Dubrovnik
A város alapítói görögök voltak, a Ragusa elnevezést az ógörög meredek és szikla szavakból származtatják. A város kezdetben bizánci, majd velencei befolyás alatt állt, a 14. századtól azonban egészen 1808-ig szabad államként, Ragusai Köztársaság néven szerepelt. Függetlenségét Napóleon hadjáratakor vesztette el, a franciáktól a Monarchiához csatolták és az első világháború végéig a Habsburgok kötelékében maradt. Raguza virágkorát, és a kereskedelemből szerzett gazdagságát palotái és templomai hirdetik. Itt cseréltek gazdát a keletről érkező luxuscikkek a keresztény világ áruival. Az 1667-es földrengés szinte az egész várost romba döntötte, de újjáépítették. Önálló városállamként olyan vívmányokat vezetett be, melyek messze túlhaladták korát. A Dubrovnik elnevezés a szláv dub (tölgy) főnévből származik.
Ragusa nevéhez kapcsolható az első karantén felállítása. Mint az Adriai-tenger kereskedelmének egyik fő bonyolítója, Ragusán hatalmas ember- és áruforgalom ment át. Az Európában fel-felbukkanó pestis városba való bejutása végzetes lett volna Dubrovnikra, így a pestissel fertőzött területről érkezőknek a városba való belépés előtt itt kellett várakozniuk. UNESCO Világörökségi listáján szereplő várost "az Adria ékköve a dalmát partokon" jelzővel illeték.
Látnivalók: A Pile kapu: Az 1537-ben épült Pile városkapu a Bokar és a Minčeta bástyák közötti falrész bejárata. Évszázadokon át minden éjjel bezárták, a hosszú felvonóhidat felhúzták. A bástya egyik reneszánsz fülkéjében Szent Balázs, a város védőszentje őrködik. A szobor Ivan Meštrović alkotása. Az alatta látható dombormű , a romantikus Jókai regény, „A három márványfej” címadója. Ragusában játszódik Verne Gyula híres regénye, a „Sándor Mátyás” is, melynek filmváltozatában a főszerepet Bujtor András alakította.
Nézzünk meg egy videót a városról: http://www.youtube.com/watch?v=zrDO7Lg42W8
Az Onofrio kút A középkori Ragusát 11,7 km hosszú vízhálózat szolgálta. Ennek kiépítését egy nápolyi mester, Onofrio della Cava vállalta. Az ő nevéhez fűződik Dubrovnik két, ma is látható kútja: a Kis és a Nagy Onofrio-kút.
A Sponza Palota: A reneszánsz és gótikus elemekkel díszített impozáns épület a 16. századból. Homlokzatán Szent Balázs szobrát láthatjuk. Évszázadokon át fontos szerepet töltött be a város életében: működött benne bank, vámhivatal és pénzverde. Az egykor udvarán áll mérleg latin nyelvű felirata sokatmondó: ”Mérlegünk nem csal, amit itt mérünk, még az Isten is azt mérné”
A Roland-oszlop: A tér közepén áll 1418 óta a Roland-oszlop, a függetlenség és a hatalom jelképe. A legenda szerint a lovag verte vissza a szaracénok Dubrovnik elleni támadását. A oszlopon látható alak középkori páncélos lovag, a VIII. századi Roland lovag, aki a középkori eposz "Chanson de Roland" vezéralakja volt. Bár a Roland szobrok leginkább a német városokban láthatóak, a mítosz átkerült Dubrovnikba is a XV. században, valószínűleg a magyar és cseh király Zsigmond által, aki a Dubrovnik-i Köztársaság patrónusa volt. A középkorban szégyenoszlopként is használták. A megszégyenítésre nem is találhattak volna jobb helyet, mivel a Sponza Palotába, és a Szent Balázs-templomba igyekvők egyaránt vethettek egy lesújtó pillantást az elítéltre. Manapság időjósként is használatos, ha benyúlsz a lába közé és nedvességet érzel, valószínűleg eső lesz. Érdekes, hogy különösen a nők érdeklődnek a várható időjárásról, nagy nevetgélések közepette.
A Szent Balázs templom: Korábban egy román templom állt a helyén, amely a földrengés, majd tűzvész áldozata lett. A mai barokk épületet az 1700-as években, velencei mintára építették. Névadója a város védőszentje, aki a legenda szerint látomás képében megjelent egy helybéli papnak és figyelmeztette őt a közelgő velencei hajóhadra. A figyelmeztetésnek hála a város megmenekült. A püspököt gyakran Ragusa makettjével a tenyerén ábrázolják. Egy ilyen, 15. századi ezüst szoborral találkozunk a templom oltárán is. A szent kivételes tiszteletére utal, hogy alakja a dubrovniki érméken, a város pecsétjén, a zászlón és a város több pontján is feltűnik.
