SZABAD SZELLEMBEN A HÚSZ ÉVE MAGYARORSZÁGON élő német házaspár modern vonalú minimalista házat épített a budai lankákon. A tervezést Lovas Anna és Szabó Bálint nevével fémjelzett Architectum építész irodára bízták.
VENDÉGLÁTÓINK OTTHONA HŰVÖSEN ELEGÁNS, ugyanakkor kreatív enteriőröket rejt, lévén ők maguk is művészetkedvelő, sokoldalú emberek.
A SZABADSÁG DIMENZIÓI
Vendégségben a berlini művésznőnél, aki húsz éve él fővárosunkban. Tágas műterme egy budai sörgyár, légies olajfestményei a végtelenség metszetei. RIPORT: BÖJTÖS KINGA ◆ FOTÓ: SCRIPT FOTO
WOLFGANG ÉS CHRISTA a szépen ápolt kertre néző teraszon piheni ki a nap fáradalmait, távol a város zajától. Mostanában új családtag, egy Malamut kölyök köti le figyelmüket.
72 Lakáskultúra
CHRISTA BARTESCH SAJÁT MŰFAJÁNAK az absztrakt expresszionista festészetet választotta, melyben a gondolatok és az érzelmek egyaránt kifejezhetők.
A nagytétényi úton álló Haggermacher sörgyár pusztuló épületeire évtizedekig nem voltak túl büszkék a budafokiak. A kitört ablakokkal, szutykos téglafalakkal és gyárkéménnyel égnek meredő, raktárként funkcionáló épület szomorú látványt nyújtott. Az 1850-es években haza települt svájci születésű malomgépész-feltaláló, Haggenmacher Károly története is lassan feledésbe merült az enyészettel. Majd jött egy német fiatalember, aki a siralmas állapotok ellenére fantáziát látott az 1900-as évek elején épült ipari műemlékben. A berlini srác még a nyolcvanas évek elején orvosi egyetemista tanulmányai miatt került Budapestre, majd tíz év elteltével – immár családos üzletemberként – visszatért Magyarországra. Kreatív egyéniség lévén cége
irodájának rendhagyó helyszínt keresett, mikor rátalált a nagy lehetőségeket rejtő négyszintes malomra, melynek ablakaiból remek kilátás nyílik a történelmi budafok kastélyaira, a Dunára, a Csepel sziget partján mementóként rozsdásodó ipari retró emlékekre. Büszkén kalauzol körbe a példásan felújított épületben, ahol a még üresen álló szintekre kulturális központot, összművészeti fesztiválokat tervez, mert szerinte e hely inspiráló közeg volna mindkettőre. Az ötletet demonstrálva a negyedik emeleten zeneszó fogad és egy különleges hangulatú műterembe érkezünk. Christa Bartesch, a tulajdonos felesége fogad minket, festékfoltoktól tarkálló munkaköpenyben. A hófehér falakra nagyméretű, légies atmoszférájú olajfestmények támasz-
Lakáskultúra 73
SZABAD SZELLEMBEN A BUDAFOKI NAGYTÉTÉNYI ÚTON ÁLLÓ felújított malomépület amellett, hogy Christa műtermének és festőkurzusainak ad otthont, kiváló kiállítótér és akár művészeti fesztivál - helyszín volna.
A MŰVÉSZNŐ SZÍVESEN PRÓBÁLJA KI saját otthonában nagyméretű, szuggesztív hangulatú olajképei hatását, melyek színdinamikája lenyűgöző.
A SZÉPEN RESTAURÁLT EGYKORI MALOMÉPÜLET – melyet Wolfgang Bartesch úr mentett meg az enyészettől – most irodáknak és művészeknek adna helyet négy emeleten.
A MŰVÉSZNŐ HETI RENDSZERESSÉGGEL VONUL EL különleges atmoszférájú műtermébe, ahol zavartalanul elmélyülhet az alkotásban. Ilyenkor a külvilág, a civil élet odakint marad.
AZ EGYMÁSRA FELHORDOTT színes olajfesték rétegek adják a képek különös plasztikáját.
A EGYETEMISTA NAGYLÁNY, CONSTANZE szobájába is jutott egy a mama légies árnyalatú festményeiből, melynek színvilága illik a szobához és lakójához
74 Lakáskultúra
kodnak. A magnóból klasszikus zene szól, mialatt az átható festékillatban megismerem a berlini lány életének és művészetének állomásait: a kamaszkori szenvedélyes rajzolásokat, a festőművész diplomát adó művészeti akadémiai éveket, a kreativitás csillapíthatatlan igényét, mely a mai napig átszövi hétköznapjait. A barátnőjével töltött egykori budapesti vakációt, mikor egy szimpatikus német orvostanhallgatóval megismerkedett, s a két kisgyerekükkel zajló költözködést Berlinből Budapestre, az első évek nehézségeit az idegen országban. Majd a figurális rajzok, festmények, pasztellképek után a saját stílusra való rátalálást: az olajfestékhez és az érzelmeket hordozó absztrakt műfajhoz való óvatos közeledést. Az elvonulós műtermi munka felemelő élmé-
nyét, a művészetkedvelő civileknek tartott festészeti kurzusok sikerét. Beszélgetésünket már a frissen felépült családi házukban folytatjuk, ahol a letisztult térben, nagy üvegtáblák között újra találkozom Christa műveivel, melyek tökéletes súlypontjai e térnek. A képek a helyükre kerültek ebben a modern vonalú otthonban – vonom le a felfedezés tanulságát a fehér bőrkanapén ülve, miközben a nagy égszínkék festménnyel kettesben maradok. Christa a konyhában tesz-vesz, lefőzi a kávét és én már utazom is a festmény belseje felé. A sík kékségbe feledkezve a színes olajrétegek három dimenziós térré válnak, tapintható mélységekkel. Majd belép a térélmény negyedik dimenziója, az idő, mely kimozdít a fel-le, balra-jobbra, előre-hátra korlátaiból
és ha átengedjük neki magunkat, mérhetetlen szabadságot ad. Egy kis ráfordított elmélyült idő és egyből megértem ennek a távolról jött nőnek a képbe oltott gondolatait, érzéseit, melyek különbözőségünk ellenére nagyon is ismerősek. Az alkotás végtelen szabadságát a civil élet szűk keresztmetszetében. Az anya- és háziasszonyszerepet ellensúlyozó gondtalan lebegést, a festészet misztériumát. Az idegen közegben való eligazodás közös nyelvét: az önkifejezés esztétikumát. Christa színes folt-labirintusai minden értelemben többrétegű festmények: első látásra nyugodt felszínű esztétikus panelek, melyek azt is megengedik, hogy elmerüljünk rejtélyes útvesztőikben. Ki-ki választhat a megismerés ideje és saját bátorsága szerint. ◆
Lakáskultúra 75