Kód és algoritmus / Code and Algorithm. Homage to Vera Molnar by vasarelymuzeumbudapest

Code and Algorithm

KĂłd ĂŠs algoritmus Homage to Vera Molnar

Code and Algorithm

Kód és algoritmus Homage to Vera Molnar

Ny i lt s tru Kt úr áK mŰ v észet i eg ye s üle t O pe n s tr uct ur es art sO ci ety, b uda p e s t , 2 01 9

Z. Karvalics lásZló –––– Cím nélkül. A konkrét és geometrikus művészet esete a számítógéppel és a valósággal

Mire használják az absztrakt és konkrét művészek a gépet? Mintázatvariációk gyártására, megspórolva az elmével összekapcsolt kéznek az időt, hogy nagy tömegű új együttállással kísérletezzen, attól függően, hogy az elemek elrendezésének mely paramétereit változtatják meg. s olykor véletlen lépések is kerülnek az utasításkészletbe, hogy az előálló változatok tartalmazhassanak váratlan és megtervezetlen, előkészítetlen formákat is, vagy csipetnyi szabálytalansággal, milliméternyi túlzással megtörjék a „tökéletesség, a lecsiszolt tisztaság” rendjét, hiszen épp a kis hiba teszi – Mélyi József szavaival – a „konstruktív rendszert kézzelfoghatóan emberivé” és – némi túlzással – a gépet partnerré. Nem a gépi mozzanat az érdekes tehát, hanem a szekvencialitás és a szerialitás, amelynek révén lehetséges sokaságok tartományai öltenek testet és formát. az algoritmus és/vagy a kód nem más, mint az előre lefektetett szabályok szigorú együttese, amely meghatározza a művelettípusok formáját és sorrendjét. Hajlamosak vagyunk elfelejteni ugyanakkor, hogy a programozáshoz elsősorban fantáziára van szükség, mert az egymásutániság újabb és újabb lépéseiről kell kialakítani előzetes képet, és az sem mindegy, hogy miként incselkedünk eközben a véletlennel. amikor Molnár vera 1959-ben kidolgozza egy képzeletbeli gép, a machine imaginaire működési elvét, már ezzel is segít megérteni, hogy ennek

a viselkedésnek nem a számítógép históriájában kell keresnünk az ősforrását. De nem is a lyukkártya, a zenegépek, a szövőgépek, a malmok bütykös tengelye vagy raimundus lullus szóvariáló tárcsái környékén, hanem egyenesen a neolit vadászok önkioldó csapdáiig kell visszarepülni az időben. Ha az értelem első forradalmának a memória kialakulása számít, amelynek birtokában képesek vagyunk az érzékek terében nem jelenlévő és nem adott valóságelemet is felhasználni a cselekvéshez, akkor a második a képzelet, amely még meg nem született valóságokat képes megjeleníteni a múltbéli tapasztalatok nyomán, s amikor ezek közül valamelyik aktualizálódik, a cselekvés azáltal lehet hatékonyabb, hogy valamiképp már felkészült rá. De ha egyszer a konkrét művészetnek a képen kívüli világhoz nincs átjárása, ha programszerűen nem létesít viszonyt a valósággal, ha az ikonográfiai elemeinek nincs kapcsolata a külvilágban látható objektumokhoz, akkor vajon folytatása-e bárminek? Hiszen látszatra nem marad semmi más, csak a képnyelv: a képek elsősorban nem önmagukról közölnek információt, nem mondanak el semmilyen egyedi történetet. Funkciójuk „önmaguk elemzésére szűkül”. autonómmá és önmagukért valóvá válnak. ahogy Dietmar Elger és Uta Grosenick írják: „Egy kék felület többé már nem tengert jelent, és egy vízszintes vonal többé nem a horizontot jelöli, a művészet elveszítheti hasonlat mivoltát, ám ezáltal független és öntudatos lesz [...] olyan függetlenségre tesz szert, amellyel korábban nem rendelkezett.” az ily módon nyelvi eszközként szolgáló, önállósuló (konkretizálódó) mértani alapformák és alapszínek saját, kimeríthetetlen szintaxisukat teremtik meg. ám „a geometrikus absztrakció manapság csak akkor lehet valóban működőképes, ha túltekint a saját territoriális határain. Ha nem ezt teszi, ugyanazokban a fogalmakban gondolkodva, ugyanazokat az utakat újra és újra felfedezve, valószínűleg egyhelyben jár.” (szombathy Bálint)

átléphető egyáltalán ez a határ?Mindenképp figyelembe kell vennünk, hogy ami igaz a folyamatra, a feltételek megteremtésére, nem szükségszerűen áll a folyamat végeredményére, a megszülető képre. Hiszen abban korábban nem létező vizuális formák válnak érzéki megragadás tárgyává. a létrehozás, a realizálás és a felmutatás aktusa révén a valóságtól távolságot tartó kép mégis a valóság részévé válik – ahogy egykor az álommunka, a játék és a tudatmódosító szerek is azt eredményezték, hogy a jelentések és motívumok új kombinációi, új elrendezései jöhettek létre a valósághoz abroncsoló impulzusok nélkül is. Mindezt remekül tükrözi, ha az alkotók címadási gyakorlatát vesszük szemügyre. sok képnek nem adnak címet, hiszen azzal is valamilyen előformált jelentést közvetítenének. Esetleg a „cím nélkül” címet kapják, vagy az alkotási folyamat valamilyen összetevőjére vagy hangulatára utalnak. leggyakrabban mégis a cím kizárólag arra reflektál, amit a képen látunk (így lesz a vonal vagy valamelyik szín megnevezése gyakori címképző szó). Emiatt javasolhatja christopher P. Jones is, hogy befogadóként száműzzük a képek mellett bármilyen formában feltűnő kiegészítő információkat, és a szemlélődésre fordított idő megnövelésével érjük el, hogy a kép egyfajta figyelemjátékkal „berántson” a saját világába, új megközelítési és érzékelési élménypillanatokat szüljön, új formai összefüggések felismeréséhez segítsen. Ha van irányzat, amelynek a befogadásához ezt „receptre” fel lehet írni, az a konkrét művészet: a geometrikus alapformák és színek látszólagos egyszerűsége a nézéssel töltött idő növekedésével arányosan nyit meg további lehetséges dimenziókat és bejárási utakat. s miközben ez szinte húz a szakralitás, a metafizika felé (mint Malevicset vagy rothkót), ahogy a régész is a magasrendű szellemi és lelki élet bizonyítékának tekinti az okker bárminemű feltűnését a leletanyagban - a szerialitásnak létezik másfajta átjárása is a valósághoz. Például annak a felismerése, hogy emlékeztet Edison híres gesztusára, amelylyel a villanykörte izzójaként kipróbált, de be nem vált ezernyi anyagformával

való bíbelődést nem kudarcként, hanem egy-egy lehetőség kizárásaként értékelte. De legfőképp gondoljunk a biológia forradalmának legújabb frontvonalaira, az „omikákra”: a proteomika, a genomika és a metabolomika forradalma épp arra épül, hogy a működő élő rendszerek „miért”-jei mögött a magyarázatok eddig rejtőzködő részét milliónyi apró alkotóelem sajátos együttállásainak megragadhatósága szolgáltatja. És van olyan feladat (például a játék a fehérjeszerkezetek lehetséges kombinációival), amelyben az emberi elme még mindig felülmúlja a mesterséges intelligenciát. a társadalomtudomány granularitásnak nevezi azt, amikor a változást értelmező hatások azonosíthatóságához és megértéséhez a szükséges legkisebb méretig kell eljutnunk. amikor a nagy rendszer viselkedésének kulcsát nanoszintű elemek aktuális elrendeződésében találjuk meg. Úgy is mondhatnánk, az „igazsághoz” vagy a „lényeghez” egyetlen nagyságrend, egyetlen szög, egyetlen helyzet sodorhat közelebb. s bár a szeriális művészet „soha sem lépi át azt a küszöböt, amely a lehetőség tartományából átbillentené a megvalósulás területére” (szombathy Bálint), az analógia elgondolkodtató. segít megtalálni a közelebbi és távolabbi rokonokat a képzőművészet óriáslaboratóriumában. Mert milyen irányzatok is teremtenek a semmiből új világokat és nyelveket ma, mindehhez a számítógépet is használva? az [ar]T, a kiterjesztett valóság művészete (augmented reality art), amelyben a létező és az elképzelt olvad össze, s amely ez év nyarától az apple storeok állandó attrakciója, [ar]T Walk néven, belső installációkkal. Én idesorolom a hol nyers csillagászati adatokból, hol a puszta fantáziából építkező kozmikus művészet (cosmic art) termékeit, amelyek soha nem volt galaxisok, bolygóhorizontok és csillagködök megjelenítésével igyekeznek felülírni mindazt, amit az űrtávcsövek bonyolult képalkotásai élményként nyújthatnak. Mi más volna

