Egy kis történelmi háttér: A szocializmus időszakában Bulgária volt, szinte az egyetlen, számunkra elérhető ország, ahol ráadásul olyan tenger is volt, amelyben mi magyarok is meg tudtunk fürödni. A másik két elérhető szocialista tenger / Balti és a Keleti tenger / vízének hőmérséklete nyári kánikulában már erősen verte a 15-16 fokot. Nem csoda, hogy az NDK-sok is tódultak Bulgáriába, a Fekete tengerhez. Hogy készült az utazásra akkoriban / 1975-85 / egy átlagos anyagi körülmények között élő magyar család? Először is kellett egy autó, ez többnyire használtan vett Zsiguli volt, de a bátrabbak a papírjaguárnak becézett Trabival is elindultak. Az út tervezésénél, el kellett dönteni, hogy Románián vagy Jugoszlávián keresztül megyünk. Románia felé nem kellett tőkés valuta, forintért lehetett lejt venni, de számolnod kellett azzal, hogy a „magyarszeretetükről közismert” román vámosok rendesen megszívatnak, és tetszésük szerint megbüntetnek. Jugoszláviába viszont csak a háromévente kiváltható 70US$ / kedves mai fiatalok, ez nem tévedés, nem maradt le egy nulla sem / birtokában léphettél be. Mi három alkalommal voltunk Bulgáriában a 10 év alatt, mindig a jugó utat választottuk. A felkészülés következő fázisa a töméntelen mennyiségű, általában bontott, de még használható tartalék autóalkatrész beszerzése volt, amely a szerszámokkal együtt elfoglalta a csomagtartó 1/3-át. A ruhaneműt, meg egyéb dolgot célszerű volt zárható papírdobozba, esetleg bőröndbe pakolni, mert ezek elhelyezése után bezúdítottunk a csomagtartóba még vagy 10 kg. krumplit, néhány kiló hagymát, száraztésztát, zöldpaprikát, és a tetejére paradicsomot. Ha volt hűtőtáska, az a jobb első ülésen utazó lába közé, a takaró, hálózsákok, pedig a hátul ülő két gyerek közé került. A sátort, meg egy bőröndöt a tetőcsomagtartóra kötöztünk, és már indultunk is. A térképen bejelöltem a három út során bejárt útvonalakat, az érintett városokat, ahol rendszerint megnéztük a helyi nevezetességeket is. Az utat egy éjszakai megállással terveztük, így egy napra kb. 750 km. jutott. Az, anyagi okok miatt szóba sem jöhetett, hogy Jugoszláviában aludjunk, ezért, ha nem akartunk mindent lepakolva sátrat állítani, akkor úgy kellett hajtani, hogy délután 3-4 óra előtt beérjünk a bulgáriai Szlivnicába, ahol ilyen időtájt, még lehetett faházat bérelni. Az úti cél minden alkalommal a Burgasztól délre fekvő Micsurin városka, Arapia kemping - je volt. A városkát, ma Tsarevo-nak hívják, a kemping neve maradt Arapia.
A tengert három úton lehet megközelíteni, az alsó a plovdivi út, a középső a balkán út, a felső a várnai út. A Jugoszlávián átvezető út általában oda-vissza azonos volt, egy kivétellel, amikor a felső úton hazafelé Vidin után léptük át a bolgár-jugó határt, a Duna vonalát követve, a Vaskapu érintésével mentünk. Jugoszlávián keresztül: A bejáratott út, a Röszke-i határátlépés után, keresztül a Vajdaságon, Horgos – Szabadka – Bácskatopolya – Újvidék, majd innen autópályán Belgrádig.
Az újvidéki városháza
Belgrád A Belgrádtól Nísig vezető út volt a legveszélyesebb, itt az E 75 nemzetközi út leszűkült egy sávra, hihetetlen kamionforgalom mellett. Bár később Bulgáriában a nemzetközi út volt, ahol földúttá változott. Nís után a jugó út legszebb része következett, a Nísava-völgye. Itt hatalmas sziklahasadék alján kavarog a Nísava, az út, a szikla egyik oldalába van bevésve.
