Kárpátalja Rövid történelem. Kárpátalja a Tisza és a Kárpátok által közrefogott terület, földrajzilag Kelet-közép Európában fekszik, és egy évezreden át a történelmi Magyarország észak-keleti részét alkotta. Régészeti leletek szerint a terület már az őskorban is lakott volt. A magyar honfoglalás idején szláv és bolgár törzsek éltek itt. A térség számunkra fontos történelme a honfoglalással kezdődött. Árpád fejedelem a magyar fősereggel 895 tavaszán kelt át a Vereckei-hágón.
A honfoglaló vezérek a Vereckei hágónál (részlet a Feszty körképből) A honfoglaláshoz nagyon sok monda fűződik, egyik szerint a „Turul” madár mutatta az utat, de talán legismertebb a Fehér ló legendája. Árpád és vezérei hallották, hogy Pannónia nagyon jó föld, folyója, a Duna jóízű. Elhatározták, hogy követüket elküldik, ismerje meg a vidéket. Husid, a követ megérkezve látta, hogy a föld termékeny, a folyó vize édes és sok a legelő. El is ment a tartomány urához, Szvatoplukhoz, hogy az ő népe megtelepedne itt. A fejedelem szívesen fogadta őket, azt hitte, földművesek jöttek. A követ visszatérve a magyarokhoz vitt magával vizet, füvet és földet. A hét vezérnek minden nagyon tetszett, ezért küldtek Szvatopluknak egy fehér lovat, aranykantárral és aranynyereggel. Ezután Árpád népével bejött Pannóniába, de nem, mint vendég. Ismét követet küldtek a fejedelemhez, hogy az hagyja el népével a földet, amit a magyarok megvettek a lóért, a füvet a kantárért és a vizet a nyeregért. Szvatopluk összegyűjtötte a magyarok ellen a seregét, de nem tudta legyőzni őket. Árpád így lépett Pannónia földjére, majd Nyék környékén telepedett le, ahol később István királyunk megalapította Fehérvárt. A magyar vezérek egy ősi keleti szokást alkalmaztak, mely szerint, egy országból elhozott föld, víz vagy bármilyen tárgy a terület meghódítását jelenti.
A Kárpátok láncolata természetes várfalként védte az új hazát. A történelem viharai nem kímélték ezt a gyönyörű területet sem. A tatárdúlás óriási veszteségei után épített kővárak nagyobb biztonságot jelentettek. A gyéren lakott településekbe a magyarok mellé kezdetben szászok és szlávok érkeztek, majd később, Nagy Lajos uralkodása idején jelentős volt a ruszin bevándorlás. Az ország három részre szakadásának idején a török pusztítás is súlyos károkat okozott, de a legnagyobb tragédiát II. Rákóczi György felelőtlen lengyelországi hadjárata okozta, aki a lengyel trónt akarta megszerezni, de túlbecsülte saját erejét, és a Lubomirszki vezette lengyel seregek végigpusztították a falvakat, sőt Munkácsot és Beregszászt is felégették. Kárpátalja területéhez kötődnek Thököly Imre függetlenségi törekvései, Zrínyi Ilona hősies küzdelme a Munkácsot ostromló császári csapatok ellen, és itt bontott zászlót a magyar szabadságért II. Rákóczi Ferenc.
A XX. század során 17 különböző államalakulat jött létre ezen a területen, volt olyan is, amely csak néhány napig létezett. A történelem elképesztő változásait mi sem jellemzi jobban, mint az a történet, hogy van olyan idős ember, aki hét különböző állam polgára lett, de egész életében ki sem mozdult a házából. Ebben az etnikailag igen tarka régióban a magyarság fokozatosan elveszítette meghatározó szerepét.
Kárpátalja mai térképe:
A rendszerváltás után az első hatalmas pofon akkor érte az anyaország részéről az itt élő magyarokat, amikor 1991. december 6-án Antal József és Leonyid Kravcsuk volt miniszterelnökök aláírták a magyar-ukrán alapszerződés, melyben nem esett szó az autonómiáról. A szerződésben kinyilvánították, hogy Kárpátalja az Ukrán Köztársaság része. Ennek azért van jelentősége, mert a kárpátaljai magyarok és ruszinok előtte öt nappal népszavazáson harcolták ki azt, hogy legyen szavazás Kárpátalja területi autonómiájáról is. De legalább ugyanekkora arculcsapása volt az itt élő magyaroknak a 2004. december 5. népszavazás, melyben akkor az anyaország elutasította a magyar állampolgárság megszerzésének lehetőségét, de 2010-től már biztosított ez a jog. A magyar állampolgárság megszerzéséhez csupán a magyar származást, vagy pedig valamely egyenes ági felmenő magyar állampolgárságát bizonyító okiratot kell bemutatni. A kárpátaljai magyarok életében a passzív ellenállás egy sajátos formája az idő. Öntudatos magyar ember nem a hivatalos idő szerint, hanem "mi szerintünk" járatta az óráját, így az 2 órával kevesebbet mutatott nemcsak a Kreml toronyórájánál, hanem az összes ungvári és beregszászi és huszti hivatalos időmérőnél. Hogy a "mi szerintünk" nyilvántartott pontos idő történetesen éppen a budapestivel esett egybe, azt senki nem hangsúlyozta, de mindenki nagy megelégedéssel konstatálta saját időmérőjén, hogy éppen akkor mutat 12-t, amikor a Kossuth rádióban kongatni kezdik a delet.
