A földeáki rózsalakodalom by István Venczel

FÖLDEÁKI TÖRTÉNETEK 2

A földeáki rózsalakodalom

FÖLDEÁK 2007

Földeáki történetek: 2.

Szerkeszti TÓTH FERENC

ISBN 978-963-06-1810-6

Kiadja a földeáki Római Katolikus Plébánia Felelős kiadó: KATONA PÁL Nyomda: Dornbach–Magony Bt.

Előszó A katolikus egyház a sajtóapostolkodást mindig fontosnak tartotta. Így tudott tanításával eljutni olyan emberekhez is, akikkel szóban nem volt alkalma kapcsolatba kerülni. Az íráson keresztül viszont meg tudta ismertetni tanítását. Makón ebben a szellemben a belvárosi katolikus egyház 47 kiadványt jelentetett meg, így tudott feladatának megfelelni. Földeákra kerülve, itt is folytatom ezt a munkát. Örülök annak, hogy vannak szakemberek, akik vállalkoznak a népi szokások felkutatására és ajánlják meghonosításukat, felújításukat. Húsz évvel ezelőtt hazánkban járt szovjet íróküldöttségtől az Élet és Irodalom riportere megkérdezte, hogy az újraéledő keresztény szokások jobbá formálják-e a szovjet népet? A válasz az volt, csak akkor, ha hittel csinálják. Ez is meggyőzött arról, hogy valóban nem elég csak külsőségekben utánozni őseink szép keresztény szokásait. Úgy kell hozzá igazítani ezeket a mai körülményekhez, hogy gondolkodásra és magatartásváltozásra késztesse az embereket. A mai korban azért is fontos a népi szokások felelevenítése, mert a gépek annyira kiszolgálják az embert, hogy kikapcsolják másik emberrel való személyes érintkezést, és elmagányosodik az ember. Lelkipásztorként öregeknél, betegeknél, de gyerekeknél is tapasztalom, hogy szívesen részt vesznek olyan szertartásokba, ahol aktív szerepet kapnak. A közelmúltban Csanádpalotán meghonosítandó rózsalakodalmon vettem részt. Tapasztaltam, ha a lelkipásztor ezen szokások kialakításában nem vesz részt, akkor beigazolódik az idézett szovjet íróküldöttség vezetőjének megállapítása, hogy – mivel nem hittel csinálják – nem lesz jobbító hatással az emberekre. Örülök, hogy annak idején Bálint Sándor professzor úrral, most pedig az ő tanszékét vezető Barna Gáborral kerültem kapcsolatba. A kiadványok gondozásában – miként Makón, úgy itt is – Tóth Ferenc helytörténeti kutató támogatását élvezem; így teljesíthetem feladatom a sajtóapostolkodás területén. Egyházközségi elnökünk, Sipos József főiskolai hallgató is szívén viseli a régi keresztény szokások felújítását. Közös a célunk: általuk erkölcseiben jobbá legyen az ember. Földeák, 2007.

Katona Pál plébános

KATONA PÁL

A rózsalakodalom szertartása A rózsalakodalom templomi szertartása olyan tanítást tartalmaz, amely fontos az egész nemzet számára, hogy hozzá igazítsa életét, mert akkor együttműködő lesz Istennel és Isten áldása lesz életén. Az orgonajátékkal kísért ünnepi bevonulás után veszi kezdetét a szertartás, amely könyörgéssel kezdődik. A pap Isten áldását kéri azokra a fiatalokra, akik életük fontos szakaszának kezdetén segítségét kérelmezik életükre. Áldd meg Istenünk oltárod előtt megjelent fiatalokat, Akik ígéretet tesznek parancsaid szerinti életre és Segítségedet kérik családalapításuk kezdetén. Krisztus a mi Urunk által. Ámen. A pap vagy ministráns Pál apostol Korinthusiakhoz írott leveléből a szeretet himnuszt olvassa fel. Ezután következik Alleluja és zsoltárvers, amit a kántor énekel. Ezután a pap beszédet mond annak a 4 ígéretnek fontosságáról, amelyet a rózsapár föltételesen megígér. Ezek a következők: 1. [Név] őszinte szívvel és szabad elhatározásból jöttél el a templomba, hogy Isten áldását kérjed és …-vel házasságot köss? Válasz: Igen. 2. Ígéred-e, hogy majd leendő feleségedet tiszteled, szereted, míg a halál el nem választ benneteket egymástól? Válasz: Ígérem. 3. Elfogadod-e a gyermekeket, akikkel Isten megajándékozza házasságotokat? Válasz: Elfogadom. 4. Ígéred-e, hogy Isten tanítása szerint neveled őket? Válasz: Ígérem. Ezután a pap kitárt karokkal megáldja a fiatalokat a következő szöveggel: Áldjon meg benneteket a mindenható Isten, segítsen a szentségek által Jézus Krisztus, vezessen a Szentlélek, hogy ígéreteik szerint élve boldog családi életet éljetek gyermekeitekkel és unokáitokkal együtt és a földi élet után örömmel legyetek együtt a mennyekbe is. Krisztus a mi Urunk által. Ámen. Áldás után a pap stóláját fogva kikíséri őket a templom kapujáig. Gratulál a fiataloknak és szülőknek, hogy őket választotta a falu rózsapárnak. Ezalatt a kántor az orgonán játszik és énekel. Ilyenkor tele van a templom hívekkel és nagyon fontos, hogy a pap világosan elmondhatja, hogy az őszinte szándék és a halálig kitartó hűség mennyire fontos,

hogy meg legyen a fiatalok szívében. Nemcsak azért, mert így várhatják csak Isten áldását, de a természet rendje szerint is ez a jó. Elmondhatja, hogy mennyire kívánatos a gyermekek vállalása nemcsak a család boldogsága, nemcsak a nemzet érdeke kívánja ezt, de a mindenható Isten előtt is el kell majd számolni, együttműködtek-e vele ebben a dologban. Ugyanilyen fontos a nevelés. Akit Jézus tanítása szerint áldozatosan munkára és embertársaik szeretetére nevelnek, az jó ember lesz. Istenhez igazodás emberségessé, a más dolgokhoz való igazodás – megfeledkezés Istenről – embertelenné tesz bennünket. Ezeket kell világosan bemutatni a rózsalakodalom alkalmával, és akkor nemcsak jó szórakozás – az is –, de tanítás is lesz ez a szép népi szokás az emberek számára. Ahhoz, hogy ilyen legyen, a fiatal párokkal többször el kell próbálni a szertartást, és – ugyanúgy, mint jegyes oktatáskor – megbeszélni a szertartás anyagát. Én nemcsak Földeákon, de – ha kérik – más helyen is fölkészítem a fiatalokat erre, és vállalom a szertartás végzését is, mint ahogyan azt már Csanádpalotán megtettem.

GILICZE JÁNOS

Adatok a földeáki rózsalakodalom történetéhez A földeáki plébániát 2004-ben vette át Katona Pál plébános. A parókia rendbetételekor az éléskamra egyik szekrényéből több iratcsomó került elő. Közülük jó néhány még Oltványi Pál működése idején keletkezett és foglalkozik az úgynevezett „Rózsa ünneppel”. Ezek az iratok korábban, részben vagy egészben, még nem jelentek meg. Előkerülésük módot ad arra, hogy bemutatásukkal pontosabb adatokat szolgáltathatunk a „Rózsalakodalom” történetéhez. Az eddig megjelent tanulmányok szerzői1 úgy tudták, hogy Oltványi 1871ben tett alapítványt az ünnepség megrendezésére. Ez az adat egy szempontból helytálló. Nevezetesen abból, hogy az említett évben tette azt az alapító nyilvánossá. Az alábbiakban közölt alapító levelet azonban már tizenkét évvel korábban 1859-ben elkészítette, és azt jóváhagyás céljából megküldte Bonnaz Sándor Csanádi püspöknek. Földeáki Rózsa ünnep 1.§. A Rózsa ünnepnek célja a mindkét nemű fiatalság erényes magaviseletét dicsérőleg kitüntetni, és némi jutalmazás által másokat is arra serkenteni. 2.§. A Rózsa ünnep Földeákon Oltványi Pál lelkész és Csanádi Sz. Széki ülnök által folyó 1859. évtől kezdve azon kötelező nyilatkozat mellett hozatik életbe, miszerint ő évenként mindaddig, míg Földeákon a lelkészi hivatalt viseli, negyven ausztriai értékű pengő forintot fog jutalmul adni, mely összegnek a felét, azaz 20 ft. egy 16-18 éves legény, másik felét pedig, azaz 20 ft. egy 16-18 éves leány fogja jutalmul kapni. 3.§. E jutalomra a Földeákon született és ott lakó 16-18 éves legények és leányok közül csak azok tarthatnak jogos reményt, akik a., a templomba, úgy a vasárnapi iskolába is szorgalmasan eljárnak b., a Boldogságos Szűz Máriának egyik, akár Szeplőtlen Sz. Szívéről, akár Sz. olvasójáról nevezett társulatába mint tagokat beírták c., akik a kocsmát, fonókat kerülve kerülik d., akik minden tekintetben jámbor, csendes, békeszerető és erényes életmódjuk által magukat kitüntetik. 4.§. A Rózsa ünnep évenként június 29. napján tartatik meg és pedig a következő rendben:

Szilágyi Réka: Rózsalakodalom Földeákon. Marosvidék, 2003. IV. évf. 1., 2. sz., Ádók István: Oltványi Pál plébános. 1854–1891. Földeák, 1997.

a., a délutáni isteni szolgálat után, mellyen a jutalmat váró legények és leányok jelen lesznek, az alább megnevezett Bírálók a templom melletti téren alkalmazott asztalnál helyet foglalva felbontják a zárt leveleket, melyekben a jutalomra legérdemesebbnek talált három ifjú és leány neve foglaltatik, ezek nevei kihirdettetnek, és az ott lévő három szelencére feltétetnek. A férfiak voksolnak először az ifjúra, utána a nők a jutalmazandó leányra akként, hogy mindenki három fehér és három fekete babot kapván kezeihez, ezek közül egyetegyet minden kijelöltnek szelencéjébe bevet, a megmaradtakat pedig gondosan elrejti. Aki legtöbb fehér voksot kap, az nyeri el a jutalmat, ha két kijelölt egyenlő számú kedvező voksot nyerne, új voksolás történik. b., A jutalmat nyerők nevei azonnal kikiáltatnak, akik, ha nem volnának jelen, elvesztik jutalmukat, és új voksolás történik. A kikiáltás után a jutalmazott legény és leány a többiek által előre elkészített virágbokrétával felékesíttetnek, és az egyik Rózsa király a másik Rózsa királyné nevet nyerve együtt nyitják meg az örömtáncot, amely utóbb a többinek is megengedtetik. 5.§. A jutalmat nyerő legény és leány a kezéhez azonnal juttatott jutalmat tartozik mindjárt a Bírálók előtt kamatra kiadni, melynek csak évi kamatját húzza mindaddig, amíg a sz. házasságra lép, ekkor a jutalmul nyert összeget is kezéhez kapja. A pénzfelvevők lehetnek a jutalmazottnak szülei vagy rokonai is, de a kiállított kötlevél azonnal a plébánia hivatalnak kézbesítendő őrizet végett. 6.§. Ha a jutalmat nyerő legény vagy leány házasulásáig rossz magaviselet által beszennyezné életét, akkor a kamatozásra adott jutalmat elveszti, és ez esetben az annak adatik, aki annak elnyerése alkalmával utána legtöbb fehér voksot nyert. Ha pedig a jutalmazott nőtlen vagy hajadon korában elhalna, a jutalom részint a temetési költségek, részint az elhunyt lelkéért végzendő sz. misékre fog fordíttatni. 7.§. Földeák községnek bírája, gazdája, adószedője és három esküdtje, a templomi gondnok s ez által választandó 2 községi becsületes taggal a jutalmazandó legényt, a B. Szűz Máriának szolgáló leányokra felügyelő hat anya pedig a jutalmazandó leányt fogja kijelölni és voksolni és pedig ilyen rendben: a., Június első vasárnapján összejönnek eme bírálók az iskolában, ahol a tanító az anyakönyv nyomán készült jegyzékből felolvassa előttük a 16, 17, 18 éves ifjak és leányoknak neveit; Sz. László előtt való vasárnap újólag összejönnek ezen bírálók az iskolában, és ott vagy cédulán vagy a tanítónak ki-ki titkon közli a jutalomra legérdemesebbnek ítélt három ifjú és leány nevét, azután a többséget nyert három kijelölt neve zárt levélbe tétetik. b., Megjegyeztetik, hogy mind az ifjak, mind a leányok bírálói külön tanácskoznak, és a kijelölés titkát szentül megőrizni tartoznak; tőlük függvén az érdemnek jutalmazása ők arra köteleztetnek, hogy félretéve minden szeretetet, gyűlölséget, egyedül lelkiismeretük sugalló javaslatát kövessék mind a kijelölésnél, mind a voksolásnál.

c., Ha a bírálók közt valakinek jutalmat várható, azaz 16-18 éves gyermeke volna, az ez esetben nem működhet, hanem a többi bírálók annak helyébe mást választanak, úgy akkor is teszik ezt, ha valamelyik tag valamiképp gátolva volna. 8.§. Az ünnepélyt Földeákra behozó lelkész bízik erősen a kijelölt Bírálók igazságszeretetében, azért az ő működésükbe sem közvetve, sem közvetlenül befolyni nem akar, a tanító is csak mint írás vezető felvilágosító, de nem döntő vokssal csatoltatik hozzájuk, aki mind a kijelölésről, mind a voksolásról rendes jegyzőkönyvet fog vezetni. Adja a jó Isten sz. áldását az ünnepély által kitűzött szép cél elnyerhetéséhez, a Sz. Szűz vegye kegyes pártfogása alá a jutalomért küzdőket. Földeák, 1859. január 1. Oltványi Pál földeáki lelkész 2 Helybenhagyatik: + Sándor püspök Bonnaz Sándor püspök már 1859. február 8-án Temesváron keltezett, következő meleghangú levélben hagyta jóvá az alapítványt és annak célkitűzéseit. Krisztusban kedves Fiam! Nagy örömmel értesültem az Általad létrehozott és megalapított „Rózsaünnepről” melynek szabályait megerősítve ezeknek kapcsában s püspöki áldásom kíséretében visszaküldöm. Isten fizesse meg bőkezű adakozásodat! Jobb célra aligha fordíthattad volna, mit Isten dicsőségére s híveidnek lelki üdvére szántál, mert minden bajainknak főbaja a serdülő kornak vallás s jámborságban való hanyatlása. Bizton hiszem, hogy Földeáknak ismert buzgóságú hívei között fognak találkozni, kik buzgó példától indíttatva a „Rózsa ünnep” tőkéjének vagy bár kamatainak szaporításához járulandnak. Hol annyi áldozatkészséggel találkoztam eddigelé, ott lehetetlennek tartom, hogy a lelkipásztornak példája utánzókat ne keltsen. Igen jól esik lelkemnek, hogy híveid eddig tapasztalt buzgóságának ily tanúbizonyságot adhatok. Tudasd ezt velük főpásztori áldásom kíséretében, melyet Veled együtt mindnyájunkért a mindenható Istenhez felesdve vagyok közös imáitokba zárt legjobb akaró Atyád + Sándor püspök.3 A jóváhagyó levél február 11-én érkezett meg a földeáki plébániára. Az irat belsejére a következő sorokat jegyezte föl Oltványi Pál: „Ezen méltóságos püspökség által jóváhagyott alapítványt csak halálom után léptetem életbe, végintézetemben rendelkezem az alapítványi tőke iránt."4 2

Földeáki plébánia iratai. (a továbbiakban: Fpi.) 38/1859. sz. Fpi. 38/1859. sz. 4 Uo. 3

Mi történhetett, vajon milyen okok játszottak közre, hogy az alapítvány csak jóval később került nyilvánosságra? A kérdésre megvan a válasz, bár arra itt csak vázlatosan térhetünk ki. A település és plébánosa közötti viszony megromlott. A viszályt a párbér néven ismert juttatás mértéke váltotta ki. A párbért a plébánosnak a hitélettel kapcsolatos föladataiért fizették. Ez a világi és az egyházi törvények szerint járó fizetést jelentette. Az 1845-1846-os áttelepülés után fejlődésnek indult Földeákon a csanádi püspök 1855-ben a Canonica Visitatio során rendelte el a párbéri szerződés megkötését. Ezek szerint a plébánost pénzbeli és természetbeni juttatások illették meg. Ebben az ügyben hosszas tárgyalások után a felek között kompromisszumos megállapodás született. Ezt azonban már 1856-ban módosítani kellett. A szerződésben foglaltakat többször különböző okok miatt a lakosok részben vagy egészben nem teljesítették. E mellett újabb konfliktus keletkezett a legelő járandóság mértéke és kiadása körül is. 1867 januárjára a viszony véglegesen megromlott. A község elöljárósága súlyos vádakkal illette Oltványi Pált. Panaszukkal, amelyben a plébánost az egyházi pénzalapok hanyag kezelésével vádolták, a püspökhöz fordultak. A rosszindulatú és koholt vádak alól tisztázta magát Oltványi. Ezek után a folyamat betetőzéseként a település vezetői ismételten a párbéri „örökös” szerződés módosítását kérték a püspöktől. Hosszas huzavona után azonban a módosításokhoz a püspök nem járult hozzá.5 A két fél közötti viszony az 1860-as évek végén rendeződött. Az új bíró, jegyző és a képviselőtestület megbékélt plébánosával. 1870. novemberében Földeákon elterjedt az a hír, hogy Oltványi Pál távozni akar a településről. A képviselők a hírrel november 6-án tanácsülésen foglalkoztak, ahol elhatározták, hogy levélben kérdezik meg a plébánost esetleges költözési szándékáról. A megkeresés a következők szerint szól: „Különféle hírek szárnyalnak néhány nap óta községünkben arról, hogy nagyságos és főtisztelendő uraságod községünket elhagyni és máshova akar átköltözni…A mai napon tartott községi tanácsülési gyűlésben szóba kerülvén igen leverőleg hatott az a község elöljáróira és a képviselőkre. Egyhangúlag el lőn határozva levélben felkérni címzett uraságodat e szándékáról, ha az csak ugyan való volna, megváltoztatásáról. Ha nagyságod községünk új templomát tekinti, melynek felépítésében annyi sok szép érdeme van, ha a csinos új iskolára néz melynek ritka nagy hírét és dicsőségét szerzé meg, ha nekünk ajándékba épített temetői kápolnára veti szemeit, ha mind ezeket s azon általa behozott rendet szemléli, mely községünk jó hírnevét gazdagítá, nem hisszük, nem hihetjük, hogy lelkipásztorának annyi sok szép emléke Földeákon könnyen elhagyhasson, azért a fentebbi híreknek nem akarunk hitelt adni…”6 5

Fpi. 30/1856., 53/1866., 56/1866., 57/1866, 89/1866., 90/1866., 95/1866., 98/1866., 99/1866., 100/1866. 6 Csongrád Megyei Levéltár Makói Levéltára. Földeák község iratai. V. .b. Tanácsülési jkv. 1870. nov. 6. 17. sz. (a továbbiakban CSML.ML.Földeák. tü. jkv.)

