Moszkva Előzmények: Gyermekkorom óta érdekelt ez a hatalmas ország, és különösen a fővárosa, Moszkva. Rengeteg szovjet-orosz regényt olvastam a cári időkről, a Szovjetunió történelméről, különös tekintettel a Nagy Honvédő Háború történéseit és hőseit bemutató művekre. A 60-as évek elején a Moszkvai Rádió magyar nyelvű adásában vetélkedőt hirdettek a Szovjetunióról, és sorsolással az első díjat nyertem. Az első díj egy „Spidola” típusú táskarádió volt, ami akkoriban egy csúcsmodellnek számított. Annyira vételérzékeny készülék volt, hogy amikor a Magyar Rádió székházában ünnepélyes körülmények között átadták, és az egyik jelenlévő neves riporter elkezdte csavargatni a beállító gombot, és hirtelen elég nagy hangerővel tisztán megszólalt a Szabad Európa adása. Ijedtében majdnem eldobta a készüléket.
Később a nagyvállalat, ahol dolgoztam, szervezett egy vetélkedőt a Szovjetunióról, ahol az első díj egyhetes moszkvai utazás volt. A helyi újságban hónapokon keresztül tartó kérdésözön után a legjobb hat játékos nyilvános vetélkedőben mérte össze a tudását. A több kérdéscsoport után következett az eredményhirdetés, ahol 5 ponttal lemaradva a második helyre soroltak. Gyorsan átnézve a válaszaimat kiderült, hogy egy idézett versrészlet alapján eltaláltam a mű címét, de az érte járó 5 pontot nem kaptam meg. A zsűri elfogadta az észrevételemet és holtversenyt állapított meg, amikor jelentkezett a korábban elsőnek kihirdetett versenyzőtársam, hogy neki 1 ponttal több jár. Volt ugyanis, egy olyan kérdés, hogy ki tud egy perc alatt több szovjet vagy orosz írót felsorolni. Ő többek között írta Arkagyij Tolsztojt és ezt reklamálta, amit a zsűri elutasított, mert Alekszej és Lev Tolsztoj volt csak. Villámkérdések következtek, melyek után én nyertem a moszkvai utat. Versenyzőtársam akkor kapott kis híján gutaütést, amikor a zsűriasztalnál nézegette a válaszokat, és látta, hogy én csak annyit írtam, hogy A. Tolsztoj és L. Tolsztoj.
Egy kis történelmi visszatekintés: Moszkva viharos története szorosan összefonódik az orosz nép történelmével. Érdemes elolvasni Edward Rutherfurd: Ruszka című, több nemzedéken átívelő, nagyszerű könyvét. A várost először 1147-ben említik először az orosz krónikák. Egy fából készült kremlt (városerőd) építettek a Moszkva folyó partján és e köré épült város, mely a XIV. századra már egy virágzó fejedelemség fővárosa lett. Véres harcokat vívtak a tatárokkal, „Tél tábornok” segítségével legyőzték, a felégetett városba bevonuló Napóleon seregét, / részletesen lásd Tolsztoj: Háború és Béke című regényében /, később Hitler hadserege is hiába ostromolta a várost. A volokalamszki országútnál 8 km.-re megközelítették Moszkvát, és a győzedelmes „Moszkvai csatában” onnan verték vissza a németeket. Ezt a fontos pontot csak hétszáz katona tartotta. Egyik sem volt született hős, csak nemrégen öltötték fel egyenruhájukat, de valamennyien tudták, mi forog kockán, hogy hazájukat védik, hősiességük a spártai hősökhöz mérhető.
A hős védők emlékműve, és az ismeretlen katona sírja a Kreml falában
Vucsetics: Anyaföld című alkotása, a világ egyik legmagasabb szobra a II. világháborúban elhunyt hősöknek állít emléket. / nem Moszkvában van /
Moszkvai séták: Moszkva szellősen épített, itt minden óriási, az épületek, a széles sugárutak, a metróhálózat, egyszóval minden. Állítólag a Rosszíja hotel prostijai is legalább 190 cm. magasak. Sok a zöld terület, hatalmas parkok, sétányok vannak az egész városban. A városképet a vegyes stílusú, „hét nővérnek” becézett, sztálini toronyépületek uralják. A lakóházakat tipizáltan építették, a lakásokat részben már az épület összeállítása előtt berendezték. Viktor Rozov népszerű művéből készült szovjet film ezt a jelenséget figurázza ki: a történet szerint egy férfi véletlenül Leningrádba utazik Moszkva helyett, elmegy a lakása címére, ami Leningrádban is létezik, bemegy a lakásba, természetesen a kulcsa nyitja, és nem is veszi észre tévedését, míg a lakás valódi tulajdonosa haza nem tér.