Átlépve a bolgár határt, az első dolgunk keresni egy benzinkutat. Apropó tankolás, Bulgáriában a turista csak benzinjegyre tankolhat, amit természetesen csak itthon tud előre megvenni az autóklubnál, 5, 10, 20 és 50 literes címletekben. Az útvonalat, már ez okból is igen gondosan kell megtervezni, akárcsak a tankolásokat, ugyanis benzinkutat csak kb. 150 km.-enként lehet találni, és reménykedni kell, hogy nyitva legyen, na és legyen benzin. Az is megkövetel bizonyos együttműködést, hogy az 50literes benzinjegyet is jól fel tudd használni, lévén a Zsiguli tankja 39 literes. Szófia minden tengerpartra vezető út első jelentős állomása. A város érdekes, kettős képet mutat. A belváros hangulatos utcácskáit, parkjait körülöleli a külső kerületek panelrengetege. Szófiát mintegy 7000 évvel ezelőtt alapították, Európa egyik legrégebbi városa. A történelem során különböző uralkodók, birodalmak alakították a város mai képét, mely igen gazdag műemlékekben. A bizánci stílus az uralkodó. Kissé otthon érzed magad a rengeteg Ikarusz busz láttán.
A Szent Paraskeva székesegyház
A Nyevszkij székesegyház
Szófiai látkép, háttérben a Vitosa hegységgel
A Plovdiv-i út: A plovdivi utat, bár jelentős kerülő a tengerhez, a Rilai kolostor miatt választottuk. A Rilai kolostort a bolgárok legnagyobb nemzeti szentje Szent Iván Rilszki (876-946.) alapította. Gyönyörű templomában rengeteg vallási freskót és bibliai jelenetet bemutató ikonosztázt nézhetünk meg. A Rilai kolostor, ma a világörökség része, és Bulgária egyik jelképe. A vörös és fekete kövekből emelt hatalmas épületegyüttes, a körbefutó árkádos folyosókkal, a többkupolás templommal és a híres óratoronnyal, fantasztikus látvány.
Plovdív: A Balkán félsziget egyik legősibb települése, Szófia után a második legnagyobb város Bulgáriába. A monda szerint a Marica folyótól délre élt egy Rodope nevű széplány, aki szívesen nézegette magát a Marica folyó tükrében. A vizek görög istenének, Poszeidonnak megtetszett a szépséges Rodope, s szerelmük gyümölcseként született a szép hangú Eumoli, Plovdiv első névadója. Amikor Posszeidon magával akarta vinni a gyermeket, Balkán óriása hatalmas kőtömböket dobált a Marica partjára, ezzel igyekezett megakadályozni a gyermekrablást. Ekkor Posszeidon hegységgé dermesztette az óriás Balkánt és a gyönyörű Rodope-t, melynek szépségét káprázatos hegyvonulatok őrzik, hullatott könnyei, pedig fürge patakként folynak le ma is a Marica völgyébe. Később, a szülőföldjére visszavágyó Eumoli alapította meg Eumolpiaszt, melyet később Pulpudeva-nak neveztek el, s ebből származtatják a jelenlegi Plovdiv nevet.
Plovdivi panoráma Továbbmenve, Stara Zagorán keresztül, Szlivennél csatlakozunk a Burgaszba vezető útra. Burgasz, egy őskori kisvárosból Bulgária legnagyobb kikötőjévé és a déli Fekete-tenger gazdasági központjává vált. Tulajdonképpen Burgaszba érve érünk le a tengerhez, itt érezzük először a kissé halszagú, de friss sós levegőt. Bár meg kell jegyezni, hogy a Fekete tenger sótartalma lényegesen alacsonyabb a Földközi tengerénél. Burgaszban láthatjuk a Szt. Cyril és Methód Bazilikát, a cirill betűs írás megalkotóinak emléktemplomát.
Burgaszi utcakép
Szent Cirill és Metód
Szozopol: Burgasztól mintegy 30km.-re délre, egy festői, tengerbe nyúló sziklás félszigeten helyezkedik el. A hangulatos városkát, a XVIII. Században épült faházak, macskaköves utcák, templomok és kápolnák jellemzik. Ívelt partszakaszai és öblös, homokos strandjai, szinte tökéletes fürdőhelyek.
Szozopol madártávlatból A lassan hömpölygő, trópusi jellegű erdővel övezett Ropotamo dzsungelfolyó Szozopoltól nem messze található, egy csónakkirándulás fantasztikus élmény.
