett keretek között adományoznál, számos formában meg is teheted, és valószínûleg soha nem lenne vége ennek a cikknek, ha fel akarnám sorolni, hány szervezetnek adakozhatsz, így minden olvasóra rábízom, hogy döntse el õ maga, hogy kinek szeretne adni valamit. Nézz körül a Facebookon, járj nyitott szemmel az utcán, vedd észre, hogy kinek van szüksége a segítségedre.

Ha pedig az elsõ lépést már megtetted, ne várj jövõ karácsonyig. Bármikor megteheted újra, és ez által mindig a társadalomnak is visszaadsz egy kicsit.

ZDENYÁK Kata

Csendes éj, szentséges éj ég!

SCHMIDT Renáta Átesel az Árkádban a mûkarácsonyfán, a Jingle Bells ritmusára lüktet a fejed és tickelni kezd a szemed, ha egy hidegtõl kipirult arcú fiúcska a szentestéig visszalévõ napokat számolgatja melletted a buszon? Ezek mind-mind biztos jelei a téli vizsgaidõszak közeledtének. (Na jó, esetleg a plázadekort leszámítva: az a vacak már október közepén ott virít… minek egyáltalán elpakolni?)

A félév végi egyetemi hajtás nagyon könnyen eltiporja az ünnepi várakozás minden izgalmát és szépségét. Az „úristen, Jenõnek még nem vettem semmit” stressz helyébe a vizsgák miatti szorongás lép – és putty: már a gép elõtt is találjuk magunkat, amint gombákat és vaddisznóhúst gyûjtögetünk „csak még egy szint” erejéig.

Miért van az, hogy a számítógépes játékok ennyire lekötnek, míg a mézeskalács-tesztüzemtõl méretesre hízott sejhajunkat az istennek nem tudjuk letenni a tanulnivaló elé?

Bizonyított tény, hogy mentálisan megterhelõ nagy feladatokra egészében gondolni, ezért például a hosszútávfutók is szakaszokra bontják a távot, hogy fejben kisebb egységekkel kelljen csak megbirkózniuk. Az alábbiakban egy ötletet szeretnék megosztani Veletek, mellyel a vizsgaidõszak túl-, az ünnepek pedig megélhetõk lehetnek.

Alternatív adventi naptár egyetemistáknak Elsõként írjuk össze, az egyes kurzusainknál mi a teljesítési feltétel, mennyi idõt vesz igénybe a felkészülés, mik a meghirdetett vizsgaidõpontok, beadási határidõk. Ezután állítsunk fel teljesítési sorrendet (célszerû a fõgonoszokkal kezdeni), és osszunk be mindent napra pontosan. Végül szórjuk meg az egészet egy csepp játékosítással: minden sikeresen teljesített nap után (level up!) jutalmazzuk meg magunkat. Készítsünk minden napra egy borítékot, és rejtsük bele a tapasztalati pontokért kivehetõ nasit vagy egy-egy cetlit (pl. közös ajándékvásárlás Anyával, korizás a barátokkal).

Ha sikerül másokat is rávenni, készíthetünk közös társasjátékot, melyben az nyer, aki a leghamarabb és legsikeresebben teljesíti kitûzött céljait. Lopjunk ötleteket a játékokból: pontozzunk, gyûjtsünk jelvényeket, rajzoljunk fel életeket.

Ha az egész vizsgaidõszakot elõre megtervezzük, és csak az adott napi feladattal törõdünk, sokkal hatékonyabbak és nyugodtabbak leszünk, emellett pedig marad idõnk szeretteinkre – ráadásul jutalomként fogjuk fel a velük töltött idõt.* *(E sorok írója a fentiekben vázolt eredményre semmiféle garanciát nem vállal; maga is tisztában van vele, hogy egy ideális képet festett le, és a valóságban úgyis mindenki kihasználja majd a három vizsgalehetõséget, remegve bújik el édesanyja elõl, mert „összeesett az a rohadt piskóta”, esetleg a macska lehányja szaloncukorral a jegyzeteket.)

Otthon is finomat Egy kiváló kávé felbecsülhetetlen – állítják a kávérajongók. De mégis kinek van ideje a közelgõ vizsgaidõszak elõtt naponta kávézóba járni?!

Márpedig ebben az idõszakban a kávé hamar elhanyagolhatatlan baráttá lesz. Szerencsére manapság a legtöbb helyen beszerezhetõek a legkiválóbb hozzávalók egy jó csésze feketéhez. Most lerántjuk a leplet a minõségi kávéfõzés titkáról. Mindebben segítségünkre lesz Mester Zoltán gasztroújságíró, a BTK alumnusa, a Balkán Bisztró egyik tulajdonosa.

Nem mindenkinek van kerete arra, hogy a legspeciálisabb eszközökkel készítsen kávét otthoni fogyasztásra. Biztosan van egy-két olyan fortély, mellyel költséghatékonyabban is el tudjuk készíteni az általunk kívánt minõséget. Mi az a technika, amivel markánsabb lesz az ital?