Oltványi Pál elhatározása a kérések ellenére véglegesnek bizonyult. 1871-ben „fájdalommal teli szívvel” Szegedre költözött. Távozása napján, 1871. október 29-én, lezárt levelet juttatott el a községházára. A borítékra kívül ráírta, hogy azt csak a következő tanácsülésen bonthatják fel. Erre december 7-én került sor. Ez a levél nem más, mint a korábban elkészített alapítvány módosított változata. Talán nem érdektelen az összehasonlíthatás céljából az iratot közölni: Érdemes Községi Tanács! Búcsú beszédemet eltartván a földeáki szent egyházban, mielőtt az ebben kifejtett fontos érvek miatt kilépnék a község határából – ideiglen vagy véglegesen-e? a jó Isten tudja – melyben 17 évig mint lelkipásztor hivataloskodtam, noha a községi híveknek ama szíves áldozatkészséget, mellyel mind a templom, mind az iskola felépítésénél engem támogattak, megháláltam már részint a temetői kápolna felépítése, részint a földeáki rk. tanodára – míg az felekezeti rk. marad – egyezer pengőforinttal tett örök alapítványom által, mid a mellett is, mielőtt elválnék, ha bár ideiglenesen is, híveimtől, kiknek körében életemnek legszebb korszakát éltem át, még egy harmadik emléket is akarok hátra hagyni, ez által is mint a fentebbiek által Isten dicsőségét s a földeáki hívek valláserkölcsi érdekét óhajtván most és örök időkre biztosan előmozdítani. Ez volt hivataloskodásom ideje alatt is szíves készséggel teljesített működésem és fáradozásom egyik főcélja. E harmadik emlék, mellyel a rk. parókia híveit megajándékozom az úgynevezett Rózsa ünnep, mely abból áll, hogy évenként egy községbeli nőtlen fiú s hajadon leány az alább jegyzett módozatok s feltételek mellett védszentjeim Sz. Péter s Pál apostolok napján rózsabokrétával feldíszíttetik s húsz-húsz o.é. ft. jutalomban részesíttetik. Jogot és igényt tarthat e jutalomra minden Földeákon született s itt lakó rk. ifjú és leány, ha a., 18 évet legalább már el érte, b., ha a rk. földeáki felekezeti iskolába annak idejében járt, c., ha ünnep s vasárnapokon a templomot úgy a vasárnapi iskolát is körülményeihez képest szorgalmasan látogatta, d., ha a szülői házban s azon kívül is minden tekintetben kifogás nélküli erényes magaviseletű volt. Ennek megbírálására a fentebbi ünnepet megelőző vasárnap mise után a földeáki lelkész elnöklete alatt összeül a választmány, melynek tagjai lesznek az öregbik tanító, egyházi gondnok, s a község katolikus bírája, úgy a Máriás szobra mellett szolgáló leányokra felügyelő három nő, ezek a leányokat, amazok a legényeket jelölvén ki. (Ha a fentebbiek közül egyik vagy másik akadályozva volna, talán az által is, hogy neki is gyermeke vagy cselédje volna jutalomra méltó, ez esetben az nevez póttagot.) A választmány három jutalomra méltó legényt s leányt kijelölni, ezeknek neveit titokban tartja, de tanító bizalmas úton azokat a szülőket értesíti, hogy június 29. Vecsernyére megjelenjenek. Ez napon ugyanis Vecsernye után újólag összeül a választmány, minden tagnak a tanító először három külön cédulát kézbesít, mely egy-egy kijelölt legénynek nevét tartalmazza, ebből mindenki azon legényt, akit legérdemesebbnek tart a

jutalomra, beteszi a kijelölt helyre, a másik két cédulát megsemmisíti. Hasonló képen történik a leányok cédulájával is, aki a 7 voks közül legtöbb voksot kap, az jutalmaztatik. A titkos voksolás eredménye az elnök által azonnal tudtul adatik az erre várt legényeknek és leányoknak, úgy az itt minden bizonnyal várakozó népnek és megneveztetik általa a többi kijelöltek is, kik jutalmat nem nyertek, a kijelölés által kitüntetésben részesültek. Az egyházgondnok azonnal kézbesíti a jutalmazott legény s leánynak a húsz-húsz ft. összeget, de ezek vagy szüleik tartoznak 24 óra alatt előtte kimutatni azt, hogy hova helyezték el kamatozás végett az összeget, melyhez csak akkor szabad nyúlniuk, midőn házasságra kelnek. Az egyházi gondnok szíves lesz arra is ügyelni, hogy ezen napon a felesleg pénzből két szép rózsabokréta a legény s leány számára úgy zene banda is kéznél legyen, hogy a tanoda, vagy a paplak előtti nagy téren a rózsakirály s királyné társaságában a többiek is örvendezve mulathassanak s a megnyitó tánc az övék lévén, kiket 8 óra felé a banda haza kísérend a szülői házba. Ezen alapítványról végintézetemben rendelkeztem, azonban még életemben folyóvá akarom azt tenni, ugyan ezért ötven forint o.é. összeget e levelemhez csatolok, ugyanennyit fogok évenként június 15-én, – ha az Isten életemnek s körülményeimnek kedvez – e célra az egyházi gondnok kezeibe letenni mindaddig, amíg a megfelelő tőkét 1000 ft. állampapírokban Isten segítségével letehetem. Legyen szíves a gondnok ez összeget addig a makói takarékpénztárban gyümölcsöztetni, míg 1872. Június 29-én ez alapítvány először foganatosíttatik… A továbbiakban arról nyilatkozott, hogy az alapítvány megszüntetésére, annak esetleges módosítására fenntartja a jogát. Kérte az elöljáróságot, hogy a levelet tekintsék alapítványnak, egy példányát őrizzék meg a község levéltárában, egy példányt pedig a földeáki lelkészen keresztül juttassanak el Temesvárra a püspökséghez. Előírta, hogy a felhasználásról megfelelő számadást készítsenek. Végezetül a következőkkel zárta levelét: „Isten szent áldása legyen ezen a földeáki lelkészi hivatal gondviselése alá ajánlott alapítványon s mindazon legények és leányok, akik évenként ennek jutalmában részesülni fognak, arra különösen kérem ezeket, hogy az örömnapokon rólam is emlékezzenek meg, s amíg életben leszek ’boldog kimúlásomért’ és amidőn erről értesültek lelkem nyugalmáért legalább névnapomon – az örömük emléknapján – egy pár miatyánkot elmondani szívesek legyenek.”7 A földeáki képviselőtestület 1871. december 7-én nyitotta föl a borítékot, és olvasták föl Oltványi Pál levelét, amit „örvendetesen tudomásul vettek.” Elhatároztak, hogy az alapítványt külön levélben köszönik meg az alapítónak. A válaszlevelet Berger Gyula jegyző már másnap megfogalmazta, amit az elöljáróság nevében Bajusz Pál és Bodócsi Mátyás esküdtek is aláírtak. Ebben közölték, hogy a rózsaünnep rendezésére tett alapítványt a „községi képviselői 7

Fpi. Sz. n. Az eredetiről készített másolat.