Micsurin – Tsarevo, avagy kempingezés a szocializmusban: Megérkezve Micsurin városka Arapia kempingjébe, először is felderítettük a helyzetet. A kemping messziről gyönyörű látvány, egy kis öböl mentén fekszik, a tengerpartja finom homokos. Első látogatásunk idején a jobb oldali parton lévő kis erdő szélén csak másodmagunkkal sátoroztunk, a második útnál már az erdő melletti rét is tele volt sátorokkal, de még lehetett a füvön tollasozni, a harmadik, és egyben utolsó útnál, már szinte közelharcot kellett vívni a sátorhelyért.
Álmaink kempingje madártávlatból és közelről
A víz nagyon kellemes volt, aki szereti a medúzákat, annak kifejezetten élvezetes látvány lehetett a hullámzásban ringatózó néhányszáz medúza látványa. Szerencsére akkor még nem sokat tudtunk a medúzákról, ezért nagyvonalú biztonsággal, a kezünkkel sepertük félre az útból őket.
A kemping szűk keresztmetszete a WC kapacitás volt. Majdnem toilette-t mondtam, de ez túl előkelő kifejezés az ottani állapotok leírására. Az embernek úgy kellett időzíteni az anyagcseréjét, hogy délután 6 órától, már csak az aknaszedők biztonságával szökkenve lehetett elkerülni a végtermék kupacokat, később már egybe folyt az egész. A témánál maradva, ekkor találkoztunk először pottyantós WC-vel, az egy kész rémálom, ha ott szorulásod van, hiszen néhány percnyi guggolás után már remeg a lábad az erőlködéstől. Ott jöttem rá, hogy mi a titka a bolgár súlyemelők sikereinek, hiszen nekik csak a karjukat kell megerősíteni, a lábuk ereje, már gyermekkortól biztosított. A célzás viszont nem erősségük.
Ez a tiszta állapot
Joggal merülhet fel a kérdés, miért jöttünk ide többször is, ha ilyenek a körülmények. Talán mondanom sem kell az ár volt a döntő tényező, de később már az is rendkívül sokat számított, hogy a bolgár emberek barátságos viselkedése, szívélyes vendéglátása sok mindent feledtetett. Ha barátsággal közelítettél feléjük, azt többszörösen viszonozták. Néhány példa: -
-
Megérkezésünk és a sátorverés után rögtön meglátogattam a büfét egy sörre, és láttam, hogy magyar előadók hanglemezei is ott vannak a polcon. Kérésemre a büfés feltett egyet, majd amikor a vásárolt két üveg sörből, az egyiket nekiadtam, hogy igyunk a barátságra, annyira meghatódott, hogy ott tartózkodásunk alatt nem tudta, hogyan kedveskedjen nekem. A helyi, kis vegyesbolt vezetőjével is úgy összebarátkoztunk, ha meglátott bennünket, képes volt az ebédidejében is kinyitni a boltot. A lányaim tanították őt magyarul számolni. Egy másik alkalommal segítettünk egy bolgár családnak a sátrukat felállítani, utána vacsorára hívtak, rákot fogtak nekünk, szerencsére segítettek megfőzni, csak a nyelvi nehézségek miatt nem tudtunk tartós barátságot kialakítani.
A parti tarisznyarák
Retro életképek az Arapia kempingben
A Balkán-i út:
Szófiáig az út azonos, de a látóhatáron már látszik a Balkán-hegység (Sztara Planina - Öreg-hegység) komor sziluettje. Több mint tizenöt 2000 méternél magasabb csúcsa közül a Botev csúcs a legmagasabb (2376). Hriszto Botev költőt, egyébként a bolgár Petőfiként emlegetik. Utazásaink idején, még csak készült az autópálya, ezért, szinte véget nem érő szerpentineken kellett megmászni egymás után a csúcsokat. A völgyekben megbúvó települések fentről festői látványt nyújtottak. Az út Szlivennél egyesül a plovdivi úttal, és vezet Burgasz, illetve Micsurin felé
Az utakon még ma is gyakran látunk, lassan poroszkáló öszvéreket és szamarakat, amint egykedvűen húzzák, vagy cipelik a terheiket, ügyet se vetve a forgalomra.