Otthoni körülmények között nyilván nem éri meg, felesleges egy üzemi kávégépet fenntartani. Ezek a gépek használtan is 80.000 – 100.000 Ft-tól kezdõdnek. Plusz akkor már egy jó õrlõre is szükséged van. Nagyon szeretem például a török kávét, amihez igazából kevés eszközre van szükségünk: egy dzsezvára és egy gáztûzhelyre. Elkötelezett vagyok a kotyogós kávéfõzõ iránt. Érdemes az olasz minõséget választani, például a Bialetti kotyogókat – a Moka Express feltalálása és kialakítása ennek a családnak az érdeme. Elfogadható minõséget adnak az izmosabb hazai kotyogók is, de mindent összevetve a Bialetti a legjobb befektetés, amire egyszer kell kiadni. Tízezer forintért már tudunk vásárolni, s karbantartva hosszú ideig használható. Az ezer–kétezer forintos vacakokat érdemes elhagyni, mert azok kilyukadnak, felrobbannak, lerepül a tetejük, eltörnek, stb., és a kávé sem lesz finom. A kotyogós mindenesetre külön mûfaj: és bár nekem egy espresso jobban ízlik, otthoni terepen az elõbbi a tökéletes választás. Ár, befektetett energia és minõség tekintetében arany középutat képvisel.

Van ebben valami, ha egyszer valaki ráérez a finom kávékra, akkor már alig fogja kívánni a kevésbé jó minõségû italokat. Miért lehet ez?

Olyan ez, mint a borok esetében. Ha valaki elég sokféle bort kóstol, kicsit komolyabban elkezd foglalkozni a témával, akkor óhatatlanul is kialakul benne egy olyan minõségbeli elvárás, amit már nem tud elhagyni. Ez egy természetes folyamat, melynek során képtelen leszel a rossz, hibás, gyenge minõséget elfogyasztani – vagy legalábbis kiszúrod azokat. És ehhez nem szükséges kávénácinak lenni. Sajnos még ma sem egyértelmû, hogy bármelyik random vendéglátóhelyen normális minõségû kávét kapsz, tisztességesen lefõzve. Pedig ennek kellene a minimumnak lennie.

UNIVPÉCS 35

Egy pill, ráírok a könyvtárosra chaten!

Persze a jó kávéhoz nem csak egy minõségi kotyogó vagy speciális gép kell, hanem a lényeg: a kávé. Pécsett hol lehet kapni jó kávét?

Mikor bõ tíz évvel ezelõtt Pécsre kerültem, a csúcs mondjuk a Lavazza meg az Illy volt a városban. Ehhez képest az utóbbi 2–3 évben borzasztóan sokat fejlõdött Pécs kávéfronton, más vidéki városok tekintetében is. Nem kell nagyon keresgélned a tökéletes kávé után. Ott a Block Coffee Room, a Pécsi Kávé, vagy a Next Step Coffe, a Kisülés, hogy tényleg csak néhányat említsek. Hatalmas érték, hogy a kifejezetten a kávéra, kávéalapú italokra, kávékoktélokra koncentráló helyekbõl ilyen sok van. Ez egy nagy elõrelépés, és a mi felelõsségünk is, hogy jól mûködjenek: tessék eljárni kávézni. Ha otthoni körülmények között kellõen jó minõségû kávét szeretnénk fogyasztani, körülbelül 4-5000 Ft/kg-tól már találunk jót: akár darált, 250 grammos kiszerelésben is.

Megvan a kávéfõzõ, megvan a kávé, már csak a víz hiányzik. Milyen vízzel fõzzünk, hogy elérjük a célunkat?

Ha nagyon oda akarunk erre figyelni, akkor szûrt vízzel. Természetesen nem mindegy a víz minõsége, de tényleg nagyon kevés ember van, aki például ezt kiérzi a kávéból. Szóval, fõleg otthon, nem kell glecscservízért rohanni, és már a szûrt vízzel is sokat tettünk a gépünk egészségéért. Ne felejtsük el, hogy a kávét azért igyuk, ami: hogy együtt legyünk, legyen szertartása, élvezzük a pillanatot, vagy csak hagyjuk, hogy felpörgessen.

VERMES Nikolett

Mindenkinek megvan a fejében a kép, hogy a könyvtáros néni virágmintás ruhát visel, hozzá kis kardigánt, gyöngysort és õsz haja kontyba van tûzve? Ha pedig valaki hangosan szól, egyszerre lepisszegi? Jó reggelt! Változnak az idõk! A mai „könyvtáros néni” már a gép elõtt ül, és chaten írogat a kíváncsi és iszonyatosan idõhiányos egyetemistának, aki szakirodalmakat keres az utolsó utáni pillanatban.

A Tudásközpontnak 2013 óta van „chat a könyvtárossal” nevû szolgáltatása. Ennek az a lényege, hogy az íróasztalod, vagy inkább a kanapéd kényelmébõl is beszerezhetsz minden szakirodalmat, amire szükséged van. Tehát, ha vizsgaidõszakban beadandót írsz, és mondjuk Uránvárosban laksz, nem kell átbumliznod az egész városon, hogy ráébredj, nincs is bent éppen az a kötet, ami „mostazonnal” kell. Vagy, ha éppen nem tudod, milyen könyvre van szükséged, csak a témát, amirõl vagy tíz oldalt kell írnod, akkor a Tudásközpont kollégája összegyûjti neked azt, amire szükséged lehet. Másnap pedig egy friss kávéval a kezedben sétálhatsz be, és játszi könnyedséggel pakolhatod a kosaradba a már elõzõleg összeírt listán szereplõ tételeket.

