Gazdasagos Meztermeles by Vass János

GAZDASÁGOS MÉZTERMELÉS A MAGYAR KIADÁST SZERKESZTETTE

Mucsi Imre

A könyv eredeti címe THE BEEKEEPER’S HANDBOOK Szerzők Prof. Dr. Kemal ÇELİK Baver COŞKUN Halis KALMIŞ Çanakkale Onsekiz Mart University, Törökország Prof. Dr. Ergün DEMİR Balikesir University, Törökország Bas TIMMERS Charlie WANNOP Janne LÄNSIPURO IFSAT Foundation, Hollandia Prof. Dr. MUCSI Imre Dr. WLADIMÍR János Tudás Alapítvány, Magyarország Karel DEKONINCK Sofie VERREYDT Katholieke Hogeschool Kempen, Belgium Massimo CANALICCHIO Dr. Walter AMOROSO Prof. Dr. Tziano GARDI Confederazione italiana agricoltori dell’Umbria, Olaszország Maciek DYMACZ Wioletta CZERANTIOWICZ Association of Regional Initiatives Development “Lacjum”, Lengyelország Cahit İLERİ Süleyman BENEK Çanakkale Beekeepers Association, Törökország Az első borítón lévő kép forrása http://www.thehoneygatherers.com/images3.1/stock/Anglais/3HoneybeeFlowers-Bee/Honeybee-Flowers-Bee01.jpg A hátsó borítón lévő kép forrása http://pctrs.network.hu/picture/1/8/8/_/dsc06646_1088817_1091.jpg

GAZDASÁGOS MÉZTERMELÉS

A MAGYAR KIADÁST SZERKESZETTE MUCSI IMRE

TUDÁS ALAPÍTVÁNY HÓDMEZŐVÁSÁRHELY 2012

© Tudás Alapítvány, 2012 A kiadvány a „Beekeeping European Environmental Sustainability (BEES)” című, 2010-1-TR1-LEO05-16698 számú Leonardo da Vinci projekt támogatásával jelent meg (http://www.beeseurope.eu, http://tudasalapitvany.hu/projektek/bees) Az Európai Bizottság támogatást nyújtott ennek a projektnek a költségeihez Ez a kiadvány (közlemény) a szerzők nézeteit tükrözi, és az Európai Bizottság nem tehető felelõssé az abban foglaltak bárminemű felhasználásáért Fordította Tóth Nándor Várhelyi Flórián Lektorálta Palotás János Sipos Józsf Szűcsné Péter Judit Felelős kiadó Simon Ferenc Tudás Alapítvány

Komplett kivitelezés Norma Nyomdász Kft. 6800 Hódmezővásárhely, Rárósi út 10. Felelős vezető Rostás Pál ISBN 978-963-89188-3-3

Tartalomjegyzék Előszó................................................................................................................. 7 I. A méhek életciklusa és életük a kaptárban (Bas Timmers, Charlie Wannop, Janne Länsipuro)........................................... 9 II. Méhfajok és a méhek tenyésztése (Massimo Canaccliho, Walter Amoroso, Tziano Gardi, Bas Timmers, Mucsi Imre)............................ 15 III. Méhek és a fenntartható környezet (Bas Timmers, Charlie Wannop, Janne Länsipuro)................................................................. 37 IV. A méhek tavaszi és nyári gondozása (Ergün Demir, Kemal Çelik)............ 45 V. Vándoroltatás és a méhek etetése (Kemal Çelik, Baver Coşkun)................ 57 VI. Rajzó és rabló háziméhek (Kemal Çelik, Ergün Demir, Bas Timmers, Baver Coşkun)........................................................................... 63 VII. Anyanevelés (Kemal Çelik, Baver Coşkun, Bas Timmers)....................... 71 VIII. A méhek őszi és téli kezelése (Ergün Demir, Kemal Çelik , Bas Timmers, Baver Coşkun).................................................... 77 IX. Méhbetegségek, gyógykezelés és óvintézkedések az organikus méztermelésben (Massimo Canacchliho, Walter Amoroso, Tziano Gardi, Mucsi Imre, Bas Timmers, Charlie Wannop, Karel Dekoninck, Kemal Çelik, Baver Coşkun)............................................... 91 X. Méhészeti eszközök és munkabiztonság (Kemal Çelik, Bas Timmers).... 139 XI. Méhészeti termékek, szüretelés és a méhészeti termékek gyógyhatása (Ergün Demir, Kemal Çelik, Bas Timmers).................................................... 157 XII. A méhészeti termékekben lévő peszticidmaradványok emberi és természeti kockázatai (Ergün Demir, Kemal Çelik)....................................... 177 XIII. Menedzsment a hivatásos méhészetben. Marketing és költséggazdálkodás (Maciek Dymacz, Halis Kalmış, Wioletta Czerantowicz).................................................................................. 185 XIV. Hasznos tapasztalatok a méhészetben (Bas Timmers, Mucsi Imre, Wladimír János)............................................................................................. 211 XV. Méhészeti és biobiztonsági útmutató (Karel Dekoninck, Maciek Dymacz, Wioletta Czerantowicz, Sofie Verreydt).............................. 235 Irodalomjegyzék............................................................................................ 295

Előszó A méhek szerepe a növények szaporodásában már az ókortól ismert. Mégis még ma sem értik sokan, hogy milyen nagy szerepük van a kiegyensúlyozott ökoszisztéma fenntartásában. A tudósok szerint, ha a méhek hirtelen kihalnának, akkor az emberiség rövid időn belül eltűnne a Földről. Albert Einstein mondta: „Ha a méh eltűnne Földünk felszínéről, akkor az emberiségnek csak négy éve maradna. Ha nincsenek méhek, nincs megporzás, akkor nincsenek növények, majd nincsenek állatok, végül nincs ember se.” Mások szerint a négy év emlegetése csak ijesztgetés, az emberiség biztosan találna más élelmiszerforrásokat, de az biztos, hogy a mezőgazdaságra és a növényi élet nagy részére pusztítóan hatna a méhek eltűnése. Ezért a méhészet jelenléte és fejlesztése fontos mind a környezetvédelem, mind a fenntartható fejlődés, sőt az emberiség szempontjából is. Sajnos a méhészkedésnek és a méhészeknek sohasem volt elég nagy presztízsük, így Európában ma sincs akkreditált méhészképzés. Ezért a „MÉHEK” (BEES) című – a Leonardo da Vinci Program támogatásával megvalósuló – innovációtranszfer típusú projektnek az a fő célkitűzése, hogy egy európai méhészeti tantervet és tananyagot fejlesszen ki, továbbá hogy megoldásokat találjon a közös méhészeti problémákra. A közelmúltban olyan adatok kerültek napvilágra, hogy az USA egyes vidékein a méheknek már 80%-a elpusztult. Ennek elkerülése érdekében Európában is meg kell kongatni a vészharangot, és a környezetvédő szervezeteknek – a méhészekkel együtt – beavatkozást kell sürgetniük. A szakértők ezt a járványt a méhcsalád elnéptelenedési szindrómájának (angol rövidítéssel: CCD-nek) nevezték el. Napjainkra Németországban a méhek száma 25%-kal csökkent, néhány területen az elhullás eléri a 80%-kot is. Lengyelországban, Svájcban és Spanyolországban hasonló állománycsökkenést tapasztaltak. A tudósok közös feladata megállítani ezt a veszélyes tendenciát. Az utóbbi időben számos országban a megszokottól eltérő jelenségeket észleltek a méhek viselkedésében, aminek következtében vitalitásuk és termelésük csökkent. A jelenség arra utal, hogy ezeken a helyeken is kezdetét vette az elnéptelenedési szindróma. A természet nem maradhat fenn a méhek beporzása nélkül, a mezőgazdaság pedig elveszíti egyik legrégibb barátját és partnerét. Talán a neonikotionid tartalmú rovarirtó szerek, melyekről korábban azt hitték, hogy ártalmatlanok, lehetnek a felelősek a méhek elhullásának egy részéért. Ebből következően meg kell változnia az emberek gondolkodásának a méhek elhullásának okairól, és a most folyó vizsgálatok eredményeit úgy kell hasznosítani, hogy a jövőben elkerüljük az emberi hibákból eredő szörnyű környezeti károsításokat. Ez az újfajta szemlélet a zöldségtermesztésben és az állattenyésztésben rég elfeledett technikákat és módszereket élesztett már eddig is újjá,

melyeket együtt kell és lehet használni az újabb technikai lehetőségekkel. Az új technológiákat alkalmazó dolgozóknak megfelelő végzettséggel kell rendelkezniük, hogy kielégíthessék a növény- és az állatvilág élettani igényeit. Sajnos napjainkban is különböző módon definiálják a szakmai előírásokat az európai országokban, és csak bizonyos növény- és állatfajoknál kapcsolódik a termesztéshez, tenyésztéshez részletes szabályozás, technikai, technológiai előírás. Majdnem minden európai ország mezőgazdasági kultúrájában a méheknek nagy szerepük volt és van a tájrendezésben, a természeti értékek megőrzésében, a vidéki gazdálkodásban. Ezért az ilyen típusú méhészeti projektek képesek hozzájárulni a fenntartható fejlődéshez. A méhek nemcsak a tájrendezéshez és a természet megóvásához járulnak hozzá, hanem a méhészkedés azt is lehetővé teszi, hogy a regionális gazdaság fejlődjön. A távoli vidéki területeken a méhészek nagymértékben hozzájárulhatnak a fenntartható mezőgazdasági termeléshez. A regionális gazdaság az új bevételi források megjelenésének hasznát élvezheti: pl. ilyen terület a természetvédelem vagy a vidékfejlesztés. Ahhoz hogy az új lehetőségeket ki tudjuk használni, új készségek elsajátítására van szükségünk. A mezőgazdaság egészének fejlődését az is elősegíti, hogy a méhészkedés sokkal könnyebb fizikai megterhelést igénylő mezőgazdasági ág, mint a többi. Gyermekek is vállalkozhatnak a méhészkedésre, nők és gyermekek is használhatják a méhészet által előállított termékeket, és megélhetnek bevételéből. A „MÉHEK” egy innovációtranszfer projekt, melynek célja kidolgozni egy ENSA terméket (European Network of Social Authorities: http://www.ensa-network. eu), azaz egy olyan Leonardo da Vinci tematikus hálózatot, mely az organikus és fenntartható mezőgazdaság fejlesztésére irányul, különös tekintettel a méhészeti oktatás tananyagaira. A projekt fő célja az, hogy teljesen megújított tananyagot hozzon létre a méhek viselkedéséről, tartásáról, a méhészkedésről, mivel ez a fenntartható mezőgazdaság számára fontos támogatást jelent! Így kívánunk hozzájárulni a biodiverzitás erősítéséhez. A kézikönyv fő célközönségei a méhészek és továbbképző intézményeik, a környezetvédelmi szervezetek, a mezőgazdasági szakiskolák, az agrár- és állatorvos-tudományi egyetemek, a méhészszövetségek, az európai, nemzeti és helyi szintű intézmények döntéshozói, az általános és középiskolák. Prof. Dr. Kemal ÇELİK Projektvezető Çanakkale Onsekiz Mart University, 2012. június – Çanakkale, Törökország

I. A méhek életciklusa és életük a kaptárban 1. A háziméh család A háziméhek – a hangyákhoz, termeszekhez és néhány darázsfajhoz hasonlóan – szociális életmódot folytató rovarok. Ellentétben a hangyákkal és a darazsakkal, a méhek vegetáriánusok: a fehérjét virágporból szerzik, a szénhidrátot pedig mézből, amit nektárból állítanak elő. A szociális rovarok csoportokban élnek: együtt szerzik be az élelmet, és együtt gondozzák utódaikat. Az egyedek különböző típusokba, kasztokba sorolódnak. A családban (kolóniában) legtöbben a dolgozók vannak. Mellettük ott vannak a herék, akiknek az a feladatuk, hogy párosodjanak egy szűz anyával. Általában csak egy anya van a családban. Dolgozó méh Potroh Here

Tor

Fej

Egyszerű szemek Csápok

Szív Végbél

Dolgozó

Horgas szurony

Összetett szem

Fullánkszerv Belek Anya

Virágporkosár

IdegSzájszerv dúcok Mézgyomor (mely előtt a mézhólyag van)

1. kép: A méhek típusai és a dolgozó méh anatómiája

A dolgozók Élettanilag fejletlen nőstények a dolgozók, ők azok, akik minden munkát elvégeznek a családban. Egy családban 2-80 000 dolgozó is lehet. A család népessége több tényezőtől függ: ilyen például az anya petézőképessége, a tér mérete a kaptárban és az elérhető élelem mennyisége. Azért hívják őket dolgozónak, mert élelmet és vizet gyűjtenek a családnak, viaszból lépet építenek, házimunkát végeznek, fenntartják a kaptár belső hőmérsékletét és megvédik a kaptárt a betolakodóktól (őrző-védők). A dolgozók speciális körülmények között képesek petéket lerakni, de mivel nem párosodtak, így az általuk lerakott petékből herék fejlődnek. E jelenséget álanyás állapotnak hívjuk.

2. kép: Dolgozó

3. kép: Here

Herék A herék hím méhek. A családban általában mintegy 1600 db lehet tavasszal. A herék kirepülnek a kaptárból, és a levegőben párosodnak saját és más kolóniák anyáival. Alakjuk két tekintetben különös: a fejük nagy, és a szemük uralja a felületet, másrészt a herék potrohának hátsó része kerek, mert nincs fullánkjuk, ezért nem tudnak szúrni. A család értéktelen tagjainak tartják őket annak ellenére, hogy a herék az új generációk létrejöttéhez járulnak hozzá. Általában a dolgozók határozzák meg, hogy hány here lehet a családban. Egy egészséges nagycsaládban akár 5000 vagy több here is élhet. Amint a tél közeledik, a dolgozók elűzik a heréket a kaptárból, és azok a külvilágban éhen halnak.

Anyák Az anyaméh kifejlett nőstény. Peték százezreit rakja le élete során. Egy jó anya egyetlen nap alatt 2000 petét is lerakhat. Az anya él legtovább a családban, akár öt évet is. Nagyobb, mint a kaptár többi méhe, az alakja vékony, torpedó formájú. Van fullánkja, amit más anyák megölésére használ. Ha az anya elpusztul vagy elveszik, a dolgozók kiválasztanak néhány dolgozó lárvát, és különleges étellel táplálják, melynek neve méhpempő. Ezek a lárvák aztán anyává fejlődnek. Így a különbség a dolgozók és az anya között a speciális bölcső és a lárvakorban levő táplálékukból keletkezik. Általában a családban csak egy anya van. Az anya azzal is befolyásolja a családot, hogy feromonnak nevezett vegyi anyagokat termel, mellyel a méhek viselkedését szabályozza. Az anya összes petéjét a dolgozók által készített hatszögletű méhviasz-lépsejtekbe rakja. A fiatal háziméh fejlődése négy fázison megy át: a pete-, a lárva (álca)-, az inaktív báb- és a kifejlett méh (imágó).

4. kép: Anya (azonosító jellel a torán) és dolgozók

5. kép: Pete

6. kép: Lárvák és peték

Az anya lerakja a petét a lépsejtbe.

A dolgozó eteti a kikelt lárvát.

A lárva teljesen kifejlődik.

A dolgozó lezárja a sejtet.

A lárva bebábozódik.

7. kép: A háziméh életciklusa

8. kép: Méhbábok

9. kép: Anyabölcsők lárvákkal és méhpempővel

A felnőtt méh elhagyja a sejtet.

1. táblázat: A háziméh fejlődési ciklusa napokban Stádium Pete Lárva Lépsejt lezárása ennyi nap után Bebábozódás ennyi nap után Báb Kikel ennyi nap után Összesen a kikeléskor

Anya 3 5½ 8 10 7½ 15 16

Dolgozó 3 6 9 11 12 20 21

Here 3 6½ 10 14 14½ 22½ 24

A méhcsalád életfolyamata A frissen kikelt dolgozók kelés után azonnal munkához látnak. Ahogy öregszenek, sorrendben a következő feladatokat látják el: a sejteket takarítják, szárnyukkal a levegőt cirkuláltatják, etetik a lárvákat, gyakorolják a repülést, átveszik a virágport és a nektárt a gyűjtőktől, védik a kaptár bejáratát és végül gyűjtenek. A családban élő darazsaktól és poszméhektől eltérően a háziméh családok áttelelnek. Ezért a családban a legtöbb tevékenység arra irányul, hogy túléljék a telet. Télvíz idején a méhek kemény labdaformát alkotva összekapaszkodnak. Januárban az anya petéket kezd rakni a fészek közepén. Mivel az elraktározott mézzel táplálják ezeket a lárvákat, a kolónia tartalékai veszélyesen alacsony szintre csökkenhetnek a tél végére, amikor a szaporodás már elkezdődött, de még nincsenek virágzó növények. Amikor a tavaszi nektártermelés beindul, a méhpopuláció gyorsan növekszik. Áprilisra és májusra a családban nagyon megnőhet a létszám, és ezek a túlnépesedett családok szétválhatnak, új családok jöhetnek létre. Ezt nevezzük kirajzásnak. A túlnépesedett családban számos anyaméh fejlődhet ki. Kirajzáskor az idős anya kirepül a családból, és a dolgozók hatvan százaléka is követheti őt. Ezek a méhek valamilyen tárgyon gyűlnek össze, például egy faágon, amíg a felderítők nem találnak valamilyen állandóbb helyet maguknak, például egy fa odvát vagy egy rést a falon. 24 óra alatt a raj áttelepül az új fészekbe. Az egyik fiatal anya, amelyiket hátrahagytak, örökli az eredeti családot. A rajzási időszak után a méhek a méz és a virágpor télire való elraktározására koncentrálnak. Nyár végére a családnak új nemzedéke él a mézből, virágporból és ezek keverékéből álló kereteken a fészekben vagy a fiókokban. Ősszel a méhek a fészek alsó részében gyűlnek össze, a tél folyamán lassan haladnak felfelé és hátra a léputcákban, ahogy fogyasztják a mézet és a virágport.

II. Méhfajok és a méhek tenyésztése 1. Vadméhek A mézelő méhek (Apis mellifera) sokfelé elterjedtek egész Európában, Afrikában és keletre Ázsiában is. Vannak hasonló rokonfajok a világ más részein is. A mézelő méhek előfordulnak szabadon a természetben is, ahol általában fák odvában vagy épületek réseiben laknak. Más méhfajok is megtalálhatóak a természetben, ezek között vannak magányos fajok is. Talán a leginkább ismert faj a poszméheké. Ezek is szociális rovarok, mint a mézelő méhek, de nem hordanak olyan mennyiségű és minőségű mézet, mely kereskedelmileg hasznosítható lenne.

1. kép: Vadméhek

2. kép: Poszméh a virágon

2. Az európai mézelő méhfajták (Apis mellifera) Európa klimatikus zónáiban és földrajzi régióiban az európai mézelő méh, különböző alfajai alakultak ki, ami szépen látszik a térképen.

3. kép: Az európai mézelő méhfajták elterjedése

Olasz méh (Apis mellifera ligustica) Az egész világon ez a legelterjedtebbnek tartott alfaj. Nagyon szelídek, nem hajlamosak a rajzásra, és nagy mennyiségű mézfelesleget termelnek. Nagyon szorgalmasak, és elég jól szaporodnak. Az olasz méh világos, leginkább bőrszínű, de vannak olyan törzsek, amelyek aranyszínűek. Az anyák színe lehet bőrszerűen barna vagy narancsos, és így aránylag könnyen megtalálhatóak a kaptárban. Kevés kedvezőtlen tulajdonságuk van. A családok hajlamosak nagy populációt megtartani tél idején is, így több téli tartalékra (vagy etetésre) van szükségük, mint más alfajoknak. Az olasz méhek (Apis mellifera ligustica) nagy helyigényű, népes kolóniában élnek.

4. kép: Olasz méh

5. kép: Kaukázusi méh

6. kép: Krajnai méh

Kaukázusi méh (Apis mellifera caucasica) A világon a második legnépszerűbb alfaj, de populációja messze az olasz mögött van (5. kép). Úgy tartják, hogy ez a fajta nagyon szelíd és eléggé szorgalmas. Néhány törzse nagyon sok propoliszt termel, amiből falat épít a bejárathoz, melynek méretét gyakran módosítja. Elég erős kaptárt építenek, és nem

hajlamosak rajzani. A méhek nagyméretűek. A kaukázusi méhek anyái általában feketék, de némelyiknek sárga vagy piros színű folt van a potroha oldalán vagy alján. A munkások szürkék vagy feketék, a koruktól függően. A fiatal munkásokon látható szürkés ezüst csík sűrű szőrzetből áll, mely fokozatosan eltűnik, és utána az alatta lévő fekete szín mutatkozik meg. A kaukázusi méhek jámborak, de erős kolóniát alkotnak. A telet kis családokban élik túl, és aztán kora tavas�szal nagyon gyorsan szaporodnak. Úgy tartják, hogy az olasz méhnél hajlamosabbak az eltájolásra és a rablásra. Többet használják a propoliszt, és jobban termelnek hűvösebb vidékeken. A lépes méz termelése miatt népszerűek, mert új lépeiknek fehérebb a viasza, mint más fajtákéi.

Krajnai méh (Apis mellifera carnica) A méhészek által kedvelt fajta, mivel kimondottan szelíd rovar. Általában eléggé sötét színű (6. kép). Közepes erősségű a család, és nem nagyon hajlamos a rajzásra. A családok a tél idején kis létszámúra zsugorodnak, és gyorsan gyarapodnak tavasszal. Eredetileg hegyi méh (Krajna Szlovéniában van, az osztrák Alpok déli és a Balkán északi részén), ezért a hidegebb vidéket is eltűri. A dolgozók szürkésfehér csíkot viselnek potrohukon. A krajnai méhek színben és viselkedésben hasonlítanak a kaukázusiakhoz. Az anyák általában barnák, sárga csíkokkal rendelkeznek az egyes szegmentumokon. A dolgozók szürkék, majd sötétebb színre változnak, ahogy öregszenek. Ezek a legjámborabb rovarok a három fajta közül. Kis családokban telelnek át, kora tavasszal gyorsan szaporodnak, és nyárra már nagy családokat alkotnak. A hibridjei a mézelő méhek fajtáinak kombinációi. A legtöbb kaptár bizonyos fokig fajták közti keresztezéssel jött létre (hibridek).

1. táblázat: Az Apis mellifera fő alfajai a MÉHEK c. projektben résztvevő országokban Ország

Olaszország

Őshonosnak tekintett alfajok

Apis mellifera ligustica, Apis mellifera siciliana

Törökország

Apis mellifera Anatolic; Apis mellifera caucasica; Apis mellifera meda; Apis mellifera anatolica’snin ecotypes, Apis mellifera Syriaca

Magyarország

Apis mellifera carnica

Importált alfajok

Hibridizációs folyamatok

Védett tenyésztői területek

Őshonos alfajok védelmét és fenntartását végző intézmények

Apis mellifera ligustica (Ausztráliából, Új-Zélandból Kínából és más országokból)

Apis m. ligustica × Apis m. siciliana: Szicília szigetén; Apis m. ligustica × Apis m. carnica: az Alpok lábainál, Ausztria, Szlovénia és Horvátország határvidékén

Fertőtlenítő és szaporító állomások vannak a szigeteken (ellenőrzött és nagyszámú válogatott herével)

Mi.P.A.A.F.: a Mezőgazdasági Minisztérium egyik szekciója: CRA-API;

Nincsenek importált alfajok

Csak a határviKelet-Anatólia dékeken: Apis mellifera Syriaca × Apis mellifera meda

Mezőgazdasági Minisztérium; Nemzeti Méhész Szövetség

Spontán történik az Apis m. ligustica alfajjal

Országos Magyar Méhészeti Egyesület; Kisállat-tenyésztési Kutatóintézet és Génmegőrzési Koordinációs Központ

A.I.A.A.R.: Olasz Méhkirálynő-tenyésztők Egyesülete

3. Más méhfajták Vannak olyan méhek, melyek kolóniákban élnek és méztermelésre foghatóak. Más fajták nem csoportokban vagy családokban, hanem egyedül élnek (legtöbbjük nagyon szép megjelenésű). Van egy érdekes leírás arról, hogy az Osmia avosetta – egy magányos méhfajta, melyet nemrég fedeztek fel Törökországban és Iránban – hogyan építi a fészkét. Az Osmia avosetta két réteg virágszirommal és sárral béleli ki a fészkét. Aztán feltölti virágporral kevert nektárral, és az egészet sárdugasszal tapasztja be.

7. kép: Apis dorsata

8. kép: Apis Andrena sp.

9. kép: Kakukk méh

10. kép: Stelis-breviuscula

11. kép: Nomada imbricata

12. kép: Északi arany poszméh (Bombus fervidus) 20

13. kép: Meliponula ferrugine

14. kép: Kékcsíkos méh (Amegilla cingulata)

15. kép: Ács méh (hím)

16. kép: Ásó méh (Synhalonia sp.)

17. kép: Háromszínű poszméh (Bombus ternarius)

18. kép: Óriás gyilkos méh

19. kép: Óriás gyanta méh

20. kép: Egy másik óriás gyanta méh

21. kép: Kék virágoskerti kőműves méh (Osmia lignaria)

22. kép: Levélvágó méh (Megachile sp.)

Kőműves méhek Míg a mézelő méhek csak Európában, a kőműves méhek Észak-Amerikában is őshonosak. Ezek a méhek kis faodvakban, illetve más tárgyakban, nem kaptárokban élnek. A nőstény méh úgy készíti el a fészket, hogy egy sártapaszt tesz a lyuk végébe, aztán behord a fészekbe akár húsz adag pollent és

23. kép: A magányos méh (Osmia avosetta) nektárt, majd lerak egy petét. Ezek után lezárja a lyukat sárral, és rak még egy petét. A nőstény virágoskerti kőműves méh egy hónapon át napi egy vagy két petét rak le. Amikor befejezte a peték lerakását egy lyukban, sárból vastag ajtót készít a bejárathoz, és egy másik lyukba kezdi el lerakni további petéit. A nőstény méhek körülbelül egy hónapig élnek. Tíz nap múlva a kis méhek kikelnek, átrágják magukat a virágporon és nektáron, majd kijönnek az odúból. Először a hímek, mert ők vannak elől az alagútban, aztán a nőstények következnek. A kőműves méhek befészkelhetnek mesterséges „darázs garázsba” is (ezek fák, melyekbe az emberek lyukakat fúrtak), vagy a fák természetes lyukaiba.

24. kép: Kőműves méhek

4. A méhek tenyésztése A kolóniák jellegzetességei Az őshonos mézelő méhek minden alfaja alkalmazkodott annak a területnek a klímájához és flórájához, amelyben él. Az egyes alfajok adaptációja a következő területekre terjedt ki: 1. Képesek megérezni a szezonális virágzás kezdetét. Ennek eredményeként képesek fiasítani, új egyedeket létrehozni, amiből következik, hogy jelentős létszámú munkás méh születik az évszaknak megfelelően. 2. Képesek virágport és nektárt hordani, a fészekben, a lépben elhelyezni azt, hogy nagy mennyiségű lépes mézet termeljenek, hogy hosszú életű munkás méhek szülessenek. 3. Nem hajlamosak arra, hogy túl sok anyabölcsőt hozzanak létre, ami megindítaná a rajzást, mert a rajzás legyengíti a családot, és ez veszélyezteti az éves termelést. 4. Nyugodtak, ha valaki betér a méhészetbe, a méhes udvarba 5. Legelőhiány esetében sem hajlamosak kirabolni a szomszédos kaptárokat (hacsak nem a méhész kényszeríti őket erre). 6. Jó ösztönnel felismerik a beteg álcákat vagy a nem megfelelő kromoszómaszámot, és eltávolítják azokat a bölcsőkből.

Melyek a spontán hibridizációhoz és a méhész által végrehajtott hibridizációhoz kapcsolódó fő problémák? Minden alfaj, ha genetikailag tiszta környezetben nevelkedett, képes arra, hogy az alfaj tulajdonságait teljes mértékben megjelenítse. Ezért a méhész beavatkozhat (például tenyésztési programokkal) annak érdekében, hogy jobbak legyenek a méhek tulajdonságai, továbbá a kellemetlen tulajdonságok ne domináljanak annyira az egyedéknél (kiegyensúlyozott tavaszi fejlődés, rajzási tendencia, agresszivitás, ellenállás bizonyos betegségekkel szemben stb.).

Az anyák megtermékenyítése, és a hibridizáció kockázata a természetben Minden méhfajtánál az anyát repülés közben termékenyítik meg a herék, egyidőben számos alkalommal (8-10 here). Ezek a herék akár 25 km távolságra is elrepülnek a saját kaptáruktól, mert a szűz anyaméhek által kibocsátott feromon vonzza őket. Minden méhfajta speciális feltételeket támaszt a párosodáshoz. Ilyenek pl. a földtől való magasság, a hőmérséklet és napszak (késő

délelőtt, kora délután, késő délután) stb. Ezért van az, hogy a különböző éghajlatú országokban természetes úton lehet a fajtákat egymástól külön tartani egymástól. Minden alfaj heréi aberrációkat és/vagy genetikai mutációkat hordoznak magukban. A párosodáshoz felnőttnek, szexuálisan érettnek kell lenniük, képesnek kell lenniük nagy távolságra repülni, és meg kell felelniük a már említett tényezőknek is, amit a hőmérséklet, a szélcsend vagy a magassági feltételek támasztanak. Ezek együtt biztosítják a kedvező gyülekező helyeket a párosodáshoz, ahova a szűz anyaméhek kirajzanak. Ezért, annak ellenére, hogy minden alfajnak megvan a maga külön igénye az időjárás és a napszak tekintetében, mégis előfordulhat, hogy ezek a körülmények véletlenül részben egybeesnek. Ha tehát a méhész kaptárai olyan területen vannak, melyek határmezsgyék az alfajok között, a hibridizáció jelensége könnyen megtörténhet természetes úton is. A hibridizáció könnyebben létrejön, ha az alfaj heréi kevesen vannak, vagy szexuálisan éretlenek, amikor az anyaméhek megjelennek azon a területen párosodási céllal, vagy ha az anyáétól eltérő fajtájú herék dominálnak azon a területen.

A hibridizáció céljából végzett mesterséges megtermékenyítéssel kapcsolatos kérdések A mesterséges megtermékenyítés hozzájárulhat az őshonos fajták genetikai állományának megőrzéséhez és javításához, ezért úgy gondoljuk, hogy ez a technika ideiglenesen hasznos lehet akkor, ha felkészült személyzet hajtja azt végre. Azokban az esetekben is ajánlható, amikor két évig tartó megfigyelés azt mutatja ki, hogy egyes családokban, bizonyos betegségekkel szemben speciális rezisztenciatulajdonságok alakulnak ki (ami nagyon higiénikus magatartással jár együtt), és attól lehet tartani, hogy ez megszűnhet a kontrollált megtermékenyítés során. Ez a fajta megtermékenyítés csak az azonos alfajok esetében alkalmazható. Ha a keresztezést arra használják, hogy kimondottan termelési haszon miatt állítsanak elő hibrideket, akkor – a következő okok miatt – ez nagyon veszélyes lehet az alfaj megőrzése szempontjából: - Ahhoz, hogy ezt végre tudjuk hajtani, két vagy három keresztezendő alfajt kell tenyésztenünk, jól izolálva őket egymástól (kettős vagy hármas keresztezés). - A tenyésztő ki tudja választani a nőstény vonalat (olyan családot, melyben anya van), de nem lehet kiválasztani a szexuálisan legjobb heréket. - Nem lehetséges funkcionálisan értékelni a heréket az ivarsejt hasznossága szempontjából. A természetben azok a herék párosodnak, melyek érettek, képesek elérni és megtermékenyíteni az anyát repülés közben. - Az ilyen módszerrel előállított hibridek hatékonyabbak, mint az F1 generációból származó utódaik, de az F2 generációban már negatív és nem várt tulaj-

donságaik lesznek. A hibrid családok nem adhatnak anyákat és apákat, ezért teljesen el kell különíteni őket a tiszta genetikai vonaltól (hogy megelőzzük a spontán hibridizációs folyamatot). A hibrid családokat nem lehetséges racionálisan és helyesen kezelni. Gyakran nemkívánatos jelenségeket tapasztalhatunk (pl.: nagyobb agresszivitás, tipikus betegségek kialakulása, melyeket az eredeti fajtától kaptak el, rajzáshajlam, a lépsejt elégtelen lezárása, a tél és a virágtalan időszak nehéz átvészelése stb.).

Óvórendszabályok a családok genetikai javítása, méztermelése és betegségekkel való ellenállása érdekében Nagyon fontos, hogy az olyan méhészek, akik őshonos méheket akarnak tenyészteni és fenntartani, elkötelezzék magukat egy genetikai szelekciós program mellett, melyet a méhészetükben következetesen alkalmazni fognak. A program során nem szabad eltekinteni az olyan családok kétévenkénti felmérésétől, melyeknek anyái egykorúak és lehetőleg testvérek (kombinált szelekció alkalmazása családi mintában). Ugyanilyen fontos, hogy mielőtt elkezdenénk az álcák mintavételét az anyák létrehozása céljából, győződjünk meg arról, hogy addigra már a legjobb családokban elegendő here megszületett, mert a heréknek felnőtteknek és szexuálisan éretteknek kell lenniük a párosodáskor. Ha vannak eléggé izolált termékenyítő állomások (> 5 km-re a többi kaptártól) minden egyes megtermékenyítendő anyára, akkor legalább 40-50 kiválasztott, érett herének kell lennie. Ha nincs izolált megtermékenyítő állomás, akkor minden egyes megtermékenyítendő anyára legalább 150-200 ugyanolyan őshonos fajtájú herére lesz szükségünk. Ahhoz, hogy a herék a feladatnak megfeleljenek, jó testfelépítésűeknek kell lenniük, a potrohuk végén erős szőrzettel kell rendelkezniük. Ha kézbe vesszük őket, és kifordítjuk szaporítószervüket, a herének nagy mennyiségű spermát kell kibocsátania. A heréknek hosszú ideig kell tudniuk repülni. (A herék általában a születésük után húsz nappal érik el a szexuális érettséget.) A párosodás során minden egyes here, amelyik részt vesz benne, egyforma mértékben adja át genetikai állományát, és ezáltal nagyobb vagy kisebb genetikai tisztaság lesz a családban, illetve a jövőbeni anyák közt.

A kívánt fajtához való tartozás felmérése Azért, hogy biztosak legyünk benne, nem szaporítunk olyan családokat, melyekben nem kívánt tulajdonságok vannak, szükséges, hogy méhészetünk minden egyes – legjobbnak ítélt – családjából, a dolgozó méhek megfelelő men�nyiségű mintájából (60-80 középkorú dolgozóból) specializált és akkreditált laboratóriumokkal biometrikus analízist végeztessünk (és ha lehetséges, akkor

molekuláris analízist is). Ezt követően legalább két évig megfigyeléseket kell végeznünk, mely után el lehet döntenünk, melyik család legyen anyacsalád és melyik apacsalád.

A szükséges idő a legjobb családok helyes felmérésére A kétéves megfigyelés alatt a következő paramétereket kell megbecsülni minden anya esetében (1-től 5-ig tartó skálán): tavaszi megindulás, rajzási hajlam, a léphez való kötődés, a fialtatás vitalitása és a méz kilogrammja. - Tavaszi megindulás: Ne legyen túl korai, de alkalmazkodjon a terület virágzásához, kivéve, ha a méhész más piacokra akarja eladni az anyákat (a legkorábbi családokat az ország déli részébe, a legkésőbbieket az északiba). - Rajzási hajlam: Az alapján lehet felmérni, hogy hány sejtet hoztak létre (az olyan családokat nem lehet rajzási hajlamosnak tekinteni, melyekben hároméves anya van vagy helytelen a kezelési technika, vagy túl kicsi kaptárba vannak bezsúfolva a méhek, de 5-6 sejtet létrehoznak; ezeket ki kell zárni a szelekciós programból). - A léphez való kötődés: Úgy lehet felbecsülni, hogy egy vagy több méhvel fedett fias keretet kiemelünk, és erősen megrázzuk. Minél inkább hajlamosak a méhek együtt maradni, és védeni a fialtatást, annál nagyobb lesz a család kiosztott pontszáma (léphez való kötődés = engedelmesség). - A fiasítás vitalitása: A fiasítás minőségét és mennyiségét jelzi, minél kiterjedtebb, egységes és tömör, annál nagyobb pontszámot kap (1-től 5-ig). A fiasításos keretet képzeletben hat egyenlő részre osztjuk, és az élőállománynak legalább egy hatodot be kell fednie. - A termelt méz kilogrammja: Azt mutatja, hogy egy szezon alatt mennyi mézet lehetett pergetni a családtól (a fészekbe rakott vagy onnan elvett lépet nem számítva). A felmérés során minden paraméter kiosztott pontszámát egy speciális felmérési űrlapra kell rávezetni, így az év végén lehetővé válik ítéletet alkotni a képlet alapján számított indexből (I), melyet minden mért paraméterre alkalmazunk: I = (a nővér anyák átlagos értéke – a méhészet átlagos értéke) + (egyéni érték – a méhészet átlagos értéke) Miután – a különböző paramétereket figyelembe véve – alkalmaztuk a képletet, össze lehet állítani egy eredménylistát a kaptárok között, hogy melyek érték el a legmagasabb pontszámokat. Így a kétéves megfigyelés eredményeként lesz egy olyan kaptár, mely első helyezést ért el, és egy másik, mely második lett. Ezután

tavasszal – a harmadik helyezéstől lefelé – az összes családban kicseréljük az anyákat olyan új anyákkal, melyeket az első két helyezést elért család termelt ki. Ezután a megfigyelést tovább folytatjuk a következő két évben, és így tovább. Egyébként az I ^ osztály (A) lesz felhasználva a herék előállítására és az anyáknak való lárvák gyűjtésére, míg az II ^ osztály (B) csak az anyáknak való lárvát adja. Újból két csoport anyatestvérünk lesz, melyek a törzshöz tartoznak (A anyák × A herék) és (B anyák × A herék), és ezeket tarthatjuk megfigyelés alatt ismét két évig.

A megtermékenyítő keretek mérete a jó anyák létrehozása érdekében Az elvárt genetikai származás mellett a jó anyák létrehozásának feltétele, hogy a megtermékenyítő keretek megfelelő méretűek (legalább 3-4 fél lép a fészkekben) és sűrűn lakottak legyenek, hogy az anya, amikor visszatér a párosodási repülésből, és elkezdi a peték lerakását, akkor megfelelő ellátást kaphasson. Minden termelési ciklusban fontos, hogy legyen elegendő üres sejt, biztosítva legyen a fialtatás jó minősége és mennyisége, mielőtt megjelölnénk és elhelyeznénk oda az anyát. A túl kicsi megtermékenyítő keretek arra késztetik az anyát, hogy túl hamar kezdjen a párosodási repülésbe, és nem teszik lehetővé elég pete lerakását a genetikailag értékes anya számára. Végül fontos számba venni, hogy a méhtenyésztésben milyen okok teszik különösen bonyolulttá a szelekció folyamatát: - Az anyák természetes párosodása szabad és többszörös. - A hímek szűznemzéssel jönnek létre. - A szelekció következményét elfedheti a család adaptációja a helyi klímához és legelőkhöz. - A legtöbb fenotípusos jelleg számos viselkedési folyamat eredménye. - Az egyedi viselkedést (egyetlen család) nagyban befolyásolja a szociális környezet. - A termékenyítő érték csökkenni szokott a beltenyészeti együttható növekedésével. - A méztermelés sok oknak és hatásnak az eredménye, ezért nehéz azt értékelni: ennek a jellegnek a kiválasztása sok más tulajdonság javulásával járhat, ami pozitívan korrelál vele, de lehet, hogy pont fordítva történik.

Kombinált szelekció családi mintában A fent leírt genetikai szelekciós gyakorlat leírása nem más, mint a „kombinált szelekció családi mintában”, mely figyelembe veszi az anyatestvérekkel rendelkező kaptárok egyéni és csoportos értékét, és a fenti képlet segítségével egy

indexszámot rendel hozzájuk. Azonban jó lenne, a jó minőségű anyák és apák kiválasztása után, az utódokat ellenőrzött megtermékenyítéssel létrehozni (hivatalosan elismert és jól izolált megtermékenyítő állomásokon). Ezzel biztosítanánk, hogy a lehető legrövidebb idő alatt értékes genetikai állomány jöjjön létre, és elterjedjen a lehető legszélesebb körben (különösen a herék és a megtermékenyített anyák), és így a hibrid herék vagy a genetikai szelekciós programban nem részt vevő herék okozta szennyezés meghiúsuljon. Azonban az anyaméhek mesterséges megtermékenyítése kizárja azt a lehetőséget, hogy olyan herék termékenyítsék meg őket, melyek idősebbek, szexuálisan érettebbek, élénkebbek, ellenállóbbak és rusztikusabbak. A laboratóriumban az operátor csupán a herék fenotípusos értékelése alapján választ közülük egyet a sperma levételhez, és nem értékel valóságos párosodási képességük alapján. Ezért, ha főleg vagy kizárólag ezt a technikát használjuk, melynek az lenne a fő célja, hogy jól szelektált egyedeket hozzunk létre, azt kockáztatjuk, hogy olyan vérvonalakat hozunk létre, melyben a herék, más állatfajhoz hasonlóan, alacsony fokú természetes párosodási hajlammal rendelkeznek. Az ilyen jelenség kétségtelenül korlátozná a biodiverzitást megőriző, javító és elterjesztő képességet, mely pedig létezik az Apis mellifera különböző fajtáinak őshonos populációiban.

Őshonos méhek és a terület Ahogy múlik az idő, és a termelés, kereskedelem és a méhek csereberéje egyre intenzívebbé válik, a múlthoz viszonyítva lecsökken az őshonos méhek genetikai állománya. Ennek oka még az is, hogy az idegen országokból való méhek – helytelen – importja nagyon olcsó. Manapság a genetikai elszegényedés és hibridizáció annyira elterjedt, hogy sok őshonos háziméh egyedi tulajdonságai már veszélyben vannak, súlyos viselkedési, termelési, kezelési és patologikus visszaütésekkel rendelkeznek.

Genotípus és fenotípus - Minden élő szervezet sejtekből áll, melyek tartalmazzák a strukturális szerveződés egységeit. - Az állatok – és ezért a méhek – teste is sejtekből épül fel, és minden sejtben megtalálható a sejtmag, mely tartalmazza azt a genetikai információt, mely ahhoz kell, hogy az egyed kialakuljon. Ez az információ a DNS-molekulákban van, melyek kromoszómává szerveződnek. - Ha egy egyedet megtekintünk, nem szabad elfelejteni, hogy tulajdonságai nemcsak genetikai állományától függnek, hanem a környezettől is, amiben él. A környezetet a lehető legszélesebb értelemben kell felfogni.

- Fenotípusnak hívjuk az egyed minden olyan tulajdonságát, mely megfigyelhető bármilyen megfigyelési módszerrel. Genotípusnak hívjuk azokat a géneket vagy genetikai információkat, melyeket a szülők adnak át az utódoknak az ivarsejtek által, és amelyek irányítják – a környezeti tényezőkkel együttműködve – az egyed kialakulását és funkcionalitását. Mindezt a következő egyenlettel lehet leírni: F = G + K, ahol: F = fenotípus, G = genotípus, K = környezet. Ilyenformán a család jellege az anya és a munkások genotípusa közti interakcióból ered, valamint a környezeti hatásokból. A következő módon lehet összefoglalni azokat a tulajdonságokat, melyekkel az őshonos anyának rendelkeznie kell: kiváló peterakási gyakorlat, nagymértékű feromontermelés, jó peteplazma tényezők. A következő tulajdonságokkal lehet jellemezni a dolgozó méheket: a fiasítás kiváló gondozása, hosszú életre való hajlam, kiváló hordóképesség, jó reagálás a feromonokra, a fő betegségekkel szembeni ellenállás, higiénia és jó ösztönök. Ezek a tulajdonságok – kombinálva az ökoszisztémával, az éghajlattal és a jó méhtartási gyakorlattal – segítenek meghatározni azt a reakciót, melyet a kaptár adni fog a méhész által végzett szelekcióra válaszul.

Néhány méhtartási probléma A méhész birtokában lévő családok hajlamosak a rajzásra. Ebben az esetben, mielőtt a szelekciós munkát elkezdenénk, néhány anyát arra kell kényszeríteni, hogy kis területen fejlődjön (4-5 keretes kaptárokban), hogy a következő tavasszal értékelni lehessen a valóságos rajzási hajlamot. Ha elkezdjük az előző részben leírt szelekciós folyamatot, és kiválasztottuk a két legjobb családot az eredményindex alapján, akkor elkezdhetjük az anyák előállítását. A technika alkalmazása során – a kiválasztott családokban – az egyes fialtatási ciklusokban ne legyen több mint 20 anyabölcső, hogy minden álca biztosan jól táplált legyen, és születéskor az anyabölcső alján még maradjon valamennyi méhpempő, mert ez a jele a gondozó méhek jó munkájának. Amikor a sejtek már közel vannak a tényleges megszületéshez, és behelyezhetőek a megtermékenyítő keretbe, a következőket kell figyelembe venni: - az anyabölcsőket olyan természetes pozícióban tartsuk, ahogy a méhek megépítették azt; - a fiatal lárvákat költözésétől számított 11-12 napon belül nem kell kivenni; - nem szabad kis méretű keretbe helyezni őket; - a fiatal anyáknak fel kell ajánlani a lehetőséget, hogy nagyszámú válogatott herével párosodjanak, amelyek felnőttek és szexuálisan érettek (40-50 here jusson egy anyára);

- ha az időjárás engedi, az anyák megtermékenyüljenek életük első 15-16. napjában; - mielőtt megjelölnénk az új, termékeny anyákat, győződjünk meg fiasításuk minőségéről és mennyiségéről. Csak ilyen munkával lehet elérni a genetikai egyformaságot, a jó és állandó termelést méhészetünkben, valamint azt, hogy minden egyes országban – most és a jövőben is – kiváló, őshonos mézelő méhek éljenek.

1. űrlap A CSALÁD EGYEDI ŰRLAPJA BETEGSÉG FELMÉRÉSI CÉLLAL Méhész kódja:…………………… Méhészet száma:………………………………... Kaptár száma:…………………… Anyaméh, év:…………………………………… Vizsgálat dátuma:…………………………………

Pontszám

Fiasítás vitalitása*

Ingerlékenység

Rajzási ösztön

5 4 3 2 1 Adott pontszám

Nagyon kompakt Kompakt Közepes Alacsony Nagyon gyenge

Nagyon nyugodt Füsttel nyugodt Kicsit agresszív Agresszív Nagyon agresszív

Nincs anyabölcső Kevés anyabölcső Sok anyabölcső Rajzott Árva

A termelt méz mennyisége az egész év alatt (kg): …………………………………… Jelmagyarázat: A varroa jelenlétének felmérése a Fiasítás vitalitása* elemzése alapján A varroa felmérése pontszámok adásával (1-től 5-ig)

Pontszám =1

Pontszám =2

Pontszám =3

Pontszám =4

Pontszám =5

Kevés méh, sok elpusztult álca, a család elpusztult

Deformált méhek jelenléte, sok sejt elpusztult álcával

Deformált méhek jelenléte, kevés sejt elpusztult álcával

A fiasítás nem nagyon kompakt, van néhány deformált méh

Kompakt fiasítás, rendszeres kelés a tél idején

1. függelék Felmérő űrlap a kaptárak kiválasztásához (év: ………………) Dátum: ................................................... Hely: ................................................... Méhészet: ............................................... Kaptár száma: .....................................

Paraméterek

Értékelés

Tavaszi indulás

1 □

2 □

3 □

4 □

5□

A fiasítás vitalitása

1 □

2 □

3 □

4 □

5□

A fiasítás minősége

Egész keret: □ 2/ □ Félkeret: □ 3

A család számbeli ereje Fiasítás korlátozottságának periódusa Élőállomány/termelés arány

Rajzási tendencia

Termelt méz

1/ □ 1/ □ 2 3

(A keretek fedve vannak méhekkel: n/10) (………. /10) (A fiasítás megszakadása) ……………..…-tól

………..…….-ig

(A felnőtt méhek és a fiasítás, valamint a méz és virágpor aránya) 3/ □ 2/ □ 1/ □ 1/ □ 3 3 2 3

1 □

2 □

………………. kg

3 □

4 □

5□

A fiasítás minőségének és mennyiségének értékeléséhez a lépet képzeletben hat egyenlő részre kell osztani (ahogy a képen vörös vonallal látszik), aztán 1-től 5-ig osztályozni kell az 1-es űrlap kérdései szerint. Egyhatod részét mindig fednie kell a virágpornak és a méznek.

Ahhoz, hogy kiválasszuk szelekcióra a családokat (a tenyészállományt: az anyákat és a heréket) az 1. számú függelékben lévő űrlapot kell használni, és minden méhészeti állomáson egyedi felmérést kell végezni legalább két egymást követő éven át. A kétéves megfigyelés végén (legalább négy látogatással évente) minden javítandó paraméter osztályzása alapján (I), a következő képlettel egy eredményosztályozási listát lehet felállítani: Eredmény index (I) = (nővér anyák átlagos értéke – a méhészet átlagos értéke) + (egyéni érték – a méhészet átlagos értéke) Példa a képlet alkalmazására, tekintettel a kiválasztandó kaptárok osztályozására, a „méztermelés-paraméter” figyelembe vételével:

1 A

2 B

3 A

4 B

5 A

6 B

7 A

8 B

9 A

10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 B A B A B A B A B A B

15 20 17 34 19

16 11 17 22 19

Átlagos anya-nővér genetikai vonal (törzs) A

17,6

Átlagos anya-nővér genetikai vonal (törzs) B

17,0

15 16 17 12 18 41 17

Eredmény index (I) = (nővér anyák átlagos értéke – a méhészet átlagos értéke) + (egyéni érték – a méhészet átlagos értéke) Az eredményindex kiszámítása a 9-es számú kaptár esetén a „méztermelés-paraméterre” tekintettel: (17,6 – 17,3) + (11 – 17,3) = (17,6 – 17,3) = 0,3 (11 – 17,3) = - 6,7 0,3 + (- 6,7) = - 6,4 (Kiderül, hogy a 9-es számú kaptárban az „A” genetikus vonalú anyák negatívak genetikus szelekcióra, és így nem szabad őket felhasználni a mézparaméter javítására.)

III. Méhek és a fenntartható környezet 1. A méhek jelentősége a környezet, az élelmiszer-termelés és az ökorendszer szempontjából Egy dolgozó méh naponta tíz hordást végez, és úgy tartják, hogy életében ös�szesen húsz napra hagyja el a kaptárt. A húsz napos hordás során körülbelül 300 000 virágot látogat meg azért, hogy 0,6 gramm mézet összegyűjtsön. Ezért egy 450 grammos üveg méz előállításához 750 méh dolgozott egész életében. Ez idő alatt együttesen 225 000 000 virágot kerestek fel, és ezek a virágok mind a legszebb színüket és illatukat mutatták: „Gyertek ide, vegyétek el a nektáromat és virágporomat, én vagyok a legédesebb.” És itt következik a csodálatos csere: nekem szükségem van rád, neked szükséged van rám. Az egyik virágról a másikra szálló méhek virágport is visznek magukkal, mint valami postások. És a postás jó fizetséget kap: mézet és nektárt. A tudományos szó: a megporzás, a virágpor átvitele egyik virágról a másikra. 1. táblázat: A háziméhek szerepe a gyümölcsfák hozamában Gyümölcs

Fajta

Sárgabarack

Trevatt

Cseresznye

Moss Early

Őszibarack

Golden Queen

Őszibarack

Crawford

Szilva

Satsuma

Alma

Yates

Körte

Winter Nelis

Gyümölcskötődés (%) 19 11 36 2 26 22 28 10 6 2 240 8 53 5

Nyitott* Zárt** Nyitott Zárt Nyitott Zárt Nyitott Zárt Nyitott Zárt Nyitott Zárt Nyitott Zárt

Hozam/fa (kg) 99 67 35 2 216 155+ 47 18 38 15 125 9 88 12

* Nyitott fa: olyan fák, melyek elérhetőek a méhek és más rovarok számára. ** Zárt fa: olyan fák, melyek virágzásuk során elérhetetlenek voltak a méhek számára, hogy ne történjen megporzás. + A leszedett gyümölcs súlya nem nagyon különbözik.

A pontos számok nem ismertek, de úgy becsülik, hogy élelmiszereink egyharmadához háziméhek általi beporzásra van szükség. Más rovarok is végeznek beporzást, ilyenek a magányos méhek, darazsak, molyok vagy bizonyos lepkék stb. Az sem biztos, hogy a háziméhek a leghatásosabb beporzók. Különösen a kőműves méhekről mondják, hogy hatékonyabbak. Megkérdezheti valaki, hogy tényleg ennyire fontos a beporzás? Beporzási kísérletek eredményei mutatják a különbséget a háziméh általi és a természetes beporzás között. A fenti táblázat egy kísérlet eredményét mutatja be. A kísérlet arra irányult, hogy meghatározzák a méhek mint megporzók hasznosságát a gyümölcsfák hozamában (1. táblázat). Összehasonlították a gyümölcskötődést és a gyümölcshozamot a nyílt fákról és az olyan fákról, melyeket virágzás idején izolációs hálóval letakartak, hogy a méhek ne érintkezhessenek a virágokkal. 2. táblázat: Néhány érdekesség a méhekről és a tevékenységeikről Kérdés Hány virágot kell a méheknek felkeresni fél kiló méz előállításához? Hány virágot kell egy méhnek felkeresni ahhoz, hogy megtöltse a kosarát? Milyen messzire repül kaptárnyi méh egy kiló méz összegyűjtéséhez? Mekkora területet kell egy méhnek bejárnia, hogy egy adag virágport ös�szegyűjtsön? Milyen nehéz egy virágpor-szállítmány? Milyen gyorsan repül egy méh? Mennyi méz kellene ahhoz, hogy azzal az energiával egy méh körberepülje a világot? Mennyi ideig él egy munkás háziméh? Mennyi mézet készít egy dolgozó élete alatt? Mennyi lépviaszt tartalmaz egy tonna méz? Hogyan kommunikálnak a méhek egymással?

Felelet Kétmilliót. 1500 virágot.

Több mint 120 000 km-t, vagyis háromszor kerülnék meg a földet. Kb. 30 km2-t, vagyis kb. 3000 hektárt.

Kb. 10 mg. Kb. 24 km/órával. Kb. 28 gramm.

Kb. 42-45 napot főidényben. 1 /12 teáskanálnyit, 0,6 grammot Kb. 9 kg-ot. Tánccal.

Érzik a méhek a szagot?

A háziméheknek 170 szagreceptoruk van, míg a gyümölcslegyeknek csak 62, a szúnyogoknak 79. Felismerik az ismerős méheket és az ételt is. Olyan éles a szaglásuk, hogy sok száz virágot meg tudnak egymástól különböztetni, és több méter távolságból azt, hogy a virágban van-e virágpor vagy nektár. Minden kaptárcsaládnak saját illata van, hogy a méhek felismerjék egymást. Hány szárnya és szeme van a méh- A háziméhnek két pár szárnya van, nek? hat lába, két összetett szeme, mely sok ezer pici lencséből áll, és három egyszerű szeme a feje tetején. Hány méh tud megölni egy embert? 600-800 háziméhnek elég mérge van ahhoz, hogy egy 100 kg-os embert megöljön vele. Milyen idősek a méhek? A háziméhek 150-180 millió éve alakultak ki. Milyen gyors a méh szárnya? A háziméh szárnycsapása hihetetlenül gyors: másodpercenként kb. 200, ettől van a rájuk jellemző zümmögés. Milyen messzire üldözhet egy méh Sok km-re, ha megzavarják őket. valakit? Hány méh van egy kaptárban? Egy erős kaptárban 70-100 000 méh van. Mikor van az összes méh a kaptárban? Éjjel és rossz időben. Mikor alszanak a méhek? A méhek nem alszanak. Időnként szundítanak egyet. Egész nap dolgoznak a mezőn: nektárt, virágport, vizet, propoliszt stb. gyűjtenek. Éjszaka a kaptárban dolgoznak: új viaszsejteket építenek, javítják a régieket stb.

2. Megporzás A háziméheknek, amellett hogy olyan termékeket állítanak elő, mint a méz, méhviasz, méhpempő, méhméreg és propolisz, melyek gazdag tápértékkel ren-

delkeznek és gyógyhatásúak is, van egy fontosabb funkciójuk: nevezetesen a növények megporzása. Ezzel biztosítják a növények jó hozamát mind men�nyiségileg, mind minőségileg. A megporzás biztosítja a növény megtermékenyülését és a terméshozam nagyságát. Még a gyümölcs alakját és méretét is befolyásolja. A hímivarú növények termelik a virágport, és nagyon fontos, hogy ez elkerüljön a megfelelő nőivarú virágra, így az megtermékenyüljön. A szél, amit sokan elsődleges megporzó tényezőnek tartanak, nem elégséges minden növényfaj esetében, mert nem tudja biztosítani a homogén megporzást, és a nehezebb virágporokat nem tudja elhordani. A világ élelmiszer-termelésének 90%-át 82 féle növényből állítják elő. Ezek közül 63 (77%) igényli a méhek általi beporzást. Különösen 39 növényfajnál nagyon szükséges a beporzás. Az emberek által fogyasztott ételek egyharmada olyan növényekből áll, melyek közvetve vagy közvetlenül igénylik a beporzást. A méhcsaládokra a virágzás idején azért van szükség, mert ők biztosítják a megfelelő beporzást. Nyilvánvaló, hogy a méhcsaládok hozzájárulnak a gyümölcsöskertek produktivitásához, és ha hatékonyan használják őket, akkor a hozamok növekedéséhez is. Ha a gazdálkodók elvégeznek minden művelési munkát, de nem törődnek a beporzással, akkor nem lesz sikeres a termelésük. A háziméhek elsőrangú beporzók, mivel nagy családokban élnek, könnyen lehet őket költöztetni és irányítani. Mivel a mai mezőgazdaságban az intenzív gazdálkodás és a rovarirtók használata jelentősen lecsökkentette a természetes beporzók számát, az egyetlen beporzó, mely teljesítheti ezt a feladatot, a háziméh. Szakemberek véleménye szerint a hatékony beporzás érdekében 3-4 méhkaptárnak kell lennie egy hektárnyi területen. A méhek aktivitása kicsi szeles és árnyékos területeken. Ebben az esetben a virágok nem lesznek rendesen beporozva, és a gyümölcsök mérete kisebb lesz. A kaptárok ne legyenek túl messzire a beporzandó növényektől, hogy maximális beporzási eredményt érhessünk el. A háziméhek legfeljebb 11,3 km-re tudnak elrepülni, de sikeres munkát csak legfeljebb 5-6 km távolságban tudnak végezni. Legszorgalmasabbak akkor, ha 600-800 méteres távolságról hordanak. Az USA-ban először 1909-ben béreltek a farmerek kaptárt beporzás céljából. Később ez elterjedt a világ más részén is. A méhek a megporzással nem csak a kultúrnövények hozamát emelik minőségi és mennyiségi tekintetben, hanem a vadnövények beporzását is elvégzik, ilyen módon hozzájárulnak ahhoz, hogy ezek a növények is szaporodjanak és terjedjenek. Ezáltal bővül a vadon, a növények és állatok változatosabbá lesznek. A szakmai leírásokat be kell tartani, és a méheket optimálisan kell használni a kultúrnövények megporzása érdekében. Ez előmozdítja a méhészet fejlődését, és elősegíti a növények hozamának emelkedését. A méhek, és ezen belül a háziméhek legfontosabb funkciója – amellett a közvetlen haszon mellett, hogy a kultúrnövények beporzását biztosítják – az, hogy a természetben a vadnövények beporzását is biztosítják. Ezáltal ezek folytonossá-

ga fennmarad, továbbterjedhetnek az egész Földön: a hasonló csoportba tartozó növényfajok fennmaradnak, aminek következtében az állatok ezrei is megmaradnak, mert élelemként, búvóhelyként vagy fészkelőhelyként használják ezeket a növényeket. Míg a méhek biztosítják a biológiai változatosság folyamatosságát, tevékenységüknek sok olyan következménye van, melyek fontosak az életünkben, és melyekre nem is gondolnánk, mint például az erózió megelőzése. Azoknak a növényeknek a léte, melyeknek a beporzását kizárólag oligolektikus (egy növényre specializálódott) méhek végzik, nagyrészt a méhek aktivitásától függ, ha vegetatív szaporításukra nincs lehetőség. Ezek a növényfajok, melyek kizárólagosan méhek beporzása által szaporodnak, fontosak az emberiség szempontjából. Ilyenek pl. a fészkesvirágzatúak (Asteraceae), a pillangósvirágúak (Fabaceae), a mályvafélék (Malvaceae), a ligetszépefélék (Onagraceae) és a kaktuszfélék (Cactaceae). Mint köztudott, az erózió igen fontos probléma például Törökországban, ahol a talaj tonnái mosódnak a tengerbe minden évben. Nagyon nehéz megbecsülni azoknak a növényeknek és állatoknak a számát, melyek a természet eróziója miatt elpusztulnak. A háziméhekre a mezőgazdaság elengedhetetlen elemeként kell tekintenünk, és használnunk kell őket a beporzásra, a többi mezőgazdasági tevékenységgel együtt és mellett. Ez növelni fogja a mezőgazdasági termelés minőségét és mennyiségét, megerősíti a méhcsaládokat, elősegíti a méhészkedés elterjedését, emellett agronómusokat és más diplomásokat fog a méhészkedés irányába terelni.

1. kép: Méhek általi beporzás A fentiek alapján sok tudományos kutató úgy gondolja, hogy a méhek a legfontosabb beporzó rovarok. Az tény, hogy a méhek több mint 250 ezer fajta virágos növényt látogatnak meg, poroznak be minden évben az egész világon. Köztudott, hogy Törökországban körülbelül 300 vad- vagy kultúrnövénynek van nektárja és így jelentősége is a méhészet számára. A méhek azért látogatják a növé-

nyeket, hogy nektárt és virágport gyűjtsenek tőlük. A nektár szénhidrátforrás, a virágpor pedig fehérje forrása is. Vannak olyan mezőgazdasági termelők, akik a méhészek ellen vannak, mert azt hiszik, hogy a háziméhek károsítják a virágokat és a gyümölcsöket. Ez a gondolkodás nem csak bosszantja a méhészeket, hanem a mezőgazdasági termelőknek is kárt okoz a termelés vesztesége miatt. Valójában a háziméhek nem bántják a virágokat és a gyümölcsöket, hiszen nem képesek harapni, mivel a szájszervükkel csak nyalni és szívni tudnak.

3. A méhek fizikai és környezeti igényei Ahogy egy másik területen látni fogjuk, a méhek kiszolgáltatottak: járványoktól és betegségektől szenvednek. Számos jele van annak, hogy a rovarirtók és más vegyi anyagok használata a mezőgazdaságban – továbbá más tevékenységek a természetben – rossz hatással vannak a méhek szaporodási és tájékozódási képességére, illetve természetes viselkedésük más aspektusaira. Az alábbiakban felsoroljuk a méhek és a kaptár szükségleteit, de elsősorban tiszta környezetet igényelnek, olyan virágokat és levegőt, melyet nem szennyeztek be vegyi anyagok.

Mire van szükségük a méheknek? A háziméheknek tiszta környezetre van szükségük, ezen kívül hajlékra, nektárra, virágporra, propoliszra és vízre. - Hajlék: A természetben a mézelő méh mindenféle természetes üreget felhasznál arra, hogy megépítse fialtató fészkét. Valaha ismert kifejezés volt a méhes fa. Olyan fára vonatkozott, melyben egy méhraj vagy -család élt. Azért tudjuk a méheket tartani, mert a házi méhek alkalmazkodnak az ember alkotta kaptárokhoz. - Nektár: A méhek nem tudnak mézet készíteni nektár nélkül. (A nektár cukros folyadék, melyet a virágok termelnek.) Virágok százai állítanak elő nektárt, de nem mindannyian fontos mézforrások. Gyakran a mézet vadvirágméznek hívjuk. Ez azt jelenti, hogy a méhek által termelt méz sokféle nektárforrásból ered. Azonban a méhek szívesen termelnek mézet a fontosabb nektárforrásokból, és ezeket könnyen be lehet azonosítani ízük, színük alapján. Ilyen például a hajdina, a lóhere, a repce, az akác, a hanga, a zsálya, a fenyő és a bogáncs, csak néhányat említve. - Virágpor: Miközben a dolgozó méhek nektárt gyűjtenek a virágokból, kis virágpordarabkák ragadnak rá testükre, és golyócskákban összegyűlnek a hátsó lábukon. Hátsó lábukon vannak a virágporkosárkák (szőrből és speciális struktúrákból), amiben haza tudják vinni a virágport a kaptárba. A virágport néha úgy is hívják, hogy méhkenyér. A virágpor olyan tápanyagokat tartal-

2. kép: Vad mézelő méhek egy dobozban építkeznek

3. kép: Tele az üveg léppel és méhvel

4. kép: Nektár gyűjtése egy virágból

5. kép: Berepülés a virágkehelybe

maz, melyeket a dolgozók speciális mirigyeikkel lárvatáplálékká alakítanak át, és azzal etetik a lárvákat. Meg kell itt jegyezni, hogy a dolgozók olyan élelmet is előállítanak, melynek a neve méhpempő. A méhpempő különleges étek, melyet olyan lárvának adnak, melyből azt akarják, hogy anya legyen. Becslések szerint egy erős család ötven kilogramm virágport használhat fel egy évben.

6. kép: Méh virágporral

7. kép: Isznak a méhek

- Propolisz: Mint ahogy már korábban leírtuk, a propoliszt arra használják a

méhek, hogy beragasszák a lyukakat és réseket a kaptárban. Ezt a háziméhek a fák és bokrok váladékaiból gyűjtik. Előfordult már, hogy a méhek elpusztult egeret propolisszal szigeteltek el a kaptárban. - Víz: A víz alapvető fontosságú a méhek életben maradása szempontjából. A méheket mindig jó vízforrás mellé kell telepíteni, vagy a méhésznek kell gondoskodnia a tiszta vízről.

IV. A méhek tavaszi és nyári gondozása 1. A méhek tavaszi gondozása A sikeres méhészkedés alapfeltétele, hogy megfelelő tudással gondozzuk és tápláljuk a családokat. Ennek a szorgalmas és titokzatos hadseregnek, melynek tagjai naponta milliószor lebbentik a szárnyaikat, hogy a természet kínálta virágrengetegből elvegyék, ami nekik jár, egészségesnek kell lennie. Azért fontos, hogy a családok mindig erősek legyenek, mert a növényflórát így tudják a lehető legjobban kihasználni, illetve a megporzást a megfelelő szinten elvégezni – a jó termés érdekében. A családokról az évszaknak megfelelően kell figyelmesen gondoskodnunk, hogy méhállományunk erős és egészséges maradjon. Azokon a területeken, ahol méheket tartunk, a virágzás kezdetekor kell az első intézkedéseket megtennünk. A tavaszi gondozás a hideg napok elmúltával kezdődik. A kaptárban tartott családok egyedei kijárhatnak a mezőkre. Ahogy az idő javul, megkezdődnek a kirajzások, és a méhek a bennük felgyülemlett ürüléket elkezdik kihordani. Ebben az időszakban a családokat kívülről ellenőrizzük. Az ellenőrzés során feljegyezzük az anya meglétét, a méz és a család állapotát, és ennek alapján intézkedünk, gondoskodunk a táplálásról. A tavaszi ellenőrzés fő célja az, hogy lássuk, hogyan vészelték át a telet, van-e elég táplálékuk a kaptárban, megvan-e a királynő, milyen a peterakási helyzet, mennyi a dolgozó méh, van-e jele penésznek vagy más betegségnek a lépeken. Kaptárellenőrző-könyveket vagy -lapokat vezetünk azért, hogy meg tudjuk ítélni a kaptárok állapotát, hogy melyik kaptárnak mire van szüksége, milyen az anya kora és peterakó státusza, a fiasítás és a felnőtt méhek men�nyisége, mennyi a méz és a virágpor mennyisége, van-e betegség stb. A tavaszi ellenőrzéskor a betegségeket és a kórokozókat azonosítjuk, valamint az anya létét, teljesítőképességét. Így a szükséges óvóintézkedéseket időben megtehetjük.

Az első ellenőrzés ideje A földrajzi régiótól függ az, hogy a kaptárban áttelelő családokat tavasszal mikor viszik ki szabadba. Az első ellenőrzést délelőtt 11 és délután 2 óra közt lehet elvégezni, ha elég meleg az idő, árnyékban 16-20 ºC van, és napsütéses, szélcsendes az időjárás. Ez az ellenőrzés, mely a kaptárok kinyitása nélkül történik, egy általános képet ad a családról. Az egészség első jele, ha a méhek jól repülnek, és virágport hordanak. A kaptár kinyitása és vizsgálata a legmegfelelőbb hőmérsékleten és időben történjen. Az ellenőrzés során a család ne fázzon meg. Ha mégis meghűlnek, akkor figyeljünk arra, hogy a méheknek nagy mennyiségű mézet kell elfogyasztaniuk, hogy újra 35 ºC-ra emeljék a hőmérsékletet, mely a bábok fejlődési hőmérséklete, és megfelelő egészségük szempontjából is.

A kaptár felnyitása és vizsgálata A méhésznek mindig védőfelszerelést kell hordania, amikor méhekkel dolgozik. Meg kell gyújtani a füstölőt, mielőtt elkezdi a munkát. A lényeg, hogy jól beindítsuk a füstölőt, mielőtt a méhek közé mennénk. Sokféle füstölőanyag van. Ne tegyünk sok tüzelőanyagot az éppen fellobbantott tűzhöz. Az a cél, hogy legyen jó, hűvös füst a füstölővel való pumpálás során. Még egy fontos dolog: a nap közepe táján vizsgáljuk a méheket. Olyan napot válasszunk, amikor a méhek hordanak, és nagyon elfoglaltak. Kerüljük a felhős, borult időjárást, vagy amikor vihar várható. A méhek nagyon ellenségesek tudnak lenni viharok idején. Ezért: - Először győződjünk meg arról, hogy kész van-e minden. Megvannak-e az eszközök a kaptárhoz? A füstölő ég? Mi van a szomszédokkal? Gyerekek? - Lehetőleg oldalról közelítsünk a kaptárhoz. Ne álljunk a bejárat elé. Ha odaállunk, egyszer csak azt vesszük észre, hogy egy alakzatba állt méhraj van mögöttünk. - Használjuk az eszközöket, amivel eltávolítjuk a kaptár tetejét. Füstöljünk egy kis füstöt a bejárat felé. - Utána távolítsuk el a belső fedelet. A méhek hajlamosak arra, hogy ezt odaragasszák propolisszal a kaptár belső falához, ezért lehet, hogy le kell feszíteni. A füstölő mindig beavatkozásra készen legyen. - A belső fedél sikeres eltávolítása után látszanak a felső fiókban lévő keretek felső lécei. A méhek elkezdenek vándorolni felfelé a keretek között a behatolás irányába. Alkalmazhatunk egy kis füstöt, hogy lenyugtassuk őket. Néhányan felrepülhetnek és körözni kezdhetnek. Ne törődjünk velük. Tudjuk, hogy mit csinálunk a kaptárban: - Lassan mozogjunk. Kerüljük a hirtelen mozdulatokat. - Ne tartsuk a kaptárt nyitva hosszú ideig. Új kaptár esetén a következőkre kell figyelemmel lennünk: 1. Építenek-e a méhek új lépet arra a műlépre, amit behelyeztünk a kaptárba? Az új lép szép fehér vagy halványsárga. 2. A viaszsejtek tele vannak-e jól tömörített virágporral – kis méz hozzáadásával –, hogy a virágpor konzerválódjon? A virágport a peték és lárvák mellett raktározzák (a sejtekben jobb oldalon), mert szükség lesz rá a lárvák etetéséhez, hogy azok fejlődjenek. A bal alsó sarokban, néhány sejtben méz és nektár van, melynek felszíne csillog a fényben. 3. Az összes keretet kiemeljük? Ez attól függ, milyen régen vannak a méhek a kaptárban. Ha a lépeket kiemeltük, meggyőződhetünk róla, van-e egy új fel-

ső fiók, amit a családnak tudunk biztosítani? Ajánlatos új felső fiókot biztosítani, ha a lép ¾ része telített. Utoljára azokat a kereteket húzzuk ki, melyek a kaptár fiasításán kívül vannak. A méhek ösztönösen mézet raktároznak ezekbe a külső keretekbe. Ne vegyük el tőlük. 4. A fiasítás a lépes keret közepén található. Világos- vagy sötétbarna színű. Nehéz meglátni a petéket, különösen az új lépben, de meg kell tanulni, hogyan vegyük észre azokat. Úgy néznek ki, mint kis cukordarabkák a lépsejt aljában. Az álcát könnyebb észrevenni. A gyöngyfényű kis kukacok a sejtben felkunkorodnak. A fedett fiasítás barnás színű. Az öregebb lép sötétebbé válik. A lépben felnevelt fiasítás sötétebbé teszi a lépet, néha majdnem fekete lesz. Ha látunk petéket, nem kell megtalálni az anyát, akkor is tudjuk, hogy van. Egy kivétel lehet, ha a dolgozó rak petéket, de ez ritka dolog. 5. A fedett méz félkörívben látható a lép tetején. Ha nincs zárva, akkor folyékony. Ha zárva van, a fedél jellegzetes fehér színű (1–2. kép). Vannak olyan sejtek, melyekben sárgás vagy barnás anyag látható. Ezek a sejtek virágport tartalmaznak. Egy szabályos kaptárban a legtöbb keret tele van fiasítással, egy kis félkörívben a keret tetején méz van, és némi virágpor van raktározva a kettő között. Nem ritkaság, hogy egy erős kaptárban egy kereten majdnem teljesen csak fiasítás van. 6. Ha elégedett a látottakkal, készüljön fel a kaptár lezárására.

1. kép: Nyitott mézsejtek

2. kép: Új sejtek

Az alsó fiók ellenőrzése és tisztítása Amikor a méhek elmentek hordani, a kaptár alsó fiókjának az ellenőrzése és tisztítása végezhető el. Megvizsgáljuk az apró maradványokat az alsó fiókon, így megtudhatjuk, hogy milyen állapotban van a család. Néha (amikor a hőmérséklet nem eléggé magas) az időjárási viszonyok nem megfelelőek ahhoz, hogy a kaptárt teljesen kinyissuk. Csak a tavasz kezdetén lehet a vizsgálatokat elvégezni, hogy elkerüljük a sejtekben lévő álcák megfázását és pusztulását. Az

olyan alsó polcokat, melyen nedvesség vagy víz gyűlik össze, azonnal ki kell cserélni. Bizonyos kaptárokban az alsó polc a kaptár elkülönülő része. Az ilyen kaptárok tisztítása során egy tiszta alsó polcot tartunk tartalékban, és a tisztítandó fiasító fészket erre helyezzük. Az olyan kaptárok tisztítását, melyekben az alsó polc nem elválasztható, olyan napokon kell elvégezni, amikor meleg van (16-20 ºC), és süt a nap. A kaptárt spatulával letisztítjuk, a viaszt és más maradványokat összegyűjtjük. A kaparékot, ha szükséges, összegyűjtés után elégetjük. Máskülönben a rabláshoz és a betegségekhez teremtünk kedvező környezetet.

A keretek ellenőrzése A keretek ellenőrzése során eltávolítjuk a penészes, elsötétedett, törött lépes kereteket a kaptárból, és előző évi tiszta kereteket helyezünk be helyettük. Ha nincsen termelt lép, akkor a műlépes keretet helyezzük az utolsó helyre. Ha törött kereteket hagyunk a kaptárban, a méhek herelépeket fognak készíteni, és a herék száma így megnő. Az anya nem rak le petéket elsötétedett, penészes lépekbe, ezáltal a család gyengül, a termelés csökken. Ha a jelenlevő méhek nem fedik le a kereteket a kaptárban, akkor az üres kereteket eltávolítjuk, és a teret leszűkítjük. A keretellenőrzés során a kivett keretet a kaptáron kell tartani, és nem szabad elcsúsztatni. Máskülönben az anya kieshet, ha azon a kereten van, amit ellenőrizünk. A folyamat során a kaptárt nem szabad hosszú ideig nyitva tartani, mert a család könnyen megfázik.

Az anya ellenőrzése Normális körülmények között egy anya van egy családban. Testfelépítése vékonyabb és hosszabb, színe világosabb és fényesebb, mint a többi egyedé. Az anya megléte közvetlenül befolyásolja a család folytonosságát. Ha nem látható az anya, akkor a napi petemennyiséget ellenőrizzük. Ha elegendő a napi petemen�nyiség, akkor valószínűleg van anya. Ha nem látunk anyát és nincsenek napi új peték sem, akkor a családban nincs anya. Ebben a helyzetben, ha lehetséges, új anyát kell szerezni, vagy a családot egy másikkal egyesíteni.

A táplálékkészlet ellenőrzése A táplálék ellenőrzésének az a célja, hogy lássuk van-e elég méz és virágpor a kaptárban. Ha a kora tavaszi ellenőrzéskor kevés a táplálék, akkor helyes, ha mézből és porcukorból készült sűrű sziruppal és cukorlepénnyel etetünk. A sűrű szirupot egy adag víz és 2-3 adag cukorból készítjük. Késő tavasszal hígabb szi-

ruppal etetünk, mely egy rész cukorból és egy rész vízből áll. Ha szirupot adunk a családnak, az meggyorsítja a növekedésüket, és a termelési szezont erősebb családokkal kezdhetjük.