Szent Lőrinc erőd Az erődöt a város nyugati, tenger felőli oldalának védelmére építették, főképpen a velencei flotta ellen. A falak vastagsága a tenger felőli oldalon 4 és 12 méter között változik. A bejárat fölött egy latin nyelvű felirat olvasható: "Non bene pro toto libertas venidur auro", melynek jelentése: " a szabadság a világ összes aranyáért sem eladó".
Mária Mennybemenetele katedrális: 18. századi, barokk templom, a főoltáron egy Tiziano műhelyében készült alkotás örökíti meg Mária mennybemenetelét. A székesegyház helyén már a 7. században is volt bazilika, amelyet a legenda szerint Oroszlánszívű Richárd építtetett hálából, hogy túlélte a közelben elszenvedett hajótörést. Ez azonban az 1667-es földrengés során elpusztult.
A harangtorony mellet találjuk a városi őrség épületét, amely a XV. században a tengernagyi rezidencia volt
A Placa nyugati vége A sétálóutca 2. számú épülete a gótikus-reneszánsz Szent Megváltó templom. 1520-ban, korčulai mesterek építették. Ma már csak kiállításokat és koncerteket tartanak benne. A 1667-es földrengés nem tett benne kárt, de a függetlenségért vívott háborúban megsérült. A szomszédos ferences kolostort 1317-ben kezdték el építeni, az 1667. évi földrengés komoly károkat okozott benne. Az újjáépítés ellenére kerengőjének falán még ma is kivehetők a gótikus falfestmények. Zöldellő kertje pedig felüdülést nyújt a forró nyári napokon. A kolostorhoz tartozó patika szintén 1317-ben nyitott ki, ezzel Európa legöregebb gyógyszertárai közé tartozik. A múzeumban középkori lexikonokkal, régi eszközökkel, 1578-ban írt fűvészkönyvvel ismerkedhetünk.
Pred Luzom tér A tér keleti oldalán óratorony áll, órája 1444 óra mutatja az időt a dubrovniki polgároknak. Harangját minden órában két középkori bronzfigura (Baro és Maro, a két zelenci) kongatja meg. A zelenci zöld embert jelent, a név bronzból készült testük zöld patinájával egyenes arányban ragadt rájuk. A klasszikus katonai egyenruhába öltöztetett figurák 1470 körül készültek, az 1905-ös földrengést követően vonultak nyugdíjba, a Rektorpalota múzeumába. A harangtoronyban ma másolataik felelnek a pontos harangkongatásért.
Stradun, az óváros főutcája Az óvárosban a sikátorok fogják meg először az embert, tele élettel (éttermek, kocsmák, üzletek, lakások), a főtérre (Placa) lépve olyan érzése van az embernek, mintha időutazáson lenne a középkorba (a turistákat kivéve) az épületek zárt katonás rendben sorakoznak mindenütt üzletek, éttermek itt is.
A városfal A városfalat Európa egyik legmonumentálisabb erődítményének tartják és kiváló példájának a középkori erődépítészetnek.
Dubrovniki képek:
A 427 m magas Sric hegy, a hegytetőn a városvédők keresztje áll
Dubrovnik előtt egy szigetet fedezhetünk fel, Lokrum-szigetét, amely bár lakatlan, de csodálatos növényvilággal rendelkezik.
A kikötő
Egyéb képek:
Érdekességek: A dubrovniki rőf: A rőf elsősorban kelmék mérésére használt mértékegység volt. Nagysága országonként, sőt, akár régiónként is változott, egy rőf alatt az alsókar hosszát, vagy a teljes kinyújtott karhosszt értették. Dubrovnikban nem adtak okot ilyen félreértésre, egy dubrovniki rőf a Roland-oszlop kardjának hosszával egyezett meg. (51,1 cm) A város címere: A város címere és az Árpád-sávos címer közötti hasonlóság nem véletlen; Dubrovnik címerét a magyar királyoktól kapta. Dalmácia a zadari béke (1358) megkötése után kerül I. Lajos magyar király kezébe. A magyarok az ekkorra már városállammá nőtt Dubrovnikot nem nagyon háborgatták, csak az évi ötszáz dukát adót hajtotta be a középkori APEH.
Dubrovnik történelmének utolsó, kegyetlen eseménye a délszláv háborúhoz köthető. A szerbek 1991től 1992 júniusáig bombázták a várost, nem kímélve az évszázados épületeket. Az akció katonai jelentőséggel nem bírt, célja a horvát harci morál rombolása volt. A háború óta a város újjáépült. Dubrovnik a világ egyik legnépszerűbb uticélja, minden évben turisták ezrei keresik fel. Dubrovnik 2012