Kezdjük kárpátaljai kirándulásunkat a Vereckei hágónál, ahol honfoglaló őseink először pillantották meg ezt a gyönyörű vidéket! Vereckei-hágó: A Vereckei-hágó a Beszkidek és a Máramarosi havasok közötti átjáró mintegy 840 m tengerszint feletti magasságban. Történelmi leírások szerint Árpád vezér itt, a Vereckei-hágón átkelve vezette be a honfoglaló magyarokat a Kárpát-medencébe, ahol új hazára leltek. Évszázadokon keresztül emlék határkő jelölte a helyt, melyet többször leromboltak, majd helyreállítottak. Az 1990-es évek elején vetődött fel a kárpátaljai magyarság részéről egy új emlékjel felállításának a lehetősége. Az építkezés a helyi hatóságok lagymatag ügyintézése, és az ukrán nacionalisták sorozatos provokációi miatt lassan haladt. Kifogásolták többek között, hogy Nagy-Magyarország határát jelképező emlékmű szerintük a magyar katonák által 1939-ben a Vereckei-hágón kivégzett ukrán fegyveres ellenállók tömegsírjainak közelében, kegyeletsértő módon épült. Később, lengyel levéltári adatok alapján, tényszerűen bebizonyosodott, hogy lengyel katonák lőtték le őket. A jelenlegi, 2008-ban felavatott monumentális emlékmű Matl Péter munkácsi szobrászművész tervei alapján készült. Elképzelése szerint egy életfa-istenfa motívumot ábrázol, melyből 7 virág nő ki, a hét honfoglaló törzset szimbolizálva. Egy másik értelmezés szerint a kiszögellések a turulmadár szárnyait, a csúcs a törzsét, a középső nyílás pedig Emesét jelképezi. A robusztus szobor formájába sok mindent bele lehet magyarázni, de a leglényegesebb, hogy méltó emléket állít honfoglaló őseinknek.
Az emlékmű a Kelet és Nyugat közötti kaput jelképezi. Középen a vérszerződésre emlékeztető márvány oltárkő található, melyen a kereszt már a jövőre utal. Az építmény létrejötte óta viták és támadások kereszttüzében áll, többször megrongálták, festékkel öntötték le, de szerencsére az utóbbi időben csökkentek az irredenta atrocitások, köszönhetően a felállított térfigyelő kameráknak, és annak a ténynek, hogy egy felavatott emlékmű rongálása bűncselekménynek számít. Az avatás is érdekes körülmények között zajlott. Minden hírverés nélkül megjelentek a határon túli magyarság képviselői, és a magyar kormány részéről Torgyán József. Az ukrán nacionalisták már várták őket, és gyalázkodó szavakat kiabáltak, mire Torgyán doktor méregbe gurult, és véget-nemérő szóáradatától még a bősz ukránok is megijedtek. A hágóról csodálatos látvány tárul szemünk elé, s elképzelhetjük amint Árpád apánk és őseink megálltak itt, s körbe tekintettek. Sokakban felmerülhet a kérdés, miért 1896-ban volt a Millennium, ha honfoglaló őseink 895ben értek Vereckére. A magyarázat egyszerű, nem készültek el idejében az ünnepi létesítmények, és az akkori vezetés úgy döntött, hogy egy évvel később lesz a Millennium. Ha arra az alkalomra akarták volna felépíteni a négyes metrót, a Millennium biztos áttolódott volna a XX. századra. Készítettem egy videót is erről a gyönyörű helyről: http://www.youtube.com/watch?v=fkq2ABy4s8c
Tatár-hágó: A Tatár-hágó átjáró az Északkeleti Kárpátokban, a Máramarosi Havasokban. Magyar elnevezését valószínűleg onnan kapta, hogy a tatárok ezen az átjárón át támadtak és 1241-ben Batu kán mongol-tatár hadseregének egyik ága is itt hatolt be Magyarország területére.
A hágón az út 921 m tengerszint feletti magasságban vezet át. A régi úton megmaradt az Osztrák-Magyar Monarchia idejében épített egykori magyar őrbódé és a határsorompó két betontömbje. Itt a Kárpátok gerincén volt az ezeréves magyar határ.
A hágó állandó vásárok színtere, ahol gyönyörűen kikészített népművészeti tárgyak mellett rengeteg kacat is kapható.
Kőrösmező A hangulatos település a Máramarosi-havasok hegyei között a Fekete-Tisza partján, a Tatárhágó közelében fekszik. Nevét a kőrisfák ölelte zöld mezőről kapta. A korabeli írások 1555-ben említik először, ekkor a Károlyiak birtoka. Kőrösmező a huculság egyik központja, itt kiáltották ki 1918-ban a rövid életű Kőrösmezői Hucul Köztársaságot. A huculok a ruszin népcsoport egyik ága.
A falu bővelkedik látnivalókban, valamint jó kiindulópont a környékbeli túrákhoz, kirándulásokhoz, innen indulnak a terepjárók a Fekete-Tisza forrásához, általában az Ilona ABC elől. A közelben találjuk a festői Tatár hágót is. A falu nyugati szélénél húzódott az Árpád vonal, melynek bunkerei, harckocsiakadályai, lövészárkai ma is láthatók. A Mezőháti patak és a Fekete-Tisza összefolyásánál hucul stílusban a korábbi Budapest, ma Edelweis szálló, melyben ma is több helyen látható Budapest faintarziás címere. A lakosság jelentős része rutén, de jelentős magyar és német kisebbséggel is rendelkezik. Jellemző példája a magyarság asszimilálódásának, hogy a Fekete-Tisza forrásához tett kirándulás során a teherautókat egy magyar testvérpár vezette, akik egymás között ukránul beszéltek.
A kőrösmezői Sztrukovszka fatemplom a kárpátaljai hucul építészet kiemelkedő alkotása. Keletkezéséhez egy legenda is kapcsolódik: Eszerint Ivan Sztruk pásztor a hirtelen beköszöntő tél miatt kénytelen volt nyáját a mai templom helyén hagyni. A tél elmúltával visszatért megnézni, életben maradtak-e a juhai. Meglepetésére a nyájából egy birka sem hiányzott, sőt újabbakkal szaporodtak. Így azon a helyen templomot emelt a Mindenható tiszteletére. A két részből, hajóból és szentélyből álló templom ékessége a XVII. században készült ikonosztáz. Az 1813-ban épült harangtornyának a néphagyomány szerint csodatévő ereje van: segít azon a bajba jutott családon, melynek egyik nő tagja, éjjel tizenkét órakor meztelenül imádkozik a harang alatt. Egyes vélemények szerint, ez a férfiakra is vonatkozik, az igazi csoda akkor történik, ha közösen imádkoznak a harang alatt.