tanács ülés kitörő öröm s hála érzettel elfogadta.” Kifejezték abbéli reményüket is, hogy plébánosuk hamarosan visszatér „kedvelt híveihez”.8 Erre azonban nem került sor, mert Oltványit kinevezték a szegedi apácaiskolák igazgatójává. Az alapító levelet a földeáki plébánia hivatal útján megkapta Bonnaz Sándor püspök, aki december 15-i válaszában az alapítványt „nem annyira egyházinak, mint inkább világinak” ismerte el. Oltványinak tudomására jutott a püspök határozata. 1872. január 6-án Szegeden keltezett püspökéhez címzett feliratában keserű és kemény szavakkal bizonygatta alapítványának egyházi jellegét. Többek között kijelentette, hogy az alapítvány létrehozásakor valláserkölcsi célokat vett figyelembe. Leszögezte: „Bárminemű véleménye legyen egyébként Méltóságodnak…örök alapítványom jellege iránt, alapítványi jogomnál fogva ki kell egész őszinteséggel tiszteletteljesen jelentenem, hogy én azokat egyháziaknak tekintem, s mindenki által ezentúl is ilyeneknek tekinteni várom.” Azt is megjegyezte, hogy halála után a jogosítványokkal a püspöki hatóságot ruházta föl, de „ha Nagyméltóságod ez újabb alapítványomat továbbra is világinak tekintené, s így eme joggal élni nem akarna, én ugyan a bekövetkezhető esetben erre Excellenciádat nem szoríthatom, de úgy hiszem az, aki Szent Gellért székében Nagyméltóságodnak halála után ülni, s a megyét kormányozni fogja, más véleménnyel fog ez alapítvány iránt lenni, s készséges örömmel fog reá ruházott joggal e tekintetben élni.” Ebből az iratból az is kiderül, hogy Oltványi már földeáki szolgálata első éveiben elkészített egy azonos célú alapítvány tervezetet, amit az akkori püspöknek Csajághy Sándornak bemutatott, aki azt teljes terjedelmében „nem csak helybenhagyta és egyházinak elismerte, hanem…egy elismerő leirattal” megköszönte. Végezetül reményét fejezte ki, hogy a püspök a felsorolt fontos érvek és felvilágosítások után megváltoztatja döntését. A kedvező döntést Bonnaz Sándor püspök 1872. január 20-án kelt válaszában közölte Oltványival, illetve a földeáki plébánia hivatallal a következők szerint: „…hozzám intézett soraiban fájdalmát fejezte ki…hogy az általa tett rózsa ünnepély alapítványt inkább világi jellegűnek neveztem. Teljesíteni kívánván óhaját kész vagyok ez alapítványt egyházi jellegűnek elismerni, miről Uraságod ezennel értesíttetik.”9 1882. december 31-én Oltványi Pál újabb levelet intézett a földeáki képviselőtestülethez. A beadványt 1883. február 15-i rendes közgyűlésén tárgyalta a testület, amiből kiderült, hogy az alapító akként módosította az eredeti alapítványát, hogy a „Rózsa király és királyné című ünnepre alapított 1000 forintos alapítványhoz még egy 500 forintot…tesz le azon célból, hogy ezen pályadíj nyerésére kijelölt három pár között az első párnak az eddigi szokás…szerint jutandó első díjon kívül még a második kijelölt pár által nyerendő második díj annak kamataiból fedeztessék.” A módosítást a képviselők „örvendetesen” tudomásul vették, majd „őnagyságának az alapító prépost úrnak 8 9

CSML.ML. Földeák tü. jkv. 1871. december 7. 22., Fpi. Másolat az 1005/1871. iratról. Fpi. 2450/1871., 172/1872.

ezen újabbi áldozat készségéért és községünk jóléte erkölcsi haladásában, emberi erőnek valóságos túlszárnyalása és többszöri jótéteményeiért a hálás és lekötelezett köszönetnyilvánítás jegyzőkönyvileg elhatároztatott.” A módosítást a Csanádi egyházmegyei hatóság „örömmel és elismeréssel” tudomásul vette. Ugyancsak jegyzőkönyvben fejezte ki háláját Csanád megye közigazgatási bizottsága is.10 A Maros újság az 1883. június 29-én megtartott „Rózsaünnepről” tudósított. A cikkben beszámoltak az alapítványról, annak céljáról, a díjazás mikéntjéről, a nyertesek kiválasztásának módjáról. Megemlítették, hogy a rózsaünnep alkalmára zene és a férfi közönség számára némi ízelítő ital is beszereztetett.11 Az alapítványi iratokhoz csatolták három évnek a „Rózsa ünnepélyre” tett kiadásának a számadását. 1881. június 29-én a díjat Huzi Varga József „jó erkölcsű” ifjú és Lajos Erzsébet „jó erkölcsű” leány nyerte el. Ők 20-20 forintot kaptak, a „zenészeknek és a virágokra kiadatott 10. ft.” 1882-ben Szalma István és Kecskeméti Mária lett a „rózsakirály” illetve „rózsakirályné.” 1883-ban már a módosítás szerint osztották ki a díjakat elsők lettek Dienes Antal és Horváth Varga Anna, a második helyezett Szabó Ferenc és Gulyás Erzsébet fejenként 1010 forint jutalomban részesült. Két virágkoszorúra, két bokrétára, zenére, pár pohár borra összesen 15 forintot adtak ki a rendezők.12 A Makó és Vidéke újság 1902. július 6-i számában egy ismeretlen szerző, már korábban megírt, de nem közölt, tárcáját jelentette meg „Péter-Pál Földeákon” címmel. Ebben a hangulatos írásban találkozunk először a „vőlegény és menyasszony” kifejezésekkel. A cikk felvillantja az ünnepség hangulatát, lefolyását, ezért talán nem érdektelen, ha bővebben idézünk belőle. „Valóságos ünnepély volt ott az idén is (itt megjegyzi a szerző, hogy jó néhány évvel ezelőtt), melynek élénkségét fokozta egyrészt az ottani földesúri család egyik leányának esküvője, másrészt a kerület országos képviselőjének beszámoló beszédje. De hát legfőbb mégis az alapítvány! A főtisztelendő úr délelőtt feláll a községháza folyosójának párkányára, s hosszú beszédben magasztalja az erényt, mint az ifjúk és leányok legszebb díszét s a nagy hallgatóság feszült figyelme és sok pályázó hangos szívdobogása mellett hirdeti ki az erény-jutalmazó bizottság ítéletét, mely szerint ezek és ezek a hajadonok és legények … jutalomban részesíttetnek. A kitüntetett legények bokrétát tűznek a pörge kalapra, a leányok fejét koszorúval ékesítik fel a boldog anyák és az irigy barátnők; ezért aztán elnevezik őket vőlegényeknek és menyasszonyoknak. Meglehet különben, hogy elébb 10

Fpi. 6/1883. sz. Fpi. A Maros újság számából kimásolt és az iratokhoz csatolt másolat. 12 Fpi. 17/1883., 8/1884. és sz. n. 11

nevezik el őket e szép nevekkel, s csak azután következik a virággal való földíszítés. Ha művelődéstörténeti író volnék, utána járnék jobban a dolognak. Mikor aztán a beszédnek is vége, a három pár cseléd is föl van virágozva, a makai – Isten tudja, hányadik – banda rázendíti a lassú csárdást… A templom körüli nagy téren oly nyájasan bólogatnak a sötétzöld levelű, sűrű lombú akácfák, barátságosan hívogatva mintegy hűvös árnyékukba s ez a nép mégis ott a napon, ott a poros földön rakja a kopogós, lapulós, forgós csárdást hujjogatva hatalmasan. A táncban nem lehet … pihenőt tartani. Ott nem szabad megállni, amíg a cigány győzi. Az pedig győzi, meg hát olyan jó szíve is van, hogy szereti, ha a magyar legény jól mulat a babájával. Mert hát babája van mindegyiknek, még annak a csúszott vállú, kancsal legénynek is. Azután micsoda, tánchoz való öltözet! A leányok még csak bírhatják valahogy, könnyű a ruhájuk és itt nem divat még sem a fűző, sem az, hogy valamennyi szoknyáját magára szedje a fehércseléd. Hanem a legények! Magas sarkú, hatalmas, erős csizma. Vastag, fekete vagy kék posztó ruha, feszes nadrág, vattával kiformásított kabát, nyakig begombolt mellény; mindegyiknek a fejében (és nem a fején! – már ezt így mondják!) nehéz gyapjú kalap, legalább a fejük tetejét nem éri a nap. Az pedig süt, tüzel kegyetlenül. Talán a búza szeme is megszorul bele a földeken. Kis patakok képződnek az arcok verítékéből, megindulnak a kalap karimája alatt; egy-egy nagyobb ugrás megrezzenti az összegyülemlett cseppeket, melyeket csak a lerakodott porréteg fog föl gyors gördülésükben. Nem tesz semmit! Mintha fáradtságot nem ismerő géppé vált volna lány és legény, mintha elpusztíthatatlan tüdővel, soha el nem ernyedő izmokkal születtek volna, úgy forognak az izzó porfelhőben. Különösen a vőlegénynek és menyasszonynak kell kitenni magukért. Őket nézi minden szem. Ő köröttük állnak meg néhány percre a környékből berándult úri vendégek. Este nyolc óra is megvan már, mire a cigány a Rákóczi indulóba csap át. Széles sorokban állnak egymás mellé a mulatásban fáradhatatlanok. Mintha valami édes mámor lepte volna meg ezt az egész fiatal népséget, pedig csak a legények ittak valami zavaros sör vagy borfélét, egymást átkarolva, ölelgetve, olyan félig táncoló, félig sétáló menetben indulnak meg. A menyasszonyokat hazakísérik egyenkint egészen a kiskapuig, azoknak otthon kell maradni, ha már jutalmat is kaptak az erényükért. Ezt a jutalmazást ugyan sem a koszorú és kereszt nélkül maradt leányok, sem a régen elvirágzott nénémasszonyék sem tudják kifogás nélkül eltűrni. Hanem aztán a többi lány nem nagyon igyekezik azon, hogy jövőre ő kapja az erénydíjat. Különben attól még kaphatja, hogy most a babájával mulat… A cigányok már letették a nyekergő, nyávogó vonós szerszámokat. Harsogó rézfúvó, bomberdó kell mára tánc-ütemekben lejtő csapatnak… A dagadt