a számítógéppel animált filmkép, a cGi-univerzum, ahol a képzelt világok képesek valóságosként életre kelni a képernyőn? látni vélem a szerialitást azokban a land art művekben, amelyek számítógépen megtervezik, majd geológiai és növényi nyersanyagból létre is hozzák az ideiglenes szekvenciális kompozícióikat. De hiszen ezt még organikusabban már megteszi évezredek óta a kertművészet, átlépve a valóságteremtés határát is. És ez a sok-sok próbálkozás, irányzat (köztük olyanok is, amiket nem említettünk), valahol összeér majd minden idők legnagyobb, egyre közelebbi, egyszerre mérnöki, tudományos és művészeti kalandjában – bolygók és holdak lakhatóvá tételét biztosító ökoszisztémák tervezésében és teremtésében, a terraformálásban, ahol planetáris Edisonok próbálgatnak felmérhetetlen számításteljesítményű masináikkal működőképes együttállásokat, soha nem volt méretű alkotóközösségek részeként. szó sincs róla, hogy ebben a vállalkozásban szerepet kapna vagy követelne magának a konkrét művészet. Marad a színek és a geometrikus formák világában, amelyből vétetett. De mások odavezető útját, bármily csekély mértékben is, de jelenlétével befolyásolja. inspirál, elbizonytalanít, összezavar, örömöt okoz, meghökkent, kizökkent, állásfoglalásra és tisztázásra késztet. s miközben zárt formanyelven keresi a megújulás lehetőségét, nem szűnik meg csillapíthatatlan vágya, hogy az új technikai képességekben rejlő lehetőségeket azonnal megpróbálja a maga nyelvére (is) lefordítani. Nézzük ilyen szemmel a kiállítás képeit – s belátható, hogy ehhez nem jó szórakozást, hanem élvezetes elmeköszörülést illik kívánni.

lásZló Z. Karvalics –––– Concrete and Geometric Art and its Relationship with Computers and Reality

What do abstract and concrete artists use computers for? To generate variations of patterns, thus saving time for the hand-and-mind alliance to experiment with immense amounts of new combinations, based on altering the parameters determining how the elements are arranged. at times, the instructions may include random steps, allowing unexpected and unplanned, “un-prestressed” forms to manifest themselves in the variations, or else, with a soupcon of irregularity, a millimetre of exaggeration, they break the order of “perfection, [of] polished purity”, for it is such tiny “errors” which – to borrow the words of József Mélyi – turn the “constructive system into something tangibly human”, and – with slight overstatement – turn the computer into a partner. it is not the computerisation that matters here, but the sequentiality and seriality by which the realms of possible multitudes are born and embodied. The algorithm and/or code is simply a strict set of pre-determined rules governing the form and order of operational types. We tend to forget, however, that a key prerequisite for programming is imagination: a prior image must be formed of the various steps in a sequence; the way we flirt with chance, meanwhile, is also of great importance. vera Molnar’s machine imaginaire, whose operating principles she devised in 1959, helps us to understand that the original source of this behaviour lies not in the history of the computer, nor in punchcards, juke-

boxes, looms or the camshafts of windmills, or even in the combinatorial wheels of ramon llull; we must instead fly back in time to the self-triggered trapping devices of Neolithic hunters. if the first revolution of the mind was the development of memory, facilitating courses of action that factor in elements of reality not present in the sensory sphere, then the second revolution was the development of imagination, enabling us to use past experiences to conceive of realities that have not yet taken place; when such a reality does occur, our actions can be more effective, given that we have, to an extent, already prepared for it. We must ask, though, that if concrete art has no transition to the world beyond the picture, if it does not deliberately establish a link with reality, and if there is no connection between its iconographic elements and the object visible in the outside world, then is it a continuation of anything at all? after all, the only visible remnant is visual language: pictures do not primarily convey information about themselves, and they say nothing about their own history. Their function “is restricted to self-analysis”. They become autonomous, works for their own sake. as Dietmar Elger and Uta Grosenick put it, “a blue surface no longer represents the sea, and a horizontal line no longer indicates the horizon; art may lose its capacity for similitude, but in doing so it becomes autonomous and self-conscious … it attains a degree of autonomy it never had before”. Basic colours and geometric shapes, serving as linguistic devices and becoming autonomous (concrete) as outlined above, create their own, inexhaustible syntax. However, “geometric abstraction nowadays is only truly viable if it looks beyond its own territorial borders. Not doing so will probably result in it staying in the same place, thinking within the same concepts, constantly rediscovering the same paths.” (Bálint szombathy)

is it even possible to transcend these borders? We must remember that whatever may be valid for the process, for the establishment of conditions, does not necessarily hold true for the end result of the process, for the ensuing picture. There, hitherto non-existent visual forms become the object of sensory perception. Through the act of creation, realisation and presentation, the picture, though it keeps its distance from reality, nonetheless becomes part of that reality – similarly, in the past, dreamwork, play and mind-altering substances resulted in new combinations and arrangements of meanings and motifs, even without the impulses binding reality together. This is perfectly reflected in the practice by which artists name their works. Many pictures are not given titles, for that would imply a kind of pre-formed meaning. The title is often “Untitled”, or refers to part of the creative process, or its atmosphere. Most commonly, the title evokes something visible in the picture (such as the name of a colour or line). This has led christopher P. Jones to suggest that as viewers, we should banish all the extraneous information that appears beside the pictures, so that by increasing the time spent looking, in a kind of attention game, we reach a point where the picture “drags us” over to its own world, bringing about momentary new sensations and approaches, and helping us recognise new formal connections. if any movement should be observed following this “recipe”, then it is concrete art: the more time one spends looking, the more possible dimensions and pathways are opened up in the apparent simplicity of the basic colours and shapes. While this may lead us in the direction of sacrality or metaphysics (as it did with Malevich or rothko), in the way that archaeologists treat any trace of ochre in their finds as evidence of advanced spiritual and intellectual life, there is yet another way in which seriality is connected to reality. it is reminiscent, for example, of the light-bulb experiments of Edison, who famously treated each unsuccessful attempt not as failure, but as a way of ruling

out one more wrong option. a closer analogy, however, can be found in the cutting edge of biology: the revolution of the “omics” – proteomics, genomics and metabolomics – is driven by the fact that the missing clue in our answers to the “whys” of living systems is provided by studying the unique combinations of millions of tiny constituent particles. and there are some tasks (such as playing with possible combinations of protein structures) where the human mind still outpaces artificial intelligence. Granularity is the term used in social sciences to describe the smallest magnitude at which we can identify and understand the factors driving change, such as when we find the key to the behaviour of a large system in a particular arrangement of nanoscale elements. in other words, a single situation, angle or order of magnitude may bring us closer to the “truth”, to the “essence”. although serial art “never crosses the threshold that would tilt it from the province of possibility into the sphere of realisation” (Bálint szombathy), the analogy gives us food for thought, helping us to find closer or more distant relatives in the mega-laboratory of art. What kind of movements today are creating new worlds and languages out of nothing, aided by computers? One is [ar]T, augmented reality art, which merges the actual with the imaginary; since this summer, this has become a permanent attraction in apple stores, under the name of [ar]T Walk, with internal installations. i would also list cosmic art here, which builds on both raw astronomical data and pure fantasy, and which, by presenting images of unseen galaxies, planet horizons and nebulae, strives to surpass all the experiences offered by the complex imaging processes of space telescopes. Then there is the universe of cGi movies, animated with the help of computers, in which imaginary worlds are brought realistically to life on screen. i see a kind of seriality in works of land art designed by computer, with their temporary sequential compositions realised using physical

geological and floral raw materials. For millennia, this has been carried out even more organically by the art of gardening, which transcends the borders of reality creation. and all these efforts, all these movements (including those not mentioned here), will come together, sooner or later, in the greatest engineering, scientific and artistic adventure ever undertaken: terraforming, that is, planning and creating ecosystems to make planets and moons habitable, where planetary Edisons, equipped with immeasurably powerful computers, will test potentially viable combinations, as parts of creative communities on a scale never previously witnessed. No role in this venture could be given to or demanded by concrete art, which must remain in the world of colours and geometrical shapes, from whence it sprang. its presence may, however, have a bearing â&#x20AC;&#x201C; albeit a slight one â&#x20AC;&#x201C; on the pathway taken by others in that direction. it inspires and unsettles, confounds and delights, amazes and distracts, and fosters commitment and elucidation. and while, in its self-contained formal language, it seeks a means of rejuvenation, it never loses its insatiable desire to grasp the latent possibilities of the latest technical advances and to attempt to translate them into its own language. such an approach should be used to look at the pictures in this exhibition â&#x20AC;&#x201C; clearly then, rather than wishing you fun, it would be more appropriate to wish you an enjoyable sharpening of the mind.