Moszkvai látkép
A Lomonoszov Egyetem a Lenin hegyen (ma VerĂŠb hegy)
A Vörös tér: Hol is kezdhetnénk egy moszkvai sétát, ha nem a Vörös téren. Így nevezték már a régi cári időkben is, mivel a krasznaja szépet is jelentett. Azt mondják, hogy aki látta a Vörös teret, képet kapott az orosz történelemről, művészetről, kultúráról, és az orosz emberek mentalitásáról.
A Vörös tér nappal és éjjeli fényben
Vaszilij Blazsennij székesegyház: A csodásan díszített hagymakupolás katedrális a Vörös tér ékszere, Moszkva egyik jelképe. A jellegzetes, nyolc színes hagymakupolát hordozó templom az ortodox templomépítészet egyik legcsodálatosabb remeke. A tatárok felett aratott győzelem emlékére épült templom egyedülálló remekmű. A templom építőmesterét Posztnyik Jakovlevet, a legenda szerint "Rettegett" Iván megvakíttatta, hogy ne építhessen még egy ilyen gyönyörű templomot.
A tér másik végét a Történelmi Múzeum vöröstéglás, ezüst tetejű palotája zárja.
A Kreml: A szovjet időszak alatt újra Moszkva lett a főváros, és a Kreml fokozatosan az új rendszer szimbólumává vált. A főbb tornyok csúcsain a cári kétfejű arany sasokat rubin vörös csillagokra cserélték. A Kreml területét 1955-ben nyitották meg a látogatók előtt, amely 1961 óta, múzeumként is működik. A Kremlt gyakran egész Oroszország központi tereként is emlegetik, szimbolikusan, mivel Moszkva fő útjai innen sugároznak ki az ország minden irányába. A Kreml, ma a Világörökség része.
Gum áruház (Gosudarstvennyi Universalnyi Magazin), a szovjet Állami Áruház. A díszes, háromszintes áruház lényegében három hatalmas, üvegkupolás, egymással párhuzamos árkádsorból áll. A GUM áruházba minden Moszkvába látogatónak el kell menni. Itt is óriási mindig a tülekedés, ami nem csoda, hiszen a nadrág-élvasalótól, a szputnyikos mütyürig és a matrjoska babákig minden kapható volt. A gyakorlatlan sorbanállót egy pillanat alatt kipenderítik a sorából. Amikor már én következtem volna, hátulról megveregették a vállam, udvariasan hátrafordultam, mire felocsúdtam, már négyen előttem voltak.
A Lenin mauzóleum is kötelezően megtekintendők közé tartozik, melyet 1924-ben építették és rövid időn belül a szovjet birodalom vitathatatlan középpontjává vált. Évtizedek óta, minden nap tömegek állnak sorba, hogy mintegy fél percre láthassák Lenint. Sztálint, halála után Lenin mellé helyezték el, úgy feküdtek egymás mellett, mint két békés öregember az elfekvőben. Nyolc évvel később, addigra változott Sztálin megítélése, kitették és mauzóleumból és a Kreml tövéhez temették egy márványlap jelzi a sírját.
A Vörös téren tartották a nagy felvonulásokat és dísz-szemléket is. A párt és állami vezetők a mauzóleum mellvédjéről integettek a felvonulóknak.
Nézzünk meg egy 360°-os panoráma felvételt a Vörös térről: http://www.airpano.ru/files/AroundKremlin/start_e.html
Az Arbat, Moszkva Váci utcája, az orosz Montmartre, a legrégibb moszkvai utca, a helyiek szerint, egy kis Moszkva Moszkvában. Korábban a művészet és az irodalom központja volt, ma inkább színes, mozgalmas bolhapiac. A név eredetéről több verzió is van. Az egyik elmélet szerint az arab rabad, vagyis a külváros, szóból ered, egy másik szerint a krími tatárok itt ütöttek tábort és ők nevezték el Arbatnak, melynek Ribakov is maradandó emléket állít a világhírű: „Arbat gyermekei” című regényében.