Tavaszi etetés Az élet fenntartásához minden élőlénynek tápanyagra van szüksége. A méhek két fő tápanyaga: a szénhidrát (az energia-bevitel céljából) és a fehérje (a sejtek megújulásáért). A szénhidrát a virágpor szacharózából és fehérjéjéből származik. A méhésznek többféle okból is kell etetnie méheit. Az etetés különféle szacharózokkal történik, hogy az energiaszükséglet kielégüljön. Sok méhész hibákat követ el a méhek etetése során, mert nem veszi figyelembe: a méhek is élőlények, és megbetegedhetnek, ha nem olyan tápanyagokkal etetik őket, ami megfelel az emésztőrendszerüknek. A tavaszi etetésre azért van szükség, mert a kaptárban a tápanyagforrás mind minőségében, mind mennyiségében elégtelen, továbbá azért, hogy a fiasítás jobb legyen. A tavaszi etetésnél a hőmérséklet fontos tényező. Ha az idő hideg, a szirupnak sűrűnek kell lennie (két-három rész cukor + egy rész víz), és a sejtekbe kell tölteni. A túl vizes szirup megpenészedhet, és betegséghez vezet, mert a kaptárban jelentősen nő a nedvességtartalom. Melegebb idő esetén egy rész víz + egy rész cukorból készült sziruppal kell etetni. A szirupot csak azért adjuk, hogy előmozdítsuk a petelerakást. Ha tavasszal – a szirup etetésekor – rablást észlelünk, megfelelő intézkedéseket kell tennünk. Ha a késő esti órákban adjuk a szirupot, azzal csökkenthetjük a rablás kockázatát. Kora tavasszal egy másik anyag is szükséges a család fejlődéséhez: a virágpor. Ha nincs elég virágpor a család számára, akkor cukorlepénnyel kell táplálni a méheket, ami mézből és virágporból készül. Fontos technikai kérdés, hogy a méhészek gyűjtsenek-e virágport, amikor sok van belőle, amit aztán felhasználhatnak a család táplálására, amikor szükséges, vagy el is adhatják. Nem szabad elfelejtenünk, hogy fejlődésben való lelassulás történik a családban, és megszűnik a fiasítás, ha elfogy a virágpor. 15-20 kg mézre van szükség ahhoz, hogy a méhek igényei ki legyenek elégítve. Ha nincs elég méz a kaptárban, a méheket mesterségesen kell etetni. Az éhezés az oka annak, hogy tavasszal több az elhullás, tehát a végső ok: a tápanyagok hiánya. Ráadásul, mivel a fiasítás is beindul tavasszal, a méz megléte a kaptárban nagyon fontos. Tavasszal kezdődik a nektár és a virágpor hordása. A nektár behordását a legjobb dolgozóknak kell elvégezniük. Ez pedig csak fiatal méhekkel lehetséges. 4-5 héttel a nektár hordása előtt kell elkezdeni a mesterséges etetést. A legegészségesebb táplálék a méhek számára a finomított répavagy nádcukor. Habár az irodalom szerint a méhek táplálására lehet használni kukoricából vagy búzakeményítőből készült szacharózt, például glukózt vagy

fruktózt, a legújabb kutatások szerint nem javasolt a keményítő alapú cukor adása. A keményítőcukorban lévő keményítődarabkák problémákat okozhatnak a méhek emésztőszerveiben. A legnagyobb különbség akkor alakult ki a világ méhészei között, amikor a szilárd táplálást elkezdték. Az olyan országokban, ahol fejlett a méhészet, a szilárd táplálékot csak arra használják, hogy segítsék a méheket megszabadulni a stressztől, és hogy folytassák a fiasítást a hordás után, amikor már nincs nektárforrás. Ha ősszel nincs nektárforrás, akkor a méheket szilárd táplálékkal kell etetni, mint például cukorlepénnyel, nem pedig az intenzív etetést folytatni sűrű sziruppal. Röviden szólva, a cukorlepényféle táplálékok arra valók, hogy erősítsük a fiasítást, mintegy nektárforrást biztosítva, és hogy megvédjük a méheket a stressztől. Ez a fajta etetés a helyes. Ősszel a méheket olyan sűrű sziruppal kell táplálni, mely két rész cukorból + egy rész vízből áll, nem pedig szilárd táplálékkal. Így a téli állomány egészségesen gyarapszik, fedett mézet készít, és nem áll össze fürtté. Azonban a nem méheknek készített szacharózt, mivel káros lehet a számukra, nem szabad használni. Néha emberi fogyasztásra gyártott cukrot használnak a méhek etetésére. Azonban ez több okból is nem megfelelő táplálék a méhek emésztőrendszerének. Például azért, mert a gyártáskor a cukor nagy hőmérsékletnek van kitéve, és sok olyan idegen anyagot adnak hozzá, melytől az megkapja a színét, ízét, illatát és sűrűségét. Emellett helytelen barna cukrot is használni. Azt vagy vegyi anyagokkal színezik, vagy azért lett sötét a színe, mert hőhatás érte, vagy az is előfordul, hogy belekerült nyerscukor, melasz, szennyezett cukorüledék. Az olyan cukrok használata is helytelen, melyeket azért nem használnak emberi fogyasztásra, mert lejárt a szavatosságuk. Az ilyen fajta cukrok emésztési zavarokat okoznak a méheknél, például makacs székrekedést vagy hasmenést. Ezek a cukrok nagy mennyiségben maradványokat, adalékanyagokat, keményítőket és szemetet tartalmaznak. A szilárd cukor viszonylagosan emeli a szaporulatot, de emésztési zavarokat okoz a méheknél, és a beteg méhek rövid életűek lesznek, ezért ez nem hasznos a méhésznek. A méhész ne bízzon meg semmi olyan szerben, ami veszélyezteti a méhek egészségét, mert a beteg méhek okozzák a legnagyobb veszteséget számára.

Példák a méhek tavaszi etetésére:

- Mézet használva: 2 kg méz + 1 liter víz vagy 4 kg méz + 3 liter víz + 1 kg cukor - Cukrot használva: 1 kg cukor + 1 liter víz vagy 2 kg cukor + 1 liter víz

Elkészítés:

Először a vizet felforraljuk. Ezután levesszük a tűzhelyről, és hozzákeverjük a cukrot vagy a mézet. A szirupot soha ne forraljuk fel. Ha felforraljuk, karamellizálódik, és a méhek nem eszik meg, mert a karamell szagos. A szirup kaptárba adásának módjai: - A kaptár alsó lapját leválasztjuk 10-12 cm-re a röpnyílás mögött, és ezt használjuk etetőként. - Az alsó lapon etetővel rendelkező kaptárt lehet használni. - Az etetőt, amelyik akkora méretű, mint egy szokásos keret, meg lehet tölteni sziruppal, és behelyezni a kaptárba, mint egy lépet. - Perforált kupakú üveg- vagy acélcsupor helyezhető a kaptár röpnyílása vagy a belső fedél nyílása elé. Műanyag edény is alkalmas etetőnek, amit emeletként lehet elhelyezni a kaptárban. A műanyag edénybe akár nyolc liter szirupot is bele lehet tölteni. Minden kaptárnak legalább kb. 4-5 liter szirupot kell kapnia.

Betegség- és parazitavizsgálat Költésrothadás-, nozéma- és parazitabetegségek fordulhatnak elő egész évben a méhcsaládokban. Ezeket a betegségeket fel kell tudni ismernünk. Ha egy betegség tünete vagy gyanúja megjelenik, akkor szakemberrel kell megbeszélni az ellenőrzést és a betegség elleni védekezés módját. A szakember tanácsait és utasításait be kell tartani. Máskülönben a helytelen kezelés kárt okozhat. Ha a méhek megelőző vagy terápiás gyógyszert kapnak tavasszal, akkor azt a sziruphoz kell adni. Először elkészítjük a szirupot, lehűtjük, és aztán hozzáadjuk a vitamint vagy az orvosságot. Csak a tavaszi szirup fertőtlenítő hatásával lehet védekezni az olyan betegségekkel szemben, mint a varroa, a költésrothadás és a nozéma.

2. Nyári gondozás Ahogy közeledik a július, a méz megtartása érdekében, elérkezik az ideje egy fehér keretekből álló extra mézkamra kialakításának a kaptárban. A méheknek szükségük van erre a többlet helyre, mert különben abbahagyják a szorgos munkát, esetleg még ki is rajzanak. Folytassuk a kaptárok megfigyelését, és rakjunk még egy mézkamrát a tetőre is, amint az öt középső keret megtelt mézzel. Amikor a mézkamrában az összes keret megtelik mézzel, és a sejtek fele fedve van viasszal, akkor a mézkamrát és a kereteket el lehet távolítani, a mézet pedig ki lehet nyerni. A családok szokásos tavaszi gondozása után nyáron is folytatódik a megfigyelés és az ellenőrzés. A nyár eleji fő munkálatok közé tartozik az új keretek behelyezése. Ahogy nő a család, fokozzuk a mézkamrák területét, és követjük a gyűjtésre alkalmas növényzetet.

Az is előfordul, hogy a méhek új lépet készítenek, hogy a mézfelesleget el tudják raktározni. Számos tényezőtől függ, hogy egy kaptárnyi méhcsalád mennyi mézet tud gyűjteni. Ezek a következők: Kedvező időjárás: A kedvező időjárás fontos. Azok, akik évek óta tartanak méheket, tudják, hogy a méztermelés mennyisége évről évre változik. A méhek sikeresebbek, ha az idő meleg és száraz. A hideg, csapadékos időben a méhek a kaptárban maradnak. Ahhoz, hogy hordani tudjanak, a méheknek ki kell repülniük a kaptárból. A méheknek is szükségük van táplálkozásra, és amikor az idő hideg és nedves, csak önfenntartók, felhasználják azt, amit eddig hordtak, és nem marad felesleg. Egy keretnyi mézhez és virágporhoz egy keretnyi méh szükséges. Az, hogy a méhek a kaptárban mennyi mézet és virágport használnak a fiasításhoz, az anya minőségétől függ. Egy nagyon produktív anya sok petét rak. Ezeket a petéket táplálni kell. Másrészről, ha sok nektár áll a méhek rendelkezésére, és mindennap kirepülnek, akkor a méhek nagy létszáma sok behordott mézet fog eredményezni. Virágos növények / méz: Ahhoz hogy a méhek mézfelesleget termeljenek, nektárforrásra van szükségük. Úgy tudjuk, hogy a méhek három kilométerre vagy messzebbre is elrepülnek, hogy nektárt találjanak. Ha a nektárforrás a kaptár közelében van, kevesebb időre van szükség a behordáshoz, így a méh naponta többször tud fordulni. Ezért a méhészek a kaptárokat a mézforrás közelébe helyezik. A mézforrás olyan hely, ahol a növények több hektáron termelik a nektárt, amit a méhek be tudnak hordani a kaptárba. Másrészről vannak olyan méhészek is, akik csak a hátsó udvaron ügyködnek, és a méhek csak arra a területre korlátozzák a tevékenységüket, ami az udvartól három kilométeren belül van. Ennek eredményeképpen a legtöbb hobbiméhésznek olyan kaptára van, ami 15-25 kg mézet termel egy szezonban. Ha a terület nagyon jó, a méhek 50 kg mézfelesleget is behordhatnak. A kaptárok kezelése: A méztermelés tervezésének nagy része a helyes időzítésről szól. Például megfelelő időben kapták-e meg a méhek a felső mézkamrát? A fiatal méhek elég erősek-e, amikor hordani kell? A kaptárt a rajzás szempontjából is figyelni szükséges. Van-e termékeny anya? Ezek mind olyan feladatok, amiket a méhésznek el kell végeznie a jó termés érdekében. Az új kaptár méheinek az etetése: Az etetéssel sokat segíthetünk a méheknek, különösen, ha új műlép került a kaptárba. Ilyenkor a méheknek új lépet kell építeniük, a fiasítást fel kell nevelniük, és élelmet kell elraktározniuk az

olyan napokra, amikor nem tudnak kijutni a kaptárból, hogy nektárt gyűjtsenek. Azonban el kell jönnie egy pontnak, amikor az etetésnek abba kell maradnia. Kérdezték már: „Miért nem hagyjuk, hogy a méhek a cukorszirupból mézet csináljanak?” Először is, ha etetjük a méheket, és azok a szirupot átalakítják mézzé, akkor hamisított mézünk lesz. Ekkor a mézet alkotó cukrok nem mézcukrok lesznek. Amikor a nektárhordás bőséges, és új fiókokat kell beilleszteni, akkor az etetést abba kell hagyni. Így a méhek tiszta mézet fognak az általuk készített lépben elhelyezni azon a műlépen, amit a méhész ad nekik. A tiszta méz teljes értékű étel, és nagy presztízse van. Ne rontsuk el. Ezért a legtöbb méhészkönyv nem is nagyon említi a méhek etetését.

Hogyan és mikor jutunk a mézfelesleghez? A méheknek van okuk a méz elraktározására. Azért teszik el a mézet, hogy azt a téli időszakban felhasználják. A méhek nem alszanak téli álmot. Még a hideg napokban is aktívak maradnak. Úgy becsülik, hogy egy kaptárnyi méh 30-45 kg mézet fogyaszt el a tél folyamán. Észre lehet venni, hogy melegebb téli napokon a méhek elhagyják a kaptárt, hogy röpüljenek egyet. Ez azért szükséges, mert a méhek visszatartják az ürüléküket, és amíg el nem hagyják a kaptárt, nem szabadulnak meg tőle. A háziméhek rendszerint nem ürítenek a kaptárba. Ezért annyi mézet kell a kaptárban hagyni, hogy a méhek túléljék a telet. Egy új kaptárban legalább két fiasító fióknak kell lennie elegendő mézmennyiséggel.

A kaptárból történő mézeltávolítás optimális ideje A mézet gyakorlatilag bármikor ki lehet venni a kaptárból, feltéve, hogy a méz jól fedett. A fedettség azt jelenti, hogy a keretek legalább 7/8-a fedett (azaz a méhek által épített viaszfedél tartja a mézet). Ha éretlen mézet akarunk elvenni (olyat, ami azokban sejtekben van, melyek nincsenek fedve), probléma lehet a méz megromlása miatt, mert annak még magas a víztartalma. A legtöbb méhész a kedvező napi hőmérséklet időszakában távolítja el a mézet a kaptárból. A hűvös, hideg napokon a kinyerés nehezebb, mert a méz merevebb, és nem folyékony. Ilyen esetben a mézkamrát fel kell melegíteni kb. 27 ºC-ra pergetés előtt. Még így sem folyik olyan jól a méz pergetésekor, mint amikor a hőmérséklet 32 ºC. A legfőbb szabály: Mindig hagyjunk elég mézet a méheknek! Csak azt vegyük el, amit nélkülözhetnek!

Keret és kamra biztosítása Ahogy elkezdenek a méhek tevékenykedni, a lép építése is elkezdődik. Ebben az időszakban új lépeket kell biztosítani a kaptárban. Először lyukakat fúrunk a keretek két oldalán, belehelyezzük a drótot, aztán a műlépet, és az új keretet a műléppel odaadjuk a családnak. Amikor berakjuk a keretet a kaptárba, ügyeljünk arra, hogy az új keret az utolsó előtti keret legyen, és a fiasítási terület ne legyen elválasztva. Amikor a fiasítási fészek megtelik, egy mézkamrát kell a kaptárhoz adni. A kamrák hozzáadása során a fiasítási fészek oldalainál a mézzel telt keretekből legalább kettőt elveszünk, és új keretet helyezünk be helyettük. A mézes kereteket a fiasítási fészekkamrára tesszük, melyet egy pár új kerettel láttunk el. Amikor az első fiók megtelt, a második fiókot tesszük a fiasítási fészekre, és az első fiókot a másodikra. Ilyenformán a méhek jobban és gyorsabban töltik az új lépeket.

Támogatás nyújtása (kiegészítés) Ha bármely okból csökken a méhcsalád népessége, akkor az erős családoktól elveszünk kereteket, és a gyengéknek adjuk. Az olyan kereteket, melyeken fedett fiasításos sejtek vannak, szag adásával együtt lehet a gyenge családhoz adni. A szag adásának célja: így megelőzhetjük, hogy az egyik családból való kereteken lévő méhek megöljék a másik család méheit.

A virágzás követése A szakszerű méhtartás azzal jár, hogy a méheket – a növényzet állapota szerint – más és más helyre kell vinnünk, hogy fenntartsuk a termelés folyamatosságát. Ezt nevezzük vándorló méhészkedésnek. Vándorlás nélkül nem lehet megfelelő mennyiségű profitot termelni a méhészkedéssel. A családok költöztetése, azaz a virágok követése, a szakszerű méhészet legfontosabb elve. A kaptárokat csakis éjszaka szabad költöztetni, amikor a méhek bennük vannak. A költöztetés előtt szükséges a megfelelő előkészületeket megtenni: a kereteket rögzíteni, a réseket és a lyukakat, ahol a méhek megszökhetnek, be kell fedni, és jó szellőzést kell biztosítani. Amikor megérkezünk az adott helyre, óvatosan kell lehelyezni a kaptárokat, és a röpnyílásokat füstölés közben kell kinyitni. Ha nem használunk füstölőt a röpnyílások kinyitásakor, akkor a méhek kárt tehetnek a körülöttük lévő élőlényekben. Költöztetéskor a legfontosabb dolog, hogy szellőzést biztosítsunk a kaptárban. Ha a méhek költöztetésekor friss méz van a lépekben, ne felejtsük el, hogy ezek a lépek, különösen a nyári hónapok forró napjain, könnyen törnek, és veszteséget okozhatnak a családban. Elsősorban a nyári hónapokban, ha nem lehet célba érni egy éjszaka alatt, akkor nappalra megfelelő helyen kell

elhelyezni a kaptárokat, és a költöztetést a második éjszakán kell befejezni. Különben veszteségek fordulhatnak elő a családban.

Gyenge kaptárok egyesítése Az a célja ennek a folyamatnak, hogy az anyátlan családot egyesítsünk olyannal, amelyben van anya, és így egy erősebb családot kapjunk. Ha egy gyenge családban nincs elég méh, akkor még annyi mézet sem gyűjtenek, ami az ő szükségleteiket kielégíti. Ráadásul nem tudják megvédeni az anyát a téli hidegben, és nem tudják megvédeni magukat sem a rabló idegen méhektől. A kaptárok egyesítése rendszerint tavasszal vagy ősszel történik. Az őszi egyesítés lehetővé teszi, hogy robosztus kaptárok jöjjenek létre a gyilkos téli hideg ellen. A másik oka az egyesítésnek az anyatényező. Más szóval, lehet elég felnőtt méh a kaptárban, de ha anyátlanok, akkor egyesíteni kell a kaptárt egy olyannal, amelyben van anya. Az egyesítés előtt mindkét családot füstölik, és a kaptárokat azonnal kinyitják. A fias kereteket egy kaptárba teszik. A méheket lerázzák a kaptár előtt, és ezzel a folyamat befejeződik. Az egyesítés másik módja az, hogy az egyik fiókot a másikra tesszük. Az anyás fiók kerül alulra, és az anyátlant ráteszik. Egy újságlap, mely egyes részein lyukasztott, kerül a két fiók közé. A munkásméhek megpróbálják elszaggatni, és egy idő után megszabadulnak az újságtól, így hozzászoknak egymás szagához. Ha mindkét fiókban van anya, akkor – találkozásukkor – addig harcolnak egymással, amíg az egyik el nem pusztul. Ha a fiókokat vagy a családokat újságpapírlap nélkül egyesítik, akkor a lépeket a kaptár egyik oldalára helyezik, a másik kaptár lépeit pedig – méheikkel együtt – a másik oldalra. Egy anyarácsot helyeznek közéjük, és szirupot permeteznek a méhekre.

V. Vándoroltatás és a méhek etetése A vándoroltatás a megszokott módja annak, hogy egy szezonban, egy adott országban, a különböző növényzet kihasználásával sok mézet gyűjtsünk. Néhány európai országban ez általános. A vándoroltatás azt jelenti, hogy a kaptárokat egyik helyről a másikra szállítják, hogy a család többet termeljen, és a növények beporzását biztosítsák. Ha a területen, ahol a méhészkedés folyik, kevés a virágzó virág, és ezek beporzása rövid ideig tart, akkor vándorméhészkedést kell folytatni, és a kaptárokat olyan helyre szállítani, ahol sok nektár és virágpor áll rendelkezésre. A nagyobb mézhozam érdekében a vándorló méhészkedéssel különböző virágokat különböző időkben lehet hasznosítani. A kaptárokat késő tavasszal és kora nyáron a tengerpartoktól és alföldekről magasabb felföldekre, fenyőligetekbe szállítják. A vándorméhészetet azért végzik, hogy növeljék a kaptárok termelékenységét. Az ilyen méhészkedés során a költözés az olyan területekről indul, ahol a tavasz korán kezdődik, és olyan területekre halad, ahol a virágok éppen virágozni kezdenek. Ezt a folyamatot a virágok követésének hívják. Ezután, amint a tél közeledik, elszállítják a méheket azokról a vidékekről, ahol a tél kemény. A vándorló méhészet precizitást igénylő munka. A földrajzi régió növényzeti és éghajlati változásait kell követni, és a helyes sorrendet ennek alapján kell meghatározni. A vándorkaptárok parazitafertőzöttségét folyamatosan ellenőrizni kell.

1. A vándoroltatás során figyelembe veendő tényezők A vegetációt, a nektár és a virágpor mennyiségét alaposan fel kell tárni, mielőtt a családokat elszállítjuk. A telephely ne legyen kitéve szélnek, és nem lehet mély fekvésű területeken sem. Előzetesen fel kell deríteni a területet, ahova a méheket telepítjük. Az olyan helyek kedveltek, mint a dombok délkeleti lankái, valamint ahol nem alkalmaznak a mezőgazdaságban rovarölő szereket, továbbá az olyan helyek, melyek távol vannak a főutaktól. A területnek mentesnek kell lennie fertőző méhbetegségektől és parazitáktól. A kaptárcsoportok közötti távolság természetes növényzet esetén ne legyen kevesebb, mint egy kilométer, és 500 méter olyan helyeken, ahol nagy mennyiségű nektár és pollen van, ahol citrusfélék, napraforgó és fenyő teremnek. A kaptárok egymás közti távolságának kiszámításakor figyelembe kell venni a területen a virágok mézadó kapacitását, intenzitását és a kaptárok számát. Különben – a kaptárok túl kicsi vagy nagy száma miatt – nem lehet gazdaságosan kihasználni a lehetőségeket. A kaptárokat nem szabad rázni a vándoroltatás fő mozzanatai alatt: a felrakodás, a szállítás és a lerakodás során. A kaptárokat nem szabad akkor szállítani, amikor tele vannak mézzel, és megfelelő ventillációt kell adni a méheknek. A szállítást éjjel kell végezni, és a méheknek pihenniük kell úgy, hogy a hosszú utakon – a megállóknál – reggel kinyitják a kaptárokat.

A vándoroltatás során ajánlott munkamozzanatok:

- Előzőleg ki kell javítani a repedt vagy lyukas kaptárokat. - Ne felejtsünk el füstöt fújni a kaptárokra, mielőtt felraknánk azokat a járművekre. - Felrakáskor a motort üresben kell járatni (a nagy zajok elnyomása érdekében). - Széljáratokat kell hagyni a kaptárok között, amikor felrakják azokat a járművekre. - Nem szabad megállni, de ha mégis szünetet tartunk az utazásban, akkor a jármű üresjáratban legyen, és vizet kell permetezni a kaptárokra. - A röpnyílásokat nyitva is lehet tartani, hogy a méhek kapjanak levegőt. - A kaptárok felrakása éjjel vagy hajnalban történjen.

2. A mezőgazdaságban és a méhészetben használt vegyi anyagok hatása a vándoroltatott méhekre A mezőgazdaságban sokféle betegség, járvány és gyom ellen küzdenek, melyek károsítják a kultúrnövényeket, és sokféle vegyi anyagot használnak erre. Ezek a vegyi anyagok a méztermelő és virágokat beporzó háziméheket is veszélyeztetik, pusztulásukat okozzák. Az, hogy a mezőgazdasági rovarölő szerek mennyire károsak a mézelő méhekre, több tényezőtől függ: - a felhasznált rovarölő szer típusától, - az alkalmazás helyétől és idejétől, - a dózistól, - a hatás időtartamától, - az alkalmazás módjától - és a meteorológiai körülményektől az alkalmazás idején. Sok felnőtt és fiatal méh pusztulásához vezet az olyan vízforrás és virágpor, melyet az utasítások be nem tartásával alkalmazott mezőgazdasági rovarirtók szennyeztek be. A poralakban forgalmazott mezőgazdasági rovarölő szerek veszélyesebbek a méhekre, mint a folyékonyak. Ennek az az oka, hogy a por alakú rovarölő szerek könnyebben szóródnak szét, és a virágporral könnyebben jutnak be a kaptárba.

A vándoroltatott méhek védelme a rovarölő szerektől A méhek méhészeti termékeket állítanak elő, és még a gyümölcsök és magok létrejöttét is elősegítik a növények beporzásával. Ezért a méhészeknek és a növénytermesztőknek is van feladatuk a méhek védelmében. A növénytermesztőknek és a méhészeknek közösen kell biztosítaniuk a méhek és növények közt fennálló sok millió éve tartó együttműködést és az ebből fakadó közös előnyöket. A következő

óvintézkedéseket kell foganatosítaniuk a méhészeknek, a növénytermesztőknek és az irányítóknak, hogy a méheket megóvják a rovarölő szerek veszélyes hatásaitól.

Óvórendszabályok méhészeknek:

- Olyan helyet kell választani a kaptároknak, mely nem kockázatos, vagy csak kissé kockázatos a méhcsaládok számára. - Olyan kaptárokat kell használni, melyeket könnyű szállítani, jól szellőznek, és alkalmasak a vándoroltatásra. - Rövid tartamhatású rovarölő szerek alkalmazása után a méheket egy-két napra be lehet zárni a kaptárba. Ilyenkor hagyjunk vízzel telt szivacsot a kaptárban, biztosítsuk a légmozgást a kaptárban, és helyezzünk nedves zsákokat vagy ruhákat a kaptárokra. - A méhekre nagyon veszélyes, hosszú hatású rovarölő szerekkel kezelt területektől legalább 7-8 km távolságra kell szállítani a családokat. - Ha a méhek szennyezett vízhez juthatnak, úgy csökkenthetjük a veszélyt, hogy a kaptárok mellé vízzel teli edényeket helyezünk.

Óvórendszabályok növénytermesztőknek:

- A rovarölő szeres kezelést nem a növények virágzásának idején kell elvégezni. - Olyan rovarölő szereket kell választani, melyek kevésbé károsak a méhekre. - Inkább folyékony – és nem a por alakú – rovarölő szereket kell választani. - A rovarölő szeres kezelést az esti órákban kell végezni, amikor a méhek a kaptárokban vannak. - A rovarölő szerek és azok göngyölegei nem érintkezhetnek vízforrásokkal. - A növénytermesztőknek értesíteni kell a méhészeket a védekezés idejéről és a felhasználandó rovarölő szer fajtájáról.

Óvórendszabályok ismertetése oktatás során:

- Olyan rovarölő szereket kell gyártani és használni, melyek kevésbé veszélyesek a méhekre, a növénytermesztőket ösztönözni kell ezek használatára. - A méhészeket és a növénytermesztőket ki kell képezni a rovarölő szerek méhekre gyakorolt hatásával kapcsolatban. - El kell magyarázni a növénytermesztőknek, hogy a gyümölcs- és magtermesztés területén a méhek milyen szerepet játszanak a termények mennyiségi és minőségi mutatóinak alakulásában. - Olyan törvényeket és helyhatósági rendeleteket kell készíteni és alkalmazni, melyek biztosítják a növények és méhek közti sok millió éves együttműködés közös előnyeit mind a méhek, mind a növénytermesztők számára.

1. kép: Kaptárok szállítása vándoroltatáskor

3. A méhek etetése A méhek természetes tápláléka: a nektár, a méz és a virágpor. A nektárból, amit a méhek gyűjtenek és a lépsejtekben raktároznak, lesz a méz, miután az a méhek testében és a lépsejtekben fizikai-kémiai változásokon megy át. A nektárt és a mézet a méhek azért fogyasztják, hogy kielégítsék energiaszükségletüket. A méhek csak mézzel tudják túlélésüket biztosítani. De virágporra is szükségük van, hogy felneveljék a fiasítást, és biztosítsák a lépsejtekben a fiatal méhek kifejlődését. A virágpor természetes táplálék, mely a méhek fehérje-, vitamin-, olaj- és ásványianyag-szükségletét elégíti ki. A fiasítás nagyon gyenge lesz, vagy nem is lesz egyáltalán, ha nincs virágpor a kaptárban (ez még akkor is igaz, ha ugyanakkor méz van elég). Ilyenkor a család fejlődése lelassul, vagy teljesen megáll. Függetlenül attól, hogy mennyi méz van a lépsejtekben, a méhek éhen halnak, ha nincs méz a kaptárban, ha nem gyűjtenek nektárt kintről, vagy ha nem kapnak kiegészítő táplálékot. A méheket nem kell folyamatosan és rendszeresen etetni, mint az állatokat a gazdaságban. Azonban vészhelyzetben, vagy ha kiegészítő tápanyagokra van szükségük, táplálni kell őket. A családokat általában a követező esetekben kell etetni: Ha a méhek nem tudnak elég mézet gyűjteni télire (őszi indító etetés). Továbbá azért, hogy növeljük az állományt, és arra ösztönözzük az anyát, hogy a virágzás kezdete előtt petézzen. Az éhezés veszélye általában akkor fordul elő, amikor a tavasz későn köszönt be, vagy ha virágzás idején – a rossz idő miatt – nincs hordás.

A családokat minden esetben etetnünk kell:

- amikor egy rajt befogunk; - amikor a családot szétválasztjuk; - amikor gyenge családokat egyesítünk; - amikor a családokat ellenőrizzük; - amikor anyát helyezünk be; - amikor az anyát megújítjuk; - amikor költözés történik; - ha a virágzó növények nem biztosítanak elég nektárt vagy virágport; - azért, hogy csökkentsük a mezőgazdasági rovarölő szerek hatását a családra; - amikor rovarölő szereket kell alkalmazni a családban betegségek és veszélyek ellen. Kétféle élelmet használunk a családok kiegészítő táplálására: - szilárd élelem (különböző összetételű lepények), - folyékony élelem (vízből és különböző mennyiségű cukorból álló szirupok).

Szilárd élelem A virágport helyettesítő tápanyagok sok olyan fontos tápanyagot tartalmaznak, amire a méheknek szüksége van, de nincsenek bennük speciális kémiai anyagok. Ez arra ösztönzi a méheket, hogy virágport egyenek, és az álcaélelmet szabaddá tegyék. Olajmentes tejporokat, olajmentes szójababot, sörélesztőt és tojássárgáját adhatunk a cukorlepényhez. Ne feledjük azonban, hogy ezek az anyagok betegséget idézhetnek elő, például hasmenést és nozémát. Ezért elég, ha a cukorlepény készítésekor ásványi anyagokban gazdag virágport, vitaminokat, aminosavakat adunk a mézhez, továbbá cukrot. Figyelni kell arra is, hogy ismerjük a cukorlepény készítéséhez felhasznált méz és virágpor eredetét, és hogy az hordoz-e betegséget.

Cukorlepény-készítés Tiszta, pergetett mézet használjunk a lepény készítéséhez. Meleg vízben a mézet megolvasztjuk. Az olvasztott mézet a méz és cukor keverékhez adjuk, és ezt a keveréket géppel vagy kézzel összegyúrjuk. A lepényt, ami olyan sűrű, mint a kenyértészta, átlátszó nejlontasakokba helyezzük, és annyit teszünk belőlük a kaptárba, amennyire szükség van. A nejlonzacskót el kell szakítani, amint a kaptárba kerül, hogy megkönnyítsük a méhek táplálkozását.

Folyékony élelem Az első jele annak, hogy a család cukorhoz jutott, és elkezdte azt fogyasztani, hogy az anya petézni akar, és a család folytatja a fiasítást. Ez a jel természetes módon is megjelenik, amikor a méhek nektárt találnak, és mesterséges módon is, amikor a családot cukorsziruppal táplálják. A szirupot tiszta vízzel készítjük. Először a vizet felforraljuk. A felforralt vizet egy ideig hűlni hagyjuk. A cukrot olyan meleg vízhez adjuk, amelyik nem égeti az ember kezét. A szirupot addig kevergetjük, amíg a cukor el nem olvad.

A méhek etetésének általános elvei A családokat akkor kell etetni, amikor az szükséges. Ez kihívást jelentő és drága feladat, ugyanis a tapasztalatlan méhészek rablást indíthatnak be. Az etetést éjszaka kell elvégezni, hogy az etetés közbeni rablást megelőzzük. Ha a méheket reggel etetjük, akkor nagyon gyorsan megeszik a szirupot, majd megtámadják a közeli gyenge kolóniákat és nukleusz kaptárokat. A röpnyílást szűkebbé kell tenni, a többi rést és lyukat be kell fedni, hogy a rabló méhek ne tudjanak bemenni a kaptárba. A szirupos edényeket olyan helyen kell tartani, ahol a kívülről jövő méhek nem tudják elérni. Óvintézkedéseket kell tenni, hogy a fiasítás meg ne fázzon, míg az etetés tart. Általában a gyenge fejlettségű családokat kell etetni. A méhésznek meg kell próbálnia azt is, hogy a gyenge családok helyébe – egyesítéssel – erős családokat hozzon létre.

VI. Rajzó és rabló háziméhek 1. A rajzás és megelőzése Azt nevezzük rajzásnak, amikor egy méhcsaládból egy raj méh – az anyaméhvel együtt – elhagyja a kaptárt, hogy új családot hozzon létre. Habár a rajzás olyan viselkedés, melynek célja a generáció megújítása, a rajzásra való hajlam függ a genetikai struktúrától és a környezeti tényezőktől is. A szakszerűen vezetett méhészetekben a rajzás nemkívánatos jelenség, és intézkedéseket is tesznek ellene. A rajzással a család ereje csökken, mert nem fognak tudni elég mézet termelni. Ezért a rajzást elősegítő tényezőket szükséges megismerni, és tenni kell ellenük.

A rajzást előidéző tényezők a következők:

- a méhcsalád oly mértékű gyarapodása, hogy már nem fér el a kaptárban; - nincs hely a fiasításhoz és a méz raktározásához; - rossz a szellőzés a kaptárban; - a hőmérséklet túl magas a kaptárban; - az anya már öreg; - a genetikai struktúra hatása. A fenti, rajzást előidéző, tényezők megszüntetése és a természetes rajzás megelőzése a szakszerű és gazdaságos méhészetek fő feladatai közé tartozik.

1. kép: Rajzás Egy kaptárban egy anya van. Az anya időnként elhagyja a családot. Ez – régiótól függően – 20-25 naponként történik meg. Általában dél körül teszi ezt, és ilyenkor új otthont keres, azaz egy új család alapításába kezd – ezt hívják rajzásnak. A rajzás ideje a tavasz kezdete. Máskor a rajzások általában gyengék, például a mézhordás idején, és nem is gazdaságosak.

A rajzás előtt a munkás méhek a kaptárban lépsejteket építenek, új anyaméheket költenek ki, és megpróbálják megakadályozni, hogy az idős anya elpusztítsa az anyabölcsőket, megölje a fiatal anyaméheket. Az anyabölcsőből kikelt fiatal anyaméhek „veng-veng-” vagy „kvek-kvek-féle” hangokat kezdenek kiadni, hangokat kezdenek kiadni, más szóval kikelésük előtt 3-4 nappal trillázni kezdenek. Az idős anya, amikor meghallja ezt a hangot, előkészületeket tesz a kaptár elhagyására. A nemsokára kikelő fiatal anyákkal füttyögő hangon kommunikál, és – amint lehet – elhagyja a kaptárt, hogy új családot alapítson. Ezért az első (vagy elsődleges) rajzás idején általában még egy anya van, és ez az anya a kaptár régi anyája. Az elsődleges rajzás a leginkább elfogadható rajzás. Ezután az új anyák „ti-ti-ti” hangot hallatnak, és körülbelül öt nappal az elsődleges rajzás után – párzás céljából – kirepülnek. A munkás méhek követik őket, hogy vezessék az anyát, és ez is rajzásnak tűnik. A fiatal munkás méhek nagy száma miatt előfordul, hogy szétválnak. A párosodás után az anyák egy részét a dolgozók visszavihetik a kaptárba, mások kívül maradhatnak, és rajt alapítanak. Az ilyen másodlagos rajzások általában gyengék, és a kaptár ellenőrzése után dönthetünk a sorsukról. Eszerint: - Ha erős a család, amit elhagytak, és az új raj is az, akkor új kaptárba tesszük őket. - Ha gyenge a család, amit elhagytak, és az új raj is az, akkor a régi kaptárba tesszük vissza őket. - Ha erős a család, amit elhagytak, de az új raj gyenge, akkor vagy visszates�szük az új rajt a régi kaptárba, vagy egy másik gyenge kaptárhoz, rajhoz társítjuk őket.

A rajzás előjelei és módja:

- a herék száma megnő a kaptárban; - anyabölcső készül; - az anya sok petét rak le; - a régi és az új anyák hangjai hallatszanak; - a méhek összegyűlnek a röpdeszka előtt, és az anyának jellegzetes illata van; - közvetlenül a rajzás előtt hektikus és nyugtalan módon gyülekeznek a méhek a kaptár előtt; - végül a fiatal dolgozók nagy csoportot, az öreg dolgozók kis csoportot alkotnak a kaptárban, néhány here erőteljesen kitör a kaptárból, aztán kiözönlenek. A kaptárból kirepülő méhek felismerik egymást még más kaptárok közelében is, és együtt repülnek. Először a kaptárral szembe repül a raj, aztán pár méterrel feljebb elkezdik a rajzási táncukat. Ez egy pár percig tart. Mivel kirepülés előtt

a dolgozók megtöltötték a gyomrukat mézzel, nem tudnak messzire repülni. Ráadásul, mivel az elsődleges rajzás anyája öreg, a szárnya már kopott, és a potroha is nehéz a petéktől, így ő sem tud messzire repülni a kaptártól, ezért egy közeli helyen, ágon stb. telepszik le. Mivel a kirepült dolgozók tele vannak, nem mennek vissza a régi kaptárba, hanem az újat fogadják el. Kiderítették, hogy akkor mennek vissza a régi kaptárba, ha éhesek. A rajzó kaptár lenyugszik, a belső munkát megszervezik, dolgoznak tovább, és külső erőforrások után néznek. Rajzáskor az anya elhagyja a kaptárt a méhekkel, de még előtte speciális lépsejtekbe petézik, melyeket anyabölcsőnek hívunk. Ezek az anyabölcsők (20 vagy több is) a keretek szélére vagy aljára kerülnek. A méhek három fontos fázison mennek át tavaszi fejlődésük során: - az öreg, áttelelő méhek lecserélődése fiatalokra; - a méhek létszámának egyre nagyobb bővülése és fiatalodása; - a család megerősítése a hordás időszakára a lehető legtöbb méhvel. Az első és a második fázisban, 40-45 napon át, az anya 24 óránként – megállás nélkül – körülbelül 2000 petét rak le. Amikor a méhek elkezdik a hordást, a petelerakás száma csökken. A hordás kezdetekor egyre nő a kikelő méhek száma. Ezek a méhek a kaptár hátsó falánál gyűlnek össze, a röpnyílással szemben, mert még nem szállhatnak ki. A fiatal, munkanélküli méhek tovább fejlődnek, készülődnek, mert majd ők lesznek a rajzás szereplői. Másrészről ne feledjük, hogy a rajzási ösztön nem egyformán, nem ugyanolyan sebességgel alakul minden családban. A legnagyobb kérdés az, hogy az anya mikor és mennyire csökkenti a peték lerakását. Ha 15-20 nappal a hordási időszak előtt, akkor a méhek gyorsan, 7-9 nap alatt, lecsökkentik a fiasítás etetését, és azonnal anyabölcsőket kezdenek készíteni. Ez azt jelenti, hogy a család hajlamos a rajzásra. A méhek ösztönösen abbahagyják a lépsejtek készítését. Az anya abbahagyja a petézést. Ha nem teszünk sürgős intézkedéseket, a család 8-10 napon belül rajzásba kezd, azaz amikor az első anyabölcsők le vannak fedve, és az időjárás megfelelő. Lehet azonban, hogy az anya normális módon folytatja a petézést a hordási időszakig. Ekkor a fiatal méhek nem kezdenek rajzásba, mert a fiasítás gondozásával vannak elfoglalva. Ráadásul a méz érlelése is a fiatal méhek feladata, ha a hordás elkezdődött, és van friss nektár. Az ilyen kaptárokban az anya által lerakott peték száma fokozatosan csökken. A rajzás akkor történhet, amikor a kaptárban az anya és a fiatal méhek gyakorlatilag nem találnak több üres, kiépített lépet vagy nem kiépített műlépet és helyet a fiasítás számára. Vannak olyan méhészek, akik csak az anya számára nyújtanak kiépített műlépet és petézési területet, mert nincsenek tisztában a rajzás okaival, és aztán váratlan eredménnyel találkoznak. Miután a méhek gyorsan kitakarítják az üres sejteket, az anya lepetézik, a család fiatal méhállománya

gyorsan növekszik, aminek következtében a fiatal méhek munkanélkülivé válnak, és kaptár hátsó falán gyülekeznek, hiszen a hordás még nem kezdődött el. Ilyenkor a családnak nem-előkészített műlépet kell adni, hogy a méhek elfoglalják magukat a sejtépítéssel, és így megelőzzük a rajzást. Miután létrehozták az anyabölcsőket, és megjelentek a peték bennük, a viaszsejtek építése teljesen leáll. Ugyanakkor a méhek csökkentik az anya méhpempővel való táplálását is. Ekkor az anya maga kezd el mézet enni. Ezért érthető, hogy a rajzás okai a fiatal, munkanélküli méhek hirtelen megnövekedett száma, és az anya petelerakásának gyors abbamaradása.

A rajzás okai:

- A szaporodási ösztön és a kaptárhoz való ragaszkodás miatt a méhcsalád létszámának többszöröződése. - A fiatal méhek számban felülmúlják az időseket, a méhek genotípusos vonásai. - Az anya bármely okból való sérülése, pusztulása, öregedése és/vagy túl sok hibás pete lerakása. - Kicsi vagy szűk kaptár, a röpnyílás túl szűk volta. - Nem történik meg a mézkamra időbeni hozzáadása, a méz elvétele, ezért nincs hely a méz tárolására. - Anyarács behelyezése, a kaptár napon tartása.

A rajzás megelőzésének módszerei A méhészetnek a legfőbb célja az, hogy kaptáronként a lehető legnagyobb termelékenységet érje el. Ezért szükségszerű emelni a méhek számát a kaptárokban, és a hordás idejére erős családokkal kell felkészülni. Amikor egy méhcsalád a rajzás miatt kettéválik, a kaptár veszthet az erejéből, és így a család termékei is csökkennek. Ráadásul az is sok idővel jár és időpocsékolás, amíg a méhészetben várunk és figyelünk, hogy ne engedjük a méheket rajzani, aztán az is, ha követni és új kaptárba helyezni kell őket, gondoskodni kell róluk, ellenőrizni kell őket. A modern méhészetben a rajzásnak ellenőrzöttnek kell lennie, és ha szükséges, mesterséges rajzást kell alkalmazni.

Teendők az anyabölcső megjelenésekor:

- Először is meg lehet próbálni kivágni őket, és ezt meg kell ismételni 6-7 naponként. Ha a méhek elkezdenek anyabölcsőt építeni, nehezen hagyják abba. - Több helyet lehet biztosítani a méheknek egy új fiók hozzáadásával. Ez sem mindig hatásos. - Ki lehet venni számos anyabölcsős keretet, és új kaptárt lehet indítani. Az új anyák megszületnek, harcolnak, a túlélő párosodik, és fiasítást hoz létre. Július közepe után nem szabad ezt a módszert alkalmazni. Inkább tegyünk be új

fiasításos kereteket a régi kaptárba, és a maradék anyabölcsőket vágjuk ki. - Lecsíphetjük az anya szárnyait, hogy ne tudjon repülni. Amikor megpróbál eltávozni a rajjal a kaptárból, nem fog tudni repülni, és általában a földön találjuk meg a kaptár előtt. Az anya nélküli raj vissza fog térni a kaptárba, és vár az új anyákra, hogy keljenek ki, és hogy egyikükkel elrepülhessenek. A méhek rajzani fognak, már mielőtt az új anya kikelne. Ha ilyenkor végignézzük a kaptárt, és megtaláljuk az anyabölcsőket, akkor elpusztíthatjuk őket, a régi anyát pedig visszatehetjük a kaptárba. - A legjobb az, ha figyeljük a méheket, és meggyőződünk arról, hogy nem érik el azt a kritikus pontot, amikor már túlságosan zsúfolt a kaptár.

Módszerek a rajzás természetes kialakulása ellen:

- Az anyabölcsők elpusztítása. - A fészek vagy a kaptár belső térfogatának növelése. - A ventilláció elősegítése a röpnyílás szélesítésével, a kaptárok árnyékban való tartásával. - A rajzásra hajlamos erős család kicserélése gyengére, az erős kaptárok megosztása, azaz a mesterséges rajzás. - Szirup adása annak a kaptárnak, mely a rossz időjárás miatt hosszú ideje nem tudott hordani. - Az idős anyaméhek fiatalabbakkal való lecserélése, a fiasításos sejtek csökkentése, nem kiépített műlép behelyezése. - A mézes sejtek számának csökkentése, vagy a méz kipergetése, hogy növekedjen a mézraktározási kapacitás. Herecsapda állítása a kaptár bejáratához. - Olyan méhfajták használata, melyek nem hajlamosak a rajzásra, vagy a rajzás kritériumainak figyelembe vétele a munka javítása céljából. Arra mindig figyelni kell, hogy az anyabölcsőket eltávolítsuk azokból a kaptárokból, melyek rajzását meg akarjuk előzni. Az elhanyagolt anyabölcsőkből kikelő új méhek rajzást indíthatnak be a kaptárban. A szétválasztott családokban nem csak olyan méhek maradnak, melyek hajlamosak a rajzásra. A szétválasztással megelőzhetjük a rajzást, és két erős családot hozhatunk létre. Ezért megkeressük az erős család anyáját, és az első kaptárban hagyjuk; aztán a fiasításos lépeket, a mézes lépeket és a jelenlevő méheket egyenlően elosztjuk, és így két új családot alakítunk ki. Az új család kialakításához: - vagy fiatal anyát helyezünk az új kaptárba; - vagy anyabölcsős lépeket; - abban az esetben, ha nincsenek anyabölcsős lépek, fiasításos lépeket adunk, és gondoskodunk arról, hogy a dolgozó méhek anyát neveljenek.

A rajzás megakadályozásának más módszerei:

- a fiatal méhek dolgoztatása azzal, hogy nem kiépített műlépet adunk nekik; - további keretek beállítása (mézkamrák); - anyarács alkalmazása; - az anya kicserélése olyan anyával, mely azonos szezonban született, és amely 20-25 nappal a mézhordási időszak előtt petézik; - műrajzást képezni legalább hat kerettel; - a kaptárok helyének váltogatása.

2. kép: Letelepedett raj a fákon

Mesterséges rajzás létrehozása A családok természetes rajzása nemkívánatos esemény. A hordás időszakában létrejövő raj csökkenti a család erejét, és így csökken a méz termelése is. Ha a rajzás folytatódik, a fiasítási tevékenység akadályoztatva lesz, mivel a dajkaméhek is eltávoznak a rajjal, ezért lehet, hogy költésmeszesedés fog bekövetkezni. Intézkedéseket kell tennünk a természetes rajzás ellen, hogy ilyen problémák ne forduljanak elő a méhészetben, és ha a családok számát akarjuk gyarapítani, akkor a mesterséges rajzást (szétválasztást) kell alkalmaznunk. A megfelelő erősségű családot két egyenlő részre osztjuk, és így hozunk létre új családot. Ebből a célból egy üres kaptárt hozunk a szétválasztandó család mellé. A mézes lépeket és a fiasításos lépeket egyenlően osztjuk el. Fontos arra figyelni, hogy a mézgyűjtő méhek egyenlő mértékben kerüljenek mindkét kaptárba. Ezért az eredeti kaptárt fél méterrel jobbra, aztán balra helyezzük, és az új kaptárt úgy rakjuk le, hogy a régi repülési útvonal középére kerüljön. Ezen folyamat után a mézet gyűjtő méhek még mindig az eredeti kaptárt preferálhatják, de ilyenkor az eredeti kaptárt még egy kicsit kijjebb helyezzük, így a legtöbb repülési út az elválasztott kaptárra kerül. Egy másik mesterséges rajzási mód-

szer az, ha 3-4 kerettel 2-3 részre osztjuk a kaptár állományát, különösen akkor, ha növelni akarjuk a családok számát. Ebben az esetben egy fiasításos keretet és egy mézes keretet helyezünk az új kaptárba. A zárt röpnyílású kaptárt legalább öt kilométerrel távolabb költöztetjük, hogy a méhek ne térhessenek vissza az eredeti kaptárukba. Egy másik módszer a mesterséges rajzás megindítására az, hogy egy-két keretet kiveszünk, attól függően, hogy mennyire erős a kaptár, és a társítás módszerével hozunk létre új családot.

2. Rablás a háziméheknél, és ennek megelőzése A rablás, ami olyan régiókban fordul elő, ahol kevés a virág és a nektár, azt jelenti, hogy a méhek egy másik kaptárból lopják el az ott meglévő mézet. Ha nem elég erős a család, akkor nem tudja megvédeni magát az ilyen támadástól. Nehéz megismerni a rabló méheket. Ezek a méhek általában félénkek. Úgy próbálnak behatolni a kaptárba, hogy ne érintsenek meg másik méhet, és hajlamosak a menekülésre. Meg kell különböztetnünk a tavaszi játékos kirepülést a rabló méhek abnormális repülésétől. A játékos repülést a fiatal méhek teszik meg a tavaszi jó időben. Néha a rablás nyugodtan, harc nélkül történik.

Védekezési módok a rablás ellen:

- A kaptár ellenőrzését gyorsan kell végrehajtani. Ha gyanús méhek láthatók, nem szabad ellenőrizni. - A hordás idején a mézzel nem szabad szennyezni a környezetet. A régi lépet és viaszt nem szabad eldobálni. - A környezetet nem szabad szennyezni a szirup adása során. - A kiürült kereteket este a kaptárba kell helyezni. - Nem szabad, hogy lyukak vagy törések legyenek a kaptárokon. - A kaptárokat nem szabad hosszú időn át nyitva tartani. - A kirabolt kaptár röpnyílását le kell szűkíteni, az idegen méhek belépését meg kell akadályozni, a méheket segíteni kell kaptáruk megvédésében. - A gyenge kaptárokat egyesíteni kell, a kaptárok helyét meg kell változtatni a rabló méhek megtévesztése céljából.

VII. Méhanyanevelés 1. Anyanevelési módszerek Mivel a méhek élete rövid, ezért a természeti erőforrásokat időben és a lehető legoptimálisabb módon ki kell használni. A tavaszi hónapokban bőséges pollen áll rendelkezésre, így ekkor a család fejlődése a végéhez közeleg, és elkezdődik a méz begyűjtése. A termelékeny és jövedelmező méhtartás jelentősen függ attól, hogy az anya milyen genetikai és fizikai jellemzőkkel rendelkezik. Egy család általában több tízezer munkás méhből és ennek megfelelő számú heréből áll, melyeknek fejlődését és termelékenységét az anya irányítja. Ezért a gyakorlati méhtartásban hatalmas szerepe van az anyanevelésnek. Egy fiatal és minőségi anya (mindegy, hogy általunk nevelt vagy vásárolt) jelenléte erőssé teheti a családot, ami elengedhetetlen a gazdaságos méhtartásban. Az anyanevelést mindig szabályszerűen és megfelelő időben kell elvégezni. Egy petéző anya előállítása – a dajkacsalád elkészítésével együtt – egy hónapot vesz igénybe. A legfontosabb tényező, ami hatással van az anyanevelés hatékonyságára, az a tenyészkaptárok száma. Májustól szeptemberig tart a nevelési időszak, és 4-5 méhanyát lehet tenyészkaptáronként előállítani. Nagyüzemi körülmények között száz darab tenyészkaptárral egy év alatt 4-500 méhanyát lehet előállítani. Hogy ezt a számot elérjük, késlekedés nélkül végre kell hajtanunk a következőkben felsorolt munkálatokat. A méhanyanevelés nem nehéz feladat, azonban részletes tervezést és ütemezést igényel.

A tenyészállat kiválasztása és előkészítése A tenyésztésre szánt anyaméhnek hordoznia kell azokat a genetikai tulajdonságokat, amik a fajtát jellemzik, és meg kell felelnie a kiválasztás minden követelményének. A nagyüzemi tenyésztéshez olyan anyákat kell használni, amelyek bizonyítottan jó vérvonallal rendelkeznek, és lehetőleg van törzskönyvük. A törzskönyvezett tenyészanyákat mesterségesen termékenyítik meg, illetve elkülönítve tenyésztik. Ha a tenyészcsaládokból nem számíthatunk utánpótlásra, akkor a legegyszerűbb, ha azt a családot választjuk új tenyészcsaládnak, amelyik a leginkább megfelel a következő feltételeknek: tavasszal a legjobban gyarapodott, előző években a legnagyobb mézhozamot produkálta, nem rajzott, nem kapott el betegségeket, viselkedése nyugodt és szelíd. 4-5 napot várnunk kell, mielőtt áthelyeznénk a felduzzadt, megfelelő színű lépet a fogadó családhoz, és meg kell arról győződnünk, hogy megfelelő időben a megfelelő korú álcákkal fogunk rendelkezni.

A dajkacsalád előállítása Választásunk azokra a családokra essen, amelyek szépen fejlődnek, és benépesítettek legalább 15 keretet. A méhanyát az áthelyezés előtt 4-5 nappal vegyük el, így a család anya nélkül marad. Az álcázás reggelén vegyük el a fölös kereteket, ekkor a méhek intenzitása megnő, így elpusztíthatjuk az anyabölcsöket, illetve átszervezhetjük a kereteket. A családot etessük sziruppal, amíg a művelet zajlik, majd lássuk el fiatal munkásméhekkel vagy kikelni készülő fedett fiasítással. A dajkacsalád nem más, mint egy rajkaptár 2-3 léppel, elegendő fiatal munkásméhvel és némi mézzel.

A bölcsőalap elkészítése A modern méhanyatenyésztés megkívánja, hogy természetes viaszt használva készítsünk bölcsőt az álcáknak. A fényes, szagtalan viaszt egy duplafalú edényben olvasszuk meg. Az előzőleg vízzel átitatott bölcsőformákat, amit egy kevés olvasztott viasszal a mártópálcára rögzítettünk, először vízbe, majd olvasztott viaszba, aztán újra vízbe mártjuk. A bölcsőnek 10-11 mm mélynek és 9-10 mm átmérőjűnek kell lenniük. Összesen 45-60 bölcső fér el az előzőleg erre a célra legyártott kereten, amelyre három sorban a pálcákat erősítjük, egyenként 15-20 bölcsővel a végükön. Az anyatenyésztés során használhatunk természetes viaszból vagy műanyagból készült bölcsőket is.

1. kép: Anyabölcsők fürtjei

Álcázás A tenyészkaptárból azokat a kereteket válasszuk ki, amelyekben 6-12 órás álcák vannak. Egy kefével seperjük le a rajta lévő méheket úgy, hogy azok a kaptárba essenek vissza. Óvakodjunk a keret erős rázogatásától, mert akkor a

napi mézmennyiség ráfolyhat az álcákra. A keretet vigyük a széltől és közvetlen napsugárzástól védett álcázóba. Az álcázónak a kaptárhoz hasonló időjárási feltételekkel kell rendelkeznie, ami optimális esetben 30-33 ºC-ot és 60-70% páratartalmat jelent.

2. kép: Fejlődési szakaszok: álcától a kifejlett méhig

3. kép: Az álcázás művelete

A bölcsőket adjuk be egy napra a elfogadó családhoz, és tegyünk beléjük hígított pempőt, mielőtt az álcázás megtörténne.

A beálcázott bölcsők elhelyezése a dajkacsaládoknál Amikor 45-60 sejt kész, elhelyezhetjük a beálcázott anyabölcsőket a dajkacsaládokhoz. A dajkacsaládban, ahol az anya 4-5 nappal az álcázás előtt el lett távolítva, illetve a keretrendezés is megtörtént, a tenyésztő keretet egy nyitott fias és egy pollennel telt keret közé kell helyezni. A többi nyitott fias lépet pedig el kell távolítani, hogy a dajkacsalád több figyelmet fordíthasson az álcákra. Az álcás sejtek azért szükségesek, hogy a fiatal munkásméhek pempőt termeljenek, a nyitott fiasítás pedig azért, hogy a munkásméhek a tenyészkereten gyűljenek össze. A többi kereten zárt fiasítás, méz és pollen kell, hogy legyen. A folyamatos tenyésztés érdekében mindig ezt az elrendezést használjuk minden egyes álcázás előtt. Az elfogadó családban lévő elegendő fiatal munkásméh és a keretek megfelelő elrendezése közvetlen hatással van az álcák fejlődésére és az előállított anyák minőségére. Ahhoz, hogy a család népessége folyamatosan fiatal munkásméhekből álljon, 5-6 naponta új kereteket kell behelyezni a régiek helyére.

Az anyás dajkacsalád elkészítése és használata A beálcázott bölcsőket addig tartják a dajkacsaládoknál, amíg el nem osztják azokat a nevelőcsaládok között. Azonban, azoknál a vállalkozásoknál, ahol nagy mennyiségben nevelnek anyákat, ez nem gazdaságos, illetve hosszú távon

negatívan befolyásolja az anyák minőségét. Ezért 1-2 nappal azután, hogy az anyabölcsőket beadtuk a dajkacsaládhoz, ahol megtörtént az elfogadás, helyezzük át őket egy 16-18 kerettel rendelkező erős családhoz, ahol a méhanya a fiasítástól anyaráccsal van elválasztva. Itt bőséges mennyiségű fiatal munkásméhnek, pollennel teli keretnek és fedett fiasításnak kell lennie. A keretcserét minden héten végezzük el, ezáltal biztosítva a megfelelő elrendezést az alsó és felső rész között. A tenyészkeretet, amely a dajkacsaládhoz került, ki kell cserélni egy másikra a dajkacsaládból, így biztosíthatjuk a termelés folytonosságát. Miután átkerültek a dajkacsaládba, az álcák etetésének és gondozásának a feladata már ezé a családé lesz.

A pároztató elkészítése és használata Az áthelyezés utáni 10. napon a lezárt bölcsőket leválasztjuk a tenyészlécről, és szétosztjuk a leendő családoknál, melyeket egy nappal korábban előkészítettünk. Többféle kaptártípus is használható tenyészkaptárnak. Ezek olyan speciális kaptárok, amelyek 3-4 részre vannak osztva, fából vagy más, a célnak megfelelő anyagból készülnek. A fészkek bejáratainak mindig különböző irányba kell nézniük, és nagy felületen kell elhelyezkedniük, hogy a tájékozódó kirepülésből vagy nászrepülésből visszatérő királynő biztosan a saját helyére kerüljön vissza. A tenyészkaptárak elülső felületét különböző színű festékkel és mintával jelöljük meg a méhanyák számára. A gyűjtési időszak elején kikelt tenyészcsaládok utánpótlását az anya folyamatosan biztosítja az időszak végéig. A királynő 2-3 héten keresztül folyamatosan rakja a petéket a pároztató kaptárban. Az időszak végén a királynőket eladják, és új bölcsők kerülnek a helyükre. A bölcsőket nagyon óvatosan, arányosan elosztva távolítsuk el a tenyészlécről. A bölcsőket a tenyészlécen lévő elhelyezkedésük szerint osszuk el, és ne fordítsuk fejjel lefelé. Miután áthelyeztük a bölcsőket a tenyészkaptárba, a méhanyák – az álcák korától függően – 2-3 napon belül kelnek ki. 4-5 nappal a bölcsők tenyészkaptárba való helyezése után történő ellenőrzésnél jól láthatók azok a bölcsők, amelyek zárva maradtak, vagy amelyeket a munkásméhek elpusztítottak. Ebben az esetben újabb bölcsőt adunk be.

A termékenyítés folyamata A pároztatóban kikelt anyák 2-3 napos korukban tájékozódó kirepülést hajtanak végre, majd újabb 2-3 napon belül megtörténik a nászrepülés. A párzás 10-30 méter magasban, egy ún. „heregyülekező helyen” történik. A herék az anyát látásuk segítségével, illetve az anya által kibocsátott feromon segítségével fedezik fel. 6-20 herével történő párzás után, az anya visszatér a tenyészkaptárba, és 3-5

nap elteltével elkezdi lerakni a petéket. Az anyával történő párzást követően a herék elpusztulnak. Ha az anyának nem sikerült elég herével párosodnia, vagy a kedvezőtlen időjárási feltételek miatt sikertelen volt a párzási kísérlet, akkor az anya akár 1-2 alkalommal is újra megkísérelheti a nászrepülést aznap vagy a következő napokban. Azok az anyák, amelyeknek kikelésüket számított 20 napon belül nem sikerül párosodniuk, elveszítik párzási kedvüket, és terméketlen petéket kezdenek el rakni; ezután már nem termékenyülhetnek meg. Ha irányításunk alá akarjuk vonni a párzást, akkor egy 8-10 kilométeres körzetet kell izolálnunk, vagy mesterséges megtermékenyítést kell alkalmaznunk.

2. Az anyák mesterséges megtermékenyítése A mesterséges megtermékenyítés egyáltalán nem nehéz feladat, azonban szakértelmet és tapasztalot igényel. A gyakorlati méhtartásban a mesterséges megtermékenyítés könnyen kivitelezhető. A jó tenyészképességű heréktől kinyert spermiumot laboratóriumi körülmények között, mikroszkóp alatt fecskendezik be a tenyésztett anyába, egy külön erre a célra használatos eszközzel. A mesterséges megtermékenyítést elsősorban azért végzik, hogy a szaporodás szabályozásával fajtiszta vagy keresztezett fajtákat kapjanak, amiket inkább kutatásra és fejlesztésre használnak ma Magyarországon, semmint az anyák tenyésztésére.

4. kép: Sperma nyerése hereméhtől

Az anyák elhelyezése termelő családoknál Akár eladjuk, akár más módon hasznosítjuk, a petét rakó anyáknak kötelező szerepük van a folyamatos termelésben. A fogadó család előkészítése a legfontosabb lépés a petéző anya másik családba történő áthelyezésénél. Ekkor semmiképp ne legyen másik megtermékenyített anya, zárt bölcső vagy anyarács a fogadó kaptárban. Amikor az anyacserét végezzük, az anyarácsot az anyával két fias keret közé helyezzük úgy, hogy a szellőző és az etető nyílások egymással

ellentétes irányba nézzenek. Az etetető tálcához vezető járatot nyissuk ki a következő nap, és győződjünk meg arról, hogy a méhek elkezdték enni a serkentő anyagot. Ezt követően ne nyissuk ki a kaptárt, és ne háborgassuk a méheket, azonban 2-3 nap elteltével ellenőrizzük az anyát és a petéket. A gyakorlati méhtartásban akkor lehet jelentős haszna az aktuális méhanya által rakott petéknek, ha csereanyára van szükségünk, vagy ha műrajhoz szeretnénk anyát biztosítani. Ha 25-30 nap után elérjük, hogy az anya elkezdje lerakni a petéket, akkor kizárhatjuk annak a kockázatát, hogy álanya alakuljon ki a méheknél. Az álanya káros a család életére, mert állapota leromlik, termelése lecsökken, ami végső fokon a család felszámolásához vezet. Jelentős haszna ellenére sem terjedt el azonban méhészeink között a mesterségesen termékenyített anya használata.

VIII. A méhek őszi és téli kezelése 1. Őszi munkálatok és a méhcsaládok felkészítése a télre Miután a mézkamrákat eltávolítottuk, a méheket elpusztíthatjuk, ha tavasszal új méhcsaládokat szándékozunk vásárolni. Ha mégis az átteleltetés mellett döntünk, akkor meg kell vizsgálnunk, hogy az anya mennyire van jó kondícióban és egészségben. Ha szükséges, akkor a gyógykezelést is erre az időre ütemezzük. Adjunk cukrot és vizet a családnak, hogy biztosítsuk a megfelelő téli élelemmennyiséget. Legjobb, ha szeptember végéig elvégezzük az etetést. A két mézkamra, a fedél, az aljdeszka, a méz, a pollen és a méhek összesen legalább 60 kilogrammot nyomnak. Október vége felé a családot vigyük zárt helyre, vagy takarjuk le, hogy megvédjük az időjárási viszontagságoktól. Az őszi gondoskodás, illetve az etetés játsszák a legfontosabb szerepet a család tavaszig tartó túlélésében. A családról történő őszi gondoskodást és a téli előkészületi munkákat mindig a mézelvétel után végezzük. A természeti körforgás során a méhek a természetből származó mézzel és pollennel párhuzamosan alkalmazkodnak a környezeti feltételekhez. A kevésbé gyakorlott méhészek megtörhetik a méhek életének természetes ritmusát, ha mézet vagy más méhterméket vesznek el tőlük. Nem lehet egyszerre elvenni a mézet és a virágport a családoktól. Ezért jegyezzük fel és elemezzük ki a családok állapotát, az anya korát, életminőségét, a család méztartalékait, a betegségeket és a kártevőket, hogy minél kevesebb veszteséggel vészelje át a család a telet. A téli gondoskodást a mézelvétel után kezdhetjük. Nagyon fontos gondoskodni ősszel a méhekről, hiszen ez jelentősen befolyásolja a lehető legkisebb veszteséggel (vagy veszteség nélkül) történő telelést. Amikor a méhészek elkezdik felkészíteni a családokat a telelésre, érdemes áttekinteni azokat a tényezőket és körülményeket, amelyek befolyásolhatják a család túlélését. A sikeres áttelelés elsősorban a következőktől függ: - a család létszáma, - megfelelő élelemtartalék, - a kaptár szellőzése, - a család egészségi állapota. A családoknak elegendő helyre van szükségük a raktározáshoz és a fürtképzéshez. Rendszerint 2-3 fiók szükséges ehhez. A raktáron lévő méz mennyiségének 23-27 kg-ot kell kitennie, illetve több, pollennel teli kerettel kell rendelkezniük a kora tavaszi gyarapodáshoz. Fontos a kaptárban lévő étel megfelelő elosztása is, hiszen a tél előrehaladtával a fürt a kaptárban folyamatosan felfelé

húzódik. Még ha éhezik is egy család, akkor sem fog a kaptár alja felé húzódni. 15-20 kg élelemnek kell lennie tömötten a kaptár felső fiókjában lévő 2-3 keret közepének felén vagy kétharmadán. Az ilyen elrendezés megfelelő teret biztosít a méheknek a fürtformálásra. Ha a kaptár felső fiókja megtelik mézzel, akkor a középső kereteket ki kell cserélni a kaptár alján lévő, részben telt keretekre. Minden üres vagy csak részben telt mézkamrát el kell távolítani az őszi hordás végéig. Ha nem használtunk anyarácsot, az alsó fiókok valószínűleg üresek, így azokat is távolítsuk el. Teleltetésnél műlépet és anyarácsot ne használjunk.

Tennivalók ősszel Mérjük fel az anya állapotát, és szükség esetén minőségi anyával lássuk el a méhcsaládokat. Ellenőrizzük a mézkészletet, és mérlegeljük, hogy elégséges-e a mennyisége. A mézzel és pollennel telt lépeket hagyjuk meg a méheknek téli eleségnek. Nem ajánlatos, hogy a lépek teljesen telítve legyenek mézzel, ezért az alul lévő sejteknek üresen kell maradniuk. Ez lényeges, mert a méhek a téli fürtöt – a teli helyett – az üres sejteken, a mézzel teli sejtek alatt alakítják ki. A penészes lépeken lévő mézet, a rossz vagy gyenge minőségű mézet és a mézharmat mézet sose használjuk téli élelemként. Az ellenőrzések alkalmával vegyük figyelembe, hogy egy méhekkel teli kaptár téli élelemszükséglete akár 8-10 lép is lehet, ami körülbelül 22-25 kilogramm mézmennyiséget jelent. A kaptárban a mézes kereteken túl 3-4 db virágporos keretnek is lennie kell, melynek szerepe a tavaszi fejlődés indulásában lesz majd. Vizsgáljuk meg a kaptárakat, hogy vannak-e törések vagy repedések rajta, illetve nem áznak-e be. A gyengébb családokból érdemes egy erős családot létrehozni. A kis népességű, anyátlan vagy elöregedett anyás családokat is érdemes egyesíteni. Alaposan vizsgáljuk meg a felnőtt népesség színvonalát is. Ha végrehajtottuk az őszi etetést, akkor erős és fiatal méhek fogják alkotni a jövőbeni nemzedéket, és egészségesen telelnek majd ki. Egy erős egyedekből álló család fog készen állni a tavaszra, illetve a téli elhullások száma is kevesebb lesz. Ha gyenge a család, akkor nem tudja megalkotni a telelőfürtöt, illetve a hidegtől elpusztul. Ebben az esetben a család területét le kell csökkenteni. A teleletetés előtt a családokat vizsgáljuk át: betegségek jeleit vagy kártevők jelenlétét kutatva. Ősszel, az utolsó mézelvétel után, kezdjük a varroa elleni védekezést, amikor a szaporodási hajlam is alábbhagy. Ősszel, a mézelvételt követően, lehet megkezdeni a betegségek és egyéb kártevők elleni védekezést is. Hogy megelőzzük a nozémát, és elkerüljük az utódok szegényes fejlődését, adagoljunk ősszel vitaminokat a sziruphoz. Az őszi utódokon múlik a telelés sikeressége, így az a legmegfelelőbb, ha fiatal munkásméhekből és anyából tevődik össze a család. Ez azért is hasznos, mert

kisebb a kockázata annak, hogy egy fiatal anya elpusztul, illetve a téli fiasításban is sokkal produktívabb, ami garantálja a család téli túlélésének az esélyeit. A mézelvétel után akkor is etessük sziruppal a családot, ha úgy látjuk, hogy elegendő méz, illetve pollentartalékuk maradt. A cukorszirup cukor-víz aránya 2 : 1 kell, hogy legyen (két rész cukor és egy rész víz). A cukorszirup növeli az anya petéző intenzitását, valamint serkentő hatással van a fiatal méhekre is. A fiatal munkásméhekből álló telelő családok tavasszal sokkal erősebbek lesznek, hiszen kevesebb népességbeli veszteségük van, illetve dinamikusabban gyarapodnak, mivel az utódnevelés aránya intenzívebb. Tél kezdetén és végén szirup helyett lepénnyel etessük a családokat. A lepényt egy rész mézből és három rész porcukorból állítsuk elő. Olyan szilárdságú lepényt kell kapnunk, mely a kaptár belsejében kialakuló hőtől nem olvad meg, nem önti el az ott lévő méheket, illetve olyan lágynak kell lennie, hogy a méhek könnyen el tudják fogyasztani. A méhek protein- és vitaminigényét úgy elégíthetjük ki, hogy különböző hozzávalókat adagolunk nekik: tejport, sörélesztőt, szójabablisztet. Az etetésnek ez a módja azonban olyan betegségeket is okozhat, mint például a nozéma vagy a hasmenés. Soha ne törekedjünk az etetésnek erre a módjára olyan helyen és időszakban, amikor megfelelő mennyiségű pollen áll rendelkezésre a természetben.

1. kép: Téli fürt

2. kép: Méhek a téli fürtön kívül

Anyacsere Tudományos kutatások kimutatták, hogy azok a méhészek, akik évente lecserélik az anyákat, sokkal hatékonyabb méhcsaládokkal dolgozhatnak. Több kutatási eredmény bizonyította, hogy az anyacsere során az új anyának időt kell adni, hogy a munkásméhek új generációját hozhassa létre. Így a családok biztonságosan áttelelhetnek, illetve kisebb lesz az anyavesztés kockázata tavasszal, vagy a rajzásra való hajlam a gyűjtési főidényben. Ez a folyamat nagyon fontos része a méhtartásnak. A mézelvétel után még korántsem fejeztünk be minden munkálatot. Az anya határozza meg a család genetikai jellemzőit. Az anyában megtalálható a teljes genetikai állomány.

3. kép: Telelésre felkészített családok

Gondoskodás a családokról ősszel Ha a családban anyaméh és körülbelül 15-20 ezer fiatal munkásméh van, hozzá megfelelő mennyiségű méz található a kaptárban, várhatóan az élelem tekintetében teljesen problémamentes lesz a tél. Ha elöregedett munkásméheink vannak, azok valószínűleg hamarosan elpusztulnak, így rengeteg felnőtt méhet veszít a család. Ha nincs elég munkásméh a családban, akkor nem tudnak megfelelő téli fürtöt kialakítani, és a család képtelen lesz ellenállni a téli időjárásnak. Az ilyen család akkor sem tud megfelelően fejlődni, ha megérik a tavaszt, mert a rossz időjárás áldozataivá lesznek. Az olyan helyen lévő méhészetekben, ahol sokáig tart a tél, a méhésznek az évszak végén el kell vennie a mézet, mielőtt a rablás megkezdődik. A méheknek időre van szükségük, hogy felkészüljenek a télre. Ne akkor ellenőrizzük a kereteket, amikor a méhek otthon tartózkodnak, mivel a méhek ilyenkor végzik a lakásuk résinek a tömítését, így ha ezt a folyamatot megtörjük, akkor a család nem lesz fejlődőképes. Az ellenőrzést mindig olyankor célszerű elvégezni, amikor a méhek aktívan dolgoznak. A nem megfelelő állapotú családokat érdemes egyesíteni. Jobb egy megerősített állapotú családot felkészíteni, mint két gyengébbet, amelyek akár el is pusztulhatnak a tél folyamán. A gyenge családból helyezzük át az anyát is a másik kaptárba. Ha ősszel megfelelően gondoskodtunk a családról, akkor a télre való felkészülésnél akár hét keretet megtöltő méhünk lehet. Az üres és felesleges kereteket távolítsuk el, a családot választódeszka segítségével tömörítsük kisebb helyre, és vastag takaróval fedjük le a kaptárt. Ha a családok erőteljesek, akkor egy elkülönített családot kapunk a mézelvételt követően. Érdemes ezeknél a családoknál tenyésztett királynőt használni.

Mézelvétel ősszel Távolítsuk el a méhkaptár tetején lévő fiókokból a mézes kereteket úgy, hogy előtte söpörjük le róla a méheket. Sokkal könnyebben juthatunk hozzá a mézhez, ha nincs megdermedve, ezért vigyük a keretekkel teli fiókokat egy meleg

helyiségbe. A pergetés, vagyis a folyékony méz kinyerése a lépekből, a méhész részéről meglehetősen sok munkát igényel, ahogy azt az alábbi fotók is illusztrálják.

4. kép: Mézelvétel Először óvatosan távolítsuk el a fedelet a mézet tartalmazó viaszlép celláiról. Ezt egy gyakorlott kezek által forgatott éles kés segítségével végezzük. Ezután helyezzük be a fedéltől eltávolított mézes kereteket egy leginkább centrifugához hasonló készülékbe. Ahogy azt a mellékelt fotón is láthatjuk, a készülék dobjában egy rácsos kosárban helyezkednek el a lépek.

6. kép: A méz szűrése

5. kép: Elektromosan, illetve kézzel is működtethető pergető

Ezután az elektromos motorral vagy a kézzel hajtott kosár elkezd gyorsan forogni függőleges tengelye körül. A gyors forgástól a méz kicsapódik a nyitott viaszsejtekből, nekiütközik a dob falának, majd lassan lecsordogál az alul lévő tartályba. A méz ekkor még sok apró viaszdarabot tartalmaz, ezért le kell szűrni. Ez úgy történik, hogy a pergető dobjának aljából egy vékony szöveten keresztül átfolyatják a mézet egy másik tartályba. Ezt követően üvegekbe töltik és értékesítik.

A családok mézszükségletének kielégítése A kaptárokban megfelelő mennyiségű méznek kell lennie, hogy a családok kényelmesen kiteleljenek. Egy méhekkel takart kereten legalább 2 kg méznek kell lennie, ami a keret felső középső területétől arrébb kell, hogy legyen, mivel a méhek ott hozzák létre a téli fürtöt. Télen a fürt hőmérsékletét a méhek szabályozzák. Azonban a kaptár azon részét, amely a fürtön kívül esik, nem tudják szabályozni. A nyitott mézzel telelő családoknál a nedvesség a nyilt mézsejtekből származik. Ha a víztartalom megnövekszik a mézben, akkor elkezd erjedni. Ez a méhek evésére rossz hatással van. Egy vagy két mézzel teli keret elengedhetetlenül szükséges a méhek korai fejlődéséhez. Ezek a pollennel és mézzel teli keretek fogják biztosítani a család folyamatos fejlődését kora tavasszal, amikor a méhek még nem repülnek ki, de az utódok fejlődése már folyamatban van. Köztudott, hogy télen a méhek úgy jutnak mézhez a kaptárban, hogy az egész fürt rávándorol, és úgy táplálkozik. A méhek a méz fogyasztásakor 17 ○C-on tartják a kaptár hőmérsékletét a fürtön kívül. Ez a hőmérséklet elegendő a telelő méheknek abban az időszakban, amikor nincs fiasítás. A munkásméhek a méz evésével tartják meg a fürtöt.

Őszi etetés A mézelvétel után mindig győződjünk meg arról, hogy elegendő mennyiségű élelem maradt-e a kaptárban. Helytelen, ha az összes mézet begyűjtjük, és csak szirupot hagyunk a méheknek. Télen a sziruphoz adagolt cukor mennyisége 1-2 liter legyen kaptáronként. Az etetést két nap alatt 5-6 alkalommal megismételjük. A méheket akkor etessük sziruppal, amikor kirepülhetnek és pollent hordanak. Ősszel a méheknek adagolt szirupnak 2 rész cukrot és 1 rész vizet kell tartalmaznia. Késő ősszel szirup helyett lepénnyel etessük a méheket. A méhek által a virágokból kinyert nektárnak majdnem fele víz. A méhek az általuk elraktározott mézet úgy eszik meg, hogy vizet adnak hozzá. A természetből összegyűjtött nektárt úgy tárolják, hogy 17%-ra csökkentik víztartalmát, és mézzé alakítják át, majd befedik. A munkásméhek – túltáplálás esetén – átalakító enzimük haszná-

latával a cukorból mézet készítenek. Az enzimet a kitinpáncéljuk alatt található olaj- és fehérjekészletükből állítják elő. Ha nem jutnak pollenhez a természetből, akkor az enzim nem termelődik tovább, így hamarabb megöregszenek és elhullanak. A cukor mézzé alakításában kimerült méhek egészségi állapota a tél folyamán tovább romlik, és akár el is pusztulhatnak a további igénybevétel során. Ha a természetből kinyert pollen nem elegendő, akkor készítsünk lepényt pollen, tejpor és méhvitamin keverékéből. A folytonosság garantált ezzel az etetési módszerrel, mivel a munkásméhek új generációja látja meg a napvilágot tavasszal. Azoknak a méhészeknek a méhcsaládjaiban, akik nem ismerik vagy nem foglalkoznak a méhek etetésének élettanával, mindig lesznek veszteségek. A méhek etetésére leginkább az általuk készített méz, illetve a természetből általuk gyűjtött pollen szolgál. Ennek ellenére a fiasítástól ne vegyünk el mézet. Az ősszel adandó szirup elkészítése: 1 liter víz + 4 kg méz vagy fél liter víz + 1 kg cukor. Ha nem elegendőek a tartalékok, akkor tömény cukorszirupot etessünk szeptemberben és októberben amíg, leszámítva a pollennel teli sejteket, kilenc keretnyi mézet nem kapunk. A szirupot fehér kristálycukor és forró víz 2 : 1 arányú keverékéből kapjuk. Csak addig hevítsük, amíg az összes cukor teljesen fel nem oldódott. A szirupot soha ne forraljuk fel! Hagyjuk kihülni, mielőtt a méheknek adnánk. 4,5 liter szirup etetését követően körülbelül 31,5 kgmal növekszenek a tartalékok. A téli élelem minőségének kiemelkedő jelentősége van. A gyümölcslevek és a mézharmat kevésbé jó téli eleségek, mivel nagy mennyiségű hulladékot tartalmaznak, illetve mert vérhast okozhatnak, ugyanis a méhek képtelenek a hideg időjárás miatt a nektárt megérlelni. Az őszirózsaméz hamar kikristályosodik, így megakadályozza, hogy a méhek a fürtképző helyre szállítsák. A sziruppal történő etetéssel javíthatunk vagy változtathatunk ezen a helyezeten. Egy részről az etetést úgy ejthetjük meg, hogy egy befőttesüveget vagy egy 5 literes, levehető tetejű vödröt, aminek a fedőjén előzőleg 6-8 apró lyukat fúrtunk, ráfordítjuk a belső fedődeszka nyílására. Más részről használhatunk kijáró etetőt vagy választódeszkás etetőt. Azonban, hideg időjárás esetén, a méheknek meg kell bontaniuk a fürtöt, hogy ezeket használják. Attól függően, hogy a méheknek mennyi mézet sikerült eltárolniuk, a méhésznek 4,5-6,7 kg vagy még ennél is több cukrot kell családonként adagolni. Amint a cukor feloldódott a forró vízben, és az így kapott szirup kihült, lecsapoljuk, és megetethetjük a méhekkel. A szirupot egy a célnak megfelelő tartályból adagolhatjuk a méheknek, amelyet a belső fedőn vagy a lépes kereteket és a méheket takaró fedélen lévő nyílás fölé helyezünk. A méhek felmászhatnak lentről ebbe a tartályba, és egyből kapcsolatba kerülhetnek a sziruppal anélkül, hogy beleesnének és megfulladnának. Gyomrukba szívják az ételt, majd visszatérnek a viaszlépekhez, felöklendezik a szirupot a viaszsejtekbe, pont úgyanúgy, ahogy a nektárral is szokták csinálni.