A Fekete-Tisza forrása: A Tisza forrásának a Fekete-Tisza forrását tekintik, s innen mérik folyónk hosszát is. A FeketeTisza a Máramarosi Havasokban, a Fagyalos hegységben ered 1265 m-es tengerszint feletti magasságban. Kőrösmezőről indulva, speciális terepjáró teherautókon közelíthetjük meg a vadregényes helyen lévő forrást. Az út a Fekete-Tisza két partján kanyarog felváltva. Olyan ez, mint egy szárazföldi rafting, mivel több helyen az áradás elmosta a fahidakat, az autó sok helyen vízmosásokban, folyómedrekben vagy magas partfalon egyensúlyoz. Jó, ha kipárnázod valamivel az oldalad, mert a nagy dülöngélésben gyakran nekicsapódsz az oldalfalnak, de bukósisak azért nem szükséges. Az igénybevétel az autó külsején is jól látható.
Az utolsó kilométert már gyalog kell megtenni eleinte egy hullámos réten majd egy lélegzetelállító, kaptatós erdei szakaszon.
A forráshoz egy kőfalat építettek, közepén egy kialakított csurgóval, és többnyelvű táblákkal.
A forrás olyan mintha egy óriás pálinkafőzőből csurogna a finom nedű. Valóban jó ízű, de a mámort a csodálatos környezet, és az ízig-vérig magyar folyó bölcsőjének látványa jelenti.
A két ágból eredő folyó másik ága a Fehér - Tisza. A Máramarosi havasokban magasodó Asztag hegy nyugati oldalában, 1400 méteres magasságban, egy sziklaüregben van egy forrás, melyből a Fehér - Tisza ered. A folyó fekete és fehér elnevezése is a színére utal, sötétre homokkő és pala festi, fehérre pedig a világos kőzetek. A fehérség a nagy esés miatti tajtékos hazásból is ered. Mindkét Tisza 35–40 kilométert tesz meg, és Rahónál egyesülnek. A hegyes területről az Alföldre kiérve a folyás lelassul, ezért hordalékának nagy részét lerakja, s csak a finom szemcséjű homokot szállítja tovább. Erről a sárga színű iszapról kapta a „Szőke Tisza” elnevezést.
A két Tisza testvéri egyesülése
Az Árpád vonal: A II. világháborúban a Keleti Beszkidektől a Bércesi havasokig húzódott az Árpád vonal, amely a völgyek lezárására kiépült vasbeton bunkerrendszer volt, légvonalban több mint 600 km. hosszan. Az Árpád-vonal központi építménye a felsőgerebeni alagútrendszer volt. A hármas tagozódású védelmi rendszer első része a magyar határ előtt 30-40 kilométerre lévő a Hunyadi-állás, melynek fő feladata a szovjet támadóerők lelassítása volt. A közbeeső védelmi sáv, a Szent László-állás, közvetlenül az ezeréves határ vonalát követve, de csak részlegesen épült ki. Az oroszok az Árpád vonalat nem törték át, mivel a román átállás lehetővé tette, hogy a Bánságon keresztül megkerüljék a védelmi vonalat. A bekerítés veszélye miatt a magyar hadsereg ezért kiürítette a rendszert és visszavonult.
Ma különféle módokon próbálják hasznosítani az építményeket. Volt olyan vállalkozó, aki szállodát épített az egyik bunker fölé, mások borozóként üzemeltetik, de gombatermesztésre is kiváló hely. Az igazi megoldás az lenne, ha felújítás után hadtörténelmi emlékként lehetne látogatni.
A Sipot-vízesés: Kárpátalja egyik legszebb természeti képződménye, a Sipot-vízesés. A Borzsa-havasokban eredő folyó vízhozamát a tavaszi olvadás jelentősen megnöveli, ilyenkor különösen látványos, de az év minden szakában gyönyörű.
A Szinevéri tó: A Keleti-Kárpátok legnagyobb tava, a tengerszint felett 989 méter magasan található, mely a jégkorszak után alakult ki a folyómedret elzáró földcsuszamlás következtében. Három forrás táplálja vízével. Természetesen, a tó keletkezéséhez is kapcsolódik egy legenda: Valamikor, réges-régen élt egy csodálatosan szép leány. Káprázatosan kék szemeiben a Kárpátok tiszta égboltjának mérhetetlen kéksége tükröződött, ezért nevezték el Szinynek, ami magyarul kéket jelent. Egy alkalommal, Sziny virágot szedett, amikor egy pásztorsíp hangjára figyelt fel. Elindult a zeneszó irányába, s egy tisztáson megpillantotta a pásztorsípon önfeledten játszó pásztorlegényt.
A legény észrevette a leányt, félbeszakítva játékát megkérdezte: Te ki vagy? Én Sziny vagyok, ezek a hegyek és erdők apám birtokai. És te ki vagy? Én Vér vagyok, a gróf pásztora. A leány megkérte a legényt, folytassa játékát. A fiú örömmel tett eleget a kérésnek, és a leány egészen alkonyatig gyönyörködött a pásztorsíp csodálatos hangjában. Amikor elbúcsúztak, Sziny megígérte Vérnek, hogy máskor is meglátogatja. A többszöri titkos találkozás során igaz szerelem szövődött a két fiatal között. A fiatalok viszonyát azonban beárulták a grófnak, aki megtiltotta leányának, hogy egy rangjához méltatlan pásztorfiúval találkozzon. A legény várta a találkát Szinnyel, helyette azonban a gróf szolgái érkeztek. A pásztorsípon játszó legényt észrevétlenül hátulról megközelítették, majd a hegyről egy nagy sziklát gördítettek reá. Amint a leány erről tudomást szerzett, rohant erdőkön, hegyeken át a tett színhelyére, ott átölelte a legényt eltakaró követ, és zokogott. Csak sírt, sírt, folytak a könnyei, mígnem a tisztáson egy tavat képeztek, ugyanolyan kéket, mint az ő szemei, ugyanolyan kéket, mint a Kárpátok feletti égbolt. Az emberek a tavat a szerelmesekről Szinevérnek nevezték el.