BENEDEK Barna 1973 Budapest (H), Budapesten él / lives in Budapest (H)

sztereo 12, 2009 akril, vászon / acrylic on canvas, 80 × 130 cm

Max BILL 1908 Winterthur (cH) – 1994 Berlin (D)

composition, 1976 16

szitanyomat, papír / serigraph on paper, 50 × 36 cm

composition with rectangles, serigraph in colours, 1976 szitanyomat, papĂr / serigraph on paper, 40 Ă&#x2014; 60 cm

T. BORTNYIK Éva | TUBÁK Ádám | TUBÁK Csaba 1945 Kolozsvár (rO), 1985 Bécs / vienna (a), 1943 Kolozsvár (rO) Bécsben élnek / They live in vienna

a Fal II című installáció egy hagyományos technikával készült konstruktív festményből indul. Ehhez kapcsolódik a kép mellé vetített videó, mely két részből áll. az első részben a festményen ábrázolt falrészlet egy tudatosan megszerkesztett 3D komputeranimáció által dinamikusan mozgásba lendül, bolyong, majd újra visszamerevedik eredeti állapotába. a videó második jelenetében, az NsT (Neural style Transfer - Neurális stílusátvitel) eljáráson alapuló algoritmus által a festmény összekapcsolódik az animációval. a szoftver, machine-learninget használva, a két forrást öntörvényűen összehangolja, interpretálja és ezáltal új váratlan vizuális élményt generál. ———— The installation Fal II is based on a constructivist oil painting. The video projected next to the painting is conceptually linked to it, and consists two parts. The first part of the projection depicts the reconstruction of the wall shown in the painting, set in motion by a deliberately crafted computer animation, which, after a series of movements, returns to its initial state. The second part establishes a connection between the painting and the animation by using an algorithm based on a process called NsT (Neural style Transfer). The software synchronizes the two different sources and interprets the results in a completely selfregulated manner, using machine-learning, whereby it generates an unexpected visual experience.

Fal i. / Wall i, 2019 installáció (festmény + komputeranimáció) / installation (painting+computer animation)

Fal ii. / Wall ii, 2019 18

installáció (festmény + komputeranimáció) / installation (painting+computer animation)

José BRÉVAL chevreuse-ben él / lives in chevreuse (Fr)

artiste et ordinateur album, 1979 szitanyomat, papír / serigraph on paper, 40 × 50 cm 20

sZöllősi-NaGy – NEMEs GyűJTEMÉNy / cOllEcTiON

artiste et ordinateur album, 1979 rĂŠszlet / detail

CSÍZY László 1943 rimaszombat (H), Budapesten él / lives in Budapest (H)

a kiállított munkák a számítógépes grafika legkorábbi magyar kísérletei közé tartoznak (19801982). pécsett, a lantos Ferenc által vezetett pécsi vizuális műhelyben készültek. villamosmérnökként a távközléstechnika világában éltem, melyben a szinusz hullámoknak, a zajnak, az exponenciális jellegű változásoknak nagy szerepe van. ezek az alapvető függvények arányokat is képviselnek, mely arányokat az emberi érzékelések napi tapasztalatai is visszaigazolnak, használatuk vizuális alkotásokban is indokolható. a Mozgó szakaszok-on a vonalrendszer harmonikus mozgást végez. a képfelületen függőleges irányban stabilitást sugárzó osztásrendszer alakul ki, míg a vízszintes sávok variációi, rejtett szimmetriái a változatosságot , a szabadságot képviselik. az eltérő fázisú és ritmusú, sőt eltérő erősségű lengés zene érzetét kelti. a képfelületet gazdagítják az „ötletszerűen” kihagyott elemek hiánya, vagy a tükrözések révén keletkező átfedések és üres foltok. a szakasok hosszát, a lengések nagyságát és sebességét paraméterezve képvariációk keletkeznek, melyekből az alkotó vizuális kulturája alapján szelektál. az Írógép-kísérlet című képen írógép karakterek folyama tölti meg a képmezőt. a két képmező része eltérő irányú alapstruktúrával rendelkezik. a struktúrákon rokon motívumok variációi jelennek meg. mintha élő szövettel lenne dolgunk, melynek hajszálerei tartják életben a szövetet. a paraméterezés itt is drasztikusan eltérő hatású felületeket eredményezhet. az ismétlésekre alapozott rendszer utánozza a természetet, mely tömegesen szaporítja hasonló sejtjeit, majd a környezet nyomásának engedve variációkat készít. a képen egy alapvetően stabil rendszert látunk, mely tele van finom belső mozgásokkal. az erőtér i–ii. kilép a lassú és szelíd változások világából. drasztikus erőterek emelik ki a síkból a grafikai elemek sokaságát. plasztikus hatások keletkeznek. ez az átalakulás azonban rendezett és szabályzott, minden alkotórész „sorban áll”. sejtjük, hogy ez a rend sem végleges, hiszen a csúcspontokban ez a rend is megtörik, a kis négyzetlények szétpörögnek. a tolerancia korlátos. az erőtér i.-en a véletlen hatások is feltűnnek, a kis négyzetek eleinte pontokká zsugorodnak, majd meg is szűnnek.

Írógép-kísérlet / Typewriter Experiment, 1982 írógép, print, papír / typewriter, print on paper, 298 × 210 mm

CSÍZY László a mikro-számítógépek kezdeti szakaszában igen szerény eszközökkel rendelkeztünk. meggyőződésem szerint azonban mégiscsak megszületett egy csodálatos új lehetőség. a számítógépes háttérrel a nagyszámú elem megjelenítése, pontos pozicionálása, az ismétlések szinte korlátlan lehetősége, a sebesség és más előnyök új távlatokat nyitottak. a paraméterezés szubjektivitása, az alkotó tervezési munkája biztosította, hogy az ember uralkodjon a gép felett. a komputeres konfiguráció csak egy eszköz. abban az időben azt is előnynek tartottam, hogy a hardver és szoftver korlátai ráirányították a figyelmet a vizuális nyelv alapvető elemeinek használatára, a pontra, a vonalra, az alapvető struktúrák építésére. ———— the exhibited works are from the earliest Hungarian experiments of computer graphics (1980-1982). they were created in the visual Workshop of pécs, led by Ferenc lantos. as an electrical engineer, i lived in the world of telecommunications technology, where sine waves, noise, and exponential-type changes play a great role. these basic functions also represent proportions, which are confirmed by the everyday experiences of human perception; their use is also justifiable in works of visual art. in Moving segments, the lines perform harmonic movement. On the image surface, a system of divisions develops in the vertical direction, radiating stability, while the variations and hidden symmetries of the horizontal bands represent variation and freedom. the oscillations of different phases and rhythms – even different intensities – create the impression of music. the image surface is made richer by the absence of “arbitrarily” omitted elements, or overlaps and empty patches resulting from the mirroring effect. the parameterisation of different phase lengths, oscillation speeds and intensities leads to image variations, from which the artist makes a selection based on his or her visual culture. in the work entitled typewriter experiment, the image field is filled with a flow of characters. a part of the two image fields has a basic structure that differs in direction. in the structures, variations of related motifs appear. it is as if we were dealing with living tissue, whose capillaries keep the tissue alive. Here, too, parameterisation can result in surfaces with drastically different effects. the system, based on repetitions, imitates what we see in nature: similar cells are replicated on masse, and, then, in response to pressure from the environment, variations are produced. the image shows a fundamentally stable system that is filled with fine, internal movements. 24