Az Arbat nyáron és télen
Moszkvában sétálva, kis túlzással, minden utcasarkon találhatsz egy múzeumot. Nehéz a választás, de feltétlenül nézd meg a Puskin múzeumot, ahol eredeti Van Gogh, Gaugain, Cézanne, Degas, Monet, Manet, Renoir festmények láthatók, és a Tretyakov Képtárat, amely a világ egyik leghíresebb művészeti múzeuma, itt láthatod többek között az orosz festészet legszebb alkotásait.
Repin: Hajóvontatók a Volgán
Repin: Rettegett Iván és fia
A döbbenetes erejű kép azt a történelmi jelenetet ábrázolja, amikor a cárevics összevitatkozott apjával, hogy indítsanak-e sereget Pszkov felszabadítására. Iván esztelen dühében meglengeti vasalt botját, és a cárevics bezúzott halántékkal zuhan a földre. Iván egy pillanatig dermedten áll véres botjával a kezében, majd az élettelen testre borul, és megpróbálja elállítani a koponya sebének vérzését. A festményt üveg védi, mert egy látogató beleőrült a kép bámulásába, és megpróbálta összeszabdalni. Ne hagyd ki, továbbá a Borogyinói panorámát. Napóleon 1812-ben 120 ezer katonával nagyszabású hadjáratot indított Oroszország ellen. Borogyinó volt az utolsó állomás a Moszkváért vívott küzdelemben. A borogyinói csatában mintegy 90.000 ember halt meg. Kutuzov a borogyinói csata után a felperzselt föld taktikáját alkalmazta. Feladta Moszkvát, de megóvta a hadsereget. A tél, a megóvott orosz reguláris csapatok támadásai és a partizánakciók miatt Napóleonnak szinte egész hadserege odaveszett, csak 18.000 embere maradt meg. A panorámában a borogyinói csata eseményeit követhetjük, fantasztikus festményeken.
A Borogyinói Panoráma / részlet /
A nagysikerű film ezt a történelmi eseményt dolgozza fel Tolsztoj regénye alapján
Még rengeteg érdekes látnivaló van Moszkvában, a számomra legnagyobb élményt nyújtó helyeket próbáltam bemutatni, ha van időd, látogass el valamelyik moszkvai színházba / Bolsoj, Taganka stb./, ne hagyd ki az orosz cirkuszt, sétálj a Gorkij Parkban, nézd meg a Népgazdasági kiállítást, és még sorolhatnám a nevezetes helyeket..
Egyéb érdekességek: A közlekedés: rengeteg autó van, többnyire leharcolt állapotban. Kissé otthon érezheted magad a sok Ikarus busz és troli láttán. Moszkvában a gyalogosnak még a járdán sincs elsőbbsége, a jelzőlámpákat csak információnak tekintik. Ha Moszkvában közlekedsz, a legjobb, amit tehetsz, hogy ott és akkor futsz át a széles úttesten, ahol, és amikor a helyiek. Aztán egy idő után ráérzel, vagy nem.
A Metró egy külön világ Moszkvában, semmiképpen se hagyjuk ki a föld alatti csodavilág meglátogatását. Mindegyik állomás egy külön világ, pl., ha az 1953 előtti időszakban átadott vonalak néhány állomása, a Szovjetunió akkori tagköztársaságainak életét mutatja be, de van olyan állomás is, ahol az orosz ikonművészet formavilágára jellemző mozaikábrázolásokat vagy a középkori katedrálisok rózsaablakaira emlékeztető ólomüveg díszítéseket csodálhatjuk meg.