Alsókalocsa Sok vendéget vonz a település Ófalu elnevezésű szabadtéri múzeuma, melynek a területén egyebek mellett helyet kapott az Osztrák-Magyar Monarchia korszakát idéző egyházi iskola és magyar jegyzői hivatal.
A Kalocs patak és a Talabor folyó összefolyásánál fekvő település görög katolikus fatemplomát a Szentlélek tiszteletére szentelték fel. Az ajtaja fölött látható évszám szerint 1795-ben épült.
Aknaszlatina: Itt található Európa legnagyobb sóbányája, mely viszonylag közel van a földfelszínhez, ezért könnyen hozzáférhető. Már az ókorban is bányásztak itt a sót, később a királyi jövedelmek egyik fontos forrását adták a sóbányák. A legenda szerint a tatárjárás után IV. Béla király egy máramarosi sóbányát adományozott leányának, Kunigundának, aki beleejtette a gyűrűjét egy sóaknába. Pár év múlva pedig ugyanazon gyűrűt a lengyelországi bochnyai sóakna egyik nagy só-tömbjéből fejtették le a munkások. Mára felhagytak a bányászattal a folyamatos karsztvíz betörések miatt. A régi sóbányákban gyógykezelés folyik, a felszínen több kórház is működik, döntően a légúti megbetegedések gyógyítására. A település másik vonzereje, a felszínre tört víz által kialakított sós tavak, melyekben a gyógyító hatás mellett, a fürdőzők szívesen lebegnek, hiszen a nagy sótartalom fenntartja őket. Sajnos ökológiai katasztrófa is fenyegeti a várost, az állandó szivattyúzás miatt hatalmas földalatti üregek keletkeztek, és napjainkban egymást érik az omlások.
Huszt: Idézzük fel Kölcsey örökbecsű verssorait a huszti várról! „Bús düledékeiden, Husztnak romvára megállék; Csend vala, felleg alól szállt fel az éjjeli hold. Szél kele most, mint sír szele kél; s a csarnok elontott Oszlopi közt lebegő rémalak inte felém. És mond: Honfi, mit ér epedő kebel e romok ormán? Régi kor árnya felé visszamerengni mit ér? Messze jövendővel komolyan vess öszve jelenkort; Hass, alkoss, gyarapíts: s a haza fényre derűl! „ A várról 1194-től vannak adataink, egyik kövén ugyanis ez az évszám szerepel. Történelmi okmányok azonban csak 1358-ban említik először. A 150 méter magas kúpalakú hegyen épült várnak rendkívül nagy stratégiai jelentősége volt. 1242-ben védői erős ellenállást tanúsítottak Batu-kán tatár hordáival szemben, amelyek csak hosszú ostrom után tudták elfoglalni. A következő évszázadokban többször is megostromolták a várat, de védői hősiesen kitartottak. A vár a Rákóczi-szabadságharc egyik központjává vált. 1703. szeptember 17-én megölték a vár osztrákokhoz hű parancsnokát, majd megnyitották a kapukat a felkelők előtt. Utolsó várnagyának, Gervay Péternek 1766-ban bekövetkezett halála után néhány hónappal egy éjszaka három helyen is villám sújtott a várba. Épületei kigyulladtak, a lángok elérték a lőportornyot. Hatalmas robbanás rázta meg a környéket. A bevehetetlen várból csak füstös, kormos, égbe meredező falak maradtak. A várat soha többé nem építették fel, az idő és a romboló kezek tovább pusztították. Ma már csak romjai maradtak meg. Sajnos a fák és a cserjék teljesen benőtték, a város felől már csak egy ukrán zászló látható.
Kárpátalja egyik legrégebbi templomának számító huszti református templom a XIV. században épült.
Nagyszőlős Nagyszőlős nevét a szőlőről kapta. 1282-ben Asszonyságszőlős néven említi oklevél, azaz királynéi birtok volt. 1399-től a Perényi család birtoka, a ma is látható Perényi kastély, jelenleg iskola, a XVI. század közepén épült.
1889-1892 között a városban lakott a gyermek Bartók Béla. Emlékét őrzi a Perényi kastéllyal szemközti egyszerű ház falán elhelyezett emléktábla.