MozgĂł-szakaszok ii. / Moving segments ii, 1980 plotter, papĂr, tus / plotter, chinese ink on paper, 298 Ă&#x2014; 210 mm

CSÍZY László

Force Field i–ii leave the world of slow, subtle changes. the multiplicity of graphic elements is elevated from two-dimensional space by drastic force fields. plastic effects are created. this transformation, however, is ordered and regulated; every component "stands in line". One suspects, this order is not finite either, as, at the peak points, it is broken; the tiny squarebeings roll apart. tolerance has its limits. in Force Field i, accidental effects also make their appearance; the small squares at first shrink to dots, and then disappear. in the early days of micro-computers, the tools we had at our disposal were rather meagre. but i believe that a new, wonderful opportunity nevertheless presented itself. the computer background made possible the representation and precise positioning of large numbers of elements, the generation of limitless possibilities of repetition, as well as accelerated speed and other advantages –which, in turn, opened new horizons. the subjectivity of parameterisation and the artist’s design work ensured that the human being exercised control over the machine. Computer configuration is only a tool. back then, i considered as an advantage even the fact that the limitations of hardware and software drew attention to the use of the fundamental elements of visual language; the dot, the line, and the building of basic structures.

Erőtér i–ii. / Force Field i–ii, 1980 26

plotter, papír, tus / plotter, chinese ink on paper, 298 × 210 mm

Maria CUEVAS 1961 Madrid, Madridban él / lives in Madrid (E)

véletlen színkód s-06 [01] / random colour code s-06 [01] / 2019 28

gilclée print, papír / digital print, paper, 80 × 80 cm

aleksander DraKUlic 1963 celje (slO) Budapesten él / lives in Budapest (H)

2 × square Grid Moire, 2019 Uv-nyomat, papír / Uv print on paper, 50 × 50 cm

Jean-François DUBREUIL 1946 Tours (Fr), Párizsban él / lives in Paris

Qsi le quotidien de Paris No. 3211, 1990 30

akril, vászon / acrylic on canvas, 91 × 138 cm sZöllősi-NaGy – NEMEs GyűJTEMÉNy / cOllEcTiON

GÁYOR Tibor 1929, rákospalota (H), Budapesten él / lives in Budapest (H)

Diametral Breaks /átlós törések, 2006 fa, akril / acrylic on wood, 80 × 80 cm

GÁYOR Tibor

átlós törések, folyamat i–ii., / Diametral Breaks, continuo i–ii, 2006/2011 fa, papír, kollázs / wood on paper, collage, 130 × 90 cm

HARASZTŸ István 1934 Pestszentimre (H), Budapesten él / lives in Budapest (H)

Nagy kütyü – mobil szobor, érem / Big Gadget – mobile sculpture, medal, 2007 fém / metal, átmérő / diameter 30 cm 34

sZöllősi-NaGy – NEMEs GyűJTEMÉNy / cOllEcTiON

Gerhard HOTTER 1954 Nürnberg (DE), Nürnbergben és Párizsban él / lives in Nuremberg (DE) and Paris (F)

Jyndoval, 2019 akril, fa / acrylics on wood, 60 × 60 cm

Gerhard HOTTER munkámban a matematikai struktúrák művészeti, költői lehetőségeit vizsgálom az úgynevezett langford-permutációkon keresztül. e számsorozatok jelentik a kiterjedt, összetett, részben szeriális, de olykor egyedi művek alapját. ritmusok, fedések és egymásba fonódó szövetek mutatják be a matematika szépségét a mindennapi élet illékonyságának meditatív ellenpontjaként. számok logikai rendszerének analízise vizuális struktúrákhoz vezet. a tér ritmikusan osztódik. a szerkezetről pontos állítások fogalmazhatók meg a matematika rendszerében. Fontos számomra, hogy a struktúra érthető legyen – ám nem várom el a befogadótól a dekódolását. „Néhány éve gerhard Hotter hívta fel a figyelmünket egy olyan számsorozatra, mely mindeddig nem nagyon került a köztudatba. a langford-sorozatról van szó, melyet a skót fizikusról, dudley langfordról neveztek el. a számsorozat kifejtésének pontos megértése nélkül is lenyűgözőek Hotter langford sorozaton alapuló tárgyai és képei. vonalak és színek ritmikus struktúrái ezek, melyek egy pontosan meghatározott rendszerbe illenek, melynek felfedezése a matematikai esztétika teljesen új formáját tárja elénk. a számsorozat jellemzője egyfajta késleltetett előre mozgás, mely hasonló az »keresztváltó tánclépésekhez«, ha újabb, ritmikus műveletekre utaló metaforát szeretnénk használni. a művész nem titkolja módszerét, amikor elmondja, hogy a 2-3-1-2-1-3 egy langford-sorozat: a két 1-es között pontosan egy, a 2-esek között pontosan két, a 3-asok között pedig éppen három számjegy található.” (prof. eugen gomringer) ———— i explore in my work the artistic and poetic potential in mathematical structures. the focus is the use of so-called langford’s sequence. they form the material for extensive and complex, partly serial, sometimes solitary artistic work. rhythms, overlays and weavings open the look at the clear beauty of mathematics and create a meditative counterpoint to volatility of daily life. the analysis of the logical system of numbers leads to visual structures. the space is divided rhythmically. the mathematical system allows precise statements about the structure. it is important to me that the structure is understandable – but i am not asking the observer to decode the work again.

„For some years now, gerhard Hotter has been calling our attention to a new sequence of numbers which has not yet quite found its way into general awareness. it’s the langford sequence, named after the scottish physicist dudley langford. even without further knowledge of the development process of the series, one is fascinated by the images and objects which Hotter has created by using the langford sequence. there are rhythmic structures of lines and colours which are part of an absolute structural system whose exciting invention reveals a completely new form of mathematical aesthetics. Characteristic of this sequence of numbers is a sort of retarding forward movement similar to a ‘crossover step’, if one wants to use the vocabulary of another rhythmical operation. the artist does not mind revealing his game by explaining that 2-3-1-2-1-3 is a langford sequence: between the two ‘1s’ there is exactly one other number, between the ‘2s’ there are two numbers and between the ‘3s’ there are exactly three other numbers.“ (prof. eugen gomringer)

laros, 2017 akril, MDF / acrylics on MDF, 60 × 60 × 9 cm sZöllősi-NaGy – NEMEs GyűJTEMÉNy / cOllEcTiON

Viktor HULIK 1949 Bratislava (sK), Pozsonyban Ã©l / lives in Bratislava (sK)

Graphic 6b, 6c, 1997 kompútergrafika, plotter / computer graphic, plotter, egyenként 70 × 100 cm each

JOVÁNOVICS Tamás 1974 Budapest (H), Milánóban él / lives in Milan (i)

amor vacui, 2016 40

részlet / detail

amor vacui, 2016 akril és olaj bázisú színes ceruza préselt falemezen / acrylic and oil based colour pencil on fiberboard, 100 x 180 cm

JULESZ Béla 1928 Budapest (H) – 2003 New Jersey (Usa)

Kompútergrafika / computer Graphic, 1965 42

c-print Property of Dr. Kovács ilona / tulajdona

Hiroshi KAWANO 1925 Fushun (cN) – 2012 Kobe (JP)

red Tree, 1972 art ex machina album, szerigráfia, papír / serigraph on paper, 50 x 40 cm sZöllősi-NaGy – NEMEs GyűJTEMÉNy / cOllEcTiON

KELLE Antal Artformer 1953 Budapest (H), Budapesten él / lives in Budapest (H)

Kíváncsi voltam, hogy hogyan lehet létrehozni olyan változtatható térbeli geometriai formákat, amelyek több kis, egymással részben hasonló alkotóelemből tevődnek össze. a Geometriai pantheon kinetikus szoborsorozat tagjai valamennyien elsőre könnyen értelmezhető geometriai formák, azzal jellemezve, hogy ezek a formák kisebb, egymáshoz képest elfordítható, vagy elmozdítható részekből tevődnek össze. a részek között mindig találhatók hasonlóságok és egyezőségek. ez a tulajdonságuk rávetül a posztamensre is, azzal szerves formai összhangot alkotva. a részeket elmozdítva, a kiindulóállásban tisztán, szabályos testnek tűnő, geometrikus formák, organikus alakzatokat sejtetnek. a Geometriai pantheon sorozatom itt bemutatott tagjai, soros elrendezésű modellek, ahol a részek – stagnáló, vagy csökkenő méretben – úgy kapcsolódnak a következő elemhez, hogy a kapcsolódó felületük megegyezik, ezáltal nem lépcsőzetes, hanem folyamatos átmenetet képeznek alapesetben a felületen. a részek elforgatásakor azonban vagy a felületek szöge, és/vagy iránya megváltozik, ezáltal hol kaotikussá válik, máshol megtörve, dőlve módosul. a kapcsolódó felületek leggyakrabban olyan síkbeli alapidomok, mint a kör, a háromszög, a négyzet. Jóllehet mindegyik tárgy egy rá jellemző kezdőformával rendelkezik, nincs jó, vagy rossz beállításuk, állapotuk. Nyitott absztrakt művek, melyek nemcsak kapcsolódásukkal, hanem átalakulások sorával is modellezhetnek különböző narratívákat. ezekből mutat be ízelítőt a Libretto című animációs film.