Naná, hogy én is kipróbáltam a szolgáltatást, és, ha hiszitek, ha nem, mûködött is! Az „én” chates könyvtárosom nagyon kedves és gyors volt, minden infót megkaptam pillanatokon belül. De hogy is jött az ötlet? Horváth Tamás könyvtáros errõl mesélt: Már korábban is próbálkoztunk ehhez hasonló szolgáltatásokkal, például Skype-pal. 2013 körül vetõdött fel, hogy újra kellene éleszteni, hiszen manapság nagy „divat”, hogy nem kell személyesen ügyeket intézni. Ez a szolgáltatás ingyenes és online elérhetõ. Három könyvtári egységben jelenleg 24 ember dolgozik rajta, így ha valaki hajnali kettõkor ír nekünk, az az elsõ dolgunk, hogy reggel válaszoljunk is neki. Eddig több mint ezren használták a szolgáltatást, és többségükben elégedettek voltak, bár ezt csak úgy tudjuk felmérni, ha visszaolvassuk a beszélgetéseket. Tervben van, hogy az orvosi és TTK–BTK kari könyvtárakat is bevonjuk, így könnyen átküldhetjük az aktuálisan érintett kollégának a kéréseket, flexibilis lenne a rendszer. Eddig a legemlékezetesebb talán az volt, amikor ECDL vizsgán ülõ középiskolások írtak nekünk, hogy segítséget kérjenek a feladatok megoldásához... (nevet) KÉKESI „Mandarin” Alexandra

36 UNIVPÉCS

Egy évben egyszer van gólyabál.

Egyszer

kell órák között rohangálva jegyet szerezned rá.

Egyszer kell miatta a legsikkesebb cuccodat magadra öltened. És

egyszer kell igazán jól

érezned magad rajta.

Mi megtettük! Te? Fotónk a Mûvészeti Kar gólyabálján készült.

Karácsony újragondolva „A szenteste a családé!”

Manapság már senki nem lepõdik meg azon, ha valaki nem otthon, nem a hagyományoknak megfelelõen tölti a karácsonyi ünnepeket. Sõt.

Kifejezetten divat lett wellnesshétvégére vagy akár külföldi utazásra cserélni a család nõi tagjai számára még inkább stresszes és fizikailag is megterhelõ „szeretet ünnepét”. Én és a családom is ezt a példát követjük kb. 5–6 éve, õszintén mondhatom, mindannyiunk legnagyobb megelégedettségére. Nincs az õrült kapkodás, nagybevásárlás, sorban állás, rohanás, fárasztó munka a konyhában, mosogatás és a veszekedés, hogy kinek milyen ajándékot vegyünk, és mibõl álljon a karácsonyi menü. Ha a karácsonyt „wellness módra” tartjuk, rengeteg stressztõl kímélhetjük meg magunkat, cserébe nyugalmat, pihenést, meghitt hangulatot kaphatunk, teljes mértékben a családunkra tudunk koncentrálni, maximálisan ki tudjuk használni az együtt töltött napokat.

Jut idõ bõven beszélgetésre, pihenésre, törõdésre és még akár egy társasjáték is elõkerülhet, ami egyébként a hétköznapok rohanása miatt nem fér bele az idõnkbe.

Tapasztalatból mondhatom, hogy a szállodák ilyenkor teljes mértékben meg tudják adni az igazi, meghitt karácsonyi hangulatot, a közös karácsonyfa-díszítés ugyanolyan élményt nyújt számomra, mint otthon. Az ünnep nélkülözhetetlen elemei, mint például az illatok, a finom ételek, a varázslatos hangulat annyira magával ragad, hogy nem is lehetnék jobb és az alkalomhoz méltóbb, nyugodtabb, meghittebb helyen. Ezt a szálloda falai között még tovább is lehet fokozni, amikor délutáni forraltborozásra és egy kis bejgli elfogyasztására invitálják a vendégeket. Akinek kedve támad, közös mézeskalácssütésen is részt vehet, és szinte mindenki türelmetlenül várja a karácsonyi koncertek kezdetét, ami általában hatalmas sikert szokott aratni. A kisgyerekes családokra is gondolnak ilyenkor a hotelekben: a csemetéknek külön programokkal és ajándékokkal szoktak kedveskedni.

Napi szinten többször tartanak kézmûves foglalkozásokat, hogy míg a szülõk a wellnessben hesszelnek vagy masszázzsal kényeztetik magukat, addig a gyerkõcök rajzolnak, karkötõt fûznek, karácsonyi dalokat énekelnek vagy díszeket készítenek. Természetesen közös családi programok is vannak, mint amilyen például a családok közötti vetélkedõ – ennek végén nemcsak a nyertest, hanem mindenkit megjutalmaznak valami apró, ám emlékezetes ajándékkal. Visszagondolva az elmúlt karácsonyaimra, mindenkinek azt tanácsolom, hogy merjen kimozdulni a négy fal közül, legyen bátor, és szakítson a berögzült szokásokkal.

KOVÁCS Krisztina

38 UNIVPÉCS

Mondta mindig édesanyám ellentmondást nem tûrõ hangon. Belémivódott.

Akkor nem megy senki sehova, otthon vagyunk, vacsira ropogós bundájú halfilé és majonézes krumplisaláta kerül az asztalra. A fa már feldíszítve, az ajándékok pedig kiskoromban még csak vacsi után, most, „nagy koromban” már vacsi elõtt csomagolásuktól megfosztva terpeszkednek a fa alatt.

Nagyjából 24-én, a felébredés után (ami ez esetben inkább délidõ) indul a „buli”. Apa érkezik a fával, ami jó nagy meló árán a tartóba kerül, majd még azért mindenki forgat egyet rajta, mondván „a fal felé legyen a nem szép része”. Ahogy minden tökéletes szögben áll, már indítom is a Frank Sinatra Christmas Songs full albumot, hisz jazz-zel még a fadíszítés is hangulatosabb. Mióta a bátyám Skóciában dolgozik, hárman ünneplünk. És bár az én mániám a díszek legmagasabb fokú összhangja, a tesóm kedvenc üveggömbje mindig felkerül a fára, sõt évrõl évre azt érzem már, hogy az a legszebb része az egész kompozíciónak. Az este pedig teljes pihenéssel és relaxációval telik, felkészülve a következõ napok rohamára.