Técső Técsőt, ahogy a hagyomány tartja, a magyaroknak „teccő” helyen alapították valamikor az ezredforduló idején. 1329-ben Károly Róberttől már különböző kiváltságokat is kapott. A régi koronaváros ma is az egyik központja és végvára a Felső Tisza-vidék magyarságának. Az elnevezésről egy romantikus monda is fellelhető: „Valamikor réges-régen ellenség tört a hazára: annyian voltak, mint csillag az égen, apró, gyors lábú lovakon száguldoztak, felperzselték a falvakat, városokat, az embereket leöldösték vagy rabszíjra fűzték és vitték a messzi keletre, ahonnan nem volt visszatérés. A király egy csapat hű katona kíséretében elküldte feleségét, gyermekeit, udvarhölgyeit a messzi rengetegbe, ahol nem találnak rájuk az ellenek. Akkortájt nem lévén még országutak, a menekülők a Tisza mentén igyekeztek fel a hegyekbe. Estére megpihentek egy hegy lábánál, ahol egy portyázó csapat megtámadta őket. A katonák derekasan verekedtek, sok támadót levágtak, a többit megfutamították. Az egyik menekülő lován hátrafordult, megcélozta a királynét és kieresztette a nyílvesszőt. A királyné kedvenc udvarhölgye látván a veszélyt, testével takarta el úrnőjét és a nyílvessző a mellébe fúródott. A kis csapat, félve az újabb támadásoktól, felment a hegyre, ahol a királyné a saját sátrába vitte a sebesültet, ellátta sebét, virrasztott mellette. A hegy mögül kelő nap másnap reggel bearanyozta a tájat. A királyné kivitte halálosan sebzett udvarhölgyét a sátor elé, aki meglátván a csodás vidéket halkan megszólalt: „Felséges asszonyom, teccő nekem ez a hely.” A királyné sírva nyugtatta udvarhölgyét: „Nem fogsz meghalni, hamarosan meggyógyulsz! A király uram kiveri az országból az ellenséget és akkor neked adom ezt a vidéket, tied lesz.” Mosolyogni próbált szegény sebesült, köszönte a nagy kegyet, ám érezte, hogy eljött a búcsú perce, megragadta úrnője kezeit és könyörögve kérte: „Úrnőm, ne eresszen el!” De a halál erősebb volt. A királyné megparancsolta, hogy vigyék és temessék el a holtat a síkság közepén, mindenki hordjon rá földet: a férfiak egy sisakra valót, az asszonyok egy köténnyel. Úgy is lett: egy nagy domb emelkedett fel a kedvenc udvarhölgy teteme fölé. Évek múltával, amikor szabad lett az ország, a királyné udvarhölgye emlékére kápolnát építtetett a dombra: hadd őrködjék tartománya felett! A vidék lassan benépesedett. A hegy lábánál, a Tisza-parton az emberek házakat építettek és úgy emlegették falujukat, mint azt a helyet, ami „teccő.” Ebből lett a város neve: Técső. A helyet, amelyen meghalt az udvarhölgy úgy nevezték: Nereszen. A dombot, amelyen a kápolna állt, ma is Kápolnának nevezik.
A Tisza jobb partján elterülő, és 1961-ben városi rangra emelt településnek jelenleg közel tízezer lakója van, több mint 20%-a magyarnak vallja magát.
A városban született és élt Hollósy Simon, a XIX. századi naturalizmus és realizmus egyik legkiválóbb képviselője, aki Técsőn művésztelepet hozott létre.
A técsői templom a tatárjárás után épült. Kibővítésére 1748-ban, került sor, tornyát 1810-ben építették fel. A hajó famennyezete ritkaság. Közel 200 festett kazetta borítja, amelyeknek a motívumai egyediek és különlegesek.
Terebesfehérpatak: Ma már csak kevesen tudják, hogy hol van Európa földrajzi középpontja. Európa nyugati határa az Atlanti-óceánnál, keleti határa az Urál-hegységnél, északi határa Norvégia északi partjainál, déli határa pedig Kréta szigetének szélén található. 1887-ben az Osztrák-Magyar Monarchia Térképészeti Intézete kontinensünk széleit érintő hosszúsági és szélességi körök felezővonalainak metszéspontjaként határozták meg Európa közepét. Ez az obeliszkkel megjelölt pont a mai Kárpátalján található, a Tisza partján, Terebesfehérpatak határában. A mai Magyarország tehát Európa tényleges középpontjától nyugatra helyezkedik el. Az obeliszk felirata: (a felirat latin nyelvű) „Ez egy állandó, pontos és örök hely, amelyet egy nagyon pontos, Ausztria-Magyarországon készült különleges hosszúsági és szélességi mérőműszerrel állapítottak meg.” Természetesen a szovjet időben újra mérték, és szerintük pár méterrel arrább van a középpont. Ezt jelzi is egy szocreál fémoszlop.
Beregszentmiklósi vár: Nevezetessége a XV. század elején épült reneszánsz stílusú várkastély, amely korábban a Huszt - Szentmiklós - Ungvár védelmi vonal fontos láncszemét képezte. A várkastélyt kelet felől a Latorca medre védte, míg a többi oldalról palánkokkal és árkokkal vették körül. A vár a 14. századtól a Perényiek birtokában, később Lónyai Zsigmond, majd a Rákócziak tulajdona. 1673-ban Báthory Zsófia tulajdona, majd később Zrínyi Ilona vette meg az erődítményt. A legenda szerint a várban találkozott először Zrínyi Ilona és Thököly Imre. A Szatmári béke után, az udvar elkobozta Rákóczi birtokát, s azt Schönborn grófnak adományozta. A várat Trianon után lőszerraktárként használták. Napjainkban Bartos József festőművész és felesége, saját erejéből és támogatásokból próbálja megmenteni a műemlék épületet. Elnézve a jelenlegi állapotot, és a felújítás ütemét még szükség lehet a befejezésig néhány száz évre.
Beregvár másik látnivalója a Schönborn-kastély, mely nem látogatható, mert tüdőszanatórium működik a falai között. A kastélyhoz hatalmas őspark tartozik, melynek tava eredetileg a Monarchia alakját mintázta. Több forrás is van a parkban, melyek közül legismertebb az örök Fiatalság forrása. A kastéllyal kapcsolatban több legenda is kering. A legismertebb ezek közül így szól: Egy alkalommal társaság érkezett a kastélyba. A másnapi vadászat előtt az egyik vendég betegségre hivatkozva nem tartott a társasággal. A gróf felesége fejfájás ürügyén szintén otthon maradt. Délután az idő rosszra fordult, ezért a vadászat hamarabb véget ért. A gróf sietett beteg felesége szobájába, de senkit nem talált ott. Majd úgy döntött, meglátogatja a gyengélkedő vendéget, akinek ágyában találta feleségét. Mérgében mindkettejüket lelőtte. A legenda szerint délután négy óra volt, azért állt még sokáig ebben a pozícióban az óra. Valójában az ablak, amin keresztül a karbantartást végezték a 11-es számnál van, s innen a 4es szám volt a legnehezebben elérhető. Az óra ma is működik, harangjátékkal jelzi az idő múlását.