Geometriai pantheon Xv. PoliĂŠder Opus 265. / Geometic Pantheon Xv, 2003 politĂşrozott fa, vegyes technika / varnished wood, mixed media

KELLE Antal Artformer

i was curious how it was possible to create changeable three-dimensional geometric forms that were composed of several small, similar elements. the pieces of the kinetic sculpture series entitled Geometric pantheon are all geometric forms easily interpretable at first glance, composed of smaller units that can be rotated or shifted in relation to one another. it is always possible to find similarities or identical characteristics among the parts. this property also extends to the plinth, thereby creating an organic quality of formal harmony. by shifting the parts, shapes that, in their initial position, appeared regular and geometric become suggestive of organic formations. the pieces of the Geometric pantheon series that are presented here are sequentially arranged models, with each part connected to the next part in line – of the same or smaller size – so that their touching surfaces are identical. What results is a continuous – rather than tiered – transition on the surface. When parts are rotated, however, the angle or direction of the surfaces is altered, which, in some instances, leads to a chaotic result, and in other cases, leads to a break or a slanted appearance. the connected surfaces are most often such two-dimensional shapes as circles, triangles and squares. although each object possesses an initial form that is peculiar to it, there is no such thing as a good or bad position or state. these are open, abstract works that model various narratives not only through connecting, but also through undergoing a series of transformations – as illustrated by the animation entitled Libretto.

libretto, 2005 animรกciรณs film / animation film

KOVÁCS Attila 1938 Budapest – 2017 Budapest (H)

Transitives Metaquadrat, nos. 1-3., 1985 tus, papír / chinese ink on paper, egyenként /each 57 × 57 cm sZöllősi-NaGy – NEMEs GyűJTEMÉNy / cOllEcTiON

LANTOS Ferenc 1929 Pécs (H) – 2014 Balatonberény (H)

Kétszólamúság / Double voices, 1979 50

olaj, tus, vászon / oil and chinese ink on canvas, 100 × 100 cm sZöllősi-NaGy – NEMEs GyűJTEMÉNy / cOllEcTiON

Richard Paul LOHSE 1902 Zürich – 1988 Zürich (cH)

Komplementer csoportok hat horizontális rendszerben. színsorok / Komplementäre Gruppen durch sechs horizontale systeme. Farbreihen, 1950-1983 szerigráfia, papír / serigraphie on paper, 28 x 28 cm sZöllősi-NaGy – NEMEs GyűJTEMÉNy / cOllEciON

Josef LINSCHINGER 1945 Gmunden (a), Gmundenben él / lives in Gmunden (a)

die buchstaben und ziffern des barcode 39 bestehen aus jeweils fünf balken, aus zwei breiten und drei schmalen. die abstände dazwischen bestehen aus einem breiten und drei schmalen. die balken werden unterschiedlich angeordnet, um je einen buchstaben oder eine ziffer darzustellen. in „crossing 0 and 1 over red to vera molnar“ werden die ziffern des binärcodes in barcode 39, in Weiß und schwarz, dargestellt. 0 = Weiß, 1 = schwarz. 0 und 1 (an und aus, hell und dunkel, wahr und falsch). im Winkel von 90 grad werden 1 und 0 übereinandergelegt. die gekreuzten Flächen sind, gemäß der mischung von Weiß und schwarz, grau. eine von vera molnar bevorzugte Farbe – neben schwarz und Weiß – ist rot, sie wird als bildgrund verwendet. die ursprünglichen zustände 0 und 1 sind eindeutig, bei der „Kreuzung“ von 0 und 1 wird ein neuer zustand geschaffen. a vonalkód 39 betűje és száma öt, egyenként két széles és három keskeny hasábból áll. a közöttük levő távolság egy széles és három keskeny egységnyi. a hasábok különböző módokon rendeződnek, hogy egy-egy betűt vagy számot ábrázoljanak. a „crossing 0 és 1 over red to vera molnar” képben a bináris kód számait a barcode 39-ben fehérek és feketék reprezentálják. a 0=fehérrel, az 1=feketével (kifelé és befelé, világos és sötét, igaz és hamis). 1 és 0 90 fokos szögben keresztezik egymást. az egymást keresztező felületek a fehér és fekete keveredésének értelmében szürkék. a kép alapja vörös, vera molnar egyik kedves színe a fekete és a fehér mellett. a 0 és az 1 eredeti állapota egyértelmű, kereszteződésük új állapotot teremt.

crossing 0 and 1 over red to vera Molnar, 2019 gicleé print, vászon / digiprint on canvas, 100 × 100 cm

MARAFKÓ Bence 1974 Pécs (H), Budapesten él / lives in Budapest (H)

reliefobjektem két, egymásra merőleges pozíciójú és eltérő arányú ellipszis között generált formaátmenetből épül fel, 18 lépésben. a két ellipszis (a keskeny legfelső, titánfehér és a teltebb arányú, leghátsó ultramarinkék) egy kiinduló és egy végpontot testesítenek meg. a két végpont között kialakuló algoritmikus formaátmenet egyben az eltelő időt is modellezi, mely idő alatt a legfelső ellipszis teljes metamorfózison esik át: (felülről) a 10. lépésben például körré változik, az utolsó, 18. lépésben a kiinduláshoz képest ellentétes helyzetűvé válik (horizontális/ vertikális). ezt a formai változást az eltelő idő algoritmusa generálja: bármelyik szakasza egyegy „eseménynek” (= fázisnak, stációnak) felel meg. a végtelen sok lehetséges fázisból itt és most 18 fázis jelenik meg. a két forma ellentétes pozíciójával erőteljes kontrasztot, oppozíciót képez egymással, de közöttük mégis a legnagyobb harmóniával feszül az éppen „eltelő-elmúló” idő a végtelenbe terülő, de a három dimenzióban mégis véges formaátmenetével, illetve az abszolút világos fehér és az abszolút sötét ultramarinkék közötti fokozatos színátmenetével. az így létrejövő, optikailag egy egységként érzékelhető új formakomplexum modellezi a végtelen térből időbőll az itt és mostba kitüremkedő, avagy a végtelenbe belesimuló jelenést, időzárványt.

Tér-idő koncepció 2. - átmenetes (Két ellipszis között generált átmenet és idő 18 lépésben) / space-time conception 2. - with Transitions (Generated spatial and Time cross-sections Between two Ellipses in 18 steps), 2019 akril, rétegelt lemez / acrylic on plywood, 80 x 85 cm

MARAFKÓ Bence

my relief object is composed of transitions of form generated between two differently proportioned ellipses that are positioned perpendicularly to one another, as seen through 18 steps. the two ellipses (the narrow, uppermost, titanium-white ellipse and the rearmost, rounder, ultramarine-blue ellipse) embody a starting point and an endpoint. the algorithmic transition of shapes that occur between these two extreme points also models the passing of time, during which the uppermost ellipse goes through a complete metamorphosis: at the 10th step (from above), for instance, it turns into a circle, while, in the last – 18th – phase, its position is diametrically opposed to that of the starting point (horizontal/vertical). this formal change is generated by the algorithm of time’s passing: each segment corresponds to a specific “event” (phase or station). Of the infinite number of potential phases, 18 are represented here. the resulting new complex of forms, which is optically perceivable as a single unit, models meaning – or time bubble – as it protrudes out of infinite space-time, into the here and now.