A Rózsák völgye: Kiérve a szerpentinek szédítő forgatagából, az út mindkét oldalán feltűnnek a rózsaültetvények. Bulgária adja a világ rózsaolaj-termelésének 70 százalékát. A leghíresebb parfümgyárak bolgár rózsaolajat használnak, melyet Bulgária aranyának is neveznek. Május végétől kezdik leszedni a szirmokat, melyekből desztillációs eljárással állítják elő a világhírű rózsaolajat.
A Várna-i út: Burgasztól északra kezdődik a Napos part, rengeteg szállodával. Neszebár a Napospart legrégebbi települése, szűk macskaköves sikátorok kis üzletekkel, vadszőlővel befuttatott jellegzetes neszebári házak, és görög-keleti templomok romjai találhatóak. A kis sziklaszigeten álló várost keskeny földnyelv köti össze a szárazfölddel. A híd mellett régi szélmalmot láthatunk. Neszebar a bolgár tengerpart gyöngyszeme, nem véletlen, hogy a világörökség részévé nyilvánították.
Neszebári látkép a szélmalommal
Neszebรกri hangulat
Várna: A Napos parton végigautózva elérünk Várnába, Bulgária harmadik legnagyobb városába. Itt csatázott 1444 - ben Hunyadi János a törökkel, mely végül I. Ulászló halálával végződött. Az Emlékpark bejárata a csatában részt vett nemzetek címereivel van feldíszítve. A kápolnában egy kőoltár áll, ahol a csata évfordulóján emlékeznek a fiatal magyar királyra és a csatában elesett hősökre. A mauzóleum mellett, Hunyadi János szobra áll.
Matejko: A várnai csata
A várnai öböl esti fényben
Hunyadi János
Várna, belvárosi részlet Különleges természeti látnivaló, a Várna melletti, Kőerdő, a különböző formájú sziklatorzókkal, melynek még ezoterikus energiát is tulajdonítanak.
Sumenben volt a következő megálló, mivel itt élt Kossuth Lajos rövid bulgáriai emigrációja idején az 1848–1849-es magyar forradalom leverése után. Ma múzeum őrzi az emlékét, és szobra is van a főtéren. A város nevezetessége még a Tombul mecset.
Kossuth Lajos lakóháza és szobra
A Tombul mecset A madarai lovas: Sumentől néhány kilométerre található a madarai lovas. Ez egy 23 m magasságban látható dombormű, mely egy homokkőbe vájt, életnagyságú vágtató lovast ábrázol. Lábánál csaholó kutyája, előtte, pedig egy lándzsával átszúrt oroszlán. A ló patája előtt fekvő oroszlán a bizánciakon aratott győzelmet jelképezi.
Veliko Tarnovónál tettünk egy kis kitérőt a fukarságáról híres Gabrovón keresztül a Sipka szoros felé. A Sipka-szoros tetején, több mint 1300 méter magasban volt az 1878-as orosz-török háború legkegyetlenebb csatája. Az orosz csapatok és a bolgár partizánok véres csatát vívtak hónapokon keresztül, mire végre meghátrálásra késztették az oszmán hadakat, és ez a győzelem, a függetlenség kivívásának jelképévé vált. A hágó felett emelkedik, a győztes hadak vezéréről, Sztoletov tábornokról elnevezett csúcs, és a tetejére épített emlékmű. Sipka faluban, pedig aranyló hagymakupolás emléktemplomot emeltek
Az emléktemplom
Belogradcsik, utunk következő állomása. A várostól nyugatra emelkednek a különleges formájú, belogradcsiki vörös homokkő sziklák, mintegy 22 kilométer hosszan. A szikláknak van külön fantázianevük, pl. Dinoszaurusz, Ádám és Éva stb.
Vidin után átérve Jugoszláviába, a Duna folyásával szemben elértük a Vaskaput, mely a Duna-völgy talán legszebb szakasza, a szűk kanyonban, függőleges sziklafalak közé szorul a víz. A korábbi folyamszabályozás után 1971- re elkészült a vízlépcső. A keskeny autóút a sziklafal oldalában kanyarog, kész rémálom volt, amikor szembejött egy hatalmas teherautó. A folyó a felső szakaszon, a Nagy-Kazán szorosnál a legkeskenyebb, mindössze 150 méter, ennél valamivel szélesebb a Kis-Kazán. A terület, a Kazán-szoros nevet valószínűleg a meder alján lévő mélyedésekről (üstökről, kazánokról) kapta. Az elárasztás során tűnt el az „Aranyember” szigete is.