pofával működő zenészek előtt hátrafelé haladva táncol kényesen a falu néhány legduhajabb legénye nem éppen a legegyenesebb testtartással. Csodálatos szerelmes hangulat árad szét a levegőben. A korcsma felöl olykorolykor édesen összesimult párok erre is, arra is. A fölkavart por leülepszik; az esti szélnek sem kell messziről hozni a mező üde illatát. A nagy korcsma udvaráról hangzik már ki a muzsika, sikongat a klarinét, mormol a nagybőgő. Az égen – természetes – hold s csillag világítás, a fűben ragyogó szentjánosbogarak…”13 Oltványi Pál a következő években még 100 forinttal megtoldotta az alapítványt, sőt végrendeletében 1000 koronát hagyott arra célra, hogy annak kamatából még egy harmadik pár rózsa vőlegényt és rózsa menyasszonyt jutalmazzanak. 1911-re azonban kiderült, hogy az ünnepségek külső díszének költségeire nem elegendő a tőke és a jutalom csekély összege már nem állt arányban a rendezvény külsőségeivel. Az egyházmegyei hatóság 1911. március 19-én úgy rendelkezett, hogy a végrendeleti tőkét ideiglenesen, mint a rózsaünnep tartalék alapjaként fogják kezelni.14 Nincs adat arról, hogy az ünnepséget megrendezték-e az első világháború alatt. Az biztos, hogy az alapítványi összeg a háború után a nagy infláció miatt elenyészett. Néhány éves szünet után 1924-ben rendezték meg újra a rózsaünnepet. Mátyás Béla plébános azt jegyezte föl a földeáki plébánia História Domusába, hogy „felújítottam néhai Oltványi Gáspár (sic!) címzetes prépost, volt földeáki plébános által létesített rózsaünnepet.” A plébános a rendezvény szervezésekor figyelembe vette az alapító szándékát. Most is két ifjú és két hajadon kapott díjat, akiket a korábbi szabályozás alapján választottak ki az „erénybírák”, azaz a plébános, a község bírája, a kántortanító, az egyházgondnok és a Mária társulat vezető asszonyai. A döntést a Péter és Pál napját megelőző vasárnap ejtették meg. A díj kiadására ugyancsak Péter és Pál napjának délutánján beszéd keretében a templomban került sor. A táncvigalmat, ami este nyolcig tarthatott, a templom előtti téren rendezték meg. Mátyás Béla megjegyezte, hogy „mivel az alapítóval az alapítvány is megszűnt, közadakozásból gyűjtöttük össze a kiosztandó díjat.”15 A földeáki plébánia História Domusában – 1947-ig – még öt alkalommal emlékeztek meg a rózsalakodalomról. Mátyás Béla 1934-ben a következőket jegyezte föl: „Szt. Péter-Pál apostolfejedelmek napján megtartottuk délután a szokásos Rózsaünnepélyt. Litánia után felvonultak a kiválasztottak az oltár elé, hol a plébános a hagyományozó prépost szerint szólott a nagyszámban megjelent hívekhez, fejtegetve az alapítvány célját, mely nem más; mint a 13

Makó és Vidéke. Makó, 1902. I. évfolyam 43. sz. júl. 6. Fpi. Alapítványok könyve. VII. Rózsa ünnep alap. 15 Fpi. História Domus. (a továbbiakban HD.) 1924. 14

tisztaság erényének ápolása szeretettel párosulva, a fiatal nemzedékben. Ezen ünnepély iránt hála Istennek, egyre fokozódik az érdeklődés. Sokan jönnek ki Makóról is… Kaptak ajándékban egy-egy szentírást, egy-egy rózsafűzért s fejenként 5-5 pengőt (a díjazottak). Az ünnepély után a templomtéren táncmulatság volt este 8 óráig.16 A következő 1935-ös évi rendezvényről csak néhány soros említés történt: „Mint minden évben, úgy az idén is megtartottuk ünnepélyes keretek között sz. Péter és Pál napján a szokásos Rózsaünnepélyt. Sok vendég érkezett Makóról.”17 1937-ben Virág Sándor plébános már csak a következőket jegyezte föl: „Június 29-én megtartottuk a rózsa menyasszony és vőlegény ünnepélyt.”18 Rátkai Ödön adminisztrátor 1945-ben már bővebben tudósított az eseményekről: „A Rózsalakodalom hagyományaitól most nagyon el kellett térnünk; anyagi fedezetére gyűjtést kellett szervezni, a megromlott pénz miatt 20-20 Pengő helyett 400-400 P-t adtunk, az eső miatt nem a piactéren, hanem a Gazdakörben tartottuk, s így nem 9-kor, hanem hajnali 3-kor fejeztük be. Külön kiemelem, hogy a pártok teljes egyetértésben voltak magával a ténnyel, hogy ezt az alapjában véve vallásos jellegű hagyományt nem akadályozták, de a végrehajtással is: a Nemzeti Parasztpárt vezető emberei végezték a gyűjtést, a Kommunista Párt 200 P-t adott, a helyiséget pedig a Kisgazdapárttól kaptuk. Ezt a pártok vezetőinek is kiemeltem este, miután a templomi beszédbe is beleszőttem. Jól sikerült, emlékezetesen szép ünnepség volt az idei Rózsalakodalom. Jutalmazottak voltak: Menyhárt Rozália és Gilinger Antal, Szabó Ilona és Kovács István.”19 1946. június 29-én már csak a díjazottak neveit örökítették meg. Abban az évben Papp József és Nádasdi Júlia, valamint Bakacsi Mihály és Ferenczi Rozália voltak a boldog kiválasztottak.20 A visszaemlékezések szerint 1948-ban rendezték meg utoljára a rózsalakodalmat. Aztán hosszú éveken keresztül csak a lakosok emlékezetében élt tovább a rózsalakodalom. A rendszerváltozás után 1995-ben a földeákiak jó része, közvélemény kutatás keretében, támogatta a rózsalakodalom felújításának ötletét. 1996-tól, ha némileg megváltozott tartalommal és külsőségek között, nagy érdeklődéssel övezve kerül megrendezésre évről – évre ez az ünnepség.

Fpi.HD. 1934. Fpi.HD. 1935. 18 Fpi.HD. 1938. 19 Fpi.HD. 1945. 29–30. 20 Fpi.HD. 1946. Feljegyzés. Adatok a Historia Parochiae-hoz. 17

BUGYI PÁLNÉ

A rózsalakodalom fölelevenítése 1995 telén alapos közösségfelmérés történt községünkben. Kiterjedt ez gazdasági, szociális és kulturális témára egyaránt. A megkérdezettek nagy része szívesen fogadta volna a helyi hagyományok újraélesztését. Sokat töprengtünk, mi is legyen az, s ekkor támadt a rózsalakodalom ötlete. Még azon a télen a Földeák újság szerkesztőbizottságának egyik ülésén a pünkösdi falunapok programjáról beszélgettünk. Odakint még javában tombolt a tél, de mi már azon törtük a fejünket, hogyan lehetne színessé, érdekessé tenni a falunapokat. Nem emlékszem rá, hogy melyikünk ötlete volt, de mindenki támogatta azt az elgondolást, hogy újítsuk fel, rendezzünk mi is rózsalakodalmat, mint elődeink. A művelődési ház, a könyvtár és a szerkesztőség egy emberként támogatta az elképzelést. Mindenkinek volt egy-egy jó gondolata a tervezéshez, kivitelezéshez. Amikor a község elöljáróival is megosztottuk tervünket, bíztak kezdeményezésünk sikerében, lelkesen támogatták. Ennek ellenére nagyon kevesen ismerték, tudták tervünket. A lakodalom leírását Sípos Erzsébet Szülőföldem népélete című kiadványából ismertük meg. Megkérdeztünk az egykori rózsamenyasszonyokat is. Tőlük kaptunk korabeli fényképet is, s így megtudtuk, hogy milyen ruhát viseltek a rózsapárok. Csányi Mihályné, Ica néni – aki 1948 előtt az utolsó rózsamenyasszony volt – adta a fényképet segítségül. B. Szűcs Ferencné, Eta néni pedig részletesen elmondta, hogy milyen volt egy rózsalakodalom a 40-es évek elején, amikor ő volt a menyasszony. / Így kialakult lassan, hogy mi lesz nekünk, szervezőknek a feladatunk. Olyan fiatalokat kellett keresnünk, akik az egyházi szentségeket megismerték: keresztelt, első áldozó, bérmálkozó. Ezen kívül mind magatartásban, munkában vagy tanulásban élen járt. Bizony, nem volt könnyű közel ötven év után rózsapárokat találni! Hiába volt megtisztelő a feladat, a mai fiatalok nem ismerik ezt a hagyományt. A felújítást követő 2-3 évben még meg kellett őket győzni, míg most már kitüntetés, elismerés, ha valakit rózsamenyasszonynak és rózsavőlegénynek választanak. Az első rózsapárok Béla Erika és Sípos József, valamint Tóth Bernadett és Kardos Sándor voltak. Lelkesedéssel láttunk hozzá a rendezvény megszervezéséhez. A művelődési ház és a könyvtár a rózsamenyasszonyok ruháit varratta, tervezték a vőlegények ruháját, vőfélyt kerestek, koszorúspárokat toboroztak, és még ki tudja mit tettek.