MAURER DĂłra 1937 Budapest (H), Budapesten ĂŠl / lives in Budapest (H)

standard színek egymásutánja, a képszéleket követve, spirál formában az Ujjnyomok sorozatból 1., 2. , 2007 / series of standard colours from the Fingerprint series, Following the Borders in spiral Forms 1, 2, 2007 akril, fa / acrylic on canvas, egyenként / each 62 × 62 cm

MENGYÁN András 1945 Békéscsaba (H), Budapesten él / lives in Budapest

Formák logikája / logic of Forms, 1969 60

akril, vászon / acrylic on canvas, 120 × 120 cm

Formรกk logikรกja / logic of Forms, 1969 akril, vรกszon / acrylic on canvas, 100 ร 100 cm

Manfred MOHR 1938 Pforzheim (D), New yorkban él / lives in New york

cím nélkül / Untitled, 1992 tus, papír és pausz egymáson / chinese ink, overlapping tracing- and regular paper, 33 x 39 cm 62

sZöllősi-NaGy – NEMEs GyűJTEMÉNy / cOllEcTiON

P-412-c, 1988 akril, vászon / acrylic on canvas, 79 x 78 cm sZöllősi-NaGy – NEMEs GyűJTEMÉNy / cOllEcTiON

MaGyar KÉPZőűvÉsZETi EGyETEM FOrMaKÉPZÉsi laBOr / laB FOr cONsTrUcTiNG FOrMs UsiNG DiGiTal alGOriTHMs, HUNGariaN UNivErsiTy OF FiNE arTs: ALBERT Ádám, BÓDI Marianna, HARMATI Kitti, HOÓZ Anna, JENESES Ádám, KOVÁCS Gyula, LEPSÉNYI Imre, NÉMETH Dániel, MÁTÉ Dániel, REHOROVSZKY Anna, SZLOVICSÁK Dömötör, TIHANYI Áron

a szoftveres anyagmegmunkálás az additív eljárások révén nemcsak a tárgy formáját, de szerkezetét is képes meghatározni. a parametrikus formák elkészítésekor kikerültük a hagyományos - slicing - szoftvereket és közvetlenül programoztuk a 3d nyomtató fejének pályáját. a tárgy digitális előképe egy egyenlet, amelyben sok esetben használtunk véletlen-generátort és matematikai függvényeket. a forma koncepciója jelen van a szoftveres leírásban, a végső forma pedig a nyomtatás során jön létre. a digitális Formaképzés labort a magyar Képzőművészeti egyetemen, az eFOp 3.6.1 pályázat keretében hoztuk létre. Heti rendszerességű képzéssel, workshopokkal, gépparkkal, szakirány függetlenül szolgálja az oktatást. a kiállításunk anyaga az ez évi workshopon és a gyakorlati órákon résztvevők által 3d nyomtatással készített tárgyak.

Parametrikus formĂĄk / Parametric Forms, 2018â&#x20AC;&#x201C;2019 3d print / 3d prints

FOrMaKÉPZÉsi laBOr / laB FOr cONsTrUcTiNG FOrMs UsiNG DiGiTal alGOriTHMs

the software-based treatment of materials, as a result of additive procedures, can determine not only the shape, but also the structure of an object. When creating parametric Forms, we avoided the use of traditional – slicing – software and programmed the path of the 3d printhead directly. the digital prefiguration of the object is an equation, in which we often use a chance generator and mathematical functions. the concept of the form is present in the software-generated description, while the final form is achieved during the printing process. albert ádám, lepséNyi imre

Parametrikus formĂĄk / Parametric Forms, 2018â&#x20AC;&#x201C;2019 3d print / 3d prints

FOrMaKÉPZÉsi laBOr / laB FOr cONsTrUcTiNG FOrMs UsiNG DiGiTal alGOriTHMs

Parametrikus formĂĄk / Parametric Forms, 2018â&#x20AC;&#x201C;2019 3d print / 3d prints

Vera MOLNAR 1924 Budapest (H), Párizsban él / lives in Paris (F)

sfumato, 1979 70

szitanyomat, papír / serigraph on paper, 46 × 46 cm sZöllősi-NaGy – NEMEs GyűJTEMÉNy / cOllEcTiON

aláírás / signature, 2004 akril, vászon / acrylic on canvas, 100 × 100 cm sZöllősi-NaGy – NEMEs GyűJTEMÉNy / cOllEcTiON

Vera MOLNAR

Brisure en bas sur fond gris - 021205, Diptychon / Diptych, 2005 akril, vászon / acrylic on canvas, 2 × 100 × 100 cm sZöllősi-NaGy – NEMEs GyűJTEMÉNy / cOllEcTiON

François MORELLET 1926 cholet – 2016 cholet, (F)

random distribution of 40 000 squares 50% white 50% black, 1961 szerigráfia, papír / serigraph on paper, 75 × 75 cm 74

sZöllősi-NaGy – NEMEs GyűJTEMÉNy / cOllEcTiON

cím nélkül / Untitled, 2007 (2008) szitanyomat, dombornyomás / serigraph, relief print, 75 × 75 cm sZöllősi-NaGy – NEMEs GyűJTMÉNy / cOllEcTiON

NEMES Judit 1948 Budapest, Budapesten él / lives in Budapest (H)

13/GaMMa/4, 2013 76

akril, fa, plexi / acrylic, wood and plexiglass, 60 × 60 × 60 cm

12/TaU/521, 2012 akril, vรกszon / acrylic on canvas, 150 ร 150 cm

PALOTAI Gábor 1956 Budapest (H), stockholmban él / lives in stockholm (sE)

„gondolataink és az önmagát mutató valóság között van egy üres tér” – írja dr. linda rampell, palotai gábor: Maximizing the audience című könyve bevezetőjében. a mibennünk megfogalmazódó gondolat grammatikája és az önmagát leképező valóság fizikája között, mintegy harmadikként, megtaláljuk ezen üres teret, mint a számítások, műveletek, algoritmusok révén lehetővé váló, képekké kódolható projektív világ helyét. amely tartalmaz minden lehetséges formát, akár megformálták, akár még nem, minden lehetséges képet, akár leképezték, akár nem, minden tájat, melynek van vagy lehetséges a valós világban megfelelője, illetve épp itt valósul meg, válik megjeleníthetővé egyedül. a lehetséges, konstruált, szellemi táj képét mutató képzet, elképzelés vagy projekció minden esetben javaslat új modellekre, korábban nem ismert, nem látott képtájakra. ezek által válhat érzékelhetövé az „új képzelőerő” működése, vagyis a módszer az aktuális és egyben ideális formálásra, melyet művészetnek is hívhatunk. világunk és önmagunk ilyen új típusú, új képekkel történő leírása e viszony – „mi” és a „világ” – alakítása egyben. peternák miklós

a certain ratio (+), 2019 giclée nyomat, plexi / giclée print, plexiglass, 70 × 70 cm

PALOTAI Gábor

in the introduction to gábor palotai’s book Maximizing the audience, dr. linda rampell writes: “between our thoughts and the reality that shows itself there is an empty space.” between the grammar of the thought that emerges in our mind and the physics of a reality that renders itself perceivable, as a kind of third element, we find this empty space: a place for a projective world that can be coded into images by calculations, operations and algorythms. Which contains all possible forms, whether they have already taken shape or not, all possible images, whether they have been mapped onto a surface or not, all landscapes, which have (or may have) a corresponding version in the real world, or are just becoming realised – or are only representable – here. any notion, idea or projection that shows a possible, constructed, envisioned image of a landscape, is, in every case, a proposal for new models, for never before known or seen image-landscapes. it is these that make perceivable the operations of the “new imagination” – that is to say, the method for (ideal) shaping in the here and now, which we may choose to call art. describing our world and ourselves through using such new images is also a way of shaping the relationship between “us” and “the world”. miklós peternák

a certain ratio (+), 2019 giclée nyomat, plexi / giclée print, plexiglass, 70 × 70 cm