Arbatszkaja és a Komszomolszkaja állomások
Faliképek a metróállomásokban
Vásárlás: ha szeretsz órákon keresztül sorban állni, és azt sem tudod, hogy miért, akkor Moszkvában a helyed. Egyetemisták gyakran vállalnak bér-sorbanállást, egy kis mellékesért. Az üres húsbolt előtt is áll a sor, hátha jön majd árú. Egy rövid story a sorbanállásról: - Iván sétál a Gorkij utcában, és azt látja, hogy ott hatalmas sor áll, az emberek várakoznak türelemmel. Kíváncsi lesz, hogy mit osztanak itt, ezért odalép a sor végén álldogáló emberhez, és megkérdezi: Mondja, mit osztanak itt? Nem tudom, még csak fél órája állok sorba. A választ hallva még tovább erősödik benne a kíváncsiság, ezért amint halad tovább a sor mellett, megint csak odalép valakihez érdeklődni. Mondja, mit osztanak itt? Nem tudom, még csak két órája állok itt. Iván egyre fokozódó kíváncsisággal halad tovább, majd a választ keresve odalép egy másik emberhez, aki jócskán a sor derekán álldogál. Mondja, mit osztanak itt? Nem tudom, de biztosan jó lesz valamire. Iván már nagyon kíváncsi, ezért a sor mellett elhaladva odalép a sor elején állóhoz, és felteszi a kérdését: Mondja, miért áll itt ez a sor? Nem tudom! Én csak azt tudom, hogy tegnap este piszkosul berúgtam, és hazafelé ballagva itt letámaszkodtam, elaludtam, és mire magamhoz tértem nem sokkal ezelőtt, akkor már itt álltak mögöttem.
A húsbolt előtt álló sor
Erre számítanak a sorbanállók
Ez volt a valóság
Nyáron mindig kapni kvaszt, ami egy erjesztett kenyérből készült savanykás italt, sok helyen frissen csapolják egy teherautóról, általában bódékból árulják. Természetesen az erjesztett kenyeret elsősorban vodka készítésére használják. 5-10 literes befőttes üvegbe engedik a lepárlóból, közben egy vizespohárból, folyamatosan kóstolgatják. Az általánosan elfogadott mérce az éttermekben is, a „szto gramm”, ami egy decinek felel meg. Evés előtti étvágycsinálónak fejenként egy félliteres üveggel simán megisznak. Azt mondják, az orosz ember az első két pohár vodkát felhajtja, a harmadik pohár után, megszagolja a kenyeret, a negyedik után az uborkát is, majd az ötödik pohár után kezdődik az ebéd vagy vacsora. Néhányan közülünk kipróbálták az orosz módszert, de miután mindent kiadtak magukból, két napig aludtak. Az orosz ember becézi a vodkát, a fővárosáról, nemzeti hősökről és az államelnökökről nevezi el. Azt vallják, ha a vodkától nem tudsz dolgozni és a családoddal élni, akkor hagyd ott a munkádat és hagyd ott a családodat.
A házi készítésű vodka és a hatása
A vásárláshoz tartozik a fizetés is. Na, ez sem egyszerű dolog, mivel nagyon sok helyen, az „abakusz” orosz változatát, szcsotit használják, pénztárgép helyett. A pénztárosok ördöngös ügyességgel, és szemmel alig követhető gyorsasággal lökdösik a különböző golyókat, majd beállítva a végeredményt, mutatja, hogy ennyit kell fizetned. Természetesen az egyszerű turistának fogalma sincs, mit mutat a készülék, ilyenkor hosszas magyarázkodás következik, főleg, ha csak annyit tudsz oroszul, amit itthon az általánosban tanultál.
Itt a csodamasina
Ha már a vásárlásnál tartunk, néhány érdekesség: -
A szovjet műszaki cikkek rendkívül tartósak. Egy Szaratov hűtőszekrény, vagy egy Rakéta porszívó 20 évig simán működik, nem beszélve a Szokol rádióról, melyhez, ha befőttes gumival hozzáillesztettél egy laposelemet, kiváló minőségben hallgathattad a kiválasztott adót, érdekes módon, a frekvencia soha nem mászott el.
-
Az oroszok télen is nyalják a fagyit az utcán, pezsgőt sok helyen vásárolhatsz, de sör szinte sehol sincs. A Gorkij utca egyik előkelő szállodájának éttermében, amikor ragaszkodtunk a sörhöz, hátrainvitáltak a mosogatóhelyiség előterébe, és ott nyomtak a kezünkbe néhány üveggel, nehogy mások észrevegyék.
-
A telefon 2 kopejka, akkori hazai áron, ez 34fillérnek felelt meg.