Egy elhagyott határállomáson akartunk átlépni Jugoszláviába, ahol az átkelő betonjának a repedésein kinőtt a fű. Bizonyára unatkozott, ezért gondolta az ifjú bolgár határőr, hogy egy kicsit szívat bennünket, de ez csak addig tartott, amíg a barátom kikászálódott a hátsó kocsiból, és felidézve hajdani orosz tudását, szinte rárivallt a határőrre: „Sto eto kutykurutty!”. Talán a határozott fellépés tette, vagy ő is sokat hiányzott az oroszórákról, de meghallva a felszólítást, csinált egy szabályos hátraarcot, felnyitotta a sorompót, és feszesen tisztelegett, amíg áthaladtunk.
Egyéb érdekességek: Gasztronómia: A bolgár konyha leggyakrabban használt alapanyagai a hús, a burgonya, a bab és a tengerpart közelében a hal. Különlegesen finom salátáik nálunk is nagyon kedveltek. Az aludttej jellegű, „kiszelo mljako” enyhén savanykás íze, kitűnő reggeli. Esténként a roston sütött „kebabcseta” illata vonzza a turistákat. Kirándulásokon nagyszerű választás egy zacskó frissen fogott apró, sült hal, néhány korsó sörrel. Vásárlás: A választék abban az időben meglehetősen korlátozott volt, de azért mindent meg tudtunk venni, amire szükségünk volt. Arra nagyon kellett vigyázni, hogyha kiválasztottál valamit, és kérdezték, hogy az megfelel-e, ha bólintottál, azonnal visszatették a helyére. Náluk ugyanis, a fejbólintás tagadást, a fejrázás, pedig helyeslést jelent. Autózás: A bolgár autósok nem szívesen használják a tompított reflektort, erősen szürkülő időben is integettek, jelezve, hogy biztos véletlenül kacsoltam be a világítást. A z ablaktörlő lapátokat különös becsben tartják, a lopástól félve leszerelik, és a helyére általában ízléstelen, műanyag virágokat tesznek. Ha jön az eső, nekiállnak visszaszerelni, ismétlődő futó zápor esetén gyakran bőrig áznak. Mára, már biztosan nagyon sokat változtak a viszonyok, bár ahogy hallottam nem csak pozitív irányban.
Bulgária 1975 – 85
Kalandozás a bolgár tengerparton / 30 évvel később / Bulgária, de különösen a tengerpart, a szocializmus időszakában rendkívül népszerű nyaralási célpontnak számított. A hetvenes évek végén, és a nyolcvanas évek elején, én is több alkalommal jártam ott, ezekről az utakról az alábbi linken olvashatsz beszámolót. http://travelvinpet.blogspot.com/2011/01/bulgaria.html Az elmúlt években újra az utazási irodák egymás után kezdték felfedezni a bolgár tengerpartot. Különösen a görög válság és az észak-arab országokban zajlott erőszakos események irányították a figyelmet erre a vidékre. Kíváncsian vártam, hogy mi minden változott harminc év elteltével. A teljesség igénye nélkül kószáltunk a bolgár tengerparton, nyaralóhelyül Neszebart választva. Akkor lássuk az új benyomásokat!
Neszebar: A nyaralás és pihenés mellett látnivalókban is gazdag a környék, elég, ha csak a közeli bájos kisvárosra, Neszebarra gondolunk, amely mára a világörökség része. Egy ott töltött nap egy időutazással is felér.
Nézzünk meg egy kis videót Neszebarról: http://www.youtube.com/watch?v=PVfkE2DPFA8 Neszebar jelképe: A félsziget bejáratánál egy égbenyúló szobrot láthatunk, ez a nőalak, maga a város, azaz Neszebar, a kezében lévő kereszt a vallásra utal, a galamb, pedig a béke hírnöke. A szobor alapja egy csónak, amely a település tengeri kikötő jellegét hangsúlyozza.