Miután elpárologtatták a fölösleges vizet a szirupból, lezárják, ahogyan a méznél is szokták. Ily módon egész télen át eltarthatják anélkül, hogy megerjedne.

7. kép: A méhek etetése A bal oldali képen a szétszedett etető a záródeszkán, amelyen jól látható a középen elhelyezkedő etetőnyílás. Jobb oldalt a már összeszerelt etető, sziruppal feltöltve, és az etetőnyílásra helyezve. Ezek után már csak a tető kaptárra való visszahelyezése maradt hátra.

Betegségek megfékezése és a varroa atka elleni harc ősszel Ha egy családban betegségre gyanakszunk, akkor vegyünk mintát, amiből diagnosztizálhatjuk a betegséget. Ezután a megfelelő rovarirtó szerekkel megkezdhetjük a védekezést. Azonban ne felejtsük el, hogy a különböző rovarirtó szerek idővel felgyülemlenek a méhek táplálékában és a viaszban, ami gondokat okozhat a méz eladásában, de akár az egész piac elvesztésével is járhat. Ha a betegség kezelésében használt rovarirtó szerek használatakor az előírásoknak megfelelően járunk el, akkor sokkal jobb eredményeket érhetünk el. A varroa atka elleni küzdelem nagyon fontos. A nyári hónapokban a méhek népessége megnő, amivel párhuzamosan nő a varroa-élősködők száma is. A kaptárban ez az állapot a mézelvétel után, a munkásméhek elhullásával kezd negatív irányba fordulni. Mivel a varroa-élősködők elhullási aránya kisebb, ezért a varroák a 60 ezerről 20 ezerre csökkenő munkásméh-állományra kezdenek koncentrálni. Érdemes az ellenük való védekezést erre az időszakra ütemezni. Ha nem védekezünk, akkor a paraziták megtámadják a fiatal munkásméheket, amelyek kénytelenek ilyen feltételek mellett telelni. A család kénytelen lesz gyenge munkásméhekkel nekiindulni a télnek, így a telelés rossz lesz.

Hogy mindezt megelőzzük, ahhoz a következők szükségesek: - Megfelelő mennyiségű információval kell rendelkeznünk a méhek és a varroák biológiájáról. Köztudott, hogy a varroa atka úgy szaporodik, hogy a sejtekben lévő méhek álcáival táplálkozik. Egyes kifejlődött varroák a méhek vérét szívják. Vannak olyanok, amelyek a fiasításra, de vannak olyanok is, amelyek a fias kaptárokban lévő méhekre összpontosítanak. - Mindig megfelelő módszert válasszunk a védekezéshez. Ha méz és fiasítás van az adott családban, akkor nem szabad harcot kezdeményeznünk. Engedélyezett rovarirtókat használhatunk abban az esetben, ha a fiasítás száma alacsony. - A megfelelő rovarirtók használatával, fertőtlenítéssel több mint 90%-os hatékonyságú eredményt érhetünk el. A varroa atkák aránya a családban kevesebb mint 1% legyen. - A varroa ellen használt rovarölő szer nem okozhatja a méhek pusztulását, nem szabad, hogy felhalmozódjon a mézben és a méhviaszban, nem veszélyeztetheti az anyát, azonban el kell, hogy pusztítsa a varroákat.

2. Téli munkálatok és teleltetés a méhtartásban A kaptárokban zajló munkálatok a tél beköszöntével befejeződnek. A kaptárokat úgy kell letakarni, hogy északi részük fedett, déli részük nyitott legyen. A nyitott kaptárokat úgy kell elhelyezni, hogy ne érje őket szél, víz vagy nedvesség. Tegyük a kaptárokat kisebb asztalokra úgy, hogy ne érintkezzenek a földdel, és védve legyenek a nedvességtől és a víztől. Mi több, válasszunk olyan helyet, ahol óvni tudjuk mindennemű zajtól, ami megzavarhatja a méhek téli fürtjének nyugalmát. Ne feledjük, hogy a téli elhullások oka elsősorban nem a téli időjárás, hanem a család elégtelen hőelőállítása és energiaforrása, más szavakkal az éhezés. Ahogy az előzőekben is láthattuk, a jó teleltetés kulcsa, hogy elegendő fiatal méhvel és megfelelő mennyiségű élelemtartalékkal rendelkezzenek a családok, amikor belépnek a télbe. Amikor a kaptár belső hőmérséklete 14 ºC alá süllyed, a méhek összegyűlnek és téli fürtöt alkotnak. A fürt belsejében a hőmérséklet elérheti a 33 ºC-ot is, míg a külső része csak 6-8 ºC. A megfelelő hőmérsékletet a méhek a méz elfogyasztásával termelik, illetve a hőmérséklet növekedésével kiterjesztik a fürtöt. Azok a méhek, amelyek kiesnek a téli fürtből, és nem tudnak visszajutni, elpusztulnak. A kaptárokat télen, illetve hideg időszakokban ne háborgassuk, mert ezzel megtörjük a téli fürt nyugalmát. Fontos, hogy az őszi vizsgálatok során hagyjunk meg mézet. Egy méhkaptár 20-25 kg mézzel és 12-20 000 méhvel már biztonságosan telelhet. A hideg elleni védekezés a méhész egyik legfontosabb feladata: le kell szűkítenie a méhkaptár belső területét. A kaptár belső hőmérsékletére hatással van a külső hőmérséklet, a fürt környezetének hőmérséklete, a kaptár szerkezete, illetve a kaptár szellőzé-

se. Amikor nagyon lehűl a külső hőmérséklet, akkor a méhek közelebb húzódnak egymáshoz, és egy ún „téli fürtöt” alakítanak ki. 14 ºC-os hőmérsékletnél kialakul a téli fürt. A méhek a téli fürtben hőt termelnek, míg a fürt szélén lévők hőszigetelő funkciót látnak el. Ha a hőmérséklet 7 ºC alá csökken, a fürt összehúzódik. Amint az időjárás hidegre változik, és a méhek röpképtelenné válnak, a kaptárban kialakuló hideg ellen óvintézkedéseket kell tennünk. Ha a környezet elegendő méhragasztó alapanyaggal rendelkezik, akkor a méhek saját maguk fogják a kaptár bejáratát szűkebbre venni. Ha képtelenek elvégezni a bejárat szűkítését, akkor ez a méhész feladatává válik. A méhkaptárt mindig úgy helyezzük el, hogy bejáratán keresztül a szél és a hideg ne jusson be. A méhek nem fogják tudni biztosítani a megfelelő hőmérsékletet a kaptárban, ha az előbbieket nem vesszük figyelembe. Ha a méheket szabadban teleltetjük, akkor előfordulhat, hogy a kaptárokat le kell takarnunk, hogy megvédjük a hidegtől. Figyeljünk oda, hogy a röpnyílást minden esetben szabadon hagyjuk. Olyan helyre tegyük a kaptárokat, ahol sok napfény esik rájuk, védve vannak a nedvességtől és az erős széltől. A legjobb, ha a földtől 40-50 cm magasan lévő asztalokra tesszük őket. Ha mégis a földre kerülnek a kaptárok, akkor még a tél vége előtt szüntessük meg a közvetlen érintkezést a földdel. Sőt egy kicsit döntsük meg, hogy a víz vagy a nedvesség szabadon távozhasson a röpnyíláson keresztül. A kaptár tetején lévő hóréteg nem jelent problémát, ellenkezőleg, a kaptár védettebb lesz a hideg ellen. Havazás esetén mindig ellenőrizzük a bejárati nyílásokat, szükség esetén takarítsuk el az ott lévő havat. A bejárati nyíláson elhelyezett apró fadarabbal megakadályozhatjuk, hogy közvetlen napsugárzás érje a méheket, de ez akkor is hasznos lehet, ha havazik. Arra nagyon figyeljünk, hogy a kaptár ventillációját ne akadályozza. Ez azért fontos, hogy télen a nap ne süssön be a kaptárba, mert a napfény hatására a méhek ki akarnak szállni. Ha nem tudjuk megakadályozni, hogy mégis kimenjenek, akkor hamut, szénát vagy füvet helyezzünk a kaptár elé, amivel megelőzhetjük, hogy közvetlenül a hóra szálljanak le. Szélsőséges téli időjárás esetén zárt rendszerű fűtőtestet is alkalmazhatunk a kaptárok tárolására alkalmazott helyen. Az erre a célra használt helynek világosnak és szellősnek kell lennie. A hőmérséklet mindig állandó legyen. Mielőtt a kaptárokat elszállítanánk, a röpnyílásokat fedjük be drótráccsal. Azokon a vidékeken ne teleltessünk zárt térben, ahol télen nem havazik. Ettől függetlenül az őszi gondoskodás és etetés ne maradjon el.

A kaptár állapotának fontossága és a méhfajták jelentősége a teleltetésben Minden egyes keret röpnyílásának a mérete 1 cm legyen, a méhes keretek számától függően. Távolítsuk el a méh nélküli lépeket a kaptárból, és a töltsük ki a

helyüket. Ha a méhek aktívak, akkor szűkítsük le a röpnyílásokat. Számoljuk fel a kaptárban lévő nedvességet kibocsátó tárgyakat. Télen sokkal szegényesebb a légmozgás a kaptárban, így a széndioxid felgyülemlik. A kaptárokon mindig lennie kell szellőző résnek. Vannak méhek, amelyek könnyen alkalmazkodnak bármely vidék természeti körülményeihez. A területen, ahol teleltetünk, ezt mindig figyelembe kell vennünk, különben váratlan dolgokkal fogunk szembesülni. A legjobb, ha a családokat az eredeti éghajlati zónájukba szállítjuk teleltetni.

Téli gondoskodás és a teleltetés feltételei A sikeres teleltetéshez elengedhetetlen egy fiatal méhekből álló, legalább 5 hónapos élettartamú, nagy népességű család. Az erős családoknál egy fiatal királynő feltétlenül szükséges. Éppen ezért szükséges időnként az anyacsere, lehetőleg minden második évben. Az ősszel behelyezett fiatal anyák több petét raknak kora tavasszal. Az őszi anyacserét szeptemberben a sédkender, a farkasfog és az aranyvessző virágzása idején érdemes végrehajtani, így a családnak jut ideje megerősödni. Csak erős családokat teleltessünk. A gyenge családokat szeptemberben egyesítsük erős családokkal, így marad idejük a fészek és az élelemtartalékok előkészítésére. A rovarirtóval mérgezett beteg vagy gyenge családokat pusztítsuk el, mert élelemtartalékuk megszennyeződhetett. A gyenge családok is sikeresen kitelelhetnek, azonban sokkal lassabban fognak megerősödni tavasszal. A legtöbb családot nyári állványokon teleltetik úgy, hogy a bejáratokat leszűkítik anélkül, hogy befednék vagy letakarnák. Október elején egy lécdarab segítségével szűkítsük le a bejáratot 1 × 10 cm-re. Úgy szögeljük helyére a szűkítőt, hogy a nyílás ne alul, hanem fölül legyen, megakadályozva ezzel az egerek bejutását a kaptárba, illetve azt, hogy az elpusztult méhek eltorlaszolják a bejáratot. A bejáratra helyezett drótháló szintén alkalmas egerek ellen. A családokat úgy helyezzük el, hogy megfelelő legyen a kaptár szellőzése. Tél végén vagy kora tavasszal mindenképpen használjunk természetes vagy

8. kép: Kaptárok télen

mesterséges szélfogót, ami megtöri a szél erejét, ugyanis ekkorra megkezdődik az utódok nevelése. Farakások, sövények, épületek és deszkakerítések egyaránt alkalmasak erre a célra. Nem szabad, hogy a kaptárok az uralkodó szelekkel szemben helyezkedjenek el. A déli fekvés a legkívánatosabb, mivel így a méhek a tél során többször is kirepülhetnek ürítkezni.

Kezelés télen Ha a méhek szabadban vannak, akkor nem sokat tehetünk értük. Akkor is életben maradnak, ha egy ideig teljesen befedi őket a hó. Ha zárt helyiségben teleltetjük őket, akkor győződjünk meg arról, hogy a hőmérséklet alacsony és állandó maradjon (körülbelül 5 ºC), illetve legyen megfelelő szellőzés. Télen természetes a méheknél, hogy esetenként néhányan közülük elhagyják a kaptárt, és elpusztulnak. Készítsük fel a méheket a télre, gondoljunk úgy az őszi munkálatokra, mintha azzal kezdődne a méhek új éve. Miután ősszel a mézet elvettük, több mindenről is gondoskodnunk kell: Először szabályszerűen ellenőrizzük a kaptárt. A kaptárban bőséges méztartaléknak kell lennie, a méheknek megfelelő számú népességgel kell rendelkezniük, illetve az anya egyenletes mintázatú fiasítást kell, hogy rakjon. A betegség aggodalomra ad okot, de ha söpört rajjal indultunk neki, és új eszközökkel rendelkezünk, akkor elkerülhetjük a betegségeket. Másodszor az őszi karbantartás során sok mindent meg kell tennünk, hogy biztonságban tudhassuk a kaptárokat. Ezek a következők: - Szintezzük a kaptárt úgy, hogy enyhén dőljön előre. Ezzel megakadályozzuk, hogy az alul lévő röpdeszkán át víz jusson be a kaptár végébe. - Ilyenkor jön el az ideje, hogy atkairtó csíkokkal védekezzünk varroa ellen. Válasszunk ki egyet a katalógusból, és kövessük a címkéjén leírt útmutatást. Több méhcsalád pusztul el atkák miatt, mint más okokból. - Tegyünk szűkítőt a bejárat elé. Ez távol tartja az egereket, illetve csökkenti a téli szél által okozott károkat. - Lássuk el a kaptárokat szélfogóval. - Győződjünk meg arról, hogy a kaptár megfelelő szellőzése biztosított. A levegőnek át kell járnia a kaptárt, nehogy a pára összegyűljön, és a méhekre folyjon. - 1 : 1 arányban kevert cukorsziruppal etessük a családot, ha nincs elég méztartalékuk a teleléshez. Ezt még a hideg beköszönte előtt tegyük meg. Harmadszor az ősz a legmegfelelőbb az anyacserére, ne várjuk meg ezzel a tavaszt. A hideg időjárás azt jelenti, itt az ideje, hogy a méheket felkészítsük a téli életre. Ha ősszel megtörténnek a megfelelő óvintézkedések, akkor a család biztonságban fog kitelelni. Az ősszel erős család, tavasszal is erős lesz.

Végezetül, ha már mindennel készen vagyunk, ne zavarjuk a méheket, amikor hidegre vált az idő. Mivel a méhek megpróbálnak minél több hőt benn tartani, mi úgyis csak kárt okoznánk a családnak. Amikor télen melegebb az időjárás, a méhek kirepülnek. Ilyenkor kinyithatjuk a kaptárt, ellenőrizhetjük a méheket, megbecsülhetjük számukat. A vizsgálat során az anyát ne háborgassuk. Az anya petéző képessége alábbhagy, ha a természetben csökken a méznek való alapanyag. A méhcsalád mézkamrából fias fészekké változik, ahogy népessége lecsökken a mézelvételt követően. Az őszi munkálatokat a következők szerint végezzük: - Az élelem ellenőrzése: Egy családnak körülbelül 15-20 kg mézre van szüksége a teleléshez. Ezért a kevés mézzel rendelkező családokhoz helyezzünk át mézes kereteket olyan kaptárokból, ahol bőségesen van felesleg. Ha bőségesen van méz, de a lépeknek csak egy része fedett, akkor etessünk mézes szirupot a méhekkel, majd győződjünk meg arról, hogy ezeket a lépeket is befedik. Ez azért szükséges, mert a fedetlen lépek megromolhatnak idővel. - A méhek életminőségének vizsgálata: A kis népességű családokat egyesítsük erős családokkal, hogy könnyebben felülkerekedjenek a téli időjárási feltételeken. A több méhvel rendelkező, de kevésbé erős családoknak adagoljunk szirupot. A szirupnak köszönhetően az anya újból elkezd petézni, így a család népessége rövidesen növekedésnek indul. Minél fiatalabb a méhpopuláció, annál több fiatal méhre számíthatunk tavasszal. A 7-8 mézes kerettel rendelkező családok könnyen kitelelnek. Az 5-6 kerettel rendelkező családoknak adagoljunk szirupot serkentés gyanánt. - Az anya ellenőrzése: Ellenőrizzük az anya állapotát, és ha beteg vagy valamilyen módon sérült, akkor le kell cserélnünk. Ha valamiért már nem lehetséges az anyacsere az adott évszakban, akkor olyan családdal egyesítsük, amelyiknek kicsi a népessége, de egészséges anyával rendelkezik. Amelyik család télen veszíti el az anyát, azt el kell különíteni, és nem vonhatjuk össze más családdal. - A kaptárok fizikai ellenőrzése: Az őszi heves esőzések vagy a téli időjárási viszontagságok által megsérült kaptárokat hozzuk helyre. Ha a heves esőzések alatt a csapadék beszivárog, akkor a kaptár átnedvesedhet, illetve elgombásodhat, ami a méhek pusztulásához vezet. A hibás kaptárokat és kaptártakarókat ki kell javítani.. - A takarók ellenőrzése: A méhkaptár tetején lévő takarónak át kell engednie a kaptárban lévő nedvességet. Ezért valamilyen ruhaanyaggal fedjük be a kaptárokat. Erre papírkötegeket vagy tiszta szénabálákat helyezzünk. Ne használjunk se nylont, sem pedig egyéb műanyagból készült takarót a kaptárra, mert ezek elősegíthetik a nedvességképződést. - Az elválasztó deszka: Ha üres kereteket találunk a kaptárban, akkor azokat el kell távolítanunk. Egy elválasztó deszka segítségével tölthetjük ki az űrt a

keretek mellett, hogy leszűkítsük a kaptárban lévő teret. Száraz fűvel, papírral és ruhával töltött párnát tehetünk az elválasztó deszka szabadon lévő oldalára, hogy megakadályozzuk a hővesztést, és melegen tartsuk a méheket. - A mézfelesleg: A fias fészekből távolítsuk el a mézfelesleget. Egy átlagos család mézszükséglete körülbelül 15-20 kg. Ez azt jelenti, hogy az 5-6 mézes kerettel rendelkező családok biztonságosan fognak telelni. Azokban a kaptárokban, ahol minden keret tele van mézzel, ott hővel kapcsolatos problémák adódhatnak. - A rablás elleni védekezés: Az őszi hónapok a legkockázatosabbak a rablás szempontjából. Azok a méhek, amelyeknek nincsen elegendő mézük, megtámadhatnak más családokat. - Kártevők elleni védekezés: Minél kevesebb méh van a kaptárban, annál nagyobb az esélye annak, hogy különböző betegségek vagy kártevők támadják meg a kaptárt. Különösen figyeljünk oda ezekre az őszi hónapokban, és tegyük meg a megfelelő óvintézkedéseket a rágcsálók, méhtetvek, molyfélék és földi méhek ellen.

IX. Méhbetegségek, gyógykezelés és óvintézkedések az organikus méztermelésben 1. Egzotikus kártevők és betegségek, az egzotikumok felügyeleti programja, egzotikumok betörését gátló intézkedések A méh életét, a méhcsalád létét számtalan kártevő veszélyezteti a kifejlett méhtől a fiasításig, illetve a méhlakás építményéig. A kaptáron belül és kívül számtalan kártevő károsíthatja családot. A kártevők többsége a méhek megbetegedését okozza, amely a család elgyengülését, súlyosabb esetben kipusztulását is okozhatja. A „hagyományos” kórokozók mellett megjelentek az ún. „exotic” kórokozók, melyek ellen a védekezés országos, illetve Európai Uniós feladat. Ebben a témakörben több közösségi jogszabály született már. A Tanács a 92/65 EGK-irányelvben szabályozta a méhek kereskedelmi forgalmát, melyet a 2000/462 EK-határozat egészít ki. Különös figyelmet fordítanak a legújabb kártevő, a kis kaptárbogár (Aethinia tumida) elleni védekezésre. A kártevő az USA-ban már megjelent, az EU ezt kívánja elkerülni, megelőzni, ezért szigorú előírásokat léptetett életbe (1398/2003 EK-rendelet). A kis kaptárbogár természetes élőhelye Dél-Afrika, ahol ugyanúgy honos a nagy kaptárbogár (Hyplostoma fuligineus) is. A kis kaptárbogár a méhanya-küldeményekkel eljutott Észak- és Dél-Amerikába, Ausztráliába, Új-Zélandba, Egyiptomba. Európában Angliában és Írországban (1998), Spanyolországban és Portugáliában (2000) és Olaszországban (2002) is megtalálták már. A kis kaptárbogár teljes átalakulással (holometamorfózis) fejlődik (pete, lárva, báb, imágó). Az imágó a petéket a kaptár bármely részére lerakhatja, melyekből 2-4 nap alatt kelnek ki a lárvák. Két-három bogár képes olyan mennyiségű petét lerakni, ami súlyos károsítást okoz a méhcsaládban. A kártevő romboló formája a lárva, mely hasonlít a meggy viaszmoly-lárváihoz. A lárvák fejlődési ideje általában 10-14 nap. Ezután (7 mm hosszúak és 1,5 mm vastagok ekkor) a röpnyíláson át elhagyják a kaptárt, és a talajba jutva bebábozódnak. A földben töltött bábos időszak 15-60 nap között változik, általában 3-4 hét. A földből kibújt imágó visszajut a kaptárba. A kis kaptárbogár Dél-Afrikában nem komoly kártevő. Új helyein (USA stb.) viszont a varroával és egyéb betegségekkel érintett családokban hamarosan azok végzetét jelenti. A lárva mindenevő, minden szerves anyagot felfaló élőlény. A fertőzöttség előrehaladása a mézes lépekben igen gyors. Az USA-ban kémiai védekezéssel igyekeznek a bogarakat és a talajban fejlődő bábokat pusztítani. Kezelés előtt a mézkamrát el kell távolítani. A kártevő legsebezhetőbb fejlődési fázisa a lárva bábozódási időszakában van. A túl száraz vagy nedves, illetve homoktalajon a lárvák képtelenek bebábozódni, de a talajgombák is károsítják az átalakulási folyamatukat. A méhek másik egzotikus kártevője a Tropilaelaps

atka, melynek behurcolása a közösség országaiba katasztrófális hatással lenne a méhek egészségi állapotára és a méhészeti ágazatra. Mindkét betegség bejelentési kötelezettség alá tartozik az EU országaiban. Az egzotikus méhbetegségek jelentkezését megelőző munkafolyamatokkal is távol tarthatjuk: - Aprólékos tisztogatás a méhes ház környékén. A mézes lépeket a legrövidebb ideig tároljuk a pergetés előtt. - Tartózkodjunk a fertőzött eszközök, mézkamrák másik családhoz történő elhelyezésétől. - Csak egészséges méhcsaládokat egyesítsünk. Az EU területére történő belépéskor az állat-egészségügyi követelmények betartását – az állat-egészségügyi határállomásokon – hatósági állatorvosok biztosítják (okmányellenőrzéssel, igazoltatással és fizikai ellenőrzéssel). Ezek az intézkedések az Unióba történő behozatal biztonságát garantálják, miközben genetikai forrásokat biztosítanak a méhészeknek, tiszteletben tartják a beporzók szükségleteit, kiváltképpen az üvegházakban. A mézelő méheknek és rokonfajaiknak az EU-ba történő behozatala során, ha a kis kaptárbogár jelenlétére utaló jel tapasztalható, és ezt a vizsgáló intézet megerősíti, akkor az érintett méhészet összes méhcsaládját ki kell irtani. A betegség megállapításával egy időben a betegség eredetére, illetve esetleges továbbhurcolására járványügyi nyomozást kell végezni, helyi zárlatot kell elrendelni. Ezt akkor lehet feloldani, ha a kis kaptárbogár jelenléte egyértelműen kizárható.

2. A betegségeket megelőző irányítási stratégiák, különös tekintettel az ökológiai előírás rendszerében felsorolt irányítási és intervencionális eljárásokra A méhcsaládok kezelésének szükségességét és módszerét a méhcsaládok biológiája és a kitűzött termelési irány is meghatározza. A vizsgálatok sosem egysíkúak. A fő cél mellett oda kell figyelni a család hangulatára, elhelyezkedésére, egészségi állapotára, fiasítására, tisztaságára stb. Észrevételeinket mindig jegyezzük fel. A kezelés időpontját az időjáráshoz, a hőmérséklethez is igazítani kell. Ez azt jelenti, hogy +14 ºC alatti hőmérsékletben ne bontsunk kaptárt. Lehetőleg a reggeli órákban lássunk a vizsgálathoz. Arra számítsunk, hogy kánikulában, vihar és eső előtt, a déli órákban és a hordáson kívüli időben a méhek ingerültebbek, mint egyébként. Használjunk füstölőt! Mindenkor védekeznünk kell a méhek szúrása ellen. Nem a fájdalom, hanem a méreg ártó hatása miatt. Tehát a méhek ingerlését kerülni kell. Nehezíti a kezelést a felbolygatott család, a támadó méhtömeg.

Szagtalan öltözetben végezzük a kezelést. Az izzadt vagy illatos ruha és test ingerli a méheket. Hasonlóképpen a bűzös, alkoholos lehelet is. Egyenletes, nem kapkodó mozdulatokkal, csendben, koccanás nélkül nyissunk tetőt. Ha enyhe füst árad a keretek tetejére, a méhek rövid időn belül megszívják magukat mézzel, és szelídebbek lesznek. Ekkor nyissuk meg a rostakeretet. Ha szúrást kapunk, azt mossuk le, mert a méreg illata és az ingerelt méhek rágótövi mirigyének váladéka mozgósítja a többi harcost is. Ha már egy keretet kivettünk, akkor a többihez könnyen hozzáférünk. A keretet vizsgálat közben mindig függőlegesen tartsuk. A kezelés során mindig kövessük az ésszerű sorrendet. A munka végeztével tegyünk rendet a kaptárok körül, a méhesben, az eszközök között. Lehetőleg ne kezeljünk esős időben, hidegben, szeles napokon, alkonyattól reggelig, rablás idején és nagy hordáskor. A vizsgálat során figyeljük meg az anya jelenlétét, petézését, a fiasítás mértékét, a fészek bőségét, az élelmiszerkészletet, a herefiasítást, a betegségek tüneteit, a kártevők jelenlétét (hangya, moly, fülbemászó), a belső tisztaságot (penész, hullák, hulladékok, múmiák), a népességet, a lépek takartságát, a kijáró nyílások mértékét, a kaptár árnyékoltságát stb. A vizsgálandó keretet, lépet mindig a kaptár, fészek fölött tartsuk (ha ott tartózkodik az anya, akkor a kaptárba essen). A fias lépeket rövid ideig emeljük ki, mert kihűl a fészek, megfázik a fedett fiasítás. A méhek kezeléskor vadak, ha nem szakszerűen bontottuk meg a kaptárt, ha a gyűjtők a kaptárban vannak, zord, hideg, esős az idő, vagy kánikula van. Ugyancsak, ha hordástalanság jellemzi az időszakot, vagy bizonyos növényekről gyűjtenek (egres, repce), illetve mérgezés érte valahol őket. Vadak a méhek akkor is, ha túl lassan vagy kapkodva kezeljük őket, anyátlanok, elöregedett népű a család vagy álanyás, nem füstölgetünk kellő időben, kezelés közben néhány méhet szétnyomunk, keresgélő-kutató idegen méhek közelítik meg a lépet, a kaptár a tűző napon van, továbbá a megszokott etetési idő előtt egy órával. Szelídek, ha nagyon gyomorvészesek, meszesek, tiszta, csendes, napos az idő, hordás van, a család jóllakott, néptelen, a reggeli-délelőtti órákban, vagy ha az idős méhek már visszaszálltak. A betegségek megelőzése érdekében az alábbiakra legyünk figyelemmel: - A méhészeti év akkor kezdődik, amikor a szezon utolsó pergetése után a méhész a családjait felkészíti a télre és a tavaszi fejlődésre. - A hároméves anyát ajánlatos selejtezni. Hasonlóan selejtezni kell a hároméves lépeket is, hogy a család öntisztulása megvalósulhasson. - Az elhasználódott, repedezett kaptár a téli időszakban veszélyezteti a család egészségét, áttelelését. Az ilyen kaptár lakóit új, modernebb kaptárba kell áttelepíteni. A belül nedves kaptárok alkalmatlanok a méhtartásra. - Helyes, ha az anya természetes módon csökkenti a petézést augusztus hónapban, a szabad lépbe hordja a méhcsalád a telelő mézkészletet, és szeptemberre már csak a virágporos lépek feltöltése marad.

- A (mű)lépek mindig abba a kaptárba kerüljenek vissza, amelyikből mézpergetés céljából kiemeltük őket. Ellenkező esetben akár 3-4 család fertőzését is előidézhetjük. - A mézpergető az egyik legveszélyesebb fertőzési forrás (pl. költésrothadás), ezért – alkatrészeivel együtt – időnként fertőtleníteni szükséges. - A méhcsaládok szaporítása többnyire mesterséges rajjal történik. A mesterséges raj ritkán kap kizárólag műlépet, inkább fias és nem fias kereteket, amikben szintén továbbterjedhetnek a fertőzések. - Idegen anya is szállíthatja a kórokozókat, élősködőket. - A vándorméhészkedés nemcsak a méhész profitjának gyarapítója, hanem a fertőzések vándorlásának felgyorsítója is. Korunk egyik követelménye és eredménye, hogy egyre több bioélelmiszerelőállítás történik. Így van ez a méztermelés esetében is. Egyre több a bioméhész és a bioméhek által előállított termék. A bioméhészetben különös figyelem szükséges a tavaszi időszakra, amely segítheti, de sajnos gátolhatja is a méhcsaládok fejlődését. A tavaszi kaptár- és állományvizsgálat során különösen fontos a téli készlet maradványa, ha nem volt tavaszi hordás. Szükség esetén etessük a méhcsaládokat. Ettől függ a frissítés mértéke, a család népessége, erőssége és egészségi állapota. Amennyiben kedvező az időjárás, a gyümölcsfa virágzása rendkívül jó hatású, segíti a családok fejlődését, a generációk fokozatos cseréjét. A sok fiatal méh – jó időben – szívesen építi a műlépet is. Az építés a bővítést is jelenti, ezért tegyük időjárástól és hordási lehetőségtől függővé. Az EU ökológiai előírásrendszerének (a Tanács 834/2007, valamint a Bizottság 889/2008 EK-rendelete) követelményei közt szerepel a mezőgazdasági termelőegység vagy telephely teljes körű leírásának elkészítése. Ez az ökológiai üzemleírás képezi az ellenőrzés és tanúsítás alapját. A jogszabály értelmében figyelemmel kell lenni az alábbiakra: - A kaptárok kiválasztása és elhelyezésének szempontjai (a feltételrendszerrel egyező méhlegelő, röpkörzetre vonatkozó részletes, méhészeti szakmai tartalmú leírás + térkép). - Vándorlás (a fenti adatok vándortanyánként, kiegészítve az előírt be- és kijelentkezési, illetve állat-egészségügyi igazolásokkal). - A méhcsaládok származása (fontos az engedélyezett fajta, illetve a méhanyák, méhcsaládok eredetének igazolása). - Az etetések jellemzői (tervezett időpontok, mennyiség, eredet, származási igazolás), állatgyógyászati kezelések, preventív intézkedések (mi a tervezett védekezési eljárás állandó kártevő esetén, illetve az alkalmanként fellépő betegséggel, kártevőkkel szemben). A készítmények pontos adatai, eredete.

- A méhészeti termékek betakarítása, feldolgozása (a méz, viasz, virágpor stb. elvételének ideje, körülményei, fajtái, mennyisége). Ha a méz nem saját feldolgozású, annak részletes leírása szükséges. - Párhuzamos gazdálkodás (oka, ideje, száma, várható megszűnése), a méhek tartása (kaptárok, kezelési rendszer, technológia, pergetési részletek). A méhek eltávolítása a lépekről, a pergetőbe kerülő lépek eredete, herefiasítás stb. - Raktározás (a raktárak jellemzői, nyilvántartási rendszerük). - A méhészeti termékek csomagolása, címkézése (a csomagolás jellemzői, a címképzés adatai). - Fertőtlenítés, tisztítás, kártevők elleni védekezés (a raktárakat és az eszközöket érintő eljárások ismertetése). A tiltott anyagokkal történő szennyeződések elkerülése érdekében szükséges óvintézkedések az előállítási lánc különböző szintjein: - a gyűjtés során: megelőző intézkedések az esetleges szennyeződések elkerülése érdekében – távolság, térkép, tulajdonos nyilatkozata, nyilvántartás stb.; - hagyományos méhészet és anyagai: az előzőhöz hasonlóképpen; - állati termékek kezelése, tárolása, szállítása során: technológiai folyamat, ellenőrzési pontok, amelyek ezt kizárják; - egyéb kritikus pontok: GMO, ionizáló sugárzás kizárása – nyilvántartás, méhlegelő, bejövő anyagok ismerete stb.

Mitől „bio” a bioméz? A bioméz nem más, mint tiszta, vegyszermentes méhlegelőről gyűjtött méz, mely nem tartalmaz vegyszer-, gyógyszer-, antibiotikum-maradványokat. Ha a méhek tavasztól őszig folyamatosan tudnak virágport és mézet gyűjteni, a helyes táplálással sok méhbetegség megelőzhető. Ha nincs szükség gyógyszerekre, nem kerülhetnek gyógyszermaradékok a mézbe. A varroa atka ellen természetes anyagokat (tejsav, oxálsav, hangyasav) kell alkalmazni, amelyek a mézben, sóskában kis mennyiségben fordulnak elő. A méhek 5-6 km-re is elrepülhetnek virágport és mézet gyűjteni (a hereméhek akár 10 km-re is a méhanya párzása miatt). Az intenzívebb gyűjtés azonban 3 km-es körzeten belül történik. Ezért fontos szempont, hogy 3 km-en belül ne legyen jelentős környezetszennyező tényező, mint pl. autópályán közlekedő autók tömege, füstöt, vegyszermaradékot kibocsátó üzemek stb. A bioméhészetet úgy kell elhelyezni, hogy az egyes növények virágzásának idején 3 km-es körzeten belül ne legyen vegyszeres kezelés a termesztett kultúrnövényekben. A bioméz tiszta élelmiszer, amely teljes értékűen tartalmaz vitaminokat, enzimeket, aminosavakat, valamint illat- és aromaanyagokat. A bioméhészetnek fontos feladata a mézben lévő anyagok hosszan tartó megőrzése. A mézben lévő fer-

mentumok hőérzékenyek. A magas hő (20 ºC felett) árt a méznek. A méz tárolására legalkalmasabb a 12-14 ºC hőmérséklet. Ezen a hőmérsékleten lassúbb a méz öregedése. Ezért a bioméznek is csak 2 év az érvényes minősítése.

3. Gyakorlatias méhkaptár-kinyitás és a fiasítás betegségének ellenőrzése A méhek nem alusznak téli álmot. Jelképes ébredésüket a tavaszi tisztuló kirepülés jelenti, bár a hideg még a kaptárba kényszeríti a méheket. Életük ekkor a telelő fürt belsejére korlátozódik: megszűnt a téli nyugalom, tétlenség. A fiasítás rendszerint februárban, hidegebb vidékeken vagy kedvezőtlen évben márciusban indul meg. Amikor a kaptár méhmentes része még 0 ºC, a fürt belseje melegedik, és eléri a 25-30 ºC-t. A méhek méz és vízfogyasztása is emelkedik az új nemzedék érdekében.

A méhbetegségek megelőzése - A méhészek kötelesek a méhek tavaszi tisztuló kirepülése és a betelelés közötti időszakban méhcsaládjaikat 2-4 hetenként méhegészségügyi szempontból ellenőrizni, s ennek során a varroa atkát is keresni. - A méheket fertőzött vagy ismeretlen méhészetből származó mézzel etetni nem szabad. - Vándorolni csak egészséges méhcsaládokkal szabad. - Használt lépet csak tenyérnyi darabokra tördelve szabad elidegeníteni. - A műléphez használt viaszt előzőleg egy órán át legalább 112 ºC-on sterilizáljuk. - A betegség megállapítását mindig bízzuk állat-egészségügyi laboratóriumi vizsgálatra. - A jó szervezeti ellenálló-képesség fenntartása érdekében a méhcsaládnak folyamatosan biztosítsunk biológiai szükségletéhez igazodóan mézet és virágport.

4. A tudatosság és a felügyelet ösztönzése az egzotikus kártevők és a méhtartó iparágat fenyegető betegségek esetében Az Európai Unió állat-egészségügyi stratégiája (2007–2013), melynek alapelve: „jobb megelőzni, mint gyógyítani”, 2007-ben került elfogadásra. A stratégiát 2008-ban egy – az alábbi négy pillér köré épülő – egyedi intézkedésekből álló cselekvési terv követte:

- az európai uniós beavatkozás prioritásainak meghatározása, - egy modern uniós állat-egészségügyi keretrendszer, - a megelőzés és a válsághelyzetekre való felkészülés javítása, - valamint tudományos, innovációs kutatás. A stratégia két alapvető elvet tart szem előtt: a szereplők közötti partnerséget és a kommunikációt. A termelők méhbetegségekkel kapcsolatos nagyobb felelősségvállalásának (és az azokkal szembeni nagyobb tudatosságának) elősegítése érdekében a nem jogalkotási kezdeményezések különféle lehetőségeinek vizsgálata szintén folyamatban van. Az elmúlt évtizedben világszerte számos egészségügyi probléma jelentkezett a különböző országok méhészeti ágazataiban. Világszerte komoly aggodalmat okozott, hogy különösen az elmúlt néhány évben az EU-n belül és kívül is számos jelentés a méhpusztulás mértékének jelentős növekedéséről számolt be. Ennek pontos okát, illetve mértékét azonban tudományos vizsgálatokkal máig sem tudták meghatározni. A méhek egészsége azonban összefügg több különböző jellegű (bakteriális, virális, parazitikus stb.) tényezővel, a megfelelő gyógymódok hozzáférhetőségével, invaziv fajok jelenlétével és a környezeti változásokkal is. Egy másik tényező, amire figyelmet kell fordítani, a növényvédő szerek használata a mezőgazdaságban, legalább annak tisztázása érdekében, hogy ezeknek van-e, és ha igen, milyen mértékű szerepük a méhek egészségi állapotának befolyásolásában.

Méhbetegségek és GMO-k Bár még nincs bizonyíték a genetikailag módosított organizmusok (GMO-k) és a méhek egészsége közötti összefüggésre, az illetékes bizottság továbbra is nyomon követi majd az e területen történő eseményeket. A hatályos jogszabályok az állat-egészségügyi bizonyítványról és a méhek tagállamok közötti szállításával kapcsolatos követelményekről rendelkeznek. E követelmények számos olyan méhbetegséget hivatottak megelőzni és kontrollálni, melyek a méhek szállításával terjednek. Ilyen betegségek: az amerikai (nyúlós) és az európai (jóindulatú) költésrothadás, a kis kaptárbogár és a Tropilaelaps atka. Mivel kis kaptárbogár (Aethina tumida) és a Tropilaelaps atka egzotikus betegségek az EU-ban, bejelentésük kötelező annak érdekében, hogy a tagállamok azonnali intézkedéseket hozhassanak egy járvány esetleges kitörésének megelőzése érdekében. A fenti követelmények azonban nem terjednek ki egy – az EUban jelenlévő és elterjedt – méhparazitára (varroa), mivel a méhek szállításának szigorítása nem csökkentené e kórokozók elterjedésének mértékét, ugyanakkor jelentős terhet róna a méhészekre. Az Európai Unió más járványos betegségek esetén is hasonló módon jár el. A tagállamok anyagi támogatást kapnak többek

között a varroa elleni küzdelemre is. Az egzotikus méhbetegségek Unióba történő behurcolásának elkerülése érdekében állat-egészségügyi követelmények vonatkoznak az élő méhek és poszméhek harmadik országból az Európai Unióba történő behozatalára is. Ezeket a követelményeket 2000 óta alkalmazzák. A kis kaptárbogár jelentős veszteségeket okozott azon országok méhészeti ágazatainak, amelyekben az import általi behurcolás következtében elterjedtek, ezért az EU-ba történő behozatalra vonatkozó szabályok előírják, hogy harmadik országokból kizárólag biológiailag biztonságos helyekről származó méhkirálynők és poszméhkolóniák importálhatók az Unióba. Ezeket az előírásokat az új betegségek EU-ba történő behurcolásának megelőzése érdekében vezették be. Az állat-egészségügyi követelmények betartását – az EU területére történő belépéskor, az állat-egészségügyi határállomásokon – hatósági állatorvosok vizsgálják meg okmányellenőrzéssel, igazoltatással és fizikai ellenőrzéssel. Ezek az intézkedések garantálják az Unióba történő méhbehozatal biztonságát, miközben genetikai forrásokat biztosítanak a méhészeknek, és tiszteletben tartják a beporzók szükségleteit, kiváltképpen az üvegházakban. A méhészeti ágazat problémái és a méhpopuláció méretének világméretű csökkenése összetett okokra vezethető vissza, és többféle aggodalomra ad okot, mint például a méhbetegségek kezelésére alkalmas megfelelő gyógyszerek hiánya. Az EU tagállamaiban a felügyeleti rendszerek általánosságban véve gyengék. Országos szinten a reprezentatív adatokból, míg európai uniós szinten a kolóniaveszteségre vonatkozó összehasonlító adatokból van hiány. Az összegyűjtött adatok tekintetében szintén jellemző az uniós szintű szabványosítás és harmonizáció általános hiánya. Ez idáig nem jött létre hatékony, összehangolt ellenőrzési rendszer a méhek elhullásának becslésére, vagy a lehető legjobb megóvásukra. Az EU-ban teljes mértékben összehangolt a követelményrendszer az importált élő állatok és állati eredetű termékek, beleértve a mézet és egyéb méhészeti termékeket is, állat-egészségügyi ellenőrzéséről. Ezeket az ellenőrzéseket a tagállamok illetékes hatóságai végzik az uniós állat-egészségügyi határállomásokon, és céljuk annak biztosítása, hogy az Unión kívüli országokból behozott termékek megfeleljenek az importált termékekre vonatkozó uniós egészségügyi feltételeknek, és az uniós termékekre vonatkozókkal egyenértékű garanciát biztosítsanak. A géntechnológiával módosított szervezetekkel (GMO-k) kapcsolatban megállapítható, hogy bár az utóbbi időben világszerte jelentettek megnövekedett méhelhullást, a jelentések nem mutattak ki különbséget azon területek között, amelyeken a GMO-k termesztése igen elterjedt (mint pl. Amerika), azon területekkel összehasonlítva, amelyeken a GMO-k kevésbé elterjedtek (mint pl. Európa), még azon EU-tagállamokban sem, amelyekben a GMO-k termesztését betiltották. Ez a helyzet nem támasztja alá azt a feltételezést, miszerint a megnövekedett méhelhullás összefügg a GMO-k termesztésének elterjedésével. Az uniós szabályozás ebben a tekintetben nagyon körültekintő. Egy géntech-

nológiailag módosított növénynek vagy GMO-nak a környezetbe történő kijuttatása és/vagy termesztésnek megkezdése előtt a 2001/18/EK irányelvnek vagy az 1829/2003/EK rendeletnek megfelelően engedélyeztetni kell azt az Európai Élelmiszer-biztonsági Hatóságnál (EFSA), amely mélyreható tudományos kockázatértékelés után, amely tartalmazza többek között a GMO-k méhekre gyakorolt lehetséges káros hatásait is, adhat engedélyt. A méhek egészségét a biológiai sokféleség csökkenése is befolyásolja. A biológiai sokféleség csökkenésének egyik legfőbb oka egyrészről a földhasználat megváltozása, a földhasználat intenzívebbé válásának szakszerűtlen irányítása, másrészről a földterületek termelésből való kivonása, továbbá a hagyományos gazdálkodási és erdőgazdálkodási gyakorlatok – amelyek gyakran járultak hozzá fajokban gazdag élőhelyek kialakulásához – elvesztése. Az élőhelyek elvesztése és fragmentálódása, a szennyezés és a patogének tartoznak többek között az e tendenciát előidéző lehetséges tényezők közé. Az egyéb okok közé tartozhat az éghajlatváltozásnak a beporzás időzítésére gyakorolt zavaró hatása, az invazív rovarfajok terjedése, amelyek kiszorítják a beporzást végző őshonos fajokat, valamint az invazív növények, amelyek az őshonos beporzó fajokat eltérítik az őshonos növényektől. A Bizottság ösztönzi a beporzó fajok sokféleségének a mezőgazdaságban való megőrzésére, visszaállítására és fenntartható felhasználására vonatkozó kutatást. Azok a méhek, amelyek különböző növényekből származó pollenek keverékéhez férnek hozzá, egészségesebbek, mint azok, amelyek csak egyféle típusú pollennel táplálkoznak. Egy közelmúltban végzett tanulmány eredményei szerint a méhek egészsége szempontjából alapvető fontosságú, hogy olyan környezetben éljenek, amely megfelelő biológiai sokféleséggel rendelkezik a beporzás ökoszisztéma-szolgáltatásának fenntartásához.

5. Hogyan ismerhetjük fel az egészséges kaptárt, családot? A mézelő méh életciklusának nagy része a méhlakásokban, napjainkban a kaptárokban zajlik. A kaptárnak igazodnia kell a méhek igényéhez, különben – különösen téli időszakban – a család ellenálló-képessége legyengül, hajlamossá válik a megbetegedésre, előfordulhat a család kihalása is. Ezért a kaptárok legyenek formatartók, erősek, teherbírók, könnyűek, szállíthatók, és készüljenek fából. Kezelésük egyszerű, célszerű és gyors legyen. Egységesek és cserélhetőek legyenek alkatrészei. Anyaguk jó hőszigetelő legyen. A keretek milliméter pontossággal, hasadék- és résmentesen illeszkedjenek, egyébként a molyok megtelepedhetnek benne. A kijárók úgy helyezkedjenek el, hogy megfeleljenek a család levegőigényeinek. A rövid közlekedő utak jól zárhatóak legyenek, illetve változtatható mérettel rendelkezzenek. Egy népes család félpercenként annyi levegőt fogyaszt kánikulában, amennyi a kaptár térfogata. A hő emelkedésével az oxigénfogyasztás növekszik.

A túl száraz fészek alkalmatlan a lárvák fejlődésére. A túl nedves fészek pedig kedvez a káros gombák feldúsulásának (meszesedés, nozéma), rontja a méz és a virágpor minőségét. A fészek páratartalmát nyáron jobban sikerül szabályozni, mint télen. Legyen a kaptárban itató a méhek belső táplálására, és menekülőtér a vándorláshoz, valamint mindenkor bőséges levegőellátás. A kaptár ne ázzon be, mindenkor őrizze meg a fészek hőjét. A téli időszakban jó takarhatóság biztosítsa a méhek komfortérzetét. A méhek családja zárt, személytelen társulás. Összetartozásukat sajátos illat jelzi, biztosítja. Egyedileg nem ismerik egymást, társas életformájukban a szülők és utódok egy közösségben élnek és dolgoznak. Egymástól elkülönülve tartósan nem képesek megélni. Közös tevékenységeik munkamegosztáson alapulnak: fészeképítés, ivadékgondozás, élelemgyűjtés, hőszabályozás stb. A méhek életterét a család biztosítja, nélküle elpusztulnak. A méhcsalád egy anyából, idényben 500-1000, ősztől tavaszig 10-12 000 heréből, tavasztól nyár végéig 50-70 ezer munkásméhből és némi virágporkészletből áll. Az anya és a munkások nőstények, a here hím. A munkások 2/3-a a kaptárban dolgozik. A tömeges hordási időszakot kivéve a munkásméhek 1/3-a jár ki gyűjteni. A tömeges hordási időszakban ez az arány megváltozik. A méhek sötétben, erős biológiai egységben élnek, alacsony ingerküszöbük miatt könnyen felzúdulnak. Az anya a család lelke, motorja. Feladata: népe egyben tartása és a szaporítása. A méhanya nektárt és virágport sohasem gyűjt, vizet nem hord, a kaptáron belül takarító, dajkáló vagy építő tevékenységet nem folytat. Teste nagyobb a munkásénál, nagy potrohában több mint 300 petecsövecskéből összetevődő petefészkek vannak. Anyagcseréje olyan intenzív, hogy naponta nagyszámú petét tud lerakni, és ezt hosszú időn keresztül képes tenni. A kiváló anyák napi 1800-2000 petét is raknak, a közepes minőségű 1300 körül szaporít, a gyenge ez alatt. Az anya petézési intenzitása az idény időpontjától, a család népességétől, az élelemkészlettől, egészségi állapotától, a szabad sejtek számától, a fajta jellegétől, az időjárástól, a kaptár mikroklímájától, a takartságától, a nyitott és fedett fiasítás arányától, az anya etetésétől, a lépek korától (régebbiekbe szívesebben petézik), a virágportól, az anya korától, a fészek rendezettségétől és a méhek igénybevételétől függ. Az anya fullánkja szuronyaival jut le a sejt aljára, ahol a fullánk hegyével rögzíti a petét. A petéket kevés ragadós nedv köti a sejt aljához. Az anya minden 20-30 pete lerakása után megpihen és táplálkozik. Életkorának előrehaladásával növekszik a herefiasítás aránya. Összegezve: az anya fontos élettevékenysége a nászrepülés, a párzás, a petetermelés, a termékeny (és terméketlen) peték lerakása és a népesség fejlődését, viselkedését előnyösen befolyásoló üzenetközvetítő (feromon) termelése. A feromon a kémiai hírközlés (kommunikáció) eszköze. A munkásméh a család gyűjtő, dolgozó többsége, csökevényes petefészkű nőstény. Méretében kisebb az anyánál és a herénél. Életkora – évszaktól függően – 6 héttől 6 hónapig tart. Ősztől tavaszig él a téli méh.

100

A munkásméh feladatai életszakaszokhoz igazodnak: - 1-2 napos korban megerősödik a kitinpáncélja, eszeget, sejteket tisztogat, húgait gondozza. - 3-5 napos korban a 4 naposnál idősebb lárvákat eteti (méz, víz, virágpor, pempő). - 6-10 napos korában teljes értékűen eteti, gondozza a lárvákat, sőt az anya etetéséhez is hozzájárul. Tájékozódó kirepülést végez, beméri a kaptár földrajzi helyzetét. A kaptár közelében ürítkezik (ürüléke világossárga színű). - 11-16 napos korra viaszt termel, épít, mézet fed viasszal, heréket etet mézzel. - 16-20 napos korban virágport raktároz, erjeszt, mézet érlel, kaptárt tisztogat, szellőztet, invertál. - 20-22 napos korban őrködik, egyre nagyobb körben betájolja magát, alkalmi belső munkát végez. Fedett fiasítást fedelez, takargat, melenget, mozgás nélkül hőt termel stb. - 22-26 napos korban virágport és nektárt gyűjt. Kiválóan tájékozódik, vizet, propoliszt és virágport derít fel, a behordott anyagokat érleli. - 26-36 napos korban nektárt gyűjt, mást csak akkor, ha testére tapad. Éjjel a kaptárban alkalmi munkát végez. - 36-43-44 napos korig általában vizet hord, propoliszt szedeget, rendezkedik, szellőztet, őrködik veszély esetén, leöli a felesleges anyákat, ledöfi az idegen jövevényeket, veszélyben csomóba fogja az anyát, rabolni járogat. A munkásméhek rugalmasan igazodnak a szükségletekhez, körülményekhez. Nagy, tömeges hordáskor pl. kihagynak foglalkozási köröket, mérgezésnél vízhordóvá válik az egyhetes méh is. A méh ösztönösen megérzi, milyen munkakör vár reá. A darazsaknál és a méheknél fontos sajátosság az ivadékgondozás. Az ivadékgondozás sejtépítésben, a fiatal és idős lárvák etetésében, a fiasítás gondozásában nyilvánul meg. Az eledel, amit a lárvák kapnak, nagyrészt a munkásméhek garatmirigyének és rágótövi mirigyének a terméke. A nyálmirigyek váladékát is hozzáadják néha. Az építő tevékenység a méheknél közvetve a fajfenntartást szolgálja. A munkásméh a hasszelvényben képződött viaszt – kevés váladékkal együtt – bonyolult mozdulatokkal adja le. Viasztermelés idején a méhek építő fürtöt alkotnak az építés helyén. A viasz apró kagylók formájában válik ki a munkások 4-7. hasi potrohgyűrűiben lévő viaszmirigyekből. A mirigyek a méh 1-3 hetes kora között működőképesek. A tájoló repülések napos időben, 10-16 óra között, a méhlakás előtt történnek. A köröző kirepülések távolsága folyamatosan nő, és mindig éhes gyomorral érkeznek haza. A gyűjtő életszakaszba való áttérés a 10-30 napos életkor között következik be. A gyűjtők nektárt, virágport, vizet és ritkábban propoliszt

101

gyűjtenek. A virágport és a propoliszt hátsó lábuk kosarában, a nektárt és a vizet a mézhólyagban viszik haza. Az évszakok változása szerint változik a népesség terjedelme is. A hordás nélküli időben csökken a fiasítás, ennek következtében az idősebb méhek túlszaporodnak. Kirajzás során felborul a méhek és a fiasítás aránya. A családi élet egyensúlyának felbomlásakor a méhek nagy alkalmazkodóképességet árulnak el. A szabadon fejlődő méhcsaládnál a fiasítást a középső lépeken találjuk, a zárófészekben két oldalt méz és virágpor van. A fészek hőmérséklete 35 ºC, mely fokozatosan csökken, ahogy a lépek távolodnak a fészektől. A fiatal méhek határozottan sötétségkedvelők. Az éhező fiasítás maga is ösztönzi a fiatal méheket, hogy menjenek élelmet gyűjteni. A tavaszi élet indításában azok a méhek vesznek részt, amelyek a múlt ősztől megmaradtak. A család nagysága a betelelők számától függ. A tavaszi gyűjtésben néhány napig a legöregebbek is részt vesznek (a biológiailag fiatalon maradtak májusig is elélnek). Tavasszal a méhcsalád hamarosan a minimumra csökken. A folyamat hamarosan megfordul, a kelő új nemzedékek – demográfiai robbanást okozva – a család létszámát már a nyár elején maximumra emelik. A család a hordás arányában tudja szabályozni a fiasítás kiterjedését. Amikor a méhcsalád népessége elér egy természetszerű szinthez, az anya is petéző képességének csúcsán van (1500 pete/nap), ami rendszerint a nyár közepén van. Ilyenkor a kifejlett méhek aránya megelőzi a fiasítást, több lesz a gyűjtő méh, mint a táplálásra szoruló fiasítás. Ez az időszak alkalmas a legtöbb méz gyűjtésére és raktározására. Nyár végén ritkulnak a kirepülési alkalmak, energiatakarékos életet élnek a méhek, s ez a csökkent élettevékenység is hozzájárul a téli hosszabb élethez. A virágporban gazdag diéta (fehérje) képes a munkásméhek életének meghosszabbítására. A gyűjtő tevékenységet a család szükséglete és a környezet adta gyűjtési lehetőség szabályozza. A propolisz különféle fák (főleg nyárfa) rügyeinek gyantás váladéka. A méhek a kaptár repedéseinek és a fészekben előforduló nyílásoknak betömésére használják. A propoliszt hordó méh eleve a felhasználás helyére szállítja terhét. Vizet mindig a szükséglet szerint hordanak be. A víznek ugyanis hőszabályzó szerepe van a kaptárban. Ahogy nő a begyűjtött anyagok szárazanyag-tartalma, úgy nő a család vízszükséglete. A virágpor gyűjtését szintén a család szükséglete szabályozza. Általában ugyanaz a növény virágport és nektárt is szolgáltat a méheknek, de van olyan növény, amit a virágpor (pl. pipacs), mást csak a nektár kedvéért (pl. selyemkóró, fekete ribizke) látogat a gyűjtő méh. A legtöbb növény mind a nektárt, mind a virágport napi ritmus szerint ontja a munkásméheknek. Ha a családban bőséges a mézkészlet, növekszik a fiasítás lehetősége. A kiterjedt fiasítás viszont tovább ösztönzi a gyűjtőket több virágpor begyűjtésére. Fordítva ugyanez történik, ha csökkentjük a fiasítást a családban, számos virágporgyűjtő egyed nektárgyűjtésre vált át. A nektár édes ízű, sajátos illatú,

102

hígabb-töményebb, enyhén sárgás színű folyadék, ami a méz jellegét befolyásoló alakos elemeket: cukrokat, dextrint, gyantát, vitaminokat, ásványi sókat, szerves savakat, foszforsavat, fémes elemeket, enzimeket, fehérjéket tartalmaz. A nektár többnyire savas kémhatású. A nektárt a növények ún. nektáriuma, azaz nektármirigye termeli. Általában sárgás a nektár színe, de lehet ennek számtalan színváltozata, egészen a barna színig. Minél édesebb és töményebb, annál gyorsabban és nagyobb adagokban szívja fel a méh. A felszívott nektárt a méh tovább hígítja, invertálja, majd újra sűríti 28-32% víztartalomig. A herék a méhcsalád szelíd, szép külsejű tagjai. A herék nem termékenyített petéből fejlődnek. Az anyák ösztönösen bizonyos mennyiségű herét is fiasítanak minden alkalommal. A herék vaskos, zömök testükkel különülnek el a dolgozó méhektől, illetve az anyjuktól. Rövid nyelvük csak az élelem átvételére és a nyitott méz szívogatására alkalmas. Fullánkjuk, virágkosaruk, viaszmirigyeik és illatmirigyeik hiányoznak. A herék kirepüléskor nagy mennyiségű mézet szívnak fel, a felesleget kihányják. Mézgyűjtés nélküli időkben a munkásméhek a heréket leszorítják a lépes mézről, azok az éhezéstől elgyengülnek, röpképtelenné válnak, majd leszúrva kikerülnek a kaptárból. Az anya halála megrendítő. A megöregedett, elgyengült anyát elhagyják utódai, amely vagy éhen hal, vagy leszúrva kerül ki a kaptárból.

6. Az IFOAM vagy a helyi normák útmutatásként való használata a felismert méhbetegségek megfelelő kezelésére Mezőgazdasági terméket kizárólag akkor szabad biotermékként árusítani, ha az előállító részt vesz az ökológiai gazdálkodás ellenőrzési rendszerében, betartja az előírásokat, és rendelkezik arra alkalmas jogosítvánnyal. Az ökotermékek előállítási feltételeit, ellenőrzését az Ökogazdálkodók Szervezeteinek Világszövetsége (IFOAM) határozza meg, illetve tagszervezetei végzik. 2009. január 1-jétől hatályba lépett a Tanács 834/2007 EK-rendelete és ennek végrehajtási utasítása (889/2008/EK). Az ökológiai termékek importját a Bizottság 1235/2008 EK-rendelete szabályozza. Az emberek legnagyobb része csak most kezd rájönni arra, hogy szokásos táplálékainkból hiányoznak az ásványi anyagok és a vitaminok. A bioméz tiszta élelmiszer, amely teljes értékűen tartalmazza a vitaminokat, enzimeket, aminosavakat, valamint az illat- és aromaanyagokat. A bioméz nem tartalmaz egészségre káros antibiotikum-, vegyszer- és gyógyszermaradékokat. A bioméhészek fontos feladata a mézben lévő élő anyagok (vitaminok, enzimek, aminosavak) megőrzése. A természetes és tiszta termék előállítása napjainkban a méhészek számára is komoly kihívást jelent. A méhek évmilliókon át képesek voltak emberi beavatkozás nélkül megélni, azonban mára elveszítették ezt a képességüket. Ennek oka az ázsiai nagy méhatka (Varroa destructor) elterjedése világszerte,

103

melynek következtében a méhek fennmaradásának feltétele a folyamatos emberi gondoskodás. Az atka és a méhek egyéb ellenségei ellen a hagyományos méhészetekben mérgeket alkalmaznak a kaptárban, melynek maradékai sajnos belekerülhetnek a méhészeti termékekbe. A méreganyagok gyakran a méhekre is káros hatást gyakorolnak, amelynek következtében gyengülhet ellenálló képességük. Gyakran a kezelés időzítése sem garantálja a méz tisztaságát, ugyanis a zsíroldékony szintetikus anyagok a viaszban felhalmozódnak, és pergetéskor a mézbe kerülnek. A méhészeti termékek tisztaságát a környezetszennyezés, a kemizált mezőgazdaság és a közlekedés is veszélyezteti.

A méhek beszerzése, átállás Az ökológiai méhészeti termékek előállításának feltétele, hogy az előírásokat legalább egy éven át be kell tartani, és az átállási időszak alatt a viaszt ökológiai méhészetből származó viaszra kell cserélni. A viaszcsere azért szükséges, mert viaszban felhalmozódhatnak az átállás előtt alkalmazott kemikáliák (pl. atkaölő szerek maradványai), amelyek szennyezhetik a méhészeti termékeket. A fajtaválasztás során a magyarországi körülményeknek legjobban megfelelő, jól termelő, szelíd krajnai méhet kell előnyben részesíteni. A méheknek ökológiai gazdálkodási egységből kell származniuk, és a méhcsaládokat az ökológiai előírásoknak megfelelően kell tartani. Bizonyos feltételek mellett nem ökológiai állomány is bevonható az ökológiai méhészetbe: évente a méhanyák és a családok 10%-át (söpört raj) lehet konvencionális gazdaságból származókkal pótolni azzal a feltétellel, hogy ezekben a családokban ökológiai lépek, műlépek és lépalapok vannak (ebben az esetben nem kell átállási időszakot alkalmazni). Az anyacsere szükség szerint végezhető. Egészségügyi okokból vagy katasztrófa-helyzet miatt bekövetkező nagyarányú méhpusztuláskor. Ha a méhész ökológiai családokat nem tud beszerezni, ideiglenes engedély birtokában, szokványos családokkal is megújíthatja méhészetét, természetesen átállási időszak beiktatásával.

Az elhelyezés, tartás körülményei A méhészeteket úgy kell elhelyezni, hogy szennyező források ne legyenek a röpkörzeten belül, ezzel elkerülhető a méhészeti termékek szennyeződése és a méhek egészségének romlása. Célszerű olyan területet keresni, ahol a pollen- és nektárforrást jelentő növényzetet ökológiai kultúra, természetes vegetáció, erdő vagy alacsony környezeti hatást kiváltó módszerekkel kezelt növényállomány alkotja. 3 km-es sugarú körön belül a méhek számára biztonságos nektár és pollenforrás álljon rendelkezésre. Virágzó növényállományként azonban nemcsak az adott termesztett növényekkel, hanem a pollent és/vagy nektárt adó gyom- és

104

vadnövényekkel is számolni kell. A teleltetési időszakban, illetve nem virágzó növényállományok esetében, a fent említett követelményeket nem szükséges betartani. Az ökológiai méhészetekben a kaptárakat természetes anyagokból kell készíteni, és fontos, hogy sem ezek, sem az egyéb felhasznált anyagok ne szen�nyezzék a környezetet és a méhészeti termékeket. Műlépezéshez csak ökológiai viaszt lehet felhasználni. Ha ez kereskedelmi forgalomban nem kapható, szokványos viasz is felhasználható, amennyiben igazolható, hogy az nem szen�nyeződött az ökológiai termelésben tiltott anyagokkal, vagy ha fedelezésből származik. A családok kezelésére az engedélyezett anyagokon kívül csak természetes anyagokat szabad felhasználni. Tilos a kémiai úton előállított, szintetikus méhelűző szerek alkalmazása. A méhészeti termékek kinyerését tilos a méhek pusztulásához vezető módszerekkel végezni, és nyitott fiasítást tartalmazó lépből nem szabad pergetni. A méhanyák szárnyának kurtítása, levágása az ökológiai méhészettel összeegyeztethetetlen.

Etetés A méhek átteleléséhez minden esetben megfelelő mennyiségű pollen- és mézkészletet kell hagyni a kaptárokban. Az etetés csak akkor engedélyezett, ha az állatok túlélése az időjárási viszonyok miatt veszélybe kerül, továbbá csak az utolsó pergetés és a következő nektártermelési időszak kezdetét megelőző 15 nap közötti időszakban. Etetésre ökológiai mézet, ökológiai cukorszirupot vagy ökológiai cukrot használhatnak. Rendkívüli időjárási vagy katasztrófahelyzet esetén ideiglenesen engedélyezhető az előzőektől eltérő időszakban is az etetés (ökológiai élelemmel), megfelelően dokumentálva az erre való jogosultságot.

Méhegészségügy Az ökoméhészetben is kiemelkedő jelentősége van a megelőzésnek. Fertőtlenítésre a fizikai kezelések (gőz és közvetlen gázláng) engedélyezettek. A keretek, kaptárok és lépek károsítók elleni védelmére rágcsálóirtót csakis csapdákban lehet használni. Alkalmazhatóak továbbá az ökológiai növényvédelemben engedélyezett anyagok. Ha a méhek megbetegszenek, kezelésüket haladéktalanul meg kell kezdeni, és a beteg családokat a méhészet egy elkülönített részén kell elhelyezni. Varroaatka-fertőzés esetén hangyasav, tejsav, ecetsav és oxálsav, valamint mentol, timol, eukaliptol és kámfor használható. A kezelt méhcsaládokat egyéves átállási időszakkal újra át kell állítani. Természetbarát lehet az atka elleni küzdelemben a biológiai védekezés családszaporító formája (kölyökcsalád, rajállapot, mesterséges raj stb.). A szaporítás lényege, hogy az atka fejlődésének folyamatát megtörjük, fiasítástól mentes időszakot iktatva be az amúgy fiasítással teli

105

idénybe. Az atkára első csapás a fiasítás hiánya, amit a második csapás, az ekkor alkalmazott engedélyezett szerek egyike követ, ritkítva ezzel az atkapopulációt. Kísérletek folynak – laboratóriumi körülmények között – a baktériumok atka elleni felhasználására, de ennek nagyüzemi alkalmazhatósága még nem kidolgozott. Herés keretek alkalmazása mintegy mechanikai védekezést jelent az atka ellen. Lényege az építtető keret használata. A tavaszi építőkedvet kihasználva kerülhet erre sor (és a fészek erőteljesebb bővítésére), behelyezve az építtető keretet is. A herefiasítást fedett állapotban, a kelés közeledtével kell a kaptárból eltávolítani és kivillázni. Az utolsó fedett építőkeret elvétele után lehet a hangyasavas, oxálsavas és egyéb kezelést elvégezni. Csak a fiasításmentes családokat kezeljük oxálsavval. A módszer 8-10 ºC körüli hőmérsékleten lehetséges. Minden lép oldalát – a rajta lévő méhektől függően – 4-5 ml, 3%-os oldattal permetezzük be, melyet gyógyszertár készít el. Hangyasavval két kezelés javasolt, mindig 10-14 nappal a hordási idő után. Az elsőt rögtön a július-augusztusi pörgetés után, a másodikat szeptemberben végezve. A hosszabb ideig tartó párologtatás nem káros. Erős fertőzés esetén, és a melegebb fekvésű, téli nyugalom nélküli helyeken legalább kettő 3-4 hetes kezelés szükséges. A hőkezelés a fizikai védekezés egyik formája. A fiasítástól mentes családban a hőmérséklet 40-45 ºC-ra emelésével előidézhető az atkák pusztulása. A módszer azonban nagy körültekintést igényel. Nyilvántartást kell vezetni a méhészet állandó telephelyéről, a kaptárok és azok helyének azonosításáról. Az ellenőrző szervezetet értesíteni kell a méhészet vándorlásáról annak időpontjával együtt, amelyet az ellenőrző szervezettel egyeztetni kell. A méhészet nyilvántartási naplójába be kell vezetni a pergetési időket, eredményeket és a fontosabb tevékenységeket, ill. a méhészetben alkalmazott anyagok mozgását. A dokumentáció ellenőrzése után a határidőre elkészült pótlást be kell mutatni az ellenőrnek. A bioméhészet a vegyszermentes egészséges méz előállításának eredményes módszere, azonban nagy körültekintést és a szokványostól eltérő szemléletet igényel.

7. A mézelő méhcsaládok és a betegségek szezonális körfogása A mézelő méhcsaládok teljes értékű éves méz- és méhtermék-előállításához egészséges egyedekre van szükség. Az egészséges egyedek összessége biztosítja minden évszakban a családoktól megszokott viselkedési normákat. A telelés sikerét az határozza meg, hogy hogyan készítjük fel a méhcsaládokat a méhek legkritikusabb időszakának átvészelésére. A jó telelés segíti és megalapozza a tavaszi fejlődést. Az utolsó méhlegelő (pl. napraforgó) elvirágzása után mihamarabb el kell kezdeni a pergetést, a korábban abbahagyott etetést pedig folytatni kell, hogy az elhasznált méheket újakkal pótoljuk.

106

A téli fészekben lehetőleg ne legyen túl fiatal lép, mert ezek rossz hővezetők, nem tartják a meleget. Az öreg lép sem való a téli fészekbe, mert tárháza lehet a betegségeknek. Ezért a fészekrendezést az utolsó mézgyűjtés után el kell végezni, hogy még legyen ideje a méhcsaládnak az etetésből származó téli eleséget feldolgozni, beérlelni, lefedni. Cél, hogy szeptember közepéig a méhcsaládok elfogyasszák a telelő élelmet. A betelelésre előkészített méhcsaládokat át kell vizsgálni, a takaratlan lépeket el kell távolítani, szükség szerint ki kell egészíteni az élelmiszerkészletet. Ha minden rendben van, elkezdhetjük a kaptárok téli védelmét szolgáló takarást. A jó takaróanyag megfelelő hőszigetelést biztosít. Sokat szenved az a család, melynek kaptára beázik, vagy ki van téve a téli széljárásnak. A téli nyugalom érdekében a rágcsálókat, madarakat, állatokat stb. tartsuk távol a kaptároktól, még a havat se takarítsuk le a felületükről. Időnként hallgassuk meg a méhcsaládokat, hogy élnek-e, minden rendben van-e. Az észlelt hangokból sok mindenre tudunk következtetni. Az egyenletes zúgás esetén a telelés rendben folyik, a család jól érzi magát. Ha téli időszakban a nappali hőmérséklet a déli órákban eléri a 8-12 ºC-t, a méhek elhagyják a telelő fürtöt, és kirepülnek a kaptárból. A méhek a szabadban ürítkeznek, melynek célja, hogy kiürítsék a vastagbelükben felgyülemlett emésztetlen anyagokat. Minél magasabb a hőmérséklet, annál intenzívebb a tisztulás. A kirepült méhek nem szállhatnak le a hóra, mert testük kihűl, és elpusztulnak. A kaptár körüli fekete fóliaborítás segít abban, hogy a méhek újra felszállhassanak, és a kaptárba jussanak. A kaptárvizsgálat során, ha elfolyósodott mézet találunk, azonnal cseréljük egészségesre. Tél vége felé, amikor megindul az élet a méhcsaládban, az anya megkezdi a peterakást, a fészek hőmérséklete emelkedik, elérkezik az idő az első etetésre cukorlepénnyel vagy gyári készítménnyel, mely gyógyszert is tartalmazhat. Erre azért van szükség, hogy a korai hordásra felkészítsük a méhcsaládokat, aminek során 40-80 ezer munkásméh hordására számíthatunk. A méhállomány tavaszi átvizsgálása során meggyőződünk, hogy van-e anya a családban, elegendő-e az élelem, és nem túlzottan nagy-e a fészke a családnak. Amennyiben az anya fiasítását tapasztaljuk, a méhcsalád kellő fejlődésére számíthatunk. Ha munkásfiasítás helyett herefiasítást találunk, vagy nincs fiasítás, illetve anyátlanságra jellemző zsongást hallunk, a hibát ki kell javítani. Ezért jó, ha 10-15%-nyi tartalékanyával rendelkezünk. A herepetéző anyákat el kell pusztítani. A kora tavasszal végzett anyásítás eredményesebb, mint a későbbi időkben történő új anya családba helyezése. Kora tavaszi időben, amíg nincs megfelelő hordás, etetés, kifejlődhet a kutatás és az azt követő rablás. A kutatás során a méhek mézet keresnek. A gyenge családoknál leküzdik az őrök ellenállását, bejutnak a kaptárba, és mézet szívnak fel. A kutató méh felfedezi családjának a mézlelő helyet, és megkezdődik a rablás. A rablás során az idegen méhek ellepik a rabolt család lépjeit, és elhordják élelmét. A folyamat megakadályozása érdekében a kijárókat le kell szűkíteni, a kaptárok repe-

107

déseit meg kell szüntetni stb. A jó tavaszi fejlődés feltétele még a méhek megfelelő (langyos) ivóvízzel való ellátása is az első tavaszi kirepülés idején. A meleg vizes itatás 20-25%-kal jobb eredményt ad a fejlődési időszakban, mint a hideg víz. A tavaszi általános vizsgálatot akkor végezzük, amikor a nappali hőmérséklet árnyékban eléri a 14-15 ºC-t. A vizsgálat célja, hogy megfigyeljük, milyen fejlődésen megy keresztül a méhcsalád, a korábbi hibák/hiányosságok megszűntek-e. Ha nagy kiterjedésű és egységesen zárt, minden életkorú fiasítást tartalmaznak a keretek, akkor az anyát nem érdemes keresgélni. A hibákat/hiányosságokat meg kell szüntetni (pl. fiasítási rendellenességnél anyacsere, élelempótlás révén). A fiasítás mennyiségének növelésére elterjedt módszer a serkentő etetés. A serkentő etetésnek több változata alakult ki, így a sűrűbb, majd hígabb cukorszörp használata, kristálycukor etetése, virágpor adagolása stb.

Időrendi teendők kitavaszodástól főhordásig - 10-12 ºC hőmérsékletnél: gyorsvizsgálat – gyógyszeres vagy virágporos lepény beadása, fészekszűkítés, takarás megerősítése, esetleg anyásítás vagy egyesítés, itató felállítása, szabadban virágporpótlás. - 14-16 ºC hőmérséklet: általános átvizsgálás – élelempótlás, a hibás, rosszul petéző anyák leváltása anyacserével vagy egyesítéssel, virágpor és nektár gyűjtése érdekében vándorlás, a kaptár kitakarítása. - 18-22 ºC hőmérséklet: fészekbővítés, élelem-ellenőrzés, egészségügyi vizsgálat, fészekbővítés műléppel, általános ellenőrzés, a túlfejlődött családok gyengítése, a közepes családok erősítése. - Nyári időszak: a méhcsaládok kiegyenlítése, a rajzás gátlása bölcsők leszedésével, mézkamra megnyitásával, építtetéssel, vándorlás. A méhek fürtje melegben kiterjeszkedik, több lépet takar, hidegben összehúzódik, kevesebb sejtet fed. A fészekfiasításra legkedvezőbb hőmérséklet a 34-35 ºC. A fészket takarással, a kijáró szűkítésével és a léputcák tetejének bezárásával védjük. Az egészséges, megfelelő népességű méhcsaládokat termelésben tartjuk. A termelés iránya lehet: rajoztatás, mézelés, anyanevelés, viasztermelés, pempő- és virágportermelés stb. A termelés legfontosabb támogatója a jó méhlegelő, a jó időjárás, a kellő időben erős méhcsalád és az elegendő lép. A tavaszi és nyári hónapokban történő méz- és méhtermék-termelést követően a méhek szezonális életciklusa a teleltetés szükségleteinek újabb megteremtésével folytatódik, a mézelő méhcsaládok élettani és szezonális ciklusának biztosításával.

108

8. Méhbetegségek 8.1. Amerikai nyúlós költésrothadás Ez a fiasítás legveszélyesebb betegsége, ettől félnek a leginkább a méhészek, illetve ez az egyik legelterjedtebb méhbetegség a világon.

Kóroktan és kórfejlődés A betegség ágense a Paenibacillus lárvája, ami egy Gram-pozitív mozgékony baktérium. Vegetativ alakjai spórákat bocsátanak ki, amelyeknek kivételes az ellenálló képességük a fizikai, a vegyi, illetve a környezeti hatásokkal szemben, ami különösen veszélyessé teszi őket. A betegség csak spórával fertőződött élelmen (pl. méz) keresztül terjed. A lárvák 1-48 órán keresztül a legfogékonyabbak. Azonban a spórák koncentrációjának növekedésével a fertőzés kockázata megnő, még az idősebb álcáknál is. A kikelést követő harmadik napon kezdenek a spórák sarjadni, és csak a méhálca utolsó fejlődési fázisában, a sejtek lefedése után indulnak gyors burjánzásnak. A vastagbélből a vérbe áramlanak, ahonnan robbanásszerűen tovább jutnak a különböző szervekbe. A nyúlós költésrothadás a mézelő méhek álcáinak nagyon súlyos, ragályos betegsége, ami az álcák rothadását és pusztulását okozza. Minden harmadik méhálcát érint ez a betegség. A spórák a kifejlett állatokat nem fenyegetik, míg az álcánál és bábnál kórokozók. A nyúlós költésrothadást okozó spórák 100 ºC-ra felhevített mézben legalább 30 percig, 116 ºC-ra hevített mézben 20 percig, a méhkaptárban 33 évig, a földben 60 évig, a műlépben pedig 45 évig életképesek maradnak.