Ugyanis iszonyat nagy a családunk. Mi vagyunk a filmbéli olasz családok egyike: mindenki hangos, mindenki iszik és eszik. Karácsony napján hozzánk jön át a család, majd másnap mi megyünk a többi rokonhoz. Eszünk, majd fekszünk a kanapén, eszünk, majd megbeszéljük jövõre mit együnk, aztán eszünk egy kicsit még, miközben azt mondjuk, többet már nem bírunk enni. Számomra a karácsony az év legcsodásabb ünnepe. Valószínûleg azért, mert hónapokra szorgos karácsonyi manóvá válok miatta. Nagyjából július végén tépem le az elsõ posztitet a tömbrõl, amire szorgosan körmölöm az ajándékötleteket.

Engem utálnak a szomszédok, hogy az augusztus 20-i ünnep alatt ordít Mariah Carey és az is én vagyok, aki képes pluszmelót vállalni, csak azért, hogy reményei szerint a legmegfelelõbbet adhassa ajándékba. Nekem a karácsony az otthon. Az ágyamból nézett Grincs, elképesztõ mennyiségû bejgli és mandarin szakavatott bekebelezése és a kora reggeli veszekedésre ébredés, majd visszaszunyókálás: „Ne oda rakd! Segíts már, hozd már be! Most miért nem volt az úgy jó?!” Mert igenis, ez mind hozzá tartozik. Ez mind az én karácsonyom, az én családommal, az én otthonomban. Nem cserélem el soha!

KÉKESI „Mandarin” Alexandra

Ajándék filmajánló December elején a legtöbb embert már áthatja a karácsony hangulata. Házat díszít, ajándékon töri a fejét és persze elõkerülnek a már jól ismert karácsonyi filmek, mint például a Reszkessetek betörõk, vagy az Igazából szerelem. Természetesen ezek annyira beleégtek már a köztudatba, hogy mindenki megnézi õket az ünnepek alatt legalább egyszer. Olyan filmekre hívnám fel a figyelmet, amik annyira szorosan nem köthetõek a karácsonyhoz, de mindegyik olyan különleges értéket képvisel, amit kár lenne kihagyni. Ami még témájában is kapcsolódik az ünnephez, az az Idétlen idõkig, ami kicsit megcsavarja a karácsony meghittségének gondolatát – kötelezõ azoknak, akik nem szeretik ezt az ünnepet. Az élet ízei címû filmet inkább olyanoknak ajánlom, akik szeretnek fõzni – ez egyébként ihletet adhat a karácsonyi sütésfõzéshez. A nemrégen bemutatott A mindenség elmélete nagyon közel áll a szívemhez. Csodálatosan illusztrálja az emberi kitartást és azt, hogy a lehetetlen márpedig nem létezik. Ha kíváncsiak vagyunk a ‘60-as évek Amerikájára, akkor az egyik legjobb választás A segítség. Ez a film nem csak hûen mutatja be a korabeli világot, de olyan részébe enged betekintést, amirõl eddig az emberek nagy része nem tudott. Végül, de nem utolsó sorban személyes kedvencem: a Nagy hal. Életem egyik legmeghatározóbb filmje. Véleményem szerint Tim Burton egyik legzseniálisabb alkotása, amely mesébe fûzve mutatja be egy emberi élet legmeghatározóbb pillanatait a kezdettõl a végig.

KRAUSZ Gréta

A kocka el van vetve Nem a véletlenre építenek azok az „újgenerációs” társasjátékok, amiknek szerencsére egyre többen hívei. Karácsonyra, újévi partira vagy csak úgy, de szerkesztõségünk részérõl leginkább a kooperatív társasokat ajánljuk. Mentsd meg a világot, vagy mondjuk rakj össze egy szép tûzijátékot – a lényeg, hogy együtt nyerjetek.

Ajánlóink a www.univpecs.com-on.

40 UNIVPÉCS

Csak nyáron írj slágert – télre ott a Jingle Bells!

Ez a tétel általában már november végén beigazolódni látszik, hiszen minden boltban karácsonyi dallamok szólnak milliónyi variációban. Vajon mi a karácsony zenéje?

Véleményem szerint bármi, ami bennünk karácsonyi hangulatot teremt.

Sokak szerint a jazz, vagy Gerschwin zenéje az igazi lélekharang-csengetõ muzsika, mások szerint meg a populáris R’n’B alapú karácsonyi zene. Ha egy kicsit odafülelünk, kétféle megoldást fedezhetünk fel: az egyik az, hogy az angolszász karácsonyi dalokat az elõadó egyszerûen átformálja a maga stílusára, a másik módszert pedig leginkább az Igazából szerelem címû film egyik idézetével tudnám jellemezni: „Kicserélünk minden második szót a karácsonyra.” Ezek a dalok az ünnep elüzletiesedése miatt sokszor elvesztik erejüket, és hangulatteremtés helyett az utálat célpontjává válnak. Számomra utóbbi kiemelkedõ példája a Wham híres/hírhedt felvétele, a Last Christmas. Tudom, hogy van, aki szerint ez a tökéletes karácsonyi dal, de mások szerint örökre ki kellene törölni a rádiók lejátszási listáiból.