Szolyva: A település, a megtorlás szimbóluma. A II. világháború után Kárpátalja magyar és német lakosságát kényszermunkára, a hírhedt "málenkíj robotra" kötelezték a szovjet hatóságok. Az embereket gyalogmenetben terelték Szolyvára és embertelen körülmények között tartották, naponta százak haltak meg a bevagonírozásra várva. Az életben maradottakat tovább vitték Oroszország belsejébe, a "gulágokra". Kárpátalja területéről mintegy 35 ezer magyart vittek el. Szinte nincs olyan magyar család, akinek hozzátartozó közül ne halt volna meg valaki, és még ma is megrendülten beszélnek a leszármazottak a történtekről. A Szolyvai Emlékpark és a kápolna, az áldozatoknak állít emléket.
Az áldozatok településenként vannak felsorolva, de érdemes megfigyelni az arányokat. Az alsó sorokban a háború áldozatai, a többiek a kényszermunkába haltak bele.
Az emlĂŠk kĂĄpolna
Munkács:
A vulkanikus kúpra épült vár uralja a környéket
Munkács már az ókorban is lakott hely volt, kőkori és vaskori leleteket, valamint kelta települést is találtak a közelben. A vár környékén a VI. században szlávok laktak. A mai vár helyén az első, fából épült őrtornyot honfoglaló őseink emelték. A tatárjárás során a település elpusztult. Munkács nevének eredete a „munka” ószláv eredetű szóból származik, eredeti jelentése: kín, baj, gyötrelem. /máig érvényes, pontos definíció a munkára/ Az első kővárat IV. Béla építtette, később Zsigmond király Korjatovics Tódor litván fejedelemnek adományozta, aki korszerű 4 bástyás, ágyúkkal felszerelt lovagvárrá építette át. A várhegy lábánál épített sáncot a Latorca vizével töltötték fel, így csak hosszas ostrommal volt bevehető. Ő építette a 85 méter mély kutat, ahonnan titkos alagutak vezettek a város több pontjára. A kúthoz tartozik egy kis történet is, mely szerint akármit is próbáltak a kút nem akart vizet adni. A várúr már mindent megígért, csak valaki fakasszon már vizet. A sok sikertelen próbálkozás után jelentkezett egy kis emberke, aki két zsák aranyért vállalta a lehetetlennek tűnő feladatot. Nem nagyon hittek a sikerében, inkább megmosolyogták, ő pedig lemászott a kútba, és egyszer csak felkiáltott, jön a víz! Nagy volt az öröm, de aztán kiderült, hogy nincs két zsákra való arany a várban. Ígértek helyette birtokot, szűzlányt /akkoriban ez még előfordult/, de ő ragaszkodott a két zsák aranyhoz. A várúr kérte a jólfizetett tanácsadók segítségét, de hiába. Az udvari bolond látva ura elkeseredését, megkérdezte, mi a baj. Meghallgatva a történetet, megkérdezte, hogy az egyesség során meghatározták-e a zsákok méretét, majd hallva a nemleges választ, azt tanácsolta, hogy akkora zsákokat varrjanak, melyekbe csak egy arany fér. Így a nagyot álmodó kis ember pórul járt.
A nevezetes kút
Korjatovics Tódor szerencsét hozó szobra, ha megérinted a kezét teljesül egy kívánságod. A mohácsi vész után a vár és környéke az erdélyi fejedelmek birtoka, majd 1663-tól a Rákóczi család tulajdona lesz. A magyar történelemben ez időtől játszik fontos szerepet. II. Rákóczi György balsikerű lengyelországi hadjárata után a lengyelek felgyújtották a várost. Ezt követően Lorántffy Zsuzsanna fejedelemasszony építette ki mai formájára, a hármas tagolódású alsó, középső és felsővárrá a várat. A vár legendás birtokosa Zrínyi Ilona fejedelemasszony volt, aki I. Rákóczi Ferenc özvegyeként, egyedül nevelte a kis Rákóczi Ferencet. Később beleszeretett Thököly Imrébe és a hatalmas Rákóczi-vagyont vitte házasságába. A kis Rákóczi nem nagyon szívlelte a mostohaapját, de Thököly nem avatkozott bele a neveltetésébe, így továbbra is katolikus hitben nevelkedett. Thököly a végvári katonákból szervezett kuruc seregével a Habsburgok ellen fordult, majd kikiáltotta a Felvidéki Fejedelemséget. A török támogatás miatt a katonái elfordultak tőle, és menekülnie kellett. A Munkácsi vár védelmét feleségére bízta, aki csaknem két évig védte a várat a császáraikkal szemben, de aztán a készletek felélése után kénytelen volt feladni. Ebben közrejátszott az is, hogy egy református tanító Thököly levelét szándékosa félrefordította, mivel Thököly azt javasolta, hogy kérjenek segítséget a pápától. Ezt úgy tolmácsolta a fejedelemasszonynak, hogy adja fel a várat.
A fejedelemség összeomlása után gyermekét, II. Rákóczi Ferencet elvették tőle, és egy jezsuita kolostorba vitték "átnevelni" (nem nagy eredménnyel), míg ő Törökországi számütésbe vonult. Zrínyi Ilonát hősiességéért még a török szultán is kitüntette.
A vár hadászati szerepének csökkenése után börtön lett, leghíresebb rabja Kazinczy Ferenc volt. A vár keleti bástyáján 1896-ban 38 m magas Turul madaras emlékművet állítottak, mely Verecke felé néz. 1918-ban lerombolták, később vörös csillagra cserélték, ma ukrán zászlót lenget rajta a szél.
Néhány kép a várról:
A kilátás is gyönyörű:
Séta a városban: A Latorca folyó által kettészelt várost a „Kárpátok gyöngyének” is nevezik. Belvárosi sétánk során szépen felújított épületekben, szökőkutakban és szabadtéri szobrokban gyönyörködhetünk. A megújult a városközpont hangulatos sétálóutcájában érdemes lepihenni. Ebben az utcában állt az a ház is, ahol 1844. február 20-án megszületett Lieb Mihály, aki Munkácsy Mihály néven lett világhírű festőművész. Ma egy emléktábla jelöli azt a helyet, ahol a szülőháza eredetileg állt.