Egyéb: Egy story a végére: A 80-as évek közepén, üzleti úton voltunk Moszkvában, és a cégünk helyi, kereskedelmi kirendeltsége, megkért bennünket, hogy egy ládányi vegyszert, ami a hazai gyártáshoz nélkülözhetetlen, hozzunk el, igaz, hogy nem szívesen engedik fel a repülőre, mivel, ha nedvesség éri, hőt fejleszt, de semmi baj, Vologya, a sofőr majd bejön velünk, és ha valami probléma van, akkor visszaviszi az anyagot. Mikor beálltunk a sorba feladni a csomagokat, észrevettük, hogy Vologya lelépett. Az anyag a katonai kézigránát rekeszhez hasonló faládában volt, kicsit aggódtunk, hogy mi lesz, mert nem szerettünk volna, néhány év szibériai kerülővel hazaérni. Szerencsénkre, ekkor érkezett egy magyar turistacsoport, ahol szinte mindenki, a miénkhez hasonló ládát cipelt. Taktikusan előreengedtük őket, és vártuk a fejleményeket. Kiderült, hogy mindegyik ládában asztalos szerszámkészlet volt, úgy látszik, ahol voltak, csak ezt lehetett kapni. Mire sorra kerültünk, a vámos már beleunt a ládák nyitogatásába, némi túlsúly kifizetése után mehettünk a gépre. Vártuk a felszállást, de a gép nem indult, kb. 2 óra elteltével néhány fegyveres katona szállt fel, és izgatottan magyarázva indultak hátrafelé. Mondanom sem kell, ismét Szibéria képe jelent meg előttünk Szolzsenyicin kisregénye alapján – Iván Gyenyiszovics egy napja -, de szerencsére elmentek mellettünk. A késés okát azóta sem tudjuk, de a ferihegyi vámos sűrűn szentségelt, amikor kiderült a papírokból, hogy 75.000$ értékű europiumoxidot csempésztettek át velünk. Ennyit a moszkvai élményeimről és benyomásaimról, melyeket 1965 és 85 közötti utazásaim során szereztem. Moszkva csodaszép város, hűen tükrözi az orosz nép történelmét és mentalitását. Moszkva-parti esték: http://www.youtube.com/watch?v=In8DaeDs9KA
itt meg is hallgathatod.
“Умом Россию не понять...” Oroszországot ésszel felfogni nem lehet (közmondás)
Leningrád – Szentpétervár Leningrádot a 80-as évek közepén láttam, majd jó 10 évvel később már Szentpétervárra utazhattam. A város egyszerűen gyönyörű, hangulata, atmoszférája van, amit azonnal megérzel, és ami semmi mással nem hasonlítható össze. A nyugati és a keleti kultúra különleges, minden területre kiterjedő egyvelege vár az ide látogatókra.
Egy kis történeti visszatekintés: Szentpétervár, a Finn-öböl partján, a Néva-folyó torkolatában fekszik. Korábbi nevei Leningrád (1924–1991), illetve Petrográd (1914–1924), de a helyiek Pityernek nevezik szeretett városukat. 1712-ben lett az orosz birodalom fővárosa, egészen 1917-ig. Nevét, meglepő módon, nem Nagy Péterről, hanem Szent Péter apostolról kapta, aki a város védőszentje. 1703-ban Nagy Péter, minden oroszok cárja elhatározza, hogy Amszterdam mintájára megalapítja Szentpétervár városát a Néva torkolatánál. A város területe az alapításkor mocsaras, lápos vidék volt, így szinte az egész város cölöpökre épült. Péter cár amszterdami mintára sok csatornát akart, de rájött, hogy a csatornákat a téli időszakban, mintegy hat hónapig jég borítja. A finnek úgy tartják, hogy a várost az istenek a levegőben építették föl, majd óvatosan leeresztették a földre, így szerintük most is lebeg. El is nevezték lebegő városnak. Szentpétervár egyike a világ építészeti csodáinak, orosz módra európai és európai módon orosz.
Nagy Péter cár
Nagy Péter szobra: a Bronzlovas Szentpétervár a fehér éjszakák városa, mert nyáron sohasem sötétedik be teljesen, télen viszont csak körülbelül öt órán van nappali világosság. A téli átlaghőmérséklet a miénknél, 10-15°C-kal hidegebb. Oroszország legszebb, leghangulatosabb, és legeurópaibb városa, melyet észak Velencéjeként is emlegetnek, mivel területének 10%-a vízfelület, és több száz szebbnél-szebb híd ível át a Néva és csatornái felett.