Neszebart a negyven templom városának mondják, de nyugodtan hívhatnák a négyszáz butik vagy étterem városának is, hiszen minden talpalatnyi földet kihasználnak. Neszebar, a bolgár tengerpart legrégibb települése. Az óvárost a görögök alapították időszámításunk előtt az ötödik században, és csak egy keskeny földsáv köti össze a szárazfölddel. Volt már római, bizánci és török fennhatóság alatt, történelme meglehetősen viharos. Az Óváros, jellegzetes bolgár faházaival, bizánci stílusú templomaival, kis vendéglőivel, szűk utcáival felejthetetlen látványt nyújt. Az éttermek teraszáról pazar kilátás nyílik a tengerre. A félsziget bejáratánál álló török kori szélmalom is az óváros jelképévé, és a madarak kedvenc tartózkodási helyévé vált.
Az ókori városfal maradványok ún. opus mixtum technológiával épültek, melyekben a falazat váltakozóan kő- és téglarétegekből áll.
Neszebarban a legmagasabb az egy főre eső templomok száma a világon. Ezek közül csak egy működik, de megcsodálhatjuk az ókori szent helyeket, melyekből elég sok van romos állapotban.
Az Arkangyal templom és a Megváltó templom romjai
Érdekesség, hogy a török időkben épített templomok az utcaszintnél alacsonyabban vannak, mert a „hitetlenek” temploma nem lehetett magasabb a mecseteknél. További templom maradványok:
Az egyetlen működő templom:
A 19. század végén kezdték restaurálni a városka házait, amelyek jellegzetes, sötétbarna fagerendákból épültek, gyakran befuttatva szőlővel vagy más futónövénnyel.
Neszebartól búcsúzva gyönyörködjünk el a fantasztikus panorámában, majd kis vonattal menjünk át a Napospartra!
A Napospart: Már a neve is csábít a hely meglátogatására, ma már leginkább „Sunny Beach - ként emlegetik. A régi útikönyvben ilyen olvasható a Napospartról: „Ami talán a legjobban megfogja az ide utazót, az a Napospart varázslatos, nyolc kilométer hosszú tengerparti sétánya, ahol magunkba szívhatjuk az Európában már ritkaságnak számító, érintetlen természet leheletét. Kopár sziklák, égig érő ősfák, ritka növények és tarka virágok között sétálhatunk.” A mai valóság ezzel szemben, hogy érintetlen természetnek nyoma sincs, szinte minden területet beépítettek szállodákkal és apartman házakkal, a kimaradt részek elhanyagoltak, szemetesek, tarka virágok helyett eldobált műanyag palackok és sörös dobozok „színesítik” a partot. Mindenhol a pecsenyére égett turisták áradata hömpölyög, egymást érik az éttermek, butikok, és bárok, ez az igazi tömegturizmus.
Esténként megtelnek az éttermek és a bárok, az utcákon, valamint a parton óriási a tömeg, a butikokban vásárolnak a turisták, később dübörög a zene a dizsikből. Ha szereted a mediterrán hangulatot, a zsufis helyeket, akkor itt biztosan jól érzed magad. Nézzünk meg egy kis videót a nyár örömeiről: http://www.youtube.com/watch?v=dVsnHuSUabo&feature=related
Szozopol: Szozopol egy gyönyörű történelmi város, Burgasztól délre, amely egy festői, tengerbe nyúló sziklás félszigeten fekszik. Némi túlzással bolgár St. Tropez-nek is nevezik.
Szozopol történelme visszanyúlik az ókori görög időkig. Időszámításunk előtt 600 körül görög telepesek vetették meg a lábukat ezen a földön azzal a szándékkal, hogy egy városállamot hoznak itt létre, Szozopolisz néven. Később Apollónia lett a neve Apolló a fény és a költészet istene után. Szozopol városát az idők folyamán többször is lerombolták. Elsőként a rómaiak égették fel a várost, a híres Apolló szobrot győzelmi jelképként Rómába vitték. Majd ezt követte a 1453-ban a török horda, akik teljesen lerombolták a középkorban épített templomokat. Szozopol közelében láthatjuk a Szent János szigetet, ahol a középkorban egy kolostor létesült. Sajnos a kolostor is a török hódítások áldozata lett. A város öreg része megőrizte történelmi hangulatát a faházikókkal, keskeny utcácskákkal és a kicsiny kápolnákkal. A település és környéke ma a régészek paradicsoma is. A közelmúltban egy régészeti expedíció Apollót ábrázoló ókori pénzérméket talált. Bolgár régészek szerint egy kőládikó rejtheti Keresztelő Szent János földi maradványait. Az ereklyetartóra Szozopol közelében, egy V. századi monostorban bukkantak.