A betegség átadása és terjedése Etetés közben a fertőzött élelmiszerrel jutnak a betegséget okozó spórák a lépsejtekben lévő álcákhoz. Azonban, a méhpempőnek köszönhetően, az álcák az első három napban még védettek. Az ettől idősebb méheknél, amelyeket már pollennel és mézzel táplálnak, a védettség már nem áll fenn. A betegséget hordozó méhek, amelyek átadják a fertőzést az álcák etetése közben, nem fertőződnek meg. A megbetegedett álcák bebábozódott életciklusuk során elgyengülnek, majd ezt követően elpusztulnak. Ebben az időben alakulnak a baktériumok spórákká. Az ekkor kisarjadó spórák száma nagyságrendekkel magasabb számú, mint amen�nyivel az álcák eredetileg megfertőződtek. Egy megfertőződött báb akár 2,5 millió spórát is hordozhat. Az elpusztult álcákat a munkásméhek megpróbálják eltávolítani, viszont eközben a spórák mindenütt szétszóródnak a kaptárban.

109

Különböző módokon történhet a betegség átadása, illetve terjedése, például a méhész által használt különböző fertőzött eszközök vagy méz használata által, rajoztatás, családegyesítés, rablás vagy a méhek, illetve a keretek szállítása közben. Az elfogyasztott élelem segítségével jutnak el a spórák az álcák emésztőrendszerébe, ahonnan egy nap elteltével, a belekbe érve, kifejlődnek, majd a vérszöveten keresztül elszaporodnak, és a belekben lévő cukrot lebontva elterjednek az egész testben. Az utódok a kikelést megelőző 9-10. napon bábállapotukban vagy a bábozódás előtti időszakban elhullanak.

Tünetek és kórmeghatározás Az álcák vagy a bábok színe megváltozik, miután elpusztulnak: gyöngyfehérből sötét színűre. Az állaguk először vizenyős lesz, majd ragacsossá válik. Az álca ez utóbbi állapotában a helyéről kiemelve nyúlós lesz. Ennek az állapotnak a másik jellegzetes tulajdonsága a szag, ami orrfacsaró, és rothadásra emlékeztető. Végül az álca a sejtfal aljára tapad, és teljesen kiszárad (barnásfekete, varszerű pikkely). Ebben az állapotában spórák milliárdjait tartalmazza. Erős, frissen megfertőződött családokban nagyon nehéz a betegséget felismerni. Az viszont megfigyelhető, hogy a betegség előrehaladtával a család népessége folyamatosan csökken. A korábban buzgón és elevenen dolgozó munkásméhek egyszerre csak lomhák lesznek, és betegség jeleit mutatják. Az erős családokban a munkásméhek feladata a nyitott vagy beteg fiasítás eltávolítása a kaptárból. - Míg az egészséges családoknál a fias sejtek tömötten és szabályosan oszlanak el, addig a beteg családoknál szétszórtan és szabálytalanul jelennek meg. Az elpusztult álcák eltávolításával az addig fennálló rend megszűnik. Nyitott, zárt és üres sejtek váltakoznak egymás után. - Zárt sejtek esetén a sejtfedél behorpadhat, vagy egyes esetekben be is szakadhat, majd színe elváltozik, és az utód elpusztul. - Elsősorban a zárt fiasítást érinti a betegség, amely a báb vagy a bábozódás előtti időszakban pusztul el. - Az elhullott állatok hosszanti irányban a sejt falára tapadnak, majd lebomlanak. Az elpusztult fiasítás színe először fehéres, ami később világosbarnára, végül sötétbarnára változik. - Az elpusztult utódoknak vizenyőssé és kissé ragadóssá válik az állaga. A bomlás előrehaladtával színük sötétté válik, egyre inkább ragacsosabbak lesznek. Ha egy gyufaszálat beledugunk a behorpadt sejtbe, majd kihúzzuk, akkor akár 5-10 cm hosszan is elnyúlik az állati maradvány. Ilyenkor nyúlik meg a maradvány, és ragad a sejt aljára. A méhek képtelenek lesznek a sejthez tapadt maradványokat eltávolítani. - Ha az utód báb állapotában pusztul el, a szájszerve megkeményedik és meg-

110

nyúlik a sejtfedő felé, mintha a sejtet ketté akarná osztani. A betegség előrehaladott állapotában a maradvány enyvre emlékeztető szagot áraszt.

1. kép: Lépsejtek a nyúlós költésrothadás következtében

Terjedés A spórák terjesztése – ugyanabban a kaptárban – a tisztítás alkalmával történik meg. Jelenlétükre leginkább a lyukacsos sejtfedők vallanak, amelyek közreműködnek a spórák élelemben való elterjedésében (a kaptárok között rablás során, családok egyesítésével, de mindenekelőtt a méhész hozzá nem értéséből adódóan).

Kórmegelőzés és gyógymód A fertőzés esélyének csökkentése érdekében fontos, hogy a méhész ismerje a baktérium élettanát, terjedési mechanizmusát, hogy megakadályozza a továbbfertőződést és a teljes méhészetre való elterjedést. A fertőzés kockázatát úgy redukálhatjuk, ha időnként ellenőrzést végzünk a kaptárokban, ha biztonságos eszközöket használunk, illetve ha eltávolítjuk az elhagyatott kaptárokat. Ha a betegség jelenlétét már megállapítottuk, akkor a legésszerűbb, ha az egész családot és minden fertőzött tárgyat megsemmisítünk. A kaptárokat 10%-os nátriumhidroxidos forró vizes oldattal fertőtlenítsük 3 percen keresztül. Gamma- és bétasugárzással szintén biztonságosan fertőtleníthetjük a lépeket. Gyógyszerek (antibiotikumok) használata bár meggátolja a spórák sarjadását, de a problémát nem szűnteti meg, csak elrejti, ezenfelül Európában be is van tiltva. Ráadásul az antibiotikumos kezelés mellékhatásai széles körben ismertek, hiszen a mézben maradványt képez, illetve hatására az immunrendszer is gyengül. A megfelelő méhfajta választása védelmet nyújthat egyes alattomos betegségek elkerülésé-

111

hez, bár ez utóbbi nem nevezhető alattomosnak azokban a családokban, ahol azonnal felderítik és eltávolítják (24 órán belül) a megbetegedett fiasítást. - A beteg családoktól elvett mézet soha ne adjuk oda más családoknak. - Soha ne tegyünk át méheket, lépeket vagy fiasítást beteg családokból egészséges családokba, nagyon figyeljünk oda a pároztatáskor, és semmilyen módon ne engedjük méheinknek a rablást. - Beteg családokból származó söpört rajokat ne használjunk. - Fertőzéstől mentes, illetve fertőtlenített műlépek használata engedélyezett. - A beteg családoknál használt eszközöket el kell égetni, a nem éghető eszközöket formalinos oldattal mossuk le, illetve ezek után alaposan mossunk kezet szappannal. - Próbáljunk meg mindig erős családokkal dolgozni, amelyeket megvédünk más családoktól és az élősködőktől. - Ha a betegség már annyira előrehaladott, hogy a gyógymódok hatására nem reagál, akkor a családból származó lépeket és méheket el kell égetnünk, a kaptárt pedig perzseléssel fertőtlenítenünk.

Harc a nyúlós költésrothadás ellen - A családok megsemmisítése: A nyúlós költésrothadás egy nagyon veszélyes betegség, mert a betegség okozója könnyen és tartósan alkalmazkodik a különböző környezeti feltételekhez, és mert gyorsan terjed. Így a leghatásosabb, ha a beteg családoktól származó méheket és lépeket elégetjük, a maradványokat pedig elássuk. A kaptárt és annak tartozékait alapos fertőtlenítés után használatba vehetjük. Ebből a célból a kaptár röpnyílását éjszakára zárjuk le, és tegyük távol a többi kaptártól. A biztonság érdekében öntsünk benzint az elpusztult méhekre, a fiasításra, a lépekre, valamint minden egyéb, a kaptárból származó eszközre és gyújtsuk meg. - Az eszközök fertőtlenítése: Ha korai stádiumában fedezzük fel a betegséget, akkor a családok még gyógyíthatóak. Ha ez a helyzet áll fenn, akkor a méheket át kell helyeznünk egy tiszta kaptárba, a fertőzött lépeket el kell égetnünk, illetve a további fertőzött eszközöket fertőtleníteni kell. A művelethez tegyünk egy üres kaptárt a beteg család helyére, halmozzuk bele az üres lépeket, és rázzuk a tetejére a méheket. Öntsük le benzinnel a beteg család lépeit, és megfelelő távolságból gyújtsuk meg. A művelet közben kálium-hipokloritot (fehérítőt) használjunk, míg a lépeket formaaldehiddel fertőtlenítsük.

Felhasználás - A kálium-hipoklorit használata: anyarácsok, füstölő, kaptárfelszerelések, kesztyűk és maszkok fertőtlenítésére alkalmazzák.

112

- Fertőtlenítés formalinnal: Ez egy fertőtlenítő eljárás, amit formalinos oldat segítségével végezhetünk. Sajnos, elég sok időt és erőfeszítést igényel, valamint nem is túl praktikus. Ne használjunk formalint mézes lépeken, illetve ha a méz vagy a lép már formalinnal érintkezett, akkor ne alkalmazzuk a méheknél. A mézbe jutott formalin a méhek számára mérgező. - Fertőzött méhek gyógyszeres kezelése: Miután az üres lépekre rázva összegyűjtöttük a méheket, és elhelyeztük őket egy tiszta kaptárban, azonnal lássunk neki gyógykezelésüknek. A nyúlós költésrothadás elleni leghatásosabb gyógyszerek: a szulfanamidok, illetve az antibiotikus hatású terramycin (rezisztenciavizsgálat). - Antibiotikus készítmény használata: Terramycint először az Egyesült Államokban használtak, és sikeres eredményeket értek el vele. Tavasszal és ősszel egyaránt használható, adagolhatjuk a szirupba keverve is. Használatához adjunk egy púpos teáskanálnyi terramycint négy liter sziruphoz, amit egy rész vízből és egy rész cukorból állítottunk elő.

8.2 Európai költésrothadás A másik leggyakoribb méhbetegség a világon. A legutóbbi osztályozás szerint a betegség okozója a Melisococcus pluton baktérium. Egyéb, néhány másik (másodlagos), baktériumtípust is véltek felfedezni a betegségben. Azonban, ezek nem okoznak közvetlenül betegséget, de hatással vannak az elpusztult álcák szagára és állagára.

Kóroktan és kórfejlődés Ez egy bakteriális eredetű betegség, mely kóroktani ágensének kórfejlődését még tanulmányozzák. Fő okozójának a Melissococcus plutont tartják, amely gyakran más baktériumokkal is társul, melyek közrejátszanak a betegség kialakulásában. Gram-pozitív, nem spóraképző baktérium, jó ellenálló képességgel rendelkezik, valamint akár 3 éven keresztül képes életben maradni a lépekben. A baktérium a fertőzött táplálékon keresztül terjed, és a fedetlen lárvák középbelét támadja meg. Csak a lárva halálának beállta után terjed tovább vérfertőzés útján, illetve ekkor társulnak a másodlagos baktériumtípusok is.

Kórjel és kórmeghatározás A bábozódási szakasz előtt következik be a halál, ami a legfőbb megkülönböztető jegye az amerikai nyúlós költésrothadástól. A fiasítás megfigyelése során felfedezhetjük a szokatlan elhelyezkedést. A szövetek rothadása során kevésbé szabadul fel olyan orrfacsaró szag, mint az amerikai nyúlós költésrothadásnál,

113

2. kép: Az európai költésrothadás jellegzetes tünete valamint a sejthez sem tapad oda. Ha a méhkast felnyitjuk, akkor egyből megcsapja az orrunkat a rothadó halra vagy húsra emlékeztető szag. Nyitott, még fedetlen fiasítás szakaszában a lárvák sötétbarnák vagy feketék, tehát ha változás áll be a színükben, az már fontos előjel lehet. Komolyabb helyzetekben megfigyelhetők a fedett fiasításban is. Ha az elpusztult lárvát egy gyufaszál segítségével kihúzzuk, akkor nem figyelhető meg az a fonálszerű elnyúlás, mint az amerikai nyúlós költésrothadásnál, illetve az elpusztult lárvát nagyon könnyen eltávolíthatjuk a lépsejtből. Az európai költésrothadás a nyitott, még le nem fedett fiasítás betegsége, míg a nyúlós költésrothadás a zárt, fedett fiasításé.

A betegségre való hajlam és a betegség terjedése A gyenge, nem eléggé karbantartott és kis létszámú családok a leginkább veszélyeztettek. Gyakran jár együtt parazitafertőzöttséggel, illetve nozémával, amely egy nagyon jól alkalmazkodó betegség: csak legyengült családoknál jelentkezik. Általában tavasz végén jelenik meg a betegség, és Európa északi részén gyakoribb, mint a déli területeken. Terjedésére ugyanaz vonatkozik, mint a nyúlós költésrothadáséra.

Kórmegelőzés és gyógymód A megfelelő méhtartási gyakorlat, az időnkénti ellenőrzés, illetve a megelőző lépések csökkentik a terjedés veszélyét. A legtöbb esetben nincs szükség az érintett családok elpusztítására. A munkásméhek eltávolítják az elpusztult fiasítást, ami rendszerint elegendő ahhoz, hogy felülkerekedjenek a betegségen. Sokszor külső beavatkozás sem szükséges.

114

Védekezés Az amerikai nyúlós költésrothadással ellentétben itt nincs arra szükség, hogy a méheket vagy a fias lépeket elpusztítsuk, kivéve a súlyos eseteket. A család anyját zárkázzuk be egy időre, így megakadályozzuk, hogy petézzen. Vitaminnal erősítsük a családokat, antibiotikum használata tilos. Az üres méhkaptárt, illetve a fertőzött kaptárokban használt eszközöket 50 liter víz és egy kilogramm szóda oldatában vagy 1 : 1 arányú ammóniumklorid oldatában fertőtlenítsük.

A méhek európai költésrothadásának megelőzése - A kaptárokat mindig tisztán és rendezetten használjuk. - Ha méhet vagy anyát vásárolunk, akkor csak megbízható, egészségügyi bizonyítvánnyal rendelkező szervezetektől, méhésztől vegyünk. - Ha használt eszközöket, felszereléseket vásárolunk, akkor használat előtt fertőtlenítsük azokat. - A baktérium spórái, amelyek átadják és terjesztik az európai költésrothadást, évekig is elélhetnek a mézben, ezért ismeretlen forrásból vagy betegségen átesett méhektől származó mézet soha ne használjunk méhtáplálék gyanánt. - Ismeretlen forrásból származó rajokat ne használjunk. - A méhtartásban a rablás nem megengedett. A méhkaptárak elrendezését mindig úgy alakítsuk, nehogy véletlenül a méhek a nem megfelelő kaptárba térjenek vissza. Éppen ezért, a röpnyílásoknak célszerű különböző irányba nézniük, valamint a kaptárak közötti távolság nem lehet kevesebb mint 1-2 méter. Ha lehetséges, akkor ezt a távolságot inkább növeljük. - Legyünk mindig körültekintőek, ha lépet cserélünk a családok között. - Amennyire csak lehetséges kerüljük a régi lépek használatát. - A családokat tartsuk nektárban és pollenben gazdag területen, de soha ne vigyük őket olyan helyre, ahol betegségek fenyegetnek. - Folyamatosan ellenőrizzük a családokat, és ne feledjük, hogy a leghatékonyabban úgy előzhetjük meg a betegségek terjedését, ha idejekorán felismerjük őket.

8.3 Varroa atkák A varroa atkák a kaptárban élnek, a méhek potrohához tapadnak, és létfontosságú nedveikkel táplálkoznak. Ezáltal a méhek megbetegszenek, a kaptár pedig lassan kipusztul. Mivel ezek az atkák borzasztóan aprók, ezért roppant nehéz felismerni őket. Azonban, ha jó szemünk van, vagy fogunk egy nagyítót, akkor könnyen rájuk találhatunk a méhek potrohán. A tünetek mindig ugyanazok: a méhek elgyengülnek, később elpusztulnak, majd a család létszáma összezsugorodik, végül kipusztul.

115

3. kép: Varroa atkák a méh hátán

4. kép: A lárvákon lévő nagy méhatka

5. kép: Nagy méhatkák elektronmikroszkóp alatt Az 1990-es években az Egyesült Királyságban a háziméhek népességére szörnyű hatással volt a nagy méhatka. Nemcsak csak a vadon élő méheket pusztította ki az egész országban, hanem rengeteg méhész is visszavonult az üzleti élettől, illetve az 1990-ben még 16 000 tagot számláló Brit Méhészek Egyesülete (BBKA) egy évtizeddel később 8000 tagra csökkent. Végül különböző vegyszereket fejlesztettek ki a probléma kezelésére, amitől újra megnövekedett a kaptárok száma.

Kóroktan A nagy méhatka egy élősködő, melynek kóroktani ágensei az egész világon megtalálhatók. Az indiai méh parazitái átterjedtek a háziméhre, miután KeletÁzsiában meghonosították őket. Később, amikor a háziméh világszerte elterjedt, a varroa lett a legtöbbet kutatott, és a legtöbb védekezést igénylő paraziták

116

6. kép: Nem csak a háziméhek szenvednek a nagy méhatkától: itt egy zöld kőműves méh látható atkák sokaságával megrakva egyike, hiszen életciklusa szinkronban van a méhek életciklusával. Szembetűnő a nemi jellege, mivel a nősténynek nagyobb teste van, mint a hímnek, formája ovális, színe vörösesbarna. A hím kerekebb formájú és sárgásfehér színű. A nőstény alaktanilag alkalmas arra, hogy a méh testébe belekapaszkodjon, mivel a lábai szívókorongokban végződnek, hasi páncélján pedig erős sörte található. A hím képtelen a táplálkozásra, és a párzást követően rövidesen elpusztul.

A háziméh toleráns fajtái Mivel a nagy méhatka hatalmas problémává nőtte ki magát, ezért különböző háziméhfajtákat teszteltek és kereszteztek abban a reményben, hogy az atkával szemben ellenálló méhet kapnak: akár fajtanemesítésen keresztül olyat, amelyik tisztogató magatartással, akár olyat, amelyik sejtépítő hajlammal rendelkezik. Az Egyesült Államokban jelenleg négy ehhez hasonló méhfajta közül választhatnak a méhészek: a higiénikus magatartással rendelkező méhek, az orosz méhek, SMR (Suppressed Mite Reproduction: atka szaporodást gátló) intelligens méhek vagy méhek, amelyek a helyi atkákkal szemben toleránsak. A 6. képen a nagy méhatka (Varroa destructor) és (ahogy Kínában hívják) a „kisebbik atka”, a Tropilaelaps atka, egymás mellett. A Tropilaelaps atka az óriás méhről (ami egy vad méhfajta) a háziméhre Ázsiában terjedt át. Remélhetőleg soha nem jut el Európába, ugyanis Kínában sokkal veszélyesebb, mint a varroa.

A varroa típusai Közel 125 varroatípust azonosítottak a háziméh kaptáraiban. 8,5%-uk háziméheken, 16,5%-uk méheken és növényeken él, míg 77,7%-uk úgy ismert, mint ugró és raktári kártevők. A varroa atkák külső paraziták, amelyek a lárvák, a bábok, a

117

kifejlett méhek testén élnek, és vérükkel táplálkoznak. Az a tény, hogy a fedett fiasítás sejtjein és a kifejlett méhek testén is élnek, negatívan befolyásolja a családok életét. Bár még ma is fontos mentesítési napirendi pontja a méhtartásnak, mégis jelen van minden háziméh családban. A háziméhek fajtái, amelyek a légcsőatka gazdaszervezetei, kaptárban élnek. A varroa atkák eredeti gazdaszervezete az Apiscerena, amit indiai méhnek is hívnak. Az indiai méh hosszú évek óta együtt él a varroa atkákkal, így időközben ellenálló képessége kifejlődött az élősködővel szemben: megakadályozza szaporodását. Ez a méhfaj tehát elsajátította a védekezést. Az Apiscerena nem fogékony a varroa atkára. Az Apiscerena családok úgynevezett „tisztító táncot” járnak a kaptárban, amivel figyelmeztetik a többi méhet a varroa veszélyére. A többi méh pedig a táncoló méheket tisztítja meg a parazitáktól. Így a varroa atka nem tud kifejlődni az Apiscerena munkásainak sejtjeiben, csak a hím ivarú méhekben képes szaporodni. A varroát az Apismelifera családokban először 1958-ban vélték felfedezni Dél-Kínában. Az 1960-as évek körül kezdett széles körben elterjedni, és globális szinten fenyegetni a méhtartást. A tudomány mai állása szerint a kártevő 1976 körül elhagyva Trákiát, Bulgárián keresztül természetes úton került hozzánk: az Égei-területről ideérkező méhek hurcolták be.

A varroa atka testfelépítése A kifejlett nőstény varroa barna vagy sötétbarna színű, és testét keresztben kitinpáncél takarja. Testük a háti és a hasi részen nyomott, illetve a hátuk kissé domború. Keresztirányban ellipszis alakúak. Ha felülről nézzük, akkor jól látható a hátukat takaró páncél. A kifejlett nőstények 1,1-1,2 mm hosszúak és 1,4-1,6 mm szélesek. Testükön párhuzamosan 15-20 mikron hosszan szőr található, és négy pár erős lábuk van, ami egyenként hat tagra oszlik. Az első pár lábuk antennaként funkcionál. Első lábain egy sor chordotonális szerv található. Olyan a testük felépítése, hogy könnyen belekapaszkodhatnak a mézelő méhbe. Jól fejlett légzőszervvel rendelkeznek. A jól fejlett légutakon keresztül jól tudnak lélegezni, még a különböző fajsúlyú gázok beszívásakor is. A lezárt sejtekben

7. kép: A varroa atka különböző fejlődési fázisokban 118

lévő széndioxiddal is életben maradnak csakúgy, mint a repülő méhek sejtjeiben bőségesen jelenlévő oxigénnel. Szúrásra és szívásra alkalmas szájszerkezetük van. A hímek kisebbek, mint a nőstények. Méretük: 0,8-0,97 mm hosszúak és 0,93 mm szélesek. Fehér, szürke vagy sárgás színük van. Az illesztéseknél a páncél puhább kitinből van.

Szaporodás és fejlődés A háziméh családokban a varroa szaporodási lehetőségeit a család aktivitása határolja be. A szaporodás tavasszal kezdődik az utódok nevelésével, és ősz végéig tart, amikor a szaporítás befejeződik. Vannak olyan nőstények, amelyek télen nem termékenyülnek meg. A varroák elsősorban a hím méhek sejtjeit választják a szaporodáshoz. Egyes felvetések szerint ez azért következik be, mert a méhek lárvái hosszan a fedett sejtekben maradnak, illetve a hím méhek sejtjei elsősorban a kaptár alján és oldalán helyezkednek el. A megtermékenyített nőstény paraziták a felnőtt méheken telelnek ki. A tavaszi fiasítást fertőzik meg, mielőtt azt a méhek befednék. A nőstény varroa a lárvára mászva elkezdi a vérét szívni. A nőstény lárvák, amelyek a felnőtt méhek véréből táplálkoznak, nem tudnak petézni, ugyanis ehhez a lárvák testnedvére lenne szükségük. A nőstény varroa petefészkébe táplálkozás közben juvenilis hormon kerül, ami a vérnyirokban található. Ezt felhasználva készen áll a petézésre. Megjegyzés: a juvenilis hormon az Apiscerana méhekben alacsony, míg az Apismellifer méhekben magas. Miután a varroa petefészke kifejlődött a megfelelő mennyiségű juvenilis hormontól, 60 órával a sejt lezárása után elkezd petéket lerakni. A legutóbbi kutatások szerint, a nőstény varroák 6,2 nap alatt válnak teljesen kifejletté, a hímek 6,9 nap alatt, ha a legelső pete nem lett megtermékenyülve (n = 7 kromoszóma), majd a következő megtermékenyül (2 n = 14 kromoszóma), és a peték kikelnek. Ilyenkor az első petéből hím, míg a másodikból nőstény varroa fejlődik ki. A munkásméhek és a hím méhek sejtjeiben általában 3-5 nőstény varroa fejlődik ki. Mivel a lezárt sejtekben a hím méhek fejlődési szakasza hosszabb, ezért ott több varroa válik teljesen kifejletté. A petéket általában a lépsejt aljába rakják, ahol – közvetlenül a lárvákon – felnevelkednek. A már felnőtt varroák a zárt sejtben párosodnak. Mivel a hím varroák a párzást követően elpusztulnak, nem is lelhetők fel a méheken. A párosodott fiatal és idős nőstény varroa a fiatal méhen lógva táplálkozik. Ha a varroa atka nem fejlődik ki a méhek időszaka alatt, akkor elpusztul a sejtben. A megtermékenyített állapotban lévő nőstény varroa 5 napon keresztül képes petéket rakni. Laboratóriumi körülmények között ez az idő 4-13 nap is lehet. A kikelt varroák – a fias sejtekbe jutva – tovább szaporodnak. A bennragadt varroák nyáron 3 hónapig, télen egészen 5-6 hónapig is képesek életben maradni.

119

A varroa életciklusa A nőstény varroák a munkásméhek testén alusszák téli álmukat. A fiasításban lévők folytatják a szaporodást. A munkásméhek sejtjeibe 15 órával, a herékébe pedig 45 órával a befedés előtt férkőznek be. A lárvának szánt élelemben bújnak el, majd – ha már a sejtet a méhek befedték – előjönnek, és a lárva táplálékán élnek. Körülbelül 70 óra elteltével megkezdik a peték lerakását. 30 óra időintervallum alatt 6 petét is lerakhatnak. Az elsőből nőstény, a másodikból hím, majd az azután következőkből nőstény állat kel ki. A fejlődés a nőstényeknél 130 óra, a hímeknél 150 óra. Általában 1,45 nőstény éri el a kifejlett kort a dolgozó méh sejtjéből, és 2,2 a hím sejtjéből. A párzás a sejten belül történik a hím és annak nőstény rokonai között. A megtermékenyített varroa a méhre mászik, és annak testfelületén telepszik meg. Ebben a szakaszban az atkák a méhekből származó vérnyirokkal táplálkoznak, és arra várnak, hogy a fiasításba jutva ismételten elkezdjenek szaporodni. A nőstények több szaporodási ciklust is megélnek. I. szakasz: a felnőtt atkák kibújnak a lépes sejtből. A fertőzőképes megtermékenyített vagy megtermékenyítetlen nőstény varroák elhagyják a lépes sejtet. Keresnek egy hím vagy egy nőstény méhet, amelyre rámásznak és körüljárják. A gyűrűk között olyan helyen szúrják be szájrészüket, ahol vékonyabb a szövet, ezután néhány napon keresztül a méhek vérét szívják. Ezzel a szakasszal kapcsolatban végzett kutatások szerint a varroa 4-6 napon keresztül vándorol a méhen, mielőtt bemászik a lépes sejtbe . II. szakasz: bemászik a lárvának szánt élelembe, és ott marad. A varroa elhagyja a méhet, amin előzőleg tartózkodott, és arra törekszik, hogy bejusson a lárva sejtjébe. Legmegfelelőbb neki, ha a lárva a munkásméh sejtjében legalább 5 napos, vagy hím méh esetében legalább 5-7 napos. Ismert, hogy akár 21 varroa is lehet egy hím méhsejtben. A széndioxid és más a méh lárvájának sejtjében lévő kémiai anyag csalogatólag hat a varroákra. Miután a varroa elhagyja a sejtet, a lárva kábult állapotba kerül, ami valószínűleg az oxigénhiánynak és a felhalmozódott széndioxid-többletnek köszönhető. III. szakasz: a varroák ismét aktívvá válnak, és lerakják az első két petét. Miután a méhsejtet befedték, a lárva az ott lévő táplálékot elfogyasztva a bábozódás szakaszába lép. A varroa szintén elkezdi enni a sejtben lévő táplálékot. Ebben a szakaszban a varroa táplálkozásának a fontossága nem ismert. Ha a lárvának szánt élelem nem fogy el teljesen, a varroa továbbra is kábult állapotban marad, és végül elpusztul. Ha a sejtben lévő táplálék megfelelő mértékben fogy, akkor megnő a sejt oxigénkoncentrációja, és a varroa ismét aktívvá válik. A lárvára mászva száj-

120

szervével átszúrja a bőrt, és elkezdi a vérnyirkot szívni. Kellő mennyiségű táplálék felszívása után eléri a szexuális érettséget, és lerakja az első megtermékenyített petét, amelyből a sejt lezárása után 60-64 órával kifejlődik a nőstény varroa. A sejt befedése után 94-96 órával anélkül, hogy táplálkozna, megtermékenyítetlen petéket rak, amelyekből hím varroák fognak kikelni. A petéket egytől egyig a bábot borító szövetre rakja, azonban ismertek olyan esetek is, amikor a lárva gyűrűinek redőibe vagy a lárvára rakta. Ha a táplálék nem elegendő számára a 3. és 4. szakaszban, akkor nem rak petéket, és a peték száma nem haladja meg az egy-kettőt. IV. szakasz: az utolsó pete lerakása, és az embrió fejlődése. Legalább öt petét rak le, amikor a nőstény varroa a méhsejtben van (négy nőstény és egy hím). A hím méh sejtjében hét pete fér el. Miután lerakta a petét, amelyikből valószínűleg hím fog kifejlődni, a varroa táplálkozik, majd három újabb petét rak le (amelyikből a második nőstény lesz). Mindez a sejt befedését követő 120-124. órában történik meg. Ezután még kétszer megtörténik, hogy táplálkozik és petéket rak le újból. Az első 148-154, a második pedig 190-192 órával a sejt befedését követően történik. Amikor a munkásméh és a here sejtjei befeketednek, még egyszer táplálkozik, és a peterakás befejeződik. A varroa által rakott peték száma változó, leginkább a sejt befedése és a felnőtt méh kikelése között eltelt időtől függ. Ez az időszak változó a különböző háziméhfajoknál. Például az Apismellifera Corsica-nál, amelyik egy Európában honos faj, ez az idő 12,1 nap. A varroák, amelyek ezen a fajon élősködnek, általában öt petét raknak. Azonban, csak egy nőstény és egy hím tud kifejlődni közülük ez idő alatt. Ily módon két utód fejlődik ki. Mivel ez az időszak egy kicsit hosszabb az Apismelifera Cepropin fajnál, ezért két nőstény és egy hím kel ki a petékből. Az afrikai Apismelifera Capensis fajnál ez az időszak 11,1 nap. Mivel ez az időszak a hímeknél 14 nap, ezért öt nőstény varroa képes kifejlődni bennük.

Kórjelek A varroa atka közvetlenül és közvetetten is okoz károkat. Az első, hogy kiszívja a vérnyirkot, aminek következtében a gazdaállat elgyengül. Ez az érintett fiatal méheknél testsúlyvesztésben mutatkozik meg (5-10%), ami élethosszuk csökkenését eredményezi. A méh immunrendszere leromlik a beléje fecskendezett speciális fehérje miatt. Az utóbbi állapot határozza meg a közvetlen károk mértékét. A legpusztítóbb az, amikor a varroa és más, különböző kóros ágensek a vírusokat (legalább 16 féle) aktiválják, amelyek elszaporodnak. Kimutatták, hogy az APV (akut paralízis vírus) normális körülmények között jelen van a méhek bizonyos szövetein. A meg nem fertőződött méhben nem okoz károkat, csak akkor, ha több milliónyi van jelen. A varroa jelenlétében 100 vírus is elegendő, hogy 3-6 napon belül végezzen a méhvel.

121

Továbbterjedés A hagyományos csatornákon keresztül történik: rablás, herék, méhész.

Kórmegelőzés Kórmegelőzéssel csak az újbóli megfertőződést lehet elkerülni. A kezelések megfelelő összehangolása jó eredményeket adhat. Emlékezetünkbe kell vésnünk az ember felelősségét.

Védekezés Vegyszeres védekezés: A varroa jacobsoni legfontosabb biológiai tulajdonsága, hogy a fejlődő fedett fias sejtekben és a fiatal nőstény méheken található meg. Épp ezért nem hozzák meg végzetes hatásukat a fias sejtek által védett varroák ellen a vegyszerek, ami nagyon megnehezíti a küzdelmet. A fertőtlenítést csak akkor lehet elvégezni, ha épp nincs fiasítás, mivel ezzel növelhetjük az alkalmazott gyógyszerek hatását és a siker arányát a küzdelemben. Télen szünetel a fiasítás. Ekkor nyílik megfelelő lehetőség a paraziták elleni hatékony harcra. Habár vannak olyan régiók, ahol a téli hideg időjárás ellenére lehetséges a tenyésztés, de a fertőtlenítés soha nem ad biztos eredményt, és a tavasz elejétől fokozódó tenyészaktivitás a paraziták populációjának számát is fellendíti. Ebben az esetben a legjobb időszak a varroa jacobsoni elleni harcra a kora tavasz és a késő ősz, amikor a tenyészaktivitás alacsony, és kevés a zárt fiasítás, illetve nincs begyűjteni való méz. Annak érdekében, hogy megakadályozzuk a telelés alatti veszteségeket és a tavasszal előforduló állománycsökkenést, az őszi időszakban, a mézelvételt követően, indítsunk hatékony küzdelmet. A fertőtlenítésből eredő gyógyszermaradványok felhalmozódása a mézben úgy kerülhető el, hogy a fertőtlenítést a virágzás és a mézelvétel idején kívül végezzük. A varroa jacobsoni által megfertőződött országokban számos vegyszert kipróbáltak már. A 70-95%-ban hatásos vegyszereknek egy része a testfelületen, más része a parazita életfolyamataiban fejti ki pusztító hatását. A különböző országokban használt vegyszerek: kén, naftalin, hangyasav, fenotiazin, Varroasin, Apivarol, Varrostan, Folbex-VA, Vamitray-VA, RulamitVA, Malathion, Varation-TKV, Sineacar, timol, Forzam, Apistan, K-79, Perizin és Fulivalinate. Hazánkban ezek nagy részét már használták a varroa elleni küzdelemben. A varroa elleni küzdelemben használt vegyszerek túlnyomó része nem engedélyezett. Meg kell jegyeznünk, hogy a használt vegyszerek közül szinte mindegyik rákkeltő hatású. A véletlenszerű és illetéktelen gyógyszerhasználat a mézben a maradványképzés problémáját veti fel. Másrészről a helytelenül megválasztott gyógyszer használata azt eredményezi, hogy egy idő után a varroák immunissá

122

válnak rá, illetve ha növeljük az adagot, akkor az a méhek pusztulásával járhat. Mivel a használt vegyszerek ellen az élősködők egy idő után immunisak lesznek, ezért időnként újabb vegyszereket kell alkalmazni. Éppen ezért kell mindig betartani a használt vegyszer előírásait, illetve különböző aktív ágensű vegyszereket kell használni. Lényeges, hogy a fertőtlenítő eljárásokat mindig kora tavasszal a növények virágzása előtt, illetve késő ősszel a mézelvételt követően végezzük. Ezáltal a paraziták ellen használt szerek hatékonyságát is növeljük, valamint a maradványképzés problémáját is minimalizáljuk. A varroa jacobsoni ellen használt szerek listája nem állandó, hanem folyamatosan változik.

Gyógykezelés Európában már 30 éve csak a következő aktív összetevőkkel lehetséges a kezelés: cumaphos, amitraz, flumethrin, tau-fluvalinate, hangya- és oxálsav, aromás illóolajok és aromás elegyítésű ágensek (timol, mentol, kámfor). Annak érdekében, hogy még hatékonyabban tudják a szerves savakat használni, a méhészek néha mesterségesen meggátolják a fiasítást. Ennek hiányában a varroa atkák nem tudják kikerülni az aktív összetevők hatását. Ez az eljárás azt igényli, hogy egy méhészet összes családját bevonjuk a műveletbe. Mikor ez megtörténik, és nem ismerjük eléggé a méhek kórokozóit, akkor az egyik ellen harcolunk, de lehet, hogy sok másikat elterjesztünk. Végezetül külön említést érdemelnek azok az előrelátó méhészek által végzett, jó eredménnyel zárult kezdeményezések, amelyek a varroa atka ellen a természetes kiválasztódás során toleráns/ellenálló méhfajokat eredményeznek. Lényeges azonban, hogyha kizárólag csak a termelésre összpontosítunk, akkor a probléma megoldása sokkal összetettebb lesz.

Gyógyszerek használata - A vegyszerek, mint a folbex és az apistan több országban is használatban vannak. A legmegfelelőbb időszak a fertőtlenítéshez a kora tavasz, mielőtt a virágba borulnak a növények, illetve a késő ősz, amikor a mézelvétel már megtörtént, és a tenyészaktivitás a legalacsonyabb a családban. - Tömény hangyasavat is használtak több helyen az 1980-as években, de fokozatosan felhagytak vele, mert nem tudták a fertőtlenítést szabályozni. A hangyasav természetes módon a mézben is megtalálható. A mézharmatban lévő mennyisége 620 mg/kg. Mivel ezt konzerváláshoz használják egyes élelmiszereknél, mint például a gyümölcsök, gyümölcslevek esetében, a maradványanyagok mennyiségét a kezelés után fertőtlenítéssel csökkentik a természetes határokra. Így a zárt fiasításban is hatásos lehet a varroa esetében. Nagy mennyiségekben használják.

123

Fizikai védekezés - A családok utódnevelő aktivitása a hideg, illetve a meleg időjárási viszontagságok idején rövid időre szünetel. - A varroa jacobsoni ellen való védekezés azokban a családokban válik igazán nehézzé, amelyekben az utódnevelés egész évben tart, és az csak növeli a nehézségeket, hogy a méhészek a tél közeledtével leszűkítik a kaptárok röpnyílásait. A rovarirtók késő őszi és téli használatával, amikor a fiasítás száma alacsony, nagyon hatásos eredményt érhetünk el a paraziták elleni harcban. - Télen Németországban azzal a módszerrel állítják meg a tenyészaktivitást, hogy a méhkaptárak bejárati nyílását kibővítik, így az atkanépesség csökkenése is bekövetkezik, mert a hidegtől elpusztulnak, és lehullanak az aljdeszkára. Köztudott, hogy a parazitákat egy bizonyos mennyiségű rovarirtóval könnyen kordában tarthatjuk. Az is ismert, hogy ugyanez az eljárás hasznos lehet azokon a területeken, ahol a téli időjárás meleg vagy forró, főleg az égei-tengeri és mediterrán régiókban.

Biológiai védekezés - A kifejlett nőstény varroa jacobsonis a kaptárban a peterakáshoz a hím méh sejtjeit részesíti előnyben. Egyes tapasztalatok szerint a paraziták száma kön�nyen csökkenthető a családban, ha a lépeket eltávolítjuk, miután lefedték a fias sejteket. Bár ez a módszer gyakran nem váltja be a hozzá fűzött reményeket, illetve még veszélyes is lehet, mert a módszer megkívánja, hogy az anyát és a munkásméheket arra késztessük, hogy sok időt, energiát és bátorságot fektessenek a paraziták létrehozásába.

Genetikai védekezés - Az A. m. capensis fajból származó méhek utódainak fejlődési folyamata rövidebb a fedett sejtben. Így a méhek befejezik a szaporodási időszakot, mielőtt a paraziták kifejlődnének, és ezáltal a varroa jacobsoni nem éri el azt a népességbeli létszámot, ami járványt okozna. Az A. m. capensis fajból származó méhek táncukkal tudatják társaikkal, hogy parazitát hordoznak. Amikor a többi méh megkapja ezt az információt, megtisztítják fertőzött társaikat. - Ezzel a módszerrel a paraziták 99%-a elpusztul. Mitöbb a varroa jacobsoni petefészke nem fejlődik ki, mivel nem kapja meg az elegendő juvenilis hormont a munkásméh vérnyirokjából, így csak a herék lárváinak fias sejtjeiben tud szaporodni. Bízunk benne, hogy a közeljövőben a legfrissebb biotechnológiai módszerek segítséget nyújtanak majd abban, hogy az ezeket a tulajdonságokat meghatározó géneket képesek lesznek izolálni és átadni az A. melliferanak, és ezáltal a varroa jacobsoni parazitát örökre letörölhetjük a méhtartás napirendjéről.

124

- Néhány európai ország és Izrael vezetésével végzett újabb kutatások kimutatták, hogy az olasz, a krajnai és a kaukázusi méhek egyes csoportjai, köszönhetően a szaporodásuknak és kiválasztódásuknak, ellenállnak a varroa jacobsoni parazitának. A tényeken alapuló fejlesztések alkalmazásából jelentős előny kovácsolható. Tavasszal a nőstény varroa a peterakás szempontjából előnyben részesíti a here sejtjeit. Tegyünk heresejtekkel rendelkező lépet ebben az időszakban a családokhoz, és bizonyosodjunk meg arról, hogy a varroa atkák ott összegyűlnek. Miután ezeket a sejteket a méhek befedték, vegyük ki és pusztítsuk el. Ez biztosítja, hogy a nőstény varroák, azok petéi és a herebábok megsemmisülnek. Ha fél léppel rendelkező keretet adunk be a családnak, akkor a méhek a keret aljára rakott heresejtekkel fejezik be a lépet. Mivel a varroák a heresejtekben szeretnek szaporodni, ezért ezekbe a sejtekbe fognak vándorolni, mielőtt a méhek befednék. Miután lefedték, a herés sejteket ki kell vágni, és meg kell semmisíteni. Van rá mód, hogy csökkentsük a varroák számát a családban. Azonban a munkásméhek sejtjeiben szaporodó varroák továbbra is hatékonyak maradnak. A másik védekezési mód, hogy virágzás idején elpusztítjuk a munkásméhek sejtjeibe rakott petéiket. Ha ezt az eljárást választjuk, akkor az anyát egy másik keretre különítsük el anyaráccsal, és bizonyosodjunk meg arról, hogy minden egyes varroa pete egy lépen van. Ha ezt a lépet a fedett fias időszakban távolítjuk el, akkor a kaptárban található összes atka el fog pusztulni. Az eljárás hátránya, hogy nem minden időszakban lehet használni, illetve hogy részben az adott család fejlődését is hátráltatja.

8.4 Méhkolóniák összeomlásához vezető rendellenesség (CCD) Története A méhkolóniák összeomlásához vezető rendellenesség egy viszonylag új jelenség, és számos tanulmány tárgya, valamint világraszóló érdeklődés övezi megoldását. A méhcsaládok (Apis mellifera) hirtelen elnéptelenedésében nyilvánul meg. A kaptárban csak egy kevés fiasítás és méztartalék marad, ami rendszerint rablás tárgyául szolgál. A jelenséggel először Észak-Amerika méhcsaládjaiban találkoztak. Hasonló eseteket Európában is jelentettek. Többféle lehetséges okot is számba vettek: klímaváltozás, biodiverzitás, az élelem minőségének csökkenése, olyan kórokozók, mint a nozéma mind felelőssé tehetők a jelenség kialakulásában, kiegészülve olyan okokkal, mint például virus + gomba; nozéma + imidacloprid és így tovább. Az Egyesült Államokban, akik már régóta részt vettek a kereskedelmi méhtartásban, és mindig egészséges családjaik voltak, 2007 tavaszán azon kapták

125

magukat, hogy ismeretlen okok miatt pusztulni kezdtek méheik. Nem találták sem mérgezés, sem pedig akut halálozás jeleit, illetve a kaptárban vagy a kaptár környékén sem voltak méhtetemek. Az USA-ban 1972 és 2006 között volt egy drámai csökkenés a vadon élő méhek számában (szinte alig maradt belőlük), illetve egy jelentős és folyamatos hanyatlás a méhtenyésztők által fenntartott családok létszámában. Ez a hanyatlás magában foglalja az összes veszteséget okozó tényezőt, úgymint a városiasodást, a rovarölő szerek használatát, a légúti és varroa atkákat, valamint az üzletszerű méhtartástól visszavonuló méhészeket. Azonban 2006 végén és 2007 elején a pusztulás aránya új méreteket öltött, és a „méhkolóniák összeomlásához vezető rendellenesség” kifejezést kezdték el használni a váratlan eltűnések sorozatánál (úgy is szokták emlegetni, hogy spontán kaptárösszeomlás, vagy az Egyesült Királyságban Mary Celesteszindrómaként). Az Egyesült Államokban az 1990-es években a veszteségek éves szinten stabilizálódtak, ami 17-20%-ra tehető évente a különböző tényezők tükrében, úgymint atkák, betegségek és a kezelésből adódó megpróbáltatások. Egy Floridában teleltető pennsylvaniai méhész jelentette először 2006. november közepén a CCD-t. 2007 februárjában különböző államokból való nagy, üzletszerűen gazdálkodó vándorméhészetekből is jelentettek a CCD-vel összefüggő hatalmas veszteségeket. Jelentéseikben a méhcsaládok különböző szintű veszteségei szerepeltek 30-90%-ig. Egyes esetekben, a méhészek jelentése szerint, közel akkora részét veszítették el a családjaiknak, hogy azok már képtelenek voltak növényeket beporozni vagy mézet termelni. A vándorlás közben Kaliforniában, Floridában, Oklahomában és Texasban teleltetők közül is jelentettek veszteségeket. Február végén is érkeztek hírek jelentős, több mint 50%-os veszteségekről nagyobb, nem vándorló méhészetekből, a Közép-Atlanti régióból és az Egyesült Államok északnyugati részéről. Szintén jelentettek veszteségeket öt kanadai tartományból, több európai országból, illetve közép- és dél-amerikai, illetve ázsiai országból is. 2010-ben az Egyesült Államok Földművelésügyi Minisztériuma közzé tette a 2010-es évre vonatkozó teljes mézelő méhállomány-veszteségét jelző számot, ami megközelítőleg 34%-os volt, és ami statisztikailag hasonló a 2007-, 2008- és 2009-ben jelentett veszteségekhez. Néhány a CCD-hez hasonló esetet már 1869-ben is feljegyeztek. Ennek a tünetegyüttesnek az utóbbi évtizedekben számos különböző nevet adtak (eltűnéssel járó betegség, tavaszi megfogyatkozás, májusi betegség, őszi összeomlás és őszi megfogyatkozó betegség). Mostanában egy hasonló jelenség történt 2004/2005 telén, amit a varroa atkáknak tulajdonítottak („vámpír atka”-rémület), bár ezt soha nem igazolták. A tünetegyüttes megjelenésének okát soha senki nem tudta meghatározni. Úgy vették észre, hogy a szindróma nem évszakfüggő, és általános értelemben véve nem mondható „betegségnek” – mivel valószínűleg nincs külön kiváltó ágense – ezért a tünetegyüttest átnevezték.

126

Előjelek és tünetek A CCD-t elszenvedett családok a következő három feltétel egyidejű teljesülésével jellemezhetőek: - Fedett fiasítás jelenléte az elhagyott kaptárokban. A méhek általában addig nem hagyják el a kaptárt, amíg az összes fiasítás ki nem kelt. - Élelemtartalékok jelenléte (mind méz, mind méhpollen): - olyan, amit más méhek nem raboltak ki azonnal; - olyan, amit ha kártevők támadtak meg (például viaszmoly vagy kis kaptárbogár), akkor a támadást észrevehetően félbe is hagyták. - Az anya jelenléte. Ha az anya nincs jelen, akkor a kaptár kihal, így ezt nem lehet a CCD-nek tulajdonítani. Előjelek, amelyek a család végső összeomlása előtt keletkeznek: - nem elegendő munkaerő a jelenlévő fiasítás fenntartásához; - a munkaerő fiatal felnőtt méhekből áll; - a család tagjai vonakodnak elfogyasztani az adagolt élelmet (cukorszirup, fehérje-kiegészítő).

Hatóköre és terjedése Európában Az Európai Élelmiszer-biztonsági Hatóság (EFSA) szerint 2007-ben az Egyesült Királyságban 274 000, Olaszországban 1 091 630 és Franciaországban 1 283 810 kaptár volt. 2008-ban a Brit Méhtartók Szövetsége jelentette, hogy az Egyesült Királyságban 2007 és 2008 között a méhnépesség 30%-kal csökkent, valamint egy EFSA-tanulmány kimutatta, hogy Olaszországban a pusztulás aránya 40-50% volt. Igaz, az EFSA tisztségviselői hangsúlyozták, hogy a számadatok nem teljesen fedik a valóságot, mivel a méhpusztulás előtt a különböző országok összegyűjtött statisztikai adatai nem voltak összhangban egymással a méhpopulációt illetően. Abban az időben (2008) a magas fokú pusztulás okaként emlegették a varroa atkát, a két egymást követő, különösen esős európai nyarat, illetve a rovarirtó szereket. 2010-ben David Aston a Brit Méhtartók Szövetségből azt állította: „Mi még mindig nem hiszünk abban, hogy a CCD (ami azóta már nyilvánvaló) az oka a méhpusztulásoknak az Egyesült Királyságban, és folyamatosan vizsgálódunk, és a veszteségek nagy része meg is magyarázható”. Úgy érzi, hogy a friss kutatások azt sugallják „a kialakulóban lévő képhez további bizonyítékként járul hozzá, hogy bizonyos kölcsönhatások játszódtak le az egyes tényezők, úgymint a kórokozók, a méhtartásbeli praktikák és más stresszokozók között, amelyek olyan veszteségeket okoztak a háziméhállományban, mint amilyet a CCD-nek is tulajdonítanak az Egyesült Államokban”.

127

2009-ben Tim Lovett a Brit Méhtartók Szövetségének az elnöke azt mondta „Sokféle anekdota ismert. Vannak jelentések, amelyek olyan méhtartókról szólnak, akik elveszítették a kaptáraik harmadát, de vannak olyanok is, akik semen�nyit.” John Chapple, a Londoni Méhtartók Szövetségének elnöke, 150 tagjuk veszteségét körülbelül egyötöd és egynegyed közé tette. „Még mindig vannak titokzatos eltűnések; még mindig nem tudunk közelebbit, hogy mi okozhatta ezeket.” A kormány Nemzeti Méh Részlege továbbra is tagadta a CCD létezését Britanniában; a komoly veszteségeket a varroa atkának és az esős nyarak által gátolt élelemszerzésnek tulajdonította. Skóciai méhészek is jelentettek az elmúlt három évből veszteségeket. Andrew Scarlett, egy Pertshire telephelyű méhészgazda és mézcsomagoló, 1200 kaptárából 80%-ot veszített el 2009 telén. Ő a veszteségeket egy heveny bakteriális fertőzésnek tulajdonította, ami méhellenőrök hiányában gyorsan elterjedt, és – szerinte – mindez a rossz időjárással is párosult, ami megakadályozta a méheket a megfelelő pollen- és mézkészlet elraktározásában. Németországban nem történt meg a CCD tudományos igazolása, pedig Európa-szerte itt jelentek meg először jelentések a CCD-ről, illetve a Német Méhészek Nemzeti Szövetsége szerint a háziméh családok 40%-a kipusztult az országban. 2007. május elején a német média bejelentette, hogy nem bizonyítottak a CCD-vel kapcsolatos esetek az országban.

Lehetséges okok A CCD működési elve még mindig nem ismert, de több okot is megjelöltek mint közreműködő ágenst: nem megfelelő tápláltság, kórokozók, elégtelen immunitás, atkák, gombák, rovarölő szerek, praktikák a méhtartásban (úgymint antibiotikumok használata, kaptárok hosszan tartó szállítása) és az elektromágneses sugárzás. Akár önálló tényező, akár azok kombinációja (akár önállóan játszik szerepet a CCD-vel érintett területeken, akár párban) a felelős ezért, még mindig ismeretlenek az okok, habár a legújabb információk bizonyos tényezők kombinációját valószínűsítik. Az is bizonytalan, hogy vajon a CCD egy teljesen új jelenség-e, vagy egy ismert jelenség, aminek előzőleg csak jelentéktelen volt a hatása. 2007 elején egy méhészek által készített felmérés azt mutatta, hogy a legtöbb hobbiméhész úgy gondolja, hogy az éhezés a vezető oka a családjaikban történő elhullásoknak, míg az üzletszerűen méhészkedők túlnyomórészt azt gondolták, hogy a gerinctelen kártevők (varroa atkák, a háziméh légcsőatkái és/vagy a kis kaptárbogár) a vezető okai a családok halálozásának. 2007 júniusában egy tudományos áttekintés számos hasonló feltételezést és közreműködő tényezőt jelölt meg, de a problémát megoldatlanul hagyta. 2009-ben az USA-ban működő CCD-munkacsoport egy átfogó leíró tanulmányt publikált, ami erre a következtetésre jutott: „A 61 számszerűsített változat közül

128

(beleértve a felnőtt méh pszichológiáját, kórokozó-tartalmát és a rovarirtó szerek szintjét), egyetlen tényezőnél sem találtunk egy okozó ágensre utaló összefüggést. A CCD-s családok méheinél nagyobb volt a kórokozó-tartalom, illetve egy időben több kórokozóval is megfertőződtek, mint a kontroll családok, ami vagy nagyobb kórokozó-veszélyeztetettséget, vagy az ellenállás csökkenését sugallta a CCD-s méheknél.” Jelentették, hogy bár rovarirtók, paraziták és kórokozók együtteseit azonosították a kutatás során, „egyre inkább világos, hogy nem egyetlen tényező felelős a CCD-ért.” Felfedezésük azt igazolta, hogy az összeomlás idején a nozéma parazita és a varroa atka pusztításának nyomai nem voltak láthatóak. Úgy találták, hogy egyes rovarölő szerek a CCD-vel társulva majdnem halálos hatásúak lehetnek, úgymint két gyakori parazita elleni szer, nevezetesen a coumaphos és a fluvalinate, amelyeket méhtartók használnak varroa atkák irtására. Egyes kutatások azt is kimutatták, hogy a majdnem halálos hatású neonikotionidok és gombaölők, illetve rovarirtók azok, amelyek károsítják a méhek immunrendszerét. Azt feltételezik, hogy ezek a rovarirtók károsítják a méhek immunrendszerét, ezért azok sokkal fogékonyabbak lesznek a vírusokra. Egy egészséges és egy CCD-vel megtámadott család vizsgálata során fedezték fel, hogy magas a parazita elleni szer aránya a viaszban és a pollenben is, azonban mindkét családban ugyanakkora szinten volt jelen. Igazolták azt is, hogy a családok rossz egészségi állapota, a nem megfelelő étrend, a hosszú utaztatás és a CCD között kapcsolat vélhető fel. A tanulmányok nagyszámú kórokozót is kimutattak a CCD által megtámadott családokból származó mintákon, és kevesebb számút azokon, amelyek nem voltak fertőzöttek, amiből arra az empirikus következtetésre jutottak, hogy az egészséges családok normális esetben el tudják hárítani a kórokozókat. Ezek a megfigyelések arra a feltételezésre adnak okot, hogy a méhek hanyatlása az immunitás romlásából fakad.

Alultápláltság Azt is megjegyezték, hogy egy „rendkívüli stressz” érte a családokat, mielőtt a szóban forgó elhullások megtörténtek, ami legtöbbször a szegényes etetés és/vagy itatás miatt következett be. Ez az egyedüli tényező, ami minden egyes CCD-s esetben előfordult; ennek megfelelően nagy a lehetősége, hogy a jelenség kölcsönösen összefügg a táplálkozásban megnyilvánuló stresszel, és nem manifesztálódik az egészséges, jól táplált családoknál. Ez nagyban hasonlít egy későbbi független felméréshez, amelyben több államból is jelentették kisüzemi keretek között gazdálkodó méhészek (500 családig), hogy véleményük szerint náluk az esetek 50%-ában az alultápláltság és/vagy a gyenge családok voltak a felelős tényezők az elhullásoknál akár a CCD-nek tulajdonították az elhullásokat, akár nem. Egyes kutatók a tünetegyüttest a téli készletek pótlására alkalmazott magas fruktóztartalmú kukoricasziruppal (HFCS) történő etetés következményének

129

tulajdonították. A HFCS változékonysága az eredmények nyilvánvaló ellentmondásosságára vonatkozhat. Európai riporterek azt vetették fel, hogy a dolog kapcsolatban állhat a genetikailag módosított kukoricából előállított HFCS-sel. Ha ez lenne az egyedüli érintett tényező, akkor ahhoz vezetne, hogy a HFCS-sel etetett telelő családoknál ez lenne a CCD megjelenésének a kizárólagos oka, azonban több, más kontextusban megjelent CCD-ről szóló jelentés nem tesz említést HFCS-t alkalmazó méhtartókról. Más kutatók azt állítják, hogy a méhkolóniák összeomlásához vezető rendellenesség főleg a méhek monokultúrás etetése miatt jött létre, amikor pont arra lenne szükségük, hogy különböző forrásokból/növényekből nyerjék táplálékukat. Télen a méhek egyszerű táplálékot kapnak, úgymint kukoricaszirup, cukor- és pollenhelyettesítő. Nyáron sokszor csak egyféle terményt poroznak be (például: mandula, cseresznye vagy alma). Egy 2010-ben kiadott tanulmány úgy találta, hogy a különböző növényfélékből táplálkozó méhek jóval egészségesebb immunrendszerrel rendelkeztek, mint azok a társaik, amelyek csak egyféle növényből szerezték a pollent. Az ötféle növényből szerzett pollennel táplálkozó méhek sokkal nagyobb szinten rendelkeztek glükózoxidázzal, mint azok a méhek, amelyek csak egyféle növényből szerezték azt, még akkor is, ha a pollenben magasabb volt a proteintartalom. A szerzők azt feltételezték, hogy a CCD a növények sokféleségének csökkenésével van kapcsolatban.

8.5. A kis kaptárbogár A kis kaptárbogarat (Aethina tumida – bogarak rendje, fénybogarak családja) 1998 júniusában Floridában fedezték fel először, és azóta hat másik államban is megtalálták: Georgiában, Dél-Karolinában, Észak-Karolinában, Pennsylvaniában, Ohióban és Minnesotában. Újabb hírek azt igazolták, hogy vásárolt söpört rajokban is észlelték a bogarat. A kis kaptárbogár a méhcsaládok pusztító kártevője, ugyanis károkat okoz a lépekben, az elraktározott mézben és a pollenben. Ha a bogárfertőzés elég nagy, akkor a kaptár elhagyását is okozhatja a méheknél. A bogár a pergetésre váró tárolt lépek és az azokban lévő méz kártevője is lehet. A bogár lárvái alagutat fúrnak a mézes lépekben, közben táplálkoznak és ürítkeznek, ami a méz elszíneződését és erjedését okozza.

A bogár élettörténete Az Aethina tumida régebben Afrika déli régióiban volt ismert, mint a méhek kisebb kártevője. Életciklusáról szóló információkat főleg dél-afrikai tanulmányokból ismerünk. Részletes tanulmányokat még nem folytattak az Egyesült Államok azon államaiban, ahol megtalálták. A kis kaptárbogár a fényevők csa-

130

ládjába tartozik, legtöbbjük dögevő vagy fák nedveit szívó bogár. A kifejlett bogár sötétbarna vagy fekete színű, és körülbelül 0,5 cm hosszúságú. A felnőttek hat hónapig is élhetnek, és kaptárokon belül majdnem mindenhol megtalálhatóak, bár leginkább a kaptár aljdeszkájának a hátsó részét kedvelik. A nőstény bogarak szokatlanul nagy mennyiségű petét raknak le a kaptár repedéseiben és réseiben. A petékből 2-3 napon belül fehér színű lárvák kelnek ki, amelyek akár 10-11 mm hosszúságúak is lehetnek. A lárvák mézzel és pollennel táplálkoznak, kárt okoznak a lépekben, és 10-16 napot elteltével érettek lesznek. A bábozódásra kész lárvák elhagyják a kaptárt, és a talajba ássák magukat. A bábozódási időszak körülbelül 3-4 hétig tart. Az újonnan kifejlődött egyedek kaptár után kutatnak párosodásukat követően (egy héttel a felbukkanás után), és a nőstények elkezdik petéiket lerakni. A kaptárbogarak 4-5 generációja is kifejlődik egy év alatt, ha meleg az időjárás.

8. kép: A kifejlett kis kaptárbogár (Aethina tumida)

9. kép: A kis kaptárbogár lárvái

A családoknál és a tárolt mézben okozott károk A kis kaptárbogár elsősorban lárvái táplálkozási tevékenysége által okozza a károkat a méhcsaládoknak és a tárolt méznek. A következő felsorolás a bogár által okozott kárjelentések összefoglalójából származik: - A lárvák a mézet és pollent tároló lépekben alagutat fúrnak: a mézet és a pollent tároló lép károsodik. - A lárvák ürüléke a mézben, ami ettől elszíneződik. - A lárvák tevékenysége a méz erjedését és habzását okozza; a méz a rothadó narancs jellegzetes szagát árasztja. - A károsodott méz erjedésnek indul és kifut a lépekből, ami felfordulást okoz a kaptárokban. - A heveny fertőzés a méheket arra kényszeríti, hogy elmenjenek; egyes méhtenyésztők azt mondják, hogy még az erős családjaikat is gyorsan romba dönthetik ezek a jelenségek.

131

A kaptárbogarak irtása A kis kaptárbogár másodlagos kártevőként van számon tartva Dél-Afrikában, és mint ilyennek, nem különösen törekednek irtására. A bogár leggyakrabban gyenge vagy hanyatló kaptárokban található meg, az erős kaptárokat csak ritkán támadja, bár a méhek takarítási jellemvonásai Dél-Afrikában és az Egyesült Államokban erősen különböző reakciókat válthat ki a bogarakból. Néhány korábbi jelentés Floridából és Dél-Kalorinából azt sejteti, hogy a bogarak ott sokkal károsabbak, mint Afrikában. Úgy néz ki, hogy a legjobb védekezés, ha erős kaptárokkal (családokkal) rendelkezünk, a gyenge családokat pedig egyesítsük vagy cseréljünk bennük anyát, de gondoskodni kell arról is, hogy ne használjunk fertőzött felszerelést a fertőzéstől mentes kaptárokban. Javasolják tárolt eszközeink védelmét, és a mézzel telt mézkamrákat ne hagyjuk magára rövid időre sem. PDB-t (paradiklórbenzolt) használnak az üresen tárolt lépek védelmére. Néhány államban veszélyhelyzet esetén a bizonyítottan bevált coumaphos méhcsíkot (Bayer Rt.) használják a kaptárokban a bogár irtására.

8.6. Költésmeszesedés A fiasítás betegsége, amelyet egy gombaféle okoz, nevezetesen az Ascosphaera apis. A betegségben szenvedő lárvák mumifikálódnak, és fekete, szürke vagy fehér színt öltenek. A fehérré változott lárvákat könnyen szét lehet morzsolni két ujjunk között, de későbbi stádiumukban olyan kemények lesznek, mint a rizs. A méhek ezeket a lárvákat a kaptár elé vagy a röpdeszkára dobják. Mivel spórák okozzák a betegséget, ezért akár 15 éven keresztül is hatékony maradhat a föld alatt vagy egyéb környezeti viszontagságok mellett, és a szél által is terjedhet. A betegség elleni küzdelemben a tenyésztési óvintézkedések hozhatnak sikeres eredményeket. A gomba által életre keltett betegség a környezetben a széndioxid és a pára segítségével fejlődik ki, amelyek a kaptár elégtelen szellőzésének következményei. Ezért meg kell győződnünk a megfelelő szellőzéséről, amikor az asztalon elhelyezzük a kaptárokat, illetve védenünk kell a nedvességtől is. A költésmeszesedés elleni másik óvintézkedéseként a betegségben szenvedő család anyját le kell cserélnünk egy egészséges családból származó anyára. A gyenge családok hajlamosabbak a betegségre. Így a legjobb tenyésztési mód, ha erős családokkal dolgozunk. Egy másik hatásos módszer, ha a családokat etetjük, és természetes pollenforrásokkal látjuk el a méheket. Az éhezés, a hideg és a diszkomfortos érzés az, ami stresszt okoz a családban. Ezek elkerülése és az erős családokkal és anyával történő munka a legmegfelelőbb védekezésbeli óvintézkedés a betegség ellen. A családok költésmeszesedésének kezelésében megfelelő és pozitív eredményeket értek el rovarirtók használatával.

132

Kóroktan és kórfejlődés A betegségért felelős ágens egy kétnemű gomba, az Ascosphaera apis. Ebben az esetben a spórák táplálékkal történő bevitele határozza meg a lárvák megfertőződését. Leginkább 3-4 napos korukban vannak ennek kitéve.

Kórtünet és kórmeghatározás A kór tünetei különösen komplikáltak, mivel csak kevés kifelé irányuló megjelenése van, kivéve a szövetek szétmállását. Az előrehaladott állapotban bekövetkező lárvapusztulás az, ami összetéveszthetetlenül és félre nem érthető módon e betegségre utal. Valójában a gomba elárasztja a lárva egész testét, amitől az mumifikálódik. A meszesedett lárvák könnyen eltávolíthatók, és a hullák általában a röpdeszkán gyűlnek össze.

A betegségre való hajlam és a betegség terjedése A hajlamosító tényezők, az ellenőrzés szigorúsága, a család erőssége és a környezeti tényezők, amelyek szerepet játszanak a gomba kifejlődésében (általában a kaptár belsejében lévő nedvesség és a mikroklíma).

8.7. Hasmenés Akkor látható, amikor a méhek tavasszal aktívvá válnak. A hasmenésben szenvedő méheknek sötétsárga, ragadós, vizenyős és rossz szagú az ürüléke. A betegség fő okai: a hosszan tartó bezártság, illetve – a hideg idő és a tél miatt – a rossz minőségű mézzel és pollennel való táplálás. A betegség nem ragályos, és nem kórokozó eredetű. Az évszak végére magától elmúlik. A betegséget okozó tényezőket ki kell zárni. A hasmenésben szenvedő méhek eső vagy hideg időjárás esetén kénytelenek akár hosszabb időn keresztül a kaptárban maradni, és ott ürítkezni. A méhek számára ez a legveszélyesebb stádiuma a betegségnek. A kaptár nedvessé, nyirkossá és bűzössé válik, majd méhek tömege hullik el.

8.8. Nozéma A felnőtt méhek nagyon veszélyes betegsége, amit a nosema apis microsporidia okoz. Viselkedésben történő változást, illetve gyors öregedést tapasztaltak a betegségben szenvedő családoknál. A beteg méhek gyomrának makroszkópikus vagy mikroszkópikus vizsgálatát végezzük el a betegség biztos megállapítása érdekében. Az egészséges méhek gyomra normális esetben szalma színű. A beteg méheké kemény, szennyes és fehér. Az év bármelyik szakában előfordulhat

133

10. kép: Méhek hasmenése

11. kép: Nozémában szenvedő méhek a kaptárban

ez a betegség; a legtöbb megbetegedést tavasszal, illetve ősszel tapasztalták. A nozémában szenvedő családok keretein, lépein kaptárfedőjén és röpdeszkáján narancssárga és fehér színű méhürüléket lehet felfedezni. Az etetés során terjedhet a betegség. A beteg méhek erejüket vesztik, röpképtelenné válnak, és a kaptár környékén vánszorognak. A betegséget az okozza, ha télen cukros lepényt adunk a méheknek pollen és mézharmat helyett (tehát főleg etetésbeli problémák a kiváltó okok). Ennek a betegségnek kapcsán nem szabad elfelejtenünk, hogy a méheknek semmilyen más táplálékra nincs szükségük, mint mézre és pollenre.

Kóroktan és kórfejlődés A nozéma elterjedését a világban a Nosema Apis (egysejtű gomba) microsporidia okozta. A szervezetbe bejuttatott spórák a belekben elszaporodnak, és elárasztják a vastagbél hámsejtjeit. Új spórák képződnek, és folytatják a hámsejtek bomlasztását, majd elözönlik a belső szerveket, bejutnak a végbélbe, végül eltávoznak az ürülékkel. Sokszor a méheknek nincs idejük a kaptáron kívülre jutni, így mindent bepiszkítanak székletükkel. Így az egész családnak átadják a betegséget.

Kórtünet és kórmeghatározás A méh emésztésének és tápanyagfelvételének megváltozása következtében elgyengül. A betegség jellemzője a csökkent röpképesség, a hasmenés, a garatmirigy visszafejlődése, a várható élettartam lerövidülése és a népességbeni csökkenés. A diagnózist a felnőtt méhek beleinek mikroszkópikus vizsgálatával állapíthatjuk meg.

A betegségre való hajlam és a betegség terjedése A betegség akut formája tavasszal jelentkezik, amikor a hőmérséklet (30-35 ºC) kedvez a gomba fejlődésének. A nyári forróság (37 ºC) beálltával spontán mó-

134

don eltűnik. A spórák az ürülékben két éven keresztül, míg a mézben 3-6 hónapon át életképesek maradnak. A betegség jelentkezéséért a méhész tehető felelőssé, ugyanis sokszor makacsul ragaszkodik a lépek újrahasznosításához és a rossz minőségű eszközök használatához, nem gondoskodik a méhészet megfelelő elhelyezéséről, nem veszi figyelembe a folyékony tápszerek használatának szabályait, manipulálja a családokat, hogy lecsökkentse a rajzást, standardizálja a termelést, ami nagyban hozzájárul a fertőző ágensek, paraziták és végül a nozéma terjedéséhez.

Kórmegelőzés és gyógymódok A kórmegelőzés, mint minden más betegség esetén is, a méhészet ésszerű irányításán alapul. Népes családok, jó minőségű és nagyméretű állomány, fiatal és szapora anya, a lépek cseréje, illetve a méhkaptárok száraz, napos helyre történő elhelyezése, mind nagyban hozzájárulnak méheink megóvásához.

Kiegészítő ismeretek a nozéma ceranae-ről Ez a gomba jellemzően Kelet-Ázsiában fordul elő, de mára már világszerte elterjedt. Számos tanulmány hozza kapcsolatba a CCD-vel (méhkolóniák összeomlásához vezető rendellenesség). Nem csak a táplálékfelvételt akadályozza meg azzal, hogy mint a nosema apis megtámadja a gyűjtögető méhek beleit, amire ők hajlamosabbak, mint a kaptárban lévők, de a tájékozódó képességet is csökkenti, aminek az a vége, hogy meghiúsul a kaptárba való visszatérés. Ez a népességcsökkenés elsődleges oka. Mintegy második okként a méheket fiatalabb fertőzött társaik is követik az eltűnésben, hiszen hiányukat próbálják kompenzálni. A nozéma apissal ellentétben, nem lesz hasmenésük, a betegség csak akkor tűnik fel a méhésznek, amikor felnyitja a kaptárt, és azt elnéptelenedve, üresen találja. A két nozémafajta fertőzésének hatásai közötti különbséget az immunválasz határozza meg. Kimutatták, hogy a méhek immunrendszere nozéma apis fertőződés esetén gyorsan reagál, míg a ceranae fertőzésnél azzal fojtja el az immunválaszt, hogy bizonyos gének átírását csökkenti. Ezenfelül az immunrendszer elfojtása, valamint a nozéma ceranae elterjedése utat nyit más kórokozók támadásának, úgymint a költésmeszesedésnek és a jelenlévő lappangó vírusok megtöbbszöröződésének. 2005 óta bizonyított, hogy varroával együtt elfolytja az immunrendszert, aminek következményei még súlyosabbak.

8.9. Légcsőatka A légcsőatka 80-120 mikron méretű, és csak mikroszkóppal látható. Az atka a méh torának légzőnyílásán keresztül jut a légcsőbe, ahol elszaporodva a vér-

135

ből táplálkozik. A nőstény atka a légcsőben 6-10 petét rak le, melyek 12-15 nap alatt fejlődnek ki. Az atkának szúró és szívó szájszerkezete van. A méhek légcsöve megtelik száradt vérrel, az atka ürülékével, maradékaival és egyéb hulladékkal. Az atkától szenvedő méhek szárnyai erőtlenül lógnak, elveszítik röpképességüket, és csak vánszorognak. Gyomruk gyulladt. Az átlátszó légcső megbarnul, majd megfeketedik és törékennyé válik.

12. kép: A légcsőatka kártétele

8.10. Viaszmoly Két típusa van: a nagy viaszmoly (Galleria mellonella) és a kis viaszmoly (Achroia grisella). A nagy viaszmoly sokkal veszélyesebb. A viaszmolyok komoly károkat okoznak. Lárváik méhviasszal és pollennel táplálkoznak. Célpontjaik a gyenge családok, és azok a lépek, amelyekből már kinyerték a mézet. Ha a család erős, és az összes lépen van méh, akkor azokat nem bántja. Ha minden lépet méhek fednek a kaptárban, akkor biztosak lehetünk benne, hogy a molypopuláció nem fog növekedni. A molyprobléma akkor lép fel, amikor a lépekből már kinyerték a mézet, és a lépek készek a tartósításra. Fizikai, vegyi és biológiai módszereket vethetünk be a lépek védelmében. Ha a lépeket 10 ºC alatt tároljuk például raktárakban, akkor a moly petéi nem fognak kikelni, és a lárvák nem fejlődnek ki. Ha a lépeket 12 ºC-on tartjuk három órán keresztül vagy 15 ºC-on két órán keresztül, akkor a moly minden fejlődési formáját kiírtjuk, még a lépeken lévő petéket is. A kémiai küzdelemben, ha 1 m3-enként 50 g ként elégetünk azokban a helyiségekben, ahol a lépet tároljuk, akkor a moly lárvái, bábjai és a kifejlett molyok elpusztulnak. Mivel ezzel a módszerrel a moly petéi nem pusztulnak el, ezért az alkalmazás idejének hőmérsékletétől függően meg kell ismételni. A vegyi védekezésben soha ne használjunk molylabdát. A molylabda rákkeltő hatású, illetve petróleumszármazékból készül, és maradványt képez a mézben, illetve a méhviaszban. A biológiai védekezés egyes külföldi országokban úgy zajlik, hogy a fésült lépekbe Bacillus thuringiensist tesznek. Azonban nálunk ezt még nem alkalmazzák.

136

13. kép: Méhmoly

14. kép: Méhtetű

8.11. Méhtetű Ez egy olyan tetűféle, amelyik egy kicsit rövidebb a bolhánál, kerek, gesztenyeszínű és hat kampós lába van, ami rákszerű járást kölcsönöz neki. A méhek hátára vagy mellkasára tapad, és a méhek szájáról megszerzett mézzel táplálkozik. A méhtetvek elsősorban a gyenge méhcsaládokat és azok anyját kínozzák. A méhtetvek nagyon kedvelik a méhpempőt. Leutánozzák a méhek élelemcseréjét, és így lopják el a munkásméhek által kibocsátott méhpempőt. Előfordul, hogy 5-10 méhtetű is összegyűlik egy királynőn, és ezzel akadályozzák munkájában. A nőstény méhtetvek a mézfedélbe rakják petéiket. A tetű lárvái úgy okoznak kárt a lépekben, hogy alagutat fúrnak bele. A legjobb védekezési mód, ha folyamatosan egészséges állapotban tartjuk a kaptárokat. Megfelelő dózisban a varroa elleni készítményeket is használhatjuk méhtetű ellen.

8.12. Darazsak Van két darázstípus, a Vespa orientalis és a Vespa crabro, amelyek nagyon gyakoriak. A mézelő méheket elfogják, és fészkükbe hurcolják, miközben a területen vagy a fiasítási időszakban a méhkas röpdeszkája fölött összegyűjtik az élelmet. Egyes években hatalmas károkat okoznak a méheknek. Bár nem a legmegfelelőbb módszer a darazsak elleni védekezésben, mégis hasznos, ha megrongáljuk a fészküket, lecsökkenthetjük számukat, ha húst, halat, májat teszünk a csapdába, leszűkítjük a méhkaptár bejáratát, illetve ha rovarirtó szerrel kevert darálthúst teszünk a fészkükben lévő fiasításra. Legjobb, ha elvisszük kaptárainkat arról a területről, ahol a darazsak elszaporodtak.

137

8.13. Tömlős költésrothadás Kóroktan és kórfejlődés Az SBV (sacbrood vírus) ágens a felelős a betegségért. A genom RNS-ből áll. A táplálék közvetíti a vírust, és két napon belül megtámadja a lárvát. A lappangási idő hat nap.

Kórtünet és kórmeghatározás A fedett fiasítást ítéli halálra. Nagyon hasonlít a nyúlós költésrothadásra, ugyanis a fiasítás szabálytalanná és lyukacsossá válik, de az érintett lépeknek nincs orrfacsaró bűze. A lárvák színe sárgássá válik. Jellegzetessége még, hogy míg a külső burok szilárd és rugalmas marad, addig a belső szervek elfolyósodnak. Ha a lárvát kihúzzuk a helyéről, akkor tömlőre hasonlít. Ebben a fázisban a legnagyobb a ragály lehetősége. Az idő múlásával kiszárad, és könnyen eltávolítható pikkely lesz belőle.

A betegségre való hajlam és a betegség terjedése Nem ismertek a hajlamra való tényezők. A sejtek tisztogatása során terjed a betegség.

Kórmegelőzés és gyógymódok Nem létezik rá gyógymód. Csak nagyon súlyos esetekben ajánlott az érintett család kiirtása. A fertőzött családok lépeinek újrafelhasználása egy 6 hetes szünetet követően ajánlott.

138

X. Méhészeti eszközök és munkabiztonság 1. Méhészeti eszközök A minimálisan szükséges felszereléshez tartozik az arcvédő háló, a kaptárvas és a füstölő. Az arcvédő háló távol tartja a méheket a méhész fejétől. Zavaró érzés, ha méhek mászkálnak a méhész fején vagy hajában. Ráadásul a méhszúrás a fejen különösen fájdalmas (és veszélyes lehet). Az arcvédő hálóhoz speciális kalap is kapható, de elég egy már meglévő széles karimájú kalap is. A baseball sapka nem megfelelő.

Méhkaptárok Egy szabványos kaptárnak van egy aljdeszkája és egy teteje, közte pedig öt kamra. Minden kamrában van kilenc vagy tíz keret a lépeknek, amikben a méhek nevelik a lárvákat és raktározzák a mézet, valamint a virágport. Általában az alsó két kamra a fészek, amit a méhek arra használnak, hogy a lárvákat neveljék, és – rövid időre vagy télire – mézet, virágport raktározzanak benne. A felső három kamra arra való, hogy a méztermést befogadja. A speciális, lapos kamráknak kisebb a súlyuk, és így könnyebb emelni őket. A kaptárt fel lehet építeni új elemekből, de az ilyen kaptárba való költöztetés stresszt okoz a méheknek, aminek következtében csökken a méztermés. Jobb, ha olyan kaptárt vásárolunk, amiben már legalább egy évig voltak méhek. Ha ön tapasztalatlan vagy bizonytalan, kérjen tanácsot és segítséget egy gyakorló méhésztől, akivel megvizsgálhatják a beszerzési lehetőségeket. Vásároljon jól megépített, karbantartott, szabványos méretű felszerelést. A fiókoknak, kereteknek derékszögűeknek és szorosaknak kell lenniük. A fiókok belső mérete a következő: 18 5/6” × 14 15/16” × 9 5/8” vagy 6 1/2” mélységű. A sötét színű fiasításos lépeket ellenőrizni kell, és meggyőződni arról, hogy: - a sejtek nagy többsége dolgozó méretű sejt, hogy nagy számban keljenek ki dolgozó méhek; - a sejteken nem látszik a fiasítás megbetegedésének jele, így jó eséllyel az ös�szes sejtből egészséges méh kel majd ki; - nem támadták meg molyok a kereteket, melyek megeszik a viaszt és a virágport, majd egyberagasztják az összes keretet. A fehér színű mézes kereteket ellenőrizni kell, hogy lássuk, jó állapotban vannak-e, és a jövőben használhatók lesznek-e fiasításhoz. Kérdezősködnünk kell, hogy megtudjuk, valóban méltányos árat fizettünk-e a felszerelésért. A kaptárokat vehetjük méhekkel együtt, vagy a méheket külön is beszerezhetjük. A vétel legjobb ideje a tavasz, amikor meg lehet bizonyosodni

139

arról, hogy jól petéző anyával rendelkező életképes családhoz jutunk hozzá. Fél vagy egy kilogrammnyi súlyú méhrajt lehet beszerezni egy csomagban. Lehet venni két vagy három keretes fiatal családot is fiasítással és mézzel együtt. Januárban már nincs korán megszervezni az áprilisi vagy májusi méhvásárlást. A méhek vásárlása előtt meg kell győződni arról, hogy nem fertőzöttek-e a családok méhatkákkal. Ha olyan méheket ajánlanak, melyekről tudott, hogy atkákkal fertőzöttek, fontoljuk meg, képesek leszünk-e ezzel a helyzettel megbirkózni, és azt is, hogy a szomszédos méhészetek fertőzésmentességére milyen hatással leszünk.