Hogy elkerüljük a dalok ismétlõdését és frissítsük karácsonyi lejátszási listánkat, ajánlanék néhány alternatív/underground karácsonyi feldolgozást, fõleg a rock és a metal szellemében. Az idei évet a keresztény metalban utazó August Burns Red nyitotta egy instrumentális tétellel: a What Child Is This (Greensleeves) címû dallal, mely során a reneszánsz dallamok vad zúzásba csapnak át. Majd jött a folytatás a Halestorm jóvoltából: LzzyHale, a zenekar énekes-gitáros frontleánya nem hibázott, korábbi sikeres AC/DC-feldolgozása után ismét az ausztrálok életmûvéhez nyúlt és a címe miatt karácsonyi dallá avazsált Mistress for Christmast dolgozta fel. A korábbi években is volt példa néhány frappáns karácsonyi feldolgozásra: 2015-ben, nem sokkal halála elõtt Sir Christoper Lee (Szarumán megformálója A Gyûrûk Ura-filmekben) adott ki egy heavy metal karácsonyi dalfeldolgozásokat tartalmazó kislemezt. 2013-ban jelent meg a Bad Religion Christmas Songs címû albuma, amely a fent említett angolszász dalok feldolgozásaira épül. Errõl a korongról személy szerint az O Come, O come, Emmanule-t és a sokszor feldolgozott White Christmas-t ajánlom hallgatásra.

Karácsonyi albumot írni a popzene létezése óta hagyomány, a rockban pedig ez kiváló alkalom arra, hogy a nagy legendákat összetereljék. Ilyen a We Wish You a Metal Christmas and a Headbanging New Year címû kiadvány, Alice Cooper, Doro Pesch és Lemmy Kilmister közremûködésével. Viszont van, amikor ez a hagyomány a humor oltárán végzi: tökéletes példa erre a nemrégiben visszavonult Twisted Sister karácsonyi poénalbuma, a The Heavy Metal Christmas, mely karácsonyi dalokat tartalmazott, rockosított szövegváltozattal.

További ajánlatok és ritkaságok: www.univpecs.com GOLDMANN-GÖRÖG Viktor

Herointól, LSD-tõl, kokaintól…. na persze, hisz csak az lehet függõ, aki a harmadik emeleti panel nappalijában, a sarokban ülve, a kopott tapéta mellett lövi magát. Nem lehet függõ az, aki naponta nyugtatót szed, az adagokat pedig folyamatosan növeli, hogy hasson a cucc. „De hát ez nem drog, ezt orvos írta fel!” Nem lehet függõ az, akinek cukorbevitele az eget veri és persze az sem, aki akkor is orrcseppet használ, ha nincs eldugulva az orra. A kemény drogok elterjedése óta – ami a köztudatban nagyjából a hippi korszakra, tehát a '60-as évekre datálható -, mindenki azt gondolja, hogy csak a durva trippet átélõ arcok a függõk. Hatalmas tévedés! Függeni nem csak illegális szerektõl lehet, említhetjük itt a koffeint és az alkoholt is, de létezik szociális függõség is: kapcsolat- és szexfüggõség. Fontos azt is megvizsgálni, mit is jelent függõnek lenni. Miért lesz valaki függõ és mikor veszi észre magán a tüneteket? Ezekre a kérdésekre is megadta a választ Dr. Madácsy József, a PTE BTK adjunktusa, akinek szûkebb kutatási területe a szenvedélybetegek 12 lépéses önsegítõ közösségei, ezen belül is az Anonim Alkoholisták közössége.

Emellett egy, az Anonim Alkoholisták gyûlésére járó tag is elmesélte saját élettapasztalatait. Ezúton szeretettel köszönöm nekik idejüket, energiájukat és nyitottságukat!

KÉKESI „Mandarin” Alexandra összeállítása

„Mindenki függ

...valamitõl”

Mindenki függ…

de mit is jelent függõnek lenni?

Függhetünk a cukortól, játéktól, illegális szerektõl, internettõl, de még az orrspraytõl is. De valójában mi is az a függõség? Dr. Madácsy Józseffel, a PTE BTK adjunktusával beszélgettem a függõségrõl és annak okáról.

Mit nevezünk függõségnek?

A legegyszerûbben fogalmazva függõség az, ha az ember elveszíti a kontrollt valamilyen szerhasználat vagy viselkedés felett.

Lényeges megemlíteni, hogy ma már konszenzus van arról, hogy a függõség nem bûn vagy gyengeség, hanem betegség. Az orvosok pszichiátriai betegekkel foglalkozó diagnosztikai kötetekben próbálják meg leírni azokat a kritériumokat, melyek a függõ viselkedésre vonatkoznak. Ezek az ún. DSM-kötetek. A függõségrõl kialakított elképzeléseink – az orvostudomány fejlõdésével – változnak, ezért a kiadványokat idõrõl idõre felülvizsgálják és aktualizálják. Magyarországon most állunk át a DSM-4-rõl a 2013 óta érvényes DSM-5-re.

A DSM-4 7 kritériumot fogalmazott meg arra, hogy ki a szerfüggõ. Ezek között szerepel, hogy megnövekszik az ember toleranciája a szer iránt, vagy hogy megvonási tünetei lesznek, ha nem jut hozzá az adott szerhez, melynek használatához hozzászokott a szervezete. Ilyen jel az is, ha a fontos szociális tevékenységek és kapcsolatok leépülnek, s egyre inkább a szerhasználat köré rendezõdik a személy élete. Rendszeresen több szert használ, mint amit elõre eltervezett. Ehhez képest a DSM-5 már 11-re bõvíti a kritériumokat, és már nem szerdependenciáról, vagyis szerfüggõségrõl beszél, hanem finomítja a kifejezést, és a szerhasználatzavar szót használja. Részben azért, mert a függõség, dependencia meglehetõsen megbélyegzõ kifejezés. A függõket nagyon erõsen megbélyegzi a társadalom, s ezen már enyhít az is, ha a korábbi elnevezés helyett szerhasználatzavarként határozzuk meg ezt az állapotot. Érdekesség, hogy míg a DSM-4-ben a szer iránti sóvárgás nem szerepelt, ez a DSM-5 kötetben már megjelenik. Az említett változtatásokból, az orvostudomány fokozatosan változó álláspontjából is látszik, hogy nem egy rögzített fogalomról van szó, hanem az beágyazódik egy társadalmi-kulturális kontextusba. Folyton újraírjuk a függõség fogalmát.