A Ropotamo Természetvédelmi Rezervátum a Strandzsa hegységtől a tengerig húzódó őserdő, érintetlen szépségű szubtropikus táj. Értékes madárfajtákat, teknősbéka és kígyófajtákat, halfajtákat találhatunk, de élnek itt farkasok, sakálok és vaddisznók is.
A folyót hajókázás közben csodálhatjuk meg igazán, bár a legszebb részek a főúttól nyugati irányban a holtágak mentén láthatók. Sajnos a 10-15 percenként induló hajók és csónakok zaja már elűzte a partról a napozó teknőcöket. Egy száraz ágon úgy ülnek a madarak, mintha oda lennének szegezve. A torkolat felé menet készítettem fényképet róluk, de visszafelé is megtehettem volna, hiszen változatlan pózban voltak.
A Ropotamo rezervátumot és a folyót a bolgár Amazonasnak is nevezik, bár sehol nem láttunk sem meztelen indiánokat, sem pedig krokodilokat. A rezervátum csupán a nyári hónapok idején fogad látogatókat, csak olyan időben, mikor a folyó hajózható. Hangulatos a folyó torkolata, ezt a részt Arkutino-nak nevezik. Ez a Ropotamo folyó mentén látható szikláknak már többféle elnevezést is adtak, egyesek szerint egy oroszlánfejre hasonlít, míg mások elefántfül sziklának nevezik.
http://www.youtube.com/watch?v=rEjUTZVE-KI
Tsarevo /azelőtt/ Micsurin: A település a Strandzsa hegység lejtőjén fekszik, de nem elsősorban a várost akartuk meglátogatni, hanem az attól északi irányban a tengerparton lévő Arapya kemping volt a fő célpont, mivel a 70-es évek végén, és a 80-as évek elején több alkalommal kempingeztünk ott, és nagyon kíváncsiak voltunk a változásokra. Hát mit mondjak… sok minden nem változott. Úgy látszik ez az a hely, ahol megállt az idő. A helyet annak idején is elsősorban relatíve olcsóságáért kedveltük, több száz NDK-ás turista társaságában, bár a természeti környezet valóban szép. A kemping már akkor sem bővelkedett minőségi szolgáltatásokban, (lásd a korábbi beszámolót) de azóta, tovább romlott a helyzet. Már a bevezető út rettenetes kátyúi is előre jelezték a várható körülményeket. Természetesen alig, hogy megálltunk az út mellett, máris előkerült egy ember, akinél parkolójegyet kellett venni egész napra, hiába mondtuk, hogy csak egy-két órára akarunk körülnézni. Hát ez érdemi változás volt a szocialista időkhöz képest, most mindenért pénzt kérnek. Mégis vannak, akik most is kedvelik ezt az igénytelenséget, sőt romantikusnak tartják, mert már visszatérő vendégek.
A XXI. századra csak az EU zászló és a webcím utal, de itt tényleg megállt az idő.
Tengerparti ételek: Mit gondolsz, mit fogsz enni, ha „Mis-Mas”-t rendelsz? Ez tulajdonképpen tojással dúsított lecsó, de van benne mindenféle zöldségzúzalék. A „Caca” vagy más néven a „Sprota” apró halacskák mindenestől, egészben megsütve, megsózva. Fogyasztása csak sörrel ajánlott. Vigyázat, egy korsó nem elég!
Találtunk egy helyen magyar nyelvű étlapot is, megörültünk, hogy be tudjuk azonosítani a különféle halételeket. Meglepetésünkre az étlap így nézett ki: Az étel bolgár neve Zargan
és magyarul Zargan
Csernokop
Csernokop
Scad
Scad
Így könnyű a választás. Ja, a Scad nem cirkálórakéta, hanem a Cacánál két-három centivel nagyobb halacska, olyan csalihal méretű. A ”kavarma” az egyik legismertebb bolgár nemzeti étel. Húsból, zsírból, póréhagymából, és egyéb zöldségekből és mindenféle ízletes konyhai maradékból készítik, cseréptálban tálalják.