1. kép: Kaptárok méhrajokkal egy fa árnyékában Manapság a professzionális méhészetekben az egész világon a leginkább használatos kaptár a fából készült Langstroth-kaptár. Bár sokféle helyi típusú kaptár is létezik, a fa Langstroth-kaptár azért a leginkább előnyben részesített típus a hivatásos és vándorló méhészetekben, mert a légáramlás megfelelő benne, tartós, lehet cserélni a fiasításos és mézes kereteket (lépeket). A lépeket az egyikből a másikba át lehet helyezni, forrasztó lámpával ki lehet égetni, könnyű szállítani, és a nedvességet képes kiengedni magából. Egy szabványos Langstroth-kaptár öt részből áll: aljdeszkából, fészekből, mézkamrából, belső fedélből és külső fedélből. A kaptár minőségét növeli, ha kiszárított toboztermő fából készül (főleg fenyőből). Meg kell jegyezni, hogy a – kaptár szerkezetéből és az elégtelen ventillációból adódó – felgyülemlő nagy mennyiségű nedvesség azért veszélyes a családnak, mert betegségekhez és fertőzésekhez vezet.

Kezdetleges méhlakások Vannak olyan méhészek, akik még mindig primitív, földből, szálfából, hasított fából, kasból, szalmából vagy faládából készült méhlakásokat alkalmaznak. A

140

kasokat belülről és kívülről sárral vagy trágyával (különösen marhatrágyával) betapasztják, a ládákat csak belülről. Ezzel biztosítják, hogy ne legyenek lyukak, repedések a falon, és a külső zavaró tényezők is kizáródnak így. A kezdetleges méhlakásoknak egy-egy fedele van elől, illetve hátul, és egy röpnyílása elől. Nem lehet beavatkozni az ilyen méhlakásokba, ezért a méhtartás nem hatékony ezekben. A méhész behelyezi a rajt tavasszal, és ősszel kinyeri a mézet.

2. kép: Hagyományos, szalmából készült méhlakások, azaz szalmakasok

Modern kaptárok A méretük különböző lehet, de mind a következőkből áll: aljdeszka, fészek, mézkamra, belső fedél, külső fedél és keretek. Kétfajta modern kaptár létezik: a Langstroth- és a Dadant-Blatt-féle. Rendszerük lényegében megegyezik egymással, de különböző méretűek.

Langstroth-kaptár:

- a fészekben és a mézkamrában 10 keret van; - a fészek és a mézkamra mérete megegyezik; - a fal vastagsága 25 mm; - olyan régiókban használják, ahol hosszú a hordás ideje, és a tél enyhe.

141

Dadant-Blatt-kaptár: Kaptártető Felső mézkamrafiók Anyarács Középső mézkamrafiók Fészektér Levehető (cserélhető) kaptáralj Az ilyen kaptároknak a következő tulajdonságai vannak: - a fészekben és a mézkamrában 12 keret van; - a mézkamra rövidebb, mint a fészek, ezért a keretméretek különbözőek; - mivel a fészek keretei nagyobbak, több méh kelhet ki benne; - a fal vastagsága 30 mm. Ezt a kaptártípust olyan régiókban alkalmazzák, ahol rövid a hordás ideje, és hidegek a telek. Nagyon fontos a telelés szempontjából a kaptár nagysága. Jobb szellőzést kell biztosítani annál a kaptárnál, amelyik hosszabb ideig lesz zárva.

A korszerű kaptárok jellegzetességei és előnyei:

- könnyű kezelni őket, mert a kaptár részei cserélhetők; - információt kaphatunk a család életképességéről, mert megvizsgálhatjuk benne az anyát, a méhek mennyiségét, a fias lépek és a virágporos lépek számát, a méz mennyiségét; - ki lehet cserélni a régi lépeket, egy erős kaptárból mézes vagy fiasításos lépeket lehet betenni; - egy másik kaptárból anyát tehetünk az olyan kaptárba, amelyben nincs anya, vagy ahol az anya nem petézik, öreg, illetve beteg; - megválaszthatjuk a kaptár termelésmódját, tenyészthetünk anyát, méheket, termeltethetünk méhpempőt vagy mézet; - gyenge családok egyesítésével erős családot hozhatunk létre, vagy erős családokat kettéosztva több erős családot alakíthatunk ki; - könnyen etethetjük a családot a rablás veszélye vagy a betegségek terjedése nélkül; - műlép behelyezésével megelőzhetjük azt, hogy a méhek a lép építése miatt sok mézet fogyasszanak, és a sok munkától lerövidüljön élettartalmuk; - több mézet termeltethetünk, ha a kipergetett lépeket visszatesszük a kaptárba; - a mézzel teli lépeket lépes mézként árulhatjuk.

142

Amire figyelni kell a korszerű kaptárok készítésekor:

- sárga vagy fehér fenyőfa legyen az alapanyag; - a faanyagnak száraznak, kemencében szárítottnak, tisztának és gyanta nélkülinek kell lennie; - a kaptár külső felületét fehérre kell festeni; - ha lehetséges, egy belső fedélnek kell lennie, a belső fedélen kell lenni egy légszellőzést biztosító lyuknak a megfelelő helyen; - figyelmet kell fordítani a szabványos méretekre; 8 mm-es rést kell hagyni az oldalsó keretlécek és a kaptár falai, valamint a keretek és a belső fedél között; az aljdeszkának lejtenie kell elölről hátulra; az alsó léc és az alj között 25 mm-es résnek kell lennie elől, és 15 mm-nek hátul; - a fedélnek egyenesnek kell lennie, hogy könnyen lehessen levenni; horganyzott vagy rozsdamentes vaslemezzel kell befedni; elől és hátul légszellőző lyuknak kell lennie; - a kaptár oldalán fogantyúknak kell lenniük, hogy könnyen lehessen szállítani; - a keretek könnyű mozgatása érdekében vezetősíneket kell elhelyezni a kaptár mindkét oldalán; - a röplécen kis és nagy röpnyílásnak kell lennie, és ezeknek mozgathatóknak kell lenniük, hogy amikor szükséges, módosítani lehessen a rést.

Füstölő és kaptárszolga A füstölő egy olyan eszköz, mely füstöt állít elő. A füst akkor segíti a munkát, amikor a méhésznek bármely okból ki kell nyitnia és ellenőriznie kell a kaptárt. A füst megnyugtatja a méheket (a gyógyszereket is füstöléssel lehet adagolni). A füstölőben száraz marhatrágya-, pamutruha-, faforgács- vagy takaróanyagdarabokat, illetve nedves fűféléket lehet égetni. Nem szabad használni olyan anyagokat, melyek erős vagy rossz szagot, kénes gázt árasztanak, például gyapjúruhát vagy lenyírt gyapjút. A füstölő lehetővé teszi, hogy a méhész a méheket nyugalomban tartsa. Egy kis füst odafújásától a méhek általában lenyugszanak, és így a méhész békésen folytathatja a munkát. A kaptárszolga (kaptárvas) kimondottan arra készült, hogy a méhészt segítse a fészekben lévő keretek mozgatásában. Ez egy acélból készült szerszám, melynek mindkét vége éles. Hívják még kaptárnyitónak is, mert a belső fedél felnyitására szolgál, de ki lehet vele venni a kereteket, azon kívül a méhviasz, propolisz és egyéb maradványok lekaparására is alkalmas. Lehet vele takarítani a kaptárt, végül elválasztani a fiasító kamrát, a mézkamrát és az aljlemezt. A méhek hajlamosak arra, hogy megzavarják a méhészt, ha az nem a megfelelő szerszámokat használja.

143

3. kép: Füstölők

4. kép: Kaptárszolgák

Arcvédő és kesztyű A méhészruha és a méhészkesztyű fontos kiegészítők. A méhészruha úgy van kialakítva, hogy nincs rajta nyílás. Ha a méhész méhészruhát, megfelelő magas szárú csizmát, méhészkesztyűt, jó kalapot és archálót visel, akkor méhészeti tevékenykedése alatt teljesen védett a méhszúrástól. Néha a méhek, ha provokálják őket, behatolhatnak a ruha és az álarc közti résen, vagy átszúrhatják a ruhát

5. kép: Arcvédő háló

144

is. Jobban érezzük, hogy mit csinálunk, ha puszta kézzel dolgozunk a méhek között. Ilyenkor kevésbé csikorog a kaptár, és nyugodtabbak a méhek is. Máskor azonban gyorsan kell elvégezni a munkát, ilyenkor jó szolgálatot tesz a kesztyű.

6. kép: Méhész arcvédő és kesztyű A méhész arcvédőt kalapként lehet viselni, és az egész fejet lefedi, sötét színű hálóval védi az arcot, melyen azonban a méhész átlát. Van olyan is, amelyik egyben van az inggel. A kesztyűt általában olyan személyek hordják, akik nemrégen fogtak a méhészkedésbe. Azért viselik, hogy elkerüljék a méhszúrást, kényelmesen dolgozhassanak, be legyen fedve a csuklójuk is. A kesztyű anyaga elég vastag ahhoz, hogy a méh ne szúrhassa át. A tapasztalt méhészek általában nem akarnak kesztyűt hordani, mert az csökkenti az érzékenységüket.

Kefe

7. kép: Méhészeti kefetípusok A méhész arra használja a kefét, hogy lesöpörje a méheket a lépről anélkül, hogy sérülést okozna nekik. Előnyben kell részesíteni a hosszú, puha, tartós, sűrű keféket. Lehet használni puha, fehér sörtéjű keféket vagy hosszú széles szárnyú madarak tollát, például pulykáét vagy libáét, amikkel el lehet távolítani a méheket onnan, ahol a méhész dolgozik, anélkül, hogy bántanánk őket.

145

Penészdeszka és kerethuzal A penészdeszka egy egyszerű deszka, olyan vastag, mint a keret felső léce, és a keret méretére van vágva. Erre a deszkára helyezzük a fő lépet a kereten. Gyertyánfából kell készíteni, és be kell nedvesíteni használat előtt. A kerethuzal funkciója az, hogy a lépek a kerethez csatlakozzanak, és hogy ne törjenek el pergetéskor.

8. kép: Kerethuzal

Sarkantyúkerék és méhészár A sarkantyúkerék egy kis fogaskerék, melynek lyuk van a közepében. Ez biztosítja, hogy a lép kerethez való illesztésekor a kerethuzal belesüllyedjen a lépbe. Melegítve használják. Ha túlmelegítik, elolvaszthatja a lépet. Vannak elektromos típusok is. A méhészár arra használatos, hogy a kerethuzal elhelyezésekor a keret oldalsó lécein lyukakat készítsünk vele.

9. kép: Sarkantyúkerék és méhészár

Viaszolvasztó kancsó A viaszolvasztó kancsó egy rézből és alumíniumból készült dupla falú eszköz, melynek segítségével a lépnek a keretre való illesztésekor az olvadt méhviasz ráönthető a felső léc szálára. Lépdarabok és viaszmaradványok kerülnek bele.

146

Méhetető-itató Amikor nincs elég méz a kaptárban, ezek az edények biztosítják, hogy a méhek kapjanak száraz vagy folyékony táplálékot. Ezek megakadályozzák a rablást, gazdaságosak, és nem szennyeződnek. Szirup adásához a kerethez erősített, kifúrt tetejű üveg- vagy műanyag, illetve cinkedény használható.

Anyazárka Ez az eszköz falécből vagy hálóból készül. Arra használatos, hogy az anyát anya nélküli kaptárba tegyük, vagy kicseréljük a régi anyát újjal. A léc szélén lyuk van, ahol az anyát ki és be lehet tenni.

10. kép: Anyazárka

Anyarács Az anyarács egy fémből vagy kemencében szárított fából készült rács, melynek lyukai 4,4 mm-esek. A mézkamra és a fészek közé van elhelyezve azzal a céllal, hogy az anya ne juthasson a méztérbe, és ne rakhasson oda petéket. Csak a munkás méhek tudnak átjutni ezen a rácson, de az anya és a herék nem.

Herecsapda A herecsapda egyszerű eszköz, melyet a kaptár röpnyílása elé helyeznek. Megakadályozza, hogy a herék vagy a darazsak behatoljanak a kaptárba, illetve hogy a herék kijussanak a szaporítási munka idején.

Virágporgyűjtő A virágporgyűjtőt a kaptár röpnyílására helyezik, hogy összegyűjtsék a méhek által a kaptárba vitt virágport. Az eszközön áthaladó dolgozók hátsó lábán lévő virágpor lehullik az eszköz alján lévő tárolóba.

147

11. kép: Virágporgyűjtő

Szöktető A szöktető megakadályozza, hogy a méhek a többemeletes kaptárokban a felső szintről az alsóra menjenek vagy fordítva.

Fedelező villa és kés A fedelező villa és kés arra használatos, hogy hordás idején a fedett lépekből a mézet kivonják, illetve tavasszal leválasszák a fedelet a mézzel teli lépekről a méhek táplálása érdekében.

Pergető A pergetővel mézet lehet kinyerni a lépből hordás idején. Acélból vagy cinkből készül. A henger alakú eszköz űrtartalma 2, 3, 4, 24 vagy 48 l. Van benne egy mechanika és egy csap, mellyel az összegyűjtött mézet lehet leereszteni. Lehet kézzel vagy motorral hajtott. A méz begyűjtése számos lépésből áll, és mindegyikhez kell valamilyen eszköz. Az első lépés a lépek elválasztása a méhektől. Ez egyszerű folyamat, egy kefe kell hozzá, mellyel lesöpörjük a méheket minden egyes lépről. A szöktetőt arra lehet használni, hogy a méheket egy irányba, a mézkamrából kifele tereljük. E módszer szerint a méhész minden kaptárában egy szöktetőt alkalmaz. A vegyi anyagok használatához szükség van különleges fedelekre is (pl. savas deszka). A vegyi anyagot a fedél alá kell tenni, és a szag kiűzi a méheket a mézkamrából. A méhlefúvó géphez állvány is kell, amire a kamrát tesszük. A géppel a méheket lefújjuk a keretről, ki a kamrából, le a földre a kaptár elé. Ha már elvettük a mézet, akkor a kivonást önállóan is el lehet végezni, vagy esetleg egy jól felszerelt méhésszel végeztethetjük el. A pergető készülékek sokfélék a kétkeretes kézzel hajtottól a motorosig, ami száz vagy annál is több kerettel megbirkózik. Az új pergetők drágák, de néha jó áron lehet venni használtat. Ha van esély arra, hogy több méhet szerzünk be a jövőben, akkor jobb,

148

ha nagyobb pergetőt vásárolunk, mint hogy később egy alkalmatlan készülékkel bajlódjunk. Ezen kívül kell egy eszköz, mely eltávolítja a viaszfedelet a mézes lépről. Általában elektromosan melegített kést használnak erre. Amikor kipergettük a mézet, megszűrjük (muszlin anyag vagy műanyag is megteszi), aztán egy magas tartályban melegen tároljuk, hogy a szennyeződések feljöjjenek a tetejére. Jó, ha megfelelő tartályunk van – csappal felszerelve –, hogy a tiszta, meleg mézet egyenesen a méztároló edényekbe lehessen majd ereszteni.

12. kép: Pergetők Bármilyen tiszta edényt lehet használni a méz kis mennyiségben való tárolásához, de a kimondottan méz tárolására szolgáló edények vonzóbbak, és kön�nyebb őket eladni.

Téli felszerelés Ha csak kevés kaptárral rendelkezünk, könnyebb a méheket a szabadban teleltetni. Ebben az esetben szigetelni kell a kaptár oldalát és tetejét. A kaptárokat műanyaggal vagy kátránypapírral kell becsomagolni. Azért, hogy a szigetelés a helyén maradjon, a kaptárt egy fedéllel vagy egy darab furnérlemezzel fedjük le, és az egészet zsinórral összekötjük, hogy a szél se tehessen kárt benne.

2. Munkabiztonság a méhészetben 2.1. Méhszúrás A méhek, melyek átlagosan 1,5 cm hosszúak, a növények nedveit gyűjtik, és értékes táplálékot készítenek belőle: a mézet. Ezenkívül virágport szállítanak

149

a virágok között, ezzel biztosítják a beporzást, a gyümölcstermést. Azonban ezek a nagyon hasznos kis élőlények nagy kockázatot jelentenek az emberek számára, még halált is okozhatnak. Ez az úgynevezett allergiás reakció (anafilaxia) következtében történhet meg, melyet a méhméreg okoz a méhszúrást követően.

13. kép: Méhfullánkok A méhszúrás-allergia gyakori betegség, és azért kap nagy figyelmet, mert halálos kimenetelű is lehet. Régészeti ásatásokból kiderült, hogy 4000 évvel ezelőtt már méhészkedtek az ókori Egyiptomban. Az első írásos feljegyzés egy méhszúrásról i. e. 2461-ből származik, amikor egy méh megszúrta Ménész fáraót, aki ebbe bele is halt. Különböző adatok vannak arról a világban, hogy milyen gyakoriságú a méhallergia (0,5-5%). Jelentések szerint az Egyesült Államokban évente negyven méhszúrás okoz halált, Európában húsz, Ázsiában tíz. Azt azonban tudni lehet, hogy sok esetet nem diagnosztizálnak. Annak ellenére, hogy a méhszúrás elsősorban a méhészettel foglakozó személyeket fenyegeti, a társadalom többi tagja is veszélyeztetve van. Súlyos allergiás reakció bármilyen korú személynél felléphet, de a hallállal végződő rohamok a húsz év alatti egyének között fordulnak elő. A férfiak kétszer annyiszor élnek át súlyos reakciót a méhszúrás után, mint a nők. Sokféle méh van a világon. A leggyakrabban allergiát okozó méhfajták: a háziméh, a darázsfélék és a lódarázs. A méhméreg a potrohban lévő speciális mirigyben termelődik, és a fullánk végén levő méreghólyagban gyűlik össze. A pár napos méhek méreghólyagja még üres. Ahogy a méh öregszik, a méreghólyagja is megtelik. Egy húsz napos méhnek már annyi mérge van, hogy az egész életére elég lesz. Amikor egy felnőtt méh megszúr egy egyént a fullánkjával, akkor elpusztul, mert néhány belső szerve a fullánkkal együtt kiszakad. Vannak azonban olyan darazsak, melyek nem hagyják ott a fullánkjukat, és számos alkalommal felhasználhatják azt. Amikor egy háziméh szúr meg egy embert, akkor ötven mikrogramm méreg jut a szervezetébe. Ez a mennyiség öt mikrogramm darázscsípés esetén. A méhcsípés nem jelent nagyon jelentős életveszélyt az emberek számára, mégis ha

150

több méh szúrja meg az egyént, akkor az erre hajlamos személyeknél asztmatikus roham állhat elő. A méhszúrás helyén rövid, de erős fájdalmat és viszketést érzünk. Duzzanat és bőrpír keletkezik a szúrás helyén. Előfordulhat szédülés, hányinger, erős szívdobogás vagy zsibbadás. Néha lázat is okoz. Ha háziméh szúr meg valakit, akkor a fullánkja a bőrbe szakad, és a méh azonnal elpusztul. A darázs fullánkja egyenes, ezért nem szakad le, így többször is tud szúrni. Komoly baj is történhet a méhszúrás miatt. Egyszerre sok méh szúrása akár egy felnőtt halálát is okozhatja. Kevés méh szúrása is csúnya következményekkel járhat szív- és vesebetegségben szenvedő egyének esetén. Ha a méh a szájon belül szúr meg valakit, akkor fuldoklás miatt nagyon veszélyes helyzet állhat elő. A méhszúrás komolyabb reakciót vált ki a felnőttekből, mint a gyerekekből. Ha sok méh szúr meg valakit egy időben, az veszélyesebb a gyerekek számára, mint a felnőtteknek. A méhszúrás utáni allergiás reakció nem olyan gyakori, mint sokan gondolják. Az előfordulási arány a különböző társadalmakban 0,4-5%. Minden életkorban előfordulhat allergiás reakció, de leggyakoribb a 20 év alattiak között, és a férfiak aránya kétszerese a nőkének. Idősebb korban a méhszúrás okozta allergiás reakció súlyosabb következményekkel járhat. Főleg a fej- és a nyakszúrás okoz allergiás reakciót, de a test többi részének szúrása is hasonló reakciót válthat ki. Jelentések szerint az USA-ban évente átlagosan ötven méhszúrás okoz halált. Dániában az utóbbi húsz év alatt 26 halált okozó méhszúrás történt. A 26 haláleset közül 15-öt darazsak okoztak, kilencet háziméhek, a többi esetében nem tudták meghatározni a fajt. Négy esetben a halált a nyak szúrása és gégeödéma okozta. Öt esetben szívleállás történt. A statisztikák szerint Svédországban évente két méhszúrásos eset okoz halált. A tünetek allergiás rohamnak látszanak egy két percig, és minél gyorsabban alakulnak ki, annál súlyosabbak. A tünetek emberről emberre változnak. Az allergiás reakció lehet urticaria (csalánkiütés), bőrpír és angioödéma (duzzanat). Akkor életveszélyesek a tünetek, ha a légzőszerveket (fulladás) vagy a szív- és érrendszert (szívritmuszavar, sokk) érintik. Akkor is halálos lehet, ha a szív és a tüdő nem érintett, de a nyakban és a torokban duzzanat (angioödéma) keletkezik. A halál oka szívés érrendszeri sokk és alacsony vérnyomás. Vannak, akik bélgörcsöt kapnak, hasmenésük lesz, vagy szüléshez hasonló méhgörcsöt tapasztalnak. Méhszúrás okozta halál általában felnőttek körében történik. Ennek az az oka, hogy a felnőtteknek lehet valamilyen mögöttes betegségük, ami az allergiás sokk miatt felerősödik, és a szervezetük azt már nem tudja legyőzni. Ha egy felnőtt méhszúrás miatt allergiás sokkot kap, akkor nagy a kockázata, hogy életveszélyes allergiás reakció következik be. Ritka esetben előfordul még agyvérzés, ödéma és véralvadási zavar is.

151

Mit kell tenni méhszúrás esetén? - Amikor egy méh megszúr valakit, először is a fullánkot fogóval ki kell venni. Ammóniába és vízbe áztatott vattát kell a csípés területére tenni, majd 1%-os kálium-permanganáttal kell lemosni. Ezt a műveletet háromszor kell elvégezni. - Fertőzést okozhat, ha jeget vagy sarat teszünk a szúrás helyére. - A duzzanatra antihisztamin- vagy szteroidtartalmú kenőcsöt kell kenni. Hasznos az antihisztamin tabletta bevétele is. Súlyos reakció esetén a szükséges orvosi kezelést a lehető leghamarabb el kell kezdeni. - Nem helyes, ha dörzsöljük vagy áztatjuk a méhszúrás helyét. Ha a megcsípett személy izzad, a méreg hatása erősebb lesz. - Ha több méh is megszúrta a személyt, akkor nagy veszélyben van, mert a többszörös méreggel a szervezet nem tud megbirkózni, az immunrendszer elveszíti a harcot, és a beteg meghalhat. - Ha a méh a szájon belül, a szájüregben szúr meg valakit, akkor az gégeduzzanatot okoz. Ez pedig fulladásos halálához vezethet. - Méhszúrás után duzzanat és fertőzés is felléphet. Ez viszkethet is. A duzzanat nagyobb lesz, és gyorsabban alakul ki, ha a személy allergiás. Lehetnek még más tünetek is, például légszomj. Ilyen esetekben cortisone-t vagy antihisztamin tartalmú gyógyszert kell használni kezelésképpen. - A méhméregre allergiás személyeknek adrenalintartalmú gyógyszert kell maguknál tartaniuk elsősegélyként. Ezt a gyógyszert szájspray vagy automata injekció formájában árulják. Az automata injekciót vészhelyzetben be lehet adni ruhán keresztül is. Vannak spray-k is, hasonlóak ahhoz, amit az asztmások tartanak maguknál, melyeket zsebben vagy táskában vihet magával az a személy, aki nem akarja beinjekciózni magát. 15-20 befújás felel meg egy injekciónak. Ezeknek az embereknek még allergia elleni tablettát (antihisztamin) is maguknál kell tartaniuk. Lehet még alkalmazni hideg pakolást, fájdalomcsillapítót és cortisone tartalmú gyógyszert is. Azoknak a személyek, akik tudják magukról, hogy allergiásak a méhméregre, be kell venniük cortisone tablettát, valamint allergia elleni tablettát és adrenalint (50 mg prednizole-t). Az asztmás személyek asztmarohamot kaphatnak, ezért maguknál kell tartaniuk az asztma elleni gyógyszerüket. Az áldozatoknak orvoshoz kell fordulniuk az itt javasolt elsősegély után.

Mit tehetünk a méhszúrás megelőzéséért? - Viseljünk biztonságos, nem lyukas védőálarcot, megfelelő kesztyűket és olyan ruhát, mely megakadályozza a méhszúrást. - Legyünk nyugodtak, és lassan cselekedjünk, amikor a méhekkel dolgozunk.

152

- Füstöljünk a füstölővel. - A kaptárt optimális időben nyissuk ki, a gondozást a hajnali órákban végezzük. - Ne használjunk dezodort, kölnivizet, parfümöt és illatosított anyagokat. - Ne használjunk illatosított szappant és sampont. - Ne viseljünk virágmintás, fényes ruházatot. - Ne szedjünk és viseljünk virágot. - Ne öljünk darazsakat a kaptár körül. (Az általuk kibocsátott szag odavonzza a méheket.) - Ne járjunk mezítláb, hordjunk hosszú ujjú inget és hosszúnadrágot a szabadban. Viseljünk barna színű ruházatot, mert a méhek nem szeretik a barna színt. - Az izzadtság minden rovart vonz. Meg kell próbálni nem izzadni veszélyes helyeken. - A darazsak agresszívek, a háziméhek szelídek. Azonban forró időben mindegyik agresszív, ezért vigyázni kell. - Ha valakit megszúr egy méh, a fullánkot csipesszel – nagyító segítségével – ki kell húzni, vagy segítséget kell kérni valaki mástól. - Az allergiaellenes gyógyszernek mindig kéznél kell lennie. - Azok a személyek, akik már átestek súlyos méhallergián, mindig hordjanak magukkal EpiPen®-t. Ezt a megszúrt személy maga be tudja adni magának. Ismernie kell ezt a gyógyszert minden allergiára érzékeny méhésznek. Epinephrine-t tartalmaz, mely fontos gyógyszer az anafilaktikus sokk kezelésében. - Kötést kell helyezni a szúrás helyére, és ezt tíz percenként három percre meg kell lazítani. - Hideg borogatást kell alkalmazni a szúrás helyén, és allergia ellenes krémeket kell használni. - Ha az allergia kockázata felmerül, a beteget orvoshoz kell vinni, amilyen gyorsan csak lehet.

Mit tegyünk, ha anafilaktikus sokk vagy súlyos szúrás történt? Ez egy extrém allergiás reakció, mely halálos is lehet, ezért nagyon komolyan kell venni. Az elsősegély segíthet, de ha valaki anafilaktikus reakciótól szenved, akkor sürgős orvosi segítségre van szüksége. Az anafilaktikus reakció jellemzői: a hirtelen kezdet (percek vagy még kevesebb idő alatt) és gyors kialakulása a következő folyamatoknak: - a légutak megduzzadása miatt fulladás vagy görcs, így horkoló vagy ziháló hang adása légzéskor; - ájulás; - szorongás (halálfélelem); - sápadt, nyirkos bőr;

153

- néha hasfájás, hányinger, hányás, inkontinencia; - a szájban viszkető kiütés (csalánkiütés, urticaria) vagy duzzanat, de ez a tünet hiányozhat.

Mit tegyünk, ha a beteg eszméleténél van? - Ültessük a beteget fel, hogy segítsük a légzését. Ha gyengének érzi magát, jobb, ha lefekszik; a lábát, ha szükséges, megemelhetjük. - Nyaknál és deréknál lazítsuk meg a ruházatot. - Ha a beteg eszméleténél van, és van nála orvosság, akkor segítsünk neki injekciós vagy más formátumban alkalmazni. - Hívjuk a mentőket, és kövessük az utasításaikat. - Azoknak az embereknek, akik súlyos allergiában szenvednek, néhány órával később késleltetett reakciójuk lehet, ezért a legközelebbi baleseti és sürgősségi osztályon be kell jelentkezniük, és a szükséges kezelést ott kell tovább folytatniuk.

Mit tegyünk, ha a beteg eszméletlen? - A szoros ruházatot meg kell oldani, különösen a nyak körül, és a beteget amennyire csak lehet, kényelembe kell helyezni. - Fektessük le a hátára, emeljük meg a lábát, míg várjuk a további segítséget. Ne helyezzük oldalfekvésbe. - Hívjuk a mentőket, jelentsük, hogy ez valószínűleg méhszúrás-reakció, és kövessük az utasításokat. - Ha van más személy jelen, küldjük előre, hogy integessen a mentőknek. - Ne próbáljunk a megszúrt személynek vizet vagy ételt adni. - Ha a személy szíve vagy légzése leáll, az erre kiképzett személynek újraélesztést kell alkalmaznia.

A szúrás kezelése Ha a méhész rosszul szokott reagálni a méhszúrásra, fájdalmat érez és megduzzad a szúrás helye, akkor dönthet úgy, hogy gyógyszert vesz be mielőtt a méhészetbe megy. Aszpirin és antihisztamin jöhet szóba, de semmilyen más gyógyszert nem szabad alkalmazni orvosi konzultáció nélkül. Csak az orvos tud tanácsot adni a már szedett gyógyszerekkel való lehetséges kölcsönhatásokról. Ha a méhész hajlamos a méhszúrástól származó allergiás reakcióra, akkor az orvos felírhat neki Epi-Pen adrenalin injekciót vészhelyzetre, hogy azt magával hordja. Csak a méhész vagy egy képzett kolléga, aki korábban engedélyt kapott erre, használhatja ezt az injekciót.

154

Méhszúrás-sokk Ha egy személyt megszúr egy méh, és az rosszul érzi magát, akkor fontos, hogy néhány alapvető irányelvet betartsunk. A méhszúrástól kapott anafilaktikus sokk ritka, és talán soha nem is találkozunk vele, de ha tudjuk, mit kell tennünk, akkor segítségnyújtás esetén gyorsan és nyugodtan reagálhatunk.

2.2. A füstölő eloltása A méhésznek van egy fontos dolga, amit nem szabad elfelejtenie, ez pedig a füstölő eloltása, amikor már kész van a munkával. Ez fontos kérdés, mert sok méhész látott már nagy tüzeket a füstölő eloltásának elmulasztása miatt. A tűz gyakran a családok átköltöztetésekor keletkezik. Általában gondatlanul és gyorsan, a füstülők ellenőrzése nélkül, pakolják fel a családokat, és a járművek (teherautók) az úton gyulladnak ki.

155

156

XI. Méhészeti termékek, szüretelés és a méhészeti termékek gyógyhatása Ismert tény, hogy a méhészeti tevékenység fő termékei a méz, a virágpor, a propolisz, a méhpempő és a méhméreg. Bár még mindig a méz a méhészetek alapvető terméke, jövedelmezőségük azért is növekszik az utóbbi időben, mert nő az igény a méhpempő és a virágpor iránt. Továbbá tudományos kutatások igazolják, hogy a méhpempő és a virágpor iránti megnövekedett kereslet – nagymértékben az írott és a vizuális média támogatása folytán – olyan környezetet teremtett, mely még jobban növeli az eladhatóság esélyeit. Röviden fogalmazva, az ilyen termékek széles választékának és a minőségi termékeknek nagy jelentősége van mind a termelő, mind a fogyasztó szempontjából. A legnagyobb mennyiségben termelt és forgalmazott méhészeti termék az egész világon a méz. Emellett a méhviasz, a virágpor, a méhpempő és a propolisz is nagy szerepet tölt be a kereskedelemben. Ezekkel összehasonlítva, a méhméreg, ami egy másik méhészeti termék, előállítása és fogyasztása igen korlátozott mennyiségű.

1. Méz Gazdasági szempontból a méz a legfontosabb méhészeti termék. A mézet táplálkozásra és gyógyászatra is használták az emberiség egész története során. A méz tudatos termelése i. e. 4000-re nyúlik vissza, fogyasztása pedig még régebbre. A mézet az emberiség nem csak ételként fogyasztotta, hanem gyógyított is vele. A méz egy édes táplálék, melyet a háziméhek készítenek virágokból származó nektárból és szacharózból. Ezek a lépsejtekben alakulnak át mézzé, és ott raktározódnak. Nem tartalmaz több mint 25% vizet, 0,25% hamut és 0,8% szacharózt. Anatóliában a mézet májusban, júniusban és júliusban gyűjtik be. Mivel ezekben a hónapokban a hordás igen nagymértékű, a méhésznek nagyon óvatosnak és felkészültnek kell lennie. Tehát ha nincs elég hely vagy lép a kaptárban, akkor a méhek által begyűjtött nektár el fog veszni, vagy a méhek rajzani kezdenek. Ha van elég hely, a méhek gyorsabban dolgoznak. A méz a világ egyik leghatékonyabb eszközében, a kaptárban készül. Az egy kaptárban élő 60 000 méh összesen akár 55 000 mérföldet is repülhet, hogy több mint kétmillió virágot meglátogasson, és hogy összegyűjtsön annyi nektárt, ami mindössze fél kilogramm mézhez elég! A háziméhek tavasszal gyűjtik a virágport és a nektárt, amikor a legtöbb növény virágzik. Hosszú, csőszerű szívószervüket szívószálként használják, hogy kiszívják a virágokból a nektárt, amit elraktároznak a gyomrukban, és bevisznek a kaptárba. A méh gyomrában töltött kb. fél óra alatt a nektár összekeveredik a méh által termelt fehérjével és enzimekkel, így méz lesz belőle. A méhek ezután a lépsejtekbe ürítik a mézet, amelyek a méhek által előállított hatszögletű, vi-

157

aszból készült sejtek, és addig ismétlik a folyamatot, míg a lépsejt tele nem lesz. A hosszú távú raktározás érdekében a méhek szárnyukkal légáramlatot hoznak létre, hogy a víz elpárologjon, és a méz besűrűsödjön (a nektár 80% vizet tartalmaz, a méz kb. 14-18%-ot). Amikor ez készen van, viasszal lefedik a sejteket, majd továbbhaladnak a következő üres léphez, és kezdik újra az egész folyamatot. Tehát dióhéjban: a méz, amit eszünk, az a méhek által gyűjtött virágnektár, amit a méhek gyomrukban megemésztettek aztán felöklendeztek, és végül besűrítettek, hogy növeljék tápértékét. A méz színe és íze a nektárforrástól (virágtól) függ. Több mint 300 különálló fajta méz van az Egyesült Államokban, melyek olyan egymástól távoli növényekből származnak, mint a lóhere, az eukaliptusz vagy a narancsvirág. Általában a világosabb színű mézek enyhébb, míg a sötétebb színűek robosztusabb ízűek.

A méz értékes tulajdonságai Csodálkozzunk el a méz fantasztikus tulajdonságain: antimikrobiális, antioxidáns, nedvszívó, és ezek együtt teszik a mézet nemcsak népszerű táplálékká, hanem gyógyszerré is. A méz nedvszívó: A méz nedvszívó képessége azt jelenti, hogyha levegővel érintkezik, akkor abból magába szívja a nedvességet. Nyílt sebek kezelése esetén a méz azért hasznos, mert a seb nedvesen tartásával megelőzi a varasodást, elősegíti az új szövetek kialakulását, és, mivel a kötés nem ragad a bőrhöz, könnyebb azt levenni. A méz nedvszívó tulajdonsága miatt népszerű kozmetikai alapanyag, mert hidratálja és frissíti a bőrt, megakadályozza a kiszáradását. Ezért sokan a mézet természetes nedvesítőszernek tartják, mivel az magába szívja és megtartja a nedvességet. Amikor a mézet bőr- és hajápolásra használják, a méz megtartja és magába zárja a nedvességet, így a bőr puha és rugalmas lesz, a haj pedig fényes és egészséges. A méz antibakteriális: A kutatók a méz gyógyító tulajdonságait a 20. század elején kezdték vizsgálni és dokumentálni. Ez a folyamat megakadt az antibiotikumok eljövetelével, de az utóbbi időben tapasztalt antibiotikumokkal szembeni rezisztencia újra felkeltette az érdeklődést a méz gyógyító tulajdonságai iránt. A mézben lévő hatékony antimikrobiális anyag meggátolja bizonyos baktériumok szaporodását. A méz olyan enzimet tartalmaz, mely hidrogénperoxidot termel, és ezt tartják a felelősnek a méz antimikrobiális hatásáért. A méz már magában is hasznos kezelést nyújt sebekre és forrázásokra. A vágásokat, horzsolásokat, forrázásokat mézzel lehet fedni, hogy ne kerüljön baktérium sebbe, és hogy gyorsuljon a gyógyulás. A méz segíthet a kisebb pattanások kezelésében, mert megtámadja a pattanás baktériumait, és hidratálja a bőrt, amitől az megfiatalodik. A méztípusok nagyban különböznek antimikrobiális potenciáljukat tekintve, a különbség akár

158

százszoros is lehet. Az új-zélandi manukabokorról származó mézről tartják azt, hogy legnagyobb az antimikrobiális hatása. A méz antioxidáns forrás: A méz természetes antioxidáns tulajdonságokkal rendelkező anyagokat tartalmaz, és el tudják pusztítani az olyan kémiai anyagokat, melyek sok betegséghez – köztük a rákhoz – köthetőek. A vizsgálatok kiderítették, hogy a sötét színű mézek, például a hajdina, több antioxidánst tartalmaznak, mint a világos színűek. A méz antioxidánsai nemcsak a szervezetben lévő szabad gyököket tudják eltávolítani, hanem tápanyagot tudnak szolgáltatni az új szövetek növekedéséhez is. A méz ilyen értékes tulajdonságai segítik megvédeni a bőrt a napsütés ártalmaitól is, és hozzájárulnak annak megújulásához. Ezért egye több mézes bőrápoló szert gyártanak, például napvédőket és arctisztítókat a károsodott vagy száraz bőr kezelésére.

A méz és a cukor Mindkét édesítőszer tartalmaz szőlő- és gyümölcscukrot. Azonban a cukor előállítása során a cukornádban vagy a cukorrépában meglévő szerves savak, fehérjék, nitrogén-összetevők, enzimek és vitaminok – a hő hatására – megsemmisülnek, míg a mézben, ami természetes édesítőszer, és készítése során csak minimális melegítésnek van kitéve, megmaradnak. Ezen kívül a méznek hasznos antioxidáns és antimikrobiális tulajdonságai vannak, melyek nincsenek meg az étkezési cukorban. Az alábbiakban három fontos tényezőre mutatunk rá, melytől kedvet kap az ember a mézevéshez: Egy evőkanálnyi étkezési cukor 46 kalóriát tartalmaz, míg egy evőkanálnyi természetes méz 64 kalóriát. Bár a méz több kalóriát tartalmaz, valójában kevesebbet kell használnunk belőle, mert a méz édesebb, mint a cukor. Így végül kevesebb kalóriát fogyaszthatunk, mint cukor esetén. Hosszú távon a méz lehet, hogy drágább, mégis gazdaságosabb, mint a cukor. Mennyi cukor van az ételekben? Egy doboz kólában tíz teáskanálnyi, egy 50 grammos csokoládészeletben hét teáskanálnyi. Az étkezési cukor szacharóz, ami két molekula kapcsolatából áll. Amikor megesszük a cukrot, a gyomorban lévő enzimek előbb szétválasztják a molekulákat, és utána tudjuk a cukorban lévő energiát hasznosítani. A méz ettől különbözik. A méhek a nektárhoz adtak egy különleges enzimet, mely a szacharózt szőlő- és gyümölcscukorra bontja, így szervezetünk ezt a két egyszerű cukrot közvetlenül tudja hasznosítani. Ezért a cukrot és a mézet összehasonlítva, a cukornak egészségesebb a glikémiás indexe (GI). Ez az indexszám azt mutatja, hogy egy adott ételnek mennyire van negatív hatása a vércukorszintre. Minél alacsonyabb a GI-szám, annál lassabb a cukrok felszívódása a véráramba, és így fokozatosabb és egészségesebb az emésztési folyamat.

159

A mézzel ellentétben az étkezési cukorból hiányoznak az ásványi anyagok és a vitaminok (ezért hívják ezt üres kalóriának), és a szervezet saját tápanyagai segítségével bontja le a cukrot. Ha ezek a tápanyagok elfogynak, akkor a koleszterin, illetve a zsírsavak lebomlása gátlódik, ezáltal növekszik a koleszterinszint, továbbá kövérség alakulhat ki a szervekben és a szövetekben lévő zsírsavtöbblet miatt. Ezért gyakori az, hogy a kövér emberek rosszul tápláltak, és több más egészségügyi problémától is szenvednek. Így azt lehet tanácsolni a cukorral és a mézzel kapcsolatban azoknak, akik figyelik a testsúlyukat, hogy a méz okosabb választás, mint a cukor.

A méz színe és íze A mézet – általában – vagy színe, vagy fajtája szerint árulják és vásárolják. A legtöbb vásárló – akár a szupermarketben, akár a piacon vagy közvetlenül a méhésztől vásárol – a méz fajtája alapján dönt, például a szupermarketek saját márkája vagy a méz eredete alapján. A fajták közül a leggyakoribb a lóhereméz. Legtöbb méznek a színe és fajtája kapcsolódik egymáshoz, vagyis minél sötétebb a színe, annál inkább valószínű, hogy erősebb, robosztusabb lesz az íze. A világosabb színű mézek enyhébbek és édesebb ízűek. Van úgy, hogy a vásárlók egyfajta mézet keresnek a boltban, mert szeretik annak ízét, vagy a gyerekkorukban evett méz ízére akarnak emlékezni, vagy el akarják kápráztatni barátaikat egy különleges fajtával. Tehát ezek a vásárlók szeretik a méz finom ízét, és a szín másodlagos nekik. Azonban az ipari felhasználók, például a pékek, az élelmiszer-feldolgozók, az üdítőgyárosok gyakran a szín alapján vásárolják a mézet. Az ipari felhasználókat az összetevők költsége érdekli, ezért általában megkeresnek egy nagyobb ipari mézpalackozót, és nagy mennyiségben vásárolnak, pl. 55 gallonos hordókban. Mivel receptjeikben tiszta méz szerepel, az a fontos számukra, hogy a címkén az összetevők közt szerepeljen a méz, a fajta nem számít. Ráadásul a méz funkciója szempontjából, ahogy azt sütéskor használják, nem számít, hogy az világos vagy sötét színű. A méz nedvszívó, magához vonzza a nedvességet a tésztában és a süteményben, és ez – a sütés szempontjából – nagyon értékes tulajdonság. Általában a nagyon világos méz sokkal drágább, mint a sötét. A sütöde kikötheti, hogy sötétebb színű mézre van szüksége, például borostyánszínűre, nem pedig világosabbra, például vízfehér színűre. Gyakran felteszik a kérdést, hogyan „gyártják” az ipari minőségű mézet. A legtöbb ember megérti, hogy a méhek egy bizonyos földterület virágaiból egyfajta mézet gyűjtenek, pl. zsályamézet, de azt nem értik, hogy hogyan lesz ebből extra világos borostyánszínű méz. A válasz nagyon egyszerű. A kereskedelmi méhészetek nem tartják számon, hogy milyen virágokból gyűjtenek méheik, megelégszenek azzal a mézzel, amit a méhet begyűjtenek a szezon végére, bár-

160

milyen fajta legyen is az. Természetesen ennél kicsit tudományosabban cselekszenek, de a szezon vagy a hónap, vagy bármely időperiódus végén a mézet összegyűjtik, és színe szerint osztályozzák. Még egy utolsó gyors megjegyzés: csodálatos dolog, hogy több mint 300 fajta méz létezik. Mégis ezeknek csak nagyon kis százaléka népszerű. Néha nagyon nehéz egy különleges fajtát piacra dobni, pl. a napraforgómézet, és így – ehelyett – csak összegyűjtik ezeket a mézeket, és ipari felhasználás céljával besorolják a borostyán vagy az extra világos borostyán kategóriába.

A méz fizikai tulajdonságai A méz sokféle cukrot tartalmaz, főleg szőlő- és gyümölcscukrot. A méz színe attól a virágtól függ, amiből származik, és a fehértől a sötétbarnáig változhat. A méz lehet folyékony, nyúlós, részben vagy egészben kristályos. Íze attól függ, hogy milyen növényfajtából származik. A méz általában 80% cukrot és 17% vizet tartalmaz. A fennmaradó 3% ásványi anyagokból, aminosavakból, pigmentből, vitaminokból és enzimekből áll. Ezek az enzimek teszik a mézet értékesebbé a cukroknál. Mivel az enzimek magas hőmérsékleten lebomlanak, a mézet nem szabad nagyon melegíteni. A méznek nem szabad gyógyszereket tartalmaznia. Ez akkor fordulhat elő, ha rosszul időzítik a varroa atka és más betegségek, paraziták elleni védekezést. Ezért nem szabad kora tavasszal és az utolsó hordás után (kivéve a késő őszi időszakot) gyógyszert adni a családoknak. Különben a méz az ember egészségére káros lesz, ahelyett, hogy felbecsülhetetlen értékű táplálék lenne. A méz minden fajtája – akár ki van pergetve, akár lépes méz –, amelyik nem tartalmaz gyógyszermaradványokat, de összetevői között van bizonyos mennyiségű enzim, egészséges és értékes az emberi szervezet részére. A méz sok évig eltartható anélkül, hogy megromlana, kivéve, ha a magas víztartalom miatt megsavanyodik. Hogy ne romoljon meg, a víztartalomnak nem szabad 20%-nál magasabbnak lennie. Ennek érdekében az érett lépeket, azaz azokat, melyeknek az összes sejtje – vagy legalább kétharmada – fedett, kell kipergetni. A kipergetett mézet pihentetés után üvegekbe vagy megfelelő edényekbe kell önteni. Az olyan mézet, amely több mint 17% vizet tartalmaz, csomagolás előtt fél órán át 60 ºC-ra kell melegíteni, hogy ne savanyodjon meg. Ne feledjük, ha a melegítést nem helyesen végzik, akkor a méz elveszti enzimtartalmát és a HMF-érték (= hidroxi-metil-furfurol), ami a méz egyik minőségi mutatója, megnő. A méz kristályosodása: A méz kristályosodása, ami attól a növénytől függ, melyből a méz származik, természetes folyamat, egyfajta átalakulás. Sokan úgy hiszik, hogy a kristályosodás akkor fordul elő, ha cukorszirupot adnak a mézhez, de ez valójában nem igaz. Pontosan az ellenkezője az igaz: a cukorsziruppal hígított méz hosszú ideig nem kristályosodik meg. Az igazi méz téli körülmények

161

között (vagy 14 ºC-os hőmérsékleten) akár egy hónap alatt is meg tud kristályosodni. Ezt a problémát úgy lehet megoldani, hogy 45 ºC alatti hőmérsékletű vízfürdőben tartjuk a mézet, anélkül hogy az érintkezne a vízzel. Mivel a virágméz összetételénél fogva több virágport tartalmaz, mint a mézharmat-méz, ezért ez könnyebben kristályosodik. Tilos a mézhez bármit is hozzáadni, vagy elvenni belőle, mivel akkor elveszíti különleges jellegét. Az igazi és az álméz között különbséget tenni csak laboratóriumi elemzéssel lehet. A hamis mézet nem lehet olyan tulajdonságai alapján felismerni, mint az íz, az illat vagy a konzisztencia.

A méz különböző formákban Legtöbben úgy ismerjük a mézet, mint egy édes, aranyszínű folyadékot. Azonban a méz különféle formákban létezik. - Mézes lép: A mézes lép a méz eredeti formája, azaz a méz a lépben van még. A viaszlép ehető! - Lépes méz: A lépes méz egy mézzel telt üvegben lévő lépdarab. Ez a mézes lép és a folyékony méz kombinációja. - Folyékony méz: A folyékony méz látható kristályoktól mentes, és a lépből pergetéssel vagy gravitáció segítségével és szűréssel nyerik ki. Mivel a folyékony méz jól keveredik sokféle étellel, ezért jól felhasználható sütéskor-főzéskor. Az Egyesült Államokban a legtöbb mézet folyékony állapotban adják el. - Természetes kristályos méz: A természetes kristályos méz olyan méz, melyben a szőlőcukor-tartalom spontán módon kikristályosodott. Nyugodtan meg lehet enni. - Krémméz: Bár minden méz kikristályosodik egy idő múlva, a krémmézet már eleve kristályos formában árusítják. A kristályosodási folyamat ellenőrzött, így ez a méz szobahőmérsékleten úgy kenhető, mint a vaj vagy a lekvár. A világ sok országában jobban szeretik a krémmézet, mint a folyékony mézet, különösen a reggeliző asztalokon.

Mézek speciális igazolással - Bioméz: A biomézet úgy állítják elő, dolgozzák fel és csomagolják, hogy az megfeleljen a biotermékekkel kapcsolatos előírásoknak, és egy erre hivatott szervezet ezt igazolja is. - Kóser méz: A kóser mézet úgy állítják elő, dolgozzák fel és csomagolják, hogy az megfeleljen a zsidó étkezési előírásoknak, és egy kóser szervezet ezt igazolja is. - Halal méz: Az interneten árulnak kimondottan halal (iszlám előírásoknak megfelelő) mézet, de más weboldalak szerint minden tiszta mézet halal méznek kell tekinteni.

162

1. kép: Mézes lép és pergetett folyékony méz

A méz szüretelése A méhek három-négy nap alatt tudnak feltölteni egy lépet. A lépeket előbb szabályos sorrendben és megfelelő mennyiségben kell beillesztenünk, a teli lépek elvétele előtt pedig új mézes lépeket kell elhelyeznünk. Ha a lépet rögtön elves�szük, amint megtelik, akkor éretlen mézet fogunk szüretelni. A méhek vékony viaszréteggel lefedik az érett mézet. Lefedés előtt a mézet nem szabad elvennünk. A méz érettségének egyik kritériuma a víztartalma, a másik pedig az, hogy men�nyire fedett. A különböző növényekből származó méz víztartalma különbözik a lefedés után is. Átlagosan egy teljesen fedett méz 14-18% vizet tartalmaz. Ha a lép felületének 2/3-a fedett, és a benne levő méz 16-18% vizet tartalmaz, akkor a méz elég érett a szüretelésre. Azonban lehet, hogy nem minden lép van ilyen fedettségi állapotban. A mézet hordás idején kell szüretelni, az aszály beállta előtt, és mielőtt a nektár elfogyna. Különben az aszályos időben rablások indulnak el, és növekszik a harc a méhek között. Ha a nektárgyűjtés nagymértékű, a lépeket akkor tartják érettnek, ha 3/4-ük fedett. Ha muszáj, akkor egyharmados fedettségnél is el kell kezdeni a szüretelést. Fontos figyelnünk arra, hogy ne szennyezzük a mézet, ne hagyjuk szerteszét a mézes lépeket és maradványokat, télire pedig hagyjunk elég mézet a méheknek a kaptárban. A rablás megelőzése érdekében a szüretelést a nap korai szakaszában kell elvégezni. Ha az érett méz szüretelését elvégeztük, és egy félig megtelt mézkamra marad a kaptárban, akkor ezzel megelőzzük a rablást, a méhek pedig folytathatják a nektár gyűjtését és elraktározását.

A méz szüretelésének módozatai A méz szüretelésekor a méheket távol kell tartani a léptől. A következő módszereket használják erre:

163

Rázás és söprés: A kereteket kivesszük, és a méhek lerázása vagy lesöprése után a pörgető helyiségbe visszük. Szöktető módszer: A szöktetőt a szüretelendő mézes lépek fölé tesszük: a kaptár belső fedelének a közepére. A kaptár tetejét enyhén felemeljük, és a belsejét megfüstöljük. A méz kipergetése és pihentetése: A mézes lépeket a kipergetésre használt helyiségbe visszük. A kereteket eltávolítjuk, a lépek fedelét fedelező villával vagy fedelező késsel lekaparjuk. A lefedelezett lépeket a pergetőbe helyezzük. Ezek a szerkezetek a centrifugális erő elvén működnek. Különféle típusú pergető szerkezetek vannak, például elektromos árammal vagy kézzel hajtottak. A folyamat végén még marad valamennyi méz a kipergetett lépekben. Ezeket meg kell tisztítani. Az erős családok megfelelő hatékonysággal kinyalják a sejteket, kitisztítják a sejtek alját, javítják a sejtek szélét. A kipergetett méz nem tiszta. Van benne lépdarab, lárva, elpusztult méh, virágpor. Sűrű szövésű hálóval távolítsuk el az idegen anyagokat a mézből. Szűrés után – pihentetésre – csuprokba töltjük.

2. Méhviasz A méhviaszt a fiatal – 11-16 napos – dolgozók választják ki potrohuk utolsó négy szelvényében lévő viaszmirigyben, és a lép építésére használják. A mirigyben még folyékony állapotban lévő viasz, a levegővel találkozva, szilárd fehér pelyhekké változik. A pelyhet lába segítségével szájába veszi a méh, és rágással formálja. A méhviaszt különböző területeken használják, például a kozmetikában és gyógyászatban, használják fényezésre, lakkozásra, vízzáró réteg kialakítására, öntőformák kialakítására a fogászatban, de fő funkciója az, hogy a műlépet ebből gyártják. Egy méhnek kb. 10 gramm mézet kell elfogyasztania 1 gramm viasz előállításához. Ezért a család fejlődése érdekében, hogy a méhek a lépet el tudják készíteni, és ki tudják bővíteni, sok fiatal és idős dolgozónak kell élnie a kaptárban, valamint elég méznek kell lennie, vagy a hordásnak sikeresen kell zajlania, vagy a családot cukorsziruppal kell etetni. A gyenge, beteg családok lakása feketévé válik idővel, mivel nem tudnak viaszt termelni és fejlődni. Ezzel szemben az egészséges, erős kolóniákban folyamatosan állítják elő a méhviaszt, és építik a lépeket. Az újonnan épített fehér lépek és a keretek közti fehér kapcsolatok a fő jelei az egészséges, fejlődő családnak.

A méhviasz feldolgozása Különösen Afrikában, Közép- és Dél-Amerikában a méhviasz fontosabb méhészeti termék, mint a méz. A méhviasz feldolgozása hagyományosan úgy történik, hogy a lépdarabokat forró vízben felolvasztják, aztán ezt a keveréket szűrés után egy másik edénybe töltik, majd a víz lehűlése után a szilárd anyagot lefö-

164

2. kép: Méhviasz lözik a vízről. Napenergiával működtetett olvasztóedények is használatosak. A megsötétedett, régi lépek olvasztással történő viasszá alakítása esetén figyelembe kell venni a betegségek terjedésének lehetőségét is.

A méhviasz felhasználási területei A méhviaszt különböző területeken hasznosítják, de elsősorban a műlép előállításához és a kozmetikai iparban használják. Emellett, mivel a katolikus templomokban meggyújtott gyertyáknak – előírás szerint – legalább 32% méhviaszt kell tartalmazniuk, a gyertyagyártáshoz is szükséges. A méhviasz fontos alapanyag a gyógyszeripar számára, de használják fényezők, lakkok, festékek előállításakor, öntőformák létrehozásakor, továbbá a fogászatban és a vízzáró rétegek kialakításakor is. Magyarország eredetileg önellátó volt méhviasz tekintetében, de az utóbbi időben importra szorulunk. Ne feledjük, hogy az ismeretlen eredetű méhviaszból gyártott műlépek miatt mindenütt terjedhetnek olyan betegségek, mint a nyúlós költésrothadás vagy a költésmeszesedés. Ezért a műléphez használt viaszt 110 ºC-on és 12 órán át sterilizálni kell, ez a méhészeti szabályozás kötelező kitétele. A méhviasznak mindenkor 100%-osan tisztának kell lennie, nem tartalmazhat idegen anyagot, pl. paraffint, földi viaszt, gyantát és faggyút.

3. Virágpor A virágpor a világ egyik legösszetettebb természetes tápláléka. A virágport a méhek azért gyűjtik, mert az számukra fehérje-, vitamin- és ásványianyag-forrás. A virágpor az az anyag, amely a virágok hímportokán van, és mivel nagy a fehérjetartalma, a méhek ezzel etetik azokat a fiatal dolgozókat, melyek a méhpempőt választják ki, illetve a fiasítást kezelik. A virágpor fehérjetartalma 7,02 és 33,5% között váltakozik. Tartalmaz még 20-25% vizet, 1,8-3,7% hamut, 1317% szénhidrátot, 3-5% cellulózt és 1,2-3,7% zsírt. Emellett van még benne B2-, B3-, B6-, C- és E-vitamin is. A virágpor a méhek fejlődéséhez és munkájához alapvetően fontos táplálék. Abban az esetben, ha nincs virágpor a családban, a fiasítás megáll. Mint tudott, a

165

3. kép: A méhviaszolvasztó és -pihentető tartálya

4. kép: Sterilizáló tartály

méhek energiaszükségletüket mézből elégítik ki, míg az összes többi szükséges anyagot (például aminosavakat, vitaminokat, ásványi anyagokat) a virágporból nyerik. Röviden: a virágporban megvan minden, amire a méhnek szüksége van, és emellett az emberek számára is fontos élelemforrás. Vannak olyan méhészek, akik a méz mellett virágport is előállítanak, sőt olyanok is, akik a nagyobb haszon érdekében elsődlegesen csak virágport termelnek. A virágpor tehát fontos termék a gazdaságos méhészetekben. A külső hőmérséklet fontos tényező a virágpor gyűjtésében. A méhek nem hordanak 10 ºC alatt. A virágpor gyűjtéséhez legalább 21 ºC kell. A virágport virágporgyűjtő dobozban lehet felfogni, amit a kaptár bejáratához vagy a kaptár aljára szerelnek fel. A dobozokban összegyűlt virágport minden nap – vagy minden másnap – be kell szedni, aztán szárítani kell olyan szárítóban, ami nem melegebb 40 ºC-nál, vagy egyszerűen, időnként kavargatva, meleg helyen kell tárolni úgy, hogy ne érje közvetlen napsugárzás. A virágporréteg vastagsága ne legyen nagyobb egy centiméternél. A szárítással azt érjük el, hogy a nagy víztartalom 7%-kal csökken, ezután a virágport biztonságosan lehet tárolni. A kiszárított virágport finom szitával átszitálják, és egy egyszerű légfúvóval tisztítják. A száraz és tiszta virágport légmentesen záródó üvegekbe vagy műanyag zacskókba töltik. Szobahőmérsékleten a virágpor csak rövid ideig (1-4 hétig) áll el. Hosszú távon 4-5 ºC-on szükséges tárolni. Egy egyszerű hűtőszekrény megfelelő erre a célra. Ha szárítás és tisztítás után a virágport széndioxiddal kezelik, akkor még biztonságosabban tárolható. A legtöbb méhész úgy gondolja, hogy a virágpor összegyűjtése rossz hatással van a család fejlődésére és a méztermelésére. Ezzel szemben a vizsgálatok azt mutatják, azokban a családokban, ahol begyűjtik a virágport, a méhek többet dolgoznak, hogy behozzák ezt a kiesést, és így nincs negatív hatása a virágpor begyűjtésének a család fejlődésére és a méztermelésre. Fontos, hogy a méheket olyan helyen tartsuk, ahol sok virág nyílik, bőségesen van virágpor, így a család erős marad, és lesz fiasítás. Ennek érdekében, ha szükséges, cukorsziruppal kell etetni a méheket. A gyenge és fiasítás nélküli családok nem tudnak virágport gyűjteni még akkor sem, ha megfelelő helyen vannak. 166

A virágport gyógyszerként tartják számon a benne lévő tápanyagok miatt. A virágpor a természetben az egyetlen és a leggazdagabb táplálék, melyben minden aminosav, vitamin, ásványi anyag és más, az emberi egészséghez és táplálkozáshoz szükséges anyag megfelelő arányban jelen van. Ezért a virágport arra használják, hogy növelje és védje a szervezet ellenálló képességét, szabályozza a fejlődési rendellenességeket, és különösen, hogy megszűntesse a sportolók, felnőttek és gyerekek prosztata-, illetve májbetegségeit. Emellett még bőrápoló krémként is használatos, illetve ilyen krémek gyártásakor is felhasználják. A virágport reggel, éhgyomorra ajánlatos fogyasztani. Napi adagja személytől és esettől függ, de általában 15-20 g lehet felnőtteknek, a 3-5 éves gyerekeknek 5-10 g, a 6-12 éves gyerekeknek 10-15 g. Figyelembe kell venni, hogy bár ritkán, de előfordul, hogy a virágpor egyeseknél allergiát okoz. Ilyenkor szedését abba kell hagyni. A virágport hűtőszekrényben – szorosan lezárt, fényt át nem eresztő tégelyben – kell tartani.

4. Méhpempő A méhpempőt, melyet a 6-12 napos dolgozó méhek a fejükben lévő garatmirigyben választanak ki, a méhek az anya és a lárvák táplálására használják. A méhpempőnek nagy a tápértéke, színes, zselészerű anyag és enyhén keserű ízű. Manapság a méhpempőt a humán gyógyászatban használják, mert erősíti az immunrendszert, csökkenti a koleszterinszintet és a vérnyomást, javítja a szexuális funkciókat, sejtregeneráló hatása következtében megszűnteti a haj- és bőrproblémákat. Világszerte a méhpempő tonnáit állítják elő és forgalmazzák, különösen Kínában. Ugyanúgy, mint a virágpor, a méhpempő előállítása is javítja a méhészetek jövedelmezőségét. A méhpempőt technikailag az anyaneveléshez hasonló „lárvatranszfer módszerrel” állítják elő, amit Doolittle-módszernek is hívnak. Az eljárás abból áll, hogy két vagy három forgatható botot szerelnek egy üres keretre, és így egy átadó (beoltó) keretet hoznak létre. Ezelőtt vagy ezután egy 8-9 mm hosszúságú anyabölcsőket készítenek – egy 8-9 mm átmérőjű fa öntőforma segítségével – olvasztott méhviaszból vagy gyárilag készített műanyagból. Ezeket a viaszból vagy műanyagból készült anyabölcsőket olvasztott méhviasz segítségével odaragasztják a kereten lévő botokhoz. Egy fedetlen fiasításos lépet, mely sok (egynapos) lárvát tartalmaz, kivesznek a családból, és a lárvákat áthelyezik az anyabölcsőkbe az áthelyező szerszám segítségével. Az áthelyezési folyamatot követően a beoltott keretet az egy-két nappal korábban előkészített családnak beadják. 2,5-3 nap múlva az anyabölcső lárváit kidobják, és a sejtben lévő méhpempőt egy kis fakanállal áthelyezik egy színezett üvegedénybe. A méhpempő-termelést úgy tartják fenn, hogy újabb lárvákat helyeznek a sejtekbe, ahonnan a méhpempőt begyűjtötték, és ezeket a családba visszateszik. Az

167

5. kép: Méhpempő üvegedénybe helyezett méhpempőt azonnal hideg hőmérsékletű környezetbe kell tenni, például hűtőszekrénybe, és ott kell tárolni. A méhpempőt előállító családok (csakúgy, mint az anyanevelő családok) lehetnek anyásak vagy anyátlanok. Elő lehet készíteni egy „rajládát”, melyben rengeteg fiatal dolgozó van. Ha anyátlan családban akarjuk a termelést folytatni, akkor az anyát egy-két nappal a lárvák átvitele előtt el kell távolítani a családból. A kaptárban sok fiatal méhnek kell lennie, sok virágpornak, méznek és fedett fiasításnak. A családot egész szezon alatt cukorsziruppal kell etetni, és hetente egyszer ki kell egészíteni fiatal dolgozó méhekkel vagy fedett fiasításos léppel. A család erősségétől függően egy-három átadó keretet, melyek 100-300 sejtet tartalmaznak, lehet behelyezni. Átlagban egy gramm méhpempőt öt sejtből lehet összegyűjteni. A méhpempő összetevői nagyban különböznek a mézétől vagy a virágporétól. A méhpempő olyan gyógyszer, melynek fizikai, pszichológiai és hormonális hatásai is vannak. Az elvégzett vizsgálatok kimutatták, hogy a méhpempő étvágygerjesztő hatású, szabályozza a menstruációs ciklust, segíti a gyermekek fejlődését, megfiatalítja a hajat és megszűnteti a fáradtságot. A méhpempő tehát életfontosságú anyag. A mézzel együtt fogyasztott méhpempő ajánlott napi dózisa 1 mg/testsúly kg. A méhpempőnek pozitív hatása van a szívre, az erekre és az idegekre. A fejlett országokban zselétablettákban vagy kapszulákban szedik. A méhpempőt általában mézzel és virágporral összekeverve forgalmazzák. Ilyenkor azonban a virágpor és a méhpempő aránya nem tudható biztosan, ezért a termék hatásával kapcsolatban kétségek merülhetnek fel a fogyasztó részéről. A virágpor tápértéke, mely a méhpempő alapját adja, meglehetősen magas: 35% fehérjét tartalmaz, ezenkívül van benne B-, C-, A-, H- és E-vitamin, majdnem mindegyik aminosav és ásványi anyagok. A virágpor fontos emberi táplálék, és jelentős hatása van az egészségre. Pozitívan befolyásolja az emésztő- és idegrendszert, nyugtató hatású, gyógyítja a vérszegénységet, gyorsítja a növe-

168

kedést, megszűnteti a fáradtságot és kimerülést, szabályozza az anyagcserét, és az idős férfiak prosztata-megnagyobbodását is kezeli. Ezzel a céllal naponta 20 grammot lehet fogyasztani belőle, vagy napi 32 grammot sokkhatás céljából. Éhgyomorra kell bevenni reggel és éjszaka, és két hónapon át kell szedni normál dózisban. Ezt a kúrát kis idő után meg kell ismételni. A gyógyító dózis gyerekeknek napi 16 gramm, felnőtteknek napi 20 gramm. Általában a méz is tartalmaz virágport, bár kis mennyiségben. A méhpempőt, melyet hideg környezetben szükséges tartani, szublingválisan ajánlatos fogyasztani. A felnőtt napi dózisa 500 mg lehet, de úgy is lehet számolni, hogy testsúly kg-onként 3 mg. A méhpempő begyűjtéséhez fa- vagy műanyag kanalat kell használni, hogy ne romoljon meg. Nem szabad folyamatosan alkalmazni egészségügyi kiegészítőként, hanem évente kétszer kell egy-egy kúrát tartani. A méhpempőt feldolgozás és fagyasztás nélkül lehet tárolni. De, más termékekkel összekeverve, lehet fagyasztani is. Lehet tárolni liofilizált állapotban. A méhpempő szavatossági ideje rövid. Tiszta állapotban (0-4 ºC-on) egy hétnél tovább nem szabad tárolni még hűtőszekrényben sem. Fagyasztással másfél évig eláll. A liofilizált méhpempő szobahőmérsékleten is sokáig használható.

5. Propolisz A propolisz vagy méhszurok természetes gyanta, amit a méhek fákról és más növényekről gyűjtenek, és az immunvédelem elősegítésének természetes formája. A propolisz ragadós, gumiszerű anyag, amit a dolgozó méhek arra használnak, hogy a kaptárok repedéseit lezárják, a röpnyílást leszűkítsék, illetve élőlényeket mumifikáljanak vele. Ezzel megelőzik azoknak az állatoknak a bomlását, melyek bejutottak a kaptárba, ott a méhek megölték őket, de kitenni már nem tudják maradványukat. A propolisszal a dolgozók kifényesítik a lépsejteket és a kaptár belső falát is, hogy megvédjék a fiasítási tereket a betegségektől. A propolisz gyantából, virágporból, méhviaszból, éterikus olajokból, továbbá különböző szerves és szervetlen vegyületből áll. A nyers propolisz szüretelésének legegyszerűbb módja az, ha lekaparjuk a kaptár röpnyílásának környékéről. A propolisz termelésének érdekében tányérokat és speciális szerkezeteket helyeznek a kaptár aljára, közepére és tetejére. Az összegyűjtött terméket kémiai úton tisztítják. A propolisz egészségügyi szempontból azért fontos anyag, mert vírusölő hatású, ezenkívül fertőtlenítő, antibiotikus, antibakteriális és gombaölő hatása is van. Ezért a humán gyógyászatban főleg az endokrin mirigyek szabályozására használják, de alkalmazzák még a fogászatban, mint helyi érzéstelenítő anyagot, a vírusfertőzések, például az influenza, herpesz stb. kezelésére, bőrproblémákra, reumás panaszokra, emellett az élelmiszer- és kozmetikai iparban, a gyógyszergyártásban is fontos alapanyag.

169

A propoliszt természetes módon (szájban rágva) is lehet fogyasztani, de fel lehet oldani 70%-os alkoholban, és aztán 30%-osra kell hígítani. A tisztított propoliszt krémként is lehet hasznosítani: vazelinnel és méhviasszal való összekeverés után. A propolisz felhasználásakor azonban óvatosabbnak kell lennünk, mint más méhészeti termékek esetén, mert jobban kell figyelnünk az esetleges allergiás reakciókra. Mint köztudott, a propolisz ragadós, gyantaszerű anyag, melyet a méhek a növények rügyeiből gyűjtenek, majd ezzel tapasztják be a kaptár bejáratánál lévő repedéseket, töréseket. Az is közismert, hogy antibakteriális, vírusölő, gombaölő, antioxidáns és parazitaölő tulajdonsága van. A méhek – az általuk növényekből gyűjtött gyantaszerű anyagot – a hátsó lábukon szállítják a kaptárba. Méhviasszal és bizonyos emésztőnedvekkel keverik össze, és a kaptáron belül használják fel. A méhek a propoliszt nyár-, tölgy-, bükk- és eukaliptuszfáról, illetve -bokorról gyűjtik. A hátsó lábukon szállított propoliszt csak más méhek segítségével tudják leválasztani. Az így nyert propoliszt az aljlemezen, a keretek szélén és a kaptárban, a bejáró nyílás mögött halmozzák fel.

A propolisz fizikai tulajdonságai:

- Színe: sárga és sötétbarna között változik (növényfajtól függően). - 60-70 ºC-on folyékony, puha és nyúlós 25-45 ºC-on, szilárd és törékeny 15 ºC alatt. - Különböző arányokban oldható etanolban, glikolban és vízben. - Az antibakteriális terméket általában alkoholban és vízben oldják. - Sok formában dobják a piacra: szilárd állapotban, tablettában, spray formájában, kenőcsként, szappanban, cukorban stb.

A propolisz struktúrája és összetétele Növényfajtól függően 150-200 vegyületet azonosítottak a különböző propoliszmintákban. Ilyenek például: - flavonok és flavonoidok; - terpének és terpenoidok; - aromás savak és észterek; - alifás sav és észterek; - aminosavak; - alkoholok; - aldehidek, kalkonok, ketonok, szénhidrogének.

A propolisz begyűjtésének módjai:

- Begyűjtés a kaptár bejáratától: Ezt ugyanakkor végzik, mint a virágpor begyűjtését. A célra gyűjtődobozokat alkalmaznak. A méh által kívülről hozott propolisz beleesik a tartályba, míg a méh átjut az ilyen csapdán.

170

6. kép: A propolisz építőanyag a méheknek - Begyűjtés a ráccsal: Ehhez a módszerhez speciális rács szükséges. A méhek kitöltik propolisszal a rács lyukait, hogy azok lezáródjanak. Feldolgozáskor a méhész a rácsot vízbe meríti, és a propolisz a vízben marad. Aztán onnan gyűjtik be.

A propolisz haszna és felhasználási területei:

- asztmagyógyszerekben és száj-spraykben, - reumagyógyszerekben, - tüdőbetegségek ellen, - melanómás és karcinómás tumorsejtek kezelésére, - szövetregenerációra, - kapillárisok helyreállítására, - cukorbetegség kezelésére, - phyto-inhibitor. A propolisznak nincs káros hatása, de enyhe allergiás reakciót válthat ki egyeseknél. A távol-keleti országokban, például Japánban és Kínában, a propoliszt az évszázadban feltalált „legkitűnőbb természetes gyógyszernek” tartják.

A propolisz használata a gyógyászatban Antibiotikus tulajdonság: – Gram-pozitív baktériumok: Bacillus brevis, B. polymyxa, B. pumilus, B. sphaericus, B. subtilis, Cellulomonas fimi, Nocardia globerula, Leuconostoc mesenteroides, Leuconostoc mesenteroides, Staphylococcus aureus és Streptococcus faecalis; – Gram-negatív baktériumok: Aerobacter aerogenes, Alcaligenes sp., Bordetella bronchiseptica, Escherichia coli, Proteus vulgaris, Pseudomonas aeruginosa és Serratia marcescens; – Staphylococcus aureus és Sptreptococcus mutans (flavonoidok, galangin és pinocembrin).

171

További felhasználási területek: - Antioxidáns hatás: arthritis, reuma, artrózis. - Gombaölő hatás: fahéjsav és flavonoid crisina. - Érzéstelenítő hatás: a fogászatban használják, mert érzéstelenítő hatása 3-5ször erősebb, mint a kokainé. - Protozoonölő hatás: Trichomomas vaginalis, Giardia lamblia. - Vírusölő hatás: Herpes simplex – 1-es és 2-es típus, adenovírus, coronavírus és rotavírus. - Rák ellenes hatás: a propoliszban lévő fahéjsavnak és terpenoidoknak citotoxikus hatásuk van, ezért a propoliszt hatásosan alkalmazzák a bél-, vese-, mell-, orr- és gégerák ellen. - Bőrgyógyászatban és kozmetikában: antibakteriális, gombaölő és szövetregeneráló hatás.

6. Méhméreg A háziméhek között csak a nőstények (az anyák és a dolgozók) képesek szúrni, a hímeknek nincsen fullánkjuk, azaz védekező szervük. A méregkiválasztás általában védekező céllal történik a rovarok esetében. A dolgozók a méreggel meg akarják védeni kaptárukat, vagy meg akarják támadni a rabló méheket, az anyák viszont arra használják, hogy amikor több anya van a kaptárban, megöljék a gyengébbet. A méhfullánk a potroh végén van. A fullánk egy bonyolult struktúra, mely a más rovaroknál meglévő peterakó csőből alakult át védekező szervvé. A fullánk két szegmensből és három részből áll. A szegmensek elvékonyodnak a felső részen (tőr) és a két alsó részen (gerely), viszont a test felé vastagszanak, és össze vannak kötve a méreghólyaggal. A méreg a lúgos és a savas kiválasztó mirigyekben termelődik, melyek kapcsolatban állnak a fullánk részeivel. A méreg a méreghólyagban raktározódik. A méreg kiválasztása az érett dolgozó méh életének első két hetében fokozódik, és akkor éri el csúcspontját, amikor a méhek védekező és rabló feladatot kezdenek el ellátni. Amikor a méh szúr, nem bocsátja ki az összes mérgét, ami 0,15-0,3 mg, a méreghólyagjából. Amikor a méh egy embert szúr meg, akkor elveszti – fullánkjával együtt – méreghólyagját is, az ahhoz kapcsolódó izmait és idegcsomóit, és aztán elpusztul. Ha egy személyt egyszerre 600 méh szúr meg, és a fullánkok nincsenek azonnal eltávolítva, valamint ha feltételezzük, hogy az összes méh az összes mérgét (0,3 mg) kibocsátotta, akkor az ilyen csípések halálosak lehetnek a személy számára, és biztosan halálos egy 10 kg-os gyerek számára.

172

A méhméreg összetétele A méhmérget a dolgozó méhek méregmirigye termeli a kikelésétől számított húsz napos korig, és a méreghólyagban raktározódik. A méhek a mérget az ellenség elleni védekezésre, az emberek az orvostudományban az immunrendszer megerősítésére, és a reumás megbetegedések kezelésére használják. Termeléséhez speciális eljárásra van szükség. A méhméreg termelése és kereskedelmi forgalma azonban korlátozott, mert felhasználása nem széleskörű. A méhméreg a dolgozók méregmirigyében termelődik, és a méreghólyagban raktározódik. Az újonnan kikelt méhek még kevés mérget választanak ki, de 12 napos korukban elérik a méregkiválasztási képesség maximumát, 20 napos korukban pedig befejeződik ez a folyamat. A méhméreg kémiailag bonyolult összetételű anyag. Jelentős mennyiségű aktív hatóanyagot tartalmaz. Ezek közül a legfontosabb a polipeptid struktúrájú melittin, mely a méreg kémiai összetételének 50%-át adja. A méhméreg világos színű, szagtalan, vízszerű anyag, keserű íze van. Aromás jellegű a benne lévő riasztó feromonok miatt. A tiszta, savas struktúrájú méhméreg szobahőmérsékleten (kiszáradva) súlyának 30-40%-át veszti el, és világossárga színűvé válik. Tartalmaz olyan összetevőket is, melyek könnyen elpárolognak a méreg begyűjtése során. Amikor a méhméreg a szemmel érintkezik, irritációt és gyulladást okoz. Bár az Apis méhekből származó mérgek hasonló struktúrájúak, mégis van kis különbség a különböző fajták mérgei között. Tudott, hogy az Apis cerana (indiai háziméh) mérge kétszer olyan erős, mint az Apis mellifeera-é (háziméh). A méhméreg nagyon bonyolult összetételű anyag, mely biomechanikailag és gyógyászatilag aktív anyagokat tartalmaz. A méhméreg allergiás reakciót kiváltó fehérjéket és enzimeket is tartalmaz. Általában úgy vélik, hogy a méhméregben van hangyasav és almasav. Ezenkívül még található benne: sósav, isofoszforsav, hisztamin, kolin, triptofán, kén és más anyagok. Ilyen például a foszfát, a magnézium, a réz, a kalcium, számos fehérje és illóolajok.