Képek a városról Nézzünk meg egy 360°-os panoráma felvételt a városról: http://www.airpano.ru/files/SaintPetersburg-Virtual-Tour/start_e.html
A város történelméhez hozzátartoznak a II. világháború szenvedései is. Hitler Leningrádnak a kiéheztetést szánta és a német erők 1941. szeptemberében vágták el a két és fél millió lakosú várost, szárazföldön a Szovjetunió többi részétől, ez azonban nem jelentette a város bombázásának és ágyúzásának szüneteltetését. A blokád 900 napig tartott, az élelmiszerhiányhoz fűtőanyaghiány járult, a napi fejadag 125-250 gramm fűrészpor és liszt keverékéből sütött kenyér volt. Az elhunytak pontos száma nem ismert, de a bombázások és az éhhalál együttes áldozatait több mint félmillióra becsülik. A leningrádi csata (1941-1944) a második világháború egyik legdrámaiabb fejezeteként vonult be a hadtörténetbe. Sosztakovics 7. szimfóniája, pedig, amelyet 1942-ben a németek által körülzárt Leningrádban írt, világszerte az ellenállás szimbólumává vált. Az áldozatokat többségében ismeretlenül temették el, a Piszkarjovói temetőben, ezért a nép csak "Piszkarjovkik"-nek hívja őket. A temető középpontjában grandiózus emlékművet emeltek: gránittalapzaton áll a Haza-Anyácska bronzszobra. A temetőbe belépve sokkoló hatás fogadja a látogatót. Az állandóan hallható gyászzene mellett a belépő emberi szívdobbanást is hall, és az emlékműig vezető több százméteres úton, a szívdobbanások hangja egyre erősödik.
A Haza-Anyácska emlékmű ( nálunk Föld-Anyácskának is nevezik)
Egy érdekes történet: a Piszkarjovói Történelmi Emlékhely megnyitása után, szokásává vált az ott lévő medencébe pénzérméket dobálni. Az emlékhely őrei a nap végén kihalászták a bedobált aprópénzt. Egy alkalommal egy őr, késő este elindult a medence felé, de néhány lépés megtétele után hirtelen azt érezte, hogy nem tud tovább menni. A halálra rémült őr reggelig ült a földön, megmoccanni sem mert, amíg megjött a váltás. Ekkor derült ki, hogy csak a köpenye akadt be egy letört kerítéspálcába. Az esetet, a temetőben nyugvó leningrádiakkal szembeni tiszteletlenség intő jelének tekintették, és többé nem nyúltak a medencébe dobált pénzhez.
A kegyelet virágai
A Piszkarjovói temető fala
Nevezetes látnivalók: Szentpétervár a világ egyik legszebb városa, rengeteg gyönyörű, különleges barokk palotával. Szinte a város egésze, egyetlen egy építészeti remekműnek számít. Kisebb nagyobb csatornák, melyek egy része hajózható, széles utak és szobrokkal díszített hatalmas parkok nyújtanak felejthetetlen látványt. Szentpétervár jelképeinek egyike az a rengeteg felnyitható híd. A város méltán része a világörökségnek. A velem közel egykorú fiatalok biztosan emlékeznek az „Olaszok hihetetlen kalandjai Leningrádban” című filmre. Ebben az eredeti ötletekkel teli vígjátékban a Leningrádba érkező olaszok ugyanarra a kincsre vadásznak, melyet itt rejtettek el egy oroszlán alá. A város oroszlánszobrairól híres, így a kincskeresők nagyon sok nevezetes helyet bejárnak, az izgalmak mellett bemutatva a város szépségeit.
Városnézésünket kezdjük a Nyúl szigeten fekvő, Péter-Pál erőddel. A vastag, komor falakkal körülvett erőd középpontjában találjuk a Péter-Pál székesegyházat, melynek aranyozott csúcsban végződő tornya a város jelképe. A templom egyben az orosz cárok végső nyughelye is.
A Péter-Pál erőd és székesegyház
Az Admiralitás aranytűjű épülete, a Dekabristák terének keleti oldalát foglalja el. Szentpétervár talán legszebb folyóparti szakaszán, a Petrovszkaja rakparton áll a világhírű Aurora páncélos cirkáló. Valaha úgy tanították, hogy az Aurora ágyúdörrenése adta meg a jelet a Téli Palota elfoglalására. Ma azt állítják, hogy nem adhattak le lövést 1917-ben a hajóról, mert akkor javítás céljából éppen szárazdokkban volt, de szerintem ez a vélekedés még változhat, mert mint tudjuk, a politikai irányultság hajlamos befolyásolni a szakvéleményeket is. Még az is kiderülhet, hogy a Téli Palotából lőtték az Aurórát.