A közgondolkodásban például sokszor elõfordul az az elképzelés, hogy a függõ az egy adott személy, aki maga felelõs a saját függõségéért, lehet rá mutogatni. A modern elképzelések ezt már meghaladták, és a legtöbb szakember azt gondolja, hogy a függõséget nem is egyéni problémaként lehet megérteni, hanem rendszerproblémaként kell értelmezni. Ha például egy család diszfunkcionálisan mûködik, annak egy vagy több tagja ezt szerhasználattal kompenzálhatja. A függõség tehát nem egyszerûen az egyén, hanem a nagyobb rendszer, a család problémája. És hasonlóan, a makroszintû társadalmi problémák, anomáliák is hozzájárulnak a függõség kialakulásához. Tovább árnyalja a képet, hogy a szerhasználatról kialakított elképzelések kultúrafüggõk lehetnek. Képzelje el, ha a folyamatos, részegségig menõ, állandósult alkoholhasználatot egy társadalomban nem címkézik, nem tekintik problémának, akkor az nem lesz probléma, deviáns viselkedés.

Vannak tehát itt kulturális meghatározottságok is, amelyek esetében a társadalom mérlegeli, hogy mi az, amit normálisnak vagy nem normálisnak tekint.

Viszont alighanem kultúrától függetlenül, minden kétséget kizáróan függõnek tekinthetjük azt a személyt, aki elvesztette a kontrollját egy adott szer használata fölött, és kényszeresen ismétlõdõ módon használja azt.

Mi jellemez egy függõt? Ki az, aki függõvé válhat?

Sokféle jellemzõ van. Ha dependencia áll elõ, akkor elveszíti a szerhasználat feletti uralmát, és ismétlõdõen szert fog használni, vagy valamilyen viselkedést folytat, mondjuk a játékszenvedély-betegség-

A függõség állomásai három szakaszban:

„Buli van”: Még jól érzi magát, a szer vagy viselkedés pozitív hatásait élvezi.

„Baj van”: Elkezd zavarokat okozni a használat, több a költsége, a súlyos következménye, mint amennyi pozitív hozadéka van. „Végem van”: Amikor rájön, hogy vagy abbahagyja a szerhasználatot, vagy meghal. Elérkezik a súlyos mélypont, az, amikor rádöbben, hogy képtelen felhagyni a használattal. Jó esetben segítséget kér az illetõ, és talpra tud állni.

ben szenvedõk játszani fognak, ismétlõdõ, kényszeres jelleggel.

Jellemzõen állapotromlás következik be egy bizonyos idõtartamú használat során.

A szenvedélybetegségekre jellemzõ a progresszivitás: fokról fokra halad és súlyosbodik, végkimenetelét tekintve halálos.

Nyilván nem a szociális szerhasználókra gondolok: lehet folyamatosan, mértékletesen szert használni. Egyébként a társadalom többsége ilyen szerhasználó, és a függõk jelentik a kisebbséget. Utóbbiak el fognak jutni idõvel arra a pontra, ahol a fizikai és mentális egészségük is károsodik. Fizikai problémák az intravénás szerhasználók esetében a különbözõ fertõzések. A dizájnerdrogok megjelenésével annyiban kockázatosabbá vált az intravénás szerhasználat, hogy míg a korábbi klasszikus szerek, például a heroin esetében a használók naponta két-három szúrással éltek, addig egy dizájnerdrogot injektálva használó személyek napi 10–15 szúrásig eljuthatnak, ami rendkívül megnöveli a közös tûhasználatból eredõ fertõzések kockázatát. Emellett még megemlítendõ az alultápláltság, vitaminhiányos állapot és az ezekbõl eredõ betegségek, emésztõrendszeri károsodások megjelenése. Idegrendszeri, illetve keringési rendszeri problémák is felléphetnek. Természetesen az említett hatások az alkoholhasználat esetében is fennállnak.

Gyakran hallani, hogy vannak emberek, akik mértékletesen tudnak szert használni, míg mások nem. Az utóbbinak többféle oka lehet: a szenvedélybetegség nem egy, hanem több okra vezethetõ vissza, multikauzális betegségnek tekintjük. Egyrészt van valamilyen lelki sérülékenység, akár valamilyen traumából eredõen, akár genetikai öröklõdésbõl, idegrendszeri sajátosságból, és számos esetben ez befolyásolja az egyént. Lehet valamilyen családi diszfunkcióból eredõ sérülékenysége, ami hatással lesz az egyén droghasználatára. Kockázati tényezõ, ha a szülõ túlóvja, vagy ellenkezõleg, elhanyagolja a gyereket. A bántalmazásról nem is beszélve. Általában önbizalomhiányos állapottal, önértékelési zavarokkal indul egy szenvedélybeteg „karrier”, a fiatalok esetében ehhez kapcsolódhat a kortársak hatása. Említhetjük emellett az egyes foglalkozásokkal járó kockázatokat is.

Például a hadseregben elterjedt nagyivás virtusa könnyen végzõdhet függõséggel, ha más hajlamosító tényezõk is jelen vannak. Egyszóval a különbözõ egyéni sérülékenységek, családi és társas, illetve társadalmi hatások összeadódása révén függõség alakulhat ki.