A szerkesztőség a lakodalmi menet útvonalát tervezte, elvitte a rózsapárokat templomi előkészítésre, felkérte a Mária-anyákat a rendezvényen való részvételre. Az első Mária-anyák: Rakonczai Józsefné és Neparáczki Tamásné voltak. Most már évek óta Pethő Ferencné és Szalma Mihályné tölti be ezt az egyházi tisztséget. A könyvtár felkérésére Berecz András népdalénekes elvállalta a vőfély szerepét, sőt még azt is, hogy a templomi szertartás alatt elénekel néhány szép virágéneket. A művelődési ház időközben a makói Maros Táncegyüttessel és annak zenekarával vette fel a kapcsolatot, hogy kísérjék a rózsalakodalmi menetet. Ők még azt is szívesen vállalták, hogy menettáncot tanítanak a koszorús pároknak. Minden apró részletre figyelnünk kellett, azért, hogy minden megfelelően történjék. Nem volt hiába való, mert az első falunapi megbeszélésre – kisebb hiányosságok kivételével – kész programmal, forgatókönyvvel álltunk a falu vezetői elé. (Újságcikk – Ismét lesz rózsalakodalom.) A lakodalom megrendezésének hírét az egész település kíváncsian várta. Vajon milyen lesz, sikere lesz-e a felújított rózsalakodalomnak? (A szervezők között még nagyobb lett az izgalom.) Elérkezett pünkösdvasárnap délutánja. A művelődési ház helyiségeit lázasan készülődő táncosok, zenészek, koszorúspárok töltötték meg. Rendezők, szervezők, táncoktatók még utolsó tanácsot adtak. Ruhaigazítás közben futkároztak egyik csoporttól a másikhoz. Ezalatt a művelődési ház bejárata előtt gyülekezett a falu apraja-nagyja. A menet elindulása előtt már fél órával ott gyülekezett, sőt tolongott a kíváncsiak tömege. Annyian jöttek, mint akkor egyetlen rendezvényre sem! Fényképezőgépek, videók hada mindenütt! A főtér padjain, a park minden útján rengeteg ember volt! Végre! Elindult a rózsalakodalmi menet! A makói zenekar óriási csinnadrattával előre kivonult. A kíváncsi tömeg kettévált, s megjelentek a rózsaszirmokat szóró kislány, és kisfiú után az új földeáki rózsalakodalom rózsapárjai. Nagyon szép, megható pillanat volt! A tömeg egész úton követte őket, egészen a templomig. Ott csatlakozott hozzájuk a templom előtti téren összegyűlt sokadalom. A rózsapárokat a Mária-anyák vezették az oltár elé. Halk orgonaszó mellett megteltek a padsorok, a karzat, de még így sem fért be a kíváncsiskodók fele sem. Rengetegen voltunk! A vőfély, Berecz András virágénekei és a plébános szavai felemelő érzéssel töltötte el a jelenlévők lelkét. A jelképes egyházi esküvő után a rózsapárok a Mária-anyák kíséretében megjelentek a templom ajtajában, ahol régi-új szokás szerint cukrot szórtak az összegyűlt tömeg felé.

A lakodalmi hangulat csak ezután következett. A fiatal párok s az őket követő menet elindult hangos kurjongatások és lakodalmas zeneszó mellet a művelődési házba. Az Egyetértés TSZ székházánál, a Wéber Üzletház előtt megálltak, ahol menettánccal szórakoztatták az egybegyűlteket. Így értek vissza a művelődési házhoz, ahol fergeteges tánc közepette bevonultak a nagyterembe. Rövid pihenő után Berecz András ízes beszédével tréfás népmeséket mondott, majd jó hangulatú táncház zárta az estét. Nem lehet elmondani milyen jó érzés volt egy sikeres rendezvény után lenni. Nagyon büszkék voltunk, jól estek a gratulációk, a falubeliektől épp úgy, mint az idelátogatóktól. Örülünk, hogy ezt a szép, nemes hagyományt maradéktalanul Földeák népe és a környékbeliek elé tárhattuk. Azóta is minden évben – falunapkor – megrendezzük mások és a magunk örömére a rózsalakodalmat. Minden évben valami újítással lepjük meg a község lakóit. Például: pünkösdi kiskirálynő vonul a rózsapárok után, négy kislány tart színes kendőt fölé, énekelnek a templomba érkezés előtt. Vagy: külföldi népi együttesek – lengyelek, németek – színesítik a lakodalmi menetet, kísérik a rózsapárokat be a templomba, s ott együtt imádkoznak a földeákiakkal. A Földeákról elszármazottak, hogy láthassák a rózsalakodalmat, pünkösd szombatjára helyeztük át a rózsalakodalmi szertartást. Pünkösd vasárnapján – mint régen – a rózsapárok elmennek a templomba, ahonnan egyházi lobogókkal vonulnak a Mária-kegyhelyhez. Előtte a templom falán megkoszorúzzák Oltványi Pál emléktábláját. Ebéd után lovas kocsival a település utcáin végigmennek és tiszteletet tesznek. Ez nem volt régen szokás. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. A rózsalakodalom felújításával nagyon szép egyházi kezdeményezésű rendezvényt adtunk a község lakóinak. Azóta a földeáki rózsalakodalom már a község határain túl is híres lett. Megyei, sőt országos hírűvé nőtte ki magát. Mi, szervezők örülünk, mert mi is azon a véleményen vagyunk, mint az ókori bölcsek egyike: „Az élet ünnepnapok nélkül: hosszú út vendégfogadók nélkül.” (Démokritosz)

OLÁH ZSANETT

A rózsa keresztény kultúrtörténete A rózsa az északi féltekén honos, tüskés cserje, illatos, nagy virágáért termesztett kultúrnövény. Alapvetően női szimbólum. Egyaránt jelképezhet az égi és a földi szférával, az élettel és a halállal kapcsolatos fogalmakat. Általában a szemérmesség, a szépség, a vágy, a szerelem, valamint az élet, a tejesség szimbóluma. Szirmainak száma szerint többfélét jelenthet. A négyszirmú rózsa a négy elemből álló kozmoszra utal, míg az ötszirmú a mikrokozmoszra, a hatszirmú a makrokozmoszra. A zsidó hagyomány szerint az élet fájáról származik, és szirmai a természet végtelen változatosságának harmóniáját fejezik ki. A kereszténység fontos növényi szimbóluma. A középkorban Szűz Mária volt a rosa mystica, a tövis nélküli rózsa. Az a virág, amely megőrizte eredeti, paradicsombeli, ártatlan állapotát. Mária a szeplőtelen fogantatás révén mentesül az eredendő bűn alól. Ezért gyakoriak a rózsakertben ülő, kezében rózsát tartó Mária ábrázolások. A vörös rózsa összefüggésbe került Krisztus sebeivel is. Az öt vörös rózsa a keresztet jelképezi és a megváltásra, a feltámadásra és a halhatatlanságra utal. Pünkösd havát a Szentlélek eljöveteléről nevezték el őseink. „Ez a színpompás hónap a virágok koronázása, amelyben királynőjük, a rózsa változatos színekben, karcsú alakjával, nemes illatával, nem csak a szemet gyönyörködteti, hanem szimbolikája szerint, az ókortól kezdve napjainkig, a legdrágább szellemi és érzelmi kincseink, az égi és földi szerelem reprezentánsa.”21 A rózsa a keresztény szimbólumrendszerben főként Isten jelképe, aki Mózesnek az égő csipkebokorban mutatkozott meg, saját lényegét érintő nevén: Jahve, az, aki van. Az abszolút létet azóta a rózsa testesíti meg. A kereszténység rózsával jelképezi a megváltó Krisztust, az ő szent anyját, Máriát, valamint az erények közül a szeretetet. A rózsakultusz első jeleit, a rózsák változatos kultikus felhasználását, a görög szerzők szövegei mutatják. A vallási, az állami és a családi ünnepekkel, a házasságkötéssel vagy a temetkezéssekkel és a lakomákkal is kapcsolatba kerül a rózsa. Mindenek előtt, mert a szerelem istennő Aphrodité, az alvilágistennő Perszephoné és Dionüszosz történeteinek állandó szereplője. A görögök rózsaszeretete a rómaiaknál szenvedéllyé változott. A római mitológiákban is szimbolikus szerephez jutó rózsák a szépséggel, a fiatalsággal, a termékenységgel, az élettel való szoros kapcsolatra utalnak. A növényi díszek az istenek tiszteletére szolgálnak. 21

Szilárdfy Zoltán: Ikonográfia- Kultusztörténet., Képes Tanulmányok. Balassi kiadó. Bp., 2003. 320.