PÓCSY Ferenc 1942 Budapest, Budapesten él / lives in Budapest (H)

a Fénymorzsoló és a Lyukas zászló képkészítő, képteremtő gépek, amelyek a vizuális környezetet dolgozzák fel, alakítják át új látvánnyá. (mondhatjuk, hogy a barbár Fénymorzsoló egyenesen felfalja, és kihányja…) a két optikai gép kódja: természettörvény, a reflektálás egyszerű törvénye. a befelé tükröző kockában – páronként egymásra merőleges, vagy egymással párhuzamos síkokban – , tükörsávok vannak. ezek egyszeri vagy többszörös reflexióval olyan képelemeket hoznak létre, amelyek keverednek a – tükörsávok közeiben észlelhető –, reális világ képével, illetve a részeivel. az eredmény: valami különös szintézise a reflektált és a valódi világnak. ebben a szuperponált, összetett világban mégis, olyan rend fedezhető fel, amely a megértés örömével ajándékozhatja meg a befogadót. az érthetőség alapja az elemi természettörvény és a egyszerű geometriai elrendezés. a két szobor „feldolgozza” a rájuk eső direkt fényeket, közvetlen megvilágítást. ernyőn, falon felfogható fénypászmákat képes kibocsátani.

lyukas zászló / Flag with a Hole, 2007 fém, üveg / metal, glass, 25 × 25 cm

PÓCSY Ferenc

Light crumbler and Flag with a Hole are image-making machines that process the visual environment, and transform it into something new. (We might say that this barbaric Light crumbler eats it all up and then vomits it back out…) the code of the two optic machines: the laws of nature, the simple law of reflection. in the inward-reflective cube, there are pairs of mirror-bands, positioned parallel or perpendicularly to one another. With single or multiple reflections, they create image elements, which are mixed with the image of the real world, and its fragments – as perceived in the gaps between the mirror-bands. What results is a strange synthesis of the reflected and real worlds. this superimposed, complex world nevertheless reveals a kind of order that may awaken in viewers the joy of recognition. elemental natural law and simple geometric arrangement form the foundation of this comprehensibility. the two sculptures “process” the direct light that hits them. they have the capacity to emit strands of light that can be captured by umbrellas and walls.

Fénymorzsoló / light crumbler, 2001 fém, üveg / metal, glass, 38 × 38

Henri PROSI 1936 Metz (F) – 2010 Deux-sèvres (F)

7 Phases, 1997 86

akril, vászon / acrylic on canvas, 147 × 20 cm sZöllősi-NaGy – NEMEs GyűJTEMÉNy / cOllEcTiON

Torsten RIDELL 1946 Malmö (s), svédországban és Párizsban él / lives in sweden and Paris

cím nélkül / Untitled, 2012 akril, vászon / acrylic on canvas, 150 × 50 cm sZöllősi-NaGy – NEMEs GyűJTEMÉNy / cOllEcTiON

Albert RUBENS 1944 West Flanders (B), Belgiumban él / lives in Belgium

Bouda iii-1, 2019 88

acrylic liquitex, Mars Black, egyenként /ech 70 × 70 cm

Peste i–2, 2019 acrylic liquitex, Mars Black, egyenként /each 70 × 70 cm

Jan SCHOONHOVEN 1914 Delft – 1994 Delft (Nl)

Préselt struktúra / Gepräkte strukture 004 album, 1972 90

szerigráfia, dombornyomás, papír / serigraph, relief-print, paper, 59 × 49 cm sZöllősi-NaGy – NEMEs GyűJTEMÉNy / cOllEcTiON

Préselt struktúra / Geprägte strukture 004 album, 1972 szerigráfia, dombornyomás, papír / serigraph, relief-print, paper, 59 × 49 cm sZöllősi-NaGy – NEMEs GyűJTEMÉNy / cOllEcTiON

Mark STAREL 1961 Begatynia (Pl), Kielcében és varsóban él / lives in Kielce and Warszawa (Pl)

statistical Painting K_035_18_Trust_r5", 2018 92

akril, vászon / acrylic on canvas, 60 × 60 cm

statistical Painting K_035_18_Trust_r6", 2018 akril, vรกszon / acrylic on canvas, 60 ร 60 cm

Klaus STAUDT 1932 Otterndorf (D), Frankfurtban él / lives in Frankfurt (D)

Warten auf ..., 2008 plexi, akril, fa / plexiglass, acrylic, wood, 40 × 40 × 5 cm 94

sZöllősi-NaGy – NEMEs GyűJTEMÉNy / cOllEcTiON

Esther STOCKER 1974 schlanders (i), Bécsben él / lives in vienna (a)

cím nélkül / Untitled, 2017 akril, vászon / acrylic on canvas, 100 × 100 cm

Peter STRUYCKEN 1939 Den Hague (Nl), Hollandiában él / lives in the Netherlands

structuur-66, 1966 akril, plexi / acrylic, plexiglass, 100 × 100 cm 96

sZöllősi-NaGy – NEMEs GyűJTEMÉNy / cOllEcTiON

SZEGEDY-MASZÁK Zoltán - FERNEZELYI Márton LEPSÉNYI Imre - KAPPANYOS András 1969 Budapest (H), 1972 Budapest (H), 1974 Zalaegerszeg (H), 1962 Budapest (H), Budapesten élnek / They live in Budapest (H)

instant Phono-visual Poetrizator (Pseudo chaotic Dadamaton), 2016-2017 installáció, változó méret / installation, dimensions variable

SZEGEDY-MASZÁK Zoltán – FERNEZELYI Márton – LEPSÉNYI Imre – KAPPANYOS András

a munka a dadaista képvers és „szabad” tipográfia hagyományát dolgozza fel interaktív formában. az elgondolás alapja, hogy a korabeli (rendszerint efemer, újságokba vagy röplapokra szánt) ilyen jellegű munkák a szóbeli előadás érzelmi dinamikáját igyekeztek leképezni, „lekottázni”, maguk is egy korábbi hagyományt, a futurista parole in liberta módszerét felhasználva. az Instant Phono-Visual Poetrizator digitális beszédfelismerésen alapul: azonosítja és tipográfiai jelekké alakítja a közelében elhangzó szavakat, beszédfoszlányokat. a felismert szavak hangzása alapján egy algoritmus minden szóhoz jellegében megfelelő tipográfiai mintát rendel, és ezt jeleníti meg egy képernyőn. a szavak egymásra rakódnak és dinamikus képverset (vizuális költeményt, versfilmet) alkotnak, amely folyamatosan változik az időben, de minden pillanatban egyszerre kínálja fel magát a vizuális és verbális percepciónak, amit – mintegy kontextusként – tovább színez az elhangzott eredeti megnyilvánulás akusztikus emlékének jelenléte, valamint a tökéletlen szövegfelismerések révén keletkező komikus feszültség. a dada eszmei forrásvidéke az első világháború tapasztalata, különös tekintettel a szavakat – s ezzel az emberi kultúra morális alapértékeit – kiüresítő propagandára. Hugo ball hangversei éppen azzal mutatnak rá a szavak inflációjára, hogy új, nem létező szavakat, új, „tiszta” verbális valutát indítanak útjára. erre a heroikus gesztusra utal, hogy a phono-Visual poetrizator alapértelmezett bemenetéül a Kossuth rádió élő műsorfolyamát választottuk.

instant Phono-visual Poetrizator (Pseudo chaotic Dadamaton), 2016-2017 installáció, változó méret / installation, dimensions variable

SZEGEDY-MASZÁK Zoltán – FERNEZELYI Márton – LEPSÉNYI Imre – KAPPANYOS András

this work reinterprets the tradition of dadaist image poetry and “free” typography in an interactive form. it is inspired by the way such dadaist works (usually ephemeral in nature, intended for leaflets or newspapers) attempted to illustrate or “transcribe” the emotional dynamics of oral presentation, using methods developed by the Futurist tradition of parole liberta. instant phono-Visual poetrizator is based on digital speech recognition: it identifies words or speech fragments uttered nearby, and turns them into typographic signs. depending on the way the identified word sounds, an algorithm pairs it up with a matching typographic pattern and displays it on the screen. the words are deposed on top of each other, forming a dynamic image poem (a visual verse, a poetry film) that is constantly changing in time, yet in each moment, it is offering itself for visual and verbal perception simultaneously. perception is further enriched and contextualized by the acoustic memory of the original utterance and the comical tension resulting from imperfect speech recognition. the conceptual roots of dada go back to the experience of World War i, especially to the propaganda that robbed words (and with them, the moral principles of human culture) of their meaning. Hugo ball’s sound-poems point out the inflation of expression by introducing new, previously nonexistent words, a new, “pure” form of verbal currency. We refer to this heroic gesture in our choice of Kossuth radio’s (the primary government-controlled news channel of Hungary) live broadcast as the phono-Visual poetrizator’s default input.