A méhméreg struktúrájában található anyagok - Enzimek: foszfolipáz A2, hialuronidáz, sav foszfo-monoészteráz, glükozidáz, lizo-foszfolipáz. - Fehérjék és peptidek: melittin, pamine, hízósejt degranuláló peptid (MCD), secapine, procaine, adolapin, proteáz inhibitor, tertiapin, mikromolekuláris peptidek (< 5 aminosavak). - Egyéb anyagok: hisztamin, dopamin, noradrenalin, aminosavak, cukrok, aromás anyagok, foszfolipidek. A méreg 80%-a vizet, szőlőcukrot, gyümölcscukrot és foszfolipideket tartalmaz, és legalább 18%-a gyógyászatilag aktív anyagokat: különböző enzimeket,

173

peptideket és egyéb anyagokat, amiket már korábban megneveztünk. A hisztamin egy olyan vegyi anyag, mely fejfájást, gyulladást, viszketést, hányást, látászavarokat okoz a rá érzékeny embereknél, és mivel a vérereket kitágítja, halált is okozhat. A méhméregnek a felsorolt összetevők miatt van gyógyászati hatása.

A méhméreg begyűjtése A méreg begyűjtésének legegyszerűbb módja a méregmirigy sebészi eltávolítása, vagy az, ha addig szorítják a méhet, míg az ki nem engedi a mérgét. Az elektrosokk-módszer, melyet 1960-ban alkalmaztak először, és normál eljárásnak számít, máig használatos, és folyamatosan fejlődik. Hogy megelőzzék az illó anyagok elpárolgását, a víz alatti méregbegyűjtés is alkalmazott módszer. A méreghólyag sebészi eltávolításával nyert méreg más fehérje-összetételű, mint az elektrosokkal nyerté. A családon alkalmazott elektrosokk veszélyes lehet, mert azonnal riadalmat okoz a méhészet más méheinél és méhcsaládjainál is, és azok megtámadják az arra lévő embereket. A szakértők szerint a leghatékonyabb elektrosokk-periódus 15 percig tart – szünetekkel, három napon át. A folyamatot 2-3 hetente meg lehet ismételni. Argentin méhészek olyan elektrosokk-módszert fejlesztettek ki, mely kevésbé szórja szét a méheket, és a begyűjtés hatékonyságát jelentősen javítja. Azt állítják, hogy egy gramm méreg begyűjtéséhez két óra és húsz család szükséges.

7. kép: Háziméh szúrás közben

A méhméreg tárolása és értékesítése Minden méregkészítményt, különösen a szárított mérget, sötét üvegben, hűtőszekrényben vagy fagyasztva kell tárolni. A méreg a legmagasabb és legalacsonyabb hőmérsékletnek is ellenáll. Nem csökken mennyisége a forralástól vagy a fagyasztástól. A méhmérget tiszta méhméregként, injekciózható, folyékony formában, száraz kristályként, tabletta vagy krém formában dobják a piacra.

174

Legnagyobbrészt szárított, kristályos formában adják el. Az ilyen formában előkészítet méhméreg stabil és tiszta, ezért nem valószínű, hogy megromlik.

A méhméreg előnyös tulajdonságai A méhmérget helyileg lehet alkalmazni: gyulladáscsökkentő és antibakteriális hatású, segíti megszűntetni a betegség okát, előmozdítja a sejtregenerációt, a bőrsejteket megújítja, a sebeket begyógyítja, a kollagénképződésre jó hatással van, és eltűnteti a ráncokat. A méhméreg termelése és gyógyászatban való felhasználása napról napra növekszik farmakológiai és immunrendszerre gyakorolt hatása miatt, és azért, mert sok betegségre hasznos. A gyógyszerészet sok formában használja: tiszta, injekciózható oldatban, krémként, tabletta és hajkenőcs formájában. Gyógyászatilag a méhméregnek a következő hatásai vannak: erősíti a vérkeringést, elpusztítja a baktériumokat, véd a sugárzás ellen, csökkenti a vérnyomást, serkenti az immunrendszer működését. Az utóbbi években sok betegség gyógyításában sikeres kísérleteket hajtottak végre méhméreg alkalmazásával. Ilyenek a szklerózis multiplex (SM), az AIDS, a rák és több más, ma még gyógyíthatatlan betegség. Az apiterápiát sok európai országban (és különösen az Amerikai Egyesült Államban) elfogadták mint alternatív gyógyászati módszert, és már apiterápiás kórházak is létesültek. Van még néhány más betegség is (a felsoroltakon túl), melyre a méhméreg jó hatással van. Ilyen a köszvény, az epilepszia, a myositis, az iritis, a nyáktömlőgyulladás, a migrén, a rhinosinusitis, bizonyos rákfajták, embólia, magas koleszterinszint, bordaközi myalgia, asztma és keratoconjunctivitis. A legutóbbi kutatások kimutatták, hogy a méhméreg az egyik leghatékonyabb antibiotikum. Már az egyiptomiak is tudták, hogy a reumát lehet kezelni méhméreggel. A kezelést úgy alkalmazták, hogy a méh megszúrta a fájó testrészt. A kutatók úgy találták, hogy 20 ppm méhméregoldatnak már csíraölő hatása van. Egy mikroszkópikus élőlény, melyet Parameciumnak hívnak, azonnal elpusztul 100 ppm méhméreg-oldatban, 20 ppm oldatban 30 másodperc kell ehhez. Manapság a méhmérget különleges módszerrel be lehet gyűjteni, aztán megszárítani, és hosszú ideig tárolni. A méhméreg előállítása eléggé bonyolult szakmai téma. Tulajdonképpen egy szoros hártyát feszítenek egy edényre, amit a méh megszúr, és aztán ebből ki tudja húzni a fullánkját. Végül a mérget begyűjtik.

175

176

XII. A méhészeti termékekben lévő peszticidmaradványok emberi és természeti kockázatai Egyre több ételre lesz szükségünk, hogy tápláljuk a világ népességét, amit 2050re már kilencmilliárdra becsülnek. Az ételeknek azonban egészségeseknek kell lenniük, és nem szabad károsítaniuk a természetet. A közösségi és magánétkezés biztonsági normáinak fejlődését az utóbbi évek botrányai (pl. a dioxinbotrány) váltották ki. Az utóbbi időben a közvélemény aggodalommal figyeli az állati eredetű ételek biztonságát is. Az ételekben olyan maradványok találhatóak, melyek szennyezésből, dioxinból és peszticidrezisztenciából erednek. A maradványok olyan anyagok, melyek azért fordulnak elő az ételekben, mert az állatokat, méheket vagy növényeket bizonyos gyógyszerekkel kezelték. Az ételekben lévő peszticidmaradványok nemkívánatos növény-egészségügyi termékek vagy származékok. A peszticidek arra valók, hogy a kártevőket és a betegséget okozó organizmusokat veszélyességi szint alatt tartsák. Olyan vegyületek, melyek megfékezik a rovarok, gyomok, gombák és más kártevők terjedését, mert ezek a világ össztermésének majdnem a felét elpusztítják. A peszticidek mérgezőek. Ezért helyesen kell alkalmazni őket, hogy a méhek ne pusztuljanak el a beporzás idején. Sok peszticid perzisztens szerves szennyezőt (POP) tartalmaz, mely a környezetben tartósan megmarad, az állatok és az ember zsírszövetében felgyülemlik. Ezeknek a vegyületeknek a szervezetben való felhalmozódása nagy egészségügyi veszélyt jelent az élőlényeknek. A peszticideket már összefüggésbe hozták a rákkal és más betegségekkel, hormonális zavarokkal, reprodukciós problémákkal, beleértve a születési rendellenességeket. A legtöbb peszticid (lipofil természete miatt) az ételláncba kerülése után a zsírban, növényi olajokban vagy állati zsírokban gyűlik fel. De előfordulhatnak zsírt nem tartalmazó ételekben is, például vízben, gyümölcsökben, zöldségekben. Az organoklorin peszticidek (OCP) előfordulhatnak a mézben is, miután bizonyos növényeket ezekkel kezelték. A peszticidek a szennyezett virágokról gyűjtött nektárból és virágporból a mézbe kerülhetnek. Ezek (és metabolitjaik) a lépviaszban is felhalmozódhatnak. Azonban minden peszticidre fordított forint körülbelül négy forint értékű termést ment meg. De a peszticidek csökkentik a biodiverzitást, elpusztítják az élőhelyeket, és peszticidrezisztenciát is okoznak. A virágok beporzása az ökológia alapvető része, és a méhek a legfontosabb szereplői ennek. A méhek a beporzás mellett azért is hasznosak az ember számára, mert mézet, viaszt és virágport termelnek. A méhek biológiai indikátorok, a környezetből felszedik a vegyi és szennyező anyagokat (külsőleg és belsőleg is), és behurcolják azokat a kaptárba.

177

A méhészeti termékekről általános nézet, hogy azok természetesek, egészségesek és tiszták. Ázsia a legnagyobb méztermelő. Más fontosabb méztermelő helyek: Európa, az Egyesült Államok, Argentína és Törökország. A világ teljes méztermelése 1,3 millió tonna, ebből Törökországé 93 000 tonna. Manapság a mézet és más méhészeti termékeket – a virágport, a viaszt, a propoliszt – különféle eredetű szennyező anyagok által fertőzött környezetben állítják elő. A szennyező források lehetnek környezetiek (nehézfémek, peszticidek, baktériumok, GMO-k és sugárfertőzések) vagy méhészetiek (akaricidek, méhriasztók, peszticidek, antibiotikumok). Ezek a szennyező anyagok jelen vannak a levegőben, a vízben, a talajban és a növényekben, ezért a méhek ezeket behordják a kaptárba. Az ételben lévő maradványok, különösen a mézben levők, nagyon érzékeny problémát jelentenek manapság, és nagyon nehéz erről korrekt információt adni a fogyasztóknak, mert a fogyasztók ismeretei a kockázatokról nem egyeznek a veszély igazi mértékével. Fontos javítanunk a megelőző módszereken, és csökkentenünk a szennyező anyagok felgyülemlésének lehetőségét a méhészeti infrastruktúrában, hogy tiszta mézet és egyéb méhészeti termékeket tudjunk előállítani. Mivel a peszticidek alkalmazása nagyon elterjedt, a kormányok intézkedéseket hoztak, hogy szabályozzák használatukat, és hogy megvédjék a peszticid-felhasználókat, a fogyasztókat, a háziállatokat és az egész környezetet. A „jó mezőgazdasági gyakorlat” (GAP = Good Agricultural Practice) és az „integrált peszticidkezelés” (IPM) csökkentheti azt a veszélyt, amit a pesztididek az embereknek, méheknek és a környezetnek jelentenek. A peszticidmaradványok akkor jelennek meg, ha túlzásba viszik alkalmazásukat, ha közvetlenül a betakarítás előtt, ha illegálisan, és ha helytelenül használják azokat.

1. A peszticidek és a kémiai struktúrájuk A peszticideket azért használják a mezőgazdaságban, hogy elpusztítsák a rovarokat, rágcsálókat, gyomokat és más kártevőket. Por, folyadék, spray, gél, granulátum vagy pellet formájában készülnek, és sokféle módon lehet alkalmazni őket. Az alapján lehet osztályozni őket, hogy biológiai, kémiai vagy fizikai úton hatnak-e, illetve hogy milyen organizmusok ellen vetik be őket, és hogy milyen az alkalmazási módjuk. Egy másik csoportosítás szerint vannak széles spektrumú és szűk spektrumú peszticidek. A széles spektrumúak sokféle kártevőt pusztítanak el, míg a szűk spektrumúak ezzel ellentétben úgy lettek kifejlesztve, hogy csak egyes organizmustípusokra vannak hatással. A szisztémás peszticidek másként hatnak. Ezek behatolnak a növény belsejébe, és a felszívódás során továbbhaladnak benne. Ezek az anyagok megmérgezik a virágport és a nektárt, ennek következtében elpusztíthatják a beporzókat is: a méheket és a lepkéket. A peszticidek körébe tartoznak a rovarirtók, gomba-

178

ölők, gyomirtók, atkaölők, baktériumölők és féregűzők. A méhészeti termékekben talált peszticidmaradványok általában a rovarirtókból, atkaölőkből, gombaés gyomirtókból származnak. A világon felhasznált pesztididek súlya jelenleg 2,5 millió tonna. Ennek 50-60%-a gyomirtó, 20-30%-a rovarirtó és 10-20%-a gombaölő. A különböző terményeknél használt peszticideket kémiai struktúrájuk szerint csoportosítják: - Szerves klórtartalmú peszticidek (OCP): Azért veszélyesek, mert biológiailag felhalmozódnak a táplálékláncban, és évekig stabilak maradnak. A DDT volt az első szintetikus peszticid ebben a csoportban, melyet 1939-ben vezettek be. Ezt követte a lindán és az izomerjei, a hexaklórciklohexán, az aldrin, a dieldrin, az endrin, a heptaklór és az endoszulfán. - Szerves foszfortartalmú peszticidek (OPP): Ezek a peszticidek nagymértékben toxikusak az ember számára. Ide tartozik a dialifosz, a triklórfon, a diklórfosz, a parathion, a malathion, a ronnel, a methoate stb. Az 1930-as években vezették be ezeket is. Az ilyen vegyületek – az időjárás hatására – gyorsan lebomlanak, de ugyanolyan veszélyesek az emlősök számára, mint az OCP-k. - Karbamátok: Ezek a rovarirtók egy vagy több aminocsoportot tartalmaznak. Az ételben nem hagynak maradványt maguk után. Az aldikarb toxikusabb, mint a karbaril. Hatásmódjuk hasonló az OCP-khez, de szelektívebben irtják a rovarokat. - Piretroidok: A rovarirtók új családját vezették be az 1970-es években. Ezek a vegyületek hasonlítanak a piretrumhoz, ami természetes rovarirtó, de nem bomlanak le olyan gyorsan, mint a természetes változataik. Nem mérgezőek az emlősök számára. Viszont a méhekre ártalmasak, de a mézben talált maradványaik koncentrációja nagyon alacsony. A varroa atka és az ázsiai méhatka a méhek egyik legveszélyesebb kártevője az egész világon. A méhészeknek gyakran kell alkalmazniuk atkairtót, hogy ne pusztuljon el az egész méhcsalád. A varroaatka-irtók három kategóriába sorolhatók: - szintetikus szerves peszticidek: ide tartozik a piretroid, a fluvalinát, az amitráz és a fenpiroximát; - természeti eredetű peszticidek: ezek a timol, a mentol és más növényi esszenciális olajok; - szerves savas peszticidek: a méhészek az utóbbi időben a hangyasavat és az oxálsavat használhatják a veszélyes kemikáliák helyett. Peszticidmaradványok akkor fordulnak elő a méhészeti termékekben: - ha túlzásba vitték a legális peszticidek használatát; - ha a mézpörgetés és a peszticidek használata időben túl közel van egymáshoz;

179

- ha illegális peszticideket használtak; - ha a peszticideket helytelenül alkalmazták a betakarítás után azért, hogy a raktározás idején csökkentsék a kártevőfertőzést.

2. Peszticidmaradványok a mézben és más méhészeti termékekben A peszticidek hatása a házi méhekre A háziméhek jelentősen hozzájárulnak a mezőgazdaság és a környezet fenntarthatóságához azzal, hogy ők a fő beporzók. A peszticidek felelősek azért, hogy az utóbbi időben eltűnnek a háziméhek. A peszticidek a méhek testébe akkor kerülnek be, amikor a virágokról begyűjtik a virágport és a nektárt. A méhészeknek pusztítaniuk kell a varroa atkát és más atkákat, hogy megelőzzék a családok elvesztését. A legtöbb esetben a varroa ellen használt atkaölők maradványokat hagynak maguk után a kaptárokban. A rovarirtók csak a rovarokat pusztítják, de nem válogatnak a rovarfajták között, így a beporzó rovarok is elpusztulnak, ha kapcsolatba kerülnek velük. Ugyanez igaz a gombaölőkre is. A háziméh genomjának nemrégen történt szekvenálása lehetséges magyarázatot adhat arra, hogy miért érzékenyek a méhek a peszticidekre. A háziméh genomja jelentősen hiányos, ideértve a citokróm P450 mono-oxigenázokat, glutation-s-transzferázokat és karboxil-észterázokat. PPB- és néha PPM-peszticidmaradvány található a kaptárokban, amikor a méhek hagyományos mezőgazdasági vagy városi környezetben hordanak. Túl lassú fejlődést figyeltek meg az olyan méhek esetében, melyek olyan kaptárokban éltek, ahol magas volt a peszticidek szintje, különösen a dolgozók kifejlődésének korai szakaszában.

Peszticidmaradványok a méhészeti termékekben A szisztémás peszticidek általában belekerülnek a talajba vagy a magokba, és innen továbbjutnak a növények hajtásába, levelébe, nektárjába és virágporába. A kontakt peszticidek esetében a por alakú és nedvesíthető por alakú peszticidek veszélyesebbek a méhekre, mint az oldatok és az emulziós koncentrátumok. A szisztémás peszticid bekerülhet a kezelt növény gyümölcsébe, virágporába és nektárjába. A természetes vegetációból származó méhészeti termékek kevesebb maradványt tartalmaznak, mint a megművelt mezőkről valók. Európában, a kaptáron belül, főleg a következő atkaölőket alkalmazzák a varroa ellen: cymiazol, fluvalinát, amitráz, flumetrin, coumaphos. A legtöbb atkaölő szer (például a coumaphos, az amitráz és a fluvalinát) után maradványok keletkeznek a kaptárban. A mézben a maradványok szintje alacsony, de a méhviaszban felgyülemlő peszticidek szinergikus, toxikus hatást válthatnak ki a méhekben. Ezenkívül a kaptár viaszában megmaradó peszticidek az atkairtó

180

szerekre rezisztens atkák megjelenését segítik elő. A varroa kezelésére használt gyógyszerek maradványokat hagynak a mézben, a viaszban és a propoliszban. A fluvalinát és a flumetrin, melyek zsírban oldódó vegyületek, a viaszt veszélyeztetik. Ezek aktív hatóanyagok, és csak úgy szabadulhatunk meg tőlük, ha a viaszt elégetjük. Ha ezeket a vegyületeket folyamatosan, több éven át használjuk, akkor a maradványok felgyülemlenek, és egyszer csak olyan nagy mennyiségűek lesznek, hogy a mézben is megtalálható lesz a nyomuk. A viaszban már egy év elmúltával nagy mennyiségben kimutathatóak. Egy vagy két év múlva a vegyületek a mézben is megjelennek. Ezeknek a vegyületeknek az alternatívái (a hangyasav és a tejsav) megtalálhatóak a természetben és alkalmazhatóak a méhészetben. Azonban ajánlott mennyiségeket használva, nem gyűlnek fel a mézben. Az, hogy a peszticidek aránylag kis koncentrációban jelennek meg a mézben, annak köszönhető, hogy a méhek megszűrik azt. A peszticidek erősen kötődhetnek a propoliszhoz, de a peszticidmaradványokkal szennyezett propolisznak nincs piaca. A különböző méhészeti termékek fő szennyezői: - méz: antibiotikumok; - viasz: perzisztens lipofil atkaölők; - propolisz: perzisztens lipofil atkaölők, ólom; - virágpor: peszticidek; - méhpempő: antibiotikumok.

A peszticidek hatása az emberi egészségre és a környezetre Az Európai Unióban nem szabad olyan növényvédő szert használni, amiről tudományosan nem bizonyították be, hogy nincs káros hatása a fogyasztókra, a gazdákra, valamint a növény- és állatvilágra. Ezek nem okoznak elfogadhatatlan károkat a környezetben. Mégis a WHO úgy becsüli, hogy a fejlődő országokban minden évben hárommillió farmer kap súlyos mérgezést a peszticidektől, és kb. 18 000 meg is hal. A peszticidek gazdaságilag hasznosak a farmereknek, de ezek a gazdasági előnyök kockázattal járnak az emberi egészségre és a környezetre. A peszticidmaradványok káros hatásokat válthatnak ki, például bőrirritációt, fejlődési rendellenességet, tüdő- és légzési problémákat, agyi és idegrendszeri zavarokat, máj- és vesekárosodást, nemzőszervi károsodást, endokrin- és immunproblémákat, továbbá rákot. A gyerekek és csecsemők érzékenyebbek a peszticidekre, mint a felnőttek. A veszély már a magzati lét során megjelenik, és növekedési problémát, kevesebb idegsejtet és alacsonyabb születési súlyt okoz. A peszticidek egészségre gyakorolt hatása a peszticid fajtájától függ. Az organofoszfátok és a karbamátok az idegrendszert károsítják. Mások a bőrt vagy a szemet irritálhatják. Néhány fajta peszticid rákot okoz. Mások a szervezet hor-

181

mon- és endokrinrendszerét károsíthatják. Az organoklorin szénhidrogének (pl. a DDT) az idegrostok nátrium-, káliumegyensúlyát bontják meg, és arra kényszerítik az ideget, hogy folyamatosan ingerületet sugározzon. Az organofoszfátok és a karbamátok az acetilkolinészteráz enzimet gátolják, és így az acetilkolin szünet nélkül sugároz idegimpulzusokat, ez pedig különféle tüneteket (pl. reszketés) okoz, a gyengeségtől a bénulásig. Az organoklorin peszticidek a virágból a mézbe kerülnek, és végül a fogyasztóba. Ezek használatát már korlátozták a mezőgazdaságban, vagy be is tiltották őket, mivel a környezet élőlényeiben felhalmozódnak. De a talajban még mindig megtalálhatóak, ahonnan folytathatják körforgásukat a környezetben. Az OCP-k (lipofil természetük miatt) a táplálékláncba úgy lépnek be, hogy a zsírokban gyülemlenek fel, de jelen vannak a nem zsírtartalmú termékekben is. A vízben oldható vegyületeket a véráramból a vese szűri ki, és a vizelettel távoznak a szervezetből. A zsírban oldódó vegyületeket a máj bontja le, és a lebomlott anyagok a vizelettel vagy az epével ürülnek. Mivel a DDT és a rokonai zsírban oldódóak, nem ürülnek ki közvetlenül a vizelettel. A modern peszticidek sokkal kevésbé perzisztensek, mint a DDT, és nem hajlamosak bioakkumulációra. A szerves klór peszticidek használatát a fejlett országokban betiltották. De a fejlődő országokban még sokan használják, mert aránylag olcsók. A rovarirtóknak és a gyomirtóknak több mint 95%-a ér el nem megcélzott fajt, levegőt, vizet és talajt. A szél is távoli területekre viheti őket. A peszticidek csökkentik a biodiverzitást, károsítják az élőhelyeket, csökkentik a beporzók számát. Útvonaluk az élelmiszerláncban a következő: növények, víz vagy talaj, méhészeti termékek, ember.

A peszticidmaradványok csökkentésének módszerei a méhészeti termékekben

A méhészek az első tényezők a termelési láncolatban, és ők a legfontosabb láncszemek abból a szempontból, hogy ők tehetnek a legtöbbet a méz szennyezésének elkerülése érdekében. Számukra fontos a termék minősége, de szükségük van hatásos védekező eszközökre is. A fogyasztók szemében a második legnagyobb veszély a peszticidmaradványok problémája. Az első az étel-adalékanyagoké. Ha a kockázatelemzést helyesen végezzük, bizonyos lépéseket meg kell tennünk. Ilyen a kockázat felmérése, a kockázat kezelése és a kockázat kommunikálása. Minden peszticidet megfelelően kell tesztelni, értékelni, közrebocsátani, figyelembe véve az ételekre, emberi egészségre és a környezetre gyakorolt potenciális káros hatásait, mielőtt a forgalomba hozási engedélyt megkapná. Bizonyos peszticidek forgalmazása korlátozott. A korlátozott és nem engedélyezett peszticidek nagyobb kockázatot jelentenek.

182

Az Európai Unióban a mézben 0,01 mg/kg peszticid a maximálisan megengedett érték. A peszticidmaradványok csökkentése érdekében a peszticideket a virágzási perióduson kívül kell alkalmazni, legalábbis nem a hordás idején. Úgy is el lehet kerülni a peszticideket, hogy a kaptárokat a peszticidekkel kezelt mezőgazdasági területektől legalább 3 kilométerre állítjuk fel. A farmereknek óvatosan kell bánniuk a peszticidekkel. Be kell tartaniuk az „integrált peszticidkezelés” (IPM) elveit, mely a lehető legjobb növényvédelmi rendszer. A farmerek és a méhészek használhatják a „húzd meg, ereszd meg” stratégiát, mely változatos viselkedésmódosító ingereket alkalmaz azzal a céllal, hogy a rovarok eloszlását és számosságát manipulálják. További módszerek a peszticidmaradványok csökkentésére: - A peszticidek túlzott és helytelen használatát a kormányoknak és szakértőknek kell ellenőrizniük. - A gazdálkodóknak olyan eljárásokat kell alkalmazniuk, mint a polikultúra és a vetésforgó, hogy a károkozást minimalizálják. - A gazdáknak előnyben kell részesíteniük a biológiai növényvédelmet, ideértve a kártevők természetes ellenségeinek használatát. - A méhészeknek és a gazdálkodóknak jó összhangban kell lenniük a peszticidek alkalmazása idején. - Jobb újabb termékeket használni, amiket az utóbbi években gyártottak, mint a régebbi veszélyes peszticideket. Az új peszticidekben biológiai és botanikai származékok vannak, és olyan alternatív anyagok, melyek csökkentik az egészségügyi és környezeti kockázatot.

3. A méhészeti termékekben lévő peszticidmaradványokkal kapcsolatos jogi szabályozók Az Európai Unióban nemrégen jogilag betiltották a karcinogén, mutációt, fejlődési rendellenességet okozó, az endokrin rendszert megzavaró, perzisztens, bioakkumulatív peszticidek használatát. Az Európai Unió ugyan engedélyezi bizonyos peszticidek használatát, de megszabja a toleranciaszinteket. A peszticidmaradványok megengedett maximális értéke az ételekben vagy az ételeken gyakran 10-szer vagy 1000-szer kevesebb, mint az a mennyiség, ami egészségügyi kockázatot jelent. A peszticidhasználat szabályozásának a gyerekeket és csecsemőket is meg kell védenie, akik érzékenyebbek rájuk, mint a felnőttek. A gyümölcsökön, zöldségeken, terméseken lévő peszticidmaradványokat csökkenteni lehet mosással, hámozással, főzéssel, de az emberek a mézet nyersen eszik. Vannak olyan országok, melyek betartják az MRL- (maximális maradványszint) kódex szabályait az exportra szánt termékeknél, de a hazai piacra szánt termékeknél nem alkalmazzák ezt.

183

Az Európai Uniós szabályozásban a megfigyelendő, állatokat és ételeket érintő vegyi anyagokat két fő csoportba sorolták. A méhészeti terméket tekintve ebbe a két megfigyelendő kategóriába tartoznak a következők: - „A” csoport: anabolikus hatású, engedélyezett anyagok: (6) A 2337/90 számú Bizottsági Szabályozók (EEC) 4. függelékében lévő vegyületek. - „B” csoport: állatgyógyászati termékek és szennyezőanyagok: (1) Antibakteriális anyagok, beleértve a szulfonamidokat, kinolonokat. (2) Más állatgyógyszerek: (c) Karbamátok, piretroidok. (3) Más anyagok és környezetszennyezők. (a) Szerves klór, PCB tartalmú vegyületek. (b) Szerves foszforvegyületek. (c) Kémiai elemek. Európában az atkairtó maradványokat nem szabályozzák. 2006-ban az Európai Unió két jogi ajánlást tett. Az első a növényvédő szerekre vonatkozik. Ebbe tartozik a toxikus peszticidek kevésbé mérgezőkkel való helyettesítése. A második javaslat egy direktíva a peszticidek fenntartható használatáról. Ebbe tartozik a peszticidfelhasználók oktatása és az IPM-tervezetek. 2008-ban az Európai Unió egy újabb, javított MRL-t bocsátott ki arra a kb. 1100 peszticidre vonatkoztatva, amit valaha is használtak a világon. Az átalakítás célja az volt, hogy az előző rendszert egyszerűsítsék, mert korábban bizonyos peszticideket a Bizottság szabályozott, másokat a tagállamok, és voltak olyanok is, melyet nem szabályoztak egyáltalán. Az új szabályozás minden olyan peszticidre vonatkozik, amit a mezőgazdaságban jelenleg használnak vagy korábban használtak az Európai Unióban, vagy azon kívül. Az Európai Élelmiszer-biztonsági Hatóság (EFSA) határozta meg a fogyasztók számára a biztonságos szinteket a peszticid toxicitását, az ételben való maximális szintjét illetően a különböző európai fogyasztók étrendje alapján. Az Európai Unión kívül termelt termékek esetén az exportáló ország kérésére meghatározzák az MRL-t. A fejlődő országokból jövő termékeknek az importáló ország MRL-jének kell megfelelniük, vagy a WHO-szabályok nemzetközi ajánlásainak. Összefoglalva: a méhészeti eljárásokból és a mezőgazdaságból erednek a méhészeti termékek fő szennyezői. A közegészségügyi szervezeteknek oktatási programokat és projekteket kell kifejleszteniük a peszticidek környezetre, gazdálkodókra, méhészekre, méhekre és méhészeti termékekre gyakorolt káros hatásainak elkerülése érdekében. Különösen a fejlődő országokat kell segíteni a peszticidmaradvány normáinak meghatározásában. Ezekben az országokban a fogyasztókat is tájékoztatni kell a peszticidekkel kapcsolatos egészségügyi gondokról. Az is fontos, hogy a fejlett országok legyenek óvatosak a méhészeti termékek harmadik országból való importjával.

184

XIII. Menedzsment a hivatásos méhészetben. Marketing és költséggazdálkodás A marketing alapelveinek bevezetése a méhészetben nem egyszerű. Ennek oka elsősorban a méhészeti tevékenység sajátosságában rejlik. A tapasztalatokat nem lehet átvenni az iparból. Itt nagyon sok méhészről van szó, akik mind csak viszonylag kis mértékben járulnak hozzá az össztermeléshez, és csak kis mértékben van hatásuk az árképzésre. A családok termelése igen bizonytalan, az időjárási körülmények függvénye. A méhészetben az átalakulás lassúságának elsődleges oka – véleményünk szerint – a marketingorientáció hiánya a méhészeti vállalkozásokban, valamint az, hogy alábecsülik a marketing jelentőségét. A marketingszemlélet egy filozófia, nem pedig egy rendszer vagy szervezeti struktúra. Alapja az a meggyőződés, hogy az értékesítési és befektetési kiadások csak akkor térülhetnek meg, ha a fogyasztói igényeket felismerik, előre jelzik, ösztönzik és kielégítik. A méhész szerepe a múltban kizárólag a termelésre korlátozódott. A kielégítetlen keresletet illetően nem tettek lépéseket. A méhészek az előállításra koncentráltak, a hatékonyság növelésére és a költségek csökkentésére. Olyan termékeket (pl. olyan mézféleségeket) készítettek és kínáltak eladásra, amelyeket eredményesen lehetett előállítani. A fogyasztói igényeknek és elvárásoknak kisebb jelentőséget tulajdonítottak. A profitszerzés érdekében a méhésznek fel kell ismernie a fogyasztói igényeket, és olyan termékeket kell előállítania, amelyek jobban és hatékonyabban megfelelnek ezen igényeknek, mint a versenytársakéi. A méhészek számára hasznos példa lehet a mezőgazdaságban alkalmazott marketing, és az ott elért jelentős eredmények. A méhészekhez hasonlóan a mezőgazdasági termelők közül is sokan úgy vélik, hogy a marketing csak akkor kezdődik, amikor a termékek elhagyják a farmot. Ez azonban erősen korlátozza a marketing hatékonyságát. A marketing valamennyi gazdasági tevékenység együttes teljesítménye, beleértve az élelmiszer-ipari termékek és szolgáltatások mozgását a mezőgazdasági termeléstől kezdve egészen addig, amíg a termékek a fogyasztók kezébe jutnak.

1. A méhészeti termékek iránti kereslet ösztönzése A méhészek azzal, hogy jobban megértik a piaci igényeket és javítják képességüket, hogy megfeleljen ezeknek az igényeknek, növelhetik a termékük iránti keresletet. Ennek érdekében szükséges, hogy akár egyénileg, akár másokkal együttműködve képesek legyenek felmérni az új piacokat és az új termékeket, illetve növelni tudják a keresletet a már meglévő piacokon, reklámokkal, hirdetésekkel is javítsák az eladási mutatókat. A leggyakrabban alkalmazott meg-

185

közelítés a bevétel növelése a jelenlegi szintű kereslet mellett. Több országban önkéntes vagy kötelező marketingszervezetek alakultak. Ezeknek kettős céljuk van: növelni a termelők szerepét a piacon, illetve csökkenteni a viszonteladó cégekét, akik felvásárolják az alapanyagokat, és feldolgozással, csomagolással növelik annak értékét. Alternatív megoldás lehetne, hogy a termelői szervezetek közreműködésével csökkentsék a marketingköltségeket, optimalizálják az elosztást, a technológiát, a helyszíneket, az operációs rendszereket, és megfelelően módosítsák az értékesítési csatornákat, valamint a marketingszolgáltatásokat. Hatalmas lehetőség a kereslet növelésére a közvetlen értékesítés. A fogyasztók gyakran először a méz és az egyéb méhészeti termékek gyógyító hatásáról értesülnek. Ez felkelti érdeklődésüket a termékek iránt, ami nagyon hatékonyan ösztönzi a kereslet alakulását.

2. A termelési költségek csökkentése Az elmúlt években a termelési költségek csökkentésére irányuló tevékenység lett a legfontosabb a méhészek többsége számára. A termelési technológiában számos fejlesztés történt, főként az intenzív ökonómia bevezetése eredményezte a termelékenység növekedését. Ez olyan irányvonal, melyet a méhészeti ágazatnak követnie kell. A termelési költségek csökkentése és a termelékenység növelése nemcsak lehetséges, hanem szükséges is ahhoz, hogy a világpiacon versenyképesek maradjunk.

3. A piaci helyzet új kihívásai A munka szervezésének, a termelésnek és a mezőgazdaság egészének – így a méhészet – ökonómiáját meghatározó sajátságos tényezők az alábbiak: idényszerűség, időjárás-függőség (a „gyár” a szabad ég alatt van), élő, szerves organizmusok jelenléte, a termelés és a feldolgozás elkülönülése (dolgozó ember, dolgozó természet), szabadban történő munkavégzés, a források megújulása, elkerülhetetlen beszerzések. Ezek igen sok veszélyt jelentenek a méhészetre is. Napjainkban a döntéshozatal, a termelés, a kereskedelem és a külkapcsolatok komplexitása egy méhészetben ugyanazt jelenti, mint a mezőgazdaságban tevékenykedő bármely más gazdaság számára. Ha egy méhész ritkán használja a vállalat vagy cég szót, az leginkább azért van, mert a méhészetek általában családi vállalkozások. Közgazdaságtani szempontból azonban a méhészet is egy vállalat, más szóval a termelési tényezők szervezett csoportja, amely nyitott a környezetre, és annak hatása alatt áll. Működő egység, melynek célja a gazdasági haszon és a saját célkitűzések elérése. A mezőgazdaság aktuális változásai megkövetelik a méhészektől is, hogy különbséget tudjanak tenni a kereskedelem és a marketing

186

között. A minden áron abszolút termelési növekedésre törekvés a fejlett országok piacgazdaságában nem fenntartható. Ebben a helyzetben a méhésznek más lehetőségek után kell néznie, hogy el tudja adni, illetve tárolni tudja termékeit, annak reményében, hogy a következő év árai kedvezőbbek lesznek. A nagyobb méretű, szakosodott telepek a termékek széles skáláját termelik eladásra. Mivel a termelési kiadások és az eladásból származó bevétel közötti különbség általában nem túl nagy, már néhány százaléknyi árcsökkenés is a méhészet visszaesését vagy akár csődjét jelentheti. A méhésznek nincs jelentős hatása az árakra. Ő egy eladó számos, hozzá hasonló eladóval együtt, és ők valamennyien hasonló helyzetben vannak a vásárlókkal szemben. Ahhoz, hogy versenyben tudjanak maradni a jelenlegi piaci körülmények között, a méhészeknek feltétlenül alkalmazniuk kell a marketingszemléletet. A jövőbeni piaci igények elemzése kell, hogy legyen az első lépés. Ezt át kell gondolni, mielőtt a termelési ciklus elkezdődne. Mivel a cél az, hogy a terméket eladják, a következőket lehet tenni: - Szerződés aláírása a feldolgozóiparral. - Szerződés aláírása a viszonteladókkal. - Közvetlen eladások előkészítése. - Belépés már létező marketingszervezetbe, illetve ha nincs, akkor egy új szervezet alapítása, amely a méhészek érdekeit képviseli.

4. Marketingmenedzsment A marketingmenedzsment egy komplex folyamat, amely magában foglalja a stratégiai és az operációs tervezési, illetve megvalósítási fázist. A stratégiai tervezésnek (stratégiai marketingnek) hosszú távú célkitűzéseket kell tartalmaznia (stratégia), valamint az irányvonalak keretrendszerét. Meg kell határoznia az elérési útvonalat, és azonosítania kell a marketingstratégiákat. Ezt a fázist gyakran stratégiai menedzsmentnek is nevezik. Alapvetően meg kell határoznia az alábbiakat: küldetés (definiálja a vállalkozást, és kialakítja filozófiájának alapjait), stratégiai előrelátás (jövőkép, jövőbeni piaci pozíció képe), célkitűzések a jövőbeni működést és stratégiákat illetően (útmutatás, szabályok és piaci eszközök). Ebben a fázisban lehet választani a tevékenységek és a piaci szegmensek között. A stratégiai tervezés alapvető eszköze a SWOT-elemzés (erősségek, gyenge pontok, lehetőségek és veszélyek feltárása), a portfólió-elemzés, valamint a kapcsolatelemzés: az áru és a piac vizsgálata. Az operációs terv (marketing-mix) tartalmazza az elfogadott intézkedések specifikus megnyilvánulását. Ennek megvalósítása a marketingterv. Meghatározza a rövid távú célokat. A terv szintén körvonalazza a termékpolitikát, a forgalmazást, a promóciót és az árképzést. A marketingmenedzsment diagramja a gyakorlatban messze van az ideális modelltől. A különbségek különösen a

187

szekvencia esetében és a végrehajtási szakasz előtt mutatkoznak. A marketingfolyamat komplexitása a marketinggel kapcsolatos döntések sajátosságából fakad. Ezeket általában a piaci folyamatokról kapott hiányos információ alapján hozzák, amelyek kölcsönösen hatnak egymásra.

5. Marketingstratégia A marketingstratégia meghatározásának kiindulási pontja a piaci lehetőségek felkutatása. Egy lehetőség a méhészek számára, hogy megkeressék és azonosítsák azt a vásárlói réteget, melynek az igényeit a legjobban egy méhész tudja kielégíteni. A lehetőségeket egyeztetni kell a méhészet küldetésével, a célkitűzésekkel és a forrásokkal, különös hangsúlyt fektetve a meglévő erősségekre. Csak ennek alapján történhet a marketingstratégiák kidolgozása, a végzett tevékenység meghatározása, az árképzés, az értékesítési csatornák és a promóció kidolgozása. A marketingstratégiai koncepció tehát magában foglalja a következőket: - Belső tényezők: a vállalkozás erősségei és gyengeségei. - A környezeti tényezőkben rejlő lehetőségek és veszélyek. - Stratégiai célkitűzések. - A termékszférával kapcsolatos specifikus döntések, árképzési, értékesítési és promóciós folyamatok. - Az előzőekben elmondottak gyakorlatban történő bevezetésének módjai. - A rendszeres monitoring és a stratégiai intézkedések hatásának elemzése a marketingszférában. A marketingstratégia elemei a következők: 1. Termék: „a megfelelő termék” a fogyasztó igényeinek és vágyainak minél inkább meg kell, hogy feleljen. 2. Ár: megfelelő szinten kell tartani, figyelembe véve mind a fogyasztó jövedelmi viszonyait, mind pedig a minőséggel, presztízzsel (márkanévvel) kapcsolatos elvárásait. 3. Hely: a terméket pontosan a fogyasztóhoz kell szállítani (célpiac), hogy hozzáférhető és elérhető legyen. 4. Termelés: párbeszéd, kommunikáció szükséges a fogyasztóval (vásárlóval) a termék minőségét illetően, valamint az árról, a hozzáférhetőség feltételeiről, illetve arról, hogy miért érdemes ezt a terméket választania, és nem másikat. Amennyiben lehetséges, a fogyasztókat hasonló szempontok alapján csoportosítsuk annak alapján, hogy hogyan reagálnak a marketingelemekre. Például ilyen kritériumok alapján lehet őket besorolni: életkor, iskolázottság, érdeklődési kör, életvitel, életminőség stb.

188

5.1. Szelektív marketingstratégiák Az ilyen típusú stratégiákat a termék versenyhelyzetének támogatására használják fel. Ennek a stratégiának a legfontosabb eleme a piaci részvétel. A részvételi stratégiát a már meglévő vásárlók megtartásával, illetve újak szerzésével lehet megvalósítani. Az egyéni vásárlói preferenciákhoz való alkalmazkodóképesség, valamint a mézminőség és a termék iránti bizalom kialakítása és erősítése alapvetően szükséges. Külön figyelmet kell fordítani arra, hogy a mézet máskor is folyamatosan értékesíteni kell majd. Ezért fontos, hogy állandó minőségű legyen, ugyanazokkal a tulajdonságokkal rendelkezzen textúra, szín és íz tekintetében, és, ami szintén nem elhanyagolható, stabil áron. A külső megjelenés felkelti a vásárlók figyelmét. A legjobb módszer üvegekbe adagolni és csomagolni a mézet. Célravezető ötlet a színes címkék nyomtatása is. A vásárlók különösen figyelnek az olyan szabad szemmel is látható tulajdonságokra, mint a méz színe, állaga vagy kristályosodása. A méhésznek ügyesen kell alkalmaznia szaktudását. A nagy mennyiségű glükózt tartalmazó méz igen hamar kristályosodik. Ha az előre megvásárolt mézet nem fogyasztják el bizonyos időn belül, akkor nagy kristályok képződnek belőle, amit ebben a formában a fogyasztók nem kedvelnek. Az ilyen típusú mézet tanácsos krémméz alakban forgalmazni. A méz forgalmazása a következő termékformákban ajánlatos: 1. Repceméz: krémméz formában. 2. Egyéb – repcét nem tartalmazó – mézféleségek: krémméz formában vagy folyékony mézként, bár fennáll az újrakristályosodás és a bomlás veszélye. 3. Mézharmat: legjobb folyékony méz formában, csak néha krémes állagú. Vásárló-megnyerési stratégiák: Ennek a stratégiának alapja a termék helyének meghatározása a piacon. A termék pozíciója megmutatja, hogy a fogyasztók miképpen fogadják árunkat a piacon, összehasonlítva más, versenyképes produktumokkal, figyelembe véve a specifikus jellemzőket, amelyeket a vásárlók a piac valamennyi szegmensében elvárnak. Két stratégiai lehetőség van a vásárlók megnyerésére: - „A”: a termékkel „szemtől szemben.” - „B”: termék-megkülönböztetéssel. Az „A” stratégiai módszer alapján a méhész ugyanazokat az előnyöket ajánlja termékében, mint a konkurencia, azonban megpróbálja legyőzni őket a jobb minőséggel. A stratégia egy másik módja a hirdetési versenyt alkalmazza, és

189

a termék jobb hozzáférhetőségét vagy gyorsabb kiszállítását ajánlja. Ezenfelül a méhészek az árképzési stratégiában is versenyezhetnek. A hasonló minőségű mézet olcsóbban ajánlhatják. A „B” stratégia alkalmazásakor a méhész megpróbálja megkülönböztetni termékét a többitől, jellegzetességet (sajátos tulajdonságokat) kínál, és az ebből fakadó előnyöket azzal a céllal, hogy különböző típusú vásárlók igényeit elégíthesse ki.

5.2. Vásárlói hűségstratégiák Több cégvezető is észrevette, hogy jövedelmezőbb a régi vásárlók megtartása, mint újak keresése. Szakértők szerint az új vásárlók megszerzése ötször annyiba kerül, mint a régi vásárlók megőrzése. Ez a fajta stratégia külön figyelmet érdemel. Három fő ok arra, hogy a vásárló hű legyen egy termékhez vagy szállítóhoz: - A vásárlói elégedettség magas szintű fenntartása. - Versenyképesség a konkurencia ajánlataival (a versenytársak ajánlatainak ismerete). - A fogyasztókkal kialakított erős gazdasági és személyes kapcsolatok. Népszerű márkák, melyek a piac meghatározó résztvevői, stratégiáik és programjaik középpontjába helyezték a vásárlói hűség fenntartását. A méhészek ugyanezt tehetik. A termékkel való elégedettség azzal is növelhető, ha plusz információkat adunk a termék helyes, szakszerű használatáról. A méhész iránti lojalitás, amely a méhészeti termékeken alapul, a legjobb garancia a méhészet számára. A kölcsönös kapcsolatok stratégiájának célja a fogyasztókkal való erős kapcsolat kialakítása. Erre azért van szükség, hogy a vásárlókkal létrejött hivatalos kapcsolatokkal is növeljük az ismételt siker lehetőségét. A gyakorlatban ez általában úgy alakul, hogy a vásárló nem veszi meg a konkurencia termékeit akkor sem, ha azok olcsóbbak. A méhész mindig álljon készen arra, hogy ismertesse a terméket a vásárlóval, pl. milyen mézféleségek vannak, és melyiknek milyen a kristályosodása. A méhész tudjon tanácsot adni a vásárló számára arról is, hogy milyen formában és hogyan érdemes mézet vennie, és az a méz milyen betegségre használható. Következésképpen szakértői tudással kell rendelkeznie, hogy a vásárlókkal folytatott beszélgetés során meggyőzően tudjon válaszolni a kérdésekre, és el tudja oszlatni a kétségeket. Nem szabad elfelejteni, hogy a versenytársak is tudnak olyan terméket előállítani és olyan szolgáltatást nyújtani, amely esetleg hatékonyabban elégíti ki a vásárló igényeit. Elképzelhető, hogy több kedvező tulajdonságot tudnak felsorakoztatni a termék mellett, kedvezőbb árat alakítanak ki, illetve reklámjaik, hirdetéseik is hatásosabbak. A legjobb védekezés a versenytársak visszaszorítására a termékminőséget, árat és hirdetést illetően a verseny ismerete, követése (majd a versenytársak lehagyása).

190

5.3. Termékmix-stratégiák A legtöbb gyártó a termékek egész sorát kínálja. Azokat a termékeket, amelyek hasonló igényeket elégítenek ki, helyettesítő (pót-) termékeknek nevezzük (funkcionális helyettesítő). Azokat a termékeket, amelyeket egyidejűleg használnak vagy együtt árusítanak, és hasonló igényeket elégítenek ki, kiegészítő termékeknek nevezzük.

Helyettesítő termékek stratégiája A helyettesítő termékekre két fő stratégia létezik: - termékcsalád fejlesztése, - márka-/védjegystratégia. A termékcsalád fejlesztésének egyik stratégiája egy új termék bevezetése, miközben az előző név (védjegy) megmarad. A különböző mézféleségek teljes körét lehet ajánlani. Erre a stratégiára példa lehet egy új tulajdonságokkal rendelkező termék bevezetése, mint pl. a krémméz. Ennek a megközelítésnek legnagyobb előnye az, hogy a már létező termék pozíciója nem vitatott, így egy új termék bevezetése és elfogadása is valószínűleg könnyebb. A hátránya, hogy az új termék esetleg népszerűbb lesz az illető márkát kedvelő vásárlók körében, és ez a régebbi termék eladását visszavetheti. A termékcsalád fejlesztése azt is jelenti, hogy a termékek leggazdagabb választékát kínálják a méhészet potenciális vásárlói számára. A mézen kívül kínálható lehetséges termékek például: méhpollen, méhpempő, propolisz, illetve a méhviaszból készült gyertyák vagy figurák. Olyan termékekben is lehet gondolkodni, mint pl. a mézbor. Ahhoz, hogy egész évben képes legyen a termékeit értékesíteni, a méhésznek olykor más méhészektől kell mézet vásárolnia. Ebben az esetben azonban fokozott figyelmet kell szentelnie a méz minőségének. Általánosságban elmondható, hogy minél nagyobb a választék, annál jobb, és annál többet tudunk eladni. A gazdagon díszített állvány vagy bolti díszítés szélesebb fogyasztói csoportot vonz, akik általában vásárolnak is valamit. Megfigyelések szerint az aktív méhészeknek általában nincs gondjuk termékeik eladásával, még nagy mennyiségben sem. Gyakran a csomagolás vagy a színes címke sem fontos, mert a legfontosabb érv a termék mellett az, hogy a vevő személyesen ismeri a méhészt, és meg van győződve a termékek kiváló minőségéről. A márkák összekapcsolása: Egyes országokban a méhészeti termékek értékesítése ugyanazon a néven (márkanév) történik. Ez a stratégia hasznos mind a már meglévő termékek, mind az új termékek pozíciójának fenntartására. A kiegészítő termékek stratégiája a vásárlók megtartására irányul. Ezeket a stratégiákat akkor lehet alkalmazni, amikor egy már létező termék pozícióját

191

akarjuk fenntartani azzal a céllal, hogy új ügyfeleket szerezzünk egyéb áruk és szolgáltatások számára.

Kiegészítő stratégiák:

- kiemelési stratégia, - árukapcsolási stratégia. A kiemelési stratégiában egy bizonyos terméket kiemelten támogatnak, és a termék árát is ennek megfelelően állítják be azzal a céllal, hogy a fogyasztók majd a kiegészítő termékeket vagy szolgáltatásokat is megvásárolják ezzel egyidejűleg. Az árukapcsolási stratégiában a termékek egy specifikus kombinációját alakítják ki, amelyeket együtt forgalmaznak, jellemzően kedvezőbb áron, mintha a termékeket külön-külön vásárolná meg a fogyasztó. Ez a stratégia akkor ér el igazán jó eredményt, amikor a vásárló az olcsóbb termékeket részesíti előnyben, és szüksége van rá. Mind az árukapcsolási, mind pedig a kiemelési stratégia hatásos lehet, amikor a fogyasztó időt akar megtakarítani, és egy helyről vesz meg több mindent.

5.4. Versenystratégiák 5.4.1. A stratégiák csoportosítása dominanciatípusok szerint Ezeket a stratégiákat akkor kell alkalmazni, amikor tudatosan vesszük fel a harcot a konkurenciával. Egy bizonyos fajta versenydominancia alapján differenciálhatóak azon a területen, ahol előnyt kívánunk szerezni: - piacvezető, költségcsökkentő stratégia; - piacvezető, megosztó stratégia; - kiválasztott piaci szegmensekre fókuszáló stratégia. Ugyanakkor ne felejtsük el, hogy a versenyelőny az alapja valamennyi versenystratégiának.

5.4.2. A stratégiák csoportosítása piaci részvétel alapján Négy ilyen stratégia van: piacvezető (40%), piackihívó (30%), piackövető (20%), valamint a meghúzódó, a piaci réseket figyelő (10%) stratégia. - A piacvezető stratégia jellemzője a magas piaci részesedés, az árak diktálása, illetve az alacsony termelési költségek. A piacvezető pozíció fenntartása igen nagy erőfeszítést kíván. - A piackihívó stratégia világos stratégiai célkitűzések megfogalmazásán alapul, úgymint a piaci részesedés növelése, azon versenytársak azonosítása,

192

akiknek a gyengeségei ellen frontális támadást lehet indítani (minőségben, árban stb.), illetve a verseny elkerülése. - A piackövető stratégia tulajdonképpen a termékutánzó cégek stratégiája, ha nincs verseny a vállalatok között. Ezt a stratégiát jól tolerálhatják a piacvezetők. - A meghúzódó, piaci réseket kereső stratégia olyan piaci réseket keres, amelyeket a piacvezetők szabadon hagytak, és így elkerülik az erősebb versenytársakkal való konfrontálódást. Ez a stratégia igen magas fokú specializációt igényel, amely egyedi, meghatározott piacokra, vásárlói csoportokra, termékekre irányul.

6. Marketing-mix Minden vállalkozásban, minden országban, amely engedi a szabad versenyt, figyelmet kell fordítani a marketingstratégiára. Erre azért van szükség, mert a piaci siker vagy kudarc a versenytársakkal való megmérettetés eredményétől függ. A marketing-mix alapelemei az alábbiak: product (termék), price (ár), promotion (ajánlás, hirdetés) és place (hely, értékesítés).

6.1. Termékstratégia A terméknek több sajátossága is van, ezek: - fizikai jellemzők, - márkanév (védjegy), - a termék és a gyártó arculata, - a termékkel kapcsolatos szociális és kulturális társítások. Mindezek a sajátosságok hatással vannak arra, hogy a vevő elfogadja a terméket. Ez fontos, és befolyásolja majd a döntésüket, hogy megvegyék-e a terméket. A termék három működési (funkcionális) szinten elemezhető. Az első szint az alap, a második a valós termék, míg a harmadik szint a javított, továbbfejlesztett termék.

6.2. Árpolitika Az árpolitika a marketing-mix másik fontos eleme. Egy bizonyos termék árának képzésekor a következő szempontokat kell figyelembe venni: - Fedezzen minden költséget, ami ahhoz kell, hogy a termék a fogyasztóhoz kerüljön (a gyártástól a fogyasztásig). - Profitot biztosítson. - Hozzávetőlegesen tükrözze a fogyasztónak a termék értékéről alkotott elképzelését.

193

- Legyen kapcsolatban marketing-mix többi elemével is, mivel nem csak az árpolitika az egyetlen módszer a többi termékkel való versenyben.

6.2.1. Árképzés Az egyik legnehezebb döntés, amivel a méhész szembesül, az eladásra szánt termékek árának meghatározása. A döntés meghozatala előtt tanácsos néhány tényezőt figyelembe venni: - Mennyire ismert a termék a piacon? - Milyen a termék pozíciója a piacon? - A termék potenciális és valós versenytársai. - Termelési költségek. - Értékesítési csatornák. A tényezők közül általában az egyik legfontosabb a versenytársak tevékenysége. Több tényező is befolyásolhatja a termékek árképzésének folyamatát. Rendes körülmények között, amikor erőteljes versenyhelyzet alakult ki, az áraknak nagyon hasonlóknak, sőt inkább ugyanolyanoknak kell lenniük, mint a konkurens termékeinek. A méhészek esetében pontosan ugyanez a helyzet. A piac szabja meg az egyes termékek árát, ezért mindannyian nagyon hasonló árat kapnak feldolgozott készítményekért. Annak érdekében, hogy a mi termékünket megkülönböztessük a versenytársak termékétől, bevezethetünk egy üzleti nevet (márkanevet). Az a vállalkozó, aki a legjobb márkanévvel rendelkező termékkel rendelkezik, átveheti a piacvezető szerepét. Ő fogja diktálni az árakat, amelyekhez azután a versenytársak alakíthatják saját áraikat.

6.2.2. Árstratégia Az árak megállapításakor több különböző tényező is fontos szerepet játszik. Az egyik ilyen alapvető tényező, hogy az árakat a termelési költségek függvényében kell beállítani. Úgy is lehet árat kalkulálni, hogy a versenytársak árait tartjuk szem előtt. A harmadik megközelítés alapja az, hogy a keresletből indulunk ki. Legelőször fel kell mérni a termék iránti igényeket különböző árak mellett, és úgy állítani be az árat, hogy a kitűzött értékesítési célokat elérjük.

6.3. Promóciós (ajánlási, reklám-) stratégia A promóció célja a potenciális vásárlók viselkedésének és beállítottságának befolyásolása. A promóció erősíti vagy megváltoztatja a már létező hozzáállást vagy véleményt. A promóciónak erősítenie kell a vásárlók kedvező véleményét a termékről, illetve a negatív hozzáállást meg kell változtatnia.

194

A promócióra több módszer is létezik. A legfontosabbak között szerepelnek az alábbiak: - egyedi értékesítés; - hirdetés, reklám; - elismertség, hírnév szerzése; - előnyös vállalati arculat kialakítása (public relations).

6.4. Értékesítési stratégia A marketing-mix utolsó aspektusa, amit figyelembe kell venni, a hely, vagyis az értékesítés. Ez az elem nagyon fontos a marketingstratégia kialakításának szempontjából, mivel a terméknek jó időben és jó állapotban kell elérnie a célpiacra. Az értékesítéssel kapcsolatos döntések általában hosszú távra történnek, és jelentős befolyásuk van a marketing-mix összes többi elemének működésére. Az értékesítési stratégia kialakításakor a legfontosabb feladat az értékesítési csatornák azonosítása, és a termék számára legmegfelelőbb piacok kiválasztása. Szintén nagyon fontos tényező a szállítás kérdése, az, hogy milyen módon jut el a termék a piacra. Azt is fontos eldöntenünk, hogy közvetítők, viszonteladók szolgálatait igénybe kívánjuk-e venni, vagy saját magunk végezzük az értékesítést. Mindkét változatnak vannak előnyei és hátrányai egyaránt. Ezért annak eldöntésére, hogy az adott termék értékesítésekor melyiket lenne célszerű alkalmazni, alaposan ki kell elemeznünk a termék egyedi jellemzőit. A méhészeti termékek értékesítésének igen fontos eleme a hely megválasztása. Az üdülőhelyek vagy forgalmasabb turistaútvonalak, turisztikai célpontok közelsége általában nagyobb vásárlóerőt biztosít. Lényeges, hogy a méhészet közel legyen az értékesítőhelyhez. Ez az elrendezés a marketing-mix többi elemének jobb kihasználását is elősegíti.

7. Marketingkezdeményezések a méhészetben Az évek során különböző módon próbálták felkelteni a vásárlók érdeklődését és szorosabbra fűzni velük a kapcsolatot. Az alábbiakban ezek közül mutatunk be néhányat.

Nyílt nap A nyílt nap szervezése költséges vállalkozás, azonban lehetővé teszi új vevők megnyerését, illetve erősíti a kapcsolatot és bizalmat az állandó vevőkkel. A rendezvény keretében a méhészetben várnak minden érdeklődőt, akikhez a meghívókat személyesen, e-mailen, illetve újsághirdetés útján juttatják el.

195

Ez egy nagyon vonzó formája annak, hogy a vásárlók megismerjék a méhészetet, a munka szervezését, a különféle méhkolóniák biológiáját, a mézfajtákat stb. Érdemes úgynevezett tematikus „állomásokat” szervezni, ahol a látogatók megbízható információt kaphatnak egy-egy adott témában. Mindezt össze lehet kötni friss kenyéren tálalt saját termelésű méz kóstolásával, illetve kávé, tea, ásványvíz vagy tej kínálásával. A következő „állomások” kialakítását javasoljuk: 1. Kaptármegfigyelés és a méhcsaládok biológiájának áttekintése. 2. A „legszelídebb” méhcsalád bemutatása, a mézgyűjtés folyamata. Itt lehet beszélni a méhtartásról, a mézgyűjtési fázisokról, a méhpollen kialakulásáról stb. 3. Történeti sarok, néhány régi méhkaptárral. Itt be lehet mutatni a méhtartás hagyományait, a méhtartási eszközök, kaptárok és egyéb berendezések fejlődésének történetét. 4. A műhely és az ott folyó munka végigkövetése munkafolyamatonként, egészen addig, míg a méz az üvegbe kerül. Ez a téma különösen hasznos a mézelőállítás jelenlegi higiéniai előírásai miatt. Az előadás alatt a méhész folyamatos, kiemelt figyelmet kap. 5. Filmvetítés a méhtartásról. Ha videó-lejátszás nem lehetséges, akkor látványos, színes fotókból készült kiállítás szervezése. 6. Rövid, jól előkészített tájékoztató egy bizonyos témáról (ilyen lehet pl. a méz, illetve a méhészeti készítmények gyógyhatásai, szerepük a betegségek megelőzésében vagy a méhek szerepe a mezőgazdaságban stb.). 7. A méhkirálynő mesterséges megtermékenyítésének bemutatása. Egzotikussága miatt ezt a témát a látogatók nagyon kedvelik. Az érdekes témájú előadásokkal el lehet menni az óvodákba vagy iskolákba. Szintén érdemes lehet a gyerekeket kivinni a méhészetbe az ott tartandó előadásokra. Nincs annál jobb módszer, hogy megismertessük és megszerettessük a fiatalokkal a méhészkedést és a méhészeti termékeket, mint a közvetlen, helyszínen történő bemutatás. Nem könnyű feladat kisgyerekek számára szervezni tevékenységeket, de megéri a fáradságot. A gyerekek kedvéért, a gyerekek rábeszélésére is vehetnek a meglátogatott méhészetben termelt mézet vagy egyéb méhészeti terméket a szülők. Gyakori szokás karácsonyi, illetve újévi ajándékokat adni a vásárlónak. Azok a vállalatok, melyek komolyan veszik vevőiket, különböző értékű ajándékokat adnak nekik. Ennek a gesztusnak duplán pozitív jelentése van. Egyrészt ezzel könnyen megszerezzük a vásárló elismerését. Az ajándék lehet pl. méhviaszból készült gyertya vagy figura, amit azok kapnak, akik a novembertől februárig tartó időszakban mézet vásárolnak. De több más elképzelés is szóba jöhet. Sok függ a méhész egyéni ötletességétől, eredetiségétől, és természetesen pénzügyi lehetőségeitől.

196

Üzleti terv Az üzleti terv fogalma és fontossága Az üzleti terv egy speciális terv. Ez a konkrét célok és a piaci végrehajtás megfogalmazásának egyik formája, valamint a vállalkozások indításához szükséges anyagi források előteremtésének bemutatása: pl. részvénykibocsátás, banki hitel stb. Az üzleti terv jó modell bármely egyéb terv kidolgozására, mert a célokat, intézkedéseket, erőforrásokat, a stratégiát és a projekt eredményeit be kell mutatnunk, hogy ezzel bizonyítsuk képességünket és vállalkozói készségünket, és így építjük fel azt a bizalmat, amely szükséges a kölcsön megszerzéséhez, illetve a tőke növeléséhez. Az üzleti terv a menedzsment egyik modern technikája, előzetes feltétele a sikernek a piacon. A sikert nem lehet elérni a piac ismerete, valamint előrejelzés és tervezés nélkül. Minden nagyobb projekthez szükséges egy üzleti terv készítése. Ez egy belső használatra készülő terv, amely meghatározza a tervezett feladatokat, intézkedéseket, módszereket és a végrehajtási stratégiát, a becsült költségeket, a várható profitot. Az üzleti tervben szükséges: 1. Eldönteni, hogy egy projektet megéri-e elindítani, érdemes-e időt, munkát és tőkét fektetni bele. 2. Meggyőződni a projekt elkezdésének lehetőségeiről. 3. Felbecsülni a szükséges forrásokat és eszközöket, valamint megszerzésüknek módját. 4. Megvizsgálni a projekt előnyeit és lehetséges kockázatait. 5. Stratégiákat kidolgozni a megvalósításhoz. 6. Kijelölni a projektben résztvevők feladatait. Az üzleti terv kialakítása a projekt jellegétől függ, és a céltól, amely azt szolgálja. Minden esetben a cél és a forma meg kell, hogy feleljen a tárgyilagosság követelményeinek a fejlesztés, az árképzés, a várható kockázat és a várható profit tekintetében.

Az üzleti terv szerkezete Íme néhány gyakorlati megfigyelés és egy üzletiterv-minta néhány olyan kérdéssel együtt, amely megkönnyíti a tervezés folyamatát és a megfelelő döntések meghozatalát a stratégiával és a hatékony gazdálkodással kapcsolatban.

197

Az üzleti terv készítésekor: - meg kell határozni a feladatokat és a felelősöket; - előzetes tervet kell készíteni; - elő kell készíteni a terv következő részét, mely tartalmazza: a terv célját, a gazdaság profilját és jellemzőit, piacelemzést, a személyzet képesítését, valamint a pénzügyi helyzetet. A tartalom alapvetően a következőképp alakulhat: - Az üzleti terv fedőlapján fel kell tüntetni: a vállalat nevét, címét, logóját, a tulajdonos nevét, címét és telefonszámát, az üzleti terv készítésének dátumát, a készítő cég és személy nevét. - A terv összefoglalóját, amelyből a jelenlegi terv készült. Egy előzetes megvalósíthatósági tanulmányt a részvétel tervéről és előnyeiről. Az üzleti terv kialakításának kulcselemeit szintén tartalmaznia kell. - A termék (termékek) jellemzőit. - A vásárló jellemzői és a piacelemzés: a piac mérete, trendek és a fejlődés lehetősége. A piac potenciális növekedése (ajánlatos, hogy az üzleti terv az elmúlt három év elemzését és az elkövetkezendő öt év előrejelzését tartalmazza), a vállalat pozíciója a piacon. - Eladások, értékesítés: az értékesítés módja (direkt eladás, viszonteladók, egyéb megoldások), a legfontosabb vásárlók, a termékvásárlás százalékos megoszlása. - Promóció: a promóció és a hirdetések módszerei és eszközei, éves szintű promóciós kiadások, a termelés és eladás szezonalitása. - Árak: árpolitika minden termékcsoportra, árérzékenység a költség változásainak függvényében, az eladási költségek a befolyt bevétel százalékos arányában kifejezve, a változók az eladás volumenének függvényében. - Verseny (hány konkurens vállalat van): a legfontosabb versenytársak neve, címe, eladásaik nagyságrendje, piaci részesedése, erősségek és gyengeségek a versenyt illetően, a verseny jellege, arculat, elhelyezkedés, termék, szolgáltatások, árképzés, reklám, eladási módszerek. - A projekt elhelyezkedése: hol helyezkedik el a projekt, a terület ökonómiai bázisa, piactól való távolsága. - Vezetési (menedzsment-) készségek: a tulajdonos életkora és végzettsége, a tulajdonos pénzügyi helyzete, szakmai tapasztalata, menedzsmentstruktúra és a kompetenciák megoszlása, szaktanácsadás igénybe vétele. - A személyzet szakképzettsége, készségei, fizetése. - Befektetések és hitelek: a szükséges befektetések tervezete, a befektetés ideje és költsége, a befektetés megvalósításához szükséges hitel nagyságrendje.

198

- A projektfejlesztés menete: a célkitűzések listája felosztva kiemelt, rövid és hosszú távú stratégiákra, célpiac, termékjellemzők, árak, reklám, értékesítés, valamint a szükséges források és tényezők, amelyek a sikert befolyásolhatják. - A pénzügyi terv a legbonyolultabb és egyben a legfontosabb fázisa a tervezési folyamatnak. Általában a következő öt évre vetítve készítik. Az első lépés egy havi vagy negyedéves elemzés.

Vagyonmérleg Olyan kimutatás, amely egy adott időpontra vonatkozóan pénzértékben tartalmazza a szóban forgó gazdasági egység eszközeit.

Termelési költségkalkuláció A siker egyik kulcsa a költségek struktúrájának és szintjének pontos ismerete. Részletes számítások szükségesek valamennyi állandó és változó költséget illetően, valamint meg kell határozni a termelési volumen határpontját, ahol az összes költség egyenlő a bevételekkel (jövedelmezőségi küszöb).

Eredmény-kimutatás Megmutatja egy bizonyos időszak nyereségét és veszteségét. Az ebben foglalt információ lehetővé teszi a befektetők, illetve hitelezők számára, hogy láthassák a kockázatokat, és eldönthessék az elfogadható feltételeket, amelyek alapján megállapodás (szerződés) jöhet létre. A bevételek és kiadások kimutatása a következőképpen történik: Termék és szolgáltatás értékesítéséből várható bevétel – a bevétel várható költségei (változó költségek + fix költségek) = a tevékenységből várható nyereség. Rendkívüli nyereség, rendkívüli veszteség = bruttó nyereség – jövedelemadó = nettó nyereség.

199

1. táblázat: Vagyonmérleg

Megnevezés

Tőke

Tartozások EUR

Tőke A. Befektetett tőke 1. Föld 2. Épületek 3. Gépek és berendezések 4. Járművek B. Forgótőke 1. Készletek 2. Követelések 3. Pénzeszközök (készpénz, bankszámla) C. Egyéb Tőke összesen: Tartozások A. Saját tőke B. Kötelezettségek C. Tartozások D. Nettó nyereség E. Magántőke Tartozások összesen:

200

Cash Flow-kimutatás: Készpénzbevételek és -kiadások 2. táblázat: Pénzügyi terv

Év, hónap

Nyitó egyenleg (készpénz), EUR Készpénzes bevételek Követelések Saját tőkenövekedés Személyes vagyontárgyak értékesítése Beruházási hitelek Működőtőke-hitel Egyéb jövedelem Összes bevétel Összes bevétel (amortizáció nélkül) Hiteltörlesztés Kamattörlesztés Beruházások Adók és járulékok Fizetett osztalék Szabad felhasználású pénzforrás Összes készpénzes kiadás Pénztár adott év végi záróegyenlege Pénztár halmozott év végi záróegyenlege

201

III

A tervezett pénzforgalmi összefoglaló dinamikus képet ad a gazdaság bejövő és kiáramló készpénzforgalmáról. A lista továbbá információt nyújt a készpénzigényekről, a hitelfelvétel szükségességéről a folyó költségek fedezésére, a rendelkezésre álló többlet készpénz visszafizetési kapacitásáról a későbbi időszakokban. Szintén segítséget nyújt a rendelkezésre álló készpénz legjobb felhasználásában és a befektetési döntésekre való felkészülésben. Meg kell jegyeznünk, hogy a havonkénti készpénz-bevételeknél és -kiadásoknál kizárólag a készpénzben történő bevételeket és kifizetéseket kell figyelembe venni. A havi, negyedéves, illetve éves szintű pénzügy cash flow-kimutatás készítésekor feltétlenül szükséges az eladások volumenét meghatározni az elkövetkező időszakra, ideértve a készpénz és a halasztott/késleltetett fizetés értékesítését. Ugyanezt kell tenni a költségekre vonatkozóan is. A hó végi készpénzegyenleg megmutatja azokat a készpénzforrásokat, amelyekkel a következő hónapban rendelkezünk, illetve a becsült hiányt, amit majd pótolni kell (külső finanszírozással, pl. hitellel), hogy a hónap során fellépő készpénzigényeket kielégítsük. A hó végi egyenleg az az összeg, amely a következő havi elszámolásunk nyitó összege. Hónapról hónapra átvisszük az egyenleget, és így megkapjuk az összes készpénzforrás egyenlegét, az úgynevezett kumulatív (halmozott) készpénzáramlást.

A befektetés hatékonyságának értékelése A befektetés bizonyos áruk vásárlása, úgymint gépek és berendezések, épületek, föld vagy egy egész vállalat. Ez a folyamat az ökonómián alapul. Vásárolunk, tőkét kötünk le annak reményében, hogy a jövőben nemcsak hogy megtérül a befektetett pénz, de pluszt (nyereséget) is elérhetünk. A jövőbeni haszon meghaladja a kezdeti tőkebefektetés mértékét. A befektetés hatékonysági elemzésének a következő kérdésre kell választ találnia. A jövőbeni várható haszon nagyobb-e, mint a befektetett tőke összege? Az értékelés legelterjedtebb módszerei az alábbiak: - NPV (Net Present Value) – nettó jelenérték; - BCR (Benefit-Cost Ratio) – haszon-költség arány; - IRR (Internal Rate of Return) – belső megtérülési ráta.

A) Nettó jelenérték Az alkalmazott képlet:

202

Ahol: - t – az adott pénzmozgás időpontja (pl: 3 akkor, ha a harmadik évben); - n – a teljes időtáv hossza; - r – kamatláb; - Ct – nettó pénzmozgás (a pénz összege) a t időpontban; - C0 – az a pénzösszeg, melyet a 0 időpontban fektettünk be (t = 0). Egymástól független beruházási igények esetén: - ha NPV > 0, akkor megvalósítható a beruházás; - ha NPV < 0, akkor nem javasolt a megvalósítás, mert vagyonvesztéssel jár; - ha NPV = 0, akkor a ráfordítások egyszer térülnek meg a beruházás hozamaiból. Ha az NPV pozitív, az azt jelenti, hogy a jövőbeni diszkontnyereség magasabb, mint az induló tőke nagysága, tehát a beruházásnak van értelme, a befektetést érdemes megvalósítani. Ha az NPV negatív, a projektet el kell utasítani. Ha két projekt összehasonlításáról van szó, azt kell választani, amelyiknek magasabb a nettó jelenértéke.

B) Haszon-költség arány Ugyanolyan feltételeken alapul, mint a nettó jelenérték-módszer. A nyereség és a kezdő befektetés összefüggéseit határozza meg. Ha a diszkontráta (tőkeköltség) nagyobb, mint az induló tőke, az arány B / C > 1, akkor a beruházásnak van értelme, ha az arány B / C < 1, akkor a beruházást nem érdemes megvalósítani.

C) Belső megtérülési ráta A belső megtérülési ráta az a diszkontráta, amelynél a nettó jelenérték nulla és a B / C = 1. Ilyen diszkontrátával (tőkeköltség) kell fizetni a vállalt időtartamon keresztül. A kamat és a belső megtérülési ráta összehasonlítása mutatja, hogy érdemes-e megvalósítani a befektetést. Ha a belső megtérülési ráta nagyobb, mint a tőkeköltség (kamat, amit fizetnünk kell), a beruházásnak van értelme.

8. Költséggazdálkodás a méhészetben A méhészkedés olyan mezőgazdasági tevékenység, amelyet általában egyedül végeznek. A méhésznek egy kis vállalkozása, vagy egy nagyobb vállalata van, ahol méhészeti termékeket állít elő. Az üzlet célja, hogy pénzügyi bevételt érjen el a piacon azáltal, hogy minden célzott vásárlónak terméket, illetve szolgáltatást nyújt. A jelenlegi vállalkozások általában mind a hazai, mind a külföldi

203

piacon versenyben vannak. A verseny elsődleges feltétele hatékonyan és hatásosan teljesíteni olyan alapfeltételeket, mint a kiváló minőség, alacsony árak és a gyorsaság, mert ezek biztosíthatják a versenyképességet. Mindezek teljesítése gazdálkodási tevékenységek segítségével lehetséges, amelyek a termeléshez szükségesek, valamint a szolgáltatás hatékonyabbá és hathatósabbá tételével. A gazdálkodási tevékenységek sajátossága, hogy mérhetőek. A költséggazdálkodás lehetővé teszi a tevékenységek mérését, és a tevékenységek eredményességéhez szükséges információt biztosít a vezető számára. A költségek, illetve a tevékenységek és források teljesítményének mérésével a vállalkozások javíthatják a vásárlónak nyújtott minőséget, és ez által az elért profitot is. Ha egy vállalkozás költséghatékonyabban tudja végezni tevékenységét, mint a versenytársak, akkor versenyelőnyhöz jut. A költséggazdálkodás meghatározza a költségek (kiadások) és bevételek közötti valós összefüggéseket, felfedhet burkolt (rejtett) költségeket és profitot is a vásárlóknak biztosított termékekben és szolgáltatásokban. Tehát a költséggazdálkodás az üzleti vállalkozás fontos döntéshozatali eszközévé válik.

8.1. Költséggazdálkodás A költséggazdálkodáshoz kapcsolódó témában a költséggazdálkodás közvetlen meghatározása helyett célokat és feladatokat adunk meg, és megmagyarázzuk, hogy ezek miért szükségesek. A költséggazdálkodás lehetővé teszi egy vállalkozás teljesítményének mérését a minőség, a rugalmasság, a szolgáltatás, az időzítés és a költséghatékonyság tekintetében a pénzügyi, valamint nem pénzügyi mutatók kombinálásával. Ebben az összefüggésben a költséggazdálkodás olyan rendszer, amelynek célja, hogy tájékoztatást nyújtson a vállalkozások számára, és segítsen az erőforrások hatékony és nyereséges felhasználásában, hogy olyan terméket és szolgáltatást tudjanak nyújtani, amelyek versenyképesek a piacon a költségek, a minőség, a funkcionalitás és időzítés tekintetében. Azonosítja a termelés során felhasznált források költségét, meghatározza az elvégzett tevékenységek hatékonyságát és eredményességét, valamint azonosítja és értékeli az új tevékenységeket, amelyek a jövőben javíthatják a cég teljesítményét. A költséggazdálkodás annak megismerésével kezdődik, hogy milyen események következtében keletkezik kiadás. Ez a tudás az előfeltétele a költségek teljes megértésének. A költséggazdálkodás költséginformációkat használ fel, és meghatározza, hogy mennyire hatékonyan fogyasztja egy vállalkozás a forrásokat az olyan termékek, illetve szolgáltatások előállításához, amelyek értéket képviselnek a vásárló számára. Ezért a költséggazdálkodás filozófiája megfelelő keretet biztosít okok (tevékenységek) és hatások (költségek) azonosításához. Az alábbi, költséggazdálkodáson alapuló, megközelítéseket (igényeik szerint) alkalmazzák a vállalkozások.

204

Költség-behatárolás A költség-behatárolás a fix költségek és a változó fajlagos költségek fedezésére vagy azok emelkedésének jövőbeni elkerülésére irányul. Ez a megoldás a vállalkozás tevékenységének azonos termelékenysége és azonos hatékonysága mellett értendő. Az üzletre vonatkozóan jól kell ismerni a költségek természetét és keletkezésük okát annak érdekében, hogy a várt hasznot elérjük. A fix költségek azok a költségek, amelyek összességében nem változnak, még akkor sem, ha a tevékenységi kapacitásban változás következik be. Ezek a költségek az összes termék részét képezik, így a tevékenység bármilyen arányú csökkentése növeli az egy egységre jutó költség összegét. Ezért tehát a vállalkozás vezetésének figyelembe kell vennie az ilyen költségek struktúráját a döntéshozatalnál. Az állandó költségeket növelő okok lehetnek az olyan tevékenységek, amelyeket nem kellő hatékonysággal végeznek: a nem szakszerűen és hatékonyan felhasznált források, az alacsony termelési kapacitás, a kis piaci részesedés, amely nem képes kihasználni a méretgazdaságosságot, illetve olyan termék vagy szolgáltatás előállítása, amely hozzáadott értéket nem teremt, és nem elégíti ki a vásárlók igényeit, illetve nem a kívánt minőségben elégíti ki azt. A vállalkozás vezetői elkerülhetik ezeket a költségeket, ha korrekt információra irányuló döntéseket hoznak, amelyeket a költséggazdálkodási rendszerben tudnak megszerezni. A változó költségek olyan költségek, amelyek nem változnak egy egységre vetítve, de összességében igen, bár a tevékenység volumene változhat. Ezek a költségek a tevékenységek költségei, amelyek a termék előállításakor keletkeznek. Ezért e tevékenységek azonos, hatékony szintű teljesítése, és a források felhasználása a tevékenységek elvégzésére ugyanazon a hatékony szinten és termelékenységgel biztosítani fogja, hogy fedezze a költségeket ugyanazon a szinten.