A Bibliában előforduló rózsa kifejezés számos vélemény szerint nem erre a növényre vonatkozik.22 A bibliai rózsa kifejezés még átvitt értelmű és a virág szó helyett használták. Az ókereszténység pogány ellenessége a rózsa szimbólumként való, illetve kertészeti használatát már-már véglegesen kizárta. Egyedül vörös színe, – amely a vértanúkhoz, illetve a Paradicsom jelképrendszeréhez volt illeszthető – biztosította szerepét. A korai középkor szerzetesi kertjeiben is azért jutott hely néhány rózsatőnek, mert a növény gyógyászati felhasználását a mártírokhoz, illetve Krisztushoz való kapcsolódása lehetővé tette. Az illatának is gyógyhatást tulajdonítottak, olaját és a rózsavizet gyógykészítményekhez adagolták. Ennek számos rózsajelkép köszönheti az alapját, többségük a test és a lélek minősítésére szolgál. A középkori elképzelés szerint a testi betegség mögött hitbéli okok húzódtak meg: a betegség Isten büntetése. A testi egészség elvesztése a rózsás tulajdonságok elvesztésével járt együtt. A rózsa mind az emberre, mind a származási helyérre, az isteni lélekre vonatkoztatható. A rózsa ily módon az emberi és az isteni lélek összefüggését, kapcsolatát is jelöli. Nem véletlen, hogy az isteni lelket magában foglaló paradicsomra az édes illat a jellemző, és a testüket és lelküket feláldozó mártírok és szüzek jutalma a rózsa. A vörös rózsa, keresztény kultúrába való kerülését a Benedek-rendi szerzetesek biztosították, ugyanis a kolostorkertek gyógyító növényei között kötelező volt helyet biztosítani nekik. Erről az első angliai feljegyzés 1368-ból, a yorki Szűz Mária apátság szerzetesétől származik. A rózsa az első évezred fordulójára, a fokozatosan terjedő Mária-kultusz kialakulásával, Mária virága is lesz. A rózsának, ha vörös volt a színe, akkor a mártírok kiontott vérét is jelképezte. A vér jelképére pedig, amelynek bármelyik mediterrán kultúrában megtaláljuk a maga fontos – mindenkor isteni – szerepét, láthatólag a kereszténységnek is szüksége van. Tertullianus mondta: „ A keresztények vére a kereszténység magja.” Ezt a rózsa kezdi jelképezni. A mártírok között a legnagyobb, Krisztus volt, ő kétszeresen is kötődik a rózsához. Egyrészt, mint Mária gyermeke és megteremtője, másrészt a mártírság legfőbb rózsája, az öt sebet jelképező szirommal. A szűz szülés doktrínája volt az, ami Mária rózsájának szimbolikáját, a középkori művészet legösszetettebb és legkidolgozottabb motívumává tette, és Máriát a virágok virágaként kezdték tisztelni. Gyakran felbukkant a szentek életéről szóló történetekben, ahol a híveiért néha közvetlenül is beavatkozott, csodás módon megjelenő rózsák képében. A rózsalegendák népszerűségének csúcsát a XII. században érték el. Az egyik leghíresebb egy Josbert nevű szerzetesről szól, aki mindennap elmondta a Mária nevének betűivel kezdődő öt zsoltárt. 1156-ban Szent András napján a házfőnök észrevette, hogy Josbert imaidőben nincs a kápolnában a többiekkel. Cellájához 22

Sir. 39. 13.: „Hallgassatok rám, istenes fiaim, s virulni fogtok, mint rózsa a víz mentén.” Bölcs. 2.8.: „Koszorúzzuk magunkat feslő rózsákkal, még mielőtt elhervadnának!”

ment, hogy megkeresse, és holtan találta őt. Egy rózsa volt a szájában, füleiben és két szemében: egyet-egyet Mária öt betűiért. A kereszténység erősödésével a rózsa lassan elveszítette, illetve magába olvasztotta pogány szimbolizmusát. A Bibliában a rózsa nem szerepel, bár a szót a fordítók tévesen felhasználták, viszont a liliom23 igen, ami a pogány időkben a termékenység szimbóluma volt. A rómaiak rózsáikat bíborként írták le, és a rózsaszín melléknév a későókori költészetben a bíbor szinonimája lett. Valamint, a vörös rózsa, olyan misztikus csoportok számára is fontos volt, mint a rózsakeresztesek.24 Jelképüknek egy aranykeresztet választottak, közepén egy rózsával, ami Krisztus szívére, a világegyetemből áradó isteni fényre utal. Szent Dorottyának és Árpád-házi Szent Erzsébetnek rózsa az attribútuma25. Szent Dorottya Dorottya börtönbe kerülésének oka, az volt, hogy Krisztus jegyesének tekintette magát, elutasította kérőjét, a város prefektusát. A legkegyetlenebb kínzásokat26 sértetlenül túlélte, és megerősödött abban a hitében, hogy a kiállt szenvedések után örökké élvezheti majd mennyei vőlegénye kertjének összes virágait és gyümölcseit. Végül fővesztésre ítélték. Theophilus gúnyosan arra kérte, hogy küldjön majd neki azokból a paradicsomi gyümölcsökből és rózsákból. A kivégzés helyén megjelent egy kisfiú, rózsákkal teli kosárral és kezében almával. Theophilius ennek hatására kereszténnyé lett. Szent Dorottya halála előtt azt kérte Krisztustól, hogy mindazok, aki Krisztus szenvedésére és az ő mártíromságára emlékezve közbenjárását kérik, szabaduljanak meg minden bajtól, főleg a szegénységtől, a szégyentől és a szülőanyák, akik hozzá fohászkodnak, könnyen szülhessenek. Mielőtt lefejezték egy égi hang megígérte, hogy tejesül a kérése. A rózsa Dorottyához kapcsolhatóságára három, általánosan elfogadott keresztényi ok sorolható fel. Ezek a következők: a mártíromság, a csodatétel és a példázat. Szent Gergely szerint27 a virág tisztaságából, pirosságából és fényességéből vonható le az a következtetés, hogy a mártír szüzet megilleti a rózsa joga. 23

Én. 2. 2.: „Mint a bogáncs közt a liliom, olyan a mátkám a lányok között.” A rózsa és a kereszt testvérisége a legkiválóbb képességekkel és találmányokkal büszkélkedhet. Tagjai sohasem betegszenek meg, ismerik a megfiatalodás titkát és a gyógyíthatatlan betegségekre is van ellenszerük. Számos ismert személyiséget sorolnak tagjaik közé, így például Mózest, Lao-ce-t, Buddhát. 25 Az attribútum olyan jel, mellyel együtt isteneket, szenteket szoktak ábrázolni, hogy azonosítható legyenek. 26 Először forró olajba ültették, de ez olyan volt neki, mintha balzsammal kenegetnék. Ezután egy sötét börtönbe „vetették”, ahol kilenc napig volt étel és víz nélkül. Majd végül bitófára került és szörnyű testi kínokat kellett kiállnia és ez után ismét börtönbe került, ahol Isten kegyelméből minden sebe meggyógyult. 27 Cornides- kódex, 120r- 130v- CodHung 6, 640–661 24

A tisztaság kritériumai: a rózsa szép, az illata édes, tövisek borítják és jóságos. E szerint a szűz tisztaságát a rózsa szépsége jelzi, mert jellemzője a paradicsomi ártatlanság, a mennyei szépség, az angyali szépség és az isteni szépség is. A tisztaság érthető a rózsa édes illatán is, mert Istennek, az angyaloknak és a boldog lelkeknek is a tisztaság egyet jelent az édes illattal. A tisztaság érthető a virág tövises voltán is, mert a rózsa nem támad és nem szükséges nevelni, mivel meg tud élni a tövisek között. Ehhez hasonlóan a tisztaság sem születik az emberrel és nem is nevelhető. Viszont keménységgel és a test sanyargatásával elérhető. Ezekkel a tisztasági kritériumokkal rendelkezik Szent Dorottya, - tisztasággal ékesített, mint a rózsa, szüzességgel virágzik és mártíromsággal pirosodik – ezért érdemel rózsákat. Árpád-házi Erzsébet Öt esztendős, mikor megesik vele az első csoda. Egy nap, mikor nagyon hideg volt, apró maradékokat vitt a vár kapuja elé a szegényeknek. Mikor az apjával összetalálkozott, és az megkérdezte tőle, hogy hova megy, és mit visz. A királylány nagyon megijedt és nem tudott mást felelni, minthogy „Rózsát viszök.” Viszont az apjának eszébe jutott, hogy nincs rózsavirágzásnak ideje, ezért magához hívatta és az étel rózsává változott. Gyermekkorának másik rózsacsodája akkor esik vele, amikor a legenda szerint apja közli vele, hogy hamarosan feleségül fogja adni. A kolostori életre készülő lány, rózsakoszorúval a fején egy pataknál imádkozik, de apja akaratát elfogadva leveszi a fejékét, és a vízbe veti. Gyermeki engedelmességgel jóváhagyja apja akaratát, a rózsabimbók érett rózsává válnak, és a teljes víztükröt elborítják. 1211-től Wartburg várában nevelkedett, Hermann türingiai tartományi gróf Lajos fiának menyasszonyaként. Mély hatást tett rá az első ferences szerzetesekkel való találkozás, akik Assisi Szent Ferenc28 tanait terjesztették német földön. Ettől kezdve a betegek és a szegények ápolásnak szentelte magát. Egy legenda szerint, egy ünnepség előtt elajándékozta a köpenyét és egy angyal hozott neki helyette mennyei köntöst. Az 1226. évi éhínség idején megsokszorozódott a kenyér és a sör, amit kiosztott. A kenyér, amit titokban vitt a szegényeknek rózsákká változott, 28