100

SZÉCSÉNYI-NAGY Loránd 1984 Budapest (H), Budapesten él / lives in Budapest (H)

space-Time Maps - constellations [ cas - lyr - Ori -UMi ], 2019 12 db 25 × 25 cm grafika, lézernyomat, tus, papír / 12 graphics, laserprint, chinese ink on paper, 25 × 25 cm each

101

SZÉCSÉNYI-NAGY Loránd

a csillagképek állandónak tekintett rajzolatai voltaképp folyamatos mozgásban vannak. a sorozat az égbolt fényes csillagainak ezt az elmozdulását jeleníti meg három adat segítségével. a vizualizáció eszközeként tintát és a kozmoszt is alakító gravitációs erőt használtam fel. a három tengely mentén mozgó rajzológép a betáplált koordinátákra tuscseppet ejtett az adott égitestre jellemző adatok alapján, arányosított magasságból. ezzel a metódussal az azonos méretű cseppek a becsapódás impulzusától szétterülő, eltérő rajzolatai által képződnek le az információk. a tőlünk mért távolság, és az egy év alatt tapasztalható kétirányú elmozdulás megjelenítése által csillagképeink jövőbeli metamorfózisa sejlik fel.

the figures of the constellations – which are considered constant – are, in reality, continuously in motion. the series represents this movement of the stars shining in the sky, with the help of three bits of data. Chinese ink and cosmos-shaping gravity were utilised as the tools of visualisation. the drawing machine, moving along three axes, dribbled ink drops – from an appropriately proportioned height – along the programmed coordinates, based on data pertaining to the given planetary body. in this method, information was mapped out by the distinctive shapes created by the impact of the same-size drops. by representing their distance from us, and the bidirectional shift that occurs in a single year, we are given a glimpse of the future metamorphosis of our constellations.

102

space-Time Maps - constellations [ cas - lyr - Ori -UMi ], 2019 rĂŠszlet / detail

103

SZÍJ Kamilla 1957 Budapest (H), Budapesten él / lives in Budapest (H)

cím nélkül / Untitled, 2018 104

ceruza, papír / pencil on paper, 50 × 70 cm

TÜRK Péter 1946 Budapest - 2015 Budapest (H)

Téglakép / image of Bricks, 2011 giclée nyomat, vászon / giclée print on canvas, 60 × 152 cm

105

TÜRK Péter

Téglakép / image of Bricks, 2011

106

giclée nyomat, vászon / giclée print on canvas, 60 × 152 cm

WOLSKY András 1969 Budapest (H), Budapesten él / lives in Budapest (H)

reNdezett reNdetleNség Képeimet az általam létrehozott szabályrendszer és a generált véletlen hozza létre. a szabályrendszer az állandó az alkotásaimban. a szabályrendszer korlátozza be a generált véletlen végtelen lehetőségeit. a véletlen a változó az alkotásaimban. a generált véletlen hoz a szabályrendszerbe előre nem látható konstellációkat, hozza az életet. e kettő, tehát a szabályrendszer, valamint a generált véletlen együttműködése hozza létre a képeimet. a rendből így lesz rendetlenség. a rendetlenségből így lesz rend.

aN OrgaNized CHaOs my images are created by the rules i create and the randomness i generate. the set of rules is constant in my creations. the set of rules limits the infinite possibilities of generated randomness. Coincidence is the variable in my works. the generated chance brings unexpected constellations into the system of rules, it brings life. it is the combination of these two, that is, the rule system and the random coincidence generated that creates my images. the order will become a chaos. the chaos is going to become order.

108

inter-space, 2019 akril, fa, vรกszon / acrylic, wood, canvas, 55 ร 165 cm

109

inter-space, 2019 110

akril, fa, vรกszon / acrylic, wood, canvas, 55 ร 165 cm

Ryszard WINIARSKI 1936 lviv (UK) – 2006 Warsaw (Pl)

Felület függőleges szimmetriatengellyel / surface with vertical symmetrical axis, 1986 tus, papír / chinese ink on paper, 70 × 50 cm sZÉPMűvÉsZETi MÚZEUM GyűJTEMÉNyE / cOllEcTiON

111

Joa ZAK 1970 Kielce (Pl), Kielcében és varsóban él / lives in Kielce and Warszawa (Pl)

Kreativitásom inspirációja a mindennapi élet. emberek privát és közösségi terekben végzett mozgását ábrázolom. a mindennapi életre utaló referencia saját magam megfigyeléséből következik, ahogy mozgok saját lakásom tereiben. a Joa tevékenységei című sorozat festményei kilenc, a néző számára láthatatlan négyzetegységből állnak, nyolc szobát reprezentál: nappali, erkély, dolgozószoba, folyosó, gyerekszoba, fürdő, mellékhelyiség és konyha, míg az utolsó a külvilágot. a napszakokat különböző színek jelentik: piros (7:30–12:00), zöld (12:00–15:00), kék (15:00– 18:00), fekete (18:00-22:00). a vonalak a mozgásokat jelölik. a festmények a szerző által rögzített adatokon alapulnak, mely rögzíti a különböző terekbe való belépés időpontját és az ott töltött időt.

112

Joa’s activity - 01. 08. 2019 15:00-18:00, 2019 akril, vászon / acrylic on canvas, 60 × 60 cm

113

Joa ZAK

self-commentary: the inspiration for my creativity is everyday life. i illustrate selected social behavior of people related to their movement in private and public spaces. i ask questions about contemporary forms of imaging phenomena and complex social processes. the reference to everyday life stems directly from the observation of myself and the space that i overcome in my apartment. paintings from the Joa activities series consist of nine square modules, invisible to the viewer, 8 of which represent rooms: living room, balcony, study room, hallway, children’s room, bathroom, toilet and kitchen, and one module represents the outside world. every time the day has a different color: red (7:30–12:00), green (12:00–15:00), blue (15:00–18:00) and black (18:00–22:00). the lines here are a record of the movement. the paintings are created on the basis of an author’s database with a record of the amount and exact time of entry to each room. i also draw inspiration from public spaces: shopping malls, museums and art galleries.

114

Joa’s activity - 01. 08. 2019 18:00-22:00, 2019 akril, vászon / acrylic on canvas, 60 × 60 cm

115

ZALAVÁRI András 1986 székesfehérvár (H), Budapesten él / lives in Budapest (H)

egy platánsor útvonalán kis lépésenként készült fényképek szabályos egyesítése, a kerettől egyenletesen zsugorodva. a videón a haladás közben épülő, nem perspektivikus vetület látványa alakul ki. a különböző pontokon készült fotók összességéből eredő kép közel áll a perspektívához, de a képkivágás a vetület térszervező struktúrájának szerves részévé válik.

116

the photos taken one small step after another along a row of platans are unified, consistently shrinking from the frame inward. in the video, moving forward results in a nonperspectivic projection-like visual effect. While the image created from the sum total of photos taken at different points approximates a perspectivic view, the image frame becomes an organic part of the projectionâ&#x20AC;&#x2122;s spatial organising structure.

PlatĂĄnsor / row of Platans, 2018 videĂł / video, 47 sec, loop

117

ZALAVร RI Andrรกs

118

Platรกnsor / row of Platans, 2018

119

KÓd és algOritmus Code and algorythm vasarely múzeum, budapest 2019. október 9. – 2020. január 31. vasarely museum, budapest 9 October 2019 – 31 January 2020

a kiállítás kurátorai / Curators of the exhibition: andrás szÖllŐsi-Nagy, Kamilla sziJ, zoltán szegedy-maszáK, andás WOlsKy a katalógus szerkesztői / editors of the catalogue: zoltán szegedy-maszáK, Judit Nemes, dóra maurer Olvasószerkesztő / Copy editor: bOrus Judit Fotó / photography: miklós sulyOK és a művészek / and the artists Fordítás / translations: steve KaNe, zsófia rudNay grafika / graphic design: balázs Czeizel Nyomda / printed by: paNNÓNia Nyomda, budapest © Nyílt struktúrák művészeti egyesület / Open structures art society (Osas) www.Osas.hu isbN 678-615-6026-03-3