A szakirodalom szerint a szerhasználat lehet úgynevezett öngyógyítási kísérlet is: valamiért szorong az ember, emiatt szert használ, és hoppá, máris „elmúlt a szorongásom, jól érzem magam, hát, akkor ez a megoldás a problémámra!” Csakhogy a szerhasználat elõrehaladásával a korábbi szorongások összeadódnak a szer okozta járulékos problémákkal. Így az egyén egy még súlyosabb problématömeggel találja szemben magát. Egyrészt a kóros szerhasználatot megszenvedi az egészsége, a pszichés állapot rendkívüli mértékben leromlik, és ehhez hozzáadódik, hogy a szociális kapcsolatok is beszûkülnek, és értelemszerûen leépülnek. A szerhasználó csak azokhoz fog kapcsolódni, akik szintén szerhasználók, elkerüli a korábbi barátait, a családdal nagyon súlyos konfliktusai alakulnak ki, és ebbõl adódóan hajléktalanná válhat. Mindeközben munkahelyi vagy iskolai problémák jelentkezhetnek. A korábbi kedvenc tevékenységeit elhagyja, csak a szerhasználatnak él. A szer eleinte ad, eufóriát, flash-t, sok pozitív élményt, idõvel azonban, tartós szerhasználat után már csak elvesz.

Ha egy rendszeres, kóros szerhasználó leteszi a szert, akkor lehetséges az, hogy visszatérjen a függõsége elõtti identitásához?

Errõl kétféle értelemben is beszélhetünk. Az egyik az, hogy: vajon visszatérhet-e valaki, aki függõ használó volt, egy bizonyos kihagyás után a normális szerhasználathoz? Erre az a legelterjedtebb nézet, hogy akiknek nem volt túlságosan kifejlett az addikciója, amikor abbahagyta a szerhasználatot, annak esetleg lehet esélye arra, hogy visszatérjen a mértékletes szerhasználathoz. Legalábbis megpróbálhatja. Azonban, aki igazán kifejlett függõséggel rendelkezik, az élete végéig nem lesz képes a mértékletes szerhasználatra, tehát ott a teljes absztinencia, a szermentes élet indokolt.

Ilyen értelemben tehát nem tud az elõzõ életviteléhez visszatérni.

A másik leágazása ennek a kérdésnek: hogyan hat rá mint egyénre a szerhasználat és annak elhagyása? A szerhasználat önmagában is egy meghatározó tapasztalat, ami megváltoztatja az embert, másfelõl kiemelten magas kockázatnak van kitéve az, aki életében már egy aktív függõségi perióduson végigment. Neki különbözõ óvintézkedésekre van szüksége ahhoz, hogy a további kóros szerhasználatát elkerülhesse. Absztinenciára, illetve mély önismeretre, hogy felismerje a saját belsõ kis sóvárgásait, önzéseit, elégedetlenségeit, és ezek tekintetében egy lelki fejlõdésen, valós, mélyre ható lelki változáson menjen keresztül. Csak ezzel juthat a függõségén felülemelkedve a józanság állapotába.

Ez tehát azt jelenti, hogy a függõ a szerhasználat befejezése után egy magasabb, minõségibb állapotba fog kerülni, mint az aktív függõségét megelõzõ korszakában volt. Egy másik lehetõség, hogy absztinens lesz, de elakad, nem megy keresztül lelki változáson. Ekkor kínlódva marad szermentes, és valószínûleg roszszabb állapotban lesz, mint a szerhasználata elõtt. Általában azt szokták mondani azok, akik keresztülmentek a szerhasználaton, majd ezt követõen a felépülés folyamatát is elkezdték, hogy nem igazán van visszatérés a korábbi állapothoz. Jó esetben inkább egyfajta elõrelépés lehetséges, de ugyanaz az ember már senki sem lesz.

UNIVPÉCS 45

„Hálás voltam azért, hogy kiborult a bili” Elmentem az Anonim Alkoholisták (továbbiakban AA – a szerk.) gyûlésére. A fogadtatás rendkívül szívélyes volt, külön köszönöm, hogy csak miattam nyitott lett a napi találkozó. Hálás vagyok a közvetlenségükért, és azért, hogy megbíztak bennem és odafigyeltek rám. Az AA célja az is, hogy a szervezet létezésérõl minél több ember értesüljön, természetesen propagandamentesen! Nagyon remélem, hogy ebben most egy kicsit én is tudok segíteni. Pont úgy, mint Zsuzsa, aki mesélt nekem a tapasztalatairól.

Mit jelent neked az AA? Életformát. Egy olyan közösség tagja lettem, ahol az õszinteség és az alázat legszebb ötvözetét tapasztaltam. Megmondom õszintén: egyetlen vallási közösségben sem találtam meg olyan vegytisztán ezt a két érzést, mint közöttük. Úgy gondolom, hogy ez egész életemben támaszt tud adni. Borzasztóan fontos, hogy tisztában legyek vele: erre egész életemben szükségem van.

Mennyi ideje jársz az AA-ba és hogy kerültél ide?

Elsõ próbálkozásom 16 évvel ezelõtt volt, akkor nem sikerült a józanságomat megtartani. A mostani józanságom már tartós, nem is nevezném próbálkozásnak. Anno nem voltam még annyira tisztában az õszinteség és az alázat fontosságával.

Hat év heves ivászat után tértem vissza, és most már több mint 10 éve józan vagyok.

Elmeséled az elsõ lépésedet a közösség felé?

Azt tudtam, hogy baj van: nem teljesen normális, hogy éjjel-nappal iszom, csak azt nem tudtam, hogyan kell tenni ellene.