Költségelkerülés A költségelkerülés az olyan tevékenységek beszüntetését jelenti, amelyek a költség-haszon elemzés alapján nem bizonyulnak nyereségesnek, ezért nem alkalmazhatóak a továbbiakban. Ennek a megközelítésnek a lényege tehát az, hogy a hozzáadott értéket nem teremtő tevékenységeket kivonjuk a termelésből, illetve azokat, amelyek hozzáadott értéket teremtenek, költséghatékonyabb módon végezzük. Ezért a vállalatvezetőknek osztályoznia kell a tevékenységeket aszerint, hogy termelnek-e hozzáadott értéket vagy sem, mindezt először a tevékenységek meghatározásával. Szintén elengedhetetlen, hogy olyan módszereket találjanak és alkalmazzanak, amelyeknek segítségével csökkenthető vagy esetleg ki is zárható a hozzáadott értéket nem teremtő tevékenység, illetve megtalálható az a módszer, hogy költséghatékony legyen a tevékenység, és a későbbiekben hozzáadott értéket állítson elő.

205

Költségcsökkentés A költségcsökkentés a termeléssel kapcsolatos olyan állandó és változó költségek csökkentését helyezi középpontba, amelyek elengedhetetlenül szükségesek a vállalkozás adott időszakában. Ennek lényege tehát, hogy csökkentsük a költségeket minden tevékenységnél, amelyek a vállalkozás számára jelenleg feltétlenül szükségesek. Mindez lehetséges, amennyiben a vállalkozás vezetői a tevékenységek elvégzéséhez szükséges forrásokat hatékony és produktív módon tudják felhasználni.

8.2. Költségek és költséggazdálkodás a méhészetben A méhészet igen sokszínű vállalkozás. A költséggazdálkodás leginkább és legközvetlenebbül az ipari ágazatokra vonatkozik. Az iparból átvett tapasztalatok egy az egyben nem mindig alkalmazhatók a méhészetben. Ennek ellenére elmondhatjuk, hogy a költséggazdálkodást mindenütt meg lehet valósítani, így a méhészetekben is. A méhészeknek előnyös lehet, sőt manapság már szükséges, a költséggazdálkodásban szerzett gyakorlat.

Költségek és költségtípusok A költség egy termék előállításához vagy egy szolgáltatás biztosításához felhasznált pénzforrás mérőeszköze. Egy méhésznek is, mint minden vállalkozásnak, kell költséget számítania: teljes vagy fajlagos költséget. - A teljes költség jelenti egy termék, munkaterület vagy tevékenység által felhasznált összes forrást. A teljes költséget költségkategóriák (pl. munkaerő-, anyag- vagy eszközköltség), illetve működési területek (pl. gyártás, értékesítés, menedzsment) szerint lehet csoportosítani. - A fajlagos költség (egységár) a mértékegysége az egy termékre vagy szolgáltatásra jutó költségnek. A fajlagos költség egyszerűen az átlagköltség, aminek összege: a teljes költség elosztva a teljes mennyiséggel. A mértékegység igen fontos, mert érdemi módon kell meghatároznia egy vállalkozás kibocsátását (output), például egységnyi termék, egységnyi méhkaptár, egységnyi méz vagy méhtermék. A fajlagos költség hasznos a termelékenység mérésére, illetve a jelentős költségtrendek alakulásának felderítésére. A költségeket annak alapján kell besorolni, hogy milyen célból használják majd fel őket, ami a döntéshozatal miatt fontos. A különböző költségeknek különböző céljuk van. A besorolt és egy bizonyos célhoz beállított költségek lehet, hogy nem felelnek meg a másikra. Az alábbiakban a költségek besorolásával foglalkozunk, ami hasznos és érvényes lesz a méhészek számára is.

206

- Fix és változó költségek: A költségeknek ebben a besorolásában a költség és az árucikk kapcsolatát határozzuk meg, valamint azt, hogy hogyan reagál a mennyiség, illetve a felhasználás mértékének változásaira. A költség tárgya az adott árucikk, amelyet mérünk, a tevékenységi szintek a mennyiség, illetve felhasználás mértékegységei, amelyek a költség tárgyának függvényében változnak. A költségeket annak alapján csoportosíthatjuk fix költségekre és változó költségekre, hogy hogyan viselkednek a mennyiségi, illetve felhasználási mértékének változása esetén. Tehát a költségbesorolás fontos eszköze a döntéshozatalnak. - A fix költségek állandó értékek, nem változnak a mennyiség, illetve a tevékenységi szintek változásakor: pl. épületek, gépek, berendezések értékcsökkenése, adók, bérleti díj, adminisztrációs kiadások. A fix költségek csak rövid távra értendőek, egy olyan rövid időtartamra, amely alatt az elérhető források mennyisége nem változtatható. Minden költség hosszú távon változó költséggé alakul. Azonban a fix költségek egységnyi alapon változnak. - A változó költségek arányosan változnak a tevékenységi szintek növekedésével, illetve csökkenésével. A változó költségek közvetlenül az eladási vagy termelési nagyságrend változásaival vagy a termelés egyéb értékmérőivel változnak, azonban megmaradnak egységnyi alapon. - Előfordulhatnak még majdnem állandó költségek, amelyeknek fix és változó komponense is van. Erre példa a fenntartási és javítási költség. A költségeket előfordulásuk szerinti működési területek alapján is csoportosíthatjuk (pl. adminisztratív, marketing, értékesítési, kutatási és fejlesztési, valamint előállítási). - A termelési költségek azok a kiadások, amelyek egy termék előállításához szükségesek. A termelési költségek három fő elemből tevődnek össze: közvetlen munkaerőköltség, közvetlen anyag- és rezsiköltség. - A közvetlen anyagköltség magában foglalja az összes nyersanyagot, amelyet az elkészült végtermék gyártásához felhasználtak. - A közvetlen munkaerőköltség tartalmazza az összes munkaerőköltséget, amely a termék előállítására fordított idő alatt keletkezett. - A rezsiköltséghez sorolható minden olyan egyéb termelési költség, amely nem tartozik a közvetlen anyagköltséghez, illetve a közvetlen munkaerőköltséghez sem. Pl. közvetett anyag- és munkaerőköltség, értékcsökkenés, közüzemi díjak (villany, gáz, víz, üzemanyag, telefon), bérleti díjak és karbantartás. A rezsiköltség általában olyan termelési egységben keletkezik, ahol nem csak egy terméket vagy termékcsaládot gyártanak. Ezért a rezsiköltséget szisztematikusan és gondosan kell hozzárendelni egy-egy termékhez. Ezt nevezik rezsiköltség hozzárendelésnek.

207

Termék-árkalkuláció méhészek számára Az árkalkuláció nem egyszerű, és sokszor nem is egyértelmű feladat. Több terméket is elő lehet állítani a méhészeti tevékenység során, pl. mézet, méhviaszt, pollent, méhpempőt, propoliszt és méhmérget. A méhészek számára is azokat az általános árkalkulációs irányelveket javasoljuk, amelyeket bármely egyéb vállalkozásban vagy iparágban is alkalmazhatók. Ennek eredményeként pontosabb információk állnak majd a vállalkozás vezetőinek rendelkezésére a döntéshozatalkor.

1. lépés: Határozzuk meg az árucikket, aminek a költségét meg akarjuk állapítani

Árucikk tulajdonképpen bármi lehet egy vállalkozásban, pl. egy termék (méz) vagy egy üzleti folyamat. Az árucikk (költségobjektum) világos meghatározása adja meg a költségszámítási gyakorlat hatáskörét. A rendelkezésre álló információk köre fogja meghatározni a szervezeti erőforrásokat, amelyek a kívánt költség fejlesztéséhez szükségesek.

2. lépés: A költségszámítás gyakorlati céljának megértése

Egy vállalkozás különféle költségeket különféle célokra használ, például a termékjövedelmezőség és költség meghatározására, döntéshozatalra, kapacitás-kihasználásra.

3. lépés: A költségalap meghatározása

A költségek becslése a tényleges vagy tervezett költségek alapján történhet. A tényleges költségek a korábbi adatok alapján azt mutatják, hogy mi történt a múltban, ezért pontosabban ábrázolják az üzlet alakulását. A tervezett költségek a korábbi adatok alapján becsült jövőbeni költségek, ipari előrejelzések. A tervezett költségeket költségvetések, a tőke-befektetési elemzés és más kulcsfontosságú vezetői döntés előkészítéséhez használják.

4. lépés: A főbb költség-összetevők megállapítása

A fentiek szerint valamennyi költségelemzésben három összetevő szerepel: munkaerő, közvetlen munkaerőköltség, közvetlen anyagköltség és rezsi.

5. lépés: Költségek kiszámítása.

A 2-4. lépésben megszerzett információk alapján kiszámítható a termelési költség. Valamennyi kulcskomponens egyedi költségét ki kell számolni, majd ezeket a költségeket összegezni, ekkor kapjuk meg a termék teljes költségét.

208

Költség-mennyiség-haszon elemzés a méhészetben A méhészek könnyebben tudnak döntést hozni több tervezési kérdésben is, amennyiben tanulmányozzák a költségek, az eladások és a nettó jövedelem közti összefüggéseket. A költség-mennyiség-haszon (Cost-Volume-Profit = CVP) elemzés a tervezési döntéshozatal eszköze. Azt vizsgálja, hogy a változó költségek, a fix költségek, az árak, a mennyiség és a termékmix hogyan hatnak a profit alakulására. A fedezeti pont elemzése és a CVP-analízis meghatározza a fedezeti eladásokat. A fedezeti pont az a pont, ahol a bevételek és kiadások pontosan megegyeznek. Ez az elemzés hasznos lehet a méhészek számára, mert ennek segítségével ki tudják majd számítani, hogy milyen nagyságrendű értékesítés szükséges a nullszaldó, illetve a megcélzott jövedelem eléréséhez. A fedezeti pont az árbevétel szintjét mutatja, amely megegyezik az összes változó és fix költséggel egy adott kibocsátási mennyiségre, egy bizonyos kapacitás használat arányában. A fedezeti pontot egységre, illetve mennyiségre lehet számítani. Egységnyi fedezeti pont = Fix költségek / (eladási egységár – változó fajlagos költség) Mennyiségi = Fix költségek / [(eladási egységár – változó fajlagos költség) / eladási egységár] vagy: Mennyiségi = Fix költségek / [(összes eladás – összes változó költség) / összes eladás] Amennyiben a méhész egy megcélzott bevétel elérésével kalkulál, annak összege hozzáadódik a fix költségekhez. Példa: - Egy kg méz ára: 25 (TRL) - A változó fajlagos költség: 10 - Az összes fix költség: 5000 Egységnyi fedezeti pont: 5000 / (25 – 10) = 333,33 kg méz vagy: Mennyiségi fedezeti pont: 5000 / [(25 – 10) / 25] = 8333

209

210

XIV. Hasznos tapasztalatok a méhészetben 1. Ki a méhész, és mi a szerepe? A méhészkedés lehet hobbi, melléktevékenység vagy főfoglalkozás. Hobbiként milliók űzik világszerte. A méhészkedés nem túlzottan költségigényes hobbi, aminek édes haszna van minden évben. Mielőtt valaki méhészkedésre kötelezné el magát, két szempontot mindenképpen vegyen figyelembe: a méhcsípést és a hátfájdalmakat. Ha valaki méheket tart, egészen bizonyos, hogy valamikor majd meg fogják csípni a méhek őt is, és valószínűleg a családtagjait is. A méhcsípés a legtöbb ember számára fájdalmas, és egy rövid ideig még utána is kellemetlen érzés. Egyesek számára (hozzávetőleg a népesség 0,4 százaléka) akár halálos is lehet a méhcsípés a hirtelen és heves allergiás reakciók következtében. Gyakran látszanak annak az előjelei, ha valaki kezd allergiás lenni a méhcsípésre, de olykor a probléma váratlanul jelentkezik (a csípés helyének dagadása normális jelenség, de a csípéstől távolabbi testtájakon való viszketés, valamint a fulladás abnormális tünet, amelyre oda kell figyelni.) Azt is megfigyelték, hogy a reumában, ízületi gyulladásban szenvedők fájdalmát enyhíti, állapotukat javítja a rendszeres méhcsípés. A méhtartáshoz nem kell nagy fizikai erővel rendelkezni, de jó, ha van valaki, aki segít a nehezebb emeléseknél. Amennyiben a csípések nem okoznak gondot, és az emelés, cipekedés is megoldható, akkor mindenképpen érdemes belevágni a méhészkedésbe.

A szükséges tudás megszerzése Az olvasás igen hasznos módja a méhészkedés elsajátításának. Azonban nincs olyan írott anyag, amely felkészíthetné az embert arra az élményre, amikor először nyit ki egy kaptárt, és ott találja magát testközelben azzal a sok kis rovarral. Ha lehetséges, vegyük fel a kapcsolatot egy gyakorlott méhésszel, és ajánljuk fel ingyenes segítségünket cserébe azért, hogy elkísérhetjük őt megnézni, mit és hogyan kell tenni a kaptárokkal. Tanuljuk meg a helyes kaptárnyitást és azt, hogy hogyan kell kivenni a kereteket. Ismerjük meg, mi a különbség a királynő, a dolgozók és a herék között. Figyeljük meg közelről a költést, a különbséget az utódnevelő és a mézet tartalmazó lépek között, továbbá azt, hogy a méz, ellentétben a pollennel, csillog a cellácskákban. A méhészkedés az emberi tevékenység része már évezredek óta. Az alábbiakban leírtakat azért tesszük közzé, hogy felkeltsük a biogazdálkodással, ökológiai mezőgazdasági termeléssel foglalkozó fiatal hallgatók kíváncsiságát, és azért, hogy jobban megértsék, miért is nyűgözi le ez a tevékenység az embereket mindenütt a világon mind a mai napig.

211

Személyes jellemzők A méhésznek az alábbi tulajdonságokkal kell rendelkeznie: - érdeklődés a méhészkedés iránt; - jó koordinációs készség és kézügyesség; - egy kis szabadidő, sok türelem és csend; - jó megfigyelőképesség; - jól bírja a méhcsípést, és nem allergiás rá; - jó fizikai kondíció; - felelősségteljes hozzáállás a méhek és berendezések kezelésekor; - képesség az önálló, de a másokkal együtt történő munkavégzésre is; - rugalmasság és alkalmazkodóképesség. A méhészek számára elengedhetetlen: - A méhek éves ciklusának, szokásainak, biológiájának és viselkedésének alapos ismerete. - Jól tudjon bánni a méhekkel, tudja, hogy mikor és hogyan közeledhet hozzájuk. - Ismerje a különböző növénytípusokat és azok életciklusát, hogyan és mikor termelnek nektárt. - Ismerje és tudja kezelni a különféle betegségeket, parazitákat, ragadozókat, amelyek veszélyesek a méhekre. - Tudja, hogy hogyan kell kinyerni a mézet, illetve egyéb méhészeti termékeket: pl. pollen, méhpempő, propolisz, és meg tudja állapítani azok minőségét. - Jártasság az asztalos szakma területén, hogy a kaptárokat meg tudja építeni, illetve tudja javítani. - A növényvédő szerek, antibiotikumok és egyéb vegyi anyagok helyes használatának ismerete. - A méhészkedés egészét illető témák és trendek nyomon követése. - A vonatkozó törvények, jogszabályok ismerete (méhek, méhtartás, méz, szállítás, egészségügy, biztonság), valamint az élelmiszer-biztonsági és munkaügyi jogi háttér ismerete. - Marketing módszerek ismerete. - A pénzügyi és termelési nyilvántartás vezetése.

1. megjegyzés

Ha valaki fejvesztve menekül, amikor meglát egy rovart, akkor a méhészkedés nem neki való. De ha szereti az állatokat, a természetet, szeret a szabadban lenni, és ha kíváncsi, hogy hogyan kommunikálnak az élőlények, hogyan alakítják a környezetet, akkor biztosan rabul ejtik a méhek. Ha tetszik a kisvállalkozás ötlete, ha ösztönzi a kilátás, hogy saját, természetes mézet szüretelhet, akkor boldogan lesz méhész.

212

2. megjegyzés

A méhészkedés nem munkaigényes. Természetesen a hétvége egy része azzal fog telni, hogy a berendezéseket összerakja az ember. Azonban az idő, amit feltétlenül a méhekkel kell tölteni, meglepően csekély. Az első évet követően évente ötször-nyolcszor kell a kaptárokhoz ellátogatni. Ehhez hozzájön még a mézpörgetéssel, a berendezések javítgatásával és a télire való eltevéssel töltött idő, és így jön ki kb. 35-40 hobbinak szentelt óra (illetve ennél több, ha vállalkozásként űzzük a méhészkedést).

3. megjegyzés

Amint ebből a bevezető méhésztanfolyamból is kiderül, fontos tudni, hogy mi folyik a kaptárainkban. Ezért feltétlenül szükséges időt szakítani a méhek és a kaptárok nyugodt megfigyelésére, anélkül, hogy a méhek napi tevékenységét megzavarnánk.

4. megjegyzés

Minden méhcsípés fáj egy kicsit, de nem tart sokáig. Természetes kísérőjelensége a csípés körüli duzzanat, a pirosság és a viszketés. Ezek teljesen normális (nem allergiás) reakciók. Néhányan egy kicsit allergiásak a méhcsípésre, az ő esetükben a duzzanat és a kellemetlen tünetek komolyabbak. A legsúlyosabb, életveszélyt jelentő reakciók a népességnek kevesebb, mint egy százalékánál jelentkeznek. Ha bizonytalanok vagyunk, keressünk fel egy allergológust, aki meg tudja állapítani, hogy vajon a nagyon kevesek közé tartozunk-e, akiknek tartózkodniuk kell a méhcsípéstől.

5. megjegyzés

A méhekkel kapcsolatos munkálatok nagy részét a méhész jórészt saját maga végzi, és csak ritkán igényli mások segítségét. Ha nagyon sok kaptára van, akkor a pörgetésnél lesz szüksége segítségre, illetve a méhrajok befogásához, a kaptárok mozgatásához és hasonló feladatokhoz.

6. megjegyzés

Bár minden tankönyv, még ez a könyv is, egy sor eseményt és tevékenységet mint évente ismétlődő rutint állít be, a méhésznek soha nincs két egyforma éve. Mindig lesznek új dolgok, váratlan jó vagy rossz események, amelyek meglepetést okozhatnak. A méhész mindig legyen képes elfogadni és alkalmazkodni, sőt még értékelni és nagyra becsülni is, hogy része lehet a természet előre láthatatlan folyamatainak.

213

2. Esettanulmányok a projekt partnerországaiból 2.1. (Regionális) méztermelés Magyarországon Hódmezővásárhely már a történelem előtti időkben lakott terület volt. Egy közel 6000 éves régészeti leletet találtak a város határában. Az akkori őslakosok halászattal, kereskedelemmel, földműveléssel és állattartással foglalkoztak. A 15. század végére a település egy nagy területen fekvő, tipikus kereskedő várossá fejlődött. Hódmezővásárhely a középkortól kezdve a református egyházközösséghez tartozott, a római katolikus vallás a XX. század második felétől kezdett újból erősödni a városban. A földművelés és az állattartás mellett több gazda is tartott méheket a XVIII. századtól fogva. A méhészkedés tükrözi a legjobban a tájgazdálkodás legfőbb alapelvét: minél többet teszünk a természetért, annál többet tudunk kinyerni belőle. A méhek beporozzák a növényeket, mézet termelnek és egyéb, az emberek számára is egészséges termékeket, mint pl. pollen, propolisz, méhviasz és méhpempő. A növények méhek általi beporzása 30-szor, 50-szer nagyobb hasznot hoz a mezőgazdaságnak, mint a méztermelés. A legelterjedtebb méh Magyarországon a mézelő méh (Apis mellifera). Tavasztól őszig gyűjtik a méhek a pollent és a nektárt, amelyet azután mézzé alakítanak át. A méhek nem alszanak téli álmot, a tartalékmézet használják fel a túlélésre télen. A méhész feladata, hogy kaptárokat alakítson ki, ahova a méhcsaládok beköltöznek, védje a méhek egészségét, megfelelő feltételeket biztosítson számukra, és szüretelje le a többletmézet. Ha jó minőségű legelőre kerülnek, akkor a méhek 30-60% méztöbbletet is képesek termelni. A méhlegelők olyan növényekben bővelkedő területek, ahol a méhek nektárt és pollent tudnak gyűjteni. Magyarországon a legjobb ilyen legelők az akácosok és a hársfaerdők. Ezen kívül vannak még repce-, napraforgó-, facélia-, lóhere-, vaddohány és orvosisomkóró- (Melilotus officinalis) méhlegelők. A magyar méhészek leginkább akácmézet és vegyes virágmézet termelnek. A méhészkedés igen jó jövedelemhez juttathatja a kisgazdaságokat, és emellett ökológiai előnyei is jelentősek. A méhészkedés ökonómiai értelemben kétféle – közvetlen és közvetett – hasznot hoz. A közvetlen haszon a méz és az egyéb méhészeti termékek, míg a közvetett haszon az ökológiai környezet gazdagítása és működésének javítása. 8-20% növekedés várható az almát, sárgabarackot és őszibarackot termelő gyümölcsösökben, ahol méhek dolgoznak. A napraforgót bogarak porozzák be. Ha méhek végzik a beporzást, 35-50%-os termésnövekedés várható. A repce esetében ez a növekedés 15-20% lehet. A bioméhészkedésben a két legfontosabb alapelv: a méhekkel való körültekintő bánásmód és a vegyszermentes méhtermékek előállítása.

214

A bioméhészet sokkal költségesebb a hagyományos méhészkedésnél, és sokkal több törődést igényel. Mézhozamok: - akác 800-850 kg/ha - facélia (mézontó-fű) 250-300 kg/ha - hárs 560-1200 kg/ha - napraforgó 80-100 kg/ha - repce 50-60 kg/ha Magyarország a megtermelt méz 85-90%-át exportálja. A magyar méz legnagyobb felvásárlója az Európai Unió, legfőképpen Németország, Franciaország és Olaszország. Magyarországon a legfontosabb méz az akácméz, ebből termel az ország legtöbbet. Az egy főre jutó mézfogyasztás átlagosan évi 0,5 kg.

2.1.1. „Héjja-ökofarm” (biogazdaság) A Héjja-farm családi vállalkozás Magyarországon, Hódmezővásárhelyen. A családi gazdaság két szomszédos tanyából és az azt körülvevő 20 ha földterületből áll. A teljes területen ökológiai gazdálkodást folyik. A tanyában konyhakerti zöldséget, gyümölcsöt termelnek, és az őshonos állatok helye is ott van. A külső területeken szántóföldi növénytermeléssel foglalkoznak. A gazdaság látogatható gyakorló gazdák, oktatási intézmények tanulói (környezetismeret-, biológiaóra keretén belül, osztálykirándulások alkalmával) és egyéni érdeklődők számára is. Az elmúlt évektől kezdve egyre bővülő létszámú látogató tekinti meg a gazdaságot, melynek népszerűségét jelzi, hogy az idelátogatók között megtalálható a neves agrárszakember és az egyszerű kisdiák is. Vannak, akik csak vásárlási szándékkal, mások egy kis természet közeli kikapcsolódásra vágyva töltenek itt több-kevesebb időt. A gazdaság méztermelése és marketingje egyre javuló tendenciát mutat, a biotermékeknek stabil fogyasztói piaca van. Legnépszerűbb termékeik: akác-, hárs-, vaddohány- és lépes méz, valamint méhviasz és propolisz. A gazdaság repce- és napraforgóföldjeit használják méhlegelőnek is. Két új terméket vezettek be a piacra nemrégiben: gabonamagvakat, illetve gombát tartalmazó mézet. Céljuk a falusi és mézturizmus előmozdítása, a mézfogyasztás népszerűsítése. Bővebb infiormáció a http://www.bioturista.hu oldalon található.

215

2.1.2. A Wladimír-féle méhészeti középüzem technológiája az ÉszakAlföldön Ökológiai jellemzés

A méhészet központi telephelyei Magyarországon, az Alföld északi részén, Debrecen és Hajdúböszörmény között vannak, ahol a hajdúsági löszhát találkozik a nyírségi homokkal. A területre jellemző a kontinentális éghajlat: szeszélyes tavasz, forró száraz nyár, hideg tél. A löszháton sok a szántó (búza, kukorica, repce, napraforgó), kevés a természetes méhlegelő (rét és legelő). A homokos területeken sok az akác. A két – egymástól 2 km távolságban lévő – állandó telephely 3 km-es körzetében több száz hektár akácerdő található.

A méhészet általános jellemzése, filozófiája

Családi vállalkozásban 400-500 méhcsaládos vándorméhészetet tartanak fenn. A család négy tagja 23 éve méhészkedik. Méhészeti termékként egyelőre csak mézet forgalmaznak. Két méhészmester irányítja és végzi a legfontosabb szakmai munkát, de bőven kiveszik a részüket a közvetlen fizikai munkából a sofőrök is (nem főállású méhészek). A csúcsmunkákhoz – betanított munkásként – 2-5 fő áll rendelkezésre. A család két másik idősebb tagja az adminisztratív munkában, a betanított munkások ellenőrzésében vesz részt. A szermaradvány-mentes méz előállítása, a méhcsaládkímélő kezelés, a lehetőségek szerinti minél kevesebb szakmunka volt az alapvető célkitűzés, ezért 15 évvel ezelőtt a 24 keretes, fekvő Nagyboconádi-kaptárról átálltak a kétféle keretméretű, rakodó típusú Dadant-Blatt-kaptárra. Jelenleg – kísérleti céllal – 60 db forgófészkes kaptárt tesztelnek.

A kaptár

Jelenleg 450 db egyforma, 10 keretes Dadant-Blatt-fészek áll rendelkezésükre, (eredeti olasz modell alapján készültek, alsó röpnyílással). A méztéri fiókok 9 keretesek, fém távtartóval, hízlalt lépekkel rendelkeznek. A méztéri fiókokon nincs röpnyílás. A közepes fészek 11,34 dm2, az alacsony méztéri keret 4,98 dm2 lépfelületű. Mindegyik fiók egyedi bemart számmal van ellátva, ez nagyban elősegíti az adminisztrációt. A kaptárfenék higiénikus, rögzítve van a fészekhez, kihúzható röpdeszkával van ellátva. A röpdeszka ívelt bemarású, egyben röpnyílásszűkítő is. A kaptárfenéken a rostaszövet nincs takarva, így minden apró szemét (atka) kihullik. A kaptár télen is nyitott alulról. Az etetőtálca – közepén egy 3-5 cm átmérőjű nyílással – visszafordítva 6 cm magas menekülőtérként funkcionál szellőzőnyílással. Az aljdeszka rostaszövete és ezek a szellőzők biztosítják szállításkor a megfelelő légcserét.

216

Mind a fészek, mind a méztéri fiókon három fémsarok segíti elő a pontos egymásra illesztést. A kaptár teteje horganylemezzel fedett. A fészek és a méztér szükség szerinti elválasztására műanyag Hannemann-rács szolgál. Furnir- vagy farostlemezből készült szöktető (négy db fémsarok vagy két db kör) segítségével lehet méhteleníteni a mézzel telt fiókokat.

Vándorlás, szállítás

A méhlegelők szükségessé teszik az évenkénti legalább 5-6 vándorhelyre történő 10-12 szállítást. A szállítást több éven keresztül külső szolgáltatóval oldották meg, jelenleg rendelkezésükre áll egy hátsó-emelőfalas teherautó (erre – három sorban – 165 kaptárt lehet felrakni), valamint egy kisplatós, ötszemélyes autó utánfutóval, ezeken 55 db kaptár fér fel. Szükség szerint egy éjszaka két fordulóval lehet elszállítani a teljes állományt. Szállításhoz a kaptárakat előkészítik: a fészek fölött mindig van egy üres méztéri fiók, az etetőtálcában lévő takarókat tavasszal eltávolítják, az etetőt visszafordítják. A kaptárrészeket gyorskapcsos hevederrel feszesre kötik. A fészekfiókon lévő fogantyúk segítik a rakodást. A felrakott kaptárakat két irányból hevederrel rögzítik.

Méhlegelő

Kora tavasszal az állandó telephely körül elterülő nagykertes falu és zártkerti gyümölcsösök (cseresznye, meggy, szilva, alma, körte, barack), valamint az akácerdők aljnövényzete (pl. árvacsalán) biztosítják a bőséges virágport és elegendő nektárt a jó felfejlődéshez. Április végén repcére vándorolnak, lehetőleg olyan nagyságú táblá(k)ra, ahol egymástól 150-200 m-es távolságra, 50-80-as csoportokban tudják letelepíteni a teljes állományt. A repce két-három hétre biztosít általában több mint 10 kg-os családonkénti mézhozamot. A repcéről az állandó telephelyre szállítják vissza az állományt az akácvirágzás kezdetére. Jó időjárási viszonyok esetén akár két hétig is elhúzódó virágzás után északabbra, Zemplénbe vándorolnak szerencsés években, további egy-két hetes akácra. A két akác együttes mézhozama családonként akár a 40 kg-ot is elérheti. Június-júliusban évenként változó méhlegelőre vándorolnak: vaddohányra (Asclepias syriaca) Bács-Kiskun megyébe; a Tisza-partra gyalogakácra (Amorpha fruticosa). Jó évben pergethető mézhozam is lehet. Ha nincs jó méhlegelő, akkor etetéssel igyekeznek kihúzni az időt a napraforgó virágzásáig. Napraforgó: Hajdú-Biharban keresnek nagy területű, lehetőleg különböző fenológiai fázisú napraforgó táblákat, ahol legalább három hétre elhúzódó virágzásra számíthatnak. A családonkénti hozam elérheti a 20-30 kg-ot.

217

A napraforgó virágzása után – szeptember végéig – rétek, legelők, kaszálók területén (szükség szerint etetéssel) készítik fel a családokat telelésre.

Mézelvétel

A fészkek pergetése a vándortanyán történik: a kaptárból a kereteket mindig ugyanaz a méhész szedi ki. A keretek méhtelenítése lerázás utáni gépi lesepréssel (akkumulátoros) történik, majd zárt ládában kézikocsi segítségével kerül a jól szellőző, műanyaghálóval körbevett, felülről vízhatlan pergető sátorba. A fedelezést – kézi villával – fedelező kád felett végzik. A méz kinyerését 8 keretes axiális, programozható, forgókosaras 220 voltos pergetővel végzik, az áramellátást aggregátor biztosítja. A sátorban 3-5 fő dolgozik, lehetőleg egy fő méhész szakember irányításával. A hordás nagyságától függően, amikor a méztéri fiókok 60-70%-ra megteltek, a fészekre üres fiókot helyeznek, rá egy szöktetőt, erre kerül a mézzel teli fiók. 16-24 óra után a méhek lehúzódnak a fészekbe, és a mézes fiókok szállításra alkalmassá válnak. A méztéri fiókokat pergetéshez hazaszállítják, és az itt kialakított zárt téglaépületben pergetik. A fiókok raklapon, villás targoncával kerülnek a raktárba (60 fiók/raklap). A keretek viasztól, zugépítményektől való letakarítása is része a mézelvételi munkának. A sejtek felnyitása kézi és elektromos fedelező késsel történik. A pergetést 54 keretes sugaras, fordulatszámszabályozós pergetőben végzik. A mézelvétel minden eszköze saválló acél, ill. zománcozott. A kipergetett mézet 120 literes műanyag hordókban gyűjtik, melyeket a viaszmorzsáktól – a pergetést követő 1-2 napon belül – megtisztítanak.

Etetés

Szirupos etetés: a szirupot 1 : 1; 1 : 2 cukor-víz aránnyal készítik, és légfékes rendszerben, 5 literes műanyag vödörben tárolják, mely jól zárható tetővel van ellátva. Tavaszi serkentő etetés: szükség esetén – a természetes méhlegelő által biztosított hordástól függően – március végétől, április elejétől legalább 1 : 2-es cukorszirupot kap minden család. Szükség szerint általános, vagy családonkénti ismétléssel. Az északi akácon, lényegében még az utolsó virágok nyílásakor, felrakják a szirupos vödröket, így megelőzik a családok éhezését, és nem kell a szállítást sürgősre ütemezni. Nyárvégi etetés: a természetes méhlegelők (rétek, legelők, árokpartok) virágporhozama elegendő, de a nektártermelés – főleg száraz időjárás esetén – megkívánja az élelempótlást. Ezt 5-7-szeri 1 : 1-es szirup etetésével érik el. Az állandó telephelyre történt hazaszállítás után a megfelelő mézkészlet mennyiségéről mérlegeléssel győződnek meg. Azokat a családokat, melyeknél kevés a méz (kicsi a tömeg), cukorlepény formájában további élelemmel látják el a tél folyamán.

218

Cukorlepényes etetés (a mérlegelt tömeg alapján): a gyúrt cukorlepényt porcukorból felforralt méz-víz hozzáadásával készítik. Egy adag 1-1,2 kg-os, műanyag zacskóba kerül, és kb. 2-3 cm vastagra lapítják el. A zacskó közepére keresztvágással nyitnak bejárást a méhek számára, ezt helyezik az etetőtálca nyílására télre behelyezett szivacs alá.

Gyógykezelés

A bioméhészetben felhasználható készítményekkel, hordásmentes időszakokban – atka elleni védekezés – szükség szerint négyszer végzik évente, figyelembe véve a készítmények váltakoztatását. Hatóanyagok: timol, oxálsav, hangyasav. A gyógyszerezés során a legfontosabb, hogy legalább tíz család kontrollként ellenőrzést, ősszel ellenkezelést kapjon. Az ellenőrzéshez kihúzzák – a röpdeszkával egybeépített – higiénikus kaptárfeneket, helyére egy lemezből készült tepsi kerül olajjal átitatott fehér lapokkal. A kezelést követő napon az olajos papírra ragadt atkákat szabad szemmel is könnyű megszámlálni. Az őszi, fiasításmentes időszakban ellenkezelést csinálnak, és ha a lehullott atkák száma meghaladja átlagban a 10-et, akkor újabb kezelést végeznek.

Mézhozam

A magyarországi méztermelés legfontosabb méze az akácméz. Ennek mennyisége – itt az alföldi méhészkedésben – az éves mézhozam 30-50%-a. A másik jelentős hozamot a napraforgó adja. Jó évben ez az akácmézzel vetekedő men�nyiségű. Egyéb fajtamézek (repce, vaddohány, hárs, facélia stb.) hozama és részesedése az éves hozamból nagyon függ az időjárástól.

Szaporítás, lépcsere

Jelentős állománynövelést nem terveznek, de a tél folyamán elpusztult családok pótlására böngészett műrajokat készítenek az akáchordás kezdetétől. A szaporításhoz, illetve a lépfrissítéshez használt műlépet kizárólag saját termelésű viaszból készíttetik. A fészekkereteket átlagosan 3 évig használják. A méztéri lépeket, mivel azokban fiasítás nincs, csak akkor cserélik, ha pergetéskor megsérülnek. Az anyákat legalább kétévente cserélik, de a gyengébbeket éves korban is selejtezik. Az anyanevelést saját maguk végzik az általuk ellenőrzött törzsanyáktól. Jenter-féle petéztető tokból napos álcákat adnak be expressz dajkacsaládoknak, majd 24 óra múlva anyás dajkacsaládhoz kerülnek, itt kelnek zárkázva. A szűz anyákat kisméretű pároztatókba rakják át, a párzáshoz – saját állományukból – herefölényt biztosítanak

219

1. Méztéri fiókok a raktárban

2. Etetővödör felhelyezése

3. Légfékes etető és az anyarács

4. Lerakodás éjszaka

5. Lerakodás repcén

6. Tartalékfiókok szakszerű elhelyezése

7. A röpnyílás nyitása szállítás után

8. Ellenőrzés repcére szállítás után

220

9. Ellenőrzés akác után

10. Kaptárok akácvirágzás idején

11. Kaptársorok az északi akácon

12. Kaptárok az északi akácon

13. Fedelezés elektromos késsel

14. Fedelező állvány késsel

15. Keretek behelyezése a pergetőbe

16. Keretek a sugaras pergetőben

221

17. Pergetés

18. A higiénikus kaptárfenék (a kaptár oldalán zugolással)

2.2. A „Barć” méhészeti modellgazdaság (Kamianna, Lengyelország) Az alábbiakban bemutatásra kerülő méhészet nagyszerű példája annak, hogy hogyan lehet felhasználni valamennyi lehetséges és rendelkezésre álló marketingmódszert a termékek reklámozására és értékesítésére, illetve a méhészet oktatásának elősegítésére. Kamianna egy fenyőerdő közepén elhelyezkedő kis falu a hegyekben (Alacsony-Beszkidekben), körülbelül 600 méteres tengerszint feletti magasságban. Ennek a területnek a lakossága elsősorban a lemkos (ruszin) etnikai népcsoporthoz tartozik. Saját kultúrájuk, hagyományaik, szokásaik, viseletük és nyelvük van. Leginkább pásztorkodással és erdészettel foglalkoznak. A ruszinok görögkatolikus vallásúak, ezért rengeteg gyönyörű, fából épített templomot lehet látni mindenütt a környékükön. Kamianna-ban van egy „Barć” nevű méhészet, ahol mézet és egyéb méhészeti termékeket állítanak elő, amelyekből gyógyszereket, természetgyógyászati készítményeket, kozmetikai szereket, táplálék-kiegészítőket és egyéb árucikkeket készítenek. A Barć méhészet kizárólag saját kaptáraiból származó, jó minőségű mézet ajánl, ezért van hitelük és jó hírnevük. A méhészet mellett elhelyezkedő bolt nemcsak az árusítás célját szolgálja, ahol mézet, pollent, mézsört, méhviaszgyertyát, kozmetikai szereket, természetgyógyászati készítményeket, könyveket és ajándéktárgyakat lehet venni, hanem teljes körű tájékoztatást is lehet kapni a méhtermékekkel történő kezelésekről és gyógymódokról, az apiterápiáról. Azok, akik már egyszer vásároltak itt valamit, gyakran hűséges törzsvásárlókká válnak. Mindezek a tényezők hozzájárultak ahhoz, hogy a Barć méhészetet az egész országban úgy ismerik, mint kiváló minőségű méhtermékek gyártóját. A Barć méhészetben az alábbi tevékenységekkel foglalkoznak: 1. méhkirálynő-tenyésztés;

222

2. méhészeti termékek értékesítése és apiterápiában történő alkalmazása; 3. gyakorlati képzés méhészek és fiatalok, középiskolai diákok, valamint egyetemi hallgatók számára. A Barć méhészeti gazdaságban a méhméreg kivételével csaknem mindenféle méhészeti termék kapható. Ezek az alábbiak: - mézfajták, - propolisz, - méhpempő, - pollen. A gyógyszerészeti részleg – főleg propoliszalapú – termékei: kenőcsök, krémek, oldatok és egyebek, amelyek az apiterápiás kezelésekhez használatosak. A Barć méhészetben képzéssel is foglalkoznak. Európa egész területéről érkeznek hozzájuk érdeklődők. Szakmai gyakorlatokat tartanak középiskolás diákok és egyetemi hallgatók részére egyaránt. A látogatócsoportok nemcsak a méhek életéről láthatnak-hallhatnak, hanem lehetőségük nyílik a méhtermékek készítését is végigkövetni, és teljes körű információt szerezni a méhtartásról: - Egy mondás szerint az arany a földön a kőből születik. Ez az arany természetesen a mézharmat, amely itt főként a fenyőkből származik. - A méhészet anyakirálynőket is nevel. Mézet, valamint egyéb méhészeti termékeket állítanak elő és árusítanak, tanfolyamokat szerveznek, információt nyújtanak szaktanácsadás keretében. Forgalmaznak még alapvető méhészeti felszereléseket, berendezéseket és méhészeti szakirodalmat. - Foglalkoznak a méz és egyéb méhészeti termékek bevezető elemzésével. - Több díjat nyertek Lengyelországban és külföldön egyaránt. A méhészet igen kedvelt turistacélpont. Nagyon érdekes hely az úgynevezett demonstrációs célokat szolgáló üvegkaptár, amely betekintést enged a méhek fészkébe. A régebbi helyiségekben múzeumot alakítottak ki, ahol mindenki megnézheti, hogyan dolgozik a méhész, közvetlen közelről láthatja a méhészeti felszereléseket és azok működését, még gyertyát is készíthet. Meg lehet nézni az anyakolóniák mesterséges megtermékenyítését, a jelzéseket és más különleges tevékenységeket.

223

Az anyakirálynők mesterséges megtermékenyítésével ellenőrizhető a szülők kiválasztása, és biztosítható a család védelme az egyéb éghajlati zónákból származó méhek hatásától. A hosszú távú szelekció segített kinemesíteni egy „Kamianka” nevű méhfajtát. A méhészetben van egy üzlet is, valamint egy kávézó, ahol mézsört lehet inni, és egyszerű, finom ételek is kaphatók. A teát és a kávét mézzel is lehet édesíteni. Az új részlegben modern műhelyek, laboratóriumok és szociális helyiségek vannak, amelyek megfelelnek a legújabb egészségügyi-higiéniai előírásoknak. Nincs szabványosítás és vegyítés. A méhészetben apáca-, lóhere-, málna-, varádics-, repce- és limemézet, mézharmatot, hajdina-, valamint hangamézet állítanak elő. A méhészet termékeit egyéni vásárlóknak, családoknak, turistacsoportoknak és iskolai csoportoknak szánják. Május és június folyamán a szabadban biológiaórákat tartanak. Télen a környéken síelni is lehet.

2.3. Méhészeti esettanulmány, Belgium A méhészkedést Belgiumban elsősorban hobbiként űzik. Szigorú értelemben vett hivatásos méhészek nincsenek. Azonban vannak félig hivatásos méhészek, akik inkább a beporzásra koncentrálnak, és nem a méztermelésre. A méhészek átlagos életkora Belgiumban 60 év fölött van. Hosszú ideig csökkenőben volt számuk, azonban manapság a fiatalok egyre jobban érdeklődnek iránta a méhészeti szövetségek sikeres reklámkampányának és a médiákban történő híreknek, hirdetéseknek köszönhetően. A belga méhészek magas átlagéletkora nem jelenti azt, hogy még mindig a 30 évvel ezelőtt tanult módszereket alkalmazzák. A helyi méhészszervezetek rendszeres időközönként tanfolyamokat és továbbképzéseket szerveznek. A tanfolyami oktatók figyelemmel kísérik a nagyobb méhészeti intézmények kutatási eredményeit, és ezeket közvetítik a méhészek felé. Ezenkívül a méhészek egyre többen kezdik használni az internetet, hogy ott találjanak megoldást a kaptárok kezelésekor adódó feladatokra, az esetleges problémákra. Méhészeti szövetségek internetes fórumain önkéntes szakértők egy csoportja alakult, akik a különböző kérdésekre pontos, szakszerű válaszokat adnak. A leggyakrabban előforduló témák a betegségek kezelésére, a méhek kiegészítő takarmányozására, a lárvák mennyiségét és minőségét érintő, a rajok viselkedését befolyásoló új technológiákra vonatkoznak. Ily módon a modern technológiák és a tudományos ismeretek megtalálják az utat a belga méhésztársadalomhoz. Az elmúlt évtizedben a belga méhtartók figyelme csaknem teljes mértékben a varroa (méhatka) elleni védekezésre irányult. Mivel nincsenek bevizsgált, hivatalos méhészeti gyógyszerek, és a káros gyógyszermaradványokat is el kívánják

224

kerülni, a belga méhészek több kezelést is alkalmaznak az év folyamán. Az első kezelés abból áll, hogy tavasszal hetente eltávolítják a herelárvákat (álcákat), mivel a varroa atkák előszeretettel foglalják el ezeket a nagyobb sejteket, amelyek tovább vannak lezárva. A második kezelés oxálsavval történik egy lárvamentes időszakban vagy új rajzáskor, vagy pedig amikor fiatal királynő kerül a kaptárba. Ha nincs ilyen időszak, akkor hangyasavas párologtatást alkalmazhat a méhész, amely lárváknál is hatásos. Ez az utolsó kezelés azonban három hétig tart. Az ez idő alatt gyűjtött mézet nem lehet a többihez adni. Mind az oxálsav, mind pedig a hangyasav természetes állapotban megtalálható a mézben, csak alacsony koncentrációban, ezért ezek kis mennyiségű maradványa nem jelent veszélyt a méhekre, illetve a mézfogyasztókra. Augusztusban, amikor a telelő méhgenerációt alakítják ki, és a méheket cukoroldattal táplálják a tél kezdete előtt, a méhészek egy része egy három hetes thymolos kezelést szokott végezni. A többiek ismételten egy oxálsavas kezelést végeznek a telelő méheknél. Ezek a kombinált kezelések kielégítő eredménnyel járnak a varroa atkák elleni védekezésben, azonban igen gondos tervezést igényelnek, mivel a mézpörgetés (mézszüret) idejét és a lárvák jelenlétét is figyelembe kell venni. Ezért a belga méhész éves tervezésében leginkább a varroaprobléma kezelése a mérvadó. Az elmúlt évtizedben a gyakorlat világosan megmutatta, hogy azok, akik elhanyagolták a kezelést, méhek nélkül maradtak. A varroa-fertőzés terjedésének egyik feltételezett oka a nem elég sokféle pollenforrás. Ha a lárva étrendje nem elég változatos, akkor kevésbé életképes méhek kelnek ki, amelyek nem tudnak megfelelően táplálkozni, így a következő generáció fogékonyabb lesz a fertőzésekre és betegségekre. Belgium – és különösen Flandria – nagyon sűrűn lakott terület, ahol a szabad területeken kizárólag monokultúrás mezőgazdasági termelés folyik. Mindez igen nagyban behatárolja néhány régió pollenforrásait. Ezért a belga méhészek egyre inkább érdeklődést mutatnak a méhészeti táplálék-kiegészítők, különösen a fehérje-kiegészítők iránt. A méhek életképességének növelésére a másik népszerű módszer a lárvák számának korlátozása tavasszal és nyár elején. Ily módon a gondozó méhek és a gondozott lárvák száma nagyjából megegyezik. Egyébként a lárvák száma jóval meghaladná a gondozó méhek számát. Az utódok számának csökkentése azért lehet előnyös, mert a gondozottakra jutó törődés nagysága és minősége javul, ezáltal a következő méhgeneráció életképesebb lesz. Ennek a módszernek a másik előnye, hogy kevesebb keret van, amelyet a méhkirálynős sejtek miatt kilencnaponként ellenőrizni kell. Ez nagyban meggyorsítja a rajzási viselkedés szükséges kezelését. A méhek minősége nem csak az életképességen múlik, hanem a genetikai háttéren is. A Belga Méhészeti Szövetség hagyományosan fajtiszta Carnica és Buckfast méhkirálynőket ajánl. Az elhivatott önkéntes szakértők mesterségesen

225

termékenyített, fajtiszta királynőket kapnak, amelyek segítségével új királynőket nevelnek, és azokat ingyenesen osztják szét a helyi méhész egyesületek tagjai között. A fajtiszta vonalak használatát kiemelten javasolják, és valamen�nyi méhész egyesület részt vesz a szelekciós programban. Ez nagyon egységes mézelőméh-populációk kialakulásához vezet, annak minden előnyével és hátrányával. A folyamatos méztermelés biztosítása érdekében a legtöbb méhész elviszi kaptárait virágzó növényekkel borított területekre. A 100 km-nél hosszabb utak sem ritkák, mert a talajtípusok állítólag nagyban befolyásolják a nektártermelődést. A méhészek főleg gyümölcsösökbe (alma, körte, cseresznye), bogyótermő területekre, epreskertbe vagy repcemezőre viszik a méheket. Azzal, hogy virágzó fás területekre (pl. fűz, juhar, vadgesztenye, akác, szelídgesztenye és hárs) viszik a méhészek az állományt, általában kaptáronként 60 kilogrammos mézhozamot érnek el. Húsz kaptárnál többel rendelkező méhész ritkaság Belgiumban. 2011-ben egy félkilós kiszerelésű méz bevezető ára 5 euró volt. Minden méhésznek be kell jelentkeznie az élelmiszer-biztonságért felelős hatóságnál, amely alkalmanként bejelentés nélkül is kiszállhat ellenőrzésekre. Ilyenkor mintát vesznek a mézből, és elemzik, hogy tartalmaz-e üledékanyagot, növényvédő szert, illetve nem engedélyezett gyógyszermaradványokat. A belga méhtartás összességében véve relatíve intenzív kultúráról ad képet, ahol egy méhész csupán néhány, de igen magas terméshozamú kaptárral rendelkezik, és a méhészkedést hobbiszinten űzik nagyon elkötelezett méhészek.

2.4. Méhészeti esettanulmányok (Anzer és Ardahan, Törökország) Az Anzer- (Ballıköy-) fennsíkon többféle endemikus növény és virágféleség található. Ez a fennsík Rize (Törökország Fekete-tenger melletti régiójának egyik nagyvárosa) İkizdere körzetének délkeleti részén helyezkedik el. Itt termelik a híres, gyógyító hatású „Anzer-mézet”. Az Anzer-méz különleges, Törökországban termelt méz, amely az egész világon híres lett. 450-500 fajta vadvirág van itt (köztük 80-90 faj csak itt, Anzerben nő). Az Anzer-méz azért lett híres, mert többféle betegségre is gyógyír. Anzerben a virágzás első jele a hóvirág megjelenése június első hetében, amikor még részben havas a táj. A táj igazi szépsége júniusban kezd kibontakozni, júliusban éri el a csúcsát, és augusztus utolsó hetében fejeződik be. A méhek június utolsó hetében fedezik fel a virágokat, és ekkor készítik a mézet. Az Anzerméz csak Çiçekli faluból és Ballıköyből származik. Anzer-fennsík: Rizétől 90 km-re és 3 000 m magasságban a legmagasabb fennsík a környéken. Az Anzer-fennsík az itt található sokfajta éghajlati feltétel miatt különbözik a többi fennsíktól. Amint a képekről is látszik, itt virágok teremnek inkább, mint fák vagy gyümölcsök. Anzerben különösen sokfajta nö-

226

vény található, a világon egyedülállóan sok fajta. Angol-germán botanikusok hozzávetőleg 450-500 virágfajtát határoztak meg, amelyek közül sok, 80-90 faj, endemikus. A méhek a mézet olyan virágokból gyűjtik, amelyek csak Anzerben nőnek, és ezek a mézféleségek sokféle betegséget gyógyítanak. Anzerben hos�szú, hideg, havas tél követi a rövid, esős nyarat. A hideg éghajlat miatt a méhtermelés nagyban függ az időjárási feltételektől. Például a virágok nyílási idejével egyidejűleg – tavasszal – sok az eső, de ha meleg és napos az időjárás, a méztermés hozama igen jó. Azonban, ha késő tavasszal, amikor a meleg miatt már elkezdődött a méztermelés, fagyok jönnek, és elfagynak a virágok, akkor a méztermelés is csökken. A negatív tényezők ellenére növekszik a méztermelés a térségben. A minőségi Anzer-mézet a domináns fajtiszta kaukázusi, vagy kaukázusi hibrid méhfajtákkal sikerül megtermelni. Anzer-termékek: - méhek; - királynő; - méhészeti termékek és felhasználásuk gyógyászati célokra; - méz (kizárólag a nagyon drága Anzer-méz); - propolisz; - méhpempő; - Anzer-pollen; - kaptárok gyártása és forgalmazása; - méhész tanfolyamok; - gyakorlati képzés méhészeknek és fiataloknak Anzer, Rize környékéről.

19. kép: Anzer-fennsík

227

Anzer méhészei 100%-ban természetes, kiváló minőségű mézet állítanak elő, és méltányos áron értékesítik azt. Ennek ellenére az Anzer-méz a legdrágább a világon. A méhészeti tevékenységeket a turisták is megtekinthetik. Létrehoztak egy múzeumot, ahol minden érdeklődő közvetlen betekintést nyerhet a méhész munkájába, és megfigyelheti a méhészetet és a berendezések működését, emellett gyertyakészítésre is van lehetőség. Mézfesztivált is tartanak, amint a legtöbb török méhészetben szokás.

Hogyan lehet odajutni? Közlekedés: Rize 39 km-re van İkizdere városától. Az útjelzőn az Anzer-fennsík új neve, Ballıköy van feltüntetve: 25 km. Hozzávetőlegesen egy órányi út autóval. Postahivatal, fűszeres, hentes, pék, kávézó és éttermek találhatók ott. A szállásigényeket a fennsíkon kiadó szobák elégítik ki, illetve a faluban levő Anzermotelek. Étkezési lehetőség, illetve friss hús barbecue-hoz mindenütt található.

Tudni akarod, hogy mi az élet értelme? Kérdezz meg egy falusi méhészt! Cat Jaffee-ben élt a világ talán legidősebb méztermelője, aki 115 éves volt, amikor meghalt. Ez a férfi halálos ágyán azt állította, hogy utolsó éveiben úgy tudta magát életben tartani, hogy semmi mást nem evett, kizárólag saját mézét. Ő volt Törökország, de elképzelhető, hogy egyben a világ legidősebb méhésze is. Tartott méheket Atatürk korában, a két világháború alatt, a török hatalmi felemelkedés és hanyatlás éveiben, mézelő szezonok tucatjai folyamán.

20. kép: Méztermelés Anzerben

228

21. kép: Vidéki közösség Ardahanbam (Cat Jaffee)

22. kép: Élet a világ végén: méhkaptár Ardahanban

229

23. kép: Táncoljatok még! Horon táncosok a mézfesztiválon

2.5. Szenvedély és hagyomány a méhészetben (Umbria, Olaszország) Danilo Rosati régebben Luciano Orazi alkalmazásában állt, tapasztalt hivatásos méhész Marscianoból, a Tiberis völgyéből. Luciano igen széles látókörű szakember volt, aki folyamatosan kapcsolatot tartott és tapasztalatokat cserélt az olasz méhészet kiemelkedő szakembereivel, például Pianaval és Porrinivel. Ők voltak a modern követői a híres olasz méhész elődöknek, például Luigi Sartorinak, aki „A mézelő méhtartatás művészete” c. könyv szerzője volt 1860 körül. A téma a nagy nemzeti hőst, az Olaszország nemzeti egységéért küzdő Giuseppe Garibaldit is vonzotta, aki élete utolsó éveit Caprera kicsiny szigetén gazdálkodással töltötte. Ezek voltak a gyökerei és erős bázisa Luciano elképzelésének is, hogy a méhészkedés legyen összhangban a természettel, a környezettel, hogy megvédjék az őshonos Apis mellifera ligustica Spinola fajt, amely az évszázadok alatt tökéletesen alkalmazkodott Olaszország valamennyi területéhez, és amelyet 1860 óta az Amerikai Egyesült Államokba is exportálnak termelékenysége és kedvező reprodukciós jellemzői miatt. Danilo tehát a ’70-es évek kezdetétől fogva tanulta Orazitól a méhészkedés gyakorlatát és minden titkát egészen addig, amíg meg nem alapította saját méhészeti gazdaságát. Néhány év múlva úgy döntött, hogy ismét csatlakozik Orazihoz, ezúttal üzleti partnerként. A két vállalat egy nagyvállalattá olvadt össze, amely Umbriában az egyik legnagyobb, és amely két egymást tisztelő ember tökéletes együttműködésén

230

alapult, ötvözve a mester hagyományőrző módszereit a tanítvány szenvedélyével és újítani akarásával. Amikor Luciano 2007. március 19-én meghalt, Danilo tovább folytatta az „Apicoltura Orazi” méhészeti vállalat igazgatását, megtartva az alapító nevét. Továbbra is elmélyülten tanulmányozta a mézelő méhek viselkedését és a méhkirálynő-szelekciót annak érdekében, hogy javuljon a kaptárteljesítmény, a méz minősége, valamint a viaszból, a pollenből és a méhpempőből származó hozzáadott érték. Egy kurzus elvégzése után Danilo mézkóstoló lett. Danilo kreativitását dicséri minőségi méhészetének kialakítása; saját maga racionalizálja méhészetét, asztalos műhelyt is létrehozott, és maga gyártja a kaptárait. Az utóbbi években, miután sokat fejlesztette méhészeti tudását és tevékenységét, küzd a méhbetegségekkel és az újfajta kultúrnövények, nem nektártermelő növények megjelenése (pl. napraforgó) vagy a vegyszerek (pl. neonicotinoid) túlzott használata ellen. Tanulmányozza a legelő méhek diszorientációját, a genetikailag módosított növényeket, valamint a klímaváltozást, amelyek mind veszélyeztethetik a méhészetek jövőjét.

24. kép: Danilo Rosati (balról) bemutatja méhészetét a „BEES” projekt tagjainak (a képen Karel Dekoninck és Massimo Canalicchio társaságában) Danilo úgy véli, hogy valamennyi gazdálkodónak és gazdaszervezetnek, a környezetvédelmi szervezetekkel és állami intézményekkel együtt, részt kell vennie a tárgyalásokon, hogy elkerülhető legyen az emberi élethez nélkülözhetetlen természetes környezet visszavonhatatlan károsodása. A méhészetnek, mondja

231

Danilo, stratégiai szerepe van a mezőgazdaságban, és a Föld biztonságát illetően is, ezért a gazdákban tudatosítani kell a vegyszerhasználat korlátozását, mivel a vegyszerek veszélyeztetik a méheket és egyéb rovarokat, amelyek a beporzás 84%-át végzik. Szintén fontos, folytatta, hogy legyen elképzelésünk olyan emberi beavatkozásokról, amelyek méhtartásra kedvező ökoszisztémát hoznak létre: példának hozta fel, hogy a Tiberis-folyó partjain a nyárfa telepítése nem szerencsés a méhészet számára, viszont lehetne akácfákat ültetni helyettük. Danilo kiemelte a méhészek és a mezőgazdasági vállalkozók közötti együttműködést a növények porzásával kapcsolatban. Vannak olyan növények, amelyek nem igazi nektártermelők, pl. a kiwi, ugyanakkor a gazdák szorgalmazhatnák pl. a lucerna, levendula, rozmaring, zsálya vagy a kakukkfű termelését, mert ezeknek a nektárját a méhek nagyon kedvelik. A „nomadizmus” a méhészetben ma is szükséges, mert csak így lehet hatékonyan mézet termelni, és Olaszországban a termelés még így is jóval alatta marad a keresletnek. Az alacsony külföldi árak is veszélyt jelentenek az olaszországi méhészetek számára, mert előfordulhat, hogy a sok nehézségért cserébe állandóan csökkenő visszatérítést kapnak. Egyre nehezebb egészséges kaptárokat fenntartani antibiotikum-kezelés nélkül, hogy elkerülhető legyen pl. a már hagyományosnak számító varroaatkafertőzés vagy az amerikai nyúlós költésrothadás, illetve a viszonylag új betegség, a CCD (Colony Collapse Disorders). Olaszország egyes területein a CCD akár 40%-os állományveszteséget idézett elő a méhkolóniákban. Nagyon fontos saját méhkolóniánk egészségének megőrzése, ezen belül is kiemelt figyelmet kell fordítani a megelőzésre, de a méhek minden életciklusára egyaránt, a fiatal anyaméhek bevezetésére, és minden szempontból kiegyensúlyozott kaptárok kialakítására. A régi és új betegségek, az ellenségek visszaszorítására a tudomány, a hasznos tapasztalatok (megfelelő bánásmód) és a természetvédelem a lehetséges legjobb módszer. Ennek érdekében az európai szövetségeknek és intézményeknek támogatniuk kell minden olyan kezdeményezést, amely a mezőgazdasági és méhészeti szaktudás és a tapasztalatok átadására, illetve megosztására irányul. A méhek az életről adnak nekünk leckét: az új generációk jövőjét csak úgy biztosíthatjuk, ha valamennyien átérezzük ennek felelősségét, és együttműködünk egyetlen közös „kaptárunk”, a bolygónk, megóvása érdekében. Az “Apicoltura Orazi” számokban kifejezve: 1970, a kezdés éve; 2500 kaptár; a méhészet jellege: 90% nomád, 10% állandó; mézelő méhfaj (Apis mellifera ligustica); mézfajták: akác, gesztenye, eukaliptusz, lóhere, „millefiori”; méztermelés: 75 tonna/év.

232

2.6. Méztermékek minősége és innovációja Toscana-ban (Olaszország) Az Apicoltura Casentinese vállalat három tapasztalt, a méhészeti termékek és melléktermékek gyártására szakosodott, partner kezdeményezésére jött létre 1982-ben. Az Apicoltura Casentinese kezdettől fogva Bibbienaban, Arezzo megyében helyezkedik el. Céljuk, hogy termékeik széles választékát kiváló minőségben, ugyanakkor kedvező áron tudják biztosítani.

25. kép: Apicoltura Casentinese A gyárat és a raktárépületeket bővítették, a gépeket felújították, még robottechnikát is bevezettek a pörgetéshez, a méz tartósításához pedig légkondicionált termek állnak rendelkezésre, valamint két csomagoló gépsor. A személyzet folyamatosan továbbképzéseken vesz részt, hogy követni tudja a munkafolyamatokban bekövetkezett újításokat, valamint hogy megfeleljenek a HACCP, illetve az ISO 9002 minőségbiztosítási rendszerek követelményeinek. A vállalat saját márkanevet fejlesztett ki, de vállalnak csomagolást más cégek, szupermarketek számára is. A vállalat hatósági tanúsítvánnyal rendelkező biomézet is termel. A bioméz termelése 2500 kaptárban folyik, amelyeket áthelyeztek a Calabriai-völgyekből, Olaszország déli részéről, Közép-Olaszország nagy kiterjedésű természetvédelmi területeire. A cég rendszeresen részt vesz nemzetközi kiállításokon: Cibus, Parma, Anuga, Köln, Sial, Párizs, Fancy Food, New York, Foodex, Tokió, Prodexpo Moszkva. Az Apicoltura Casentinese számokban kifejezve: 1982, a kezdés éve; 2500 kaptár (bioméz); méhészet jellege: 90% nomád, 10% állandó. Méhfaj: Apis mellifera ligustica; mézféleségek: akác, narancs, gesztenye, eukaliptusz, napraforgó, virágméz, hárs, mézharmat. A bioméz fajtái: akác, narancs, gesztenye, eukaliptusz, virágméz, mézharmat. Méztermelés: 1300 tonna/év (több mint 50% Olaszországból). A forgalom 16 millió euró/év.

233

234

XV. Méhészeti és bio-biztonsági útmutató Miért készült ez az útmutató? Az Európai Bizottságnak szigorú előírásai vannak valamennyi kereskedelmi forgalomba kerülő élelmiszer-féleségre vonatkozóan. Az Európai Unióban a méz állati terméknek minősül, azonban a méz főképpen növényi összetevőkből áll, nevezetesen virágnektárból és/vagy mézharmatból, amit a méhek gyűjtenek össze, és alakítanak át nektárrá különféle enzimes folyamatok segítségével, míg végül elkészül a végtermék, a méz. A méhész, mint élelmiszer-előállító, garantálni tudja vásárlóiknak, hogy terméke megfelel minden mézzel kapcsolatos elvárásnak és előírásnak, és az veszély nélkül, biztonsággal fogyasztható. A méhész közvetlenül felelős mindazokért a termékekért, amelyeket árusít. Mindent el kell követnie, hogy az élelmiszer-biztonságot garantálni tudja a kaptártól egészen addig, míg a méz az üvegekbe kerül. Ha minden óvintézkedés ellenére mégis valami probléma adódik, képesnek kell lennie az ok feltárására. Ezért a méhésznek bizonyos információkat meg kell adnia a kritikus pontokról a termelést, a szüretet (pörgetést) és a csomagolást illetően. A méhészt, mivel a termelési lánc elején helyezkedik el, úgy tekintik, mint elsődleges termelőt. Ennek következtében köteles nyilvántartást vezetni a megfelelő higiénia elérésére tett minden alkalmazásról és intézkedésről. Abban az esetben azonban, ha nem csak saját méheinek tenyésztésével és a saját méze termelésével foglalkozik, akkor már nem elsődleges, hanem másodlagos termelőnek minősül. Például ez történik akkor, ha más méhész mézét dolgozza fel, illetve értékesíti. Ezért tehát ezek a méhészek kötelesek alkalmazni a veszélyelemzést a különféle kritikus pontokról (HACCP). Ennek az útmutatónak az a célja, hogy segítse a méhészt a méztermelésben úgy, hogy a legjobb feltételeket tudja biztosítani, és a jogszabályokban meghatározott előírásoknak is megfeleljen az önellenőrzést, a jelentéskötelezettséget és a nyomon követhetőséget illetően. Természetesen ezen útmutatások nem kötelezőek a méhészekre nézve. Ha a méhész nem is ért egyet az útmutatóban leírtakkal, akkor is igazolnia kell az ellenőrzések alkalmával, hogy betartja a higiéniai szabályokat.

Kiknek készült ez az útmutató? Ez az útmutató a termelés nagyságrendjétől függetlenül minden mézet és/vagy lépes mézet és/vagy pollent és/vagy méhkirálynőt termelő számára készült. Ez a tevékenység elsődleges termelésnek minősül. Ezt az útmutatót azonban nem csak azoknak a méhészeknek szántuk, akik kizárólag saját fogyasztásra termelik a mézet. Az útmutató nem tér ki a propoliszra, amely nem tartozik az élelmiszer-

235

féleségek közé, és nem kerül fogyasztásra. Az útmutató nem tér ki a méhviaszra, amelyet élelmiszer-alapanyagként szándékoznak felhasználni. Az útmutató azokra a méhészekre koncentrál, akik a saját mézük megtermelése mellett bizonyos átalakító tevékenységeket is végeznek. Azok az átalakító tevékenységek, amelyek az útmutató hatáskörén belül vannak: a méz keverése más méhészetekből származó mézzel, illetve méz és pollen tartósítása más termelők számára. Az útmutató nem vonatkozik átalakításokat végző nagyvállalatokra. Az útmutató nem vonatkozik az olyan átalakításokat végző termelőkre, melyek a fenti felsorolásban nem szerepelnek.

Az útmutató tartalma Ennek az útmutatónak nem célja a méhtartás technológiájának részletes bemutatása; inkább arra koncentrál, hogy tisztázza mindazon elemeket, amelyek az alapvető higiéniai követelményekre lehetnek hatással, és így esetleg a méz szennyeződését idézhetik elő. Ez csak vélemények és javaslatok gyűjteménye. Ismerteti mindazon tényezőket, amelyeket nyilvántartásban kell rögzíteni. Megadja a méz összetételét és antimikrobás jellemzőit. Mikrobiológiai veszély gyakorlatilag nincs, azonban meg kell jegyeznünk, hogy fennáll a botulizmus veszélye, ha egy évesnél fiatalabb gyermekkel etetnek mézet. Ezt a veszélyt teljesen nem lehet kiküszöbölni. Tisztában kell lenni a személyzet és az egész infrastruktúra higiéniájának fontosságával, a tisztítás módszerével és a szüretelés (pörgetés) felszerelésével, hogy a patogén kórokozókat kiiktassuk. A méz magas víztartalma fermentációt (erjedést) okozhat. A mézben található víztartalom befolyásolja a méz eltarthatóságát és tárolási feltételeit. A mézben jelen lévő kémiai szennyező anyagok jelentik a legnagyobb veszélyt, még akkor is, ha a mért mennyiségük az emberi szervezetre veszélyes határérték alatt van. A betegségek kifejlődését figyelemmel kell kísérnünk, hogy el tudjuk kerülni a gyógyszeres kezelést. A méhbetegségek esetében vannak olyan legális higiéniai kezelési lehetőségek, amelyeket ajánlhatunk. A fizikai szennyeződés veszélye igen kicsiny, és szinte kizárólag a mézpörgetéssel vagy a csomagolással hozható kapcsolatba. Ezek a kategóriák nem jelentenek igazi veszélyt az emberi egészségre, mégis a méz visszautasításához, megsemmisítéséhez vezethetnek. Az útmutató végén található a méz kritikus pontjainak veszélyelemzése.

Hogyan használjuk az útmutatót? Ez az útmutató elsősorban munkaeszköz, amely lépésről lépésre elemzi a méz termelésének folyamatát. Azokat a higiéniai szempontból fontos kritikus ellenőrzési pontokat, amelyeket a veszélyt jelző logó jelöl, módszeresen figyelemmel

236

kell követni. A nyilvántartásban rögzítendőket a ceruza jel mutatja. Azokat a főbb pontokat, ahol a mézveszteség megelőzését célzó javaslatokat teszünk, a kéz jellel láttuk el, és a veszély szintjét is feltüntettük. - A G jellel felhívjuk a méhész figyelmét azokra a veszélyekre, amelyeket el kell hárítania, a veszély nagyságát pedig számokkal jelöljük: . - A $ jelzi azokat a veszélyeket, amelyeket a méhész el tud hárítani. - Azokat a veszélyeket, amelyeket a méhész nem tud kezelni: x jel mutatja. - Amennyiben felismerjük a veszélyt, intézkedéseket kell tennünk, amit: @ jelöl. - A méztermeléssel kapcsolatos valamennyi információról éves nyilvántartást kell vezetni: !. Figyelmeztetés a kritikus ellenőrzési pontra: G A kezelhető veszélyek szintje: (1 = alacsony, 3 = magas) Ellenőrző pontok: – A méhész tud intézkedni: $ – A méhész nem tudja kezelni: x – Helyreállító, javító intézkedések: @ Fel kell tüntetni a nyilvántartásban: !

Berendezések kiválasztása Fából készült kaptár

G - A fa kezelésére csak nem toxikus termékeket használjuk. - Tilos olyan termékek alkalmazása, amelyek ólmot, növényvédő szert, gombaölő szert vagy carboxylt tartalmaznak (az összetétel a használati utasításon látható). - A kaptár alkotórészeit be lehet vonni mikrokristályos viasszal (10 percig, 150 ºC-on). - A kaptár belső részét semmivel sem szükséges kezelni. - Mindig erős méhcsaládokkal dolgozzunk, ezek belülről egy vékony propoliszréteget vonnak maguk köré (természetes védelem). $ Ha toxikus anyagot tartalmazó termék található a kaptárban: @ cseréljük ki a védőréteget élelmiszer-biztonsági szempontból megfelelő termékre.

237

Méhkas

G - Szalmából készült méhkasok alkalmazása nem javasolt, mivel ezek nem fertőtleníthetők.

Műanyag kaptár

G - Minden a méhekkel kapcsolatba kerülő anyag élelmiszer-biztonsági szempontból megfelelő legyen, kérjünk erről igazolást a gyártótól/forgalmazótól, ha az ezt tanúsító logó hiányzik. $ Ha a műanyag nem alkalmas élelmiszeripari célokra, @ akkor nem használható a kaptárokban.

A keretek drótozása

G - Rozsdamentes acéldrót használata ajánlott, illetve követelmény, amennyiben a viasz kiolvasztása után ismételten fel kívánjuk használni a drótot. - A galvanizált (horganyzott) drótoknak jól kell bírniuk a viaszolvasztást. A galvanizált vasdrótokat a lépek kiolvasztása után cserélni kell.

Viaszkeretek

G - Új viasz vásárlásakor kérjünk tanúsítványt a szállítótól. Erre azért van szükség, hogy bizonyosak lehessünk: a viasz nem tartalmaz olyan szermaradványokat (atkaölő szer, antibiotikum), amely a mézet vagy a királynőt a megengedett határértéken felül fertőzné. - A szintetikus viasz, amely mind a méheknek, mind pedig élelmiszerként alkalmas, megfelelő alternatíva lehet. G - A viasz újrahasznosítása: a viasz újrahasznosítását végezhetjük olyan keretekkel, amelyeket nem kezeltünk semmivel, illetve savval vagy egészségre ártalmatlan anyaggal kezeltünk. - Nem tanácsos olyan kereteket használni, amelyek mézes keretként voltak használatban a kaptárok felső részében. - Ajánlatos a tevékenységből kivonni azokat a viaszkereteket, amelyek már több hete érintkezésben voltak a különféle kezelő termékekkel.  Bejegyzés a „Vásárlások / Eladások” nyilvántartásban: - szállító: eredet, dátum és mennyiség; - vásárlás: típus, dátum és mennyiség;

238

- szállító adatai; - vásárló adatai.

Mézes keretek

G - A mézes keretek kezeletlen fából vagy élelmiszer-biztonsági szempontból megfelelő műanyagból készüljenek. G - A méhész viaszcsíkot vagy sejtfedélviaszt használjon, illetve olyan viaszt, amely tanúsítvánnyal rendelkezik, hogy nincs benne szermaradvány.

Pollencsapda

G - Minden olyan alkatrészt, amely érintkezésbe kerül a pollennel (pollenrács, rács, pollen-gyűjtőedény) élelmiszer-biztonsági szempontból megfelelő legyen. - A pollencsapdát úgy kell összeállítani, hogy ne kerülhessen bele semmilyen szennyező anyag a kaptártól a pollen-gyűjtőedénybe vezető úton. - A pollencsapda legyen szilárd, tartós, könnyen tisztán tartható, és méhek ne juthassanak bele. Amennyiben lehetséges, a készítéskor kerüljük holtterek kialakítását. G - Ha a csapdát előre helyezzük, a gyűjtőedényt védeni kell a kondenzáció (cseppfolyósodás) ellen. G - Ha a csapdát alulra helyezzük, tanácsos a gyűjtőedényt megfelelően szellőztetni. G - A pollenrács méretét a méhcsalád erősségéhez kell alakítani. Nem szabad, hogy a rács megsértse a méheket vagy szárnyukat.

Méhpempő gyártásához használt sejtek

G - A méhpempő gyártására ugyanazok a tanácsok vonatkoznak, melyeket a keretek, a drótozás és a viasz esetében már tárgyaltunk. G - A sejteket kizárólag sejtfedél-viaszból lehet készíteni. - Műanyagot – ismételt használatra – csak élelmiszer-biztonsági szempontból megfelelő módon lehet alkalmazni. G - A sejteket kizárólag élelmiszer-biztonsági szempontból megfelelő ragasztóval lehet összeállítani a keretben, méhviasszal, illetve mechanikusan (csavarozással).

239

Berendezések karbantartása Termelő kaptárok

G - Csak az élelmiszeriparban engedélyezett termékeket használhatjuk fertőtlenítésre. Mindig ivásra is alkalmas vízzel öblítsünk. G - A hatékony fertőtlenítéshez a fából és fémből készült részeket lánggal meg kell csapatni - A műanyag, poliészter anyagok fertőtlenítésére alkalmas alternatíva a hypo alapanyagú fertőtlenítőszer. Amikor 12 ºC-os sodium-hypochloridot használunk, ajánlatos 1 liter hypochlorite koncentrátumot adni 10 liter vízhez. Ha a hypochlorite 48 ºC-os, akkor 250 ml hypochloritot adjunk 10 liter vízhez. G - A legmegbízhatóbb fertőtlenítési megoldás, amely minden létező patogén kórokozót semlegesít, ha valamennyi fa alkotórészt tisztítás és szárítás után mikrokristályos viaszba mártunk (10 percig, 150 ºC-on). Minden esetben öblítsük le ivóvíz minőségű vízzel.

Keretek

G - Tárolás előtt válogassuk át a kereteket. Azokat a kereteket, amelyek már penészesedni kezdtek, illetve amelyek már elfeketedtek, ki kell selejtezni (évente átlagban a keretek 20%-át ki kell cserélni). - A keretekből a viaszt el kell távolítani, vagy le kell olvasztani. - Az üres kereteket forró vízzel lehet tisztítani. G - A méhek bakteriális fertőzése esetén a kereteket el kell égetni.

Egyéb felszerelés

G - A fertőző betegségek megelőzése érdekében ajánlatos a berendezések és anyagok fertőtlenítése (pl. lángolással), ha a méhész azokat egyik méhcsaládtól átviszi a másikhoz (illetve két látogatás között). - Javasolt külön berendezés használata minden méhállomány számára. - Ideális a keretemelőket rendszeresen lángolással vagy fertőtlenítő folyadékkal (hypo stb.) tisztítani.

240

A méhanyasejtek (-lépek) tisztítása

G - Mielőtt a méhpempő termelésekor használt sejteket (lépeket) elraktároznánk, nagy nyomású, ivóvíz minőségű vízzel kell kitisztítani őket. Mindezt – a használat után – a lehető leghamarabb kell elvégezni.

Tárolás Berendezések tárolása

G - A tároló helyiségben ne legyen vegyi anyag vagy füstölésre használt anyag. - Gondoskodjunk a helyiség általános tisztán tartásáról. - Tartsuk kívül a rágcsálókat, madarakat és denevéreket. Ez különösen lényeges a pollencsapdák tárolásakor. Az egerek ürüléke rendkívül toxikus lehet.

Keretek tárolása

G - A mézerjedés problémájának elkerülése végett ajánlatos hagyni, hogy a méhek kiszívogassák a mézet az utolsó pörgetés után (1-2 nap). Ezért raktározás előtt helyezzük ezeket a kaptár felső részébe. - A tartalék, illetve a méhek által kitisztogatott kereteket nem szabad levegőn tárolni. Helyezzük őket egy lezárt kaptárba vagy egy régi hűtőszekrénybe.

Viaszmoly elleni védekezés

G - A mézes keretek megőrzése érdekében ajánlatos a jó szellőzés. Például egy rakás mézes keret tetejére és aljára tehetünk anyarácsot, így ún. „kéményhatást” érhetünk el. - A jégecetsav párologtatása távol tartja a viaszmolyokat. G - Amennyiben szükséges biológiai módszer (Bacillus thuringiensis) vagy esetleg kénezés alkalmazása lehetséges a hermetikusan lezárt kereteknél. - A fagyasztásos technika megengedett (min. 24 órán át, –18 ºC-on). G - Tilos naftalin, paradichloorbenzeen, carbon tetrachloride és hasonló termékek alkalmazása!  Bejegyzés a „Kezelések / Készítmények” nyilvántartásban: - név, - dózis, - módszer, - szállító.

241

 $ Amennyiben tiltott termék használatának gyanúja merül fel, @ vonjuk ki a kereteket a ciklusból.

Nozéma (Nosemosis) elleni védekezés

G - A nozéma (Nosemosis) veszélyének csökkentése érdekében ajánlatos a kereteket jégecettel fertőtleníteni, amelyet – egy kis tálkában – a keretek tetején helyezünk el. Ez a kezelés 20 és 25 ºC közötti hőmérsékleten a legeredményesebb. Jól szellőztethető helyiségben (de nem ott, ahol pörgetünk) kell elvégezni. A kereteket és a mézkereteket jól szellőztessük ki, mielőtt visszatennénk őket a kaptárba.  Bejegyzés a „Kezelések / Készítmények” nyilvántartásban: - név, - dózis, - módszer, - szállító.

Munkavégzés a méhek körül Általános szabályok

G - Ügyeljünk a higiéniára, a rendre és a tisztaságra.

Kaptár kinyitása

G - A kereteket nem szabad a földre tenni, ezzel elkerülhetjük a földben található baktériumokkal való fertőződést.

Füstölés, ködölés, egyesítés

G - Kerüljük a túlzott füstölést. - A füstöléshez szárított természetes növényi anyagokat használhatunk, mint pl. szárított bükkfát. G - A virágzás ideje alatt gyantás vagy olajos, illetve ragasztóanyaggal átitatott anyagok használata tilos. Ezek égése során ugyanis toxikus anyagok keletkezhetnek.