A Munkács központjában álló római katolikus plébániatemplom Kárpátalja legrégibb és legszebb templomai közé tartozik. Az egyházi dokumentumok azt igazolják, hogy már a XIII. században állt itt templom, ugyanis a munkácsi lelkészség 1333. évi pápai tized lajstromában a kivételes „parochiák” között szerepel. Erzsébet királyné pedig 1376-ban megengedte, hogy Munkács hivatalos pecsétjének címere a templom védőszentjét, Szent Mártont ábrázolja. A templomot a történelem viharai és a tényleges villámcsapások miatt, többször újjá kellett építeni. A mai Szent Márton plébániatemplom, a XIX. század elején épült. Szent Márton az oltárképen a lóhátról a köpenyét nyújtja egy koldusnak. akiről később álmában megtudja, hogy Krisztus volt egy koldus képében.
Munkács főterén áll az 1906-ban épült impozáns városháza, amely szépségével és élénk színével vonzza a látogatók tekintetét.
A sétálóutcában láthatjuk Cirill és Metód életnagyságú szobrát.
A közelmúltban adták át a város legújabb látványosságát, az azóta is nagy népszerűségnek örvendő kéményseprő szobrot. Bertalan bácsinak hívják, a város legendás kéményseprője, Tóth Bertalan munkája előtt tisztelegve.
Munkács üde, élhető város, a különféle fesztiválok és rendezvények minden évben sok turistát vonzanak, de a legszebb látványosság a sziklabércen magasodó vár.
Beregszász: Beregszász megyei jogú város, a beregszászi járás székhelye, a hegyvidék és az alföld határán fekszik. A várost a Vérke-csatorna szeli át, amely a Borzsa és a Latorca folyókat köti össze. A hely már az őskorban is lakott volt. A VI. században Theodor római császár seregei elűzték az itt élő avarokat, és létrehozták saját településüket, melyet Peregiumnak hívtak. A mai város Kárpátalja egyik legrégibb települése, melyet 1063-ban Béla király halála után Lampert nevű fia alapított, amelyet később róla "Villa Lamperti"-nek, vagyis Lampertházának neveztek el. II. Géza a kunok gyakori betörése miatt szászokat telepített ide, s ettől az időtől Lampertszásznak hívták. Egy monda szerint a Vérke partján, a mostani római katolikus templom helyén berek volt. Egy alkalommal az ott legelésző bikák összeverekedtek és pásztoruk, egy Szász nevű fiú, a két bika feltúrt nyomában sok kincset talált. Örömében a kincsből templomot építettet a viaskodás helyén, és a templom körül épült ki később a város. A város a középkorban, Nagy Lajos és Erzsébet királyné uralkodása éveiben élte fénykorát. Később Bethlen Gábor erdélyi fejedelem tulajdonába került, aki kastélyt épített a városban.
Beregszász és környéke
Beregszász kiemelkedő szerepet játszott a Rákóczi Ferenc vezette kuruc szabadságharcban, 1703. május 22-én a város főterén bontotta ki Esze Tamás a felkelés zászlaját. Itt adta ki Rákóczi Ferenc 1705. december 20-án a felkelésre buzdító jelszavát.
Kevés olyan vidék van a világon, amely az évszázadok során, annyi viszontagságon esett át, mint a Bereg-vidék. Számtalanszor dúlták fel tatárok, törökök, pusztították lengyelek, labancok, románok, csehek, oroszok. Az 1918. november 15-ig Osztrák-magyar Monarchiához tartozó Bereg-vidék az első világháború után először román, majd csehszlovák megszállás alá került, majd a trianoni békeszerződéssel a Csehszlovák Köztársasághoz csatolták. 1938. november 9-én visszakerült Magyarországhoz, a második háború után rövid ideig ismét a Csehszlovák Köztársasághoz tartozott, de 1945. június 29-én Szovjet-Ukrajnához csatolták. Beregszász - Lampert herceg, Erzsébet királynő, Bethlen Gábor, Esze Tamás, Rákóczi Ferenc városa - mindezen viszontagságok ellenére mindig magyar volt és az is maradt.
Séta a városban: Kezdjük a sétát a város legszebb középkori műemlékével, a Vérke jobb partján álló háromhajós, gótikus stílusban épült római katolikus templommal. Szomorú emlék, hogy az 1418-ban épült templomot az 1600-as évek második felében a lengyelek felgyújtották, és az odamenekült védtelen lakosok is bennégtek. Az épületet csak a XIX. században állították helyre.
A közelben található a Bethlen kastély, melyben a Beregvidéki Múzeum gazdag gyűjteményét tekinthetjük meg.
A város szülötte volt többek között Fedák Sári, a híres primadonna. A múzeumban több tárlóban láthatunk korabeli képeket az első magyar „celeb”-ről. Fedák Sári, az operett sztárja volt, akiért férfiak és nők egyaránt feltétel nélkül rajongtak. A sok női szerep mellett hatalmas sikert aratott férfi szerepekben is. Az ő főszereplésével mutatták be először a Petőfi Sándor költeményéből készült János vitéz című operettet. Sok, érdekes történetet lehet róla hallani. Az közismert, hogy a rablóultiban az irreálisan magas kontra neve: fedáksári. Történt egyszer, hogy Fedák Sárit arra kérték a mulatozó ifjak, hogy fürödjön meg egy kád pezsgőben. Ő bele is egyezett, azzal a feltétellel, ha utána az urak megisszák a pezsgőt. 100 üveg pezsgővel feltöltöttek egy kádat, melyben a művésznő egy jót pancsolt, majd elkezdték visszatölteni az üvegekbe az italt. Ehhez azonban 101 üvegre volt szükség.??? A Rákóczi téren bontotta ki Esze Tamás, a "talpasok" vezére, a Rákóczi-felkelés zászlaját Ennek az eseménynek az emlékét őrzi a postaépület falán felavatott emléktábla (Ortutay Zsuzsa alkotása).