Semmi elképzelésem nem volt róla, mi lesz ennek a vége, amíg a munkahelyemen nem kaptam piros lámpát: azt mondták, hogy most menjek, és csináljak magammal valamit, mert ez így nem mehet tovább. Ennek nagyon örültem, mert kiderült, hogy mások is látják a problémát. Elmentem a háziorvosomhoz, és kértem egy beutalót az alkoholgondozóba, és elmondtam, hogy nekem alkoholproblémám van, alkoholista vagyok. Az volt a kulcs, hogy végre õszintén lehetett beszélni arról, hogy gondom van az ivással. Az alkoholgondozó nagyon barátságos hely, ambulánsan kezelték a problémámat: nem gyógyszerrel, hanem beszélgetéssel, odafigyeléssel. Ez után csatlakoztam az AA-hoz.

A környezeted mit szólt az alkoholizmusodhoz? Érdekes kérdés, ugyanis a környezetem nem jelzett erõteljesen, hogy baj vagy. Senki nem tette szóvá, valahogy mindig kidumáltam magam, vagy én nem is tudom... Csodálkozom, hogy nem csapott valaki fejbe, pedig családom volt, gyermekeim, munkahelyem. Amikor végre jelezték, hálás voltam azért, hogy kiborult a bili.

Most, hogy tiszta vagy több mint tíz éve, milyen kapcsolatot ápolsz a környezetedben lévõkkel? Azokkal, akik ismertek már az alkoholizmusod alatt is?

Ugyanott dolgozom, ahol gyakorlatilag végigittam az elõzõ életemet. Nem kell tapsikolni nap mint nap, hogy nem iszom, de helyén kell kezelni a dolgokat. Külön gyönyörûség számomra, hogy az a közösség teljesen elfogad. Kapok olyan pozitív visszajelzést, amitõl tudom, hogy emlékeznek arra az idõszakra, és látják a változást. Nagyon hálás vagyok ezekért a gesztusokért.

Mi a biztosíték arra, hogy egy függõ nem nyúl újra szerhez?

Semmi! És ez tesz „felnõtté”. Senki nem ad semmiféle papírt, garanciát arra, hogy a jövõben nem nyúlok a pohárhoz, ezért csak én vagyok a felelõs. Egyszer eljön a pillanat, amikor az ember belátja: „Csak én vagyok a felelõs a saját életemért!”

Magyarországon az alkoholfüggõség az egyik legismertebb és legelterjedtebb szerhasználatból adódó betegség. Az Amerikai Egyesült Államokban 1935-ben alapították az Anonim Alkoholisták nevû szervezetet, amely segít a leszokni vágyóknak. Nem jár tagsági díjjal, nem számít vallási szervezetnek: egyetlen célja, hogy a szerfüggõk olyan közösségben találkozhassanak egymással, ahol bátran oszthatják meg gondolataikat a hasonló helyzetben lévõ társaikkal. A csatlakozáshoz elég a szer elhagyására való hajlandóság.

A szervezetnek világszerte vannak gyûlései, Pécsett minden nap van lehetõség arra, hogy csatlakozzunk, vagy nem függõként, hanem látogatóként beülhessünk meghallgatni õket.

UNIVPÉCS 47

Filmajánló Igazán nehéz összegyûjteni az összes olyan filmalkotást, amely a szerhasználat témakörében készült. Itt van pár közülük, melyeknek némelyike kifejezetten szórakoztató, de némelyike nyomorba dönt… Kívánok hozzájuk frissen pattogtatott kukoricát és hatalmas lelki erõt!

n elso N átor l k é o F v ro ,ap t n i y Fl Ray Larr e getv r ö p Fel atás h s c Csú a úszv s c t Szé ancy N s Sid é kök y a l ö K plój a n s sara g o k ttin o Egy p s n Trai pve Beté an y gasb e V Cand s s La é t e k resz s é Por lem g Féle llin a C in essz Berl r p x E ért ász m n o a l n á A egy ng! o m T e i e t Requ d Pe e k e en Nesz

48 UNIVPÉCS

Régibõl újat

ROVAT

Bár kimondani is fáj, de ismét itt az év vége. Igen, 2016-nak is vége, jöhet az új év, az új lehetõségek, de elõtte álljunk meg egy pillanatra és gondoljuk át milyen is volt 2016. Meggyõzõdésünk, hogy ez egy nehéz, embert próbáló év volt. Pontosan emiatt szeretnénk, ha Ti is összegyûjtenétek, hogy mik voltak a legjobb és mik voltak a legrosszabb dolgok az idei évben, és kicsit elõre tekintve pár tervet is leírhattok, vagy csak azt, hogy egyáltalán mit vártok 2017-tõl. (Persze, tudjuk: még több UnivPécs cikket!!)

A legjobb 10 dolog, ami velem történt 2016-ban:

És a legjobb 10 dolog, ami szeretném, ha történne velem 2017-ben:

1.............................................................

1.............................................................

2.............................................................

2.............................................................

3.............................................................

3.............................................................

4.............................................................

4.............................................................

5.............................................................

5.............................................................

6.............................................................

6.............................................................

7.............................................................

7.............................................................

8.............................................................

8.............................................................

9.............................................................

9.............................................................

10...........................................................

10...........................................................

Ha esetleg érdekel, hogy szerintünk mik voltak 2016 legnagyobb eseményei, keresd fel Hírcentrumunkat, és olvasd el év végi összefoglalónkat.

www pont univpecs pont com UNIVPÉCS 49

Boldog Karรกcsonyt! www pont univpecs pont com

UNIVPÉCS 51