Assisi Szent Ferenc (1182–1226) Krisztus és az apostolok életvitelét állította példaképül rendtagjai elé. Feladatuknak az evangélium hirdetését tekintették. Koldulórendként működtek, minden vagyont távol tartottak maguktól. A kezdeti időszakban főként tanulatlan hívő emberek csatlakoztak a rendhez, s életmódjukkal akartak hatni az emberekre. Később, mikor a papok is bekapcsolódtak, egyre tanultabb személyek kérték felvételüket a rendbe. Három rendet is alapított: egyet a férfiak, egyet a nők és egyet a világban élők, a családos emberek számára. A hagyomány szerint testén megjelentek Krisztus sebhelyei. Halála után két évvel IX. Gergely pápa szentté avatta.

amikor férje felelősségre vonta. A hitvesi ágyba fektetett leprás helyett vagy Krisztus véres testét vagy a keresztet rózsákkal körbevéve találja meg Lajos. Marburgban belépett a ferences harmadrendbe, és önfeláldozással ápolta a betegeket. 1231-ben halt meg, és a kórház kápolnájába temették el. Sírja azonnal vonzani kezdte a zarándokokat, aki a csodás gyógyulás reményében keresték fel a sírt. 1235-ben avatta szentté IX. Gergely pápa. A Máté evangéliuma azon részének megfelelően cselekszik Erzsébet, amelyben Krisztus arról beszél, hogy mindazok, akik az éhezőkhöz, szomjazókhoz, számkivetettekhez vagy betegekhez könyörületes szívvel fordulnak, magát Krisztust segítik meg. A vörös rózsa, miként a mártírok szent sebeire és halálukra, akként utal Krisztus öt sebére, Krisztus vére, pedig a mennyei szeretetre. Ez a szimbólumsor tette lehetővé, hogy a véres seb rózsája magát Krisztust, vagy jelképét a korpuszt is helyettesíthesse, s a mennyei szeretet Erzsébetben való kitöltődését is megmutassa. Az Erzsébet legenda három fejezete: a gyermekkor, a házasság és az özvegység és a hozzájuk tartozó három történet. A gyermekkori, a télvíz idei rózsa, a felnőttkori köpeny és a leprózus történet is az emberi élet három szakaszát a rózsa jelentéstartományába illeszti be, amelyeket a rózsa is megjelenít. A rózsa a keresztény ájtatosság, az engedelmes alázatosság és a könyörületesség jeleként is megmutatkozik. Erzsébet halálakor mennyei illat29 tölti el a házat és a szent test olyanná vált, mint a balzsam. Ezt a mindent betöltő paradicsomi szagot-a korai keresztények vértanú történetétől kezdve a X.-XII. századi legendákig- mindig akkor lehet érezni, mikor egy erényes és igaz ember földi élete végével rögtön az igazi életbe születik, boldogan. A halál ekkor csupán egy rövid átmenet, nincs köze az elmúláshoz. Az igazak halálát leíró szövegekben többször megtalálható a szentek szentségének bizonyítékaként- az angyalok madarak formájában való összegyűlése és éneklése mellett- a mennyei születés jeleként a paradicsomi illat. A rózsaünnep európai gyökereiről Az ember valamilyen csoport tagjaként születik a világra. Nevelkedését befolyásolja, hogy milyen neműnek született, valamint, hogy családjához milyen kulturális és társadalmi jelentések fűződnek. A férfiaktól és a nőktől más-más szerepet vár el az adott közösség. A személyiség egyedi vonásait, hajlamait, tulajdonságait a társadalmi keretekhez igazítja.

A Margit legendában ugyanez az édes és csodálatos illat érződött a sírnál. Olyan édes illatú pára és füst érződött a koporsójából, mintha nagyon sok rózsa lett volna ott.

Az embernek szüksége van arra, hogy egy világi vagy vallási csoporthoz való tartozását meghatározza, mert jobban érzi magát „sajátjai” között. Ugyanazon dolgokban hisznek, ugyanazokat a szokásokat és hagyományokat követik. Különböző társulatok és egyesületek alakultak, melyeknek a célja hasonló, legfeljebb a dominanciája különböző. Kezdetben a legtöbb társulat az egyházhoz kapcsolódott, később világi alapításúak is létrejöttek. Az egyházhoz kapcsolódó egyesületek egy része egyházilag megszervezettek és kánonilag megerősítettek, s a vallásosság elmélyítését, vagy az istentisztelet fényének az emelésével vagy az irgalmasság gyakorlásával tartják szem előtt. A közvetlen cél, mely az egyházi egyesületeket életre kelti lehet, társadalmi, kulturális és hitéleti. Ismeretségük szerint megkülönböztetünk helyi, egyházmegyei, országos és nemzetközi tömörüléseket. A helyi egyesületek némelyike nemzetközileg ismerté válhat. A házasság előtti tiszta élet és a szentségi házasság előmozdítása érdekében Franciaországban, majd más országokban is társulatok alakultak a 19. században. Regisi Szent Ferenc Társulat 1826-ban, Franciaországban alakult meg. Rövid idő alatt Belgiumban is elterjedt. A társulat „vad” házasságokat szentelt meg és a házasságon kívül született gyermekeket törvényesítette.30 Hasonló szellemiségben működött a Párizsi-nő Társulat, amelynek célja, hogy polgárilag és egyházilag is összekössék azokat a szegény embereket, akik nyomasztó sorsukból eredően ágyasságra kényszerültek. Valamint a törvénytelenül született gyermekeket törvényesítették.31 A Római Kiházasító Intézet működésének a célja az, hogy a szegény és jó erkölcsű lányoknak segélypénzt juttat, hogy ennek segítségével megházasodjon vagy valamely kolostorba felvételt nyerjen. A segélypénzre csak azok tarthattak számot, akik három éven keresztül bizonyították, hogy erényesen élnek.32 Munkay János dicsérettel említi, a Magyarországon is megjelenő Rózsaünnepeket, amely Franciaországban, XIII. Lajos idejében keletkezett „népünnep”. Célja, hogy a húsz és huszonöt év közötti fiatalokat megjutalmazza, ha egész évben erényesen éltek és szorgalmasan dolgoztak. Egy fiút és egy lányt rózsakoszorúval jutalmaztak, ezen felül bizonyos pénzösszeggel is támogatták őket. Ilyen Rózsaünnepet rendeztek Nádas községben. A község plébánosa, Sverteczky Lipót pünkösdi rózsaünnepély rendezésére tett alapítványt 1835-ben. Kamataiból minden év pünkösdjén egy tiszta életet élő parasztlányt, egy ünnepség keretében megjutalmaztak és ártatlansága jeléül rózsakoszorúval jutalmazták. Bálint Sándor szerint ez a kezdeményezés a

Munkay János, Istennek földi országa Europában 1840 óta, vagyis minő viszonyban áll a katholicismus hitélete, azaz: a hit és erkölcsök emelkedése, annak külterjedelméhez 1840 óta Europában? II. kötet, Pest, 1856. 369–373. 31 Uo. 32 Uo.

középkori pünkösdi királyné-választásoknak kései visszhangja. Hozzáteszi, hogy a nádasi pap példáját később máshol is követték. 33 Karátsonyi Guidó gróf, Solymár és Pilisvörösvár részére alapított erénydíjat, melyet Rózsaünnep keretein belül minden évben átadtak. 1881-ben húszezer forinttal alapította meg alapítványát, amely franciaországi erénydíjak mintájára, vagyontalan, de jó erkölcsű lányok, kiházasítását célozta meg.34 Ebbe a sorba illeszkedik az Oltványi Pál által Földeákon meghonosított ünnep is.

33 34

Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium. I. Mandala Kiadó, Szeged, 1998. ,446. A Pallas Nagy Lexikona, XIV. kötet, Bp., 1897. 772.

Tartalom Előszó – Katona Pál

Katona Pál A rózsalakodalom szertartása

Gilitze János Adatok a földeáki rózsalakodalom történetéhez

Bugyi Pálné A rózsalakodalom fölelevenítése

Oláh Zsanett A rózsa keresztény kultúrtörténete