242

G - Kizárólag csapvíz, illetve ivóvíz minőségű víz használható a ködöléshez. G - Két kaptár egyesítéséhez kizárólag élelmiszer-biztonsági szempontból megfelelő termékeket használhatunk.  Bejegyzés az „Etetés / Egyebek” nyilvántartásban: - a füstölőben alkalmazott anyagok neve, - bármely egyéb illatanyag.

Lépek megújítása

G - Rendszeresen ellenőrizzük a kereteket, és a túlzottan régi, elhasznált darabokat cseréljük ki. G - Évente 20%-os selejtezést hajtsunk végre a keltető (szaporító) keretek között, amelyekben legsötétebb a viasz színe. A lépek rendszeres felújítása erősíti a méhcsaládokat, és csökkenti a fertőzésveszélyt. - A mézkamrában a keretekhez szűzviasz, illetve áttetsző viasz használata az ideális. G - Sötétbarna színű vagy elfeketedett mézes keretek semmi esetre sem alkalmasak felhasználásra.

Méhrajok és egyéb biológiai szerek bevezetése Rablás, másik kaptárba érkezés

G - Ne lineárisan (egy sorba) helyezzük el a kaptárokat. - Ne ugyanolyan színű kaptárokat alkalmazzunk. - Kerüljük a „rablók” figyelmét felkeltő cselekményeket. - Ne hagyjunk kaptáron kívül semmilyen anyagot vagy berendezést, ami a méhekkel érintkezésbe került. - Ne hagyjuk szét a kereteket. - Kerüljük a gyenge családokat. @ Rablás észlelésekor távolítsuk el a rablás forrását, és kisebb bejáratot hagyjunk a kaptáron.

243

Méhrajok befogása és bevitele

G - Kezeljük a rajokat a megfelelő termékekkel a varroaatka-fertőzés ellen. - A méhrajokat lépeken vigyük be. - Ne etessük őket ismeretlen eredetű mézzel.  Bejegyzés a „Vásárlások / Eladások” nyilvántartásban: - rajok bevitele, - dátum, - leendő kaptárszám.  Bejegyzés a „Kezelések és állatgyógyászati készítmények” nyilvántartásban: - az alkalmazott kezelések.

Egyéb biológiai anyagok bevitele

G - Még abban az esetben is, ha van állat-egészségügyi bizonyítvány, vásárláskor érdemes a méheket alaposan szemügyre venni (pl. méhbetegségek klinikai tünetei). - Ha Európai Uniós tagállamban vásárol valaki biológiai anyagot (pl. méhkirálynőt vagy méhcsaládot), akkor megfelelő állat-egészségügyi bizonyítvány szükséges. Ennek hiányában a méheket karanténban kell tartani, amíg ellenőrzik, hogy fertőzöttek-e valamilyen méhbetegséggel. G - Ha Európai Unión kívüli országból vásárol valaki biológiai anyagot (méheket, heréket), akkor három feltétel van: - Európai Unión kívüli országból kizárólag méhkirálynőket lehet importálni (maximum 20 dolgozóval). - Az anyák egészségügyileg ellenőrzött területről kell, hogy származzanak, és menteseknek kell lenniük az alábbi betegségektől: amerikai nyúlós költésrothadás, Acariosis, Aethina tumida és Tropilaelaps. - Nemzetközi állat-egészségügyi bizonyítvány szükséges a behozatalhoz (EC 2000/462).  Bejegyzés a „Vásárlások / Eladások” nyilvántartásban: Anyakirálynő esetében: - a termelő és a származási ország neve, - dátum, - a célkaptár száma. Kaptár vagy keretek esetén: - a szállító és a származási ország neve,

244

- dátum, - a célkaptár száma. Az állat-egészségügyi igazolásokat tartsuk együtt a termelési nyilvántartással.

Méhbetegségek Azonosítás

G - Minden méhésznek be kell jelentkeznie az országos hatóságoknál. - Ez a kötelezettség minden méhészre vonatkozik, függetlenül a méhcsaládok számától, a méztermés nagyságától, illetve az adók és járulékok megfizetésétől. G - Minden kaptárt, amely nem az illetékes méhész állandó lakhelyén van elhelyezve, azonosítani kell, és állandóra be kell jelenteni. Ehhez meg kell adni az alábbi adatokat: - a zárt terület bejáratánál: a tulajdonos neve és címe; - egyébként a fentieket minden egyes kaptáron fel kell tüntetni. G - Az a legjobb, ha minden kaptár külön számot kap a nyomonkövethetőség biztosításának érdekében.  Bejegyzés az „Alapinformációk” nyilvántartásban: - méhállomány/állvány neve; - cím; - méhcsaládok száma, teleltetése.

Óvintézkedések

G - Dolgozzunk erős méhcsaládokkal, olyan területen, ahol megfelelő a pollenellátottság. - Ne hagyjuk szabadon heverni a mézes, illetve pollenkereteket az állvány körül.  Bejegyzés a „Kezelések / Készítmények” nyilvántartásban: - Minden újonnan észlelt betegséget fel kell tüntetni a nyilvántartásban. - A bejelentés kötelezett megbetegedések jelentkezésekor a megfelelő hivatalos dokumentumokat ki kell tölteni, és be kell küldeni az illetékes szakhatósághoz levélben, faxon vagy e-mailben.

245

Bejelentés köteles betegségek

G - Az amerikai nyúlós költésrothadás, az európai nyúlós költésrothadás, a kis kaptárbogár (Aethina tumida), valamint a Tropilaelaps-atka ún. bejelentési kötelezettségű betegségek. G - Abban az esetben, ha a méhész bejelentési kötelezettségű betegséget, illetve abnormális arányú elhullást észlel, amire nem talál magyarázatot, haladéktalanul jelentenie kell a helyileg illetékes hatóságoknak. Amennyiben a hatósági állatorvos szükségesnek ítéli, mintát vetet, és azt laboratóriumba küldi elemzésre. G - Amennyiben bejelentési kötelezettségű betegséget észlelnek, egy minimum 3 km sugarú védelmi zónát alakítanak ki a fertőzött terület körül. Ezen a védelmi zónán belül tilos a méhésznek méhcsaládokat, királynőt, lépet, kaptárt vagy berendezést árulni, eladni, szállítani, ajánlani, ajándékozni, bérelni stb. A méhésznek az előírt védekezési intézkedéseket alkalmaznia kell. Az adott fertőző betegség függvényében különleges intézkedéseket is hozhat és felügyelhet az illetékes szakhatóság. G - A varroaatka-fertőzés nem jelentésköteles, mivel ez egész Európában mindenütt előforduló betegség. G - Ha a méhész abnormális arányú elhullást észlel, és saját kezdeményezésére mintát küld hatósági laboratóriumi vizsgálat céljából, akkor a vizsgálat költségeit neki kell fedeznie.

Kezelések

G - Javasolt a már említett megelőzési stratégiát alkalmazni. - Bizonyos állatgyógyászati készítmények vénykötelesek. Amennyiben szükséges, konzultálni kell a hatósági állatorvossal. - Kizárólag hatóságilag engedélyezett állatgyógyászati készítményeket használjunk a méhek kezelésére az állatorvosi vény instrukcióinak megfelelően.  - Tartsuk be az előírt várakozási időket.  G - Gyógyszeres kezelést prevenciós céllal soha ne adjunk.  - Jelenleg nincs engedélyezett állatgyógyászati készítmény a nozéma kezelésére. - Jelenleg nincs engedélyezett antibiotikumos vagy szulfanomid állatgyógyászati készítmény a méhek kezelésére. 

246

 Bejegyzés a „Kezelések / Termékek” nyilvántartásban: - méhállomány/-állvány; - kezelt családok; - állatgyógyászati készítmény megnevezése; - adagolás; - módszer; - a kezelés kezdete és vége; - megjegyzések: vényköteles gyógyszer, illetve jelentésköteles esetben a vonatkozó dokumentumokat itt kell feltüntetni, és azokat 5 évig meg kell őrizni.  Szermaradványok előfordulása: @ a mézet meg kell semmisíteni, ha az előírtnál nagyobb mértékben szen�nyezett, illetve ha nem megfelelő kezelés gyanúja áll fenn.

Mit tegyünk a régi, lejárt termékekkel?

G - A régi csomagolóanyagokat, illetve állatgyógyászati készítményeket a vegyianyag-újrahasznosító helyekre, illetve a speciális anyagokat (lejárt gyógyszereket) gyűjtőhelyre kell vinni.

Méhállványok elhelyezése Környezet

G Általános alapelvek - Olyan helyet válasszunk az állványok elhelyezéséhez, amely - gazdag és változatos növényzettel rendelkezik (a pollenforrások különösen fontosak tavasszal és ősz végén); - száraz; - szélvédett helyen van; - világos; - lehetőleg messze van az olyan mezőgazdasági területektől, amelyeket növényvédő szerekkel rendszeresen kezelnek. - A méhcsaládok számát a környezethez alakítsuk: 15 méhcsaládnál többet nem ideális együtt tartani. - Ha nincs természetes vízforrás a kaptárok közelében, akkor ivóvíz minőségű vízzel ellátott itatóhelyről kell gondoskodni. - A kaptárokat a közutaktól és lakóházaktól minimum 20 méterre kell elhelyezni. Ez a távolság 10 méterre csökkenthető, ha két méter magas védőkerítés van.

247

G Méhek vándoroltatása - Veszélytelen, „rizikómentes” zónában válasszunk helyet. - Egyeztessünk a tulajdonosokkal vagy a helybéliekkel, hogy milyen növényvédelmi eljárásokat alkalmaztak. - Minden olyan méhcsalád, amely a vándoroltatókhoz tartozik, de nem felel meg az azonosítással kapcsolatos követelményeknek, fertőzésgyanúsnak minősül.  Bejegyzés az „Alapinformációk” nyilvántartásban: - a helyek, ahol a méhek tartózkodtak; - a szállított kaptárok azonosítója; - a vándoroltatások ideje.

Növényvédő szerek és génmódosított növények (GMO)

G - Nagy kiterjedésű területeken és gyümölcsösökben fokozottan szükséges a tulajdonosokkal, bérlőkkel történő egyeztetés az alkalmazott vagy tervezett növényvédelmi beavatkozásokat, valamint a génmódosított növényeket illetően. G - A kaptárokat (a tulajdonossal egyetértésben) helyezzük a permetezés, illetve vegyszeres kezelés hatósugarán kívül, figyelembe véve a légmozgásokat is. G - Virágzó növények kezelése esetén: - legjobb virágzás előtt szállítani a méhcsaládokat; - ha ez nem lehetséges, akkor átmenetileg zárjuk le a kaptárokat, ameddig a növényvédő szer aktív. G - Pollenszüretkor a kaptárokat ne tegyük szennyeződésnek vagy egyéb veszélynek kitett területekre, amelyeket rendszeresen hydrocarbonnal vagy nehézfémekkel stb. kezelnek. - Amennyiben génmódosított (GMO) kultúrák találhatók a környéken (5 km-es körzetben), fennáll a veszélye, hogy a pollent is GMO-nak minősítik. G - A nehézfémekkel való szennyeződést elkerülhetjük, ha nem telepítjük a családokat ipari környezetbe, amelyek nehézfémekkel szennyezettek (pl. erősen környezetszennyező gyárak, üzemek szomszédságába).  Bejegyzés az „Alapinformációk” nyilvántartásban: - a virágzó növények kezelése és a növényvédő szer neve; - amennyiben ismert, a kezelés dátuma.

248

 $ Szennyezett környezet:  amennyiben nem lehetséges a szennyeződés forrásának kiiktatása, akkor a kaptárokat kell máshova helyezni.

Méhek etetése Cukor etetése

G Alapszabály - Ne virágzási időszakban etessük a méheket, és ne a mézkamra szomszédságában (az etetés kizárólag a méhpempő termelésekor megengedett). - Ajánlatos eltávolítani a bőséges élelmet tartalmazó kereteket. G A méhész saját készítménye - Kizárólag élelmiszer minőségű cukrot használjunk. - A cukorszirup készítéséhez minden esetben csapvizet, illetve egyéb, az ivóvíz minőségi követelményeinek megfelelő vizet használjunk.  - A cukrot vegyi és/vagy biológiai fertőzéstől mentes helyen kell tárolni (ne legyenek ott egerek, rovarok; legyen száraz, a zsákok hermetikusan zártak stb.). G Gyári termék - a méhek által emészthető cukor legyen; - a szirup ellenőrzése (ne legyen erjedt).  Bejegyzés az „Etetés” nyilvántartásban: - a beszállító neve, - a termék neve vagy leírása, - mennyiség, - dátum, - megjegyzések és megfigyelések.   Gyanús szirup van a mézben:  a mézet külön kezeljük, és téli etetéskor visszaadjuk a méheknek. $ Tiltott termék használatakor: @ ha felmerül a gyanú, hogy illegális anyagokat tartalmaz a méz, akkor a mézet meg kell semmisíteni.

249

Stimuláló etetés

G Méz - Saját méhészetünkben termelt mézet használjunk a stimuláló etetéshez, hogy elkerüljük a kórokozók terjedését, illetve a káros szermaradványokat.  - Ismeretlen eredetű kereteket ne használjunk.  G Pollen - Kerüljük a gyanús vagy gyenge pollen használatát. - Ismert eredetű pollent etessünk (saját méhészetünkből származót). G Etetés egyéb táplálékkal - Toxikus anyagoktól és gyógyszermaradványoktól mentes mézet vagy pollent etessünk (kérjünk igazolást a kereskedőtől).  G Táplálék-kiegészítők - Kizárólag olyan élelmiszer minőségű táplálék-kiegészítőket adjunk a méheknek, amelyek nem tartalmaznak antibiotikumokat, szulfanomidokat (kérjünk igazolást a kereskedőtől), illetve adhatunk étrend-kiegészítőként engedélyezett termékeket is.   Bejegyzés az „Etetés / Egyebek” nyilvántartásban: - szállító neve; - termék neve (típusa); - gyártási sorozatszám (gyári termék esetén); - mennyiség; - dátum; - megjegyzések, megfigyelések.  $ Tiltott anyag használata (antibiotikum stb.):  a tiltott anyagot tartalmazó mézet meg kell semmisíteni.

Mézszüret Mézes keretek elhelyezése

G - Amikor teli kereteken levő családokat vásárolunk, ajánlatos elvenni és megsemmisíteni a régi kereteket, mielőtt a mézes kereteket behelyeznénk.

250

Méhek eltávolítása a mézes keretekről

G - Kerüljük a mézes keretek füstölését. - Válasszuk inkább a méhlefúvót vagy méhporszívót (nem gázos készülékeket). - A rovarriasztó vegyszerek használata nagyon nem ajánlatos, sőt bizonyos termékek használata kifejezetten tilos.  Bejegyzés a „Mézszüret” nyilvántartásban: - A szüret módszere és az esetlegesen felhasznált rovarriasztó termék neve. $ Furcsa, idegen illat vagy íz észlelése: @ A furcsa, idegen illatú vagy ilyen ízű (pl. füstös) mézet közvetlen fogyasztásra ne használjuk. Később adhatjuk a méheknek, vagy ipari célra lehet használni (pl. sütőipari termékekhez).

Lárva a mézkamrában

G - Anyarács használat ajánlott. - A lárvás kereteket soha ne centrifugáljuk, így elkerülhető a méz szennyeződése. $ Ha lárvák vannak a mézes keretben:  tegyük vissza az ilyen keretet a kaptárba, és hagyjuk, hogy a méh megszülessen, csak azután pörgessünk.

Mézes keretek kiemelése

G - Ajánlatos még a keretek kiemelése előtt megmérni a méz víztartalmát. Ha nem rendelkezünk refraktométerrel, akkor ún. „ütéstesztet” végezhetünk, ami akkor eredményes, ha a lépek ütköztetésénél a méz nem löttyen ki a lépből. Az ideális víztartalom 18% alatt van, de semmi esetben sem haladhatja meg a 20%-ot.  - Lehetőleg száraz időben vegyük ki a kereteket. - Csak a megfelelően lezárt mézes kereteket vegyük ki a kaptárból.  G - Ne használjunk vízporlasztót.  G - Amennyiben vannak nem ellenőrzött mézes keretek, azokat érdemes különkülön pörgetni.

251

$ A túlságosan vizes méz szüretelése (> 18%):  a mézes keretek szárítása kötelező, ha a víztartalom > 20%, és ajánlott, ha a víztartalom > 18%

Mézkamrák szállítása

G - Használjunk tiszta felületű taligát a szállításhoz.  - A szállítás idejére fedjük le a mézes kereteket, hogy megelőzzük a mézrablást, illetve az esetleges szennyeződést. 

Lépes méz szüretelése (rekeszekben)

G - Ezt a szüretet nagyon erős méhcsaládok esetén és gazdag virágzás időszakában végezzük. - Vigyázzunk, hogy a rekeszek tökéletesen zártak legyenek.

Pollenszüret

G - A pollenszüretet csak egészséges, lárvamentes családok esetében szabad elvégezni. - Jól kifejlett családokban ideális a pollenszüretet elvégezni. G - A pollencsapdát olyan gyakran kell cserélni, amilyen gyakran lehetséges, de minimum minden második napon (a levegő páratartalmától függően). Ha szükséges, a pollencsapdát tisztítani kell. - Ellenőrizzük a pollencsapdákat, nehogy gombásodjanak. Ha igen, akkor a gombás csapdát ki kell cserélni tisztára. - A pollencsapdák csak tiszta felülettel érintkezhetnek (ne tegyük a földre őket). - Minden gyanús pollent (összetapadt, penészes) módszeresen el kell távolítani. - A selejtet a szállítás előtt el kell távolítani. G - Mindenképpen kerüljük el, hogy ürülék vagy rágcsálók kerüljenek a pollencsapdákba. Ez rendkívül fertőzésveszélyes. - A kaptárt úgy kell elhelyezni, hogy a földeken alkalmazott műtrágyák apró szemcséi semmiképpen se kerüljenek be a pollencsapdába. Ennek érdekében a kellő távolságot meg kell tartani (10 m). G - A pollen szállítására használt edény élelmiszer-biztonsági szempontból megfelelő legyen.

252

Méhpempő szüretelése

G Kezdés - A munka kezdete és a lárvák (álcák) elhelyezése higiénikus körülmények között történjen. - Minden anyag és felszerelés már a kezdéskor, a lárvák elhelyezésekor élelmiszer-biztonsági szempontból megfelelő, tiszta és fertőtlenített legyen. - A méhpempőt tartalmazó sejtek saját termelésből, illetve ismert helyről származók legyenek (ha külföldről származnak, jegyezzük fel a származási országot), és ne tartalmazzanak semmilyen szermaradványt. - Gyanús méhpempőt nem szabad felhasználni. - Amennyiben vizet használunk a hígításhoz, az mindenképp ivóvíz legyen. - A sejtek nedvesítésére használt oldatot mindig hűtőszekrényben tároljuk, és minimum hetente egyszer frissítsük. Csak a szükséges mennyiséget vegyük ki a hűtőből, a felesleges, használt oldatot távolítsuk el. G A lárvák (álcák) elhelyezése - A lárvás keretek egészséges családokból származzanak, és semmivel ne legyenek kezelve. - A textilszövet, amely a lárvákat védi a naptól és a hőségtől, legyen tiszta, és ivóvízzel nedvesítsük meg. G Szüret - Minimális füstöléssel tartsuk távol a méheket a munkaterületről. - Azokat a sejteket, amelyekből a méhpempőt akarjuk szüretelni, minden módon védeni kell a romlást okozó forrásoktól (pl. napsugárzás, fertőzések). G Szállítás - A szállítóedények az élelmiszer-biztonsági előírásoknak megfelelőek, tiszták, jól zárhatóak legyenek.

Szüretelő/pörgető helyiség Méhek távoltartása

G - Méhek egyáltalán ne kerüljenek be a pörgető helyiségbe, erről feltétlenül gondoskodni kell. - Ha még vannak méhek a mézes kereteken, akkor tegyük őket sötét szobába, ahová beszűrődik a fény, ez majd kicsalogatja őket. - A további munkafolyamatok során (szűrés után) is figyeljünk arra, hogy méhek soha ne legyenek még a közelben sem.

253

A helyiség páratartalma

G - Az ajánlott relatív páratartalom legyen 55%-nál kevesebb abban a helyiségben, ahol a keretek több mint 48 órán keresztül lesznek. - Javasoljuk, hogy a levegő relatív páratartalmát a centrifugálási folyamat alatt is mérjük. $ A levegő páratartalma 55% felett van:  néhány nappal a munka megkezdése előtt ajánlatos páramentesítő készülék működtetése a szüretelő helyiségben.

Szennyező források

G - A pörgető helyiségből hermetikusan zárjuk ki a rovarokat és a rágcsálókat (egér stb.). - A kedvenc állatok kizárására szintén ügyeljünk pörgetéskor. - Tilos a dohányzás, füstölés.  - Tartsuk távol a por-, füst-, gáz- és kipufogógáz-forrásokat.  - Ne tároljunk ott vegyszereket, tisztítószereket (kivéve jól zárható szekrényben.)  $ A méz szennyeződésének veszélye: @ a szükséges intézkedések megtétele, hogy megfeleljenek az előírt követelményeknek.

Mézszüretelő (pörgető) helyiség karbantartása

G - Hideg és meleg folyóvíz szükséges a pörgető helyiség közvetlen közelében a helyiség, illetve a felhasznált berendezések tisztításához.  - A víz csapvíz legyen, illetve ivóvíz-szabványnak megfelelő (tanúsítás évente). - A fertőtlenítéshez használt szer a közegészségügyi szakhatóság által engedélyezett legyen.  G - A helyiséget legalább a pörgetési időszak előtt és után alaposan ki kell takarítani, és forró vízzel fertőtleníteni szükséges.  G - A mézzel érintkező felületeket (pörgető berendezés) ki kell takarítani és fertőtleníteni minden egyes pörgetési tevékenység előtt és után.   Bejegyzés a „Mézszüret” nyilvántartásban: - A helyiség takarításának dátuma. 254

Személyzet

G - Megfelelő személyi higiénia.  - Megfelelő tiszta ruházat (hajháló, zárt zsebek) a hajhullás, illetve tárgyak zsebből való kiesésének elkerülése érdekében.  - Fertőző betegségektől való mentesség.  - Egészségügyi igazolás szükséges, hogy a dolgozó alkalmas élelmiszerekkel történő munkavégzésre. Az igazolást évente meg kell újítani.  - A sebeket be kell kötözni. - Dohányzás, étkezés és ivás tilos a méz kezelése alatt.

Mézszüret (pörgetés) Pörgető helyiség

G - A mézpörgetésre és -tartósításra használt helyiségekre vonatkozó követelmények különbözőek, a helyiség használatának gyakoriságától függnek. A helyiség lehet ideiglenes vagy állandó.  Bejegyzés a „Mézszüret” nyilvántartásban: - a helyiség címe; - a dátum, valamint a méz azonosítását szolgáló adatok.

Állandó pörgető helyiség

G Elhelyezkedés - Az állandó pörgető helyiség olyan helyen legyen kialakítva, ahol nem érhetik kellemetlen szagok, és távol van mindentől, ami a higiéniát, és ezzel a terméket, veszélyeztetheti. - A pörgető helyiség ne nyíljon közvetlenül olyan helyre, amely szennyeződésvagy fertőzésforrást jelenthet (toalett, garázs, műhely stb.) Az elválasztó ajtó teljes és tömör legyen. G Általános jellemzők - Állandó pörgető helyiség használata esetén, a már felsorolt követelményeken kívül, az alábbiakra kell figyelni: - a helyiséget kizárólag mézpörgetésre, illetve egyéb méhészeti termék előállítására lehet használni; - könnyen tisztán tartható legyen, kerüljük a hozzáférhetetlen sarkokat; - jó, ha van olyan berendezés, amely a méheket kívül tudja tartani a helyiségtől.

255

Állandó pörgető helyiség kialakítása

G Padozat - Gondoskodjunk vízálló, és könnyen tisztán tartható padozatról. - Olyan szilárd padozat az ideális, amelyről könnyen eltávolítható a propolisz (pl. hajópadló). - Jó szennyvízelvezetési lehetőség is szükséges. G Falak és ajtók - A falak legyenek masszívak, egyszínűek (minta nélkül). - Azok a részek, amelyek érintkezésbe kerülhetnek mézzel vagy mézes keretekkel, moshatóak legyenek. - Erős anyagból legyenek kialakítva (lehetőleg ne gipszből). G Mennyezet és világítás - A mennyezet könnyen portalanítható legyen. - Gondoskodjunk a jó megvilágításról. - Gondoskodjunk védőburáról a fényforrások körül (védjük a töréstől). G Vízvezeték, mosogató - Mosogató: - Csapvíz- vagy ivóvíz-szabványnak megfelelő víz. - Kéztörlés olyan módszerrel ideális, amivel elkerülhetjük az újrafertőződést (papírtörülköző tekercs). - Az egykaros csaptelep az ideális. - A megfelelő higiénia biztosítása érdekében a toalett ne legyen a pörgetővel szomszédos helyiségben.

Ideiglenes pörgető helyiség

G A helyiség használata - A méztermelés szezonális jellegét figyelembe véve, valamint azt, hogy a méznél nem áll fenn a mikrobiológiai fertőzés veszélye, mézpörgetés céljára átmenetileg olyan helyiség is használható, amelynek egyébként más rendeltetése van, feltéve, hogy nem okozza a méz fertőződését, illetve minőségének romlását. - A szüret (pörgetés) ideje alatt, illetve a méz feldolgozása során a helyiséget kizárólag erre a célra lehet használni. G Az ideiglenes pörgető helyiség tulajdonságai - A mézzel érintkezésbe kerülő anyagok az élelmiszer-biztonsági előírásoknak megfelelőek legyenek, rozsdamentesek, könnyen tisztántarthatóak.

256

- A mézzel valószínűsíthetően érintkezésbe kerülő felületek (padozat) vízállók és jól tisztíthatók legyenek, víztaszító anyagból készüljenek. - Egyéb felszínek is jól tisztíthatóak legyenek. - Hideg és meleg vezetékes víz, illetve ivóvíz minőségű víz legyen elérhető a pörgető helyiségben vagy annak közvetlen közelében. - A helyiség könnyen tisztán tartható legyen. - A helyiség használata során kerüljünk mindenfajta fertőzési forrást.  Bejegyzés a „Mézszüret” nyilvántartásban: - a helyiség, ahol a munkavégzés folyik; - a munkavégzés időtartama; - méz azonosítója.

Berendezések tulajdonságai

G - Olyan berendezések használata, amelyek az élelmiszer-biztonsági előírásoknak megfelelnek, vagyis ellenállnak a méz nagyfokú savasságának. - Ideális anyag a rozsdamentes acél. - A mézzel érintkezésbe kerülő szerszámok, tárgyak ne fából készültek legyenek. $ Berendezések felülvizsgálata: @ az élelmiszer-gyártási követelményeknek nem megfelelő berendezések cseréje.

Karbantartás

G - Használat előtt ellenőrizzük a berendezések tisztaságát. - Minden pörgetés előtt tisztítsuk le csapvízzel, illetve ivóvíz minőségű vízzel azokat a felületeket, amelyek a mézzel érintkezésbe kerülhetnek. Szükség esetén engedélyezett fertőtlenítő szert is használhatunk. - A pörgető gépek tengelyének és egyéb részeinek kenésére, amennyiben azok érintkezésbe kerülnek a mézzel, csak élelmiszer-biztonsági szempontból megfelelő kenőanyagot használjunk. - Ellenőrizzük a gyűjtőedények állapotát és tisztaságát, különös tekintettel az esetleges rozsdásodásra vagy egyéb gyenge részekre.

257

Feladatok a mézpörgetés során A keretek szárítása

G - Ellenőrizzük (ha még eddig nem tettük) a méz nedvességtartalmát (lásd fentebb, amit legjobb refraktométerrel elvégezni). G A keretek szárítása a nedvesség függvényében történjék: - meleg levegővel történő fúvatás (max. 50 ºC); - száraz levegő befúvása.  $ Víztartalom ellenőrzése: ≤ 20% engedélyezett, ≤ 18% ajánlott. @ Akár több napon át is hagyjuk száradni a kereteket.

Fedelezés és pörgetés

G A gyanús (erjedt, kellemetlen szagú) mézet a fedelezés vagy pörgetés előtt, illetve alatt el kell távolítani. $ Ellenőrizzük a keretek állapotát (ne legyen erjedés, kellemetlen szag, rendellenes szín). @ A probléma jellegétől függően a mézet vissza lehet adni a méheknek, általában egy alapos felmelegítés után (> 75 ºC-on, 3-4 percig), illetve ha veszélyes lenne a méhekre nézve, akkor meg kell semmisíteni.

Fedélviasz

G - A méz kipörgetésekor eltávolított viaszfedeleket zárható edényben kell összegyűjteni. - A fedélviaszt olyan gyorsan kell feldolgozni, ahogyan csak lehetséges (centrifugálni, újramelegíteni). - Ha a fedélviaszból még fogyasztásra alkalmas mézet akarunk kinyerni, akkor ezt egy héten belül meg kell tenni.

258

A méz szűrése

G - Minden használat előtt ellenőrizzük a szűrők állapotát. - A mézet több lépésben ajánlott szűrni. Először nagy lyukú, azután közepes és végül finom szűrőn. A legfinomabb szűrő mérete (kivétel a hangaméz esetén) 0,5 és 0,2 mm között legyen. - A szűrővel minden szabad szemmel látható részecskét ki kell szűrni. - Szűréskor tartsuk szemmel a szűrőt, hogy megelőzzük a túlfolyást.  $ Ellenőrizzük a szűrő állapotát: @ a mézet ismételten át kell szűrni, vagy vissza kell adni a méheknek.

A méz pihentetése (ülepítése) és érlelése

G - Szűrés után a mézet egy kb. 20 ºC-os hőmérsékletű helyiségben raktározzuk, pihentetjük, hogy a légbuborékokat és az apró részecskéket el lehessen majd távolítani. A pihentetési idő hossza a méz mennyiségétől függ. - A felszínen képződött habot és a kis részecskéket el kell távolítani. A hab eltávolításakor ügyeljünk, hogy ne keverjük a habot a tiszta mézbe.

A méz tartósítása A méz feldolgozása

G Általánosságban - A szűrés és ülepítés után minden gyűjtőedényt le kell fedni, és minden szükséges intézkedést meg kell tenni, hogy idegen test ne kerüljön a mézbe. - A rovarokat távol kell tartani. G Keverés - Megfelelő szerszámokat használjunk, amelyek nem porolnak, és amelyeket kizárólag erre a célra használunk (speciális berendezés, keverőgép stb.). - A keverőszerkezet lapátja ne kaparja az edény oldalát. - Vigyázzunk, hogy ne kerüljön levegő a mézbe. G Vegyítés és átfejtés - Vegyítés előtt mindig csináltassunk teljes elemzést az idegen mézről, ha nem ismerjük azt: - vizsgáltatnunk kell a méz termelési folyamatait (a nyomonkövethetőség miatt), mert szermaradvány veszélye állhat fenn;

259

- a méz földrajzi eredetét (ország). - Vegyítés előtt mindig ellenőrizzük a különféle mézfajtákat, hogy észlelünk-e nagyobb hibát (erjedés, furcsa szagok stb.). G Újra cseppfolyósítás - Ne használjunk melegítésre olyan berendezést vagy edényt, amely a méz túlhevülését okozhatja, ami minőségromlást idézhet elő. - Minél kevesebbszer, és minél rövidebb ideig melegítsük a mézet. x A HMF-tartalom laboratóriumi meghatározása: @ Ha ennek az értéke ≥ 40 mg/kg: felhasználható ipari mézként, vagy vis�sza kell adni a méheknek. Ez a paraméter nincs hatással az emberi egészségre.

Nyomonkövethetőség

G - Minden méztároló edény oldalára (nem a tetejére) címkét kell ragasztani, amely a nyomonkövethetőséget biztosító adatokat tartalmazza: - a szüret azonosítója (mézelő méhek ugyanabból az országból és időszakból); - a méz azonosítása (egyfajta méz vagy különféle típusú mézfajták keveréke). - A nyomonkövethetőség dokumentálására a „Termelési nyilvántartás” résznél található mintanyomtatvány segítségével.

Üvegek töltése

G Mézesüvegek - Kizárólag méz tárolására alkalmas üvegeket használjunk.  - Az üvegből készült edények teljesen épek, sértetlenek legyenek. - Kizárólag tökéletesen tiszta edényeket használjunk.  - Az üvegből készült edényeket ivóvíz minőségű vízzel kell kimosni és kiöblíteni a töltés előtt.  G Fedelek - A mézesüvegeket hermetikusan le kell zárni. - A csavaros tetejű üvegeken hermetikusan záródó csavaros fedeleket használjunk.  - Műanyag, pattintós fedelek alkalmazása nem ajánlatos. - Fémfedelek ismételt használata nem lehetséges. - A műanyag fedelek élelmiszer-biztonságosságát meg kell vizsgálni.

260

$ Kétséges a tisztaság: @ ne használjuk!

Egyéb termékek tartósítása Pollen tartósítása

G Helyiség és berendezés - Minden tárgy és berendezés, ami a pollennel érintkezésbe kerülhet, élelmiszer-biztonsági szempontból megfelelő minőségű és saválló legyen. - A pollen tartósítása olyan helyiségben végezhető, mint amilyen tulajdonságokat az állandó pörgető helyiségeknél feltüntettünk. Külön figyelmet kell szentelni a fertőző források kiküszöbölésére. - A pollen tartósítását végezhetjük egy speciálisan erre a célra kialakított helyiségben vagy akár a pörgető helyiségben is, amennyiben éppen akkor nem folyik ott mézpörgetési tevékenység. G Szárítás - A szobahőmérsékleten történő tároláshoz a pollent közvetlenül a szüret után (24 órával) szárítani kell. - Ez úgy történik, hogy egy vékony réteg pollent szitára szórunk, majd lassan szárítjuk. A befújt levegő optimális hőmérséklete 40 ºC. - A pollen víztartalma kevesebb mint 6% legyen. A víztartalom alakulását a tömeg változásainak mérésével ellenőrizzük (110 ºC-on, 1 órán át tartó szárítás előtt és után). G Tisztítás - Olyan készülék használata javasolt, amely a pollen szennyeződéseit (méhektől származó részecskék, fémrészecskék stb.) a sűrűségi különbségek alapján, illetve mágneses úton képes szétválasztani. - Végezetül még egy utolsó szemrevételezés szükséges, hogy eltávolíthassuk a szennyező részecskéket (pl. petéket), amelyeknek ugyanakkora a sűrűsége és térfogata, mint a pollenszemcséknek. G Fagyasztás - Tisztítás után a pollent zacskókban vagy üvegekben le lehet fagyasztani. Gondoskodjunk róla, hogy a fagyasztás folyamatos legyen. G Üvegekbe fejtés - A csomagoláshoz használt üvegek legyenek tiszták, jól záródóak, és az UVsugarakat nem áteresztő anyagból készüljenek.

261

G Mézzel vegyítés - A pollent mézzel is lehet keverni, és így tartósítani.  Bejegyzés a „Pollenszüret” nyilvántartásban: - telephely címe; - a pollenszüret ideje, illetve a kaptárok száma; - a szürettel kapcsolatos hivatkozások (gyártási számok); - a pollen nedvességtartalma szárítás előtt, illetve után; - mennyiség; - a fagyasztás ideje.

Lépes méz tartósítása, tárolása (rekeszes)

G - A lépes méz tárolására használt dobozok élelmiszer-biztonsági szempontból megfelelőek és jól zárhatóak legyenek.

Méhpempő tartósítása

G A helyiség és a berendezés higiéniája - A méhpempő tartósítása olyan helyiségben végezhető, mint amilyen tulajdonságokat az állandó pörgető helyiségeknél feltüntettünk. - A méhpempő tartósítását végezhetjük egy speciálisan erre a célra kialakított helyiségben vagy akár a pörgető helyiségben is, amennyiben éppen akkor nem folyik ott mézpörgetési tevékenység. - Minden tárgy és berendezés, ami a méhpempővel érintkezésbe kerülhet (pörgető és szűrőberendezés, lárvatű, edények stb.), élelmiszer-biztonsági szempontból megfelelő minőségű, tiszta, illetve könnyen tisztítható, valamint fertőtleníthető legyen. G Fedelezés - Előmelegített anyagok, szerszámok, berendezések ne érintkezzenek a méhpempővel. G A lárvák eltávolítása - Olyan sejtből nem lehet méhpempőt kinyerni, amelyben élettelen lárva található. - Kötelező a lárvák eltávolítása még a méhpempő pörgetése előtt. Vigyázzunk, meg ne sértsük a lárvát (hemolymph szabadulhat fel). G Szüret (pörgetés)

262

- A pörgetés végezhető spatulával, vákuumpumpával, illetve centrifugával. - A méhpempő kinyerését haladéktalanul el kell végezni még aznap, amikor a fedelezés megtörtént. G Szűrés - Az idegen testek, különösen a viaszdarabkák, kiküszöbölésének érdekében ajánlatos a méhpempőt átszűrni rögtön a pörgetést követően, de aznap feltétlenül. A mézszűrő mérete 0,4 és 0,7 mm között legyen. G Fagyasztás - A méhpempő fagyasztható (–18 ºC). Gondoskodjuk a fagyasztási hőmérséklet folyamatosságáról. A szavatossági idő betartására feltétlenül figyelni kell. G Üvegbe fejtés - Az üvegbe fejtést tiszta, jól zárható üvegekkel végezzük.  Bejegyzés a „Szüret / Méhanyák” nyilvántartásban: - a pörgető helyiség címe; - a pörgetés adatai, a kaptárok azonosító száma; - a szürettel kapcsolatos hivatkozások (gyártási számok); - szüretelt mennyiség; - a fagyasztás ideje.

Címkézés

G - Az alábbi hivatalos közléseket kell feltüntetni a címkén: - a méz megnevezése (virágméz, nektárméz vagy mézharmat); - szavatossági idő (a fejtést követően maximum 2 év) és a tárolási előírások; - nettó tömeg; - a méhész (termelő, illetve szállító) neve és címe; - a méz származási országa; - gyártási szám vagy egyéb azonosító (pl. analízis) a nyomonkövethetőség biztosítása érdekében [ha olyan mézzel vegyítették a mézet, amely más országból származik, a származási országo(ka)t is fel kell tüntetni a címkén]. - Meg lehet adni a méz földrajzi származási helyét, feltéve, hogy minden méz ugyanarról a területről származik. - A botanikai eredet is feltüntethető (egy virágfajtából, kétfajta virágból, illetve többfajta virágból származik). Ebben az esetben követelmény a speciális elemzés. - Meg lehet említeni minőségi kritériumokat is, ha azok hitelesek, és hozzájárulnak az alaptermék fejlesztéséhez.

263

G - A „tiszta”, „természetes”, „méhektől” és hasonló megjelölések használata tilos.  $ Nem engedélyezett információ a címkén: @ címkék cseréje, hogy megfeleljen a kritériumoknak.

A pollen címkézése

G - Az alábbi hivatalos közléseket kell feltüntetni a pollencímkén: - Termék megnevezése: szárított vagy fagyasztott pollen. - Szavatossági idő: a) szárított pollen esetén: a szüretet követő maximum 1 év; b) fagyasztott pollen esetében: a szüretet követő maximum 18 hónap. - Tárolási feltételek: a) fagyasztott pollennél fel kell tüntetni: „felengedés után 5 napon belül fogyasztandó, visszafagyasztani tilos, tárolás hűtőszekrényben”, nettó tömeg. - A méhész neve és címe (termelő, illetve szállító). - Származási ország (nem kötelező). - Gyártási szám, illetve egyéb azonosító a követhetőség miatt. G - Ajánlatos feltüntetni a címkén, hogy a termék potenciális allergén lehet az ételallergiára hajlamos egyéneknél. G - Kizárólag a hatóságok által engedélyezett, a tápértékre és az egészségre vonatkozó megjegyzéseket szabad feltüntetni. G - Amennyiben a termék több mint 0,9% génmódosított pollent tartalmaz, a címkén fel kell tüntetni: „GMO-termék”.

A méhpempő címkézése

G - Az alábbi hivatalos közléseket kell feltüntetni a címkén: - A termék megnevezése: friss vagy fagyasztott méhpempő. - Szavatossági idő: friss méhpempő esetén maximum 6 hónap. - Fagyasztott méhpempő: a szüretet követően maximum 18 hónapig; a szüret pontos dátuma: év, hónap, nap feltüntetése. - Tárolási hőmérséklet: a) friss: 2 és 5 ºC; b) fagyasztott: –18 ºC. - Nettó tömeg. - A méhész neve és címe (termelő, illetve szállító). - Származási ország (nem kötelező).

264

- Gyártási szám, illetve a gyártás ideje. - „A felolvasztott méhpempőt visszafagyasztani tilos.” G - Kizárólag a hatóságok által engedélyezett, a tápértékre és az egészségre vonatkozó megjegyzéseket szabad feltüntetni.

Tárolás és értékesítés Hosszú távú tárolás

G A méz tárolása - Száraz, hűvös helyen tároljuk (+15 ºC az ideális), ahol védve van a közvetlen napfénytől. A hőmérséklet változhat, de jórészt maradjon 22 ºC alatt. - Ha a méz víztartalma > 19%, akkor 11 ºC-nál nem alacsonyabb hőmérsékletű helyen kell tárolni. Ha a méz mézharmatot tartalmaz, akkor ugyanaz az ajánlás vonatkozik rá, mint a 18% víztartalmú mézre. G A pollen tárolása - A szárított pollent száraz, hűvös (< 15 ºC az ideális) és fénytől védett helyen tároljuk. - A fagyasztott pollent –18 ºC alatti hőmérsékleten kell tartani. G A méhpempő tárolása - Az előrecsomagolt méhpempőt fénytől jól védett, +2 és +5 ºC közötti hőmérsékletű helyen kell tárolni mindig, még a nagykereskedelmi raktárakban is. - A fagyasztott méhpempőt –18 ºC alatti hőmérsékleten kell tartani (a szüret után maximum 18 hónapig).

Vásárlás/eladás

G - Információ a vásárlók és viszonteladók számára (hűvös helyen tartandó, ne tegyük napos helyre stb.). - Inkább több kisebb kiszerelésben szállítsuk, mintsem egyetlen nagy mennyiségben. G - Nem ajánlatos egy évesnél fiatalabb kisgyermeknek mézet adni, hogy elkerüljük a gyermekkori botulizmus veszélyét. A vásárlókat erről informálni lehet, illetve a címkén is feltüntethető, hogy: „Egy évesnél fiatalabb kisgyermeknek nem ajánlott.”

265

 Bejegyzés a „Vásárlás / Eladás” nyilvántartásban: Vásárlás - dátum, - szállító neve, - vásárolt méz gyártási azonosító száma, - mennyiség, - a méz földrajzi származási helye. Eladás (kivéve, ha magánszemély): - dátum és vevőazonosító, - mennyiség, - szüret/pörgetés azonosító száma, - a rendeltetési hely koordinátái.

Élelmiszer-biztonsági szempontból veszélyes termék esetén

G - Abban az esetben, ha a méz élelmiszer-biztonsági szempontból veszélyt jelent: érintkezésbe kell lépni az illetékes szakhatóságokkal.

Másodlagos termékek Érintett személyek

G A törvény értelmében nem elsődleges, hanem másodlagos termelőnek minősül az a termelő: - aki a termékeit más méhésztől származó mézzel, pollennel vagy méhpempővel keveri, - akinek a pörgető helyiségét más méhészek is használják, - a ki saját méhészti termékeit másfajta termékké alakítja át (gyömbérkenyér, nugát). Enyhítések G A másodlagos termelőknek ki kell dolgozniuk saját veszélyelemzésüket és a HACCP-t (Hazard Analysis of Critical Control Points). Ez az útmutató az ilyen tanulmány kidolgozásához szükséges elemeket nem tartalmazza. Azonban a törvényhozás a kistermelők számára enyhítéseket alkalmaz az alábbi esetekben: - ha a termelő közvetlenül a vásárló számára értékesít, vagy olyan vállalkozásoknak, amelyek 400 m2-nél kisebb telephellyel rendelkeznek, vagy ahol a társasági tagok száma 5 teljes munkaidős alkalmazottnak felel meg; - egyéb társaságoknak szállít, és maximum két (teljes munkaidősnek megfelelő) személlyel dolgozik.

266

Az enyhítések (az ebben az útmutatóban leírtakon kívül) előírják: - az intézkedéseket a veszélyek megelőzésére, kiküszöbölésére és megfelelő szintre csökkentésére, - minden probléma (rendellenesség) nyilvántartását, - a dokumentumok megőrzését a lejáratukat követő minimum hat hónapig.

Termékek keverése

G Méz - Ez az útmutató valamennyi szükségszerű tényezővel foglalkozik (mézkeverék összetétele a címkén, mézvásárlás). - A kritikus pontok veszélyelemzéséről (HACCP) később lesz szó ebben az útmutatóban. G Méhpempő és pollen - A mézre vonatkozó alapszabályok érvényesek a méhpempőre és a pollenre is (azonban speciális veszélyelemzést kell kidolgozni).

Közös mézpörgető és -gyártó helyiségek

G - A közös mézpörgető és termelő helyiségekre ugyanazok az előírások vonatkoznak, mint az állandóra felszerelt helyiségekre. - A helyiség használatáról külön nyilvántartást kell vezetni, ahol fel kell tüntetni a használó nevét, a használat dátumát és a termelt méz mennyiségét. - Az egyes felhasználóknak meg kell egyezniük, illetve nyilván kell tartaniuk a helyiség és a berendezések takarításával kapcsolatos tevékenységeket.

Termék-átalakítás

G - Ebben az útmutatóban kizárólag az alábbi termék-átalakításokkal foglalkozunk: méz kezelése más méhészek számára, illetve saját méz keverése más méhészetből származó mézzel. - Egyéb termék-átalakítások nem tartoznak ezen útmutató hatáskörébe. Minden átalakított termékre külön speciális jogszabály vonatkozik. Minden egyes átalakított termékre, illetve termelési körülményre külön veszélyelemzés (HACCP) szükséges.

267

Termelési nyilvántartás Alapinformációk Méhész Név: Cím: Város és irányítószám: Tel./Fax:

Év: ................. (5 évig megőrzendő) ................................................... ................................................... ................................................... ................................................... ...................................................

Méhállományok, méhkaptárok Név: ................................................... Cím: ................................................... A teleltető kaptárok és keretek száma, kódja: ................................................... ................................................... ................................................... ................................................... ................................................... Név: ................................................... Cím: ................................................... A teleltető kaptárok és keretek száma, kódja: ................................................... ................................................... ................................................... ................................................... ................................................... Név: ................................................... Cím: ................................................... A teleltető kaptárok és keretek száma, kódja: ................................................... ................................................... ................................................... ................................................... ...................................................

268

Utazó kaptárok, állományok Név: ................................................... Cím: ................................................... A teleltető kaptárok és keretek száma, kódja: ................................................... ................................................... ................................................... ................................................... ................................................... Utazás dátuma: ................................................... Növényvédő szerek (mezőgazdaság): ................................................... Kezelés ideje: ................................................... Név: ................................................... Cím: ................................................... A teleltető kaptárok és keretek száma, kódja: ................................................... ................................................... ................................................... ................................................... ................................................... Utazás dátuma: ................................................... Növényvédő szerek (mezőgazdaság): ................................................... Kezelés ideje: ................................................... Név: ................................................... Cím: ................................................... A teleltető kaptárok és keretek száma, kódja: ................................................... ................................................... ................................................... ................................................... ................................................... Utazás dátuma: ................................................... Növényvédő szerek (mezőgazdaság): ................................................... Kezelés ideje: ...................................................

269

Mézszüret Mézfeldolgozás helye Cím:

................................................... ...................................................

Szüret Szüret száma: Szüret dátuma: Szüret (referencia/nyilvántartás): Mennyiség:

Szüret száma: Szüret dátuma: Szüret (referencia/nyilvántartás): Mennyiség:

270

A méz összetétele Kevert méz esetén Gyártási sorozatszám: A tétel összetevői: Mennyiség: Analízis száma:

Gyártási sorozatszám: A tétel összetevői: Mennyiség: Analízis száma:

A feldolgozó helyiség takarítása Takarítás dátuma: ................................................... ................................................... ...................................................

271

Kezelések és állatgyógyászati készítmények Betegségek (megfigyelt vagy gyanús) Betegség típusa: ...................................................  Minden méhcsalád  Kaptárok száma: ................................................... Bejelentési kötelezettség: igen  nem  Dátum: ................................................... ................................................... Betegség típusa:  Minden méhcsalád  Kaptárok száma: Bejelentési kötelezettség: Dátum: Betegség típusa:  Minden méhcsalád  Kaptárok száma: Bejelentési kötelezettség: Dátum: Betegség típusa:  Minden méhcsalád  Kaptárok száma: Bejelentési kötelezettség: Dátum: Kolóniák kezelése  Minden méhcsalád  Kaptárok száma: Termék (készítmény): Adagolás: Módszer: Dátum (és óra): Állatorvosi vény: Megjegyzések:

................................................... ................................................... igen  nem  ................................................... ................................................... ................................................... ................................................... igen  nem  ................................................... ................................................... ................................................... ................................................... igen  nem  ................................................... ...................................................

................................................... ................................................... ................................................... ................................................... ................................................... ................................................... ................................................... ...................................................

272

 Minden méhcsalád  Kaptárok száma: Termék (készítmény): Adagolás: Módszer: Dátum (és óra): Állatorvosi vény: Megjegyzések:  Minden méhcsalád  Kaptárok száma: Termék (készítmény): Adagolás: Módszer: Dátum (és óra): Állatorvosi vény: Megjegyzések:  Minden méhcsalád  Kaptárok száma: Termék (készítmény): Adagolás: Módszer: Dátum (és óra): Állatorvosi vény: Megjegyzések:

273

Kezelések és állatgyógyászati készítmények Méhrajok kezelése Keret nélkül  Valamennyi  % (kaptár) Termék (készítmény) Adagolás: Módszer: Dátum (és óra): Megjegyzések:

Keretállomány: Szám: Név: ................................................... ................................................... ................................................... ................................................... ...................................................

Keretekben történő kezelés  Valamennyi Keretállomány:  % (kaptár) Szám: Termék (készítmény) Név: Adagolás: ................................................... Módszer: ................................................... Dátum (és óra): ................................................... Megjegyzések: ................................................... ...................................................  Valamennyi  % (kaptár) Termék (készítmény) Adagolás: Módszer: Dátum (és óra): Megjegyzések:

........................... ........................... ...........................

Felhasznált termékek nyilvántartása Készlet Dátum: 01/01/ ...................... Állatgyógyászati termékek: ............................................................. Mennyiség: ............................................................. Megjegyzés: ............................................................. Állatgyógyászati termékek: ............................................................. Mennyiség: ............................................................. Megjegyzés: ............................................................. Állatgyógyászati termékek: ............................................................. Mennyiség: ............................................................. Megjegyzés: .............................................................

274

Beszerzés dátuma: Állatgyógyászati termékek: Mennyiség: Megjegyzés:

Készlet Dátum: 31/12/ ...................... Állatgyógyászati termékek: ............................................................. Mennyiség: ............................................................. Megjegyzés: ............................................................. Állatgyógyászati termékek: ............................................................. Mennyiség: ............................................................. Megjegyzés: ............................................................. Állatgyógyászati termékek: ............................................................. Mennyiség: ............................................................. Megjegyzés: .............................................................

275

Vásárlás és értékesítés Méhrajok, méhcsaládok, királynők/anyák A beszerzés tárgya: ................................................... Dátum: ................................................... Eladó: ................................................... Mennyiség: ................................................... Forrás: ................................................... Rendeltetési hely: ................................................... Megjegyzés: ................................................... ................................................... A beszerzés tárgya: Dátum: Eladó: Mennyiség: Forrás: Rendeltetési hely: Megjegyzés:

A beszerzés tárgya: Dátum: Eladó: Mennyiség: Forrás: Rendeltetési hely: Megjegyzés:

276

Méhviasz beszerzése  Saját termelés:  Szállító: Dátum: Lépek száma vagy kg: Megjegyzés:

 Saját termelés:  Szállító: Dátum: Lépek száma vagy kg: Megjegyzés:

Méhviasz értékesítése Eladó / Vásárló: Dátum: Nyers viasz (kg): Lép: Megjegyzés:

277

Vásárlás és értékesítés Mézvásárlás Dátum: Vásárló: Mennyiség: Gyártási sorozatszám: Megjegyzések:

Dátum: Vásárló: Mennyiség: Gyártási sorozatszám: Megjegyzések:

278

Méz értékesítése (társaságoknak történő értékesítés esetén) Dátum: ................................................... Vásárló: ................................................... Mennyiség: ................................................... Gyártási sorozatszám: ................................................... Megjegyzések: ................................................... ................................................... Dátum: Vásárló: Mennyiség: Gyártási sorozatszám: Megjegyzések:

Dátum: Vásárló: Mennyiség: Gyártási sorozatszám: Megjegyzések:

279

Etetés / Egyebek Etetés, ösztönzés  Minden kaptár  Kaptárszám: ................................................... Termék neve: ................................................... Mennyiség: ................................................... Periódus: ................................................... Beszerzés dátuma: ................................................... Eladó: ................................................... Kereskedelmi forgalomban kapható termék esetén Gyártási sorozatszám: ................................................... Megjegyzések: ...................................................  Minden kaptár  Kaptárszám: ................................................... Termék neve: ................................................... Mennyiség: ................................................... Periódus: ................................................... Beszerzés dátuma: ................................................... Eladó: ................................................... Kereskedelmi forgalomban kapható termék esetén Gyártási sorozatszám: ................................................... Megjegyzések: ...................................................  Minden kaptár  Kaptárszám: ................................................... Termék neve: ................................................... Mennyiség: ................................................... Periódus: ................................................... Beszerzés dátuma: ................................................... Eladó: ................................................... Kereskedelmi forgalomban kapható termék esetén Gyártási sorozatszám: ................................................... Megjegyzések: ...................................................  Minden kaptár  Kaptárszám: Termék neve: Mennyiség: Periódus: Beszerzés dátuma:

280

Eladó: ................................................... Kereskedelmi forgalomban kapható termék esetén Gyártási sorozatszám: ................................................... Megjegyzések: ................................................... Illatanyagok / Aromák / Csalétkek A füstölőben használt termékek: ................................................... ................................................... ................................................... ...................................................

A nyilvántartásban a megadott termelési adatok csak információs jellegűek. Ugyanezt az információt fel lehet tüntetni a kaptárazonosítón is. A dokumentumokat 5 évig meg kell őrizni.

281

Minta Méhész Családi és keresztnév: Cím: Város, irányítószám: Tel./Fax:

Méhész János Virágos u. 1. 2440 Mézváros +36 30 123 4567

Méhállomány Név: Cím: 6 keretes teleltető kaptár:

Otthon – 4 kaptár (1-től 4-ig)

Pörgető helyiség Cím:

Konyha a házban

Mézszüret Szüret száma: Szüret dátuma: Referencia/nyilvántartás: Mennyiség:

Tavasz 201… június 15. 201… tavasza 55 kg

Szüret száma: Szüret dátuma: Referencia/nyilvántartás: Mennyiség:

Tavasz 201… június 15. 201… tavasza 55 kg

Családok kezelése Az állomány valamennyi családja Termék (készítmény) neve: Tymovar Adagolás: 1,5 csík × 2 Módszer: Vény alapján Dátum (és időtartam): 07/15 – 08/30 és 09/01 – 10/10/201… Állatorvosi vény: n. a. Megjegyzések: .................................................................. Az állomány valamennyi családja Termék (készítmény) neve: Oxálsav Adagolás: 50 ml/család Dátum (és időtartam): 201…/12/15 Állatorvosi vény: Mellékelve Megjegyzések: ..................................................................

282

Méhraj Megnevezés: Dátum: Eredet:

Méhraj 201…/05/15 Saját méhállomány

Méhrajok kezelése (kereten kívül)  Minden méhraj  Méhrajok száma: 4. kaptáron levő raj Állatgyógyászati termék: Perizin Adagolás: 30 ml Módszer: Cseppek Dátum (és időtartam): 201…/05/15 Állatorvosi vény: Mellékelve Megjegyzések: .................................................................. Kezelés a keretekben  Minden keret:  Kaptárszám Termék neve: Adagolás: Módszer: Dátum (és időtartam): Megjegyzések:

X Kénrúd 1 rúd/5 keret Füstölés 201… szeptember és december ..................................................................

Méhviasz beszerzés Saját termék  Beszerzés: X Eladó: Méhészbolt: Maya Dátum: 201.../02/05 Viaszlépek száma v. súlya: 2 kg Etetés, ösztönzés  Az összes kaptár:  Kaptárok száma: Termék neve: Mennyiség: Időtartam: Beszerzés ideje: Eladó:

X Cukorszirup 50/50 20 l/kaptár 08/02 – 09/15 201…/07/25 MACRO

Illatszerek, aromák, csalétkek Felhasznált termékek: ..................................................................  Vásárló / Eladó: Névtelen

283

Füstölőben alkalmazott anyag Füstölőben felhasznált termék: Szállító: Gyártási sorozatszám:

Szalma API 16 1234

284

Méhpempő-termelés Méhész Családi és keresztnév: Cím: Irányítószám, város: Tel./fax:

Méhállományok Név: ................................................... Cím: ................................................... Termelő kaptárok mennyisége és száma: ................................................... ................................................... ................................................... Név: ................................................... Cím: ................................................... Termelő kaptárok mennyisége és száma: ................................................... ................................................... ................................................... Név: ................................................... Cím: ................................................... Termelő kaptárok mennyisége és száma: ................................................... ................................................... ................................................... Pörgető helyiség Cím:

................................................... ................................................... ...................................................

285

Szüret/pörgetés Dátum (nap): Állomány: Referencia: Fagyasztva: Mennyiség:

Dátum (nap): Állomány: Referencia: Fagyasztva: Mennyiség:

286

287

17 – < 18%: ha 1000 élesztősejt/g > 19%: 1 élesztősejt

Osmophylic élesztő Víztartalom veszélye a mézben: < 17%: nincs veszély

A méz esetében nem kötelező a mikrobiológiai analízis

Patogén baktériumok

Gyermek-botulizmus

Veszély

> 20%: felső határérték

100 spóra/ kg

HACCPhatárérték

1. Mikrobiológia

27,1% méz > 18% 9,5% méz > 19% 3,3% méz > 20%

Méz esetében ez az érték nem ismert, de alacsonyabb, mint egyéb élelmiszertermékeknél, aminek az oka az anaerob környezet, a nagyon magas cukortartalom, az alacsony fehérjetartalom, a megnövekedett savasság, és a hidrogénperoxid-tartalom

49 eset Európában 24 év alatt

Előfordulás

Pörgetéskor a terem, ahol ezt műveletet végzik, túl magas relatív páratartalmú

Szennyezett cukor (téli etetéskor) Szüretkor a méz vizes

Szennyeződés a személyzet közvetítésével

Higiéniai hiányosságok a munkahelyen 3

Nem ivóvíz tisztaságú víz használata

Az anyagok és berendezések higiéniai hiányosságai

SúValószí- Észlelyosság nűség lés

Talajból származó baktériumok

Méz veszélyelemzése és kritikus ellenőrző pontok (HACCP)

S×P×D

Regisztrálás

A keretek kiemelésekor ne használjunk vizet Csak tökéletes lezárás után távolítsuk el a kereteket Feldolgozás előtt meg kell szárítani a kereteket Száraz helyen kell dolgozni

A cukrot olyan helyen kell tárolni, ahol egerek, rovarok nem férnek hozzá

Szennyeződésmentes, tiszta munkaruha Megfelelő személyes higiénia

A berendezések általános állapotának és tisztaságának ellenőrzése

A munkahely legyen könnyen takarítható A munkahelyet minden művelet után ki kell takarítani

Szüret, pörgetés

Az előírásoknak megfelelő víz használata: – a permetezőben / – a berendezések tisztántartásához

Soha ne tegyük a kereteket a földre A vásárlókat figyelmeztessük a botulizmus / veszélyére (vagy tüntessük fel a címkén)

Megelőző intézkedés

Az összes erjedt méz megsemmisítése

Helyreállító intézkedés

288

1 gyenge 2 átlagos 3 gyakori 4 rendkívül gyakori 5 folyamatosan előforduló

1 nincs 2 kellemetlen 3 túllépi a megengedett mértéket 4 veszélyes 5 halálos 1 szabad szemmel 2 egyszerű teszttel 3 részletes teszttel 4 elemzéssel 5 nem kimutatható

Észlelés (D)

Érzékelés – észlelés

S × P × D > 50: kritikus pont

Súlyosság × Valószínűség

100

125

100

A kockázati adatok olyan méhészetre vonatkoznak, ahol a méhész az ebben az útmutatóban leírtaknak megfelelően dolgozik. Amennyiben a méhész nem az útmutató előírásait követi, a kockázat növekedik.

Valószínűség (P)

Súlyosság (S)

289

Idegen részecskék (kő, fém, éles darabkák) előfordulása

Peték, ivadékok előfordulása

Viasz vagy egyéb biológiai anyag előfordulása

Veszély

Idegen elemek nincsenek jelen

Részecske < 500 m

Oldhatatlan anyag: < 0.1% a hivatalos határérték

Aromák és tiltott idegen anyagok

Idegen elemek hiánya

Részecskék < 500 m

Oldhatatlan anyagok: < 0,1% az engedélyezett határérték

HACCP-határérték

2. Fizikai szennyeződés Ok

Nincs információ

Anyagok, berendezések

Szűrés után: méhek, egyéb rovarok

Peték a mézben

A mézet Szisztetartalmazó matikulépsejtek san felnyitása

Előfordulás

Súlyosság

Valószínűség

ÉszS×P×D lelés

Méz veszélyelemzése és kritikus ellenőrző pontok (HACCP)

Regisztrálás

Méz átszűrése

Helyreállító intézkedés

Felhasználás előtt ellenőrizzük az anyagokat Tiszta, pormentes berendezést használjunk Ne dörzsöljünk semmit a konténerek falához

Az újramelegítést követően ismételt szűrés, vagy a méz vis�szajuttatása a méhekhez

A méz vis�szajuttatása a méhekhez Az újramelegítést A szűrés kötelező követően Szüret / Rovarok eltávolítása ismételt pörgeAz átvevőket tartsuk zárva, és kerüljük el szűrés, vagy tés az idegen elemekkel való szennyeződést a méz vis�szajuttatása a méhekhez

Szűrés: a méz helyes szűrése Vigyázni kell, hogy szemmel látható részecskék ne kerüljenek a mézbe. Ellen/ őrizni kell a szűrők állapotát, a túlfolyást meg kell előzni A méz legyen érett, a habot el kell távolítani Anyarács használata Ne használjuk a petéket tartalmazó / kereteket

Megelőző intézkedés

290

Idegen részecskék (kő, fém, éles darabkák) előfordulása

Idegen elemek nincsenek jelen

Részecske < 500 m

Oldhatatlan anyag: < 0.1% a hivatalos határérték Nincs információ

Edények

Telephely (világítás stb.)

Személyzet

Az üvegtárgyakon ne legyen sérülés Csak tiszta edények használhatók

Az újramelegítést követően Szüret / ismételt pörgeszűrés, vagy tés a méz vis�szajuttatása a méhekhez

Védőbúrák felszerelésével előzzük meg az üveglámpák törését A falakat és a mennyezetet kellőképpen tartsuk tisztán Az átvevőket tartsuk zárva, kerüljük el a szennyeződést

A törött/ repedt edényeket meg kell semmisíteni. Az újramelegítést követően ismételt szűrés, vagy a méz vis�szajuttatása a méhekhez

Megfelelő munkaruhák (hajvédő, zárt zsebek stb.)

Az újramelegítést követően ismételt szűrés, vagy a méz vis�szajuttatása a méhekhez

291

Tiltott termékek

Actionlimit: 20 ppb streptomicyn, tetracyklinek, szulfonamidok

MRL: 100 ppb coumafos, 200 ppb amitraz

0 (MRLP: 0,3 ppb Chlooramphenicol; 1 ppb Nitrofuransl)

Kezelésre használt anyagok: fluvalinát, flumetrin, timol, mentol, eukaliptusz, kámfor, oxálsav, hangyasav, tejsav

HACCP határérték

Veszély

3. Vegyi anyagok Ok

b-lactamátok 0/50

Sulfonamidok 18/406

Tetracyclinek 2/192

Streptomycine 4/368

Ismeretlen eredetű mézzel való keveredés

Etetés

Méhcsaládok kezelése

Ismeretlen eredetű Chloorammézzel phenicol 0/349 való keveredés

Előfordulás

Súlyos- Valószíság nűség

Észlelés

Méz veszélyelemzése és kritikus ellenőrző pontok (HACCP)

S×P ×D Etetés

Ne keverjük a mézet Szüret / ismeretlen eredetű mézzel pörgetés

A méz megsemmisítése

Regiszt- Helyreállító rálás intézkedés

Csak engedélyezett termékeket használjunk a méhtartáshoz Várakozási idők betartása Kezelés Antibiotikumos kezelés mellőzése Preventív kezelések mellőzése Ne etessük a méheket más helyről származó mézzel Ne használjunk adalékanyagokat, kivéve az élelmiszer-biztonságos Etetés minőségűeket. Élelmiszer-biztonsági szempontból kifogástalan cukor etetése

Ne adjunk a méheknek más helyről származó mézet

Megelőző intézkedés

292

Rovarriasztó, füstölés

Kezelésre használt anyagok: fluvalinát, flumetrin, timol, mentol, eukaliptusz, kámfor, oxálsav, hangyasav, tejsav

Actionlimit: 20 ppb streptomicyn, tetracyklinek, szulfonamidok

MRL: 100 ppb coumafos, 200ppb amitraz

Idegen aromák: 1/20

b-lactamátok 0/50

Etetés

Termelőhely

Füstölő

Kaptárokkal kapcsolatos tevékenységek (családok egyesítése)

Nem Streptomycine ellenőrzött 4/368 helyről származó Tetracyclinek keretek 2/192 ViaszSulfonamidok kezelés viaszmoly 18/406 ellen 4

Nem tanácsos olajat, gyantát tartalmazó termékek, illetve keményfa alkalmazása Megfelelő tárolás a fertőzés elkerülésének érdekében Akadályozzuk meg a por-, a pára- és a kipufogógáz-kibocsátást. A dohányzás és vegyszerek tárolása tilos

Élelmezésre alkalmas termékek

Etetés

Eltérő

Ne alkalmazzunk naftalint (naphtaline, paradich Kezelés lorobenzene)

Beszerzés

293

Kertészet és mezőgazdaság A méz melegítése

Nincs hozzáférhető adat:

Nincs hozzáférhető adat

0/351 értékhatár felett

10 ppb növényegészségügyi termékek

≤ 40 mg/kg

Nehézfémek, festék, tisztítószerek

Növényegészségügyi termékek

HMF

Méhtartásra alkalmas anyagok és 3 felszerelések Anyagok és felszerelé4 sek a termelőhelyen Szennyezett 4 környezet

Alapadatok

Ne helyezzük a kaptárokat nehézfémmel szen�nyezett környezetbe

Túlhevítés elkerülése

A méhcsaládok eltávolítása a kezelések ideje alatt. AlapHa ez nem lehetséges, adatok akkor a kaptárok csukva tartása

Mézszüret / pörgetés

Minden anyag, amely érintkezik a mézzel, élelmiszer-biztonságos minőségű legyen

Ólomtartalmú festékek használata tilos / Méhkaptárokhoz alkalmas műanyagok

Ha a szen�nyeződés eltávolítása nem lehetséges, akkor az állványt át kell helyezni Méz visszajuttatása a méhekhez

Az állvány áthelyezése

294

Irodalomjegyzék Anonymous. (2012a). Pesticides in food and their dangers. (http://www. naturalhealthcare.org/food/pesticides-in-foods-dangers-effectives-onhealth. html). Anonymous. (2012b). Effects of pesticides. (http://www.globalhealingcenter. com/effects-of-pesticides/). Anonymous. (2012c). Honey bees. (http://www.defra.gov.uk/plants/beeHealth/). Anonymous. (2012d). Pesticide toxicity to bees. (http://en.wikipedia.org/wiki/ Pesticide_toxicity_to_bees). Anonymous. (2012e). Certified pesticide residue free foods prevent health effects such as ADHD, from exposure to pesticide residues. (http://www.SCScertified. com/fff/docs/NutriCleanReport_Current). Anonymous. (2012f). Human health issues. (http://www.epa.gov/pesticides/ health/human.htmQuestions). Anonymous. (2012g). Pesticides and human health. Environmental Health Committee Newsletter For Family. (http://www.caps.zom.com/OCFP.htm). Barel, S., Zilberman, D., Aydın, L., Girişgin, A. O., Efrat, H., Kamer, Y., Zaidman, E. (2011). Distribution of coumaphos residues in Turkish-Israel hives: A collaborative study. Uludag Bee Journal,11 (2):47-50. Berliner, C., and Brimson, J. A., (1988). Cost Management for Today’s Advanced Manufacturing (The CAM-I Conceptual desing), Boston: Waren, Gorham and Lamont. Blasco, C., Fernandes, M., Pena, A., Lino, C., Silveira, M. I., Font, G., Pico, Y. (2003). Asssessment of pesticide residues in honey samples from Portugal and Spain. Journal Agricultural Food Chemistry, 51:8132-8138. Bogdanov, S., Ryll, G., Roth, H. (2003). Pesticide residues in honey and beewax produced in Switzerland. Apidologie, 34:484-485. Chauzat, M. D., Faucon, J. P. (2007). Pesticide residues in beewax samples collected from honey bee colonies (Apis mellifera L.). Pest Management Science, 63:1100-1106. Chauzat, M. P., Carpenter, P., Martel, A. C., Bougeard, S., Cougoule, N., Porta, P., Lachaize, J., Madec, F., Aubert, M., Faucon, J. P. (2008). Influence of pesticide residues on honey bee (Hymenoptera:Apidae) colony health in France. Environmental Entomology, 38 (3): 514-523. Chlebo, R. (2006). Bees and pesticides. Seminar 23-24, June, Modra-Harmonia, Slovakia.

295

Choudhary, A., Sharma, D. C. (2008). Pesticide residues in honey samples from Himachal Pradesh (India). Bulletin of Environmental Contamination and Toxicology, 80 (5): 417-422. Claudiones, C., Ranson, H., Johnson, R. M., Biswas, S., Schuler, M. A., Berenbaum, M. R., Feyereisen, R., Oakeshott, J. G. (2006). A deficit of detoxicifation enzymes: pesticide sensitivity and environmental response in the honeybee. Insect Moleculer Biology, 15:615-636. Çobanoğlu, S., Tüze, Ş. (2008). Determination of amitraz (varroaset) residue in honey by High Performance Liquid Chromatography (HPLC). Ankara Üniversitesi tarım Bilimleri dergisi, 14(2):169-174. Demir, E., and Çelik, K., (2012). Effects of pesticides in honey and other bee products on human health and environmental sustainability. 6th Central European Congress on Food. 23-26 May, 2012, Novi Sad, Serbia. Doğaroğlu, M. (2004). Modern Arıcılık Teknikleri. Doğa Arıcılık Tic., Tekirdağ. Fernandes-Muino, M. A., Sancho, M. T., Muniatequi, S., Huidobro, J. F., Simallozano, J. (1995). Nonacaricide pesticide residues in honey. Analytical methodsand levels found. Journal of Food Protection, 58:1271-1274. Fraser, A. (2004). Pesticide residues on fresh fruits and vegetables:What’s the risk?. NC State University Cooperative Extension, USA. Johnson, R. M., Ellis, M. D., Mullin, C. A., Frazier, M. (2010). Pesticides and honey bee toxicity-USA. Apidologie, 41:312-331. Groth, K., (1994). Cost Management and Value Creation, Management Decision, Vol. 4., No. 4, pp. 1-6. Johnson, H. T., (1990). The Decline of Cost Management: A Rrinterpretation of 20th Century Cost Management History, Emerging Practices in Cost Management, Ed.: B. J. Brinker, Boston: Waren, Gorham and Lamont, pp. 137144. Johnson, S., Jadon, N. (2010). Antibiotic residues in honey. Centre for Science and Environment (CSE) Study, September, 2010, (http://www.cseindia.org). Jorgensen, A. S. (2005). Pesticides, wax and honey:The use of medicines leave resiues in honey. Denmarks Biavlerforenning, September 2005, (http://www. biavi.dk). Kalmış, H., (2003). Cost Management as a Decision-Making Tool for Managers in the Global Competitive Environment, Journal of Naval Science and Engineering, July, pp. 115-122. Kolankaya, D., Erkmen, B., Sorkun, K., Koçak, O. (2002). Pesticide residues in honeybees and some honeybee products in Turkey. Pesticides, 17:78-84.

296

Lenhard, C., (2002). Cost: From Awarness to Insight, Journal of Cost Management, May/June, pp. 44-48. Martel, A. C. Zeggene, S., Aurieres, C., Drajnudel, P., Faucon, J. P., Aubert, M. (2007). Acaricide residues in honey and wax after treatment of honey bee colonies with Apivar® 50. Apidiologie, 38:534-544. Martin, P. (2003). Veterinary drug residues in honey. Apiacta, 38:21-23. McKee,B. (2003). Preventition of residues in honey: A future perspective. Apiacta, 38:173-177. Mcllhattan, R., (1990). Path to Total Cost Management, Emerging Practices in Cost Management, Ed.: B. J. Brinker, Boston: Waren, Gorham and Lamont, pp. 175-180. Nikovitz A. (1983). A méhészet kézikönyve/I.;II. ÁTK és Hungaronektár Kiadó, Budapest. pp. 673-750. Oliver, L., (2000). The Cost Management Toolbox, New York: Amacom. Örösi P. Z. (1989).Méhek között. Börze Kft, Budapest. pp.543-596. Player, S., (1996). Insight in Cost Management, Controller Magazine, August, pp. 55-56. Piro, R., Mutinelli, F. (2003). The EU legislation for honey residue control. Apiacta, 38:15-20. Shim, J. K., and Siegel, J. G., Modern Cost Management & Analysis, New York: Barron’s Business Library. USDA National Nutrient Database for Standard Reference, Release 23 (2010) Yayçep Arıcılık Yayınları, Türkiye. Zsidei B.(1993). Méhészeti ismeretek. Fazekas és fiai, Szarvas. pp.501-555. Weil, R. L., and Maher M. W. (2005). Handbook of Cost Management, New Jersey: John Wiley & Sons, Inc. Wilde, J., and Cichoń, J. (2011). Pszczelarstwo to może być biznes. Willems, S., Roth, E., van Roekel, J. (2005). Chancing European public and private food safety and quality requirements. The World Bank Agriculture and Rural Development Division paper 15, 1-4, Washington, DC. Wu, J. Y., Anelli, C. M., Sheppard, W. S. (2011). Sub-lethal effects of pesticide residues in brood comb on worker honey bee (Apis mellifera) development and longievity. PLoS ONE, 6(2):e14720. http://allatbetegseg.lap.hu/ http://arminmehesz.lapunk.hu/?modul=oldal&tartalom=1076837 http://bio.waikato.ac.nz/honey/contents.shtml

297

http://www.unep.org/dewa/Portals/67/pdf/Global_Bee_Colony_Disorder_and_ Threats_insect_pollinators.pdf http://www.un.org/apps/news/story.asp?NewsID=37731&Cr=unep&Cr1= http://www.youtube.com/watch?v=XjFQLGVIJak http://www.guardian.co.uk/environment/2011/jan/03/bumblebees-study-usdecline http://www.caes.uga.edu/departments/ent/bees/beekeeping.html http://www.omgk.hu/Bibliografia/mehbetegsegek.pdf http://www.redOrbit.com http://en.wikipedia.org/wiki/Colony_Collapse_Disorder_Working_Group http://www.aricilik.gen.tr/anasayfa.html http://4uzbk.sdu.edu.tr/4UZBK/POSTER http://www.erista.hu/dr-bekesi-laszlo-mehbetegsegek_1983_m27.html http://www.honey.com/nhb/about-honey/what-is-honey/ http://www.turkiyearicilik.com http://ardahanaricilarbirligi.com/index.php?sayfa=aricilik http://www.aricilik.gov.tr/ http://ari-sutu.com/ari-zehiri-bilgileri.htm http://www.aricilik.info/ http://www.tab.org.tr/ http://balci.balbul.com/polinasyon-ari-bitki-iliskisi.html http://www.tab.org.tr http://www.ardahanaricilik.gov.tr http://www.tarim.gov.tr/ http://digitallibrary.amnh.org/dspace/handle/2246/6043 http://oardc.osu.edu/agnic/bee/ccd.htm http://oardc.osu.edu/agnic/bee/disease.htm http://website.lineone.net/~dave.cushman/halfmoondisorder.html http://edis.ifas.ufl.edu/aa090 http://stevesullam.com/kohala.net/bees/index.html#anchor400987 http://www.ars.usda.gov/is/np/honeybeediseases/honeybeediseasesintro.htm http://beehive.thisisdorset.co.uk/default.asp?WCI=SiteHome&ID=8793&Page ID=59329 http://www.sare.org/publications/factsheet/0305.htm (SARE = Sustainable Agriculture Research)

298

http://www.extension.umn.edu/distribution/horticulture/DG7554.html http://en.wikipedia.org/wiki/Diseases_of_the_honey_bee http://www.sciencedaily.com/releases/2008/05/080502091421.htm http://www.teara.govt.nz/en/beekeeping/8 http://www.beesfordevelopment.org/info/info/disease/nosema-ceranae-a-newthre.shtml http://maarec.cas.psu.edu/bkcd/bee_diseases/varroa.html http://www.ibra.org.uk http://www.ibra.org.uk/articles/IBRA-Varroa-Conference-2011 http://www.beekeeping.com (Angol, német, francia és spanyol nyelven) http://www.cyberbee.net http://www.bbka.org.uk (British Beekeepers’ Association) http://www.scottishbeekeepers.org.uk www.fibl.de (Organic Agriculture) http://www.gobeekeeping.com http://www.gobeekeeping.com/test.htm http://www.easternapiculture.org/links/ http://www.attra.org/attra-pub/beekeeping.html https://attra.ncat.org/attra-pub/summaries/summary.php?pub=76 www.beecare.com www.honey.com http://agricola.nal.usda.gov http://ag.arizona.edu/pubs/insects/ahb/ahbhome.html http://gears.tucson.ars.ag.gov/beepop/ http://www.beedata.com/ http://www.ibra.org.uk/categories/Join-IBRA http://www.mellifera.de/ http://cpsbees.blogspot.com/ http://www.deutscherimkerbund.de http://agdev.anr.udel.edu/maarec/ http://www.bee-craft.com http://tricia-edgar.suite101.com http://www.bioturista.hu http://bio.wyw.hu/detail.php?id=160

299

http://mez.lap.hu/ http://meheszet.lap.hu/ http://meheszet.linkma.hu/ http://mez.linkpark.hu/ http://bio.wyw.hu/detail.php?id=160 http://www.oruk.net/anzerbali/en/sayfa.php?ID=886

300