Az Izsák Székesegyházhoz: A város egyik különlegessége, az ortodox templomépítészet remeke. A világ egyik legnagyobb temploma, melyet az ingoványos talaj miatt cölöpökre építettek. A nevét onnan kapta, hogy Nagy Péter születésnapja dalmáciai Szent Izsák napjára esett. Érdekesség a hatalmas kupolából leeresztett inga, melynek segítségével látod a föld forgását.
Az Izsák székesegyház látképe, és a belső kialakítás
A Nyevszkij proszpekt, azaz, a Néva sugárút, Szentpétervár főutcája, és talán Oroszország leghíresebb sétánya, az Admiralitástól az Alekszander Nyevszkij-kolostorig tart. Híres épületek sora látható itt: az Anicskov híd, a Kazanyi székesegyház, a Sztroganov palota, (sokan, csak a róla elnevezett bélszínről ismerik), valamint a Puskin színház.
A Kazanyi székesegyház, és az éjszakai Nyevszkij Proszpekt
A Téli Palota: a történelemkönyveinkből jól ismert épület, de most rohamozó vörösgárdisták nélkül, őket a minden vacakot / van, aki emléktárgynak nevezi / árusító helyiek pótolják, akik a pénztárcádat támadják. A Palota téren látható oszlopot, a Napóleont legyőző I. Sándor tiszteletére állították, talapzatán ez áll: "I. Sándornak a hálás Oroszországtól". A gránitból készült oszlop a világ legnagyobb egy kőből kifaragott emlékműve.
Az Ermitázs: a mintegy három millió darab műtárggyal, Oroszország és a világ egyik legnagyobb és leghíresebb múzeuma. Nevét a Nagy Katalin cárnő által építtetett ún. „Remete-lak”-ról kapta, mely franciául: Hermitage. Hosszú időn keresztül ez a palota volt a cárok hivatalos rezidenciája. A bejutás nem könnyű, legalább egy órás sorban állásra számíthatsz, ami télen, vodka nélkül, emberpróbáló feladat.
A Téli Palota és az Ermitázs
A Vérző Megváltó Templom színes, hagymakupolás tornyaival, emlékeztet a moszkvai Vörös téren álló Vaszilij Blazsenij székesegyházra. Az emléktemplom azon a helyen épült, ahol II. Sándor cárt 1881-ben meggyilkolták. A külső falakon az összes orosz régió címere látható, az országos gyászt jelképezve.
A Vérző Megváltó katedrális
A Hidak, a város ékességei, szebbnél szebb díszítésekkel, elsősorban az oroszlános szobrokat kedvelték. A hidak nagy részét éjszakára felnyitják, ami csodálatos látvány, de ha későig kimaradsz, és a másik parton laksz, annyira nem tudsz örülni.
Ugye szĂŠpek?
Peterhof, a szökőkutakkal, medencékkel, kertekkel ékesített, részben Versaille mintájára épített nyári palota a legrégebbi és az egyik legszebb látnivaló. Az aranyszobrokból áradó vízsugarak látványa lenyűgöző, a kikötőből belépve a Nagy Vízesés tárul a látogató szeme elé. A palota a víz, az arany és a növényzet lélegzetelállító kompozíciója.
Puskin, eredeti nevén Carszkoje Szelo (a cár faluja), a cárok másik kedvelt tartózkodási helye volt. A barokk palotát Rastrelli tervezte, később Nagy Katalin átalakíttatta neoklasszicista stílusúra. A palota különlegessége a világhírű borostyánterem, a zöld ebédlő és a trónterem. Puskin 1831 nyarán élt itt a családjával, és egyéb más művek mellett, itt született például Tatjana levele Anyeginhez.
Egyéb érdekességek: A Rostrum oszlopok, régen olajlámpás világítótoronyként szolgáltak, a kiálló hajóorrok a tengeri csaták győztes hajóhadaira emlékeztetnek. Az alján lévő szobrok, pedig Oroszország négy nagy folyóját reprezentálják.
