Strasbourg az Elzász főváros
Történelem: Strasbourg, régi latin nevén Argentoratum, Elzász – Alsace fővárosa, a Vogézek és a Fekete Erdő között fekszik. Évszázadok óta a francia-német érdekek ütközőzónája. A háborúk során gyakran jelentős véráldozatok mellett gazdát cserélt terület lakossága ma békés, kiegyensúlyozott körülmények között él.
Itt kell megemlíteni a várostól északra létesített óriási erődrendszer, a Maginot vonal történetét is. 1930-bankezdték építeni, a várható német támadás elleni védelemre hihetetlen mennyiségű anyagot és technikát felhalmozva. Mindenre gondolva szervezték meg az ellátást, a biztonságot, a lehetséges menekülési útvonalakat stb. Egy nagyon fontos dologra nem gondoltak, hogy a német támadó egységek Belgium felől megkerülik a vonalat, és gyakorlatilag érdemi harc nélkül elfoglalják Párizst. Az erődrendszer ma turista látványosság.
A városról: A várost az Ill folyó szeli át, melynek szigetén az óváros található, mely a világörökség része. A folyó mellett hangulatos csatornákon hajózhatunk, megcsodálva a régi németalföldi építészeti stílusban épült szebbnél-szebb házakat.
A leghangulatosabb rész az ún. „Petit France”, a szűk utcácskáival, színes favázas épületeivel, hívogató éttermeivel, teraszos kávézóival, a rengeteg kis bolttal, melyek tele vannak mindenféle csecsbecsével. A favázas házak jellegzetessége, hogy régen, költözés esetén a kitöltő, többnyire vályogból készült falakat kiverték, és a favázat elvitték magukkal.
A város egyik nevezetessége a Notre Dame katedrális gótikus csipkecsodáival, finom arányaival, égbenyúló, karcsú tornyával, rózsaszínnek tűnő köveivel. Este gyönyörű fény és hangjáték teszi tökéletessé a hatást. A homlokzaton a középkori szobrászat remekeit láthatjuk, belül gyönyörű, színes ablakok, és a híres asztrológiai óra látható. A világóra egyszerre mutatja a hold állását, a csillagok helyzetét és az égi jegyeket. Minden délben a tizenkét apostol figurája vonul el Jézus előtt, aki megáldja őket, az óraütést a halál jelképe szolgáltatja. A harangjáték kezdetét egy kakas szárnycsapásai, és kukorékolása jelzi.
A tartós európai megbékélés jelképeként, a város ad helyet az Európai Parlamentnek.
A szocialista frakció ülésterme, egy ideiglenes levezető elnökkel.
Gasztronómia: Az elzászi emberek nagyon szeretnek enni és inni. Ez meg is látszik rajtuk. A nyugodt, békés életmód hatása kilókban mérhető. Jóleső érzés nézni, hogy a legtöbb embernek nagyobb a pocakja az enyémnél. Előételként általában a pizzához hasonló „tarte flambe”-t eszik, melyet egy fatálon szolgálnak fel, és te szeletelheted fel tetszés szerint. A szélét általában szénné égetik, de mindenki eszi vidáman. A tetejére sajtot, gombát, hagymát stb. szórnak már sütés előtt.
A legjellegzetesebb főétel a „choucroute”, ami káposztaágyon feltálalt kolbászt, virslit, szalonnát, húsgombócot jelent. Ezt gyakran együtt szolgálják fel a csülökkel, krumplival készített „baeckeoffe”-val. Mindkettő igen emberes adag, ezért az étkezés gyakran órákig tart. / aztán jöhet a vacsora /
Hangulatos étterem, jókedvű vendégekkel
Egészségünkre! Kirándulás Colmarba: Colmar, Elzász ékköve, egy tündéri kisváros Strasbourg szomszédságában, nem csoda, hogy a királyok kedvenc pihenőhelye volt. Az útikönyvek szerint a legelzászibb az elzászi települések között. A virágba borult, favázas középkori épületek között sétálva a középkorban érezzük magunkat.
Colmar házai a festő szemével
Kis Velence / Petite Venise /csábítja a szűk csatornán való csónakázásra a turistát. Colmar óvárosa méltán lett a Világörökség része.
A Szent Márton székesegyházban látható Martin Schongauer jeles oltárfestő 1473-ban készült alkotása, a Madonna a rózsalugasban (La Vierge au buisson de roses).
A Szent Márton székesegyház Nem lehet kihagyni a hajdani ciszterci kolostorban berendezett Unterlinden Múzeumot sem, ahol egyedülálló reneszánsz kori szárnyas-oltár gyűjteményt láthatunk.
Egyéb érdekességek: A strasbourgi utcanevek között tallózva, sok híres ember nevével találkozhatunk. Itt dolgozta ki találmányát Gutenberg, itt alkotott Goethe, és itt komponálta Rouget de Lisle a „Marseillaise”-t. Az elzásziak egy sajátos nyelvjárást beszélnek, a franciául tudók is nehezen értik meg őket. Egyébként nem tapasztaltunk semmi idegenkedést az angol nyelvvel szemben, bár elég kevesen beszélik. Elzász jelképe a gólya, úgy tartják, hogy évről-évre ők hozzák el a tavaszt az embereknek. Amikor csökkent a visszatérő gólyák száma, a lakosok fészkeket készítettek számukra, azóta sok gólya ott marad télre is. A boldogság és a hűség jelképe, aranyos szokás, hogyha egy gyermek testvért szeretne, cukrot rak ki az ablakba a gólyák számára, remélve, hogy egyszer csak bekopog egy, csőrében a bebugyolált bébivel. A butikok tele vannak plüss gólyákkal.
Ma Strasbourg, a különböző népek egymás mellett élésének, a közös párbeszédnek, a békének a szimbóluma.. Befejezésül hallgassuk meg az Európai Unió himnuszát, azaz Beethoven Örömódáját. http://www.youtube.com/watch?v=BNXJlmUir_8 http://www.strasbourg-360.fr/
Strasbourg, 2007 szeptember