Tovább sétálva elérkezünk a híres „Arany Páva” étteremhez, mely eredetileg az „Úri kaszinónak” adott otthont. A gyönyörű szecessziós épület tetőszerkezete 2005-ben leégett. A visszaemlékezések szerint a kiérkező tűzoltóautó vízsugara nem ért fel a tetőig, a másikban meg nem volt benzin. A nagy-nehezen eloltott tűz okául, az alapos vizsgálat a Nap sugarait jelölte meg, kiváltó oknak.
A tűzvész és a mai állapot
Petőfi Sándor szobrát az Arany Páva előtt láthatjuk. A fehér terméskő talapzaton álló szobor abban a pózban ábrázolja a költőt, ahogyan 1847. július 13-án délután karját előre nyújtva elgyönyörködött a gótikus stílusú római katolikus templomban. A szobrot eredetileg egy alacsony halomra állították, hogy a költő alakja minél közelebb legyen az emberekhez. Egy vandál éjszaka megrongálta a szobrot, jobb karját egy vasdoronggal eltörte. Az elkövető példás büntetést kapott tettéért. A szobrot megjavították, mementóul egy vékony csík jelzi a törés helyét, emlékeztetve a beregszászi magyarokat arra, hogy Petőfi szobrát minden körülmények között meg kell óvniuk. Minden évben január 1-jén, Petőfi születésnapján eljönnek ide a beregszásziak, hogy egy-egy szál virággal leróják kegyeletüket. Itt tartják a március 15-i ünnepségeket is.
A városban még számos nevezetes, gyönyörű épületet találunk, rengeteg emléktáblával, van olyan épület, melyen hármat is elhelyeztek. A Kossuth tér végén láthatunk egy kifejezetten ronda szocreál építményt, mely a hajdani zsinagóga eltorzításával jött létre. A 15 függőleges betoncsík a szovjet tagköztársaságok számára utal.
Búcsúzzunk a várostól néhány hangulatos felvétellel
Tiszaújlak: Ezt a fontos tiszai átkelőt már a honfoglaláskor megszállták őseink, a történészek szerint Töhötöm törzsének szállásterülete volt. Gyakorlatilag itt kezdődött a Rákóczi szabadságharc, amikor, Esze Tamás vezetésével,1703. július 14-16-án itt vívták első győztes csatájukat kurucaink. A győzelem után a sereg átjutott a Tiszán, és rövidesen az ország nagy része felszabadult a Habsburg uralom alól. A győztes csata emlékére Tiszaújlak határában egy turulmadaras emlékművet építettek 1906ban. Évtizedekig fontos emlékhely volt, de 1945 tavaszán lerombolták. 1989. július 16-án társadalmi összefogással eredeti formájában újra felépítették a Rákóczi turulos emlékművet, amely a magyarság zarándokhelyévé vált.
Csetfalva Csetfalva színmagyar falucska a Tiszaháton. A népmonda szerint nevét Árpád vezér hű alattvalójától, Csete nevű földesurától nyerte, bár a mai fiatalok ezt erősen vitatják, szerintük a „Facebook” csetoldala lehet a névadó. Kétségtelen, hogy a fecsegésnek nagy hagyományai vannak a településen. Esténként az asszonyok kiülnek a ház előtti padokra beszélgetni, a fiatalok „kontyos rádiónak” becézik ezt a hírforrást. Csetfalvai fatemplom: A XV. században gótikus stílusban épült fatornyos református templom a népi templomépítészet szép példája. A reformáció idején a régi római katolikus templomot és a hozzá tartozó birtokot a protestánsok elfoglalták, mert a község nagyobb része az új hitet fogadta el. A kazettás mennyezeteket Asztalos Sándor Ferenc készítette a XVIII. század közepén. A hajó fakazettái sakktáblaszerűen helyezkednek el, virágos díszítésű sötétebb és világosabb négyzetekből állnak, míg a szentély kazettáin virágok, levelek, indák láthatóak fehér alapon.
A római katolikus templom építése az 1990-es évek második felében kezdődött el. A görög és a római katolikus hívek közösen építették fel az új templomot, melyet 2001.-ben Majnek Antal püspök szentelt fel.
Érdekesség, hogy a Tisza szabályozással foglalatoskodó gróf Széchenyi István 1847-ben itt töltötte az éjszakát, mert gőzöse megfeneklett a Tiszán. Móricz Zsigmondot családi szálak kötötték Csetfalvához. Itt volt egy ideig református pap anyai nagyapja, az író édesanyja is itt született.
Készítettem egy videót is a kárpátaljai településekről: http://www.youtube.com/watch?v=VaXJJDbZJ40 Egyéb érdekességek: A képen látható, meglehetősen lelakott, elhasználódott panel épületeket a köznyelv csak „hruscsovkák”-nak hívja.
Az utakon látható modern terepjárók és luxuskocsikkal szemben jelentős kontraszt a rozsdamarta öreg buszok látványa.
Magyaros vendégszeretet, különösen Mezőváriban, ahol még egy hangulatos búcsúestet is rendeztek tiszteletünkre.
Itt éreztük át, mit is jelent valójában magyarnak lenni, egy elszakított területen, egy idegen államban. Ápolni a magyar néphagyományokat, szokásokat, megőrizni a saját kultúránkat, miközben az anyaországbeliek gyakran ukránként emlegetik őket. József Attila sorai jutnak eszembe: „S mégis, magyarnak számkivetve, lelkem sikoltva megriad édes Hazám, fogadj szívedbe, hadd legyek hűséges fiad!” Befejezésül nézzünk meg még egy videót Kárpátaljáról! http://www.youtube.com/watch?v=Y2DdlRaESeE
2013 Július Készítette:Vincze Péter