A szentpétervári metrónak négy vonala van, az átszállásért nem kell fizetni, ha egyszer lementél, annyit mész, amennyit akarsz. Automata beengedők vannak, nem indolens ellenőrök zaklatják az utasokat. Eleinte nálunk is ilyen automaták működtek, de valami nagy okos kitalálta, hogy ez nekünk nem jó. Az állomások nem olyan szépek, mint Moszkvában, de itt is találhatunk igazi gyöngyszemeket. Pl. az Avtovo megálló
A télen csak a ”fagyálló” turisták látogassanak Szentpétervárra. A melegebb tájékról jött turisták nehezen tűrik a néha -30 fok alá is süllyedő hőmérsékletet. Egy ilyen fagyos napon busszal elvittek a Finn-öböl partjára, de senki sem akart kiszállni a buszból, hiába mondta az idegenvezető, hogy nincs is olyan hideg, csak -20, igaz a szél fúj egy kicsit.
Tél Szentpétervárott Feltétlenül nézz meg egyet, a Kirov balett csodálatos előadásai közül. Én a Bahcsi-szeráji szökőkutat láttam, fantasztikus produkció volt. Nem szabad kihagyni az orosz cirkuszt sem, hihetetlen magas színvonalú, változatos, pergő előadásaik magával ragadják a nézőket.
A turisták által kedvelt helyeket ellepik az alkalmi árusok. Kaphatsz ott mindent: Lenin és Sztálin szobrot minden méretben, Misa macit, alig rázó merülőforralót, kitüntetéseket / Lenin rend, Szovjetunió hőse stb. /, katonai öltözéket, és ha nem figyelsz, rád sózzák még Bugyonnij marsall aranyfogát is.
A fehér éjszakák látványa elvarázsol minden ide látogatót, inkább nappal alszanak, és éjszaka járják a várost, nem tudnak betelni a csodálatos látvánnyal.
Vendéglátás: A szentpétervári konyha némileg eltér a hagyományos orosz ételektől, részben a francia szakácsművészet, részben, pedig a tenger közelségének hatására. Kedvelt előételek a vörös vagy fekete kaviár vagy ismert mindenütt az orosz hússaláta, a változatosan elkészített sokféle hal és más tengeri élőlények salátával ízesítve. Legkedveltebb leveseik, a scsí (káposztaleves), a szoljanka (zöldségleves) és a borscs (céklás káposztás leves) valamint a hagyományos buljon (erőleves). A húsételek közül nagyon népszerű a saslik (rablóhús birkából, sertésből), de kifejezetten szeretik a tésztaételeket, melyek általában leveles, omlós vagy kelt tésztába csomagolt húst, zöldségeket, vagy egyéb tölteléket jelent Desszertként leghíresebb az orosz krémtorta, és az "alagyi" (оладя), mely egyfajta palacsintaszerű tésztából készül, és almadarabok vannak bele sütve. Népszerű még az utcán akár mínusz 10 fokban is kapható a tejszínes fagylalt. Népszerűséget tekintve a vodka verhetetlen, melyet általában már reggeli előtt vagy helyett isznak, akár fogmosás helyett. Az oroszok is nagy teaívók, az angolok után, ők fogyasztják a legtöbb teát.
Volt szerencsém részt venni egy Szenpétervárott rendezett nemzetközi kongresszus ünnepi fogadásán is. Mivel már nem voltam kezdő az ilyen eseményeken, az üdvözlő beszédek alatt, némi könyökmunkával kiharcoltam a „pole position”- t, és elsőnek rohamoztam meg a valóban gyönyörű és gazdag választékú svédasztalt, megpakolva a tányérom egyszerre minden fogással. A gyakorlat ugyanis az, hogy ilyenkor a meghívottak számának megfelelően terítenek, de annyi a „beszivárgó” , potyázó ember, hogyha először udvariasan csak előételt veszel, mire felnézel üres az asztal.
Szentpétervárott találkozik, és sajátságosan ötvöződik, az európai és orosz kultúra. A Nagy Péter által alapított város a történelme során sokat változott, de a palotáinak, templomainak, csodálatos fekvésének és nem utolsó sorban barátságos lakóinak köszönhetően, megőrizte eredeti báját, mással össze nem hasonlítható hangulatát. Ha teheted, feltétlenül látogasd meg ezt a gyönyörű várost.
Nézzünk meg egy videót is erről a gyönyörű városról: http://www.youtube.com/watch?v=vSawa-nMPTs