Gazdag a gyümölcsválaszték, igaz a finom hazai ízek közé, azért belecsempésznek néhány trópusi gyümölcsöt is.
Az ételek királynője a nyárson sült báránypecsenye.
Az árak, kb. a balatoni áraknak megfelelőek, talán egy kicsit olcsóbbak is, de érdekes módon a Napospart valamivel drágább, mint az exkluzív Neszebar. Egyébként a bolgárok hatalmas mennyiségeket képesek megenni, sokan közben cigarettáznak is. Egy vacsora két-három órát is eltart. Gyakorlati tanács, hogy nem érdemes félpanziót befizetni, mert változatos kulináris élményt kínál a rengeteg étterem.
Érdekességek: A szállodáról: A Mirage hotel 2008-ban épült modern szálloda, fantasztikus panorámával a tengerre és az óvárosra. Közvetlenül a tengerpartja van, a szállodai lift lemegy a beach-re. Ennek azért hátránya is van, ugyanis parti zuhanyozó hiánya miatt a lábadra tapadt homokot felviszed a szobába. A zuhanyozók mellőzésének még sajátos ideológiája is van, mert arra hivatkoznak, hogy a Fekete tenger sótartalma, mintegy fele csak a Földközi tengerének, tehát ezt nem szükséges lemosni. Ebből következik, hogy parti törülközőt sem adnak.
Sajnos egyéb hiányosságok is előfordulnak. A személyzetnek nem ártana némi tréning, ahol beléjük sulykolják, hogy első a „vendég”. A „customer service” (vevőkiszolgálás) nem az erősségük, nem tudatosult még, hogy ők vannak a vendégért és nem fordítva. Nem mosolyognak, nem köszönnek, valami egykedvű közönnyel gépiesen végzik a munkájukat, szinte látszik rajtuk a „munka fájdalma”.
A legfelső emeletnek a csodálatos kilátás mellett, szinte eltörpül az a hátránya, hogy ez a magasság, már a sirályok repülési magassága, és az erős tengeri szél miatt, a madarak által elpottyantott végtermék bombaként vágódik be a szobába a nyitott erkélyajtón keresztül.
Egyéb érdekességek: Nagyon sok a befejezetlen, félbehagyott építkezés. Van, ahol szinte halott városrészeket láthatunk.
A tengerparti viharjelzés reggel 8-tól este 6-ig működik a „Life guard”-ok szigorú felügyelete mellett, viharos időben egész nap szól a sípjuk. Este 6 után a tenger éppen olyan viharos, de akkor már senki nem törődik a felelőtlen fürdőzőkkel. A rendszerváltás itt is kitermelte a hatalmas terepjárókon száguldozó aranyifjúságot. Kíméletlenül előznek, és elég veszélyesen, azonnal bevágnak eléd. Egy kis bolgár vicc: A bolgár aranyifjú megállít egy kisgyereket a szendvicsbár előtt: - Figyelj, gyerek, itt ez a pénz, menj be és vegyél nekem 2 szendvicset, a visszajáró a tied! - De miért nem megy be maga? - Próbáltam, de amint meglátnak, felteszik a kezüket és átadják a teljes napi bevételt, én még közben éhen halok... Különleges szolgáltatás a félautomata telefon a „Call & Cash Service” ahol a beszélgetésért járó pénzt az ott üldögélő ember zsebébe kell bedobni.
Ide kapcsolódik az „Aranygyapjú legendája” is, mivel a partvidéken élő trákok itt szárították birkabőrökön, a folyók hordalékából kimosott aranyrögöket. A Nándorfehérvár elnevezés is a bolgárokkal kapcsolatos, mivel a honfoglalás utáni időkben a bolgárokat „nándorok”- nak nevezték, így lett az „Alba Bulgarorum” neve Nándorfehérvár, a mai Belgrád. A Fekete tenger elnevezésének nincs köze a víz színéhez. Az ókori görögök „Barátságos tengernek” hívták. A törökök adták a „Kara Deniz”, Fekete tenger nevet. Nézzünk meg egy kis videót a fekete tengeri napfelkeltéről: http://www.youtube.com/watch?v=jSeTCou9mE0 Összefoglalva a tapasztaltakat, óriási a fejlődés a 30 évvel ezelőtti állapotokhoz képest, de még van min javítani. 2011 augusztus